Családom és egyéb ....

Fél éve

2014-08-08T13:24:00.000+02:00

Akkor írtam utoljára. Szinte napra pontosan. Borzasztó, pedig annyi mindent tudtam volna mesélni. Fél év kihagyás nagyon sok, nem tudom, hogy fel lehet-e még venni a fonalat?

Gondolkozom, hogy mi is történt, de nagyon nehéz felidézni, hiszen sosem unatkozunk. Gyakorlatilag minden nap történik valami.

Marci befejezte az első osztályt, majdnem kitűnő lett a bizonyítványa, csak az a fránya matek és magyar lett négyes. A matekot még értem, de a magyart nem. Németből viszont dicséretet kapott. :)

Én is befejeztem a 3. évet, már csak 10 hónap és diplomás szülésznő leszek. Remélem. Nyelvvizsga még kell, de az is folyamatban.

Mi is történt még?

Új hobbim van. Futok. Csilla barátnőm fertőzött meg még áprilisban, mikor kimentek drukkolni neki a Vivicittára.

Azóta (április 18-án kezdtem futni) 140 km van a lábamban, 4 versenyen vagyok túl, csatlakoztam egy fantasztikus futócsapathoz, akik lelkesítenek és motiválnak. Azóta leadtam még 6 kilót (összesen tavaly óta már -16 kiló!) és nem állok le! Ha valaki nekem azt mondja fél éve, hogy én 10 km-t futok lelkesen, akkor körberöhögöm. Azóta volt egy csonthártyagyulladásom és most egy térdzúzódásom. És eljutottam odáig, hogy gyűlölök a kanapén ülni, ugranék a futócuccomba és mennék, mikor csak tehetem.

Voltunk nyaralni is. :) Mivel a laptop tönkre ment, és minden elveszett róla, ezért képet most csak a nyaralásról tudok feltölteni.

Megint Lovason voltunk, fantasztikus volt az a 2 hét. Egyre könnyebb gyerekekkel nyaralni.

Az odaút 2 óra volt. Abból Bibi szerencsére több, mint egy órát aludt. Az elején meg élvezte a vonatozást.

Indulás a strandra!

Tesók :) <3

Csak Marcinak fogad szót...

Fagyimániás! Minden fagyizónál fagyit szeretett volna enni.

Balatooooooooon!!!! :)

Várjuk az ebédet

Képes mindet megenni!

Egy hét jóidő és egy hét rosszidő. Szépen elosztva. Így volt ez jó!

Balatonfüred

Rossz idő esetén kirándultunk. Itt épp Veszprémben.

A csúszda rendeltetésszerű használatának bemutatása Marci szerint :D

És a jó diák :D

Nem tagadta meg itt sem önmagát. Alszik bárhol és bármikor.

Keszthely. Engem várnak, amíg vettem egy új felsőt. Mert történt ugyanis, hogy elindultunk Balatonfüredről a busszal, és Bibi kb. a 10 km-nél rámkötözve hordozóban elkezdett hányni. Sokat. Rajtam. Így kellett új ruhatár. Persze utána semmi baja nem volt.

Délelőtt a kertben játszottak. Általában csigákkal. :D

Ani barátnőmék átjöttek hozzánk Bfüredre, így együtt tudtak játszani a gyerekek.

Hosszú, fárasztó nap után :D

Tihanyban

Utolsó nap, indulás haza

Ígérem, hogy gyakrabban jövök! :)

Karácsony 2013.

2014-02-19T15:08:00.002+01:00

Azt hiszem a Karácsonyt is csak képekben tudom már elmesélni. Kár, hogy a vizsgaidőszak miatt nem jutott arra időm, hogy frissen megírjam az emlékeket. :(
Az biztos, hogy megint - mint mindig - csodás volt! A fiúk egyre izgatottabban várják kedvenc ünnepünket. Domi végre először élvezte is. :D

December 23-án reggel arra ébredtem, hogy a fiúk kiszúrták az erkélyen a fát. Pont aznap akartuk nekik megmondani, hogy a Jézuska meghozta a fát, erre észre vették maguktól. A vicc az, hogy kb. 2 hete volt már akkor kint a fa.

Fel szerettük volna díszíteni még 23-án, de valahogy eltelt a nap, így nem lett belőle semmi. 24-én reggel viszont nekiestek. :)

Bibi első reakciói a fára

Nagy az öröm!

Bohóclány :)

Egy kis pihi a fa mellett

Itt pedig a bohócfiú. :)

A Karácsonyfa és az ajándékok

Nagyon izgatottak :)

A már régóta vágyott zenélő villamos! Bibit is nagyon érdekelte. :)

Aminek a legjobban örült mind közül :)

Bibi is csak bontogat

Marci a többire már nem is volt annyira kíváncsi. Sokkot kapott az örömtől. :D

Azért a végére minden ajándék "kibontódott". :)

És akkor a vacsoraaaaaa

Karácsonyi menünk 2 napra:

Tárkonyos csirkeragu leves
Majonézes kukoricasaláta
Hagymás krumplisaláta
Fűszeres steakburgonya
Smiley burgonya
Tarjával és füstölt sajttal töltött husi
Stefánia vagdalt
Rántott sajt
Parmezánnal, mozzarellával és fekete erdei sonkával töltött pulykamell sajtmártással
Zserbó
Mézes krémes
Bejgli

Ilyenkor ők is szeretnek enni. :) Bár Domi közölte, ő inkább bundás kenyeret kér. :)

Vacsi után vissza a játékokhoz!

Másnap jöttek Katiék, szép terített asztallal és karácsonyi ebéddel vártuk őket.

A lencse sajnos homályos volt, így az idei karácsonyi közös fotónk kissé elmosódott. :(

Bibi Kati tündérkeresztanyjával :)

Szilveszterkor nálunk is buli volt. 5 emberrel már komoly házibulit lehet csinálni. Számomra nem volt az igazi, január 2-án vizsgám volt, így Szilveszterkor is csak tanultam. :( Na jó, meg sütöttem. :) Mini pizzákat és hot-dogot.

Buli vaaaaan

A legkisebb is kivette a részét a mókázásból

Hot-dog

Gyönyörű Karácsonyfánk

Éjfélkor koccintottunk. Bibi aludt késő délután, így simán megvárta velünk az éjfelet. Kölyökpezsgőt ivott, hiába "szúrt", nem akarta abba hagyni. Na jó, neki is csak egyszer van egy évben Szilveszter. :)

Elmaradt szülinaposok

2014-02-15T14:03:00.001+01:00

Decemberben rendeztük meg Domi és Regina születésnapi buliját. Egy napra tettük, mert kb. 1 hét van a gyerekek születésnapja között, és a baráti társaság meg közös. Így kézen fekvő volt, hogy nálunk lesz megtartva.
Kép nem nagyon készült, de a buli az nagyon jó volt! Ha sikerül szereznem akkor feltöltöm!
Domi szülinapját sikerült megünnepelni, mert itt volt még mama, így ezt kihasználva megtartottuk itthon a bulit a rendes szülinapján is, november 26-án. Neki is rendeltünk szép formatortát. Nagy volt az öröm!
Bibi szülinapját még november 3-án megünnepeltük. Tiszta szerencse, mert 4-én, az igazi szülinapján én már kórházban voltam. :( A szokásos 1 éveseknek járó citrusos túrótortát kapta. Csak pár kép készült mindkettőről. De azért azt megosztom. :)

Ajándékai: egy járássegítő, egy sütifaló bödön és egy babaautó

Mikulás (buli)

2014-02-15T13:46:00.003+01:00

Céges Mikulásbulira vittük a gyerekeket! Idén a Mini Cityben tartották. Le kellett adni a gyerekek névsorát és életkorát.
Délután korán mentem a fiúkért, mert 5-kor kezdődött. Nagy izgalom volt. Még sosem voltunk a Mini Cityben. Itt egész estét korlátlan játékidő volt, közben meg jött a Mikulás. Volt étel-ital, sütemény. Nagyon kitettek magukért a cégnél, köszönet érte, mert a gyerekek a mai napig erről beszélnek.
Itt meg meséljenek a képek:

A legnépszerűbb a miniTesco volt, alig akartak onnan kijönni. Szerencsére az igazi Tesco is bevezette a kicsi bevásárló kocsikat, így már a vásárlás is élmény nekik.

Kis műsorvezetők

Dr. Nagy Marcell és Dr. Nagy Domonkos

Nem tudom miért kerültek végül a rács mögé... :D

Minibűnöző :)

Épül a ház

Megérkezett a Mikulás!!! Nagyon várták, de aztán elszállt a bátorságuk. :)

Még Bibi volt a legbátrabb.

Nagyon igényes csomagokat kaptak. Volt benne Milka szaloncukor, gyümölcs, Mikuláscsoki, az egész piciknek Bogyó vagy Babóca figura, nagyobbaknak Bogyó és Babóca hangoskönyv és matrica, még nagyobbaknak pedig Croodék DVD.

A sok csoki és cukor után a helyes fogápolás. :)

és egy kis frizuraigazítás

Azért nálunk is járt itthon a Mikulás!

3 kicsi csizmácska

húúúúúúú

csak bontanak....

....és bontanak.....

....és bontanak.

És az első igazi Mikulás öröm! :)

"Az ott az enyém?"

Visszatérés megint

2014-02-15T13:09:00.001+01:00

Megpróbálom, bár nagyon nehéz újra felvenni a fonalat. Annyi minden történt és már a felére sem emlékszem.
Próbálom folytatni ott, ahol abba hagytam.

Ugye ott tartottam, hogy reggel csomaggal kellett jelentkeznem. Szerencsére Kati éjszakás volt, így megvárt. Segített elintézni a felvételt, majd felmentünk az osztályra. Azonnal kaptam is ágyat és átöltözés előtt még egy antibiotikumot is, mert az a tuti, ha gyorsan lefolyik. Aztán átöltöztem. Utána elküldtek EKG-ra meg röntgenre -ahol már voltam, így nem mentem, mondtam keressék meg a rendszerben, mert ott van. Eseménytelen napok következtek, szobatársak jöttek-mentek, csak én voltam örök.
A héten volt még egy aneszteziológiai konzílium is, ott mondtam, hogy én jobban szeretném ezt az egész dolgoz EDA-ban, mire konkrétan kiröhögtek. Aztán alkudoztam, hogy altatás előtt kaphatnék-e egy altatót, mert rettenetesen félek. Itt mosolygott. Én kevésbé.
Hétvégére kikönyörögtem, hogy engedjenek kicsit haza. Mehettem, de csak szigorú fekvéssel és péntek este haza, vasárnap du. vissza.
15 óra körül kellett visszatérnem a Klinikára. Én voltam az első. Kérdeztem, hogy ki fog műteni, de még nem tudták. Se azt, hogy ki műt, se azt, hogy hányadik leszek.
Előkészítettek, aztán mehettem a szobámba. Tök egyedül voltam. Nem volt szobatársam. Kértem, ha jön valaki tegyék mellém, mert borzasztó, hogy nincs kihez szólni. De nem jött senki. Kaptam éjszakára egy nyugtatót, éjfél körül elaludtam.
Nov. 11-én reggel 6-kor keltettek, hogy készülődjek, bár csak a 3. leszek, de bármi történhet.
A Klinikán mindenki nagyon rendes volt vele, több osztályról is meglátogattak, még a főnővérek is benéztek, hogy hogy vagyok. Nagyon jól esett.
9 körül Kati hívott, hogy elmarad a 2. műtét, kapjam be az altatómat - mert hogy kaptam, az anesztes jó fej volt és kiírta! :) - mert nemsokára én következem. Bekaptam. Nem hatott. Fél 12-kor jöttek, hogy menni kell, én jövök. Iszonyatosan féltem, remegtem. Bementem az intenzívre, odaadtam a cuccomat a Katinak és a telefonom, hogy majd hívja Józsit. Besétáltam a műtőbe. Itt már teljesen kész voltam, már nem is fájt semmim, menekülni akartam. Lefeküdtem a műtő"asztalra". A hangulat amúgy nagyon jó volt, mindenki kedves volt, nevettek, próbálták oldani a feszültségemet. Nem ment nekik. Kaptam még nyugtatót és mondták, hogy mindjárt elalszom. Mondtam, hogy kizárt, hogy el tudjon altatni, nem vagyok álmos, ideges vagyok nagyon és félek és egyébként is, tuti nem fog tudni elaltatni. Csak mosolygott és mondta, hogy mindjárt aludni fogok én meg csak hajtogattam, hogy nem, nem fogok. Majd a következő pillanatban elaludtam. :D
14 órakor volt vége a műtétnek, én 14:30 körül tértem magamhoz az intenzíven. Állítólag addig is beszéltem. :D
Jött a doki, mondta, hogy laparoscoppal nem ment, mert a ciszta nagyobb volt, így kicsit vágni is kellett. Oké, gondoltam én, nem is látszik, hogy nagyot vágtak volna, picit nagyobb a ragasztás.
Volt egy 10cm-s dermoid cisztám, ami beletekeredett a petevezetékembe és szétroncsolta a petefészket a bal oldalon. Így onnan mindent kiszedtek. 40 perc helyett 2 órán át műtöttek.
17-kor fel kellett kelnem. Alkudoztam, hogy először szabadítsanak meg a katétertől, mondták, majd ha felállok. De addig nem voltam hajlandó felállni. Én nyertem. :) Aztán el kellett menni a csapig megmosakodni. Na itt kértem egy széket és nyújtottam a karomat, hogy azonnal gyógyszert, mert olyan hányingerem lett. Mondták, hogy feküdjek vissza, de mondtam nincs az a pénz, amiért én visszamennék az intenzíves ágyamra, meg ha már felkeltem, menjünk a szobámba vissza. Pont jött Józsi is.
Volt egy jó kis drainem, ami kicsit megnehezítette a mozgásomat.
Aztán jött a vizit este, ahol is közölték - a felét eddig is tudtam -, hogy vágni kellett, mert nem fért ki a ciszta, és a scope helyét meg kellett nagyobbítani. 10 centivel! MIVAN? Én meg itt "ugrálok", mert azt hittem csak scope-om volt. Fájt is nagyon, de gondoltam a kis vágás miatt. Hát nem kis vágás. Pedig a ragasztás nem tűnt nagynak.
Mondták, hogy másnap kiveszik a draint. Jött a másnap, de draint senki nem vett ki. Este szóltam a váltásnál, hogy valakit kerítsenek, mert én még egy éjszakát nem bírok így, valaki szedje ki. Én is kiszedem, csak valami történjen. Már megfenyegettem, hogy ráfekszem a nővérhívóra és le nem szállok, amíg nem kerít valakit.
Hajnali 1-kor sikerült, a Klinika kétbalkezes-kétballábas dokiját megtalálni Már nincs ott. Szerencsére. Kivette a draint. Úgy fájt, hogy szabályosan leizzadtam, kaptam új ruhát és egy altatót is. Azért megkönnyebbülés volt. Hajnali 7-kor jöttek, volt vizit, majd közölték, pakolhatok és mehetek. Mit mehetek, menjek, mert az ágyamra már kint várnak. Szuper. 6 órája még drain volt bennem, most meg csomagoljak és húzás van.
Szerencsére készültünk, Kati jött segíteni, elpakoltunk, majd jöttek értem. 10 napot töltöttem bent. De legalább vége lett a hónapok óta tartó szenvedésemnek!
Itthon szerencsére minden rendben volt, mama vigyázott Bibire ezalatt az idő alatt. Többször is hoztak nekünk ételt Erikáék - borzasztó hálás vagyok nekik, ők fuvaroztak és Balázs, nélkülük nem tudom hogy oldottam volna meg!
Sok finomsággal láttak el, amíg itthon voltam. A varratokat egy hét múlva szedték ki. 10 nappal a műtét után meg újra a szülőszobán voltam!

