Dolmuş

Az a legendás otlu peynir

2011-08-29T23:50:00.018+02:00

Törökország tejtermék menyország. A nagyobb szupermarketek polcain zavarbaejtő sokfeleség fogadja a gyanútlan vásárlót. Ha rábukkanunk egy piacra, ott a változatos helyi termékek közül válogathatunk. Minden városnak, régiónak megvannak a saját jellegzetes tejtermékei, különösen a sajtjai. Noha az egyes fajták mutatnak némi hasonlóságot, végigkóstolva őket, mégiscsak megtapasztalhatjuk a kisebb-nagyobb különbségeket. Elég csak arra gondolni, milyen óriási és változatos domborzatú maga az ország. Joggal várhatunk különbséget abban, hogy milyen növények járulnak hozzá a tehén, kecske, vagy juh tejtermeléséhez az ország belsejében, alig 1000 méter magasságban, vagy pedig a 2-3000 méter magasan fekvő hegyi legelőkön.

A különféle „füvek” aromái nemcsak a tejszolgáltató kérődző gyomrán keresztül kerülhetnek bele a sajtba, hanem gondos kezek is hozzáadhatják a készülő csemegéhez. Ez történik Van híres sajtjával az otlu peynirrel is. Az otlu peynir leginkább juhtejből készül, előfordul azonban, hogy a juhtejbe tehén- és kecsketejet is kevernek. A tehéntejjel kevert lesz persze az olcsóbb változat, de óriási különbségre azért ne számítsunk az árban, az inkább a minőséget tükrözi.

A tejet enyhén felmelegítik, majd kb. 30 fokon beoltják. A tej 1-2 órán belül koagulál, azaz kicsapódnak a fehérjék és szilárd csapadék jelenik meg. Ezt leszűrik és összekeverik a korábban apróra vágott fűszernövényekkel. A keverék sajtkendőbe kerül, azt gondosan lezárják és két kő közé teszik, felülről még további nehezékkel préselik legalább 5-6 órán keresztül. Ezután a sajtlepényt feldarabolják és itt ketté is ágazik az elkészítés módja attól függően, hogy azonnali fogyasztásra szánják-e a sajtot, vagy pedig inkább majd hetekkel, hónapokkal később akarják elővenni. A sajtot lehet sós vízbe tenni, és úgy hűvös helyen tárolni. A sajtot kb. őszig érlelik.

A másik módszer pedig a sajt közvetlen (szemmérték szerint történő) sózása. A sajt 3-4 napig marad a sóban, majd megmossák. Rétegelve edénybe rakják, majd azt szőlőlevelekkel, végül földdel fedik be, és hűvös helyen 2-3 hónapra elássák.

Változó lehet a só mennyisége, vannak kevésbé sós (az tuzlu) változatok is. Ha túl sósnak érezzük a sajtot, akkor egy kis vízbe kell beáztatni, majd ezután fogyasztani.

Sajtok a piacon - mindegyik különbözik valamiben

Az otlu peynir nemcsak, hogy finom, de még egészséges is. Elég nagy valószínűséggel szabadon legelésző állatok tejéből készül, és ha még ez sem lenne elég, akkor gondoljunk csak gyógynövény tartalmára. Ugyanis a mesébe illő nevek (heliz, sirmo, mendiz – akár egy király három lánya is lehetne) mögött olyan növények rejtőznek, amelyek antibakteriális hatásúak és elég magas az antioxidáns és vitamin (pl. C-vitamin) tartalmuk is. Valószínűleg nem véletlenül éppen ezek az aromás zöldek kerültek a sajtba, hiszen hozzájárulhatnak a tartósítás folyamatához is, amellett, hogy a téli ínségesebb időkben fontos tápanyagokhoz juttathatják a helyieket. Hogy mik ezek a csodanövények? Leginkább hagymafélék. Van köztük olyan, aminek jellegzetes, enyhe fokhagyma illata van, de vannak olyanok is, amik messze nem tolakodóak, de hosszas ízlelgetésre bírják a kóstolóját. Az áltakunk is ismert fűszernövények közül használnak még kakukkfüvet, mentafélét is. A jó otlu peynirbe 20-25 féle fűszernövény is kerülhet. Jónéhánynak közülük csak latin és kurd neve van, a török nyelvből hiányzik a megnevezésük.

Az otlu peynir kötelező eleme a tipikus van-i reggelinek, de része lehet mindhárom főétkezésnek is. Ezt a sajtot nem fogyasztják nagy mennyiségben, mivel egy kisebb darabka is elég erős ízű ahhoz, hogy (lepény) kenyérbe burkolva igazi kulináris élményt jelentsen. Ha a környékbeli falvakban járunk, és egy család meghív a házába, szinte biztos, hogy friss joghurt mellett ez a sajt is terítékre kerül. Mivel az egyes háztartások eltérhetnek abban, hogy milyen fűszernövényt használnak, soha nem lehet megunni a kóstolgatását.

Reggeli Vanban

2011-08-18T09:47:00.006+02:00

Ha már az evésnél tartunk... Van nevezetességei közül legalább olyan fontos a reggeli, mint a vár, vagy az örmény templomok. Egyszerűen nem érdemes kihagyni, mert nem véletlenül találjuk magunkat szembe vágyakozó tekintetekel bárhol Törökországban, ha a van-i mézet, kaymakot megemlítjük.

Finomságok sora: otlu peynir, kaymak, méz, vaj, fűszeres joghurt, omlett...

Van reggeliző éttermei nemcsak funkcionális szerepet töltenek be, hanem társadalmi intézményszámba is mennek. Egy teljes reggeli nem gyerekjáték, komolyan kell venni: a szükséges gyomorkapacitás és az idő miatt is.

A reggelizőhelyek közül a leghíresebbek a Cumhürriyet caddesivel párhuzamos pici utcában találhatók, de a főút másik oldalán, a bazár boltjai között is számtalan kis étterm bújik meg. Amint kellemessé válik az idő, asztalokat telepítenek a járdára, és a kellemes napsütésben lehet élvezni a finomságokat.

A van-i reggeli sokfogásos történet, egyszerre legalább 5-6 tálat kapunk – és ezt a számot csak fokozni lehet. Mindenképpen terítékre kerül Van híres fűszeres sajta, az otlu peynir, a különlegesen aromás méz amit a környékbeli (ezen nagyjából 200 km-es környéket kell érteni) magashegyi fennsíkok szorgos méhei állítanak elő és a legendás kaymak, no meg vaj.

Méz és kaymak

Kavut és murtuga

De emellett kapunk még aromás friss sajtokat, vastaghúsú olajbogyót, friss uborkát és paradicsomot, fűszernövényekkel ízesített igazán sűrű joghurtot, helyi kolbászos rántottát, no meg persze végtelen mennyiségű friss teát. Előfordulnak még az asztalon olyan tálak is, aminek a tartalma kevésbé ismerős, vagy legalábbis megszokott. Egymás mellé kerül a szezámkrém (tahini) és a melasz (pekmez) is, ami összekeverve igazán finom és tápláló (értsd kalóriabomba). Az egzotikus nevű jejerun/murtuga és a devseyiti/kavut szintén helyi különlegességek. Mindkettőt olajban vagy vajban sütik ki, távoli rokonai a bundáskenyérnek. A kenyér önmagában is említésre méltó: friss és könnyű vekni, meleg pide jár, egyes helyeken papírvékonyságú lavas kenyeret is felszolgálnak. A meleg tejről nem biztos, hogy nagy bajúszú, komor férfiak jutnak eszünkbe, de ezeken a helyeken nem ritka látvány, hogy édes forró tejet kortyolgatnak.

Van: hol, hogyan, mennyiért? Evés-ivás, bevásárlás

2011-08-10T13:30:00.009+02:00

Itt lehetetlen éhes maradni

Először is ott van a reggeli. Bárhol lakik is az ember, mindenképpen érdemes kipróbálni az egyik reggeliző éttermet. A bazár környékén is találhatunk ilyeneket, de a leghíresebbek a Cumhürriyet Caddesiről nyíló kis mellékutcákban találhatók. Az egyik ilyen mellékutcát az egyszerűség kedvéért szimplán reggelikészítők utcájának nevezik (Kahvaltıcısı Cad.). Többnyire (kora)délutánig juthatunk a reggeli menühöz. A helyi finomságok teljes választékát felsoroltató helyek sajátos atmoszférájukkal különleges élményt nyújtanak. Nem a legolcsóbb választás, de mindenképpen megéri legalább egyszer kipróbálni.

Egy reggelizőhely a sajtárusok felé vezető mellékutcában

Számos „lokanta”, levesező, és börek büfé közül lehet választani. A Maraş caddesi néhány éttermében nem csak a szokásos kebab és főtt étel kínálattal találkozhatunk, hanem kis szerencsével olyan jellegzetes helyi fogásokat is kipróbálhatunk, mint az ayran aşı, keledoş, vagy kürt köftesi. A Tamara szálloda grill és haléttermét is érdemes kipróbálni. Rengeteg előétel és bepácolt hús közül lehet választani. A grillezéshez szükség van némi vállalkozókedvre is, ráadásul a vacsora minőségéért is részben magunk leszünk felelősek, mert húsokat, zöldségeket mindenki maga grillezi az asztalba beépített grill rácson. Hangulatos, kellemes estéket lehet itt tölteni, miközben megismerhetjük a város elitjét is. A Saçı Beyaz a jó minőség mellett eleganciát is kínál.

