A tudatalattink csodálatos hatalma

Aquincum

2022-03-13T10:10:00.000-07:00

Hétközben dolgoztunk, minden nap 100 km oda vissza munkába, nagyon kimerítő, így eleve szombatra igértem meg, hogy felmegyünk. Vittünk tojást, sajtot, mandarint, csokit csak Lidának, mert azért rákérdeztem vehetek e a gyerekeknek csokit, azt mondta inkább gyümölcsöt. Szalámit nem mertem venni, mert nem voltam biztos a vallási hovatartozásukban, így egy csirkés krémet vittem. Gyerekeknek is csak pici dolgokat, Lida semmit nem akart mondani mire van szükségük.

Még szombat reggel szaladoztam tojásért, nagybátyámhoz, anyum sütött, lekvár, kocsi töltés, férjem még mindig hulla fáradt, mire összevakartam dél elmúlt, hogy elindultunk. Fél 3kor érkeztünk. Hihetetlen találkozás újra 2007 után. 15 év története, Lida mindent elmesélt Nevettünk, azt mondta emlékszel mindig azt mondtam, arabbal soha, főleg nem egyiptomival, és most nézd meg itt vagyok 3 fél arab gyerekkel. Elmesélte hogyan és miért költözött haza tavaly novemberben, mert nem értettem, hogyan tudta elhozni a férjétől a gyerekeket. Sok szerencsés véletlen, és a szerencsétlen háború, és most itt vannak. Egész délutánt együtt töltöttük, elvittük Marijamot a kisállatkereskedésbe vettünk a kismalacainak mindent amit gondolt.

Este amikor jöttünk el kérdeztem mire lenne szüksége, sok ruhát nem akar gyűjteni, és neki és Marijamnak van is elég, de a két kisfiú mint az égő tűz gyorsan elhasználja a rajtuk lévő ruhát, és nekik kevés a 3 garnitúra.

Késő éjjel értünk haza, hétfőn vagy kedden vissza megyünk, remélem addig sikerül valahonnan kisruhákat szerezni. Azt hittem könnyebb lesz, de mindenki azt mondja már tovább adta. Inkább neki álhattam volna varrni, azzal az erővel, amivel itt kínlódtam és irkáltam ide oda.

Elindult a kis család

2022-03-13T10:00:00.001-07:00

Lida vasárnap késő este írt, nem is olvastam csak reggel. Azt írta, lehet jön a 3 gyermekével Magyarországra, tudnék e szállásban segíteni. Innentől kezdve mintha valami rémes filmbe estem volna bele, alig fogtam fel az eseményeket.

Szerencsére hétfő az a nap, amikor van egy icipicit lazább napon van, és első óra után van lyukas órám, és helyettesítést sem kaptam oda. Így kezdtem telefonálgatni, végül a katasztrófavédelem operatív törzséhez irányítottak, elmondták kint vannak a határon, nagyon sok tűzoltó, nyelveket beszélő diákok, segítők, akik segítik a menekülteket, vonatokkal, buszokkal ingyen utazhatnak Budapestre, ahol várják őket, és regisztrálják is, akinek van szállás címe segítenek oda jutni, akinek nincs egyeztetnek önkormányzatokkal, és buszokkal viszik őket vidékre. Azt mondták, induljon el nyugodtan a barátnőm, lesz szállás nekik biztosítva.

Lida írta, március 13-ára lenne jegye buszra, de fél. 300 dolláért elviszi egy taxi őket záhonyba, 486 km. Pakol és indul, a 3 éves Jakubbal, az 5 éves Hamdyval és a 11 éves Marijammal. Marijam azt mondta a kis guneai malackái nélkül egy tapodtat sem tesz, őket is elhozták.

Szállás, néztem a pici zsúfolt lakásunkat, és az jutott eszembe, még a barátnőm is inkább befoglalt legutóbb a Galcsikba, mert olyan rosszul berendezettek zsúfoltak vagyunk. Így keresni kezdtem, telefonálgatáss, facebook megosztás - volt aki ezért mindennek le hordott - végül az eredmény, Benkó Róbert kollégám nagyon kedves volt ő egy faházat tudott felajánlani Magyarnándorban, de gondolkoztam nem, nem lesz jó, hiszen nem beszélnek magyarul, egy kis faluban elzárva a világtól, nem jó megoldás. Erik kollégám szólt a feleségének, aki szólt a balassagyarmati polgármesternek, aki személyesen hívott fel ő maga, hogy van szállás, és jöjjenek nyugodtan egyenesen Balassagyarmatra. Azt is elmondta Záhony nem jó cél, mert a határ előtt 8 órát is várakozhat.

Így meg is írtam Lidának, amit megtudtam, ő áttervezte az útvonalat és vonatra szállatak, azzal jöttek át. Nem tudtam mikor érnek át, és nagyon bántott, hogy az elektromos autónkkal tudtam nem tudunk ilyne utat ésszerúen gyorsan megtenni és 6 fős kellett volna. Tamásnak eszébe jutott Balázsnak nagy autója van, fel is hívta, és ő pedig még a hátsó üléseket is belerakta, tele tankolva készenlétben ha mennünk kell. Közben Lida elért a határra, mondtam neki ha el tud jönni vonattal Hatvanig ott lenne a legjobb ott felvesszük és elhozzuk Balassagyarmatra.

Tovább járt az agyam, jó jött, hogy itt volt aki mindennek lehordott, azért mert ukránokank próbálok segíteni. Átgondoltam, és rájöttem rossz ötlet nógrád a nyomorulatk megyéje, még a végén bántanák őket.

Megírtam Lidának, tudnia kell ez a legszegényebb régió, ahol mi szerencsétlenkedünk, és lehet senki nem lesz a közelükbe aki beszél angolul. Meg kell próbálni Budapestetet. Lida befoglalt egy hotelt a bookingon és elmentek oda pihenni, nagyon elfáradtak. Közben elkezdtem pesti ismerőseimet hívogatni, és meglepődtem mennyien fogadtak be menekülteket. Kaptam egy excelt táblát is menekülteket segítők telefonszámával, és hívtam is Eleonort, aki nagyon kedves volt, mondta megpróbál szállás keresni, megkérdez egy kollégiumot. Munkából hazafelé jövet eszembe jutott egy volt kolléganőm, aki már egy alkalommal valamilyen ügy kapcsán ajánlott fel szegényeknek segítséget. Épp olasz órája volt, de ígérte vissza hív.

Hivott Andrea, és nekem innetől már csak Szent Andrea lesz örökre, és azt mondta, Zita! már valami humanitárius szervezetet akartam felhívni, hogy van egy kis apartmanunk amit felajánlanánk menekülteknek gyerekeknek. Sírtam.

Innentől flottul ment minden, felvették egymással a kapcsolatot facebookon, másnap Andrea felvette őket a hotelből és elvitte őket a III kerületbe a szállásra. Én eközben dolgoztam tanítottam, és igyekeztem nem kibőgött szemmel menni órákra, mikor kaptam a fotókat, Lida megérkezett a szállásra, a gyerekek boldogok, van kis kert is, szűkös de pont jó, elférnek, van hűtő, mikró, rezsó, mosogató, pici fürdő.

Andi is hívott, mondta sütöttek palacsintát együtt, és gyorsan összebarátkoztak.

Ukrajnai háború

2022-03-13T09:39:00.002-07:00

Érint, igen mindenkit érint. Aggódom, aggódom magunkért, ismerőseinkért barátainkért. Kolléganőm kárpátaljai magyar, a Karácsonyi ünnepkre haza látogatott kérdeztem mi a helyzet odaát. Készültség, de már szinte megszokták.

A háború szele a levegőben volt.

Írtam szentpétervári barátnőmnek Ekaterinának, hogy van, tud e valamit a háborúról. Hangüzenetet küldött, hogy próbál nem foglalkozni a politikával, mert csak bosszantja, főleg az, hogy semmit nem tehet ellene, és épp túl van egy csúnya váláson. Gondolkoztam mekkora hülye vagyok, ha tudna valamit sem írhatná meg, vagy mondhatná el, hiszen lehallgathatják, ellenőrizhetik és végül csúnyán ráfázhat.

Majd februárban minden megváltozott. Elkezdődött, írtam a facebookon ukrán volt kolléganőmnek, aki az emirátusokban volt a helyi idegenvezetőm, őrangyalom, hogy van, és hogy remélem még mindig az emirátusokban van biztonságban és nem Ukrajnában. Csak annyit írt vissza, hogy örül, hogy hall rólam. Megszoktam, hogy elfoglalt, és gondoltam majd ír később.

Kitört a háború jöttek a hírek, szankciók az oroszok ellen, facebook letiltva. Ez utóbbi pont nem igaz. Írtam Ekaterinának, van e mit enniük, tudom, hogy minden élelmiszert Lengyelországból kaptak Szentpétervárra és környékére, hiszen körbe nincs semmi, csak mocsár.

Elmondta, hogy nagyon dühös, és hogy sem ő, sem a rokonai barátai nem támogatják Putint, a háborús törekvéseivel, és ha bátor lenne, de nem az, mert tudja mit veszíthet, kimenne tüntetni, de minden tüntetőt lecsuknak, ha őt lecsukják ki neveli fel a két pici gyermekét.

A pénzük napról napra értéktelenebb, van aki televízót vesz, telefonokat, műszaki cikket, próbálják elkölteni az emberek a pénzüket, amíg fel nem emelkedik minden ára.

Nehéz helyzetben édesanyja az USA-ban kuzinjai Kievben.

Ismétlés a tudás anyja...

