Idő van

Előrejelzés klímavészhelyzetről és járványról - 2009-ből

2021-08-10T16:28:00.003+02:00

E második cikk eredeti kéziratából a szerkesztő sajnos törölte az alábbi - az eredeti szövegben tehát szereplő - mondatokat:

“Egy ilyen természetű járvány felmérhetetlen következményekkel jár a nemzetközi kapcsolatok és a világgazdaság szempontjából. Az utazási és kereskedelmi korlátozások, az intézménybezárások, illetve az elkerülhetetlen pánik gyakorlatilag lebéníthatja a globális gazdasági vérkeringést, a gyengébb kormányzatokat destabilizálhatja, az erősebbeket pedig az önvédelmi reakciók kényszere alatt autokrata irányba mozdíthatja, nem beszélve természetesen az óriási veszteségekről az emberélet terén.”

Konfliktus-előrejelzés az első világháború előtt: “a helyzet egy héten belül tisztázódik”

2021-08-03T22:32:00.001+02:00

Pár sor Christopher Clark: Alvajárók című könyvéből (angol nyelvű Kindle kiadás alapján) arról, mennyire “reálisan” látták az érintett hatalmak vezetői az első világháború előtt néhány héttel, merre tart a világ:

“Az első napokban még mindig egészen könnyen elképzelhetőnek tűnt, hogy a válság gyorsan megoldódik. II. Vilmos [német császár] július 6-án azt mondta Ferenc József császárnak, hogy ‘a helyzet Szerbia meghátrálása miatt egy héten belül tisztázódik ...’, bár lehetséges volt - miként ugyanő Erich von Falkenhayn hadügyminiszterhez szólva megjegyezte -, hogy a ‘feszültség időszaka’ egy kicsit tovább, talán ‘három hétig’ is eltarthat. A politikai vezetés még július harmadik hetében is - amikor a gyors megoldás reménye már nem tűnt reálisnak - kitartott amellett, hogy a konfliktus lokalizálható. Július 17-én a berlini szász követség ügyvivője megtudta, hogy ‘a konfliktus lokalizálása várható, mivel Anglia teljesen békés, és Franciaország, valamint Oroszország szintén nem érez hajlandóságot a háborúra.’”

Mintegy két héttel később az európai hatalmak már háborúban álltak egymással.

“Világunkat a szélsőséges, az ismeretlen és a nagyon valószínűtlen dolgok uralják”

2021-07-29T14:46:00.005+02:00

Nassim Taleb, a neves libanoni-amerikai matematikus-statisztikus és kockázatelemző könyvéből néhány figyelemreméltó gondolat, e blog témájához kapcsolódóan. A könyv címe: Black Swan: The Impact of the Highly Improbable. Random House/Allen Lane, 2007. (A fekete hattyú: a nagyon valószínűtlen hatása.) A “black swan” [fekete hattyú] elnevezést a nagyon valószínűtlen vagy nehezen kiszámítható, ugyanakkor nagyon nagy hatású eseményekre alkalmazzák kutatók.

“Az alacsony kiszámíthatóság és a nagy hatás kombinációja teszi a fekete hattyút nagy rejtéllyé; de ennek a könyvnek mégsem ez a fő témája. Vegyük hozzá ehhez a jelenséghez ugyanis még azt a tényt is, hogy hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha az nem is létezne! Nem csak rád, Jóska unokatestvéredre és rám gondolok, hanem szinte az összes "társadalomtudósra", akik több mint egy évszázadon át abban a tévhitben működtek, hogy eszközeikkel mérni tudják a bizonytalanságot. …

Képzeljük csak el, hogy az 1914-es események előestéjén a világról alkotott ismereteink milyen kevéssé segítettek volna kitalálni, hogy mi fog történni ezután. … Na és mi a helyzet Hitler felemelkedésével és az azt követő háborúval? Mi a helyzet a szovjet blokk hirtelen bukásával? Mi a helyzet az iszlám fundamentalizmus felemelkedésének következményeivel? Mi a helyzet az internet elterjedésének hatásával? Mi a helyzet az 1987-es piaci összeomlással (és a még váratlanabb fellendüléssel)? Hóbortok, járványok, divat, eszmék, művészeti műfajok és iskolák kialakulása - mindezek a fekete hattyúk dinamikáját követik. …

Összefoglalva: ebben a (személyes) esszében azt állítom, hogy számos gondolkodásbeli beidegződöttségünkkel ellentétben világunkat a szélsőséges, az ismeretlen és a nagyon valószínűtlen (a jelenlegi tudásunk szerint valószínűtlen) dolgok uralják - és mindeközben mi a “small talkkal” [cseverészés] töltjük az időnket, az ismertre és az ismétlődőre koncentrálva. Mindezek alapján tehát a szélsőséges eseményt kiindulópontként, nem pedig kivételként kellene kezelni és a szőnyeg alá söpörni. Azt a merészebb (és bosszantóbb) állítást is teszem, hogy a fejlődésünk és a tudásunk növekedése ellenére, vagy talán éppen a fejlődés és a növekedés miatt, a jövő egyre kevésbé lesz kiszámítható, miközben mind az emberi természet, mind a “társadalomtudomány" összeesküdni látszik, hogy elrejtse előlünk ezt a gondolatot.”

Globális kormányzás és/vagy kereszténység?

2021-06-21T15:40:00.000+02:00

https://www.es.hu/cikk/2021-06-18/buda-peter/globalis-kormanyzas-es-vagy-keresztenyseg.html

(Az írás egy félperces kulturális reklám megtekintése után olvasható.)

"Elszabadul a pokol: a klímaváltozás a Pentagon szemszögéből"

2021-05-06T23:24:00.003+02:00

A napokban jelent meg interjú egy amerikai szakmai - az USA nemzetbiztonsági köreihez közelálló - portálon az “Elszabadul a pokol: a klímaváltozás a Pentagon szemszögéből” című könyv szerzőjével. A szerző, Michael T. Klare az interjúban felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai védelmi minisztérium komolyan modellezi azokat a helyzeteket, amelyek során a klímaváltozás által okozott kihívások egyéb politikai-katonai konfliktusokkal párosulva teljes összeomláshoz vezetnek - ezt a helyzetet nevezik “a pokol elszabadulásának”. Klare szerint a Pentagon számára az elsőszámú katonai kihívást Kína és Oroszország jelenti. A klímaváltozás azonban olyan körülményeket képes teremteni, illetve olyan természeti katasztrófákat képes okozni, melyek nagymértékben megnehezítik az USA globális katonai manőverezéseit, ezzel felbátorítva a hatalmi versengésben résztvevő országokat, háborús eszkalációhoz vezetve.

“[A Pentagon vezetői] látják, hogy ezek a hatások erősödni fognak. Minél messzebb néznek a jövőbe, annál inkább látják, hogy elsődleges feladatukat, az Oroszországgal és Kínával szembeni harcot aláássa és gátolja a klímaváltozás. Ezért nem hagyhatják azt figyelmen kívül. Inkább az Oroszországgal és Kínával való háborúra készülnének, de látják, hogy ez a feladat egyre nehezebb lesz a klímaváltozás erősödésével.”

"A világ még intenzívebb és zuhanásszerű globális kihívásokkal fog szembesülni"

2021-05-01T19:59:00.004+02:00

Részletek az USA Nemzeti Hírszerzési Tanácsa által a közelmúltban kiadott jelentésből, amely a világ előtt álló következő két évtized lehetséges forgatókönyveit vázolja fel (USA National Intelligence Council, Global Trends 2040: a More Contested World):

"Az elmúlt évben a Covid-19 járvány emlékeztette a világot saját törékenységére, és demonstrálta, milyen velejáró kockázatai is vannak a jelenlegi szintű kölcsönös egymásra utaltságnak. Az elkövetkező években és évtizedekben a világ még intenzívebb és zuhanásszerű globális kihívásokkal fog szembesülni, a betegségektől a klímaváltozásig, az új technológiák okozta zavarokig és pénzügyi válságokig. E kihívások ismétlődően próbának fogják alávetni a közösségek, államok és a nemzetközi rendszer tűrő- és alkalmazkodóképességét, gyakran legyőzve azokat. A létező és a jövőbeli kihívások, illetve az intézmények és rendszerek megfelelési képessége közötti fenyegető egyensúlyhiány valószínűleg növekedni fog és nagyobb versengést fog kiváltani minden szinten.

