"hely-szelleme" via xSolutions in Google Reader

Drága gyermekeim!

2012-05-27T09:57:29Z

Sokszor vigasztaltalak benneteket, ha szomoruak, rossz kedvüek voltatok. Biztattalak, bátoritottalak mindőtöket, hogy adjatok hálát Istennek minden napért, hogy élünk, hogy egymásnak vagyunk, hogy szeretjük egymást, egy család vagyunk, hogy ti négyen vagytok és lesztek mindig egymásnak. Ettől kell, hogy jobb kedvetek legyen, hogy megnyugodjatok, ez kell, mindig! Ahogy nőtök, történnek veletek a jó és rossz dolgok a nagyvilágban, talán egyre jobban megértitek ezt.

Tudnék irni oldalakat rólatok, tudjátok mennyire szeretlek benneteket! Viszont találtam egy “Biztatót”, ez segíthet elviselni a mindennapokat, ezt küldöm nektek a mai gyermeknapon, ha nem jut eszetekbe semmi ami átsegítene a rossz gondolatokon, a fájdalmakon, akkor olvasgassátok ezt és kivánom legyetek boldogok mindig, mindenkor! És soha ne felejtsetek el emelt fővel, tiszta szívvel látni egymást! Tudjátok mit tanítottam: ha kell a család körbezár, megvéd, átölel bárhol is vagy a nagyvilágban!

Rajki Miklós: Bíztató

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok – sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.

Rajtunk röhög az internet az egykori "Isten helyett traktor hozott, parasztok!" molinó miatt

2012-05-26T17:28:00Z

Az Index feltépett egy régi-régi kécskei, focis sebet mindannyiunk lelkében a ma közzétett szurkolói darpériás összeállításukban. Már a cikk címe is a minket kóstolgató szöveg volt: "Isten helyett traktor hozott, parasztok!". Ez a felirat állt ugyanis azon a molinón, amit diósgyőri szurkolók tartottak az egykori NB-1es Diósgyőr - Tiszakécske focimeccsen. Hozzátenném: a piros-fehérek eléggé mérgesek voltak ránk, mert néhány hónappal korábban csúnyán kikaptak Kécskén. Az eset azért is hagyott mély nyomott a diósgyőriekben, mert meccs után a csalódott szurkolóik egy része összebilincselt kézzel feküdt a stadion gyepén... S hogy a bejegyzés ne - csak - keserű szájízt hagyjon bennünk, a tovább után látható ahogy 1997-ben a Tiszakécske FC, hazai pályán győzedelmeskedik a vendég Diósgyőr felett.

[...] Bővebben!

#3711

2012-05-26T13:36:06Z

I'm in the neighbourhood internet cafe, between two young monks and a young local girl chatting on skype.

I'm kinda mad at the person who wrote to me just two weeks ago that she hadn't managed to use skype more than once over the past year. all my colleagues are constantly on skype either at home, or in cafes, or at school.

this place is someone's living room, the wall is covered with photos - Shwedagon pagoda and a high-ranking monk on the top, at least five Aung San Suu Kyi's below, then family photos, a pop star and Barack Obama himself. there is laundry all over the place and the landlord is having tea with his friends.

I can pick up the wifi signal at home, but you can only pay by the month, and for the time being I'm not sure how long I'll be staying here. I asked to move because the main road is very noisy and I can hardly sleep. it's a shame because the apartment is real nice (apart from those scheduled power cuts).

I put jasmine in my hair today, like the local ladies. I love its scent. the whole apartment is drenched in jasmine :-)

I'm very anxious about Monday.

a sarki internet caféban nyomulok, balról két monk, jobbra egy fiatal lány skypeol burmaiul.

haragszom arra, aki két hete azt írta nekem, hogy egy év alatt nem tudott még skypeolni. az összes kollégám egyfolytában skypeol vagy otthon, vagy a sarkon, vagy a suliban.

ez valakinek a nappalija eredetileg, a falon felül a Shwedagon, egy fő-szerzetes, alatta Aung San Suu Kyi legalább öt példányban, és családi képek, egy popsztár, és maga Barack Obama. mindenhol ruhák száradnak, és a házigazda éppen teázik a haverjaival.

elér otthonra is a wifi, innen jön - de csak havonta lehet fizetni. én meg nem tudom, hogy a suli jövő héten nem visz-e át máshova. kértem, mert olyan zajos a főút, hogy nagyon nehezen alszom, habár a lakás tényleg szuper (az áramszüneteket kivéve ugye).

ma én is tettem jázmint a hajamba, mint a helyiek szoktak :-) nagyon szeretem az illatát. az egész lakás jázminban úszik.

nagyon izgulok a hétfő miatt.

#3710

2012-05-26T13:12:38Z

I'm in the neighbourhood internet cafe, between two young monks and a young local girl chatting on skype.