2022-03-13T09:25:00.000-07:00

2005-ben és 2009-ben dolgoztam Egyiptomban telepítve. 2005-ben sok időm volt két csoport között. Kákosi egyiptológia tankönyvét betéve tudtam oda vissza ennek köszönhetően, mivel igyekeztem az üres napjaimat hasznosan tölteni. Fél év elteltével már mindent másként láttam. Luxorban, Kairóban. Amikor elindultam az Egyiptomi Múzeumban tárlatvezetésre az ismerős szobrokat már alig vártam, hogy újra lássam, mind többet és többet tudtam róluk napról napra. Fájó volt az elválás mindkét alkalommal. Mindkét alkalommal sírva jöttem haza, konkrétan végig bőgtem a repülő utat budapestig (szándékosan a csupa kisbetű, annyira gyűlölöm). Ma elő kellett vennem a régi könyveimet, mivel jövő héten budapesten nézzük meg az Egyiptomi kiállítást. Már most fáj.
A sok emlék megszépült, már nevetve gondolok vissza arra is, amikor a múzeumban a rendőrök elvittek titkosrendőrségi kihallgatásra, mert nem volt vízumunk. Egyetlen nagy iroda sem tudta elintézni a telepített idegenvezetőinek a vízumot. Talán jártál kint, és talán vártam magyar idvezek a reptéren vittek kirándulni. Ugye nem tudtad, hogy feketén vannak kint, nincsenek hivatalosan foglalkoztatva, és vízumuk sincs. A hazautazáskor kellett 400 font büntetést fizetni, és ha vissza akartál menni akkor egyszerűen új útlevelet kellett csináltatni. De mindegy, nem is erről akartam írni, hanem egy elveszett civilizáció emlékéről, visszatekinteni milyen fejlettek voltak, az orvostudományuk, az építészetük, a művészetek, és micsoda hanyatlásnak lehetünk tanúi szinte fullasztó. Fullasztó mint az érzés újra elővenni ezeket a könyveket, újra átélni két évet. Jó lenn vissza menni, de túristaként? Minek, hiszen annyi látnivaló van a világon. Butaság lenne pénzt költeni arra amit már láttunk. Egyetlen dolog aminek értelme lenne, ha csoportot vihetnék oda, de nem is tudom jó lenne e. Minden változik, az emberek is megváltoztak. Még 2005 után is. Csalódottam tapasztaltam hogy 4 év elteltével új Istenük lett az ott élőknek, a FLÚSZ, a pénz. Most 10 év telt el, és azóta az arab tavasz. Nem hiszem, hogy jobbak lettek, de ez csak körítés, egy körúton úgysem lehetne érzékelni, mint ott élve.
De most csak pestre megyünk, kurva budapestre, amit annyira gyűlölök, hogy képtelen vagyok maradandóan megtanulni. Folyton újra és újra át kell néznem, undorodom az egésztől. 15 éve vezetek, de most lesz először pesten. Ezért sem próbálok bekerülni a beutas idvezek közé, meg egyébként sem bírom a könyöklős helyzeteket. Ilyen helyekről inkább odébb állok, ahol nem becsülik a tisztességes munkát. és nagyszájjú könyöklőket értékelik, ez már eleve minősíti a munkaadókat.

Az elfelejtett végrendelet

2018-12-28T12:47:00.002-08:00

Az elfelejtett végrendelet

Leszögezem, gyűlölöm a verseket,

de kezem éjfélkor megremeg és magától írni kezd.

János, János fodrászok fodrásza mit tettél,

végrendelet nélkül hirtelen elmentél.

Nem gondoltál egyetlen húgodra,

ki mindig is hajlékod használta.

Hátra hagyott házad évtizedek súlya alatt

igen csak roskadozik, majd be szakad.

Tán be is szakadt volna, ha lelke nem volna.

De lelke lett a háznak hosszú évek alatt,

s védelmezi húgod a magány súlya alatt.

De van mostan egy tábla kint a kapu alatt,

Demoklész kardjaként fenyeget,

s ha kell majd arat.

Aratni fog, ha jön majd egy idegen

halálos ítéletként egyenlőre csak lengedez.

S legyen átkozott, ki ennek tudatában,

mégis megveszi házadat, ideje korábban.

Ne nyugodj békén, mert itt az idő

s meg kell védened.

Szellemed szálljon alá a földre

s tartsa távol azt ki szemet vet e telekre.

Véredből vérednek sem hiányozhat ez,

nem lesz ő gazdagabb, semmit sem ér néki ez.

Tudd hát, ha már előre nem gondolkodtál,

ha megveszik, ezzel megölik, ha elveszti otthonát.

Tudom jól ott a saját háza, de rossz emlékek miatt tán,

sohasem használta.

Ott ápolta beteg férjét, és fiát,
kik előtted és utánad követnek odaát.

Védd meg őt kérlek élete végéig,

és ha majd békében követ téged ő is,

térj vissza Te is.

A vers előzménye:

A szomszéd néni, akire szinte családtagként tekintünk a bátyja házában él. Igaz mellette áll a saját háza, amit nem szeret. Mindig is a bátyja háza alatti kis konyhában élt. A bátyja János nagy lábon élt és fodrász volt, akit a felesége elhagyott, amikor még pici baba volt a lányuk. Jánost a húga ápolta, és amikor meghalt János lánya örökölte a házat. Kirakta azonnal az eladó táblát és jöttek is nézni a házat, olyanok akiket senki nem látna szívesen szomszédként. Ekkor született a vers egy hajnali órában 2018. március 25-én.

Ami azóta történt:

A házat nem vette meg még senki, nagyon rossz állapotban van. Viszont közölték Irénke nénivel jön egy pesti fiatalember aki ott fog lakni. Így kvázi ki lett kényszerítve belőle, hogy a saját házába rendezkedjen be. Karácsony napján Irénke néni kétségbe esve szaladt át, hogy zubog a víz a János házából. A férfi elment az ünnepekre, és nem volt fűtve a ház, egy cső szétfagyhatott a kiskonyhában és az enyhülés hatására eltörhetett. A vizet apum elzárta. Ki tudja hány 100 m3 zubogott el, talán az egész ház meg fog roggyanni, de ez már nem Irénke néni gondja.

Kiegészítés 4 éve ötlött fejemben e versike, és úgy tűnik meghallgatott János, mert a házat senki nem vette meg. :-)

Azrael a kertek alatt jár

2018-07-16T00:17:00.000-07:00

Egy ideje már érzem, hogy Azrael a kertek alatt jár. Nem akarom, hogy így legyen, de tudom ez az élet rendje. Aki a földre érkezik, idővel távozik. Ki előbb ki utóbb. A szerencsésebbek utóbb, vagy ki tudja ki a szerencsés. Jó lenne, ha még nem jönne. De kinek jó? Nekem? Magamat sajnálom? Kinek már itt az idő és menni kell, vagy menni akar, hagyni kellene. Elfogadni, hogy menni akar és nem harcolni ellene, mert ugye magamat sajnálom. Sajnálom magamat, hogy fájni fog, fájni fog az űr, ami majd utána marad, hiányozni fog és sokáig fájni. Nem akarom, de engedni kell. Hull könnyem, az eszemmel tudom jól van ez így, de a szívem nem akarja még.

Ma reggel megkérdezte anyum, hogy látom nagymamámat. Csak annyit mondtam Azrael a kertek alatt jár és elfordultam, ne lássa, hogy sírok.

Nem akarom megtudni

2018-07-16T00:11:00.000-07:00

Éppen befejeztem a közös programot Monterossóban. Gondoltam bemegyek vissza Fehérek testvérülete templomba pihenek kicsit. Egy idősebb hölgy leült mellém és mondta, hogy neki nagyon nagy dolog az, hogy itt van. Kétszer volt pszcihiátrián... két lánya van egyik sem beszél vele, egyikük esküvőjén sem volt. Ha találkoznak nem is szólnak hozzá, de ő azért szól, mondja Babuskám, hogy vagy minden rendben? Nem akarom tudni, hogy jutnak el emberek erre a szintre.
Eszembe jut a szomszéd néni Bozóné Marika. 4 éve nem néz felé egyik fia sem. Nem tudom mi történt, ő azt mondja beteg volt, és amikor hazahozta a fia, mondta is neki, majd hívja. Történt ez 4 éve. Azóta egyik fia sem néz felé. Jó embernek tartom, mit követett el, hogy ennyire haragszanak rá, hogy elfelejtették hány éven keresztül nevelte őket, és volt jó hozzájuk. Milyen rohadt egy világban élünk????
Anyum azt mondta, sajnál, hogy nincs gyerekem, mert nem lesz aki gondoz. Erre mondtam, hogy egy gyerek ezt nem biztosítja, viszont a pénz az igen! Ha meg tudom fizetni akkor lesz aki ápol...

