gourmandula

Thai lazacfilé vietnámi zöld papaya salátával

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Wed, 06 Aug 2014 17:22:00 +0000

Pár éve még az is science fiction volt, hogy halat szabad akaratomból egyek, ma meg éppen az utókornak mentem ezt a receptet. Mondjuk pár éve olyan apróságok is sci-finek tűntek, hogy szabad akaratból végignézzem a Harry Potter összes részét és izgatottan rohanjak a moziba a fináléra, pedig megtörtént. Újabban meg bejön a 70es-80as évek amerikai klasszik rockja (most is azt hallgatok, oemdzsí), ami után már bármi megtörténhet, még az is lehet, hogy egyszer a Star Wars is érdekelni fog, vagy a balett. Vagy persze azt se gondoltam volna soha, hogy a margaritát bármi evör megszorongathatja a koktél kategóriában (mivel alapvetően nem is szeretem a koktélokat), erre az elmúlt 3 évben berobbant az életembe a caipirinha, aztán pedig a vietnámi bárpultos, Tintin specialitása, a GIN alapú korianderes-limeos-citromfüves itóka, aminek hatására a gin bekerült a háztartásunkba. Sőt, tavaly Londonban állandóan GIN-t akartam inni, és végig is kóstoltam többet, ha legközelebb megyünk, gin kóstolóra is szeretnék menni, annyira izgalmas. Na ezt meg aztán tényleg soha soha soha nem gondoltam volna. És ezek a változások csak az elmúlt pár év terméséből spontán kiragadott jelentéktelen példák... ...melyek sora mind-mind azt bizonyítja, hogy soha nem mondd, hogy soha, meg azt is, hogy - ételeknél maradva - mindennek adni kell egy esélyt, kivéve a szalontüdőt ill. bármit, amiben rovar, csúszómászó, here, szemgolyó vagy agydarab van. Azoktól tartózkodnom kell, különben hányás lesz belőle, eddig öklendezésig jutottam, tehát részleges tapasztalatból beszélek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hal azóta sem a legnagyobb kedvencem (kivéve ha nagyon friss!), de Aaaaaah, ennek a lazacnak már a gondolatától is elgyengülök. Ez a máz egyébként bármilyen fehér húsú tengeri halhoz, rákhoz, sőt, csirkéhez is zseniális, lehet kísérletezni!

A salátáról is van ám mondanivalóm.

A dél-kelet-ázsiai országokban elég sűrűn előfordul mindenféle változatokban, és ebből én nem sokat próbáltam, mert Vietnámban tanítottak nekem (erről később) egy olyan változatot, ami a tökéletes alap. Azok mellett, hogy egyszerűen isteni, már megint ezek a társult emlékképek... ...ahogyan vietnámi gasztronómia mekkájában, Hoi An-ban, a folyó partján, egy valaha módos kínai kereskedő által építtetett, sárga, csinos, lampionos ház mára omladozó vakolatú, sárgás-szürke foltos, belül is meglehetősen lepattant, családi főzőiskolának kinevezett konyhájában Gioan - a vietnámi családi vállalkozó lány - a saláta készítése közben gyakorlatilag minden hozzávalót üdvözöl, 'Hello Chili', 'Hello Papaya', 'Hello Mint' stb... ...olyan végtelen természetességgel, mintha csak a betoppanó, aznap harmadszorra látott öccsének köszönt volna oda. Aznap és általában Vietnámban nagyon sok mindent tanultam, amit azóta is használok, konyha falain belül és kívül egyaránt, úgyhogy egyszer még mindenképpen írnom kellene egy vietnámi indulamandulát is.

A hal és a saláta együtt egyszerűen tökéletes, a fehér rizs pedig azoknak a népeknek a kedvéért javallt, akik komolyabb szénhidrát forrás nélkül nem érzik komplettnek az étkezést.

Thai lazac

Hozzávalók 4 személyre:

4 szelet lazacfilé

fél-1 db thai chili, felaprítva, ízlés szerint kimagozva

2 fokhagymagerezd, zúzva

1 ek. halszósz

1 ek. szezámolaj

2 ek. méz

1/4 kígyóuborka, meghámozva, apróra kockázva

1 db újhagyma, felaprítva

4 ek. édes chiliszósz, elkeverve kb fél lime levével (érzésre, ízlésre)

egy gazdag marék korianderzöld, felaprítva

bors

kiegészítő köret: fehér párolt jázmin rizs

Elkészítés:

Egy tálban összekeverem a csilit, fokhagymát, korianderzöldet, halszószt, szezámolajat, kevés borsot és a mézet. Ebbe forgatom a halszeleteket, és hűtőben hagyom legalább 20 percet állni (vagy akár 8-10et, bár még sose próbáltam)
A pácolódás után a lazacot grillserpenyőben (vagy grillen) sütöm egyéni ízlés szerint, mindkét oldalán legalább addig, hogy a szélei karamellizálódjanak. Én személy szerint jól átsütöm, ha érintésre kemény, akkor veszem csak ki a serpenyőből.
Tálaláskor megszórom a halszeletet az uborkás hagyma keverékével, és a chili szószt kis tálkában teszem mellé.

Vietnami zöld papaya saláta

Technikai megjegyzés:

1. A zöld papaya szimplán éretlen papaya. Ha nincsen éretlen papaja, akkor éretlen mangóból pont ugyanannyira finom, Vietnámban is variálják (sőt ha jól emlékszem, ezen a konkrét fotón is mangóból készült). Itthon sokkal könnyebb éretlen, mint érett papaját/mangót kapni, nem kell speciális boltokba menni értük: előbbi a nagyobb Tesco-kban, Metroban is szokott lenni, utóbbi Aldi, Lidl, Sparban is jó eséllyel van.

2. A saláta elkészítéséhez kelleni fog egy julienne reszelő. Mindenki bízzon bennem, egy ilyen reszelő minden háztartásba elkél, ahol szeretik a salátákat, vagy a julient. :)

3. Kelleni fog egy sűrű szövésű, finom textil kendő, a papaja kifacsarásához, megint csak azt tudom mondani, hogy egy főzni szerető embernek egyszerűen kell egy ilyen a konyhába.

Hozzávalók 4 személyre:

400g zöld (éretlen) papaya vagy mangó (én két mangót vagy egy nagyobb papayát szoktam venni)

1-2 kisebb, zsenge répa lereszelve

1-2 újhagyma, felkarikázva

2 ek rizsecet

1 ek pirított szezámmag

egy marék friss mentazöld (és/vagy korianderzöld)

sósmogyoró

pirított hagyma (ikeában v aldiban lehet venni)

Öntethez:

2 gerezd zúzott fokhagyma (elhagyható)

1 csilipaprika, felaprítva

1 ek nádcukor

Fél lime leve

1 ek halszósz

1 tk szezámolaj

Elkészítés:

Az öntethez valókat mind alaposan összekeverem.
A papayát/mangót és a répát julienne reszelővel lereszelem, és elkeverem a rizsecettel.
A zöldségeket a szűrő textil közepére halmozom, batyut csinálok, és a batyu száját egyik kézzel vasmarokkal fogva, a másik kezemmel a batyut elkezdem csavarni, a hasát nyomorgatni és nagyon alaposan kipréselek annyi levet, amennyit csak tudok. Ha jól csináltuk, szinte száraz lesz a kifacsart papaya. A neheze készen is van.
A szezámmagot serpenyőben megpirítom.
A kifacsart zöldségeket tálba teszem, elkeverem az újhagymával, a szezámmaggal, és a mentával/korianderrel.
A salátát alaposan összeforgatom az öntettel, tálaláskor a hal mellé szedem, és megszórom a mogyoróval és a pirított hagymával.

Az egészet főtt natúr jázmin rizzsel tálalom.

A mojo-m és a sajtos rakott padlizsán (Melanzane parmigiana)

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Tue, 05 Aug 2014 18:03:00 +0000

Jééééézusomdejó!!! Ez valami bődület jó lett. Ez valami brutális! Ennél jobbat még nem ettem! Kész, nincsvita, ezavilág LEGJOBB …..-ja!

Ti is ismeritek azt az ember típust, aki kb. minden alkalommal, amikor főz valami nagyon finomat, rögtön kikiáltja a világ vagy élete legjobbjának... :)

Nnna, én pont ilyen vagyok. Tigris jut az érzésről eszembe, az ő elsöprő lelkesedése. Ha nagyon jót főztem, akkor legszívesebben én is végigsprintelnék a lakáson és lendületből bukfenceznék párat örömömben.

Mert én akkor és ott tényleg úgy hiszem, hogy az a plafon, annál jobb nem lehet. Ilyenkor nem a szakácsi képességeimet tupírozom, egyszerűen csak átjárja minden sejtemet a színtiszta, nagybetűs BOLDOGSÁG.

Kétségtelen előnye ennek a habitusnak, hogy az életem a világ legjobb ételeinek láncolata. Ugyanez a helyzet az utazással (mindig a legutóbbi a kedvenc, rendszeresen oda is költézné(n)k, azonnal), a legújabb pár cipővel (ebben nem mindig van egyetértés), a legutóbbi sorozattal vagy a legújabb tech kütyüvel.

Ebből kiindulva mondhatnám, hogy ez a blog pedig a világ legjobb receptjeit dokumentálja, de természetesen nem így gondolom, még akkor sem, ha visszaolvasva majd mindenről kijelentem, hogy brutális, mennyei, elképesztő, stb... (Ha már itt járunk, a világ legjobb recept gyűjteménye a Váncsa féle 2 kötet, ez meggyőződésem.) Minden receptem külön emlék, az életem darabjai, saját történettel, társuló emlékképekkel. Az elmúlt 7 évem, receptekbe fűzve. Nekem ettől bombajók, amellett, hogy tényleg csak olyat írok ide le, ami akkor és ott számomra a legjobb volt. J Amire valamiért emlékeznem kell.

Az elmúlt két évben szerencsénkre nagyon sok ilyen élménnyel gazdagodtam, ami idő és (blog)mojo híján lassan feledésbe vész, ezekből– ill. a kapcsolódó megviselt papírfecnikről - próbálok megmenteni most párat magunknak, a családi utókornak.

Mert ezek olyanok, hogyan olyanok. Az alkotás közben pedig talán a mojom is meglelem újra. :)

---

Kezdjük hát a pótlást az elmúlt nyarak egyik legkedvesebbjével, a parmezános rakott padlizsánnal.

Az eredeti neve Melanzane parmigiana, és rengeteg változata kering a neten. Az enyém szerintem a legegyszerűbb mind közül, pont ezért is esett erre a választás, hiszen anno a nyaralóban is elkészíthető, egyszerű receptet kerestem. Annyira bevált, hogy nincs igényünk komplikálni, ez már marad.

Nagyon egyszerű elkészíteni, és bár nem a 15 perc alatt kész kategória, túl sok macera sincsen vele, a sütő végzi a dolgát.

Mennyei.

Sajtos rakott padlizsán (Melanzane parmigiana)

Hozzávalók (kb. 4 személyre)

3 db közepes padlizsán

2 db fokhagyma

1 rúd fahéj

2 doboz (2x400ml) passzírozott paradicsom

2 csomag mozzarella

1 bögrényi frissen reszelt parmezánsajt

2 marék friss bazsalikom

olaj, só, bors

Elkészítés:

A padlizsánt kb. fél centis szeletekre vágom, olíva olajba mártott szilikon ecsettel éppen csak megkenem, sóval meghintem, és száraz, nagyon forró serpenyőben puhára grillezem; fontos, hogy legyen puha, ez kb oldalanként 3-5 perc. (több körben fér csak a serpenyőbe, így ez a legidőigényesebb része a munkának
Miközben a padlizsán sül, a fokhagymát felaprítom, és közepesen lángon olajban megfuttatom, majd mellé dobom a fahéj rudat is, és kb 2 percig pirítom.
Mehet rá a paradicsomszósz. Hagyom főni, míg a padlizsánok sülnek, kb fél órán át. Végén szükség szerint sózom, borsozom.
Ha kész a szósz, félrehúzom a tűről, és a bazsalikomot beletépkedem, jól elkeverem.
Mozzarellát vékonyan felszeletelem.
A sütőtál aljába elegyengetek kevés szószt, erre jön egy réteg padlizsán, amit megsózok, borsozok. Rá pár szelet sajt, majd ismét a szósz, padlizsán, só, bors, sajt stb., ameddig van mit pakolni.
A legfelső réteg szósz lesz, erre egyenletesen rászórom a parmezánt, és így teszem 180 fokos (légkeverés) sütőbe, kb 30-40 percre.
Ha szépen megbarnult a sajt és sűrűn bugyborékol a szósz, készen s van.

Tálalás:

Szerintem érdemes várni 15-20 percet, mielőtt nekikezdünk enni, így jobban szelhető ill. nem égetjük szét a szájpadlásunkat.

A sűrű szaftja friss bagettal tunkolva az igazi, ill. én azért valami kis zöld salátát is szoktam keverni hozzá.

Gránátalmás csirke marokkói kenyérsalátával

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Fri, 26 Jul 2013 09:06:00 +0000

Szabi van, kedv lett újra (kivéve fotózni), ráadásul Dből a harmadik falat után a következő mondat bukott ki: “ Ha ezt nem posztolod, az emberiséggel bxxxxl ki.”

(És nem szokott olyan szavakat használni, mint a ‘posztolni’.) Én mindenesetre olyat nem tennék, viszont erre a receptre emlékezni tényleg érdemes.

A saláta a Casa Moroból, a csirke (ami eredetileg bárány) pedig nemzeti kincsünk, Váncsa úr Lakoma c. mesterművéből való.

Recept négy főre.

Gránátalmás csirke

1 kg csirkemell

8 ek. gránátalmaszirup

5 ek. olívaolaj

1 ek. citromlé

só, bors

A húst felkockázom (nyársfalatnyi méretűre), a páchoz mindent összekeverek, a húst beleforgatom, legalább 6 órán át hűtőben hagyom.

A húsdarabokat nyársra húzom, és b 15p alatt készre sütöm. (Nekünk nem volt a nyaralóban nyárs, így most serpenyőben sütöttem meg.)

Fontos, hogy hagyjuk rákaramellizálódni a szirupot a húsokra.

Marokkói kenyérsaláta

grillezett paprikával és paradicsommal

3-4 kaliforniai paprika (én zöld-sárga-pirosat használtam, csak mert úgy szép)

225g ciabatta kenyér, héj fele eltávolítva (vagy amilyen van, én házi mandulakenyeret tettem bele, mert az volt)

600g koktélparadicsom, lehéjazva (amit én nem tettem meg + sokkal kevesebb paradicsomot használtam)

4 ek. friss korianderlevél finomra vágva

2 ek petrezselyemlevél szintén aprítva

120g fekete olívabogyó

tengeri só és bors

+ ráadás: nekünk volt rukkolánk, abból is tettem bele egy –két marékkal

Öntethez

1 gerezd fokhagyma

1 púpozott tk római kömény, serepenyőben óvatosan megpirítva

1,5 ek édes vörösborecet (nekem citromos balzsamecet volt)

100g paradicsom (koktél)

4 ek. olívaolaj

3 ek. argánolaj, +1 1ek. argánolaj és fél ek. olívaolaj keveréke (ami nekem nem volt, viszont volt isteni bio szőlőmagolajam, aminek semmi köze az argánhoz, de az ételnek és nekünk sem fájt)

Elkészítés

A sütőt 220 fokra állítom
Míg a sütő melegszik, a felkockázott kenyeret a sütőben 10 perc alatt kicsit megpirítom (én meglötyköltem kevés olívaolajjal előtte)
Míg pirul a kenyér, a paprikákat felcsíkozom, majd a forró sütőben kb fél óra alatt készre grillezem (nem hámoztam meg).
Míg sül a paprika, elkészítem az öntetet: paradicsomot, ecetet és rómaiköményt és fokhagymát összeturmixolom, sózom, és elkeverem az olajjal. Ennyi.
Mikor minden kész, egy salátástálba beleteszünk az öntet kivételével mindent, és jól összekeverjük (eredetileg az öntet felével összekeverik a kenyeret, ezt skippeltem).

Tálaláskor a hús mellé szedem a salátát, amire mindenki annyi öntetet tesz, amennyit szeretne.

Argentína

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Tue, 23 Jul 2013 21:46:00 +0000

Rio de Janeiro után Dél-Amerika az elejéről, mert a múltkor (másfél éve) nagyon a lényegre szorítkoztam.

Tehát.

Dél-Amerika, nettó 24 nap, 2 hátizsák, 4 ország, aránytalan időelosztásban, részlegesen előre megtervezett útvonallal, 13 repülőúttal a kontinenst összevissza keresztülszelve - és a legjobbat a végére hagytam-, 95%-ban offline, emileket, szociális oldalakat és a gányabbnál gányabb bel-és külföldi híreket szigorúan nem követve.

A két hátizsák az EGY hátizsák PER FŐ, ami azért valljuk meg, 24 napra, minimum 3 féle öltözettel (Tűzföldre meleg, pampákra/tengerpartra szellős, Andokba túrázós) kemény vállalás. Pláne ha az ember 3 bőröndnyi cuccból kezdi el több körben redukálni az igényeit, hajnali 1órát írunk, még SEMMI sincs bepakolva, hajat sem mostam még, fél négyre jön a taxi, a repülő meg nem vár. A mélypont hajnali kettő körül ért, amikor csak azért nem pakoltam át egy bazi nagy gurulósbőröndbe, mert nem az én lakásomban tároljuk. Jobb is, igazi erkölcsi veszteség lett volna Dvel szemben, akit én rimánkodtam bele a hátizsákos koncepcióba, és aki persze rég összepakolta a saját cuccait és éppen akkor fordult egyik oldaláról a másikra.

Végeredmény: 13 kiló, minden fontos ruhadarab és pipere kompaktul becsomagolva, 3 óra 30kor pöpecül autóban ülve. És utólag nézve még így is volt feleslegesnek bizonyult cucc: elég lett volna 4 helyett 2 fürdőruha is, pláne, hogy kaptam egyet útközben is, egyszer sem vettem fel a harmadik farmert, de a legcikibb a piros magas sarkú szandál volt, amit azóta sem értek, valszeg a hajnali fáradtság, itthon sem hordom már régen, mindenesetre ~~kurvára~~ útban volt végig. A csillogó fekete adidas blézerem akkor is állat, és jó, hogy a csomagba került, jól jött a chilei szuperétteremben. Na ennyit az előkészületekről.

