Radnó György: A némaságom kiáltom 1982-2012

Mert érzem én(Dal)

2026-01-25T11:21:00.000+01:00

[Intro]
[Verse]
Ébren vagyok, tisztán látok
Még mindig azon az úton állok
Ahol fény van
Itt az oldalam
Most lefelé tartunk
Kiszökünk az űrből fent

[Chorus]
Mert érzem én
Oly messze vagyok
Tudsz még többet?
Mert érzem én
Oly messze vagyok
Tudsz még többet?

[Verse 2]
Ébren vagyok, tisztán látok
Még mindig azon az úton állok
Ahol fény van
Itt az oldalam
Most lefelé tartunk
Kiszökünk az űrből fent
Itt az oldalam
Most lefelé tartunk
Kiszökünk az űrből fent

[Chorus]
Mert érzem én
Oly messze vagyok
Tudsz még többet?
Mert érzem én
Oly messze vagyok
Tudsz még többet?

[Verse 3]

Lépteim alatt elhajlik a csend
A súlyom lassan eltűnik odalent
Nem kérdez senki
Nem vár jel
Csak sodor a jel
Ami bennem kel

Nem vár jel
Csak sodor a jel
Ami bennem kel

[Chorus]
Mert érzem én
Oly messze vagyok
Tudsz még többet?
Mert érzem én
Oly messze vagyok
Tudsz még többet?

[Outro]

[Intro]

[Verse 1]

I'm awake and honest

And I'm still the track

Where the light is

I'm on this side

Now we're moving down

Hit the out out in space

[Chorus]

'Cause I feel it

I'm so far

Do you know more

'Cause I feel it

I'm so far

Do you know more

[Verse 2]

I'm awake and honest

And I'm still the track

Where the light is

I'm on this side

Now we're moving down

Hit the out out in space

I'm on this side

Now we're moving down

Hit the out out in space

[Chorus]

'Cause I feel it

I'm so far

Do you know more

'Cause I feel it

I'm so far

Do you know more

[Verse 3]

Under my steps the silence bends
My weight dissolves, it never ends
No one’s asking
No one calls
Just the signal
Rising inside

No one calls
Just the signal
Rising inside

[Chorus]

'Cause I feel it

I'm so far

Do you know more

'Cause I feel it

I'm so far

Do you know more

[Outro]

Orcád(Dal)

2012-07-18T14:36:00.007+02:00

Orcád, ragyogó naprendszerem,
fénye benne két kedvenc szemem,
szeplőidet simítja lágyan ujjam,
csodás csillag-köd, saját tejutam.

Orcád otthonom, ott van a világ,
rajta minden lonc, mit szemem imád,
sugár pilládtól, szökő napfényt ad,
napfogyatkozásom alélt szemhéjad.

Orcád meleg merinói márvány,
mosolyod, mező, táján ezer virág,
ha sétát tesz rajtad szúrós szemem,
boldogságban gondomat elfeledem.

2012 július 18.

Dal:

Orcád, ragyogó naprendszerem,

Fénye benne két kedvenc szemem.

Szeplőidet simítja lágyan ujjam,

Csodás csillag-köd, saját tejutam.

Orcád otthonom, ott van a világ,

Rajta minden lonc, mit szemem imád.

Sugár pilládtól, szökő napfényt ad,

Napfogyatkozásom alélt szemhéjad.

Orcád fénye merinói márvány,

Mosolyod, mező, táján ezer virág.

Amíg rajtad jár szűk szemeim fénye,

Boldogságban elfelejtem gondom helyét.

Orcád otthonom, ott van a világ,

Rajta minden lonc, mit szemem imád,

Fényedben élek, csillagom te vagy,

Te vezetsz, ha este rám száll a fagy.

A lelkem benned, tejútban pihen,

Két kedvenc szemedben találom helyem.

De néha elfárad, ha bánt a rideg világ,

Mikor sötétben keresi a szemem a fény sugarát.

Enyhe márvány hűsít, és mégis meleget áraszt,

Ezer virág között minden nehéz dolog szétolvaszt.

Sugár pilládtól, szökő napfényt ad,

Napfogyatkozásom alélt szemhéjad.

Orcád fénye merinói márvány,

Mosolyod, mező, táján ezer virág.

Amíg rajtad jár szűk szemeim fénye,

Boldogságban elfelejtem gondom helyét.

A lelkem benned, tejútban pihen,

Két kedvenc szemedben találom helyem...

Dalszöveg:

[Instrumental Intro]

[Verse 1]
Your face, my shining solar sky,
Its light lives in my favorite eyes.
My fingers trace your freckles slow,
A cloud of stars, my Milky glow.
Your face, my home, my universe,
Where every vine my eyes rehearse.

[Refrain]
From your lashes rays of sunlight run,
Your tired lids, my eclipse begun.
Your face glows soft like marble fine,
Your smile, a field where flowers shine.
While my narrow light walks over you,
I forget my place, my worries too.

[Instrumental Intro]

[Verse 2]
Your face, my home, my universe,
Where every vine my eyes rehearse.
I live inside your gentle light,
You guide me through the frozen night.
My soul in you, the Milky Way,
In your two eyes I always stay.

[Bridge]
But sometimes I grow weak and worn,
When the cold world cuts and leaves me torn.
In the dark my eyes still chase your beam,
Cool marble touch, yet warm it seems.
Among a thousand flowers wide,
You pull me from the heavy side.

[Outro]
My soul in you, the Milky Way,
In your gentle eyes I find my place…

[Instrumental Intro]

Nem születtem szellőnek

2012-05-02T09:44:00.000+02:00

Heted-hét határ hív, most e koron,
bölcsőm butaság, s ördög a szoptatóm,
néha szellős, tiszta égről álmodom,
már nem segít se szél, se bölcs Platón.

Tömör az ég, s fejemben a gondolat,
halálra ítélt minden ötlet, s mondat
senki nincs ki lássa a súlyt, tudtomat,
csak könyvelem a sejtpusztulásokat.

Katedrám néma, s táblán sem fog kréta,
mély-szegénység is érdektelen téma,
csak néha egy bíráló téved hozzám,
nem ért meg, mégis belőlem doktorál.

Ívre feszülnek a tudás-gerendák,
s ablakot tudatlan szellő járja át,
fiatalon végzi a szíve szavát,
csak egyet fúj, a csend szimfóniát.

Nem születtem szellőnek, csak viharnak,
megkötve tűröm, hogy fogva tartsanak,
erőm elhal, felhők vidítanának,
már nem ártok, csak a vén, korhadt fáknak.

2012 május 2.