7 éve nem írtam

2018-06-28T05:09:00.001-07:00

Nézem a szerkesztő alatti bejegyzések dátumait, és látom utolsó előtti bejegyzés 2011. 7 éve nem írtam, 7 éve nem éreztem késztetést, hogy írjak, most pedig úgy érzem írnom kell. Ki kell írni magamból ami történik.
Szerdán sokat beszéltünk Sziluval. Sokat sírt. Azt mondta látod Zitukám, nincs nekem családom. Látom, már hogyne látnám. Láttam, hogy a nagymamád nevelt fel, sokáig meg sem mertem kérdezni miért. Azt hitte a szülei meghaltak és árva. Nem haltak meg, de tényleg árva, se apja, se anyja. Beszélnek, de nem kérdezik meg hogy van. Vannak, de minek. Szeretetet egy csöppnyit sem kap. Pedig nem vágyik másra, csak szeretetre. Sokat gondolkozom rajta, mert nem érdemelte ezt meg. Hiszen annyira jó lelkű, egy bogarat is inkább kitessékel a lakásból, mintsem agyonnyomja.
3 vágya volt az életben, nem BMW, nem Bora Borai nyaralás, és nem drága ékszerek. Csak hogy főzhessen a szerelmére, vasalhassa az ingjeit, és nevelhesse majd a közös gyermeküket. Tulajdonképpen egybe is tudom tömöríteni a 3 kívánságot, ami nem más, mint egy normális családi élet, ami neki nem adatott meg.
Túl szigorú a sors, mert ezt a keveset sem kapta meg. A srác nem volt méltó sem a szeretetére, sem a hűségére, csak kihasználta 20 éven keresztül. Kihasználta a naivitását, a jóságát, és elvette a fiatalságát. Az esélyt, hogy találkozzon valakivel, akivel boldog családi körben élhet.
Én 44 vagyok ő is 40. Eljárt felettünk is az idő. Volt egy visszatérő álma. Emlékszem sokszor jött fel hozzám, és mondta Zitukám már megint azt álmodtam egy kisbaba van a kezembe, de kiesik a kezemből. Rettenetes, de a már látom az álma jelentését. A jövőjét álmodta meg, vágyott egy babára, de eljárt felette az idő. Egyedül van. 4000 km-re egy kis szigeten és most itt ez a tragédia, a nagymamájával. Várható volt, hiszen tavaly a 90-et töltötte be. Tudtuk egyszer majd meg fog halni, és ha bekövetkezik nehéz lesz elfogadni.
Szilu tegnap kapott róla híreket. Még él, de nem ébred fel. Az orvosok sem értik, miért nem ébred föl. Talán nem akar felébredni. A szomszéd néni is azt mondta, sokat beszélt mostanság a halálról, hogy már elfáradt és már nem akar élni. Két hete kórházban volt, és kiderült gyomorrákja van. Erős gyógyszereket kapott, amitől szédült is. Lehet bevett több fájdalomcsillapítót is, és az ütötte ki. Lehet szándékosan tette, lehet egyszerűen nem tudta, hogy a kettőt nem szabad együtt. Nem tudjuk. Csak azt tudjuk, már nem akart élni fáradt volt.
Ma csütörtök van, reggel bejöttem a városba. 11-kor felmentem a kórházba érdeklődni, de be nem engedtek, nem vagyok hozzá tartozó. A nővér nagyon kedves volt, mert legalább azt megmondta nem változott az állapota, még él, de nincs eszméleténél.
Hazajöttem, átmentem Marika néninek elmondani mit tudtam meg .Behívott és beszélgettünk. Marika néni elmondta 56 éve itt él, és Mancika a férje haláláig nagyon zárkózott volt, nem beszélt senkivel csak köszöntek. Az utóbbi időben kezdtek el beszélgetni, mindketten egyedül vannak, Marika javasolta kicsit tartsanak össze. Aztán egy fél óra múlva végre Marikából is kibukott, amit már a közös képviselő feleségétől tudtam, hogy hozzá sem járnak a gyerekei. Ő is beteg, sokmindenre műtötték. 4 éve egyik fia sem járt nála, nem tudja mivel bántotta meg őket. 4 éve nagyon beteg volt, mikor kijött a kórházból még a fiánál volt a lelet, és azt mondta majd hívja, de azóta nem hívta.
Megkérdeztem miért nem hívja fel, miért nem kérdezi meg, azt válaszolta nem akarok a gyerekeim előtt megalázkodni. Erősködtem ez így nem jó, hiszen őrlődik, ettől csak megbetegszik az ember. Kértem adja meg a számukat telefonálok én, de ezt le kell rendezni ez így nem maradhat. Csak mosolygott, és azt mondta inkább beszéljünk arról, milyen az idő Bécsben. Holnap elutazik 3 napra oda. Pár jótanáccsal elláttam, megnéztem az interneten milyen idő lesz és haza jöttem. Azóta azon gondolkozom, min veszhettek össze ennyire, hogy egyik fia sem néz felé. hm. Akarom ezt tudni, nem, nem akarom megtudni, főleg nem a saját bőrömön. De nem jó ez így. Egyedül van, nagyon nagyon egyedül van. Sokat sír, beteg a húga is, már csak a halálát várják.

Nap ami erősebbé tesz

2018-06-28T04:44:00.001-07:00

Drága Szilukám biztos vagyok benne, hogy évek telnek majd el, hogy ezt meg tudd hallgatni, de azt akarom tisztán megmaradjon minden részlet, így leírom Neked mi történt pontosan. Majd egyszer évek múltán elolvasod.
Vannak napok amikor az a mondás jár a fejemben, hogy ami nem öl meg, az megerősít.
Előző este 11-kor értem haza egy négy napos útról. Kellemes volt, minden fennakadás nélkül, fiatalos csoport sok gyerekkel, szinte gondok nélkül. Hazafelé útközben elkezdtem olvasni az Árnyalatnyi remény című könyvet, amit indulás előtt vásároltam. Érdekes volt, mert nem akartam bemenni a könyvesboltba, és valamiért mégis bevitt a lábam, és az akciós pulton ez előtt a könyv előtt álltam meg, amiről már olvastam. A litvánok kitelepítéséről szól. Hazafelé olvastam a buszon, többször össze kellett csuknom a könyvet ne sírjam el magam rajta. Munka közben nem lehet.
De itthon végre befejezhetem a könyvet már csak 30 oldal maradt. Ahogy olvastam rájöttem, még szerencse, hogy nem volt időm eddig eljutni a buszon, mert az utolsó 30 oldalt konkrétan végig bőgtem. Csak arra tudtam gondolni az embertől nincs rettenetesebb szörny, és milyen jó, hogy nincs gyerekem.
Miután rendbe jött az arcom, eltűnt a kibőgött szem alatti táska elindultam a városba. Hazaérkezvén láttam Marika a földszinten kopogtatja az ablakokat a barátnőm mamájánál. Kérdeztem azonnal mi a baj. Marika mondta, hogy valami nem stimmel, Mancika nem válaszol se a telefonra, se a csengetésre. Mondtam neki, hogy megkérdezem Szilvit mikor beszélt vele. Számítógép bekapcs, interneten hívom, mivel Cipruson él. Óvatosan hátulról jövök az érdeklődéssel, hogy van, mi újság vele, fáj e még a keze. Nem is rögtön válaszolt, de mikor írt rákérdeztem mit csinál, a válasz az volt sírok itthon, mert mamám nem veszi fel a telefont. Mondtam neki várj, utána nézek.
Átmentem Marikához baj van, nézzünk jobban utána mi lehet. A földszinti szoba ablak résnyire nyitva volt, függöny behúzva. Tanakodtunk, és arra gondoltunk megkérdezzük Bélát a szomszédot nem e tudja a felső szomszéd hol lehet akinek kulcs van. Nem tudta, de megkérdezte a barátját mi a teendő ilyen esetben. Azt mondták mentőt kell hívni, és hozzá tartozó jelenlétében nyithatja ki az ajtót a tűzoltó... A gond itt kezdődik. Hozzátartó a fia, felé sem néz. A menyét felhívtam, de különösebben nem izgatta, közölte ő most elutazott, mit csináljon. Hát igazán nem tisztem megmondani egy felnőtt embernek mit csináljon.
Felmentem egy felmosó botért és elkezdtem vele elrángatni a függönyt, a sötét függönyt sikerült, de a világos fehér még mindig takarta, hogy lássuk mi van bent. Az ablakot nem tudtuk beljebb tolni, mivel rács is volt az ablakon és belül össze volt akasztva. Az jutott eszembe kampó kellene elérni a fehér függönyt. A férjemet hívtam nincs e a megyeházán valami kampós eszköz, nem volt, de adott egy jó tanácsot, esernyő. Felrohantam egy ernyőért aminek kampós vége volt, elértem a fehér függönyt, és húzni kezdtem kifelé az ablakon. Mondtam ajaj, le fogom szakítani, mit fog szólni Manci néni, bár inkább kapjak ki tőle, csak ne legyen semmi baja. A függöny leszakadt és elkezdtünk kukucskálni a szobába. Lökdöstük az ablakot. Ekkora már a fél ház össze szaladt. Akkor megláttuk a bokáját a kis zokniban. Béla azonnal hívta a mentőket. Egy perc alatt ott voltak a tűzoltókkal. Hozzátartozót kerestek, de azt nem tudtunk előadni. Szólintgatták, az ablakon, mondtam ezen már túl vagyunk. Javasoltuk, hogy az ablakon ha be tudnának menni, akkor belülről ki tudják nyitni az ajtót, és nem kell szétverni az egészet. Így hoztak egy flexet és levágták a rácsot. Az egyik tűzoltó bement és kinyitotta az ajtót, be tudta engedni a mentősöket. A tűzoltó fiú elmondta, hogy látta igen bent van és nagyon nincs jól. Eszméletlenül feküdt az ágyban. Hosszú percek teltek el, mire az egyik mentős mondta, hogy él, de kritikus az állapota. Közben újra hívtam a menyét, már a lánya vette fel, akire nagyon dühös lettem, mert azon problémázott ő most hogy jöjjön ide. mondtam neki bocs hogy szóltam és terheltelek vele, hogy a nagyanyád eszméletlenül fekszik a lakásban.
Végül egy szomszédjuknak szóltak, hogy jöjjön el nézze meg mi történt. Feri bácsi is mentős volt, nagyon kedves volt, mondta, hogy ő átveszi a kulcsot a mentősöktől. Mert ugyanis Manci néni fia, még mindig nem volt hajlandó oda jönni. Nem ismerem, de csak megvetni tudom ezért.
A mentősök sokáig voltak bent. Majd mondták, hogy az ablakon fogják kihozni, mert a hordágyat nem tudják kihozni a bútoroktól. Amikor kihozták buborék fóliába csavarták, oxigén palackra kötötték, intubálni kellett. Betették a mentő autóba. Feri bácsi átvette a kulcsot és bezárta az ajtót.
A közös képviselő felesége halkan mondta, Marikától is kell telefonszámot kérni, ő is így lesz, már vagy 4 éve nem látogatják a gyerekei, az unokája is elmegy mellette az utcán.

