Agyból Buddha

Ünnepi gondolatok

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Sun, 24 Apr 2011 08:03:00 +0000

Vegyél egy nagy levegőt, én most nekifutok:
Szerintem a Húsvét útálatos dolog. Így hosszú ú-val. A nyomaték kedvéért.

És nem a vallási cuccal van bajom. Azt most, ha megengeded ki is hagynám.
Hanem a körítéssel.
Az ablakmosással.
Az ehetetlen csokinyuszikkal. Meg a tojásokkal is.
Ja igen, és hogy a nyúl hozza az ajándékot.
És hogy 60 éven túli emberek elvárják a felnőtt gyereküktől az udvariassági locsolkodást.
És sikongatva tartják a fejüket, meg számolják, hogy melyik tojás kinek is jár.
Különben meg ez a "nagyon felnőtt" ünnep arról szól, hogy először is halálra zabálják magukat a népek. Aztán pedig vedelnek. Vagy fordítva. Az eredmény nagyjából ugyanaz.
A szép hagyomány ápolása címén az ember lánya elviselhetetlenül büdös lesz- ha van benne tapasztalatod, akkor tudhatod-, mert némelyik kölni csak a harmadik hajmosásra adja meg magát. Az ember fia, pedig földhöz csapkodhajta a hímes tojásokat, miközben a lóvét számolja, és azon morfondírozik, hogy kit is lehet még levenni egy kis bugyuta versikéért cserébe.
Találkozhatsz sosem látott rokonokkal, bájvigyoroghatsz, és megmutathatod a szép új ruhádat. Az egész műsorszámot az tudja egy kicsit oldani, ha megfelelően pöttöm gyerek van a családban, aki őszintén rá tud csodálkozni minderre.

Ó, igen. Szóval mondhatod, hogy engem biztosan megesz(ik) a kosz, mert nem mosok ablakot. Lehet.
Vagy kegyetlen és szívtelen vagyok, mert se csokinyuszi, se hímzett tojás. És a leadott 10+ kilómat se most akarom visszaenni, ami már ugye 17...
És ráadásul még csak klubot sem alapítok, hogy útáljuk együtt a húsvétot, így hosszú ú-val.
Se dühös nem vagyok a gonosz csokigyártókra, vagy a pálinkáscégekre. A kölnigyártők is élhetnek boldogan... felőlem a sonka is kész lehet másfél óra alatt...
Hát akkor mit is akarok én itt?
Mondjuk egy másik nézőpontot.
Lehet útálni a húsvétot. És úgy megváltoztatni, hogy jó legyen.

Utóirat: az sms üdvözleteket el is felejtettem megemlíteni. Azokat is útálom!
És nem fogom bánni, ha nem küldesz nyuszis képeslapot.

Akkor most kívánjam a halálodat?

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Thu, 07 Apr 2011 09:13:00 +0000

Néztem egy filmet. Fliegauf Benedek: Csillogás c. filmjét.
És elgondolkoztam.
Szerintem nézd meg te is.
Aztán beszélgessünk.
Itt megvárlak.

---------------------------------

Nekem például az jutott eszembe, hogy halottak napja alkalmából ilyen filmeket tessék vetíteni, kedves tévétársaságok... - de jó lesz húsvétkor is-,
mert ez a film tetszik nekem. Nagyon.

És az is tetszik, hogy aki visszatért a halálból, az a jelek szerint nagyon megváltozik.
Békébe kerül magával és a világgal.

Szerintem ez jó dolog.

Szóval akkor, most kívánjam a halálodat?
Merthogy jó dolog.
Különösen, ha el is meséled az élményedet, mert a tested mégsem veszett el végleg...

Persze az is eszembe jut, hogy a békéhez azért nem biztos, hogy meg kell halni. Lehetnek azért más módok is...
Na jó, most vitatkozom magammal, mert a meditációban is "meghal" a kételkedő.
Szóval lehet, hogy tisztázni kellene a halál fogalmát. Ahogy jó filozófushoz illik.
De mostanában nincs értéke a filozófusoknak. Ezért ilyen szerepet nem is húznék magamra.

Maradjunk inkább annyiban, hogy ha a halálodat kívánom, akkor örülhetsz.
És az a csillogás a szemedben... az is tetszene.
Persze... lehet, hogy már neked meg is van?

Különc

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Wed, 16 Mar 2011 08:20:00 +0000

Különcködés

Abban a pillanatban különccé válsz, ha egy környezetben, ahol dohányoznak, te nem teszed.
Ahol kávén élnek, és te inkább gyógynövényteát innál.
Ahol mindenki szőke, és te vörös vagy.
Ahol mindenkinek van gyereke, és neked nincs.
Ahol a húsevés a norma, és te vegetáriánus vagy.
Ahol síelés a menő, és te szánkózni tudsz.
Ahol mindenki alkalmazott, és te szabadúszó vagy.
Ahol az emberek átlagosan 160 cm magasak, és te 190 vagy.
Ahol mindenkinek kivették már egy-két szervét, és te egészséges vagy.
Ahol ...

Most őszintén:
Szerintem te is voltál már különc egy-két dologban.
Vagy leszel.
Vagy ha soha semmikor nem voltál, nem leszel, akkor te vagy az "Átlagváros" lakója.
És attól, hogy "átlagvárosi" vagy, még nem kell lekaszálni a különcöket. Jó?
Sem hivatalból.
Sem barátságból.
Sem anyai féltésből.
Sem ellenségeskedésből.

Lehetnél ebben különc. És ezzel azonnal elhagynád "Átlagvárost."
"Átlagvároson" kívül pedig akár találkozhatnánk is.
Mi különcök.

Januári leszázalékolás

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Thu, 27 Jan 2011 19:09:00 +0000

Ebben a modern világban, azt hiszem, elkéstem.

Persze, mindjárt vége a januárnak... De nem is ez a baj. Vagyis nem baj.

Akkor kellett volna agyon csapni azt az embert, amikor kitalálta. Igen, igen, a százalékszámítás kitalálójáról beszélek. Persze tudom... modern világ azóta már finomodott, időnként ezrelékszámításról is beszélhetnék...

Jól van, na. Tudom, hogy nem annyira bonyolult... azóta több millióan is kitalálhatták volna...

Hogy mi a bajom vele?

Matematikailag semmi. Az esetek nagyobbik százalékában megy...

Gyakorlatilag sok. Élet-halál kérdésekké válik a megfelelő kicsi vagy nagy százalék. Megfigyelted?

Pedig a legviccesebb az egészben, hogy ezek viszonyok. Viszonyítások kifejezve egy számértékben....

Például hogyan is keserítik meg egy modern ember életét a százalékok?

Magyarázzam?

Á, tudod te... százalékban mérik

- az adót, amit fizetned kell

- a kirúgásodhoz vezető út is %-kal van kikövezve, ha a teljesítményed százalékosítható

- a profitot, hitelt, kamatot, árfolyamokat, gazdasági növekedést (vicces, hogy negatív növekedésnek neveznek durva csökkenéseket)

- %-ban határozzák meg a gyógyulásod esélyeit

- a választások eredményét és a hozzá tartozó teljes arzenált beleértve, hogy kinek van igaza és miért

- még a leárazások is százalékosak

- a testzsírodat ebben mérik és ebben ijesztgetnek

- és hogy a többi test-adatról se feledkezzek meg, a test folyadékainak és szilárd összetevőinek arányait és változásait...

- ja, ja és a kedvenceim: a 20%-kal hosszabb, dúsabb, több...

meg az 1000-ből több mint egy, de kevesebb mint 10 észlelte magán...

-na és a leszázalékolás? Amikor kőbe lesz vésve, hogy mennyire vagy selejtes...

Ezt sosem értettem igazán. Még a lehetőség is elvész, hogy egésznek érezhesd magad. Mert még papírod is van róla. És ha már ott tartasz, annál jobb, minél rosszabb.... Érted ezt?

Szóval. Kapisgálod már?

Szerintem akár 100%-kal is vidámabb, érdekesebb, értelmesebb lehetne az élet %-ok nélkül. Vagy 200%-kal?

Például megszűnnének a 1,5 gyerekes családok. Az átlagszülők. És az átlag alatti keresetek.

Mert akkor valami mást kellene kitalálni. De az is lehet, hogy nem hiányozna senkinek, és nem is akarnánk a százalékot semmivel sem pótolni, sem helyettesíteni.

