Ráadásul most már néhány grammba elfogadható minőségű fullHD-s vagy 4K-s kamerát tudnak építeni. A legújabb drónok pedig már a drónvideósok legnagyobb félelmére is megoldást nyújtanak: nem tudnak nekimenni tárgyaknak, egyszerűen kikerülik őket. De ne szaladjunk ennyire előre. A következőkben az én dróntörténetemet fogom megosztani.
Évek óta figyelem, hogy milyen légi felvételeket lehetne csinálni megfizethető áron. Az elmúlt évek fejlesztései nem nyűgöztek le, számomra túlságosan remegős, döcögős képet adtak a középkategóriás drónok (illetve azok képstabilizátorai). Egészen addig, amíg meg nem láttam az első felvételeket a DJI Phantom 2-ről és a hozzá tartozó Zennmuse H3D stabilizátorról. Nem volt kérdés számomra innentől kezdve, konkrétan ezt a típust akartam beszerezni. Leginkább egyébként azoknak ajánlott ez a drón, akik elsősorban videózásra vesznek ilyen masinát, és csak másodsorban a repülés élménye miatt. Tehát filmesek előnyben.
A drónozás egyébként sokkal többe kerül, mint amennyinek először látszik. Szóval ne nyugtassuk meg magunkat meg azzal az árral, amit a webshopon látunk az első Google találtatnál, nyugodtan számolhatunk kétszer annyi pénzzel, hiszen mire az ember minden kiegészítő kütyüt beszerez hozzá, kétszer annyi lesz a végösszeg.
Mire is lesz szükségünk a DJI Phantom 2-vel való filmezés során? Ezekre:

• DJI Phantom 2 (az eszköz ami repül, de ez önmagában semmi)
• Zennmuse H3D kamerastabilizátor
• pótakkumlátor (ajánlott)
• FPV jeladó
• FPV vevő és monitor
• GoPro + micro SDXC kártya
• SRP BlurFix ND filter
• táska ennek az egész szettnek

Ezek közül egyik sem igazán elhanyagolható, különben valami gikszer lesz. Vegyük sorjába ezeket!

DJI Phantom 2: egy filmezésre kitalált drón, amely akár 25 percet is képes repülni hivatalosan (azonban én nekem még sosem sikerült 16 percnél többet kihoznom belőle. Valószínűleg ez egy kamera és stabilizátor nélkül mért adat).

Zennmuse H3D: Egy 3 tengelyes kamera-stabilizáló rendszer, amely egy igen nagy előnnyen rendelkezik elődjéhez képest: méghozzá azzal, hogy ez működik! A korábbi 2D-s nem igazán. Elhanyagolhatatlan kellék, enélkül nem is érdemes kamerát felvinni a levegőbe. Azt tudni kell, hogy az értéke nagyjából a fele a drón árának. Nem véletlenül. Már a doboza is elárulja, hogy itt valami csodaeszközről van szó (a doboza nagyjából olyan érzést kelt, mintha valami Apple terméket bontanánk fel).

Pótakkumlátor: Soha nem láttam még, hogy valamihez is egy 43 ezer Ft-os akkumulátor kelljen. Na ehhez ilyen kell! Okos akksi, kijelzi a töltöttséget, számlálja a feltöltéseket, lehet rá firmware-t frissíteni, szóval komoly eszközről van szó, nem érdemes eBay-ről az utángyártott változatot beszerezni. Egyrészt tudomásom szerint nem is lehet, másrészt túl nagy érték van a levegőben egyszerre, hogy olcsó kétes eredetű akksikkal kísérletezzünk. Szóval rá kell szánni a pénzt. Ha kint vagyunk terepen, a kit- és a pótakksival 2 x 16 percet repülhetünk.

FPV adó: Ahhoz hogy lássuk, hogy a drónunk mit vesz épp, élő képet kell lesugározni magunknak. A GoPro wi-fije nem megoldás, hiszen 10 méter után elveszíti a jelet. Létezik még egy digitális fullHD-s wi-fis lesugárzó eszköz is, amelyet többnyire nagyobb tévétársaságok engedhetetnek csak meg maguknak, azonban fél millió Ft-tól indul, tehát ezt a verziót is kilőhetjük. A leggazdaságosabb megoldás, ha egy analóg jelet küldünk le a földre magunknak. Ennek nem kell jó minőségűnek lennie, elég ha látjuk a képet a komponálás miatt, a jó minőségű videó úgyis a GoProban lévő memórakártyára rögzül fent a levegőben. Elvileg ha épp valaki hangolja az analóg régi tévéjét, könnyen befoghatja a drónunk által sugárzott képet. Én egy 600mW-s erősségű FPV sugárzót vettem, nagyobb szélben persze ennek a képe is erősen kásásodik, szétesik akár már 50 méteres távolságból is. Lehet kapni 200mW-s erősségű jeladót is, de az már-már szinte használhatatlan, nem ajánlom. Előnye persze, hogy kis méretű (7 gramm), így kisebb drónok is elbírják. Az enyém 25 grammos, ezzel persze lecsökken a repülési időt is, cserébe viszonylag szépen látom a kamera képét folyatosan.

FPV vevő + monitor: Én azt a megoldást választottam, hogy a kettő legyen egybeépítve, hiszen így foglal a lehető legkevesebb helyet. Ráadásul a távirányítóra lehet olyan tartót kapni, amelyet direkt az ilyen típusú monitorok megtartására terveztek. Ez lényegében egy analóg 800×480-as felbontású analóg LCD TV, akkumulátorral. Lehet hozzá kapni erősebb antennákat is, de én ezzel nem foglalkoztam úgysem hiszem, hogy valaha is kirepülök a látóteremből, és erősebbre lenne szükség. Egyébként a gyári antennák közönséges wi-fi antennák, amelyeket a routerekhez is adnak. A monitor akksija kicsit több, mint egy órát bír, ez tökéletesen elég 5-6 felszállásra.

GoPro: a DJI Phantom 2 nem beépített kamerás. Ez azért jó, mert ha kijön egy új GoPro, elég csak a kamerát lecserélni, hiszen jó eséllyel a következő GoPro is ugyanolyan házba lesz beépítve. Én a GoPro 4-est javaslom megvásárlásra. Ennek két változata létezik: a Silver (van kijelzője, de “csak” 2.7K), illetve a Black (nincs kijelzője, de cserébe 4K-s). Azért nem javaslom a 3-as GoPro megvásárlását, mert ezek az extrém kamerák alapból halszem torzítással vesznek fel, ami nem valami szép, így ezeket utólagosan vissza kell görbíteni. Ez olykor 30%-os croppolással is járhat. Ezért érdemes 4-es – vagyis – a nagyobb felbontású GoPro-t választanunk.

SRP BlurFix ND filter: Ez a kis alig 8 gramm súlyú ND filter azért kell, mert ha Nappal szemben repülünk, a napfény interferál a propellerekkel és a videónk egy merő vibrálás lesz. Ha a kameralencse elé rakunk egy ND8-as szűrőt, az kellően megnöveli a GoPro automatikus záridejét, így megszűnik a vibrálás. Drónozás közben fellép még egy ún. Jello-effekt is, amely nagyon hasonlít a rolling shutterre. A kamera alapból körülbelül 1/500-as záridőt használ. Ez olyan gyors, hogy a drón zúgó motorja hullámokat kelt a képen.
Ez az ND szűrő ezt is megszűnteti szerencsére az automatikus záridő lassításával. Kis vacak eszköznek tunic ez az előtétlencse, de sajnos rá kell szánnunk azt a 26 ezer Ft-ot. Ennyibe kerül ugyanis, miután berendeltük az egyetlen amerikai gyártótól, és miután le is vámolták. Nálunk sajnos nem forgalmazza senki.

Táska: ha poggyászként feladjuk a reptéren a drónt, akkor egy merev vázas táskát ajánlok, minden más esetben elég egy puha szövettáska is.

Miután megvagyunk a teljes drónfelszereléssel, érdemes az első felszállás előtt bedugni az USB-kábeljét a drónnak a számítógépünkbe, és befrissíteni a firmware-jét. A hivatalos oldalról letöltött segédprogram segítségével módosíthatunk egy csomó haszontalan alapbeállítást. Például azt, hogy az automatikus hazatérés előtt közvetlenül ne 20 méterre szálljon fel, ha átvette tőlünk az irányítást. Ezt mindenképp írjuk át legalább 40 méterre. A másik a kamera dőlésszöge. Ezt valamiért a gyártó limitálta alig 20°-ra, holott meg a kamera-stabilizátor tud teljesen lefelé is és teljesen előre is nézni, tehát 90° a maximálisan forgatható szöge. Ezt a fölösleges limitációt gyorsan szedjük ki.

Azt mondanom sem kell, hogy esőben, viharban, ködben ne szálljunk fel a drónnal, mert kárt tehetünk benne. Azonban az összes időjárási tényező közül a szél a legveszélyesebb. Én minden felszállás előtt a telefonom időjárás appjában szoktam megnézni az éppen aktuálisan fújó szél sebességét. Ha 10 km/h-nál többet mutat semmiképp nem szállok fel. Ennél erősebb szélben a drón irányíthatatlan, könnyen falnak, fának csapódhat, az ellenkormányzás pedig nem könnyű, nincs is értelme az időjárás elemeivel küzdeni, amikor épp filmet forgatunk.

