BringásAndrás

Mazsola KSE Páros Spinning Maraton - 2012. február 11.

2012-02-11T19:48:00.004+01:00

Idén második alkalommal vehettünk részt Keszthelyen a Mazsola KSE Spinning Maratonján. Ezért és Siki bringaboltjának gyakori látogatása miatt sem volt ismeretlen számunkra a terep.
Mazsi birodalma, közvetlenül Siki bringaboltja felett, az emeleten van. Ők ketten egy teljes "sportkomplexumot" alkotnak a Rákóczi utcában: kerékpárbolt, spinning terem, Asics márkakereskedés és még a Mazsola KSE spinning edzéseinek, előadásainak, meg csak úgy mindenféle összejövetelének is ez a hely ad otthont.
Mazsi mindig izeg-mozog, folyton szervezkedik: spinning maratonok, közös túrák, kisebb házi versenyek stb.
A tavalyi páros spinning is igen jól sikerült (nem csak azért tetszett, mert nyertünk), ezért az ideire már Karácsony környékén jeleztük indulási szándékunkat. Nem is kellett nagy felhajtás, hamar híre ment "belsős" spinninges körökben is és gyorsan betelt a kvóta. Bár a versenyen nem volt telt ház, csak 8 csapat ült bringára.

Mi is ez a páros spinning?
Valentin-napra lett időzítve, hogy a párok (fiú-lány) 3 órán keresztül együtt izzadhassanak. Bár nem szeretek egy helyben tekerni, de azért egy 3 órás páros spinning maratonnak már talán van értelme. Mindenképp több, mint a nagy felhajtást kavart 15 perces sprintnek...
Az ellenállás fix volt minden bringán, de kisebb eltérés volt köztük, ezért 22 perces időközönként mindenki arrébb ült egy bringával (jobbra), hogy mindenkinek egyformán járjon ki a jóból. Aki a legtöbb kilométert tekeri (kilométer óra mérte), az nyer.
Mindenki beállította a nyergét magának, majd ezt a váltásoknál magával vitte. Ennyi kikötés volt csupán, na meg annyi, hogy a lánynak legalább 1 órát kell hajtani. Mi nagyon hamar megbeszéltük, hogy 13-9 perces váltással daraboljuk a 22 perces etapot. Ez sok szempontból is jó volt: én picivel gyorsabban tudtam tekerni Vikinél, jutott elegendő idő pihenésre és Vikinek is bőven megvolt az 1 óra nyeregben töltött ideje.
Az elején felmértük a versenyzőtársakat, éltek még a tavalyi emlékek, így tudtuk, nem lesz könnyű dolgunk most sem!

fotó: Budai anyuka - archív

A tavalyi taktikánkból, illetve annak hibájából tanulva most már az elején is nagy tempóval kezdtünk, hisz' annyira nem lehetett tartalékolni a végére. Mazsi becsületesen minden váltásnál olvasta a kilométer állásokat és folyamatosan közzétette a részeredményeket.
Az első váltásnál a második helyen álltunk, ami nem volt sem rossz, sem jó. Igazából nem tudtuk, hogy mennyire jó, ki mennyire hajtott és meddig fogja bírni ezt a tempót.
A második váltásnál már első helyre ugrottunk, amit a végéhez közeledve egyre magabiztosabban tartottunk is. Először 3, majd 5-6-7 kilométer előnyre tettünk szert, a végén pedig nagyjából 105 kilométerrel, 7,5 kilométer előnnyel sikerült nyernünk. Mondhatnám, hogy simán, de nem lenne igaz, mivel a többiek végig ott lihegtek a "nyakunkon" és menekülni kellett!
A tavalyi tétekre rádobtak egy lapáttal, így a fődíj két éjszaka eltöltése Hévízen a Danubius Health Spa Resort-ban.
Örülünk neki nagyon és köszönjük, hogy ott lehettünk!

Supercross - Kiskun Cross - 2012. január 8.

2012-01-08T22:27:00.002+01:00

Utolsó futamához érkeztünk a Supercross sorozatnak, amit a "szomszédban", egy alig 2 óra autózásnyira rendeztek Kerekegyházán. Végre kora délelőtt - 7 órakor - ráértünk elindulni Veszprémből.
Most már szerencsére kifelé lábalok a vizsgaidőszakból, így kevésbé nyomta rá a bélyegét a mai versenyre, mint decemberben.
Ez a pálya is élvezetesre sikeredett, a többihez hasonlóan. Nem tudnám megmondani, hogy melyik volt eddig a legjobb pálya (a Supercross sorozatban), mert nagyjából mindegyik tetszett - legalábbis most visszagondolva megszépült minden, az is, ami esetleg kevésbé volt szimpatikus.
Alföldi futam lévén, szintemelkedést nem tartogatott a pálya, javarészt füves területen haladtunk és a piacon kanyarogtunk csak kicsit a térköves sorok közt. Az akadályokat két szimplaakadály, egy lépcsőn felfutás és egy süppedős-homokos röpladbapályán való átkelés jelentette. Emellett milliónyi kanyar lassította a tempót.

fotó: Monti

A verseny nem úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna, de azért nem vagyok elkeseredve. A rajtnál a maroknyi elit és annál népesebb master mezőny mögé sorakoztatták fel a hobbi kategória versenyzőit, ami miatt az első 1-2 kör az előzésről szólt. (Értem, hogy hobbi kategória, de sokkal kevesebb szívással járna, ha valamelyest figyelembe vennénk az erőviszonyokat is - mint például múltkor Balassagyarmaton.)
A második kör végére egy kisebb boly verődött össze Béla Attilából, belőlem és Zséből. Így hármasban róttuk a köröket, legtöbbet Atti és kevesebbet az én "zsíromon" utazva.
Nem volt sietős a tempónk, kényelmesen teltek a percek, de azért mindenki figyelt, hogy le tudja reagálni a másik esetleges támadását.
Az utolsó előtti körben Zerge előzte végig a sorunkat, erre rámozdultam én is, visszaelőztem és egy erős tempót diktáltam.
Zerge és Béla Atti nem jött velünk, nekik biztos volt a helyezésük és mögöttük sem jött senki. Majd az utolsó kör elején a második helyre csúsztam vissza, amit már nem tudtam menteni. Ezt még az is tetézte, hogy a piactérről kifelé a palánk előtt elcsúsztam, térddel végighorzsoltam a talajt, a bringa pedig egy szaltóugrással elém került.
Pár pillanat múlva már újra nyeregben voltam és ütöttem is vissza a befordult fékváltókart, viszont a hátsó kerekem defektjével nem tudtam mit kezdeni. Az első hely elszállt, mögöttem senki - a túlélésre és a gumilefordulás elkerülésére játszva begurultam a célba - első vesztesként. :)
Mindentől eltekintve nagyon élveztem a versenyt, sokat tanultam belőle, amit eddig elméletben tudtam is, csak amikor ott vagyok, belülről sokkal nehezebb megvalósítani, mint azt gondolnánk.

fotó: Monti
Kiskun Cross - 2. hely (hobbi)

Supercross sorozat összetett 1. hely (hobbi)

Bár a csatát elveszítettem, a háborút szerencsére megnyertem: sikerült összetettben megnyerni a sorozatot három első és egy második helyezéssel.

Örülök, hogy Vikit is sikerült elcsábítani a cyclocross versenyekre és tisztességesen végigversenyezte a sorozatot! Bízom benne, hogy meglesz az eredménye a maratonokon és jövőre még jobb helyezéseket tud elérni a cyclocrossban is.

Szeretném megköszönni Mindenkinek a segítséget, hogy végigversenyezhettem a sorozatot: Vikinek és Szüleimnek a mindent, Marcinak az edzéstervezést, Míves Gábornak a Salice szemüveget, csapatomnak pedig a támgotást.
Illetve köszönöm a szurkolást, amit ismerőstől és ismeretlentől kaptam, a fotósoknak pedig a sok-sok képet!

Supercross - Kiskun Cross - 2012.január 8.

2012-es Cyclocross OB - 2011.december 17.

2011-12-17T20:58:00.040+01:00

Többféle beszámoló-vázlat is kavargott már a fejemben, hogy is írhatnék a cyclocross OB-ról. Mert azért mégiscsak Országos Bajnokság, de ugyanakkor finoman fogalmazva is láttunk már ennél jobb versenyt.

Két hét telt el az utolsó Supercross futam óta, próbáltam minél többet edzeni, de terepre sajnos csak sötétben jutottam ki, ami valljuk be nem volt nagy élvezet.


fotó: Bikemag

Már a szezon előtt megbeszéltük Marcival, hogy a Supercross sorozatot a hobbi kategóriában versenyzem végig - az összetett miatt, az OB-n pedig az elit kategóriában indulok. Itt legalább "számokkal is kimutatható", hogy mennyire vagyok képes. Nem voltak nagy céljaim, sikerült stresszmentesen menni a versenyre.
A verseny előtt novemberben kapkodva ki is váltottam a 2012-es licenszet, mert az UCI szabályok ezt kívánták, majd nem sokkal a verseny előtt kiderült, hogy mégsem kell... Mindegy, túléltük. (Nevezésnél mondjuk nem is kérdeztek a licenszemről.)

fotó: Bikemag

A verseny helyszín szerintem kiváló, mert a központi épület kultúrált menedékül szolgált a hideg időben. Kedves hölgyek pedig zsíroskenyérrel és meleg teával kínálták a versenyzőket.
Reggel a szokásos pályabejárással kezdtünk, először gyalogosan, majd bringával. Az akadályokat már sikerült megemészteni korábban, de még mindig furán álltunk a térd fölé érő (UCI szerint maximum 40 cm) deszkapalánk és vas korlátok előtt... Aránylag magas vagyok, de amikor rosszul jött ki a lépés, rá kellett lépnem az akadály tetejére, hogy át tudjam ugrani.
A pálya más jellegű volt, mint az eddigi Supercross futamokon, szinte az egész pálya sík volt, megtűzdelve egy szimpla és kettő dupla akadállyal, valamint kettő lépcsős felfutással.
Délelőtt rögtönzött technikai értekezletet tartottak a szervezők, ahol kiderült, hogy a hobbi futam nem 25 perc + 1 kör, hanem csak 15 perc + 1 kör lesz. Ekkor örültem igazán, hogy nem ebben a kategóriában megyek és nem 15-20 perc bringázásért autóztunk 250 km-t.
A tervezett 12.30-as rajt előtt egy órával nekiálltam melegíteni, hisz alig volt 0 fok felett a hőmérséklet.
Fél 1-kor már elég sokan vártuk a rajt mellett az indítást, de az csak nem jött. Mi meg csak körözgettünk-körözgettünk a rajtra várva.

