A lekvárfőző mániám idei első termése. Sajnos az eperszezonról lecsúsztam, így az idei első lekvárfőzésem alapanyaga a sárgabarack volt. Egy balatonfüredi túrán szereztem be némi baráti segítséggel a barackokat, olcsón és valószínűleg az utolsó pillanatban.

A főzés viszonylag egyszerű, de elég időigényes. Tavaly a kimagozás mellett még a héjától is megfosztottam a barackokat (leforrázva a barackokat, könnyedén meghámozható), idén ez a lépés kimaradt, mivel ugye abban van a vitamin )). A lekvár így is finom lett.

Tehát kimagozás után irány az óriás fazekam, ami a lekvárfőzéshez van dedikálva.

Ezek után már csak türelemjáték az egész. Hosszas kevergetés mellett a barackokból szép lassan lekvár lesz. Figyelni kell, hogy folyamatosan kevergessük, nehogy odaégjen. A cukrot én a vége felé szoktam hozzáadni, kb. kilónként. Jelen esetben a 9kg barackhoz nem egész 3kg cukrot használtam fel. Szeretem ha nem annyira édes, mint az összes boltban kapható lekvár.

Miután az ízével és állagával is elégedett voltam, előre gondosan kimosott és kiszárított üvegekbe mertem a lekvárt, majd meleg dunsztba tettem őket. Egy lépést már nem először felejtek el, mégpedig a Na-benzoátot. Egy kávéskanálnyit szoktam a teljes mennyiséghez tenni, mint tartósítószer, de ez megint kimaradt. Eddig nem fáztam rá és nem romlottak meg a lekvárok, remélem most sem fognak.

A tervek között szerepel még idén a szilva és a már tavaly is megénekelt birsalma.

Tweet

Legutóbbi bejegyzésemből már kiderült, hogy nemrég egy biciklitúrán voltam cimboráimmal Csehországban. Természetesen mindenhol kipróbáltuk a helyi különlegességeket és köretként ahol csak lehetett knédlit választottam.

Az egész napos tekerés közben nagyon kellett az energia és annyira jól tudott esni a knédli valamilyen jól elkészített hús, káposzta társaságában. Volt belőle kicsi, nagy, vékony, tömzsi; a variációk végtelennek tűntek. Természetesen egy jó helyi csapolt sör sem maradhatott ki. Azt felesleges ecsetelnem, hogy mennyire kiválóak a cseh sörök, erről már korábban be is számoltam.
Az árak pedig verhetetlenek voltak, a képen látható ételek 700-800 Ft-ba kerültek, a sörök pedig 250-300 Ft-ba jobbnak számító éttermekben. Arról csak álmodozok, hogy itthon olcsón is lehessen jót enni. A sok jó knédlitől pedig kedvet kaptam, hogy egyszer ki is próbáljam az elkészítését. Ez még kimaradt az életemből.

Tweet

Egyszer már készítettem ilyet, akkor is jól sikerült, most is. Néhány dolgon azért változtattam.

Az alapanyagokat ismét a fővám téri csarnokból illetve édesapám kertjéből szereztem be. Nem tudtam ellenállni a pultban kacsintgató karajnak.

Jelen változatban a karajt a bőrös rész alatt csontig bevágtam, kihajtottam és az ablakomból szedett friss zöldfűszerekkel (bazsalikom, kakukkfű, rozmaring) illetve fokhagymával “megtöltöttem”. Természetesen sóztam, borsoztam és némi olajat csorgattam rá.

Ezután a karajt visszahajtottam (következő alkalommal majd meg is kötözöm, mert sütés közben eléggé kinyílt) és a sütőbe helyeztem lefedett sütőtálban. Kb. 180 fokon sütöttem legalább 2 órát, majd fedő nélkül még egy felet, hogy kellően megpiruljon a bőre.

Köretként Der Chef kolléga utolsó bejegyzéséből megkívántam a lecsós burgonyát, melyet kicsit másképpen készítettem el. A felkarikázott burgonyát én sütőben és nem olajban sütöttem ki. Egy nagyobb tepsire sütőpapírt tettem és arra karikáztam a krumlpit. Só, bors, pár csepp olaj és kb 180 fokon 20 perc alatt ropogósra sütöttem. Eközben elkészítettem egy remek lecsót háztáji paprikából és paradicsomból. Szalonnát olvasztottam melyen hagymát pirítottam, majd a paprika és paradicsom. Mikor a krumpli ropogósra sült, összerottyantottam a lecsóval. Isteni lett.

