Dami

Szerkesztői trendek a Wikipédián

2011-03-15T15:34:00.000+01:00

A Wikimédia Alapítvány most publikálta az angol és több nagyobb Wikipédia szerkesztőségi szerkezetét vizsgáló kutatásának eredményeit. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az új szerkesztők aránya egyre kisebb és az új szerkesztők közül egyre kevesebb marad hosszú távon szerkesztő.

A közreadott kutatási metodológiára és szoftverre építve elkészítettem a diagramok nagy részét az magyar Wikipédiára is.

Szerkesztői koreloszlás

Először azt vizsgáltam meg, hogy egy adott évben aktív szerkesztők milyen régóta aktív wikipédisták. Aktívnak az számított, aki életében legalább tíz szerkesztést végzett és csatlakozása óta minden évben legalább ötvenet.

A 2010-es évben a megoszlás így nézett ki az angol és a magyar Wikipédián:

A korábbi évekre vonatkozó adatok egymás mellett:

Magyar Wikipédia

Angol Wikipédia

Az új szerkesztők csökkenő aránya mellett az abszolút számuk is csökkenni kezdett.

Magyar Wikipédia

A szerkesztők számának csökkenése az angol Wikipédián szerencsére még nem annyira jellemző a magyar Wikipédiára, de az új szerkesztők száma hasonlóan csökkent.

Szerkesztők megtartása
Egy másik tényező amit a kutatás vizsgált, hogy egy adott időszakban kezdő wikipédisták mekkora eséllyel szerkesztenek egy év múlva is. Ehhez a vizsgálathoz a kezdő, vagy új wikipédista az aki átlépte a 10 szerkesztéses küszöböt.

Magyar Wikipédia. Kék: az adott hónapban egy szerkesztést végző szerkesztők közül még egy év múlva is szerkesztők aránya. Piros: az adott hónapban a 10. szerkesztésüket elvégzők közül még egy év múlva is szerkesztők aránya

Angol Wikipédia. Piros: az adott hónapban 10. szerkesztésüket megtevő szerkesztők közül a még egy év múlva is szerkesztők aránya

Míg az angol Wikipédián egyértelmű és szépen kirajzolódik a lefelé tartó trend, ez a magyar Wikipédia esetén kevésbé egyértelmű. A magyar Wikipédia kisebb szerkesztői száma miatt a statisztika nem ennyire egyértelmű vagy tiszta, pl. van egy hónap 2004-ben amikor az akkor csatlakozó szerkesztők közül senki nem volt aktív a csatlakozást követő 12. hónapban.

A megtartásra vonatkozó eredmények így sokkal érdekesebb a szerkesztők számával reprezentálva.

Magyar Wikipédia. Kék: Adott hónapban első szerkesztésüket megtevő szerkesztők. Piros: Azon szerkesztők, akik az első szerkesztésük megtétele után 1 évvel még szerkesztenek. Zöld: Az adott hónapban a 10. szerkesztésüket elvégző szerkesztők. Lila: a 10. szerkesztés megtétele után 1 évvel szerkesztők.

Ezen a grafikonon az látszik, hogy bár folyamatosan nőtt azok száma akik kipróbálták a szerkesztést, ezek közül az egy év múlva aktívak száma kb. a 30 fő körül stagnált.

Magyarázat?
Kérdés, hogy mik lehetnek a trendek mögötti okok, és lehet-e valahogy javítani az új szerkesztők megmaradási esélyein. A Wikimédia Alapítvány próbál ezen segíteni, de a magyarázatokhoz és a helyzet megváltoztatásához a helyi közösségeken is sok fog múlni.

Életjel

2011-02-03T21:43:00.000+01:00

Rég nem írtam a blogra, mert az egyetem elkezdődtével véget is értek az izgalmas utak és kiruccanások egészen most januárig. Elkezdtem dolgozni egy berlini konferencia programjának megszervezésén és ennek kapcsán villámlátogatást tettem a német fővárosban: reggel 9-kor érkeztem meg a pályaudvar üvegpalotájába és délután hatkor már távoztam is Budapestre.

A következő hétvéget pedig egy Frankfurt melletti kisvárosban töltöttem egy megbeszélésen, de szerencsére sikerült útba ejtenem Frankfurtot is egy délutánra, megnézni hogyan férnek meg egymással a megmaradt szép régi épületek a hatalmas felhőkarcolók árnyékában.

Bizonytalan még mit hoz a jövő, de egy márciusi berlini utazás már fixálva van a naptáramban, így az új állással, a szakdogák és egyetemek mellett nem fogok unatkozni.

Dél-Afrikai képek

2010-08-09T16:28:00.001+02:00

A dél-afrikai utam második és harmadik napja a dél-afrikai wikipédistáknak és a Wikimédiában érdeklődőknek tartott találkozóval telt el, így az első napot követően nem ismertem meg sok újabb részét a városnak – leszámítva a Wits egyetem másik kampuszát, amely otthont adott a találkozónak.A résztvevők nagy lelkesedést mutattak és ami fontosabb, megteltek pozitív energiával ahhoz, hogy előre vigyék a szabad tudás ügyét Dél-Afrikában az alatt az idő alatt is amíg lezajlik az önálló szervezetük megalapítása az alapszabály megírásától kezdve az avatóbuliig.

A képekből is nyilvánvaló lesz, hogy a város mennyire zöld, milyen sok a fa – mindez annak ellenére, hogy tél van és sok fa elhullajtotta lombját és sok gyep kicsit megfakult és megsárgult.

Szintén jól látható, hogy mennyire adnak az emberek a biztonságra – a gazdag negyedekben a magas kerítések és a tetejükön lévő dróthálók szembetűnőek, de ez megjelenik az apró mindennapi rutinokban is (pl. a kocsik ajtajait mindig bezárják beszállás után.). A szegényebb negyedeket igazából nem láttam, de akitől nincs mit ellopni, annak nem feltétlenül kell annyira aggódnia a tulajdona biztonsága felett. Szerencsére az óvatosság nem fordítódik távolságtartásra vagy ridegségre az emberi kapcsolatokban; akikkel találkoztam emberekkel azok mind nagyon kedvesek és nyitottak voltak (utcán szembejövő idegenek is köszöntek nekünk).

Összességében, eszméletlen rövid időm és kevés lehetőségem volt felfedezni Dél-Afrikát, de elegendő volt ahhoz, hogy visszavágyjak és ezért is remélem, hogy a megalakítandó Wikimédia Dél-Afrika meghív még majd a jövőben.

Dél-Afrika első nap

2010-08-06T19:32:00.000+02:00

Megérkeztem Dél-Afrikába, öt perc alatt átjutottam az órás sorban állás esélyével fenyegető útlevél ellenőrzésen (a helyi vámosoknak fenntartott két üres lapból kemény 5 négyzetcentimétert használtak el), majd egy kétórás dugóval teli út után megérkeztem négycsillagos hotelembe.