I put jasmine in my hair today, like the local ladies. I love its scent. the whole apartment is drenched in jasmine :-)

I'm very anxious about Monday.

a sarki internet caféban nyomulok, balról két monk, jobbra egy fiatal lány skypeol burmaiul.

haragszom arra, aki két hete azt írta nekem, hogy egy év alatt nem tudott még skypeolni. az összes kollégám egyfolytában skypeol vagy otthon, vagy a sarkon, vagy a suliban.

ma én is tettem jázmint a hajamba, mint a helyiek szoktak :-) nagyon szeretem az illatát. az egész lakás jázminban úszik.

nagyon izgulok a hétfő miatt.

Utazás

2012-05-24T11:07:18Z

Tihanyi Kinga, a firenzei idegenvezető ajánlata ide kattintva nézhető meg:

Ha vidék akkor Vicchio

Magyar útlevél igénylése Olaszországban

2012-05-24T04:27:41Z

Már persze, ha magyar állampolgárról van szó…

Mivel közérdekű lehet, bemásolom Berege Lanka hozzászólását a fenti ügyben

De mindenekelőtt – eszerint a bolognai magyar konzult érdemes keresni, ha valami ügyben infora van szükségetek.

Nekem az a tapasztalatom a firenzeivel kapcsolatban, hogy sosem méltatott válaszra semmilyen megkereséssel kapcsolatban sem mailben, sem telefonon.

Tehát, ha lejárt az útleveletek és nem akartok hazamenni:

“Magyar utlevelet jelenleg Milanoban (a Fokonzulatuson) lehet megujitani, ugyanis az uj tipusu utlevel bevezetesevel (biometrikus utlevel) ujjlenyomatot kell venni a kerelmezotol es egyenlore ezzel a berendezessel csak a milanoi fokonzulatus es a romai konzulatus van ellatva.
Idopontot kell kerni es a kovetkezo okmanyokat vinni:
- a meg ervenyes magyar utlevel es 2 db fenykep az utlevel erdemi oldalarol (az utolso oldal, ahol a szemelyi adatok szerepelnek)
- fenymasolat a magyar hazassagi anyakonyvi kivonatrol vagy a a magyar szuletesi anyakonyvi kivonatrol, ha nincs ferjnel itt Olaszorszagban
- 3 db igazolvanykep
- egy valaszboritek sajat nevere megcimezve es 5 euros postai belyeggel ellatva
Idopontot a Milanoi Fokonzulatuson kell kerni, a kovetkezo telefonszamon: 02 726009200 (kedd – szerda – csutortok, 9 -12,30 ora kozott)
Cim: Via Fieno, 3, IV-ik emelet Milano

Ha az utlevele lejart, az uj utlevel igenylese elott ervenyes allampolgarsagi bizonyitvanyt kell kerni a magyar hatosagoktol a milanoi fokonzulatuson keresztul.

Maradok rendelkezesere barmilyen mas kerest illetoen is.
Szivelyes udvozlettel.
Miliczky Dr. Erzsebet
Magyar Konzul
Bologna”

Bréking

2012-05-23T12:41:41Z

E pillanatban olyan érdekes érzés elovasni az olasz érettségi feladatait )

Ha kíváncsiak vagytok rá:

http://eduline.hu/erettsegi_felveteli/2012/5/23/Olasz_kozepszintu_erettsegi_irasbeli_2012_QCZX3L

http://eduline.hu/erettsegi_felveteli/2012/5/23/Olasz_erettsegi_2012_harmadik_negyedik_fela_WS6CSM

(Én nem érettségiztem olaszból annak idején, mert már volt nyelvvizsgám )) Ellenben latinból igen, mégpedig önszorgalomból )

Olasz vagy-e?

2012-05-23T12:05:11Z

Van az a bonmot-szerű olasz mondás, hogy egy olasz akkor érzi magát olasznak, amikor a foci EB / VB-n a csapat játszik.

Belegondoltatok, hogy ezzel azt is mondják, hogy minden más esetben nem olaszok, hanem valami mások ezek az emberek? (ti. az olaszok ).

A mi magyar nemzettudatunkkal (és most ne a legújabb évek fejleményeire és a reálpolitikára gondoljatok, hanem a semleges nemzettudat-fogalomra) nehezen fogjuk fel, értjük meg, mennyire nem az az identitása alapköve, hogy olasz-e valaki, hanem inkább az, hogy toszkán / szicíliai / pugliai stb stb.

Az én páromnak a szűk családjában van egy pugliai papa, egy észak-marchei mama, egy romagnai öccs és egy emíliai báty (a párom). Hogy ez mi mindent jelent, azt el sem tudom Nektek mondani így hirtelenjében. Csak hogy további családi példával szemléltessem: van egy puglia apósom meg egy pugliai sógornőm. Amikor egyszer azt találtam mondani, hogy “nálatok ez Pugliaban….”, akkor mindketten furán néztek rám és elmagyarázták, hogy TELJESEN más altamurainak és lecceinek lenni.

