Kerültem mert megosztó és az örökkévalóság szemszögéből harmadlagos kérdés, hiszen nem politikai pártok, kultúrák, birodalmak, de még csak nem is ideológiák képesek üdvözülni vagy elkárhozni, hanem mi emberek, ráadásul a ránk váró örökkévalóság távlatából a leghatalmasabb birodalom és a legrégebbi kultúra pár ezer éve is csak egy pillantásnak tűnik majd. Ahogy C. S. Lewis fogalmazott: „Közönséges emberi halandók nem léteznek. A kérészéletű nemzetek, kultúrák, a művészet és a birodalmak elmúlnak. A hétköznapokon azonban halhatatlanokkal viccelődünk, dolgozunk együtt, házasodunk, velük viselkedünk lekezelően és őket használjuk ki. Végeláthatatlan borzalom vagy örök dicsőség.”

Miért írok akkor most mégis a kérdésről, ráadásul ilyen hosszú idő után pont erről? Nem azért, hogy megmondjam a tutit vagy elemezzem az esélyeket, inkább szeretnék rámutatni egy lehetőségre, amit egyre többször ragadok meg jártamban keltemben.

Például pár hete a metrón utazva megpróbált belém kötni egy, fogalmazzunk úgy, hogy nehézsorsú férfi, aki a mellettem lévő üres helyre a kutyáját ültette fel, aki bár nagyon barátságos, de még annál is sárosabb volt. Jómagam kedvelem a kutyákat, de mivel még hosszú nap állt előttem, szerettem volna viszonylag sármentesen megúszni a metrózást, így a karommal tartottam távol a barátkozni vágyó ebet, amit a gazdája nem nézett jószemmel. Részéről láthatólag a kötözködés volt a cél. Magamban imádkoztam, hogy miként lehetne a legjobban kezelni a helyzetet és ekkor rájöttem, hogy az egész metrón egyedül ő próbált kommunikálni velem. Igaz, hogy a kommunikáció negatív volt, de valószínűleg másmilyet nem ismer, így rajtam állt, hogy ezen változtassak. Minden obszcén vagy goromba megnyilvánulására egy kérdéssel reagáltam, ami vagy a kutyára vagy egyéb semleges témákra irányult. Eleinte próbált nem reagálni, de látszott, hogy meglepődött a fordulaton. Mivel az utazás rövid volt, messzire nem jutottunk, de azzal szálltam le, hogy imádkozni fogok érte, amit pár másodperces gondolkozás után megköszönt. Apró győzelem, de sajnos sok ember számára elképzelhetetlen, hogy „küldetést” lásson egy ilyen körülményben, vagy merjen a megszokottól eltérően viselkedni.

És hogy jön mindez a választásokhoz? Képzeljünk el egy hasonló helyzetet, ahol a potenciális konfliktust a napi politika és ezen belül a közelgő választások adják. Hasonló alatt nem arra gondolok, hogy valaki ezzel az ürüggyel belénk köthet a metrón, hanem mondjuk a téma előjön a munkahelyen, az ismeretségi körben, otthon, bárhol. Sokak számára már egy párt említése is vörös posztóként hat.

És akkor képzeljük el, hogy vitatkozás helyett azzal reagálunk, hogy minket a bal- és a jobboldal helyett jobban érdekel a fent és a lent és ezt ráadásul nem is arrogánsan tesszük, hanem szerényen, alázattal, mint, aki tényleg így is gondolja! Vagy ellenérv helyett megöleljük a másikat…

Ha csak egyetlenegy ilyen beszélgetést sikerül más, például az odafent valók irányába terelnünk, lehet, hogy vita helyett egy lelket nyerünk meg. Ilyenkor érdemes ismét emlékeztetni magunkat, hogy nem egy közönséges halandóval beszélgetünk, hanem Isten egyik képmásával, akiért Jézus az életét adta.

Szóval tekinthetjük a választásokat egy különleges lehetőségnek arra, hogy nehezített körülmények között gyakoroljuk Jézus tanításait, mint, amikor a futó súlymellényben edz, hogy később, a mellényt levetve, szárnyalhasson. Ne felejtsük el, hogy mi vagyunk a föld sója!1 „Ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.” Ne várjuk meg.

„Most akkor te a Tiszára vagy a Fideszre szavazol?”

„Szerintem maradok Jézusnál. Amúgy meg a választások kimenetétől függetlenül továbbra is enni adok az éhezőnek, felruházom a mezítelent és meglátogatom a betegeket, akkor is, ha politikus.2 Velem jössz?”

1. Máté 5:13
2. Máté 25:31-46

The post Válasszunk! first appeared on Idők jelei.

Ahogy itt az oldalon, úgy más közösségi csatornákon is sokan kérdezik, hogy mi lesz velünk? Mi lesz a keresztényekkel Szíriában? Mi lesz Ukrajnában, Izraelben, Palesztinában? Mi lesz a háborúval, a gazdasággal, a gyerekeinkkel? Hogy mi lesz? Ugyanaz, mint Kínában, az Egyesült Államokban vagy a nagykörúton. Ugyanaz, mint 2000 éve, ugyanaz, mint a középkorban vagy a Covid idején. Ahová lépünk ott elkerülhetetlenül Isten országában találjuk magunkat, ugyanis Isten országát nem tudjuk levetni vagy elhagyni, mint egy elnyűtt ruhát. Isten országa bennünk van, a szó átvitt és szó szerinti értelmében egyaránt.1 Félreértés ne essék. Fontos, hogy imádkozzunk nehéz körülmények közé került testvéreinkért, de azt se felejtsük el, hogy üldözött testvéreink már több, mint győztesek az által, aki minket szeretett,2 üldözőik viszont még segítségre szorulnak. A mi segítségünkre van szükségük. Jézus azért született meg a testben, hogy ezt a győzelmet mindenkinek felkínálja.

Erről szól a karácsony. Mármint nem a karácsony, mint pirosbetűs ünnep, hanem a tény, hogy Isten lejött közénk a testben. „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.” Ez nem egy üres frázis, hanem tényleg igaz. Cseppet sem vagyok szaktekintély a kérdésben, de néha azt gondolom, hogy azok, akik megtapasztalták ezt a fajta üldöztetést, nálam sokkal jobban tudják, hogy a mennyek országa bennünk van, mindegy, hogy hol vagyunk. Különben hogyan mentek volna mosolyogva a halálba? Hogyan mondhatta volna Betsie ten Boom a koncentrációs táborban a reggeli névsorolvasásra menet a testvérének, hogy úgy érzi a menyországban vannak, mert megadatott nekik, hogy kettesben dicsérjek az Urat sorakozó előtt?

Szóval áldott karácsonyt kívánok, mert a karácsony nem tud nem áldott lenni. Lehet néha nehéz, de mindenképp áldott. Ha pedig nem, akkor valamit rosszul csinálunk. És amikor nehéz, van egy sejtésem, hogy az is rajtunk múlik…

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30)

És ez még csak nem is a keresztényeknek szól! Nekünk már nem kell Hozzá menni, hiszen bennünk van és mi Őbenne. Mennyországostul, Szent Lélekestül, testben, lélekben, szellemben.3

Egész évben. Még karácsonykor is.

1. Lukács 17:21
2. Róma 8:37
3. János 14:20

The post Csakis áldott first appeared on Idők jelei.

Sejtésemet az Úr is megerősítette.

Sok keresztény kommentátor több időt tölt azzal, hogy kifejtse, amiben nem hisz, mint annak átadásával, amiben hisz. Időt nem kímélve próbálnak meggyőzni, hogy mi nem vonatkozik ránk a Bibliából. Mi az, ami a 2000 évvel ezelőtt élőknek szólt, mi az, ami majd 1000 év múlva lesz esedékes és mi az, ami kizárólag tizenkét emberre vonatkozott. Milyen csodálatos lenne, ha mindenki azzal lenne elfoglalva, hogy magára vonatkoztassa mindazt, amit az Igében olvasunk!

Másodsorban pedig a szemünk előtt folyó események tényleg nem igényelnek túl sok kommentárt. Nincs azzal semmi gond, ha egymás között megbeszéljük, hogy mi a véleményünk, de kék zeuszok és szakállas bohócok véleményezésével nem fogunk senkit Jézushoz vezetni. Számomra ez az egész cirkusz egyébként egyre szánalmasabb. Tényleg egy óvodai homokozó szintjén mozog, amit művelnek, azzal a különbséggel, hogy az óvodások nagy része felnőtt korára remélhetőleg kinövi ezt a taktikát és nem gúnnyal próbál majd előre jutni. Az ördög tényleg nagyon kétségbeesett lehet.

És ha már az óvodánál tartunk, kisgyerekes anyukaként hamar megtanultam, hogy mi a legegyszerűbb módszer arra, hogy elvonjam kétéves lányom figyelmét a nagytesók plafonig érő Lego-tornyáról, ráadásul a taktikát a lányomnál nem sokkal idősebb testvérek is pillanatok alatt elsajátították. Ahelyett, hogy félpercenként rászóltunk volna, vagy erővel megpróbáltuk volna távoltartani az áhított építménytől, a kezébe nyomtunk egy másik Lego-művet és elmagyaráztuk neki, hogy az övé sokkal menőbb, mert piros, forog és virágos minta is van az oldalán. A toronyra rá se hederített ezután.

Kit fog érdekelni egy kék zeusznak maszkírozott öregember vagy egy szoknyás férfi, netán egy súlyosan elhízott nő, amikor megtudja, hogy egy napon angyalok fölött ítélkezünk majd?1 Kit fog érdekelni egy koszos főváros, amikor megtudja, hogy Isten városában élhet és aranyozott utcákon járhat? 2

Ne hagyjuk, hogy lehúzzanak a csatornába, inkább mutassuk meg a világnak, hogy aki Istent választja, olyan életet választ, amiben nem lesznek csatornák, mert nem lesz szenny, amit el kellene vezetni. Nemcsak csatornák nem lesznek, de nem lesz halál, gyász, kiáltás és fájdalom sem.3 Mert az elsők elmúlnak és Isten újjáteremt mindent és akkor nemcsak az öltözködéssel kompenzáló bohócokra nem fogunk emlékezni, de eljön a nap, amikor a Cote d’Azur és Laguna Beach is csak egy régmúlt emlék lesz, ahová valamikor régen a halandók jártak, akik talán azt sem tudták, hogy az élet folyójához4 is mehettek volna a sós tenger helyett.  

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. – Zsidók 12:1-2

1. Korinthusbeliekhez írt levél 6:3
2. Jelenések 21:21
3. Jelenések 21:4-5
4. Jelenések 22:1

The post Ötkarikás életünk first appeared on Idők jelei.

Ha fél füllel azt hallom, hogy a világ még nagyobb erővel készül valamilyen háborúra, az jut eszembe, hogy milyen kétségbeesetten vergődhet az ördög és mennyi követ megmozgat szerencsétlen, kérészéletű birodalma megtámogatásáért.

Árvíz, tűzvész, betegség, baleset? Mind szomorú velejárói elbukott világunknak, de nem azért vagyunk még mindig itt, ahelyett, hogy a mennyben ünnepelnénk a háború végét, hogy ilyen helyzetekben a világ világosságai legyünk? A lehetőségek folyamatosan adódnak.

Az idők jeleit ismerjük, felesleges újabb és újabb megerősítést keresnünk arra, hogy milyen korban élünk, az Úrral való kapcsolatunknak elmélyítése viszont annál több figyelmet kíván. Teljesen mindegy, hogy milyen helyzetek elé állít bennünket a világ, a megoldás ugyanaz, mert „nagyobb az, aki bennünk van, mint az, aki a világban van.”1

Pár hete fejeztem be Corrie ten Boom egyik könyvét, amiben felemelő történeteket oszt meg hosszú és csodákkal teli életéből. A legmélyebb nyomot az az eset hagyta bennem, amikor a Ravensbrücki koncentrációs táborban a reggeli sorakozónál többedmagával kiállították társai közül. Egyszál ruhában állt a fagyos betonon és a mellette álló lánytól próbálta megtudni, hogy mire várnak a tér közepén. Szabadulás, a gázkamra, büntetés?

„Halálos ítélet,” mondta a fiatal lány.

Hollywoodi filmeken felnőtt nemzedékünk azonnal elképzeli a halálos rettegést, könyörgést az életért, kiabálást, teljes pánikot, ami a legtöbb embert ilyenkor a forgatókönyvírók szerint elfogja. Corrie egy gyors ima után, amiben arra kérte az urat, hogy ha lehet lőjék agyon, mert se a gázkamrát, se az akasztást nem preferálná, munkához látott. Suttogva megtudakolta a lány nevét és megkérdezte, hisz-e Istenben, majd csendesen, hogy az őrök ne vegyék észre, az Úrhoz vezette.

A lányt akkor látta utoljára. Corrie-t pár órával később szabadon engedték, mint később kiderült, „véletlenül”.

Azt szeretném, hogy minden nehéz és annál inkább minden könnyű helyzetben, ez legyen a reakcióm. Aki mellettem áll, vajon ismeri-e az Urat?

Az, hogy egyik vagy másik világi vezető hol áll a politika színterén, hogy az antikrisztus honnan érkezik vagy érkezik-e egyáltalán, de még az is, hogy Jézus holnap vagy 10 év múlva jön vissza, másod és harmadlagos kérdések, hiszen így vagy úgy, de találkozni fogunk Vele. Akkor is, ha még életünkben visszatér, és akkor is, ha mi megyünk elébe.

Mindeközben pedig arra kell emlékeznünk, hogy nincs miért félnünk. Sőt. A félelem az első és legfontosabb dolog, amit kerülnünk kell. Persze Jézus akkor is győzött, ha mi történetesen félünk, csak az utunk sokkal boldogabb és gyümölcsözőbb lesz félelem nélkül.

Gondoljatok bele: ugyanaz a lélek lakik bennünk, aki Jézust feltámasztotta a halálból!2 Mitől kellene félnünk? Sátántól? Ő fél tűlünk, hiszen nekünk olyan Megváltónk van, akinek a nevére kénytelen térdet hajtani!3

Dávid is tudta ezt: „Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”4

És végül még egy gondolat, ami szinte minden nap eszembe jut egy olyan kérdéssel kapcsolatban, amit már érintettünk itt az oldalon. Ez pedig a pokol kapui. Tudom, elsőre furcsán hangzik a félelem elűzése mellé a pokol kapuit említeni, pedig nagyon is összetartozik a kettő. Arról a gyakran félreértett mondatról van szó, amiben Jézus elmondja, hogy egyházát olyan kősziklára építi, amin a pokol kapui sem vesznek erőt.5

A legtöbb ember fejében ezt hallván megjelenik egy rakás keresztény, amint egy kapu mögül megpróbálják visszaverni sátán seregének támadásait. Pedig szerintem itt egyáltalán nem erről van szó. Háborúban egy kapu nem az offenzíva, hanem a védelem eszköze és mivel itt a pokol kapuiról van szó, eléggé úgy tűnik, hogy a pokol erői próbálnak megbújni mögötte. Előlünk. Persze hiába, mert, mint olvassuk, az élő egyházzal szemben nem képesek diadalmaskodni.

Legyünk olyan tanítványok, hogy reggelente az ördög reakciója csupán ennyi legyen: “Jaj, ne! Felébredt!” És nincs az a kapu, ami megvédené tőlünk!

1. 1. János 4:4
2. Róma 8:11
3. Róma 14:11 és Filippi 2:10
4. Zsoltárok 56:12
5. Máté 16:18

The post Hírek vagy sem first appeared on Idők jelei.

Körbejárnak a szívünk húrjait célzó hírek és posztok.

Persze az együttérzés és empátia fontos. Jézus együtt sírt gyászoló barátaival, megszánta a betegeket és most is szánja a pásztor nélküli juhokként kóborló tömegeket.

Nekünk ugyanakkor azt mondja, hogy „örüljünk és ujjongjunk” akkor is, ha üldöznek bennünket. És miért ne örülhetnénk karácsonykor? Az év többi napján szabad, csak épp ilyenkor nem? És miért ne lenne jelen Jézus idén karácsonykor Betlehem vagy bármelyik háború sújtotta város utcáin? Visszatartják a fegyverek? Csak ott találhatjuk meg, ahol béke és biztonság van? Szerintem pont fordítva. Vajon hol találunk több imádkozó embert? A barikádok mögött vagy egy európai bevásárlóközpontban?

Szeretném azt gondolni, hogy karácsonykor mindenki egy kicsit többet gondol Jézusra, háborúban még inkább, de talán még egy plázában is, és ez a pár nap elég lehet arra, hogy a gondolatból döntés szülessen. Talán ilyenkor kicsivel többen segítenek a rászorultaknak és bár mondhatjuk, hogy ez csepp a tengerben, ugyanakkor annak, aki a segítséget kapja mégse mindegy. Persze jó lenne, ha ez az év többi napján is így lenne, de nem jobb, ha legalább ilyenkor ez van, mint sohasem? Legyen ez egy új nap, egy új lehetőség, egy új karácsony: egy olyan ünnep, amikor valaki a környezetünkben megkaphatja az egyetlen ajándékot, amit soha nem veszíthet el! Ha mellé ünnepi ebédet vagy vacsorát is főzünk neki, annál nagyobb az öröm, de ahogy a krumplipüré a karácsonyi pecsenye mellett, minden egyéb tett vagy döntés az életünkben csak körítés emellett.

Azoknak, akik ünneplik Jézus születésnapját, boldog karácsonyt kívánok, azoknak pedig, akik nem, örömet és minden értelmet meghaladó békességet az Úrban! Budapesten, Bukarestben, Betlehemben, Beér-sevában, Kijevben, Moszkvában, de még Los Angelesben és Brüsszelben is!

The post Az Úr öröme karácsonykor is first appeared on Idők jelei.

Aki ezen a véleményen van, jól látja, vagy legalábbis részben. Az Úrral eltöltött évek során, nem csupán a weboldal fennállása alatt, megtanultam, hogy soha nem fogjuk tudni pontosan értelmezni a világban folyó eseményeket. Nem fogjuk tudni eldönteni, hogy ki lőtt először és miért. Nincsenek saját tudósítóink a világ különböző pontjain, de ez nem is szükséges. Elég, ha tudjuk, hogy ki megy előttünk és ha Őt követjük, soha nem fog megindulni a föld a lábunk alatt.

Nyilván mindannyian kíváncsiak vagyunk a körülöttünk folyó események okaira. Én is. Csakhogy legtöbbször meg kell elégednünk azzal, hogy tudjuk mifelé megyünk, azt is tudjuk, hogy miért, de legtöbbször nem fogjuk megismerni a pontos részleteket. Ráadásul még akkor se biztos, hogy jól értelmeznénk őket, ha maga az Úr tárná elénk egy darab mennyei papíron. Gondoljunk bele, hogy hiába mondott el minden fontos részletet Jézus saját haláláról és feltámadásáról a tanítványainak. Mindezt csak az események és Jézus feltámadása után fogták fel és azt is csak akkor, amikor az Úr és a Szentlélek részletesen elmagyarázta nekik.1 Ott voltak személyesen, szemtanúi voltak az eseményeknek, maga Jézus avatta be őket a részletekbe és mégse értették. Vajon mi jobban teljesítenénk? Aligha. Még úgy se, hogy mi jelentős előnyt élvezünk a tanítványokkal szemben, hiszen Jézus halála előtt még nem jött el a Tanító, aki rávezet minket minden igazságra, mi viszont megváltásunk óta élvezhettük ezt a kiváltságot.2

Ezzel szemben semmi, de semmi nem érhet váratlanul bennünket, ha a szemünket az Úron tartjuk. Az ellenség taktikája fondorlatosnak tűnhet, pedig valójában nem túl bonyolult. Megpróbál félelmet kelteni, megoszt, elhitet, de igazából a befektetett energia nagyon rossz megtérülést hoz neki. Mármint az Úr háza táján.

Azt is értem, hogy sokan szeretnék tudni, ki van az éppen aktuális konfliktus mögött. Az USA, az oroszok, arab terroristák, Izrael, az Illuminati, Soros György vagy a Rotschildok? Nem mindegy? Ha egy kicsit is ismerjük az utolsó időkről szóló bibliai fejezeteket, elég egyértelmű, hogy a földi szövetségek folyamatosan változnak és az utolsó pillanatig képlékenyek maradnak és ez elég jól követhető a hírek alapján is, ráadásul az igazi döntéshozók mindig a háttérben maradnak és nem a látható geopolitikai erővonalak mentén csoportosulnak.

Nyilván van, akit saját vagy családja testi épsége foglalkoztat és azért kíváncsi ezekre a részletekre, mert szeretne a földnek egy olyan pontján élni, ahol biztonságban lehet. De vajon hol van ez a hely és hol lesz az antikrisztus uralma alatt? Szerintem a Mindenható árnyékában. Vajon nagyobb biztonságban lennénk egy gazdag, de rendőrállami vagy a kereszténységet megvető országban? Ki merne tippelni, hogy hol lehet az asszonynak „Istentől készített helye” a pusztában, ahol egy ideig biztonságban lehet?3 Én biztos nem. Tudjuk egyáltalán, hogy a Starlink és műholdseregek korában ez a prófécia vajon egy földrajzi helyre utal-e egyáltalán?

A legjobb felkészülés ezekre az időkre, ha közel maradunk az Úrhoz és minden helyzetben képesek vagyunk figyelni arra a „halk és szelíd hangra”, ami mindig megmutatja a legjobb utat. Lehet, hogy elsőre nem tűnik majd a legkönnyebbnek, vagy a legrövidebbnek, de hosszú távon, az örökkévalóság távlatából, mindenképp az lesz. Így majd arra sem kell várnunk, hogy hátha valaki értelmezi az éppen aktuális geopolitikai eseményeket nekünk, mert ezektől függetlenül is tudni fogjuk a dolgunkat vagy éppen mi magunk is képesek leszünk megérteni, hogy mi történik. Ahogy Dániel mondta az utolsó időkről: „a nép értelmesei sokakat oktatnak” és „az istentelenek közül senki sem érti, de az értelmesek értik”.4

Azt se felejtsük el, hogy a mennyben nincsenek sürgős esetek. Az Úrnál soha nincs vészhelyzet vagy váratlan esemény. Tanuljuk meg az Úrhoz hasonlóan kezelni ezeket a körülményeket! Hogyan is? Hogyan kezelte az Ellene tanácskozó fejedelmeket? Hát kinevette őket.5 „Ha a Szentírással nem megy, űzzük el az ördögöt gúnnyal, mert azt el nem szenvedheti,” mondta Luther és mennyire igaza volt!

Nem nevetséges, hogy egyesek azt gondolják, legyőzhetik a világ Teremtőjét? 6000 év ármány és szervezkedés és még mindig nem jött össze a világuralom, amikor pedig megvalósul, a világ szinte minden hadseregére szükség lesz rövidke létének fenntartásához. Szóval ne csüggedjünk, mert arra nem nekünk van okunk. Mi a Királyok Királyának oldalán állunk egy győztes háború utolsó pár csatájának előestéjén és akár elesünk csata közben, akár megmaradunk, győztünk. Akkor is, ha nem értjük.

1. Lásd: Lukács 24:13-35
2. János 14:24, 16:13, 1. János 2:27
3. Jelenések 12:6, 14
4. Dániel 11:33, 12:10
5. Lásd: Zsoltárok 2

The post Hallgatni (és nevetni) arany first appeared on Idők jelei.

A dicsőségről szóló esszéjének zárásaként Lewis a dicsőségről, mint ragyogásról, tündöklésről és fényességről ír:

„Azt mondja, úgy fogunk ragyogni, mint a Nap1, és nekünk adja a Hajnalcsillagot2. Azt hiszem, kezdem érteni, hogy ez mit jelent. Bizonyos módon Isten már nekünk adta a Hajnalcsillagot, hiszen minden csodás hajnalon élvezhetjük a fényét, ha elég korán felkelünk. Mi többet kívánhatnánk, kérdezed? Ó, ennél sokkal többet! Olyasmit akarunk, amiről az esztétika nem sokat beszél, a költők és a mítoszok, viszont annál többet.

