Igehasogató

Marana tha!

2026-09-30T05:10:05.929+03:00

(Jn 21:25) Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.

Én vagyok az élet kenyere

2023-07-27T08:58:00.151+03:00

(Jn 6:35-39) Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.

Hisszük és valljuk, hogy az Úr Jézus velünk marad a világ végéig (Mt 28:20), és valóságosan jelen van a kenyér és a bor színe alatt a legszentebb Eucharisztiában...

(Mt 28:20) És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!

De miért éppen a kenyér és a bor színe alatt?... Hiszen sok nép van a világon, akik nem esznek kenyeret ma sem, vagy sokáig nem ismerték a bort sem... Az ázsiaiak inkább rizst fogyasztanak, az afrikaiak sem kimondottan szeretik a kenyeret, és a bort sem ismerték...

A kenyér és a bor az őskorban

A egyházi tudósok mindig is vallották, hogy az emberiség üdvtörténete kb. K.e. 4000 körül kezdődött Ádámmal. A különböző bibliai idővonal számítások picit eltérőek, de csak úgy kb. 4-120 év a diferencia az emberiség kezdetének bibliai meghatározásában. Tehát az eredeti bűn esete után, az emberiség története úgy kb. K.e. 4000 körül kezdődött. Ezért az ádvent négy hete az Üdvözítő várásának négy évezredét jelképezi, amint azt a Goffine Lénárt, Oktató és épületes könyve is kifejti ( Oktatás az ádventi időről, 23. old.).

Úgy gondolom, hogy ez nem mond ellen a világi tudományoknak, hiszen csak azután beszélhetünk valóságos emberről, miután Isten belelehelte az emberbe az élet leheletét (Ter 2:7). Tehát szerintem lehetséges, hogy azelőtt is voltak emberformájú teremtmények, különféle "ősemberek", de azok nem rendelkeztek Isten képére és hasonlatosságára teremtett halhatatlan lélekkel...

(Ter 2:7) Az Úr Isten megalkotta tehát az embert a föld porából, orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élőlénnyé.

Ugyanakkor, olvashatjuk a szentírásban, hogy kezdetben úgy rendelte Isten, hogy az emberek magokat és magot rejtő gyümölcsöket egyenek...

(Ter 1:29-30) Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.”

Tehát világos, hogy az ember eledele kezdettől fogva leginkább a búza volt, ami akkoriban magától termett meg. Az ember csak leszedte a kalászokat, és megette a búzamagokat, ahogy az Úr Jézus és a tanítványok is tették, amikor a vetések között jártak egyik szombatnapon (Lk 6:1)...

(Lk 6:1) Az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai kalászokat téptek, kezükkel szétmorzsolták, és ették.

A történészek még a Bábel tornya idejéig sem tudnak visszanyúlni tudományosan, de a "termékeny félhodat" mégis megemlítik. Ez a termékeny félhold, a Kánaán földjétől, fel Szirián és Jordánián keresztül le, a mai Irakig terjedt. Itt nagyon sokáig magától hozott a búza igen bő termést. Mivel ide képzelhető el az Éden kertjének keleti része, ezért feltételezhető, hogy az ősi időkben csak le kellett szedni a magától termő búzát. Aztán a búzát megtörték vagy megőrölték egyszerű kőküpükben, kézi kőmalmokban és kovásztalan kenyeret készítettek belőle. A búzaőrlő kőszerszámok, amelyeket találtak, nem több tízezer évesek, hanem csak kb. 4500-5500 évvel ezelőtt használták ezeket. De a kőalkotások korát nem lehet pontosan meghatározni az ismert módszerekkel...

Habár az ember állatot is tartott (Ter 4:2), mégis, a húsfogyasztás csak a vízözön után vált általánossá (Ter 9:3-4), mivel akkor a növények egy ideig csak ritkán voltak. A vízözön teljesen elmosta a növényzetet, és ki kellett alakulnia az új gazdálkodási formának. Ekkor, egy ideig, csak az állatok húsával lehetett megélni...

(Ter 4:2) Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves.

(Ter 9:3-4) Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek.

A bor készítése is ismert volt már akkor, amint Noé történetéből is láthatjuk. A szőlő levéből hamar must lett, és a mustból meg bor... Olyannyira itták a bort, hogy bizony Noé meg is részegedett tőle (Ter 9:20-21)...

(Ter 9:20-21) Noé aztán mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.

Tehát lsthatjuk, hogy a kovásztalan kenyér és a szőlőbor az ember legősibb tápláléka. Ez a kezdetekre való visszaemlékezés benne van Mózes áldozati oltárépítésében is, mert olyan kövekből kellett áldozati oltárt építeni, amelyeket vas nem érintett (Kiv 20:25, MTörv 27:5). Ez azért van, mert a vas a gonosz által jött be a világba (v.ö. Énok könyve. 8:1, apokrif írat), és az nem fertőzhette meg az oltárt...