Mivel nyár van és ez a mániám, most sem maradhatott el a kefíres uborkasaláta sem.

Jó étvágyat!

Tweet

Háromszor futottam neki, mire végre sikerült összehoznom. Először hallgattam másra és a végén még betettem a sütőbe, így paprikás krumpli lett, aztán meg nem volt éppen fényképezőgépem, de akkor is valamiért rosszul sikerült. Viszont harmadszorra már rendben ment minden.

Először a pörkölt alap elkészítésével kezdtem: szalonnát olvasztottam, majd erre dobtam rá a finomra vágott vöröshagymát, miután megpirult fűszerpaprikát szórtam bele, kicsit pirítottam, majd – tűzhelyről levéve – vízzel felengedtem. Közben a szűzpecsenyéből ujjnyi vastagságú szeleteket, érméket vágtam, amelyeket kiveregettem, majd sóval, borssal bedörzsöltem. Lisztben megforgattam, és forró olajon elősütöttem. Ezután a húsokat a pörköltlébe helyeztem, és elkezdtem párolni. Szakaszosan engedtem fel vízzel és pirítottam zsírjára. Egy kicsit le is égett emiatt, de nem baj, mert így legalább karcosabb lett az íze. A víz helyett néhányszor Takler féle vörösbort használtam. Kb. egy fél óra elteltével hozzáadtam a karikára vágott paprikát, majd a kockázott paradicsomot, továbbpároltam. Egy idő után azt mondtam, hogy kész.

Közben burgonyát nagyon vékony szeletekre szeltem, és forró zsiradékban megsütöttem. Ezt egyébként karikacsörgő burgonyának is hívják. Majd a húsokat kiemeltem a pörkölt léből, amely lébe aztán beleforgattam a karikacsörgő burgonyát.

A tányérra helyeztem az érméket, köré a lecsós pirított burgonyát halmoztam. Zöldpaprikával díszítettem. Szerintem ez jobb volt mint amit a Róma Ételbárban ettem.

Mutasd a szűzérméd, megmondom, milyen az éttermed.

Tweet

Jamie-t nem annyira bírjuk, nem tudom miért, de elfogadjuk, hogy jó az ahogy közelít néha a dolgokhoz. Ilyen pl. a paradicsomlevese is, amelyre a menzás ‘erzsike nénik’ valószínűleg csak legyintenének, hogy betűtészta és ipari cukormennyiség nélkül kár is a gőzért. De persze a menzás korszak óta sok idő telt el és tudjuk, hogy a gyümölcslevest is csak az emléke szépíti meg.
Először is a hagymát, fokhagymával, répával, bazsalikomlevelekkel olívaolajon megfuttatjuk, majd fedővel lefedve lassú tűzön – állandóan kevergetve – pároljuk. Közben a paradicsomokat (szép házi lucullus paradicsomokat kapni a Fény utcai piacon a öreg mamiktól) leforrázzuk, héjukat lehúzzuk. Feldaraboljuk, és hozzáadjuk a párolódó zöldségekhez.

Ezután jön a csirkeleves, amit kockából ‘főztem’, ezt öntöm a fazékba. Megint fedővel lefedve párolom kb. húsz percig. Ezután egy elég veszélyes rész jön, turmixgéppel kell nekiesni a levesnek, amellyel pürésítjük, és amivel az ízek a helyére kerülnek. A turmixolás közben csap, és az elég forró tud lenni. Tűzhelyre visszatéve még egyet forralunk rajta. Sóval, borssal utánízesítjük.

Betűtésztát ne, de a következőt érdemes a leveshez adni tálaláskor: kevés tejszínt tojássárgájával, vörösborecettel összekeverünk. Ezt öntjük a levesbe, amellyel selymesebbé tehetjük azt, valamint még tovább fokozhatjuk az ízhatást . Ezután ne forraljuk fel, hanem tálaljuk is, bazsalikomlevéllel díszítsük, és sajttal megpirított kenyeret adjunk mellé. Imádni fogjátok.

Tweet