Nemcsak látni akarjuk a szépséget, bár Isten a tudója, ez is nagy jutalom. Olyasmit akarunk, amit nehéz szavakba önteni. Eggyé akarunk válni a szépséggel, amit látunk, bele akarunk merítkezni. A részévé akarunk válni. Ezért népesítettük be az eget, a földet és a vizeket istenekkel és istennőkkel, nimfákkal és tündékkel. Mert bár mi magunk nem vagyunk képesek rá, ezek a lények helyettünk is élvezhetik azt a szépséget, bájt és erőt, aminek a természet csupán a képe. Ezért énekelnek a költők annyi csodás hazugságot nekünk. Úgy beszélnek, mintha a nyugati szél tényleg át tudna fújni a lelkünkön, pedig nem képes rá. Azt mondják, hogy a „morajból született szépség”3 az emberi arcba hatol, pedig nem tud. Vagy legalábbis még nem. Mert ha komolyan vesszük a Szentírás szóképeit és elhisszük, hogy Isten egy napon tényleg nekünk adja a Hajnalcsillagot és magunkra ölthetjük a nap dicsőségét, akkor azt feltételezhetjük, hogy bár az ősi mondák és a modern költészet, történelemként nézve hamisak, próféciaként nem is járnak annyira távol az igazságtól. Most még a világon kívül állunk. A kapu külső oldalán. Látjuk a reggel frissességét és tisztaságát, de az mégsem tesz minket frissé vagy tisztává. Nem tudunk eggyé válni a szépséggel, amit látunk, de az Újszövetség lapjai hangosak a hírtől, hogy ez nem mindig lesz így. Egy napon, Isten akaratával, bejutunk.”

Áldott Újévet kívánok!

1. Máté 13:43
2. Jelenések 2:28
3. William Wordsworth

The post Egy napon… first appeared on Idők jelei.

Pár nappal ezelőtt mégis ezt tettem, amikor elém került Riaan Swiegelaar, a dél-afrikai sátánista egyház (SASC) társalapítójának története.

A rögtönzött videóban Swiegelaar elmondja, hogy sok sorstársához hasonlóan ő is megtörtségében fordult a sátánizmus felé, anélkül, hogy akkor ezt realizálta volta.

„Azt gondolom, hogy nagyon sok sátánista saját megtörtsége, szétesett élete miatt szimpatizál a sátánizmussal. Az elmúlt egy év során sok ezer sátánistával találkoztam és ők mind nagyon sérült emberek. Ez az, ami közös bennük.”

Swiegelaar 2022. májusában, a sátánista egyházat képviselve interjút adott a CapeTalk rádióban. A beszélgetés során külön kitért arra, hogy nem hisz Jézusban. Az interjút követően a rádió egyik munkatársa odament hozzá és úgy megölelte, ahogy ezt soha senki nem tette meg vele életében. Egy héttel később megtudta, hogy az illető keresztény.

„Soha nem tapasztaltam ilyesmit, hogy egy keresztény feltétel nélküli szeretetet mutasson egy nyíltan sátánista embernek.”

Adele Frey nem gondolta, hogy ez egy különleges tett lenne. Ő csak szeretetet akart mutatni a másiknak.

„Krisztus szeretetét mutattad meg nekem, amikor én egy rút szörnyeteg voltam! Láttam benned ezt a szeretetet! Én pont a hozzád hasonló emberekkel szerettem vitatkozni, de te mégis szeretetet mutattál nekem. Köszönöm!”

Az interjú után egy héttel egy rituálé gyakorlása közben, aminek az lett volna a célja, hogy nagyobb hatalmat szerezzen magának a piramis csúcsa felé törő igyekezetében, kicsit többet kapott, mint amire számított, mert minden hatalom forrása jelent meg neki.

„Még akkor is nagyon büszke voltam és azt mondtam Neki: ha Te vagy Jézus, bizonyítsd be nekem!” „A fennhéjázó stílusom ellenére Jézus elképesztő szeretetet árasztott rám. Azonnal tudtam, hogy mi az igazság. Pont, mint a rádióinterjú alkalmával. Tudtam, hogy Krisztus szeretetével van dolgom.”

„Összesen négy keresztény mutatta meg nekem ezt a szeretetet, a többiek nem. Korábban nem tudtam, hogy mi ez. Akkor sem, amikor úgy 20 évvel ezelőtt még egy keresztény szolgálat része voltam. Az ember azt gondolja, hogy hisz valamiben, de nem tudja, hogy mi az valójában.”

„Szinte egész életemben ateista voltam, aztán 4-5 évet töltöttem a sátánizmusban. Azt gondoltam, hogy nem vagyok méltó Isten kegyelmére, mert meleg vagyok és vannak bizonyos [nem kívánatos] képességeim. Sokan akarták, hogy ezt higgyem, de ma már tudom, hogy Isten királysága körül nincs kerítés. Isten mindenkit vár. Ezt hívják kegyelemnek. … Senki sem méltó rá. Mégis mindenkinek nyitva áll. … Persze a mi döntésünkön múlik, hogy elfogadjuk-e. Én is kaptam esélyt, hogy elfogadjam és én a világosságot választottam. Most a Világosságnak élek és a kegyelemnek köszönhetem, hogy ezt megtehetem.”

Az Úr annyira csodálatos, hogy éppen, amikor a túlzottan is verőfényes napok idején sötét felhőket látunk gyülekezni magunk felett, a Nap előbb-utóbb utat talál hozzánk és sugarai gyógyulást hoznak.1 Mindenkinek olyat, amilyenre éppen szüksége van.

A teljes videó angol nyelven elérhető ITT

1. Malakiás 4:2

The post Megváltó ölelés first appeared on Idők jelei.

Előljáróban azért fontos megjegyezni, hogy egy tekintetben mégis nagy az eltérés, ugyanis a SARS-CoV-2 egy RNS alapú, míg a majomhimlő egy DNS alapú vírus, és mint ilyen, sokkal lassabban mutálódik, így a megelőzés és a terjedés megfékezése sokkal egyszerűbb. Dr. Robert Malone, a RNS alapú vakcinák feltalálója, aki számos alkalommal szólalt fel a hivatalos narratíva és járványkezelés ellen, részletesen leírja, hogy a majomhimlő egy viszonylag ártalmatlan, könnyen kezelhető és megelőzhető betegség, ami csak cseppfertőzéssel terjed. Természetesen ez a cikk akkor is arról szólna, hogy a jelen helyzetben a félelempropaganda a legnagyobb baj, ami ellen a legjobb ellenszer a tévé kikapcsolása, ha ez egy egészen más jellegű vírus lenne, de nem árt tudni, hogy ennek éppen az ellenkezője a helyzet. És sajnos ma már az is természetes, hogy mindez nem fogja megakadályozni az illetékeseket a koronavírus járvány kezeléséhez hasonló intézkedések meghozatalában, ahogyan azt mindjárt látni fogjuk, de ne legyen igazam.

Talán emlékeztek, hogy a koronavírus járvány kitörése előtt, 2019 októberében, egy Event 201 elnevezésű konferenciát tartottak, amely során szimulálták egy globális koronavírus járvány kitörését és amelyen 15 egészségügyi és egyéb szervezet vett rész, többek között a Johns Hopkins Központ, a Világgazdasági Fórum (Klaus Schwab neve mond valamit?), a Bill és Melinda Gates Alapítvány, és sokan mások (LINK).

Ezalkalommal a forgatókönyv egy 2021-es szimulációt és a szimuláció alapján készült tanulmányt követ (LÁSD ITT), ami a majomhimlő módosított változatát bevető biológiai terrortámadásból indul ki. A résztvevők között ismét ott a Gates Alapítvány, azt ENSZ, a Johns Hopkins Központ, a Merck, a kínai betegségmegelőzési központ, és az Egyesült Államok külügyminisztériumának képviselői.

A tanulmány szerint a támadás 2022. május 15-én történik. Mivel maga a szimuláció egy évvel korábban, 2021. márciusában történt, nem csoda, hogy a WHO-ot késlekedés nélkül értesítették arról, hogy Angliában 4 esetet erősítettek meg, mégpedig 2022. május 15-én, véletlenül pont azon a napon, amit a szimuláció „megjósolt”.

Május 15. óta a majomhimlővel kapcsolatos hírek futótűzként kezdtek terjedni. Nem a betegség, csak a hírek.

A forgatókönyv szerint 2022. június 5-én kiderül, hogy a „majomhimlő rezisztens a jelenlegi oltásokkal szemben”, ami agresszív intézkedések meghozatalát teszi szükségessé. Például betiltják a tömegrendezvényeket, ismét bevezetik a távolságtartásra vonatkozó szabályokat és kötelezővé teszik a maszkhasználatot.

Ismerősen hangzik?

Mellesleg Dr. Malone részletesen elmagyarázza, hogy a majomhimlő ellen még a nem kifejezetten erre kifejlesztett himlőoltás is bizonyosfokú védelmet nyújt, és a vírus a lassú mutációs ráta miatt nem tudja megkerülni a természetesen vagy oltással kiváltott immunitást, de az ilyen apróságok nem szokták zavarni a hatóságokat.

A tanulmányból látszik, hogy a „szakértők” semmit sem tanultak az ilyen és ehhez hasonló intézkedések alkalmatlanságából vagy pont, hogy megtanulták a leckét és látják, hogy ezeknek nem szükséges összhangban lenni a valósággal, mert előbb utóbb úgyis beletörődik mindenki. (Dr. Malone egyébként elmondja, hogy ez esetben a karantén tényleg indokolt és önmagában elég is a terjedés megakadályozásábra. A betegség normális infekciós rátája 1 vagy annál alacsonyabb, ami azt jelenti, hogy megelőző intézkedések hiányában sem tud tömegesen terjedni. Összehasonlításképpen, a koronavírus Omikron variánsa esetében ez a ráta 7-10 között van.)

Ami viszont ennél nagyobb baj, hogy a tanulmány minden nemzet számára javasolja egy „koherens országos felkészülési rendszer bevezetését, aminek segítésével ’riaszthatják’ a megelőző lépéseket” akkor is, ha ezek utóbb indokolatlannak bizonyulnak. A tanulmány ezt „no-regrets” alapú intézkedéseknek nevezi, ami azt jelenti, hogy nem kell sajnálkozni vagy megbánni, ha túl elhamarkodottan hozzák őket. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy utánuk az özönvíz. A kifejezés az egyik résztvevőtől származik, aki úgy fogalmazott, hogy a terv „kaotikus és ijesztő lesz, de nem várhatunk addig, amíg biztosak vagyunk a dologban. Utólagos megbánás nélkül kell cselekedni.”

Magyarul az államnak készen kell állni mondjuk elrendelni a teljes lezárást, akkor is, ha csak gyanítják, hogy járvány van készülőben, vagyis nincs szükség konkrét bizonyítékokra és nem szükséges utólag sajnálkozni, hogy indokolatlan volt a lépés (amit persze úgysem lehet bizonyítani, hiszen ráfoghatják az intézkedésekre a járvány elmaradását.)

És ki lenne felelős a rendszer riasztásáért? Ez az aprócska részlet egészen félreérthetetlen. Javaslatuk szerint: „az Egészségügyi Világszervezetnek létre kell hoznia egy sávos rendszerű, átlátható, nemzetközi közegészségügyi riasztási rendszert” … „aminek részeként ki kell fejleszteni és bevezetni egy országos szintű, megelőző jellegű, korai járványkezelési jelzőrendszert is”.

Az egyes kormányoknak és vezetőiknek készen kell állni, hogy „inkább a korai intézkedések javára hibázzanak… a vezetők nem várhatnak arra, hogy az esetek és halálesetek száma emelkedjen az intézkedések meghozatala előtt. Amennyiben komoly esély van arra, hogy egy járványból pandémia lehet, a vezetőknek előre kell tekinteni és fokozni az intézkedések súlyosságát”.

Röviden, a WHO megérzések alapján riasztja a rendszert, ami alapján a nemzetek vezetőitől elvárják, hogy biztos, ami biztos alapon lezárják az országot. Szélnek kell ereszteni minden óvatosságot és előre eldönteni, hogy nem kell utólag sajnálkozni, ha a lépés hibásnak bizonyul.

A szimuláció 2023. december 1-ig 3,2 milliárd esettel és 271 millió halálos áldozattal számol. Ez persze mind kitaláció. A kérdés csupán annyi, hogy elegendő-e a megfelelő mértékű pánikkeltésre és tényleg ki tudják-e kényszeríteni az egyes országoktól, hogy a WHO utasítására elrendeljék a lezárásokat. Próbálkozásnak mindenesetre megteszi.

A fent már említett okokból Dr. Malone biztos benne, hogy a majomhimlő természetes úton nem idézhet elő világjárványt, illetve azért sem, mert akkor az már évtizedekkel ezelőtt bekövetkezett volna.

Kitér arra is, hogy a Bill Gates által finanszírozott GAVI már most beindította félrevezető hadjáratát, amikor a majomhimlőt az ebolához hasonlította és 10%-os halálozási rátáról írt. A WHO-tól származó hivatkozásban meg nem erősített adatok alapján is „csupán” 3,7%-os halálozásról van szó, ráadásul Afrikáról lévén szó, tudvalevő, hogy eleve csak a súlyos esetek kerülnek jelentésre, tehát a hatóságoknak fogalmuk sincs, hogy a WHO jelentésben említett 171 halálos kimenetelű megbetegedés a jelentett 4594-el szemben hány megbetegedésből származik.

A híradásokban előszeretettel mutogatnak himlővel fertőzött betegeket, ami Dr. Malone szerint a félrevezetés és félelemkeltés egyik tipikus példája újságírásnak álcázva.

Mégis mit tegyünk?

Szerintem ebben a helyzetben az egyik legjobb lépés, ha kikapcsoljuk a tévét és az esti híradó helyett inkább elolvasunk egy jó könyvet vagy elmegyünk sétálni. Esetleg mindkettő. Ettől persze a világ problémái nem fognak elmúlni, de legalább a megoldást erősítjük a gondok helyett.

A legtöbb intézkedés és a világban jelenlévő probléma gazdasági jellegű, még az orosz-ukrán háború is, mert bár Ukrajnában civilek halnak meg, ami önmagában is nagyon szomorú, ugyanakkor a világ többi részét a háború leginkább anyagilag érinti. Az Oroszország ellen hozott szankciók is a gazdasági válságot hivatottak elmélyíteni, hiszen a háborút láthatólag nem állítják meg. A pandémiák célja is hasonló, azzal a külön adalékkal, hogy még jól nyomon is lehet követni mindenkit. Ha pedig egyszerre van háború és járvány, tényleg már csak egy zseni húzhatja ki az emberiséget a szakadékból. Nem csoda, hogy az egész világ követni fogja…

The post Majomhimlő – a következő félelemkampány first appeared on Idők jelei.

Az emberiség történetét saját hozzáállásunk nemigen fogja befolyásolni, de saját életünket igen. Jézus feltámadt, mi pedig bármikor csatlakozhatunk Hozzá egy olyan új életben, amit se háború, se járvány, se földi gondok nem tudnak elvenni többé. Se itt a földön, se a mennyben.

The post A Húsvét idén is eljött first appeared on Idők jelei.

Plinius és társa, Martimus, majd kiugrott a bőréből, amikor felettesei közölték hétvégi megbízatásukat.

„Valami zsidó bajkeverő sírját kell őriznünk,” magyarázza társának, aki szórakozottan dobálta a közeli platánfa törzsét.  

„Örülök, hogy végre pihenhetek. Tudom, hogy az ember a kalandos élet reményében csatlakozik a sereghez, de azért néha jólesik egy kis nyugalom.”

„Egy halottra vigyázni nem túl megerőltető. Elvégre nem kell attól tartanunk, hogy meglóg. A halottaknak nem szokása felkelni és elsétálni,” folytatja nevetve.

A két katona először kavicsokkal dobott célba, majd amikor megunták, törött korsókat állítottak sorba és próbálták eltalálni lándzsáikkal.

„Ez aztán az élet! A többiek a város másik oldalán várakoznak készenlétben, mert a zsidók megint mozgolódnak valami miatt. Mi aztán igazán mázlisak vagyunk!”

Hajnalban Pliniust valami furcsa, vakító fény ébresztette. „Már reggel van?”

A Babylon Bee cikke nyomán

The post A zsidó ács sírjának őrzésére kirendelt katona örül a nyugodtnak ígérkező hétvégének first appeared on Idők jelei.

„Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

…

Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látni valójuk,
Csak Téged, Téged látnak.” Ady Endre1

2022. március 2.

Nem szeretném elárasztani az oldalt az Ukrajnával kapcsolatos hírekkel, de csendben sem akarok maradni, amikor úgy érzem, hogy az Úr segítségével hozzájárulhatok, hozzájárulhatunk, a békéhez és a megoldáshoz, így elképzelhető, hogy ez a poszt időnként frissülni fog, ahogy most is történik.

Visszaolvasva a pár nappal ezelőtt írt sorokat úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos kérdést érdemes még egyértelműbben megfogalmazni. A médiában és a közösségi oldalakon nagyon sok cikk és bejegyzés foglalkozik azzal, hogy kik állnak az agresszor vagy agresszorok és kik az áldozatok oldalán. Vagyis kit kell hibáztatni a kitört háborúért. Erről nyilván mindenkinek megvan a saját véleménye, viszont, ahogy alább is próbáltam kifejteni, mi az Úr oldalán állunk és a mennyek országát, nem pedig a NATO-t vagy Oroszországot képviseljük. Éppen ezt a fajta megosztást kellene elkerülnünk. Nincs a világon egyetlen igaz vagy korrupciómentes kormány sem, legfeljebb a hibáik jellege és súlyossága tér el egymástól. Ez mellesleg ugyanúgy igaz Ukrajnára is. Nekünk ezzel szemben a különböző táborok megítélése helyett inkább a hatalmi harcok miatt szenvedőkre kellene összpontosítani a figyelmünket és erőforrásainkat. Nem csupán azért, mert a háborút nem ők robbantották ki, hanem azért is, mert Jézus értük, nem pedig földi országaikért adta az életét. A világ birodalmai, mégha ezer évig tartanak is, ma itt vannak, holnap pedig újak lépnek a helyükre, de az utcán szembejövő legegyszerűbb vagy legszánalmasabb ember is túl fogja élni valamennyit. Ahogy C. S. Lewis mondta, „egyikünk sem találkozott még egyszerű halandóval”, mert nekünk embereknek örök életünk van. A kérdés csupán az, hogy hol töltjük az örökkévalóságot.

Egy percet se fecséreljünk arra, hogy megpróbáljuk eldönteni, vajon a NATO vagy Putyin tett hozzá többet a konfliktushoz. Kövessük a Béke Fejedelmét és az Ő birodalmának toborozzunk! „Jöjjön el a Te országod…”

2022. február 25.

Nehéz megszólalni az elmúlt napok eseményeit követően, de a híreket olvasva úgy gondolom fontos megtennem.

Miután a média valamennyi ágát elöntötték az Ukrajnával kapcsolatos hírek, saját zsigeri reakcióm a csend lenne, ugyanakkor látva, hogy milyen sokan próbálják pusztán geopolitikai vonalak mentén értelmezni a történteket, talán itt az ideje összedugni a fejünket és együtt fókuszba hozni a mennyei perspektívát. „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről”2 mondta Jézus az utolsó időkről, ezt pedig nemcsak halljuk, de látjuk is, mégpedig szokatlan közelségből.

Dióhéjban érintve az eseményeket elmondhatjuk, hogy a legtöbb narratíva az orosz agressziót emeli ki a helyzetben, míg néhány bátrabb hang megemlíti az amerikaiak és a nyugat felelősségét is a konfliktusban. (Ezek a hangok egyébként egyes nyugati országokban egészen erősek.) Vannak, akik azt is látják, hogy az elmúlt másfél évtized intézkedései (például a NATO terjeszkedése a régióban vagy az USA beavatkozása az ukrán választásokba, hogy csak néhányat említsünk) szinte törvényszerűvé tették a helyzetet, amit azonban a legtöbben kihagynak a képletből, hogy a konfliktusban résztvevő felek tulajdonképpen egyazon oldalon állnak, és ugyanannak a színjátéknak a szereplői, függetlenül attól, hogy éppen a hős megmentő vagy a gonosz szerepét osztották rájuk. A közvélemény pedig szépen felsorakozik valamelyik oldal mellett, ami a többség esetében, nem meglepő módon, a hős megmentő tábora.

Mintha a közelmúltban megsokasodtak volna az ilyen megosztó képetek. Jobb és baloldal, kormánypárt és ellenzék, oltottak és oltatlanok, mi pedig sajnos, akarva vagy akaratlanul, de valamelyik oldalon bevonódunk a konfliktusba.

A problémák nem véletlenül érkeznek közénk párban. Az oszd meg és uralkodj elvét minden politikai vezető jól ismeri, ahogy C.S. Lewis is találóan rámutatott: az ördög „minden hibát ellentétpárokban helyez el a világban, mindig arra biztatva bennünket, hogy jó sokat törjük a fejünket, vajon melyik a rosszabb, arra számítva, hogy az egyiket különösképpen nem kedveljük majd, s ezáltal fokozatosan belekerget minket a másikba.” Nem kell se Putyin, se a NATO táborához tartoznunk. Olyan ez mintha egy kétfelé vágott, romlott rántotthúsos szendviccsel kínálnak és a tiltakozásunkat hallva azt vetnék a szemünkre, hogy hiszen választhatunk a két fél között. Az elénk rakott rossz lehetőségeket látva egyetlen dolgunk van: mindkettőt elkerülni.

Ez a mi helyzetünkben persze nem azt jelenti, hogy a körénk épülő világkormányt elkerülhetjük, de nem kell részt vennünk az ellentétek szításában. Se az ukrán háború, se az oltások, se a választások kapcsán.

A szomorú helyzet kialakulásában sajnos az ukrán politikusoknak is komoly szerepe volt, de ettől függetlenül a jelen konfliktust leginkább az ukrán nép szenvedi meg és most elsősorban nekik van szükségük az imáinkra, azzal pedig nem segítünk nekik, ha cserébe egy másik népet utálni kezdünk.

A „szembenálló” felekre visszatérve egy perce, nem nehéz látni, hogy az ellentétet rendkívül egyszerűen meg lehetne oldani, ha a résztvevőknek ez lenne a szándéka. Az Egyesült Államoknak és a NATO-nak csupán fel kellene hagynia Ukrajna felfegyverzésével és NATO tagságának lebegtetésével, az oroszok pedig visszavehetnének a Donyeckben folytatott titkos műveleteikből. Ezt egyszerűen azért nem teszik, mert a hatalomnak nem a béke elérése a célja.

Egy másik érdekes kérdés Putyin álláspontját érinti. Sokan azt gondolják, hogy az orosz vezető ellenzi a globalizációt, pedig ez egészen távol áll a valóságtól. Igaz, hogy Putyin sokszor folyamodik globalizáció-ellenes retorikához, de kapcsolatai és tettei egészen mást közvetítenek, hiszen a mai napig közvetlen, jó kapcsolatokat ápol Henry Kissingerrel és lelkes támogatója az új világrendet építő Világgazdasági Fórumnak is, hogy csak néhány érdekességet említsünk. A látszólagos ellentét a keleti és nyugati hatalmak között csupán az évszázadok óta tartó színjáték része, azzal a kivétellel, hogy ez a felső körökben játszott előadás az utcákon több százmillió áldozatot követelt már.

Miután a koronavírus járvány csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, eljött az idő a következő felvonáshoz és az Ukrajnában folyó háború számos hatalmi tervet megvalósíthat, amire egy kórokozó nem lehetett képes, és amelyek együttes célja a gazdasági helyzet további gyengítése az EU-ban és az Egyesült Államokban. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy az igencsak elhasználódott covidveszély retorika után az új ellenségképpel a szabadságot féltő hangokat is könnyebb semlegesíteni. Az Egyesült Államokban már amúgy is jól bejáratták a belpolitikába beavatkozó „orosz ügynökökről” szóló vonalat. Mi sem egyszerűbb, mint a háborúba való amerikai beavatkozás ellen felszólalókat is ilyen ügynökökként feltüntetni. A hidegháború éveiben már bevált ez a taktika.

A világ és a benne folyó konfliktusok összetettek és korlátozott emberi nézőpontunkból szemlélve bonyolultnak tűnnek. Nyilván sokszor nem fogjuk pontosan látni vagy felismerni, hogy éppen melyik állomásnál vagyunk, de mivel tudjuk hová tartunk és mire megy ki a játék, illetve ami még fontosabb, tudjuk, hogy a történet, a mi történetünk, hogyan végződik, nincs okunk aggodalomra. Attól se ijedjünk meg, ha félünk. Vigyük a félelmeinket is az Úr elé! Amire szükségünk van, hogy figyelmünket a hírek bújása helyett a háborúval leginkább érintettekért mondott imákra és az Úrral való közösségre összpontosítsuk. Segítsünk egymásnak az odafentvalókon tartani a szemünket. Az én gyomrom is összeszorul a híreket hallva és „csak” imádkozni tudok a szeretteikért aggódó ukrán vagy orosz barátaimért.

Emlékezzünk, hogy „nagyobb az, Aki bennünk van, mint az, aki a világban van”3 és – ha el merjük hinni – nemcsak nagyobb, de ráadásul mindezt a javunkra tudja fordítani4. Kezdve például azzal, hogy a háború és háborús fenyegetettség közeledtével egyre kevesebben tudják a fejükből kiverni a gondolatot, hogy az élet többről szólhat annál, mint, amit a kezünkkel meg tudunk érinteni. Akár még örök életünk is lehet, amit semmilyen háború vagy válság nem vehet el.