Noha a lakosság meglehetősen hagyománytisztelő, mégis vannak alkoholt is felszolgáló szórakozó egységek. Sokáig a Barabar és a Halay Türkü Evi jelentette az esti sörözési lehetőséget. Ehhez csatlakozott rendszeres élő zenével a Tamara szálloda kávézója is.

Pénzügyek

A Cumhürriyet Caddesinek a Kazim Karabekir Caddesitől északra fekvő részén koncentrálódnak a bankok és pénzváltók. A pénzváltók szombaton is nyitva tartanak.

Bevásárlás

Az utcákon sétálva az ember nem érti, hogyan élhet meg ennyi egymás hegyén-hátán található kisbolt, szupermarket, zöldséges. A bevásárlás egyáltalán nem jelent problémát. A bazár utcáin számos mozgóárus árul zöldségeket, gyümölcsöt, mézet. A sajtpiacon mindenféle tejtermék közül válogathatunk, a hentesnél pedig megcsodálhatjuk az állatokból szépen kihámozott belsőségeket és megtisztított kecskefejeket. Aki kevésbé vállalkozókedvű, gond nélül találhat szupermarketeket.

Van meglehetősen erős felhozatallal büszkélkedhet iráni és iraki termékekből. A Beşyol mögött található Európa és orosz bazárok (Avrupa, Rus pazarı) eklektikus kínálatában érdekes módon uralkodó szerepe van a konyhafelszereléseknek.

Van: hol, hogyan, mennyiért? Szállodák

2011-08-02T13:23:00.002+02:00

Mivel Van a környék legnagyobb városa és adminisztratív központja is, így nem meglepő, hogy jelentős átmenő forgalommal rendelkezik. Számos szálloda közül lehet váltogatni, a színvonal és az árak meglehetősen változatosak. Az árak meglepően magasak lettek az elmúlt években, a „10 dollár egy fürdőszobás szoba” kora lejárt.

Van reprezentatív nagy öregjei (Hotel Bayram, Hotel Akdamar) kicsit megfáradtak, de még mindig az előkelőbb kategóriába tartoznak.

Viszonylag új a Tamara, új tulajdonossal és vezetéssel. Tágas szobákban, sok-sok drapéria mellett tiszta ágy és fürdőszoba várja az utazót. A reggelit mindenképpen meg kell említeni: óriási a választék a szokásos „török” és „kontinentális” reggeli opciókon kívül a helyi finomságokból is, valamint lehet omletteket is rendelni. Mindez benne foglaltatik az árban. All-in-one szálloda, van saját kávézója, ami este zenés bárrá alakul rendszeres élő koncertekkel, étterme és törökfürdője. A Tamarában nagy koncentrációban találkozhatunk üzletemberekkel.

A Büyük Asür valamivel kevésbé elegáns, de roppant megbízható választás. Korrekt minden szolgáltatás, tiszta és biztonságos hely. Családi szálloda, így megismerkedhetünk majd a testvérekkel, unokatestvérekkel, akik egytől egyig kedvesek és figyelmesek.

No és ott vannak még a legolcsóbb szállodák, az ikonikus és valaha jobb napokat látott Ipek és Aslan. Túl sokat nem lehet dicsérni őket, de legalább tető van az ember feje fölött. Az Aslan egyes szobái fürdőszobásak. A tisztasággal lehetnek gondok, de ha az ember szól, különösebb ellenállás nélkül végül mégiscsak tisztára cserélik az ágyneműt. A központi elhelyezkedés és az ár miatt stabil résztvevői a piacnak. Ott lakva kicsit betekinthetünk az esküvők világába is, ugyanis a szemközti épületben van egy lagzi terem, úgyhogy kellő gyakorisággal láthatunk érkező és távozó ifjú párokat, no meg násznépet. Időnként lehet problémákról hallani (pénzügyi viták, vagy magányos nőt próbáltak molesztálni), nekünk nem volt rossz személyes tapasztalatunk.

Aki nyugalomra vágyik, az a várostól pár kilométerre talál tóparti szállodát.

Persze ebben az esetben is igaz, hogy a fentiek messze nem ölelik fel a teljes választékot. A felsoroltakon kívül persze még számos hotel közül lehet választani - a listát a személyes tapasztalatok alapján állítottuk össze.

Van: hol, hogyan, mennyiért? Utazás

2011-07-26T12:34:00.003+02:00

A több, mint 400 000 lakossal bíró település Törökország egyik legfontosabb, és egyik legmagasabban (1750m) fekvő városa.

Hogyan közelítsük meg a várost?

A leglátványosabb módja feltétlenül a repülés. Több légitársaság is működtet járatokat, így viszonylag egyszerű helyet találni, de ha nem akarunk túl sokat fizetni a jegyért, akkor érdemes jóelőre beszerezni. A részletek egy korábbi posztban olvashatók.

Dolmuşok várakoznak Beşyolnál

A környékbeli városokkal viszonylag sűrű buszjáratok kötik össze. A nagybuszok meghatározott menetrend szerint közlekednek, míg a dolmuşok leginkább csak a minimális utasszám elérése után indulnak el. Az autóbusz pályaudvar a várost többé-kevésbé észak-dél irányban átszelő főút mellett található. Innen kisbuszok visznek a városközpontba. A dolmuşok többségét nemrégiben egy végállomásra gyűjtötték a Beşyol mögötti „teknőbe”. Innen indulnak a minibuszok dél-nyugatra Gevaş, Edremit, Akdamar felé, valamint északra Erciş be, és észak-keletre Doğubayazıtba. Ennek közelében van a kikötőbe tartó minibuszok végállomása is. Dél-keletre, Başkale felé tartó minibuszok a Selçuklu caddesin lévő megállóból indulnak. Ezekkel juthatunk le Hoşap es Çavuştepe felé is. A távolsági minibuszok délután viszonylag korán leállhatnak (pl. Doğubayazıtba általában 4-kor indul az utolsó busz).

Vonattal is érkezhetünk – ez egyben egy kis hajókázást is magában foglal, ugyanis a vonatról Tatvanban kompra kell szállni, és az visz tovább Vanba. A komp menetrendje kissé hektikus, viszont nappal gyönyörködhetünk a tó égszínkék vizében tükröződő méltóságteljes hegyekben. Kb. 4 óra alatt juthatunk át az egyik partról a másikra.

Autóval egyszerű az élet, jók a bevezető utak. A városon belül érdemes felkészülni az „áramló” forgalomra: ahol egy kis rés támad, azt egy autó (jelzés nélkül) azonnal kitölti. No és persze a forgalom állandó jelenlévői a mozgóárusok és a talicskák, triciklik.

Van, tájékozódás

2011-07-19T12:15:00.008+02:00

Mivel Van tervezett város, így viszonylag egyszerűen átlátható a szerkezete – időnkénti kivételt jelentenek a Cumhürriyet caddesitől balra található kis utcák, amik más városok régi bazárjainak hangulatát idézi a kisboltokkal és műhelyekkel. Lényegében a Kazim Karabekir caddesi és a Cumhürriyet caddesi tengelyek mentén mozogva mindent megtalálhatunk.

A múzeumtól eltekintve a többi látványossághoz buszra szállni. A vár csak par kilometerre van – de nem feltétlenül érdekes az út annyira, hogy a hőségben kétszer kutyagoljuk végig. A szállodák, üzletek és éttermek mind pár száz méteren belül vannak.

Van, egy régi-új város

2011-07-12T12:42:00.018+02:00

Van a „Kelet gyöngyszeme”. Hogy miért, azt elég nehéz megérteni mindaddig, amíg az ember fel nem kaptat a várromhoz, vagy ki nem megy a tópartra. A kissé semmitmondó, ámde nyüzsgő város után mesés látvány tárul elénk és azonnal világossá válik, miért is a nagy lelkesedés a hellyel kapcsolatban. A környék lenyűgöző szépsége, műemlékekben való gazdagsága, a város izgalmas mivolta, az emberek kedvessége, és a számos helyi különlegesség miatt feltétlenül érdemes ideutazni.

Van egyszerre rendelkezik több évezredes múlttal és 90 évnél nem idősebb házakkal. A múlt a jelenlegi település peremén található, a város jelene pedig a török-orosz háború után a huszas években kezdődött. A régi város hagyományos, 1-2 emeletes csinos portái megsemmisültek és helyüket viszonylag jellegtelen, funkcionális épületek vették át – néhány kilométerre a régi várostól. Mivel meglehetősen szegény környékről van szó, így nem született igazán maradandó építészeti alkotás. Figyelmet leginkább csak a mecsetek kaptak. Az elmúlt 10 év ugyan rohamos fejlődést hozott, de a város maga inkább érdekesnek, mintsem szépnek nevezhető.