A két város kb. 150 km-re van egymástól. De más gasztronómiai szokásaik vannak, más emberek élnek arrafelé (értsd más szokások, viszonyulások) és főképp nem is értik egymás dialektusát.

Akkor mit mondjunk egy szicíliai és egy milánói (már ha tényleg az és nem bevándorló) hasonlóságáról / különbségéről?

Igen, fiatal az ország, alig 151 éves. Egy nagy politikai tett volt annak idején összehozni a sok kis birodalmat.

Igen, az olasz nyelv, mint olyan (amit a nyelviskolában tanulunk pl.) a “természetben” nem létezik.

Egy déli szinte sosem használ tejszínt, északon pedig csak az elmúlt évtizedekben kezdett el az olívaolaj terjedni.

A nagy vándorlási hullám idején, a ’60-as években, amikor a leépült déli részekről tömegesen mentek a fellendülő iparosodott északra dolgozni (és nem mellesleg fél Németországot is benépeítették), akkor sok esetben a kiadó lakásokra azt is kiírták, hogy délieket nem fogadnak szívesen.

Amikor nemrég egy interjúban egy láthatólag délról származó milánóit megkérdeztek, mit gondol a bevándorlásról, azt találta mondani, hogy “legalább nem mi vagyunk itt az utolsók. Hirtelen megbecsülnek minket.”

Van egy párt (Lega nord), ami egy nemlétező ország (Padania) nevében tiltakozik a déliek természetéből fakadó problémák ellen. És nem sokkal ezelőttig kormányon voltak.

Tehát mikor is lehet egy olasz igazán az? Tényleg csak a fociválogatott meccsei idején…

Munka külföldön

2012-05-21T10:21:17Z

Ma két cikket is találtam a külfödi munkavégzésről. Nem Olaszországról van szó, hanem Németországról és Ausztriáról.

Ausztria: http://magyarnarancs.hu/kismagyarorszag/haromszazezerert-tobbet-nyel-az-ember-80102

Németo. : http://www.origo.hu/itthon/20120519-magyarok-kivandorlasa-nemetorszagba-kint-dolgozok-velemenye-miert-jobb.html

Érdekes elolvasni. Az tény, hogy a németek úgy számolják, hogy egy évtizeden belül nagyon nagy munkáshiány lesz náluk, ezért kimondott porgramok / projektek vannak a betelepedők segítésére és az idősek munkában tartására (sokat dolgozom német partnerekkel, voltam is több régióban, hihetetlen, mennyire hatékonyak ebben is), ehhez jön még a szociális hálójuk, ami (ugyan régiótól függ, de) utolérhetetlen.

Szóval kivándorlók, hajrá. Higyjétek el, hogy Németországban nagyobb eséllyel fogtok decens munkát találni…

Spárgás rizottó

2012-05-21T09:40:27Z

Ahogy azt már írtam, a rizottó nalunk heti vendég, azért is, mert esténként jó, ha fél óránk van főzni. Mivel a cukkinis már a könyökünkön jön ki, és mivel spárgaszezon van, most a spárgás rizottó a sztár.

Az alapreceptet itt keressétek, minden nagyjából így készül. Azzal a kivétellel, természetesen, hogy nem cukkinit, hanem felkarikázott spárgát teszünk bele – méghozzá -figyelem! – a főzési idő felénél. Mivel a spárgának 7-8 perc bőven elég, úgy számítsátok, hogy amikor már félpuha a rizs, akkor mehet bele a spárga. A spárgavégeknek ennél kevesebb is elég, azt éppen csak 2-3 percre szoktam betenni a szinte kész rizottóba.

konzervált idő

2012-05-26T07:50:00Z

A pince titkos berkeit bejártam és ilyeneket találtam. Úgy tűnik odalenn megállt az idő.

#3709

2012-05-26T05:46:06Z

this is the Shwedagon on new year's day in 2010

truly one of the most amazing places on this earth.

#3708

2012-05-26T05:41:48Z

So, Cristina arrived, took a look at the school (still no students), experienced a 5-hour power cut, cried all through the night, and then decided to go back home. She is leaving tomorrow evening, letting down the entire secondary section and the IB coordinator, who suddenly has to fill in all those teaching hours.

She completely drained all my energy.... just trying to keep her from totally falling apart took a massive effort.

Hope nobody will blame me....

I dragged her to Shwedagon this evening, because that’s the only place I see from the window that always has electricity. And a million candles are lit after dark around the pagoda. It’s a mesmerising, stunning place, like a mixture of a garden, a theme park, and a religious monument. There are monks praying and families cutting up a birthday cake, tourists taking photos and children chasing the birds. It is peaceful and has a very strong current of energy. She was still miserable and was making me very upset. But at least a few hours passed, away from the late afternoon power cut and nothing to do at home. The sun went down, the golden floodlights were turned on, it’s truly a sight to remember. Maybe she will.

