tag:blogger.com,1999:blog-78495172523896332642024-11-01T03:38:28.697-07:00Unknownnoreply@blogger.comBlogger1125tag:blogger.com,1999:blog-7849517252389633264.post-24520132339620598642010-04-11T08:32:00.000-07:002010-04-11T10:26:57.835-07:00<div style="text-align: justify;">A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon. Irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal, képzőművészeti kiállításokkal tisztelgünk a magyar líra előtt.<br />Országszerte rendezett programokon klasszikus és kortárs költők versei szerepelnek. Főként diákok készülődnek nagy lelkesedéssel ezekre a rendezvényekre.<br /></div><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;"><span style="font-weight: bold;">József Attila</span></span><br /><span style="font-weight: bold;">1905. április 11 - 1937. december 3.</span><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204); font-weight: bold;">"A dolgok változnak. A vers örök."</span></span><br /></div><br /><br /><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:130%;"><span style="font-weight: bold;">KEDVES JOCÓ</span></span><br /></div><p style="text-align: center;"><span class="Szam" field="Szam">1. strófa<br /></span></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">De szeretnék gazdag lenni,<br />Egyszer libasültet enni,<br />Jó ruhába járni kelni,<br />S öt forintér kuglert venni.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;"><span class="Szam" field="Szam">2. strófa<br /></span></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Mig a cukrot szopogatnám,<br />Uj ruhámat mutogatnám,<br />Dicsekednél fűnek fának,<br />Mi jó dolga van Attilának.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1916-1917[?]</span></p><div style="text-align: center;"><br /><span style="font-size:130%;"><span style="font-weight: bold;">SZERETNÉM, HA VADALMAFA LENNÉK!</span></span><br /><br /></div><p style="text-align: center;">Szeretném, ha vadalmafa lennék!<br />Terebélyes vadalmafa;<br />S hogy testemből jóllakhatna<br />Minden éhező kis gyermek<br />Árnyaimmal betakarva.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Szeretném, ha vadalmafa lennék<br />S minden egyes árva gyermek,<br />Ha keserű könnye pereg,<br />Felkeresné s könnyeivel<br />Öntözné meg a tövemet.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Szeretném, ha vadalmafa lennék,<br />Mi ha majd egykor kiszárad<br />És a tél apó kivágat,<br />Lángjaival felszárítná<br />Könnyeit a bús árváknak.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">S ha csakugyan vadalmafa lennék,<br />Volna öröm a földön és<br />Sehol semmi bú, szenvedés<br />S a mosolygó fejeket nem<br />Bántaná az elköltözés.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1921. ápr. 12.</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">AJÁNDÉK</span></p><p style="text-align: center;">A szívem hoztam el, csinálj vele<br />Amit akarsz. És nem tudok mást tenni<br />És nem fáj nékem semmi, semmi, semmi,<br />Csak a karom, mert nem öleltelek.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Oly fényes az még, mint uj lakkcipő<br />És lábad biggyedt vonalára szabták.<br />De ruganyos, mint fürge gummilabdák<br />És mint a spongya, mely tengerbe nő.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Két fájó karral nyújtom mostan néked<br />És fáradt, barna szóval arra kérlek<br />- Ha eltiporsz is füvet, harmatost -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Ha elszakadt a lakktopánka egyszer<br />S ki megfoltozza, nem terem oly Mester:<br />Az uccasárba akkor se taposd.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1921</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span style="font-size:130%;">EGYSZERŰ VERS</span></p><p style="text-align: center;">Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég, akkor<br />szeretném látni a szemedet.<br />Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném megcsókolni<br />kezedet merészen.<br />Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom, hogy<br />nem fogom megcsókolni a kezedet.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1922 első fele</span></p><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">BÚS MAGYAR ÉNEKE</span></p><p style="text-align: center;">Száll az ének a mezőnek, esti szellő hollószárnyán,<br />Valami kis kopott ember énekelget búsan, árván<br />Bolondságról, szerelemről, kora őszről, illó nyárról<br />S körülötte elterülő néma magyar pusztaságról.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,<br />Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Titokzatos messzeségben istent keres magyar hangja,<br />Régi honát, testvéreit - mást se tehet - siratgatja.<br />Piros kedve pillangó volt, sárba fulladt ott Erdélyben,<br />Zöld reménye foszlányai meghaltak a Felvidéken.