Freeb - Másvilág

Hírek

noreply@blogger.com (Freeb) — Sun, 06 Jan 2013 21:55:00 +0000

Sziasztok!

Nos, nem tudom ki jár még erre, benéz-e valaki még néha napján. De szeretném elmondani nektek, hogy azért nem volt friss a múlt héten, mert nagy nehezen elküldtem a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás pályázatára. Ide kattintva a pályázat oldalára juthattok, ahol sok érdekes cikket olvashattok, és az előző pályázat műveit. :) Ha nem lesz belőle semmi, akkor természetesen olvashatjátok tovább majd itt a blogon a történetet. Ha pedig az első akadályt jól veszi a regény, akkor fejezetenként az oldalra kerül. Aztán kiderül, meddig jut el.

Köszönöm a figyelmetek! ;) Drukkoljatok azért egy picikét. :)

18. fejezet - Magánnyomozó

noreply@blogger.com (Freeb) — Mon, 24 Dec 2012 21:32:00 +0000

Sziasztok! :)

Tehát, itt a kövi fejezet is. Minden erre tévedőnek Boldog, Békés Karácsonyt szeretnék kívánni, sok ajándékkal a fa alatt! ;) Az én ajándékom ez a fejezet. Jó olvasást! :)

Katie

A hétvége olyan gyorsan elment, szinte fel sem fogtam az idő múlását. Hétfő reggel ugyanolyan rosszul ébredtem, mint előző nap. A visszatérő álmom nem hagyott nyugodni, s folyton Mattről álmodtam. De egyszer sem láttam meg a háttérben meghúzódó alakot, aki mindent irányított. Félelemmel töltött el a tudás, és az aggódás.

Az irodámban ülve nézegettem a mai napra beosztott teendőimet. Mázlistának éreztem magam: apa foglalkozott Zoéval a cégnél – egyáltalán nem éreztem magamban erőt az álszenteskedő bolondságaihoz. Lydia kért bebocsátást a kávémmal és az aznapi újsággal. Találni akartam egy magánnyomozót, így, amint megköszöntem titkárnőmnek, s ő kilépett az irodámból az újságot kezdtem lapozgatni. Bár még mindig akadtak ellenérzéseim ezzel kapcsolatban, mégis hajtott a kíváncsiság, de talán még jobban a számonkérés lehetősége. Tudni akartam az igazságot, s ez csak egy módon lehetséges. Megkerestem az újság hirdetési oldalát, s szememmel végigfutottam a vastag betűkkel kiemelt címszavakat. Mély levegőt vettem, amikor megtaláltam a keresett szót. Magánnyomozó. Minden érzésemet félretéve olvastam el a hirdetés szövegét. Magánnyomozót keres, aki nem csak megbízható, de gyorsan dolgozik, és a titkok mélyére ás? Hívjon, vagy keressen fel az irodámban!

Beharaptam az alsó ajkamat, miközben jobb tenyeremet rácsúsztattam a telefonkagylóra. Hezitáltam. Ez a hirdetés az első e címszó alatt, ami persze semmit sem jelentett, viszont a megérzéseim annál többet. A szöveg igazán elnyerte tetszésemet az egyszerűségével, s úgy gondoltam, ami kevesebb, néha több. Egy mély levegővétel után tárcsáztam a számot. Sokáig csöngött, már azt hittem senki nem akarja felvenni, amikor végre megszólalt a vonal másik végén egy mély, reszelős hang.

– Roger Eastman nyomozóiroda. – A hangjától kellemes borzongás futott végig a gerincemen, de nem tudtam megmagyarázni miért. Képtelen voltam igazán jól elképzelni magam előtt a férfit. Csupán pár mozzanat villant fel az arcából.

– Halló! – remegett meg a hangom egy csöppet. – Katherine Brightmore vagyok – mondtam ezt már határozottabban, ahogy tudatosult bennem, már tényleg nincs visszaút. Nem visszakozhatok.

– Miben segíthetek? – kérdezte a férfi.

– Találkozni szeretnék Önnel. Lenne… – nem is tudtam, miként fogalmazzam meg, mit is akarok. Pedig egyszerű a dolog. – …egy munka a számára – fejeztem be.

– Természetesen – válaszolta.

– A délutáni órákban tudna esetleg fogadni? – kérdeztem. Mindenképpen személyesen akartam ezt elintézni, és megismerni, kire bízom rá a múltam.

– Igen – felelte, mintha mosolygott volna a vonal másik végén. – Jöhet bármikor.

– Rendben, köszönöm. Felkeresem ma. Viszlát! – raktam le a telefont egy sóhajjal. Még mindig nem akartam elhinni: tényleg megteszem. De már elintéztem a kezdő lökést a játszmához! Apámra gondoltam, s azonnal elöntött a bűntudat. Ennek ellenére véghez kellett vinnem.

Később felhívtam Mr. Leavoldot megbeszélni a reklám menetét. Jól álltunk a munkával, már csak a végső simítások, s az ő részvétele hiányzott. Megbeszéltem vele, holnap felvesszük azt a jelenetet a reklámban, amikor felhívja a figyelmet a jótékonysági fogadás céljára. Addig azonban még volt dolgunk. Ebéd előttre összehívtam a kreatív csapatot, hogy másnapra minden rendben legyen. Ha délután el akartam tűnni egy időre, míg felkeresem a magánnyomozót, akkor ezt még a délelőtt folyamán el kellett intéznem.

Jól tettem, mert elhúzódott a megbeszélés, így lett egy kis ürügyem a későbbi munkakezdéshez. Az Olive Gardenből egyenesen a magánnyomozó irodája felé vettem az irányt. Nem volt messze, tehát inkább gyalogoltam, s a friss levegőn a gondolataim is szabadabban szárnyaltak. Bár ezt jelen pillanatban nem éreztem túl jónak. Matt járt az agyamban és az a „csók”, mely nem is nevezhető igazi csóknak, mégis bizsergett tőle az egész testem. Nem voltam szerelmes – vagyis ezt akartam bemesélni magamnak –, csak azért éreztem így, mert Matt nem rossz pasi. Egy csöppet veszélyes, és ettől olyan izgalmas is. Jesszusom! Mikre gondolok?! – korholtam magamat. Mégsem tudtam kiverni a fejemből a szájának ízét, a smaragdzöld szemét és az érintését. Még ha pofátlanul is viselkedett, még ha gyűlöltem is azért, amit régen tett. Visszaemlékezve a pofonra bűntudat söpört rajtam végig. Még mindig hallottam füleimben a csattanás hangját, melytől akaratlanul is megborzongtam. Tudtam jól, miért akartam elnyomni ezt az érzést – mert magával sodorta a többit is… A kétséget és a félelmet. Most is megijedtem attól a lehetőségtől, hogy a szavaim, a tetteim visszariasztják Mattet az újbóli találkozótól. Nem akartam reménykedni, el akartam felejteni, hogy egyáltalán a városban van. Hisz úgy lenne a legjobb… Úgy lenne a könnyebb. Nem kellene megbirkóznom a szégyenemmel. Ki kellett vernem a fejemből Mattet! Oli miatt…

Amikor odaértem az újságban megadott címre, megálltam egy percre. Nem akartam elhinni, mire készültem. Be akartam csapni az egyik legfontosabb személyt az életemben, a nevelő apámat. A háta mögött akartam megtalálni szülőanyámat, aki igazából nem is jelentett számomra semmit. Nem érdemelte meg, hogy érezzek iránta valamit is. De… magyarázat nélkül nem nyugodhatok meg. Nagyot sóhajtottam, és bementem a több emeletes házba. Megnéztem a kiírásokat, miszerint az első emeleten találom Roger Eastman irodáját.

A lépcsőn mentem fel, a folyosóra több lakás ajtaja is nyílott. Figyeltem a kis réztáblákat, melyiket is kerestem, majdnem az utolsónál meg is találtam a keresett nevet. Kicsivel nagyobb, figyelemfelkeltőbb tábla függött az ajtón: Roger Eastman magánnyomozó. Bekopogtam, és vártam. Hangos léptek csapták meg füleimet az ajtó másik oldaláról, majd kisvártatva kattant a kilincs, és nyílt az ajtó. Egy magas, harmincas éveiben járó férfi állt ott, hosszúkás arcát borosta fedte. Meglepődve mértem végig, egyáltalán nem ilyenre számítottam, bár azokból a felvillanásokból igen jól eltaláltam egy-két vonást. Észrevehette megilletődöttségemet, mert halványan elmosolyodott.

– Üdvözletem, Roger Eastman – nyújtotta a jobbját. Hangja ugyanolyan mélyen, s kissé reszelősen csengett, mint a telefonban, mégis kellemesnek találtam így élőben is. Pláne, már arcot is társíthattam hozzá. Viszonoztam a mosolyát.

– Katherine Brightmore – fogadtam el a jobbját. Tenyere meleg, és sima, kellemes érzéssel töltött el.

– Kerüljön beljebb! – tárta ki az ajtót, s beinvitált az irodájába. Szemben az ajtóval, az ablak előtt egy fa íróasztal állt, jobb és bal oldalt a falnál szekrények sorakoztak temérdek kartonpapírral, aktával. Összerándultam az ajtó becsukódására. Roger az íróasztala mögé lépett, miközben hellyel kínált. Leültem az az előtt álló székek egyikére, majd feltekintettem a férfire.

– Nos én… – kezdtem bele, de hirtelen nem tudtam, mit mondani. Azt sem tudtam, milyen információkat kell megosztanom vele. Egyáltalán nem akartam az árvaházban töltött időkről beszélni. Pedig tudtam: az a legfontosabb. Roger megértően nézett rám.

– Kit szeretne megkerestetni? – kérdezte, miközben egy tollat és papírt vett elő, aztán egy dossziét is keresett.

– A szülőanyámat – böktem ki nehezen.

– Rendben – bólogatott. – Mit tud róla? – A tollat a papír fölé tartotta jegyzetelésképp, de mélybarna szeme az én tekintetemet tartotta fogva.

– Nem sok mindent – feleltem pislogva. – Barbara Perroynak hívják.

– Ez a férjezett, vagy a leánykori neve? – firkantotta a papírra.

– A férjezett – feleltem. – A leánykori neve Burward – válaszoltam, mire aprót biccentett.

– Mikor látta utoljára? – A kérdés lavinát indított el emlékeimben, s vissza kellett fojtanom a harag könnyeit. Mégis egy pillanatra lepergett előttem az emlék.

Hosszú léptekkel meneteltem az anyám mellett, fogtam a kezét, éreztem forró tenyerét, míg a másik kezemmel Oliét szorongattam. Alig bírtam lépést tartani velük, de nem lassítottak, akárhányszor is próbáltam rávenni őket. Hideg szél fújt, s csöndes, kis cseppekben esett az eső. Elázott a hajam, a kabátom, a lábam vizes lett a félcipőben. Útközben feltekintettem Olira, majd anyára is. Egy szó sem hangzott el indulásunk óta.

– Hova megyünk? – kérdeztem. – Haza akarok menni! – nyafogtam lebiggyesztett ajkakkal.

– Csend legyen! – rivallt rám anyám, amitől hüppögni kezdtem. Oli rám mosolygott, s megszorította a kezem. Befordultunk egy másik utcára, melynek a végében egy hatalmas épület magasodott ki a többi közül – vonzotta a tekintetem. Messziről is hátborzongatónak hatott a kinézete, ahogy a zord, magas ablakok a világra tekintettek, és a szürke díszítések komótossá tették kívülről. Az előtte lévő téglaoszlopok közötti vaskapu félelmetesen kerítette körbe az épületet.

– Miért jöttünk ide, anyu? – nyöszörögtem, de ő egyáltalán nem figyelt rám. Durván húzott az épület felé. Amikor odaértünk, belökte a kaput, és az ajtóhoz érve becsöngetett a falon elhelyezett gombocskán. Pár percre rá kinyílt előttünk, és egy magas nő állt velünk szemben. Anyu köszönt neki, majd odahajolt hozzá, és valamit súgott neki. Aztán lehajolt hozzám.

– Maradjatok itt, anyu mindjárt jön – megsimította arcomat, aztán felállt és a kapu felé indult. Vártam, hogy visszanéz ránk, de semmi sem történt. Az ajtóban álló nő odakiáltott anyunak.

– Asszonyom! Jöjjön vissza! – Nem értettem miért akarja, amikor biztosan neki is ugyanazt mondta, mint nekem. Olira pillantottam, majd anyura, aki épp becsukta a kaput, de még most sem nézett vissza ránk. Utána akartam futni, megölelni őt, és fejemet a ruhájába fúrni, de Oli nem engedte el a kezem.

– Anyu! – sírtam fel, aztán felnéztem Olira. Nem értettem miért nem engedett el. – Oli, mikor jön vissza anyu? Oli! – lepték el könnyek a szemem.

– Na, nyugodj meg! – mondta az ajtóban álló nő sután. – Gyertek be! – utasított, de én nem akartam bemenni. Oliver leguggolt hozzám, s mély levegőt vett, majd a szemembe nézve beszélni kezdett.

– Azt hiszem… anyu már nem jön vissza, Katie – suttogta Oli. Én pedig sírva bújtam biztonságot nyújtó ölelésébe.

– Miss Brightmore? – mosolygott rám Roger, visszazökkentve a jelenbe.

– Elnézést – sütöttem le szememet. – Öt évesen láttam, amikor lerakott minket az árvaház előtt – feleltem, nehezen ejtve ki a szavakat. Már semmit nem éreztem a szülőanyám iránt, nem szerettem, mert eldobott magától. De akkor… Öt évesen kötődtem hozzá, szerettem, hisz az anyám volt. Azonban abban a percben, amikor elment, s sohasem jött vissza, végleg elszakadt bennem valami.

– Tudja mi az árvaház neve?

– Rosette Orphanage – feleltem, s hallgattam a toll sercegését.

– Még valami, amin elindulhatok? Esetleg… – Az arca komolynak hatott annak ellenére, ajkait halvány mosolyra húzta. Megnyugtató érzés öntött el Roger társaságában.

– Nem tudom, milyen információval szolgálhatok, ami segíthetné – mondtam őszintén.

– Nos, igazából bármi – dőlt hátra a székében. – Azóta nem is hallott a szülőanyjáról? – használta ugyanazt a szót, amit én is. Egy csöppnyi elégedettséget éreztem, mert úgy véltem, nem választottam rosszul, nem csaltak a megérzéseim a hirdetéssel kapcsolatban.

– Nem, egyszer sem – feleltem, aztán egy pillanatra beharaptam alsó ajkamat. Roger érdeklődve nézett rám. – Megkérhetném, csakis a mobilomon keressen, és a nevelőapámat még csak véletlenül se vonjuk be az ügybe?

– Természetesen, ahogy szeretné – biccentett Roger. – Teljes diszkréció.

– Köszönöm. A pénz persze nem számít – mondtam halkabban. Roger elvigyorodott.

– Nem is gondoltam, hogy gond lehet egy ilyen híres, és befolyásos személynél, amilyen Ön is. – Enyhén szólva pimasz megfogalmazás, de nem tudtam haragudni a férfire. Az arca egyáltalán nem arról árulkodott, minél többet szeretne bezsebelni tőlem a munkája során. Persze, attól ez még nem biztos, hogy így is volt.

– Nos – álltam fel –, akkor viszontlátásra! – nyújtottam a jobbomat.

– A mielőbbi viszontlátásra – fogadta el a kezem, és sármos vigyor jelent meg arcán, amibe azt hiszem egy kicsit belepirultam. Vagy inkább a nézésébe. Pislogtam párat, majd kiléptem az irodájából. Miután becsukódott mögöttem az ajtó mély levegőt vettem, s magamban felnevettem. Nagyon jó választás volt az a hirdetés…

Másnap nagy hajrá vette kezdetét a cégnél, hogy a délutáni bemutatóra minden készen legyen. Mr. Leavold pontosan érkezett a megbeszélt időpontra, és a megadott helyre. Egy külső helyszínen vettük fel a reklámot, én a háttérből figyeltem az eseményeket Willel az oldalamon. Egymás után többször is felvették azt az egy mondatot, véletlenül se kelljen még egyszer az ügyfél idejét pazarolni. Miközben figyeltem Mr. Leavoldot, visszatért az a rossz érzésem, mely az első találkozáskor csapott meg. Valamit nem tudtam megmagyarázni a férfiben. Olyannak ismertem meg, akitől az ember tartott, s inkább elkerülte messzire, ha lehetséges. Nem tudtam hova tenni. Kívülről jól öltözöttnek, gazdagnak és tiszteletteljesnek tűnt, de ettől az érzéstől, ami mindig előjött, amikor találkoztam vele, már egészen máshogy tekintettem rá, mint a másik férfira is. Szinte egy percre sem vette le szemét Mr. Leavoldról, és minden apró zajra felfigyelt, mintha bármikor bármi megtörténhetne. Mintha nem csak a sofőre lenne, de ezt hamar kivertem a fejemből.

– Elfelejtette azt a múltkori dolgot? – zökkentett ki Will hangja a töprengésből. Nagyon közel állt hozzám, halkan beszélt.

– Mire gondol? – néztem egy pillanatra rá, de aztán a reklámot figyeltem tovább. Sejtettem, mivel is hozakodott elő.

– Nem akarom emlékeztetni rá – szólalt meg –, de úgy vélem jobb, ha tudja, ismét láttam azt az alakot a parkolóban. – A szívem kihagyott egy ütemet. Mit láthatott Will, s miért hozza elő ezt a témát? Vagy csak Mattet látta, amikor én nem?

– Mint mondtam, meg tudom magam védeni – feleltem kitérően azt a látszatot keltve, mintha semmit nem értenék mondandójából.

– Óh, igen, jól láttam. – A gúnyos hangra elkaptam fejemet, Will arcán hatalmas vigyor terült szét.

– Ezt hogy érti? – kérdeztem higgadtan, de belül fortyogtam. Akkor nem csak Mattet látta, hanem kettőnket, együtt. Ez pedig igazán rossz hírnek számított. Nem tudtam, miért árulja el magát ezzel, de biztosan volt miértje.

– Honnan, mióta ismeri? – tért rá a lényegre. Mély levegőt vettem, hogy lenyugodjak csöppet. Nem akartam pont Willnek elárulni magamat, és azt, kicsoda is Matt. Semmi köze a magánéletemhez, vagy a múltamhoz. Én voltam a főnök, és nem fordítva. Mi jogon kért számon engem?

– Nem tudom, miről beszél, Mr. Goodwin – nyomtam meg a vezetéknevét, miközben belenéztem fekete szemébe. Ismét csak azt éreztem, belém lát, de nem hagytam magam megfutamítani.

– Hát persze – hagyta rám Will. Vagyis csak azt hittem. – Tudja a múltkor azt hittem, rászorul a közbelépésemre, de nos, a legutóbbi esetben nem véltem ilyen egyértelműnek ezt. – Halvány mosoly jelent meg az arcán, amit nem tudtam mire vélni. Mégis mikor láthatott, de legfőbb a kérdés: mit láthatott pontosan?

– A legutóbbi eset? Vagy beszéljen egyenesen, vagy hagyja, hogy figyelmemet a munkálatokra fordíthassam – néztem rá keményen.

– Igen. Tudja, kettejük kapcsolata eléggé bensőségesnek tűnt. Nem akartam ismét zavarni – vigyorgott. Idegesen próbáltam meg rendezni a gondolataimat, és kitalálni valamit. De egyszerűen semmi nem jutott eszembe. Utáltam hazudni, de ha azt akartam, Will ne tudjon Mattről, akkor meg kellett tennem. Megint hatalmába kerített a magánnyomozó felkeresésekor szorongató érzés.

– Ha a bensőséges kapcsolat azt jelenti, egyszer segítettem neki, azóta pedig nem hagy nyugton, akkor igen, az – feleltem nyugalmat erőltetve magamra.

– Nekem nem így tűnt – felelte Will semleges hangon.

– Nos, arról már nem én tehetek, Mr. Goodwin – szólaltam meg, egyenesen a szemébe nézve, s kemény hangon, határozottan folytattam. – Örülnék, ha a saját dolgával törődne a kreatív igazgatónk, és nem a főnöke ügyivel – tettem helyre. Felvonta egyik szemöldökét, majd halvány félmosolyt villantott rám.

– Ez természetes, Miss Brightmore – válaszolt. Hangjában a legyőzöttség élével. De ki tudja, következőleg is ő veszíti-e el a csatánkat. Elégedetten elmosolyodtam.

– Meg kellene néznie a felvételeket – tettem célzást arra, jobb lesz, ha most eltűnik a szemem elől. Értette, mert biccentett, majd elvonult. Mély levegőt véve, megkönnyebbülten felsóhajtottam.

Pár órával később visszatértünk az irodámba megbeszélni a reklámmal kapcsolatos ügyeket. Csütörtökre készen lesz, még egyszer megmutatjuk az ügyfélnek, aztán mehet is a tévének. Pont időben vagyunk még, hisz a fogadás szombathoz képest két hétre lesz. Így elegendő idő állt rendelkezésünkre a beharangozásnak. A megbeszélés egészen estig elhúzódott. Mr. Leavold és a sofőre társaságában léptem be a liftbe. A zárt helyiségben csak még inkább rám tört az az érzés… Hogy messzebb legyek tőlük, és tartsak tőlük. Megpróbáltam nem erre figyelni, de rettentő nehezen ment. A ma lefojtatott beszélgetésre gondoltam Will és köztem, aminek következtében eszembe jutott Matt is. Már péntek óta nem láttam, nem jelentkezett, és annak ellenére, még mindig haragudtam rá, látni is akartam. Féltem, hogy nem fog többet felkeresni. Azzal a pofonnal talán tényleg túlmentem a határon…

Gondolataimból a lift hangja zökkentett ki. Ahogy kinyílt az ajtó, Mr. Leavold előreengedett, majd a két férfi kíséretével a kocsim felé mentem.

– Viszontlátásra csütörtökön! – állított meg Mr. Leavold.

– Viszontlátásra! – biccentettem, s néztem a két férfi útját az autójukhoz, míg el nem hajtottak a parkolóból. A kocsimhoz mentem, és a kulcsomat kezdtem keresgélni, amikor hangos, gyors lépteket hallottam meg magam mögül. Hátranézve megláttam Mattet. Meglepődve, és egyszer s mind megijedve próbáltam kinyitni a kocsimat – minél előbb el kellett mennem. Amennyire látni akartam őt, ebben a pillanatban olyannyira nem akartam vele beszélni se.

17. fejezet - Komoly gondok

noreply@blogger.com (Freeb) — Mon, 24 Dec 2012 21:26:00 +0000

Sziasztok! :) A kövi fejinél kifejtem a dolgokat. Itt a folytatás, és jön még egy. ;)

Matt

A sziréna hangja fülsiketítően vijjogott a fejemben, miközben hallottam Andy fájdalmas nyögéseit is az autó kátyúba futásakor. Hátrafordulva ránéztem barátomra, próbáltam úgy helyezkedni, a háttámla takarja arcomat. Nem akartam, akár még csak futólag is, hogy valamelyik zsaru felismerjen, amikor megközelítettek minket. Andy mellett megpillantottam túlvilági vendégem is, kinek szellem arcán izgatottság honolt. Eszembe juttatta a régi csínytevéseinket. Jelenleg azonban oda kellett figyelnem. Autósüldözés vette kezdetét, melyben Luc szitkozódva próbált megszabadulni a zsaruktól. Eddig sikertelenül. Hol balról, hol jobbról kerülgette a forgalomban – hozzánk képest szinte egyhelyben –, veszteglő autókat. Ennek ellenére a fakabátok kitartóan követtek minket.

– A rohadt életbe! – kiáltott fel Lucas. Bevett egy éles jobb kanyart, hirtelen görcsösen ragaszkodni kezdtem a műszerfalba, és az ülés feletti kis karba. – Most vehetek másik kocsit – zsörtölődött. – Pedig szerettem ezt a verdát! – jajdult fel.

– Ezen talán ráérsz később is agyalni – mondtam gunyorosan. Luc vetett rám egy mérges oldalpillantást, aztán figyelmét az útra összpontosította. Talál majd jobbat is, amit úgyszintén meg fog kedvelni. Nála nem túl szokatlan a kocsi váltás, bár egy jó ideje nem kényszerült ilyesmire.

– Adják meg magukat, és álljanak félre a járművel! – hallatszott a hangszóróból a hátunk mögül. Haverom felhorkant, s tudtam, mit gondol: hülyének néznek minket.

– Hogyisne! – morgolódott hangosan is, és még jobban beletaposott a gázba. Az ujjaim pedig még inkább megmarkolták a kapaszkodót. Jól vezetett, csak nem épp az én idegeimhez mérten. Persze jelenleg csak azt akartam, rázza le valahogy a seggünkben jövő autókat.

– Ismétlem, adják meg magukat, és álljanak félre! – hallottuk ismét, de én már az előttünk háromszáz méterrel álló lámpát figyeltem, mely először sárgára váltott, majd pirosra. Luc mintha észre sem vette volna, szlalomozva az autók között tovább hajtott a kereszteződés felé.

– Luc! Piros van! – ordítottam rémülten nézve barátomra, aki tök nyugodtan ment tovább. – A picsába Luc, ki fogsz nyírni minket! – feszültem meg idegességemben.

– Hallgass már! Le kell ráznunk a zsarukat.

Mély levegőt vettem, miközben éreztem, ahogy a halálfélelem úrrá lesz rajtam. A gondolataim ezerfele kezdtek cikázni, míg végül megállapodtak Kat arcánál. Csak ő lebegett előttem, a mosolya, az égkék tekintete és elhatároztam, ha ezt túlélem, akkor nem érdekel semmi és senki, küzdeni fogok szerelme visszaszerezéséért. Minden elbaltázott dolgot helyrehozok. Csak éljem túl! – nyögtem fel halkan, miközben szememet nem tudtam levenni a kereszteződésben átszáguldó autókról, amelyeknek úgy alig fél perc múlva nekicsapódunk. Összeszorítottam szememet, inkább ne is lássam végzetem, ujjaim görcsösen markolták a kapaszkodót, s vártam az elkerülhetetlen becsapódást. Itt a vég… Hallom. Már csak az életem filmvetítése hiányzik, mely nem lesz túl hosszú…

Őrületes dudálás, sziréna keveredett a hangos csattanással a hátunk mögött. Hirtelen pattant fel a szemem, s azzal egy időben meghallottam Lucas örömujjongásos kiáltását. Hátranéztem, ahogy távolodtunk egyre nehezebben vettem ki az összecsattanó autók számát. Láttam a zsaru kocsikat, kettőt is, amelyek frontálisan ütköztek három vagy akár négy személyautóval is. Kifújtam tüdőmből a levegőt, meredten visszafordultam előre. Egy pillanatra lehunytam szememet, aztán elvigyorodtam, amint tudatosult bennem: az előbb majdnem meghaltam, s most mégis élek. Ráadásul a fakabátokat is leráztuk. Hatalmas megkönnyebbülés, öröm és adrenalin szabadult fel a testemben, amit nem tudtam hang nélkül elfojtani.

– Jeeeeeha! – csatlakoztam be az ujjongásba, majd tekintetünk összeakadt és mindketten elröhögtük magunkat. Hátranéztem az ájult Andyre. – Francba, igyekezz! – szóltam rá Lucra. – Andy szarul van. – Barátom bólintott, és egy kerülőútra térve az irányt a saját háza felé vette.

Hátulról, a sikátor felől közelítettük meg a lakását. Leparkoltunk egy kicsivel messzebb, s felnyaláboltuk Andyt. Luc a másik kezében a mobilját tartotta, miközben elindultunk a bejárat felé. Tárcsázott egy számot, majd pár csöngés után megszólalt valaki a vonal másik végén.

– Gyere a házamhoz azonnal, és tűntesd el a kocsim! Süllyeszd el! – mondta a telefonba parancsolón. – Mit kérdezgetsz? Mondtam valamit, nem? – Nem emelte fel a hangját, de ez így sokkal fenyegetőbbnek hatott, mintha ordibált volna. Miután kinyomta a mobilt, visszaejtette a zsebébe. – Eddig ezt szerettem a legjobban – morogta a kocsijára utalva.

– Majd lesz másik – feleltem nem túl érdekfeszítően.

– Haha – húzta el a száját. Mikor odaértünk a ház bejáratához, előkereste a kulcsát. Nehézkesen, de betámogattuk a félig eszméletlen Andyt, és lefektettük a kanapéra.

– És most? – kérdeztem idegesen. Andy ébredezni kezdett, szemhéjai alól kábán hunyorgott rám.

– Ellátjuk a sebét – válaszolt Luc egyszerűen, miközben a kis bárszekrényéhez lépett, és elővett egy üveg whiskyt. – Hm… jó régi – fanyalgott elgondolkodón. Az arany nedűre néztem, melyre először ráhúzott, majd nekem adott. Szó nélkül vettem el, s kortyoltam belőle egy nagyot, míg Luc megnézte Andy lábát. – Francba, bent van még a golyó – motyogta mérgesen. Andy halkan felnyögött. – Itass vele, addig hozom a cuccokat – lépett ki a nappaliból.

Felpolcoltam Andy fejét egy pár párnával, majd a szájához emeltem a whiskys üveget.

– Igyál, Andy! – mondtam neki. Idegesen pillantottam az ajtóra, amely mögött az előbb Luc eltűnt. Nem tudtam, mi a francot akart művelni.

– Ebből… adhatsz – vigyorodott el Andy halványan két korty között. – Ki fogja venni, mi? – kérdezte.

– Ki kell venni – mondtam nem túl meggyőzően, pedig tudtam, ezt kell tennünk, aztán meghúztam még egyszer az üveget. Luc visszatért, kezében egy vékonypengéjű késsel, egy tállal, kötszerrel, s még valamilyen flakonnal – talán fertőtlenítőszer lehetett. Láttam még valami nejlon félét, meg egy törülközőt. Nyeltem egyet, és Luchoz léptem.

– Nem kéne inkább kórházba vinni? Ha elfertőződik a seb… – mondtam fojtott hangon.

– Aha, és mit mondasz? – rivallt rám suttogva, hogy Andy ne hallja. – Jaj, hát rosszul sült el egy drogüzlet, de semmi komoly?! – Elhúztam a számat.

– A te barátod is – böktem meg a mellkasát. – Hányszor csináltál ilyet? – kértem számon. Tudtam, hülyeség lenne bevinni a kórházba, hisz a zsaruk biztos figyelik a sebesülteket. És egy lőtt sérültet azonnal jelentenének a kórházban. Igazat kellett adnom neki, csak nem akartam ezt végigcsinálni.

– Nincs más választásunk – felelte keményen Lucas. – Vagy megpróbáljuk kivenni azt a rohadt golyót, vagy itt vérzik el, úgy hogy nézzük.

– Hé, hé srácok… – szólalt meg Andy a háttérben erőtlenül. – Én is itt vagyok, és… hallok is. – Farkasszemet néztem Luckal, s mélyet sóhajtottam. – Bízom benned, Luc – mondta Andy.

– Én is bízom benned – mondtam, ő csak bólintott. – Mondd, mit tegyek! – vettem mély levegőt felkészítve magamat.

– Hm, várj egy kicsit – adta át a kezében tartott dolgokat, aztán ismét benyitott egy helyiségbe, ha jól láttam a vécébe. Amikor visszajött a kezében egy nagyon kicsi zacskó lapult, tele fehér porral. Heroinnal. Amint rájöttem, mit akart, elkomorultam, s vádlón néztem rám. – Ez gyorsabban hat, mint a fájdalomcsillapító – közölte, majd Andyhez lépett. – Haver, ez tetszeni fog, ha bár nekem nem annyira – morogta, aztán kinyitotta a zacskót, és Andy elé tartotta.

– Ez… most komoly? – préselte ki magából Andy meglepetten. Na igen, se Luc se én nem díjaztuk barátunk drogozását, s inkább a leszokásán ügyködtünk. Persze ez nem sikerült. Még.

– Többet ilyet sem teszek. Jól jegyezd meg – zúgolódott Luc, miközben néztük, ahogy Andy belemártja kisujját a heroinba, és felszívja orrába a kis adagot – mely nem is volt olyan kicsi. Már nyúlt is volna a következő adagért, de Luc elvette előle a zacskót. – Na, na! Azt hitted, mi? Ennyi is elég lesz ezúttal – mondta. Visszatette a helyére a drogot, majd elvette tőlem a cuccokat. Rendesen lefertőtlenítette a kést a tálba engedve a löttyöt, Andy lába alá rakta a nejlont, arra a törülközőt, aztán intett nekem. – Fogd le! – utasított.

– Ez fájni fog – mondtam Andynek, miközben lefogtam a felsőtestét. Nem is akartam látni, mit művel Luc, de persze ez elkerülhetetlen.

– Kezdem – jelentette be elszántan, mire bólintottam. A kést belenyomta a sebbe, Andy üvölteni kezdett, és rángatózni. Még jobban szorítani kezdtem. – Fogd! – kiáltott rám Luc.

– Azt csinálom – rivalltam rá. Luc nem felelt, egyik kezével fogta Andy lábát, a másikkal a sebében turkált a golyó után. Barátunk üvöltése pár percre rá egy kissé alábbhagyott, amint hatott rá a bódító heroin.

– Nincs meg az a rohadt golyó – bosszankodott Lucas, miközben Andy nyögve rángatózott a kanapén – alig bírtam lefogni. Luc eltökélt arcot vágott, keze – mint körülötte szinte minden – vörösen fénylett a vértől. Most értettem meg miért kellett a nejlon és a törülköző. A vér szaga felerősödött, émelyítően kábította elmémet. Fintorogva szorítottam össze fogaimat, hogy kibírjam. Andy miatt. – Megvan! – kiáltott fel Luc, ujjaival a golyót tartva. Elakadó lélegzettel figyeltem a tálba ejtett golyót, majd azt lerakva lefertőtlenítette Andy sebét. Az érzésre felszisszent és megrándult, mire megszorítottam a kezét.

– Már majdnem vége – bizonygattam Andynek, miközben figyeltem, ahogy Luc összeölti a sebét. Nem bírtam levenni a szemem a hosszú tűről – honnan szedhette? –, mely áthatolt haverom bőrén. Szinte én magam is éreztem a szúrást, melytől megborzongtam. – Kész – sóhajtott Luc, gondosan bekötözve a sebet. Elengedtem Andyt.

– Aludj egyet – javasoltam neki. Felálltam, és kezembe kaptam a whiskys üveget, majd jól meghúztam. Égette a torkomat az alkohol, de ettől függetlenül jól esett. Megkerestem a zsebemben a cigimet, és rágyújtottam, miközben figyeltem Luc pakolását. Leültem egy közeli székre, s lehunyt szemekkel mélyeket slukkoltam a cigiből.

Csak másfél órával hét előtt jöttem el Luctól, hogy visszamenjek a raktárhelyiségbe, s felpakoljam a cuccot a vevőnek. Ryan nem kérdezett Andy felől, én pedig nem kötöttem az orrára. Jobb volt ez így mindenkinek. Leszállítottam a csomagot, aztán a pénzt visszavittem Ryannek, s azon nyomban el is tűntem. Visszamentem Lucashoz, s igénybe vettem a másik szobát, ahol általában meghúztam magam, ha nem volt kedvem egy hajléktalanszállóhoz. Jelenleg pedig Andy közelében akartam lenni, amíg csak tudtam, hogy érezze itt vagyok, ha szüksége van rám. Amikor ránéztem, békésen aludt a magas láztól függetlenül. Luc hideg borogatással próbálta visszanyomni a hőjét, amíg a szervezete heroinnal telített, nem akart gyógyszert adni neki. Ruhástól dőltem le az ágyra, de nem jött álom a szememre. Annyi minden történt ebben a két napban… Csak sodródtam az árral, s próbáltam a felszínen maradni. Tudtam, ha egyszer a mélybe jutok, onnan nincs már visszaút, és sajnos egyre jobban éreztem a mélység húzását. Nem akartam a tetteimre gondolni, és arra, mit csináltam Katie-vel. Nem akartam, Andy így végezze, ahogy majdnem sikerült neki. Utáltam az életemet, utáltam magamat, s tudtam, csak egy ember segíthetne, aki most valószínűleg a pokolba kívánt számtalanszor.

Korán ébredtem, álmosan pislogva léptem ki a szobából. Megnéztem az alvó Andyt a kanapén, majd írtam egy cetlit Lucnak, miszerint el kellett mennem, s jövök este. Visszamentem Ryanhez a raktárépületbe, átadtam neki az Andy által – balul elsült –, ügyletből szerzett pénzt, és elintéztem az aznapi dolgomat. Persze Andy hollétéről csak annyit mondtam Ryannek, hogy az egyik haverjánál tartózkodik, mert el kellett tűnnie pár napig. Így talán Ryan nem szerez tudomást Andy valódi hollétéről – az embere a legnagyobb riválisánál a legrosszabb dolgot is jelentette.

A hétfő hamar elment, este ismét Lucnál aludtam, mint előző nap is. Reggel pedig mentem elintézni a Ryan által kiszabott feladatomat. Kedden fáradtan estem be barátom lakására, s azonnal bedőltem az egyik fotelbe. Nagyon rosszul aludtam a napokban, az agyam csak úgy pörgött a kínzó gondolatoktól, melyek hol Kat, hol Andy körül forogtak.

Luc két sörrel a kezében jött felém, miközben Andy nyugodtan aludt a kanapén.

– Javult az állapota? – kérdeztem halkan Lucot.

– Javulgat, elég szép a sebe – felelte. – Te megvagy? – huppant le mellém a fotelbe, s átadta nekem az egyik üveget. Szinte majdnem egyszerre nyitottuk ki a dobozokat, és hörpöltünk a hideg itókából.

– Nem engem… műtöttél – feleltem semlegesen, ránézve Lucra.

– Nem, de te is olyan pocsékul festesz, mint Andy – horkantott Luc, majd elvigyorodott.

– Min vigyorogsz? – kérdeztem, miközben rágyújtottam egy cigire. Kifújtam a fehér füstöt, melyen keresztül nézve Luc arca elhomályosult.

– Csakis nő lehet a dologban – tapintott rá a lényegre, de úgy tettem, mintha másról lenne szó.

– Rosszul hiszed – feleltem, ismét Katre gondolva. A szívem fájón dobogott mellkasomban, mintha az a fél, melyet Katie-nek adtam, végleg összetört volna.

– Na, mesélj. Ki ő? – helyezkedett kényelembe Luc. Elhúztam számat, még soha nem beszéltem se neki, se Andynek Katről vagy Oliról. Talán eljött az ideje, hogy felfedjek neki mindent. Még egyet slukkoltam a cigiből, majd elnyomva a hamutartóban belekezdtem a kis mesémbe. Nem mindent árultam el Lucnak, főleg azt nem, amelyet még előttem is homály fedett. Leginkább a sokévnyi távollét utáni ismételt egymásra találásról beszéltem neki, az érzéseimről, és a baklövésemről. Luc figyelmesen hallgatott, miközben még egy cigarettára rágyújtottam. Miután elhallgattam, mély levegőt vettem. Luc pedig fejcsóválva vigyorgott.

– Hozzáfűznivaló? – kérdeztem ironikusan.

– Ó, sok is – kacsintott rám.

– Halljam – mondtam sóhajtva. – Ne kímélj!

– Te akartad – figyelmeztetett, mire összeszűkülő tekintettel rámeredtem. Előredőlt a fotelben. – Mégis mi a francnak agyalsz annyit? – kérdezte. – Mondd el neki, mit érzel, aztán lesz valami – fejtette ki a véleményét olyan „Lucosan”. Ne bonyolíts: ez az elve, de neki könnyű ezt mondani…

– Már megtettem, és nagy ívben tojt a fejemre – feleltem felhorkantva, aztán kortyoltam a sörömből.

– Valamiért csak elment arra a találkozóra – nézett bele tekintetembe áthatóan, aztán ismét elvigyorodott, s hátradőlt a fotelben. Elgondolkodtam szavain, eszembe jutott Kat magyarázata, miért is jött el a parkba. Akkor nem hittem neki, de megváltozott a véleményem: miért is ne higgyek? Hisz bebizonyította, semmit sem jelentett neki a közelségem, a csókom – sőt egyenesen undorodott tőlem. No, nem mintha azt rendes csóknak lehetne nevezni…

Amint megjelent előttem rémült tekintete, azon nyomban elfogott a szégyenérzet és a düh magam iránt. Hogy lehettem ennyire hülye? Mit gondoltam? Még hogy azzal bizonyíthatok is valamit… Mégis mit? Mekkora vadbarom vagyok, azt? Vagy, mennyire tudom bántani őt? Az eddig magamnak nyugtatásképp felhozott magyarázat, miért tettem meg, jelenleg tök marhaságnak, sőt egyenesen őrültségnek tűnt.

– Az az előtt volt, mielőtt mindent elszúrtam volna – mondtam halkan Lucnak, miközben kísérteni kezdett Jimmy ijedt tekintete. Megborzongtam.

– Azt még kimagyarázhatod – kortyolt megint egyet a söréből. – Már ha akarod – vigyorgott rám.

– Ugyan mi értelme lenne? – kérdeztem inkább magamtól, mint tőle. – Jobb ez így. Még ha belém is szeretne, mégis milyen életet adhatnék én neki? Én? – horkantam fel. – Most mindene megvan – mondtam magam elé meredve. Luc egyenesen felröhögött mellettem, aztán ahogy eszébe jutott, Andy mellettünk – próbált – pihenni, rögtön elhallgatott.

– Nem hazudok neked, Matt – halkította le hangját ismét előredőlve. – Nehéz kikeveredni ebből, és még ha sikerül is, akkor sem mászol ki teljesen – nézett bele mélyen tekintetembe. – De megéri kockáztatni, hidd el nekem. Megéri, ha ennyire szereted.

Még igazán fel sem foghattam szavait, amikor meghallottam Andy nyöszörgését.

– Ne is hallgass rá… Matt – mondta halkan, résnyire nyitva szemét. – Hiszek abban, hogy… te kikeveredhetsz… ebből… Ryantől.

– Gyógyulj, Andy! – szólt rá Luc. – Csönd és aludj! – Andy szemhéjai már csukódtak le, de erőtlenül nevetett Lucon.

– Nem tudsz mindent – suttogtam Lucnak Jimmyre gondolva.

– Mit nem tudok? – kérdezte, majd ismét kortyolt az üvegből. Hosszan beleszívtam a cigibe, majd lassan kifújtam a füstöt.

– Megöltem egy embert – ejtettem ki halkan, magam elé meredve. Aztán ránéztem barátom arcára, melyen megrökönyödés és hitetlenség tükrözött.

– Hogy mit csináltál? – emelte fel a hangját.

– Lelőttem Piszkos Jimmyt – mondtam bűnbánóan, majd lenéztem a földre, ne kelljen Luc csalódott tekintetében elmerülnöm.

– Basszus, Matt! – fakadt ki a fejét fogva. – Hogy lehettél ilyen hülye? – támadt nekem szóban. – A gyilkosság… – csóválta a fejét, még mindig hitetlenkedve, hogy én ilyenre képes voltam. Meg akartam neki magyarázni, mi történt, de nem bírtam. – Az már más tészta. Senki nem moshatja le rólad.

– Ryan… a hibás – szólalt meg Andy, s erőt véve magán felnézett ránk.

– Ez nem igaz – ellenkeztem. Nem Ryan húzta meg a ravaszt, csakis én. Tehát az én hibám. Egy örökké kísértő bűn.

– Nem volt más… választásod – mondta Andy, míg Luc próbálta megemészteni a hallottakat.

– Lehetett volna, ha nem vagyok egy rohadt gyáva féreg – szidtam magamat ökölbe szoruló kézzel.

– Miért akarta ezt Ryan? – kérdezte végül Luc.

– Elárulta őt a zsaruknak, de engem kaptak majdnem el – feleltem.

– És elégtételt akart Jimmyn – bólintott Luc. – Ismerem Ryant – vicsorított. – És téged is ismerlek. Nem akarom elhinni… – vett mély levegőt –, hogy meg akartad volna tenni.

– Mi? – kaptam rá tekintetem. – Dehogy akartam! – mondtam hevesen. – Olyan gyorsan történt… Csak álltam ott, tartottam a pisztolyt… És Ryan meg rám kiáltott… És… és elsült a fegyver… – halkult el a hangom a rám tört emléktől. Egész testemben megremegtem.

– Nyugi, Matt – válaszolt Luc. – Változtatni már nem tudsz rajta, de ne hagyd, hogy felemésszen – nézett a szemembe. Bólintottam.

– Most pedig – állt fel Luc, majd még egyet hörpintett a sörből. – Elviszlek – kacsintott rám, mire én megilletődve néztem rá. – Hozzá – világosított fel, mintha egy hülye gyerekhez beszélt volna.

– Nem – jelentettem ki határozottan, a fejemet rázva. Még alig ocsúdtam fel ebből a beszélgetésből, fáradtság húzta tagjaimat, és nem volt humorom Kat szeme elé kerülni.

– De – bólogatott Luc. – Szedd össze magad, ne legyél már ilyen anyám asszony katonája – indult el, s finoman megütötte a fejem, aztán ellépve mellettem az egyik szobába ment.

– Mi a francnak mondtam el? – morogtam a hajamba túrva, majd arcomat a kezeimbe temettem.

– Mert én legalább helyre teszlek – szólt vissza, mire felhorkantam. Beletörődően felálltam – tudtam, Luc nem hagyja ezt annyiban –, és követtem őt ki a házból az új, alkalmi kocsijához.

16. fejezet - Fortyogó düh

noreply@blogger.com (Freeb) — Sat, 08 Dec 2012 15:05:00 +0000

Sziasztok! Bocsánat a késésért, elhavazódtam. :D Most már szó szerint... Azért örülnék, ha jeleznétek, hogy valaki olvassa is - tisztelet a kivételeknek persze -, mert ha nem olvassa senki, nincs túl sok értelme felrakosgatnom a fejiket. ;) Tényleg csak kíváncsi vagyok, olvassátok-e egyáltalán. Ennyi az egész. :)
Nos, jó olvasást! :)

Katie

Idegesen pillantottam az órára, mely lassan már fél tizenegyet mutatott. Bár nem tudott igazán érdekelni. A szívem hevesen vert, majd kiugrott a helyéről, a pulzusom az egeket verdeste, annyira ideges, dühös, és ráadásul izgatott is voltam. Dühöngtem azon, hogy ilyet merészelt Matt csinálni, idegeskedtem, hogy ezek után, mit fogok tenni, ha ismét találkozom vele. Izgatottságtól bizsergett az egész testem, ha arra gondoltam, ismét érezni akarom őt. Ennél a gondolatnál mondta azt az elmém: elég legyen!

Emlékeznem kell, mit tett, emlékeznem arra, hogy otthagyott. Egyedül. Azt már inkább nem akartam felfogni, hogy főképp én üldöztem el. Dühösen szusszantottam egyet. Nem lehet, hogy így elcsavarja a fejem, és így alávessem magam az érzelmeimnek. Ez nem én vagyok. Legalábbis kívülről…

De Matt feléleszti a bensőmet, az érzékeimet, még ha nem is akarom, akkor is. Ez pedig kimondhatatlanul idegesített. Nem akartam igazat adni neki, és még inkább belekeveredni abba a világba. A drogosok világába. Szerettem a mostani életemet, a nevelő családomat – még úgy ahogy Zoét is kedveltem egy kissé… nagyon kicsit –, s féltem attól, hogy mindent elveszíthetek. Matt-tel együtt. Csak remélni tudtam, hogy igazat mondott, amikor azt állította, nem drogozik. Nem vettem észre az ellenkezőjét, azok jeleit. Hisz azt lehetne látni rajta, az arcán, a viselkedésén.

Visszaemlékezve hirtelen mozdulataira, elfogott egy különös érzés. Az óvatosság talán. Nem féltem Matt-től, s nem tudtam elképzelni, hogy valóban képes lenne bántani, mert elhittem, hogy még mindig szeret engem. De honnan tudhatnám, mit tett vele ez a drogos világ? Mit tett vele az a nyolc év, amíg kényszeredetten túl kellett élnie az utca törvényeit? Miből gondolhatom: ő az a Matt, akit én gyerekként szerettem?

Nem tudhatom. Ez volt a legfájóbb. Ahogy én sem vagyok már ugyanaz, úgy ő sem. Alkalmazkodnia kellett, s nem mertem belegondolni, hogy ez mit is foglalhat magában. Figyelnem kellett volna vezetés közben, de az emlék olyan gyorsan jött elő a fejemben, hogy nem tudtam nem arra gondolni.

A borongós időben feltámadt viharos szél tépázta az udvaron álló fa ágait. Bentről, a lányok szobájából figyeltem a szürke égboltot, ahogyan a nap halványan derengő sugarai megpróbáltak néhol áttörni a sűrű fellegeken. Az ablakra könyököltem, semmihez sem volt kedvem, csak ott ülni. Oliver valahol a többi fiúval kártyázott – egyáltalán nem bántam.

Csak arra lettem figyelmes, hogy a lányok az ajtónál tömörülnek, halk, izgatott beszélgetésük moraja hallatszik felém, aztán egyre többen, s többen szaladnak el onnan. Kíváncsian másztam le az ágyról, hogy kövessem őket, s megnézzem mi történt. Amikor odaléptem az ajtóhoz, csak a lépcsőn lefele szaladó gyerekeket láttam. Lassan lépkedtem le, mellettem gyors iramban, összesugdolózva haladtak el azok a lányok, akik szintén később értesültek a nagy dologról. Valami történt lent a bejáratnál. Ezt ki tudtam venni szavaikból.

A bejárati ajtó előtt, s a lépcső aljánál összeverődött kis tömegben, megkerestem Olit. Egyelőre csak annyit láthattam, hogy Mrs. Freard elállta az ajtót, és egy hölggyel beszélt. Jobban megnéztem magamnak a látogatót. Elegáns ruháiból arra következtettem, nem lehet éppenséggel túl szegény. Feltűzött haját egy kalap rejtette el, csak egy-két kilógó tincsből következtethettem színére. A gyerekek suttogásától nemigen lehetett hallani, miről is beszélt a két nő.

– Jöjjön be, el kell intéznünk a papírokat. Addig a gyermek ellesz a többivel. – Mrs. Freard elállt az ajtóból, hogy beengedje a hölgyet. Mellette megpillantottam egy olyan idős fiút, mint Oliver. Elakadó lélegzettel figyeltem őt. Szőkésbarna haja kuszán meredezett mindenfelé, smaragdzöld szemei vakítóan, s dühösen méregették a két nőt. Aztán pillantása a gyerekseregre esett, s addig fürkészte őket, míg tekintete rá nem akadt az enyémre. Elnyílt ajkakkal merültem el csillogó szemében, és úgy éreztem, mintha csak ketten lennénk. Mintha nem lenne körülöttünk senki… – Eredj, ismerkedj meg a többivel! – utasította Mrs. Freard egy mozdulattal. – Ön pedig kérem, kövessen! – fordult aztán a másik nő felé nyájasan, aki bólintott, majd elvonultak a folyosó végén lévő helyiségbe, ahol általában fogadni szokta a vendégeket.

Amint a felnőttek eltűntek, a nagyobb, de még a kisebb fiúk is megindultak az új jövevény fele. A lányok inkább a háttérben sugdolóztak, és viháncoltak. Ezernyi kérdést tettek fel a fiúnak pár perc leforgása alatt. Elszakította pillantását, de én még mindig őt néztem. Arra eszméltem fel, hogy Oli átkarolva engem a fiú felé húz. Amikor megálltunk előtte, Oli elengedett, s a kezét nyújtotta a fiúnak. A körülöttünk zajongó gyerekek elhalkultak.

– Oliver vagyok – mondta. A fiú elfogadta a felé nyújtott jobbot.

– Matt – mutatkozott be.

– És hogy kerültél ide Matt? – kérdezte Oli.

– Meghaltak a szüleim – felelte a fiú, s szomorúság villant szemében. – Te hogy kerültél ide be? – nézett körül elfintorodva, de pillantása megint visszatért hozzám.

– Az anyám eldobott magától… – felelte szűkszavúan Oliver. Ránéztem Olira, s dühösen vettem tudomásul, hogy nem akar bemutatni az új fiúnak. Biztosan féltett már megint… Hát én magam léptem ez ügyben.

– Katherine vagyok – mosolyogtam Mattre, amit ő is viszonzott.

Még élénken élt bennem az első találkozás, s ahogy meglátott engem akkor. Fájó szívvel gondoltam Olira, aki mindig is védelmezett, óvott. Erről az emlékről azonban más is befurakodott elmémbe – jótékonyan terelte el figyelmemet Mattről –, amit már sokszor átgondoltam, s amivel még mindig nem jutottam döntésre. Meg akartam keresni anyámat. Tudni akartam, él-e még, és miért tette, amit. De amikor elmondtam nevelőapámnak, ő lebeszélt róla. Nem akarta, hogy felszakadjanak a régi sebek, ha meg is találnám őt, akkor ne okozzon fájdalmat nekem. Mert nem biztos, hogy ő is ugyanúgy látni akarna, mint én őt. Ennek ellenére, én akkor is tudni akartam, miért tette, és megbánta-e ennyi év eltelte után szörnyű tettét. Egyrészt úgy éreztem, jogom van tudni, mi történt vele, jogom van a kérdésekhez. Másrészt nem akartam megbántani a nevelőapámat. Tudtam, hogy ő csak mindig az én érdekemet nézte, vigyázni akart rám, s szeret engem. Éppen ezért aggódott értem. Csakhogy azok a sebek, amelyekről ő beszélt, már felszakadtak Matt megjelenésével. Akkor miért ne próbáljam meg megtalálni szülőanyámat?

Hogy ne bántsam meg apámat – mondtam magamban. Mély levegőt vettem, s úgy határoztam ezt a kérdést ismét későbbre halasztom, mint máskor is tettem. Egyszerűen döntésképtelen voltam ez ügyben. Ahogy bekanyarodtam a házunkhoz a biztonságérzetem is nagyobb lett. Leparkoltam a kocsimmal, s bementem. Már szinte egyik szobában sem égett a lámpa, ahogy feltekintettem az ablakokra. Ismertem anyáékat, már lefeküdtek aludni, Zoe pedig elvan magában a saját szobájában. Felkapcsoltam a villanyt az előszobában, aztán fülelni kezdtem, mert halk zaj szűrődött ki a nappaliból. Amikor beléptem, legnagyobb meglepetésemre megpillantottam aput. A tévé fénye bevilágította a nappalit, s láthattam apám arcát is, ahogy meglátva engem elmosolyodik.

– Szia! – léptem hozzá lassan, majd egy puszit nyomtam arcára.

– Szia, Kicsim! – mosolygott. – Minden rendben? – nézett rám áthatóan. Mindig tudta, ha valami nyomta a lelkemet. Bár Mattről nem akartam neki beszélni – már úgyis vége lesz ennek a „találkozósdinak.”

– Mondjuk – feleltem, ő csak intett, hogy üljek le mellé a kanapéra. Helyet foglaltam, kezeimet az ölembe ejtettem, s babrálni kezdtem az ujjaimmal, hogy ne kelljen felnéznem rá.

– Nem akarod elmondani? – kérdezte halkan. Sóhajtottam, s megnyaltam ajkaimat, mert úgy éreztem, kiszáradtak. A gondolataimban Matt erőszakos csókja kísértett. Dühös voltam, persze, de ahogy visszaemlékeztem ajkai puhaságára, a bizsergés is előjött.

– Csak fáradt vagyok – feleltem aztán semlegesen. Nem akartam előhozakodni Matt-tel, hisz az sem biztos, hogy látom-e még valaha. Valahogy nem bíztam abban, hogy ezek után van mersze ismét felkeresni. A lehetőségre összeszorult a torkom.