Az út elvezetett a szegényebb területek mellett, ahol egyemeletes téglaházak övezték az utat, benne különböző boltokkal (főként használt autó, élelmiszerbolt és sebészet), a boltok előtt ülő tulajdonosokkal. Johannesburg központjába érve a beton felhőkarcolók tövében zajlik az élet az utcákon az egymástérő utcai árusokkal (néhányan felkészülten már bevásárlókocsival álltak az út mellett). Aztán a villanegyeden keresztül a széles pálmafákkal övezett úton megérkeztünk Rosebank negyedbe, ahol a négycsillagos hotelem is van.

Itt az összes látnivaló az európai színvonalú óriási bevásárlóközpont és a mellette levő szuvenírbazár. (Amikor próbáltam egy térképet kérni a térségről, kedvesen mosolyogva elmagyarázták, hogy hol a bevásárlóközpont és az utamra engedtek…).

Kis felfrissülés után a johannesburgi egyetemen ebédeltem a meghívómmal és pár helyi tanár, kutató ismerősével. Az úton a kocsiból ismét átkocsikáztunk a gazdagabb negyedeken, sajnos arra már nem volt idő, hogy elmenjünk a kevésbé felkapottabb negyedekbe, illetve az eredetileg betervezett Pieterson múzeumba.

Az egész város az autósoknak van építve, így az egyszeri turista – főként aki csak pár napot tölt itt – gyakorlatilag csak taxival közlekedhet, ami egyrészt drága, másrészt bonyolult megbízható taxit találni. Maguk az autósok se vezetnek a legbiztonságosabban, de a gyalogosok is folyamatos élethalál harcot játszanak, hisz az átkelőknél lévő lámpák gyakran nem működnek és rendszeresen pirosra váltanak amikor az ember még csak az úttest közepéig jutott.

Így esti programként elmentem vuvuzelát venni, bár megszólaltatni nem igazán van hozzá tüdőm, és most hogy már hatkor besötétedett (a helyi tél egyik jele lehet; az időjárásból nem jönne rá az ember – hacsaknem a szállodaszobámban, ahol a légkondi konstansan tartja a 13 fokot, akármire van állítva) élvezem a plazmatévét és a fizetős internetből megmaradt utolsó megákat.

Holnap kezdődik a találkozó, ami miatt iderepítettek és ha hazaértem majd rakok fel pár képet.

Vuvuzelák földjére térek

2010-08-04T21:50:00.000+02:00

Holnap nyolcezer kilométeres útra indulok Johannesburgba, hogy segítsek létrehozni egy dél-afrikai Wikimédia társszervezetet a szabad tudás helyi fejlődésének támogatására és felgyorsítására. Ennek érdekében egy kétnapos műhelytalálkozót tartanak helyi wikipédistáknak és érdeklődő kívülállóknak, melynek célja a helyi non-profit szervezet alapjainak lerakása a leendő tagok megismertetésével és a célok és kezdeti tevékenységek meghatározásával.

Az én feladatom a folyamatban, ha jól értem, a tanácsadás és a jelenleg létező társzervezetek és fennálló szervezetei struktúrák céljainak és helyzetének bemutatása lesz.

A saját történet fontossága

2010-07-16T14:49:00.001+02:00

A múlt héten Lengyelországban voltam egy Wikipédistáknak tartott konferencián, ahol ismét előkerült annak fontossága, hogy el tudjuk mondani a saját történetünket – kik vagyunk, honnan jöttünk, mit csinálunk.
Ez a világ 5. legnagyobb honlapja és a hozzá tartozó, legalább 270 nyelvet beszélő, világszerte szétszórt milliónyi önkéntes esetében óriási kihívás – szerencsére ezt többen felismerték és csak-csak összeáll a történet: például könyvek jelentek meg róla és ősszel kijön a Truth in numbers? című dokumentumfilm is (mely talán nem a legjobban meséli el a történetet, de a nyers felvételek szabadon elérhetőek lesznek, amiből sok különböző narratívát össze lehet vágni – a film előzetese talán jobb is, mint maga a teljes film).

Ez a történetmesélés természetesen nem csak az önfényezésról szól, hanem valós, ismétlődő kihívásra ad választ (minden alkalommal amikor előjön a kérdés, „és te hogy kerültél a Wikipédiához? Mi is a Wikipédia pontosan?”), így nagyon fontos az is, hogy el tudjuk mesélni a saját történetünket is.
Például az én Wikipédiás történetem úgy kezdődött, hogy vitattam, hogy a „megszentségteleníthetetlenségesketéseitekért” lenne a leghosszabb magyar szó és amikor felhívtak arra, hogy javítsam ki, megszületett a magyar Wikipédia azóta talán legszellemesebb listája (főként a lábjegyzetek érdekesek). Az eltelt időben főként fordításokkal foglalkoztam, kezdve a popkultúrától át a brit- és kanadai politikai érdekességeken át egészen a világ legkisebb közparkjáig.

2008-ban elkezdődött egy újabb történet, a Wikimédia Magyarország Egyesületé. Ezzel kapcsolatban azóta is gondban vagyok, hogy hogyan lehet könnyen és érthetően leírni azt, hogy pontosan mit csinálunk, mert a „Képzelj el egy világot, ahol mindenki szabadon hozzáférhet az emberi tudás összességéhez!” jövőkép nem fordítódik le automatikusan arra, hogy mit csinál az egyesület. (A saját szerepem az egyesületben kicsit könnyebben megragadható, de általában fontos pontja magának az egyesület céljának az elmagyarázása.)

Pozsonyi kirándulás

2010-04-09T12:00:00.000+02:00

Az egyik elmúlt hétvégén a Gyakorlati Diplomácia Társasága az egyetemi előadások és hazai helyszíni látogatások szervezésének körén kívülre lépett amikor kétnapos kirándulást tett a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségén. Bár a társaság hazai életében sokszor csak virtuálisan tudok részt venni (főleg technikai oldalon) egyéb elfoglaltságaim miatt, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki.

Kilátás a tetőről, háttérben a hegyek már Ausztriában vannak

A nagykövet úr és felesége a rezidencián láttak minket vendégül és azon túl, hogy betekintést engedtek a nagykövetségbe és a nagykövet munkájába egy nagyon jó programot is szerveztek nekünk.

A kék rendszámú mikrobuszok a követségre repítettek minket, ahol egy késői reggeli-korai ebéd keretében lehetőségünk nyílott beszélgetni a nagykövettel a szlovák–magyar kapcsolatokról, rákérdezni az utóbbi időszak nagyobb port kavart ügyeire és hogy mi az ami a sajtóból kimaradt. Beszélgettünk a közelgő szlovákiai választásokról és a helyi magyarok helyzetéről is. A hétvégén folytatott beszélgetések nagy mértékben megváltoztatták az eddig a szlovák politikáról és az itteni magyarság helyzetéről bennem élő képet több szempontból is.

A pozsonyi vár

A követségi ebéd után pozsonyi városnézéssel folytatódott a program, magyar nyelvű idegenvezetéssel. A város belvárosa amilyen kompakt, annyira szép, sok-sok sétálóutcával, szép épületekkel, palotákkal. Bár nem merészkedtünk a panelrengeteg közepébe, a buszból azért látszott, hogy nagyon sok házat felújítottak az utóbbi időben. A nap hátralevő része jó kis beszélgetéssel, iszogatással, Activityzéssel telt.