(Kiv 20:25) Ha pedig kőből készítesz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kövekből, mert ha vésőt emelsz rá, tisztátalanná válik!

(MTörv 27,5) Építs ott egy oltárt is az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vasszerszám nem munkált meg...

Az manna és a élet kenyere

Amint a folyó is egy kis forrásból ered, úgy az üdvösség is az Ábrahámnak adott igéretekből származik (Ter 28:14). A mi Istenünk Ábrahám, Izsák és Jákób Istene...

(Ter 28:14) Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége.

(Mt 8:11) Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában...

Jákób pedig Izráel, akiből az Úr nagy népet támasztott magának Gósen földjén, Egyiptomban. Az egyiptomi rabságból hozta ki az Úr Izráelt, Mózes vezetésével, nagy csodák és jelek közepette, és a pusztában égből hulló mannával táplálta őket 40 esztendeig...

A zsidók mindig emlékeztek az egyiptomi kivonulás nagy csodáira, a kovásztalan kenyér ünnepére, a 40 éves pusztai vándorlásra és a Jordán folyón való átkelésre. Amikor eljött az ideje, hogy az Úr Jézus nyiltan beszéljen a zsidókhoz (Jn 6-7), akkor kijelentette előttük a legnagyobb misztériumot: a pusztai vándolás alatt hullott manna haszontalan volt, és Ő maga az élő kenyér, mely a mennyből szállott alá...

(Jn 6:48-51) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

Ez a kijelentés akkor mindenkit sokkolt. A zsidók felháborodtak, a tanítványok egy része megbontrákozott és visszahúzódott... Az Úr Jézus még az apostolokat is próbára tette, de Péter apostol megvallotta, hogy nincs ahová menniük, mert Ővé az örök élet igéje...

(Jn 6:66-68) Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?« Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.

Az Úr Jézus nagy szeretetének jelei

Az Úr Jézus nagy szeretetének három fő jele van: a bethlehemi jászol, a szent kereszt a Golgotán és az Eucharisztia.

- A betlehemi jászolban, a mindenható Isten tehetetlen kisdeddé lett értünk, hogy a mi testvérünk legyen.

- A Golgotán, a szent kereszten, kínhalált szenvedett értünk, hogy megváltson minket a halálból.

- A szent Eucharisztiában pedig nekünk adta önmagát, az Ő szent testét és vérét, hogy tálplálékunk legyen a világ végezetéig, hogy nekünk életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10:10)...

(Jn 10:10) A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

A szent Eucharisztia az ember ősi táplálékainak színe alatt jön létre a konszekrációban a pap szava által és keze között. Ezek az ősi táplálékok a kovásztalan kenyér és a természetes szőlőbor. Más anyagok nem elfogadhatóak a latin ritusban...

Az élet kenyere és a papság

Az Eucharisztia és az újszövetség papsága, vagyis az egyházirend, elválaszthatalanok egymástól. Mindkettő nagycsütörtök este lett alapítva az utolsó vacsorán. Ez az Úr Jézus működésének legbensőségesebb mozzanata. A Megtestesülés, a Megváltás, a Feltámadás, a Mennybemenetel, a Pünkösd, mind az üdvözítésünkért véghezvitt hatalmas művei az Úrnak, amelyek előtt leborulunk, de nagycsütörtökön elgyönyörödik a szívünk attól a bensőséges és magasztos jóságtól, ahogyan megajándékozta az Úr Jézus az emberiséget. Ez egyszerűen ésszel fel nem fogható... A bűnös ember kezei között átváltozik a kenyér és a bor, és az Úr Jézus Krisztus feltámadt és megdicsőült szent testévé és vérévé lényegül át...

Az Úr Jézus önmagával, az Ő szent testével és vérével táplál minket az Eucharisztiában, ami az Ősszentség, vagyis az Ő megfeszített, feltámadt és megdicsőült szent teste. Az Eucharisztiában benne van az Úr Jézus egész földi élete, az egész üdvtörténet, sőt az egész teremtett világ, ami volt és ami még lesz... Mindez azért van, mert minden Őáltala lett, Ővele lett megváltva, és Őbenne foglaltatik össze, hogy kiengeszteltelje a mindenséget a mennyei Atyával...

(Kol 1:14-20) Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

Uram Jézus, Te vagy az Élet kenyere, Te vagy a mi lelkünk tápláléka, Te vagy a mi lépesmézünk és gyönyörűségünk. Áldott légy mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

Én vagyok a juhok ajtaja

2023-07-27T08:43:00.039+03:00

(Jn 10:1-10) Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.

Ajtó vagy kapu, amely benyílik a karámba, az udvarba, a házba, a kincstárba, vagy a mennybe... Az ajtó nagyon fontos a mi életünkben. Az ajtó mellé szenteltvíz tartót szoktunk helyezni, a zsidók pedig mezuzát. A királyok őröket rendeltek az ajtóhoz, akik alabárddal őrizték a bejártot. Senki sem mehetett be, vagy jöhetett ki az ajtón, engedély nélkül...