Idegvasaló

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Thu, 20 Jan 2011 11:25:00 +0000

Csodálatos, izgalmas világban élünk. Minden változik. És minden ugyanaz.

Ezt a 3 mondatot szerintem 500 évvel ezelőtt is elmondhattam volna. Ugyanúgy igaz lett volna. Úgy saccolom, 500 év múlva is így lenne...

Míg 500 évvel ezelőtt - úgy hisszük - sokkal kevesebbet tudtak a világról, ezért - úgy hiszem- sokkal kevesebb félnivalójuk is volt. Tudták, hogy a kísértetkastélyba nem érdemes bemenni, csak annak, aki félni akar... nagyokat. Vagy éjfélkor a keresztúthoz. Mert mondd meg őszintén: most mi dolgod volna azokkal a kísértetekkel? Vagy éjfélkor a keresztútnál... azokkal a lényekkel ott a keresztútnál, akik úgy jöttek ide, hogy nem hívtad őket? Vagy mégis? Te hívtad őket?

Hát, igen. A kíváncsiság...

Akkor pedig elkerülhetetlenül fognak téged ijesztgetni.

Ők is. De az emberek inkább. Vagyis gyakrabban teszik.

Azok, akik, már hallottak róla, hogy az unokatestvérük ükapja...

És ettől te rettegni fogsz.

És miután a dolgok ugyan mindenben megváltoztak, másrészt úgy tűnik, hogy mégiscsak ugyanazok...

Manapság nem a kísértetkastélyokban ijesztgetnek, az már nem akkora szám.

Manapság a politikából jön a kísértet. Tévén, rádión, újságon keresztül.

Az egyik fele kísétetezik. (Bocsánat, két harmada, és kísérletezik.) A maradék apátiában van, elhaló hangon kiabál, vagy azt számolgatja, hogy milyen autót is vásárol az adóból visszamaradó pénzéből, ami a gazdagoknak jut.

Te pedig... modern világ... már nem is kell odamenni- beengeded a lakásodba, az autódba, a fejedbe, és retteghetsz. Ha kétharmados vagy, ha nem vagy kétharmados, kirúghatnak. Ha kétharmados vagy, ha nem a benzin ára az egekben. És nemsokára ott lesz a tejfölben is. És hol a vége? Retteghetsz.

Szóval a piaci rést megtalálva, itt van Agyból Buddha legfrissebb terméke az IDEGVASALÓ.

Görgős, 360 fokban forgatható, beépített face lifting, kellemesen bizsergető, többfunkciós.

-Ha gazdag vagy, akkor az adóból maradó pénzedből lendítsd fel a gaza(g)ságomat. Magyar termék. Keresem a kínai gyártót. De attól az magyar termék lesz.

-Ha szegény vagy, akkor pedig nem kérdés, hogy szükséged van egy ilyen kütyüre. Vegyél fel rá hitelt.

Csak nem képzeled, hogy olcsón adom?

Apró betűs rész: felhívom a figyelmet, hogy az idegvasaló tüneti kezelés. Nem helyettesíti az okok feltárását és megszüntetését. Éppen ezért ha 15 percenként hallgatsz híreket, vagy naponta több órán keresztül szól a tévé-rádió nálad, akkor legalábbis minden hírek után használni ajánlatos .

Kistestvér és varázsütés

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Fri, 14 Jan 2011 16:57:00 +0000

5 év körüli gyermeket ráncigálnak a szülők a pszichiáterhez. A gyerek a pár hónapos kistestvérét bántja, dühösen püföli, akár a szülő jelenlétében is. Nem használ sem kezelés, sem szidás, sem büntetés, sem kiabálás. Sőt, mintha még rosszabb lenne az ügy.

Mi a megoldás?

Kideríteni az okot.

Furcsa módon ugyanúgy, ahogy egy felnőttnél is. Meg lehet kérdezni...

Ha van, aki kérdezzen, és van aki, oda is figyel a válaszra...

Mert a gyerek válaszol.

"A kistesó nem játszik velem. Labdázni hívom, ő csak fekszik. Naná, hogy ráncigálom, hát jöjjön már játszani. Anya és apa azt ígérte, hogy játszani fog velem. Dühös vagyok. Nem játszik."

A gyereknek senki nem mondta, hogy ahhoz, hogy a tesója labdázni tudjon, meg kellene egy kicsit nőnie. Amikor ezt elmagyarázzák neki, varázsütésre megszűnik a probléma.

Ez a történet jutott eszembe a táplálkozással kapcsolatban. Én is ez a "püfölős gyerek" voltam- én a saját testemre haragudtam, mert mindig éhes, semmi nem elég neki. Fölösleget raktároz. Egy ideig haragban voltam a testemmel. Aztán elkezdtem ignorálni- "tudod, mit... nem is érdekelsz... "

Amíg valaki el nem magyarázta nekem, hogy semmi baj nincs azzal a testtel. Amit kap üzemanyagként, azzal erre telik. Öngyógyító szerkezet. Ha mást adsz neki, meg is tud gyógyulni. Nincs se betegség, se semmilyen testi nyavalya, amit ki ne tudna javítani.

Varázsütés. Kibékültünk.

Hogy ez mekkora szenzáció!

Lehet, hogy neked nem az, de nekem igen. Hadd lelkendezzek még egy kicsit.

Nekem új élmény. Izgalmas kaland.

Hogy én milyen kötöznivaló bolond voltam! Mennyi mindent elhittem.

Megígérték a tejgyártók, hogy a tejtől erős csontjaim lesznek...- és én elhittem.

A vitaminkapszulások válltig állították, hogy 2 kg gyümölccsel felér ez a kis kapszula- ezt is elhittem.

A doktorbácsi megsimogatta a buksimat, és azt mondta, hát ez már csak így marad... -neki is hittem.

Meg a jó szándékú emberek, akik mind okosabbnál-okosabb dolgokat sulykoltak belém reklámok, hirdetések, tanfolyamok formájában. Csodaszerekről, pirulákról, teákról, miligrammokról, brazil őserdőről, varázslatokról. Ellenálltam én rendesen, de a kérdés mindig ott motoszkált... "mi van, ha nekik van igazuk?"

Belül csak nem találtam békére... táplálkozás ügyében. Háborúztam a világgal. Azért háborúztam, mert belül dúlt háború. Nem tudtam, mi a jó.

Jelzett ugyan a testem, de ÉN a NAGY OKOS FEHÉR EMBER... felülírtam a jelzéseket... mert én majd jobban tudom, meg nem érek rá, vagy ez most olcsóbb... azt a kínálást meg nem lehet visszautasítani...

Éppen ezért, most nagy együttérzéssel fogadom a töltöttkáposztások, rántottcsirkések és hamburgerzabálók fejemhez vágott megjegyzéseit arról, hogy milyen kötöznivaló bolond vagyok én most szerintük. Mert belül béke van.

Békében lenni egyszerű. Azt egyél, amitől a test jól érzi magát. Mert akkor te is jól leszel benne.

Nagy együttérzéssel megkérdezem, hogy hogy kell-e

emésztéskönnyítőt bevenned,

vagy savlekötőt,

vagy hashajtót,

puffadásgátlót,

cukorgyógyszert,

zsíroldót,

koleszterincsökkentőt,

kávét, serkentőt, nyugtatót, pörgetőt, hormont

... soroljam?

Nem, nem vagyok orvos.

Csak józan ésszel... ha bármelyik is szükséges számodra, akkor az számomra azt jelenti, hogy lehetnél jobban, lehetnél jóban a testeddel.

Nem direkt csinálja veled. Nem kiszúrásból.

Csak abból, amivel ellátod, erre telik.

Zsíros kilók, vizes kilók? Hát nem mindegy? Menjetek!

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Fri, 07 Jan 2011 17:52:00 +0000

Hát így történt.... a fölös kilók elhagyása...

Nem bonyolult.

Csak én nem tudtam.

Csak ÉN nem tudtam?

Akinek az ünnepek után nincsen fölös kilója, vagy két nap koplalással már le is adta, annak gratulálok. Ő most ne olvassa tovább... hacsak... hacsak nem érdekli őt egy furcsa történet.

Nem akartam én kilókat faragni. Dehogy is. Nincsen elég hiúság bennem. És különben is utálom a fogyózós recepteket/történeteket/kalóriaszámlálásokat. Valahogy úgy képzelem, hogy amikor a Jóisten megteremtett bennünket, akkor nem rakta mellénk a fürdőszobai mérleget. Szóval a téma itt nálam le volt zárva.

