Bridge Wealth Management Blog

Elindult az új Blog! - Ez pedig búcsút int.

2015-02-23T04:32:00.001-08:00

Ahogy tavaly év végi bejegyzésemben már jeleztem a Bridge Wealth Management átalakul, ezért ez a Blog sem frissül tovább. Valamennyi régi bejegyzés elérhető marad, de újak ezentúl nem lesznek. Még egyszer nagyon köszönöm az olvasók közel 10 éves hűségét és azt, hogy követtétek az itteni írásokat, illetve amikor a legjobb gazdasági blog-ok közé szavaztatátok ezt az oldalt.

Az új cég neve Blue Morpho Investments Zrt., és az első olyan vállalat hazánkban, amely kifejezetten Társadalom- és Környezettudatos Befektetésekkel foglalkozik. A cég weboldala itt érhető el:

www.bluemorphoinvestments.hu

Érdemes felirakozni a Hírlevélre is, ahol rendszeresen beszámolunk az érdekességekről és további értékes tartalmat is kaphattok:

www.bluemorphoinvestments.hu/hirlevel

(Ha a korábbi, Bridge Wealth Management-es hírlevélre feliratkozál, akkor ezt nem kell újra megtenned, minden további teendő nélkül meg fogod kapni az új e-mail-es híreinket)

Az új cégnek természetesen van Facebook oldala is, ahol napi gyakorisággal jelennek majd meg tippek és érdekességek:

www.facebook.com/BlueMorphoInvestments

...és persze nem utolsó sorban elindult az új Blog is, ha ezt követted, akkor azt még inkább érdemes:

bluemorphoinvestments.blog.hu

Au Revoir, Auf Wiedersehen, Ciao, Good Bye, Sayonara és Viszlát! Találkozunk az új Blog-on!

Új Év - Új Blog

2014-12-29T06:42:00.001-08:00

Bő fél év után ismét egy kicsit személyesebb hangvételű írás következik, aminek az oka az, hogy ez a Blog a jövőben nem frissül tovább, de helyette februártól egy másik indul el. Ez a Blog közel 10 éve létezik, és ezalatt 514 bejegyzés született, számtalan befektetési tudnivalóról, ötletről, stratégiáról, több tízezer olvasónak - reményeim szerint - sokat segítve saját pénzügyi helyzetének további javításában. Nemcsak általános tanácsok kerültek leírásra, hanem olyan szakterületekről volt szó, amelyekről korábban Magyarországon senki vagy csak nagyon kevesen és nagyon elvétve tettek említést. Ilyen volt a technikai elemzés, az amerikai és egyes feltörekvő részvénypiacok, az automatizált kereskedés, abszolút hozamú stratégiák és a Hedge Fund-ok világa, amelyről még önálló blog is született.

Az eltelt 10 év alatt természetesen a Blog írójaként is rengeteg további szakmai tapasztalatra tettem szert, hol nehézségekből, hol sikerekből szereztem új tapasztalatokat. Persze nemcsak a gyakorlat által, hanem elméleti szinten is továbbképeztem magam, egyrészt szakmai érdeklődésből, másrészt azért, hogy minél magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújthassak az ügyfeleimnek. Az ember eközben azt is igyekszik előtérben tartani, hogy személyében is fejlődjön, és idővel ez egyre inkább abba az irányba tereli, ami által egyre fontosabbá válik a saját közösségével és a társadalommal szembeni felelősségérzet. Úgy is megfogalmazhatom, hogy gyerekként az ember inkább kapni szeret, és ritkán jut az eszébe, hogy adjon másoknak, de felnőttként ez megfordul és sokkal inkább a tenni akarás kerül az előtérbe. Az hogy adjon valamit a környezetének és a világnak.

Sokan persze csak fizikai szempontból jutnak el a felnőttkorba és lélekben gyerekként élnek tovább, csak azt nézve, hogy mit kapnak ők az élettől és a világtól. Megint mások átesnek a ló másik oldalára és kizárólag felnőttként viselkednek, ami miatt elfelejtik élvezni az életet, vagy szándékosan megtagadják ezt. A kettő nem zárja ki egymást, időnként lehetünk gyerekek, máskor felnőttek is. A jövő évtől ezt a befektetési területen is szeretném bebizonyítani. Lehetséges úgy a megtakarított és későbbi nagy célokra félretett pénzünket úgy befektetni, hogy felnőtt módon segítünk másokon, de a hozamok által mi magunk is jól járjunk. Felnőtt és gyermeki énünk is elégedett lehet.

1997-ben kezdtem el nyári gyakorlaton dolgozni egy alapkezelő cégnél, majd egy brókercégnél. Annak idején még létezett a nyílt kikiáltásos kereskedés a BÉT-en, elképesztő élmény volt ott lenni, és egy kicsit még segédkezni is a brókereknek információkkal, amit a szaladgálás és kiabálás közben nem lett volna idejük összeszedni. Azóta közel 18 év telt el, több nagy projektben is dolgoztam, saját céget építettem fel, nagy tudású emberekkel dolgozhattam együtt, olyan hibákat követtem el, amikből tanulhattam - és ez alatt a 18 év alatt reményeim szerint a szakmai pályafutásom is nagykorúvá érett. Éppen ezért tovább kell lépnem.

Februárban ismét egy olyan szolgáltatást mutatok be, amivel Magyarországon még senki sem foglalkozik. Olyan felnőtteknek, akikben azért még maradt valami a gyermeki énjükből. Szeretnek jót tenni, de azt is szeretik, ha ők maguk is jól járnak. Egyelőre csak annyit szeretnék elárulni, hogy társadalmi és környezetvédelmi szempontból is hasznos befektetésekkel fogok foglalkozni. Kicsit bővebben itt erről már olvashatsz: www.bwm.hu/sri, de a lényeget februártól olvashatod majd.

Mindez teljes profilváltással fog járni, ami miatt a 2004 óta már jól megszokott Bridge Wealth Management nevet is lecseréljük, de marad a szakmai háttér, a stratégiai partner és széleskörűbbé, gyakoribbá változik a kommunikáció is. Rengeteg új befektetési javaslat, stratégia, tanács, konkrétum lesz, a változás csak annyi, hogy már nem ezen a csatornán. Tavasszal már jeleztem, hogy a teendőim miatt csak havi egy összefoglaló bejegyzésre futja az időmből, és eldől, hogy miként érdemes folytatni. Mostanra eldőlt: a Bridge Wealth Management Blog mind a profilváltás, mind pedig a névcsere miatt nem folytatódik. Egy bejegyzés még lesz februárban, amikor egy új Blog indulását is bejelentem. Ez a Blog természetesen itt marad, és az összes korábbi bejegyzés olvasható marad.

Mit kell tenni és tudni, hogy a cégünk tevékenységét, és a tanácsokat továbbra is lehessen követni?

Nézz vissza erre e Blog-ra februárban, illetve a jobb felső sarokban add meg az email címedet, hogy ne maradj le a nagy bejelentésről.
Iratkozz fel a hírlevélre a www.bwm.hu oldalon! Aki ezt megteszi, az már a profilváltás után is megkap email-en minden fontos információt, nem kell majd újra feliratkozni.
Like-old a Bridge Wealth Management Facebook oldalát. Ez sem fog folytatódni, de több alkalommal is jelezni fogom az új Facebook oldal és egyéb csatornák indulását februárban.
Ha fent vagy a LinkedIn-en, nyugodtan jelölj ismerősnek itt is, elég akár annyit is jelezned, hogy a Blog olvasója vagy.
A legjobb hír pedig az, hogy az új Blog-on sokkal több és gyakoribb bejegyzés, illetve hasznos információ lesz, mint ami itt az utóbbi időben volt.

Köszönöm, hogy eddig is követted a Blog-ot, a kérdéseket és visszajelzéseket. Ezúton is szeretnék Boldog Új Évet kívánni a Blog minden olvasójának! Jövőre, már egy új Blog-on találkozunk.

Augusztusi összefoglaló

2014-08-31T04:02:00.000-07:00

Augusztusban a pénzügyi piacok nagy hangulatváltozásokat mutattak. Ez részben geopolitikai okokkal, részben egyes régiókra jellemző (pl. Európa) gyengülő makrogazdasági adatokkal volt indokolható. A kockázatkerülés globális szinten is mindenhol kézzel tapintható volt, ami jól meglátszott a csökkenő állampapír hozamokon. A részvénypiacok egy része, így az amerikai is azonban ezt hamar kiheverte, illetve figyelmen kívül hagyta, és több vezető tőzsdeindex is mindenkori csúcsokra emelkedett. Ez nem egy izgalmas pozíciófelvételi lehetőséget teremtett. Nem egy ilyenről jó időben külön is beszámoltam például a sajtóban, Facebook oldalon, és persze ügyfeleknek is.

A Gazdaság TV-n nyilatkoztam egy érdekes történettel és pár részvény ötlettel, az egészségügyi szektorból, illetve a biotechnológiai ágazatból.

Hasonló témakörben részletes cikket is írtam az Index-re, ezzel kapcsolatban nagyon sok visszajelzést kaptam, és továbbra is szívesen válaszolok bárki kérdéseire. Szeptemberben akár további érdekes beszélgetést is láthatsz/hallhatsz erről, de a részleteket később, a Facebook oldalon árulom csak el.

A Figyelőben megjelent egy cikkem a Herbalife nevű, amerikai központú főként étrendkiegészítőket forgalmazú vállalat feletti marakodásról. Van (dollár)milliárdos, aki long, és van aki short pozíciót vett fel a papírban, az árfolyam pedig emiatt is nagyon hektikusan mozog. Valamelyik irányban nagy mozgás lesz a következő hónapokban érdemes néha rápillantani majd.

A Népszabadságban rendszeresen jelennek meg a heti makrogazdasági előzetesben előrejelzéseink, illetve kommentjeink a várható adatok kapcsán. Ezeket mindig a hétfői számban találod meg.

A hetente (csütörtökönként) megjelenő Szabad Földben rendszeresen jelennek meg cikkeink, elsősorban az árupiacok területéről. Az összes írásunk stratégiai partnerem, a Geo Professional Portfolio Zrt. oldalain ide kattintva érhető el

Ezeket a cikkeket, vagy az erről szóló azonnali értesítéseket azonnal láthatod, ha a Facebook-on követed a Bridge Wealth Management oldalát. Külön javasolt like-olni a geopro.hu Facebook oldalát is.

---

Amire szeptemberben elsősorban érdemes figyelni:

Alibaba IPO. A kínai e-kereskedelmi óriás már mostani információink szerint is minden idők legnagyobb részvénykibocsátását viheti végbe, de véleményem szerint a növekedési lehetőségek miatt még nagyobb durranás is lesz a tőzsdei szereplés, mint azt akár az optimista elemzők várják. Ez nemcsak a cég részvényét tekintve jelent lehetőséget, hanem az egyik fő tulajdonos, a Yahoo árfolyamára is hatással lehet. A Facebook-on már tippelgettünk, hogy mi is történhet.

Egyre több papír esetén látszik izgalmas árfolyamalakulás az adatvédelmi al-ágazatban, amelyre még májusban hívtam fel a figyelmet. A napokban a Check Point Software Technologies futott 13 éves csúcsra, és nem lehet tudni, hogy hol van még a vége a történetnek.

Update részvény. Biztosan nem fogok jegyezni belőle, több aggasztó információ is van a Kibocsátási Tájékoztatóban, erről itt írtam bővebben.

Állampapír hozamok. Jó indikációt jelent, hogy milyen a hangulat a piacokon, és többet is le lehet szűrni belőlük, mint a néhol már-már kaotikusan alakuló geopolitikai eseménysorozatok boncolgatása helyett, amire a befektetők amúgy is aktuális hangulatuk alapján reagálnak.

Néhány héten belül lesz egy fontos, a nagyon lecsökkent banki kamatok értékes alternatíváiról szóló konferenciánk. Erről itt is, a Facebook oldalon is beszámolok majd, de ha nem akarsz lemaradni erről, akkor a BWM hírlevélre mindenképpen iratkozz fel.

---

Ha az elemzéseket hasznosnak találod, és úgy gondolod, hogy a jelenlegi befektetéseid kialakításában tudok segíteni, akkor érdemes igénybe venned a Portfóliódoktor szolgáltatást. Ennek során átnézzük meglévő portfóliódat és a kijelölt céljaid mentén javaslatot teszek az eszközök összeállításának optimalizálására. Az első konzultáció díjmentes. Abban viszont kérem a megértésedet, hogy még augusztus folyamán is kevesebbet tartózkodom itthon, ezért esetenként előfordulhat, hogy csak 2-3 héttel a jelentkezés utánra tudok időpontot adni.

---

A tavasszal elindult a BF Indicators.com még pihen, de későbbre új mutatók bemutatását tervezem. Emlékeztetőül amely egy olyan elemző oldal, ahol egy egészen egyedi és új oldalról vizsgálom az árfolyamokat. Azoknak javasolt, akik angol nyelven jól értenek, és legalább egy éves tapasztalatuk van a tőzsdei kereskedés világában. Érdemes az oldal Facebook és Twitter oldalát követni, de még inkább javaslom, hogy iratkozz fel a hírlevélre, amelyen az aktuális bejegyzésekről értesítést küldök.

---

Ha van kérdésed, nyugodtan küld el az info@bwm.hu címre.

Sok Sikert kívánok a Befektetéseidhez:

Faluvégi Balázs

Júliusi összefoglaló

2014-07-31T07:53:00.002-07:00

A július nálam is inkább a nyár jegyében telt, a hónap felét pihenéssel töltöttem, ezért kevesebb befektetési tipp és cikk született, de az ősz ebben is hoz majd több újdonságot. Remélem a blog olvasói is kihasználjak az (olykor) jó időt egy kis tó és tengerparti pihenésre, vagy fesztiválozásra. Ha pedig éppen rosszabb az idő, akkor érdemes átnézni az alábbiakat.

A Haszon Magazinban új tippem jelent meg, egy kisebb adatbiztonsági cégről, a Vasco Data Security-ről (VDSI). Az árfolyam július második felében meg is ugrott, ezzel kapcsolatban egy rövid frissítést is közzétettem.

A Népszabadságban most már rendszeresen jelennek meg a heti makrogazdasági előzetesben előrejelzéseink, illetve kommentjeink a várható adatok kapcsán. Ezeket mindig a hétfői számban találod meg.

Két rövid interjú (1, 2) is megjelent a Gazdasági Rádióban, ahol a Japán makroadatok alapján elemezzük a várható hatásokat a szigetországban. Az biztos, hogy az Abenomics az eddigi legbátrabb kísérlet a gazdaság kirángatására a szenvedésből, de az összes célkitűzés elérése nagyon nehéznek tűnik.
A hetente (csütörtökönként) megjelenő Szabad Földben rendszeresen jelennek meg cikkeink, elsősorban az árupiacok területéről.

Aktuális írások a Geo Professional Portfolio Zrt. oldalain:

Kenguruk földjén - az ausztrál piacra történő befektetés várható eredményeiről.

Fegyveres konfliktusok hatásai a befektetésekre - aminek sajnos a világ több pontján, sőt még globális szinten is van aktualitása.

Az összes írásom a Geo oldalain ide kattintva érhető el

Rövid kommentek egyes fontos hírekhez:

Az S&P már készül az argentín csődre

Felbőszítették Putyint az újabb Oroszország elleni szankciók

Veseta Nándi makrogazdasági összefoglalóit továbbra is nagyon érdemes követni, főleg a Héják és Galambok címűt, amely a Figyelőben az amerikai monetáris politika helyzetét elemezte. Most is rengeteg múlik Yellen és társainak a döntésein, illetve nyilatkozatain, az árfolyamokra gyakorolt hatásuk miatt.

Ezeket a cikkeket azonnal láthatod, ha a Facebook-on követed a Bridge Wealth Management oldalát. Külön javasolt like-olni a geopro.hu Facebook oldalát is.

Ha az elemzéseket hasznosnak találod, és úgy gondolod, hogy a jelenlegi befektetéseid kialakításában tudok segíteni, akkor érdemes igénybe venned a Portfóliódoktor szolgáltatást. Ennek során átnézzük meglévő portfóliódat és a kijelölt céljaid mentén javaslatot teszek az eszközök összeállításának optimalizálására. Az első konzultáció díjmentes. Abban viszont kérem a megértésedet, hogy még augusztus folyamán is kevesebbet tartózkodom itthon, ezért esetenként előfordulhat, hogy csak 2-3 héttel a jelentkezés utánra tudok időpontot adni.

---

A tavasszal elindult a BF Indicators.com most pihen, de későbbre új mutatók bemutatását tervezem. Emlékeztetőül amely egy olyan elemző oldal, ahol egy egészen egyedi és új oldalról vizsgálom az árfolyamokat. Azoknak javasolt, akik angol nyelven jól értenek, és legalább egy éves tapasztalatuk van a tőzsdei kereskedés világában. Érdemes az oldal Facebook és Twitter oldalát követni, de még inkább javaslom, hogy iratkozz fel a hírlevélre, amelyen az aktuális bejegyzésekről értesítést küldök.

---

Emellett persze itt a Blog-on a jövő hónapban is lesz legalább egy összefoglaló. A jobb felso sarokban feliratkozva az automatikus értesítéseket is megkapod, emellett a www.bwm.hu oldalon a hírlevélre feliratkozva további tippeket is kapsz.

Ha van kérdésed, nyugodtan küld el az info@bwm.hu címre.

Sok Sikert kívánok a Befektetéseidhez:

Faluvégi Balázs

Júniusi összefoglaló

2014-06-30T05:02:00.001-07:00

Ebben a hónapban is folytatom a szokásos havi összefoglaló közzétételét, itt megtalálhatóak a legfontosabb hírek és befektetési tippek, amelyeket a különböző oldalakon, illetve a sajtóban megjelentettem.

Korábban már írtam arról, hogy stratégiai együttműködésem van április óta a Geo Professional Portfolio Zrt-vel. A cég vezetőjével, a Felügyelet és a BÉT korábbi vezetőjével, Pacsi Zoltánnal most egy érdekes interjú is készült, amely a júniusi Forbes-ban volt olvasható:

Miért, van tőzsde?

A cég oldalán és több médiumban ebben a hónapban az alábbi befektetési témakörű, ötletadó jellegű cikkek jelentek meg:

Energia szektor ETF (XLE) vételi javaslat, és a következő haviban is lesz egy másik, amit egyelőre érthető módon nem árulhatok el - Haszon Magazin

Heti összefoglaló a várható makrogazdasági adatokról (06.30.) - Népszabadság

A Google jövőjéről - Gazdaság TV vitaműsor

Megbikázza-e a Foci VB a részvényeket? - Gazdaság TV vitaműsor

Lesz korrekció? - Gazdaság TV vitaműsor

A Japán munkaerőpiaci és egyéb makrogazdasági adatokról - Gazdasági Rádió

Az összes írásom a Geo Professional Portfolio Zrt. oldalain:

A Tesla könnyeket csal az emberek szemébe

Éltető Víz

A homokcsapdából kijutva

Felrázza a futball a piacot

Hasznos is lehet a magas benzinár

Az összes írásom a Geo oldalain ide kattintva érhető el

Rövid kommentek egyes fontos hírekhez:

Ki veszi a német részvényeket és milyen hatása van ennek?

Brazília a jövő?

Nem maradnak rejtve a külföldre vitt vagyonok

Mindezek mellett javaslom, hogy olvasd rendszeresen kollégám, Veseta Nándi makrogazdasági összefoglalóit is.

Ezeket a cikkeket azonnal láthatód, ha a Facebook-on követed a Bridge Wealth Management oldalát. Külön érdemes like-olni a geopro.hu Facebook oldalát is.

Ha az elemzéseket hasznosnak találod, és úgy gondolod, hogy a jelenlegi befektetéseid kialakításában tudok segíteni, akkor érdemes igénybe venned a Portfóliódoktor szolgáltatást. Ennek során átnézzük meglévő portfóliódat és a kijelölt céljaid mentén javaslatot teszek az eszközök összeállításának optimalizálására. Az első konzultáció díjmentes. Abban viszont kérem a megértésedet, hogy a nyár folyamán én is kevesebbet tartózkodom itthon, ezért esetenként előfordulhat, hogy csak 2-3 héttel a jelentkezés utánra tudok időpontot adni.

---

A májusban elindult a BF Indicators.com sem áll le. Emlékeztetőül amely egy olyan elemző oldal, ahol egy egészen egyedi és új oldalról vizsgálom az árfolyamokat. Azoknak javasolt, akik angol nyelven jól értenek, és legalább egy éves tapasztalatuk van a tőzsdei kereskedés világában.

Érdemes elolvasni az ehavi bejegyzést két egyedi részvényről:

Long and Short stocks

A korábbi bemutató és leíró jellegű bejegyzések itt olvashatóak:

A Short Introduction

Sir Larry

Érdemes az oldal Facebook és Twitter oldalát követni, de még inkább javaslom, hogy iratkozz fel a hírlevélre, amelyen az aktuális bejegyzésekről értesítést küldök.

---

Ha van kérdésed, nyugodtan küld el az info@bwm.hu címre.

Sok Sikert kívánok a Befektetéseidhez:

Faluvégi Balázs

Májusi összefoglaló

2014-05-30T02:11:00.000-07:00

Ahogy ígértem minden hónapban írok ide a Blog-ra egy rövid összefoglalót arról, hogy miként állnak most a pénzügyi piacok, és milyen befektetési ötletek merülnek fel.

A napokban elindult a BF Indicators.com, amely egy olyan elemző oldal, ahol egy egészen egyedi és új oldalról vizsgálom az árfolyamokat. Azoknak javasolt, akik angol nyelven jól értenek, és legalább egy éves tapasztalatuk van .

Az első három bejegyzés már most is olvasható:

A Short Introduction

Sir Larry

S&P 500 and the Russell 2000 – BF HLC HL

Érdemes az oldal Facebook és Twitter oldalát követni, de még inkább javaslom, hogy iratkozz fel a hírlevélre, amelyen az aktuális bejegyzésekről értesítést küldök.

Az indikátor rendszer, amelynek a bemutatását elkezdtem persze nem önmagáért van, a portfóliókezelési tevékenységem során felhasználom azt. Ahogy a múlt hónapban itt a Blog-on jeleztem, nemrég a Geo Professional Portfolio Zrt-vel kezdtem el együtt dolgozni, amely cég több más ember mellett Pacsi Zoltán, korábbi Felügyelet és BÉT vezető nevéről is ismert. Írásaim itt is megjelennek, néhány példa:

Az egyik legismertebb mezőgazdasági gépgyártó árfolyam emelkedésének további potenciáljáról.

Az energia szektor vezető szerepéről, amelyet egyetlen pozícióval remekül kihasználhatunk.

Összes cikkem és elemzésem elérhető ide kattintva. Az oldalon egyébként napi szinten jelennek meg kommentek a friss és fontos tőzsdei hírekkel kapcsolatban.

A Figyelőben arról írtam, hogy az amerikai részvénypiac belsejében milyen változások zajlanak, ami miatt – ha folytatódik az emelkedés – egészen más részvényekre lesz érdemes koncentrálni, mint a trend korábbi szakaszában. Ezt az írást természetesen csak az előfizetők illetve az újságot megvásárlók olvashatják.

Ezen kívül pedig kitettem a Youtube-ra egy előadást, amely az adatbiztonsági részvényekben lévő lehetőségekről szól:

Érdemes kollégám, Veseta Nándi makrogazdasági összefoglalóit is olvasni.

Ha pedig még több elemzést és tippet olvasnál, akkor akár napi rendszerességgel a Facebook-on is vannak kommentek, gyakran visszautalva a fent már említett befektetési lehetőségekre.

Sok Sikert kívánok a Befektetéseidhez:

Faluvégi Balázs

Életérzés modellből tömegautó? A Tesla legfontosabb kérdése.

2014-04-23T14:40:00.000-07:00

“Taposs bele!” – mondja bátorítólag a Tesla bécsi kirendeltségének alkalmazottja, “Nyugodtan, nyomd ahogy csak tudod!”. Harmadszorra már nem kell kérni és a pedált tövig lenyomom. Sokfajta erős autót vezettem eddig, és nem egy adrenalint felturbózó autos eseményen vettem részt. Pördültem már meg a Hungaroring 12-es kanyarjában enyhén nedves aszfalton, miközben a mögöttem padlógázzal jövő alig tudott kikerülni. Húztam el autók mellett párhuzamos közlekedésben egy Ferrari F430-al. Hitetlenkedve tapadtam bele az ülésbe egy Ariel Atom volánja mögött. De a Tesla S P85 gyorsulása és úttartása semmivel sem összehasonlítható élmény. Bár az autó elektromos mivoltából tudható előre, már az is szokatlan, hogy egy nagyon halk sipító hang és a minimális szélzaj kivételével semmit sem hallani. Még furcsább az akkumulátorok elhelyezése miatt az alacsony súlypont által létrejött elképesztően erős úttartás. A teljes mixet mégis a szinte azonnal rendelkezésre álló, folyamatosan ugyanazon a szinten lévő elképesztően erős nyomaték teszi felejthetetlenné. Bár vannak hibrides és fokozatmentes váltós tapasztalataim, de amit a Tesla nyújt az mérföldekkel előbbre jár még ezeknél is, hiába nincs rángatás, vagy van sokáig egyenletes nyomaték ott is. A gyorsító (és nem gáz-) pedál lenyomására a fejem hátralökődött, belesüppedtem az ülésbe és egy ízes káromkodás hagyta el a számat. Mintha egy TGV, Shinkansen vagy akár MagLev sínre tettek volna rá, olyan határozott, egyenes vonalban és gyorsulást produkálva lőttünk ki. Szinte már képtelenségnek tűnik, hogy ezt az autót nem egy előre meghatározott vonalon húzza valami, és hogy mindez az erő belülről jön.

Peter Lynch a legendás alapkezelő híres volt arról, hogy az általa elemzett cégeket közvetlen közelről megvizsgálja, ügyfélként is. Egyszer egy szállodalánc részvény vásárlás előtt megszállt a cég egyik hoteljében, ahol többek között az ágyon ugrálva vizsgálta meg, hogy mennyire jók a szobában a bútorok, és a hasonló jelekből ítélve vajon milyen beruházásokra lesz később szükség. Nekem is nagy szerencsém, hogy nemcsak egy fantasztikus élményt, hanem egy új elemzési nézőpontot kaptam a termék kipróbálásával. Abban a pár percben ugyanis sokkal többet értettem meg a Tesla körüli hype-ból, mint azelőtt hónapokat eltöltve a grafikonokat, elemzéseket és a céges kimutatásokat vagy akár az elképesztő mennyiségű YouTube videót böngészve. A Tesla – egyelőre – egy életérzés modell. Itt többről van szó, mint az életstílusról, vagy a státusz szimbólumról. A cég eddigi sikereinek a kulcsa egy mondatban összefoglalható: Tesla-t azok vesznek, akik már most egy részt akarnak maguknak a jövőből, de az ár kivételével nem hajlandóak kompromisszumra az autójuk specifikációit illetően. Ezzel önmagában semmi gond sincsen, hiszen a legtöbb új vagy még inkább újragondolt technológiát tartalmazó terméket is első körben a hasonlóan gondolkozó emberek kezdték el vásárolni. A nagy kérdés az, hogy Musk-ék képesek lesznek-e a célcsoportot bővíteni a későbbiekben.

Kék Óceán az autóban

A Tesla mindent meg is tett, hogy a fent körülírt vásárlói réteget és gondolkozásmódot teljes mértékben kielégítse. Akár tudatosan, akár ösztönös ráérzéssel, de képesek voltak elérni az autóiparban is azt a jelenséget, amit más ágazatokban már sokan megvalósítottak. Ez az új piac, vagy piaci szegmens nyitása a Kék Óceán stratégia alapelveinek felhasználása révén.

Az autó erőforrásán túl az egyik legfontosabb újítás a műszerfal kialakítása volt. Bár a mobiltelefon területén már évek óta lezajlott az érintőképernyős forradalom, sőt még egy egészen új piac, a tableteké is megnyílt, a személygépjárművekben ez az újítás alig jelent meg eddig. A Tesla a gombok helyett szinte teljesen a képernyő érintésével teszi lehetőve a legtöbb beállítást. Ez nemcsak jól néz ki, de előnyösebb áttekintést is ad, ráadásul teljes mértékben átszabhatóvá teszi a felületet. Sőt, a folyamatos mobilnetes elérés által még a szoftverfrissítés miatt sem kell bemenni a szervízbe. A felhasználási lehetőségek pedig végtelenek. A kedvencem az volt, ahogyan a zene utastéren belüli eloszlását lehetett szabályozni. A legtöbb esetben ez gombokkal valósul meg, a jobb és baloldali, illetve az első és hátsó hangszóró hangerőt külön-külön szabályozva. Itt viszont elegendő újjal odahúzni a hangzás központját, ahol azt szeretnénk, és a hangszórók hangereje egymáshoz képest úgy kerül beállításra, ahogyan azt ösztönösen is elképzeljük. Autóhifihez értők valószínűleg ezt szakszerűbben meg tudnák fogalmazni, de az alábbi kép érzékelteti, hogy miről van szó.