Az ajtó és a kulcs

Az ajtón zár is van, amit kulccsal zárnak vagy nyítnak. Akinél van a kulcs, annál a hatalom...

(Sir 42:6) Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni.

Az ószövetségi Jeruzsálem az Egyházat is szimbolizálja, a Vőlegény Menyasszonyát, vagyis Isten lelki házát (1Pét 2:4-5). Ezért Eljákim hatalommal való felruházása és a kulcsok rábízása, az Úr Jézus Krisztus uralmát vetíti előre...

(Iz 22:20-22) Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

(1Pét 2:4-5) Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.

Ugyanezt mondja az Úr Jézus önmagáról, amikor a filadelfiai gyülekezet angyalának üzen. Az Övé minden hatalom az égen és földön, az Egyházban és a mennyben (Jel 3:7)...

(Jel 3:7) A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki...

Tehát, amikor ajtóról beszélünk, akkor elsőször is a kulcsok hatalmára kell gondolnunk... A kulcsok hatalmát az Úr Jézus Péter apostolnak adta át (Mt 16:19), ami a Péter primátusának alapja. De jusson eszünkbe a tíz szűz példázata is: a későn érkezettek előtt bezárták az ajtót, és azt semmiféle könyörgésre nem nyitották ki nekik többé...

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyben is.

(Mt 25:10) Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó.

Az ajtó és a szűk ösvény

Az ajtóhoz vagy a kapuhoz egy út vezet, egy szűk ösvény... Az Úr Jézus figyelmeztet, hogy válasszuk mindig a szűk ösvényt és a szűk kaput, mert széles és tágas az út, mely a veszedelemre vezet (Mt 7:13-14)...

(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Mert tágas a kapu, és széles az út, amelyik a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.

Tehát, a végső ajtóhoz és a végső kapuhoz, ami nem más, mint maga az Úr Jézus Krisztus, sok-sok szűk alkalmi ajtó és kapu vezet, szűk ösvényeken... Az Úr Jézust megnyerni csakis a szűk ösvényen lehet. Ezek az ajtók és kapuk a mi döntéseink, amelyeket a kegyelem segítségével meghozunk az Úr Jézusért, Aki a juhok ajtaja. A szűk ösvény mindig a nehezebbik és meredekebb út. Amikor döntünk, akkor mindig a nehezebbik utat kell választanunk. Sok ajtó van, de ezek közül a legfontosabb a Boldogságos Szűzanya, akit a menyország ajtajának is nevezünk a Lorettói litániában. A Szűzanya azért ajtó, mert ő mindig Szent Fiához vezet, Aki a végső ajtó, a mennyország Ajtaja...

Az ajtó és a kerítés

Az Úr Jézus igaz szolgái az ajtón keresztül közelítenek a nyájhoz. Őket beengedi az ajtónálló, a nyáj pedig megismeri hangjukat. Ki és be járnak a nyájjal és legelőt találnak. Ezek az Egyház felkent és hiteles pásztorai, akik megmaradva az Úr Jézus Krisztus szeretetében, hűségesen szolgálnak, és mindig Őáltala közelítenek a nyájhoz, vagyis a rájuk bízott lelkekhez. Ezeknek beszéde olyan, mint a Jó Pásztor beszéde, és hangjukat a hívek felismerik és otthonosnak találják. Ezek csak az ajtón keresztül járnak be és ki, az Úrban, és mindig legelőre találnak, ami az Isten igéje és Krisztus egészséges tanítása...

Aztán vannak idegenek, akik nem az ajtón keresztül közelítenek a nyájhoz. Ezek a hamis igehirdetők, guruk, sámánok, mesterkuzusos bölcselkedők, mindenféle ezoteristák, pszihoterapeuták, meditálók, okkultisták és mindenféle New Age-esek, akik a gyenge lelkeket levadásszák. Ők nem az ajtón át jönnek be, hanem a kerítésen keresztül rontnak a lelkekre, hogy elveszítsék őket. Önmegváltó bölcseleteikkel megejtik a gyenge lelkeket, hogy raboljanak, öljenek és pusztítsanak. Jaj ezeknek a hamis tanítóknak és rablóknak! Azért rontanak a nyájra a kerítésen keresztül, mert az ajtónálló nem engedné őket be. Ezek ördögi tanításokat hírdetnek, és megtagadva az Üdvözítőt, gyors pusztulást hoznak magukra (2Pét 2:1). És sokan hallgatnak tévelygéseikre és járnak a kárhozat útján...

(1Tim 4:1-2) A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.

(2Pét 2:1) Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hazug tanítók, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek, s azt, aki megváltotta őket, az Urat, megtagadják, gyors romlást zúdítva magukra.