A követség épülete

Másnap meglátogattuk a vöröskői várat Pozsonytól nem messze, mely a Pálffy és az Erdődi család birtoka volt egészen 1945-ig, amikor a szlovák állam tulajdonába került. A vár azért is érdekes, hogy itt található Szlovákia legnagyobb reneszánsz bútor gyűjteménye.

A várlátogatás után végül visszatértünk a követség újonnan épített, kicsit minimalista stílusú, modern épületébe, mely Pozsony egyik felkapott negyedében található kilátással a Dunára és a dévényi várra. Itt megebédeltünk, mielőtt indult volna a buszunk vissza Pestre.

Összességében kiváló vendéglátásban volt részünk, a nagykövet úr és felesége nagyon szimpatikusak és kedvesek voltak, jó volt a társaság így mindenképpen jó emlékekkel fogok gondolni második pozsonyi látogatásomra.

Tartu, Észtország, 2009. őszi félév

2010-03-24T23:31:00.001+01:00

Naplemente Tallinban

Az alábbi beszámoló benyújtásával elvégeztem minden adminisztratív követelményt, amely az Erasmus félévemhez tartozik és így azt immár hivatalosan is befejezettnek lehet tekinteni.

Az őszi félévet Erasmuson a Tartui Egyetemen töltöttem, nemzetközi tanulmányok szakon, csoporttársammal együtt ketten képviseltük a Corvinus Egyetemet Észtország eme déli egyetemvárosában. A továbbiakban megpróbálok beszámolni az elmúlt félévről, mely eddigi tanulmányaim legizgalmasabb szakaszát ölelte fel és így nehéz minden élményt belesűríteni egy rövid beszámolóba.

Tallinn főtere

Az „Erasmus-élmény” Tallinban kezdődött augusztus elején, az észt nyár közepén. Ide megérkezve három hetet töltöttem el egy észt nyelvtanfolyamon, ahol lefektettük az észt tudás alapjait (az intenzív tanfolyam meglehetősen hasznos volt és bár később is tanultam észtül, az itt tanultak képezik az észt tudásom legfőbb gerincét), megismertük az észt fővárost és a rövid és ritka észt nyarat és az Északi-tengert. A három hetes tanfolyam nem csak az akklimatizálódást szolgálta, hanem kialakult egy összetartó baráti társaság is, mely fennmaradt azóta is (az Erasmust a társaság egyik fele Tallinban, másik Tartuban töltötte és így mindig volt valaki ismerős a másik városban).

Jaani Kirik, Tartu

A tanfolyam lezárása után a csapat közösen leutazott Tartuba az Erasmus tanulmányok helyszínére. Tartu egy 100 000 fős város, mely ugyan igencsak kiterjedt, a mindennapi szükségleteket tekintve nagyon kompakt volt. A város óvárosának maradványa, a főtér, az egyetem és az egyetem által biztosított kollégium mind negyedórás sétán belül helyezkedett el és az egyetem nagyon jól felszerelt könyvtára – többek között egy teljes hungarológiai részleg is volt, de ezen érdekességnél fontosabb volt a könyvtár könyvállománya és adatbázis előfizetései, melyek valószínűleg kiterjedtebbek a Corvinus Egyeteménél – sem volt sokkal messzebb. A várost az Emajõgi folyó választja ketté, a folyó két partján parkos pagony húzódik. A kollégium a folyó baloldalán volt és körülbelül 250 méteres sétával volt elérhető a város főtere a folyó jobboldalán.

A Raatuse egyetemi kollégium

A kollégium az egyetemi kollégiumi hálózat legújabb, 700 férőhelyes hatemeletes (magyar számozás szerint ötemeletes) kollégiumi épülete volt. A külföldi diákok (Erasmusosok és egyéb csereprogramon keresztül ott levők) majdnem mindegyike a negyedik emeleten kapott helyett 3 szobás apartmanokban. A szobák kétszemélyesek voltak és három szobához közösen tartozott egy kis konyha és fürdőszoba. A szállással így összességében meg voltam elégedve. Azáltal, hogy a nemzetközi diákok egy szinten voltak egy jó kis közösség alakult ki, ugyanakkor ez nem járult hozzá ahhoz, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki az észt diákokkal.

Tartui Egyetem főépülete

Az egyetem maga igen szerteágazó volt, legalább kéttucat épületben helyezkedtek el a különböző karok és intézetek. Szerencsére azok az épületek, ahol az oktatás folyt, gyalog fél órán belül elérhetőek voltak mind a kollégiumból indulva. Az egyetemi élet egy párnapos orientációs kurzussal kezdődött az egyik egyetemi múzeum épületében, ahol bemutatták az egyetemi tanulmányi rendszer működését, a diákszervezeteket, a sportlétesítményeket és pszichológusok és rendőrök oktattak arra, hogy milyen a társadalmilag elfogadott viselkedés Észtországban (így többek között arra, hogy az észteket nem szabad megpuszilni találkozáskor, és hogy ne lepődjünk meg, ha képesek társaságban is hosszú időn keresztül csendben maradni).

Az orientáció során derült fény arra is, hogy amennyiben az egyetemi Balti Központ által oktatott kurzusokból elvégez az ember 30 kreditnyit, úgy kiállítanak számára egy oklevelet, hogy balti tanulmányokat hallgatott. Ennek fényében én is a balti tanulmányokban mélyedtem el (tekintettel arra is, hogy a tartui egyetem által oktatott tárgyak és a Corvinusos operatív tanterv egyetlen átfedést sem mutatott, de a balti tanulmányok beleillettek a nemzetközi tanulmányok profiljába). A felvett tárgyaim között szerepelt balti történelem, balti politológia, balti identitások (és egyben Queer theory), összehasonlító kultúratörténet, továbbá folytattam az észt nyelvet és felvettem az oroszt.

Jaani Kirik a tartui sörgyár felől nézve

Az előadások és nyelvórák színvonala általában megfelelő volt. Bár előadásokról volt szó, a kb. 25 fős maximális létszám miatt inkább szemináriumi hangulat uralkodott. Az előadásokon ugyanakkor sajnos csak nemzetközi diákok vettek részt, az észt nyelvórákat leszámítva helyi diákok nem. A számonkérés rendszerében nagyobb hangsúlyt fektettek a beadandó dolgozatokra, mint itthon, ugyanakkor vizsgák is voltak. A tanárok meglepően közvetlenek és nyíltak voltak, az egyik történelem professzor például meghívott minket az otthonába és megmutatta milyen is az igazi észt füstös szauna.

A tanulás mellett fontos hangsúly feküdt a szórakozáson, az ország és a környező országok megismerésén is. Tartuban körülbelül három diszkó szolgálta a diákságot és ezen túl meglepően pezsgő kulturális élete volt a városnak. Csütörtökönként általában jazz koncertre jártunk, de volt több tematikus nemzeti hét és nemzeti est is. Utóbbiak keretében betekintést nyerhettünk a magyar, cseh, grúz és kínai kultúrába is. A magyar hét keretében például magyar filmvetítés és Buda Folk Band koncert és táncház volt.