The city always feels like the weeds that were trying to grow on and through the cracks of the concrete in my back yard – full of overwhelming desire to live and thrive and pass on life, no matter how hard or difficult or what the price. Among the ruins of the colonial city once left behind, driving the wrecks of what feels like the second world war, wearing not much more than simple wraparound cloths, carrying ancient tiffin boxes, are some of the world’s most resilient people, gentle and beautiful, with flowers in their hair, and so many shy smiles.

It’s the most intriguing puzzle of my life. There is something about the city that makes me feel alive again. Cannot explain it but don’t really care how or why. I like to be here, I have wanted to come back here for a while, and now here I am.

It’s an electricity-on night, but why would it matter? The laptop batteries are full, the reading lamp works as well even if not plugged in. Why would I be upset about a couple of stray electrons not coming my way every second or third evening?

I’m quite worried about my term plans and stuff. Still lots to finish up before Monday..... sigh. And I’m rather worried that the high number of teaching hours will mean little time to deal with the best part of the job homeroom. There are 10 kids in Grade 3, only two of them boys, mostly local kids. I will be writing their report cards and keep an eye on their grades and call their parents and coordinate with all their subject teachers. And probably celebrate birthdays and do field trips and study hour and reading corner and barbecues and whatnot.

I’m still not sure when I’m going to sleep, but it was toooo funny when we were explicitly warned NOT to sleep on the sofas in the teachers’ lounge. Why do we have sofas then, I wonder, what exactly was the purpose there? ;-)

(and no electricity this morning - looks like 12 hours on, 6 hours off at the moment. that's 2 cold showers in a row. but as long as I can come to school on a horrid, miserably grey and rainy Saturday morning like this on the schoolbus, and use the internet here, and have lunch - I'm fine.)

#1130

2012-05-26T01:54:01Z

Didergő

Májusi fagyosszentek errefelé is élnek, igaz ebben a hónapban mi közel vagyunk a télhez is. A városban tegnap napközben 9 fok volt, már-már kezdtem bánni, hogy reggel nem túrtam elő a két kötött satyekom közül az egyiket, de azért túl lehet élni nélkülük is. Kesztyűt azonban már legalább egy hónapja hordok vezetéshez, főleg a béleletlen bőrt, de tegnap előkerült a bélelt változat is.

Este a fiam barátjának végzős diszvacsoráján voltunk – a rendőrakadémiát fejezte be. A rendezvénytől néhány száz méterre egy utcában parkoltunk. Mikor kiszálltunk a meleg kocsiból, csontig ható szél cibálta szét az embert, főleg a frizurámat. Én még jól voltam a meleg kabátomban, de a fiúk dideregtek ingben-zakóban. A vendéglő különterme sem volt fűtve, de hála egy idő után a sok ember, meg az emelkedő hangulat (magyarul – ivás) megemelte a helyiség hőfokát is. Sok fiatal lány volt pántos alkalmi ruhában, én biztos csonttá fagytam volna.

Ha a városban ilyen hideg van, az a magas hegyekben havat jelent, ami május végén nem ritkaság, örülhetnek a sielést szeretők. A mai hirek szerint 12 éve nem volt ilyen hideg május 25-én....

Mai élő képek a hegyekből...

Bocsi, ezt elkérhetem egy kicsit?

2012-05-25T17:18:03Z

Ezt kérdezné, ha tudna beszélni. Mivel nem tud, így csak néz a nagy szemeivel, és szájával lassan az üres pizzásdoboz után nyúl. Kedvesem nevetve adja oda neki. Óvatosan a szájába veszi, és már trappol is ki az udvarra, boldogan csóválva a farkát. Leheveredik a fűben, nekilát rágcsálni és tépdesni a kartont. El sem hiszitek milyen jó szórakozás ez egy kutyának!

Eszembe jut, amikor a lányok picik voltak, és Kedvesem játékot készített nekik. A mi korosztályunk még biztosan emlékszik azokra a kis, színes, üreges műanyag hengerekre, amelyek csörögtek, ha megrázták őket. Kedvesem fogott kettőt, beledugta két oldalról egy üres vécépapír gurigába. Szépen beleszorultak, pont jó volt a méret. A csemeték rázni kezdték, mire az csörgött világnak, ők meg élvezték. Nem kellett nekik a drága baba, sem a rágóka, ez lett a kedvencük.

Ma is igaz a mondás, hogy “marad a gyerek, ha játszik”. A család legkisebb “gyerek” tagja is akkor a legboldogabb, ha játszhat. Nála ez a rágcsálásban nyilvánul meg, most épp a pizza doboza lett az áldozat. Még mindig jobb, mintha cipőket rágna szét.