Nincs más bejárat az üdvösségre, csak az Úr Jézus Krisztus, Aki a juhok ajtaja. Helyezzük életünk sátrát ezen ajtó mellé, hogy amikor nyílik, rögtön beléphessünk rajta...

Uram Jézus, Te vagy a mi ajtónk. Naponta keresem a szűk ösvényt, mely Tehozzád vezet. Kérlek segíts bejutnon az ajtón át az örök életre. Ámen.

Én vagyok a jó pásztor

2023-07-23T07:47:00.056+03:00

(Jn 10:11-15) Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.

Az Úr Jézus kezdettől fogva azonosult a pásztorokkal és a nyájjal... Már a születésekor is, a dicsőitő angyali kórus a pásztoroknak jelent meg, akik a nyájat őrizték. Nem Herodesnek, nem a papoknak, nem a farizeusoknak és az írástudóknak, nem a szanhedrinnek jelentek meg, hanem a legegyszerűbbeknek, a szabad ég alatt pihenő pásztoroknak (Lk 2:8-15)...

(Lk 2:8-15) Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakarat embereinek!” Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!”

Az Úr Jézus nemcsak a pásztorokkal azonosult, hanem a nyájjal is, sőt a nyáj legkisebb bárányával is... Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29), Aki olyan, mint leölésre elkülönített bárány. Amit eggyel a legkisebbek közül tesz valaki, azt Ővele teszi (Mt 25:40)...

(Iz 53:7) Amikor megkínozták, alázatos maradt, nem nyitotta ki száját. Mint a bárány, melyet leölésre visznek, és mint a juh, mely elnémul nyírói előtt, nem nyitotta ki száját.

(Mt 25:40) Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.

(Jn 1:29) Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.

Az Úr Jézus, a pásztor és a nyáj képével, az Egyházat, vagyis az Ő misztikus testét szemlélteti...

(Jn 10:16) Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

Az elveszett bűnös ember példázatában is a jó pásztorról beszél, aki otthagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy az egy elveszett után menjen...

(Lk 15:4-6) Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.

Tehát ugyanaz, ha Krisztus misztikus testéről meg a tagokról beszélünk, vagy az igazi szőlőtőről meg a szőlővesszőkről, vagy a jó pásztorról és a nyájról. Mind az Úr Jézust és az Egyházat jelképezik. A funkciók és a szimbólisztika elvileg ugyanaz. Krisztus a Jó Pásztor, Aki őrzi a nyájat, Krisztus az igazi Szőlőtő, Aki táplálja a szőlővesszőket és Krisztus a misztikus Test Feje, Aki összetartja és élteti a tagokat...

Amint az Úr Jézus átadta Péternek és a többi apostolnak az oldó-kötő hatalmat (Mt 16:19; 18:18), úgy átadta nekik a pásztori feladatot is (Jn 21:25-17)...

(Mt 16:19 Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.

(Jn 21:15-17) Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!

Tehát, ebben a igében, három felelősségi színt jelenik meg:

- Van, aki őrzi a juhokat;

- Vannak a juhok, akik vezetik a bárányokat;

- Vannak az őrzött és legeltetett juhok és bárányok.

A Péternek adott megbízatásában, valójában az Egyház felépítése jelenik meg: van a pápa, aki őrzi a juhokat, akik a főpapok és a papság. A papság, a Jó Pásztor példáját követve, legelteti a bárányokat, vagyis a híveket. Vannak a bárányok, vagyis a hívek, akik követik a pásztorokat, akik maguk is szolgálnak a Lélek ajándékaival és adományaival a kisebbek felé...

Amint az Isten jónak teremtette a világot, de az eredeti bűn miatt az megromlott, úgy az Úr Jézus is jónak alapította az Egyházat, de az idő elteltével jöttek a bajok. Az Úr Jézus kezdettől fogva megmondta, hogy a botrányok elkerülhetetlül megtörténnek (Lk 17:1-2), olyannyira, hogy még a hit megmaradása is kérdéses lesz (Lk 18:8). Sőt, még az Úr napjának emlékezete is eltünhet (Lk 17:22)...

(Lk 17:1-2) Azután így szólt tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.

(Lk 17:22) Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.

(Lk 18:8) Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

Tehát elkerülhetetlen, hogy egyes pásztorok meg ne romoljanak, és botrányokat ne okozzanak... Nagy Szent Gergely pápa, a Lelkipásztorok törvénykönyvében, úgy fejti ki ezt, hogy jobb lenne a botrányt okozó papnak, ha a világi hivatásban maradt volna, és a mindennapi robot malomkövét nyakába akasztva, húzta volna az igát. Itt a malomkő a világi munka robotját jelképezi, a tenger pedig a világot...

1. A Jó Pásztor panasza

Már az ószövetségben is igen keményen szól az Úr a próféta szava által a gonosz pásztorok ellen...