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,<br />Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Nincsen csak egy citerája, húrjai az égig érnek,<br />Rajt' pengeti balladáit véres könnynek, könnyes vérnek.<br />Mámor esték elszállottak, ott fagytak a Karsztok alján<br />S ismeretlen menyasszonya tört liliom, olyan halvány.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre,<br />Nem is tudja, feltámad-e, elpihenne mindörökre.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Nem nézi a délibábot, túl van az már a határon<br />S elkerüli zárt szemét az incselkedő pajkos álom.<br />Holt vitézek sírtájára hullat dalt és nefelejcset<br />S fohászkodik: Uram, Hazám el egészen ne felejtsed:<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Fáj neki a teste, lelke, szíve tája, szemegödre<br />S hazáján ha segíthetne, élne mégis mindörökre.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1922 első fele</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">JUHÁSZ GYULÁHOZ</span></p><p style="text-align: center;">Bátyám, ki bortól mámoros éneket<br />Zengsz húrodon, Te, nézd a magyar hazát,<br />Csitítsd el Anna-kérő szíved<br />S öntsd az erőd a reménytelenbe.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Hangod legyen az őszi vihar sötét<br />Zúgása, melyben tompa a jajgatás,<br />De a harangszó messze hangzik<br />S tornya fehérlik az éjszakában,<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Ha sujt a villám s retten a gyönge szív.<br />És ösztökéld a tétova honfiút:<br />Üzend, hogy nincsen Isten, Ember,<br />Csak magyarok letiport hazája.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">És hogyha kell, ó, csak könyörögj nekik,<br />Hogy dolgozó nép karja erős marad<br />És vagdald föl meleg nagy szíved<br />S oszd ki közöttük az éheseknek.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Csak így lehet célt érni magyarral el,<br />Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk,<br />Mert hogyha nem remél a költő,<br />Más ki remélne az új hazában.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1922 első fele</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">TAVASZI ÉNEK</span></p><p style="text-align: center;">Éneklem a tavaszt, a fényt,<br />Bimbózó ifjú zöld reményt,<br />Szerelmes szívem sóhaját<br />S csitítgatom szegényt,<br />Nekem nyilik minden berek<br />- A vérem játékos gyerek -<br />S a Nap elém hajol<br />És rám kacag, milyen ravasz<br />- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! -<br />Csak Márta nincs sehol.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Havas telekre zsenge fű,<br />A szellő nádi hegedű,<br />Rügyeznek ifjú lányszivek,<br />Az arcokon derű!<br />Csikó nyerít szerelmi vészt<br />S a torkom fölkiáltni készt:<br />- Vén Földünk hogy forog!<br />S a kék ég is milyen magas,<br />- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!<br />- Reá ha gondolok.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Itt ékes, hímes szőnyegek,<br />Ott északon a bús hegyek,<br />Hol nem gondolnék rá soha -<br />De arra nem megyek...<br />- Rikolts, dalolj szegény torok:<br />- Ihaj, a Földünk hogy forog!<br />Ihaj szerelmi láz!<br />Mig jő a Tél, ki béhavaz<br />- Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! -<br />S a halál citeráz.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1922. jún. 18.</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">HYMNUS AZ ÉLETHEZ</span></p><p style="text-align: center;">Pharaó, Élet, örök Nagyúr!<br />Egy rabszolgád fohászkodik hozzád -<br />Bocsáss, ha szava átokba fúl.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Örök piramis-bábelt rakunk,<br />Csókokkal tapasztjuk, aggyal vakoljuk,<br />S italod vérünk, mámorunk.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Jaj, érte csak én káromollak,<br />Bús proletárod - ó nyomorult Élet!<br />Mások vigan vasárnapolnak.<br />De nem bánom, víg vígan fusson,<br />Én erős karral kicsikarom tőled<br />Csakazértis az ősi jussom.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Élet, Élet, nyögve kivánlak<br />És öblös mellel hymnusodat zengem,<br />Futottam már, de most kivárlak.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Jöttem hozzád - most még bilinccsel:<br />Ó, hogyha néha riadok is tőled -<br />Nagyuram, Élet ne taszíts el!<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1922. aug.-szept.</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">TÉL</span></p><p style="text-align: center;">Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,<br />Hogy melegednének az emberek.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Ráhányni mindent, ami antik, ócska,<br />Csorbát, töröttet s ami új meg ép,<br />Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -<br />S rászórni szórva mindent, ami szép.