1. Ady Endre, Imádság háború után, részlet
2. Máté 24:6
3. I. János 4:4
4. Róma 8:28

The post Ukrajna jelei first appeared on Idők jelei.

Nem tudom, hogy milyen gyakran kerülnek majd fel cikkek ide a jövőben, de azt már látom, ahogy korábban is írtam, hogy az Úr a fizikai világra helyezi a hangsúlyt körülöttem, talán azért, mert tudja, hogy a digitális tér egyre korlátozottabbá válik a hívők és keresők számára.

Az idők jeleivel is előfordulhat, hogy elérhetetlenné válik, akár egyetlen, az algoritmusokat felbőszítő hozzászólás vagy bejegyzés miatt. Sok tízezer oldallal történt ilyesmi az elmúlt években és sok év pereskedés sem volt képes változtatni a helyzetükön. Részben erre az eshetőségre felkészülve írok most. Amennyiben egy ilyen fordulat bekövetkezne, keressétek az „idők jelei” vagy hasonló nevű csatornát a Telegramon. Szükség híján még nem hoztam létre, de ez lesz a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb kommunikációs csatorna a jövőben, fontosságban nem megelőzve az imákat és a személyes találkozókat.

Tavaly év vége felé Horváth Edével elindítottunk egy klubszerűséget, ahol a terveink szerint rendszeresen találkozhattunk volna beszélgetni, de sajnos az a kapu bezárult és új még nem nyílt meg helyette. Nyitott szemmel járunk, hogy észrevegyük a kínálkozó lehetőségeket. Kérlek, ti is tegyétek ezt, illetve szóljatok, ha tudtok ilyenről.

A távolabbi jövő pedig továbbra is olyan ragyogónak ígérkezik, mint Isten csodálatos ígéretei, amelyek sohasem változnak. Elképesztő időket élünk és hálás vagyok az Úrnak, hogy itt lehetek.

Visszaolvasva a fenti sorokat, kicsit egy búcsúra emlékeztetnek, pedig nem erről van szó. Remélem még sokáig lesz lehetőségünk itt beszélgetni, miközben szeretném, ha ettől függetlenül más dimenziókban is megtehetnénk ugyanezt.

A következő digitális vagy személyes beszélgetésig az Úr legyen veletek és emlékezzetek: akik Őt szeretik, sohasem találkoznak utoljára!

The post Jelen és jövő first appeared on Idők jelei.

Ismét magunk mögött tudhatunk egy esztendőt és bár látszólag ez is a koronavírus jegyében telt el, a háttérben, a média szócsöveitől rejtve, olyan csodálatos dolgok történnek, amelyekről 2020 elején álmodni sem mertünk volna, hiszen a „vakok látnak, a bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium”1 és ha hiszitek, ha nem, ezek jelentős része nem történt volna meg a járvány nélkül.

Sokáig kerestem a fogást a kialakult helyzeten és ahogy az oldalon mostanában megjelenő írások száma is mutatja, ez a keresés most is tart, egyet azonban biztosan tudok: a hangsúly a virtuális térről a személyes találkozásokra, a tömegmédiáról a négyszemközti, de legalábbis meghittebb, baráti beszélgetésekre helyeződik át és ennek számos oka van.

Látva a közösségi oldalakon folyó, párbeszédnek alig nevezhető kommunikációt, arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon kevés embert lehet ilyen módon megszólítani, legalábbis úgy, hogy az az örökkévalóság távlatából szemlélve is értékes legyen. Minden helyzet annyira egyedi, hogy segíteni is csupán egyénileg, a Szent Lélek segítségével személyre szabott módon lehetséges. Gondoljatok csak bele abba, hogy hány más véleményen lévő ismerősünk hozzáállását tudtuk megváltoztatni az oltással vagy a koronavírussal kapcsolatban egy-egy átküldött cikk segítségével? És vajon ettől függ-e örökkévaló sorsuk? Igaz, hogy a kezdetekhez képest én is sokkal komolyabb összefüggést látok a kialakult helyzet, az oltások, a járványkezelés stb. és az emberi történelem utolsó fejezete között, azonban ezt a látásmódot nem fogom tudni átadni pusztán a napi hírek vagy a világban folyó általános trendek elemzésével, akármennyire szofisztikáltan teszem is. Az Úr szeretete által fűtött személyes beszélgetések útján viszont annál inkább.

Ma már nincs olyan család, ahol ne lenne valamilyen személyes tapasztalat a koronavírussal kapcsolatban és az Úr ezeket a tapasztalatokat csodálatos módon fel tudja használni arra, hogy másokat magához vonzzon.

Például sokan megtapasztalták az egészségügyben fennálló káoszt, ahol egyéni szinten mégis fel-felbukkan az Úr szeretete és közbenjárása. Minél nagyobb a sötétség, annál messzebbről látszik egyetlen gyertya fénye is.

Több személyes példát láttam arra, hogy a narratívában fellelhető mérhetetlen mennyiségű ellentmondás egyeseket még nagyobb tagadásra késztet, míg másokat felébreszt. Láthattuk, hogy a betegség egyeseket oltáshalmozásra, másokat oltáskerülésre sarkall. Amikor azonban az Úr előtt állunk, nem arra kell válaszolnunk majd, hogy milyen egészségügyi szolgáltatásokat vettünk igénybe vagy tagadtunk meg, hanem arra, hogy kit vallottunk Megváltónknak. Ezért nagyon fontos megválogatni a csatáinkat, mert lehet, hogy az oltással vagy a kialakuló világdiktatúrával kapcsolatos nézeteink a szándékunkkal ellentétes hatást váltanak ki. Ne felejtsük el, hogy az Úr a világtörténelem egyik legnagyobb diktatúrájának közepén jött el a testben, mégse annak fizikai elpusztításával, vagy leleplezésével, hanem az emberek lelkével foglalkozott. Kövessük a példáját! És ezzel magamnak is prédikálok, mert a kialakult helyzetben gyakran előfordul, hogy a beszélgetés, minden igyekezetem ellenére is az oltáskampányokkal és hasonló eseményekkel kapcsolatos hírekre terelődik.

Számos olyan téma kering a neten, ami sokakra, így rám is vörös posztóként hat és csak arra jó, hogy már a puszta említése is elterelje a szót az Úrról. Ismerjük fel a trükköt! Számoljunk el háromig és közben kérjük az Urat, hogy mutassa meg a helyes irányt! Ne az legyen a célunk, hogy a másikat meggyőzzük az oltásokkal kapcsolatos igazunkról. Ezt bízzuk az Úrra és foglalkozzunk a lényeggel.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne beszélni a gyógyszeripar sötét múltjáról és jelenéről, a kialakuló világkormányról és hasonló kérdésekről, de ezt is tehetjük bölcsen, az adott helyzethez szabottan.

Két dolgot tartsunk észben: először is, hogy az Úr az evangélium hirdetésére hívott el2 bennünket, illetve, hogy a Szentlélek az adott órában megtanít majd arra, amit mondanunk kell3, amit persze teljes béketűréssel4 adjunk át.

A gyülekezetekről és gyülekezésről pedig annyit, hogy a „ketten vagy hárman összegyűltek” elve5 szerintem egyre fontosabb lesz az idő előrehaladtával, függetlenül attól, hogy valaki jár-e bármilyen közösségbe vagy sem.

Dániel próféta azt mondta, hogy az utolsó időkben „a nép értelmesei sokakat oktatnak”.6 Legyünk értelmesek!

1. Máté 11:5
2. Márk 16:15
3. Máté 12:12
4. 2. Timótheus 4:2
5. Máté 18:18
6. Lásd: Dániel 11:32-33

The post Egy különös év margójára first appeared on Idők jelei.

Bob Moran írása

Furcsa, de ma már érthető módon a Twitter és társai ezt a rajzomat cenzúrázzák a legtöbbet. Ki nem állhatják. A kép alatti lájkokat és megosztásokat rendszeresen lenullázzák és annak ellenére, hogy minden megosztáskor 1,5 millióan látják, a lájkok megállnak 10 ezernél. Felkavaró látni, hogy egy ilyen képet veszélyesnek tartanak, ugyanakkor reményt is látok a helyzetben. Emlékeztet bennünket arra, hogy van valamink, ami nekik nincs és amitől félnek. Ez pedig az igaz, őszinte szeretet. Ezért érdemes küzdeni. A végsőkig.

A rajz valamikor 2017-ben készült, ha jól emlékszem. Valami képeslapféle hátoldalára firkantottam, amit egy alapítvány ügyének szántam. Az eredeti nincs is meg. Valahogy nagyon megfogott az ötlet, hogy egy idős párral fejezzem ki, amit érzek. Talán ezen a helyen találkoztak először. Lehet, hogy itt kérte meg a kezét. Lehet, hogy a kis házikó a völgyben az ő otthonuk, ahol gyerekeiket felnevelték. Akkoriban Hampshire-ben laktam és éppen készültem visszaköltözni gyerekkorom otthonába Somerset megyében. Lehet, hogy az egykori otthonomhoz való visszatérés járt épp a fejemben.

Amikor ez az egész őrület elért egy bizonyos pontot, amikor egyre többször lehetett hallani, hogy házaspárok nem láthatták egymást, hogy szülők a gyerekeiktől távol tartva haltak meg, vagy nagyszülők hónapokig nem találkozhattak az unokáikkal, miközben a gyerekeknek azt mondták, hogy egy személyes találkozással meg is ölhetik idős rokonaikat, nem akartam elhinni, amit láttam és hallottam. Eszembe jutott a rajzom és elhatároztam, hogy elkészítem színesben. Úgy gondoltam, hogy jól kifejezi az örök szeretet jelentőségét, ugyanakkor az élet viszontagságain felülkerekedő szabadság érzését is jól közvetíti.

A fa földi életünk múlandóságára is emlékeztet. Valószínűleg már az idős pár születése előtt ott állt és haláluk után is ott lesz. Kifejezi az élet rövidségét és annak fontosságát, hogy ne csak létezünk, de éljünk is. Azokban a napokban még elég optimista voltam a válsággal kapcsolatban. Azt gondoltam, hogy meg lehet állítani, ha az emberi lét legfontosabb igazságait nem felejtjük el. Ha leszünk elegen, akik emlékeznek erre.

A rajz elkészült, én pedig azonnal megosztottam a Twitteren, hozzátéve, hogy „Soha ne add fel a szeretteiddel való együttléthez való jogot!” Kicsit haboztam a felirattal, mert úgy gondoltam, hogy ez mindenki számára egyértelmű és így talán túl szájbarágós, de pont ez volt a lényeg. Az emberek elfeledkeztek az egyértelmű dolgokról. Rá kellett jönnöm, hogy néhány hónap leforgása alatt ebből az általános, mindenki által elfogadott erkölcsi igazságból, kifejezetten ellentmondásos állítás lett. Sok emberből váltott ki erős reakciót mindkét irányban. Egyetlen rajzom sem volt ilyen népszerű.

Sajnos nem tévedtem és a másik oldalon sokakat feldühített. „Kivéve, ha megölöd a szeretteidet azzal, hogy velük vagy,” írták egyesek, abban a felsőbbrendű hangnemben, ami biztos abban, hogy a mondattal egycsapásra megsemmisített. A logika és az alapvető moralitás teljes figyelmen kívül hagyása megdöbbentett. Rájöttem, hogy ezek az emberek nem látják a különbséget aközött, amikor mondjuk egy család tagjai a személyes kapcsolattartás felfüggesztése mellett döntenek, mert félnek egy új vírustól, és aközött, amikor az állam rendeli el ugyanezt. Emellett láthatólag úgy gondolták, hogy ez volt az első alkalom a történelem során, amikor a szeretteinkkel való találkozás potenciális veszélyt jelenthetett. Mit gondoltak, milyen világban éltünk eddig?

Az üzenetem szándékosan volt abszolutista és feltétel nélküli, mert kezdettől fogva így éreztem. Nincs olyan körülmény, veszélyforrás vagy halálos kockázat, ami indokolhatja, hogy családtagokat hatalmi eszközökkel távol tarthassanak egymástól. Amikor átlépjük ezt a vonalat, számos egyéb erkölcstelenség előtt nyitunk utat. És pontosan ez történt. Jézus szavai szerint, „amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.”1 Nincs apróbetűs rész, ami kimondja, hogy „kivéve fertőző betegségek esetén, amikor el lehet felejteni”.

Amikor láttam a szavak hatását, a mondatot a képre is ráírtam. Számos bátorító hozzászólást kaptam a világ számos pontjáról, olyanoktól, akik úgy érezték, hogy a kép reményt adott nekik, vagy segített leküzdeni a kétségbeesést. Volt, aki a rajz hatására döntött úgy, hogy meglátogatja rég nem látott szeretteit. Mások elhatározták, hogy soha többé nem fogják hanyagolni a személyes találkozást azokkal, akik fontosak számukra.

Azt gondolom, hogy a kép ereje nem tőlem származik. Egyrészt a körülmények szülték, másrészt emberileg nem felfogható forrásból ered.

1. Máté 19:6

The post 2021 egyik legellentmondásosabb rajza first appeared on Idők jelei.

Az afganisztáni háborúnak vége, éljen az afgán háború!

Mára valamilyen formában bizonyára mindenki hallotta, hogy augusztus végére az Egyesült Államok minden csapatát kivonja Afganisztánból, és nem meglepő módon, ezzel összhangban, a NATO is véget vet afgán missziójának. Ennek eredményeként minden káoszba fulladt az országban, és a minden alatt, tényleg mindent kell érteni.

A Talibán villámsebességgel veszi át a hatalmat az országban. A történet a szemünk előtt bontakozik ki, így valószínűleg, mire ez a cikk az olvasók elé kerül, a helyzet lényegesen rosszabb lesz.

Az amerikai hadsereg feladta az ország védelmét és drónok segítségével igyekszik megsemmisíteni saját tüzérségi állásait és páncéljárműveit. A fejleményekre válaszul szinte minden ország evakuálja nagykövetségét, Kanada és az USA különleges erőket küld a helyzet kezelésére, miközben kérve kérik a Talibánt, hogy ne bántsanak senkit.

Mindeközben az Al CIAda átcsoportosítja erőit.

Aggódsz már? Nem? Pedig a katonai-ipari-média-technológiai komplexum nagyon szeretné.

De most akkor mi a bánat történik Afganisztánban?

Talán a legegyszerűbb válasz, hogy semmi váratlan. Elvégre nem véletlenül hívják az országot „birodalmak temetőjének”.

Elöljáróban egy kis történelem. Az Irak, Közép-Ázsia és India között elhelyezkedő Afganisztán évezredek óta kulcsfontosságú területnek számít a világ geopolitikai sakktábláján. Az országot időről-időre megszállták különböző civilizációk: a makedónok, a Maurja birodalom, Baktria, az indo-szkíták, a mongolok stb. Afganisztán felügyelete azóta is minden valamirevaló birodalomjelölt számára fontos kérdésnek számít.

A XIX. században Nagy-Britannia értékes védelmi zónának tartotta Oroszország és a birodalom gyöngyszemének tarott India között. Ez az álláspont egy százévig tartó, az ország felügyeletének megszerzéséért vívott proxy háborúhoz vezetett, amely során a Brit birodalom nem egy, nem is kettő, hanem három háborút vívott Afganisztánnal. Egyik sem végződött jól a britek számára.

A XX. század második felében Afganisztánt ismét megszállta egy nagyhatalom, amely elődjeihez hasonlóan szintén csúfos vereséget szenvedett. Ez alkalommal a Szovjetunió bicskája tört bele a hírhedten irányíthatatlan ország leigázásába. A szovjeteket az Egyesült Államok egyik kampánya sodorta háborúba, amikor bizonyos muszlim elemek fellázítása után megpróbáltak „rendet tenni” a politikailag turbulens országban. Tíz évvel később, a CIA legnagyobb (elismert) titkos hadműveletét követően, amelynek részként, részben az oroszok lassú kivéreztetésére, létrehozták az al-Kaidát, a kommunista birodalom nagyhírű hadserege fülét farkát behúzva távozott Moszkva irányába.

Ezúttal az Egyesült Államokon a sor. Szinte pontosan 20 évvel azután, hogy (teljesen mondvacsinált ürüggyel) megérkeztek az országba, szégyenszemre távoznak. Történelmi szempontból nézve elmondhatjuk, hogy ezen legutóbbi afganisztáni hadjárat kimenetele cseppet sem meglepő.

Figyelembe véve azonban, hogy mit tudunk a „birodalmak temetőjéről” és annak legyőzhetetlenségéről, érdemes felidézni, hogy eredetileg milyen ürüggyel érkezett ide az Egyesült Államok és NATO szövetségesei és hogy ennek tükrében ez a kivonulás mennyire vehető komolyan.

Mielőtt megválaszolnánk a kérdést, emlékezzünk egy alapszabályra, amit olyan sokszor emlegettem már az évek során, hogy akár Corbett-törvénynek is nevezhetnénk: a nagy horderejű háttérhatalmi események sohasem egyetlen céllal történnek. Többnyire számos háttérhatalmi érdeket szolgálnak.

Kennedy-t nem egyetlen okból lőtték le, a szeptember 11-i támadásoknak nem egyetlen célja volt, a Covid pandémia-hadművelet nem egyetlen célt szolgál és Afganisztánt sem egyetlen okból szállták meg. A lépésnek számos, egymással összefüggő vagy egymást átfedő, geostratégiai, katonai és gazdasági oka volt. Ezek közül a legfontosabbak sorrendiség nélkül:

• a gazdag kaszpi tengeri olaj és gáztartalékokhoz vezető kulcsfontosságú közlekedési folyosó biztosítása,
• a sok ezermilliárd dollár értékű ásványianyag kincshez való hozzáférés biztosítása,
• a Talibán által korábban szinte teljesen kiirtott mákültetvények védelme, amelyek jelenleg a világ ópiumkészletének 85 százalékát szolgáltatják,
• katonai bázis fenntartása egy kaotikus és egyre fontosabb régióban, ahol Kína Egy Övezet Egy Út Programja egyre nagyobb teret nyer.

Ezek tükrében a kivonulás még érthetetlenebb. Miért vonja ki Biden az amerikai csapatokat? A megszállást kiváltó, fent felsorolt geopolitikai és gazdasági tényezők továbbra is fennállnak. Sőt, az erősödő kínai befolyás eredményeként, még inkább fennállnak, mint 2001-ben.

Az egyik lehetséges válasz, hogy a kivonulás nem igazi kivonulást jelent. Emlékeztek, amikor Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok kivonja csapatait Szíriából? Szíriából tényleg kivonták, csak éppen nem hazamentek, hanem Irak nyugati részébe irányították át őket. Lehet, hogy itt is hasonló bűvészkedésről van szó.

Itt van például ez az érdekes cikk az ABC News-tól, aminek címe szerint „Fort Bragg-ből 3000 katonát küldenek Kuvaitba”, majd rákattintva a cikk javarészt arról szól, hogy a Pentagon „3000 katonát és 3 gyalogsági zászlóaljat küld, kettőt a tengerészgyalogságtól, egyet pedig a hadseregtől, a kabuli Karzai nemzetközi repülőtérre, hogy segítsenek az amerikai személyzet és nagykövetség evakuálásában.” A címben szereplő kuvaiti bevetésről csak a cikk legvégén esik pár szó.

„Emellett 3000-3500 katona érkezik a Fort Bragg-ben állomásozó légierőtől Kuvaitba, hogy készenlétben álljon, amennyiben rájuk is szükség lenne.”

Szóval az Afganisztánban állomásozó 2500 katona kivonásához minimum 3000 katonát küldenek az országba, plusz további háromezret a szomszédba, biztos, ami biztos alapon. De aggodalomra semmi ok, 24 vagy 48 óránál több időt nem fognak ott tölteni. Becs szó. Azt persze senki ne kérdezze, hogy hová mennek onnan.

Ennek tükrében érthető, ha az ember némi szkepticizmussal fogadja a csapatkivonásról szóló bejelentést, de látva, hogy az ország napok alatt került ismét a Talibán irányítása alá, mégis arra következtethetünk, hogy az USA magára hagyja az országot (egyelőre). Azt pedig már most tudni lehet, hogy a kínaiak surranópályán érkeznek a helyükre, hogy megállapodjanak a Talibánnal, ami minden valamirevaló elnök számára alapvető nemzetbiztonsági kockázatot kéne, hogy jelentsen.

És nem csupán a kínai mumus árnyéka lebeg az ország felett, de minden jel szerint az al-Kaida is feltámadni látszik poraiból.

Az NBC-nél ténykedő kormányerők a következőket írják:

„Miközben a Talibán gőzerővel tarol végig Afganisztánon, az amerikai védelmi erők tisztjei aggódnak, hogy a Talibán hatalomátvétele lehetővé teszi az al-Kaida számára, hogy újjászervezze és konszolidálja erőit, ami az afgán határokon túlmutató biztonsági kockázatot jelent.”

A cikk később mellékesen rámutat, hogy ez a félelmetes szervezet 2-300 tagból áll, akik az egyik forrás szerint se nem erősek, se nem ügyesek. Az NBC tisztában van vele, hogy „olvasóik” általában nem jutnak tovább a főcímnél. A lényeg, hogy a mumus itt van és itt jön a lényeg:

„Bár az al-Kaida újjászerveződik Afganisztánban, ez nem egy gyors folyamat, nyilatkozott egy vezető amerikai kormánytisztviselő. Miközben az al-Kaida alapvető ideológiája a nyugati világ elleni támadásokra helyezi a hangsúlyt, afgán harcosaik számára nem ez jelenti a fő irányt, mondta ugyanez a forrás.”

Ezek a források egyenesen kihangsúlyozzák, hogy az al-Kaida 2.0-s verziója „valószínűleg nem rendelkezik olyan erővel, ami egy USA vagy bármelyik nyugati ország elleni támadáshoz szükséges.” Arról persze nem tesznek említést, hogy a hónap elején Damaszkuszban elkövetett merényletet az al-Kaida vállalta magára, mert az ellentmondana a „jóságos szíriai al-Kaida ág” narratívának, amit pár éve a Külkapcsolatok Tanácsa erőltetett.

Szóval milyen egzisztenciális fenyegetést jelent akkor az al-Kaida mostanság? Magazint publikál!

Jól olvastad. Sok év szünet után ismét megjelent az al-Kaida Inspire nevű magazinjának újabb száma, amiben felszólítják az Egyesült Államokban élő magányos terroristákat, hogy indítsanak új terrorhullámot és arra is kitérnek, hogy a támadásokhoz úgynevezett „ghost”, azaz sorozatszám nélküli alkatrészekből összeállított fegyvereket használjanak. Az újfajta megközelítést „nyílt forrású dzsihádnak” nevezték el, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államokra zúduló támadásokat az Internet nyújtotta anonimitás és adatvédelem számlájára írják majd.

Ennek eredményeként az amerikai védelmi minisztérium, a szeptember 11-i évfordulóra készülve, új terrorfigyelmeztetést adott ki és talán kitaláljátok, hogy kiket vádolnak már előre a várható támadásokkal: a kormány és hatalomellenes szélsőségeseket, akiket a pandémia miatti társadalmi nyomások ösztönöznek.

Ez tökéletesen illik a média által egy éve hangoztatott narratívába, ami szerint a legnagyobb terrorveszélyt azok a magányos szélsőségesek jelentik, akik nem értenek egyet a kormánnyal és a globalizmussal.

A védelmi minisztérium nem csupán azt látja előre, hogy a várható al-Kaida támadások Trump-párti parasztoktól várhatók, de azt is látni vélik, hogy ellenséges külföldi befolyások is szerepet kapnak:

„Ellenségeink egyre nagyobb energiát fektetnek abba, hogy megosszák az országot. Orosz, kínai és iráni érdekeltségű médiumok ismételten erősítik a Covid-19 járvány forrásával és az oltások hatékonyságával kapcsolatos összeesküvés elméleteket, bizonyos esetekben erőszakra szólítva fel ázsiai származású személyek ellen.”

Akit érdekel, mélyebben is beleáshat a témába, mert elképesztő, ami történik. Azt látjuk, hogy minden narratíva egyetlen nagy összeesküvés elmélet népszerűsítésében összpontosul, ami szerint az új életre kapó al-Kaida, az oroszokkal, kínaiakkal és irániakkal karöltve azon tüsténkedik, hogy radikalizálja az oltások hatékonyságát megkérdőjelező jobboldali szélsőségeseket.