Rio után jöjjön Buenos Aires, a Tűzföld, Patagónia és az Andok, majd kisebb chilei kitérő után Mendoza, na meg az ott szerzett tapasztalatok. Leginkább gasztro perspektívából, mert 1) ez egy gasztroblog és 2) ha még a természeti és sok egyéb csodákat is belevenném, sose érnénk a végére.

Argentína, amilyen röviden csak lehet (mondanám, hogy Argentínáról röviden, de ez egy oximoron).

Gondolatok Argentínáról, vegyesen

Nem a dél-amerikai ember a hülye, amiért nem beszél angolul, hanem az, aki elmegy oda úgy, hogy nem beszél spanyolul. Minimum egy hónap gyorstalpaló az út előtt, a legfontosabb szavakkal sokat lendít az élményen, trust me. (confía en mí)
Érthetetlen fordulatokkal teli, megdöbbentő az argentin politikai múlt (és jelen), ami izgalmas regényként szippantott be magával mindkettőnket. Az olvasottakból és látottakból úgy tűnik az ország két pólusra osztódik, peronisták (még mindig) és ellenzőik (na meg olykor-olykor a hadsereg) passzolgatják a hatalmat évtizedek óta. (Ismerős...?) Ennek a labdázgatásnak hála kevés nép szenvedett annyit, mint az argentin. És ha most valaki azt hümmögné, hogy azért nekünk is kijutott a szarból, nem, szerintem mi magyarok a spájzban sem vagyunk hozzájuk képest.
Még minden helyi emlékszik rá, a fiatalok is, mikor az élelmiszerboltokban hangszórón mondták be az aktuális árat, mert a hiperinfláció miatt nem volt idő kinyomtatni az árcímkéket. Ennek az országnak nyilván nem az a legfőbb gondja, hogy a gyerekek angolul tanuljanak az iskolában. Nem is tanulnak, nem is beszélnek, csak a jómódú szerencsések.
Minden megpróbáltatás ellenére az átlagember jó kedélyű, szókimondó és nem utolsósorban végtelenül büszke.
Argentínában mindenki biztos benne, hogy kizárólag az argentinok tudnak focizni, mindenki más csak kergeti a labdát.
Női vezetők: úgy tűnik, itt a karakteres, nagy férfivezetők szeretik feleségüket maguk mellett tudni az alelnöki székben, majd nekik átadni a hatalmat. Evita egy dolog, de utána így vitte szakadékba Perón második, bártáncos felesége (Isabel) az országot, hogy a jelenleg hatalmon lévő, férjét követő Christina Kirchnerről ne is beszéljünk.
Evita kultusz: a szegények imádják, én értem, csak nem szeretem.
Buenos Aires: tény, hogy nagyon európai a hangulata, de mi Budapest helyett sokkal inkább láttuk bele Madridot és Párizst.
Tényleg tangóznak. Sokan. Imádnivaló.

Ételek

Jöjjenek az ételek: általánosságban nem mondhatom, hogy nagyon sok újdonsággal találkoztunk, ami leginkább annak köszönhető, hogy az ország őslakosságát gyakorlatilag kiirtották, és a helyükre betelepülő, leginkább olasz és spanyol népek saját, európai konyhájukat honosították meg az országban. A pizza és a különböző tészták itt ugyanolyan helyinek számítanak, mint Dél-Európában, így egy európai látogató számára egy-két helyi specialitást eltekintve nincsenek óriási újdonságok.

Ami viszont figyelemreméltó / érdekes:

az emeletek megalomán halmozása. Legyen szó hamburgerről, süteményről, kekszről vagy szendvicsről, tök mindegy csak jó sok emelet legyen. Az uruguayiak még erre is rátesznek egy lapáttal, de az már egy másik történet;
lapszendvics: sok helyen találkoztunk a kb fél centi vastag, 20-30 cmes négyzet alakúra vágott, héj nélküli kenyérbéléssel, amit szendvicsként kennek meg és hajtogatnak össze hagyományos méretűre;
legmorbidabb: karamellbe mártott egész almák pattogatott kukoricába forgatva, pálcikára tűzve, utcai snack-ként; ezt nem próbáltuk ki.

Kedvenc argentin étel: empanada.

Tenyérnyi töltött tésztabatyu, leveles vagy vajas tésztából. Általában zárt, de az ország közepén nyitott batyukba is belefutottunk. Mindenhol kapni, és bármi kerülhet bele, ami a háziasszony keze ügyébe akad. Örökre a szívünkbe zártuk azt a terebélyesmosolygós szupercukimamát, aki a világ tényleg legdélebbi sarkában, a legkirályabb empanadákat tette össze nekünk esténként a család négyasztalos, szerény étkezdéjében. Főként darált marhahússal (amit a mami családi hagyomány alapján hagymával sütött és apróra vágott főtt tojással kevert el, námbervan), vagy sajjtal-sonkával (jamón y queso) készül, de számtalan egyéb variáció kering. Jó volt kukoricás péppel (yum), mozzarellás-paradicsomos- olivabogyós keverékkel, csirkésen is. Legjobb ár-érték arányú étel az országban, olcsó, finom és laktató, pont ezért ettünk belőle rengeteget, és pont ezért még egy darabig nem kérünk, köszönjük.

Kedvenc argentin vacsora:

itt egy komplett étkezést emelnék ki, méghozzá a szilveszterit, főszerepben nem meglepő módon az argentin steak-kel. A buenos airesi szállásunk konyhájában dobtuk össze a spontán ünnepi steak vacsorát, nulla felszereléssel (sót és borsot kölcsönvettünk, zsír volt elég a husin), és boldogan állapítottuk meg, hogy ennél királyibb nincs is. Nem kell különösebben rohangálni a jó áruért, mindenütt találunk gyönyörű, nagyon jó minőségű húsokat (amik mellett könnyes szemmel, vizsla módra cövekeltem le, ezzel Dt az őrületbe kergetve). 2-2 perc az oldalakon, só, bors, pár perc pihentetés, és siklik benne az életlen kés is. Argentin (és uruguayi) szokás szerint salátával ettük, mert úgy vélik, minden más köret (hát még a krumpli) feleslegesen telíti el az embert és veszi el a figyelmet a lényegről. Van ebben igazság, ezt a szokást haza is hoztuk magunkkal. Mellé az ember gyakorlatilag csukott szemmel is jó (és olcsó!!) vörösbort választ, lényegében bármelyik boltban, bármilyen polcról, amihez nem kell leguggolni. Visszatérve a vacsihoz: a legvégén rágurítottunk egy szintén vakon/tudatlanul választott helyi chardonnay pezsgőt, amiről annyit, hogy vááááááh. Klassz volt, na.

Édesség:

Fagyi. Igen, az olasz felmenők nem csak a pizza és a gnocci receptjét mentették át, hanem a gelatoét is. A Jóisten áldja őket meg érte. És éljen Mendoza helyiek által legjobbnak ítélt fagyizója, a Feruccio Soppelsa. A mendozai sivatagi hőségben naponta többször mentünk be két-három gombócra. Sajnos a hely hírességének is számító syrah-val bolondított fagyit nem tudtuk megkóstolni, mert azokban a napokban nem készült, viszont a következők életem vitán felüli LEGJOBBJAI: ananász-chardonnay sorbet, maracuja, tiramisu és citromtorta fagyi. Utóbbit minden alkalommal kértem, annyira nem bírtam lejönni róla.
Dulce de leche. Nekem nem kedvencem, de nem lehet nem megemlíteni, annyira ikonikus tétel: Dél-Amerika dld kultusza az európai Nutella mániát is túlszárnyalja. Ez minden édesség alapja, alfája és omegája. Pite, süti, keksz, torta, kávé, mindenre kennek egy kis tejkaramella krémet. Számomra legélvezhetőbb megjelenési formája az alfajores nevű szendvics-süti, ahol két, natúr, vagy opcionálisan csokoládéba mártott, esetleg oldalán kókuszreszelékbe gurított, kör alakú linzerszerű keksz közé tapasztóanyagként kerül. Egész Dél-Amerika megőrül érte.

Italok

A maté tea

A maté és az annak fogyasztása nem csupán az országimázs központ gaucho-izált agyszüleménye, hanem élő hagyomány. Úgy tartják, hogy mind élénkítésre, mind nyugtatásra megfelelő, a szervezet eldönti, mire van szüksége. Erre hivatkozva isszák non-stop.

A teát nem nagyon isszák egyedül, inkább társasági, és mindenképpen szertartásos esemény, ahol a speciális bögre folyamatosan körbe (de minimum oda-vissza) jár. Az arab sisázós élményhez hasonlítanám, azzal az óriási különbséggel, hogy ez nagyon is mobil tevékenység: az argentinok akkor és ott kevernek egy adag matét, amikor és ahol csak csak idejük engedi, legyen az vezetés közben, strandon, moziban, kompon vagy buszmegállóban állva. (Az uruguyiak meg aztán pláne.)
Mivel bármilyen utazás közben szinte kötelező elem a matézás, éppen ezért majdnem minden férfi (vagy ha nincsen a társaságban férfi, akkor nő) vállán lóg egy teás (bőr vagy műanyag) táska, melynek tartalma: teafű, termosz forró vízzel, speckó maté bögre (ami eredetileg egy kivájt, szárított tök, de láttunk fémet és fából készültet is) és persze bombilla (fém szívószál a végén ellaposodó szűrővel, ami az ivás mellett keverőkanálként is funkcionál).
Természetesen nem csak férfiak isszák a teát, de jellemzően ők cipelik a kellékeket, ők készítik elő és töltenek újabb adag forró vizet az ázott teafűre, majd indítják a bögrét ismét útjára a társaságban. Ha kifogynának a vízből, akkor a kávézókban készséggel töltik tele a termoszokat újabb adag forró vízzel.
Érdekes még, hogy helyiek elmondása szerint mindenkinek megvan a maga preferenciája, hogy pontosan hányadik rátöltéskor szeretik a legjobban a teát, de mindenki minden kört becsülettel végigkortyol. Ami minket illet, az első körök szájösszecuppantósan keserűek voltak, de a 4-5 körnél mi is elkezdtük élvezni. Ha a teafű már a víz felszínén úszkál, cserélik a füvet és minden kezdődik elölről.

Sör

D szerint itt is príma, könnyű kis söröcskék vannak. Én az egészből annyit érzékeltem, hogy a helyi sörök 1 literes kiszerelésben kaphatóak (itt is), mindenki és mindenhol így itta, D is. Én a sört továbbra sem iszom meg, kivéve akkor, ha 40 fok van, nincsen más, Coronitának hívják és van benne egy szelet lime.

Bor

Vanessa Williams is megmondta, hogy save the best for last, ezért is hagytam a borokat a végére. Az a bormámor, amiben nekünk 1 hónapon át részünk volt, pár sorban vissza nem adható. Tényleg, komolyan nem lehet nagyon mellé nyúlni.

Mendozáig leginkább vakon lődözgettünk, a két legelterjedtebb argentin vörös fajta, syrah és merlot került az asztalra, méghozzá a szememmel egy magasságban lévő akciós polcról. Kezdtük olyan 1500 Ftnak megfelelő szinten, ami annyira botrányosan jó volt, hogy pénzünk fogytával arányosan félelem nélkül, fokozatosan ereszkedtünk alá az olcsóbb palackok világába. Tudományos kutatásunk eredménye, hogy Argentínában az akciós 700 forintos ár a lélektani határ, ettől felfelé minden fogyasztható. Ez az alsóközép kategória is simán veri sok hazai felkapott pincészet majomborát. Alább nem mertünk menni, de ez nem jelenti azt, hogy másnak ne lehetne próbálkozni.

És ha már bor, pár sor Mendozáról

Mendozáról - a név egyszerre takar várost és megyét - azt kell tudni, hogy a bor dél-amerikai mekkája, na meg azt, hogy nagyjából azután döntöttünk végleg a dél-amerikai út mellett, hogy megláttunk egy fotót Mendoza bortermelő vidékéről. Az Andok havas csúcsai előtt hullámzó szőlődombok elég mutatós látvány, amit egyébként a helyszínen – nyár lévén, hó hiányában és a város 50 km-es körzetében maradva – igazából nem nagyon láttunk. Ettől még a vidék szép, és méltán világhírű borairól, a város pedig megkérdőjelezhetetlenül a bor argentin fővárosa, még akkor is, ha nem izgalmasabb Szolnoknál.

A városba kora délután, a szieszta kezdetén érkeztünk busszal Santiago de Chile-ből, az ottani borok friss élményével felspanolva. Kemény meló volt találni egy borbárt, ami ebben az időszakban is fogadott kóstolni vágyókat, ami egyébként érthető, mert kevés olyan idióta van, aki 40 fokban kóstolni akar. Nekünk viszont szűk 3 napunk volt, nem értünk rá, inni kellett, ezért jöttünk. Mondhatnám, hogy kóstolni, de mi igazából mindenre nyitottak voltunk. Szerencsére a hostelben kaptunk ajánlást, hogy hová mehetünk ilyen korai órában, és így kerültünk eddigi életünk legmeghatározóbb borkóstolójának helyszínére, a fantáziadús nevű Wine Bar-ba.

Nem adták ingyen, de amit kaptunk, az felejthetetlen, annak ellenére, hogy borzasztó sok mindent megittunk, és tulajdonképpen csoda, hogy mindenre emlékszünk. A kikért mintasor mellé kaptunk egy sor kencét és egy kosár bagettet, valamint egy alátétként is funkcionáló leírást, hogy melyik bor micsoda, mit kell róla tudni és melyik kencével párosítva kóstoljuk. Utána szerencsére békén hagytak.

Nem állt oda valaki magyarázni, és nekünk nem kellett okosan bólogatni, ennek külön örültünk, mert azon túl, hogy szeretjük a finom borokat, és meg tudjuk különböztetni a lőrét a jótól, ~~kurvára~~ nem értünk hozzá, és sok felhajtott galléros, a hirtelen jött sikerrel kultúrlényként megbirkózni nem tudó hülyegyerekkel ellentétben mi nem is szeretnénk úgy tenni, mint akik nagyon képben vannak.

Emlékbe írom le a kóstolt helyi fajták nevét: chardonnay, syrah, merlot, torrontes (ezt könnyű volt megjegyezni Torrente után), carmenere, tempranillo. (Utóbbiakkal ott találkoztunk majdnem először (Chile kivételével - és a mai napig nosztalgikus öröm beleszaladni egy-egy üvegbe az itthoni polcokon.) Aztán, mivel meglepő módon a chardonnayt ott és akkor én a legeslegjobbnak véltem a földön, abból még repetáztunk párat.

Hogy közelebbről is megismerkedjünk a tájjal és a borokkal, másnap elmentünk egy biciklis bortúrára Maipúba, ami az egyik mendozai borvidék és Mendoza város határán terül el. Igazából itt kezdődnek a komolyabb dolgok: ha valaki arra jár ki ne hagyja. Keresztbe kasul tekertünk a szőlők között, és az előző napi bormustrát sikerült tetézni: voltunk kisebb családi, közepes méretű elit és nagyban játszó borászatokban is, a képek magukért beszélnek. A slusszpoén pedig az, hogy a minap a CBA polcán pillantottuk meg az egyik látogatott pincészet, a Trapiche merlot-ját, méghozzá alaposan leértékelve. Ennek nagyjából annyi az esélye, mint Argentinában Vyliant találni. Kevés.

Mendoza után éjjeli busszal meg sem álltunk a buenos airesi kikötőig, ahol kompra szállva közelítettük meg Uruguay partjait. De ez már egy másik beszámoló lenne, még több matéval, még több és még jobb (!!) húsokkal, asadoval, a világ legjobb meki hambugerével, legnagyobb szendvicsével... folyt köv, talán nem mésfél év múlva... :)

A Mi esküvői tortánk (tőlem nekünk)

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Tue, 23 Jul 2013 11:19:00 +0000

El ne kezdjen senki gratulálni, az esküvő 1 éves évfordulója is bőven elmúlt már, csak hát olyan ez a blog, mint egy igazi jó barát. Meglehet, hogy ezer éve nem beszéltünk, de mindig ott vesszük fel a fonalat, ahol a múltkor eldobtuk, és tudjuk, hogy ez így van jól. És mivel is lenne szebb bejelentkezni, mint a saját esküvői tortánk receptjével.

D kritikáját ide kell szúrnom mert jogos: jövök egy dél-amerikai beszámolóval, mert nem itt dobtuk el a fonalat, hanem ott, hogy írok beszámolót a dél-amerikai utunkról (van mit írni, ez tény). Amúgy félkész állapotban van, azaz reális , hogy lesz, valamikor.

Az úgy volt, hogy 4 éve Bnek és Jnek megígértem, motivációsnak szánt jelleggel, hogy ha összeházasodnak, én készítem a tortát. Biztos vagyok benne, hogy B döntésében ez az ajánlat is közrejátszott, mert legalábbis gyanús hogy még abban az évben megkérte J kezét egy párizsi lépcsőházban, a csatornamúzeum meglátogatása után. Abban is biztos voltam, hogy a Sziget a mi kis Vegasunk, és ami ott történik, az ott is marad, de B és J nem így gondolta, mert nem csak hogy emlékeztettek, de be is vasalták ezt a felelőtlenül tett ígéretet.

Jött pár stresszes hónap, ellenreakcióként hobbicukrászdányi felszerelés beszerzése, a felsüléstől való félelem keltette feszültség az esküvő előtt kulminált, de minden jó, ha jó a vége, életem első komoly tortaprojektje sikerült, és D is velem maradt. A teljes sztori itt, nem mesélem el újra.

Eltelt fél év, és a középső báty, G is esküvőre készült, és akkor már nagyon nagyon ügyeltem rá, hogy józan vagy kevésbé józan állapotban miket (ne) ígérjek, mert az emberek a nagy kijelentésekre emlékeznek. Tök mindegy, hogy a reggel a húsvéti asztalnál avagy a sziget poros utcáján mondod el, emlkeznek, és behajtják.