A Tesla S tele van hasonló finomságokkal, és az újszerű megközelítés miatt eredeti, hasznos megoldásokkal. Ezek miatt pedig az életérzés vásárlók valóban a jövőben érezhetik magukat. A cég mérnökei egészen odáig merészkedtek, hogy nemcsak a teljes középkonzolt, hanem a kormánykerék mögötti részt is egy átszabható képernyővel cserélték le. Természetesen itt az érinthetőségnek már nem lenne értelme, de a nagy képernyőről beállítható az, hogy mi legyen látható a kijelző két oldalán, beleértve a sebességet, fogyasztási adatokat, térképet, vagy akár a zenét, ahogy erre példa látható a lenti képen. Az autó hatótávolságáról, teljesítményéről, és egyéb tényezőkről most külön már nem írok, ezt megtették sokan előttem, illetve én magam is egy tavaly nyári Index cikkben.

A kérdés az, hogy mire elegendő az, hogy a Tesla meghódította ezeknek a vásárlóknak a szívét (mindamellett, hogy észérveknek sincsenek híján a jómódú ügyfelek felé)? Az alábbi táblázatban az elektromos autó felhasználás látható néhány országban. Fontos kiemelni, hogy ez korántsem csak a Tesla eladásokat mutatja, de figyelembe véve a magas vételárat, és a cég által a szegmensbe hozott cool-faktort nem csoda, hogy részesedése a legtöbb helyen már igencsak jelentős, és a közeljövőben ez még javulni is fog. Van egy ország, amelyik kilóg a mezőnyből.

A norvég helyzet két fő okra vezethető vissza. Az egyik a nagyon magas jövedelmi szint és a környezettudatosság együttese (például hiába van Szaud-Arábiában is magas a jövedelem, ha nincs környezettudatosság, vagy Bhutánban nincs magas jövedelem, így hiába magas a környezettudatosság). A másik ok pedig pénzügyi. Bár az ország nagy olajkitermelő, a benzin a világon az egyik legdrágább, és a személyautó vásárlásokat is komoly adók sújtják. Ami azonban nem vonatkozik az elektromos autókra, így ez szintén jelentős ösztönzést jelent a helyi piacon. Ha unod a dugókat és nem szeretsz a parkolásért fizetni, még inkább irigykedhetsz a norvég Tesla tulajdonosokra, mert ők használhatják a buszsávokat és az utcán sem kell fizetniük ha megállnak. Ám ahogy Norvégiában is a cél az, hogy elérjék az 50 000 üzembe helyezett elektromos autót, majd onnantól mind az adókedvezményeket, később mind a közlekedési kedvezményeket megvonják, így a világ más részein is számítani kell a környezetvédelmi ösztönzők fokozatos visszavonására. Emiatt az elektromos autóknak, így a Tesla-nak is pályaelőny nélkül kell felvennie a versenyt a belső égésű motorokat tartalmazó gépjárművekkel szemben. Ez a margin-okra minden bizonnyal érdemi hatással lesz, de ennek mértékét egyelőre még megbecsülni sem érdemes. A legtöbb elektromos autóból eddig Norvégiában a Nissan Leaf-et adják el, de az olcsónak nem nevezhető Tesla ott van a második helyen már az összes forgalomba helyezés tekintetében. Az idei első negyedévet tekintve pedig csak kettő darab autóval maradtak le a dobogó legfelső fokáról. A norvég kép tehát összességében egy jó laboratórium lehet a Tesla későbbi sikerei szempontjából, egyfajta betekintés a jövőbe. A kérdés, hogy akár egy ekkora siker átvitele más országokba elegendő-e az árazás fenntartásához.

Márpedig az egyedi piacokon, igen nagy rugalmasságra lesz szükség. Az egyik ilyen problémát a Supercharger hálózatuk kiépítése jelenti. A Bécsben lévő kirendeltségen megtudtam, hogy 100 autónként 4 kiállásra van szükség nagy átlagban. Ez egy jó indikáció lehet egyékbént a későbbi sikerekre nézve, bár az új töltőpontok bejelentése csak korlátozott információ, mert a helyszínenkénti kiállás számot nem lehet tudni. Azért gyanítom, hogy az autó/kiállás hányados inkább magasabb lesz, mint most várják. Az osztrák fővárosban egyébként most kezdik építeni az első ilyet, alig 100 méterre a márkakereskedéstől (amelyek közül mindet maga a Tesla birtokol és üzemeltet), igen valószerűtlen helyen, egy raktárpark mellett a külvárosban, de mégsem közel a fő közlekedési útvonalakhoz. Egyébként dacára a rossz helyszínnek a bemutatóterem (lenti képen) nagyon szép, és szintén szakítva a konvenciókkal, egy nagy, kétszárnyú üvegajtó mögött látható a szervíz, amely motorolaj híján elképesztően tiszta.

A Supercharger fejlesztésre vonatkozó becslés azért is nehéz, mert sok országban már vannak kiépített töltőállomás hálózatok. Például Észtországban már az egész országot behálózzák az elektromos töltőállomások, az ország bármely pontjától 60 km-en belül van belőlük legalább egy. Ezek azonban lassabban töltenek (több tényezőtől függően, de jellemzően kétszer annyi ideig tart egy teljes – egyébként hosszú távon nem ajánlott – feltöltés), mint a Tesla Supercharger töltői. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a hasonló, már meglévő hálózatokkal kapcsolatban mit tesz majd a Tesla. Ragaszkodik a saját megoldáshoz magasabb költségek mellett, vagy kockáztatja az elégedettségi problémákat. Minden jel az elsőre mutat, és eddig mindenhol ezt is alkalmazták, de előbb vagy utóbb a szabványosítás irányába is le fognak menni a töltőállomások, és aki egy ilyen háborúban a rossz oldalra áll, az nagyon sok pénzt veszíthet (egy példa: a Blue Ray Disc-ek előtt már létezett az ún. HD DVD, mégis az előbbi tarolta le a piacot a nagyfelbontású filmekkel pár éve, teljesen megsemmisítve az ellenfelét).

Fundamentális kép

Korábban erősen szkeptikus voltam a Tesla jövőjét illetően. Tavaly már látszott, hogy a cég sokkal több autót tud eladni, mint korábban gondoltam, és valóban komoly lehetőségként került be nagyon rövid idő alatt a premium kategóriás vásárlók tudatába. Ezzel párhuzamosan viszont a cég kapitalizációja is a sokszorosára emelkedett. A Tesla értékeltségi szintjei továbbra is hajmeresztőek – amennyiben a hagyományos eszközöket használjuk fel a fundamentális elemzésekhez. A versenytársakkal való összehasonlítás (peer group analysis) itt nem működik, mert nincs olyan autógyártással foglalkozó vállalat, aminek ennyire szűk és fókuszált terméksálája lenne (jelenleg csak az S modellt árulják), csak elektromos autókkal foglalkoznának, az üzleti modell is eltérő (pl. kizárólag csak saját tulajdonú márkakereskedéseik, szervizeik és töltőállomásaik vannak). Szimplán elemezgetni az értékelési mutatókat értelmetlen, mert annyira magasak, vagy nem kalkulálhatóak. A vállalat eddig folyamatosan veszteséges ha a gördülő 12 hónapos eredményeket nézzük, bár már volt korábban nyereséges negyedév és a tendencia egyértelműen megfordulni látszik.

A nagy árfolyamnövekedés ellenére nincs arról szó, hogy az értékeltség további elszállása táplálta volna a piaci reményeket, 2012 kivételével. A Tesla-ban régóta bíznak a befektetők, bár a volatilitás nagy, de tendenciáját tekintve hasonló szintekre árazzák be a papírokat a valamelyest használható mutatóknál, így pl. a P/S esetén is.

DCF modellel sem érünk el sokat, mert a bemeneti változók, így a várható bevételek, a margin-ok, és a tőkeköltség megbecslése is csak kezelhetetlenül nagy bizonytalanság mellett lenne alkalmazható. Akárhogy is, a nagy növekedési szakasz végére, optimistán számolt 9%-os nettó eredményhányad mellett legalább 16 milliárd dolláros bevételre van szüksége. Az értékeltség még így is magasabb lenne, mint bármely más autógyártó esetén, de már a józan számításokon belül.

Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi modellkínálattal ezt a Tesla nem fogja tudni elérni. Ehhez évente legalább 190-200 ezer autót kellene eladni, anélkül, hogy az ár bármilyen nyomás alá kerülne, ami összességében ebben az árkategóriában szinte lehetetlen. Más azonban a helyzet, ha további kategóriákat is megcéloz a cég. Összehasonlításképpen: a BMW tavaly 1,66 millió autót adott el, de a termékskála a kis és középkategóriás autóktól kezdve a szabadidőautókon át a luxus és életstílus kategóriáig terjed. A legtöbb eladott modelljük ára a presztizsmárka ellenére még mindig mélyen a Tesla S ára alatt van. A Tesla ezzel tisztában van, ezért bővítik a kínálatot. Már év végétől rendelhető lesz a Model X szabadidőautó és valószínűleg 2015 végétől, 2016-tól a Model E (másik nevén Gen 3, utalva a 3. generációs Tesla modellre), középkategóriás személygépjármű is. Ez utóbbi időpont elvileg még nem biztos, de a bécsi márkakereskedésben ezt mégis tényként kezelték. Mindez azonban a nagy fejlesztési igények és a Supercharger hálózat bővítésének szükségessége nem lesz egyszerű feladat.

Jövőbeni utak

Mindezek tudatában két pályát látok a Tesla előtt. Az egyik egy közepesen optimista, a másik egy hasonló mértékben, de pesszimista forgatókönyvet vázol fel. Az első esetben sikerül időben piacra lépni az új modellekkel, amelyek nagy sikereket aratnak, valamint a konkurencia továbbra is csak kullog utánik, így a magas termékárazás is fennmarad. A második esetben az új modellek késnek, és mérsékelt sikert aratnak, miközben a cég komoly leárazásokra is kényszerül. Persze a későbbi Model E megjelenés és a kevesebb eladás miatt az átlagás még így sem lesz alacsony a prémiumkategóriát jelentő S és X eladás súlya miatt, de összességeben 2020-ra csak alig több, mint feleannyi auto lesz eladható, mint az optimista forgatókönyv esetén. Az első esetben az évtized végére 450 ezer feletti Tesla fog suhanni az utakon, a második esetben mintegy 262 ezer. Természetesen létezik egy nagyon optimista forgatókönyv is, amelyben a Tesla többmilliós eladással képes úgy autóipari forradalmat elindítani, hogy a versenytársak nem lépnek és egyes szegmensekben több tízszázalékot kihasítani a piacból. Ebben az esetben a soktízmilliárdos, vagy akár a bőven 100 milliárd dollar feletti kapitalizáció sem elképzelhetetlen. Ez egy igazi forradalom lenne, egy olyan lehetőség, amiről a tavalyi Indexen megjelent cikkemben is írtam. Világos, hogy a globális terjeszkedésben is komoly távlatok vannak (például Bécsben becslés alapján 100 autót adtak el január óta), de ezek már jelentős részben beépültek a várakozásokba.

A fenti két ábrán kékkel az optimista, pirossal a pesszimista forgatókönyv árbevétele, alatta pedig a nettó eredménye látható. Ahogy a grafikonon látszik, a nettó eredmény elválása (de valamelyest még az árbevétel is) a Tesla E modell várható bevezetése környékén történik. Hiába az S és az X (az első már amúgy is sikeres), minden a tömegterméktől függ: el tudják-e adni, és lesz-e rajta jelentős árrés? Még ha a kedvezőbb folyamatok is zajlanak le, akkor is csak hat év múlva fog az árazás mintegy kétszeresére-másfélszeresére visszaesni ahhoz képest, mint egy most jól menő autógyár, például az említett BMW esetében. A negatív szcenárió esetén viszont a jelenlegi árazás az árbevételt tekintve másfél, az eredményt tekintve pedig két és félszerese annak, ami egy fejőstehén életciklus szakaszba jutott cégtől elvárható lenne. Ráadásul jelen számításomba a későbbi befolyó pénzeket még csak nem is diszkontáltam, ez kis mértékben még tovább rontaná az összképet.

Összességében a Tesla egy elképesztően túlértékelt vállalat, ha nem lesz képes az új modellekkel érdemi részt kihasítani a piacból, akkor nem indokolt a részvény vásárlása, sőt inkább a – kétségtelenül pokoli nehéz időzítésű – shortolás lenne indokolt. Amennyiben képes lesz ismét egy versenyképes autót összerakni a középkategóriában, az eladási adatok sok százezerre is rúghatnak. Ebben az esetben pedig még olcsó is a papír. Akárhogy is, a jelenlegi árszint nem marad majd fent sokáig. A piaci szereplők ezt nagyon jól sejtve rángatják is az árfolyamot, igaz: túlságosan is rövidtávú hírekre alapozva. A következő, május 7-én érkező gyorsjelentés ebből a szempontból kevéssé lesz lényeges, de arra számítsunk, hogy a piac hektikusan fog reagálni.

Technikai kép

Nagyon magas forgási sebesség, pl. 9,2 millió darabos átlagos forgalom 89 milliós float-hoz képest. Ez egyébként dollárban is nagyon magas, az aktuális árfolyamtól függően megközelíti a napi 2 milliárd dolláros forgalmat. Összehasonlításképpen, a világ legértékésebb vállalata címért az Apple-el versengő, 430 milliárdos kapitalizációjú ExxonMobile esetén a jellemző napi dollárban mért forgalom ennek megközelítőleg a fele. Ráadásul, akkor még az elrejtett likviditásról nem is feltétlenül beszéltünk. Ez azt jelenti, hogy a Tesla-ra rengeteg rövid és középtávon gondolkozó spekuláns szállt rá (és ha úgy adódik ugyanilyen gyorsan el is tűnnek majd).

A nagy ugrás a forgalomban a 2013 első negyedéves ébredezést követően a tavalyi év második negyedévére datálható. Ez egybeesik a 40 dollár ellenállás és akkori mindenkori maximum átlépésével, ami egy a logaritmikus grafikonon jól látható, és még mindig tartó hosszútávú emelkedő trend kezdetét is jelzi egyben. Bár tavaly ősszel volt egy remek short lehetőség és komoly zuhanás, de az ár még a hosszútávos tendenciát jelző 200 napos sima mozgóátlag közelébe sem esett le. Hasonló, de kisebb mértékű korrekció zajlott le az utóbbi két hónapban, ám éppen tegnap ismét egy komoly akkumulációs nap során újfent megmutatta az erejét a papír. Trendfordulóról cask akkor beszélhetnénk, ha több héten át tartó magas volatilitású esés során, számos disztribúciós nap után legalább a mostani lokális minimum alá estünk, de még inkább akkor, ha a 200 napos átlag alá kerülne a kurzus. Természetesen a 200 nap nem kőbe vésett, de mindenképpen egy hosszú távú mozgóátlag felülről történő keresztezése lenne a végső megerősítés. Ha a Tesla képes lesz a középkategóriát és a szabadidőautó piacot is meghódítani, akkor azt a piac még időben le fogja reagálni, ezért technikai alapon, egy kitörés, akár új csúcs esetén is érdemes lehet venni a részvényekből, persze konzekvens kockázatkezelés mellett (bár mint feljebb említettem, a Supercharger hálózat fejlesztési üteme árulkodó jel lehet).

Közelebbről megnézve a grafikon tele van gap-ekkel, ami miatt igen komoly overnight risk jelenik meg az árfolyamban. Ez adott esetben még egy hosszabb távú pozíció későbbi eredményét is jelentős mértékben befolyásolhatja. Így bármikor, de különösen rövidtávú kereskedés esetén inkább a nap elején javasolt pozíciókat nyitni, és stop-al, illetve nagymértékű kedvezőtlen áralakulás vagy hírek esetén akár már aznap lezárni azt.

---

Ha tetszett ez a bejegyzés a jobb felső sarokban tudsz a későbbiekre email-ben, RSS-ben, és Facebook-on feliratkozni.

Új utak – összefoglaló a blog jövőjéről

2014-04-15T07:49:00.000-07:00

Kérem mindenki megértését, ez most egy kicsit személyesebb hangvételű bejegyzés lesz, de ígérem, hogy ha érdekelnek a magasabb hozamú befektetések és a pénzügyi piacok, akkor érdemes pár percet szánni az elolvasására.

A Bridge Wealth Management blog közel 9 éve indult, és a befektetési területen nagyon sok témakört érintett ez időszak során. Mint bizonyára feltűnt az utóbbi hónapokban elmaradtak a blog bejegyzések. Ennek a fő oka az volt, hogy több olyan teendőm volt, ami miatt nem jutott időm új cikkeket és elemzéseket írni, mert új tevékenységek előkészítésével voltam elfoglalva. A másik ok pedig az, hogy az új tevékenységek miatt a régieket fokozatosan fel kellett számolnom, ami miatt kevésbé tudtam itt releváns tartalmat publikálni.

Ez így talán súlytalanul és sejtelemesen hangzik, ezért inkább egy kis kérdezz-felelek formájában elmagyarázom.

Mit fejeztél be?

Tavaly egy alapkezelőnél lévő portfólió menedzseri munkámat, illetve két brókercéggel együttműködésben vitt, ügyfélkör részére folytatott tanácsadási szolgáltatást, idén pedig egy tőzsdei vagyonkezelőben lévő igazgatósági tisztségemet zártam le.

Miért fejezted ezeket be?

Mert a jövőben fókuszált módon, egy szakmai területre szeretnék koncentrálni, ráadásul a korábbi projektjeim jogszabályi vagy etikai oldalról még összeférhetetlenek is lennének az új tevékenységemmel.

Mit fogsz ezentúl csinálni?

A Bridge Wealth Management tevékenységét módosítva egy indikátor rendszer fejlesztésével foglalkozom egy ideje, aminek első részeit hamarosan angol nyelven fogom publikálni, illetve ez alapján az aktuális eseményeket elemezni. A rendszer segítségével a Geo Professional Portfolio Zrt. munkatársaként portfóliókezelést is fogok végezni.

Mi ez az indikátor rendszer?

Erről hamarosan többet megtudhatsz majd a BFindicators.com oldalon, de már most fel tudsz iratkozni, és később email-ben értesítelek az indulásról. Elöljáróban annyit, hogy az újonnan fejlesztett indikátorok egy egészen eltérő perspektívából vizsgálják majd a pénzügyi piacokat, ami eltérő és hasznos értelmezési lehetőségek mutat majd fel.

Miért angolul publikálsz ezen az oldalon?

Mert szeretném, ha nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi befektetői közösség egy részét is elérhetném. Az angol nyelv ismerete befektetés szakmai berkekben alapkövetelmény. Ráadásul a magyar olvasók nagy része amúgy is ért angolul, így őket sem veszítem el.

Miért a Geo Professional Portfolio Zrt. lesz a partnered?

Sok céggel dolgoztam együtt az elmúlt években, voltak negatív és pozitív tapasztalataim is, de amit a Geo Professional Portfolio Zrt. kínál a hazai ügyfeleknek, magasan a legjobb.

Egyrészt egy erősen fókuszált tevékenységet végeznek, nincs bizományosi tevékenység, corporate finance, kizárólag sikerdíj orientációjú portfóliókezeléssel foglalkoznak. Ily módon nincs érdekütközés az ügyfelek és a befektetési szolgáltató között, mindketten a jó eredményekben érdekeltek.

Másrészt a céget olyan szakemberek vezetik, akiknek elképesztően nagy tudása és tapasztalata van a piacon. Dr. Pacsi Zoltán nevét sokan ismerik, a hazai értékpapírpiac születésének és fejlődésének egyik legfontosabb alakja, hét éven át vezette a mára az MNB-be beolvadt a piacot felügyelő PSZÁF egyik elődszervezetét és a BÉT ügyvezetője is volt sok más mellett a karrierje során. Külön kiemelendő még Kosovics László és Veseta Nándor tapasztalata, valamint az anyacég, a Geomédia háttere is.

Harmadrészt a cég kizárólagos partnere az Interactive Brokers csoport, akiket már több mint egy évtizede én is jól ismerek, és akik nem véletlenül népszerű brókercég, hiszen nagyon alacsony költségek mellett, a felesleges és költséges részlegeket kihagyva, magas technológiai szinten lehet velük széleskörű piacokon kereskedni. A vállalat alapítója egyébként az egyik leggazdagabb magyar, akiről annak idején már írtam is egy cikket, kisebb hullámot elindítva a hazai gazdasági sajtóban.

Mindezeken túl még egy személyes motivációm is van. 2009 óta, amikor úgy döntöttem, hogy a figyelem megosztó önálló működés helyett másokkal együtt dolgozom, soha nem volt lehetőségem a befektetési stratégiáimat beleszólás, vagy akár durva torzítás nélkül végigvinni. Ennek oka néha a jogszabályi környezet változása, esetenként a partner üzleti modellje, olykor annak hozzáállása, vagy akár a technológiai szint elmaradása voltak. Itt ilyen problémák nincsenek, és végre szabadon úgy és azzal foglalkozhatok, amit szeretek, de mégis egy kiváló csapattal dolgozhatok együtt.

Mi lesz ezzel a blog-gal?

A blog-ot folytatom, és rendszeresebben lesz itt bejegyzés. Ugyanakkor a korábbi időszakok gyakori, heti akár többszöri frissítésére biztosan nem lesz időm. Ezért amit ígérhetek, az havi egy összefoglaló a piacokról, elsősorban a bfindicators.com oldalon már megjelentek alapján. Az első ezzel kapcsolatos bejegyzés májusban lesz.

Természetesen időről időre (például jövő héten) lesz egy-egy fontos témakör, vagy esemény, így az említettnél több cikk is születhet. A havi egy elemzés csak egy minimum, aminek megjelenését viszont garantálom.

Őszig megnézem, hogy így milyen érdeklődés lesz a blog bejegyzéseire, mekkora lesz az olvasottság és milyen visszajelzéseket kapok. Ha ezek pozitív visszajelzést és komoly érdeklődést mutatnak, akkor örömmel folytatom. Mindezeken túl eddig is nagyon köszönöm az olvasók 9 éven át meglévő bizalmát, és remélem, hogy még sokáig tudok nektek érdekes információkkal szolgálni.

Mit tegyek, hogy ne maradjak le a fejleményekről?

• Először is, ha még nem tetted volna a blog bármely oldalán, vagy a brdigewealthmanagement.blogspot.hu oldalon a jobb felső sarokban iratkozz fel, és email-ben megkapod a minimum havi egy összefoglalót.

• A bwm.hu oldalon is feliratkozhatsz a befektetési tippeket tartalmazó hírlevélre.

• Ha használod, akkor az RSS olvasódban is érdemes követni a bejegyzéseket, a link szintén a jobb oldalon, az email feliratkozás alatt található.

• Amennyiben érdekel az új indikátor rendszer és közepes szinten jól tudod értelmezni az angol szöveget, szintén iratkozz fel a BFindicators.com oldalon.

• A Facebook-on és Twitter-en továbbra is lesznek tippek, sajtómegjelenések, cikkek, hanganyagok, videók, jellemzően heti 1-2 alkalommal.

Köszönöm, ha továbbra is megtisztelsz bizalmaddal, és ha kérdésed van, nyugodtan írj az info@bwm.hu címen.

A Wall Street farkasa - filmkritika és beszélgetés Réz Andrással

2014-01-14T05:07:00.000-08:00

(...a bejegyzés elején a szöveges kritika, a végén pedig a címben írt videó látható...)

---

Ha minden idők egyik legnagyobb rendezője, Martin Scorsese új filmet készít, arra mindenki odafigyel. Bármi is legyen a témakör, bárki is szerepeljen benne, akár egy Távol-Keleti film remake-je, vagy egy életrajz vászonra vitele is történjen éppen. Scorsese a nyolcvanas és kilencvenes években brillírozott igazán, főként az olyan maffia és alvilági történetei által, amelyek a mára tipikussá szelidült, de akkor megrázó erejű felemelkedés és bukástörténeteket jelentették.

Aztán eljött a DiCaprio időszak, és a mester zseniből egy megbízható, jó minőséget szállító iparossá vált, és már kevésbé a tálentum és a kreativitás játszott főszerepet, mint a tehetség és a lendület, ami továbbvitte. Ugyanakkor tény, hogy az ezredfordulót követően új műfajok, és eltérő történetek jelentek meg a repertoárjában, köztük tőle szokatlan témakörű dokumentumfilmek, sorozatok, krimire hajló pszichológiai dráma, sőt még egy családi film is.

Amikor először hallottam arról, hogy Scorsese filmet forgat Jordan Belfort történetéről, azt hittem, hogy ismét visszatér a legnagyobb sikerei receptjéhez, és egy egészen más tálalásban ismét végignézhetjük, ahogyan Sam Rothstein felemelkedik, majd az elbizakodottsága és a belső harcok miatt nagyot zuhan. Érdeklődésemet természetesen az is fokozta, hogy ez egy „tőzsdés” filmként került eladásra. Bár voltak óva intő jelek, amik arra utaltak, hogy itt mindkét szempontból egészen másról lesz szó, ezekre ügyet sem vetettem. A karácsonyi zaba maraton kipihenése után első dolgom volt, hogy megnézzem a Wall Street farkasát.

A film elején azonnal egy gyors sokk kaptam. Nem tudom mennyire volt szándékos, vagy sem, de még éppen időben ébresztett fel az első szekvencia, hogy itt valami egészen másról lesz szó, mint amit vártam. A telefonálós jelenetek feleslegesen harsányak és egyértelműen túlzóak. Mintha a Wall Street – Tőzsdecápák gyenge koppintásáról lenne szó. A DiCaprio által alakított Belfort lelkesedése nevetséges. Ám ez még mind semmi ahhoz képest, amit a színészi túljátszás atyaúristene, Matthew Mchongho...Mechaunge .... McConaughey hírnevéhez méltó módon előad (tegyük hozzá: az utóbbi években mutat némi fejlődést). A brókercégek kereskedési termeinek legnagyobb arrogáns seggfejeit gyúrta össze, ezt négyzetre emelte és egy kis szteroiddal összemixelte. Amennyi lélek még maradta a karakterben, azt pedig lézeres technológiával kivágta belőle. Ahogy a klasszikusból már hallhattuk: a lelkiismeretet hírből sem ismeri. A kegyetlenül kínos telefonálós jelenetek után az újoncot egyből az egyik legelegánsabb étterembe cipeli, csak azért, hogy ott jól kioktathassa és elsorolhasson minden közhelyet, amit a társadalom széles rétegei a Wall Street-nek tulajdonítanak (és aminek egy jó része kétségtelenül igaz is). Semmi, de tényleg semmi új nem volt a film első 15 percében.

Azt hiszem, hogy még sohasem mentem ki moziból egyetlen filmről sem, legalábbis nem saját indíttatásból, de itt őszintén eljátszottam a gondolattal. Ekkor szerencsére eljött 1987 október 19-e, amely napon a cég csődjét egy dudaszó (!) jelzi, és gyanút fogtam. Ez a film egész egyszerűen nem lehet ennyire rossz, itt valami tévedés van, talán rossz terembe ültünk be, vagy Scorsese a bolondját járatja velünk. És tényleg.

Mert ekkortájt megjelenik Jonah Hill és egyetlen hülye vigyorral egy olyan lavinát indít el, ami megmenti a filmet. Nem azért, mert jobb lesz, hanem azért, mert a történet magát egészen más összefüggés rendszerben helyezi el. Ez a film ugyanis nem egy biográfia, nem egy dráma, vagy akár társadalomkritika, hanem sokkal inkább egy vígjáték. Scorsese túlzásokkal, groteszk megoldásokkal, börleszkbe illő jelenetekkel operál. A történet itt teljes mértékben a háttérbe szorul, hiszen úgyis tudjuk, hogy mi az eleje, a közepe és persze a vége.

Amint Belfort és bunkóságból táplálkozóan gátlástalan társai elkezdik ámokfutásukat, a Wall Street-et (nem is az utcát, hanem a valódi befektetési szolgáltatókat) többé egyetlen alkalommal sem látjuk, és ez így is van jól. Hogy minek köszönhetjük a címadást, azt még most sem értem, de nyilván el is kellett adni a mozijegyeket valahogyan. Belfort sem mondott mindig igazat, na.

