Először is egy idézet a Fotonlogról, az Akkor most RAW-ban vagy JPG-ben fotózzak? című bejegyzésből:

Összegezve, az időmilliomosok, a sznobok és pixelbuzik kivételével mindenki nyugodtan állítsa a gépet JPG-re és hagyja úgy.

Én a fenti felsorolásból a pixelbuzik közé tartozom. És úgy általában mindig és mindenben – hacsak tehetem – szeretek a lehető legtöbből kiindulni; tehát még ha nem is használom ki valaminek minden előnyét, jó érzéssel tölt el a lehetőség, hogy bármikor megtehetem vagy megtehetném. Ennek tükrében olvasandók az alábbiak.

RAW vagy JPG?

Én azt mondom, ha szeretnéd utólag módosítani a képeidet, és van rá lehetőséged, akkor mindenképpen fotózz RAW formátumban. Csak akkor ne tedd ezt, ha biztos vagy benne, hogy neked úgy jó a JPG, ahogy azt a fényképezőgépedről letöltöd. Vagyis röviden: ha utómunkázol, akkor RAW, ha pedig nem, akkor JPG.

Miért jó a RAW formátum?

Ahogy a fentiek alapján már sejthető, a RAW formátum előnyei elsősorban az utómunkánál jelentkeznek. Egyre kevesebben vannak, akik még filmre is fényképeztek (fényképeznek), de valószínűleg azok számára is érthető a következő hasonlat, akik soha nem bosszankodtak karcos-szöszös negatív- vagy diafilm miatt (bár Dincsi tatár bifsztekes hasonlata is találó.) Képzeld el úgy, mintha a JPG egy már előhívott papírkép lenne, ahol ha valami hófehér (kiégett) vagy koromfekete (bebukott), abba már legfeljebb csak belerajzolhatsz, de az eredeti információt soha többé nem látod viszont. A RAW pedig a digitális negatív, amit számtalan módon „előhívhatsz”.

Próbálj meg visszacsalogatni részleteket a kiégett részekbe egy JPG és egy RAW képen: a JPG elkezd beszürkülni, míg a RAW-ból egyre több és több részlet jön elő. Persze csodák nincsenek, lehet annyira túl- vagy alulexponált egy kép, hogy formátumtól függetlenül a legjobb, ha kukázod.

Miért nem jó mégsem annyira a RAW?

Egy általam nagyra értékelt amatőr fotós – aki mellesleg e cikk ihletadója – azért hanyagolja a RAW formátumot, mert már a 18 megapixeles JPG képeivel is nehezen birkózik meg a számítógépe. A RAW sokkal nagyobb (több helyet foglal) és erőforrás igényesebb (lassabb vele a munka) – ezért például sportfotózáshoz sem annyira ideális, hiszen sorozatképek készítésekor gyorsabban kezeli a fényképezőgép a karcsúbb JPG-ket. Sajnos mint az élet sok más területén, itt is kell kompromisszumot kötni – valamit valamiért.

A Fader Lightroom bővítmény segítségével -50 és 150 % között tetszőleges mértékben gyengítheted illetve erősítheted egy preset hatását.

Pénteken az ilovedust is terítékre került. Régóta ismerem őket, nagyon szeretem az illusztrációikat. Megvan a maga stílusuk, amiből meglepetésszerűen ki tudnak lépni.

A prezi kicsit nyögvenyelősen indult. Főleg, hogy közvetlenül előttük adott elő az F-i (de erről majd később). Ezen a ponton kicsit mindenki kezdte elveszteni a fókuszt, amikor berakták premier gyanánt az új showreeljüket:

Oké. Mindenki összeszedte az állát, ment tovább a prezi. Sokat meséltek a melóikról, főként printekről. Nyilván a stílusuk miatt már inkább keresik őket és akik megtalálják a csapatot szabad kezet adnak nekik. Elborult illusztrációk, iszonyat színes vizuálok, aki ezt akarja, az a legjobb helyen jár náluk az biztos. Jó volt ezt hallani, hogy tényleg létezik ez a hozzáállás nem csak legendák vannak

Eljött az ő életükben is az a pont, amikor egyszer megkérte őket egy ügyfél, hogy szép és jó amiket csinálnak, de jó lenne, ha mozogna is. Hát ez is “összejött”. Nyilván ilyen összetett és leírhatatlan vizuális világnál nehéz azért definiálni, hogyan is nézzen ki az animáció.