fotó: Monti

Fél óra késéssel, 13 órakor szólítottak rajthoz. Gyors rajtszám ellenőrzés majd rajt.
A kis mezőnyünk hátsó felében maradtam, nem akartam már az elején rohanni, hisz Szilárd és Fejes Gabi nagyon keményet mentek már az elejétől kezdve.
Ekkor már sejthető volt, hogy nem fogom megúszni körözés nélkül - ahogy szinte senki a mezőnyből. Becsülettel róttam a köröket, ahogy bírtam, valahol a 9. hely környékén.
A mezőny élén a már említett páros váltotta egymást és a 40. perc környékén vágtak hátba.
A cél előtti/utáni hosszú egyenesben beálltam mögéjük. Csodálkoztam is, hogy ilyen lassan mennek, de úgy tűnt, hogy egy taktikai csatának a közepébe csöppentem. Egy sprinteléssel eltávolódtam tőlük - ami a külső szemlélőnek talán komikusan hatott, hogy egy lekörözött így lehagyja az élen haladókat.
Az előnyöm nem tartott sokáig, gyorsvonatként értek utol és előztek le. Esélyem sem volt utánuk menni.
A következő körben már mögöttük haladtam át a célvonalon.
Kérdeztem is, hogy akkor most ki kell-e állnom? De a válasz csak egy félvállról flegmán visszakapott "Mennyé' még!" volt.
Nem ezt vártam. Főleg az után, hogy a rajtnál egyértelműen kimondták, hogy a lekörözött versenyzőket kiszólítják és még hozzátették, hogy a gyengébbek kedvéért majd szólni fognak, hogy ki van körhátrányban.
A következő körömben már "nem hagytam" magam újabb körre kiküldeni. Megtudtam, hogy azért kellett tovább köröznem még 2 kört, mert kevesen maradtunk a mezőnyben...
Úgy tudom, hogy a verseny végén kilencedik lettem abszolútban, az Elit felnőttek közt pedig 7. - legalábbis azt hiszem. De ez után a verseny után nem lepődnék meg semmin sem.
Nem mondom, hogy elégedett vagyok, de reálisnak érzem ebben a mezőnyben, mert akik előttem voltak tényleg erősebbek/ügyesebbek is.
Örülnék, ha jövőre valamelyik Supercross futam szervezőjét felkérnék az OB rendezésére, vagy legalább tanácsokat kérhetnének :)

Supercross - Palóc Cross - 2011. december 3.

2011-12-04T17:52:00.000+01:00

Ha alcímet írnék, akkor a "három lovat egy s€gg€l nem lehet megülni" címet kapná. De nincs ha, ahogy a versenyeken sincs HA kategória.
Kezdjük az elején. Két hete volt az utolsó verseny, utána elég kemény meneteket csináltam - futás, bringa, futás+bringa. Gyűltek az edzésórák szépen, már amennyire tudnak gyűlni a délután fél 5-ös sötétedéssel munka mellett.

fotó: Kolb Tamás

A verseny előtti héten pedig a tanulás és a pihenés kapták (volna) a fő szerepet - ehelyett lett tanulás és idegeskedés. Ez 5 zh-t és 2 beadandó dolgozatot jelentett az egyetemre. Persze, tudom, hogy ciki a tanulásra fogni mindent, de célegyenesben vagyok, nem akarom elcseszni.
Szóval a tanulás és a tanulás miatti munka kiesés okozta lemaradás behozás nem volt túl jó hatással. A versenyen is nagyon fáradtnak éreztem magam. Ez meg is hozta a "gyümölcsét". Pályabejárás során több kanyarnál is meginogtam, meglehetősen darabosan közlekedtem. Olyasmihez tudnám hasonlítani, mint amikor 2-3 óra alvás után korán reggel nekivágnánk a napnak.

A pálya talán az eddigi legélvezetesebb volt, amin mentünk! Jó volt a talaj és tele volt technikás résszel is. Talán a felfutás előtti akadály volt, ami kicsit magasra sikeredett. Bár elég hosszúak a lábaim, mégis néha nehezemre esett "átbillenni" rajta. A terep amúgy változatos volt, haladtunk erdőben és nyílt terepen is. Napsütés híján most átlátszó lencsével használtam a szemüvegem. (http://andrastoth.blogspot.com/2011/11/salice-napszemuvegeket-hordunk.html)
Az elit és hobbi kategória tömege miatt a rajtunkat áthelyezték néhány méterrel, egy hosszú egyenesből indultunk, majd a pálya legutolsó métereire érkeztünk és újra indult a kör. Amolyan felvezető félkör volt, hogy rendeződjenek az erőviszonyok.
A rajtot sikerült jól elkapnom, viszonylag elől maradtam az első néhány körben.
Aztán szépen sorban jöttek a versenyzők és mentek is - csak most nem jó irányba, mert engem előztek.
Negyedik-ötödik kör környékén elveszítettem vezető pozíciómat és rögtön a harmadik helyre pottyantam vissza. (Szécsi Tomi az egyik edző mtb-jével jár ezekre a versenyekre és nem is akárhogy megy! Most is ezüstérmet szerzett) Nagyjából ismerem már a hobbi mezőnyét, sejtettem, hogy ennél már nem csúszok visszább, így tartalékon végigtekertem a maradék köröket. Nem vagyok nagymenő bringás, hogy ennyitől feladjam.

fotó: Manka

Így a dobogó harmadik fokára érkeztem (én fagyoskodtam legtöbbet a dobogón), de a csoki mikulás és a fogaskerék-érem kárpótolt!

Köszönöm a szurkolást Vikinek meg mindenkinek, aki a pálya széléről buzdított.
Legközelebb már csak jobb lehet! Találkozunk két hét múlva az OB-n!

from SteveStudio

Hidraulikus tárcsafék a cyclocross szakágban

2011-11-30T18:06:00.003+01:00

Hétvégén, a GVA Trofee harmadik fordulója után technikai szempontból érdekes képre bukkantunk Hamvas Bálint honlapján, a három jelentős nemzetközi cyclocross versenysorozatot nyomon követő cyclingphotos.co.uk honlapon…

A Hope által szponzorált versenyző, Paul Odham kerékpárján egy hidraulikus tárcsafék díszelgett, ami annak ellenére nem mindennapi látvány a mezőnyben, hogy a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) idén már engedélyezi az alkatrész használatát a szakágban.

A cyclocross kerékpárokon a tárcsafék elterjedését a 2010/2011-es szezon kezdetéig egy UCI (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség) szabály gátolta. A módosítást követően már a krossz kerékpárokat is szerelhetik a jobb fékhatást biztosító tárcsafékekkel, ami különösen a sáros körülmények között, valamint a kanyarok előtt a fékutak rövidítésénél jelenthet előnyt a versenyzők számára.

Ez a változás csupán az UCI kategóriájú versenyeket érintette, hiszen azon kívül eddig is lehetett használni a tárcsaféket. A szabálymódosítás és talán az újítási lehetőségek hatására folyamatosan egyre több gyártó kezdett tárcsafékkel szerelt bringa gyártásába, vagy legalábbis felfogatási lehetőséget biztosítva a villán és a vázon. Ezzel a felhasználóra bízva a választás lehetőségét.

A hegyikerékpároknál néhány éve kezdődött ez az evolúciós változás, aminek következménye az lett, hogy már az alsóbb, 80-150 ezer forintos árkategóriába tartozó bringák közül is egyre több tárcsafékkel szerelt. A magasabb kategóriáról nem is beszélve, ahol szinte már nem is találunk abroncsfékes verziót.

A tárcsafék krossz kerékpárokon való elterjedésének útjában több dolog is áll:

Az első maga a villa és a váz kialakítása. A korábbi évekből származó vázakon és villákon elvétve találunk csak tárcsafék felfogatási lehetőséget. Az újabbakon sincs még az összes modellen. Ami mondjuk érthető is, mert fejlesztést igényel, új vázat, villát tervezni – vagy egy új típusra rábökni a Nagy Tajvani Kerékpárkatalógusban. Ezek az újítások mind-mind pénzbe kerülnek, amit nem biztos, hogy megfizet a vásárló.

A versenyzők nagy dilemmája a tömeg. A tárcsafék egyelőre jelentős többlettömeggel jár, ami mindenképp nagy érvágás nekik. Így ha végignézünk a világkupák és egyéb világversenyek mezőnyén, láthatjuk, hogy a versenyzők nagy része még a hagyományos felniféket használja. Még a nagy nemzetközi csapatoknak is nagy költség az átállás, hazai viszonylatban pedig talán egy kezemen is meg tudnám számolni, hány tárcsafékes krossz bringa áll a rajtvonalnál. Tapasztalatból megemlíteném, hogy egy jól beállított kanti fék csak kissé marad el a tárcsaféktől, valamint a versenyző technikai tudása is előtérbe kerül, hisz nem kell nyakra-főre fékezni.

A következő akadályt a bowden húzású fékkarok generálják. Ugye tapasztaljuk, hogy nagyon kevés gyártónak van bowdenes tárcsaféke. Talán az Avid, Shimano és Tektro tud felmutatni ilyet, hogy csak az elterjedtebbeket említsem. Ezeknek a speciális, kifejezetten kanti és országúti fékkarhoz tervezett fajtáit tudjuk csak feltenni a krossz bringákra a bowdenhúzás mennyisége miatt.

A bowdenes tárcsafékek nem csak kínálatukban maradnak el hidraulikus társaiktól, hanem a működésük is elmaradottabb. Ebben az esetben az egyik fékpofa mozog csak, míg a másik teljesen fixen áll. Ez egyrészt azért nem szerencsés, mert nagyon pontosan be kell állítani a fix pofa távolságát a tárcsától, másrészt pedig a fékezés során folyamatosan hajlítgatja a mozgó fékpofa a tárcsát, aminek az elgörbülő féktárcsa és idegesítően cincogó hang lesz az eredménye.

Ezekre a problémákra a megoldás a hidraulikus tárcsafék – lenne. Ugyanis ezeket egyelőre nem könnyű összehangolni az országúti fék-váltókarjaival. Az áttörést az jelentheti majd, ha valamelyik nagy gyártó a fékváltókarba integrálja az olajtartályt, de erre még várni kell. Keringenek bizonytalan információk a Shimano ilyen irányú fejlesztéseiről, de semmi érdemlegesről nem tudunk beszámolni ez ügyben.

Ennek ellenére már több vállalkozó szellemű gyártó vagy ezermester is megmutatta, hogy nem lehetetlen létrehozni a rendszert. Az első megoldást a cxmagazine.com oldalán bemutatott krossz bringán találtam. Itt egy átalakított és jelentősen megszabdalt hidraulikus fékkart helyeztek egy bilincs segítségével a kormányra, olyan módon elforgatva és áttételezve, hogy az országúti fékkar pont elegendőt húzzon rajta.

A másik lehetőséget pedig egy svájci kerékpárgyártó cég Eurobike-standján találtam. Ők főleg krossz és túra kerékpárokban utaznak, utóbbinál a felmálházott, akár 100 kiló feletti össztömeggel rendelkező gépeknél igen fontos a megbízható és hatékony fék.

Az elképzelés hasonlít az előbbi verzióhoz, annyi különbséggel, hogy itt egy normál hidraulikus féket helyeztek el a kormány közepén. A fék-váltókar bowdene pedig magát a fékkart húzza fékezéskor. Itt is egy köztes bilinccsel oldották meg a felfogatást, aminek következtében nem a kormánnyal vonalba, hanem kissé lejjebb került a fékkar. Ennek hátránya a kevésbé kényelmes fékkar húzás, viszont felső kormányfogásban is tudjuk használni a féket.