E feszültebb világban a közösségek egyre inkább szétdarabolódnak, minthogy az emberek különböző, hozzájuk hasonlóan gondolkodó, már kialakult vagy újonnan meghatározóvá váló identitásokra alapuló csoportokba tömörülve keresnek biztonságot; … a nemzetközi rendszerben erősebbé válik a versengés - részben az előretörő Kína által támasztott kihívásoknak köszönhetően - és nagyobb a kockázata a konfliktusoknak, minthogy az államok és nem állami szereplők a hatalom új forrásaihoz folyamodnak és aláássák azokat a régóta fennálló normákat és intézményeket, amelyek viszonylagos stabilitást nyújtottak az elmúlt évtizedekben. […]

Ebben a versengőbb globális környezetben az államok közötti konfliktusok kockázata valószínűleg emelkedni fog, köszönhetően a technológiai újítások bevezetésének, a lehetséges célpontok, új konfliktuszónák és szereplők számbeli növekedésének, az egyre körülményesebb elrettentésnek, és az elfogadható normák gyengülésének vagy hiányának. Az elkövetkező két évtizedben a globális befolyásért folytatott küzdelem intenzitása valószínűleg a hidegháború óta a legmagasabb szintet fogja elérni. A szóban forgó hatalmi dinamika valószínűleg egy robbanékonyabb és konfrontatívabb geopolitikai környezetet fog eredményezni… Az államoknak rendkívül pusztító és pontos konvencionális és stratégiai fegyverekkel, a polgári és katonai infrastruktúrát támadó kiber-hadviseléssel és zűrzavart okozó dezinformációs környezettel kell szembesülniük."

A közeljövő megakatasztrófái

2021-04-24T21:07:00.002+02:00

A közelmúltban jelent meg egy interjú annak a könyvnek a szerzőjével, amely a huszonegyedik századi ún. megakatasztrófák veszélyére és az ezekre való felkészülés fontosságára hívja fel a figyelmet. A könyv szerzője Jeffrey Schlegelmilch, a világ élvonalába tartozó, amerikai Columbia Egyetem National Center for Disaster Preparedness elnevezésű központjának igazgatója.

A szerző szerint az emberi civilizáció fejlődése nagymértékben fokozta az ún. megakatasztrófák bekövetkezésének esélyét. A szerzővel készített interjú bevezetése a következőképp fogalmaz: “Víz alá került városok. Élelmiszerhiány. Az elektromos gerincvezeték elleni támadások. Bioterrorizmus. Ideje felkészülnünk a holnap katasztrófáira.”

Megakatasztrófán a szerző azon nagyszabású katasztrófákat érti, amelyek társadalmakat megváltoztató hatással bírnak. Ilyesmire példa a középkori “Fekete halál” néven ismert járvány, amely Nyugat-Európa lakosságának mintegy harmadát - egyes becslések szerint ennél is többet - pusztította el. A megakatasztrófák tehát nem időleges hatással vannak a társadalmakra, hanem teljes mértékben megváltoztatják a történelem menetét. Korunk - a szerző szerint - annyiban különbözik a korábbi megakatasztrófáktól, hogy ilyesmire egyre nagyobb gyakorisággal kell számítanunk. E katasztrófák közé tartozik a klímaváltozás, a biológai természetű veszélyek, beleértve a bioterrorizmust és a járványokat, a kritikus infrastruktúra összeomlása, a kiberfenyegetések és a nukleáris konfliktus. Ez utóbbi kapcsán a szerző hangsúlyozza, hogy ellentétesen a közvélekedéssel, a nukleáris fegyverek bevetése ma valószínűbb, mint bármikor korábban. Mindemellett hozzáteszi, hogy még az Egyesült Államok is teljes mértékben felkészületlen ezekre a katasztrófákra, ezért az általa vezetett intézet éppen ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében folytat tevékenységet.

Részletek az USA titkosszolgálatai által készített legfrissebb kockázatelemzési jelentésből

2021-04-19T23:14:00.000+02:00

Néhány részlet az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Igazgatósága által 2021. április 9-én kiadott - az USA titkosszolgálatai által készített - éves kockázatelemzési jelentésből - tanulságos látni, hogy a jelentésben (pl. a Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea által jelentett fenyegetés mellett) külön fejezetként szerepel a világjárvány és a klímaváltozás problémája is:

"A Covid-19 világjárvány világszerte felborította mindannyiunk életét, és a globális egészségügy területén messze túlhaladó gazdasági, politikai és biztonsági következményekkel jár. Arra számítunk, hogy a Covid-19 mindaddig világszerte fenyegetést fog jelenteni a népességre, míg a vakcinák és kezelőgyógyszerek széleskörűen el nem terjednek. A világjárvány gazdasági és politikai következményei még évekig hullámzani fognak világunkban. … A világjárvány súlyosbítja a geopolitikai feszültségeket, a nagyhatalmak mindent megragadnak ahhoz, hogy előnyre és befolyásra tegyenek szert. … A világjárvány gazdasági hatásai valószínűleg instabilitást eredményeznek vagy azokat súlyosbítják legalább néhány - vagy vélhetően - számos országban, ahogy az emberek egyre elkeseredettebbekké válnak az összeadódó kihívások - a gazdasági visszaesés, a munkahelyek elvesztése és az összeomló ellátási láncok - nyomása alatt. Némelyik súlyosan érintett ország pénzügyi és humanitárius válsággal szembesül, növelve a migrációs nyomás, a kormányzatok összeomlásának vagy a belső konfliktusok kialakulásának kockázatát. Noha a globális kereskedelem mutatja jelét a Covid-19 által előidézett pangásból való visszatérés jeleinek, a közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a világjárvány folyamatban levő vagy növekvő hatásai bármiféle felépülést meg tudnak állítani, folyamatos nyomás alatt tartva a kormányzatokat, hogy a belső gazdasági stabilitásra koncentráljanak. … A Covid-19 világjárvány világszerte kiváltja a biztonsági prioritások változását is.

Értékelésünk szerint a klímaváltozás és a környezetkárosítás hatásai közvetlen és közvetett fenyegetések keverékét fogják eredményezni, beleértve a gazdasági kockázatokat, az erősödő politikai instabilitást, a népesség kényszerű mozgását, és olyan új helyszíneket, ahol az elkövetkező évtizedben és azt követően fognak kibontakozni geopolitikai versengések."

Néhány sor a háborúról

2021-04-13T19:00:00.004+02:00

Ian Mcewan írja a következőket a Black Dogs (Fekete kutyák) című, közvetlenül a második világháború után játszódó novellájában, miután a főszereplők tanúi annak, ahogyan egy világháborús emlékműre éppen az elesett katonák neveit vésik fel, miközben egy feketébe öltözött, halottsápadt nő, akinek a férje és két fiútestvére esett el a háborúban, mozdulatlanul és némán figyeli távolból az eseményt, hogy aztán egy idős ember, vélhetően az édesapja vezesse el onnan:

“Ahogy ittak a vizespalackjukból, mellbevágta a felismerés, hogy a nemrég véget ért háború nem pusztán egy történelmi, geopolitikai esemény volt, hanem egy sokrétű valóság, a szinte véget nem érő személyes szomorúságoké, a határtalan gyászé, amely enyhülés nélkül oszlott szét az egyének között, akik mint a por fedték be a kontinenst, vagy mint a spórák, akik egyedi mivoltukban nem ismertek, és akik összességében olyan szomorúságot testesítettek meg, amelyet csupán elkezdeni felfogni sem lenne képes senki; egy olyan súlyt, amelyet csendben hordoznak százezrek, milliók, mint az a nő feketében, a férje és két bátyja miatt, mindegyik gyász egy egyedi, összetett, sikoltásba fojtott szerelmi történet, amely másképp is végződhetett volna. Úgy tűnt, mintha soha nem gondolkodott volna a háborún korábban, azon, hogy milyen árat kellett érte fizetni. Olyannyira elfoglalták a munkájával járó teendők, annak érdekében, hogy mindenben megfelelően járjon el, hogy a legtöbb amit látott, azok a háborús célok, a a győzelem, a halálesetek statisztikái, a pusztítások statisztikái és a háború utáni újjáépítés voltak. Első alkalommal érzékelte a katasztrófa méretét az érzések szempontjából - az összes egyedi és magányos halálesetet, az összes ezzel járó szomorúságot, melyek ugyanúgy egyediek és magányosak voltak, amelyek nem kaptak helyet a konferenciákon, a szalagcímekben, a történelemkönyvekben, amelyek csendben visszavonultak a lakóházakba, a konyhákba, a társ nélkül maradt ágyakba, és a halálra sebzett emlékekbe.”