És ezt... hát ugye... ezt az elképzelésemet nem is változtattam meg.

Akkor mi történt? -kérdezheted.

Az történt, hogy van nekem egy szívbéli jó barátnőm, akivel a lelki problémáimat szoktam kibogozni. Beszélgettem vele erről-arról.

Például, hogy a vadon élő állatoknak nincs egészségbiztosításuk. Cserébe viszont nem is aggódnak miatta. És ez milyen vicces, mert különben nem is betegek. (Jó, nem arra gondolok, hogy "gonosz" emberek elgáncsolják őket, eltörik a csontjuk vagy fémhengereket lövöldöznek beléjük... az egy másik téma). Nem küszködnek vastagbélrákkal vagy refluxszal... he-he-he. Mondjuk amikor a zsiráf refluxos lenne... Belegondolni is vicces.

És ahogy erről viccelődtünk, hát nem lehetett kihagyni a homo sapienst.

"A Homo sapiens egy faj a földi, élő organizmusok összességén belül."

Úgy néz ki, hogy amikor megteremtődött, akkor se fürdőszobamérleget nem kapott, se azonnal oldódó kakaót, se 3 perc alatt elkészíthető zacskós csirkét...

És ha a homo sapiens, az értelmét arra használná, hogy ne rontsa el, ami jól van amúgy is, akkor vajon egészségesebb lenne?

(Hű, itt most még abbahagyhatod az olvasást. Mert itt felforgató nézetek következnek. És a legtöbb emberben ezek felháborodást és/vagy ellenállást és/vagy lehülyézést eredményeznek... Szóval?)

Szóval igen.

Egészségesebb lenne. Ha azt enné, ami neki való. "egy faj az élő organizmusok közül" A zsiráf nem akar oroszlánt enni. Az oroszlán meg nem legelészik a fák tetején... Tudják, hogy mi való nekik.

Na de mi? Értelmes emberek?

Nekünk mi való?

És ez volt az a pont, amikor a szívbéli jó barátnőm visszakérdezett: Szerinted a természete szerint mivel működik az ember?

És azt kellett mondanom nagyon félénken: .... ööö... gyümölccsel? zöldséggel? magokkal?

És azt mondta: itt állj meg. Ennyi elég is neki. Nyersen. Nemhogy elég neki, hanem jól működik tőle. Másra nincs szükség.Van elegendő energiája, és ki tudja dobálni a felhalmozott felesleget. Mert ez energetikai kérdés. Elvégre én is csak akkor hajigálom ki a feltornyozott ruhákat, ha van elég utánpótlás. Ha csak kettő van, akármilyen lyukas, akkor se válok meg tőle.

És a beszélgetés még folytatódott. Hosszan. Órákig.

Nekem csak egy hetes léböjtkúra volt valaha az élményem a tisztán gyümölcsökkel kapcsolatban. Attól mondjuk jobban éreztem magam. Ha belegondoltam őszintén, igazából soha de soha ki nem próbáltam ilyesmit: gyümölcsöt, zölséget, magokat, nyersen.

Pedig a titok itt van. Mutatott nekem példákat:

-30 nap alatt a cukorbetegség visszafordítható. És nézzem meg az erről szóló filmet, mert valaki 17(!) féle gyógyszerről állt le

-62 évesen így néz ki valaki, aki nyers-zabáló

-meg 109 évesen így

-ő pedig marathoni futó

-ez az ember pedig a zöld levekkel gyógyult meg a vastagbélrákból meg egy csomó más betegségből

-és nem kell messzire mennem, mert Mo-on is vannak, akik így táplálkoznak

-és lehet enni csokoládét, meg mindenféle édességet, az éhezést pedig felejtsem el... kezdjek el végre normális üzemanyagot tölteni magamba.

Szóval így kezdődött. Lelkesített nagyon.

Kísérlet. Azt gondoltam, hogy 30 nap nem akkora idő, hogy ki ne bírnám. Ha már kísérlet, legyen 100%. (Mondjuk ezt nem nagyon ajánlgatják. Azt mondják, tessék csak fokozatosan... stb. De nekem ide az egészet, teljesen, úgyhogy bele a közepébe...)

És eltelt 30 nap. És azóta még majdnem 30. Leadtam 6 kilót, aztán ötöt (összesen 11-et)

És nem akaródzik visszatérni a régi életemhez. EZ JÓ. Nem tudom meddig. Nem kell eldönteni.

Egy csomó új dolgot tanultam. És új dolgokat ettem. Például szaloncukrot és beiglit. Nyerset. Finomaaaat!

Szebb lett a bőröm. (mármint azután, hogy méregtelenítési tünetként kiütött...és elmúlt)

Több energiám van.

Meg tudok csinálni olyan jógagyakorlatokat, amit eddig nem. Hogy ez mekkora öröm!!

Sosem éhezem.

Amikor éhes vagyok, eszem.

Amikor nem vagyok éhes, nem eszem. (Lehet, hogy neked triviális. Nekem nem az. Én ugyanis ettem udvariasságból is a vendégségben...)

Annyit eszem, amennyi jól esik. Vannak napok, amikor sokat és sokszor. Vannak napok, amikor nem sokat, mert nem vagyok éhes. (Na ez is lehetetlen volt korábban. Én ugyanis mindig éhes voltam.)

Szóval minden jó. Próbáld ki.

Ha sok a 30? Próbáld ki 3 napra.

Értelmes ember vagy.

Gyűjtsd be az információt.

Vagy emlékezz... a teremtésed kezdetére... amikor még nem az áruházláncok szabták meg, mit egyél.

Arra azért érdemes számítani, hogy előjönnek "minták" és megoldandó régi jól elásott lelki cuccok... igen erre jó felkészülni.

Meg arra, hogy lehülyéznek. Úgyhogy egy percig sem csodálkozom, ha nem akarod elmondani senkinek... Jönnek a B vitaminnal, a fehérjékkel és a többivel. Leghangosabban a hamburgerzabálók. Néha még egy csirkecombbal fejbe is akarnak majd vágni... Kockázatos így táplálkozni.

Mondd azt, hogy fogyókúrázol. Ilyenkor januárban? Ki nem?

Mondjuk ez nekem nem jött be. Aki ismert, nem hitte el...

Se kép, se hang...

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Sat, 04 Dec 2010 11:56:00 +0000

Kedves Wattacukor és a többiek, akik hiányolnak!

Köszönöm, hogy figyeltek rám. Becsülöm ám nagyon.
Agyból Buddha nem tűnt el... begubózott egy kicsit, pillangóvá készül válni.

Arról nem is szólva, hogy be van havazva Buddha is. Munkailag.
De tényleg.
Ezért a "se kép, se hang".
Nem a politika miatt üres a címlap. :-)

De nem tűnt el örökre. Jövök a részletekkel nemsokára.
Lesz mit mesélnem.
Például, hogy észrevétlenül elhagyott engem 6 kiló fölös súly.
Az első két kilónál nem vettem komolyan.
Aztán pedig igen.
Most pedig egyre inkább.
Örülök nagyon.
Ha olvastad ezt a bejegyzésemet, akkor tudhatod, hogy a fölösleget nem a kamrában tároltam.
Folyt. köv.

Igen. Van titok.

Hol a határ?

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Mon, 01 Nov 2010 08:18:00 +0000

Az elmúlt 20 évben csökkent Budapest légszennyezettsége. Hiába többszöröződött meg az autók száma.

Hiába szedsz fel 10 kilót, a ruhaméreted ugyanaz marad. A címke nem változik, csak mindig nagyobb darabokba varrják bele... Kegyes csalás, hogy jobban érezd magad? Jó rendben, a kínai barátaink ebben a csalásban nem vesznek részt... ez a nyugati emberek játéka, amerikás...

Azon gondolkoztam- használjam valamire az agyamat-, hogy hol van a határ? Van határ?

Hiszen a határértéket egy ember vagy emberek csoportja hozza létre.

Kivéve a négyjegyű függvénytáblát. Abban a víz hosszú évek óta 100 fokon forr...

De a többi...miért pont az, és annyi?

A megfelelő vérnyomás, koleszterinszint, szívdobbanás.

Ezt még értem. Na jó - mondjuk ebbe most nem akarok belekötni.