Tartu modernebb arca

A kint tartózkodásom során igyekeztem bejárni Észtország különböző részeit, amennyire ez lehetséges volt. Nagy segítségemre volt ebben a Lonely Planet által kiadott útikönyv és a tény, hogy Észtországot kiterjedt és viszonylag olcsón igénybe vehető buszhálózat hálózta be, amellyel az ország nagy része könnyen elérhető volt. Általában szombatonként tettem egynapos belföldi kirándulásokat, amikor egyes busztársaságoknak különleges diákkedvezményei voltak, így jártam a főbb észt városokban az ország négy csücskében és a főbb természetföldrajzi pontoknál is (Peipus-tó, Saaremaa sziget – utóbbit sajnos nem tudtam bejárni). A kirándulásokat némiképpen nehezítette, hogy a tél közeledtével egyre rövidültek a napok és a tallini rövid észt nyár átfordult a hosszú és farkasordító észt télbe, de a gyakori mínusz 20 fokok sem tudtak teljesen eltántorítani.

Helsinki főtemplom

Az Erasmus félév lehetőséget biztosított a környező országok megismerésére is és én igyekeztem minden lehetőséget megragadni. Még augusztusban meglátogattuk csoporttársammal szakmai gyakorlatát töltő barátunkat Helsinkiben. A tartui barátokkal elmentünk Vilniusba. Amikor a bátyám és a húgom eljöttek kocsival meglátogatni és útközben megnézni a balti államokat, akkor együtt elmentünk Rigába és a Kur-felföldre illetve a Keresztek hegyéhez.

Az Ermitázs, Szentpétervár

Az egyetem szervezett egy utazást Oroszországba és a lebonyolítást végző utazási iroda rendkívüli készségességének, szervezésének és segítségének köszönhetően a szentpétervári szervezett utat kiegészítettük egy önálló moszkvai utazással még mielőtt lejárt volna a vízumunk és haza kellett volna jönnünk.

A moszkvai Vörös tér éjszaka

A helyi ESN szervezet együttműködésben a lett, finn és svéd partnereivel szervezett egy hajós bulit és utazást Stockholmba, ahol mivel már jártam, én szolgáltam a baráti társaságunk idegenvezetőjeként. A külföldi utak sorát egy Åland-szigetek–Turku–Helsinki finn kompos utazással zártam.

Komp Mariehamn kikötőjében

Érintőlegesen kapcsolódik Észtország környéki utazásaimhoz, hogy a karácsonyi szünetről hazatérve és a hazautazáskor a Ryanairrel Londonon illetve Dublinon keresztül repültem és itt is eltöltöttem pár-pár napot városnézéssel. Ez a megoldás kicsit olcsóbb volt, mint a cseh légitársaság illetve a Lufthansa által kínált Budapest–Prága/Frankfurt–Tallin megoldás. Ugyanakkor ez is érzékelteti, hogy sajnos Magyarország és Észtország között nincs közvetlen összeköttetés, mely az utazást drágítja. Kicsit menti a helyzetet, hogy Riga egy fontos bázisa a fapados repülőknek, ugyanakkor nincs jele annak, hogy a rigai bázissal is rendelkező Wizz Air bevezetne egy Budapest–Riga járatot a közeljövőben.

A Walesi Nemzetgyűlés épülete belülről, a középső kürtőben egyesül a lejjebb lévő kör alakú ülésterem oldalfala a tetővel

Összességében minden szempontból sikeresnek értékelem az Erasmusos félévet. Sikerült egy nagyon jó társasággal megismerkednem, olyan tárgyakat tanulhattam, amelyre Magyarországon nem lett volna lehetőség és egy olyan országot ismerhettem meg, ahova másként nem mentem volna el és soha nem tudnám meg, hogy miről maradtam le (az külön előny volt, hogy nem csak Észtországot, hanem a térség környező országait is meglátogathattam). Ez az otthontól távol eltöltött félév meghatározó része lesz az életemnek és remélem, hogy megőrizhetem az élmény egy darabját azzal, hogy tartom a kapcsolatot a kint megismert emberekkel, és hogy részt veszek a magyarországi észt kulturális rendezvényeken.

Hivatkozások kezelése lustáknak

2010-03-08T21:13:00.000+01:00

Minden egyetemen előszeretettel szőröznek azon, hogy a beadandó dokumentumokban valami találomra választott formátumban legyenek a hivatkozások (általában egy egyetemen belül is kurzusonként eltérő formátumot kérnek, vagy a szabvány amire hivatkoznak nem létezik). A gyakorlatban azonban a formátumok bemutatására elpazarolt időt sokkal jobban lehetne hasznosítani..
A megfelelő hivatkozásnak a formátumok rejtelmeiben való elmélyedés nélkül mára ugyanis megvan a rendkívül egyszerű és könnyű módja, mely nem más, mint a Zotero nevű Firefox kiegészítő. A továbbiakban röviden bemutatom, hogy hogyan lehet használni.

A telepítés után a böngésző alsó csíkján megül a Zotero és ha rákattintunk előbújik. A kis zöld plusz jelzésre kattintva felvihetjük a hivatkozni kívánt anyag adatait, majd a középsó oszlopban megjelenő listában rákattintunk jobb gombbal, rámegyünk a „Bibliográfia készítése a kiválasztott elemből” opcióra, kiválasztjuk az éppen megkövetelt formátumot (ha szükséges, kiválasztjuk hogy másolás a vágólapra) és a kedvenc szövegszerkesztőnkben egyszerűen beillesztjük a gondosan megformázott idézést a lábjegyzetbe. (Talán nem mindenki tudja, hogy a Microsoft Wordben legegyszerűbben a jobb Alt + h kombinációval szúrhatunk be lábjegyzetet.)

A munka elkészültével a középső oszlopban kijelöljük az összes elemet a Zotero középső oszlopában és ugyanezzel a módszerrel elkészíthetjük az egész dolgozatunk irodalomjegyzékét is (célszerű előtte a szerző neve szerint sorba rendezni a hivatkozásokat a Zoterón belül).

Az eszköz alapesetben leginkább az angolszász hivatkozási formátumokra van optimalizálva, de elkészítettem egy kiegészítőt a kiegészítőhöz, amivel majdnem pontosan megfelel a Corvinusos követelményeknek is (egy-két felesleges vesszőt kell utólag eltávolítani, meg ilyen apróságok vannak). A fájlt le kell tölteni, majd Firefoxban megnyitni (pl. a letöltési ablakból a Firefox ablakába húzva) és amikor felmerül a kérdés, hogy települjön-e, akkor megfelelően válaszolni. A Corvinusos formátum ezentúl „Corvinus - Nemzetközi tanulmányo”néven lesz elérhető a listában.