– Jaj, Kicsim… – sóhajtott apa. – Akkor inkább mondd azt, hogy nem akarsz róla beszélni. Ismerlek már – felnéztem mosolygós szemeibe, és újra eszembe jutott, hogy nem bánthatom meg. Hogyan is tehetnék vele ilyet? Azzal az emberrel, aki jobban szeretett a saját szüleimnél, aki befogadott a családjába, s elhalmozott mindennel.

– Ne haragudj – mondtam. – Csak megint eszembe jutott az, hogy megkeresem anyám… – folytattam halkan, füllentve. Mondjuk nem is számított ez akkora füllentésnek, hisz tényleg átfutott az agyamon.

– Azt hittem lemondtál már erről – válaszolta szomorúan, s megfogta kezemet. Gyengéden megszorította. – Tudod, hogy nem szeretném, ha csalódnál és fájna az, amit megtudnál – mondta őszintén. – Csak téged akarlak óvni.

– Tudom – feleltem. – Csak… igazán nem értem, és máshogy nem érthetem meg.

– Valami jobb, ha feledésbe merül – válaszolta, szemében megcsillant valami, amit nem tudtam nevén nevezni. De mielőtt jobban elgondolkodhattam volna rajta, elkapta tekintetét. Finoman megpaskolta a kézfejem. – Elmegyek aludni, nem bírom én már olyan jól, mint te – nevetett halkan.

– Menj csak! – Én is felálltam, s kikapcsoltam a tévét, majd egyenesen a szobámba mentem, s mint ahogy az lenni szokott, utamat a festőhelyiségbe vettem.

Talán másfél óra is eltelt, mikor kijöttem onnan. A szobámhoz tartozó fürdőben elmerültem egy kád forró vízben, majd fáradtan lefeküdtem aludni. Nehezen jött álom a szememre…

Egy hatalmas, tágas helyiségben találtam magam. Tudtam, merre kell mennem, mintha a lábaim maguktól vittek volna a cél felé. Körülölelt a sötétség, csupán egyetlen fényforrás szűrődött ki a folyosó végén, egy résnyire nyitott ajtón keresztül. Rutinosan vettem le kopogó cipőmet, hogy ne csapjak zajt, s ügyeltem, ne menjek neki semminek se. A szívem őrületes iramban dobolt a mellkasomban, már-már azt hittem, el fogja árulni jelenlétemet. Kitartóan lépkedtem a fényforrás felé, szemeim már hozzászoktak a sötétséghez. Körülöttem régi dobozok, a plafonig érő vaspolcok álltak. A dohos szag eltelítette orromat, a halk beszélgetés félelemmel töltötte el mellkasomat. Kíváncsian, és határozottan léptem az ajtóhoz, a bentről kihallatszódó szavakat még így sem értettem meg. Viszont figyeltem a hang tónusára, mely beszélt. Olyan ismerősnek tűnt, s egyben ismeretlen, mintha tudnám, ki is ő. Jobban füleltem, mély levegőt vettem, s az ajtó felé nyúltam, hogy belökjem. Bármi történjen is, tudni akartam, mi folyik abban a helyiségben, s úgy éreztem, most megtudhatom.

Ujjaim lassan közeledtek az ajtó felé, a fénybe nézve láttam a felszálló porszemeket, éreztem a szagukat, miközben összpontosítottam a hangokra. A felismerés hirtelen nyilallt belém, amitől halk sikkantás hagyta el ajkaimat. A számhoz kaptam, mialatt az ajtó kivágódott, s a váratlanul jött fényáradat elvakította szememet. Aztán egy pillanatra elsötétült minden, szorító tenyereket éreztem a karomon, majd megláttam őt. A válla felett elnézve a háttérben egy másik alak körvonala rajzolódott ki, de tisztán ki tudtam venni a fehér csíkokat, melyek egy asztalon gondosan elrendezett sorban várakoztak.

– Matt! – kiáltottam fel felülve az ágyamban. Ziháltan takartam el szememet az ablakon beáradó vakító, bántó fénytől. Hannah hangja hatolt a tudatomba, majd megéreztem kezeit a karomra fonódni.

– Miss Katherine! – fejtette le tenyereimet az arcomról. Még mindig nem állt helyre a légzésem, és a hálóruhám a testemre tapadt a verítéktől. Rémülten néztem Hannah aggódó tekintetébe, miközben próbáltam mély levegőt venni, hogy lenyugtassam magam. – Jól vagy? A visszatérő álmod?

Bólintottam. Hannah magához húzott, én pedig sóhajtva, s remegve bújtam a baráti ölelésbe. Jól esett, hogy számíthattam rá, igazi barátként tekintettünk egymásra.

– Minden rendben, csak álom volt – nyugtatott.

– Nem – szöktek könnyek a szemembe. Eltávolodva tőle felnéztem rá. – Épp ez az, nem csak álom volt, Hannah – suttogtam elgyötörten. Pedig milyen jó lett volna, ha tényleg csak álom lenne! Nem lenne ennyi gond, ennyi kérdés, és probléma… Olyan egyszerű lenne. Egyszerűbb, mint ezzel együtt.

– Ezt hogy érted? – nézett érdeklődve, homlokát ráncolva.

– Ez nem csak álom volt… A valóságban is ez történik – hüppögtem elkeseredetten. Csak most értettem meg, mikor elértem odáig az álmomban, hogy meglássam, mi van abban a helyiségben, miután Matt elmondta, mibe keveredett az évek folyamán. Teljessé vált az álmom, minden magyarázatot megadott Matt szavaival együttesen. Hihetetlennek tűnt…

– A valóságban is? Kat… meséld el! – kért halkan, aggódva figyelve.

– Matt mondott pár dolgot – kezdtem bele. – És álmomban is őt láttam, abban a helyiségben ő volt, meg még valaki – folytattam.

– Mi volt abban a helyiségben? Láttad? – kérdezte kíváncsian Hannah.

Bólintottam.

– Drog – feleltem suttogva. Barátnőm szája elnyílt döbbenetében.

– Matt is…? – kérdezte kikerekedett szemekkel.

– Nem – vágtam rá. – Legalábbis ezt mondta – néztem a barna tekintetbe kérdőn. – De azt lehetne látni rajta, nem?

– Szerintem igen – erősített meg az elgondolásomban. – Valami jele biztos lenne – mondta elgondolkozva. Egy pillanatra lehunytam szememet.

– Nem tudom, mit csináljak… – leheltem. A különböző érzések úgy kavarogtak bennem, mintha egy apró kövecske felkavart volna egy álló pocsolyát. Végül is nem volt ez másként. Matt felbukkanása előtt el tudtam temetni magamban a múltamat, kifestettem magamból az érzéseimet, elmeséltem Hannah-nak, aki meghallgatott. Ezzel lezártnak is tekintettem, persze a soha nem múló fájdalom mindig emlékeztetett a múltra, de nem volt ennyire rossz. Gyógyultak a sebeim, már-már beforrtak, azonban Matt felbukkanásával együtt azok is végleg felszakadtak. Nem hittem, hogy ismét beforrhatnak…

– Majd a szíved megsúgja – felelte Hannah elmosolyodva. Fintor suhant át arcomon, mire barátnőm felnevetett.

– Mindig rosszat súg, vagy épp semmit – dohogtam magamban, s ezzel lezártnak tekintettem a Matt témát – legalábbis egy időre, s nem tudtam, mit szólna Hannah ahhoz a csókhoz. Más motoszkált a fejemben, amiről beszélni szerettem volna vele, és ez a pillanat pont megfelelőnek ígérkezett. Habár nem tudtam, mennyi lehet az idő.

– Vagy csak azt hiszed – mondta még.

– Lenne még valami… – kezdtem.

– Hallgatlak – mosolygott.

Mély levegőt vettem.

– Meg akarnám keresni a… – majdnem azt mondtam, hogy anyámat, de ő igazából csak a szülőm volt, így elakadt a hangom egy másodpercre –, a szülőanyámat – fejeztem be halkan.

– Óh – formálta ajkaival. – Tényleg megkeresteted?

– Ez az, amit nem tudok eldönteni – mondtam őszintén. – Nem akarom megbántani apát, de tudni akarom, miért tette ezt… a szülőanyám – fanyalogtam.

– Hm – gondolkozott el Hannah. – Megértem, hogy kérdéseid vannak, és válaszokat akarsz. Azt is, hogy Mr. Brightmore-t sem akarod megbántani – foglalta össze. – Mi lenne, ha ő nem tudna róla? – kérdezte halkan, közelebb hajolva hozzám.

– Ezt úgy érted, hogy… – kattogtak agyamban a fogaskerekek, s mikor valójában ráeszméltem, mit is mondott Hannah, kikerekedett szemekkel mélyedtem el barna tekintetében.

– Úgy látom, tudod, mire gondolok – súgta izgatottan.

– Tudom, de… – beharaptam az alsó ajkam. Ilyet csinálni olyan lenne, mintha hátba támadnám apámat. Ennek hangot is adtam, mire Hannah rosszallóan nézett rám.

– Nem kell megtudnia – halkította le hangját még inkább. – Keresel egy magánnyomozót, akinek elmondod a dolgokat, és csak titokban kell tartani. – Még mindig ugyanúgy néztem rá. Nem akart szűnni az érzés, ha így tennék, ahogy barátnőm javasolja, akkor nem csak, hogy magamra haragíthatom apámat, de félő, hogy nem fog megbocsájtani, ha értesül róla.

– De mi van, ha megtudja? – kérdeztem rémülten. – Akkor… nem fog már bennem bízni.

– Hogyan tudná meg? – kérdezett vissza. – Csak egy jó magánnyomozó kell.

– Mintha olyan jól tudnék hazudni – horkantam fel. – És azt meg honnan szedjek? – prüszköltem. Még ha hajlanék is Hannah javaslatára, akkor sem tudnék előkeríteni egy megbízható magánnyomozót.

– Meg kell nézni, alkalmaztak-e már Mr. Brightmore-ék – vont vállat Hannah.

– Nem! Nem, az nem jó! – hadartam. – Olyan kell, aki nem ismeri apámat. Azonnal bukta lenne…

– Nos akkor nézd meg az újságot és telefonálj! – mondta Hannah. – Mondjuk a cégtől, ott biztonságosabb. A magánnyomozók amúgy sem mondhatják el szerintem az ügyfelük dolgait…

– Ezt még át kell gondolnom… – Bár már igazán hajlottam barátnőm „kis tervére”, még mindig bennem motoszkált az érzés, hogy átverném apámat.

– Rendben – mosolyodott el Hannah. – Hozzak fel reggelit, vagy lejössz? – kérdezte.

– Lemegyek, csak előbb lefürdök – néztem végig magamon. Barátnőm bólintott, majd sóhajtva felállt.

– Akkor én megyek is, még van dolgom – fanyalgott, majd kilépett a szobámból.

Kavargó gondolatokkal fejemben mentem a fürdőszobába, hogy a forró víz ellazítson.

15. fejezet - Barátok a bajban

noreply@blogger.com (Freeb) — Sun, 02 Dec 2012 21:23:00 +0000

Sziasztok!

Meghoztam a fejit. Elnézést a késésért, mostanság volt dolgom bőven. :/

Jó olvasást hozzá! :)

Matt

Ott álltam magamba roskadva, és le sem tudtam venni a szemem Kat alakjáról. Senkihez sem lehetett hasonlítani, vagy mérni. Ő különleges volt, a szívem választottja – most pedig lehetséges, hogy örökre elvesztettem őt. Elvesztettem annak a lehetőségét, hogy visszaszerezzem őt, és ismét szerelmet érezzen irántam. Úgy figyeltem, ahogy beszállt a kocsiba, hogy talán utoljára láthatom őt. Végigkövettem a tekintetemmel addig, amíg csak nézhettem egy apró részletet belőle.

Mély sóhaj tört fel belőlem, aztán lehajtott fejjel a motorhoz menten. Hogy lehettem ennyire hülye?! Hogy tehettem ezt vele? Nem szabadott volna elhagynom magam, és vágyam felülkerekedjen rajtam, mert így minden elszúrtam. De akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, bármire képes vagyok azért, hogy meggyőzzem Katiet az érzéseim felől. Bármire, ami még a normális szinten belül van. Arra gondoltam, ha ez lesz az utolsó találkozásunk, akkor már mindegy nekem. Csak azt akartam, hogy tudja, igazat mondtam, amikor azt állítottam, még mindig ugyanúgy – ha nem jobban – szeretem. Csak azt akartam, érezze az igazságot. De… elijesztettem, pont ezzel a vágyammal. Utáltam magamat, hogy ilyen bolond voltam.

A tetteink árulkodóbbak bárminél, szavaknál, reakcióknál. Ez volt a legszörnyűbb. Visszaemlékeztem arra, hogyan nézett rám Katie, miután megcsókoltam. A szemei nem csak dühöt és csalódottságot tükröztek. Fájdalomtól homályosultak, aztán megéreztem ezt én is – az arcomon, de igazából az csak testi kín. A mellkasom szorítása sokkal elviselhetetlenebbnek tűnt. Talán igaza volt Katnek… Tényleg képes vagyok bármire, talán még arra is, hogy bántsam őt. Egy pillanatra megtorpantam, s megráztam fejemet. Nem! Soha nem tudnám bántani, bár tudom: már így is megtettem.

Talán jobb ez így – sóhajtottam keservesen, a motorra ülve. Így legalább nem keveredik bele a drog világába, a veszélyes bűnözők, és dílerek közé. Elvégre én is azok közé tartoztam… Ennek ellenére még mindig nem tudtam őt elfelejteni. Hisz szeretem! Vagyok olyan önzetlen, hogy ezért békén is hagyjam, és azt tegyem, mely neki a legjobb? Nehéz kérdés – indítottam be a motort. Soha életemben nem voltam még ennyire összezavarodva, soha nem is gondoltam volna, hogy valaha még láthatom életem szerelmét. Erre meg… Itt van ugyanabban a városban… Adjam fel harc nélkül? Engedjem, hogy elnyeljen engem ez a világ, s hagyjam békén az egyetlen, boldogságot jelentő személyt? Törődjek bele abba, amit mondott, hogy nem szeret már? Törődjek bele, hogy kettőnk közt soha nem lehet már semmi a múlt, s a mostani tetteim miatt együttesen? Törődjek bele végleges elvesztésébe?

Már rég lehervadt a mosoly arcomról, s visszatértek szívemre a mázsás súlyok. A fájdalom, és a kétségbeesés nehezékei. Már így is túl sokat meséltem Katnek az életemről, amivel bajba sodorhatom őt, de nem tudtam elszakadni tőle. Most még inkább szükségem volt rá, mint az éltető oxigénre. Nem tudtam már elképzelni az életem nélküle. Ez a legnagyobb baj. Bele fogok őrülni ezekbe a kettős érzésekbe! Ezek után nem hittem, hogy szóba fog még velem állni. Lehet, hogy Katie majd helyettem is dönt. Elvégre a saját életéről van szó, abba pedig nem szólhatok bele, mit kezd vele. Nekem pedig akkor már teljesen mindegy lesz minden…

Elindultam a motorral vissza a raktárépületbe, annak ellenére, hogy ahhoz a társasághoz nem fűlött a fogam, csak, hogy a szabad ég alatt alváshoz még kevésbé. Amúgy is tartanak tőlem – húztam el számat, ahogy megjelent előttem ismét Jimmy félelemtől részegült tekintete. Amíg Katie-vel töltöttem az időt, nem is jutott eszembe egyszer sem, mit tettem. Ha tudna róla…

Begurultam a motorral a helyére, majd a hátsó ajtón keresztül beléptem az épületbe. Elkerültem a drogos helyiséget, s egyenesen az ágyak felé vettem az irányt. Persze összefutottam Ryannel, mert miért tudnék tök láthatatlanul elevickélni egy ágyig, amikor nem akartam bájcsevegni senkivel?! Főleg vele nem?!

– Visszajöttél éjjelre, Matti fiú? – döbbent le Ryan vigyorral az arcán. Nem tartozott a szokásaim közé.

– Aha – feleltem értelmesen.

– Örülök, végre azért kezdesz olyanná válni, mint mi – vigyorgott továbbra is, nekem pedig hányingerem támadt ettől a mondattól. Soha nem leszek olyan, mint ők! Tény… gyilkoltam, megöltem egy embert, amit jóvátenni, visszafordítani már soha nem fogok tudni, de akkor sem leszek olyan, mint Ryan! Nem én!

Csak nehezen tudtam türtőztetni magam, s nem kimutatni Ryannek a hatalmába kerítő undort. Tenni fogok azért, hogy ne váljak olyanná, mint ő.

– Soha nem fogok még egyszer embert ölni – sziszegtem dühösen. Nem érdekelt, hogyan fog reagálni, nem érdekelt, mit fog velem tenni, ha épp rossz kedvében találtam. Tudatni akartam vele, hogy nem fogok mindent a kénye-kedve szerint tenni – csak, mint eddig.

– Majd meglátjuk – válaszolta Ryan fanyar mosollyal. – Aki egyszer elkezdi, s rákap az ízére… – hagyta lógva a mondatot, majd kikerülve engem továbbment.

– Soha – suttogtam magam elé ökölbe szoruló kezekkel. Egyszer ki fogok innen szabadulni, egyszer eljön az az idő, amikor már nem kell tartanom Ryantől, és az embereitől. Senkitől! – Egyszer… – remegtem meg az elfojtott dühtől.

A legtávolabbi ágyat kispéciztem magamnak – már javában durmoltak páran a helyiségben –, majd halkan lefeküdtem rá. Nem akartam zajt csapni, mintha ott sem lennék. Elterültem a kényelmetlen ágyon, fejem alatt összekulcsoltam kezeimet, s a plafont bámulva Katre gondoltam. Nem voltam igazán fáradt, vagy álmos. Nem bírtam kikapcsolni az agyamat, s az alvásra összpontosítani, egyfolytában valami újabb gondolat férkőzött elmémbe. Nem tudtam, mit tegyek. Látni akartam őt, s találkozni vele, sőt… Ennél sokkal többre is vágytam, de az eszem azt mondta, most kell megállnom, és kiszállnom, amíg még megtehetem. Amíg még nem teszem tönkre az életét. Ismét. De ez volt a legnehezebb, hogy melyikre hallgassak: a szívemre vagy az eszemre?

Nem emlékeztem, mennyi idő telhetett el, míg tegnap elaludtam, de reggel magamtól ébredtem fel. Még csak nem is valami zajra. Nagy csend volt a helyiségben, szokatlanul nagy, főleg szombathoz képest. Miután felültem, végignéztem az ágyakon – sehol senki. Meglepődve dörzsöltem ki szememből az álmosságot, majd nyújtóztam egyet. Megigazítottam a kabátom, majd kiléptem a helyiségből, hogy megkeressem Ryant. Valószínűleg mára is tartogat nekem valami feladatot. A hátsó szobába mentem, ahol kiméregeti a drogot, meg ahol általában kipróbálja őket. Négyen tartózkodtak összesen a helyiségben. Amikor beléptem, John szeme rám villant, de csak azért is álltam a tekintetét, amíg Ryanhez léptem.

Ő felszívta az oda készített fehér csíkot, majd mély levegőt vett, és vigyorogva rám nézett.

– Itt a mai feladatod – nyomott a kezembe egy cetlit. – Vigyél egy kilót, bonyolítsd le az üzletet. A szokásos nagyfalat – mosolygott rám. Tehát visszatértem a „helyemre”, ismét én intézem a nagyobb ügyleteket. Megrándult a szám.

– Hánykor? – kérdeztem megnézve a papírt.

– Este nyolc. Addig azt csinálsz, amit akarsz. A drogért meg visszajössz – mondta, mire bólintottam. Persze egyből arra gondoltam, hogy ma, ha akarnék se tudnék Kattel találkozni, hisz hétvége van. Ilyenkor nem dolgozik, nem úgy, mint én – rettentő hosszúnak tűnt ez a két nap. De legalább lesz időm gondolkodni azon, mit tegyek. Amúgy is jobb lesz, ha kiverem a fejemből, legalább amíg „dolgozom”.

Gondolataimból a zsebemben rezgő mobil zökkentett ki, de nem akartam most megnézni ki keres. Majd, ha kimentem innen, hisz nem kell Ryannek mindenről tudnia…

– Majd jövök – léptem az ajtóhoz, de Ryan hangja megtorpanásra késztetett. Idegesen gondoltam a mobilra, reméltem, gyorsan fel tudom venni, mielőtt leraknák. Rossz balsejtelem lett úrrá rajtam, ez pedig egyáltalán nem tetszett.

– Szép kabát. Csak nem új? – kérdezte.

– Éppenséggel de. Jó választás volt nem? – fordultam vissza, s belenéztem szemébe.

– De, de – vigyorgott, majd kimentem, utamat a motor felé vettem, miközben előhalásztam a zsebemből a rezgő mobilt. Ahogy a kijelzőre pillantottam összevontam szemöldököm. Csak szám, semmi név.

– Halló? – szóltam bele bizalmatlanul.

– Matt! Matt kérlek, segíts! – zihálta a telefonba Andy, aminek hatására lábaim megálltak. Értetlenül pislogtam, szívem hevesen dobogni kezdett attól a megmagyarázhatatlan érzéstől, mely elárasztott. Féltés, aggódás egyvelege.

– Andy, mi történt? Jól vagy? – kérdeztem azonnal. Ismerős jelenetek kavarogtak a fejemben, az előbbi rossz érzés csak erősödött a mellkasomban, s tudtam, bajba került.

– Én… meglőttek… a lábamat, de… élek. A zsaruk keresnek… – nyögte gyorsan, idegesen. – Rám találnak… – elfojtott, sírós hangja leginkább egy gyerekre emlékeztetett, akire nekem kellett vigyáznom. Én voltam a nagytestvér. Az agyam pörögni kezdett. Ha meglőtték, akkor ki kell szednünk a golyót, ha még benne van. Ráadásul a zsaruk elől is el kell bújnunk.

– Nyugodj meg, és mondd el, hol vagy! Indulok érted – futottam a motorhoz, miközben hallgattam Andyt. Tudtam, hogy egyedül képtelen leszek őt biztonságos helyre vinni, és a golyót kiszedni. Segítség kell!

– Egy sikátorban bujdosom valahol a 92. és 93. utca között – sírt fel a telefonban. – Matt, kérlek siess! Ha megtalálnak…

– Maradj ott, ahol vagy… vagy bújj el még jobban, de vigyázz, hogy ne találjanak meg! – utasítottam, de nem szólalt meg. – Andy! Hallottad, amit mondtam!? – kiáltottam rá idegesen.

– Igen, igen… – felelte.

– Indulok – nyomtam ki a telefont, aztán a névjegyzékben megkerestem Luc számát. Sokáig csöngött, én már a motornál álltam, míg végre felvette a telefont.

– Most nem érek rá, Matt… – kezdett bele Luc, de nem hagytam, hogy befejezze.

– Szükségem van a segítségedre. Andyről van szó – mondtam, miközben a vállamra hajtottam a fejem, hogy megtartsam a mobilt, s kitoltam a motort az udvarra.

– Ah, mibe keveredett már megint? – morgolódott dühösen Luc.

– Meglőtték a lábát, és keresik a zsaruk – adtam meg a választ. – Egyedül nem tudom motorral elhozni, és még a sebét is ellátni… – hadartam idegesen.

– Nyugi, hol találkozzunk? – kérdezte higgadtan. Ő volt hármunk közül a legidősebb, mely igazából csak egy évet jelentett közte és köztem, mégis ő már többet megélt ebben a világban, mint én. Ha Andynek én voltam a nagytestvér, aki folyton vigyázott rá, akkor nekem pedig Lucas.

– Valahol le kell tennem a motort, onnan meg a 92. és 93. utcáig kell mennünk – mondtam Lucnak. Fogalmam sem volt, hol hagyjam a motort, hogy utána később meglegyen, s el tudjam hozni Andyt. Ha sokáig nem jelentkezik Ryannél, akkor előbb-utóbb gyanút fog. Abból pedig semmi jó nem sülhet ki.

– Akkor gyere ide, és innen megyünk. A lakásomnál lerakod a motort. Kocsival gyorsan ott leszünk Andynél – mondta Luc.

– Indulok – nyomtam ki a mobilt, s süllyesztettem el a zsebemben. Aztán felpattantam a motorra, berúgtam, s már száguldottam is Luc lakásához. Nem volt a közelben, tekintve, hogy Ryantől minél messzebb árult, annál jobb. A saját körzetében Luc az ász úgy, mint Ryan itt. Viszont haverom még őt is túlszárnyalta, mert nem csinált olyan durva dolgokat, és nem drogozott. Amikor vett árut, akkor sem ő kóstolta meg a minőségét. Keresett egy embert, akiben megbízott, s azóta csakis annak az egy véleménye alapján köti az ügyleteket. Talán ő miatta nem kezdtem el én is drogozni anno, s tartok ki azóta is amellett. Mellette. Mindig azt mondta, jó neki így, élvezi az életet így is. Akkor meg minek kellene neki a drog?

Hittem benne, felnéztem rá emiatt. Eladta, terjesztette, de ő nem élt vele. Igazából megfordult a fejemben, hogy Luctól kérjek tanácsot Kat felől… Hisz az olyan lenne, mintha a tesómmal beszélnék róla. De nem akartam, hogy hülyének nézzen, és az arcomba vágja: mit is akarok tulajdonképpen? Mert ismertem már annyira, kerekperec megmondaná a véleményét. Talán pont ez kellene, ez helyrerázna. Tudnám, mit kellene tennem. Csak nem akartam elismerni, hisz van némi fogalmam róla, mit mondana, és mit javasolna.

Miközben a szél az arcomba csapott, a gondolataim ezerfele cikáztak – s most, hogy tudtam, Andy veszélyben van, Kat arca csupán egy pillanatra suhant át elmémen. Inkább azon törtem a fejem, hogyan húzom ki ismét a slamasztikából Andyt, s hogyan fogok véget vetni végre ennek. Az elhatározás gyorsan jött, és erőt adott. Le fogom szoktatni. Bármibe kerüljön, ezúttal sikerülni fog! A hogyan kérdésre a választ pedig még ráérek kitalálni. Először meg kell mentenem a seggét – morogtam magamban.

Luc már a háza előtt várt, mire odaértem. A motort beállítottam a garázsba, aztán beültem mellé a kocsijába. Ahogy becsaptam az ajtót, ő indított. Kezemmel hirtelen megkapaszkodtam a műszerfalban, ahogy a sebesség a sokszorosára nőtt alig pár pillanat alatt.

– Mi a francba keveredett már megint? – szólalt meg morgolódva. – Nyugi, tudok vezetni – vigyorgott rám, amikor rápislantott az arcomra.

– Nem tudom, de most rohadtul be volt szarva. Ahogy én itt – közöltem halálfélelemmel. Luc felnevetett, míg nekem a mellettünk elszáguldozó kocsikon cikáztak szemeim. – Nem kéne lassítani egy kicsit a zsaruk miatt? – kérdeztem görcsösen kapaszkodva, felvonva szemöldököm. Az övet nem akartam bekapcsolni, hogy ha gyorsan kell Andyért kipattannom, akkor ne kelljen még azzal is babrálnom. De most határozottan úgy éreztem, be kellett volna kapcsolnom.

– Ne foss, szabályos vagyok… még – mondta Luc vigyorogva, teljesen nyugodtan. Irigykedtem rá ezért – minden esetben tök higgadtan tudott gondolkodni. Megpróbáltam nem annyira görcsösen kapaszkodni, s mély levegőt vettem, hogy ellazuljak egy kicsit. Nem először ültem már Luc mellett a kocsiban, nem kellene ennyire paráznom.

– Jah, szabályos és gyorshajtó – morogtam. – Ha előbb lekapcsolnak, mielőtt odaérnénk, akkor…

– Mióta ismersz, Matt? – szakított félbe. Nem feleltem. Már hat éve ismertem őt, és még egyszer sem hagyott cserben. Andyvel a legjobb barátaimnak tekintettem őket. A szívem egy pillanatra összefacsarodott, ahogy visszaemlékeztem Olira. Tekintetem a visszapillantó tükörre esett, azon nyomban össze is rándultam halk, nyekkenő hangot hallatva.

Luc a homlokát ráncolva méricskélt, míg én kissé ijedten néztem rá. Ha most már nem néz bolondnak, akkor semminek se.

– Te Matt, elkezdtél drogozni? – kérdezte hirtelen. Rámeredtem, aztán a visszapillantó tükörbe nézve vágtam egy grimaszt túlvilági vendégemre.

– Nem. Tök józan vagyok, kösz a feltételezést – vetettem oda mérgesen.

– Bocs, haver, de akkor mi volt ez az előbbi?

– Még kérdezed? A vezetési stílusoddal? – dohogtam felháborodottan.

– Jól van, na – mondta Luc nevetve, miközben lassítani kezdett. Végre közeledtünk a 92. utcához. – Hogy a fenébe találjuk meg?

– Megkeressük? – céloztam a kérdő éllel arra, hogy fogalmam sincs.

Lucas felhorkant.

– Itt már vannak zsaruk – jegyezte meg, mire belenéztem a tükörbe, követnek-e minket. A megadott két utca között bekanyarodtunk egy sikátorba, figyeltük a kukákat, hogy hol húzhatta meg magát Andy. – Felhívott? – kérdezte Luc.

– Jah, ismeretlen számról, úgyhogy nem tudom visszahívni.

– Remek! Komolyan veszek neki egy rohadt mobilt – szűrte a fogai között Luc. Akármennyire is aggódtam, beszólásától vigyorra húzódott a szám. Andynek tényleg kellene egy telefon, mert hármunk közül ő került legtöbbször bajba.

– Támogatom az ötletet – mondtam sóhajtva, miközben a visszapillantóba lestem. Túlvilági vendégem ott lebegett a hátsó ülésen, mintha csak ülne rajta, de a testén át láttam a barnás üléshuzatot. Hirtelen mutogatni kezdett előre, így figyelmemet a sikátor szélén álló kukákra tereltem. Az egyik mögött, mintha egy lábfej kikandikált volna. – Luc! – mutattam arrafele. – Nézd, ott a kuka mögött!

A gázra lépett, a kocsi felgyorsult, láttam, ahogy a lábfej megrándult a hangra. Aztán amikor odaértünk a kuka mögé, barátom lefékezett. Csikorgó gumikkal álltunk meg. Már szálltam is ki, hogy a hátsó ülésre befektessem Andyt.

– Andy! – fogtam két kezem közé fáradt arcát.

– Matt… Azt hittem a zsaruk – nyögte ki, szemei kábán csukódtak le.

– Na igyekezzünk, nem akarok összetalálkozni velük – morogta Luc, aztán ketten felnyaláboltuk a sérült Andyt. Hangos nyögések közepette már majdnem befektettük a hátsó ülésre, amikor felhangzott a sziréna hangja, és megláttuk a sikátor végén a rendőrautót. – Francba! – szitkozódott Luc.

Gyorsan beraktuk Andyt, megpróbáltunk figyelni a lábára is, amelyen a nadrágja elszakadt, s tiszta vér volt a sebtől. Éreztem orromban a vér fémes szagát, melytől elfintorodtam. Luc átfutott a vezetői oldalra, míg én becsaptam az ajtót, és beszálltam. A gázra taposott, de a rendőr kocsi már a nyomunkban volt…

14. fejezet - Kérdések és válaszok találkája

noreply@blogger.com (Freeb) — Fri, 23 Nov 2012 20:53:00 +0000

Sziasztok! :) No, meghoztam a fejit, és végre kiderül egy-két dolog. Katie és Matt találkoznak, de vajon, hogyan fog végződni? Jó olvasást kívánok, a kritikákat, véleményeket továbbra is várom! :)

Katie

A kabátom zsebeibe rejtettem kezeim – nem volt túlságosan meleg az idő –, szememmel pedig folyamatosan a környéket pásztáztam, hogy végre meglátom-e Mattet. A feltámadt szél belekapott hajamba, tépázta kabátom szélét, de én kitartóan álltam ott, s vártam. Mély levegőt vettem, mert a sírás fojtogatott arra gondolva, Matt mennyire átejtett. Nem csak csalódottságot éreztem, óh nem. Megbántottságot, dühöt, hogy ilyen hülye voltam, s hittem neki.

De mi van, ha valami történt, s csak azért nem tudott eljönni? Mi van, ha baja esett? – rémültem meg, ahogy eszembe jutott a fegyvertől megsebesült válla. Egy percig is talán magam elé meredtem, a legszörnyűbb képek peregtek le előttem. A lelkemnek könnyebb volt azt hinnie, azért nem jött el, mert nem tudott, mint azért, mert nem is akart.

– Katie – hallottam meg a hátam mögül rekedtes hangját. A lélegzetem elakadt, s egész testemben megmerevedtem. Erőt vettem magamon, s egy pillanatig lehunyva szememet eltűntettem arcomról a leleplező megkönnyebbülést. Hát eljött. El tudott jönni.

Lassan megfordultam, s belenéztem tekintetébe. Smaragd szeme hihetetlen fénnyel csillogott, de láttam bennük valami megmagyarázhatatlan tompaságot is. Szólásra nyitottam ajkaim, azonban egy hang sem jött ki a torkomon, ahogy elvesztem tekintetében. Rabul ejtett, s nem eresztett.

– Úgy örülök… hogy eljöttél – suttogta Matt, aztán megcsóválta fejét, mintha nem akarna hinni a szemének.

– Mi az? – kérdeztem kíváncsian, s azért is, hogy ne afelől kérdezősködjön, miért jöttem el. Mert arra fogalmam sem volt, mit is felelhetnék. A szájára pillantottam, amelyen egy aránylag kicsi, de észrevehető seb éktelenkedett. Már gyógyult, de a gondolatra, hogy verekedett, aggodalom töltött el.

– Semmi. Most már semmi – válaszolt közelebb lépve hozzám.

– Miért pont itt? – kérdeztem körülpillantva, megpróbálva elrejteni izgatottságomat.

– Szeretem a parkot – felelte egyszerűen, engem nézve. – Miért jöttél el végül is? – nézett áthatóan.

Lesütöttem szemem, s lázasan agyaltam, mit is mondjak, de még így is magamon éreztem a pillantását, melytől csak nehezen tudtam gondolkodni.

– Nem csak neked vannak kérdéseid – feleltem kitérően, majd visszanéztem rá. Matt szája elnyílt.

– Azt hiszem ez a találkozó hosszúra fog nyúlni – mondta, majd félmosolyra húzta ajkait. – Sétálunk? – kérdezte, én pedig bólintottam, majd elindultam a park bejáratán át a belseje felé. Matt mellettem lépkedett, mindketten csendbe burkolóztunk. De ez a csend feszültséggel, s vággyal telve fűszerezte a kettőnk közti légkört.

– Azért jöttem el, mert tudni szeretnék egy-két dolgot – szólaltam meg pár perc elteltével. Tudtam, tőlem is válaszokat fog várni, s azért, hogy én is megtudhassak róla pár dolgot, kész voltam felelni rájuk. Legalábbis egy-kettőre.

Matt meglepődve nézett rám.

– Milyen pár dologról? – kérdezte, hangja mintha egy kissé ijedt lett volna.

– Kezdjük az elején – mondtam mély levegőt véve. – Mitől sérültél meg?

Sokáig nem szólalt meg, a gondolataiba merülve lépkedett, mintha azon agyalna, mennyit mondjon el nekem.

– Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha túl sokat tudsz – szólalt meg végül halkan, mindvégig lefele nézve, az utat fürkészve. Válaszától úrrá lett rajtam a félelem. Ennyire rossz lehet az, amibe belekeveredett? Elbizonytalanodtam, tényleg tudni akarom-e azokat, amik megfogalmazódtak bennem. – Nem szeretnélek bajba keverni, akármit is gondolsz rólam – folytatta. Ránéztem bűnbánatos arcára, hirtelen úgy éreztem, mintha a régi Mattet látnám magam előtt, miután valami csínt követett el.

– Meglőttek ugye? – kérdeztem halkan. Matt hirtelen rám nézett, döbbenet suhant át arcán.

– Miből… ?

– A sérülésedből – feleltem a szavába vágva. – Egy karcolásból nem volt könnyű rájönni, de úgy látom jól gondoltam – mondtam, mire Matt felsóhajtott.

– Igen, jól – fintorgott. – Balul sült el valami… – merengett el. Talán visszaemlékezett arra a balul elsült dologra, vagy arra, amikor megtaláltam. A szívem hevesen verni kezdett az emlékre.

– Mi történt? – Már egyre több mindent akartam tudni, nem érdekelt, mibe fog kerülni.

– Most én jövök a kérdezz-felelekben – vigyorgott rám. Nem szóltam, vártam, mit akar. – Tudom, hogy érzel irántam. De ha így van, akkor miért nem hagytál a parkolóban?

Mindig olyan kérdéseket tett fel, amire én nem nagyon akartam válaszolni. Mert még magamnak sem akartam bevallani az igazságot, nem hogy Mattnek. Már most elszúrtam mindent, azzal, hogy idejöttem. Nem kellene zöld utat adnom neki. Emlékeztetnem kell magam arra, mit tett!

– Oli miatt – mondtam halkan. Részben talán igaz is lehet, hisz Oli sem hagyta volna ott Mattet, akármit tett a múltban, s akármennyire is fájt. Oldalra pillantottam, még így is láttam, hogy Matt egész testében megfeszült. De leginkább az arca árulkodott róla.

– Ha így van, akkor pont miatta kellett volna otthagynod – felelte keményen.

– Soha nem tett volna olyat – suttogtam. – Szóval mi volt az, ami balul sült el? – tereltem a szót, mert éreztem, ha sokáig beszélünk Oliról eltörik nálam a mécses.

– Biztos, hogy tudni akarod? – nézett rám, egyenesen a szemembe, s megtorpant. Tartottam a szemkontaktust. – Nem fog tetszeni – csendült őszintén a hangja, arcára szomorúság ült ki.

– Ha már belekavartál az életembe, legalább azt tudjam, miért és hogyan – feleltem, minden erőmet összeszedve.

Matt bólintott, majd továbbindulva mély levegőt vett.

– Rám lőttek, azon a napon. Részt vettem… – egy pillanatra elhallgatott –, egy drogüzletben – ejtette ki halkan. A szám elnyílt, és a lélegzetem elakadt döbbentemben. Mindenre számítottam, de erre valahogy nem… – Katie? – suttogott Matt, s felemelve kezét megérintette arcomat. Mintha valamiféle álomból ébrednék, hirtelen felnéztem rá, éreztem meleg ujjbegyeit, s csak most fogtam fel, hogy megálltam.

– Drog? – leheltem, mire aprót bólintott. – Hogy kerültél bele? Miért nem lépsz ki? Drogozol is? – fürkésztem ijedten arcát.

Matt felhorkant, aztán rögtön utána felnevetett.

– Ha ki tudnék lépni, már megtettem volna – mondta. – De nem lehet. Nem tudok – simította meg arcomat, igazán ellenkezni sem tudtam. Nem is akartam egyelőre. Csak hagytam magam sodorni az árral. – És nem, soha nem drogoztam – folytatta, mire némi megkönnyebbülés suhant át rajtam.

Annak jelei is lennének, ugye? – kérdeztem magamtól. Látnom kellene valamit, ami azt bizonyítja, hogy drogozik. De nem láttam ilyet, nem mintha nagyon sokat értenék hozzá. Jobban megnéztem Matt arcát. Minden apró részletet kielemeztem: smaragdzöld szemét, azok alatti halvány karikákat, az egy-két napos borosta fedte vonásokat, a piros, hívogató ajkakat, melyeket szívesen megérintettem volna. Lesütöttem szemem, s hátraléptem egyet. Jól esett az érintése, de nem hagyhattam, hogy elvegye az eszem, s teljesen kiforduljak önmagamból. Erős, határozott voltam eddig, de most… Csalódott sóhajt hallottam Matt felől.

– Régen belekeveredtem egy nagy balhéba – kezdett el mesélni. Ismét megindultam, de bevártam Matt-tet. – Volt valaki, aki kirángatott belőle, és ezzel a lekötelezettjévé tett. Hogy úgy mondjam, nagyon megkedvelt, és már-már az öccsének tart – felhorkant, de aztán folytatta. – Nem hagyja, hogy kiszálljak – mondta halkan.

Én már azon gondolkodtam, mégis hogy lenne lehetséges a kiszállás. Egyelőre azonban ezt nem akartam megosztani Matt-tel. Nem is szabadna ezen agyalnom…

– Tudtad, hogy ott dolgozom? – tértem magamhoz. – Mármint a reklámcégnél… – pontosítottam, mert elég érdekesen hangzott a hirtelen témaváltás. Úgy gondoltam, ha csak szépen lassan tudom meg a dolgokat akkor sokkal jobb lesz, mintha gyorsan rám zúdítana mindent. Így még van reményem… De mire is? Gondolatban felráztam magam.

– Nem – felelt tömören. – Csak… odajutottam – bökte ki, s úgy éreztem, mintha nem ezt akarta volna valójában mondani. Úgy látszik, nem változott annyit, mint amennyire én gondoltam. Még mindig ismerem őt.

– Miután… megtörtént az a dolog – kezdtem bele nehezen. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy ha ő is elmondott magáról valamit, nekem is meg kell osztanom valamit vele. – Brightmore-ék szerettek volna még egy lányt. Ahogy megláttak, nem is akartak továbbmenni mellőlem. Befogadtak, és elhalmoztak. Nem csak anyagiakkal, de szeretettel is. – Ezekre a pillanatokra jó volt visszaemlékezni, s örömmel töltötte el a lelkemet. Csak az ez előttieket szerettem volna a feledés homályába taszítani, de nem tudtam mindent.

– Festesz is? – Inkább kijelentésnek tűnt, mint kérdésnek. Kutattam az emlékeim közt, mégis ezt honnan tudhatja, de nem jöttem rá.

– Honnan tudod? – kérdeztem rá.

– Ó, hát… – Ránéztem Mattre, mire lesütötte szemét, s zavartan habogott. – Amikor hazavittél, aznap este öhm… meglátogattam a konyhát – mondta lassan, én pedig már mindent értettem, s további kérdések kavarogtak bennem. A folyosón kifüggesztett képeimet látta. Sokszor elmentem előttük, de nem emlékeztem pontosan, melyikek is lógtak a falon. Ennek ellenére a kiszolgáltatottság érzése átjárta egész testemet. Pont az a valaki látta a képeimet, akinek nem szabadott volna, mert ő értette őket, beleláthatott a lelkembe, a szívembe általuk – mást még elviseltem volna, hisz csak egy-két ember fedhette fel titkaimat. Úgy éreztem magam, mintha elárultak volna.

– Csak otthon vannak kiállítva? – zökkentett vissza Matt a gondolataim közül.

– Egy néhányat kiállítottak az egyik stúdióban is – feleltem. Persze azon képek között nem voltak olyanok, vagy csak nagyon kevés, amely Mattről, és a múltamról szólt.

– Tehetséges vagy, de ezt már tudtam – mondta mosolyogva.

– Köszönöm – suttogtam, éreztem az arcomat elöntő forróságot. – És miért is mentél aznap este el? Úgy, hogy egy szót sem szóltál hozzám? – tettem fel a már eszembe jutott kérdést.

– Én… nem voltam még felkészülve a kérdéseidre, erre a találkozásra – sóhajtott Matt. Sajnos ezzel egyet kellett értenem – még ha dühös is voltam rá –, mert én magam sem voltam felkészülve arra, de ez nem jelentette azt, hogy ott kellett hagynia szó nélkül.

– Na igen, nem nevezhető találkozásnak az a parkolós eset, mi? – szúrtam be, végre visszatalálva önmagamhoz.

Matt röviden felnevetett.

– Aligha – mondta, majd hirtelen megállt, s minden előzmény nélkül elkapta a karomat. Mélyen belenézett a szemembe, miközben közelebb lépett hozzám. Tudtam, nem kellene elgyengülnöm, nem kellene hagynom, hogy hatást gyakorolhasson rám. De képtelen voltam megmozdulni. – Köszönöm, hogy nem hagytál ott – ejtette ki a szavakat halkan.

Pislogtam párat, s próbáltam kinyögni valami értelmeset, ami nem a szívesen.

– Csak nem akartam, hogy a cégnek rossz híre menjen – feleltem némi remegéssel hangomban, remélve, elhitetethetem Matt-tel ezt a kis hazugságot. Elvégre egyszer már elsütöttem.

– Mintha ezt már egyszer eljátszottuk volna – lépett még közelebb hozzám.

– Igen, de úgy látszik, nem értetted meg már akkor sem – feleltem. A szívem heves tempót diktált a mellkasomban Matt közelségétől. Viszont nem akartam hátra lépni, hisz az megfutamodás lenne, azt pedig nem mutathattam ki Matt előtt. Pedig legszívesebben azt tettem volna, mert így nehezen ment bármi más.

– Vagy csak nem akarom tudomásul venni, ha valóban ez a helyzet – válaszolt halkan, félmosolyra húzva ajkait, amitől nagyot dobbant a szívem.

– Attól még, hogy nem akarod tudomásul venni, még úgy van – mondtam elszakítva pillantásom. Karomról a tenyere felcsúszott egészen az arcomig, kisepert egy tincset onnan, majd hüvelykujjával megcirógatta a bőrömet. – Matt, kérlek! – néztem fel rá ismét.

– Tudom – suttogta. – Vagyis… Valójában képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat, hogy mit akarok… – lehelte, egészen közel hajolva. – Csak azt tudom, hogy szeretlek, és nem bírlak elengedni. Még ha gyűlölsz is – fejezte be. Nem tudtam nem a szemébe nézni, melyben most tompa fény csillant a szívét nyomó fájdalomtól.

Minden porcikám tiltakozott attól a bennem megfogalmazódó gondolattól… Ennek ellenére, mégis kimondtam.

– Gyűlöllek, és ez soha nem fog átváltani szerelembe. Nem szeretlek – ejtettem ki keményen a szavakat, visszatartva gyengébbik énem erőtlen tiltakozását.

Matt arca megvonaglott.

– Talán jobb is így… – mondta beletörődőn, elgondolkodva. – Jobb, hogy nem keveredsz bele ebbe a világba… – folytatta akadozva, aztán hirtelen más fény gyúlt a tekintetében. Tüzes, szenvedélyes. – De egy valamit nem értek – jelent meg arcán egy halvány vigyor, miközben még közelebb hajolt hozzám. Már azt hittem, ennél közelebb nem is lehetne. – Ma megvolt a választásod, hogy örökre elfelejtesz-e. És te a másik utat választottad – suttogta arcomba vágva az igazságot.

Most már egpróbáltam hátralépni, mert éreztem, ennek nem lesz jó vége. Túl közel állt hozzám, s túlságosan igaz szavakat vágott hozzám. Meghazudtoltam saját magam, be akarom csapni magamat, ahogy Mattet is. Csak őt nem olyan egyszerű. A lábam beleütközött valami keménybe. Oldalra néztem, nekiestem egy fa törzsének. Olyan déja vu érzésem támadt, mintha csak a parkolós jelenetet játszanánk el újból. Matt közrefogott, mögöttem jelenleg épp egy fa…

– Nincs menekvés – búgta vigyorogva, a szeme élénken csillogott, s úgy éreztem, mintha a már egyszer megismert másik oldalát mutatná. – Nem gondolod, ennek valami jelentősége van, hogy mégis ezt választottad? – kérdezte mindentudóan. Kezdtem átkozni magam, és a buta gondolataim.

– Nem. Ha csak nem annyi, hogy tudni akartam, mibe keveredtem – adtam meg a kegyelemdöfést.

Matt felszisszent.

– Én máshogy gondolom. Hisz már akkor tudtad, hogy valami nagy gáz van, amikor megtaláltál. De te ennek ellenére elvittél a házatokba… – Lélegezni is elfelejtettem, amikor megéreztem Matt testét az enyémhez nyomódni. Nagyot nyeltem, s megpróbáltam nem a szemébe nézni, de ezzel csak azt értem el, hogy látóteremet nedves ajkainak látványa töltötte ki.

– Ha otthagylak, és megtalálnak… a zsaruk – nyögtem –, akkor odasereglik a sajtó, és minden marhaságot összehord a biztonság hiányáról a cégnél – hazudtam. Azt sem tudtam, honnan jöttek a szavak, csak úgy a semmiből törtek fel. Még én magam sem hittem el. – De ennyi. Semmi másért.

– Miért hazudsz, Katie? – kérdezte Matt fásult hangsúllyal. Hüvelykujjával megsimogatta az alsó ajkamat, miközben mély sóhaj hagyta el ajkait, amitől nekem borzongás futott végig a testemen. Nem tudtam megszólalni, de Matt nem is várt választ. – Csak egy utolsó dolgot, hadd kérjek. Ha úgy akarod, legyen ez búcsúajándék, és nem kereslek többet. – Hangja szomorúsággal telve csengett.

Rémülten néztem rá, miközben észre sem vettem, hogy a légzésem átváltott zihálássá. Megijedtem attól az eshetőségtől, hogy soha többet nem látom, de attól is, mit akar kérni.

– Nem hinném, hogy teljesíthetem… – kezdtem, de Matt a számra tette mutatóujját.

– Csak egy búcsúcsók. Ennyit kérek, és soha többet nem látsz. Hát nem éri meg? – nevetett fel keserűen, míg én próbáltam leplezni a rám tört bizsergést, melyet nem tudtam, mitől is érzek pontosan. A félelem vezérelte, vagy a vágy?

– Nem – jelentettem ki határozottan, mégis belül ijedten. Nem engedhettem meg, hogy győzzön, s porba tiporjon ismét. – Nem tudnálak megcsókolni. – Pedig ez mennyire nem volt igaz! Emlékeztetnem kellett magam arra, mit tett, s így már sokkal könnyebbem idéztem fel az iránta érzett gyűlöletet.

– Pedig már a múltkor meg akartalak csókolni – mondta halkan, én csak nyeltem egy nagyot. Az agyamban peregni kezdtek azok a pillanatok, amíg Will megzavart minket. – De megzavartak. Erről jut eszembe, ki volt az? – Nyugodt hangja csak fokozta bennem a kettős érzéseket.

– Megint visszatérünk az előző találkozásunkra? – kérdeztem gunyorosan, erőt merítve a visszatért fájdalom és utálat keverékéből, legyűrve a többi érzésem.

– Nos, mivel nem kaptam választ, igen. Kíváncsi természet vagyok – vigyorgott töretlenül.

– Most is ugyanazt hallhatod csak. Ismételjem el? – húztam el számat. Reméltem, letett az előbbi dologról…

Elfintorodott.

– Nem. Túl jól emlékszem rá – felelte keserves éllel.

– Akkor nincs miről beszélnünk, úgy gondolom – mondtam ki lassan, elfordítva fejemet, hogy ne lássam smaragdzöld szemét, mert akkor ismét elgyengülök. Azt pedig nem engedhettem meg magamnak!

Váratlanul ért hideg ujjbegyeinek érintése az arcomon, aminek hatására megremegtem. Ujjaival gyengéden, mégis erővel visszafordította fejemet, hogy tekintetét az enyémbe fúrhassa. Elakadt a lélegzetem, ahogy megláttam a pimasz félmosolyt a szája szegletében, s azt a tüzes, bátorságtól csillogó tekintetet. Ledermedtem, a szám elnyílt döbbenetemben, mire feleszméltem, addigra Matt ajkait éreztem az enyémeken. Először puhán csókolt, automatikusan csukódott le szemem, de amikor agyamba tódult Oliver arca megfeszülve ellenkezni próbáltam, akkor ő erővel nyomta száját ajkaimra. A harag és a düh tombolt bennem. Megbántottságot, és csalódottságot éreztem egyszerre. Mit képzel magáról, hogy itt terem, azt mondja szeret, és erőszakosan megcsókol? Hogy meri ezt tenni velem ennyi idő elteltével? – fortyogott bennem a düh.

Amikor Matt rájött, ezzel bizony nem fog elérni semmit, eltávolodott tőlem, de nem lépett el messze. Szemében reményvesztettség, csalódottság ült, én viszont nem gondolkoztam. Kezem ösztönösen lendült, füleimben csengett a csattanás.

– Megkaptad, amit akartál – mondtam elárultan, keményen. – Hát akkor menj! Ne is lássalak többet… – ejtettem ki nehezen a szavakat. Próbáltam nem figyelni arra, ahogy Matt lassan felemelve kezét megtapogatta arcát, s bocsánattal teli smaragd tekintetét rám emelte.

– Tévedsz, Katie – suttogta a szavakat Matt. – Én… csak… – Ajkai elnyíltak, mintha valamit mondani akarna, de nem érdekelt milyen hazugsággal akart előállni megint.

– Tévedek? Abban is, hogy megváltoztál? – vágtam a fejéhez. – Régen betartottad az ígéreteid… – mondtam, küszködve a könnyekkel. A harag és megbánás könnyeivel.

– Én csak azt akartam, hogy tudd, igazat mondtam neked – sóhajtott nagyot, majd zsebre dugta kezeit, s felhorkant. – Szeretlek, de azt hiszem, most szúrtam el mindent… – ejtette ki halkan. Zavarodottan álltam vele szemben, és nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Vagy egyáltalán mihez kezdjek, mit tegyek? Olyan bolond voltam… Talán most is hazudott, hogy higgyek neki, én mégsem tudtam józanul gondolkodni. Csak bűnbánatos arcát láttam magam előtt, és nem tudtam azt hinni, hogy nem őszinte velem… Mintha pórázon rángatna, úgy ittam minden szavát.

Matt lemondóan sóhajtott, megcsóválta fejét, és elindult. A szívem majd szét akart szakadni a kettős érzésektől. Egyik részem őrülten küzdött azért, tartsam vissza őt. A másik viszont azért harcolt, hogy saját magamat ne taszítsam az árulás vermébe. Szomorúan néztem, amint ellép mellettem. Lesütöttem szemem, s visszafojtottam a könnyeimet, majd követtem őt. Lemaradva tőle lépkedtem, néztem alakját az utcai lámpák világította félhomályban, mígnem kiértünk a parkból, s elfordult jobbra. Nem is néztem utána, úgy gondoltam, jobb, könnyebb elviselni így.

Gyorsan előkerestem a kulcsom, s beszálltam a kocsimba. Miután beindítva a motort felnéztem, megláttam Mattet. Ott állt a falnak dőlve, s engem nézett. Amikor elhaladtam mellette nem tudtam megállni, hogy a szemébe nézzek egy másodperc erejéig – csak úgy izzott a tekintete.

13. fejezet - Lelki válság

noreply@blogger.com (Freeb) — Sat, 17 Nov 2012 19:48:00 +0000

Sziasztok! Először is rettentően sajnálom, hogy megint később hoztam a frisst. Igyekszem ezentúl minden csütörtökön, de legkésőbb pénteken felrakni. :$ Remélem a fejezet kárpótol majd érte titeket. :) Mint a cím mutatja, nos ez a feji elég szomorkás lesz, de azért van benne visszaemlékezés, és megtudhatjátok, hogy Matt hogyan döntött Jimmy-t és a találkozót illetően. ;)

Jó olvasást!

Matt

Nem akartam megtenni, a velem szemben lebegő szellem is könyörgőn intett nemet fejével. Lenéztem Jimmyre, tekintetünk összeakadt, s én csak a félelem-megvetés egyvelegét láttam benne. Úgy nézett rám, mint a gyilkosára, de én ezt nem tudtam elviselni. Nem akartam véget vetni az életének, bármennyit is ártott nekem, vagy fog ártani még a jövőben. Hisz ki vagyok én, hogy eldöntsem, ki élhet, vagy halhat?

A fegyvert tartó kezem nagyon lassan elkezdett visszahullani.

– Lődd már le! – kiáltott rám váratlanul Ryan, aminek következtében a kezemet visszarántottam, s a ravaszon lévő ujjam megmerevedett. Hatalmas dördüléssel sült el a fegyver, eltalálva Jimmy mellkasát. Csengett a fülem, elakadt a lélegzetem. Lelőttem egy embert, amiért Ryan még elégedett is. Undorodtam magamtól…

Lenéztem remegő kezemre, melyben a fegyvert tartottam, közben hallottam a döngő lépteket a helyiség felé közeledni.