A helyszín kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy nagy területen kell felszállnunk, hiszen az első néhány méternyi emelkedés vízválasztó, akkor derül ki, hogy tudjuk-e folytatni a repülést, vagy azonnal le kell tennünk a gépet. Én egy legalább 20 méter átmérőjű üres felszállási területet javaslok. Ez azért is fontos, mert ha a gép lemerül és automatikus hazatérésre kapcsol, legyen helye visszatérni. Egy erdőben semmiképp ne szálljunk fel, maximum akkor ha biztosan tudjuk, hogy az akksink 100%-osan fel van töltve és nem szándékozzuk az erdőben teljesen lemeríteni.

Felszállás előtt ellenőrizzük a távirányítón, hogy automatikus hazatérés vagy automatikus leszállás módban van. Az előbbi mód esetében automatikusan hazatér a drón ha merül az akkumlátor, a második esetében ott ahol éppen jár, ott rakja le magát az automatika. Nem győzöm hangsúlyozni ennek fontosságát, mindig az adott terepnek megfelelően állítsuk a kapcsolókat, ha nem akarjuk a drónunkat elveszíteni. Sok kárt lehet bennük tenni egy rosszul átgondolt repülési tervvel.

A GoPro-t állítsuk 25p vagy 24p ‘wide’ módra. Nem érdemes 50p-re vagy 100p-re állítanunk a fps-t, hiszen azzal a minőség rovására megyünk, és annyit nem ér a lassítás (a GoPro bitrátája minden fps értéknél ugyanannyi). A ‘wide’ mód azért fontos, mert a ‘medium’ vagy a ‘narrow’ mód szenzor crop módot használ, ismét csak a minőség rovására mennénk. Érdemes még a GoPro menüjében a ProTune menű pontot ‘on’-ra tenni. Itt limitálhatjuk az ISO számot 400-ra, fixálhatjuk a fehéregyensúlyt. Akkumlátor nem szükséges a GoProba, hiszen az USB kábel amellyel rákötjük a drónra, ellátja energiával a kamerát. Egyébként ez a mini-USB kábel küldi ki a kamerából az analóg jelet is.

Ezután csavarozzuk be a kamerát a Zennmuse GoPro tartójába. Ugyan masszívnak tűnik, már-már azt hihetnénk, hogy egy bepattintás is elég, én azonban azt mondom csavarozzuk be, hiszen fő a biztonság. Egy esetleges ütődéstől kieshet a kamera, és akkor jobb ha a drónnal együtt zuhan le, mint külön. Nagyobb a kamera túlélési esélye.

Felszállás után igyekezzünk úgy komponálni a képet, hogy a horizontvonal egyenes legyen, hiszen így valamelyest kiszűrhetjük a halszem torzítást. A felvételek akkor lesznek szépek, ha valami mellett közel elrepülünk. Bár ez veszélyesebb, mint szimplán repülni a magasban.

Miután elkészültünk első felvételeinkkel, jön az utómunka. Ha a hordótorzítást ki szeretnénk szedni, tölthetünk le különböző Final Cut-ba vagy Premiere Pro-ba beépülő plug-in-eket, azonban azok meglehetősen elnagyolt munkát végeznek. Gyorsan visszaállítják a torz képet, de rossz minőségben. Számomra ami a legjobban bevált az After Effects ‘Optics compensation’ effektje. Persze így is van 20-30% veszteség a széleken, de viszonylag szép minőségben csinálja meg a görbe vonalak visszaegyenesítését. A GoPro Hero Silver 2.7K-jából így egy viszonylag használható FullHD-t csinálhatunk. A Black esetében 4K-ból croppolunk, itt kevesebb a veszteség. Én a Silver mellett döntöttem, mivel egy GoPro-t nem csak drónozásra lehet használni, hanem egyéb túra- és kalandfelvételekre is. Így számomra a kijelző megléte fontosabb volt, mint a magasabb felbontás.

Létezik még egy megoldás a hordótorzítás eltávolítására. A GoPro eredileg 2.72mm-es gyújtótávolságú halszem lencsével jött ki. Ezt beleépítik a kameravázba, nem eltávolítható. Azonban létezik egy cég (Ragecam), amelyik azzal foglalkozik, hogy 5.4mm-es GoPro objektíveket gyárt kifejezettek drónozásra. Ezzel elveszítjük a mindent belátó hatalmas teret, az új optikával egy meglehetősen szűk, már-már telés képet kapunk, azoban a vonalak egyenesek lesznek. A GoPro szétszedése azonban nem könnyű, a művelet után pedig elveszti a GoPro az akciókamera jellegét és szinte csak drónozásra tudjuk majd használni. Azzal is számolni kell, hogy az új lencse nem teljesen tudja visszaadni azt az élességet, amit az eredeti gyári objektív, így kissé fátyolos lesz a képe. Ez 2.7K-nál egyáltalán nem feltűnő, 4K-nál is csak kevesen veszik észre. Döntsön ki-ki belátása szerint, én maradtam az eredeti lencsénél, és a digitális visszatorzítás mellett.

Hogy kinek érdemes belevágni a drónozásba? Mindenképp sok türelem és gyakorlás szükségeltetik hozzá. Hónapok gyakorlása, mire az ember magabiztosan repül. Közel három hónapja használnom a Phantom 2-est, de minden felszállás stresszel jár, hiszen túl nagy érték van a levegőben. Eddig 3 lezuhanásom volt, ebből kettő könnyebb, egy súlyosabb volt. Mindezek ellenére úgy érzem, ez az új hobbim, aminek a varázsa valószínűleg csak nagyon soká fog elmúlni, hiszen olyan képeket lehet rögzíteni így, amelyekre korábban sosem volt lehetőség. Bizonyos esetekben helyettesítheti a kameradarut és a steadycamet is. Ez nem olyan hobbi, amelyet mi mondunk meg mikor akarunk űzni. A körülmények mondják meg, hogy mikor űzhetjük. Ha alábbhagy a szél, kedvező az idő, és adott a jó téma, azonnal mennünk kell, attól függetlenül, hogy van-e más dolgunk. Előtérbe kell helyeznünk a körülmények adta lehetőtséget, hiszen a házimunka megvár, a szélcsend és a naplemente pedig nem. Kicsit hasonlít ez a gyerekvállaláshoz vagy a kutyatartáshoz…

Az elmúlt években talán nem is akadt olyan filmes, aki ne dolgozott volna Canon DSLR-rel. Nem is csoda, hiszen a megfizethető árú cserélhető objektíves gépekhez könnyen hozzá lehet férni, és aki korábban is hasonló árkategóriából választott kamerát magának, annak bizony nagy előrelépés volt pl. egy handyCamhez képest. Azonban elmúltak azok az idők, amikor is a film készítőjét kielégíti a szűk mélység élesség vagyis a bokeh. (A nézőt egyébként teljes mértékben kielégíti, de szakmának és nem utolsósorban magunknak is meg kell felelnünk.)

Sokan évek óta várják, hogy a Canon végre nyújtson valami újat a filmeseknek is, ám kizárólag fotóban fejlesztenek, úgy vannak vele, hogy ha videózni akarsz, akkor 1.5 millió Ft-tól van lehetőséged normális kamerát venni. Na ez sokaknak nem tetszik. Egyesek várnak, a csodában reménynek, hátha kiad a Canon egy megfizethető kamerát, mások inkább brandet váltnak. Ebbe az utóbbi csoportba tartozom én is.

De melyik is legyen az a “szerető” (brand), amivel megcsalhatjuk a Canont? Nem könnyű a választás, én három népszerű, filmes célokat szolgáló kamera között vaciláltam hetekig: Sony A7s, Black Magic Pocket Cinema Camera (BMPCC), és a Panasonic GH4. Egy kamera választásnál az első és legfontosabb szempont mindenkinek az, hogy a régi objektívjeit tudja használni az új vázon. Sajnos a Canon erre nem hagyott lehetőséget, és bármelyik váz mellett is döntöttem volna, a régi obik (átalakító adapterrel sem) működtek volna 100%-osan. Tehát eljött az a pillanat, amikor rá kellett jönnöm, hogy itt nem csak váz, hanem objektív csere is lesz.
Körülbelül 1 hónap utánajárás után a Panasonic GH4 mellett döntöttem. Két hete tesztelgetem, és azt kell mondjam, teljesen megérte az árát, nyújtja a hozzáfűzött reményeket. Olyan kamerát szerettem volna, amivel tökéletes minőségű természeti felvételeket rögzíthetek. Mivel egyre jobban terjed a 4K, gondoltam megelőzöm a korát, befektetek a világ első 4K-s MILC gépébe. A képminőség magáért beszél. Nem hittem volna néhány éve, hogy a Full HD-t csúnyának fogom látni. Persze a Full HD is lehet szép, ha profi kamerával készül, azonban a Canon DSLR-ek hozzászoktattak a homályos látványhoz. Így akarva akaratlanul is ha a Full HD-ra gondolok, egy gyenge 720p felbontásnak se nevezhető, homályos videó jut eszembe. Jelenleg hivatalosan a GH4 készíti a legjobb minőségű h.264-es 4K felbontású videót.

