I wish i was able to sleep

Figyeljünk rájuk is! | AntalVali.com

2011-12-01T12:22:00.000-08:00

Some more movie stupidities (Movie stupidities IV)

2011-02-27T11:26:00.000-08:00

Lately I haven't been able to write into my CATS post due to my problems with the internet, which lately had the speed of Romanian highway constructions (even though I was told that you cannot call THAT speed). So with my internet back I can continue my CATS project, and I am intended to, but before that I should do some warming-up with some more movie stupidities. In this case there are things I fail to understand, things the movie should clarify.

Tristan + Isolde (2003)

This movie is set after the Romans have left England, probably somewhere in the 6th century. One cannot be sure since the movie is based on a poem (and different versions of it which appear starting with the XII century) and legends, not history.
Knowing that, this is what we find out at the beginning of the film: we are in Britain, in the Dark Ages. (Vth-XVth century...yeah, that is...a...long...time) The Roman Empire has fallen (that is true). The land is divided, etc.
And now I quote: "To the West, Ireland has flourished-untouched by the Romans, protected by the sea." Now, what is wrong with this sentence? England/Britain IS ALSO PROTECTED BY THE SEA, it is an island too, yet the Romans had conquered. I mean, that is not a good reason at all. They should have told it was protected by the Irish soldiers (which is not very likely) or even by the Gods....this would have been better. Sailing, it is called sailing!!!!!!

Enough of geography, let's cut to the action. The Lords and Dukes of British tribes are having a reunion in Castle of Tantallon, in order to try and choose a leader, a king who would lead them against the Irish. The master of Tantallon, Tristan's father is suggesting that Lord Marke, the Duke of Cornwall (Rufus Sewell) should be king. Some of the Dukes are reluctant to sign the treaty, especially Wictred. (In fact Aragon, Tristan's father he seems to be the only one who truly wishes for Marke to be king,- and perhaps Marke himself-, so it's only natural that he would die first.). Once he was trying to form an alliance with some of the English Lords, but he failed. But the treaty cannot be signed, because they are interrupted by a sudden Irish attack. Someone must have told them about the reunion.
Do you remember Wictred (Mark Strong) ? Well, he is the one who has told the Irish about the reunion (the camera points at him when somebody asks how the Irish could know about their intentions of signing a treaty) and he is is the first to flee the scene of the fight.

Now, there are a bunch of things I don't get. Aragon tells to someone to take all of his men and guard the women. (He sucks at his job, by the way, because all the women get killed, including Aragon's own wife and Marke's pregnant wife too. Or was he protecting other women, while those in the room should have been protected by the Dukes present? Who knows...?) And now here's the part when we realise that Tristan is going to ruin many things. First, instead of staying behind as he should he grabs a knife because he wants to fight....considering that he is only 10 years old (I guess). In order to protect him, his father hides him under a trapdoor but Aragon is killed in the process. The first thing I fail to see is why can't he just hide the women and his son there is the first place? Did he just discover that trapdoor? Impossible!!!! After all, HE OWNS that freaking castle, she should have known about that trapdoor. But know, distracted by his son, he is killed, so there is one man less to protect the women. So they die too. When Tristan comes out of his shelter he is attacked by a man. He freezes, so Marke has to push him out of the way and he loses his right hand. He finally manages to kill the man, but the castle is destroyed. And I bet they had no insurance. (By the way, I just love how they call these buildings "castle". When I think of castle, I think of something with towers, made of stone. But these...these are made of wood.)

After this we cut to Castle of Dunluce, where the funeral of the Irish Queen is taking place. We learn that she has a daughter named Isolde and a jerk husband, who leaves the funeral to discuss politics. (Dunluce Castle is also a one-level building, it looks more like a huge shack, made of stone and wood.)

Tristan is adopted by Marke and his widowed sister, Edyth, who has a son of Tristan's age, Melot. They don't really like each other at first, but time will solve the problem.

By the way time. We cut to "9 years later" and see Tristan (James Franco) as a grown-up young man and Isolde (Sophia Myles) as the very beautiful, blonde Irish Princess. This is all well, but why 9 years? As I can tell there is no indication to the characters' age in this movie. It could have been 8 years, 10 years or even 11. We presume that Isolde is now 18, Tristan being 18-20. But nothing for sure. Again, why 9 years?

But there is something I consider a major mistake. Simon and Melot (Henry Cavill as Melot's adult version) show Tristan the trapdoor which leads to the old Roman tower, and when Melot opens the trapdoor and he looks like he's chewing something. As he has not been shown earlier eating anything, I just HAVE TO presume that he is chewing a...gum. Confusing really.

And so we cut to Ireland and back to Britain and so on and so forth, I can't keep track. The point is that Irish king is informed that these English savages have rebuilt the castle D'Or and now it is made of stone. Honestly I really love how they call the English "savages". 9 years ago the Irish went to Britain, killed a whole generation of men, destroyed the castles, they still terrorize the land and yet the English are the savages, who have managed to rebuild the castles (and invented chewing gum).

We can see Isolde as a grown up woman for the first time, who is wondering what is Britain like. Her maid says it is a land of grief and sorrow and terror and whatever. Again....the Irish have destroyed the English lands. Confusing.

And Isolde is informed she has to marry Morholt who is not a very appealing guy, thank heaven he dies. Tristan kills him and we are all happy. He is injured though and everybody thinks he is dead. Thus they built a ship for him and set it on fire. Fortunately though there is a storm or rain and he doesn't die.

He is found by Isolde at the Irish shores (what are the odds????) who is planning to run away to Britain in order to escape an unhappy marriage. She decides to hide and cure him. Her maid advises her not to tell him her name. Why???? Are there no other girls called Isolde? Or is she afraid that is going appear in the newspaper?

And again, we can tell that Tristan is sort of a jerk. He asks Isolde (who doesn't speak Irish, but after all, why should she?????) about her parents. She tells him that her mother is dead and she is the source of her kindness and her father would kill him in an instance. And she tells Tristan that she is a lady in waiting in the king's court. (Which is a smarter move than lying about names.)

Please, observe the funny, naive moment: Tristan tells Isolde that his parents died and she askes-"Of what?" It is really charming how she assumes that they died of natural causes. Given the one decade of war. And because he enjoys to make her feel bad, he says: "Of a different kind of Irish kindness." I mean MAAAAAAAAAN, she takes some risk when hiding you from authorities, and this is how you thank her? And don't worry people, it is going to get worse and worse.

And so obviously they fell in love and they spend together an...afternoon, I guess. You knoooow...Anyway, his boat is unfortunately discovered and is reported to the king. They also find Morholt's sword, since Tristan, as his slayer, was supposed to be "buried" with it. So now he has to run away, as he is wanted for killing the king's best general. Before running away Tristan asks Isolde to go with him, but she refuses, because.......Because......Really, why? She wanted to go anyway....Well, I guess if you have a good brainstorming about it, you might find this solution:

She is a princess, and he doesn't know it. If she would run away with him, the Irish king would sooner or later come to Britain in search for her....because she would obviously go there. And as we know, the king is not exactly a patient man, and he would probably cut Tristan's head off before he could explain the situation. And have yet another war. So I guess this is the reason why, mostly because she says something like they both knew this wasn't meant to be and she would be happy just knowing that he is alive thinking of her from time to time, but she cannot know that if he is dead. On the other hand, if she would be pregnant, that would not be a happy situation either. (It just like the 2009 Wuthering Heights movie. Cathy (Charlotte Reily) refuses tu run away with Heathcliff because she doesn't want to risk and lose her reputation...but later they make love, because...apparently this is NOT a reputation-risking action....)

to be continued....

Cats, the musical-1998

2010-12-05T01:04:00.000-08:00

As I said I have a new passion in my simple little life: CATS! Yes, baby, the musical movie from 1998. I've discovered it last week and since then I haven't spent a day without watching at least my favourite parts of this magical musical. As I was searching the net for more information I could see that people like it, and everybody has an opinion about the characters. (This is no wonder, since this is a worldwide known musical, there was a time when it was even more popular than the Phantom. Maybe because it has a more "flexible" music, different styles, like jazz, blues, rock, step-dance, not only the opera. And has more colourful characters...not only literally speaking.) I thought I shouldn't be the one who doesn't mention it. So, giving up for a while my Wuthering Heights aspirations and intentions, I am going to write a review about....yes....Cats. And I will do it as soon as I get back from my singing lesson where I would be singing Memory. Until then I leave you with Te Naming of Cats by T.S. Elliot. Enjoy.

The Naming Of Cats by T. S. Eliot

The Naming of Cats is a difficult matter,
It isn't just one of your holiday games;
You may think at first I'm as mad as a hatter
When I tell you, a cat must have THREE DIFFERENT NAMES.
First of all, there's the name that the family use daily,
Such as Peter, Augustus, Alonzo or James,
Such as Victor or Jonathan, George or Bill Bailey--
All of them sensible everyday names.
There are fancier names if you think they sound sweeter,
Some for the gentlemen, some for the dames:
Such as Plato, Admetus, Electra, Demeter--
But all of them sensible everyday names.
But I tell you, a cat needs a name that's particular,
A name that's peculiar, and more dignified,
Else how can he keep up his tail perpendicular,
Or spread out his whiskers, or cherish his pride?
Of names of this kind, I can give you a quorum,
Such as Munkustrap, Quaxo, or Coricopat,
Such as Bombalurina, or else Jellylorum-
Names that never belong to more than one cat.
But above and beyond there's still one name left over,
And that is the name that you never will guess;
The name that no human research can discover--
But THE CAT HIMSELF KNOWS, and will never confess.
When you notice a cat in profound meditation,
The reason, I tell you, is always the same:
His mind is engaged in a rapt contemplation
Of the thought, of the thought, of the thought of his name:
His ineffable effable
Effanineffable
Deep and inscrutable singular Name.

(source: http://famouspoetsandpoems.com)

So, Cats. I have to tell I had a difficulty of choosing a favourite character...because I love almost every single one of them. But before saying anything in particular about the characters, lets see the story.

The events take place on a dump somewhere in London. This dump is the meeting place of the Jellicle cats. And as the cats one by one appear on the scene, they tell us what it means to be a Jellicle cat (being blind at birth but being able to see in the dark, jumping and climbing, walking on wires) and they explain in a poem that a cat has three different name. A black and silver tomcat, Munkustrap, who is a protector of the clan and is second in command explains why they are there: they meet once a year so their leader can choose a cat who can go to the Heaviside Layer (which is a Heaven of cats) to see the wonders it holds and to be reborn to a new Jellicle life. Then the cats greet each other, and we can see that Munkustrap is loved and respected by everyone.
After the opening scene Munkustrap introduces a cat who could be considered for this choice: the Gumbie Cat, Jennyanydots. She has a very useful job: she turns mice and cockroaches into helpful creatures, rather then letting them to destroy everything around them.
Shortly after her number the Rum Tum Tugger appears with a very oblivious "Meow". He is the rock star of the Jellicles. He flirts with every female cat, the female kittens (the white Victoria, the lovely Jemima, the hyperactive Etcetera and her less outgoing sister, Electra) have a crush on him, just like some adult females (Cassandra is one of his fans and Bombalurina, a very beautiful red queen openly flirts with him, but she is rejected). He is popular amongst the young males (Plato, Tumblebrutus, Pouncival and Admetus) , who try to copy his moves. The only female who seems to dislike him is Demeter, Bombalurina's sister* (and maybe some of the older female cats). Amongst the older male cats (like Skimbleshanks or Asparagus), obviously, he is not very popular.
After his show an unexpected visitor appears: Grizabella, the former glamour cat who has left the tribe for a long time and now is hated by everyone, or at least they are reluctant in accepting her back amongst them
As a foil we see a highly respected and very fat black cat, Bustopher Jones in white spats, who is paying them a visit. Everything is going on just well, when a noise, which indicates the presence of an evil cat (Macavity) makes the cats leave the scene. The last to evaporate are Alonzo (a black and white tomcat with two black spots on his white face) and Munkustrap, who search the area. Just as soon as they are gone Mungojerrie and Rumpleteazer appear. Brother and sister, these young cats have a habit of stealing food and other goods from the human families. But they are more like playful kids who are followed by trouble. Trouble appears again when the cats come back and they throw away their bags with the stolen goods. Then Quaxo a young black and white tom senses Old Deutoronomy, also Coricopat and Tantomile, the telepathic Siamese twins do. He is a huge and very old cat, loved and respected by the other cats and who according to Munkustrap lived many lives in succession, and Tugger sais that he has burried 9 wives...or even 99. Many of the Jellicles are his grandchildren. Since Munkus and Tugger sing a duet about Old Deutoronomy, it is thought that they are his sons, together with Alonzo.
To entertain Old Deutoronomy (and us), Munkus relates a battle between the rival dogs"the Pekes and the Pollicles together with some account of the participation of the Pugs and the Pums and the intervention of the Great Rumpus Cat". The cats are "dressed" as the rival dogs, wearing boxes and shoes on their heads and feet. Munkus is orchestrating them, but herding cats is not an easy job, not even for him. He has to yell a "NOW" at them when they all start barking. At the beginning of their little "play" the first Peke, Rumpleteazer is trying to draw Munkus's attention to herself (at the beginning, while he was introducing Jennyanydots she was copying the way he was moving) but without any luck. On top of this Rumpus (a very ugly and "hairy" cat) is trying to steal Munkus's spotlight. So does Tugger, who plays the bagpipe.
After a short appearance of Macavity, who is wanted for robbery and other deeds, the Jellicle ball and the "Mating dance"take place when most of the cats choose a mate. Victoria is chosen by Plato, Cassandra can be seen dancing with Alonzo, Bombalurina is dancing with Tugger, but later he is seen with two kittens (Electra and Etcetera) while she is seen with a younger male.
Grizabella returns, asking to be touched by the other cats and accepted, but she is left alone on the scene with Old Deutoronomy. Not even Munkus dares to touch her. Demeter, who really has pity for the old cat is stopped by Bombalurina, while the pure and good hearted Victoria is stopped by Jellylorum. Grizabella sings "Memory", waiting to be touched, but since nobody does, she leaves. After she leaves the innocent Jemima sings a songs about the essence of happiness and beautiful memories. During her moving song a very old cat, called Gus (Asparagus II) the theatre cat appears, led by Jellylorum, an older female. He relates his memories about his career as an actor in his youth. This moving song also takes the cats closer to accepting Grizabella.
After Gus's performance they introduce the merry and loveable railway cat, Skimbleshanks, who sings about his work on the train.He is interrupted though by the (re)appearance of Macavity. He and 3 black cats working for him abduct Old Deutoronomy.
All cats leave the scene, except for Demeter (who always senses Macavity's presence) and Bombalurina. Together they sing what they know of Macavity. (He cheats at cards, he has agent like Mungojerrie or Griddlebone, who doesn't appear in this adaptation. He is a criminal cat, who always has an aliby and one or two to spare.)
After their duet Old Deutoronomy appears, and everything seems to be all right. Demeter is very tense though and angry. She jumps on Old Deutoronomy's back and after a short fight she reveals that it is Macavity in fact, "dressed" as Deutoronomy. Then the evil cat tries to abduct Demeter, but she is protected by Alonzo and Munkus. Munkustrap fights Macavity (a bigger, thin and ugly cat with ginger coat) but he is gravely injured in the process. Alonzo fights Macavity too and together with some other cats he manages to defeat Macavity. He takes profit from a short circuit caused by himself, and runs away in the darkness.
Just as soon as Munkustrap opens his eyes he seeks out Demeter. Demeter is also looking for him. They nestle to each other and we can see Munkustrap as in the "intimacy" of the searchlight he takes Demeter's paw.
This romantic scene is interrupted by Tugger, who suggests they should find Mr. Mistoffelees. He is a small black cat with magical powers, who can "pick any card from the deck, he is equally cunning with dice and he's always deceiving you into believing that he is only hunting for mice." And who not long ago "produced seven kittens right out of a hat."(Demeter and Munkustrap, now officially mates, sing the backup vocals along with Bombalurina.) Mr Mistoffelees (an alter ego for Quaxo) appears and the first thing he does is turning on the lights. After a short dance he covers Cassandra with a red sheet, and when he lifts is, Old Deutoronomy appears. Everybody is happy, Mr. Mistoffelees brings Cassandra back.
Jemima sings another version of "Memory", reminding the cats that soon it will be morning. Munkustrap asks again who is the cat who will be chosen to be reborn. Grizabella appears for the last time and and sings "Memory" (reprise) along with Jemima. But while the kitten's version is full of the joy of life and hope, Grizabella's words are full of sorrow and desperation. Moved by her desperate desire to be accepted again,Victoria is the first one to touch her, then all the other cats do. She has been accepted.
Seeing how much she has suffered, choose her to go to the Heaviside Layer. After she disappears into the clouds Old Deutoronomy sing "Ad-dressing of cats". The cats say that the point was to bring humans closer into understanding their world and their personality. And they might be difficult to please, but if you have patience and a little fish paste to bribe them, in time you will be treated as a trusted friend. With this last song the film comes to an end.