– Mi volt ez? – kiáltott valaki a hátam mögül. Olyan volt, mint Andy hangja…

– Semmi. Csak elintéztük a besúgót – felelt Ryan. – Vagyis Matt elintézte. Tüntessétek el! – utasította őket, de én igazán fel sem fogtam, mi történik körülöttem, még mindig a kezemben lévő stukkert néztem mereven. Egy kéz aztán kiszedte az enyémből, s mikor felnéztem Ryan mosolygó arcával találtam szemközt magam. – Büszke vagyok rád, Matti fiú! – ütögette meg a vállam, de én csak azt néztem, ahogy John és Ryan egy másik embere felnyalábolják Jimmy holttestét, s az ajtón át kiviszik a helyiségből. – Majd elmúlik – mondta ismét Ryan. De én tudtam: soha nem fog elmúlni. Még egy ember vére száradt a kezemen. Hisz belegondolva… A legjobb barátom is miattam halt meg. Gyilkos vagyok – tudatosult bennem. Úgy éreztem, a gyomrom felfordult saját magamtól.

– Én most… én… – mutattam a hátam mögé. Meg akartam mosni a kezem, úgy éreztem, muszáj megmosnom. Mintha ezzel eltüntethetnék bármit is…

– Menj csak – engedett el Ryan. Kimenekültem a helyiségből, s a mosdóba mentem. A tükörbe belenézve elfintorodtam. Lemostam a szám sarkából a saját véremet még a verekedésből adódóan, a többi, mely az arcomon vöröslött… Annyira dörzsöltem a bőröm, hogy úgy éreztem, menten meggyullad. A vértől megtisztítottam, de azt, hogy öltem, soha sem fogom tudni magamról lemosni. És ha még megtalálják a zsaruk Jimmy testét, sittre vágnak az életem végéig.

Undorodva tekintettem szét magamon, aztán visszanéztem a tükörbe, a háttérben megláttam Andy elfehéredett arcát. Hajam vizesen tapadt az arcomra, de csak egy gyilkost láttam magamban. Semmi mást, miközben azon gondolkodtam, hogyan nézzek így Kat szemébe? Hogyan nézzek a saját tükörképembe? Elfordítottam fejemet, a kabátomat néztem, s tudtam, az első adandó alkalommal keresek egy másikat… Kivettem a zsebéből a cigimet, s reszkető ujjakkal rágyújtottam. Rájöttem, egész testemben remegtem, ki akartam innen szabadulni.

– Ez meg mi volt, Matt? – kérdezte suttogva Andy.

– Én… Nem akartam… – néztem fel a tükörben Andy kék szemébe. Láttam bennük a csalódottságot, a megrökönyödést, az értetlenséget. Megfordultam, s elkaptam Andyt a két vállánál fogva. – Soha, érted soha ne tegyél ilyet! – borzongtam meg, miközben barátomat ráztam. – Soha!

– Nem ítéllek el, Matt – mondta halkan. – Ismerem Ryant.

– Ez nem jelent semmit – tiltakoztam küszködve a szavakkal. Alig bírtam magamba fojtani az érzelmeimet. – Téged a tettek határoznak meg! – fogtam kezembe arcát. – Ne válj soha gyilkossá – suttogtam hevesen, majd otthagyva Andyt kisiettem a helyiségből, hátra a motoromhoz. Reméltem, hogy Johnék már eltüntették Jimmy testét, ahogy Ryan fogalmazott –, mert nem bírtam volna ki, ha ismét látnom kell. Körülnéztem, s mikor megbizonyosodtam afelől, már sehol sincsenek, elindultam. Csak mentem, miközben gondolataim ezerfele cikáztak. Száguldani akartam, és elfelejteni mindent, de tudtam, hogy örökre belevésődtek emlékeimbe, és kísérteni fog Jimmy félelemtől ittas tekintete. Most is magam előtt láttam. Ahogy magam elé meredtem, hirtelen átsuhantam valami átlátszó dolgon, amitől egy kissé elrántottam a kormányt ijedtemben. Hangos dudálás térített magamhoz, s csak kis híja volt, hogy nem estem egy rohadt nagyot. Bár talán jobb lett volna, talán nem kellene szembenéznem a tetteim következményével. Minden egyszerűbb lenne, sokkal egyszerűbb…

A Central Park fele vettem az irányt, ahol több éjszakát is töltöttem már. Ezúttal mégis más vezérelt errefele. Egyetlen egy személy, akivel nem tudtam, hogy találkozzak-e pénteken. Nem tudtam volna a szemébe nézni. Hisz igaza volt. Bármire képes vagyok, akkor még talán arra is, hogy őt bántsam. Azt pedig végképp nem tudnám elviselni.

Behajtottam a park területére, s az egyik bekötőútra mentem. Ott lassítottam, s kerestem egy padot. Megálltam a motorral, majd elhelyezkedtem a padon. Rohadt hideg volt, de nem tudott érdekelni. Csak meredtem magam elé, mígnem belebegett a látóterembe egy átlátszó kéz, s „rátette” övét az enyémre. Az érintés hűvös volt, és… furcsa. Túlvilági. Megborzongtam tőle.

Lassan felnéztem rá, egyenesen csalódott tekintetébe.

– Ne nézz így rám – kérleltem halkan. – Nem tehettem mást… – suttogtam elgyötörten, ő továbbra is kitartóan nézett velem farkasszemet. – Most már nem csak őrült, de gyilkos is vagyok – dőltem hátra, úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Nem csak undorodtam, de féltem is magamtól. – Mi van, ha ezt csak bemagyarázom magamnak? – suttogtam döbbenten, túlvilági vendégem összevonta szemöldökét. – Ha… ha nem is esett nehezemre meghúzni a ravaszt? – halt el hangom, mert közben megijedtem ennek az eshetőségétől. A szellem dühösen felúszott a levegőben, majd hirtelen, mintha rám támadt volna, egyenesen belém jött, s átszáguldott rajtam. Megborzongtam a testemet elöntő pillanatnyi ridegségtől, míg ő ismét elém lebegett. Karba font kézzel, dühösen meredve rám megállt a levegőben. – Ezt is… fel kellett vetnem – mondtam immár bizonytalanul, mert rá kellett eszmélnem, ez nem igaz. Hisz… akkor nem engedtem volna le a fegyvert, amikor belenéztem Jimmy tekintetébe. Én nem akartam megölni. Nem akartam a gyilkosa lenni, akit utoljára lát az életében. – Nem akartam megölni – ejtettem ki hangosabban, de még így is csak suttogtam. – Muszájból tettem – mondogattam aztán magamban is, hogy elhiggyem. Muszájból tettem meg és ijedtségből. Nem azért mert akartam, de emiatt mégis meghalt egy ember. Miattam. – Oké, talán nem túl nagy veszteség a világnak… Eggyel kevesebb ember terjeszt drogot – mondtam fintorogva. – De ez nem vigasztal. Hogy nézzek így Kat szemébe? – pillantottam a mellém lebegő szellemre. – Ő ennél sokkal többet érdemel… Sokkal jobbat nálam – suttogtam. A térdeimre könyököltem, s kezeimbe temettem arcomat. Lehunyt szememen keresztül is magam előtt láttam Katiet, az égkék tekintetet, amely aztán átváltozott Jimmy félelemtől ittas pillantásává. Kirázott a hideg, s inkább felnéztem, hogy ne kísértsen.

– Nem keverhetem bele – szólaltam meg. Valahogy könnyebbnek tűnt kimondani túlvilági vendégemnek a szívemet nyomó mázsás terheket, mint magamban tartani. – Szeretem őt, Isten a tanúm, de nem tehetem ezt vele…

Nem csak, hogy nem tehetem, de nem is akarja. Nem szeret már, amit érzett irántam, az is elhalványult a gyűlölete mellett. Szavai visszhangzottak a fejemben, s mellkasomat átjárta a fájdalom. Talán az lett volna mindenkinek a legjobb, ha örökre eltűnök. Ha hagyom Ryannek, hogy kitöltse rajtam a dühét, és azt higgye, én vagyok a besúgó. Akkor legalább nem lenne semmi megoldásra váró probléma, nem lenne az életem folyamatosan veszélyben. Kinek számítana, hogy életben vagyok-e még? Katnek? Akkor még, amikor találkoztunk, és ott álltam vele szemben, alig pár lépésnyire tőle, tudtam, hogy nem mond nekem igazat. Láttam a szemében. De most! Egyáltalán nem voltam biztos abban, mi igaz, és mi nem. Kételkedtem még magamban is.

– Megőrülök – túrtam a hajamba idegesen. Az érzéseimtől őrülök meg. Annyira látni akartam Katiet, annyira szerettem, de tudtam, csak bajt hoznék rá a megjelenésemmel. Azt pedig nem akartam! Megérdemli, hogy biztonságban, kényelemben élje le az életét, távol tőlem, távol attól, aki a legnagyobb szenvedést okozta neki. Még ha úgy éreztem, hogy ebbe belehalok. Különben sem illettünk össze. Én, sok bűnöm mellett, még csak labdába sem rúghatok a hovatartozásunk miatt. Egy helyről jöttünk, de az élet elválasztott minket. Míg neki felvitte az Isten a dolgát, addig én maradtam az utcán, és kereskedtem. Gyilkoltam. Ezt pedig már soha nem fogom tudni lemosni magamról…

– Ha nem megyek el pénteken… – suttogtam magam elé – akkor még jobban meg fog utálni, és könnyebb lesz túltennie magát azon, hogy ennyi év után megint megjelentem – sóhajtva néztem a mellettem lebegő szellemre, aki megcsóválta a fejét. Én már azonban a múltban jártam, az emlékeim közt.

A házhoz tartozó kopár udvar egy félreeső szegletében ültünk Olival. Bőszen bólogattam, mert szinte folyamatosan beszélt hozzám, de tekintetem a távolba meredt, hogy összekapcsolódjon egy másikkal. Katie az udvar másik felében üldögélt a barátnőivel, s leplezve, de mindig rám pillantott. Olyankor a szája széle akaratlanul is felfele kunkorodott, amitől nekem is azonnal jobb kedvem lett, mert én voltam rá ilyen hatással. Néha zavartan elfordította fejét, hogy valamit mondjon a mellette állóknak, majd visszanézett rám. Még innen is láttam halvány elpirulását, ám ezt be lehetett tudni a szokatlan jó időnek is. A nap hétágra sütött, s melegebbnek tűnt az időjárás, mint bármikor. Fűtött belülről a szerelem.

– Matt! – hatolt egy hang az agyamba. Aztán a szemem előtt Oli meglengette a kezét. – Hahó, itt vagy? – vigyorgott rám.

– Persze – mondtam azonnal.

– Aha… – szélesedett vigyora. – Miről is beszéltem az előbb? – tette fel a kérdést. Megerőltettem magam, hogy előhalásszak valamit a szófoszlányokból, amik eljutottak hozzám Oli beszédéből, de igazán nem sok ragadt meg.

– Öö… – kerültem, hogy Katie felé nézzek, miközben tettem az ártatlant. – Elbambultam bocs.

– Jah, azt észrevettem – röhögött fel Oliver. – Szóval bevágódunk a lányoknál? – kérdezte. Én csak egy lánynál akartam bevágódni, de azt hiszem, az már sikerült is. Vigyor suhant át az arcomon, amit Oli igenlésnek vett.

– Helyes. Akkor ma megleckéztetjük a főbanyát – jelent meg arcán csibészes mosolya, melyből tudtam, már van is egy ötlete erre.

– Hallgatlak – pislantottam Katie felé, aki észrevéve ezt elmosolyodott, mintha csak a barátnője mondandója hatására tette volna, majd megnyalta ajkait. Nagyot nyeltem, miközben próbáltam a figyelmemet visszaterelni Oliver ötletére. Piszkosul nehezen ment, amikor emlékeimben felidéződött Kat csókjának íze…

– A múltkori csak kis balhé volt, de ez – sóhajtott Oli. – Amikor átveszik a banyák az ételszállítmányt, ha csak egy részét, de elcsórjuk és kiosztjuk itt az udvaron. És akkor nem tud mit csinálni – mondta, de én félig-meddig máshol jártam. Kettesben akartam lenni Katie-vel, még ha csak pár percet is.

– Aha, jó ötlet – feleltem nem túl nagy lelkesedéssel. Oliver elnézően csóválta a fejét. Olyan megszokott mozdulat volt tőle ez is.

– Látom, nem itt jársz – vigyorgott.

– Bocs, haver – mondtam bűnbánóan. Ha tudta volna, merre jártam gondolatban…

– Sebaj. Megyek, meglátogatom a lányokat a másik oldalon – röhögött fel. – Velem tartasz? – kérdezte. Katre pillantottam, szemében ugyanazt a sóvárgást láttam, amelyet én is éreztem, majd nemet intettem a fejemmel Olinak. – Oké – vont vállat, majd leugrott mellőlem, s elindult Katie-ék felé. Miután váltottak pár szót, Kat lassan elindult felém, de nem állt meg. Tekintetével hívogatott, hogy kövessem. Oliverre pillantottam, majd leugrottam a kőtömbről, s követtem Katiet az eldugott helyünkre. Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, s félhomály ereszkedett ránk, megéreztem testét az enyémhez préselődni. Kezemmel megérintve arcát közelebb húztam magamhoz, s ajkamat az övére tapasztottam.

Ahogy átjárt az emlék, az utána maradt érzések, átfutott rajtam a bizsergés. Minden porcikámban éreztem, s nem akartam elszakadni az emléktől. Olyan jó lett volna, ha minden gond egy szemvillanás alatt eltűnik, mintha nem is létezett volna. Csak Kat lenne, s én, minden más zavaró tényező nélkül.

Rám sötétedett, de egyáltalán nem bántam. Összehúztam magamon a kabátom, s eldőltem a padon. Tudtam, hogy nem fogok aludni, ha mégis, akkor rémálmok fognak gyötörni. Feltekintettem az égboltra, melyet csillagok végtelen sokasága borított be, s csak még magányosabbnak éreztem magam, mint eddig.

Nem tudom, mire riadtam éppenséggel fel, de ahogy résnyire kinéztem szemhéjam alól, s hirtelen felültem a padon, megborzongtam a hidegtől, és elvakított a fény. Megdörzsöltem szememet. Nem hittem volna, hogy el tudok aludni majd. Annyira mondjuk nem is lehet alvásnak nevezni. Többet voltam fent az éjszaka, s néztem a csillagokat, mint hogy a szemem csukva lett volna. Nem is éreztem magam kipihentnek, nem úgy, mint amikor néha pár órácska alvás után is frissen keltem fel.

Feltápászkodtam a padról, majd a zsebembe nyúltam egy cigi után. Mélyet slukkoltam az égő cigarettából, majd kitoltam a motort a főútra. Ott beindítottam aztán egy sóhaj kíséretében visszaindultam a raktárépülethez. Nem szívódhattam fel, mert akkor Ryan még a végén kitalál abszolút marhaságokat, hogy feladtam magamat, meg őket is, vagy akármi. Én járnék rosszabbul. Elgondolkodtam, s eldöntöttem, hogy ezek után kemény leszek és nem mutatom ki, mennyire pocsékul érzem magam a gyilkolás miatt. Ha Ryan emberi látják, hogy gyenge vagyok, csak még inkább ki akarnak majd nyírni – akik már azóta utálnak, hogy bekerültem a bandába. Tehát muszáj erősnek tűnnöm előttük – Andy –, főképp Ryan előtt. Nem láthatja rajtam, mennyire szenvedek, s undorodom már nem csak attól, amit ő csinál, de saját tettemtől is. Nem szabad arra gondolnom, hogy félek magamtól, mire lehetek képes ezek után, mert akkor elvesztem. Folytatom, amit eddig csináltam, csak jóval körültekintőbben. Nem tehetek mást, úgysem szabadulhatok sohasem. Csak ha meghalok.

Visszatérve a raktárépülethez, egyenesen a hátsó helyiségbe mentem, hogy kiderítsem Ryan mit is szándékozik ma velem csináltatni. Ahogy beléptem, először Johnt pillantottam meg, aztán szépen sorjában a többieket. Andy a sarokban állt, arca nem árulkodott semmiről. A szemében észrevettem valamit… Megbocsátást. Ismer, tudja, milyen vagyok, mit miért teszek, s tettem. Remélem, hogy most is tudja… A többiek egytől egyig úgy néztek rám, mint egy elvetemült gyilkosra. Holott ők… Ezerszer rosszabbnak bizonyultak számtalanszor, mint én, csak sohasem gondolták volna ezt rólam. Mindig is én lógtam ki a sorból, aki ellent mer mondani Ryannek egyes dolgokban, de mértékkel persze. Ők ennyire sem voltak bátrak. Vagy mondhatjuk úgy, hogy hülyék…

– Matti! – vigyorgott rám Ryan, s intett, hogy lépjek közelebb. – Túltetted magad a tegnapin? – kérdezte.

– Nem volt min túltennem magam – feleltem rezzenéstelenül. Beszélnem kell majd Andyvel, nem akartam, hogy azt higgye, olyanná váltam, mint itt a legtöbben. Ryan elismerősen biccentett, majd ismét elvigyorodott.

– Mint a régi szép időkben – mondta. – Menj, intézd el nekem ezt. Aztán szabad vagy – nyomott egy cetlit, és egy adag drogot a kezembe. A már megszokottat.

– Oké – mondtam, majd a többiek pillantásától kísérve kiléptem az ajtón.

Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, aztán visszamentem a motoromhoz.

Elintéztem Ryannek az ügyletet, a pénzt visszavittem neki, aztán megint eltűntem a szeme elől. Nem bírtam egyelőre beszélni róla, a tettemről. A városban kószáltam, nagyon közel egy bizonyos épülethez, mert nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy holnap találkozhatnék vele. Már ha persze eljönne. Kísértett a gondolat, mint a mellettem lebegő szellem. Nem bírtam ki, hogy ne menjek be a parkolóba, s ne láthassam őt. Így a már szokásommá vált módon behajtottam a reklámcég épületéhez tartozó parkolóba, s megálltam az oszlop mögött. Megkerestem a szememmel Kat autóját, annyiszor láttam már, könnyedén megjegyeztem a rendszámot is, hogy egyből kiszúrtam a sok közül. Általában majdnem ugyanoda szokott parkolni, egy bizonyos hely közelébe. Körülbelül még időben is voltam ahhoz, hogy láthassam megint kilépni a liftből.

Nem is vártam sokat rá, bár lehet már észre sem vettem az idő múlását, ha róla volt szó. Ahogy megláttam, a szívem nagyot dobbant. Megpróbáltam minden apró részletet megfigyelni rajta, ha netalán ez lenne az utolsó pillanat, amikor láthatom. Eszembe véstem fekete, hullámos hajának esését, égkék tekintetének mélységét, arcának vonalát, ajkai pirosságát. De még ez sem volt elegendő. Még többet akartam belőle látni, s érezni egyaránt.

Aztán jött a csalódás és a fájdalom. Nem lehet – győzködtem magamat. Nem tehetem ezt vele. Úgy helyezkedtem, hogy kifele menet Kat ne vehessen észre. Miután elment nagyot sóhajtottam, aztán beindítottam a motort. Rámorogtam túlvilági vendégem fancsali arcára, és kidöngettem a parkolóból.

A másnap szinte ugyanúgy telt el, annyi különbséggel, hogy sokkal lassabbnak éreztem múlását. Mivel Ryan megjutalmazott – az ő megfogalmazásával – hűségemért, megfogtam a kabátom és a raktárépületnél egy kukában elégettem – bizonyíték megsemmisítésképp. Nem csak az én véremet találták volna meg rajta. Miután végeztem, motorra ültem, s behajtottam a belvárosba, leparkoltam egy ruha bolt mögött. Szerencsémre a melegítőben nem néztem úgy ki, mint egy elszabadult… gyilkos. Magamban fintorogtam a szón. Beléptem a boltba, s egyenesen a férfi részleg felé vettem az irányt. Egy pillantást vetettem csupán az egyik eladó lányra, aki épp ruhákat akasztgatott, beharapta az alsó ajkát, ahogy meglátott. Nem igazán törődtem vele – bár azért megnéztem magamnak – célba vettem a kabátokat. Ahogy megnéztem az árukat, leesett az állam. Nem akartam az egész pénzt elkölteni egy kabátra… De hát, ha kell, akkor kell. Keresgélni kezdtem a legolcsóbb, és a legmelegebb után a sok között.

Kis idő múlva halk cipőkopogást hallottam a hátam mögül, majd az előbbi eladó lány elém állt.

– Segíthetek valamiben? – kérdezte kacéran. Magamban felhorkantam. Felveszek egy márkás melegítőt és már bomlanak utánam a csajok? Végignéztem rajta. Nem volt rossz – állapítottam meg magamban. Szőke haját hátradobta, hogy ne takarja még véletlenül se a mély dekoltázsát. Barna szemével pedig várakozóan nézett rám. Ezek ellenére engem nem nagyon érdekelt, nem tudtam másra gondolni, csak Katre. Aztán tekintetem hirtelen megakadt a lány mögött lebegő túlvilági vendégemen, aminek következtében megrándultam. A lány oldalra pislantott, nem értette, mi bajom.

– Kabátot keresek – mondtam, talán gyorsabban találok, ha igénybe veszek némi segítséget. – De nem a legdrágábbat – tisztáztam le, mielőtt a kezembe nyomja jó eladóként a legmagasabb árú darabot.

Szélesen elmosolyodott.

– Télit?

– Igen – bólintottam zsebre dugott kezekkel, közömbösen. Ha már egyszer kabátot veszek…

– Már tudom is, melyik lenne a legjobb – fordult meg, hogy aztán elinduljon pár sornyival arrébb. Pár másodpercig félredöntött fejjel néztem az előttem haladó ringó csípőt, s a szoknyába bújtatott, magas sarkúban egyensúlyozó vékony lábakat. Hiába, jól nézett ki. Csak egy bajom volt: nem Kat. A mellettem lebegő szellem összehúzta szemöldökét, úgy bámult rám.

– Most meg mi van? – förmedtem rá halkan. – Nézni lehet nem? Én is csak férfiból vagyok. – De úgy látszik nem eléggé halkan. A lány egy másodperc erejéig megtorpant, s hátrafordult.

– Hogy mondta? – kérdezte értetlenül.

– Öhm… Nem mondtam semmit – tettem az ártatlant. Miután ismét elindult, ránéztem kísértőmre, elhúzva számat követtem a lányt, s megvártam, míg mutatott egy kabátot. Bár, ha belegondolok, hogy talán soha nem találkozom Katie-vel, akkor fel is csíphetném ezt a csajt. Elvégre semmivel sem tartoznék Katnek. Ő sem tartozik nekem számadással, hogy ki volt az a fickó, aki akkor a parkolóban megjelent. Hát akkor miért ne enyhíthetném Kat hiányát? Úgyis csak hiú reményeket táplálok az iránt, hogy még feléleszthetem szerelmét… Talán el kellene felejtenem, úgy lenne mindenkinek a legjobb. Főleg neki, hisz így nem keveredne bele ebbe a világba. Az én világomba, mely veszélyes, és kiszámíthatatlan.

– Nem rossz – feleltem kérdő tekintetére.

– Akkor esetleg próbálja fel. Úgy nézem ez jó lesz – mosolygott, miközben a hátam mögé lépett, s a kabátot feladta rám. Felhúztam a szemöldököm meglepettségemben. Összecipzáraztam a kabátot, s kicsit megfeszítettem a hátam, hogy kényelmes-e. Pont jó volt rám, eltalálta. – Tökéletes – súgta közel hozzám, én pedig elhúztam a számat, s vettem egy mély levegőt.

Nem lennék képes más lánnyal összefeküdni. Nekem Kat kell, senki más. Csak ő dobogtatja meg a szívem.

– Az – helyeseltem. – Megveszem – indultam el a pénztár felé otthagyva őt. Gyorsan kapcsolt, majd beelőzve engem a pénztáros pult mögé lépett, s kitessékelte kolléganőjét. Még az ára is tűrhető – meg is lepődtem kissé. Az eladólány sóvárogva nézett rám, de én csak letéptem az árcédulát, elköszöntem, majd kiléptem a boltból. Még hallottam egy mély sóhajt felőle.

Miután ráültem a motorra, s elindultam valamerre túlvilági vendégem ismét mellém szegődött. A Central Park felé vettem az irányt, de amikor odaértem a keleti bejárathoz nem álltam meg. Kicsit távolabb mentem, s az utca másik oldalán leparkoltam úgy, hogy a bejáratot lássam, de el tudjak rejtőzni. Nem tudtam mitévő legyek. A szívem, mely azt diktálta, hogy szerezzem vissza Kat bizalmát, és a szerelmét, őrületes csatát vívott az elmémmel, mely tudta, hogy csak bajba keverem őt.

Ott vártam, míg meg nem láttam a már jól ismert autót, ahogy leparkolt, majd Kat kiszállt belőle. Lassú léptekkel a keleti bejárathoz ment, s körülnézett engem keresve. A szívem sajogni kezdett. Mégiscsak eljött…

12. fejezet - Zoe terve

noreply@blogger.com (Freeb) — Thu, 08 Nov 2012 19:09:00 +0000

Sziasztok! :)

No, meghoztam a következő fejezetet, ezúttal időben, csütörtökön. :) A véleményeket továbbra is várom, kíváncsi vagyok, mit szóltok a történethez.
Ebben a fejiben Zoe kicsit bekavar, meg Katie idegeire megy. ;) :D

Jó olvasást!

Katie

Zihálva néztem, ahogy kirobog a parkolóból, s amint eltűnt a szemem elől, sírva fakadtam. A kocsimnál leguggoltam, és a térdeimre támaszkodva kezeimbe temettem arcomat. Rázott a zokogás, mert csak most fogtam fel, miket mondtam Mattnek. Milyen bődületes marhaságokat ejtettem ki a számon. Még hogy szerelmes vagyok valaki másba? Fejemet hátravetettem a kocsimnak, mintha bele akarnám verni. Hogy lehetek ilyen hülye? Mit tettem volna, ha mindent elhisz nekem, és soha többé nem látom? Mit tettem volna… Hisz azt sem tudom, hol kereshetném, hogyan vehetném fel vele a kapcsolatot. Már felszakította a sebeim, ismét be kell gyógyítanom őket. De… Mi van, ha most nem egyedül kell ápolnom a lelkem?

Feltápászkodtam, s beültem az autómba. Remegő kezekkel lehajtottam az ülés feletti árnyékolót, hogy az ottani tükör segítségével, s némi sminkfelszereléssel a táskámból rendbe hozzam az arcomat. De úgy nehéz volt, hogy a könnyeim folyamatosan potyogtak. Mély levegőt vettem, hátha lenyugszom valamelyest, azonban szinte lehetetlennek tűnt. Így azt tettem, amit máskor szoktam. Egyszerűen csak vártam, azt mondogatva magamban: erős vagyok. Mert erősnek kell lennem. Kellett pár perc, míg elapadtak könnyeim, s valami használható sminket tudtam varázsolni az arcomra – mert ezt annak kellett hívnom. Temérdek púdert raktam fel, nehogy látszódjon a sírás, majd miután végeztem elindultam hazafele. Bekapcsoltam a rádiót is, de a gondolataimat akkor sem tudtam elterelni Mattről. Azt mondtam neki, hogy ott kellett volna hagynom? A düh ezúttal segített abban, hogy ne sírjam el magam. Mérges voltam magamra, amiért ilyet mondtam. Visszaemlékezve hirtelen bevillant a „fél lábbal a sírban táncikálnék” mondata. Halálra rémültem már akkor, s most is. Hogy értette ezt? Mibe keveredett, ami miatt már odakerült? A félelem erőteljesen keveredett bennem a dühvel. Össze voltam zavarodva. Gyűlöltem, s féltettem egyszerre…

Mégis mit csináljak? Menjek el pénteken? Vagy ne? Talán nem kellene nekem is belekeverednem az ő világába, s tovább kellene élnem a sajátomban. Őnélküle. Ahogy eddig is. Meg kellene birkóznom továbbra is a hiányával. De mi van, ha ki tudom húzni a világából az enyémbe? Ha nem kellene nélküle élnem?

Lehetetlen – suttogtam magamnak. Ha apa ezt megtudná… Igazából fogalmam sincs, először mit reagálna. Valószínűleg azt hinné, elment az eszem, hogy mégis mit akarok Matt-től, s kitagadna a családból, az örökségből. Az éppenséggel engem nem zavarna… Nekem nem számított a pénz. Vagy másodszorra azt nézné, hogy én mitől vagyok boldog. Mert látszólag az vagyok, de ez csak a felszín. Tudom, apám látja néha rajtam, vagy a képeimen, és rettentően bántja őt. De honnan tudhatnám, hogy Matt lenne az, aki elhozná a boldogságot a szívembe? Hisz akkor először el kellene felejtenem a legnagyobb bűnét, s megbocsátani neki, ez pedig elképzelhetetlen! Most legalábbis annak tűnt. Aztán eljutottam a következő, már egyszer magamnak feltett kérdéshez. Elmenjek pénteken? Akarom látni, ez nem kérdéses. De ezek után? Hogy ilyeneket mondtam neki… Csak meghazudtolnám saját magamat, ha elmennék. Hisz nem teljesen mondtam igazat, de neki ezt nem kell tudnia. Ugyan… Nem lettem volna képes otthagyni úgy, hogy tudom, ő van ott, sérülten ráadásul. Gyötört volna a bűntudat.

Sóhajtva fékeztem le a háznál, beálltam a garázsba, majd belenéztem még egyszer a tükörbe, hogyan festek. Miután tűrhetőnek ítéltem – talán nem veszik észre rajtam –, mi történt, bementem a házba. A konyhából hallottam kiszűrődni a beszélgetés zaját, így miután felakasztottam a kabátomat, arra irányoztam lépteimet. Vettem egy mély levegőt, aztán lassan kifújtam, majd még egyet, s mosolyt erőltettem az arcomra, mielőtt beléptem volna.

– Szia, Kicsim! – üdvözölt apám. Odamentem hozzá, s nyomtam egy puszit az arcára. Majd ugyanígy tettem anyuval is. Hannah biccentett felém, miközben a konyhában sürgött-forgott a szakácsnő mellett. Zoe csak egy pillantásra méltatott. Anyu már javában mutogatta neki az utazáson készített képeket.

– Gyere ide, Kat te is! – hívott anyám melléjük. Odaültem a másik oldalára, azt kezdte mesélni, hogy az a kép, épp hol készült. Általában mindegyikhez mondott valami apróbb mesefelét, érdekességet is, de igazán nem tudtam figyelni. Pedig akartam… De egyszerűen nem ment. Így csak bólogattam néha, meg mosolyogtam, ha Zoe is azt tette anyuval együtt. Néha összeakadt a tekintetem Hannah-éval, és rögtön tudtam, hogy sejti, valami történt, ami felzaklatott. Ő mindig átlátott rajtam.

Negyed-fél óra múlva átmentünk az étkezőbe, aztán megvacsoráztunk. Azonban érdekes téma vetődött fel, ami már elterelte a figyelmem. Egy kissé.

– Mi ez az újabb érdeklődés, Zoe drágám a cég iránt? – szólalt meg anyu.

– Ó, hát gondoltam, ne Katienek – ejtette ki a becenevem, ahogy eddig csak Matt hívott. Mindenki tudta, hogy nem szeretem, mert őrá emlékeztetett –, kelljen az összes ügyet intéznie, konyítsak én is hozzá valamit – mosolygott angyalian Zoe. Magamban felhorkantam, de csak egy halvány fintor suhant át arcomon. Hogyan tudja ilyen körülményesen, körülírva megfogalmazni azt, hogy ki akar túrni a helyemről? Biztos voltam benne, hogy nem viccből megy mostanság az agyamra már a cégnél is. Apám is meglepődött, de mivel nem először hallja, így nem volt annyira feltűnő, mint talán először lehetett.

– És mitől jött ez most ilyen hirtelen? – kérdezte apa két falat között.

– Mostanság látszott Katien, hogy sokat dolgozik… És ideje, hogy besegítsek, nem? – Majdnem félrenyeltem a falatot, aminek hatására egy kisebb köhögő rohamot kaptam. Gyorsan ittam rá egy korty bort.

– Köszönöm, de nagyon jól vagyok. És szeretem a munkám – válaszoltam vissza rá, miután visszanyertem a hangom.

– Tudom, tudom – mosolygott Zoe képmutatón. – Imádsz rajzolni, festeni, meg miegyéb. De nem kell mindent neked csinálnod a cégnél, ha megtanítotok engem is. – Rendben, már holt biztos voltam abban, csak arra pályázik, hogy engem kifúrjon.

– Hát hogyne… – feleltem. – Csak, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, mint a karikacsapás – mondtam.

– Katnek igaza van – szólalt meg apu. – Szépen lassan beletanulhatsz, de először csak kisebb dolgokat csinálsz, hogy beleláss a cégnél folyó munkába. – Nem néztem fel, mert akkor valószínűleg szembetalálnám magam Zoe kárörvendő, elégedett vigyorával. Így is elég volt csak elképzelni.

– Ha megbocsátotok – raktam le a kést, villát. – Még festenék egy kicsit, mielőtt lefekszem aludni.

– Menj csak, Szívem – engedett el anyu, majd felálltam az asztaltól, s a szobám fele vettem az irányt. Úgy döntöttem, először festek, és csak aztán fürdök, mert ahogy ismerem magam, biztos, hogy amim csak kilátszik festékes lesz.

Átöltöztem a szokásos festős ruhámba, s a kulcsomat kiszedve az éjjeli szerkényemből átmentem a másik szobába. Magamra zártam az ajtót, nekidőltem a hátammal. Az előttem kétméternyire tornyosuló állványon ismét ott maradt a kép, melyet utoljára alkottam. Elraktároztam magamban, hogy máskor, amint végeztem, leveszem – persze, úgysem így lesz, de azért meg kéne jegyezni. Nagyot nyeltem, s ahogy elmerültem a két alak testének közelségének tanulmányozásának – a mai érintés jutott eszembe, ahogy megsimogatta arcomat, ajkamat – rögtön tudtam, elmegyek-e pénteken. Persze azt is, hogy ezt a kérdést még oda-vissza meg fogom rágni, mint a kutya a jókora csontot. De azt hiszem, mindig ugyanoda fogok kilyukadni. Leszedtem a képet, s új vásznat állítottam fel. Az ecsetet a kezembe véve, s a színeket magam mellé rakva némán néztem az üres, fehér foltot.

Annyi minden kavargott bennem… Nem tudtam – most először –, hogyan kezdjek hozzá. Vagyis… inkább azt nem, mit súgott a szívem. Hát elkezdtem csak úgy belemártani az egyik színbe, majd húztam egy csíkot. Egyre inkább körvonalazódott a fejemben egy kép, ahogy szokott is. Láttam magam előtt, a fehér vásznon, s aszerint folytattam a színek keverését. Aztán átadtam magam a gondolataimnak, amik persze, hogy visszatértek ahhoz a személyhez, akihez nem akartam volna. De egyszerűen csak őrá bírtam gondolni… Meg akartam találni a válaszokat, amik mind a találkozásunk óta merültek fel bennem. Találgatni kezdtem, mivel rájöttem, hogy csak tőle tudhatnám meg a pontos választ. Megkérdezni pedig egyelőre nem állt szándékomban. Szóval maradtak a találgatások. Mi történhetett akkor, amikor megtaláltam a parkolóban? Megsérült, igaz, csak súlyosabb karcolás volt, de így is fájdalmas sebet ejtett… valami. Súrlódásnak nézett ki. Kés nem lehetett, a seb máshogy nézett volna ki, s mélyebb is lett volna valószínűleg. Felsóhajtottam, mert a késen kívül egyáltalán nem jutott eszembe más fegyver.

Hirtelen megálltam az ecsetvonás közben. Fegyver – majdnem homlokon csaptam magam a felismerés hatására, csak az tartott vissza, hogy amelyik kezemmel akartam, abban tartottam az ecsetet. Folytattam a festést, de agyam továbbra is a fegyver körül forgott. Szinte itt lebegett előttem a válasz, én mégis mindig elsiklottam fölötte. Nem tudom, milyen sebet ejt egy súrlódó golyó, de jobban illett a képbe, mint a kés. Próbáltam értelmesen gondolkodni, mégis milyen baljós ügyekben szokás fegyvert használni, de a féltés, a félelem szinte átvette felettem a hatalmat úgy, hogy alig tudtam értelmesen gondolkodni. Érzékeltem, hogy egyre sötétebb színeket használok, ahogy a gondolataim felvettek egy sötét irányt, s csak bukdácsoltam az úton. Döcögősen a félelemtől jöttem rá, Matt nagyobb bajba keveredethetett, mint amilyet először gondoltam. Vágytam rá, hogy kihúzzam belőle, de úgy éreztem, kevés vagyok hozzá. Pedig még nem is tudtam pontosan, miről van szó.

Ezért kellett elmennem pénteken. Válaszokat akartam, s ezért felkészültem arra, hogy muszáj lesz belőlük adnom egy-kettőt nekem is. Na persze nem kell nekem a teljes igazságot elmondanom… Ahogy visszaemlékeztem kimondott szavaimra, átkoztam magam. De vissza már nem szívhattam őket, ott fognak a szavak lebegni köztünk minden egyes találkozásunkkor. Egy pillanatra ledermedtem. Alig pár perccel ezelőtt döntöttem el, hogy pénteken elmegyek. Erre meg már azon gondolkodom, mikor fogom azután ismét látni…

Mélyen beszívtam tüdőmbe a levegőt, aztán lassan kifújtam, miközben megszemléltem a képet. Ahogy néztem, körvonalazódni kezdett bennem a jelentése is, de kellett pár perc, míg tudatosult bennem: igen, ez az, amire gondolok, s gondoltam. A képen egy női alakot lehetett látni oldalnézetből, feje előrehullott, mintha lesütötte volna tekintetét. Fekete, hullámos haja a másik vállán nyugodott, előrenyúlva egészen a melléig ért. Testét körülfonta valamilyen indaszerű, sárgás-fehéres, vibráló áradat, amely egybefonódott a háttérben előtűnő másik indaágakkal. Azok sötétebbek voltak, baljós árnyalatokkal színezték a férfi testét, mely szinte a háttérben, árnyékban követte a nőt, de elérhetetlennek bizonyult. Mintha valami elszakítaná őket, de az életük sorsa már elválaszthatatlanul összeforrt valami folytán. Sóhajtva meredtem a képre, s nem tudtam elhinni, hogy Matt ilyen hatással van rám. Annak ellenére, hogy elvette tőlem a legfontosabb személyt az életemben, s minden alkalommal, mikor megjelent visszataszított a múltba, éreztem, nagyon is kötődtem hozzá. Hiányzott. Elraktam a festékeket, aztán visszamentem a szobámba egy forró fürdőt venni.

Másnap reggel ismét a visszatérő álmomra ébredtem. Megint szinte ugyanott szakadt meg, csupán egy kis lépéssel jutottam közelebb ahhoz a helyiséghez, ahonnan különös, hátborzongató beszélgetés szűrődött ki. Annak ellenére, hogy csak egy álom volt, féltem tőle, hogy mit látok meg abban a helyiségben. Tudtam, hogy valamilyen jelentése van számomra, de megfejteni képtelen voltam. S amíg nem merek belépni abba a helyiségbe, nem is fogom megtudni. Mert igen, talán én tartom vissza saját magamat, hogy belépjek az álmomban oda a rossz érzésem miatt.

Miután felöltöztem, lementem a konyhába, ahol Hannah készülődött a reggeli elkészítéséhez.

– Jó reggelt, kisasszony! – mosolygott rám, mire sandán néztem rá. – Jaj, kérem ne nézzen így – suttogta nekem. – Inkább azt mondja meg, hogy aludt az éjjel?

– Egész jól, Hannah – mosolyogtam rá, persze nem teljesen az igazat mondva. Ahogy nyitottam a számat, hogy elmondjam neki a visszatérő álmom, megjelent Zoe, s nem sokkal később a szüleink. Leültünk az asztalhoz, s nekiláttunk a reggelihez. Nem sokat ettem, csak egy pirítóst, és fekete teát ittam hozzá. Ahogy meghallottam Zoét, azonnal el is ment az étvágyam, még az a kicsi is, ami volt.

– Ma mit nézhetek meg a cégnél? – kérdezte aput.

– Majd meglátjuk – felelte két falat közt.

– Remélem a saját kocsiddal mész – szólaltam meg, bár isten mentse meg az utcán járókelőket Zoe vezetési stílusától.

– Persze, hogy a sajátommal. – Észrevétlenül elhúztam számat. Tehát – amit eddig már így véltem –, csak idegesítésem céljából jött velem a múltkor.

– Remek – mosolyogtam. – Akkor én megyek is. Még fel akarok készülni a megbeszélésre – álltam fel az asztaltól. – Bent találkozunk – mosolyogtam apára, adtam egy puszit anyunak is, majd az ajtó fele mentem. Hannah akasztotta le a kabátom a fogasról, és adta át a táskámmal együtt.

– Remélem minden rendben – súgta nekem.

Bólintottam. – Azt hiszem… ma kicsit később jövök, ha kérdezik, akkor a kollégáimmal vagyok – néztem cinkosan Hannah-ra, akinek kiszélesedett a mosoly arcán.

– Csak nem?

– De – sóhajtottam. – Viszlát! – léptem ki az ajtón, még elkapva Hannah pillantását.

Miután beértem a céghez, s megittam a szokásos kávémat elővettem a mappámat, hozzá a Mr. Leavold-féle reklámanyagot. Most ez volt a legfontosabb ügy a cégnél, hisz ez hozta a legnagyobb pénzt is. Egy cetlire lettem figyelmes az asztalomon, Mrs. Leavey kézírásával, mely arra figyelmeztetett: „Ebéd az Olive Gardenben Mr. Kenwarddal”. Összehúztam szemöldököm, s ót formáltam az ajkaimmal. Teljesen elfelejtettem! Annyira lekötötte Matt a figyelmem, hogy megfeledkeztem arról, még értesítenem kell Andrew-t a tanács ülésének eredményéről. Persze ki másnak is kellene, mint nekem? Én beszéltem meg vele mindent… Pedig örültem volna neki, ha apa elintézi, így nem kellett volna hallgatnom a szakadatlan – s letörhetetlen – flörtölését.

Kezembe vettem az asztalomra rakott reklámtervezetet. Az egyiket Danny készítette, a másikat Lucy – ő csupán egy évvel idősebb Dannynél. Mindkettő rajz nagyon jó ötlet, de csak az egyiket tudtuk felhasználni. Sokat vacilláltam, melyik is legyen az. Danny rajzán egy gyönyörű, kék szemű gyermek ült az előtérben, a háttérben egy régi, nemesi származású bált idéző forgatag, mely felhívta a figyelmet a jótékonyság céljára. A mottó szövege pedig: A gyermekekért! A másik rajzon is a bál szerepelt egy gyermekkel, de jelen voltak az aukcióhoz szükséges tárgyak is, amiből lehetett tudni, miért is jött létre a reklám. A mottó jóval meggyőzőbben sikerült: Önnek csak zsebpénz, de nekik az életet jelentheti. El tudtam képzelni mindkettőből egy reklámot, de ami talán még jobb lehet, ha vegyítjük a kettő.

A megbeszélésre már kész tényekkel mentem, amit elő is adtam a kreatív igazgatónknak, Williamnek. Abban maradtunk, hogy Danny és Lucy együtt készítsenek egy rajzot, mely a kettejük ötletéből áll össze. Danny annak ellenére, hogy ez csak félsikernek számított, nagyon is örült a kihívásnak, vagy talán Lucy társaságának. A délelőtt hamar elment a megbeszéléssel, s azon kaptam magam, hogy megint csak igyekeznem kell az ebédre.

A lift fele menet összefutottam apámmal, aki Zoét pesztrálta épp.

– Jöttök ebédelni? – kérdeztem aput.

– Most inkább hozatok valamit az irodámba. Sok munka torlódott fel még így is, hogy mindent kézben tartottál – mondta. – Zoe, azt hiszem Mr. Goodwinnal ebédel – tette még hozzá.

– Értem, én viszont megyek, mert lassan késésben vagyok – sóhajtottam.

– Mr. Kenwarddal ebédelsz ugye?

– Igen.

– Add át üdvözletem – mosolygott apu.

– Meglesz – intettem, majd beléptem a megérkező liftbe.

Gyors lépésekkel haladtam az étterem felé. Amint odaértem, megálltam egy pillanatra, s belenéztem az étterem üvegébe – nem igazán zavart, néz-e valaki vagy sem –, hogy rendezzem a hajam. Az arcom csöppet kipirult, s a légzésem is felgyorsult a sietségben. Beléptem, mosolyogva üdvözöltem Maxet.

– Miss Brightmore! – vigyorgott rám, majd ismét a papírokat rendezgette, feljegyzett az egyik papírra valamit, aztán kolléganőjéhez fordult. Miután mondott neki valamit, visszanézett rám. – Rögtön megyek, és felveszem a rendelését. – Ahogy láttam, kissé sok munka jött össze. – Az úr hátul van, azt mondta Önnel találkozik.

– Igen – fanyalogtam.

– Odakísérjem? – nézett rám Max áthatóan. Biztosan emlékezett még az első megbeszélésemre Mr. Kenwarddal.

– Nem, köszönöm. Megtalálom – mosolyogtam, majd az étterem hátsó része felé vettem az irányt. Azonnal észrevettem Andrew-t, elég feltűnő személyiség volt. Mikor odaértem hozzá, felállt, mire én a kezemet nyújtottam. Ő ahelyett, hogy simán megrázta volna, a szájához emelte, s könnyed csókot lehelt rá.

– Üdvözletem, Miss Brightmore! – Torokköszörülés után kinyögtem egy „jó napot”-ot, s amint elengedte a kezem gyorsan visszahúztam, és leültem az asztalhoz. Nem tetszett ez a fajta fennkölt viselkedés, mely áradt belőle.

Az étlapot tanulmányozva szólaltam meg.

– Ahogy a titkárnőm is mondta, a tanács ülésének végeredményéről akartam értesíteni – néztem fel egy másodpercre.

– Remélem, jó hírrel szolgál nekem – mosolygott rám, miközben ő is kezébe vett egy étlapot.

– Igen – feleltem. Bár kinek, mi… – Az igazgató tanács úgy döntött, hogy beveszi Önt a cég támogatói közé – mondtam semlegesen. – Be kell majd jönnie a céghez, hogy aláírja a papírokat, úgy gondoltam, azt ne itt bonyolítsuk le.

– Természetesen – biccentett Andrew, de a tekintetében valami felcsillant, amit nem tudtam hova tenni. Max jött az asztalunkhoz felvenni a rendelést. Miután megmondtam, mit szeretnék, Andrew-t figyeltem, hogy ismét észreveszem-e azt a szemében. De mintha nem is lett volna semmi…

– Mikor lenne jó Önnek? – vettem elő a noteszom.

– Amikor csak szeretné, szabaddá teszem magam – felelte az asztalra téve két kezét, s összekulcsolta őket.

Magamban elhúztam a számat.

– Nem az én időbeosztásomtól függ. Apám fogja intézni a papírügyeket Önnel – válaszoltam, kárörvendve figyeltem – amit persze nem mutattam ki – az arcán megjelenő csalódottságot.

– Akkor mondjuk jövő héten valamikor… – szólalt meg.

– Akkor még egyeztetünk – feleltem.

Amilyen gyorsan csak tudtam, megszabadultam Andrew-tól. Nem sokat ebédeltem, de úgy éreztem, hogy a gyomrom nincs is jó passzban. Görcsbe állt, ahogy közeledtem az estéhez. Még a délutáni munka sem tudta elterelni a figyelmem, s idegességem. Nem tudtam, mi ütött belém, de rettentően elvesztettem az önuralmam, úgy éreztem, bármelyik pillanatban összeroppanhatok. Az irodámban járkáltam fel, s alá. Már végeztem mindennel, ez volt a baj. Ismét erőt vett rajtam a félelem. Menjek el a találkozóra vagy sem? Mi fog történni? Annak ellenére, hogy Matt bizton állította, ott lesz, s addig vár rám, míg meg nem jelenek, a kérdés az: valóban ott lesz-e, ott motoszkált a fejemben. Sóhajtottam. Maximum eljövök, ha nincs ott. Mi bajom lehet ebből?

Csak a szívem fog tőle sajogni – válaszoltam meg saját kérdésem. Elindultam az irodámból, útközben felvettem a kabátomat, aztán elköszöntem Lydiától, s beléptem a liftbe. A parkolóba kilépve előkerestem a kulcsomat, miközben arra gondoltam, hogy most nem éreztem azt a figyelő tekintetet, amit eddig. Furcsa, s egyben nyugtalanító is.

Kihajtottam a parkolóból, s ráfordultam a Central Park keleti bejárata felé vezető útra. A szívem hevesen kezdett verni az izgalomtól, hogy ismét láthatom Mattet. Az út hosszabbnak tűnt, mint valójában volt, ami nem tett jót gondolataim vonalának. Folyamatosan azon agyaltam, mi lesz, ha nem jön el, de mi lesz, ha mégis ott lesz. Tényleg nem tudtam, mire számítsak ezek után. Vallomást tett nekem, én viszont rájöttem talán az életének egy darabkájára, amitől megsérült – ez megrémített. Tudtam, hogy nem bántana engem soha, és fájt, hogy akár csak egy másodpercig is, de eszembe jutott ez. Főleg, hogy még ki is ejtettem a számon…

A Central Park közelében megálltam, s egy mély levegővétel után kiszálltam a kocsimból. Nem láttam sehol sem Mattet, de ez végül is nem számított semmit. Eddig is mindig csak úgy a semmiből termett előttem. Körülnéztem, majd átmentem az úton, a keleti bejáratnál megálltam. Csalódottan vettem tudomásul: Matt nem jött el…

11. fejezet - Élet vagy halál

noreply@blogger.com (Freeb) — Fri, 02 Nov 2012 21:27:00 +0000

Sziasztok! :) Ismét kicsit késve, de meghoztam az új fejezetet. Nos, szerintem ez már izgalmasabb. Katie és Matt találkoznak, meg tudhattok némi infót a múltról, és a végén Ryan is rá tesz egy-két lapáttal Matt "jó kis" napjára. ;) Jó olvasást! :)

Matt

Talán több perc is eltelt, míg szótlanul álltunk ott, elmerülve egymás tekintetében. Nem tudtam, mit láthatott az enyémben, reméltem, hogy azt a szerelmet, vágyódást, amit érzek iránta. Ajkaim elnyíltak, mondani akartam valamit, de egy hang sem jött ki a torkomon. Olyan gyönyörű volt, és egyszerűen nem tudtam megszólalni. Hisz, mit mondhatnék, miért jöttem el megint? Még magam sem tudtam válaszolni e kérdésre, de most nem is éreztem úgy, hogy mindenképp meg kellene válaszolnom. Azonban, ahogy néztem őt, már tudtam. Csakis miatta vagyok itt.

– Azt hittem, a múltkor mindent tisztáztunk – szólalt meg helyettem Kat mereven. Kizökkentett a gondolataim közül, s egyből éreztem azt féltékenységet, amikor megláttam azt a fazont, ahogy megérinti Katiet.

– Nem éppen – horkantam fel. – Nem emlékszel, hogy megzavartak minket? – utaltam arra a fickóra. Kat arca megvonaglott, de több érzelmet egyáltalán nem tudtam felfedezni rajta. Olyan… keménynek tűnt, mintha csak egy fallal vette volna körül magát, hogy ne bántsam meg újból. Más volt, mint régen. Persze, tudtam, ha egyszer találkozom vele, már nem lesz olyan, akit én megismertem. De hittem abban, hogy maradt még abból a lányból valami.

– Még jó, hogy megzavartak. Ki tudja, mi… – elhallgatott hirtelen, mintha nem gondolta volna át, mit is mond, én pedig hitetlenkedve néztem rá.

– Azt hiszed, képes lennék téged bántani? – rökönyödtem meg, s éreztem a mellkasomat maró fájdalmat. Hogy gondolhat ilyenre?

– Nem hiszek semmit. De mégis mit gondoljak, Matt? – kérdezte remegő ajkakkal. – Sok év telt el, sokat változtál te is, ahogy én. Egyikünk se az, akik voltunk – mondta keserűséggel hangjában. – Nem tudom, mibe keveredtél, hova kerültél. Honnan tudhatnám, mire vagy képes… – ejtette ki halkan.

– Én… – Nem tudtam kinyögni semmi értelmeset. Fájt, hogy ezt gondolja rólam, és hogy ilyen keményen beszél velem. Hogy nem érez már semmit irántam – a gyűlöleten kívül –, amit én még mindig nem akartam elhinni.

Lassan felemeltem a kezem, mire ő nyelt egy nagyot. Nem tudtam, mit gondolhatott, de mintha kést döftek volna a szívembe… Nem tudnám bántani őt. Még véletlenül se. Megkerestem a nyakamban lógó kis láncot, s kiemeltem a póló alól, majd a fél szívet a számhoz emelve megcsókoltam azt mindvégig az égkék szemekbe nézve.

– Miért nem hajítottad el, ha így érzel? – kérdeztem suttogva, kiejtve ujjaim közül a láncot. Kat elfordította tekintetét, még csak rám nézni sem akart. Sokáig nem válaszolt, ezért közelebb léptem hozzá, s az álla alá nyúlva kényszerítettem, hogy nézzen a szemembe. Választ akartam, legalább erre, mert már nem tudtam elviselni ezt a bizonytalanságot. Tekintetét halvány, csillogó könnyfátyol fedte el, ami egy pillanatig belém fojtotta a szót. Eddig soha, amióta ismét találkoztam vele, semmilyen érzelmet nem láthattam rajta, s most, hogy ejtettem egy apró karcolást a falon, mely elzárta őket előlem, rögtön tudtam, van esélyem.

– Kérlek, mondd el! – könyörögtem neki, hüvelykujjammal megsimítottam alsó ajkát, amitől a légzése egyeletlenné vált. Ebben a pillanatban belegondolva, ezzel is bántom őt… De nem akarok rosszat neki, én csak szeretném, ha ismét érezhetném az ajkait az enyémen, s hallhatnám, ahogy kiejti a szeretlek szavacskát. Ennyire önző lennék? Csak magamra tudok gondolni, s nem érdekelne, hogy közben ő mennyire szenved?

– Nem tudom – nyögte ki remegve. Még közelebb léptem hozzá, két kezem közé fogtam arcát. – Ne, kérlek! – sütötte le szemét.

– Szeretlek, hát nem érted? – kérdeztem suttogva. Nem bírtam elengedni őt. Most éreztem csak igazán a több éves hiányát, hogy végre újra a közelemben érezhettem. Az eddigi fájdalom csupán apró csillag volt az univerzumban, az űrben, mely a mellkasomban tátongott. Most, mintha a több ezernyi csillagot együttesen éreztem volna.

– De én már nem – mondta erőtlenül, ami újabb késdöfést eredményezett a szívemben. Valóban így lenne? Ennyit jelentettek volna azok az évek, a megbocsáthatatlan hibám? Még sem akartam elhinni! Nem lehet, hogy még csak egy kicsit sem szeret. Lehetek olyan önző, hogy megpróbáljam feléleszteni az irántam érzett szerelmét?

– Mondd a szemembe, őszintén, és akkor talán… elhiszem – mondtam szenvedélyesen.

Kat belemélyesztette tekintetét az enyémbe. Égszínkék szeme még mindig csillogott, s most, hogy megfigyeltem egy kicsit jobban is, felfedeztem bennük egy pár arany pöttyöt. Úgy éreztem magam, mintha egyre csak merülnék el, s húzna le a mélybe valami megmagyarázhatatlan erő.

– Nem szeretlek. Nem lehet – felelte, megkeményítve arcát. – Nem tudok megbocsátani neked.