Az utómunkához azonban kell a vas a 4K alá. Így az új felbontás miatt számítógépet is váltanom kellett. A GH4 pontosan négyszer akkora képterülettel dolgozik, mint a közönséges full HD, így sokkal tovább tart a renderelés, színezés stb. Tehát minden. Hiába vettem meg a kapható legdrágább processzort, a 4K-s vágással még ez is megküszködik. De nézzük a jó oldalát: melyik filmes nem kapta még meg azt a mondatot, hogy “Majd tudnál kivenni egy képkockát a filmből? Papírképet szeretnék előhívni belőle!” – Amire a válasz legtöbbször ez volt : “A videóból kivett képkocka nem egyenértékű egy fotóval”. Na ennek a korszaknak vége. A 4K videónak ugyanis minden egyes frame-je pontosan egy 8 megapixeles képpel ér fel. Tehát bátran előhívható papírképnek. Na de nézzük még meg mi található a GH4-ben:

Kinézet: Sokkal kisebb, mint bármelyik Canon DSLR. Én ennek speciel nagyon örülök, hogy ezentúl sokkal kisebb súlyt kell cipelnem. A vázhoz kapott 14-140mm-es objektív is miniatűr bármilyen Canon lencse mellett. Érződik rajta, hogy meg van építve a váz, időjárásálló, masszív anyagokból összerakott. Ez az, amit pl. a Canon 700D-ben vagy 70D-ben sosem éreztem. Talán egy Canon 7D-hez hasonlít legjobban ez a robosztus felépítés. Egyébként használat közben egyáltalán nem kelt profi érzést, messziről simán azt hiszi az átlagember, hogy ez egy 60 ezer Ft-os játékszer a kezünkben. Nos én úgy vagyok vele, hogy nem baj. Ez bizonyos helyzetekben lehet előny is (ha valami nem megengedett dolgot filmezünk), illetve hátrány is (ha komolyabb megrendelő előtt dolgozunk).

Kijelző: pontosan ugyan azt a hajlítható szöget nyújtja mint amit a Canon DSLR-eknél megszokhattunk. A felbontása azonban alulmarad a Canon mellett, nem egy retina kijelző, simán látni lehet a pixeleket. Némileg zavaró, de ennyi baj legyen. A kijelző alja viszont olyannyira lent van, hogy súrolja az állvány gyorscseretalpát. Nekem ki kellett vágnom a Manfrotto gumírozását, mert féltem, hogy a gyorscseretalp letöri a kijelzőt.

Gombok: kézre esnek, valahogy érződik rajtuk, hogy ez az egész kialakítás kamerának épült és nem fényképezőgépnek. 5 db előre beprogramozható Fn gomb található a vázon, dedikált manuál videó mód (4K-ban pl, csak ezzel vehetünk fel videót, automata módban nem). Három tárcsa is könnyíti a navigálást, a legalsó (és egyben legnagyobb tárcsa) nekem kicsit gagyi érzést kelt, kis kézre lett tervezve. A rec gomb nekem szintén nagyon kicsi, nehezen benyomható. Még szerencse, hogy manuál videó módban az expó gombbal indítjuk a filmfelvételt. Először furcsa volt, de meg lehet szokni. Most már nem adnám semmiért. A Canon DSLR-ekkel ellentétben nem az objektíven van az AF/MF kapcsoló, hanem a rec gomb mellett. Sokkal hasznosabb és könnyebben kezelhető. Így pl. ha lustaságból nincs kedvünk manuálisan megtalálni videózás közben a fókuszt, csak átkapcsolunk AF-re hüvelykujjal, az beélesít, majd visszakapcsolunk manuál fókuszra. Érdekes még, hogy a módválasztó tárcsa kapott egy lock gombot. Nyilván azért, hogy menetközben a táskában ne forogjon el. Egyelőre még hasznát nem vettem de, praktikusnak tűnik.
Külön – egy másik – módválasztó tárcsát kapott az egyes felvétel /sorozat / önkioldó / és time-lapse. Ennek az utóbbinak nagyon örülök, nem kell MagicLantern-nel hackelgetni, kókányolni, hanem egyszerűen beépítették a vázba, ráadásul külön fizikai gombot kapott! Köszönöm Panasonic! Ezzel beloptad magad a szívembe.

Menü: a 80%-a videózásról, 20%-a fotózásról szól. Ennek mi filmesek nagyon örülünk, végre velünk is foglalkoznak. De hé! Ki vesz fotózásra GH4-et? Senki. Akkor meg? Mindenki boldog. A menüben egyébként könnyen el lehet veszni, mert elég összetett. Amit egyszer megtalál az ember, nem biztos hogy legközelebb is ilyen könnyen meglesz. Néhány használat után érdemes memorizálni mi hol található, és legalább az oldalt megjegyezni, hogy a tárcsával meddig érdemes legörgetni. Sokszor egy funkció azért nem látszik, mert nem abban a módban vagyunk, ahol az elérhető. Így aztán kereshetjük napestig, akkor sem lesz meg.

96 FPS: jó dolog, de ez a mód csak full HD-ben működik. Az is alacsony bitrárával, mivel a sávszélesség elmegy a magas frame számára. Így amolyan Canon DSLR minőséget kapunk, amit nem szívesen vegyítünk a 4K-s videóinkkal.

Zárszerkezet: Mivel ez egy MILC, lehet választanunk, hogy a fizikai zárat vagy az elektronikus zárat használjuk. Ha olykor fotózásra vetemednénk, én mindenképpen a fizikai zárat ajánlom. Kevésbé lesz elmosott a képe. Ha pl. timelapse-elésre kerül a sor, ott simán mehet az elektronikus zár, hiszen nem amortizáljuk a zárszerkezetet magas expószámmal. Azonban tudni kell, hogy az elektronikus zár nem tud 1 másodpercnél lassabb záridőt. Így sajnos éjszakai time-lapsehez nem használható, csak maximum valami ultra fényerős objektívvel. Tehát éjszakai time-lapsenél be kell kapcsolnunk a jó öreg fizikai zárszerkezetet, ahol a BULB mód mellett a leglassabb záridő 60 másodperc! 10 másodpercnél hosszabb záridőnél automatikusan elkezd a végén zajt csökkenteni, ami annyi ideig tart, ahány másodpercig készült a kép. Ez time-lapselésnél nem megengedhető luxus, vagyis időpazarlás, még szerencse, hogy ez a funkció kikapcsolható. A zajszűrést meg úgyis mi magunk is megejthetjük az utómunka során. A time-lapselés végén egyébként felkínálja a menü, hogy összefűzze-e videóvá a képeket. Ez azért nagyon hasznos, mert ha nincs szükségünk a forrásképekre, akkor mindössze a jóval kisebb méretű videót elég megtartanunk. Egy 10 másodperces RAW time-lapse 4,2 GB. Összefűzve videóvá 130 MB. Azért nem mindegy, ha annyira nem értékes time-lapseről van szó.

RAW kép: Csak egyetlen RAW felbontás választható, persze ugyanúgy, mint ahogy a Canonnál megszokhattunk, tudunk készíteni jpg-t is egyszerre. A RAW mérete 17MB.

Videó formátumok: a váz alapvetően h.264-be rögzít, de különböző konténerek választhatóak: mov, mp4, AVCHD. 100Mbit-tel vesz fel 4K-ban (12,5MB/s), 96fps fullHD-ban, és 24/25/30fps fullHD-ban is. Emellett tud még 200 Mbit-es fullHD-t is, de nem sok különbséget lehet érezni. Létezik még sok-sok felvételi formátum: 50 fps, 50 mbit full HD, VGA stb stb, de ezek mind fölöslegesek a filmeseknek. Miért választanánk a rosszabbat, ha ott a jobb minőség? Av illetve Tv előválasztós fotómódban pl. csak 50 fps fullHD videót enged. Tehát nem tudunk olyat, hogy egy fotó, egy videó snitt egy fotó, mert közben módot kell váltani. Kivéve ha beérjük ótvar homevideóval, mert akkor az előzőekben felvázolt művelet simán kivitelezhető.

SD kártyák: Ezt a vázat hivatalosan SDXC U3-as kártyákhoz ajánlják, minimum 30MB/s írási sebességgel. Azt kell, hogy mondjam: ez baromság. Simán használható egy régi mezei Class 10-es kártya is, amelyek alig 15MB/s írási sebességgel rendelkeznek. Még 4K-t is tudunk a régi kártyáinkra felvenni. Egyedül a 200Mbit-es fullHD videó nem írható rájuk, de nem nagy veszteség.