A ködös, ámde annál daliásabb múlt

Az első emberi település nyomait legalább 5000 évvel ezelőttre vezetik vissza. A település Tuspa néven vált igazán híressé az i.e. 13. században, és lett az urartu birodalom fővárosa. Számos várrom, közte a tóparton fekvő Van vára, amelynek sziluettjét Evliya Çelebi egy pihenő tevéhez hasonlította, és a közel 50 kilométer hosszú Minua (Şamran) öntözőcsatorna maradványa őrzi a nyomukat. A környék azonban túlságosan csábító volt ahhoz, hogy kitartóan egy kézben maradhasson, nem is beszélve az átvonuló népekről, akik a biztonság kedvéért igyekeztek magukénak tudni a területet. Az i.e. 7. században a szkíták vették át az uralmat, majd i.e. 1. században az örmények léptek a helyükbe. Tartósan berendezkedtek, majd 10 évszázadon keresztül tartozott a fennhatóságuk alá a terület. Noha az arabok, majd pedig a szeldzsukok győzelmet arattak felettük, egészen a 20. század első feléig jelentős számban éltek itt örmények, őrizve hagyományaikat és templomaikat.

A színes és meglehetősen változatos történelem nyomai békésen megférnek (omladoznak) egymás mellett. Van Isztambultól való távolsága és a „vad kelet” mítosza miatt még most is viszonylag zavartalanul lehet élvezni a környék látványosságait.

A leglátványosabb leszállás Törökországban: repülővel érkezünk a Van-tóhoz

2011-07-05T23:34:00.055+02:00

Az Isztambulba repülővel érkezőket igazán lenyűgöző látvány köszönti. Madártávlatból ismerkedhetünk a város szerkezetével, ahogy a benyúló szárazföld darabkákat körbeöleli a tenger. Mindez azonban eltörpül ahhoz képest, amilyen élményt a Van városába való repülés nyújt. Az orosz-török háború után újonnan épített Van városa az utóbbi évekig nem volt különösebben izgalmas hely, de a repülőút Vanba megnyitása óta Törökörszág egyik legemlékezetesebb utazási élményét jelentheti. A dolmuş iránti elfogultságunk ellenére, az odajutáshoz mindenképpen a repülőt ajánljuk - legalább egyszer. Persze Van nemcsak ezért érdekes, de a környék nevezetességei később következnek majd. Kis türelem, és lesz beszámoló a templomokról, várakról, ételekről...

De most az útra, a fantasztikus tájra és a látványos leszállásra koncentrálunk.

A tapasztalt utazó persze már hozzászokhatott az előtte elterülő hegységek látványához. Esetleg látta már a Colorado kanyont, és némi joggal gondolhatja, hogy ennél nem is lehet pompásabb látvány. De tegyen csak próbát ezzel az útvonallal is, lehetőleg a bal oldali ablaknál ülést szerezve. A fenséges hegyvonulatokat megszakítja a folyók és tavak kékje, a még megmaradt hósipkák vakító fehérje és a Van-tavon megcsillanó napfény aranya.


Megérkezünk az Eufráteszre telepített Keban tóhoz

A területet a Keban erőmű építésekor árasztották el


A kihúnyt vulkán, a Nemrut hegy krátere és tavai

Végre a Van-tó! A háttérben a Süphan-hegy tornyosul a tó fölé.

A kishajó az Akdamar szigetre tart

Manőverezés közben. Júniusban még meglehetősen sok hó borítja a Süphan csúcsát.

Már nagyon alacsonyan repülünk. Az ember azt hinné, hogy most a szárazföld felé tartunk majd...

...de aztán ismét a víz fölé kanyarodik a gép...és nagyon közel is kerül hozzá.

Az utolsó szakasz, már szinte földet értünk.

Repülés a Van-tóhoz

A Ferit Melen repülőteret éppen bővítik, így leginkább egy omladozó épületre hasonlít, de ne bátortalanítson el az első látvány, a reptér továbbra is működik.

Járatok: A Van Ferit Melen reptér 3 légitársaság útvonal kínálatában szerepel: Turkish Airlines (leánycégével, az Anadolu Jet-tel közösen), Sky Airlines és Sun Express. A járatok Vant közvetlenül Isztambullal, Ankarával, Izmirrel és Antalyával kötik össze. Ha időben foglalunk, akkor a repülőjegy ára akár alacsonyabb is lehet, mint a távolsági buszé.

Bejutás a városba: Jelenleg nincs rendszeres, a várost a reptérrel közvetlenül összekötő minibusz járat. Ettől azonban még érdemes érkezés után körülnézni és az éppen utasokat felvevő kósza minibuszokkal próbálkozni. A taxi kb. 20 lírába kerül a belvárosig. A legolcsóbb megoldás az, ha fogjuk magunkat és kigyalogolunk a bekötőúton a főútig. Itt már találunk menetrend szerinti minibuszokat, amik kb. 1.20 líráért bevisznek a városba. Ha sok és nehéz csomagunk van, vagy nem akarunk hosszan gyalogolni, akkor viszont nem feltétlenül ideális ez a megoldás.

Programajánló: Július. Zene és kiállítás

2011-07-01T07:07:00.040+02:00

Megállíthatatlanul folytatódik a nyári programdömping.

A SantralIstanbul július végéig meghosszabbította a “20. század 20 török művésze” kiállítást, ráadásul ebben a hónapban a 65 év felettiek ingyen, mások pedig 5 líráért látogathatják a kiállítást és az erőművet.

Isztambul szobormúzeuma, az Arte Istanbul, Engin Inan bronz szobrait és domborműveit mutatja be (július 29-ig).

A trabzoni születésű Atilla Alp Bölükbaşı fantasztikus természetfotóit a Beyoğlu Belediyesi Sanat Galeri-ben lehet megtekinteni július 23-ig.

Ha már Beyoğlu-ban vagyunk, akkor érdemes ellátogatni az Arter Istanbul kiállítótermeibe. A kiállítótér nemcsak a modern művészek legjobbjait kívánja bemutatni, hanem az alkotás folyamatát is támogatja. Augusztus 21-ig Deniz Gül installációi és Patricia Piccinini szobrai tekinthetők meg.

Aki a Herceg-szigetekre látogat, ne hagyja ki az ingyenes kiállítást, ami a szigetek építészeti hagyományait mutatja be. A múzeum Büyük Adán, a Çınar utcai épületben található. A kiállítás július 2-án nyílik és jövő júniusig tekinthető meg.

A 2. Nemzetközi Isztambul Opera Fesztivál fantasztikus helyszíneken vonultat fel ígéretes produkciókat július 1-21 között. A népszerű operák mellett műsorra kerülnek olyan különlegességek is, mint a IV. Murat szultán. A helyszínek között szerepel a Topkapi Palota, a Rumeli Hisari, és a Szent Irén templom.

A 18^th Nemzetközi Isztambul Jazz Fesztivál megtölti zenével az utcákat és jó néhány különleges helyszínt is. A fesztivál számos neves nemzetközi és helyi művészt vonultat fel július 1-19 között. Egy önálló mini-fesztivál is megrendezésre kerül: a második Tünel Feast Beyoğlu környékén szórakoztat július 2-án.

Előkészületek a fesztiválra

A One Love Fesztivál visszatér Isztambulba. Július 2-3-án a Bilgi Egyetem és a hozzá tartozó SantralIstanbul ad otthont a nemzetközi (pl. Manic Street Preachers és Happy Mondays) és török bandáknak.

Az egyik fesztivált éppen kipihenve máris itt a következő. A Rock’n Coke július 16-án indul és olyan neveket sikerült megszerezniük, mint a Limp Bizkit, Travis, Skunk Anansie. Persze török zenészek is jelen lesznek, köztük lesz az Athena is.

Vanban július 21 és 25 között rendezik a 2. „Van-tó Művészet és természet fesztivált" sok zenével és tánccal.

Ha valaki épp a Kaçkar hegység közelében jár, akkor figyelje a helyi hirdetményeket, mert júius-augusztus a helyi fesztiválok ideje. Július 10-én Çayeli-ben helyi és nemzetközi zenészcsoportok előadásait hallgathatjuk. Július második hetében rendezik meg Rizében a Hegymászó és Turizmus fesztivált. Július 4. hetében Kuspa és Palovit yayla (fennsík) fesztiválján ismerkedhetünk a helyi hagyományokkal. Ugyanezen a héten Kemer faluja is ünnepel.

Programajánló - június. Egyik fesztivál a másik után

2011-06-03T22:52:00.043+02:00

A nyár kulturális eseményekben rendkívül gazdagnak ígérkezik. Szinte minden város megtartja a saját fesztiválját, amelyek elsősorban a helyi lakosság szórakoztatását szolgálják, de semmiképpen sem hagyjuk ki ezeket, ha épp ünnepségbe botlunk valahol.

Isztambul továbbra is számos izgalmas időszaki kiállítást kínál mind a nagy múzeumokban, mint pedig a kisebb kiállítótermekben. A legtöbb kis kiállító terem ingyenes, érdemes megismerkedni a modern alkotókkal.

A Sabancı egyetemen található Sakıp Sabancı Múzeum újabb nagyívű kiállítási anyagot állított össze különböző török és görög gyűjtemények anyagából. Nyugat-Antólia és a Küklád szigetek ie. 3. évezredből származó régészeti emlékeit álltítják párhuzamba. A kiállítás talán hozzájárulhat az alakuló görök-török párbeszédnek. A kiállítás augusztus 28-ig látogatható.

A Topkapi Palota Múzeumban görög festők alkotásait lehet megtekinteni június 30-ig.

A miniatúra festészet tovább élő hagyományát ismerhetjük meg Taner Alakuş és tanítványai munkáiból a Çırağan Palace Kempinski kiállítótermében. („Istanbul, city of sultans”; június 30-ig, Çırağan Cadd. 32, Beşiktaş).