* Relationship between the characters seems to be flexible and can be changing depending on the production (so the Wikipedia says) and since I only saw the movie version I based my opinion on what I've noticed and on what I've read on other people's blogs and webpages (see some adresses lower) about CATS.

And noooow, the characters:

I think I should talk about the characters in the order I chose to mention them in the summary, otherwise I can't keep track.
1. Munkustrap (played by Michael Gruber)

I think i am going to write an ode about him, because he is my favourite (male) character. (I am a girl.....duuuuuuh. Of course he is)
If I say that the actor who plays it has a gorgeous singing voice, is a fantastic dancer, he moves smoothly just like a feline, he has wonderful acting skills and he brings out the feline features with elegance and style, he has strong presence on stage you will understand why I like him. If I tell you that Munkustrap is a loveable, kind character who has a strong personality, the perfect mixture of seriousness and playfulness it explains as well why he is my favourite (male) character. He is brave, he is kind (even though he hesitates to accept Grizabella), he is always ready to protect the others. His fellow cats seem to love and respect him. He is gentle to the kittens, he is close to his brother, Alonzo. Asparagus and Plato are also his friends. Even though he is a very handsome cat (who looks lovely and awesomely cute when he winks---and very cat-like in the same time...) he rejects Rumpleteazer when she is flirting with him during the "Awful battle of the Pekes and the Pollicles". He also doesn't participate in the "Mating scene". Later we find out the reason why. He is patient (even though he looses his control over the cats while they are presenting the Peke and the Pollicle battle to Old Deutoronomy), he is playful (Sometime he has a slightly annoyed yet funny look on his face, which sais that "these cats are hopeless"...or a surprisingly innocent one. And the look he has when Tugger plays the bagpipe again: "Why????? Thank Heaviside Layer this meeting takes place only once in a year...."), and he is always there to help and protect the tribe. He has great respect for the elders (like Gus, the theatre cat- whom she watches with some sort of sadness, for Bustopher Jones and Old Deutoronomy). He is a purrrrrfect leader material.

Signature song: The Awful Battle of the Pekes... although he shares songs with others too, like Gumbie Cat (with Demeter, Bombalurina and Jellylorum), Old Deutoronomy (with Tugger), Invitation to the Jellicle Ball (with Quaxo/Mistoffelees), but he also sing in the chorus in almost every song.

Signature dance: The fighting scene with Macavity, but he also dances and sings in many other songs (except for Rum Tum Tugger, "Mating dance" and I think he only sings in Skimbleshanks the railway cat) and in his own numbers, of course.

Relatives: Old Deutoronomy is possibly his father, and since Munkustrap sings about Old Deutoronomy with Tugger, they might be brothers. Alonzo is their their brother too, since he is the one who fights Macavity after Munkustrap is injured. Some say that Admetus and Bombalurina are their sister and brother too, but I don't think that is so, since there is no sign that they would be part of the "family". In fact Bombalurina can be seen flirting with Tugger and maybe even with Admetus during the "Mating dance".
I am not sure about how close he is to Tugger, but we can see him raise an eyebrow with respect at the end of Tugger's solo and they introduce their father together.

Mate: He IS a curious cat, since he is rejecting Rumpleteazer and doesn't participate in the "Mating dance". But his indifference lasts only until Macavity tries to abduct poor little Demeter. After the fight with Macavity, even though he is gravely injured, Munkustrap hurries to Demeter to see if she is all right. Demeter is also worried about him and the two cats nestle to each other. (Confessing their love to each other) We can also see him take her paw even though everyone can see them together in the light of the searchlight. (They look lovely together, and we have our love story.) And the look on the other's face is something like: "These two were a couple all along?" Well probably not, but they look somewhat surprised. Priceless...On the other hand their romantic moment is so natural...they seem to be very used to it. So, yes, Demeter and Munkustrap are mates.

Nota bene: I've read that in other productions he is mated to Jennyanydots or to Cassandra. In this production Jennyanydots is too old to be his mate and Demeter has a more important role than Cassandra.

Physical appearance: a silver and black tabby tomcat. He is an young, adult cat, can often be seen slightly separated from the others, as if he was watching over them. And he is pretty tall...

Personality traits: I guess he is proud to be an English cat. He is more serious than his brother, Tugger and more outgoing than the silent Alonzo. He is kind and protective. He respects the elders (he can be seen greeting Gus, the theatre cat with love and gentleness). He still has a drop of kitten-like playfulness in him. He is not driven by his pride, but he is slightly annoyed when others try to steal his spotlight (especially when not even the Rumpus Cat seems to cooperate). He is loved and respected, though he doesn't have that much control over the cats like Old Deutoronomy.

If he was a real cat: could be a Maine Coon (because of his kind nature, though he doesn't have a mane) or a British shorthair.

2. Jennyanydots, the Gumbie cat (played by Susie McKenna)

Jennyanydots is an older female cat. She is kind and protective toward the young cats. She is very lazy, though she likes to teach music and tatting to mice, and she transforms cockroaches into helpful boy-scouts. She is always present. She is a nice character, even though she hesitates to accept Grizabella. She is some sort of aunt to the cats.

Signature song/dance: Gumbie Cat (she shares it with Bombalurina, Demeter, Jellylorum and Munkustrap) and Bustpher Jones ( shared with Bombalurina, Jellylorum and Bustopher Jones).

Relatives: Jellylorum is probably her sister, Skimbleshanks is most likely her brother (they have similar colours in their coat.

Mate: Unknown, though we can see Bustopher Jones give her a flower. (But some say that Skimble might be her mate, not her brother.)

Physical appearance: "Her coat is of the tabby kind, with tiger stripes and leopard spots." She has white chest, and reddish stripes, like Jellylorum and Skimbleshanks.

Personality traits: She is a funny, respectable lady who likes order and discipline (and who doesn't notice that she is close to get stabbed with a fork by Pouncival dressed as a beetle...or if she notices, she takes it very well). She has great amount of sentimentalism in her. Maybe more outgoing than her sister and friendlier. She is one of the cats who help Alonzo and Munkustrap fight Macavity.

If she was a real cat: No idea...yet.

3. Rum Tum Tugger (played by John Partridge)

This cat is also one of my favourite characters. He is the rock star of the Jellicles, he is very popular amongst the females (except for Demeter) and amongst the young males, who try to be like him. He is not present all the time, but when he is, he has the spotlight. Partridge has a fantastic singing voice, really suites the character. And he plays Tugger very well....Just think about it: how many people could sing two songs about cats (!!!) and make those songs sound sexy? Well, I don't know the answer for that, but he does! (A few days ago I've learned he could do the same trick singing about trucks and trains....Just listen to this.) And he has a very cool, smooth, silky and sexy voice.
He is a very picky cat. He is never fully satisfied, whatever you give him. "If you offer me pheasant, I would rather have grouse. If you put me in a house, I would much prefer a flat, if you put me in a flat, then I would rather have a house. (...) If you offer me cream, then I sniff and sneer for I only like what I find for myself." He is not present all the time. After Grizabella appears on scene for the first time, he leaves and returns only when Old Deutoronomy appears. He is a talented musician (he plays the bagpipe) and he is capable of tenderness and gentleness (he seems to be really happy when Deutoronomy returns). He is the one who has the idea to ask Mr. Mistoffelees for his help after Old Deutoronomy (whom Tugger greatly respects) has been kidnapped by Macavity. Female kittens have an absolute crush on him (compared to Munkustrap who is more like a big brother or a father-figure to them).

Signature song/dance: The Rum Tum Tugger, but he also shares a song with Munkustrap about Old Deutoronomy (the reason why it is thought they are brothers...and their voices sound together so wonderfully well), he plays the bagpipe during The Awful Battle of the Pekes and the Pollicles (and he manages to irritate his brother) and he is the one who introduces Mr. Mistoffeless.

Relatives: Old Deutoronomy is his father, Alonzo and Munkustrap are his brothers. Tugger is the one who says that the Jellicle cats are Deutoronomy's progeny. He is somewhat close to Munkustrap and he is probably friend to Mr. Mistoffelees. He is often absent from the stage (like when Alonzo and Munkustrap fight Macavity), he is always a little separated from the tribe.
Some say that Bombalurina is also his sister, but she is not....at least, not in this production. It is also thought that Jemima might be Munkustrap's daughter, which would make her Tugger's niece. (And he seems to have a soft spot for her. Others say that Jemima is rather Demeter's daughter, aspecially if you take the colours in her coat.)

Mate: Not sure. He can be seen flirting with almost every single female cat (but he might consider Demeter weird...at least according to the look on his face when he finds her staring into the thin air). During the "Mating scene" he can be seen dancing with Bombalurina (even though she is rejected by earlier) but during Mr Mistoffelees's dance we can see him holding Electra and Etcetera.
Despite of the fact that we can see them constantly flirting with other cats (and rarely with each other) it is thought that he and Bombalurina are in fact mates. (I don't think that their flirtatious manner is the basis of a happy relationship, but anyway....On the other hand it sounds logic: the wilder and untamed Bombalurina to be his mate, while the shyer and more gentle Demeter to be Munkustrap's mate.)

Physical appearance: He is a black cat with yellow leopard spots on his chest, wrists and legs. He is the only cat who has a mane, which has a light golden brown colour. He is very tall.
He is also a very attractive male cat....and knows it!

Personality traits: He is a cat who cannot be mistaken for someone else, he cannot be ignored either. He is always slightly separated from the group. He might be somewhat close to his brothers, but the only ones he really respects are Old Deutoronomy and Mr. Mistoffelees. Munkustrap and Tugger they both have sense of humour, even though Tugger's humour is crazier, while his brother tends to be ironic (".... or harier"-part)
He is particularly unfriendly to Grizabella, like most of the cats, even though he comes to accept her in the end. He is a very picky cat who likes flirting, who likes being in the spotlight (and is very surprised if his efforts are not appreciated---see the bagpipe-playing part). He is also a very seductive and handsome cat (but not in a dangerous way). Not exactly the protector type, but almost every female has a crush on him. He is not a bad guy, he is just a little self- centred, vain but funny and playful. He is optimistic who doesn't loose his good mood easily. He is a smart cat too, since he is the one who suggests they should ask for Mr. Mistoffelees's help. He turns every song he sings intro a show. He is a cat who just...likes being himself.

If he was a real cat: He is said to be a Maine Coon because of his mane.

4. Victoria (played by Phyllida Crowley Smith)

Victoria is a very beautiful, lovely, gentle...and flexible cat. She is my favourite female apart from Demeter and Bombalurina. Some say she is a female leader because on one occasion she and Munkustrap are the ones who search the area to see if Macavity is there. She is a female kitten, but she is the oldest one of them, since she has a mate. She also leads the first dance. She is radiant and graceful. She is rather silent (though in some productions she is the one who sings Memory with Grizabella).

Signature song/dance: I am not sure if she has a solo or maybe only a few words ( The Jellicle Ball), but she leads a dance (Invitation to the Jellicle Ball) sha has a solo dance with Mr. Mistoffelees, Plato and a few seconds even with Munkustrap (during the Jellicle song for Jellicle cats he takes her in his arms and lifts her up). She is a chorus kitten and dances in every dance (if she is present).

Relatives: Mr. Mistoffelees/Quaxo is thought to be her brother (they are both monocromatic though Quaxo has white legs) and some say their father is...Macavity. (Which makes her Tugger's and Munkustrap's niece) She also close to Old Deutoronomy and she is friend with Jemima, Electra and Etcetera.

Mate: She is mated to the young Plato. The have a solo dance during the "Mating scene" and judging by the look on her face and by their attitude it is the miracle of the first love. She seems surprised and happy to find him next to her. As if they see each other for the first time.
She also has a crush on Rum Tum Tugger, but it is nothing serious. But it is true that she is one of his biggest fans.

Physical appearcence: She is a completely white kitten. She is easy to notice. Just as easy as her brother, who is completely (or mainly) black. She doesn't have gloves and her arm warmers don't cover her hands. Unlike the other cats, she has pink ears and nose. She is very elegant and graceful. She is the most beautiful young female cat.

Personality traits: She is a lovely, playful kitten, who is courageous and gentle. She is one of the cats who is willing to accept Grizabella, but the older females stop her. She seems to become a female protector (just before the Ball Macavity appears again and she searches the area with Munkustrap to see if the villain is still there). She is funny and playful (see the look on her face when Rumpleteazer sneezes). She is the first cat who touches Grizabella, and she greets her with kindness and respect. Very beautiful moment. She is not afraid to touch her dusty coat (this symbolises, - just like the mating dance-, that she has become an adult who is not afraid to make her own choices) and she realises that Grizabella deserves to be accepted into the group not just because she has suffered a lot, but also because she was not afraid to make her own choices in life, even though she took the wrong path.

If she was a real cat: American Songhair/Persian cat/ British Shorthair/Silver Burmilla (Victoria has a few light brown stripes) /Turkish Angora.

Sources:

www.wikipedia.com
http://www.catanna.com/catsphotos.htm
http://www.freewebs.com/rumpleteaser33/Homepage.html
http://cats.qwqw.hu/
http://bluestar1832.pixnet.net/blog/post/27114125
http://bombatheredqueen.webs.com/moviecast.htm

Cats

2010-12-04T14:27:00.000-08:00

I have a new passion in life...Cats. I mean the musical, not the animal, even though i like them.....I am going to write a short review about it, but until then i just put this picture up here. I know it is not perfect, but as soon as i get the products, i will make a better one. I hope you will like it.