Úgyhogy nem is kértek fel, én meg éppen kezdtem magamra venni, mer’ nekik az én tortám biztos nem is elég jó. Így történhetett, hogy mikor végre megkértek, kerek fél napig örültem is a feladatnak. Aztán kifderült hogy 140 szeletes, 4 szintes tortára lesz szükség, a készítéshez kivettem három napot, és idegileg megint kicsit tönkre mentem, bár az az állapot már sehol nem volt az egy évvel korábbihoz, és D is egészen elviselhetőnek értékelt, már amikor otthon volt. A torta siker lett, cuba libre és pálinkás-barackos torták voltak a személyes kedvenceim, na meg a díszítés, metálfényezett marshmellowkkal körberakva, egyedi star wars figurákkal a tetején, amit itt sose fogok részletesen leírni, de tényleg klassz lett. Másodszorra fogadtam meg, hogy SOHA TÖBBET ilyet nem vállalok. (azóta már még többször)

Közben D megkérte a kezemet, volt térdelés meg meglepődés és boldog igen (mert én azt gondoltam, hogy ez egyszer megtörténik de nem gondoltam, hogy az évfordulónkon, ő meg tudta, hogy akkor nem számítok rá, így kapott az alkalmon), jött a sok tervezgetés, és az esküvőnkkel kapcsolatban csak három dolog volt végig biztos: amennyire lehet, szűkkörű lesz, a menüben a kedvenc ételeink szerepelnek (tehát részben Gourmandula receptek) és a tortát magam csinálom.

Utóbbi döntést a racionalitás, na meg a büszekség indukálta: ha már a tesóméknak én késztettem (és egy komplett 4 fős haladó tortakészítő tanfolyamot leszervezhetnénk a konyhámba, ha ez csupán a felszereltségen múlna) akkor a miénket csak nem rendelem meg egy cukrászatból, hogy valami tök személytelen cukrászdai termék jusson nekünk.

Aki nem készített még esküvői tortát szívességből másnak, az nem tudja, milyen horrorisztikus rémálom üldözi az embert hónapokon át: mi van, ha valami balul sül el, nincs idő jóvá tenni, és végül nem marad más megoldás, mint budapesti szombat délelőttök szedettvedett cukrászdai kínálatából összeválogatni az esküvői tortát. És utána találjuk meg a megfelelő alklamat, amikor ezt az ifjú arának megvalljuk, és az örök szeretet maradjon veünk életünk hátralévő részében.

Lényeg a lényeg: ezúttal én voltam az álmaimban rettegett menyasszony, és magamtól egyáltalán nem félek, ráadásul volt egy rakás már bevált torta receptem, így történehetett meg tehát, hogy életem egyetlen kiegyensúlyozott lelkiállapotú, derűs, és rekord egy nap alatt abszolvált tortasütését nem azért zártam a SOHA TÖBBET kifejezéssel, mert rájöttem, nincsen nekem szükségem ilyen szintű adrenalinhoz az életben, hanem szimplán mert több saját esküvőt nem tervezek az életembe beikatatni.

Most, hogy a negyedik nagy és több kisebb tortaprojekten is túl vagyok, 2 + 1 dolgot jelenthetünk ki nagy biztonsággal:

Fura vonzalmat táplálok a lehetőleg lime zöld színű torták iránt. (4ből 3 zöld)
Annál nincs jobb, mint a gyöngyházfényű lime zöld torta, de minimum az egyik teljesüljön a kettőből. (4ből 3 metál)
Valahogy mindig készül alkoholos szint (Cuba libre, Caipirinha, Mohito, Whiskey, Pálinkás). Persze az is lehet, hogy ez a tényállás az ünnepeltet és a közönséget is minősíti, nem csak engem. Egyébként az ilyen recepteket le kellene jegyeznem, mert általuk a világ egy sokkal jobb hellyé válik, de tényleg.

A mi tortánk

A három szint:

Alul: narancsos csoki – bevált násznép kedvenc (30 cm)
Középső – Caiprinha torta az én és a meghatározó brazil emlékek kedvéért (alapjaiban lényegében megegyezik a citromos mákos tortával, átvariált receptet lásd alább) (26 cm)
Felső – Bazsalikomos fehér csokis D kedvéért (amióta először késztettem, még a kisebbik bátyámék esküvőjére, ez a kedvence, kérte, hogy nekünk is legyen) (20 cm)

Díszítés: gyöngyház felületkezelt fondant, sárga és sárga alapon fehér pettyes selyemszalag, IKEA mű orchidea (ami utólag too much, de 1 órával a tálalás előtt, az utolsó simításoknál valamiért erőt vett rajtam az érzés, hogy ha már elhoztam, tegyük rá, a séf erre rásegített, talán azért, mert az ifjú arával senki nem mer vitatkozni, ezúton üzenem, hogy néha igenis kellene)

Figurák: aranyszínű ételfestékkel lefújt marcipánfigura (amit elég, ha mi és a minket jól ismerők értenek)

Összeépítés: az első kivételével pilléres technikával tettem össze a tortákat, ez sokkal szebb, jobb és könnyebb, mint az állványos téma, nem kell tőle félni (én féltem, csak azért).

A tortaemeletek egymásra építéséről a „how to stack a cake” kereséssel szintén remek vidókra lelünk, én is azt használtam.

Caipirinha torta

(23 cm átmérőjű formához)

Hozzávalók

(eredeti recept innen)

350g sózatlan vaj, szobahőmérsékletű (puha)

350g cukor

6 tojás , felverve

420g liszt (eredetiben 140g normál + 280g self raising)

3,4 tk sütőpor (értelemszerűleg csak akkor kell, ha normál és nem self rasing lisztet haszálunk)

1 lazán púpos tk. só

4 citrom vagy 6 lime lereszelt héja és 3 citrom vagy 4 lime leve (kb 1dl)

Caipirinha sziruphoz

Cachaça (vagy vodka) ízlés szerint

3 lime leve és reszelt héja

100g barna cukor

Krémhez

200g sózatlan vaj

400g átszitált porcukor

1 üvegcse lime krém (lemon curd alapján, de lime-ot használva, bevált recept itt)

Elkészítés

Piskóta & szirup

A sütőt 140 fokra (légkeverés) kapcsolom. Egy kb. 23 cm átmérőjű formát vajjal kikenek, sütőpapírral kibélelek.
A vajat és a cukrot habosra verem, majd fokozatosan, apránként hozzáadom a tojásokat. (Ha kicsapódna, hozzá lehet adni 1 evőkanál lisztet. )
Belekeverem a lisztet és egy csipet sót, majd végül a citromhéjat és a citromlét.
A masszát a formába öntöm, elegyengetem, és 75 percig sütöm (vagy amikorra szépen felemelkedik, aranyszínű, és sikeres a tűpróba).
Míg sül a piskóta, elkészítem a szirupot: egy lábosban összekeverem a cukrot az alkohollal, a lime héjával és levével, és ha a cukor felolvadt, félrehúzom a tűzről. (ha alkoholosabbat szeretnék, az alkoholt a végefelé teszem bele. ha sok az alkohol, több cukor is kelleni fog.)
Ha a piskóta megsült, kiveszem a sütőből és hagyom enyhén melegre hűlni. Ekkor egy szélesebb csővel, pl. kínai evőpálcával egészen a torta aljáig lyukakat ütök (nem sokat, úgy 8-10et), majd a tortára egyenletesen rácsurgatom a szirupot, úgy hogy a lyukakba is jusson. (fontos a módszer: csurgat, megvárommígbeszívódik,csurgat, megvárommígbeszívódik ésígytovább).
Tipp: a szirupot ne teljesen kihűlve öntsük a piskótára, hanem inkább éppenmelegen, ekkor könnyebb önteni, könnyebben is szívódik fel.

Hagyom a piskótát teljesen kihűlni. Ha esküvői tortának készül, akkor azt mondja az eredeti recept írója, hogy fóliával bebugyolálva hűtőben 4 napig, fagyasztóban 1 hónapig is gond nélkül eláll.

Krém elkészítése:

A vajat robotkrémmel krémesre keverem, majd fokozatosan hozzáöntöm a porcukrot. A végén belekeverek kb. 5 bőséges evőkanál lime krémet (vagy mégtöbet, ahogyan ízlik). A krémet és a maradék lime krémet hűtőben hagyom jól megdermedni.

Torta megkenése:

· Nem sok a tapasztalatom piskótákkal, azt viszont gyakorlatból tudom, hogy a hűtőben lehűtött piskótával könnyebb bánni.

· A piskótának a púpos tetejét egyenesre skalpolom egy éles recés késsel.

· A tortát kiborítom a lapra, fejjel lefelé (így a tökéletesen egyenesre sült alja lesz a tortánk teteje.

· A piskótát egy damil vagy hosszú kés segítségével óvatosan három lapra vágom, és az egyes rétegeket óvatosan külön fektetem.

· A legalsó lapot vékonyan megkenem lime krémmmel, erre jön egy réteg kenhető, de szobahőmérsékletnél árnyalatnyival hidegebb (semmiképpen nem folyós!!) vajkrém. Ráhelyezem a második lapot, és azt is ugyanígy megkenem. A harmadik, legfelső réteget is felteszem, átkenem a maradék citromkrémmel az egész torta felületét, majd erre kenem a vajkrémet. Egy simítókéssel szépen elegyengetem.

· A torta készen áll a bevonásra (marcipánmassza). Ebben a csupasz állapotban 3 napig áll el.

Megjegyzés: ha önálló tortaként készül, akkor a citromkrémet tejszínhabbal vagy mascarponéval keverem be, és ezzel kenem meg a külsejét tálalás előtt (a vajkrém helyett).

Díszítés fondanttal:

Elhagyható.

A fondanttal való dolgozásról remek videók vannak a Youtube-on, amiket javaslok megnézni párszor, hogy meglegyen a vizuális rutin.

Pár mondatban (bővebben tőlem itt):

A fondantot egy pár csepp zselés festékkel összegyúrom (ne aggódjon senki, mindent megfog a paszta, de minden folt ki vagy lemosható), porcukron kinyújtom, és a tortára fektetem. Elegyengetem, ha ragadna, kevés porcukorral meghintem, és a levegőt kivasalom a megfelelő eszközzel, majd addig hűtöm, hogy kemény és száraz legyen a felület (frissen feltett állapotban a fondant túl meleg és kezd ragacsossá válni, nem lehet vele rendesen dolgozni). Ez pár óra max.

Ekkor gyöngyházfényű port kenek át rajta egy közepes méretű ecsettel. Minden csillámporban fog úszni, de ez is lemosható.

Lényegében kész.

Megjegyzés:

A mochito torta ugyanígy készül, de a cukorszirup sprite-tal, lime-mal, és cukorral készül, amibe a legvégén finomra aprított mentát keverek. Ha nem többszintesre épített a torta, akkor mascarpone vagy double cream helyettesíti a vajat, úgy még sokkal finomabb.

indulamandula - Fiammagakifotadelamerika-at; p1 Rio

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Mon, 09 Jan 2012 01:53:00 +0000

3 het offline utan (ez igen felemelo erzes am!) gyors helyzetjelentes az eddigiekrol, Rio de Janeiro-Buenos Aires- Santiago - Montevideo tengelyrol.
Kepek meg nincsenek, illetve most tartunk ugy 2000nel, de nem tudjuk oket feltolteni, maradjon hat a szavak es a kepzelet ereje.

Idorendi sorrendben jojjon eloszor Rio de Janeiro.
Eloszor is ket dolog: 1) senki ne gondolja, hogy az angollal itt barmire megy, viszont testbeszeddel nagyon jol elvan az ember. 2) Szetparaztattak minket minden felol, hogy Rio ultraveszelyes. Nem az. Jozan esszel ugyanolyan biztonsaggal jarhato, mint New York vagy Parizs. Es pont olyan draga is. Elobbi talan annak koszonheto, hogy fel eve tankokkal tisztitottak meg a favellakat, nem tudom, mindenesetre se tankot nem lattunk, se veszelyes helyzetet, de turistat se nagyon. Annal tobb rendort. Utobbi nem zavart, elobbi sem,ez inkabb csak meglepett.

2 nap alatt pont es boven mindenre volt idonk, lefutottuk a kotelezo koroket a Cukorsuveg hegyen, a Krisztus szobornal, es bevettuk a partot, a mara lepattantnak szamito Copacabana helyett a sokkal trendibb Ipanema es Leblon negyedekben. Mikor rajottunk, hogy nem para a varos, setaltunk egy jot a Santa Teresa nevu bohem negyedben is, ahol a mely nyomokat hagyo 11 agyas hostel szobaban szalltunk meg. Utobbirol annyit, hogy tulelheto, de soha tobbet.

Mit kell Rioban enni? Haaat, fogas kerdes, helyiek sajat bevallasa is raerositett arra az erzesre, hogy barmilyen dobbenet, a braziloknak nem a konyha az erossege. Amire igazan buszkek, az a rizs, bab es hus triumviratusa, amirol a brazil ismerosok is belatjak, hogy nem eppen izgalmas (ellenben megf****t). Azert ennek a kerdeskornek meg otthon utana jarok, de az teny, hogy a varos utcait jarva nem futottunk semmi kulonlegesbe. Teny, hogy sok az olasz betelepulo, ezert nagyon hangsulyos az olasz konyha, ami annyira nem inditott most be.

Az a helyzet, hogy ide nem enni, hanem inni jon az ember.
Eloszor is szo szerint minden sarkon friss gyumolcsok frissen facsart levet lehet inni. Ugyanitt fel is daraboljak, es salatakent is lehet enni. Vegigteszteltuk. Emlitesre melto a mango: soha ilyen finom, erett es gigantik peldanyt meg nem ettem, mint itt.
Kulonlegesseg az acai nevu bogyos tropusi gyumolcs, ami leginkabb az afonyahoz hasonlit, es minden joval fel lehet vertezve, mert egesz uzletet alapitottak ra. Melylila szinu, jegkasa szeru gizmos formaban talakoztunk vele, karaktertelen, leginkabb nagyon edes ize miatt gondolom, hogy kell hogy tudjon az izen tul mast is, amiert mindenki ezt eszi. Melle rendelhet az ember feltetkent, kulon kis talkaban muzlit, banant, mas gyumolcsot.

Ha tuljutottunk a gyumolcsokon, ideje belecsapni a lecsoba. Mert mit lehet meg inni errefele?
A bort probaltunk, hagyjuk azt meg az argentinoknak (elore megsugom, azok NAGYON jok).
Sorok: nem szeretem a sort, de D omlengese utan belenyaltam, tenyleg jo.
Szemelyes kedvenc: a Caipirinha. Ha itt jar az ember, egyenesen kotelezo. Nemzeti jelenseg, az elegans bartol a parti bufeig mindenhol kapni. Az a helyzet, hogy nem tudjak rosszul csinalni. Sok sok lime (es ugye tudjuk, ha lime van, minden van), a brazil nemzeti alkohol cachaca (nadcukor rum), cukor es opcionalisan so alkotjak azt a koktelt, ami meg a Margaritanal is jobb tud lenni. Talan a tomegszallas okozta stressz miatt, tenyleg alaposan teszteltem, mindenhol isteni. Soval javaslom.

Ps: Ja, fiuk, az hulyeseg, hogy itt minden meteren brazil bikinis modellek suttetik a segguket. Bar a strandon hetkoznapi latvany a bikini felso arus, a nok itt is emberbol vannak, mi osszesen 2 not lattunk a hires bugyiban, es abbol is az egyiket bar ne lattuk volna. Azert lefenykepeztuk.

Vegezetul Rio a vegletek varosa, ahol a melyszegenyseget kepviselo favellak es a zavarbaejtoen gazdag negyedek ugy kovetik egymast, mint zongoran a fekete es feher billentyuk. Jobban ertenem ezt a jelenseget, ha nem a vilag egyik leggazdagabb orszagarol lenne szo, ami a gazdasagi vilagvalsag ellenere is toretlenul gyarapodik. Keveredes, atmenet lathato formaban nincsen, csak orias szakadek, es bar azt gondolom, hogy a Krisztus szobrot latni kell, vegyes erzelmekkel hagytuk magunk mogott a varost.

Folyt kov Argentina, hamarosan. Peace.

Marokkói narancsos-mandulás marharagu

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Sat, 19 Nov 2011 18:20:00 +0000

Mandula, aszalt sárgabarack, narancs, menta... eddig kedvemre való édesség is lehetne, de marhahússal az egyik legizgalmasabb, legkerekebb marokkói étel, amit valaha készítettem.

Nem egy mai darab, síeléskor készült az első adag, még márciusban. Emlékezetes próbálkozás, nem csak azért, mert zseniális recept, hanem mert jóval tovább készült, mint amire számítottam. Ezt a társaság nyilván nem értékelte, az egyre fokozódó éhség mellett azért sem, mert a fürdőző idejük látta kárát tévedésemnek. A belső viszály idővel elült, azóta hasonlót csakis az Aranyásók névre hallgató társasjátékkal sikerült szítani. Btw utóbbit minden baráti társaságnak szívből ajánlom, de óva intek mindenkit, játékban nincs szerelem, nincs barátság, a vér szava se szent, sőt, minden morális gát nagy lendülettel szakad át. Az is lehet persze, hogy mi játszunk vehemensebben az átlagnál.

Vissza a békéhez és a raguhoz: a családi béke megőrzése érdekében számoljunk 3 órát az elkészítésére.

Egyáltalán nem szándékos, de hasonlóan az elmúlt receptekhez, ez is GoodFood szerzemény. Hiába, az oldal remek, én pedig nagyon kényelmes vagyok.