– Én sem magamnak – feleltem azonnal, fogaimat pár másodpercre összeszorítva. – Soha! De… – Jelen pillanatban semmi sem tudott érdekelni. Se Ryan, se Jimmy, se az, milyen életet élek, vagy, Katé milyen tökéletes. Őt akartam érezni mindig, szeretni őt bűntudat nélkül. Miért ilyen bonyolult mindez? – De nem hagyom magam ilyen könnyen lerázni – mondtam határozottan. Még az sem érdekelt, ki volt az a fickó, akit láttam. Az sem, ha ő a vetélytársam… Bár egy kissé elbizonytalanodtam – hisz hogy vehetném fel vele a versenyt, s ki vagyok én, hogy tönkretegyem Kat boldogságát, ha van olyan? –, muszáj lesz erőt vennem magamon, ha vissza akarom hódítani Katet.

Katie halkan felnevetett. – Mit csináljak, hogy végre eltűnj? – suttogta a kérdést remegő ajkakkal. – Felforgatod az életem! – zihált, szeme könnybe lábadt, s én egy pillanatra meginogtam. Olyan határozott volt, olyan őszintének tűnt. Valóban azt akarná, hogy örökre eltűnjek?

– Te is felforgattad az enyém – mondtam halkan, elengedve őt. De nem léptem hátrébb. Annyi kérdés kavargott bennem ismét, hogy kimondta azt a kérdést. Nem értettem őt, nem értettem semmit! Ha ennyire azt akarja, hogy eltűnjek, miért nem hagyott ott akkor, amikor megtehette volna ő maga?! – Ki ő neked? Szereted? – követeltem a választ, mintha közöm lenne hozzá. Kat elnyílt ajkakkal, döbbenten álldogált.

– Mi közöd hozzá, Matt? – kérdezte dühösen. Persze, igaza volt… – És, ha igen? És ha fontos nekem? Akkor mi lenne? Miért érdekel, ha már… semmi közöd az életemhez – mondta ki keményen a szavakat. A kezem önkéntelenül szorult ökölbe, ahogy a féltékenység maró, tehetetlen dühe végigsöpört rajtam.

– Ha semmi közöm hozzá, miért nem hagytál itt a parkolóban? Így is már úgy érzem magam, mintha fél lábbal a sírban táncikálnék – mondtam flegmán, Ryanre gondolva. Kezem elernyedt, majd a zsebeimbe rejtettem inkább, ahol megtapintottam a bankókat.

Katie lélegzete elakadt egy pillanatra. – Talán itt kellett volna hagyjalak… – suttogta elnézve.

– Azt kellett volna – mondtam dühösen. Hangomtól ismét felpillantott rám. – Akkor most legalább ugyanolyan nyomorultságosan élném a pocsék kis életem arra gondolva, hogy talán neked jobb sorod van. És van is – ejtettem ki gúnyosan. – Amibe én már nem férek bele…

Láttam rajta, hogy meglepődött. – Ha te azt hiszed, csak azért nem férsz bele, mert éppenséggel most a felső tízezer közé tartozom a nevelőcsaládom miatt, akkor nagyon tévedsz – remegett meg.

– Szerintem pedig pont erről van szó – ellenkeztem. – Nem hiszem, hogy ő ezt akarta volna… – mondtam nehezen.

– Honnan tudhatnád, mit akart? – kiáltott rám. – Soha nem is fogjuk megtudni – sírt hangtalanul. Arca csillogott a végigfolyt könnyektől.

– Sajnálom – mondtam őszintén. – Tudom, hogy most bántalak – suttogtam. Kat nem szólt, csak nézett rám.

– Ez lehetetlen, Matt. Túlságosan elsodródtunk egymástól… Túlságosan szerelmes vagyok. De nem beléd – ejtette ki halkan, megtörölve szemét. Mély levegőt vettem. Remélni tudtam csak, hogy hazudott. Mert akkor… már nem is érdekelne Jimmy, vagy Ryan. Nem érdekelne semmi, csak egy valami. A halál.

– Ne mondd ezt, kérlek! – léptem közelebb hozzá. Kezemet felemelve megérintettem arcát, hogy letöröljem könnyeit. Belenéztem égkék tekintetébe, s tudtam, hogy füllent. Sohasem tudott jól hazudni. – Nem kényszerítelek semmire, adok választási lehetőséget – vettem mély levegőt, amivel megéreztem Kat parfümjét. Édesen csábította érzékeimet, de nem hagyhattam, hogy elragadjon a vágyam. Lehet, hogy ezzel örökre elvesztem őt, ám lehet, pont az ellenkezőjét érem el. Muszáj, hogy jelentsenek valamit azok a jelek, a tettei. Muszáj! – biztattam magam. Így pedig megadom neki az esélyt, s nem nekem kell döntenem, hogy elhagyom-e ismét. Önzőség vagy csupán bizonytalanság? Nem tudtam.

– Miféle választási lehetőségről beszélsz? – rökönyödött meg Kat, s úgy nézett rám, mintha elment volna az eszem. – Menj el, és hagyj engem békén, ahogy eddig is tetted. Eddig sem hiányoztam neked – suttogta, s mintha egy másodpercre úgy láttam volna rajta, hogy ez fáj neki. Bár lehet, már csak képzelődöm, mert annyira akarnám, hogy így legyen.

– De hiányoztál – ellenkeztem, hangomban enyhe düh keveredett a hevességgel. – Kellett egy kis idő, hogy… megemésszem a múltat – folytattam, bár nem volt teljesen igaz. Hisz még most sem tudtam megemészteni a legjobb barátom elvesztését. És nem is fogom soha! Ez nem olyasmi, ami egyik percről a másikra megy. Vagy egyik évről a másikra. Egész életedben elkísér, főleg, ha… közöd volt hozzá.

– Akkor miért szakítod fel a régi sebeket, Matt? – kérdezte halkan Katie. – Azt hiszed, nekem nem fáj? – támadt nekem dühösen. – Azt hiszed, én megemésztettem?! – püfölte mellkasomat két öklével. Megérdemeltem, de mintha meg sem éreztem volna. – Amikor a legnagyobb szükségem lett volna valakire, rád, kiderült, hogy… hogy… – Nem tudta kimondani, de így is rettenetesen fájt.

– Sajnálom, hidd el! De már arra sem emlékszem, mi történt pontosan… És nem tudom miért – mondtam haraggal hangomban. Azonban csakis magamra haragudtam. Kat zihálva abbahagyta reménytelen püfölésem, s kezeibe temette arcát. Most először láttam ennyi érzelmet rajta.

– Tudom, amit tudok. A többi nem érdekel… Menj el! – nézett a szemembe. – Menj! – suttogta erőtlenül. Meg akartam érinteni elmaszatolódott arcát, meg akartam csókolni. De nem tettem semmit. Csak fájó szívvel hátrálni kezdtem. Reménykedtem, hogy el fog jönni, miután kissé lenyugodott. Miután mindketten megemésztettük ezt a találkozást.

– Várni foglak… Pénteken a Central Park keleti bejáratánál… – hátráltam lassan, mindvégig az égkék tekintetbe nézve. – Ilyentájt, miután végeztél… – mondtam. – Ha soha többé nem akarsz látni, akkor ne gyere el, de én várni foglak. Amíg meg nem érkezel, akármeddig. – Amit még nem tudom, hogy kiviteleznék, de reméltem, ott lesz, s amúgy sem akartam az ellenkezőjére gondolni.

– Akkor sokáig kell várnod – mondta halkan.

Némán néztem őt pár másodpercig.

– Úgy hittem, soha nem foglak már látni, és… – felnevettem, ahogy túlvilági vendégemre gondoltam –…és ezek után nem akarlak ilyen könnyen elengedni – fejeztem be, majd megfordultam, s elmentem a motorhoz. Miután felültem rá, és beindítottam, még egy pillantást vetettem Katre, aki még mindig ugyanott állt, engem nézve. Nagyot sóhajtottam, aztán szinte elmenekültem a parkolóból. Mert ha még egy perccel tovább nézem, eldobok mindent, s visszafutok hozzá, a karjaimba zárom… Az emlékek így is elárasztották elmémet, de egy közülük rettentően hasonló volt ehhez.

Vacsoraidő előtt járt az óra, az égen sötét esőfelhők gyülekeztek, mintha az időjárás csak megérezte volna hangulatomat. Ideges voltam, s feszült, annak ellenére, hogy már tizenötödik életévemet is betöltöttem. Nagy dologra készültem, csak reméltem, hogy viszonzásra talál vallomásom. Talán egyszer lesz elég merszem bevallani Olivernek.

Fel-alá járkáltam az eldugott helyünkön, rá várva. Minden másodperccel egyre jobban éreztem a bizonytalanságot, s a kétségbeesést. Mi van, ha ő nem akarja? Ha nem úgy érez irántam, ahogy én? Tartottam Olivertől is, aki úgy vélte, még gyerekek vagyunk az ilyen érzelmekhez – hogy ezek amolyan kicsapongó, elmúló érzések. Futó szerelem.

De én tudtam, legbelül éreztem, hogy ez nem ilyen. A szívem hevesen verni kezdett, mikor meghallottam kintről a könnyed, kopogó léptek hangját. Tudtam, hogy ő az.

– Matt? – Az ajtó résnyire kinyílt, majd Kat bedugta a fejét.

– Jöhetsz, csak én vagyok – tártam ki az ajtót, miután belépett rögtön be is csuktam. A helyiségre sötétség telepedett, csak egyetlen egy apró gyertya adott némi fényforrást. Kellett pár perc, hogy szemem megszoka a homályt. Ahogy néztem Katie arcát, egyre inkább kirajzolódtak vonásai, szájának íve, pisze orrának vonala.

– Miért kérted, hogy idejöjjek? – kérdezte halkan.

– Én… öhm… – hebegtem zavaromban. – Mondani szeretnék neked valamit – nyeltem nagyot. Kat érdeklődve nézett rám.

– Hallgatlak – felelte rá, lesütve tekintetét.

– Én… nem tudom, mi lesz, mi következik majd a jövőben, de… szeretlek – nyögtem ki, mire pislogva felnézett rám. – Nem tudom, hogyan érzel irántam… Én nem tudtam magamban tartani már. Tudom, Oli… – Nem hagyta befejezni a mondatot, mutatóujját a számra rakta, amitől kellemes bizsergés futott végig a testemen.

– Én is szeretlek, azt hiszem – mosolyodott el. – Bár még soha nem éreztem ilyet… – mondta, s mintha elpirult volna, de a félhomályban nem lehettem biztos benne. Viszont nagy kő esett le a szívemről, s a boldogság mámorító hatalma sújtott le rám.

– Té… Tényleg? – vigyorodtam el boldogan.

– Tényleg – bólintott mosolyogva. Ujjaival megsimogatta számat, majd arcomat. Közelebb léptem hozzá, s felemelve kezemet a füle mögé sodortam egy hullámos tincset, majd megcirógattam arcát.

– Bánnád, ha… – nyaltam meg számat, mert teljesen kiszáradt.

– Ha megcsókolnál? – kérdezte, befejezve mondatom. Aprót bólintottam. – Egyáltalán nem – suttogta. Lassan közelítettem, még egy lépést tettem felé. Amikor szám az övéhez ért megremegtem. Ajkai puhák voltak, s édesek, mint a méz. Nem tartott sokáig, de az érzés, mely utána maradt, sokáig kitartott.

– Nem tudod, most milyen boldog vagyok… – ziháltam a csók után belenézve csillogó szemébe. Elmosolyodott.

– De. Pontosan érzem – felelte.

– Most úgy érzem, örökre szeretni foglak. Nem is! – ráztam aprót fejemen. – Tudom, hogy örökké szeretni foglak – mondtam határozottan. – Hozzon akármit az élet, sodorjon bármerre…

– Várni fogok rád – puszilta meg számat.

Az első csókunk – sóhajtottam. Olyan rég volt, s olyan régen élvezhettem azokat a boldog perceket, hogy már-már nem is tűntek valóságnak. Mégis éreztem, s tudtam, minden megtörtént. Vár rám, azt mondta várni fog rám, most mégis el akar üldözni maga mellől. Persze megvolt rá az oka, de én megtartottam ígéretemet. Szeretem őt, s vártam rá több éven keresztül. De nem támadhatom le. Nem várhatom el tőle, hogy megbocsásson, s azonnal belém szeressen. A gyűlölete jelenleg erősebb irántam, de a szerelemtől csupán egy hajszál választja el. Hinnem kell abban, hogy el tudom szakítani ezt a szálat.

Egyáltalán nem akartam visszamenni a raktárba, de elhatároztam, hogy nem érdekel Jimmy ott lesz-e, beszélek Ryannel. Nem fog megfélemlíteni! Ryan nekem fog hinni, még ha Jimmy már el is mondta a saját kis verzióját. Amennyit gondolkodtam rajta, egyre biztosabb lettem abban, jobban járok, ha mindent elmondok Ryannek. Ha feltárom neki a tényeket, az összefüggéseket, akkor meg kell, hogy értse. Már épp eleget szívtam.

Amikor odaértem a raktárépülethez, s leparkoltam hátul a motort eldöntöttem, kemény leszek, és nem hagyom magam. Beléptem a hátsó ajtón, és a szokásos helyiségbe mentem, ahonnan már hallottam kiszűrődni a beszélgetés moraját. Amikor beléptem, Jimmy megmerevedett, Ryan meg elmosolyodott. Csak ők ketten voltak ott. A többiek valószínűleg ügyleteket bonyolítottak az utcán valahol.

– Matti fiú! Azt hittem ma már vissza sem jössz – ölelt meg szokásához híven. A zsebembe nyúltam, s kiszedtem az ügyletekért kapott pénzt, majd Ryan kezébe nyomtam.

– Mostanában csak aprópénzt mersz rám bízni? – kérdeztem egyenesen a szemébe nézve, mire elvigyorodott. A fejem zúgott a Kattel történtek után, de koncentrálnom kell.

– Mostanság nem volt nagyobb üzlet – vont vállat. – Jimmy mérj ki egy kilót – utasította.

Most vagy soha – mondtam magamban.

– Nem? – vontam fel szemöldököm. – Akkor Jimmy miért intézett egyet a múlt héten? – ejtettem el a kérdést. Ryan mosolya egy pillanatra lehervadt.

– Épp mással voltál elfoglalva – felelte aztán rezzenéstelenül.

– Ó, persze értem – néztem, hogy Jimmy engem figyel a háttérből. – Rámered bízni úgy, hogy tudom, ő a besúgó? – kérdeztem halkan, de így is hallotta az említett. Jimmy ott hagyta a drogot, és nekem támadva hátralökött a falhoz. Ryan nem volt meglepve.

– Mit állítasz rólam, kölyök? – kérdezte az arcomba kiáltva dühösen. Nem hagytam magam, a könyökömet az arcába nyomtam, amitől feljajdult, és esetlenül hátrébb lépett, de rögtön vissza is támadt. Az egyiket kivédtem, de a másik horog telibe trafált. Éreztem a vér fémes ízét a számban, melyből tudtam, hogy megint felrepedt. De én is visszaütöttem… Ryan ekkor már közbelépett.

– Elég legyen már! Ne verjétek össze egymást – rivallt ránk. – Ez elég merész vád, öcskös. Van rá bizonyítékod is? – fordult felém.

– Ne hallgass rá, Ryan! Ahogy mondtam, magáról akarja elhárítani a gyanút – köpte Jimmy a szájából a vért a padlóra. És ahogy gondoltam, már bemártott Ryannél. Vagyis csak akart, mert nem fogom hagyni.

– Emlékszel, hogyan tudattad velem a címet, ahova mennem kellett? – néztem Ryanre zihálva.

– Emlékszem hát, hülyének nézel? – horkantott.

– Dehogy, hisz a kisöcséd vagyok – szabadkoztam, Ryan fanyalgott. – Elvileg csak mi ketten tudtunk a címről. De ha ez így van, akkor honnan tudta Jimmy a múltkor, hova kell mennie a motorért úgy, hogy te nem mondtad meg neki? – mutattam rá a tényekre. Ryan elgondolkozott, majd hirtelen elkapta Jimmy kabátjának gallérját, s a szemébe nézett.

– Te hoztad a vevőt – súgta összeszorított fogakkal Ryan, s én végre megértettem mindent. Összeállt a kép, bár még voltak hiányfoltok. – Miért? – sziszegte.

– Mit miért? Ne viccelj már Ryan, hogy hihetsz ennek a kis pöcsnek? – próbálta menteni a helyzetét Jimmy.

– Hiszek neki, mert igazat mond – felelt rá dühösen. – Nem úgy, mint te! Csak te tudtad rajtunk kívül, hol bonyolítjuk az üzletet, ráadásul te hoztad a vevőt is – ordította a képébe Ryan. – Szóval miért? – követelte a választ.

– Szerinted miért? El akartam tűntetni ezt a kis hülyét! – kiabált vissza Jimmy, rám bökve a fejével. – A kis kedvencedet… – köpte flegmán a szavakat. Elégedetten elvigyorodtam. Ez az, mondj csak el mindent Jimmy… Még nem elég rossz a helyzeted. Hogy lehet valaki ennyire hülye? – tettem fel magamban a kérdést.

– Te rohadék! Majdnem oda lett fél millám a hülyeséged miatt! – Ryan a hasába térdelt Jimmynek, aki összeesett, de dühében a padlón kíméletlenül tovább rugdosta őt. – Csak azért, hogy eltedd az útból Mattet?! – püfölte tovább. Elvett az asztalról egy stukkert, és odadobta nekem, amit én automatikusan elkaptam. – Gyerünk, Matt! Nyírd ki az árulót! – utasított. – Elvégre ő is ki akart téged.

Megdöbbenve, ledermedve álltam ott a fegyverrel a kezemben, és csak néztem a padlón szenvedő alakot, a fölötte magasodó Ryant. Soha, az életben soha nem oltottam ki emberi életet, s nem most akartam elkezdeni.

– Én… – próbáltam kinyögni valamit Ryannek, aki várakozóan nézett rám. Nem tudtam mitévő legyek. Ha nem teljesítem amit akar, akkor lehet én leszek a következő. Már így sem bízik bennem annyira, mint azelőtt. Ezek után ha nemet mondok neki, el sem tudtam képzelni, mit tehet velem.

– Matti fiú, ezt most neked kell elintézned – mondta Ryan. – Sittre akart vágni, ki akart nyíratni, mint besúgót – folytatta, majd még egy jó nagyot belerúgott Jimmybe. Ránéztem a kezemben lévő stukkerre, majd fel Ryanre. – Ugye nem akarod, hogy azt higgyem puhány vagy, és nem bízhatok rád bizalommal semmit sem? – nézett merőn a szemembe. Nem érdekelt, mit gondol rólam Ryan. De hogy én vessek véget egy ember életének… Elképzelhetetlen volt számomra.

– Nem akarok gyilkos lenni – mondtam undorodva még csak a gondolattól is.

– Pedig meg kell tenned, kölyök! – rivallt rám Ryan. – Ez csak egy mocsok, akinek majdnem sikerült a kis szánalmas terve, és aki miatt majdnem elvesztettem a pénzem!

– Ryan… – szűkölt Jimmy a padlón.

– Te kussolj! – kiáltott rá főnököm.

Nem akartam mondani, hogy rohadtul nem izgat a flancos fél milliója. De hallgattam, nem akartam még jobban magamra haragítani őt. Lenéztem szerencsétlen Jimmyre, én… Nem is gondoltam arra, hogy ez lesz ebből. Ha ezt tudom… Ha tudom, hogy nekem kell megölnöm, őt, soha sem szólaltam volna meg. Inkább beletörődtem volna Ryan figyelő tekintetébe, és a csicskáztatásába.

– Nem érek rá egész nap, Matti fiú – figyelmeztetett Ryan. Muszáj megtennem, vagy én leszek a következő. Bármit kinézek Ryanből… De mentsem a rongyos kis életem egy másik ember élete árán?

Gyáva voltam… Marokra fogtam a stukkert, s lassan felemeltem a kezem, megcéloztam az immár feltérdelő Jimmy mellkasát. Ryan elégedett vigyorral nézett rám, miközben távolabb lépett Jimmytől. Ahogy felnéztem Jimmyről egy pillanatra, előre a semmibe, megláttam őt. Túlvilági vendégem velem szemben lebegett, és csalódott-bánatos arckifejezést öltött. Mintha nem akarna hinni a szemének, hogy ilyenre képes vagyok.

10. fejezet - Nagy Hal

noreply@blogger.com (Freeb) — Fri, 26 Oct 2012 22:43:00 +0000

Sziasztok!

Elnézést a csúszásért, kicsit sűrű napjaim voltak. :/ De azért most meghoztam a fejit, remélem tetszeni fog, még ha nemis Matt szemszöge. ;) Tudom, az izgalmasabb, de fontos szereplőt ismerhettek meg ebben a fejiben. Jó olvasást!

Katie

Végre egyedül – sóhajtottam, miután Zoe és Will mögött becsukódott az ajtó. Hátradőltem a székemben, s lehunytam szememet. Olyan jó volt kicsit elmélázni, sokáig azonban nem engedhettem meg magamnak, dolgoznom kellett.

– Miss Brightmore – szólalt meg a telefonon keresztül Lydia. Benyomtam egy gombocskát, és visszafeleltem neki.

– Igen, hallgatom.

– Danny szeretne önnel beszélni – mondta.

– Jöjjön be! – válaszoltam vissza. Pár pillanatra rá kopogás hallatszott az irodám ajtaján, majd Danny belépett.

– Miss Brightmore – biccentett. – Hoztam rajzokat a másik reklámhoz. Meg kellene néznie őket, és szerintem pár dolgon változtatni is kellene rajtuk. – Felderültem, hogy valami újdonságot láthatok, mert imádtam Danny rajzait. Az erős, határozott vonalakat, a merész ötleteket.

– Hadd, lássam – nyújtottam a kezem izgatottan a fekete kartonlapokért. Danny mosolyogva megkerülte az asztalomat, s átnyújtotta a képeket. Pár percig csak nézegettem a rajzokat, s megpróbáltam elképzelni mind a gyerekek, mind pedig a szülők reakcióját. Hisz egy csoki reklámjával a gyermek figyelmét kell felhívni, de a szülő vásárolja meg. Tehát a reklámnak olyannak kell lennie, ami még a szülőt is megfogja, esetleg aranyosnak, ötletesnek találja. – Tetszenek a figurák – mosolyogtam Dannyre.

– Köszönöm – vigyorodott el. – De azt hiszem, jobb lenne, ha itt – mutatott rá a képre –, erőteljesebb színeket használnék, úgy értem, erősebb színű ruhát rajzolnék neki – mondta, és éreztem, kicsit zavarban van.

– Ennek itt lehet – mutattam a kis figurára –, de a másikat hagyd így. Nagyon tetszik – néztem fel rá.

– Rendben – szólalt meg halkan, a szemembe nézve. A kínos csendet Lydia hangja törte meg. Odaadtam a rajzokat Dannynek, aki felegyenesedett, s kicsit eltávolodott tőlem. Benyomtam ismét a kis gombocskát a telefonon.

– Mondja, Miss Leavey! – sóhajtottam egy kicsit.

– Egy úr kér Önhöz bebocsátást, miszerint leendő ügyfelünkké válna. Mivel Mr. Brightmore nincs a közelben, így… – nem fejezte be a mondatot. Mindketten tudtuk, én vagyok az illetékes az ilyen ügyekben. S már nem először intéztem efféle ügyeket. Így nem is értettem, Lydia miért említette ezt meg.

– Akkor ne várakoztassuk meg az új ügyfelünket – mondtam Lydiának.

– Hogyne – felelte, majd nem sokra rá benyitott az irodámba, s beinvitálta leendő ügyfelünket. Vagy ügyfeleinket. Ugyanis nem egyedül jött, bár második gondolatként futott át agyamon, hogy valószínűleg a sofőre, vagy a testőre lehet a másik férfi. Végignéztem az öltönyös, köpcös megjelenésű férfin, majd a másikon is, aki valamivel magasabb volt az előzőnél, s izmosabbnak is tűnt az öltöny alatt. Elfogott egyfajta rossz érzés, de nem törődtem vele – így legalább akadt egy ötletem Lydia viselkedésére. Nagyon gazdag és tekintélyt parancsoló a két férfi megjelenése. Lerítt róluk, hogy nem számít nekik a pénz.

Dannyre néztem. – Most kérlek menj, később még beszélünk a tervekről – bólintott, majd biccentett a két belépőnek, s távozott.

Előreléptem, s a kezemet nyújtottam a köpcös férfinek. – Katherine Brightmore, üdvözlöm – mosolyodtam el halványan. Elvégre a megnyerés szükséges, és ilyen ügyfelet nem veszíthetünk el, ha már ő jött ide.

– Jó napot, Alexander Leavold! – fogadta el jobbomat. Mély, rekedtes hangjától végigborzongtam, de ez nem az a jól eső fajtából származott. – Ő a sofőröm, Alfonso.

– Üdvözlöm – fogtam vele is kezet, miközben elrejtettem a meglepődöttségemet. Egy kissé izmosnak tűnt sofőr létére. – Foglaljanak helyet, kérem! – mutattam az asztalom előtti fotelokra, majd leültem a helyemre.

– Hozhatok esetleg valamit? Kávét? – kérdezte Lydia az urakat.

– Nem, köszönjük – hárított a köpcös férfi. Biccentettem Lydiának, hogy elhagyhatja az irodámat.

– Miben segíthetek? – kulcsoltam össze kezeimet az asztalon idegességemben. Nem tudtam, mitől vagyok az… De a két férfi ezt váltotta ki belőlem.

– Nos, úgy hallottam a Brightmore Advertising a legjobb reklámügynökség a városban, és talán az államban.

– Ez így van – biccentettem.

– Egy nagyszabású reklámanyagról lenne szó, amit nem bíznék másra, csakis a legjobbra. Ugyanis aukciót szervezek, a műtárgy gyűjteményemből szándékozom eladni egy néhányat – nézett bele mélyen szemembe.

– Értem. Ehhez szeretne reklámot.

– Igen, majdnem – mosolyodott el. – Egy jótékonysági fogadás keretén belül szervezném ezt. A befolyó pénz pedig a Manhattan a Gyermekekért Alapítványt támogatná. – Lehetséges, hogy a megérzéseim mégis hazudtak. Hisz még a modora is megnyerő… De azt is tudtam, nem minden az, aminek látszik.

– Rendkívül nemes cél – mondtam. – Mit szeretne a reklámba? Mi legyen benne fővonalakban? – kérdeztem, miközben elővettem a noteszom feljegyezni az információkat.

Mr. Leavold elmosolyodott. – Nos, magára bízom. Annyit kérnék, a jótékonysági fogadás célját, s azon belüli aukciót hangsúlyozza ki. A legfontosabb személyeket természetesen meghívók keretén belül hívjuk meg, de biztos vagyok benne, sok olyan személy is tartózkodik Manhattanben, akik tudnak, és szívesen segítenék akciónkat. Esetleg más műgyűjtők – bólintottam. – Tehát olyan reklámot szeretnék, mely megcélozza ezt a réteget. A pénz persze nem számít, legyen meg a kellő reklám a fogadásig. – Egy tippem azért bejött.

– Ami… mikor is lesz? – néztem fel rá.

– Egy hónap múlva. Így van ideje Önnek is elkészíteni a reklámanyagot, s kellő ideig hírverést adni a jótékonysági célunknak.

Ismét bólintottam. – Nagyszerű, ez pont elegendő idő lesz – válaszoltam. – A reklámban szeretne Ön is szerepelni, mint a főszervező, vagy máshogy találjuk ki?

Mr. Leavold egy pillanatig elgondolkozott. – Szerepelek, de csak egy kisebb szöveg erejéig. Tudja, nem vagyok igazán reklámarc – viccelődött, mire magamra erőltettem egy vigyort. Hát nem volt az, sőt…

– Értem. Nos, ha más nem lenne, akkor – nyúltam a fiókomba a papírokért –, már csak a szerződést kellene aláírnia – csúsztattam a férfi elé az asztalon, egy tollal a tetejükön. – Aztán elkészítjük a reklámtervezetet, amit egyeztetünk Önnel, majd ha az megfelel Önnek, akkor előkészítjük a reklámhoz szükséges dolgokat – fejeztem be, immáron csakis az ügyre, a munkámra koncentrálva. Mr. Leavold elégedetten elvigyorodott. Miközben aláírta a papírokat, én folytattam. – Kérnék Öntől egy elérhetőségi címet, telefonszámot, hogy értesíthessük.

– Hogyne – intett a sofőrének, aki a zsebéből előhúzott egy kis névjegykártyát, amit odaadott Mr. Leavoldnak, s ő nyújtotta át nekem.

– Köszönöm – raktam el a szerződés egy másolatát, a másikat a férfinek adtam, a névjegykártyát pedig az asztalomon hagytam, hogy majd belerakom a mappába, amely ehhez az ügyhöz fog tartozni.

– Én köszönöm – állt fel Mr. Leavold, s a kezét nyújtotta, amit én elfogadtam.

– Mielőbbi viszont látásra! – kísértem őket az irodám ajtajáig. Miután elmentek becsuktam magam mögött az ajtót, s örömujjongásban törtem ki. A legnagyobb halat fogtuk ki, ami eddig csak egyszer fordult elő a cég történetében. Ha ezt megcsináljuk… Jól megcsináljuk – amiben egyáltalán nem kételkedtem –, akkor a cég még értékesebb lesz. A részvények fel fognak ugrani. Pihegve lerogytam a székembe, s összeszedtem egy mappába a szükséges papírokat, a szerződést is belerakva. Aztán kiszóltam Lydiának a telefonon keresztül. – Miss Leavey délutánra hívja össze a kreatív csapatot, a kreatív igazgatónk is mindenképpen legyen ott! – hívtam fel rá figyelmét.

– Igen, Miss Brightmore! – felelte.

Aznap még ebédelni sem mentem le a közeli Olive-ba, úgy hozattam egy kis salátát. Minden időmet az új reklám kitalálására fordítottam, hogy előre legyen ötletem a délutáni megbeszélésre. Persze a többit már Willre és Dannyékre hagyom, én csak az alapot fogom megadni nekik. Amikor kiléptem az irodámból, majdnem összeütköztem Zoéval.

– Hát te? – kérdeztem, indulva a folyosó végében lévő prezentációs terem felé.

– Willnek dolga akadt, azt mondta, összehívtál valamilyen csapatot – mondta, én még mindig a Willen fennakadva. Már becézgeti is? Ajj! Hát ez nem lesz így jó…

– Igen – feleltem tömören. Még mindig mellettem haladt, úgy hittem, most már nem is rázom le magamról.

– És? Beavatnál? – kérdezte.

– Öhm… – néztem rá, majd elvigyorodtam. – Nem, Zoe. Nem állsz a cég alkalmazásában, így nem is tudhatsz az itt folyó ügyekről – válaszoltam. Nem érdekelt, mivel akar előrukkolni, mint a „márpedig igen, hisz én is Brightmore vagyok”, vagy a „ki vagy te, hogy így beszélj velem, és utasítgass” című drámáival. Marhára nem volt hozzájuk se kedvem, se erőm. Még én álltam az igazgatóhelyettesi posztján – jelenleg.

Mielőtt megszólalt volna, megállítottam a terem ajtaja előtt. – Ne most Zoe, ez fontos. Majd ha apa visszajött, mindent lerendezünk. – Azzal becsaptam előtte a helyiség ajtaját. Csak nehezen ment, hogy elrejtsem a kikívánkozó, kárörvendő vigyoromat.

– Jó napot mindenkinek! – léptem az asztalfőhöz. Intettem a többieknek, hogy üljenek le. – Nos, ez a munka, ahogy a többi is persze, rendkívül fontos. Tehát a legjobbat várom el mindenkitől – néztem végig a csapatom tagjain. – Egy olyan reklámhoz kérnék ötleteket, mely a gazdag, manhattani réteget célozza meg, s felhívja a figyelmet egy jótékonysági fogadásra, melyen az ügyfél egy aukciót szervez. A befolyó összeg Manhattan a Gyermekekért Alapítványt támogatja. Így a jó ügy érdekében is – tettem hozzá – figyelemfelkeltő reklámra van szükségünk. Az ügyfél is szerepel majd benne, míg elmondja a legfontosabb információkat. Ennyi lenne. Kérdés? – néztem körül.

– Miss Brightmore mennyi időnk van rá? – kérdezte Danny.

– Egy hónap múlva lesz a fogadás. Egy, maximum két hetünk van arra, hogy elkészítsük a tervezetet, és a reklámot, a többi idő pedig a beharangozásé. Elképzelésem szerint… – tettem hozzá, hisz még csúszhatunk vele, akár a mi hibánk, akár a megrendelő hibája miatt.

– Értem – bólintott Danny.

– William, legkésőbb holnaputánra kész ötletekkel, rajzokkal álljatok elő. Péntek délután tartunk egy megbeszélést. Addig is jó munkát kívánok!

– Ahogy óhajtja, Miss Brightmore – felelte Will egy mosoly kíséretében. Biccentettem, majd kiléptem a prezentációs teremből. Amikor az irodám fele mentem, Lydia állított meg.

– Elnézést, az apja hívott az imént – kezdte.

– Mit üzent? – kérdeztem izgatottan. Már vártam, hogy visszatérjenek. Hiányoztak, s reméltem, majd helyre teszik Zoét is. De legalább apa.

– Azt üzente, csak szerdán reggel érkezik vissza. Valami közbejött.

Elszontyolodtam, de persze nem mutattam ki, aztán eszembe jutott az igazgatói ülés.

– Mikorra tudta összehívni az igazgató tanácsot? – kérdeztem Lydiát.

– Délután ötre – felelte.

– Rendben, akkor pont jó – mosolyodtam el megkönnyebbülten.

A napok aztán rettentő gyorsan teltek, s azon kaptam magam, hogy már eltelt egy hét, s ismét szerda reggel van. Az irodámban ültem, az A2-es mappám az ölemben feküdt az asztalomnak döntve. A ceruzám a számban, így méláztam el a reklámon, mégis mi legyen benne, és hogyan. De aztán a gondolataim egészen másfele terelődtek. Eddig annyira lekötött a munkám, hogy nem is igen jutott eszembe Matt. De most… Nagyon hiányzott. Olyan régen láttam már, s ez elszomorított. Annak ellenére, hogy tudtam, nem szabadna ezt éreznem. Lehet, hallgatásomat mégiscsak igenlésnek vette, hogy soha többé nem akarom látni? De akkor miért volt az elégedett vigyor az arcán? Látta a nyakamban a láncot, ami valamit bizonyított is neki. Tudtam, láttam rajta, hogy így van. De mit jelentett neki? Sejtettem, azonban nem akartam kimondani magamban, mert az olyan lett volna, mintha megszegtem volna az eskümet. Mintha Oli emlékét szennyezném be. Hisz megmondta Matt… Szeret. De ő nem ezt a Katiet szereti, ő abba a tizenéves lányba szeretett bele, aki még azelőtt voltam. Azelőtt, hogy…

Nem bírtam magamban kimondani, a sírás könnyei fojtogattak, s félő volt, hogy kibuggyannak szememből. Így hát eltemettem magamban ezt a gondolatot, ezt az emléket. Nem hagyhattam, hogy gyengének tűnjek, mert ott lenne a vég. Más, kellemesebb gondolatok fele mentem el. Lehunytam szememet, s a legutóbb festett képemet idéztem magamban elő. Aztán a kép megelevenedett, s én ott találtam magam képzeletben a parkolóban, Matt-tel. Újra átéltem azokat a perceket, amikor arca olya közel volt hozzám, hogy bármikor megcsókolhattam volna. Még teste feszült tartását is érzékelhettem.

Hirtelen nyílt ki az ajtóm, s én a hangtól ijedten ugrottam egyet a székemben, s elejtettem a mappám.

– Szia, Bogaram! – mosolygott az ajtóban apám, aztán furcsán nézett rám. – Mi lelt téged? – nevetett, miközben odajött hozzám, és segített összeszedni a mappám tartalmát. Egyszerűen csak megöleltem őt, s mélyet sóhajtottam.

– Olyan jó, hogy újra itt vagy – mondtam halkan, miközben viszonozta ölelésem.

– Te is hiányoztál! – mondta.

– Anya? – kérdeztem.

– Ó, kint fecseg Miss Leaveyjal – mosolygott. – Biztos, mindjárt ő is jön. Minden rendben ment, míg nem voltam itt?

– Igen, épp a múlt héten jött be egy új megrendelőnk. Pénzes – súgtam vigyorogva.

– Nagyszerű, nagyszerű – mondta apám, majd meghallottam nevelő anyám dallamos hangját.

– És veled is minden rendben, Kicsim? Olyan fáradtnak tűnsz… – simogatta meg arcomat apám.

– Csak sokat dolgoztam – hárítottam. Nem akartam elmesélni, hogy Matt visszatért az életembe. Csak azt tudta, mi törént az árvaházban, de sohasem meséltem arról, igazából mit jelentette nekem Matt.

– Szia, Kedveském! – lépett be az irodámba nevelő anyám, s magához húzott.

– Anya – mosolyogtam.

– Jól vagy? Nyúzott vagy. Mennyit dolgoztál az elmúlt napokban? – rótt meg finoman.

– Ne aggódj, értem. Annyit, amennyit kellett – feleltem. – És szép volt Olaszország? Sokat nézelődtél? – faggattam.

– Ó, rengeteget. Hisz apád mindig tárgyalt – nézett az említettre, aki megforgatta szemét. – De majd otthon mesélek, és megmutatom a képeket. Már elő is hívattam őket – újságolta.

– Rendben – mosolyogtam. – Az jó lesz. – Legalább eltereli addig is valami a figyelmem.

– Most már menjünk, mert még haza szeretnék menni a tanácsülés előtt – mondta apám.

– Jól van Drágám, mehetünk – puszilt meg anyám, majd elindult kifele az irodámból. Apám is magához vont, aztán egy puszit nyomott az arcomra.

Miután elmentek a nap eseménytelenül telt. Ebédidőben leugrottam az Olive Garden étterembe, már azért a pár percért megérte, amíg Max elterelte gondolataimat, és képzeletemet Mattről. A délután már valamivel sűrűbben telt el, tekintve, hogy újabb megbeszélést tartottunk Mr. Leavold reklámanyagának összeállításáról. A csapatban minden tagnak volt legalább egy ötlete, így azokat prezentálták, majd Willel kiválasztottunk belőlük párat, amikről úgy gondoltuk, érdemes lenne velük tovább foglalkozni. Az igazgatói tanács ülése előtt apám bejött az irodámba.

– Szia!

– Szia, Kicsim! – mosolyodott el, aztán arca komollyá vált. – Mi történt Zoéval? – tért azonnal a lényegre, én pedig megálltam a mozdulat közben.

– Nem történt semmi. Bejött a céghez – feleltem. Ki tudja, mit mondott Zoe. Nem akartam, hogy apa azt higgye, be akarom mártani, vagy, hogy azt állítom, ki akar fúrni a cégtől, az örökségből.

– És mit csinált itt? – kérdezgetett tovább.

– Nos… egy darabig az én irodámban lógott, csak úgy, aztán az idejét a kreatív igazgatónk társaságában töltötte – válaszoltam az igazságot. Sohasem hazudtam neki, hát nem most fogom elkezdeni, pont Zoe miatt.

Apám elmosolyodott. – Értem – bólogatott. – Mielőtt elkésnék, megyek az ülésre – intett nekem, majd kilépett az irodámból, én pedig visszaültem a székembe. – Ó, nem muszáj ám megvárnod, nyugodtan elmehetsz haza – szólt még vissza az ajtóból.

– Megvárlak – feleltem mosolyogva, mire bólintott, majd becsukta az ajtót. Én pedig hátradőltem, s átadtam magamat a fantáziámnak.

Az igazgatói tanács ülésének végeztével a tagokkal, s apámmal együtt mentünk a lifthez. Új emberrel bővült befektetőink köre, Andrew Kenward örülni fog neki. Én már kevésbé, hisz így sokkal többet kell vele foglalkoznom. Előre húztam a számat a sok udvarlástól. Én csak egy embertől akartam valamit…! Csak hallgattam apám és az igazgató tanács tagjainak beszélgetését, de igazából egy mondatot sem fogtam fel belőle. Ahogy közeledtünk a parkoló felé, úgy éledt fel bennem a remény is. Már egy hete nem jelentkezett… S éreztem, hogy megint hiányzik úgy, ahogy akkor, amikor először elment. Rettentően fájt, és tudtam, mi enyhíthetné.

A liftből kilépve aprót sóhajtottam, s szememmel azonnal a parkolót fürkésztem. De sehol nem láttam, nem volt ott – csalódtam ismét, a héten már sokadjára. Elköszöntem a tagoktól, majd apámmal a kocsim felé mentünk.

– Otthon találkozunk – mondtam neki, majd adott egy puszit, mire elmosolyodtam, aztán elbandukolt a saját kocsijához. Míg én a kulcsomat keresgettem a táskámban, addig hallgattam, ahogy az autó kirobog a parkolóból. Mély lélegzetet vettem, olyan egyedül éreztem most magam. Halk lépteket hallottam meg a hátam mögül, amitől a szívem hevesen verni kezdett. Nem bírtam gondolkodni, mert csak az járt a fejemben, hogy Matt legyen az. Ha nem ő… akkor nagy bajban vagyok.

A kocsi üvegében azonban megláttam őt, amikor közelebb ért hozzám. A szívem még gyorsabb ütemre váltott a tükörképét nézve. Lassan megfordultam, s belenéztem smaragdzöld tekintetébe, megpróbálva elfojtani azt a sóhajt, mely kikívánkozott belőlem a hatására.

– Matt – suttogtam erőtlenül.

9. fejezet - Fény derül az árulóra

noreply@blogger.com (Freeb) — Sat, 20 Oct 2012 19:55:00 +0000

Sziasztok! Bocsánat a késésért! :$ Hosszú hétvégére itt egy izgis fejezet. Mindenkinek sok pihenést, és jó olvasást kívánok! :)

Matt

Egyszerre voltam dühös és csalódott. Vissza-visszanéztem futás közben arra a fickóra, aki épp eltakarta előlem Katet. A szívem úgy vert, mint még talán soha. Megálltam a parkoló kijáratától nem messze, kifulladva rejtőztem el, hogy láthassam őt még egy kis időre. Annyira hihetetlen volt az a pillanat, hogy szinte már azt hittem, meg sem történt. Miként elmerültem azokban a tengerkék szemekben, s hozzásimult a testem az övéhez. Mintha csak az örökkévalóságig tartott volna az a pár perc, amibe az egész lényem beleremegett, úgy vágytam rá. Aztán jött valaki, aki véget vetett ennek a látszólagos tökéletességnek.

A düh helyét kezdte elnyelni valami teljesen más, amint tudatosult bennem, hogy az a valaki a keresztnevén szólította Katiet. Néztem, amint kikanyarodik a kocsijával a parkolóból, s fejét ide-oda forgatja – talán engem keresve. Ki a fene lehetett az a férfi? És mi a francért fogdosta őt? – kérdeztem magamban. Gr, még a hideg is kirázott, ahogy felidéztem magamban, aztán elindultam visszafele a raktár épületéhez. Persze igazából semmi közöm nem volt ahhoz, kivel tölti a szabadidejét, vagy épp mit csinál. De attól még éreztem a mellkasomat szúró féltékenységet, és a mérhetetlen fájdalmat. Nehéznek éreztem magam, mintha elszállt volna minden erőm. Kat emléke adott eddig erőt, hogy kitartsak a végsőkig is. Most, hogy felmerült bennem annak az eshetősége – persze előtte is már gondoltam rá, de próbáltam mindannyiszor kiűzni fejemből –, valóban nem szeret már, s a szíve másé, mintha arcul csaptak volna.

De akkor miért lógott még mindig a nyakában az ezüstlánc, amit még én adtam neki? Tisztán emlékeztem arra a pillanatra, amikor odaadtam, s csupán annyit fűztem hozzá: A szívem a tied. S azóta is őrizte… Ez nem lehet véletlen! Hisz akkor már rég kidobhatta volna az első kukába, ami az útjába akadt az az este után. Amikor összetörtem szerelme jeléül rám bízott szívének darabkáját. Talán van némi remény, van miért tovább élnem, s kibírnom a megpróbáltatásokat, Ryant – biztattam magamat.

Befordultam az egyik sikátorba, hogy ott folytassam utamat, s ne legyek szem előtt. Csak néztem cipőm orrát lehajtott fejjel, s továbbra is Kat járt az eszemben. Tudni akartam, mit mondott volna, ha hagyják megszólalni. Elküldött volna a fenébe? Vagy… nem bírt volna ilyesmit kiejteni az ajkain? Szívem reménykedett az utóbbiban, de eszem az előbbire voksolt. Ilyen az én formám, persze, hogy a legrosszabbkor jelent meg az a muksó, akivel ráadásul még a versenyt sem vehetem fel.

Felhorkantam, s dühösen belerúgtam egy kőbe az úton. Az a férfi illik igazán Katiehez. Jól öltözött, pénzes, meg minden, ami kell. Labdába se rúghatok ellene a kis drogos ügyleteimmel. Vagyis, nem az én ügyleteim, de én bonyolítottam őket. A legtöbbet. Elképzeltem – ennek ellenére –, mi lenne, ha Kat valamikor megbocsátana nekem, s engem választana a nagymenő srác helyett. El kellene mondanom neki, hogy mibe keveredtem, mit tettem az idő alatt, míg nem találkoztunk. S miért nem szállhatok ki sohasem…

Felnéztem, hol is járok épp. Rettentő hideg volt, így összébb húztam magamon a kabátomat. Mikor körülnéztem, ugrottam egyet helyben.

– Francba! – mordultam fel. – Szívszélhűdést kapok tőled, ember! – morrantam megjelent szellem vendégemre, mire ő elvigyorodott. – Vagyis szellem – javítottam ki magam fejrázva. – Tiszta hülye vagyok – sóhajtottam ismét, majd mit sem törődve vele, tovább mentem. Sanda oldalpillantással vettem tudomásul, hogy mellettem halad. – Soha nem szabadulok már meg tőled, mi? – fanyalogtam. – A lelkiismeretem vagy… – mondtam halkan, felnézve rá. Elgondolkodó arcot vágott, majd nemet intett a fejével, mire összehúztam szemöldököm. – Akkor miért kísértesz, ha nem azért, hogy elégtételt vegyél rajtam? – követeltem, mintha válaszolna nekem. Megrázta fejét, amolyan csalódottan mély levegőt vett, mintha idegesítené valami. Mérges volt, mintha nem akarnék megérteni valamit. De hát hogy is érthetném meg? – dühöngtem én is magamban. Hisz már így is dilinyósnak érzem magam!

Arckifejezéséről ismét egy emlék jutott eszembe.

Az eldugott helyünkön voltunk, kintről beszűrődött a gyerekek kacagása, játékuk zsivaja. Katie mellettem ült, kezünk összekulcsolva feküdt a combomon.

– Nem gondolod, hogy el kéne mondanunk Olinak? – kérdezte.

– Nem akarom elveszteni a barátságát – feleltem halkan.

– De… lehet, hogy nem is – kezdte Katie.

– Nem kockáztathatok – néztem bele tengerkék szemébe, melyben csalódás ült. – Sajnálom – emeltem fel másik kezemet, s megsimogattam arcát. – Tudom, nem kéne ilyen gyávának lennem, és ki kellene állnom a… szerelmünk mellett…

– Nem – nézett el. – Talán igazad van. Nem akarom, hogy a barátságotok miattam menjen tönkre – sóhajtott, majd arcán nyugodott kezemre rakta a sajátját.

– Mennünk kéne. Eltűntünk egy ideje – mondtam nehezen. Sokáig ültem volna még ott Katievel, még ha nem csináltunk volna semmit se.

– Menjünk! – felálltunk, majd egy pillanatig, míg egy puszit nyomtam szájára megálltunk. Először én léptem ki a helyiségből, Kat pár percre rá követett, aztán az udvarra mentünk, ahol Oli jött velünk szembe.

– Hát ti meg hol voltatok? – kérdezte egy mosollyal.

– Óh… öhm… – próbáltam kinyögni valamit, de nem ment. Katie gyorsan összeszedte magát.

– Csak a hülye banya vitetett el velem valamit hátra a sufniba. Matt segített – felelte rezzenéstelen arccal. Oliver elfintorodott.

– Hova mennek a többiek? – kérdeztem Olivertől.

– A főbanya mindenkit behívatott, mert jönnek valakik. Szóval mindenki vágja magát haptákba – húzta el a száját, majd hallottuk is a rikácsoló hangot. Aztán az egyik banya jött oda, s Olit meg engem szinte a fülünknél fogva rángatott be. Katie el tudott futni előle.

Megfürödtünk, felöltöztünk, majd a banyák sorba állítottak minket az étkezőben, a hosszú asztal előtt. A kisebbek álltak a bejárathoz közelebb, magasság szerint a helyiség másik vége felé nőtt. A fiúk hátul, a lányok előttük. Oliver és én igencsak hátul álltunk.

Aztán nem sokra rá jött egy házaspár, a főbanya mindent elkövetett, hogy az árvaházában eggyel – vagy épp többel –, kevesebb gyerek maradjon. Amikor megálltak Katie előtt, a szívem kihagyott egy dobbanásnyit. Mi lesz, ha elviszik őt? Soha többé nem fogom látni, nem érinthetem meg… Az idegen nő leguggolt Katie elé, valamit kérdezett tőle, amit nem hallottam jól a sugdolózások miatt.

Oliverrel egyszerre kiáltottunk fel, aminek következtében azonnal ott termett mellettünk az egyik banya, hogy csendre intsen minket. Végül nem vitték el Katiet – Oli s az én szerencsémre –, mert egy másik, kisebb lányt választottak ki. Miután elmentek, Kat odaszaladt hozzánk, s először megölelte Olivert, majd megfeledkezve mindenről hozzám bújt, én pedig a karomba zártam őt. Oliver somolyogva nézett ránk, miután zavartan elengedtem Katiet. Az egyik lány jött oda hozzá, s elhúzta őt mellőlünk. Visszapillantott rám, tekintetünk összekapcsolódott.

– Nem értem, miért vagy zavarban – térített vissza elmélázásomból Oli hangja. Ránéztem, mire elvigyorodott.

– Én meg nem értem, miről beszélsz – feleltem, mire ő érdekes arcot vágott.

Ezt éreztem akkor is, próbált nekem elmondani valamit, amit én nem tudtam megérteni. Megtorpantam, ahogy rájöttem. Most, ennyi év eltelte után!

– Tudtad – suttogtam útitársamnak meglepődve, mire ő halványan elmosolyodott. – Óh… – lépkedtem tovább. Az idő gyorsan ment, s én szinte észre sem vettem, hogy már a raktárépület magasodott felettem.

Nagy levegőt vettem, mielőtt beléptem volna az épületbe. Persze eddig velem utazó társam eloszlott, mintha itt sem lett volna. Bár lehetséges, már előbb megtörtént, mint gondoltam. Nem tudtam eldönteni. Eszembe jutott, beszámolok majd Andynek mindenről, de nem kellett, hogy hülyének nézzen. Na meg persze, ezt az arcomba is vágja… Hátramentem a kisebb helyiségbe, elhaladtam a dobozok mellett, aztán benyitottam. Ryan volt csak ott és John. Jöttömre felnéztek, Ryan elmosolyodott, míg John elhúzta száját.

– Megjöttem! – tártam szét karomat. Ryan egy „szia öcskös!” felkiáltással megölelt.

– Elhoztad? – kérdezte, mire bólintottam, és átadtam neki a drogot. – Remek – vigyorodott el. – Úgy látom, tényleg nem akartál átverni.

– Nem én – horkantam. – Erre meg összeveretsz Jimmyvel – köptem a szavakat.

– Mondtam neki, hogy ne bántson, de hát tudod milyen sokszor szokott rám hallgatni… – felelte Ryan megjátszott bűnös arccal. – Elküldtem a motorodért. Ugye így már nincs harag? – nézett rám miután a zacskóból kiszórt egy kis fehér port kipróbálásra. – Tudom, mennyire szereted.

Én azonban már nem figyeltem rá igazán, inkább azon akadtam fenn, amit elsőre mondott. Nem is a motor miatt. Persze jó, hogy vissza fogom kapni, már ha valami maradt belőle, meg ha egyáltalán megtalálja. De…

– Megmondtad neki, hol keresse? – puhatolóztam finoman. Ryan felszívta az anyagot az asztalról, John pedig hegyezte a fülét.

– Tudta, hova kell mennie… – felelte Ryan mámorosan, behunyva szemét. A lélegzetem elakadt. Honnan tudta Jimmy, hova kell mennie, amikor Ryan egy cetlin nyújtotta át nekem a címet? Az meg már nem is volt fontos, hogy a motorral utána még hajtottam egy darabig.

– Jah, hát akkor semmi vész. Majd keresgethet egy darabig – válaszoltam, mintha mi sem történt volna. Nem akartam, hogy John is tudjon arról, amit épp összeraktam a fejemben. Csak Ryan. De ahhoz egyedül kell, hogy legyünk. El kell mondanom neki, ha nem akarom, hogy továbbra is gyanakodjon rám. Tudtam, ezentúl még jobban fog figyelni rám…

Ryan hirtelen rám nézett. – Ezt hogy érted? – kérdezte összeszűkült szemekkel.

– Nyugi, csak azért, mert egy darabig még mentem vele, miután megsérültem – feleltem, elégedetten vigyorogva. Keresgéljen csak az a rohadék, ahogy ismerem Ryant, kiadta neki, anélkül ne merjen vissza jönni.

Ryan értette, miért vigyorgok, így hangosan felnevetett. – Kölyök… – csóválta meg a fejét. – Menj, aludj egyet. Rád fér, úgy nézem.

– Tudod, hogy… – kezdtem volna, hogy én nem szeretek igazán itt aludni, a sok hülye közt, mint John meg Jimmy.

– Holnap reggel újabb feladatom lesz neked – mondta, tudatva velem: ez most nem kérés.

– Rendben – fanyalogtam, majd kimentem a helyiségből, és átmentem egy másikba, ahol pár rozoga, kinyitható ágyat, meg ahhoz pár pokrócot lehetett találni. Szerencsémre senki nem volt jelen, akivel ne akarnék találkozni – és senki nem mert bántani, míg Ryan a közelben tartózkodott –, így odamentem Andyhez. Megnéztem, hogy van, úgy nézett ki, mint aki aludt – aggódva figyeltem őt. Egy sóhaj kíséretében ledőltem az Andy melletti ágyra, amikor hirtelen, halkan megszólalt.

– Matt? – kérdezte, felkönyököltem, s ránéztem arcára.

– Én vagyok – feleltem neki, kinyitotta szemét s elmosolyodva rám nézett.

– Mi a helyzet? – kérdezte. Egy pillanatig elgondolkodtam, mit is mondjak. Szar volt a helyzet – tömören ennyi, gondoltam.

– Semmi – mondtam végül.

– Hol voltál a napokban? – könyökölt fel ő is, hogy felém fordulhasson. Fáradt, kék szeme kíváncsian, s kevésnyi félelemmel vegyülve fürkészett.

– Volt egy kis probléma az egyik üzletnél. De most már minden megoldódott – füllentettem. Ugyanis a besúgó kiléte még nem oldódott meg, viszont Andynek nem kellett ezen törnie a fejét. Ismét eszembe jutott, valahogyan ki kellene őt józanítanom, mert nem akartam elveszteni, ahogy már egyszer megtörtént a barátommal… A torkom összeszorult.

– Örülök, hogy itt vagy – feküdt le kimerülten az ágyra.

– Én is, Andy – sóhajtottam, majd lerogytam az ágyra, s a fejemben Kat arcával aludtam el.

Reggel kialvatlanul, hangos dörömbölésre ébredtem. Szinte majdhogynem felpattantam az ágyról.

– Kelj fel, Ryan hívat – nézett rám elégedetten Jimmy, hogy ő „ébreszthetett”.