Határérték. Standard. Betartandó. Megugorni való.

Mérünk és mérünk. Folyton-folyvást. Egyre pontosabban. Egyre okosabban.

Legfőképpen az egészség a mérce. Vagy nem?

Védeni kívánjuk a törékeny fizikai testünket. Mondjuk.

És most már nem éri el az egészségre káros értéket.

Hopp, egy miligrammal, egy miliméterrel több. Na most már igen. Eddig nem volt káros. Most már az.

De ha úgy adódik, a mércét is át lehet írni.

A kutatásokra hivatkozva.

Ezért ehetetlenek a sajtok. Viszont sósak, mint a fene. És eltarthatók a világ végezetéig. A lukat pedig savanyúságot szabályozó gázok töltik be.

Igen a sajt a kedvenc témám. Bárcsak a kedvenc eledelem is lehetne. Szerettem. De ehetetlen.

A keménysajt 4000-6000 Ft alatt szétmállik, reszelhetetlen. Pedig a határértékbe belefér. Egereken nem teszteljük, nem divat. De szerintem feldobnák a talpukat. És akkor az lenne a mérce: 100 egérből kevesebb mint 98 feldobta tőle a talpát. Gyakori mellékhatás- eszméletvesztés előtt még kért egy adagot.

Megváltás

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Sat, 30 Oct 2010 10:26:00 +0000

Szezon van.

Megváltás szezon.

Ja, ja ha azt hiszed, hogy a lelked majd megszabadul a bűneitől és megváltódsz... hát nem, nem arról beszélek. NEM ARRÓL BESZÉLEK. Mondom.

Hanem arról, hogy most kell megváltani a temetői helyeket. Mondták a rádióban.

Beszéltek róla, hogy milyen türelmesek, és egy idő után bárki kifizetheti a helyet. De minél gyorsabban, mert eladják azért másnak... Meg is hosszabbították az irodák nyitvatartását. Csak ide a lóvét. Na jó, kicsit esztétikusabban fogalmaztak. Kegyeleti okokból.

De most tényleg.

Itt az idő, hogy belenézz a szemembe, és mondd meg nekem: ki lakik a temetőben?

Komolyan kérdezem.

Mert ha tényleg lakik ott valaki, akkor vigyél kockás terítőt és bablevest is. Akkor buli van. De akkor tényleg vacak -neked -, ha csak egy évben egyszer gondolsz a szerettedre - mert éhezteted is. Borzasztó. Akkor naponta többször kellene ezt tenned. Nem gondolod? A gyerekedet is többször eteted egy nap.

És akkor még az éhes ismeretlen szovjet katonáról nem is szóltunk. Őt ki fogja etetni?

Szerintem jó dolog újragondolni egy-két dolgot megváltás ügyben is.

Ha valamilyen elvetemültség okán mégis arra a követekeztetésre jutnál, hogy nem lakik ott senki, akkor

inkább használd értelmesebb dolgokra azt a vagyont, amit a temetői bulikra költesz. Szerintem.

Például egy nyaralás jobb ötlet. Kijön belőle. Ebben biztos vagyok. A legtöbb családban ugyanis van 2-5-15 elhalt rokon is. Ráadásul némelyek sok száz kilométerre "pihennek" egymástól. Csak add össze.

Akár azt is mondhatod, Agyból Buddha gonosz és kegyetlen, egy nap sem gondol a halottakra, és felőle felverheti a gaz a sírokat.

Igazad van.

Inkább egy tengerparti jegyet váltok, mint sírokat. És az élőkkel foglalkozom.

Na mégegyszer... nekifutok

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Wed, 27 Oct 2010 07:28:00 +0000

Azt kérdezte itt tőlem valaki, hogy mi a ?$ß>;>-t csinálok én itt ezen a blogon. Látszik, hogy nem olvasta ezt.

Buddhának tartom magam, vagy mi?

De ahhoz meg nem elég komoly.

Hát én komolyan veszek minden kérdést. Éppen ezért itt a válaszom:

1. Szólj, ha találkoztál személyesen Buddhával. Akkor majd tudunk beszélgetni a komolyságáról.

Szerintem, aki elég sokáig ül egy fa alatt, az nem tudja sokáig komolyan venni magát. Egy idő után pedig nem is akarja. Mert az igen sok szenvedéshez vezet. Buddha is megmondta. Csak próbáld ki.

És szerintem meg mindenféle történetek keringenek róla. Egy jó párat le is írtak. Szerencsére nem olyan véresek, mint a Jézusosak. Tudod, hogy nem rajongok a véres történetekért. Olvashattad itt is.

2. Ha a Teljesség nézőpontjából (Buddha nézőpontjából) tekintesz a világra, elég sok minden megváltozik. Belül. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy kívül is. De akkor már nincsen jelentősége.

Ugyanis eltűnik a határ kint és bent között. De ezt most ha intellektuálisan kívánod megérteni, akkor igen nagy bajban vagy -mert az nem megy. Hiszen pont az vonja a határt a kint és bent közé.
Ha ez van veled, akkor inkább ülj le te is a fa alá.

Bódhi fa.

Mondjuk az jó lesz.

Az már úgyis be van járatva.

De lehet, hogy nem megy egyszerre- mármint a Teljesség nézőpontja. Mert ott a néző is megszűnik.

Na jó, ebbe most ne bonyolódjunk bele. Nem akarok én itt buddhaságot bizonyítani. Kinek is tenném? Ez nem bíróság... ügy-védem sincsen. Itt vagyok ugye, ügy-etlenül.

Szóval sokat segít, ha van az embernek legalább egy másik nézőpontja. Erről szól ez a blog. Én itt gyakorolok. Ha van egy másik nézőpontom, akkor nem vagyok rabja az egyiknek.

Sokszor ez a másik nézőpont vicces. Nekem. Te pedig sírva fakadsz rajta. Ettől együtt sírunk és együtt nevetünk.Vagy fordítva.

Persze választhatnék dühöset, hangosat, félőset, vagy akár nyávogós panaszkodósat is. De akkor nem nevetnék rajta.

Pedig az is lehet, hogy az a nézőpont sokkal népszerűbb volna. Manapság divatosabb is. Fölszedhetnénk az utcaköveket, meg tankkal masírozhatnánk, meg ilyenek. És megosztanánk az országot. És komolyan vennénk. Ó, de még mennyire. És pártokba is tömörülnénk. És lenne ellenségünk is. Csúnyán néznénk, és kifosztanánk a másikat. Vagy királyságot alapítanánk. De mindenképpen lehülyéznénk a másikat. Színházat játszanánk. Évekig eltarthatna.

El is tart.

Hány ~~száz~~ ezer év óta megy ez?

"Ganajozás"

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Thu, 21 Oct 2010 18:03:00 +0000

Wattacukor kérdésére két napig fogalmaztam a választ. Hogyan is lehetne érthetően megfogalmazni... mert csinálni egyszerűbb, mint elmagyarázni...

Azt kérdezte, hogyan csináltuk az agytakarítást. Egyrészt a válasz nagyon egyszerű. Másrészt az egyszerűségéből adóóan igen bele lehet gabalyodni.

Mert: Ha van egy "ügyed", ami mindig foglalkoztat, és szabadulnál tőle, de nem tudsz... akkor az olyan, mintha kilógna az agyadból egy zsinór vége. Mint itt is. Ha van hajad, ne izgulj, akkor is megtalálod a végüket. Tuti biztos. A fodrász se tudja levágni. Mert ha le tudná, akkor a pszichológusok mind hajvágásban gyakorlatoznának. De lehet, hogy ők nem is akarnák ezt. Mert ők analizálni szeretnek. Mindegy, ez most nem tartozik ide.

Szóval itt a tankönyvi ábra:

És a módszer nagyon egyszerű.

Megfogod a zsinórt, és addig húzod, addig tekercseled visszafelé, amíg el nem jutsz a végéig. Aztán pedig kihajíthatod.

Mondom, hogy egyszerű. És hatékony.
Sokan pont azért el sem hiszik. De ez legyen az ő bajuk.
-Ez ilyen egyszerű lenne?
-Aha. De ne téveszd össze a könnyűvel. Egyszerű ugyan, de nem mindig könnyű megtenni.

Gyakran igen messzire vezet a zsinórod. Egészen odáig, hogy tisztáznod kell, "ki vagy te?"