Stabilizátor: Az kell hogy mondjam sajnos a Canonnak sokkal fejlettebb optikai stabilizátorai vannak. A 14-140mm-es kitobi nem igazán tartja meg szépen a képet, zavaró a remegése. Maximum 100mm-ig használjuk kézből, azt is ha lehetséges, nagyon pontosan tartsuk egyenesen és akkor kevésbé lesz zavaró a remegés. 140mm-en kézből már erőteljesen hangsúlyossá válik a rolling shutter jelenség. Ha statívot használunk, akkor is érdemes bekapcsolni a stablizátort, mert a kamera kis súlya miatt könnyen hajlamos a kilengésre és a rolling shutter megint csak észrevehető. Egyedül az állványról való svenkelés esetében kapcsoljuk ki a stablizátort az objektíven, mert ha befejeztük a műveletet, a kép hajlamos behintázni.

Szenzor: ha levesszük az objektívet, pont szembe találjuk magunkat a szenzorral. Mivel ez egy MILC. A Micro 4/3-os rendszer kisebb valamivel, mint a korábban Canonnál megszokott APS-c, azonban nem mondanám, hogy rosszabb a bokeh-ja a képnek. Sőt, közel egyszintű. A Micro 4/3-os szenzor kétszeres cropfaktorral rendelkezik, így a 14-140mm-es kitobi full frame-re átszámítás után 28-280mm. A nagylátószögű módot jobb ha elfelejtjük. Borzasztóan drágák a Panasonic obik, ha 14mm-nél lejjebb szeretnénk menni akkor a 12-35mm illetve a 7-14mm létezik még. Mindkettő irreálisan magas áron. Vagy veszünk egy Olympos 9-18mm-es obit (persze ez sem olcsó), és valamelyest megoldott a nagylátószög, hiszen ez is micro 4/3-os bajonettel működik. Bár nekem az a véleményem, hogy minden obi a saját brandjén belül létrehozott vázon működik a legjobban, minden átjárás a brandek között út a kókányolás felé.

Összegzés: elégedett vagyok a GH4-gyel, nagyon hiányzott már a szememnek ez a gyönyörű képminőség és a sok videó funkció. Az egyetlen rossz dolog ami kissé csorbítja az örömöm a stabilizátor pontatlansága. Na igen, ebben a Canon verhetetlen. De úgy vagyok vele, hogy ez az objektív feladata, könnyen lehet, hogy egyszer majd a Panasonic is tud normális stabilizátoros obit építeni. Bár tudjuk, kutyából nem lesz szalonna. A Canon sem fog ebben az árkategóriában normális videókamerát kiadni.
Kifejezetten ajánlom természetfilmezésre, mert tökéletes a képe és viszonylag nagy a dinamika átfogása (11,8 blenderték). A sok videófunkció miatt tökéletes társa lehet egy dokumentumfilmesnek. Nem ajánlom viszont kevés fényben való forgatásra. Ugyan egy fényerős obi sok mindent megold, de ne felejtsük el, a micro 4/3-os szenzor kisebb mint a Canon DSLR-ek szenzorai, aminek következtében nem bírja úgy a magas ISO számot. a GH4 zaja körülbelül egy Canon 70D / 700D ISO szintjével megyegyező zajt produkál azonos ISO szám mellett.

A 4K felbontás valószínűleg a következő 1-2 évben gyorsan el fog terjedni, még így is, hogy ma szinte senkinek nincs 4K-s monitora. Az editálása a 4K-nak még gyerekcipőben jár. Idő kell, míg kiforrja magát a technika és elterjed. Ez csak úgy történhet meg, ha több gyártó is 4K-s videóra nyergel át, és emellett drasztikusan lecsökkennek a számítógépek processzorának árai.

Az elmúlt két hónapban nem igazán volt megfelelő drónozós idő, szinte minden pillanatban figyelni kellett az időjárást, hogy néhán órányi röpködés beleférhessen. Remélhetőleg a nyár vége felé egy ShowReelnyi drónozás össze fog azért jönni. Addig is nézzétek meg ezt a kis összeállítást.

Egy kis kézikamerás tesztelgetés a Tiszaparton, Szegeden. A 14-140mm-es kitobi stabilizátora be volt kapcsolva, azonban semmilyen statívot vagy utólagos stabilizálást nem alkalmaztunk. A gép megszenvedett a 4K-s rendereléssel, úgyhogy itt határoztam el, hogy innentől kezdve csakis proxyban fogok 4K-t vágni.

Szegedma.hu: “Kietlenségükben is fenséges, sziklás tájak fölött száguldó felhők, tátongó kráterek, párafelhőt lehelő gejzírek, a vulkáni salakon, hamumezőkön havasi madárhúr remeg a szélben, száratlan habszegfű, fűnemű fűz alkot párnanövényzetet. Izland képei tárulnak elénk Jurkovics Milán, Mótyán Gergő és Nagy Gyula fotóin.

A három barát elhatározta, hogy bejárja Európa második legnagyobb szigetét. Az utazást csaknem egy éven át tervezték, interneten kerestek kapcsolatot kint élő magyarokkal. A közel három hétig tartó út során körbeautózták a szigetet, felkeresték Izland különleges tájait. A fiatalok a természetet testközelből is megtapasztalhatták, éjszakáikat sátorban töltötték a szabad ég alatt.”

Hihetetlen, hogy egy kis kameramozgatás mennyit tud lendíteni egy alapból semmit mondó ad hoc jelleggel készített videón is. Kicsit mozog a kamera, kicsit el van színezve a kép és az embernek máris az az érzése, hogy videóklipszagú a dolog… hiszen erről szól mostanában a klipek 99%-a, nem?
A slider amúgy túlmutat az elvárásokon. Gyönyörű a mozgása, szép folyamatos, könnyen átpozícionálható. Mindegyik snitt kb. 14 mm-es gyújtótávolsággal készült (APSC-n). Minél telésebb a kép, annál szaggatottabb lesz a slideolás, ezért érdemes mindig nagylátó képkivágással használni.

Filmes szemmel egészen más objektívre van az embernek szüksége, mint a fotósként. Nem lehet mindig azzal számolni, hogy úgyis csak statívról használjuk a gépet, mert úgyis lesz rá alkalom, amikor kézből kell dolgoznunk. Így szerintem a beépített stabilizátor elengedhetetlen a videósok számára, főleg, ha APSC-s vázon dolgozunk, ami ugye 1,6-tal szorozza a gyújtótávolságot, tehát még inkább feltűnik a kézremegés. Jelenleg a DSRL piacon nem lehet kapni olyan stabilizátoros f/2-es blendeérték körüli (vagy alatti) objektívet, aminek ennél kisebb lenne a gyújtótávolsága. Full frame-en egyenesen nagylátó. Mivel 2012 végén adták ki, felkészítették arra is, hogy videós célokra lesz használva, így a stabilizátora szinte alig hallható, egyáltalán nem ad ki hangot. Ez jól jöhet akkor, ha hasznos a helyszíni hang, amit rögzítünk. Néhány napja tesztelgetem, azt kell mondanom teljesen hiánypótló, szabadkézből is gyönyörűen dolgozik.

A Másikember c. színházi darabhoz forgatott filmbejátszás.
Rendezte: Barnák László
szereplő: Poroszlay Kristóf
VFX-kompozitor: Jurkovics Milán

Egy rövid infografika, mely a Szegedi Tudományegyetem Társadalom- és Gazdaságföldrajz Tanszékén a szakirányválasztást reklámozza.

Norvég kerékpártúráról forgatott útifilmet
ARANY T. JÁNOS – DÉLMAGYARORSZÁG NAPILAP – 2013.10.21.
Szeged – Jurkovics Milánnak két komoly szenvedélye van. Az észak-európai országok és a kerékpározás.
– Nem élnek sokan Norvégiában, alacsony a népsűrűség, nincs nagy nyüzsgés. A természet mégis nehezen megközelíthető, aki eljut oda, annak igazán elhivatottnak kell lennie – magyarázta a 25 éves szegedi fiatalember, aki egy tankönyvkiadónak készít természet- és oktatási témájú filmeket.

Amikor összeállt Milán fejében a norvég kerékpárostúra terve, már csak egy hozzá hasonló, vállalkozó kedvű társat kellett találnia. A kilencnapos útra végül Takó Szabolcs kísérte el. A fiatalok a lengyel Katowicéből Sandefjordba repültek, ahonnan vonattal jutottak el Oslóba, majd innen kerékpároztak az ország nyugati partján lévő Stavangerbe. Kilenc nap alatt valamivel több mint 500 kilométert kerekeztek.

– Ezt a távot az alföldön akár két nap alatt is le lehet tekerni. Ami a túrát igazi kihívássá tette, az a 8000 méteres szintkülönbség az indulás és a cél között. Sokszor toltuk a kerékpárt. Gyakran úgy éreztem, feladom. Nem volt egyszerű túljutni ezeken a holtpontokon – mesélte Milán. A fiataloknak tetszett, hogy míg alig vánszorogva tolták a bicikliket hegynek fölfelé, a mögöttük feltorlódott kocsisorból senki sem dudált rájuk, és eszükbe sem jutott megelőzni őket a záróvonalat átlépve.

Milán közel félórás útifilmet forgatott norvég kalandjáról, amelynek a narrátora Pataki Ferenc színművész volt. A Fjellek és fjordok című film megtalálható a YouTube videomegosztón.

Néhány felvétel, illetve a Kompozitálás alatt álló jelenet a kulisszák mögött.