Jó tanács odaátról

2011-12-13T06:49:00.000-08:00

Már nyár óta tervezgette nagybátyám, hogy elviszi nagymamámat is fürdeni Demjénbe. Sok volt a munka, sosem adódott megfelelő alkalom. A tél beálltával végre lazultak a dolgok, és megbeszélésre került, hogy nagybátyám ma elvisz minket Demjénbe fürdőzni, mert mamámra igazán ráférne kis kikapcsolódás és pihenés, nem csak az állandó munka. Egyébként is nagyon kimerült a sok izgalomtól, a hirtelen felszökött magas vérnyomástól, és vizsgálatoktól.
Nagymamám mindig is nagyon nehezen mozdult ki otthonról, nem kevés noszogatások árán. Ő jobban szereti, ha ő maga el tudja látni az állatokat a napi feladatait. Ma sem akart jönni, nem akarta otthon hagyni az új családot, az egy hetes 4 kismalacot. Azt, hogy miért jött el mégis, a fürdőben mesélte el nekem.
Hajnali öt órakor, az ablakon bekopogott hozzá nagyapám, és azt mondta neki: öltözz! Nagymamám pedig hallgatott nagyapámra, és hozzá fogott készülődni, sütött - főzött reggelről, megetette az állatokat, hogy fél 9-kor el tudjanak indulni.

A nagyapám 6 éve meghalt...

Kör technika

2011-10-14T08:37:00.000-07:00

A hírek között olvasgattam, amikor az nlcafe.hu-n egy cikkre találtam. A végén egy ajánló során akadt meg a tekintetem: "Elképzeltem, hogy meggyógyulok, és így lett" Eszembe jutott Kriszti, hogy az egyik este éppen neki is igyekeztünk kitalálni egy gyógymódot. Gondoltam beillesztem a keresőbe, mit ad ki, hátha valami hasznos cikkre találok, amivel egy kis biztatást tudok neki adni. A következő érdekességre leletem:

4 lépéses kör-technika:

1.lépés: Előkészítés

Pár percig dörzsöld össze mindkét tenyered, majd rajzolj egy kört valamelyik (vagy mindkettő) tenyered közepébe. Aztán érintsd össze az egyik hüvelyk és mutatóujjad, úgy hogy egy kört alkossanak. Végig a gyakorlat alatt tartsd meg ezt a kört és tudatosítsd magadban, hogy bármikor a nap folyamán, amikor egy kör formát vizualizálsz, rajzolsz, vagy veszel fel az ujjaid segítségével, a kívánságod energiája megjelenik a testedben és a körülményeid is hozzá igazodnak.

2.lépés: Fókusz

Képzeld el, hogy mit szeretnél elérni, mit szeretnél, hogy a tiéd legyen, vagy milyennek szeretnél lenni egy konkrét helyzetben, vagy mit szeretnél és hogyan véghezvinni. Fókuszálj a végső eredményre és lásd magad előtt, amint kívánságod már teljesült, érezd magadban a pozitív érzést.

3.lépés: Kijelentés

Fogalmazd meg tisztán és egyértelműen a célodat, kívánságodat magadban (ha teheted, akkor hangosan), úgy hogy közben nézz rá a körre. Majd tedd utána: „Minden esetben, amikor észreveszek egy kört, vagy a két ujjammal egy kört alkotok, az a siker jele és arra emlékeztet, hogy elérem célomat.”

4.lépés: Megerősítés

Gondolj arra, hogy bármikor, amikor egy körre tekintesz, elméd automatikusan az alábbi megerősítést juttatja eszedbe: „Kijelentem, hogy kész vagyok befogadni a jót. Számítok arra, hogy a körülmények a javamra változnak. Látom magam, amint elértem célomat.”

Gyors használatra:

Képzeld bele egy körbe a kívánt eredményt és jelentsd ki megtörténtét rád vonatkozóan.

Pld. a társamnak kiment a bokája és nem tudott lábra állni. Gyorsan elképzelte magát egy körben, amint szalad és mindkét lába erős és egészséges. Kijelentette, hogy abban a pillanatban, hogy ránéz egy körre, a lába meggyógyul. Mindig, amikor meglátott egy kört, azt látta maga előtt, hogy szalad. És így is lett. Másnap elment szaladni.

Próbáld ki, engedd, hogy vigyen a kör magával, majd írd meg tapasztalataidat, hogy mások is erőt meríthessenek a te történeteidből!

A technika célja: a siker, az egészség és a biztonság érzés megteremtése

Várható eredménye: a kör-technika örömet és sikerélményt ad, ha a hétköznapokban céltudatosan használod. Ezen felül belső nyugalmat, bizalmat és védettséget teremt.

Forrás: http://bagdibella.hu

Ez olyan egyszerű, bárki meg tudja csinálni, és mit veszthetünk egy próbával? De egy biztos, hinni kell benne, mert minden más csak akkor fog működni. A hit már önmagában egy siker!

Miért most? Miért pont ő?

2011-10-13T23:07:00.000-07:00

Anyum elsápadva jött be a szobába, a lány akinek a lagzijában voltak, Barna lánya meghalt. Kisodródott a karancsaljai kanyarban felborult az autója. Állítólag még a mentő ki ment, megkérdezték jól van és még mondta is jól van. Nem volt jól, belső vérzése volt.
Miért kapkod és száguldozik egy két gyerekes családanya???? Anyum azt mondta nőgyógyászhoz sietett.
Amikor egy tragédia történik, főleg ha egy fiatalról van szó mindenkit mélyen megráz. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy miért pont ő, amikor olyan fiatal volt, olyan értékes élete volt, szükség volt rá. Számos írás fellelhető a témáról, hogy ki meddig marad a Földön a fizikai valójában. Az első ami eszembe jut, "...amíg feladata van..." De van e olyan ember, akinek nincs feladata, főleg egy fiatal családanyának, akinek fel kellene nevelnie a gyermekeit, vagy csak ennyi volt a "feladata"? Eddig tartott? Vagy éppen pontosan ez volt a feladata, hogy egy értelmetlen autóbalesetben kell meghalni? A pici gyermekeinek és családjának pedig az a feladata, hogy meg kell élniük az édesanyjuk halálát? Könyörtelen és emberi ésszel elfogadhatatlan feladat felnőni anya nélkül. Aki nem majd ott mellettük, amikor szükségük lenne rá, akinek leírhatnák az első iskolában tanult sorokat ; drága édesanyámnak anyák napjára, de ez a sor végtelen.

Valóban létezik mindenkire kiszabott feladat, amit végre kell hajtania, meg kell élnie? Tényleg csak ennyi egy élet története? Vagy netalán a megnyugtatásunkra szolgál ez a magyarázat, hogy könnyebb legyen elviselni a fájdalmat?

Váróteremben

2011-09-30T13:38:00.001-07:00

Idegesen, feszültséggel telve érkeztünk, már abból is vita kerekedett miért oda parkoltam ahová, miért nem közelebb, de tudom ideges és nem kell komolyan venni. Valójában el sem tudom képzelni milyen érzés lehet, arra várni, hogy megtudjam milyenek az esélyeim, mennyi lehet hátra. MRI -nél nincsenek sokan, gyorsan megvan a vizsgálat, majd megyünk a másodikra, ahol tele a váróterem. Persze a létszámot felezni kell, ide senki nem jön egyedül, vagy legalábbis csak nagyon kevesen, de van, akit az egész aggódó család kísér. Érezni a levegőben a végtelen nyomasztó fullasztó érzést, a rettegést. Aki már sokadszorra jár itt, igyekszik lazán viselkedni, de látszik a szemében az ijedtség. A fekete hajpántos a lányával érkezett, sportos öltözékben, agyműtétje volt, kontrollra jött, kezében tartja a friss MRI vizsgálat eredményét és várakozik, közben arról mesél, mennyire szeret a Duna parton futni, de az orvos azt mondta, ezt inkább hanyagolja, a végszava: " annyi baj legyen, legalább élek" behívják, kis idő elteltével érkezik, gyorsan pakol. Nem látszik az arcán megnyugvás, vagy öröm, inkább aggodalom. A lánya megkérdezi, anya minden oké? A nő ránéz és igyekszik lazának látszani - azt válaszolja persze. Valahogy nem vagyok biztos a válaszában, a lánya még fiatal, talán 13 éves lehet, talán nem is akarja terhelni a valósággal. Szemben velem fiatal srác, idősebb nővel ücsörög. Látszik a járásán, valamilyen küzdősportot gyakorolhat. Először azt hiszem ő a beteg, mert a hatalmas borítékot ő szorongatja a kezében. Óvatosan vizslatom a kopaszra borotvált fejét, hogy van e rajta műtéti heg, de nem látok. Eszembe jut az a fiatal házaspár, akikkel a múltkor találkoztam, a srác kb. ugyanolyan korú lehetett, mint az, aki szemben ült velem csíkos pólóban. Emlékszem akkor úgy érkeztem, nem beszélgetek senkivel, jobb lesz nekem is. Akarva akaratlanul jött a beszélgetés, mert megkért vigyázzak a csomagjára, míg elmegy a mosdóba. Amikor visszajött megköszönte, és megkérdezte én miért vagyok itt, ezek után természetesen én is megkérdeztem őt. Elmondta agydaganata van, a sugárkezeléstől csak nőtt, és csápos nyúlványos, nem tudták rendesen megműteni. Most alternatív étrendet próbál ki, délelőtt csak gyümölcs, délután csak zöldség, magvak és némi hal. Jó lenne még pulyka hús is, de a hipermarketből, hanem faluról, ahol valódi környezetben valódi hús "készül". Közben megérkezik a felesége, csinos törékeny, az arcán az aggodalom. Bizakodnak, és igyekeznek pozitívan hozzá állni, amennyire csak lehet. Nézem őket milyen helyes fiatal pár, és szívbemarkoló, hogy egy halálos betegséggel küzdenek, ahelyett, hogy babakocsit tologatnának, vagy egy vidám nyaralást tervezhetnének. Ők is akkor hétfőre voltak vissza rendelve, meg is beszéltük, hogy találkozunk, de én mégsem tudtam menni, más ment helyettem. Azóta is sokszor eszembe jutnak a váróban, vajon mi lehet velük? Mi lett az eredmény? Él még a srác, vagy fiatal feleségének a lila ruhát feketére kellett cserélnie? Ahogy ezen morfondírozok, a két idősebb hölgy elkezd beszélgetni, amiből kiderül a fiatal srác az idősebb fekete kosztümös fia, aki csak kíséri őt, mert bármikor rosszul lehet, és ezért nem engedi el őt sehová egyedül. A srác feláll, aggodalommal az arcán indul el kifelé, hogy elszívjon egy cigarettát, mert attól tart akkor hívják be az anyját, amikor pont kimegy, de megnyugtatják a többiek, hogy biztosan visszaérkezik. Negyed kettő már fél 9 óta várakoznak. Közben egy 20 év körüli helyes fiatal pár érkezik a rendelőből, a lány feje a fiú vállára borulva, és potyognak a könnyei, keservesen sír, egy férfi - talán az apja lehet - láthatóan nyugtatgatja. Közben érdekes jelenség érkezik, egy kb 160 kilós igen sötét bőrű kopasz férfi, ujjatlan sötét kékben, tele tetoválva, na igen eddig még semmi extra, talán ezt nem néznék megrökönyödött szemekkel, de a nyakában egy óriási talán 8 -10 cm átmérőjű arany színű - én csak bikaláncnak hívom - objektum. Más környezetben még talán nevetnék is, de ebben a környezetben groteszk. Nézem az emberek arcát, a legtöbb emberen a megvetés, és lesajnálás ül ki. Közben egy idős házaspárra leszek figyelmes. A bácsi kedves arcú 80 év körüli, arcán a mosolygás ráncai. Látszik olyasvalamivel töltötte a napjait, ami mindig örömmel töltötte el. Talán állatokat nevel, vagy valamit készít, alkot, azok arcába vésődnek a mosolygás ráncai. Kis mackónadrág, mellényke és kardigán van rajta. Látszik, egyszerű és nagyszerű emberek lehetnek. A felesége a kezét tördeli, és a mellett lévő hölggyel beszélget, nem hallom miről beszélgetnek, de közben szólítják őket. Amikor kijönnek, a bácsi arcán nyugodt és boldog mosoly, a felesége lehuppan vissza a várószékre, és az idegen nő vállára borulva sír, hál istennek a boldogságtól. Lassan megnyugszik, és lassan elindulnak, közben nézelődöm. Kicsit később látom állnak a lift előtt és várják, hogy érkezzen. A kicsike bácsika boldogan álldogál, felesége akárcsak egy pici lányka örömében ugrál mellette, kis barna hátizsákkal a hátán és úgy puszilgatja, fogja a kezét.