Kép, csak erős idegzetűeknek!!!! Ez egy szép és lájtos verzió...

Találkozunk az Új Évben! :)

2013-12-27T12:36:00.001+01:00

Súlyos pótolni valókkal jövök majd az új esztendőben. Addig sajnos nem tudok.
De amik nem maradhatnak ki a vizsgaidőszak után (ha ügyes vagyok jan. 9., ha nem akkor 16.):

a műtét
Domi és Regina szülinapi bulija
a Mikulásünnepség
a Mikulás nálunk
Karácsony
Szilveszter (megelőlegezve :) )

Addig is mindenkinek kívánok utólag is NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT ÉS SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET!

Kálváriám I. része

2013-11-19T22:44:00.000+01:00

Hú, hol is kezdjem....?
A szülinapnál! :) Marci 7 éves lett!! Hihetetlen, hogy eltelt 7 év! Megdöbbentő, hogy az én kicsibabám, akinek a születése percről-percre él még bennem mára egy elsős kisfiú, aki fociskártyákat gyűjt, hetente megveteti a Képes Sportot és a mese helyett inkább már meccset néz a tévében.
Természetesen megint megszerveztem neki a bulit. Jöttek a régi ovistársai, és a legjobb barátja, akivel szerencsére osztálytársak lettek. Jó sokan gyűltünk össze. Készültem svédasztallal, volt sok saláta, rántott husi, fasirt, sütemények és finom torta, amit kivételesen nem én sütöttem.
Szerettem volna feltenni képeket a szülinapról, de nem engedi a rendszer. Már 2 napja próbálkozom vele, de nem megy. :( Itt azért vannak képek!
A buli nagyon jól sikerült, jól éreztük magunkat. Örültem, hogy szinte minden meghívott el tudott jönni.

Másnap tartottuk a családi bulit. Illetve tartottuk volna.... Reggel ébredés után elkezdett fájni a derekam. Nagyon. Vettem be gyógyszert, de csak görcsölt a vesém magasságában. Azért elkezdtem készülődni. Józsi kiment a mamáékért a vonathoz, én meg addig itthon feküdtem. Még nem is volt annyira elviselhetetlen a fájdalom, kicsi időre el is múlt, pont mire jöttek a mamáék. Gyorsan leszaladtam Józsi tortájáért. Mert az ő születésnapját is ünnepeltük. Mire visszaértem már megint fájt, annyira, hogy be kellett mennem a szobába lefeküdni. Egyre jobban görcsölt, így felhívtam Rienéket, hogy ha még nem indultak el hát ne is jöjjenek, mert buli lefújva. Katiék már úton voltak, de neki kifejezetten örültem.
Annyira fájt, hogy már sírtam. Józsi kihívta az ügyeletet, akik kb. 2 óra múlva meg is érkeztek. Közölték, szerintük vesekő, kaptam algopyrin-nospa-cerucal szurit. Kértük őket, hogy hagyjanak ott gyógyszert, ha nem múlna a fájdalom. Mivel Kati ápolónő ezért beleegyeztek, hagytak itt ampullát.
Egy kis időre elmúlt a fájdalom.
Közben kint a nappaliban buliztak, ünnepelték Marcit. Mama hozott minden gyereknek kis tortát, Kati is hozott tortát. Befutott Szilvi - vele nem is találkoztam, mert a fájdalomtól összegörnyedve ültem a wc-ben a földön. Csak ott és úgy volt jó - aztán jött Józsi tesója Zoli is. Tehát kint ettek, ittak, mulatoztak. Egy kis idő múlva egyszer csak jobban lettem. Még aludtam is egy keveset. Addigra a mamáék már elmentek. Kimentem a nappaliba, kicsit enni is sikerült. Mivel nekem van itthon mindenféle kórházi felszerelésem adódott, hogy bekötünk a Katival egy infúziót. Tehát kaptam tőle egy branült, és egy algo-nospa-cerucal infúziót estére. Marha jól nézett ki a lámpára akasztott infúzió.

Este sikerült elaludni, már örültem, hogy vége, ennyi volt.
Tévedtem. Reggel kezdődött az egész elölről. Gyorsan lefolyattam magamnak egy infúziót, de semmit sem ért. Hívtuk az ügyeletet, ami vicces volt, mert hogy vallod be nekik, hogy magadat infundáltad otthon? Józsi hívta a mentőket, de az ügyeletre kapcsoltak, ahol mondta a nő, hogy kijön, de csak injekciót tud adni. Itt kénytelen voltam megmondani, hogy vénásan már bennem a gyógyszer. Kis hazugsá megengedettnek bizonyult, azt mondtam Kati adta. Mégiscsak jobban hangzik, mint az, hogy én magamnak. Közölték, akkor nem tudnak mit tenni, mivel vénásan már bennem a gyógyszer nem tehetnek mást, sétáljak be az urológiára, mert tuti vesekövem van. Haha, sétáljak be, lábra sem tudok állni. Felhívtam a barátnőmet, hogy jöjjön már át vigyázni Bibire, mert Józsi elkísérne az urológiára. Azonnal jött! Hamar kiderült, hogy esélyem sincs eljutni az urológiára. Újra hívtuk a mentőt, de most Ani beszélt velük. Nem volt se finom, se nőies, de elérte, hogy kijöjjenek.
Azt beszéltük meg, hogy Józsi itthon marad Bibivel, Ani meg bekísér a kórházba. A mentőben a fájdalomtól majdnem elájultam.
Amikor odaértünk a sürgősségin leültettek. Mondanom sem kell, nem bírtam ülni. Nagyon fájt. Ani megkérdezte, hogy mivel a mentő hozott nem lehetne-e, hogy valahova lefektetnek, mire a válasz az volt, hogy várjunk a sorunkra, még csak most jöttünk... Már zokogtam a fájdalomtól, közel voltam az ájuláshoz, mikor Ani majdnem rájuk borította az asztalt. 5 perc se kellett és bent voltam. Nagy szerencse, hogy ő jött velem. Bent rögtön kaptam infúziót, 1 óra múlva lett kicsit jobb.
Kiírtak ultrahangra, hogy megnézzék, tényleg vesekő-e? Felvittek, nézte a nő, de a vesémnél semmilyen eltérés nem volt. Nem volt sem tágulat, sem kő, semmi. Átküldtek a röntgenbe, de ott sem láttak semmit. Volt vérvétel és vizeletvizsgálat, az sem igazolta a vesekövet. Végül felküldtek az urológiára, ahol közölte az urológus, hogy bár sem a vérképem, sem a vizeletem, sem az uh, sem a rtg nem igazolja, de tutira vesekövem van. Ennyi. Kaptam voltarent és elengedtek este 6-kor utamra, boldoguljak ahogy tudok. Ez volt október 14-én.

A következő 2 hét a gyakorlatról szólt. Annak majd szentelek egy külön bejegyzést, mindenesetre eléggé el voltam foglalva, naponta-kétnaponta voltam a szülőszobán. Erről bővebben írok majd később.

Október 31-én éjjel egykor arra ébredtem, hogy megint fáj a derekam. Furcsa érzés, tudtam, hogy kezdődik, ez megint az lesz. Borzasztóan fájt már kettőkor. Halálfélelmem volt, hánytam és sírtam a fájdalomtól. 4-kor felkeltettem Józsit, hogy már nem bírom tovább, hívja az ügyeletet. Beültem egy kád forró vízbe, ott egy kicsit jobb volt. Fél 6-kor ért ki az ügyelet, vénásan azonnal megkaptam az algo-nospa-cerucal szurimat. Jó fejek voltak, megírták a mentős lapot, ha nem javulna az állapotom akkor nem jönnek megint, hívjuk a mentőket. Sajnos így lett. Hívtuk őket, mert kicsit sem lettem jobban. Álmos voltam, fáradt, hánytam a fájdalomtól.
Kijött a mentő - több, mint 2 órát vártunk rá - majd közölték, hogy menjek le. Mondtuk negatív, jöjjenek fel, mert nem bírok lemenni. Feljöttek. A kocsi üres volt, nem is értem, hogy miért nem volt ez tök alap, hogy feljönnek?
Bevittek megint a sürgősségire. Amin meglepődtem, hogy azonnal behívtak. Szúrtak branült - most nem volt :D - vettek csomó vért, majd kikérdeztek. Elmondtam az előző esetet, megint megállapította az ember, hogy ez biza tuti vesekő. Kaptam infúziót és fájdalomcsillapítót, de nem nagyon akart hatni. Közben felvittek megint uh-ra és rtg-re. Uh-n nem láttak eltérést a vesémnél, de a kismedencémben láttak "valami nem odavaló meszes képletet", nem tudják mi az, szerintük kéne egy CT.
Mivel urológus közölte ez nem vesekő, ezért elküldtek a nőgyógyászatra, de ő is javasolta a CT-t.
Nőgyógyászati uh-n közölte a nő, hogy minden rendben van, a vizsgálat után meg a fickó, hogy nem nőgyógyászati probléma. És ezt itt jegezzétek nagyon meg, később még elő jön! Szerintük vesekő, még egyszer hangsúlyozta, nem nőgyógyászati!
Visszaküldtek a sürgősségire. Folyamatosan fájt, sírtam, beszélni sem tudtam. Kértem fájdalomcsillapítót, de süket fülekre találtam. Végül kaptam valami morfin származékot, attól egy órát talán tudtam aludni. Aztán közölték este 7-kor, hogy agyő, mehetek haza. Kérdeztem, hogy CT nem lesz? A válasz az volt, hogy akut betegellátásban nem csinálnak CT-t... Menjek haza, aztán majd el a háziorvoshoz és majd a háziorvos beutal CT-re, nem úgy van ám, hogy csak úgy én mehetek bármikor. Mivel nem vagyok életveszélyben és nem tudják mi a bajom ezért osztályra sem tudnak rakni, mert hova, ezért menjek haza. Vagy megoldom, hogy értem jöjjenek, vagy 6 órát kell várnom betegszállítóra. Persze ha fizetek akkor jön az hamarabb is....
Még szerencse, hogy vannak barátaim!
Hazahoztak, itthon vettem be gyógyszert és aludtam. Már hulla fáradt voltam. A görcsös fájdalom a derekamnál múlt, de lent a petefészkem környékén és a húgyhólyagom táján nagyon fájt.
Másnap - nov. 1-jén - csak feküdtem egész nap. 2-án mennem kellett volna gyakorlatra, de nem bírtam. Csak feküdtem. Így volt ez egész hétvégén.

November 3-án vasárnap megünnepeltük Bibit. Józsi sütött neki tortát, megkapta az ajándékait, de én még mindig csak feküdni tudtam, mert annyira görcsöltem. De legalább már nem hánytam, igaz nem is ettem 31-e óta semmit.

November 4-én (Bibi szülinapja) valami hirtelen felindulásból úgy gondoltam, hogy bemegyek a Klinikára. Felhívtam egy barátnőmet és kérdeztem, hogy bent van-e a doktornő, akihez néha kérdéseket szoktam intézni? Mondta igen, ki van írva. Elkészültem, elindultam. Már az első emeleten voltam, mikor látom, hogy több nem fogadott hívásom van. Doktornő beteg. Ott álltam és azon gondolkoztam visszaforduljak, vagy menjek. Mentem. Hatalmas szerencsémre. Kértem, hogy keressen valakit mire beérek, mert valami nagyon nem jó.
Bebuszoztam. Megkerestem a barátnőmet, majd ő elvitt a másik doktornőhöz. Nagyon örültem, hogy ő bent volt, már ismertük egymást. Azonnal felvette az előzményeket. Megvizsgált és mondta, hogy már tapintásra sem stimmel valami (de hiszen mint tudjuk megállapították a másik kórházban, hogy nincs nőgyógyászati problémám!) Elmentünk az ultrahangba, meg kaptam papírokat a laborba.
Az uh-n már látszott, hogy valami nagyon nem oké. Egy kb. 10 cm-s valami" van a méhem mellett, de hogy mi ez azt egyelőre még nem tudják. Egy biztos, az oda nem való!
Felmentem vérvételre, ott már sírtam. Sírtam, mert a lányom első szülinapja volt, amin én nem lehetek vele. Tudom, hogy ő ezt még nem érti, de nekem fájt nagyon. És nem tudtam, hogy mi bajom van, sőt, senki sem tudta, hogy mi bajom van, ezért féltem nagyon. Féltem, hogy nem lehetek a lányommal az első születésnapján és féltem, hogy a másodikon esetleg már nem lehetek vele, hiszen ki tudja mi az a csomó bennem?
Mindenki próbált vigasztalni, de vigasztalhatatlan voltam.
A vérvétel után volt még egy uh, de még nem lettünk okosabbak. Átküldtek a transzplantációs klinikára - ott van a sebészet - mert el kellett dönteni, hogy sebészeti, vagy nőgyógyászati az eset?
Mindenesetre a doktornő közölte, haza biztos nem megyek. Ha a sebészeten végeztem menjek vissza és felvesz osztályra.
Átmentem a sebészetre. Ott azonnal behívtak, nézegették a leletemet. Addigra megérkezett a crp-m (gyulladás kimutatása vérből) eredménye. Kb. 0-5 között normális, van ahol 10-ig elfogadott. Nekem 103 volt!
Azonnal elküldtek ott is uh-ra és rtg-be. A rtg-ben gyorsan végeztem, az uh már tovább tartott. Egy nagy teremben feküdtem egy hideg asztalon félhomályban. Félelmetes volt! Az ultrahangos nő viszont nagyon kedves! Nézegette, hogy mi lehet az a "valami", de nem nagyon jöttek rá. Attól féltek, ha levegő van benne, akkor valamelyik belső szervem perforált. Ez volt szerintük a legrosszabb verzió.
Közölték, hogy kell egy CT. Ők csinálnak akut orvosi llátásban is és nem értették, hogy a másik kórház miért nem csinálta meg? Hiszen ha kell akkor használni kell!
Átkísértek, nagyon féltem, remegtem.
Bent egy kedves tetovált fiú szúrt egy branült. Reszkettem. Végig velem volt, mondta mi történik, beszélt, bátorított, megfogta a kezem. Kb. 10 percig tartott a vizsgálat - kontrasztanyagos ct volt.
Mosolyogva jött ki az ultrahangos doktornő és közölte nincs benne levegő, így nem perforált a bél, ahogy először gondolták. Megszületett a diagnózis, rájöttek mi bajom van! Dermoid ciszta!
Mivel akut sebészeti ellátást akkor ott nem igényelt, így visszaküldtek a nőgyógyászatra.
Visszaérve hívtam a doktornőt, aki fel akart venni az osztályra, de nem volt hely. Azonnal kaptam antibiotikumot.
Hazaengedtek, de másnap reggel csomaggal a felvételen kellett jelentkeznem.
Innen folytatom.....