A világegyetem kialakulása óta 14 milliárd év telt el. Ez elképzelhetetlenül hosszú idő és alig lehet bármihez is viszonyítani. Azonban Carl Sagan csillagász megpróbálkozott ezzel. Sagan egy teljes évet vett alapul, amelybe belesűrítette az összes valaha történt fontos kozmikus eseményt. Egy év. Egy újévtől újévig tartó időszak. Ahol az első esemény az univerzum kialakulását, míg az egy évvel későbbi a jelen pillanatot szimbolizálja. Ebben a filmben végigjárjuk mi is ezt az egy évet, hogy el tudjuk képzelni milyen idős is a világegyetem.
A film a II. Csodakút Nemzetiközi Természetfilm-fesztiválon dícsérő oklevélben részesült.

Jókor, jó helyen, jó kamerával. Kigyulladt egy autó Szegeden, a Kelemen utcában. Részvétünk az autó tulajdonosának és egyben gratulálunk a bátor helytállásáért!

Az elmúlt 3,5 év alatt több száz órát forgattunk hazánkban és határontúl egyaránt, ebből csináltunk most nektek egy kis 4 perces válogatást. A kis 3 perces oktatófilmek/természetfilmek a Mozaik Kiadó digitális tankönyvcsomagjában találhatók meg, melyeket általános és középiskolások számára vetítenek le a szaktanárok a digitális táblákon. A tanulók a filmeket Mozaik tankönyvcsomaggal otthonról is elérhetik. Jelenleg több, mint 700 db filmünk érhető el 13 tantárgy keretein belül.

Leteszteltük a Studio-X-től vásárolt dollyt, mely egy kiváló olcsó alternatívája a fahrtsínnek. Az egész statívot rápakoljuk egy görkoriszerű kerekeken guruló kocsra, amely egy locsolóslaghoz hasonlító gumicsöveken gurul. Kissé sok idő a cucc beállítása, nem igazán ajánlanám esküvő filmeseknek, ahol minden másodpercek alatt történik. Ezt a kis filmet kb. 2 óra alatt hoztam össze. A felvétel elsőre jó lett,  a sok idő a beállítással,  a körív pontos kimérésvel ment el. Meg persze Niki lelkesedése nélkül le se tudtam volna tesztelni a dollyt Az olvasókönyves beállítást egy készülő reklámfilmhez állítottuk be.

Dramaturgia gyakorlatra készült etűd a Szegedi Dáni utca és Kálvária Krt. sarkán. 1,5 óra forgatás állt rendelkezésre, a feladat az volt, hogy a helyszínen észrevegyük a jó témát és valami minisztorit alkossunk belőle. A lényeg itt nem a technikai parasztvakítás volt (bár kétségtelen, hogy az is beleesett a végére ), hanem a feszültségkeltés, amellyel a nézőt lebilincseljük a képernyő elé. Ezért is nem volt nálunk statív. A Canon 60D-t vittük el, ehhez 3 objektívet használtunk: 17-85mm/f4.0, macro 100mm/f2.8 és 8-15 mm/f4.0, tehát nagyobb variora abszolút nem volt lehetőségünk. A vágásnál még kikötés volt, hogy 1-2 percesre kell összerántani, továbbá nem lehet alatta zene, csakis atmoszféra. Ez lett az eredménye.
tanár: Ferenczi Gábor
készítette: Sebők Zsolt, Jurkovics Milán

A Földön egyébként másodpercenként átlagosan 100-szor villámlik…

2058: A Felélt Jövő.

Elkészült a 2058: a felélt jövő c. sci-fi rövidfilmünk. A forgatások és az utómunkálatok 2010 májusáig befejeződtek, ám időhiány miatt mégsem készült el akkor. 2012 januárjában felkértük Borovics Tamás színészt, hogy legyen ő a film narrátora, így a filmen az utolsó simítások már gyorsan befejeződtek. A cirka 1,5 éves kihagyás dacára azonban összesen körülbelül 300 munkaóra van ebben a 10 percben, reméljük, hogy elnyeri tetszéseteket. Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy ez nem az a fajta “megnyitom egy kis ablakban és közben Facebook-ozok” típusú film, ha tehetitek szánjátok rá azt a 10 percet. Megjegyzéseket, építő jellegű kritikákat szívesen fogadunk tőletek, jó mozizást a filmhez!

Egy kis előzmény és pár kép a filmből.

Az okostelefonokkal számítógép-szintű vizuális élményben lehet részünk, ám az emberek többsége “csak” internetezésre használja. Holott a már 3-4 hüvelyk képátlót elérő mobiljainkat akár zsebmozinak is befoghatjuk.

Ám a gyártók azért jól kitalálták azt, hogy aki kb. 70 ezer Ft-nál kevesebbet akar rászánni mobilvásárlásra, az nem tudjon filmet nézni vele. A lekorlátozás mindössze szoftveres, ezért ha leleményesek vagyunk, akkor összejöhet a zsebmozizás. A Sony Ericsson Xperia X8-as telefonjában 600 Mhz-es processzor dolgozik, amely sokkal jobb mint az első számítógépem procija, amely mindössze 333 Mhz volt Az mpeg4-es lejátszásnál az 5-600Mhz egy lélektani határ, ennél gyengébb processzorok ritkán tudják szaggatás nélkül lejátszani a DivX-et, persze sok más tényező is befolyásolja (pl. erős videókártya, szoftver stb.)

Az X8-assal pont ez a helyzet. Még az általa felvett videó is erősen szaggat, igaz papíron 25fps, 640×480, 3gp. Ez a valóságban  – a mozgalmas kamerarángatásoknál lecsökken 10-15 fps-re és teljesen használhatatlanná válik. De aki mobillal akar filmezni, az vagy vessen magára, vagy ruházzon be egy komolyabb ketyerébe pl. egy x10-es már 1Ghz-es processzorral rendelkezik, az iPhone4 pedig 720p-ben rögzíti a videót.

Az X8 gyári filmlejátszó szoftvere kb. semmit sem ér, 3gp-n kívül alig van 1-2 kiterjesztés, amit lejátszik.  Sokan ajánlják neten az Android-os Rock Player-t, mivel DivX/XviD kodekkel elbánik. A hátránya, hogy eszi a CPU-t, gyakran szaggat, hamar lemeríti az akkut, ráadásul a feliratot megjeleníti ugyan, de magyar karaktereket nem. A Vital Player és az ArcMedia sokkal jobbak etekintetben, amelyek szintén beszerezhetők ingyen az Android Market-ről. Helyesen kezelik a magyar feliratot, ráadásul mindkét program felkívánja a szoftveres gyorsítást, ha a hardver nem elég neki. Az ArcMedia még külön fel is kínál egy menüpontot, amelynél kiválasztható, hogy a minőség vagy a sebesség fontos számunkra. Ha kiválasztjuk a sebességet, ugyan nem fog szaggatni a film (annyira), de nagyon rossz lesz a minősége.

Különböző felbontásokkal és kodekkel kipróbáltam az x8-ast, amely a következőképpen reagált az egyes videókra:

XviD 240p alatti videók: gyönyörű kép, látszódott, hogy adja a 25 képkockát

XviD 360p: némi szaggatás

Xvid 480p: diavetítés….

h264-es kodek: kb. 1 frame/ 10 mp, nonsense…

Tehát DVDrip-et, BRrip-et nem szereti, esetleg ha kedvenc sorozatunkat rárakjuk a telefontra, azzal még eldöcög, mivel a sorozatok felbontása 624×352. A mozgássokkal és akciójelenetekkel kevésbé teletűzdelt sorozatok (pl. a Big Bang Theory) teljes mértékben tetszett az x8-nak, szaggatás nélkül elbánt vele.

A telefonra hivatalosan csak Android 2.1 van, és a Sony bejelentette, hogy nem is adnak ki újabb frissítést. Az Android 2.2 Froyo 4-500%-os CPU teljesítménynövekedést kínál. Aki mégis fel akar tenni az Xperia telefonjára egy tört Androidot filmnézés gyanánt, azt csak lebeszélni tudom. Hiába gyorsul a CPU a 2.2-vel, a filmnézésre sajnos semmilyen hatással nincs. Ha meg a CPU-t 600Mhz-ről 768Mhz-re tuningoljuk, akkor gyakran kiléphet, lefagyhat, nem is beszélve arról, hogy elveszik a készülék garanciája is.

Ha valaki mindenképpen filmet akar nézni X8-on, akkor a tömörítést ajánlom, pl. VirtulaDub-bal, vagy Xilisoft-tal. Hagyjunk minden beállítást az eredetiben (current settings vagy source), és vegyük a felbonást 240p körüli értékre. A lényeg, hogy az elkészülő Xvid filmünk  kisebb legyen mint a mobil monitora (480×360 pixel). Így egy teljesen élvezhető szaggatásmentes videót kapunk, amivel még tárhelyet is spórolhatunk, a CPU-t is kíméljük, és az akku sem fogyaszt annyit.