Közben mellettem két másik hölgy. Az egyiken narancssárga sportos térdnadrág, kosztümkabáttal, magas sarkúval, és egy sportos sapkával, vélhetően a hulló haját próbálja palástolni. Látszik nem parókát, mert a hátrafésülte a sapka alá és látszik a hajtöve. A másik hölgy, tipikus elegáns pesti nő. Arról beszélgetnek, milyen sok a rákos beteg, és milyen szörnyű egyre több fiatalt tolókocsiban látni, mert már annyira elemésztette őket a rák, hogy járni sem tudnak. Mi okozhatja, latolgatják, egyikük azt mondta, egy orvos szerint a stressz az oka, a másik azt mondja, na igen könnyű mindent arra fogni, amit nem tudnak mitől van. Lassan rátérnek a kezelési gyógymódokra, narancssárga nadrágos azt mondja, egy német gyógyszer lenne a tüdőrákjára, de 560 000 forint lenne egy adag. Mit csináljon, adják el a házukat? Az elegáns nő azt mondja, amit az ő férje szed még drágább, Amerikából hozatták, és még csak kísérleti stádium. Egy hölgy lép oda hozzám, hogy szerintem mennyit kell itt várni, már reggel óta itt várakoznak a lányával. Ismerős a terem másik végén ücsörgő lánya, meg is kérdezem megyeiek e, az igenlés után a városunk névre is igent kapok, nem véletlenül ismerősök. Elmondja, először vannak itt, a lányának a gerincével van valami probléma, de nem tudják mi, és semmit nem tudtak a kisvárosban mondani, de hallottak az orvosról, akihez jöttek, hogy nagyon jó, ezért jöttek fel. Én is csak megnyugtatni tudom, igen valóban nagyon emberséges és jó orvos, nagyon jó tapasztalatunk vele. Talán ő az első orvos, akitől emberséget, türelmet és biztatást kaptunk. Ahogy morfondírozunk meddig kell még várni, szólítják őt, gyorsan elköszönök, és kapom a nagy borítékot, én is bemegyek. Az orvos már nagyon fáradt, rengeteg betege volt, de ennek ellenére, türelmes, és meglepő módon mindent tud az elmúlt hetekben történtekről. Az eredmény, emberi logikával sem mondható jónak, hiszen növekedés állt be, de azzal győzköd, hogy a besugárzás miatt van, és normális, de talán ő is tudja, látja már, nem lehet sok hátra, de nem akarja rontani a helyzetet, nem akar fájdalmat okozni a rideg valóság kimondásával. Elköszönünk, kilépünk az ajtón, a még várakozók, most a mi arcunkat vizslatják, vajon minden rendben van?

ki tehet róla?

2011-09-30T13:37:00.001-07:00

A budapesti Korányi Kórházban várakoztunk ct-re. A váróteremben ücsörögtek néhányan, és egy pult mögött két dolgozó. Egy középkorú nő, és egy fiatal ficsúr - a lekezelő jelző a viselkedése miatt. Dobálta magát röhögcsélt, egy olyan váróteremben, ahol olyan emberek ülnek, akik várják, hogy megtudják, éhetnek e vagy csupán néhány hónapjuk, hetük, esetleg napjaik vannak hátra. A mögötte lévő ajtón többször közlekedett, ami nem gond, ha megfogja a kilincset és bezárja. Ehelyett az intelligencia bajnoka, nagy erővel csapdosta, szinte élvezve, hogy a rettegéstől halálra vált emberek összerezzenek. Egy régről ismert és közismert férfi érkezett a terembe, oda lépett érdeklődni, a ficsúr, félvállról dobálta a szavakat majd megkérdezte, hogy hívják? Válasz: Bács Ferenc .... No comment, ebben az a szörnyű, ha a való világ nevű moslék, valamelyik üdvöskéje érkezett volna, azt biztosan felismeri. De a Jászai Mari-díjat, Erzsébet-díjat, Érdemes Művész kitüntetés, Gundel Művészeti Díjat kapott férfiről fogalma nem volt, hogy ki is ő. Fiatal még, erről nem is tehet, de akkor ki tehet???

Hol van a határ a gondolatunk teremtő ereje, és a megérzések között?

2011-08-23T09:30:00.000-07:00

Honnan tudhatjuk, hogy az a valami ami megtörtént, az a gondolatunk teremtő erejének köszönhető? Vagy azért mert megéreztük, és azért gondoltunk rá? Nem olyan történésről beszélek, ahol egyértelmű, hogy szeretnénk valamit, és akarjuk, megtörténik. Hanem amikor történik valami, de már előre tudjuk, érezzük. Honnan tudható, hogy megérzésről szólt, vagy mert gondoltunk rá, ezáltal megteremtettük, bevonzottuk?

gondolat teremtő ereje...

2011-08-21T13:56:00.000-07:00

Ha létezik a gondolat teremtő ereje, megtanulhatjuk e irányítani? Miért van az, ha valami nagyon szeretnénk van amit megkapunk, de van amit nem. Előre bocsájtom, nem vagyunk megrögzött vallásos hívők. Tiszteljük, és tanulmányozzuk a különböző vallások tanításait, és nézeteit.
Gondolat menetünket Jézustól indítottuk. Ha ő, mint csodált próféta, képes volt a csodákra, az akarata, a gondolata erejével teremtett, képes e rá más ember is? Talán pontosan ezt akarta megtanítani az embereknek, ha hisznek, akkor ők is képesek a csodákra. Újságcikkekből, hírekből mi is sokat olvastunk csoda tévő emberekről. Talán ők már rájöttek a titokra. Tudhatta, az emberek felfogása nem egyforma, nem mindenkit lehet egyformán tanítani, ezért válogatott maga köré tanítványokat, akik majd a tudást tovább adják. Talán kulcsot is adott a megoldáshoz, ami segít abban, hogy irányítsuk a gondolatunk teremtő erejét. Ezen a vonalon elindulva elkezdtük elemezni a Mi Atyánk imát, mit is jelenthet valójában. Közben arról beszélgettünk, hány ember jár templomba és mormolja az imát, anélkül, hogy tudatában lenne a jelentésének. Tudna bármit is a kereszténységről, az ősi szimbólumokról, vagy történetéről. Egyszer megkérdeztem a nagymamámat, hogy tudja e mit jelentenek a jelképek a templom boltozatára festve, mint pl. a hal. Nem tudta. Mit sokan azt sem tudják, hogy miről szólt a vallás pl. a középkorban, hogyan választottak pápát. A gazdag itáliai családok befolyásuknál fogva, hogyan választatták meg bíborosi rangban lévő család tagjaikat pápává. A közelmúltban volt egy film, mely a Borgia család életén keresztül mutatta be a fedhetetlennek vélt pápát, aki ágyasokat tartott, és a család érdekében végeztetett ki számtalan embert. A vallást csupán a saját hatalmuk eszközének használták. Így ha tisztán akarjuk vizsgálni a vallást, meg kell próbálni vissza térni az eredethez, a pápák intézményének ideje elé kell vissza menni az időben.
De térjünk vissza a Mi Atyánk imának értelmezéséhez. Többen kifejtették az imákat, de feltétlen magyarázatot egyikben sem találtunk. Mi a következő megfejtést találtuk a varázsigére, mely arra tanít talán, hogyan irányítsuk a gondolataink által a történéseket.
Az első és utolsó rész a mennyei Atya dicsőítése. De ki is ez a mennyei Atya? Hívhatjuk Istennek vagy ha úgy tetszik, végtelen intelligenciának, kozmikus erőnek, mely előtt kinyilvánítjuk, elismerjük felsőbb rendűségét, és alázatot mutatunk felé. Mi Atyánk Isten ki vagy a Mennyekben - mi a menny valójában? a kozmikus egész? de ha az, akkor jelen van mindenhol, a fűben, a fában, de akár bennünk is? Másik dimenzió?
Szenteltessék meg a Te neved - első kérdés mit jelent valójában az, hogy szent? Jobb, magasabb rendű? Mitől válik valaki szentté? A jó cselekedetei alapján? vagyis egy magasabb rendű tiszteletre méltó.
Jöjjön el a Te országod - történjen nálunk is minden úgy, ahogy ott a mennyben, legyen minden jó, szép?
Legyen meg a Te akaratod - persze csak akkor, ha a felsőbb hatalom is úgy látja jónak, alázattal közelítsünk felé, miközben kérjük.
Amint a mennyben, úgy a földön is,

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma- mi a kenyér? átvitt értelemben táplálék? Táplálék a léleknek? egyfajta tudás? mely megszerzése által magasabb szintre léphetünk?