Fényképek segítségével utazhatunk kontinenseken keresztül az Arkeo Pera galériájában. A Mezopotámiától Mezoamerikáig című kiállítás különböző kultúrákat mutat be pl. nők, gyermekek, hegyek, madarak képein keresztül (június 7-szeptember 7-ig).

A Pera Museum ingyenes belépővel ünnepli az apák napját június 19-én.Továbbra is láthatóak az İhsan Cemal Karaburçak és a Fundamentally Human kiállítások.

Természetesen folytatódnak a zenei fesztiválok is. A 39. Isztambul Zenei Fesztivál (június 4-29.) számtalan nemzetközi és török művészt vonultat fel. A koncertek helyszínei között olyan különlegességek is szerepelnek, mint a Szent Irén templom. Aki inkább jazzre vágyik, annak az Akbank által támogatott Jazz napok programját érdemes megnézni (június 15-29.).

Aki különlegességre vágyik Isztambulban, az látogasson ki Polonezköybe, ahol június 4-12. között rendezik a szokásos Cseresznye fesztivált. A kis lengyel falu már több mint száz éve rendezi a fesztivált, amivel az egykori lengyel menekültek leszármazottai köszönetet is mondanak a befogadóknak. Érdekes kulturális keveredést jelentenek a lengyel ételek, zene és táncok a török környezetben.

A cseresznye a névadója a Tekirdağ-ban, azaz Rodostóban rendezett fesztiválnak is. A programok között itt szinte minden nap találhatunk olyat is, ami az egykori magyar kolóniával kapcsolatos (június 16-19.)

Gondoltak-e már valaha arra egy amfiteátrumban sétálgatva, hogy milyen érdekes lenne itt részt venni egy színházi előadáson? Aspendosban lehetőség van erre júniusban a több mint kétezer éves színházban az Opera és Balett Fesztivál keretében.

Doğubayazıt, a keleti határváros is júniusban (21-23.) rendezi kulturális fesztiválját. Páratlan alkalom arra, hogy megtapasztaljuk, milyen zene mozgatja meg leginkább a lábakat a világnak ebben a szögeltében. Lesznek hagyományos népzenei és táncelőadások is, de fellépnek a helyi zenei élet hírességei is.

A Kaçkar hegység környékén járva érdemes figyelni a helyi fesztiválokat hirdető plakátokra. A mulatságokat általában a magashegyi legelőkön, nyári szálláshelyeken tartják a helyi hagyományoknak megfelelően. Június 18-19-én az Ayder fesztiválon, június 3. hetében pedig az Ikizderében rendezett Kaukázusi nyírfajd fesztiválon ismerkedhetünk meg a térség népviseletével, ételeivel, zenéjével és táncaival.

Programajánló: Május

2011-05-05T00:24:00.030+02:00

Ingyenes múzeumi napok! A Pera múzeum május 14-én este 7 és éjfél között látogatható ingyenesen. Két izgalmas időszaki kiállítást is láthatunk. Az egyik Ihsan Cemal Karaburçak festő portréit mutatja be, a másik pedig egy különleges, művészetet és idegtudományt átívelő projekt eredményét vonultatja fel (Fundamentally Human: Neuroscience and Contemporary Art). Persze nincs ünneplés zene nélkül, így az este programját koncert és DJk színesítik. Mindkét kiállítás július 3-ig látogatható. A Santralistanbul kiállításai május 18-24 között ingyenesek.

Kávét, valaki? Netán elég volt az univerzális papírpoharakból és kontinenseken átívelő kávézóláncokból? Különben is, a török kávé otthonában lennénk, nem igaz? A 16. századra az oszmán birodalom alattvalói már lelkes imádói lettek az illatos kávészemeknek és szenvedélyüket Európába is magukkal hozták. Volt ugyebár a fekete leves… Ennél az emléknél azonban sokkal kellemesebb pillanatokat ígér a Dolmabahçe palota újra megnyitott galériájának kávé kiállítása. A kifinomult kávé ceremóniák több múzeumból összegyűjtött kellékeit június 14-ig tekinthetjük meg. ('A Cup of Coffee in the Palace in Memory of Old Times', hétfőn és csütörtökön zárva).

A Bazilika Ciszterna különleges fotókiállításnak ad otthont. Az 1999-ben a Birecik víztározó megépítése után az Eufrátesz partján fekvő Halfeti városa és a környező falvak víz alá kerültek. 2010-ben búvárok készítettek képeket az immáron víz alatti városról. Ezeket a fényképeket mutatják be most Isztambulban (május 30-ig).

Míg a hivatalos török-örmény viszony enyhén szólva is feszültnek mondható, a civil társadalom egy része megpróbál szembenézni a közös múlttal. Erhan Arık a közös határ két oldalán 10-10 faluban dokumentálta fényképeken a helyiek életét és mutatja be, milyen nyomot hagyott ugyanaz a fájdalmas időszak. A művész maga is olyan házban nőtt fel, ami valaha egy örmény család otthona volt. A kiállításon a személyes történetből kiindulva bepillantást kapunk a határvidéki életekbe ("Horovel", július 5-ig a Tütün Deposu kiállítótermében). Antoine Agoudjian fotókiállítása ugyanott a különböző országokban élő örmény közösségeket mutatja be („Burning eyes: Memories of the Armenians”, július 5-ig).

Ha valaki inkább modern művészetre vágyik, akkor az Elgiz Modern Művészeti Múzeumba érdemes ellátogatni. Törökország első modern művészeti múzeuma 10 éves fennállását kiállítássorozattal ünnepli. Ennek része Dennis Gun, a Berlinben élő török képzőművész kiállítása is (május 3-14.). Ugyancsak itt fiatal török művészek kulturális és vizuális határokat feszegető és vizsgáló kiállítása is megtekinthető.A múzeum vasárnaptól keddig tart zárva.

Antalyában nyáron jó gyerekes programnak ígérkezik az 5. Homokszobrászati Fesztivál (november 14-ig). 11 ország 25 művésze több, mint 100 alkotást hozott létre kb. 10000 tonna homokból Lara Beach-en. A szobrok témája az idén Hollywood, így aztán találkozhatunk majd E.T.-vel, a Mátrix vagy a Csillagok háborúja szereplőivel, de akár Batman-nel is.

Rafting Isztambulban? Rafting Isztambulból!

2011-04-13T12:13:00.149+02:00

A Büyükmelen folyó békés szakasza

Épp a bürokrácia által marasztalva várakoztunk Isztambulban, amikor barátaink hirtelen azzal az ötlettel álltak elő, hogy menjünk velük másnap egy rafting túrára. Tökéletes vasárnapi programnak ígérkezett, úgyhogy lelkesen bólogattunk. A mosoly csak akkor hervadt le az arcunkról egy picit, amikor kiderült, hogy Tanerrel a külvárosban találkozunk hajnali 5.30-kor, hogy aztán majd ő vigyen bennünket az ázsiai oldal előkelő lakónegyedében lévő találkozóhelyre. De sebaj, végül is nem minden nap van alkalmunk raftingolni menni Isztambulból.

A találkozóhelyet remekül pozícionálták, így a kora hajnali kelést több kör teával és friss börekkel ellensúlyozhattuk, amíg a csoportra várakoztunk. Miután teljes lett a létszám, barátaink mindenkit felterelek a buszra, és észak-kelet felé vettük az utat. A cél egy kis falu volt az Abant hegység mögött. Az Isztambul-Ankara autópályáról Düzcénél tér le az út, és vezet tovább a Büyükmelen folyó mentén fekvő Dokuzdeğirmen faluhoz. Itt található a rafting bázis, ahonnan a túrák indulnak.

A telep olyan, mint egy hangyaboly, a túravezetők sürögnek-forognak, mindenkit elirányítanak az öltözőkbe, kiosztják a ruhákat és a védőfelszerelést. A nyugalom szigetét a híd, és a hídon élvezettel nézelődő helyiek jelentik.

Hétvégi mulatság

A túravezetők kialakítják a csoportokat, aláírjuk a nyilatkozatokat, túlesünk a kötelező oktatáson, és végre irány a víz!

Megtanuljuk....

A Büyükmelen nem tartozik a legnehezebb folyók közé, nem olyan vad, mint például a tavaszi Coruh, de azért ad alkalmat izgalomra, és esetenként a borulásra is. Időzítésünk tökéletes volt, mert áprilisban még elég nagy sodrású a folyó, viszont már kellemes volt az időjárás.

Vidáman a békés vízen

Kezdődik...

Sikerült!

Egy ponton kikötünk – már épp azt hittük, hogy ilyen hamar végig is értünk a 12 km-es szakaszon, amikor világossá válik, hogy kellő gyakorisággal teázni rafting túrán is kell. No meg persze dohányozni is. A kérdés, hogy, hogy kinél maradt még száraz cigaretta és gyufa? Majd visszaszállunk a hajókba és jó néhány izgalmas sziklakerülés után...

Csúszik

Nekimegy

Eltűnik

Előbukkan. Irány: előre!

...valóban megérkezünk Büyükmelen falu alá, ahol már vár ránk egy kissé rozoga busz, hogy az elégedett és igzatott békaember tömeget visszaszállítsa a kiindulóponthoz.

