Bak Boglárka - Az élet most kezdődik...

Kistesónál

devecserieva@gmail.com (Bak Csaba) — Mon, 30 Apr 2012 13:28:00 PDT

Régóta mondogatták Anyuék, hogy eljön majd a nap és lesz egy igazi Kistesóm, akivel később sokat játszhatok.

Egyszer Anyu el is vitt magával egy orvoshoz, ahol képeket mutattak, hogy ott a keze, a feje, ott a Kistesó. Sajnos én nem láttam semmit, de egyre jobban érdekelt, hogy milyen is lehet, ki lehet Ő. Anya mindig mutatta, hogy ott van a hasában, de hát nehéz volt ezt elképzelni.

Tegnap Anya és Apa elment otthonról míg aludtam, reggel csak a Nagymamát találtam otthon. Mutattam is Anyáék üres ágyát, mire a Nagyi mondta, hogy elmentek a Kistesóért, pár napig most nála leszek.

Ma reggel jött Apa és mondta,hogy délután elvisz engem is Anyához és Bernadetthez,hiszen így hívják a Húgomat.

A nap jól telt, sokat játszottam Jejivel, de azért csak vártam már a délutánt, a találkozást. Most életemben először úgy mentem be egy kórházba, hogy nem féltem, nem sírtam :).

Kistesó nagyon vicces. Sokkal kisebb nálam, picike mindene, egy fura ruhába bujt, hiába kerestem még a lábát sem találtam meg. Sokat még nem foglalkozott velem, inkább aludt élvezte a sok szeretet, ringatást.

Na de most már beszéljenek a képek:https://picasaweb.google.com/Bak.Bogi/Bernadett?authkey=Gv1sRgCOu74YGx4NqLXA

Húsvéti nagytakarítás

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Sat, 07 Apr 2012 10:18:44 PDT

A Húsvét előtti héten a Bogival sokat játszottunk az udvaron sok új embert ismert meg, gyakorolta a hintázást, csúszdázást, futkosást és sok egyéb mindent amit egy ilyen korú kislánynak kell csinálni.

Valamiért a homokozás a Bogi nagy kedvencei közé tartozik. Mindig hozza a homokozó felszerelését. Szerencsére jó idő volt a héten így lehetett játszani a homokozóban. Csak azt kellett megértetni vele, hogy azért a homok hideg és nem szabad beleülni, csak úgy ha valamit tesz a feneke alá. :) Szerencsére ezt nagyon hamar megértette és nem is nagyon kellett rászólni ezért. Egy műanyag vár maradékaiból csináltunk ülőkét és arra csücsült le.

Pénteken elment a nagymamával délelőtt nyuszit simogatni és etetni az egyik játszóházba. Sajnos az éjjel esett az eső így amikor hozzám ért nem lehetett elmenni a homokozóhoz, mert minden nagyon vizes volt... Boglárka nagyon csalódott volt, hogy nincs homokozás... Hogy ne legyen vita abból, hogy nem engedem a homokozóba az tűnt a legjobb ötletnek, ha felmegyünk a lakásba és ott "rosszalkodunk" valamit vagy mesefilmet nézünk. De a Boglárka elég önálló kislány és nem úgy van, hogy azt csinálunk amit én eltervezek, hanem azt csináljuk amihez neki van kedve... Már amikor legutóbb nálam járt akkor elkezdte letakarítani a terasz, így amikor felhoztam és meglátta a seprűket és a lapátot rögtön sietett hogy folytassa amit abbahagyott a múltkor.

Látod Feri, ennyi az egész és utána milyen szép lesz a terasz! Ezt Te is meg tudnád csinálni, nem olyan nagy dolog...

... gondolhatta talán ... Beszélni még nem akar úgyhogy nem tudom mi járhat a kis buksijában.

A munka után jól esett egy kis pihenés egy kis láblógatás egy kis mesenézés

Azt hiszem azért azon is bánkódott, hogy elmaradt a homokozás... Remélem hamarosan jobb idő lesz és megint mehetünk a kertbe játszani!

{affiliatetextads 4,,_plugin}

Miért olyan ritka a frissítés a BabaBlog-on?

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Fri, 23 Mar 2012 06:35:48 PDT

Miért olyan ritka a frissítés a BabaBlog -on... ?