(Ian McEwan, Black Dogs, 1992.)

Újabb háborús konfliktuszóna kialakulóban: "drámai változások" az északi sarkvidéken

2021-04-10T21:14:00.008+02:00

A CNN elemzésének összefoglalója:

Oroszország példátlan katonai képességeket épít ki az északi sarkvidéken, és legújabb fegyvereit is teszteli a klímaváltozás miatt nemrégiben jégmentessé vált régióban. A CNN számára rendelkezésre bocsátott műholdfelvételek szerint folyamatos, intenzív katonai bázisépítés zajlik Oroszország északi sarkvidéki partvonalán, beleértve olyan földalatti hangárokat, amelyeket vélhetően új, high-tech fegyverek számára készítenek. Az ide telepített fegyverek és fegyverrendszerek között bombázók, támadó (pl. hajók és földi objektumok elleni rakétákkal is felszerelt) harci repülők, illetve új radarrendszerek is megtalálhatóak. Az említett, szintén lopakodó képességű harci repülők jelenlétét most először detektálták az északi sarkvidéken.

Nyugati katonai szakértők különösen komoly aggodalommal észlelték az egyik orosz “szuperfegyver,” a Poseidon 2M39 elnevezésű torpedó jelenlétét. A nukleáris meghajtású - tehát gyakorlatilag korlátlan hatótávolságú -, lopakodó - vagyis rendkívül nehezen észlelhető - torpedó, több megatonna robbanótöltetet hordoz és tervezői szerint képes például a parti őrséget kicselezve eljutni az USA partjaihoz, ahol becsapódásával óriási területeken teheti évtizedekre lakhatatlanná az adott partszakaszt. Az illetékes amerikai állami tisztviselő kijelentése szerint a Poseidont arra találták ki, hogy “radioaktív cunamival árassza el az Egyesült Államok parti városait.” Az északi sarkvidéken tesztelik a “Tsirkon” elnevezésű, a hangsebesség 6-7-szeresével haladó, hiperszonikus fegyvert is. (A hiperszonikus fegyverek a hangsebesség minimum ötszörösénél gyorsabban haladó, de akár a hangsebesség tízszeresét is elérő, haladás közben irányítható, jelenleg gyakorlatilag elháríthatatlan fegyverek.)

Egy amerikai külügyi tisztviselő szerint “Világos orosz katonai kihívással állunk szemben az északi sarkvidéken… Az orosz katonai fejlesztésnek nyilvánvaló következményei vannak az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságára nézve, nem utolsósorban azért, mert lehetőséget teremt az orosz katonai erő kiterjesztésére az Észak-Atlanti régióban.”

Noha az említett orosz katonai fejlesztések orosz területen zajlanak, az amerikai szakértői vélemények szerint ezeket a képességeket a hamarosan teljesen jégmentessé váló sarkvidék feletti ellenőrzés megszerzésére lehet felhasználni. A klímavészhelyzet előre nem sejtett gyorsasággal semmisítette meg Oroszország számos, jégből képződött természetes védelmi vonalát északon. Az előbb említett amerikai külügyminisztériumi tisztviselő szerint az olvadás gyorsabb, mint ahogyan azt a szakértők előre jelezték néhány évvel ezelőtt: “Drámai változások zajlanak le a következő évtizedekben a fizikai megközelíthetőség és védhetőség szempontjából.”

Amerikai szakértők aggodalmukat fejezték ki annak kapcsán is, hogy Oroszország ki akarja terjeszteni befolyását az ún. Északi tengeri útvonalra is, amely ezen a területen haladna át. A kérdésnek azért van óriási jelentősége, mert ez az útvonal - amennyiben az olvadásnak köszönhetően hamarosan szabaddá válik - gyakorlatilag megfelezi azt a távolságot, amelyen jelenleg Ázsiából a kereskedelmi hajók eljutnak Európába a Szuezi-csatornán keresztül. Még praktikusabban: az új útvonal megnyílása átalakítja a globális kereskedelmi hajózást és ezzel együtt a globálisan szállított termékek 90+ százalékának (!) kereskedelmi útvonalát is. Oroszország például arra törekszik, hogy engedélyhez kösse az Északi tengeri útvonalon való hajózást, ezzel kész tények elé állítva a nemzetközi közösséget. A terület birtoklásával kapcsolatos feszültségeket tovább erősíti a tengerfenéken található nyersanyagok feletti ellenőrzés megszerzése körüli konfliktus is.

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint az orosz “északi sarkvidéki katonai vállalkozásnak … nincsen példája sem a szovjet, sem pedig a modern orosz történelemben.”

“A válság európai háborúvá vagy akár világháborúvá is eszkalálódhat”

2021-04-05T19:18:00.002+02:00

“Ukrajna megtámadása a normandiai partraszállás forgatókönyvét követheti” címmel jelent meg interjú Pavel Felgengauer neves orosz biztonságpolitikai szakértővel a Rosbalt szentpétervári székhelyű hírügynökség orosz nyelvű portálján. Az alábbiakban az interjúból következnek kivonatos részletek.

« Miközben számos területen éleződik a konfliktus Oroszország, illetve Ukrajna és a Nyugat között, Moszkva egy hónapon belül készen fog állni arra, hogy megtámadja Ukrajnát, ami egy európai vagy akár világháborúvá is eszkalálódhat. A kérdésre, miszerint miért van erre Oroszországnak szüksége, az elemző a következőt válaszolja: “Ezt kérdezze a pszichoanalitikustól. A tény az, hogy egy hónapon belül kitörhet a háború.” Noha az elemző minderről csak feltételes módban beszél, azonban hozzáteszi, hogy májusra minden készen fog ehhez állni, “a döntés ezzel kapcsolatban már megszületett.”

A helyzet nagy iramban romlik. “A normál média ezek közül sok mindenre nem fordít figyelmet, azonban nagyon rossz jeleknek lehetünk szemtanúi.” Március 21-én három nagy partraszálláshoz használt hajó haladt át egy korvett [hadihajó] kíséretében a La Manche-csatornán át a Balti-tengerről dél felé. Összesen tíz ilyen harci egység fog rendelkezésre állni, emellett pedig légideszant alakulatok is. Két hadosztályról beszélhetünk [ez több tízezer katonát jelent], beleértve a légierőt is. “Egy valóságos ‘normandiai partraszállás’ orosz kiadásban.” A helyszín Ukrajna Nikolajev és Ogyessza közötti Fekete-tengeri partvidéke, az ország stratégiailag kiemelt fontosság területe. Sokak szerint Ukrajna sokkal felkészültebb ma, mint volt 2014-ben, azonban nem veszik figyelembe, hogy ez Oroszországról is elmondható. Oroszország “elsöprő minőségi és mennyiségi fölénnyel rendelkezik,’ és felszámolt minden ellenállást a Donbassz-régióban. Komoly esély van arra is, hogy az orosz hadsereg tankok segítségével fog a Krímből ukrán területre törni, így az előbb említett partraszállás és e lépés segítségével akár létrehozhatják Novorossziját is [vagyis egy orosz fennhatóságú vagy befolyás alatt álló önálló országot Ukrajna területén]. Az előrenyomulás akár a román határig is tarthat, annak érdekében, hogy közvetlen kapcsolatot hozzanak létre az itt lévő Dnyeper Menti Köztársaság és orosz fennhatóságú területek között.