Ez a film tehát nem a tőzsdéről szól, hanem a marketingről, annak is egy igen agresszív fajtájáról, keményen kifigurázva az akkori korszellemet és a megelőz alkotásokat. Belfort cégének a tevékenysége lényegében ugyanaz, mint amit minden idők legrosszabb, „tőzsdésnek” (titulált) filmjében, a Boiler Room-jában is műveltek. A különbség csupán annyi, hogy amíg a Wall Street farkasa egy pillanatig sem veszi komolyan önmagát, addig a Boiler Room (nem vagyok hajlandó leírni a magyar címet) végig azt teszi, és ettől lesz borzalmas. Scorsese filmjét viszont éppen ez az írónára való hajlam menti meg a katasztrófától.

A legrosszabb elkerülése azonban még nem jelenti automatikusan a megüdvözülést. A humor és a saját korlátok túllépése, illetve a műfaj keretei közüli kilépés is kevés ahhoz, hogy újabb Scorsese mestermű szülessen meg. A viccces jelenetek másfél kivétellel annyira nem humorosak, hogy akár órák múlva is emlékeni lehessen rájuk. A karakterek nagy többségében annyi mélység van, mint egy pocsolyában, pedig ez egy vígjáték esetén is sokat adna a filmhez. Sőt maga a humor is alapvetően egy dimenziós, ami három óra alatt még az ügyesebb színészek kezében is könnyen megkopik. Hiába hozza a formáját rutinból DiCaprio, hiába érez rá valami nehezen megfogható finomságra Jonah Hill, és hiába vág le egy elképesztő jelenetet szinte teljesen egyedül a film meglepetésembere, az elsősorban nyálas rendezéseiről ismert Rob Reiner, ez kevés ahhoz, hogy a film igazán jól sikerüljön. Az igazi kreativitást még a jól sikerült casting sem pótolhatja.

Ami a filmben talán a legmulatságosabb, azt nem is a vásznon, hanem a médiában, közösségi oldalakon, és az ismeretségi körben lévő tömegpszichózis gyors létrejötte. Egy Scorsese-DiCaprio tandemnek örülni kell, különben lenéznek a többiek, a „tőzsdés” közhely szótárnak pedig muszáj tapsolni, még akkor is, ha nem is egy kötet, hanem a komplett könyvtár ránkborult. Olyan ez, mint a Nutellás változat, a Nagyi Palacsintázójában: akármennyit is tesznek bele a barna krémből, az akkor is ízleni fog a népnek.

A tömegpszichózis működik, ez onnan is nyilvánvaló, hogy szinte alig van, aki tényleg érti, hogy mi folyik itt. A világ, immár nem először, szépen bedőlt Belfort agresszív, tesztoerontól túlfűtött, minden fronton gyorscsapású egységeket használó marketing gépezetének. Az elhalmozás, a figyelemelterelés egyik gyakran használt módszere és itt csak úgy ömlik ránk a kokain, a prostituáltak, a kidagadó erekkel rendelkező telefon kufárok zaja, és persze egy csomó zöldhasú.

Sajnálatos, hogy ez sokaknak elég ahhoz, hogy áradozzanak erről a filmről, ami egy egyszer élvezhető, közepes szintű vígjáték lett, ráadásul értékelhetetlenül kevés szakmai tartalommal. A történet végén pedig külön csalódást keltő, hogy felháborító módon Belfort az újjaszületett hírnevét a saját marketingjére használja fel, Scorsese az utolsó jelenettel aranytálcán kínálja fel neki ezt a lehetőséget, amit a való életben bizony pofátlanul ki is használ.

A Wall Street farkasa nem a Wall Street-ről, és nem is a farkasokról szólt, talán sokkal inkább a kígyókről, rókákról, de még az is lehet, hogy a lemmingekről. Befektetői szempontból nincs igazi tanulság. Talán csak annyi, hogy legyünk óvatosak, különösen azokkal brókerekkel, akik hasonló módon lukat beszélnének a hasunkba, és gyors meggazdagodással hitegetnének. Még csak el se köszönjünk, hanem tegyük le a telefont. A hangzavar után mindig jólesik egy kis csönd.

---

A film kapcsán a Gazdaság TV-től meghívtak egy beszélgetésre, ahol Réz Andrással, az ismert filmesztétával külön-külön, aztán együtt boncolgattuk Belfort történetét. Itt egy rövid, 5 perces verzió, a hosszabb, vágatlan (director's cut :) ) változat, pedig az alábbiakban tekinthető meg.

(További könyv és filmkritika, illetve ajánló itt érhető el PDF formátumban.)

Könyvajánló a nyaraláshoz Befektetőknek

2013-07-18T01:05:00.001-07:00

Bár már javában tombol a nyár, egy kis pihenésről visszatérve összefoglalom az ezalatt szerzett könyvélményeimet azoknak, akik július második felében, vagy augusztusban veszik ki a jól megérdemelt szabadságukat. Ezúttal három könyvről lesz szó. Köztük két olyan, amely egy Hedge Fund összeomlást, illetve egy Hedge Fund-nak látszó tárgy csalás utáni nyomozást mutat be. Kuriózumként pedig egy regény, ami egy képzeletbeli portfólió menedzser életútját mutatja be, de nem akárhogyan és nem akárkinek a tollából.

Hedge Hogs (Barbara T Dreyfus)

Bár minden idők legnagyobb Hedge Fund összeomlása már majdnem 7 éve bekövetkezett, mégis csak ezekben a hónapokban látott napvilágot az első olyan könyv, amely mély betekintést enged a belső folyamatokba, és a kockázatkezelés hiányosságaiba. Érdekes módon a könyv szerzője egy "outsider", aki nem a Wall Street-en, de mégcsak nem is a Connecticut-ban lévő Hedge Fund irodákban dolgozott, hanem az egészségügy területéről került egyre közelebb a pénzvilághoz az évek során. Ám az Amaranth sztori megírása még így is egy nagyon meglepő húzás volt tőle. A korábbi szakmai megalapozottság és tudás relatív hiányát egy egészen kiterjedt és alapos adatgyűjtési és interjúzási munkával pótolta, méghozzá szinte teljes mértékben hiba nélkül. Emellett a valamelyest laikus szemszög miatt képes volt már az írás teljes folyamata során odafigyelni arra, hogy bárki számára érthető módon magyarázza el a hátteret, és ne ereszkedjen a szakzsargonok, valamint a szakmázgatás mélységeibe.

Még jobb ötlet volt Dreyfuss-tól, hogy egy igen érdekes drámai keretbe, két szemtelenül fiatal spekuláns párharcának a feszültségébe emelni a történetet, ami tovább növeli a befogádás könnyedségét. Ez a módszer annyira bevált, hogy nem lepődnék meg, ha egy szemfüles Hollywood-i forgatókönyvíró lecsapna a Hedge Hogs-ra és egy izgalmas történetet kerekítene belőle. Mert bármennyire is meglepő: az Amaranth összeomlás tényleg az, aminek látszik: egy 30. életévét éppen csak élért fiatal kereskedő fokozatosan, de gyorsan túl nagy elismertséget, hatalmat, szabadságot, és nem utolsósorban pénzt kapott egy a legnagyobbak ligájával kokettáló Hedge Fund-tól, és viszonylag egyszerű elképzelést komplex stratégiának (akarva akaratlanul) álcázva több mint 6 milliárd dolláros mélyrepülésbe taszította munkaadóját.

A Hedge Hogs igen pontos képet ad arról, hogy miként és miért történhetett ez meg. A szóban forgó trader, Brian Hunter számos korábbi bukása ellenére képes volt meggyőzni az Amaranth menedzsmentjét arról, hogy a kezébe lehet adni még Steve Cohen által személyesen kezelt összegnél nagyobb pénzt, és ezt egyetlen termék piacán befektetni. A kulcs a gyors nyereség, és az emiatt befolyó tőke, valamint a bónuszok voltak ehhez, amellett a lufit nagymértékben növelte és kitolta, hogy Hunter a közvetlen irányítása alatt lévő tőkét a piaci árfolyamok manipulálására is felhasználta, egyrészt a havi utolsó elszámolóárak arrébb lökése révén, másrészt az arányaiban is oroszlánrészt képviselő nyitott kötésállományok és forgalom miatt, amellyel senki a piacon nem mert szembeszállni jó darabig, és aki mégis megpróbálta, az belebukott.

Miközben Hunter képes volt alig két év munkaviszony után arra is rávenni a cég menedzsmentjét, hogy a családjához közel, Calgary-ban lehessen saját külön bejáratú irodája, a székhelytől több ezer kilométerre, hasonló távolságban egy vele egykorú Hedge Fund vezérrel, John Arnold-dal folytatott az idegeket a végsőkig próbára tevő küzdelmet. A Houston-ban dolgozó, már 33 éves kora előtt dollármilliárdossá váló Arnold hatalmas drawdown-t is kénytelen volt kiülni, de végül győzni tudott a nagy játszmában. Bár annak idején számos cikket elolvastam az Amaranth esetről, nem egy információ teljesn új volt számomra is, így Dreyfuss könyvének mint szinte minden olvasó, én is sok újdonságot köszönhetek. Persze a szerző néha túl messzire megy, helyenként a teljes ágazattal szembeni populizmusra is hajlamos, a szakmázgatás elkerülésére irányuló törekvései egy fejezetben felületessé vált leírásra fajulnak, és egy kicsit fájó a vizuális információk hiánya, elsősorban a grafikonok területén. Na és persze az erőltetett szójátékra építő cím sem nevezhető telitalálatnak.

Mindemellett a Hedge Hogs remekül sikerült, élvezetes mű, amit szinte lehetetlen letenni, így érdemes a nyaralás alatt reggel kezdeni az elolvasását. A könyvet haszonnal forgathatják mindazok, akik befektetési alapba, Hedge Fund-ba, vagy portfóliókezelésbe fektetik a pénzüket, és szeretnének időben kapcsolni, ha feltűnően jó eredmények érkeznek, amik előrevetíthetnek egy későbbi összeomlást. Azoknak is hasznára válhat, akik egy-egy, vagy szűk számú termékben kereskedve próbálnak haszonra szert tenni. Mindemellett rálátást nyújt, ha nem is túl mélyen, az energia derivatívok piacának működésére, és sajátosságaira is, ami szintén érdekes lehet sok befektető számára. A merítés nagy, sőt nem is körülírható, mégis van találat bőven.

No One Would Listen (Harry Markopolos)

Bernie Madoff nevét - szinte mindenki mással egyetemben - 2008 december 13-án hallottam életemben először. Ekkor tartóztatták le, és derült fény a közel két évtizede folytatott, dollár tízmilliárdos nagyságrendű piramis játékára. Van azonban egy ember, aki kilenc évvel korábban felfigyelt az árnyékban, szinte teljes titokban működő (ál) Hedge Fund gyanús tevékenységére, és ez idő alatt mindent megtett, hogy lebuktassa azt. Mindhiába. Ez az ember Harry Markopolos, és az ez idő alatt felhalmozott frusztrációjának a zavarba ejtően személyes leírása a No One Would Listen című könyv. A szerző alcímnek a True Financial Thriller-t adta, ami majdnem annyira megtévesztő, mint Madoff szégyentelen hazudozásai. Szó nincs itt semmilyen thriller-ről, és bár Markopolos mindent megtesz, hogy bemutassa a félelmét annak kapcsán, hogy Madoff vagy a Felügyelet bántani fogja, soha ennek még a jele sem merül fel. Egyszerűen arról van szó, hogy a szerző konkurensként majdnem egy évtizeden át össze-vissza töri magát igyekezetében, hogy lebuktasson egy versenytársat, de ez nem érdekel senkit. Amikor végül a célját eléri, azt sem a saját lépéseinek, hanem generációnk legnagyobb pénzügyi válságának köszönheti.

Bár nehéz eldönteni, hogy Markopolos egy hős és álhatatos zseni, vagy egy szánalmas alak, aki senkit sem érdekelt, a történet valahogy mégis összeáll. Bár a szerző megítélése egy normál értékrenddel felruházott olvasó számára utána is kérdőjel marad, ez kevésbé érdekes, mert Markopolos sértett egoja mögött egy nagyon érdekes csalás számos egzotikus részlete bukkan fel. Ennek boncolgatása pedig nemcsak kiugróan izgalmas, de nagyon-nagyon hasznos is lehet. Ugyanis a szerzőnek egy személyes ismerőse, és számos potenciális ügyfele is befektetett Madoff-nál. Markopolos pedig a hadjárata keretében mindent megtesz, hogy meggyőzze őket: egy csalás áldozatai. Kitalálhatjuk: teljesen feleséges. A szerző viszont megteszi nekünk azt a szívességet, hogy ezekről a beszélgetésekről részletesen beszámol, ezáltal pedig kórképet kapunk arról, milyen klasszikus hibát követ el egy vagyonkezelőt megbízó befektető.

Elsősorban ezért érdemes elolvasni a könyvet, hiszen befektetői szemszögből ez jelenti a legérdekesebb és egyben leghasznosabb elemeit a műnek. Kevésbé szakmai szemszögből az is nagyon érdekes, hogy miért működött az Egyesült Államok fő pénzügyi felügyeletének, az SEC-nek a vizsgálatokkal foglalkozó osztálya ennyire rosszul. Hiába tárta fel Markopolos, de mellette még mások is, hogy Madoff publikált eredményei nem lehettek olyan jók, pontosabban: ennyire konzisztensek, mégis a kilenc év alatt egyetlen vizsgálat zajlott le, és az sem járt semmilyen érdemi eredménnyel. Persze ennek köze lehetett a Hedge Fund világ jellemzően kevésbé transzparens, és sokkal inkább zárt jellegéhez, de az eset akkor is példa nélküli. Már csak azért is, mert 2001-ben még két újságcikk is megjelent a gyanú miatt.

Markopolos egyébként következetesen kitart amellett a könyvben, hogy világ legnagyobb Hedge Fund-jai 2 milliárd dollár közeli összeget kezelnek, ami már 13 évvel ezelőtt sem volt igaz. Ezek az apró pontatlanságok, és a szerző már-már vallásos megszállottsága rontanak egy kicsit az összképen, de nem annyira, hogy a fő üzenet képes legyen megjelenni. Már csak azért sem, mert Markopolos a lelkiismeretes munkáján keresztül elmentette az SEC felé leadott anyagait, és az egyiket mellékletként bele is tette a könyvbe. Ebben felsorol nem kevesebb mint 26 gyanús jelet (ún. red flag-et) Madoff esetén, ami hatalmas segítség, és kitűnő iskolapélda lehet bárkinek, aki hasonló befektetést szeretne elbírálni - még akkor is, ha a 26 pont között van némi tartalmi átfedés. Ha Markopolos nyavalygása, és unalmas magánéletének részletei (okkal), vagy a "nyomozás" története (ok nélkül) nem érdekes számodra, csak a melléklet miatt is érdemes megvenni a könyvet. Mert Ponzi-k, Madoff-ok, és Tribuszerné-k mindig is lesznek, és misztikus módon olyanok is, akik belesétálnak a csapdájukba. Ám azok közül egy sem, akik elolvassák ezt a könyvet és felhasználják ennek a tanulságait.

A Hedge Fund Tale (Barton Biggs)

A tőzsde ugyan egy végtelenül izgalmas terület, mégis kevesen próbálkoznak azzal, hogy regényt írjanak róla. Az ok világos: a külső szemlélő számára a "brókerek világa" felfoghatatlanul bonyolultnak tűnik (persze nem az), és kevés író vállalkozik arra, hogy elmagyarázza a főbb fogalmakat, vagy akár az idézőjelben lévőhöz hasonló sztereotípiákból kirángassa az olvasótábort. Nagy kár, mert a műfajban nagy lehetőségek rejlenek. Mégis, akik megpróbálkoznak, a sémák mocsarába süllyedve maximum anyagi sikert tudnak aratni, mint Arthur Hailey híres író a Moneychangers-el (itthon Bankemberek néven futott, már 1984-ben kiadták, így gyerekként azért érdekes élményt nyújtott, helyenként erősen nyomasztó tartalommal). Más a helyzet akkor, ha nem egy író fog hozzá, hogy megismerjen egy területet, hanem valaki, aki az adott témakör ismerője, üljön le és írjon egy regényt. Még inkább felkapjuk a fejünket, ha az a valaki a Wall Street élő legendája.

Barton Biggs már a hatvanas években egy külön Hedge Fund-ot indított, évekkel Soros előtt, nem sokkal az úttörőnek számító Alfred W Jones után, és évtizedekkel megelőzve az ágazat első nagy fellendülését. Ezt követően három évtizedet töltött a Morgan Stanley berkein belül, ahol létrehozta és nagyon sokáig vezette a vállalat vagyonkezelési üzletágát. Már hetvenéves is elmúlt, amikor ismét saját Hedge Fund-ot indított, amit csak tavaly bekövetkezett halála után zártak be. Biggs nemcsak emiatt elképesztően nagy tapasztalatú ismerője a területnek, hanem azért is, mert számos karriert látott felívelni pályafutása során. Az egyik ilyen az ágazat egyik leginkább tisztelt alakjáé, Stanley Druckenmiller-t, aki egyébként Biggs unokahúgát vette el feleségül. A szerző nagy szerencséje, hogy fiatal korában kevésbé volt fogékony a tőzsde iránt, ezért egy ideig irodalmat hallgatott az ország egyik legnagyobb koponyákat tömörítő egyetemén, a Yale-en, de egy banknál befektetési vezetőként dolgozó apja hatása miatt mégis a szakmában kötött ki. Úgy látszik azonban, hogy írással kapcsolatos vágyait nem adta fel, mert idős korában három regényt is kiadott. Ezek egyike a Hedge Fund Tale.

A könyv lassan és kissé unalmasan indul. A film, és valószínűleg a regényírási tanfolyamokon gyakran hangoztatott alapelv, hogy a történet drámaiságának kémiája szempontjából alapvető fontosságú a karakterek háttértörténetének a megalkotása. Ezt azonban a legtöbb könyv nem tárgyalja olyan részletességgel, mint a Hedge Fund Tale, ami miatt vagy átlapozással, vagy ásítások mellett lehet átlépni az első fejezeteken. Ahogy azonban a főhős egy befektetési bank back-office részlegéről átkerül az elemzői, majd a portfólió menedzsmenti és Hedge Fund területre, a dolgok szerencsés fordulatot vesznek. Nem vagyok a terület nagy ismerője, de alapos okom van feltételezni, hogy Biggs könyve nem jelent ékkövet az irodalom területén, ezért a szerző egy érdekes megoldással pótolja a művészeti értékben keletkezett űrt. A módszer véleményem szerint működik, de ebben valószínűleg megoszlanak a vélemények. A lényeg, hogy a főhős és csapatának lépéseit, illetve az elemzések alapjának gerincét egyszerű grafikonokon mutatja be, és helyenként ehhez világos magyarázatot fűz. Ha úgy tetszik egy kicsit, persze a terjedelmi korlátok miatt csak felületes módon, de szakmázgat.

Ennek során egy tipikus, bő másfél évtizedes karrierút bontakozik ki a szemünk előtt, ami tele van tanulságokkal, és egy-két befektetési stratégia főbb irányvonalával. Még több szó esik az ágazat belső működéséről, akár az üzleti modellekről, akár a Hedge Fund döntéshozókat érő nyomásról, vagy a belső harcokról legyen szó. Nemcsak ezt teszi érdekessé a könyvet. Biggs, aki élete szinte teljes egészét New York és Connecticut legjobb utcáiban töltötte, pontos rálátással bírt a Hedge Fund-okból meggazdagodott réteg magánéletére is. Így szóba kerülnek a belső viszonyok, az elit zártsága, a pénzszórás, a sznobizmus terjedése, a házak és magánrepülők, és persze nagyon sok szó esik a golfról is, amire Biggs - nem minden ok nélkül - a befektetési szakma versengő mivoltának a tükörképére tekint. Az ezzel kapcsolatos részek hordozzák a mű legsokkolóbb részét, ami a kompetitív környezet végsőkig kegyetlen természetet mutatja be azzal, ahogyan óvodás korú gyerekeknek kell a szüleik nélkül egyfajta felvételi vizsgán részt venni, hogy bekerülhessenek a legjobb magán iskolába.

A szerző feltűnően sokat és konkrétan beszél a pénzről. Pontosan tudjuk, hogy a fontosabb szereplők mikor és mennyi pénzt keresnek, és milyen jutalékstruktúrákból áll össze, sőt még az ajándékozási illeték adózása is szóba kerül. Ezeknél a részeknél azért eléggé érezhető, hogy Biggs a hosszú Wall Street-i karrierje során alaposan elszakadt a hétköznapi emberek valóságától. Nehéz a főszereplővel és ifjú feleségével azonosulni, amikor évi 270 000 dollárból kell nyomorogniuk, még a csillagászati Manhattan-ben lévő bérleti díjak tudatában is. Szintén nehezen dolgozható fel, amikor a főhős és társa által leggyengébbnek tartott elemzőket ugyan az év végével elbocsátják, de azért még kitömik őket egy 750 000 dolláros bónusz csekkel. Akik maradnak, azok persze ennél sokkal több pénzt kapnak. Ha már a számításokról esik szó, Biggs egy megdöbbentő hibát is elkövetett a könyvben, ami nem lehet véletlen, hiszen pár mondattal később a kapott eredménnyel érvel részletesen, amikor egy Hedge Fund fix jutalékbevételéről esik szó. Nehéz elhinni még róla is, hogy ennyire nem figyelt oda, de még inkább azt, hogy ez a lektornak vagy szerkesztőnek sem tűnt fel.

Persze ez az eset, csak növeli azt a benyomást, hogy a befektetési terület elsősorban nem is a nagy tudásról, hanem a kockázatvállalásról, a pszichikai képességekről, és a munkabírásról szól. A könyvben ugyanis hősként ünnepelnek olyan embereket, akik egy viszonylag egyszerű alapelvre alapozzák teljes stratégiájukat, igen kevés tapasztalattal a hátuk mögött. Hasonló ez, mint a Dreyfus könyvben a Hunter-be fektetett túlzó és korainak bizonyult bizalom. Biggs persze tudja, hogy ez milyen problémákat hozhat magával, és ez idővel a cselekményben is megmutatkozik. Mégis, kissé zavaró, hogy befektetési veteránok talicskával hordják be a pénzt a jó időszakokban néhány fiatalhoz, ami ekkora fokozaton még a Wall Street-en sem tűnik életszerűnek. Szintén nehezen emészthető meg, hogy a sünit a címlapról persze itt sem lehetett kihagyni, de még bízhatnánk benne, hogy csupán arról van szó, hogy a kiadó erőltette rá az akaratát Biggs-re, esetleg a megkérdezése nélkül döntött így. Nemrég kiadott új könyve azonban már a Diary of a HedgeHog címen fut, így nem maradnak kétségeink.

A Hedge Fund Tale azonban még így is egy kellemes szórakozást nyújtó könyv, ami nem marad tanulságok nélkül, így a stratégiájukban és saját magukban korlátlanul bízó befektetőknek hasznos olvasmány lehet.

---

A teljes Befektetési Szakoridalom ajánlás, letölthető ide kattintva PDF formátumban.

Statisztikai Arbitrázs egy kicsit más szemszögből: biztos profit a sportfogadásban?

2013-05-22T00:03:00.000-07:00

A napokban indult el a Szerencsjáték Zrt. első valóban klasszikus és egyedi eseményekre is fókuszáló szolgáltatása a TippmixPro. A sportfogadás mai állása mellett már elmondható, hogy ezek egyre inkább hasonlítanak a pénzügyi piacokhoz, és jó ideje vannak már olyan oldalak is, ahol nem egy fogadóirodával, hanem egymással kötnek fogadásokat a felhasználók, állandóan váltakozó, kereslet és kínálat közvetlen függvényében alakuló odds-ok mellett, amelyek megszólalásig hasonlítanak a tőzsdei árfolyamokra. Ez egyébként nemcsak a sporteseményekre, hanem egyéb, bizonytalan eseményekre, így az ún. prediction market-ekre is ugyanúgy igaz. Ahol pedig piac létezik, ott statisztikai arbitrázs mindenképpen, de esetenként még determinisztikus arbitrázs lehetőségek is előfordulhatnak. Ez annál inkább igaz, minél fejletlenebb egy piac, ami a sportfogadásra sok esetben még igaz, főleg ha valódi szolgáltatás még csak most indul egy országban nemcsak az interneten vitézkedők számára.

Mielőtt továbbmegyünk fontos leírnom, hogy senkit sem bátorítok sem a sportfogadásra, sem egyéb fogadásokra sem. Az alább leírt példák illusztrációk, itt nem feltétlenül említett tényezőktől is függhetnek, a bejegyzés megszületését követően bármikor megváltozhatnak, így semmiképpen nem jelentenek konkrét javaslatot. Ha valaki mégis sportfogadásban vesz részt, azt tegye minél kevesebb pénzzel, és csak olyannal, amelynek teljes elvesztését meg tudja engedni magának mind anyagilag, mind mentálisan, és pláne ne tegye kölcsönből. Mindezek mellett mindenki tanulmányozza a jogszabályi előírásokat és ezek mentén vegyen részt sportfogadásban - ha már mindenképpen szeretné ezt tenni - hiszen az itt leírtak csak elméleti lehetőséget és egy érdekes analógiát jelentenek, semmi többet.

Az egyik legnépszerűbb sportfogadás a Forma-1 esetén történik, így minden fogadási piacon, és fogadóirodában lehet téteket tenni a következő futam, vagy éppen a világbajnokság végeredményére. Magam is nagyon szeretem ezt a...show-t, sőt az odds-okat rendszeresen követem, így az itteni piaci anomáliákra itt találtam rá, főleg a TippmixPro beindulása után. A példákhoz három oldal odds-ait vettem figyelembe, 2013 május 21. 19:40-kori állapota szerint. A három forrás a már említett hazai TippmixPro-n felül az angol William Hill igencsak elterjedt fogadóirodáját, és a valós piacot jelentő Betfair-t jelentette. A példa kedvéért ezen bejegyzésen belül csak az egyéni világbajnokság végeredményére szóló odds-okat mutatom be. A három cégnél ezek az alábbiak szerint alakultak a megjelölt időpontban, a Betfair esetén a "bet" és a "lay" is szerepel, ami felfogható a bid/ask-nak, más szóval az első számon lehet az adott versenyző győzelmére fogadni, a másodikon ennek az ellenkezőjére. A Betfair folyamatos piacként természetesen lehetőséget is ad arra, hogy a pozíciót bármikor zárjuk, vagyis nemcsak a végkimenetlre, hanem a fogadók vagyis a piac közeljövőben történő véleményváltozására is lehet spekulálni. Ez nagyon hasonlít egy határidős termékre.

Itt azonnal több érdekes adat is szembe ötlik. Az egyik, hogy a TippmixPro mindkét vetélytársnál érezhetően rosszabb odds-okkal dolgozik, főleg Raikkönen esetén feltűnő a különbség. Az ok valószínűleg a finn hazai relatív nagy rajongótáborában keresendő, hiszen az odds-okat nem a valós esélyek, hanem az összes fogadás nagysága határozza meg, hogy a fogadóiroda minden esetben képes legyen többet nyerni, mint amennyit maguk a fogadók kapnak átlagban.

Milyen arbitrázs lehetőségeket jelent ez a fogadók számára? Első körben csak statisztikai arbitrázsról lehet szó, mert az itt látható lehetőségek közül csak egy esetén van "shortolás", természetesen a piacként funkcionáló Betfair kétoldalú árjegyzése miatt. Ha nem a Betfair lenne a legjobb a három lehetőség szinte mindegyikében, akkor persze az egyik fogadóirodánál lehetne "venni" például Vettel-t, amíg a másiknál, ahol az odds alacsonyabb, lehetne szintén ellenirányú ügyletet kötni, és a kettő közötti különbséget bezsebelni. Itt fontos kiemelni, hogy a "Back" a vásárlás, és a "Lay" a shortolás. Egy egészen apró elméleti lehetőség egyébként nyitva áll a fenti táblázat alapján is, hiszen a Betfair-nél 2,36-on kötött Vettel elleni, és a William Hill-nél 2,37-en lévő Vettel melletti ügylet által 0,01 mértékű biztos profitról beszélhetnénk, ha a Betfair további költségei ezt nem tűntetnék el a végelszámolásnál. Ez egyébként determinisztikus arbitrázsnak felel meg. Még ha a költségeket nem is vesszük figyelembem ez fél év alatt is csak 1%-os teljesítménynek felel meg, aminél itthon még mindig jobb kockázatmentesnek tekintett hozamú rövidtávú állampapír hozamok vannak.