Erről jut eszembe: elkezdtük nézni a Póráz két végén-t, Victoria Stilwell kutyás sorozatát. Nahát, hogy abban mekkora kutyaütők vannak! (Kutyaütő kutyák – ez most lehet, hogy képzavar, na mindegy.) Négy öt részt láttunk, de már az első után rájöttünk, hogy nekünk milyen áldott jó kutyáink vannak. Az legyen a legnagyobb baj, hogy időnként papírfecnit kell utánuk takarítani!

Update:

Egy másik remek játék a huzi-voni. Általában kutya-ember párosításban játszuk Sam-mel, de időnként Tasso-t is elkapja a hév.

K100

2012-05-25T14:36:23Z

Most volt hétvégén az idei Kinizsi Százas. Ez az a teljesítménytúra, aminek a végigcsinálását az egyik legkeményebb és leghúzósabb próbatételnek érzem, amit 24 órára bevállalhat az ember. Kétszer mentem végig rajta, mindkét alkalom annyira odabaszós volt, hogy nem tudom elmondani.

A felszínen csak végiggyalogolsz Csillaghegyről a Pilisen meg a Gerecsén, hogy aztán megérkezz Tata mellé egy nappal később. Legelőször a Kevély-nyeregben döglesz meg így ebéd körül, aztán késő délután a Nagy-Gete gyilkol le. Felfelé a tüdődet köpöd ki, lefelé a térdeidet barmolja szét a hegy. Aztán, évszázadokkal később ott botorkálsz sötétben Koldusszállás előtt kilencven kilométer körül az erdei utacskán, gyerekfej nagyságú kövek között, ekkor a bokád már mindenfelé nyeklik-nyaklik és olyan pontjai is fájnak a testednek, amikről fogalmad sem volt, hogy léteznek.

Én itt már rendszeresen sírtam, annyira készen voltam kilencven kilométer végiggyaloglásától és a huszonhat órányi ébrenléttől. Annyira durva volt nekem. Persze mindenkire másként hat a dolog, láttam srácokat, akik ekkor úgy húztak el mellettem viccelődve, hogy észre se vették a csávót, aki minden lépésnél sziszeg, ahogy kinyújtja a térdét - teljesen mindegy, nekem ez egészen pontosan negyven kilométerre és tizenkét órányira volt a komfortzónám szélétől. És ott bizony egyedül van az ember, hiába botladoznak mellette még jó páran az ösvényen. Nem nagyon szóltam senkihez, ott már csak én voltam egymagamban.

Érdekes volt a tavalyi és az idei Százas hétvégéje... a Camino után köptem a markom, hogy majd jól odamegyek és végigtolom a Százast, mert már pontosan tudom, hogy hol rontottam el rendszeresen a próbálkozásaimat. Megsúgom: a bot a kulcsszó. A két bot, egészen pontosan: egy hónapig gyalogoltam a botjaimmal, csak fürödni mentem el nélkülük és pontosan tudom, hogy mennyit segítenek. A legtöbb, amit egy nap gyalogoltam, az 62km volt... akkor, ott megérkeztem Santiagóba, ültem a katedrális előtti lépcsőn és az eső egyhangúan pluttyogott az esőkabátomon. És nem volt katarzis, nem volt semmi, csak egy nap pihenés abban az oázisban, amit zarándokszállásnak is neveznek. Nem voltam fáradt, csak kissé betompult - az volt bennem, hogy félóra pihenés és egy nagy pohár Calvados után még le tudnám tolni azt a 38km-t, ami a Százashoz szükséges, elcsattognék bizony a végéig. A két bot segített - elvittek Fisterráig és ott hagytam őket a zord sziklaszirten búcsúzóul. Nem volt már szükségem többé botra, hogy járni tudjak.

Így viszont, hogy végiggyalogoltam az Ibériai-félszigeten, valahogy elveszett a Százas varázsa. Nem a gyaloglásé vagy a kimerülős aktív meditációé, hanem annak, hogy elmondhassam: megint megcsináltam a Százast. Biztos vagyok benne, hogy vissza fogok még menni, de most egyszerűen másfelé utazom.

Mashup.

2012-05-25T13:01:01Z

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Hahargosi,
Stayin' alive
Stayin' alive

Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
Stayin' alive
Stayin' alive *

*nem saját az ötlet, de nem bírom kiverni a fejemből.

#1638

2012-05-25T08:17:46Z

Elton John komoly tudoproblemaval korhazban van. Remelem, jobban lesz, szeretem ot.