Afganisztánhoz visszatérve megjegyezném, hogy a fent említett szabály itt is érvényes. Ahogy az ország megszállása sem egyetlen okból történt, úgy a kivonulás is több célt szolgál. Továbbra is azt gondolom, hogy a Kínával folytatott “új játék” a jelen történések fontos részét képezi és a kelet-türkesztáni muszlim mozgalom és egyéb NATO proxyk felől is hallani fogunk még, akik hamarosan Kína ajtaján kopogtatnak.

A legszomorúbb azért mégiscsak az al-Kaida újjáéledésével kapcsolatos narratíva, hiszen ennek lényege, hogy a várható támadásokat eleve a szélsőségesnek beállított, a hivatalos álláspontot megkérdőjelező „oltásellenesek” számlájára írja.

És eközben az imperialista agresszió igazi áldozatait, az atrocitásokat elszenvedő afgán népet, említésre is alig méltatják. Az átalagos afgán 20 éve tartó erőfeszítéseit és szenvedését észre sem veszi a politikai közösség, hiszen soha nem is érdekelte.

The post Afganisztán, birodalmak temetője first appeared on Idők jelei.

A szeretet az szeretet, hirdeti a büszkeségről elnevezett mozgalom. Hideg, de forró, olcsó, de drága. Duplagondol a köbön.

Pál apostol szerint „a szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.”1 Ezt egy büszke emberről nem lehet elmondani.

Jézus pedig azt mondta, hogy „ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.”2

A szeretet igazi próbája tehát, hogy miként bánunk azokkal, akik nézeteikben a lehető legtávolabb állnak tőlünk. A Pride mozgalom tekintetében ez sajnos nem kérdés, de, ami a hívőket illeti, nem kéne, hogy így legyen. Akármennyire felkavarja mindez keresztény érzelmeinket vagy akár a gyomrunkat, ne legyünk büszkék! Ahhoz se legyünk túl büszkék, hogy kezet nyújtsunk a büszkéknek, mert ha csak azokat szeretjük, akik minket szeretnek, mi jutalmunk van? Tudom, lehet, hogy ezért a szeretetért is megfeszítenek bennünket, de ez Jézust sem tartotta vissza attól, hogy a végsőkig szeressen.

Mindenek végén nem az fog számítani, hogy mik voltak egyéni bűneink, hogy valaki melegből hetero lett-e, hanem, hogy elveszettből megváltott és megváltottból Isten gyermeke. A többit bízzuk Isten Lelkére, Aki „leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn: A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;”3

1. ’. Korinthus 13:4-7
2. Lukács 6:32-33
3. János 16:7:11

The post Szeretet? first appeared on Idők jelei.

Hol is kezdhetnénk a történetet, mint a kezdet kezdetén, ami nekünk emberi halandóknak a földi lét születését jelenti. Arról, hogy azelőtt mi volt, mi járhatott a Művész fejében mielőtt alkotni kezdett, csak néhány halvány sejtésünk van, de a végső alkotás ismeretében tudható, hogy ez sem marad örök titok számunkra.

Történelmünk hajnalán Isten megteremtette az embert és egy csodálatos otthont adott neki a frissen megalkotott Föld egyik szegletében, ami nemcsak lakóhelyéül szolgált, de mintát is biztosított arra, hogy a Föld többi részét milyen állapotba kellene hoznia.1

Az első emberpár minden tekintetben tökéletes volt, tökéletesen egészséges, boldog és szabad, a szabadság azonban magában hordozta annak a lehetőségét, hogy mindezt visszautasítsa. Isten tudta, hogy a tökéletes boldogsághoz mire van szükségünk, csakhogy nem robotokkal tervezte benépesíteni a Földet, hanem olyan lényekkel, akik szabadon választják mindezt. Szabadon boldogok, és szabadon döntenek arról, hogy viszontszeressék Alkotójukat. Keresztényként úgy gondoljuk, hogy megteremtésünk legfőbb célja is az volt, hogy az Istenben és a Lényéből fakadó háromságban létező feltétel nélküli szeretetet másokkal is megoszthassa.

Az Istenből fakadó szereteten alapuló boldogság egyik legfontosabb eleme annak elismerése, hogy az ember soha nem lehet igazán elégedett, boldog vagy szabad, ha saját magát teszi élete középpontjába. Fel kell ismernünk, hogy akkor leszünk szabadok, amikor Urat választunk, akkor igazán boldogok, ha magunk helyett másokkal törődünk, fejet hajtva leszünk nagyok és az igazi egyéniséget is az engedelmességen át találjuk meg.  

Az első emberpár úgy gondolta, hogy kipróbálja ennek az ellenkezőjét. Bár a reakciójukat nem ismerjük, a kísérlet bebizonyította, hogy Istennek igaza volt. Amikor Ádám és Éva Isten helyett saját akaratát kezdte követni, mindent elveszített. A kísértő örök életet ígért nekik, amit éppen a világ legismertebb harapásával veszítettek el. Tudást ígért, pedig pont a tiszta tudás megszerzésének lehetőségének fordítottak hátat, amikor Istennel való szoros, közvetlen kapcsolatuk megszakadt.

Ezt nevezi a kereszténység bűnbeesésnek, aminek következményeként egyetlen ember sem képes tökéletes szeretetben, bűn nélkül élni.

Isten az embert örök életre szánta, csakhogy a földi boldogsághoz egyedül az eredeti, tökéletes és bűntelen embertípus juthatott volna, aki ezt a tökéletességet feladta. Istent mindez nem érte meglepetésként és az örökéletű ember vonalának helyreállításához, valamint a bűnért járó büntetés megfizetésére az előre elkészített „B” tervhez folyamodott, így bár az ember már induláskor elveszítette az elmúlhatatlan életet, Isten megígérte, hogy mindenki kap egy új esélyt. Ádám, Éva, az ő gyermekeik és azok gyermekei, egészen Jézus születéséig, a jövőbe tekintettek az Édenben kapott ígéret beteljesedéséért, későbbi leszármazottaik, te, én és minden ma élő ember pedig a múltba, de mindannyian ugyanarra a Megváltóra, Jézusra.

Elképzelhetjük mindezt egy szerető család példáján keresztül is, amelyben az Apa tényleg tudja, hogy mi a legjobb a gyerekeinek, mégis lehetővé teszi számukra, hogy más utat válasszanak és minden pillanatban tárt karokkal várja őket vissza, akár sikerrel jártak távollétükben, akár elbuktak.

Ezzel elérkeztünk a történet fordulópontjához, ami egyúttal mindennek a közepe is, függetlenül attól, hogy időben hol helyezkedik el, mert az idő minden pillanatát átjárja.

A mindenség közepe, eleje és vége Krisztus. Lineáris idővonalunkon természetesen Jézus születésénél, nagyjából mai időszámításunk kezdetén járunk. Jézus születése, halála és feltámadása volt Isten terve az ember és a Közte lévő kapcsolat és örök életünk helyreállítására. A kapcsolat és a tökéletes emberi élet egy ember által veszett el, így azt Isten szabályai szerint csakis egy ember állíthatta helyre.2 Persze nem akármilyen, hanem egy tökéletes ember. Tökéletes ember pedig egyedül Isten lehetett, mivel a tökéletesség az ember bukása óta a bűn miatt mindenki másnak lehetetlen. Isten tehát lejött közénk, hogy tökéletes emberként kifizesse a bűn által felhalmozott adósságunkat, visszaadja az elherdált örök életet, aminek ára egy tökéletes ember élete és halála volt.

Innentől kezdve az örök élet mindenki számára újra nyitva állt. Isten kifizette a számlát, teljesítette az ígéret Rá eső részét, számunkra nem maradt egyéb tennivaló, mint átvenni, amit felkínált.  Átvenni az élete által megvett életet és bűneink megbocsátását.  

Az emberen és a Föld egyéb lakóin kívül Isten más lényeket is teremtett. Nem kötötte az orrunkra, hogy pontosan mikor, de a lényeg szempontjából ez nem is annyira fontos. Amit tudni érdemes, hogy léteznek szellemi teremtmények, akiket többnyire angyalként emlegetünk. Ahogy az embereknél, úgy az angyalok között is létezik hierarchia. (Ez nem összetévesztendő a sokszor igazságtalan, vagy legalábbis annak tűnő világi hierarchiákkal vagy az egyes emberek értékével, amit nem hierarchiák, hanem Isten szeretete határoz meg.) Az egykor a ranglétra csúcsán álló arkangyal, Lucifer, nem volt elégedett pozíciójával. Úgy gondolta, hogy Isten szerepében is megállná a helyét, amikor pedig az előléptetést nem kapta meg, fellázadt Teremtője ellen, azonban a mennyei trón megszerzése helyett korábbi pozícióját is elveszítette, vagyis elbukott, közben pedig úgy tűnik, hogy magával rántotta vagy csábította angyaltársai egyharmadát.3

Most tekintsünk el attól a nevetséges feltételezéstől, hogy egy teremtett lény, legyen akármilyen hatalmas vagy okos, átvehetné az őt teremtő, mindenható, mindenhol jelenlévő és mindentudó Isten szerepét, de hát ide vezet a büszkeség, márpedig azt igenis tudjuk, hogy az egykori fényvivő bukásához ez vezetett.4

Szóval történetünk szempontjából Lucifer szerepe nem elhanyagolható, hiszen lázadása óta mindent megtesz Isten tervének meghiúsítása érdekében. Ő csábította Ádámot és Évát engedetlenségre és ő áll a világtörténelem sok sötét momentuma mögött. Mielőtt elkezdenénk ujjal mutogatni rá és megkérdeznénk, hogy miért mi isszuk meg mindennek a levét, ne felejtsük el, hogy a döntés azért mégiscsak a miénk volt, vagy hogy az Édenkertben történtekhez visszatérjünk, Ádám és Éva döntött így, nem Lucifer. És ha ezekután ugyanezt a kérdést feltesszük első őseinkkel kapcsolatban, felháborodva, hogy miért mi bűnhődünk miattuk, gondolkodjunk el azon is, hogy vajon mi jobban teljesítettünk-e volna a helyükben.

Lucifer így tehát évezredek óta próbálja szítani a feszültséget ember és Isten között, abból a feltevésből kiindulva, hogy minden Isten ellen hozott döntés az ő táborát erősíti. Ügyködése Jézus halála és feltámadása óta sokkal nehezebbé vált, hiszen egyetlen döntés vagy főhajtás, egyetlen „igen” vagy feltartott kar, egy szempillantás alatt eltörölheti egy elveszett élet valamennyi hiábavaló próbálkozását. Lucifer, másik ismert nevén Sátán, mégsem adja fel. Bár a háborút elveszítette, úgy számítja, hogy a történet végéig megpróbál minél több embert saját vesztes oldalára csábítani. Célja a kezdetek óta változatlan: elnyerni a világ elsőszámú pozícióját, magáénak tudni minél több ember akaratát és a világ feletti uralmat. Isten akar lenni és ennek eléréséhez mindenben saját Teremtőjét utánozza. (Ez talán az irónia terén megy neki a legrosszabbul.)

Miközben Isten nemcsak mindenható, mindentudó és mindenhol jelenlevő, az emberi szíveket és gondolatokat is ismeri, sőt mi több, szabad bejárása van hozzánk, ha mi is úgy szeretnénk. Lucifer ezzel szemben maga is teremtmény. Egyszerre a térnek csak egyetlen pontján képes jelen lenni, nem gondolatolvasó és nem mindentudó. Ahhoz, hogy a Föld minél nagyobb darabja felett uralkodhasson nagyon sok követőre van szüksége, földire és föld alattira egyaránt, hogy tökéletlenségét általuk pótolni próbálja.

Ezzel pedig elérkeztünk napjainkhoz és az utolsó vagy végső időknek nevezett korig.

Mivel Sátán célja a világuralom, a szó legszélesebb értelmében, vagyis nemcsak a fizikai világ, hanem az emberek szíve és lelke felett is hatalmat akar, az évszázadok, sőt évezredek alatt igyekezett olyan birodalmat kiépíteni, aminek segítségével képes lehet erre. Mivel, ahogy fentebb írtam, Istennel szemben komoly hátrányban van a mindenhatóság terén, fizikai eszközökkel és követők hadával kénytelen kiegészíteni képességeit. Isten mindenhol jelen van és ismeri a gondolatainkat. Sátán az emberek megfigyelésével törekszik ugyanerre. Drónok és műholdak figyelik az eget és a földet, az eszközeinkbe épített mikrofonok hallgatják a „gondolatainkat”, a keresőmotorok és egyéb netes segédeszközök figyelik, hogy mi foglalkoztat bennünket. Ugyanezt a célt szolgálták régmúlt korok besúgói és kémhálózatai a társadalom különböző rétegeiben, az ókortól egészen napjainkig.

Mindentudó lévén, Isten természetesen a kezdetektől tisztában volt Sátán törekvéseivel. Ezért is adott különböző nyelveket a népeknek és határozta meg5 lakóhelyük határait. Lucifer egységes világbirodalmat akar, aminek létrehozását többször is megkísérelte a világtörténelem folyamán. Ennek egyik legismertebb és legkiterjedtebb példája az ókori Róma volt, aminek földi hatalmát Jézus is megtapasztalta a testben. Érdemes megjegyezni, hogy mi sem bizonyítja jobban ennek a törekvésnek nevetséges és erőtlen voltát, hogy Jézus, a világ Teremtője és Ura, földi élete során egyetlen percet sem szánt ennek a világi birodalomnak a megdöntésére. Tudta, hogy Isten királyságához és Sátán vesztéhez, az emberi szíveken át vezet az út.

Az emberiség technológiai ismeretei napjainkra jutottak arra a szintre, hogy az áhított világbirodalom megvalósítása karnyújtásnyi távolságra kerüljön Lucifer számára. Istenutánzó törekvéseinek másik fontos eleme megszerezni az emberek imádatát és ez az a pont, ahol a kép homályosabbá válik. Persze tudjuk, hogy léteznek sátánisták, akiktől ezt megkapja (bár sokszor ezt is inkább a világi hatalom vagy Isten iránti dacból, mint Sátán igazi csodálata révén), de ő nyílt és mindenkire nézve kötelező tiszteletre áhítozik. Ennek a törekvésnek lesz fontos eleme a Bibliából Fenevad Bélyegeként ismert valami, amivel követőit megjelöli majd. Istennek ilyesmire nincs szüksége. Ismeri az övéit mindenféle fizikai jel nélkül is. Sátán ezt is technológiai vívmányokkal igyekszik pótolni, amelyek egyúttal hatalma konszolidációját is erősíteni hivatottak.

Történetünk fordulópontjánál esett szó Jézus szerepéről, illetve arról, hogy halála és feltámadása által helyreállt kapcsolatunk Istennel és visszakaptuk az örök élet lehetőségét.

Ez Isten tervének azon része, amit Sátán napjainkban próbál saját képére formálva a világ elé tárni. Mivel mindenben Istent igyekszik utánozni, hatalmi terveinek fontos része, hogy imádatát egy olyan ember által valósítsa meg, akinek az emberiség általi követése a lehető legjobban hasonlítson Isten Fiának követésére. Ez az ember lesz az Bibliában sokféleképpen nevezett, de azért leginkább Antikrisztusként ismert személy. Ő az a bizonyos Fenevad, akinek a bélyegét már említettem és akinek nemcsak Bélyege, hanem valamiféle képmása is lesz, amit mindenki imádni lesz köteles.

Isten követőinek csupán arra kell figyelni, hogy ezt a kettőt, a Fenevad és rajta keresztül Sátán imádatát elkerüljék.

Az emberiség történelmének ezen szakaszáról számos elmélet létezik. Van, aki szerint 7 évig tart majd, van, aki úgy hiszi, már el is kezdődött és vannak olyanok, akik szerint már be is fejeződött. Ezek a kérdések történetünk szempontjából másodlagosak. Egy biztos, a világtörténelemhez és az örökkévalósághoz viszonyítva nagyon rövid időszakról beszélünk és akár hamarosan elkezdődik, akár tart már, akár megérjük, akár nem, egyre kell csupán figyelnünk: Jézusra. Az Alfára és Omegára, a Kezdetre és a Végre6, mert Ő vár majd a túloldalon és Ő lesz az, akinek jelére a függöny szétnyílik és elkezdődik az utolsó jelenet, aminek immár másodszor, a testben is főszereplője lesz.

Ezeket az utolsó éveket sokan a világ végeként emlegetik, pedig pont annyira nem a világ végét hozzák el, mint ahogy a halál sem az élet végét jelenti. Lesz néhány éles kanyar, rögös hegymenet, de közben lesz örömre forduló szomorúság7, minden értelmet meghaladó béke8, a végén pedig elmúlhatatlan élet is9.

Ez tehát a mi történetünk dióhéjban, aminek egyes szakaszairól számtalanszor beszélgettünk már és sok írás is felkerült az oldalra.

A megváltásról például ITT olvashatsz bővebben.

Jézusról és a hitről a könyvtárban találsz sok anyagot: LINK

Az idők jeleiről pedig ITT és ITT

Ha pedig egyelőre túltelítődtél és most nem szeretnél tovább olvasni, erre a pár sorra vess még egy pillantást: LINK

Azt pedig ne feledd: akik Istent szeretik, sohasem találkoznak utoljára!

1. Mózes 1. könyve 1. fejezet
2. I. Korinthus 15:45
3. Jelenések 12:3-9
4. Ezékiel 28:17, 1. Timótheus 3:6
5. Ap. Csel. 17:26, V. Mózes 32:8
6. Jelenések 1:8, 21:6, 22:13
7. János 16:20
8. Filippi 4:7
9. II. Timótheus 1:10

The post 7000 év meg egy kicsi – a világ elejéről és végéről másképpen first appeared on Idők jelei.

A The Economist magazin a „mélyállami elit” érdekeit kiszolgáló beavatott tulajdonoskörei az általuk publikált „The World in” különkiadásokban immáron három és fél évtizede kotyogják ki számunkra alaposan megválogatott és kódolt formában a „nemlétező” luciferiánus háttérhatalom valahogy nagyon is létező terveinek az éppen aktuális évre szóló, illetve megvalósítandó fázisait és a legalább annyira generált, mint prognosztizált trendjeit. Szinte minden év kiadása képes meghaladni a korábbiét, ami intő jelként szolgálhat számunkra: közeledünk a végjátékhoz, és ezt az idei kiadás határozottan alátámasztja. Némileg rendhagyó módon, a The World in 2021 elemzését ezúttal összevetjük Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke által meghirdetett „Nagy Újraindítás” társadalomjavító (Social Engineering) nagyprojekttel. Mint azt látni fogjuk, a The World in 2021 cikkei és előrejelzései, valamint a Klaus Schwab által megfogalmazottak tematikája több, mint kiegészítik egymást. Számunkra mindennek a bibliai, illetve próféciai szempontokból van óriási jelentősége, hiszen közeledik az az idő, amikor a gonosz erők hatalmat kapnak majd és egy eddig soha nem látott megpróbáltatásnak teszik ki az egész világot és a Föld minden egyes lakóját (Jel. 3:10; 13:1-8). Sátán beavatott emberi eszközei szakadatlanul és lépésről-lépésre dolgoznak azon, hogy az adott időben akadálytalanul iktathassák be az Új Világrendet. Ennek az ideje pedig nagyon közel van, amivel láthatóan ők is tisztában vannak. A szerencse vagy a „sors” a kezükre játszik, egyre szabadabb az út a luciferiánus világrend utolsó fázisainak megvalósításához. A jövő elkezdődött és a Covid előtti „normalitás” már soha nem fog visszatérni. Várhatóan a 2021-es év a nagyvolumenű átrendeződések éve lesz.

Forrás: Copyright © 2021, Póli Pál – Isten Egyházának Gyülekezetei

Közzétéve a szerző engedélyével

A Világ 2021-ben – O FORTUNA

Kezdjük talán a The World in 2021 sokatmondó szerkesztői üzenetével.

 „Szerencsésnek érzed magad? A 21-es szám a szerencsével, a kockázatvállalással, a merészen feltett tétekkel és a kocka elvetésével áll kapcsolatban. Ennyi pont van a játékkockákon, ennyi shilling van egy guineaben (új-pennyben), s ez a fogadási tétek és a lóversenyek befutói száma is. Amerikában 21 év az a korhatár, amikor valaki beléphet egy szerencsejáték kaszinóba, és ez a száma a népszerű kártyajátéknak, a Black Jack-nek is. Így ez a szám különös módon illik egy olyan évre, amivel kapcsolatban oly sok a bizonytalanság. A főnyereményt a koronavírus pandémia legyőzése jelenti. De emellett számos rizikóval kell számolni a közegészség, a gazdasági élet és a társadalmi stabilitás területeit illetően…”

A kérdés úgy hangzik, mintha nekünk tennék fel, de láthatóan a globális elit jóval inkább a saját maga számára látja a megfelelő alkalom elérkezését, érzi a szerencséjét, amikor a téteket emelni lehet. Ennek háttere a Covid járvány, aminek köszönhetően a multik tulajdonoskörei elképesztő profitokra voltak képesek szert tenni, miközben a kisvállalkozók millió számra mentek tönkre, a nyugati világ munkás és középosztályának pedig egyre nagyobb szegmensei váltak teljesen kiszolgáltatottá. Lépni kell hát, mert adott az alkalom. Habár az idei szerkesztői üzenet erre konkrétan nem tér ki, a tarot kártyában a XXI-es számú lap a legmagasabb szám, aminek neve a Világ lapja.

A Világlap egy Nagy Arkánum (titkos szer) lap, s mint ilyen egy adu, vagyis minden mást ütő kártyalap, ami a kívánt dolgok sikeres bevégzését és beteljesülését, egy új ciklus és a kozmikus szintézis kezdetét szimbolizálja! A Világlap nem csupán a földi, mint inkább az univerzális világra utal, amint azt a világegyetem négy szegmensét felügyelő négy lelkes állat, azaz négy arkangyal megjelenítése is érzékelteti (vö. Jel. 4:6-7). A kozmikus harc egy olyan próféciai esemény lesz, ami megrengeti az eget és a földet (Agg. 2:6; Héb. 12:26; Jel. 12:7-10). Vagy ahogyan a luciferiánus induló is zengi, „[a végső harcban] a föld fog sarkából kidőlni és a semmikből a minden leszünk!” Lucifer és hívei – mennyeiek és földiek – mindennek [Istent is beleértve] fölibe kívánnak kerekedni. Habár a The Economist oldalain gyakran és nagy előszeretettel szokták a tarot kártya szimbolikus üzenetei által prognosztizálni a trendeket és politikai fejleményeket, ezt az idén inkább mellőzték, még a kapcsolódó dátum és a tarot rendszer bennfentes ismerete ellenére is. Ennek az lehet az oka, hogy a tarot kártya XXI-es számú lapjának az okkult üzenete túl nyilvánvaló és így inkább nem hivatkoznak rá, legalábbis a nem bennfentesek előtt nem. Mindent összevetve, az elmúlt év eseményei és az idei év dátuma egy igen jó ómen a számukra. Ezt nem is rejtik véka alá, aminek kirívó példája Klaus Schwab ominózus kijelentése:

„A pandémia egy ritka, de szűkre szabott lehetőséget biztosít arra, hogy áttekintsük, átgondoljuk és átállítsuk a világunkat.”

A pandémiára tehát úgy tekintenek, mint ami nagyon jól jött, már ha jött és nem előidézték, amire sok jel utal, vagyis ez esetben a kocka cinkelt volt. Bárhogyan is, az így kialakult helyzetet sikeresen meg lehet lovagolni. És valóban, ez az enyhén szólva is nagyon gyanús körülmények között elterjedt vagy akár szándékosan kieszközölt pandémia, valamint az abból fakadó gazdasági válsághelyzetek, de leginkább a válság-helyzetek nyújtotta megoldási lehetőségek határozottan főnyereményként vannak elkönyvelve a bennfentes körök által.

Erre utalt Klaus Schwab, akinek további idézetei elárulják, hogy az előállt helyzet maximális lefölözése lesz az elkövetkező év legfőbb célkitűzése. Próféciai szempontból elemzésre méltó még a kiadás jónéhány más kiemelt cikke is, így pl. az idei német választások jelentősége, Amerika céltudatos megosztása [ketté, vagy több részre szakítása], és persze a vakcinálással, az oltáskötelezettéggel kapcsolatos kérdések. Magyar vonatkozásban egy teljes cikkben értekeznek arról, hogy „Magyarország viktátora hosszútávra van berendezkedve”. A cikk azzal kezdi, hogy Magyarország kormányának nehéz körülmények és kihívások között kell majd kezdenie az új évet. A komoly kihívások vagy felőrlik, vagy megedzik a nemzetet és vezetőjét. Aki hosszútávra kíván berendezkedni, annak megfelelően kell reagálnia a felmerülő problémákra. A szalon konzervativizmus ideje azonban végleg lejárt, azt fel kell váltsa egy a „konzervatív-keresztény értékek” iránt messze komolyabban és sokkal elkötelezettebben ragaszkodó, de szükségszerűen egyre jobbra tolódó politikai irányvonal. A cikkek elemzéseire ebben az írásban nem térünk ki, szokás szerint a legfőbb csemegével, a borítólap kódolt üzeneteivel foglalkozunk.