Statisztikai arbitrázs viszont például az, ha csak a fenti három pilóta esetén tartjuk elképzelhetőnek a VB cím elnyerését. Eddig amúgy is csak ők voltak képesek futamot nyerni, a csapaton belüli eredményeik jobbak ottani vetélytársaiknál, nem egy helyen deklarált csapatsorrend is van, és a többi csapatnak egyelőre úgy fest, hogy semmi esélye ellenük harcba küldeni senkit. Ha mégsem így történik, az egy tipikus fat tail esemény lenne, ami időről időre előfordul, de egy kellően diverizikált és kockázatkezelt statsztikai arbitrázs operációnál nem is szabad, hogy egy vagy akár több hasonló esemény mindent tönkretegyen. A stratégia így itt az, hogy mindhárom versenyzőre teszünk fogadást, és senki másra, valamint köztük sem teszünk különbséget. A meglévő odds-ok alapján arányosítható, hogy melyikükre mennyi pénzt szánunk. Ez a Vettel-Alonso-Raikkönnen hármas esetben sorrendben az alábbi arányokat hozza.

TippmixPro: 44% - 40% - 17%
BetFair: 45% - 41% - 14%
William Hill: 43% - 43% - 14%

A megadott súlyokkal elérhető, hogy bármely végső győztes esetén pontosan ugyanannyi pénzt kapjunk vissza a három pilóta esetén egy-egy fogadóirodánál. Ezek az alábbi összeget jelentik, 10 000 Ft teljes, összes jelöltre leadott fogadás esetén.

TippmixPro: 9151 Ft
BetFair: 10 535 Ft
William Hill: 10 134 Ft

Látható, hogy a stratégia már eleve nem működik az alacsony odds-okat adó hazai szolgáltatónál, de a két másiknál igen, bár az eredmény így is viszonylag szerény, jelezve, hogy nincs sok esély más kimenetelre az ottani fogadók véleménye szerint. A BetFair 5,35%-os, mintegy féléves hozama azért már megérheti a befektetést, ha egyéb költségekkel nem számolunk. Még érdekesebb, hogy a hazai szervezők előtt az alacsony odds-ok, és a vélt vagy valós monopolhelyzet, vagy erős piaci pozíció miatt egy valós elméleti determinisztikus arbitrázs lehetőség tárul fel. Tételezzük fel, hogy kereken 100 millió forint folyik be a Szerencsejáték Zrt. számláira Raikkönen-re fogadva. A Szerencsejáték Zrt. ennek az összegnek a 70,51%-át befekteti a BetFair-en a Lotus szószátyárának győzelmére. Ha a finn nyer, akkor pontosan 550 milliót nyernek, ami megegyezik azzal a tőkével, amit a hazai fogadók Raikkönen győzelmére tettek. Ha nem nyer, akkor ugyan elveszítik a 70,51 millió forintot, de besöprik a teljes itthoni fogadási összeget. Akármi is történik, 29,49 millió forintot nyernek, vagyis 29,49%-os hozamot érnek el mintegy fél év alatt. Ez bizony arbitrázs lehetne a javából. Még ha a Szerencsejáték Zrt. emberei aktatáskában ki is sétálnak Angliába, és felkeresnek néhány William Hill fiókot, ahol nagyobb téttel tudnak játszani, akkor is 21% feletti a hozamot felmutatva távozhatnak ősz végén a kasszáktól. Nyilván technikai és jogi akadályok felmerülhetnek, de a lehetőség akkor is érdekes. Mindez egyébként nagyon hasonlít egy carry trade-re, ami két ország közötti hozamkülönbséget igyekszik meglovagolni. Itt is és ott is az olcsó idegen tőke teszi igazán eredményessé a játékot, és itt is egy létező devizakockázatot azért futni kell, igaz: ekkora hozamért bőven megéri fedezeti ügylettel is bajlódni.

Azonban nemcsak Raikkönen alacsony hazai odds-a nyújt érdekes arbitrázs lehetőséget. Érdekes módon Hamilton végső győzelme esetén a William Hill kevesebb pénzt fizet (21*), mint a TippmixPro (25*). A Mercedes pilótája esetén a William Hill relatív alacsony odds-a a világátlagot talán leginkább jelentő Betfair-nél, vagy akár a magyar oldalnál valószínűleg a "hazai fiú" melletti több fogadásra vezethető vissza. Itt a William Hill tehetné meg, hogy a besöpört pénzt akár a Betfair-en, akár a TippmixPro-n tenné pozícióba. Az utóbbi - ha valóban az odds-oknak megfelelő a fogadási összegek aránya - így is legalább közel 12%-os haszonkulccsal dolgozik (ha a kisebb esélyű versenyzőket nem is vesszük figyelembe), így mind a hazai, mind az angol cég jól járna, a túlságosan optimista brit drukkerek kárára.

Bár reméljük nem történik hasonló, nagyon is érdemes lesz majd megnézni, hogy mi történik az odds-okkal, ha Schumacher 1999-es idényéhez hasonlóan például Raikkönen kénytelen lesz a versenysorozat felénél egy darabig a pályán kívülről figyelni az eseményeket. Ha az adott fogadóiroda (itt a TippmixPro-t üzemeltető Szerencsejáték Zrt., vagy a William Hill) valóban csak a fogadások mennyisége alapján változtat, akkor azonnal érdemes Hamilton-ra fogadni, hiszen Vettel és Alonso odds-ainak változatlansága esetén Hamilton-t még 12-szeres szorzó mellett is érdemes lehet venni, megfelelő súlyozás mellett a két másik pilótával egyetemben, még az egyébként elég rossz odds-okat fizető TippmixPro-nál is, de a William Hill-nél még 7-es szorzó mellett is. Ezzel a fenti példának egyik további "fat tail" kimenetelét is kizártuk a kockázatok köréből, ha ennek kockázatát túl kicsinek ítéljük (ami a Mercedes gumikezelését tekintve nem meglepő), akkor gyors Vettel vagy Alonso vétel is jó lehet. Persze 28-as szorzóról 12 vagy annak közelébe esés, sokkal több pénzt hoz, mint 2,34-ről, 1,9-re a BetFair-en. A fentihez hasonló közös arányosított fogadás is 11,2%-os féléves hozamot jelenthet, ha elég gyorsak vagyunk, és nem változnak a szorzók.

Szintén ide tartozik az odds-ok historikus alakulása. A BetFair-en elérhető egy nem túl részletes, de azért értelmezhető grafikon ezzel kapcsolatban. Alonso esetén például a letört szárny, majd a beragadt DRS (és persze a helyzet rossz kezelése) is nagy spike-ot jelentett a fogadásokban, és két esetben akár egyetlen verseny miatt megduplázódott az odds! Ilyenkor a valószínűségek miatt érdemes inkább rá fogadni, hiszen sem ő, sem az autó nem változott, és még nagyon sok verseny van hátra, és 25, illetve 19 elvesztett pont a maximumhoz képest 4, illetve 3 verseny alatt behozható, ha az első helyen végez (mint tette azt legutóbb), függetlenül attól, hogy az ellenfelek hol végeznek, és akkor a keresztbeverésekről még nem is beszéltünk.

Mindezek a példák párhuzamot mutatnak a pénzügyi piacokkal, ahol a "versenyzők" különböző értékpapírok derivatív termékei, a fogadóirodák olyan befektetési szolgáltatók, vagy bankok, amelyek például certifikátokat kínálnak, amíg a BetFair valamelyik nyílt tőzsdének felel meg. Ne feledjük, hogy a biztos profit miatt a "fogadóirodák" nem a saját maguk által meghatározott valószínűségek alapján árazzák be termékeiket, hanem a kereslet alapján. Hiába valószínűtlen, hogy egy részvény ötszörösére emelkedik, ha olyan sokan keresik az opcióit, akkor a statisztikai volatilitásnál jóval magasabb lesz a beárazott volatilitás, és akár egy certifikát ára is lehet jóval magasabb csak azért, mert mindenki azt veszi, akár gondolkozás nélkül. Ez remek lehetőséget teremt a statisztikai arbitrázs művelőinek, legyen szó Hamilton iránti túlzott rajongásról, vagy egy részvény buborék idején call-okba árazott volatiliásáról. A valóságban persze ennyire nyilvánvaló lehetőségek a hatékonyabb és gyorsabb piacok miatt aligha merülnek fel, mégis, a hasonló gondolkozás jellemzi a statisztikai arbitrázs művelőinek útvonalát.

Előadás az ALTERA Vagyonkezelő részvénykibocsátásáról

2013-03-13T15:07:00.001-07:00

Az alábbiakban az ALTERA Vagyonkezelőről szóló online előadásom felvételét láthatjátok, vágatlanul. A cégnek jelenleg is zajlik a részvénykibocsátása, március 22.-ig, azaz jövő hét végéig még be lehet szállni fix árfolyam mellett. A társaságnak én is alapítója és igazgatósági tagja vagyok, ezért merem jó szívvel ajánlani. Ha bármilyen kérdésed felmerül, írj az info@bwm.hu címre.

Video streaming by Ustream

Befektetési szakirodalom - ajándékötletek karácsonyra

2012-12-12T03:20:00.001-08:00

Az alábbiakban néhány ötletet szeretnék adni azoknak, akik a befektetési szakma iránt érdeklődő rokonuknak, barátjuknak szeretnének hasznos karácsonyi ajándékot adni, esetleg saját magukat szeretnék meglepni. Az ajánlottak többsége könyv, ahol rövid távú spekuláns, hosszabb távú befektető, a feltörekvő piac iránt érdeklődő, az elméleti háttérre kíváncsi, illetve a filmrajongó is talál kedvére valót.

Kezdő Kereskedő, Gazdag Kereskedő (Steve és Janna Burns)

Ez a könyv egészen rendhagyó a maga kategóriájában. Alig vannak benne száraz szakmai részletek, és nem a hagyományos felépítést követi. Ehelyett a mondanivaló egy életszerűnek szánt és sokszor annak is sikerült párbeszéd formájában jelenik meg. Ez a felépítés, és a téma nagy előnyt biztosít az olvasóknak, akik egy kicsit beleérezve a főhős helyzetébe, sokkal könnyebben azonosulhatnak vele, így átlátva azt, hogy a nehézségekkel nincsenek egyedül. Így talán kisebb nyomás alatt, könnyedebben lépnek át a buktatókon. A befektetési, és különösen a spekulánsi pályafutás során szinte soha nem a szakmai, hanem a mentális problémák okozzák a legtöbb gondot, ám eközben alig van olyan ember, aki erre kellő figyelmet és energiát fordítana. A könyv szerzője, Steve Burns ezt nem tudja megtenni helyettünk, de mindent megtesz azért, hogy erre rávegyen minket, és módszere erre alkalmas is lehet a többség számára.

Ám ami a könyv nagy lehetőségét adja, az felvet egy nagyon fontos kérdést, egy olyat, amire másfél évtizednyi tapasztalat után sem tudok én sem egyértelmű választ adni. Könnyű ugyanis eldönteni, hogy az író kikhez szól, de nagyon nehéz, hogy pontosan mikor, mely szakaszban szeretné megszólítani őket. Logikusnak tűnik, hogy mindjárt az elején, spekulánsi karrierjük legelején, de ahogy elmélyedünk a fejezetekben, kiderül, hogy ez sem tekinthető ideálisnak. Felmerülnek olyan fogalmak, amelyeket még a gyorsan tanulók is hónapok, akár évek után értenének meg. Hogy a zavart tovább növelje, Burns minden fejezethez további könyveket ajánl. Azt azonban nem mondja meg, hogy azt mikor érdemes elolvasni. Az egyes fejezetek között? Jó lenne, de ezt aligha tudná bárki is betartani. Ha a könyv vége után, akkor sorrendben? Ez nem kis zavart fog okozni. Hogy a probléma még nagyobb legyen, az ajánlott irodalom ritkán érint szakmai mélységeket, kivéve a pszichológiát, ami nagyon fontos, de nem kizárólagos. A fejek összekavarásában az író még itt sem állt meg, és valós előkészítés nélkül elkezdi kapargatni a technikai elemzés felszínét, de amit elkezd, azt sem fejezi be, csak egy furcsa, és rosszul időzített kóstolót ad. Pedig erre ott és akkor semmi szükség.

A könyv tanításai a klasszikus trendkövető, piacnak mindig igazat adó filozófiát követik, ami bizonyítottan az egyik legjobb megközelítésmód, bár Burns-nek nem ártott volna finoman jelezni, hogy ez nem feltétlenül az egyetlen üdvözítő út. Általában is jellemző a trend kereskedők többségére egyfajta kizárólagosság tudat, legyen szó pár éve magának kötögető spekulánsról, vagy az intézményi szinten évtizedeket eltöltő ravasz vén rókáról. Ha valaki nem kellő kritikai érzékkel veszi kézbe a kötetet, akkor ezzel egyben első osztályra vett jegyet Paul Tudor Jones, Ed Seykota, és Bill Dunn világába. Szó se róla, kellemes és hasznos hely, tele márványtömbbe véshető idézetekkel, és szép felülteljesítésekkel, de azért a világ tágabb ennél.

Külön dicséretet érdemel a magyar fordítás. Jól látszik, hogy olyan ember fordította, sőt hozta el hazánkba a művet, aki nemcsak mélyen beleásta magát a szakirodalomba, hanem aki ugyanúgy szembesült már valamikor a fejezetekben meglévő gyakorlati problémákkal, mint a Kezdő Kereskedőnek hívott főszereplő. Csak két olyan kifejezés fordítása volt, amivel nem értettem egyet. Az egyik a Hedge Fund-ok esetén itthon elterjedt, de félrevezető "fedezeti alap". A másik hibás kifejezés az alakzat, amely "csészére hasonlítottak fogantyúval", ám az itthon elterjedt sokkal szerencsésebb "fülescsésze" lett volna egyértelműen a jobb választás. Komolyabb jelentősége ennek nincs, hiszen a könyv nem a technikai elemzésről szól. Emellett a két példából az is látszik, hogy nagyítóval is szinte lehetetlen kérdéses pontot találni a fordítás szakmaiságában, így ebből a szempontból is nyugodt szívvel vehetjük meg a könyvet.

Maga a szerző egyébként nem választott szerencsés címet és alcímet a könyvnek. A cím önmagában még megkapó, és vissza is adja annak lényegét. Azonban a két főszereplő folyamatos "Kezdő Kereskedő" és "Gazdag Kereskedő" formában történő említése, ráadásul a párbeszédek között kissé szerencsétlen szöveget szül, de ami nagyobb baj: kissé el is idegeníti őket az olvasótól, amivel éppen ellentétes harcot vívott az író Burns házaspár. Sokkal szerencsésebb lett volna két könnyen megjegyezhető nevet adni nekik, ezzel közelebb hozva őket az olvasókhoz, erősítve a mű legnagyobb erényét.

Mindezen hibákkal együtt is bátran ajánlom ajándékként mindazoknak, akik első hónapjait, éveit tapossák a részvény-, határidős-, de még inkább a fokozottan veszélyes deviza kereskedésnek (és elsőssorban nem hosszú távú befektetésnek). Talán az a legjobb, ha ezzel kezdik, és utána nyergelnek át a könyvben is ajánlott további szakirodalomra, de azért arra is odafigyelnek, hogy ne csak szolgai módon ezekből válogassanak.

The Signal and the Noise (Nate Silver)

Két olyan könyvet is a figyelmedbe ajánlok, amelyek nem kifejezetten a befektetésekről szólnak, de mégis nagymértékben érintik a piacokat érintő ismereteinket, az előrejelzés és a gondolkodásmódról szólnak, sőt, egy-egy fejezetet a tőzsdei döntéshozatalnak is szentelnek. Az egyikük egy hazánkban ismeretlen, de a tengerentúlon már sztárként kezelt statisztikus, Nate Silver remekül időzített könyve. Silver tud egyet s mást az előrejelzésekről, hiszen először a baseball, majd a politika területén ért el elképesztő pontosságú sikereket. 2008-ban először Obama késő tavaszi, a vártnál magabiztosabb győzelmét jósolta meg egyes előválasztásokon, majd az őszi nyilvánvaló győzelmet nem meglepő módon, de annak mértékét már annál lenyűgözőbb precizitással jelezte előre. Idén a választásokon sokan kétségbe vonták Obama előnyét, főként az állami és a nemzeti közvéleménykutatások közötti eltérések miatt. Silver azonban az adatok mélyére ásott és ismét igen jó közelítéssel prognosztizálta a végső eredményeket. A könyvét pár héttel a választása napja előtt publikálta, amivel az őt, pontosabban elemzéseit övező felhajtást ügyesen használta fel. A Twitter-en külön mémet generált ezekben a hetekben a tevékenysége.

A könyv néhány statisztikai jelentőségű fogalom jellemzően szemléletes példákon keresztüli magyarázatát tartalmazza. Ám ezen felül egy fontos mondanivaló fonalát viszi végig a művön. Ezt egy kölcsönvett példával érzékelteti. Ebben kétfajta elemzőt különböztet meg (legyen szó bármilyen témakörről): a sünt és a rókát. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy az előbbi nagyot akar jósolni, és a végsőkig ragaszkodik az elméletéhez. Az utóbbi viszont a körülmények ismeretében változtat az előrejelzésein. Silver tapasztalata szerint a rókák ravaszsága lehetővé teszi, hogy a végén sokkal pontosabb elemzést végezzen.

Ami a befektetési döntéseket illeti, érdemes fellapozni a 11. fejezetet. Silver szerint minden emberi döntés és ítélet lehet hibás, ebből következően annak kollektív lecsapódása, vagy eredője, így a piaci árfolyamok is ide tartoznak. Ezzel világosan mutat rá arra, amit tudunk: a piaci hatékonyság csak egyes elméleti szakemberek tankönyveiben létezik. Innentől fogva a lehetőségek végtelenek ugyan, de Silver gyorsan lehűti a kedélyeket. Ha láttunk is már részletesebb tanulmányokat, akkor is elismerhetjük, hogy a könyvben áttekinthető módon jelenik meg az előrejelzés művészetének szinte minden nehézsége. A szerző kitér arra is, hogy ez miért van, és megemlít néhány a pénzügyi viselkedéstan jelenségét (ezzel kapcsolatban még nagyon érdemes elolvasni Tversky és Kahneman munkásságát, és utóbbitól a nemrég megjelent Thinking Fast and Slow című művét, annak is főként a 20. fejezetét). Választ a hogyanra nem kapunk, Silver nem is igér ilyet, de számtalan csapdát, és érdekes statisztikát annál inkább, ami már elméleti szinten felkészíti az átlagos befektetőt a realitásérzékének megerősítésére.

Szintén fontos a jelzálogpiaccal kapcsolatos fejezet, ahol azzal kapcsolatban kapunk értékes, bár talán nem elég részletes leckét, hogy miként kerüljük el az out-of-sample, azaz a nem megfelelő mintavétel miatti (itt:) kockázat előrejelzés gyakran végzetesnek bizonyuló hibáját. Akik a válság előtt az összecsomagolt értékpapírokat és derivatívokat árazták, fájdalmas úton döbbenhettek rá arra, hogy mindig érdemes megvizsgálni a kiindulópontot, és adott esetben módosítani kell az eredeti hipotézisen. Silvernek köszönhetően mostantól még inkább tudatosul bennünk, hogy nem sünök, hanem rókák szeretnénk lenni.

The Fastest Billion (Charles Robertson és csapata)

A globális befektetési szakmában két nagyon sikeres cég is fut "Renaissance" név alatt. Az egyikük a Renaissance Technologies, amely a sokáig Jim Simons vezette Hedge Fund-ot jelöli, és amelyik két évtizeden át szállította megbízhatóan a 40% körüli nettó hozamokat titkosan kezelt kvantitatív stratégiái segítségével. Mégis, amikor azt mesélem valakinek, hogy Renaissance, egy egészen másik vállalat jut a többség eszébe, amelynek második szava a Capital. Nem éppen érdemtelenül, ugyanis a cégcsoport egyike a leginkább elismert hangoknak, ha a feltörekvő piacokról, és azon belül is főként Oroszországról van szó. Ez a könyv egy látványos kísérlet arra, hogy megváltoztassák a róluk élt képet, már ami a fókuszt illeti.

A könyvnek a címlapja mély harmóniában él annak tartalmával. Erődemonstráció, a kontinens már-már szuperhősként kezelése és a számok bűvölete, hiszen már a címben is található egy varázslatos, figyelemkeltő adat. A teljes mű ilyen. A szöveget nagyrészt magáénak tudó Charles Robertson fáradhatatlanul érvel Afrika mellett, méghozzá "izomból", de ezt nagyon jól csinálja. Amikor elolvastam a Bevezetőt, azt gondoltam, hogy talán még sosem láttam ennyire erős és hatásos nyitányt egyetlen non-fiction könyvben sem. Aztán továbbhaladva rá kellett jönnöm, hogy az egész alkotás pontosan ugyanilyen, és bevezetésről csak a fejezet címében volt szó, mert Robertson azonnal a húrok közé csap, és amit játszik az bizony Heavy Metal, de legalábbis Hard Rock.

Az adatok prezentálásának hatása olyan erős, hogy amikor egy alfejezet jelenik meg Ruanda és a korai Szingapur összehasonlításáról, amelyben az első mondat arról szól, hogy mit tapasztaltak, amikor megérkeztek Kigaliba, mégsem személyes élménybeszámolók, hanem adatok és újabb adatok érkeznek futószalagon, karöltve az ambíciózus kormányzati tervekkel, amiket akár egy újságból is megtudhatnánk. A szerkesztő gyorsan javít és közvetlenül ezután egy érdekes történet elmesélését teszi lehetővé egy mára országhatárokon túlnyúló kisvállalat gyors sikeréről. Itt érdemes kiemelni, hogy az eredmények a vállalkozás vezetői szerint a gyorsan bővülő helyi középosztálynak köszönhetőek. Mindezen adathalmok és példák persze nem jelentetnek mást, mint szemérmetlen propagandát az Afrikába történő befektetés és a Renaissance Capital mellett. Mégis, ezt a legtöbb, egészséges kritikai szinttel rendelkező ember nem fogja bánni, hiszen Robertson egyetlen igazi feladata a könyvvel a figyelem felkeltése, és ezt nagyon jól is csinálja.

A kontinens befektetési perspektíváinak kritikája szinte alig jelenik meg a könyvben. Ezt néha a kettősség álcája alá rejtik, például az infrastruktúra hatásaival foglalkozó fejezetben. Ez a fajta ellentét a valóságban is létezik, például Ugandában is, ahol a kínkeservesen megtehető földutak mellett, simára vasalt főutat is lehet látni és érezni kb. 20 km-en át... A fejlődés a kontinens nagy részén kézzelfogható, így véletlenül sem vádolom a szerzőket hazugsággal, vagy akár az igazság elhallgatásával, de az arányok érzékeltetésének szándékos torzításával igen. Szintén aggasztó egy kicsit, hogy az előrejelzések néha zavarba ejtően pontosak kívánnak lenni, akár a Maja naptár alapján a világvége időpontja. Főként az olyan területeken, ahol a bizonytalanságot növelő tényezők alapvetően írhatnak felül bármilyen tervet. A leginkább kirívó példa az, amikor szinte országról országra próbálják előrejelezni, hogy azok mikor válnak demokráciává. A törzsi tagoltságról - akár a relatív nagyon sikeres Kenyában - szó sem esik. Szintén zavaró, hogy alig hangzik el érdemi kritika a kapott statisztikai adatok megbízhatóságát tekintve, ha mégis, akkor is az a pozitív oldalt erősíti, például a feketegazdaság gyors növekedése tekintetében. Az adatok kezelése sem tökéletes, a grafikonok a könyv színvonalához képest egyszerűen rondák (legalábbis a Kindle verzióban), és a célcsoport átlagos olvasói számára helyenként zavarosak vagy hanyagul összedobottnak tűnhetnek, főként az előrejelzések esetén.

Az aktuális adatok és a trendek azért szerencsére nagyobb szerepet kapnak ebben a monstre tájékozató-elemző kiadványban. Egészen lenyűgöző például a térség számos országának nyugdíjhelyzete és nemcsak a kiváló demográfiai előnyök miatt, hanem a meglévő tartalékok hátterének okán is (ebben Európa nagy része nagyon rosszul áll, de az Egyesült Államok még mindig egész jól). Szintén bizalomra ad okot, hogy Robertson csapata egészen mélyre ásott az adatok tengerében. Csak egy példa: megtudhatjuk azt, hogy adott nagyságú város élelmezéséhez mennyi teherautónak kell átlépnie adott idő alatt a határát, így a részletes infrastruktúra igényt felmérve. Ritkán látni azt, hogy akár egy makroelemző ilyen mélyre leásson. Örömteli volt azt is olvasni, hogy a szerzők kellő figyelmet fordítottak a mobilkommunikációban, de még inkább az abban rejlő pénzügyi szolgáltatások forradalmára, amely egy-egy országban mára alapvető változásokat is hozott. Igazából napestig sorolhatnám a példákat, de a lényeg: a Renaissance ha nem is objektív szemszögből, de alapos munkát végzett és nagyon jó irányban gondolkozik.

A Fastest Billion - veszélyei ellenére - meggyőzött. Ezentúl sokkal több figyelmet fogok fordítani vagyonkezelőként is Fekete Afrikára, nemcsak a Blog és Facebook oldal olvasóinak talán már megszokott Dél-Afrikai Köztársaság tekintetében, hanem más országokat is feltéve a térképre.

The HIP Investor (R. Paul Herman)

Az emberek többségének, még a szakmában is, az a meggyőződése, hogy a teljesítmény, illetve annak kockázattal módosított mérőszámának maximalizálása, esetleg valamilyen benchmark lehető legnagyobb felülteljesítése az egyetlen és végső cél a befektetések tekintetében. Ez a könyv ebben paradigmaváltást jelenthet és ebben semmi túlzás nincs. Az ún Impact Investing első látásra a CSR vagyonkezelési oldalon történő leképeződése, de ennél azért jóval többről van szó, és nemcsak azért, mert mélyebbre ás mint a társadalmi felelősségvállalást a zászlóra tűző befektetők. A szerző ugyanis azt állítja, hogy ha a befektetési célpontokat azok tevékenységének pozitív környezeti, emberi és társadalmi hatása alapján választjuk ki, akkor a hozamunk is érezhetően magasabb lesz. R. Paul Herman tehát bátran szembeszáll a cinikus filozófiát vallókkal, és arról szeretne meggyőzni minket, hogy van olyan, amikor mindenki nyer. Tényleg mindenki.

Ehhez összerakott egy módszertant, ami alapján értékeli a nagyobb, tőzsdén szereplő vállalatokat. Az SP 100-at újrasúlyozva megalkotta a HIP 100-at. A HIP annyit tesz: Human Impact + Profit, vagyis Emberi (esetleg: Emberekre gyakorolt) Hatás + Nyereség, és még jól is hangzik a mozaikszófetisiszta angolszász közegben. Az index eddig képes volt felülmúlni mind a nagytestvért (pontosabban annak ETF-ét), mind a társadalmi vagy környezeti hatásokat figyelembe vevő mutatókat, de még a leplezetlenül őszinte Vice Fund-ot is, ami mindenbe fektet, ami káros, legyen szó dohánygyárakról, szeszesital előállítókról, vagy a hadiiparról.

A HIP 100 felülteljesítése ugyanakkor nem éppen meggyőző, bár az SP100-at viszonylag régen elhagyta, bő 6 éve felülteljesít, de a Vice Indexet csak 2009 után tudta megverni, akkor sem sokkal. Még nagyobb probléma, hogy a HIP indexet mindössze három éve indították el, így a többi benchmark felülteljesítése azelőtti időszakra datálódik, mielőtt a komponenseket összerakták. Ez legkevesebb felveti a gyanúját annak, hogy óhatatlanul is belekerültek a kiválasztási kritériumok közé olyan információk, amik a már meglévő egyedi relatív erő alapján determinálta a HIP 100 felülteljesítését, már csak azért is, mert a pontos módszertan nem áll rendelkezésünkre. Mindez kísértetiesen emlékeztet a kvantitatív alapú kereskedési rendszerek curve fitting jelenségére, ahol ugyan jövőbeli adatok nincsenek belekalkulálva egy korábbi időpillanatban, de éppen az ideális mix áll össze a nem elégséges időtávú adatokból. Ezért ezen index esetén sem árt óvatosnak lennünk, és kijelentenünk, hogy még nem gyűlt össze elegendő adat a teljesítménnyel kapcsolatos következtetések levonásához. Maradjunk annyiban, hogy az eddigiek azért biztatóak a jövőre nézve, és a dolgunk az, hogy tovább figyeljünk.