Az MTV-s munkájukat hozták példaként, amolyan case studynak. A brief az volt, hogy legyen a spot olyan, mint egy LSD trip. Moodboardokat vittek, storyboard kezdeményeket. Vicces volt, amikor a kizárólag text only scriptet kirakták a projektorra, ahol azt ecsetelik, hogyan hány ki egy nyúl magából egy másikat miközben pszichedelikus atmoszférában pörögnek… Az MTV végül rábízta magát a csapatra ez lett a vége:

Egy másik érdekes esettanulmányt is bemutattak, ahol egy londoni kocsmát éttermet kellett kifesteniük. Egyik ismerősüknek, nulla pénzért, de a végeredmény brutális lett. A kis bevező után ehhez is betoltak egy olyan videót, aminek a vége tapsvihar lett:

Az ilovedustot továbbra is kedvelem jó volt őket hallani. Vagyis inkább látni. Az offfon talán egy különbség volt csak az előadók között az előadásmód minősége, mert a munkája mindnek vérprofi volt. De hát ez design fesztivál, azért mentünk, hogy essen le az állunk, le is esett ez így tökéletesen rendben van.

Az idei OFFF-tól ugyanazt vártam, mint a tavalyitól: amikor hazaérek robbanjak szét az inspirációtól. Nem csalódtam.

Csütörtök volt. Nagyon korán. 1.5 óra alvás után nekiindultunk Barcelonának. Lecuccoltunk, majd óriási ásítózás közepette elmentünk kiváltani a karszalagot.

Idén kicsit kintebb volt a helyszín, a tampon mellett a DHUB-ban. Az előtérben Joshua Davis festegetett, beljebb egy plexi kalitkában volt egy előadó, mögötte az óriási pódium ami elé befért A TÖMEG, mert tényleg rengetegen voltak, hipszter hegyek.

Az egész atmoszféra egyébként hozta ugyanazt, mint tavaly. Mindenki jófej volt, segítőkész, nyugaton voltunk és hazudnék, ha azt mondanám nem szeretnék én is állandóan ilyen környezetben lenni.

Miután bejutottunk végigpörgettük a programot és arra a konszenzusra jutottunk, hogy ülőhelyünk nem lesz, igazán senki nem fogott meg minket, meg amúgy is meghalunk a fáradtságtól (ha tehetitek mindig egy nappal előtte mennyetek ki Barcelonaba, mert ez szopás volt a köbön.).

A második nap azonban beleugrottunk a mélyvízbe, aminek a végén úgy gondoltam én majd írok egy beszámoló posztot, de aztán rájöttem, ennél sokkal többet kell írni az előadókról. Egy klisével élve, hogy minden vég valaminek a kezdete, azzal zárnám ezt az egész posztot, hogy elindítok egy offfos beszámoló sorozatot. Stay tuned, izgi lesz.

Volt szerencsém megvizsgálni az új iPad-et. Szkeptikusan álltam hozzá, mert nem éreztem, hogy nagy ugrás lesz, hogy “csak” a kijelzőt babrálták. Mindaddig, ameddig nem fogtam a kezemben. Egy teljesen új élmény volt. Mintha nem egy kijelzőt látnék, hanem valami nagyon jó minőségű, világító printet. Eszméletlen milyen képet ad, pixelt tulajdonképpen nem látni. Minden tű éles, minden részlet tökéletesen kivehető. Kijelzőn ilyet még nem láttam.