Megyjegyzés: Aki hozzám hasonlóan azzal a szerencsével van megáldva, hogy két különböző nyelven kell a hivatkozásokat használnia, annak idegesítő lehet az, hogy a Zotero a dátumokat mindig megpróbálja lefordítani arra a nyelvre, amilyen nyelvű a böngészőnk. A probléma úgy küszöbölhető ki, ha telepítünk egy egyszerű nyelvváltó kiegészítőt és a Zotero ikonja mellett kiválasztjuk, hogy épp milyen nyelvű változatra van szükségünk.

Mit ér egy anglisztikás BA diploma

2010-02-26T18:27:00.001+01:00

Nem szeretem megemlíteni, hogy anglisztikát hallgatok se itthon, se külföldön, mert még ha bízom is benne, hogy elérem az emberekben így felállított mentális lécet, annak semmi köze az egyetemhez.

Nem leszek Mekis, nem leszek tanár, és nem a büféből végzem az egyetemet. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: proficiency exam.
Az év végi beadandók közvetlenül megelőzik a vizsgaidőszakot, és utálom, ha beszólnak hogy mennyit fogok keresni. Büszkén gondolok a nyelvészet előadómra, a HÖK-re és az egyetem színvonalára. Szeretem a heti bulikat, a letölthető óraanyagokat, a Burger Kinget a sarkon és a Gólyavár kávéját. Itt tanulok Budapest szívében, két alapszakosok számában mi vagyunk a császárok, és igenis fogok tudni valamit kezdeni a diplomámmal
ELTE anglisztika, én így szeretlek!

– Évajúliás gondolatok

A fentiekkel ellentétben sajnos úgy gondolom, hogy az angol szak jelen állásában elég kilátástalan, amit az egyetem gazdasági színvonala és embertelensége sem segít.
Egy felmérés alapján amit egy ELTE-s poszterversenyre készített egy doktorandusz hallgató, a BA-sek többsége úgy gondolja, hogy egy anglisztikás diploma önmagában semmit sem ér és kb. kétharmaduk szerint a diploma értéke alacsony vagy nagyon alacsony a munkaerőpiacon.

A diploma hasznosságára nem csak annak van kihatása, hogy mennyi bölcsészre van szükség, hanem az oktatás színvonalának és felépítésének is. Ellentétben az ide kerülő hallgatók elvárásaival és a kívülállók elképzeléseivel az egyetemen nem történik semmilyen érdemi nyelvi készségfejlesztés, a szak elvégzése nem jelent semmilyen garanciát a nyelvtudásra és nem is lenne szabad annak venni. Ami kevés készségfejlesztés történik, az is teljesen differenciálatlanul, így alacsony hatásfokkal (a 4 kötelező kurzuson együtt van jelen a kanadai anyanyelvi beszélő és az a hallgató is akinek a középfokú nyelvvizsgáját be kellene vonni; aki az átlagnál jobb képességű, annak semmi esélye sincs, hogy egy magasabb színvonalú csoportba kerüljön vagy bármilyen egyéni igényeire építő kurzuson vegyen részt).

Amire valójában jó a képzés, hogy növeli a hallgatók műveltségét, semmi többre. Azon belül is kifejezetten az angol irodalmi műveltségét. A három éves képzés alatt a diákok jó esetben elolvassák a nagy angol és amerikai klasszikusok egy kisebb-nagyobb hányadát és legalább névről felismerik azokat, amelyekre nem jutott idő. Ez az aspektus számomra igencsak szimpatikus a képzésből, mert egyéb kulturális rész nem igazán van (vagy ha igen, akkor sem olyan formában, hogy az érdekes vagy hasznos legyen).

Talán az ELTE is felismerte ezt, mert mostanában megpróbálták kicsit feldobni a képzéseket opcionális modulokkal, amelyeknek talán lehet valami gyakorlati hasznuk, pl. angol az EU-ban címmel. Azonban jelenlegi tapasztalataim nem túl pozitívak. Egyrészről, a megadott kurzusokat lehetetlen elvégezni, mert kb. 10 fős limitet határoznak meg, évente csak egyszer hirdetik meg őket és általában három kurzust, négy különböző tanszéktől, ugyanazon időpontban. Másrészt, a „nyelvtanárok tanítsanak úgy az EU-ról, hogy nem feltétlenül vannak tisztában azzal, miről van szó, vagy mit kellene tanítaniuk” hozzáállás nem igazán nyerte el a tetszésem, de ez még megváltozhat, amint elvégeztem az 1928 Angliában és a kontinensen című kurzust – alig várom már, hogy megtudjam ez hogy kapcsolódik az akkor még tuti nem létező Európai Unióhoz. Feltételezem, hogy ha valaha is EU-s versenyvizsgára adom a fejem, akkor annak sikeréhez nem sokat fog hozzátenni az amit az ELTE-n oktattak.

Időnként hasonlóan elgondolkodom a nemzetközi tanulmányokról is, mely kifejezetten büfészak, mégis kevesebb kétségem van a jövőről és nem merül fel bennem, hogy elhallgassam, hogy ezt tanulok.

Nemzetkarakterológia

2010-02-16T17:39:00.001+01:00


Walesi parlement - devolúciós sör

Skót parlament - whisky

Modern oktatási eszközök

2010-02-14T00:59:00.002+01:00

Kép a Wikimédia Commonsról

Egészen tavaly előttig el voltam kényeztetve egy olyan középiskolával, ahol mindig amikor kellett elérhető volt két laptop és kivetítő az órai demonstrációkhoz és amikor érettségiztünk addigra már az iskolai WiFi is működött. Az egyetemet a Corvinus vadiúj PPP-konstrukcióban épült épületében kezdtem, ahol a közbeszerzés részeként minden terembe jutott kivetítő, kihangosító rendszer és a legtöbbe egy külön számítógép és intelligens tábla is. Természetesen a drága eszközbeszerzésnek nem képezte részét az oktatók kiképzése, hogy ki tudják használni a táblák előnyeit és valószínűleg körülbelül a harmadukat sikerült megrongálni alkoholos filccel, de legalább a kivetítővel és a teremből elérhető interneteléréssel nem voltak gondok.

Ebből a szinte pazarlásból óriási sokként ért belépni az ELTE Bölcsészkarára, ahol szinte büszkék arra, hogy nem léptek még be a 20. századba.. Itt nem hogy a szemináriumi termekbe egyáltalán nem jutott kivetítő, de még a nagy előadótermeknek is csak egy részébe. A helyzet súlyosságát növeli, hogy az ELTE-n különösen nagy hangsúly esik a szemináriumi formában oktatott tárgyakra, melyek teljesítésének leggyakoribb feltétele egy előadás tartása. Az egyes tanszékeknek (rosszabb esetben többnek közösen) van egy-egy kivetítője, laptop nélkül, melyeket a tanárok külön kérésre, egy héttel előre foglalhatják le és akkor sem biztos, hogy megkapják. Ekkor a diák a saját laptopján tarthatja meg a prezentációt, ha véletlenül sikerült szerezni kivetítőt és a diáknak van elég technikai érzéke ahhoz, hogy működésre tudja bírni a laptopjával a kivetítőt.
Ez a helyzet minden félév elején sokkol, különösen, hogy legalább két-három kötelező kurzusom célkitűzése a modern prezentációtartás oktatása és gyakoroltatása – az egyetem készleteivel a „modern” úgy húsz évvel ezelőttit takarhat, ugyanis az írásvetítőket már leselejtezték, így már azokra se lehet támaszkodni, marad a kivágott képek körbeadogatása vagy a semmi.