Ördögszekér- A boszorkány fejedelemlány

2010-11-12T10:27:00.000-08:00

Most olvastam el másodszor, és úgy gondoltam, hogy érdemes lenne megemlíteni. S mivel én már mindent tudok, amit el szeretnék mondani, ezért úgy gondoltam, hogy megosztom tapasztalataimat mással is. Úgy láttam, hogy sokan keresik ezt a könyvet és mivel nehezebben szerezhető be, mint talán más könyvek, ezért gondoltam, itt szólok róla néhány szót. A téma nehéz és kényes. Aki olvasta már tudja...aki nem megtudja most. A könyv, amiről szó lesz, az Makkai Sándor regénye, az Ördögszekér.
A cselekmény 1601 tavaszán kezdődik, mikor az elárvult Báthory Gábor és húga, Anna Ecsed várába érkeznek, hogy nagybátyjuk, Báthory István országbíró nevelje őket tovább, mivel neki magának nincs gyermeke. Az országbíró felesége, Drugeth Fruzsina azonban gyűlöli az árvákat, akik ezt megérzik. Később megtekintik a bástyájuk ablakából a Báthory-birodalmat....vagyis a három vármegyét az ecsedi láp körül, amelynek ura Báthory István. A gyermekek megkapják az ajándékokat is: két vadászkutyát, Gábor egy apródot, a kislány egy szobalányt, a paraszti származású Sárát. A kislány lefekvés előtt elmeséli fiatal úrnőjének, hogy a várban kísértetek vannak, többek között egy fejetlen Báthory-fiú üldöz, "kerget" egy szép kisasszonyt. Sára röviden elmondja szégyenletes történetüket is: a fejét a hóna alatt tartó kísértet és a kisasszony valaha testvérek voltak, akiket apjuk megölt, mert szeretőkké lettek: a fiú fejét levágta, a leányt kútba dobatta.
Lefekvés után Anna nem mer elaludni, mert egy denevér (amit ő kísértetnek hisz) kioltja a gyertyát. Igy a kislány bátyja ágyában tölti az éjszakát, akinek Csáky, a legidősebb apród időközben telebeszélte a fejét a lányokról. A fiatal Gábor, gyermekes butasággal és naívsággal hasznosítani is akarja tudását, amit az apród csepegtetett bele és mindjárt végigsimítja Anna karját, hogy lássa, jó érzés-e. Elalvásuk után a kísértetek ott keringenek fölöttük.

Az élet megindul Ecsedben. Sára néni, a várkapitány felesége reggel felfedezi, hogy a két gyermek együtt fürdött, s majd elájul ijedtében. Majd részt vesznek az első protestáns istentiszteleten, ahová a katolikus Anna azért a nyakában magával viszi a Szűz Mária érmet, amit még lengyel mostohájától (aki őt nagyon szerette) kapott. És kéri az Urat, hogy vegye el tőle a gonosz álmokat, amelyekben ő már nagylány és Gábornak nincs feje...

Megismerkednek Pállal, egy diákkal, aki külföldről jött haza, ahol a várúr nagylelkűségéből tartózkodott és egy kis incidens is történik: Gábor meglovagolja Villámot, Báthory fehér harci ménjét, s bár a megvadult lovat sikerül megfékeznie és betörnie, meggyűlöli az állatot és eldönti, hogy elpusztítja alkalom adtán. Anna, aki szívvel-lélekkel a bátyja pártján van, rákiabál a kis Jósika Zsigmondra, aki állandóan őt bámulja szerelmes szemekkel, hogy ne bőgjön ott, hiszen ura (vagyis Gábor) megfékezte a lovat. Ez a mondat meglepi még a gonosz, gúnyos, gőgös Csáky Istvánt is, (aki a történet szerint már 16 éves, idősebb Gábornál, aki 13 lehet vagy 14, Anna pedig 10 vagy 11) aki meg is jegyzi, hogy az ő uruk azért még nem Gábor.
Gábor eldönti, hogy megöli az engedetlen lovat. Ezzel egy időre vége szakad az apródok és a fejedelmi gyermekek barátságának.

Később felújítják ezt a barátságot, a gyermekek, akiket Csáky mindenféle mulatozásra csábít. Anna napját is úgy ünnepelik meg, hogy a kislány végül az asztalon, Gábor egy székben köt ki holt részegen. Pál találja meg őket, szobájukba viszi a két gyermeket, anélkül, hogy felébrednének. Csáky a büntetés elől megszökik Ecsed várából.

Anna a vadászatban leli örömét. Egy éjjel félálomban a nádasban hattyúkat lát, de tündéreknek nézi őket, aki csalogatják közéjük és azt suttogják neki, hogy a tündérség az, hogy más fájdalmán kacagni tudjon, szerelmet keltsen, s maga ne lángoljon, a vérben gyönyörködjön és csak önmagának éljen. Félálmában megjelenik neki Rebi néne is, Drugeth Fruzsina bizalmasa, aki elkergeti a tündéreket, mondván: még nem mehet közéjük Anna. A lány ekkor kezdi érezni, hogy ő más.
Már 13 éves de legalább 15-nek látszik, már ekkor is gyönyörű hajadon. Egy este kisurran a huszárvárba táncba, ahol Rebi néne mindenféle gonosz dolgot mond a fiataloknak az úrfiról és a kisasszonyról. Anna cseléd ruhában van, amit Sári szerzett neki, senki nem ismeri fel. Hisz az úrilány nem érintkezett a kastélyon kívüli cselédekkel és várbeli szolgákkal, katonákkal.
Később táncba viszi egy becsípett kocsis, aki arra kéri, hogy töltse vele az éjszakát az istállóban. A csókja azonban kijózanítja a lányt, elszalad. A kocsis utána. Sári alig tudja utolérni és visszatartani, szegényt szinte összerúgdossa a legény részeg dühében, amiért elszalasztotta a gyönyörű lányt és az ígéretes éjszakát. De a férfi haragja csak addig tart, míg Sára be nem vallja, hogy a várúr unokahúga, Anna kisasszony volt az a lány, akivel táncolt, s akiről a kocsis azt hitte (hisz Anna is így mondta), hogy falubeli lány. A férfi erre valósággal megdermed a félelemtől. Hallhatott azonban valamit a fiatal Anna már akkor is rendkívüli és szinte természetellenes szépségéről, mert felsóhajt: "Akkor azért volt olyan szép...". És elrohan.
Másnap Sári jelenti úrnőjének, hogy a kocsis véresre verte a lovakat az éjjel, s aztán felkötötte magát az istállólámpa szögére. Anna ekkor veszi a fejébe, hogy ő boszorkány és a vár népe is félni kezd tőle. Időközben megjelenik a várban egy félkezű ötvös, aki felismeri Annában a művészi lelket és kiformálja azt. Még az ötvösmunkára is megtanítja a lányt. A lány megérti az öreg művészetét, a művészetet, mely csak szemlél és ábrázol, de nem érez (ami ellentmond a művészet mai fogalmainak), és amelyért "Erdélyben felakasztanák". Mikor Anna megkeményedett, művészi szíve "elkészült", az öreg ötvös készít Annáról egy metszetet, amelyen mint gyönyörű nádiboszorkányt ábrázolja a lányt.
Időközben Sára néni megbetegszik, s bár Anna tiszta szívből ápolja és reménykedik a gyógyulásban, az idős, szelíd, jóságos asszony meghal. De mielőtt meghal Anna bevallja neki, hogy boszorkány és két lelke van: egy, ami a jóra és egy, ami a rosszra hajtja. És nem tudja, melyik fog győzni. Az idős asszony is bevallja, érezte Annában a kettősséget már érkezése napján, de nem értette. Abban is igazat ad Annának, hogy ha nagy lelke fiú testbe született volna, dicsőséget szerezne neki. De lány lett, s így csak romlására lesz. Ellátja jó tanácsokkal, és ígéri, hogy könyörögni fog lelkéért. Sára néni öreg férje és Anna által körülvéve hal meg, akik utolsó percéig mellette maradnak. Anna később rézmetszetet készít öreg dajkája arcáról.
A fiatal Gábor eközben visszatér a hadjáratból (ahol sikerült elpusztítania nagybátyja kedves lovát) és elbűvöli húga csodás szépsége, de azt is hozzáteszi: még szebb lenne, ha törődnék is magával. A lány megsértődik ezen.
Rudolf császár időközben küldöttséget meneszt Ecsedbe, azzal a kéréssel, hogy Erdély (és tán Magyarország) legnagyobb földes ura küldjön neki segítséget az ellene lázadó erdélyi hadak ellen. Ez alkalomból rokonok érkeznek a várba, köztük Nádasdy Ferenc felesége, az ecsedi várúr húga, Csejte úrnője: a pokoli szép Báthory Erszébet. A nagynéni gondjaiba is a veszi a gyönyörű, de igencsak elvadult hugicát és igazi grófnőt farag belőle. Mikor a küldöttség megérkezik (kiket a császár segítségért küldött a várúrhoz), Erzsébet a küldöttség vezetőjének, Anna pedig egy fiatal grófnak, a titkárnak kezd "udvarolni" (talán Báthory István utasítására, de talán a tudtával, legalabb is). A harmadik estén mindkét nő leitatja udvarlóját, úgy, hogy a másnapi megbeszélésen mindkét férfi (és egész kíséretük) szánalmas állapotban, másnaposan jelenik meg. Báthory végül megtagadja a császár kérését, nem küld neki se pénzt, se ékszert se katonát, mondván: ha pénze lenne, akkor sem adna, a katonák pedig az ő, a császár rabló hordái ellen védik a lakosságot. A küldöttség távozik.
Anna eldönti, hogy belekóstol a testi szerelembe. Erre a célra egy fiatal török foglyot választ ki, Ali-t.

Ali állhatatosan szereti a gyönyörű, 15 esztendős várkisasszonyt, szerelmét meg is vallja neki, s bár aleány kéri, hogy menjen haza a kiváltott foglyokkal, nem megy.
Sárinak időközben udvarlója akad, de nem akarja elárulni, hogy kicsoda. Anna kérdezősködése dacára csak annyit árul el: a férfi, akit szeret, soha nem fogja elvenni feleségül. Anna hiába bátorítja, hogy legyen derűlátó. Aznap este (vagy néhány nap múlva) vadászatról hazatérőben megesik a szíve az elkínzott, szenvedő Ali-n és megengedi a fiúnak, hogy egyszer megcsókolja. A fiú szenvedélye az ő érzékeit is megremegteti.
Mikor Gábor szobája mellett halad el, furcsa hangokat hall, s mikor benyit, Sárit találja ott, bátyja karjaiban. A lány udvarlója Gábor volt....Anna úgy megy ki, mint akit fejbe ütöttek és a szobájába rendeli Ali-t. Éjjel, mikor a részeg Gábor hazatér a várbeli "portyájáról" véletlenül húga szobájába nyit be és az ágyon ott találja Ali-t, amint Anna mellett alszik. A lány egy pillanatra felébred és ránéz, de Gábor kisiet a szobából. A saját szobájába érve hangos, dühös kacagásba kezd majd elalszik. Másnap magával viszi Ali-t vadászni és számon kéri rajta, hogy hogyan mert az ő húgához érni. A fiú elismeri, hogy hiba volt, de azt is elmondja, hogy Anna parancsolta. Gábor dühbe gurul , amiért a török képes így "beszennyezni" egy főúri kisasszonyt és felszólítja, vívjanak meg Annáért. Ali hamarosan elesik, testét elnyeli a mocsár.
Este Anna megkérdezi a már erősen részeg Gábort, hogy hová lett Ali? Gábor bevallja, hogy megölte a fiút és a lányon is számonkéri ezt a lealacsonyító szerelmet (mert amit szabad egy férfinak, nem szabad egy nőnek...hiszen a nő gyermeket is szülhet). A lány azonban nem siratja szeretőjét, hanem bátyja karjaiba veti magát a boldogságtól félig zokogva, hogy Gábornak nem esett baja. A férfi elszörnyed a leány kegyetlenségén és megkérdezi, hogy micsoda ő? Anna kacagva vallja be, hogy boszorkány és kéri Gábort, ölje meg őt. A fiú könnyű sebet ejt késével húga bőrén, de aztán magához rántja a lányt, ajkát rátapasztja a sebre és mind szorosabban öleli a leányt, aki beleroskad bátyja karjaiba. A két fiatalon beteljesedik a testvérszerelem iszonyatos átka, mely érkezésük napjától a fejük fölött lebeg.

Báthory István haldoklik. Vagyona nagy részét Annára és Gáborra hagyja. Feleségéről bőkezűen gondoskodik, de eltávolíttatja Ecsedből. A nő még egy utolsó kísérletet tesz, hogy a két gyermeket Báthory kivesse kegyeiből és a haldoklónak feltárja a két fiatal bűnét. A haldokló csak annyit mond: az asszony a bűnös, ha ez igaz. Mikor az egész udvar előtt próbálja leleplezni a fiatalokat és tanúnak szólítja Rebi nénöt, Gábor kidobja a vénasszonyt az ablakon.
Anna belebetegszik a lelkiismeretfurdalásba, csak nagy későre gyógyul meg. Lábadozása alatt ismeri meg Bethlen Gábort, bátyja jobb kezét, aki Gábort a fejedelmi trónra segítette. Tiszta szerelem ébred benne a férfi iránt és úgy érzi, a lelkében élő boszorkány meghalt- de az érzés későn jön, Bthlennek már jegyese van, Károlyi Zsuzsanna. A szerencsétlen Anna szíve kökeményre fagy. Elköltözik Ecsedből. Nemsokára Sári is meghal (akit öregasszonyok szabadították meg a nem kívánt terhességétől). 18 évesen férjhez megy és Kerekibe költözik. Négy év múlva megözvegyül. Ez idő alatt számos szerető fordul meg ágyában (habár azt egyszer elismeri, hogy férje, Bánffy Dénes valójában jó ember volt, aki hamar rájött, hogy ifjú hitvese csak a látszat kedvéért ment hozzá), de védi őt bátyja fejedelmi palástja. Második férje Jósika Zsigmond, aki ismét becsületet ad neki (és aki gyermekkorától rajongva szereti). Ennek az idillnek hamarosan vége szakad, mikor Gábor elveszíti a fejedelmi trónt. Húgához megy Kerekibe, aki eltávolítja a várból Jósikát azzal az ürüggyel, hogy vigyen el egy levelet a császárnak. Gábor hajlandó lenne eladni Erdélyt a bosszúért. A regény sejteti, hogy a testvérek közt fellobog ismét a bűnös szenvedély. Gábor hamarosan távozik a várból, ellenfelei csapdába ejtik és megölik. Erdély fejedelmi székét Bethlen foglalja el.
Anna, kinek élete botrányoktól hangos, még egy utolsó kísérletet tesz, hogy elcsábítsa élete egyetlen igaz szerelmét, Bethlent. De terve kudarcba fullad. Jósika, akit négy év száműzetés után a fejedelem bocsánata hozott vissza Erdélybe vissza akarja kapni hűtlen asszonyát (bár a nemes urak azt tanácsolják neki, hogy inkább adjon hálát az Istennek, amiért megszabadult Annától), olyannyira, hogy börtönbe is vetteti az asszonyt, annak reményében, hogy a rácsok megtörik Annát és visszatér hozzá. De a büszke nő megveti egykori férjét, kutyának nevezi és inkább választja a börtönt. Végül megmenekül, de szinte minden vagyonát elveszik tőle, egyedül a tasnádi birtoka marad.Károlyi Zsuzsanna mindent magának akar. A börtönben találkozik Pállal, aki neki valójában féltestvére. A szelíd ember jobb életet kínál neki Heidelbergben, de Anna sírva elutasítja: amíg Bethlen él, addig nem hagyja el Erdélyt.
Néhány évre rá ezt a megmaradt birtokát is elveszik tőle, boszorkánykodás ürügye alatt. Megtalálják az öreg dajka képét is, amiről Zsuzsanna váltig hangoztatja, hogy őt ábrázolja, és hogy a Báthory-lány ezzel a képpel okozta az ő betegségét. Anna hiába bizonygatja, hogy a kép nem Zsuzsannát ábrázolja, nem hisznek neki. Anna mindenét elveszíti. Ismét börtönbe kerül, halálra akarják ítélni, de megszökik. Haját lenyírják a börtönben.