– Gyorsan megtaláltad a motort? – szúrtam vissza, miközben felkeltem, s megigazítottam magamon a kabátom. Jimmy összeszorította fogait, eközben Andy is ébredezett a mellettem lévő ágyon.

– Mázlid, hogy nem lett nagy baja, és megy. Ha nekem kellett volna megjavítanom… – mondta fogcsikorgatva. Felhúztam a szemöldököm, és elvigyorodtam, majd odaléptem hozzá, mert teljesen elzárta előlem a kiutat. Féloldalasan állt, hogy el tudjak lépni mellette, de én megálltam vele szemközt.

– Mondd csak, egyből odataláltál, mi? – kérdeztem halkan, egyenesen a szemébe nézve. Jimmy talán egy perc elteltével fogta fel csak mondatom hátsó értelmét. Először meghökkent, majd hatalmasat taszított rajtam – nekiestem a falnak. Alkarja a torkomat fojtogatta.

– Ha bemószerolsz Ryannél, elteszlek láb alól – köpte dühösen a szavakat az arcomba.

– Hé, hé! – jött oda Andy azonnal. – Nyugi van – mondta, de Jimmy úgy tett, mintha ott sem lenne.

– Azt hiszed, félek tőled? Ha ezt Ryan megtudja, előbb tesz el téged láb alól, mint te engem – sziszegtem vissza Jimmynek, ő csak elvigyorodott.

– Csak nehogy meglepődj, kölyök – ejtette ki undorodottan a Ryan által használt megszólítást. Aztán elengedett.

Úgy hitte, nem lesz merszem bemártani Ryannél. Hát hülye vagyok, hogy hallgassak? Még a végén ő előbb köp, és mindent rám fog kenni, hogy el akarom terelni magamról a gyanút. Hogyisne – horkantam fel, majd Andyvel az oldalalom bementem Ryanhez a már megszokott helyiségbe. Jimmy utánunk jött, valószínűleg, hogy ne tudjak beszélni Ryannel. De, ha most Ryan elküld, Jimmy pedig itt lesz, akármiket mondhat rólam – szitkozódtam magamban. Meg sem tudom magam védeni, még csak megpróbálni sem lesz esélyem. Csak abban hihettem, hogy Ryan egyrészt, azért mert kedvel, talán nem hiszi el rögtön, másrészt azért, mert egyszer már bizonyítottam neki nem fog azonnal kinyíratni.

– Gyere, Matti fiú, gyere! – intett nekem.

– Mondd, Ryan – sóhajtottam úgy, hogy ő ne vegye észre. Mindenképpen szarul járok. Így vagy úgy…

– Most egy kisebb feladatot bízok rád – kezdte. – Rendszeres vevő, de csak kis tételben. Vidd el ezt neki – nyújtott át egy apró zacskót. Meglepődve néztem az anyagot. Ilyen pitiáner ügyeket Johnék szoktak végezni, nem én. Ryan észrevette megrökönyödésem. – Nyugi, egy kis pihenő a múltkori után – mosolygott, miközben megütögette vállamat. Felszisszentem. – Ó, ez pont az a vállad… – fintorgott.

– Igen, az – sziszegtem. Nem volt mély sérülés, de attól még rohadtul fájt, főleg az után, amit Jimmy tett, mikor visszaértem.

– Bocs, kölyök – mondta, de persze nem gondolta komolyan.

– Rá se ránts – feleltem, türtőztetve magam.

– Ha végeztél… Tudod mit? Költsd el – mondta, mire értetlenül néztem rá. – Kis zsebpénz. – Tényleg piti ügy lehet, ha ezt mondja… – Jah, ide kell menned – adott át ismét egy cetlit a mobillal együtt. Beletörődve bólintottam. Esélyem sem volt akkor Ryannel Jimmyről beszélni.

– Hol is van a motorom? – indultam el, még vetettem egy pillantást az elégedett vigyorú Jimmyre.

– A szokásos helyen – felelte Ryan. Mély levegőt vettem, majd elköszönve Andytől célirányosan a motor felé mentem. Mikor beindítottam, elöntöttek a kellemetlen képek és hangok, de ahogy elindultam vele, s száguldani kezdtem már csak a sebesség számított.

Gyorsan elintéztem az ügyletet, és kelletlenül jegyeztem meg magamnak, hogy Ryan épp büntet. A vevő – ahogy ő fogalmazott – egy fiatal, gazdag, elkényeztetett kölyök volt, aki nem tudott mit kezdeni az életével, ezért a droghoz folyamodott. Egészségedre! – mondtam magamban. Ha ilyen hülye, hogy tönkretegye az életét… Én csak szállítok. De hogy ennyire lesüllyedjek!? A nagy üzletektől, egészen a kis piti drogterjesztésig!?

A pénzt az egyik zsebembe süllyesztettem, de csak addig, míg az egyik újságosbódénál nem vettem egy doboz cigit, meg egy öngyújtót. Azonnal rágyújtottam, már annyira hiányzott, szinte beleőrültem. Aztán elindultam a motorral, de vissza még nem akartam menni a raktárhoz, ezért más fele vettem utamat.

A reklámcég parkolójában úgy álltam meg, hogy én jól lássam a liftet, de aki onnan kijön, ne vehessen észre engem. Nem tudtam hány óra, csak tippelhettem, de úgy éreztem, ha várok, akkor még láthatom Katiet. A szívem dübörgött, már csak a lehetőségre is, hogy újra megpillanthatom, még ha csak távolról is. De nem tudtam mitévő legyek… Mit válaszolt volna? Megtudom egyáltalán még valaha? Ez a bizonytalanság a legrosszabb. Még egy cigire rágyújtottam, hogy oldjam a bennem lévő feszültséget. Legszívesebbem azonnal kiderítettem volna, ha egyáltalán még itt volt az épületben. De amint eszembe jutottak a szavai, menten elment a kedvem, hogy ismét szembesüljek hibáimmal.

Hideg borzongás futott végig a gerincemen, s én megérezve ezt felpillantva körülnéztem. Nem csalódtam, ismét visszatért az én átlátszó útitársam, aminek következtében, majdnem eldőltem a motorral.

– Figyelmeztethetnél, mielőtt megjelensz – horkantam, mire ő vigyorra húzta száját. Mennyiszer láttam én ezt a vigyort régen, s mennyiszer szenvedtem el miatta egy jó kis büntetést. Felsóhajtottam, aztán figyelmemet a lift hangja vonta el, s a cipők egyenletes kopogása. Szívem ritmusa vetekedett a koppanások ütemével. Katie ismét a kulcsait keresgetve lépkedett a parkolóban, amitől elmosolyodtam. Minden egyes alkalommal ugyanezt tette – sosem találta a kulcsait. Aranyos volt, amikor feszülten koncentrált, majd mikor végre rálelt, arcán győzedelmes mosoly jelent meg.

Oda akartam menni hozzá, s átölelni őt, vagy csak magamhoz húzni, érezni őt a közelemben. Megcsókolni… Persze arra esélyem sem lehetne, de a gondolat mámorítóbban hatott rám, mint a cigi, vagy a drog. Bár csak a ciginél volt összehasonlítási alapom. A kérdés még mindig ott zakatolt a fejemben, és sehogyan sem tudtam kiűzni onnan. Miért nem hagyott ott? Tényleg nem akar soha többé látni? Csak tekintetemmel követtem őt, ahogy kinyitja az autóját, s megáll egy pillanatra, mintha érezné, hogy figyeli őt valaki. Lélegzetvisszafojtva néztem őt, amint hirtelen körülnéz a kihalt parkolóban. Gyorsan mozdultam, hogy pont eltakarjon az oszlop. Reméltem, nem vett észre. Ránéztem útitársamra, aki megcsóválta fejét. Hallottam a kocsiajtó csapódását, s mikor visszanéztem Katiere, ő már indította a motort. Miután elment, nekidőltem az oszlopnak, s csak pihegtem, mint egy gyerek, aki épp rosszban sántikál, s nem akar lebukni.

– Mi van? – néztem rá túlvilági vendégemre. – Így legalább neki nem fáj… – suttogtam elgyötörten.

Ez így ment egészen a következő hét szerdájáig. Minden nap el kellett intéznem Ryannek egy hasonló kis drogeladást – miután visszamentem hozzá persze sosem találtam egyedül, így nem is tudtam vele beszélni Jimmyről, s ami érdekesnek számított, hogy Jimmy intézett egy nagyobb ügyletet, amit mindig én szoktam –, majd ismét elmentem a Brightmore Advertising parkolójába, ahol megvártam Katet. Sosem volt elég merszem, hogy ismét kiálljak elé, pedig a szívem minden egyes alkalommal, mikor megláttam őt, hatalmasat dobbant a mellkasomban. Szerettem, de nem tudtam, ő hogy érez irántam. Gyűlölt, ebben biztos voltam, de miért tartotta meg a tőlem kapott láncot? Annyi kérdés mardosott belülről, hogy aznap nem bírtam már tovább.

Ugyanúgy ott vártam rá a parkolóban, miközben azon gondolkodtam, mit fogok tenni, ha meglátom. Mit fogok mondani, ha netalán meghallgat, s nem küldd el azonnal a pokol mélyére. Feszülten, idegességtől nyirkos tenyérrel vártam rá a szokásossá vált helyemről. Nem egyedül jött, népes kis társaság tartott vele, tele negyven-ötven év körüli férfiakkal. Az egyikük megpuszilta az arcát, Kat elmosolyodott, majd a férfi egy másik kocsihoz ment, míg a többi három is megkereste az autóját, én otthagytam a motort, s közelebb merészkedtem Kathez. Ma nem kereste meg előre a kulcsát, ahogy szokta, így az autója előtt állva tette meg. Mázlim volt, mert mire kellő távolságba értem Katiehez, addigra a többi kocsi kihajtott a parkolóból. Nagy levegőt vettem, annyira déjá vu érzésem támadt, hogy nem először teszek már így. Nem is igazán tetszett, rossz érzésem kavargott bennem azért, mert szemmel tartottam őt, és a háta mögé lopóztam. De… másképp nem tudtam vele beszélni. Nagy levegőt vettem, és közelebb léptem Kathez. Lassan megfordult, égszínkék tekintetét belefúrta az enyémbe, s többé nem eresztett.

– Matt – suttogta elnyíló ajkakkal.

8. fejezet - Gyűlölet és szeretet hajszálnyira egymástól

noreply@blogger.com (Freeb) — Thu, 11 Oct 2012 18:03:00 +0000

Sziasztok!

Meghoztam az újabb fejezetet, most a beígért időpontban. :) Nos, hát egy aprócska találka Katie és Matt között, aztán még megtudhattok egy-két dolgot Zoéról is. ;)
Jó olvasást!

Katie

A szívem kihagyott egy dobbanást, s légszomjjal küszködtem. Egész nap szinte csak őrá gondoltam, és a sok kérdésre, ami kavargott bennem vele kapcsolatban. Erre, tessék! Megjelenik csak úgy, megint a semmiből, és felforgat körülöttem mindent… Amikor végre túltenném magam a hiányán, azon, hogy eltűnt mellőlem, ismét rácáfolva erre visszatér. Erőt vettem magamon, míg a kulcsomat kihúztam az autó zárjából, rendeztem arcomat, majd lassan megfordultam.

Ott állt előttem alig egy méternyire, ugyanabban a véres, szakadt kabátban, de apám egyik melegítő ruhájában. Igazán nem is érdekelt, csak a smaragd szemében felfedezett csillogó izgalom. Még a szavam is elakadt, ahogy elmerültem tekintetében, mely először mélyen az enyémbe nézett, majd leplezetlenül végigmustrált tetőtől talpig.

– Én… nem is tudom, miért jöttem el… – szólalt meg halkan. Rekedtes, mély hangjától borzongás futott végig a gerincemen. – Én… sajnálom – mondta végül. Az iránta érzett aggodalmam egy szempillantás alatt tűnt el. Kényszerítettem magam, hogy ellenséges legyek vele, hagyjam figyelmen kívül a rám tört vágyat, hogy megérintve őt megsimogassam arcát, és megkérdezzem, minden rendben van-e.

– Mégis mit? – kérdeztem talán kissé túlságosan is ironikusan. Egy másodperc erejéig arca megvonaglott.

– Mindent? – Enyhe kérdő, s fájdalmas éllel mondta ki a szót.

– Sajnálhatod, de nem teheted meg nem történté – feleltem keményen.

– Tudom, de… – nézett ismét a szemembe.

– De mi, Matt? Tegnap felbukkantál sérülten a semmiből úgy, hogy már kilenc éve leléptél – tört ki belőlem. – A kabátod véres, egy szót is alig bírtál kinyögni. Most meg… – ráztam meg a fejem. – Ideállítasz azzal, hogy sajnálod? – halkult el a hangom a mondat végére, de ugyanolyan határozott maradtam, mint amikor belekezdtem.

– Igazad van – suttogta. – Csak… nem bírtam ki, hogy ne lássalak még egyszer. És… – sóhajtott –, hogy ne kérdezzem meg, miért nem hagytál itt.

A lélegzetem elakadt egy pillanatra, mert még magam sem tudtam jó okot mondani kérdésére. Hiányzott, még ha magamnak sem akartam bevallani. Ő neki pedig végképp nem! Megbocsáthatatlan dolgot tett, s el kellene felejtenem őt.

– Nem akartam hírverést – tartottam a szemkontaktust, hisz ellenkező esetben rögtön rájött volna a hazugságra, de rettentően nehezen ment. – Hisz előbb utóbb megtaláltak volna, gondolom a rendőrök. Az pedig nem tett volna jót a cégnek. Ennyi – feleltem rezzenéstelenül. Matt arcán észlelt kezdeti kíváncsiság szavaim hatására lassan átváltozott a megrökönyödés – s fájdalom? – titkolhatatlan érzésévé.

– Te tényleg Katherine Perroy vagy, akit én tizenöt éves koromtól szeretek? – lépett közelebb hozzám, de aztán megtorpant. A szavakat olyan őszinteséggel ejtette ki, hogy egy pillanatra meginogtam elhatározásomban, miszerint ellenséges leszek vele.

– Nem, Matt. Én már nem az a Katie vagyok – válaszoltam, szememet szúrták a visszafojtott könnyek. – Felnőttem és megváltoztam, megváltoztatott az élet – mondtam keserűen. Huszonhárom évesen az életemet beárnyékolja, halálos fonattal szövi át a múlt.

– Igen… – suttogta Matt. – Te már Katherine Brightmore vagy, gazdag nevelőszülők pártfogásában. – Halvány fintor suhant át arcán. – De látom a szemedben a régi Katiet… – lépett még közelebb hozzám el nem eresztve tekintete smaragdzöld fogságából, mire én automatikusan hátráltam, míg bele nem ütköztem az autómba. Matt nem tágított, addig lépkedett, míg felsőteste már csak pár centire volt az én szaporán emelkedő-süllyedő mellkasomtól. Szívem azonnal a kétszeres ütemben verte a ritmust a közelségétől.

– Nem vagyok már az, akit te szerettél – suttogtam erőtlenül. Tekintete lassan húzott lefele a mélybe, hogy teljesen elmerüljek benne.

– Igen? – Matt elvigyorodott. – Én azóta is szeretlek, Katherine Perroy, és nem tudtalak kiverni a fejemből akármerre is sodort az élet! – Két kezét felrakta a kocsimra két oldalt, így teljesen közrefogva engem, esélyem sem volt arra, hogy ellépjek előle. Pedig a szívem majd kiugrott a helyéről. Legszívesebben megsimítottam volna arcát, s magamhoz húztam volna, hogy érezzem a testét. – A szívem még mindig a te rabod, s hiszem, a tied is az enyém.

– Rosszul hiszed – feleltem. Átkozottul próbálkoztam, hogy ne menjen el a hangom.

– Ha rosszul hiszem, akkor mondd: soha többé nem akarsz látni! – követelte. – Esküszöm, ha kimondod, eltűnök, és vissza sem jövök – folytatta határozottan. – Soha! – nyomatékosította. Megremegtek ajkaim, ahogy levegőt vettem. Úgy éreztem, menten összesek a gondolattól, hogy soha többé nem láthatom. Kapnom kellene az alkalmon, amikor ilyet ajánl, hisz gyűlölöm őt! Vagy nem?

Nem bírtam gondolkodni a közelségétől. Minden határozottságom elszállt.

– Mondd ki! – susogta szinte könyörgőn. Jobb kezét lassan felemelte arcomhoz, és gyengéden megsimította. – Mondd ki – ismételte elhalón, miközben tekintete el-elkalandozott lejjebb, a számra, majd tovább a nyakamra. Mintha észrevett volna valamit, kezével végigsimítva arcélemet megállapodott a nyakamnál. Egy kicsit félretolta a kabátom gallérját, hideg ujjbegyei megérintették nyakamat, majd éreztem, ahogy előhúzza a nyakamban lógó nyakláncot. Csak néztem őt, szólásra nyitva számat, de egy hang sem jött ki a torkomon. Megbabonázott, apró érintésétől bizsergés futott át rajtam. Visszanézett a szemembe, és félmosolyra húzta ajkait, amit már olyan rég láttam, s amit olyannyira imádtam. Hüvelykujjával győzedelmesen megsimította alsó ajkamat, amitől egész testemben remegni kezdtem. Szólni akartam, hogy elég, nem akarlak többé látni, de már nem volt alkalmam rá.

– Katherine! – kiáltott valaki a hátam mögül. Először fel sem fogtam, kicsoda. Matt riadt szemekkel nézett arrafele, majd egy másodpercig mélyen a tekintetembe merült, és elfutott a parkoló kijárata felé.

Zihálva néztem őt, egyre távolodó alakját, míg egy test el nem takarta előlem. Két kéz fonódott az arcomra, orromat eltelítette a fűszeres illat.

– Katherine! – szólított ismét Will. – Jól vagy? Minden rendben? Nem bántott? – felejtkezett meg a magázásról. Valószínűleg a zihálásomat a félelemnek tudta be… Hohó, pedig ha tudná, miért is zihálok valójában!

– Jól vagyok – feleltem, végre elszakítva pillantásom arról a pontról, ahol még az előbb láttam Mattet. – Semmi bajom.

– Ki volt az? Valami bűnöző? – kérdezte. – Feljelentést kell tenned – jelentette ki, mire én megrémülve néztem rá.

– Nem, nem szükséges. Nem történt semmi sem – emeltem fel kezemet, hogy megdörzsöljem halántékomat. Reméltem Will észreveszi, hogy éppenséggel az érintése már szükségtelen. Szerencsémre felháborodása okánál fogva megrökönyödve hátrébb lépett, s Matt után nézett.

– De történhetett volna! Nem hagyhatjuk, hogy az a valaki ugyanezt tegye mással, Katherine! Mi lett volna, ha épp nem jövök? – nézett egyenesen a szemembe.

Akkor valószínűleg elvesztem az önuralmam, és szorosan megölelem Mattet, ha épp nem más jutott volna eszembe. Vagy neki… Megráztam magamban a fejemet, ezt mégsem mondhattam el Willnek. Ahogy azt sem, hogy nagyon is jól ismerem azt a valakit. Már ha abból a személyből maradt valaki…

– Meg tudom magam védeni, Mr. Goodwin – nyomatékosítottam vezetéknevét. – Azért köszönöm – mondtam, majd mit sem törődve megbotránkozásával kinyitottam a kocsim ajtaját, s beültem.

– Vigyázzon magára, Miss Brightmore! – köszönt el. Bólintottam, s becsuktam az ajtót. Néztem, amíg Will elmegy a sajátjához, majd remegő kezekkel beindítottam az autóm. Egy értelmes gondolat sem született a fejemben, akárhogy próbálkoztam. Csak egy tekintet lebegett előttem, amitől még most is – utólag – beleborzongtam.

Kábán indultam el a parkoló kijárata fele. Körülnéztem, hátha meglátom valahol Mattet elbújva valami mögött. De sehol sem volt – már messze járhatott.

Igazából nem tudom, hogyan jutottam haza. Nem emlékszem az útból sok mindenre. Pár lámpára, meg dudára. Csoda, hogy nem okoztam balesetet ilyen állapotban. Miután kiszálltam az autóból, s bementem a házba, az előtérben Hannah fogadott.

– Miss Katie? – szólalt meg bizonytalanul, amivel felrázott kábaságomból. Felnéztem rá.

– Igen? – kérdeztem szétszórtan.

– Minden rendben? Olyan… – kereste a szót – elvarázsoltnak tűnik.

– Ó, én öh… – hebegtem, miközben, mint egy zombi elindultam az emeletre vezető lépcső fele. Ott aztán megtorpantam és visszanéztem Hannah-ra. – Matt… Eljött ma a… a céghez… – mondtam vontatottan, majd visszafordultam, s folytattam utamat az emeletre. A szobámban ledobáltam magamról a ruhám, s belebújtam egy olyanba, amit a festéshez szoktam felvenni. Hannah lépett be utánam a szobába, meg sem hallottam kopogását.

– Jól vagy? Mi történt? – kérdezte őszintén. Mintha egy kissé magamhoz tértem volna, megálltam előtte és elgondolkodtam a kérdésen. Jól vagyok? – tettem fel magamnak is.

– Azt hiszem jól – pislogtam párat.

– Ő… Szóval ő volt, akit hazahoztál, és… akiről soha nem beszélsz? – kérdezte halkan.

– Ő – bólintottam mély levegőt véve.

– Szeretnél róla beszélni? – lépett közelebb hozzám.

– Nem is tudom – feleltem. – Most festenem kell. Ne haragudj, Hannah.

Megértően elmosolyodott. – Menj csak, senki nem fog zavarni – kacsintott, majd kinyitotta nekem az ajtót. Nevetve mentem át a másik szobába, az én kis zugomba, hogy kiadjam magamból ezeket a kusza, fájdalmas és egyben gyönyörteli érzéseket. Magamra zártam az ajtót, csak úgy megszokásból, majd az állványhoz léptem. Pár percig azonban csak álltam előtte, s néztem az előző képet. A kislányt, az égő háttérben, amik ismét újabb érzéseket csaltak elő bennem. Szégyennel gondoltam a ma történtekre, és dühös voltam magamra. Arrébb raktam a képet, úgy, hogy ne is lássam, s feltettem egy új vásznat, kikészítettem a festékeket.

Ahogy belemártottam az első színbe az ecsetet, úgy merültem el a képzeletemben, s hagytam magam vezérelni általa. Nem próbáltam megérteni a színes vonások kirajzolódását, csak festettem. A színek ezúttal intenzívebbek voltak az előző képemnél használtaknál, keveredtek egymással, ennek eredményeképp újabb, tiszta árnyalatok keletkeztek. Mattre gondoltam – mert ki másra? – arra, amit kérdezett, és amiket mondott. Próbáltam nem arra a szóra összpontosítani, s azon kezdtem agyalni, miért nem hagytam őt ott a parkolóban. Hiszen csupán magyarázkodtam neki. Valami, amivel nem kellett megmondanom az igazságot, mert még én sem igazán értettem. Igen, nem akartam otthagyni, mert róla volt szó. Ha egy vadidegen lett volna, lehetséges, hogy magára hagyom. Vagy hívom a mentőket, vagy a rendőröket. De ő Matt volt!

Matt, akit már kiskoromtól kezdve ismertem, s szerettem. Oliver legjobb barátja, és aki miatt az egész hátra lévő életemben gyászba borultam. És itt volt a kutya elásva… Kötődtem hozzá, sőt, ennél többről is szó volt. Csak ezt nem akartam sem neki, de még magamnak sem bevallani. Mert ilyenre nemhogy esélyem sem lenne, de a szégyenérzetem erősebb még annál is. Oliver emléke miatt nem tehetem, már csak a gondolat is bűntudattal töltött el. Hosszú, dühös ecsetvonásokkal adtam ki magamból az érzéseimet. Miért jelent meg ismét? Miért keresett fel azok után, hogy egy szó nélkül lelépett az éjjel? Ő döntött úgy, hogy elmegy, nem akar rólam többet tudni. Akkor most miért?

Én azóta is szeretlek, Katherine Perroy – dübörögtek Matt szavai a fejemben. Annyira ellenkeztem magamban, hogy ne gondoljak arra, valóban igazat mondott-e. De már megfogalmazódott bennem, s onnantól kezdve képtelen voltam kiverni a fejemből. Úgy éreztem a szívem és a tudatom fájdalmas csatát vívott egymással, melyikre is hallgassak. Akartam is, meg nem is, hogy igaz legyen minden szó, amit Matt kiejtett a száján. Hisz olyan őszintének tűnt, s smaragdzöld szemében sem fedeztem fel a hazugság reményvesztett csillogását.

Másrészt viszont tudtam, lehetetlen, hogy mi ketten valamikor is együtt legyünk. Nem csak Oliver emléke, de az életünk alakulása miatt sem. Nem tudtam, mibe keveredett kilenc év alatt, és miért sérült meg. Honnan tudhattam volna, mit hoz a jövő neki, nekem? Sóhajtva töröltem le arcomról a némán legördült könnycseppeket, miközben a képet néztem. A háttér matt sötétben derengett, valamilyen lefedett teret alkotott, s amikor rájöttem, mit is ábrázol a légzésem felgyorsult. A cég épületének parkolóját festettem meg, ahol két test érintkezett egy kocsinál. A lány annak nekidőlt, mert a fiú két kezével satuba fogta őt. A smaragd tekintet belemélyedt a kékbe. A színek kavalkádja felborzolta érzékeimet. A két test körül szenvedélyes vörös, érzéki ibolya, villámló sárga és fehér találkozott, mintha csak a kettejük között lévő szikrázó levegőt festettem volna meg. Azonnal tudtam, hogy ezt a festményt rajtam kívül soha, senki nem láthatja. Mintha csak egy leleplező bizonyíték lenne – ahogy a többi képem is. A legbensőbb érzéseimet mutattam meg magamból egy-egy képben…

Aznap este rosszul aludtam, míg éjszaka fel nem ébredtem, aztán álmaim reggelig más irányba váltottak át. Zihálva ébredtem, s még mielőtt Hannah bejöhetett volna a szobámba, a fürdőbe száguldottam, hogy vegyek egy forró fürdőt. Ledobtam magamról a hálóruhám, és a kádba merültem. Nyugtató hatású vanília habfürdőt öntöttem a vízbe lazításképp. Amikor bezzeg nem akarnék emlékezni az álmomra, minden egyes részlete élénken él bennem. Ahogy lehunytam szememet, megjelent előttem Matt, mintaz álmomban is, összeborzolt szőkés-barna hajjal, izzó, zöld szemekkel. Végigsimított a karomon, hogy aztán egyre feljebb haladva megállapodjon arcom jobb felén. Eközben ő lassan, de határozottan közelített a szám felé, míg ajkai rá nem leltek az enyémre.

Prüszkölve küzdöttem fel magam a víz felszínére, miután az álmom – vagy inkább már a képzeletem – hatására szépen elmerültem. Gyorsan megmostam a hajam, megszárítottam, majd megtörölköztem, és visszaléptem a szobámban. Hannah várt rám a reggelimmel.

– Gondoltam, ha idehozom a… reggelid, valamit eszel is belőle – mosolygott rám, miközben a szekrényhez lépett. – Mit készítsek ma ki? – kérdezte.

– Ó… öhm – hebegtem zavartan, és odaléptem az ágyon hagyott tálcához. – A kedvenc kék selyem blúzomat, hozzá a szürke kosztümömet – feleltem, s éreztem, még mindig vörös vagyok az előbbi fürdőbeli gondolat miatt.

– És jól aludtál? – kérdezte Hannah, mit sem sejtve, én pedig félrenyeltem az éppen felhörpintett kávémat. Hannah ijedten jött oda hozzám. – Sajnálom, valami rosszat mondtam.

– Nem, nem. Jól aludtam, fogjuk rá – feleltem semlegesen, de Hannah cinkos mosolya láttán, már tudtam, hogy sejti, nem mondok éppenséggel igazat.

– Ennek örülök – lépett ki a szobámból. Sóhajtva kaptam be egy falat pirítóst, majd felöltöztem. A tálcát a kezembe fogva mentem le a földszintre, ahol összetalálkoztam Zoéval.

– Jó reggelt, nővérkém! – vigyorgott, mint aki rosszban sántikál. Nem tetszett, tudtam, hogy valamit tartogat a számomra. És különben is – torpantam meg – mi a fenét keres ilyenkor itt? Ilyen korán?

– Neked is – feleltem vissza. – Véletlen átállítottad az órád? – gúnyolódtam.

– Nem éppen – ásítozott. – Veled megyek az irodába – folytatta, minek következtében majdnem elbotlottam a saját lábamban az ajtó felé menet.

– Hogy mit csinálsz? – kérdeztem vissza pislogva, mintha nem értettem volna az előbb.

– Veled megyek az irodába. Szótagoljam? – gúnyolódott most ő.

– Velem aztán nem! – hördültem fel. Még hogy velem? Egy légtérben? Hogyisne…

– De, de! – pattant fel a pulttól, majd felkapta a kabátját, meg a kis táskáját, és már az ajtót kivágva ki is sietett a kocsimhoz. Még lélegezni is elfelejtettem, ahogy néztem őt.

– Ez most vicc? – kérdeztem csak úgy magamtól suttogva, majd ránéztem a mellém lépő Hannah-ra.

– Sok sikert a mai naphoz – nézett rám együtt érzően.

– Köszönöm – mondtam elhalón, majd nagyot sóhajtva kiléptem a házból. Zoe a Mercim mellett állt, és rosszallóan nézett rám.

– Kinyitod ma még?

Nem teszek benne kárt – ismételgettem magamban, mély levegőt véve. Nos, ha ma minden másodpercben az ő társaságát kell élveznem, tuti, hogy ez a kántálás nem lesz elég. Beszálltam az autóba, s azonnal bekapcsoltam a rádiót, hogy még véletlenül se kelljen Zoe hangját hallanom.

Az út most túlontúl sokáig tartott Zoéval az anyósülésen, s Matt körül forgó gondolatokkal. Annyira vártam, hogy beérjünk a céghez! Szinte már elviselhetetlen érzéssé fajult. Belebizseregtem az emlékbe, amikor a parkolóban kiszálltam, s a lifthez mentem. Zoéhoz egy szót sem szóltam, ő csak követett – szerencsétlenségemre.

– Mégis mit akarsz itt bent csinálni? – kérdeztem aztán a liftben.

Vállat vont. – Még nem tudom. Amihez kedvem van – válaszolta. Elhúztam számat.

– Lehetőleg ne legyél láb alatt – morogtam.

– Sohasem vagyok láb alatt – nézett rám dühösen. Szó nélkül hagytam, majd sóhajtva kiléptem a liftből. Lydia arcán is látható volt meglepődöttsége.

– Ö… Jó reggelt! – köszönt.

– Már akinek – morogtam halkan, hogy csak én halljam. – Jó reggelt! – vettem át egy paksaméta papírt, majd egyenest az irodám felé vettem az irányt. Ami igencsak meglepett – ma már sokadjára –, hogy amikor be akartam csukni az ajtót Zoéba ütköztem.

– Mit is mondtál a láb alattiságról? – kérdeztem negédesen.

Fintorgott egyet. – Kinek mi – válaszolt.

– Egész nap rajtam akarsz lógni?

– Hát… valószínűleg – mosolygott angyalian, amiben benne volt az az ördögi hátsó szándék vigyor is. Vagy csak bemeséltem már magamnak. Úgy éreztem, tiszta paranoiás leszek… Látni akartam Mattet…

– Zoe, így nem tudok a munkámra figyelni. Te teljes felügyeletet igényelsz – gúnyolódtam, hogy eltereljem figyelmem.

– Haha, nagyon vicces – jött a székem mögé, és felettem beletekintett az iratokba.

– Ez nem igazán tartozik rád – fordultam hátra.

– Már hogyne? – hördült fel megjátszva. – Hisz apám cége – nyomta meg az apa szót. Magamban felhorkantam. Persze, mégis mi ez a nagy érdeklődés most a cég iránt? Világ életében egy szót sem akart tudni róla, a vezetéséről. Őt csak az érdekelte, hogy legyen miből költenie a millió ruháira, ékszereire, és egyéb más hülyeségeire.

– Mi ez a nagy érdeklődés?

– Mi lenne? Úgy vélem, vagyok annyira felelősségteljes, hogy betöltsek itt egy engem megillető helyet – felelte, s én úgy éreztem a padlóról kell felszednem az állam. Ez mégis mit jelentsem? Egy vezető beosztásra pályázik, vagy az én vezető beosztásomra? – fogalmazódott meg bennem. Éppenséggel nem volt mindegy…

– És erre most jöttél rá, Zoe? – próbáltam nem túlságosan gúnyos felhanggal kérdezni, de hát nem sikerült.

– Jobb később, mint soha – járkált az irodámban, s nézegette a falra kifüggesztett vázlatokat, kész portfoliókat. Zoe körülbelül másfél, két óráig húzta így az agyamat, míg én megpróbáltam dolgozni. Aztán Lydia bejelentette telefonon, hogy Will szeretne beszélni velem.

– Hoztam két változatot a reklámra… – lépett be az irodámba, aztán egy pillanatra megtorpant, mikor meglátta mostoha testvéremet.

– Üdvözletem a szép hölgynek! – lépett Zoéhoz, s bemutatkozott. – William Goodwin – nyújtotta a kezét.

– Zoe Brightmore. – Will, mintha kissé megfeledkezett volna arról, miért is jött. Nem tudtam eldönteni, hogy Zoe tetszett meg neki ennyire, vagy azon van fenn akadva, hogy Brightmore.

– Meg is kapom azokat a vázlatokat, vagy…? – törtem meg a kialakult csendet.

– Ó, persze – lépett az asztalomhoz Will, és egy mosoly kíséretében átadta nekem a két fekete, téglalap alakú kartonra felerősített rajzokat. Mindkettő egy buliban táncoló nőt ábrázolt, körülötte hemzsegő férfiakkal. Minden fény rá irányult, kiemelve őt a tömegből. A lap alján frappáns szlogen reklámozta az alapozót. De az egyik kicsivel másabb volt, mint a másik, s a szöveg is jobban elnyerte tetszésemet.

– Rendben, ez tökéletes lesz – nyújtottam vissza a két rajzot, mutatva melyik tetszik jobban.

– Jó választás – helyeselt Will. – Nos, akkor én megyek is. Rengeteg dolgom van… – hátrált az ajtó fele, mindvégig Zoéra nézve.

– Esetleg nem bánja, ha magával tartok? – kacérkodott Zoe, mire Will szeme felcsillant.

– Ha a testvére nem bánja, akkor én sem – mosolygott. Annak ellenére, hogy még mindig nem tetszett Zoe viselkedése, és nem tudtam, pontosan mi is a szándéka, kapva kaptam az alkalmon.

– Dehogy bánom – feleltem mosolyt erőltetve magamra, majd boldogsággal vegyes idegességgel néztem kettejük párosát, amint kiléptek az irodámból.

7. fejezet - Találkozás Ryannel

noreply@blogger.com (Freeb) — Fri, 05 Oct 2012 14:14:00 +0000

Sziasztok!

Jaj, nagyon sajnálom, hogy egy napot késtem a frissel! Tegnap nagyon fáradt voltam, délután is egész végig rajzoltam, aztán valahogy teljesen kiment a fejemből. :$ Ne haragudjatok!
Jövő héten csütörtökön fent lesz a friss, remélem, hogy ilyen többször nem fog előfordulni. Figyelni fogok rá, hogy időben jöjjön a friss. Köszönöm a türelmeteket, jó olvasást! :) Talán az izgisebb rész elfeledteti veletek a késést. ;)

Matt

Egy idő után meguntam a mászkálást, így elkötöttem egy járgányt. Nem okozott túl sok gondot, a riasztót gyorsan kiiktattam, s a vezetékek összeérintésével beindítottam a motort. Mégiscsak gyorsabb, és kényelmesebb, mintha gyalog akartam volna megtenni a távot. Úgy sokkal később értem volna vissza.

Bár akartam én egyáltalán visszaérni? Ryanhez? Holtbiztosra veszem, hogy először stukkert fog majd a fejemhez, elveszi az aktatáskát, megnézi megvan-e a pénze, és csak aztán kérdez – már ha kérdez. De annyi előnyöm talán lesz, hogy mégiscsak úgy tekint rám, mint egy kisöcsre. Elhúztam számat, majd váltottam, s bekapcsoltam a rádiót, hogy elterelje gondolataimat. Nem hagyhatom ott Andyt…

Azonban miután Ryant kivertem a fejemből – mondván majd lesz, ami lesz –, a gondolataim már csak Katherine körül forogtak. A képen, és a viselkedésén. Teljesen összezavarodtam, hisz tudtam, hogy gyűlölt, engem utált a legjobban az életében. Mégis úgy hittem, jelent valamit az, hogy hazavitt ápolni. Vagy legalábbis ezt akartam. Még reménykedtem, hogy érez irántam valamit a gyűlöleten kívül, és tette méginkább ezt a benyomást erősítette bennem. Elvégre mi a francnak kockáztatta volna a tökéletes életét csak azért, hogy helyre hozzon? Ott is hagyhatott volna, majd megtalál valaki más, vagy eltámolygok valamerre. Mit érdekelte őt élek-e vagy halok… Hisz amióta ilyen jó sora lett, és azóta az este óta mintha nem is léteznék számára. Mégsem hagyott sorsomra. A régi ismeretség miatt? Vagy az a személy miatt, akit a testvéremnek tekintettem? Vagy… talán a szerelem miatt?

Aprót ráztam fejemen. Képtelenség, hogy annyi év eltelte után viszonzásra találjon a szívemben élő szerelem. Elpárolgott, mint harmatcsepp a napsütésben, szörnyű tettem következményeként parazsa kihunyt már rég. Ha érzett is irántam szerelmet, csupán gyermeteg, gyenge lenyomata az igazinak. Igazi? Hisz még magam sem éreztem olyat, de szentül hittem: amit Kat iránt táplál a szívem, nem lehet más. Csakis szerelem. Erős, fájdalmas szerelem. Éreztem a mellkasomban. A felismerés, majd az izgalom jeleként az erős szívdobogást, a bizsergést az egész testemben. Bár az lehet csak sérüléseim következménye volt – röhögtem magamban, de aztán visszaemlékeztem arra a pillanatra, amikor Kat keze a nadrágommal foglalatoskodott. Szárazon nyeltem egyet, mert nem mindenre emlékeztem, azonban jó kis fantáziámmal kiegészítettem. Akaratlanul is.

A város központja felé haladva sokkal jobban kezdtem el figyelni. Elvégre a zsaruk nem hinném, hogy egyhamar feladnák az egyik legnagyobb manhattani díler futárjának elkapását. Így nem hajtottam gyorsan, csak éppen annyira, hogy ne legyek feltűnő, de hamar eltűnjek a színről. Próbáltam magamra erőltetni a nyugodtság álarcát, de ahogy körülnéztem, s tekintetem elérkezett az anyós ülés felőli oldalra, kezem automatikusan rántott egyet a kormányon ijedtemben. Egy kis ideig átnyargaltam az autóval a másik sávba, de rögtön vissza is rántottam a kormányt. Hangos dudaszó, s villogás emlékeztetett, hogy még élek. Egy darabig… A mellettem ülő – lebegő – szellem vigyorogva nézett rám, amikor visszapillantottam rá, valóban ott volt-e. Megrázkódtam a borzongástól, amit kiváltott belőlem jelenléte. Aztán jött a harag, ahogy visszaemlékeztem kisebb balesetemre. Akkor ott volt… vezetett engem.

– Hol a francban voltál? – emeltem meg hangomat egy másodpercre ránézve. Nem csinált semmit, nézett előre, kifele az ablakon. – Láthattad volna Katet… – halkult el hangom, amikor kimondtam nevét. – Persze, te bármikor láthatod őt… Egy szellem! – Kínomban felröhögtem. Mégis mit művelek? Egy szellemmel beszélgetetek? Vagyis beszélek hozzá, mert aztán ő meg nem szólalna. Pedig itt van… Nem ment el az eszem, azt hiszem – tettem hozzá magamban.

Ismét ránéztem, mintha kiröhögött volna, magában kuncogott volna rajtam, és gondolataimon. Mintha hallaná őket. Mélyet sóhajtottam és tüntetőleg, mint egy durcás kisgyerek egyenesen előre néztem az útra. Mintha ott sem lenne. Reménykedtem benne, ha nem veszek róla tudomást, akkor előbb-utóbb elillan. Csak úgy, ahogy jött. Kisebb utcákon, kerülőt téve közeledtem a raktárépülethez, hogy még véletlenül se tudjon senki sem követni. Számat összeszorítva sandítottam az anyósülés felé, még mindig a vendégszeretetemet élvezi-e túlvilági riogatóm. Fújtatva prüszköltem egyet. Tudhattam volna, hogy ahogy előszörre is hiába reménykedtem eltűnésében, most sem fog bekövetkezni.

– Direkt vezettél el Kathez? – fogalmazódott meg bennem, aztán ahogy kimondtam hangosan is, már abszolúte hülyeségnek tűnt. Azt sem tudtam felfogni, miért is beszéltem egy szellemhez. Ezek már az őrület jelei lennének? Amikor ránéztem útitársamra, sejtelmesen elmosolyodott. Ismertem ezt a mosolyt, nagyon is jól. Tudtam, mit jelent nála. Az emlék gyorsan, mégis fájdalmat hagyva suhant át agyamon.

– Megőrültél, Oli? – kiáltottam rá barátomra. – Ha elkapnak a börtönben végezzük. – Oliver csak legyintett.

– Bízz bennem! – kért végül csillogó szemekkel. – Nem fognak elkapni – biztatott.

– Én… Nem is tudom. Ilyet eddig nem csináltunk… – sütöttem le szememet. – Túl sokan vannak itt, fényes nappal van.

– Talán nem bízol bennem? – fogta meg vállaimat, mire felnéztem rá. – Nem mintha máskor nem szürkületkor csináltuk volna – jegyezte meg.

– Nem erről van szó – néztem körül az emberektől nyüzsgő piacon.

– Ha nem kapunk ételt, majd lopunk magunknak – vont vállat. – Mit tudnak csinálni? Visszadugnak a banya házába.

– Onnan meg az utcára – húztam el számat.

– Mindig is szabadulni akartunk, vagy nem? – nézett bele mélyen tekintetembe.

– De nem így.

– Nem is kell, ha ügyesek leszünk – eresztette le karjait, és a másik oldalon lévő piaci árus felé nézett, majd vissza rám, s egy sejtelmes mosoly után elmagyarázta a tervet.

– Mindig is bíztam benned – szólaltam meg. – Sohasem hagytál cserben, nem úgy, mint én téged – szorítottam össze fogaimat, s a kormányon lévő kezeim görcsösen szorították azt. Pont ezért nem hagyhatom cserben Andyt. Vissza kell mennem, és vigyázni rá! Látóterembe lebegett egy áttetsző kéz, ahogy hozzámért, hűvös borzongás futott végig rajtam a kezemből kiindulva. Bár lehetséges, csak képzelődtem. Mindenestre megnyugvást is hozott, mintha valóban ott lett volna még mindig velem.

– Közeledünk – sóhajtottam nagyot, s szárazon nyeltem egyet. Az aktatáska vendégem áttetsző lábainál hevert.

Egy szirénás rendőrautó közeledett az úton felém, éreztem, ahogy a pulzusom az egeket kezdi verdesni. Gyorsan lerángattam magamról a véres kabátomat, nehogy egy pillantást is vethessenek rá, s megpróbáltam rendezni arcom ideges vonásait. A szívem őrült hevességben dübörgött a mellkasomban, míg szinte csigalassúsággal el nem haladt mellettem az autó. A zsaru az arcomba bámult, de semmi jelét nem vettem annak, hogy felismert volna. Ezek szerint azok a zsaruk sem tudtak igazán jó személyleírást adni rólam, akik részt vettek a lövöldözésben.

– Hú – fújtam ki hosszan a levegőt, majd bekanyarodtam egy kisebb mellékutcára. Onnan pedig már csak tényleg pár perc kellett, hogy a raktárépülethez érjek. – Most jön még csak a java… – mormoltam magamnak. Az sem fog tetszeni Ryannek, hogy lopott kocsival jöttem el idáig. De majd elintézem, ha élek addig. A raktárépületnél rátapostam a fékre. Ránéztem útitársamra, aki biztatóan bólintott egyet, majd amikor lehajoltam az aktatáskáért egyszerűen felszívódott. – Remek – fújtattam, vettem egy mély levegőt, visszahúztam a kabátomat, és kiszálltam az autóból.

Az épület ajtaja nyikorogva nyílt ki, jelezve érkezésemet a bent lévőknek. Mielőtt a hátsó részbe érhettem volna, hirtelen három stukkerrel, és tulajdonosaikkal néztem farkasszemet.

– Hé, srácok, csak én vagyok – tettem fel a kezemet. Az egyikük, Piszkos Jimmy – aki világéletében rühellt engem –, elégedett képpel odajött hozzám, és hátulról a térdembe rúgva a földre kényszerített. Összeszorítottam fogaimat, hogy még csak véletlenül se adjak ki hangot. A táska mellettem landolt, azt a másik kapta fel.

– Nem hittük, hogy visszatolod ide a képed – sziszegte Jimmy a fülemhez közel, majd felrántott a földről, s megtaszított, hogy induljak. A harmadik stukkeres még mindig rám irányította a fegyvert. – Lódulj!

Az aktatáskát tartó kivágta az ajtót, mely mögött megpillantottam Ryant. Rajtunk kívül nem volt más a helyiségben. Azonnal Andyre gondoltam, hogy hol lehet. Ryan elég meglepődött arcot vágott, de gyorsan rendezte vonásait, hogy a meglepettséget átvegye a harag. Magamban felnyögtem.

– Ryan, ez nem az, aminek látszik! – szólaltam meg mentve a menthetőt, de ahogy végigmondtam, Jimmy egy jobb horoggal jutalmazott. A vér fémes íze szétterjedt a számban felrepedt ajkamtól.

– Csak finoman, Jimmy – villant Ryan szeme. Jimmy morgott valamit az orra alatt, de azt nem lehetett érteni. – Nos, ha ez nem az, aminek látszik öcskös, akkor mégis mi? – tette fel Ryan a kérdést, s közelebb jött hozzám.

Kiköptem a vért a földre. – Elhoztam a pénzed, ott van a táska John kezében – kezdtem. Ryan intett a fejével, hogy az említett személy vigye oda hozzá a táskát, és nyissa fel. Miután meggyőződött az igazságról, felém fordult.

– Miért nem jöttél vissza azonnal? – nézett rajtam végig. – És mi ez a hacuka? – rökönyödött meg.

– Azért nem jöttem, mert nem akartam a zsarukat idevezetni – feleltem, figyelmen kívül hagyva a ruházatomra tett kérdését.

– A zsarukat? – hördült Ryan. – Hogy kerültek a képbe a zsaruk? He?

– Fogalmam sincs – mondtam komolyan, egyenesen a szemébe nézve. Tudtam, csak azért nem nyírt még ki, s hallgat meg, mert a „kisöcsének” tart.

– Nem tudod… – ismételte meg elgondolkodó arccal. – Akkor elmondom én, mi történt. Jó? – folytatta csevegő hangnemben. – Elvitted a megbeszélt helyre az anyagot, megérkezett a vevő. Úgy intézted, hogy a zsaruk is odaérjenek, mire megkapod a pénzt, és utána szépen lelépsz vele, amíg a zsernyákok elintézik a vevőt. Csak egyet nem értek én… – nézett rám merőn. – Akkor mi a francnak jöttél vissza? – guggolt le hozzám. – Valami balul sült el?

– Mert nem én hívtam oda a zsarukat – mondtam határozottan, némi felháborodással.

– Ha nem te hívtad őket, mégis ki a fene lett volna más? – kérdezte dühösen.

– Nem tudom – ismételtem. – Alighogy megtörtént a csere, megérkeztek, és lövöldözni kezdtek. – Azon gondolkodtam, a sérülésemről is tegyek-e említést, vagy inkább titkoljam. Ryan hamar eldöntötte ezt az apróságot. Kezével megérintette a kabátomat, ahol eláztatta azt a vérem, aztán hirtelen megszorította a vállamat, akaratlanul is felszisszentem, ahogy a fájdalom beleszúrt a karomba.

– Nocsak… Malőr csúszott a tervbe? – kérdezte.

– Nem én voltam, Ryan! – próbáltam hatni rá. – Esküszöm! Mégis mi a büdös rohadt életnek jöttem volna vissza ide, a pénzzel együtt? – tört ki belőlem, mire Jimmy ismét egy ütéssel jutalmazott. Oldalra fordítva fejemet köptem ki az újabb vérmennyiséget.

– Ne beszélj így a főnökkel – rángatott Jimmy.

– Mondtam, vagy jeleztem akár egy mozdulattal is, hogy bánthatod? – sziszegte Ryan Jimmynek. Némi elégedettség suhant át bennem ezt hallva.

– Nem, főnök – felelte Jimmy.

– Akkor meg? – üvöltötte, nem túl messze az arcomtól. Nem várt választ, és ezt Jimmy is tudta. Ryan ismét felém fordult.

– Tartozom neked, hülye lettem volna magamra haragítani téged – mondtam.

– Lehet, hogy pont ezért tervelted ki ezt a kis színjátékot. Hogy leléphess… – vetette fel Ryan. – Még a mobilon sem értelek el.

– Mert lemerült – nyögtem keservesen. – És úgyis megtaláltál volna – morogtam halkan, enyhe felnevetéssel. – Ha előbb nem kerülök sittre… Minek kockáztattam volna? Ha oda bekerülök egy napot sem élek tovább. – Ryan félmosolyra húzta száját. Mindig is bírta a stílusomat, csak azt nem értettem, miért. Elgondolkodott pár percig.

– Ugye nem haragszol rám a kételkedésért, öcskös? – húzott fel a földről, majd magához ölelt. – Azért rád bízok egy feladatot, hogy biztosak lehessünk a hűségedben.

– Hát hogyne… Hogy kérdezhetsz ilyet, Ryan? – erőltettem magamra egy vigyorfélét. A kabátom ujjával letöröltem a pofámról a vért, s próbáltam nem kimutatni a kikívánkozó fintort. Bizonyítanom kell Ryannek, vagy mehetek a föld alá…

– Helyes! – Atyaian megütögette arcomat. – Nos, akkor viszont ki kell derítenünk, ki köpött – bólintottam, hisz erre én magam is kíváncsi lennék. Valaki nagyon be akart mártani Ryannél, hogy kinyírjon, ha már a zsaruk képtelenek voltak rá. De a terve igencsak befuccsolt. – Jimmy, John menjetek!

Hátranéztem Jimmyre, akiről lerítt, mennyire élvezte volna, ha most rögtön főbe lőhet. Egy pillanatig elgondolkoztam, kik voltak ott akkor, amikor Ryan tegnap odaadta nekem az anyagot, és a helyszín címét. A probléma csupán az volt, hogy azt a kis cetlit elvileg csak mi ketten láttuk. Ryan és én.

– Akkor először a feladatod, Matti fiú. Figyelj jól – mutatóujját a szemem elé emelte pár másodpercig. – El kell menned az 51. utcába, a Novo Motelba. Keress egy bizonyos Tony Corbetet, a 23-as szobában. Hozd el tőle az anyagot ide – nézett bele mélyen szemembe, mire bólintottam. – Mehetsz – engedett el. Megfordultam és elindultam a kijárat fele, de hangja megtorpanásra késztetett. – Szóval a ruci honnan van?

Visszanézve rá válaszoltam. – Loptam – mondtam rezzenéstelen arccal.

– És mivel jöttél?

– Kocsival – feleltem egyből.

– Azt is loptad? – bólintottam. – Azzal menj, aztán hagyd ott valahol. Valami nem forgalmas helyen… – intett.

– Rendben. – Mielőtt ismét megfordultam volna, a zsebembe nyúltam a mobilért. – Ryan! Feldobnád töltőre? – dobtam a mobilt neki, mire hangosan felröhögött.

– Na, menjél már! – Csak intettem egyet, aztán kiléptem a helyiségből. Csak akkor vettem mély levegőt, miután elhaladtam az engem akár még szemmel is felnyársaló Jimmy mellett, s kimentem a raktárépületből. Enyhén remegtek a kezeim, amikor beindítottam a kocsit, s a kormányra helyeztem őket. Aztán majdnem ugrottam egyet, ahogy megjelent mellettem túlvilági vendégem.

Felhorkantam. – Most bezzeg megjelensz, amikor már minden sínen van – vetettem oda neki, mire megcsóválta a fejét.

A gázra tapostam, egyenesen az 51. utcába hajtottam az anyagért. Legalább időlimitet nem szabott meg Ryan, aminek nagyon örültem. Persze, tudtam, sokáig nem húzhatom a dolgot egy ilyen után. Ami ráadásul nem is az én bűnöm volt, mégis én vezekeltem érte. A kabátom zsebébe nyúltam, ahol megtaláltam az összenyomódott dobozomat, amiben ráismertem a cigarettámra. Kiügyeskedtem belőle egy szálat, némileg kisodortam, hogy egyenesebb legyen, mint jelen állapotában, majd a számba vettem, s meggyújtottam. Mélyen beleszívtam, aminek hatására egy kissé lenyugodtam. Csak élveztem az ereimben szétáradó nikotint, s nem gondoltam az előttem álló jövőre. Útitársam rosszallóan nézett rám.

– Most mi van? – kérdeztem flegmán. – Még mindig jobb, mint a drog. – Tüntetőleg elfordulva tőlem, kinézett az ablakon. – Ne is törődjél velem, én is ezt teszem veled – morogtam. Gondolataim visszaterelődtek a tegnaphoz. Próbáltam megfejteni, ki a franc márthatott be a zsaruknál, ami miatt ilyen jól sült el minden. Bár Kattel való találkozás nem volt… Aprót ráztam fejemen, hogy kiverjem belőle arcának képét. Emlékeztettem magam a cetlire, Ryanre, Jimmyre, Johnra, a vevőre. Aztán a megoldás szinte fejbecsapott. Immár egyetlen egy arc lebegett a szemem előtt, s elhatároztam, amint visszaérek, beszélek Ryannel.

– Csak ő lehetett – mondtam ki gondolatomat halkan, de határozottan, hogy még magamat is meggyőzzem. Túlvilági vendégem aprót biccentett a fejével.

Az 51. utca egy félreeső szélénél megpillantottam a Novo Motelt hirdető, a szürkületben már villogó fénnyel égő táblát. Bekanyarodtam, majd a parkolóban megálltam. Levéve a kabátomat, s útitársamat otthagyva megkerestem a 23-as szobát, míg csak arra tudtam gondolni, mennyire látni akarom Katet. Hisz… bármelyik pillanatom az utolsó pillanatom lehet – a tegnapi után. Lesz még esélyem arra, hogy lássam őt? Hogy megkérdezzem, mit miért tett?

Basszus, tutira felfegyverzem magam a következő akcióra! – sóhajtottam, majd bekopogtam a szoba ajtaján. Dübörgő léptek zaja hangzott fel bentről, aztán az ajtót résnyire kinyitották, láttam a beakasztott láncot. Nem mintha sokat érne.

– Mi van? – szólalt meg idegesen egy középmagas, barna hajú férfi.

– Tony Corbetet keresem, Ryan küldött – körbesandítottam, mielőtt halkan feleltem volna. A férfi – feltételeztem Tony – egy pillanatra becsukta az ajtót, amíg kioldotta a láncocskát, majd kitárta előttem, hogy beléphessek. Azonnal becsukta mögöttem az ajtót, s visszaakasztotta a láncot. Fegyverét hátul a nadrágjába csúsztatta, ahogy a másik férfi is, aki még a szobában tartózkodott.

– Nesze – dobta oda nekem az anyagos zacskót, amit a zsebembe rejtettem. Nem volt túl nagy, a megszokott adag, mely épp elfért egy zsebben.

– Ennyi? – kérdeztem.