Számomra igencsak érthetetlen, hogy az ország legrangosabb bölcsésztudományi egyeteme ne tudjon forrásokat, támogatókat, szponzorokat találni működéséhez, hogy lépést tartson az idővel – milyen kilátása van egy egyszerű bölcsésznek, ha a legsikeresebbek sem tudják magukat ellátni és az itt képzett tanárok hogy fognak órát tartani a modern eszközökön (márpedig az iskolák pályázati pénzekből szép sorban kiépítik majd a modern eszközöket)?

[Frissítés]: A fentebb írtakkal ellentétben egyes tanszékeknek két kivetítőjük is van, illetve van legalább egy terem, amiben van beépített kivetítő (ez olyan magasan van, hogy a tanárok még nem vették észre, hogy ott van...). Természetesen az egyes tanszékek között szigorúan le vannak határolva a termek és a kivetítők ami nem igazán járul hozzá az eszközök optimális kihasználtságához.

Back in Budapest

2009-12-22T22:39:00.000+01:00

Pár napja már Pesten vagyok, de eddig még keveset mászkáltam a nagyvárosban részben mert követett a tartui hideg, részben mert lejárt a diákom és drága a közlekedés – nem lehet mindent elérni gyalog. Mindenesetre jártamban keltemben igyekszem felszívni azt ami megváltozott és ami ugyanolyan maradt, de elszoktam tőle (például a nyüzsgés, az elő-elő bukkanó pesszimizmus [ha volt is ilyen Észtországban, a nyelvi akadályok gondosan megvédtek tőle], és az utcán cigarettázók és a kocsik bűze).

Az egyik ilyen változás az, hogy a Margit híd kicsikét úgy néz ki, mintha bombatalálat érte volna. Ennek utórezgései nyomukat hagyták a híd alatti HÉV megállóban is.

Szintén a híd kapcsán szembesültem azzal, hogy másfél oldalas leírások jelentek meg az ajtónyitó gomb használatával kapcsolatban a Combinok összes ajtajánál, úgy látszik időnként emlékeztetni kell az embereket, hogy az ajtók még mindig a nagy zöld gombbal nyílnak. Szerencsére a mindent ellepő új matricák egész stílusosak lettek és van köztük egy-kettő, ami még humoros is.

A főváros felfedezését azt hiszem a Belvárossal folytatom majd, ahol egyes hírek szerint elképesztő meglepetések várnak egyetemem környékén.

Csomag a hóban

2009-12-15T22:30:00.002+01:00

Legelőször a könyvek mennek haza, körbeutazva Európát, megállva minden logisztikai központban és elosztó állomáson...

Sea Battle Stockholmba

2009-11-24T23:45:00.000+01:00

A finn, lett, észt és svéd Erasmusosokat buliztató szervezetei közös szervezésében a múlt héten bulihajózáson vettem részt körülbelül kétezer cserediákkal együtt. A három napos program lényege a nagy bulizás volt egy stockholmi pihenővel (hogy újratölthessék a hajót és a Svédországban tanuló cserediákok is felszállhassanak).

Hétfőn indultunk Stockholmba. Jellemző módon a hajóra szállva a kabinom ajtaja nem nyílt ki és a hajó ácsának/lakatosának kellett megszerelnie, miközben a szobatársamnak ígérkező litvánok elkezdtek szervezkedni, hogy akkor ki-kinek a szobájába költözzön és ki költözzön mellém, amivel annyira felidegesítettek, hogy ott is hagytam őket a fenébe, hagy variálgassanak kedvükre és elmentem sörözni a barátaimmal. Mire visszajöttem, a sokadik variáció utánra sikerült úgy szervezkedniük, hogy saját kabinom lett, ami a lehető legjobb megoldás volt. Ezen az úton egyébként elég jó kabinokat kaptunk, volt bennük pl. plazmatévé, így három hónapja először nézhettem TV-t...

Az út nagyban beharangozott bulizás része igazából nem volt olyan nagy szám, mert kb. mindenki a saját baráti társaságával volt egy-egy kabinban vagy a folyosókon, szóval hiába voltunk 2000-en, a végeredmény csak 200 db 10-fős parti lett...

Stockholmba megérkezve én lettem a baráti társaságunk idegenvezetője, mint olyan aki már voltam ott korábban és egész jól ismertem a várost, még mindig minden ugyanott volt, ahol áprilisban hagytam; és még mindig nagyon szép a város, csak hát hidegebb volt, mint tavasszal.. Sajnos nem jutott időnk, hogy még egyszer bemenjünk a Vasa múzeumba, megnézni a kiállított 17. századi hajót.

A visszaút kb. ugyanolyan volt, mint az oda út, de mivel biztonsági okokból nem árultak tömény alkoholt, így lassabban ment a lerészegedés :) (persze ez sem gátolt meg mindenkit, az egyik spanyol csávót állítólag letartóztatták és megbírságolták a hajón). Én már elég korán elmentem aludni, mivel nem sok izgalmas dolog történt, de legalább az ágy kényelmes volt.

Åland-túra 3. nap

2009-11-24T23:09:00.000+01:00

Finnországi utam második, harmadik napját Turkuban és Helsinkin átutazóban töltöttem. Ebéd után indultam tovább Mariehamnból, ismét a kocsik alatti szinten kaptam kabint; ráadásul a finnek helyzeti előnyben voltak, mert ők már Stockholm óta folyamatosan ittak szóval már részegek voltak, mire felszálltam. Ezen felül valaki jó ötletnek találta, hogy a dohányzót a lift mellé telepítse... A lényeg a lényeg, szerencsére saját kabinom volt ismét.

Turkuba este érkeztem meg, ahol a piactéren várt a szállásadóm Christian, egy finn történész-diák. Leraktuk a csomagomat az IKEA katalógus alapján berendezett lakásában, ahol a barátnőjével lakik és elmentünk találkozni az egyik ismerősével a törzshelyükre. Itt sikerült gyors egymásutánban meginni három és fél sört, még mielőtt aludni tértünk volna.

Másnap viszonylag korán keltünk én akkor kezdtem érezni a sör hatását és teljesen úgy éreztem, mintha egy hajón lennénk... Ennek ellenére reggeli után elindultunk a szállásadómmal és a barátnőjével megnézni Turkut. Christian - történész révén - kb. minden épületről elmesélte, hogy micsoda és mi állt ott korábban. Megnéztük a helyi várat meg a templomot, aztán megettük Finnország legolcsóbb kebabját (itt a kebab/pizzériák kb. egymás lábát tapossák és így a finn árszínvonalhoz képest féláron van a gyros).