Angi szomoru, es mi tagadas, en is. Tunodve ul a kerti viragok elott meg a bukoablakot probalja kinyitni, mert a kemenyen galambok ulnek. Nagyon sajnalom szegenyt. Meg azt is hogy engem hibaztat, pedig el kellett jonni es nem hagyhattam ott; o hozzam tartozik. Raadasul ezt o is igy gondolja, Xavier-t butornak tekintette mindig, soha nem ment oda hozza egy simogatasert; en neveltem fel ot. Jo lenne neki a kertben, de tudom hogy atlag husz nap utan keresni kezd engem. Meg egyebkent is, a hazat ugyis eladjuk. Azzal vigasztaltam hogy lesz meg kertunk, de az az igazsag hogy nem tudom. Lehet hogy tenyleg lesz, de megeri-e azt Angi, akinek cicaevei vannak hatra?...Ha elvalok, komolyan megfontolom hogy lemegyek videkre es veszek egy hazacskat, mert bizonyos helyeken tudnek. Semmikeppen nem akarok valakivel venni, mert annak mindig ez a vege. Senkire nem akarok tamaszkodni, mert nem lehet. Az emberek olyan kiabranditoan szarok. Marmint ha szerelemrol van szo. Vagy en talalkozom szarokkal.

Ma reggel megprobaltuk beloni az internetet a service technique-el, mert nekem sajnos nem sikerult. Valami IP gond is volt, meg mit tudom en. Ma este visszahivnak. Jo lenne ha lenne hetvegere netem.

Gyonyoru ido van, vegre-huszonot fok, es megerkeztek az alkatreszek az automba.

Harom napos hetvege van amely negy ora mulva kezdodik lovaglassal, holnap autoalkatresz-szerzessel, aztan meg pihenes, pihenes, pihenes. Fozni fogok finomat, valami olyat ami a sracoknak is tetszik, es aludni, meg jatszani, lovagolni vasarnap is, es olvasni.

Nem kellene magam igazolni hisz'ez az en eletkem es az en blogocskam, es le van sz.va mindenki aki "rosszat" gondol azaz nem olyat ami igaz, de azert elmagyarazom. Angel egy macska. Ha kacsazsirt kapott az azert van mert a kacsan, azaz a kacsaszeleten amit vettem magamnak, volt egy osszefuggo zsirreteg ami a szemetbe ment volna. Akkor kapja meg inkabb egy allat. A pastetomokkal ugyanez a helyzet. Azt a reteget kapjak ami ember szamara mar nem szamit, az utolso falatkakat osszegyujtve a konzerv falarol. Igazabol azert adok, mert nekik nagyon tetszik a falatkazas, es az intimitashoz hozzatartozik barmelyik elolennyel, szamomra. Vazgennel is igy ettunk. mert osszehoz es osszetart, erositi a viszonyt. A nok 90%-a ebben a korban ugyanezt egy gyerekkel csinalja, de had' legyek en masmilyen, had' vallaljam hogy az en utam masfele megy, had' ne kelljen azert hazassagban elnem gyerekekkel mert ez a divi, es mert ez a nok vagya (allitolag).

Igazabol nem is tudnam megfogalmazni, miert nem lett gyerekunk Xavier-val. Tobbszor feltamadt bennem a vagy, de mindig ellentetesen. Osztonbol ereztem valami iszonyu nem, nem, nem! -et, de nem tudom, mi miatt. Mikozben osztonbol ereztem az ellenkezojet is. Azt hiszem azt ereztem hogy nincs visszaut, ha gyerek jon. Talan nem szerettem elegge Xavier-t. Az elejen persze igen, de mar a hazassag elott lattam hogy milyen veszely leselkedik ram, csak elhessegettem magamtol. Valahol ereztem, hogy nem lesz jo hazassag es azt is, hogy nem fog azonnal elromlani. Mert volt egy csomo jo dolog amit annak hala eltem at hogy Xavier ott volt, bar azt hiszem, a jo dolgok 90%-a nem hozza kotodik. Lattam mit muvel az anyajaval, hogy beszel vele es kizsakmanyolja, lehuzza anyagilag, kozben meg aljaskodik vele. Az apjaval ugyanezt csinalta, de foleg az anyjaval. Tudtam hogy elobb-utobb velem is ezt teszi majd, hiszen aki nehany emberrel megteszi, az megteszi mindenkivel, akivel lehet. De velem nem csinalta evekig.