Visszatérés

2013-11-17T19:36:00.000+01:00

Rég írtam, rég volt energiám gép elé ülni. Van mit pótolni. Lassan jövök, és elmesélek mindent.
Valószínűleg egy bejegyzésben lesz Marci 7. szülinapja, Bibi első szülinapja és az én műtétem, mert sajnos gyorsan és hirtelen történt minden. Elkezdem írni, majd jövök, ha kész!

Vidámpark - avagy minek iszik, aki nem bírja?!

2013-09-08T23:15:00.001+02:00

Na, szóval történt az, hogy vettünk Vidámpark kuponokat még júliusban, hogy mielőtt bezárna még elmehessünk. A gyerekek még sosem voltak a budapestiben, csak a debreceniben. Józsi is és én is kb. 20 éve nem voltunk. Így elhatároztuk, hogy - mintegy megünnepelve, hogy milyen ügyesen kezdték a sulit meg az ovit - elmegyünk.
Ma volt a napja. Emlékeim még voltak róla, bár nagyon nem ilyenek. Azért 20 év az 20 év na! És az is más, ha én vagyok a gyerek és az is, ha nekem vannak gyerekeim!
Fél 11 körül kiértünk a Vidámparkba. Eszméletlen sor állt - mint később megtudtam 10-13 között 3500 ember ment be! - de hősiesen vártunk. Kb. 20 per után be is jutottunk, kezdődhet a móka, gondoltam én!
Én, aki klausztrofóbiás és kegyetlenül tériszonyos lett az utóbbi 20 évben. Mint kiderült nekem még a gyerekvidámpark is komoly kihívást jelentett. Rém kínos, mikor te sírva "vigadsz", miközben az 5 éves valóban jól érzi magát és a szeme sem rezdül. Én meg majdnem sírok, de erre később.

Na bejutottunk. Első utunk a dodgemhez vezetett. Itt még nem is volt sor. Első körben én mentem Marcival, másodikban Józsi ment Domival. Tök jó volt, nagyon élvezték! Ez a felnőtt dodgem, ezt nem vezethették, de volt gyerek is, az volt igazán az ő pályájuk.
A biztonságra mindenhol nagyon ügyeltek. Már itt is látszott, nagyon betartották, hogy pl. 10 éves korig csak felnőtt vezethet, gyereknek volt biztonsági öv...

Dodgem után a körhintához mentünk. Emlékszem, imádtam a lovon ülni, Marcinak is javasoltam, de nem akart. Domi sem. Én igen, de az baromi hülyén nézett volna ki, így beültünk a hintóba. Mindegy, ott még úgysem ültem.
Innen mentünk a kis dodgemhez, amit már ők is vezethettek egyedül. zt élvezték a legjobban, többször is sorba kellett állnunk. Taktikát váltottunk, amíg ők dodgemeztek, én már beálltam a Barlangvasút sorába.

Gondoltam de jó lesz, gyerekként is élveztem, János vitéz meg minden! Én ide bemegyek. Arra nem gondoltam - illetve igen, de reméltem nem jön elő - hogy klausztrofóbiás vagyok, de nagyon. A barlang bejáratánál még nem volt gondom, beszálltunk a nagy sárkányba, majd elindultunk befelé, a barlang gyomrába. Ők hallgatták a mesét, élvezték nagyon, én meg lélegzetvisszafojtva próbáltam nem pánikolni és csak valami szépre gondolni. Hát nem Kukorica Jancsi volt az, alig vártam, hogy kijussunk végre!

Mondjuk én úgy emlékeztem, hogy elmondják az egészet, az marha nagy csalódás volt, hogy kb. minden 4-5. versszakot mondja csak.

Innen a Kukacvonathoz mentünk. Gondoltam ez a nekem való, gyerekhullámvasút! Hogy én mekkorát tévedtem! Felültünk a fiúkkal, Domi velem, Marci mögénk. És indult a kukac. Aha, az alagútba felfelé, majd ki a semmiba - irtó magasnak tűnt, oldalt semmi - aztán bedől, hullámzik, gyorsít és mindezt 2x! Marci elkezdett sírni, hogy ez nem jó. Szívem szerint én is ezt csináltam volna, amikor fent kiment a semmibe majdnem elsírtam magam. Iszonyatosan szorítottam Domit, aki csak röhögött és sikítozott. Aztán Marci a második körre jobban lett, már nem akart kiszállni és elkezdte élvezni, én meg alig vártam, hogy vége legyen, nagyon utáltam. Előttem egy kb. 8-10 éves forma gyerek ült, mögöttünk olyan 4 évesek, mindegyik élvezte, csak engem vert ki a víz.

Mikor végeztünk messziről megcsodáltam a sok felnőtt játékot és rájöttem ez nem az én világom. Kitaláltam, hogy Józsinak is legyen már jó, menjünk a Hullámvasúthoz. Marci közölte, ő oda nem, mondtam ne aggódjon, én sem! Domi viszont mondta, hogy ő igen és felmegy apával. Gondoltam miért ne, hiszen max. 40 km/h a gyorsasága és a kukacot is csak ő élvezte. Fel is mentek. Aztán fent kiderült, hogy ezt a Hullámvasútat már közel sem szereti annyira, pont úgy viselkedett, mint én 27 évvel ezelőtt. Nem kell részleteznem... De azért hős volt, ő legalább nem próbált meg kiszállni, mint én anno. Azért Józsinak sem volt őszinte a mosolya, mikor lejött. Én nézni se bírtam.

Addig beálltunk a Mesecsónak sorába. Röpke 40 perc, és már be is jutottunk.

Itt jött a második gondom: már megint a klausztrofóbia. Beültünk a csónakba, elindultunk. Dominak sem tetszett annyira, de Marcinak nagyon. Domival egymás kezét szorítottuk - inkább én az övét, de nagyon - Marci meg mindig mondta elöl, hogy milyen meserészlet jön. Én meg csak arra bírtam gondolni, hogy a barlang szűk, alattunk víz, fejem felett barlang és hullámvasút, és tuti most lesz egy földrengés, vagy összeomlik a barlang és mind meghalunk. Próbáltam leplezni félelmemet, de ez a 2 perc igen hosszú óráknak tűnt!

Innen elmentünk a lézerdodgemhez. Az nagyon nagy poén, nem csak dodgem, hanem pontokat kell gyűjteni, csapat van. Józsi bement Domival, addig mi is beálltunk a sorba, majd mi mentünk Marcival. Nyertünk! :) A zöld jeleken kellett áthajtani, én vezettem, Marci navigált, jó párost alkottunk.

Onnan elmentünk gyerekkori kedvencemhez, a Kanyargóhoz. (Meglepően sok dolognál gondoltam azt, hogy én ezt gyerekként szerettem...) Ezt valóban! Domit is rábeszéltem, a Hullámvasút-sokkon már túl volt, bevállalta. Megjegyzem ő volt a legbevállalósabb! Itt is legalább 20 perc sorban állás, de megérte, ezt tényleg szerettük! :)

Az Óriáskerék rémálom volt mind a négyünknek, így csak a tövéből csodáltuk meg. Számomra már az is bátor és vakmerő, aki ezt választja. Nem is beszélek a T-rex-ről, a Flying circus-ról, Ikaruszról... stb. És én még azt gondoltam, hogy a Break Dance-t majd kipróbálom. MUHAHAHAHAHA!!!

Na Bibire megint egy szavam sem lehet, tulajdonképpen észre sem vettük, hogy ott van. Végig csendben ül a kocsiban, általában nézelődött vagy aludt. Amikor ébren volt evett, mindig volt valami a kezében. Csendesen tűrte az egész napot. Tündérlány!

Ezek után átmentünk Dzsungel Mese Parkba. Gondoltam, végre megérkeztem arra a helyre, ami nekem való! Első körben a körhintára ültek, autók mentek körbe-körbe. Szuper és nem is veszélyes. Végre 5 percig nem izgultam! Ez a Vidámpark állati stresszes hely nekem! :D

Józsi közölte, olyan jól néz ki a hajó! Mondom aha, én is kinéztem, nem tűnik veszélyesnek, kicsikkel van tele, ez egy kisvidámpark, felülök a gyerekekkel. Mondtam, középre ülünk, biztos ami biztos. jól tettük. Elindult a hajó, elkezdett pörögni, forogni, Domi sikított, Marci meg ordított, hogy fél és szédül. De a legrosszabbul akkor is én voltam, mert ők elbújtak, én meg őket fogtam. Tériszony a köbön, szorítom őket, kapaszkodunk, izzadok, szédülök, mások meg hátradőlve élvezik. KISGYEREKEK IS!!!! Ott nem sírt senki, csak mi hárman! Össze-vissza tekergett, kanyargott, pörgött, forgott... Csak lefelé néztem és vártam, nagyon vártam a végét! Hősként szálltunk ki! Pedig nem is néz ki vészesnek. Amíg rá nem ül egy tériszonyos!

Levezetésképpen beültettük őket a sárkányvonatba. De az is úgy indult el, mintha ki akarná őket lőni. :D Ezt nagyon élvezték. Én itt pihentem ki a hajót.

Közben találtunk még olyan játékot, ahol biztonságban voltak, mi meg kicsit leülhettünk.

Szegény Bibi itt került ki először a kocsiból, pedig volt már vagy 5 óra.

A tűzoltós játék jó volt, Domi vezette a tűzoltóautót, Józsi és Marci pedig tüzet oltottak. Mondtam nem vagyok hajlandó felülni/állni még valamire, ami bármelyik irányba is megmozdul.

Aztán jött a Csodabringa! Kérdezem a csajtól, hogy ez ugye csak akkor megy fel, ha tekerjük? Ha nem tekerjük akkor csak megyünk körbe-körbe?

Ííííígen, jött a válasz.

Szuper, akkor felülünk. Marci kérte, hogy ne tekerjük, nem akar repülni, mondom oké, akkor már ketten vagyunk, csak megyünk körbe. Így is történt, körbe mentünk, nem tekertük, akar a franc az egekig emelkedni már megint. Majd egyszer csak önálló életre kelta bringánk és felröptetett minket a magasba. Marci sikított, hogy nem jó és szálljunk le, mondtam nekem sem, de ha már így alakult akkor kapaszkodjunk erősen és várjuk a végét.Így veszettül kapaszkodva vártuk, hogy leszálljunk az égből. A végén a csajnak még megköszöntem....

Nyugtatásképp - nekem - még elmentünk a kisdodgemhez, ott még mentek pár kört, majd még egyszer a körhintához. Most Józsival ültek fel, megint a hintó és nem a lovak.

Mindeközben Bibi békésen szundított.

Ezt még nézni is rossz volt!!! Megjegyzem kisgyerekek is ültek benne. Nem is értem! A végén volt aki épp hogy kibírta, hogy leérjen, aztán volt rohanás. :D Van ember aki ezt bevállalja kényszerítés nélkül. Ez volt számomra a megdöbbentő. :D

Elmentünk a Tükörútvesztőbe, esküszöm erre nem is emlékeztem! Marci, Domi és Józsi bementek, majd Marcival én is. Jól megvezetett a gyerek, azt mondta könnyű és emlékszik, de keringtünk egy darabig körbe-körbe. :D

A túra végére maradt az Elvarázsolt kastély. Csak ketten mentünk be Marcival, mert Domi már nagyon elfáradt. Ezt nagyon élvezte! Mindent kipróbáltunk, bár a hangeffektektől nagyon félt. Nem csodálom, én is megijedtem ~~volna~~. Nagyon ügyesen végig ment, a Hordónál volt kisebb galiba, meg kellett a srácnak állítani, mert Marci nem tudott nekiindulni. Aztán mikor bent volt már rendben ment.

Amúgy a személyzet - szerintem diákok mind - nagyon ügyeltek a biztonságra, semmi nem indulhatott úgy el, hogy ne ellenőrizték volna egyesével, hogy minden biztonsági öv be van-e kapcsolva, mindenki ott ül, ahol kell - pl. volt, hogy helyet kellett cserélni a gyerekkel - amíg ki nem mentek addig más nem mehetett be... stb. Tehát abszolút biztonságba érezhettük ~~volna~~ magunkat. :D

Nyitástól-zárásig kint voltunk, végig játszottuk az egész napot. A fóbiáim ellenére örülök, hogy kint voltunk és meg tudtam még nekik mutatni A Vidámparkot! A Vidámparkot, melyhez annyi gyerekkori emlék köt. Akármire felültem, biztos végigfutott az agyamon, mikor kisgyerekként - papával nagyon sokszor - voltunk a Vidámparkban. Kár, hogy bezár. Sajnálom, nagyon sajnálom... :(

Új barátnőm: Candy!

2013-09-06T22:05:00.000+02:00

Amikor anno lakást néztünk, nekem fontos volt, hogy legyen benne mosogatógép. Volt is, csak mire beköltöztünk a tulaj meggondolta magát, és elvitte. Nem baj, majd lesz. És nem lett.
Múlt héten "bekattantam". Elegem lett, hogy a konyha folyton úgy néz ki, ahogy, hogy másból sem állna a nap, csak mosogatásból, mert már öten vagyunk, rengeteg a mosogatni való, nem férünk a pulton, nem fér a mosogatóba. És nem mellesleg utálok is mosogatni. Józsi is, de ő még mindig többször csinálja, mint én. Egyszerűen sztrájkoltam az örökös mosogatás ellen.
Egy hétfői napon hazajöttem és közöltem, nekem mosogatógép KELL!!!!! ELÉG! Elkezdtem keresni a neten, kutattam, tanulmányoztam, összehasonlítottam, telefonáltam, érdeklődtem, majd összegeztem. Amit kinéztem az mindent tudott amit szerettem volna, a bajom csak a márkájával volt, számomra ismeretlen. De pont olyan volt, amilyet kerestem.
Szerdán lementem a Tescoba vásárolni, gondoltam megnézem a mosogatógépeket. 2 fajta volt, abból az egyik Ő! Amit kinéztem a neten. Az eladósrác nagyon segítőkész volt, modta neki is ilyen van, elmondta az előnyeit, hátrányait, mit tud, mit nem. Megkérdeztem, hogy levehető-e a teteje, mert nekem csak úgy fér be, ha leveszem. Szerinte igen! Kolléganője szerint nem. Leszedtük az állványról, nézegeti. Mondom nekik, hogy felhívtam egy műszaki boltot, ahol azt mondták levehető. Nő köti az ebet a karóhoz, hogy biztosan nem vehető le. Ketten mondjuk, hogy de, tuti, ő állítja nem. Előkerül egy csavarhúzó és a Tesco közepén darabokra szedtük a gépet. Mi nyertünk, levehető volt!
Azonnal kértem!!!! Papírok elintézve, modogatógép az enyém!!!!
Vasárnap szállították házhoz. Úgy vártam a szállítókat, mint kisgyerek a Mikulást. Egész nap az ablakban lógtam. Aztán egyszer csak megérkezett! A konyhát már előző nap kicsit átpakoltuk, rendeztük, takarítottuk. Aztán betettük a helyére, pont be is fért. Már rutinosan kaptam le a tetejét.
Azóta felszabadultam, hihetetlen, hogy mennyi terhet levett a vállamról. Nem is tűnt fel, hogy ennyi időt vesz el az ember életéből a mosogatás. Azóta szinte patyolat tisztaság és rend uralkodik a konyhában. Hogy ezt miért nem léptük meg előbb?

Marci az 1/d-ben, Domi pedig a Süniben

2013-09-02T21:38:00.003+02:00

Ez a nap is eljött! Vasárnapig olyan távolinak tűnt, amikor pakoltam össze a táskát, akkor kezdett realizálódni, hogy igen, az én kisfiam iskolás lett! A mégkisebb pedig óvodás!
Borzasztóan izgultam, sokkal jobban, mint ők.
Beállítottam az órát fél 7-re, fél 7 előtt 1 perccel kipattant a szemem. Kirohantam, csináltam kakaót, elpakoltam a tízórait, majd felébresztettem Marcit.
A gyerekleosztás az volt, hogy én viszem Marcit a suliba, Józsi pedig Domit az oviba, majd az évnyitó után megyek és leváltom, aztán Józsi hazamehet Bibivel.
Így hát Marcival el is indultunk az iskolába valamivel 7 után. Negyed 8-ra szerettem volna beérni, hogy lepakolhassunk. A suli szerencsére nagyon közel van, Ez majdnem a házunknál készült és a végében a zöld épület az iskola.
Büszkén vitte a Keresztanyukájától kapott iskolatáskát a hátán.
7 óra 10 percre odaértünk. Aztán koppantunk nagyot, közölte a portásnéni, hogy hogy vagy bemegy a gyerek az ügyeletbe, vagy kimegyünk, mert itt most szülő nem tartózkodhat.
Kimentünk. Fáztunk. Jött az alsós igazgató, nem is értette, hogy miért vagyunk kint?
Marci egyre közelebb állt hozzám, egyre jobban bújt, egyre könnyesebb volt a szeme. Már a sírás határán volt, de sikerült rá hatnom, így nem törött el a mécses.
Közben jött a többi szülő is, együtt vártuk a nagy kapunyitást.
Fél 8-kor bemehettünk a terembe. A tankönyvcsomagok az asztalra név szerint ki voltak készítve, mindenkinek meg kellett keresnie a sajátját, majd oda leülni.
Itt is féltem kicsit, mert Bercivel egymás mellé szerettek volna ülni, de a könyvcsomagok külön padra voltak téve. Marci az első padba ült. Egy kislány ült mellette, szintén sírásra görbült a szája. Erre Marci kihúzta magát! :)Leadtuk a rajz - és technikadobozt, üzenőfüzeteket beszedték, tankönyveket kibontottuk és leellenőriztük. Kiderült, hogy év végén csak az olvasókönyvet és az énekkönyvet kell visszaadni, a többit megtarthatjuk.

A tanítónő nagyon kedves, fiatal, Marcinak szimpatikus és ez a lényeg. A napközis tanárnénivel most találkoztunk először, ő is aranyos volt, ő tanítja majd a magyart.
Elrendezés után párokat kellett alkotniuk - mindenkin átgázolva kereste egymást Marci és Berci - és úgy vonultak a tornaterembe az évnyitóra.

Az órarend gyereknyelven :)

A műsor aranyos volt, a 2. osztályosok készültek egy kis iskolaváró egyveleggel. Nagyon erősen kellett tartanom magam, hogy ne sírjak. :)
Amikor vége lett, akkor kézenfogva vissza kellett vonulniuk a tanárnénikkel az osztályba.

9-kor lett vége, én meg rohantam Domihoz az oviba, mert neki is az első napja volt. Hiába ismerte az óvónéniket, hiába ismerte az összes gyereket, hiába voltak ott a bölcsis csoporttársai, mire beértek már nem vagánykodott, inkább sírt egy kicsit.
Amikor odaértem hazaküldtem Józsit Bibivel, én meg megálltam a csoportszoba ajtajában. Direkt nem akartam bemenni, mert Domi jobban szereti, ha nem lát. Ha lát nem érti, hogy miért nem megyünk haza?
Játszott, majd jött Kati hozzám beszélgetni. Aztán kimentünk az udvarra, ott is jól érezte magát, olyannyira, hogy én be is mentem Katival az aulába és mivel a laptop nálam volt, felvettem a tárgyaimat. Aztán 11-kor mondták, hogy menjek nyugodtan haza, fél egyre érjek vissza érte. Így hazajöttem ebédelni, majd vissza Domiért. Szépen ebédelt, nagyon jó kedve volt. Azt mondta holnap is menjünk és akkor ott is alszik. Ez így is lesz, remélem problémamentesen elalszik. :)
Elmentünk Marciért egyre, gyerek sehol nem volt. Elkezdtem összepakolni a cuccait, mikor azt vettem észre, hogy nem is az ő cuccait pakolom. :D Addigra már átültették Berci mellé.
Éppen ebédeltek, így volt időm összeszedni a könyveit, ünneplőt. Aztán megérkeztek, az első szava az volt, hogy ANYA, NAGYON JÓ VOLT!!!!!
Alig győzték mondani Bercivel az élményeiket. Örülök, hogy ennyire pozitív volt neki az első nap. Már várja a holnapot, hogy megint menjünk. Bepakoltuk a táskáját, tízórai a dobozában, ruhája kikészítve.
Kezdődik.....

Nyaralás 2013 augusztus!

2013-08-31T23:39:00.001+02:00

Előre bocsájtom, hogy hosszú leszek és lesz vagy 170 kép az alábbi bejegyzésben, kérlek ennek tudatában folytasd. :)
És még így is kevés, 1500 képet csináltam a 10 nap alatt, de volt is miről.

Az egész úgy kezdődött, hogy meg volt beszélve Józsi nagynénjével - övék a lovasi ház - hogy 17-én szombaton megyünk. Józsi 16-tól volt szabin. 14-én és 15-én még dolgozott. A bérlete meg 16-án 8:00-kor járt le. Viccből mondtam, hogy akkor miért nem megyünk 16-án reggel 8-kor? Aztán rájöttünk, hogy ez nem is vicces, miért nem??? Gyorsan telefonáltunk és rábólintottak, így 1 napom volt összepakolni mindent. Pedig még vásárolni is kellett volna, sok minden hiányzott.
Gyorsan összecsomagoltam és 16-án pénteken reggel 8-kor már a Katica nevezetű vonaton ültünk. Kényelmes, légkondis, babakocsis vonat. Izgalmas volt odaérni, mert itthon hagytuk a hűtőtáskát meg a kaját, ezért a buszmegállóból Józsi visszafordult érte, közben busz elment. A vonat fél 9-kor indult, mi meg negyed 8-kor még otthon. Nem is értem, hogy aztán hogy jutottunk ki olyan gyorsan!
Az út gyorsan eltelt, Bibi szinte végig aludta.
Balatonfüreden szálltunk le, ott már vártak ránk. 40 perc múlva pedig indult a busz lovasra.
Lovas Bfüredtől kb. 15 perc busszal és a ház előtt áll meg.
Finom ebéddel vártak minket, amit a hátsó teraszon fogyasztottunk el. A kilátás pazar, szőlőhegy és a Balaton! A Balaton a fények miatt nem látszik a fák mögött a képen. :)
Első napra nem terveztünk semmit, nem mentünk sehova. Bibi a babakocsiban délután aludt, fiúkkal meg játszottunk a kertben. Kipakoltunk, átrendeztük a lakást, hogy elférjünk. Józsi aludt az emeleten a fiúkkal, én pedig lent Abigéllel. Ez volt a legegyszerűbb.
Tavaly előtt otthagytunk egy csomó játékot, így azt nem kellett vinni szerencsére.

Bibi természetesen velünk ebédelt, semmiből nem maradt ki. Gyakorlatilag mindent evett amit mi. Itt éppen sült csirkecombot és krumplit.

Játék a kertben

Nagyon büszke voltam rá, mert új környezet ide vagy oda, őt ez nem viselte meg. Este volt egy kis sírás a lefekvésnél, de beálltam az ajtóba és hangosan beszéltem, így ő is befordult és elaludt. Másnap már az is elég volt, hogy nyitva hagytam az ajtót és hallotta a hangom. Összetoltunk 2 ágyat, ő belül aludt, én kívül.

Szombat:

30 fokra és napsütésre ébredtünk. Nagyon örültünk, hogy nem vártuk meg azt a napot az utazással. Szépen megreggeliztünk, összecsomagoltunk és mentünk a buszhoz. A busz 10:50-kor volt a ház előtt, így lehetett tervezni. Nyugodtan készülődni, összepakolni.

Pont 11-kor - Mert nem mentünk be teljesen a buszállomásra - leszálltunk a buszról és 2 perc alatt már a Balaton partján voltunk.

Elindultunk a strandra, ami jó 1,5-2 km séta volt, de végig a Tagore sétányon és a Borok utcáján, így nem is tűnt olyan soknak. Szép helyen sétálni jó! :)

Marci szerint ők a fejünk felett mászkáló bácsik.

A Kisfaludy strandra járunk, nagyon szeretjük. A partja finom homokos mindenhol, van kialakított gyerekrész, de ha valaki úszni szeretne sem kell hosszan begyalogolnia a vízbe. A bója mögött meg a víz valami csodálatos. Ahol nem verik fel a sok iszapot le lehet látni a vízben bármeddig. Úszás közben mikor leálltam a víz alatt láttam a lábam. Már majdnem "tengerfíling" volt! Árnyék nem sok van, de mi sem sokat tartózkodtunk kint. Napról napra kevesebb cuccot vittünk.

Bibi nagyon élvezte a vizet! Imádta a Balatont! Ő is egész nap a vízben volt. Szerencsére pont jó volt a hőmérséklete, kellemes 25-26 fok. Lubickolt, sikongatott, csapkodott és ha megpróbáltam kivinni sírva fakadt.

Itt MÉG nem élvezte annyira a vizet, csónakból volt csak bátor.

Első nap még jobban szeretett a parton lenni, nehéz volt rábeszélni, hogy jöjjön be a vízbe. Nem tudom, hogy mitől félhetett, de Zánkán sem jött be a vízbe és a Velencei-tónál sem. Az elején még itt is bizonytalan volt.

Egy kis strandfoci apával a parton. :)

Elmentünk az éhenkórászokkal ebédelni. Bibi gyakorlatilag egész nap csak evett. 250g-os 1 évesnek való bébiétel, egy kis lángos, egy kis sültkrumpli ez az amaz.... Szerencsére (?) semmi nem viselte meg a gyomrát.

Mari volt a másik, akit nem lehetett kiszedni a vízből. Már egyedül is beengedtem, tudta meddig mehet és olyankor karúszó mindig volt rajta. Nagyon ügyesen viselkedett!

És lássunk csodát, később Domi is bemerészkedett a vízbe. Először csak a vödörbe szeretett volna vizet tenni, de megtetszett neki és egyre mélyebbre és mélyebbre ment. A végén már dobálni is lehetett, ~~sajnos~~ egyáltalán nem félt a víztől.

Amíg mi a vízben játszottunk, addig Bibi a parton aludt a babakocsiban. A fiúk bementek a vízbe én meg bejártam Bibivel az egész strandot - minden zuhany alá beugrottam -, mert séta közben néha könnyebben elalszik. Mire visszaértünk valóban elaludt.

A szemünk mindig rajta volt. Én belefeküdtem a vízbe, néztem a kocsit, a fiúk meg locsolgattak. Kell ennél jobb?

Hazafelé strandolás után. Az Esterházy strand bejáratánál.

Dominál 2 dolog ment egész nyaralás alatt, a lángos és a fagyi. Ő folyamatosan éhes volt, nem ismertem rá. Itthon sosem eszik, ott meg csak azt hallgattam, hogy mikor eszünk, hol veszünk husikát...?

Hazafelé mindig fagyiztunk :)

És megálltunk a kikötőnél hattyúkat nézni

Vasárnap:

Ismét egy szép, forró, nyári nap. Megint nem volt más terv, mint a strandolás egész nap. Most nem mentünk be Bfüredig, hanem Balatonarácsnál szálltunk le. Általában úgy buszoztunk, hogy vittem a csatos hordozót - innentől kezdve csak hordozó - és Bibit magamra kötöttem. Így könnyebb volt vele. A babakocsit meg esernyőre lehet csukni és könnyű, van fogantyúja, nem gond vele a felszállás.

Aznap borzasztó sokan voltak, 20 percet álltunk sorba a pénztárnál, míg bejutottunk, de nem tűnt soknak, mert folyamatosan ment a sor és volt sok árnyék.

Amíg sorban álltunk, addig Bibi aludt. Mire megtaláltuk a helyünket és lepakoltunk felébredt, megebédeltettem, majd mehettünk is be a vízbe, ahonnan ebédig ki sem jöttünk.

Előző napi altatós sétámnak köszönhetően találtam egy jó éttermet a strand végében. (Amúgy volt vagy 15). Oda mentünk enni, Marci rántott husit kért sültkrumplival, Domi és Józsi óriáslángosoztak, én meg hamburgert ettem. Bibi meg ezt így ebben a sorrendben.

A képen látható ételt Marci MIND elfogyasztotta!

Domi a képen látható lángos FELÉT elfogyasztotta.

A Kisfaludy strandon van két medence is, egy mélyebb úszós és egy kicsi csúszdás a gyerekeknek.

Szerintem nagyon szép!

Délutáni játékos szieszta a kis vízben.

Hétfő:

Még mindig nagyon jó volt az idő, ezért azt gondoltuk kihasználjuk és még egyszer lenézünk a strandra. Az előrejelzés másnaptól már vihart jósolt és lehűlést. Így reggeli után megint irány a strand! A program változatlan volt.

Aznap is sokan voltak, sor volt, bár nem olyan hatalmas. Beálltunk a sorba, mikor is mellénk lépett egy család, anyuka, apuka és két gyerek és közölték, hogy nekik aznapra még érvényes a bérletük, de indulnak haza és fogadjuk el. Én kérdeztem, hogy mennyivel tartozom, de közölték semennyivel, ne álljunk itt sorba, hanem menjünk be, nekik már úgysem kell. Egész meghatódtam a kedvességüktől.

Várja a lángosát. Én itt már nagyon untam, de piszok finom volt!

Marci legalább változatosan - és sokat - evett. Azt a pizzát is beküldte!

Majd lecsúszott egy nutellás palacsinta is!

Itt pedig egy kakaós. Domi amúgy sosem volt egy nagy palacsintázós, de most nyáron megszerette, azóta itthon is eszi.

És aki palacsintát ugyan nem kapott, de minden mást igen. :)

Csak akkor jöttek ki a vízből, ha valamivel ~~fagyival~~ kicsalogattuk őket.

Vagánykodik a jegeskávémmal. :)

Igen, az én jeges kávém! :)

Hétfő este még el kellett mennünk a Tescoba - röpke 5 km. séta a strandtól a Tesco, de szó nélkül jöttek - mert másnapra már rossz időt mondtak és az 20-a volt, így fel kellett készülni.

Kedd:

Nem terveztünk semmit, csak egy csendes otthonülős-pihenős napot. Az idő valóban lehűlt, és nem is azzal volt a gond, hanem a hatalmas széllel. Marcival és Domival ebédet főztünk az udvaron. :)

Bibi 3,5 órát aludt délután, így kicsit elcsúsztunk, de végül átsétáltunk Lovasra, ahol találkoztunk egy babás fórumos barátnőmmel és kicsit beszélgettünk, a gyerekeink pedig játszottak. Lovas kb. 1 km. séta a háztól, vagy még talán annyi se. Csak ne fújt volna annyira a szél. Azért is indultunk korán haza, mert nagyon fáztunk.

Szerda:

Mivel az idő elromlott, így előszedtük a kirándulós tervünket. Az első az a veszprémi állatkert volt. Már korán bementünk Veszprémbe és azonnal az Állatkert felé vettük az irányt. Illetve előbb elmentünk venni Marcinak egy esőkabátot és Dominak egy sapit, biztos ami biztos.

Átmentünk a Viadukton - az a halálom a tériszonyommal - és a vége felé a pihenőnél megpihentünk. Én addig gyakorlatilag csak mentem mint a gép, se jobbra, se balra nem néztem, pedig szívesen fotóztam volna.

Innen már szívesebben fotóztam.

Bent az állatkertben.

Bibi fantasztikus gyerek volt, a szavát/hangját nem lehetett hallani. Ha álmos volt aludt, mindegy volt, hogy hol vagyunk. Babakocsiban, hordozóban, bárhol és bármikor. Néha észrevettük, hogy alszik, néha pedig, hogy felébredt.

Nem tudom melyikük ijedt meg jobban. :)

"Oly távol vagy tőlem, és mégis közel" Macit én még ilyen közelről nem láttam!!!

Valamit nagyon néznek :)

Bibi pont akkor ébredt fel, mikor a makik látványetetése volt, így nyugodtan meg tudtam őt is látványetetni. Aztán elindultunk a tanösvényen. Babakocsival azért elég nagy kihívás volt.

Itt látott először állatot aznap. Látszik is a döbbenet. :D

"Anya te is láttad?" :)

Legnagyobb buli az állatok etetése.

Az állatsimogatóban pedig Domi felhergelt mindenkit, hogy támad a kecske, az összes gyerek rohangált egy idő után, hogy jaj támad a kecske. :D

Aztán a karámból az összes kecskét kihajtották Marcival. Látszik, hogy előtte 2 hétig vidéken voltak. :D

"Hogy velem senki nem foglalkozik!"

Bár ki volt írva, hogy harapnak az állatok, páran mégis bátrak voltak. A makik pedig pofátlanok és egyáltalán nem félősek.

Játszóházban

Úton hazafelé

Persze még meg kellett állni fagyizni. Rá kellett jönnöm a nyaralás alatt, hogy a fagyiárusokat valahol képzik és az idegrendszerüket trenírozzák, vagy durva nyugtatókat kapnak, mert mindegyik rendkívül kedves, gyerekbarát, folyton mosolyog, kaptunk mindig + tölcsért kérés nélkül, rolettit ajándékba, mert a gyerek odament megköszönni a finom fagyit, a néni meg elolvadt tőle. A balatonfüredi Tagore sétányon, a veszprémi sétáló utcában a piaccal szembeni fagyizóban mind a két fagyiárus, a keszthelyi játszóteres cukrászda pincére/fagyisa mind-mind emberségi és kedvességi kitüntetést kap tőlem. A balatonfüredi még azt is mondta, mikor Domi megfogta a fagyis pult szélét, hogy vigyázzunk, mert vegyszerrel takarítja és nehogy baja legyen a gyereknek ezért szól!

Nagyon elfáradt, A 15 perces buszúton el tudott aludni.

Csütörtök:

Ez volt a legtartalmasabb napunk! 8:00-kor indult a buszunk Balatonfüredre, ahonnan 8:40-kor indult egy másik Keszthelyre. Bibi kb. 10 perc utazás után bealudt. Az út 1 óra 20 perc volt, abból az 1 órát végig aludta. Leszállás előtt 10 perccel ébredt fel. Igazából ha az elefántot és a cumit megkapja, már alszik is. :)

Megérkezés után egyből a főtér felé vettük az irányt.

Ott egy remek cukrászda volt, mi kávéztunk, a gyerekek sütiztek. Alig bírtam őket rábeszélni, hogy egyenek egy tortát, ilyen gyerekeket sem láttam még! Aztán a duplacsokis győzött.

És még nekünk is maradt. :) A cukrászda alatt van egy játszótér, amíg mi kávéztunk ők játszhattak volna, de nem mozdultak mellőlünk.

A játszótért mellett pedig egy picike tó van Tavirózsákkal.

Aztán szépen elindultunk a Festetics-kastély felé

Még sosem jártam itt, nagyon szép, csak azt sajnáltam, hogy a fele le van zárva, csak pár szobába lehetett bemenni. Ezt a hivatalos útikönyvem az Anna, Peti, Gergő nem említette. Volt családi jegy féláron, ez 5 kiállítást foglalt magában.

Bemehettünk a Kastélyba, a Hintómúzeumba, a Modellvasút Kiállításra, A Vadászkiállításra és a Pálmaházba és akváriumba (ami engem a Tescos halpulthoz emlékeztetett leginkább).

A Kastélyban csináltam pár képet, de akkor figyelmeztettek, hogy ahhoz kellett volna vennem fotójegyet. Egy néni szólt, a többi teremőrt addig sem érdekelte. Persze mindenki mobillal fotózott, kíváncsi vagyok hánynak volt hozzá fotójegye?

Bibi a szökőkúttól kicsit megijedt. :)

A Hintómúzeumban beleülhettek egy igazi hintóba is.

Onnan a legtutibb helyre mentünk a fiúk szerint, a modellvasutakhoz. Már a kertben fogadott egy, arra fel is lehetett ülni.

Bent meg maga volt a Kánaán! Vasút ameddig a szem ellát. Jöttek-mentek, váltók álltak át, volt Balaton, de kicsit arrébb Betlehem is. Szájtátva néztem még én is! Európa 5. legnagyobb pályája. A bejáratnál volt egy kisebb, amit a gyerekek is irányíthattak. Na alig bírtam elhozni onnan őket. Azóta ők is modellvasutat szeretnének. :D

Aztán egy szinttel lejjebb volt a vadászati kiállítás. Azt hittem, hogy fegyverek lesznek, hát mekkorát tévedtem. Azok is voltak a földszinten, de ami az elsőn fogadott attól a szám is tátva maradt. Igazi, egykor élő kitömött állatok, és minden állatnak ott volt a története. Iszonyat mennyiségű élethű állat, az állatkertben negyed ennyi nincs! Iszonyat félelmetes az oroszlán, vagy az elefánt mellett állni.

A Pálmaház kertjében. Oda nem mentem be, csak a fiúk, mert addigra Bibi reklamált, hogy most már vele is foglalkozzon valaki és etessem meg.

Ez volt Domi "jutalma", a kicsi fehér Dotto vonaton is utaztunk! Erre várt egész héten. Kapóra is jött, mert valahogy már ideje volt lekeveredni a buszhoz, ez pedig pont a kikötőhöz vitt. Ott még fagyiztunk és sétáltunk egyet, majd mentünk vissza a buszhoz. A hazafelé vezető utat mind a 3 gyerek végigaludta. :) Nagy mázlink volt, mert Bfüreden elkaptuk pont a lovasi csatlakozást, 2 percünk volt átszállni, de egymás mögött állt a két busz. Este 9-re értünk haza.

Ezt Marci fotózta. Imádott fényképezni!

Péntek:

Mivel a borús idő még tartott ezért egy veszprémi kirándulást terveztünk. Nem mentünk korán, a 11-es busszal. Veszprémben sétálgattunk kicsit, de Domi folyamatosan azt kérdezgette, hogy hol lehet kapni husikát? Shopingolásnak lőttek, elmentünk ebédelni a Panoráma Snackbe. Ez egy jól bevált helyünk, még nem csalódtunk benne. Menza jellegű, de hatalmas adagokat adnak. Józsi és Abigél baconos csirkemájat evett petrezselymes krumplival, vettünk húslevest és gulyást, a fiúknak rántott husi sült krumplival - kedvenc - nekem meg vadas! Túl jóllakottan vágtunk neki a túrának. D:

Eszi a májat meg a krumplit.

Mindet megette!!!

Evés után elindultunk. Hihetetlenül jól bírják a fiúk a túrázást. :)

A nagyon jókedvű Abigél :)

Marci mindenképp szeretett volna fényképezkedni Szent Istvánnal. :)

Séta a szakadékon! Innen nem olyan félelmetes, mint messziről.

Ugyanilyen kép készült 2 éve róluk ugyanitt, csak Bibi nélkül. :D

Aki megint alszik.

Hazamenetel előtt még megálltunk a játszótéren

Veszprémben még csatangoltunk, vásároltunk, majd irány este haza.

Gyönyörű tündérkém!

Aki spárgából magára borított egy üveg vizet. :)

Szombat:

Nagyon csúnya esős napra ébredtünk. A gyerekek bent játszottak délelőtt a szobában. Nem is volt kedvünk sehova menni, végre pihentünk. :D Ebédelni átmentünk Paloznakra egy kis vendéglőbe.

Délelőtt Bibi még aludt kint a teraszon, de már jól be kellett öltöztetni.

Esőben mentünk át, de mindenkinek volt esőkabátja. Paloznak szerintem 1 km. sincs a háztól. Ugye a távolságok nálunk azért lényegesebbek, mert nincs kocsink.

A fiúk nagyon élvezték, hogy étteremben ebédelünk. Eredetileg 2 pizza volt a terv, végül egy csontleves, egy babgulyás és 3 pizza lett belőle. Egyet hazavittünk vacsira. :)

Bibi megevett egy 250g-os bébiételt mikor odaértünk, majd evett babgulyást és pizzát. Meg egy csomó kenyeret.

A templom mellett ezt találtuk. Nyilvános utcai könyvtár. (?)

Olyan rossz idő lett, hogy Bibinek Veszprémben venni kellett egy sapát, de csak ezt találtuk. :D

Délután már csak a lakásban játszottunk. És Bibi a lábanba kapaszkodva FELÁLLT! :)

Szeretik egymást nagyon! :)

Imádott ebben fürdeni, akkorákat pancsolt! :)

Simán feltérdelt a vízben is

Aztán lehetetlen pózban elaludt. :)

Az eredeti terv az volt, hogy hétfőn megyünk haza, de Bibi megbetegedett. Mikor lefeküdtem mellé felébredt, és hajnali fél 3-ig nem tudott elaludni, csak szuttyogott. Reggel mondtam Józsinak, hogy ők maradjanak nyugodtan, mi hazajövünk Bibivel, de mondta ők is jönnek. Így amilyen hirtelen pakoltunk az odaútra olyan hirtelen pakoltunk a visszaútra. Mindent összepakolni, lakást kitakarítani és vissza rendezni. Az egészre volt 4 óránk, mert indult a busz. Domi már szeretett volna hazajönni, de Marci nem igazán. ég egy balatonfüredi

túra be volt tervezve, az most kimaradt.
Haza Veszprémből busszal jöttünk, Bibi szinte végigaludta a 2 órát. Gyorsan megérkeztünk. Mintha el se mentünk volna....

Szuper volt a nyaralás, volt benne minden amit szerettem volna, volt strand, kirándulás. Nagyon jól éreztük magukat, a gyerekek szuperül bírták a strapát. Abigél hihetetlenül alkalmazkodó kislány, bárhova el lehetett vinni, bárhogy szívesen utazott, ha volt nála elefánt és cumi, és látott engem vagy rajtam volt akkor semmi gond nem volt vele!
Jövőre újra ugyanott!

Gárdony

2013-08-11T21:50:00.000+02:00

Mivel utáljuk a meleget és a hőséget csak vízparton lehet elviselni, így úgy határoztunk az év egyik legmelegebbnek jósolt napján, hogy Katiékkal elmegyünk Gárdonyba. Meg amúgy sem nagy buli itthon ülni, jobban szeretünk menni.
Kinéztük a 9 órás vonatot, gondoltuk tök jó lesz, légkondis, nem is olyan korai, jó lesz az nekünk. Sajnos más is így gondolta. 2 helyen tudtunk ülni 5-en, és még mindig mi voltunk jó helyzetben, konkrétan mint a heringek a konzervdobozban, úgy álltak az emberek a vonaton.
Katiék csak Érdnél szálltak fel, izgultam is értük, hogy felférnek-e? Mondtam, hogy ahol mi ülünk ott meg se próbálják, mert egy gombostűt sem lehet(ne) elejteni. Szerencsére sikerült nekik, fél 11-re már Gárdonyban is voltunk. ~~A vonat perszer fél órát késett, már elindulni sem tudott időben.~~
A Sport Beach volt a kiszemelt strand. Előző nap csináltam rántott husis szendvicseket, citromos sütit és csokis cookiet, Kati pedig hozott házi lángost.
Azonnal belevetettük magunkat a Velencei tóba, kellemesen meleg volt a vize. Még Domi is hajlandó volt belemenni. Bibi is imádta, sokat pancsolt. Szinte egész nap a vízben voltunk, csak addig jöttünk ki, míg ettünk és Bibi aludt egy fél órát.
Fél 5 körül egyszer csak beborult, gyorsan összepakoltunk, és kimentünk a vonathoz. Elkezdett szakadni az eső. Az állomáson meg bemondták, hogy ez a vonat is késik fél órát.
Fél 6-kor megérkezett, alig tudtunk felszállni rá, annyira tele volt. A fiúknak letettük a táskát a földre, ők azon ültek és szenvedték végig az utat. ÉN beszorultam az ajtó és a babakocsi közé. Katiék már fel sem fértek itt, ők máshol szálltak fel. Borzalmas volt az út, de szerencsére csak 1 óra. Ennyi volt a kellemetlen az egész napban, még így is bőven megérte! :)

Mindent utál, csak a fagyit szereti :)

Elfáradt

Próbáltam magunkat fotózni :D

A kis víziszöny! :)

Úton hazafelé. Ők legalább ültek.

Marci ballagása

2013-08-08T10:30:00.001+02:00

A helyzet az, hogy lusta vagyok. Nagyon lusta. Pedig időm mint a tenger és az írnivaló is ennyi lenne, de nincs kedvem a gépet az ölembe venni és pötyögni. Így meg lassan minden feledésbe megy. Nagyon nem szeretném, úgyhogy próbálom behozni a lemaradást.

Először is: nem írtam semmit Marci ballagásáról, pedig azt hiszem, hogy azt semmiképp nem szabad "veszni" hagyni!
Egy szombati napon volt, pontosan június elsején. Előző napra megbeszéltük Katival, hogy kijönnek segíteni készülődni, mert meghívtuk a mamáékat is.
Szuper előzménye volt, mert olyan vesegörcsöm lett csütörtök éjszaka, hogy sírtam a fájdalomtól, hányingerem volt, folyt rólam a víz, sokszor gondoltam, hogy ideje lenne mentőt hívni. Aztán egyszer csak elmúlt és elaludtam. Másnap mentem az Árkádba, ott találkoztam Katival. A buszon megint rámtört a vesegörcs, alig bírtam állni. Mikor leszálltam már menni is nehéz volt, valahogy átjutottam az Árkádba, be a gyógyszertárba és azonnal vettem gyógyszert. Bevettem, jobb lett. Elmentünk vásárolni, majd nekiláttunk a készülődésnek. Nagy segítség volt Kati, mert azért nem voltam a topon pénteken.
Rendeltünk Marcinak tortát is, nagyon szép lett! Most focimániás, így a focis torta és a focis csokor adott volt.

A ballagás nagyon megható volt. Az elején volt a műsor, volt tornabemutató is. Ott már majdnem sírtam. Aztán jött a csoportok műsora, majd a ballagás. A ZENE a lelkemig hatolt, minden szava fájt.
Itt esett le először, hogy lezárult egy korszak, hogy az én kis óvodás fiamból iskolás nagyfiú lesz. Végem volt, nagyon nehezen viseltem. Ott még tartottam magam, de amint vége volt a bulinak, amint újra egyedül voltam itthon a gondolataimmal csak sírtam. Azt hiszem, sokkal nehezebb volt ez, mint gondoltam. Hallgattam ezt a zenét és csak arra tudtam gondolni, hogy vége az önfeledt gyerekkorának. Kezdődik a suli, már sosem lesz az a kicsi óvodás gyerek, aki eddig volt. Talán túlzásba is estem és szerintem leginkább magamat sirattam. Aztán összeszedtem magam és megfogadtam, hogy Domival jobban megélem majd ezt az óvodás korszakot. Remélem sikerül betartanom.
Marci meg komoly nagyfiú lett, már van iskolatáskája, íróasztala, és mindent beszereztünk, amit a suliba kértek. Izgatottan várjuk ezt az új, és remélhetőleg - nehéz, ámde - szép korszakot!

Képek a ballagásról:

Az ovis ballagó torta. Süni csoport, és marcipánból a ballagók jele rajra és a fényképük. :) Nagyon szép lett!

A műsor és a torna :)

Kati és Bibi :) Háttérben Zoli nézi a műsort :)

Szépséges nagyfiú! :)

A mi focis tortánk. Egyik kedves szomszédunk csinálta. Ő készítette az ovisat is, nem csak szép, hanem fantasztikusan finom is! :)

És az iskolás! :)

Az íróasztal

2013-07-17T10:01:00.001+02:00

Történt az, hogy az Ikeában kinéztem egy fantasztikus íróasztalt, 40ezer forint helyett csak 15ezer forint volt. Itthon méregettem, hogy hogy férne el, gondolkoztam, számolgattam, mérlegeltem, majd kitaláltam, hogy az nekem kell! Illetve nem nekem, hanem Marcinak. Mire megszületett az elhatározás, az íróasztal elfogyott. Ez az én formám. De mivel már felspanoltam magam úgy döntöttem, kell egy asztal! Végül is kell, hiszen egy iskolásnak szüksége van rá.
Nézegettem a neten a katalógusokat és a mellettünk lévő bútorboltban - tényleg egy saroknyira van - pont volt egy Ikeáshoz hasonló asztal és azon az áron.
Délután, mikor Bibi felébredt lementünk. Bibi rajtam kendőben, fiúk mellettem. Könnyű menetnek tűnt.

Bementünk a boltba, pont volt is a kiszemelt asztalból.

Eladó kérdezi: elviszi?
Kérdezem: el tudom?
Mire ő: GYALOG???
Mire én: IGEN!
Erre a válasza: Ő nem vinné a helyemben, 30 kiló.
Mondom én: Megbirkózom vele!
Eladó: Akkor adok egy kocsit, azzal haza tudja tolni

Úgyhogy kaptam egy kocsit rápakolták a dobozt - amiről kiderült, hogy nem 30 kiló, hanem 40 és a fiúk segítségével hazatoltuk, fel a dombra!
Itthon az egyik szomszédom pont lent volt, így segített lepakolni a kocsiról a dobozt - addig Bibit beültettem a babakocsiba - majd a földszinten hagytam a dobozt, Bibit visszakötöttem magamra, majd a fiúkat a kocsira ültettem és visszatoltam őket a boltba.
Majd hazasétáltunk. Fiúkat és Bibit felvittem az emeletre, Bibit betettem a járókába, majd lementem és fel akartam hozni a dobozt. 1 lépcsőfokot tudtam feltuszkolni, ott megállt a tudomány, elfogyott az erő. Valahogy összekaptam magam, és a félemeletig felvittem, majd kibontottam a dobozt. Darabokban vittem fel, fogytam fél kilót. Mire Józsi hazaért, az asztal állt! Már szinte teljesen készen állunk a szeptemberre. :)

Zán-ka-land

2013-07-07T15:54:00.001+02:00

Előre szólok, hosszú poszt lesz rengeteg képpel! :)

Még februárban pályáztunk az Erzsébet-programba, amit szerencsésen meg is nyertünk. Be kellett fizetni 15ezer forintot, és kaptuk is a kártyát, mellyel szállást lehetett foglalni. Na azért ez nem volt ennyire gyors, kb. 3 hónapot vett igénybe.
Mire megérkezett a kártya - kis kavalkád volt - már szinte az összes szállást lefoglalták. Felhívtam őket telefonon és bővítettek pár helyet. Így akadtunk a Zánkai Új Nemzedék Központra.
Nagy logisztikát igényelt a hely foglalása, mert Katiékkal együtt mentünk, így egyszerre kellett szállást találnunk, ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen. Ha nehezen is, de sikerült!

Július 1-jén hétfőn indultunk. Hajnalban keltünk, 6:50-kor indult a vonatunk a Déliből. Fél 6-kor indultunk otthonról, bár a gyerekek kicsit sem tűntek fáradtnak vagy álmosnak.
Mire a vonathoz értünk a bőröndnek leszakadt a füle. Már csak a húzója működött.
Rengeteg csomagunk volt, vittük az utazóágyat is Abigélnek, biztos ami biztos. A metrón felfelé a Délinél Domi elkezdett legurulni a mozgólépcsőn, a szívbaj kerülgetett, elengedte a kezem - én a babakocsit tartottam, nem tudtam utána kapni - de szerencsére Józsi elkapta, de 3 lépcsőfokot így is esett lefelé. Szerencsére "csak" a lábát ütötte meg, bennem meg megállt az ütő. Még fél óra múlva is remegtem.
Kelenföldön felszálltak Katiék is, onnantól már sima volt az út.
Fél 10 körül értünk le Zánkára. Leszálltunk, azt sem tudtuk merre kell elindulni. Az ismeretlen felé vettük az utunkat - azért térképen előre megnéztem, de hiába hívtam őket napokig indulás előtt, senki nem vette fel a telefont.
Rengeteg iskolás szállt le a vonatról, a nyaralásunkkal egy időben kezdődött az Erzsébet-tábor is. Jó sokan voltak és senki nem tudta merre kell menni. Aztán mindenki jött utánunk. Egy idő múlva láttuk meg, hogy nyilakkal a földön jelzik az utat. A szállás felé a bőrönd húzója is elszakadt, így már csak vonszolni lehetett. De aztán szerencsésen megérkeztünk ide:

Marci teljesen extázisba esett. Mióta Domi megszületett nem voltunk szállodában, csak magánháznál, apartmanban, így teljesen el volt varázsolva, hogy szállodában fogunk nyaralni.
A recepciónál "becsekkoltunk", ki kellett tölteni a bejelentkezőt, majd megkaptuk az ebédjegyeket, a Központ térképét, kérdőívet és számlákat. Aztán mondták, hogy a mi szállásuk a 2-es téli nyaralóház

lesz, már várnak minket ott, mehetünk. Megmutatták útközben, hogy hol van az étterem, ahol majd ehetünk, ugyanis az 5 napos szállás teljes ellátással volt.
Ezen a képen az 5-ös ház van, de mi is ugyan ilyenben voltunk, csak a 2-es házban. Szerencsére az volt a legközelebb az ebédlőhöz.
Mi két szobát is kaptunk, 2 db. 3 ágyas szobát. Az egyikbe beköltöztem a gyerekekkel, a másikat üresen hagytuk, hogy Józsi majd átmegy oda aludni este. Mindkét szobához tartozott saját fürdő és wc. Katiék ikerszobát kaptak, ők 4-en jöttek, nekik volt egy előterük fürdővel és wc-vel és onnan nyílt a 2 db. 2 ágyas szoba. Egy folyosóra kerültünk, ennek örültünk, mert a recepción még nem tudták megmondani, hogy hogy lettünk beosztva.
Első nap csak vacsorát kaptunk, menza jellegű étkezés volt. A vacsi saslik volt rizzsel, alma és túró rudi. Mivel mi 5-en voltunk, így 5 adag étel járt nekünk. Viszont Marci meg Domi ketten nem ettek meg egy adagot, Bibinek meg túl fűszeres volt, neki vittem bébiételt - ettől függetlenül folyton mindenbe beleevett - de a mi adagunk sem volt kevés. Volt, mikor el sem hoztuk mindet, mert minek? Megettük még a fiú maradékát - már amikor, ugyanis a legtöbbször 2 fogás volt, bőven elég volt a sajátunk is.
Vacsi után elmentünk az étterem alatti kisboltba vásárolni, ahol hidegzuhanyként ért a hír, nem lehet kártyával fizetni SEHOL Zánkán és bankautomata sincs a településen.
Így jött az elhatározás, a keddet reggeli után Balatonfüreden folytatjuk.
Este a fiúk gyorsan elaludtak, de Abigél nem bírt. Se mellettem, se az ágyában. Ott csak ordított. 23 óra körül nagy nehezen elájult.

Kedden reggel fél 8-ra mentünk reggelizni, mert fél 9-kor indult a vonat füredre. A fiúkat ébreszteni kellett, Bibi viszont nagyon rosszul aludt, többször felsírt, felébredt, nem tudta hol van. Napközben nyugodtabb volt, de akkor is csak velem, senki nem foghatta meg, senki nem nézhetett rá, én meg nem mehetettem el a látóteréből, mert sírás volt akkor.
Neki egy kicsit tovább tartott az átállás.

A reggeli szalámi volt,
vaj, paradicsom, kifli.
És mindenből sok! Nem csak 2-3
szalámiszelet, hanem rengeteg!
Még az útra is csomagoltunk, mert azért csak volt velünk összesen 6 gyerek.
Domi semmi mást nem evett, csak sima kiflit.

Reggeli után indultunk is az állomásra.

Csipet-csapat várja a vonatot

Balatonfüreden elmentünk a Tescoba bevásárolni. Itthonról direkt nem vittünk semmi vízi játékot, homokozót, mert majd Zánkán megvesszük. Ezt gondoltuk. Aztán derült égből villámcsapás volt, hogy a parton nincs SEMMI! Még hétfőn lesétáltunk a partra, gondoltuk eszünk lent egy lángost vagy valamit, veszünk ezt-azt a gyerekeknek. Nem jött össze. Az EFOTT romjait takarították, enni sehol és semmit nem lehetett.

Bejártuk az egész partszakaszt, de minden zárva volt.Mivel csak vacsorát kaptunk első nap, így mi meg nagyon éhesek. Nagy szerencse volt, hogy Levente (Kati fia) talált egy pizzás szórólapot, így a partra kénytelenek voltunk pizzát rendelni. Nem lepődtek meg nagyon. Tényleg nem. Szerintem nem mi voltunk az elsők.

Ha már bent voltunk Füreden kihasználtuk az alkalmat arra, hogy cukrászdába menjünk.A fiúk fagyikelyheztek, mi meg ittunk egy jó jegeskávét. Az idő szuper volt, igazi nyaraló idő.
Persze a vásárlást is megejtettük, vettünk gumimatracot, Bibinek kis csónakot, fiúknak labdát, homokozószetteket. Marci hozta a zsebpénzét, azt mondta mindenkinek ő vásárol. Így is volt. :)
Vásárlás után visszasétáltunk a pályaudvarra. Nehezen jutottunk vissza Zánkára, ugyanis a vonat 35 percet késett.
Még szerencse, hogy korai vonatot néztünk visszafelé, különben lemaradtunk volna az ebédről.

Rendelnek :)

Kipróbáltuk a Tesco előtti tornapályát. :)

Anna és Marci

Marci és Domi

A szállóba visszamentünk, megebédeltünk - húsleves volt és fokhagymás aprópecsenye törtkrumplival - aztán lementünk a partra.

A strand a szállótól 1,5 kilóméterre volt, így napi 6 kilómétert gyalogoltunk, mert reggeli után lementünk és ebédre feljöttünk, majd ebéd után le és este megint fel. A gyerekek is és nagyon jól bírták.
Bibi első nap óvatos duhaj volt, még csak a csónakból szemlélődött. Később belejött a pancsolásba, de kedden még nem gondoltam elég melegnek a vizet neki.
Domi nem szereti a vizet, ő a parton töltötte az egész nyaralást, egyszer csónakkal be bírtuk vinni, de a vízbe nem volt hajlandó bemenni.
Marci elpancsolgatott, de ő is inkább a matracon érezte jól magát meg a parton.

Itt még homokozik, később már azt sem szerette

Végre kinyitott egy büfé a parton, de semmi más nem volt, csak gyros, sült krumpli, kolbász és fánk.

Jön a csapat haza a partról.

(Levente, Marci, Kati, Anna, Bibi, matrac mögött meg Bence. Józsi valahol elöl Domival)

Mentünk vacsorázni, sült csirke volt kiírva rizibizivel. Fél 8-ig lehetett menni vacsorázni, mi fél 7 után picivel értünk oda és addigra elfogyott a sült csirke és a gyümölcs, így rántott sajtot kaptunk. Nem mondom, hogy rossz volt, csak a gyerekek teljesen beleélték magukat a csirkébe, a sajtot meg utálják. De mi még mindig jobban jártunk, mint a néni az unokájával aki utánunk jött, mert neki már semmi sem jutott. Tanulságos volt, innentől figyeltünk, hogy mindig az étkezések elejére érjünk oda!
Vacsi után még elmentünk a nagy sportpályára körülnézni, a gyerekek fociztak, mi meg csak ültünk és pihentünk. Oda minden vacsi után menni kellett.
Kipróbáltuk aznap este, hogy én megyek külön szobába Bibivel. Összetoltunk 2 ágyat és vele aludtam. Ez úgy ahogy bevált. Így is 23:30-kor aludt el, de legalább reggelig aludt.

Szerdán reggelire briós volt kakaóval, sietünk, hogy jusson mindenkinek. :D
Nem panaszkodhattunk, jutott bőségesen mindenkinek elég. Marcinak az egyik kedvence, még vinni is tudtunk le a partra.

Úton a partra

Bibit szerencsére nem zavarta a sok újdonság, ha álmos volt, akkor aludt.

Domi csak chipsen, fagyin és kiflin élt...

Aznap kinyitott a strandon 3 büfé is, de kár volt nekik. A lángos borzasztóan rossz volt, életunt diákok dolgoztak ott, látszott, hogy utálják az egészet. A lángos ehetetlenül kemény volt, a kolbászhoz kapott kenyér meg penészes. Mikor vissza vittük csak mosolyogva közölték, jéééé, tényleg. Szóval ha valaki Zánkára menne nyaralni, vagy arra vetné a sors kajával legyen felpakolva, mert itt enni nem tud!

Ha kialudta magát boldog volt. :)

Az ebéd aznap gyümölcsleves volt és paprikás pulykafalat tésztával. Aki evett belőle az kapott jégkrémet. :)

Bemerészkedett a vízbe, de csak csónakban!

Vacsorára megint visszaértünk, zöldborsó főzeléket kaptunk és kakaós csigát. Elmentünk a sportpályára, majd megnéztük a tűzoltóság gyakorlatát, ugyanis épp aznap este tartottak gyakorlatot. A fiúk áhitattal bámulták őket. Volt több tűzoltóautó, menetfelszerelésben rohangáló tűzoltók, akik embereket mentettek ki az épületből. Este 10-kor voltak ott, de a fiúk ámulattal nézték őket.

Csütörtökön is a program a strand volt. Addigra már nagyon meleg volt, a Balaton is 27 fokos volt! Reggelizni mindig úgy mentünk, hogy már össze voltunk pakolva, ettünk és indultunk is lefelé.

Végre mindenki a vízben. Bár Domi továbbra sem szállt ki a csónakból. Egyszer megpróbáltam beletenni a vízbe, de csak sírás lett belőle.

Bibi bezzeg nagyon élvezte a vizet! Folyamatosan csapkodott, "úszott", kalimpált, fröcskölt és röhögött. :)

Vízben a csapat! :)

Bibi a parton is csak evett! mindig, mindenhol és sokat. Neki még a lángos is ízlett. :)Itt éppen az ebédre kapott banánt eszi. A gulyáslevesből is evett és a buktába is belerágott. :)

Domi a szokásos kiflijével...

A hasonlóság meg van? :)

Át a fahídon, útban vissza a szállásra.

Itt a locsolót várják, hogy lefröcskölje őket :)

Az utolsó nap vacsorájánál Bibi evett a legtöbbet! konkrétan megette a parázskrumplikat és a sült hús felét is. Rá nem volt panasz! :)

Aznap este mellettem már 5 perc alatt el is aludt. A végére egész hozzá szokott a nyaraláshoz.

Péntekre megérkezett egy hidegfront nagy széllel. Nagyon lehűtötte a vizet és a levegőt is egy kicsit. Vízbe már nem nagyon mentünk, csak 2x 10-15 percre olyan búcsúképpen. És csak Katival, Annával és Marcival. A csapat többi tagja be se merészkedett. Mivel aznap már nem járt csak reggeli - ami virsli volt és ugyan nagyon jóllaktunk, de délben azért éreztük, hogy ennénk valamit - elmentünk megnézni, hogy mit is lehetne enni? Ugye lángost semmiképp a múltkori után és kenyereset sem. 1 db. büfé volt kinyitva, ki volt írva, hogy van palacsinta, fánk és mégvalami. Na a mégvalami még nem volt, palacsintára is várni kell egy órát legalább, de fánkot tud adni... Kérdeztem, hogy rendes kaját merre lehet enni, erre mutatja, hogy mellette van sült krumpli, lángos... Hmmm, mellette egy zárt büfé volt...

Elmentünk, ettünk egy fagyit, majd azon gondolkoztunk, hogy megint rendelünk pizzát, mert valamit enni kell. Fagyizás közben láttuk, hogy emberek mászkálnak lángossal, sült krumplival, kolbásszal. Mire visszaértünk, kinyitottak. Kértem a fiúknak sült krumplit és ettünk sült csirkeszárnyakat. Fél adagot kértem, de azt mondták, olyan nincs, csak 10 db. van, de számla nélkül tud adni fél áron 5 db-ot. Beleegyeztem, de nehezen szereztem meg a családnak az ebédet! :D
Utána már pakoltunk és mentünk a pályaudvarra. A szállóban jó fejek voltak, a csomagjainkhoz kaptunk egy szobát, ahol tárolhattuk amíg a strandon voltunk.
Én Annával, Marcival, Domival és Bibivel a pályaudvaron maradtam, míg a többiek lecipelték a csomagokat és a rokkant bőröndöt. Még reggel felhívtam Rient, hogy segítség kellene, mert nem jutunk haza, elintézte! Ezer hála és köszönet nekik!!!!

Vonatra várva

A vonaton Domi feladta és az egész hetet egyszerre akarta kipihenni. Amint elindult a vonat elaludt. De nem csak ő! :)

Ő is! :)

Zánkán szuper 5 napot töltöttünk, nagyszerű volt a hely, az ételek, az animátorok. minden nap volt a gyerekeknek foglalkozás - az enyém muják, nem mentek oda, de volt lehetőség a játszásra - volt vízi aerobic, gyurmázás, játszás, kedves emberek és családok. Remélem jövőre megint lesz lehetőségünk pályázni, mindenképp megpróbáljuk, mert tényleg nagy élmény volt! :)

Napi cukiság

2013-06-20T11:46:00.000+02:00

Tegnap elmentem Bibinek fürdőruhát venni. Végre találtam az ő méretében is. Csak leakasztottam a 6-9 hónaposnak valót és már mentem is. Otthon rápróbáltam, hab testén igen csak feszült a fürdőruci. Sőt, fel sem tudtam neki rendesen húzni. Irány vissza az áruház, hogy kicseréljem egy nagyobbra.
Mondom a nőnek, hogy pár órával ezelőtt vettem a fürdőruhát - címke még rajta, blokk nálam - szeretném kicserélni, mert kicsi lett.
Erre odahívott egy másik eladót, és megkérdezte, hogy vajon kicserélhetem-e én ezt a fürdőruhát, hiszen napközben működik a próbafülke, használhattam volna. HE???? Uram bocsá', hogy nem vittem be a 7 hónapos gyereket felpróbálni a fürdőruhát!
Majd közölte, hogy higiénés okokból nem szoktak visszahozott fürdőruhát cserélni! MI VAN???? Ez egy 7 hónapos gyerek, miről beszél??? Ráadásul rajta van a címke, nem is használtuk, pár órája vettem. Pelenkára lett próbálva, lévén még pelenkás, nem tudom milyen higiénés szabályt sértettem meg vele? Aztán közölte, hogy jó, akkor keressek megfelelő méretet, ha találok. Találtam. ÉS nem próbáltatta fel vele a próbafülkében.....

A fürdőrucis :)

Szülőszobán

2013-06-13T13:04:00.000+02:00

Ezúttal a másik oldalról! Nagyon jó volt, bár nem indult könnyen a dolog.

7 műszakot kellett ott lenyomni. A főnővér nagyon kedves volt, megmutatta az osztályt, majd mondta, hogy ez az első nap, még mindennel ismerkedjünk meg. Estére mindenről tudnunk kellett, hogy hol van. Egész nap takarítottunk, pakoltunk és jegyzeteltünk, hol melyik gyógyszer van, szülőszobai protokoll, stb. Persze szülés egy darab se. Kismamát hírből sem láttam. Késő délután ígérkezett egy szülés, gondoltam azt megvárom. Fél 9-kor született meg a baba, de nem bántam meg, hogy ott maradtam. Be még nem mehettem, de kint az ellátásnál már ott voltam.

Következő alkalommal már alap dolgokat rám bíztak. Pl. én vettem vért a kismamáktól, mértem vérnyomást, lázat, feltettem a ctg-t, gyógyszerelhettem - persze ellenőrzés mellett - infúziót állítottam össze, és a szülés után segítettem osztályra kihelyezni a kismamákat, vittem nekik enni-inni, segítettem a felkelésben.

Közben volt egy beteg, akit át kellett kísérnem a neurológiai klinikára, így 3 szülésből maradtam ki. Nagyon mérges voltam. Aztán mikor vissza mentem már csak én voltam ott tanuló.

Pont volt egy szülés, bemehettem. A végén én vittem ki a babát az ellátóba és segíthettem az ellátásánál. Ez volt az első szülés közeli élményem. Meglepődtem, hiszen másodévesek ilyet még nem nagyon szoktak csinálni. :)

A következő alkalommal éjszakára mentem. 2 szülésznő és én. Ez volt a leosztás.

Rögtön egy atóniás vérzésbe csöppentem, csak úgy rohangált mindenki, nagy zűrzavarnak tűnt nekem, holott nem volt az, csak nekem tűnt úgy.

Épp csak levegőt tudtam venni, már mennem is kellett segíteni. Aznap megtanultam branült szúrni, infúziózni, gyógyszerelni, vajúdás alatt volt "saját" kismamám, kint mondták mi a következő lépés és nekem kellett megcsinálni. Nagyon jó volt, először talán hajnali fél 5 körül ültem le egy kicsit. Igazi elismerés volt számomra a reggeli köszönetük.

Aztán volt még egy nagyon jó nap, mikor napközben volt 8 szülés és 3 császár és erre megint 3-an voltunk május 1-jén.

Aznap már egyedül álltam a lepény megszületésénél - többi szülőszobán épp szülés volt, nem volt mit tenni - és utána egyedül asszisztáltam a gát ellátásánál, varrásnál. Azon a napon az összes megszületett babát én láttam el egyedül és több szülésben is részt vehettem. Ha csengettek mentem ajtót nyitni, bekísértem a kismamákat a szülőszobára, felvételben segítettem, előkészítettem, vénát biztosítottam, infúziót kötöttem be, injekcióztam, vizsgáltam, segíthettem a gátvédelemnél, babákat és mamákat kísértem osztályra. Igazából a szülésvezetésen kívül mindent csinálhattam.

Nagyon jól éreztem magam, bár nem vagyok még kellően magabiztos, remélem az is elérkezik mihamarabb!

Most egy darabig nem megyek, szeptemberben lesz megint gyakorlat, remélem nem felejtek addig sokat.

Megjöttem!

