Budakeszi - agglomerációs zöldfolyosó

Búcsú Schmidt Egontól

2023-05-17T02:36:00.027-07:00

Szárnyakat adtál madarász nemzedékeknek írásaiddal, és azzal is, hogy amikor hozzád fordultunk, a tőled megszokott komoly kedvességgel fogadtál, mert madarakkal kapcsolatban nem volt semmi, ami téged ne érdekelt volna.

Az éberen őrködő és lankadatlanul természetet járó embert veszítettük el veled, aki még emlékezett a budaörsi kopárok hantmadaraira vagy a Tisza ártéri erdőinek madárdalos nyüzsgésére és még megannyi mindenre - amivel mi már nem találkozhatunk, és aminek eltűnése fölött Te szomorúan meg-megálltál. Mi számunkra sok minden elveszett, vagy meg sem került, hiszen Te ott is megláttad az értéket, ahol más, csak vállrándítva megy tovább. Tőled tanulhattunk arról, mit jelent az élet feltétel nélküli tisztelete.

Távozásod tragédia és nem csak a család számára az: elveszítettük őszinte aggodalomtól áthatott szószólóját a vadvízek erdők, rétek élőlényeinek és élőhelyeiknek.

Írásaid maradtak nekünk és velük az a tőled megszokott hang, amelyen átragyog az élet mély szeretetének meleg fénye.

Ez a hang most fontosabb, mint korábban bármikor, mert figyelmed és törődésed aktív cselekvő volt, mikor arra volt szükség és erre buzdított gyengéd eréllyel. Hiányozni fog támogatásod, a tudat, hogy velünk vagy, mindannyiszor, amikor és ahonnan hiányzik a szemlélet, amit Te képviseltél, amire mindannyiunknak példát mutattál.

Én úgy veszem, hogy csak odanéztél,

amikor egy vörösbegy ült az ágra, és ezt
amit már (ki tartja számon?) hány alkalommal megfigyeltél,

ezt nézed, nézed újra - megunhatatlan -,

amíg a csönd panorámája megihlet

és akkor észreveszed, hogy a templomos

végtelenben veled figyel valaki más is.

Azt képzelem, beszélgettek aztán,

mint két ifjú rigó ki a téli lágy napsütéstől ébredez,

halk, szelíd szóval, csöndesen:

értve egymás minden gondolatát,

hogy ez most nem párbeszéd,

hanem zsoltár - talán más-más szóval

de egy örömmel -, kiapadhatatlan.

Egyik a kedves, darócba burkolózó,

derekán durva kötéllel és Te, a másik,

aki minden néma lélek értő tolmácsa,

a szótlan helyett szóló, a csöndet cserkelő,

ki komoly figyelmeddel mindent - minket is - megajándékoztál.

Talán Te nem tartod érdemesnek, hogy

Ő, az élet himnuszos barátja siessen eléd,

talán észre sem veszed, hogy ki az:

hazafelé sétáltok a túli mezőkön

és mosolyognak rád a bodzafák.

Erózió - értékvesztés Budakeszin

2023-05-01T05:10:00.533-07:00

A víz nem tudja, hogy neki nem lenne szabad elhordania a kárpótoltak földjeit, a tulajdonosok pedig évről-évre szembesülnek (?) vele, hogy a telkeik mérete és értéke csökken. De mit szól ehhez az önkormányzat? Ki tudja, nem a régi beidegződés működik-e és nem is az erózió bontja el a patakpartot, hanem megint az önkormányzat serénykedik?

A budakeszi patak mederátalakítás előtt

A városházán makacs igyekezettel és mindenáron növelni akarják a település kiterjedését, akkor is és ott is és annak ellenére is, ahol vagy amikor ez nem lehetséges vagy éppenséggel kikerülhetetlen akadályokba ütközik.

Ilyen akadálynak tekinthető a 24 km²-es Budakeszi medence területére hulló csapadék is. Egy átgondolt, koncepcionális (nota bene: holisztikus) településfejlesztés ilyen szigorú természeti körülményeket nem veszíthetne szem elől. Annál is inkább, mivel a csapadék nagy része a városra jut, vagyis a probléma már ott is jelentkezik (csapadék- és szennyvíz szétválasztás, elvezetés), ráadásul a legtöbb felület olyan, ahonnan a víz nem tud beszivárogni. A Bodzás árok vízgyűjtő területéről így jóval több víznek kell elfolynia, mintha természetes módon a talajba kerülne vagy olyan mélypontokon gyűlhetne össze, mint a Nádas tó .

A városfejlesztés ilyen környezeti tényezőket kénytelen belevenni a számításaiba, akkor is ha a Bodzás árok mentén kiosztott (kárpótlási) telkek nem is pont a városvezetés szívügye. Erre a területre úgy tekintenek a magas portán, hogy a tulajdonosok oldják meg a gondjaikat úgy ahogy akarják. Pedig a patakkal kapcsolatosan az önkormányzaté a felelősség. Ezt talán nem tudják az érintettek.

Az eróziós probléma kapcsán az önkormányzatnak intézkednie kell.

... már, ha egyáltalán fölismerik a probléma probléma-jellegét. Segítség gyanánt korábban már kapott olyan figyelmeztetést a hivatal, ami prognosztizálta a mostanra kialakult helyzetet. Már akkor tudható volt, hogy mi fog történni, amikor a patak korábbi állapotát megváltoztatva a jelenlegi helyzetet előkészítették. Akkor még meg lehetett volna előzni a történteket - szakszerű intézkedésekkel elkerülhető lett volna az eróziós folyamat.

Ez a máskülönben száraznak tűnő patak, időszakosan áradásszerűen sok vizet vezet el és a völgy mélyebb részein (a völgytalpon) a telkek árterületen fekszenek. A tulajdonosok szembesültek is ezzel a problémával - ezért kértek segítséget. De a megfelelő beavatkozás akkor sem az lett volna (és ma sem az), amit az önkormányzat végül megvalósított, mikor a patakmeder kikotrásával a teljes víztömeget egy szűk és mély mederbe terelte, a kikotort földet mintegy gát-szerűen a patak szélén deponálta.

A mellékelt ábrán látható a patak három jellemző szakasza, ahol a beavatkozások miatt megindult eróziós hatás a legjobban megfigyelhető
- alatta a meder keresztmetszetének alakulása a beavatkozás előtti és a mostani állapot között
(a negyedik szakaszon nem történt különösebb változás - ezen a részen a szintesés csökken, inkább a hordalék lerakódás jellemző).

Az ilyenkor használt helyes megoldás ezzel éppen ellentétes:

csak a

víz megtartás

révén

lehet elérni, hogy a hirtelen lezúduló nagyvizek ne okozzanak kiöntéseket és eróziót.

Önkormányzati retrospektív

A Bodzás árok a 80-as években, mikor itt madárvonulás kutatás zajlott, még vidáman csatangolt a réteken. Régi (és kevésbé régi) térképeken egyaránt mocsárként jelölik a völgytalp egyes részeit - éppen ez volt az oka, hogy lakossági bejelentésre elvégezték a patakmeder átalakítását: a tulajdonosok ha korábban nem, hát az első áradásnál megtapasztalták, hogy telkeik árterületen fekszenek. Ezzel kapcsolatban elfelejtett tájékoztatást adni az önkormányzat a kárpótlási földek osztogatásakor. Az árvízveszély elkerülésére hivatkozva megtett, hozzáértést nélkülöző beavatkozás eredményeként egy eróziós folyamat indult el - a víz levonulásának tulajdonságai radikálisan megváltoztak a meder új kialakítása és a mellette deponált, gátként fölhalmozott föld elhelyezése miatt.

Közrejátszott a drasztikus erodálódási folyamatban az is, hogy idő közben a szennyvíztisztító üzem áttelepítésre került a patak alsó szakaszára és ezzel az onnan folyamatosan kibocsátott, tisztított víz eltünt a felső mederszakaszból. A patak időszakos vízfolyássá változott, amely aszály idején kiszárad, csapadékos időben viszont megtelik.

Megfigyelheti bárki, mit is jelent a valóságban alábecsülni és hárítani egy problémát. A bicikli úthoz épített híd környékén (az Opel kereskedés mögött) készítettem pár képet – korábban és most. Látható rajtuk a patakmeder drasztikus erodálódása a rosszul megtervezett betonvályún kiömlő víz munkája nyomán.

A meder alsó szakaszán megjelenik a lerakott hordalék okozta probléma is, hiszen a víz nem csak elbontani tud, de felhalmozni is. A mederben uralkodó lefolyási viszonyok optimalizálásával az ilyen problémák is kikerülhetők volnának.

2013 januárjában volt megfigyelhető a patak 3-assal jelölt szakaszán ez a jellegzetes kígyózó medervonal, ami a víz erőteljes eróziós aktivitásának jele.

Természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos területről van szó: ezt bizonyítja az a kutatási adatbázis, amelyet a Bodzás patak mentén, tíz évig folytatott madárvonulás kutatás során gyűjtöttek a tudósok.

A vonuló madarak, migrációs időszakok alkalmával, táplálkozás illetve pihenés céljára, meghatározott területeket preferálnak. A Bodzás árok ilyen szerepe régóta ismert: egy korábbi rendelet ezért vonta helyi oltalom alá a patak egy szakaszát. Ugyanakkor az újkori önkormányzat számára hirtelen útban kezdett lenni a madarak területe, így a hatályos vonatkozó törvényekre fittyet hányva, az oltalmi rendeletet megszüntette. Aki ismeri a vonatkozó törvényeket az tudja, hogy törvényes módon ez nem lett volna lehetséges.

Új rendeletet alkottak ugyan, de ez alkalmatlan arra a célra, amire ilyen rendeleteket alkotni szokás, emellett fennáll a veszély, hogy ezek a nem különösebben törvénykövető döntéshozók, akik egyszer már minden aggály nélkül visszavonták a helyi természetvédelmi oltalmi rendeletet mert "úgy hozta a szükség", ugyanezt hasonló könnyedséggel teszik majd az új rendelettel is - amint "úgy hozza a szükség".

Noha minden alkalmat megragad a városvezetés, hogy nagy hanggal bizonygassa ennek ellenkezőjét, Budakeszi környéke kizárólag azért maradt meg viszonylag természetközelinek, mert a területek java része védett. Minden olyan hely, ami fölött az önkormányzat(ok) vagy a Pilisi Parkerdő diszponál ha nem korlátozná tevékenységüket a terület védett volta, már régen elveszítette volna ezt a viszonylagos természetességét is.

Képek a patak jellemző mederalakulatairól korábbi (2012) és 2023-as felvételeken
a képek a vízfolyás azonos pontjain készültek, tíz év eltéréssel

Mit lehet tenni most? - víz megtartása, visszatartás, pufferelés

A probléma technikai jellegű: az időszakosan megjelenő nagyvíz, a mederben magasan álló, nagy sebességgel lezúduló csapadékvíz helyenként elhordja, más szakaszokon pedig lerakja a mederágy anyagát. A megoldás a víz lefolyási tulajdonságainak megváltoztatása, azaz a víz megtartása, visszatartása, pufferelése. Erre létezik egy közismert és használatban lévő megoldás (még ezen a patakon is találhatunk ilyen árvízvédelmi műtárgyat a Huszonnégyökrös hegy alatt): a záportározó nevű műtárgy,

ami tulajdonképpen automatikusan szabályozza az átfolyó víz mennyiségét és akadályozza az eróziót, voltaképpen egy magasvíz idején feltöltődő és a vizet egyenletesen továbbengedő létesítmény - medence, kifolyónyílással. Ezzel egyenértékű minden olyan megoldás, amely a vizet visszatartja, lefolyását lassítja, szakaszolja, ezzel erodáló hatását csökkenti.

A víz visszatartása azonban nem jelenti állandó vízborítottságú terület/ek kialakítását. A pufferelés annál hatékonyabb, minél nagyobb a puffer befogadóképessége, ami a feltöltöttséggel arányosan csökken.

Záportározó helyett alternatív megoldás egy olyan mederkialakítás is, amely lehetővé teszi, hogy a víz magasvíz idején kilépjen a mederből. Ez utóbbi megoldás szükségessé teszi egy védősáv létesítését, ami árterületként funkcionál és végigköveti a patak medrét mindkét oldalon, úgy, hogy ezen a részen nem lehet építményeket létesíteni, vagy megbolygatni a terepviszonyokat. A meder oldalirányú kialakításával annak vízbefogadó képessége növelhető, ugyanakkor a meder lejtési viszonyainak alakításával szintén csökkenthetők a vízáramlás káros következményei, az erózió és a hordalék fölhalmozódás.

vagy:

gyakorlatban:

Természetvédelmi szempontból a záporározó vagy a meder-rehabilitáció egyformán elfogadható, de ez utóbbi akkor is szükséges (tulajdonosi és természetvédelmi szempontból egyaránt) ha a záportározó megépítése mellett döntene az ök. A tereprendezés megkerülhetetlen - mindenképpen szükséges valamilyen tájrehabilitáció, ezért érdemes megfontolni jelen esetben, hogy talán a megfelelő mederkialakítás a kézenfekvő megoldás.

A záportározó létesítéséhez egy egybefüggő nagyobb területre volna szükség, amely legalább olyan méretű kell legyen, hogy a nagyvíz idején megjelenő csapadékvizet képes legyen befogadni. Ennek pedig helyet kell biztosítani az eróziós zóna fölött, de a különböző vízgyűjtő árkok összefolyása alatt. Budakeszin egy ilyen terület jöhet szóba: a jelenleg iparterületnek szánt, a régi szennyvíztisztító helyén lévő rész, ahol az utolsó mellékág csatlakozik a patakmederhez (a Patak utca felől). A hivatal azonban ebből a területből hasznot akar látni (ezért is számolták föl az eredetileg itt létezett helyi védett területet).

A másik lehetőséget alkalmazva a telektulajdonosok telkeinek egy része kerül a cél érdekében beáldozásra, ami a hivatalnak kényelmes megoldás: "Ha nem akarjátok, hogy a víz elöntse a kerteteket, hozzatok érte áldozatot!" - mondhatják és valahol igazuk is van .. vagy mégsem ... ha az önkormányzat felelőssége és kötelessége a patakkal kapcsolatos minden probléma, akkor ez az eljárás éppenséggel nem törvényes és nem is becsületes. Az egész kérdést bonyolítja az is, hogy egy fontos természeti értékről van szó.

a rajzokon igyekszem szemléltetni néhányat (A; B; C) a különféle elvi vízmegtartási lehetőség közül

Természetvédelem a gyakorlatban

Helyi védett természeti érték lényege nem az, hogy a védettség helyileg történő megvalósítása után, az bármikor helyi hatáskörben meg is szüntethető. A törvény szellemében, a helyi védettség nem alacsonyabb oltalmi szintet jelent (mondjuk egy Uniós vagy országos szinthez képest), hiszen a cél (mindegyik esetben) a természeti értékek megőrzése. Ezért van, hogy a helyi oltalmi rendelet megalkotása nem lehetséges szakhatósági véleményezés nélkül. Ezzel szemben a helyi ök a patak korábban helyi természetvédelmi oltalom alatt álló részének védettségét megszüntette, majd átalakította az oltalmi rendeletet olyan módon, hogy a védettséget a patakmederre helyezte át. Ez persze értelmetlen önmagában, ha nincsen hozzá védősáv definiálva (és nincs) illetve azért is, mivel a rendelet nem határozza meg a cselekvési tervet, amellyel a város az oltalmazott terület megőrzését hivatott biztosítani (ilyen átfogó koncepció, amely ennyire összetett és célirányos módon foglalkozna a város fejlesztésével amúgy sem létezik Budakeszin).

Ez a védelmi rendelet alkalmatlan a védett terület megőrzésére. Nincsenek önkormányzati tervek ezzel a résszel, ezért nem szüntetik meg a rendeletet, de a terület megóvása sem áll érdekükben, amit ékesen bizonyít, hogy a költségvetésnek nincsen ilyen célra elkülönített eleme.

A Bodzás árok esetében a védettségre okot adó körülmény az, hogy a patak által öntözött területen lévő vegetáció az őszi madárvonulás során kiemelkedően fontos szerepet játszik. A flóra fontosságát pedig a fauna fontossága jelenti: az őszi migrációs időszakban kis testű énekesmadarak tömege vonul át / pihen / táplálkozik ezen a területen. A patak természetvédelmi oltalmát ez a tény indokolja - kizárólag.

Ezzel azonban van egy kicsi baj! Ha a flóra az erózió következtében kipusztul, illetve a terület átalakult vízviszonyai miatt (például a tisztított szennyvíz elvezetése miatt) kiszárad, akkor a vonuló madarak számára a terület elveszíti a fontosságát. Vagyis az önkormányzat megintcsak szembe megy a törvényi kötelezettségével, ami az oltalmi rendelet miatt a terület megóvásának feladatát rója az oltalmi rendelet kibocsátójára.

Ebben a helyzetben, a hasonló esetektől eltérően, itt most nem csupán a tulajdnonosok érdeke kívánja meg, hogy az árvíz és az erózió okozta problémákat orvosolja az önkormányzat, hanem a természetvédelmi megfontolás is egybeesik ezzel.

Szempontok

A természet védelme talán nem mindenki számára olyan fontos kérdés, főleg akkor nem, ha a saját telkével kapcsolatosan találkozik vele, a budakeszi önkormányzat számára pedig soha nem volt prioritás, amit éppen a Bodzás árokra kiadott helyi oltalmi rendelet szakmaiatlansága (vagy készakart alkalmatlansága) bizonyít legjobban.

De jelen esetben hogy-hogynem a természetvédők és a telektulajdonosok egy csónakban eveznek és velük szemben az önkormányzat foglal helyet, azzal a felfogással, amely a kötelezettségeket nem tartja érvényesnek magára nézve. A telektulajdonosok most fölismerhetik helyzetük problematikusságát és ostromolhatják az önkormányzatot, hogy a patak okozta károkat szüntesse meg és a természetvédők is elgondolkodhatnak rajta, hogy az erózió megszüntetésének szükségessége milyen lehetőségeket vet föl a vonuló madarak pihenő és táplálkozó területével kapcsolatban.

Az már most egyértelműen látszik, hogy szakmaiatlan döntések hogyan vezettek a jelenlegi helyzethez és ebből okulni kellene. A víz elvezetésének szükségszerűsége fenn fog állni, ameddig csapadék hullik a Budakeszi medence területén, így sosem fog veszíteni aktualitásából, hogy végre megoldás szülessen: az eddigi rossz döntések következményeinek felszámolásával együtt a jövőbeli helyzet is rendezésre kerüljön.

Annak érdekében, hogy a patak eróziós munkáját elhárítsa, az önkormányzat kezében van a megoldás kulcsa. Egy jól irányzott tereprendezés a patak vízmegtartó képességét növelő meder rehabilitáció során, minden problémát egyidejűleg szüntetne meg. A jelenlegi tarthatatlan állapotra adott válasz olyan meder revitalizáció, amely a meder vizelvezető tulajdonságait az adott vízjáráshoz igazítva alakítja ki új medret - véglegesen elhárítva a víz okozta további eróziót a magasvíz kiáradásait, a hordalék okozta problémákat. Ez jelentős előrelépés lenne a telektulajdonosok számára ugyanúgy, mint a természetvédelmi cél teljesülése szempontjából.

A végére csak az a kérdés marad, hogy hogyan lehet elérni az önkormányzatnál, hogy olyan megoldást érvényesítsen, ami találkozik a tulajdonosok és a természetvédők szempontjaival és ezegyszer a törvény által kirótt kötelezettségeinek teljesítésével - nota bene: akár saját érdekeivel, fölfogásával szembemenve is.

Képek 2023-ban

Kapcsolódó cikkek:

A meder állapotáról

Mit ér egy telek - igazából?

Természetvédelmi szerepkörök

2022-02-12T06:20:00.010-08:00

Helyi természetvédelmi rendeletek

Nem tisztázza a törvény a helyi oltalom alá helyezett természeti értékek fogalmát, ahogyan nem tisztázza magát a helyi oltalom fogalmát sem, csupán az eljárást írja le, amelynek során az önkormányzatok helyi oltalom alá vonhatnak természeti értékeket.

Ebből fakadóan számos értelmezési eltérés van forgalomban.

nem igaz az, hogy a helyi oltalom alacsonyabb szintű védelmet jelent egy országos vagy Uniós-közösségi oltalmi szintnél: kialakításában és célkitűzésében, a helyi oltalom ugyanolyan eredményességre törekszik, mint más természetmegőrzési igyekezet, a különbség annyi csupán, hogy az országos vagy magasabb szintű védettséggel járó beavatkozások nem az önkormányzat hatáskörébe tartoznak, míg a helyi oltalmi rendelet betartása és a szükséges beavatkozások elvégzése az önkormányzat dolga.
nem igaz az, hogy az ilyen oltalom alatt álló természeti érték kevésbé érdemes a megőrzésre, mint más védett értékek - annak megállapítása, hogy mi kerülhet helyi védettség alá, egyébként is hatósági felülbírálat részét képezi, melynek során eldöntésre kerül, hogy az adott érték érdemes-e a megőrzésre, valamint, az önkormányzat hatáskörébe tartozik-e ez a feladat.
az eljárás során nem vizsgálják az önkormányzatnak, az intézkedéskehez szükséges anyagi hátterét, de nem is kötelezik az önkormányzatot saját források használatára

Bolygó-szintű természeti katasztrófa

A természetvédelmi törvény általában nem követi a kihívásokat, amelyekkel a természetmegőrzés szembenéz napjainkban. Természetes környezetünk pusztulása, általános romlása régen olyan mértékűvé vált és olyan ütemben terjed, amit a törvényben nem juttattak érvényre.

Ez a hiányosság leginkább abban mutatkozik meg, ahogyan a TT figyelmen kívül hagyja a korszerű, egészen új felfogású együttműködés szükségességét, az emberi társadalom teljes körében.

Az egyetlen lehetséges válasz

A természeti katasztrófa, amely bolygónkat sújtja, nem fogja megkímélni az emberiséget sem. Mint minden más biológiai organizmus, az ember is - mármint: minden egyes élő ember a Világon -, meg fogja szenvedni ezt a tendenciát. Ezt kizárólag akkor lehet elkerülni, ha egységesen, globálisan teszünk lépéseket.

Például, a téma ilyen megközelítése nem engedi meg az olyan hozzáállást, hogy egy fejlett ország, a természetvédők kedvéért kezelje ugyan a műanyaghulladékát, de ahelyett, hogy valódi megoldást alkalmazna, inkább fejlődő országokba exportálja, hogy ott egyszerűen a tengerbe öntsék.

Megoldások

A tudományos, elméleti háttér tekintetében összegyűjtöttem pár szorosan ide tartozó gondolatot, de most nem akarok ilyen messzire menni, csak megmutatni szeretném a lehetőséget a megoldásra.
A Natúrpark intézménye egyesíti a természet használatának és megőrzésének és a közösségek jólétének együttes biztosítását. Talán nem bigott tudományos megközelítéssel, de sokkal inkább a józan ész alkalmazásával.

Minden Natúrpark akár mottó gyanánt alkalmazhatná, a működő példát az "elmaradott", harmadik világból - Wangari Maathai gondolatát, mintha a "fejlett országok" nem ismernék föl (vagy inkább: nem ismernék be):

Az emberek bevonása nélkül
lehetetlen a természet védelme

Holisztikus gyakorlat

Ahhoz, hogy a legkisebb természeti értéket is képesek legyünk megőrizni az emberi kapzsiság vagy ostobaság ellen, föl kell emelnünk az embereket, rá kell ébresztenünk őket, hogy személyes jólétük függ tőle, hogy közömbösek maradnak-e a természetes, biológiai organizmus-mivoltuk és annak bolygónkon élő, organizmus-rokonai sorsa iránt.
Nem szükséges ehhez a fölemeléshez különösebb tudós emberré képeznünk senkit - elég, ha saját megélhetésük biztosítására nyújtunk számukra lehetőséget - a természet megőrzésében.

Ezt teszik a Natúrparkokban.

Egy egészen gyakorlati megközelítés

Ezt az utat még azok sem tartják járhatónak Magyarországon, akik magukat természetvédelemben elkötelezett embereknek vallják.
Számukra lehet megfontolható a következő - jó volna, ha közösen gondolkodhatnánk ebben a szellemben.

Konkrét eset: Budakeszi, 2022

A TT lehetőséget ad, hogy természeti érték megőrzésére bárki javaslatot tegyen. Kizárja ezt az az eset, ha a természeti érték eleve védett (országos, ex lege, Uniós vagy helyi védettség), vagy ha védelemre nem érdemes. Ezzel kapcsolatban sok szempont és érdek kerül elő és ütközik a legtöbb esetben.