Évek múltával Bethlen meghal. Csáky István is ott van a halott ravatala körül és a második feleséget, Brandenburgi Katalint, Zsuzsanna utódját "szórakoztatja", mikor megjelenik egy asszony, aki megáll a halott fejedelem előtt. Csáky, úrnője (és talán szeretője) parancsára kikergeti a koldusasszonyt, akinek hajdani, vakító szépsége nem múlt még el egészen arcáról. A nő nevén szólítja Csákyt, de a férfi nem ismeri meg.

1636. Esterházy Miklós nádor udvarába egy szegény koldusasszony vetődik. A jólelkű nádor megsajnálja az őrült asszonyt és megkérdezi, hogy ki ő. Erre a nő annyit mond: Világszép Báthory Anna. A nádor bevezeti a palotába, kikérdezi őt, s megbizonyosodik felőle, hogy tényleg az egykori fejedelem húga áll előtte. A megrendült főúr befogadja a szerencsétlent, aki minduntalan Heidelbergbe akar menni. Ir az egyik jószágigazgatójának, hogy adjon az asszonynak Helmecen egy kúriát földet, szőlőt és jobbágyokat, hogy az egykori fejedelmi sarj éhen ne haljon az utakon.
De másnap reggel már nyoma sincs Báthory Annának a nádor házában.

Van egy szép virág, mely tavasszal kék szirmainak csillagával nevet a világra. De eljön az ősz, elszárad a virág és a megvadult szél nagy csomókban kergeti az utakon. A virág neve: ördögszekér.

Ennyi a történet. Itt pedig hamarosan az én hozzászólásaim következnek.

Movies stupidities III

2010-10-26T11:28:00.000-07:00

And here they are! First let's take a an episode from a well known series, which combines (some sort of) history with adventure.

For those who think that being an archeologist is boring, Tia Carrere will show that is much more to that than just digging. I am not going to talk about the full Relic Hunter series, only about the episode "Don't Go Into the Woods." Why this? I have to admit, it was some sort of a mistake that made me choose this episode. At first i thought it was set in Transylvania, but it wasn't. Anyway, i stick to it. So, here it goes.

First thing's first: i think that princess called Natasha was killed by people hired by her own family. Because honestly i can't see what she was doing there. A crown princess in the middle of the night, with only two servants and no guards on her way to her wedding. Riiiiiiight. I thought a princess would be escorted by several members of the court, family members even, and obviously bodyguards....but not in this case. And the result is that she disappears without a trace. Until Sidney Fox arrives. ( I would like to mention that "a map of the 16th century Carpathian Mountains" doesn't seem to be correct. Maybe it is my English, but I think the mountains look pretty much the same nowadays as they did 4 hundred years ago. Maybe THE MAP is from the 16th century....). And this is what she finds:

#1. Location.
The first thing we can see that people don't seem to agree about the name of the village. Professor Maximovich sais "Moldro(w)", Sidney, Nigel, Vladimir and Claudia spell it "Moldoro(w)" and the local priest spells it "Moldorov". God it is complicated! But let's say the locals know it better.
#2. The inn, "Pri Volkovi Slavi."
It has electricity, but they also use candles in the rooms (so Sidney and Nigel can find the water mark on the map), it has phones, but they don't have a fax. And i can see how the owner makes money: by serving the whole village. How the other villagers earn their paychecks, i can't figure it out. They seem to be there, like, all the time....just as if they lived there. In the inn, as it is. By the way i think that constable Dragomir is behind the death of Vela's husband, because he is there all the time. He seems to have a major crush on her. And Vela doesn't seem to be upset.
#3. The village
Everybody seems to speak English here. Which is very nice, even if they don't seem to be very interested in attracting tourists. But why do they speak English between themselves? Are they trying to make sure that Sidney, if she overhears their conversation, would understand it? Why don't let her believe that Vela and Dragomir were talking about the weather or something?
If they have something to hide, acting weird is not the best way to do it. This stands for the whole place.

#4. The cave.
The couch inside and the clothes are perfectly intact. I don't see how it is possible, but it is not exactly my territory, so i leave it alone. I have two questions only. The first is: is that an automatic door? The second: who is that 4th skeleton, the woman in black in the couch? At the beginning there is only the princess and the two drivers.
And, is it just me, or Vladimir did actually call Sidney "Cindy"? It could be the emotion of the reunion. Let's forget about it...they should have noticed it. At least she had. After all it is a natural thing to expect her to know her own name.

#5. The werewolf.
I simply find it amazing how helpful sometimes men can be. They are attacked by a werewolf, and SHE has to fight them? There are two men (and Bugos is a very tall men, almost like a giant), and SHE HAS TO FIGHT THE WOLF!!!! ARE YOU KIDDING ME?
Thank Heaven he is not a real werewolf, but i think there is something i don't understand still. Why does he need the fake beard? He already has a beard!!!!
In fact i think there was a contest in the village and the jury was something like:
-"Our fellow citizen, we hereby offer you the great opportunity to become our town's werewolf. Do you accept?
-"Roar"
-"All hail our werewolf!"
By the way, Nigel said something about the wolf cursing in Romanian. Well, as far as i could tell, he just roared. And if Moldoro(w) wasn't in Romania (and it was not) why would a werewolf curse in Romanian? What is this? The Eastern European version of Evernight academy? A boarding school for werewolves?

And finally, there is the last encounter, when the 3 scientist are saved from the angry villagers by...a werewolf. Wow! No comment, do it for yourselves!

From werewolves i am going to switch to historical vampires...but it will be something much more stupid!

Üvöltő szelek/Wuthering Heights- Catherine Earnshaw

2010-10-21T11:16:00.000-07:00

II. A szereplők

b.) Catherine Earnshaw ( majd Catherine Linton, Edgar felesége, Heathcliff szerelme):

Catherine Earnshaw az Earnshaw család fiatalabbik gyermeke, hasonlóan bonyolult jellem, akár Heathcliff. Már gyermekkorában megmutatkozik makacs, erős természete. Hamar szívébe fogadja a jövevény kisfiút, akit bátyja gyűlöl. Nelly azt mondja róla, hogy már gyermekként is nagyon elbűvölő, igazi kis zabolátlan tündér. Apja nem tudta igazán szeretni, mert túl féktelen és önfejű. Pedig a kislány szereti őt, de az állandó visszautasítás miatt egyre messzebb kerül apjától, egyre kevésbé érdekli, hogy a kedvében járjon.
Apja halála után Hindley neveli őt tovább, de nem tudja pótolni az apát. Cathy-t nagyon elszomorítja, hogy bátyja rosszul bánik Heathcliff-el. Mély rokonszenv van közöttük, kapcsolatuk inkább baráti, mint testvéri.
Mikor Cathy 12 éves lesz (vagyis nem sokkal az öreg Earnshaw halála után), akkor tapasztalhatjuk először, hogy az ifjú Heathcliff érzései kezdenek más irányt venni. A Trushcross Grange-ben tett első látogatásuk után mondja róla a fiú, hogy Cathy elbűvölő, sőt mi több, különb mindenkinél. Maga Cathy is ekkor kezd ráébredni magasabbrendűségére. Hiúsága is akkor kezd ébredezni, mikor megismerkedik és hozzászokik a Linton család finom életmódjához és rádöbben, hogy mekkora a szakadék közte és eddigi barátja között.
Hajlamos a hazugságra: szépségével és kedvességével elbűvöli a Linton családot, de otthon teljesen másképp viselkedik. Noha ez nem is annyira hazugság, mint inkább megfelelési vágy. Szeretné, ha környezete szeretné és nagyravágyó természetének jól esik, hogy csodálják. S mivel ezt az odaadó csodálatot otthon nem kapta meg sem apjától, sem testvérétől, hát megpróbálja a Lintonoktól elnyerni. Ennek az lesz a következménye, hogy 15 éves korára gőgös lesz és akaratos. Nelly nem is tagadja, hogy nem szerette.
A hazugság mellett a durvaság is egyik nagy hibája: Edgar egyik látogatásának alkalmával először felpofozza Nelly-t, majd a kis Hareton-t bántja, majd végül a fiatal Linton-t is egy csattanós pofonnal "jutalmazza", amiért közbe akart lépni. Képtelen uralkodni érzésein (például a haragján, amit sem lecsillapítani, sem leplezni nem tud) és haragja sokszor azokat sújtja, akik először a keze ügyébe kerülnek és nem azokat akik megharagították. Ebben bátyjára hasonlít, hiszen ő is dühöngő őrültként zúdítja környezetére haragját, de amíg ő az ital hatására veszti el a fejét, addig húga a lelkében dúló ellentétek hatása alatt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy sokszor nem bírja elviselni az igazságot és igyekszik nem gondolni a problémákra ahelyett, hogy megoldást keresne rájuk. Ez a tulajdonság az, ami végül is oda vezet, hogy durva legyen Nelly-vel, az unokaöccsével és végül Linton-al is. Cathy igazi haragjának oka nem az, hogy Nelly nem engedelmeskedik neki, hanem az, hogy korábban összeveszett Heathcliff-el. Mikor Heathcliff kéri a lányt, hogy ne fossza meg őt a társaságától csak azért, hogy a Linton család gyermekeivel töltse az időt, a lány a szemébe vágja, hogy ostobaság Heathcliff részéről, hogy számon tartja, mit csinál Cathy és főleg (ezzel bántva meg legjobban a fiút) ostobának nevezi, mondván: nem társaság az, mikor valaki nem tud semmit és nem beszél semmiről. Ezzel a mondattal nagyon megbántja barátját és ezt jól tudja. Azonban az is látszik, hogy gőgjével valójában a saját bizonytalanságát akarja leplezni és saját bűntudatát, hiszen Heathcliff-nek igaza van.
Hajlamos arra, hogy megszégyenítsen másokat. Itt nem csak Heathcliff-ről van szó, de Isabella-ról és Edgar-ról is. Isabella-t azzal sérti meg, hogy kellemetlen helyzetbe hozza Heathcliff előtt, felfedve a lány szerelmét iránta. Edgar-t pedig azzal, hogy kigúnyolja őt (ugyancsak Heathcliff előtt).

Tehát Cathy egy gőgös, szertelen, féktelen, türelmetlen és néha durva teremtés. Hogy lehetett belé ennyire szerelmes Heathcliff és Edgar egyaránt?
Nos, Cathy-nek voltak pozitív tulajdonságai is. Varázslatos szépsége (Nelly szerint 15 éves korában nem volt nála szebb leány a vidéken), vidámsága, életkedve vonzza a két férfit. Heathcliff-t azért, mert rokon lélekre talál a lányban, Edgar-t azért, mert éppen ellentéte az ő megfontolt, nyugodt (már-már túlságosan nyugodt) és kimért természetének. Az ami a Lintonok szemében vadság és civilizálatlanság, az Cathy (és Heathcliff) szemében szabadság, életöröm, erő és akarat.
Ugyanakkor képes mély érzésekre is. Heathcliff iránti szerelme olyan természetesen alakul ki, hogy talán egyikük sem veszi észre, hogy hogyan is történt (és a regényben sokáig senki nem is nevezi szerelemnek az Earnshaw-lány és az árva fiú kapcsolatát) és talán mindketten azt hiszik, hogy egyoldalú a lángolás. (Heathcliff nem öltözteti érzéseit szavakba, így a lány sem beszél neki érzéseiről...sőt, azt hiszi, hogy talán a fiú nem is tudja, mi a szerelem)
Cathy bevallja Nelly-nek, hogy Linton iránti szerelme merő szeszély és múló érzelem, míg Heathcliff iránti szerelme mély és örök. Számára a világ csak Heathcliff-el teljes. Híres monológjából (mely a "Nelly, én Heathcliff vagyok!" mondattal éri el tetőpontját) kiderül, hogy lelke sokkal mélyebb, gondolkodása sokkal széleskörűbb, mint elsőre gondolni lehetne. Hisz abban, hogy mindenkinek van egy "másik fele" és úgy érzi, Heathcliff az ő másik fele. És ebben a ritka pillanatban ő, aki sokszor kerülte az igazság kimondását, bevallja, hogy lelkiismerete szerint tudja, hogy nem lenne joga Edgar felesége lenni, annyira különböznek egymástól. Sőt, azt is bevallja, hogy ha más volna a helyzet, soha nem is gondolt volna ilyesmire. De ugyanakkor azt is belátja, hogy jelenleg nincs kilátása arra, hogy Heathcliff felesége lehessen (lealacsonyodna és koldus lenne mindkettőjükből)...de ahhoz nem elég erős, hogy várjon kedvesére. Inkább választja az anyagi biztonságot és a jólétet egy előnyös házasság által (amit a családja és a társadalom amúgy is elvárnak tőle), mint a bizonytalan jövőt a szeretett férfi oldalán.

Képes a más érdekeit a maga érdekei fölé helyezni, még ha a célhoz vezető út nem is helyes. Szívén viseli Heathcliff sorsát, szeretné őt kiemelni alacsony sorából; ennek eléréséhez az a saját anyagi függetlenségét látja a legmegfelelőbbnek, ami egy újabb ok a szemében a házasságra. Ugyanez a tulajdonság jelenik meg akkor is, mikor azt ajánlja Heathcliff-nek, hogy ha valóban szereti Isabella-t vegye feleségül, sőt talán még hajlandó is lenne a házasságot elősegíteni.
Ugyanakkor felelősséget érez bátyja iránt (többször elhangzik a regényben, hogy tulajdonképpen ő és az iránta érzett tisztelet védi meg Hindley-t a testi bántalmazástól) és ő az egyetlen, aki a igazán kiismeri és irányítani tudja Heathcliff-t.
Ezt az is bizonyítja, hogy mikor Isabella bevallja neki Heathcliff iránt érzett szerelmét, figyelmezteti Isabella-t arra, hogy Heathcliff-t csak a lány vagyona érdekli, semmi más. Részletesen felvázolja neki Heathcliff rossz tulajdonságait és gonoszságát. Figyelmezteti Isabella-t, hogy Heathcliff sosem lenne képes őt szeretni, hogy kapzsi és könyörtelen. De arról már nem beszél (hiszen magának sem vallja be), hogy ő minden rossz tulajdonsága ellenére is szereti Heathcliff-t. Catherine ellenzi Isabella szerelmét Heathcliff iránt, de nem csak Isabella iránti aggodalomból, hanem féltékenységből is.
Egy alkalommal nyílt összetűzésre kerül a sor Heathcliff és Edgar között, aki kitiltja felesége gyermekkori barátját a házából, miután az Catherine figyelmeztetése ellenére udvarol Isabella-nak. Catherine ismét választás elé kerül: Edgar vagy Heathcliff? Lelke ismét ketté szakad, akárcsak akkor, mikor Heathcliff 3 és fél évvel korábban megszökött Szelesdombról. Akkor belebetegedett, most valósággal beleőrül a férfi elvesztésébe. Utolsó találkozásuk megrázó és viharos. Először vallanak egymásnak nyíltan szerelmet. Heathcliff Catherine szemére veti, hogy elhagyta őt, annak ellenére, hogy szerette és, hogy szenvedni fog miatta akkor is, mikor a lány már békében nyugszok. Catherine pedig azt mondja, hogy nem fog békében nyugodni amíg Heathcliff újra vele nem lesz. Tehernek érzi az általa választott életet és várja, hogy kiszabaduljon egy boldogabb világba, ahová magával viheti Heathcliff-t. "Messze felettetek lesze és túl mindnyájatokon."

Catherine Earnshaw szenvedélyes, erős természet, makacs és féktelen (Kenneth is megemlíti egyszer Nelly-nek, hogy nem szabadna Catherine-el ellenkeznie, mert az Earnshawk-nak heves a természete. Catherine-nek pedig különösen az.), akárcsak Heathcliff, ő is csak teljes intenzitással képes az érzelmeit megélni. Alapjában véve nem rossz (hiszen megtiltotta Heathcliff-nek, hogy madarakat öljön meg, és ő nem is tette többé,) valamint azt is jól tudja, hogy ő a pajzs Hindley számára, mely megvédi a bántalmaktól. De ugyanakkor kedves, életvidám, szabad lélek, aki nem tartozik a kifinomult Linton családba, igazi helye a lápon van, melyet szabadon bejárhat Heathcliff-el.