Hozzávalók (3-4 személynek):

(eredeti recept itt)

550g kockázott marhahús (eredetileg bárány; lehet lapocka, vagy egyéb, ragunak/pörköltnek való hús)
1 db hagyma, felaprítva
2 gerezd fokhagyma, felaprítva
700ml alaplé (én vizet használtam, bevallom, csak leveskockát ne!!)
1 narancs reszelt héja és lkifacsart leve
1 db fahéjrúd
1 ek. Méz
175g aszalt sárgabarack
3 ek. Friss mentazöld, aprítva
25g őrölt mandula
25g pirított szeletelt mandula
só, bors
olíva olaj

Elkészítés:

Az olajat felforrósítom egy serpenyőben. Mivel alaplevet nem szoktam magammal vinni síelni, egy kis szalonnát is tettem bele, ha jól emlékszem.
A zsiradékon közepesen erős láng felett, sűrűn kevergetve, 3-4 perc alatt egyenletesen megpirítom a húst. Ha kész, félre húzom.
Egy lábasban oaljat forrósítokl és közepes láng felett, kb. 5 perc alatt puhára pirítom a hagymát és a fokhagymát. Ha megvan, belekeverem a húst, felöntöm az alaplével/vízzel, beleteszem a narancs héját és levét, a fahéjat, mézet, sózom és borsozom. Kb. 1 órán át főzöm.(Ez a kritikus rész, a hús majdnem puhuljon meg, ez hústól függően eltérő időbe tellhet.)
Ha a hús már majdnem megpuhult, beleteszem a sárgabarackot és a menta kétharmadát, és addig főzöm, míg minden megpuhul. (min. 30 perc).
Közben gyorsan elkészítem a kuszkuszt: szokásostól annyiban eltérő módon, hogy szárított mentát keverek a darába (utána keverem el sóval és kevés olajjal, legvégén pedig felöntöm vízzel).
Ha megpuhult, beleszórom a darált mandulát, ettől szépen besűrűsödik a ragu leve.
A szeletelt mandulát serpenyőben megpirítom.
Tálaláskor a tányérra kuszkuszt kanalazok, mellé/rá teszem a ragut, amit megszórok egy-egy csipetnyi maradék friss mentával, és pirított mandulával.

Mascarponés csirke (Csirke Cacciatore)

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Sat, 19 Nov 2011 16:37:00 +0000

Köztudott az az általános nézet(em), hogy paradicsom és lime/citrom nélkül nem élet az élet. Utóbbi tárgykörben arányokat tekintve sokat jegyzeteltem az elmúlt évben, most jöjjön hát egy paradicsomos recept, ami szégyenszemre nem került ide előbb.

Ez az étel ugyanis az egyik legesleglegkedvesebb receptem; túlzások nélkül állítom, hogy tökéletes. A tökéletességét az én személyes ízlésemen túl bizonyítja, hogy a nem éppen kis méretű GoodFood receptárban a valaha volt legnépszerűbb sós étel az értékelések alapján, és egyébként is csak három sütemény előzi meg. Jó másfél éve fedeztem fel, azóta várat magára a publikálás, ez a kép is nyár óta parkol a gépemen; hát éppen ideje, hogy idekerüljön. Egyszerű, elronthatatlan, isteni; tényleg nem tudom mi jobb történhetne egy kis bőrős csirkével. (Megjegyés: a képen úgy tűnhet, hogy a szósz híg. Jelentem, hogy az életben a szósz sűrű és krémes, ahogyan a nagy könyvben meg vagyon írva.)

Ami fontos, és itt igazán nagyon fontos: a paradicsomos alkotóelemek minősége: ne spóroljunk rajtuk, csakis a legjobb kerüljön bele! A koktélparadicsom konzervet ne helyettesítsük mezeivel, nem ugyanaz, előbbi sokkal édesebb, finomabb, egyenesen hiba lenne nem ilyet használni. A Muttinak van ilyenje, pár boltban kapható, nem lehetetlen beszerezni. Ha mégsem, akkor igazi koktélparadicsommal és mellé egy kis Mutti szósszal is remekül működik, sőőőt, nyáron ez az alap! (Ilyenkor a paradicsomot egészben forgatjuk a már dinsztelt hagyma közé, és ha már kezdi magát megadni, akkor öntjük nyakon a szósszal, többi mind uaz, mint amit alább leírok).

Hús: bőre mindig maradjon rajta, csirkemell mellé felsőcombot is próbáltam, természetesen nem rontotta el.

Paradicsom-mániákusoknak: én általában dupla adag szószt csinálok, de még ha nem is lennék mániákus, az tény, hogy a megadott szószmennyiség másfélszerese mindig elkél...

Az pedig alap, hogy bazsalikomból MINDIG frisset, csakis frisset használunk, nem vágva, hanem tépve.

Hozzávalók:
(eredeti recept itt)

1 hagyma, finomra aprítva
2 gerezs fokhagyma, aprítva
olíva olaj
2 x 400g (2 konzerv) Mutti koktélparadicsom konzerv
4 nagy ek. mascarpone
Nagy maroknyi friss bazsalikom levél
6 db (fél) csirkemell bőrével!
Köret: darabolt olasz tészta, ami van otthon, én fusilli párti vagyok, mert a csavarjáratokban remekül megül a szósz.

Elkészítés:

A sütőt 170 fokra melegítjük (légkeverés).
A hagymát és a fokhagymát 3 ek olajon, közepes lángon (hogy ne barnuljon meg a fokhagyma) átlátszóra puhítom. Ne kapjon színt!
Ráöntöm a paradicsomot, sózom, borsozom, kb 10-15 percig hagyom főni, ennyi idő alatt szépen besűrűsödik, teteje fényes lesz.
Míg a paradicsomszósz fő, kevés olajat forrósítok egy másik serpenyőben, és a csirkemelleket mindkét oldalukon aranybarnára pirítom. Javaslom először a bőrös felét jó ropogósre sütni, és utána fordítani. Ha kész, egy akkora bőrrel felfelé sütőtálba fektetem a husikat. Akkora legyen a sütőtál, amiben nem túl szorosan, de azért egymás mellé pont elférnek a csirkemellek. Ha a sütésből maradna szaft, az is mehet a tálba.
Ha a szósz 10-15 perces főzési ideje lejárt, tűzről leveszem, és belekanalazom a mascarponét. A bazsalikom felét nagyvonalúan beletépkedem, és éppen hogy belekeverem (nem vágom, nem aprítom, TÉPEM, mert így ezerszer intenzívebb az íze).
A szószt a húsos tálba öntöm, először a hús köré, aztán mindenhová.
25-30 percig sütöm, amíg a hús mepuhul.
Megfőzöm a tésztát.
Ha kész a hús, a maradék bazsalikomot a tál tetejére tépkedem, így tálalom. Tálaláskor egy adag tésztára kanalazom a szószt, a húst mellé teszem.

Citromos vaníliás sült desszert

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Wed, 09 Mar 2011 11:31:00 +0000

Tovább él a citromláz, most egy vízágyban sült kanalas desszert formájában. Se nem tészta, se ne krém, vagyis inkább mindkettő egyszerre. Felül puha piskóta szerűségre sül, az edény alján pedig lágy citromkrém formálódik. Forrón tálaljuk, mellé tejszínhab, esetleg vanília fagyi dukál.

A kanalas desszertekhez egyébként mindig is vonzódtam, valahogy az ormótlanul nagy ezüstkanállal szedés olyan békebelien emberi, amilyen csak egy ősz hajú, kontyos, kötényes, keskenyszájú, derűsen ráncos, csillogó szemű nagymama tud lenni. Ez a desszert nem akar többnek látszani, mint ami, holott sokkal több annál, mint aminek mutatja magát. Értitek? Én most kicsit belezavarodtam, de azt hiszem, értem magam. Nem ragozom, tény, hogy nem a világ legszebb desszertje, viszont tele van szeretettel, és nemmellesleg mivel citromos, magától értetődően szuperfinom. Tökéletes finise egy verőfényes vasárnapon, szűk családi körben elköltött ünnepi ebédnek.

Elég nehéz lehet elrontani, így dummy-k is bátran nekiveselkedhetnek.

Citromos vaníliás sült desszert

Hozzávalók:

50g vaj

200g cukor

1 citrom lereszelt héja

100ml frissen facsart citromlé

3 db tojás, szétválasztva

50g liszt, átszitálva

250ml tej

1 tk vanilla kivonat vagy egy rúd kivájt belseje (a tejbe áztatva)

porcukor díszítésnek

2 zsacskó habtejszín

Elkészítés:

A sütőt 160 fokos légkeverésre állítom (hagyományos sütő 180 fok).
A vajat felkockázom, a cukkorral és a citromhéjjal habverő segítségével krémesre keverem (akkor jó, ha már halvány krémszínű a keverék, ez kb 5-6 perc)
Hozzáöntöm fokozatosan és egyenként a citromlevet, a tojássárgáját, az átszitált lisztet, a vaníliás tejet és addig dolgozom a habverővel, míg egyenletes masszát nem kapok.
A tojásfehérjéket a megtisztított habverővel majdnem teljesen keményre verem (már legyen kemény, ne folyjon, de ne legyen túl kemény se), és összeforgatom a tésztával, óvatosan simára keverem.
A tésztát egy kivajazott tálba öntöm, a tálat pedig egy forró vízzel félig felönött tepsibe ültetem. Így teszem a sütőbe, ahol 45-50 percig sütöm.
Akkor jó, ha a teteje aranybarna, a felső réteg puha piskóta-szerű, a tál alján viszont marad kb. egy ujjnyi réteg citromkrém.
Míg hűl egy keveset, felverem a tejszínhabot.
Melegen tálalom, méghozzá úgy, hogy a tányérra szedek egy adagot, ami mellé a felvert tejszínhabból is kanalazok.

Datolyás spenóttal töltött csirkemell almás paszternákpürével

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Thu, 03 Mar 2011 18:01:00 +0000

Alacsony zsírtartalmú, 300 kcal alatti, „de megnemmondod hogy az” vacsorák gyűjteménye érkezik e-mailben. Kattintsak, ha érdekel a szelekció. Naná, hogy kattintok. A remény hal meg utoljára.

Hamar ráakadok, kiemelkedik a mezőnyből : „Spenóttal és datolyával töltött csirke”. Spenót és datolya együtt…?! Ez vagy nagyon jó, vagy bűn rossz. A sóssal kevert datolyás cuccok mostanában amúgy is kifejezetten érdekelnek. De spenóttal? Mondjuk a datolyás padlizsánkrém is bizarrnak hallatszott elsőre, aztán mégis fényesre törölgettük a tányért. Nézzük a recept értékeléseit: elég jók. Értelmes hozzászólásokkkal. Hm.. Ne légy nyúl. Kalória: 252 kcal adag. Viccelsz. Ezzel kellett volna kezdeni.

És mivel ez arcpirítóan kevés kalória, előtte meg lehetne olyan almás paszternák leves, az, amit a Fine Cooking szerkesztője említett egy őszi szám bevezetőjében. Recept, az nincs, de majd keresek. Állat lesz.

Hazafelé beszerzek, és otthon látom csak, hogy a köretnek szánt zöldbabról megfeledkeztem. Újratervezés. Így lesz levesből püré, és kerül majd a hús mellé. Aztán csirke készítés közben rám kacsint életem első üveg sherry-je, és bekönyörgi magát a szószba. A finisben nem bírok megálljt parancsolni ösztöneimnek, és végérvényesen búcsút intve a 252 kalóriás fogásnak, megküldöm mascarpone-val a szószt, csak a krémesség kedvéért. Így kerek. Mint a fenekem.

Míg sül a csirke, dolgozom a körettel, meglepően hamar elkészül. Arra még pont van időm, hogy a csirke alatt összegyűlt szaftot és a serpenyőben maradt szaftot egészen kevés vízzel és sherryvel lazítsam. Ebből a sűrű szószból csurgatok a pürére tálaláskor. Jót tesz neki. 252 helyett most járhatunk úgy 1500 kalóriánál. Nagyon szép ív.

De eeeeej, nem lehet állandóan azt nézegetni, hogy mi mennyi kalória, nem?!

Verdikt: hiba lett volna a fapados verzióval beérni, hiszen akkor nem tudtam volna meg sosem, hogy a sherryvel és mascarpone-val megpakolt spenótos datolya csirkébe töltve fenséges étek.

Megjegyzések:

egy komoly felfedezés kapcsolódik ehhez az ételhez: a szír boltban kapható csirkemell az valami brutálisan finom. Mindenkinek melegen ajánlom.
arabos ételről van szó, ezért oda soroltam, de tisztában vagyok vele, hogy a sherryvel felrúgtam a szabályokat; ebből is látszik, hogy bűnbe esni néha édes..

Datolyás spenóttal töltött csirkemell almás paszternákpürével

Hozzávalók

Csirkéhez:

1 hagyma, finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma, felszeletelve

olívaolaj

4 nagyobb szem datolya , apróra vágva

200g friss spenót , durván felaprítva

2 tk őrölt római kömény

4 db csirkemell (= 2 pár, csontozva, bőr nélkül)

2 ek. gránátalmaszirup vagy méz (mézzel csináltam)

Kevés sherry

Püréhez:

850g paszternák (gyökér) , meghámozva, és feldarabolva

2 db alma, édes-savanykás fajta , meghámozva, kiagozva, negyedelve

50g vaj

csipet őrölt római kömény

¼ tk őrölt koriander

100ml tej

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra (légkeverés) melegítem (hagyományos sütő esetén 200 fok).
A hagymát és a fokhagymát kevés olívaolajon, alacsony-közepes fokozaton dinsztelem, közben picit sózom. Ha kész, belekeverem a datolyát, spenótleveleket és a fele római köményt, és a keveréket még 1-2 percig pirítom. 1 perc után meglöttyintem érzés szerint kevéske sherryvel, fél percig hagyom gyönygyözni, majd belekanalazok a serpenyőbe két-járom púpos kanál mascarponét is. Krémesre keverem, rottyantok rajta párat, ha elég sűrű, sózom és megszórom frissen őrölt borssal, majd lehúzom a tűzről.
A csirkemellet nagyon óvatosan, éles késsel hosszában bevágom, a cél egy helyes, luk-és balesetmentes tasak megvalósítása. A tölteléket négy felé osztom és egy kanál (és az ujjaim) segítségével a húsok üregébe töltöm.
A töltött csirkemelleket egy kisebb méretű sütőtálba ültetem. A maradék köményt a húsokba dörzsölöm, jófajta sót hintek rá és frissen őrölt borssal szórom meg. Legvégül a mézet/szirupot rácsurgatom, picit elegyengetem a mázat. A biztonság kedvéért egy kis sherryt löttyintek a csirkék alá. A tálat az előmelegített sütőbe teszem és a húst kb. 20 perc alatt aranybarnára sütöm. (csirkemell nagyságától függően ez változhat, nekem 25 perc volt, míg az óriáscsirkék megpuhultak).
Miközben sül a hús, gyorsan elkészítem a köretet: a paszternákot és az almát gyönygöző sós vízben puhára főzöm (kb 10 perc), majd leszűröm és félreteszem.
Kisméretű lábosban felolvasztom a vajat és elkeverem a fűszerekkel (max közepes láng!), pár percig hagyom hogy olvadozzon, dolgozzon, tulajdonképpen tisztított vajat készítünk (így sokkal aromásabb a vaj). Ha gyönyörű aranysárga színű lesz a vaj, és kezd aranybarna fűrészpor gyűlni az edény alján, óvatosan hozzáöntöm a tejet, és megvárom, míg felmelegszik.
A vajas, fűszeres tejet a leszűrt, főtt paszternákkal és almával elkeverem, és botmixerrel pürésítem. Ha szükséges , sózom, borsozom.
A csirkék alatt összegyűlt szaftot a már használt serpenyőbe öntöm, fellazítom egészen kevés (1-2 evőkanálnyi) sherryvel és vízzel, és nagy tűz felett sziruposra hevítem.
A kész csirkemellből egy darabot tányérra szedek, mellé kanalazok a püréből, a püré tetejére pedig csorgatok a szirupból egy keveset.

Jó étvágyat!

Körtés-édeskömény gumós sütőtök krémleves

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Thu, 24 Feb 2011 16:13:00 +0000

Édeskés, savanykás, sós és csípős. Ez a koktél mindig jöhet. Nem csoda, hogy ez a körtés-édesköményes sütőtök krémleves az egyik kedvencem lett ezen a télen, és tőlem szokatlan módon már meg sem tudom mondani hányszor készítettem idén. Munka után hazaesve, farkaséhesen kép sose készült, pedig első találkozás után tudtam, hogy ez hosszú kapcsolat lesz. Most pótolom a lemaradást, ennek a levesnek az életemben a helye.

Persze éhesen, kapkodva készítve mindig adott a rögtönzés, ezért hol így, hol úgy mindig eltérek ettől az alaprecepttől. Próbáltam vízzel, alaplével, almalével, édesebben, csípősebben, rómaiköménnyel fűszerezve, sőt egyszer még úgy is (akkor nem siettem annyira), hogy a tököt külön, előre megsütöttem. Mindig, mindenhogy kedvemre való lett. Fontos megállapítás (bár a fotóról pont lemaradt): a krémes joghurt nagyon kell bele a végén.

Hozzávalók (kb 6 főre):

2 db póréhagyma, megpucolva, felkarikázva

kb 1 db kisebb / közepes méretű sütőtök, meghámozva, 2 centis kockákra aprítva

2 db nagyobb körte (lehetőleg ízesebb, szaftosabb fajta, mint az anjou vagy bartlett), meghámozva, kimagozva, felkockázva

2,5 cm hosszú gyömbérdarab, megpucolva, felkockázva

Alma vagy körte cider (opcionális, én nem helyette, de jobb hílyán 100% almalét teszek bele)

1,2l víz (vagy kevés alaplé és víz)

Krémes joghurt (pl. török) a tálaláshoz

1 db édeskömény gumó, megtisztítva, felaprítva

Chili paprika nagyjából kierezve, felaprítva

Frissen őrölt fekete bors

Őrölt fahéj a tálaláshoz

Tengeri só

Sózatlan vaj

Elkészítés:

Közepes láng felett megolvasztom a vajat egy lábosban, és a póréhagymát meg dinsztelem rajta.
Hozzákeverem a tököt, körtét, édesköményt, gyömbért, fél ek. sót, és az egészet felöntöm 1,2l folyadékkal (talán a legjobb a víz, vagy alaplé és víz fele-fele arányban). Forráspontig hevítem, aztán alacsonyabbra veszem a hőt és addig főzöm fedő alatt a levest, míg minden meg nem puhul (kb 25-30 perc).
A lábost félrehúzom a tűzről, és botmixerrel pürésítem. A sűrűséget almalével (vagy eredetileg ciderrel, vagy vízzel) lazítom.
Sózom és borsozom, amennyiben még szükséges, és belekeverem az aprított chilit is.
Tálaláskor egy kiskanál joghurtot kanalazok a levesbe, és meghintem egy csipet őrölt fahéjjal is, ezt utána mindenki elkeveri magának.