Ami egy ősrégi kérdés. Minden tudatára ébredt lény legfontosabb kérdése.
És ha tisztázod a választ, minden a helyére kerül...

Ez is egyszerű. És hatékony.

A belegabalyodás ott adódhat, amikor a feltekercselés közben, a zsinórodra ráakaszkodott érzések, érzelmek, hitek, meggyőződések, fogadalmak előjönnek. Na, azokkal mit csinálsz?

Kidobod? Megtartod? Mit hoznak neked? Igazak, hamisak? Honnan valósiak? Ki akasztotta rád?
És ha kiderül, hogy az egész életedet hazugságokra építetted? Akkor mi legyen?

(Segítek, az igazság mindig felszabadít... még akkor is, ha a homlokodat pirosra csapkodtad a ráismerésektől. Igen. Ez egy lehetséges mellékhatás. Meg az is, hogy megváltoztatsz egy pár csomó minden na, jó sok dolgot az életedben.)

Szóval itt, a ragadványok feltárásában jó, ha van segítség. Személyesen. Legalábbis én így vagyok vele. Mert a ragadványok természete, hogy jól beléjük lehet ragadni. Például jól lehet önostorozni, vagy másokat okolni, kivetíteni rájuk mindenfélét, stb. Szóval ez az a pont, ahol én segítséget kérek. Telefonosat, beikszelőset, meg skype-osat meg személyeset. Meg ezek mindenféle variációját.

Itt olvashatsz többet a személyes segítség eszközeiről, amit használtunk.

Aztán pedig élünk ügy-etlenül vagyis ügytől mentesen, boldogan és ragyogva.
Hát így, Wattacukor ezt és így. Kívánom, hogy te is legyél ügy-etlen!

nAGYTAKARÍTÁS

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Mon, 18 Oct 2010 15:14:00 +0000

Kedves barátommal a hétvégén agyat takarítottunk! Napokig tartott!

Jó móka! Sírós, nevetős, és a végére szokatlan könnyűséget hoz.

Tudod, olyan pókhálózós, mint amikor fölcaplatsz a padlásra, és jól megijedezel a fehérré aszalódott halott pókoktól. Aztán, amikor meguntad az ijedezést, akkor lesöpröd őket. A többi kacattal együtt.

Hát ajánlhatom mindenkinek.

Ezennel meg is teszem.

Ugyanis az agyunk eldugott zugaiból előjönnek ezek a félig vagy teljesen megaszalódott dolgok, és jobb, ha kidobáljuk őket, mert a végén még egerek tanyájává alakul az agyunk. Némelyik pont olyan büdös, mint a döglött egér. PFÚJ!

Akkor pedig nézhetünk nagyot.

Az agyadban egeret fogni nem olyan egyszerű... Még a döglöttet csak hagyján. De az élőt... Mert hová teszed a virágcserepet a félig befordított dióval?

Van olyan vélemény is, hogy jó az agyrágó bogarat is kiebrudalni. Erről azonban nem tudok mit mondani.

Szóval agytakarítás.

Fogadjunk, hogy halálosan kíváncsi vagy, hogy mi mindent dobáltam ki.

Valami miatt az emberek szeretnek a többiek szemetében turkálni... Rejtélyes.
Persze az igazi kukatúrókat jól lenézik. Mert mennyivel gusztusosabb lapozható kivitelben, színesben, egy kávé mellett, három hirdetés kíséretében sztorizni és magazinozni.

De most el kell, hogy keserítselek. Ebben a szemétben nem fogsz turkálni.

Amit tudok mutatni: ragyogó tisztaság, pormentes és átlátható agyműködés, csupa tiszta gondolat. Egyszerű.

Ja, hogy ez nem vicces? Nem szórakoztató?

Ó, dehogynem. Innen lehet csak igazán tisztán látni, ha sáros lábbal betrappol valaki a fejembe, és ott akarja hagyni a kacatját...

-He-he-he. Ide nem teheted... ez nem szemétlerakó.

-Dehát... dehát.... eddig mindig idehordtam hozzád a kacatjaimat...

-Az lehet. Eddig.

Mostantól másképp lesz. Én többet nem tárolom a tiédet. Mert a sajátomat is kihajigáltam. Látod? RAGYOGOK.

Erre jó az agytakarítás. nAGYON.

Gyorsteszt

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Tue, 12 Oct 2010 05:27:00 +0000

Gyorsteszt:

Azért gyors, mert manapság ki ér rá hosszabbra. A virsli is rövidebb, mint régen. Megfigyelted?

Mert kinek lenne ideje megenni egy hosszabbat?

Szóval a teszt:

Kiderül belőle, hogy van-e szükséged sürgős gyöptelenítésre.

Válaszokkal együtt. Így nem kell gondolkodnod.

Mondtam, hogy gyorsteszt.

1. Gyöpös u. 2/B alatt laksz? -Nem.

2. Vannak visszatérő ötleteid, hogy mitől lenne jobb a világ? -igen

3. Szoktál olyat mondani, hogy én megmondtam?

De gondolni csak szoktad... Naugye, igen a válasz.

Értékelés:

-Ha van kettő igen válaszod: sürgős gyöptelenítésre van szükséged. -Én ugyan megmondhattam volna előre. De én ilyet nem teszek. Nem is gondolok.

-Ha van három igen válaszod, akkor vagy csaltál (A Gyöpös utca 2/B-ben én lakom.)

vagy tényleg olyan gyöpös vagy, hogy attól én nem foglak megszabadítani. Keress fel szakembert!

-Ez gyorsteszt volt. Ingyenes.

Van benne néhány százaléknyi pontatlanság. Ha nem vagy elégedett az eredménnyel, befizethetsz egy laboratóriumi tesztre. Pipettásra-petri-csészésre-kompjúteres-kiértékelősre. Vérvétellel együtt jár. Mert így sokkal komolyabban veszed.

De sokba fog ám kerülni. Szóltam előre. Igen úgy is, hogy a vérrel semmit nem csinálunk. Sokat kellene mosogatni. Meg veszélyes hulladékot kellene kezelni. Az pedig nekünk kerülne sokba.

Kőbe vésve?

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Mon, 11 Oct 2010 11:17:00 +0000

Még mindig az érettségi találkozóról.
Utózönge.
Aztán leakadok róla végképp. Jó?
Jó. Most kivételesen magamat kérdeztem. De nincs vita, ezért folytatom is.

Az, akinek most tartod magad... nincsen kőbe vésve.
Szerencsére. Különben mozdíthatatlan szobor lennél.
És rajtad múlik, hogy kinek szeretnéd tartani magadat legközelebb.
Megismétlem: n-i-n-c-s-e-n k-ő-b-e v-é-s-v-e
Megváltoztathatod. (Persze, ha azzal vagy elfoglalva, hogy a gyerekedet alakítsd a saját elképzelésed szerint... hát ugye, az időigényes. Arról nem beszélve, hogy egy eleve tökéletest akarsz belepréselni egy öntőformába, amit te gyártottál le...
Miért nem magadon kezded az alakítást? Ha már úgyis annyira tudod, hogy mi a jó...
Zárójel bezárva.

Ha kezd az agyad begyöpösödni, akkor
A) vegyél egy fűnyírót, egy szépen gondozott gyöp jobban néz ki, mint az elhanyagolt
B) kölcsön adom a mindent ásó kutyámat, és kikaparja neked a gyöpöt. Ez biztos.
C) találj magadnak vagy
-új munkát/munkahelyet/beosztást
-vagy új feleséget/férjet/anyát stb...
-vagy költözz el legalább a szomszéd falu távolságán túlra
-vagy vegyél egy rikító sárga nadrágot, az is segít kizökkenni a feketére festett életedből
-vagy találd meg az életcélodat
D) cserélj agyat.
olyat válassz, amiben nincsen gyöp, különben nincs értelme

az enyémre ne pályázz, jó?! - foglalt!!!

Sörállásjelentés

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Sun, 10 Oct 2010 06:48:00 +0000

Az érettségi találkozón elhangzott leggyakoribb kifejezés:
- ebben a korban már... - pedig nem vagyunk még 80 évesek
Először még elvicceltem a dolgot, hogy milyen korról beszéltek? A 21. századról?
Aztán egy órán belül már nem volt kedvem viccelni. Ezek komolyan gondolják.

Aztán a díjnyertes kifejezések még:
- gerincsérv
- vérnyomáscsökkentő
- kell pelenkázni? még/már
- és mikor jön a harmadik?

Nincs élet az iskolán túl. Az egyik tantónéni megmondta "szoktam is mondani a szülőknek: ha a gyerek bekerül az iskolába, bekerül a mókuskerékbe. Élethosszig."
Nekem ez annyira nem volt vicces.

És be kell vallanom, tényleg egy kicsit furcsán kilógtam a sorból az érdeklődéseimmel.
Fura alak vagyok.

Hegymászó nincsen. Ujjak száma normális.
A többi kérdésemig el sem jutottunk.
Be kellett látnom ismét: fura alak vagyok.

Megismétlem még egyszer.
Fura alak vagyok.
Barátkozom ezzel a kifejezéssel.

Felelés az Életből, avagy van-e élet az iskolán túl?

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Sat, 09 Oct 2010 07:40:00 +0000

Érettségi találkozó, amire készülök. Jól elsodort az élet az osztálytársaimtól. Nem láttam őket évek óta. Gyakorlatilag senkit.

Egyik felem repes az örömtől. A másik felem retteg a régi skatulyáktól.

Sok stresszre emlékszem abból az időből. Társaktól, tanároktól. Olyan kis naiv voltam én- na jó, még mindig az vagyok -, mindent elhittem akkor. Hogy a felnőttek okosak, tudják, sőt meg is akarják tanítani... stb. Azóta egy 7 éves lehagy fineszességben. Olvastad. Bizalmatlanságban nem. Abban jó vagyok. Sokat köszönhetek ezért a gimnáziumi tanáraimnak...

Szóval egy nagyon okos szervező kitalálta, milyen jó ötlet is lenne, ha a régi osztálytermünkbe zsúfolódnánk össze, és ha mód van rá, a tanárainkkal együtt. Hivatalos program. (Nem fogod elhinni- tanár lett az illetőből...) Ott pedig mindenki oldottan elmesélhetné, hogy

Milyen sokra vitte... nahát, ő meg aztán milyen szerencsétlen lett.

Hogy megkopaszodott...

Nézd, hogy meghízott...

Na és a gyerekek...ennek még mindig van ereje szülni... vagy jobb is, hogy nincs neki... az ötödik válás után...

Ja igen. És fényképeket hozzunk. BELEÍRTÁK A MEGHÍVÓBA.

Aztán pedig egy kellemes helyen sörözésbe csaphat a buli.

Az utóbbival nincs is problémám.

A hivatalos programmal annál inkább. Felelés. Tények update-elése. Kerekek, gyerekek, szobák, férjek/ feleségek. 80+ gyerek fényképe. Hű, az enyém mindjárt érettségizik, és a tiéd, tud már olvasni... 15 évesen...

Pedig ami engem sokkal jobban izgat, hogy lett-e hegymászó valakiből- tudod olyan jégcsákányos. És ha igen, hány ujja van?

Tud-e valaki japánul?

Olvasott-e valaki azóta verset? Magának. Csak úgy. Magyartanárok is!! Nem lehet kibújni... a gyereknek felolvastam a kötelező tanulnivalót...

Használta-e valaki bármire is a gömb térfogatszámítását?

Windows vagy Macintosh?

Szokott-e bárki énekelni?

Van-e valakinek konyhamalaca, az olyan amerikás, vagy inkább konyhakrokodilja?

Észrevette-e bárki is, hogy el van ferdülve a Hold "arca"?

És szerintük miért érdemes élni?

Szerinted fogok választ kapni a kérdéseimre?

Ó, van még vagy 100 másik is...

de mondjuk az utolsó.... az a legjobb. Azt ide is beírtam. Az érdekel a legjobban. A te válaszod is.

Az a repeső részem, az reménykedik veszettül, hogy legalább egy pár választ kap...

vagy dolgozatot kell íratni?

Csendélet vasvillával

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Thu, 07 Oct 2010 20:52:00 +0000

Igen, igazad van, már nagyon aktuális lenne egy művészeti bejegyzés.

Maradok is a hagyományaimnál: csendélet és boldogság statisztika:

-Vasvillát kölcsönkérni a szomszédból jó dolog. Mert megkérdezik, hogy mire kell...
Hát... mert a sima konyhaival nem tudjuk megenni a szilvásgombócot, kéne egy nagyobb villa...

-A Facebook fan-ek lehagyták a Gugli-friendeket. Micsoda verseny!!!
És most beelőznek a feedly-sek, de kis lemaradással a sarkukban a feedburneresek.
Ha a felét sem érted ennek a mondatnak, akkor éppen ideje részt venned nálam egy továbbképzésen. Ugyanis már nem sokáig hívhatom magam kezdő bloggernek, ha ilyen szavakkal tudom megtűzdelni a mondatomat.
Vagy el kell költöznöm egy új blogcímre....
Igen, ez is egy megoldás.

Tudod milyen kulcsszavakkal találják meg Agyból Buddhát?
Pl: buddha segít- ez rendben is volna ugye, amióta Ara szívemberré nevezett ki
halottat megeszik a kukacok- ez vicces, arra azért vigyázz, hogy addig ne egyenek meg téged, amíg élsz
ágyból dolgozom- ez egy kicsit... khmmm... felnőtteknek való téma lehet

-Amióta kutyát nyírtam, azóta egész jól kinőtt a bundája. Decemberre már azt se fogják megkérdezni, hogy
beteg szegény... kilátszik a kis rózsaszín bőre.... kutyuli-mutyuliii...

6 ujjas

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Wed, 06 Oct 2010 09:03:00 +0000

Ezt a bejegyzést kedves barátom reklámozására szánom, aki 6 ujjas kesztyűt kötött.
Mondhatod, hogy jóféle barátaim vannak...
Ja, ja. Ő volt, aki kölcsönadta az e-mail címét, emlékszel?

Ááá, nehogy azt hidd, hogy a 6 ujjas a dilije...
Tud ám mást is.
Festeni. Selymeket, batikot, akvarellt... Textilt és papírt.
Szerintem érdemes lesz benézni hozzá. Gyakran.
Kívánom neki, hogy legyen sikeres a galériája!

A szabadkozás sportja

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Tue, 05 Oct 2010 09:55:00 +0000

Most megtanítalak egy nagy össznépi sportra. Úgy hívják szabadkozás.

Teljesen mindegy, hogy olimpiai bajnok vagy vagy hajléktalan -hogy két elég távolálló véglettel példálózzak, aminek semmi összefüggése sincs... Tuti biztos, hogy szoktál te is élni ezzel a sporttal.

Csak nem mindegy, milyen mértékben... Lehet edzeni!

Ezért most figyelj, szélesítheted a kereteket, erősítheted a szabadkozó-izmokat.

Mikor lehet szabadkozni?

Nyilvánvaló, hogy amikor elkéstél valahonnan, vagy nem tartottad be az ígéretedet, vagy elfelejtettél valamit, vagy jobb dolgod is akadt éppen... vagy nem akarod megmondani az igazat... szóval a lehetőség végtelen.

DE ami, a legjobb, hogy ha valami jót csináltál, kiemelkedőt értél el, na akkor is lehet szabadkozni. Mint az olimpiai bajnok-világbajnok-és-minden-idők-legeredményesebb-sportolója: jaj, mert nincsen nekem olyan izmom, mint XY-nak. Az izom mellett természetesen eltörpül a tény, hogy XY nem a legeredményesebb sportoló. Tessék szabadkozni akkor is, ha csak ezüstérmet kaptál...

Szabadkozz akkor is, ha számít rád valaki, ha számít a véleményed.

Szabadkozz akkor is, ha sok olvasód van, és népszerű vagy a blogvilágban.

Szabadkozz, amikor 100 Ft-tal többet keresel, mint a másik.

Szabadkozz, amikor kihajítottad a tévét, mert értéktelen sz@rnak tartod, amit meg akarnak etetni veled.

Szabadkozz, ha megtanultál egy nyelvet, ha zongoraórát veszel, ha meleg a fürdővíz, és akkor is, ha hideg.

Szabadkozz, ha megnyertél valamit.

És ne felejts el szabadkozni, amikor vesztettél.

Szabadkozz, ha szingli vagy. Nem, ez ma már nem divat. Szabadkozz akkor, ha van férjed/feleséged/családod.