Ám Budakeszin, a Bodzás-árok helyi védett terület kapcsán a védettség már eleve adott 1980 óta. A védettségre okot adó állapot pedig nem a terület állapota, vagy az itt található növény vagy állatfajok rendkívülisége vagy sokfélesége, hanem kizárólag az, hogy bár a terület degradált és felhagyott mezőgazdasági besorolású, valamit üdülőövezet és egyéb tájhasználat veszi körül, mégis ökológiai folyosó: a vonuló, kis testű énekes madarak őszi migrációjának egyik állomása.

Az ezen a területen, az Actio Hungaria madártani, migrációs adatgyűjtési program során fölvett egyedszám-adatok ezt igazolják is.

Az oltalom a budakeszi Bodzás-árok esetében azt jelenti, hogy meg kell őrizni egy patakot és annak mindkét oldalon 10-10 méteres sávját, lehetőleg a völgy jelenleg teljes hosszában beépítetlen állapotban (vagy kivételes beépíthetőségi szabályok alkalmazásával), olyan módon, hogy az eredetileg betöltött szerepének megfeleljen a jövőben is.

A kérdés a továbbiakban alluviálisan bonyolódik:

rá kell venni a helyi önkormányzatot, hogy az oltalmi rendeletet (amely jelenleg hatályos formájában nem szolgálja a kitűzött célt) a megfelelő módon megváltoztassa.

Ez azonban a város fejlesztésének ide vonatkozó terveire közvetlen hatással van, ezért ezeket a terveket is a célhoz kell igazítani.

Az önkormányzat nem rendelkezik olyan forrásokkal (vagy nem hajlandó forrásokat bevonni ilyen célra), amiket a cél érdekében szükséges beavatkozások igényelnek ezért el kell érni az önkormányzatnál, hogy teremtsen a cél eléréséhez szükséges anyagi forrásokat vagy

vonjon be külső támogatást - ám ehhez is egyértelműen el kell köteleződnie az ügy mellett

végül pedig be kell vonni a lakosokat is a cél támogatására - ez a lépés lehet a kulcs a probléma megoldásához, mert akár vehetjük a lista elejére is, mint olyan eszközt, amellyel az önkormányzatot kényszeríteni tudjuk.

Ezen a listán bárhányszor végigmehetünk, mert Budakeszi esetében a helyi önkormányzatnál nincs meg az együttműködő szándék a civil természetvédőkkel, akiket unatkozó kiskorúaknak tekintenek, akik a nagyokat irigyelve játszadoznak és a leeső morzsákra vadásznak.

Lehetne ezt a kérdést egy nagyobb kérdés részeként kezelni, például a város jövőképe kialakítása során. Ha a város zöldturizmust támogató szolgáltatások bevételeire építkezne (amihez minden lehetőség adva van a környéken), akkor az ehhez hasonló értékek megőrzése hirtelen központi fontosságúvá válna.

Az elérendő cél teljesen egyértelmű, a megvalósításához vezető lépések is meghatározhatóak. A helyzet mégis azt mutatja, mintha Budakeszin az önkormányzat és a civil oldal részéről egyaránt hiányozna a Bodzás-árok, ökológiai zöldfolyosó megőrzésére irányuló elkötelezett, komoly szándék.

Elmélet - ismét

2022-02-12T03:11:00.003-08:00

A civilizáció nem követte a Gábor Dénes által javasolt utat, melyen a technikai fejlődés során az ember képessé válik a fejlődéssel arányosan csökkenteni a környezetre gyakorolt terhelését. Talán nem késő ebbe az irányba elindulni, de ezt nem mi fogjuk megállapítani, hanem maga a természet, amelyet kizsákmányolással és a nyelők túlterhelésével (sok egyéb mellett) egyformán rombolunk.
Az egyes ember érdeke saját környezetének egészségesen és élettel gazdagon fenntartása - akkor is, ha ezt nem éli meg saját mindennapjai során. A szükséges holisztikus, társadalmi szintű meggondolás alapjait is régen lefektették már és sokkal ismertebb az ide vonatkozó elmélet, mint ezen a téren alkalmazott, gyakorlat előfordulása. A megoldáshoz a Nash-egyensúly elérése lenne a célunk.
Furcsa módon kevesen ismerik John Muir nevét. Bár mindenki járt már valamelyik Nemzeti Parkban, mégha nem is szándékoltan látogatta meg, azt kevesen tudják, hogy ennek a természetmegőrzési kezdeményezésnek az elindítója volt ő - noha ez a gyakorlat sokat változott az idők folyamán.
Talán az sem közismert, hogy egy másik megközelítés szerint, az állatkertek szerepe a modern korban sokkal fontosabb közönségvonzó attrakciónál. Gerald Durrel tudatosan törekedett az állatkert a génmegőrzési szerepének hangsúlyozására. A gondolat Sir Peter Scott sugallatára született, aki hasonló céllal hozott létre olyan vizes élőhely-menedékeket, ahol egyszerre valósított meg génmegőrzési és élőhely megőrzési célokat.
Wangari Maathai afrikai kezdeményezései az ivóvíz-hiányos területek lakosságának megsegítésére talán nem tűnik idevágónak, mégis lehetetlen megkerülni vagy kihagyni azt az elköteleződést, amellyel megvalósították céljaikat: erre az együttműködésre mindenhol máshol is szükség van ahol a természet megőrzése szóba kerül
Budakeszi sajátságos és szerencsés helyzetének kiaknázására a Natúrpark-intézménye kínálja a legjobb megoldást - amiről korábban már írtam: budavidéki Natúrpark

Mire megy a pénz?

2022-01-21T01:17:00.010-08:00

Mire megy a pénz Budakeszin?

Gondoljunk bele, hogy mekkora bevétele van egy városnak a lakosság illetve mekkora a gazdasági résztvevők után! Ha a város sok bevételt akar, akkor növekednie kell - de ha a város lakóváros akar maradni, akkor ez a növekedés nem a köz érdeke. A fejlődés ekkor az egyesek érdeke.

Azt, hogy a város bevételei mire mennek el, nehéz követni, mert az ök nem számol el a lakosság felé. Az Uniós támogatással megvalósuló fejlesztések kizárólag a kiírt pályázatok tematikáját követik, tehát nem feltétlenül az fog létesülni, amire szükség lenne. A város vagyona nem a meglévő infrastruktúra felújítására vagy közterületek rendezésére, vagy más, minőségi változásokra fordítódnak.

Az önkormányzat telkeket vásárol belőle, iparterületek létesítésére - legalább is ezzel dicsekedett a polgármester a saját FB oldalán.

A településfejlesztési hozzájárulásokat, amit a kasszába fizetnek az érdekeltek, mondhatni bizonyos meghatározott célra adják - de ez a cél megint csak az egyesek érdeke és itt lehetősége van az önkormányzatnak nemet mondani. Feltéve, ha van jövőképe. Vannak azonban olyan érdekek, amelyek a lakóvárosból iparvárost akarnak alakítani és ezeknek az érdekeknek a város nem mond ellent.

A budakeszi önkormányzatnál szeretnek a "nyomás"-ra hivatkozni, amely kényszeríti őket a cselekvésre. De ez a nyomás a valóságban nem létezik. Semmi nem kényszeríti az ök-ot, hogy azt az utat járja, amit eddig és szembe menjen a közösség többségi érdekeivel és kiszolgálója legyen azoknak, akik többet fizetnek. A pénz útja azonban, innentől kezdve vélelmezhető: nem a köz szolgálatában kerül felhasználásra.

Az egyén és a köz

Vesszőparipám, hogy a Budakeszi önkormányzatának nincsen jövőképe. Aki ide költözne és a szomszédoktól, ismerősöktől érdeklődik, nem fognak tudni olyan jövőbe mutató városfejlesztési tervet elmondani, ami alapján az új lakos tervezhetné itt tartózkodását esetleg letelepedését.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy a lakosok nagy része ellenezne egy új útépítésben megtestesülő városterjeszkedést. Miért? Mert Budakeszi lakosságának nagyobbik része (az ök várakozásaival ellentétben) nem közömbös a zöld területek megmaradása vagy eltűnése kérdésében.

Az egyéni érdekek persze lehetnek eltérőek, de mégiscsak kitalálható az, hogy akik Budapestről egy kvázi vidéki helyre (amilyen Budakeszi is) költöznek, azok éppenséggel a nyugalmat keresik.

Mi a jövőkép?

Amikor bemegy valaki az ök-ra, a falakon nagy transzparensek hirdetik, hogy Budakeszi megtelt. Sem a TSzT sem a HÉSz nem támogatja a további beépítéseket, de ezt még azelőtt közlik a leendő polgárral, hogy az beérne a hivatalba.

Óriásplakát hirdeti a település határán. Ez a polgármester választáson induló jelöltek fő jelszava: "elég a beépítésekből"! Az önkormányzat meghirdeti új programját, amelyben a város bevételeit szolgáltatásokban, turisztikai ágazatban alapozza meg, ezért ilyen irányú fejlesztéseket eszközöl illetve támogat.

Polgári engedelmesség

A demokrácia lényege, hogy a politikusokat lehet váltani, mert számon kérhetőek. Amennyiben nem a köz érdekében cselekszenek, vagy nem követik a törvényeket. De leválthatóak akkor is, ha nem fogalmaznak meg egy kiszámítható jövőképet, hogyha emiatt, az itt lakók nem tudják tervezni az életüket.

Valójában minden polgárnak, minden városban, minden országban részt kellene vennie a közügyekben - ez így lett kitalálva, így van értelme. Ha a lakosság közönyös, ha nem érdeklődik a közügyek iránt, akkor az egyéni érdekek fognak érvényesülni - akár a köz egyetértésével ellentétben, a nagy többség akaratával szembemenve is.

A természetvédők felelőssége

Különösen nagy a felelőssége azoknak, akik elkötelezettek a természet megóvása mellett. Nekik tudniuk kell, hogy az emberek bevonása nélkül minden igyekezetük hiábavaló. Ezért lehetetlen kompromisszumot kötniük olyan önkormányzattal vagy területkezelővel vagy területtulajdonossal, aki nem működik együtt. Budakeszi önkormányzata hozott rendeletet a védett területekről, ugyanakkor következetesen szembe megy ezekkel a rendeltekkel és arra játszik, hogy indirekt módon felszámolhassa a védett értékeket, melyek tervei útjában állnak. A természetvédők pedig beleegyezőleg asszisztálnak a dologhoz. Budakeszi önkormányzata szoros együttműködésben a környéki területkezelővel és a legnagyobb telektulajdonossal, a Pilisi Parkerdőgazdasággal, kéz a kézben lehetetlenítik el a lakossági kezdeményezéseket és szolgáltatásokat, mondván, hogy ezen a területen csak a PP Zrt-nek van joga bármit is vállalkozni.

Ilyen módon a lakosság számára nincsen kezdeményezési lehetőség, semmilyen formában nem tud érvényre jutni a természetmegőrzés, mert alávetett más érdekeknek - amire legjobb példa a budakeszi vadaspark körül található körbezárt terület: az egy vadaskert, ahol a terület eltartóképességét meghaladó egyedszámú vadat tartanak bezárva, vadászati céllal - igaz, hogy egy szigorúan védett területről van szó.

Akadály vagy cél?

A PP Zrt számára a védettség az akadály, ami hátráltatja - a zöldturizmus számára a védettség (és a védett érték) megőrzése maga a cél.

A budakeszi természetvédőknek folyamatosan kongatniuk kellene a vészharangot és állandóan számon kérniük az ök-tól, a védett területek megőrzésére tett intézkedések elmaradását. Ehelyelett kicsinyes játszmákba bonyolódnak, engedményeket tesznek, támogatják a helyi vezetést, ki tudja, milyen célt lebegtetve a távolban.

Fenntartható természetvédelem

A hazai természetvédők nem tudják átlépni az árnyékukat. Azt képzelik, hogy a természeti értékek megóvása valamiféle szervezet feladata és kutya kötelessége. De Magyarországon nincsen ilyen szervezet. Sem a nemzeti parkok, sem az önkormányzatok, sem a területkezelők, sem az állam nem vállalja ezt a szerepet. Marad a civil érdekérvényesítés. Ez a helyzet ugyanakkor azt is jelenti, hogy anyagi forrásokat kell találni a természetmegőrzésre. Ilyen kezdeményezés a naturpark.

Naturpark

A naturpark célja megőrizni azokat a természeti és kulturális értékeket, amelyek az ott élő emberek életéhez kötődnek. Az alapeszme lényege az emberek, a közösség, a többség nagyobb érdekének szem előtt tartása és az emberek bevonása ebbe a közösségbe. Az emberekre épülő gondolat önellátó rendszert képez és ennek a rendszernek az értékek megőrzése létfontosságú. Ez a közösség az egyetlen garancia arra, hogy természeti értékek fennmaradhassanak.

Fenntartható természetvédelem

2022-01-08T07:15:00.008-08:00

"Természetvédelem - a fejlődés ellen?" - Mezei Mária válaszol

Sokszor merül föl ez a kérdés, mintha két ellentétes dologról lenne szó.

Pedig ez a legkevésbé sem igaz - egyik oldalról sem: sem a természeti értékek megőrzése, sem az emberi élet minőségének megőrzése szempontjából. Erre számtalan példával szolgálhatunk a Világ minden pontjáról. Nem Magyarországon lévő nemzeti parkok eredetileg olyan természeti értékek megőrzésére létesültek, amelyek ma nem léteznének már, ha nem óvták volna meg őket ilyen módon: mint John Muir kezdeményezése, amely megóvta a mamutfenyők megmaradt ősöreg példányait korának emberi ostobaságától és mohóságától.

John Muir természetvédelmi aktivista, polihisztor, gondolkodó

John Muir és president Roosevelt

A politika szerepe

Az eltelt időben bebizonyosodott, hogy a természetes élőhelyek megőrzése létfontosságú az emberi faj fennmaradása szempontjából, ugyanakkor és éppen emiatt lehetetlen az emberi közösségek bevonása nélkül: ami sok esetben azt is jelenti, hogy lehetetlen politikusoktól vagy intézményektől várni a cselekvést.

Gazdasági vagy politikai szereplők ellenérdekeit leküzdő közösségek állnak ki a természet megőrzéséért amikor ráébrednek, hogy saját jólétük érdekében ezt kell cselekedniük. Ilyen magánkezdeményezések is elterjedt megoldások, amelyek követhető példát jelentenek.

Wangari Maathai Nobel-díjas polgárjogi aktivista,
a modern természetvédelem eszméjének megtestesítője

Állatkertek, füvészkertek, parkok, bemutatóhelyek - mint genetikai Noé-bárkái

Önfenntartó természetmegőrzés? Ha valakinek kételyei lennének, hogy természetvédelem lehet-e képes önmagát fenntartani, akkor látogasson el a London szívében működő egyik ilyen intézménybe, a London Wetland Centre-be.

Sir Peter Scott-tól ered a genetikai szintű megőrzés gondolata, amelyet nem csupán a szabad természetben lehetséges megvalósítani, hanem voltaképpen adva vannak hozzá a feltételek a füvész- és állatkertekben is. Talán nem meglepő, hogy Sir Peter Scott ugyanaz az ember, aki a Wetland Center ötletét megálmodta.

Wetland Centre - London térképén

A London Wetland Centre madártávlatból

Sir Peter Scott vadludak társaságában

Budakeszi - az élhető természetvédelem zarándokhelye...

...lehetne.

Aki nem tette még meg, látogasson el Mezei Mária művésznő Budakeszin álló házába. Érdemes ezt azoknak is megtenniük, akik első hallásra ezt nem tartják vonzó időtöltésnek mert inkább a természetrajz iránt érdeklődnek és szeretnek sétálni az erdőben, esetleg maguk sem tudják, miért, de jobban érzik magukat ha madárdalt hallanak, szél suhogását, patak csobogását.

De főleg azok, akik magukat természetvédőnek tekintik...

Mennyit ér a természet?

A Natúrparkok vagy akár a Wetland Center-ek egyformán bizonyítják azt, hogy financiálisan fenntartható természetvédelem igenis létezik. Egyszerűen ez szemlélet kérdése. Miért ne volna lehetséges turisztikai bevételekből finanszírozni nagy kiterjedésű területek megőrzését is akár? Szemlélet kérdése!

Szenvedély és feladat

Természetvédők, természetszerető emberek menjenek el Mezei Mária házába, menjenek el mégiscsak oda: a művésznő egykori nyári lak gyanánt használt házának szalonjába.

Antik bútorok, antik csillár és perzsa szőnyeg - egy polgári jólét minden kellékével és kényelmével berendezett házat fognak találni. Egyetlen kivétellel. A művésznő messze megelőzte korát, kora szemléletét és mindenkinél előbb megvalósította a természetmegőrzésnek azt a módját, amelyet mi, manapság csak próbálgatunk egyáltalán ésszel fölérni - nem nagy sikerrel.

Akit nem ragad magával ennek a szalonnak az üzenete, az inkább nyisson vasboltot, minthogy a természet megőrzésébe beleszólna.

Polgári fecskelak

A ház ablakát a tavasz közeledtével a művésznő utasítására kinyitották és nyitva tartották egészen a nyár végéig, hogy a fecskék, melyek a csillár fölött építettek fészket, gondozhassák az utódaikat.

a csillár fölött, a kis sárkupac - az egy fecskefészek

Budakeszi az állatorvosi ló

Amikor 1980-ban Schmidt Egon ornithológus, publicista közbenjárására a budakeszi tanács védetté nyilvánította a Bodzás-árok és a Nádas-tó területét, talán még Ő maga sem tudta fölmérni ennek a vívmánynak a jelentőségét. Ismerve az azóta elszállt idők történetét ezeknek a területeknek a hányattatásaiban, ma már látható, hogy egyik terület sem létezne, ha Schmidt Egon nem harcolja ki oltalmukat. Az agglomerációs önkormányzatokhoz hasonlóan Budakeszi vezetése sem képes meglátni a természeti értékekben rejlő lehetőséget. Budakeszi hozza a sematikus hibákat és nem tudja kiharcolni saját érdekeit a településeken élősködő és fojtogatóan minden kezdeményezést ellehetetlenítő környéki területkezelővel vagy a telektulajdonosokkal szemben.

Schmidt Egon dedikál

Nagyon egyszerű!

Azzal kezdtem ezt az írásomat, hogy a természetvédelem nem a fejlődés gátló tényezője és megfordítva: a fejlődés sem ellentétes a természet megőrzésével. Hoztam rá számtalan példát, utána is lehet járni annak, akinek mindez nem volt elég.

De mi köze ennek Budakeszihez?

A Nádas-tó megőrzésének egyetlen gyakorlati beavatkozás a kulcsa, ez pedig a természetes vízutánpótlás segítése. Nem Balaton fog megjelenni Budakeszi határában, hanem egy - vélhetően időszakosan elöntött - vizes élőhely. Ennek érdekében alig kell tenni valamit is. Minimális földmunkával a tó eredeti medrébe hordott töltőanyagot ki lehet annyira szedni, gátként felhasználni, illetve a tómedret a környéki vizesárkokkal úgy össze lehet kötni, hogy egy mélyedés keletkezzen, amely a felszíni illetve felszín alatti vizek gyűjtője, olyan módon, hogy a környék vegetációjának fennmaradását biztosítsa ezáltal az élőhely az elvárt állatfajok számára megfeleljen.

Nem lesz a Nádas-tóból Wetland Center, sem Kew Gardens, sem Secoia Nemzeti Park - de egy élőhely, amit mi mentettünk meg az utókornak.

Ennyi!
(a Nádas-tó vizionált képe a mederbe visszairányított vízzel /Dukay/)

Minek?

Minek kell egy értékes, unikális természeti képződményt megőrizni?

Egyfelől azért, mert létesíteni nem vagyunk képesek ilyesmit, ha egyszer botor módon elpusztítottuk. Másfelől azért, mert ilyen természeti különlegességek lehetőséget adnak arra, hogy egy jövőképet valósítsunk meg a város számára: olyan jövőképet, amiben a város fő bevételi forrása, szolgáltatásai, hosszú távú programja a természeti értékek köré épülnek, azok megőrzésére alapoznak.

Anna posztja

2021-06-23T04:01:00.005-07:00

Szilágyi-Nagy Anna írása a Husszúréti patakról.

Már megint egy közjáték - egy polgár a partvonalról

2021-04-30T01:58:00.004-07:00

Azt veszem észre lépten-nyomon, hogy lakóhelyük ügyeit nagyjából sem figyelemmel kísérő emberek nagy hangon kritizálnak olyanokat, akik elő-előásnak fontos közügyeket, nem hagynak szó nélkül dolgokat, vagy nem engedik, hogy elsikkadjanak fontos kérdések - jobbára nagyobb volumenűek annál, minthogy miért nem csinálják meg a járdát az ő kapujuk előtt (azt rendszerint saját maguk megoldják).

A közügyeket hánytorgatók ellen kikelők felháborodott, ám legkevésbé sem tájékozott és rendszerint teljesen kibichelyzetből jövő véleményeinek egyetlen tartalmi eleme a "jó polgármesterünk ne bántsátok!" fenyegetése (vagy könyörgése - mikor melyik). Mintha a polgár azzal, hogy a választáskor egyáltalán nem kompetens szavazatát leadta,utólag próbálná megvédeni a döntését.

Az önkormányzat nem szereti a kritikát - minél jogosabb, annál kevésbé? Ráismersz a lakóhelyed szerinti önkormányzatra? Akkor intézd úgy, hogy leváltásra kerüljön! Mit mondasz? Téged ez nem érdekel? Akkor minek hőbörögsz? Ja, nem nem érdekel, hanem szeretnél te is a húsosfazék mellé kerülni? Ja, és mindegy neked, hogy ki lesz a polgármester, mert úgy sem ismered? Értem. Ez mindent megmagyaráz!

A magát fényező önkormányzat saját sikereként állít be civil kezdeményezéseket és eredményeket. Miért lenne az önkormányzat sikere az, hogyha valamit a lakosok maguk visznek véghez? De jobbat mondok: legtöbbször a lakosok megkérdezése nélkül "fejlesztenek" - hogy lehet ez egy önkormányzat sikere? Nem úgy kellene működnie az önkormányzatiságnak, hogy az önkormányzat a választók érdekében cselekszik, nem pedig titokban, esetleg a lakosok érdekei ellen, vagy megkérdezésük nélkül?

Tehát az önkormányzat sikere, mint kategória, nem is létezhetne!

A jó gazda

2016-12-03T04:50:00.004-08:00

Nehéz elképzelni olyan földművelő, állattartó, erdőgazda gazdálkodót, aki abból találna pénzt szerezni, hogy földjét adja el. Ha mégis megtörténik, annak nyilvánvaló oka, hogy addigi életvitelét föladja - valami másért.

A hiánygazdálkodás

nem valamiféle mutatvány, amivel el lehet kápráztatni a nagyérdeműt, mert nincs belőle bevétel, amit a nézők kifizetnek érte. Alapvető, hogy egy ilyen állapotot minden egyebet megelőző sürgősséggel kell kezelni. Egy jó gazdálkodó számára ez elsődleges cél. Ha mindez nem városi léptékben zajlik, hanem arról van szó, hogy eltékozoljuk-e a saját családunk ingatlanvagyonát, vagy inkább megtartva azt, hasznosítsuk, nincsen olyan, aki az eladásra voksolna, ameddig bármilyen más megoldás (például a bérbe adás) szóbajöhet.

Ennek ellenére, Budakeszin évek óta zajlik a város vagyonának elherdálása. A városvezetés nem invesztál a profittal kecsegtető turizmusba annak ellenére sem, hogy ez az egyetlen lehetséges bevételi forrás (hacsak nem követjük a Budakeszin irigyelt és gyűlölt Budaörs példáját) ráadásul

budakeszi régi hagyománya.

A vendéglátás és a budapesti turisták kényeztetése, Budakeszi vendéglőinek békebeli hagyománya, amit felszámolt a kommunizmus időszaka. Ha vissza akarná állítani valaki a polgári Budakeszi prosperáló életét, akkor ezt a természetes adottságot, a turizmus kínálta üzleti lehetőséget kellene fejlesztenie. Ez még csak nem is új gondolat: sok egyéb mellett régi bölcsesség, amit a régiek hagytak hátra nekünk. Ehelyett a város az összes meglévő ingatlanját eladja, hogy itt-ott keletkezett költségvetési hiányokat ideig-óráig (de inkább csak percekre) kipótoljon: a rossz gazda módjára. Ugyanezt tette Budaörs is, ahol jelenleg turisztikai fejlesztésről már nem álmodhatnak, még a falunapot is a főutcán tartják, mert nincs egy virágcserépnyi szabad terület sem.

Mondhatná erre valaki, hogy a városvezetés évtizedek óta görgeti

a korábbi városvezetésektől megörökölt

gazdasági problémákat, mert a város kényszerpályán van. De ez egyáltalán nem igaz. Az sokkal inkább helytálló, hogy a városvezetés egy-az-egyben követi elődei gyakorlatát, még annak ellenére is, hogy jelenleg sokkal jobb financiális helyzetben van, a központi támogatások, pályázati pénzek miatt, mint korábban volt.