Nagyoncitromos török joghurtkrém

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Tue, 22 Feb 2011 13:33:00 +0000

Megint citromos. Konkrétan megint ugyanaz a citromkrém, másképpen felhasználva. Én mondtam, hogy kattanás van.

Ez most kéremszépen egy szuperkönnyen elkészíthető török fantáziadesszert, történetesen az idei év egyik legnagyobb felfedezettje. Isteni, isteni, isteni. És nyugtassuk magunkat azzal, hogy telistele van C-vitaminnal. Még azelőtt készült, hogy mentünk volna Isztambulba, de azóta is csináltam, egyszerűen nem lehet róla lejönni.

És hogy mitől török? A valódi török joghurt miatt, na meg a narancs és a gránátalma okán (amivel most Isztambulban Boszporuszt lehetne rekeszteni), valamint jó ok erre a citrom is, ami éppenséggel szintén nem idegen a török konyhában. De talán az a legfontosabb, hogy én töröknek akarom hinni.

Vagy arabnak. Az attól függ, hogy éppen mit követ. Mert például kétszer követett marokkói sült csirkét (ami az év másik nagy felfedezése), és akkor mondjuk feltétlenül arabnak akartam hinni.

A fotóhoz már nem maradt, de filézett narancsot is teszünk bele. És azt mondtam már, hogy isteni?

Nagyoncitromos török joghurtkrém

Hozzávalók:

(6-8 adaghoz)

2 nagy doboz (2x450g) török joghurt (kapható a szír boltban, az arab hentesnél, akár nagyobb ABC-kben, helyettesíthető görög joghurttal is)

1 db nagyobb narancs, kifilézve (hártyátlanítva), felkockázva

1 db gránátalma kivájt magjai

2-3 marék magvak (pl kesudió, mogyoró, mandula)

Citromkrémhez (eredetileg itt):

Hozzávaló a citromkrémhez (kb 3-4 dl):

3 nagyobb tojás

kb 1/3 cup (80 ml) frissen facsart citromlé (én 3 közepes citrom levét szoktam használni), facsarás után leszűrve

1 ek. (4 grams) frissen reszelt citromhéj

150 gramm cukor

4 ek (56 gramm) sózatlan vaj, szobahőmérsékleten

Elkészítés:

Elkészítem a citromkrémet.

Egy lábosban vizet forrósítok, közepes lángon tartom.
A citromlevet, tojást és a cukrot egy tálban elkeverem, és a gőz fölé ültetem. Innentől kezdve kb 10 percig FOLYAMATOSAN mellette állok és kevergetem gyengéden egy kézi habverővel. A 9. perc tájékán hirtelen elkezd veszettül sűrűsödni, ez nekünk jó. Ha kb. tejföl sűrűségű, lehúzom a gőzről.
Ha becsomósodna, le lehet szűrni.
A vajat elkeverem benne, ha felolvadt, hozzáadom a citromhéjat is.
Először hagyom kihűlni, majd hűtőben teljesen lehűtöm.

Ha készen van a krém:

A hideg joghurtot krémesre keverem a hideg citromkrém nagyjával (keveset félreteszek díszítéshez), és poharakba töltöm.
A joghurtkrém tetejére teszek 1-1 kiskanál tömény citromkrémet dísznek, köré ültetek pár szelet narancsot, pár szem frissen pirított magot (vegyesen) és megszóróm a gránátalmával. Lehűteni is lehet, de azonnal is fogyasztható.

Nagyoncitromos keksz

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Mon, 21 Feb 2011 16:34:00 +0000

Citrom citrom és citrom. Teljesen rá vagyok indulva (na meg a lime-ra), mint ahogy erre a nagyon citromos krémre is (aka lemon curd). Olyannyira, hogy amióta B&J tortájába tettem belőle, számtalan dologhoz készítettem, és rám egyáltalán nem jellemző módon már szinte fejből emlékszem a mennyiségekre.

Joghurtosan (recept jön), kekszre (mint alább), tortába, de a morbid angolok szerint kenyérre is remek.

Mivel elég sokszor készült lemon curd az elmúlt fél évben, vannak megosztandó tapasztalataim:

a közölt recept lett nekem a tuti, mert egyszerű, gyors és a végeredmény is remek, ízre és állagra egyaránt
a neten mindenki szétparázza magát a fehérje-kicsapódástól, ezért sokan trükköznek, vagy egyszerűen kihagyják a fehérjét és a sárgájával dolgoznak; én is megpróbáltam utóbbit, de fehérjével sokkal könnyebb, lágyabb lesz a krém. A paráról meg annyit, hogy nem nagyon értem. Ha valaki képes közepesen forró vízgőz felett, FOLYAMATOSAN kevergetni 10 percig a keveréket, akkor nem lesz gáz. Legalábbis nekem egyszer sem volt (ha mégsem sikerülne baleset-mentesen a feladat, állítólag egyszerű szűréssel meg lehet menteni a krémet).

A kekszekről annyit, hogy D bátyámnak készültek még karácsonyra, és azért néznek ki olyan égettnek a fotón, mert azok. Bizonyítéka ez annak, hogy mennyire nem jövök ki D mindenféle általam megszokott precíz elektronikától mentes, tipikus alap tessék-lássék agglegény sütőjével. Volt gyerekszobám, a bátyám a képen nem látható, kevésbé égetteket kapta meg ajándékba, egy kis szintén alig pörkölt zabpelyhes kekszek kíséretében. Van ez így.

Én nem osztom az észt tovább, csak annyit mondok, hogy ha jót akartok magatoknak, ezt nem hagyjátok ki.

És még zárójelben megjegyzem, hogy mi nagyon szerettük égetten is.

Nagyoncitromos keksz

Hozzávalók a kekszhez:

(kb. 30-40db pár kekszhez)

200g puha vaj

140g cukor

1 tojás sárgája

1 tk vanília kivonat

1 citrom lereszelt héja

280g liszt (+ tészta kinyújtásához)

opcionális (amit én most nem tettem): 140g porcukor átszitálva, 1 citrom leve (díszítéshez, a megsült kekszekre)

Hozzávaló a citromkrémhez

(kb 3-4 dl-es üveghez):

3 nagyobb tojás

1/3 cup (80 ml) frissen facsart citromlé (én 3 közepes citromot szoktam használni), facsarás után leszűrve

1 ek. (4 grams) frissen reszelt citromhéj

150 gramm cukor

4 ek (56 gramm) sózatlan vaj, szobahőmérsékleten

Elkészítés:

Kezdjük a citromkrémmel.

Egy lábosban vizet forrósítok, közepes lángon tartom.
A citromlevet, tojást és a cukrot egy tálban elkeverem, és a gőz fölé ültetem. Innentől kezdve kb 10 percig FOLYAMATOSAN mellette állok és kevergetem gyengéden egy kézi habverővel. A 9. perc tájékán hirtelen elkezd veszettül sűrűsödni, ez nekünk jó. Ha kb. tejföl sűrűségű, lehúzom a gőzről.
A vajat elkeverem benne, ha felolvadt, hozzáadom a citromhéjat is.
Először hagyom kihűlni, majd hűtőben teljesen lehűtöm. (Ami megmaradna a keksz kenése után, 1 hétig áll el, joghurttal elkeverve isteni.)

Keksz elkészítése:

Összekeverem a vajat, cukrot, tojássárgáját és a citrom héját egy fakanállal.
Belekeverem a lisztet, és kézzel alaposan összedolgozom.
Egy lisztezett deszkán addig gyúrom, míg fényes felületű, egyenletes, jól gyúrható tésztát nem kapok.
Lisztezett felületen kinyújtom a tészta-gombóc felét, és 5-6 cm-es karikákat metszek ki, amiket aztán sütőpapírral bélelt tepsire ültetek. A maradékot újragyúrom, ismét kivágom a kekszeket. HA elfogyott az első gombóc, ugyanígy teszek a tészta másik felével is. Folpackkal letakarom a tepsit és hűvös helyen hagyom állni fél órát.
A sütőt 200 fokra (180 fok légkeverés) melegítem, és a kekszeket 8-12 perc alatt halvány aranybarnára sütöm, majd hagyom kihűlni.

Ha kihűlt, a lehűlt citromkrémmel megkenek egy kekszet, és mintha szendvicset készítenék, egy másik kekszet nyomok a tetejére, és hagyom picit összeragadni.

Amit én kihagytam, de szeretném magamnak az ötletet elmenteni:

A citromlevet összekeverni kevés porcukorral, annyival, hogy folyós legyen a mix állaga, és ezzel lefröcskölni a kekszek tetejét. Szintén opcionálisan meg lehet szórni még egy kis reszelt citromhéjjal is, majd hagyni kell megszáradni.

Ománi vöröslencse saláta

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Tue, 25 Jan 2011 16:08:00 +0000

Sárga, piros, zöld, csupa élénk szín, csupa frissesség. Ahogy keverem a salátát, megcsap az illata is. Az ember kényszert érez (ember = én) hogy azonnal feltekerje a termosztátot 25 fokra (a határeset 24-ről), kisruhába bújjon, és mezítláb táncoljon a nappali közepén. Csupa nyár. Így tél derekán jól tud ez esni nagyon.

A datolyás padlizsánkrém oldalán érkezett az újévi buliba, igazán méltó kísérőként. A saláta nyárias, citrusos frissessége szépen ellenpontozza a padlizsánkrém töménységét, ezért nagyon jó kis páros, ők ketten együtt.

Hozzávalók:

2 cup vöröslencse

4 cup alaplé

1 tk római kömény

1/2 cup olívaolaj

1/4 cup ecet

1 db kaliforniai piros paprika, egészen apróra kockázva

5-6 szem koktélparadicsom kimagozva, húsa apró kockákra vágva (opcionális)

1 nagyobb vörös hagyma, finomra aprítva

1/2 cup aprított petrezselyemzöld

1/4 cup aprított mentazöld

1 nagyobb citrom leve (ill. ízlés szerint)

Só, őrölt bors

Elkészítés:

1. A lencsét felöntöm az alaplével, megszórom a köménnyel, borsozom, és ekkezdem melegíteni. Ha gyönygözik, lefedem, és alacsony lángon kb 25 perc alatt puhára főzöm.

2. A puhára főtt lencséket leszűröm és hideg vizet folyatok rá, ameddig langyos nem lesz. Kb 5 percet hagyom, hogy lecsöpögjön a víz.

3. A maradék hozzávalókkal elkeverem a salátát, lehűtöm, hidegen tálalom. Kenyérrel, húsok, saláták mellé, hidegköretként is felhasználható.

Ománi datolyás padlizsánkrém

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Tue, 25 Jan 2011 11:28:00 +0000

Most úgy teszek, mintha mi sem történt volna, és folytatom a blogot.

A datolya mindig is hidegen hagyott. Mondjuk annyira, mint a pacal, vagyis nagyjából teljesen. Aszódott, belül szőrös (?!), ragad, zavaróan édes és tömény. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján pontosítanom kell: a datolyát magában nem szeretem. Arab kajákban viszont aduász. Például bármilyen morbidul is hangzik a fokhagymás padlizsán és datolya párosa, kérlek, higgyetek nekem, nagyon finom és jó értelemben pikáns ez a krém. Határozottan nagy sikere volt, a dupla adag ellenére hamar elfogyott. Jó tanács: próbáljuk meg érlelni egy napot a hűtőben, mert másnap a legfinomabb.

A datolyával még gyermekkorban felfüggesztett viszonyunk átértékelődése úgy kezdődött, hogy Kh magára vállalta az idei szilveszteri bulit, és én hálából étellel készültem. Ománival. Mert Kh, NC és B Ománba készülnek. Valahogy túltettem magam azon, hogy ezúttal lemaradok valami szenzációsról. Sokat kellet mantráznom, hogy éppen életem utazásáról értem haza (amiről még nem írtam, de jó munkához idő kell), nem lehetek ott minden jóban, így is hálás lehetek a sorsnak azokért a mesebeli tájakért, ahová eljutottam. A pozitív gondolkodás mellett, a lemaradásba-beletörődés terápia szerves részeként ománi receptek után kezdtem el kutatni, melyekkel megjelenhetek a bulin. Nem könnyű feladat, csak nagyon korlátozott számban találtam használható információt, pláne ilyen fingerfoodos-snackes-salátás kategóriában.

Ez nem azért van, mert Omán a világtól elmaradott ország lenne. Ahol Carrefour van, minden van.

De most komolyan, azt tudtátok, hogy az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) Ománt választotta az elmúlt 40év legnagyobbat fejlődő országának (köszönhetően a feltárt olajnak, gondolom)? Aztán meg hogy 3 női miniszterük is van (turisztika, felsőoktatás és szociális fejlődés)? Meg hogy az általános életszínvonal kifejezetten jó, és (ezt Khék mondták,) a szállások nem olcsóbbak az itthoniaknál, sőőőőt. Egy kávé sem olcsóbb, mint a gazdag USA-ban, ezt már én olvastam. Semmi köze a fejlettséghez, de tetszik, hogy a tengerpartok mind nyilvánosak, és népszerű a tengerparti vadkempingezés (Kh-ék mondták, meg az LP)? Fogadjunk, hogy nem tudtátok. Mondom, hogy Omán nem putri. Klassz kis hely ez.

Nem is azért van kevés info az omán konyháról, mert ne létezne, netán jellegtelen lenne. Sőőőt, eléggé izgalmas lehet, számításba véve Omán múltját. Tekintve az ománi birodalom kiterjedtségét és változatos történelmét (140 éves portugál megszállás, Kelet-Afrika elfoglalása, Zanzibár uralma, Jemeni hatalomátvétel vagy akár az indiai bevándorlók), nagyon színes, varázslatos lehet az ománi konyha.

A neten fellelhető ománi ételek számának mértéktartó jellege előtt értetlenül állok tehát, ha másért nem, hát azért, mert elképzelhetetlen a számomra, hogy fantasztikus kultúrák gyűrűjében hogyhogy pont ott ne egyenek jókat. Aztán arra jutottam, hogy persze hogy esznek jókat. Csak kevés ételt vallanak a magukénak, inkább kollektív arab konyhában hisznek. Az ománi szerény népség, nincs mit tenni.

Ez a körülményesen fellelt padlizsános étel elvileg ománi, és legalábbis szeretném elhinni, hogy az. Eredetileg nem krém, hanem félig szétfőtt-kockázott formában jegyezték le, de nekem jobban tetszett teljesen kenhető formában. Arra már nem is emlékszem, hogy hidegen vagy melegen fogyasztandó, mi krémként, kenceként, lehűtve ettük.

Ománi datolyás padlizsánkrém

1 nagyobb méretű padlizsán, meghámozva és kb 2centis kockákra vágva

3 kisebb hagyma, felaprítva

4 ek. olaj

1/4 tk őrölt jamaicai szegfűbors (allspice, helyettesítéséről ld alább)*

1/2 tk. őrölt gyömbér

1/4 tk római kömény

só, bors ízlés szerint

kb 2-3dl zöldség vagy húsalaplé (ami elfedi a padlizsánkockákat)

115g datolya, kimagozva

2 gerezd fokhagyma

3 ek aprított korianderzöld

Fél citrom leve (ill. ízlés szerint)

*az allspice fűszer komolyabb választékot felmutató boltokban itthon is kapható, de nyugodtan el is készíthető a helyettese fahéj (1 rész), őrölt szerecsendió (fél rész) és őrölt szegfűszeg (fél rész) vegyítésével!

Elkészítés

1. A padlizsánkockákat sós vízben 20 percig áztatom.

2. Közben a hagymát lassú tűzön puhára pirítom.

3. A padlizsánt leszűröm, és a hagymával együtt addig pirítom, míg szép barnára sülnek és megpuhulnak (közebn sózok enyhén és borsozom is).

4. A fűszereket a serpenyőbe szórom, elkeverem, majd az egészet felöntöm annyi alaplével, hogy nagyjából elfedje a zöldségeket. Közepesen alacsony lángon fedő alatt kb. 20 percig hagyom főni.

5. A fokhagymát és a datolyát kevés vízzel felöntve botmixerrel pürésítem (sűrű szósz állaga legyen)

6. Leveszem a fedőt a padlizsánról, hozzáadom a datolyás szószt, botmixerrel az egészet pürésítem, majd magas lángon addig pirítom, míg padlizsánkrém állagúra sűrűsödik.

7. Ha kész, még sózhatom, ill. citrom levével megöntözöm, a legvégén pedig elkeverem benne a korianderzöldet.

Pirítóson ettük, de fűszeres kenyérlepénnyel is isteni lehet.

Hozzávalók

A nagy esküvői torta projekt (+ technikai részletek)

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Mon, 24 Jan 2011 17:10:00 +0000

„Zzzzzsíííírrr! Majd akkkkor én sütöm a tortát, okkkkééééé?” Így kezdődött. Illetve úgy, hogy a nem kevésbé elázott J&B páros érthetetlen (de legalábbis nem várt) módon emlékezett eme felelőtlen kijelentésemre, és onnantól kezdve tényként kezelték, hogy az esküvői tortájukat én készítem. Tanulság: buliban levés, éjfél után levés és x pohár bor elfogyasztás tényezők bármely kombinációja esetén az ember csendben lelkendezik a bátyja esküvőjének és NEM tesz felelőtlen ígéreteket. De a család az család. Innen nincs visszaút.

Snitt. Szűk egy évvel később.

Kezdem érezni a súlyát a dolognak. Arról nem volt szó, hogy itt több mint százan lesznek basszus! Teher alatt nő a pálma, alakulnak a gondolatok, bújom a netet ötletek, inspiráció után kutatva. Nem, nem lesz kis aranyos házias cucc, nekem tökéletes kell. És vicces. És finom. És elegáns. Persze, meg metálfényű. Jólvanmár… 3 hetem van.

Snitt. A nagy nap előtti éjjel.