Számomra a legérdekfeszítőbb élmény mindig az adott év tematikájának a vizuális és koncepcionális prezentálása, illetve a rejtett és kódolt üzenetek megfejtése, majd elemzése. A borítólap ezúttal is nagyon ütősre sikeredett, nem szűkölködik a megszokott okkult elemekkel, az alig rejtett üzenetekkel és előrejelzésekkel. A fekete háttérből egy kivilágított slot-machine, azaz játékgép, vagy nyerőgép emelkedik ki. Azonban az ilyen gépeken megszokott szimbólumok helyett a jelenlegi világtrendekre utaló ikonok láthatók. A húzókar fejét a földgömb alkotja, itt tehát egy globális játék folyik. Az ikonok négy függőleges sorban állnak, ami akár negyedéves terveket is érzékeltethet. Minden egyes sor alatt a „Hold“ gomb látható. Ezzel a nyereség kifizetésének visszatartását lehet kérni egy többfordulatos játék esetében, ami emeli a tétet, ez egy rizikós lépés, viszont busás bónuszt eredményezhet. Értsd, ha összeállnak az ikonok, a nyerő helyzetet nem kell azon nyomban kihasználni, mert némileg várva egy sokkal előnyösebb helyzet alakulhat ki. A pénzérmét befogadó nyílásnál a „helyezd be a gazdaságélénkítő csomagot” olvasható. Ez a kulcstényező, hiszen a gazdaságélénkítő csomagok újabb hatalmas hitelfelvételekre kényszerítik az államokat, magát a rendszert is ez működteti, a világ lakosait pedig ez teszi rendszerfüggővé. Arról nem is beszélve, hogy arra a bizonyos „ingyen ebédre”, illetve a teljes függőségre kondicionálja az embert. Az eladósodott államok és egyének további hitelekre szorulnak, ami a Klaus Schwab által felvázolt tervek szerint az eltartó államokhoz, majd végül az eltartó világkormányhoz fog vezetni. A csomagok mellett a belengetett általános alapjövedelem bevezetése is erre kívánja késztetni az embereket. Mindennek a feltétele természetesen az, hogy az egyén teljességében aláveti magát a követelményeiknek. A gép alsó kaszniján a nap sugarai láthatók, vagyis a luciferiánus fény, az aranykor hajnalának, a New Age-nek a jól ismert szimbóluma. A játékon a szimbólumok négy függőleges sorban helyezkednek el, a karhúzásra pörögni kezdenek, majd miután megállnak, az ikonoknak vízszintesen kell egyezniük a nyereményhez. Értsd, ezeknek a trendeket szimbolizáló jelképeknek megfelelő módon kell összeállniuk a nyeremény (kívánt cél) érdekében. Ez teszi ki a „szerencse tényezőt”. Mivel mi nem vagyunk beavatottak, így az ikonok jelentésének általunk történő megfejtése talán nem egészen teljes.

1. oszlop: A legelső ikon azt a koronavírust ábrázolja, ami immáron több hullámban foszt meg bennünket nemcsak a normális élethez való jogunktól, de lassan az ahhoz való visszatérés reményétől is. Ezután egy oltótű látható, ami a széleskörű, vagy akár világméretű, esetlegesen kötelezővé tett vakcinálásra utal. Amennyiben csak a tömeges vakcinálás után indulhat be a normális élet, akkor az emberek hajlamosabbak lesznek beolttatni magukat. Viszont fennáll annak a veszélye, hogy a jelenlegi kvázi kényszeroltás többször is megismétlődhet és egy trendet fabrikálnak belőle. Ezután egy maszkot viselő újszülött emoji következik, ami azt közvetíti, hogy ez a vak és egyetemes engedelmességre kondicionáló eszköz továbbra is velünk marad, akár a következő nemzedék számára is? Végül egy kérdőjel, ami a járvány okozta és a vakcinációban rejlő további esetlegesen kihasználható lehetőségekre utalhat. Kérdéses pl. az, hogy elfogadhatóvá lehet-e tenni az oltásútlevelet, ami által sokkal kontrolálhatóbb lenne a szabadmozgás. És kérdéses az, hogy mi mást lehet még kifacsarni ebből az álságos helyzetből.

2. oszlop: Egy atombomba ikonja, ami utalhat megkötendő atomkorlátozó egyezményekre, de akár egy nukleáris „véletlenre” vagy például egy Irán ellenes atomcsapásra is. Ez hamarosan ki fog derülni. Biden arcának ikonját nem lehet elvonatkoztatni az általa képviselt lehengerlő ultraliberális politikától, illetve annak várható következményeitől. Azt már kijelenthetjük, hogy ennek a politikának a nyertesei az etnikai és deviáns kisebbségek lesznek, a legnagyobb vesztese pedig a fehér középosztály, illetve a keresztényi konzervatív réteg lesz. Amerika ketté (vagy akár több részre való) szakadása nincs kizárva, amit a ketté szakított amerikai zászló ikonja érzékeltet. Ezesetben Amerika vezető szerepe is megszűnik. A sor végén a csupán félig látható TikTok logója látható. Számomra ez most még egy kérdéses elem, talán valami rendkívüli botrány fog kibontakozni, ami a kínai tulajdonú TikTok generál? Megjegyzés: a tik-tok egyben az „üt az óra” szinonimája, ami bár vészjósló, de beleillik a tematikába.

3. oszlop: A kérdőjel itt leginkább a kiszámíthatatlansági faktorra utalhat, méghozzá közvetlenül a dollárral, az energiával és Kínával kapcsolatosan. A dollár hosszú ideje áll az összeomlás szélén, amit hamarosan felválthat egy másik valuta, annak minden velejárójával. Hogy ez mikor és hogyan történik meg, az még számukra is kérdéses. A szélerőmű ikonja több dolgot is érinthet, így a környezetvédelmet, az alternatív energiaforrások bevezetését, illetve a természetes energiák kihasználhatóságának kérdését. Megjegyzés: Texas államban több tucat ember fagyott halálra az idei télen, mert a szélerőművek befagytak a rendkívüli hidegben. Végül a kínai zászló, ami a kontextusban a nagyhatalom kiszámíthatatlan lépéseire, gazdasági és politikai szerepének növekedésére utalhat?

4. oszlop: Legfelül egy grafikon látható, amelyen a nyíl felfelé ível. A gazdaságok visszaesésével ez csakis a növekvő inflációra, illetve további kölcsönök felvételére, s ezzel a fokozódó eladósodásra utalhat. Viszont a multik és tech cégek profitjai az egekbe szökkennek. Egy égő fa ikonja, ami bizonyára a klímaválság állandó napirenden tartására utal. Erre hivatkozva további nem várt megszorítások várhatók, ugyanakkor hivatkozásul szolgálhat a globális migráció fokozására és megkötő egyezmények bevezetésére. A videó-konferencia ikonja kétségtelenül azt kívánja érzékeltetni, hogy az élet java része a virtuális térben fog zajlani. Az emberek a saját otthonukból dolgoznak, online végzik a munkát, online folyik a vásárlás, a gazdaság, a közösségimédia általi kapcsolattartás pedig egyre inkább felválthatja, felszámolhatja a valós hús-vér társadalmi közösségeket, kapcsolatokat, barátságokat.

„Bizonyos formákban a közösségi távolságtartás a járvány után is fennmarad és a cégek erre hivatkozva az automatizálást még jobban felgyorsítják. A technológiai fejlődés okozta munkanélküliség továbbra is megmarad, mert a társaságok a közösségi távolságtartás betartásához a munkahelyeket úgy szervezik át, hogy csak minimális emberi kapcsolat maradjon.” – Klaus Schwab

Ezáltal nemcsak a közvetlen társadalmi érintkezés fog leszűkülni, de fokozódik az elidegenedés és bizalmatlanság, az emberi tevékenységek pedig sokkal ellenőrzöttebbé és kontrolálhatóbbá válnak. Erre azért van szükségük, mert a társadalom automatizálása kizárja a szervezett ellenállást. A sorban utolsóként ismételten a koronavírus ikonja látható, amire így a nagy átrendezés alfája és omegája.

Az év tematikája tehát a világ eseményeinek a szerencsejáték tétjeihez hasonlított kezelése, irányítása, az „aki mer az nyer” elve alapján. Értsd: bármit is szándékozik megvalósítani a háttérhatalmi elit, az eddig talán óvatos és megfontolt lépéseket 2021-ben felváltják a merészebb és nyíltabb lépések, még akkor is, ha esetleg többféleképpen sülhetnek el a dolgok az érdekeltek számára. Bárhogyan is, a jelek szerint merészebb lépésekre szánják magukat, a lesz ahogy lesz elve alapján, mert ezen a ponton érzékelik, hogy egyre inkább célegyenesben vannak. Ebbe a játékba szívélyesen invitálnak bennünket.

A Purim kezdete?

A fentiek mellett a bibliai kereszténység szempontjából az itt közvetített tematikának van egy további elképesztően ominózus aspektusa. A sors, vagy szerencsejátékok általában és joggal a nyereségvággyal, a gyors meggazdagodás vágyával hozhatók kapcsolatba. Valójában ezek a sorsjátékok egy bibliai, szigorúan szakrális szertartásnak, nevezetesen a sorsvetésnek a rendkívül eltorzított sátáni alkalmazásai. A sorsvetés az isteni akarat és döntés szent szándékkal vezérelt megismerésének az Isten által elrendelt, illetve elfogadott eszköze egy a népe számára fontos döntés meghozatalához. Ez nem egy könnyedén kezelendő rutinos dolog, hanem szigorú kritériumokhoz kötött gyakorlat. A sorsvetés mellett az isteni akarat megismerésének egy különleges és rejtélyes formája volt még a lévita papok által elvégzett Urim és Tumim, ami által Isten egy rövid igenlő, illetve nemleges választ nyújtott egy adott kérdésben. Több tucatnyi bibliai versben található utalás a sorsvetésre – a sorsvetés módja és az egész téma egy külön írást igényel -, itt csak néhány kiemelt példával élek:

Példabeszédek 16:33 A sorsot ölbe vetik, de minden döntése az Úrtól származik.

Példabeszédek 18:18  A sorsvetés eldönti a vitás kérdéseket, és bíráskodik a hatalmasok között.

Ap.Csel 1:26  Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.

A világegyetem első hazárdjátékát Lucifer és követői vitték véghez a lázadásuk elkövetésekor, kockára téve vele a saját létüket is egy hiú ábrándért. Sátán és követői – szellemi és emberi lények egyaránt – azóta is ebben a kóros játékszenvedélyben élnek. A bukott rend a sorsvetés szent szertartását torzította el a különböző sorsjátékok formájában. Ezek a gyors, munka nélküli, s így az isteni renddel és törvénnyel ellentétes módon való meggazdagodás reményét nyújtják. A szerencsejátékokkal valójában Istent kísértjük, mintegy kizsarolva Tőle azt a nyereséget, ami tömegek számára veszteséget jelent. Emellett a sorsvetésnek még a bukott renden belül is van egyféle szakrális funkciója. Azt tudjuk, hogy Sátán csak annyit és akkor tehet meg, amit és amikor a mindenható Isten engedélyezi számára. Az Írást ő is nagyon jól ismeri, a próféciák által tisztában van azzal, hogy egy adott időben eljön az uralmának telje, amikor „sikeres lesz” és a „hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre” (Dán. 8:23-25; 11:30-36; Jel. 13:7). A luciferiánusok számára a várt sikert az Új Világrend felállítása jelenti. Sátán és az ő evilági ügynökei az emberi történelem hajnala óta munkálkodnak ennek az uralomnak az érdekében, ám munkájukat csakis az Isten által megszabott időkereten belül és fázisonként haladva képesek csak végezni (ennek jelképéül tették meg az épülő piramist). A nagy fázislépések megvalósításához szükséges Isten közvetlen engedélye, amit úgy tűnik, kénytelenek a sorsvetés által meghatározni. Ezzel kapcsolatban van egy konkrét, profetikus jellegű bibliai példa, ami itt számunkra igazán releváns. Ez az Eszter könyvében olvasható és jól ismert Purim története. Kevésbé ismert, hogy Eszter könyvének van egy allegorikus üzenete, illetve az utolsó időket érintő nagyon fontos profetikus aspektusa is. Mindaz, ami akkor a zsidókkal történt, előképe volt annak, amivel az egyháznak kell szembenéznie az antikrisztusi időkben. A történetben Ahasvérus Istent, Márdokeus Krisztust, Eszter az egyházat, Hámán pedig az antikrisztust jeleníti meg, s az alábbi verseket ennek fényében kell értelmeznünk:

Eszter 3:5-7 5 És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borul le előtte, megtelék Hámán haraggal. 6 De kevés volt előtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét, (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét) azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, aki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét. 7 Az első hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán előtt napról-napra és hónapról-hónapra a tizenkettedikig, s ez Adár hónapja.

Itt viszont már nem egy kétes szerencsejátékról van szó, ennek a sorsvetésnek különösen komoly, az igazak sorsát is közvetlenül érintő szerepe volt/lesz. A beavatott összeesküvők az év minden napján elvégzik a sorsvetést Hámán/Sátán jelenlétében és okkult rítusok közepette, várva és egyre várva a kijelölt időt, amikor végre szabad kezet kapnak a gonosz terv kivitelezésérhez. Azért tehetik meg, mert ezt eldöntötte az isteni határozat a világ megalapítása óta, márpedig „a királyi rendelet nem megváltoztatható” (vö. Eszt. 5:8). Bár próféciai értelemben erre igazán csak a nagy nyomorúság idején kerül sor, ám a „vállalkozásuk” oda vezető fázisait is engedéllyel és meghatározott időben végezhetik el. Semmi nem történhet meg idő előtt, de most, amikor már csak a fejkövet kell felrakni a piramisra, akkor különösen izgalmassá válik a sorsvetés. A The Economist ilyen jellegű üzenete nagyon árulkodó azzal kapcsolatban, hogy hol is tartunk a játszmában és mélyebb értelmet kap a szerkesztő költői kérdése, a „szerencsésnek érzed-e magad?”

A The Economist által megválasztott tematikának vannak további érdekes vonatkozásai. A címlapon látható játékgépen és az ötletes szimbolikán keresztül a rendszert jelenítik meg. A játékkaszinóknak, játékgépeknek és sorsjátékoknak vannak tulajdonosaik, akik üzemeltetik ezeket az intézményeket. Őket – csakúgy, mint klientúrájukat –, a beteges nyereségvágy hajt. A kaszinók világának van egy árulkodó jeligéje: „a ház mindig nyer”. A ház a kaszinót, vagyis a játékgép üzemeltetőit jelenti, vagyis annak a tírusi mintájú, globálissá tett gazdasági rendszernek a kezelőit, akik kisemmizik és adósrabszolgákká teszik a világ lakosait. Egy-egy nyereményt tömegek veszteségéből fizetnek ki, a többi profitként marad a házé és pontosan így működik a gazdasági rendszerük is. Igen, a játékgép tulajdonképpen a világelit által uralt rendszert jeleníti meg. Kezelői pedig a multi-és tech óriáscégek, az óriás bankok, amelyek együttesen valami 300 megavállalat [tulajdonosainak] kezébe tömörítik a világ vagyonának aránytalanul nagy részét. Számukra különösen sikeres volt az év, és sikeresnek ígérkezik a jövő év is, hiszen a Covid 19-nek köszönhetően elképesztően busás extra profitra tehettek szert, míg a kis magánüzletek és vállalkozások millió számra mentek tönkre szerte a világban. Amerikában a rendszer több milliárd dollárnyi helikopterpénzt dobott le a gazdaság élénkítésének céljából, amit az emberek annak rendje s módja szerint elköltöttek a plázákban, pl. újabb és nagyobb plazmatévékre, menő divatcikkekre és hasonló „szükségletekre”. A pénzt így visszapumpálták a rendszerbe, de immáron tovább eladósítva a nemzetállamot. (Ahogy a játékgép is kiad néha egy vödörnyi aprópénzt, amit a szenvedélyes játékos vissza is etet abba). Ugyanakkor azt az érzést keltette az emberekben, hogy a létbiztonságukat garantálni fogják, akár munka nélkül is, már ha úsznak az árral. Ugyebár a szerencsejátékok kóros függőséget, szenvedélybetegséget okozhatnak. A függőségben szenvedők a legjobb kuncsaftok, ők a gépnek, a játéknak élnek, képletesen ők a rendszerfüggők. Ez egy világméretű tendencia, ami által a sátáni rendszer mesterei abszolút monopolhelyzetből kezdhetik meg a terv utolsó fázisát a nagy átrendezést. Az ágenda ezen részének ismertetését a beavatott Klaus Schwab-ra, a Világgazdasági Fórumelnökére bízták, aki még az év júniusában Davosban ismertette a „The Great Reset” programterveit. A Davos konferencia részvevői olyan jeles egyéniségek voltak, mint Bill Gates, Geroge Soros, Wilmos herceg, Jamie Dimon (a JP Morgan Chase vezérigazgatója), Jack Ma és hasonszőrű nagyágyúk.

A nagy újraindítás és átrendeződés

A pandémia és a 2020-as év egyéb olyan drámai eseményei, mint amelyek Amerikában zajlottak a BLM randalírozás és az elnökválasztás folyamán, remek lehetőségeket nyújtottak a világ teljes átrendezésére. Az így felhalmozódott problémák időszerűvé tették azt, hogy az elit előálljon a már régóta előkészített megoldásaival. A „The Great Reset” kezdeményezés bombaként robbant be a közéletbe, és pillanatok alatt vált közbeszéd tárgyává. Mindenekelőtt azt kívánják belénk sulykolni, hogy az eddig ismert világ és normalitás már soha nem fog visszatérni, azt felejtsük el:

„Sokan tűnődnek azon, hogy a dolgok mikor normalizálódnak. A rövid válasz: soha. Az a világ, amit 2020 első [a járvány előtti] hónapjaiban még ismertünk nem létezik többé.”

„Semmi nem fog visszatérni a krízis előtt uralkodó téves értelemben vett normalitáshoz, mert a koronavírusból fakadó pandémia egy sarkalatos törésvonalat okozott a földünk pályaívén.  – Klaus Schwab és Thierry Malleret, COVID-19: The Great Reset

A múlt amúgy is törlendő, koncentráljunk a jövőre, de semmi aggodalom, a teljes változást hozó jövő meg van tervezve és alaposan elő van készítve számunkra. Klaus Schwabb kifejtette, hogy a globalizmus lényegében megvalósult, már csak egy valami hiányzik:

„a problémánk nem a globalizáció,  hanem a globális kormányzat hiánya.”

A lehetőségek adta momentumot azon nyomban ki kell használni:

„A bibliai méreteket öltő világjárvány újraszervező hatása csak a II. világháborúhoz hasonlítható.”

„Eljött a történelmi pillanat, hogy ne csupán a vírus ellen harcoljunk, hanem átformáljuk a rendszert … előkészítsük a poszt COVID korszakot. Ehhez szükségünk van a Great Resetre!”

A „negyedik ipari forradalom” fókuszában az automatizálás és a technológiai fejlesztések állnak:

„Az automatizálási technológia kitűnő eszköz egy olyan világ számára, ahol az emberek nem akarnak egymáshoz túl közel kerülni. Az állandóan fenntartott félelem, hogy nehogy megfertőződjünk, az automatizálást előre viszi és felgyorsítja.“

Hogy mi lesz a fölöslegessé vált munkástömegek sorsa? A létbizonytalanság és a haszontalanság érzése arra fogja késztetni ezeket az embereket, hogy buzgón bizonyítsák hasznosságukat, ha másképp nem, a rendszer iránti hűségükkel és engedelmességükkel. És itt jön képbe egy további magasröptű cél: a globális gazdasági egyenlőség megvalósítása. A fejlett ipari és jóléti államoknak fel kell vállalniuk a fejletlen, elmaradott országok felfejlesztésének terheit, s minden embert megillet egy alapjövedelem. Bárhogyan is kívánnánk ezt másképpen megfogalmazni, mindez egyfajta világméretű kommunizmushoz vezet. Ezt mi sem érzékelteti jobban, mint Klaus Schwab legtöbbet idézett és leghírhedtebb kijelentése, miszerint 2030-ra:

„Semmi sem lesz a saját tulajdonod, és boldog leszel.”

A kijelentés önmagáért beszél: a tervek szerint az isteni rend által garantált magántulajdon, az ahhoz való jog megszűnik, fel lesz számolva. Kivételt képez maga az elit, akiknek a kezében összpontosul a világ minden java. Hogy miért lenne az ember ettől olyan boldog? A Világgazdasági Fórum agytrösztjei természetesen nem arra utalnak, hogy az embereknek nem lesznek többé szükségleteik, s azokat nem kell kielégíteni többé, hiszen az embereknek enniük, ruházkodniuk kell, valahol lakniuk is illik, és ezen felül további igényeik is vannak. Nyilvánvaló, hogy annak az embernek, akinek nincsenek kielégítve ezek az alapvető szükségletei, vagy igényei, az bizony minden lesz csak boldog nem. A terv szerint mindezeket a rendszer fogja biztosítani amolyan alapvető jogként, így gondtalanok leszünk, ergo „boldogok”. Milyen forrásokból teszik ezt meg? Nos, ezek az okos léttervezők annyit elárulnak, hogy boldog emberünk mindent bérelni fog, semmi nem lesz a saját tulajdona, csupán használati jogot élvez. Az igényeit online jelezheti, a megrendelt cuccokat pedig majd drónokkal kiszállítják a bérlő bérelt lakhelyéhez. Jól tudjuk, hogy a bérlők valakinek, vagy valakiknek a tulajdonát bérlik, azaz feltételekhez szabva és valami ellenérték fejében használhatják. Ez esetben a bérlők tulajdonképpen a létüket bérlik a rendszer fenntartóitól, akik ráadásul még ennek a szabályait is úgy vetik le, hogy az apróbetűs feltételeket sem ismertetik. Vagyis, az elit az emberiség által megtermelt javakat birtokba veszi, majd kényük kedve szerint bérbe adják azoknak, akik előteremtették azt, azt ígérve nekik, hogy ezáltal boldogok lesznek.

Ugyan már – legyintenek erre sokan -, egy ilyen világ sosem valósulhat, miközben egy éve már nem léphetnek utcára maszk nélkül, a gazdaságélénkítő csomag által biztosított segélyből megvásárolt új tévét nézik, és eszik a telefonon megrendelt, futár által kihozott pizzát.

Amerikában a Federal Reserve eddig több, mint 3 trillió frissen nyomtatott dollárt pumpált a rendszerbe a járvány ürügyén tönkrement – vagy szándékosan tönkretett – gazdaság „élénkítésére.” Valójában ez a „helikopter pénz” is az átrendezést finanszírozza. Az EU 750 milliárd euró hitelt vett fel ugyanezen ürügynél fogva. Ne feledjük, a pandémia alatt a multi cégek eleve busás haszonra tehettek szert, a hitelek így a kis és középvállalatokat adósítják el és persze a nemzeteket, amelyek felveszik azokat. A gazdaságélénkítendő hitelcsomagok rendszerfüggővé teszik az embereket, majd rövid úton visszaetetődnek a játékgépbe, növelve a rendszer egyeduralmát. Így valóban kialakulhatott az a helyzet, amiről Klaus Schwab és társai izgatottan áradoznak a világkormányzat felállítását illetően. A COVID-19 pandémiával, valamint az abból következő Great Reset programmal egy olyan óriási, globális szintű újraelosztási művelet vette kezdetét, ami fel fogja számolni a nyugati civilizációt, megdönti az általunk eddig ismert világ rendjét és „egyenlővé” teszi az emberiséget az abszolút kiszolgáltatottságban. Maga a kapitalizmus is átalakul és egy sokkal kegyetlenebb arculatot fog felölteni. Ehhez ismét Klaus Schwab-ot kell, idézzük:

„Az új világban nem a nagy halak eszik meg a kis halakat, hanem a gyors halak eszik meg a lassú halakat.”

A rablókapitalizmus ezen extrém formája jóval inkább hasonlít majd „az éhezők viadalához”, mintsem a fair és szabad kereskedelemhez. A Biblia próféciái pontosan előre jelezték ezeket az állapotokat. A korszak végén valóban egy ilyen kegyetlen rendszer fogja uralni az egész világot, amelynek vezetőit, beavatott elitjét, a föld hatalmasaiként [a hatalom gyakorlóiként] nevezi meg:

Jelenések 18:23-24 „Mert kalmáraid voltak a föld nagyjai [μεγιστᾶνες], varázslásod  [φαρμακεία]  tévelyítette el mind a nemzeteket, prófétáknak és szenteknek vérét találták benned, mindazokét, akiket megöltek a földön.”