Összességében – kisebb-nagyobb megkötésekkel ugyan – élvezhető az X8-as filmes képessége a maga 3,2″-os kijelzőjével, ám kétségtelen, hogy 1-2 éven belül elérhető árba kerül az x10-es által kínált vizuális élmény is, amely 1 Ghz-es CPU-t és 4″-os kiljelzőt kínál, ráadásul a készülék gond nélkül megbirkózik a BRrip-pekkel is. A kétmagos mobilok korában pedig már itt lenne az ideje, hogy h.264-et és x.264-et is lejátsszon. Ezekre valószínűleg nem is kell sokat várni.

Hamarosan elkészül a ” 2058: A felélt jövő ” című újabb Cine Times rövidfilm.

A történetet 2009. november végefelé találtam ki, mely egy egyszereplős apokaliptikus sci-fi. Észrevettem, hogy mindig vizsgaidőszak előtt, a gyakorlati lezáróvizsgák előtt jönnek a legjobb filmötletek. Éjszaka a gép elé ültem, és hajnali 5-re már kész is volt a forgatókönyv. A tervezés-kivitelezés sokkal tudatosabban zajlott, mint a Real Time esetén. 2009 decemberében egy vasárnapi napon vettem fel a nagytotál városi képeket, amelyből később a lepusztult látványvilág keletkezett. A vasárnap reggel 7 óra tűnt a legideálisabbnak kihaltság szempontjából. És bejött :). 2010 áprilisában történt meg a stúdiófelvétel rész, a főszerepet Békési Csaba barátom alakította. Az utómunka időhiány miatt lassan halad, mint a Luca széke, előreláthatóan az eredeti tervekhez képest így is 1 évet késik. A legkorábbi várható megjelenés időpontja 2011. nyara.
Addig is pár kép:

UPDATE: Elkészült a film

A Hv30-as kamerám eladását követően HDV után fullHD-ra váltottam, a szalagos technológiát SSD-re cseréltem. A különbség annyira nem meghökkentő, mintsem amikor 1ccd-s SD kameráról váltottam HDV-re. Már lassan 10 napja próbálgatom az új kamerát, ezeket a tapasztalatokat fogom most megosztani.

KÜLSŐ: Az első dolog, amit mondtam: “jéé, ez ilyen pici?”. Szó szerint marokkamera. Könnyű, ideális méretű társ hosszú utak során.

VIDEÓ MINŐSÉG: az 50p-s módnak elképesztően gyönyörű képe van, szép folyamatos, ráadásul progresszív! Csak egy a bökkenő vele: alig kezeli a PC is, a Mac meg egyáltalán nem. Tehát ehhez még fejlődni kell, viszont nem árt ha már most ilyen a kamera.

HANG: az 5.1-es mikrofon biztos hasznos, de elég nehéz úgy vágni, konvertálni, hogy ez meg is maradjon.

FÉNYKÉP KÉSZÍTÉS: Ez a kamerában a legnagyobb csalódás. Tökre megörültem, hogy lesz végre egy 14.2 mpixeles fényképezőm is egyben, de tévedtem. Kb. egy 3 mpixeles géppel ér fel, csúnyán összemossa a pixeleket ha ráközelítek (de lehet hogy csak DSLR-minőséghez szokott a szemem),  tehát abszolút alkalmatlan jó fotók készítésére.

OPTIKA: a blende nagylátó állásban 1.5-ös, ami nagyon jónak mondható (HV30: 1.8, XH-A1: 1.6), és telében sem megy 2.4 fölé. A zoomgyűrűvel is állítható a rekesz, ám sajnos csak fokozatosan, így felvétel közben gázul néz ki, ha látszik a lépcsőzetes blende-érték növelés. a 35mm-es optika közelpont elég széles látószöget nyújt, kb. olyat, mint egy átlagos handy 0,66x-os Raynox-szal.

OPTIKAI KÉPSTABILIZÁTOR: ez viszont a legjobb a kamerában :).  A legdurvább az, amikor a kamera felületén lévő gombbal kapcsolgatom ki/be, és azt mondhatom, hogy majdnem tökéletesen megfogja a képet, mintha statívon állna a gép, pedig 12x-eresen be vagyok variozva vele. Fantasztikus! A stabilizátor már-már annyira tökéletes, hogy állványon ki kell kapcsolni. De ez most tényleg komoly.

FÓKUSZ GYŰRŰ: Örültem, hogy végre van egy normális gyűrű a géphez, bár ez nem kifejezetten fókusz, hanem mindenes gyűrű. Lehet vele blendét, záridőt, fehér egyensúlyt, zoom-ot és fókuszt állítani. Ami zavaró lehet, hogy azt a két állású gombot is át lehet vele állítani, hogy “Auto focus / manual focus”. Furcsa, hogy erre is érzékeny.

TIME LAPSE FUNKCIÓ: tulajdonképpen ez volt az a dolog, ami miatt erre a kamerára dőlt a  mérleg nyelve az Canon 550D-vel szemben. Be lehet állítani, hogy 1mp / 10 mp / 30 mp / 60 mp / vagy 120 mp-cenként készítsen egy darab képkockát, és össze is fűzi videó fájllá. Eddig vettem fel vele felhővonulást és naplementét, korábbsn ezek a dolgok több 10 GB-nyi tárhelyet igényeltek és csak 5-6 mp-nyi videó lett a végén belőle, de most már ilyen nem kell csinálni

ZOOM: 12x-es az optikai zoom, ami egy picivel nagyobb, mint a hv30-on volt. Létezik benne egy ún. Inteligent Zoom is, lényegében egy movie crop a szenzoron, ezzel 18x-os zoomolást érünk el. Ennek a minősége nem 100%-os.

PRE-REC: a quick menüben ki van helyezve ez a funkció, ha be nyomjuk 3 mp-cel hamarabb el kezd rögzíteni a kamera a rec gomb tényleges benyomása előtt. Persze amíg standby-ban van a gép, addig a felvett 3 mp-ceket folyamatosan törli maga mögött. Hasznos tud lenni egy várva várt esemény előtt, pl. amikor egy állat a vadasparkban nem akar megmozdulni. Amikor meg már megmozdult, akkor már későn reagáltunk.

25p MÓD: kissé nehezen találtam meg ez a funkciót a gépen, de rajta van! Cinema mód a neve. Viszont sok dolog csak 50i mellett működik, pl. a time lapse, így gyakran vissza kell váltani 50i-re sajnos.

EGYÉB ÉRDEKESSÉG: arcfelismerő, mosolyfelismerő – mosolyra exponál a gép stb… gondoltak az amaőtökre is. Továbbá furcsa az érintőképernyő, számomra nem sugall profizmust. A legelső kamerám volt érintőképernyős, lehet hogy újra divatba jön, lásd: Apple termékek Viszont legalább az LCD nem croppol semmit a képből, ugyanazt látjuk, mint otthon a monitoron, a feltöltés után. Az XH-A1 LCD-je kb. 5%-ot, a HV30 kijelzője kb. 10%-ot croppol minden oldalról.

ÉJSZAKAI MÓD: szebb, mint a HV30-on, bár a zsizsa egy idő után minden gépnél előjön. Többféle éjszakai mód is van a kamera menüjében.

AKKU: a szokásos. A gyári 1-1,5 órás, a külön megvásárolt az 3-4 órás. Érdemes befektetni rá, bár a nagy akksi akkora, mint a fél kamera

KODEK: a kamera 1920×1080-ban vesz fel, VBR-ben (változó bitráta), h.264-es kodekkel. Szépen tömörít, kis fájlméret mellett, ha a legjobb 25p-s minőségben rögzítünk, akkor 17mbps, azaz kb. 6,5-8,5 GB/óra. Így akár 4,5 óra rögzített anyag is ráfér a 32 GB-os belső kártyára. Tulajdonképpen csak ezt a módot érdemes használni, hiszen 50p-ben filmezni mindig az luxus, ráadásul lehetetlen vágni, a kisebb bitrátájú 25p-s videók minőségét rontani meg fölösleges. Arra ott a mobilom ha rossz minőségre vágyok Egyébként a 9 és 5 Mbit /s-es bitrátával 1440×1080-as felbontású képet rögzíthetünk. Erre csak azt tudom mondani: minek?

FÁJLOK KEZELÉSE: 00001.MTS nevű és kiterjesztésű fájlokat gyárt, minden egyes formázás után újrakezdi a számlálást, max. 3900 darab snitt felvételére alkalmas. Az MTS-sel a Premiere CS5 elbánik, csak nyomni kell neki egy rendert, és máris zöld lesz a timeline-on a csíkja. A Mac-es Final Cut nem eszi meg, sőt: a Mac alapból nem tudja lejátszani. Ezért át kell konvertálni egy mov-os h.264-be. Ez kb. 10-szer annyi idő, mint maga a videó hossza.

FELTÖLTÉS PC-RE: nagyon egyszerű, nem kell hozzá semmi driver, pendrive-szerűen plug’n’play a feltöltés, ráadásul szabványos mini USB kell hozzá, ami szerintem minden háztartásban megtalálható :). A 2.0 miatt meg másodpercek kérdése a feltöltés.