Catherine sötét hajú, fekete szemű, (valószínűleg) kreol bőrű lány (egyszer megemlíti ugyanis, hogy nem irigyli Isabella fehér bőrét, szőke haját), sugárzóan szép. Mellesleg ő az egyik "legtitokzatosabb" szereplő (hiszen arcképét levették a falról és így Lockwood nem láthatja, milyen volt; leánya pedig nem sokban hasonlít rá). Ezek a külső tulajdonságok, egyesülve a lány negatív és pozitív tulajdonságaival, alkotják annak tündéri, elbűvölő jellemét. Cathy élete saját választása miatt alakul rosszul, de erre a választásra részint belső, részint külső körülmények késztetik. Belső körülménynek tekinthető saját büszkesége, nagyravágyása, hiúsága és szeretet-éhsége. Külső körülmény, hogy ezt a választást saját bátyja és társadalmi helyzete is elvárják tőle. De ez a választás törést eredményez a lelkében, s végül az őrületbe, majd a halálba kergeti.
Edgar gyakran mondogatja, hogy ha nincs Heathcliff, Catherine is élne.
Heathcliff halála után a falubeli emberek látni vélik a lápon a két szerelmes kísértő alakját, sőt Joseph, a szolga szerint a házban is jelen vannak.

Movie stupidities II

2010-10-15T01:58:00.000-07:00

I like vampire movies....some vampire movies. I also like Casino Royale, Poirot-series, The Scoop, The Sting, The Painted Veil...but that is not the point. I like some sort of variety.
The point is that i have found some serious movie mistakes....at least i find them serious....but you can decide it for yourself.

#1. Underworld 1.
There is always a great advantage in speaking a language which is not worldwide known. Speaking two languages like that, is swell.
At the beginning of the movie we can see a very pale Cate Beckinsale (as Selene) with blue eyes and latex outfit, standing on the top of a building in Budapest. After a short monologue she is getting involved into a fight , which takes place in the subway, between vampires and lycans a.k.a. werewolves. (Honestly i never knew that traveling by subway was so dangerous) A vampire dies, and the whole thing is not very subtle... Before the whole shooting begins she notices a young man. Love at first sight.
Later we see her uploading some photos to a notebook, instead of getting ready for the party. Looking at the photos she notices she notices some dark pixels and she identifies them as the guy from the subway (the advantages of the vampire-vision: you can see things on a photograph that are not even there). She clicks the "Search" button on Google (i suppose; as we can see that Google answers all of your questions) and she finds out where he lives. ( I don't have that kind of information about people i actually know and see on a daily basis, but it is OK)
Aaaaaand here is the first mistake: he's address is "Laktos János Street NR...." Laktos....doesn't exist in Hungarian. LakAtos....it does. Pay attention guys, it is not that hard to copy one name!
Second: we find out his name. Be prepared. his name is: Michael Corvin!!!!!!!!! MICHAEL CORVIN!!!!!!!!! ARE YOU SERIOUS????? If there is someone who knows anything about Hungarian history, they know that Mathias Corvin was one of the greatest kings of Hungary and Transylvania. (No, i am not trying to solve the eternal dilemma, if he was Romanian or Hungarian, that is not the point here!) I hope they were not trying to make this a romantic-historic-horror drama because it SUCKS! Why Corvin? Couldn't it be Calvin? Or Jones? Or whatever... The only historical vampires who are still allowed are Vlad Tepes a.k.a. Dracula and Elisabeth Báthory. That's it!
But Selene is not concerned about history as she has all the time in the world, and she goes to visit this human guy at home. After she "subtly" brakes into the house she takes a look at some photo albums, when she is disturbed by the poor Michael who has just arrived back home from work. And here is the next stupid thing! She asks him the following question: "Why are they after you?" The poor guy, of course, cannot answer, -not just because he is thrown at the wall by Selene who is holding him by his neck-, but more importantly: BECAUSE HE HAS NO IDEA!!!! He is just a young doctor who has never heard in his whole life anything about that vampires and lycans might actually be real and even if he knows he has been followed by lycans, he might not know WHY. Not his fault he hasn't been told!
Despite Selene's efforts, he is bitten by Lucian. (Michael Sheen who seems to be comfortable in playing mythological bad guys) In return of saving her life, she enlightens him about his injuries, she helps him escape from the other vampires, tells him that he is in the middle of a war between vampires and lycans and that he is going to turn into a lycan himself in 2 days. Well, i must admit, he takes all of these news pretty well. OK, he takes the VERY WELL, almost like he has wanted to become an immortal all of his life. Really, he is not scared, not shocked....just content. Brave soldier, good lad! C'mon....
After waking up an angry and dehydrated Bill Nighy (nobody likes to wake up too early) to prove that their chief vampire (Kraven) has formed an alliance with the enemy, she runs away to find Michael and help him. Isn't it lovely? They are saving each other's loves all the time....
Oh, by the way, when she is injured by Lucian... He stabs her into the shoulder with a knife or blade. She loses a lot of blood and passes out....as vampires mostly do after a blood loss.
After finding out the truth about her parents and Victor (Bill Nighy), she kills him. And here goes the 2nd episode.

#2. Underworld 2.-Evolution (sounds almost like Matrix)

Selene is still Selene and Michael is a hybrid. Cool. And while she is trying to get back to the castle to wake up their last remaining elder, Marcus, the first vampire there ever was, many things happen.
A very hungry Michael goes into a pub in the middle of the woods (!!!) to get something to eat, ignoring the fact that human food can and will make him sick. As he eats we can see some members of the Hungarian frontier police watching TV, when Michael appears in the news. And a very interesting thing happens: the police identifies Michael, while those who speak Hungarian might notice that the woman from the news, the announcer is NOT Hungarian (because she has a foreign accent), but the soldiers/police...they are. And on top of that, the clients look like they has arrived there a century ago. Wow.
It gets even worse, because later we can hear Selene speaking French. WHAT COUNTRY IS THIS?????? Two different Hungarian accents, French....what comes next? And Alexander Corvinus lives on a ship, in a port. I hope they didn't intend it to be the sea, because Hungary has no sea. Period. It used to have a few hundred years ago, but not now.

And from vampire movies we move on to history-adventure-horror movies.

Brainstorming on movie stupidities

2010-10-12T14:02:00.000-07:00

I've been thinking about some movie stupidities (or, at least, i find them stupid), and i thought i could share them. Of course i am a subjective audience.
If there is someone who is actually reading my blog they would know that i am writing about one of the greatest novels in European literature, Wuthering Heights by Emily Bronte. Since it is going to take long time, i would like to share a few thoughts about a highly popular movie nowadays, and since this movie is related to this very book, i think i should talk about it: Twilight- Eclipse. Now i know that many people (mostly teenagers) love the saga and the movies, and there are things i like about the whole production (like the colors, the soundtrack the pretty view) but there are important things i find somewhat stupid.
First of all: dialogs. I am sorry to say but in the Eclipse I've heard some very stupid lines. There were some of them which have captivated me.
#1. Jacob and Bella are having a chat about her being in love with a vampire. He doesn't like the idea, he is trying to convince her that they are not even alive! Which is a very good point and a thing that even Gary Oldman has admitted and yet he was hot as hell (Lugosi Béla, even though he was considered a phenomenon in his time, nowadays he seems more like funny than scary, but we have to blame the general acting style of those days). And later he also sais something like:
-He is not as perfect as you think
-I know who he is. I mustn't talk about that.
OK, to be honest i don't understand the reason why she sais that. I mean, all right, you know who he is and yes, you must not talk about that except.....EVERY SINGLE PERSON IN THAT HOUSE KNOWS! I mean it is maybe me and my English, but i think a simple "I know who he is" was enough.
#2. Rosalie relating her human life to Bella. She sais that Bella is choosing wrong. She replies that she has never wanted anything as much as she wants Edward. And the blonde vampire sais something like:
- You are wrong again... (yest, that is possible) There is something you'l want even more....(woooow, i wonder what it is....could be blood?) You would even kill for it....(oook, now i am pretty sure it is blood) BLOOD! (Stop explaining EVERYTHING)
#3. There is something i just don't get. As far as i can tell (because i didn't have the patience to watch the 2nd movie) Edward and Jacob are trying to convince Bella not to give up her human life, not to become a vampire. Ooook, that is very nice and protective, because i am sure they know how awful is to be superb, strong and immortal (of course there is a price to pay, we know that since Tom Cruise and Brad Pitt have set the standards) but WHY???? Because as far as i get it she must become a vampire or must die. Period. So instead of trying to convince her to change her mind, they should be praying at least twice/day that she would NOT change her mind. (Honestly, i would like to see that happen, because that would convince me, that her love for the sparkling guy is deeper than just an opportunity to become superb, strong and immortal) And talking about Wuthering Heights, there is one more thing. You don't need a great deal of time to notice that the Jacob-Bella-Edward love triangle is very similar to the Heathcliff-Cathy-Edgar love triangle (just as the Stefan-Elena/Katherine-Damon love triangle or 4angle...or poliangle...or whatever; also Stephanie Meyer told that the 3rd book was inspired from Wuthering Heights) But i would like to see something of Heathcliff's deepness, Cathy's passion and Edgar's goodness (even though he is more complicated than that). But these characters are just waaay too good. And Jake speaks...with...long...pauses. Bella is shy....all the time. And Edward is suffering all the time. Oh, and when his girlfriend kisses Jacob, and there is the I'm-in-love-with-both-guys dialogue ("You love him". "Yes. But i love you more." "I know") this is not how it happens. OK, grown-ups have complicated feelings (divorcing parents tell this to their children all the time, in the movies, at least they do), but this is not the way it happens in life. "I love him, but i love you more." "OK." That is it? C'mon!!!! I am not picking on the actors, i am not telling that i could have done a better job. No, i couldn't. I know very well, that acting is not as simple as it seems to be. They have some very good moments, but they are just...backing off. I don't get it! It could be the script's fault. (Not to mention that she had to Google to find info about vampires. And to realise that he is one of them. It took ME 20 seconds, without knowing that the movie was based on a vampire book.)
#4. The message: get married to a good-looking guy, who can fulfill all of your wishes, don't go to college. It is fine, you have all the time in the world. And you can safely say that you have succeeded in life.
Thank heaven almost nobody is reading my blog, so probably no Twilight fan will kick my ass. So, it could be smarter, but...it isn't.
But i am not through with vampires yet. Tru Blood. I've seen a few episodes, i liked it (apart from the accent). But there is 1st season final. Arlene Fowler (played by Carrie Preston, who is very angelic and lovely with blond hair....but as a red-head....well....) sais to Sookie something like: "Next time i have a boyfriend you have to read his mind because i don't know who to trust anymore." OK, Renee is a freaking bastard. She is right to be shocked. BUT Sookie has more reasons since that son of a bitch has took everything from her: has killed her grandmother, has put her brother in jail (by killing his girlfriend and turning him into a suspect) and he has even tried to kill her. So, yes, it is very sad what has happened to Arlene but Sookie has all the reasons to feel lost. OK, Arlene is probably blaming herself for all the problems and tragedies (after all, she was Renee's girlfriend), but the way they put it, the way they say it....it sounds somewhat selfish.
Finally: Casino Royale. I really like this movie, i do. I love the way Daniel Craig is playing James Bond , and Eva Green...is one of my favourite actresses (i always thought she was taller). I just don't understand ONE thing. "Le Chiffre". This is the character's name. This is how he appears on MI6's website (!!!!!), this is how they call him in the casino. May i have a simple question? Is this really his name? I mean...if the MI6 is that smart, shouldn't they know his real name (you know, the one he had when he was baptised, long before he has decided to become a villain), since all of the other villains' name appear correctly on the website. At least, they are names. But Le Chiffre? Is this really the name on his credit card, on his cable bill? Because i thought he was called like that because he was a genius in mathematics. And he is called like that because this way is obvious that he is really...a villain! By the way, it seems to be obvious to everyone. Or what? In the casino he is called "Le Chiffre", he knows who Bond is, Bond knows who he is....it seems they all know each other. Where is the secrecy in that? And what is the secret of a good script?
Apart from the name, i don't have problems, as the audience, with this movie. And i really love the soundtrack too.
So these were my recent discoveries of movie stupidities...and now i would probably go and read....it makes one smart.

Tél, tavasz...

2010-10-12T01:01:00.000-07:00

Évekkel ezelőtt történt, szinte gyermek volt még, 15 éves. Idegen városban, idegen ég alatt, idegen levegőt szívva nehéz volt a nap. Az ablak előtt állt, a borús, sápadt eget nézte, a szürke szennyes utcákat és várt. Szünet volt éppen. Várta, hogy ez a nap is elteljen, mikor valaki odalépett hozzá és nagyon kedvesen megkérdezte:
-Mit csinálsz?
-Várok.-felelte a lány álmodozón és egy fokkal hidegebb hangon, mint kellett volna. Magában azt gondolta, hogy minek zavarják meg ezt a magányos, roppant költői pillanatot és ha már megzavarják, akkor illik valami tömör és mély választ adni rá, hogy legalább valamivel menteni lehessen a menthetőt és a pillanat ünnepélyes komorsága ne tűnjön el. Hiába, már csak ilyen végletekben gondolkodott.
-Mire?-kérdezte a hang, éppoly kedvesen, mint az imént.
-Hogy havazzon.
...És mégis elmúlt! A lány ugyanis ekkor a beszélő felé fordult, kissé cinikus mosollyal, amiről biztosra vette, hogy elüldözi a betolakodót. De ehelyett az a gondolat hasított belé, hogy ennek a kedves teremtésnek milyen gyönyörű a szeme és elbűvölő a mosolya. A szeme olyan volt mint a tavasz, csillogó és üde, mosolya őszinte, mint egy gyermeké és ugyanakkor cinkos. És már nem volt tél csak tavasz, tavasz, tavasz! És nem volt szürke csak zöld és nem volt felhő csak napsugár. És sokkal később, mikor átalakult benne minden és miután sok fájdalom és sok-sok okozott és (legalább is önmagának meg nem bocsátott) lelki seb árán letisztult a lélek minden rendellenes lüktetése és nem maradt utánuk sötétség és kétségbeesés, hanem csak valami bágyadt szomorúság és egy bőséges adag cinizmus, páncélnak a kagylótest fölé...akkor ez a tavasz-színű, tavaszízű és tavaszragyogású szempár ragyogott fel álmainak sötétjében hosszú időn át. Még akkor is, ha ez neki magának semmit nem használt, és ha már sok minden átértékelődött benne, de a kiindulás sohasem változik. Szeretet.