A széleken vendéglátóink, Onur és Taner

A telepen nem csak a száraz ruháink várnak ránk, hanem a jól megérdemelt ebéd is. Roskadozó asztalok, csak bírjuk végigkóstolni a teljes választékot. Persze nem bírjuk, így inkább hallgatunk a fülesre, miszerint nagyon jó a leves (yayla corbası), a dolma, no meg a padlizsán. Lezárásként megküzdünk még a baklavával és a keşküllel. Megérte az áldozatot.

Egy kis sütkérezést követően igyekszünk megmozdulni, hiszen a falut is érdemes megnézni. Dokuzdeğirmen a nevét malmokról kapta az 1900-as években, amikor 9 malom működött a faluban. Manapság ebből már csak 3 őröl, viszont a molnár készségesen bemutatja a munkafolymatokat.

Nincs pontos adat a falu alapításáról, de korábban jelentős számban éltek itt görögök. Az 1800-as években a fekete-tengeri partvidék keleti részéről költöztek be a faluba.

A nap igen gyorsan eltelt és kellően fáradtan érkezünk vissza estére Isztambulba.

Hasznos:

Mikor: A rafting túrák lényegében februártól novemberig elérhetőek, de a nagyon korai és kesői hónapokban igen hideg tud lenni, no meg hó. A legizgalmasabb időszak februártól áprilisig tart, utána fokozatosan csökken a vízszint és ezzel a folyó ereje.

Rafting: Maga az útvonal 12 km, amit két szakaszra osztva teszünk meg, így kb. az út felénél van mód egy kis pihenésre.

Mi kell: Minden szükséges felszerelést kapunk a helyszínen. A törölközőt és a száraz fehérneműt viszont ne felejtsük otthon.

Mennyi idő: Az Isztambul-Dokuzdeğirmen távolságot kb 2-2.5 óra alatt teszi meg a busz. Kora reggeli indulassal és esti visszaérkezéssel kb 12 órás programot jelent.

Költség: kb 75 EUR, ebben benne van az utazási költség, reggeli és ebéd, a felszerelések, profi túravezetők

Programajánló - április

2011-04-06T23:50:00.026+02:00

Fesztiválokból ebben a hónapban sincs hiány, és ez most már elég sokáig így is lesz. Isztambulban még több filmet lehet megnézni. A 30. Nemzetközi Isztambul Film Fesztivált április 2 és 17 között rendezik meg. Több mint 230 filmet vetítenek majd, amelyek között szerepelnek az elmúlt évek legújabb filmjei, klasszikus darabok, török filmek, sőt dokumentumfilmek is. A bagoly típusúaknak külön csemegét jelentenek az éjféli vetítések.

Ha valaki modern művészetre vágyik, továbbra is bízhat abban, hogy Beyoğlu galériái és múzeumai tartogatnak számára igazi csemegéket. A Galerist Tepebaşı galériában Ayça Telgeren első önálló kiállítását rendezték meg “Free Diving” címmel. Az óriási, színes papírkollázsok egy álomszerű alternatív világot jelenítenek meg.

Az Isztambul Modern Múzeumban két izgalmas új kiállítás is nyílt. A “Paradise lost” Milton Elveszett Paradicsom című versére reflektál. Nemzetközi és török művészek munkái a természet és a technikai civilizáció együttes létezését mutatják be. A kiállítás július 25-ig tekinthető meg. A másik időszaki kiállítás Yao Lu fényképeit mutatja be (május 22-ig). A kínai tájképeket idéző fotók valójában letakart szemét- és törmelékkupacokról készültek, amiket Yao Lu további elemekkel gazdagított. Szemet gyönyörködtető és egyben elgondolkodtató képek.

Ahmet Şık, az ERGENEKON ügy kapcsán letartóztatott újságíró és fotóriporter képeiből mutat be egy kisebb gyűjteményt a Karşı Sanat április 12-ig “I Am a Witness” címmel. A letartóztatás jelentős belföldi és külföldi visszhangot váltott ki. Az újságíróért és a szólásszabadságért hirdetett tüntetés kíséri a kiállítás megnyitóját. Az igaztalannak tartott letartóztatás ellenzői támogatásuk jeleként saját fényképeiket küldték el az újságírónak. Ezekből a fényképekből tekinthetünk meg egy válogatást április és május folyamán Isztambul néhány kiállítótermében ( Evrensel Art Gallery, Beyoglu: április 16-22.; Kazım Koyuncu Culture Centre, Kadıköy: április 23-29.; Nazım Hikmet Culture Cenre, Kadiköy: május 3-8.)

Áprilisban nyitja meg kapuit egy új kulturális központ, a SALT a Garanti Bank támogatásával Beyoğluban. Az intézet két történelmi épületben helyzekedik el, amelyek közül egyelőre az Istiklal caddesin található nyílik meg. Pusztán magaért az épületért is érdemes ellátogatni. Két kiállítással üneplik a központ születését. Az egyik a néhai Hüseyin Bahri Alptekin, egy tiszteletben álló török kortárs művész, író és filozófus munkáiból mutat be válogatást (augusztus 7-ig). Az “I am not a studio artist” kiállítás a globalizációt, a kultúrák keveredését, és az önkéntes vagy kényszerből történő kivándorlást vizsgálja. A “Laboratory Ars Viva 2010/2011” fiatal német művészek díjnyertes munkáit mutatja be (június 1-ig). A kulturális központ számos interaktív foglalkozásnak is helyszíne lesz.. A szerencsések április 16-17-én Kitty Travers fagyi workshopján vehetnek részt, amelyen az Isztambulban elérhető friss hozzávalókat fogja felhasználni, valamint köthető lesz majd a központ kertjében elültetett növények és magvakhoz is.

Egy igazán különleges zenei élményben is részünk lehet április 15-én. Az iráni születésű Kayhan Kalhor és a törökországi Erdal Erzincan ad elő dalokat közös, már megjelent (“The Wind”) és készülőben lévő albumukról. Kalhor a kemendzse egyik legelismertebb mester, míg Erzincan a hagyományos bağlama játék követője. A koncert különlegességét a helyszín is fokozza, ugyanis a Topkapiban található Hagia Irene templomban kerül megrendezésre.

Ankarában 2 fesztivál programjaiból is válogathatunk. A nemzetközi zenei fesztivál részeként 19 koncertet évezhetünk április 4-30 között. A szimfonikus zenétől kezdve a populáris melódiákig terjedő széles választékot kínál, és több mint 500 zenészt vonultat fel 14 különböző országból. A Middle East Technical University által szervezett művészeti fesztiválon zenéből, filmekből és szépművészeti kiállításokból válogathatunk.

No és ne feledkezzünk meg április 23-ról, a török gyermek és ifjúsági napról. Ezen a napon gyerekek előadásaival találkozhatunk az utcákon, tereken, sportcsarnokokban. Minden városban lesz zene, tánc, színház, rajzkiállítás.

Egy dal Hasankeyfért Aynur Doğantól

2011-03-25T01:18:00.001+01:00

A folyamatos tiltakozás ellenére egyre biztosabbnak látszik az Ilisu gát megépítése. A víztározó kialakításával elárasztják Hasankeyf területét is, amivel több évezredes kulturális örökség semmisül meg. Kitelepítik a lakosságot, és ezzel felszámolásra kerül a hagyományos életforma és közösség.

A tiltakozó mozgalmakhoz számos híres művész is csatlakozott. Fatih Akin és Aynur Doğan is közéjük tartozik. Közös munkájuk eredménye ez a videó, amely a gyönyörű balladával emléket állít és egyben felhívja a figyelmet, mit is veszítünk el.

További információ: www.stopilisu.com, www.dogadernegi.org

Newroz

2011-03-20T00:45:00.002+01:00

video - Kardeş Türküler Newroz

Keledoşsal búcsúztunk a téltől

2011-03-15T08:21:00.003+01:00

Mivel a hiretelen beköszöntött tavaszt megelőzően még mindig nagyon hideg volt, így ismét asztalra került a keledoş. Nem mintha ezt az ételt csak hidegben lehetne élvezni, de ilyenkor különösen jólesik az embernek. Finom és laktató, jól átmelegít. Ráadásul valószínűleg még egészséges is.

A keledoş és én először Van egy kicsi és kihalt éttermében találkoztunk. Az első randi meglehetősen intimre sikerült: ketten ültünk az asztalnál – no meg az egész étteremben – majd megérkezett a keledoş. Illatosan gőzölgött, friss, meleg kenyérrel, pidével kísérve. Ezt követték házi változatok, majd szépen beköltözött a konyhánkba és állandó lakossá vált.

A keledoş a Van térségére jellemző kurd ételek egyike. Ha jól választunk éttermet, akkor ott is megkóstolhatjuk, valamint számos újdonsággal is találkozhatunk az étlapon a szokásos kebabok, pidék mellett. A jellegzetes kurd ételeket azonban leginkább otthon, a családokban főzik és adják tovább a recepteket generációról generációra. Ezek az ételek többnyire egyszerűek, hiszen nomád, fél-nomád életmód mellett alakultak ki, viszont gazdagon és kreatívan alkalmazzák a hegyekben gyűjtött fűszer- és egyéb ehető növényeket.