KÜLSŐ KIEGÉSZÍTŐK A KAMERÁN: a vakupapucs nem a tetején kapott helyet, hanem egy átalakítóval kitették oldalra. Ez praktikus lehet, ha valaki nem használ állandóan külső dolgokat a kamerához. Bár ha rárakom a Rode mikrofont, akkor nagyon nehéz elérni a 3,5mm-es mikrofon bemenetet, nem is beszélve arról, hogy közvetlenül ott van mellette a 3,5mm-es jack fejhallgató kimenet is.

PRO és KONTRA:

+ 50p
+ time lapse
+ kicsi súly
+ tökéletes optikai képstabilizátor
+ nem kell nyűglődni a szalaggal
+ nem kell darabolni a szalagnyi stream-et
+ kisebb színzaj a VBR/h.264-es tömörítés miatt
+ nagylátószögű optika
+ a bekapcsolásgomb megnyomását követően 0,6mp alatt felvételképes

- nehezen vágható a h.264-es fájl
- a VBR ejthet tömörítési hibát, bár én még nem tapasztaltam
- az 50p szép és jó, csak 2010-ben még kezelhetetlen a gépek/vágóprogramok számára
- “csak” 4:2:0 a szín croma, az 550D 4:2:2-jével szemben
- trapézos a DOF elblörözött része a blende miatt, szerencsésebb lenne a hatszög vagy kör
- nem tud DSLR-féle mélységélességet, nem cserélhető az optika (de mit várunk, ez egy handy! Kategóriájában akkor is a legjobb!)

Összességében véve megérte váltani, bár sok 7D/5D/550D-s felvételt láttam mostanában, és lehet hogy kicsit többet vártam. De mint tudjuk a DSLR-ekről ordítanak, hogy nem filmezésre termettek, így nem lehet panaszom. Szóval tudom ajánlani bárkinek, nem véletlenül volt 2010-ben az év kamerája (TIPA-díj).

Saját first teszt megtekintése itt:

A steadyCam csak Angliából rendelhető meg. Azt mondanom sem kell, a hivatalos oldalon látható videó kamu, így az életben nem lehet kiegyensúlyozni a kamerát. De megközelíteni meg lehet azt!

Rode mikrofon nélkül kellett a ballanszt elvégeznem, mert a szerkezet fizikája, tömegközéppontja stb. miatt nem lehet kiegyensúlyozni olyan kamerát, ahol már extrém a súlyeloszlás, és a légellenállás is közrejátszik. Több napnyi ballanszolgatás után arra jöttem rá, hogy a lényeg nem csak azon van, hogy a szabad kezünkkel a gimballt irányítsuk, hanem tulajdonképpen a steadyCam járást kell a lehető legtökéletesebben elsajátítanunk. Ez úgy néz ki, mintha az ember beszart volna, és így kell sétálnia. Nem szabad, hogy a térdünk, vagy a sarkunk földhöz csapódása bekövetkezzen, mert az tönkre teszi az egész lebegő mozgást. Gyorsan ki lehet ebben a nem túl szokványos járkálásban fáradni, én speciel a felvételt visszanézve hallottam a, hogy hogy lihegtem 100 méternyi stedizés után. Fontos, hogy a megoldás kulcsa nem abban rejlik, hogy “sok súly, nagy tehetetlenség, szebb mozgás” – ez hülyeség. A ballansz a lényeg. A TM700-sal is ugyanolyan jól működik a Hague, talán még jobban is, hiszen, 560gramm helyett (HV30), csak 370 gramm. Nézzetek róla egy tesztvideót itt.

PRO és KONTRA:

+ olcsó
+ handy-hez tervezték
+ könnyű, egyszerű ballansz

- könnyen el lehet fáradni vele
- a 3 tengelyből egy nem igazán mondható fixnek, ezért nem tökéletesen a mozgása
- csak vízszintesen lehet vele mozogni (vagyis lefelé-felfelé nem tud nézni)

Mostanában hetente 2-3 segítségkérő emailt kapok, hogy hogyan is kell egy HDV kamerával készült anyaggal egyáltalán bármit is kezdeni. Sokaknak ez az első kamarájuk, és a legalapabb dolgoktól kezdik (pl. hogyan rakhatom fel PC-re az anyagot?). Ezen okok miatt felbuzdulva írtam meg ezt a cikket : ).

Tehát megvettük HDV kameránkat, rögzítettük vele néhány másodpernyi hadonászást. Na most ezután: mit is kezdjünk vele? A mellékelt CD-t felejtsük is el nyomban, maximum valami képrendezgető értéktelen programot kaptunk méregdrága kameránkhoz.  Szükségünk lesz egy FireWire kábelre (hasonló mint az USB, de mégsem az , egy FireWire portra a gépben, melyet az alaplapra PCI-osan rá tudsz szúrni (kb. 2000 Ft a kártya+ a vezeték együtt), és egy atomerőmű PC-re.

A HD nézésre minimum rendszerigény:

CPU: 2 Ghz+
RAM: 512 MB+
VGA: 64 Mb+

A HDV vágásra minimum rendszerigény:

CPU: 3Ghz +
RAM: 1 Gb +
VGA: 128 Mb +

A HDV vágásra ajánlott ideális rendszerigény:

CPU: több magos processzorok. (pl. Dual Core, Core2duo 6400, 7200 stb., egy E2180 már határeset)
RAM: 2 Gb
VGA: 256Mb+
HDD: SATA-II

Az AVCHD vágásra ajánlott rendszerigény:

CPU: 4 magos processzorok
RAM: 2-4 Gb
VGA: 256Mb+
HDD: SATA-II

Tehát jól láthatjuk, hogy a HD anyag szép és jó, de önmagában ha megvettük kameránkat, nem vagyunk készen, le kell cserélni egész gépparkunkat hozzá.  Tehát miután ezzel megvagyunk :D, jön a capture folyamata, vagy más néven a Mini-DV szalag gépre vitele. Összekötjük a FireWire (azaz a DV-kábellel) PC-nket és kamaránkat, a kamerát lejátszás állásba tekerjük, és bekapcsoljuk.  A PC-n a HDV capture-höz legalább egy Windows XP SP3 vagy Vista szükséges. Ennél régebbi verziókkal csak SD-ben, tudjuk felvinni az anyagunkat a gépre. Sokféle programmal végezhetjük, én az Adobe CS4-en keresztül mutatom be a teljes körű HD használatot.  Hogy miért is? A HDV, azaz a High Definiation Video, egy olyan szabvány, amibe a DV kazettára felkerül a kép, az mindössze 1440×1080-as felbontás. Ha utána számolunk, ez egy 4:3-as képarány, ám a HD felbontás kizárólag a 16:9-es képarányt támogatja. Ezt hívják nem natív felbontásnak. Ugyanilyen elven működött az SD felbontás is, hiszen ott egy 720×576-os képet torzítottak el 4:3-ba illetve 16:9-be. Aki ezzel megelégszik, hogy a végterméke egy 1440×1080-as felbontású videó, annak jó a Premiere PRO 2, vagy a CS3 is. Csak hát ugye hányszor tapasztaltuk már SD videóinknál is, hogy, ami torzulhat, az torzul is néha! Bizonyos lejátszókkal, asztali playerekkel stb. Ha már ott a lehetőség, hogy rendesen natív, azaz torzulásmentes felbontással dolgozzunk Full HD-ban, 1920×1080-ban, akkor mindenképpen egy CS4-et kell beszereznünk. Előnye még a natív videóval való dolgozásnak, hogy ha After Effect-ben effekteket akarunk videóinknak gyártani, akkor nem kell „torzulva”, 4:3-ban gondolkodni, és nem igényel kétszeres felbontás konvertálást effektünk, amivel pixelessé tehetnénk a képet. Tehát én a Full HD-ban való natív videókészítés pártján állok : ) . Gondoljunk csak bele, 3 féle HD szabvány létezik a PAL rendszerben: 1280×720, 1440×1080, 1920×1080. Ebből csak a középső nem natív, pont amibe a HDV kamera felvételt rögzít. Bosszantó tud lenni, ha összeeresztjük 1920×1080-as felbontású effekttel, majd a Premiere először, összetorzítja 1440-be, majd a végén újra 1920-ba menti el. Ez a folyamat szó szerint pixelessé teszi hatalmas felbontású videónkat. De szerencsére CS4-gyel már nyithatunk egy AVCHD projektet 1920×1080-ban, így nem kell a pixeles, kétszeresen torzult effekteken aggódni.  Az javaslom, hogyha közepes HD-ban gondolkozunk akkor egy HDV 1280×720-as projektet nyissunk meg, ha meg nagyobban, akkor egy AVCHD 1920×1080-ast. A HDV 1440×1080-t esetleg csak akkor, ha tényleg csak vágást akarunk, effekt nélkül, de végül ezt is 1920×1080-ban mentsük!

Szóval miután eldöntöttük, hogy merre milyen projekt stb. : ), jöhet maga a capture folyamata, Premire-ben megnyomjuk az F5-öt, majd REC gomb, és ha kész, akkor stop gomb. Ne feledjük, hogy bármilyen projektet is nyitottunk meg, az anyag minden körülmények közt 1440×1080 mpeg2 lesz. Tehát ha 1280×720-ban vágunk, akkor le kell kicsinyíteni ~ 67%-ára a képet egy kis utómunkával. Az 1920×1080-as és 1440×1080-as projektben természetesen kitölti a preview teljes méretét. Sokan megijednek, hogy kínai jeleket látnak a capure folyamatánál. Ez teljesen normális, egy négymagos gép se jelenít meg preview-t a HDV capture-nél.