(Ez 34:2-10) Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledele lettek, úgy szétszóródtak. Ott bolyongott nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána eredjen, nincs aki megkeresse. Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét: Életemre mondom – így szól az én URam, az ÚR –: Mivel préda lett a nyájam, mindenféle mezei vad eledele lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem eredtek a nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét! Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük.

Az Úr a Jó Pásztor, Aki számonkéri a pásztorok munkáját és magatartását. Számonkéri a visszaéléseket, a hűtlenségeket és a hanyagságokat. Számonkéri a nyáj kizsákmányolását, elhanyagolását, kifosztását és szétszélesztését. Az Úr nem hagyja elveszni nyáját, hanem számonkéri azt a pásztoroktól, akik csak béreseknek bizonyultak. Sőt, Őmaga megy a nyáj után, hogy kiszabadítsa és visszahozza elveszett juhait...

2. A Jó Pásztor uralma

Az Úr Jézus maga megy az elveszett nyáj után, mint Jó Pásztor, hogy hűen gondozza azt, és beteljesítse az Ő uralmát...

(Ez 34:11-22) Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket. Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, az ÚR –, bárány és bárány között, kosok és bakok között. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok? Azt legeljék az én juhaim, amit a lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a lábatok fölzavart? Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között!

A Jó Pásztor megmenti a nyájat, és igazságot tesz a juhok és bárányok között. A hivatallal nem lehet visszaélni... Nem azért kap valaki pápai, bíborosi, püspöki és papi hatalmat, hogy azzal visszaéljen. Nem azért részesül valaki az igehirdetés küldetésével, hogy zavaros teológiával össze-vissza tapossa az ige legelőjét, és zavarossá tegye annak tiszta vizét. Nem azért kap valaki lelki küldetést, hogy anyagiakba élje bele magát (2Tim 2:4-5)... Minden visszaélést, gonoszságot és hanyag munkát számonkér majd a Jó Pásztor a béresektől...

(1Kor 3:11-15) Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat. Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít, mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

(2Tim 2:4-5) Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését. A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd.

A Jó Pásztor megkeresi az elveszett juhot, vállára veszi, visszahozza, bekeni sebeit és bekötözi azokat. Ő gyógyítgatja, táplálja és hízlalja a legyengültet. A kövéret jól tartja, a gyengét pedig oltalmazza, hogy megerősödjön. A veszedelem idején nem fut el, mint a béresek, mert Ő egyszer s mindenkorra életét adta a nyájáért. A béresek pedig elfutnak, mert ők csak béresek... Ha a pásztorok megromlottak is, és gonoszak lettek, a Jó Pásztor akkor is képes új pásztorokat támasztani. A Jó Pásztor minden egyes juhot és bárányt név szerint ismer, és a nyáj is ismeri az Ő hangját. Ezért van az, hogy a kicsinyek nem hallgatnak az idegen és gonosz béres hangjára. A gonosz béres külsőre olyan, mint a bárány, de belül farkas, mely ragadozó, és úgy beszél, mint a sárkány...

(Mt 7:15) Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

(Jel 13:11) És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.

A mi Urunk Jézus Krisztus egy csodálatosan Jó Pásztor, Akinek minden lehetséges... Ő azt mondja nekünk: Ne félj, te kicsiny nyáj...

(Lk 12:32) Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!

Hála és dicsőség neked Uram Jézus, hogy Te vagy a Jó Pásztor és, hogy bízva bízhatunk Benned mindenkor. Ámen.

Én vagyok az út, az igazság és az élet

2023-07-19T10:42:00.153+03:00

(Jn 14:6) Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.

A gyermek általában egy éves vagy másfél éves korára megtanul járni. Ettől kezdve, amíg csak él, az ember mozog, és a talpa a földet tapossa. Ha a gyermek, illetve a későbbi felnőtt, a sárba vagy a homokba lépik, akkor egy ideig látható lesz a lába nyoma a földön. Na most képzeljük el, hogy milyen lenne, ha minden ember lába nyoma, amely általában láthatatlan, egy bizonyos színű nyomot hagyna bárhol, amerre csak eljár. Íly módon, egy életen keresztül, rengeteg lábnyoma maradna mindenhol, ahol csak járt...

Van ahol az ember sokat jár, és ott teljesen befödi a földet a lába nyoma, de van ahol csak egyszer járt, és csak egyetlen sor lábnyom maradt utána. Ez az ember fizikai útja az ő életében... Van, hogy ezek a lábnyomok az iskolába vezetnek; van, hogy a munkahelyre, vagy a templomba vezetnek; van, hogy a kocsmába vezetnek; és aztán van úgy, hogy egy szerencsejáték barlangba, vagy bordélyházba vezetnek... Bizony vannak lelki útak, amelyket fizikai útak határoznak meg...

Milyen volt eddig a mi útunk? Tiszta volt-e, vagy megbotránkoztatott a lábunk (Mt 18:8)? Békés volt-e, vagy tele volt ellenségeskedéssel? Kiengesztelődve váltunk-e el életnk útján az eddigi útitársainktól (Mt 5:25), vagy haraggal?...