<br />Dalolna forró láng az égig róla<br />S kezén fogná mindenki földiét.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,<br />Hisz zúzmarás a város, a berek...<br />Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni<br />És rakni, adjon sok-sok meleget.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,<br />Hogy fölengednének az emberek!<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1922. okt.</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">MAGYAROK</span></p><p style="text-align: center;"><span class="Szam" field="Szam">1<br /></span></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Minek magunkat lassan ölni?<br />Nem jobb egyszerre megdögölni?<br />Mint rokkant lábbal tántorogva,<br />Vizes, vak szemmel csillagokba,<br />Rossz, messzi csillagokba nézni<br />S régi dicsőséget idézni,<br />Idézni mind, mi ősi, ódon,<br />Hogy hátha mégiscsak megszánna<br />Az Úristen valami módon.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Minek magunkat lassan ölni?<br />Gonoszság helyett búza nől ki<br />Az égről földbe hullt szivünkön;<br />De igaz, nótás, füttyös másnak.<br />Magyar, köszönj az elmulásnak,<br />Nincs mit kereskedj már e tájon,<br />Akad legény, ki ideálljon<br />S ásóját vígan földbeszúrja!<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni?<br />Hisz életünk úgyiscsak talmi<br />S nem is nagyon kell már akarni,<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Akaródik ez nélküled,<br />Agyadban bár égő hodályba zárt<br />Riadt baromként bőg a rémület.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right;"><span class="Ido" field="Ido"><span style="font-style: italic;">1923. febr. 15.</span><br /></span></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;"><span class="Szam" field="Szam">2<br /></span></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Bezárva okos őrültek közé,<br />Szenvedünk, mint az eldugott kenyér.<br />Rab szíveink örök szerelmese,<br />A nagy világ minket hiába hív!<br />Ó nagy világ, csak érted éltünk eddig,<br />Száguldó, forró ménesek után<br />A barna földek múló dobaját<br />Szívünk teérted dobogta tovább<br />És mozdonyaink szálló dübörgése<br />Feléd lengeti most is lelkeinket!<br />S a nyomorultak, ők, akik miatt<br />Temetőnek is kicsi lett világunk,<br />Még ők biztatnak, hogy a pusztulást<br />Hős bátorsággal s daccal kell kibirnunk!<br />Hát lesz-e magyar, ha mi nem leszünk?<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk!<br />Alig látszik, hogy fájdalmunkra csöppent.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Sikoltani!<br />Ha levegőtlen vihar a jajunk,<br />Akkor is csak<br />Sikoltani!<br />Hogy minden búzatábla kiperegjen.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk,<br />Nekünk nyisson ajtót a reménység!<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1924 vége</span></p><div style="text-align: center; font-weight: bold;"> <script language="JavaScript"> <!-- document.write('<!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 -->>'); //--> </script><!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 --><span style="font-size:130%;"><img src="http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&amp;dc=1&amp;ui=777868@welid=1271004327000A239091" height="1" width="1" />KARÁCSONY</span></div><p style="text-align: center;">Legalább húsz fok hideg van,<br />Szelek és emberek énekelnek,<br />A lombok meghaltak, de született egy ember,<br />Meleg magvető hitünkről<br />Komolyan gondolkodnak a földek,<br />Az uccák biztos szerelemmel<br />Siető szíveket vezetnek,<br />Csak a szomorú szeretet latolgatja,<br />Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,<br />Fa nélkül is befűl az emberektől;<br />De hová teszik majd a muskátlikat?<br />Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég<br />S az újszülött rügyező ágakkal<br />Lángot rak a fázó homlokok mögé.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1923. dec.</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">MAGYAR ALFÖLD</span></p><p style="text-align: center;">Magyar Alföld - gond a dombja;<br />temploma cövek;<br />talaja mély aludttej, de benne<br />hánykolódnak szögletes kövek.<br />Magyar ember - rongya zászló;<br />étele a tál;<br />dudvaszedő nemzet vagyunk, értünk<br />mezítláb jön foltozott halál!<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Nosza költő! Holt a holdad;<br />köldököd kötél;<br />csettintésed égő város, tollad<br />füstölög s egy szál gyufát nem ér!<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Ó, kik nőttök felhőt leveledzvén,<br />bodzás kis fenék -<br />nézzétek, ím, országúton, némán<br />vándorolnak ki a jegenyék!