Amint látjuk, ez a maga nemében zseniális ördögi rendszer varázsláson, szemfényvesztésen alapul. Ennél nincs találóbb kifejezés arra a módszerre, ahogy az értéktelen fiatpénz nyomtatása és kölcsönzése által a valós javakat és értékeket felhalmozták, fondorlatos módon csőbe húzva így a nemzeteket. Az idézett fejezet korábbi versei felsorolják mindazokat a kereskedelmi árukat, amelyek gazdaggá és a föld nagyjaivá tették a „kalmárokat”, rámutatva, hogy ezen árukon túl a „rabszolgák testével és lelkével kereskedtek”. Mert amint meg van írva: „A kölcsönző rabszolgája a hitelezőnek” (Péld. 22:7).

És valóban, ha minden a hatalmasok tulajdonát képezi, ők kölcsönzik ki a lét szükségleteit, akkor mi marad az így rabszolgává tett embernek, amit zálogul adhat a létéért? Bizony, csak a lelke. És pontosan ezt követelik meg akkor, amikor a rendszer iránti céltudatos elkötelezettség jeleként fel kell venni annak bélyegét a puszta megélhetés érdekében (Jel. 13:16-18). Ez a sátáni mesterterv célja: Az emberek a kényelmes létükért istenként imádják őt, megtagadják érte Istent, mert a rendszerhez alkalmazkodva élhetnek annak minden előnyével. Csakhogy a „filantrópiának” is meg vannak a határai, mert ugyebár hét és félmilliárd embert etetni, eltartani igen költséges vállalkozás, így a föld népességét 500 millió fő alá kívánják csökkenteni, s ezt a számot maguk vésették kőbe. A rendszer ellenségeit kegyetlenül üldözni fogják, de az Isten közbelépésének köszönhetően ez az intenzív rémuralom csak egy rövid ideig fog tartani.

No, de „ki” az a hátterhatalom?

Amikor a háttérhatalom szóba kerül, az emberek általában neveket szeretnének hallani. Habár van néhány személy, vagy csoport, akiknek és amelyeknek a neve általában felmerül a témakör feszegetésekor – gondoljunk csak a Rothschildokra, az illuminátusokra, a szabadkőművesekre, a kabbalistákra, stb -, bibliai szempontból azonban nem az egyének, vagy akár a titkos társaságok megnevezése a lényeg, mint inkább az, hogy ezek a körök kinek és milyen ügynek szolgálnak. A szolgálat alatt itt elkötelezett, tudatosan felvállalt, teljesen odaadó, sőt vallási fanatizmusból fakadó szolgálat értendő. Az univerzumban csak két rend létezik, az isteni és az az ellen lázadó. Ez utóbbinak az istene és szellemi forrása Sátán, aki Luciferként a világosság angyalaként tünteti fel magát (2Kor. 11:14), jobb létet és igazabb rendszert ígérve az embernek annál, mint amit Isten felajánlott nekik. Sátánnak megvannak a maga megátalkodott emberi eszközei, akik azonosulnak vele, felesküdtek rá és elkötelezetten munkálkodnak a luciferi világrend érdekében. Vannak vallási rítusaik és áldozatokat is adnak. Nevezhetjük ezt a gonoszok gyülekezetének, a Sátán zsinagógájának, vagy akár annak a bizonyos „háttérhatalomnak” is. Tudni kell, hogy esetükben nem megtévesztett emberekről van szó, hanem olyan egyének közösségéről, ahol teljes tudatában vannak a választásuk súlyával. Általuk működik már a világban a törvényszegés titkos bűne (2. Tessz. 2:6). A rend rombolását és a bűnt teszik meg az elfogadott és követendő erkölcsi normaként, különösképpen a szexualitás terén. A megtévesztés mesterei ők, akik annyi embert kívánnak megnyerni a gonosz ügy mellé, amennyit csak lehetséges. Rendkívüli evilági hatalommal rendelkeznek, miáltal valóban képesek véghez vinni azt a programot, ami felszámolja az isteni rend intézményeit és üldözhetik, ellehetetlenítik azokat, akik ragaszkodnak a valós bibliai értékekhez. Mindenkor ők állnak a háttérben, attól függetlenül, hogy éppen jakobinusoknak, bolsevikoknak, neo-liberálisoknak vagy akár antifa anarchistáknak nevezik az általuk irányított csőcseléket, de ők finanszírozzák az ellenoldalt is, hogy a két tézis összeütköztetéséből megvalósuljon a szintézis – a világállam. Az illuminátusok és a modern globalisták az alábbi hétpontos programban foglalják össze mindazt, ami eltörlendő a múltból, mert az Új Világrendjük útjában áll:

1. A monarchiák megszüntetése, a legitim uralkodók és/vagy kormányzatok eltávolítása.

2. Az öröklési jog megszüntetése.

3. A magántulajdon felszámolása.

4. A nemzetállamok és a patriotizmus felszámolása.

5. A családi szerkezet felbomlasztása.

6. Minden vallás felszámolása.

7. Egy világkormányzat beiktatása

A program első négy pontját nagyjából ki is lehet pipálni, a további három megvalósítása pedig javában folyamatban van. Azt már több írásban bemutattuk, hogy az USA egydolláros bankóján az Új Világrend létrehozatalával kapcsolatos szimbólumok és üzenetek láthatóak [lásd itt].

Itt nincs szükség ezt különösebben fejtegetni, két mondatára azonban érdemes kitérni. Az USA Nagypecsétjének azon az oldalán, amelyen a mindent látó szem alatt a befejezetlen piramis látható, az alábbi két sokatmondó mondat olvasható: ANNUIT COEPTIS és a NOVUS ORDO SECLORUM. Az első mondat jelentése: helyesli a szándékainkat, vagy kissé szabadabban fordítva: sikerre viszi vállalkozásunkat. A második mondat jelentése: Új Világrend. Maga a piramis is ennek a világrendnek a felépítését szimbolizálja. Semmiképpen ne kerülje el a figyelmünket, hogy a luciferiánus összeesküvők üzenete többesszám elsőszemélyben van megfogalmazva. Ők azok, akik építik a világrendet, amit majd maga az antikrisztus fog sikerre vinni, felhelyezve magát a piramis csúcsára az emberiség egyeduralkodó istenembereként.

Védelmező nincsen felettünk,
se isten nem véd, sem király:
A közjó alkotói lettünk –
hát vesszen el, ki ellenáll!  – Az Internacionáléból

Amikor eléri a sikerei csúcsát, az antikrisztust, a híveit és a rendszerüket hirtelen éri el a végzet:

Dániel 8:24-25 Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztít, és sikerrel jár a vállalkozása. Irtja a hatalmasokat és a szentek népét. Ravaszsága miatt sikerre viszi keze a cselszövést.  Erre szíve felfuvalkodik, és minden lelkiismeret-furdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz.

Korábban hivatkoztunk Eszter könyvére, amiből azt is megtudjuk, hogy a Purim végül is jót hozott el az igazak számára. Amikor már teljesen biztosnak látszott siker, akkor Hámán terve hirtelen felgöngyölődött, Isten pedig biztosította népe számára a menekülést. A gonosz Hámán és tíz fia (az antikrisztus és a neki elkötelezett tíz király) pedig megbűnhődtek. Ez előképe volt a Nagy Babilon pusztulásának, és ítéletének. Sátán főkolomposai, s mindazok, akik felvették a fenevad bélyegét a tüzes tóba vettetnek:

Jelenések 14:9-12 „Aki leborul a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot sem éjjel, sem nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” ¹Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.

Az ember öröksége a mindenség, amit Krisztussal társörökösökként fog uralni:

Héberek 2:5-8 „Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte. Bizonyság erre az egyik helyen a következő: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá? Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad. Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött. Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll.”

Ezen túl és végsősoron az Istennel való egységünk valósul meg, mert mindennek a végezetekor az Isten lesz minden mindenben (1.Kor. 18:28).  Sátán jól tudja, hogy az általa elbuktatott ember képtelen felfogni az eljövendő örökségét, annak jelentőségét, a mindenség fölötti uralmat Isten fiaiként. Az ember elbuktatása nem volt elég számára, az arra kaphatókat elcsábította egy alternatív lét és végcél irányába, amelyben a bukott lények zsákmánynak tekintik az isteni létet és a mindenség fölötti uralmat. Hitetlenségüknél és nagyravágyásuknál fogva ezek a bűneikben megátalkodott luciferiánusok belementek a nagy sátáni hazárdjátékba, tétként téve fel az ádámi örökséget az ideiglenes jólétért és hatalomért.

A rendszer ellen nem lázadni kell, hanem ki kell lépni belőle és szabadokká leszünk, mert:

„Akiket a Fiú szabadokká tesz, azok valóban szabadok lesznek” (János 8:36).

Megszabadultak e sátáni világ szellemi béklyóiból, fondorlataitól, piszkától, mi több, megszabadultak a bűn fogságából és még a haláléból is. Sátán az isteni korlátoktól való szabadságot hirdetve viszi halálos rabságba mindazokat, akik a szabadság illúziójában vetik el a szabadság törvényét és eladták a lelküket, mint az örökségüket, az evilági gazdagságért és hatalomért cserébe egy tál leveséért. „Én népem, fussatok ki onnét [ebből a sátáni rendszerből], nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik! Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat.” (Jel. 18:4-5)

The post A világ 2021-ben és a nagy átrendezés first appeared on Idők jelei.

Azt hiszem, én valahol a kettő között találtam meg a már említett egyensúlyt, de a napi szinten ránk zúduló szennyáradattal szemben a legtöbbünknek valószínűleg az odafentvalókat kell erősíteni, mint fordítva. A csatát némiképp leegyszerűsíti annak mérhetetlen átlátszósága, hiszen a hírek kevés kivétellel az emberek félelmeit igyekeznek kihasználni, azt pedig nyilvánvalóan tudjuk, hogy a félelem lelke nem Istentől való, függetlenül attól, hogy a másik oldalra az erőt, a szeretetet vagy a józanságot állítjuk.

Amikor egy közeli ismerős vagy rokon betegségéről, netán haláláról értesülünk, vajon kevésbé lesz igaz, hogy ez az utolsó ellenségünk végül eltöröltetik?1 Amikor látjuk, hogy a világ köré vetett háló a szó átvitt és szó szerinti értelmében is egyre áthatolhatatlanabb, vajon kevésbé lesz rövid életű?

Érthető, hogy sokan részben azért ássák bele magukat a járvány körüli hírekbe, hogy szunyókáló szeretteiket, ismerőseiket ráébresszék a történések igazi céljára, de ezek az erőfeszítések sokszor pont fordítva sülnek el, mint szeretnénk. Ha őszintén belegondolunk, hány ember véleményét tudtuk megváltoztatni a járvánnyal, az oltásokkal, a maszkviseléssel, a kormányintézkedésekkel kapcsolatban? Hányan csaptak a homlokukra logikus érvelésünk hallatán vagy az alternatív orvosi tanulmányokat, közgazdasági, geopolitikai, stb. elemzéseket olvasva, ráébredve, hogy félrevezették őket?

Ugyanakkor hányan lehetnek azok, akik egy világválság és félelemhadjárat közepén kénytelenek elgondolkozni saját életükön és elkerülhetetlen halandóságukon? Elárulom: az előbbiek száma valószínűleg a nullához közelít, míg az utóbbiak nagyon sokan vannak.

Teljesen mindegy, hogy képesek vagyunk-e meggyőzni a szomszédot a maszkviseléssel kapcsolatos elméletünkről, ha közben fogalma sincs arról, hogy mit keres a földön és hová megy ezután. Mindegy, hogy elfogadják-e kollégáink a gyógyszergyártó cégekkel vagy az oltásokkal kapcsolatos véleményünket, ha nincsenek tisztában Jézus értünk tett áldozatával.

Félreértés ne essék: semmi gond nincs azzal, ha próbáljuk minél pontosabban megérteni és nyomon követni a körülöttünk folyó eseményeket, én is erre törekszem, de hirdetni Krisztust hirdessük, mert egyedül Benne van üdvösség.

„Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.”2

Biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan sokan érzik, hogy eljött az idő. Hogy az, amiről eddig csak beszéltünk, tényleg a szemünk előtt történik. Ha pedig így van, még fontosabb bölcsen bánni a ránk bízott percekkel.

Így húsvét előtt különösen aktuális felidézni Jézus lelki útravalóját, amit a halála előtti napokban tanítványaira és rajtuk keresztük ránk hagyott.3

A sötétnek tűnő jövő helyett inkább az örömről, a szeretetről és Vele való barátságunkról beszélt. Persze, tudom, érintette a világ irántunk való gyűlöletét is, de tudta, hogy ezt a jövőt, ahogy a halált is, bekebelezi az élet.

„Most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (János 16:22)

Szinte felfoghatatlan! Olyan öröm, amit senki sem képes elvenni? Na, ezt adjuk tovább!

1. I. Korinthus 15:26
2. I. Korinthus 1:21
3. Lásd: János 14-16 fejezetei

The post Az Úr öröme járvány idején first appeared on Idők jelei.

Kis túlzással elmondhatjuk, hogy a kirakós valamennyi darabja az asztalra került, már csak össze kell illeszteni őket. Hogy ez milyen sebességgel történik meg, sok mindenen múlik.

A koronavírus járvány mindenesetre megmutatta, hogy a világ irányítása nem is annyira nehéz, mint eddig gondoltuk, illetve most már azt is látjuk, hogy mi ennek a legkézenfekvőbb eszköze: az emberek egészsége és jóléte, jobban mondva annak hiánya és a visszaszerzésüket ígérő megoldás.

A koronavírus elleni védőoltás igazi katalizátorként szolgál a történetben és a majdani teljes kontrol elérésében is fontos szerepe lehet. Itt fontos tisztázni néhány kérdést. Személy szerint nem gondolom, hogy ez az oltás (pontosabban bármelyik engedélyezett vagy engedélyre váró Covid oltás) az antikrisztusi rendszer legismertebb elemeként elhíresült fenevad bélyege lenne, azonban az oltási kampányokat körül övező propaganda, az immunitás útlevél bevezetésének lehetősége vagy a társadalomban ezek következtében tapasztalható megosztottság, oda vezettek, hogy a fenevad bélyege nélkül is érdemes átgondolni ezzel kapcsolatos döntésünket.

Akik ismerik az oldalt, tudják, hogy nem vagyok az oltások feltétel nélküli híve. Úgy vélem, hogy nagyon fontos disztingválni az egyes betegségek és oltástípusok, illetve a magyar gyakorlat különböző elemei és hiányosságai között. Van az oltások között olyan, ami milliók életét mentette már meg és olyan is, amelyik ma már több kárt okoz, mint amennyit esetleg elhárít. (Akit érdekelnek a részletek, a Nebáncs Egyesület honlapján, a „védőoltások” menüpont alatt keresgéljen, és persze itt az oldalon is van jó pár cikk a témában: ITT) Ez azonban csupán a kérdés egészségügyi vonatkozása. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol az RNS alapú vakcináról, esetleg az oroszok vagy kínaiak által fejlesztett oltóanyagokról, a világjárvánnyá kiterjesztett krízis révén olyan mértékű nyomás nehezedik a föld lakosságára, hogy már önmagában emiatt érdemes fontolóra venni az oltás elkerülését. Személy szerint nem félek attól, hogy bajom esne, ha beoltanának, hiszen nagyobb az, Aki bennem van, mint az, aki a világban van,1 és azt is tudom, hogy még egy halálos ital sem árthat nekem,2 főleg, ha kényszerítenek rá, hogy megigyam, de ha nem vagyok képes vállalni a koronavírus oltás elkerülésével járó kényelmetlenségeket, mi lesz, amikor egy hasonló döntés élet-halál kérdése lesz? Az egyik persze nem következik egyenesen a másikból. Attól, hogy valaki vállalja a koronavírus elleni védőoltást, még simán megtagadhatja a majdani fenevad bélyegének felvételét és fordítva. Azt se szeretném, ha bárki kárhoztatva érezné magát, ha szeretné beoltatni magát. Ez nem üdvösség kérdése és ez a poszt nem erről szól. Inkább azt szeretném kihangsúlyozni, hogy ami körülöttünk folyik kísértetiesen hasonlít arra, amit évek óta gondolunk azokról a bizonyos utolsó időkről, így ez a járvány nagy valószínűséggel ezek része vagy előkészítése, esetleg egy későbbi válság főpróbája, így nem butaság, ha mi is próbálgatjuk szárnyainkat.

Az oltás tehát pont annyira lehet része az utolsó idők forgatókönyvének, mint mondjuk a mobiltelefon, a kártyás fizetés vagy a biometrikus adatokat is rögzítő iratok használata, márpedig ezek igénybevétele ellen ritkán szólal fel bárki is manapság. Szerintem ebben nyugodtan követhetjük Pál apostolnak a lelkiismereti kérdésekre vonatkozó tanácsait:

„A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. … Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. … Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. … Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. …  Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött. Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.” (Róma 14:1-23)

Ne hasonlítsuk Istent ahhoz a pedagógushoz, aki szándékosan olyan vizsgafeladatokat készít, amin a többség megbukik. Nem szándéka megoldhatatlan akadályok és kérdések elé állítani senkit és erről se feledkezzünk meg:

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.”3

Amikor az a bizonyos bélyeg megjelenik, mindannyiunk számára egyértelmű lesz.

Azért is fontos beszélni erről, mert ma még megtehetjük. A közösségi és egyéb médiumokban tapasztalható cenzúrát látva a nem túl távoli jövőben ez már csak a fizikai világban lesz lehetséges és még ott is korlátozottan. Ez persze a javunkra is válhat, hiszen egy igazi ölelés, kézszorítás vagy mosoly egymillió lájknál is többet ér, ahogy a konyhaasztalnál elmesélt bizonyság messzebbre juthat egy profi youtube videónál, főleg, ha ezek terjesztése már nem lesz lehetséges az előbb említett cenzúra miatt. Lehet, hogy tényleg az utolsó fejezet küszöbén állunk? Maga Jézus mondta, hogy „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Máté 24:14) Márpedig most ott tartunk, hogy az evangélium hirdetése egyre kevesebb platformon lehetséges. A különböző médiumoknak köszönhetően a jóhír mára tényleg bejárta a világot és bár a technikai lehetőségek tára továbbra is bővül, a tényleges alkalmak száma a körénk épülő világállamban rohamosan csökken, hiszen mára odáig jutottunk ebben a kibírhatatlanul toleráns világban, hogy nemcsak egyes személyeket tiltanak el ettől, de egész platformok válnak a cenzúra és a „befogadás” áldozataivá.

A fent említett kirakósdarabokhoz pár mondat erejéig visszatérve azért rá kell jönnünk, hogy egy nagyon is fontos darab hiányzik még az utolsó felvonáshoz. Lehet, hogy a fenevad bélyegéhez szükséges technológia már rendelkezésre áll, lehet, hogy a háttérhatalom elérte a teljhatalmat és a globális gazdaság egységesítése majdhogynem befejeződött, de az a bizonyos valami, amit a Biblia a Fenevad képének nevez és aminek imádata nélkül a fenevad bélyege csak egy újabb darabja a világ legnagyobb gyűjteményének,4 sehol sincs a láthatáron, ahogy maga a fenevad sem. Tudom, hogy léteznek mindenféle elvont elméletek ennek beazonosítására, de a Biblia sohasem ködösít és egyetlen próféciának sem célja, hogy direkt nehézzé tegye saját megértését. Ha nem értjük, hogy miről beszél, annak legfőbb oka az lehet, hogy még nem jött el az ideje.

Jézus halála és feltámadása előtt a tanítványoknak lövése sem volt arról, hogy mi történik körülöttük és utána is időre, Jézusra és a Szent Lélekre volt szükségük ehhez. Mi hozzájuk képest előnyben vagyunk, hiszen Jézus és a Szent Lélek már eleve velünk és bennünk vannak, de azért bizonyos részletek megértésével mi sem állunk túl jól. Érdemes tehát kellő alázattal kezelni kedvenc értelmezéseinket, főleg, hogy az arrogancia nemhogy vonzaná, de inkább taszítja még a legérdeklődőbb keresőket is.

Van még valamennyi időnk. Használjuk bölcsen,5 ez pedig az Úrral való közösségben, nem pedig a közösségi médiumok böngészésében rejlik. A hamisítványt is úgy azonosíthatjuk a legjobban, ha az Eredetit mindennél jobban ismerjük, vagy ami még fontosabb, ha Ő ismer minket.

1. 1. János 4:4
2. Márk 16:18
3. János 10:27-28
4. Jelenések 14:9-10
5. Efézus 5:15-16

The post Koronavírus az utolsó időkben first appeared on Idők jelei.

A legtöbben azonban itt megállnak. Én is ezt tettem volna, ha lehetséges. Gondoltam, ennyi pont elég a kereszténységből. Egy „személytelen Isten” pont jó lesz. A szépség, igazság és jóság Istene, egy szubjektív Isten a saját fejünkben, még jobb. Egy alaktalan, egész lényünket átható erő, egy határtalan hatalom, amit kiaknázhatunk, a legjobb.

Na de maga az élő Isten a zsinór másik végén, amint végtelen sebességgel közeledik – felséges vadász, király, férj – az már egészen más kérdés.

A tolvaj-pandúrt játszó gyerekek hirtelen elhallgatnak: lehet, hogy tényleg van valaki az előszobában? Eljön a pillanat, amikor a vallással incselkedők – Istent keresők? – hirtelen megtorpannak. Mi van, ha tényleg megtaláltuk? Erről azért nem volt szó! És ami még rosszabb, mi van, ha Ő talált meg minket?

– C. S. Lewis: Csodák

The post Mi van, ha tényleg megtaláltuk? first appeared on Idők jelei.

Mindemellett gyakran hallani szkeptikus megjegyzéseket arról, hogy nem igazán lehet tudni ki volt Ő valójában. Sokan gondolják, hogy bár bizonyára csodás ember lehetett, a legtöbb Róla szóló történetet valószínűleg a korai keresztények találták ki, így senki sem képes megmondani, hogy a Bibliában található leírások és események közül melyik igaz és melyik nem. A legtöbb laikus ugyanakkor nincs tisztában azzal, hogy a történészek nagyon is komolyan veszik Jézust. Történészek, nem teológusok. Ennek egyik oka, hogy Jézus életéről számos történelmi dokumentum maradt fenn az utókor számára. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy maga az Újszövetség is ilyen dokumentumok gyűjteménye, amely önmagában is több forrást képviselt. Ezek a dokumentumok, Pál levelei például i.sz. 40-50-ben íródtak, de a bennük foglalt és idézett anyagok némelyike ennél is korábbi, és már Jézus halála után néhány hónappal íródtak.

Az irodalomtudomány azt is megállapította, hogy szerzőik kifejezetten biográfiának, nem pedig regénynek vagy hagiográfiának szánták ezeket az írásokat. Régészeti leletekkel vagy más történészek írásaival összehasonlítva is megbízhatónak bizonyultak, nemcsoda, hogy a történészek nagyon is komolyan veszik történeteik központi alakját. Nincs olyan ókori történelmet tanító, elismert professzor a világon, aki kétségbe vonná Jézus, mint történelmi személyiség létezését. Aki pedig ennek ellenkezőjével próbálkozna, kénytelen lenne egy egész sor más történelmi személyiség létét is tagadni, köztük például Julius Cézárral, akiről sokkal kevesebb forrás maradt fenn.

Az elmúlt évtizedek során egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a „történelmi Jézus” kutatása iránt. Azokat a kutatásokat értjük ezalatt, amelyek a történelemtudomány eszközeivel és módszereivel vizsgálják Jézus életét. Ezek eredményeként a kutatók számos kérdésben teljes konszenzusra jutottak. Egyetértenek abban, hogy Jézus Názáretben nevelkedett, hogy János keresztelte meg, tizenkét tanítványa volt, gyógyítóként és csodatevőként vált ismertté, hogy példázatok útján tanított és ellentétbe került a vallási vezetőkkel, a számkivetettekkel viszont sok időt töltött. Egyetértenek abban is, hogy saját identitását és Istennel való kapcsolatát nagyon fontosnak tartotta, hogy szolgálata végén bevonult Jeruzsálembe, ahol Messiásként fogadták, hogy valamiféle profetikus tettet hajtott végre a jeruzsálemi Nagytemplomban, amiért letartóztatták, bíróság elé állították és kivégezték.