Natív alkalmazásokban úgy gondolom gyönyörű felületeket fogunk látni, olyanokat, amiket eddig még soha. De mi lesz a weben? 2048-as felbontás brutális. Amikor először még keynote alatt hallhattuk ezt, egyből elkezdett fusztrálni, hogy akkor most minden website-ot meg kell csinálni kétszer akkorában is? Majdnem. Az iPad felskálázza a weboldalakat, de természetesen a vektoros elemeket arányosan és szépen nagyítja. Ami a szopó az a képes tartalmak méretre szabása. Azokból elkerülhetetlen lesz, hogy készítsünk majd 2x akkorákat is… De nem kell meglepődni, egyszerűen ebbe az irányba megy a világ, több platform, több felbontás, sokkal okosabban kell kialakítani a layoutokat, grideket, mint eddig. Meg kell ugrani ezt is, ennyi.

Mindenesetre az biztos: egy csodálatos korban élünk. Aki nyálat szeretne csorgatni, vagy be szeretné szerezni a deszkát, az szépen mennyen ma az XMS-be.

A Quark-ról autodidakta módon tértem át az InDesign-ra. Anélkül, hogy bármit olvastam volna az InDesign-ról, a legfontosabbakra magamtól rájöttem a program használata közben. Ez is azt mutatja, mennyire jól átgondolt, és felhasználóbarát eszközről van szó. A következőkben néhány olyan dologról ejtek szót (a címben említett témán belül), melyeknek létezéséről csak akkor szereztem tudomást, mikor elkezdtem tanulni a program használatát.

Layout > Layout Adjustment
Engedélyezésével a program a képek, szövegdobozok, objektumok méretét automatikusan a margókhoz/hasábszélekhez igazítja, ha azok pozíciója módosul.

Edit > Preferences > Guides & Pasteboard…
A Guides in Back kipipálásával a segédvonalak az objektumok mögött jelennek meg.

Mesteroldal
Ahhoz, hogy egy mesteroldalt alkalmazzunk dokumentumunk egyik oldalára, elég, ha a Pages panelen a mesteroldal ikonját a kívánt oldal fölé húzod. Ezután a mesteroldalon szereplő elemeket a mesteroldalt alkalmazó bármely oldalon kijelölheted a Ctrl+Shift billentyűkombináció segítségével, és meg is változtathatod a tulajdonságait. És ami a legszebb az egészben, hogy ettől még a megváltoztatott elem továbbra is a mesteroldal része marad, a mesteroldalon történő további módosítások továbbra is hatnak rá.

Segédvonal
húzásakor a Ctrl-t lenyomva a teljes munkafelületen megjelenik a segédvonal (függetlenül attól, hogy az oldalon belül, vagy azon kívül van az egered), a Shift lenyomásával pedig kerek, félkerek értékekhez tapad.

„Folytatás az x. oldalon.”
A szöveg megfelelő (fenti példamondatban az „x”) helyére szúrva a kurzort, válaszd a helyi menüből (jobb klikk) az Insert Special Character > Markers > Next Page Number menüpontot (vagy Type > Insert Special Character > Markers > Next Page Number). Csak arra kell vigyáznod, hogy a „Folytatás az x. oldalon.” feliratot tartalmazó szövegdoboz legalább részben fedje a láncolt szöveg dobozát.

Nem akartam még tovább nyújtani a címet, ami így lenne pontosabb: gyors réteg raszterizálás stílusokkal, maszkokkal együtt – action segítségével.

A probléma

A helyi menüben (jobb klikk a Layers panel rétegén) van egy Rasterize Layer opció, de ennek kiválasztása után a réteghez tartozó stílusok és maszkok továbbra is önálló életet élnek; én pedig egyetlen stílus és maszk mentes réteget szeretnék – a stílus és maszk módosításokkal együtt raszterizálva. Korábban ilyenkor létrehoztam egy új üres réteget, amit a Ctrl+E billentyűkombinációval összeolvasztottam a raszterizálni kívánt réteggel. De van egyszerűbb megoldás (nyilván több is).