(Mt 5:25) Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj!

(Mt 18:8) Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre.

Az ember igazságkeresése igencsak lármás... Az igazságkeresést gyakran veszekedés, perlekedés, pereskedés, önbiráskodás, vagy netán bírói ítélet határozza meg... Aztán sokaknak az az igazság, amit a legtöbben gondolnak, állítanak, szavaznak vagy lájkolnak. Igen, a demokrácia ámításai közepette, az igazság sokaknak az, amire a legtöbben szavaznak... De az az igazság, hogy az igazság akkor is igazság marad, ha azt csak egy ember állítja. Sőt, az igazság akkor is igazság marad, ha azt senki sem állítja (Jn 5:34)... Ez azért van, mert az igazság nem egy valami, hanem egy Valaki. Egyszer az egyik testvér azt mondta nekem egy vitánk során: Tudod, az az igazság, hogy Jézus Krisztus az Igazság...

(Jn 5:34) Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.

Mivel az ember Isten helyébe lépett (Ter 3:5), és önmagát teszi meg az igazság mércéjévé, ezért az őáltala igazságnak mondott valami csak addig igazság, amíg az az ő érzelmeinek és érdekeinek megfelel. Ahogyan ezek változnak, úgy változtatja meg az úgynevezett igazságot is... Ezért a hitetlen ember igazsága olyan, mint egy iránytű nélküli hajó, amelyet össze-vissza kormányoznak a felhős ég alatt, de a kormányosnak fogalma sincs, hogy merre halad a hajó. De az Úr Jézus eljött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról (Jn 16:8, 18:37-38)...

(Ter 3:5) Isten jól tudja, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és rossznak tudói!”

(Jn 16:8) És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.

(Jn 18:37-38) Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?”

Az idős emberek sokat bölcselkednek a fiatalok előtt a nagybetüs ÉLET-ről: Fiam, aztán az életben így van, meg úgy van, meg amúgy van... És gyakran sok hiábavalóságot mondanak. Sőt, gyakran rossz tanácsot is adnak... Az élet sokkal több, mint az önmegvalósítás, a siker, a karrier, a gazdagság, a szerelem és a boldog házasság, az egészség vagy a hosszú élet... Az élet misztérium... Nem tudjuk honnan van, hogyan lett, csak azt tudjuk hogy van. Tudjuk, hogy vagyunk a földön, de nem emlékszünk arra, hogy hogyan születtünk meg. Ha nem mondanák el nekünk elődeink, hogy kik vagyunk, mikor születtünk, azt se tudnánk, hogyan jöttünk a világra... Az élet misztériumát a kinyilatoztatás fedte fel előttünk, amit a mennyei Atya adott át nekünk az Ő Szent Fia által, Akinek élete van önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26)...

(Jn 5:26) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában...

Tehát az élet elsődleges forrása a mennyei Atya... A mennyei Atya öröktől fogva szülte a Fiút, és megadta egyszülött Fiának, a második isteni személynek, hogy élete legyen önmagában. A bennük és köztük lévő Élet egy önajándékozó szeretet, és mivel Istenről van szó, ezért ez a szeretet a harmadik isteni személy, Aki a Szentlélek. Isten, Aki egy, de három személy, a Szentháromság egy Isten... Ezért az Élet maga a Szentháromság. De mivel az Úr Jézus Krisztus által, a Szentháromság Fiú ponján kapcsolódtunk vissza a Szentháromság isteni életébe, a megváltás műve által, a keresztség szentségében, ezért nekünk, megváltottaknak, az Úr Jézus Krisztus maga az Élet...

Isten szeretetből teremtett minket, és szeretetből adta nekünk az életet. Az eredeti bűn által elszakadtunk az örök élettől, de Isten nem hagyott minket a halálban, hanem megváltott minket Szent Fia által, és az örök élet részeseivé tett minket...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Hát akkor hogyan mondhatja valaki, hogy minden vallás jó és, hogy minden vallás egy út Istenhez? Hogyan mondhatja egy keresztény ember, hogy a pogányokat nem kell evangelizálni és megkeresztelni? Hiszen senki sem láthatja meg Isten országát víz és Szentlélek nélkül... Ha pedig nem láthatja meg Isten országát, akkor hogyan juthatna el Istenhez? Márpedig csakis az Úr Jézus keresztel meg minket Szentlélekkel (Mt 3:11)...

(Mt 3:11) Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd meg titeket.

(Jn 3:5) Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába."

(Jn 14:6) Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.