<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1928</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">ANYÁM</span></p><p style="text-align: center;">A bögrét két kezébe fogta,<br />úgy estefelé egy vasárnap<br />csöndesen elmosolyodott<br />s ült egy kicsit a félhomályban - -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Kis lábaskában hazahozta<br />kegyelmeséktől vacsoráját,<br />lefeküdtünk és eltünődtem,<br />hogy ők egész fazékkal esznek - -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Anyám volt, apró, korán meghalt,<br />mert a mosónők korán halnak,<br />a cipeléstől reszket lábuk<br />és fejük fáj a vasalástól - -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">S mert hegyvidéknek ott a szennyes!<br />Idegnyugtató felhőjáték<br />a gőz s levegőváltozásul<br />a mosónőnek ott a padlás - -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Látom, megáll a vasalóval.<br />Törékeny termetét a tőke<br />megtörte, mindig keskenyebb lett -<br />gondoljátok meg, proletárok - -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">A mosástól kicsit meggörnyedt,<br />én nem tudtam, hogy ifjú asszony,<br />álmában tiszta kötényt hordott,<br />a postás olyankor köszönt néki - -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1931. jan. 6.</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">ESŐ</span></p><p style="text-align: center;">Kaszák villannak az egen,<br />suhogó rendekben dől a zápor.<br />Nagy nyalábokban, szélesen<br />borul a szál, zizeg, aláhull.<br />És búzaszemekként a cseppek<br />tetőkön pattognak, peregnek.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Kaszák villognak? Szuronyok.<br />Golyók kopognak, csörögnek boltok,<br />futók sortüze vet lobot,<br />porzik a füst, összeszorított<br />foggal a föld tömege zendül.<br />Setét lé bugyog az erekből.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Vagy csak motor zúg? S gép szövi<br />az aláomló puha kelmét?<br />S a kínzott talajt befödi,<br />mint orsózaj a fáradt elmét?...<br />Ősz anyó, - kerek tükröt vágott.<br />Mit láttok benne, proletárok?<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1932. máj.</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">REMÉNYTELENÜL</span></p><p style="text-align: center;"><span class="Alcim" field="Alcim"><span style="font-weight: bold;">Lassan, tünődve</span><br /></span></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Az ember végül homokos,<br />szomorú, vizes síkra ér,<br />szétnéz merengve és okos<br />fejével biccent, nem remél.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Én is így próbálok csalás<br />nélkül szétnézni könnyedén.<br />Ezüstös fejszesuhanás<br />játszik a nyárfa levelén.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">A semmi ágán ül szivem,<br />kis teste hangtalan vacog,<br />köréje gyűlnek szeliden<br />s nézik, nézik a csillagok.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Vas-színű égboltban...<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Vas-színű égboltban forog<br />a lakkos, hűvös dinamó.<br />Óh, zajtalan csillagzatok!<br />Szikrát vet fogam közt a szó - -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Bennem a mult hull, mint a kő<br />az űrön által hangtalan.<br />Elleng a néma, kék idő.<br />Kard éle csillan: a hajam - -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Bajszom mint telt hernyó terül<br />elillant ízű számra szét.<br />Fáj a szívem, a szó kihül.<br />Dehát kinek is szólanék - -<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1933. márc.</span></p><p style="text-align: center; font-weight: bold;"><span class="Ido" field="Ido" style="font-size:130%;">ANYA</span></p><p style="text-align: center;">Az őszi eső szürke kontya<br />arcomba lóg zilálva, bontva.<br />Harmadik napja sírja, mondja,<br />mint tébolyult anya motyogja<br />- mert csecsre vágyom - rám meredve:<br />Reátaláltam gyermekemre,<br />aludj el, édes kedvesem, te,<br />csitt, csitt, kicsikém, tente, tente...<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1934. szept. eleje</span></p><div style="text-align: center;"> <script language="JavaScript"> <!-- document.write('<!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 -->>'); //--> </script><!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 --><span style="font-size:130%;"><img style="font-weight: bold;" src="http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&amp;dc=1&amp;ui=532059@welid=1271004327000A239091" height="1" width="1" /><span style="font-weight: bold;"> </span><img style="font-weight: bold;" src="http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&amp;dc=1&amp;ui=577694@welid=1271004327000A239091" height="1" width="1" /><img style="font-weight: bold;" src="http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&amp;dc=1&amp;ui=319879@welid=1271004327000A239091" height="1" width="1" /><span style="font-weight: bold;">MAMA</span></span><script language="JavaScript"> <!