A szakértő szerint nem világos, mi lesz a Nyugat válasza, ugyanis a nyugati vezetők megosztottak: vannak akik szerint túlságosan kockázatos egy Oroszországgal szembeni katonai művelet, mások viszont támogatnák egy nyílt konfliktus felvállalását. Felgengauer egyetlen jó hírrel szolgál: tekintettel arra, hogy Oroszország nagy erőket csoportosít át a Balti-tenger térségéből Ukrajna irányába, a Baltikumban nem kell orosz katonai támadással számolnunk - legalábbis egyelőre. »

Összeomlás és "szent egység"

2021-03-23T20:11:00.003+01:00

A Journal of the History of Ideas című folyóirat blogoldalán jelent meg egy írás “Szent egység bontakozik ki az összeomlásból?” (Out of Collapse, a Sacred Unity?) címmel.

Az írás egy konkrét történelmi példa felhasználásával világítja meg, hogy természeti katasztrófák és társadalmi kataklizmák milyen törvényszerűen vezetnek el egy politikai közösség vallási egység irányába fordulásához. (Legalábbis amíg fennállnak a kiváltó körülmények.) E törvényszerűség megismerése és tudatosítása azért különösen fontos, mert a témával foglalkozó szakértők és elemző műhelyek szerint egyre közelebb áll az emberiség egy civilizációs összeomláshoz, vagyis egy globális léptékű katasztrófához (ami lehet természeti, gazdasági, társadalmi és politikai természetű is, de legvalószínűbb módon mindezek keveréke). Ebből következik, hogy globális szinten is számolnunk kell azzal, hogy megerősödik egy vallási alapokon álló politikai összefogás igénye.

E tekintetben figyelemreméltó történelmi analógiát kínál az első világháború időszaka, amellyel kapcsolatban a tanulmány a korszak egyik híres írója, Stefan Zweig jellemző szavait idézi: “Az apokalipszis mindegyik halottsápadt lova végigszáguldott az életemen: a forradalom és éhínség, a pénz értékvesztése és a terror, a járvány és az emigráció.” A korszak jellemzője volt mindennek köszönhetően a vallási és spirituális jelenségek széles tömegeket magával ragadó felerősödése, amivel kapcsolatban a kor egyik közismert spiritualistája a következőképpen fogalmazott: “egy gigantikus pszichológiai kísérlet” zajlik Európában.

Összecseng e történelmi analógiával, hogy az emberiség civilizációs összeomlásával foglalkozó neves szakértők tollából az utóbbi időszakban megjelent könyv immár szintén a világ deszakralizációjának (a “szenttől” való megfosztásának) veszélyére és a spiritualitás fontosságára hívja fel a figyelmet, kijelentve: “lehetetlen az összeomláshoz spiritualitás nélkül közelítenünk.”

Az ismertetett írás felhívja a figyelmet arra, hogy a katolikus egyházfő is pontosan erre a helyzetértékelésre jutott, és mindent megragad annak érdekében, hogy a világ jelenlegi válsághelyzetét az egyház befolyásának erősítésére, illetve a világ politikai és gazdasági rendjének átalakítására használja fel. A pápa által elképzelt új rend az egyház által a különböző vallások, világnézetek és kultúrák áthidalásával és szintézisével kialakított “morális szupernormára” alapulna, amelynek egy “valódi politikai világtekintély” szerezne érvényt.

A szemlézett írás rámutat arra, hogy egy ilyen politikai tekintély nem a semmiből jön létre: ehhez a legfajsúlyosabb politikai szereplők részvétele szükséges. Ennek kapcsán ismét egy történelmi analógiával találkozunk, ismét az első világháború időszakából. Ekkor ugyanis, a fentebb már említett összeomlás hatására a Vatikán és az Egyesült Államok között példátlan, történelmi jelentőségű közeledés kezdődött, egy olyan nemzetközi szervezet létrehozása érdekében, amely egyetemes vallási elveken nyugszik és érdekeiknek megfelelően képes egyesíteni az emberiséget. Egy ideig úgy tűnt: az említett hatalmak megtalálják egymásban globális törekvéseik kölcsönös támaszát. Ahogyan az írás idézi egy jezsuita szerzők által írt munkából: “a közvélemény szemében XV. Benedek pápa és Woodrow Wilson neve szorosan összekapcsolódott a javasolt nemzetek szövetségével.” Egy olyan időszakban, mikor az amerikai elnökre “apostolként”, az USA szenátusának szószékére pedig “Isten égő oltáraként” tekintettek az említett törekvés hívei, a pápa Isten áldását kérte az elnök missziójára egy “isteni törvény alatt egyesült” világszervezet, vagyis “politikai világtekintély” létrehozására vezető úton. Különleges párhuzamot kínál ezen történésekkel a jelenlegi pápa Biden amerikai elnök számára küldött levele, amelyben az egyházfő “kéri Istent, hogy … vezesse az elnököt a kiegyezés és béke felé vezető úton, az Egyesült Államokban és az egész világon, az egyetemes közjó ügyének előmozdítása érdekében” - mely közjó kapcsán a pápa viszont már világossá tette, hogy azt egy “politikai világtekintély” tudja végső soron érvényesíteni.

Konklúzióként az ismertetett írás rámutat, hogy a megfelelő történelmi analógiák és összefüggések hátterén világossá válik: az emberiséget fenyegető katasztrófák árnyékában komolyan számolni kell a valláshoz, illetve valamiféle vallási egységhez való globális visszatéréssel - nem pusztán egyéni vagy társadalmi, hanem politikai szinten is, a már bemutatott vallási és politikai szereplők részvételével.

Forrás: https://jhiblog.org/2021/03/22/out-of-collapse-a-sacred-unity/

"A világ küszöbönálló összeomlások veszélyével áll szemben"

2021-02-02T23:30:00.002+01:00

A G20-ak 2020. évi jelentése a kritikus globális átalakulásokról (részlet):

"A G20 fórum (a világ jelentősebb államait és az Európai Uniót tömörítő szerveződés), tudományos szekciója (S20) által kiadott 2020. évi jelentés elsődleges konklúziója, hogy a világot és az embereket holisztikusan kell nézni, komplexitásuk és egymástól való kölcsönös függésük teljes tudatában. Ezt a leckét a kialakulóban lévő, az egészségügy, a környezet és technológia terén végbemenő kritikus globális átalakulások szisztematikus vizsgálatának eredményeképpen tanultuk meg, aminek egy globális diszruptív [hirtelen törést okozó] esemény, a COVID 19 világjárvány adott külön hangsúlyt. Ez a gyorsan terjedő járvány lerántotta a leplet társadalmaink egészségügyi, gazdasági, társadalmi és oktatási sebezhetőségeiről, és nyilvánvalóvá tette az előrejelzés hiányát, ami számos területen nem megfelelő válaszokat eredményezett."