Most már én is tudom a választ, pedig még nincs gyermekem, de Unokahúgom már igen! :)

Amikor a kisbabát várják akkor rengeteg idő megy el azzal, hogy beszerzik a megfelelő kellékeket

egy ilyen csöppség megfelelő fogadásához. Akkor ezért nem marad idő a blog írásra és igazából

még nagyon "minimális" a kommunikáció a babával ahhoz képest ami majd később következik.

Aztán eljön a megérkezés, a hatalmas öröm! Igazából sok idő ekkor sincs, viszont sok esetben

így a legegyszerűbb megmutatni a babát a sok-sok barátnak, ismerősnek. Meg persze nagyon jó

érzés "dicsekedni" legalább is szerintem egy ilyen aprósággal. Amint otthon normalizálódik a helyzet

a baba érkezés után, elvileg jön egy nyugisabb időszak, amikor a baba még sokat alszik és ha a

szülők is kellően ki tudják pihenni eközben a fáradalmaikat akkor van egy kis idő és egyre több

esemény amit meg lehet osztani a külvilággal. Talán ekkor születik a legtöbb blogbejegyzés. De lehet,

hogy csak én gondolom így. Ahogy nő a gyermek, sokasodnak azok a pillanatok amikről érdemes

lenne beszámolni, fényképet készíteni, de ha fényképezek, videózok akkor nem látom "élőben",

ráadásul annyi a pillanat, hogy az alvást leszámítva állandóan kézben kellene tartani a gépeket és írni

a blogot. És ez sem igaz így teljesen, mert pl. én is nézegettem a BogiBabát alvás közben is, mert

olyan aranyos akkor is... :) Vagyis megint ott tartunk, hogy rengeteg élmény, esemény és kevés

az idő a Blog írásra.

{affiliatetextads 4,,_plugin}

Gondolom ezek után már érthető miért olyan ritka a frissítés...

Motoros idő

devecserieva@gmail.com (Bak Csaba) — Tue, 20 Dec 2011 14:18:00 PST

Szép késő őszi idő volt hétvégén, 8 fokra is felmelegedett az idő, sütött a Nap és Apa csak mondogatta, hogy el lehetne menni motorozni egy kis kört kora délután.

Én is több napja gyakoroltam már a lakásban, gondoltam, eljött az én időm.Ránéztem Apára, olyan mehetnénk sétálni ebben a szép időben mosollyal. Rögtön rájött és már öltöztünk is. Mutogattam, hogy most motorral mennék nem kocsival és rápattantam a járgányra. Olyan szép kis piros kezdőmotor, ideális 1,5 éves gyerekeknek :)

Kimentünk a garázson át az utcára, itt azért kellett némi segítség, majd Feri felé vettük az irányt. Annyira belejöttem, hogy motorral mentem a kertben lévő játszótérre is. Szép kis árnyas motoros útvonal vezetett a kerítésen belül, két oldalról kis fenyőkkel körbevéve.

Miután a játszótérre értem, ott is mindenhova két, akarom mondani három keréken vezetett az út. Épp csak hintázni szálltam le egy kicsit, majd pár kör után hazafelé vettem az irányt.

Jó kis túra volt, épp egy ebédre maradt időm mielőtt lepihentem volna egy kis délutáni szunyókálásra.

Képek, fotók itt: motoros fotók

{affiliatetextads 4,,_plugin}

Élő Mikulások Télapók kíméljenek...

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Sat, 03 Dec 2011 15:28:43 PST

Már nem is olyan lassan közeledik ismét December 6.-a és érkezik a mikulás...

Boglárkánál tavaly nem okozott túl nagy örömöt sem a Mikulásnak, sem a szülőknek, de

legfőképpen nem a kis unokahúgomnak a találkozás... :)

Idén eddig az előjeleket - legalábbis én - pozitívnak ítéltem meg. A piacon választott

magának kicsi csokimikulást, ráadásul talált is egy másikat is és mind a kettőt nagy szeretettel

hurcolászta, őrizte a kicsi kezével. Ráadásul ma délelőtt a nagymama megkérte, hogy "Boglárka,

adj egy puszit a Mikulásnak" és erre a kis tündér megpuszilta a kis csokimikulást. És nem is csak

egyszer a nap folyamán. Ezek kedvező előjelek voltak a délutáni mikulás ünnepség előtt, ahol

idén elősször újra megtörténhet a találkozás az igazi élő mozgó mikulással...