De ne beszéljünk csak a levegőbe, hanem bizonyítsuk is állításunkat!
Volt egy megbeszélés a jelenlegi városvezetéssel a Nádas tó területéről (amellyel a város nem rendelkezik és amely véletlenül nem is a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdona). Vagyis olyan terület, amelynek a megszerzésével a város létrehozhatna egy budakeszi turisztikai desztinációt, ha akarna. Minden adva van! Ott vannak a mamutfenyők, a város telkén, mellette a Nádas tó: mi kell még?

A megbeszélés tárgya

az volt, hogy amennyiben a civil szervezet, amely az ügyet fölkarolta, megszerzi a terület használati jogát, akkor az önkormányzat a nevét adja a dologhoz (civil szervezet nem rendelkezhet földterület fölött). Minden feladatot a civil szervezet lát el és vállal, úgyszintén minden költséget és utánajárást is.

Tálcán kínált lehetőség

volt ez, amellyel az önkormányzat végre olyasmiben tudott volna előrelépni, amit évtizedek óta nem tehetett meg. A területtel kapcsolatban ugyanis volt valaki, aki használati jogot jelentett be - az önkormányzatnál (akinek semmi köze a dologhoz, hiszen nem tulajdonosa a földterületnek) és a tulajdonosnál. Az önkormányzat (ismeretlen okból) nem akart szembemenni az igénylővel. Miért nem? A civil szervezet utánajárt a dolognak és közvetlenül a terület tulajdonosával tárgyalt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel. Nem tárgya ennek a posztnak, ahogyan nagymamám mondta mindig mesélés közben: "elég az hozzá", hogy a tulajdonos a használati igényt évek óta elutasította, vagyis a Viking Executive Golf-nak (mert róluk van szó) semmilyen jogalapja nincsen, nem is volt a terület használatára. Mi több: az MNV Zrt elvi beleegyezését adta, hogy amennyiben az önkormányzat hajlandó rá, akkor a civil szervezettel létrehozott konzorciumnak a területet turisztikai használat céljára, illetve a szükséges természetvédelmi feladatok elvégzése mellett, átadják!

Mit lehetne mondani erre? Egy évtizedek óta húzódó,

megoldhatatlannak mondott probléma

végre megoldásra kerül, az egész város javára, minden Budakeszi polgár érdekében és még ráadásul olyan módon, ami felvirágoztatni segít a Budakeszi egyetlen reményét jelentő turizmust - mindezt a legkisebb tehertétel nélkül, vagyis úgy, hogy nem lehet már a megvalósulás útjába semmilyen kifogást sem állítani. Egy valóban bajban lévő önkormányzat, melynek a vezetője előremutató megoldásokat keres, ilyen esélyt nem szalasztana el!

Miért nem valósult meg akkor az a turisztikai attrakció, ami akkor már kész tervként a civil szervezetnél megvolt? Mert polgármester asszony nemet mondott a konzorciumi együttműködésre. Minden különösebb megfontolás és indoklás nélkül, minden képviselői testületi tárgyalás vagy lakossági egyeztetés nélkül. Pedig semmi sem kényszerítette erre: sem gazdasági, sem egyéb megfontolás. Még a financiális kérdés is megoldott volt, mivel a kezdeményezést Budaörs anyagilag támogatta volna, ha és amennyiben Budakeszi ezt kezdeményezné.

Budakeszi polgármestere nemet mondott.

Volna rá hely, lehetőség, csak éppen nem kér belőle polgármester asszony. Ez már nem nevezhető egyedi esetnek: a kérdés csak az, hogy ha nem a városét, akkor milyen érdeket szolgál a város vezetője?

Igen: lehet azon vitatkozni, hogy mi jó a városnak, vagy mi lenne előremutató és valóban sikeres dolog, ami segítene az évek óta görgetett problémák végleges megoldásában, de azon nem lehet vitatkozni, hogy meg kell-e ragadni egy olyan lehetőséget, amit az állítólag fuldokló, kényszerpályán lévő, nehézségekkel küzdő városvezetésnek, mentőöv gyanánt odadobnak!

Amennyiben igaz, hogy a város nehéz helyzetben van

és ez nem csak kifogás,

amivel le akarják szerelni a városért tenni igyekvő embereket, akkor lehetetlen, hogy egy felelősségét komolyan vevő, körültekintően cselekvő és tervező, a közösség egészének érdekeit szem előtt tartó vezető ilyen lehetőségeket ne használjon ki!

A kőkemény, kérlelhetetlen gazdasági körülmények nyilvánvalóan kényszerítő erejűek, éppen emiatt lehetetlen, hogy a város vezetője ne kizárólag a város érdekeit, a közösség nagyobb részének érdekeit tartsa szem előtt és ami végképp megengedhetetlen, az a halogatás és a jövőkép, a lehetőségekbe vetett hit hiányának luxusa.

Turizmus - esély vagy probléma?

2016-12-01T02:51:00.001-08:00

"Vannak, akik számára a dolgok problémák és vannak, akik számára a problémák maguk a dolgok"

Balázs Béla

Előretekintve

A 2016-os év végére láthatóan a kormányzat fókuszterébe került a turizmus - ami mindezidáig elhanyagolt és alulértékelt gazdasági szegmens volt. Ennek hátterében az állhat, hogy a turizmust és az erdészeti gazdálkodást egyazon kormányzati szereplő, az MFB Zrt. birtokolja (100% tulajdonjoggal a Magyar Turizmus Zrt és (pl.) a Pilisi Parkerdőgazdaság Zrt. tekintetében). Valahol, valaki úgy döntött, hogy a kettő együtt nem mehet - menjen az egyik, a másik meg éljen meg, ahogy tud. Persze ez feltételezés, de látva a valóságos helyzetet, különösen olyan összehasonlítások elvégzésével, hogy hogyan működik együtt erdészet, mezőgazdaság, természetvédelem és turizmus

más országokban

nem lehetséges más magyarázat a magyarországi helyzetre, mint az, hogy valamiféle mesterséges irányítás következménye, mivel ilyen természetellenes megosztottság sehol máshol nincsen, ahol gazdasági megfontolások irányítják ezeket a gazdasági területeket. Lehet persze felhozni erre a hazai törvények hiányosságait, melyek nem, vagy rosszul szabályoznak idevágó fontos kérdéseket. De ettől még az az igazság, hogy természetvédelem és mezőgazdaság, vagy természetvédelem és erdőgazdálkodás vagy mindez együtt és még a turizmus is, csodálatosan megférnek egymás mellett például Angliában - pedig egy fejlett ipari országról van szó! Ami ebből budakeszire tartozik, illetve tulajdonképpen az összes környéki településre, az

a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilis Parkerdőgazdaság tevékenysége.

Mindkét szervezet ellenérdekeket képvisel az önkormányzatokkal és a lakossággal szemben. Az önkormányzatok a korábbi tapasztalataik tükrében bele se fognak olyan ötletelésbe, aminek köze van a turizmusfejlesztéshez, mert nincs, vagy alig akad olyan elképzelés ebben a témában, ami vagy egészében vagy alapvető részleteiben ne menne szembe ezzel a két gigaszervezettel. Mint azt ebben a blogban korábban bemutattam (A városfejlesztés zsákutcája), Budakeszi önkormányzata még az előremutató, megoldásokat kínáló és az egész közösség érdekét szolgáló terveket is elutasítja valamiféle nepotista, vagy korrupt érdek érvényesítése érdekében. Az érdekeltek közötti egyeztetés és a konfliktusok lezárása helyett, valamiféle vélelmezett előny jövőbeni lehetséges megszerzésének képzelt lehetősége miatt minden valóságos, gyakorlati és egyértelmű megoldást megakadályoz (márpedig Budakeszin nemigen vannak konfliktusmentes ügyek).

Ez az állapot azonban nem tartható! Az önkormányzatok érdeke a helyi turizmus fejlesztése volna - más forrás híján. A Parkerdőgazdaság feladata ugyanez lenne, de ezt a közfeladatot az 1980-as évek óta nem látta el (eltekintve a kezdeti évektől). Az azóta eltelt évek során éppen az idei év volt az, amikor újból változni látszott valami - ami közel 30 évnyi kihagyást jelent és ez elfogadhatatlan egy közpénzekkel gazdálkodó, közfeladat ellátására kötelezett szerv esetében.

Az önkormányzatok jövője

a turizmuson múlik és előbb-utóbb asztalhoz kell ülniük a helyileg érdekelt egyéb szervezetekkel és más tulajdonosokkal, hogy valamilyen elmozdulást kieszközöljenek. Valamikor el kell indulnia annak a folyamatnak, amely során a most hatóságként, gyakran erőszakosan föllépő, ám semmilyen hatósági jogosítvánnyal nem rendelkező erdőgazdaságot a helyére teszi, azt a hatalmat amit jelenlegi birtokol megvonja tőle és az önkormányzatok zöld-turisztikai fejlesztéseinek teret biztosít. Az általunk megismert erdészeti gazdálkodó, amellyel a környéken eddig kellett tárgyalni, jelenlegi formájában nem tárgyalópartner.

Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az elmúlt évtizedek alatt nem történt semmilyen pozitív elmozdulás egy minőségi turizmus létrehozása érdekében, mert az ezt a gazdasági területet is kizárólag a magáénak tekintő Parkerdőgazdaság a lakossági (vagy önkormányzati) kezdeményezéseket megakadályozta (persze, hiszen szemben a fakitermeléssel, még ők maguk is ezt az ágazatot tartják a saját tevékenységei közül leginkább kifizetődőnek (Vadaspark)) - ugyanakkor mégsem hajlandó a fejlesztéseket megvalósítani - pedig a legtöbb terület a saját tulajdonában vagy kezelésében van!

A turizmus jövője

tehát jelenleg rossz kezekben van. A kormányzat számára ráfizetés a közfeladatot elhanyagoló és a nemzeti vagyont elherdáló erdőgazdaság kezében hagyni a turizmust. Az önkormányzatok önérdeke sokkal alkalmasabb gazdálkodóvá teszi őket - természetesen ezt a kérdést nem lehet az önkormányzatokra hagyni teljes egészében. A fejlesztéseknek szigorú környezeti kívánalmaknak kell megfelelniük, mivel a budapesti agglomerációban vagyunk, ahol ez különösen kritikus kérdés. Az önkormányzatok önkényes és törvénytelen területfoglalásai és a tulajdonosok szintén jogellenes területhasználatai éppen a turizmus élénkítésével együtt válnának könnyebben kezelhetőkké - a megfelelő keretek között.

Talán itt lenne az alkalom fölemlíteni a Normafa esetét, ha önkormányzat, erdészet, nemzeti park, tulajdonosok és civil lakosság együttműködéséről példát szeretnék felhozni. Azt szemlélteti, hogy mi mindent kellene összeegyeztetniük az érdekelteknek, a terület tulajdonosai, használói, a feladatok felelősei. Saját szempontjaik mellé be kell vezetniük a vagyonelemekkel való szakszerű gazdálkodás, a turizmus és a természetvédelem szempontjait is. A Normafa kapcsán született egyezségben, a korábbi területkezelő Pilis Parkerdőgazdaság, a tornyosuló problémák és az állandó konfliktusok megoldása helyett, lemondott területi tulajdonjogáról (ennek hátterében talán több is áll, mint a kellemetlen közfeladattól való mentesülés). Az önkormányzat kapott egy értékes területet, de vele együtt egy nagy gondot is a nyakába vett: mégis, ez talán jobb helyzetet eredményezett annyiban, hogy az érintettek köre eggyel csökkent, tehát a konfliktusok is kezelhetőbbé váltak. Ilyen értelemben jó példa

a Normafa rendezése

a távlati szempontok érvényesítésének fontosságára is. Ha a turizmusról szót ejtünk, akkor ez nem csak problémákat, de anyagi bevételeket is jelent. A turisztikai nyomás (különösen a János-hegy környékén) olyan nagy, hogy ezt a tehertételt nem csak csökkenteni, szabályozni kellene, de egyúttal bevételi forrásként kellene hasznosítani. A turisztikai nyomás kezeléséhez megfelelő léptékű fejlesztés - ami csupán járulékosan, de jelentős mértékben, valóságosan is csökkentené a Normafa terhelését - nem lehetséges az egész régió (Budaörs, Budakeszi és az érintett budapesti kerületek) fejlesztése nélkül: konfliktusmentes együttműködésre volna szükség a János-hegy környéke turisztikai potenciáljának kiaknázása illetve a turisztikai igény kielégítése érdekében. Sőt: ha azt nézzük, hogy honnan ered ez a turisztikai igény és mi ennek a tehertételnek a forrása, akkor nem nehéz kitalálni, hogy Budapest agglomerációjának teljes területe, illetve az összes fővárosi kerület és környéki település egyformán érintett ebben a kérdésben (eredetileg a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság éppen ennek a problémának ilyen agglomeráció-léptékű megoldására született meg, éppen ennek a közfeladatnak, az erdők rekreációs szerepének fejlesztésére)!

Arról, hogy micsoda lehetőséget hagyott (és folyamatosan hagy) ki a Parkerdőgazdaság, illetve micsoda lehetőséget szalasztanak el az önkormányzatok érdemes a szakember véleményét meghallgatni: Szakember a turizmusról

A városfejlesztés zsákutcája

2016-08-18T03:41:00.000-07:00

Budai régió

Budapest agglomerációjában, pontosabban a budai régióban, kiemelkedően fontos volna a különböző területtulajdonosok és területkezelők, a magánszemélyek és az önkormányzatok együttműködése. Sok esetben a környéken éppen azért nem történik semmilyen pozitív változás, mert lehetetlen egyeztetni az érdekeltek között. A kistérségi önkormányzat megoldást jelenthetne, ha nem bukott volna meg a saját városát sem menedzselni képes vezető önkormányzat ebben a szerepben.

Volt azért ellentétes példa is, ahol már-már érvényre jutott az együttműködés fontossága.

A Nádas-tó a 2011-es erősen csapadékos év júniusára feltöltődött

Együttműködés a Nádas-tó érdekében

A Nádas-tó területének megoltalmazása érdekében született egy hasznosítási terv, amely a természeti értékek megóvására illetve növelésére koncentrált.

Miután Budakeszi polgármestere szerint fontos volt az együttműködés a Nádas-tó érdekében (akkor azt gondolta, hogy úgy sincsen realitása, könnyű volt hát egyetértőnek mutatnia magát), megkerestük a Nemzeti Vagyonkezelőt és kértük, hogy a terület kezelési jogát adják át egy konzorciumnak, amelyben az önkormányzat szerepel egyik fél gyanánt.

Sok érdekes dolog hangzott el ezen a találkozón, de az ide kapcsolódó tény, hogy a Vagyonkezelő illetékese egyetlen feltétel gyanánt azt kötötte ki, hogy az önkormányzatnak írásos szándéknyilatkozatot kell tennie arra, hogy a konzorciumban együtt fog működni velünk és a területhasználat célja illetve módja a természeti értékek megoltalmazása kell legyen.

Együtt-nem-működés

Teljes sikernek könyveltük el ezt a találkozót és fölkerestük a polgármestert Budakeszin a jó hírrel, miszerint immáron semmi sem áll útjában az évek óta fantom-tualjdonosként ismert Viking Executive Golf miatti területhasznosítási problémák fölszámolásának és innentől közösen munkálkodhatunk egy szebb Budakeszi megteremtésén - kormányzati hivatalok, önkormányzat és a civilek, kart-karba öltve.

Polgármesterünk kevésbé volt lelkes. Olyannyira, hogy (miután nyilvánvaló lett, hogy igenis van realitása a terveinknek) kerek-perec megtagadta az együttműködést. Nyilván több fantáziát látott a Viking Executive Golf-al történő üzletelésben, mint abban, hogy a várost annak lakóival egyetértésben irányíthassa. Tehát az ő szótárában a fontos együttműködés igazi jelentése együtt-nem-működés bármi áron.

Hidegzuhany

Mindenki elképzelheti az előzetes egyetértés és beleegyező nyilatkozatok után minket ért megdöbbenést. Nem csak arról volt szó, hogy egy természeti értéket nem sikerül megmentenünk, hanem arról is, hogy a városvezetés, amely minden módon arra panaszkodik, milyen nehéz dolga van, amikor tálcán fölkínálják részükre a segítséget, ráadásul az önkormányzatot mindennemű tehertételtől mentesítő, egy régóta megoldhatatlan problémát fölszámoló kezdeményezést, inkább megakadályozza azt és egy korábbi ígéretét is fölrúgja érte.

Viking Executive Golf

Az ügy hátterében az van, hogy a területre (az önkormányzat szerint) igényt tartó Viking Executive Golf-nak valójában semmilyen jogosultsága nincs, de az önkormányzattal ápolt kapcsolataik révén jogot igyekeznek formálni rá. Az önkormányzat azon állítása, miszerint a Viking Executive Golf használati joggal rendelkezik a területre - mint megtudtuk a tulajdonostól, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől - nem igaz. Ezt a hatóság, mint tulajdonos, nem ismeri el, a használati jogot fenntartja. Így aztán a terület nem hasznosítható.

Mi kínáltunk egy megoldást, ami az egész hercehurcát lezárta volna és a város nyert volna egy területet, amelyet a lakosok használhatnak ám egyúttal (illetve éppen ennek köszönhetően) természeti értékei révén betöltött fontosságát is megtarthatta volna - mindezt úgy, hogy az évek óta fennálló hasznosíthatatlansági problémát (illetve az ebből eredő értékromlást) is megszüntetjük.

Korábban írtam arról az esetről is, amikor Budaörs polgármestere fölajánlotta Budakeszinek, hogy anyagilag finanszírozza Budakeszi természetvédelmi project-jét a Bodzás árok Wetland Látogatóközpont megépítését - amennyiben Budakeszi ezt kezdeményezi. A városvezetés azonban mereven elzárkózik a szomszéd várossal történő együttműködéstől - mindennemű elfogadható indok nélkül.

A Nádas-tó 2011 júniusában

Kistérségi koordináció vezető szerepében

Azt, hogy a budakeszi önkormányzat a kistérségi koordináció vezető szerepében tetszeleg, ennek a két történetnek a fényében csodálatosnak kellene tartani, elvégre egy olyan önkormányzatról beszélünk, amely tökéletesen megmutatta alkalmatlanságát ezen a téren.

Láthatóan sem a saját lakosaival, sem a hatóságokkal sem más önkormányzatokkal nem képes normális együttműködésre: évtizedek óta vezetik ezt a város olyanok, akiktől a távol áll a rendszerszemélet, a távlatokban gondolkodás, a jelenlegi vezetésre különösképpen érvényes, hogy mindennemű előrelátást és tervekben gondolkodást, problémamegoldó hozzáállást és érdekérvényesítő képességet nélkülöznek. Futnak saját henye ígéreteik után, próbálnak tüzet oltani.

Távlatok: drónvideó a budakeszi mamutfenyőkről

Semmi sem változik

Ha a megoldást tálcán kínálók kezdeményezését elutasítják, nekik maguknak nincsenek még ötleteik sem, mindezt azért, hogy a minden alapot nélkülöző követeléseket "baráti alapon" tűzben tarthassák, akkor semmi sem változik a településen a jövőben sem. Ha amolyan utópiaként előrevetítenénk egy ideális képet, azt kellene mondanunk, hogy tekintettel a főváros közvetlen szomszédságára, az ebből eredő pozitív hatások kiaknázása volna a cél, nem pedig a negatív hatások erősítése. Röviden szólva: mindaddig, amíg Budakeszi önkormányzata, vagy más településeké, vagy a kistérségben egyáltalán jelen van az a szemlélet, ami telekspekulációkkal akarja megoldani a települések gondjait, addig éppenhogy homlokegyenest az ellenkező irányban haladunk!

Telekspekuláció

Budakeszi önkormányzata az agglomerációs rendezési tervet lobogtatja, ha természetvédelmi kezdeményezésnek akar keresztbe tenni - miközben egész városrészeit vonja belterületbe - törvényellenesen. Az a megengedő hozzáállás, amely Makkosmárián engedély nélkül épült lakóházakat legalizál a belterületbe vonással és mostanában ugyanezt teszi Nagyszénászugban pontosan az, amitől a budapesti agglomerációban védekezni kell. Az ilyen városvezetés nem problémákat old meg, hanem csak tovább bonyolítja azokat. Közben pedig, az a nyomás, ami a telekspekulációt olyan jövedelmezővé teszi (turizmus), a másik részről biztos megélhetést nyújtana a régiónak, ha a telekspekulációkkal nem tennék lehetetlenné a fejlesztéseket. A turizmus számára értéktelen budakeszi csúf és barátságtalan, egyáltalán nem vendégmarasztaló arculata - és ez egyre csak rosszabb lesz: nem segít ezen a közterületek szépítgetése, mikor a város összképe az, ami riasztó!

Tarthatatlan természetvédelem

2016-08-09T04:15:00.002-07:00

Természetvédelem elméletben

A jelenlegi természetvédelem elmélete, hogy próbál néhány értéket (fajt, képződményt, területet, egyedet) úgy megmenteni, hogy lehetőleg ne nagyon pusztuljanak el ha egy mód van rá, dehát hát ha nincs, az ellen tenni semmit nem lehet. Hozhatnánk a gyakorlati példákat az ilyen természetvédelem teljes működésképtelenségéről.

Hivatalos természetkárosítás

A Budai hegység területén, méghozzá éppen Budakeszi mellett zajlik az egyik leglehangolóbb, állandó jellegű, hivatalos természetkárosítás. A Pilisi Parkerdőgazdaság amely arra hivatott, hogy Budapest környékén biztosítsa az erdők rekreációs feladatát, voltaképpen nem tesz mást, mint a kezelésében lévő területeket igyekszik maradéktalanul megszerezni és a maga módján hasznosítani, de a rekreációs feladatok biztosítását közel sem megfelelően szolgálja ki. Annak ellenére sem, hogy saját bevallásuk szerint is a turisztikai üzletág az egyedül jövedelmező számukra. Ezzel együtt, mint állam az államban, csupán egyetlen telefonnal döntenek száz és ezer hektárok sorsáról, mert hogy-hogynem elsőbbséget élveznek minden tekintetben és mindenkivel szemben.

Vadaskert védett területen

A Budakeszi Vadaspark fölötti pár száz hektáros elzárt rész, országos, kiemelt természetvédelmi státuszú terület, a Budai Tájvédelmi Körzet része. Ez egy vadaskert, a vadászati törvényben meghatározott kategóriájú terület, melynek lényege, hogy terület eltartóképességét meghaladó egyedszámban tartanak rajta - kerítés mögé bezárva - nagyvadakat (vadászati céllal). Vadaskert másutt is van a környéken, de fenntartásuk nem vet föl annyi problémát, mint védett területen, hiszen a vadak által okozott kár ritka, védett fajok élőhelyén, felbecsülhetetlen: pontosabban azt, hogy mekkora is ez a kár, kizárólag a károkozást fenntartó helyzet felszámolása után, a már rehabilitálódott élőhely megismerését követően lehetne megbecsülni (kb. ötven év múlva). A vadaskert pedig csak az egyik probléma, mert a teljesen természetellenes erdőgazdálkodás az egykorú és egynemű erdők fenntartásával szintén súlyos természetvédelmi kárt okoz.

Minden szükséges engedély?

Amikor pár éve a Pilisi Parkerdőgazdaság bobpálya létesítését kezdeményezte a Vadaspark előtti réten, azt az információt adták a lakosságnak, hogy minden szükséges engedélyt beszereztek (bobpálya Budakeszire). Vélhetően ez a helyzet a vadaskerttel kapcsolatban is és az összes szakhatóságtól rendelkeznek engedéllyel arra, hogy a vadaskertet fenntartsák a védett területen. Noha a bobpálya kapcsán a dolog nem jött össze, mert mégiscsak furcsa engedélyek lehettek azok, amelyek védett növényeket engedtek elpusztítani, többszörösen védett területen, a vadaskert vígan működik - retorziók (visszamenőleges pénzbírság, felelősök megbüntetése, följelentések, bírósági hercehurca ésatöbbi) nélkül.

Szakhatóságok felelőssége

Elkerülhetetlenül fölmerül a szakhatóságok felelőssége is. Azok az engedélyek, amelyeknek birtokában a Pilisi Parkerdő üzemszerűen sérti a természetvédelmi törvényt, fölvetik a véleményező DINPI és a hatósági engedélyt kiadó, éppen illetékes kormányhivatal felelősségét is. Lehetetlen elképzelni, hogy a védett értékek oltalma érdekében a Nemzeti Park ne tenne lépéseket annak láttán, ha azok sérülnek! Pedig egészen pontosan ez történik. Már amennyiben nem magánszemélyekről van szó.

... van az a pénz ...