Akik eddig DV-avit vágtak szokatlan lehet, hogy nem olyan fürge a PC-nk most már. Ez van, el kell fogadni, hogy innentől mpeg2-t vágunk, a capture-ölt kép meg *.mpg lesz. Ezért kell erőforrásainkkal is gazdálkodni, pl. nem szétszínezni a filmet, csak ha már kész a vágás, vagy az osztott képernyővel is óvatosan kell bánni. Ezzel nem azt mondom, hogy ne tudnánk a HD anyaggal ugyanazt megcsinálni mint a DV-avival, csak máshogy kell. Pl.: simán vitte a gép a vágást úgy, hogy a háttér greenboxszal lyukasztva volt, és szét volt filterezve az egész. Na HD-nál, ez most már csak a végén tehetjük meg, meg a legjobb gép is becrash-elne.

After Effect-tel készített effektnél én az 1920×1080-ban készített felbontást ajánlom, a fent említett natív/nem natív torzulási okok miatt. Természetesen 1280×720-ban nincs gond. A nagyobb baj az exportálással van. Ugyanis én még olyan gépet nem láttam, ahol mpeg2-be sikeresen kiexportálta volna az effektet. Mindig szétesett, beszaggatott, részletek vesztek el stb. Ám nem szeretjük, ha effektünkön a nézők látják, hogy az a snitt más programmal készült. Azt szeretnénk, ha észrevétlenül át tudnánk tenni Premiere PRO-ba, bármiféle jelveszteség és hiba nélkül. Ezt csakúgy lehet, hogyha tartjuk az mpeg2-es kódolást, az állandó bitrátát (1280×720-ban 18Mbit, 1920×1080-ban 25Mbit). Tehát exportáljuk Blue-Ray-be! Igaz, *.mkv lesz a kiterjesztésünk a végén, de ez Premiere-t cseppet sem zavarja, egyformán kezeli az effekt nélküli snitteinkkel, mivel ez is mpeg2 stream.

Ha effekteinket átimportáltuk Premiere-be, megvágtuk az anyagot, akkor jöhet a végső export. Ha teljes körűen a CS4 termékeit használjuk, a Premiere-ünkben az exportra kattintva megnyílik nekünk az Adobe Media Encoder CS4, melynél sokkal több export lehetősünk van, mint eddig bármelyik Premiere verzióban. Itt állíthatjuk be azokat az átkonvertálási beállításokat, hogy az 1440×1080-as forrásanyagunkból egy 1920×1080-as Full HD-t kapjunk. Itt a következő beállításokat javaslom:

Format: Mpeg2

Preset:  HDTV 1920x1080p (progressive) 25 fps, PAL, Quality 5.0, bitrate 25 Mbit, 1 pass, hang: 384 kbps, 48khz, stereo, mpeg

Ha nem ragaszkodunk a Full HD-hoz, akkor HD ready esetén pedig:

Format: Mpeg2

Preset:  HDTV 1280x720p (progressive) 25 fps, PAL, Quality 5.0, bitrate 18 Mbit, 1 pass, hang: 384 kbps, 48khz, stereo, mpeg

A HD mentése sokkal lassabb folyamat a DV mentésnél, a különbség nagyságrendekkel hosszabb is lehet. Kb. 2-3szor hosszabb idő a mentés a mentendő film hosszánál, ha nem filtereztünk. Filterezve, keyingelve akár 100-szoros is lehet!  Szóval türelem, ez nem DV, ez HD : ).

Ez eddig nagyon szép és jó, így ahogy le van mentve, be is kerül a kis házi archívumunkba, ám ezt így még nem tudjuk eljuttatni a közönséghez. Akinek csak SD-ben van lehetősége terjeszteni filmjét, az ugyanebbe a programba, az Adobe Media Encoder CS4-be beimportálja az előbb elkészült Full HD anyagot, és exportnak beállítja a DVD beállításait ( mpeg2 720×576, wide… stb.).

DVD-hez hasonló Blue-Ray menüt, és Blue Ray képet is van lehetőségünk csinálni az Adobe Encore CS4-gyel, ám ez még nagyon kevés ember számára érhető el a cikk írásakor (2009 elején).

Ma még szinte kizárólag mindenki PC-n tudja megnézni a HD anyagot, erre pedig a legjobb ha HD-DivX-et vagy HD-XviD-et csinálunk. Kedvenc kodek packunkból szerezzük be a lehető legújabb verziót, frissítést, de egy legújabb XviD elengedhetetlen. A Virtual Dub-hoz 2006 óta nem készült frissítés, ezért én nem is ajánlom az ezzel való konvertálást. Valahogy szétesik, nem igazán szereti a HD-t. Érdekes, hogy az Adobe Media Encoder CS4, ami mindent alakít mindenbe, az se szeret mpeg4-et csinálni (mondjuk akik már régebb óta benne vannak a Premiere PRO-ban, azok tudják, hogy  a régebbi Adobe cuccok se szerették sose az mpeg4-et, így nem meglepő).

Az HD-mpeg2 HD-mpeg4-be alakítására leginkább az After Effect-et ajánlom! (ez nem vicc). Fogjuk az elkészült 1920×1080-as mpeg2-esünket, majd nyitunk egy új projektet After Effect-ben. Természetesen ha sokkal wide-abb filmet csináltunk, mint 16:9, akkor ezt az új After Effect projektben állítsuk be, hogy pont akkora legyen a képarány magassága, mint a filmünké, így a HD-DivX-ben nem lesz fekete csík (arra azért vigyázzunk, hogy a kép magassága osztható legyen 4-gyel. Igaz, a legújabb kodekek már a páratlan számú felbontást is támogatják! De azért mindig gondolni kell a „kevésbé innovatív” nézőinkre is : ).

Exportra kattintva a jól megszokott SD DivX beállításait kell használni, a bitrátát leszámítva. A jól bevált 800-1100 kbit/s helyett most 3000 kbit/s-ket használjunk 720p esetét, és 6000kbit/s-et 1080p esetén. A legújabb DivX/XviD kodeket a beállításoknál már segítenek kiválasztani a számunkra legmegfelelőbb beállításokat, pl.: choose style: HD portable, stb.

A lementett DivX-nek gyönyörű HD képe lesz, igaz nagyobb a fájl mérete. De vigyázzunk: sokkal nagyobb lesz a fájl, mint az várható! Hiszen az After Effect export beállításainál nincs lehetőségünk hang tömörítésre, így az eredeti 384 kbps hangunk marad meg. Ez ellen könnyen tehetünk: beimportáljuk VirulalDub-ba, videónál Direct Stream Copy-val letudjuk a képet, így nem konvertálgatja már azt össze-vissza, hangnál meg a 384kbps-t levesszük 128 kbps-re, vagy éppen amilyen minőségre vágyunk.  Egy tipp: 1280x720p-nél nagyobb méretű DivX-et nincs értelme kreálni, hiszen már ez is kb. 380-420 kb/s sebességű lesz.

Ezt a HD-DivX fájlt már könnyedén terjeszthetjük interneten is, hiszen egy 5 perces film 720p-ben ~ 115Mb lesz, ami elfogadható.

Azt hiszem leírtam a HD anyag útját a kamera REC gombjától a közönségig. Jó munkát! Kérdéseket persze továbbra is várok, arról, amire nem tértem volna ki.

Képzelj el egy világot, ahol az időt meg tudod állítani, vissza, illetve előre tudod pörgetni. A film főhőse képes erre, méghozzá egy zsebóra segítségével. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: mi történik akkor, ha ez a nem mindennapi tárgy rossz kezekbe kerül…

Adhoc jelleggel megforgatott sztori, az egész forgatókönyv a felvétel előtt 1-2 nappal készült el. Szerettünk volna valami sci-fi szerűséget készíteni első HDV-film gyanánt. Tulajdonképpen ezalatt a film alatt lett letesztelve minden, amit a HDV-ről tudni kell. A forgatásról: 2008 szilveszterén történt, kb. -10 fokos hidegben. A szereplők fáztak, a rendezés egyfajta erőltetett menetként zajlott le, de azt kell hogy mondjam, megérte a fáradozást. Január 10-ére elkészült az utómunka is.

Pár kép a filmből:

A forgatáson WERK-videó és WERK-fotók is készültek:

A Congregatio Jesu (Angolkisasszonyok) Ward Mária Leánygimnáziuma és Kollégiuma 2009. évi szalagavatós bécsi keringője. Kamera: Canon HV30.

Több esküvőben is filmeztem a nyáron, megosztom veletek munkatársam nagy napját. A felszerelés a következőképpen nézett ki: 2 db HV30, 2 operatőr (Maróti Zoltán),  steadyCam (Hague MMC), mikroport, hangrögzítő, állvány, monopod. A 4 órányi nyersből később 40 percnyi összevágott anyag készült, plusz egy 2 perces trailer.

Az esküvőről készített DVD borítója: