Czimi. Vancouver. Blog.

Homokóra

2010-10-11T15:05:00.001-07:00

Ülök a szobámban, csendben egyedül és a ... fényes jövőre gondolok.
Naugye!
Merthogy akartam jó sok mindenről írni.
Alapvetően sportról lesz szó, meg mindenféle egyébről, már ha sikerül kihámoznom magam a metamondatokból, és marad szusz a végére.
Lássuk csak. Fontossági sorrendet nélkülözve, mérsékelten felsorolás jelleggel.

Foci (soccer)
A hoki mellett - lásd még lentebb - megtaláltam a sportélményt, ami eleddig nem került említésre a blogon, főleg azért mert keveset írtam idén, és ugye viszonylag friss elfoglaltság. A csapat neve Vancouver Whitecaps, illetve annak - félve írom le - ultrái, a Southsiders. A csapat jövőre az ismertebb profiligában, az MLS-ben játszik majd. Ettől persze még a meccsek színvonala - főleg idén az USSF D-2 ligában - mérsékelten haladja meg az anno NB2-es Nagykanizsai Olajbányász mérkőzéseket, amiket hasonló rendszerességgel látogattam. A stadion, és a nézőszám alapján is mindenképpen abba a kategóriába sorolandó a bajnokság. Az európai összefoglalógat jövőre is max akkor ütjük meg, ha vagy Beckhamet (LA Galaxy) vagy Henryt (NY Red Bull) durván lerúgja valamelyik balbekk az itteni meccsükön, amit egyébként nem kívánok egyikőjüknek sem.
Mielőtt nagyon elkanyarodnék a távoljövőbe, a Whitecaps a héten játssza oda-visszavágó alapon a bajnoki elődöntőt a Puerto Rico Islanders ellenében - az alapszakaszban idegenben 1:1, itthon fájdalmas 0:0 lett a vége, melyet csak az ultrák szórakoztató - és mocskolódásig süllyedő - beszólásai, és rigmusok éneklése mérsékelte.

"We're blue, we're white, we're fucking dynamite"

A Southsiders, mert így hívják magukat (magunkat) legkevésbé sem ultrák a szó magyar értelmében, de mindenképpen kirívóak a helyi szurkolási szokásokhoz képest. A dalok nagy része angol focicsapatok rigmusainak lokalizált változata.

Go Whitecaps Go!

Hoki (NHL)
Kezdődik! Mi több! Elkezdődött. Soha nem vártam ennyire a hokiszezont, ami mintegy szintmérőjévé vált a beilleszkedési folyamatomnak. Példának okáért élőben tekintettem meg az előszezon első hazai meccsét. Születésnapomra pedig egy pár jegyet kaptam egy későbbi meccsre
Meg persze az esős őszi, téli, tavaszi esték remek kitöltője. Ez természetesen nem jelenti, hogy teljes mértékben érteném a hokit, de már képes vagyok értelmes beszélgetéseket folytatni róla a harmincmillió hokiedző országában :) Az első meccsen szombaton a Hockey Night in Canada keretében sikerült büntetőkkel kikapnunk a Kings ellenében. Az viszont mindenképpen jó jel, hogy a fogadóirodák és elemzők is a négy legesélyesebb csapat között tartják számon a Canucks-t a Stanley Cup megszerzésére. Ez persze a szezon közben változhat, de a csapat védelmét mindenképpen sikerült megerősíteni. A támadósor (Sedin, Sedin, Burrows, Kesler, Raymond, Samuelsson) és kapusposzt (Luongo) továbbra is egészen izmos. Ma este újabb hazai mérkőzés a Florida Panthers ellenében.

Go Canucks Go!

Foci (CFL)
A BC Lions épp most birkózik a Winnipeggel, rájátszáért küzdve, sajnos ez nem az ő évük.

Nem maradt szusz. Folyt.köv.

Szolgálati közlemény

2010-09-21T09:29:00.000-07:00

Ami persze legkevésbé sem szolgálati, viszont annál inkább közlemény.
Szeptember 13-án megérkezett az útlevelem Kanada bécsi nagykövetségéről, ahol a magyar állampolgárok efféle ügyeit intézik. Az útlevelem mellett ott figyelt egy darab letelepedési engedély. Ennek kellőképpen megörültem, ugyanis egy több, mint négy éve kezdődött folyamat végére került egy jópofa pont. Az i-re a valódi pont másnap került - erről kicsit később.
Szóval a folyamat során kaptam állásajánlatot, PNP jóváhagyást, munkavállalási engedélyt, új főnököket, PNP hosszabbítást, munkavállalási engedély hosszabbítást, majd letelepedési engedélyt. Az utolsó lépcsőhöz teljeskörű orvosi vizsgálaton kellett átesnem, majd az útlevelem tett egy kitérőt Bécsbe.
Nyilván a valódi pont sikerült a legviccesebbre, ugyanis a letelepedési engedélyt nagyrészt az országba belépés előtt adnak, így tulajdonképpen az letelepedéshez szükséges az országba belépés. Megoldható anélkül is de nagyon macerás és időigényes - ergo értelmetlen :) Tehát másnap fogtam magam és munka utáni esti programnak beszerveztem magamnak egy fuvart a 49-ik szélességi körhöz. Itt sikerült az Egyesült Államokba belépés nélkül - ámde annak marcona határőreinek alapos átvizsgálása és kérdezősködése után, besoroltunk a kanadai határhoz. Itt a határőr előkapta a használati utasítást, és kitöltögettük és aláírogattuk a papírokat, majd egy "Üdvözlöm Kanadában! Újra!" és egy fénymásolt brossúrával a kezemben immár állandó lakosként beléptem az ország területére.
Nagy vonalakban ez azt jelenti, hogy szabadon költözhetek, vállalhatok munkát, tanulhatok az ország területén, viszont nem szavazhatok és nem vagyok választható és csak súlyos bűncselekmény elkövetése esetén utasíthatnak csak ki az ország területéről. Ez a státuszom akkor műlik el, ha tetszőleges 5 év alatt 2 évnél kevesebbet töltök Kanadában, illetve, ha kanadai állampolgárrá válok - utóbbit két év után kérvényezhetem majd, ha továbbra is itt űzöm az ipart.
Ennyit a dolog praktikus, és történelmi oldaláról.
Mindennapi életemben ez tulajdonképpen nem jelent semmi változást. Ugyanúgy elcaplatok minden reggel Mario-hoz meginni a dupla presszókávémat, átkeletók a Burrard Inleten át dolgozni, esténként pókerezni, alkalmanként foci, kanadai foci hokimeccsre látogatni, inni-enni, helyi bandákat hallgatni.
Nade!
Oka van mindennek éspediglen, azért egy fontos dolog változott, márpedig az, hogy mostantól dolgozhatok másnak is, és kereshetek még több pénzet, ami sose rossz, főlegképpen, ha a világ egyik legmegfizethetetlenebb ingatlanpiaca veszi körül az ember.
A státuszomnak megfelelően a blog tartalma is változni fog - hahahahaha például megpróbálok majd havonta legalább két bejegyzést produkálni, illetve megírok majd dolgokat angolul is.

Hoppá! a blog címe is megváltozott.

Rather big news

2010-09-16T19:37:00.000-07:00

Well, let's see.
Last Tuesday I crossed the Canadian border the fifteenth time (I counted it). Only this time, I crossed it without actually leaving the country. The term is flagpolling, and it took place at the truck crossing.
The number 15 is obviously irrelevant, the real deal was the certificate of my permanent residence I was holding with my passport. All in all, I became a permanent resident - landed immigrant as many of you know it. Interestingly, but not surprisingly, the border service agent had to use his cheat sheet to properly conduct the ceremony, which mostly consisted of data verification.
I was thinking about listing my thanks and "gratefuls" to everybody who helped me to get this far, but it would have an Oscar-style feel to it, what I really don't like to allow myself.
Thank you all.

Hamarosan

2010-08-06T00:08:00.000-07:00

Érik egy pár poszt - merthogy annyi minden történik, én meg csendben élvezem.

Rekordszezon

2010-04-11T20:04:00.000-07:00

Ma zárult az NHL alapszakasz. A Canucks az északnyugati divízió győzteseként vág neki a rájátszásnak. Ha egyperces összefoglalót kellene adni a csapat teljesítményéről, most perpillanat ez volna az:

A gól az utolsó meccsükön a Flames elleni 7-3-as meccsen a Canucks hatodik gólja, ez jelenti Daniel Sedin hattrickjét, és Henrik Sedin 112-ik pontját, mellyel a legjobb lett széles e kontinensen (hasonló módon a 83 asszisztja is a legjobb)
Emellett a csapat fele egyéni rekordot döntött, azonban mindez mit sem számítanak ha a csapat nem gyalogol legalább a Stanley Kupa döntőjéig.
Nekilátok playoff beardet növeszteni, lesz ami lesz...

naigen: Hajráf.

Vancouver 2010 - A gyaloglás vége

2010-03-03T23:40:00.000-08:00

Mármint az úttest közepén gyaloglásnak van vége. Meg nagyon sokminden másnak. Az elmúlt 17 nap. Hát. Megvolt. Nem hiszem, hogy valaha ilyen horderejű mégegyszer megesik velem.
Az utolsó akkord: Vasárnap volt a hokiban a döntő. A kocsmákon-éttermeken-bárokon kívül megállt az élet: utolsóperces-üreskapus-egyenlítős-hosszabbításos-szidnikroszbiégbemegy-drámai mérkőzés, rekord-arany. A záróünnepségből bevallom őszintén nem sokat láttam, mert átadtam magam egy éjszakába nyúló fiesztának.

A nagy ünneplés közepette is sikerült lencsevégre kapni az egytagú magyar statikus-bob-csapatot:

Öö. Nem. Nem tudom igazán átadni mi történt. A legmegdöbbentőbb szerintem az, hogy a kanadaiak végre ráéreztek a "nemzet" ízére, és most már nem csak egy "ország" lakói.
Az élet zajlik tovább, következő heppening: paralimpia!

Vancouver 2010 - sziget

2010-02-21T01:55:00.000-08:00

Képzelj el egy sziget fesztivált: a belvárosban. A nagyszínpad: az olimpiai láng. Világzenei színpad: Granville street. Zipline a Robson street fölött. Kígyózó sorok a belvárosban mindenhol. A királyi pénzverde kiállítása - ahol az érmeket lehet megnézni, minden egyes tartomány külön pavilonja, a főszponzorok pavilonjai, a német sörsátor, az ír sörsátor, a Heineken house, az éttermek tele, és előttük jobb esetben is minimum 15-30 perces várakozással kecsegtetnek. A rekordot szerintem a zipline viszi a maga átlag(!) 5 órás várakozási idejével, de órákat kell várni a metróra, a Seabusra, de még egy hotdogra is. Persze, ismerve az emeleti helyeket, ma sikerült sorbanállás nélkül megúszni a napot. Csakarutin, megazévek.
A belvárosban még most is karneváli hangulat van. A karneválból egyetlen dolog hiányzik de az nagyon. Szegény kanadaiak annyira multikulturálisak, hogy a nemzeti himnuszon kívül még kisebb csoprtok sem tudnak igazán mit kezdenki magukkal a nagy ünneplésben. Így a tömegek "Go! Canada Go!"-t csujjogatnak, rázzák a rongyot és szaladgálnak birka módon az utcán.

Az igazi sziget fílinget a hajnali kétórai alkoholzárlat kissé megtépázza ugyan, de a gyér éjszakai tömegközlekedés miatt ez annyira nem is baj.
Szubjektív sportmentes olimpiai helyszíni riportunk most alvásba fullad, holnap kizárólag sportosan: Orosz-Cseh, USA-Kanada és Finnország-Svédország jégkorong, seközben curling élőben.
Ja, a szemérmetlen hamburger a megszokott burgerhús, gombás ragu, hagyma, sajt és bacon mellé egy jóféle feltekeredett sültvirsli van besuvasztva. Egészségünkre!

Vancouver 2010 - Szün

2010-02-20T10:33:00.000-08:00

Az ünneplés folytatódik. Szerdán voltam meccsen, mint a mellékelt ábra is mutatja. A csehek játszottak a szlovákokkal egy jóféle hokimérkőzést a hangulat remek volt. Azóta voltak még jobbféle meccsek is, de a krém amúgy is vasárnap lesz. Meg persze jövő héten, amikor már búcsúzkodás is lesz muhahaha.

Vancouver 2010 - Arany

2010-02-15T13:44:00.001-08:00

A tegnapi napot délben egy laza Canucks meccsnézéssel kezdtem a megszokott helyemen, miközben az amerikai női hokicsapat elgyepálta szegény kínai sporttássnőit. Na nem annyira, mint a kanadaiak a szlovákokat (az nagyon csúfosra sikeredett)
Sikerült átvennem a szerdai jegyeket, majd rutinosan busszal elruccanni Granville Island-re, hogy Kimmel összefussak kiegészítő sörökre, és tovább romboljam immunrendszerem olimpiai láz helyi variánsával.

Valentin napi egysoros matrica, jókedv, és az első hazai földön szerzett kanadai olimpiai arany, aminek itt mindenki nagyon örül - én is mer legalább abbahagyják az ezen idegeskedést
Nyakamban cseh sál, hátamon konstans a magyar zászló. Szerdán Csehszlovák klasszik! Vasárnap curling helyszínelés - az első tanács: feltétlenül többet kell inni a versenyzőknél!

Vancouver 2010 - Népünnepély

2010-02-13T21:56:00.000-08:00

Hölgyeim és Uraim! Ladies and Gentelemen! A népünnepély elkezdődött. The celebration has begun.
Sajnos előzménynek egy váratlan, ám annál sokkal szomorúbb esemény árnyékolta be a készülődést.

A megnyitót baráti körben egy klasszik német sörsátorban szaktekintettük meg, miközben kevésbé baráti áron mért Köstritzer serital fogyasztottunk.

A magyar csapat bevonulásánál, szaladtam egy kört a sátorban

Ezt csakúgy mutatom

Ezt meg azértmertcsak:

A város tele van élettel, szurkolói sátrak kivetítők, koncertek, spontán utcai megmozdulások (volt idióta kirakatdobálás is, for the record).
Itt például egy utcai performansz keretében segítő kezet adok a művész úrnak és még további három (!) személynek egy bazinagy lufiba belebújni.

Vancouver 2010 - fáklya

2010-02-12T09:46:00.000-08:00

A 106 napos olimpiai váltó a visszaszámlálóhoz ér:

Figyuzd a nullákat:

Vancouver - Helló Világ! - Welcome World!

2010-02-11T09:06:00.000-08:00

Már csak egyet kell aludni!

Vancouver 2010 - Téli Olimpia!

2010-02-06T07:51:00.000-08:00

A visszaszámláló már pár napja egyszámjegyű! A város, és lakói gőzerővel (szó szerint) készülnek - készülünk - az ünneplésre. A buszok digitális iránytáblái a szokásos "GO CANUCKS GO" mellett, helyett "WELCOME WORLD"-el köszöntenek mindenkit. A gőzerőt gőzborotva formájában itt a belvárosban járdatisztításra használják, de lesikálták szinte az összes felhőkarcoló üvegfelületét is.
Felsorakoztak a luxushajók is a "hátsó" kikötőben, egyet kivéve: a Norwegian Star nevű lemondta a szereplést, méni fejfájást okozva ezzel a hajóra szobát foglalókank. A szállodákban még mindig van hely - a Days Inn-ben például nyolzszáz dolláros magasságokban.
Erről jut eszembe, hogy Vancouver nemrég újabb leg-címet hozott el, a korábbi legélhetőbb mellé a legmegfizethetetlenebb címet is begyűjtötte (ejj de szép szó lett a most unaffordable-ből) Ez persze "csak" az ingatlanpiacra vonatkozik és a lakások átlagára és az átlagfizetés arányszámán alapul. Ez a hányados (549000 dollár / 58200 dollár) 9.3, ami a legfelső kategóriahatár (5.1) majdnem kétszerese.

Üzembe helyezték a Brüsszeltől kölcsönkapott két Bombardier villamost is. Ezek az olimpiai falu és Granville Island között ingáznak, és ingyen szállítják az utasokat Készítettem egy röpke videót is

További szösszenetek várhatók :)

Vancouver 2010 - Vegyesvágott

2010-01-30T11:41:00.000-08:00

Mivel a város bizonyos részeit eléggé körbebarikádozták dupla-kerítéssel meg betonakadályokkal, sőt a Canada Place-t (tengerjáróhajó-kikötő-imax3d-mozi-szálloda-konferenciaközpont-kombó) farönkökkel vették körbe, illenők friss hírekkel szolgálni. Kiváltképp, hogy már csak két hét...
Hóhelyzet - Első körben kiemelném, hogy a freestyle/snowboard ugrabugrálós sportágak helyszínén a Cypress-en egyelőre minden készen áll a ~~versenyzők~~ hó fogadására. Persze van grandiózus B-terv! A magasabb hegyeken erre a célra előrelátóan (a B-terv részeként) bespájzolt havat - nagylevegő - helikopterrel (!) fogják igény esetén a helyszínre szállítani. Kerül, amibe kerül: lesz ugrabugra.

Tömegközlekedés - Mindeddig közösségi közlekedésként hivatkoztam a TransLink hálózatára, az olimpia alatt ez nagy valószínűséggel tömegközlekedéssé fog degradálódni - körülbelül 30%-os növekedésre számítanak, ami egyfelől a sportolók, szurkolók és egyéb csatolmányaik, másfelől pedig a lezárt utak miatt autózásról lemondó helyiek miatt. Szerintem azt nem kalkulálták be, hogy a város 10-15%-a (baráti körben végzett nem-reprezentatív "felmérés" alapján) Mexikóba, rokonaikhoz, és egyéb exotikus helyekre "menekül" a városból. A növekedést tovább erősiti majd, hogy a TransLink bejelentette, hogy az utasok biztonsága kerül prioritásba a játékok alatt - ergo a jegyellenőrzés minimális (nem) lesz, ez főként a metrót érinti. Azt mondjuk továbbra sem értem, hogy ezt miért kell bejelenteni, és miért nem lehet csak nem ellenőrizni...

Fűhelyzet - Eredetileg erről akartam írni, és a jegy-nem-ellenőrzés bejelentésével egy kaliberű. A helyi Metrópapír címoldalon hozta a le a rendőrség közleményét, miszerint a fű-fogyasztással a játékok alatt is hasonlóan elnézőek lesznek, mint általában.

Jegyhelyzet - A híradóban a minap azt nyilatkozta egy jegy~~üzér~~árus, hogy még mindenre tud jegyet szerezni, némely eseményre áron alul is. A hivatalos oldalon is lehet még licitálni jópár dologra, sőt kínai kollegám a héten itt vette meg a Kína-USA női jégkorongmeccsre a jegyét. A jegyek egy részéhez a kanadaiak sorsolással juthattak hozzá, ezek nagy része kézen-közön eladó. Egy volt kollegám pl 4 jegyet nyert az olimpiai döntőre amiből kettő 4400 dolláros áron eladó Igen. Ezek harmadik kategóriás jegyek, vagyis a ~~GM Place~~ Canada Hockey Place legfelső szintéjre szólnak. Igen. Átszámolva nyolcszázezer forintba fáj.

Nekemis, nekemis, nekemis - van jegyem. Vettem. Kvázi-olcsón - eredeti áron. Február 17-én, este kilenc. A Csehország - Szlovákia férfi jégkorong. Két ~~csoda~~Škodacsapat! Ha éppen erre járnál - velem jöhetsz - de komolyan :) Ajánlatom február 10-ig él - mármint addig kell szólni :)

Vancouver 2010 - az érem mindkét oldala

2009-11-28T11:55:00.000-08:00

A csütörtöki 4-1-re végződött Canucks meccsről is kellene írni persze, merthogy ott voltam a csarnokban, és Wellwood végre betalált, de most inkább következzék egy rövid ismeretterjesztő szösszenet az olimpiai érmekről, mert ismeretet terjeszteni hasznosabb dolog, mint hokimeccsre járni. Deperszehogynem! Még egy közbeszúrás: ez egyébként egy október közepi hír, ha aktívabb lennék, akkor akár híradásként is befért volna... Sebaj.
Szóval a kép itt a jobboldalon számításaim szerint Corinne Hunt őslakos művész munkája látható. (őslakos, az indiánt jelent. Errefelé így mondják, merthogy lehet ugye eszkimó is, bár azt hiszem az eszkimók is indiánok bizonyos tekintetben)
A gyilkos bálna és a holló a két motívum a képen. Namost ez a műremek nem lesz rajta egyik érmen sem teljes egészében, viszont minden dobogós kap belőle egy darabkát. Vagyis a kép 615 darabos puzzle kirakó: minden érem egyedi mintázatú és az érmeket összerakva kijön ez a kép. A kirakó minden egyes darabja kicsivel több fél kilós lesz, tízcentis átmérővel. Girbegurba, hepe-hupás formája kifejezi a környék domborzatát, ki gondolta volna? Íme:

Mivel fontosnak tűnik, megemlítem még Omber Abre nevét is aki iparművész, és ez az ő ötlete volt, szerintem :)

Kiegészítő információ (angol)

A következő buszon...

2009-11-28T08:50:00.001-08:00

rajta leszek én is.

A buszok ugye jobbról jönnek és balra haladnak. Gondolom ezt hivatott a nyíl (és a busz piktogram iránya!) szimbolizálni.

Mindettől függetlenül mindhárman garantáltan balra néztünk, amint megláttuk a táblát.

99

2009-11-05T08:27:00.000-08:00

99 nap van hátra a téli olimpiáig! Ha várost akarsz nézni, vagy átlag helyiekkel szeretnél ismerkedni, gyere máskor! Magyarázat érkezik...

XXX

2009-09-28T14:32:00.001-07:00

Házibuli: pipa.
Ajólovas: pipa.
Sokembernép örül: pipa.
Szomszéd kevésbé: pipa.
Másnaposgolf (+36): pipa.
(a környék leghosszabb és egyik legszebb pitch&putt pályája)
Pókerparti: pipa.

72o-fal preflop emeléssel (én emeltem, azértmertcsak) 722 flop után óvatosan beszoptam 99 ellen a turnön. Megy a hajó irány észak...

Alultervezett születésnap: pipa.

Buliutánatakarítás: disabled.

Miről maradtunk le!!!!

Canada Line - képek

2009-08-18T09:56:00.000-07:00

Nyíltnap

Az egyik vége

A másik vége

Van egy harmadik vége is de ott még nem jártam :) A többi itt

Vancouver 2010 - Canada Line

2009-08-09T16:47:00.001-07:00

Elő a kékből. Az olimpiához kapcsolódó két nagyobb beruházás egyike a Canada Line metróvonal, a másik a Vancouver-t Whistlerrel összekötő - Sea to Sky Highway - főútvonal kiszélesítése.
A 19 kilométeres vonal 2 milliárd dollárból épült, és bő három hónappal a tervezett időpont előtt augusztus 18-án kezdi meg menetrendszerinti működését. A belváros alatt fúrt, azt elhagyva ásott alagútban, majd a Fraser folyón már hídon és onnan pedig magasvasútként éri el Richmondot és egy másik ága a repteret. A rendszer a másik két SkyTrain vonaltól teljesen független, azokkal inkompatibilis. Viszont hasonlóan automata vezérlésű könnyűmetró.

Az építkezés legvitatottab pontja a Cambie alatt ásott alagút volt, hiszen több üzlet bezárásra kényszerült az utca hiánya miatt, ez persze érintette a belvárosban épülő megállók melletti üzleteket is, ahol most már javában zajlik a felszín rekonstrukciója.
A hozzám legközelebbi megálló a Vancouver City Centre lesz, ami majdnem megegyezik a régi vonalak Granville megállójával de legnagyobb meglepetésemre nem nagyon lesz köztük a Deák téren megszokott közvetlen földalatti kapcsolat, ettől persze át lehet szállni a felszín kihagyásával, de csak a Pacific Centre Mall-on keresztül, némi kerülővel.
A rendszerbe állítás előtt, 17-én lesz ingyencirkusz, amit mindenképpen kihagyok, így a tömeget elkerülve várhatóan 18-án próbálom ki a szerkezet és készítek képeket.

Élesben először 23-án használom majd a vonalat, mikor némi kalandozásra Európába repülök.

Ziplining - Whistler - képek

2009-07-04T10:50:00.001-07:00

Canucks playoff vége

2009-05-24T14:15:00.000-07:00

Már egy ideje zajlanak a keleti és a nyugati főcsoportdöntők az NHL-ben (na meg az NBA-ben is), Vancouver közben szép csendben a nyárra készülődik, a játékosok pedig elmentek golfozni.
Az előző bejegyzésben belebegtetett Stanley Kupa döntő a Canucks nélkül zajlik majd, nagy valószínűség szerint a Red Wings és a Pengiuns között...
Az első körben egy nagyon sima 4 győzelemig tartó 4 meccses sorozattal tudtuk le a Blues csapatát, majd a Blackhawks megállította a az utolsó versenyben maradt kanadai csapatot.
Talán jövőre...

Canucks playoff

2009-04-14T00:23:00.000-07:00

Naközben, egy kis napifriss, a Vancouver Canucks, Luongo két shutoutjának, és a megelőző meccsen a Flames elleni remeklésével felhozta a csapatot az északnyugat tetejére (persze kellettegy kicsit az Oilers is) így a St. Lius Blues ellen megkezdik a menetelésüket. Szerdán kezdődik az őrület. A nyugati döntőbe várom őket.
Erre remélhetőleg nem kerül sor (A Canucks egyetlen döntős szereplése 1994-ből, utolsó másodperc):

MERT ez nagyon nem hiányzik a szomszédból, a tömeg nem bírt magával mit kezdeni ünneplés helyett... (érdemes végignézni)

Seattle

2009-04-13T22:34:00.000-07:00

Nagyon rég nem írtam ide szinte semmit az angol csiripeléstől eltekintve, ami ugye nem ér. Hosszas halasztgatás és szokásos tökölések után végül Eva-val egy jóbarátommal szombat reggel 9-kor, vágtunk neki a 229 km-es két és félórásra tervezett útnak:

View Larger Map
Ezzel az indulással nagyjából ebédidőre céloztuk az érkezést. Ezt a tervünket hamar fel is adtuk, amikor a határnál beálltunk a 3-sávos egyórásra meghirdetett sorba. Félóra araszolás után, tovább tetéztük a bajt, és a Duty Free Shop-ot céloztuk meg, főleg a mosdó miatt. Ezzel remekül bekerültünk a hintába, ami egy jól megszervezett 7 sávos röpke másfélórás sorban várással vezetett minket vissza az eredeti úton haladó sorba. Dél körül már el is értünk az otthon már rég elfeledett határátlépő bodegához, ahol megörülvén az új útlevelemnek egyből beküldtek az irodába, ahol az I-94 kódjelű formanyotatványt töltették ki velem. Valószínű az első ilyen eset lehettem, mert odabent utána kellett nézniük a friss vízummentes országok listájának, mivel volt olyan oldaluk, amin nem szerepeltünk. Ezután következett a fizetés, ami a legtrükkösebb, ugyanis csak hitelkártyát vagy amerikai készpénzt fogadnak el. Ha jól emlékszem 6-7 dollárt kérnek el a nyomtatvány kitöltéséért :) Halottam rémtörténetet turistáktól, akiknél csak kanadai dollár illetve debit kártya volt, és ezzel sikerült feltartaniuk egy egész busznyi turistát :) A benti fickók egészen normálisak voltak, és jól beengedtek. Az Barack Országába.
Persze ekkor már jócskán dél után jártunk, és még mindig hátra volt a 229 kilóméterből 110 mérföld, ami nagyon nem félút. Az időbeli megcsúszást gyorsan tovább tetéztük és megálltunk a határhoz közeli első Mallnál, ahol jól megebédeltünk. Aztán nagyjából 50 mérföldre Seattle-től elkezdett kiszélesedni az addig kétszer kétsávos autópálya, 2x3, 2x4, 2x5 majd 2x6 sávra, majd egy extra 3-4-5 sávos HOV - tömegközlekedés és nem egyedül autózók számára kialakított ritkább kijáratokkal tűzdelt expressz "sáv" - tovább növelte a káoszmedvét. Mondanom sem kell, hogy a sávok tele voltak, bár a tempó ennek ellenére jó 120-130-as volt. Annyira letaglózott a látvány, hogy képet sem készítettem. Összehasonlításként inkább ne hasonlítsuk össza az M1-M7 közös bevezető szakaszával.
Egyből megértettem, hogy korábbi kocsmai beszélgetésekkel során kollegáim mit értettek azon, hogy Vancouverben nincs autópálya, hát tényleg nincs és én nagyon nem is bánom.

Első utunk a Space Needle-höz (űrtű) vezetett. A parkolásnál egy kedves hölgy segíŧett és ránkhagyta a napijegyét. Izibe felosontunk a lfttel 43 mp alatt teszi meg a 160 méteres utat. Az időjárás kegyes volt hozzánk, ragyogó napsütés volt, és egy kicsit hideg ugyan, nadehát február volt...

Odafönt ittunk egy bambit, majd visszavágódtunk az autóba és a naplemente kíséretében megkerestük a Pike's Place Market nevezetű piacot ami a haldobálós árusokról ismert, majd végül a tengerparton próbáltunk meg bejutni egy étterembe, végül egy büfében sikerült betolnunk egy sört, és egyre inkább sajnálom, hogy a gyomrom nincs hozzászoktatva a tengeri herkentyűk megfogadására. Mivel közben jól besötétedett, visszaindultunk, mhazafelé még megálltunk egy jóféle "indián" kaszinóban.
Legközelebb üzleti útra megyek Seattlebe, az is móka lesz, meg kacagás.

repülős anyázós

2009-03-08T11:46:00.000-07:00

Ez egy visszatekintő, felhozó poszt, a történet december óta sokat ülepedett bennem, így sokkal higgadtabban informálok :D

Mert a repülés
Életforma
Papírrepülővel
Még szebb volna...

Vancouverbe Európából eljutni gömbgeometriai megfontolásokból minél közvetlenebb repülőjárattal érdemes. Ennek folyományaként a turistaszezonon kívül nagyjából három légitársaság közül lehet választani. A Lufthansa és a British Airways naponta, a KLM ritkábban repül. Ha jól tudom a nyáron a BA-nek lesz némi sűrítése. Nade ebből kifolyólag - és mindezek ellenére is a jegyárak viszonylag húzósak, és nem nagyon röpködnek a kedvezményes utak. Röpködnek, nyelvi humor (ahogy ismerem magam, lesz még, bocs)
Tehát tavaly legnagyobb örömömre szolgált, hogy a szeptemberi ruccanásomat a cég vezetésében uralkodó félkáoszt, sikerült kisajtolnom egy retúrjegyet az éppen aktuális főnököm éppen aktuális főnökétől. Ennek a jegynek a visszaútja következett (volna) az útlevelem megérkezése utáni napom.
Lelkes repülőamatőr (repülőn utazó amatőr) szakmai ártalomtól túlhevülten, 24 órával a szombat esti indulás után nekiláttam a ba.com-on előkészíteni a kirepülésem, az adataim megadásával, becsekkolással és az ülőhelyem kiválasztásával (Ezt kifelé is megtettem, ezáltal nullára lerövidítettem a sorbanállást, hiszen elég volt a csomagokat feladnom, amit a Business Check-inhez hasonló telkítettségű pultnál teheti meg az ember. Legnagyobb meglepetésemre, a rendszer pirosan villogott, olyanokat mondott, hogy Donner Wetter, meghogy Error 9 magyarra lefordítva körülbelül azt próbálta meg a tudomásomra hozni, hogy a foglalásomhoz tartozó repülőutak lerepülésre kerültek (viva la magyar nyelv) és hogy konkrétan üljek egyhelyben. Egyórás ismételt próbálkozás után, feladtam a http protokollt és a GSM-mel kezdtem el megbarátkozni.

Közbevetésként jegyzem meg, hogy ha valamit nem szeretek, az a telefonálás. Ennél már csak az ügyfélszolgálattal telefonálás rosszabb. Az automata ügyfélszolgálati rendszerek alapvetően a normál ügymenetre vannak tervezve és a problémás ügyfelek mennek a levesbe, ami - egy globális repülőtársaság esetén egészen nem meglepő módon - bevallottan egy 35 perces várakozást vetített elő. Ezt esetleg nem vártam ki. Újra nekiszaladtam, és végigbukdácsoltam a hangfelismerő rendszeren, végül egy segítőkész fiatalember verbálisan is megerősítette azt amit a weboldalon az arcomba toltak, a foglalásomhoz tartozó összes repülőút teljesítve lett. Kiegészítő információ gyanánt elmagyarázta, hogy a rendszerbe bekerült egy extra London - New York - Vancouver út is, amin több - alapvetően fizikai jellegű - okból nem jelentem meg. Ezek közül az első számú az volt, hogy időközben a BA London - Vancouver járatán ültem. Másodjára pedig, az Egyesült Államok védelmi szervei vízum híján nem igazán engedtek volna a másik gépre felszállnom. Az ürge rendes brit módjára fapofával hallgatta végig egy cifra magyar káromkodós szösszenetemet, melyet annak egy kurta angol változattal összegeztem számára. Ezek után sebeinket nyalogatva kiegyeztünk egy döntetlenben, és elmagyarázta, hogy a szombati gépen bizony nincs hely. A vasárnapin sincs. A hétfőin van. Rendes brit módjára felajánlotta az Államokon keresztüli lehetőségeket, melyeket továbbra sem tudtam elfogadni. A hétfői utazás nem igazán villanyozott fel, afőlegképpen (tudom, hogy így kell írni) karácsony közelsége, és az okmányirodás időpont-foglalásom miatt.
A mentőövet a céggel szerződésben álló utazási iroda szolgáltatta - itt jött igazán jól, hogy a jegyet nem én szerveztem magamnak. A vészhelyzetre tartott 24 órás telefonos segítség további higgadt kétsorosok kíséretében eljutottunk odáig, hogy foglalnak nekem egy Lufthansa jegyet a másnapi gépre. Mivel a vészhelyzetes 24 órás telefonos szolgáltatást egy az utazási iroda által szerződésben álló ötödik fél nyújtotta, felmerült egy egészen sarkallatos kérdés: ki fizeti az extra utat? Valószínűleg felajánlottak volna további lehetőségeket, ha az első nem a cég American Express kártyája lett volna, aminél lelkesen megállítottam az illetőt a felsorolásban.
Miután ez is megvolt este lett és reggel, és második nap. Miután egy óra alatt nagyjából megdupláztam a telefonom havi használati idejét, villámgyorsan sörök magamba döntésére váltottam, majd kapkodásba, ugyanis a német légitársaság nem késő este, hanem kora délután indul innen, így az előre tervezettel ellentétben, sem nyugis készülgetés, sem a laza kora délutáni repülés előtti szunya nem fért bele a nem létező szombati napomba.

Tanulságként
- egy darabig, hacsak tényleg nincs másik lehetőség, nem repülök BA-vel - ettől még persze nem fognak csődbe menni, de legalább én egy kicsit jobban érzem magam.
- lehetőleg továbbra is a céggel fizettetem a repülőjegyeimet, miután még a dobozosüdítő-ellátmányt is csökkentették a gazdasági világválságra hivatkozva, heti mintegy 15 dollárt spórolva, ennek most nem sok esélyét látom.
- felismertem, hogy angolul is bírok magamból kikelve telefonon ordibálva anyázni - ez nem tudom mennyire lesz hasznos a későbbiekben.
- antitanulságként, ami soha nem derült ki: mi lett volna, ha a webes csekkolást nem erőltetve szimplán megjelenek a reptéren?