A magánszemélyek jóhiszemű természetvédelmi jellegű kezdeményezéseit merev elutasítással kezelő hivatalok készséges engedékenységet mutatnak bizonyos helyekről érkező megkereséseket illetően. Alátámasztva ezzel azt a polgári gyanút, hogy bizony van az a pénz amiért meg lehet sérteni a törvényt és van az a hatalmi fenyegetés, amivel még ezt a pénzt is ki lehet váltani. A természetvédelem innentől nem is egyéb, mint a korrupció fenntartására szolgáló intézmény.

Gyepek nem sérülhetnek

Hogyan kapott Baumgartner Antal engedélyt a ranch-ek megépítésére? A Nemzeti Park információja szerint, a telek átminősítésre kijelölt részei, melyek egyenként 2000 m2 alapterületűek, olyan területen kerültek kijelölésre, ahol természeti érték alig-alig fordul elő (sic!), továbbá, a természeti értékek zöme nincs közvetlen veszélyben, csak a fokozottan védett magyar tarsza érintett valamelyest (sic!). Van egy szinte reményt adó része is a DINPI javaslatának: kizárólag a 2000 m2-es területeken folyhat bárminemű építkezés és a körülöttük lévő gyepek nem sérülhetnek. Logikusnak tűnhet föltenni a kérdést, hogy egy megfelelően befolyásos magánember vagy társaság, már megengedhet magának néhány védett növényt elpusztítani, veszélyeztetni, fokozottan védett állatfaj élőhelyének részét elpusztítani. Kerestük a törvényben, de nem találtuk ennek megengedő eseteit - vélhetően ez sem törvényes tehát.

Képzeljük el, hogy mit jelent ez a gyakorlatban! Ha a gyepek nem sérülhetnek, akkor nem lesz teherforgalom, mert a gyepeken át teherautó nem közlekedhet. Nem fognak építési anyagot, hulladékot lerakni sehol, hiszen az építési területen az építkezést akadályozná, a gyepek pedig nem sérülhetnek. Mi több, semmilyen közművet sem fognak kapni ezek a ranch-ek, hiszen mindennemű közművet még csak ezután fognak kiépíteni és lehetetlen volna ezt a gyepek sérülése nélkül megtenni. Tehát a ranchek nem fognak megépülni?

Képviselőtestület asszisztenciája

Az építkezéshez szükséges területek jelenleg mezőgazdasági besorolásúak, ezek átminősítéséhez Baumgartner úr a Budakeszi képviselőtestület asszisztenciáját kérte. A következőképpen fordult a képviselőkhöz, hogy számukra a döntéshozatal során minél pontosabb tájékoztatást adjon:

"A nyolc kijelölt helyszínen mezőgazdasági termeléssel összefüggésben 1-1 lakóépület + kiszolgálóépület kerülne kialakításra, maximum épületenként két lakással és bruttó 1190 m2 alapterülettel. A fejlesztés nem lakópark építését célozza, nem jár közlekedési többlet teherrel, nem vesz igénybe önkormányzati forrást és nem sért természetvédelmi szempontokat".

A kérdés az, hogy milyen mezőgazdasági tevékenység lesz, ami nem sérti a gyepeket, hogyan fognak közlekedni az ott mezőgazdasági tevékenységet folytatók és ha mindez megvalósul, hogyan lehet igaz egyúttal, hogy nem sérülnek természetvédelmi szempontok?

A törvény hatása

A természetvédelmi törvénnyel megtámogatva, a tulajdonos engedélyt szerez arra, hogy természetkárosítást kövessen el. A törvény hatása ugyanis ezesetben az, hogy még az egyes egyedeket sem képes megoltalmazni, hiszen nem védi meg az élőhelyüket.

Nem beszéltünk ugyanis arról, hogy Baumgartner tervei nem azzal sértik elsősorban a természetet, hogy pár kórót letipornak egy kaszálón, hanem azzal, hogy birtoka egy értékes élőhelyen fekszik, egy összefüggő ökológiai rendszer területén, amelyet jelenleg folytatott tevékenységével éppen úgy károsít, mint ahogyan az építkezésekkel is károsítani fog. Tehát a szakmai adatokat szolgáltató Nemzeti Park eleve hibás véleményt adott ki, amikor a gyepek sérthetetlenségét kikötötte - miközben lehetőségként engedélyezte az építkezést - és a mostani filmforgatást.

Ez így nem lehetséges - és vélhetőleg ők is tudták. Ha pedig mindenáron ragaszkodunk a DINPI szemléletéhez, hogy egyes értékes fajokat értékük szerint és nem élőhelyükre vonatkozóan próbál megvédeni, akkor a szakhatóság felé kiadott információik hamisak is: a fokozottan védett gyurgyalag nem kerül bennük említésre, mintha a DINPI munkatársai nem volnának tisztában azzal, hogy milyen területről is van szó pontosan.

Természeti értékvédelem

2016-07-29T14:11:00.001-07:00

Fenntartható természetvédelem?

A természetvédelemnek vagy a környezetvédelemnek nem az a célja, hogy megakadályozza az erőforrások vagy a nyelők használatát. A fő cél mindig az volt, - vagy legalábbis annak kellett volna lennie - hogy érvényre juttassunk olyan szempontokat, amelyek olyan fontosak, hogy egy-egy esetben akár gazdasági szempontokat is felülírhatnak.

A természetvédők és a gazdasági szereplők közötti kapcsolat nélkül - abban a kibékíthetetlen ellentétben ahogyan jelenleg áll - a dolog tarthatatlan.

Ebben a működésképtelen rendszerben, ahol a természetvédelmet csak a korrupció eszközének tekintik, nem a hazug és félrevezető "fenntartható fejlődés" bevezetése a feladat (mert ez egyrészt nem lehet cél, hiszen ilyesmi nem létezhet).

A lényeg a fenntartható természetvédelem volna. A valósággá váltható és élő természetvédelem lényege, hogy mindenkit érdekeltté kell tenni ahhoz, hogy működhessen. Ez az alapelv.

Az Álomvölgyben lévő telek sorsa példaértékű.

Álomvölgy: az állatorvosi ló esete

A demján-féle golfpálya project (ami tökéletes ökokatasztrófa lett volna) meghiúsult, mert a természetvédők pert indítottak. Ugyanakkor az élőhely nem maradt háborítatlan. A bírósági győzelem nem óvta meg a védett állatfajt a telken okozott károktól sem attól, hogy tulajdonosváltás miatt egy új ötlettel jöjjön ki valaki.

A golfpálya nem épült meg de a területen is súlyos károk keletkezetek az új tulajdonos pedig megint bepróbálkozik.

Vagyis a természeti érték nem került megóvásra és nincsen semmi, ami biztosítaná a jövőjét.

Természeti értékek védelméhez a terület tulajdonosának tevékeny részvétele szükséges. A természeti értékekhez illeszkedő területhasználat az egyetlen megoldás az értékek megóvására de egyúttal ez az a vezérelv is, ami követhető, kiszámítható a területhasználat szempontjából és elvárható egyúttal.

Rendszerszemlélet

A természeti értékek és a területhasználati lehetőségek összeegyeztetése egyszerű rendszerszemlélet, vagy szélesebb látókörű gondolkodás. Egyik fontos szempontja ennek az élőhelyek összetett védelme, vagyis teljes rendszerek megőrzése vagy például árterületek különleges használata.

A Bodzás árok mentén megmaradtak a történelmi területhasználati módszerek, megőrződött tehát ez a kultúrtáj, amelyet az ember soha nem épített be árvízi kitettsége miatt. Ezzel együtt megőrződött a Budai hegységre jellemző tagoltság, a mikroklímák, a nagy fokú mozaikosság, a biodiverzitás vagyis az az ökoszisztéma, amely olyan sok védett természeti értéket képes eltartani. Vagyis az a táji és ökológiai adottság, amelynek nagy részét a Budai hegység területén már elveszítettük a beépítésekkel vagy más hibás területhasználati megoldásokkal. Tegyük hozzá még, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amiért a Bodzás árok a madárvonulás során fontos szerepet tölt be az itt átvonuló nagy számú énekes madár vonulási stratégiájában ezért még a többi területhez képest is fontosnak számít.

Ha volna olyan tájhasználat, amelyet ehhez a sokféle szemponthoz illeszthetnénk, akkor azzal megóvhatnánk egyúttal ezt a sokszorosan értékes és teljességében megőrzésre érdemes területet.

A filmforgatás tenyészidőben és a lakóparképítés - mert a filmforgatás máshol is lebonyolítható és átütemezhető más időszakra, lakóparkot építeni pedig nem tanácsos árvízi területen - nem ilyen tájhasználat.

Képviselőtestületi határozat

2016-07-22T07:09:00.001-07:00

a "Sorrento"

Budakeszi igaza - határozat született

A lakosság többségi véleményének figyelembe vételéről tett példás tanuságot a városvezetés Budakeszin. Nem mintha ez a vezetői attitűd könnyű volna: a valóság azt mutatja, hogy a többségi véleményt csak a valóban erős önkormányzatok hallgatják meg és a többségi érdeket csak az erős vezetés tudja érvényre juttatni.

A budakeszi önkormányzat megkérdezte a lakosság véleményét arról, hogy milyen feladatokat tartanak fontosnak és egy újonnan született döntésük alapján kijelenthetjük, hogy a megkérdezettek véleményének megfelelően hozták meg döntésüket:

"... A válaszadókat leginkább az átmenő forgalom és a járdák, illetve utak rossz állapota zavarja. Zavarónak értékelték továbbá a növekvő beépítettséget…
A fejlesztések rangsorában a legtöbb szavazatot a gyalogos és kerékpáros közlekedés fejlesztése kapta, ezt követi szoros versenyben a zöldterületek védelme, a tömegközlekedés és az iskolák fejlesztése. … Az új lakóterületek kijelölése, mint fejlesztési irány nem kapott szavazatot, ezt a kérdőívben mindvégig elutasították a megkérdezettek..."

kiértékelt kérdőívek

Talán többen értesültek már róla, hogy évek óta zajlik egy területhasznosítási huzavona a város határában. A Sorrento lábánál húzódó, számos védett növény- és állatfajnak otthont adó, tájképileg egyedülálló ún. Álomvölgy beépítésében sokan láttak már esélyt vagyonuk gyarapítására. A területnek a jelenlegitől eltérő hasznosításához a város építési szabályzatának és a településszerkezeti tervének módosítására volna szükség.
Indokolt és elfogadható esetben egy bizonyos összegű hozzájárulás megfizetésével ez lehetséges is.

Ez persze nem ilyen egyszerű: a település terjeszkedésének akadályai vannak illetve a bővülő lakóterület újabb terheket ró az önkormányzatra (szociális és oktatási intézmények létesítése, közművesítés, stb).

Egyelőre az önkormányzat fent említett döntése megkíméli ezt a területet a beépítéstől.

Ez a lakosság többségi véleményének győzelme tehát!

A természetvédelem és a területhasznosítás dilemmája

A kérdéses telken jelenleg filmforgatás zajlik ami nem volna megengedhető ennek a területnek a természeti értékeit figyelembe véve.

filmforgatás Budakeszin

Persze mondhatnánk, hogy a tulajdonos azt tesz a telkével, amit csak akar.
De ez nem ilyen egyszerű.

Védett növény és állatfajok egyedeinek (azok számától függetlenül) történő elpusztítása saját telken belül is szabálysértés. Ennek van törvényi és természetvédelmi háttere egyaránt, aminek mindenki utánaolvashat. A telek korábbi tulajdonosa pert veszített egy hasznosítási terv kapcsán a területen élő védett gerinctelen állatfajt veszélyeztető tervei miatt. A jelenlegi tulajdonos szintén olyan hasznosítást tervez, ami nem kíméli sem a terület tájképi értékét, sem az itt élő védett, ritka növény és állatfajokat.

De ezek a tervek - az önkormányzat döntésének köszönhetően - egyelőre nem fognak megvalósulni.

Ugyanakkor a jelenlegi telekhasználat kimeríti a permanens természetkárosítás fogalmát.

A filmforgatás során olyan taposás és állandó terhelés került a területre, ami folyamatosan károsítja az élőhelyet és tovább fokozza a terület károsítását azzal, hogy megakadályozza a szokásos, eddigi területhasználatot (és annak szokott következményeit).

Mivel a természet értékeinek elpusztításával annak a területnek a természeti értéke megszűnik, utólag már nem lehet hivatkozni rá, hogy milyen értékes élőhely "volt" és a végzett tevékenység károsító hatása utólag nem bizonyítható - tehát a természetkárosításért nem lehet felelősségre vonást kezdeményezni (a természetkárosítás sehogyan sem bizonyítható, hiszen ha az értékek elpusztulnak, bizonyíthatatlanná válik, hogy ott lettek volna, míg ha nem pusztulnak el a védett értékek, akkor nem bizonyítható, hogy káros volt-e a tevékenység).

Szerencsénk van azonban ezzel a telekkel, mert korábban már sok fölmérés készült az itt élő állat és növényfajokról, melyekből tudjuk, hogy a terület értékes élőhely, magas

Tehát tudjuk, hogy a jelen tevékenységével is folyamatos természetkárosítást követ el a tulajdonos.

Hogyan oldható föl a dilemma?

Ezesetben nehezen, mivel itt nem egy egyszerű területhasználatról van szó.

Normál esetben a tulajdonos olyan tevékenységet választ, ami a terület helyzetével összeegyeztethető. Vagy olyan területhasználatba kezd, amely bizonyos körülmények között vagy bizonyos módon végezve nem okoz kárt (például a tenyészidőn kívül).

Képzeljük el, hogy egy más célzatú tevékenységünk során mellékesen, mintegy járulékosan, de semmi esetre sem egyértelműen-szándékoltan, vagy tettenérhetően, olyan jelentős környezeti változás megy végbe, ami hosszú távú terveinkben a hasznunkra lesz. Vegyük hozzá azt is, hogy nagy odafigyeléssel, külön kell megtervezni, hogy az a bizonyos "szándékolatlan", "mellékes", "járulékos" következmény bekövetkezzen.

Nehéz ezután nem összefüggést fölfedezni a kiválasztott tevékenység és annak gondos szervezése valamint az ennek eredményeként bekövetkező környezeti változás között.

Az Álomvölgy esetében ockham borotváját alkalmazva - mely megköveteli, hogy a sok lehetséges magyarázat közül mindig a leginkább kézenfekvőt vegyük - a filmforgatás ebben az időszakban és ezen a területen kifejezetten arra irányuló tevékenység, hogy a terület természeti értékeit elpusztítsa és kiiktassa ezzel a hosszú távú terveket akadályozó tényezőket.

Hogyan tovább?

Fölmerülhet a kétség, hogy vajon mennyire bizonyítható a szándékosság, de erre csak egyetlen dolgot mondhatunk: a tulajdonos eleve olyan területhasználatot tervez, ami nem illik erre a helyre. Ha tehát trivialitásokkal is szembemegy, akkor nem lehet nem megkérdőjelezni a jóhiszeműségét. Miért nem illik ide egy több épületet magában foglaló, ranch-ekből álló lakópark?

• Mert ez egy ökológiailag egységes, védett növényeket és állatokat eltartó maradványterület?

• Mert tájképi jellegénél fogva minden eszközzel a megőrzésére kellene törekedni és nem a tönkretételére a beépítésekkel?

• Mert minden érték a mi nemzedékünk öröksége, amelyet az utánunk jövő generációknak hagyhatunk?

• Mert ha mi nem védjük meg, akkor sem a hatóságok, sem a tulajdonos nem fogja figyelembe venni a jövő nemzedékek vagy a tájkép vagy a ritka élőlények élőhelyének érdekeit?

Ez mind igaz, de van egy még ennél is nagyobb probléma, ami szintén jellemzően jelen van általában a hasonló telekspekulációknál. Ez ráadásul olyan jellegű, amit nem lehet semmiféle ügyeskedéssel kikerülni.

A terület árvízi veszélyeztetettségű. Tetézi a problémát, hogy a szennyvíztisztító üzemet arra a pontra építették ahonnan árvíz esetén biztosan el fogja mosni - vagyis az alatta lévő patakszakaszon lakóterületet létesíteni életveszélyes. Ha az árvíz nem mossa is el a lakóparkot, a szennyvíztisztítóból kimosott szennyezéssel lakhatatlanná teszi a környéket egy időre.

A természeti értékeket el lehet pusztítani, a növényeket ki lehet ásni vagy beszántani, a településfejlesztési hozzájárulást be lehet fizetni, hogy a telket átminősítse az önkormányzat - de az árvizet nem lehet elkerülni, legföljebb homokba lehet dugni a fejünket.

A Bodzás árok mentén telket birtoklók nem gondolták végig ezt, amikor viszonylagosan olcsó mezőgazdasági telkeikhez hozzájutottak. Még a magas víz is olyan alacsony a Bodzás patakban, évek óta, hogy ennek alapján akár építkezhetnének is a partjára. Ugyanakkor a város történelmében több áradásról, köztük jégárról is tudunk és a település fejlődését nézve szembeötlő, hogy a mélypontokat és a vízjárta területeket mennyire elkerülték az építkezések, egészen az utóbbi évtizedekig.

Aki kíváncsi rá, mekkora valós veszélyt rejt a szinte kiszáradt patakban esetleg mégis megjelenő nagyvíz, az látogasson el a csíki záportározóhoz és annak méreteit (amit a szakemberek a lehetséges magasvíz mennyiségét figyelembe véve számítottak ki) vegye alapul.

a CSíki záportározó a Huszonnégyökrös hegyről nézve

Sötét felhők Budakeszi egén

2016-06-30T02:53:00.003-07:00

Újfent támad a Budakeszi önkormányzat

A tulajdonosok hagymázas elképzelésének megvalósításához asszisztál nemzeti parkostul és kormányhivatalostul az önkormányzat, amikor a Budapesti agglomerációs rendezési tervet, a természetvédelmi törvényt, a helyi rendezési tervet is felülírva, lakópark építését engedélyezi a Budai Hegység talán utolsó tájképileg megőrződött, természeti értékekben gazdag, a táj geomorfológiai és ökológiai sokféleségét konzerváló - Budakeszi környékének legszebb - területére.

Az önkormányzat még mindig nem érti

A kérdéses terület, és az, ahol fölépítették a szennyvíztisztítót (ami nincs messze innen), egyformán árterület. Mint azt korábban írtam, a szennyvíztisztító üzem a patak folyásának legmélyebb pontjára épült, a lehető legalkalmatlanabb helyre. Persze az ellenkezéseket és figyelmeztetéseket a polgármester asszony lesöpörte. Túl nagy pénzről volt szó, hogy bagatell dolgokat, mint egy árvíz, ami elmossa az egész hóbelevancot, figyelemebe vettek volna.

Ezen a most említett területen a völgy úgy összeszűkül, hogy a sokszor emlegetett magas vízállás nem enged meg semmilyen építkezést. Ahogyan korábban a település történetében igyekeztek a vízfolyások beépítését elkerülni, ezt most fölváltotta valamiféle eszement ellenkező divat.

A tulajdonos se normális

Hanem az, hogy a tulajdonos sem veszi figyelembe ezt a tényt, már megint érdekes. Én mindenesetre nem vásárolnék kulipintyót ebben a lakóparkban.
Sok okból - de ez az egyik.

De van más is!

Van egy hatósági engedély, amit a DINPI szakvéleményére alapoztak, meg egy önkormányzati szerződés. Az engedély fokozottan védett állatfaj jelenlétét még csak nem is említi és figyelmen kívül hagyja a terület tájképi értékét és ritka ökológiai és geomorfológiai sokféleségét, emellett csak feltételesen ad engedélyt a terület beépítésére. Vagyis az egész hatósági engedély teljesen elfogadhatatlan úgy szakmailag, mint jogi értelemben. Ugyanakkor az önkormányzat és a tulajdonos közötti szerződésben, a feltételek betartását a tulajdonos nem garantálja és az önkormányzat nem köti ki, vagyis egyértelmű, hogy nem fogják betartani a hatóság feltételeit - nem is áll szándékukban.

Sok kétséget nem hagy

Egyfelől az önkormányzat hozzáállását és tudatosságát a felelősségébe tartozó természeti értékek védelme kapcsán (és ez elmondható a DINPI-ről is). Másrészt felelet ez arra a kétséges kérdésre is, hogy vajon hogyan is fog alakulni a Bodzás árok sorsa.

... és még ez sem minden!

A területen jelenleg filmforgatás zajlik. A fokozottan védett madárfaj költését veszélyeztetik ezzel, illetve a területen található védett és fokozottan védett növényfajok élőhelyét károsítják.

A filmforgatás jó reklám a későbbi lakóparknak de nem mellesleg hazavágja a védettségre okot adó állapotokat is (ha netalán valakinek ilyesmire figyelmeztetni eszébe jutna) - tehát kettős a haszna. A nemzeti park "illetékese" lelkesen asszisztál a dologhoz - semmi kivetni valót nem lát benne, mivel a védett növények egy részét kiásták márciusban.

Na nem azért, hogy megmentsék. A leánykökörcsin nem éli túl az átplántálást: hanem így nem marad bizonyíték. A rendőrségi feljelentésre a rendőrség megállapította, hogy vaddisznó túrta ki (sic!) a töveket (ez a viccnél is viccesebb, legalábbis ha valaki látott már vaddisznótúrást).

Az árterületi jelleget persze ez nem szünteti meg.

Videó:
https://youtu.be/gHubnCFVSv0?list=PL4c-RlcLmI7KDvfeqRJ21kNQjqFniNEwv

TSZT-HÉSZ Budakeszin - térképek vagy tévképek

2015-01-14T12:56:00.002-08:00

Egy új, a természetvédelmi oltalom alatt álló területeket érintő rendelet született - most a HÉSZ-TSZT, vagyis a településfejlesztési eszközökön keresztül. Nézzük meg, mit is jelent ez a gyakorlatban!

A 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 45. §-a, a budapesti agglomerációba tartozó településekre nézve, a település szerkezeti terv módosítását írja elő. A rendelkezés 4-es és 5-ös számú melléklete elrendeli, hogy a települések fejlesztési terveiben föl kell tüntetni a védett és a veszélyeztetett területeket, valamint az ezekre vonatkozó kezelési rendelkezéseket, szabályokat.

Eggyel több biztosíték?

Talán akad, akinek úgy tűnik, hogy ezzel meg is oldódnak a korábbi problémák. Azaz, a települések ettől kezdve kénytelenek lesznek tartani magukat azokhoz a természeti értékeket oltalmazó, saját maguk által hozott rendeletekhez, amelyeket eddig, a rossz szabályozás miatt, "figyelmen kívül tudtak hagyni". Ha a településfejlesztés eszközeinek megalkotásakor szerepeltetik a védett területeket, akkor ez az eddigi gyakorlathoz képest kiterjeszti ezen eszközök szerepét - elvben.

Miként volt lehetséges a természetvédelmi törvények kijátszása, és megakadályozza-e az új rendelkezés, hogy mindez tovább folyjon?

A budakeszi Bodzás árok (vagy Budakeszi árok) védett szakasza
műholdképen

az önkormányzat térképe egy vonalas létesítmény tervével:
benne a védett terület - jelölés nélkül

ugyanez a térkép, miután berajzoltam a védett terület elhelyezkedését
(zöld sáv)

Ennek a "figyelmetlenségnek" nagyon egyszerű a forgatókönyve: ha egy kivitelező cég megkap egy tervrajzot és egy helyszínrajzot, akkor ott fog és azt építeni, amivel megbízták. A helyszínrajzhoz tartozó térképeken ugyanis nincsen feltüntetve a természetvédelmi terület - azaz, a korlátozó tényezőkről a kivitelezőnek nincs is tudomása. Talán a tervezőnek sem. Az egész tervdokumentációban sehol sem szerepeltetik a védett területek jelenlétét, mert az előkészítő munkafolyamatok során eleve olyan térképekkel dolgoznak, ahol nincsenek feltüntetve a védett területek.

Egy létesítmény pedig, ha már elkészült, meg is marad - mert mifelénk nem divat a bontási határozat végrehajtása. (TóPark projekt)

a Keller László nevével fémjelzett törökbálinti TóPark Projekt
zengzetes nevét viselő kísértetlétesítmény a 24ökrös hegyről

a hegy budakeszi oldalán a másik fölösleges létesítmény
a budakeszi szennyvíztisztító üzem

A természetvédelem csak aktív cselekvéssel működtethető

Köztudott, hogy a természetvédelmi törvényben előírt természetvédelmi kezelési terveket, amelyeket a helyi (vagyis önkormányzati rendelettel megalkotott) oltalom alatt álló értékekre kell alkalmaznia az önkormányzatoknak, szinte sehol sem ültetik gyakorlatba. Mi több, legtöbbször az oltalom tényét figyelmen kívül hagyják a döntéshozatal során, amikor városfejlesztésről van szó. Az önkormányzati törvény ugyanis nem kötelezi a helyi hatalmat arra, hogy területeket oltalmazzon, vagy betartsa saját oltalmi rendeleteit, hanem prioritásokat tételez föl. Ezen címszó alatt, az önkormányzat megteheti, hogy egyszerűen nem tartja be saját rendeleteit. Más kérdés az, hogy ha történne valami ezeken a területeken, ezekkel a természeti értékekkel, akkor az mennyiben szolgálná megőrzésüket?