– Ennyi. Üdvözletem, Ryannek – intett fejével az ajtó felé. Nem fordítottam nekik hátat, úgy mentem az ajtóhoz. Ezt Tony is észrevette, és elvigyorodott. Leakasztottam a láncot, és kiléptem. Még hallottam, ahogy visszaakasztja azt.

Sietős léptekkel az autóhoz mentem, szinte magamon éreztem az ablakból Tony figyelő tekintetét. Beszálltam, és már indítottam is. Pár perc múlva már az 51. utcát róttam, gondolataim közt Kattel. Megint megúsztam, de vajon ez mennyi ideig lesz így? Lehet, hogy már holnap kinyiffantanak, vagy sittre vágnak, és akkor holt biztos, hogy soha többé nem láthatom életem egyetlen értelmét. De hogyan gondolhatok arra, hogy ő látni akar engem? Hogy ismét elöntsék őt a rossz álmok, a gyűlölet és megvetés?

– Végtére neki nem kell engem látnia… – motyogtam magamnak, túlvilági vendégem megrökönyödött arcot vágott. – Jól van, na – morogtam. – De csak neki lesz jobb, ha nem tud rólam. – Kijelentésemre ő csak keresztbevágta karjait, és amolyan „ez tudod, hogy nem igaz” tekintettel nézett vissza rám. – Csak egyszer még látni akarom – sóhajtottam. – Aztán eltűnök az életéből. Ezért meg nem kell, hogy felelevenítsem benne az emlékeket… Amit már valószínűleg elkövettem, de az nem teljesen az én hibám volt. Hanem a tied – vetettem oda neki, mire értetlenséget tettetett. – Igen, téged követtelek, úgy lyukadtam ki annál a parkolónál. Hol is volt az…? – morfondíroztam el, miközben ujjaimmal a kormányon doboltam. – Valami reklám cég parkolója volt… – motyogtam.

Bekanyarodtam az egyik utcára, nagyjából tudtam, merre kell mennem. Látni akartam Katet, ha törik, ha szakad. Egyszerűen beleőrültem a tudatba, hogy itt van nem messze tőlem, és mégsem érezhetem őt. A szerelmem iránta erősebb az engem felőrlő őrületnél, bűnbánatnál, és a saját magam iránt érzett gyűlöletnél és undornál is. Nem tudtam, mi lesz, ha akaratlanul vagy véletlenül meglát, ha netalán felteszem az engem olyannyira foglalkoztató kérdéseket. De nem is érdekelt. Még az sem, ha nem kapok válaszokat. Csak láthassam őt. Az sem biztos, hogy még ott érem őt.

– Muszáj látnom – suttogtam, s rátekintettem a mellettem fanyalgó, szemét forgató szellemre. Örültem, hogy már esteledett, így nem volt annyira feltűnő a lopott kocsi – majd a parkolóban hagyom. Ahogy megérkeztem, leállítottam a kocsit, felvettem a kabátomat. Az előbb még mellettem lebegő szellem egy szempillantás alatt eltűnt, ahogy akartam még akkor, amikor megjelent. Felhorkantam, majd kiszálltam az autóból, és ahhoz az oszlophoz mentem, amelyiknél tegnap lerogytam.

Az oszlop mögé bújva figyeltem a szemben lévő liftet, s vártam. Minden másodpercben megkérdőjeleztem döntésemet: mégis mi a büdös francnak jöttem el? Miért akarok magamnak kínszenvedést okozni azzal, hogy látom, de nem érhetek hozzá, és nem hallhatom hangján a megbocsátok szavacskát? – tettem fel magamban a kérdéseket, de már a választ is tudtam. Bolond voltam, hogy idejöttem. De már nem volt visszaút, megláttam őt kilépni a liftből. Hosszú, fekete haja előrebukott, ahogyan menet közben a táskájában kutatott. Magas, karcsú alakja sóhajt csalt elő torkomból. Gyönyörű volt… Fájt a szívem, ahogy arra gondoltam, mennyire megbántottam, s mennyire gyűlölt engem. Azonban még mindig ott motoszkált bennem az az apró kérdés: Miért nem hagyott itt?

Nem messze tőlem parkolt. A szívem a torkomban dobogott, annyira izgatott, és annyira kíváncsi voltam. Égett talpam alatt a talaj, hogy közelebb menjek, és megszólítsam, és meg is kérdezzem. Megvakartam a fejem búbját, míg Kat az előhalászott kulcsot az autója zárjába helyezte. Hirtelen megindultam felé, lépteim hangja visszaverődött a kihalt parkolóban. Mikor odaértem Kat mögé egy méternyire, összeszedtem bátorságomat, hogy kinyögjem a nevét.

– Katie! – Örültem, hogy nem csuklott el a hangom.

6. fejezet - Tied a szívem

noreply@blogger.com (Freeb) — Thu, 27 Sep 2012 17:25:00 +0000

Sziasztok! :)
Meghoztam a kövi fejezetet. ;) Nos, mit szóltok hozzá? Kíváncsi vagyok a véleményekre, úgyhogy nyugodtan írjatok megjegyzést! Mint azt tőlem megszokhattátok, ismét van a fejiben egy visszaemlékezéses rész, amihez kapcsolódik a képecske itt az elején. Remélem nem lett unalmas ez a rész sem. ;)
Jó olvasást!

Katie

Ismét zihálva ébredtem fel, pillantásom pedig azonnal az ágyamra esett. Ajkaim megremegtek az üresen hátrahagyott ágyat nézve. Elment… – tudatosult bennem fájón. Úgy éreztem, mintha a mellkasomat szétszakítaná egy láthatatlan erő. Alig tudtam lélegezni. Ismét elment, és újra csak itt hagyott engem. Egyedül. Felálltam, és az ablakhoz lépve elhúztam a függönyöket. Kibámultam a virradó tájra, a nap még csak most kelt fel messze a horizonton. A természet, a világ ébredezett, míg én a porba hulltam.

Amellett, hogy kimondhatatlanul aggódtam érte, ezernyi kérdés kavargott bennem, melyek nem nyughattak, míg legalább egy részükre választ nem kaptam. De ez is elszállt azzal az aprócska ténnyel: soha többet nem látom őt. Ebben biztos voltam, csak a szívem reménykedett még rendíthetetlenül, de tudtam, képtelenség, és talán jobb is lesz így. Bár most nagyon nem így éreztem. Miért ment el, mielőtt még felébredtem volna? Vagy inkább miért nem ébresztett fel, hogy „Jaj bocs, de most megyek”. Akármi! De így!? Eltűnt az életemből, mintha itt sem lett volna…

Sóhajtva húztam fel a papucsomat, majd magamra kapva a köntösöm, s a kezembe markolva a kulcsom halkan kimentem a folyosó végében lévő szobába. Miután beléptem magamra zártam az ajtót, hogy senki se zavarhasson, és elővettem a festő készletemet. Felállítottam a lapot a tartójára, az ecsettel meghúztam az első vonalat. Fájt a szívem, a lelkem, úgy éreztem, mentem meghasad. Matt – éles fájdalom nyilallt a szívembe, ahogy kimondtam nevét, egy pillanatig elakadt a lélegzetem – váratlan felbukkanása felszakította régóta gyógyuló sebeimet, amikről már úgy hittem, rég nem jelentenek ilyen veszélyt rám. Azonnal megjelent előttem arcának vonásai, smaragdzöld, elhomályosult tekintete, amiben még mindig el tudtam veszni. Miért bukkant fel most? Miért én találtam rá a parkolóban? Mitől sérült meg? – öntöttek el a kérdések, míg kezem öntudatlanul, mégis tudatosan mártotta az ecsetet a festékbe, s kanyarítottam a vonalakat az egyre jobban kirajzolódott festményre. Sötét és világos foltok, vonalak keveredtek, a színek ellentétei a bennem dúló viharos érzelmeket fejezték ki. Egyszerre voltam dühös, és megbántott, aggódó és nemtörődöm, szerelmes és gyűlölettel teli. Élénk, tüzes vörös vegyült a hideg kék és fekete közé. Zihálva vettem a levegőt, ahogy a mellkasomat szúró fájdalom csak egyre erősödött – nem hogy enyhült volna. A könnyeim kibuggyantak és végigfolytak arcomon. Nem törődtem velük, csak indulatosan tovább húztam az ecsetet a vásznon.

Gyűlöltem őt! Gyűlöltem, hogy újra betoppant az életembe, csak úgy minden előzmény nélkül és felforgatta az én kis – majdnem – szuper világomat. Tökéletes életem volt, mindent megkaptam, amit csak akartam – egy valamit kivéve –, de csak most jöttem rá igazán, hogy amire valóban szükségem volt, mindig is hiányzott. Matt – tudatosult bennem, melynek hatására mellkasomat ismét egy szúrás szakította fel. Ő rá volt szükségem, a szerelmére és a törődésére.

Némán sírtam, miközben ránéztem a művemre. Pislogtam párat, hogy a könnyektől elhomályosult tekintetem kitisztuljon. A kép hatására új érzés tört felszínre bennem a mélyből, ahova réges-rég száműztem. Egy sötét, összegörnyedt kislány üldögélt a kép bal sarkában – ő volt az előtérben. Feje előrecsuklott, haja az arcába hullott, csak fehér könnycseppjei maszatolták arcát, két keze tehetetlenül az ölében nyugodott. A háttér ezzel ellentétben szinte villogott az élénk színekkel. Lángok csaptak fel a magasba elnyelve az egész házat, vörös, narancs, kék és sárga keveredett, mint amikor valaki a pusztító tűz belsejébe bámul. Az agyam tudta mivel rázhat ki ebből az állapotomból. Azonnal átvette felettem a hatalmat a gyűlölet, a megbántottság és a gyász, elnyomva szinte minden más érzelmet. Kiejtettem a kezemből az ecsetet és zokogva lerogytam a padlóra. Úgy fájt! Mintha csak én égnék ott bent abban az épületben. Egy részem meghalt akkor… vele együtt.

Megtöröltem a szemem, és erőt véve magamon – vagyis vettem jó pár mély lélegzetet – felkeltem a földről. A tubusokra visszatekertem a kupakot, nehogy kiszáradjanak a festékek, aztán rápillantottam a faliórára. Még éppen maradt kis időm egy gyors zuhanyzásra munka előtt. Összekapkodtam a tubusokat, visszaraktam a helyükre, aztán a kulcsot kikapva a zárból kimentem a szobából. Bezártam az ajtót, majd a fürdőbe vettem az irányt. Egy gyors zuhany után felöltöztem, és már mentem is lefele a konyhába. Szerencsére a forró víz jót tett az arcomnak, na meg egy kis smink, és nyoma sem maradt a sírásnak. Pirospozsgás volt, de az nem zavart. Amint beléptem a konyhába, Hannah töltött egy pohár narancslevet, s egy tálcán felhalmozta a reggelit.

– Nem lesz szükség a tálcára, Hannah – mondtam csöndesen, mégis határozottan, mire ő meglepetten nézett rám.

– De miért nem, kisasszony? – rakta vissza a tálcát az asztalra.

– A vendégünk az este elhagyta a házunkat – feleltem halkan, igencsak kerülve Hannah tekintetét. Úgy éreztem, ha belenézek a szemébe, ő belém lát, mintha csak egy nyitott könyv lennék. Ez pedig rossz érzéssel töltött el, nagyon is rosszal. Kiszolgáltatottá tett, amit utáltam. Bekaptam pár falatot a tányérról.

– Sajnálom, kisasszony – szólalt meg Hannah együtt érzően.

– Nincs semmi gond, Hannah – mondtam, azt hiszem nem remegett a hangom. Annyira…

– Ha beszélni szeretne… szeretnél, Katie, én… – olyan zavartan mondta ki a nevemet, hogy mosolyogni támadt kedvem. Nem sokszor fordult még elő, pedig már nem egyszer biztosítottam afelől, én jobban örülnék neki, ha a nevemen szólítana. Rajtunk kívül nem tartózkodott a konyhában senki, csak ez volt az oka bátorságának.

– Köszönöm, Hannah – néztem fel. Mindig, mindenben számíthattam rá. – Megyek, nem akarok elkésni – köszöntem el, majd a kabátomat felkapva kimentem a kocsimhoz.

Az út nem tartott hosszú ideig, aminek most roppantul örültem. Kellett a munka, hogy elterelje a figyelmemet, s ne gondoljak… őrá. Nem akartam kimondani a nevét, így könnyebb volt, és sokkal fájdalom-mentesebb. Így pusztán csak szorított a mellkasom…

A parkolóban megállva megpróbáltam elfojtani magamban azokat a perceket, amikor rátaláltam itt, de egyszerűen nem tudtam. Mindig ott lebegett előttem vértől átázott kabátja, fájdalomtól bódult tekintete. Gyorsítottam lépteimen, s szinte bemenekültem a liftbe. Mélyeket lélegeztem, nehogy rám törjön a sírás.

Ahogy kiléptem a legfelső emeleten, Lydia a kezembe nyomta a mai teendőimet.

– Jövő hét szerdára össze tudtam hívni az igazgató tanácsot – mondta nekem. – Az apja pedig kedden érkezik haza – emlékeztetett.

– Köszönöm, Miss Leavey – erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra. – Kérhetnék egy…

– Hozom – felelte, pedig még be sem fejeztem a mondatot.

– Köszönöm – ismételtem meg, majd bementem az irodámba, és magamra csuktam az ajtót. Jó érzés kerített hatalmába, hogy végre egyedül lehetek a megszokott környezetemben, ahol igazán biztonságban éreztem magam. Az én területem, ahogy mondani szokás: hazai pálya. Miután leültem a székembe, nagyot sóhajtottam, és belevetettem magam az aktákba. Danny-éknek is mára kellett elkészülniük a tervezettel a reklámanyaghoz, így ma még azt is meg kell néznem. De nem bántam, imádtam az előkészületeket, még talán maguknál a reklámoknál is jobban. Miközben aláírtam a papírokat, amiket már Lydia kikészített nekem az asztalomra, megérkezett a kávém is. De nem titkárnőm hozta be, ahogy máskor.

– Danny – néztem meglepetten az érkezőre.

– Miss Brightmore… – tette le elém a kávém, s zavartan megköszörülte a torkát, mielőtt folytatta volna. Kisfiús arca enyhe piros színt öltött, de ragyogó kék szeme határozottságot tükrözött. – …nos én csak be akartam hozni Önnek a fotókat a lehetséges szereplőkről a reklámhoz. Hogy át tudja tanulmányozni, mielőtt összehívja a csapatot – nyújtott át egy mappát.

– Ó, köszönöm – vettem el a dossziét. – Hogy haladnak a munkával?

– Jól, jól – bólogatott.

– Ebéd utánra készen lesznek vele? – inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek.

– Hát hogyne, Miss Brightmore – felelte. – Ó, igen az osztályvezető beszélni kíván Önnel. Az előbb épp összefutottam vele…

– Rendben – bólintottam. – Megmondaná Miss Leavey-nak, hogy beküldheti hozzám?

– Persze – mondta Danny. – Akkor én mennék is… Még van munkám – hátrált az ajtó fele félmosollyal ajkán, ami rettentően jól állt neki.

– Menjen csak, Danny! – sütöttem le szememet, s merültem el a fotókban. Danny mellékelt a reklám főbb momentumairól egy képsorozatot is rajzokban. Gyönyörűen rajzolt, áldott tehetsége volt hozzá. Kicsit sajnáltam, hogy itt pazarolja el. Nagyszerű művész lehetett volna belőle, képeit vették volna a kiállításain, mint a cukrot.

A rajzokat kezdtem el nézegetni. Egy hétköznapi nőt ábrázolt az elsőn, semmi különlegességet nem fedeztem fel benne, arca szép, de smink nélküli. Míg a következő képen kiderült, hogy ez a nő modellként dolgozott. A tükör előtt ült, s épp sminkelték, hogy a következő pillanatban, a másik képen már a kifutón csillogjon. A szöveg hozzá frappáns, lényegre törő, mely kiemeli az alapozó előnyeit. Lehunytam szememet, hátradőlve székemben elképzeltem, sőt inkább beleéltem magam a nő helyzetébe. Láttam magamat, ugyanúgy, mint hétköznaponként. Ugyanolyan ruhában, munkába menet, de miután odaértem a stúdióba, beültem a tükör elé, s rábíztam magam a sminkesre, a fodrászra. Mikor kinyitottam szememet, már teljesen más nőt láttam a tükörben. Gyönyörű volt, magabiztos és kihívó. A fények elvakítottak, ahogy ráléptem a kifutóra, s végigsétáltam rajta. Fényképezőgépek kattogtak, villogtak mindenfelé, hogy megörökíthessék egy-egy lépésemet.

Zavaró, hangos kopogás oszlatta el a képeket a fejemben. Sóhajtottam.

– Tessék! – szóltam ki.

– Miss Brightmore beszélhetnék Önnel? – lépett be az újonnan felvett kreatív igazgatónk, William. Harmincas évei felé járó, igen jóképű férfi volt. Sötétbarna, majdhogynem fekete szeme a vesémbe látott, amikor farkasszemet néztünk. Igazi férfi a szó minden értelmében… Hét vége fele arcát enyhe borosta szokta fedni, ami igencsak szexissé tette. Mindig ápoltan jelent meg és lebilincselően viselkedett. Talán ez tette annyira vonzóvá őt. A probléma csupán ott gyökerezett, hogy a főnöke voltam, ami nem hatott éppenséggel túl jól a „kapcsolatunkra”.

– Igen? Miben segíthetek? – tértem magamhoz. Nem mintha akartam volna valamit Willtől, a szívem már régóta másért dobogott. De azért elkacérkodtam a gondolattal…

– Átnéztem Danny terveit – lépett az asztalomhoz. – Az jutott eszembe, talán megváltoztathatnánk az eredeti elképzelésünket.

– Mire gondol?

– Mi lenne, ha nem egy kifutón lépkedne a modell, hanem inkább egy buliban táncolna? – kérdezte, miközben átjött asztalom másik oldalára, közvetlen mellém. – Az emberben általában az a vélemény alakult ki a modellekről, hogy még a smink ellenére sem olyan csúnyák, vagy ronda a bőrük, amit az alapozóval el akarnának tüntetni – dőlt neki lezserül az asztalomnak. Szólnom kellett volna, hogy ez éppenséggel tiszteletlen, hisz a főnöke asztalán terpeszkedik. Ám egy szót sem tudtam szólni, ahogy férfiasan fűszeres kölnije megcsapta az orromat. Na meg a hanyag eleganciája is valahogy vonzott. – De egy átlagos nőről, aki nap, mint nap munkába jár, akár egy nagyszabású céghez… aki fáradtságtól, alváshiánytól szenved már inkább elhiszik, hogy szüksége van az alapozóra. – Elfojtottam a feltörni készülő köhögésemet. Egyrészt a saját elképzelésem, s terveim hasonlósága, másrészt mert a mostani jó éjszakáim miatt, pont így éreztem magam én is. És akkor még megjelenik M… ő is – javítottam ki magamat gyorsan gondolatban, mielőtt kiejtettem volna a nevét. Ez épp rólam jutott volna eszébe Willnek? Látta volna valahogy a képeimet? Lehetetlenség… Az irodámba senki nem jön be Lydián kívül. Ő benne pedig megbízok. Nem mintha nagyon értékesek lennének az én kis reklámokhoz felvázolt skicceim.

– Szóval azt javasolja, hogy a környezet inkább egy buli legyen, mint a kifutó – összegeztem megköszörülve a torkomat. Lenéztem a képekre, amelyeket az előbb Danny behozott nekem. Első elképzelésem nagyon illett William mostani ötletéhez, így a szívem is jobban húzott afelé. De nem szabad csak a szívemre hallgatnom, az eszem józanabbul tud gondolkodni, s nem hagyatkozik az érzésekre.

– Igen, pontosan – lelkesült Will. – Egy átlagos nő, aki a hétköznapokon nem igen festi magát, épphogy egy halvány sminket tesz csak fel. De aztán egy partin, egy buliban ki akar tűnni, ő akar lenni a középpontban… – lendült bele a fantáziálgatásba.

– Értem, Will – hárítottam lelkesedését felnézve rá, mielőtt az elméjében létrejött kép kezdene más töltetet felvenni. Mintha valamilyen bódulatból ébredt volna, mélybarna tekintetét belefúrta az enyémbe, s csábosan elvigyorodott.

– Tehát? – kérdezte.

– Gondolkozom rajta. Elég meggyőző volt, de a közönségnek is el kell hinnie. – Igazából logikusan belegondolva talán ez jobb reklámötlet, mint a másik. Azok a nők, akiket meg szeretnénk célozni az alapozó reklámjával, irigykednek a modellekre, hogy ők milyen gyönyörűek, sokat keresnek, karcsúak. Nem hiszik, hogy ők is olyanok lehetnének valaha. Pláne nem egy egyszerű alapozóval. De egy hozzájuk hasonlatosabb nőt közelebb éreznek magukhoz, a személyiségét, az életét. Elképzelhetőbb tehát, hogy jobban hat rájuk ez a fajta reklám, mint a kifutó, s a fotózások világa.

– Tudok még meggyőzőbb is lenni – mondta határozottan Will, majd félmosolyra húzta ajkait, miközben én próbáltam ismét nem köhögő rohamot kapni. Megint képzelődtem… A hangjában felfedezni véltem némi csábot. Pislogtam egyet.

– Elég volt ennyi is, köszönöm. És ha most megbocsát, még sok dolgom van. Délután az ülésen megbeszéljük a reklámot, addig állítsa össze az elképzeléséhez szükséges erőforrásokat. Modellekről már kaptam képet, azzal nem kell foglalkoznia – mondtam, befejezettnek tekintve beszélgetésünket.

– Rendben – vigyorgott Will, majd kiment az irodámból. Mielőtt kilépett volna, még egyszer, áthatóan rám nézett. Csak most vettem észre, milyen izgalom lett úrrá rajtam a közelségétől. Mély levegőt vettem, s lassan kifújva megnyugtattam magam.

A délelőtt rettentő hamar eltelt, szinte ki sem mozdultam az irodámból. Ebédidőben a közeli Olive Garden étterembe ugrottam le, ahogy minden nap. Max mosolyogva fogadott a bejáratnál, s már attól jó kedvem lett, hogy csak ránéztem.

– Hello, Max! – ragadt át rám a mosolygás.

– Miss Brightmore! Hogy van? – kérdezte őszinte érdeklődéssel.

– Jól, köszönöm – hazudtam szemrebbenés nélkül, de belül nem ezt éreztem. A gondolataim ismét visszatértek – ha egyáltalán nem minden másodpercben körülette forogtak –, hozzá.

– Munkaebéd lesz? – tudakolta.

– Nem. Ma egyedül leszek – feleltem fájó szívvel.

– Az asztala üres, odakísérem – ajánlotta. A mellette lévő lánynak mondta, hogy mindjárt jön, aztán megkerülve a pultot hátravezetett az asztalhoz. Még mielőtt hozzá érhettem volna a székhez, kihúzta nekem, majd miután leültem a kezembe adta az étlapot. – Minden rendben? – kérdezte kedvesen.

– Minden a legnagyobb rendben – néztem fel rá egy kényszeredett mosoly kíséretében.

– Akkor megnyugodtam – kacsintott Max. – És találtál valami finomat? Persze nálunk minden finom, de vannak különlegességek… – viccelődött, mire szélesebb lett a mosolyom.

– Igen, találtam. Ez a lazac rizzsel, zöldségekkel nagyon jól hangzik. Ebből kérnék ma – nyújtottam át az étlapot Maxnek.

– Máris leadom a rendelést. Hozhatok hozzá bort?

Egy pillanatig elmerengtem, hogy igyak-e most alkoholt.

– Igen – bólintottam. – Rád bízom, melyikből – mosolyogtam. Max biccentett, majd magamra hagyott a gondolataimmal.

Természetesen ki máson is járt volna az agyam, mint rajta? Igazából rettentően zavart, sőt dühös voltam, hogy megint kisétált az életemből. Egy fikarcnyi kis magyarázat nélkül! És mibe keveredhetett, amiért megsebesült? Mert nem valami kis ártatlan játszadozáskor szerezte, az is holt biztosra veszem. Valami erőteljesen felkarcolta a bőrét, a ruhája csupa vér volt, és az a táska… Eszembe jutott, mennyire ragaszkodott az aktatáskához. Vajon mi lehetett benne? Így utólag kicsit bántam, hogy nem néztem bele. De, ugye amiről nem tud az ember, az nem fáj neki – hittem én. De akkor miért nem éreztem ezt így is? Sóhajtottam, miközben elmémben azok a képek jelentek meg, ahogy megtaláltam őt a parkolóban. Tudtam, hogy ő az, mégis csak akkor engedtem magamnak a megbizonyosodás biztonságos érzését az agyamba furakodni, amikor megláttam a nyakában a láncot. A kis szív medálról egy emlék jutott eszembe.

A szokásos találkozóhelyünkön vártam rá. Az ajtót résnyire nyitva hagytam, így a fény csak egy vékony sávon tudott beáradni a helyiségbe, s én a padlóra elnyújtva vetett fénycsíkot néztem. Egy rozoga faasztalon ültem, és a kezemmel a szoknyám szélét babráltam. Lábaimat himbáltam az izgatottságtól.

Aztán végre meghallottam a vigyázó lépteket, majd a halk, együttesen kitalált kopogásunkat. A légzésem felgyorsult, leugrottam az asztalról, miközben ő bejött a helyiségbe. Egy pillanatra megállt tőlem egy méterre, majd két lépéssel átszelte a távolságot, s lecövekelt előttem. Keze bátortalanul kereste az enyémet, miután rálelt összekulcsolta őket. Ajkai vidám mosolyra húzódtak, ahogy smaragdzöld szeme is boldogan pillantott rám.

– Szia – suttogta.

– Szia – mosolyogtam én is, érezve arcom felhevülését. Mindig is ilyen hatást gyarkorolt rám, s egyre nehezebben titkoltam Oli elől. – Hol voltál tegnap? – kérdeztem halkan. Annyira aggódtam értük, sosem tudtak egy helyben maradni. Mindig idegesíteni akarták Mrs. Freardot.

– Csak kiszöktünk Olival, és körbenéztünk – felelte lesütött szemekkel, mintha valamit titkolna előlem.

– Nagyon felbőszítettétek Mrs. Freardot – mondtam. – Egész nap tajtékzott.

– Tudom – vigyorodott el Matt, amitől megrándult a szám széle.

– Örülhetsz, ha nem dob ki, mielőtt nagykorú leszel…

– Ugyan – vont vállat Matt. Jól tudtam, nem igazán izgatta ez a tény. – Viszont, hoztam neked valamit – nyúlt szabad kezével a nadrágja zsebébe.

– Mi az? – érdeklődtem kíváncsian.

Kihúzta kezét az enyémből, majd kinyitotta markát, mellyel az előbb a zsebébe nyúlt, s felemelte a kis meglepetést. Két, ezüstös csillogású fémlánc volt az ujjai közt, melyek végén egy-egy fél szívecske medál lógott. Még a szám is tátva maradt az ékszer láttán, s rögtön kibukott belőlem a kérdés.

– Ezeket meg honnan szerezted? – kérdeztem, mire Matt összevonta szemöldökét.

– Nem mindegy? Van és kész – hárította.

– Nem, nem mindegy – néztem rá dühösen. Biztos voltam benne, hogy lopta őket.

– Szóval nem örülsz neki – állapította meg.

– Én nem ezt mondtam – tiltakoztam. – Gyönyörűek – néztem az ezüst csillogását, ahogy Matt a fénybe tartotta. Megbabonáztak, mert nekem hozta, és tőle kaptam.

– Akkor… elfogadod? – kérdezte némi reménnyel hangjában, szeme felcsillant. Halványan elmosolyodva bólintottam, miközben próbáltam kiűzni fejemből azt, honnan is lehet ez a nyaklánc.

– Felrakod?

– Persze – vigyorgott, majd megfordultam, s félrehúztam a hajamat. Matt átvetette a nyakamon, majd bekapcsolta a nyakláncot. – Tied a szívem – suttogta fülembe, lehelete megcirógatta a bőrömet. Utána én is felcsatoltam az ő nyakláncát. Az én szívem pedig az övé…

Elgondolkodva emeltem fel kezemet, s a blúzom alól elhalásztam a nyakláncom. Ujjaimmal megtapintottam a fél szívecske medált, amikor Max hangja hirtelen visszarántott a valóságba.

– Meghoztam az ebédet – tette le elém a lazacot, s az üveg bort. Pislogva néztem, ahogy kinyitja az üveget, majd tölt a poharamba.

– Köszönöm – biccentettem még mindig kábultan, majd távozott. Sóhajtva kezdtem neki az étel elfogyasztásának, míg gondolataim messze kalandoztak.

Az ebéd befejezése után visszamentem az irodába, s megkezdtük az új reklám felvázolását. Nehéz döntés volt, de úgy gondoltam Will – és részben az én – ötletem jobb lesz majd Dannyénél. Szinte láttam Will arcán az elégedett mosolyt, melyet Danny felé küldött, s dühös voltam magamra, hogy ez megtörténhetett. Kiválasztottuk a modellt, a rendezőt, a sminkest, a stylistot és a fodrászt. Szerencsére már meg voltak azok az emberek, akikkel máskor is együtt szoktunk dolgozni, így nagyobb időt már csak a reklám pontos menetének ábrázolása vett igénybe. William elmondta az egész csapatnak, mire is gondolt, Danny egy-két helyen pedig beszúrt pár jó ötletet, aminek örültem. Kitartó volt, s nem hagyta, hogy a kisebb kudarc legyőzze őt.

Miután megbeszéltük, milyen legyen a reklám, összeírtuk a rendezőnek, minek kell benne lennie. Az egész délután erre ment el, mert be akartam még aznap fejezni, hogy minél előbb el lehessen kezdeni a forgatást.

– William, beszélj a rendezővel, a sminkessel, a fodrásszal, a stylisttal és a modellel! Danny ti készítsetek pár skiccet a reklámról, hogyan is képzeltük el! Minél előbb elkezdjük, annál jobb – adtam ki az utasításokat, majd elköszöntem, s a saját irodámból összeszedve a holmimat már meg is céloztam a liftet.

Reggel még úgy éreztem, hogy be kell jutnom a céghez, mert más nem tudja elterelni a gondolataimat, csak a munka. De most… azon voltam, hogy minél előbb kijuthassak innen. Mintha valami megmagyarázhatatlan erő vezérelte volna érzéseimet, mágnesként vonzott ki az épületből.

Magamban felnevettem. Mostanában annyi butaságra tudtam gondolni, s az érzéseim úgy összekuszálódtak, mintha több festéket összekevertem volna egy palettán. A parkolóban a kocsim fele menet előkutattam a táskám mélyéből a kulcsomat. Mikor végre előhalásztam, majd bedugtam a lyukba, lépések hangzottak fel mögöttem, s egy hangtól majdnem beletörtem a kulcsot a zárba.

– Katie!

5. fejezet - Valóságos álom

noreply@blogger.com (Freeb) — Thu, 20 Sep 2012 17:01:00 +0000

Sziasztok! :) Itt is az új fejezet, amiben végre kiderül, hogy hova kerül Matt, és mit tesz végül. ;) Köszönöm szépen az eddigi véleményeket, nagyon örültem nekik! Ha valamit szeretnétek a történethez kapcsolódóan mondani, nyugodtan tegyétek meg bejegyzésben, vagy e-mailben is akár. ;)
A szereplőkről nézhettek képeket a menüben, ahogy én elképzeltem őket.
Jó olvasást! :)

Matt

Nem sokáig élvezhettem a bódultság mámorító nyugalmát. Valaki a nevemen szólítgatott, s a földről próbált felrángatni. Kevés sikerrel. Agyamat elöntötték hirtelen a képek, amint követem őt egy parkolóba, ahol aztán leroskadok egy oszlopnál. Az aktatáska kiesik a kezemből, s megpillantom az egyetlen személyt, aki az életemet jelenti már nagyon hosszú ideje.

– Katie? – nyögtem ki ismét. Nem akartam hinni a szememnek. Lehet, hogy csak a fájdalom települt rá agyamra, elkábította minden érzékemet. Egyszerűen bemeséltem magamnak, hogy ő van itt velem. Lehunytam szememet, nem tudtam nyitva tartani őket. Úgy éreztem, mintha ólomsúlyok nehezülnének rájuk.

– Ó, a csudába! – hallottam meg a halk szitkozódást, aztán a húzás enyhült a karomban. Csalódottan jutott el a tudatomig: őt is ugyanúgy csak képzeltem, mint… a szellemet. Hirtelen pár csipogásra, majd egy kocsi motorjának zúgására figyeltem fel, de képtelen voltam kinyitni felnézni. Az sem érdekelt már, ha a zsaruk találtak rám, és egyenesen a fogdába visznek. Ne érdekelt, csak aludni akartam… Elveszni újra a mélységben, ahol már semmi sem fáj.

De az újbóli húzás a karomban ismét visszarángatott, éreztem, ahogy a földön vonszoltak. Halk, női nyögésből tudtam, hogy nem a zsaruk azok. Valaki egyedül próbálkozott betuszkolni valahova, csak azt nem értettem miért. Megpróbáltam kinyitni a szememet, de csak homályos foltokat láttam magam előtt. Fekete, fehér keveredett, vegyülve egy kis pirossal, mely szépen ívelt ajkait juttatta eszembe. De ami igazán megfogott, két égszínkék foltocska…

– A táska – nyöszörögtem halkan. – A táska… – mondtam kicsit erőseben, felhívva megmentőm figyelmét rá. Nem veszíthetem el!

– Tessék? Milyen táska? – hallottam meg az értetlen hangot.

– Akta… táska – ejtettem ki nehezen, küzdve a fáradtság súlyával.

– Aktatáska – motyogta a hang. Könnyebb volt nem beazonosítani őt, amíg nem tudtam biztosra, hogy az-e akire valóban gondoltam. – Megvan! – Tompa puffanás jelezte valahol mellettem, hogy bedobta a táskát. – Most pedig viszlek a kórházba… – Ez az egyetlen szó szinte fejbevágott.

– Ne! – ragadtam meg egy női kezet hirtelen. – Kórházba… ne – szűköltem.

– Jó, jó. Kórház kilőve – felelte értetlenül. Én pedig megnyugodva igyekeztem valahogy segíteni neki, csak a végtagjaim nem akartak engedelmeskedni agyam parancsainak. Nem éreztem őket, elzsibbadtak, és elnehezültek, mintha évszázadok óta elsorvadtak volna, mert nem használtam őket.

Valami keményet, mégis puhát éreztem magam alatt, aztán ajtó csapódását hallottam egymás után kis idő elteltével kétszer is. Halkan felmordult a motor, a rázkódásból pedig arra tippeltem, hogy el is indultunk. Megkönnyebbülve engedtem a sötét fájdalom húzásának le a mélybe…

Gyengéd pofozásra ébredtem. Nyűglődve fordítottam el fejemet, hogy megússzam az újabb pofont, de nem jártam sikerrel. A mozdulatokhoz egy hang is társult. Egy tiszta, ismerős hang.

– Jaj, ne csináld ezt! Ébredj fel, kérlek! – Arcomat bizsergette a forró lehelet, remegés futott végig testemen a közelségétől. Valahogy éreztem, hogy ki ő, csak az elmém nem akarta még elfogadni nehogy csalódás érje. Hisz hogyan is lehetne ő? Túl szép lett volna, hogy igaz legyen, ergo ez nem a valóság – érveltem magamban.

– Kisasszony? – hatolt füleimbe egy újabb hang.

– Jaj, Hannah, kérlek segíts! – felelt rá az előző. – Zoe hol van? Nem láthatja meg… – idegeskedett.

– Ne aggódjon, elment vásárolni – válaszolt az idegen.

– Kérlek, ébredj fel! – beszélt ismét hozzám, és újabb húzást éreztem a karjaimban. – Hannah! – Most valamivel erősebb volt a mozdulat, de nem számottevő. – Nem tudunk bevonszolni a házba, ha nem segítesz. Kérlek, Matt! – könyörgött halkan. Egy pillanatra hirtelen bevillant egy kép, amitől mintha éberebb lettem volna. Lassan kinyitottam szememet, de csak épp pár másodpercig, míg megbizonyosodtam afelől, hogy nem csak álmodom.

– Katie? – kérdeztem rá újra. Olyan hihetetlennek tűnt, hogy valóban ő lenne az. A szívem belesajgott a feltételezésbe, a lehetőségbe, hogy érezhetem és láthatom őt. Az emlékek elárasztották elmémet.

– Igen, Matt. Én vagyok – hallottam meg a választ, ami miatt a szívem kihagyott egy dobbanást, hogy aztán kétszeres ütemben verje a tam-tamot. Feltornásztam magam a kocsi hátsó ülésén – ezt, hogy hol is vagyok, meg tudtam állapítani –, majd két oldalról felhúztak a lábaimra. Imbolyogva, és szédelegve akartam elesni, de megakadályoztak benne.

– Táska – nyöszörögtem a fájdalomtól. Ha a táska nincs meg, Ryan szeme elé sem akarok kerülni ebben az életemben már.

– Hannah vedd ki a táskát, kérlek!

Egy-két perc múlva karjaimat átvetették vállaikra, és elindultak velem előrefelé. Halk nyögésekkel kísérték velem gyakori egyensúlyvesztéseim. Úgy éreztem magam, mintha egy hatalmas kerékbe dobtak volna, ami forgott velem. Az egész világ a feje tetejére fordult, majd vissza, gyorsan egymásutánjában. Pocsék volt az egyensúlyérzékem ebben az állapotban. Mintha részegre ittam volna magam.

– Még jó, hogy nyitva hagytam az ajtót – hallottam meg az idegen női hangot. – Jaj, de nehéz – panaszkodott.

– Matt! – szólított Katie nehézkes hanggal. – Matt, lépcsőznünk kell! Térj egy kicsit magadhoz – pofozta meg arcomat. Résnyire nyitottam szememet, aztán lassan véve a lépcsőfokokat haladtunk egyre feljebb.

– Hagyjatok… – mondtam nehezen a sokadik lépcső után. Igazán semmi nem érdekelt már. Nekem elég volt már annyi is, hogy Kat karjai körbefonják derekam, s hallom a hangját.

– Ha már ideáig elvonszoltunk, nem – hallottam meg a szigorú hangot. Nyüglődve tűrtem, amíg pár lépés után meg nem álltunk végre. Le akartam csúszni a padlóra, de nem hagyták. Egy ajtó nyitódott, majd valami keménynek ütköztem – valószínűleg az ajtófélfának. Hangosan nyekkentem egyet. – Jaj, ne haragudj! – szabadkozott a kellemes, lágy tónus. – Tényleg nehéz vagy – jött a magyarázat is.

Halkan felhorkantam már amennyire sikerült hangot kiadnom magamból, miközben ismét elindultunk. Mennyei érzés volt, amikor testem tompa puffanással eldőlt az ágyon. Régen éreztem már ilyen puhaságot. Mélyet sóhajtottam. – Hannah… Magunkra hagynál, kérlek? Most már legalább arról is megbizonyosodhattam, hogy nem a kórházba vitt.

– Hát persze, kisasszony – felelt rá az idegen – fiatal – női hang, majd léptek hangzottak fel.

– És, Hannah… – szólt utána Katie. – Zoét valahogyan tartsd távol a szobámtól, és hozz fertőtlenítőszert, kötszert, meg fájdalomcsillapítót! – A szavak csigalassúsággal jutottak el a tudatomig. Katie szobájában lennék? Kezdtem azt hinni, ez mégsem a valóság, csak az elmém űzött velem csúfos játékot egy valóságos vágyálomban.

Az ajtó csukódására eszméltem fel. Biztosan a Hannah nevezetű nő hozta a kért dolgokat. Nehéznek éreztem a szemhéjamat, ennek ellenére megpróbáltam felnézni. Egy fekete, elmosódott hajzuhatagot láttam a lábaimnál, aztán éreztem, ahogy Katie lehúzza rólam a cipőimet. Felém fordult, majd mikor észrevette, hogy nézem őt feljebb ült az ágyon, s közelebb hajolt hozzám. Arcát csak homályosan láttam, de így is gyönyörűnek találtam. Égszínkék szeme pedig – aggódva? – figyelt engem.

– Meg… kellene néznem a sebed és fertőtleníteni – mondta feszülten. – Adok egy pirulát is a fájdalomra. – Nem voltam képes felelni. Megmozdítottam a számat, de nem jött ki hang a torkomon. Katie mély levegőt vett, majd megemelte fejemet, a számba adott egy keserű pirulát, hozzá vizet. Aztán elkezdte kigombolni a kabátomat. Hányszor képzeltem már ezt el? Csak nem épp így… Nem hasznavehetetlenül, a vérveszteségtől bódultan.

Miután az utolsó gombbal is végzett, a vállaimnál benyúlt a hátam és az ágy közé, majd felhúzott ülő helyzetbe. Az alkarjaimra könyökölve próbáltam meg neki segíteni, aztán lehúzva rólam a kabátot visszafektetett – jobban mondva, visszarogytam – az ágyra. Következett a szakadt ingem. Lehunytam szememet, mert úrrá lett rajtam a fáradság. Ha bár szívesen néztem volna még az engem vetkőztető szépséget.

Ahogy lejjebb haladt a gombokkal, keze mintha egyre jobban remegett volna. De lehet ezt is csak képzeltem. Mindenesetre az újabb érintést a vállaimnál megint érzékeltem, majd ahogy felhúzott, lesimította rólam az ingemet. Hirtelen nyilallt belém a fájdalom, amitől felszisszentem, és összeszorítva fogaimat fejem előrebukott a vállára. A belőle áradó édeskés parfüm illat megnyugtatott kissé, ahogy az egyenletesen mellkasomnak súrlódó halmok, s légzésének bizsergető hidegsége is.

– Ne haragudj! – suttogta a fülembe, majd két apró kezével megfogva finoman visszadöntött az ágyra. Szememet csak akkor nyitottam ki, amikor megéreztem leheletének cirógatását az arcomon. Olyan közel volt… Ajkai majdhogynem súrolták az enyémeket. Mégis rettentő távol, fényévekre állt tőlem…

Sűrűn megrebbentette szempilláit, és – ha jól érzékeltem, zavartan – eltávolodott tőlem kínzó sebet ejtve amúgy is széttört szívem darabkáin. Aludni akartam, elmerülni a tudatlanság jótékony állapotába azt képzelve, nem is ez a valóság. Mert az túlságosan fájt. Álmomban legalább az lehet, amit én akarok, nem amit a sors. Szemem elnehezült, ahogy az ágyon pihentetett végtagjaim is. Légzésem egyenletessé vált. Még érzékeltem valamiféle érintést a mellkasomon, mintha finom, meleg ujjak cirógattak volna. Nem tudtam eldönteni, hogy álmodom-e már. De csak a gondolat is kellemes melegséggel töltött el belülről.

Aztán a finom, női ujjak lejjebb suhantak a mellkasomon, a nadrágom szélénél motoszkáltak. Hirtelen, reflexszerűen kaptam oda, hogy megállítsam őt. Kábán keresgéltem tekintetét, de nem leltem rá. Csak bizonytalan, remegő hangja talált rám.

– Én… én csak megnézem, van-e még sebed… – motyogta halkan. Kezem – pedig tiltakozni akartam –, erőtlenül engedte el az övét, hogy visszacsússzon a puha ágyra. Nagyot nyelve próbáltam meg elterelni gondolataimat, és nem arra az apró hangra figyelni, ami a sliccem lehúzásával járt, nem érezni a Katie ujjain átfutott remegést. Azzal filmszakadás… Csupán az émelyítő, szúrós sötétséget éreztem még egy pillanatnyi ideig, ahogy orromon keresztül levegőt vettem. Majd ez is elhalt idővel.

Mindenhol körülvett a sötétség, a karjaimból úgy éreztem, mintha elszállt volna minden erő. Lassan megmozgattam őket, a vállamba pedig azonnal belenyilallt a szúrás, emlékeztetve engem a nap fájdalmas pillanataira. Kinyitva szememet idegen helyen találtam magam, idegesen tekintgettem szét, először nem tudtam, hogyan kerültem ide. Aztán szépen lassan beugrott minden, zihálva vettem tudomásul: Katie szobájában vagyok.

Halk nyögés szakadt fel belőlem, amikor felültem az ágyban. Na, igen, amikor elestem a motorral szereztem pár zúzódást – rohadtul sajgott az egész testem. Az égen ragyogó félhold ezüstös fénye átszűrődött a vékony függöny anyagán, így egy kis idő múlva szemem hozzá szokva a félhomályhoz ki tudta venni a szobában lévő tárgyak körvonalait. Pillantásom megakadt a kanapén felfedezett takaróval lefedett, formás alakon. Nagyot nyeltem Katie látványától. Nem tehetem ezt vele! Nem keverhetem bajba! – fogalmazódott meg bennem. El kell mennem minél előbb. Az lesz a legjobb, ha most rögtön fogom a cuccomat, és kilépek az életéből. Eddig is jól megvolt nélkülem, akkor most sem ez lesz másként. Az, hogy én bele fogok halni a tudatba, hogy itt van még ebben a városban, nem fontos.

Ahogy végignéztem a hatalmas szobán – mert más jelzőt nem tudtam mondani rá –, megállapíthattam, gondos nevelőszülőkhöz került, s semmiben sem szenvedett hiányt. Ez volt számomra a legfontosabb. Hisz ő mindent megérdemelt!

Kievickéltem az ágyból kerülve, hogy nagyobb zajt csapjak, amikor meglepődve észrevettem, nincs rajtam ruha. Csak egy boxer. A felismerés – hogy ki is vetkőztethetett le – letaglózott egy pillanatra, s kéjes vágyálmokat juttatott eszembe, amiket még bolond kamaszként elképzeltem. Hát tény, mi tény, nem épp így képzeltem el az egészet: fekszem öntudatlanul, elmerülve az álmomban – melyben ki tudja még mik nem történtek egy ilyen nap után –, és Katie remegő kézzel levetkőztet. Hogy megnézze, nem-e sérültem meg lejjebb is. Hangos nyögés szakadt fel bennem, ahogy megint másra gondoltam, mint amire éppenséggel ő, amikor levette ruháimat.

A kanapé felé pillantottam, hogy felébredt-e nyikkanásomra. Az alak körvonalai megmozdultak, majd átfordult a másik oldalára. Arca így épp felém nézett. Lefagyva, mellkasomban őrülten dobogó szívvel álltam még egy kis ideig – ami nekem nem is tűnt olyan kevésnek – a félhomályban, aztán mikor láttam, hogy tovább alszik, óvatosan a kijárat felé kezdtem osonni. Bár nem igazán volt nevezhető osonásnak, tekintve, hogy a több órányi pihenés hatására a lábam most még jobban fájt, mint az előtt, amikor még dolgozott bennem az adrenalin. Egy boxerben azonban nem mehettem ki a fagyos éjszakába, így kénytelen voltam megkeresni valahol a ruháimat. Óh, és elsősorban az aktatáskát! Majdnem fejbe csaptam magam, amikor bevillant a fekete aktatáska képe. De csak majdnem… Aztán jött a mobil a sorban. Ha a ruhámat kidobták, akkor hol lehet az a hülye telefon? Először a táska után kezdtem kutatni a szobában, remélve, hogy Katie hallgatva kérésemre, és persze a Hannah nevezetű lány hallgatva rá felhozta ide.

Az ágy melletti éjjeli szekrényhez mentem, figyelve a sötétben esetlegesen engem lebuktató, megbújó tárgyakra, majd fájdalmak közepette lehajoltam, hogy végigkutassam annak környékét. Vigyorra húzódott szám, amikor kezem megakadt egy kemény, bőr tapintású, téglalap alakú valamin. Felemeltem, hogy az ablak felé tartva meggyőződjek, az a táska van a kezemben, ami kell is. Megnyugodva konstatáltam: az egyik pipa megvan a képzeletbeli listámon. Azonban, ahogy felemeltem a táskát valamit levertem az éjjeliszekrényről, mely fémes hanggal ütközött a padlónak.

Megvan a mobil – térdeltem le, hogy aztán kitapintsam a kezemmel. Már csak a ruháimat kell megkeresnem, aztán tűzök innen a lehető leggyorsabban, s nem utolsó sorban a leghalkabban. A szobából nyílt még egy másik ajtó is, talán fürdőszoba. Általában az ilyen nagyobb házakban azért több fürdő is szokott lenni – ott, vagy a kukában kell keresgélnem a ruháim után. Benéztem a helyiségbe, de Kat cuccain kívül semmi mást nem találtam, így ismét elindultam a szoba ajtaja felé – immáron felpakolva a táskával meg a mobillal –, Katie előtt megtorpantam. Fájt a szívem, hogy itt hagyom, se szó, se beszéd, még csak egy köszönöm, vagy egy érintés nélkül. Annyi kérdésem lett volna hozzá, hisz olyan régen láttam már. Kinyúltam felé, mintha meg akarnám érinteni őt, aztán visszahúztam kezem. Ha eddig nem ébredt fel, miért kockáztassam, hogy most megtörténjen? De… talán így lesz a legjobb. Gyűlölt engem, joggal, de nem jobban, mint én magamat. Haragudjon csak rám, hogy szó nélkül leléptem. Így könnyebb lesz túltennie magát azon, hogy megint beleavatkoztam az életébe. Bár most önhibámon kívül… Egy pillanatra bolond gondolat futott át a fejemben, de hamar el is vetettem.

Mikor el akartam indulni megint, halk motyogásra lettem figyelmes. Ledermedve pillantottam Katie arcára. Szeme csukva volt, de ajkai mozogtak. Ide-oda pillantgatva az ajtóra és Katre, próbáltam eldönteni, mi legyen. Menjek, vagy maradjak? Visszaléptem a kanapé másik széléhez engedve kíváncsiságomnak, és lassan leguggoltam elé. Közelebb fordítottam a fülemet, hogy halljam, mit motyog álmában. Tudtam, ez olyan, mintha kihallgatnám, vagy meg tudnék egy titkot róla… De annyira akartam tudni, hogy mit mond! Vajon miről álmodik?

– Matt… – hallottam meg a nevemet suttogásként, ami melegséggel töltötte el mellkasomat. – Se… segíts, Matt! Oli! Oli… még bent van! – motyogta zihálva, nekem pedig a tüdőmben akadt a levegő. Mindenről én tehetek, Katie… Mindenről – vallottam színt magamban már sokadjára az évek során. A bensőmet kitöltő melegséget most az undor, szégyenérzet, és a gyűlölet keveréke váltotta fel.

– Sajnálom – susogtam egészen közel hajolva hozzá, majd jobb kezemmel – nem tudom honnan vettem a bátorságot –, kisimítottam egy tincset az arcából, majd ujjaimat végighúztam a halántékától az ajkáig. Bőre puha és selymes, egyáltalán nem fogható az enyémhez. Érintésem nyomán mélyebb levegőt vett, motyogása elhalt. – Szeretlek, még mindig. Talán még jobban is… – suttogtam, aztán a térdemre támaszkodva feltápászkodtam a földről, örök búcsút véve Szerelmemtől.

Fogaimat összeszorítottam, miközben eltántorogtam az ajtóig. A kilincset óvatosan lenyomva kinyitottam, majd magam után – amennyire képes voltam – halkan behúztam. A folyosón végül bizonytalanul toporogtam, mégis merre menjek ebben a kicsinek nem nevezhető házban. Balra a földszintre vezető lépcső volt – valami rémlett, hogy nem sokat kellett mennem, amikor felértünk ide az emeletre –, jobbra pedig több ajtó is. Sóhajtva indultam meg az utóbbi irányba, hátha itt fent is van egy-két fürdőszoba – és van olyan mázlim, hogy nem dobták azonnal a kukába a ruháim. A gond csupán annyi volt, hogy jelenleg mindenki aludt. Bár azt nem tudtam, ebbe a mindenkibe pontosan hány ember tartozott bele. Kettőt biztosra vehettem Katen kívül – emlékeztem vissza bódult állapotomra. Hannah-t és Zoét. A két név, amiket Katie kimondott előttem.

Megálltam az egyik ajtó előtt, majd egy pillanatra lehunyva szememet erőt vettem magamon, aztán benyitottam. A szobában teljes sötétség honolt – lévén, pont a másik oldalon volt, mint Katé –, de azt ki tudtam venni a csendből, hogy nem fürdő, csak egy üres szoba. Semmi szuszogás, se horkolás, vagy mozgolódás. Visszacsuktam, aztán mentem a következőhöz. A harmadik már telitalálat volt. Célba vettem a szennyes tartót, de szerencsétlenségemre a ruháimat nem találtam meg bennük. Dühösen fújtam egyet, mert kénytelen leszek valami gönc után nézni itt a házban. Úgy, hogy ne keltsek fel senkit. Szuper! – morgolódtam magamban, miközben belenéztem a mosdó feletti tükörbe. Arcom nyúzott, szemem alatt még mindig ott sötétlettek a karikák. A vállamat ért sérülést egy fehér gézlap fedte, s ahogy megmozdítottam piszkosul fájni kezdett. A rám száradt vér eltűnt a testemről. Valószínűleg Katie megmosdatott. Egy szusszantással aztán visszaléptem a kettővel ez előtti, üres szobába. A sötétben tapogatózva kerestem egy kapcsolót a falon, majd azt egy pillanatra felkapcsolva megnéztem, van-e valahol egy kis éjjeli lámpa. Mikor észrevettem az ágy mellett, lekapcsoltam a nagy villanyt, elbotorkáltam az ágyhoz. Ott felkapcsolva a kis lámpácskát, elegendő fény világította meg a mellette lévő szekrényt. Kitártam, és elszörnyedve néztem a sok vállfán lógó öltönyt. Fancsali képpel kutatgattam a másik szekrényben, hátha találok valami nem ennyire… flancosat.

Mikor már kezdtem feladni, a kezem végre megtapintotta a pamut eltéveszthetetlen anyagát. Tök mindegy, mi az, de nem öltöny az egyszer biztos. Kihúztam, és szemügyre vettem a fényben. Egy szabadidő ruha felső részét tartottam a kezemben. Felpróbáltam – annak ellenére, hogy nem tűnt túl kicsinek –, hisz ha nem jó, fölösleges keresgélnem a nadrágja után. Kicsit bő, de a célnak éppenséggel tökéletesen megfelelt, így megkerestem a hozzá tartozó nadrágot, meg egy hosszú ujjú pólót, majd lekapcsolva a kis lámpát az ajtó felé indultam immáron felöltözve. A kabátomat később megkeresem kint – vagy inkább először bent –, a kukában, jó lesz az még, ha kicsit véres, akkor is. Miután a szoba ajtaját visszacsuktam a lépcső fele indultam konyhát keresni. Ahogy agyamba betódult a helyiség képe, s a sok finomság, amit benne találhatok, úgy kezdett el hőzöngeni a gyomrom is. Ideje volt már valamit ennem, hogy erőre kapjak.

Az utolsó lépcsőfokról lelépve elhúztam számat. Mi a francnak ilyen nagy ez a ház? – dühöngtem magamban. Simán el lehet tévedni benne, még akkor is, ha itt élnék már egy ideje. Lévén, hogy nincs túl sok időm, így fogtam magam és elindultam balra a hosszú folyosón. A falakat különböző, drágának tűnő festmények díszítették. Az egyik előtt megtorpantam, a lélegzetem is elakadt. A fekete képen erős, vöröses lángok csaptak fel a magasba elnyelve egy smaragdzöld szempárt. Semmi másból nem állt a festmény, mégis a lehető legtöbbet jelentette annak, aki értette a szimbolikáját. Én pedig azok közé tartoztam… A kép alsó sarkába pillantottam, ahol megláttam a művész nevét: Katherine Brightmore. Még egyszer belenéztem a zöld szempárba, majd inkább tovább mentem.