A lélek, a test és az aranyszál

2012-04-25T14:52:00.002+02:00

Figyelők egyik szeme lelkedbe néz,
másik tested követi, merre visz az út,
néha kancsalsága akár egy bűvészé,
de figyelme tőled sosem szabadul,

E két csodát egy szál köti, amit
nem téphet szét ezer ördög keze,
Aranyló szál mi tart testtől-lélekig,
szerelmed, hited, életed őrzi meg.

Vigyázz, feszül a húr, szór vész-hangokat,
pengeti rosszindulat s a szörnyet
ébreszti, majd felkelti a hollódat,
s harangod kondít össze felhőket.

2012 április 23.

Átlátszó lélek (NA+RG)

2012-04-18T22:39:00.001+02:00

Négykezes párbaj NA+RGY

Átlátszó semmiként vágynék életre,
melyben belőlem lehetne valaki,
kiállnék szakadék végtelen szélére,
lobbanna bennem szeretve bármi.

Életem vágya karolni kármint,
illatos jázmint semminek ágya,
süppedő korom őszülőn játszik,
bennem virágzik benned alkotom.

Alkotásod legyen selymes ajándék
óvón ölelő gyermeki hajlék,
tenger habjain futkosó tajték,
halkan hullámzó valódi énkép.

Vigyázó szférád kandikál konok
üres ajándékod lépdelő létrád,
tollal rajzolt érték gyöngyöző hangod,
ingyen nem adod ára van szív-érmék.

fehér érzésem valaki megvette,
vágyott szeretve de kitől kérem,
halott senkiért kongó testemben,
hanyatló lelkem kínálta semmijét.

Világít a gond sűrű a fájdalom,
árverésre adom, egy hiányzó pont
jussom gazdagon tizedel lelkem,
s hetvenhét mester akkor sem adom.

Adjál végtelent rohanó órát,
pusztítva futó hatalmas orkánt,
adjál most bármit néma szavakat,
hangokba ragadt néma sóhajokat.

Ernyed a sóhaj már nem is óhajt,
fehér a gondolat vesztettem szavakat,
mire vannak kínok testemben titkok,
szabadnak születés rabbá tesz föld-fedél.

Emeld födeled nyiss utat földre,
engedd kalitkádat madarad börtöne,
semmibe szállva üres egeken,
szabadon átrepül lyukas fellegen.

Egyszer elhalok hű társam salakok,
testemben szellem mire születtem,
nedves ét-csókokat ajkam már nem fogad,
virágra nyílnak illattal hívnak.

Szívedre festett ember haragod,
hiheted nekem bárhová dughatod,
látja a világ ha nem is akarod,
vérrel öntözöm elszáradt szirmod.

Vérvörös szirmod világnak mutatod,
réseket találva lelkére vigyázva,
fázó fegyvered ráfogni se mered,
csak repülni vágytam egy békés világban.

repűlhetsz bárhová, megtehetsz bármit,
félve karolhatsz éltető akárkit,
járhatsz már bármely járatlan úton,
én hű senkiként kezedet fogom.

Az ég kinyitja vérpatak kútját,
arcát simítva s csendes múltját,
lelked is véres kútvize mossa,
elalszik a mécses járásod Canossa.

Szemeddel repülsz karoddal befogadsz,
világgá menekülsz kínokba elkorhadsz,
átkozhat a pokol csak a menny fogad,
szíved ha vándorol sebes mint lófogat!

Négykezes Nagy Anikó és én
2012 április 18.

Hited - Szonett koszorú(Dal)

2012-04-18T17:45:00.007+02:00

1

A lélek hamis zenéjére lestél!
szédülés, agyad nem kap elég vért.
pumpál szerető szíved, de el nem ért
gondolatok közt felejtés keresgél.

Végtagjaid érzik, munkája testnél
rutin csak, s jelzés, még nem estél szét,
jóslatra ne gondolj, keresd végzetét,
s ha meg van, örömmel halsz azon estén.

Bátran kívánj magadnak sokat-sokra,
ha nem teljesül minden, majd nem mutatsz
aranyló menetet, mikor temetnek.

Elvisz az élet vidéki sodra.
mégis örökké városinak maradsz.
Így se, úgy se emelnek fel a szentek.

2

Így se, úgy se emelnek fel a szentek.
előbb visznek egekbe a fodros fák,
ha a jó ágon ülsz mit a szú nem rág,
csak szemed szegezd mindig kikeletre.

Mosolyod legyen vár, és vidám szeglet,
tiszta lelked sose érje hamis vád,
ne féld, csak várd a hulló heves halált
s életed hangjait használd keretnek.

A papír becsül, s a gyarló gyaláz,
vádló hangulat, de barátra találsz,
súlyos szavát is, mindig becsüld őt meg.

Aztán néha mégis elhozza a gyászt.
hiába küldesz ezeregy fohászt
Barátok elhagynak, marad a tömeg.

3

Barátok elhagynak, marad a tömeg.
s évekig zengi füled a gyászimát.
süketen is zeng a szó és hárít rád,
minden mocskot, mik érdekből jőnek.

De csak állj s törj tanács utat a rendnek,
jövőd hallgatja mit múltból visszalát.
nagyra nőttek a régi utcán a fák,
ahol születtél, és most megvezetnek,

Mosollyal válaszolj szidás özönre.
akkor is ha mégis pofon jönne,
víg dalod nem készült el mit kerestél,

keserű dalod dúdold, csapj oda

rendelésre nem adnak le soha

Hogyan válassz istent magadnak testvér!

4

Hogyan válassz istent magadnak testvér!
mikor messze a határ, nincs birtokod,
ha lesz is a gazdája nyafogni fog,
lélek templomod építi elestét.

szobor hideg, stigma nyoma testén,
feltámadás csak "Andaxin" mondatok,
miért ne szednéd be, mondj egy indokot,
s nyugszik lelked biblia sora mentén.

Utolsó órád lesz mi eddig élted,
égető máglyád lesz minden vétked
növekvő gondok jólétek vesztén.

Őseid büszke kevert magjain,
ha jóslatok bejönnek s jön a kín,
Mitől nem leszel újra keresztény?

5

Mitől nem leszel újra keresztény?
istened tagadva hitetlen lehetsz,
nem segíthet rajtad se drog, se szesz,
véges léted lóg a magány kedvén.

Bálvány lehetsz hitetlenek keresztjén,
lélek halálán rossz, ha elhal test,
a bűn mit nem ismersz el nem ereszt,
s lecsap a kín fényes bárdja egy estén,

lelked tömör testetlen hitben lesz ár,
kárhozat vizéből keresztet felvág
s megbabonáz minden sérült lelket,

A hit csak türelemmel téged vár:
nem veszti sorsod el, megszokta már,
s pokol hídját is elménkből kikerget.