A keledoşt főzik hússal, de ha nincs háznál, akkor húsmentesen is tökéletes. Az alapot csicseriborsó, búza, krumpli, valamilyen zöld levélzöldség és joghurt jelentik. Kerülhet még bele lencse, vagy bab is – nálunk ez nem szokás. Maga a főzés egyszerű, de az alapanyagokból következően időigényes. Mint számos étel esetében, ehhez is készül egy fűszeres szósz, amivel a tálalás után locsoljuk meg.

Tehát fogjunk egy méretes lábost. Ebben fogjuk megfőzni az előző este beáztatott csicseriborsót és a jól megmosott búzát. Nagyjából egy óra alatt kellően megpuhul a csicseriborsó. Ekkor kerülhet bele a zöld. Valami, ami nagyon zöld. Jó közelítés a spenót, vagy meg inkább a sóska, mert eredetileg is egy spenótszerű, a hegyekben gyűjtött növényt (akpancar) használnak. Ha olyat választunk, ami gyorsan meg- és aztán szétfő, akkor viszont azt cseréljük fel a következő lépéssel, és először a felkockázott krumplit adjuk a búzához és a csicseriborsóhoz. Ha minden összetevő megfőtt, akkor kerül bele a nagy zsírtartalmú (10%-os) joghurt.* Összeforraljuk, sózzuk, és ízlés szerint fokhagymát is adhatunk hozzá. Akkor hagyjuk abba a főzést, amikor a folyadék elkezd besűrűsödni (laza pudingszerűvé válik). Időközben olvasszunk meg vajat egy kis serpenyőben. Adjunk hozzá szárított mentát, paprika pelyhet és esetleg szurokfüvet. A kitálalt keledoşt ezzel a fűszeres vajjal locsoljuk meg.

Hozzávalók

¾ csésze (száraz) csicseriborsó

½ csésze búza

2 szem burgonya (megtisztítva, kockázva)

2 marék spenót/sóska

4 csésze joghurt

Só, fokhagyma

4 kanál vaj

Menta, paprikapehely, szurokfű

*ezt hívják süzme yogurt-nak, keleti fűszereseknél beszerezhető. Ha mégsem jutunk hozzá, akkor keverjünk a joghurtba egy tojásfehérjét és egy evőkanálnyi keményítőt, és így adjuk a keledoşhoz.

Programajánló - március

2011-03-07T10:40:00.005+01:00

FesztiválSokk!

Isztambul sokszínű kulturális múltját eleveníti fel a március 7-én megrendezésre kerülő Bakla Horani karnevál. Idén 69 év szünet után másodszor rendezik meg a felvonulást. A valaha 120 ezres görög ortodox közösség napjainkra kb. 3000 főre csökkent, de mint a fesztivál is példázza, jelenlétük egyre aktívabb és felújítják hagyományaikat. Az eredetileg 3 napos ünnepséget a 40 napos húsvéti böjtöt megelőzően tartották. A mostani felvonulás ugyan csak 1 estére korlátozódik, de színes maszkokban, zenében, ételekben és italokban most sem lesz hiány. A menet Şişliben az Emekliler Evi (önkormányzati nyugdíjas ház) elől indul este 8-kor és a Kurtuluş sportközponthoz érkezik, ahol tovább folytatódik a vigasság.

A vásárlás szerelmeseire 40 napos fesztivál, az Istanbul Shopping Fest vár (március 18- április 26). Ez idő alatt nemcsak remek vásárlási lehetőségek várják az érdeklődőket, leárazásokkal, vámmentes akciókkal és meghosszabbított nyitvatartással, hanem számos kulturális rendezvényre is sor kerül. A fesztiválban nemcsak az Isztambulba látogatók által leggyakrabban meglátogatott Sultanahmet tér, és Istiklal caddesi vesznek részt, hanem a trendi helyiek által kedvelt Abdi Ipekçi caddesi és Bağdat caddesi is, valamint számos bevásárlóközpont. A kulturális események közül különösen érdekesnek és elérhetőnek mutatkozik a március 19-én a Taxim téren megtartott rendezvény, ahol fellép a Fire of Anatolia, Mercan Dede, a Semazenler és számos DJ is.

A jazz szerelmeseit a második Nublu Jazz Fesztivál (március 4-12) programjai kényeztetik. A koncerteket a Babylonban, a Nubluban, és a Luccaban rendezik. A legtöbb előadó helyi, azonban számos külföldi zenész is hozzájárul az esemény sikeréhez.

Az isztambuli Francia Intézet a nemzetközi nőnap jegyében két kiállítással készül, amelyeken női portrékat és női alkotókat mutatnak be.

A Santralistanbul a 20. század 20 jelentős török képzőművészének meghatározó alkotásaiból szervezett kiállítást, amely június 19-ig látogatható. A múzeumhoz annak egyedisége miatt is érdemes kilátogatni, hiszen az egy volt erőmű épületeiben alakították ki, megőrizve és bemutatva annak egyes részeit.

A márciusban is folytatódó időszaki kiállításokról információ a januári és februári ajánlókban.

Programajánló - február

2011-02-12T12:01:00.004+01:00

Filmmániásoknak egy remek csemege: idén tizedik alkalommal rendezik meg az !F-et, az Isztambuli Független Film Fesztivált február 17 és 27 között. A legfrissebb török és nemzetközi filmtermés – a filmek jelentős részét 2010-ben készítették – széles választékát vonultatják fel. A fesztiválon szerepel két magyar film is: Kocsis Ágnes Pál Adrien című filmje és Fliegauf Benedek Méh című alkotása. Lehet figyelmeztetni a magyar kultúrára kíváncsi barátokat! Azért, hogy a kortárs filmek vidékre is eljussanak, a szervezők összefogtak egy online mozival és helyi civil szervezetekkel. Így az isztambuli rendezvényhez kapcsolódóan 23 török (kis)városban is tartanak vetítéseket. Törökországon kívül a filmek eljutnak még ilyen módon Ramallahba, Tbilisibe és Gymribe is. A fesztivál keretében filmkészítéssel és napjaink irányzataival foglalkozó műhelyeket is szerveznek, részben a Sundance Film Institute közreműködésével. Fesztivál persze nem lehet buli nélkül: az !F Rainbow Party-t február 25-én a Babylonban és a Nubluban rendezik.

Kivételes fényképkiállítás nyílt “A dinasztia és a kamera: portrék az ottomán udvarból” címmel Sarıyerben, a Sadberk Hanım múzeumban (április 24-ig). Ömer Koç gyűjteményének válogatott darabjai bensőséges képet adnak az uralkodó családról. A kiállított fotókat részben a hivatalos fényképészek, részben pedig a családtagok készítették. A múzeum szerdánként zárva van!

Ha valaki csak vágyakozik arra, hogy eljusson Törökország távolabbi tájaira, de nincs ideje a hosszabb utazásra, akkor most abban a szerencsés helyzetben lehet, hogy a vidék jön el Isztambulba egy fotókiállítás keretében. Most elég csak Beyoğluba elmenni, ahol a Kaçkar hegységről és a Fekete-tenger keleti partvidékéről láthat hangulatos képeket egy utazási iroda szervezésében február 28-ig.

Modern művészeti kiállításokban sincs hiány. A marokkói születésű Mounir Fatmi installációja (“Megapolises”) az Akbank kiállítótermében tekinthető meg (március 19-ig). A Borusan művészeti központban egy tavaly kezdett kortárs kiállítás sorozat második része (Állapotelemzés: a második kiállítás) látható március 12-ig. Az Ormo galériában Zafer Erkan festményeit lehet megtekinteni február 26-ig.

A már januártól látható kiállítások részletei (Fedett bazár, Frida Kahlo, Kutluğ Ataman, Aga Khan gyűjtemény) az előző ajánlóban olvashatók.

Valentin napi romantikus estéhez illő koncertet ad Macy Gray a Babylon színpadán. Ugyanitt lép majd fel a hagyományos arabeszk stílust is képviselő Husnu Senlendirici Ensemble február 17-én. Különleges zenei élmény ígérkezik február 19-én, amikor Naim Dilmener klasszikus török számokat játszik majd Sarp Dakni mellett, aki nemzetközi popszámokat játszik majd le. Az alkalmi társulást a neves énekesnő, Tülay Özer egészíti ki.

Gyerekek zenélnek Beyaz Sunál

2011-01-31T08:57:00.003+01:00

A család bevételét gyarapítják

Lazítás török módra - piknikezés Beyaz Sunál

2011-01-22T12:34:00.006+01:00

Törökországban a szabadidő eltöltésének egyik legkedveltebb módja a piknikezés. Az emberek többsége minden alkalmat megragad arra, hogy a családdal vagy a barátokkal együtt kimehessen a szabadba. Felpakolják a szamovárt, ennivalót, grillrácsot, és irány a helyi park, bármilyen, akár csak egy pokrócnyi füves terület, a tengerparti sétány vagy a hegyoldal. A piknikezés során elfogy végtelen mennyiségű tea, az asszonyok megterítenek, beszélgetnek, esetleg hangszer is kerül, de az szinte biztos, hogy a társaságból valaki egyszer csak énekelni kezd.

Beyaz su (Ava Spî) Midyat környékének egyik legnépszerűbb piknikező helye. Sivrice (Dalîn) falu mellett, Midyat és Nusaybin között található, de Mardinból, vagy akár Diyarbakırból is eljönnek idáig a családok, hogy egy kellemes napot töltsenek el beszélgetéssel, zenével. Na és persze nem hagyják ki a hely specialitását, a grillezett halat sem.