Nem tudtam mire vélni a képet. Tudtam, mit jelképez, miről szólt, de mégsem értettem a miértjét. Miért zöld szempár? Miért nem kék? Teljesen összezavarodtam. Ez azt jelentené, hogy még mindig érez valamit irántam? Vagy csak ezt akarom bemesélni magamnak? Sóhajtva léptem be a boltívekkel elválasztott térbe, az étkezőbe. Elég nagy tér volt, a közepén egy hatalmas, hosszú faasztallal. A konyhát a fal két oldalán pultokkal választották el az étkezőtől. A gyomrom már türelmetlenül korgott, ezért célba vettem a hűtőt, s ami jól nézett ki első látásra, azt kiszedtem. Miután betömtem egy-két gyors iramban összedobott szendvicset, nagyjából eltakarítottam a maradványokat, megnéztem a kukát. Hátha benne van a kabátom. De persze nem volt. Mert miért is lett volna olyan szerencsém?

Az étkezőből kilépve visszafele mentem, egészen addig, míg meg nem találtam a bejárati ajtót. Automatikusan raktam kezemet a kilincsre, de az nem mozdult. Zárva volt. Felnyögtem, nehezebb kijutni ebből a házból, mint gondoltam. Bejutni sokkal egyszerűbb volt… Az ablakhoz léptem, kinéztem az udvarra. Remélem nincsenek vérszomjas kutyáik – húztam el számat felidézve egy kirakati tévében látott filmjelenetet, amiben a dobermannok elől menekült a betörő. Halkan felröhögtem. Már akkor probléma lett volna ezzel, amikor Kat hazahozott. Kinyitottam az ablakot, miután körülnéztem, kidobtam az aktatáskát, és kimásztam az udvarra. Hangos puffanással terültem el a földön, ahogy a fájó karomra támaszkodtam a mozdulat közben. Igazából túl sokat pihentem, mert minden porcikám bizsergett a mozgástól. Viszont legalább kutyaugatást nem hallottam sehonnan sem. Nyögve tápászkodtam fel a földről, majd a hónom alá csapva a táskát a hatalmas, kovácsoltvas kapu felé vettem az irányt. A kukánál aztán megálltam, és megkerestem a kabátomat. Kissé véres volt, büdös és rohadt hideg, de az enyém.

A zsebembe süllyesztettem a lemerült mobilt, aztán a kaput kezdtem fikszírozni, hol tudnék átmászni rajta. Szerencsémre nem volt túl magas. Két hosszú rács között kidugtam az aktatáskát, aztán erőt – na meg egy mély levegőt –, vettem, és felkapaszkodtam. A vasból kovácsolt növény indák, amik felfutottak egy-egy vékony rúdon, pont jól jöttek, hogy a lábamat megtámasszam rajtuk. Így aránylag könnyen átmásztam, csak a fájdalom lett erősebb a karomban.

Felkaptam a táskát aztán elindultam a hosszú kocsi feljárón, mely levezetett az úthoz. Külváros, fasza… Hogy a francba fogok innen bejutni a belvárosba? – szitkozódtam. Erre ilyenkor senki nem jön, hogy esetleg stoppoljak. Bár ki a fene venne fel egy véres kabátú, hajléktalannak tűnő embert? Fintorogva indultam meg a belváros fele, nagyjából ismertem az irányt, így nem volt túl nagy gond.

4. fejezet - Andrew Kenward

noreply@blogger.com (Freeb) — Thu, 13 Sep 2012 18:24:00 +0000

Sziasztok! :) Mint minden héten csütörtökön, itt is az újabb fejezet. Nem fűzök hozzá mást, aki véleményt szeretne nyilvánítani, tudja hol, hogyan érhet el. :) Jó olvasást! :)
A menüsorban található Képek címszó alatt találtok az újabb szereplőkről képet. :)

Katie

A szívem hevesen dobogott, zihálva vettem a levegőt, de kitartóan siettem. Körülöttem az emberek észre sem vettek, saját bajaikkal foglalkoztak. Csak egy sarok – mondogattam magamban monotonon. De mintha minden lelassult volna, alig jutottam előrébb az embertömegben, mint egy keserves rémálomban. A táskám húzta a vállamat, a kezemben lévő papírcsomag nyűgként nehezedett rám. Füleim tompán érzékelték a város zajait.

Hirtelen súlyos ütődéstől nyilallt belém a fájdalom. Valaki nekem jött, s én megbicsakolva – a magas sarkú cipőmnek hála – elestem. A csomag akta kirepült a kezemből, és a mocskos járdán ért földet. Úgy éreztem magam, mintha ez rázott volna fel, s billentett volna ki a lassú idő zónájából. A fülsértő hangok hirtelen árasztották el elmémet, szememmel kábán a mellettem két oldalt elhaladó gyors lépteket figyeltem. Senki nem törődött velem, mintha ott sem lettem volna, épphogy nem rúgtak belém. Elhúzva számat kapkodtam össze a papírokat a megbeszélésre – vagyis ebédre –, aztán a táskámat a vállamra csapva megindultam a sarkon lévő étterem felé. Mérgesen kerülgettem az embereket, és idegesen pillantottam szinte egy másodpercenként a karórámra. Nem késhetek el, amikor az irodától itt van egy köpésre ez az étterem, és ráadásul egy megbeszélésről! Egy igen fontos megbeszélésről…

Idegesen kapkodtam lábaimat, miközben próbáltam visszarendezni szép sorjába a sok papírt, hogy ne fessen úgy, mintha bénázva elejtettem volna. Az Olive Garden előtt pár másodpercre megtorpantam, hatalmas ablakain keresztül beláthattam szinte az egész éttermet. Észrevettem Kenwardot leghátul, az étterem eldugott sarkában, egy boxban. Gyors pillantást vetettem az ablaküvegben látható kinézetemre, s fintor futott át arcomon. Ujjaimmal belefésültem fekete hajamba, hogy ne legyek annyira kócos, majd egy nagy – nyugtató – sóhaj után az étterem bejáratához léptem.

Az ajtóval szemben lévő pulthoz sétáltam, s kedvesen rámosolyogtam Maxre.

– Miss Katie! – mosolygott szélesen. – A szokásos asztalt? – kérdezte.

– Nem, Max. Mr. Kenward már vár rám. – Max mosolya lehervadt. – Megmutatná melyik asztalnál ül? – kértem, pedig tudtam én, merre kellene mennem, de Max társasága valahogy jobban vonzott, mint Andrewé.

– Természetesen – vigyorgott ismét, majd intett az egyik lánynak, hogy vegye át a helyét, és kezével mutatta az irányt az étterem hátsó felébe. – Munkamegbeszélés? – kíváncsiskodott Max, de egyáltalán nem vettem tolakodásnak. Ahhoz túl régóta ismertem, ha lehet így mondani.

– Így van. Tudod, mennyit jelent nekem a munka… – feleltem. Amikor ketten voltunk, akkor mindig tegeztük egymást.

Max halkan felnevetett mellettem. – Hát igen. Amióta itt vagyok, tíz ebédből heten munkával foglalkozol – röhögcsélt magában, s én is elmosolyodtam. Noha a szívemet egy furcsa, facsaró érzés is a hatalmába kerítette. A „miért is csinálom ezt?” kérdés válasza miatt. Andrew már messziről – leplezetlenül – végigmért, ahogy haladtam felé Max-szel az oldalamon. Csillogó tekintete nem lett volna elég, szája halvány, elégedett mosolyra húzódott. – Ha esetleg valamire szükséged volna, csak hívj… – mondta halkan Max, majd célzásként Andrew-ra nézett.

– Köszönöm, Max – hárítottam egy mosollyal.

– Üdvözletem, Miss Brightmore! – állt fel Andrew, és kezet csókolt nekem. Már nem lepődtem meg, mint első alkalommal. Régi, nagy múltú családból származott, de azért azt is feltételeztem, hogy nem csak ezért őrizte meg ezt a gesztust.

– Üdvözlöm – biccentettem, majd helyet foglaltam.

– Mr. Kenward választott már? – köhintett Max.

– Igen… – nézett fel rá Andrew. – Gesztenyével töltött csirkét kérek, burgonya körettel – adta le a rendelést. – És hozzon a legfinomabb borból. – Max felírta, majd miután én is megrendeltem az ebédet visszament a pulthoz.

– Bocsánat a késésemért – kezdtem, mert igazából azóta nem néztem az órámra, amióta ideértem. Nem tudtam, valóban késtem-e.

– Már kezdem megszokni – mosolygott Andrew. – Az ennyire elfoglalt kreatív igazgatónál, aki nem mellesleg a vezérigazgató is, ez nem kirívó eset – folytatta.

– Nos, ez akkor sem lehet mentség – feleltem őszintén.

– Nekem a mosolya is felér egy mentséggel – nézett bele mélyen szemembe.

– Talán merüljünk el a befektetés részletes kérdéseiben – hárítottam gyorsan, mert ismét zavarba ejtő mondatokkal próbált flörtölni velem.

– Ahogy gondolja – vigyorgott magában. – Biztos vagyok benne, hozott magával referencia munkákat is, annak ellenére, hogy szinte az egész világon ismerik a Brightmore Advertising reklámait – váltott hangnemet.

Elmosolyodtam. – Természetesen hoztam. – Andrew elégedetten bólintott. – De abban is biztos vagyok, hogy inkább az anyagi vonatkozás érdekelné önt, mint leendő részvényest – kulcsoltam össze kezeimet a papírokon.

Andrew halkan felnevetett. – Bele a közepébe… Nem teketóriázik – vált komolyabbá az arca.

– Nincs értelme – feleltem.

– Való igaz – biccentett, miközben egy pincérnő kihozta az általunk kért ételeket, s a bort. Andrew végig engem nézett, míg a pincérnő kitöltötte az alkoholt a kristály poharakba, majd el nem ment.

– Tehát, mennyivel szeretne befektetni a cégbe? – tértem rá a lényegre, majd kortyoltam a boromból. Ez még nem fog megártani, s estére már ki sem lehet mutatni. Nyugodtan hazamehetek autóval.

– Tudom, hogy az apja nagyon ügyel a cégére, a részvénytöbbségre. – Sötétbarna tekintete nem engedte az enyémet. Mivel nem szóltam közbe, folytatta. – Így… csakis zárt tulajdonosi köre van a cégnek.

– Ezt jól látja – erősítettem meg, s elszakítottam pillantásom. Apám soha sem tenné kockára a céget, figyelt, hogy mindig ő maradjon a legtöbb részvénnyel rendelkező tulajdonos, s így övé a legnagyobb befolyás is. Hozzá láttam az étel elfogyasztásához, miközben hallgattam Andrew-t.

– Én csak be szeretnék egy kis pénzt fektetni, mely később gyümölcsöző haszonnal jár.

– Akkor a mi cégünkben nem fog csalódni – kaptam be egy falatot az ételből. – És mennyi is lenne pontosan az az összeg? – kerestem egy üres papírost, majd egy tollal elé toltam. Andrew halványan elmosolyodott, kezébe vette a tollat, és ráfirkantott a papírra. Visszatolta elém. Az állam majdnem a padlón koppant. Nem is olyan kis összegről beszélgettünk, mint azt ő állította. – Ez tehát azt jelenti, hogy már döntött? – nyertem vissza hangomat, s a papírt belecsúsztattam a többi közé.

– Mondhatjuk így is – felelt Andrew. Nem vett észre semmit sem pillanatnyi döbbenetemből.

– Az előző megbeszélésünk óta tájékoztattam apámat szándékairól, de az igazgató tanács hozza meg a döntést – mondtam a szokásos eljárás menetét. Most azonban ismét kell beszélnem apámmal az összegről.

– Igen, természetesen – mosolyodott el. – Tudja, reménykedtem benne, ha Önt már megnyerem magamnak, akkor az apja is megbízhatóbbnak talál, hogy a cége egy kisebb szeletét a kezembe adja – kortyolt ismét a borból. Magamban elkönyveltem képmutató tulajdonságát. Ha azt hitte, majd rajtam keresztül éri el céljait – vagyis, hogy nagyobb részvényt próbál meg felvásárolni –, akkor nagyot tévedett. Nem engedjük, hogy többségi arányt szerezhessen.

– Nem az én véleményem alapján szokott dönteni, s mint már mondtam, a tanácsé az utolsó szó – zártam le ezt a témát. – Ha megfelel önnek, akkor legkésőbb jövő hétig összehívom az igazgatói tanácsot, és majd értesítem a döntésről – néztem fel rá tányéromból.

– Tökéletes – vigyorgott Andrew, majd felemelte poharát. – Akkor igyunk szóbeli megállapodásunkra! – nézett bele szemembe.

– Jövőbeli együttműködésünkre! – emeltem poharamat. A két üveg összekoccant.

– Remélem mi is többet fogunk találkozni – villantott rám egy mosolyt Andrew. Megpróbáltam a tányéromra figyelni, s elereszteni ezt a kis megjegyzést a fülem mellett. Andrew töretlenül folytatta. – Miss Brightmore… szólíthatom Katherine-nek? – kérdezte.

– Nem szeretem a Katherine-t – néztem fel rá.

– Akkor hogyan szólíthatom? – próbálkozott. Mély levegőt vettem.

– Munkamegbeszélésen vagyunk. Maradjunk esetleg a Brightmore-nál – erőltettem magamra halvány félmosolyt, miközben ismét visszautasítottam őt. – Tudja, nem szoktam keverni a magánéletemet a munkámmal – adtam apró magyarázatot, mely részben igaz volt, de olyannyira hazugság is, mert nem pusztán ezért utasítottam el. Rá sem bírtam nézni másik férfira… Sajgott a szívem, hogy aki a legfontosabb volt számomra, sohasem lehet az enyém.

– Nos, igen, megértem – hárított Andrew. – Akkor ne is keverjük a munkát a magánélettel. Had hívjam meg egy vacsorára, ami távol áll a munkánktól – vetette fel. Majdnem ráharaptam a számra, miközben rágtam. Igen kitartóan ostromolt, azonban az én falaim masszívak, s erősek voltak ahhoz, hogy győzedelmeskedjek csatánkban.

– Nos – kezdtem úgy, mint az előbb ő –, jövőbeli munkakapcsolatunk érdekében jobb, ha pusztán a cég ügyei miatt találkozunk – utasítottam el újból, és reméltem, ennyi után végre felhagy az udvarlással.

Andrew halkan felkuncogott. – Nem egyszerű Önhöz közel kerülni – mondta aztán mosolyogva. Leraktam az evőeszközöket a tányérba, s megtöröltem a szalvétával a számat.

– Ha most megbocsát, Mr. Kenward vissza kell mennem az irodába – szabadkoztam a jó modor végett, de amúgy is már szabadulni akartam. Frusztrált Andrew folytonos flörtje.

– Természetesen – biccentett, hangja furcsa leejtést vett fel, miközben az egyik pincérnőnek intettem, hogy fizetni szeretnék. – Kérem, ne sértsen meg azzal, hogy nem hagyja törleszteni a számlát – kortyolta fel a megmaradt bort a poharából.

– Köszönöm a meghívást – mosolyogtam rá, majd felálltam, s összeszedtem a papírokat a dossziéba. – Hívni fogom – mondtam végül.

– Én pedig várni fogom – felelte. Elköszöntem, aztán a kijárat felé vettem az irányt. Odaintettem Maxnek, aki épp csak egy pillanatra nézett fel rám a pulton lévő papírokból, majd kiléptem az étteremből. Fellélegeztem, s mélyen beszívtam tüdőmbe a csípős levegőt. Ez is elintézve – nyugtáztam magamban.

Elindultam vissza az irodába, de nem siettem. Élveztem kicsit a szabadságot, még ha ez egy bűzös, szmogos várost, s hideg levegőt jelentett. Kiszabadulni az irodából felhőtlen érzés. Imádtam dolgozni, rajzolni, és terveket készíteni a reklámokhoz, de mindig is emlékeztetett a bezártság a gyerekkorom – átlagban – szörnyű éveire. Mert voltak azért szép pillanatok is. Csak az lényegesen kevesebb a másiknál… – húztam el számat enyhén, s megpróbáltam kiűzni elmémből a múltamról szóló gondolatokat. A szívem ennek ellenére belesajgott, és fájón ütötte a ritmust mellkasomban.

Pár mély levegővétel után enyhülni látszott az érzés, de persze nem tűnt el teljesen. Mert ezt az űrt, mely azóta ott tátongott a bensőmben, csak egyetlen személy tudná betölteni, s újra egésszé formálni szívem darabkáival. De tudtam, ez lehetetlen. Túl kellene rajta tennem magam, hisz mindenem megvan, mely gyerekkoromban csak álmomban teljesülhetett be. Szerető család – visszafojtottam a belülről fojtogató szorítást –, tökéletes munka és sok pénz, amivel igazából nem is tudok mit kezdeni. Mégsem teljes a boldogságom egy valami hiánya miatt, mely a legfontosabb az életben. Szerelem. Egy társ.

Szerettem volna megbocsátani neki, szerettem volna, ha tudja, mennyire szeretem – még mindig –, szerettem volna, ha utoljára, mikor belenézett tekintetembe, nem a megvetést, a csalódottságot látta volna. A tudatom tisztában van azzal, hogy sohasem bocsáthatok meg, csak a szívem zendül fel e kijelentés ellen folytonos, végeláthatatlan csatát vívva elmémmel. Én pedig hagyom, hogy figyelmemet a munka terelje el, s ne a belátható nyertes.

A földre roskadtam, már a zokogás sem rázta testem. Könnyeim hangtalanul folytak végig piszkos arcomon, melyet a hatalmas lángok fénye világított meg. Csak bámultam előre, bele a tűz belsejébe, ahol felemésztette a ház faanyagát, s a számomra fontos személy testét. Remegtem a tehetetlenségtől, a fájdalomtól, a tenni akarástól. Ott akartam lenni mellette, ha már nem menthetem meg, hát vesszek oda én is! De minduntalan megállítottak, ahányszor csak be akartam szökni az égő házba, s keresni őt. Toporzékolni akartam, és visszakapni őt, hallani a hangját, belenézni sötétkék szemébe. Érezni biztonságot nyújtó szeretetét. Nekem már csak ő volt, s Isten elvette tőlem. Szemem sarkából láttam csupán az ismerős cipőt mellettem, s a szívem kihagyott egy dobbanást, ahogy elmém rájött, ki is állt ott. Lassan emeltem fel fejemet, hogy a szemébe nézhessek a gyáván megfutamodott vétkesnek. Ajkaim megremegtek, ahogy rá akartam kiáltani: az ő hibája! Ő ölte meg! Csakis az ő hibája minden!

Hang azonban nem jött ki összeszoruló torkomon. Úgy éreztem, mintha valami belülről fojtogatna. A szégyen elöntötte mellkasomat, s keveredett a gyász mérhetetlen fájdalmával. Hogy szerethetném őt ezek után?

Karja kinyúlt felém, meg akarta érinteni forró arcomat, amennyire vártam, hogy megérezhessem bőrének tapintását az enyémen, olyannyira akartam, hogy legyen távol tőlem. Végül megtorpant a mozdulatban, amint belenézett tekintetembe. Mit láthatott benne, hogy szinte hátrahőkölt? Gyűlöletet, csalódottságot, megvetést?

– Kat? – suttogta nevemet, mire összeszorítottam ajkaimat, és visszafordítottam fejemet az időközben oltani kezdett házra. Érzékeltem, ahogy lassan eltávolodik tőlem… Örökre.

Fülsértő sziréna harsonája zúdult be elmémbe, sértette füleimet. Fintorogva figyeltem az utcán elszáguldó járőrkocsit arra gondolva, mi lehet most vele. Aprót ráztam fejemen észrevétlenül, hisz mégiscsak nyílt utcán haladtam, s megpróbáltam kizárni a fejemből a szörnyű képeket, amik csakis róla szóltak. Sóhajtva léptem be a cég épületének liftjébe, hogy aztán a legfelső emeleten kiszállva Lydia fogadjon.

– Miss Brightmore… – jött velem az irodám felé.

– Igen, Lydia – feleltem a papírjaimat rendezgetve a kezemben.

– Lenne itt egy apró… öhm… – próbálta kifejezni magát, s mikor nem tudta, mit mondjon, beharapta az alsó ajkát. Értetlenül pislogtam rá, aztán benyitottam az irodámba. Azonnal megtorpantam, és összeszűkült szemekkel néztem a székemben terpeszkedőt. – Erről lenne szó – súgta Lydia fancsali arccal. Ő sem igazán szerette Zoét.

– Mit csinálsz itt, Zoe? – léptem beljebb, Lydiával a nyomomban.

– Ó, hát csak gondoltam megosztom veled a legújabb döntésem – mosolygott angyalian, de én inkább kárörvendő vigyornak láttam.

– Ne haragudj, de most elég sok dolgom van. Hamarosan megbeszélés lesz – léptem az asztalomhoz – ezzel célozva arra, hogy nem nagyon érdekelnek a kis butaságai –, és a papírokat benne Andrew ajánlatával, beraktam a fiókomba fogadott testvérem vizslató tekintete elől. Zoe végigkövette mozdulataimat, csak aztán szólalt meg. Még mindig az én székemben terpeszkedve, ami igencsak zavart. Arcomat megregulázva néztem egyenesen a szemébe.

– Részt akarok venni az üzletben – jelentette ki egyszerűen teljes döbbenetet okozva nekem. Agyam azonnal zakatolni kezdett a miért kérdés válaszán. Félt, hogy elveszek tőle mindent? Zoét mindig is jobban érdekelte a pénz, mint bármi más az életben, nem csodálkoznék, ha ezért lenne ez a hirtelen váltás. Még ellent sem mondhattam neki, pont én. Hisz ő az igazi várományosa az örökségnek, és így a cégnek is. Az már sajnos más kérdés, hogy ő valószínűleg – sőt mindenféleképp – csak tönkreteszi apja egész életnyi munkáját. Egy kicsit sem konyított az üzleti ügyekhez, hát még a rajzoláshoz, vagy bárminemű kreatív ötleteléshez.

– Hogy érted a részt vevést? – kérdeztem felhúzva szemöldököm, miközben direkt úgy vettem el a megbeszélésre szükséges dolgaimat, hogy észrevegye, kicsit útban van. De persze a füle botját sem mozdította. Ahogy máskor sem tette…

– Itt az irodában vezető pozícióban – mondta komolyan, s én köpni-nyelni nem tudtam. Pillantásom találkozott a szintén megdöbbent Lydiáéval.

– Már megbocsáss Zoe, de téged ezek az ügyek nem érdekeltek eddig még sohasem. Nem lehet egy nap alatt ranglétrákat ugrani – köhintettem egyet. Amit én itt, ebben a cégben elértem, csak magamnak köszönhettem. Nem véletlenül nevezett ki apám vezérigazgatónak a távollétében. Tudta, hogy megbízhat bennem, és alkalomadtán rám bízhatja a fontos döntéseket, s az irányítást. Ez azonban nem volt elmondható Zoéról.

– Úgy értetted, nem úgy, mint te? – kérdezte szenvtelenül. Eleresztettem a kis megjegyzését a fülem mellett, majd felkapva még egy tollat az irodám kijárata felé vettem az irányt.

– Majd apa eldönti, mit bíz rád, Zoe. Addig is, míg nem ért vissza az útjáról, menj szépen haza – nyitottam ki az ajtót, majd konstatálva elképedt arcát magára hagytam. Lydia köhintve hívta fel figyelmem. – Hallgatom – indultam el a megbeszélésre a folyosó végében lévő helyiség felé.

– Nos, én csak… – kezdte bizonytalanul. – Nem gondolja, Miss Brightmore, hogy a testvére most igencsak…

– Felpaprikázott? – kérdeztem mosolyogva, mert igazán mulattatott a dolog.

– Igen – nyögte ki Lydia halvány mosollyal.

– Ó, de nagyon is. Ez benne a szép amellett, hogy nem én leszek az, aki dönt a legújabb ötletéről – mondtam elégedetten.

– Igen… ez lényeges – bólintott Lydia.

– Miss Leavey, kérem, hívja fel az igazgatói tanács tagjait, és beszéljen meg velük vagy a hétre, de legkésőbb jövő hétre egy megbeszélést. Péntekre esetleg, addigra haza ér apám is.

– Rendben – biccentett.

Sóhajtva léptem be az irodámba. Zoe szerencsére megunta az itteni dolgok menetét, s elment haza, ahogy javasoltam is neki. Fáradtan pakolgattam össze az asztalomon, és pár perc múlva nyoma sem volt a rumlinak. Nem szerettem, ha körülöttem káosz uralkodott, a biztonságérzetem olyankor csekély. Egy pillantást vetettem a hatalmas üvegen keresztül ki a felhős, sötét égboltra, majd felkaptam a táskámat, és kimentem az irodából. Lydia mosolyogva köszönt el tőlem, s jó pihenést kívánt. Ha tudta volna, milyen rosszul alszom… A liftben akaratlanul is a számokat figyeltem, ahogy lassan csökkennek, végül a nulladik szinten – a parkolóén –, megálljon. Ahogy kiléptem a liftből, a táskámban kezdtem kotorászni az autóm kulcsát keresve. Sosem sikerült úgy beraknom, hogy ne kelljen több percig keresgélnem utána…

A parkoló kihalt volt, cipőm sarka hangosan verődött vissza a falakról, ahogy leléptem a lépcsőkről. Hirtelen torpantam meg, amikor kitapintva a kulcsot a táskámban felnéztem. Egyenesen velem szemben egy férfi összeroskadt a fal tövében, elhomályosult tekintete belefúródott az enyémbe, bár nem tudtam megállapítani, tudatánál volt-e. Szívem kihagyott egy dobbanásnyit az ismerős szemekbe merülve, melyek egy másodperc múlva kábán csukódtak le.

Zihálva kaptam a mellkasomhoz, s kitapintottam a nyakláncomat. Nem lehet! Csak álltatom magam… A szeme, a haja, a vonásai arról árulkodtak, álltatásom valóságnak bizonyult. Remegve közelítettem az ismerős idegen felé, majd miután odaértem hozzá leguggoltam mellé. Lélegzetvisszafojtva simítottam meg piszkos arcát, aztán nagyot nyelve tovább haladtam nyaka felé, ahol megéreztem a fémlánc keménységét. Kihúztam a mocskos ruha alól. Lélegzetem elakadt, amikor megláttam a medált. Egy fél szívet… Az én fél szívem párját. Másnak is lehet ilyen – nyugtattam magam, amikor az idegen – ki már nem is tűnt annyira idegennek –, bódultan felnyitotta szemét.

– Katie? – suttogta erőtlenül. Hangjától borzongás futott végig a gerincemen.

3. fejezet - Túlvilági segítség

noreply@blogger.com (Freeb) — Thu, 06 Sep 2012 20:16:00 +0000

Nos, megjött az újabb fejezet, végre kiderül, hogy mi történt Mattel. Ez pedig beindítja majd az eseményeket. A véleményeket továbbra is kíváncsian várom! :)

Jó olvasását!

Matt

Pánikba esve a másodperc egy töredékéig leblokkoltam, aztán a zsaruk kiabálása egyből észhez térített. A felszólítások a megállásra csak enyhe dübörgésként jutottak el füleimbe. Ahogy szaladtam a motor felé erősen magamhoz szorítva az aktatáskát az adrenalin löket, és az ereimben meglóduló vér eljutva agyamba energiahullámokkal ontottak el, hogy nem éreztem szinte semmit sem. Csak futottam, míg meg nem hallottam a hangos puffanásokat. Automatikusan összehúztam magam védekezően emelve a fejemhez a táskát, mintha megvédhetne, de nem álltam meg. Ha nem érem el a motort, semmi esélyem sem lesz a menekülésre… Zihálva ugrottam egy közeli kuka mögé, hogy a süvítő golyó el ne találjon. Már csak egy méterre állt a motor. Hallottam, ahogy viszonozzák közelebbről a tüzet. Amíg a vevő és testőrei lőttek a zsarukra, addig kihasználva a helyzetet odamásztam a mocskos földön a motorhoz. Szitkozódva két lövéshullám között ugrottam rá, hogy berúgva végre elhúzhassak onnan.

Ám nem történt ilyen egyszerűen… Az egyik golyó eltalálta a vállamat. Felkiáltottam a fájdalomtól, majd egy gyors pillantást vetve rá megállapítottam, szerencsére csak súrolta. Aztán már száguldottam is a motorral, hogy mentsem a bőröm. Csupán a szemem sarkából érzékeltem a vörösséget, mely egyre nagyobb foltot hagyott a kabátom bal felén, a távolból a lövöldözések halkulni látszottak. A sziréna azonban jajveszékelve hangzott fel mögöttem, sokkal erőteljesebben, mint azt akartam volna. Követtek – jutott el agyamba az információ jelentése. A pánifélelem elemi erővel zúdult rám, párosulva az életben maradásért küzdő vágyammal.

Az egyenes úton aztán hátrapislantva megláttam a villogást, és a lámpa vakítását, de a vállamba nyilalló fájdalom eltérítette figyelmem. Összeszorítottam fogaimat, hogy elviseljem a kínzó szúrást, ahogy az egyenetlen sikátorban kátyúkba futott a motor. Ismét felhangzottak hátam mögül a dörrenések, amiktől szívem heves üteme még gyorsabbra váltott, ha ez lehetséges, bár most határozottan úgy éreztem, hogy ki akar szakadni a helyéről. Már az egész karom zsibbadt a motor súlyának megtartásától, agyamat sűrű ködként lepte el a vörös fájdalom. Mégsem állhattam meg, ugyan a félelmet már meg sem éreztem. Eltörpült az adrenalin és a fájdalom mellett, de tudtam, milyen következményei lennének, ha a zsaruk elkapnának. Az pedig semmi esetre sem történhet meg! Ryan egyáltalán nem örülne…

Hirtelen még erősebben szorítottam a hónom alatti aktatáskát, ha anélkül mennék vissza, kevesebb esélyem lenne arra, hogy nem épp Ryan vágja el életem fonalát. Talán ha szerencsém van, és jó kedvében találom, akkor megkegyelmez, hogy elveszítettem a pénzét. Elvégre úgy tekint rám, mint az öccsére. Bár nem mindig tudtam eldönteni, hogy mikor, mennyit jelent ez számára. Túlságosan hangulatembernek ismertem meg – többnyire ez nem jelentett jót még nekem sem.

A rendőrautók még mindig a nyomomban loholtak, így nem akartam, és nem is tudtam most azzal foglalkozni, Ryan vajon mit fog ehhez az ügyhöz szólni. Figyelmem hanyagolása az úttest felé így is egy kisebb zökkenéssel járt. Kis híján kifordult a motor kormánya a kezemből. Sűrűn pislogva próbáltam eloszlatni szemembe tóduló könnyeimet, amit a karom fájdalma okozott.

Aztán furcsa dologra lettem figyelmes. Nem tudom, hogy a fájdalomtól, vagy az adrenalintól, vagy csak egyszerűen a helyzettől. Mintha valaki állna a sikátor végénél szorosan a fal mellett, és mintha mégsem. Akaratlanul is felnyögtem. Nem! Ezzel most nem bírok, nem is akarok megbirkózni! Az agyam ismét pörögni kezdett a rá nehezülő köddel küzdve, erőteljesen egy pontra fókuszálva. Pedig ugyanúgy nézett ki… Bár még messze voltam tőle, és látni sem láttam jól, mintha szememet valamiféle homályos fátyol zárná el a tisztán látástól, mégis mintha ő lenne. Hát mégsem képzelődöm? Ahogy egyre közelebb értem a sikátor végéhez, figyelmem úgy összpontosult csupán arra az egy pontra, ahol őt láttam, hogy minden más zaj elhalkult. Kizártam őket elmémből. Még a szirénák, vagy a felhangzó lövések sem tudták eltéríteni tekintetemet. Nem néztem én már az utat sem, nem törődtem a kátyúkkal, a kisebb-nagyobb kövekkel, amiket néhol megtaláltam. Mintha lelassult volna az idő, egy végtelenségnek tűnt, míg el nem haladtam mellette.

Önkéntelenül fordítottam fejemet hátra, hogy még tovább nézhessem… Ő volt az, ez nem kétséges. Már csak a mikéntjét kell megemésztenem. Azonban a sokk többszörösen ért ennek felismerésével és a hirtelen kátyúba futott motor irányíthatatlanságával együtt. Sebesült karom lüktetett, ahogy próbáltam megtartani a kormányt, mindhiába. Hangos csattanással, majd fülsiketítő súrlódással csúszott a motor a falnak, míg én majd egy métert repültem előre. Nyögve tápászkodtam fel – úgy éreztem, mindenem fájt –, hogy a motorral megnövelt előnyömet a zsarukkal szemben ne veszítsem el. Elbotoltam az aktatáskáig, s azt felnyaláboltam a hónom alá.

Most már a lábam is sajogva tiltakozott a meneküléstől, s hevesen verő szívem szinte szétszakította a mellkasomat. Zihálva, a jobb lábamra sántikálva próbáltam elfutni, hogy ne lássanak meg a rendőrök. A sikátor végénél elfordultam jobbra, és neki iramodtam az utcának. Találnom kellett valami menedéket, amíg fel nem adják a keresésem. Karom vérzése mintha elállt volna, vagy csak annyira nem érzékeltem már semmit a sok fájdalomból, hogy nem tudtam megállapítani rendesen, s eltompította agyamat.

A távolból felhangzott a sziréna magas, jajveszékelő hangja. Teljes erőmet a menekülésre fordítottam, lélekszakadva futottam, amerre láttam. A semmiből felbukkanva hirtelen megállásra késztetett. Összeszorítottam fogaimat, s elkeseredetten kitérve előle újból megindultam. Nem! Nem láthatom őt! Megőrültem! – kiabáltam magamban kétségbeesve. A sziréna egyre közelebbről hallatszott, ijedten tekintgettem hátra futás közben, várva, mikor érnek már utol. Nem éreztem a lábamat, mintha a fájdalom egyszeriben elillant volna, s puha felhőkön szaladtam volna. Megráztam fejemet, mikor ráébredtem, milyen őrültségekre gondolok menekülés közben. Agyamba ismét betódult a sziréna riasztó hangja, s újból átvette a hatalmat testemen a félelem. Hova bújhatnék, amíg fel nem adják a keresésem, és adnak ki körözést? Hol találhatnék itt egy búvóhelyet? – próbáltam meg értelmesen gondolkodni, de egyszerűen nem bírtam. Talán több vért veszítettem, mint amennyire gondoltam sebem súlyosságából.

Jobb ötletem nem lévén bemenekültem az utcáról két háztömb közé. Elvégre a legnagyobb hülyeség nyílt színen mutatkozni! Ez volt talán az első, amit megtanultam kikerülve az árvaházból. Alkalmazkodnom kellett a kinti törvényekhez, vagy ahogy szokták mondani: az erősebb legyőzi a gyengébbet. Zihálva álltam meg, miközben ijedten járattam szememet egy ajtót, vagy egy mélyedést kutatva, ahova beállhatnék. Ám semmi. Ilyen az én szerencsém! – háborogva szitkozódtam. A fejem zúgott, a fülem bedugult, mintha víz alatt lennék, és a testem szinte minden pontját fájdalom járta át. Hallottam a szirénát olyan közelről, hogy alig hittem el. De hát hol van a kínok közt felépítgetett előnyöm?

Sietve megindultam az egyik kuka mögé, folyamatosan a hátam mögé lesve. A földre vetettem magam, s fújtatva kinéztem onnan az utca felé. Épp akkor ment el a sikátor végénél egy járőrkocsi. Gyorsan húztam vissza fejemet, és lehunyva szememet megpróbáltam egy kicsit lenyugodni. Maradjak itt, vagy menjek most azonnal tovább a sikátorban, hátha találok valami kiutat? Hátha eljuthatok valahogyan Ryanhez? Viszont akkor meglenne annak az esélye, hogy elvezetem a zsarukat a rejtekhelyünkhöz.

Fintorogva néztem a vállamra, majd engedve a görcsös szorításomon – még mindig az aktatáskát szorongattam –, a kabát alá nyúlva megnéztem a sebem. Csupa vér borította bőrömet, orromat eltelítette a fémes, sós szag, s émelygéssel fogott el, ahogy hirtelen megcsapott. Eddig túlságosan lekötött a menekülés, de most… Tisztulni látszott végre a fejem, noha a fájdalom néha úgy belém nyílalt, hogy csillagokat láttam. Muszáj lesz tovább mennem, még ha azonnal meg akarnék halni, akkor is. Ha eddig kibírtam, ezután is ki fogom valahogy. Elmém egy képet vetített elém a leggyönyörűbb személyről, aki ebben a pillanatban megnyugvást, s némi gyógyírt hozott sebzett testemnek és lelkemnek egyaránt. Egy mély sóhaj szakadt ki torkomon. Még egyszer az életben látni akarom őt! Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem ültetnek le az életem végéig…

Örökre úgysem maradhatok itt, hisz meg fognak találni. Csak idő kérdése. Az pedig a véget jelentené nekem. Feltápászkodtam a földről, a táskát továbbra is a hónom alá csapva – amit már magamban százszor is elátkoztam –, és elindultam a fal mellett kocogva, amennyire csak erőmből tellett. Meg kell várnom, míg beesteledik, és akkor nem leszek ennyire észrevehető. Ellopok egy kocsit, aztán csak egyszerűen visszamegyek Ryanhez. Tiszta sor – gondolkodtam magamban. Nem lehet semmi probléma. Ha nem kapnak el – nyögtem fel.

Gondolataimból egy aprócska dolog szakított ki. Megtorpantam, s szenvedő arckifejezéssel néztem az előttem lévő alakra. Csupán pár méter választott el tőle, így tisztán kivehettem az arcát, de nem akartam hinni a szememnek. A fájdalom teszi – mondogattam magamban. Csakis a fájdalom – ismételtem monotonon. Azt mondják, ha sokáig mondogatja az ember, ami nem létezik, vagy nem úgy van, akkor el is hiszi magának. Halvány mosoly jelent meg arcán, mint gyerekkorunkban. Ugyanúgy nézett ki, nem öregedett egy cseppet sem. Ugyanazokat a ruhákat viselte, mint… Mint akkor éjjel. A szívem összefacsarodott az agyamba tóduló emlékek hatására. Akármennyire is próbáltam visszanyelni őket, szememet mégis ellepték a könnyek. A teste… Figyeltem meg jobban őt. Áttetsző volt, és lebegett. Csak képzelődtem, a nyomorult könnyektől látok homályosan! – bizonygattam magamnak mérgesen. Szuper, már beszélek is magammal. Tényleg meg fogok őrülni!

Nem, nem, nem! Ő nem lehet itt… Mi történik velem? És miért pont most? Mikor hirtelen megvilágosodtam, hogy nekem menekülnöm kellene, ahelyett, hogy képzeletem szüleményét nézegetem, úrrá lett rajtam a pánik. Ő csak elmosolyodott, amolyan bízz bennem stílusban, majd hátra fele siklott. Közben bal kezét felemelte, s mutatta nekem, kövessem. Felnyögtem, de mégis megindultam. Úgy éreztem magam, mintha a lábaim vittek volna maguktól felé – valami erő húzna arra. Agyamra köd telepedett, a fejem zúgott a lövésektől, a sziréna hangjától és a vérveszteségtől. Minden kétség nélkül követtem őt, mintha tök normális dologgal néztem volna szembe. Tartottam a lépést vele, ha ezt így ki lehet mondani. A hosszú háztömbök mentén vitt, arcán még mindig azzal a csibészes mosolyával hívogatott, mint amikor gyerekekként valami rosszban sántikáltunk együtt. Magamban azonban még mindig mondogattam a kis szövegem. Csak képzelődöm, csak a fájdalom teszi. Egyszerűen nem akartam elhinni, ami velem történik. Hisz ki követne egy látomást? Egy szellemet?

Amíg zihálva néztem őt, lábam automatikusan követte lépteit, addig kábult agyam az emlékekben úszott.

A falra lógatott nagy faóra hangos ding-donggal ütötte el a fél tizenkettőt. Mi már ott álltunk a konyha előtti ajtónál, azt várva mikor jön ki a banya – mi csak így hívtuk magunk között az utált nőt –, s mi mikor osonhatunk be mellette. Elbújtunk az ajtó két oldalán elhúzott függönyök mögött, amiket akkor szoktak visszahúzni, mikor bezárják a helyiséget. Már megfigyeltük párszor, csak étel – aminek ők nevezik azt, amit adtak – tálalásakor húzták el. Azt hitték, így kevésbé akarunk a konyhába szökni.

Mikor kinyitották az ajtót, és kijöttek megteríteni a hosszú asztalokat, már akartam volna beosonni, de ő csak nemet intett fejével.

– Várj még! – tátogta oda nekem a függöny mögül, épp annyira kinézve, hogy csak a száját, és a szemét lássam. Szerencsére a mellettünk elhaladó felnőttek túl elfoglaltak voltak azzal, hogyan ne ejtsék le a temérdek tányért a kezükből, így nem vettek minket észre. – Majd akkor, amikor csengetnek – folytatta a tátogást, mire vigyorogva bólintottam. Pár percig még ki-be járkáltak a konyhából, végül a főbanya a haranghoz lépett, melyet a terem falára erősítettek, és többször megkongatta. A gyereksereg beözönlött a terembe a hosszú asztalokat megtöltve, fiúk és lányok külön-külön. Mindenki a megszokott helyére…

Ekkor jött el a mi időnk, kibújtunk a függöny mögül, és beszöktünk a konyhába. Tudtuk, nincs sok időnk, míg a főbanya észre nem veszi, hogy hiányzunk az asztaltól. Mindketten végignéztük az összes elérhető szekrényt, ugyanis mindig másik helyre rejtették el a finomságokat.

– Megvan! – kiáltott fel bajtársam hirtelen a konyha végéből. Odasiettem, s győzelemittasan vettem kezembe a kekszes dobozt. Egymásra néztünk, az ő arcán is ugyanakkora vigyor terült el, mint az enyémen, szeme pedig ugyanúgy csillogott, mint minden egyes szórakozásunk alkalmával. Ő volt a legjobb barátom.

Épphogy beleharaptunk mindketten egy karika kekszbe, s megéreztük omlós-kakaós ízét, mikor hangos trappoló lépések ütötték meg füleinket. Tudtuk, hogy rájött a főbanya, megint átvertük, és jön a verés. Ez sem érdekelt minket, főleg, ha beleharaphattunk egy kis darabka mennyországba.

Elállta a konyha kijáratát, mi a középen álló asztal két oldaláról próbáltunk eliszkolni előle. Nem tudta, melyikünket fogja meg, így mikor elindult felém én átbújtam gyorsan az asztal alatt, s barátommal az ajtó felé szaladtunk, amikor egy másik banya fülön ragadott minket.

– Megvagytok csirkefogók! – hangjából sütött az utálat irántunk, majd engem a másik nő kezére adott.

– Vigyük őket – szólalt meg, aztán ahogy kihúzott minket az ajtón társaink felbolydultak, mint egy méhkas. Hősnek tekintettek minket bátorságunkért, s mert ismét kihúztuk a gyufát a főbanyánál. A nő csak összepréselte ajkait a hangzavarra – mindig ezt tette… Pillantásom a nőről a hosszú asztalsor egyik végére esett, ott is egy megcsillanó kék szempárra.

A szívemet furcsa melegség öntötte el, és csak egy megbotlás zökkentett ki az emlék továbbgondolásában. Majdnem orra buktam, annyira nem figyeltem az útra. Az előttem haladó arcán egy vigyor terült szét, s rosszallóan csóválta fejét. Felhorkantottam, megpróbáltam nem nézni rá. Csak mentem, épphogy annyira tekintettem fel a kövekről, hogy tudjam, még mindig mutatja-e az utat. Olyankor pedig halkan felnyögtem. Reméltem, egyszer csak eltűnik, én pedig azt mondhatom nem őrültem meg.

Minden csöndes volt, ha eltekintettem az autók forgalmának zajától és a házakból kiszűrődő hangoktól. Azokat pedig már megszoktam. A szirénát szerencsére azóta sem hallottam, ez pedig egy kis megnyugvást hozott a lelkemnek. Még van esélyem. Felpillantottam az égre, a nap lassan kúszott lefele a látóhatáron, narancsos-vöröses színbe öltöztetve az égboltot. Végre közeledett az este. Bár ebből nem sokat érzékeltem itt a magas házak között. Imbolyogva estem a falnak. A felfele nézés kissé elszédítette bódult fejemet, a kezem pedig az oldalamnak csapódott, s csak most eszméltem arra, hogy a zsebemben még mindig ott rejtőzött a mobil. Eddig nem is jutott eszembe, azt hittem elhagytam a nagy felfordulásban.

A fal mellett haladva egyenesítettem kicsit lépéseimet. Úgy éreztem magam, mintha ledöntöttem volna a torkomon egyedül egy egész üveg, jó erős skót whiskeyt. Végszükség esetén még jól jöhet a mobil. Nem akartam felhívni Ryant, ha már most megtudja, mi történt túl sok ideje lesz átgondolni a dolgokat, és akkor még a végén olyan következtetésre jutna, ami nekem csak rossz lehet – fogtam fejemet. Hajlamos volt olyanokat beképzelni magának, mely valójában meg sem történt, vagy nem is állt fenn. Kicsit paranoiás. Na, ettől akartam magamat megóvni, amíg csak lehet. A lopott kocsis ötletem sem túl jó, de a hívásnál biztos értelmesebb – gondoltam.

Egy nyögéssel jutalmaztam kísérőm bólogatását, aztán hirtelen eltűnt, ahogy egy utca vágta ketté a háztömbök végeláthatatlan sorát. Már kezdtem volna fellélegezni, hogy egyedül vagyok, amikor észrevettem őt a ház falának dőlve várakozni. Kilestem a ház takarásából a szűk utcára, mely hosszasan vezetett a belvárosba vezető útvonalak forgalmába. Ő csak bíztatott, menjek át, s folytassam arrafele utam. Egy mély sóhajjal – miután megbizonyosodtam afelől, hogy nem hallok sehonnan sem szirénát –, fájdalmasan nyögdécsélve átfutottam a másik oldalra. A lábam sajgott, a vállam szúrt, az aktatáska szorításától pedig zsibbadt az egész karom.

Elegem volt, sohasem történt még ilyen egyik átadásnál sem. Miért most? Annak ellenére, hogy zsongott a fejem, nem bírtam kiverni belőle a gondolatokat. Csakis egy besúgó lehetett. Tudnia kellett az üzletekről, az átadás pontos idejéről és helyéről. Egy pillanatra megtorpantam. De hát ezt a címet papíron adta át nekem Ryan, senki más nem látta, csak ő… Kísérőm unszolására ismét megindultam. Ryan nem lehetett, ez biztos. Ha csak nem akar eltenni láb alól, s nem akarja ő intézni a piszkos munkát. Ezért inkább mással végezteti, elküld egy átadásra, és elveszítve a pénzét besúg a zsaruknál. Elveszíti a pénzét ilyenért? Miattam? Tényleg megőrültem. Ryan sosem tenné kockára a pénzét, még azért sem, hogy valakit eltegyen láb alól.

– Miattad őrültem meg – vágtam oda az előttem lebegőnek, mire ő hátranézett rám, és elvigyorodott. Még jó, hogy nem felel vissza – horkantam fel.

– Legalább azt mondd már meg, meddig kell még mennem! – szólítottam fel haragosan. De inkább magamra voltam dühös, hisz igazából magammal beszélgettem. – Hát jó, ha nem, akkor nem… – cövekeltem le, majd a falnak támaszkodva lerogytam a tövébe. Éreztem, hogy felhorzsoltam valamennyire a hátamat, amiért összeszorítottam fogaimat. Kezeim elernyedtek, a táska kicsúszott a hónom alól, s koppanással ért földet.

Pihennem kellett egy kicsit, hogy legyen erőm továbbmenni. Nem akartam arra gondolni, mennyit jöttem eddig, de azt éreztem, nagyon is sokat. Ki akartam köpni a tüdőmet, vagy csak egyszerűen itt maradni, és nyugton lenni, amíg meg nem talál valaki. Úgysincs senkim, akihez visszamehetnék, amiért érdemes lenne élnem. Hát akkor meg minek vesződjek a felkeléssel, meg a továbbmenéssel?

Hazudtam magamnak. Igaz, hogy nincs senkim, viszont létezett egy személy, akiért bármire képes lennék. Csak egyszer láthassam őt. Feltekintettem az egyre sötétülő égre, arra gondoltam, ő vajon ebben a pillanatban mit csinálhat. Hova jutott azóta, mióta nem láttuk egymást? Jó helyre, családba került, vagy rosszabb sorsra jutott, mint én? Nem! Még belegondolni is szörnyű volt. Ő a legjobbat érdemelte!

Fejemet visszaejtettem, a földet kezdtem fikszírozni a combjaimnál. Jéghideg volt a beton, hisz a nap itt kevesebbet érte, mint a városban máshol, ahol nem takarták el teljesen a házak az utat. Ha sokáig itt maradok, biztos, hogy meg fogok fázni. Éreztem, ahogy az ólomsúly ránehezedik agyamra, s lehúzza a mélybe. Látóterembe, ahogy mereven fürkésztem a betont, beúszott valami átlátszó. Nagyot sóhajtottam, majd felemeltem fejemet. Szemmagasságban lebegett az arca, nagyon közel hozzám. Olyannyira, hogy libabőrös lettem tőle, és zihálni kezdtem. Túlságosan is kézzel fogható volt…

Azonban, ahogy felemelve kezemet meg akartam érinteni, ő mosolyogva hátrébb araszolt, s mutatta, keljek fel, folytassam utam. Kelletlenül felkászálódtam, majd az aktatáskát a hónom alá szorítva indultam ismét meg. Hihetetlen – dünnyögtem magamban, miközben egy újabb emlék száguldott át agyamon. Ez nem volt olyan hosszú, inkább az érzés, mely akkor átjárta testemet, az maradt meg belől határozottan.

Az eldugott helyünkön, a ház hátsó udvarának egy zugában kuporodtam össze. Itt legalább egyedül lehettem, ha egy kis magányra vágytam, és gondolkodni akartam. Senki nem tudott erről a helyről, csakis mi ketten, Oliver és én. Füleimet halk léptek zaja ütötte meg, lélegzetvisszafojtva vártam a sötétben, ki jön errefele. Reméltem, nem az egyik banya talál rám. Kinyílt az ajtó, s szívem hevesen kezdett verni, ahogy megláttam őt a beáramló fényben. Tengerkék szeme csillogva nézett rám, míg én hunyorogva tekintettem vissza. Biztosan Oliver beszélt a helyünkről neki. Csakis tőle tudhatja.

– Mit keresel itt? – kérdeztem tőle halkan, miután bejött, és becsukta az ajtót. A sötétben egy ideig nem láttam semmit az előbbi hirtelen jött fénytől, csak hallottam botorkáló lépteit, majd egy-két perc elteltével kirajzolódtak a körvonalai is.

– Nem mit, kit – kuncogott fel csendesen, s még közelebb jött hozzám. Lekuporodott mellém, túlságosan is közel a testemhez. Éreztem, ahogy karja az enyémhez ért. Még csak tizennégy éves voltam, de tudtam, miért borzongtam meg a közelségétől. Vagy legalábbis sejtettem…

– Miért kerestél? – tudakoltam ismét rekedtesen.

– Hát, ha nem vagy Oliverrel, akkor biztosan itt vagy – felelte, de a kérdésemre nem adott választ. – Csak… veled akartam lenni – suttogta aztán, mire szám elnyílt döbbenetemben. Nagyot nyeltem, ahogy tenyere az enyémet kereste, s miután rálelt összekulcsolta kezeinket. Érintésétől kiindulva egész testemet átjárta a bizsergés, mintha villám csapott volna belém. Bár nem is tudtam az milyen, azonban más, ismert érzéshez sem tudtam volna hasonlítani.

– Egyszer kihúzzátok a gyufát, Mrs. Freardnál – mondta, miközben mocorgott egy kicsit. Lehelete megcirógatta az arcom bal felét. A közelségétől a szívem vadul dobolni kezdett mellkasomban. Megpróbáltam egyenletesen venni a levegőt, de nagyon nem sikerült.

– Legalább emlékezni fog ránk – nevettem fel halkan, hogy ne látszódjon gyengeségem és oldalra fordítottam fejemet, hátha látok belőle valamit.

– Ez biztos – súgta, s csak így vettem észre, hogy pár milliméter választ el ajkaitól.

Talán ezért nem figyeltem fel a lépésekre, melyek erre tartottak. Az ajtó kinyílt, mi pedig olyan gyorsan kaptuk ki kezünket a másik szorításából, s távolodtunk el egymástól, hogy azt bárki megirigyelhette volna. Mint, akiket Oliver rajtakapott valamin…

Ahogy visszatértem elmém kalandozásából felfigyeltem egy nagyon magas, tőlem úgy ötven méternyire lévő épületre. Felnéztem egészen a legtetejére, a kivilágított betűk vakítóan jelezték a cég nevét, valamilyen reklámcég talán. De valahogy homályosan láttam csak. Nem is igazán érdekelt. Kísérőm fejével az épület felé bökött, amiből tudtam, azt szeretné, hogy odamenjek. Ügyelve, ne keltsek feltűnést tovább lépdeltem, míg el nem értem odáig. Egyenesen a parkolóba mentem, tartva magamat eredeti tervemhez kocsit akartam lopni, és visszamenni Ryanhez.

Végignéztem a hosszú kocsisoron, majd elbotorkálva az egyik tartóoszlopig kidőltem. Lábaim felmondták a szolgálatot, az aktatáska kiesett a kezemből. Hátamat nekivetettem az oszlopnak, s felpillantottam, mit vár tőlem most ő, de sehol sem volt. Eltűnt, elpárolgott, mintha ott sem lett volna soha. Én pedig lecsúsztam a földre, hogy végre pihenhessek. Őrülten kerestem, és amikor a lépcsők felől megláttam egy homályos alakot, egy kissé megnyugodva hunytam le szememet, s adtam át magam a vonzó mélységnek.

2. fejezet - Visszatérő álom

noreply@blogger.com (Freeb) — Thu, 30 Aug 2012 21:01:00 +0000

És itt a második fejezet. :) Köszönöm a véleményeket az elsőhöz, igazán jól estek. Aztán várom a további megjegyzéseket, hogy hogyan alakul a történet, mennyire tetszik nektek. :)

Jó olvasást! :)

Katie

Fulladozva evickéltem a hatalmas tengerben, a gyönyörű kék és szürke keverékben. Testem fáradt, annak ellenére, jól úsztam, lassan elfogyott az erőm. Mintha valamitől menekültem volna, ám nem tudtam megmondani pontosan mitől. Csak próbáltam magam fenn tartani a felszínen, a tüdőmet már szorította a folytonos levegőhiány, amikor alábuktam a vízben. Az erőm végleg elfogyott, és én tehetetlenül, engedve testem súlyának merültem el.

Félálomban lebegtem, mikor zajok ütötték meg füleimet. Én azonban tovább aludtam, úgy tűnt, mintha a hangokat a valóságból beleszőttem volna az álmomba. A kép megváltozott, s én ugyanott találtam magam, ahol korábban is. Félelemtől ijedten, de határozottan haladtam tovább a sötét, hatalmas helyiségben, mely üresen kongott a csendben. Csak néhol láttam kirajzolódni a körvonalakat, úgy hittem, dobozszerűségek lehettek egymásra pakolva. Megpróbáltam zajtalanul közelebb lopózni a halk zúgás felé. A cipőmet levettem, ne kopogjon a sarka – ezúttal szidtam a magasságát –, a légzésemet nehezen az izgalomtól, de lelassítottam, nehogy a zihálásom áruljon el. Megközelítve az egyetlen, résnyire nyitott ajtón kiszűrődő fényforrást, erősödtek, s minden lépésemmel egyre tisztultak a kicsendülő hangok. Ismerősnek hatott, mintha régről már hallottam volna, csak egy kicsit mélyülhetett, s férfiasodhatott azóta a tónusa. Megmondani már azonban nem tudtam volna, honnan ismertem. Csak éreztem.