Persze Boglárka még mindíg kicsi, tavaly ilyenkor csak 7 hónapos volt, most sem több mint 19 .

Ezért talán nem meglepő módon a környezetében mindenkit jobban foglalkoztatott a találkozás.

Délután 4-re kellett menni, de szokatlan módon valahogy nem siette el a felkelést és annak

ellenére, hogy már délután 1 kor elaludt fél 4 után is alig lehetett felébreszteni, hogy odaérjen

időben... Szerintem Ő már akkor is érezte, idén sem igen szeretne közelebbi ismeretséget kötni

azzal a nagy pirosruhás fehér szakálas "valamivel" ...

Az ünnepség után meglátogattak, hogy felköszöntsenek a névnapomon...

Amikor megláttam az ajtóban az Apukája kezében, nem is kellett semmit mesélni, rögtön

tudtam mindent magatól is...

Egy kisirt szemű, megszeppent kislány ücsörgött Apa kezén ... Én meg feltettem a fejemre egy

régről nálam maradt rénszarvas fejdíszt, hogy úgy nyitok ajtót, hogy meglepjem vele, de láttam,

hogy görbül lefelé a kis szájja így gyorsan lekaptam a fejemről...

Hát idén sem jött be eddig a nagy találkozás az élő Mikulással... :(

A jelenlévők szerint a másik teremben is jól meg lehetett ismerni a nagy gyermekzsivaj között az

unokahúgom bömbölését... Szegény. Remélem nem szenvedett maradandó lelki sérülést... :)

Szerencsére hamar feloldódott és 5 perc után már mosolygott és intézkedett... A végén

megbékélt a szarvasagancsommal is, bár nem kellett neki, de legalább már nem félt tőle.

Úgy néz ki az idei többi télapós program egyenlőre törölve... talán majd jövőre. Persze a csoki

mikulás és a mikuláscsomag jöhet, csak élő Télapók, Mikulások kíméljenek! :)

{affiliatetextads 4,,_plugin}

Süsü a sárkány

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Mon, 14 Nov 2011 08:24:59 PST

És amit Én is szoktam énekelgetni a Boglárkának...

Ez pedig a Süsü a sárkány című mese 2 dala

Én vagyok a híres egyfejű ...

{youtube}7ZzxJerm-bA{/youtube}

Ó ha rózsabimbó lehetnék ...

{youtube}sVJe6fYJrIs{/youtube}

{affiliatetextads 2,,_plugin}

A videó csak a cikk címére kattíintva az oldalra belépve

látható csak, sajnos egyéb helyen nem :(

Közeledik December 6.

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Sun, 13 Nov 2011 10:33:55 PST

Igaz még csak lassan, de közeledik December 6.-a amikor a Mikulás, ismét látogatást tesz a

gyerekeknél. Tavaly ez a Boglárkánál nem aratott akkora sikert :) Lásd ITT

Igaz akkor még nem volt 7 hónapos sem, most meg már majdnem 19 hónapos lesz mikor ideér. :)

Nem tudom mivel lehetett baja, a mikulás ruhával biztosan nem, mert abban Ő is szívesen pózolt a

fényképezőgépnek. Lehet, hogy a nagy fehér szakáll ? Ki tudja ? Igazából Nekem sincsenek jó

élményeim a Mikulásról, bár rossz sincsen, de mégsem olyan mint a karácsony ...

Először is már az sem volt tiszta teljesen akkoriban, hogy akkor most Mikulás vagy Télapó ? Aztán,

hogy mikor is hozza az ajándékot? Mert reggel otthon mindig volt valami a csizmában, de akkor miért

jött megint az óvodába, iskolába ? És ott volt még a "szakszervezeti" mikulás is... És ha ez még nem

lenne elég zavaró akkor az is előfordult nem egyszer, hogy a kisgyermekek séta közben egyszerre

2-3 vagy akár több télapóval is találkoznak egyszerre. Szülő legyen a talpán aki ezt el tudja magyarázni

majd az én kis Unokahúgomnak!

{affiliatetextads 4,,_plugin}

If You Are Happy

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Fri, 11 Nov 2011 08:01:00 PST

Íme egy dal Bogi egyik első kedvencei közül ...