A fent említett jelentés elkészítésében részt vett a University of Cambridge Centre for the Study of Existential Risk intézet is, amely a rendszerszintű összeomlások elemzésével és előrejelzésével foglalkozik. Az intézet a következőket fűzte a jelentéshez:

"A G20 tudományos csoportjának (S20) ezen jelentése cselekvésre szólít fel. A világ küszöbönálló összeomlások veszélyével áll szemben, köszönhetően a 21. század példátlan, rendkívül komplex és egymással összekapcsolódó globális rendszereinek. Ezek a rendszerek ugyan sok tekintetben javítottak az emberek létfeltételein, ugyanakkor azonban nyilvánvalóvá tették a nemzetközi folyamatok törékenységét: a COVID-19 világjárvány okozta gazdasági, egészségügyi és politikai összeroppanás ennek egy aktív példája. ... E jelentésben foglalt elemzés egy nemzetközi átalakulás vízióját foglalja magában. A G20 nemzetek közötti fokozott együttműködés támogatása és egy független, a nemzetek és kultúrák felett álló közjót szolgáló Tudományos Előrejelzési központ létrehozása megvalósítható cél őszinte vezetői elköteleződés esetén. Egyedülálló cselekvési ponthoz érkeztünk; egy olyan fordulóponthoz, amelynél az említett irányba való elmozdulás melletti döntést a jövő generációi bölcs és gondviselésszerű lépésnek tekinthetnek."

Egy "mindenki mindenki ellen" háború árnyékában

2021-01-29T23:17:00.009+01:00

Putyin "mindenki mindenki ellen" háborúra figyelmeztet, amennyiben a feszültségeket nem sikerül feloldani

A CNBC beszámolója alapján.

Vlagyimir Putyin elnök a Világgazdasági Fórum e héten zajlott ülésén figyelmeztetett, hogy a koronavírus járvány súlyosbította a már eleve létező globális problémákat és egyensúlyhiányokat, amelyek olyan szintig romolhatnak, amikor már a "mindenki mindenki elleni háború köszönt ránk." Putyin szakértőkre hivatkozott, akik szerint a globális helyzet az 1920 és 1930-as évekkel mutat párhuzamot, "a rendszerszintű kihívások és potenciális fenyegetések terén." Mindezen kihívások törvényszerű hatást gyakorolnak a nemzetközi kapcsolatokra is, azokat kevésbé stabillá és kevésbé kiszámíthatóvá teszik Szavai szerint "a 20. században a hasonló problémák megoldásának elmulasztása, illetve az arra való képtelenség a katasztrofális második világháborúhoz vezetett." Noha az orosz elnök reményét fejezte ki, hogy egy hasonló konfliktus nem fog újra megtörténni, "mert az a civilizációnk végét jelentené," nyomatékosította, hogy "a jelenlegi helyzet kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen módon alakulhat," ha nem sikerül változtatni. "És meg van az esélye annak, hogy bekövetkezik a globális fejlődés tényleges összeomlása, amely egy mindenki mindenki elleni háborút eredményezhet."

Megjegyzés: Putyin mindezzel gyakorlatilag nem tett mást, mint az általa is kritizált globális színpad egyik szereplőjeként elismételte azon szakértők szavait, akik már évekkel korábban felhívták e problémákra a figyelmet. Az általa is előrevetített "mindenki mindenki ellen" háború potenciális hadviselő feleként szavai természetesen más súllyal esnek a latba.

Alább egy válogatás csak ezen a blogon megjelent, ilyen tartalmú posztokból:

“Pontosan ez történt a két világháború között...”

“A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában”

“A szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben”

Az I. világháborúhoz hasonló USA-Kína konfliktus a láthatáron

“Az utolsó évszázadunk”?

“Többet hallgassunk szerencsétlenségekről szóló próféciákat, mint boldog jövőről szólókat”

“Miért vallunk kudarcot a katasztrófák előrelátása és feltartóztatása terén?”

A nukleáris katasztrófa kockázatának fokozódásáról - könyvajánló

“Hogyan omolhat össze minden?”

A járványtól a háborúig?

“Ne számíts arra, hogy a vakcina megmenti a világgazdaságot”

“A világjárvány aláássa a nemzetközi rendet”

“Az összeomlás végül sokkal gyorsabban következik be, mint ahogyan azt elképzeljük”

A világgazdaság térképe épp teljes újrakeverés alatt áll: a nagy győztes egyelőre a bizonytalanság

Globális adósságválság árnyékában

“Globális ébresztő”

Lehetséges, hogy másképp érjen véget a világ?

2021-01-22T22:09:00.005+01:00

Az emberi civilizáció rendszerszintű összeomlásával foglalkozó tudományág, a kollapszológia jeles képviselői, néhány évvel azon könyvük megjelenése után, amelyben összegezték ennek a tudományágnak a főbb megállapításait, egy újabb munkával álltak elő. Az újabb munka címe: “Lehetséges, hogy másképp érjen véget a világ” (Pablo Servigne, Raphaël Stevens and Gauthier Chapelle, Another End of the World Is Possible, Cambridge, UK: Polity, 2020). Ezen kötetükben az előző könyvben írottakhoz képest optimistább hangot ütnek meg, nem azért, mert az összeomlás mégis elkerülhető volna, hanem azért, mert szerintük a spiritualitás visszatérésével ezt az összeomlást másképp tudjuk átvészelni, illetve fel tudnunk készülni arra, hogy milyen új világot építsünk fel, és milyen új - spirituális - elvek alapján. Tanulságos látni, hogy a közelgő összeomlás növekvő fenyegetése (e tekintetben nyilvánvalóan nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világjárvány hatásait) milyen irányba mozdíthat el mintegy törvényszerűen egyébként nem vallásos embereket is. Vajon milyen fejleményekre számíthatunk e tekintetben, ha már nem pusztán az összeomlás fenyegetésével, hanem annak tényével kell szembesülnünk?

“Társadalmunk szomjazik a kapcsolatokra és a jelentésre. Mégpedig azért, mert kiszárította a forrásokat. A tudomány, a technológia és a kapitalizmus mindent megfosztott a szenttől. A vallási struktúrák eltávolítása a közélettől a világ deszakralizálásához [a "Szenttől" való megfosztásához] vezetett... Tényleg lehetséges volna a világ végéhez közelíteni spiritualitás nélkül? Azt gondoljuk, hogy nem. Azonban a tragédia az, hogy racionális társadalmaink egyáltalán nem készítettek fel erre bennünket. Kiöntve a gyereket (a spiritualitást) a fürdővízzel (a vallással) együtt, megfosztották magukat azoktól az alapvető eszközöktől, amelyekre hosszútávon szükségünk lenne. A spiritualitás ‘alapvetőbb és egyetemesebb valóság, mint a vallás.’ Az a [pszichológiai] jelenség, amiből fakad a legősibb, és a társadalom számára ugyanolyan fontos marad még a vallási rendszerek hiányában is. … A spiritualitás visszatérését mély és hathatós szükségletek idézik elő. Számtalan formában fognak megjeleni a jövőben. Némelyikük csalás lesz, mások közülük gyönyörűek lesznek. Ahelyett, hogy kényesen eltartanánk az orrunkat, hasznos lehet megtanulni, hogyan válogassuk szét őket, más szóval, mélyesszük kezünket az iszapba és váljunk hozzáértőkké. Őszintén szólva, ezen a ponton, ahova elérkeztünk, mit veszíthetünk?”

"2020 abban lehet korszakhatár, hogy utólag majd úgy látjuk, most kezdődött el az apokalipszis"

2021-01-01T18:26:00.004+01:00

Szathmáry Eörs evolúciós biológus, a Magyar Tudományos Akadémia fenntartható fejlődés elnöki bizottságának elnöke:

“Az emberi túlterjeszkedés következménye, hogy a városok határfelületein élő állatok beszoknak a városokba, és hozzák magukkal a kórokozóikat. A denevérek vírusainak döntő többségét például még nem jellemezték a tudósok, és ezek ugrásra készen állnak: 'minden racionális adat alapján várható, hogy egyre több fertőző betegség jelenjen meg, adott esetben két-három járvány lesz egyszerre'. Éppen ezért Szathmáry szerint a koronavírus-világjárvány lecsengésével a legkevésbé sem jön el a 'business as usual', semmi 'back to normal' nem lesz itt. [...]