Szabadkozz, hogy neked nincs önbizalmad. Ez egy tuti ötlet. Ez mindenre bevethető. Sose lesz amúgy, ha mások kezébe adod... de te csak sanyarogj tovább.

Szabadkozz, mert nincs elég időd. Ez is bármikor bevethető. Igen, igen. Felgyorsult a világ. Kórusban fognak bólogatni rá.

Szabadkozz, hogy nincs elég pénzed. Na, ez is bármikor bevethető. Van az a pénz... amit nem te birtokolsz.

Szabadkozz a korod miatt: túl fiatal, túl öreg... és a súlyod miatt is... meg a lehetetlen szomszéd miatt...

Szabadkozz, hogy nem tudod elengedni a saját hülyeségedet, legyen ez egészségtelen kapcsolat, károsító, netán korai elhalálozáshoz vezető önrombolás.

De leginkább azért szabadkozz, mert nem becsülöd az ÉLETET. Se magadban, se a másikban. Ha becsülnéd, lehet, hogy nem kellene szabadkozni miatta... De önigazolásként te csak szabadkozz tovább, és magyarázd meg nekem, hogy mindezek után mégis mennyire becsülöd az életet...

A mosógépsétáltatás fontosságáról

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Mon, 04 Oct 2010 07:20:00 +0000

Okos mosógép, buta gazda...

Te szoktál háztartási gépek használati útmutatóját olvasgatni?
Én sem.
De nem is kell. Elegendő kicserélni a gépet. Most szólok. Előre. Lelövöm a poént. Aki ennyivel megelégszik, ne is olvassa tovább, mert nem érdemes. Szóltam előre.

Első fejezet: Ha mégis olvasod, akkor figyelj, mert lehet, hogy téged is egy mosógépszerelő fog megtanítani útmutatót olvasni 2500-ért. Aztán 30000-ért kitanulod majd a mosógépek lelkét. És arra a következtetésre jutsz: tessék adni egy kínait. Márka nélkülit. Olyat, aminek nincsen szervize. Műanyagosat. A többi is az, csak azon van még márkajelzés is. Az meg úgyis le fog kopni. Elvégre ugyanabban a gyárban készült.
Kicit mosz. Kicit rossz.
Hogy miért is?

Mert úgyis ki fogod cserélni, úgysem javítható. Tehát fölösleges a szerviz... Csak még nem tudod. 30000 után már kapiskálni fogod... Még ha az lenne, akkor sem ad a gyár kapcsolási rajzot.
Nem nekem....
a márkaszerviznek.
Vagyis is biztos a csere. Előre kódolva. Először alkatrészenként.
Mert te a környezettudatos gondolkodásoddal meg akarod menteni a gépet. És amúgy is azt hiszed, okos vagy.

Flancos mosógép, 4 éves. A hiba: nem mos.
Vagyishogy gyorsan akar végezni. Ez amúgy tetszene. Bírom a hatékonyságra törekvő munkatársakat. Már a víz melegítésénél belecentrigugáz... na ha tudna, mert az nehéz, tele van vízzel. Nem megy az csak úgy. Erre megáll. És legközelebb kiszivattyúzza a vizet. De ehhez már én is kellek. Nem automata.
Eredmény: 10 perces mosás. Vizes-mostalan-büdös ruhák. Frusztrált gazda.
Üthetem én az okos mosógépemet, össze van akadva az agya.

Hol keressük a hiba okát?
Hiszem, hogy majd a szerelő megmondja. Meg is. Majd a végén... Pedig már most is tudja...
A szerelő jó fej. Makulátlan farmerkabát, decens pocak, megígért időben érkezik. Hurrá.
A makulátlan kabát nem gyanús. Azt a következtetést vonom le, hogy a mosáshoz ért... vagy jól tud feleséget választani.

Nade aztán, a hibakeresés. Tudod hány helyen lehet vízszűrőt, szivattyúvédőt, pörgetés és forgatás-akadályozó hajcsat-gyűjtőket kipucolni? Mondjuk négy. Mind újdonság nekem. De nem vészes. Ettől még bármelyik gépnek működnie kellene.

Aztán megmondja a tutit: főzőmosással nem mosunk, mert ez a mosógép műanyag, az pedig nem bírja a majd 100 fokot.
Csókoltatom a gép gyártóját... hogy kerül bele akkor ilyen program... hápogok tovább...
de a fehér törölközők és az ágynemű, meg a fertőtlenítés...
Sokkal egyszerűbb a megoldás. Fogyasztói igény. Pedig a gyártó beleírja az útmutatóba, hogy ne tessék hőnek kitenni a mosógépet.
Én hülye, pedig azt hiszem, hogy azt akarják mondani finoman, hogy a mosómasát ne tegyem be a mikróba, ne napoztassam, és a dunsztolni-való lekvárt se ebben akarjam kifőzni... stb.

Fertőtlenítés? Biztos viccelek. Csak nézzem meg az öblítős cuccot.
Van benne egy kis penész?
Van. Akkor jó.
Akkor biztos hatékony a fertőtlenítős mosás, he-he-he...
Nadeee... azt én onnan nem tudom se kivenni, se kimosni....
Jaja. Ezmánbizonycsakígyvan. Nem is lehet.

Mosógép-szerelés. Jó szakma. Fehérgalléros. Olyan, mint a tévében, aki a vízkővel ijesztget... Úgyse kell igazán a géphez nyúlni. Csak megtanítani az okos gazdát, hogy ha nem használja, akkor nem romlik el. Ehhez elég egy csavarhúzó és egy sármos ábrázat. Vidám szakma.

A másodiktól a sokadik fejezetig: Ennek a hosszúsága a kitartásodtól függ.
Szerelők, szervizek, ötletek, okosságok. 3000-ért, 21000-ért és ingyen. A mosógépet meg lehet sétáltatni. Szeret ám világot látni... Ez ugyan nincs benne az útmutatóban. Erre magamnak kellett rájönni.
Mert vannak szervizek, akik nem jönnek ki. De az eredmény ugyanaz...
A mosógép agyát újra lehet tölteni... mint a telefont. Buli. Nem működik azzal sem. Csak ragaszkodik a büdös-vizes-szennyes változathoz. Sőt ki lehet cserélni azt az agyat.
Új aggyal sem jobb.
Némely politikusnak ez rossz hír lehet... Nem itt a megoldás.

Végkifejlet:
Sejted már?
Olvass használati útmutatót. Ott benne van minden a körültekintő használatról.
Azt jelenti röviden összefoglalva, hogy tegyél egy lavórt a tetejére... De ezt a viccet szerintem már rég ismered...
Én is ismertem. Csak nem vettem komolyan.

Hajbaj... nem baj...

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Fri, 01 Oct 2010 06:36:00 +0000

Bizonyára olvastad a fodrász-ollós kalandomat. Azóta nem számoltam be róla, hogy milyen jól jártam, ugyanis én vagyok az egyetlen vendég a fodrászdában, akinek megfelel az új hajmosószék. Nekem hurrá. Végre egyszer kiderült, hogy pont elég magasra nőttem, elég hosszú a lábam, és még egy kicsavart állapottól se fáj a hátam.

A többieknek vicces. Legelőször is tessék jógázni, nyújtani az ízületeket. Ezzel lehet nőni akár 2 centit is. Ugyanis a sokszázezres dizájncsoda nem állítható sehogy. A csillogásért cserébe. Éppen ezért párnákkal kell megoldani a dolgot. Képzeld el, hogy a rövidlábú-rövidderekú ügyfél kap két párnát a feneke alá, amitől már nem is ér le a lába a földre, majd egyet a háta mögé is, hogy valahogyan elérje a hajmosótálat. Igazi vidámparkos kaland. És a végén kap egy kis vadító színt a fejére.

Kár, hogy egyszerre csak egy körre lehet beülni. Bizonyisten jobb, mint a dodzsem. Ha nem lenne olyan drága a parkolás, többet is szórakoznék ott.

Tényleg: szeretném a figyelmedet felhívni, hogy milyen tökéletlen roncs vagy- ha még nem tudtad volna. De most már biztos. Te is. Hajügyileg. Figyelj, ilyen szlogeneket írnak a samponokra:

-belülről erősíti a hajszálakat ... jó lesz ha megtudom, hogy már belülről el vagyok rontva... és hát... akkor nekem ezt meg kell innom, ugye, különben hogy hasson belülről...