Vajon hány önkormányzat volna képes elszakadni a természetvédelem kizárólag gátló tényezőként való fölfogásától?

Egy kis természetvédelmi jog

A védett vagy védelemre érdemes, veszélyeztetett értékek megoltalmazása a törvény szellemében azt jelenti, hogy azok állapotának fokozatosan javulnia kell, a természeteshez közelítenie és nem tovább romlania - vagyis visszafordulnak a degradáló és szennyező - ezzel együtt, a nem természetközeli - területfelhasználási folyamatok. Hiába van azonban egy településnek sok védett értéke, ha azok állapota fokozatosan romlik, vagy ha azokat egyszerűen bekebelezi a beton- vagy a teleklobbi - ahol a szereplők a területhasználat során az oltalmi rendeleteknek kizárólag a korlátozó jellegét látják (ami eléggé beszűkült látásmód a területhasználati alternatívák széles körének ismeretében!) Az eddig elmondottak mellett fontos, hogy az oltalmi rendelet nem csak visszavonható, de egyenesen vissza is vonandó, amennyiben a védettség oka megszűnik.

Ha tehát az önkormányzat elég sokat vár (ahelyett, hogy kezdene valami hasznosan-ártalmatlan dolgot a védett területekkel) és a megfelelő ideig hivatkozik a fontossági sorrendre és a fiskális megfontolásokra, minden különösebb erőfeszítés nélkül fölszámolhatja a saját korlátozó rendeleteit, amelyeket a természeti értékek megoltalmazására - jobban mondva: célirányos tájhasználati felhasználására - alkotott.

Megoldás-e az új rendelkezés?

Amennyiben a településnek van fejlesztési koncepciója, akkor a településszerkezeti terv és a helyi építési szabályzat tartalmazzák azokat a rendeleteket, amelyek mentén a település megvalósíthatja fejlesztési terveit - magyarán szólva, a településnek rendelkeznie kell egy környezet- és természetvédelmi elgondolással is a jövőt illetően és ezt az elgondolást ezeken az eszközökön keresztül tudja megvalósítani.

A természetvédelmi értékek hasznosítással egybekötött megoltalmazása iránti elkötelezettséget, minimálisan a prioritásokban föl kell fedeznünk, ha az önkormányzat hosszú távú terveiben nyomát keressük a természeti értékek iránti aggódásnak és a jövendő felőli reménynek. Ha kétségeink vannak, akkor elegendő saját lakóhelyünk önkormányzatának fiskális terveit és prioritásait elemezni, melyekből kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy mi az, amire az önkormányzat azon a településen odafigyel.

Az a tény, hogy a TSZT és a HÉSZ tartalmazza a védett és veszélyeztetett értékek leírását vagy a rájuk vonatkozó intézkedéseket és szabályokat, nem fogja megakadályozni az önkormányzatot a fent leírt forgatókönyv alkalmazásában - amiként ennek előtte sem volt semmiféle kényszer sem védett területek kijelölésére sem pedig azok megoltalmazására. Konkrét ilyen irányú intézkedések és fiskális tervek nélkül (ha azok mégoly csekély anyagi befektetéssel járnak is) nincsen természetvédelem, hanem a telek- és betonlobbi kiszolgálása zajlik.

Vagy gondoljuk meg ezt: egy vízfolyásnak minden része egybefüggőnek tekintendő környezetvédelmi szempontból. Egy egészséges pataknak a vízgyűjtő területe is egészséges és természetközeli állapotban van. Ha egy szakaszát megőrizzük mert értékes, akkor az egészet kell megőriznünk. Ha az önkormányzat nem gondolkodik közigazgatási és időbeni korlátokon átnyúló szemlélettel vagy nem veszi ki a részét tevőlegesen egy élőhely vagy ritka faj védelméből, vagy területén átvonuló állatok oltalmával nem törődik, akkor elmondható, hogy nem természetvédelmi prioritásokat vesz előre.

Arra a kérdésre, hogy a jelenleg üzemelő szennyvíztisztító üzem megszűnése után, a létesítmény felszámolásakor hogyan fogják rendezni a patak sorsát, azt a választ adta Budakeszi korábbi főépítésze, hogy "amikor az üzem környékének rehabilitációs terveit készítettük, nem volt tudomásunk arról, hogy ott védett terület van."

Talán itt van az ideje újraírni azokat a terveket!

A megfelelő térkép

Kellő biztosíték volna a TSZT-HÉSZ ilyen rendbetétele, ha ez azzal járna, hogy minden önkormányzati fejlesztési terv olyan térképi mellékletet kap, amelyen a védett területek föl vannak tüntetve és a tervezők az ide vonatkozó szabályokat betartva végeznék el a dolgukat ... de ez illúzió.

Ha a TSZT térképmellékletein föltűnnek majd a védett területek, akkor is az lesz a kérdés, hogy mely térképek legyenek azok, amelyekből a tervezők dolgozni fognak. Vannak térképek az önkormányzat kezében, amelyeken másként fest Budakeszi városa, mint a valóságban - például két városrészben is, (Makkosmária és Nagyszénás zug) is érvényes, hogy nincsen olyan lakóház, amely engedéllyel épült volna.

A budakeszi önkormányzat fölhívta a lakosságot és a civil szervezeteket a HÉSZ és TSZT újraalkotásában való részvételre, illetve korábbi észrevételeik megerősítésére. Ezúton üzenem az önkormányzatnak, hogy a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület részletes tanulmánya jelenleg is érvényes ajánlásokat tartalmaz, és mindazokat a természet- és környezetvédelem tárgyában tett észrevételeket, amelyeket akkor azzal utasítottak el, hogy nem tartoznak a TSZT-HÉSZ témakörébe, most vegyék elő és ezúttal fogadják meg.

Ez a blog a Bodzás árokról szól. Ezzel kapcsolatban is van észrevételem: a védettségét kimondó rendelet nélkülözi a szakmai kompetenciákat és újraalkotása minden tekintetben szükséges volna - úgy látszik, hogy még 2015. december 31. előtt sort kell rá keríteniük.

A BNE dokumentációi ezen a linken érhetők el: a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület TSZT-HÉSZ véleményezése

Megszólal a szakember

2014-11-05T03:11:00.000-08:00

A Normafa fejlesztések kapcsán elindult valami. A környékre irányuló turizmus és a sok természeti érték megőrzésének együttes lehetősége ellentmondásosnak tűnik: mintha be kellene áldozni valamit. Igen, ez volt eddig – de talán lehet ez másképpen is?

"Nem foglalkozhatunk csak a tünetekkel. A jelenségek gyökeréig kell elhatolnunk a környezet megújulásának elősegítésével és az emberek bátorításával, hogy önmaguk érdekeiért cselekedjenek. Mindaz, amit az emberek bevonása nélkül teszünk az érdekükben, nem lehet hatékony."

Wangari Mutu Maathai

Tájszintű együttműködés, avagy Wangari Maathai testet öltő elvei

dr. Szilvácsku Zsolt
a MNSZ alelnöke

A budai régió lehetőségeivel kapcsolatban egy, ebben a kérdésben jártas szakember véleményét szerettem volna megszólaltatni, amiért is megkerestem dr. Szilvácsku Zsoltot a Magyar Natúrparkok Szövetségének alelnökét. Korábban egy kőszegi konferencián találkoztam vele, beszélgettünk pár szót a szálloda halljában, most, a Corvinus Egyetem épületében lévő irodájában fogadott és készséggel válaszolt a kérdéseimre. Elsősorban az érdekelt, hogyan látja a régió lehetőségeit és ezen belül is a Natúrpark helyzetét. Ezért rögtön azt kellett tisztáznunk, hogy mi is egy Natúrpark – a válaszon én is meglepődtem.

Mennyire ismert a Natúrpark fogalma?

Azt kell, hogy mondjam, maga a natúrpark kifejezés, azért az már ismert – „hallottak már róla”. A legtöbb embernek két irány jut eszébe. Az egyik, gondolat a Natúrpark kapcsán, hogy ez valamiféle természetvédelmi terület. Pedig a natúrpark nem természetvédelmi területvédelmi kategória, sokkal inkább a tájvédelem egyik integrált eszköze. A legtöbb embernek (az Írottkő Natúrpark példája miatt) egy turisztikai kezdeményezést, turisztikai programot, akár egy bekerített területet is jelenthet a natúrpark kifejezés, mint a Budakeszi Vadaspark. Ez egy „natúr-park”, és akkor ez eléggé beszűkíti azt az elképzelést és gyakorlatot, ami nemzetközi szinten ismert és megvalósul. Azt gondolom, hogy az elmúlt években (részint a Natúrparkok Szövetségében megújult elnökségnek is köszönhetően) több olyan program jelent meg (fesztiválok, rendezvények), amely segíti megismertetni a natúrpark európai fogalmát. Ilyen a jelenleg is zajló, és most a Nemzeti Parkok és Natúrparkok Ízei program, de ha megnézzük a történetét, akkor ez eredetileg a Natúrparkok ízeiként indult. Ez tipikusan Natúrparki jellegű kezdeményezés, mert arról szól, hogy az ízeket kínáló különböző finomságok előállításához tájhasználatra és térségi együttműködésekre van szükség és arra, hogy ez a megfelelő, kímélő módon történjen, mint ahogy Franciaországban az ízrégiók, vagy „Ízleld meg a tájat Németországban” program, amelyek a fogalomhoz mind hozzátartoznak. Ez persze úgy tűnik, mintha az ételekről szólna, de természetesen ez a helyi gazdálkodásról, mezőgazdasági módszerekről, turizmusról, tehát a tájhasználatról szól. Azt, hogy a Natúrpark lényegében egy ilyenfajta megközelítés, ezt nem ismerik az emberek. Magyarországon a natúrparkot, mint vidékfejlesztési, térségfejlesztési eszköz, tájszintű együttműködés, illetve fenntartható tájgazdálkodási, tájhasználati térségi gyakorlat még nem ismert.

Én olyannal is találkoztam, hogy a Natúrparkot városi közparkként emlegették (éppen a településszerkezeti terv kapcsán, Budakeszin).

Így van – más kérdés, hogy külföldön van néhány ilyen nem éppen szerencsés Natúrpark, ami mondjuk egy hegyoldal. Tavaly Magyarországon elfogadta az FVM minisztere azt a koncepciót, amit több szervezet együtt dolgozott ki (a Magyar Nemzeti Vidék Hálózat, Natúrparkok Szövetsége, a NAKVI és a Minisztérium), hogy mi is a Natúrpark, amiben azt fogadtuk el, hogy minimum 10000 ha és három településre alapozva jöhet létre, több más egyéb kritériumnak megfelelően.

Meghatározott az épített és a zöldterület aránya?

Nem, de kikötés az is, hogy védett érték legyen ezen a területen. Volt ebben vita is közöttünk, mert én például azt javasoltam, hogy mezőgazdasági területekkel rendelkező önkormányzat is lehessen tagja a Natúrparknak, csak a címet el lehessen venni, amennyiben nem javul a gazdálkodási helyzet. A legfontosabb, hogy a tájra fordított figyelem erősödjön, a táj természetessége javuljon. Több térségben fontos lenne, hogy elmozduljon a térség abba az irányba, hogy legalább mezsgye legyen, vagy valamilyen szegélyezettség, mert azért sok helyen még az utat is beszántják, nem hogy egy értékes gyepterületet.

Tehát nem arról van szó, hogy föl kell hagyni a mezőgazdasági műveléssel, hanem annak módjáról.

Igen! Tehát nem az a feltétel, hogy kiváló természeti adottságú területekkel rendelkező legyen a Natúrpark, de elvárt és minősítési kategória, hogy jobb legyen, javuljon a helyzet. Ha van egy leromlott állapotú tava, akkor kötelezze magát, hogy azt rendbe teszi. Ha nem teszi, akkor a minisztérium vegye el tőle a Natúrpark címet, a natúrparkok közössége pedig zárja ki. A Szövetség elképzelései ebbe az irányba tartanak. Az emberek sokszor azt gondolják, hogy ha „natúr-park”, akkor az tele van természeti értékekkel, ami egy nagyon jó elképzelés, de jobb volna a másik oldalról nézni: a Natúrpark élők (önkormányzatok, civilek és vállalkozók) tesznek azért, hogy a területei értékessé legyenek, ökológiai értékük és állapotuk javuljon és cselekszik a természeti értékeiért és nem csak azzal, hogy védeti őket - ami nagyon fontos! -, de azzal is, hogy cselekvő természetvédelem, tájvédelem valósuljon meg. Az állam nem tud mindenhová eljutni, ezért a helyi szereplőket be kell engedni, be kell vonni, hogy vehessenek ebben részt. A Natúrpark olyan területeken hozza ezt föl, ami esetleg nem védett, vagy ha védett, akkor is bekapcsolja az iskolásokat, vállalkozókat, amit az állam nem tud megtenni helyi szinten.

Olyasmit fölvállal a Natúrpark, ami az értékek felmérését célozza? Értékkataszter készítésére, monitoringra gondolok.

Ez elvileg elvárás lenne, de az egész országra nem terjed ki. A védett területek pufferterületein lévő értékes, magas aranykorona értékű földek (például Zsámbék környékén), ahol azért megvannak a szegélyek is. Ott vannak a fasorok, a Békás patak mentén a gyepszegélyek 30-50 méteres szélességben, amit valami csoda folytán még nem szántottak be, talán mert rendszeresen elönti a patak. Ezek a területek nincsenek védelem alatt, a megőrzésükben a gazdálkodókat és a helyi közösségeket mozgósítani kell, különben egyszercsak úgy döntenek, hogy beszántják és kész – ahogyan ez Vácrátóton is történt nemrég, ahol a közösségi legelőt beszántották volna, ha nem veszi észre egy helyi szakértő és nem akadályozza meg. A rövid távon gondolkodó területhasználati változtatások ugyanis, hosszú távon kizárnak sok olyan lehetőséget, ami, ha van egy ilyen területe a településnek, akkor sokféle módon értékké alakítható, felhasználható lenne (turisztikailag, oktatásban, rekreációban, stb.). Úgy, ahogy Budaörs esetében, aki már nem nagyon tud természetes területeket felmutatni, neki már szűkebbek a lehetőségei. Ha természeti értékeket akar bemutatni, akár turisztikai célpontot akar létesíteni, mert nagyon leszűkült a cselekvési tere. Azokat a területeket, amelyek fölött a város rendelkezett már mind beépítették. Ezzel szemben például Budakeszin, eleve adott sok lehetőség. Jó természeti-környezeti adottságai vannak, sok a kulturális, üdülési, vendéglátási, gyógyturisztikai lehetőség. Más település más útvonalak a fejlesztésben, akár egy natúrparkon belül is. A Zsámbéki medence és Budakeszi illetve a budai régió együtt, nagyon jól kiegészítené egymást. Budakeszi környékén például nem lesz mezőgazdaság, de a Zsámbéki medencében van még gazdálkodás és vannak eladható mezőgazdasági termékek. Az ottani termények eladásában és a mezőgazdász hagyománynak a megőrzésében valamilyen közös koncepcióra volna szükség, különben mindez megszűnik. A zártkerteket, gyümölcsösöket, szőlőket fölvásárolják és beépítik. A tudatos közös fejlesztésekben segíthet a natúrpark.

Ha létrejönne a Natúrpark, annak működését mennyiben segítené a főváros közelsége? Hiszen egyrészt, a budai területre nagy számban érkeznek látogatók, akiknek a kiszolgálásával ezt a forgalmat a Natúrpark jól tudná hasznosítani, ugyanakkor ezzel rendkívül nagy környezeti terhelés jár együtt. A másik a főváros közelségének az ingatlanüzletre gyakorolt hatása. A vidék és a város határán kiugróan magasak a telekárak, tehát prosperáló üzletág az ingatlan és ez megnehezíti az értékvédelmet.

A Natúrpark is valószínűleg pozitívan hatna az ingatlanárakra…

Igen: visszafelé a dolog érthető, de a Natúrpark számára kedvező-e ez a közelség?

A natúrparkkal kapcsolatban másként kell gondolkodni! A Natúrpark az pont az adott táj természeti értékeit és gazdagságát akarja közelebb vinni az emberekhez. Ez a kérdés meg a probléma is kicsit olyan, mint amit egy konferencián vitattunk meg, ahol tájökológusok és urbanisták is részt vettek és egy Németországi eset került szóba, ahol a helyi természetvédők nem találtak támogatást a tó megóvására, rendbetételére, ökológiai állapotának javítására, minden igyekezetük ellenére sem, nem találtak támogatókat. Aztán megindult egy másik folyamat, amikor az önkormányzatok elkezdték a tóparti telkeket hasznosítani, kiparcellázni, építkeztek. Ettől megindult az érdeklődés a tó iránt, amire a természetvédők persze tiltakozni kezdtek, próbálva megakadályozni, hogy ez a folyamat további kárt tegyen a tó ökológiai állapotában. Azon beszélgettünk, hogy hogyan lehetne ezt a felfokozott érdeklődést fölhasználni arra, hogy valami olyan területrendezési megoldást találjunk, amiben nem mindenki akar vízparti telket, a vízpart maradjon meg közösségi célú területként – lásd a Balaton vagy a Duna-part egyes területeit, ahol a beépítettség a hozzáférhetőséget csökkenti a lakosság számára. A Natúrpark alapvetően a települések összefogására épít. Ha a települések összefogásában egy ilyen korlátozó tendencia valósul meg, akkor a saját lehetőségeit csökkenti, éli fel az adott Natúrpark. Ha viszont hosszútávon odafigyel arra, hogy ez az érdeklődés fennmaradjon, úgy, hogy az érdeklődésnek alapjául szolgáló természeti értékek (gyepterületek, erdők, szép tájak, vizes élőhelyek) állapota javuljon, de olyan mértékben, hogy ugyanakkor bemutathatóvá is váljon, akkor többféle érték egyidejű megőrzéséről beszélhetünk. Ez nyilvánvalóan turizmusirányítást és belső szervezést jelent. Ez a fajta nyomás így is úgy is megjelenik Budakeszin és a környékén, a Natúrparktól függetlenül. A különbség az, hogyha nem lesz Natúrpark, ha nem fognak össze, akkor nem fogják tudni közösen úgy irányítani a turizmust, ahogyan lehetne. Voltunk többekkel Ausztriában, rendszeresen jártunk egy Natúrparkban, ami egy tó mellett fekszik. Egy idő múlva már nem a szálláson közvetlenül kellett kellett bejelentkeznünk, ahol korábban, hanem a településen egy irodában. Mint kiderült, a szállásadók megállapodtak, hogy hogyan osztják el a vendégéjszakákat és így olyan szállások is elérhetővé váltak, amelyek ugyanolyan szolgáltatást nyújtanak, de amikről különben nem tudtunk volna. E nélkül az összehangolás nélkül továbbra is lett volna olyan szolgáltató és szállást kereső, akik nem találják meg egymást, mert nem jutnak szóhoz. Natúrpark keretében több szintű koordinációt lehet megvalósítani.

Így a különböző profilú szolgáltatókat is be lehet vonni a turizmus kiszolgálásába, további koordinációt megvalósítva.

Így van – ez minden vállalkozónak segítségére van. Erre van is példa a Natúrparkokban. Van olyan Natúrpark, amelyik próbál pályázati forráshoz hozzásegíteni vállalkozókat, aztán közös boltot biztosít a termelők termékeinek, elintézi, hogy közösen megjelenhessenek a térségben, de az országban is. Adott esetben a pályázatírásban is segít. Aztán olyan is előfordul, hogy valaki próbál többféle igényeket kielégítő szolgáltatást nyújtani, de abban kér segítséget, hogy ne neki kelljen minden attrakciót megszerveznie. Legyenek vezetett túrák, rendezvények: egyáltalán jobban kapcsolódjanak össze az igények. Ehhez az azonban elengedhetetlen, hogy a vállalkozók és az önkormányzatok egymás felé nyitottak legyenek. E nélkül fölösleges a Natúrparkot létrehozni: de ebbe az együttműködésbe bele kell érteni azt is, hogy ne egymást másolják – ami veszély fennállhat a Budaörs-Budakeszi viszonylatban is.

A következő kérdésemet már megválaszoltad, mert az lett volna, hogy az egyes vállalkozókat mennyiben segíti a Natúrpark – és mint láttuk, egyértelműen nagy segítséget jelenthet. De nyilván lesznek olyanok, akiknek eléggé jól megy ahhoz, hogy ne szálljanak be a közösségbe.

Igen, ez a tapasztalat. Persze a Natúrpark nem csak erről szól, de a koordináció és a turizmus irányítása is egy része a működésének. Egy nagyszolgáltatónak nem kell annyira a kisebbekkel összekapcsolódnia, míg a kisebbeknek, akik egy-egy szolgáltatást ajánlanak, akkor meg jobban, ha a többieknek is jól megy. Mi a szolgáltatások, értékek sokféleségére helyezzük a hangsúlyt és éppígy a Natúrparkok tájhasználati szempontjainak érvényesülése is fontos lehet. Egy elszigetelten működő nagyszolgáltató, hirtelen arra eszmélhet, hogy körülötte az egész táj, és benne mindaz, ami neki addig értéket jelentett (mert vendégeket csalogatott hozzá), az egyik napról a másikra fenyegetetté válik, mondjuk az erdőirtás, útépítés vagy energiaültetvény – vagyis a tájhasználat rossz irányú elmozdulása formájában. Ha mindazt a táji sokféleséget és szépséget, ami a zsámbéki medencében és a Budai régióban megvan, nem oltalmazzuk tudatosan, akkor tíz év múlva azt fogjuk észrevenni, hogy egy pince sincs, nincsenek szegélyek, monokultúra van a településen – ami egy kevésbé valós, de elképzelhető lehetőség – az erdők szintezettség nélküli, homogén ültetvények, értékes fajok nélkül. Ezzel a lehetőségeink végzetesen beszűkülnének. Az emberek sokszor azt gondolják, hogy a turizmus az turizmus. Csakhogy a turizmus abból él, amit más megcsinál, vagyis a közösségnek az a része is együtt él vele, amelyik nem belőle él. A skanzen csinálhatja magának a turizmust, de az élő településen a közösséggel, annak életével, a földdel, a tájjal együtt létezik: ha más, egyéb tevékenységeket is be tudok kapcsolni, akkor nem a turizmust kell tovább fejnem, viszont másoknak is biztosítok megélhetést. Vannak erre állami programok. Ha egy tájegység összefog, akkor ezt lehet tudatosan, folyamatosan szervezni. Például a pátyi szállások akkor működnek jól, ha a Zöldút tényleg működik, ahhoz pedig az kell, hogy azokat a fákat ne vágják ki, a földút járható legyen, lehessen megállni pihenni, madarászni, aztán legyen olyan, akihez fordulni lehet és ért ehhez, legyen aki bemutatja a tájat – lehessen lovagolni. Ki akar több kilométer hosszan kukoricásban kerékpározni, majd folytatni útját egy napraforgótáblában?

Akármekkora vagy is, Te mint egyedüli vállalkozó, nem fogod tudni kielégíteni a felmerülő igényeket.

Nem véletlenül találták ki a TDM (turisztikai desztináció menedzsment) -eket sem. De ennek még mindig hiányzik a táji lába, vagyis, hogy ahová megy az ember és ami tetszik neki (ha megkérdezzük az embereket, hogy milyen tájat szeretnek, akkor azt felelik, hogy hegyes, dombos, erdős, vizes, stb., ezek ezen a környéken aránylag megvannak, sőt, egy kicsit mezőgazdaságival is kiegészülnek), az magától nem marad meg.

Másik kérdés, ami egyébként nekem vesszőparipám: hogy a Natúrpark hogyan tud az egyéb tájhasználókkal együttműködni? Gondolok itt a Nemzeti Parkra és a Pp Zrt. re. Ahogyan én látom, a DINPI erősen használja a Budapest környéki területeket, mondjuk így, próbál megélni. Ezzel átfedésben a Pilisi Parkerdő szintén „próbál megélni” – vagyis ugyanazt a tehenet már ketten fejik.

Nagyon sok ütközés van, hiszen az állami cégekre is rákényszerítik a bevételeket, holott állami feladatokat kell ellássanak – ezért mindkettő eltáncol a Natúrparki és térségi feladatok ellátása irányába és abból próbál megélhetést: látogatóközpont, turizmus, természetismeret-oktatás.

Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a Natúrparkkal? A PP Zrt annak idején hasonló feladatra jött létre, amit egy ideig el is látott (mennyi minden jó dolog volt ott és milyen sokan jöttünk onnan), csak azóta mozdult el ebbe a mostani (rosszabb) irányba. Ezért is kérdeztem, hogy mennyire ismert és elismert a Natúrpark fogalma. Ha harmadikként föláll egy Natúrpark, a DINPI és a PP Zrt mellé, akkor mekkora az esély arra, hogy egy üde, új és örvendetes színfoltként fogadják, aminek segítségével könnyebben föl lehetne osztani a feladatokat?