A könyv nyelvezete egyébként ha nem is mélyen szakmai, de nem is egyszerű, és világosan érződik, hogy intézményi befektetőknek és döntéshozóknak íródott. Herman a hatás elérése érdekében nagymértékben támaszkodik a menedzsment irodalom terminológiájára, folyamatábráira és sablonjaira, amivel belőlem adott részeken inkább ásítást, mint érdeklődést tudott kicsikarni. Erős a gyanúm, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Szerencsére ez nem épült be olyan mélyen a mű gyökereibe, hogy egy akár közepesen szorgalmas olvasó ne tudná ezeket kigyomlálva az értékes tartalomra koncentrálni. Emellett a könyv nagy erénye, hogy jól felépített vonal mentén halad, továbbá ha lefejtjük a menedzsment mázt, akkor látványos példákkal is szolgál. A jövőben pedig kiderül. hogy a fő állítás igaznak bizonyul, de addig sem baj, ha olyan vállalatok részvényeit vesszük, amelyek odafigyelnek a környezetükre, tisztelik a saját alkalmazottaikat és beszállítóikat, valamint nem a saját ügyfeleik átveréséből élnek. Egy kicsit minden befektető felelőssége is, hogy egy jobb világban élhessünk. Az első lépés ennek a könyvnek az elolvasása lehet.

Arbitrage

Közvetlenül Karácsony után kerül a mozikba az Arbitrage című film, nos...Végzetes Hazugságok hazai névvel ellátva. Aki valaha is tanult alapszinten bármit is értékpapírszámtanból, az tudja mi az az arbitrázs, mégis, alig van valaki, aki ezt valaha is űzte, pláne üzletszerűen és folyamatosan (én is csak egy formában). Az ügylet lényege, hogy két árfolyam közötti különbséget, félreárazást használ ki valaki, ami biztos nyereséget jelent, mert előbb-utóbb az árfolyamok kiegyenlítődnek. Persze jól tudjuk, hogy az igazi arbitrázs a gyakorlatban ritka, mint a fehér holló, vagy éppen hamarabb elvérzik az adott cég, mielőtt az eltérés helyreállna, de a film főhőse mégis úgy látja, hogy könnyen jött pénzt talál. Richard Gere karaktere ezzel végzetes dominót indít el, amivel nemhogy nem csökkenti a kockázatot, hanem mindent kockára tesz, beleértve az ő és családja jövőjét is.

Hogy mi ez az ügylet, az csak a film derekán derül ki, de a történet szempontjából nincs igazi jelentősége, és ezzel mindent elmondtam arról, hogy a befektetések iránt érdeklődő kaphat-e olyan mélységet, mint az etalonnak számító Tőzsdecápákban. A válasz a nyilvánvaló nem. Ennek ellenére nemcsak egy szórakoztató, Hollywood-ra jellemző iparosmunkát kapunk az erre szánt közel két óránkért cserébe. Mert a film nem tartalmaz ugyan sok eredeti ötletet, de a klasszikus árulás sztorit, valamint a nyomozás elől menekülő protagonist történetét remek rendezés és színészi teljesítmény mellett dolgozza fel. Ez különösen nagy bölcsességre utal egy fiatal rendezőtől (merem ezt leírni főként azért, mert Jarecki és jómagam születése között csak két nap telt el :) ).

Ha nem is befektetési szempontból, de a Hedge Fund ügyfelek, illetve a világukat követők szemszögéből nagyon érdekesnek bizonyulhat a film, nemcsak a szórakoztatás miatt. Gere tökéletesen illeszkedik bele a Hedge Fund vezér figurájába, sokkal autentikusabb környezetben, mint ahogy a legtöbb, sablonos film és dokumentumfilm teszi. Van ugyan egy szép Bloomberg monitor az asztalánál, de szinte soha nem nézi aggódva. A CNBC megjelenik ugyan, de kevésszer (igaz, abból egyszer a nyitójelenetben az elcsépelt Bartoromo interjú formájában) és nem igazán törődik vele. Gere a munkája nagy részét papírokba temetkezve tölti. Az iroda csendes, nincs ordibálás a telefonkagylóba, a berendezés pedig minimál design és óvatos elegancia. Nem maradhat el az aktív jótékonyság, ami kötelező elem valamennyi hasonló cégnél. A legtöbb fontos döntés pedig nem tárgyalóasztaloknál, telefonba ordibálva, vagy a fájóan sablonos golfpályán történik, hanem éttermekben. Úgy látszik "nemcsak a pancserek ebédelnek". Vagy mégis? Kiderül a filmből, de annyit elárulhatok, hogy a Gekko-Wildman féle alkudozás felett érdekes kontrasztot bemutató hasonló jelenet zajlik le a történet második felében.

Azért nem maradnak el a szokásos elemek sem. A fenti kép minden bizonnyal emlékeztethet titeket Gordon Gekko híres magángépes jelenetére (még az üléspozíció is ugyanaz...), amelyben megszületik az ötlet a fejében a Bluestar felvásárlására és feldarabolására, miközben egyik legfontosabb bizalmasa és egyben brókere éppen a vállalat feltámasztásának lehetőségeiről áradozik, ezzel fellobbantva a szikrát. Ezektől eltekintve azonban az Arbitrage írója és rendezője nem kísérelt meg olcsó népszerűség hajhászásba más hátán. Ehelyett az erős művészeti rendezés segítségével egy élő, jól strukturált, viszonylag kockázatkerülő drámát tettek le az asztalra. Ez egy olyan film, amelyik a cím ellenére jóval szélesebb közönségnek szántak, mint akár a teljes szélességében vett befektetési ágazat.

Mégis, akiknek a mindennapjait jelentik a befektetési döntésekben való részvétel, azok is kapnak valami pluszt a filmből. A mondanivaló világos: nincs olyan, hogy arbitrázs, legalábbis a gyakorlatban. Mindennek van kockázata, és egy összetett ügyletnek bármely lába összeomolhat egy váratlan, akár egy Fekete Hattyú jelenség hatására. Ha pedig ez megtörténik, az olyan dominót indít el, aminek a nyomása alatt még nehezebb döntéseket hozni. Gere karaktere zseniálisan manőverezik az őt ért csapások között (amelyikből majdnem mind kizárólag a saját hibája), de a film végére olyan veszteségek érik, amit soha nem gondolt volna. A filmben elhangzó mottó pedig egyszerre tükrözi az felszínes igazságot és annak mégis fájó hazugságát: "Ahhoz, hogy sikeres legyél, először annak kell látszani". A piacok előbb-utóbb rácáfolnak erre.

---

További szakirodalom kritikák elérhetőek ide kattintva, 101 oldalon 121 mű értékelésével.

Kellemes Ünnepeket és Könnyed Ajándékvásárlást Kívánok!

Válságálló Eszközök - Bónusz Certifikátok

2012-09-13T03:31:00.000-07:00

Az utóbbi évek nemcsak a hagyományos vedd és tartsd befektetők, hanem a középtávú spekulánsok idegeit is alaposan próbára tették. Az árfolyamok egészen vad, sokak által soha nem látott mélységeket jártak meg, majd onnan ritkán előforduló emelkedést produkáltak, eközben rövidtávon is vad mozgásokkal, tették ezt szinte az összes piacon, legyen szó részvényekről, számos kötvényről, árupiacokról, devizákról és még sorolhatnám. Az általános felfogás ma az, hogy a nagy mozgások sokáig velünk maradnak. A legtöbben ezt a magas volatilitás – szórás fennmaradásában látják, ami miatt kevésbé szívesen vásárolnak olyan termékeket, amelyek éppen akkor hozzák a legmagasabb hozamot, amikor az árfolyam bizonyos határokat – főként lefelé – nem lép át. Ilyen a bónusz certifikát, amely az univerzális európai modellben egyedülálló módon éppen a leginkább konzervatívnak számító hitelintézeti osztálytól származó derivatíva forradalom egyik legmérsékeltebb tagja.

Ha nagyon röviden szeretném a bónusz certifikátot leírni, akkor azt mondanám, hogy egy olyan termék, amelynél akkor járunk a legjobban, ha az árfolyam két előre megjelölt árfolyam között marad a certifikát lejárata előtt (illetve bizonyos esetekben lejáratig visszatér oda). Az alábbi példában egy a Daimler árfolyamára történő spekulációt láthatunk, amelyben akkor nyerünk nagyot (jelen sorok írásakor 19%-ot), ha a kurzus a következő fél év során a megadott sávon belül marad, de főként a lenti barrier-nek hívott korlátot nem érinti meg ez idő alatt? Zárójelben jegyzem meg, hogy ha a fentit lépi át, pláne marad felette, annak nincs közvetlen következménye, de az alternatív lehetőség magasabb hozama miatt az sem optimális. Azt is láthatjuk, hogy az alaptermék árfolyama mérföldekre van attól, hogy bármelyik eset megtörténjen.

A kérdés az, hogy a magas volatilitásra számító tömeg véleménye megalapozott-e, és az ezzel valamelyest szembenő termékek, így a bónusz certifikát vásárlása hibás döntés-e? Van-e arra komoly esély például ennél a példánál, hogy a Daimler árfolyama jelentősen elmozdul? A Nyugati pályaudvarnál is nagyobb közhely, miszerint az ördög a részletekben rejlik, itt is megállja a helyét.

Nézzünk egy példát a volatilitás időbeli alakulására. A Dow Jones Global Stock Index (az adatszolgáltató következetesen rosszul írja a fejlécben, ez ne zavarjon meg senkit) a világ tőzsdéinek kapitalizációját nagy részben lefedi, így igen pontos képet ad a globális részvénypiaci helyzetről. A szórást itt a Bollinger szalagok szélességével ábrázoltam, ami a klasszikus beállítás alapján a szórás kétszerese, de ezt, mint később látjuk, jobb grafikon rajzolóknál más paraméterrel is be lehet állítani. Ahogy az alábbi ábrán is látszik a szórás – némi egyszerűsítéssel az árfolyam hektikussága – a 2008-ban kiteljesedő pénzügyi válság során jelentős mértékben megugrott, és az utána lévő időszakban is több „spike-ot” csinált, amelyek idején jóval magasabb volt, mint a 2003-2007-es békeidőszakban. Nyugalmas időszak alig-alig akadt 2007 óta. Az utóbbi hetekben viszont a szórás nagyon régen nem látott mélységbe zuhant.

A logikus következtetés mindebből az lehet, hogy a még nyugodt években is ritkán látott alacsony szórás hamarosan megnövekszik, és az árfolyam ki fog törni valamilyen irányban. Azt nem tudjuk, hogy észak vagy dél az irány. A kérdés, hogy mi ilyenkor a teendő.

Aki már alkalmazott összetett opciós ügyleteket, annak elsőként valószínűleg a Straddle (vásárlás) jut az eszébe. Ha nem ismered ezt a kifejezést, az nem probléma, elég annyit tudni, hogy ez egy összetett opciós ügylet, amelynek vásárlója akkor zsebelhet be profitot, ha az árfolyam jelentős mértékben elmozdul. Amit ennél a gondolatmenetnél elfelejtünk az a piac várakozása. Ha sokan vélekednek hasonlóképpen, akkor a kitörésre irányuló összetett ügylet piaci árfolyama is magasabb lesz, hiszen az elmozdulásra számítva sokan vettek ilyet, felnyomva azt.

Ugyanakkor azt a forgatókönyvet is érdemes figyelembe vennünk, hogy a szórás hosszú évekig viszonylag alacsony marad. Aki a piacon át és túlélte a 2008 óta tartó periódust, annak nagyon nehéz elképzelnie, hogy nem lesz vihar. Akár eufória, de még inkább pánik formájában szinte mindenki a volatilitás megugrására számít. Ám a fenti ábra egyértelműen mutatja, hogy nem mindig ez a helyzet, és az hosszú évekig alacsony maradhat.

Ugyanez a helyzet a bónusz certifikátok esetén is, amelyek árazásánál az alaptermék volatilitásának jelentős szerepe van. A fenti példában az eszköz aktuális árfolyama 49 euro felett van, vagyis kicsivel több mint 10 eurót fizetünk azért, mert az alsó sáv megérintésének elmaradása esetén nagyon jól járunk. Az alaptermék és a certifikát árfolyamának különbsége elsősorban a várható volatilitás és persze emellett a hátralévő idő függvénye is. A kibocsátó bankok a beárazott volatilitást nem kötik az orrunkra, de visszafelé számolva erős indikációt kapunk arra nézve, hogy a középtávú, elsősorban éves adatok alapján kalkulálnak. Hasonló árazási különbség alakulhatna ki a leghíresebb opciókba árazott volatilitás indikátor, a VIX esetén is. Ahogy az ábrán látszik az index emelkedésével párhuzamosan a piac megnyugodott és a szórás éves adata (első kiegészítő grafikon) csökkent, de korántsem olyan szintre, mint a rövidtávú szórás. A VIX ez utóbbival mutat szemmel látható erős együttmozgást.

Az említett certifikátok többsége esetén azonban sokkal inkább tűnik úgy, mintha a volatilitás az első kiegészített grafikon útját követné. Ahogy a legfelső példában említettem az ottani 10 eurós különbség is jelentős részben attól függ, hogy mennyi az esélye a barrier szint megérintésének. Ha a beárazott volatilitás nő, annak az esélye is nő, hogy ez megtörténik, így ez a certifikát árfolyamának csökkenésében, pontosabban az alaptermék árfolyamához történő közeledésben lesz tetten érhető. Emiatt könnyen lehet, hogy a bónusz certifikátok alul vannak árazva, ha nem számítunk nagy volatilitás megugrásra, és így főként nagy zuhanásra annak élettartama alatt. Másképp megfogalmazva: az aktuális időpillanatban nem az a kérdés, hogy magasabb lesz-e a volatilitás, hanem a BEÁRAZOTT (már eleve magas) volatilitás tovább nő-e, amellett, hogy az alaptermék árfolyama emelkedik-e. Ha már eleve magas a várt volatilitás, akkor itt olcsóbb lesz az árazás, és annak csökkenésével a bónusz megkapásának is nő az esélye az idő előrehaladtával. Nem az a lényeg, hogy mi fog történni, hanem az, hogy mi történik ahhoz képest, (!), hogy most a piaci szereplők mit gondolnak, hiszen a várakozások már beépültek az árfolyamokba (beleértve a volatilitást).

Ez csak az egyik erős (és aktuális) érv a portfoliónk hasonló eszközökkel történő kibővítése mellett. A másik, sokkal inkább általános tényező pedig az, hogy a megnövekvő szórás, sőt a várható kitörés, vagy zuhanás megvalósulása sem jelenti azt, hogy az árfolyam pár hét, vagy hónap után egészen máshol lesz, mint most. Éppen ilyen időkben fordul elő ez gyakran, amikor rekord profitok feszülnek ellen a félelmetes makroadatokkal. Az egyik pár hétig, hónapig emeli az árfolyamokat, majd a másik visszalöki az eredeti helyére az árfolyamokat. A végén pedig azt tapasztaljuk, hogy nagyjából ugyanott vagyunk, mint korábban. A DAX kis eltéréssel ugyanott van, mint idén márciusban, tavaly februrár-júliusban, 2008 júniusában, 2007 áprilisában és ezzel még a lista nem is teljes. A két oldal erejét és egymásnak feszülését elnézve könnyen lehet, hogy a jövőben is ez fog történni. Ez éppen ideális feltételeket teremt a bónusz certifikátok vásárlói számára, akik így ebből a helyzetből is tudnak profitálni.

Ezen termékeknél egyetlen gondolat erejéig érdemes arra is kitérni, hogy a vételi és eladási árfolyam közötti széles jellemző spread komoly költségtöbbletet okozhat azoknak, akik viszonylag sok ügyletet kötnek, magas forgási sebesség mellett. A bónusz certifikátok esetén persze az igazán fontos veszély a barrier elérése. Ha ez megtörténik, akkor lényegében olyan lesz számunkra, mintha most drágábban vettünk volna meg részvényeket (jellemzően 10-30%-kal), mintha a tőzsdén tettük volna meg ugyanezt. Ezért a megfelelő lejárat, barrier, árazás kiválasztása kulcsfontosságú és mindenképpen egyedi elbírálás alá kell, hogy essen minden esetben.

A bónusz certifikátok tehát – sok más termék mellett - jelenleg olyan formában és volatilitás mellett vannak árazva, amelyet a rövidtávú ingadozás nem indokol. Természetesen ez a jövőben változhat, de veszteség – szemben számos összetett opciós ügylettel – csak akkor keletkezik, ha nagy zuhanás lesz a piacon, és az árfolyamok megérintik a barrier-eket. Addig pedig az idő múlása a certifikát vásárlójának dolgozik.

Ha szeretnél hasonló válságálló eszközökről hallani, akkor iratkozz fel a Válságálló Értesítőre.

Ha pedig szeretnék hasonló válságálló eszközökről hallani, és kérdéseidet feltenni, akkor gyere el a szeptember 25.-én tartandó Befektetői Klubunkba, amin első alkalommal díjmentesen vehetsz részt, ha...

Indul a Befektetői Klub! Díjmentesen jöhetsz el ha…

2012-09-10T02:29:00.001-07:00

Amikor a Befektetői Klub-ot és az éves tagságot meghirdettem tavasz végén, csak egyetlen dologról feledkeztem meg, ám éppen ez lett volna a legfontosabb. Eleinte ügyféligények miatt döntöttem úgy, hogy tartok havonta egy-egy összejövetelt, de nem szerettem volna kizárni más érdeklődőket sem. Azonban ez utóbbiakat sosem kérdeztem meg, hogy mi érdekelné őket, és sosem mutattam meg, hogy mire számíthatnak, ha eljönnek.

Ezt a hiányosságot most bepótolom. Szeretném megmutatni neked élőben, hogy miért jó, ha eljössz, és megkérdezni tőled, hogy miről szeretnél hallani. Ezt az első Klub esten tesszük meg. Nézzük a részleteket!

Helyszín: Makadám Klub, II. kerület Lövőház u. 37. (közel az irodánkhoz és a Mammut bevásárlóközponthoz, a fővárosból és a környékéről érkezve autóval vagy tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető)
Időpont: 2012. szeptember 25.-e, kedd, 17:00-tól 20:00-ig. (munkaidő után éppen ideális)

Ár: 10 000 Ft (a helyszínen fizetve), de ezt most teljes mértékben elengedjük, ha részletesen kitöltöd az alábbi kérdőívet, amelynek célja, hogy megtudjam, mire lennél kíváncsi. Ennek kitöltése kb. 17 percet vesz igénybe, de emellett más teendő nincs, hiszen ez egyben jelentkezés is az eseményre.

Kérdőív és Jelentkezés

Ha nem szeretnéd a kérdőívet kitölteni, és inkább vállalod a 10 000 Ft-os költséget, akkor ezt kérlek külön jelezd a klub@bwm.hu címen. A regisztráció nem kötelező, a helyszínen (csak ezen alkalommal) előzetes jelentkezés nélkül is jöhetsz, de ebben az esetben a szabad helyeket nem tudjuk garantálni. Azért is érdemes regisztrálni időben, mert maximum 50 fő jöhet, ezért kérlek, jelentkezz minél hamarabb. Az első alkalommal még nem kerülnek kiosztásra ajándékok.

A Makadám Klubban már volt rendezvényünk, kényelmes, könnyen elérhető, és idő közben aki megszomjazott rendelhet magának a bárból italt.

Az odajutás és a parkolás kapcsán fényképes segítséget kapsz a Klub oldalán: www.bwm.hu/klub

Amiről szó lesz első alkalommal:

Mi várható a részvénypiacokon? Folytatódhat az elmúlt hetek pozitív hangulata?
Mi válságálló, hova meneküljünk, ha kitör a pánik?
Forint – újra a hazai események mozgatják majd?
Régiók, szektorok teljesítményének áttekintése.
Makrogazdasági helyzet kielemzése – képes Bernanke újabb segítséget adni a világnak? Ha igen, mikor és milyen hatása lesz ennek?
Fundamentális és technikai elemzés a kiemelt részvényeknél. Tovább szárnyal az Apple?
Mit csinálnak a Hedge Fund-ok? Miben érdemes követni ezeket? Részletes elemzés.
Konkrét javaslatok – különböző időtávokra és kockázati szintekre, összesen legalább 5 részletesen bemutatott magas hozamú lehetőség

Az egész estet úgy alakítom ki, hogy az összes fenti kérdésre választ kapj, sőt azokra is, amelyek közben merülnek fel, és maximálisan a Te kényelmed, tudásod legyen a fő szempont.

Nincs szükség különleges tudásra. Ha már van 1-2 év tapasztalatod befektetésekkel, vagy figyeled egy ideje a híreket, de nem tudsz mindent kibogozni, akkor ott a helyed.
Nincs szükség arra, hogy "elvegyülj", aktívan részt vegyél a rendezvényen, ha nem akarsz, nem kérdezel, hanem a végén fogod a kalapod és hazamész, és később kérdezel email-en, vagy ha nem akarsz, akkor sem.
Nem gond, ha nem vagy naprakész a tőzsdei, piaci eseményekben, az én dolgom, hogy mindent elmondjak.

Akkor ajánlott neked a Klub, ha legalább 10 m Ft befektetett tőke áll a rendelkezésére, vagy ha havonta stabilan legalább hátszámjegyű összeget teszel félre nem pénzügyi befektetésből származó jövedelmedből. Tehát, ha ez a helyzet és egy kicsit is érdekel a Klub, akkor 25.-én ott a helyed, amihez itt jelentkezz:

Ha díjmentesen szeretnél jönni erre az alkalomra, akkor az alábbi linken a kb. 17 percig tartó kérdőívet töltsd ki (ha most nem tudsz jönni, akkor is megköszönöm ha kitöltöd).

Kérdőív és jelentkezés

Ha 10 000 Ft-os díjért, a kérdőív kitöltése nélkül jössz el, akkor ezt jelezd a klub@bwm.hu címen. Ugyanitt teheted fel kérdéseidet is. Tehát várlak 25.-én 17 órakor a Makadám Klubban!

Miért volt ilyen sikeres a magyar olimpiai csapat? - Statisztikák és elemzés

2012-08-14T02:25:00.001-07:00

Ahogy 4 évvel ezelőtt is tettem, az éremtáblázat alapján igyekeztem következtetéseket levonni az olimpia eredményeiről, és azok okairól. Itt pontokba szedve írtam le a fontosabb adatokat és azt, hogy azokból mire következtethetünk. Egy szőrős szívű statisztikus talán tudna ezeket is pontosítani, tekintettel a rövid időre, és a nyilvánosan elérhető adatbázisok korlátozott mivoltára, a sebészkés szintű analízis elmarad, de a főbb tendenciákra és irányvonalakra így is fény derül. Szintén fontos leírni, hogy itt csak a számok alapján dolgoztam, így sportszakmai kérdésekben nyilván ennél sokkal több vetületre is fény derülhet. Lehet, hogy elsőre egy kicsit száraznak, de feleslegesen bonyolultnak tűnhetnek az alábbiak, de kérlek, hogy legyél kitartó, a végére nagyon érdekes következtetésekre bukkanunk.

Kiugróan nagy presztízst tulajdonítanak az aranyérmek számának, amelynek értéke mindenképpen nagyobb, mint a többi éremé, ugyanakkor gyakran előfordul, hogy ehelyett kizárólag az érmek számát vizsgálják. Mindkettőt koncepciójában hibásnak tartom, az elsőt azért, mert fontos adatokat nélkülöz, a másodikat pedig azért, mert nem rendel súlyokat ahhoz, amihez egyértelműen kellene. Ezért a két mutatószám mellett két másik pontozásos rendszert alkalmaztam, ugyanazokat, amelyeket már négy éve is használtam. Az első az egyszerű 3-2-1 pontozás az érmek színének sorrendjében, amely már kiemeli az aranyat, figyelembe is veszi a többit, de érhetné az a kritika, hogy még így is túl nagy jelentőséget tulajdonít az első helynek, háromszor olyan értéket tulajdonítva ennek, mint a bronznak. Ezért párhuzamosan számoltam a "Forma-1" pontozással, ahol az első három hely 10, 8, 6 pontot kap, így jelezve, hogy az első hely a legértékesebb, de ettől a többi sem esik messze. Összehasonlításképpen, a fenti aranyakat, illetve érmeket figyelembe vevő rendszerekkel is számoltam minden esetben.
Az adatbázist jelentős mértékben torzítják azok a kis országok, amelyek "találtak" egy-egy érmet. Azt gondolom, hogy egy egész ország élsportjának a megítélése nem történhet az alapján, hogy ha a siker csak egy atlétán múlt. Ezért automatikusan kiszűrtem azokat az országokat, ahol csak egy érem volt, legyen annak a színe bármilyen is, továbbá azokat is, amelyeknél a több érem is egyetlen résztvevőhöz köthető. Ez utóbbi kritériumon csupán egyetlen ország, Szingapúr bukott meg (pedig remek hely), az asztaliteniszben nyújtott egyéni és ugyanazon hölgy részvételével történt bronzérem miatt.
Egy ideig gondolkoztam azon, hogy kiszedem az adatbázisból azokat a nemzeteket is, amelyek egyetlen sportágban szereztek érmeket, mivel ezeknél is nehezen tekinthető ország szintű eredményeknek egy-egy szűk csoport teljesítménye. Végül ezt elvetettem, részben Jamaika tündöklő sprinterei miatt, ennek egyébként később az eredményeknél lesz jelentősége.
A leggyakrabban idézett adat a népességarányos aranyérmek száma. Ennél a fenti pontozás közelebbi adatokat hozva azt az eredményt mutatja, hogy a korrelációs együttható a népesség és a négy értékelési módszer között 0,43 és 0,45 közötti értékeket hozott. Ez alig érezhető összefüggés, csodálkoztam is, hogy miért ilyen kicsit, ellentmond a józan észnek. Az adatokat azonban jelentős mértékben torzítja a hatalmas népességű, de az olimpiával alig törődő India. A szubkontinenst kiszedve az együttható pontozási módszertől függően 0,60 és 0,64 közé esik, ami még mindig nem mondható kifejezetten erősnek, de közepesnek már mindenképpen. A listán egyébként Magyarország az 5.

Valamivel pontosabb eredményt hozna, ha nem a teljes népességet, hanem az olimpiai sportolók tipikus életkorának megfelelő népességet vennénk alapul. Erre nem találtam megbízható adatokat, ezért megnéztem a munkaképes korú lakosság nagysága alapján a fenti pontozásos rendszert, de nem találtam érdemi eltérést a teljes népesség alapú kalkulációhoz képest. Ennek ellenére az eltérő demográfiájú országok - tipikusan elöregedő Európa, illetve nagyon fiatal Fekete Afrika - egészen eltérő mintát is szolgáltathatnának.
Ebből következően viszont meg lehetett vizsgálni a lakosság átlagéletkorának és a pontozás összefüggéseit, de ez meglepő módon nem mutatott ki korrelációt. Hiába fiatalabb egy nemzet, nem szerez több érmet, és hiába idősebb, akkor sem kap kevesebbet. Lehet, hogy éppen azért, mert az előbbiek jellemzőek fejletlenebbek, az utóbbiak pedig fejlettek.
Nyilvánvaló, hogy a rengeteg potenciális fiatal sportoló kevés a sikerhez, ha nincsenek meg a feltételei a kiválasztásuknak és felkészítésüknek. Ez egy kiemelkedő szintű sportoló megtalálásához a teljes "élettartam alatt" több millió dollárt jelent, még az egyszerűbb sportágak esetén is. Így igen valószínű, hogy hosszútávon azok az országok fognak több érmet szerezni az olimpiákon, amelyek általában is nagyobb értéket állítanak elő évről évre, így széles körben hozzáférhető erőforrásokat tudnak biztosítani a sportolóknak. A GDP-vel meglévő összefüggés az eddigi legerősebb, 0,82 és 0,84 közötti lett, pontozási módszertől függően. Zárójelben jegyzem meg, hogy az érmek számánál a korrelációs együttható 0,8184, és Madár István remek elemzésében ettől alig eltérő az éremszám esetén talált 0,84, pedig ott - a cikk tanulsága szerint - nem volt szűrés. Az eltérő adatbázis felhasználás esetén kapott nagyon hasonló érték is a kapcsolat szorosságára utal. A listán Magyarország pontozástól függően a 3.-11. hely között van, ami nagyon jónak mondható.

A GDP esetén a vásárlóerő paritás (PPP) alapján számított értéket vettem alapul. Általában ezt nem szeretem használni, de az életszínvonalhoz, és így a sportolási lehetőségek elérhetőségéhez ez áll közelebb. A fenti táblázat egészét vizsgálva egyébként az alábbi grafikonon látszik, hogy Magyarország milyen erős eredményt ért el. A függőleges tengely a GDP-t (m USD) jelzi, a vízszintes a 3-2-1 rendszer alapján történő pontozást jelenti. Hazánkat piros ponttal jelöltem. Minél távolabb esik egy pont a "trendtől", annál inkább kiemelkedően jó vagy rossz a teljesítménye. Ha valaki relatív kis GDP mellett szerzett sok pontot, akkor minél inkább lent és jobbra lesz található, vagyis a vonaltól jobbra és lefelé lévő országok a legjobbak.