Még tapsol is hozzá, természetesen ütemesen és széles nagy mosoly közepette :) :) :)

{youtube}lRXsC1J4jJM{/youtube}

Persze azért előfordul, hogy a harmadik taps után egyszer csak hirtelen "megunja"

és hangos Nem - Nem - Nem kiáltások közepette más dalt kér !

A videó csak a cikk címére kattíintva az oldalra belépve

látható csak, sajnos egyéb helyen nem :(

A Család első kedvenc dala

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Fri, 11 Nov 2011 08:00:00 PST

forrás: "Pumukli on tour"

"Az út alatt több alkalommal is ezt a számot játszotta a rádió, amit mindhárman megkedveltünk:"

{youtube}tGjAxmypt6Y{/youtube}

A videó csak a cikk címére kattíintva az oldalra belépve

látható csak, sajnos egyéb helyen nem :(

Gyors tanulás

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Sun, 16 Oct 2011 11:44:09 PDT

Én tudom, vagyis halottam róla, hogy a kisbabák nagyon gyorsan tanulnak, de hogy ennyire gyorsan

azt azért nem gondoltam volna... És a mai napig nem tudom, hogy hogyan sikerült 2 nap alatt megtanulni,

úgy, hogy nem is gyakorolta.... talán álmában?

Konkrétan arról van szó, hogy egyik nap próbálkozott felmászni a mászókára, de még nem igazán

sikerült neki.

Emlékeim szerint én fiú létemre nem voltam egy mászóka rajongó, de azt is láttuk pár nappal előtte,

hogy a nagyobb lányok szeretnek mászókázni, ráadásul fejjel lefelé lógni is a magasból....

A Bogi is próbált felmászni, de az első fokon túl nem sikerült. Én nem is bántam, mert addíg jó amíg nem

tud felmászni, addig nem is esik le...

Egyszer ugyan a vége felé sikerült fellépni a második fokra, de én ezt csak a véletlennek tudtam be,

és abban sem voltam benne biztos, hogy nem segítettem egy kicsit...

Ehhez képest mit látok amikor 2 nap múlva újra találkoztunk a mászókánál?

Ráadásul ez már lefelé jövet volt, a nagymama izgulása közepedte mert Ő nagyon vigyázott rá, hogy ne essen le, két kézzel fogta de már úgy volt, hogy mászni

kell utánna mert a földröl már nem fogja elérni...

És a Bogi nem félt, ráadásul nagyon ügyesen kapaszkodott is, nagyon odafigyelve biztonságosan mászott...

De hogy tanulta meg ezt 2 nap alatt, amikor nem is járt a mászókánál?

Én ezt nem is értem....

Kapaszkodom, és nyomom magam a lábaimmal, a nagymama meg hátulról biztosít... és közben még mosolygok a fotósnak is...

De egyedül mászom, a nagyi csak vigyáz rám, hogy ne essek le még véletlenül sem... Ilyen egyszerű ez....

Egy kis hintázás is jól esik, itt is kapaszkodni kell, bár nem nagy a tempó azért biztos ami biztos a nagyi itt is vigyáz rám...

Én meg néha csak úgy felállok így legalább van értelme a fogásnak... Bár kapaszkodom is közben.... Így jobban látszom ?

{affiliatetextads 3,,_plugin}

Lelkesedés

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Sun, 16 Oct 2011 03:49:52 PDT

Olyan érdekes nézni amikor ezek a pici emberek a legegyszerűbb dolgoknak is annyira tudnak örülni,

és mindent olyan elszántsággal és komolyan csinálnak...

Történt egyszer, hogy a Boglárka játszott a kertben és felfedezte a vízcsapot... Ráadásul éppen a

pici öntözőkannáját hurcolászta, így adódott a dolog, hogy megtöltse és locsoljon belőle... A probléma

csak az volt, hogy annak ellenére, hogy nagyon ügyes, Ő azért még kicsi, de a felnőtteket utánozva

olyan furcsán próbálta kiönteni a vizet, hogy sikeresen lefröcskölte magát. Nem is kicsit öntött volna

magára, hanem az egészet mert próbálta magasra emelni és eközben meg a kanna csőréből folyt

volna kifelé a víz... Igaz, hogy nyár volt és meleg, de mivel nem a strand volt és nem volt váltó ruha sem,

jobbnak tűnt, ha kimarad a vizezés, mielőtt tiszta sár lesz a Bogi Baba... :) Persze Ő ennek azért nem

annyira örült...