Magát a piknikező helyet a Beyaz Su (Ava Spî) nevű kis folyócska mellett találjuk. Az aszfaltúton számtalan tábla jelöli a letérőket, éttermeket. A vizet csatornákba is kivezették, így az egész területet behálózza a frissen csobogó víz. A kiépített padok a víz fölé nyúlnak. Párnákra dőlve hűsölhetünk az árnyékban vagy lógathatjuk a lábunkat a vízbe. A sekély részeken gyerekek játszanak, a mélyebb, nagyobb sodrású szakaszokon időnként férfiak merészkednek a jéghideg folyóba.

Egészen biztosan találkozunk énekmondókkal – gyerkek, férfiak járnak körbe és ülnek oda a társaságokhoz, hogy zenéljenek. A kemençe, egy három húros hegedűféleség kíséretére énekelnek helyi dalokat. Egy legenda a furulyát kapcsolja Beyaz Su-hoz: állítólag egy pásztor Batmannál a vízbe ejtette a furulyáját, ami azután itt bukkant elő újra.

Aki eljut idáig, ne hagyja ki a grillezett halat kínáló éttermeket. A halat helyben, a folyóban fogják, megtisztítják, fűszerezik és máris kerül a grillrácsra. Mi lehetne tökéletesebb befejezése egy kellemes, lazítós napnak?

És végül valami, amivel máshol nem találkoztunk. A piknikezőhely bejáratánál kisebb bazárt találunk. Ez teljesen rendben is van. Árulnak itt szőnyeget, kendőt, labdát, édességet és ... kitömött állatokat. Sokat. Galambot, kecskét, birkát, nyulat, kitalált állatokat. Az árusok büszkén kínálják portékájukat, és szemmel láthatóan nem marad a nyakukon.

Mit nézzünk meg januárban Isztambulban?

2011-01-09T23:15:00.004+01:00

Isztambul ugyan továbbadta az Európa Kulturális Fővárosa címet Tallinnak és Turkunak, de ettől még az a pezsgő város marad, mint aminek mindig is szerettük. 2010-ben a legdinamikusabban fejlődő város, és a New York Times olvasóinak legkedveltebb leendő utazási célpontja lett. Ha túl vagyunk már a kötelező látványosságokon, Isztambul akkor sem válik unalmassá. Amellett, hogy megismerkedhetünk a különböző negyedek jelentősen eltérő arcaival, számos izgalmas kiállítás, koncert vár ránk, válogathatunk bármiből a hagyományostól kezdve a legújabb művészeti irányzatokig.

Januári programajánló

Január 28-ig a Francia Intézet az Anadolu ügynökség archívumából válogatva mutatja be Isztambult a fotóriporterek lencséjén keresztül.
Isztambulban járva szinte mindenki ellátogat legalább egyszer a híres Nagy Bazárba, hogy megtapasztalja a nyüzsgést, az alkudozást, jó vásárt csináljon, vagy egyszerűen csak megcsodálja az épületegyüttes pompáját. Az Iş Bank múzeumában február 27-ig tekinthetjük meg azt a kiállítást, ami a több mint 500 éves bevásárlóközpont történetét mutatja be.

A legnépszerűbb kiállítások egyike lehet a Frida Kahlo és Diego Rivera munkásságát bemutató Gelman gyűjtemény egy része, amely most a Pera Múzeumban vendégeskedik március 20-ig. Ugyancsak most lehet megtekinteni a szentpétervári Állami Orosz Múzeum gyűjteményéből a cári Oroszország életét bemutató 19. századi festők remekeit. Ne hagyjuk ki a múzeum saját gyűjteményét sem. Az ottomán Isztambul mindennapi életébe kaphatunk betekintést a nyugati és keleti festők műveit bemutató gyűjteményben. A kerámia Törökország kulturális örökségének fontos részét képezi. A múzeumban gazdag gyűjtemény mutatja be Kütahya, Iznik után a második legfontosabb kerámiakészítő központ termékeit. A kütahiyai csempéket, edényeket, díszítőelemeket széles körben használták, használják az építészettől kezdve a háztartásokig.

A Sakıp Sabancı Múzeum ugyan jócskán kiesik a turisták által bejárt útvonalból, mégis érdemes egy kirándulás keretében meglátogatni. Útközben egyrészt benyomást kaphatunk Isztambul turistamentes negyedeiről, másrészt élvezhetjük a tengerparti úton elénk táruló látványt. A magánegyetem múzeuma többnyire grandiózus időszaki kiállításairól híres. Évekkel ezelőtt ők adtak otthont annak a Dzsingisz kán kiállításnak, ami Budapestre is eljutott. Most is hasonlóan nagyszabású bemutatóval várják a látogatókat. Az Aga Khan múzeumnak (amelynek végleges helye tán Torontóban lesz) az iszlám írásművészet, kalligráfia fejlődését bemutató gyűjteményét tekinthetjük meg. Az írással ellátott hétköznapi tárgyaktól kezdve régi kéziratokat és miniatúrákat is kiállítanak.
Ha napjaink modern török képzőművészetére vagyunk kíváncsiak, akkor irány az Isztambuli Modern Művészetek Múzeuma. Fiatalos lendületű kiállítóhely, ahol egyszerre vannak jelen a modern művészet klasszikusai és feltörekvő fiatal tehetségek. Március 6-ig láthatjuk a nemzetközileg is elismert Kutluğ Ataman videóit és installációit (“The enemy inside me”). Január 19-én nyit Yao Lu, kínai fotóművész rendkívül izgalmas munkáit felvonultató kiállítás. Szemétkupacok fényképeiből varázsolt digitális technika segítségével hagyományos kínai festményekre emlékeztető tájképeket.

Ha gyerekekkel látogatjuk meg Isztambult, szombat délután érdemes felkeresni Beyoğluban az AkBank kiállítótermét, ahol foglalkozások keretében a gyerek szobrokat készíthetnek el és játszhatnak azokkal (PACE Children’s Toy Sculpture Workshop).

A zene szerelmesei is széles választékból csemegézhetnek. A koncertkínálatban mindig találhatunk hagyományos török zenét, pop és rock bandákat, és neves külföldi előadókat is.

Ha török együttesekre vagyunk kíváncsiak, játszik majd most a Portecho, az Athena, Ece Dorsay és a hagyományos zenét színpadra varázsoló Volkan Konak. Rendszeres jazz eseményekért és “alternatív” zenéért az IKSV Salon-ba érdemes elmenni.

A számos nemzetközi esemény egyike az a barokk zenei fesztivál (The Baroque Days in Istanbul), amelynek keretében neves külföldi és török előadók együtt lépnek fel. Korábbi sikeres koncertje után Lou Donaldson ismét Isztambulban játszik (Salon IKSV). A nemrégiben Budapesten szerepelt Paco Pena most Isztambulba hozza el a flamencot.

Kapcsolatépítő puding: aşure, avagy Noé pudingja

2011-01-04T10:14:00.003+01:00

Bár lehet, hogy szomszédaink jobb megismerése nem szerepelt az újévi fogadalmak között, de érdemes megemlékezni egy törökországi szokásról, ami a rokonsági és a közösségi szálak szorosabbá fűzését szolgálja. Ez pedig az aşure. A szó hallatán sokaknak a síita hívők önostorozó felvonulása juthat eszébe. Azok, akik már jártak Törökországban, talán már kóstolták egy cukrászdában az aşurét, azaz Noé pudingját.

Az aşure hagyománya egyszerre nagyon összetett és mégis egyszerű. Míg az iszlám számos eleme köthető az aşure ünnepéhez, ugyanakkor a mindennapi gyakorlat mégiscsak egy egyszerű és tiszta formája az Isten felé mutatott hálának, az egységnek és a párbeszédnek.

Az aşurét az iszlám naptár első hónapjának (Muharrem) 10. napján ünneplik (aşure günü). Mivel az iszlám naptár holdhónapokkal számol, így a gregorián naptár szerint évente változó időpontra esik a megemlékezés. Tavaly december közepén, idén december elején tapasztalhatjuk meg ezt a hagyományt, ha Törökországba látogatunk. A tradíció szerint Noé bárkája ekkor ért szárazföldet az Ararát hegyén. Ugyancsak ehhez a dátumhoz köthető Ábrahám története is, aki ezen a napon menekült meg csodálattal határos módon a tűzhaláltól Urfa városában. A síiták és a Törökországban vallási kisebbséget jelentő alevi hitet követők ekkor Ali fiának, Hüseyin imámnak a mártíromságára emlékeznek, aki a karbalai ütközetben veszítette életét. Az ő fia, Zeynel Abdin megmenekült, és ezzel biztosította a próféta családjának folytatását. Az alevik 12 napos böjt lezárásaként készítik el az aşurét.