Arra a kérdésre, hogy a 2020-as év eseményei vajon több embert ráébreszthetnek-e a változtatás kényszerére, Szathmáry nem zárta ki, hogy igen, bár úgy látja, inkább a 2010-es évek végén ismerték fel sokan a problémát. '2020 inkább abban lehet korszakhatár, hogy utólag majd úgy látjuk, most kezdődött el az apokalipszis – mert ez is benne van a pakliban. Nem azt mondom, hogy ez fog történni, azt viszont állítom, hogy komoly valószínűsége van. Korszakhatár abban van, hogy komolyan kell venni ezt a lehetőséget.' [...]

'Ha valaki elgondolkozik azon, hogy szeretné-e, hogy a gyerekének vagy az unokájának a napi élelemért esetleg el kelljen vágni valaki másnak a torkát 20-30 év múlva', akkor valószínű, hogy nem ezt akarja megcélozni. 'De kiszámíthatatlan, hogy ez milyen mértékben tudatosul: annyira, hogy értelmes cselekvéssé desztillálódjon? Ez nem triviális. Nagyon jól lehet rettegni, és aztán mégsem történik semmi.' [...]

Mint mondta, ő valóban ijedt, de ez értékrend kérdése is: 'érték a tudomány, a művészet, amit emberek sok-sok generációja létrehozott, a politikával, szabadsággal kapcsolatos eszmények – én ezeket féltem igazán. Mert amikor nincs mit enni, akkor nem ezekkel foglalkoznak az emberek. Nagyon könnyen elveszítjük a kultúránkat.'”

Egyetemes kontra nacionalista hatalmi koncepció: helyzetjelentés az USA-ból

2020-12-31T17:34:00.001+01:00

"Az amerikai katolikus egyház Trump-féle fogságának vége"

Részletek Massimo Faggioli, katolikus történész La Croix katolikus lapban megjelent írásából:

"Tudjuk, hogy a katolikus Joseph R. Bidenre hárul az a feladat, hogy elkezdje azon erkölcsi és fizikai sebek gyógyítását, amelyeket Donald J. Trump okozott az országnak, azzal, ahogyan a koronavírus-járvány és a globalizáció jelenleg is zajló válságát kezelte. Az amerikai elnöki pozíció nem csupán politikai, hanem erkölcsi és vallási aspektusokkal is rendelkező hivatal. És Joe Biden egy olyan időszakban foglalja el ezt a hivatat, amikor a politikai identitás kérdése teológiai és dogmatikai jelentéssel telítődött meg ebben az országban.

A Biden-elnökség alatt a Vatikán és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok újrarendezésére lehet számítani, még ha vannak is bizonytalanságok egyes nemzetközi ügyekben. Azonban ennek az újrarendeződésnek egy mélyen megosztott egyházat kell tekintetben vennie az USA-ban és globálisan egyaránt. …

Példátlan konfrontációra került sor a Trump-féle vezetés és a jelenlegi pápa között. Trump az amerikai katolikusok megosztására és legyőzésére tett kísérletet. Az elmúlt négy évben a Fehér Ház (bizonyos tisztviselőkön keresztül - pl. Steve Bannon és Pompeo) politikai kísérletet tett az egyház megosztására - Ferenc pápa ellen. … Azonban a megosztásra tett kísérlet kudarcot vallott. [A] konzervatív amerikaiak egy olyan katolicizmust kívántak volna, amely nem pusztán konzervatív vagy poszt-liberális, hanem nyíltan anti-liberális. Modellnek nem II. János Pált vagy Joseph Ratzingert, hanem Orbán Viktort, a magyar miniszterelnököt és az ‘illiberális demokrácia’ önjelölt bajnokát tekintik. A Trump-féle Fehér Házhoz közelálló tisztviselők - mint Pompeo, Bannon és Newt Gingrich… - megpróbáltak szimpatizánsokat találni a Vatikánban, Olaszországban és Európában, hogy kialakíthassák az európai jobboldallal szövetséges újnacionalista katolicizmus hídfőállását. Kudarcot vallottak. Joe Bidennek köszönhetően a Demokrata Párt gyakrabban és meggyőzőbben használ olyan nyelvezetet 2020-ban, amelyet a vallásos szavazók is értettek. Azonban még hosszú út van hátra addig, míg elragadhatják a Republikánus Párttól a magukra aggatott ‘Isten pártja’ címkét."

Történelmi analógiák: az emberiség első globalizációs korszaka (és annak vége)

2020-12-03T22:43:00.001+01:00

»A legtöbb történész mostanára adottnak tekinti, hogy az 1880-as évekre a határokon átívelő kapcsolatok olyan nagyságrendet értek el, hogy lehetséges volt egy integrált globális egységről beszélni. A például Japán és Korea által évszázadokon keresztül folytatott politikai elszigetelődésre immár gyakorlatilag nem volt lehetőség. A munkaerőpiac és a nyersanyag-árak politikai és földrajzi határokon átívelő módon hangolódtak össze. A kommunikációs hálózatok az egész világot átfogták és az egyidejűség érzését tették lehetővé. “Azon feltételek, melyek közepette élünk,” jelentette ki diadalmasan Sandford Flemming [a neves feltaláló] 1884-ben, “teljesen megváltoztak. [...] Az egész világ közvetlen szomszédságok és közeli kapcsolatok hálózatává zsugorodott.” Annak üteme és foka, ahogyan a különböző komponensek a globális egyidejűség ezen világává változtak eltérő volt; azonban ez a folyamat az első világháború kitörésének időpontjára minden társadalmat elért és a világ teljes területi átalakulását eredményezte.”«

Egy ilyen helyzetben köszöntött be az első világháború.

(Sebastian Conrad, What is Global History, Princeton University Press, 2016.)

Egykor és most: a wuppertali (Németország) függővasút, 1902-ben és 2015-ben.

“A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában”

2020-12-01T22:27:00.001+01:00

Egy könyvajánló - a politikai történésekkel kapcsolatos fantáziánkat fejlesztendő. (Tobias Straumann: Adósság, válság és Hitler felemelkedése, Oxford University Press, 2019.)

Részlet a könyv bevezetőjéből:

»1931. július 14-én Joseph Göbbels, a Német Nemzetiszocialista Párt berlini vezetője és propaganda-vezére ujjongott. “A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában,” írta naplójában. “A hitelezés elapadt. Brüning kancellár komoly problémákba szaladt bele. Az ország a csőd szélén tántorog. Kísérteties bizonyossággal közeledik a mi óránk és mi meg fogjuk azt ragadni. Brüning után mi következünk.”

Az I. rész azt mutatja be, hogy a legtöbb bankár, diplomata és politikus milyen lassan volt képes ráébredni a körülöttük zajló történések nagyságrendjére. A II. rész azokat a fordulópontokat veszi számba, amelyek révén megértették, mi forog kockán, és ezt követően megpróbálták a kényszerítő körülményeket kijátszani. A III. rész pedig a katasztrófa elhárításának végső kudarcával és a pénzügyi válság gyors elharapózásával foglalkozik. Egy szinte bibliai mértékű történésről van szó, amely bemutatja, milyen gyorsan csúszhat ki egy elsőre kezelhetőnek tűnő helyzet az ellenőrzés alól.«

“Trump lángra lobbanthatja a világot,” a “német Trump”

2020-11-28T22:51:00.003+01:00

Függetlenül attól, végül mi lesz az alábbi hírekben foglaltak végkifejlete, jellemző pillanatképeknek tekinthetőek 2020. év végéről:

Haaretz, 2020. november 27.

“Trump felperzselt földet hagyhat maga után. Netanyahu boldogan kölcsönöz számára egy öngyújtót.

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke számára még több, mint egy hónap van hátra, mielőtt távozik, és távozás közben lángra lobbanthatja a világot. Úgy tűnik, a tűzvész elindításához a gyufásdobozban található összes gyufát meg akarja gyújtani. A mellette álló Benjamin Netanyahu [izraeli] miniszterelnök boldogan kölcsönözne számára egy öngyújtót. …

Most tehát csupán a következő két forgatókönyvben reménykedhetünk: az irániak inkább megvárják Joe Biden beiktatását, ahelyett, hogy bosszút álljanak, vagy Trump kifogy a gyufákból.