Hát önmagában ez egy nagyon konfliktusos terület. Amit össze kell egyeztetni, az az egész tájvédelmi szerepkör, a területkezelői és szakértői szerep, ahol a hatóság szakértője alapvetően a Nemzeti Park.

Ez jogi kérdés is, hiszen a területkezelőnek és a nemzeti parknak vannak jogosítványai, az állami feladataihoz kapcsolódóan.

A Natúrparknak nincsen semmilyen jogosítványa. Mindkét másik félnek vannak jogosítványai, ami őket teszi erősebbé, ugyanakkor a mozgásterüket is beszűkíti bizonyos értelemben. Ezt így nem lehet rendbe tenni. Mi lehetne a megoldás? Hogy jogköröket kapna a Natúrpark? Vagy pénzeket?

Natúrpark kezelhet területeket?

Önkormányzat kezelhet területeket, de egyetlen település kicsi ilyesmihez a Pilisi Parkerdőhöz vagy egy Nemzeti Parkhoz viszonyítva, viszont több település, tíz-tizenkét település együtt, mint natúrpark, települési társulásban, akár külön jogi személyként már kezelhet területeket. Ennek már lehet vagyona, területe. A kérdés már csak az, hogy ezeken a területeken ki látja el a feladatokat – és akkor már olyan településekről van szó, akik összehangolják a rendezési tervekben szabályozásaikat (amibe persze meghatározó az erdőtörvény a természetvédelmi törvény), de a másik két szereplő részéről az lenne a jó, ha fölismernék, hogy éppen az ő munkájuk, állami feladataik jutnak szélesebb társadalmi bázishoz. Ezután már partnerként kell tekinteniük az önkormányzatok, civilek és vállalkozók összefogására, hiszen az állami feladataik ellátásában nagyon sokat tud segíteni egy natúrpark. A pénzügyi része pedig kőkemény egyeztetés – de ezt el kell különíteni. A Natúrparki együttműködés költségek elosztását és újabb bevételeket is jelenthet, és mindez érték- és érdekegyeztetés kérdése. Budapesthez kapcsolódó, sőt, budapesti területeket is magában foglaló Natúrpark jönne létre, aminek elemi érdeke, hogy reklámozza magát. A Nemzeti Parki területek a Natúrpark értékét is emelik.

Az erdészet területkezelő szerepe az erdőgazdálkodás és fenntartás szempontjából jelentős. Ugyanakkor a vadászattal való foglalkozás csak szűk körben népszerű, a nagyobb léptékű fakitermelés a védett és a parkerdők tekintetében egyáltalán nem, a Vadaspark és a természetkímélő gazdálkodási módszerek terjedése, lehet igazán népszerű és amin keresztül hozzáadott értékkel szerepelnének.

A vadászat és a fakitermelés jelenthet gondot például a Budakörnyéki Natúrpark esetében. De a vadásztatás kapcsán is sokat segíthet egy Natúrpark ha jól van megszervezve – egyszerűen a kommunikáció, az összehangolás miatt és ugyanez érvényes az erdészeti munkákra is. Ha a társadalmi egyeztetést a Natúrpark is segít elvégezni, akkor minimálisra csökkenthetőek a konfliktusok.

A következő kérdésre megint csak válaszoltál már tulajdonképpen, mert azt kérdezem, hogy van-e olyan, hogy természetvédelmi kezelést Natúrpark valósít meg?

A Vértes Natúrparkban természetvédelmi, ökológiai szempontból rendkívüli eredményes tevékenységet végeztek több ezer hektáron. Nagyon jó példa, hogy a Vértes Natúrparkban, a zámolyi medencében milyen gyepkezelés és hozzá kapcsolódó kutatás valósult meg. Egy Natúrpark abszolút lehet egy természetkímélő gyepgazdálkodás nemzetközi és hazai központja, jó gyakorlatainak bemutató helye . Nemzetközi központ lehetne, amely hiányzik is a természetkímélő erdőgazdálkodásban is egy hazai terület (pl. a Budakörnyéki Natúrparkban az erdőgazdaság keretében megvalósítva. Ami tudást ők ott felgyűjtöttek a gyepek természetkímélő gazdálkodásáról, azt tanítani kéne – és mindez egy Nemzeti Parki és Natúrparki területen valósul meg. De ezt a Nemzeti Park sosem tudta volna önmagában megcsinálni, mert más a küldetése. Ezt egy natúrparki szereplő tudta megcsinálni.

Ezt anyagilag pályázatból finanszírozták?

Igen. Pályázatok, támogatások és saját bevételek keretében.

Turisztikai bevételekből?

Természetesen. Lótartó gazdálkodók kocsikáztatták a látogatókat, megvendégelték őket, lovas fesztivált rendeztek. Nemzetközi példák is vannak rá, hogy saját területhasználattal, környezetkímélő gazdálkodást folytatnak Natúrparkok – együttműködésben a nemzeti parkkal és az agrárkamarával. A jól működő, finanszírozott állami feladatokat ellátó Nemzeti Parknak és a Natúrparkoknak számos együttműködési, egymás erősítő lehetőségei vannak, amely a tájhasználati gyakorlatban és eredményekben is megjelenik.

Megint válaszoltál egy még föl nem tett kérdésemre, ami a Natúrpark oktatási szerepéhez kapcsolódott, vagyis, hogy bevonható-e kutatásokba és szemléletformáló, ismeretterjesztő munkába a Natúrparki tevékenység – és a válasz igen.

Folyik most például egy klímakutatás a Koppány-völgy Natúrparkban, ahol egy vizes élőhely rehabilitáció és egy biogáz-erőmű működését kapcsolják össze. A vizes élőhely környéki területeken művelésváltást hajtanak végre, és a megtermelt szerves anyagát használják a biogáz előállításra, de előtte kivonják belőle a fehérje egy részét, amit takarmányként hasznosítanak. Az energia és a fehérje kivonása után maradó anyag, visszakerül a talajba – ennek a koncepciónak a megvalósítására állunk rá éppen diákokkal a helyi vezetőkkel együttműködve.

A cselekvő természetvédelem olyasmi, ami kutatás és szemléletformálás és kétkezi tevékenység, aminek térre és tárgyra van szüksége.

Ha Magyarországon az összes tájvédelmi körzet tájszintű együttműködésbe alakul át, de megmarad tájvédelmi körzet állami oldalról, az nagyon jó lenne. Mert megtöltené tartalommal azt a fogalmat, ami jelenleg fontos üzenettel bír, de a gyakorlat szintjén nem, vagy nehezen működik, és egy natúrpark összefogná a helyieket, akik szívesen dolgoznának értelmes közös pl. természetvédelmi, kulturális, turisztikai, térségfejlesztési célokért. Jelenleg sok helyen tanácstalanul nézik a környező területeiket, ha hozzá tudnak egyáltalán férni.

De hát bárki szívesen dolgozna…

… értelmes célokért – csak hagyják neki!

A következő kérdés igazából magában tartalmazza a választ is, mert azt kérdezem, hogy milyen arányban oszlanak meg az egyes kulturális értékek a Natúrparkban – de ez nyilván attól függ, hogy az adott térségben ez hogyan van jelen.

Volt olyan Natúrpark, ahol az együttműködés abban nyilvánult meg, hogy megszervezzék azt, hogy a falunapot a települések ne egyszerre tartsák meg – és ennyi! Régen léteztek a közkincs kerekasztalok, de sokan nem tudták, mire jó ez. Úgy működött, hogy egyszerűen excel táblázatba fölírták, kinek mije van – meglepő eredményekkel járt. Erőforrás megosztás, ütemezés, együtt szervezés… Ezért persze nem kell külön natúrparkot csinálni – jegyzem meg, hiszen az sokkal több ennél. Minden natúrpark más-más alapokra épül eredetileg. Van ahol a tájhasználat a lényegi elem, másutt az oktatás-szemléletformálás (mint például a Debreczy Zsolt féle gyűjtemény Budakeszin), aztán a rekreáció és van ahol a gazdálkodás, helyi termékek, térségfejlesztés adja a gerincét. Ez a négy pillér mindenütt megvan, de nálunk még egy feladatkör társul ezek mellé, a helyi gazdaságfejlesztés, a szegénység fölszámolása.

Mekkora szerep jut az önkormányzatoknak és milyen haszonnal jár számukra az együttműködés? Nálunk van egy kerékpár-út tervezet, amit évek óta próbálnak megvalósítani, de mindezidáig nem sikerült. Egy személyes beszámolóból tudom, ennek ellenzője éppen a területkezelő Pilisi Parkerdő Zrt. Abból, amit mondtál, úgy értettem, hogy az önkormányzat lehet az a közigazgatási vagy jogi szervezeti alap, amire (ha több önkormányzat összefogása megvalósul) rá lehet építeni a Natúrparkot, aminek innentől már van valamiféle hatalma is.

Így van: innentől ez önálló jogi személyként működik és saját területe és hatásköre is van. Ha Telki vagy Páty egyedül nem tud mit csinálni, így együtt, Natúrparki együttműködésben, miniszteri címmel, jogi személyként mindenképpen erősebb. Van ennek gazdasági vetülete is. Például ez a kerékpárút kérdés. Mit tehetnek az önkormányzatok? Ha nem fognak össze, valaki eldöntheti, hogy megépíti a kerékpárutat egymagában – mert valami úton-módon ő jobb helyzetben van, jobbak a kapcsolatai, jobb a pályázatírója és kilobbizza a saját szakaszát. Ebből azután lehetnek konfliktusok – de például már az is konfliktusforrás lehet (egy településen belül) ha külön pályázati forrásokból valósítanak meg célokat. Magyarországon sokszor fölmerül, hogy miért nem minőségi egy-egy térségben megvalósult uniós fejlesztési projekt? Ahhoz, hogy legyenek térségi közös célok, és valódi fejlesztések elsősorban minőségi tervezés, kivitelezés kell és összehangoltság, ez viszont azt feltételezi, hogy tudjanak egymásról a különböző elképzelések gazdái. Ne elszeparáltan és véletlenszerűen próbálkozzanak és ne külső tényezőktől függjön a siker (mondjuk attól, ki milyen pályázatírót fogott ki éppen): ez optimalizálható a jó szervezéssel. Az állam ezt finanszírozhatná azzal is, hogy segíti a pályázati anyagok előkészítését. Például a Natúrparknál lehetne arra a forrásra jelentkezni, amiből a különböző tervezési, előkészítő anyagok elkészítését finanszírozhatnák – azzal a feltétellel, hogy a pályázati cél illeszkedjen a közös stratégiához. Ha összehangolják a pályázataikat, akkor ott lesz befedve az iskola, ahol gyerek van és nem ott, ahol nincs gyerek, de van jó pályázatíró. A területfejlesztésnek (benne a vidékfejlesztésnek, településfejlesztésnek) a helyi eredményekről és értékekről kellene szólnia.

Milyen lehetőségeket látsz Te számunkra, budakesziek számára? Mondtad, hogy egymagában a zsámbéki medence vagy Budakeszi külön nem annyira működne jól, mint a kettő együtt. Amiben megegyeztünk, hogy nagy hagyománya van a vendéglátásnak, egészségturizmusnak, rekreációnak nagy jövője lehet.

Természeti értékekben egyértelműen a térség leggazdagabb része. Át lehet ezt váltunk másra át lehet váltani lakóparkká, meg iparterületté, de akkor azon kívül más haszon nem fog származni ebből, mint a cég befizetése és az ott dolgozók keresete (ezt láthatjuk Budaörsön). A Natúrparki szemlélet egy sokkal több szempontot jelentő hozzáállás, sokrétűbb tájhasználat – nagyon sok lehetőséggel, ami a budaörsi jellegű rendszerben lehetetlen. Budakeszinek arra kéne törekednie, hogy a budapestiek pihenőhelyévé váljon, hogy minden utca teli van hangulatosabbnál hangulatosabb vendéglőkkel – hogy öröm legyen oda kimenni, ahol ott van az erdő közvetlen közelben. Kimehetek a kevésbé értékes területekre kalandozni, az értékesebb helyekre pedig komoly szakvezetést kapok, szervezett túrát. Budakeszi emblematikus ebből a szempontból, illetve Budakeszi és Zsámbék együtt.

Igen – itt húzódik a demarkációs vonal Budapest és a Budai régió között. Úgy érzem, hogy most még megvan egy termékenyítő feszültség Budapest közelsége miatt. Vagyis az, hogy Budakeszi zöld és közel van Budapesthez. Ha Budakeszi beépül, akkor kitolódik ez a határ: Budakeszi Budapest egy városrészévé süllyed, és az izgalmas határterület Telkibe csúszik át – a benne rejlő lehetőségekkel együtt.

Nagy kár ha Budakeszi nem ebbe az irányba fejlődik!

Mennyiben képes egy Natúrpark választási ciklusokon átívelő, maradandó kezdeményezések megvalósítására?

Ez attól függ, hogy mennyire teszik ki magukat a politikai változásoknak. Ha jól szervezik magukat a szereplők, akkor a Natúrparkok olyan sokféle szereplőt fognak össze, hogy függetleníteni tudják magukat, mert olyan sokféle különböző forrásra tudnak sikerrel pályázni. Azért életképes, mert testreszabott rendszert tud kialakítani, ami az adott tájhoz, a résztvevőkhöz illeszkedik. Az a félő, ha kizárólag a polgármesterek és képviselőtestületek szövetségévé válik. Az baj. Az ő szerepük nagyon fontos, de nem lehet kizárólagos. Legyenek nyitottak és együttműködők, de a Natúrpark ügyeiben ne ők legyenek kizárólag a fő döntéshozók. Ez nagyon fontos. Ezért is, a Natúrpark címet nem az önkormányzatok kapják, hanem egy civil szervezet, ami ezt az egészet összefogja és felelősséget vállal érte. Kőszeg környékén ezt korábban nagyon jól csinálták. Volt ott egy többcélú kistérségi társaság, létrehoztak egy stratégiai döntéshozó testületet a képviselőkből, polgármesterekből. A megvalósítást már egy alatta lévő szervezet végzi, amiben szintén nem csak önkormányzatokat képviselő emberek vannak. A választások után persze van cserélődés, de a munka folyt tovább, hiszen a stratégia határozott, a szereplők egy része cserélődik csak.

Uniós forrásokon kívül van-e valamilyen nemzetközi támogatás, ami a Natúrpark számára segítséget jelenthet?

Ez nagyon jól működő dolog, főleg Franciaországban, ott sok a nemzetközi kapcsolat a natúrparkok részéről. A németek például nagyon várják, hogy létrejöjjön a Budakörnyéki Natúrpark, mert Berlin mellett, hasonló körülmények között működik már ilyen Natúrparkjuk. A hagyományosan svábok lakta településeken különösen fontos lehet számukra a kapcsolatfelvétel. Több natúrpark is kapcsolatban van külföldi szövetségekkel, és a magyar szövetség is aláírt együttműködési megállapodást a német nyelvterületeken működő szövetségekkel. Azt gondolom, hogy a budai régióban könnyen lehetne partnerséget kialakítani francia és német natúrparkokkal és szövetségekkel.

Angliában?

Ott úgy hívják őket, hogy Area of Outstanding Natural Beauty és ezek olyan területek, amelyek a tájkép, a táj szerkezet és ezen keresztül a táj szépségének a megőrzésére szerveződnek. Bár Angliában sok más szerveződésű, de hasonló célú terület van. Azért is nem szeretem úgy hívni itthon sem, hogy Natúrpark, mert ez sokszor félreértésre vezet, és sokkal jobbnak érzem a „tájszintű együttműködés” elnevezést, vagy a „táji együttműködés”-t.

Akárhonnan nézem, úgy látom, hogy a Natúrpark olyan keretet ad, ami nélkül bizonyos célok nem valósulhatnak meg. Például a természetvédelem kimondottan olyasmi, amire egyfelől forrást kell találni (ami például a turizmusból fedezhető), illetve nagyon fontos, hogy az érintettek, vagyis az ott élő emberek nélkül nem működőképes. Így aztán összefonódik a helyiek bevonása, a turizmus fejlesztése, a tájhasználat kíméletessége, a természetvédelem, a különféle szolgáltatások: mindezek egymást erősítik és bizonyos esetekben nélkülözhetetlenek.

Köszönöm a beszélgetést!

Nagyon szívesen!

Dr. Szilvácsku Zsolt
2014 október 30.

Budakeszi értékelés - 2014

2014-09-17T07:02:00.003-07:00

a Budakeszi Bodzás árok környezete

Valóban légből kapott és naiv elképzelés volna egy zöldturisztikai centrum létesítése Budakeszin? A Budakörnyéki Natúrpark pedig megalomán képzelődés? Vagy semmi más akadálya nincsen, csupán az önkormányzat alkalmatlansága?

a környék szomorú arca: oda nem illő, alkalmatlan hasznosítás erőltetése
a területkezelő részéről: vadkerítésekkel és hiábavaló korlátokkal

Először a Nádas-tó védett területről

Mint azt korábban írtam, a Natúrparkért Egyesület sikeresen tárgyalt a Nádas-tó védett területének ügyében a terület vagyonkezelőjével, ezzel pedig lehetővé vált egy ezidáig csupán de iure védett vizes élőhely de facto természetvédelmi kezelése. A budakeszi önkormányzat, amelyre ebben az ügyben semmiféle anyagi teher nem hárult, tettlegesen megakadályozta a dolog kivitelezését (értve ez alatt, hogy azt a gesztus-szintű beleegyezést - amelyet olyan gyakran hangoztattak akkor, amikor még semmi következménnyel nem járt – is megtagadták, ami nélkül a dolog nem volt kivitelezhető). Akkor nagy hibát követtünk el: be akartuk vonni az önkormányzatot a dologba: de a visszautasítás után vissza kellett volna mennünk a vagyonkezelőhöz és az önkormányzat megkerülésével és kihagyásával megvalósítani a Nádas tó természetvédelmi kezelését!

Városfejlesztés

A védett területeket (a Bodzás árok és a Nádas tó) törvényben előírt kezelési tervvel kell oltalmazni. Civil egyesületként beadványt adtunk be az önkormányzathoz, többek között a védett területek kezelési terveivel illetve egyéb fontos részekkel. Ez megtekinthető teljes terjedelmében: itt

Az ilyenfajta civil oldalról érkező észrevételek nem kell, hogy bekerüljenek a település fejlesztési terveibe: erre semmilyen törvény sem kötelezi a városvezetést. Településfejlesztési hozzájárulás néven fizetett bizonyos pénzösszeggel egyes érdekek (szerződéses kereteken belül) érvényesíthetőek. Korábban ismertettem már a városvezetés által elképzelt településfejlesztés egyes részleteinek problematikus voltát, de amivel az összkép röviden jellemezhető az a jövőkép tökéletes hiánya - vagy jobban mondva: olyan jövőkép, ami nem jövőkép valójában, mert a múltban gyökerezik, semmi egyéb nem lévén, mint a múltban tett ígéretek beváltása, egyesek fedezése a köz kárára. Ha lesz újabb változás, akkor az további zöldterület-beépítés, ipartelep létesítés, útépítés - vagyis a város élhetőségének lassú de biztos visszaszorítása meg néhány dilettáns intézkedés (mint amilyen a Fő utca felújítása volt). De a Budakesziek már hozzászoktak ehhez. Jó ez nekik!

Együttműködés

Leírtam azt az esetet is, amikor a város nagyembere (vagy legalábbis már sok önkormányzatot kiszolgált) potentátja, Bánhidi László, igyekezett a civil érdekérvényesítés útjába állni – ami jellemzően mutatja az önkormányzat hozzáállását a civil körrel való együttműködés kérdéséhez. Azonban ez az együttműködés fogalmát egyoldalúan felfogó városvezetés nem csupán saját városában ellenséges, de elutasítja az együttműködést a környező városokkal is: Budaörssel például. Szembe menni a legerősebbel, nem jó politika és nem jó politikus, aki nem jól politizál.

Budakeszi környéke: a Huszonnégyökrös hegyi feketefenyő-bonsaik

Turizmus, természetvédelem, helyi gazdálkodás

Sokszor fölmerülő kérés (nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezünk a megoldásra és hazai szakemberek is készséggel segítenek), hogy a Budapesti agglomerációban jelen lévő turisztikai igényt végre valahára valamiféle színvonalon egyáltalán kielégítsék. Budapest környéke, a területkezelő szerv (általam is leírt) hozzáállása folytán, nélkülözi azokat a szolgáltatásokat, amelyekre szükség volna. Amit kínálnak részint kevés, részint pedig színvonalon aluli. De leginkább messzemenően elégtelen: Budapest környékén olyan természeti értékek vannak, amelyeknek a megőrzése kizárólag a turisztikai igények kielégítésével EGYÜTT lehetséges. Maga a területkezelő is tisztában van azzal, hogy a legnagyobb nyereséget a turisztikai ágazattal termeli: ennek ellenére nem hajlandó arra a szemléletváltásra, ami egy ökoturisztikai feladat ellátásához alapvetően szükséges. Ezzel együtt a természeti értékek pusztulnak, a területek adottságai kihasználatlanul maradnak és a turisztikai igények is kielégítetlenek. Ehhez jön még az önkormányzatok kirekesztettsége a környezetükben található területek ökoturisztikai hasznosításával termelhető nyereségből. A területkezelő a rá bízott vagyonnal képtelen gazdálkodni, annak sem megőrzését sem fejlesztését, sem hasznosítását nem oldja meg, azokat az önkormányzatokat vagy civil szervezeteket pedig, amelyek ilyen jellegű hasznosításba fognának egyszerű hatalmi helyzeténél fogva kiszorítja a területről.

Az egyetlen lehetőség

Bemutattam Budaörs polgármesterének hozzáállását és annak Budakeszi polgármestere részéről történt fogadtatását is: Wittinghoff Tamás hajlandó lett volna támogatni anyagilag egy zöldturisztikai célpont létrehozását Budakeszi területén, ha Budakeszi ezzel kapcsolatban felkereste volna – Csutoráné ezt a lehetőséget fontolóra sem vette. A turizmus kitörési lehetőség lenne Budakeszi számára. Az egyetlen ilyen lehetőség.

Budakeszi jelenlegi városvezetése két ízben is, indoklás nélkül elutasította a tálcán kínált lehetőséget, hogy erre az útra léphessen.

Naiv elképzelés?

Ha a területkezelő parkerdőgazdaság nem tekintené a zöldturizmus-profilú beruházásokat konkurenciának és egyetlen rentábilis ágazatát fenyegetettnek ezek által, olyannyira, hogy ilyen kezdeményezéseket minden erejével megakadályozzon, vagy ha Budaörs polgármestere nem látna lehetőséget a dologban olyannyira, hogy látatlanban is támogatja – illetve ha a hazai és nemzetközi példák nem mutatnák homlokegyenesen az ellenkezőjét, akkor akár légből kapottnak is gondolhatnánk a zöldturizmus-általi területhasználatban rejlő lehetőségeket.

göcsörtös tölgyek a Huszonnégyökrös hegy oldalában

Kié a konc?

Nyilvánvaló a turisztikai szolgáltatások elégtelensége, színvonaltalansága és egyoldalúsága, de nyilvánvaló az ökoturizmus által képviselt magas színvonalú elvárások létjogosultsága is. A kérdés tehát nem az, kié lesz a zsíros konc, hanem inkább az, hogy aki a budai régióban kiszolgálja majd a turisztikai igényeket, milyen hozzáállással teszi ezt: vajon rombolni fogja-e a terület természeti értékeit, vagy éppen ellenkezőleg jár el és a turisztikai igényeket nem fogja elébe helyezni a természetvédelem követelményeinek. A jelenlegi területkezelő eleddig képtelen volt ezeket a látszólag különféle feladatokat összehangoltan ellátni. Ideje volna váltani és végre rendbe tenni ezt a problémát: ekkor ugyanis végre értékessé válhatnának az olyan területek, mint a Bodzás árok, a Nádas tó környéke vagy a Kecskehegyi löszvágatok, melyek most a területkezelő és az önkormányzatok számára értéktelenek a turistáknak pedig ismeretlenek és telekspekulációk és fölösleges útépítés fenyegeti őket.

a képen az a löszvágat látható, ahová a Pilis Parkerdőgazdaság a Vadasparkhoz vezető bekötőutat tervezi:
az utat a parkerdő nem építheti, ezért Budakeszi város építené meg "elkerülő út" néven

Ha rossz helyen vagy, rossz időben

2014-09-15T03:22:00.000-07:00

Bánhidi László és a henye ígéretek: a személyes érintettség miatt nem lehet említetlenül hagyni a helyi önkormányzat szerepét a Bodzás árokkal kapcsolatban - és ez messze nem elismerés, hiszen az önkormányzat célja a védett terület mindenáron-felszámolása.