Aztan ott romlott el tobbek kozott hogy en ebben az idoszakban probaltam megoldani egy eletkorhoz kotott valsagot amely egyebkent nagyon gyakori es sokkakal elofordul, mar ha nem csak szena van az agyaban. Azt a fajta valsagot hogy mivegre is vagyunk a vilagon, van-e Isten es van-e kuldetesunk, vagy csak mindenki lepottyan ebbe a dzsungelbe es voltakeppen a fereg a jo es a jo a fereg, hisz' semmi mas nem letezik csak mi, veletlenul. Eppen akkor valtottam szakmat mert a szocialis szferat utaltam es szembesitett azzal hogy igen, nincs semmi, csak egymas verese, marasa, gyilkolasa. Ugyanakkor a szinhazat meg csak kezdtem. Teljesen labilis volt a helyzet, raadasul ne felejtsuk el hogy nehany eve hagytam el Magyarorszagot es meg nem illeszkedtem be annyira a francia kulturaba, nem voltak igazan barataim, stb. Xavier-nak esze agaban sem volt megtartani. Nem ertette, mi a baj; nem ertette a gondolataimat es a szorongasaimat amik a halalhoz fuzodtek es ahhoz, hogy elotte megis le kellene rakni valamit az asztalra, mert minek is szulettunk maskulonben; dehat mit lehet lerakni oda nehany ev alatt, es minek mi az igazi erteke?...Ezert, bar joban voltunk, ha sirtam, egyszeruen (es szo szerint) elzavart. Igy Yuyonak sirtam ebben az idoszakban. Megprobaltam mashol segitseget keresni de Xavier elvagta az utat. Egyszeruen megtiltotta es en akkor meg nem tanultam meg felismerni a dominancia-kerdest. Azota, ha csak arnyekat erzem valakin hogy dominalni akar, osszecsapas es menekules a vege reszemrol, mert en nem akarok dominalni, de sosem fogom hagyni magam. De ekkor ez meg nem igy volt. Xavier tehat, talan nem direkt, de elszigetelt. Magamra maradtam a vilagmeretu(nek erzett) filozofiai kerdeseimmel es az ahhoz fuzodo iszonyu orvennyel. A kerdes aztan egy nap alatt megoldodott. A konzis vizsganap reggelen. A szineszet ugyanis egy csodalatosan nehez dolog (a vilagon talan a legnehezebb) ami megvaltoztatja az embert es az eletet felforgatja megpedig fenekestul, ha az jol vagy legalabbis elhivatottan csinalja. Nagyon fel voltam keszulve lelkileg, szakmailag is persze de lelkileg is. Lattam egy termeszetfilmet a tv-ben ami arrol szolt hogy milyen ici-pici a bolygonk, mennyire semmi rajta az elet, mennyire viszonylagos es aprocska minden, mulando, de megis szep, es onmagaban igy aztan van ertelme, csak nem ugy, ahogy talan mi gondoljuk. Annyira egyszeru volt es nemes az a film, hogy atbillentette bennem ezt az evekig tarto valsagot. Ez, s egy indiai rendezo mondata akivel egy riporter pont errol beszegetett es aki azt mondta: "elfogadtam, hogy az elet egy kerdes." Este levizsgaztam szinjelesre, remekul. Mert ateltem azt, hogy kicsin is lehet mulo csodakat alkotni. Mert aznap este annyit adtam magambol, amennyit csak tudtam. Es mukodott a csoda! Hogy akarmilyen picik is vagyunk, az Itt es Most elve alapjan megiscsak szamit amit csinalunk. Jol irom, amit csinalunk. Nem mi szamitunk, hanem az amit adunk. Akkor ertettem meg, mi az az alazat. Ott, a szinpadon. Mert volt benne reszem. Aznap este az egyik legnagyobb kegyben reszesultem. Csakhogy addigra mar korulbelul keso volt a hazassagomnak. Rajottem hogy nem szamithatok Xavier-ra csak abban hogy egy kilo kenyeret hozzon, es meg arra se mindig. O pedig nem ertett. Azt hitte, a siras szemelyes sertes, mert nem vagyok vele boldog, holott nem errol volt szo; az orveny sokkal nagyobb volt annal mint amit egy ember okozhat barmikor barkiben. Mivel o abbahagyta a szineszetet, nem ertette, nem elte at, mi mondatja velem hogy utalom Cannes-t es ezt a felszines nyomi bandat mikozben az igazi szineszek ehberert dolgoznak egy csapoldaban es estenkent megis emelt fovel jatszanak (mert sajnos ez a szineszek realitasa ma Parizsban!). Nem ertette, hogy nem az nem muveszet, husz centis magassarkuban felbillegni a lepcsokon, ha az ember egy vilaghiru rendezo lanya s azert lett szineszno, kozben nalanal ezerszer tehetsegesebbek esnek ki a castingokon mert azokat valakinek a valakije nyeri. Nem ertette, mi az, vegignezni hogy egy idos ember meghal holott elhetne, csak feladja es elhervad egy korhazi agyban. Sosem halt meg egy ember agyverzessel a kezeben ugy hogy nem tudott mit tenni erte. Nem dolgozott arva gyerekekkel akiket a dajkak nem itatnak meg mert nincs kedvuk ujra pelenkazni oket. Sose hallgatta vegig egy hajlektalan mesejet arrol hogy arva gyereknek szuletett, es sose latott agyseruleses 19 eves fiut aki nem lat es nem tud beszelni. Nem csinalt IQ tesztet huszonot eves heroinistanak aki annyira lelepult hogy mar nem tudta, London varos-e vagy orszag. Sose latott huszonhat eves rakos not infuzioval, kopaszon es komaban, akibe mar csak a morfium csopog. De en, en lattam es ateltem. En ott voltam, amikor megtortent. Es nem erette, hogy megorjit a tehetetlen fajdalom ezekert az emberekert. Nem ertette, hogy miert tavolodtam el toluk es miert forditom el a fejem attol aki koldul. Nem ertette, hogy aki ilyet lat, az allandoan azt kerdezi, Istenem, de miert. Es amikor majdnem meghalt az ocenanban, azt se ertette. Nem ertette az uzenetet es azt hogy uj eletet kap ha ugyesen az elonyere forgatja a dolgot, helyette elveszitette magat a halhatatlansag gogjeben.