-- document.write('<!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 -->>'); //--> </script><!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 --><script language="JavaScript"><!-- document.write('<!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 -->>'); //--> </script><!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 --><br /></div><p style="text-align: center;">Már egy hete csak a mamára<br />gondolok mindíg, meg-megállva.<br />Nyikorgó kosárral ölében,<br />ment a padlásra, ment serényen.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Én még őszinte ember voltam,<br />ordítottam, toporzékoltam.<br />Hagyja a dagadt ruhát másra.<br />Engem vigyen föl a padlásra.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Csak ment és teregetett némán,<br />nem szidott, nem is nézett énrám<br />s a ruhák fényesen, suhogva,<br />keringtek, szálltak a magosba.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Nem nyafognék, de most már késő,<br />most látom, milyen óriás ő -<br />szürke haja lebben az égen,<br />kékítőt old az ég vizében.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1934. okt.</span></p><div style="text-align: center;"> <script language="JavaScript"> <!-- document.write('<!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 -->>'); //--> </script><!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 --><span style="font-size:130%;"><img style="font-weight: bold;" src="http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&amp;dc=1&amp;ui=251566@welid=1271004327000A239091" height="1" width="1" /><span style="font-weight: bold;">ALTATÓ</span></span><br /></div><p style="text-align: center;">Lehunyja kék szemét az ég,<br />lehunyja sok szemét a ház,<br />dunna alatt alszik a rét -<br />aludj el szépen, kis Balázs.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Lábára lehajtja fejét,<br />alszik a bogár, a darázs,<br />velealszik a zümmögés -<br />aludj el szépen, kis Balázs.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">A villamos is aluszik,<br />- s mig szendereg a robogás -<br />álmában csönget egy picit -<br />aludj el szépen, kis Balázs.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Alszik a széken a kabát,<br />szunnyadozik a szakadás,<br />máma már nem hasad tovább -<br />aludj el szépen, kis Balázs.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Szundít a labda, meg a sip,<br />az erdő, a kirándulás,<br />a jó cukor is aluszik -<br />aludj el szépen, kis Balázs.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">A távolságot, mint üveg<br />golyót, megkapod, óriás<br />leszel, csak hunyd le kis szemed, -<br />aludj el szépen, kis Balázs.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Tüzoltó leszel s katona!<br />Vadakat terelő juhász!<br />Látod, elalszik anyuka.<br />Aludj el szépen, kis Balázs.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1935. febr. 2.</span></p><div style="text-align: center;"> <script language="JavaScript"> <!-- document.write('<!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 -->>'); //--> </script><!-- Medián WebAudit Magyar Elektronikus Könyvtár 1/2 --><span style="font-size:130%;"><img style="font-weight: bold;" src="http://audit.median.hu/cgi-bin/track.cgi?uc=11387933992694&amp;dc=1&amp;ui=54638@welid=1271004327000A239091" height="1" width="1" /><span style="font-weight: bold;">MAGÁNY</span></span><br /></div><p style="text-align: center;">Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes<br />bársony-penész pihézze melledet.<br />Nézz a magányba, melybe engem küldesz.<br />Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Száraz homokként peregjen szét arcod,<br />a kedves. S ha cirógatnál nagyon,<br />mert öled helyén a tiszta űrt tartod:<br />dolgos ujjaid kösse le a gyom.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság.<br />Meg se rebbennél, ha az emberek<br />némán körülkerülnének, hogy lássák:<br />ilyen gonosszá ki tett engemet.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak<br />öröme az lesz, hogy körbe forog,<br />te meg rápislogsz, míg körülhasalnak<br />telibendőjü aligátorok.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: center;">Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon,<br />látom a szemem: rám nézel vele.<br />Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,<br />hogy azt hihetném, meghalok bele.<br /></p><div style="text-align: center;"> </div><p style="text-align: right; font-style: italic;"><span class="Ido" field="Ido">1936. nov.-dec.</span></p><p style="text-align: center;"><span class="Ido" field="Ido"><br /></span></p>Unknownnoreply@blogger.com0