Végül a szállásadóm felrakott a buszomra vissza Helsinkibe, ahol már bezárt a könyvesbolt, ahova be szerettem volna még menni, és így a hajóm előtt két órával korábban érkeztem a terminálra, ahol felajánlották, hogy 3€-ért átraknak az eggyel korábbi hajóra, ami pont akkor állt be, ráadásul ez egy órával gyorsabban is tette meg az utat, mint ahogy számoltam és amikor a buszmegállóba értem épp bent állt egy busz, ami Tartuba ment, szóval a visszaút elég simán ment.

Åland-túra 2. nap

2009-11-21T14:42:00.001+01:00

A finnországi utamat folytatva megérkeztem Mariehanmnra. Szerencsére elég sima utam volt, a hajón saját kabinom lett végül és mint az egyetlen Ålandon kiszálló utas, külön ébresztést is kaptam a személyzettől, igaz a rezesbanda elmaradt most. A szigetre hajnali négykor érkeztem, így a kompállomáson dekkoltam ki azt a kb. 3-4 órát, amíg felkelt a nap - közben én voltam az egyetlen utas az egész épületben és a helyi személyzet is csak kétszeres túlerőt tudott kiállítani, még a takarító bevetésével is.

Az állomáson sikerült szereznem egy térképet, amin Mariehamn kb. egy két centi szer két centis területet tett ki, de aztán a reklámok közt elrejtve sikerült találnom egy nagyobb térképet is, ami nagyon szép volt, csak nem igazán voltak bejelölve azok a dolgok, amikre kíváncsi voltam (pl. a Parlament).

A város maga egyébként nem túl nagy és az utcákat örökzöld fák és füves szegélyek övezik, a nap is kisütött, így a Turkuba vezető kompom indulásáig sikerült párszor bejárni a várost, ráébredni arra, hogy minden zárva van és aminek tízkor kellene nyitnia az is inkább az egész napra, hétvégére vagy őszi szezonra zárva tart; ezek után a város legkorábban nyitó kávézójában örvendeztem, hogy nyitva van, és kipróbáltam az Ålandi palacsintát, ami nem is palacsinta hanem egy rizsfelfújt szerűség gyümölcslekvárral és tejszínhabbal, de finom volt.

Végül nagy nehezen sikerült megtalálnom a jelöletlen parlamentet (jó eséllyel többször is elmentem előtte, és több szállodát tévesen a parlamentnek hittem), ami előtt, a neten keringő összes képet megcáfolva, nincs rengeteg, különböző országhoz tartozó zászló, csupán pár zászlórúd van. Az egész épület ráadásul el volt rejtve a városháza árnyékában és a helyi kétkufáros piac mögött - a helyiek meg nem nagyon merészkedtek ki az utcára, hogy meg lehessen kérdezni őket (a piacosok akik kitakarták a mögöttük levő parlamentet pedig meghazudtolva a sztereotípiákat nem beszéltek angolul).

Åland-túra 1. nap

2009-11-20T15:40:00.001+01:00

Elkezdtem az Åland-szigetek fővárosába, Mariehamnra és Turkuba vezető utazásomat Helsinkin keresztül.

Azok után, hogy tegnap túléltem életem talán legrosszabb koncertjét (kísérleti elektronikus jazz két órán keresztül megszakítás nélkül), ma reggel elindultam Tallinnba, majd onnan Helsinkibe.

A helsinkibe vezető úton, miközben a késésben levő katamaránra vártam, találkoztam az észt lánnyal, aki korábban megmutatta, hogy milyen az igazi észt szauna és így volt társaságom az úton. Helsinkibe érkezve elkísért a McDonald’sig.

Elérkezve a hajóhoz a várt pompa és rezes banda fogadott a fedélzeten, majd szépen lekulloghattam a kocsifedélzet alatti kabinomba, ahol a szőnyeg már nem olyan szép, a fények már nem annyira fényesek, a bútor már nem annyira új... Egyetlen reményem, hogy cserébe nem kell senkivel megosztanom a négyfős kabinomat...

Tél

2009-11-07T00:19:00.002+01:00

Előtte:

Utána:

Nemrég még a szürke őszről számoltam be Észtországban, de mára megérkezett a tél is nagy havazással, így annak rendje és módja szerint hócsatával ünnepeltünk.

Ősz

2009-10-26T15:44:00.002+01:00

Bár a levelek és fák szerint ősz van, az időjárás erősen a télre havaz itt Észtországban. Meglátjuk melyikünk lesz az erősebb, egyelőre nem hagyom magam eltántorítani a vidék felfedezésében, de a délután ötkori sötétedés, a hideg és az állandó szürke felhők kemény ellenfélnek bizonyulnak.

Emberi történetek

2009-09-26T21:04:00.049+02:00

A héten körbeutaztam a balti államokat délkeletről az északnyugati csücskükig és külön Észtországot is északról délre. Az út során alkalmam nyílt megfigyelni az embereket és elképzelni sorsuk egy szeletét miközben az útat és az egyre álmosodó buszsofört néztem, akinek az éjjel még haza kell jutni valahogy ahogy a buszon folyamatosan cserélődő társaságot is hazajuttatja. Az egyes sorsok némelyike szívszorító voltm de voltak boldogabb történetek is.

Kezdetnek a tallinni McDonald'sban találkoztunk egy nagymama korú nővel aki elkérte az emberek kávéjába nem használt cukrát és azt szegette magában, mert másra nem tellett neki. Nagyon lesújtó látvány volt úgy reggelizni, hogy ez a nagymama akinek öregkorára nincs mit ennie és nincs senkije aki gondoskodna róla járkál az asztalok közt, hátha valaki otthagyott pár szem sültkrumplit. A legszomorúbb az egészben, hogy épp ahogy mentünk kifelé, megjelentm még egy hasonló cipőben járó nagymama.

Ehhez képest felvidítóbb volt Kuressaare felé menet a mellettem ülő utasok és új barátjuk találkozása. Az őj berát, egy 35 év körüli nő, a mellettem ülő pár képét tartva várta buszunk megérkezését az egyik kis falu megállójában. Örömteli találkozásuk utáni beszélgetésüket félálomban próbáltam megfejteni. Nehezítette a dolgot, hogy a három mellettem ülő folyamatosan váltogattak az észt akcentussal beszélt német és a német akcentussal beszélt észt között, mert a fényképpel váró nő nem anyanyelveként beszélte az észtet.

Végül igen érdekes volt a kuressaarei vár megtekintése után letérni az egyetlen turistáknak fenntartott útvonaláról és benézni a házak kertjébe: meglátni az egy-két csaholó kutyát (Magyarországtól eltérően itt nem a kutyaugatástól zajosak a kertek), az almafákat, a szabályos gömb és kúpformára vágott lombokat az egyébként kicsit omladozó faház mellett és a kertjükben dolgozgató bácsikákat.
Mindez sajnos kicsit vesztett bájából számomra, amikor rájöttem, hogy el vagyok tévedve és hiába lehet 15 perc alatt végigmenni a város egyik végéből a másikba, a párhuzamos egyforma utcák és a tájékozódási pontok hiánya drasztikusan csökkenti a buszmegálló spontán és időben való megtalálásának esélyét. És ezen a helyzeten a balt és jobbat rendre felcserélő helyiek se sokat javítottak. De legalább mind tudtak angolul, amit azért is szerencsésnek tartottam mert bár meg tudtam volna kérdezni észtül is, hogy hol a megálló, de nem értettem volna az irányokat, amiket válaszolnak. Utólag belegondolva, valószínűleg ugyanoda jutottam volna...