Mindig szeretett volna kedvesnek, nevetosnek, vidamnak, gondtalannak latni. Nem volt jogom masmilyennek lenni. Amikor ilyen volt a hangulatom, minden rendben volt. De nem lehettek gondolataim. Erzeseim. Nem mehettem mas iranyba, csak a felhotlen, ures, kicsattano- harsany "boldogsag" fele. Ha masfele vitt az ut, rogton nem szeretett. Csak az egyik enem kellett neki. Ez az en is igaz volt, de nem voltam kerek. Megprobaltam megtanulni elrejteni az erzeseimet es az igazi velemenyet. A legocsmanyabb emberekre is azt mondtam, helyesek; ha azok a baratai voltak. Vanessarol peldaul mindig tudtam hogy egy ocsmany kis ribanc, de tudom hogy oriasi botrany lenne, ha kimondanam.

Nehanyszor azert megis kimondtam. Peldaul amikor Luc a sajat gyerekei orra elott keszitette el a fuves cigit. Akkor megmelitettem hogy felhaborito. Hatalmas konfliktus lett belole. Pedig nem azt mondtam hogy a ficko hulye, csak azt hogy verlazito drogoznia egy felnottnek a sajat, kicsi gyereke szeme lattara. Xavier ugy elte meg hogy en nem fogadom el ot, ha egy baratot kritizalok. Azert elte meg igy mert az enkepe nem stabil, nem tudja, ki o, folyton keresi-kutatja, es mihelyt valaki egy aprosagot becsusztat ami zavarhatja a magarol alkotott teljesen hamis kepet, a vilag dol ossze. Xavier-nek nem lehet azt mondani hogy ne kessen el, mert akkor ot nem szereti, sot, uldozi az illeto. Semmifele targyalasara, beszelgetesre amelyben az onmagarol alkotott kepe erintve volt, nem kerulhetett sor anelkul hogy oltari hiszteria es kiborulas ne kerekedjek belole.

Nem lehet az ember maganyosabb annal, mint amikor parban van valakivel aki dobbenten bamul ra mert fogalma sincs, miert mondja, amit mond. Aztan jon a felreertelmezes. Miert mondod igy? Mindent szo szerint vett. Ha valaki kiabal, akkor duhos. Pedig lehet remult, ijedt, erzekeny, fajhat neki valami, vagy csak meg akar valamit erteni a masikkal aki lelkileg toksuket, esetleg o maga suket... Minden szot magyarazni. Elnezest kerni amiert nem szeretek egy huszadrangu sztarocskat a Cannes-i lepcson. Megjatszani hogy szeretem a narkos, bunko, nyolc altalanost vegzett haverjat es azt hogy az instabil ferjem veszelyebe sodorja a kurva drogjaval. Mert ha megjegyzest teszek, akkor rasszista vagyok.

Es nem lehetett vele kettesben maradni. Mert akkor beszelni kellett volna. De o nem ert fel engem esszel, en meg rettegve bezarkoztam. Mindig masokhoz menni. Gorogorszagban egy het utan fel Naxost ismertuk. Hihetetlen emberekkel baratkozott inkabb, mint intimitasba kerulni velem. Volt egy francia par a tengerparton, ahol a csaj minden uszas utan a kormet lakkozta es a hajat bodoritta mikozben sejpegett. A ficko bodybuildinges szerekkel tomte magat a tuzo napon. Es Xavier tularado szeretettel fordult felejuk, azaz o azt hitte, azzal; mert azok nem mondtak neki, ne kess. Biztosagban volt veluk. Ez volt a lenyeg. Hogy ez a sotetben tapogatozo enkep erintetlen legyen.

Apuci figyelsz?

2012-05-25T08:25:01Z

Az előbb osztottam meg a fenti képet a facebook-on remélem nem lesz gond, hogy idemásoltam, de egy régi történet jutott erről eszembe, és el szeretném nektek mesélni, hogy nevessünk is egy kicsit!

Esztikém pár éves volt, és hát már kicsi korában sem a türelméről volt hires. Gyuszi szunyókált az ágyon, Esztike ült mellette, motyogott magában, de ő ugy érezte, hogy Gyuszival beszélget, mivel néha egy-egy álmos választ kapott. Egyszer több idő telt el a válaszig, erre odafordult Apjához, látja, hogy le van hunyva a szeme. Odamászott, felemelte a szemhélyát és rákiabált:
- Apuci, hallod?

Hallotta!

#3707

2012-05-25T07:36:17Z

Monday market in Moni