Legnagyobb meglepetésemre amikor legközelebb jött rögtön tudta hol van a csap, hogy a csapból

víz folyik és, hogyan kell kinyitni... próbálta csavarni a kis kezével, de szerencsére ahhoz több erő

kell és az még nem sikerült Neki. A csap meg éppen csak csepegett egyet-egyet. Érdekes módon

tudomásul vette, hogy nem szeretnénk kinyitni Neki a csapot, nem szeretnénk azt, hogy csurom vizes

legyen, de Ő így is próbálkozott kinyitni és élvezte azt a pár csepp vizet... Nézegette a kis kezét ahogy

rácseppent a víz, majd szétkente...

Kicsivel később amikor a homokozónál pakolta kifelé a homokozó felszerelést elő került a kis kék vödre...

Felragyogott az arca elmosolyodott és elindult futva 4-5 méterre a bokrok mögött lévő csaphoz...

Tartotta a kis vödrét a csap alá és nézte, hogy megy-e bele víz. Néha cseppent egyet-kettőt a csap, de

volt olyan is, hogy nem , nem zavarta igazán kereste boldogan a vizet a vödörben, futott vissza a

homokozóhoz és "öntötte" bele a vizet...

Nekem már ez is nagyon tetszett és csodálkoztam, hogy így örül Neki és nem hisztizik, hogy nyissuk ki

a csapot, de a meglepetésem tovább fokozódott, mert szűnni nem akaró lelkesedéssel csak szaladgált

a csap és a homokozó között, nem 3-4 szer hanem vagy 15-20 szor... :) komolyan mondom nekem nézni

is sok volt, de Ő fáradhatatlan és lelkes maradt...

{affiliatetextads 4,,_plugin}

Előkerült a vödör, itt Ő már tudta mit fog csinálni, nekem még fogalmam sem volt....

Ezzel a mennyiséggel már érdemes elindulni vajon... ( csak 1-2 csepp )

Irány a homokozó...

Meg kellene nézni azt is, hogy ott milyen érdekességek vannak,

de Nekem most vizet kell hordani a homokozóba

Látom én benne van a víz, csak nem túl sok ... azért kellett olyan sokat fordulnom ...

Láttad Feri, mennyi vizet hordtam... Te meg nem segítettél csak itt fényképezgetsz... de nem is kell segíteni,

mert én ügyes vagyok és megoldom egyedül is amit akarok... na jó, még nem mindíg....

nem-nem és a nem

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Sun, 16 Oct 2011 03:27:52 PDT

"Sajnos" Boglárka még nem beszél, vagyis ez így nem igazán igaz, mert hát beszél, csak azt nem

értik meg az ilyen öregek mint például én, de látszik rajta, hogy amit mond az nagyon komoly és

valószínű fontos is. Például, ha az asztalnál űl, vagy akár éppen a földön játszik és kellene neki

valami az asztalról amit nem ér el akkor nagyon értetlenűl tud nézni amikor már harmadszorra mondja,

mutatja a legkülönbözőbb módon, hogy Neki nem az ennivaló, nem a cumi, nem a kanál kell, hanem

a vizes kulacsa, mert megszomjazott. Amikor végre megértjük akkor elmosolyodik és nagyokat kortyol

a vízbe és biztos azon gondolkodik, ezek miért nem értették meg elsőre...

Persze van olyan is amit a mi nyelvünkön is el tud mondani. Ez a varázsszó a "nem, nem" vagy mostanában

már csak így egyszerűen "nem". És természetesen, nem csak úgy mondogatja, hanem kérdésre válaszolva.

Ha megkérdezzük éhes-e és a válasz a "nem" akkor biztos, hogy nem fog enni, hiába is próbálnánk

beletömni bármit is. A következő fokozatnak még megvan a "nem, nem" is, de ha ezek után sem értik meg akkor

már harmadszorra jön a hiszti... :) Ugyan előre még nem tud szólni, hogy valami készül a pelusba,

de ha utólag megkérdezik, hogy kell-e pelust cserélni ezért vagy azért arra is tökéletesen tud válaszolni...