A megoldás

Készítettem egy két lépésből álló action-t (lásd lejjebb), amihez hozzárendeltem egy gyorsbillentyűt (F5), így csak a következőket kell tennem:

1. Kijelölöm a fent említett módon raszterizálni kívánt rétege(ke)t.
2. Lenyomom az F5-öt.

Az action pedig a következő műveleteket tartalmazza:

1. Convert to Smart Object
2. Rasterize Layer

Roli megújította a portfólióját. Talán valakinek a Hiroik mond többet. Akárhogy is hívjuk az biztos, hogy minőségi munka kerül ki a keze alól mindig, amiket most szépen egy csokorba rendezett. Talán többször is volt már szó itt, arról, milyen is lehet egy jó designer portfólió. Az én szívemhez talán ez a stílus áll a legközelebb. Semmi extra, letisztult, finom webdesign. A munkák adják el és ez a legfontosabb szerintem. Bár nekem még mindig a szemem előtt van a szürkés-kék-animált-lángoló-pixel-hiroikos-logós oldal

Ha már a munkákról van szó. Legújabb melója nem akármilyen kis szalagot kapott a jobb felső sarokba. Ez bizony egy FWA. Kár lenne csupán pár szóban elintézni ezt, úgyhogy jelenleg csak gratulálni tudunk, biztosan fogunk még erről írni. Hajrá előre!

Nem is olyan rég ugyebár a Facebook bevezetett egy teljesen új struktúrát, a timeline-t. A profiloldalakon debütált az új felület. Nekem belopta magát a szívembe, mindenképp egy jó húzásnak érzem, sokkal kellemesebb ilyen formában a profilon megjelenő tartalmak fogyasztása. Nem kellett nagy jóstehetség, hogy kikövetkeztessük: a következő nagy lépés a page-ek áttervezése lesz. Ez is eljött.

Ez az egész timeline-osdi behozott egy teljesen új felfrissített vizuális világot. Talán hangoztattam itt is, hogy a Facebooknál azt érzem – főként a főoldalon – hogy egyre kevesebb mindenre jó ez az eszköztár amit használnak. Ez a pár szín (fehér, kék és szürke) egyre kevesebb teret ad a tartalmak struktúrálására, holott egyre több új elem kerül fel.

Ha megnézünk egy profilt, vagy egy új fan page-et és visszamegyünk a főoldalra, mintha egy másik világba lépnénk. Egy rosszabba. Mi az ami hiányzik? Az apró részletek. Érdemes megfigyelni, hogy a timeline-os felületek több grafikai elemmel dolgoznak. Sok apróság, ami a végén egy teljesen más összképet ad. Több szeparáló elem, nagyobb ikonok, szélesebb színskála.

Az egyik legfontosabb, hogy az alapvető struktúra más: a főoldalon fehér alapra rakják a kontentet a timeline-nál viszont kék háttérre kerülnek fehér “lapocskák”. Elkerülhetetlen húzás volt ez, hiszen a szabadabb timeline struktúra a kopár minimál hangulatban élvezhetetlen lenne. Egyszerűen káosz lenne a felületeken.

Viszont, ez felveti azt a kérdést, hogy ezen szemléletet követve átalakul e a főoldal? Ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy biztosan. Nyilván nem tudja ugyanazt követni, mint egy timeline, hiszen a főoldal egy aggregált feed, ott a lényeg a kronológián alapul, de vizuálisan szerintem át fogja venni az új hangulatot. Sőt sanszos, hogy ott is el fognak játszani a különböző elemek még jobban elkülönülő layoutjával. Gondolok itt a képekre, videókra, eseményekre, amik most a timeline nézetben, magazinszerűen ki vannak emelve, össze vannak csoportosítva.

Pár perc alatt összedobtam egy gyors mockupot, hogyan is nézhetne ki szerintem a főoldal, ha nem változtatnák meg alapjaiban a felületet, csupán a stílusjegyeket vennék át a profiloldalakról, fan page-ekről:

Nyilván ez csak egy kósza gondolat, hogy ebbe az irányba is mehetne az esetleges facelift. Két dolog biztos: 1: nem gubbasztanak tétlenül Californiában, 2: akármilyen is lesz jópár “vissza a régit” csoport fog születni.