6

S pokol hídját is elménkből kikerget.
Ősatyánk vigyázva hordva álruhát
Követ, hogy egy életen vezessen át,
S minden tettünk felidéz egy szentet.

Tetteidről egy barát felismerhet.
A lélek összecseng, nincs ügyész nincs vád,
Csak az örökké való világ vár rád
S a csendes halál minden alól felment,

Ne kövesd életben való hatása.
Mert az a bűnösök rút ragálya,
Hallgasd meg ha eljő a nagy vallomás!

Láncokkal nyakadban büntet hiába
Életed, szerető szív felel mára,
Míg el nem jön az utolsó állomás.

7

Míg el nem jön az utolsó állomás,
Addigra kiforrnak a gyógy-Igék
S csak neked nyílik meg, örök kétség,
Lelked mindig szeretteidre hatás.

A csalfa remény néha megemelhet,
Becsaphat s leránthat a szakadék
Bármily álomszerű is a vidék,
Jó s rossz a tanítód, mindig kellett.

Míg csónakod neked a luxus hajó,
Sok csapások közt is becsüld ami jó,
Nem véletlen születtél mint keresztény.

Ott a mezsgyén, ne igézd meg mi irtó
Bukjon ki gondolat keresd mi szó,
Életed, lehet boldog szürke festmény.

8

Életed, lehet boldog szürke festmény.
S angyal színeket kitöltheted magad,
De szürkén is a lélek tiszta marad,
Ura lehetsz világ minden szennyén.

A léted nem lesz rozoga emelvény,
Ha omlik terv akarat megragad,
A jó szavak lesznek melletted a had,
S pajzs-szíved lesz az acélos szerelvény.

Az öröm jön, ne akard mindenáron,
Csak kutasd a szemekben a világon.
Minden napod jelentheti a véget.

Hamis barátokkal könnyű az átok!
Harag a szívből minden virágok,
Mitől lesz epe ízű az élet?

9

Mitől lesz epe ízű az élet?
Míg boldog nem leszel nem jön halál,
Mit tettél, mind kincs lesz ördög asztalán,
Tégy, hogy éhezzen a pokol felétek.

Pillangó is olyan volt, mint a féreg.
S a rusnya báb, nevelte angyalát,
Ne higgy a szemnek kövesd a szív szavát
Angyalod lehet egy nyálazott bélyeg,

Ha egyszer beüt az önfelismerés.
Pirulsz óvatlanul, s nem leszel merész
Azt hiszed érted a világ lényegét.

Ne feledd megbocsájtani vétekét,
Torpansz tenni újabb, nagyobb tétet még,
Hallod a hamis szirének énekét.

10

Hallod a hamis szirének énekét
S anyafölded helyed a fedélzeten
Koptatod, eszed mit a szándék terem
Vaj hol sérti meg a köz-érdekét

Lezárt szemhéjak élnek felétek
Már véletlen az építő értelem
Nem hat meg senkit a túlsúly éhe sem
Ki használja hitelben a lelketek?

Talaj inog, és verve vagy cölöpre
S bolondok vannak tetődre kötözve
Egyetlen az úr s nincs rá hatalma

Rég veszett, s kimúlt a tudás fa s őre
Nem lépsz sárga kövön angyalbőrre
Legendák, mesék csak éh-hoppon tartva

11

Legendák, mesék csak éh-hoppon tartva.
S nem látod kolbászból készült oszlopát,
Zajos zizzenő pénz a homályon át,
Csak tátogsz, mint hal a kivetett partra.

Csakis ezt, az univerzum akarta,
Színház, színfal, maskarák oldalán,
Ne vedd magadra csúfságok angyalát.
Vértedet elhagyva vonulsz a hadra.

A tudós, az írás csak csúfság hamar,
Összevész fizika törvény, ki hadar
Már csak a hallgatás hű erénye.

Létedet nem tartja össze jó habarcs
Nincs erős váll, mi nemzedéked takar,
Hited záróvizsgája összetépve.

12

Hited záróvizsgája összetépve
Emlékeid mossa szellő talán
Átformált legendák ósdi oldalán
Nem lesz bölcs gondolat, mi küzd érte

Álmodban még a hősöd visszatérne
Zavaros éjszakák éhes hajnalán
Hogy elméd nyomja bolondok alá
Csak csorog álmodnak arany vére

Fejed még lehajthatod saját éjben
De ébredés lehet idegen térben
Mind lehet, ha elméd nem is akarta

Hihetsz még kihalt fajok hitében
Faragj magadnak mi legyen az Éden
Szárazon akkor sem jutsz a partra

13

Szárazon akkor sem jutsz a partra.
S onnan szemed is újabbat tekint,
Újabb part, új küzdelem, erőd legyint,
Ezt a súlyt rakja rád készakarva.

Fogy a levegő s nem lesz több harmat,
Fogy a léted nem lesz más csak a kín
Múltad eltemet, földbe tesz megint.
Nem lesz varázs minek lenne hatalma.

Szemfedőd lesz a korcsoknak bűne.
Némaságban a dolgod hogy tűrjed,
Tán visszatér, de marad élő fénye.

Lecke ez a közös szabályok tűje,
A magas erényt hiába becsülte ,
Nem ragyoghat a következő béke.

14

Nem ragyoghat a következő béke.
Tán elölről kezd mindent az értelem.
Egy napos virágzó veres reggelen,
S új gyümölcsé érik, új verítéke.

Talán az ég is asszisztál kéken,
Emlékekben nem lesz ott a rettenet,
Jobblét s nem önzés lesz minden felett,
Akkor a létnek sosem lesz vége

Ragaszkodj ott legbelül, legyen remény,
Nem tarthatsz attól, hogy a tűz kemény,
Többé nem lesz elmédnek hasadt szomja.

Eljön hited is, egy ragyogó estén.
Ne aggódj, ha kosárból ki is esnél!
Aztán milliók lépnek lábnyomodba.

Mesterszonett

A lélek hamis zenéjére lestél!
Így se, úgy se emelnek fel a szentek.
Barátok elhagynak, marad a tömeg.
Hogyan válassz istent magadnak testvér!

Mitől nem leszel újra keresztény?
S pokol hídját is elménkből kikerget.
Míg el nem jön az utolsó állomás,
Életed, lehet boldog szürke festmény.

Mitől lesz epe ízű az élet?
Hallod a hamis szirének énekét.
Legendák, mesék csak éh-hoppon tartva.

Hited záróvizsgája összetépve.
Szárazon akkor sem jutsz a partra.
Nem ragyoghat a következő béke.