Egy történész számára teljesen nevetségesek azok a kijelentések, amelyek szerint Jézus életét évtizedekkel halála után találták ki jószándékú, de félrevezetett keresztények. Ez azt jelenti, hogy aki őszinte akar lenni önmagával, kénytelen komolyan venni Jézust, de legalábbis ugyanazzal a hozzáállással olvasni és értelmezni az Újszövetséget, mint bármilyen egyéb megbízható ókori forrást.

Ha pedig ezt tesszük, magával Jézussal találjuk szemben magunkat: azzal a Jézussal, aki megdöbbentő kijelentéseket tett saját Magáról.

C. S. Lewis ismert sorai így fogalmazzák meg a három előttünk álló lehetőséget a „történelmi Jézussal” kapcsolatban:

Itt próbálom meg elejét venni annak, hogy bárki is azt az igazán ostoba dolgot állítsa, amit sok ember mond Róla: „Kész vagyok elfogadni Jézust, mint az erkölcs nagy oktatóját, de nem fogadom el állítását, hogy Isten.” Ez az, amit nem szabad mondanunk. Az olyan valaki, aki csak ember volt, és olyanokat mondott, mint Jézus, nem lenne nagy, erkölcsi tanítómester. Az vagy eszelős volna – egy szinten azzal, aki magát buggyantott tojásnak tartja –, vagy pedig maga a pokol ördöge. Választanunk kell. Vagy Isten Fia volt ez az ember és ma is az, vagy őrült, s valami annál is rosszabb. Elzárhatjuk, mint egy bolondot, leköphetjük, megölhetjük, mint egy démont; vagy lába elé borulhatunk, és Urunknak, Istenünknek nevezhetjük. De ne huzakodjunk elő semmi olyan leereszkedő zagyvasággal, hogy nagy erkölcstanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem volt szándékában.

Kicsoda volt hát? Őrült, gonosztevő vagy Isten? Jézus mindannyiunktól választ vár, ahogy 2000 évvel ezelőtt a tanítványaitól is megkérdezte: “Hát ti kinek mondotok engem?”1

Saját válaszunk erre a kérdésre életmegváltoztató döntés lehet.

Andy Bannister írásának felhasználásával

1. Máté 16:15

The post Kicsoda? first appeared on Idők jelei.

Az ok nem túl bonyolult. Egyszerűen olyan mennyiségű információ, hír, elmélet, figyelmeztetés és miegyéb zúdul, feltételezem nemcsak rám, hanem mindenkire, aki nem egy barlangban él, hogy a hallgatást és az Úrra figyelést fontosabbnak tartottam ezekben a hetekben.

Nem telik el úgy nap, hogy ne kapnék barátoktól, ismerősöktől, olvasóktól újabb és újabb videókat, amik többnyire a koronavírussal kapcsolatos elméleteket vagy leleplezéseket ismertetik. Félreértés ne essék, hálás vagyok, hogy ilyen sokan gondolnak rám és az oldalra, amikor fontosnak tűnő információkkal szembesülnek, de a megosztás gombra való kattintás nem a legjobb módja annak, hogy egy üzenetet eljuttassunk másokhoz. Ha valóban fontosnak tartjuk a tartalmát, akkor a továbbítás mellé érdemes leírni, hogy miről szól, miért tartjuk megosztásra érdemesnek, esetleg az egy vagy több órás anyagon belül melyik intervallumban található a legfontosabb rész, vagy akár össze is foglalhatjuk azt. Ha valóban figyelemre méltó dologról van szó, talán megér ennyi erőfeszítést, ha pedig nem, akkor lehet, hogy továbbítani sem kellene.

Úgy látom, geopolitikai, világjárvány és összeesküvés szakértőkből sincs hiány, és miközben tudom, hogy ez önmagában jó is lehetne, hiszen miért ne ébredhetne fel egyre több ember a világban folyó események hatására, sajnos azt látom, hogy a megosztott anyagok hagynak némi kívánnivalót maguk után. Amúgy ezzel sem lenne baj, ha az előbb említett magyarázat nem maradna el, hiszen a mennyek országán innen, ismereteink kicsit mindig homályosak lesznek, tehát nem várhatunk tökéletességet, de azt sem, hogy ismerőseink napi 2-3 órát töltsenek a videómegosztó oldalak útvesztőjében, annak reményében, hogy aznap talán éppen valami értelmes anyag kerül eléjük.

De hogy konkrét példát is említsek, mostanra több változatban is eljutott hozzám a hír, hogy az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 2021. január elsejével hatályba lépő módosítása lehetővé teszi, hogy az „egészségügyi szerv elrendelje a védőoltást” magyarul beadjanak egy vakcinát, ha akarjuk, ha nem. Azóta már keresztény előadás is készült a törvény kapcsán, amiben a szakértő igen erős szavakkal hívja fel a figyelmet a diktatórikus jogszabályváltozásra. Azzal nyilván egyet kell értsek, hogy ez valóban diktatórikus, a probléma csupán abban áll, hogy ezek a részek 1993. óta szóról szóra így szerepelnek az egészségügyi törvényben, amit Horn Gyula kormányának köszönhetünk, de Magyarországon a helyzet 1993. előtt is hasonló volt, vagyis a kötelező oltásokra vonatkozó kényszer évtizedek óta nem változott. Akit érdekelnek a részletek a Nebáncs Egyesület weboldalán olvashat róla: ITT

(A jogszabályi háttérnek egyébként bárki utánanézhet a net.jogtar-ban, és azt is ellenőrizheti, hogy a változtatással érintett részek teljesen másodlagosak.)

Ahogy közeledünk azokhoz a bizonyos, Jézus által részletesen körülírt napokhoz, hívőként fokozottan kellene figyelnünk arra, hogy ne a félrement figyelmeztetésekről ismerjen minket a világ, hanem inkább Isten szeretetéről. Teljesen érthető, ha az utolsó idők témaköre egyre többeket foglalkoztat, csak ne hagyjuk feledésbe merülni a lényeget: Jézus azért jött, hogy életünk legyen és mindeneket magához vonzzon1. Nem tiltakozott, amikor a tanítványok a második eljövetelét megelőző időkről kérdezték, hiszen részletesen kielégítette kíváncsiságukat (Lásd például Máté 24. fejezetét), de amikor nem kérdésekre válaszolt, a mennyek országáról és Istennel való kapcsolatunkról prédikált és próbálta megértetni követőivel, hogy mi már „átmentünk a halálból az életbe”2 és, hogy nekünk már semmi sem árthat3.

Visszatérve az oltások témaköréhez, megértem, hogy sokakat foglalkoztat a kérdés, hiszen manapság mindannyiunkat közvetlenül érint és bár a kormány többször kommunikálta, hogy a koronavírus elleni vakcinát önkéntes alapon adják majd, érthető, ha egyesek kétkedéssel fogadják ezt a kijelentést. Azt is értem, hogy a nanotechnológia korában, főleg az immunitás útlevélre vonatkozó javaslatokat hallva, sokan párhuzamot vonnak a koronavírus elleni vakcina és a fenevad bélyege között, de ne felejtsük el, hogy a fenevad bélyege nem csupán egy fizikai összetevőből áll!

Egyébként megjegyzem, szerintem is teljesen kivitelezhetőnek tűnik, hogy idővel a kezünkön kelljen hordozni az immunitásunkat igazoló kütyüt, legyen az egy csip, vagy hasonló eszköz és, hogy enélkül ne lehessünk a társadalom teljesértékű tagjai, csakhogy a fenevad bélyegét érintő figyelmeztetés arra vonatkozik, amikor „valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére…” Vagyis imádat nélkül csupán egy orwelli kütyüről van szó, ami akár lehetne egy 50 éve létező oltás vagy bármilyen bőr alá ültethető eszköz is. Így se jó, de nem biztos, hogy egyenlő a fenevad bélyegével.

Mindezek persze előkészítik az utat a majdani bélyeghez, de ha minden újításról kijelentjük, hogy márpedig a fenevad bélyegével van dolgunk és aki elfogadja vagy használja, a pokolban köt majd ki, a szándékunkkal épp ellentétes hatást fogunk elérni.

Fontos figyelmeztetni másokat, de ne ész nélkül! Már így is folyton a közösségi oldalakon megjelenő álhírek szűréséről hallani. Ne tegyünk olajat a tűzre!

A korai keresztények és az írott Ige esete jutott eszembe erről. A Biblia könyveinek kanonizálása az első nagy keresztényüldözések idején indult és a folyamat egyik kiváltó oka éppen az volt, hogy a keresztények, ha már az életüket vagy a szabadságukat kellett adják a hitükért, fontosnak tartották, hogy ne valami hamisítvány miatt tegyék. Tudni akarták, hogy amikor a római katonák átkutatják a házukat, tiltott keresztény írásokat keresve, akkor mi az, ami mellett mindhalálig érdemes kitartaniuk.

Ez ma is így van. Ha már kigúnyolnak vagy gyűlölnek minket, az Jézus nevéért, ne pedig a saját hülyeségünkért legyen!4

1. János 10:10, 12:32
2. 1. János 3:14
3. Lukács 10:19
4. Máté 24:9

The post Bölcsességgel a koronavírus ellen first appeared on Idők jelei.

Az 1918-as spanyolnátha lényegesen több áldozatot követelt a fiatalabb és egészségesebb korosztály körében az újtípusú koronavírushoz képest. Az akkori intézkedések korábban soha nem látott szigorral és intenzitással érkeztek, mégsem voltak képesek megállítani a betegség terjedését. A korabeli orvosok szerint pácienseik nagy részének a közönséges nátha mellett egyedül a félelmeivel kellett megküzdeni ahhoz, hogy jobban legyen, a lakosságnak pedig idővel elege lett a mindent megbénító járványügyi szabályokból. Az ellenállás egyre agresszívabb formákat öltött.

Érdemes megfigyelni, miként írta át a média a spanyolnátha járvány történetét az elmúlt hónapok során, mintha a betegség a drákói intézkedéseknek köszönhetően tűnt volna el, amikor valójában szinte akadály nélkül vonult át a legtöbb nagyvároson, míg végül a vírus kiégett és szép lassan eltűnt, anélkül, hogy bármilyen hatékony oltás felbukkant volna a láthatáron. A vészhelyzet fenntartása csak elhúzta a járvány időtartamát. Tudom, tudom, a járványgörbe laposítása meg minden, csakhogy ez egy olyan terület, ahol senki sem rendelkezik használható tapasztalatokkal, és egyelőre az egyetlen görbe, ami igazán lapos lett az intézkedések hatására, az a gazdaság teljesítménye.  

A járvány az intézkedések ellenére halad a maga útján, így nem meglepő, ha egyre többen gondolkoznak el azok létjogosultságán. Hat hónap elteltével láthatjuk, hogy a karanténintézkedések nem sokat jelentettek, ha azok célja az időhúzás volt egy hatékony oltás kifejlesztéséig, arról nem beszélve, hogy az ilyen sebtében összehozott szerek nem sok jóval kecsegtetnek, ha lehet múltbeli példákra hagyatkozni (Lásd még: LINK).

Ha azonban a korlátozó intézkedések célja egy totalitárius rendszer bevezetése, vagy legalábbis a lakosság hozzászoktatása az ehhez szükséges lépésekhez, jó úton járnak. Keresve sem találhatnánk eredményesebb eszközt erre egy globális egészségügyi vészhelyzetnél, függetlenül attól, hogy az véletlenül vagy szándékosan jött létre.

A probléma ott jelentkezik majd, amikor már semmi sem indokolja a totalitárius rendszer fenntartását, így addigra el kell érni, hogy a lakosság nagy része elvből szükségesnek tartsa. Azt kell hinniük, hogy hosszú távú túlélésük záloga szabadságjogaik önkéntes feladása.

Közben egy másik jelenség is megérdemli figyelmünket. Az Egyesült Államokon végig söprő, legtöbbször erőszakba, fosztogatásba és rongálásba torkoló Black Lives Matter tüntetések szinte ellenállás nélkül folyhatnak, a média teljes támogatása mellett, miközben a korlátozó intézkedések ellen békésen felszólalókat ugyanezen médiumok közellenségként kezelik, egyes országok hatóságai (lásd Ausztrália, Spanyolország vagy Nagy-Britannia) pedig bűnözőknek kijáró szigorral büntetik, legyen szó akár egy Facebook bejegyzésről vagy az utcai maszkhasználat elmulasztásáról. Tudva a végcélt, a taktika tökéletes. Amennyiben az erőszakos tüntetők sikerrel járnak a társadalom szétverésében, az új kollektivista birodalom felépítése sokkal egyszerűbb lesz az ellenállást nem ismerő lakosság feje felett. Ha viszont az erőszakhullám hatására a lakosság erőteljesebb fellépést kezd követelni a rendőrség részéről, az orwelli intézkedéseket is könnyebben elfogadják majd saját védelmük ürügyén.

Mindkét forgatókönyv elérheti célját: egy igazi rendőrállamot. Az Egyesült Államok esetében legalábbis nagyon logikusnak tűnik: amennyiben az egészségügyi vészhelyzet nem jár sikerrel a diktatúra kiépítésében, a felfegyverzett és fegyvereit használni is képes lakosság ellenállása miatt, még mindig megpróbálhatják rávenni a többséget a statárium önkéntes támogatására, az erőszakos baloldal miatti félelmet kihasználva.

A követendő hozzáállás ezúttal is az, ha mindkét csapdát elkerüljük. Nincs mitől félnünk. Emlékezzünk rá, hogy a birodalmak jönnek és mennek, mi viszont örökre itt vagyunk.

A megoldás sem változott, hiszen a félelmet, ahogy a vírust vagy az erőszakot is, a tökéletes szeretet1 képes csak maradéktalanul legyőzni, Ő viszont játszi könnyedséggel, ráadásul ezekben a napokban tálcán kínálkoznak a jobbnál jobb lehetőségek a szeretet terjesztésére. Ilyen zűrzavaros időkben senki sem képes kizárni mindennapjaiból az élet és halál kérdéseit, nekünk pedig nincs egyéb dolgunk, mint bíztatni őket, hogy ez Életet válasszák.2 Az, hogy ezt maszkban vagy anélkül teszik, másodlagos. Legyen nekik az ő hitük szerint. Isten így is úgy is tárt karokkal fogadja őket.

Források:

alt-market.com

“Destroyer and Teacher”

How did “flatten the curve” become “flatten the economy?”

1. 1. János 4:18 – A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.
2. V. Mózes 30:19, János 14:6, II. Timótheus 1:9-10

The post Új világrend a korona árnyékában first appeared on Idők jelei.

Jézus azért jött, hogy életet adjon, a tolvaj pedig azért, hogy elvegye. János tolmácsolásában ez ennyire egyszerű.1 Illetve csak lenne, mert a világ egyre ügyesebben próbál meggyőzni az ellenkezőjéről, az ilyen jellegű hírek pedig vörös posztóként lebegnek előttem, így ritkán tudom megállni, hogy megjegyzés nélkül átlibbenjek rajtuk. Így vagyok ezzel most is. Elképzelhetetlennek tartom, hogy miközben a koronavírus már alapból sok életet követel, egyes orvosok gyógyítás helyett halálba segítsék a pácienseket, mégpedig a könyörületesség nevében.

Hívőként mindig is tudtuk, hogy az eutanázia2 honnan jött, azt azonban csak kevesen sejtettük, hogy mennyire gyorsan jut el a gyógyíthatatlan és nagy fájdalommal küzdő betegek túlvilágra-segítéséből a testileg egészségesek megöléséig.

A folyamat Észak-Európában tűnik a legelőrehaladottabbnak és jelenleg még a szétesni látszó Egyesült Államokból is szörnyülködve figyelik a jelenséget életigenlő testvéreink.

A lejtő nem véletlenül olyan csúszós ott, ahol megnyitották a nagyközönség előtt, hiszen a döntéssel, hogy bizonyos életek nem elég értékesek a folytatáshoz, az aktív eutanáziára jogosultak köre lassan, de biztosan növekedésnek indult, a növekedéssel pedig a szempontok köre is folyamatosan bővül. Miért a szenvedés követeli magának a főszerepet a döntésben? – kérdezik. Miért ne lehetne a kényelem vagy az anyagiak alapján szelektálni? A halálhoz való „jog” pedig előbb-utóbb „elvárásként” bukkan elő. A halálos betegeket, a krónikus betegek, őket pedig a fogyatékkal élők követik majd. Esetleg a mentális problémákkal küzdők? Belgiumban és Hollandiában ez a helyzet, a tendenciát látva pedig csupán idő kérdése, hogy bármilyen betegség indokul szolgálhasson, hiszen már egy 12 éves gyerek is kérheti, ráadásul a gyakorlatban fizikailag egészséges, de mentális betegséggel küzdő állampolgárok igénylik a leggyakrabban, nem az elviselhetetlen fájdalommal küzdő rákos betegek.

És hogy miért írok már megint erről? Azért, mert a múlt hónapban ismét törvénymódosító javaslatot nyújtottak be Hollandiában, ami engedélyezné a 75 év felettieknek az aktív eutanáziát, amennyiben „legalább 2 hónapon keresztül erősen vágynak a halálra”. Vagyis ahelyett, hogy segítenék a magányos, esetleg depresszióval küzdő időseket, inkább öngyilkosságot kínálnak nekik.

A rést persze mindig a nehéz esetek segítségével ütik a pajzson, ahol a szenvedés felkorbácsolja az indulatokat, majd miután a gyakorlat elfogadottá válik, fokozatosan terjesztik ki előbb a kevésbé extrém helyzetekre, majd szinte bárkire. A „kirekesztés”, mint hívószó, ebben a vitában is jól jöhet még.

Némileg vigasztaló, hogy Magyarországon az orvosok többsége nem ért egyet az aktív eutanáziával, bár ez az adat már 6 éves. Egy 2014-es nem reprezentatív felmérés szerint „az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát elutasítók aránya 56,8 % a megkérdezett orvosok között. Az elutasítók aránya a válaszadók életkorával együtt nőtt (az idősek között több mint kétszer annyian ellenezték, mint a fiatalok közt). Az orvos vezetők között az aktív eutanázia elutasításának aránya jóval nagyobb, 71,4 százalék.”

A kétféle vélekedést többnyire egyetlen szempont vezérli: a hit, vagy annak hiánya, ahogy a megoldás is egyféle: az elmúlhatatlan Élet.3

1. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. – János 10:10
2. Aktív eutanázia az, amikor az orvos valamilyen kezeléssel megrövidíti a betege életét, hogy szenvedéseit csökkentse, a passzív eutanázia pedig az, amikor a beteg nem kap meg valamit, amitől az élete meghosszabbodna. Magyarországon az életmentő vagy életben tartó kezelés visszautasítása egy drága és bürokratikus procedúrában elérhető egyes gyógyíthatatlan betegeknek – pszichiáteri szakvélemény és kétévente megújítandó közjegyzői nyilatkozat is kell hozzá. Az aktív eutanázia tilos, de szakemberek szerint ennek ellenére előfordul, hogy alkalmazzák a magyar egészségügyben.
3. Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. – 2. Timóteus 1:9-10

The post Kegyes halál az egészségeseknek? first appeared on Idők jelei.

Brandon Smith cikke alapján

Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés olvasóim között, hogy mit gondolok a 2020. novemberi elnökválasztás kimeneteléről. Úgy tűnik a közvéleményt ez még a koronavírus járványnál is jobban foglalkoztatja. Amikor 2016-ban azt jósoltam, hogy Trump fogja megnyerni a választásokat, egész ellenvélemény dömpinggel találtam szemben magam. [A magyar változatot lásd ITT] Akkoriban a szabadságmozgalomban az a vélekedés járta, hogy akár kemény verseny, akár csalás által, de Clinton jön ki győztesként. Nem így lett.

Számos oka volt annak, hogy Trump győzelmére számítottam. Függetlenül attól, hogy a legtöbb elnökválasztásban komoly szerepet játszanak a különböző belső csalások, hiszen valójában az elit állítja a jelölteket mindkét oldalon, érdemes megvizsgálni, hogy mi hajtotta az akkori kampányokat.

Először is Clinton a lehető legrosszabb jelölt volt, ha az elit tényleg demokrata győzelmet akart Trumppal szemben. Szándékosan alakították úgy a demokrata jelöltek közötti versenyt, hogy Clinton megelőzze Bernie Sanderst, pedig Clintont nemcsak a konzervatívok, hanem a mérsékelt liberálisok is gyűlölik. A demokraták mindig sokkal több embert tudnak mozgósítani dinamikus jelöltek mögött, akik megmozgatják a fiatal amerikaiakat, mégis egy velejéig romlott, rozoga teremtést toltak az összes többi jelölttel szemben. Bár a média váltig hangoztatta, hogy Clinton fölényes győzelemnek néz elébe, kampányeseményei jelentéktelenek és minden energiát nélkülözők voltak. Egyértelmű volt, hogy hiányzott belőle a lendület.

Mintha eleve vesztésre indították volna. Mi célból? Trump retorikája a kezdetektől fogva globalizmus ellenes volt. Folyton arról beszélt, hogy „le fogja csapolni a mocsarat”, ami ugyan tetszett a választóinak, de mi haszna lenne belőle maguknak a globalistáknak?

A válasz nem túl bonyolult. Bizonyos helyzetekben jó stratégia, ha hamis biztonságérzetbe ringatjuk az ellenfelet egy-egy apró győzelem átengedésével. A háttérhatalom hosszú távra játszik, nem az éppen következő 4 év érdekli csupán, hanem az azt követő 40 is. Ahogy Richard N. Gardner, Kennedy és Johnson elnök nemzetközi szervezetekért felelős államtitkára, a Trilaterális Bizottság tagja, a Külkapcsolatok Tanácsa által kiadott magazin 1974. áprilisi számában írta „Nehéz út a Világhatalom felé” című cikkében:

„Röviden, a ’világrend házát’ alulról felfelé, nem pedig fentről lefelé kell megépíteni. Egy hatalmas, zsongó zűrzavarnak fog tűnni, hogy William James híres, a valóságot leíró szavaival éljek, ami a nemzeti szuverenitás végét jelenti, apránként rombolva le azt, mégis sokkal hatékonyabb eszköznek bizonyul majd, mint egy nyílt támadás.”

Trump győzelmét illető jóslatomat nem csupán Clinton alkalmatlanságára alapoztam, hanem az ellenfelében rejlő potenciálra, hogy jó bűnbak váljon belőle. Ne felejtsük el, hogy az amerikai gazdaság a 2008-as válság óta nem volt képes igazi támogatókat maga mögött tudni. Az ország alappillérei legjobb esetben is stagnáltak vagy tovább romlottak 2016-ban. A cégek és fogyasztók által felhalmozott adósságok, valamint az államadósság hatalmas lufit hozott létre, amit a FED végnélküli élénkítő csomagjai tovább fújtak, míg végül a gazdaság az olcsó pénz rabjává vált. Az egész rendszer ettől függött.

Ennek a lufinak előbb-utóbb durrannia kell, függetlenül attól, hogy mennyi pénzt nyomtat a központi bank. A bankoknak szüksége volt egy jó kis fedőeseményre és bűnbakra az elkerülhetetlen összeomlás esetére. Azzal, hogy Trump került a Fehérházba kényelmesen minden bajt a konzervatív szavazók és eszmék nyakába varrhatnak.

Trump győzelme sok konzervatív szavazó számára reményteli eseménynek tűnt, pedig elég hamar egyértelművé vált, hogy a kabinet egyre több tagja ugyanannak az elitnek a táborából kerül ki, akiktől szabadulni próbáltak. Ez most is így van. Trumpot minden irányból ők veszik körül. Nem tudni, hogy ebből mennyit fog maga Trump, de tény, hogy ezek az emberek komoly befolyással bírnak a Fehérházban hozott döntésekre.

És ezzel elérkeztünk 2020-hoz. Az Egyesült Államokban még mindig dúl a járvány. A kormány különböző tagjai további szigorításokat követelnek, amelyek tökéletes helyzetet teremtenek a válság mélyítésére és az ország esetleges teljes összeomlására. A helyzet mindkét oldalon robbanásig feszült.

A társadalmi igazságosság lovagjai a rendszer megdöntése érdekében akarnak káoszt, hogy a helyébe valamiféle marxista utópiát állítsanak. A konzervatívok is tettre készek, akár még egy háborút is bevállalnának, hogy elkerüljék a további korlátozásokat és az egészségügyi diktatúrát. Ehhez a helyzethez adjuk hozzá az érkező választásokat. Az eredmény történelmi mértékű zűrzavar.  

Pár hónapja merült fel bennem és másokban a gondolat, hogy talán nem is lesznek választások. Az alaptényezők a következők:

1. Joe Biden, a demokraták jelölte, vagy 4-es stádiumú demenciában szenved vagy nagyon jó színész. Itt megint felmerül a kérdés, hogy miért ő? Miért futtatnák Bident, a lehető legrosszabb demokrata jelöltet Trump ellen?