Az Iránnal való súlyos eszkaláció, a világjárvány csúcspontján, egy szenvedő gazdasággal a háttérben, és egy olyan miniszterelnökkel, akire bírósági eljárás vár, miközben hajlamos arra, hogy kizárja a döntéshozatalból a védelmi- és külügyminiszterét, túlságosan is rémisztő forgatókönyv.”

Politico, 2020. november 27.

“Ismerje meg a német Donald Trumpot

A keményvonalas konzervatív Friedrich Merz bejelentkezik a CDU [német kormánypárt] vezetéséért.

A párt delegáltjai várhatóan januárban választják meg a CDU új vezetőjét három jelölt közül. A győztes vélhetően a párt kancellárjelöltje lesz, és feltételezve, hogy a CDU és bajor testvérpártja megtartják vezető pozíciójukat, Németország kancellárja is. …

Merz jóval vetélytársai előtt áll a közvéleménykutatásokban. … Az e hónapban közölt adatok szerint Merz 26 százalékon áll, az utána következő Röttgen 10.6, Laschet pedig 8.1 százalékot kapna. A még hivatalosan el sem indult német egészségügy-miniszter 23 százalékos támogatottságot tudhat magáénak. …

Merz győzelme katasztrófa lenne, figyelmeztetett a pártvezetéshez közelálló párttisztviselő. … ‘Mindenben maga akar dönteni,’ mondta róla egy korábbi beosztottja, kiegészítve azzal, hogy mindig is arra hajlott, hogy figyelmen kívül hagyja másik tanácsát.

Ugyanakkor Merkel húsz éve tartó, konszenzusra törekvő, sziszifuszi stílusa után sokan a CDU-ban Merz belemenős megközelítésére vágynak. Az egyetlen kérdés az, vajon Németország kész-e együttélni ennek következményeivel.

“A szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben”

2020-11-25T23:39:00.017+01:00

A Princeton Egyetem Globális Rendszerkockázatok kezdeményezésének rendezvénye (2020. december 4-5.)

A világhírű egyetem keretein belül működő program a rendszerszintű összeomlások minél mélyebb megértése érdekében folytat történelmi kutatásokat. A kutatások keretében a korábbi történelmi korszakok összeomlásainak mintáit kívánják feltérképezni, abban a reményben, hogy sikerül ezek segítségével a jövőbeli összeomlásokat modellezni. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a rendszeresek, mechanizmusok, dinamikák és a civilizációk legalapvetőbb dimenziói (élelem, víz, egészségügy, járvány, kereskedelem, szállítás, politika, béke, biztonság és a technológiákra való támaszkodás) sok tekintetben ugyanazok ma is, korunk fejlett technológiája és a globális integráció előrehaladott volta ellenére is. A látszólag különböző történelmi kudarcok olyan rendszerszintű hasonlóságokat hordozhatnak magukban, amelyeket eddig nem tanulmányoztak még interdiszciplináris szemszögből.

A kezdeményezés programja szerint “a szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben. A várható katasztrófa a jelenlegi társadalmi, politika és gazdasági berendezkedést visszafordíthatatlanul egy, a jelenlegitől eltérő állapotba fogja taszítani.” Mindez a jelenlegi állapotot fenntartását támogató visszacsatolási folyamatok gyengülésének, illetve azon visszacsatolási folyamatok erősödésének köszönhető, amelyek egy kezdetben csekélynek tűnő válságból átfogó összeomlást tudnak gerjeszteni.

A jelenlegi civilizációs rendszer növekvő komplexitásának fenntartása egyre nagyobb mértékű fizikai és társadalmi energiát követel és ez önmagában is egyre nagyobb feszültséget jelent a társadalmak számára. Az emberiség adottnak tekinti a társadalmi szerveződés modern világot jellemző példátlan szintjét, azonban ez exponenciális terhet ró mindenkire. A kérdés: mennyire fenntartható ez a rendszer? Ha meg akarjuk érteni a legfontosabb társadalmi struktúrák természetét, a legjobb, ha azt vizsgáljuk, mi történik akkor, ha ezek és az ezeket támogató intézmények eltűnnek. Ennek érdekében a program egy új megközelítést alkalmaz, melynek segítségével a történelemben bekövetkezett összeomlások kapcsán a kritikus rendszerekre fókuszálnak, illetve arra, hogy milyen mechanizmusok és események járultak a rendszerszintű széteséshez vagy jelezték azt előre. Az egyik ilyen példaként vizsgált történelmi korszak az “i.sz. 4-6. századi eurázsiai káosz” időszaka. Számos ilyen történelmi összeomlás a népesség megtizedelését eredményezte és a program végső célja az, hogy a történelmi analógiákból nyert felismerések segítségével megelőzhessék az emberéletek katasztrofális szintű pusztulását.

Egy magabiztos előrejelzés 1923-ból

2020-11-17T19:39:00.004+01:00

A Magyarság című lap berlini tudósítójának 1923. november 10-i keltezésű írása (betűhű közlés):

“Nem tudom, mire e sorok Budapestre érkeznek, él-e, hal-e Hitler Adolf, bajor földön lesz-e még, vagy már sikerült elérnie a határt. Ez most már nem is tulságosan fontos. Akár megpróbálják őt bíróság elé álítani, akár nem, Hitler Németországban eljátszotta játékait és el fog tünni, mint ahogy ... más balsikerű vállalkozások vezetői is eltűntek.” (Radnai Endre: “A német nemzeti mozgalom összeomlásának hiteles története,” Magyarság, 1923. november 16.)

Az I. világháborúhoz hasonló USA-Kína konfliktus a láthatáron

2020-11-17T10:28:00.000+01:00

Henry Kissinger, az USA volt külügyminiszterének kijelentései a Bloomberg New Economic Forum rendezvényen (“Kissinger Warns Biden of U.S.-China Catastrophe on Scale of WWI”, Bloomberg, 2020, november 16.)

»“Amerika és Kína egyre inkább a konfrontáció felé sodródik, és a diplomáciai tevékenységüket konfrontatív módon űzik. … Amennyiben nincsen alapja valamiféle kooperatív együttműködésnek, a világ az Első világháborúhoz hasonló katasztrófába fog siklani.” … A jelenleg rendelkezésre álló katonai technológiák egy ilyen válságot “még nehezebben kontrollálhatóvá tesznek, mint a korábbi korszakokban. … Fennáll a veszélye annak, hogy bekövetkezik egy válság, amely túl fog menni a puszta retorikán és katonai konfliktusba torkollik. … A Covid-járvány, amelyet az egyes országok leginkább külön-külön próbáltak kézben tartani, noha a hosszú távú megoldás globális összefogással érhető csak el, tanulságos figyelmeztetést hordoz számunkra.”«

“Ma a katolikus eszmék segíthetik Amerikát abban, hogy jó irányba mozduljon”

2020-11-11T23:39:00.007+01:00

Katolikus visszhangok az amerikai választások alakulása kapcsán

“Egykor a Vatikán beavatkozásának eszközeiként tekintették rájuk, ma a katolikus eszmék segíthetik Amerikát abban, hogy jó irányba mozduljon” Religion News Service

“Az amerikaiak egykor attól tartottak, hogy a katolikus politikusok Róma politikai programját akarják érvényesíteni. Azonban a megosztottság időszakában rosszabb is történhetne velünk, minthogy elfogadjuk az Egyháznak a megbékéléssel és multilateralizmussal kapcsolatos eszméit.

Amikor Al Smith New York-i kormányzó, az első olyan katolikust, akit egy nagyobb amerikai párt jelölt 1928-ban, illetve John F. Kennedy, az első katolikus elnök 1968-ban indult a választásokon, sok amerikai attól tartott, hogy ha megválasztják őket, mindketten egy rejtett katolikus programot akarnak végrehajtani. Napjainkban kevesen félnek a pápa Biden-kormányzatra gyakorolt befolyásától. A helyzet az, hogy a megosztottságnak ebben az időszakában, a világjárvány, a rasszizmus és globális felmelegedés korában, rosszabbat is tehetnénk annál, hogy végrehajtunk egy valódi katolikus programot. …

Megbékélés. Országunk megosztott, a republikánusok a demokratákkal, a konzervatívok a liberálisokkal, a fehérek a feketékkel álnak szemben. Egy ilyen megosztott országban megbékélésre van szükségünk… A megbékélés olyan fontos a katolikusok számára, hogy egyenesen szentségnek számít… A megbékélés a közös alap megtalálását jelenti és nem a saját terület feladását.