Elhullik a nap(Dal)

2012-04-01T17:06:00.002+02:00

A tömör tapintható sötét égen,
a hold csak egy lyuk az égi zászlón,
fojtó fáradsággal tüzel énem,
megint éjfél éget, ma sincs áldóm.

Elhalt a tegnap és a mába botlom,
nem alszik ő, csalogatja a Napot,
mikorra virrad már van mit alkosson,
és délre bölcs lesz, lefőz hét papot.

Estig még átél pár halált és rémest,
már ezer dologhoz adta a nevét,
mit alkot? talán jövőt, reménységest?
Elhullik a nap, de itt hagyta kezét.

Napok, elmémbe égetik a magányt,
acéltömbként nehezedik rám remény,
farag féregként furdaló élő talányt
hagy rám minden nap, az idő jegén.

Tanulni, gondolkodni születtünk meg,
mind több a tudás, de oly kevés az érv,
csak vágyra vigyázón tűrjük testünket,
de meghalnánk egy igaz szerelemért.

Nem csókol úgy senki se(Dal)

2012-03-17T18:07:00.004+01:00

Ifjúság fájdalmas ördög, ha elmúlt,

foghíjas valóságot szül az emlékezés,

bátor bujaság szívünkbe csókol,

lány, szívemben jobban senki nem trónolt,

előbb tánc majd nász, széles szombaton.

Nem csókol úgy senki se!

Puding íze semmihez sem hasonló,

ajkai tapadtak rám, hevessége

kicsit zavaró, első csókja s utolsó

között a hófehér testnek élvezete,

ez maradt a "sramlis" lányból.

Nem csókol úgy senki se!

Köpenye alatt pucér teste,

várt és hívogatott néha este.

Úgy szeretett ej, mint senki se.

édes kancsítással hívott szeme,

szeretni kellett, érzéssel ölembe.

Nem csókol ugyanúgy senki se!

U E-re emlékezve

2012 március 17.

Dalszöveg

[Verse 1/ Short Intro]

Ifjúság, fájdalmas ördög, ha elmúlt,

Foghíjas lett, amit az emléke szült.

Bátor bujaság csókot adott,

Lány, a szívemben trónod ragyogott.

Előbb tánc volt, aztán nász,

Széles szombat, forró láz.

[Pre-Chorus]

Ajkad rám tapadt vadul,

Első csók, utolsó túl.

[Chorus]

Nem csókol úgy senki se!

Nem ég így senki velem!

Ha visszanézek, beleremeg,

Az a lány mindent elvett.

Nem csókol úgy senki se!

[Verse 2]

Puding íze semmihez sem hasonló,

Hevességed volt kicsit zavaró.

Hófehér test, lopott élvezet,

Ennyi maradt, sramli emlékezet.

[Pre-Chorus]

Köpenyed alatt pucér vágy,

Éjszakákon rám talált.

[Chorus]

Nem csókol úgy senki se!

Úgy szeretett, ej, senki se!

Szemed hívott kancsítón,

Érzéssel estél rám nagyon.

Nem csókol úgy senki se!

[Bridge]

Szeretni kellett, nem kérdezni,

Csak vinni, vinni, elveszni.

[Final Chorus – double tempo feel]

Nem csókol úgy senki se!

Nem él így senki velem!

Ha egyszer újra kezdeném,

Ugyanígy fájna megint.

Nem csókol ugyanúgy senki se!

[Outro]

Nőnapra

2012-03-08T13:35:00.000+01:00

A Nő! Minő teremtménye földnek,
a férfi legyint, pedig rég egyenlőek,
bár a nő alkata nem teherre született,
mégis legnagyobb teher, ha szülnek
örömmel, és fájdalommal gyermeket.
Amit tesznek, azt nem tekintik
egyesek semmire-valamire, s megérintik
bár a férfi szívet, mégis az erőszak
nőt, s anyát öli meg, holott munkájuk
teljes, velük a család mennybe mehet.
Nem mindig, nem mindenki tökéletes,
t'án férfi kiváltság, hogy mindenhez értenek?
T'án nem munka összefogni a családot?
mikor ápolnak, a betegség így áldott.
Patriarchális menny fejük felett lebeg.
Talán mindig csak papíron egyenlőek?
Ki tudna jobban aggódni értünk mint ők,
ki tudna jobban szeretni mikor az kell!
Kocsmahangú férfi szálló szava bűnös,
ha "asszonymunka" címmel őket illetik
a nőt, és kirohanásuk súlyos ellen-leg,
mégis van, mit ők nem tennének meg.

2012 március 8.

1980(Dal)

2012-02-21T23:57:00.003+01:00

Egy boltíves ablak, ajtó, avítt falak,
csőszerű rozsdás öntöttvaskályha,
benne tűz emészti a pillanatokat.
sarokban ágy rossz pokróccal,
az egyetlen min ülhetünk e plafon alatt.
A művész fél szemével gitárt hangol
óvatosan, mintha csak lánnyal matatna.
Festővásznak ingből az ablaknál száradnak,
a holnap fest rá majd színes árnyakat.
Megszólal a dal, Tinódi hangulat,
mint időutazók repülünk pár száz évet,
de a homály jeges pofonja visszarepít.
Ma már nem elemzünk Lautreimont-t
Elköszönök mielőtt a petróleum elfogy.

2012 február 21.

Dal:

Boltíves ablak, egy megkopott ajtó, avítt falak közt csend az uralkodó

Csőszerű, rozsdás vaskályha, tüztérben a perceket elemészti lángja

A sarokban egy ágy, rajta egy, avitt matrac, egyetlen ülőhely, a szakadó gerendák alatt

Mert ez az egyetlen hely egek alatt, ahol megállíthatjuk a rohanó pillanatokat

Bár kint a tél jeges pofonnal vág, itt ingekből szárad nyári festett világ

A művész jó fülével a gitárt hangolja, olyan óvatosan mintha csak a szeretőjén matatna

Vásznak az ablaknál ingekből vágva, várják a holnapot, az ecsetre vágyva

Megszólal a dal Tinódi jár a szobában, időutazók vagyunk a múlt poharában

Mert ez az egyetlen hely egek alatt, ahol megállíthatjuk a rohanó pillanatokat

Bár kint a tél jeges pofonnal vág, itt ingekből szárad színes, festett világ

De a hideg pofonja hirtelen visszaránt, nem elemezzük többé Lotrémont világát

Képzelet szárnya a valóságba törik, jelenünkkel múltunkat lassan felőrlik

Elbúcsúzunk a falon árnyak remegnek, fogy a petróleum, a fények elengednek

Már csak a sötétben maradunk...

Mikor végleg elfogy, elfogy a petróleum...