-nem nehezíti el a hajat... azért ez jó hír, hogy több súlyt már nem kell cipelnem, kiakadna a mérleg...

-új!! kevesebb töredezett haj... bátorító, hogy a sampon most már kevesebb kárt tesz... eddig is csak tört és zúzott

-dús haj helyreállító, ... na itt bajban vagyok, erre ötletem sincs, hogy csinálja ... macskából oroszlánt?

Tessék mondani, nincsen egy olyan egyszerű? Lemosom a hajamról a koszt és kész.

Miért legyél rákos? Csak erős idegzetűeknek!

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Wed, 29 Sep 2010 07:39:00 +0000

Először azt gondoltam, hogy a "miért legyél beteg" posztot írom meg, egy rendesebb "nemtetszettvalami-a-szervezetemnek-éskijöttmindenütt-azótaishányingeremvan-jajjmégmeddigtartez" közepette. De semmi jót nem találtam benne azon túl, hogy rákényszerít, hogy odafigyeljek a test jelzéseire. Az ember ugyanis elfelejti minden búját-baját, amikor hányni kell... úgy megérkezik a jelenbe, hogy csak na...

Aztán mégis jobb ötletem támadt. Kezdjük a rémségek legrémesebbikével, a rákkal! Hiszen az a nagy mumus, a nagy halálosztó, akivel folyton küzdeni kell.

Össze is gyűjtöttem pár szempontot, hogy innentől kezdve ne az legyen a kérdés, hogy legyél-e vagy sem, hanem az, hogy miért, és mikor?

Persze, aki abban hisz, hogy a betegség úgy jön, mint egy természeti katasztrófa, és nincs mit tenni, csak áldozata lehet neki, akkor ez a bejegyzés nem neki szól. Ők itt hagyják abba az olvasást. Ők csak várják nyugodtan.

A többieknek szól ez az írás, akik inkább úgy hiszik, hogy valamit azért tehetünk érte, hogy megbetegedjünk. És ha már így van, akkor ez legyen minél hatékonyabb.

1. Megmondják a kutatók, és a jövőbelátók, hogy az elkövetkező években melyik rákfajtából hány százalékkal lesz majd több megbetegedés. Lehet válogatni. Érdekes módon, minden kutatás, erőfeszítés és csodakezelés ellenére azt mondják, hogy egyre több megbetegedéssel lehet számolni.

Hát ez buli.

Van itt egy jó kis nagy piac, ami folyton csak növekedni fog. Nehogy már kimaradj belőle!

2. Megélhetést fogsz biztosítani a kutatóknak, a műszergyártóknak, a kórházaknak, a kórházakat segítő alapítványoknak, az orvosaidnak, az ápolóknak, a patikusoknak, a gyógyszercégeknek, és az ellátóiknak, és az értük lobbizó teljes hadseregnek, élükön a politikusoknak. Mind megesküsznek, hogy a legjobbat akarják neked, és áldozatos munkával... így is van.

Várj, a biztosítókat kihagytam, az még nem annyira világos, hogy ők akkor járnak jól, ha beteg vagy, vagy ha inkább 100 évig fizeted egészségesen a díjaikat...

3. Fenntartod majd a hogyan gyógyuljunk ..... (aktuális csodaszer neve, tetszés szerint a pontozott rész kitöltendő) iparágat, és a hozzá kapcsolódó alternatív lehetőségek teljes arzenálját.

4. Miután ilyen sok ember él meg belőled, biztos, hogy hibázni is fognak. Előbb... utóbb. Ezért majd jól megélnek belőled a műhiba- és egyéb hanyagságperekkel foglalkozók, ebbe beleértve a leghangosabbakat: a rádiósokat és a tévéseket is.

5. Az ismerőseid sajnálni fognak. Vagy félni tőled. Inkább az utóbbi.

Például ez tökéletesen alkalmas egy "jóbarát-szűrőnek."

A bátrabbak pedig mindent meg akarnak tenni érted, amikor már csak hányni tudsz...

Ja, ja, hogy a sírköveseket ki ne hagyjam a felsorolásból... láttam, hogy háromszázezerért akció van... tessék sietni, mindjárt vége.

Most mondd meg! Mennyi munkalehetőség...

Ezidáig még senkinek sem volt érdeke, hogy meggyógyulj, mert mind belőled él meg. A legjobb szándékkal. Gyerekek apukái és anyukái... vagy majd azok lesznek.

Ugye milyen jótétemény, ha rákos leszel? Mennyi érdekes emberrel fogsz megismerkedni... mindegyiknek lesz egy kiváló ötlete

-hogy hány éved/hónapod/napod van még hátra

-az aktuális választható vagy kötelezően előírt kínzási gyógyulási módozatokról

Ja igen, van egy kis baj ezzel az egésszel.

De ezt ide, az apró betűs részbe merem csak beleírni: Neked fáj, és te szenvedsz tőle. És te nem tudsz majd részt venni a saját és a családod életében, amíg ebben veszel részt. Erről nem szívesen tájékoztatnak.

Igen, és bele is halhatsz. De mire odajutsz, addigra már kellőképpen meg- és össze- leszel törve ahhoz, hogy egyenesen megváltás legyen a vég.

Szóval ilyen, ha úgy igazán rákos leszel. És tehetsz is érte, de ezt már megbeszéltük, különben nem olvasnád ezt az írást. De azt már ne tőlem várd, hogy ezeket is összegyűjtöm- én nem ebből élek... Legyél kreatív! Valamit te is csinálj érte.

Én csak egy megfelelő visszaszámlálóval tudlak ellátni, ami számolja a hátralévő napjaidat. Jó?

Nem csak a karácsonyig hátralévő napokat lehet ám számlálni...

Diós-almás szódásszifon

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Sat, 25 Sep 2010 09:02:00 +0000

Csendélet kukacos és hibás almákkal, deformált diókkal és szódásszifonnal

Boldogság statisztika:

-túléltem egy gombamérgezést (nem, más nem dőlt ki tőle, de én igen, és igen-igen, piacos gomba, gombaszakértőtől... tényleg, lehet az Ecserin ilyesmi igazolványt venni??)

-leadtam és kiadtam 3 kilót gyomortartalommal együtt
hurrá... egyből új fogyókúraötlet pattant ki a fejemből...
de ezt azért még ki kell dolgozni... most még táptalajon növekszik

-lehullottak a deformált diók a kertben, némelyik olyan, mint egy mogyoró, izgalmas az idei termés...

-újból van egy kis parlagfű a vázámban, hihetetlenül bőséges az idei felhozatal...
eszembe jutott, hogy gesztenyével lehetne keresztezni... nem értesz véletlenül hozzá?

Szóval itt vagy!

noreply@blogger.com (Agyból Buddha) — Thu, 23 Sep 2010 06:43:00 +0000

Most, hogy idekerültél, egy nagy ölelés Neked! Valaki gondolt rád, hogy hasznosan töltsd a szabad- és/vagy munkaidődet. De ha magadtól kerültél ide, hát az ugye, még jobb!

Nyugiii... csak vedd elő a hitelkártyádat! MOST!
Erre még később szükséged lesz!

Semmit nem kell csinálnod, én mindenről gondoskodtam.
Nyugiii....

Én már eldöntöttem, hogy vásárolsz. A kérdés csak az, hogy mikor?

Én ráérek. Türelmes vagyok.
de ha te nem vagy az, akkor máris kattints a vásárolj gombra.

(Hogyhogy nem vezet sehová az a gomb... Ne mondd már...)

A többieknek lelki ráhangolódás kezdődik. Masszírozás.
Addig masszírozlak, amíg elmúlik minden ellenállás, hiszen hipnotikus, ellenállhatatlan ajánlatokat tárok eléd:

3 féle csomag közül választhatsz:

Meg fogod látni, hogy az extra drágát érdemes vásárolnod, ezért a másik két gomb nem vezet sehová.
Viszont az extra drága gomb extra boldogsághoz és extra jutalomhoz visz... közelebb.

A folytatás azonnali, nem kell végignézned 20 perc reklámot.

VÁSÁROLJ MOST!

Hogyhogy mi a termék. Nem mindegy?

20 000 Ft azonnali átutalása után megmondom.

Ja, még mielőtt döntenél:
30 éves pénzvisszafizetési garancia alóli mentességet biztosítok magamnak.

Nem mondhatod, hogy apró betűs. Felhívtam a figyelmet, igaz?