Tegnap is kikérdezte a nagyi, hogy kell-e pelust cserélni, de hiába mondta, hogy "nem" a nyagyi azért

elkezdte kicsomagolni, amire ő persze kicsit nyűgös lett... Biztos gondolta akkor miért kérdezitek, ha

úgysem hiszitek el amit mondok... És persze a nagyinak is be kellett látni, hogy a Boglárkának volt

igaza...

És ha ezekután valaki azt gondolná, hogy a Boglárka mindenre csak nemet tud mondani annak csak

félig meddig van igaza. Abban nem téved, hogy nem mondja ki az igen szót még egyenlőre, ha helyette

bólogat és nagyon mosolyog, ha valami olyat kérdeznek Tőle ami igen, ami tetszik Neki...

Szóval a Boglárka már ilyen "kis" korában is igen öntudatos... Ha azt még nem is tudja pontosan mit

szeretne, azt már tudja, mit nem szeretne semmiképen... :)

{affiliatetextads 4,,_plugin}

A Homokozó

babablog@elindulo.hu (Bak Ferri) — Thu, 29 Sep 2011 09:36:42 PDT

Mostanában, kicsi unokahúgom rengeteg elfoglaltsága ellenére egyre több időt szakít rám is. Ennek én nagyon örülök :)

A felnőttek, köztük én is nem is gondolják, hogy egy kisbabának mennyi dolga van. Állandó tanulás reggeltől estig,

testedzés, a játékok pakolgatása, számontartani melyik cumit hova tette, segíteni anyának, szórakoztatni, várni apát ...

És még sorolhatnám tovább. Így már értem miért nem tud gyakrabban foglalkozni velem... :(

Mostanában kihasználva a jó időt sokat töltünk lent a kerben a homokozónál. Most bizonyára Ti is elmosolyodtok és

azt monjátok milyen jó is volt homokozni, gondtalanul... én is erre gondoltam, de rá kellett jönnöm, hogy ezek ez mlékek

is megszépültek ennyi év távlatából. A homokozás egyáltalán nem egyszerű feladat. Sokat felejtettem én is, de Boglárka

szerencsére segített kicsit és megmutatta, hogyan is kell homokozni...

A első legfontosabb dolog, hogy homokozni tudjunk el kell jutni a homokozóhoz. Szerencsés esetben Anya, Apa vagy

valaki megkérdezi "Boglárka menjünk homokozni?" ekkor elég egy hatalmasat mosolyogni, bóllogatni és már sínen is

vagyunk... Persze azt még valahogy meg kell értetni, hogy melyik homokozóhoz szeretnénk elmenni, mert nincs két

egyforma homokozó ezért egyáltalán nem mindegy hova megyünk.

Ha nem kérdezik akkor meg kell keresni a homokozó felszerelést és elővenni belőle 1-2 vödröt és lapátot és feltűnően

oda kell állni a bejárati ajtó elé, hogy értsék, "Homokozni akarok menni!" Közben odavihetjük a szülőknek a cipőt és mi

is elkezdhetünk öltözni...

Homokozni nem lehet menni csak úgy egy lapáttal meg egy vödörrel! Midíg vinni kell az egész felszerelést egy hatalmas

szatyorban. Sosem lehet tudni mikor mire lehet szükség és álltalában mindenre szükség van a homokozáskor ez alapszabály!

Néha a Boglárka is a vállára veszi az egész homokozó felszerelést és úgy áll az ajtóba, nem aprózza el egy vödörrel !

A legutóbbi alkalommal ezeket tanultam, az az így kell homokozni!

{affiliatetextads 4,,_plugin}

Mire odaértem a Boglárka már várt a homokozóban, de nem kezdte el nélkülem...

Elősször is meg kell vizsgálni a homokot. Ebben sajnos sok a falevél, az nem való ide! Az a fárol esett le. Ezt ki kell szedni a homokból....

A kiszedéshez szitára lesz szükség. Persze kézzel is kilehet szedni, de most a szitálás mellett döntöttem.

Hozom is a szitát...

Kezdjük is a munkát....

Mennyi falevél van még a fákon is...

Mikor fog ez a sok elfogyni...

Fárasztó ám...

Levelet a vödörbe...

Aztán átszitáljuk...

Óvatosan biztonságba helyezzük...

Így ni....

És a végén jöhet egy kis láblógatás....