Rotterdamban(Dal)

2012-02-21T22:54:00.003+01:00

A függöny, mint vitorla, feszül az ablakon,

A nap egy arany csíkot húz végig a padlón.

Kint járókelők gurulva, bringáznak el rutinból,

A város tiszta ritmusa a szívet dobogtatja.

Nem zajos gép dolgozik, csak egy harmonika szól,

És a kávé gőze száll, olyan, mint édes szó!

Az ablak lelóg, nyissuk ki reggel, hadd jöjjön be a fény,

A kanapé egy hajó, amin utazom épp,

Kezdem a napot.

A járókelők szeme csillog, az ablakon átnéznek,

Nem bámulnak, nem integetnek, ha épp kinézek!

Mindenki siet, de van a lépésben egy jó íz,

Egy láthatatlan ritmus, ami ide leláncol.

A kanapén ülök, de a lábam máris elindulna,

Mert a sós szél hív és a kikötő mozdulna!

Hajók, daruk, terek és tengeri szél,

Itt minden pillanat egy új, nem is fél!

Nézd, ahogy a táj nézhető a házakon át,

Ez mint távcső, most a jövőbe mutat!

Rotterdamban házon át száll a nevetés,

Nézzünk szét, a szél minden szürkeséget elsöpör!

Mélyet szívunk a sós illatból, ez a lendülés:

Sosem áll le a tánc, lüktet a kikötő!

2012 február 21.

Bőrbakancsom

2012-02-21T20:05:00.002+01:00

Bőrbakancsom emlékeibe szárad az ajtó mellett,
mikor a tél utolsó leheletét még tapintani lehet.
Már kiszolgálta a havat, sarat és nagy hideget.
Amíg talpán vaskos fekete föld még mocorog,
addig bőrén már alszanak a sár-karcolatok.
Ismeri a falut, boltost, péket és egyéb lábbeliket,
a csizmákra felnéz, s ha csinos csettint nyelvével egyet,
flörtöl, kacsintgat, de lenézi a vásznat, műanyagot.
s ki nem tetszik, arra talpa redőiből sarat passzíroz.
éjjel álmodik, perzsa szőnyegen jár s bőre ragyog.
Most hogy ránézek, könyörgőn csak kefe után kiált,
hát ráncaiból kikefélek néhány kilométer járást.

2012 február 21.

Hetedik szülinapodra(Martin)

2012-02-21T13:08:00.001+01:00

(Martinkámnak)

Mikor rám veted pillantásodat, ne félj
nem veszem el virág varázsodat, mondj ellen,
s én iszom szavaidat, örökkön enyém
a féltő gondolat, mely kísér utadon, remény
tündérként csodálhatod dúdolt dalomat.
Mikor szórod rám helyes hangodat, mesélsz
s csodálom örök kis kedved, mely enyém
örökre, akkor is ha már nem vagyok hús-vér,
benned örökké élni fogok, azért is, akkor is
ha nem tudod, vigyázzad kedves visszhangomat,
mely benned szól, s kergeti ördög voltodat.
Mikor alakomba bújsz, idővel megérted majd,
ha hozzád is simul egy ilyen kis vidám vacak.
Vigyázz majd rá, és halld vissza a hangomat.

2012 február 26.

Egy nagy hegy vagyok

2012-02-21T11:51:00.001+01:00

Csak egy nagy hegy vagyok, kit emelt a sors,
alakom a parancs, néha hűvös s néha csillogó,
dicső fent lenni csúcsomon, a lélek dicsősége,
s amíg körbeér a szemed, tágulnak a repedések.
Szellemek koptatják útjaimat, öltöztetnek növények,
a tél fehér palástot ad, melyet kigombolok, ha jön a tavasz.
bensőmben a kövek, mind fényt követelve reped,
s helyezkedik, ha mégis kifordul, völgybe veszik.
Fürge forrásnak adok helyet, fiatal még és szemtelen,
nagyra törő, álmában hódít folyót, tavat, tengert.
Délről a nap támad, északról a fagy repeszt,
talál rajtam minden mag helyet, bokrok és fák
hajat, szakállat festenek rám, csak fejem búbja kopasz,
hol boldogan fennsíkomon, báránykáimat oktathatom.

2012 február 21.

Gyűrött angyalok(Dal)

2012-02-20T23:37:00.004+01:00

Gyűrött angyalok, értéktelen glóriák,
megretten elméd, folyton utolér munkád,
fekhelyed nem csak deszka és szalma,
prűd poloska mintha nem is akarna.

A füledben szól jövő, a csengőhangod,
letöltheti bárki, ha tetszik s feldob.
Sok technika az embereknek lotyó,
tán nem hiányzik hitéből ez a folyó?

Eladod lelked, fekete koromba rejted
zsibbadó állkapcsaidból kivett csippet,
jeleid űrbe vezetnek, hol nincsen lélegzet,
ki lehetsz, jelened csak eltévedt üzenet?

Száguldó sávszélességű autópályák,
vezetnek a múltba, de azt is lezárják,
s szolgaként teszed emlékeid hitedbe,
mielőtt javított jövőd csődbe hitegetne.

2012 február 20.

Dal:

Gyűrött angyalok és értéktelen glóriák

Megretten az elméd, utolér a munkád

A fekhelyed nem csak deszka és szalma

A prűd poloska benned mintha nem is akarna...

Csak nézni, ahogy a csend lassan elfogy

A füledben szól a jövő, az a harsány csengőhang

Letöltheti bárki, ha tetszik, ha feldob a rang

Sok technika az embernek csak olcsó lotyó

De hová tűnt a hitedből a tisztuló folyó?

Eladod a lelked, korokba rejted,

Hited a gépekben végleg elveszted

Az űrbe futsz, hol nincs több lélegzet

A jelened csak egy eltévedt üzenet!

(...Csak egy üzenet... csak egy üzenet...)

Zsibbadó állkapcsodból kiveszed a csippet

A fekete korom elnyeli az utolsó hited

Ki lehetsz te itt, ebben a digitális vázban?

Egy pislákoló fény a technológiai lázban

Száguldó sávszélesség, vakító autópályák

Vezetnek a múltba, de a kapuit lezárják

Szolgaként teszed az emléket a hitedbe

Mielőtt a javított jövőd csődbe hitegetne

Eladod a lelked, korokba rejted,

Hited a gépekben végleg elveszted

Az űrbe futsz, hol nincs több lélegzet

A jelened csak egy eltévedt üzenet!

(...Csak egy üzenet... csak egy üzenet...)

Nincs lélegzet! Nincs jelen!

Csippet az agyadba beültetheted.

Sávszélesség, vakító fényutak,

Javított jövőd mélybe mélybe mutat!

