A távlati terv, hogy a tumblr-posztokat is behúzzam ide, a fruzs.hu-ra, anélkül, hogy a wordpresst kiszedném alóla, de ehhez még kéne egy okos plugin vagy egy lelkes programozó. (Igen, ez egy kicsit sem bújtatott segélykérés, plz help me!!)

Addig is nézzetek át IDE.

A 86-os busz megállója ugye a Dunaparton van, a hetes pedig a Bartókon áll meg, így a térről általában a Budafoki utat kémlelem, hogy vajon elérem-e a buszt vagy sem. Múlt héten is siettem a part felé, és már majdnem a megállóban voltam, mikor beállt a 86-os busz – a tér közepén lévő villamosmegállóba. Utastájékoztatás semmi, tábla semmi, álltam a zebrán és anyáztam kicsit (nagyon), de gondoltam, legalább következő alkalommal okosabb leszek. Így ma hatalmas magabiztossággal sétáltam a villamosmegállóba, ahová vártam a buszt, ami meg is érkezett – a dunaparti megállójába. Tájékoztatást már szinte nem is vártam, csak az elfojtott káromkodások maradtak. Tanulság nincs, aki meg akkor akkora hülye mint én, hogy következetességet keres a bkv intézkedéseiben, az így jár. Szóltam.

A következő, már többet használt bicajt valamikor 15 éve kaphattam, és sok mindent átélt. Jártam vele suliba, barátnőmmel díszítgettük-festegettük alkoholos filccel, nagyjából hatszázszor tehettem meg vele az Aquincum-Békásmegyer távot, és bírta. Bírta tavaly tavasszal is, amikor először vettem igénybe kicsit jobban: ezzel jártam (jártunk) Albertfalva és Aquincum között, de munkába még mindig nem sikerült eljutni vele. Persze kaptam a térítődumát, hogy miért is jó bringázni, és hogy lehet kikerülni az izzadást meg a mindent, de nem volt meg a motivációm.

Így volt ez egészen kb egy hónappal ezelőttig, amikor a 86-os busszal sikerült fél óra alatt megtenni a Gellért tér-Clark Ádám tér távolságot. Mellettem a bicikliúton suhantak kétkeréken, én meg arra gondoltam, hogy leszállok és gyalog hamarabb odaérek a munkahelyemre. Következő héten előkapartam a garázsban heverő vasat, és nekiindultam. A BKV-val 1 órás utat bicajjal elsőre 40 perc alatt tettem meg. Ez szárnyakat adott, de méginkább azt a gondolatot, hogy ki kéne pofozni a sokéves járgányt, hogy városkonformabb legyen. El is vittük a szervizbe, ahol ránéztek, és közölték, hogy egy fillért se költsek rá, mert nem éri meg. Persze mutattak egy másikat, hogy na, olyan kéne nekem.

Egy hét múlva már azzal a bicajjal tekertem el a boltból, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Még az esőre kellene kitalálni valami megoldást, meg arra, hogy hova tegyem az U-lakat, de ezek már csak utolsó simítások.

Asszem biciklis lettem. :)

p

A TODO-listám két részből áll: egy a szóban elhangzó feladatokról, egy pedig az e-mailen keresztül befutó feladatokról.

Az első lista teljesen hagyományosan papíralapú, ipari mennyiségű post-it szükséges hozzá, amik 1-1 hét után centi vastagon borítják az asztalomat, de bevált. Őszintén szólva még nem találtam olyan webes todo-listát, ami teljes mértékben megfelelt volna, ráadásul szeretemkézzel leírni a feladataimat. Van, amiben konzervatív vagyok. :)

Az e-mailes feladatok ennél kicsit bonyolultabban működnek, de három lépésben összefoglalhatók:

1. Írásban kommunikálj! – mert így minden megvan a két félnek, nincsenek mismásolások, mindenki tudja-látja-visszakeresi.

2. Archiválj! – praktikusan azért, mert a postafiók véges határidőn betelik, az Archív mappa pedig nagyjából a végtelenségig tömködhető levelekkel. Nálam gyakorlatilag úgy működik, hogy minden olyan levelet, amivel nincs több teendő, archiválom a megfelelő mappába, így az Inboxban csak a megválaszolandó levelek maradnak. Bár nem vagyok Inbox-zero fetisiszta, de nagyon tudok örülni az állapotnak.