Hangsúly lehet a "ma" időhatározón, nem majd, vagy a jövőben valamikor, hanem MOST. Most történjen, most adja meg a megvilágosodást?

És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
És ne vígy minket kísértésbe, - ha valamire képessé válunk, esetleg elbízzuk magunkat, kérkedni kezdenénk vele, vagy vissza élnénk a kapott hatalommal? kvázi, ha a felsőbb hatalom, úgy látja jónak, nem érettünk még meg a tudás megszerzésére, nem adja meg azt
De szabadíts meg a gonosztól. - mit jelent a gonosz? a bennünk lakó rossz? ami vissza élhet a tudással?

„Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.”

végezetül, újra alázatunkról, és az Úr felsőbbrendűségének elismeréséről

Az eredeti ima arámi nyelven szólt, majd latinra fordították, és a latint magyarra. Keletkezhetett e benne fordítási hiba? esetleg más értelemet nyerhetett e ezáltal az eredeti szöveg?

Valóban lehetséges e, hogy talán egy kulcs, egy varázsige, út ahhoz, hogy irányítani tudjuk a gondolataink által a történéseket?

Határvonal és egészséges egyensúly

2011-04-29T13:52:00.000-07:00

Első olvasatra azok az események, melyekről már írtam, milyen megérzések alapján menekültünk meg, talán sokan úgy vélik, milyen áldásos. Talán az, de néha nem. Főleg akkor nem amikor a megérzés és a félelem között kell egészséges határvonalat húzni. Egy egy ilyen esemény után, bizony sokszor nem tudom eldönteni, hogy miért félek elindulni pl. Budapestre, valóban fog valami rossz történni, vagy egyszerűen csak félek.
Mindig törekedni kell az egészséges egyensúlyra. Sok érdekességet olvashatunk, hallgathatunk, mint pl. a Vonzás Törvénye, vagy a Titok és bizony azt látom, hogy sokan nekiindulnak ezeknek a szabályoknak, anélkül, hogy a valóság talaján maradnának, és megpróbálnának egyensúlyt tartani. Aztán a végeredmény a csalódás és ezen könyvek félredobása.

Azt mondták a videóra, egy hónapon keresztül minden nap nézni. Rendben, nagyon szép kellemes, de nem szabad elfelejteni, nemcsak akarni kell, hanem tenni is érte, és egy videó nézegetése önmagában nem fog segíteni.

Apróságok

2011-04-29T13:44:00.000-07:00

Arra gondoltam, hogy minden nap feljegyzem ide milyen különös dolog történt velem. Vissza gondolva a mai napomra, egyetlen apróság. Megálltunk a benzinkútnál, jobbra egy izomtorony pattant ki egy szakadt opelből, balra egy idősebb úriember vasalt ingben és nadrágban, egy új opel-el. Mondtam a férjemnek, fogadok az izomagy egy ezresnél nem tankol többé, az ingeske pedig teletankol kb. 17.000 ezerét. Majdnem betaláltam az izomagy 999 forintért tankolt, kemény 2,5 litert, az ingeske pedig 19 000-ért tele... Véletlen? Bárcsak a lottó számokat tudnám így előre bejelölni. :-))

Regressziós hipnózis vagy az agyunk játéka?

2011-04-29T04:49:00.000-07:00

Sok könyvet beszereztem és olvastam a reinkarnációról, és mindig is érdekelt a téma. Soha meg nem fordult a fejemben, a kételkedés a lélekvándorlásban, és hogy van élet az élet után. Kezdetektől fogva hiszek benne. Talán mindenkivel fordult elő, hogy emberek, tájak, ruhák ismerősek, holott azelőtt sosem találkoztunk velük. Visszatérő álmok, melyeknek a helyszínét később megtaláljuk. Sarlatánok, csalók és pénzhajhászok között manapság nehéz rátalálni az igazságra, de azért igyekszem megtalálni.

A férjem volt regressziós hipnózison, úgy ment oda, hogy nem hitt benne, és azt hitte aludt egy jót. A meglepetés akkor érte, amikor a magnószalagot vissza játszották neki. Az első helyszín amiről beszélt Egyiptom volt, kb a 18-ik dinasztia idején lehetett. Írnok volt, és 5 macskája volt. El volt késve egy munkával, folyton azt mondogatta, hogy el van késve sietnie kell, közben megszidta az egyik macskáját, hogy megette az ételt a többi elől.

A másik helyszín Kína volt, ahol a császár testőrségébe tartozott.

Mindkét helyszínen ugyanaz a nő volt a felesége. A terapeuta megkérdezte, hogy az a nő volt e, aki kint ül. (a volt felesége volt az) Ő mondta, hogy nem. Évekkel később amikor ezt elmesélte nekem, azt mondta, most már tudja én voltam. Lehet ezért rajzoltam folyton pagodát óvodás koromban, lehet ezért éreztem első egyiptomi utam során, hogy haza megyek?

2007 nyarán Olaszországban éltünk, és egy este amikor úgy döntöttünk olyan jó idő van, hogy inkább az erkélyen alszunk, erről beszélgettünk, és megkértem ha próbáljam meg vissza vinni.

Ami ez után történt hihetetlen, de szeretnék rá igazolást kapni. Először Egyiptomról kezdett beszélni, a piacon volt, ahol cserépedényt akart venni, azt mondogatta nagyobb edény kell a Horak Pea ünnepre, nagyobb edény kell, mert a kicsibe nem fér el sok homok, homokot kell rakni majd bele az ünnepen. Az árusnő megsimogatta az arcát, de eltolta a nő kezét, és azt monda neki, tudod, hogy titkolnunk kell, mert másként születtünk...

Ha ez igaz, akkor bizonyítja a kasztrendszer létét Egyiptomban. A nőt sötétedés után a szolgái titokban kísérték a házába, aki folyton veszekedett vele a titkolózás miatt, ő pedig csak folyton azt hajtogatta: másként születtünk. Az a nő, a fazekas én voltam.

Később arra a következtetésre jutott, lehet csak azért vette el az előző feleségét, mert ő fazekast kereste, és megtévesztette őt az, hogy a volt felesége ilyesmivel foglalkozott.

Én annyit éreztem 2005-ben amikor ott éltem egy évig, hogy nem először járok ott, még azt is sejtettem, hol élhettünk, valahol a mai Luxor és Asszuán közötti szakaszon lehetett. 2010-ben ugyan töltöttünk ott fél évet, de sajnos nem volt időnk, azzal foglalkozni, hogy megkeressük hol is éltünk. De a Karnak templomban sok felirat, és rajz ismerős volt neki. Időközben azt is kiderítettük, hogy valóban volt ilyen, hogy Horak Pea ünnep, a Pea ünnepet jelent, és maga ez az ünnep az új év napján történt, amikor cserép edényekbe valóban homokot töltöttek. (egyiptológustól kaptuk az információt) Hiszek benne, mert hinni akarok, mert annyira csodálatos, de mégis ott motoszkál bennem a kérdés, biztos, hogy nem csak az agy játéka? Nem lehet, hogy valahol olvasott erről az ünnepről? De nem egy olyan információ, ami mindenfelé ott hever és könnyen fellelhető.

Az utaztatást folytattam, Poroszországban járt, katona tiszt volt, a felesége voltam és halálos beteg. Amikor meghaltam akkor ő főbe lőtte magát, amiért olyan büntetést kapott, hogy megtanulta, bármi történik is nem szabad öngyilkosnak lenni. Ha ez valóban így van, lehet e ez magyarázat arra, hogy sok nyelv közül pont németül nem igazán tudok megtanulni? A rossz élet emlék miatt kizárja az agyam? Vagy egyszerűen csak akarat gyengeségemről van szó, és mentséget keresek rá?

Következő helyszínre utaztatom, Oxford. Velocipeden jár, amit utál és művészet történész. 1938-at írunk! Engem Marynek hívnak és néprajzkutató vagyok. Badenbadenbe utazunk előadást tartani, de mindenki késik, már 11 óra van, és még alig érkeztek az emberek a szakadó eső miatt.

Ha valóban így van, magyarázat lehet arra, hogy a férjemet bárhol leteszik a világon mindenről tud beszélni? Vagy arra az utazásért való rajongásomra, hogy a világ minden szegletét és kultúráját megismerjem?

Vagy egyszerűen csak imádok utazni?

Az utazásoknak mellékhatásai is jelentkeztek, a férjemnek utána két hétig rémálmai voltak, egyre több emlék jött elő, amik nem voltak éppen kellemesek. A vér szaga, ahogyan ráfröccsen az arcára, amikor levágta az elé kerülő embert, mint a császár testőre... és még sok hasonló. Ezért nem akar többet "utazni". Néha szeretném rábeszélni, de tiltakozik, hogy soha többet nem akar.