A Hős

devecserieva@gmail.com (Bak Csaba) — Wed, 07 Sep 2011 12:38:00 PDT

Hétvégére sok gyermekprogramot találtunk és mivel szép idő volt, minden nap megnéztünk egyet drótszamárháton.

Szombaton a Szabadság térre mentünk ki egy koncertet meghallgatni. Vidám, szép dalokat játszottak, de Bogit nem nagyon érdekelte, ezért gyorsan körbenéztünk. Nem is kellett sokáig menni, hamar találtunk egy sátrat, ahol mindkét gyerek jó szórakozást talált magának.

Bogi játékkonyhában főzőcskézett, rakosgatta a székeket és nézte a többi apróságot, míg ezalatt Eszti angyalszárnyat készített Boginak. Szép lett nagyon, de Bogi vegyesen fogadta, nézegette, de amikor ráadtuk sírásban tört ki.

Továbbmenve a játszótér felé Bogi egy szerencsekerékkel pörgetett magának egy bábceruzát és búcsúzóul még egy lufit is kapott.

Vasárnap a Népligetbe tekertünk ki, szintén egy koncertet néztünk ki. Bogi itt is inkább a többi gyermeket nézte, nem varázsolta el a zene. Odébbálltunk hát és rögtön találtunk egy gyermekmedencét, ami tele volt golyókkal. Ez nagyon tetszett Boginak, rögtön nyúlkált benne. Sikerült is egy matricás labdát kivennie és, mint megtudtuk pont ez volt a feladat. Két ilyen labdát kellett kikeresni és járt érte egy pecsét. Eszti gyorsan szerzett egy kiskönyvet és máris bekerült az első pecsét.

A következő próba keményebb volt, egy szűk sátoron kellett átbújni, majd tovább egy katonai hálóból font alagút következett. Ezt mosolyogva vette Bogi, alig értem át a túloldalra, hogy lefotózzam.

Azt hittük nincs más hátra csak egy labirintus, de rögtön mellette ott volt egy rettegett pókháló. Ezen kellett átverekednie magát Boginak, ami egy kis szülői segítséggel sikerült is.

Mikor már azt hittük, hogy ezzel vége, következett az ugróiskola. Ha már ott volt megcsináltuk ezt is és meg is lett a jutalma egy rikító zöld hátizsák és egy Hős oklevél formájában. Mivel egy kicsit én is segítettem, kaptam a karomra egy pecsétet én is.

Ezután a Vízművek feladatai játékok voltak, de élvezetesek. Talán mondanom sem kell, hogy miért. Bogi mostanában nagyon szereti a vizet és hát miről másról szólna itt minden játék, mint a víztől. Már az első próbánál leragadtunk, ahol pecabottal kellett szemetet horgászni. Bogi nem foglalkozott ilyen apróságokkal és két kézzel szedegette ki a halakat:)

{affiliatetextads 4,,_plugin}

Esküvő

devecserieva@gmail.com (Bak Csaba) — Mon, 29 Aug 2011 15:35:00 PDT

Szombaton volt Dóri és Gergő esküvője, ahová természetesen mindhárman hivatalosak voltunk.

Bogi is látta a készülődést és érezte, hogy ez a nap ismét más mint a többi. Nagyon élénk volt, délelőtt nem is aludt várta, hogy mi fog történni. Aztán eljött a pillanat, mikor felvette a legszebb ruháját és elindultunk az esküvőre.

Még a kocsiban is alig aludt el, csak fél órácskát pihent, mire megérkeztünk a hotelba. Miután felébredt, egyből járt-kelt, örült a sok embernek és a hasonló korú gyerekeknek, mindenkire mosolygott, integetett :)

Láthatóan egész nap fel volt dobva, a szertartások alatt is alig bírtunk vele, mindegyikről ki kellett jönnöm vele, így pár részről sajnos lemaradtam :(

Jókedve a vacsora alatt is megvolt, a hortobágyi palacsintát is megkóstolta, ivott a bodza szörpből, szóval mulatott a maga módján.

Késő este hazahoztam Bogit és a pesti nagyszülőket, hogy vigyázzanak rá éjjel én pedig visszamehessek mulatni egy kicsit. Összeszedtem pár holmit még és mire visszaindultam a lagziba Bogi már aludt is.

Szép este, szép esküvő volt, innen is gratulálunk az Ifjú párnak.

A nap többi képe itt érhető el.

{affiliatetextads 3,,_plugin}