Isten tulajdonságai azonosak az Ő lényegével... Ezért az Úr Jézus nem azt mondja, hogy én majd megmutatom nektek az utat, én elmondom nektek az igazságot és én elvezetlek titeket az életre, hanem azt mondja, hogy Ő maga az út, Ő maga az igazság és Ő maga az élet. Tehát, ha mi azonosulunk az Úr Jézussal, vagyis meghalunk és eltemetkezünk az Úr Jézus Krisztusban, hogy Őbenne új életre támadjunk fel, ahogyan Szent Pál megírta (Kol 2:12), akkor az Úr Jézust követve a jó úton járunk, az Úr Jézust követve megtaláljuk az igazságot, ami szabaddá tesz minket (Jn 8:31-32) és az Úr Jézust követve eljutunk az örök életre, ahol az örök boldogság vár ránk...

(Jn 8:31-32) Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”

(Kol 2:12) Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta.

Uram Jézus, te vagy az út, az igazság és az élet. Te általad jutunk el a mennyei Atyához, az örök boldogságba. Micsoda biztonság és öröm ez számunkra! Áldott legyen Szent Neved örökkön örökké. Ámen.

Jézus életereje

2023-07-13T15:18:00.107+03:00

(Jn 4:13-14) Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Minden embernek legértékesebb az ő saját élete... Van aki azt kérdezi, hogy mi haszna van abból, ha hisz Jézus Krisztusban? Mitől lesz jobb neki, ha ő hisz és vallásos? Az ilyenek gyakran csak akkor tudják meg erre a választ, amikor betegek lesznek. Akkor hamar elkezdenek egyképpen hinni, imádkozni, és mindent megtesznek a gyógyulásuk érdekében...

A betegség egyfajta részleges halál, de lehet a tényleges testi halál előszobája is. De nemcsak testi betegség van, hanem lelki is, és nemcsak testi halál van, hanem lelki is. A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit (Jn 6:62)...

(Jn 6:62) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet...

Tehát Jézus életerejét úgy testi, mint lelki szemponból végig kell gondolni...

1. Jézus életereje a profétikus képekben és szimbólumokban

Tudjuk, hogy víz nélkül nincs élet. Ezért keresik az ateisták és evolucionisták a vizet mindenhol a világűrben, a Holdon, meg a Marson, hogy bebizonyítsák, hogy az élő világot nem Isten teremtette, hanem az magától jelent meg. Mivel a víz az élet feltétele és szimbóluma, ezért a kegyelem és az örök élet, a szentírásban, vízzel van szemléltetve...

a). Ezekiel próféta látja, amint víz fakad a templom küszöbe alól, és az tovahaladva, egyre nagyobb folyó lesz. Amerre csak folyik ez a víz, minden életre kel...

(Ez 47:1-12) Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. Azután kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira mély volt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. Akkor ezt kérdezte tőlem: Láttad-e, emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján. Ahogy visszafelé mentem, láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, az Arábá-völgyben folyik tovább, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. Élni fog benne mindenféle élőlény, csak úgy nyüzsögnek majd, és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. Halászok állnak majd ott, és Én-Gedítől Én-Eglajimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben. De a posványai és a mocsarai nem gyógyulnak meg, hogy sót adhassanak. A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledelül szolgál, levelük pedig orvosságul.

Fontos megérteni a képeket és a szimbólumokat... A templom maga az Úr Jézus Krisztus szent teste. Ő azt mondta, hogy romboljátok le ezt a Templomot, és én harmadnapra felépítem (Jn 2:19-22). Ekkor Ő a saját testére gondolt. A küszöb alól kifolyó víz pedig az Ő szent oldalsebét vetíti előre, ahonnan víz és vér folyt ki, János apostol tanusága szerint (Jn 19:33-34). Az Úr Jézus szent teste az Ősszentség, ahonnan a világba áramlik a kegyelem kiapadhatatlan forrása (Jn 1:16)...

(Jn 1:16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Jn 2:19-22) Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

(Jn 19:33-34) Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát, hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki.

b). A szamariai asszony esetében is, a kút meg a benne levő víz, az Jézus életerejét szimbolizálja...

(Jn 4:7-14) Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.] Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” „Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Itt Jákób kútja szimbolizálja az Úr Jézust, aki az „Élő víz hordozója”. A víz pedig a Szentlélek kegyelmét szimbolizálja, vagyis az üdvösségre segítő megszentelő kegyelmet.

Fontos itt megjegyezni, hogy József története is erről szólt a Teremtés könyvében. Tudjuk, hogy Józsefet a testvérei meg akarták ölni irigységből, de végül egy kiszáradt kútba dobták. Onnan húzták ki aztán fel Józsefet, vagyis onnan "tört fel", hogy aztán eladják rabszolgának. A kiszáradt kútból "szökkelt" ki József, aki az Úr Jézus előképe... Az Úr Jézus az élő vízek forrása, és a kútból kiemelkedő József, a Fáráó felügyelőjévé vált, és az élet forrása lett, mert ő osztotta szét a gabonát az éhező népnek (Ter 37:12-28; 41:37-57)...