Hullafáradtan merülök el a kádban. Fél egy. Éjjel. Másnap (aznap) a nagy nap, én pedig óriási hajrán vagyok túl. Többhetes előkészületek, majd 3 nap (részben esti) meló. Nem érzem a tagjaimat. Elkészült! Szép lett, nagyon szép, de… Csak annyira telik tőlem, hogy megfogadom ezredszerre is, hogy „soha többet”. Meg halkan, erőtlenül nyüszögöm, hogy „légyszi ne hagyd, hogy ilyet valaha még egyszer elvállaljak”. És hogy „nincs az az ügy, az a pénz, ami miatt újra…” 100+x főre (valaki megmondaná, hogy mégis hány ember lesz??!)… 3 szintes épített… Metálfénnyel… hülye vagyok én…?! Rá 10 percre elalszunk a forró vízben. Aztán magamhoz térek, kikászálódom a kádból, de az ágy felé tartó úton elkanyarodok a hűtő felé. Csendben, lábujjhegyen odalopózom, résre nyitom az ajtaját, bekukucskálok… tudni szeretném, minden rendben van-e (persze hogy rendben van, mér’ ne lenne), jó helye van-e neki ott (szemforgatós jééézus), mi van a barikákkal (tényleg elég belőlem, rosszabb vagyok, mint egy hormontombolós kisanyuka). Aztán ellágyultba fordul a tekintetem és megállapítom, hogy ez a legcsodásabb dolog, ami valaha kikerült a kezeim közül, beleértve az indiántáborban hímzett gyöngyteknőst is. És hogy bármikor újra. Mások a szüléssel vannak így, úgy látszik én a tortával.

Snitt. A nagy nap reggelén.

Aszittem már túl vagyok rajta. Höhö. Eljuttatni Ából Bébe: hogyan is? Hozzáteszem, Ától Bé nagyon messze van, és nagyon sok a kanyar az odáig vezető úton. A kanyar azért kellemetlen, mert Kocsog Doboz túl széles, azaz legcsekélyebb lendülettel elkövetett kormánytekerés következtében A Torta simán felkenődik a Kocsog Doboz falára. Amitől én idegösszeroppanást kapok (és attól meg D kap idegrohamot). Azon kívül, hogy nyomi lenne a torta, és ez méltatlan lenne a belefeccolt energiához képest, idegroncsolódva mégis hogyan venném fel a gyönyörű, kézzel festett, egyedi selyemruhámat a lagzira... Naugye. Minden mindennel összefügg.

Ezért lassan megyünk. Nagyon. Ááááááá (kanyar)! Lehet, hogy az összes nagyseggű Skoda meg tötyögi Suzuki (bocs) tortát szállít, az megmagyarázná, miért mennek mindig olyan idegtépően lassan. Mert most mi is pont ugyanennyire idegesítőek vagyunk. De ha be mersz szólni a pasimnak amiért forgalmat akadályoz, kiszállok és megverlek. IGEN, 10zel vesszük a kanyart, ha nem teccik, „lehet kussolni vagy figyelni”, ahogy B mondaná. Vagyok abban a felfokozott idegi állapotban, hogy végletekig védelmezem az enyéimet. Főként a tortát (bocs D). A torta mindenekfelett.

Megérkezünk. Kivesszük, felkerül a legfelső szint is. Gyönyörű. Ver a szívem hevesen. Aztán még elkísérem a hűtőbe. Ezt nem kívánom senkinek, a látványt. Ddddurva. 25 éves, koszos hűtőbe állítják, elég putri, indiai élményeimet megpendítő hátsó sufniban! Összeszorul a torkom, vinnyogok végelgyengülve magamban: miiaaazaaaavizeeeesroooongy, amireráállíííítjáááák…? Ómária. Még idegesítem egy kicsit a tulajt és a személyzetet, értsék meg, ez most az én gyermekem, kurva nehéz szülés volt, ugye este ki tudják vinni anélkül, hogy eldobnák. Kitudják. Mellé szellemi fogyatékosnak néznek. Nalépjünk innen. Itt a vége. Mission impossible, mégis completed.

Snitt. Délelőtt.

Nagy levegő. Reggelizni kéne. Meg lazítani. Itt van egy percre, irány a Római. Rántottát kívánok. Nagyon, szóval keresünk és találunk. D fellélegezhet. Olyan durvítósat, kolbászosat, szalonnásat, szaftosat kérek! Süssenek bele paprikát is. IGEN, paprikát. Én úgy szeretem. Sőt, ha lenne macisajt, azt is kérnék bele. Szarok a diétára, meg hogy ma szénhidrát nap van. A diéta felfüggesztve (azóta is). Rögtön kérek mellé egy hotdogot is (de csak a virsli miatt). Ülünk a parton. Alattunk békésen vonul a Duna. Jó hely ez a Római. Mérhetetlen megkönnyebbülést érzek. D is…

Snitt. Este

Komikusan komolykodó polgári és ultrarommer Duna-parti egyházas esketés után állat lagzi volt. Tortát nem dobták el. Egy nyitott kérdés maradt bennem: vajon ki kötött Édesapa fejére narancssárga tüllszalagból turbánt. Megdícsérném, nagyon precíz kis masni volt az elején.

Update: újabb családi frigy a láthatáron, még jó, hogy nem buliztunk mostanában együtt.

***

És akkor kanyarodjunk rá a technikai részletekre. A BBCFood bibliában találtam a „Create your own wedding cake” c. remek cikket, mely 104 főnek elegendő esküvői torta elkészítéséhez nyújt tanácsokat. Megjegyzem, mi legalább 104en voltunk, ehhez képest a siker ellenére megmaradt az alsó szint harmada, úgyhogy ez a mennyiség valóban elég. Apró módosítások voltak, de az alsó két szinthez jól használható forrás volt. A legalsó szintet (csokoládé) és a középső szintet (citromos-mákos) nagyjából innen emeltem el. Legfelső szinthez már többet kellett kreatívkodni, a krém saját szülemény, a piskóta a BBC gyermeke.

Így nézett ki a három szint, alulról felfelé haladva:

I. Narancsos triplacsokoládé torta (30cm)

II. Citromos-mákos torta (24-26cm)

III. Narancs torta bazsalikomos-fehércsokoládés mascarpone krémmel (18-20cm)

Először tanácsos elkészíteni minden piskótát (-3, -2 napokon), és ha ez megvan, az utolsó előtti napra hagyható a krémek elkészítése, a tortalapok megkenése, mázzal bevonás, összeszerkesztés, díszítés. Ezt részletezném alább.

***Összeállítás és díszítés***

A legizzasztóbb (mileszhavalamitelrontok) és legérdekesebb rész. Azt hinnénk, hogy ha ide eljutottunk, már révbe értünk. De hamar rájövünk, hogy nem.

Ehhez a részhez úgy érkezünk, hogy a torták készek, vajkrémmel megkentük kívül és belül, valamint becsülettel le is lettek hűtve (ilyenkor kerül ki minden más a hűtőből).

3 fontos részből áll a végső etap:

1. fondant színezése, gyúrása és borítása és a lüszter festék (metélfény) felkenése

2. torta építése

3. torta díszítése

Díszítés alatt elsősorban a fondant-ot (műmarcipán cukorpaszta), ill. annak kezelését értem, a további díszítés kreativitás kérdése.

I. Előkészületek

Nézzük, hogy mire volt szükségem, mielőtt egyáltalán nekifutottam a finishnek.

· Marcipán bevonó, azaz fondant: ez nem is marcipán, egész életemben átvert a cukrász szakma. mondjuk soha nem is szerettem ezt a cuccot, most pedig, hogy tudom, hogy konkrétan cukros műanyag, pláne nem akarom megenni. De jól néz ki, és javára váljon, hogy a műmarcipán olyan, mint a legkirályabb gyerekgyurma. Beszerezhető a neten, cukrász nagykerekben, de akár egy jobb fej cukrászat is segíthet és rendel nekünk a saját csatornáján keresztül. Én kb 3-4 kg marcipán bevonómasszát rendeltem (kevesebb is elég, de a biztonság kedvéért jobb betankolni, ha bármi balul sülne el).

· Fondant festék: a fondant színezéséhez a zselés festék a legjobb. A Wilton márkát itthon a pécsi Söregi (www.soregi.hu) forgalmazza. Nem elég, hogy mindenük van (fondantot is rendeltem tőlük) és házhoz is küldik, ezek mellett ingyen és bérmentve szuper készségesen igazítanak el telefonon, hogy mit ajánlanak, hogyan készítsük el, mennyi kell, stb. A festék nem drága (asszem 700 ft volt 1 tégely), és szerintem a következő 10 évben elég lesz, tekintve, hogy tűhegynyi mennyiségekre volt csak szükség, annyira koncentrált.

· Metálfény: nem kell hozzá a profi festékfújó, elég az ún lüszter festéket beszerezni (szintén süvegi). A kisebb kiszerelés 3000 Ft volt (lime színűt vettem), ezzel elleszek még pár évig.

II. Fondant kezelése

· A fondant lazítása és színezése: a masszát lazára gyúrom, a kéz melegétől egyre kezesebbé válik, olyan lesz, mint egy barátságos gyurma. Ha ragadna, porcukorral szórt felületen dolgozom vele. Ha fellazult, egy fogpiszkálót a festékbe mártok, és egy pici pötty zselét a masszába szúrok. Megismétlem max 3-4szer, addig gyúrom, míg egyenletes lesz a színe (ez min. 1-2 perc). Ha nem lenne elég intenzív a színe, akkor mindig gyúrhatunk hozzá még egy keveset, de bánjunk a festékkel óvatosan, mert nagyon intenzív, könnyen túlszaladhatunk a kívánt árnyalaton.

· Fondant nyújtása: legfontosabb tudnivaló, hogy kizárólag jól lehűtött tortával dolgozunk, így a vajkrém nem csúszkál és nem ragad! Vissza a fondanthoz: porcukorral szórom meg a gyúrófelületet (szilikon gyúródeszkát javasolok) + a sodrót (lehetőleg műanyag vagy fém felületű), és a fondantot kb. 3mm vastagra nyújtom, akkorára, hogy a tortát egészen be tudja borítani. Ez a könnyebb része. A tortára ráemelni a max fél centisre kinyújtott marcipán lapot már nem ilyen egyszerű. Használjuk hozzá a sodrót, de mindenekelőtt nézzünk sok ilyen témájú videót. Például ezt: http://www.youtube.com/watch?v=Vakbcr_cdes, és ha lehet, szerezzünk +2 kezet. Ha nekem sikerült, másnak is menni fog, ebben biztos vagyok. Ha mégsem, akkor is jó hír, hogy a gyurma akárhányszor újragyúrható, szal lehet próbálkozni bátran, egyszer csak sikerülni fog.

· Fondant simítása: nézzük meg ezt a videót: http://www.youtube.com/watch?v=0bLp3B-mFus

Azaz, ha a fondantot ráborítottuk a tortára, körben szépen eligazgatom. A felület tökéletesítéséhez, egyengetéséhez speciális spatula szükségeltetik (ilyen: (http://www.wilton.com/store/site/product.cfm?id=3E30E93B-475A-BAC0-5B7CEAB775DFBBFF&fid=3E32BC26-475A-BAC0-58F1CB6F709B11F6). Ennek segítségével egyengetem el a kisebb huplikat, kiszorítom a máz alól a levegőt. A végén lenyisszantom a felesleges túlnyúlásokat egy pizzavágóval.

· Metálfény felvitele: A lüszter port marcipánnal betakart tortára finom ecsettel tanácsos felvinni, vigyázat, minden metálfényű lesz a környéken, de jó hír, hogy lemosható. Utólag tudom, hogy könnyebben, gyorsabban és egyenletesebben lehet vele dolgozni, ha a mázzal bevont tortát pár óra alatt lehűtjük a hűtőben.

III. A torta összeszerelése

Az állványt kölcsönbe kaptam, középső oszlopos, csavaros profit, de létezik nagyon szép és profik által is gyakran használat a kartonlapos/tartórudas megoldás is. Ehhez a kellékek beszerezhetőek pl a süvegitől, ill barkácsáruházból is. Videó erről pl: http://www.youtube.com/watch?v=4xk4nEN_1BM&feature=related.

IV. Díszítés

Mikor összeszereltem a tortát, nem maradt más, mint díszíteni. Előtte tanácsos újra lehűteni az egészet, mert hidegen kevésbé sérülékeny.

Én tört-fehér/bézs szatén szalaggal tekertem körbe minden szintet, a tetejébe pedig művirágból tépkedtem kisebb virágokat, ezekkel tűzködtem meg. A torta közepére ültettem a szúródísz barikákat (hasukba eleve hurkapálca volt vezetve, így vettem a virágnagykerben).

A szervírozás előtt közvetlenül friss bazsalikom-leveleket tépkedtem a tortára, hogy komplett kis rét-hangulat teremjen.

***

SOK BOLDOGSÁGOT BENNEK ÉS JENNIFERNEK!!!

http://gourmandula.blogspot.com/2011/01/citromos-makos-torta.html

Narancsos, bazsalikomos-fehércsokoládés torta

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Mon, 24 Jan 2011 16:44:00 +0000

Az esküvői torta legkülönlegesebb darabja. Kifejezetten J kedvéért készült. (A citromos-mákos meg B kedvéért.) És csak hogy torlódjanak a betűk, ez lett D kedvence, szülinapjára is ezt kapta, fondant nélkül, krémmel buján megkenve, narancsdarabokkal a tetején. Akkor is, újra is nagyon szerettük.

A bazsalikom - bármilyen meglepő lehet a nem gasztro-őrületben nap-mint-nap forgó tömegek számára – csodálatosan lágy, harmonikus párost alkot a fehércsokoládéval. ÍBnél ettem a nyáron bazsalikomos fehércsoki krémet, nagyon megtetszett, ez adta az ihletet is (pontosan ezt ettem asszem, ezúton is köszönöm).

Hozzávalók

175g vaj , szobahőmérsékleten + egy kevés a forma kikenéséhez

175g cukor

4 narancs reszelt héja és 1 narancs frissen kifacsart leve

4 tojás, szétválasztva

100g liszt

2,25 tk sütőpor

csipet só

100g mandulaliszt

Krémhez

200g fehér csoki

200ml tejszín

egy pár levél friss bazsalikomlevél

1 doboz mascarpone

(ha nem az esküvői torta része, akkor 100g fehércsoki a díszítéshez)

Elkészítés

A sütőt 160 fokra (légkeverés) állítom.
Kivajazok egy 20 cm-es formát, opcionálisan kibélelem sütőpapírral.
Egy keverőtálba öntöm a cukrot, a narancshéjat és a puha vajat, és addig verem habverővel, míg halvány sárga és habos nem lesz (kb 1 perc). Ekkor hozzáadom a tojássárgáját, majd ha elkeverődött, félrehúzom. A lisztet, jó csipet sót és a sütőport fokozatosan szitálom a tálba és óvatosan elkeverem. Legvégén a mandulalisztet és a narancslét adom hozzá.
Felverem a tojásfehérjét, és a kemény hab harmadát óvatosan a tésztába keverem. Utána jöhet a második harmad, majd a harmadik adag is. Óvatosan, hogy ne essen össze!
A nyers masszát a sütőformába öntöm, és kb. 45 percig sütöm. Ha a tűpróba rendben van, készen van. A sütőből kivéve 5 percig a formában hagyom pihenni, majd kiszedem egy rácsra, és hagyom teljesen kihűlni.

A krém elkészítése, torta kenése:

A tejszínbe dobok egy maréknyi bazsalikom-levelet, és gőzölgésig forrósítom.
Amikor már gőzölög, de még éppen nem forr, lekapcsolom alatta a tüzet. Kb. 8-10 perc után kihalászom a leveleket (ez volt az infuzionálás), majd újra melegíteni kezdem a tejszínt.
Ha forró, félrehúzom a tűzről, és a darabokra tört csokoládét beleszórom úgy, hogy nagyjából minden darabot elfedjen a tejszín. Hagyom állni 2 percet, majd elkeverem, addig, míg minden csokidarab el nem olvad.
A kész krémbe belekeverek kb fél-1 doboz mascarponét. Ez igazából ahhoz kell, hogy a tortakrém lehűtve kezelhetően kemény legyen, ugyanakkor meglegyen a krém könnyed lágysága is, ami ehhez a tortához illik. Ha kész a krém, minimum 1 órát hűtöm, hogy kenhetően szilárd legyen.
Az esküvői tortához a kihűlt piskótát lapjában kettőbe szelem, és a krémmel vékonyan megkenem, majd a külsejét is egyenletesen beborítom. Jól lehűtöm az egész megkent tortát, aztán lehet beborítani a fondanttal. (ld . a nagy esküvői torta poszt).

Citromos-mákos torta

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Mon, 24 Jan 2011 16:39:00 +0000

Az én személyes kedvencem az esküvői torta három szintje közül. Lehet, hogy azért, mert imádom a citromot meg a mákot. Vagy azért, mert puha, szaftos (a citromsziruptól), tökéletesen citromos és mákos. A krémhez használt lemon curd (citrom krém) nagyon könnyen elkészíthető, és mivel nem nagy meló elkészíteni, ezért nem javaslom az üvegbe konzervált, drága import változat vásárlását.

Hozzávalók

(eredeti recept itt)
350g sózatlan vaj, szobahőmérsékletű (puha)

350g cukor

6 tojás , felverve

420g liszt (eredetiben 140g normál + 280g self raising)

3,4 tk sütőpor (értelemszerűleg csak akkor kell, ha normál és nem self rasing lisztet haszálunk)

1 lazán púpos tk. só

4 citrom lereszelt héja és 3 citrom leve (kb 1dl)

kb. 3 púpos evőkanál darált mák (ízlés szerint, de nem maradjon mellékszereplő)

Citromsziruphoz

2 citrom leve és reszelt héja

100g (barna)cukor

Krémhez

200g sózatlan vaj

400g átszitált porcukor

1 üvegcse citromkrém (lemon curd, bevált recept itt)

Elkészítés

Piskóta:

A sütőt 140 fokra (légkeverés) kapcsolom. Egy kb. 23 cm átmérőjű formát vajjal kikenek, sütőpapírral kibélelek.
A vajat és a cukrot habosra verem, majd fokozatosan, apránként hozzáadom a tojásokat. (Ha kicsapódna, hozzá lehet adni 1 evőkanál lisztet. )
Belekeverem a lisztet és egy csipet sót, majd végül a citromhéjat és a citromlét.
A masszát a formába öntöm, elegyengetem, és 75 percig sütöm (vagy amikorra szépen felemelkedik, aranyszínű, és sikeres a tűpróba).
Míg sül a piskóta, elkészítem a szirupot: egy lábosban összekeverem a cukrot a citromhéjjal és a citromlével, és ha a cukor felolvadt, félrehúzom a tűzről.
Ha a piskóta megsült, kiveszem a sütőből és hagyom enyhén melegre hűlni. Ekkor egy szélesebb csővel, pl. kínai evőpálcával egészen a torta aljáig lyukakat ütök (nem sokat, úgy 8-10et), majd a tortára egyenletesen rácsurgatom a szirupot, úgy hogy a lyukakba is jusson. (fontos a módszer: csurgat, megvárommígbeszívódik,csurgat, megvárommígbeszívódik ésígytovább).