A rábeszélésem hátsó szándékai azok, hogy valahol olvastam, egy professzor úgy beszélt 5 nyelven anyanyelvi szinte, hogy regressziós hipnózisban hosszabb ideig volt ott tartva egy adott országban, és úgy érkezett vissza, hogy emlékezett a nyelvre. Szerettem volna kipróbálni. Azt mondta, akkor elmondásai alapján mi beszélünk kínaiul, de azt mondta inkább megtanulni, mint mégegyszer a rémálmok.

Most én keresek egy megbízható terapeutát, aki nemcsak a pénzt akarja beszedni, hanem valóban megvan a képessége a tudat megnyitására.

Újabb megmenekülés?

2011-04-29T04:15:00.000-07:00

2009 nyarán Tunéziában dolgoztunk, és Sousse északi részén laktunk férjemmel. Egy este elindultunk az egyik hotelbe vacsorázni. Kis mellékúton sétáltunk ki a főút felé. A keskeny mellékutat két oldalt magas járda szegélyezte bokrokkal. A jobb oldalon sétáltunk, nem volt okunk különösebben átmenni a másik oldalra, de hirtelen ötlettől vezérelve arra kértem a férjemet menjünk át a másik oldalra. Mivel megszokta tőlem a hirtelen és hasznos ötleteket, eszébe sem jutott egy percet sem vitatkozni, hogy minek, így kényelmesen átsétáltunk a másik oldalra. Fél perc sem telt el amikor egy autó haladt el az úton, a sofőr valamiért lehajolhatott, talán kazettát cserélt a magnóban, vagy leejtett valamit, és lehajolt érte. A gyakorlatlan vezető ennek következtében felhajtott a magasított járdára, pontosan arra a helyre, ahol mi sétáltunk volna éppen tovább, háttal neki, ha nem megyünk át a másik oldalra. Ha nem mentünk volna át, mindkettőnk lábát összeroncsolta volna végérvényesen az autó...

Emlékezetes megmenekülések Ukrajna

2011-04-29T04:08:00.000-07:00

2008 február végén már elegünk volt, a szerencsétlenkedésből, az álláskeresésből és várakozásból. Ráadásul a szüleink folyamatosan cseszegettek, hogy miért akarunk mi külföldre menni szerencsét próbálni, hónapok óta folyamatosan azt hallgattuk külföldön sincs kolbászból a kerítés...

A férjem fogászati kezelése alatt lett egy hét pihenő, amikor nem kellett mennie, így útra kelhettünk. A cél Ukrajna volt, de itt nem is maga a szuperül sikerült kiruccanásunk a lényeg, hanem ami a Kievből visszafelé vezető úton történt. Felváltva vezettünk, és éppen én vettem át a kormányt. Útközben a visszapillantó tükörben egy piros kamiont láttam meg, amitől megmagyarázhatatlan módon rosszul lettem. Mondtam a férjemnek, nekem ez a piros kamion nem tetszik, elengedem. Éppen egy benzinkút mellett vezetett az út, én pedig gyorsan kiálltam, és megvártam még a furcsa rossz érzést okozó kamion tovább haladt. Én is folytattam az utamat. Talán 5 perc sem telt el, amikor újra találkoztunk a piros kamionnal, akkor már keresztbe állt az úton, és nem messze tőle egy összetört autó, ilyen kisebb transporter, amiből a sofőr - láthatóan már nem élt - lógott ki..........

Véletlen? Talán megmenekültünk? Miért lettem rosszul a piros kamion puszta látványától? Mi lett volna ha nem állok ki? Számtalan kérdés forgott a fejünkben.

Káosz az információkban, és divat ezo-sok

2011-04-29T03:54:00.000-07:00

20 évvel ezelőtt kezdtem olyan könyveket vásárolni, melyek a megfoghatatlant boncolgatják. Többek közt ilyen volt a Tudatalattid csodálatos hatalma című könyv. 23 éves voltam és akkor váltam el. Egyedül maradtam, de nem akartam folyton otthon ülni. Ehhez viszont autóba kellett ülnöm, és minimum 20 km-t autózni a legközelebbi városig, ahol volt szórakozóhely és diszkó. Az odavezető úton voltak erdős, elhagyott részek, és akkor még nem volt elterjedt a mobil telefon, még ha lett volna telefonom, sem tudtam volna használni azokon az utakon lefedettség hiányában, ha bajba kerülök. Féltem, mi lesz ha lerobban az autóm, ha baleset ér, és senkinek nem tudok szólni. A félelemtől azért nagyobb volt bennem a vágy, hogy újra éljem az életem. Ebben a könyvben találtam különböző ún. imádságokat. Sosem voltam különösebben vallásos, és templomba sem jártam. Nem tetszett, ahogyan a papok beszélnek a templomban. Ebben a könyvben tetszett, hogy hívhatom bárhogyan a megfoghatatlan hatalmat, Istennek, Végtelen Intelligenciának, Kozmikus erőnek. Nos visszatérve az imádságra nagyjából így szólt, amit mondogatni kezdtem, amikor féltem: "az Isteni szeretet előttem jár, utamat széppé, csodálatossá, örömtelivé, és biztonságossá teszi." Először nem igazán hittem benne, de ahogy mondogattam, megnyugodtam. Az első szembetűnő, és nem felejthető élményem, nem sokkal később történt, amikor egy hajnali időpontban a szokásos kis 90-es tempóban lendületes, gyakorlattal vettem be a szokott kanyarokat. A domb tetején viszont, hirtelen a szélvédőm előtt kinyílt egy vakítóan fehér szárny, mintha madár lett volna, de annak túl nagy volt. Hirtelen lefékeztem, és ennek köszönhetően nem szálltam bele 90-el a szarvascsorda közé, ami a két domb közötti völgyben, éppen az úton ácsingózott. Nem ijedtem meg, de hazáig reszkettem és sírtam, mert tudtam, valaki jelzett nekem, és megmentett. Nem volt kérdéses a baleset kimenetele, ha ez nem történik meg, mi lett volna, ha belefutok a hatalmas agancsok közé.

Néhány ismerősömmel megosztottam, volt aki azt mondta biztosan egy angyal volt, volt aki Isten könyvének titulálta. Még közel 15 év eltelte után is végigfut a hideg a hátamon, ahogyan ezeket most leírom.

Innentől kezdve egyre erősebben hittem a könyv adta imádságok és Végtelen Intelligencia hatalmában. Gyakoroltam és valóban csodák történtek, csak azt nem tudom, miért történik folyton az, hogy egy idő után elfelejtek ezekkel az imákkal foglalkozni, mert ezek csak akkor működnek hatékonyan, ha folyton gyakoroljuk. Időnként találkoztam emberekkel, akiktől úgymond "figyelmeztetést" kaptam, hogy ezzel újra foglalkoznom kell, újra elő kell vennem a könyveimet, de a hétköznapi problémák mellett folyton elfeledkeztem róla, majd újra találkoztam emberekkel, és újra kaptam "figyelmeztetést". Ezért is kezdtem most ebbe a blog írásba, hogy folyamatosan relevanciában tudjam tartani, és gyakorolni ... most gondolkozom mit is, talán a legjobb szó rá, a tudatalattim csodálatos hatalmát kell trenírozni.

A mennyei prófécia

2011-03-29T13:53:00.000-07:00

2007 nyarán találkoztam a könyvvel. A férjem lelt rá a bérleményünkben, a polcon a tulaj könyvei közt. Elolvasta, és a kezembe nyomta, hogy ezt nekem is el kell olvasni! Igaza volt, szerintem mindenkinek el kellene olvasnia. Röviden a lényege, ahogyan egy cikkben összefoglalták:

A Mennyei Prófécia és a hozzá kötődő sorozat (Redfield, az amerikai szerző munkája) hatalmas olvasói tábort vonzott és vonz magához egészen eddig a pillanatig. Ez nem pusztán könyvsorozat, hanem egy egészen új minőségű életszemlélet kulcsa.

I.Felismerés: A kritikus tömeg - Újfajta tudatosodás megy végbe az emberi kultúrában. Ezt az ébredést az hozza létre, hogy eléri a kritikus tömeget azoknak az embereknek a száma, akik életüket spirituális kibontakozásnak tekintik- olyan utazásnak, amelyben rejtélyes véletlenek az útjelzők.

II.Felismerés: A tág jelen - Ez az eszmélés új, teljesebb világszemléletet jelent, amely átveszi az öt évszázada uralkodó, világias, a túlélésre és kényelemre berendezkedett életrend helyét. A technika fejlődésének korszaka fontos lépcsőfok volt ugyan, de a véletlenek tudatosításával nyitottá válunk az emberi élet igazi céljának, az univerzum jellegének felismerésére.

III.Felismerés: Az Energia - Most tapasztaljuk meg, hogy nem anyagból, hanem dinamikus energiából felépülő világegyetemben élünk. Minden, ami létezik, a szent energiamezőben létezik, s ezt a mezőt érzékelni, érezni is tudjuk. Mi, emberek ki is tudjuk vetíteni energiánkat, ha figyelmünket a kívánt irányba összpontosítjuk (ahová a figyelem irányul, oda áramlik az energia); ezáltal hatást gyakorolhatunk más energiarendszerekre, és növelhetjük az életünkben előforduló véletlenek gyakoriságát.