Emlék

2010-10-11T14:35:00.000-07:00

Borús vasárnap délután volt, mikor kezébe akadt a könyv, melyben három regény állt. "A szerelem három arca" volt a címe. Három különböző történet szerelemről, életről barátságról...árulásról és halálról is. Hogy hogyan veszi el a barát az imádott nőt egy férfitól, aki nem tehet ellene semmit...? Hogyan veszíti el egy asszony utolsó menedékét is...? Hogyan csalja ki tőle a férfi, akit szeret, kötelesség és törvény és főleg szerelem címén azt a keveset is, amit még nem lopott el? Hogyan? Miért? Mert így rendeltetett. Sors. Vagy talán nem rendeltetett, csak ezzel a szóval illetjük mi, emberi faj, -akiket a természet gyöngének és sebezhetőnek álmodott és alkotott meg, de a kezünkbe a választás iszonyú lehetőségét: a döntést, hogy léphetünk, akaratot mely megmozdít...és főleg a gőgöt...ezt az összeszorított fogú jogot, mely felülírja és szentesíti döntéseinket-, a szerencsétlenséget és a józan ésszel ellenkező döntést de ugyanakkor a varázslatos szerencsét. Sors! Milyen szép ez a szó! Néha kár, hogy nincs ilyen szavakból még több....sokkal több. Annyi mindent, ami kínos illethetnénk ezzel a szóval és már meg is oldottuk, áthidaltuk, elodáztuk....Van még persze végzet is, meg előre elrendeltetettség, meg balsors, meg horoszkóp is.
Ebben a könyvben egy olyan részt talált, ami benne is régen elfeledett gyermekkori emlékeket idézett fel. A gyűrű. A könyvben a férfi gyűrűt ad felesége temetése után sógornőjének, Eszternek. A családi örökség, a gyémántköves platina gyűrű megmaradt hát. Nem változott át ruhákká, drága szivarokká, ajándékokká, képeslapokká és olcsó hazugságokká. A férfi, aki úgy él mások pénzén és jóhiszeműségén, mint ahogy az azték istenek éltek a szegény kiválasztottak vérén, megőrizte mégis leányának ezt az utolsó egyetlen hozományt. 15 év múlva kiderül, hogy a gyűrű hamis.
És ekkor eszébe jutott az ő gyűrűs emléke. Igen, neki is volt egy ilyen, gondolta...és úgy gondolt rá, mint a gyermek, aki büszkén meséli, hogy neki is van ám kanyarója, meg kihullott foga és szakadt nadrágja és hogy mikor még nagy volt, gazdag pásztor volt és oroszlánja volt és mikor újra nagy lesz, akkor is pásztor lesz! S a gyermeki értelem olyan varázslatos, olyan mesés, hogy néha maga sem tudja mit álmodott az életből is mit nem, hiszen néha a felnőttkora is álom, de mintha a múlt heti cseresznyelopást is csak álmodta volna.
Emlékezett rá, hogy egy vidéki rokonnál ültek, az asztal mellett...fiatal anyja ujján egy gyűrű. Egy szép rajzolatú fehér gyűrű, talán valami virágot ábrázol, vagy hullámvonalakat és apró kövek ragyognak a fém puha bőrén. Fehérarany, azt mondják neki. És emlékszik, ahogy a karcsú anya elegáns ujján ragyog a fém, s a fiatal nő büszkesége is benne ragyog! Igen, a férfi nekiadta, az övé! Ez jel! Ez már az jelenti: "jöjj, mert várlak téged, most itt a pillanat! Én ujjadra húzom ezt a gyűrűt és tárt karokkal várlak, a világ csodálatára! És most már emelt fővel járhatsz újra, s a gyermek is, akinek anyja van de apja nincs." És ő boldogan nézte és várta a napot, mikor az ő ujja is elég erős lesz már, hogy hordhassa anyja tisztességének és büszkeségének szimbólumát.
Később tudta meg, hogy a férfi, az apa hazudott. Nem fehérarany csak ezüst. A kövek, melyeket gyermeki képzelete gyémántoknak hitt, könnycseppek csupán. Egy hétig tartott a csoda...a remény. Soha többé nem látta a gyűrűt.

Wuthering Heights/Üvöltő szelek- Summary

2010-10-09T09:49:00.000-07:00

I've been thinking a great deal, trying to chose the first book and movie i should be talking about. I've been thinking i should be choosing a book I've read more than once. I've started writing it in Hungarian...now here it is in English.

I. The story

This is Emily Bronte's only novel, published in 1847. The novel tells the story of two families, two generations, it relates 30 years of their lives. There are two narrators: the first is Mr Lockwood, a young man from London, who has come to rent Trushcross Grange, the second is Ellen "Nelly" Dean, the housekeeper in Trushcross Grange. After calling on his landlord, Mr. Heathcliff and having a rather unpleasant experience, he asks her to tell him more about this very unusual family he has met in his landlord's house, a place called Wuthering Heights.
Her story is starting about 30 years ago (the novel itself starts in 1801, with the arriving of Mr. Lockwood and ends in 1802), when Nelly was only a girl of 14 herself, Hindley as well (the two of them had the same age, maybe she being older a few moths than Hindley, as her mother used to be his wet-nurse). Hindley and his 6 year old sister, Cathy, were the children of the respected and wealthy Earnshaw family, living in their old family home, Wuthering Heights (built in 1500). This harmony is disturbed by the arrival of a young (probably gipsy) orphan boy, found by Mr. Earnshaw on the streets of Liverpool. He is adopted by the Earnshaw family, in spite of the children hating him at first. He is named "Heathcliff", after a dead son of the Earnshaw couple, but as he never takes the family's surname, he is only known as Heathcliff, the name becoming both his Christian and surname. The first one to warm up to him is the young Cathy, who is only one year younger than Heathcliff (though nobody has ever really known his age, he must have been 7 at the time). They were two wicked creatures, free spirits, strongheaded, and more than that, the boy was always doing what Cathy had asked or commanded him to do. He was even more attached to the girl, than to Mr. Earnshaw, even though this silent and self-possessed boy became his favourite son. Heathcliff is not liked by the other children, servants or master alike. Hindley is growing to hate him more and more, and two years later, when his mother dies, he sees Heathcliff as the one who would steal his father's affections from him. Approximately at the age of 17, Hindley is sent to college. Three years later the old Mr. Earnshaw dies, so Hindley (along with his wife, Frances) becomes the new master of the house. His hatred towards Heathcliff is growing day by day so much, that the one-time favourite child becomes an uneducated servant. But not even this cruelty and big social difference can separate the two loyal friends: Cathy and Heathcliff.
One evening the the 12 years-old Cathy and the young lad Heathcliff, being neglected by Hindley, are running away from Wuthering Heights to Trushcross Grange. After a rather unpleasant and informal visit at the Linton's family home, Heathcliff is sent back to the Heights, while Catherine, being bitten by the dog (as the whole household thought that Heathcliff and her were robbers), is kept there for five weeks to recover. After her returning she is much changed. She is more civilised, she looks more like a proper lady then the little savage girl she used to be. Her newly discovered charm and beauty make her a favourite at the Linton's, and make Heathcliff admire her even more than before. But he is not the only one to discover her beauty, but also the young Linton Edgar starts showing interest in her. Soon after, Frances gives birth to Hareton, Hindley's son and dies a few weeks later as she is suffering of consumption for years. The children, including not only his sister and Heathcliff, but now his own son, Hareton are neglected and tortured by Hindley.
When Cathy turns 15, she becomes the most beautiful girl in the county, being equally admired by the 16 years-old Heathcliff and the 17 years-old Edgar Linton. And Cathy is being unable to chOose between them. After a quarrel between her and Heathcliff, she reveals to Nelly that Edgar Linton has asked her to marry her, and she has accepted it. She also reveals that she is in love with Heathcliff, even though she has feelings for Edgar, she knows that she doesn't belong to his world. The only real reason why she is marrying Linton is to help Heathcliff free himself from Hindley's power.
Heathcliff overhears the conversation between Nelly and Cathy, and leaves the house when Cathy sais that marrying Heathcliff would be a degradation to her, so he doesn't find out that she is deeply in love with him. Heathcliff runs away, Cathy becomes very ill, and 3 years later she marries Edgar Linton.
Their happiness is short-lived, thanks to Heathcliff's sudden return, which brings back their feelings even stronger. Heathcliff is now a wealthy gentleman, and this new situation makes Edgar even more jealous. But very soon he has to discover that he cannot keep the peace of his household as long as Heathcliff is constant guest in Trushcross Grange. The reason why is Isabella Linton's sudden childish love for Heathcliff. When this is revealed to him by Cathy, he laughs at it first, but when he realizes the potential it has, he decides to act. After a conflict between him and the Linton couple he is banished from the Grange and Cathy becomes very ill, even more ill then she has been when Heathcliff has run away.
To take his revenge on Edgar, Heathcliff persuades the lovely but naive Isabella (who is just 18) to run away with him. Edgar doesn't do anything in attempt of bringing her back. Two months later the runaways come back and Isabella sends a latter to Nelly, revealing that she is not happy with Heathcliff, since she has realised that her husband is not in love with her and never has been. His true and only love is Cathy.
With Nelly's help Heathcliff goes back to the Grange when he is sure to find Cathy alone. They confess their love for each other for the first and last time. Heathcliff realises how cruel she had been to him when,-in spite of loving him-, chose to marry Edgar. Cathy asks for forgiveness, telling him, that she is willing to die for her mistakes and she forgives him for leaving her for 3 years.
"I love my murderer-but yours! How can I?" " I cannot live without my life, i cannot live without my soul." "I shall not be at peace! (...) I only wish us never to be parted!"- these are amongst their last words to each other, and they fully express the desperate deepness of their love.
A few hours later Cathy gives birth to Edgar's daughter, Catherine and dies. Her death leaves both men who love her in misery: Heathcliff becomes cruel and bitter, while Edgar becomes sad in a reluctant way. He wishes to be dead soon in hoping to find his wife soon, as Heathcliff prays for her to haunt him, because he can't bear the thought of losing her.
Not long after his sister's death, Hindley follows her to the grave (Joseph thinks that Heathcliff has had a part in his death). Hareton, his son, becomes a servant in his own home, Heathcliff being the owner now. Soon after Cathy's death Isabella manages to run away from Wuthering Heights, moves to London and 6 months later she gives birth to Heathcliff's son, Linton.

12 years later, after Isabella's death, Edgar brings the young Linton to the Grange, hoping that he can raise the child himself, but he is taken away. He must go and live with his father and the next time Linton and Cathy see each other, they are both seventeen.
Heathcliff encourages the young Catherine's visits at Wuthering Heights hoping that she would fall in love with Linton. And that happens. On one occasion Heathcliff lures Nelly and Cathy into the house and keeps them there for five days, until she gets married to Linton. With his help she manages to run away to say goodbye to her dieing father. Soon after his death, Linton dies too. Heathcliff becomes the owner of both Wuthering Heights and Trushcross Grange. This happens one year before Lockwood's arrival. After he gets better, he leaves Trushcross Grange, being convinced that it is for the best that he is not in love with the young widow (at the beginning he planned to seduce her) and thinking that he would never come back ever again.

But next year he does come back and the ending of the story is revealed.
After Linton's death Catherine is very cold and bitter to everyone, including Hareton (who is the only person who respects and even loves Heathcliff---even Heathcliff loves him, in his way). But as she warms up to her, he reveals his love for Cathy and Cathy grows to love him too. The power of their love, the memories they bring back defeat Heathcliff. He can't even bear to see them, he can't sleep at night, he can't eat, he starts hallucinating (he probably sees Cathy's ghost) and soon dies. Nelly tells Mr. Lockwood that Hareton and Cathy are going to be married and they will move to Truschross Grange after their wedding. Wuthering Heights will be locked. She also reveals him that it is rumored that Heathcliff and Cathy Earnshaw still walk the moor around Wuthering Heights.

This is video featuring some scenes from an italian version of Wuthering Heights from 2004, called Cime tempestose. (Music: H.I.M.- Gove with the Sin)
Video by mauvemailed.

Üvöltő szelek/Wuthering Heights-Heathcliff

2010-09-02T02:50:00.000-07:00

II. A szereplők:

a.) Heathcliff (Heathcliff) :

Környezete általában az "ördögi" szóval jellemzi. Származásáról nem tudunk meg semmit (Nelly szerint cigány, a Linton-ok szerint amerikai vagy spanyol "fajzat"), nem tartozik a családhoz sem, amely befogadta (hisz nem veszi fel az "Earnshaw" nevet), tulajdonképpen sehová sem tartozik (hisz nincs valódi vezetékneve, csak egy neve van, a "Heathcliff" kereszt- és családneve is egyben). Az Earnshaw-k egy meghalt fiuk után keresztelik Heathcliff névre az árvát. (Arra szánják tehát, hogy betöltse a családban keletkezett hiányt) Gyermekként magába forduló volt, felnőttként "kemény, mint a bazalt", ahogy Nelly mondja. Már a kezdetekkor elbűvöli őt a vadóc, bájos Catherine (Cathy), jobban ragaszkodik hozzá, mint Mr. Earnshaw-hoz, aki pedig őt szerette a legjobban, jobban, mint saját gyermekeit. A fiút gőgössé tette ez a megkülönböztetés: ez az alapja a Hindley és Heathcliff közötti mély gyűlöletnek. 13 éves, mikor az öreg Earnshaw halálával Hindley lesz a ház ura, aki a szolgák közé "száműzi" Heathcliff-t és még a lelkész tanítását is megvonja tőle. Heathcliff már ekkor bizonyságát adja bosszuálló természetének, mikor kijelenti, hogy egy napon Hindley megkapja a magáét a rossz bánásmódért, amit Heathcliff elszenved tőle. 16 éves korára testileg és lelkileg eldurvul és bár tulajdonképpen jóképű fiú, mégis van benne valami visszataszító. Érzi, hogy Cathy és közte már nagy a távolság; örömét abban leli, -hogy ha már nem tudja magát senkivel megkedveltetni-, ha undort válthat ki a körülötte lévőkből. És talán még ennél is nagyobb örömmel szemléli azt, hogy hogyan süllyed egyre mélyebbre erkölcsileg az özvegy Hindley. A csalódás, a megsértett önérzet és talán a bizonyítási vágy hajtja, mikor egy viharos éjszakán, értesülve Cathy házassági terveiről, elszökik a háztól, hogy három év múlva térjen vissza gazdagon, művelten és látszólag tökéletes úriemberként. De a sötét szemekben ott csillog a felszín alatt lappangó, megfékezett kegyetlenség. Okos, eszes fiatalember, hiszen három év alatt válik művelt és gazdag emberré, hogy mi módon, az titok marad.
Heathcliff fölemelkedése szemben áll egykori "gazdájának", Hindley Earnshaw-nak sorsával: ahogy Heathcliff egyre magasabbra jut, úgy megy jobban és jobban tönkre a fiatal gazda. Heathcliff könnyedén kiismeri mások gyöngeségeit és ki is használja azokat, így jut közelebb céljai eléréséhez. Ravasz, kitartó, roppant türelmes, aki képes titkolni valódi érzelmeit, ugyanakkor szívtelenül átgázol másokén. Megérkezése után elcsábítja és megszökteti Edgar húgát, Isabella-t, hogy így kaparintsa meg Linton vagyonát és, hogy elsősorban így álljon bosszút Cathy-n, amiért Linton-t választotta ő helyette. Ugyanakkor mély érzésekre is képes. Catherine iránti szerelme a régi (és egész életében a régi is marad), míg Isabella iránt a legcsekélyebb kedvességre sem hajlandó. Visszatérése fölkavarja Cathy látszólag boldog házasságát: a fiatal nőnek rá kell jönnie arra, hogy érzései Heathcliff iránt nem változtak. Egy meglehetősen viharos találkozáskor megvallják egymásnak szerelmüket. Cathy még aznap éjjel meghal, miután már három hónapja beteg volt és miután megszülte kislányát. Heathcliff-t tönkreteszi szerelme halála és már csak a bosszú élteti. Igazi érzéseit leplezve Cathy Linton bizalmába férkőzik, hazugságaival ráveszi, hogy közeledjen Linton-hoz, rákényszeríti, hogy hozzámenjen a beteges fiúhoz, így forgatva ki a lányt(és közvetve a lány apját) minden vagyonából. Cathy-ben Edgar Linton-t látja, így az ő szemében a lánynak kell megfizetnie az apja vétkeiért; Hareton-t fölneveli ugyan, de csak azért, hogy mélyebbre süllyessze, mint amilyen mélyre őt süllyesztette annak idején Hareton apja. Igazi szeretetet nem érez senki iránt, habár Hareton-t jobban kedveli mint a fiatal Catherine-t és ezt ki is mutatja. Nelly-hez fűződő kapcsolatát leginkább a barátsághoz lehetne hasonlítani...talán ő ismeri ki legjobban a férfit; igaz ugyan, hogy a nő sokszor kételkedik Heathcliff iránta való barátságának őszinteségében.
Kegyetlen és vad, legtöbbször készakarva kelt félelmet másokban. Hogy csak néhány példát említsünk: felakasztja Isabella kiskutyáját azon az éjszakán, mikor megszökteti a lányt, végső eladósodásba taszítja Hindley-t és fiát, Isabella-t azzal teszi boldogtalanná, hogy szándékosan meggyűlölteti magát a fiatal lánnyal, egy alkalommal félholtra veri a részeg Hindley-t és saját haldokló fiának sorsa is csak addig érdekli, míg eszközként használhatja őt fel céljai eléréséhez. Ugyanakkor képes arra, hogy elszakadjon magányától és eleget tegyen a társadalmi előírásoknak, képes bizonyos fokú nagyvonalúságra (meglátogatja a beteg Lockwoodot, két fajdkakast is küld neki) és lelkiismeretes gazda, gondot visel a gazdaságra (hajnalban kel); ugyanakkor nem él kicsapongó életet (mindössze hagyta, hogy Hindley azt éljen), mértékletes, pénze folyton gyarapszik.
Azonban vannak dolgok, amiket még Heathcliff kemény szíve sem visel el: Hareton saját ifjúságának élő emléke, menye és Hareton szeméből Cathy szeme néz vissza rá., és ahogy egyre közelebb jut ahhoz, hogy tökéletes bosszút álljon a két családon, úgy fárad bele mind jobban és jobban pokoli munkájába. Cathy emléke olyan erővel kísérti, hogy minden gondolatát lefoglalja és lassanként elveszíti nem csak a józan eszét, de az élethez való erejét is. Négy napi éhezés és hosszú éjszakai séták után, különös mosollyal sápadt arcán, meghal. A köréje szövődött babona azonban halála után is tovább él, hiszen a falubeliek úgy hiszik, hogy lelke a a lápon kísért.
Heathcliff okos, erős, jobb sorsra érdemes ember, akit a gyerekkorában elszenvedett szenvedések tettek gőgössé és gonosszá, akiből az állandó nehéz munka és a rossz bánásmód öli ki a kíváncsiságot, a tiszta érzéseket és a jobb élet iránti vágyat.
A titokzatosság, a visszahúzódó természet valami különös vonzerővel ruházta fel a férfit, már serdülő kora óta, ez a vonzerő azonban nem elég ahhoz, hogy megtartsa magának Catherine-t. Elkeseredett, kemény szíve szerelem és szeretet helyett gyűlölettel telik meg, mikor mindent elveszít, amit valaha szeretett. Tanul, küzd, fölemelkedik, de már nem a tiszta vágyak, hanem a bosszú és a harag ösztönzik. Kapzsi és könyörtelen emberré válik, aki mindenre képes saját céljai elérésére. Ez a jellemvonása már gyermekkorában ismegmutatkozik: bármire képes, hogy megkapja, amit akar (Hindley-t megfenyegeti, hogy beárulja az apjának, ha nem cserél vele lovat), de mihelyt eléri célját, visszasüllyed állandó egykedvűségébe. Veszélyes és semmilyen sértést nem felejt. A végsőkig büszke, a megbocsátást nem ismeri. Apja emlékéért gyűlöli a fiatal Cathy-t, anyja miatt gyűlöli a saját fiát, Hareton-ban felismeri annak kiváló tulajdonságait de a Hindley iránti gyűlölete megakadályozza abban, hogy szeretni tudja a fiút. Gazdagon megalkotott jellem, szélsőséges érzelmekkel, féktelen, könyörtelen, vad természettel. Minden érzelem teljes intenzitással ég a lelkében, és felemészti nem csak a körülötte lévőket, de őt is.
Jóképű, magas, erős férfi, sötét hajjal és nagy fekete szemekkel, aki lelkiekben és fizikumát tekintve is "harmonizál" Catherine Earnshaw- val.