Egy ország fejlettségére az is utal, hogy mi a születéskor várható életkor. Ehhez a statisztikához már csak azért is nagy reményeket fűztem, mert nemcsak a gazdasági fejlettséget, hanem az általános egészségügyi helyzetet is jól jellemzi. Látványos példa, hogy Vietnám, amely PPP alapon is kevesebb mint ötödakkora GDP-t tudhat magáénak mint hazánk, polgárainak az egészségesebb életmód miatt egy évvel hosszabb életet tud biztosítani. Az adatsor az olimpiai teljesítmények esetén azonban meglepetésemre teljesen használhatatlan volt. Nincsen figyelembe vehető összefüggés a két adat között.
Rengeteg adatot megnéztem, és végül egyetlen olyan elérhető adatsort találtam, ahol a korreláció magasabb volt, mint a GDP-vel való összevetés esetében. Ez nem más, mint az olimpiára delegált sportolók száma. Első látásra nem tűnik meglepőnek, hogy ha sok érmet szeretnénk nyerni, akkor minél több sportolót kell kiküldeni, de a kapcsolat szorossága egészen megdöbbentő. Az aranyérmek száma esetén az összefüggésre használt érték ugyan "csak" 0,79, de minden más fent ismertetett módszer szerint 0,86 és 0,88 közötti. Az alábbi ábrán a függőleges tengely a résztvevők számát, a vízszintes a 3-2-1 rendszer alapján történő pontozást jelenti. Piros ponttal Magyarország látható, éppen ráilleszkedve a "trendre".

Fontos tudni, hogy a csapatok, amelyekből Magyarország hármat is küldött (ha csak a labdajátékokat számoljuk), jelentősen torzíthatják az eredményt, hiszen rengeteg sportolót adnak hozzá a listához, amelyek legjobb teljesítményük esetén is csak egy aranyat hozhatnak haza. Azt, hogy ennek a tényezőnek mekkora a torzító hatása nem tudtam felmérni, mert nem találtam megbízható adatokat minden ország esetén a csapatok nagyságára, egyenként pedig ennyi idő alatt nem volt kapacitásom kiszámolni. Hazánk küldöttségének nagysága a fenti csapatokat egynek számolva 118, ami jelentős, de nem nagyságrendi eltérés. Tekintve, hogy a legtöbb elől lévő ország esetén szintén voltak csapatok, jó eséllyel ennek a tényezőnek nem volt alapvető hatása.
Némileg bonyolítja a képet, hogy 4 éve a mostaninál is több, 171 olimpikonunk ment Pekingbe, és akkor csak 3 aranyat szereztünk. A különbség az érmek számában (vagy akár a pontokban) nem olyan nagy, hiszen az itteni 17 éremhez képest akkor 10 jutott. 2004-ben viszont az akkorinál is sokkal több, 209 fő kellett a szintén 8 arany és 17 érem eléréséhez. Tekintve a fenti korrelációkat, induljunk ki abból a feltételezésből, hogy az összefüggés erős, de egy kis ország esetén az ingadozás magas.
Összehasonlításban a résztvevők száma az egyetlen adatsor, ahol a magyar csapat nem teljesítette túl a nemzetek jellemző szintjét az eredményességben (lásd a fenti ábrát). Hazánk 157 sportolót küldött Londonba (ezzel a 19. helyen voltunk), ez 29,62%-a az éremtáblázat győztesének, az Egyesült Államok delegációjának, miközben a népességünk kevesebb mint 4%-a, GDP-nk kevesebb mint 2%-a az Amerikainak, érmeket tekintve pedig szintén minden mutatóban elmaradunk hozzájuk a 29,62%-tól.
Itt jön a képbe a delegálási procedúra, amely sportáganként eltérő, ettől fogva a teljes képet tekintve rendkívül bonyolult. Hasonlóságok azonban vannak, és ebből egyet érdemes kiemelni. A NOB arra törekszik, hogy minél több ország mutassa meg magát minél több sportágban és számban. Ezt úgy éri el, hogy az egyes számokban az egyazon országból érkező atléták számát szinte mindig erősen korlátozzák. Elég Kozák Danuta híres mondatára gondolnunk, amely szerint a hazai válogató nehezebb volt, mint az olimpiai döntő. Ha nem lenne a nemzetekre korlát, akkor a női kajak egyesben a mezőny nagy része akár kikerülhetett volna hazánkból, és még az sem lett volna kizárt, hogy a dobogó mindhárom fokán magyar lány állt volna az eredményhirdetéskor. Így a kis országok teret nyernek a nagyobbakkal szemben, és ez az oka az előző pontban említett aránytalanságnak is.
Az erőforrások felhasználása nagyon fontos. Hiába ment a Londoni, Pekingi, Athéni játékokra 539, előtte 596, azelőtt 613 sportoló Amerikából, az ország 314 érmének 7%-át egyetlen sportoló, Michael Phelps hozta. Ez már önmagában is elképesztő teljesítmény, de kis országok esetén ez a többszöröse is lehet, elég Usain Bolt-ra és a sprintszámokon kívül másban nemigen jeleskedő Jamaikára gondolnunk. Amerika az összes érmének közel felét (egészen pontosan 44,23%-át) aranyként hozta haza, ez éppen ennek a tudatos gondolkozásnak köszönhető. Ugyanez a helyzet Magyarország 47,06%-val, és sajnos Észak-Korea kétharmados arányával is.

Valamennyi érmünk olyan sportágakban, sőt olyan számokban volt idén (is), amelyekben korábban is nyertünk aranyakat, kivételt egyedül valamelyest a 10 km-es úszás jelent. A tapasztalat a tehetségek kiválasztásában és gondozásában nagyon fontos lehet, így jó volt látni például Benedek Tibort Kemény Dénes mellett az edzői stábban. A generációról generációra való továbbörökítés lelki szinten is él, elegendő Risztov Éva gyerekkori találkozásának történetére gondolni Egerszegi Krisztinával.
UPDATE (Augusztus 21.): Elfelejtettem megnézni az összefüggést az összes eddigi nyári olimpia korábbi eredményei és a mostaniak között - ami pedig logikusnak tűnik, hiszen az előző pontban erre még utalást is tettem. Ha az összes olimpia adatait nézzük az összefüggés "erőssége" 0,76, ami eleve magasnak számít. Ám itt van egy kis csavar a történetben. Sok olyan ország van, amely az elmúlt bő egy évszázad során megváltozott, szétvált, vagy éppen összevonásra került. Minden esetben az aktuális állapotból indultam ki, így például Kelet és Nyugat Németország adatait össze lehetett adni. Ahol viszont éppen az ellenkező folyamat zajlott le - azaz több ország van mára egyből - a leginkább jellemző példa a Szovjetunió - ott csak az újonnan létrejött ország, a példában Oroszország vagy éppen Kazahsztán azóta elért eredményeit vettem figyelembe. Emiatt nem az összes éremmel, hanem az átlagos olimpiai részvétellel számoltam, legyen az akár 27 (például Görögország, Nagy-Britannia, vagy Franciaország esetén), vagy csak 3 (Szerbia esetén). Magyarországnál ez sokat nem módosított, sportolóink egyébként 25 alkalommal látogattak el a játékokra. Az összefüggés a korrigált adatokkal már elképesztően erős: 0,90 lett, vagyis az olimpiai szellem és az élsport folytatásának jelentősége, a pozitív példa nagyon nagy erővel bír. Magyarország ebben az esetben egy kicsit az átlag alatt teljesített (függőleges tengelyen a mostani "F1" pontok, vízszintesen az átlagos), de itt érdemes figyelembe venni azt, hogy korábban sokkal jobb arányban lehettünk jelen az olimpiákon, egyszerűen azért, mert régebben más országokat ez kevésbé érdekelte és hazánk súlya már csak a máshol lezajlott népességrobbanások miatt is csökkent a világban amióta a modern kori olimpiák zajlanak, nem is beszélve az újonnan programra került sportágakról.

A másik tényező a tehetségek anyagi támogatása. Azok nyernek arányaiban sok aranyat, ahol egy kicsit kiemelik a hétköznapi nehézségek közül a sportolókat. Nemzetközi szinten erre példát az egyébként szomorú sorsú Észak-Korea súlyemelői jelentik, míg itthon az annál csodálatosabb emberi erőt mutató Risztov Éva hozható fel ismét, aki infrastruktúrában és támogatásban pontosan azt kapta a debreceniektől, ami a felkészüléshez szükséges volt.

UPDATE (Augusztus 21.): A sok korreláció számítás között persze nehéz eldönteni, hogy ha két tényező között van egyértelmű összefüggés, akkor melyik az és okozat, esetleg egy harmadikból következik mind a kettő. Annyi biztos, hogy a népességnek, a gazdasági sikerességnek, az olimpiai szellem erejének, így minél több sportoló delegálásának és az egyedi tehetségek tudatos kiemelésének mind komoly szerepe van.

Ez már szubjektív elem és számokkal nem lehet alátámasztani, de érzésem szerint, a magyar szurkolók aktivitását is elnézve, a hazai csapat sokkal nagyobb lelki támogatást kap tőlük, mint a legtöbb másik nemzet. Ez nemcsak a pályán jelenik meg, hanem a sajtóban is, és az elvárások szintjén. Hiába szép eredmény a (két) vízilabda és kézilabda csapatok 4.-5. helye, itthon nagyon sokan ezt csalódásként élték meg. Ez ugyan lelkileg nem tesz jót, de ennek elkerülése plusz motivációt jelenthet.

Ahogy 4 éve is írtam, a 3-4 arany sem jelentene csalódást, a magyar küldöttség magasan túlszárnyalt a a várakozásokat, elsősorban az említett lelki tényezőknek, és a (remélhetőleg) tudatos tehetség felkészítésnek köszönhetően. Ha Rio-ban akár 6-7 éremmel kevesebb lenne Magyarországé az sem lenne szomorú, de az említett tényezőkkel ezek valószínűleg elkerülhetőek.

Befektetési szempontból érdemes még azt az összefüggést vizsgálni, hogy mely országok képesek legalább 4 olimpián keresztül tendenciózus erősödést felmutatni. Egyértelműen Kína volt a legerősebb ebben, az alábbi ábrán látszik is a fejlődés mértéke. Két kiugró érték van: 1984, amikor a Keleti Blokk távol maradt az olimpiától, illetve 2008, de a rendező országok teljesítménye mindig megugrik. Kína fejlődőse tehát tetten érhető a sport sikerekben is.

Hogy melyik ország lehet a jövőben sikeres a gazdaságban, így a befektetők szemében is, és a a fejlődés miatt az olimpián is? A legjobb válasz most meglepő módon Irán, amely a nyolcvanas évek kihagyásait követően trendszerűen növelte a résztvevők számát, és Pekingi botlástól eltekintve az érmek számát is. Azt hiszem itt még komoly fejlődés várható, még akkor is, ha egyelőre a küzdősportok miatt van egyoldalúság a teljesítményben.

Ha már Irán: összességében nagyon szép, hogy egymással háborúban, illetve annak szélén, vagy kőkemény gazdasági vetélkedésben álló országok, kevés kivételtől eltekintve fair küzdelemben, az olimpia szellemében képesek békésen vívtak meg egymással.

Nagyon sokat dolgoztam az adatok összeszedésén és feldolgozásán nagyon rövid idő alatt, sokat jelentene nekem, hogy ha tetszett, akkor megosztanád, hogy minél többen olvashassák (például az alább látható ikonok segítségével). Köszönöm.

Könyv szerinti érték alatti részvények - Biztos profit?

2012-08-10T00:15:00.001-07:00

Képzeld el, hogy egy ismerősöd az alábbi üzletet kínálja neked. Van egy 50 milliót érő háza, amelyre még 25 millióval tartozik a banknak. Sajnos a törlesztőrészleteket már nem tudja fizetni, ha gyorsan nem lép, akkor elveszi a házat a bank, ráadásul a gyerekek is kirepültek, ezért amúgy is elég lenne neki egy kisebb lakóingatlan. Felajánlja, hogy ha átvállalod a hitelt, akkor 15 millió forintért átadja neked a házat. Mivel neked nincs szükséged a házra, ezért befektetésként tekintesz erre a lehetőségre. Ha eltekintünk a potenciális adminisztrációs és jogi akadályoktól, akkor ez a következőt jelenti. Kifizetsz 15 milliót az ismerősödnek, majd árulni kezded a házad. Neked az ismerősöddel szemben van annyi tartalékod, hogy az eladás periódusa alatt tudod fizetni a törlesztőrészleteket. Tegyük fel, hogy szerencséd van, és néhány nap alatt találsz egy vevőt, aki ki is fizet 50 milliót a házért. A 25 milliós kölcsönt előtörlesztéssel rendezed, így a zsebedben marad 25 millió. Mivel az ismerősödnek 15 milliót fizettél, ez 10 milliós nyereség mindössze pár hét időszaknyi befektetésért. Persze jogi, hatósági költségeid vannak, de így is szép pénzt nyertél az ügyleten.

Amikor könyv szerinti érték alatt tudsz megvenni egy részvényt, valami hasonló történik. Az, hogy egy vállalat miből finanszírozza a tevékenységét két fő részből tevődik össze. Egyrészt a saját tőkéből, amely a tulajdonosok befektetett pénzéből, illetve a korábbi és aktuális évek nyereségéből tevődik össze. Másrészt hitelekből, kötvénykibocsátásokból, egyéb tartozásokból származik. Ez a képe persze jelentősen egyszerűsített, de itt elegendő, hiszen a cél csupán annyi, hogy áttekintést kapj a könyv szerinti érték fogalmáról. Logikusnak tűnik, hogy egy cég - ha nem vesszük figyelembe a jövőbeni lehetőségeket és veszélyeket - valós értéke éppen annyi, mint amennyi a saját tőke értéke, ehhez kellene még hozzáadni a jövő lehetőségeit. Mégis, néha előfordul, hogy egy-egy cég ennél is alacsonyabb értéken tart nyilván a piac.

Hogy pontosan mennyi a könyv szerinti érték, azt két módon lehet kideríteni. Az egyszerűbb megoldás az, ha az adott internetes oldalon vannak fundamentális adatok a vizsgált vállalatról és ott ezt az értéket külön feltüntetik. Külföldi, jellemzően angol nyelvű oldalakon ez BVPS-ként szerepel, ami angolul a Book Value Per Share - Könyv szerinti érték mozaikszava. A másik megoldás, hogy megnézzük a cég mérlegében a saját tőkét. Vannak olyan eszközök a nagyvállalatok mérlegében, amelyek nem tehetőek pénzzé egyáltalán, így a fenti ingatlanos gondolatmenet esetén nem érdemes számolni velük, ezért a saját tőke értékéből ezeket levonva reálisabb értéket kapunk (angol adatforrások esetén: net tangible assets). Tipikusan ilyennek tekinthetőek az ún. immateriális javak, főként szellemi termékek. Fontos, hogy az adatok naprakész mivoltát ellenőriznünk kell, különösen az első esetben, amikor az adatforrás kalkulál helyettünk.

Az egyik kedvenc aktuális példám a réz óriás ArcelorMittal. A cég vezetője, a képen látható Lakhsmi Mittal a bulvársajtóban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy megvásárolta London legdrágább lakóingatlanát, majd a lányának megrendezte a történelem második legköltségesebb esküvőjét. Ezt is annak köszönheti, hogy mindössze három és fél évtized alatt a világ egyik legnagyobb birodalmát építette fel. A tevékenység miatt erősen függ a globális tendenciáktól a cég sikere, így az 5 évvel ezelőtti csúcs óta az árfolyam a hatodára zuhant. Bár a válsággal az árbevétel is zuhant, mára magasabb szinten van, mint 2007-ben, vagy bármikor. A cég nyereséges, persze negyedévről negyedévre erősen ingadozó mutatók mellett. A részvény könyv szerinti értéke dollár esetén 35, miközben az árfolyam 16 dollár környékén van, és néhány hete 14 alatt is járt. Lakhsmi Mittal úgy döntene, hogy némi befektetési banki segítséggel (a veje is befektetési bankár) felvásárolja a szabadon lévő részvények jelentős részét, majd szépen eladogatná a cég részlegeit a konkurenciának, akkor nagy valószínűséggel több mint kétszeres hasznot vághatna zsebre. Az ArcelorMittal P/BV mutatója kevesebb, mint 0,43.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy a piac ekkora félreárazást miért nem vesz észre, és a hatékony piacok elméletének megfelelően miért nem emelkedik az árfolyam?

A helyzet az, hogy az eddig ismertetett gondolatmenet persze szépen hangzik, de aki rendelkezik némi tapasztalattal a befektetések terén, az már tudja, hogy az elmélet erősen eltér a gyakorlattól. Ahogy a fenti ház esetén sem tudhatjuk, hogy mennyiért és mikor tudjuk azt eladni, úgy a cég eszközei esetén is erősen ingadozóak az értékek. Az idővel kapcsolatos bizonytalansági faktort ráadásul az utóbbi esetben kiegészíti a kisebbségi, vagy kisrészvényes tehetetlenségi tényezője, vagyis az, hogy az activist investor-okkal szemben nincs érdemi beleszólása a döntésekbe, például a vállalat feldarabolásába. Még ha minden klappol is, akkor sem tudhatjuk biztosan, hogy a piac mikor jön rá a tévedésére. A legrosszabb azonban egyértelműen az, ha a könyv szerinti érték félrevezető, mert a veszteség folyamatosan emészti fel a saját tőkét, így a piac egyszerűen (és helyesen) csak előre gondolkodik. Éppen az történik a pár éve még nagy sztárnak szímtó mobilcégek, a Nokia és még sokkal inkább a Blackberry-t gyártó Research in Motion esetén, amelyekkel szintén könyv szerinti érték alatt kereskednek a tőzsdéken.

Ezért a könyv szerinti érték alatti papírokat csak akkor érdemes venni, ha nincs valami speciális tényező, ami miatt a valós érték jóval alacsonyabb, továbbá akkor, ha belátható időn belül előfordul, hogy a piac ismét megkedveli az adott részvényt. Ez csak olyan esetekben fordul elő, amikor a befektetők túlzottan nagy súlyt tulajdonítanak egyes faktoroknak. Tipikusan ilyen, amikor egy negatív hír, menedzsment távozás, környezeti katasztrófa, egyszeri veszteség hatásait a részvényesek olyan nagy eladási hullámmal reagálnak le, hogy az az egyszeri tétel sokszorosaként jelenik meg csökkenő kapitalizáció formájában. Ha azt halljuk, vagy olvassuk, hogy egy adott esemény 2 milliárd dollár veszteséget jelentett egy cégnek, de az azóta eltelt időszakban például 10 milliárd dollárral csökkent a piaci érték, ráadásul a könyv szerinti érték alá, könnyen lehet, hogy jó nyomon járunk.

Szagot fogni mostanában nem éppen nehéz, már-már a bőség zavarával küzd az ember, bár idővel kiderül, hogy erről azért nincs szó. Csak az amerikai részvénypiacon 248 olyan vállalat van, amelyik legalább 1 milliárd dolláros kapitalizációval rendelkezik, és a könyv szerinti érték alatt forog. Eközben a nagy kapitalizációjú vállalatok saját tőkéje rekordokat döntöget. Ebből következik, hogy a teljes piac értékeltsége ebből a szempontból (is) lényegesen alacsonyabb (persze nem ok nélkül), mint a válság előtt, hiszen az indexek többsége még mindig alacsonyabb szinteken áll, amíg a a saját tőke és a vállalati profitok jóval magasabban. Ahogy az S&P 500 könyv szerinti érték tartalmát mutató grafikonon látható is, az amerikai nagyvállalatok megduplázták tőkéjüket az elmúlt 10 évben.

Az említett ArcelorMittal-on túl a Hewlett-Packard, egyes pénzügyi papírok (Metlife, Capital One, JP Morgan, E-Trade), és az Alcoa ilyen, hogy csak néhány példát említsek. Persze mindegyik esetén némi elmélyedés után kiderül, hogy a piac talál okot az alacsony értékeltségre. A pénzügyi cégek esetén a pénzügyi válság újabb hulláma esetén a kintlevőségek bedőlése okozz a diszkontot. A Hewlett-Packard-ra nézve azt látjuk, hogy a korábban végrehajtott akvizíciók értékelése okoz kockázatot. Az ArcelorMittal vagy az Alcoa esetén a globális gazdasági lassulástól való félelem miatt ilyen alacsony az árfolyam, ami miatt komoly veszteségek fordulhatnának elő. Ezeknél a példáknál úgy gondolom, hogy bőven túlreagálták a negatív híreket, így közülük többet vettem ügyfeleknek mostanában. Azt, hogy az általános pesszimizmus soha nem látott szinteken van, az adott cégek historikus értékeltségében is tetten érhető.

A könyv szerinti érték alatti árfolyam tehát még korántsem jelent biztos nyereséget, de erős jelzés arra nézve, hogy a piac könnyen lehet, hogy alulértékel valamit. Ezért érdemes időről időre ezeket keresni, ezekre szűrni, főként az ilyenhez hasonló, félelmekkel terhes időszakokban.

Válságálló eszközök - értékalapú részvények

2012-08-02T01:59:00.004-07:00

A részvényeket mindenki kerülni igyekszik bessz, vagyis a piacon átvonuló, trendszerű csökkenő időszakok idején. Márpedig a reálgazdasági visszaesés idején éppen ez a jellemző, így nem csoda, hogy a többségnek eszébe sem jut ilyenkor ezeket a papírokat vásárolni. Ekkor jön el az értékalapú befektetők ideje. Érdemes arra emlékezni, hogy a mostani válság természetéből fakadóan erős és gyenge időszakok váltogatásával együtt zajlik. Így a felívelő szakaszok idején a részvények is jól teljesíthetnek, a legjobban pedig éppen azok, amelyeket a piaci hangulat romlásával indokolatlan mértékben büntettek a piaci szereplők.

Mennyire értékes?

Az egyik legismertebb értékalapú megközelítést valló befektető a világ egyik leggazdagabb embere, Warren Buffett. Érdemes megnézni az általa vezetett Berkshire Hathaway részvényárfolyamát, amely ugyan nem feltétlenül követi szorosan a befektetési teljesítményt (hiszen az a piac értékítéletét is tükrözi), de az összefüggés erős közöttük. Jól látható, hogy a piaci visszaesések idején a befektető legenda is negatív teljesítményt mutat fel. Az ábrán kékkel az S&P 500, feketével a Berkshire Hathaway részvényárfolyamát láthatjuk. A grafikon alsó részén a két idősor közötti korreláció látható, amely rámutat: hogy van összefüggés a kettő között, amely azonban átmenetileg eltűnhet.

Ha a részvényenkénti saját tőkére (könyv szerinti érték) vagyunk kíváncsiak, akkor az alábbi grafikon is jelzi, hogy hasonlóan mozog, mint a részvény árfolyama, és hosszú távon nincs nagy különbség. Zárójelben jegyzem meg, hogy az utóbbi években az olló szűkülése egyértelműen Omaha Bölcsének tudásába vetett bizalom apadásából fakad.

Ez jól jelzi, hogy még Buffett sem képes függetleníteni magát a piaci folyamatoktól. A Berkshire Hathaway lassan 5 éve nem képes elérni a válság előtti szintjeit, ezzel megcáfolva azt, hogy bármikor képes legyen jó eredményt elérni. Az ok egyszerű: az értékalapú befektető meg sem próbálja kiismerni a piaci szereplők szeszélyeit, csak megvárja, amíg az értékek a helyükre kerülnek. Kerüljön az 2 hónapba, 2 évbe, vagy akár ennek többszörösébe.

Érdemes megnézni az S&P 500 és a Berkshire relatív grafikonját is. Ezen a hosszú távú felülteljesítés mellett az is látszik, hogy néha évekig alulmúlja a széles piacot (a nagy kapitalizációs univerzumban). Például a technológiai buborék utolsó két évében a vonat elszáguldott Buffett-ék mellett, hogy aztán a válság éveiben ezt bőven visszahozza a guru. Az eredményeket elnézve tehát az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a negatív időszakokban ezek a papírok sem kerülhetik el a visszaesést, így önállóan semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy válságállóságot biztosítsanak, azonban remek kiegészítést nyújthatnak egy hasonló motivációval felépített portfólió részeként.

Mit is jelent az értékalapú megközelítés?

A filozófiát valló elemzők és vagyonkezelők szerint a piaci hatékonyság közepes formája sem igaz, vagyis az árfolyamok (többek között) az ismert fundamentális adatok összes fontos információját sem tartalmazzák. Ezek közé tartoznak az adott részvénytársaság árbevételének, költségeinek, adósságának, likviditási helyzetének, piaci részesedésének, és még számos nyereségére, értékére hatást gyakorló adat. Az elemzők itt elsősorban azt figyelik, hogy az adott cég egyrészt alulértékelt más hasonló vállalatokhoz képest, de még inkább azt, hogy a későbbi várható pénzáramlások kockázattal korrigált mai értéke hol a lehető legnagyobb a piac által becsülthez képest.

Gyakran alkalmaznak – jellemzően csak kereséshez, alap kritériumok meghatározásához - különböző mutatószámokat, elsősorban a részvény árfolyamát a számlálóban alkalmazva. A legtöbbek által ismert mutató a P/E, vagyis az árfolyam és az egy részvényre jutó nyereség (EPS) hányadosa, azonban ez csak a felszínt kapargatja. Egy ízig-vérig értékalapú befektető alaposan átvizsgálja a vállalat fundamentumait és ez alapján azt, hogy a piac megfelelően értékeli-e az adott részvényt. Ehhez még jó pár mutató szolgál segítségül, melyeknek csak egy részét képezik a piaci mutatók. Még ritkább az ágazati összehasonlítás a mutatószámok által, hiszen az ilyen jellegű befektetők sokkal inkább keresik az általános alulértékeltséget.

Csak egy példa a nem piaci alapú mutatókra. Az egyik gyakran figyelt érték a debt to equity ratio, vagyis az adósság/saját tőke arány. A lenti grafikonon a világ egyik legnagyobb autógyártójának, a Toyota-nak ezen mutatóját láthatjuk. Megfigyelhető, hogy a válság reálgazdaságba való áttörésével az adósság nagyot ugrott, miközben a veszteségek miatt a saját tőke csökkent. Ezt jó pár év, a kereslet helyreállásával fokozatosan (és nem véglegesen) javuló eredmények és a hitelek visszafizetésével sikerült normális szintre visszahozni. Ha a debt to equity ratio visszakerül a megfelelő zónába, akkor a peremfeltétel teljesül és lehet figyelni a piaci alulértékeltséget.

A többség által keresett magas növekedési ütem nem játszik elsőrendű szerepet a kategória mestereinél, hiszen inkább a stabilabb cégeknél lehet könnyebben megtalálni az értéket, de a türelem kötelezővé teszi, hogy ezt a faktort se hagyjuk ki a számításból, méghozzá hosszútávon. A tipikus értékalapú befektetésnek így elsősorban nem a növekedés, hanem a piac rossz értékítélete, az egykori sztárok indokolatlanul nagy porba sújtása a fő motorja. Itt a tőkeszerkezetnek, a likviditási helyzetnek, a menedzsment hatékonyságának, a bevétel megoszlásának és stabil alakulásának, a cash-flow-nak, egyszeri tételeknek is fontos szerep jut, hiszen a legtöbb ide tartozó vállalat nem duplázza meg a forgalmát minden évben valamilyen slágertermék miatt.

Olyannyira, hogy néha az is előfordul, hogy a negatív hangulat miatt az árfolyam a könyv szerinti érték közelébe, vagy akár az alá is esik. Jelenleg ez a helyzet az energia és a pénzügyi szektor számos tagja esetén, ami a pénzügyi szektort övező bizonytalanságok és a reálgazdasági félelmek olaj keresletre gyakorolt hatásai miatt fordulhatott elő. Ez egy igen erős jelzés az értéket keresők számára, bár önmagában még kevés az üdvösséghez, hiszen egy tőkéjét folyamatosan ledaráló, közben cash-flow negatív cég akár néhány hónap múlva is jóval kisebb könyv szerinti értéket mutathat fel. Látványos és aktuális példát jelentenek erre az akár még 3-4 éve is tündöklő mobilgyártók, a mostanában a csőd közelébe süllyedő, zuhanó (és időszakosan felpattanó) részvényárfolyamokat felmutató Nokia vagy a Blackberry-t gyártó Research in Motion.

Aktuális példák

Hogy a hasonló csapdák elkerülhetőek legyenek, a befektetők és a szakma számára bőséges irodalom áll rendelkezésre. A fent már említett Buffett (sokak szerint) kedvenc könyve nem más, mint az értékalapú befektetők bibliájának számító Intelligens Befektető (További könyvajánlások itt érhetőek el).