Esetleg meg akarják tartani Turmpot további négy évre, mert Biden a jelek szerint semmilyen közönség figyelmét nem képes megtartani (feltéve persze, hogy az Alzheimer tüneteket nem megjátssza)? Természetesen, amennyiben a gazdasági helyzet elég komoly mértékben romlik novemberig, még mindig elképzelhető egy szoros eredmény, ami a legkönnyebben manipulálható bármelyik irányba.

2. A baloldal olyan szinten utálja Trumpot, hogy bárkire hajlandóak szavazni, csak hogy megszabaduljanak tőle. De még így is kérdés, hogy mennyi mérsékelt demokratát tudnák rábírni arra, hogy a súlyos mentális problémákat mutató Bidenre szavazzon.

3. A járvány miatti korlátozások és a vírus terjedése valószínűleg tovább durvul novemberre, ami azt jelenti, hogy a szavazatok személyes leadása akadályokba ütközik.

4. A levél útján történő vagy elektronikus szavazás eredménye mindig megkérdőjelezhető, így akárki nyer is, a vesztes oldal csalással vádolja majd a másikat.

5. A választások közeledtével az erőszakhullám valószínűleg erősödni fog, ami még több embert riaszthat el a személyes szavazatleadástól, ha egyáltalán lesz ilyen.

Ezek és még néhány egyéb tényező alapján nagy esély van rá, hogy a választások kimenetelét megtámadják majd, de Trump marad hivatalban, a vesztes oldal pedig a demokratikus folyamatok megsértésével vádolja. Ez az elképzelhető legrosszabb kimenetel az ország számára, és a legelőnyösebb a globalista hatalomnak.

Egy-két célzást lehetett már hallani az elit tagjaitól, hogy valami ilyesmi történhet. 2016-ban írtam a „maláj modellről”, amiről Max Boot, a Külkpacsolatok Tanácsának tagja jelentetett meg cikket, leírva, hogy miként lehet a lehető leghatékonyabb irányítani egy társadalmat és leverni egy lázadást. A lényege dióhéjban, hogy város-méretű koncentrációs táborokat kell létrehozni, amelyek segítségével izolálni lehet a lázadást. A városok lakosságát pedig mindenre kiterjedő nyomkövetéssel kell megfigyelés és irányítás alatt tartani, miközben a vidéki területeket a katonaság tartja irányítás alatt a potenciális lázadások elfojtása érdekében.

Boot idén visszatért és ezúttal arról ír, hogy miként fogja Donald Trump meghekkelni a 2020-as választásokat.

„Mi van, ha Trump veszít, de azt mondja, hogy nyert” című cikkében a Transition Integrity Project (Átmeneti Integritás Projekt) által kitalált forgatókönyvet írja le, aminek lényege, hogy Biden rendkívül kevés szavazattal nyer, amit Trump megtámad, majd hazugságok és jogi manőverek segítségével mégis sikerül megtartania az elnökséget. A csoport lázongásokat vagy akár polgárháborút is lehetségesnek tart ugyanezen forgatókönyv részeként a Fehérházért folytatott küzdelemben.

A cikk a prediktív programozás tökéletes példája. Leírja, hogy mi fog történni. Vitatott választási eredmények, polgárháború, statárium, gazdasági összeomlás és az Egyesült Államokat belülről döntik romba. Amennyiben a konzervatívok aktívan támogatják a hatalom alkotmányellenes mértékben történő gyakorlását vagy a statárium bevezetését, a helyzet ennél is rosszabb lehet. A rend alapvető elveinek feladásával tálcán kínálnánk a győzelmet. A mozgalom létjogosultságát pusztítanánk el, miközben az elitnek az ujját is alig kéne felemelnie a győzelemhez.

A Külkapcsolatok Tanácsának régi terve az Egyesült Államok szuverenitásának elpusztítására a végső beteljesedés közelébe jutna. Már csak azzal kellene foglalkozniuk, hogy ők építhessék újjá az országot a belső konfliktusok és összeomlás hamvaiból. Pedig nem kell, hogy így történjen.

Továbbra is kitartok amellett, hogy a terv az Egyesült Államok olyan módon történő elpusztítása, hogy a konzervatívokat lehessen okolni az eredmény miatt. Mivel Trump kabinetjében is szép számban vannak jelen az elit tagjai, a feladat kivitelezése nem lenne túl nehéz, de nem feltétlenül kell, hogy sikerüljön.

A konzervatívok számára óriási kísértés lesz elfogadni a totális szövetségi hatalmat a baloldal megállítása érdekében, pedig lenne más megoldás is. A kísértés és a tét is hatalmas.

The post 2020-as amerikai választások: a legrosszabb forgatókönyv a legvalószínűbb first appeared on Idők jelei.

1971-ben Vietnámban szolgáltam és az akkor 17 éves Hien Pham volt az egyik tolmácsom. Lelkes, hihetetlen energiával megáldott keresztényt ismertem meg benne. Az amerikai erők tolmácsaként dolgozott és ahogy a bázison, nekünk misszionáriusoknak is nagy segítséget jelentett. Missziós utam során szinte egész Vietnámot bejártuk együtt és igaz barátság szövődött közöttünk. Amikor eljött a búcsú napja, nem tudtuk, hogy útjaink vajon keresztezik-e még egymást.

17 évvel később megcsörrent a telefon: – Ravi testvér? Azonnal felismertem Hien hangját, aki elmesélte, hogy mi minden történt vele utolsó találkozónk óta.

A háború után Hient börtönbe zárták az amerikaiakkal és a misszionáriusokkal való szoros kapcsolata miatt. A börtönben mindent megtettek, hogy átneveljék és kioltsák belőle a demokratikus eszméket és a keresztény hitet. A börtönbeli átképzés egyetlen célja az volt, hogy megtagadja Istent. Kizárólag kommunista propagandát olvashatott francia vagy vietnámi nyelven, a másfél éven keresztül napi szinten rázúdított Marx és Engels részletek pedig lassan és szinte észrevétlenül megtették hatásukat.

– Lehet, hogy mégis hazudtak nekem és Isten tényleg nem létezik? – morfondírozott magában. – Honnan tudhatom, hogy nem a nyugat hazudik?

Hien elhatározta, hogy másnap reggeltől felhagy korábbi szokásával és soha többé nem imádkozik, de még a hitére se gondol ezentúl. A rabok minden reggel megkapták aznapi feladatukat. Azon a bizonyos reggelen Hienre mind közül a legutálatosabb munkát osztották: a börtön latrináit kellett kitakarítania. Miközben a mindent átható bűzzel küzdve az egyik WC-papírral teli bádogvödröt ürítette, a szeme megakadt egy papírdarabon, amin mintha angol nyomtatást látott volna. Gyorsan kikapta a többi gusztustalan szemét közül, alaposan lemosta, majd este, amikor cellatársai már aludtak, elővette és a félhomályban megpróbálta elolvasni az apró betűket: Rómabeliekhez írt levél, 8. fejezet. Egész testében remegett, ahogy tovább olvasott: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van… Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? … Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é? Mert meg vagyok győződve, hogy semmi sem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”

Hien mohón falta a sorokat és a könnyei homályán át olvasta Isten annál tisztábban ható szavait. Jól ismerte a Bibliát és tudta, hogy nincs még egy szakasz, ami így beszélt volna egy olyan emberhez, aki arra készült, hogy megadja magát. – Uram, most már látom, hogy egyetlen napra sem hagysz magamra!

Istenhez kiáltott és a bocsánatát kérte amiért ez lett volna az első nap, hogy nem imádkozik Hozzá többé. Istennek más tervei voltak. Amit kínzói alantas dolgokra szántak, Hien legnagyobb kincsévé lett.

A papírdarab felfedezése után Hien megkérte a napi munkákért felelős őrt, hogy amikor csak lehet latrina takarításra ossza be őt, mert rájött, hogy az egyik tiszt egy Bibliát használt WC-papírként. Hien minden nap talált egy Ige-szakaszt, amit alaposan megtisztított és becses gyűjteményéhez adott.

Elérkezett a nap, amikor egy sor csodálatos körülménynek köszönhetően Hient szabadon bocsátották. Azonnal nekilátott, hogy kidolgozza az országból való szökésének tervét, aminek legfontosabb eleme egy saját készítésű csónak volt, amin 53 társával együtt akartak kijutni Vietnámból és elérni Tájföldet a tengeren át.

Minden a tervek szerint haladt, egészen néhány nappal a tervezett indulás előttig, amikor is 5 vietkong1 jelent meg Hien lakásán, azzal, hogy hallottak szökési tervéről. Hien mindent tagadott a katonák pedig elmentek. Egyrészről megkönnyebbült, másrészt némileg csalódott önmagában. – Uram, bocsáss meg. Megint a saját fejem után próbálok menni! Megígérte Istennek, hogy amennyiben a katonák visszajönnek, mindent őszintén elmond nekik, bár lelke mélyén azt remélte, hogy Isten nem fogja szavánál.

Az indulásig már csak pár óra volt hátra, amikor a négy katona visszatért és elismételte a korábban feltett kérdést. Minden bátorságát összeszedve Hien végül elmondta az igazságot, készen állva, hogy ismét börtönbe hurcolják. Legnagyobb meglepetésére azonban a katonák egészen mást akartak. Megkérték, hogy vigye őket magával.

Néhány órával később az 58 vietnámi már nem a kommunista erőkkel, hanem a háborgó tengerrel küzdött, az életüket pedig Isten közbenjárásának és az 5 vietkong tengerész képzésének köszönhették. Hosszú küzdelem és egy fárasztó hajóút végén szerencsésen kikötöttek Tajföldön. Hien eljutott az Egyesült Államokba, ahol ma is él és szolgálja Istent, Akitől se nyomorúság, se veszedelem nem választhatta el.

1. A Nemzeti Front Dél-Vietnám, más néven Dél-vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front, vagy Front National de Liberté, a legfontosabb ellenálló szervezet volt, amely a vietnámi háború idején az Egyesült Államok által támogatott Vietnámi Köztársaság ellen harcolt. Az amerikai katonák, a dél-vietnámi kormány és a nyugati sajtó általában Vietkong, illetve az amerikai katonák soraiban „Charlie”, „VC” vagy „Victor Charlie” néven hivatkozott rájuk, amely a Việt Nam Cộng Sản, azaz „vietnámi kommunista” kifejezésből ered.

The post Hien Pham bizonysága first appeared on Idők jelei.

Először is idehaza a legnagyobb ijedtség közepette sem apadtak el az élelmiszerforrások és az ország legszegényebbjeinek se kellett üres gyomorral zárni a napot.

Nem így az a 821 millió ember, aki koronával vagy anélkül, de nap nap után kénytelen éhesen álomra hajtani fejét, vagy az a további 130 millió, aki még ennél is súlyosabb helyzetben van. Ezt amúgy David Beasley, az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) igazgatója nyilatkozta még áprilisban az ENSZ biztonsági tanácsa előtt.

Miközben mi azon aggódtunk, hogy lesz-e másnap is friss hús a boltban vagy, hogy mit kezdjünk azzal, ami holnap a kukában végezné, esetleg, hogy miként semmisítsük meg a gazdákon maradt terményt, egyes országokban újabb százezrek maradtak étel nélkül.

Indiában, ahol az embereket nemcsak számtalan, a koronavírusnál sokkal súlyosabb betegség támadja évről évre, a lakosságnak a kormány intézkedéseivel is meg kellett küzdeni a válság alatt, amelyek nemhogy enyhítették, de tovább rontották a bajt.

Peruban pedig most kezd igazán kritikussá válni a helyzet. Az országban ugyanis elapadtak az élelmiszertartalékok az elhúzódó járvány miatt. Egy ott élő erdélyi asszony elmondta, hogy „az emberek most már kezdenek kétségbeesni, egyre több a fertőzött, miközben nincs mit enni. Rizst esznek rizzsel, esetleg tojással, csak az tud mást is venni, akinek szerencséje van. Megnőtt a bűnözés is, egyre több a betörés…”

És akkor ott vannak a járványtól független bajok, amik egyes térségeket olyan mértékben érintenek, hogy már a fővonalas média is bibliai csapásokról beszél. Valószínűleg nemcsak a szóban forgó cikk szerzőjének, hanem a Bibliát kevésbé ismerő olvasóknak is az ókori Egyiptom jut eszébe a sáskajárás hallatán, márpedig Afrikát és Ázsiát éppen minden idők egyik legsúlyosabb sáskajárása sújtja.

Az utóbbi 25 év legszörnyűbb sáskajárása letarolta Kenyát, Etiópiát, Szomáliát és Ugandát, de Irán és Pakisztán déli része is gondban van.

A Világélelmezési Program vezetője szerint megduplázódhat az élelmiszerhiánnyal küzdők száma a járvány okozta válságban.

A gazdasági szankciók által sújtott Iránban a 30 százalék feletti infláció, a több mint 200 ezer igazolt koronavírusos beteg és a jelenleg 6 százalékos várható éves GDP-visszaesés mellé különösen rosszul jön a brutális sáskajárás. Az országban alacsony koncentrációjú rovarirtópermetezéssel védekeznek a csapás ellen, emiatt viszont egyes helyeken 15 centiméter magasan állnak a döglött sáskák, írja a New Humanitarian és az Index.

Jól szemlélteti a sáskák mennyiségét, hogy vonuláskor összefüggő, több négyzetkilométeres felhőket alkotnak. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint egy négyzetkilométerre minimum 40 millió sáska jut, de a valós mennyiségük ennek akár a duplája is lehet. Egy raj átlagosan 50-100 milliárd rovarból áll, össztömegük pedig a 200 ezer tonnát is eléri.

Egy sáska nagyjából tíz centisre is megnőhet, 150 km-t tud megtenni egy nap alatt, 3-5 hónapos életciklusa során pedig akár 3000 km-t is beutazhat. Egy nőstény nagyjából 80 petét rak. Alapjáraton egyedül szeretnek élni, de ha kellően megnő a populációsűrűség, akkor bekattan valami a sáskáknál, és rajokat alkotva vonulni kezdenek.

Egy indiai szakértő szerint a föld második legnépesebb országában még soha sem tapasztaltak ilyen mértékű pusztítást, pedig láttak már egyet, s mást.

Egy szó, mint száz, nekünk itt Európában (igen, Európában, mert indiai vagy szomáliai szemmel nézve nincs különbség a sok vagy még több étel között) egy szavunk sem lehet, illetve egy kicsit sajnálhatjuk, ha nem tudunk valamilyen szinten segíteni bajbajutott, távoli társainkon, ahogyan azt teszik ott élő testvéreink.

Természetesen egy valamit mindannyian tehetünk: imádkozhatunk. Tudom, nem árt, ha az imát tettek kísérik, de ebben a helyzetben ez nem mindenki számára lehetséges, az ima pedig nem a legkevesebb, amit tehetünk, hanem a letöbb. Ne hagyjuk magunkat eltántorítani, mert „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”. (Jakab 5:16)

A sáskákról egyébként az idők jelein kívül az is eszembe jutott, hogy Keresztelő János pusztai étrendjének1 szerves részét képezték, szóval Isten a sáskákat is képes a javunkra fordítani. Nyilván a sok millió éhező között kevés a Keresztelő János, akiről Jézus azt mondta, hogy „nem támadt asszonytól születettek között nagyobb”, de azt is mondta, hogy „aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála”.2 A lényeg tehát, hogy a mennyek országának polgárai legyünk és ha országunk tagjai vírusok vagy sáskák nyomán gyarapodnak, ám legyen.

1. Máté 3:4
2. Máté 11:11

The post Vírusok, sáskák és Isten országa first appeared on Idők jelei.

Nem mondhatjuk, hogy hiány lenne olvasni és néznivalóból, összeesküvés és egyéb elméletekből a koronavírussal kapcsolatban, így nem éreztem szükségét annak, hogy akár egyet is hozzáadjak az amúgy is széles kínálathoz. Cseppet sem változott a véleményem a tekintetben sem, hogy a legjobban azzal járunk, mi magunk és környezetünk egyaránt, ha figyelmünket az örökkévaló kérdésekre irányítjuk. Sőt, ez most fontosabb, mint valaha.

Természetesen én is követem a híreket és időnként ránézek az alternatív oldalakra, de mindezidáig nem jött szembe semmi, amit megosztásra érdemesnek tartottam volna. Kicsit úgy érzem magam a híreket olvasva, függetlenül attól, hogy éppen egy közösségi oldalt vagy egy konkrét médium portálját olvasom, mintha egyszerre minden ismerősöm és újságíró megpróbálna valami nagyon fontos, de egymásnak teljesen ellentmondó dologról meggyőzni, nem utolsó sorban természetesen a koronavírus járvány eredetét, kimenetelét vagy kezelését illetően, egészen a mesterségesen létrehozott vírusról szóló elmélettől, a véletlenül a világra szabadított járványon át, odáig, hogy a világ legújabb mikrobiológiai közellensége nem is létezik.

Félre ne értsen senki: sok minden nem stimmel a járványra vonatkozó hivatalos, sokszor naponta változó kommunikációval és magyarázatokkal kapcsolatban és egészen bizonyos vagyok benne, hogy néhány számunkra kevésbé ismert, de befolyásos ember mesterkedéseit a helyzet nagyon megkönnyíti, de ez mit sem változtat a lényegen. A lényeg alatt pedig azt értem, hogy a mennyeknek országa eljött és a fél világ mégcsak nem is tud róla.

Azt is értem, hogy sok keresztény testvéremet az utolsó időknek nevezett korszak közelsége miatt érdeklik ezek az elméletek és ez az oka annak, amiért egy hónap elteltével én is tollat, akarom mondani billentyűzetet ragadok.

A kérdés mindenki fejében természetesen az, hogy elérkeztünk-e ahhoz a bizonyos utolsó pár évhez, aminek apropójából tulajdonképpen ez az oldal is megszületett. A kérdésre nem tudom a pontos választ, de mivel Jézus a tanítványait is megszidta, amikor azok képtelenek voltak megítélni az idők jeleit, úgy gondolom, hogy hozzávetőleg mindannyiunknak tudnunk kell felelni rá. Szerény véleményem szerint ez az idő még nem érkezett el, ugyanakkor azt is gondolom, hogy a világban kialakult helyzet olyan körülményeket teremtett, amelyek segítségével mindez nagyon gyorsan megváltozhat.

Ahogy Pál sokak számára ismerős mondatai is sejtetik: „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével.” (2. Thessalonika 2:7-8)

Egy biztos, a koronavírus járvány megmutatta, mennyire gyorsan képes megváltozni a világ körülöttünk és milyen sebességgel rendeződhetnek át az erőviszonyok. A keresztények évekig találgattak, hogy mi lesz az a bizonyos esemény, aminek hatására elindulnak a dominók. Egy gazdasági válság? Háború? Járvány? Éhínség? Úgy tűnik, hogy egy aprócska vírus egyszerre képes kiváltani valamennyit. Azt is láthatjuk, hogy milyen kevés kell a teljes pánikhoz. Vajon, ha holnap megjelenne egy karizmatikus vezető, aki kiutat mutatna a káoszból, mennyi időre lenne szüksége a többség megnyeréséhez?

Itt persze még nem tartunk, de a terep szemmel láthatóan készen áll a hamis megváltó érkezésére és ezzel elérkeztünk ahhoz a témához, ami miatt a gép elé ültem.

Az Idők jelei olvasói számára bizonyára nem újság, hogy az iszlám világ is egy megváltóra vár, akit ők Mádinak neveznek. A muszlimok egyébként Jézust prófétaként és gyógyítóként, de nem Isten Fiaként tisztelik, így az általuk várt Mádi nem azonos Jézussal. Az iszlám írások szerint ez a bizonyos Mádi az idők végén jön el, így nagyon is elképzelhető, hogy az ő személye és a hamis messiás ugyanarra utalnak. Ezt persze eddig is tudtuk, de ami érdekessé teszi a kérdést, hogy a ma élő muszlim vezetők közül többen azt állítják, hogy személyesen találkoztak a Mádival.

A Jerusalem Post 2020. január 20-i számában Brian Schrauger leírja, hogy a Mádi tulajdonképpen „az iszlám messiás, a Mohamed után élt 12 imám közül a tizenkettedik. Állítólag 879-ben született és a síita muszlimok szerint a mai napig az emberiség elől rejtve, de életben várja, hogy a világot elborító zűrzavar idején ismét megjelenjen, kimentse az emberiséget és elhozza a béke és az iszlám aranykorát, vagyis egy olyan időszakot, amikor az emberiség Allah és a Korán hatalma alatt áll.”

„A nyugati világban kevesen tudják, de az Iráni Iszlám Köztársaság vezetői ezt a ’messiási’ hitvallást tekintik államuk alapjának. Iránban valamennyi polgári és katonai összejövetelen megidézik a Mádit és ő határozza meg politikai döntéseiket és szolgáltatja az inspirációt a jövőhöz.”

Khomeini ajatollah szavaival élve: „Az iráni nemzet hatalmas kiváltságot tudhat magáénak: az országot a Mádi imám lelke hatja át … országunk számos nagy tudósa személyesen is találkozott szeretett imámunkkal megidézése alkalmával és sokan tettek neki személyes esküt, sokan hallhatták szívmelengető szavait és érezhették gyengéd érintését, kedvességét, törődését és szeretetét.”

Vagyis az iszlám vezetői szerint a Mádi itt van és hamarosan láthatóvá válik. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a fenti sorokat még a járvány hivatalos elterjedése előtt írták. Vajon most mit gondolnak a muszlim vezetők?

Ezzel még nincs vége az érdekes összefüggéseknek.

Az Israel Today 2020. február 20-i keltezéssel a következő posztot tette közzé:

„Egy izraeli rabbi azt állítja, hogy rendszeresen találkozik a messiással” és „Izrael vezető rabbijai félnek elhagyni az országot, nehogy elmulasszák a messiás érkezését”

Ryan Jones egy háromórás rádióinterjúból idézi Yaakov Zisholtz rabbit, aki szerint Kanievsky rabbi közvetlen kapcsolatban áll a messiással. A kilencvenes éveiben járó rabbi az ultra ortodox közösség vezető alakjának számít és számtalan alkalommal beszélt a messiás eljövetelének közelségéről. Most azonban úgy tűnik, hogy ennél is többet állít.

Zisholtz rabbi szerint „a megváltás folyamata gyorsan elkezdődhet és végbe is mehet. Fontos, hogy az emberek megőrizzék nyugalmukat és megfelelően cselekedjenek a megfelelő időben. Minden generációnak megvan a maga potenciális messiása és mindig vannak igaz emberek, akik tudják, hogy ki az. Ez természetesen a mostani generációra is igaz.

Élet halál kérdése, hogy az emberek megtudják, a Messiás mennyire közel van már. Nem hallottál még Gógról és Magógról? Ez történik hamarosan. A helyzet egy igazi lőporos hordó. Mindenkinek tudnia kell, hogy kint reked vagy bent éri mindez.”

Ezek egy ultra ortodox izraeli rabbi szavai, nem pedig egy evangéliumi prédikátoré, aki bibliai próféciákat elemez éppen. Bár a rabbi semmilyen konkrét időponttal kapcsolatban nem kötelezte el magát, érdekes megfigyelni, hogy elmondása szerint több vallásos zsidó ismeri a ’messiás’ kilétét, sőt, találkozott is vele.

Érdekes adalék a történethez, hogy Yaakov Litzman, Izrael egészségügyi minisztere március 26-án azt mondta: „imádkozom és remélem, hogy a Messiás még a pászka ünnepe előtt eljön, hogy megmentsen bennünket. Biztos vagyok benne, hogy eljön és kivezet bennünket, ahogy Egyiptomból is kivezetett annak idején. Hamarosan szabadok leszünk és a Messiás eljön, hogy megszabadítson a világ gondjaitól.”

A pászka ünnepe azóta elmúlt a zsidók által várt Messiás érkezése nélkül, mégis érdekes hallani ezeket az egyre nyíltabb kijelentéseket egy bizonyos ’Messiásról’, akiről Jézus azt mondta a Benne nem hívő zsidóknak:

„Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.” 1

Ennek a maga nevében érkező személynek kiléte egyelőre nem ismert számunkra, de ami leszűrhető a körülöttünk kialakuló, szűnni nem akaró káoszból, hogy mennyire sebezhető az emberiség és milyen egyszerű dolga lesz eleinte a hitetőnek. Persze csak eleinte, mert az idő előrehaladtával a hazugság minden erejére, jelére és csodájára2 szüksége lesz, hogy megtartsa hatalmát, mielőtt az elmúlhatatlan élet végleg elsöpri a színről.3

1. János 5:43
2. 2. Thessalonika 2:9
3. 2. Timótheus 1:10

The post Világmegmentőre várva first appeared on Idők jelei.