IV.Felismerés Harc a hatalomért - Az emberek gyakran elszakítják magukat az energia kiapadhatatlan forrásától, s ezért gyengének, bizonytalannak érzik magukat. Az energia megszerzése érdekében befolyásolják vagy kényszerítik a többi embert, hogy figyelmet, ezáltal energiát kapjanak tőlük. Ha sikerül ily módon uralomra szert tenni mások felett, akkor hatalmasabbnak érezzük magunkat, de a többiek meggyengülnek, és gyakran előfordul, hogy visszavágnak. A ritka emberi energiáért folytatott versengés az oka minden emberi összeütközésnek. - Az emberek energiáért versengenek egymással. Minden konfliktus oka az energiaszerzés vágya. A hatalomért, vagyis energiáért folytatott harc oka visszavezethető a gyermekkorba. A gyermek magával viszi sebeit a felnőttkorba, és mások energiáját veszi el, hogy pótolja saját elveszített energiáit.. - A másoktól szerzett energia nem tart sokáig. A fejlődés útján ráébredünk, más forrásból kell megszereznünk az energiánkat. Eddig elzártuk magunkat az Univerzumtól, most meg kell nyitni magunkat az univerzális energiának. - A különböző én-állapotokból alakulnak ki a különböző hatalmi drámák: - Szülői én-állapot: irányításvágy, hibáztatás; ebből alakul ki a VALLATÓ és a MEGFÉLEMLÍTŐ. – Gyermeki én-állapot: gyengeség, bűntudat, felelőtlenség; ZÁRKÓZOTT és SZEGÉNY ÉN. – Megoldás: Felnőtt én-állapot: felvesszük a kapcsolatot felsőbbrendű énünkkel, és a saját utunkat járjuk. - A regényben a főhős kalandjai áttekinthető sorozatot alkotva könnyen megértetik velünk a hatalmi harcok mibenlétét, és megoldást adnak arra, miként emelkedhetünk felül az energiáért folytatott vég nélküli, értelmetlen harcokon:

1.A főhős megérti, a világ egy nagy energiarendszer, és meglátja az energiaáramlást két ember között. Tehát megtapasztalja az energiaészlelést, és megérti a Harmadik Felismerés elméletét.

2.Összefut Reneauval, akitől megtudja: ennek az energiaáramlásnak az oka a hatalomszerzés vágya.

3.Majd tanúja lesz egy családi drámának, mely még jobban elmélyíti ezt a felismerést. A főhős mindig megtapasztalja a gyakorlatban is, amit az imént megértett.

4.Ezután nem csak kívülről tapasztalja meg az alávetettség<->hatalmaskodás harcát, hanem saját maga is átéli ezt. Megtapasztalja, milyen az, mikor lelkileg uralkodnak felette, és önbizalmát aláássák, döntésképtelenné teszik.

5.A kocsiban Wil rávilágít a főhőssel történt események nem véletlenszerű voltára, és folyamatosságában megérteti vele a 4. Felismerés lényegét.

6.A következő lépés: meg kell tanulnunk kiszállni a hatalmi harcokból, és saját intuíciónkat követve saját utunkat járni, saját energiánkból. Ezt az energiát az Univerzumtól szerezhetjük meg.

V.Felismerés: A misztikusok üzenete - Ha megtapasztaljuk az isteni energiához fűződő belső kapcsolatunkat, a bizonytalanság és az erőszak véget ér. Minden misztikus hagyomány erről a kapcsolatról beszél, amely együtt jár a könnyűség, a lebegés és a szüntelen szeretet érzésével. Ha ezek a jelek megvannak, a kapcsolat valóságos. Ha nem, akkor színlelt kapcsolatról van szó.

VI.Felismerés Tisztázni a múltat - Minél többet állunk kapcsolatban az energiaforrással, annál világosabban érzékeljük azokat az időszakokat, amikor ez a kapcsolat megszakad- általában stresszhelyzetekben. Ilyenkor tetten érhetjük önmagunkat: fölfedezhetjük, milyen módszerrel igyekszünk energiát lopni másoktól. Ha mesterkedéseinket a személyes tudat leleplezi, a kapcsolat még tartósabbá válik, ekkor ismerheti fel az ember saját fejlődésének menetét, spirituális küldetését- azt az egyéni feladatot, amellyel hozzájárulhat a világ fejlődéséhez.

VII.Felismerés Bekapcsolódni a folyamatba - Ha az ember ismeri saját, személyes küldetését, ez tovább szaporítja a rejtélyes véletleneket, amelyek sorsa beteljesülése felé vezetik. Előbb a kérdés fogalmazódik meg bennünk, majd álmok, megérzések és intuíciók vezetnek el a válaszokhoz, amelyeket többnyire szinkronisztikus módon, azaz véletlenszerű egybeesések útján egy másik ember bölcsességéből szűrhetünk le.

Megtanítja, hogyan tudunk bekapcsolódni az evolúciós folyamatba, rákapcsolódni az univerzumra. A 7. Felismerés az első Felismerés egy magasabb szintű tárgyalása. Választ ad arra, hogyan tudjuk alkalmazni a véletleneket, és ezáltal tudatossá tenni a spirituális evolúciót. Ráébreszt bennünket, hogy minden szükséges információt, lehetőséget megkapunk, hogy céljainkat megvalósíthassuk. A kulcsok tehát előttünk hevernek, s nekünk meg kell tanulnunk észrevenni őket, és tudni, mire használhatjuk. Míg az első felismerésben csak észrevesszük, figyeljük a véletlen események sorozatát, most elkezdünk tudatosan dolgozni velük. A 7. Felismerés az eddigi hat felismerés összegződése; amit ez idáig megtanultunk az eddigiekből, az itt gyúródik össze egy egésszé. Itt az ember megtanul elsajátítani egy tudatos hozzáállást, egy önként felvállalt életmódot. Egy fontos határvonalhoz érkeztünk: ennél a résznél kezdődik el a tanítás folyamata, s annak szükségességének felismerése is, hiszen ráébredünk: mi is üzenethordozók vagyunk, és most már minden eszköz adott ahhoz, hogy végbemenjen az információcsere. Hogy a 7. Felismerés hatékonyan működni kezdjen, megmutatkozzon, feltétel az állandó tudatosság. A következő, néhány lépésből álló vázlatot jó mindig észben tartani: 1.Állandósítanunk kell magas energiaszintünket; ezt megtehetjük elmélyüléssel, a világ szépségeinek megcsodálásával. Ha már feltöltekeztünk, fent is kell tudnunk tartani ezt az állapotot, s szükség esetén pótolni az elveszett energiát. Energiahiány akkor áll be, ha megszakad a kapcsolatunk az Univerzummal. 2.A magas energiaszint elérése után feltehetjük jelenlegi kérdéseinket, amelyekre választ akarunk kapni; ill. tudatunkba idézhetjük életkérdéseinket, küldetésünket. Fontos a tiszta, egyértelmű, pontos kérdésmegfogalmazás („Az teljesen természetes, hogy az ember nem találhat világos megfogalmazást egy zavaros gondolatra.” A.Maugham) Ezután mosódjunk össze a jelennel, elhatárolva magunkat a múlt emlékeitől és a jövő aggodalmaitól. Minden pillanatot élj meg tudatosan, és helyezkedj várakozó álláspontra. Ne sürgesd az eseményeket. Tudd: minden a lehető legjobb kerékvágásban halad. Ha helyes kérdéseket teszel fel, bármely pillanatban megjöhet az Útmutatás. 3.Helyezkedj megfigyelő álláspontba; kövesd nyomon gondolataidat, álmaidat, ábrándjaidat. Vedd észre, ha valamely dolognak a színeit ragyogóbbnak látod. Minden, ami veled történik, jelzés. FONTOS! Fogadd el az isteni útmutatást, add fel irányításvágyadat! 4.A kapott jeleket tanuld meg helyesen értelmezni, kezelni. Az álmokat hasonlítsd össze élethelyzeteddel, ebből szűrve le a további teendőket. A negatív gondolatokat azonnal küldd el, helyettesítsd pozitív képekkel. Ábrándjaidban előforduló helyek, személyek fontos darabjai a kirakónak. Ha megérzéseid, útmutatásod alapján cselekszel, olyan helyzetekbe keveredsz, melyekben választ kaphatsz feltett kérdéseidre. Olyan emberekkel találkozol, akik fontos üzeneteket adnak át neked. Ezek a helyzetek újabb kérdéseket vetnek fel, s így a kör sosem zárul. De ennek a folytonosságnak a feltétele az állandósult magas energiaszint, melynek hátterében a mindent eltöltő szeretet érzése áll. Ne feledjük! A folyamat kettős. Ahogyan mi is információkat kapunk más emberektől, nekünk is át kell adnunk a saját tudásunkat, információinkat. Hogy az információcsere biztosan megtörténhessen, fontos: energiát küldeni a másik embernek, ezzel hozzásegítve őt is a bekapcsolódáshoz. A csere folytán feltöltődünk! Ha átgondoljuk a 7. Felismerés tanulságait, megértjük, semmilyen esemény, fordulat az életünkben nem lehet sem jó, sem rossz. Minden szükséges. Ami dolgunk a megfelelő helyzetbe sodortatni magunkat tudatosságunk által.

A jelzések, intuíciók jellege: előrehaladásunkat szolgálják, sokszor szimbolikus jelentéssel bírnak, gyakran megdöbbentőek, de sosem tolakodóak. Türelmesek, kitartóan próbálnak bennünket segíteni.

VIII.Felismerés: Az interperszonális etika - Azáltal is szaporíthatjuk az útmutató véletlenek gyakoriságát, ha energiánkkal feltöltünk, fölemelünk minden embert, aki belép az életünkbe. Vigyázni kell, nehogy szerelmi viszonyaink kedvéért elveszítsük belső kapcsolatunkat. Mások fölemelése különösen csoportokban hatékony: a csoport minden tagja érezheti a többiek energiáját. Kisgyermekek számára különösen fontos ez a biztonságérzetük és növekedésük szempontjából. Ha minden arcon meglátjuk a szépséget, ezzel mindenkit fölemelhetünk legbölcsebb önmagáig, s így nekünk is nagyobb esélyünk lesz arra, hogy szinkronisztikus útmutatást kapjunk.

IX.Felismerés: Az új kultúra - Miközben valamennyien spirituális feladatunk legtökéletesebb kiteljesítése felé fejlődünk, az élet gyakorlati feltételeit mindinkább automaták teremtik majd meg, mivel az emberi figyelem középpontjában a szinkronisztikus gyarapodás áll majd. Az efféle gyarapodás egyre magasabb energiaállapotba juttatja az embereket, míg végül testünk spirituális formát ölt, s ezáltal egyesül a létezés jelenlegi dimenziója a következő dimenzióval – így ér véget a születés és halál körforgása.

forrás: harmonet