An article from Yahoo

2010-07-11T01:15:00.000-07:00

This is an article that i have found on Yahoo! Shame on humans...again. Killing a gentle, curious, funny animal without a real reason!!! SHAME, SHAME, SHAME!

Amazon river dolphins being slaughtered for bait

In this Nov. 2005 photo released by Instituto Nacional de Pesquisas da Amazonia (INPA), an Amazon river dolphin swims in the Airao River in Amazonas s AP – In this Nov. 2005 photo released by Instituto Nacional de Pesquisas da Amazonia (INPA), an Amazon river …
By BRADLEY BROOKS, Associated Press Writer Bradley Brooks, Associated Press Writer – Sat Jul 10, 4:01 pm ET

RIO DE JANEIRO – The bright pink color gives them a striking appearance in the muddy jungle waters. That Amazon river dolphins are also gentle and curious makes them easy targets for nets and harpoons as they swim fearlessly up to fishing boats.

Now, their carcasses are showing up in record numbers on riverbanks, their flesh torn away for fishing bait, causing researchers to warn of a growing threat to a species that has already disappeared in other parts of the world.

"The population of the river dolphins will collapse if these fishermen are not stopped from killing them," said Vera da Silva, the top aquatic mammals expert at the government's Institute of Amazonian Research. "We've been studying an area of 11,000 hectares (27,000 acres) for 17 years, and of late the population is dropping 7 percent each year."

That translates to about 1,500 dolphins killed annually in the part of the Mamiraua Reserve of the western Amazon where da Silva studies the mammals.

Da Silva said researchers first began finding dolphin carcasses along riverbanks around the year 2000. They were obviously killed by human hands: sliced open and quartered, with their flesh cut away.

The killings are becoming more common, researchers and environmental agents say. Even the government acknowledges that there is a problem. It's already illegal to kill the dolphins without government permission — as with all wild animals in the Amazon. But little is being done to stop it.

Less than five agents are tasked with protecting wildlife in a jungle region covering the western two-thirds of Amazonas state, which is more than twice the size of Texas, according to the Brazilian Institute of Environment and Renewable Natural Resources (Ibama), the enforcement arm of the Environment Ministry.

"It's a matter of priority, and right now the government is focusing on deforestation," said Ibama's Andrey Silva. "The killings of these dolphins exists — it's a fact."

The dolphins are attractive to anglers for their fatty flesh that is a highly effective bait for catching a type of catfish called piracatinga.

Consumption in neighboring Colombia is driving the slaughter. Some 884 tons of the fish came from Brazil in 2007, according to the Colombian Institute for Rural Development. That jumped to 1,430 tons in 2008 and spiked to 2,153 tons in 2009.

Simple economics exacerbates the problem: Killing dolphins is free, and their meat is valuable. Using the flesh from one carcass, fishermen can catch up to 1,100 pounds (500 kilograms) of piracatinga. According to da Silva and other researchers, they can sell the catfish for 50 cents per kilogram, translating into $550 for just a few nights' work — about double Brazil's monthly minimum wage.

"It's attracting a lot of poor people to this region to kill the dolphins and make easy money," said Antonio Miguel Migueis, a dolphin researcher with the Federal University of Western Para since 2005.

So far it's impossible to quantify the exact impact fisherman are having on the river dolphins — little research has been done to study the killings or even the overall population of the dolphins in the Amazon.

But activists warn that waiting for exhaustive studies could mean the dolphin population would be irreversibly devastated by the time the work is complete.

"This is most definitely a threat to the future of this river dolphin species," said Alison Wood, with the England-based Whale and Dolphin Conservation Society. "This is a relatively new threat, but clearly an extremely serious one."

Migueis said he warned Ibama and other authorities numerous times about the dolphin slaughter, but his reports fell on deaf ears.

Growing up to 8 feet (2.5 meters) long and weighing as much as 400 pounds (180 kilograms), Amazon river dolphins are the largest of four species known to exist in South America and Asia.

Their genetic siblings have already died off elsewhere: The Yangzte river dolphin in China was declared functionally extinct in 2006, the victim of pollution, overfishing and increased boat traffic.

Meanwhile, the International Union of Conservation of Nature lists the Ganges river dolphin in India as endangered, and the Irrawaddy river dolphin in Bangladesh as vulnerable.

Scientists believe river dolphins likely arrived in the Amazon during the Middle Miocene era 16 million years ago, when ocean levels were high around the world, and the sea inundated what is now lush rain forest.

For centuries they have been revered by locals and protected by myth. According to one tale, the dolphins transform into handsome men and leave the water at night, seducing and impregnating local women before returning to the river. Many simply consider it bad luck to kill them, given their supposed magical attributes.

But today, the quick payoff is trumping legend and superstition.

"Killing the dolphins is a fast and easy way for the fisherman to make money. It costs nothing but time," Vera da Silva said. "It's ugly because these dolphins have a folkloric value in the Amazon, and all that is disappearing for the sake of using them as bait."

Üvöltő szelek/Wuthering Heights- Tartalom

2010-07-09T08:20:00.000-07:00

Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen az elő könyv, illetve film, amiről beszélni fogok. Mindenképpen olyat szerettem volna, amit többször olvastam, régen is, meg a közelmúltban is, hogy több szempontból is megvizsgálhassam.

I. A történet röviden

Először az alap tudnivalók. Emily Bronte egyetlen regénye az "Üvöltő szelek" (szó szerinti fordításban Viharos Magaslatok, avagy Szelesdomb, mely a ház neve), 1847-ben jelent meg. Maga a történet 30 évet ölel fel, vagy valamivel többet. Két generáció életébe nyerünk bepillantást. Maga a történet kerettörténetbe ágyazott, két elbeszélő váltja egymást. Az első narrátor Lockwood, Trushcross Grange új bérlője, aki egy meglehetősen kellemetlen látogatás után, melyet a földesúrnál tett, megkéri házvezetőnőjét, Nelly Dean-t, hogy meséljen neki a Szelesdombon élő különös családról.
A történet főszereplője Heathcliff, egy árva cigány fiú, a történet kezdetén körülbelül 7 éves, akit Szelesdomb ura, az öreg Earnshaw talált Liverpool utcáin. Hazavitte, hogy saját fiaként nevelje fel, és feleségével együtt a Heathcliff nevet adták neki, egy fiukról, aki már meghalt. Earnshaw-nak persze saját gyermekei is voltak: a 6 éves Cathy és a 14 éves Hindley. Az árva és Cathy hamar összebarátkoztak, de a gazda fia utálta a gyermeket és ebben az érzésben Nelly, aki Hindley tejtestvére volt, is osztozott vele egy ideig. De mikor mind a három gyermek kanyarót kapott, Nelly megkedvelte a kis "kakukkfiókát", mert ő volt a legtürelmesebb beteg. Mikor Hindley nagyjából 17 éves lett, iskolába küldték, ahonnan csak 3 év múlva tért vissza, apja temetésére. Feleséget is hozott magával, Frances-t. Házasságát persze titkolta apja előtt, míg az élt, ebből Nelly arra következtetett, hogy a fiatalasszonynak nem volt sem neve sem hozománya. Hazatérte után Hindley régi ellenszenve Heathcliff iránt újult erővel kapott lángra, olyannyira, hogy mostohatestvérét egyszerű szolgává fokozta le, nem is taníttatta többé. Cathy érzései és viselkedése is megváltoztak a fiú iránt, főleg miután megismerkedett a kifinomult Edgar Linton-al. A 14 éves szelíd, jó modorú ifjút és annak egész családját elbűvölte a szilaj, vadóc, szeszélyes, de gyönyörű és tulajdonképpen jószívű Cathy. Ez a szinte magától értetődő vonzalom azonban dühítette Heathcliff-t, akinek azt is látnia kellett, hogyan "alakítják" át az ő imádott bálványát magukhoz hasonló, finom hölggyé.
A fiú helyzete pedig csak még rosszabbá vált miután 1778 nyarán megszületett Hindley egyetlen fia, Hareton, akinek születése azonban halálra ítélte a tüdőbeteg Frances-t. Férje, a húgával és főleg Heathcliff-el zsarnoki, de feleségét rajongva szerető Hindley lelkileg belepusztult Frances halálába, alkoholistává züllött, fiával való kapcsolata pedig nagyon rossz volt: vagy nem törődött vele, vagy halálra rémítette a szerencsétlen gyermeket. Az egész házat félelemben tartotta elviselhetetlen viselkedésével, és ahogy Nelly mondta, már jóformán Edgar Linton maradt az egyetlen tisztességes ember, aki betette a lábát Szelesdombra. Ilyen környezetben, őrült dührohamokkal és állandó részegséggel küzdő bátyja "nevelése" alatt cseperedett 15 éves korára a vidék legszebb lányává Catherine Earnshaw. De nem csak a 16 éves suhanc Heathcliff, hanem a nálánál egy évvel idősebb Edgar is rajongott Catherine-ért, s ez a két rajongás tette ellenféllé egy életre a két fiút. S mikor Cathy igent mondott Edgar Linton házassági ajánlatára, megpecsételte nem csak saját, de valamennyiük sorsát is. Cathy elárulta Nellly-nek, hogy elsősorban azért megy Linton-hoz (bár érez iránta bizonyos fokú szerelmet is), mert lealacsonyodnék, ha Heathcliff felesége lenne, koldus lenne ő is meg a fiú is. Heathcliff-t mélyenen elkeserítették és megsértették Cathy szavai, s elszökött a háztól, nem tudva meg, hogy Cathy milyen mélyen szerette és szereti őt. Három év múlva Cathy összetört lélekkel, de a külvilág számára a magabiztosság és némiképp a gőg álarcába burkolózva, férjhez ment Edgarhoz. Fél év meglepően boldog házasság után Heathcliff újra felbukkant, felkavarva Catherine érzéseit, felszínre hozva a két férfi régi ellenszenvét is. A feszültség akkor éri el tetőpontját, mikor Heathcliff, hogy Edgar-on bosszút álljon, elcsábítja és megszökteti Isabella-t, Edgar 18 éves, bájos, de naiv húgát, hogy rátehesse kezét a Linton-vagyonra, ami meg is történik, mikor Catherine egy leánygyermeknek ad életet, és két órával később meg is hal, örökös nélkül hagyva Edgar-t. Igy lett a vagyon örököse, Isabella-val kötött házassága révén, Heathcliff.
A történet második része az új generáció sorsát tárja elénk. 12 év telt el Catherine Earnshaw (Linton) halála óta; a gyermek, akit a fiatal anya hátrahagyott bájos, kedves és igazán szép kislánnyá fejlődött. Isabella, sógornője halála után Londonba szökött és ott megszülte Heathcliff fiát, Linton-t; míg Hareton nagyjából 6 éves korában elveszíti apját is, így Heathcliff neveli fel, aki időközben Szelesdomb ura lett. Szökése után több, mint 12 évvel Isabella is meghal; reményei miszerint elárvult fiát Edgar fogadhatná be, nem válnak valóra, ugyanis Heathcliff, magához veszi a fiatal Linton-t, mihelyt az megérkezik Trushcross Grange-be; elszakítván őt Cathy-től. A két fiatal négy év múlva mégis találkozik és innentől kezdve ismét bonyolódik a történet. A cselekményszál többségét Heathcliff cselszövései teszik ki, a hazugságok amelyekkel behálózza a tapasztalatlan lányt, sőt még a Cathy fölött oly éberen őrködő Nelly Dean-t is félrevezeti és úgy biztosítja magának végképp a vagyon fölötti uralmat, hogy hozzákényszeríti az élénk és eleven Catherine-t a nyavalygó és súlyosan beteg Linton-hoz, a jelenlegi örököshöz. A fiú a halálos ágyán apjára hagyja minden vagyonát, még Cathy személyes tárgyait is.
De a remény ott csillan fel néha, ahol a legkevésbé lehet rá számítani: Linton halála után Hareton egyre mélyebb vonzalmat árul el Catherine iránt, aki ezt sértésnek veszi egykori "börtönőrétől" (Cathy és Nelly Dean egy hetet Szelesdombon töltöttek bezárva, így érte el Heathcliff, hogy a lány Linton felesége legyen). A közös megpróbáltatások azonban közelebb hozzák egymáshoz Hareton-t és Cathy-t és ez az ami végül lefegyverzi Heathcliff-t, az emlékek ereje és a fiatalok szerelme.
A történet 1802-ben ér véget, mikor Lockwood, aki időközben elhagyta a vidéket, visszatér, hogy rendezze a bérleti díjat Heathcliff-el, döbbenten értesül róla, hogy Heathcliff meghalt, így a két kisemmizett fiatal visszakapta örökségét, és azt tervezik, hogy Trushcross Grange-be fognak költözni, miután összekötik életüket. Rájuk béke, boldogság, szerelem vár, Szelesdomb szomorú története lezárul, mikor a házat bezárják...de a falubeliek váltig állítják, hogy Heathcliff és Cathy Earnshaw végre egymásra találtak a halál után és ismét együtt bolyonganak a lápon, mint életükben annyiszor. Lockwood úr Szelesdombról a Grange felé menet meglátogatja a három sírkövet, melyek alatt Edgar, Cathy, és Heathcliff alusszák örök álmukat és az a gondolat jár a fejében, hogy miért is hiszik az emberek, hogy nyugtalanul bolyong Szelesdomb két szilaj lelke.