Csak egy eltévedt üzenet...

A sávszélesség végén...

Nincsen lélegzet.

(...Csak egy üzenet... csak egy üzenet...)

Henyélő varjak kora

2012-02-20T18:19:00.004+01:00

Hófoltos határ, henyélő varjak kora,
fekete rögök sötét madarak kárognak,
sötét rög, fekete munka, alamizsna,
de a gazda szemétől nő a búza szára

Fém-zárolt magtól éhező, fázó paraszt,
ki föld nélkül, csak sikértelen kia arasz,
kibújik a szár, hiszen tudja a dolgát,
harmatkönnyeivel siratja a múlását.

Mint mintás perzsa szőnyeg a tavasz
csíkos tájat színez, nap-itta határtalan
szíjat hasít a fekete fáradt határra,
nyárra aranyló karátja lesz a szőke haja.

De most még éhesen koldulnak a varjak,
tolluk a halotti rögös tájba olvad,
a csonthéjas rög fukar, és feltörhetetlen
csőrüknek, mely nekik élő étket rejtenek.

2012 február 20.

Csak előleg vagy

2012-02-19T13:22:00.002+01:00

Csak előleg vagy, kezdd el még ma magad,
nem az ujjaidtól indul a gondolat,
magadnak te vagy a legmagasabb.

Érzed már a zsibongást tar fejeden?
a hajszálaid nőnek, közben csevegnek,
sorban állva néha összevesznek.

A föld alattad a börtön, s befogad,
minden tettedre ez lesz a jutalmad,
ne várj, tedd hasznossá még ma magad.

2012 február 18.

Amit hátrahagysz(Dal)

2012-02-19T11:56:00.001+01:00

Nem születhettünk földi angyalnak
és halk hangod is gyenge, és kopott,
az utad sem mindig felfelé tartott,
csak koptatták kő-arcodat bér-maszkjaid .

Megismertél sok égre vonszolt vágyat,
lefelé lendület visz, nem csak akarat,
felfelé verejtéken is elbotolhatnak.
mindez tett nélkül elme maszatolása,

Nyarak rajzoltak fákra kusza ágakat,
külsőd lassan változik, és tanul az ész,
mindez, egy pillanat alatt a ködbe vész.
de nem láthattad, csak mit a tél megmutat,

Deszka színházad főszereplője lehetsz,
nincs főpróba, talán vas-tapsol pár könnycsepp,
szerettek, nekik már nem köszönheted meg,
mind marad, nem vihetsz magaddal emléket.

2012 február 19.

Nem viheted emléked

Nem születhettünk földi angyalnak
és halk hangod is gyenge, és kopott,
az utad sem mindig felfelé tartott,
csak koptatták kő-arcodat bér-maszkjaid .

Megismertél sok égre vonszolt vágyat,
lefelé lendület visz, nem csak akarat,
felfelé verejtéken is elbotolhatnak.
mindez tett nélkül elme maszatolása,

Nyarak rajzoltak fákra kusza ágakat,
külsőd lassan változik, és tanul az ész,
mindez, egy pillanat alatt a ködbe vész.
de nem láthattad, csak mit a tél megmutat,

Deszka színházad főszereplője lehetsz,
nincs főpróba, talán vas-tapsol pár könnycsepp,
szerettek, nekik már nem köszönheted meg,
mind marad, nem vihetsz magaddal emléket.

Dalszöveg:

Nem születtünk földi angyalnak,

halk hangunk kopott, vékony,

az út mindig lefelé hajlott,

bér-maszkok vésték arcom, lágyan.

Az égbe vontál sok vágyat,

de a gravitáció nyert mindig,

nem csak az akarat visz felfelé,

izzadságban is elbotolhat a láb.

Mondd ki, mielőtt elvész,

ha állsz, a pillanat bezár,

ha túl soká maradsz,

a neved lassan homályba száll.

Amit hátrahagysz, az marad,

amit viszel, az elszáll.

Csak mi vagyunk, akik még mozdulunk,

repedt szárnyú fény az éjszakában.

Nyarak rajzoltak rajtunk ágakat,

az idő számolta, hogy mi változik,

egy pillanat, és minden ködbe vész,

amit nem mentettél meg.

Csak a tél mutatta, mi az igaz,

a hideg falakban minden emlék él,

amit melegnek hittél, észre sem veszed,

mikor az évszak a neved tudja.

Amit hátrahagysz, az marad,

amit viszel, az elszáll.

Csak mi vagyunk, akik még mozdulunk,

repedt szárnyú fény az éjszakában.

Deszka színpad alatt a lépteink,

improvizált, túlvilágított fény,

nincs taps, csak csend esik,

vas kéz alig érinti a teret.

Amit hátrahagysz, az marad,

amit viszel, az elszáll.

Csak mi vagyunk, akik még mozdulunk,

Amit hátrahagysz, az marad…

A némaságom kiáltom (Dal)

2012-02-18T23:24:00.007+01:00

A némaságom kiáltom ki a világnak,
reteszeim némán zárlatosra váltanak,
elhullott könnyeimből varrok patakot,
őszinte az ős-némaságom, nem hallod?

Lépéseim szaggatott lábnyomait viszem,
kezembe göngyölve, s papír az ékszerem.
Zöldre tapostad az utat, de nem találom,
fulladok, fekete tintával inhalálok.

Az illatod vezet kúthoz, arany folyam,
titkod nem adod, s lehet zokogsz rólam,
szemembe hideg vagy, vagy üveg gátol?
ne keress, jégalkohol szünteti butaságod.

Forrongó rögökkel küzdök gólyalábon,
ne siess, olvadok s magam plakettálom,
lábam nyomát egyszer talán, fosszílián
csodálja messziről jött robot indián.

2012 február 18.

Dalszövege:

[Verse 1]

A némaságom kiáltom ki a világnak,

Reteszeim némán zárlatosra váltanak.

Elhullott könnyeimből varrok patakot,

Őszinte ős-némaságom – te nem hallod?

[Verse 2]

Lépéseim szaggatott lábnyomait viszem,

Kezembe göngyölve, s papír az ékszerem.

Zöldbe tapostad az utat, de nem találom,

A sötétben élek, és sötét marad világom.

[Refrén]

Fulladok, és fekete tintával inhalálok,

Szétfolynak körülöttem meghívott barátok.

A némaságom kiáltom, de elnyeli a mély,

Ahol a könnyemből varrott patak véget ér.

Igen, Igen fekete tintával inhalálok.

[Verse 3]

Az illatod vezet kúthoz, arany folyam,

Titkod nem adod, s lehet zokogsz rólam.

Szemedben hideg vagy, vagy üveg gátol?