A kategóriába tartozó befektetők legkeresettebb könyve mégsem az Intelligens Befektető, hanem egy másik, forgalomban már nem lévő mű. Ennek címe magyarul: Kockázatkerülő, Értékalapú befektetési stratégiák a gondolkodó befektetőknek, amelyért az aukciós oldalakon 1000 dollár feletti összeget is megadnak. A szerző az a Seth Klarman, aki mára az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő Hedge Fund vezér, a Baupost vezetője.

Klarman jókor volt jó helyen, hiszen a Harvardon olyan emberek évfolyamtársa volt, akik ma nagyon fontos szerepet játszanak a Hedge Fund, illetve a nagyvállalat menedzsment világban. Együtt koptatta az iskolapadot az egyik „tigriskölyök” Stephen Mandel-el, a világ legnagyobb konglomerátumának, a General Electric vezérével Jeffrey Immelt-el, illetve a JP Morgan, mostanában pláne nem unatkozó vezetőjével Jamie Dimon-al. Mégis, kiváló elemző képességével és stabil befektetőkkel a háta mögött ezt remekül ki is tudta használni. Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy Klarman nem kizárólag érték alapú befektető, hanem gyakran az ún. „distressed”, vagyis komoly bajban lévő eszközök vásárlására specializálódott.

A Baupost aktuális befektetései között is látszik, hogy Klarman és csapata nem rövid távon gondolkozik. A Hedge Fund olyan nagy cégek papírjait tartja a portfóliójának előkelő helyein, mint a Microsoft, Hewlett-Packard és a British Petrol, amelyek az utóbbi időszakban nem voltak a befektetők kedvencei, gyengébb eredmények, vagy új életciklus, illetve hirtelen sokkok miatt. Ugyanakkor Klarman véleménye szerint olyan sokat estek, hogy már érdemes vásárolni őket. A Baupost legnagyobb pozíciója egyébként a Viasat nevű, digitális televíziózáshoz eszközöket kínáló vállalat, amely részvényeinek már majdnem negyedét birtokolják. Ennek a cégnek a részvényeit már 2008-tól birtokolták, de a stratégiára jellemző módon 2009-ben a további esésektől is egyre inkább vették, majd a felfelé úton is tovább növelték a részesedést. Az értékalapú filozófia nem törődik a pontos árfolyamszintekkel és az aktuális trendekkel, ha olcsó egy részvény, akkor venni fogja azt.

A legfontosabb szerintük a józan ész, és a következetesség. A részvénypiacokon mindig az aktuális hangulat az úr és az eufória, illetve a pánik olyan árfolyamokat hozhat létre, amely hosszútávon nem tartható. Ezekben a helyzetekben az értéket kereső (és találó) befektetők jelentik a biztos kezűek csoportját a remegő kezű többséggel szemben. Az értékalapon befektetők jellemzően hosszú távon, 3-5 éves távlatban gondolkoznak, és a rövid távú piaci folyamatok, a hangulatingadozások nem érdeklik őket. Bill Miller (a Legg Mason legendás, sokáig rekord döntő alap menedzsere) híressé vált mondása: „Honnan tudom, hogy tévedek? Onnan, hogy nem látom többé az árfolyamot”, utalva arra, hogy nem az árfolyam alakulása a döntő, hanem az adott célpont valósnak tekintett, belső értéke.

Ennek a folyománya az, hogy az értékalapú befektetők – akár intuitív módon – jóval hosszabb előrejelzéseket készítenek, mint a piaci szereplők nagy része. Jellemző, hogy a legtöbb elemző csak a következő évre készít EPS előrejelzést, vagy ezt teszi ki az ablakba (így a híres forward P/E is ezen a vonulaton lett népszerű), és a spekulánsok nagy része is azt figyeli, hogy mit várnak a következő negyedévre, addig az értéket keresőket ezek a számok jóval kevésbé érdeklik. Sőt mindezekbe gyakran belekalkulálják a tipikus tőkepiaci tévedéseket is (például a hosszú távú növekedés túlbecslését). Fontos leszögezni, hogy a rövid távú gondolkozás általában nem az elemzők hibája, hiszen tőlük a többségben lévő, türelmetlenebb befektetők ezt várják el, és ezért kapják a fizetésüket is.

Az értékalapú megközelítés, tehát az alapos elemző munka, a hideg fej és a türelem sportja, amelynek sikeres elsajátítása esetén a válságálló portfólió fontos, de korántsem kizárólagos építőeleme lehet.

Ha további Válságálló Befektetésekről szeretnél olvasni, iratkozz fel a Válságálló Értesítőre!

Válságálló Eszközök – Vállalati Kötvények

2012-07-12T02:47:00.002-07:00

Mindig a jó kockázat-hozam arányú befektetéseket keressük, ez a befektetés elemzés egyik legnagyobb közhelye. Az utóbbi években pedig azt tapasztaltuk, hogy a hozamok jelentősen lecsökkentek - ha nem fordultak éppen negatívba – miközben a kockázatok (mérjük azokat szinte bármilyen mérőszámmal) megugrottak. Az ok a felhalmozódó adósságokban keresendő, hiszen ha nem lehetünk biztosak abban, hogy egy nagyobb szereplő nem fizeti vissza tartozásait, akkor az dominószerűen végighalad a teljes rendszeren, és szinte senki sincs biztonságban.

A biztonság azonban relatív fogalom, és a különböző eszközkategóriák közötti kockázat megítélésében paradigmaváltás előtt áll a világ. Ma már nem biztos, hogy a vállalati adósság jelenti a nagyobb kockázatot, hiszen minden mutató azt mutatja a fejlett országok többségében, hogy az államok vannak bajban és a nagyvállalati szegmens (néhány ágazat kivételével) rekord nyereséget mutat fel. Az állampapír piac egy hosszú távú buborék késői stádiumában van. Erről érdemes elolvasni az alábbi, Figyelőben megjelent cikket.

Az alábbi ábrán az látható, hogy mindössze négy év alatt közel 50%-ot emelkedett az államadósság mértéke a két legfontosabb gazdasági régióban. Ráadásul ezek az adatok csak a központi költségvetések adatait tartalmazzák.

Persze az államok sok tekintetben még mindig erősebbek, mint a multinacionális vállalatok, hiszen kényük-kedvük szerint vethetnek ki adókat, foghatják vissza a kiadásaikat (ezt már kevésbé szeretik), vagy erős ráhatást gyakorolhatnak nem egy esetben a pénzmennyiségre, ahogyan ezt már számos esetben meg is tették az elmúlt években. Azonban a vállalatok az eredményességre gyakorolt ország szintű hatást már ezt viszonylag könnyen ki tudják kerülni, hiszen a tevékenység, így az árbevétel is globális szinten jelenik meg, ezért a költségek rendezésének „kiszervezése” sem okoz komoly gondot.

Látványos példákért nem kell messzire menni. Itt van a legnépszerűbb kereső és internet mamut, a Google. A cég évente legalább 1 milliárd dollár adóval kevesebbet fizet az amerikai adóhatóságnak, az IRS-nek egyes szoftver birtoklási jogok és ezáltal azok bevételeinek külföldre telepítésével.

Ha túl magasak a munkát terhelő járulékok (és persze a bérköltségek általában), akkor a termelést, szolgáltató központokat olcsóbb országokba telepítik. India és Kína látványos növekedéséhez ez nagymértékben hozzájárult az elmúlt évtizedekben.

Ráadásul, amíg a pénzügyi rendszerben felhalmozódott hiány és a finanszírozhatatlan szociális rendszerek miatt az államadósság ugrásszerűen megnőtt és még mindig emelkedik, addig a vállalati hitelállomány óvatos csökkenésbe kezdett a fejlett országokban. A rendszerben lévő tőkeáttétel csökkenés – amit mostanában sok helyen hallható módon „deleveraging” kifejezéssel emlegetnek – jelentős része ebből fakad. Az Egyesült Államokban a GDP 79%-ról 72%-ra csökkent a vállalati hitelállomány 2008 végétől kevesebb, mint 3 év alatt. Az Egyesült Királyságban 122%-ról 109%-ra, Németországban 5%-kal, Spanyolországban 4%-kal esett vissza ugyanez a mutató. Itt fontos megjegyezni, hogy ezen adatok a nem pénzügyi szektorban tevékenykedő magáncégeket veszi figyelembe.

A folyamatról érdemes elolvasni a McKinsey elemző cég részletes elemzését, továbbá a toronymagasan legnagyobb vagyont kezelő Hedge Fund menedzser történelmi összehasonlítását.

Persze az adósságállomány (mérsékelt) csökkenése önmagában még nem jelent relatíve alacsonyabb kockázatot, a profitok növekedésével együtt azonban már igen. Márpedig a vállalati nyereségek soha nem voltak olyan magasak a tengerentúlon, de még számos európai országban sem, mint a legutóbbi negyedévekben. Sőt, az Egyesült Államokban a GDP arányos adózott nyereség még soha nem volt olyan magasan az elmúlt 60 évben, mint most!

A kötvényhozamok területén azonban nincs változás. A piac egyértelműen, és nagyjából hasonló mértékű hozamfelárat vár el a vállalati kötvényektől, mint az államadósságok megugrása előtt. Csak egy példa: az amerikai 10 éves államkötvény éves hozama a cikk írásának pillanatában 1,51%, a lehető legjobb, AAA besorolású tipikus vállalati kötvény, hasonló lejárat mellett évente közel 1%-kal „ad” többet, egészen pontosan 2,48%.-ot. Más vállalati kötvények ennél is sokkal jobb hozamon forognak. Emiatt fordulhat elő, hogy egy kellően diverzifikált portfólióval bőven megduplázhatták a befektetők a pénzüket, amíg az állampapírok 50%-ot sem hoztak.

Még jobb a helyzet Magyarország viszonylatában. A kockázati felár miatt eleve nagyon magas hazai hozamszint, a piac fejletlensége, és a vélt vagy valós többletkockázatok miatt a vállalati kötvények sokkal nagyobb hozamot nyújtanak állami társaik felett. Szinte mindenhol 10% feletti hozamokat láthatunk, és ne felejtsük el, hogy ez még mindig kiugróan magas reálhozamot jelent világviszonylatban is.

A vállalatok azonban még így is szívesen fordulnak az értékpapírpiacokhoz, hiszen a bankok vállalati hitelezése éberkómában van, miközben továbbra is vannak gyorsan fejlődő, jelentős finanszírozást igénylő ágazatok. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a vállalati kötvénypiac fellendülése előrevetíti, hogy előbb-utóbb a befektetők is belerohannak egy pofonba.

Emiatt a diverzifikáció itt kiemelt szerepet kap, ám ekkor felvetődik a kérdés, hogy van-e elegendő kötvény és kibocsátó, illetve mennyiség, amelyből válogatni lehet. Teljes hazai vállalati kötvény kapitalizáció meglepően nagy, hiszen megközelíti a 327 milliárd forintot, és ebben még nincsenek benne a külföldön kibocsátott kötvények. A valódi, klasszikus értelemben vett piac azonban még nem alakult ki, kevés a szereplő, az üzletkötés és a forgalom, ezért mindez nagyon nagy likviditási kockázatot hordoz magában.

Ezért is fontos, hogy a vállalati kötvények többségét lejáratig tartsuk, pontosabban azt tartsuk szem előtt a döntés meghozatalakor, hogy a vállalat időtáv és a kötvény kifutása nagyjából egy időpontra essen. Nemcsak a kellő likviditás gyakori hiánya, hanem az a tény is erre sarkallja az előrelátó befektetőt, hogy a hozam csak lejáratig érvényes, és a kötvénypiacok esetleges viharai, a későbbi hozamváltozások a befektetés értékét idő közben jelentős mértékben változtathatják.

A meglévő állampapír portfólió, vagy ezeket tartó hosszú kötvényalapok akár 50-80%-át is érdemes felváltani vállalati kötvényekkel, megfelelő (kint 2-3%, itthon 4-7%) hozamtöbblet esetén, persze csak abban az esetben, ha az államkötvények nem likviditási céllal vannak a portfólióban és a megvásárolt értékpapírok egybeesnek befektetési időhorizontunkkal.

Ha szeretnél többet megtudni, iratkozz fel a Válságálló Értesítőre!

Kedves Lottónyertes(ek)!

2012-06-18T05:05:00.000-07:00

Gratulálok! A szerencse rád mosolygott, és mostantól, ha nem csinálsz butaságot, minden tekintetben szabad ember vagy. Most bizonyára nagy eufóriában vagy, és ez így van jól. Ugyanakkor az első öröm után érdemes tudatosítani magadban, hogy néhány lépést a későbbi nyugalmad érdekében is meg kell tenned.

A befektetési szakmában sokszor láttam olyan embereket, akik hirtelen jutottak sok pénzhez, és láttam, hogy milyen hibákat készültek éppen elkövetni vagy követtek el korábban. Az alábbiakban néhány tanácsot látsz arra vonatkozóan, hogy mit érdemes most tenned, hogy a szabadságodat megőrizd és a pénzt megfelelően kezeld.

Titkold el a világ elől a lottónyereményedet, kivéve azokat, akiben teljesen megbízol. Ez a legtöbb ember esetén 2-3 személyt jelent, jellemzően a szülőket és a házastársat jelenti. Az elkerülhetetlen, hogy a pénz egy részének elköltésével ne tűnjön fel a környezetednek, hogy jobban élsz, ehhez találj ki egy hihető mesét, például egy felfutó internetes üzletről. Ha eddig egy 15 éves autóval jártál, és ezután egy új Ferrari-t vezetsz, akkor ez persze kevés lesz, ezért a gyarapodást, pontosabban annak látszatát hangold fokozatosra.
Ne adj kölcsönt. Soha. Senkinek. Befektetésnek a kölcsön rettenetes, iszonyatosan rossz hozamokkal és még magasabb nemfizetési rátával. A bankok egy része is csődbe megy, egy másik része is csak azért képes fennmaradni, mert nagyon, de nagyon megválogatja, hogy kinek és milyen feltételek mellett ad hitelt. Ha valaki barátságból kér pénzt, de nem azért, mert a családja a kilakoltatás vagy az éhhalál szélén áll, ne adj neki, hiszen a barátság nem épülhet üzleti kapcsolatra. Ha valaki, aki tényleg közel áll hozzád (10-15 emberről lehet szó maximum) nagy bajba kerül, segíts neki egy kisebb összeggel, de ne mint kölcsön add, hanem örökbe. Tudom, hogy furcsán hangzik, de ha igaz barátról, törődő rokonról van szó, akkor vissza fogja adni, addig is te nyugodt szívvel lemondtál erről a pénzről, ami nem mérgezi sem a te lelkedet, sem a másikat.
Határozd meg a céljaidat! Ehhez igazítsd a befektetéseidet kialakítását. Most úgy tűnik, hogy ez a rengeteg pénz soha nem fogy el, de ebben tévedsz. Bármennyi pénzt el lehet költeni, és ez egy idő után kicsúszik a kezedből, mert egy-egy kiadás továbbiakat szül. Ha megveszel egy 100 millió Ft értékű házat, arra könnyen lehet, hogy tízmilliókat kell költened felújításra, és százezreket havonta csak a fenntartásra, nem is beszélve a politikusok kénye-kedvétől függő ingatlanadóról. Ha veszel egy több tízmilliós autót, akkor a benzin és biztosítás havi százezrekbe fog kerülni, és ilyen szinten egy komolyabb szerviz is milliós nagyságrendű lehet. Ezért pontosan mérd fel a kapcsolódó költségeket és az összes havi kiadásodnak szabj határt, amit sosem lépsz át. Például ez lehet havi 5 millió Ft, amiről a legtöbb ember nem is álmodhat, és hihetetlen szabad életet tesz lehetővé, miközben milliárdos nagyságrendű vagyon hozamaiból ezt kellő körültekintéssel könnyedén ki lehet hozni. A lényeg, hogy mindig pontosan tudd, hogy mit csinálsz.
Ha csak nincs legalább 10 évnyi, átfogó tapasztalatod a befektetéseid saját kezelésében, akkor érdemes szakemberhez fordulnod. A javaslatom két privát bankár, ebből az egyik külföldi, továbbá egy tanácsadó. Ezek között a pénz felügyeletét nagyjából egyenlően oszd meg. Pontosan tisztázd velük, hogy mi a célod, mit és miért javasolnak ehhez, és havonta vagy negyedévente kérj tőlük tájékoztatást (vagy ami még gyakoribb: online rendszeren kövesd mi történik) és kérdezz meg mindent, amit nem értesz. Tartsd szem előtt, hogy magadnak ártasz, ha titkolózol előttük, hiszen a lehető legtöbb információ birtokában lehet megalapozott döntéseket hozni, vagy javaslatokat adni. Ez nem azt jelenti, hogy kopogtass be Magyarország (és Ausztria vagy Svájc) összes privát bankárához, hogy nyertél több mint 2 milliárd forintot. Az anyagi természetű titkaidat csak akkor kell megosztanod, ha már elkezdted a kiválasztottakkal az együttműködést. Apropó: kiválasztott: ne kizárólag személyes szimpátia alapján hozz döntést. Legyen nagyobb súlya a végzettségnek, a háttérnek, a tapasztalatok nagyságának és kiterjedtségének.
Csak olyan megállapodásba menj bele, ahol a felek érdeke megegyezik, és kialakul a win-win szituáció. Ez jelenthet fix és sikerdíjat egyaránt, de ha például egy bróker keres meg, aki csak az üzletkötés volumenében érdekelt anyagi szempontból, akkor mondj neki nemet, hiszen nem közös a cél. A megállapodás esetén előre beszéld meg a tanácsadóddal, bankároddal, hogy mik a céljaid, milyen időtávon szeretnéd ezt elérni (javaslat: 5 év és a pénz reálértékének megtartása, évi 20 m Ft felvétele mellett), majd az eltelt időt követően értékeld, hogy sikerült-e az eredményeket elérni. Ha nem, akkor dönthetsz a váltás mellett.
Diverzifikálj! Minél többféle befektetésed van, amit még ép ésszel tudsz követni, annál jobb. Fontos, hogy a többféle nem azt, jelenti, hogy több. Legyenek részvényeid, kötvényeid, befektetési jegyeid (akár ingatlanod, műtárgyad) különböző szektorokból, régiókból, és stratégiákkal. Ebben az előző pontban írt emberek fognak tudni segíteni neked. Az szintén nagyon fontos, hogy ne az általuk egyenként összeállított alportfóliók legyenek önmagukban diverzifikálva, hanem a teljes vagyon, ezért tedd lehetővé akár a közvetlen, akár a közvetett információáramlást felek között. Ezért is fontos, hogy a segítőid különböző jellegű cégeknél dolgoznak, hiszen így az egyik jobban fog érteni a fix kamatozású eszközökhöz, a másik a kicsit kockázatosabb értékpapírokhoz, a harmadik nem a hazai, hanem egy másik régió piacán ismeri majd jobban a lehetőségeket. Mindegyikük csinálja azt, amihez a legjobban ért.
Legyen likvid rész a befektetéseid között! Ez olyan eszközöket jelent, amelyeket 1-2 nap alatt pénzzé tudsz tenni, komolyabb veszteség vagy költség nélkül. Ez jellemzően, de nem kizárólag rövid lejáratú állampapírokat (itthon kincstárjegyeket), likviditási és pénzpiaci befektetési alapokat jelent. Tartsd ilyenekben a vagyon legalább 5%-át mindig és minden körülmények között. Tekintettel az összeg nagyságára az arány sokkal magasabb is lehet, de azért ne lépje át a 80%-ot a következő pontban ismertetett okok miatt.
Legyen alacsony kockázatú a befektetések nagy része! Szinte egészen biztos, hogy ennyi pénz elég valamennyi célod és a teljes szabadságod megvalósításra akár életed végéig. Ezért a felpörgő infláció esetének kivételével nem kell sokat kockáztatnod. A pénz 60-80% lehet alacsony kockázatú eszközökben, amelyek jellemzően, de nem feltétlenül likvidek is.
Végezz részletes adótervezést! Ehhez az előzőekben említettektől független adószakértőt válassz, aki jártas a kettős adóztatást elkerülő egyezmények gyakorlati kérdéseiben is. A hazai befektetésekhez, a likvid rész kivételével nagy valószínűséggel érdemes Tartós Befektetési Szerződést kötnöd. Lesz aki majd megpróbál rábeszélni arra, hogy offshore céget alapíts és a befektetéseid egy részét ezen keresztül kezeld. Az ördög a részletekben lakozik, de esélyes, hogy ezzel több fejfájást fogsz okozni magasnak, mind amennyit nyersz rajta. Egyrészt nagy a valószínűsége, hogy nem fogod pontosan érteni mi történik, másrészt lottónyeremény esetén nincs mit titkolnod a hatóságok elől, így egyedül egyes befektetések adóvonzatát spórolhatod meg, de költségeid is lesznek, ráadásul vannak megoldások arra, hogy az adó egy jelentős részét kevésbé a szürke zónán keresztül kerüld el. Az adózásról egyébként van egy kiterjedt leírásom itt.
Legyen egy kevés kicsit magasabb kockázatú befektetésed, elsősorban az infláció miatt. Ha kellő körültekintéssel jársz el, nem szórod a pénzt, nyugodtan megtervezed a jövődet és befektetéseidet, akkor az egyetlen veszély, ami a jólétedet és a szabadságodat hosszútávon rozsdaként marhatja szét, az a pénzromlás, vagyis az, hogy a mostani sokat érő pénzed egy idő után jóval kevesebbet ér majd. Ezért legalább a befektetéseid egy részével vegyél olyan eszközöket, amelyek felfutó infláció esetén is nagyot emelkednek. Ezek lehetnek fogyasztói árindexhez kötött kamatozású kötvények, az árupiaci eszközök, illetve a részvények egy része. Hogy melyek ezek pontosan, abban az említett tanácsadók segíteni fognak. Egyesek esküsznek az aranyra és ezüstre, a történelmi tapasztalatok alapján általában igazuk van, de tartsd szem előtt, hogy ezek erősen spekulatív eszközök, így csak részbeni segítséget jelenthetnek az esetleges infláció elleni harcban.
Adakozz, de ne nyakló nélkül! Olyan cél érdekében nyújts segítséget, amit ismersz és egy kicsit személyesen is megértesz. Ez lehet egy betegség, amit te vagy valamelyik rokonod átélt, vagy szűkebb lakóhelyed egy-egy súlyos problémája (itt vigyáznod kell, hogy ne kelts feltűnést), a legnagyobb örömet a meglátásom szerint az okozza, ha elutazol valahova, megismered az ott élők problémáját, és hazatérve távolról is segítesz nekik, néha email-en, telefonon kommunikálva, időnként pedig visszatérve oda. Így nagy örömet okozol nekik, maradnak is, még sincs rajtad folyamatos nyomás rajtad. Sajnos nincs az a pénz, ami a világ összes nyomorát és baját eltüntetheti, még Bill Gates is csak néhány szűk projektet választott dollár tízmilliárdos nagyságrendű vagyona eladakozására.
Végül: ha ezekkel végeztél, dőlj hátra, pihenj három hetet. Vár rád a valódi szabadság.

(Ezt a levelet persze bárkinek érdemes lehet elolvasni, aki százmillió feletti összeghez jut, akár örökség, akár vállalkozása hirtelen felfutása, eladása által.)

Ha tetszett ez az írás, akkor kérlek, hogy oszd meg ezt a bejegyzést a lenti kis ikonok segítségével.

Könyvek a nyaraláshoz

2012-06-15T03:19:00.000-07:00

Ebben a bejegyzésben néhány könyvet ajánlok neked, amelyeket mostanában olvastam és nyaralás alatt nemcsak érdekes, hanem hasznos olvasmányként is szolgálhatnak.

Hedge Fund Market Wizards (Jack Schwager)

A tőzsdei spekulánsok körében minden kétséget kizáróan a leggyakrabban olvasott könyv sorozat a Scwager-féle Market Wizards széria, amely toronymagasan vezet a Magee, DeMark és egyéb szerzők művei előtt. A legenda azáltal kelhetett életre, hogy a szerző - valójában a kérdező - maga is gyakorlott kereskedő, nem mellesleg egy egészen átfogó kötet szerzője a határidős piacokról, másrészt áldozatos munkával elérte, hogy a legjobbak álljanak vele szóba és áruljanak el olyan információkat, amit sehol máshol nem tettek meg.

Schwager a negyedik résszel pontosan ott folytatta, ahol utoljára, majdnem 10 éve abbahagyta. A könyv stílusában, szerkezetében, témakörében, a kérdésekben és azok jellegében nagyon hasonlít a korábbiakra. Ezúttal azonban egy új tematika, a Hedge Fund menedzserek befektetési stratégiái és tanulságos történetei kerülnek terítékre. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy itt már egészen más szempontok merülnek fel. A nagyobb tőke miatt más piacokon és más időtávokon az egyedi befektetőtől egészen eltérő módon kell kereskedniük, figyelembe véve az ügyfeleik igényeit és a szigorúbb jogszabályi korlátokat. A könyv egyediségének üzenetét az is rombolja egy kicsit, hogy Schwager a korábbi részekben már jó pár Hedge Fund legendát meginterjúvolt, köztük Bruce Kovner-t, Paul Tudor Jones-t, és Steve Cohen-t.

A könyv egyes fejezetei során egyre inkább kiderül, hogy Schwager célja nem a Hedge Fund világ féltérkepézése, hanem a megkezdett sorozat még magasabb színvonalú folytatása volt. Ez az olvasók egy részének csalódást fog okozni, de azoknak, akik szerették a korábbiakat, a régi úton történő továbbhaladás nem jelent problémát, és nagy örömmel falják majd az új fejezeteket. Nemcsak azért mert a szerző megőrizte stílusát, hanem azért, mert a szokásos "kockázatkezelés" mantra mellett sok hasznos és a korábbi részekből nem hallott tanácsot és ötletet kaphatnak. A nagyközönség számára ritkán felbukkanó egyedi derivatívák, és sokkal több szakmai fogalommagyarázat várja az olvasót, nem külön mellékletben, hanem éppen a megfelelő helyen, emberi nyelven elmagyarázva. Ettől persze a Market Wizards inkább inspiráló jellegű, szórakoztató arcélű irodalom marad.

Csak Schwagertől fogadjuk el, hogy a beszélgetések közepette saját eszmefuttatásokat eresszen meg, néha úgy, hogy az sehova sem vezet. Az is megbocsátható neki, hogy igazán híres névből csak kettő van a könyvben, igaz: ők tényleg a legnagyobb vagyont kezelők közé tartoznak. A mostanában egyre inkább a nyilvánosságot felvállaló Ray Dalio érdekes, de kevés újdonság szerepel róla, még akkor is, ha a "macro view"-ról van érdemi hozzáadott érték a vele foglalkozó fejezetben. A Bluecrest-es Platt-el készült interjú is érdekes, amellett, hogy beképzeltsége veszélyes jövőt rejteget a számára. A legjobb fejezetek így azoké a kisebb, valódi szervezetfejlesztési és vezetési ismeretekkel kevésbé rendelkező, ugyanakkor újító gondolkozású zseniké, mint Edward O. Thorpe, aki nemcsak matematikusi és blakcjack körökben vált legendává, de nagyszerű kvantitatív alapokon kereskedő spekuláns egyben. Miattuk érdemes elolvasni a könyvet elsősorban, mindamellett, hogy a sorozat korábbi részeit ismerők számára ez amúgy is egy kötelező darab.

Heikin Ashi (Dan Valcu)

Dan Valcu-t több mint 5 éve ismerem, amióta meghívott a román technikai elemző szövetség ülésére előadóként. Már akkor is feltűnt az alapossága és a lelkesedése, ami által új módszereket próbál implementálni mintegy 200 fős közösségének kereskedési stratégiáiba. Nemzetközi szinten akkor ismerhették meg, amikor a legismertebb technikai elemzéssel foglalkozó magazinban megjelent egy cikke 2004-ben. Érdekes módon nem a hagyományos elemzési módszereket választotta, még csak nem is ezeket gondolta tovább, hanem oda nyúlt segítségért, ahova a kilencvenes évek legelején Steve Nison: Japánba.

A könyv fő témája, az ún. Heikin-Ashi grafikon nem jelent mást, mint a japángyertya diagrammok újragondolását. Ez egy kicsit bonyolultabb felépítésű, de áttekinthetőbb és végső soron egyszerűbb formációrendszerrel rendelkező alfaját jelentik a chart típusoknak. Sajnos a legtöbb programban nincs benne a Heikin-Ashi, de Valcu az Excel-ben való felépítéshez is segítséget ad. A grafikontípus felépítését követően a könyv részletes elemzésbe megy az egyes - klasszikus japángyertya formációk esetén már ismert - alakzatok és a Heikin-Ashi összefüggéseibe, rigorózus módon fejezetenként egyet-egyet elővéve. A harmadik fő részben már egy kissé csapongóbb módon, de a közönség vélt igényeinek megfelelően népszerű metódusokkal való együttes használathoz ad tanácsokat.