HÉSZ-TSZT Budakeszin

Bánhidi László tanácsos, aki akkoriban a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület elnökségében is betöltött egy elnökségi pozíciót, egy társadalmasító fórumon találkozott azzal a problémával, hogy a szerinte már sínre került Bodzás árok ügy talán mégsem fog zökkenőmentesen lezajlani.

A lusta elnökségi tag sorsa

A városvezetést törvény kötelezi a helyi építési szabályzat és a településszerkezeti terv kialakításának folyamatában a társadalmasításra vagyis a lakossággal történő egyeztetésre. A civil szervezetek közül a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesületet egy ilyen fórumon én képviseltem.

A Bodzás árok ügyét természetesen belefoglaltuk abba a dokumentumba, amelyet mint civil szervezet nyújtottunk be az önkormányzatnak és ezen a bizonyos fórumon föl is vetődött a védett területek kérdése. Bánhidi László, aki a Natúrparkért Egyesületi elnökségi pozíciójából eredően korábban kézhez kapta már véleményezésre az Egyesület beadványát, ennek ellenére korábban nem, csak ezen a fórumon szembesült vele, hogy mit is tartalmaz ez a beadvány és, hogy ez mennyire ellentétes az ő terveivel a Bodzás árok kapcsán.

Ha rövid a kardod...

Minekutána ezen a lakossági egyeztető fórumon megpróbálta úgy beállítani a helyzetet, mintha a Bodzás árok nem is volna védett természeti érték, meglepődést mutatott arra a hírre, hogy valójában mégiscsak (de iure) az. Meglepetése további tettekre is sarkallta: nem érte be az egyeztető fórum nyilvánossága miatt beszűkült cselekvési térrel: szinte azon melegében átfutott a Natúrparkért Egyesület zárt körű elnökségi ülésére (ezen magam nem vettem részt, az itt következőket mások elmondásából tudom) ahol helyzetéből fakadó befolyását latba vetve, kísérletet tett arra, hogy az Egyesület nevében a HÉSZ-TSZT kapcsán az önkormányzatnak beadott dokumentumot az Egyesülettel visszavonassa vagy annak tartalmától elhatárolódásra bírja.

Keresd a nőt?

Bánhidi László volt az, aki ígéretet tett a telkeket megszerző kárpótoltaknak a telkek jövőbeni átminősítésére és belterületbe vonására (vagyis az értékük körülbelül megkétszereződésére) - ami, ha nem teljesül, akkor meglehetősen nagy kárt okoz a kárpótolt telektulajdonosoknak.

a kárpótoltak számonkérik Bánhidi Lászlón az ígéreteit (lakossági fórum)

Ez az az ok, amiért új helyre kellett költöztetni a szennyvíztisztító üzemet. Ez az az ok, amiért előbb kellett a tetőt felhúzni és utána a falakat (előbb lesz szennyvíztisztító üzem, mint rendes csatornahálózat és csapadékelvezetés). Ez az az ok, amiért a védett területről igyekeznek elvezetni a vizet és ez az az ok, ami miatt homokba dugják a fejüket és próbálnak úgy tenni, mintha a 24 km² területről elfolyó víz nem lenne veszélyes és az árok menti telkekre nem jelentene veszélyt.

Ezért kellene egy védett természeti értéknek elpusztulnia.

Budakeszi hagyomány: a semerre tartó önkormányzat

A Bodzás árok rossz helyen van, rossz időben: de ez a vízfolyás erről nem tehet. Talán nem azon kellene gondolkodni, hogy hogyan lehet egy különleges területből közönséges területet csinálni, hanem örülni kellene azon, hogy ilyen különleges területtel rendelkezhetünk - mert zöldmezős beruházást bárhol lehet csinálni, de vizes élőhelyet nem tudunk létrehozni akárhol.

Elázott építkezés

2014-08-18T00:38:00.000-07:00

2014 08 10 - a Bodzás árok védett területére érkeztek a csővezeték fektetéssel:
előkészület az árokásáshoz a növényzet kiirtása

2014 08 15 - megérkezik a csővezeték is

Jó anyag lenne a KEOP pályázati forrásból létesülő új telephelyre épített szennyvíztisztító ügye arra, hogy kielemezzük a városvezetés hozzá nem értését és arroganciáját, amivel elutasít minden javaslatot és szakmai észrevételt. De z sehová sem vezet: az önkormányzati képviselők pozíció-féltése nem mentség a hibákra és nem hárítja el az azokból fakadó károkat.

A civil naivitás

A naivitás gyakran együtt jár a civil kezdeményezésekkel. De mi ment meg a hatalmi pozícióban lévők "naivitásától"? Vagy ez nem is naivitás?

Június elején az alábbi képeket készítettem. Ekkor még a patak, az építkezés melletti szakaszán, érintetlen volt. Akik ismerik ezt a helyet azok tudják, hogy itt szűkül be a völgytalp annyira, hogy még kis vízállás mellett is a patak tulajdonképpen elhagyja a medrét.

Ezt a kiöntési hajlamot erősen növeli két áteresz, melyek az egyetlen beközelítési útvonal alatt és mögött vannak. Ezek eltömődése gyakori, kitisztítani az egyiket gyakorlatilag nem lehet, a másik pedig szűk ahhoz, hogy nagyobb vízmennyiséget átengedjen.

szennyvízvezeték fektetés nyomai
a nyugati parton

az építési terület májusban
- még járható

az egyik szűkre méretezett áteresz,
egy rögtönzött, átmeneti "híddal"

Azt, hogy miért kell a környék egyik leggyönyörűbb (ha nem a leggyönyörűbb) vidékét tönkretenni egy ilyen építkezéssel, nehéz megérteni - főleg ha tudjuk azt is, hogy az egész fölösleges

A könyörtelen valóság

Naivitás volna a legszebb terület tönkretételével előhozakodni?

Az viszont nem naivitás, ha megemlítjük az egyszerű tényt (ami a helyiek előtt evidencia), hogy ezt a területet a nyári záporok el szokták árasztani. Más kérdés, hogyha figyelmeztettük volna a tervezőket a fenyegető veszélyre, akkor csak legyintettek volna.

A valóság mégis az, hogyha itt valaki építkezni akar, akkor mindenek előtt biztosítania kell a víz szabad áramlását és lejutását a területről - különben úgy jár majd, mint az elhamarkodott, sietős építkezés kivitelezője. Abból kiindulni, hogy a patakban alig csörgedezik valamicske víz, jó nagy ostobaság: záporok idején 2400 ha terület felszíni vizeit vezeti el ez a kis patak. Talán az építkezés dolgozói már sejtik, hogy ez mit jelent.

Árvízi terület

Az önkormányzat még mindig homokba dugja a fejét: azt a tényt, hogy a városvezetés által újabban bekebelezésre szánt természetes táj (a Bodzás árok völgytalpi része), árvízi terület (és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy eddig ezért nem került beépítésre) minden jelzés ellenére továbbra is figyelmen kívül hagyják.

megkésett mederrendezés

fölkészülni utólag is jobb, mint sehogyan sem

megkotorták a hátsó átereszt is - bár ezt egészen el kellene bontani,
hogy ne okozzon problémát - az üzemet pedig nem ide kellett volna építeni...

Az építési területre betört víz járhatatlanná tette a talajt

Budakeszi zöld turisztikai központ

2014-07-17T03:22:00.002-07:00

A Nádas tó területrehabilitációja (ami nyilvánvalóan egy hosszú folyamat lenne), első lépéseként a terület kezelési jogát kellett volna megszerezni. Amikor alkalom volt rá, az önkormányzat ellenállt. Számtalan oka lehetett erre (az előző téma folytatása), de egyik sem lehetett elfogadható adott körülmények között.

Bár csak ne volna igazunk!

Területkezelési lehetőség

Kitekintés a Csergezán kilátóból

Amennyiben az önkormányzat a lehetséges kockázatoktól félt, akkor tévedett, mert ilyen kockázatok nem voltak. Akár sikerrel jár, akár kudarcot vall a Natúrparkért Egyesület, a terület tulajdonosa a Nemzeti Vagyonkezelő marad és a védett terület törvényben előírt kezelése maradt volna csak el - ami egyébként is várat magára évek óta. A tervek kibontakozása során szükséges marketing illetve turisztikai szakmai háttér a Natúrparkért Egyesületnél a többi Natúrparkkal fennálló együttműködés révén adva van. Ugyanígy adott a védelmi kezelési terv megvalósításához szükséges szakmai háttér is. Emellett lehetőség volt beruházóktól szerezhető és pályázati támogatások révén anyagi fedezet megszerzésére is - de közvetlen, célzott anyagi segítséget kaptunk volna más önkormányzatoktól is.

Dr. Vermes László (Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület) és
Dr. Debreczy Zsolt (International Dendrological Foundation)
a budakeszi családi nap rendezvényen, a Natúrpark jurtája előtt

Turisztikai beruházás a budai régióban

Az önkormányzat felelőssége azért jelentkezik fokozottan, mert nem egyszerűen egy bizonytalan beruházásra mondott nemet, hanem a megszokott gyakorlatát folytatja. Ez pedig az, hogy fenntartja az ördögi kört, amelyben semmi előrelépési lehetőség nem mutatkozik, hiszen komoly beruházó csak olyan beruházást támogat, amelyet az önkormányzat is (a maga módján) fontosnak tart, amíg viszont az önkormányzat nem támogat olyasmit, amihez nincsen anyagi fedezet, addig a befektetők sem adnak pénzt. Ezzel a viselkedéssel szemben, a városvezetésnek jó esetben irányítania kellene a fejlődést - ezért neve az, hogy város-vezetés. Az irányítás viszont, csak haladás közben, valamilyen elmozdulásban lehetséges. Szerencsére van azonban megoldás erre a problémára is, csak körbe kell nézni a régióban.

Önkormányzatok

A budai régió turisztikai fejlesztései önkormányzatok közötti együttműködésen múlnak. Amennyiben sikerül megegyezésre jutni és közösen erőt kifejteni a turizmus fejlesztése érdekében, akkor sok akadály legyőzhető - e nélkül viszont sosem fog fejlődni a térségbe irányuló turizmus. Egyszerűen ábrázolva a helyzetet, a fejlődés kerékkötője a területi gazdálkodó szervezet, a Pilisi Parkerdőgazdaság, amely ellehetetleníti a települések összes saját fejlesztését, mivel konkurenciát jelentenek számára (kevésbé egyszerűen: a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdonosa az az MFB, amely tulajdonosa a Magyar Turizmus Zrt.nek is és tulajdonképpen azonos vagyonelemek különféle profilú gazdasági hasznosítását kellene megoldja - ami <úgy látszik> teljesíthetetlen feladat az MFB számára).

Budakeszi nincs egyedül

A turisztikai fejlesztések és a zöld területek megoltalmazásában rejlő gazdasági lehetőségek, az olyan települések vezetői számára régóta fontos kérdést jelentenek, mint amilyen Budaörs, ahol a település anyagi helyzete megengedné a fejlesztéseket, a zöld területek hiánya viszont megakadályozza ezt. Budaörs támogatná a zöld turizmus fejlesztését akár Budakeszin is - amennyiben Budakeszi ilyenfajta együttműködési szándékot mutatna.

Wittinghoff Tamás levele

Ezt a levelet megmutattam Dr. Csutoráné Győri Ottiliának, Budakeszi polgármesterének.

Annak a polgármesternek, aki a Natúrpark koncepció (vagy más, turisztikai elképzelés) kapcsán azzal vág vissza,

hogy ilyesmire nincsenek források: hát úgy fest, hogy vannak, csak igénybe kellene venni őket.

Nem budakeszi ügy

A zöld turizmus (a természetvédő turizmus gondolata) egy lehetséges gazdasági vállalkozás, amely a területhasználat során egyúttal természetmegőrzés és természetvédelmi feladatot is ellát. Nem utolsó sorban jelentős anyagi bevételt jelentene az önkormányzatok számára, fellendítené a települések gazdaságát és (szemben a jelenlegi területkezelő által teremtett gazdasági vákuummal) munkahelyeket létrehozva, érdekeltté tenné a települések vezetőit és lakosait a fejlesztésekben való részvételre.

Területhasználati tervek

Eden Project, Cornwall, Anglia: egy bánya rekultiváció üzleti lehetőségei

A WWT (a Slimbridge-i wetland center) vizes élőhely szlogenje > mi a wetland center?

Korábban már a legkülönfélébb szakmai hátterű területhasználati terv fölmerült: vizes-élőhely rehabilitáció terveit készítette el a Renatur, Zsámbékon (a teljes tervet fiókba rejtette a helyi főépítész) és Budakeszin is, de készült kerékpárút tervezet (a Pilis Parkerdő állította le), zarándokút tervezet, lovas túraútvonal terv, arborétum és oktatóközpont terv, wetland center terv - és lehetne folytatni. Mindezeket kulturális, kulináris, művészeti értékek bemutatásával és helyi programokkal összekapcsoló rendszerbe állította a Budakörnyéki Natúrpark gondolata.

Talán leginkább az jellemzi a területkezelő szervnek, a Pilisi Parkerdőgazdaságnak valóságtól elrugaszkodottságát, amit egyik munkatársuk mondott egy terepbejárás során, a Natúrpark aktivistájának bemutatkozására felelve:

"Milyen natúrpark? A natúrpark mi vagyunk!"

(szemernyi igazság van ebben, hiszen a Pilisi Parkerdőgazdaság azért került létrehozásra, de iure, hogy a fővárosi agglomerációban jelentkező rekreációs igényeket kielégítse és elsősorban ezt a profilt kellene vinnie - pár éven keresztül működött is ez, csak azóta fordult egyet a világ - az azonban (finoman szólva) nyilvánvaló hozzá nem értés, hogy magát naturpark-ként aposztrofálja az a szervezet, amely mindennemű kulturális értékmegőrzésnek, vagy bemutatásnak, vagy civil szervezetekkel esetleg turisztikai kezdeményezésekkel együttműködésnek és a természeti értékek megőrzésének még a gondolatától is sírógörcsöt kap)

Közügyek hátterében

2014-07-07T07:23:00.005-07:00

Budakeszi Nádas-tó: a Budakörnyéki Naturparkért Egyesület mindent megmozgatott, hogy a megfelelő területkezelés megvalósuljon: terveiket az önkormányzat akadályozta meg.

Tárgyalások a Nemzeti Vagyonkezelővel

Tanulságos tárgyalás zajlott le a Nemzeti Vagyonkezelő és a Natúrparkért Egyesület között. Ennek során tisztázásra került a Nádas-tó területének tulajdoni helyzete és az, hogy a Viking Executive Golf Club igényt tart a területre. Ez azonban akkoriban a Vagyonkezelő tulajdonát képezte és ennek minden jogalapot nélkülöző igénynek nem szándékoztak eleget tenni.

Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis)

Szerencsés helyzet egy pillanata

A Pilisi Parkerdőgazdaság is mindent elkövet, hogy tulajdonába kaparintson területeket Budapest környékén. Ebben nincs vetélytársa - mondták a Vagyonkezelőnél. A Nádas-tó kapcsán kidolgozott rehabilitációs és területkezelési tervekkel kapcsolatban azonban együttműködő döntés születhetett: úgy tűnt, hogy végre előre mozdulhat valami Budakeszi egyik természeti értékének megmentésével kapcsolatban, mivel a területre a Pilisi Parkerdő addig nem jelentett be igényt - ellenkező esetben nem lett volna mit tenni.

Az önkormányzat bevonása

A vagyonkezelő tehát úgy döntött, hogy amennyiben az Egyesület összefog az önkormányzattal és szerződésben vállalják a területkezelés feladatát, úgy a terület az önkormányzat és az Egyesület közös kezelésébe kerülhet. Ezzel garantáltan szakmai jellegű, természetmegőrzési és ökoturisztikai hasznosítás valósulhatna meg.

Önkormányzat a természet ellen

Az önkormányzat kategorikusan - minden alapos indok és megfontolás (és képviselőtestületi ülés) nélkül - elzárkózott a tervtől. Ez a terv nem hárított semmilyen terhet az önkormányzatra: az önkormányzat bevonása a földterület kezelése miatt volt szükséges - az Egyesület vállalta volna a szakmai és fizikai munkát és annak anyagi vonzatait: annál is inkább, mert ez a terület a Natúrparkért Egyesület terveiben központi szerepet kapott. A meglévő szakmai háttér mellé a Natúrparkért Egyesület a hazai Natúrparkok támogatását is magával hozta volna. Ha pedig valami oknál fogva a kezdeményezés elbukik, sem az önkormányzat sem az egyesület nem tartozott volna felelősséggel - a terület visszakerült volna az MNV kezelésébe.

A megállapodás: konzorcium a Natúrparkért Egyesülettel
Néhány szóban a területről: Nádas tó (Weiperth András)

A Natúrparkért Egyesület rehabilitációs terve a Nádas tó környezetére

Voltak szép ígéretek

Természetesen mindez az önkormányzat álladó hitegetése és a városatyák látszólagos közreműködése mellett zajlott: nyilván jelentős választói potenciált hozott a lakosság hitegetése a városatyák zöld elkötelezettségével. Talán van aki még emlékszik az akkor tett ígéretekre, de aki nem, annak emlékeztetőül érdemes megismerni az akkori hangulatot: "nagy hírek"

Mit várhatunk ezek után?

A budakeszi városvezetésnek egy komoly kezdeményezéssel szemben mutatott komolytalansága kapcsán jogosan vetődik föl a kérdés, hogy ez valóban teljes alkalmatlanság-e a város vezetése részéről, vagy valamiféle ellenérdekeltség inkább. Sok minden mellett természetesen az is megfontolás tárgya lehet, hogy talán saját fontosságukat tartják megtámadottnak, ha egy civil kezdeményezés előbbre mutat saját terveiknél, annyira, hogy még a városi képviselők elől is el kell rejteni. Így aztán nem az a helyes fölteendő kérdés, hogy mit várhatunk ilyen körülmények között az önkormányzattól, hanem inkább az, hogy milyen együttműködés lehetséges egyáltalán?

Bármi legyen is a dolog hátterében, valószínűsíthető, hogy a városvezetés nem gondolkodik hosszú távú, a várost gazdaságilag fölemelni képes, a közösség érdekeit képviselő tervekben - mint amilyen a zöld turisztikai fejlesztések, beruházások - ha egy ilyen tálcán kínált lehetőséget megfontolásra sem tartanak érdemesnek. Tény, hogy egy olyan kockázatmentes lehetőség, mint amit az itteni önkormányzat még csak társadalmasításra sem vitt, nem sokszor adódik egy város történetében - Budakeszi mégis minden további nélkül elutasította.

Ennél semmilyen természetromboló megnyilvánulás sem bizonyítaná jobban, hogy mindent ugyanúgy tesznek, mint a korábbi városvezetők - ami rossz hír a városban lakók és a budapesti agglomeráció számára.

Agyonhallgatott közügyek

Nem a városatyák döntenek ilyen horderejű kérdésekben, mert ez a város minden lakóját érintő közügy. Ilyen súlyú közügyeket nem lehet agyonhallgatással semmissé tenni. Nem mellesleg egy ilyen döntés egyértelmű üzenetként jelenik meg a befektető érdeklődők számára abban az értelemben, hogy budakeszin a turizmusba fektetni nem érdemes. De nem csak a turizmusba - egyáltalán, jövőbe tekinteni, ennél az önkormányzatnál, nem létező tervezési szemlélet.

Ugyanakkor azonban, az ilyen kérdések nem csak Budakeszi ügyei - nem azé a pár városatyáé, akik megélhetési politikusként ragaszkodnak székeikhez: budakeszin precedens teremtő lehetőség kínálkozott a civilek, a kormányzat és az önkormányzat összefogására egy előre mutató fejlesztés megvalósításában. Az önkormányzat tehát nem egyszerűen "saját terveinek megvalósulása érdekében" hozott "felelős döntést", hanem destruktívan valami ellen, valamivel szemben: budakeszi városvezetése egyértelművé tette, hogy nem kíván másféle megoldásokat a város számára, mint amilyeneket megtanult elődeitől és sem a zöld turizmus, sem a város gazdasági fölemelése sem a környezet és természetvédelem nem szerepel a programjában.

Ami a Bodzás árok megmentése esetében nem túl biztató hír.

Ne bolygassuk a múltat és ne feszegessük a régi ügyeket, amelyek során megmutatkozott a budakeszi városvezetés hozzáállása (mint például a Bodzás árok védett terület megkurtítása). De az könnyen megjósolható a fentiek alapján, hogy ennek a városvezetésnek sem lett jobb az értékrendje elődeinél.
A fölöslegesen megépített új szennyvíztisztító üzem után, hasonló ügyek várnak még ránk, amelyekben Budakeszi városvezetése a természetes környezet, az egészséges élethez való jog és a város élhetősége ellenében, saját rendeleteivel, hazai és nemzetközi törvények ellen fog dönteni:
- az M0-ás nyugati szektora (föld felett vagy föld alatt? - telekspekulációk)

- a várost elkerülő út építése (a Pilisi Parkerdő érdekeinek kiszolgálása : lakossági fórum, videófelvétel)

Oltalomra érdemes? kiderül, ha addig megmarad!

2014-07-02T06:48:00.001-07:00

A minisztériumi és szakmai állásfoglalás szerint, ez a terület nem érdemes magasabb szintű oltalomra, mivel degradálódott. De ha ebben a degradálódott állapotában is értékes, akkor milyen lenne ha a degradációt megállítanánk egy magasabb oltalom bevezetésével és egy területrehabilitációval?

Magasabb szintű oltalom nehézségei

A Bodzás árok helyi védett területével kapcsolatban jól látható, hogy ez az oltalom semmit sem ér. Eleve nem egyéb csupán, mint egy (hiányos) rendelet. A törvényben előírt kezelési terv már nem létezik és annak megvalósulása szintén álom csupán. A terület ellen elkövetett többszöri károkozó beavatkozás nyilvánvaló ellentétben áll az ök saját rendeletével és bizonyítja, hogy a rendelet célja éppen az, hogy lehetőséget biztosítson ezekre a beavatkozásokra. Ez úgy lehetséges, hogy országos, vagyis magasabb szintű védelembe nem vonható a terület mindaddig, amíg a helyi védettségi rendeletet le nem veszik róla. Ennek a procedúrának meg vannak a lehetőségei, de az ök nyilván nem járna jól a háttérben lévő telekspekulációk miatt, ha a terület magasabb védelmi státuszba kerülne.

Természeti értéket védő szemmel nézve, egy magasabb szintű oltalom kiküszöbölhetné a helyi, alacsonyabb szintű védelmi rendeletből adódó nyilvánvaló negatív hatásokat, de a védelmi rendeletek megváltoztatására az önkormányzat nem partner.

Marad tehát a közösségi, Uniós oltalom lehetősége.

A Natura 2000 hálózat elvileg egy összetett és egybefüggő természeti értékmegőrzési rendszer. Ugyanakkor nézhetjük a fent ábrázolt (sajnos nem csupán Budakeszin népszerű) szemlélettel úgy is, hogy nem természetmegőrzés a célja. Mit jelent akkor a Natura 2000?

Természetvédelem technokrata szemmel

"A N2K területek besorolásának lényege, hogy külön Uniós pénzeket lehet rájuk lehívni"

- ahogyan ezt egy betonlobbista megfogalmazta.

Ezzel a népszerű fölfogással szemben, több értelmes megfontolás áll. A biodiverzitás fenntartása vagy az élőhelyek védelme olyan fogalmak, amelyekhez egyértelmű értékrend és megalapozott fontossági sorrend tartoznak. Ezek alapvetően egy, a zöldterületek másféle felhasználásával és hasznosításával gyakran látszólagosan szemben álló felfogásból indulnak ki és lényegileg azt fogalmazzák meg, hogy a zöld területek, a természetes területek önmagukban is értékeket képviselnek. Jó esetben ez azt jelenti, hogy bizonyos élőhelyek egyszerűen nem föláldozhatóak, mivel pótolhatatlan veszteség lenne, ha természeti értéküket elveszítenék. Az sem egyértelmű, hogy a zöld területek megtartása egyáltalán nem mutatható ki a gazdaság vagy a pénzvilág keretein belül. Azok a megfontolások, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják és számszerű adatokkal mutatják ki a zöldterületek elvesztéséből eredő gazdasági károkat illetve a megtartásukból fakadó anyagi hasznot, döntéshozók előtt vannak évtizedek óta.