2013-06-13T09:47:00.000+02:00

Sikeresen zártam az évet, minden vizsgám sikerült, így kijelenthetem, hogy harmadéves lettem! :)
Hú nagyon jó érzés, ráadásul az átlagom is 4,7, nekem, aki mindig is rossz tanuló volt! Külön öröm ez számomra!
Rengeteg pótolnivalóm van, el is kezdem lassan. Jó sok mindent történt, még szerencse, hogy van emlékeztetőm. Így kicsit könnyebben fogok neki. Persze mikor Bibi engedi. :)

Szabadságra mentem

2013-05-22T22:14:00.002+02:00

Azaz a blog nem szűnt meg, csak temérdek dolgom volt és egy perc időm sem. Most is így van ez, a vizsgaidőszak kezdődött el.
De pontokba leírom, hogy mikről is mesélek majd, ha vége ennek az őrületnek:

- Abigél és a fiúk
- Állatkert
- Szülőszobai gyakorlat
- Anyák napja
- Családi nap
- Marci ballagása

Ez jó emlékeztető lesz nekem is, hogy a vizsgák végén mindenről be tudjak majd számolni.
Addig is sok sikert nekem, drukkolni ér, nagyon is!

Terhesgondozó szakambulancia

2013-04-14T14:08:00.000+02:00

Ez jutott nekem a múlt hétre. Ott voltam gyakorlaton.
Reggel 8-ra kellett menni. Vittem a szokásos fél literes Princesse pékséges kávémat, mert anélkül nem élet az élet.
Kati vitt be és navigált el, bemutatott az ott dolgozóknak, aztán ő ment a suliba és ott maradtam "egyedül". Eddig ilyen nem volt, vele voltam mindig.
A főnővérrel már előző héten beszéltem, nagyon aranyos nő. Reméltem, hogy a többiek is azok lesznek, szerencsére nem csalódtam, itt mindenki kedves volt és nagyon segítőkész.
Megkérdezték mit tudok, mire mondtam, hogy szerintem semmit. Aztán beugrott, hogy vérnyomást tudok mérni és a vizelettel sem lesz nagy gondom, a vegyszereket és a használatukat ismerem, meg a stixet is. Ennek már örültek. A vérnyomásmérő pocsék volt, nem lehetett felpumpálni, vagy ha mégis akkor a higanyszál őrült tempóban zuhant lefelé. Mondtam, hogy én tudok vérnyomást mérni, de ez nem vérnyomásmérő, ezzel nem fog menni. A főnővér intézkedett és egy órán belül kaptunk egy újat. Szuper volt, ez nem eresztett, normálisan fel lehetett tenni, fel lehetett pumpálni, működött a szelepe. Egész magabiztossá váltam. :)
Megmutatták, hogy melyik karton hova kerül, mikor mit kell csinálni.
A CTG-t is megmutatták, hogy hogy kell feltenni, és hogy kell használni. Kb. 10 órára eljutottunk odáig, hogy tulajdonképpen enyém volt a hátsó rész. Én küldtem őket a mosdóba, hogy adjanak le vizeletet, majd mértem a vérnyomásukat és feltettem őket CTG-re is. Közben beszélgettem is a kismamákkal, nagyon jó hangulat volt ott.
Amikor másodjára mentem már szinte csak én voltam hátul, onnantól egyedül intéztem mindent. Persze a segítség ott volt, ha valami gáz lenne, és ha valamiben nem voltam biztos, akkor kérdezhettem, mindig türelmesek voltak velem.
A hívót is én kezeltem, én döntöttem el, hogy mikor kit hívok. Feltettem a kismamákat CTG-re, majd hívtam a vizeleteseket is, meg akinek vérnyomást kellett mérni. Ha nem volt jó a CTG elmondtam, hogy mit csináljon (sétáljon, egyen-igyon....), aztán visszahívtam és megismételtük. A kismamák is nagyon aranyosak voltak, 1-2-vel biztos találkozom majd a szülőszobán.
Mindenesetre nagyon magabiztossá tett az a pár nap/óra ott, holnap újult erővel vetem be magam a Klinikára, holnap a nőgyógyászatot kezdem. :)

Sulis hét

2013-04-12T13:18:00.001+02:00

A félév második konzultációs hetén is túl vagyunk!
kicsit aggódtam, mert Bibi sokat nőtt az előző hét óta és az érdeklődése meg a hangja is nagyobb lett.
Katinak köszönhetően egész jól megoldottuk a helyzetet. :)
Kedden szerencsére csak angolra kellett mennem. Előtte voltunk Dévényen, nagyon megdicsérték, ügyes volt. Már csak 1x kell menni, aztán hosszabb szünet következhet.
Katival találkoztunk a Mammutnál, és onnan elsétáltunk a Nyugatihoz. Bibi végig aludta az egészet. Aztán a suliban evett és pont órán kellett volna aludnia. Ezt most nem tette....
Egy olyan teremben voltunk, ahol jó nagy asztalok voltak. Rátettem egy pokrócot, és ott játszott előttem. Megtanult forogni, így egy kicsit nehezebb volt fele, folyton gurulni akart.
A vége felé nagyon kiborult, álmos volt, de a neonfénytől és a melegtől nem bírt elaludni. Amint vége lett az órának kimentünk és már durmolt is.
Szerdán bementünk a suliba ebédelni és a beadandó dolgozatokat leadni. A suliban nagyon jó a kaja, imádok ott enni. Lassan szólni fogok, hogy kéne egy etetőszék oda, mert többször látok ott gyereket és semmiből nem tartana egy etetőszéket is betenni.
Ebéd után átsétáltunk a Klinikára, mert ott volt óránk a tanteremben. Óra előtt lementem megbeszélni, hogy hol fogok öltözni majd a gyakorlat alatt.
Amíg én órán voltam Kati vigyázott Bibire, aki megint nem volt túl jó passzban, nem akart aludni. Végül Kati levitte a pincébe, ott jó idő volt és senkit nem zavart az esetleges ordítása, el is aludt.
Csütörtökön nem mentem suliba, mert csak egy angolra kellett volna, de nem akartam pusztán ezért megint beutazni és egyet lehet hiányozni. Reggel az Ikeában találkoztunk Katival, ott reggeliztünk, aztán én vásároltam, mert a fiúk szobáját csináltuk meg. Majd ha egyszer rend lesz le is fényképezem, tök jó lett!

Pénteken Kati jött ki hozzánk, reggeliztünk, majd együtt bementünk a suliba. Szülészet gyakorlat volt, az első óra aminek haszna volt a héten. Először megtanultuk a Leopold-műfogást (kitapogatni, hogy hogy fekszik a baba), majd megtanultunk szívhangot hallgatni. (Ez nagyon jó volt, mert a gyakorlaton a terhesambulancián ctg-ket kellett csinálnom, de erről a következő írásban lesz szó.)
Ezek után megtanultuk a méhnyak és a méhszáj vizsgálatát.
Az is jól sikerült, elsőre fura volt, hogy mit kell érezni, de egy idő után nagyon belejöttem. :)

Ezalatt Kati elvitte sétálni Bibit, aki útközben el is aludt. Visszahozta a suliba és a gyakorlati teremnek az erkélyéhez toltuk, így a friss levegőn aludt, míg én tanultam.
Aztán amikor felébredt Kati öléből vizsgálódott, nagyon jól viselkedett, egy hanggal sem zavarta az órát, csak ült és nézelődött. :)
Utána szerencsére nem volt már óra, így ez a hét is letudva!

Hétvégén pedig megcsináltuk a fiúk szobáját. Rien adott rengeteg ötletet, így az emeletes ágyból kuckót csináltunk árnyékolókkal, bentre kaptak lámpát a falra és elkészült Marci íróasztala is, hiszen szeptembertől ugye megy az iskolába!

Kedden be is írattam, 2,5 órát várakoztam, de a végén csak bejutottam, pedig másfél óra után el akartak minket küldeni. De nem hagytuk magunkat!
Így most már végleges és hivatalos, hogy Marci szeptembertől elsős lesz német nemzetiségű két tanítási nyelvű tagozaton! :)

Húsvétkodás

2013-04-12T10:12:00.000+02:00

Jaj, azt sem tudom, hogy hol kezdjem.....

Bibi szerencsére vasárnapra kilábalt a kruppból, így szervezhettük a Húsvétot.
Vasárnap itthon voltunk, egész nap takarítottunk, pakoltunk, hogy délután jöhessen a nyuszi. :) Hozzánk vasárnap szokott jönni a nyuszi, mert hétfőre mindig programunk van, azt a napot Rienéknél töltjük.
Elkészítettem már előző nap a Húsvéti ebédet. A mennyiség megtévesztő, ugyanis itt mindent kitettem az asztalra, ebből ettünk, de aztán jött Balázs (Rien férje) és az egészet elvitte hozzájuk, hiszen másnap ott várták a lányok a locsolókat. Megint kicsit túlzásba vittem a készülődést, de a végére azért minden elfogyott.

Csináltunk "sonka"tálat, amin csülök volt, de így is elég mutatósra sikeredett, csináltam majonézes-hagymás krumplisalátát, kaszinótojást, tojássalátát és franciasalátát. Perszer kisebbik fiam egy üres zsömlével is beérte, ő mást nem is evett. Marci azért már bátrabb volt, ő szinte mindent megkóstolt. A franciasaláta a kedvence, de hajlandó volt mást is megkóstolni végre.

Aztán megcsináltuk a szokásos és hagyományos Húsvéti csokis kalácsot. Marci születése óta ez minden évben ott van a Húsvéti asztalon. Rienéknek is én csinálom, így több kalács is készült. Megint nagyon finom lett, foszlós a tésztája és finom csokis a közepe.

Ebéd után elmentek aludni, én pedig jó nyuszi módjára elkezdtem összekészíteni az ajándékokat. A fiúk nagyon készültek, festettek tojásokat is.
Marci kék tojásokat csinált, míg Domi narancssárgákat. Abigél nevében is csináltak tojást, majd beletették az addig üres összekészített kis fészekbe, hogy majd a nyuszi elviszi. :)
A nyuszi "el is vitte" és hozott helyette finomságokat. Hatalmas volt az öröm ébredés után.

A legkisebb húsvétváró :)

Hétfőn reggel arra ébredtem, hogy a fiúk rámrontanak és elkezdenek verset mondani. Hirtelen azt sem tudtam milyen nap van és hol vagyok. :D Marci elmondta a locsolóversét, majd meglocsolt. Domi nem volt hajlandó. Aztán Marci megkapta a locsolásért a Pókemberes tojását, erre Dominak is meg jött a kedve a locsolkodáshoz.

Aztán öltöztünk és ment mindenki a "dolgára".
A fiúk elindultak locsolkodni, először Regináékhoz mentek. Már az oviban leszervezték, így nekünk szülőknek sok beleszólásunk nem volt a dologba.
Persze tojás és csoki mindenhol járt a locsolkodásért.
Utána az ikrekhez mentek, sajnos ott nem készült fénykép. Kicsit játszottak, majd jöttek hozzánk.

Mi eközben bibivel átmentünk Rienékhez. Ott vártuk a locsolókat, akik jöttek is szép számmal. Aztán az én fiaim is befutottak. :) Volt locsolkodás, ajándékozás, játszás, evés és ivás. Szokás szerint megint nagyon jól sikerült! :)

Az elején még szégyenlősködtek, de aztán locsolásért a végén járt a puszi is. :)

A nyuszitorta volt a kedvenc!

Gyerekhalmozó.... :D

Domi Mirával játszott

Megkapták a tojásokat és a saját készítésű tojástartó nyuszit :)

A csajok :)

30 éves lettem én....

2013-04-04T22:58:00.005+02:00

Kisiskolás koromban azt hittem, hogy a 30 évesek öregek, kiskosztümös anyukák. Én nem vagyok sem öreg, sem kiskosztümös anyuka. Szerintem igazából még fel sem nőttem....

Anya tortája! :)

Bibi sem úszta meg....

2013-03-30T15:36:00.000+01:00

Egy percig sem gondoltam soha, hogy majd ő kivétel lesz és nem küzdünk majd, de nem gondoltam, hogy ilyen korán utol éri a krupp!
Ez önmagában még nem is lenne baj, 6 éve küzdünk már vele, meg sem lepődünk, ha valamelyik gyerekünk "ugat". Annak viszont nem örültem, hogy Bibi mindezt péntek délben kezdte, mikor már gyerekorvos nem volt és a rectodelt is lejárt.
2-kor felhívtam a tüdőgyógyászunkat, akihez Marci is meg Domi is jár. Pont 1 hete voltunk nála, Dominak csinálta meg az allergiavizsgálatát. Az asszisztens azt javasolta ha gondoljuk menjünk be. Itt még nem gondoltam, beszéltem a dokival, azt mondta, hogy kaphat Marci asztmagyógyszeréből, flixotide-t kaphat és nem toldalékból, hanem csak a szájába.
Aztán eltelt egy kis idő, egyre csúnyább és rekedtebb hangja lett, így úgy döntöttem, hogy mivel itt a hosszú hétvége csak elviszem és megmutatom.
Hatalmas segítségemre volt Ani, aki itt lakik az utcában és sokszor segít nekem. A gyerekeink egy csoportba járnak az oviban. Lent találkoztunk a kapunál, odaadtam neki a kulcsot, hogy hozza haza a gyerekeket, amíg én elviszem Bibit a dokihoz. Az eső szakadt, a buszmegállónál meg persze csak egy pad van, fedett rész nincs. Szemben vásárolt épp Erika, az ikrek anyukája, Ani odaintett neki, hogy jöjjön át hozzánk. Megkérte, hogy vigyen már el minket kocsival a rendelőhöz. Erikát sem kell 2x kérni, ha segítségről van szó! Azonnal bepakoltunk a kocsiba és 5 perc múlva már ott is voltunk.
Ezúton is köszönöm neki, hiszen ennek köszönhetően azonnal bejutottunk, pont nem volt előttünk senki.
Nem volt se beutalónk, se időpontunk, de csak legyintettek.
Bibit feltettük az ágyra, a doktornő meghallgatta a tüdejét, megnézte a torkát, belenézett a fülébe, megtapogatta a nyirokcsomóit. Egy szóval alapos volt nagyon!
Mondta, hogy örül, hogy behoztam, mert nem szereti, ha fél éves kor alatti gyerek kruppos.
Írt neki kevert kúpot, aminek a hatóanyaga ugyanaz, mint a rectodelté, csak nem mérik arany árban. 1220.- volt 5 db., de az is tény, hogy 1 hónap alatt lejár.
Írt még fenistil cseppet, calcimuscot. Az mondta este használjuk a flixotide-t és a kúpot, ha kell.
Hazafelé kiváltottuk a recepteket. Estére kapott kúpot, ment a párásító és a sólámpa. Szerencsére egyet sem köhögött. Az arca még piros és a hangja még rekedt, de szerintem már jobban van, mint tegnap. :)

A kis beteg

Mióta meg tud fordulni (mert kb. 1 hete meg tud fordulni! :) ) azóta sokszor így alszik hason. :)

Az arca még piros