Az eddigi legprecízebb megoldást azonban az angol Nemzeti Kupa sorozatot vezető Paul Oldham bringáján találtuk, amit a bevezetőben is említettem. A Hope és a TRP is gyártja a mechanikusból hidraulikusra alakító fék-konvertert (nem tudom, hogy lehetne ezt szebben kifejezni).

Ezek a kész megoldások már sokkal kifinomultabbak, de hátrányuk a költségesség, amiért szerintem még jó darabig érdemes lesz inkább felni féket vagy bowdenes tárcsaféket használni. Kíváncsian várom, hogy a nagy gyártók mikor rukkolnak elő egy hidraulikus fék-váltókarral, mert valójában ez a lépés indíthatná el a lavinát.

Fotók: Hamvas Bálint – cyclephotos.co.uk, Tóth András –bringasandras.hu, cxmagazine.com, velouk.net, bikeradar.com, bikerumor.com

Forrás: http://bikemag.hu/tech/hidraulikus-tarcsafek-a-cyclocross-szakagban

Supercross - Ózd Kupa - 2011.november 20.

2011-11-21T18:33:00.007+01:00

A mostani versennyel túl is vagyunk a Supercross futam felén, viszont ezenkívül még szeretnék elindulni néhány cyclocross versenyen. Szeretem ezeket a versenyeket, de sajnos nagyon költségesek a távolság miatt.
A versenyen tapasztalható hideg nem volt szokatlan, a héten már többször mínuszban kényszerültem kimenni: egyik reggel még munka előtt Rónaszéki Balázzsal köröztünk az Ő cyclocross pályáján. Ez úgy nézett ki, hogy reggel 6 után indultunk egy "laza" bringázásra, majd 8 órára már benn is voltam melóban.
Amúgy a hétköznapjaim úgy néznek ki, hogy bringás cuccal a hátizsákban megyek dolgozni, majd onnan egyből tekerni, hogy minél kevesebbet kelljen sötétben kinn lenni.

fotó: supercross.hu

Első körben a pálya az eddigiekhez képest szokatlanul hosszúnak tűnt, de amikor már nem csak ismerkedős tempóban mentem, akkor tényleg hamar végig lehetett érni rajta. Az első füves szakaszon sehogy sem találtam a ritmust annyira pattogtam a nyeregben, azzal nyugtattam magam, hogy a többieknek is ugyanolyan rossz!
A 13 órai rajtunk előtt 2-3 kört mentem a pályán, ahol sikerült begyakorolni mindent a sodrós, murvás kanyarokon kívül. Azokat nem lehetett megszokni.
Rajtnál hátul maradtam, ugyanis a hobbi kategória elé szólították be az Elitet és a komplett Master 1 (!!!) kategóriát is. (Véleményem szerint az abszolút eredmények alapján igazságosabb lett volna.)
Az első pár száz méteren sikerült viszonylag előre verekednem magam. Hamar párra találtam Bakos Gergő személyében, akivel 2 körön keresztül együtt mentünk, majd a harmadik körben lassúnak éreztem kicsit a tempót és üldözőm is akadt, így muszáj volt sietnem. Innentől nagyjából sikerült végig a saját tempómban hajtani, sőt még néhány Elit kategóriában versenyző bringást is utolértem.
Megint szerencsém volt, hogy nem volt gyorsabb senki a kategóriámban és bezsákoltam a harmadik első helyezésemet is a Supercross sorozatban!
Örülök, hogy megint sikerült nagyon egyenletes köridőket hajtanom, annak pedig még jobban, hogy az abszolút listában most még előbbre kerültem, a hatodik helyre.
A szememet most is egy Salice szemüveg védte a portól :) A bringával is minden rendben volt, de a kerekeim nem ússzák meg a cserét, nehezen viselik a crossozást!

Két hét múlva ~~Salgótarjánban~~ Balassagyarmaton, a Palóc Crosson folytatódik a hajsza!

Salice napszemüvegeket hordunk

2011-11-19T13:15:00.000+01:00

A szemüvegek elegáns, kemény tokos dobozban érkeztek. Ezek kicsit nagyobbak, mint az átlag, viszont kényelmes fogása van és legalább minden elfér a dobozon belül. A zipzár kényelmes és tartósnak tűnik. A tok elején hatalmas dombornyomot felirat emlékeztet, hogy most egy Salice szemüveget veszünk a kezünkbe.

Erről beszéltem: van hely belül mindennek. A szemüvegnek bőséges hely jut, kapunk hozzá egy kis törlőkendőt és egy átlátszó lencsét a napsütéstől mentes időszakokra.

A törlőkendőkkel nekem mindig meggyűlik a bajom, ezért inkább mosni szoktam a szemüveget és esetleg a legvégén törölgetek rajta egy picit.

Salice szemüvegek típusait számokkal jelölik. Nem bonyolították túl mindenféle kimondhatatlan olasz szavakkal. A mi fajtánk a 006-os számot kapta. Ezen belül az alábbi típusokat különböztetik meg: ITA- az olasz trikolorral - a cég védjegyével - ellátott keretre utal. A lencséket pedig RW (Rainbow - szívárványosan tükröződő felület), P (Polarizált), CRX (Fotokromatikus) tulajdonságokkal rendelkezhetnek.

A számos lencse és számtalan keret variáció közt mindenki megtalálhatja a stílusának legjobban megfelelőt.

Egy szemüvegről nem lehet sokat írni, mivel nincs teletömve bonyolult technikai részletekkel, amiknél találgatni lehetne, hogy mi miért van, mennyire tartós. Leegyszerűsítve mondhatnánk azt is, ha sötétebben látjuk rajta keresztül a világot, akkor átment a teszten :)

Na azért egy mondattal nem intézem el.

Lássuk:

Enyhe matt festést kaptak a szemüvegek, ami pont annyira matt, hogy ne látszódjon rajta az ujjlenyomat és pont annyira fényes, hogy jól nézzen ki! A szemüveg szárain és az orrnyeregnél is kis gumidarab igyekszik meggátolni, hogy elhagyjuk a fejünkről. Vikinek és nekem is tökéletesen funkcionált, mindig stabilan tartotta magát a fejünkön.

A szemüveg lencséit az orrnyereg összenyomása és a keret széleiből való kipattintása után tudjuk cserélni. Először eltartott egy darabig, mire sikerült kiszednem a lencsét, mert elég erőteljesen tartotta a keret.

A szemüveget és az árlistát nézegetve bátran állíthatom, hogy egy igazán jó szemüveggel állunk szemben, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki szemüvegvásárlás előtt áll!

Akit érdekel a felhozatal, nézzen szét a Velossimo Kft honlapján!

Supercross - Motorex-VDO-Karancs Kupa - 2011.november 6.

2011-11-06T22:00:00.001+01:00

Az első futam óta eltelt két hétben bőven volt időm edzeni és átgondolni magamban a tapasztalatokat. Ezeket szűrtem le: van még hova fejlődni; az elején nem szabad nagyon bekezdeni, mert visszaüt. Ennek tudatában és Blazsó Marci edzésterve alapján készültem az eheti megmérettetésre. De sajnos az óra átállítás miatt hétközben már nagyon keveset tudtam kimenni edzeni. Örömmel hallottam, hogy a múltkor épp csak átléptük a 100 fős indulói létszámot, most pedig már 120-an gyűltünk össze (mint a szektások...). Remélem ez a létszám csak bővülni fog!

A kiírásban csábítóként hatott a féllábú (hobbi) kategória győztesnek is járó VDO óra, de gondoltam, hogy nem leszek egyedül, aki meg szeretné kaparintani.
Talán emiatt is, illetve azért, mert nem emlékeztem, hogy beállítottam-e a reggel fél hatos ébresztőt nagyjából hajnali fél 4-től kezdve alig aludtam. Folyamatosan csak jártak a gondolatok a fejemben.
Korán indultunk, mert még Vácra a Velossimo-hoz kellett beugrani egy pár Salice napszemüvegért. (mindenképp érdemes vetni rájuk egy pillantást - jó minőségű szemüveg, ráadásul jó áron!)
Viki csajos rózsaszínt, én pedig az idei/jövő év slágerszínét a neonzöldet kaptam.
Viszonylag időben a pályára értünk, néhány ismerkedő kört tettünk. Megállapítottam, hogy Fityisz feleslegesen paráztatott, hogy rázós a pálya, nekem nagyon tetszett.
Egy csiki-csukis rész, egy dupla akadály és egy "terminátoros" emelkedő volt a pályában, ami viszont zavart, az a lejtőn való rajtolás és utána 100 méterrel egy szűk visszafordító.
A 13 órai rajtunk mezőnye elég népes volt ahhoz, hogy a mezőny közepére szoruljak, mivel csak az elit és master kategóriát szólították be.
Érzésre jól kaptam el a rajtot, a visszafordítónál szerencsére nem akadtam össze senkivel, viszont még a pálya közepén levő csiki-csukis részen is dugó volt az első körben. Abszolútban valahol a 12-15. hely környékén tekertem, sok olyan versenyzővel, akik a múltkor messze előttem jártak.

fotó: Babka Szabolcs

A teljes verseny alatt jól éreztem magam, stabilan, egyenletesen tudtam róni a köröket. Az egyenletességet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 15 másodperc különbség volt a legjobb és legrosszabb köröm közt.
A 2-3. körben kezdett stabilizálódni a féllábú (hobbi) kategória helyezésem, innentől a többi kategória versenyzőivel próbáltam meccselgetni, hogy minél jobb időt és a számomra fontos minél jobb abszolút helyezést érhessem el.
Pontosan nem tudom, hogy hányadikként értem célba abszolútba, viszont most nem kaptam már olyan sokat az elejétől, mint múltkor - ennek örülök. A hobbi kategóriban meg már biztosan utálnak, hogy már másodszor viszem el az első helyet.

fotó: Manka

Salice - "Made from Sports"

2011-11-06T18:03:00.000+01:00

Mától Viki és én Salice napszemüvegben versenyezhetünk a Velossimo Kft. jóvoltából!
Egy ideje szemüveg nélkül versenyzek, mivel a legutóbbit elhagytam. Most úgy érzem megtaláltam azt a szemüveget, amire érdemes lesz nagyon vigyázni!

A váci székhelyű Velossimo Kft. idén május óta forgalmazza a 90 éves múltra visszatekintő olasz márkát.

Salice 006

Ez is, mint sok más cég kis családi vállalkozásból nőtte ki magát.
Profiljuk főleg sport és divat napszemüvegekre terjed ki, de foglalkoznak síszemüveg, bukósisak és egyéb kiegészítők gyártásával is. (www.saliceocchiali.it)

A gyár a második világháború alatt a hadseregnek gyártott szemüvegeket és védőfelszerelést, majd a motorozás fellendülését kihasználva hatalmas sikerre tettek szert kifejezetten motoros szemüvegeikkel. Ebben az időben kezdett divatcikké válni a napszemüveg. A következő térnyerésük a síelés terén volt a hatvanas években. Büszkén hirdetik, hogy termékeik a mai napig tisztán olaszok, hisz a tervezéstől a gyártásig minden ott készül.

Szemüvegeiken régóta használják az olasz nemzeti színű csíkozást, ami könnyen felismerhető és megkülönböztető védjegyük lett mára.

SALICE Spin ITA

Salice 004 ITA

Lencse típusok, technológiák

Polarizált - Mire is jó?

A polarizált napszemüvegeket arra tervezték, hogy sík, tükröződő felületekről visszaverődő fénysugarakból a "káros" ragyogást, vakító hatást kiszűrjék. A természetes fény alapvetően nem polarizált, azonban valamilyen sík felületről (pl. hó, víz, nedves úttest) visszaverődve felbomlik függőleges és horizontális "rezgő" hullámokra. A Salice PolarFLEX lencsék tervezésénél az volt a cél, hogy a hasznos függőleges sugarakat átengedjék, míg a vízszintes (vakító fehér) sugarakat a lehető legnagyobb mértékben elnyeljék. Ezek a vakító sugarak tízszer fényesebbek lehetnek a normál sugaraknál, torzítják a színek érzékelését és rontják a mélység és tér érzékelést. A PolarFLEX lencsék ilyen körülmények közt sokkal kiegyensúlyozottabb, de ugyanakkor kontrasztos képet adnak. Ideális sportolóknak (különösen pl. horgászoknak, mivel segíti a vízbe belátást), nappali vezetéshez, idősek vagy érzékeny szemmel rendelkezők számára.

Fotokromatikus / CRX(Chromolex)

Volt már, hogy bringázás vagy autóvezetés közben egy napsütötte részről egy erdős részre érve majd kiguvadt a szemed úgy próbáltad keresni az úthibákat a megváltozott fényviszonyok közt? Szemüveg le, szemüveg fel, szemüveg le, szemüveg fel! És közben ne ess fejre a bringával...

Ha ismerős a probléma és eleged van belőle, akkor a fotokromatikus lencséket Neked találták ki. A Salice - szabadalmaztatott technológiája révén - a lehető leggyorsabban alkalmazkodik a fényviszonyokhoz, lehetővé téve, hogy rekord idő alatt egy 1-es kategóriájú lencse 3 kategóriájúvá alakuljon. Mindig a megfelelő mennyiségű fényt ereszti át és hihetetlen gyorsan alkalmazkodik!

Egy valamiről még nem szabad megfeledkeznünk, az pedig a garancia! A forgalmazó honlapján elég korrekt garanciafeltételeket találunk: "amennyiben a napszemüvegeinken a vásárlástól számított 2 ÉVEN BELÜL gyártási hiba merülne fel (amely megítélésére kizárólag a SALICE vállalat jogosult), akkor a hibás alkatrészt a Velossimo Kft. térítésmentesen kicseréli."

Supercross - EthicSport-Barcika Kupa - 2011. október 23.

2011-10-23T21:33:00.005+02:00

fotó: hegyibringa.hu

Régóta foglalkoztatott a cyclocrossozás, ezért ma - nemzeti ünnep lévén - nem tüntetni mentünk, hanem az első Supercross futamra, amit Kazincbarcikán rendeztek meg.
Viki rokonainál kaptunk menedéket, így már szombaton leutaztunk, ismerkedtünk a pályával. Vagyis csak ismerkedtünk volna, ha lett volna térképünk az útvonalról. Ennek hiányában csak körbeautóztuk a parkot és mentünk is Viki keresztszüleihez.
Vasárnap csak későn volt a rajtunk, így nem kellett kapkodnunk a kiérkezéssel. Az időjárás kegyes volt, rövid nadrág és rövid mez is teljesen elég volt a futamhoz. A pályán 2 akadály és 1 lépcsőn felfutás miatt kellett csak leszállni a bringáról. A pálya javarészt döngölt földúton haladt, ahol 38 km/h-s maximum sebességet is el tudtam érni.
Vacilláltam a hobbi és az elit kategória közt, de végül a hobbi kategória mellett tettem le a voksom, mert nem éreztem magam annyira -semennyire- felkészültnek, hogy az elitek közt lenne keresnivalóm. Illetve mivel idén nincs licenszem, kiélvezhettem a hobbi kategóriát.

fotó: hegyibringa.hu

13 óra után kicsivel tömegrajttal indult az elit U23/felnőtt, hobbi U23/felnőtt és a Master 1 kategória is. Meglepően népes mezőny indult meg a visszaszámolás után. Sikerült az elejével maradni, bár hamar elnyúltam a legelsőktől. Nagyjából 1,5 kört mentem Zerge, Béla Atti és Cser Gabi társaságában, amikor beállni látszott a végső sorrend. Zerge előre, a többiek pedig hátra maradtak le.
Eseménytelenül róttam a köröket, amiből összesen 8-at kellett megtennem. Saját tempóban tudtam haladni, nem zavart senki, a lekörözött versenyzők is készségesen engedtek el maguk mellett.
Az akadály vételek nem mindig estek és nem is mindig sikerültek jól. Az utolsó körökben már nyűgnek és fárasztónak éreztem a bringáról le és felszállásokat... Elfáradtam na!
Mindent összevetve, élveztem a versenyt, nem bántam meg, hogy elindultam! Abszolútban valahol a 10. hely környékén érkezhettem, míg a kategóriámat sikeresen megnyertem.

Köszönöm a szurkolást mindenkinek, Viki Keresztszüleinek, Mamájának és Danó Petiéknek a pesztrálást!

fotó: rendezők

Főiskolás és Egyetemista bajnokság - vol. 2.

2011-10-09T21:29:00.018+02:00

Az idei volt a negyedik Főiskolás MTB versenyem. Ilyen jó eredménnyel még nem zártam, mint most. (Nem az időeredményre, hanem a helyezésre gondolok.)
Balázs - Szentessy Balázs, egyik kedvenc tornatanárunk - ismét rábeszélt, hogy nekünk jó lesz, ha idén is
elmegyünk erre a versenyre.

Nekem pont kapóra is jött az edzésekhez, ezért szívesen éltem a lehetőséggel. A verseny előtti pénteken már kezdett romlani az idő, ami vasárnap teljesedett ki igazán.
Néhány fok, szél és még az eső is szemerkélt. Nem volt túl bíztató ilyen körülmények közt megérkezni Etyekre, a szokásos helyszínre.
Ilyen időben nem volt senkinek kedve igazán melegíteni - már aki egyáltalán eljött, ugyanis nagyon családias volt a légkör, több nevezett versenyző otthon maradt -, így a legtöbben az autóban húzták meg magukat.
A 11 órás rajtot a versenyzőkkel való egyeztetés után negyed órával korábbra vették, hogy mihamarabb túlessünk a versenyen és ne fagyoskodjunk annyit.
Két kört mentem a pályán, hogy kissé bemelegedjek. Könnyebbnek éreztem, mint a korábbi években, 42-es nagytányéron végig járható volt.
A rajtot most is jól sikerült elkapni, Szalay Peti és Gulyás Ádám mögé álltam be. Az első kör felénél nagyjából rendeződött is a sorrend. Egy Peti és egy Ádám maradt előttem, csak már nem Gulyás, hanem Ruszin. Szalay Peti fokozatosan nyúlott el tőlünk, Ádámnak folyamatos technikai gondjai voltak, amibe szalmaszálként kapaszkodhattam egy esetleges második hely reményében. De hiú ábrándként illant el előlem ez a kép, amikor újra eltávolodott előttem.

Így lettem harmadik és szereztem egy bronzérmet magamnak és az Egyetemünknek. A csapatversenyt megnyerte a háromfős csapatunk, amiben Márkus Jani, Gulyás Ádám és én voltunk. Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy a második hely is a Pannon Egyetemé lett és azt még halkabban, hogy csak mi voltunk ketten :)
Viki a csajok közt egy ezüst érmet hozott, így itthon teljes lett a paletta.

Az eredményhirdetést már nem volt időm megvárni, mert hosszabb edzés volt tervezve vasárnapra, így rögtön a célbaérkezés után letekertem Fehérvárra, ahol a többiek felszedtek és visszahoztak Veszprémbe.

Főiskolás és Egyetemista bajnokság - vol. 1.

2011-10-02T20:24:00.000+02:00

Idén októberben ismét eljött a Főiskolás Bajnokságok ideje. Ez két okból is kínos volt idén, mert alig edzettem az elmúlt időszakban - bár többet, mint nyárig - és még mindig egyetemista vagyok...
Majdnem sikerült időfutam bringát is kölcsön kérni, ahogy tavaly , de Totya és Kika is nagy bringázást tervezett erre a napsütéses októberi vasárnapra. Így abból építkeztem, amim van - a cyclocross bringát vettem hónom alá. Szombat délelőtt, az utolsó pillanatban még egy Powertap wattmérőt is tudtam kölcsönkapni a keszthelyi Greenzone boltból, valamint egy vele kommunikáló computert a CSC trénerétől, Szőllősy Istitől.

Szombat estére megrendeltük a bevált 40 centis Mókuska pizzánkat Vikivel, ami nekem még a reggelimet is jelentette. Ezúttal nem jött be, mint a veszprémi xc futam előtt. No nem mintha ezen múlna akármi is.
Szokásosan Tahitótfaluban rendezték a versenyt, de eltérő rajthellyel, ami egy utcával arrébb kapott helyet. A pálya annyit változott, hogy még egy 90°-os kanyar volt benn és kicsivel hosszabb is lett.

A nevezés 10 órakor zárult, elvileg fél 11-kor hirdették volna ki a rajtsorrendet és 11 órakor már indulhatott is az első. Mivel hosszabb bemelegítést terveztem, már negyed 11 körül elindultam, mert nem tudtam, mikor indulok.
Háromnegyed után derült ki, hogy 11.11-kor indulhatok. 2 perccel Gulyás Ádám és 3-mal Márkus Jani előtt. Volt para rendesen, hogy legalább ne érjenek utol.
Az első szakaszon szembeszél fogadott egészen a féltávnál levő fordítóig - itt találkoztam Szalay Petivel, aki szembejött már velem. Figyeltem a helyét, idejét, jobbat ment már akkor is. Gondoltam, hogy ez már veszett ügy, hisz több szép időfutambringa is volt még az indulók közt - de nem vitték sokra.
A fordító után Jani már Ádám előtt volt, amit nagyon furcsáltam - mert Ádám azért jobban szokott menni és Janiról sem gondoltam, hogy ekkorát megy.

fotó: Budapesti Kerékpáros Szövetség

Amit tudtam, kihoztam magamból én is, de ez a negyedik helyre volt elég. Tavaly is mondjuk a szerencsémen - ami másnak pech volt - múlt a harmadik hely, mert bolyozásért időbüntetést kaptak előttem.
Az országúti kategóriát Jani nyerte, a mountain bikeosok közt pedig Bence lett harmadik, így legalább kettő érmet szereztek az Pannon Egyetemnek.
Viki is cyclocross bringával próbálkozott az országúti kategóriában és negyedikként ért be ő is.
Lehet mégis a pizzában volt valami ...?

Krosszgép csajosan: Cannondale CaadX 105

2011-10-01T15:16:00.000+02:00

Bár a bringások nagyrésze most fogja szögre akasztani a kerékpárját az egész éves versenyzés után, nekünk mégis van egy bemutatásra váró alanyunk, aminek most jön csak igazán az ideje.
Egy cyclocross kerékpárról van szó, amihez a Supercross sorozat és némi fanatizmus hozta meg az ihletet.

Viki téli/edző bringájával állunk szemben:
Eddig csak egy edző és egy versenyzésre szánt mountain bike-om volt és szerettem volna egy országúti edzésre is alkalmas kerékpárt. Először az országúti fronton keresgéltünk, majd végül a cyclocross kerékpároknál horgonyoztam le. Hosszas keresgélés után a jó ár/érték arány és egy már versenyzésre is alkalmas felszereltség miatt döntöttem a Cannondale hobbi-felsőkategóriájú bringája mellett.
Sajnos nem tudtam cyclocross bringát próbálni a méretemben, így az országútik között keresgéltünk, egy 52 cm-es Cannondale SuperSix geometriájában találtam meg az igazit, ami csupán kis eltérést mutatott ezzel az 51 cm-es Caadx-szel szemben.

Nézzük, hogy áll össze a bringa:
A váz 6061-es alumíniumból készült, amin a hegesztési varratok kellemesen el lettek csiszolva, amolyan cannondaleesen simák.

A váz maga letisztult fémszínű, lakk alatti szolid matricázással.
Talán meglepő, de egy karbon villa is belefért a felszereltségbe, amitől kellően merev, pontosan irányítható az első kerék. Első ránézésre nem tűnik annak, viszont a villaszár alján levő dísz karbon szövet bizonyíték a szénszálas alapanyagról.
Praktikus bowdenelvezetéssel van dolgunk, a felsőcső tetején és az alsó cső alján futnak a kábelek, így könnyedén meg tudjuk emelni ill. vállra tudjuk kapni a gépet a tekerhetetlen szakaszokon. A hátsó fék bowdene a nyeregcsőbilincsbe integrált bowdenmegakasztóba torkollik.

Az olcsóbb kategóriáktól szokatlan módon BB30-as középcsapággyal kompatibilis a váz, amihez egy 36-46 fogas FSA Gossamer hajtókar csatlakozik.
A váltók, a lánc és fogsor - 10 sebességes, 12-25-ös fogaskerék-áttétellel - mind a Shimano 105-ös modelljei, akárcsak a fékváltókar, amik már bandázs alatti, rejtett bowdenelvezetést kaptak.
A fékeknél az elterjedt kialakítású Tektrok kerültek felszerelésre, amik nemcsak a sárférőhelyet nem akadályozzák, de nagy erőt is lehet kifejteni a fékezéshez.
A kormány és nyereg körüli kiegészítők mind Cannondale logósak és kellemesek a megszokott saját márkás termékekhez képest.
Egyedül a kerekekről nem ejtettünk szót eddig, amikben látok némi tartalékot: alap Formula agyak, 2 mm-es küllők és egy 490 grammos felni jellemzi a 32 küllős kerekeket.
A bringát kicsit nőiesítettük, ebben tér csak el a gyári felszereltségtől.
Vidám színű bowdenkülsőket, színes fékpofákat, kormánykupakot és rózsaszín bandázst kapott, amivel a gyári egyhangúságot törtük meg. Gyárilag taposópedállal és kiegészítő fékkar nélkül juthatunk ehhez a kerékpárhoz.

Menet közben:
Mit is írhatnék egy ilyen jó kis bringáról?! Nem csak külsőre gyönyörű, de nyeregben ülve is a mennyekben érezheti magát az ember. No de térjünk vissza a valóságba. Hasonlítási alapom sajnos még kevés, de örülök, hogy megvettem ezt a bringát. Úgy érzem jó választás, bár az, hogy mit is tud valójában majd csak a versenyeken derül ki igazán, illetve a komolyabb terepi edzéseken. Egyelőre még csak ”óvatosan” próbálgatom terepen, mert többnyire montis edzésem van, de aszfalton szinte mindig a Cannondale-t használom. Geometriáját tekintve eltér a mountain bike-tól, de nagyon szépen suhan és terepen is egészen jól megállja a helyét, ahhoz képest, hogy merevvillával, vékony gumival és kanti fékkel felszerelt kerékpárról van szó. Bizonyos esetekben azért hiányolom a tárcsaféket, de a célnak ez is tökéletesen megfelel, így nem panaszkodhatom. Az egyetlen, ami igazán furcsa számomra, hogy kanyarodás közben figyelni kell, mert ha nem jó helyen van az ember lába, bizony beleér az első kerékbe. És igazából ez sem a bicikli hibája, csakis az enyém, hogy nem nőttem nagyobbra. Egy hosszabb vázzal nem lenne ilyen gondom, de hát erre futotta a ”gyárban”.
Végezetül elmondhatom, hogy szeretem a bringám, jó választás volt és alig várom, hogy a versenyeken is kipróbálhassam.

forrás: http://bringahirado.hu/cikk-bringa-krosszgep_csajosan_cannondale_caadx_105-55564

BringaMánia Magyar Nagydíj - Veszprém

2011-09-18T20:18:00.000+02:00

Ezt is megértük: Veszprémben cross country versenyt rendeztek.
A hírt már elég korán tudtam, a pálya nyomvonaláról is volt információ, próbáltam bejárni, de ahhoz képest azért elég sokat változott, így nem jutottam vele előbbre.
Pár héttel a verseny előtt már kezdett fixálódni a nyomvonal, néhányszor ki tudtunk menni Vikivel is gyakorolni, de a végleges nyom csak 1-2 nappal előbb derült ki.
Mivel hazai verseny volt és még idén nem indultam egyetlen cross country versenyen sem, ezért szerettem volna kipróbálni magam Másodosztályban, hisz ez a nekem való kategória.
Komoly felkészülés ezt a versenyt sem előzte meg. Múlt héten voltunk Miskolcon a Fehérkőlápa Hillclimben, ezzel le is tudtam a magas pulzustartományban való edzést, ezért a hetet nagyjából csak pihenéssel és a pályával való ismerkedéssel töltöttem.
Rajthoz bekészítettem egy kulacs izotóniás italt és egy másikat, ami vizes kóla volt, ezt a második kör végén kaptam meg Vikiéktől az itatóponton. Bár csak 2 dl kóla volt a 7 dl vízben, mégis kellő keménységű vályogot tudtam létrehozni a számban a benyelt porral keverve...
Kis csúszással indultunk, meg is lepődtem, hogy a Másodosztályt előbb indítják, mint a Mastereket, hisz' mi csak "megtűrt" kategória vagyunk. Mindenesetre örültem neki és annak is, hogy az első sorból indulhattam.
Így könnyebben meg tudtam húzni az első néhány száz métert, hogy ne nekem kelljen kerülgetni az embereket, hanem inkább ők szívjanak, hogy ott bócorgok előttük :)
A rajt előtt ismerősök felkészítettek, hogy Reznik Sanyi és Kispál Máté is nagyon erős, valamint Tajdi Bencéről sem szabad megfeledkezni. Nem beszélve a csapattársaimról, akik azért komolyan készültek a szezon során.
A Gulya-dombon levő hosszabb lankás részen elém jött Máté és Sanyi. Aggódtam, hogy mit keresek én ennyire elől, de kényelmes volt a tempó, így maradtam. A nagy lejtő tetején elbújtam Sanyi mellett, mert gyorsabbnak éreztem magam és Máté után eredtem. Mikor kiértünk a Séd partjára, már csak ketten voltunk, mögöttünk senki.
Tartottam tőle, hogy ez vissza fog ütni és hamar utolér majd mindenki, de szerencsére folyamtosan tudtuk növelni az előnyünket. A második kör közepéig együtt mentünk Mátéval, jókat beszélgettünk, nem kapkodtunk.
A kör második felénél kezdett lemaradozni, innentől egyedül haladtam a negyedik kör végéig. Illetve nem teljesen, mert néhány száz métert tekertem a Master 1 kategória győztesével, Táncos Gabival, aki ahogy jött, úgy ment is...
Nem tudtam, hogy meddig fogom bírni erővel, ezért tartalékoltam, nem hajtottam magam maximumon, de igyekeztem a lehető leggyorsabban menni, minél kevesebb eneriga befektetéssel. Ez meg is látszott a pulzusomon, hisz 193 lett az átlag - ezt könnyedén túl szoktam szárnyalni.
Próbáltam élvezni a pályát, a lejtőn minél gyorsabban lemenni, mert azt nagyon szeretem.
Nagyon meglepődtem, hogy elsőként sikerült célba érnem! Ebben biztos közrejátszott az is, hogy akármerre is haladtam a pályán, szurkolók hada fogadott és buzdított. Köszi mindenkinek, aki kijött és szurkolt!
Vikinek, Buksinak, Livinek és Balázsnak köszi az itatást, kölcsön teleszkópot meg mindent.
Viki a Másodosztály női kategóriát nyerte, ezzel kettő aranyat szerzett a "család" és ezzel kettő dobogósa lett a csapatunknak.

Eurobike - 1. nap

2011-09-03T12:35:00.000+02:00

Fotógaléria:

Eurobike Demo Day

2011-09-02T23:38:00.000+02:00

fotó: Béka

Idén úgy alakult, hogy kijutottunk az Eurobike kiállításra. Bringahiradós sajtós belépőt kaptunk, ami olyan, mint az autós kártyában a Lamborghini Countach... - ezt ezúton is köszönjük szépen!
Már nyár elején eldöntöttük az utazást, szépen elő is készítettünk mindent, foglaltunk szállást, kivettük a szabadságot a munkahelyen stb...
Aztán úgy alakult, hogy utolsó héten rájöttünk - vagyis Béka rájött -, hogy a Demo Day nem augusztus 31-én, hanem már augusztus 30-án lesz.
Erre nem számítottunk, így a keddi indulást hétfőre kellett tenni, ami a szállásunk bukását és új keresését eredményezte. 1,5 nap emailezés és telefonálás után végülis szombat délben lefoglaltam a szállást.

Főleg nagykerekűekre hegyeztük ki a tesztnap adta lehetőségeket. Regisztráció után gyorsan felmarkoltuk az ajándék kesztyűt - Hirzl. Ennek az érdekessége, hogy nagyon jól bírja a nedvességet, vagyis nagyon gyorsan szárad. Az egész napos rájdolás során sem sikerült beleizzadnom. Tényleg jó volt!

Kezdésnek egy kis Colnagot vittünk magunkkal a tesztkörre. Ez nem az én méretem volt, elég picuri vázra szereltek átlagos alkatrészeket, de mindent összevetve nagyon kellemes csalódás volt! Amit kiemelnék az a nagyon jó gyorsíthatóság. Rendkívül dinamikusan sikerült megindítani, nagyobb méretben, jobb felszereléssel szívesen használnám.
A standon nagyon kedvesek voltak az olaszok, végén adtak sapkát, karszalagot...

Közben vittünk még egy Orbea Almát is, szintén 29"-est. Itthon már volt szerencsém hozzá, az sem igazán nyerte el a tetszésem, ahogy ez sem. A kormány rossz helyen és szögben volt, ráadásul terepen is nagyon pattogós volt a hátulja. Hiába eresztettünk le a hátsó gumiból, továbbra sem volt olyan nagy élmény vele a bringázás.

Megkaparintottuk a Merida legújabb össztelósát, a Ninetyninet is. Ez a 96 utódja, némileg átdolgozott rugózási rendszerrel, DT villával. Szépen rugózott is, elöl hátul lockolható egységgel, már-már zavarbaejtően sok - 6 db - karral a kormányon.
Nem igazán kedvelem a Meridákat, de szépen tette a dolgát mindenhol, egyedül a geometriát nem bírtam megemészteni: mintha orra lenne borítva a bringa: az eleje lenn, a hátulja fenn. De olyan érzés, amit nem old meg a kormány felemelés és nyereg lejjebb tolás. A hajtókart túl magasnak éreztem. De persze ez nem jelent semmit, Viki vigyorogva mászkált vele. Neki tényleg jó lenne versenyezgetni.

Mivel a Cannondale és Specialized standoknál végeláthatatlan sorok álltak, ezért más márkák után néztünk, ahol szintén vannak 29"-esek. Nem is sokat kellett keresgélni, mert szinte mindenhol vannak már ilyen bringák.
A Stevens standról Viki hozott egy - átlagos felszereltségű, enyhén túlsúlyos - bringát. De az élmény jó volt azért. Kanyarodott, lassult, gyorsult és a geometriája is tetszetős volt. Jobb felszereltséget és hosszabb kormányszárat neki és jöhetne is.

Ezzel párhuzamosan egy Canyon bringát vittünk magunkkal az ekkorra már szokásosnak mondható tesztkörre. Sajnos csak M-es és XL-es volt épp a standon, a srác pedig a kisebbre dumált rá. rövidnek éreztem és alacsonyan volt a kormánya, ellenben tetszett. Most a képeket nézegetve látom, hogy bizony a nyerget is előretolta valamelyik user előttem, emiatt is érezhettem olyan rövidnek. Egy hosszabb kormányszár, magasabbra helyezett kormány megoldaná a gondot. Ezt is a kellene csomagba tettem.

A tesztbringázás második 26"-os alanya egy Giant Anthem volt. Nem tudok túl sokat írni róla, tette a dolgát, ahogy kell, geometriában jobb, mint a Merida, mozgásban talán kicsit elmarad mögötte.

A Giant számomra egy pozitív csalódás volt. Az utóbbi években kategórikusan elzárkóztam tőlük, nem foglalkoztam velük egészen az idei évi sport kiállításig. Ott tűnt fel, hogy valami változott: kellemes kinézetű bringák, néhány újítás, jó felhozatal.
A kis Colnago mellett - vagy inkább előtt - ezt mondanám a legjobbnak a próbáltak között! Tehát jó volt a geometriája - mert ugye a felszereltség nem számottevő, azt akasztunk rá, amit akarunk.

A sor végére két Specializedet is sikerült becserkészni. Az egyik egy merevfarú Stumpjumper, pont Viki mérete. Vagyis nem pont, de azért elég jól elvolt vele. Nagyobb méretben a kellene kategóriába sorolnám.

Az utolsó próbált bringa pedig egy karbon össztelós Stumpjumper volt, természetesen ez is 29"-es méretben.
A rugózás elöl-hátul Brain-nel kiegészítve. Lefelé kicsit pattogósnak éreztem, de valószínűsítem, hogy bennem van a hiba, mert a többiek fülig érő vigyorral, örömködve, nyeregben ülve érkeztek a lejtő aljára.
Felfelé a Brain nyújtott biztos mászást a merevített villával és hátsó rugóstaggal.
Ami feltűnt, hogy nem érzem szükségét az össztelós 29"-esnek. Vagy egy jó össztelós, ami belockolja nekem a hátulját, amikor nincs rá szükség vagy pedig egy merevfarú, könnyű 29"-es.
Sokat hallhattunk a nagykerekűek lomhaságáról. Megmondom őszintén nem vettem észre: amelyik bringában könnyű kerék volt, azt nagyon jól be tudtam lendíteni, meglepően jól gyorsult!

Végül két érdekes kép, ami két érdeklődési területem köti össze: a Cargobike-ok:

Hamarosan folytatás a kiállítás első és második napjáról.

VI. Dynamo Maraton

2011-08-21T20:37:00.007+02:00

Két év kihagyás után újra rajthoz állhattunk a gyenesdiási Dynamo Maratonon. Igazából nem tudom, hogy az utolsó alkalommal ott álltam-e, mert többször ütközött már más programmal az évek során vagy épp szervezőként ácsorogtam a pálya szélén.

fotós: Kenyeres Zsolt

Idén tartalékon üzemeltettem a versenyzést, ez látszik is a napló ürességén. Talán idén ez volt az első maraton, amin igazán éreztem, hogy újra versenyen vagyok és próbáltam is úgy hozzáállni. Ez nagyjából annyiban nyilvánult meg, hogy Vikivel masszíroztattam a lábaimat és vettem High5 zseléket és szénhidrátot, valamint a versenyen próbáltam minél jobban elöl maradni az élbolyon. Természetesen a bringával most sem foglalkoztam túl sokat, maradt a merevvilla és még mindig nyiszog rajta valami. (apropó: teleszkóp szponzort keresek :) )
Elég jól ismerem a környéket, "párszor" jártam már a pályán, tehát nem volt meglepetés egyetlen nagyobb kő és pocsolya sem...
Szokásos 5 kilométeres aszfaltos emelkedővel kezdtünk egészen Büdöskútig, miután a lassú rajttal kiértünk Gyenesdiásból.
Az első 15-ben voltam, de egyre csak nyúlott az elején egy 8-10 fős csapat. Terepre érve két KTM-es (?) srácot láttam folyamatosan magam előtt, hangyányit mindig közeledtem is rájuk.
Miután sikeresen elveszítettem a kulacsom az egyik rázós lejtőn, elérkeztünk egy hosszú sík szakaszhoz, ahol épp Pintér Kolos merte össze magát és szemüvegét a földről egy bukás után.
A pálya második feléhez érve veszélyesen közeledni kezdett Ágoston, aki valószínűleg sokszor olvasta Papp Dénes Marton Attival készült "Big Ring only" írását, mert nagytányér-kónuszon, kiállva tépkedte a bringát. Ahogy jött, úgy ment is. Kérdeztem, hogy ezt a 40-es csapásszámmal való haladást mire véljem, elmondta, hogy gyengének érzi magát pörgetés közben, úgyhogy lesz ami lesz alapon kipróbálja így. Aztán még váltottunk pár szót, tehát Ágoston csak beszélt, csak beszélt, csak beszélt, majd meglépett előttem.
Egy hosszabb köves lejtőn jeleztem előzési szándékom, mert gyorsabbnak éreztem magam egészen az utolsó előtti mászásig, ahol ismét utolért és támadásra buzdított Balázs Úr (Noé Balázs) ellen, de végülis nem ő volt, hanem a gyengélkedő Veingartner Balázs.
Miután Balázst kerültük nem nagyon láttam magam mögött senkit, úgyhogy próbáltam minél gyorsabban, de biztonságosan célba érni.
Így alakult, hogy a felnőtt korcsoport 5. helyén érkeztem be, 7 és fél perc hátránnyal a győztes Táncos Gábor mögött.
Összességében nem olyan rossz teljesítmény, mivel nem szakadtam meg az edzésekben az elmúlt időben és sokan érkeztek mögöttem, akik bizony komolyan készültek.
Szeretem az ilyen kis versenyeket, jó hangulatuk van, jó szervezés!
Kis verseny létére mégis sokan jönnek a mezőny elejéről, arra apellálva, hogy nyernek, de ugye sokan gondolják ugyanezt, így semmivel sem könnyebb verseny alakul ki, mint egy nagy maratonon.
Jövő héten Mátra maraton, hosszú táv, merevvillával! :)

Lezyne öntapadós folt

2011-05-23T20:22:00.002+02:00

Versenybeszámolókkal mostanában (sajnos) nem tudok jelentkezni, legalábbis olyanokkal, amik említést érdemelnek. Ezért néhány technikai jellegű dologgal próbálom megtölteni a végtelennek tűnő virtuális teret.
Most a Lezyne öntapadós foltjáról írnék egy keveset. Ennek az az apropója, hogy a lassú defektes gumim tegnap ismét leeresztett, ráadásul már a 1,5 órás bringázást sem bírta ki.
A gumiragasztással úgy vagyok, mint a focival - nagyon szeretem, de nem értek hozzá. Otthon is szinte mindig Apu ragaszt - szerintem Neki hobbija, mindig szívesen csinálja. :)

Előkaptam a Lezyne foltkészletet, ami jelenlegi kiszerelésében egy kis műanyag tasakból, némi tájékoztatóból, 6 db foltból és egy dörzsiből áll. (Tavaly volt nagyonjólkinéző fémházas dobozban is, de azt (is) elhagytam.)

Tessék-lássék mód ledörzsöltem a gumit, nem erőltettem meg magam. A dörzsölés közepén talán látszik is a mini lyukacska:

A perforált papírról könnyedén le tudjuk húzni a foltot. Felülete enyhén ragadósnak látszik, de ez csak addig van így, amíg fel nem helyezzük a gumira.

Egyszerűen rányomtam a gumira, kicsit rásimogattam, s máris rátapadt, nagyon masszívan megragadt.

Rögtön pumpa után nyúltam és elkezdtem fújni. Talán látszik a képen, hogy kicsit megnyúlt a folt - de továbbra is kiválóan a helyén maradt.

A gumin találtam még egy korábbi foltot is, ami a bringázási gyakoriságomból adódóan is legalább fél-egy éves lehet. Kicsit megtéptem a szélét, nagy nehezen le tudtam húzni, majd újra visszanyomtam a helyére és működött! Tök érdekes, simán leszedtem, visszaraktam és akkor is a helyén maradt. Egy sima ragasztott foltnál ezt nem sikerült megcsinálnom, tépte magával a gumit is...
Hallani olyat is a foltról, hogy egy idő után leesik stb... Nálam működött és működik régóta. Versenyre kifejezetten hasznos - és nem mellesleg betegesen grammániás cucc - , mert gyorsan javítható vele a belsőgumi!

Amit még kifelejtettem, az az ára. Ha jól emlékszem 500-600 Ft körül lehet ez a kis szett.
Szerintem ennyit megér!
(Ha érdekel és nem találsz a boltban, írj, segítek: grammania@gmail.com)

Látogatás az Accell Hunland gyárban, Tószegen

2011-03-08T08:04:00.000+01:00

Gondolom, elsőre másnak sem mond túl sokat: Accell Hunland gyár Tószegen, ahogy nekem sem mondott. De ha azt mondom, hogy Haibike, Hercules, Ghost, Winora, Lapierre, már könnyen összerakják a képet, hogy bizony egy Szolnok melletti kerékpárszerelő üzemről beszélek. Február végén csepeli indulással látogatást tettem a termékek hazai nagykereskedőivel és 20-25 kiskereskedővel egyetemben a Winora-csoport gyárában.

A kiszolgálás első osztályú volt – busszal hoztak, vittek, körbevezettek a gyárban, engedtek fotózni, kedvesek és közvetlenek voltak, majd végül egy svédasztalos ebéddel zártuk a látogatást. A gyárban mintegy 130 saját munkatárs dolgozik, a többieket pedig a szezonalitás miatt munkaerő-kölcsönzőn keresztül alkalmazzák. Megtudtam, hogy ők javarészt évek óta visszatérő dolgozók, ebből is látszik, hogy szívesen dolgoznak a cégnél.

A Winora csoport eredete:

A közel 20 márkát tömörítő Accell Group égisze alatt tevékenykedik a Winora Group, amit 2001-ben a a Winora-Staiger Gmbh és az E. Wiener Bike Parts Gmbh & Co. KG közösen hoztak létre. Előbbi cég a hozzá tartozó márkákkal – Winora, Staiger, Sinus, Haibike – a teljes komplett kerékpáros palettát lefedi, a gyerek bringáktól kezdve a szabadidősportot űzőkön keresztül egészen a versenysportra szánt kétkerekűekig. A közép-európai alkatrész-nagykereskedő Bike Parts pedig kiegészíti a kínálatot. Mindkét cég eredete a 20. század elejéig nyúlik vissza. Az így megalakult cég központja a Frankfurt melletti Schweinfurtban van, ahol a tervezés és gyártás egy része is zajlik.

A csoport talán legidősebb márkája a Hercules, amit 1886-ban keltett életre Carl Marschütz a saját nevével fémjelezve - „Marschütz-kerékpárok”, amit a nép rövidesen a görög isten után Herculesnek keresztel a robosztussága és erőssége miatt. A bringák 90%-át a tószegi gyárban szerelik össze. Az évek során sok megpróbáltatáson ment keresztül, míg 1995-ben az Accell Grouphoz való csatlakozással megtalálni látszik helyét, folyamatos innováció és a német piacon töretlen siker övezi.
A csoport sportosabb, versenyorientált márkája a Haibike, ami 1996-tól kezdve kínál kerékpárokat a vásárlóknak. Így téve teljessé a kínálatot.
Az XLC márkát 2003-ban keltették életre, a Haibike és Winora saját termékeiként. A sikeres debütálás miatt később már önálló termékként is megjelent a boltok polcain és napjainkban pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fejlesztésre, tökéletesítésre. A termékpaletta fejlődési iránya a felső kategória.
A központi raktárba online elérése van a márkákat forgalmazó mindkét hazai cégnek, így mindig aktuális információval rendelkeznek az elérhető termékekről.
A csoport szintű gondolkodásnak betudható, hogy az egyes márkákkal nem szeretnének maguknak – és a különböző márkákat forgalmazóknak – konkurenciát csinálni, ezért pl. a Herculesnél megszüntették a felsőbb kategóriás hegyi és országúti kerékpárjaikat.

A gyártás:
A tószegi gyár több üzemegységből áll. Először a fényező üzembe léptünk be, ahol nem volt szabad fotózni, így csak a (pofátlanabbaknak) leleményesebbeknek lett fényképük az ott zajló munkafázisokról.

A fényező, lakkozó és matricázó csarnokban körben függőkonvejoron „közlekedtek” a vázak az egyes munkahelyek közt. A nyers, festetlen vázak először a két festőállomáson egy alapozó réteget kaptak, majd egy elektrosztatikus eljárással a végső festésen estek át. (Ennél az eljárásnál a vázat elektromos töltéssel látják el és így a festékszemcsék mindenhova rátapadnak a vázra.)
Ezután az első kemencén áthaladva megkezdik a vázak lakkozását, amit egy újabb kemencén való automatikus áthaladás követ és megérkezik a matricázó hölgyekhez. Itt már 20 db váz szállítását lehetővé tevő hordozó keretekre kerülnek a vázak. Ezekkel a hordozókkal jutnak el a szerelő üzembe is a vázak.

Eközben egy másik csarnokban a kerekek összeszerelése zajlik, szinte teljesen automata gépeken, kevés esélyt adva az emberi hibázás lehetőségére.
Itt úgy zajlik a folyamat, hogy az első munkahelyen az agyakba előre befűzött küllőket gépi segítséggel befűzik a felnikbe, majd egy gép szimulálja az első kilométereket a küllőkön – oldalról megnyomkodja, hogy ne később kelljen újra centrírozni –, majd a számítógépbe beállított tűréshatárokon belüli értéket tartva mesteri pontossággal kicentrírozza a kereket. A kerékszerelés végső munkahelyen a gumiabroncsok felhelyezése történik, szintén gépi segítséggel – mesteri módon.
Innen a legmozgalmasabb csarnokba, az összeszerelő üzembe érkeznek a szükséges alkatrészek, hogy végső helyükre kerülhessenek. Első pillanatra igen nagy káoszt véltem felfedezni, sok nyüzsgő emberrel, nagy alkatrészhalmokkal, de mikor közelebb értünk, volt lehetőségem belemerülni a részletekbe. Egy jól átgondolt munkahely elhelyezést építettek ki, megfelelően elhelyezett alapanyagraktárral, ésszerű anyagáramlási iránnyal, praktikusan hátulról utántölthető tároló polcokkal, a munkahelyek közt rövid továbbítási távolságokkal.
Ennyi egyforma alkatrészt még soha nem láttam együtt, mint ott. Raklap számra álltak a teleszkópok, dobozokban sorakoztak a hajtókarok, váltók. Az elkészült kerékpárokat kartonlapok közé rakták és egy raktári polcra helyezték őket.

A kész kerékpárok közt rengeteg márkát láttunk. Természetesen a cégcsoporthoz tartozó márkák voltak a dominánsak (Winora, Hercules, Haibike), de volt Tunturi, Ghost, Lapierre, BMW. Az üzemen belül kapott helyet a Rigida gyártás is, amit sajnos nem nézhettünk meg.
Az egyik raktár sarkában a selejtezésre váró vázak várták szomorú sorsukat. Itt volt lehetőségünk festés tesztelést is látni, amint a hazai festés állta az ütést, addig a távol keletiek álltal festett vázról itt-ott lepattogzott a festék.

Örültem neki, hogy egy újabb gyárat ismerhettem meg belülről, ami ráadásul kerékpárokkal foglalkozik.

Esztergomi tekergés

2010-11-22T13:59:00.007+01:00

Kaptunk egy turistautas térképet - amit gondosan kinyomtattam -, igaz fekete fehérben, így nem volt olyan könnyű összhangba hozni az itinerrel:

„Idaig kovetitek az aszfaltos utat, majd balra a sorompon at elindultok egy erdeszeti aszfaltuton. Lesz egy ket kanyar, utana ahol a bal oldalon megszunnek a fak, ott kell az elso jobb oldali leagazasra rafordulni. Ez van zold pottyel jelolve: http://turistautak.hu/maps.php?id=ma...ow=0&shading=1
Ahol talalkozik ez az ut a zold vonallal, ott jobbra mentek tovabb a zold vonal jelzesen. Konnyu megtalalni, ha keresed. Ez az ut majd beletorkollik a piros vonalba, majd annak a vegen az aszfalton jobbra kell menni. Vigyazz, ne lefele indulj el, hanem folfele. Ez az aszfalt a zold vonal mellett megy, es ugyanahhoz a nyereghez visz, mint amit az elso, teljesen aszfaltos utnal linkeltem.”- Buki

Tehát ennyi tudással a zsebünkbe szombat reggel nekivágtunk Vikivel az esztergomi bringázásnak.

Szállásunk a Schweidel szálló volt, a Suzuki gyártól nem messze. Kellemes hely, kollégium feelinggel, jó áron! Innen rajtoltunk nagyjából 8 óra magasságában a Dobogókő felé vezető úton. Hamar megtaláltuk a javasolt erdei utat, hogy terepen érhessük el célunk.

Első megálló, ahol fényképezgettünk egy kicsit:

A fák közül kitekintve a háttérben Ezstergom és a Suzuki gyár látható:

A neonzöld ruha szériatartozék volt:

Akárcsak a Specialized bringa:

Innentől elkezdtek szaporodni a saras részek. Megtaláltuk a Zöld jelzést, ami azért tartogatott fejtörést, hogy merre is kerüljük a saras szakaszokat:

A táj viszont nagyon szép volt!

Ego sarok:

Saras bringás láb és Blazsó Marcitól ellesett szigetelésű sisak:

Dobogókőre felérve tök szép kilátás fogadott minket:

Rengeteg turistával találkoztunk, mi persze nyakig sárosan, vigyorogva gurulgattunk köztük.

Egy nyugdíjas néni meg is szólta Viki bringáját, hogy milyen sáros…

Ekkor ünnepélyes eltávolítottam a zsebemből az itinert és térképet:

Hazafelé aszfalton mentünk. Igaz kockára fagytunk a 6-8°C-ban, de összességében jó volt!

A végén még körbenéztünk a városban is:

Kellemes kis kiruccanás volt!

Csajos bringázáshoz kifejezetten ajánlható :)
Köszönjük Bukinak az útvonal tippet!

Motip cuccokat használtam

2010-10-18T19:02:00.003+02:00

Július óta használok néhány bringa ápolószert a holland Motip kínálatából. Mivel aránylag sokat bringázok, volt lehetőségem tartósan is tesztelni némelyiket.

Az autófestékekkel és autóápolási anyagokkal foglalkozó cég úgy tűnik a kerékpáros piacon is megvetni készül a lábát, ezért rukkolhatott elő ezekkel a termékekkel.
Hat különféle ápoló anyagot találunk a kínálatukba, ezekről fogok írni most néhány sort.

Általános jellemzőjük a méretes nagy, 400ml-es kiszerelés, a rövid és hosszú csövű fújóka, ami kényelmes használatot biztosít a szűkebb helyeken is. A mérete lehet a hátránya is, nekem például nem fér bele a szerszámos ládámba, így folyamatosan ide-oda gurulgat a kocsi csomagtartójában vagy a hátsó ülésen.

- Cycling Chain Cleaner - lánctisztító
- Cycling Chain Spray Ultra - láncolaj
- Cycling Chain Spray Sport - láncolaj
- Cycling Shine & Protect – vázápoló
- Cycling Super Lubricant – általános kenőanyag
- Cycling Carbon Grip – karbon kenőanyag

Mindet még nem használtam, de nézzük is sorra, hogy melyik mire való:

Cycling Chain Cleaner

A bringa tisztítás első lépése: lepucolni az olajos, koszos szennyeződéseket a fogaskerekekről és a láncról.

Alifás szénhidrogén az alapanyaga, amiről annyit sikerült megtudnom, hogy többek közt a benzinnek is fő alkotója. Ezzel azokat akarom megnyugtatni, akik eddig benzinben mosták a láncot, hogy ez is van olyan hatékony, és a spré forma miatt még kényelmes is használni.

Néhány percig érdemes állni hagyni, hogy kifejthesse hatását, majd erős vízzel le kell mosni. Az erős vízsugárral könnyebben lejön, de ugye fakultatív ki mennyire félti a bringa csapágyazását.

Cycling Chain Spray Ultra és Sport
Két féle lánc olaj közül választhatunk: a Sport és az Ultra. Az előbbi - mint a nevében is van - sport használatra, az Ultra pedig a hardcore felhasználóknak szánták, mivel sűrűbb, ezáltal jobban ragaszkodik a lánchoz, nehezebben kopik le.
Először csalódottan figyeltem, ahogy a láncra spriccel az olaj, vártam is, hogy lefolyik róla minden csepp, de feleslegesen aggódtam, mert tökéletesen a helyén maradt. Kézzel tapintva is ragadós anyaggal kerültem szembe.

Itt pedig a maradék három, amikről nincs mélyreható tapasztalatom:

Cycling Shine and Protect
A kerékpár alkatrészeinek ápolására való, leginkább a szilikonhoz hasonló anyag. Fényesebbé teszi a vázat, emellett vízlepergető hatású is.

Cycling Carbon Grip
Tulajdonképpen ugyanazt tudja, mint az előző kenőanyag, csak ezt inkább karbon alkatrészek érintkezéséhez javasolják. Ezzel megelőzhető, hogy szeretett karbon nyeregcsövünk belegyógyuljon a vázba

Cycling Super Lubricant
Általános kenőanyag, csatlakozási és dörzsölődési helyeket kenhetünk vele össze. Ilyen például a nyikorgó nyereg és nyeregcső találkozás.

Főiskolás és Egyetemista bajnokságok

2010-10-13T14:59:00.000+02:00

Október 3-án volt az egyéni időfutam, majd egy héttel később a mountainbike verseny.
A Totyától már az Ironmanre is kölcsönkért Yasec időfutam/triatlon bringával próbáltam szerencsét a 18-19 km-es Tahitótfalu és Kisoroszi közt megrendezett időfutamon.
Sajnos készülni nem tudtam rá, nagyjából egy hónapja már alig vagy csak 'just for fun' bringázok, ezért nem is készültem semmi jó eredményre sem.
Mégis szerencsém volt, sikerült elcsípni a dobogó harmadik fokát. Ezzel gyarapítva a Pannon Egyetemnek begyűjtött érmek számát.

Egy héttel később Etyekre vezetett utunk, ahol a már jól ismert cross country pályán kellett 6 kört tekernünk minél hamarabb.
Tisztában voltam a képességeimmel, nem is vártam magamtól semmit, amit sikerült is betartani :) - valahol a hatodik hely környékén értem célba.
Gulyás Ádám, Márkus Jani és belőlem álló csapat a második helyet csípte meg.

Most tartalékra teszem a bringázást. Dolgozok. Mellette nyomom az egyetemet és csinálom a REFA tanfolyamot.
Pár év múlva tervezem a 'visszatérést', remélem lesz még beleszólásom csomó dobogós helyezésbe :)
Addig pedig megy az örömbringázás és a cikkek írogatása.
bye!

Mátra maraton

2010-09-13T14:37:00.001+02:00

A Top maraton utolsó állomása folytán a Mátrába kellett versenyezni. Eddig még ezen a versenyen sem voltam. Hiába, ez egy ilyen újdonságokat tartogató év volt.

bringahirado.hu

Szokásosan a középtávos mezőny elején helyezkedtem, az aszfalton néha rángattam is a mezőnyön – tök feleslegesen, hisz még messze volt a vége. A Kékesre vezető sípályán igyekeztem nem ellőni magam, nagyjából a tizedikként értem a csúcsra. Innen igyekeztem felzárkózni az elsők közé. Apránként sikerült is előbbre jutnom a rendkívül gyors, de annál kövesebb pályán. Sorra fogytak előttem az ellenfelek, a legvégére már csak Erős András maradt, akit nem is sikerült megelőzni a célba érkezésig.

Ezzel a második helyemmel bebiztosítottam az összetett „első vesztes” (második) helyemet, amit még azóta sem (október 13) sikerült összesíteni a verseny honlapján…

A körülmények szuperek voltak, örülök, hogy volt lehetőségem egy szezonon keresztül egy DT villával hajtani és a High5 zselék és szénhidrátporok is sok holtponton segítettek át!

bringahirado.hu

Beszámoló a Bringahiradón

Bükk Maraton

2010-08-03T08:08:00.000+02:00

A bükki az a maraton, ahol eddig talán a legtöbbször voltam. Amikor bringázni kezdtem, az első néhány évben szinte ez volt az egyetlen komolyabb verseny, ahova ellátogattam.
Néhány év kihagyás után, idén ismét rajthoz álltam többek között a Top Maratonos összetett eredmény miatt is.
Bár pihenőhét előzte meg a versenyt, annyira nem éreztem ezt meg, mivel jelenleg nyári gyakorlaton vagyok - tipikus mókuskerekes munka - reggel 8-tól délután fél 5-ig.
Szombaton érkeztünk Egerbe a többi veszprémi bringással együtt. Egy rövidke átmozgatásra jutott idő a késő délutáni esőzés és a naplemente között. Rövidebb is lett, mint terveztem, mivel egy törött küllőt véltem felfedezni a hátsó kerekemben.
A lecke fel volt adva: szombat este fél 8-kor küllőt találni Egerben. Több telefonálás után, a helyszínen a szervezőktől sikerült szerezni egyet, amit vasárnap reggel sikeresen be is tudtam építeni a rajt előtt nagyjából fél órával.

Fél 10-kor rajt, sikerült az élbollyal elől maradni, mintegy 5-6 fővel el is tudtunk szakadni a mezőnytől.
Innen nagyjából végig egy 4 fős csapattal haladtam, ami többé-kevésbé a táv 2/3-áig együtt is maradt. Az utolsó lejtőhöz érve értem utol Fenyvesi Petit, aki hátsó defekttel sétálgatott az út szélén és érdeklődött, hogy vajon mennyi lehet még vissza a távból - abszolút első helyről csúszott le ezzel a malőrrel. Nem sokkal később a hasonló cipőben járó Kapitány Attilával találkoztam, sajnos nem tudtam rajta segíteni, mivel az autószelepes belsőmmel nem tudta megoldani a gondját.
Körvonalazódott bennem, hogy a Top Maratonos negyedik helyezések után végre első háromban végzek, már csak be kell gurulnom. Nyugodtan, tartalékon haladtam a célig, ezzel megcsíptam a dobogó második fokát.
Örülök, hogy ismét rendben volt a technika, a DT villa ismét jó társnak bizonyult a verseny során. A verseny alatt egy darab High5 Energy Bar és kettő Energy Gelt ettem, kiegészítve két kulacsnyi Energy Source-szal - ez megfelelő adagnak bizonyult.

Zalakaros Maraton és Kislőd maraton

2010-07-27T19:51:00.001+02:00

Zalakaros Maraton és Kislőd maraton – mozgalmas hétvége

Július utolsó hétvégéjére kettő verseny is jutott. A szombati Zalakaros országúti maratonra a bringavideo.hu oldal jóvoltából nyertem egy nevezést, ezért indultam. Vasárnap pedig a közeli nosztalgikus Kislőd maratonon tettem szert egy arany éremre.

Ezen a héten mentem fel Csepelre is, hogy olajat cseréljünk a DT villában. Nem tudtam, hogy mennyi időnként kell karban tartani, így megelőzve az esetleges bajokat, szétkaptuk a Málinál, de mintha új lett volna, olyan tiszta volt a belseje.

Sok extra nem történt egyik napon sem, aránylag kis mezőnyt gyűlt össze. Más komolyabb verseny is jutott ekkorra, ami az igazán erős versenyzőket „elszívta” :).

Szombaton délután 3 órakor rajtoltunk, már épp kezdett felszáradni az út a reggeli esőtől, innentől már csak a szél fújt.

Zalakarosról a termálfürdő elől lódult neki a mezőny a 45 illetve 90 km-es távnak – én a mountainbike kategóriában indultam, így nekem a „gyerektáv”, a negyvenöt kilométer teljesítése volt a feladat.

A pálya javarészt sík szakaszból állt, csak az utolsó részen kellett felmásznunk egy kis dombra, a szőlőhegyen. Sikerült végig az élbollyal haladnom, ugyanúgy, ahogy még 3 montis társamnak. Ennek nem igazán örültem, nem akartam megerőltetni magam. De reménykedtem, hogy a dombok nekem kedveznek majd. Így is lett. Egy 7-8 fős kis bollyal sikerült elszökünk, majd a velük együtt célba is érkeznünk. A sprintben a végén szinte mindegyik országútis lenyomott, de különösebben nem zavart a dolog.

Összességében jó verseny volt, tetszett.

Vasárnap reggel pedig Kislődre indultunk maraton versenyezni. Hideg volt. Riogattak esővel is, de szerencsére megúsztuk. A pálya amúgy is rövid, minden távon, ezért bátran neveztem a hosszúra, ami a tavalyi emlékek alapján alig volt több 50 kilométernél. Nevezéskor derült ki, hogy bizony még annyi sem lesz, mert – állítólag – az időjárás miatt járhatatlan lett a hosszú táv. Ez igazán különös. Inkább azt sejtem a dolog mögött, hogy a kevés induló miatt maradt el a hosszú táv, ami önmagában nem lenne gáz, csak megmondhatták volna.

A SingleSpeedes társaság feldobta, hogy győzzük meg a szervezőket, egy két körös hosszútávról, ha már egyszer eljöttünk. Megmondtam őszintén, hogy nem lett volna hozzá sok kedvem.

Hosszú táv híján, a középtávosok pályáján mentünk végig, amit nagyjából 30-35 kilométerre saccoltak.

Rajtnál kicsit meghúztam, hogy másnak se legyen kellemes, majd az első emelkedőn a zalaegerszegi Horváth Sanyival maradtunk együtt, próbáltva ellépni a mezőnytől. Sajnos ketten még felértek ránk – Táncos Sanyi és Lebedy Máté személyében, akik csak nem szakadoztak le, csinálhattunk akármit . Nem akartam kockáztatni, ritmust váltottam és menekültem előlük. Ez olyan jól sikerült, hogy nagyjából 3 perccel Táncos Sanyi előtt értem célba, 1:16:20-as idővel. Sanyi után a másik Sanyi – Horváth – érkezett, majd Őt követte Lebedy Máté.

A dolog érdekessége még, hogy nagyjából 25 perc után elhagytam a kulacsom, így Horváth Sanyitól illetve egy rövid távos lánytól kellett kuncsorognom innivaló után, valamint a frissítőpontokon tudtam csak pótolni a folyadékot. Figyelnem kellett, hogy időzítsem a High5 zselék fogyasztását.

Kis verseny volt, de korrekt rendezés, megérte az árát, ha úgy nézzük. Minden indulónak belefért a nevezési díjába egy póló valamint a dobogósoknak is jutott egy kis apróság az érmek és kupa mellé.
Pörgős hétvége volt, gyorsító edzésnek kiváló.

Most pihenőhét van, ami jól is jön a munka és a jövő heti Bükk maraton miatt.

képek:

http://picasaweb.google.hu/tothandras326/ZalakarosEsKislodMaraton?authkey=Gv1sRgCPuF5735zpjU1gE#

Eredmények:

http://temposport.hu/download/2010_zalakaros_maraton.pdf

http://sportaktiv.hu/_eredmenyek/00000062.xls

ui. hamarosan költözök: a napokban birtokba veszem az új honlapot :)