Tallin, első nap

2009-08-04T00:06:00.003+02:00

Katt a képre!

Ma megérkeztünk Tallinba és elfoglaltuk szállásunk a helyi közalkalmazotti akadémián. A városnak még nem sikerült eljutni a nyüzsgő részéig, így csak itt a környéken csodáltuk az akadémiai melletti parkban a rengeteg, rengeteg görkorizó (és kisebb részben bicikliző) embert este fél tízkor, meg egy kicsit a tengerparti naplementét a várossal a háttérben.

Észtország

2009-08-01T17:58:00.000+02:00

Claudio.Ar képe a Flickrről

Negyven óra és felszáll a gépem Tallinba és négy és fél hónap múlva indul csak vissza Budapestre... Eddig viszonylag nyugodtan megvoltam, viszont ma elkezdődött a végső visszaszámlálás és kezdek izgulni: ez lesz az eddigi leghosszabb időszak, amit külföldön töltöttem, ráadásul fel is kell nőnöm a helyzethez, hogy ellássam magam a kollégiumban.

Összességében elég érdekes félévnek nézek elébe Tartuban (ahol nemzetközi tanulmányokat fogok hallgatni) és előtte a három hétben amit Tallinban töltök egy észt nyelvtanfolyamon.

Rotterdam

2009-08-01T17:45:00.001+02:00

Az idei nyári utazásom, tavalyhoz hasonlóan, az AEGEE nyári egyetemén keresztül Hollandiában esett meg. Pontosabban Rotterdamban, az egyik olyan nagyvárosban, amelyet tavaly kihagytunk. Az ott töltött két hét után egyértelmű lett, hogy kár volt kihagyni, hisz Rotterdam nagyon egyedi város. A legtöbb holland városnak, amit láttam, megvolt a maga hollandos bája és uniformitása, Rotterdam azonban különbözött ettől – ahogy többször is előjött a téma, a németek lebombázták a város központját.

A felszabadult hely teret adott egy olyan fejlődésnek melynek köszönhetően az egyik legmodernebb város lett itt. A legjobb az egészben, hogy a Manhattan stílusú felhőkarcoló építésben sem vált a város unalmassa, azzal hogy hagyták kibontakozni az építészeket, rengeteg nagyon egyedi, mégis a környezetéből nem kilógó épület született.

Amíg ott voltunk nem csak a várost csodáltuk, hanem jó társaságban voltunk. A program nevével ellentétben semmi egyetemi nem volt a dologban, ehelyett kirándulgattunk (Amszterdam, Delft, Hága, Kinderdijk), bulizgattunk és lévén, hogy a résztvevők kb. 10 európai országból származtak próbáltuk megismerni egymás kultúráját, melynek legtriviálisabb módja a nemzeti ital és étel bemutatása. A magyar résztvevők természetesen a pálinkával álltak elő – megspékelve azzal, hogy elhitettük a többiekkel, hogy létezik „magyar tequila”, amely pálinka + piros arany + hagyma kombinációja... A beetetésnél nehezebb feladat volt a gulyás megfőzése, de végül a titkos gyári gulyáskrém bevetése után ezt a feladatot is legyűrtük.

Az időjárás a Hollandiában megszokott változékony és esős volt, de még így is volt szerencsénk egy napot a tengerparton eltölteni napozással és visszaérve a pesti emberolvasztó hőségbe, igencsak visszakívánom... De már csak pár napig, mert máris kezdődik a következő nyári kalandom, ami eltart legalább decemberig. Stay tuned!

Külföldi webáruházak összehasonlítása

2009-06-24T21:03:00.003+02:00

Mostanában elég sokat rendeltem külföldről, főként könyveket de pár kedvenc sorozatomat megvettem DVD-n is illetve nézegettem, hogy mennyiért lehetne megvenni a különböző külföldi oldalakon. Bár a megfogható, eredeti tárgyak teljesen más élményt nyújtanak (tapintásra, csomagolásra, ritkábban tartalomra), mint az internetről letölthető és esetleg házilag kiírt párjaik egy-egy vásárlás előtt komolyan elgondolkodom, hogy megéri-e és megpróbálok utánanézni, honnan a legolcsóbb. Egyik ilyen kutakodás eredményeként állítottam össze azon netes webáruházak listáját, ahonnan értelmes szállítási költséggel szállítanak Magyarországra (a play.com kivétel, ők ingyen szállítanak házhoz Európába, de hazánkat nem sorolják a régióhoz, de remélem egyszer meggondolják magukat...).

A gyűjtés kapcsán ami érdekes volt az a BBC boltja, melyből néha olcsóbban lehet DVD-t rendelni, mint az Amazon akciós árai. A fentiek közül, amelyeket eddig kipróbáltam, mind meg voltam velük elégedve;a nem kipróbáltak közül az olcsóbbakat figyelemmel fogom kísérni, de a skála végén lévőket az áruk miatt inkább csak az "ez is létezik" kategóriában tartom számon.

Ha esetleg ismertek még valami jó oldalt, ahonnan érdemes rendelni, azt jelezzétek kérlek a megjegyzések közt.

Oldal neve	Szállít itthonra	Szállítási költség tételenként	Szállítási költség rendelésenként	Rendeltem már tőlük
Bookdepository (könyvek)	igen	£0,00	£0,00	igen
SelectCheaper	kérdéses	£0,50	£0,00	nem
The Hut	igen	£0,99	£0,00	nem
Zavvi	igen	£0,99	£0,00	nem
Sendit.com	igen	£1,50	£0,00	nem
HMV	igen	£2,50	£0,00	igen
Amazon UK (DVD)	igen	£1,49	£2,09	igen
Amazon US (DVD)	igen	$2,49	$3,99	igen
BBC Shop	igen	£2,00	£2,50	nem
Borders (Könyv)	igen	£0,60	£3,99	nem
Amazon US (Könyv)	igen	$3,99	$3,99	igen
Borders (DVD)	igen	£0,99	£3,99	nem
Amazon DE	igen	- €	6,00 €	igen
Barnes&Noble (DVD)	igen	$0,99	$7,49	nem
Barnes&Noble (Könyv)/	igen	$5,49	$7,49	nem
Amazon UK (könyv)	igen	£2,99	£4,99	igen
Play.com	nem	£0,00	£0,00	nem

A fenti táblázat az egy tétel rendelése esetén fizetendő teljes postaköltség szerint növekvő sorrendben van; felelősséget nem vállalok semelyikért. A felsorolásból hiányzik a Deepdiscount.com, mert ott a vásárolt áru értékétől függ a szállítási költség, továbbá nem tüntettem fel ausztrál boltokat sem, ahonnan tervezem, hogy egyszer megrendelem a The Hollowmen című fergeteges sorozatot.