Nemzetközi együttműködés. A multilateralizmus támogatása a katolikus társadalmi tanítás és a vatikáni külpolitika középpontjában áll több, mint egy évszázada. A Trump-elnökség “egyedül csináljuk” politikája elidegenítette a barátokat és sérelmeket okozott nemzetünknek. …

A Föld védelme. Az idő telik, miközben a globális felmelegedés apokaliptikus katasztrófával fenyegeti világunkat. A problémát Ferenc pápa elsőszámú kérdésként tartja számon, már 2015-ben kiadott Laudat Si’ kezdetű enciklikája óta.

Válasz a rasszizmusra. A katolikus egyház, mint globális intézmény, a végső és legnagyobb sátor. Minden etnikumból, nemzetből és kultúrából foglal magában embereket. … az egyház a rasszizmust az egyházon belül és kívül is bűnnek tekinti.

Az abortuszok csökkentése. A katolikus egyház arról lett ismert, hogy ellenzi az abortuszt, míg Bident az abortusz-ellenes csoportok erőfeszítései ellenére választották meg. Azonban Bidennek alkalma kínálkozik arra, hogy még itt is közös nevezőt találjon. Egy elnöki bizottságot kellene felállítania, amelynek ki kell dolgoznia javaslatokat az abortuszok számának csökkentése érdekében, a jogi elvek érintése nélkül. A bizottságnak abortusz-ellenes republikánusokat és demokratákat is magában kell foglalnia….

Az amerikaiak korábban ugyanúgy féltek a katolikusoktól, ahogyan most a muszlimoktól, azonban azt gondolom, hogy ez egy olyan katolikus program, amely mögé a legtöbb amerikai felsorakozhat. Megbékélésre, gyógyulásra, nemzetközi együttműködésre, a globális felmelegedés és rasszizmus leállítására és kevesebb abortuszra van szükségünk. A törvényhozásban kialakuló holtpont valószínűsége ellenére, Biden elnök sokat tehet e program előmozdítása érdekében. Mindez nagyon katolikus lenne.”

Az írás szerzője, a jezsuita Thomas J. Reese, a Religion News Service vezető elemzője, az America jezsuita lap volt főszerkesztője.

Az America című jezsuita lap cikke egyebek mellett fontosnak tartja felidézni az alábbiakat :

“Egy interjúban Biden beszélt Ferenc pápával történt találkozásáról 2013-ban. “Ő a katolikus társadalmi tanítás megtestesülése, amellyel együtt nőttem fel,” mondta a volt alelnök. … Biden katolikus hitét kulcsfontosságúnak tekinti ahhoz, hogy az országot ismét egységessé tegye és legyőzze azokat a problémákat, amelyek megosztanak bennünket,” mondta Stephen Schneck, a Franciscan Action Network egyházi szervezet igazgatója a National Catholic Reporter katolikus lapnak néhány hónapja. “Azt gondolja, hogy van valami a katolicizmusban, ami alapot kínál ahhoz, hogy mindkét oldal közös nevezőre találhasson.”

USA: lehetséges opciók?

2020-11-09T23:24:00.014+01:00

1. “Trump vagy Biden, Európa a vesztes” címmel jelent meg elemzés a Politico amerikai hírportálon. Az írás szerzője szerint bárki is nyeri meg végül hivatalosan a választást az Egyesült Államokban, Európa már veszített. Az elemzés arra hívja fel a figyelmet, hogy az eredmények szerint USA megosztottsága a választások után is fennmarad, bárki is győz majd hivatalosan, nem dőlt el egyértelműen egyik irányban sem a küzdelem, ami nem csupán belpolitikai probléma marad, hanem erőteljesen érinti az USA és Európa közötti kapcsolatokat is. Hiába tekinthető Biden egyértelműen Európa-pártinak és hiába várják lelkesen az európai országok Biden elnökségét, a potenciális új elnöknek egy nagyon megosztott amerikai politikai háttéren kellene lavíroznia, ami erősen meg fogja kötni a kezét. Az elemzés a kialakul helyzetet “holtpontnak”, megrekedésnek nevezi, melyben az elnök nem lesz képes ambiciózusabb külpolitikai terveihez megfelelő belpolitikai támogatást szerezni, ezért kénytelen lesz elnöki rendeletekre támaszkodni, amelyeket viszont egy következő elnök bármikor visszavonhat. Mindez nagyon kiszámíthatatlanná és instabillá teszi az USA-val folytatott külpolitikai kapcsolatokat, a szövetségesek ennek eredményeképpen lesznek képesek hosszútávú tervekben gondolkodni a közös globális stratégiát illetően. “Más szavakkal” - zárja elemzését a szerző, “miközben a legtöbb európai alig várja, hogy végre Trump hátát láthassa, hamarosan ugyanabba a helyzetbe ragadva találhatják magukat, mint amelyben az elmúlt négy évben voltak: vagyis a legjobbat remélték, de a legrosszabbra számítottak.”

Mindezek eredményeképpen az USA belső válsága tovább mélyítheti a nemzetközi rend válságát és a nemzetközi összeomlás veszélye által is felerősítve vetheti fel egy olyan megoldás kényszerét az országban, amely képessé teszi az aktuális államhatalmat a belső megosztottság felé emelkedni, oly módon, hogy azzal mindenki azonosulhasson.

2. Az Adnkronos olasz portálnak adott interjút az amerikai választásokról Antonio Spadaro, Ferenc pápa közeli bizalmasa, a La Civiltà Cattolica című, félhivatalos vatikáni folyóirat főszerkesztője, (akit az interjúban a pápa “spin-doktorának” (kb. politikai és kommunikációs tanácsadójának) neveznek. Spadaro, arra a kérdésre, miszerint a Biden-kormányzat vajon nagyobb összhangra fog-e jutni a Szentszékkel, mint Trump [aki egyébként a közelmúltban konzervatív katolikus bírót jelölt a Legfelsőbb Bíróság bírójául, amellyel hosszú időkre konzervatív irányba kötelezte el a bíróság irányvonalát], azt válaszolta, hogy Biden katolikus háttere ebben tényező, azonban majd a jövő ad erre a kérdésre választ, és hozzátette azt is, hogy Biden vélhetően nem egyetlen hitvallás mellett fogja elkötelezni magát. Spadaro Biden katolikus háttere kapcsán azt hangsúlyozta, hogy az elnök konkrét ügyekben elfoglalt álláspontja lesz majd irányadó. Ebben a vonatkozásban egyetlen konkrét témát említ példaként, mégpedig az USA-nak a Párizsi Klímaegyezményhez történő újbóli csatlakozását (amit egyébként Biden is szorgalmaz), amely Spadaro szerint összhangban lenne a pápa Laudato si kezdetű enciklikájában e kérdésnek tulajdonított jelentőséggel. A tartalmi kérdéseken túl a “hogyan”-nak van nagy jelentősége, azaz, hogy mindezt az elnök az amerikai társadalom megbékélésével és integrációjával valósítsa meg. Spadaro felhívja a figyelmet arra, hogy Biden nagyon különböző származású és vallású embereket fogott össze és magáról úgy beszélt megválasztása után, mint aki az egység és megbékélés elnöke kíván lenni. Ezt Spadaro figyelemreméltónak tekinti, és kiemeli, hogy egy rendkívül megosztott társadalom egyesítésére, nem pedig megosztására irányuló törekvés egybeesik a pápa azon törekvésével, mely “hidak és nem falak építését szorgalmazza.”