Megújult a LogMeIn.hu microsite-ja, ők voltak az elsők egyébként, akik bíztak a DesignPirates közönségében és nálunk hirdettek grafikusi nyitott pozíciókat, tehát mindenképpen jó érzéssel tölt el, ha rájuk gondolok .
Na, de ami ennél sokkal érdekesebb az az új oldal. Egy nagyon szép, kompakt website. Jól struktúrált, szépen végigvezet, bemutatja a céget, a terméküket, az embereket, nagyon jó képet ad.

Image építésre úgy gondolom tökéletes egy ilyen oldal. Ha nektek is szimpatikusak és épp munkát kerestek ne habozzatok, jelentkezzetek, hiszen szinte minden pozícióba keresnek embereket.

Nike összepattintott egy igencsak impresszív oldalt új AJ2012-es kosaras cipőjének. A Jumpman23-as kollekcióba tartozó csuka legnagyobb feature-e, hogy cserélhető belsővel rendelkezik. A váz marad, de a különböző bélések, különböző tulajdonságait erősítik a kosarasnak.

Ezt a három tulajdonságot három különböző járműhöz kötik, amit aztán szépen átvezetnek az oldalon. A tank, a f1 autó és a vadászgép is kapott egy-egy fejezet, amik nem akárhogyan váltják egymást. A scrollozás tökéletes élményt biztosít szép kerek lesz a történet az oldal aljára érve. Szkeptikusok nézzék meg mobilon is a site-ot, ott is úgyan ennyire odab*sz.

A nike nem nagyon hibázik, ha webdesign-ról van szó. Most se tette. Óriási skilljük, hogy jelentéktelen mennyiségű kontentet tudnak nagyon szép köntösbe felöltöztetni, most is sikerült.

Hasznos gyorsbillentyűk táblázatokhoz

Valószínű, már te is tudod, hogy táblázatok cellái között a Tab (vagy a nyilak) lenyomásával ugrálhatsz – az utolsó cellához érve pedig új sort hozhatsz létre. De mi van akkor, ha a cellán belül szeretnéd a tabulátort használni? Akár választhatod a helyi menüt is (jobb klikk > Insert Special Character > Other > Tab), de jobb lenne valami egyszerűbb, gyorsbillentyűs megoldás. A Mac-esek számára ez alapból adott: Option+Tab. De mi a helyzet PC-n? Itt az Option+Tab-nak megfelelő Alt+Tab a programok közötti váltásra való, a kézenfekvőnek tűnő Ctrl+Tab pedig alapból nem működik. A megoldás: Edit > Keyboard Shortcuts – a többi pedig kékkel jelölve az alábbi képen (alul a New Shortcut-hoz írd be a Ctrl+Tab-ot – vagy amit szeretnél –, majd kattints az Assign-ra).

A másik hasznos táblázatos gyorsbillentyű, amit a Graphic Mac-en találtam, az Esc, melynek lenyomásával az adott cellát jelölheted ki – az Esc másodszori megnyomására pedig a cella tartalma kerül kijelölésre.

Optikai margó igazításának paragrafusonkénti érvénytelenítése

Az InDesign Magazine hírleveléből tudtam meg, hogy az optikai margó igazítás (Story panel) a paragrafus stílus beállításainál (Paragraph Style Options > Indents and Spacing) kikapcsolható. Ez jól jöhet például listáknál, amikor a listaelemek pöttyei vagy sorszámai nem kívánt helyre kerüln(én)ek az Optical Margin Alignment hatására. Mindig van új a nap alatt (pláne ha nem elég figyelmes az ember)…

Szövegmennyiséggel együtt automatikusan átméreteződő keret

Készíts egyetlen cellából álló táblázatot, melyben a cella magasságát „At Least” add meg, és máris van egy a szövegmennyiséggel együtt automatikusan átméreteződő kereted.

Egy fájl két ablakban

Jól jöhet például hosszabb szövegek tördelésénél: az egyik ablakban tördelheted a szöveg elejét, miközben a másik ablakban látod, hogy ez hogyan befolyásolja a végét – vagy az összképet. A megoldás pedig ez: Window > Arrange > New Window.