Tükör-A másik én

2010-07-04T13:21:00.002-07:00

Tükör-A másik én

Nagy, fényes tükör előtt állok,
Sugarak fognak körbe, kötnek gúzsba,
S belém vágnak, mint kés a húsba.
Jól hangzik nem?

A tükörképem bambán mered rám,
Mint régi filmen a falu bolondja,
És nem vagyok egyáltalán biztos,
De mintha valahonnan ismerem.

Barna szememben magamat látom,
Mindazt, amit gyűlölök, ott áll
S engem néz halkan, a tükör túloldalán,
Bőrének minden pórusa egy élő halál kórusa.

Egyszer rámnéz és mosolyra torzul az arca,
Lelketlen lehelletén ott él a fagy, s kinevet engem,
Rajtam nevet a saját, őrült tükörképem.
Határozottan kijelentem, hogy valószinűleg elment az eszem!

Apró kezem ökölbe szorul, benne egy sziv is elfér,
S belehull a tükörbe, mig fehér táncra nyilik sok kicsi ér.
És ő csak nevet, ostoba szerzet! "Fogd be a szád! Dögölj már meg!"
És érzem, hogy arcom hófehér, körülöttem a padlón virágzik a vér.

Rácsok közt az állat

2010-07-04T13:21:00.001-07:00

Rácsok közt az állat

Egy sötét kis ketrecben ülök
Egyedül és egyre csak kaparok,
Kaparom a ketrecem betonalját,
Ki tudja, hátha kijutok.

Otthonom a ketrec, mint másnak a világ
De nekem nem nő itt sem méreg, sem virág.
Milyen nevetséges és egyben szánalmas,
Az isten verje meg, a levegő is ártalmas!

Csak kuporgok tejfehér rácsok közt,
Ha ennivalót dobsz, ne tedd be a kezed,
Mert esküszöm, hogy leharapom,
Söt mi több, ha lehet, szembe is köpöm!

Van egy olyan érzésem, hogy valamit elszúrtam,
Ha egyszer itt kötöttem ki, bár lehet, hogy csak ostoba voltam,
Aminek meg örülhetek, hiszen rosszabb is lehetett volna,
Születhettem volna vaknak és süketnek egészen máshova.

Kaparok a rácsok között, mint róka az odúban,
Tekintetek néznek mint halat az akváriumban
Sárga szemű macskák, torkukban összefut a nyál,
Rám pedig a halmennyország vár. Kár.

Egyre kisebb leszek, az emberek talán már észre sem vesznek,
Fehér rácsaim közt elveszek a sötétben, s felém patakok csörgedeznek.
Lassan feloldódom, s elfolyok, mint a homok, apró kövek közt apróra porladok,
S esőcseppbe zárva a Naphoz talán egyszer majd feljutok.

De addig tovább fújok, üvöltök, sirok, didergek, kaparok, mig kezemről lehasad a köröm, de hiába állsz és vigyorogsz a rács előtt; nekem akkor sincs szükségem rád!

Cím nélkül

2010-07-04T13:19:00.000-07:00

Cím nélkül (Valójában van, de nem mondom meg)

Azt álmodtam, hogy sütött a nap
Virágok szaladtak át a réteken
Madarakkal szórták be a kék eget
S a csillagok édes dalt zengtek

Fűszeres illat lebbent a szélben
Téli hűvös és szegfűszeg illata
Fecskék raktak fészket csipogva
S a hó puha hátán tücsök cirpelt

De én becsuktam az ablakot
Lehúztam a redőnyt, a nap ellen árnyékba bújtam
Csillagok zöld illatát kizártam szívemből
S szobámba behívtam lakni a fagyot

Száraz virágok közt kaparász az ujjam
Az emlékek ragyogó gyémánt-morzsáit szedegetem
Hisz nem vagyok más csak egy vidám kísértet,
Aki néha énekel, s butaságokat álmodik

De jutányos áron kertészkedést vállal.

Red of tears

2010-07-04T13:03:00.000-07:00

In my heart the red flowers on time’s page

Are slowly blooming: a scarlet cage

Grey swallows, take away my rage!

Open up my breath, open up my existence

I have been walking on a diamond-field

Not knowing the smiling fears of the mine-field

I am not an oak, just a reed forced to yield

Wind from the north; bring me back the light of peace.

There is winter inside; there is no star on the sky

I have no light-feathered, angel-perfumed wings to fly

I have no more music box dreams to sing the melodies of a lie.

Why did you make me dream, if dreams were meant to seize?

My scream is blindly scratching the walls of my mind

As I desperately try to resurrect our miracle for you to find

Me: the light that we used to see; instead of the tears I hide.

But I know, I am paying the price of my selfish imprudence.

Történetem folytatása

2010-05-25T21:32:00.000-07:00

II

Olyan hideg volt és kegyetlen. Hónapok alatt felépített álmaim szétpattantak, mint egy óriás buborék. Akit szerettem, nem szeret többé. Talán soha nem is szeretett. Ezt mondogattam fél éjszakán át és könnyeim másnap reggel is kitartóan folytak. És annál rosszabb, mivel úgy éreztem, végre boldog vagyok. Azt mondta, hónapok óta nem érez semmit. Hiszen 7 hónapja sem voltunk még együtt. Saját logikám azt ismételte makacsul, hogy akkor sosem szeretett igazán, de hagyta, hogy én beleszeressek. Inkább ne is jöttünk volna össze. Megszoktam már, hogy nem szeretnek, de valamennyire boldog voltam. De most...most csak egy dolgot akarok. Készülök rá, és ha erőt ad az ég, meg is teszem. De addig is várom az ötleteket: hogyan lehet gyorsan, fájdalom nélkül elmúlni ebből a világból?

Torténet

2010-05-25T03:01:00.000-07:00

Itt egy új történetbe kezdek, habár nem biztos, hogy be fogom fejezni. De azért megpróbálom. A cím is változik még. Egyelőre:

Egy vakond emlékiratai

I.

Először is köszönöm a lehetőséget, hogy itt felszólalhatok. Sokáig készültem rá, az új ruhám kimosva, kivasalva, a cipőm fényes és makulátlanul tiszta, a fogamat is kétszer mostam meg. Nagy nap ez és én készültem rá. Néha úgy ézem, hogy születésemtől erre készültem. Haladtam e felé a perc felé, mint üstökös halad a pályáján. Szépen és okosan. Tudtam, hogy ez a perc fontos lesz majd, ünnep lesz a számomra, ezért ki fogom élvezni, sütkérezni fogok benne, mint a tavaszi napfényben, hosszú tél után.
Néha szerettem figyelni önmagam. Ahogy nőttem, öregedtem (vagyis okosabb lettem, bölcsebb....vajon jobb lettem-e?), egyre inkább figyeltem magam, lelkem rezdüléseit és anyagi valóságom reakcióit. Álmodozásaim közepette egyre inkább megismertem önmagam, ráeszméltem önmagamra, kapcsolatba kerültem magammal. Emlékszem, néhány hónappal ezelőtt kapucnival a fejemen, elszánt lépésekkel, mégis megilletődve baktattam egy múzeum épülete felé. A múzeumokkal valahogy most is úgy voltam, mint egy kisiskolás. Tudomásul vettem, hogy érdekes és, hogy nevelő szándékkal küldenek oda, de attól még küldtek. Talán a külföldi múzeumokkal nem volt ilyen fagyos a viszonyom...nem tudom. Azt hiszem, az állatkertek jobban érdekeltek. Szóval baktattam az esőben, szemem lesütve, és figyeltem, ahogy két teniszcipő rója útját a macskakövön, amikor valahogy az az érzésem támadt, hogy soha nem voltam még ennyire tudatában a testemnek, a mozgásomnak. És hirtelen úgy éreztem, olyan könnyű vagyok, szinte suhanni tudnék. Mintha éreztem volna minden csúszó, emelő és mozgató izom munkáját. Mintha tudatossá vált volna a reflex. A tegnap is valami hasonlót éreztem. Éppen mosogattam...amit gyűlölök. Én főzni szeretek, alkotni. De a mosogatás. A csobogó víz a kanálban, a hab...minden-minden másodperc, mintha egy örökkévalóság lett volna. Épp egy tepsit suvickoltam, amikor észrevettem, hogy mintha nem egyszerűen mosnám, hanem büntetném a tepsit. Pedig nem vétett nekem, de annyira gyűlöltem szegény háztartási eszközt, mintha egyenesen ellenem vétett volna. Annyira dühös lettem, hogy éreztem: ha valaki csak egyetlen egy nekem nem tetsző megjegyzést kockáztat, kifakadok. Szerencsére ez nem történt meg, de tudtam, agresszióm bármikor mások arcába robbanhat. Eszembe jutott a gyermekkorom is, ami, bevallom, nem jut eszembe túl gyakran. Később emlekészem, a szeretetről beszélgettem valakivel, és megjegyeztem, hogy talán nem szeretek úgy ahogy kellene...talán nem mutatom ki eléggé. S mikor nekemszegezték a kérdést, hogy akkor miért élek, mi az életem célja, elsírtam magam. Talán semmi. Talán önző vagyok.

TAVIRÓZSA ÉS TÜCSÖK: Péntek

2009-08-14T13:31:00.000-07:00

Nem tetszett a mai nap. Igaz, hamar lepergett. Újabban minden nap egyre rövidebb és rövidebb. Mintha hamarabb akarna véget érni, ahogy múlik az augusztus. Pedig még csak a közepén járunk. Régen a nyár hosszabb volt. Sokkal hosszabb. Egy örökkévalóságig tartott, s mégis olyan hamar vége lett. De most még rövidebb. Olyan, mintha valami szirup volna, ami egyre inkább sűrűsödik. Egy nap arra fogok felébredni, hogy este van...?
Éppen blogot írok és azzal foglalkozom, hogy egy jóbarátom lelkét gyógyítgatom. Mert ebben szakértő vagyok. Másokat istápolok, elvégre...Elvégre teje van, ideje van, mért ne szoptatna? Azétt!Amilyen a kérdés olyan a felelet. Annyira egyhangú az életem...már-már vetekszik egy aszalt datolyáéval. Hiába na...embernek lenni mégis a legjobb dolog a világon! Még sötétben, magányosan, szomorúan, tökkelütötten is. Látványos az optimizmusom...ritkán lehet látni ilyen látványosan alulméretezettet. Kinek a papné, kinek a leánya...hát, Istenem. Nem vagyunk egyformák.
Szóval, kezdjük az elején. Itt ülök a gép előtt egy fárasztó munkanap után (fogjuk rá, hogy fárasztó) és írok. A gépemen persze, hogy rontsam a szemem. Egy barátom a szerelmi életén kesereg...összeveszett a menyasszonyával. Én lelkiismeretesen vígasztalom, hisz erre valók a barátok. Közben arra gondolok, hogy mivel tudnám magam fejbeütni. Hogy kirepüjön belőle minden. Szeretnék most többet mondani....de nem megy. Zavar a zaj a másik szobában....zavarom saját magamat. Fáradt vagyok. Jobb ha lefekszem. Sírni fogok. Azt hiszem.

Mit is mondhatnék?

2009-03-10T13:22:00.000-07:00

Ezt a címet magától adta ki...talán írtam még ilyet? Nem is tudom, hogy mit akarok én. Zavarodott vagyok és néha kétségbeesett. Mi lesz velem. Szeretném megkapni amit akarok. Nem akarok rossz lenni. Jó akarok lenni. :) Nem is tudom, hogy mit firkálok ide. Azt a pillanatot őrzöm, mint egy kincset...ne múljon el. Ostoba vagyok?

Happiness

2009-02-26T14:48:00.000-08:00

Today I don't want to share with you a dream. I want to share with you a great discovery...it is simple, it is not even new but i have realized only recently its importance. Maybe this post wont be a work of art, i only hope that it will express my feelings. All you need is love...that is what the song says. Valentines Day....the celebration of love. Yes, love is a great feeling, it can heal you, it can make you fly...and on the other hand, it can make you cry, suffer. Sometimes we don't make the right choice, instead of happiness we choose sadness and sorrow. what can we do, it is a part of the life we are living. Someone who has not really loved has not lived. Of course we all want to make the right choice but if by any chance we don't, we can always count on our friend and family. Those who are lucky enough to have loving family and true friends may not even realize how lucky they are. Because anytime one is alone, one can count on them. When i was sinking they kept me on the surface. When i was losing myself they guarded all those little pieces hidden in my soul that used to be the real me. The people who love me tried to protect me if i was planning to do something stupid. There are some who gave me much more that i could ever return. There are no words beautiful and pure enough to express my gratitude. So without mentioning anyone particular, I would like to thank all the people, family and friends who ever truly loved me, and love me still. I want you to know how thankful i am, how overjoyed that you are part of my life. You make me what I am. I love you all. I realized how lonely I were without you. And if LIFE will be kind to me and will give me true love and harmony, i hope you will love him as well, and i hope he will love you in return. I realized how lucky i am to have you around me. THANK YOU ALL AND GOD BLESS YOU!

Mit is mondhatnék?

2009-02-17T08:41:00.000-08:00

Megint valami hülyeséget álmodtam. Álmomban két férfi között örlődtem. Az egyik a jegyesem volt, a másik a jegyesem legjobb barátja. Az érdekes az volt az egészben, hogy mindenikünk olyan furán nézett ki. Szivárványszín csíkok voltak a bőrünkön, vagyis inkább zöldek, amik visszaverték a fényt...valami rajzok. És úgy éreztem, hogy a jegyesem barátja hamarosan el fog menni, s én visszafordultam az útról, hogy megkeressem. Egy csomot vezettem, hogy megtaláljam. Újabban nagyon hülye dolgokat álmodok. Minden elképzelhetetlen dolog megfordul a fejemben, csak nem azt álmodom, amit szeretnék, de talán egy nap összejön.