"Föl kell épülnie"

Egy beruházás, ha mégoly fontos és fejlődést elősegítő, közösségi jellegű is, más értékekhez viszonyítva lehet kevésbé fontos. Ilyen éles szembekerülés két alapvető, közösségi érdek között ritkán történik meg: sokkal gyakoribb az a forgatókönyv, hogy egy érték figyelmen kívül hagyásra kerül azért, mert a valódi konfliktust a döntéshozók nem vállalják föl. Ilyenkor egy terv megvalósulásának anyagi jellegű akadályait úgy próbálják elhárítani (rossz esetben csupán a költségek csökkentése miatt vagy jobb ráfordítás-megtérülés arány eléréséért), hogy a magasabb anyagi ráfordítású megoldás helyett az alacsonyabb felé úgy mozdulnak el, hogy közösségi és hosszú távú érdekeket csorbítanak. Ez is főleg akkor követett gyakorlat, ha az adott irányban nincsen ellenállás, vagy az az ellenállás különös anyagi ráfordítás nélkül legyőzhető. A hosszú távú közösségi érdekek csorbulása azonban megkérdőjelezi a beruházás fontosságát.

Konkrét példát említve: ha egy beruházás területigényét nem lehet másként kielégíteni, csak új terület vásárlásával, vagy komoly kompromisszumokkal, akkor sokkal kevésbé költséges és megterhelő az önkormányzat számára "felszabadítani" egy védett területet. A közösség hosszú távú érdekeivel ez természetesen ellentétes, de gyakorlatilag nem ütközik semmilyen ellenállásba.
Rossz esetben (de ez meglepően gyakori, ha így leírva alig is hihető) a fölszabadított terület természeti értékét például ártér jellege adja. A védelem alól kivett terület természeti értékét figyelmen kívül hagyva egyúttal megfeledkezünk beépíthetetlen mivoltáról is, vagyis (az értékeknél maradva) arról, hogy építési telekként értéktelen helyről van szó mivel árvízi kitettségű.

Fölfedezni az értékeket

Sokszor újra föl kellene fedezni azokat az értékeket, amelyek körülvesznek minket. Ha anyagias szemmel nézzük, még akkor is kifizetődő bizonyos területeket érintetlenül vagy ősállapotban megőrizni, természetes formában fenntartani élőhelyeket és fajokat, folyamatokat, rendszereket. Tulajdonképpen ezek a rendszerek tartanak fönn bennünket - számunkra is létkérdés tehát, hogy képesek vagyunk-e megőrizni őket. Ettől függetlenül is igaz, hogy ha egy természetes jellegében nagyobb értéket jelentő területet sikerül természetes formában megtartani, akkor értéket mentettünk. Ez az állapotfenntartás különösen nem is kíván anyagi vagy egyéb ráfordítást a részünkről. Lehet ezzel szembeállítani más értékeket, de egy természetes rendszert tápláló-fenntartó-magában-foglaló környezet fenntartása mellett az az érv szól, hogy ilyen rendszereket nem tudunk létrehozni, vagy sok esetben rendkívüli és leggyakrabban erőnket meghaladó teljesítményt kellene nyújtanunk ahhoz, hogy ez sikerüljön.

A valódi ellentét

A konfliktust valójában általában az okozza, hogy egy viszonylagos érték létrehozásához szükséges anyagi és egyéb erőket (ilyen-olyan okkal) visszatartják, a hiányzó forrásokat pedig egyetemes, abszolút értékek kárára biztosítják. Ha tehát az eredeti indíték megalapozott volt is, ilyen módon, pusztán az eljárás milyensége révén elfogadhatatlanná lesz és ekkor már nem számít sem a kezdeményezés értékes volta, sem a károsított érték valódi fontossága: az ilyen eljárás embertelen.

A természet érték

A degradálódottsága miatt sorsára és pusztulásra ítélt "értéktelen" Bodzás árok esetében: amennyiben egy területkezelési tervben mindaz megvalósulna, amire a területnek szüksége lenne, akkor egy kiemelkedően értékes élőhely jönne létre. A területen található nagy számú különböző jellegű élőhelyek, ennek a viszonylag kis kiterjedésű területnek nagyfokú biológiai sokféleséget biztosítanak.

A biodiverzitás

A biológiai sokféleség megőrzése a Natura 2000 hálózat elsődleges célkitűzése. Ez a terület pedig éppen és jellemzően ilyen értelemben képvisel értéket - jelen állapotában is. Ez az érték pedig megsokszorozható volna egy céltudatos területkezeléssel.

A terület jelenleg a nemzeti ökológiai hálózat puffer területéhez tartozik, nem része a Natura 2000 területeknek és nem tartozik védelem alá - a helyi védettségű rövid patakszakaszt leszámítva.

Natura 2000 és nemzeti ökológiai hálózati területek
a Bodzás árok környékén

Természetvédelmi területek
a Bodzás árok környékén

A Bodzás árok völgye, amely a 24 km2 területű budakeszi medence felszíni vizeit elvezeti, mindig is árterület volt, ahol a változó vízhozamú patak meanderezve folyt.

A Bodzás árok az 1840-es katonai felmérés térképén, amely jól mutatja a domborzati viszonyokat

Területkezelési terv

A völgy legértékesebb részei a patakot övező, legmélyebben fekvő, nedves részek, ahol bodza ligeteket találunk és a száraz, keleti kitettségű gyepes lejtők, ahol néhol szőlő és facsoportok találhatók, de jellemzően gyepterület.

A két tereprész hasonló abban a tekintetben, hogy mindkettő fészkelőterületként szolgál a madarak számára, ugyanakkor különbözik abban, hogy a patakot övező bodzaerdő a vonuló madarak számára is pihenőhelyet jelent. Fészkelő fajok közül három Natura 2000-es faj található a területen, továbbá a gyepes domboldalban a hazánkban fokozottan védett gyurgyalag költ. Biológiai sokféleség fokozott mértékben figyelhető meg a patak alsóbb szakaszán, ahol karsztos, sziklakibúvásos szurdokon folyik keresztül. A környék mikroklimatikus viszonyai és jól elkülönülő élőhelytípusai még a degradálódott állapotok és az emberi tevékenység ellenére is szembeötlők.

A terület tehát ökológiai zöld folyosó, közösségileg fontos fajok vonuló és fészkelő területe, biológiai sokféleségét tekintve kiemelkedő adottságokkal rendelkezik.

A völgy két különleges értéket jelentő területe

Fordítsuk meg az ítéletet!

Nem az a helyes meglátás, hogy a terület leromlott állapota miatt nem érdemes a védelemre, hanem sokkal inkább az a valóság, hogy rendkívüli és ritka értékessége ellenére semmiféle oltalomban nem részesül. Ha pedig hozzátesszük, hogy egy kiterjedt és hosszú távú területkezeléssel az élőhely értékei megsokszorozhatóak volnának, akkor végképp érthetetlenné válik, hogy miért nem próbáljuk megőrizni.

Bodzás árok oktokopterrel készült video felvételen:

Jávor István cotocopter pilóta felvételei

Semmi sincsen ingyen

2014-05-26T04:43:00.001-07:00

A budakeszi városvezetés ünnepelteti városfejlesztésnek csúfolt beruházási kezdeményezését, ami voltaképpen a pénzkidobás magasiskolája. Az "Uniós források elköltése mindenáron" nem feltétlenül pozitív politika.

Honnan van a pénz?

Vajon hányan gondolkodtak el azon, hogy honnan van a vissza nem térítendő támogatás pénzalapja? Ki vette fáradtságot (ha nem gazdasági szakember), hogy az Uniós támogatások kiapadhatatlannak tetsző forrásait kutassa és utána nézzen, hogy mikor és hogyan fizette meg (vagy fizeti meg a jövőben) Magyarország mindannak az árát, amit önkormányzatok vagy állami cégek milliárdos tételben eltapsolnak. Legtöbbször még azon sem gondolkodik el senki, hogy ezek a pénzösszegek milyen értelmetlen célokat szolgálnak általában.

Budakeszi városvezetése a zöldterületek ellen

Megkérdőjelezni a források célirányosságát szinte nem is kihagyható olyan esetekben, amikor láthatóan káros következményekkel járó projektek valósulnak meg és sérülnek az emberi jogok, az Uniós (és általános) közösségi elvek és szabályok egy része és a helyi törvények. Kétséges, hogy az Európai Unió átgondolatlan, szakmailag elmarasztalható beruházásokat támogatna, különösen természetkárosítással súlyosbított esetekben, mint amilyen a budakeszi szennyvíztisztító projekt.

Politikai kérdés?

A városvezetés szakmailag kritikus, sőt elhibázott beruházással mutatja meg a város fejlődése iránti elkötelezettségét és mindenkit, aki a szakmailag hibás elképzelést támadni merészeli (akár a természetvédelem oldaláról is) azt politikai ellenfelének tekinti. Külön elemzést érdemelne a városvezetés politikai köntösbe burkolt elzárkózása minden elől, ami civil. Szakmai vagy honpolgári véleményeket nem meghallgatni és azzal kukába dobni, hogy ezek csupán politikai támadások, mindennél jobban árulkodik a városvezetés hozzáállásáról és alkalmatlanságáról.

Indul a Bengázer

A Bodzás árok mentén fektetik a szennyvízvezetéket. Megkezdődött az összes tiltakozásunk és figyelmeztetésünk ellenére jól eltervezett természetkárosító városterjeszkedés első lépése. Ez persze nem az utolsó lépés lesz. A Pilisi Parkerdő Zrt és a Budakeszi városvezetés erősen abba az irányba munkálkodik, hogy az M0-ás nyugati szakaszát a felszínen vezessék - noha a tervező szerint a földben vezetett nyomvonal olcsóbb volna. A Pilisi Parkerdő és a helyi önkormányzat a teleküzletek miatt érdekelt a felszíni nyomvonal megvalósulásában - és nem mondtak le a budakeszit elkerülő út megépítéséről sem (így már két nagy forgalmú út szennyezné budakeszi levegőjét).

Néhány kép a munkafolyamatról:

Ez a földút vezet budakeszire: ez alá fektetik a szennyvízvezetéket és ide tervezik a bekötőutat

Középkor Budakeszin: utcára vezetett szennyvíz

2014-05-09T05:10:00.000-07:00

KEOP pályázaton nyert támogatással magvalósuló természetkárosítás? Ami első hallásra érthetetlen lehet, világossá válik, amikor az ember elolvassa a pályázati dokumentációt. Bárki hozzájuthat innen: dokumentáció A KEOP pályázat - érdekes módon - kiterjed új városrészek csatornázására és új szennyvíztisztító építésére, de nem terjed ki a csapadékvíz elvezető rendszer és a szennyvíz elvezető rendszer szétválasztására.

A KEOP dokumentáció

Két szakasz vagy téma hiánya lehet feltűnő. Az egyik a csapadékvíz elvezetés megoldatlansága (és az ezzel összefüggésben fölmerülő problémák), a másik a project környezetvédelmi vonatkozásainak leírása.

Nem légből kapott ötlet, ha föltételezem, hogy amennyiben a szennyvíz és csapadékvíz nincsen szétválasztva akkor elsősorban ez volna orvosolandó. Márpedig (mondjon Ohr Alajos akármit) ez a probléma valós: Budakeszin a csapadékvíz jelentős része a szennyvízelvezető rendszerbe jut! Aki látta már az alsó városrészben a kiöntött szennyvizet, az tudja miről beszélek. A csapadékvíz a szennyvíz csatornába jut (jobban mondva: a szennyvíz bekerül a csapadékvíz elvezető rendszerbe és ezzel a felszínre jut és utcai szennyvíz lesz belőle) és ezt nem oldja meg egy új szennyvíztisztító üzem építése.

A városban egészségügyi problémákat okozó helyzet vagy a régi szennyvíztisztító üzem fölszámolása és az abból adódó problémák, de még az árvízi kitettség és a természetvédelmi terület elpusztulása sem tartoznak a pályázat körébe, lévén szó egy új szennyvíztisztító építéséről.

A szennyvíztisztítási eljárások hatásfokát jelentősen csökkenti a csapadékvíz bejutása a rendszerbe és ez a megközelítés nem maradhat ki a pályázatból - ezt az összefüggést nem lehet leválasztani a szennyvíztisztítás kérdéséről - tehát a pályázatból sem lehet kihagyni - valójában ennek a megoldására kellene pályáznia a városnak, mert ilyen körülmények között lehetetlen kielégítő hatásfokkal üzemelő szennyvíztisztítót építeni. Ha csak azt nézzük, még nem beszéltünk arról, hogy egyáltalán mi szükség van az egész beruházásra, ha éppen pont ez a probléma nem kerül megoldásra?

A csapadékvíz kezelésében is problémát okoz a két rendszer összekötöttsége. A felszínen összegyűlő és levonuló csapadékvíz elvezetése és a szennyvízzel keveredő csapadék végezetül egy helyre, a Bodzás árokba ömlik. A problémát a hirtelen, nagy mennyiségben érkező csapadék elvezetése okozza. Ezzel kapcsolatban csak a felszíni megoldás (ami jelenleg is használatban van) jöhet szóba, ezért ez eleve nem is számolható föl (bár igencsak korszerűsítésre szorul) - a szennyvíz felszínre jutása ettől függetlenül elfogadhatatlan.

Pályázzunk - csakazértis!

KEOP-1.2.0/09-11-2011-0025 azonosító számon fut a város pályázata, amiből bárki meggíőződhet, hogy nem tartalmazza sem a csapadékvíz problémát (vagyis a felszínre jutó szennyvíz illetve a tisztítási eljárások hatásfokát csökkentő hatás) vagy annak megoldását, sem a jelenlegi üzem felszámolásának problémáját (pl. a régi telephely területének és környezetének fertőtlenítése), de említetlen marad az árvízi probléma is.

Amikor ilyen nyilvánvaló technikai akadály áll fenn, hogyan pályázhat és nyerhet támogatást a város valamilyen láthatóan átgondolatlan és légből kapott ötletre?

Mindenáron új szennyvíztisztító kell!

Kifogásolhatónak találtam azt az érvelést, amivel megpróbálják megmagyarázni, hogy miért kell új helyre költöznie telepnek. Az új telephely teljesen fölösleges mert alternatív megoldásként két lehetőség is kínálkozott (a csapadék-szennyvíz szétválasztás persze ezen esetekben is elengedhetetlen volna). Az egyik az, hogy nem épül új üzem, hanem Budakeszi Budaörs rendszerére csatlakozik. Másik lehetőség volt, hogy a jelenlegi üzemet korszerűsítik (ez még méretnöveléssel is egybekapcsolható lenne, hiszen a jelenlegi telep mérete akár megkétszerezhető is volna!).

Mindezek ellenére a dokumentációban ezt írják:

Az „A” és „B” változat a meglévő szennyvíztisztító telep fejlesztésére épült. A „C” és „D” változat új telephellyel számolt.

/.../

A tanulmány a meglévő telep műszaki állapota, körbeépítettsége és a védőtávolság hiánya miatt az összességében legelőnyösebb „D” változatot javasolta megvalósítani.

Ezzel véletlenül egyetérthetne bárki, aki nem ismeri a helyszínt. A jelenleg üzemelő szennyvíztisztító nincs körbeépítve és bőven megvan a védőtávolság (akármi is az).

A képek a jelenleg üzemelő szennyvíztisztító üzemet ábrázolják:

a sárga folt egy kb. 240 m sugarú kör, aminek a középpontja a déli ülepítő
a zöld terület a lakóházakat jelzi - minden egyéb épület ipari létesítmény

A szennyvíztisztító és a csapadékvíz

Az új szennyvíztisztító létesítésének magyarázata nem a szennyvíz tisztításának szükségességében és a város fejlődésében keresendő, hiszen a szennyvíz felszínre jutásának megoldatlansága valamivel előbbre való kérdés egy új szennyvíztisztító építésénél. Az egészséges környezet megteremtése helyett a város inkább terjeszkedik: a városvezetés évek óta halogatott belterületbe vonásokat valósíthat meg (900 telken) ennek a projectnek égisze alatt! Ezeken a városrészeken illegális építkezések sokaságát találjuk: olyan területeket is bekebelezhet a város, amelyek eleddig éppen a felszínre kieresztett szennyvíz miatt nem voltak különösen közkedveltek. Amennyiben megszüntetik a jelenlegi szennyvíztelepet, hirtelen értéknövekedés következik be az ottani telkeken is és indulhatnak az illegális építkezések.

Jellemzően ez a fő oka annak, hogy mindenáron új helyen és új üzem építését erőlteti a városvezetés.

Környezetvédelem

A másik - számomra - hiányérzetet szülő helyzet, hogy a 44 oldalas dokumentációban nincs szó a természetvédelmi, környezetvédelmi szempontokról. Ez egy szennyvíztisztító üzem esetén hajmeresztő. Sok minden kerül említésre a tisztítási folyamatokról, de környezetvédelmi címszó alatt mindösszesen az utolsó szakasz (1/3 A4-es oldal - sic) tartalmaz egyet-s-mást. Jellemzően a tisztítási eljárásokat taglaló rész sem tartalmaz (még célzás szintű információt sem) a csapadékvíznek a tisztítási folyamatokra gyakorolt hatásfok csökkentő következményéről. Láthatóan ezt a témát igyekeztek nemlétezőként kezelni: mifelénk ezt úgy mondják, hogy hazudni.

Ebbe a részbe legalábbis bele kellene kerüljön valami a várossal kapcsolatos változásokról: például arról, hogy a csapadékvizet ennek a pályázatnak a keretén belül, leválasztják a szennyvízről, hogy a tisztítási eljárások hatásfokát optimalizálják illetve, azért hogy megakadályozzák ezzel a szennyvíz felszínre jutását ami évek óta fennálló probléma. Hát ezt hiába keressük - helyette ezt találjuk:

6. KÖRNYEZETVÉDELEM

A környezeti hatások vizsgálatára „Budakeszi szennyvíz elvezetési és tisztítási projekt. Előzetes környezeti vizsgálat dokumentáció” címmel 2006 májusában külön dokumentáció készült, mely a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának a felvetéseire 2007 októberében 5.11-1079 tervszámmal kiegészítésre került, miután a tervezett új szennyvíztisztító telep által érintett 067/18 hrsz.-ú ingatlan részét képezi a Natura 2000 területnek. Az egyeztető tárgyalások és a kiegészítésként elkészített „Természet- és tájvédelmi dokumentáció” alapján az Igazgatóság megállapította, hogy a tervezett szennyvíztisztító telep Natura 2000-es jelölő fajt és jelölő élőhelyet nem károsít, valamint a megfelelő intézkedésekkel (védőfásítás) a jelenlegi puffer funkció megőrizhető, így az a 067/18 hrsz.-ú önkormányzati ingatlanon megépíthető.

illetve egy rövid bejegyzést, korábban:

A vizsgált változatokra 05.11-1079 tervszámmal 2007 októberében előzetes környezeti vizsgálati, valamint természet- és tájvédelmi dokumentáció készült. Az előzetes vizsgálati kérelemre adott KTVF: 671-5/2008 számú határozatában (1. sz. melléklet) a Közép-Duna- Völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (továbbiakban Felügyelőség) a Duna-Ipoly Nemzeti Park (továbbiakban DINPI) állásfoglalására alapozva megállapította, hogy az új szennyvíztisztító telep (a 067/18 helyrajzi számú, a Natura 2000 terület védelmét szolgáló puffer területen) „D” változat szerinti létesítésének jelentős környezeti hatása nincs.

Láthatóan nem csak az a baj, hogy nincsen szó a fennálló problémák orvoslásáról (amivel egy új szennyvíztisztító megépítése indokolható volna), de ez a rész a szűken értelmezett "project"-hez kapcsolódóan is hiányos, mivel kizárólag az új telephelyről szól. Azt a kérdést még csak nem is érinti, hogy az új telephely és a vonalas létesítmények létesítése (és ezzel a régi telephely felszámolása) milyen hatással lesz az innen pár száz méterrel odébb fekvő védett élőhelyre, de természetesen a csökkent hatásfokú tisztítóeljárások problémáját (a környezetbe visszajuttatott "tisztítottnak" minősített víz valódi minőségét) sem elemzi. Innen derül ki egyértelműen az is, hogy nem készült széleskörű Stratégiai Környezeti Vizsgálat - amit pedig a törvény előír.

Sajnálatos, hogy az új üzem létesítése (azaz: a régi üzem felszámolása) miatt bekövetkező ökológiai katasztrófa nem a telephely területén fog bekövetkezni. A DINPI és a KTVF szakembereinek is elkerülhette valami a figyelmét, amikor a Bodzás árok egésze helyett, csak azt az egyetlen pontot vizsgálták, ahová az új üzem tervezve van. Ott valóban minimális környezeti kár keletkezik majd. Egészen az első áradásig, amikor elviszi a víz az üzemet.

Minek az új telephely?

A Bodzás árok útban van az önkormányzatnak. A telektulajdonosoknak. Ez a helyzet csak azzal oldható meg, ha átköltözik a szennyvíztisztító egy új telephelyre. De csak a telektulajdonosok szerint. Volna rá mód, hogy ne kelljen föláldozni ezt az értékes élőhelyet!

Műszaki, egészségügyi és környezetvédelmi szempontból mindenek előtt föl kell számolni a városi szennyvíz elvezető és csapadékvíz elvezető rendszerek összeköttetését. A csapadékvíz elvezetéséről gondoskodni kell és olyan feltételekkel, amelyeket a földrajzi, történelmi, hidrológiai viszonyok szabnak meg. Ezután a szennyvíztisztító üzem korszerűsítése vagy más megoldás alkalmazása megkímélheti az értékes természetvédelmi területet.

Az ökológiai katasztrófa be fog következni, amennyiben a patakmeder természetes jellege és vízellátottsága megszűnik. Ellenben, ha a vízellátottság és a jelenlegi növényzet megmarad, illetve ha a terület továbbra is jellemzően beépítetlen marad, akkor az élőhely megmenekül. Ez azt jelenti, hogy ha új telephelyre kerül is az üzem, de a tisztított szennyvíz valamint a csapadékvíz továbbra is betáplálásra kerül ott, ahol jelenleg is a patakba ömlik, valamint, ha a telkekre csak korlátozottan lehet majd építkezni, akkor egy természetközeli állapot fenntartható - mindez jó esetben még a jelenleginél jobb helyzetet is eredményezhet.

Budakeszi - agglomerációs zöldfolyosó

Búcsú Schmidt Egontól

Erózió - értékvesztés Budakeszin

víz megtartás

Önkormányzati retrospektív

Mit lehet tenni most? - víz megtartása, visszatartás, pufferelés

Természetvédelem a gyakorlatban

Szempontok

Kapcsolódó cikkek:

Természetvédelmi szerepkörök

Helyi természetvédelmi rendeletek

Bolygó-szintű természeti katasztrófa

Az egyetlen lehetséges válasz

Megoldások

Holisztikus gyakorlat

Egy egészen gyakorlati megközelítés

Konkrét eset: Budakeszi, 2022

Elmélet - ismét

Mire megy a pénz?

Mire megy a pénz Budakeszin?

Az egyén és a köz

Mi a jövőkép?

Polgári engedelmesség

A természetvédők felelőssége

Akadály vagy cél?

Fenntartható természetvédelem

Naturpark

Fenntartható természetvédelem

"Természetvédelem - a fejlődés ellen?" - Mezei Mária válaszol

A politika szerepe

Állatkertek, füvészkertek, parkok, bemutatóhelyek - mint genetikai Noé-bárkái

Budakeszi - az élhető természetvédelem zarándokhelye...

Mennyit ér a természet?

Szenvedély és feladat

Polgári fecskelak

Budakeszi az állatorvosi ló

Nagyon egyszerű!

De mi köze ennek Budakeszihez?

Minek?

Anna posztja

Már megint egy közjáték - egy polgár a partvonalról

A jó gazda

A hiánygazdálkodás

budakeszi régi hagyománya.

a korábbi városvezetésektől megörökölt

A megbeszélés tárgya

Tálcán kínált lehetőség

megoldhatatlannak mondott probléma

Budakeszi polgármestere nemet mondott.

és ez nem csak kifogás,

Turizmus - esély vagy probléma?

"Vannak, akik számára a dolgok problémák és vannak, akik számára a problémák maguk a dolgok" Balázs Béla Előretekintve

más országokban

a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilis Parkerdőgazdaság tevékenysége.

Az önkormányzatok jövője

A turizmus jövője

a Normafa rendezése

A városfejlesztés zsákutcája

Budai régió

Együttműködés a Nádas-tó érdekében

Együtt-nem-működés

Hidegzuhany

Viking Executive Golf

Kistérségi koordináció vezető szerepében

Semmi sem változik

Telekspekuláció

Tarthatatlan természetvédelem

Természetvédelem elméletben

Hivatalos természetkárosítás

Vadaskert védett területen

Minden szükséges engedély?

Szakhatóságok felelőssége

... van az a pénz ...

Gyepek nem sérülhetnek

Képviselőtestület asszisztenciája

A törvény hatása

Természeti értékvédelem

Fenntartható természetvédelem?

Álomvölgy: az állatorvosi ló esete

Rendszerszemlélet

"Vannak, akik számára a dolgok problémák és vannak, akik számára a problémák maguk a dolgok"

Balázs Béla

Előretekintve