Tipp: a szirupot ne teljesen kihűlve öntsük a piskótára, hanem inkább éppenmelegen, ekkor könnyebb önteni, könnyebben is szívódik fel.

Hagyom a piskótát teljesen kihűlni. Ha esküvői tortának készül, akkor jó hír, hogy fóliával bebugyolálva hűtőben 4 napig, fagyasztóban 1 hónapig is gond nélkül eláll.

Krém elkészítése:

A vajat robotkrémmel krémesre keverem, majd fokozatosan hozzáöntöm a porcukrot. A végén belekeverek kb. 5 bőséges evőkanál citromkrémet (vagy ahogyan ízlik).

Torta megkenése:

Nem sok a tapasztalatom piskótákkal, azt viszont gyakorlatból tudom, hogy a hűtőben lehűtött piskótával könnyebb bánni.
A piskótának a púpos tetejét egyenesre skalpolom egy éles recés késsel.
A tortát kiborítom a lapra, fejjel lefelé (így a tökéletesen egyenesre sült alja lesz a tortánk teteje.
A piskótát egy damil vagy hosszú kés segítségével óvatosan három lapra vágom, és az egyes rétegeket óvatosan külön fektetem.
A legalsó lapot vékonyan megkenem citromkrémmmel, erre jön egy réteg szobahőmérsékletű (de nem folyós!!) vajkrém. Ráhelyezem a második lapot, és azt is ugyanígy megkenem. A harmadik, legfelső réteget is felteszem, átkenem a maradék citromkrémmel az egész torta felületét, majd erre kenem a vajkrémet. Egy simítókéssel szépen elegyengetem.
A torta készen áll a bevonásra (marcipánmassza). Ebben a csupasz állapotban 3 napig áll el.

Megjegyzés: ha önálló tortaként készül, akkor a citromkrémet tejszínhabbal vagy mascarponéval keverem be, és ezzel kenem meg a külsejét tálalás előtt (a vajkrém helyett).

Narancsos triplacsokis torta

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Mon, 24 Jan 2011 16:29:00 +0000

Az esküvői torta pillére. Tekintve, hogy az esküvői tortaszelet magasabb és vékonyabb a megszokott tortaszelet méreteknél, ez a recept kényelmesen 50-60 személyre van kalibrálva. Vanília helyett narancs eszenciát használtam, amúgy tartottam magam a recepthez.

Nem éppen szerény, már ami a mennyiségeket illeti, különös tekintettel a vaj, csokoládé és cukor volumenre (ezért is triplacsoki). Extragazdag, tömör tésztáról van szó, mely hűtött állapotában egészen hihetetlenül barátságosan viselkedik: lapjában 3 felé vágni sokkalta könnyebb, mint amire számítottam (és mint a többit).

Könnyű recept, igazán nem nagy truváj megsütni, de mivel én mindenkinél mindig okosabb vagyok, jól megszívtam, és kétszer futottam neki. Tehát az úgy volt, hogy elsőre is minden remek lett volna, ha komolyan veszem azt a pontot, miszerint sütőpapírral ki kell bélelni a forma belső falát. Nem viccből írták. Azért KELL KIBÉLELNI A FORMÁT, mert különben emelkedés helyett a vajas tészta a forma peremén átbillenve a sütő aljába potyog, ami a sütés után pont úgy néz ki, mintha egy kecske szarta volna gondosan körbe. A torta meg 2/3 olyan magas, értelemszerűleg. Szerencsére ettől még fogyasztható és fagyasztható maradt, azóta is ott figyel a 2/3 adag a fagyasztómban..

Második nekifutásra alázatom megkerült, minden ment, mint a karikacsapás.

Önmagában tejszínhabbal ajánlják, az esküvői változathoz viszont strapabíró (nem csöpög, nem olvad, nem folyik, nem lep meg csak jól viselkedik és szépen marad a helyén) krémet javasolnak. Nem szeretem a vajas krémeket, konkrétan ódzkodom tőlük, de az alkalomhoz ilyen kellett, és minden előítéletem ellenére csodásan finom volt úgy, ahogy volt!

Készítés előtti fontos tudnivalók:
·         tekintélyes mennyiség, tehát nagyon nagy keverőtállal és 30cmes sütőformával kell készülni
·   viszonylag gyorsan összedobható, viszont számolni kell 2,5 óra sütési idővel valamint a hűtőben lehűtéssel (hidegen sokkal-sokkal könnyebben kezelhető, vágható, kenhető)
·         fóliába csomagolva 4 napig eláll a hűtőben, jól lehet vele előre dolgozni.

Hozzávalók:

(eredeti recept itt)
650g sózatlan vaj

650g étcsokoládé (minél magasabb kakaótartalommal, én 65 és 75%osakat kevertem be 50-50% arányban)

100ml erős eszpresszó

kb. 2-3 tk. narancs eszencia (vagy amennyi jó esik; eredetileg 3tk. vanília eszencia)

650g fehérliszt

2 tk sütőpor

2 tk szódabikarbóna

950g cukor (eredetiben barnacukor)

10 tojás

2 x 284ml tejföl

Krémhez:

300g sózatlan vaj , szobahőmérsékleten puhult

600g porcukor átszitálva

142ml habtejszín

200g étcsokoládé, 70%os, darabokra törve

Kell még: kevés narancs dzsem (nem darabos)

Elkészítés:

Sütőt 160 fokra (légkeverés esetén 140 fok, gázsütő 4es fokozat) kapcsolom.
A 30cm-es sütőformát vajjal kikenem, és az oldalát körbe kibélelem duplán hajtott sütőpapírral úgy, hogy a túlnyúlás kb 6-7 cm legyen.
A csokit feltördelem nagyobb darabokra, és a vajjal együtt, sűrű kevergetés közben, alacsony láng felett felolvasztom. Ha sima, fényes krémmé olvadt, hozzákeverem a kávét, a narancs eszenciát. A lisztet, sütőport és szódabikarbónát összekeverem, és az egészet átszitálom egy JÓ NAGY tálba.
Hozzáadom a cukrot, ügyelve, hogy ne maradjanak benne összeragadt cukorgöbök.
A tojásokat a tejföllel felverem, majd a lisztes tálba öntöm és elkeverem.
A csoki masszát is hozzáöntöm a tésztához, és fakanállal elkeverem, míg egyenletes, sima tésztát nem kapok.
A csokis tésztát a kivajazott formába öntöm, elegyengetem, majd 2,5 órán át sütöm. FONTOS: a sütőt NEM nyitom ki 2 óráig, mert a tészta összeeshet.
Ha kész, hagyom kihűlni a formában. Ha kihűlt, hűtőbe teszem, hidegen könnyebb lapjára vágni és krémmel megkenni.

Krém elkészítése:

A vajat robotkrémmel krémesre keverem, majd fokozatosan hozzáöntöm a porcukrot.
A feldarabolt csokit egy tálba teszem.
Egy kisebb lábosban a tejszínt éppenhogycsak felforralom és a csokira öntöm.
Hagyom állni 2 percig, majd addig keverem, míg teljesen sima krémet nem kapok.
Ha kihűlt (de még folyékony), a vajas krémmel egyenletesen elkeverem.

Torta megkenése

A hűtőben lehűlt piskótával könnyebb bánni. A vajkrém szobahőmérsékletű legyen.
A piskótának a púpos tetejét egyenesre skalpolom egy éles recés késsel.
A tortát kiborítom a lapra, fejjel lefelé (így a tökéletesen egyenesre sült alja lesz a teteje.
A piskótát egy damil vagy hosszú kés segítségével óvatosan három lapra vágom, és az egyes rétegeket óvatosan külön fektetem.
A legalsó lapot vékonyan megkenem a narancslekvárral, majd a szobahőmérsékletű vajkrémmel. Ráhelyezem a második lapot, és azt is ugyanígy megkenem. A harmadik, legfelső réteget is felteszem, átkenem a lekvárral az egész torta felületét, majd erre kenem a vajkrémet. Egy simítókéssel szépen elegyengetem.

A torta készen áll a fondanttal (marcipánmassza) történő bevonásra. Ebben a csupasz állapotban 3 napig áll el.

Nyári baszk bazsalikomos csirkeraguleves

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Mon, 12 Jul 2010 21:40:00 +0000

Miközben csendesen gyöngyözött a fedő alatt, azon töprengtem, vajon milyen nemzet jegyezheti ezt a ragulevest. Gondolom spanyol – foglaltam magamban állást. Aztán rá pár órával kezembe került valami női magazin, ahol megláttam egy ehhez a leveshez kísértetiesen hasonlító variációt, amit baszk címkével illettek. Hát akkor legyen baszk.

Eddig a baszkokról két dolog jutott eszembe: az Athetic Bilbao focicsapat és nagy szerelmem, a bilbaoi Guggenheim múzeum (ahol még nem jártam, de ahová egyszer biztosan eljutok).

Most inkább a foci köti le a figyelmem, lázban égek (kivételes öröm az ember életében, amikor örök kedvence éppen nyerő fázisban van), focizzunk hát egy kicsit. Mert az Athletic Bilbao érdekes egy csapat ám! Egyfelől a Realon és a Barcán kívül az egyetlen csapat a spanyol ligában, aki fennállása óta (1928) az első osztályban játszik (azaz egyszer sem bukott le alsóbb osztályba 2010-1928=82 éve!). Ez nagy dolog, bár igaz, az utóbbi években nem egyszer sokkal inkább az isteni szerencse, mint az első osztályhoz méltó színvonalú teljesítmény tartotta őket a Primera Divisiónban, de attól még vitathatatlanul elit körbe tartoznak. Másik érdekesség, és ez egyben tovább emeli teljesítményük értékét, hogy bár üzleti alapokon nyugvó vállalkozásról van szó, a klub tartja magát a kizárólag baszk utánpótlás elvéhez. A sokáig merev igazolási szabály (cantera) annyiban lazult az utóbbi években, hogy a klub ma már olyan játékosokat is leigazolhat, akik bár nem rendelkeznek baszk felmenőkkel, de baszkföldi futballiskolában lettek képezve (persze kivételek korhoz és körülményekhez mérten mindig akadtak, például mikor Franco tett kísérletet a spanyolországi kisebbségek beolvasztására). Azaz ez a csapat úgy tartja magát a liga első osztályában, hogy egy meglehetősen szűk terület még szűkebb keretéből válogat(hat) csupán. Se spanyolok, se más nemzetiségűek nem játszhatnak a csapatban, csakis Baszkföld futballistái. Ez aztán a nemzeti öntudat és büszkeség kiteljesedése! Real drukkerként is csípem a tartásukat.

Ráadás tudásmorzsa

Tudtátok, hogy Eva Perón vagy Ernesto Che Guevara is Baszkföldről származik? Én nem…

Vissza a leveshez: bár nem bír történelmi súllyal, de szeretjük és helyén értékelendő, mint igen hálás, nyaraló-ill. nyaralás-kompatibilis egytálétel. Nem kell vele sokat lacafacázni: strandról/napozástól kimerülve, konyhába beesve, még bikiniben 10 perc alatt (1 fő kuktával kalkulálva), szó szerint összedobható. Míg fő, simán belefér egy jó zuhany és teljes piperkészés, így az asztalhoz már frissen, üdén, szúnyogírtóval illatosítottan ülhetünk (senki ne felejtsen a fülébe is kenni/fújni egy adagot). És ha már nyaraló, nem utolsó szempont, hogy a főzési folyamat során használt, mosogatni való eszközök száma is kimerül egy darab fazékban, 1 darab vágódeszkában és 1 darab szeletelő késben.

Tipp: másnap is remek!

Megjegyzés: a recept a spanyol kategóriába került besorolásra. Vegyük úgy, ez inkább csak kényelmi/földrajzi kérdés, nem pedig kisebbségi/nemzeti. Ezúton kérek elnézést minden öntudatos baszktól és a témára érzékeny népektől.

Nyári baszk bazsalikomos csirkeraguleves

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 2 ek olívaolaj

8 csirke felsőcomb (bőrével)

1 közepes fej vöröshagyma, megpucolva, félbevágva

1 ek liszt

2 piros kaliforniai paprika, felkockázva

3-4 szál répa, felkarikázva

kb. 12 db közepes méretű újkrumpli, félbevágva

150ml száraz fehérbor (olyan, amilyet örömmel meg is innánk!)

200ml csirke alaplé (vagy ha nincs, víz)

1 nagy marék bazsalikom, durván felaprítva

Elkészítés:

Egy nagy edényben olajat forrósítok. A csirkéket megszórom kevés liszttel, és közepesen erős láng felett mindkét oldalukat aranybarnára pirítom (először érdemes bőrével lefelé pirítani, majd utána megfordítani, és lepirítani a húsos oldalát is).
Hozzáadom a krumplit, répát és a paprikát, és kb. 3-5 percig tovább pirítom, kevergetés mellett.
Felöntöm a borral és az alaplével, beldobom a hagymát, sózom és borsozom. Fedő alatt minimum 30 percig főzöm (nekem most kb. 45 perc volt, ez erősen edény és tűzhely-függő). Lényeg: akkor van kész, mikor a csirke megpuhult (a csontjáról szinte érintésre leválik) és az összes zöldség is jól megfőtt.
Belekeverem az aprított bazsalikomlevelet, és további 5 percet főzöm. Ha kell, lehet még ízlés szerint sózni.

Kenyérrel ettük, szuper volt.

Joghurt balzsamecetes eperlekvárral és vajkaramellás morzsával

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Mon, 12 Jul 2010 10:24:00 +0000

Bár nagyon fensziül hangzik, igazi malackodós kaja, nem mellesleg marha egyszerű elkészíteni. Finom nyári reggeli: joghurt, méz, gyümölcs… no és hogy a jó közérzet és a zsírsejtek is duzzadjanak, egy kis házi vajkaramellás morzsa az egészséges hozzávalók tetejére.

Az eper természetesen helyettesíthető bármilyen más gyümölccsel, én banános-mangós-lime-os változatot is csináltam (frissen, nem lekvárnak főzve), az is szuper lett. Utólag jutott csak eszembe, de adja magát, hogy a morzsába egy kevés durvára tört pekándió is kerüljön.

Joghurt balzsamecetes eperlekvárral és vajkaramellás morzsával
2 bőséges adaghoz

(Ötlet innen)

Kb. 8-10 darab zabkeksz, ledarálva

kb. 50g cukor

kb. 25g vaj

2 doboz joghurt (ideális esetben sűrű görög vagy lecsepegtetett)

két nagy marék eper, megtisztítva, felaprítva

méz (ízlés szerint)

balzsamecet (kb 2-3 ek.)

Elkészítés:

Az eperrel kezdem: balzsamecetet mézzel összerottyantok, hozzáadom az apróra vágott gyümölcsöt, és kevergetés mellett darabos lekvár-állagúra főzöm. Ha nem elég édes, cukrot/mézet adok még hozzá. Akkor jó, ha már besűrűsödött. Ha kész, félreteszem hűlni.
Kb. 50g cukrot (én nem mértem, csak szemre ment egy kisebb kupac a serpenyőbe) elkezdek hevíteni egy serpenyőben. Ha kezd olvadni, picit keverek rajta. Mikor az összes cukor aranyszínűre karamellizálódott, félrehúzom a tűzről és belekeverem a vajat. Vigyázat, nagyon rotyogni fog. Miután alaposan összekevertem, a kész vajkaramellbe gyorsan beleszórom a darált kekszet és alaposan eldolgozom (a nagyobb morzsákat apróra töröm egy fakanállal, de a morzsák mérete ízlés kérdése). Hagyom kihűlni.
Egy átlátszó kis tálka aljába belekanalazom a kihűlt eperszósz felét, erre jön egy doboz mézzel édesített joghurt, a tetejét pedig megszórom a morzsa felével. Maradékból készül a második bőséges adag.
Tálalás után mindenki magának összedisznólkodja.

Balzsamecet-mázas rózsaszín kacsamell, nyári kuszkusszal és narancsos salátával

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Tue, 06 Jul 2010 17:53:00 +0000

Gasztroblogger aranyszabályok legfőbbike: éhes embert nem hergelünk azzal, hogy elé teszünk egy tál ételt, amihez nem nyúlhat, mert fotózni kell. Nem emberségből, hanem józan paraszt ész által vezérelt önvédelemből. (És mert magunkból indulunk ki.)

És így történhetett az, hogy a fotó nem az amúgy nagyon finom kacsamellről szól, hanem a levenduláról, mert azt volt időm nyugiban, világosban, jóllakottan fotózni. Meg a tájat. Ezek az elemek amúgyis szervesen hozzátartoznak a hangulathoz, ami belengte a hétvégét.

A kacsamellről csak annyit, Kh szavaival élve, hogy elég cunci lett.

A BBCFood receptjéből csak a húst vettem át, köretnek narancsos balzsamecetes mézes salátát képzeltem el, meg egy kis nyári zöldséges kuszkuszt. Nagyon szépen mutattak ők így együtt, a tányéron.