3. Címkézz! – nekem alapvetően 4 címkére van szükségem, és hála az Office 2007-nek, ezek nagyon faszán csoportosíthatóak is.

Ennek a 3 lépésnek az eredménye egy számomra átlátható, kereshető és a figyelmet a megfelelő feladatokra összpontosító rendszer lett.

Disclaimer: tudom, az Outlook alapvetően nem menő, de céges környezetben nincs más választásom, és az Office 2007 szerintem zseniálisjól sikerült. Másrészt kimondottan előnyös, hogy nem keveredik a céges levelezés a barátnőim fotóival és a bulimeghívásokkal.

A bulira meg sokszorosan is érdemes eljönni, RSVP-zzetek és gyertek február 19-én a Merlinbe, ahol rendhagyó módon a Pecha Kucha Night előadásait is meghallgathatjuk, including Kiss Tibi, a Je Suis Belle tervezője. Gyertek!

Mindenkinek járna naponta 5-10 perc (~1 szál cigi), amikor magára zárhatja a hangszigetelt ajtót, és birtokba veheti a kis szobát. Lenne benne mászófal, futópad és egy hatalmas boxzsák, természetesen kesztyűvel – és ezek még csak az első ötleteim.

A másik megoldás, hogy a hetiértekezletek után kap mindenki 1 óra szabadidőt, amit csak és kizárólag a közeli fitnesszteremben tölthet el, ámde a cég kontójára. Azt hiszem, egy hónapon belül életem legjobb formájában lennék.

Az érdekes mégis az elmentett képek galériája: talán nem is annyira meglepő, de az angol nyelvű szövegek nem elhanyagolható hányada Barack Obamához és/vagy a beiktatásához kapcsolható. Így néz ki például Obama első elnöki beszédjének Wordle-változata:

A galériában azonban megtalálhatunk minden mást is a Rómeó és Júlia prológusától kezdve egészen a Fruzs.hu-ig. Nahát!

1. Válogassuk ki a képeket. Jelen esetben nagyjából 3 órán keresztül böngésztem Nándi indafotóra töltött képeit, a megfelelő kompozíciójú képekre vadászva, de türelem rózsát képeket terem.

2. Hívassuk elő a képeket, ügyelve a fekvő és álló méretekre – hiszen ugyanakkora betűket szeretnénk. Erre a célra lényegében bármelyik fotókidolgozó megfelel, bár általában van minimális rendelési mennyiség: végül dupla mennyiségű képet hívattam elő, hogy el is készítsék. Ezt a lépést célszerű a lehető leghamarabb meglépni, hogy ne járjunk úgy, mint én, aki a legnagyobb karácsony előtti hajszában próbálkozott – sikertelenül.

3. Szerezzük be a képkeretet. Én az IKEA-ban voltam, de mivel a legnagyobb az 5 kép befogadására alkalmas keret volt, kénytelen voltam plusz egy lépést beiktatni:

4. Szerezzünk a képkeretbe illő (szép) kartont. Ez nem egyszerű. Ha már minden alkatrészünk egyben van, kezdődhet az összeállítás.

5. Kisebb (karton)papírokra megrajzoljuk a betűket, kivágjuk és megnézzük, illik-e a fényképre. Ha nem, kezdjük előről az egészet. Mikor ezzel elkészültünk, elővesszük a már méretre (a keret méretére) vágott kartont, és

6. sorvezetőt húzunk rá puha ceruzával, majd az előzőleg már kivágott formák és egy sniccer vagy olló segítségével kivéssük belőle a betűket. Ezután leradírozzuk a sorvezetőt.

7. Következő lépés a képek elhelyezése. Ahol a betűk engedik, némi  celluxszal a kartonhoz erősítjük a képeket, majd megpróbáljuk beilleszteni a keretbe.

8. Ennél a lépésnél nagyon vigyázzunk, hogy az üveglapot ne törjük el egyetlen mozdulattal, mint ahogy nekem sikerült. Ha a képek a keretben vannak (üveggel, vagy anélkül), kössük át az egészet egy nagy masnival, és prezentáljuk a boldog célszemélynek.

Opcionális 9. Vigyük el az egészet egy képkeretezőhöz, aki kidobva a szar IKEA-keretet, strapabíró és szép keretet varázsol képünkre.

Boldog karácsonyt mindenkinek!