A példák folyamatosan párhuzamos japángyertya - Heikin-Ashi formában jelennek meg. Emellett nagyon konkrét javaslatok is leírásra kerültek, ami sokat segíthet a kezdeti lépések során, bár később kevésbé kreatív kereskedők számára ez gondot okozhat. Ugyanakkor az ennyire kikristályosodott tanácsok esetén az ember azért elvárna némi kvantitatív elemzést, statisztikákat a használhatóságról.

Ami igazán lenyűgöző az a könyv és a fejezetek szó szerint japános precizitással felépített struktúrája. Valcu nem hagy kérdést megválaszolatlanul, a bizonytalanságokat először szőnyegbombázással, majd kézitusával tünteti el a föld felszínéről, majd arról is gondoskodik, hogy soha se legyen módjuk visszatérni. A hadműveletek mindvégig tervezettek és átláthatóak. Így a könyv egy kicsit olyanná válik, mint egy népszerű Hollywood-i film tudatosan felépített forgatókönyve: nagyszerű élményt nyújthat, de egy kicsit mintha hiányozna belőle a lélek. Ezt a szerző egy kevés személyes meglátással és idézetekkel igyekszik pótolni. Véleményem szerint ez részben sikerül, és így nemcsak a kiterjedt elemzésekkel tud motiválni minket a könyv az aktív használatra.

Valcu könyve nem feltétlenül nélkülözhetetlen, de mindenképpen hasznos darabja egy technikai elemzést is igénybe vevő befektető és spekuláns könyvespolcának. Ha valaki megveszi, abban egészen biztos lehet, hogy a lehető legátláthatóbb tankönyvet kapja egy adott témakörről. Ennél jobban nem lehet érthetően bemutatni és kivesézni valamit. A még fontosabb kérdés, hogy éppen erre a témakörre van-e szükségünk. Ebben már nem vagyok olyan biztos, megérzésem szerint a többségnek nem, de akit egy kicsit is érdekelnek a technikai elemzés vadhajtásai, annak egy próbát és olvasást nagyon is megér a könyv.

Az Intelligens Befektető (Graham-Zweig)

Régi tartozásomat rovom le, amikor erről a könyvről írok. A hazai megjelenésre azzal hirdették, hogy ez Warren Buffett kedvenc szakmai műve, és azzal a nem éppen szerény szlogennel, hogy szerinte ez az a valaha volt legjobb könyv, amit a befektetésekről írtak. A helyzet az, hogy sem Omaha Bölcse, sem a hazai kiadó nem jár messze az igazságtól. A kötet nagy részét maga a legendás Graham írta, de ami még értékesebbé teszi, az az, hogy egy alaposan átdolgozott, és az azóta eltelt események tanulságaival gazdagított kiadást tarthatunk a kezünkben. Az új kiegészítő fejezetek nem kelnek önálló életre, hanem szervesen kapcsolódnak a könyv már meglévő szerkezetéhez, már-már kínosan ügyelve arra, hogy ne zavarja össze az olvasót, egyszersmint az új kiadás tisztelgés maradhasson az eredeti előtt.

Az első fele a könyvnek kevésbé érdekes, főleg azoknak ajánlott, akiknek már van némi rálátása a piacokra. A szerzők itt követnek el néhány zavaró hibát, tipikusan olyat, amibe nem az emberek többsége, hanem csak kiemelkedő koponyák szoktak belefutni. A sikerektől és még inkább a visszajelzésektől Graham beleszeret a saját módszereibe, a világ többi része pedig meg is szűnik számára, vagy rosszabb esetben eltérő viselkedésük az ő gúnyolódásának a céltáblájává teszi őket. Azon túl, hogy ez nem éppen elegáns, megtévesztő is lehet, mg ha ez ritkán is következik be. Még rosszabb, hogy Zwieg egy kicsit rá is kontráz erre, persze tanúsíthatunk némi megértést, hiszen értékalapú befektetőként csak szarkazmussal lehetett túlélni a technológiai buborékot. Az említettekre példa, hogy a technikai elemzést igen egyszerűen fogja fel, két évtizeddel korábban elkövetve Malkiel hibáját. Zweig-nek pedig az ETF-ek méltatlan alacsony súlyát (lényegében egy bekezdés) róhatjuk fel, pedig a frissített kiadás idején már igencsak elterjedtek voltak és éppen a befektetési alapok egyik fő kritikájára adtak választ, de valószínűleg kevésbé szereti ha kilendíti valami a megszokott kerékvágásból.

A könyv a második felétől aztán belecsap a lecsóba. Ez a rész valóban azok közé az olvasmányok közé tartozik, amit minden értékalapú részvénybefektető az egyik legfontosabb elméleti tudásának forrásai között fog számon tartani. Először is a könyv itt nagyon gyakorlatiassá válik, ezzel megkönnyítve a megértést. Nagyon jó a rengeteg példa és levezetés, az adatok lenyűgöző mennyisége. Ráadásul Zweig remek minőségű és éppen odaillő mennyiségű aktuális esetet rak le, már-már tökéletességig fokozva a hozzáadott érték ideális nagyságát.

Hozzá kell tenni: a témakörről születtek sokkal szakmaibb és átfogóbb művek is (pedig ez sem vall szégyent etekintetben), például a Damodaran könyv, a Vállalatértékelés, de azok közül jellegénél fogva egyik sem tud úgy képviselni egy elméletet, mint ez. Emellett pedig azok nem szólhatnak az átlagos befektetőknek, ez pedig nagyon is képes megfelelni ennek a feladatnak.

Az Intelligens Befektető méltán lett az értékalapú befektetők bibliája. A tökéletességbe csak az rondít bele, hogy a szerzők kissé arrogáns hangvétele nem hagy teret más, alternatív stratégiáknak, pedig erre a fajta gőgre semmi szükség sincsen. Attól, hogy valaki (méltán) nagymestere lett egy módszernek, még nem jelenti azt, hogy más módszerek ne működnének jól. Ám ahogy Salvador Dali esetén is inkább a festményeket szeretjük, és kevésbé foglalkozunk a nála már gátlástalan (noha kétségtelenül humoros) önhittséggel, itt is elmondhatjuk: ha ki tudjuk szűrni a szerzők kissé önhitt megközelítésmódját, akkor befektetői életünk egyik legfontosabb könyvét tartjuk a kezünkben.

---

További Szakirodalom ajánlások itt érhetőek el. Érdemes követni a Facebook oldalt, ahol további hasonló ajánlások bukkanhatnak fel, sok egyéb tipp mellett.

Kisebb és izgalmas technológiai cégek is vannak a piacon

2012-05-23T04:38:00.000-07:00

Az elmúlt hetekben szinte csak a Facebook-ról volt szó a tőzsdei szaksajtóban, de korábban is sokat szerepelt a Google, Amazon, na és persze az Apple, miközben a technológiai szektor második és harmadik vonalában is számos cég van, amely ezeknél akár sokkal jobb növekedési lehetőségekkel rendelkezik, és ezt a piac is kezdi felfedezni.

A kis és közepes kapitalizációval rendelkező cégeknek van két nagy előnye a nagyobbakhoz képest. Az egyik, hogy nagyobbak a potenciális növekedési lehetőségek, hiszen egy kisebb cég még nem hódította meg a piac nagy részét, így sokat fejlődhet önmagában azáltal, hogy többet kap már meglévő tortából. Emellett, ha ez a bizonyos torta még nő, az még külön jutalom is lehet. A másik előny pedig az, hogy a relatív kis ismertség miatt a befektetők közül sokaknak még nem kerülhet fel a radarjára az ilyen típusú részvény. Magánbefektetőknek azért, mert a mindennapi életük során nem találkoztak az adott márkanévvel. Intézményiek esetén pedig amiatt, hogy forgalomban, kapitalizációban, árfolyamban, vagy valamely fundamentális elemzésnél vett alapvető tényezőben, például árbevételben nem éri el azt a küszöböt, ahol a deklarált befektetési politika miatt az adott papír a látóterébe kerülhet az adott portfólió menedzsernek.

Ezeket a részvényeket az említett első vonalas információhiány miatt szűrőprogramokon (screener vagy scan alkalmazás) keresztül találhatjuk meg. Amennyiben kifejezetten a technológiai szektorra koncentrálunk, akkor fontos feltétel az árbevétel tartós növekedése. Ezeknek a cégeknek a nagy része kifejezetten erre koncentrál, így a hagyományos, inkább érték alapú befektetésnél alkalmazott mutatók kevésbé alkalmasak, érdemes az árbevételt, az üzemi szintű hatékonyságot, vagy a várható növekedést belevinni a képbe, kiindulásként a P/S, EV/EBITDA, PEG mutatók alkalmazásával.

Az alábbiakban néhány ötlet az említett körbe tartozó vállalatok közül. Hangsúlyozom, hogy ezek még árfolyam emelkedés után sem hátradőlős befektetések, sokkal inkább olyanok, amelyeket legritkábban is a negyedéves adatok alapján szükség esetén újra kell értékelni, elsősorban a növekedési ütemmel összefüggésben.

Az alábbi részvények többsége jelenleg erős kereslettel találkozik, vagy komoly korrekcióban, de még hosszútávú trendben található, így nem feltétlenül kell arra várni, hogy a nagy intézmények és a széles közönség is felfedezze őket, ami akár évekig is eltarthatna, hiszen már most érzékelhető trendben, legalább ébredező érdeklődésben van a papírok piaca. Egyik sem konkrét javaslat, inkább csak olyan jellegű ötlet, amelyek részletesebb átnézést, későbbi követést, figyelőlistát jelent. (Természetesen ennél részletesebben is megnézem ezeket, de ez nem egy blog bejegyzés keretein belül valósítható meg, így például a hamarosan induló Befektetői Klub-ban történik részletesebb átbeszélés)

Innerworkings (INWK)

A cég nyomtatási technológiával foglalkozik nagyvállalatok teljes spektrumának menedzselését kiszolgálva. Az árbevétel folyamatosan és gyorsan nő, csak 2009 elején volt egy megtorpanás, nem túl nagy meglepetésként a válság miatt. Ezt gyorsan kinőtték, ugyanakkor ennek a hatékonyság visszaesése volt az ára. Az INWK ennek ellenére stabilan nyereséges, sőt: gyorsan emelkedő profitot szállít, amelynek üteméhez mérten a PEG ráta kifejezetten alacsony árazásról tanúskodik. Természetesen ez még kevés az üdvösséghez, de az biztos, hogy az ágazati szakértőknél a piac jóval pesszimistább.

Ráadásul ezt még a grafikon sem mutatja. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az egyelőre relatív kevés számú érdeklődő csak mostanában találna rá a részvényre. A forgalom ugyan szerény, de a részvény így is szépen emelkedett 1 év alatt, sőt, még az idei év elején, anélkül, hogy klasszikus eufória alakult volna ki. Jelenleg egy széles sávban mozog, mégsem messze 4 éves csúcsától, amelynek elérése sok spekulánsnál megszólaltathatja a csengettyűt.

Web.com Group (WWWW)

A cégről első ránézésre egy kilencvenes évekbeli sikertörténet juthatna az eszünkbe. Domain, webhosting, weboldal építési szolgáltatásokat nyújtanak kisvállalkozások részére. A weboldalon mégis jó látni a letisztultságot, a konverzióra történő koncentrációt, a marketingesek által ellenállhatatlan ajánlatként szereplő nyitóoldalt, és azt is, hogy a céges Facebook oldalak építésével is foglalkoznak, mintegy bónuszként. A bevétel ennek megfelelően az utóbbi időszakban gyorsuló ütemben növekszik. Az eredmény ugyanakkor átcsúszott a negatív tartományba, elsősorban az értékesítéssel összefüggő költségek megugrása miatt. A nagy kérdés az, hogy amikor a cég visszafogja a gyors bővülés politikáját, a költségek milyen mértékben szoríthatóak vissza. Az biztos, hogy ha már nem kell finanszírozni az agresszív bővülést és a korábbi költségszintek közelébe esnek vissza az ezzel összefüggő kiadások, az árazás nagyon vonzó.

A WWWW klasszikus trendben kialakuló szintén gyakran látott zászló alakzatban van éppen. Még szebb az egészben, hogy a május elején beállított szint mindenkori maximum is egyben, amelynek áttörése komolyabb vételi nyomást hozhat a részvény piacára, de a formáció miatt már néhány százalék erősödő forgalom melletti emelkedés is kifejezetten pozitív jelként értékelhető.

Synaptics (SYNA)

A cég érintőképernyők és notebook-ok touchpad-jeinek gyártásával és fejlesztésével foglalkozik. A részvényt régóta figyelem, és még mindig komoly növekedési lehetőséget látok benne. A piac nagy része továbbra is dinamikusan bővül, és a bevételét az évek során meghatszorozó cég vele növekszik. Bár a verseny erős, a cég - az ágazatban megszokott ingadozás mellett - viszonylag stabil eredményességről ad számot, és nem kell a nyereségből feláldoznia a további növekedés oltárán. A bevétel növekedésének megtorpanása nem jó jel, és a következő hónapokban az adatoknak választ kell adnia arra a kérdésre, hogy ez átmeneti volt-e, addig is egyértelműen listán tartandó papírról van szó.

A SYNA árfolyamának utóbbi hónapjai rettenetesek voltak, egyértelműen ez néz ki a legrosszabbul technikai szempontból. Ugyanakkor nem érdemes elmenni amellett a tény mellett, hogy két napja adott egy fordulós jelet, amely egyelőre nincs megerősítve, de jelezheti a közelgő beszállási szinteket.

Ennyit kóstolóként a növekedési papírok még mostanság is nagyon tág univerzumából. Hamarosan a tőzsdére léphet egy olyan cég, amelyik a válság ellen - részben - a hasonló, gyors növekedésű részvények vásárlásával védekezik a nehéz gazdasági időszakokban. Ha erre kíváncsi vagy, akkor iratkozz fel a Válságálló Értesítőre.

Egyébként az, hogy nem feltétlenül csak a nagy cégeket érdemes megnézni, arról az alábbi beszélgetésben is volt szó, a lényeg: itt még fontosabb válogatósnak lenni.

Hasonló rövid meghallgatható összefoglalókat elérhetsz a www.bwm.hu/podcast oldalon.

Emellett érdemes feliratkozni a Magas Hozamcélú Befektetések Magazinjára is, aki ezt megteszi az mostanában kapja meg levél sorozatunkat arról a rengeteg ajándékról, amely a weboldalunkon keresztül érhető el.

Relatív Erő a régiós részvénypiacok között

2012-05-02T01:14:00.000-07:00

Kína modern kori gazdasági felemelkedése a legtöbb magyarázat szerint Teng Hsziao-ping 1978 decemberi hatalomra kerülése és a reformok meghirdetésekor kezdődött meg. Akkor a teljes ország nominális GDP-je az Egyesült Államokénak alig 7%-át tette ki. Ez a tavalyi évben már - becslésektől függően - 39-48% között van. Kína gazdasági fel és visszaemelkedése a legnagyobb gazdasági hatalmak közé az utóbbi évtizedek legfontosabb története makroszinten, ezt aligha vitatja bárki is. Alig több, mint 30 év alatt ezt elérni, egészen elképesztő teljesítmény. Számos hang szerint hamarosan utoléri Kína Amerikát, személyes véleményem az, hogy ez nincs annyira közel, de az eddigi tendencia egyértelmű.

Sokan mondják, hogy a tőzsdén olyan gyorsan zajlanak le az események, hogy nincs idő reagálni. Bár 30 év történelmi szempontból nagyon rövid idő, tőzsdei szemmel az örökkévalóság. Pedig ez az időszak és az ezalatt lezajlott hatalmas fejlődést szinte minden fejlődő és feltörekvő ország megirigyelheti, főleg annak tudatában, hogy mindez ilyen gyorsan zajlott le. A befektetők számára ez azt az üzenetet hirdeti, hogy még egy villámgyorsan elinduló, sőt mozgó vonatra is van idő felszállni.

Mi lehet az az eszköz, amely alkalmas lehet az induló vonat elérésére? Mivel ahhoz, hogy a szerelvény lendületbe jöjjön, kell idő, ezért van arra lehetőségünk, hogy az egymás mellett álló vonatok egymáshoz viszonyított mozgását figyeljük. A relatív erő vizsgálata is ugyanezen megközelítés alapján történik. A legegyszerűbb az, hogy teljesítmény grafikonon megvizsgáljuk, hogy van-e jelentős eltérés két piac, régió, szektor indexe, esetleg két vagy több konkrét részvény között. A fenti példa és egyéb statisztikák is jelzik, hogy közép, illetve hosszútávon ez leginkább régiók (esetleg régiókon belül országok) között működik a legjobban. A Morgan Stanley vezető feltörekvő piaci véleményformálójának, Ruchir Sharma-nak a könyve is erre utal, hiszen a makrogazdasági különbségek nagy mértékben függenek az adott ország vezetésének döntéseitől, és a rendelkezésre álló társadalmi közegtől. Így nagyon is érdemes figyelni a különbségeket.

A relatív grafikon Kína és az Egyesült Államok két legszélesebb körben figyelt indexe között is jelzi Kína felfutását, ugyanakkor érezhető az ottani piac relatív fejletlensége, és az is, hogy az utóbbi évek már nem róluk szóltak.

Mi a helyzet most, mely piacok vezetnek és melyek maradtak le?

Fontos, hogy azon az időtávon nézzük, ahol amúgy is befektetnénk. Továbbá ne csak a százalékokat, hanem a trendszerű eltérést, annak folyamatosságát is nézzük. Próbaképpen mindig nézzünk vissza másfélszer annyi időt, mint amennyit néznénk, mert ez alapvetően átformálhatja a relatív erőről alkotott véleményünket. Kiindulópontnak érdemes meghatározó pillanatokat választani. Például 2009 március elejét, amikor a piac fordult, vagy a tavaly tavaszi csúcspontokat.

Érthető módon Európa van leghátul. Európán belül Németország egyértelműen erős, és kitűnik a mezőnyből. A kontinens motorja volt az egyetlen ország itt, amely képes volt arra, hogy a válság alatt csökkentse a munkanélküliséget. Ez jelentős részben köszönhető a munkaerő piaci lépéseknek, de éppen ez világít rá arra, hogy a németek aktívan alakítják a sorsukat, és reagálnak az eseményekre. Ahhoz, hogy a német gazdaság felülteljesítésének jeleit bárki is észrevegye nem kellett Nobel-díjjal, de még közgazdasági vénával sem rendelkezni. Sok minden más mellett elegendő a relatív grafikonra pillantani. A két leginkább figyelt európai index, amely az eurozóna két legnagyobb gazdaságát (pontosabban annak nagyvállalati szegmensét) reprezentálja, a válságból való feltápászkodás során távolodott egymástól és szinte folyamatosan építette ki a teljesítménybeli különbséget.

Mindez két dolgot jelenthet egy befektető számára. Ha nem kerüli Európát, akkor a német eszközöket érdemes felülsúlyoznia a portfóliójában, míg a franciákat (és lényegében minden mást is) alulsúlyozni. Abszolút hozamra törekvő befektetők pedig egyes német részvényeket vehetnek meg, adott francia papírok shortolásával párhuzamosan.

Észak-Amerika meglepő módon erős. Hiába volt a válság kiindulópontja az Egyesült Államok, és hiába nyomasztó ott is az államadósság, a gazdaság relatív gyorsabb bővülése egyértelműen érezteti a hatását a részvénypiacon. Itt a kormányzatoknak a monetáris politika aktívabb és hatékonyabb működése, illetve a piacbarát lépések segítettek. Érdekesség, hogy itt nemcsak régiós, hanem egyfajta kulturális előnyről is beszélhetünk, hiszen a fejlett világon belül az angolszász országok általában is jól állnak, főként az eurozóna nagy cégeinek vezető indexeivel szemben, pedig ez utóbbiból Németország is alaposan kiveszi a részét. Emiatt kisebb mértékben Ausztrália és az Egyesült Királyság is érdekes lehet, és feltűnő még Írország feltámadása is - bár ez egy külön történet, ezért a chart-on nem szerepeltettem.

A feltörekvők többsége szenved. A BRIC országok az elmúlt egy évben masszív veszteségeket szenvedtek el, és csak a brazil Bovespa volt képes - egészen minimális mértékben - felülteljesíteni a globális piacokat. Érdekesség, hogy korábban Oroszország bőven felülteljesítő volt, főként az olajár visszamászása miatt, de a strukturális, társadalmi problémák előbb-utóbb a részvénypiacon is éreztették hatásukat.

Továbbra is ígéretes ugyanakkor Délkelet Ázsia. Az elmúlt egy év alapján Malajzia, Indonézia és még inkább Thaiföld is pozitív tartományban van. Még a térség sok szemszögből központjában lévő, már nagyon is fejlett Szingapur is képes volt érdemben felülmúlni a feltörekvő piacokat. Ázsia kapcsán egyébként még érdemes megemlíteni a fejlett piacok közül Dél-Koreát és Hong-Kong-ot, amelyeken szintén komoly, az átlagosnál nagyobb vételi nyomás és fundamentumok oldaláról is látható megalapozottság látható.

Meddig lehet hallgatni a relatív erő által sugallt képre? Ameddig az mást nem mutat, legalább a figyelt időtáv egynegyedén. Vagyis, ha egy éves időtávra keres valaki új pozíció lehetőséget, akkor 3 hónap divergencia után érdemes gyanakodni. Persze ez csak általános szabály, a körülmények ezt módosíthatják, de kiindulópontként ez jó lesz. Ez alapján jelenleg tehát négy csoportot különíthetünk el a globális részvénypiacokon, és ezeknél a meglévő tendenciák továbbra is élnek:

Lemaradó fejlett: Európai Unió nagy része, Japán.
Tartja magát fejlett: Németország, Észak-Amerika, és általában az angolszász országok.
Lemaradó feltörekvő: Ázsia nagy része, Dél-Amerika nagy része.
Felfutó feltörekvő: Délkelet Ázsia nagy része.

Ez lenne az étlap, innen érdemes elkezdeni válogatni.

---

A napokban fontos bejelentést fogok tenni azoknak, akik feliratkoztak a Magas Hozamcélú Befektetők Magazinjára. Ha még nem tetted, itt tudsz jelentkezni: www.bwm.hu

Tematikus Blog a Facebook részvényről

2012-04-27T03:54:00.000-07:00

Új, tematikus blog-gal jelentkezem a közösségi oldal hamarosan bekövetkező részvénykibocsátása és tőzsdei bevezetése kapcsán:

Facebookreszveny.Blog.Hu

Érdemes Facebook részvényt venni? Ha igen, akkor hol lehet ezt megtenni? Ha megvettem mikor, mennyiért adjam el? A Blog ezekre és az ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. Érdemes olvasni, és örömmel veszem a megjegyzéseiteket, kérdéseiteket a kommentek között.

Bár csak ezen a héten indultunk, máris három bejegyzést olvashatsz:

Miről fog szólni ez a blog?
Tulajdonképpen mire is jó a Facebook?
Kik most a Facebook tulajdonosai és mennyit kerestek eddig? - ezt mindenképpen olvasd el, sok ismerőst és nem egy meglepő tulajdonost ismerhetsz meg.

A Blog-nak természetesen van saját (meglepetés!) Facebook oldala is, ezt is like-oljátok, kövessétek, és az érdekes bejegyzéseket osszátok meg:

www.facebook.com/KozossegiOldalReszveny

Befektetési előadások a Szent István Egyetemen

2012-03-20T10:20:00.000-07:00

Nemrég egy korábbi kollégám keresett meg, hogy szeretne egy tőzsdei, befektetési kurzust indítani egyetemistáknak, akik vagy ezen a pályán képzelik el a jövőjüket, vagy aktív kereskedés által szeretnének rendszeres jövedelemhez jutni. Ehhez a Szent István Egyetem budapesti képzési helyével működik együtt. A program azonban nem zárt, bárki jelentkezhet, akit ennek a témaköre érdekel. Ráadásul az árakat és a fizetési feltételeket is oly módon könnyítette meg, hogy az diákoknak is elérhető lehetőséget kínál.

Én szakmai konzulensként, és az első időszak oktatójaként veszek részt a programban. Így a tananyag nagy részének kialakítása rám tartozik, amit első körben elő is adok, prezentálok, és a résztvevőkkel konzultálok is, de a későbbiekben (június után) nagy valószínűséggel elsősorban már csak felügyelem az oktatás folyamatát. Az első körre március 31.-ig lehet jelentkezni.

Joggal kérdezheted, hogy miért?

Amíg évekkel ezelőtt heti 1-2 alkalommal is tartottam előadásokat, összesen eddig több mint 2300 embernek, addig az utóbbi években ez jelentősen megfogyatkozott. Elsősorban azért, mert a munkám mellett erre nagyon kevés időm maradt. Manapság évente 1-2 egy napos, gyakran jótékonysági célú előadást tudtam tartani, természetesen az egyedi meghívások (például ez) nem tartoznak ide. A most induló Aktív Trader Program egy nagyon jó lehetőség azoknak, akik akár teljesen kezdők, akár már van némi tapasztaltuk a tőzsdei kereskedésben, de szeretnék a tudást gyakorlati oldalon is felfejleszteni, a főbb stratégiákat és azok gyakorlati alkalmazását részleteiben is elsajátítani, és szakmai felügyelet mellett begyakorolni. Azt gondolom, hogy ez egyrészt olyan színvonalú kurzus lesz, ami miatt megéri erre időt fordítani, és azt sem titkolom, hogy a későbbiekben ez nekem is új, motivált, és már kellő tudással felvértezett munkatársak megtalálására is remek platformnak kínálkozik.

Miről lesz szó a Program keretében?

Befektetési alapismeretek főként azoknak, akiknek még nincsenek ismereteik a területről. Ez a modul kellő alapot ad a későbbiek elvégzéséhez.
Részvénypiaci stratégiák, mert a legtöbb célpont továbbra is itt található, a globális piacokon ezerszámra lehet válogatni belőlük, így profitlehetőség mindig adódhat.
Ezen belül lesz technikai elemzés, vagyis a piaci pszichológia ismerete: formációk, indikátorok, japángyertyák, minden amit az elemzők a nagy nemzetközi szövetségeknél is használnak és fejlesztenek.
Szintén ezen belül olyan témakörről is szó lesz, amit nagyon kevés helyen lehet gyakorlatorientáltan elsajátítani, ez a cégek értékelése, a fundamentális elemzés területe.
Terítékre kerülnek a határidős piacok is, ahol a magas tőkeáttétel lehetősége nagy nyereséget is hozhat, de a másik oldal miatt különleges kockázatkezelésre van szükség.
A leginkább összetett stratégiákat az opciós piacok kínálják, ehhez fokozott felkészülés szükséges, amit a tananyag keretében biztosítunk.
Végül de nem utolsósorban lesz modul, amelyik a mostanában divatos és nagy hozamokkal csábító, de csapdákkal teli bankközi devizapiacot, a Forex-et oktatja majd. Erre sajnos már nem lesz időm, így ezzel más foglalkozik majd a kurzus keretein belül.

Ami nagyon jó és egyedi a kurzus felépítésében:

Rugalmas, hiszen egyik modul sem kötelező, mindenki az érdeklődése és a meglévő tudása alapján választhatja ki ezeket.
Kellően motivál, hiszen a kurzusok során nem elég beülni és végighallgatni, vagy akár gyakorolni hanem számot is kell adni a tudásról (ami egyébként az Egyetem elvárása is volt).
Nagyon gyakorlatias, az alapképzés utáni modulok mindegyike az idő nagy részét a valós tapasztalatok kialakítására koncentrálva tölti.
Később is elkíséri a résztvevőket, folyamatosan platformot biztosítva a tapasztalatcserére, továbbtanulásra, új információk megismerésére.
Rendszeres konzultációt biztosít a kurzus során, és mindig, minden kérdésre - amire csak lehet - választ ad.
Mindezt egy oktatással amúgy is foglalkozó intézmény keretében átnyújtva.

Akiknek nem ajánlom a részvételt:

Akik nem tudnak kellő időt, hetente 2-4 órát tanulásra és legalább ennyit gyakorlásra fordítani.
Akiket nem érdekelnek a részletek, ezért magas hozamcélt később sem egyedül, hanem inkább folyamatos szakmai támogatással szeretnének elérni. Nekik érdemes ide kattintani, ahol leírom, hogy miben tudok segítséget nyújtani.
Akik nem szeretik a teljesítményt rendszeresen megkövetelő területeket, és nehezen viselik a saját döntések miatti értékingadozásukat brókercégéknél vezetett számláikon.

Ha pedig szeretnél többet megtudni az Aktív Trader Programról, akkor kattints ide!