Ne keress többé, messze vagyok ettől a tájtól.

[Bridge]

Jégalkohol szünteti végleg a butaságod,

Forrongó rögökkel küzdöm le a világot

Gólyalábon járom, amíg el nem olvadok,

Magam plakettálom, csak emlék maradok.

[Refrén]

Fulladok, és fekete tintával inhalálok,

Szétfolynak körülöttem meghívott barátok.

A némaságom kiáltom, de elnyeli a mély,

Ahol a könnyemből varrott patak véget ér.

Igen, Igen fekete tintával inhalálok.

[Outro]

Lábam nyomát egyszer talán, fosszílián

Csodálja majd messziről jött robot indián.

Csak egy fosszília leszek a néma sárban...

Fekete tintával...

Félhomályban inhalálok.

Költészetnapra

2012-02-18T21:56:00.006+01:00

Hazádat nem viszi

előbbre a szavad,
sem ünnepi rézszínű

ó-turul madarak,

Száradó kenyered

sár-puhára rágjad,
mint friss tetemet,

mit kutyák cincálnak.

zenéd hiába lant,

hazug nemzetféltő

ál-költészetekkel,

csak jó zsebet töltő.

Mi volt végzetünk,

az lesz mit kaphatsz,
kultúrád jobb részeit

ős-törzsektől kaptad,

neveid, szavaid mit

ősinek hihetsz te,
csak a múlt-igái

által létezhetnek.

Tanulj más népektől,

tisztelj és tisztáznak,
hisz kik lenéznek mást,

lenézhető bátrak.

Csak a szív motor

hajtja nemzetet,
nem szép a szó,

ha másságát lenézed,

tanulj, mert mások

vége, téged elér.
Magad okold itt,

másért nem magadér'.

2012 február 18.

Gőgös gazdaság(Dal)

2012-02-18T19:26:00.008+01:00

Először csak az álmaink rémesebbek,
az ébredés után vajúdó való-végletnél,
majd fel sem ébredünk a mondat szellemén
vágtatunk a gőgös gazdasági gépezettel.

Járó motorban rohanunk dugattyúként
esetlenül kopottan kopogtatunk olajért,
és örömünk is csak a gyász előképe,
szerelmünk is csak csúffá hevített alkatrésze.

Tagjaink apró darabokra hullnak szét,
mikor óránk is lejár koppra, s elavul a gép,
büszke nép, sivatag mi egykor dús zöld rét,
anyagunk méreg, s marad örök ős-szennyeződés.

Járó motorban rohanunk dugattyúként
esetlenül kopottan kopogtatunk olajért,
és örömünk is csak a gyász előképe,
szerelmünk is csak csúffá hevített alkatrésze.

2012 február 18.

DALSZÖVEG:

Először csak az álmaink rémesebbek,

az ébredés után vajúdó való végletnél,

majd fel sem ébredünk a mondatszellemén,

vágtatunk a gőgös gazdasági gépezettel.

Járó motorban rohanunk dugattyúként

esetlenül kopottan kopogtatunk olajért,

és örömünk is csak a gyász előképe,

szerelmünk is csak csúffá hevített alkatrésze.

Tagjaink apró darabokra hullnak szét,

mikor óránk is lejár kopra s elavul a gép,

büszke nép sivatag mi egykor dúszöld rét,

anyagunk méreg s marad örök ős szennyeződés.

Járó motorban rohanunk dugattyúként

esetlenül kopottan kopogtatunk olajért,

és örömünk is csak a gyász előképe,

szerelmünk is csak csúffá hevített alkatrésze.

A gőgős gép dübörög lélegzetünk szűk,

észrevétlenül veszítünk minden egyes ütésnél,

de még él a tűz egy utolsó láng,

kitörünk a láncból, vagy örökre így maradunk.

Járó motorban rohanunk dugattyúként

esetlenül kopottan kopogtatunk olajért,

és örömünk is csak a gyász előképe,

szerelmünk is csak csúffá hevített alkatrésze.

Járó motorban rohanunk dugattyúként

esetlenül veszítünk minden egyes ütésnél,

de még él a tűz egy ötletlenül

veszítünk minden egyes ütésnél.

Bűbájos hagyomány(Dal)

2012-02-18T16:40:00.002+01:00

Ölünkbe hulló hagyomány, tél temető
farsangi szalmabáb és egyéb babonák,
hidegbe fásult helyi lélekmelegítő,
ütős illatok embert keltenek s katonát.

Tavaszunkra pottyanó léleknyugtató báj,
világít lüktet fejünkbe, s utazik tovább,
eddig haragos hideg markolta nyakunkat,
és fulladtunk éghető kokszunk gázába,
gerincfejő görnyedés várt kályhák torkába.

Pattanó rügyekről álmodtunk didergőn,
és szemeinkből kiforrt a keserű könny,
veríték, fehér fagyott szúró szemöldök,
tavaszhozó bálvarázslat a megmentőnk,
Kacaj tör fel, mint tél után is zöld erő.

Ölünkbe hullott s mi tartjuk büszkeséggel,
mint borász a boroshordót a kénkővel,
A Tél nem takarodik csak pihen éppen,
erőt gyűjt s visszatér gyötrőbb jövendővel.

2012 február 18.

Dalszöveg:

Ölünkbe hulló hagyomány, tél temető

farsangi szalmabáb és egyéb babonák,

hidegbe fásult helyi lélekmelegítő,

ütős illatok embert keltenek s katonát.

Ölünkbe hullott s mi tartjuk büszkeséggel,

mint borász a boroshordót a kénkővel,

A Tél nem takarodik csak pihen éppen,

erőt gyűjt s visszatér gyötrőbb jövendővel.

Tavaszunkra pottyanó léleknyugtató báj,

világít lüktet fejünkbe, s utazik tovább,

eddig haragos hideg markolta nyakunkat,

és fulladtunk éghető kokszunk gázába,

gerincfejő görnyedés várt kályhák torkába.

Ölünkbe hullott s mi tartjuk büszkeséggel,

mint borász a boroshordót a kénkővel,

A Tél nem takarodik csak pihen éppen,

erőt gyűjt s visszatér gyötrőbb jövendővel.

Pattanó rügyekről álmodtunk didergőn,

és szemeinkből kiforrt a keserű könny,

veríték, fehér fagyott szúró szemöldök,

tavaszhozó bálvarázslat a megmentőnk,

Kacaj tör fel, mint tél után is zöld erő.

Ölünkbe hullott s mi tartjuk büszkeséggel,

mint borász a boroshordót a kénkővel,

A Tél nem takarodik csak pihen éppen,

erőt gyűjt s visszatér gyötrőbb jövendővel.