Törökországban, ebben az időszakban édességes tálkák vándorolnak egyik háztartásból a másikba, nemcsak a családtagok között, hanem a szomszédok, és kisebb-nagyobb közösségek tagjai között is. Akár a munkahely, vagy egy-egy bevásárló központ is elkészítteti az édességet alkalmazottai és vásárlói számára. Mindez az elfogadást, Isten teremtményeinek összetartozását és egységét szimbolizálja. A hagyomány része, hogy adunk és kapunk, megosztjuk ételünket másokkal. Erősíti a köteléket a családtagok között, megismerteti egymással a közösség tagjait, elősegíti a barátságok és a támogató kapcsolatok kialakulását. Ebben az időszakban elmosódhatnak a vallási különbségek, az iszlám többséggel együtt a keresztény és a zsidó családok is részt vesznek az ünnepben. Ha Magyarországon szeretnénk megtapasztalni az aşure hangulatát, érdemes ellátogatni a Dialógus Platform Egyesület által a párbeszéd jegyében évente megszervezett megemlékezésre.

Magát a puding eredetét Noéhoz vezetik vissza. Miután hónapokat töltött családjával, no meg a népes állatsereglettel a bárkán, nem sok étel maradt már, mikor végre szárazföldet értek. Hogy a megpróbáltatások végét megünnepeljék, Noé összeszedetett mindent, ami még maradt a kamrákban. Így aztán számos különböző hozzávaló került a kondérba: volt benne bab, csicseriborsó, gabona, mogyoró, aszalt gyümölcsök, cukor. Az így készített kását főzik meg a háziasszonyok hosszas munkával napjaink Törökországában, hogy az aşuréról megemlékezve kis tálakba mérve szétosszák azt a családtagok és az ismerősök között. Az aşure jön és megy, amennyit az ember elosztogat, annyit persze kap is. Olyan, mint nálunk a karácsonyi bejgli…

A recept családonként változhat egy picit, és persze vannak eltérések a földrajzi hely szerint is, hiszen más-más alapanyagok lehettek annak idején elérhetőek. Egyes hagyományok szerint 40 különböző hozzávalóból kell főzni a pudingot, és abból minden égtáj felé 40 családnak kell vinni. Meglehetősen tekintélyes mennyiséget kellett ehhez készíteni – és aztán elfogyasztani. Manapság a legtöbben 7-15 hozzávalót használnak, amik között mindenképpen szerepelnek gabonák, valamilyen hüvelyes, aszalt gyümölcsök, csonthéjasok, cukor és általában rózsavíz is. Egyes helyeken, mint például Zonguldakban és Devrekben akár húst, birkafaggyút is találhatunk benne. (A török kulináris hagyománytól nem teljesen idegen a hústartalmú édesség, gondoljunk csak a tavuk göğsü-re, amivel szintén találkozhatunk a cukrászdák étlapján)

Hogyan is készítsük el Noé pudingját? Maga a főzés nem igényel bonyolult és furfangos konyhai eljárásokat, köze sincs a molekuláris gasztronómiához, viszont meglepően finom az eredménye. Kell hozzá azonban türelem és szeretetteli figyelem. Kísérletezzünk bátran a hozzávalókkal és a fűszerekkel, egészen különleges ízkombinációkat érhetünk el a lassú főzési folyamattal.

Hozzávalók

210g búza vagy árpagyöngy

70g csicseriborsó

70g bab

20g rizs

víz

aszalt sárgabarack

aszalt füge

aszalt ribizli vagy más bogyós gyümölcs, lehet akár áfonya

mazsola

narancs gerezdek felkockázva

mandula

2 csésze cukor (ízlés kérdése, hogy ki mennyire édesen szereti)

rózsavíz

díszítésnek gránátalma és őrölt pisztácia

Ha az aşure elkészítésére adjuk a fejünket, sajnos nem igazán működik az impulzív hirtelen ötlet. Időt és teret kell rá szánni. Először is be kell áztatni a csicseriborsót, babot, gabonát. Ezt megtehetjük este, és másnapra szépen megduzzadnak a termények.

Ez lesz az a pont, amikor előszedhetjük az edényeinket, és meggyújthatjuk az összes gázrózsát. Kelleni fog. Külön-külön főzzük meg a csicseriborsót, babot. Ugyancsak saját edényébe kerül a rizs és a gabona. Ezeket addig kell főzni, amíg a keményítőtől el nem kezd sűrűsödni a főzővíz. Eközben beáztathatjuk az aszalt gyümölcsöket. Amikor elkészült a bab, csicseriborsó, gabona és a rizs, vegyünk elő egy jó nagy fazekat, amiben végre összeházasíthatjuk ezeket az aszalt gyümölcsökkel és a mandulával. Főzzük ezeket tovább még jó 20 percig. Ha túlságosan besűrűsödik, adhatunk hozzá még vizet. Majd következik a narancs és így főzzük az egészet még 5 percet. Végül belekerül a cukor, amivel pár percig rotyogtatjuk. A rózsavizet már a gáz kikapcsolása után adjuk a kásához. Merjük ki kis tálkákba, díszítsük gránátalmával és finomra őrölt pisztáciával.

Viszonylag kevés mennyiségből is jelentős adag lesz, úgyhogy osszuk meg! És értékeljük nagyon, ha szomszédunk egy tálka aşuréval kopogtat be hozzánk.

Miért szeretjük a dolmuşt?

2010-12-27T23:50:00.001+01:00

Már csak állva jutott hely, de fő, hogy utazunk!

Dolmuş-sal utazni jó. Számos ismeretség szövődik, szomszédunk akár kézzel-lábbal elmagyarázza, honnan megy hová, népes családjának épp melyik tagját készül meglátogatni és miért. Jó eséllyel kapunk meghívást esküvőkre, vagy csak úgy, családi vacsorára, természetesen szállással együtt. Bepillanthatunk családok mindennapjaiba, élettörténetekbe. Új úticélok kerülnek térképünkre. Persze őszinte kíváncsisággal útitársaink is képet kapnak egy távoli országról, amiről hallva vagy buzgó kardeş (testvér) felkiáltásokban törnek ki, vagy izgatottan találgatják, merre is lehet az a világban. No és megkapjuk a szokásos kérdéseket is: hány éves vagy, mit dolgozol, van-e feleséged/férjed, vannak-e gyerekeitek, és ha épp nincs jelen teljes létszámban a família, akkor most hol is vannak, mi van velük.

Mindeközben megtapasztaljuk, hogyan lehet bármit, a lehetetlent is gyorsan elintézni. Hogyan férhetünk el
mégiscsak harmincan egy 17 személyes kisbuszban, nehogy lemaradjon bárki is a napi egy járatról. Előkerülnek a műanyag kisszékek, dobozok, rá egy párna vagy pulóver, és máris kész a komfortos ülőhely.

Jó eséllyel kaphatunk ölünkbe egy csecsemőt vagy kisgyermeket, hiszen az utazó családban kevesebb a felnőtt, mint a gyerek, a gyerekeknek pedig nem jár külön ülés. Felkerül még jó néhány doboz, óriási műanyag befőttes üveg színültig töltve sós lében tartósított házi sajttal, amit a távoli

Sofőrök, pénzszedők és irányítók

családtagoknak, esetleg az üzlettársnak küldenek. Na és jöhet még hátulra egy kecske vagy birka is, esetleg tyúkok alkalmi utazódobozban. Aztán jön még egy fontos ember nagy pénzköteggel, abból ad valamennyit a sofőrnek vagy viszont, még néhány fontos információ is gazdát cserél, és már indulhatunk is.

Még egy csomag

Döcögve, mert a sofőr épp betartja a sebességkorlátozást (alacsony valószínűségű esemény, kivéve, ha épp mostanság sorozatban megbüntették), vagy építik az utat (igen magas valószínűségű dolog – Törökországban egyfolytában utat építenek), vagy a busz hörög és éppen haldoklik egy kicsit. Sokkal inkább jellemző azonban, hogy céltudatos száguldásba kezd, és legfeljebb egy nagyon hívogató teázó kedvéért lassít és tart szünetet a sofőrünk. Így viszont olyan helyekre is eljuthatunk, amit nem is mertünk bevenni az útitervbe, mondván, hogy azzal eltelne az egész nap. Az viszont szinte biztos, hogy ízelítőt kaphatunk a térség nép(ies) zenéjéből. Nincs is annál hangulatosabb módja az utazásnak, mint a nagy hegyek között hallgatni a dengbej énekét!

Persze van, amikor a gyors továbbhaladás helyett hosszas teázásba fullad az aznapi terv. Ugyan kellene, hogy induljon a busz, de mégsem fog, mert nincs elég ember. Persze lehet alkudozni, hogy kevesebb fővel mennyiért is vinne el bennünket az áhított helyre, de a helyieknek jó eséllyel nincs több pénze az utazásra, mint ami a normál menetdíj lenne. Így hát várunk. De a várakozás alatt részt vehetünk a helyi gyerekek focibajnokságában, megtanulhatjuk az okey szabályait, vagy összemérhetjük tudásunkat a helyi ostábla bajnokkal. Kerül majd simit, vagy éppen tökmag, gyümölcs.

A dolmuş nem ismer lehetetlent, terepjárót megszégyenítve küzd meg a hegyi utakkal

Néha az is kiderül, hogy a járat, ami volt, már nincs. Ilyenkor pillanatok alatt autót szerveznek nekünk, hiszen a csirkeszállító teherautó úgyis megy majd a város felé, elvihet minket is, vagy éppen leintenek arra haladó autót, és akár akarta volna, akár nem, mostantól már több utasa van.

Utazunk…tapasztalatokkal és barátokkal gazdagabban.

Nektek milyen kalandotok volt dolmuş-sal?