A távolság csökkenésével a szívem is vadul kalimpálni kezdett az izgatottságtól, feszültségtől. Meg akartam tudni, mi történik ott, és mik ezek a hangok. A kíváncsiságom belülről hajtott. Csendes beszéd moraja szűrődött ki, s én figyeltem, hátha meghallom, miről is folyik a szó. Lábam beleütközött valamibe, mely hangos csattanással dőlt el a földön. Az ajtó kivágódott, és én lefagyva álltam ott az erősen vakító fényességben, aztán hirtelen felébredtem.

Zihálva, verejtékben fürödve ültem fel az ágyamban, és vettem észre a szobalányt.

– Á, fenn van már a kisasszony? – húzta el a sötétítő függönyöket az ablakon, de az időjárásnak, és a korai időpontnak köszönhetően nem sok fény áradt be a szobába.

Megint csak egy kicsit jutottam előre az álomban, és mindegyikben valami váratlan dologtól megint nem tudta, meg, mi van abban a helyiségben.

Rettentően idegesített, mert minden apró részletére emlékeztem, hisz az álom vissza-visszatérve kísértett. De amikor végre elértem volna a célom, meglássam, mi van az ajtón túl, valamiért mindig felébredtem. Az álom megszakadt, s csak a zihálás, a verejték maradt hátra belőle. Csak annak örültem, a másik álmom – ami rendszeresen zaklatott egy időben –, már nagyon régóta nem tért vissza.

– Már mondtam, szólíts csak Katienek – eresztettem meg egy halvány mosolyt a szobalány felé. Folyton mondogattam neki, de nem mert a nevemen szólítani, főleg ha apa is a közelben tartózkodott.

– Igen, kisasszony… Katie – zavarodott össze ismét. – Minden rendben? – kérdezte, észrevéve arcom törölgetését.

– Persze, csak rosszat álmodtam – feleltem, miközben fáradtan kikászálódtam az ágyból.

– Ó, megint? – fanyalodott el Hannah. Nos, igen, nem az első alkalom, s ezt csak ő tudta egyedül.

– Igen – sóhajtottam, és a szobámból nyíló fürdő felé vettem az irányt.

– Elkészítettem a reggelit, kisasszony… Öhm Katie… – javította ki magát, mikor hátranéztem rá.

– Köszönöm, Hannah – mosolyogtam, aztán bezártam magam után a fürdőszoba ajtaját. Amióta csak itt laktam ez egy megszokott dolognak számított. Nem is azért, mert valaki rám nyithat, hanem mert így éreztem magam biztonságban, ez pedig nem mindig adatott meg. Szerencsésnek mondhattam magam, igazából nagyon is, amiért befogadtak, és itt lehettem, itt élhettem. Csak a mostohatestvérem, Zoe nem kímélt sohasem. Bár én sem őt, annak ellenére – nem sokkal –, de én voltam az idősebb. Tehát nekem kellett volna az okosabbnak is lennem. Halkan felnevettem, amikor eszembe jutott egy emlék.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd fogat mostam. Nem állt szándékomban ma reggelizni, minél előbb be akartam érni a céghez. Mondjuk ez Zoe elkerülésében is közrejátszott – húztam el számat. Ő persze sokkal később szokott felkelni, mint én, de fő a biztonság. Belenéztem a mosdó feletti tükörbe. Szememen látszott, hogy mostanság nem aludtam jól, az arcomon pedig a kimerültség jelei mutatkoztak a munka miatt.

Mély levegőt vettem, megszárítottam vizes hajamat, majd visszamentem a szobába. Felöltöztem a szokásos szoknya, blúz, blézer összeállításba, s a hajammal többet nem is törődve már rohantam lefelé az előszobába. A konyha előtt Hannah hangja állított meg.

– Kisasszony, a reggeli? – enyhe kérdő élt hallottam ki a mondatból.

– Sietek, Hannah. De köszönöm! – mondtam, miközben már a kabátomat húztam. Mielőtt ismét szólhatott volna, felkaptam a kulcsomat, és kiléptem a bejárati ajtón. Nem szerettem Hannah-val szemben rosszul viselkedni, amikor ő vigyázott rám mindig, s védett meg Zoéval szemben. Csöppnyi lelkiismeret furdalással a lelkemben szálltam be a kocsiba, s hajtottam ki a hatalmas kovácsoltvas kapun.

Szerettem vezetni, ezért amikor csak lehetett a saját autómmal mentem be a céghez. Amúgy is messze laktunk a belvárostól, és utáltam a taxikat. Csak akkor hívtam egyet, ha munkamegbeszélésnél ittunk pár pohárkával. A külvárosban kicsit gyorsítottam a tempón, miközben bekapcsoltam a beépített CD lejátszót. Felcsendültek a kedvenc dallamaim, így elég hamar eltelt az idő, míg beértem a belvárosba. Talán túlságosan is gyorsan.

Ahogy az utcán haladtam a megengedett sebességgel, pillantásom néha a járókelőkre esett. Gondolataim pedig a távolinak tűnő múltban cikáztak, a gyerekkorom éveiben. Örültem, hogy kikerültem arról a helyről. Megváltásként tekintettem arra a szerencsére, amiért most egy szerető családban éltem, és dolgoztam apám – mert én csak így nevezem őt –, reklám cégénél.

Azonban Fortuna nem állt minden árva gyermek mellett. Voltak, akik több nevelőcsalád otthonában is megfordultak, míg végre egy be nem fogadta őket. Vagy visszakerültek oda, ahonnan elindultak. Azért egy esetnek rendkívül tudtam örülni. Szégyelltem még most is, amiket akkor éreztem, de egyszerűen nem tudtam ellene tenni. Gyermeteg szívem talán még azt sem tudta, mit is érzett pontosan – talán jelenleg sem. Csak egy valamit. Emlékszem, mennyire örültem, amikor megláttam őt, mikor észrevettem, hogy engem keresett zöld szemével. Az a tekintet mindig megbabonázott, a szívem pedig hevesebben dobogott tőle. Mindig izgalom járt át attól, ha tudtam, néz engem. Annyira nem értettem még mit is jelent ez, de most…

Sokszor gondolok rá azóta is, és a munkába menekülök, ha magam alatt vagyok, s el akarom terelni gondolataimat. Azóta sem bukkant fel senki az életemben, senki olyan, aki annyira fontos lett volna, mint ő. De fájt, nagyon is. A tudat, hogy köze volt ahhoz a szörnyű tűzhöz, egyszerűen engem is felemésztett. Mintha azokat a lángokat belülről érezném szétáradni a testemben. Nem tudom, egyszer meg tudok-e majd bocsátani neki.

Elhessegettem a gondolatot, mert a szemembe könnyek szöktek, s azzal fenyegettek, szégyenszemre végigcsordulnak arcomon. Utáltam azt, ha gyengének látnak, ha sebezhetőnek tűntem. Nem nyíltam meg egy könnyen senki előtt. Ezért is temettem el mélyen magamban a gyászt, a két legfontosabb személy iránt érzett fájdalmamat. Csak akkor tört felszínre, amikor egyedül bolyongtam, amikor túl sok időmet töltöttem a gondolkodással, s elmerültem a múltban. Nem sokszor engedhettem meg magamnak, hogy eluralkodjanak rajtam az érzelmeim. Kívülről mindig vidámnak, felelősségteljesnek, és magabiztos nőnek mutattam magam. Az már nem számított, belül mit éreztem. Az fontos csak, milyennek láttak az emberek. Muszájból tettem, ezért is vagyok én a legjobb apám cégénél, s értem el azt, hogy ezért a munkáért most én vezessem az osztályt. Persze sosem kértem tőle munkám elismerését, vagy előbbre helyezzen a saját lányánál. De tudtam, mennyire szeret engem, talán még jobban Zoénál is. Mindig éreztem, s már az első évtől kezdve a szüleimnek tekintettem őt és a feleségét. Maga az életem is olyan, mintha álmodnám. Legalábbis ez a nyolc évem, amióta örökbe fogadtak.

Már csak pár saroknyira jártam a cég épületétől, de előttem az autók lépésben haladtak. Hosszú sor állt a piros előtt, s tudtam, a reggeli forgalomban úgysem jutok egyhamar túl rajta. Lekapcsoltam a CD lejátszót, és átnyomtam a rádióra. Egy kis figyelemelterelő csacsogást akartam hallgatni. A műsorvezetők értelmetlen fecsegése, vagy akármilyen bugyuta műsor – ez kellett.

Több adón is átmentem, amikor megakadtam az egyiknél.

– Tehát az álmok elfojtott vágyaink megtestesülései? – kérdezte a műsor vezetője.

– Igen – felelt egy újabb hang. – Sigmund Freud az álmok legfontosabb funkciójának tartja ezt. Úgy vélte, a reális világban ezek a vágyak a legtöbb esetben megvalósíthatatlannak tűnnek. Ezért álmainkban próbáljuk kielégíteni elfojtott törekvéseinket, hogy biztosítsuk lelkünk egyensúlyát.

Halkan felhorkantam. Ugyan, ez badarságnak hangzik – gondoltam magamban, s már épp akartam volna továbbnyomni egy másik adóra – hisz ez nem elterelte a figyelmem, csak még inkább egy dologra tudtam tőle összpontosítani –, amikor egy újabb mondat megállított benne.

– Vannak visszatérő álmok, igen. Szinte minden ember álmodik olyat, amiben menekül valamitől, vagy lezuhan valahonnan, vagy épp valaminek a kudarcát éli meg. Az ősi erők, mint a víz, tűz, vagy épp az állatok megjelenése, mindnek jelentése van az életünkben – felnyögtem, a műsorvezető pedig épp azt kérdezte meg, amire én kíváncsian vártam. Idegesen dőltem vissza az ülésben, s a kormányra rakva tenyereimet a hosszú sorra szegeztem tekintetemet.

– Mit jelentenek az ősi erők megjelenései?

– Többrétegű jelentéssel bírnak, de például a tűz az ember legbelsőbb titkait szimbolizálja. Érzelmeinket, szenvedélyünket, vonzalmunkat valaki iránt. A víz jelentése már összetettebb ennél – folytatta a hang. – Ha tiszta álmunkban, akkor az életben jól érezzük magunkat. Viszont ha koszos, felkavart a víz, akkor elégedetlenek vagyunk a mostani élethelyzetünkkel. A mennyiség sem mindegy, ha a tenger vagy az óceán épül be álmunkba, akkor az általában betegséget jelent a valóságban.

A lélegzetem elakadt, és a babonaság egyszeriben úrrá lett rajtam. Pedig máskor egyáltalán nem éreztem, vagy vallottam magam annak. Mégis ettől a műsortól még a hideg is kirázott. Ez azt jelentené, beteg vagyok, csak még nem tudok róla? – remegett meg a szám a gondolatra.

– Hogyan értelmezhetjük, vagy fejthetjük meg álmainkat? – tette fel a következő kérdést a műsorvezető. Tudni akartam a választ, és nem is. Féltem tőle, mintha valóban megmondhatná, milyen az életem.

– Freud szerint a gyermekek álmai egyszerűen megfejthetők, csak figyelnünk kell rájuk. A felnőtteké már nehezebb ennél, ugyanis a felnőttek tudata már alkalmazkodott bizonyos társadalmi, erkölcsi normákhoz, és ezért az álmot is elferdíti a valódi vágyakról. Úgy tűnik, mintha zagyvaságok lennének, pedig nem azok.

– Vissza lehet fordítani valahogy ezt a ferdítést?

– Természetesen. Ha meg szeretnénk fejteni egy álmot, akkor egyszerűen vissza kell fordítanunk az álommunka folyamatát. – És az meg mi a franc? – keltem ki magamból azonnal, s lopva a magam melletti autó felé lestem, meghallotta-e a vezetője – pedig esélye sem lehetett volna rá a zajoktól. Tekintetem az autókon cikázott, miközben a feszültségtől dobolni kezdtem a kormánykeréken.

– És mi is ez pontosan? – Két kezemmel úgy csináltam, mint aki nyilvánvalóan ugyanezt kérdezte, s nem értette, minek kell erre ismét rákérdezni. Persze, tudtam, azt ők nem hallhatták. – Az álommunkát tudatunk végzi az éjszaka folyamán. Van egy nyilvánvaló és egy lappangó álomtartalma. A nyilvánvaló jeleníti meg az álom eseményeit, míg a lappangó tartalom hordozza a képek valódi jelentését, vagyis a tudatalatti vágyainkat.

– Van valami más módszer is, amivel megfejthetjük álmainkat? – Hát igen, ez jó kérdés. A felét nem is értettem az előbbi zagyvaságnak. Mire felfogtam volna az új információkat, már mást mondott.

– Szokták még mondani, az asszociációval és a felerősítéssel is próbálkozhatunk. Asszociációnál az álmunkban látott szimbólumról az elsőre eszünkbe jutó dolgot kell leírnunk. Így a dolgok összekapcsolásával eljuthatunk a megoldásig. A másiknál azt kell figyelembe vennünk, miket jelentenek számunkra azok a szimbólumok. Így több szemszögből juthatunk el ugyanarra a megoldásra.

Hirtelen kapcsoltam át másik adóra. Levegő után kapkodtam, mintha most futottam volna le egy hosszabb távot, az ujjaim még mindig a kormányon doboltak, hogy mikor indul el végre a sor. Ugyan, bolondság az egész. Csak álmok, semmi jelentőségük nincsen. Egy pszichológus annyit mondana csupán rá: a nehéz gyerekkorom miatt álmodok ilyesmiket. Nem kell törődnöm vele – bizonygattam magamnak, de csak nem akartak kiszállni fejemből az előbb hallott dolgok. Vegyük csak sorra… A víz, hát mi tagadás elég sok jelent meg belőle álmomban. Egy tengernyi – húztam el számat, miközben kitekintettem oldalra az ablaküvegen. A mellettem lévő – nagyon is drága –, autóban egy nálam pár évvel idősebb férfi nézett vissza rám. Első ránézésre helyesnek tűnt, bár nem mondtam volna az esetemnek. Azonban amikor kivillantotta hófehér fogsorát egy vigyor keretén belül, megnyalta ajkait, és küldött egy puszit, lehervadt arcomról a mosoly. Ki nem állhattam az ilyen rámenős férfiakat, akikkel nap, mint nap találkoztam bent az irodában. Elfordítottam fejemet, vissza az útra. Pont jókor ahhoz, hogy végre rátaposhassak a gázra, és előrébb juthassak a már zöldre váltott lámpa felé.

Mit is mondott a vízről? Á, igen, ha sok, akkor betegséget jelent. Ez marhaság! – kiáltottam fel gondolatban. Makkegészséges vagyok, már mióta nem kaptam el semmilyen betegséget! Még csak náthát sem. De mi van, ha valami olyan bennem lappangó betegségről van szó, mely csak arra vár, mikor törhet ki? – jutott eszembe. Ó, nem! Miket beszélek? Teljesen jól vagyok, így is érzem magam. Huszonhárom évesen ugyan milyen bajom lehetne?

Lépésben haladtam még mindig a lámpa felé, folyamatosan figyeltem, mikor vált át pirosra. Már csak pár méter. Gyerünk, gyorsabban menjetek már! – szóltam rá az autósokra gondolatban. Hirtelen pirosat kaptam, s hatalmasat tapostam a fékre.

– Ó, nem igaz! – mérgelődtem a karórámra pillantva, s nem értettem, hogy ment el így az idő. Ha így haladok, késni fogok az irodából, pedig csak három sarok választott el az épülettől. Fújtatva néztem megint a bal oldalamra, aztán fintorba rándult arcom. Egy hatalmas vigyor terült szét annak a férfinek az arcán, akién az előbb is ezt láttam. Mielőtt visszafordíthattam volna fejemet az útra, még rám kacsintott. Tisztán látszott rajta, nem érti, miért nem viszonzom a kis flörtjét. Büszkén feltartottam fejemet – ennél sokkal többet akartam –, s visszanéztem a pirosan izzó lámpára. Vagy inkább egy bizonyos férfira vágytam… Újból dobolni kezdtem a kormánykeréken, majd megpróbáltam a rádióra figyelni. Csak zene ment ezúttal az adón, méghozzá a régi időkből, azokat pedig igencsak kedveltem. Apu szenvedélyesen gyűjtötte a régi bakelit lemezeket, s amikor egy kis nyugalomra vágyott, akkor feltette az egyiket a lejátszóra. Annyiszor hallottam némelyik dalt, hogy én is megkedveltem őket. A következő szám a kedvencemnek számított. Michael Jackson – igazi legenda. A kormányon ütöttem a Billie Jean ritmusát, aztán, amikor felhangzott Jackson hangja, vele együtt énekeltem. A lámpa végre zöldre váltott, és én élvezettel nyomtam a gázt, hogy minél előbb bejuthassak a céghez. Az ujjaimmal még mindig doboltam, amikor nem épp kanyarodnom kellett.

Lassan befordultam a Brightmore Advertising Company felirattal ellátott magas, karcsú épülethez, és beálltam a földszinten lévő parkolóba. Kikapcsoltam a rádiót, majd a kocsi bezárása, és riasztása után lifttel felmentem a legfelső emeletre, ahol már a titkárnőm mosolyogva fogadott.

– Jó reggelt, Miss Brightmore! – köszöntött kedvesen.

– Önnek is, Lydia – üdvözöltem én is, majd egyenesen az irodámba mentem, ő pedig követett.

– Ma tizenegykor prezentálják önnek az új reklám ötleteit. Együtt ebédel Mr. Andrew Kenwarddal az új támogatónkkal? – mondta enyhén kérdő éllel, mert még csak most tárgyaltunk erről. – Aztán délután háromkor pedig egy újabb megbeszélése lesz – nézte a papírokat, miközben sorolta nekem a mai teendőimet, majd rám pillantott.

– Igen, Miss Leavey? – néztem rá mosolyogva, tudtam, valami megjegyzést szeretne fűzni még ehhez.

– Mr. Kenward tegnap, miután elment még egyszer telefonált, s ön után érdeklődött – vigyorgott fiatal titkárnőm.

– Mit mondott neki? – A munkamegbeszélésen kívül már egyszer együtt vacsoráztunk, mondván meg akarja ismerni az iroda vezetőjét – elég átlátszó mese, tekintettel arra, mennyit udvarolt –, megéri-e számára a befektetés. Jó kezekben lenne-e a pénze a cégnél, de leginkább az én vezetésem alatt. Mindig én intéztem ezeket apa helyett, ő a nagyobb üzleteket bonyolította le. Jelenleg is épp Európában tartózkodott.

– Csak annyit, már elment, és biztosítottam róla, a mai ebédről nem fog késni – mosolygott Lydia. Hát igen, a múltkori vacsoráról késtem, de csak azért, mert elhúzódott az előtte lévő megbeszélés. Máskülönben pontosan szoktam érkezni mindenhova. Meg is követelik tőlem, hisz melyik befektető akarná olyan reklámcégbe invesztálni a pénzét, aminek a vezetője nem tesz meg mindent a befektetőkért?

Sajnos pénz beszél, kutya ugat – tartja a mondás, ami ebben a világban igaz is. A milliárdos befektetők semmibe veszik a többi embert, csak azt nézik, nekik melyik lenne a jobb üzlet, amivel még inkább gyarapíthatnák vagyonukat. Én képtelen voltam ilyen tárgyilagosan, ennyire szívtelenül viselkedni. Talán nagyban befolyásolta ezt a gyermekkorom, s nevelőszüleim tanításai.

– Nem fogok késni. Hova is beszéltük meg? – kérdeztem visszagondolva arra a telefonbeszélgetésre, de nem jutott eszembe. Akkor épp az új ötletemen járt az agyam egy sminkszer reklámhoz.

– Olive Garden étterem – adta meg a választ Lydia. Igen, csak egy sarokra van innen. Kenward ezzel is kedveskedni akart nekem – mondta ő. Erre már emlékeztem…

– Rendben. Legyen szíves, hozzon majd egy kávét nekem! – Olyan sietve jöttem el otthonról, még a szokásos reggeli kávémat sem ittam meg. Őszintén megmondva, hiányzott. Nagyon is.

– Természetesen – bólintott. Már tudta, hogyan szeretem. Három cukor, tejszín, nem túl erősen, így sem alszom túl jól.

– Köszönöm, Miss Leavey – engedtem el, hogy végre egyedül lehessek az irodámban. Átnéztem az asztalomon rám váró papírokat. Miután áttanulmányoztam őket, aláírtam, és közben megkaptam a kávémat. A papírokkal el is ment két órám, de majdnem ugyanennyi állt rendelkezésemre még befejezni az ötletemet a megbeszélésre.

Szerettem részt venni a munka többi részében is, amikor még csak rajzokkal állítottuk fel a tervezetet. Imádtam rajzolni, és azt mondták, van is hozzá készségem. Ez az én kikapcsolódási lehetőségem. A rajzban tudtam megjeleníteni a bennem mélyen elrejtett érzéseket, gondolatokat. Igaz, leginkább csak apu és Hannah látta őket. Másnak nem engedtem meg, mert a rajzokban én voltam benne. A régi életem, a gyerekkorom, a sok fájdalom, a gyász, és a boldogság egyvelegét olvashatta ki belőle valaki, ha tudta, mit kell néznie. Vagy ha csupán csak ráérzett.

Egy dolog rossz csak abban, hogy én is ötletekkel láttam el a csapatom: sosem mondták meg, ha nem gondolták jónak. Ezért nem is mindig vetettem be az elkészült rajzokat a reklámhoz – de ettől függetlenül nagyszerű időtöltésnek számított. Féltek, ha a főnöknek nemet mondanak, fuccs lesz az állásuknak is. Senki nem mert kockáztatni, pedig én sosem fenyegettem meg senkit ilyennel. A legjobbak dolgoztak itt. Keményen, határozottan léptem fel, ha kellett – mert mégiscsak én vezettem az osztályt, és a csoportomat –, de megpróbáltam nem átesni a ló túlsó oldalára.

Elővettem az A2-es méretű mappámat, és kinyitottam a legutolsó rajznál. Már majdnem készen volt az új reklámtervezethez a három skiccből álló ötletem. Egy most forgalomba hozott alapozóhoz kellett készítenünk reklámot. Tudtam, minek kell benne lennie ahhoz, hogy vigyék, mint a cukrot. Viszont sosem engedélyeztem olyan reklámokat, amelyek csupa hazugságból álltak, és a legnagyobb részük átverés. Talán ezért olyan sikeres a cég az utóbbi időszakban, és ezért lesz egyre több támogatónk is.

Az első rajzomon egy hétköznapi nőt lehetett látni – épp munkába igyekezett. A másodikon viszont már egy partira készülődött. Csodásan felöltöztettem színes, vidám ruhákba, és a tükör előtt ülve sminkelte magát, az alapozóval kezdve. A harmadik képen a buli közepén lehetett ismét látni a nőt, táncolt és nevetett, arca egyenletesen sima, sugárzott a boldogságtól. Csak egy kis szempillaspirál, meg leheletnyi szájfény tette ki a sminkjét. Nagy betűkre mutatott a feje fölött: Érezd jól magad a testedben! A Basic alapozóval kiemelheted varázslatos arcod.

– Miss Brightmore a megbeszélés mindjárt kezdődik – kopogott be Lydia az irodámba.

– Igen, megyek – válaszoltam még mindig a rajzokat nézve, aztán összecsuktam a mappát, majd a hónom alá csapva a többi irattal együtt kiléptem az előtérbe. A folyosó végében található prezentációs terembe mentem, ahol az ötfős kis csapatom várakozott. – Üdvözletem – mosolyogtam mindegyikükre.

Leültem az asztalhoz, leraktam a papírokat rá, majd szememet a felállított paravánra szegeztem.

– Nos, akkor kezdenénk, Miss Brightmore – szólalt meg Danny, a csapatban a legfiatalabb alkalmazottam – bár csak egy évvel voltam idősebb nála. De nagyon jó ötleteket talált ki a reklámokhoz.

Belekezdett a prezentációjába, folyamatosan mutatva az elképzelt terveit. Teljesen bele tudtam magam élni. El tudtam képzelni reklámként, ám a másik négy ötletet is meg kellett hallgatnom. Hisz ezért ültem ott. A többi azonban kevésbé foglalta le a figyelmem, így elmém el-elkalandozott a saját tervem felé. A fejemben megelevenedtek a rajzom képei, a rajta lévő képzeletbeli nő mozogni kezdett. Mintha életnagyságban képzelném el az egészet. Láttam magam előtt, ahogy elindult a munkába a megszokott öltözékében – kicsit hasonlított is rám –, majd egy fordulattal levedlette hétköznapi álarcát, s a partira igyekezve már egy teljesen kivirult nőként menetelt, magabiztosan táncolt a férfiak közt a buliban. Aztán a nő arca hirtelen megváltozott, éjfekete haja hullámosan omlott vállaira, szeme a tenger kékségével tekintett a tömegbe. Magamat láttam – jöttem rá. Mereven előrenéztem, mintha valaki közeledne felém.

A tömeg szétvált, és a sötétben egy alakot vettem észre. Semmit nem láttam belőle, csak azokat a világító, smaragdzöld szemeket. A lélegzetem elakadt…

– Miss Brightmore? – zökkentett vissza a valóságba egy hang, s én a levegőt kapkodva próbáltam normalizálni szívem heves dobogását. Mindenki engem nézett a teremben, és várták feleletemet. Gyorsan rendeztem vonásaimat, miközben azt próbáltam megállapítani, hol is tarthattunk. Az üres paravánról, meg arról, hogy mindenkinek az asztalon feküdt a munkája, arra gondoltam, mind az öt ember végzett. Tehát most ki kellene választanom, melyik tervet fogjuk továbbvinni.

– Danny, lássatok hozzá a munkához. Holnapra vázoljátok fel a reklám menetét, keressetek szereplőket, és így tovább. Délután megnézem, mire jutottatok – adtam ki az utasításokat felállva. Danny szeme felcsillant, hogy tetszett nekem a munkája. Bár igazából nem tudtam összevetni a többivel, annyira elkalandozott a képzeletem – nem véletlenül. Viszont tudtam, jól meg fogják csinálni, hisz az alapötlet is nagyszerű.

Visszasiettem az irodámba, úgy éreztem magam, mintha a fantáziám elől menekülnék. Már indulnom kellett a megbeszélt ebédre, ha nem akartam megint elkésni. A mappámat lecsaptam az irodai asztalomra, és már rohantam is a lift felé.

1. fejezet - Árny a múltból

noreply@blogger.com (Freeb) — Thu, 23 Aug 2012 08:00:00 +0000

Meghoztam az első fejezetet. Kérek Mindenkit, aki veszi a fáradságot, és elolvasta, biggyesszen nekem valami véleményt a megjegyzésbe. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá, hisz ez az első önálló regényem saját szereplőkkel, saját sztorival. Hatalmas köszönettel tartozom Drága barátnémnak, Krisznek a sok segítségért, amit a történet írása közben kaptam tőle! :) <3

No, és akkor jó olvasást kívánok!

Matt

Újabb nap kezdődött, de nekem semmit nem számított, hisz ugyanúgy telt el az összes… A hajléktalanszálló ajtaja előtt feltekintettem a teliholdra. Most is rettentő hideg volt. Emlékeimben felderengett egyik nevelőszülőm folytonos kis monológja: teliholdkor mindig dermesztő hideg van. Lehetett benne valami – ráncoltam össze homlokomat. Bár nem különösebben érdekelt…

Utáltam ott lenni, utáltam az árvaházat is. Az életemhez kapcsolódó minden dolgot – kivéve egy valamit… A szívem összefacsarodott. El kellett volna felejtenem, de erre sohasem leszek képes, tudtam jól. Életem végéig elkísér majd, bűnösségben tartva lelkemet, végül pokolra jussak érte. Az ajtóban álldogálva egész testemet megborzongatta a hűvös fuvallat, aztán egy sóhaj kíséretében elindultam Manhattan koszos utcáján. Talpam alatt kopogtak a kövek, a sűrű csöndben a magas házakról visszaverődő hang szinte már sértette a fülemet. Csupán a távolból szűrődtek ide halkan az autók zaja és az éjszakai klubok kidobott vendégeinek részeg éneke. Az ellenkező irányba szedtem lábamat. Minél előbb el kellett tűnnöm a szálló közeléből, nehogy Ryan kerestetni kezdjen valamelyik haverjával azért, amiért nem jelentkeztem nála.

Elhúzva számat befordultam az egyik sikátorba. Minek vesződök, amikor a mobilon elérhet bármikor. Automatikusan a zsebembe nyúltam, legszívesebben kitéptem volna onnan a kis készüléket, hogy elhajítsam a legmesszebbre, lehetőleg egy pocsolyába – ne is szólaljon meg többet. De persze ezt nem tehettem meg… Ujjaimat összezártam a mobilon, és teljes erővel megszorítottam. Muszáj volt magamnál hordanom, hogy Ryan bármikor elérhessen, amikor újabb „munkát” akar nekem adni. Tartoztam – és törlesztenem kellett valahogy. Az már mindegy volt, hogyan…

Hirtelen torpantam meg, ahogy megláttam a sötét alakot pár méterrel előttem. Szívem kihagyott egy ütemet, hát nem sokáig tartott névleges szabadságom. Összeszorítottam fogaimat, miközben néztem őt, olyan furcsának hatott. Kezdtem azt hinni, nem is Ryan embere, így már a testi épségemet is veszélyben éreztem. Túlságosan alacsony volt, és mintha… Mintha az utca kövezete fölött lebegett volna egy centivel. Magamban felnevettem képtelenségemen, s megráztam fejemet. „Miket gondolok?” címmel. Ez lehetetlen, csupán képzelődöm! Vagy még mindig nem ébredtem fel, ott vagyok azon a nyikorgó ágyon, ahol tegnap este álomra hajtottam fejem?

Az alak továbbra sem mozdult, így én léptem előre egyet. Ő is közelebb „jött” felém – ám inkább neveztem volna siklásnak –, szívem már a torkomban dobogott. Már csak egy méter választott el tőle, én mégsem láttam az arcát. A felhők hirtelen eltakarták a holdat, így korom sötét lett. Szaggatottan vettem a levegőt azt várva, hogy majd megtámad. Megpróbáltam nem kimutatni, mennyire félek most, izmaim görcsbe merevedtek, hogy futásnak eredjek bármelyik pillanatban. Másban úgysem bízhattam, csakis a saját erőmben. Aztán hirtelen hangos csattanás hallatszott valamelyik ház felől. Ösztönösen kezdtem el futni arrafele, amerről jöttem, nem törődve a mögöttem lévő veszéllyel. Az életben maradás érzése elemi erővel tört rám, pedig nem voltam egy ijedős nyuszi. Ryan mellett meg kellett tanulnom pár dolgot, ha akartam, ha nem.

Biztos voltam benne, hogy nem úszom meg ennyivel, azonban a sarokhoz érve meglepetten vettem észre, hogy a sikátor teljesen kihalt. Még egy pisszenést se lehetett hallani, holott az idegen semmilyen másik útvonalat nem találhatott, ahol esetleg elém kerülhetett volna. De akkor hova lett egy szemvillanás alatt?

Lehetetlennek, bizarrnak tűnt ez a pár perc, egyszerűen nem tudtam, mitévő legyek. Tekintetemet az alak előbbi helyére szegezve, fejcsóválva elhátráltam, felgyorsítottam lépteimet, mintha elmenekülhetnék csak úgy, s a legközelebbi parkig meg sem álltam. Fújtatva keresgéltem egy pad után, megpróbáltam féloldalasan, felhúzott térdekkel összekuporodni, hogy minél kevesebb testrészemet érje a rideg fuvallat. Egyáltalán nem éreztem a pad fáinak fagyosságát sem, a futás kimelegítette testemet, s a sok réteg, lyukacsos ruhát, mely rajtam volt. Minden sötét volt körülöttem, a felhők is csak sűrűbbek lettek. A távolból kóbor kutyák vonyítása hangzott fel, a teli hold őket is megbolondította. Ahogy engem is…

Lehunytam szemem, és visszaidéztem az előbbi perceket. Összpontosítottam az alakra, a kinézetére, az arcára. Hátha így megnyugodva felbukkan egy apró részlet, mely a segítségemre lehet a megfejtésben. Olyan hihetetlennek tűnt, de abban is biztos voltam, hogy nem képzelődtem. Valahogy éreztem… És különben sem élek semmiféle bódító hatású, függőséget okozó szerekkel, amiktől esetleg hallucinálhatnék. Tudtam, mit láttam… Az az alak lebegett, és majdhogynem áttetsző volt a teste, ahogy a sötétségben kivettem. Az arca pedig… Egész testemen átfutott a remegés, ahogy eszembe jutott ő. Valóban megbolondultam volna? Ő már nincs itt, nincs e világban! Nem láthatom felbukkanni a semmiből, s eltűnni egy másodpercnyi idő alatt!

Mély lélegzetet vettem, torkomat csípte a hajnali, dermesztő levegő. Ahogy lassanként testem megnyugodott, visszahűlt normál hőmérsékletére, úgy csapott meg a hideg érzete is. Megmozgattam lábujjaimat a cipőben, mert már lassan nem is éreztem őket. A park fái közötti kis réseken felderengtek a nap első sugarai, narancsos színbe öltöztetve a horizontot. Gyönyörű, megnyugtató látványt nyújtott felbolydult lelkemnek. Egyszerűen még mindig nem akartam hinni szemeimnek…

Gondolataimból a zsebemben elrejtett, megállíthatatlanul rezgő mobil zökkentett ki. Felkeltem a padról, s miközben a mozdulattól egész testemet átjárta a hideg, megborzongva előhalásztam a készüléket. Ránéztem a kijelzőére, és egy nyögés szakadt fel torkomból.

– Szia, Ryan! – szóltam bele morcosan.

– Haver! Hol a fenében vagy? Elfelejtetted, hogy munkád van ma? – kérdezte tettetett humorral. Tudta jól, hogy sosem felejtem el, főleg, ha a saját életemről van szó…

– Tudod, hogy nem szoktam elfelejteni – morogtam.

– Bal lábbal keltél ma fel, vagy mi? – utalt a hangomra, s arra, hogy tudjam, hol a helyem.

– Nem, dehogy… - feleltem azonnal visszavéve a stílusomból. Mindössze ennyit engedhettem meg magamnak vele szemben. – Csak furcsa volt inkább – motyogtam, miközben előrehajolva a térdemre könyököltem, s elkezdtem masszírozni a fejemet. Még mindig azokon a perceken járt az agyam.

– Furcsa… – ismételte Ryan elgondolkodva. – Legfeljebb egy óra múlva várlak. Felveszed az anyagot, és leszállítod. A szokásos, tudod – folytatta csevegő hangon.

– Persze, tudom – válaszoltam egykedvűen. – Már indulok is.

Egy sóhaj kíséretében a zsebembe süllyesztettem a készüléket, aztán nyújtózkodtam egyet. Ez valahogy elmaradt a rémálmom után, és igazából csak most tűnt fel – már pedig a jó szokásokat az ember hiányolja egy idő után.

Összébb húztam magamon a foltos kabátomat, és elindultam a Central Parkból Ryanhez. Mivel pénzem nem volt, gyalog kellett megtennem az utat, és valóban szükségem volt arra az egy órára, hogy időben odaérjek. Nem is akartam volna ilyesmire költeni… Automatikusan nyúltam a másik zsebembe a cigarettás dobozomért, s egy mélyet, jólesőt szívtam bele a cigarettába, hogy aztán lassan fújjam ki tüdőmből a füstöt. Egyszer talán ebben fog elérni a büntetésem Isten által, s jutok a pokolra, de jó érzés volt a kezemben tartani, és élvezni a hatását, a nikotin terjedését az ereimben.

A város már újra a megszokott hangokkal fogadott a központ felé haladva. Mindenki most indult útnak, hogy betöltse posztját jól fizető állásában. Felhorkantam. Igen, talán én sem itt tartanék, ha lett volna egy gondoskodó, szerető és éppen elegendő pénzzel rendelkező család mögöttem. De nem volt… És itt kezdődött a probléma.

Nagyot sóhajtottam, a leheletem is olyan fehér ködöcskét hagyott maga után, mint amilyet a cigaretta füstje. Annak ellenére, hogy Ryan kevés időt hagyott nekem, nem siettem. Szerettem ezt a várost, ismertem a kis utcákat, sikátorokat, tudtam, a környékemen lévők hova lyukadnak ki. Volt időm mindegyiket végigjárni, egy ideiglenes szállást keresve… A járdán lépkedve csak sárga foltokat láttam a szemem sarkából, ahogy a taxik elhaladtak mellettem az úton. Nem is igazán figyeltem semmire, csak mentem, amerre vitt a lábam, egyenesen előre. A tudatalattim vezetett a szokásos útvonalon.

Csupán egyszer pillantottam fel, még az embereket sem kellett kerülgetnem, hisz egyik nagyzoló sem akart érintkezni egy ilyennel, mint én. Lenéztek, csak mert szakadtabbak, mocskosabbak voltak a ruháim, és messziről lerítt rólam, honnan jöttem. Az utcáról…

Utáltam ezeket a magukat felsőbbrendűnek tekintő embereket, akik senki és semmi mással nem törődtek, csak magukkal, s saját nagyra törő terveikkel. Nem érdekelte őket, kin gázolnak át, vagy milyen eszközökkel teszik azt. Ebben a világban a pénz az úr. Minél több van belőle, annál nagyobb a befolyásod, a hatalmad a másik felett. Ezért is voltam én a futár Ryannél, s ezért is tartoztam neki.

Meglepődve kaptam fel fejemet a nő ismerős hangjára, s hirtelen megtorpantam, hogy szemügyre vehessem az arcát. Pár méterre állt csak tőlem, és taxiért kiáltozott, de egyik sem akart megállni neki. Épp az egyik után nézett hosszan, így nem láthattam arcát. Ugyanolyan fekete haja volt, mint neki. Persze tudtam, hogy azóta már megváltoztathatta a színét, ennek ellenére a szívem a torkomban dobogott, míg meg nem pillanthattam vonásait.

Csalódottan fordultam el. Nem ő volt, csak képzelődtem. Túlságosan nagy kíváncsiság, és remény éledt bennem, hogy esetleg újra láthatom. Szerettem volna, ha csak egy percre is, ismét megsimítani arcát, s belenézni azokba a kavargó, háborgó tengerre emlékeztető kék szemekbe. A hozzá hasonlatos nő halvány kis emléktöredéket juttatott eszembe.

Éjszaka volt, a hold ezüstösen világított be a helyiség kis ablakain. Hirtelen, de halkan vettettem le magamról a paplant, s pattantam ki az ágyból. Megnyikordult a vasrács, mire visszafojtott nevetéssel néztem a szomszédos ágyon ülő fiúra: ő is csak nehezen volt képes arra, hogy ne árulja el tervünket kitörő nevetésrohamával.

Botladozva osontunk el az ágyak mentén az ajtó felé – szökni akartunk, vagy legalább is azzal próbálkozni… Tudtuk, hogy innen csak egy módon szabadulunk, mégis akkoriban jó kis kalandnak tűnt már ez is. Az ajtónál megálltunk, összenéztünk, majd egy vigyorral arcunkon átléptünk a másik helyiségbe, ahol a lányok aludtak. Végignéztünk a sötétben az összegömbölyödött kupacokon, szemünk már hozzászokott a homályhoz, így ki tudtuk venni a körvonalakat, hogy ne ütközzünk össze semmivel se.

A terem közepéhez érve szívem hevesen kezdett dobogni, hiszen itt alszik ő is… Az ablakokra néztem egy pislantás erejéig, amelyek rácsain megcsillant a holdfény. Izmaim feszülten rezzentek össze mozdulataim alatt, aztán beleütköztem az előttem hirtelen megtorpanóba.

Csak kevés híja volt, hogy nem estünk együtt a padlóra. Visszanyerve egyensúlyom a füléhez hajoltam.

– Mi az? – suttogtam izgatottan a lebukás mámorától.

– Az előbb forgolódott… - ránéztem a mocorgó kupacra én is. Szinte már vártam, hogy felébredjen, s odajöjjön hozzánk. De leginkább hozzám… Gyermeteg szívem reménykedett abban, hogy megérintheti őt…

Aztán a sötét alak felült az ágyban, körvonalai kirajzolódtak, ahogy fejét egyenesen ránk emelte.

– Mit csináltok? – szólalt meg ijedten suttogva, amitől megborzongtam.

A kép megszakadt. Annyira valóságosan éltek bennem a szörnyűség előtti emlékek, hogy nem értettem, az utána történtekre miért nem emlékszem egyáltalán. Ez is, mintha tegnap történt volna. Pedig már hány éve annak… Csóváltam meg fejemet finoman. Igen, ha róla szól az emlék, minden egyes részletre tisztán vissza tudok emlékezni. Kivéve azt az egyet…

Az Angelo’s Coal Oven Pizzeria mellett az egyik sikátor felé fordultam. Ódzkodva tekintettem szét, mintha azt vártam volna, mikor jelenik meg ismét az éjjeli furcsaság.

De szerencsére fényes nappal volt, nem ólálkodott senki a hátam mögött, s ez megnyugvással töltött el. Úgy hittem nem történhet velem semmi rossz, főleg egy ilyen kellemes emlékkel a szívemben. Ha őrá gondoltam, elfelejtettem szinte minden gondomat. Aztán ráébredtem a valóság kegyetlenségére, s jött a többi. Folyamként árasztottak el az ijesztő tények.

A telefonon megnéztem az időt, aztán gyorsan vissza is süllyesztettem a mélybe, mintha valami rossz jelnek számítana, s bármelyik pillanatban megcsörrenhetne, mintegy figyelmeztetésképp. Éppen időben fogok oda érni – mondtam magamban, mintha már hallanám Ryan ideges hangját – elhúztam számat. Mindössze kétutcányira vagyok a kényszeredett célomtól. Nem fog belehalni, ha egy kicsit kések… Maximum csak én.

Az elhagyatottnak tűnő, romos raktárépület kisebb ablakai betörtek, a homlokzata pedig sérült volt, körülette csend honolt. A hatalmas helyiségben egy-két méterenként világító neonok sárgás, kimerülő-félben lévő csöveinek halvány fényénél néhány ember körvonalát láttam kirajzolódni egy kis asztalnál, fülemet megütötte a beszélgetés halk moraja. Az ajtó súlyos nyikordulásának hangjára felkapták fejüket, s rám néztek. Ryan mosolyát még így is láttam.

– Matti, fiú! – kiáltott fel elégedetten. – Sokáig tartott, míg ideértél – jegyezte meg enyhe, leplezett dühvel.

– Egy órát adtál – emlékeztettem finoman, miközben odaértem a kis csoporthoz. Ahogy megláttam a több kiló még le nem szállított zacskóval teli asztal, halvány fintor suhant át arcomon. Szerencsére ezt senki nem vette észre. Ryan mással volt elfoglalva, a többiek pedig lényegében ügyet sem vetettek rám. Kivéve egy embert, Andyt. Összeakadt a pillantásunk pár másodperc erejéig, majd visszanéztem Ryan-re.

Ryan elvigyorodott, még sötét szemein is látszott, hogy kedvére való volt cseppnyi szemrehányásom.

– Na, látod, haver, ezért segítettem neked. Mert van eszed – mondta. – Nem úgy, mint ezeknek itt – horkant fel. A többi srác csupán összenézett. Nem mertek szólni, vagy ellenkezni vele.

– Ha te mondod, Ryan – vontam vállat.

– Én hát! – Az egyik felbontott zacskóból egy kis csíkban az asztalra szórt, majd lehajolva mélyet szippantott belőle. – Jó ez az anyag – sóhajtott fel. – Nem próbálod ki mégis? Itt lenne az ideje – mondta csak úgy. Újabb próbálkozás, pedig tudta, mi lesz a válaszom.

– Tudod, hogy nem. Ezen nem fogok változtatni – ellenkeztem, de csak elmosolyodott. Ismert már, túl jól ahhoz, hogy tudja, mit fogok válaszolni. Mindig próbálkozott azzal, hogy függővé tegyen engem is. Én azonban maradtam a cigarettánál. Az is egyszer meg fog ölni, de lassabban, alattomosabban, mint a drog.

– Hát jól van – hajolt le ismét, s felszívta a megmaradt fehér port. – Itt a cím – nyomott egy kis papírt a kezembe, melyre futó pillantást vetettem. – Két kiló, szép pénz lesz. Jó vevők – vigyorgott miközben felém fordult, s a kezembe adta a drogot is a szokásos, becsomagolt papírban. Ebből pedig tudtam, nem szúrhatom el. – Ne legyen galiba – nyomatékosította két kezébe fogva az arcom, majd kicsit megütögette bal felemet.

– Nem lesz – bólintottam. – Mikorra kell leszállítani? – kérdeztem a raktár hátsó részében álló motorra pillantva. Hosszabb távolságokra mindig ezt használtam. Nem volt jogsim, de őt ez persze nem izgatta. Minek is törődne, ilyen apróságokkal… Csak annyit mondott olyankor: „Ne kapjanak el a zsaruk!”

– Érj oda két óra alatt! – összehúztam szemöldököm. Nem ismertem a cetlire felírt környéket, de nem tetszett, hogy fényes nappal kell lebonyolítanom az üzletet.

– Értettem – válaszoltam ennek ellenére. – Elviszem a motort.

– Helyes. Na, menj! – engedett el. Szememmel intettem Andynek, amolyan „majd találkozunk valamikor” nézéssel, aztán a járgány felé indulva a csomagot gondosan magamhoz erősítettem a kabátom alatt. Megsimítottam a motor kormányát. Szerettem motorozni, annak ellenére, hogy ez a darab távol állt az álmaimban szereplőtől. Ment, száguldott a gázkart húzva, s ez volt a lényeg.

Felültem, s megmarkolva a kormány két oldalát, berúgtam a járgányt, mely hangosan, mélyen felhördült, egy kis gázt adva rá, és a féket kiengedve tettem egy jobb kanyart, s már száguldottam is végig a raktár beton udvarán, hogy a hátsó utcákon át a megadott cím felé vegyem az irányt.

Mivel volt két órám, élveztem a motorozás élményét. Imádtam, ahogy a levegő az arcomba csapott, és felborzolta hajamat, ahogy az emberek, járművek szinte egy folttá mosódtak össze mellettem. Órákig tudtam volna motorozni, hódolni veszélyes szenvedélyemnek, ha nem szólított volna a kötelesség.

Ryant azóta ismertem, hogy megszöktem az árvaházból, s belekeveredtem szabadságom második napján egy balhéba. Ő volt az, aki valamiért – melynek okát még máig sem tudom pontosan –, megmentett a zsaruktól, s attól, hogy visszavigyenek abba az épületbe. Talán azért tette, mert tudta, hogy így tartozom majd neki életem végéig, s kénytelen leszek az ő szolgálatába állni.

Nem is tehetnék mást. Sok van a tartozási listámon, s mind csupán egy névhez illenek. Ryanéhez. Ő volt az, aki felkarolt - a vagyonosabb körökben mentornak hívnák -, és vigyázott rám, mint egy fogadott öcsre. Egy testvérre, akit magához láncolt temérdek „jó” tettével, támogatásával, akinek eltűri apró engedetlenségeit, amelyek másoknak az életükbe kerülnének… Senkitől nem tűrt ellenkezést, csakis tőlem. Aki neki dolgozott, annak el kellett fogadni, hogy egyedül Ryan a főnök. Ő ad utasításokat, ő osztja a pénzt. Azért pedig mindenre képesek lettek volna a szállítói. A legjobb melókat – ahogy ő nevezi -, a legtöbb pénzzel kecsegtető üzletet mindig én bonyolítottam le neki. Bennem bízott meg a legjobban, senki másra nem bízta volna az ilyen ügyleteket.

Andyt öt éve ismertem csak meg, amikor bekerült ebbe a világba. A drog világába. Tizennyolc évesen mindenét eladta drogért cserébe, az anyja pedig egyszerűen kirakta otthonról. Nem hogy segített volna a fiának. Én vigyáztam rá is, mintha a testvérem lenne, s nemcsak a legjobb barátom. Nálam egy évvel fiatalabb lévén, nagyobb marhaságokat is tett, mint én. Nem egyszer húztam ki a csávából, mert nem tudott tanulni a saját hibájából. Haragudtam rá a drogfüggősége miatt. Nem egyszer próbáltam már hatni rá, és leállítani őt, de ez nem ilyen egyszerű…

Az egyik sikátor előtt lassítottam, s megnéztem az időt a mobilon. Leállítottam a járművet, és elővettem a kis papirost: 44. utca a Club mögötti sikátor

Miután elolvastam, az öngyújtómmal meggyújtottam a papírt, s amint a fele leégett, leejtettem a földre. A kis fehér papírból csak fekete pernye maradt. Hamarosan megérkeztem, a luxusautó már ott állt. Tisztes távolságban leállítottam a motort a keskeny úton az egyik ház hátsó falához. Mélyen beszívtam a hűvös levegőt, a nyakamból előhalásztam a nyakláncot, s a rajta lévő fél szív medálra nyomtam egy csókot, aztán visszarejtettem a ruhám alá. Nagyot nyeltem, és lassan közeledni kezdtem a három alak felé.

A középen álló nagydarab, színes bőrűről lerítt, a drogból szerzi a nyakában lógó vastag aranyláncokat. A testőrei sem voltak sokkal kisebbek nála. Mintha szüksége lenne rájuk – húztam el számat észrevétlenül. Sokkal jobban féltem, mint a többi szállításnál. Megszoktam már, ez nem épp idegkímélő munka, de a mai különösen kirítt a sorból. Nem szoktam nappal ilyen intéznivalót kapni, ráadásul ma még a napom is rosszul kezdődött. Balsejtelem lett úrrá rajtam…

A hátamon végigfutott a borzongás. A szél süvített a házak között, bele-bele kapott kabátom szélébe. A három alaktól egy méterre megálltam, s lassan a kabátom felé nyúltam. Az egyik azonnal mozdult, megmutatva, bizony neki is van valami a kabátja alatt – nagyot nyeltem a fegyver láttán.

– Semmi hirtelen mozdulat – szólalt meg a középső mély hangon.

– Csak előveszem az anyagot – mondtam nyugtatóan, aztán kigomboltam a kabátom, s lekötöztem magamról a drogot. A középső férfi intett a bal oldalt állónak, mire az a kocsihoz lépett, majd egy fekete, kisebb aktatáskát adott a főnöke kezébe.

– Mutassa meg! – szólítottam fel határozott hangon. Nem hagyhattam, hogy a félelem erőt vegyen rajtam, noha a rossz érzés nem akart szűnni.

– Rendben – mondta, és résnyire nyitotta az aktatáskát. Gyors pillantást vetettem a temérdek pénzre.

– Megvan az összeg? – A férfi összeszorította fogait.

– Az üzlet, az üzlet – felelt dühösen. Miután cseréltünk, felpattintva az aktatáskát meg akartam számolni a pénzt, ám valami megzavart. Hangos, fülsértő sziréna harsant a közelből, s már csak a vevő autója mögött lefékező rendőrkocsikat vettem észre.

Előszó

noreply@blogger.com (Freeb) — Wed, 22 Aug 2012 20:19:00 +0000

Sziasztok! :)

Nos, nem túl hosszú az előszó, de holnap hozom az első fejezetet. Remélem ez felkelti az érdeklődéseteket.

Zihálva ébredtem, a sok réteg ruhából a legalsó anyag izzadságcseppektől ragadt testemre, ahogy újra visszatért a gyötrő rémálmom. Kezeimbe temettem arcom, majd megdörzsöltem szemem, mintha ezzel eltűntethetném a múltam egy részének vissza-visszatérő képeit. Halkan, nehogy felébresszek valakit, felkászálódtam a kényelmetlen, összecsukható ágyról, ami nyikorgó hangot hallatott a súlyomtól felszabadulva. Majd összeszedve azt a kevéske dolgomat, amim volt, elbotorkáltam a hold által bevilágított szűkös helyiség sarkában lévő mosdókagylóig. Néhány ágyon meg-megmoccant a félig alvó ember, ahogy elhaladtam mellette, attól tartva, hogy el akarok lopni valamit tőle. Felhorkantam magamban.

A sarokban csupán egy elhúzható függönyszerűség lógott alá a falról, a kagyló fölött egy félig eltört, repedezett tükör díszelgett. Még ez is jobb volt, mint kint aludni a hidegben, a parkban. Itt kaptam egy műanyagtányérnyi ételt is még lefekvés előtt… A koszos mosdóra támaszkodtam, aztán belenéztem a tükörbe. A szemeim alatti karikák sötéten derengtek az ezüstös fényben, ami az ablakon keresztül áradt be, arcom – annak ellenére, hogy még csak most töltöttem be a minap a huszonnegyedik életévem – elnyúzott volt. Mintha már megéltem volna egy s mást, ami részben igaz is volt. Nagyot sóhajtottam megpróbálva visszaemlékezni minden részletre, ami az álmomban szerepelt. Azonban akárhogy is akartam, hogy emlékezzek, mindig csak a legszörnyűbb pillanatok peregtek le előttem. Újból és újból. A körülmények, az, hogy hogyan jutottunk el odáig, már nem… A rémálom azonban más valakit is eszembe juttatott. Azt az egyetlen embert, aki még most is birtokolja szívemet, kilenc év eltelte után is.

Ismertető

noreply@blogger.com (Freeb) — Tue, 21 Aug 2012 09:32:00 +0000

Üdvözlet Mindenkinek! :)

A szavazás alapján itt is az új blog. Megpróbálok nem túl sok mindent rakni rá, de a hátteret muszáj volt... Nekem nagyon tetszik, és saját magam eszkábáltam össze ilyenre. :$ Felül megtaláljátok a többi blogom, és mi egymást. A chaten ne lepődjetek meg, kiderült - már én is elfelejtettem -, hogy nagyon régen elkezdtem szerkesztgetni ezt a blogot, aztán elmaradt végül. Szóval ezt folytattam. :)

No, nem húzom tovább a szót, íme az ismertető a történetről, amit talán már valaki olvasott a fanfices blogomon.

A regény napjaink Amerikájában játszódik, ahol a pénz és a befolyás áll mindenek felett. Megszerzéséért pedig szinte bármire képesek az emberek. A történet két külön világban élő ember életét meséli el, akiket nem csak a pénz választ el egymástól, hanem árvaházban megélt gyermekkoruk, s emlékeik egy tragédia átéléséről. Mindketten úgy hiszik, hogy soha többé nem találkoznak már egymással – s ennek így is kell lenni –, hogy a sors elrendelte helyüket a világban. Egyikük sem sejti az igazságot, amelyet tudatuk rejtett el előlük, hogy a szerettük elvesztése miatt érzett fájdalom lelkük mélyében maradjon örökre eltemetve.

Matthew Halding az árvaházból kikerülve az utcán éli mindennapjait. Engedelmesen követi az őt felkaroló Ryan parancsait a drog üzleteiben, megpróbálva nem nagyobb bajba keveredni és kiszakadni ebből a társaságból. Ez azonban nem ilyen egyszerű, s életét egy hirtelen jött furcsa illúzió is nehezíti… Addig Katherine Brightmore a város egyik leghíresebb reklámcég ügynökségét vezeti nevelőapja mellett. Tizennégy évesen átélt szörnyűségek azóta is gyötrik őt, vissza-visszatérő álmai pedig folyton csak egy valamiről szólnak. De egyik napról a másikra életük teljesen megváltozik, amikor a lány rálel a parkolóban a sebesült Matthew-ra.

Vajon képesek lesznek kideríteni az igazságot, és ismét rálelni a kettejük közt régen kibontakozott szerelem érzésére? Vagy egyszerűen hagyják magukat sodorni az árral, hogy a sors ismét elválassza őket egymástól?

Romantikával, álmokkal, szenvedéllyel, krimivel és egy titokzatos árnnyal telített történet, amely a két ugyanarról a helyről indult személy viszontagságait beszéli el.

A fejezetek Matthew és Katherine szemszögéből felváltva következnek a regényben.