Ölünkbe hullott s mi tartjuk büszkeséggel,

mint borász a boroshordót a kénkővel,

A Tél nem takarodik csak pihen éppen,

erőt gyűjt s visszatér gyötrőbb jövendővel.

A hét(Dal)

2012-02-15T16:18:00.003+01:00

A csendből nőtt ki a hétfő,
délig egy pisszenés se jő,
délutánra sem hallatszik
szívdobbanás, most lélegzik.

Egy dobbanásából lett kedd,
nem szólt senki se... Elhiszed?
estére hírek, s egy lépés,
álom ébreszt, mire félt éj.

Szerda, éjjel született,
míg aludtál beügetett,
kedves hangja hozott neked
vidám meglepetéseket.

Csütörtök jobb, de ne gondold,
kakas szemétdombon rikolt,
nagyot kiáltott egy inas,
pata verte fel a nyarat.

Pénteken már korán reggel,
hangos zene ébreszthet fel,
kofák kínálják a reggelt,
pletykával adnak el tejfelt.

Szombatra a báj illata,
akad fel a fül-cimpádra,
legény táncba visz estére,
kurjong csókodért cserébe.

Vasárnap zúgnak harangok,
füledbe folynak a sóhajok,
már az imát meg sem hallod,
hétfőre magad átálmodod.

2012 február 15.

Temetnénk a telet(Dal)

2012-02-15T13:11:00.003+01:00

Korbács pattogás, a szelek ünnepelnek
kétes győzelmet enyhe gondolatok felett,
az enyhülés már mutatja didergő lelkét.

Süvítő szelek, a hideg haldoklása
agonizál a meleget kérő szíveken,
temetnénk a telet, ez hóhérának álma.

Még hópelyhek rajzolnak szürke csillagot,
de már bennük mosakszik a remény,
hogy eljön csókjaiddal remélt tavaszod.

Temetnénk a telet, de még sebhelyeid
őrzik a kegyetlen diktátor nyomait,
de begyógyulnak azok rügyfakadásig.

2012 február 15.

Dal:

Korbács pattogás? vagy a tűz az, A szél már nevet,

Kétes győzelem enyhe gondolatok felett.

Az enyhülés már táncol, mutatja didergő lelkét,

Fordul a kocka, felmelegíti hűs énekét.

Süvítő szelek, a jég-király agonizál,

Egyre halkabb, a meleget kérő szív már ébred.

Temetnénk a telet, igen, ez hóhérának álma,

A fény jön, a sötétséget végre felváltja!

Tavasz-táj, tavasz-táj, szélben száll tavasz-láz!

Még hópelyhek rajzolják szürke csillagát,

De a hó alatt a remény felkiált,

Hogy elhozza csókokkal remélt nap-sugarát!

A föld még fagyos, a fák hunyorgóak,

De érzem már, a mélyben mocorognak a magok.

A szürke ködnek elszáll az utolsó lehelete,

Ez a megújulás, minden napnak ez a fele!

Temetnénk a telet, de még sebhelyeink

Őrzik a kegyetlen diktátor fagyos nyomait.

DE! Ne félj, begyógyulnak azok mind,

Rügyfakadásig elfelejtjük, hol az az éji szín

Tavasz-táj, tavasz-táj, szélben száll tavasz-láz!

Még hópelyhek rajzolják szürke csillagát,

De a hó alatt a remény felkiált,

Hogy elhozza csókokkal remélt nap-sugarát!

A sebhelyek eltűnnek...

A tél elmehet, a tél elmegy!

Csókjával szavaz a tavasz!

A sebhelyek eltűnnek... eltűnnek

A tél elmehet, a tél elmegy!

Csókjával dönt, Csókjával szavaz a tavasz!

A semmiben rejlik(Dal)

2012-02-15T00:41:00.003+01:00

Semmiben rejlik az erő, mint kenyérben
is jóízű a semmi köré gyűlt zamat.
A semmi a minta a csipkén, ettől szép
s előkelő estélyi ruhán, mely tapad
táncos izzadón a leány nyaka köré.

A semmin át tör a fény, mint jótétemény
a bőrt barnító, majd élve égető szín,
a semmiből tör a rossz is, mégis agyunk
lágyát kutatva, betűket sem találunk,
a szó a semmi szájüregéből távozik,
s láthatatlan levegőt formálva változik.

Semmiben áll a jövőnk jele, mint angyal
mozdulatlan szép szárnyain a lebegés,
s szentek fején a glória, a csodákat
tévők, kiérdemlőn semmi tartja fején.
Jövőnk semmiből hoz békét vagy csatákat.

2012 február 14.

Dal:

Mint a kenyérben a jóízű belső zamat,

Semmi köré ad formát, minden formát ő ad.

Semmi körül minta, ami csipkén oly szép,

Estélyi ruhán a titok, ami tép.

Tapad a leányra, a nyakán, ezer lyukon,

Ez a láthatatlan semmi Földön, a vizeken.

Nincs keret, nincs fal, de bent él a lényeg!

Semmi-semmi a Minta, a Minta, az ébred!

A Semmi az Energia, indul a létezés!

Pattog a Ritmus, ez egy nagy létezés!

Nézd, a Jövő is üres itt áll,

Semmi tartja fenn, a Látomás a célállomás!

Átengedi a fényt, mint egy jótétemény,

Bőrt barnító szín, tiszta, vakító fény.

A rossz is innen jön, a tudatunk lágyát kutatva,

S mégsem találunk ott egyetlen betűt azta.

A szó is a semmi torkából száll ki, hallod?

Láthatatlan levegő, ahogy változik a hangod .

Nincs keret, nincs fal, de bent él a lényeg!

Semmi-semmi a Minta, a Minta, az ébred!

A Semmi az Energia, indul a létezés!

Pattog a Ritmus, ez egy nagy létezés!

Nézd, a Jövő is üres itt áll,

Semmi tartja fenn, a Látomás a célállomás!

Jövőnk jele ott áll, mint angyalok szállnak,

Szárnyuk mozdulatlan, csak a semmiben állnak.

Szentek fején a glória, csodát tevők,

Ezt az arany karikát semmi tartja nektek!

Béke vagy csata? Hozhat bármit a holnap!

Minden a semmiből indul, a kezdeti vonal.

Nincs keret, nincs fal, de bent él a lényeg!

Semmi-semmi a Minta, a Minta, az ébred!

A Semmi az Energia, indul a létezés!

Pattog a Ritmus, ez egy nagy létezés!

Nézd, a Jövő is üres itt áll,

Semmi tartja fenn, a Látomás a célállomás!

Semmi... semmi köré... Minta...

A Semmi köré a Minta...