Balzsamecet-mázas rózsaszín kacsamell,

nyári kuszkusszal és narancsos salátával

Hozzávalók 2 személyre:

kacsához:

1 nagyobb darab kacsamell, bőrével

tengeri só (frissen őrölve)

200ml balzsamecet (teljesen alap fajta is jó lesz most)

kb. 3-4 ek. méz (ízlés és balzsamecet minőségének függvénye)

körethez:

3-4 marék kuszkuszdara (szemre ment)

egy kisebb cukkíni fele, fél piros kalifornia paprika, és egy kisebb répa megpucolva, felkockázva

egy kis csomag madárbegy saláta

1 db narancs

olívaolaj és /vagy vaj tetszés szerint, só, bors

Elkészítés:

A kuszkusz készítésével kezdem: egyszerűen vajon megpirítom cukkínit, répát és a paprikát, picit sózom, borsozom is, félúton löttyintésnyi fehérbort öntök alá. A kuszkuszdarát leforrázom vízzel, sózom, fél evőkanál olívaolajat öntök bele, alaposan elkeverem, és hagyom, hogy pár perc alatt megpuhuljon. Mindenki kövesse a dobozon levő instrukciókat, sikerülni fog. A megpuhult, pirított zöldséget összekeverem a zöldségekkel és ha nem felejtem el letakarni, tálalásig jól ellesz melegítés nélkül.
A kacsamellet megmosom, a nedvességet egy törlőruhával / papírral felszárítom, bőrével felfelé fektetem. Egy éles késsel átlósan bevágom a bőrét/háját, mindkét irányba – azaz a végén rácsozott mintája lesz.
A sót bedörzsölöm a bőrébe.
Közepes hőmérsékleten felhevítek egy vastag aljú edényt (lehetőleg vasserpenyőt).
Ha felforrósodott a serpenyő, alacsony hőmérsékletre veszem vissza a fokozatot, és beleültetem bőrével lefelé a húst. 12-15 percig sütöm, közben folyamatosan kikanalazva a kiolvadó kacsazsírt. (El ne dobja senki sem, külön tálkába lehet gyűjteni, elég sok lett, utána lehet szabadon felhasználni.)
Kb. 12-15 perc után a kisülő zsírral megkenegetem a hús tetejét, majd megfordítom, hogy a húsos oldala is süljön egy picit. 3-4 perc után kiveszem a serpenyőből, letakarom (hogy ne hűljön ki) és félreteszem.
Gyorsan a serpenyőbe öntöm a balzsamecetet, hozzákeverem a mézet, és egészen kevés sót hintek rá. Forró fokozaton pár percig forralom, ha kezd besziruposodni (kb. fele mennyiségre sűrűsödik), akkor jó.
A kész sziruppal alaposan (ecsettel) átkenem a sült kacsamellet, alufóliába tekerem és hagyom pihenni 5 percet. A maradék szirupot félreteszem, kell majd a salátához.
Míg pihen a husi, gyorsan összedobom a salátát: a narancs héját késsel levágom (hogy a húsa legyen a széle, ne a száraz fehér belső héj), felkockázom, 4 nagy marék madárbegy salátával elkeverem (1 kis csomag), a maradék balzsamecetes sziruppal elkeverem, ha kell, enyhén sózom, pici olívaolajat is belekeverek. Ha lett volna, erezett, finomra vágott piros chili paprikát is tettem volna bele.
A kacsamellet deszkára szedem és átlósan felszeletelem. Azonnal tálalom, a köretből mindenki magának szed tetszés szerinti mennyiségben és arányban.
A hússzeleteket jobb esetben frissen őrölt tengeri sóval, kiváltságos esetben fleur de sel-lel (nekem nem volt) meghinti mindenki magának, ízlése szerint.

Reggeli gyümölcsös lepény

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Wed, 30 Jun 2010 07:57:00 +0000

Leszögezném az elején: ez nem desszert, hanem reggeli.

Napsütés, terasz, vasárnap délelőtt. Odalent a Balaton, jobbra Szigliget, balra Badacsony, még odébb a Balaton-felvidék, közvetlen előttem szőlődombok hullámzanak szelíden. Még hálóingben vagyok, kényelmesen dőlök hátra a fonott karosszékben, két kezem kávésbögrén kulcsolom össze, lábam a szomszéd szék karfájára keresztben felpakolva, próbálok magamhoz térni. A koffein lassan hatni kezd, kezdek éledni, először csak nézek, aztán merengek, végre látom is a tájat. Gyönyörű hely… A békesség szigete lenne, ha a köcsög szomszéd nem akarna minden áldott hétvége minden egyes napján lombvágózni meg füvet nyírni. Annyi fű és lomb nincs is a hegyen, na de komolyan, pláne nem a szőlőjében… Ha másra nem is, arra tuti alkalmas ez a zúgás, hogy felébredjen az ember. Felhangosítom a zenét (azaz bekiabálok, hogy légyszi hangosítsd fel picit), így jobb, kezdem úgy érezni, hogy jó lenne lassan enni is valamit. Fejben és alapanyaggal már készültem, csak el kell dönteni, ma mi esne a legjobban az előszelektált lehetőségek közül.

Hasizomból, óvatosan emelem a felsőtestem, próbálom nem kilöttyinteni a kávét magamra, úgy 45 fokban megállok, kávé átkerül bal kézbe, jobb karommal nagyot nyújtózva, nyüsszentve, éppen elcsípem a sarkát az asztalra kikészített receptfüzet stócnak és az ölembe veszem. Mindegyik újság erősen használt, gyűrött, tele ételpecséttel, firkával, de így szeretem, mert ezek az én legkedvesebb, megvalósításra váró és már megvalósított terveim kézzel fogható lenyomatai. Lapozgatnám őket, elmerülnék a választás édes nehézségében, de szinte azonnal ennél a lepénynél nyílik a füzet. Annyira francia, annyira déli. Ellágyulok. Provance ugrik be, a dimbes-dombos tájra fel-felpillantva néhány pillanatra szinte el is hiszem, hogy ott vagyok, Dél-Franciaországban, egy pici falu pici házának verandáján, csak nekem még jobb, ohne kabóca vagy skorpió… (szerintem a kabóca egy ronda ízeltlábú, nem kellemes háttérzaj, a skorpiót nem kell magyarázni).

Újabb villanás: Nizzában mindig irigykedéssel vegyült csodálattal néztem, ahogy vasárnaponként dél körül a helyiek kitelepültek a terekre, kávét rendeltek, aztán a kései reggelit eperrel vagy más gyümölccsel, péksüteménnyel és pezsgővel folytatták. Életérzésből. :) Mindig is vágytam erre az érzésre, éppen itt lenne az ideje kipróbálni. Feküdne nekem, valami azt súgja.

Kb. egy óra múlva pezsgő pukkan halkan, mi pedig jóízűen, élvezettel esszük a frissen készült barackos-málnás lepényt. Mellette egy tálkában friss aprított gyümölcs (a maradék), onnan is kikapok egy-egy szemet. Így teljesüljön minden kívánságom. Fülig ér a szánk, de nem a pezsgőtől. Kívül-belül mosolygok, jó nekem.

Szolgálati közlemény: ez a recept nagyjából olyan nehéz, mint gyümölcssalátát halmozni egy szelet kenyérre, csak persze sokkal finomabb (egyértelműen a for dummies címke jár neki).

De vigyázat: hiába tűnik nagynak a lepény, veszélyesen gyorsan fogy, két-három embernél többnek nem elég. Én szóltam.

Reggeli barackos-málnás lepény

1 csomag leveles tészta (eredetileg 3 nagy lap átvajazott réteslap, félbe – 6 rétegűre- hajtva*)

2 ek olvasztott vaj (ha leveles tésztát használunk, elég lesz 1 ek is bőven)

kb. 3 ek. lekvár (barack vagy málna)

kb. 6-8 db érett őszibarack, meghámozva, felszeletelve

kb. 6-8 db érett sárgabarack, felszeletelve

1 kis doboz málna

kb. 2 ek. porcukor (ill. ízlés szerint)

Elkészítés:

A leveles tésztát sütőpapírra fektetem úgy, hogy a széleinél peremet fomázok.
Megkenem vízzel/tojással, aztán villával kicsit megszurkálom (hogy nem puffadjon fel a tészta).
Megkenem lekvárral, és a tészta csomagolásán szereplő sütési instrukciók szerint kb 5-8 percig sütöm (200 fok).
Kiveszem a tésztát, a barackokat elrendezem rajta, és megkenem olvasztott vajjal a gyümölcsöket. Újabb 10 perc a sütőben.
Újra kikapom a sütőből a tésztát, megszóróm a lepényt a málnával, és szita segítségével, ízlés szerint megszórom porcukorral a lepényt. Újabb 10-12 percig sütöm, ha a cukor megolvadt, készen van.
A kész lepényt sütőpapírostul átemelem egy fa deszkára, és hagyom picit hűlni. Langyosan a legjobb. Szerintem.

*Instrukciók réteslap használata esetén: 3 nagy réteslapot hagyok szobahőmérsékletűre melegedni, megkenem külön-külön mindhármat vajjal , félbe hajtom, így egy hatrétegű, téglalap alakú közepes tepsi méretű alapot kapok. Sütőpapírra ültetem, peremet hajtok, innentől kezdve ugyanaz a dolog + sütési idő, sütési hőmérséklet 180 fok légkeverésen, 200 fok hagyományosan.

Meatballs & spagetti másképp: almás fasírtgolyók sültpaprika-krémes szósszal

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Mon, 28 Jun 2010 12:50:00 +0000

A gusztustalan őszi hétbe furamód, kakukktojásként ágyazódott be a 22+ fok hőmérsékletű délután. Ilyenkor semmi nem számít, egy épeszű ember 35 fokos strandidőt imitál: bikinire vált, kipakolja a naptejeket, legyárt egy kancsó jeges limonádét, és kiskirály módra henyél az erkélyen. Étvágy azért megvan, a szervezetet nem lehet ilyen megrendezett műkánikulával megviccelni, így a célra tulajdonképpen tökéletesen alkalmatlan erkélyen szerény pikniket is rögtönöz. Lényegtelen semmiség, hogy az ebéd jellegét tekintve nem kifejezetten földönevős. Az meg már végképp kit hat meg, hogy az ebéd utáni szieszta alatt újabb esőfelhők tesznek próbát a kedélyek felkorbácsolására. Minket nem: így is tökéletes volt. Így volt tökéletes.

Az étel sem volt éppen hagyományos: a Good Food receptjét követve az ikonikus amerikai meatballs & spagetti pikáns csavarjaként a húsba alma, a szószba sült paprika került. Nagyon rendben van ez így...

Pár, a témához közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó megállapítás:

A földön evésben az (is) a jó, hogy bár nem feltétlenül kényelmes, érdekes módon kisebb hibaszázalékkal eszem le magam (amit amúgy 80%os rátával hozok). A terítőre potyog minden.
A piknikben az (is)a jó, hogy nem ciki leenni a terítőt; vagy mert eleve kevésbé féltik (már úgyis a földön van), vagy mert mindenki leeszi (már úgyis mindegy).
Az alma ne ijesszen el senkit: egészen hangyányi édeskés lecsengésen kívül semmi nem utal gyümölcsre, a végeredmény viszont valahogy kétségtelenül sokkal finomabb.
Másnap is igen finom, érdemes maradékra gyúrni (juteszembe a konkrét fotóalany éppenséggel pont a maradék).
Ebéd után a párnák közt elszenderedni egyenesen kötelező.
Mindenképpen spagettivel kínálandó, mellé kevés saláta (most mustáros vinaigrette-es madárbegy) ajánlott.
Szerintem nagyjából hatékonyan osztottam be a munkafolyamatokat, de az újság által állított 15 perces elkészítési idő mission impossible-nek tűnik. Hát kxxxx@ra nem 15 perc az előkészület és az is kamu, hogy 20 perc míg elkészül, mert ez akkor lenne lehetséges, ha van 6 tűzhely és 3 gyakorlott, önjáró kuktája az embernek. De mondjuk 1 órán belül simán megvan, feltéve, hogy az ember közben nem próbál cukkínitortát is sütni, mert akkor bonyolódnak a dolgok, és megtörténhet az, hogy hajnali fél háromkor kezd el vacsorázni az ember.

Almás fasírtgolyók sültpaprika-krémes szósszal, spagettivel

Hozzávalók 4 főre:

húsgolyókhoz:

450g darálthús (én pulyka felsőcombot választottam)

25g zsemlemorzsa

1 darab kisebb/közepes méretű alma, meghámozva, lereszelve

1 gerezd fokhagyma, áttörve

olívaolaj a sütéshez

szószhoz:

3 db piros kaliforniai paprika

1 fej vöröshagyma, finomra aprítva

1 konzerv paradicsom (aprított vagy egész) (400ml-es)

2 dl víz (a paradicsomos konzervdoboz félig töltve)

olívaolaj

só, bors

egyéb:

1 csomag spagetti tészta

Elkészítés:

A paprikákat megmosom, csutkájukat kivájom, ráültetem egy sütőpapírral bélelt tepsire, és sütőben 200 fokon kb. fél órán át sütöm (amíg a héjuk kezd megégni, felpúposodni). Ha kész, alufóliába/műanyag zacskóba csomagolom őket, és hagyom még 5percet állni. Ezután meghámozom (a héj könnyedén lehúzható - közben kukta pampog, hogy szerinte nem volt könnyű, szerintem meg ő volt béndzsa... :)). Félreteszem.
A húsgolyókhoz összekeverem az összes húshoz való hozzávalót, picit sózom és borsozom.
A masszából golyócskákat formázok, a tenyeremmel finomra görgetem. Ha kész, félreteszem állni tíz percre.
A szószt kezdem el csinálni: közepesen erős lángon hagymát olajon megdinsztelem, aztán hozzáadom a paradicsomkonzervet, a vizet és a paprikát, sózom, enyhén borsozom, és kb. 20 percig főzöm.
Miközben fő a szósz, ismét a hússal foglalkozom: kevés olajon 5-6 perc alatt minden oldalukon megpirítom a húsgolyókat.(Vigyázat: könnyen odakap, sokat kell forgatni.) Ha kész, félre teszem.
Eljön a pont, ahol a tésztát felteszem főni.
A majdnem kész szószt lehúzom a tűzről és botmixerrel pépesítem.
A pépesített szószba belekeverem a húsgolyókat és 5 percre visszateszem a lábost a tűzre (lehet, hogy kell egy fedő, mert köpköd ezerrel).
Míg elkészül a szósz, pont van idő a tésztát leszűrni.
Tálalás: ld. képen.

Jó étvágyat!

Bengáli lazacfilé korianderes-mentás joghurtszósszal

noreply@blogger.com (Gourmandula) — Tue, 22 Jun 2010 23:18:00 +0000

’Norvég és indiai csak a focipályán valószerűtlenebb páros, mint a konyhában.’ – mondja a szűklátókörű, korlátolt agyam. Sajnálom, de ez van: valahogy mindig hadilábon álltam az indiai fűszerek és a lazac kombinálásával.

Kicsit olyan érzésem volt vele, mint a barna-szürke színek párosításával, vagy hogy ételnél maradjunk, a kakaós karfiollal. Nem illenek össze, akkor sem, ha minden magazin erről próbál meggyőzni, akkor sem, ha tudom, hogy nekik van igazuk. Én egyszerűen nem érzem a dolgot. Sőt, a lazacot konkrétan táj idegennek látom indiai környezetben. És nem is az a lényeg, hogy igazából laknak-e lazacok Indiában (laknak, 4 fajta is, meggugliztam), vagy létezik-e abból készülő hagyományos indiai étel (nyilván), hanem hogy személy szerint nekem nehézkes befogadni ezt a párosítást.

De persze ahogyan a barna-szürke kombináció is beszivárgott végül az öltözködésembe, úgy talált meg ez a kurkumába és római köménybe dörzsölt, zöldfűszeres-gyömbéres joghurtban párolt lazac is. Borzasztóan egyszerű (nyaraló-kompatibilis), pikáns, ugyanakkor könnyű és egészséges étel.

Egyértelműen lazac. Egyértelműen indiai. Egyértelműen finom.

Ja, azért kakaós karfiollal szemben még tartom magam. Egyszerre mindent mégsem lehet.

Bengáli lazacfilé korianderes-mentás joghurtszósszal

Hozzávalók 4 személyre

4x130g lazacfilé (bőr nélkül)

1tk kurkuma

1tk római kömény

1ek. magos mustár

kb. 3 cm-es darab gyömbér, megpucolva

1-2 gerezd fokhagyma

1 nagy marék koriander, finomra vágva

1 marék mentalevél, opcionálisan pár szál friss snidling

2db zöld chili paprika, felkarikázva (opcionális)

400ml görög joghurt (vagy tejföl és joghurt keveréke)

1 csomag zöldbab (kb 250-350g csomag)

200g basmati rizs vagy 1 csomag basmati rizs/lencse/zab keverék (utóbbi Sparban kapható)

2 db lime, cikkelyekre vágva

Elkészítés:

A halszeleteket megmosom, papírtörlővel óvatosan felitatom a nedvességet.
A kurkumát, édeskömyént és mustárt elkeverem kevés sóval, és a szárazta törölt hússzeleteket bedörzsölöm a keverékkel.
A gyömbért, fokhagymát, opcionálisan pár szelet chilit darálóban pépesítem, majd hozzáadom a joghurtot, kevés sót és a finomra aprított koriandert és még egyet keverek rajta a géppel.
A joghurtos szósz egy részét a halhoz használom fel: a szeletek mindkét oldalára kenek belőle egy keveset. A megmaradt szószt félreteszem.
Szakítok 4 db alufólia lapot, a közepükre ültetem a halszeleteket, és mindegyiket külön becsomagolom, úgy hogy a tasak picit nagyobb legyen a halszeletnél (maradjon kevés hely a gőznek keringeni a tasakban).
Légkeveréssel 200 fokon kb. 8-12 percig sütöm. (Nekem nagyobbak voltak a szeletek, ezért 12 percre volt szükség az eredetileg megadott 8 helyett. Ha letelt a 8 perc, nyugodtan vegyük ki az egyik tasakot, bontsuk ki és nézzük meg a hús készültségi fokát, ha még nyers, vissza lehet tenni még pár percre. )
Míg sül a hal, a körettel foglalkozom + joghurtszószt fejezem be: ízlés szerint lehet tovább hígítani egy kevés joghurttal + én még aprítottam bele egy kis marék mentát is, nagyon jól ment hozzá (plusz belecsusszant véletlenül pár szál snidling is, nagyon jót tett neki). A maradék chilit is ebbe a szószba lehet belekeverni.
Zöldbab: kevés olívaolajon / vajon éppen roppanósra párolom (kevés fehérbor sem árt neki, ha elfő alatta); rizs: a rizst enyhén sós vízben megfőzöm, ha megpuhult, leszűröm.
Tálaláskor a halas tasakokat tányérra fektetem (mindenki magának bontja ki), mellé főtt rizst (rizs/lencse keveréket) és zöldbabot szedek, és a joghurtszószból kanalazok a köretre egy keveset.
A kibontott halat egy lime-gerezd levével csepegtetem végig.

Jó étvágyat!