(Ter 37:27-28) Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak, és nem szennyezzük be a kezünket. Hiszen testünk és vérünk ő!” Testvérei hallgattak szavára, és amikor odaértek a midiánita kereskedők, kihúzták a vízveremből, és eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért. Azok elvitték Egyiptomba.

(Ter 41:56-57) Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.

2. Jézus életereje az Ő szolgáiban

Tudjuk, hogy a világ teremtésétől fogva minden az örög Igében foglaltatik össze, Aki az megtestesült Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus. Őbenne áll fenn, és Őbenne lakózik az egész teljesség (Kol 1:16-20)...

(Kol 1:16-20) Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

a). Elizeus próféta is Jézus életerejével támasztott fel halottakat. Sőt, olyannyira el volt telve kegyelemmel, hogy még az élettelen csontjai és a botja is rendelkeztek az Úr Jézus életerejével...

(2Kir 4:29) Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára! (v.ö. Lk 10:4)

(2Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

b). Az angyalok is, akik leszálltak a beteszdai fürdőmedencére, az Úr Jézus életerejét adták át a víz érintésével a betegek gyógyulására...

(Jn 5:4) Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.

c). És végül, az apostolok, meg a 72 tanítvány is, az Úr Jézus életerejével gyógyították a betegeket és támasztották fel a halottakat, amikor Isten országának örömhírét vitték az embereknek...

(Mt 10:1) Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget.

(Mt 10:8) Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!

(Lk 10:4) Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.

3. Jézus életereje az Ő beszédében

Az Úr Jézus maga mondta, hogy az Ő beszéde Lélek és élet...

(Jn 6:62) A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.

Ő valóságos Isten, ezért szavai teremtő erejű szavak. Az Ő szavára lecsendesedett a tenger, mert a Lélek uralodik a testiek fölött, megnyíltak a süketek fülei és látni kezdtek a vakok szemei, mert életet adott azoknak...

(Mk 7:34) Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá: – Effata – azaz: „nyílj meg!”

(Lk 18:42) Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott.

4. Jézus életereje az Ő szent testében

Az Úr Jézus teste az életerő hordozója és forrása... Amikor a vérfolyásos asszony hittel érintette az Úr Jézust, akkor erő áradt ki belőle, és az asszony azonnal meggyógyult...

(Mk 5:25-34) Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!”

5. Jézus életereje a szentségekben

a). A keresztség szentségében részesülünk Jézus életerejéből, mert beleoltatunk a szőlőtőbe (Jn 15:1), Jézus Krisztusba, az élet hordozójába, és így visszacsatoltatunk a Szentháromság isteni életébe. A keresztség szentsége egyben ördögűzés is, mert az Élet megszabadít az ördög rabságából...

b). A bérmálás szentségében részesülünk Jézus életerejéből, hogy az örök élet igéjét és Isten országának örömhírét továbbadhassuk másoknak...

c). Az egyázirend szentsége által részesülünk Jézus életerejéből, hogy a pap kezei által megtörténjék az átváltoztatás, és így, az Úr Jézus az embereknek adhassa eledelül az Ő szent testét és vérét...

d). A szentgyónás szentségében részesülünk Jézus életerejéből, mert az Úr Jézus Szent Vére által újra életre kelünk a halálos bűnből, ami egy második ugródeszka számunkra az üdvösség felé...

e). A betegek kenetének szentségében részesülünk Jézus életerejéből, mint a vérfolyásos asszony, a mi testi gyógyulásunkra, vagy a bűntetésünk elengedésére, vagy a lélekben való megerősödésünkre a végső útunkon...

f). A házasság szentségében részesülünk Jézus életerejéből, hogy szent családként élhessünk, és így a gyermekeink szentek legyenek (1Kor 7:14)...

g). Az Oltáriszentségen részesülünk Jézus életerejéből, mert Ő az élet kenyere, csúcsa és forrása minden szentségnek és kegyelemnek...

6. Jézus életereje a feltámadásában

Az Úr Jézus meghalt, de harmadnapra feltámadt... Jézus él! - kiáltjuk örömmel. Ő pedig feltámaszt minket is az utolsó napon. Ekkor a megdicsőült testünkben elnyerjük teljes megváltásunkat, a testünk megváltását is (Róm 8:23), az örök életre...

(Róm 8:23) De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

Az Úr Jézus maga a fektámadás és az ÉLET. Ezért Jézus életerejéről nem lehet eleget beszélni, hiszen nincs annyi könyv a világon, amelyben az mind elférhetne (Jn 21:25)...

(Jn 21:25) Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.

Uram Jézus! Imádlak, áldalak, magasztallak és dicsőítlek. Ki olyan, mint Te? Te vagy az élet és minden gyönyörűség forrása. Áldott legyen Szent Neved örökkön örökké. Ámen.

Szent Pál intelmei a Tituszhoz írt levelében

2023-02-07T10:02:00.005+02:00

(Tit 1:7-9) A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett. Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni.

(Tit 1:12-13) Saját prófétáik közül az egyik már megállapította: „A krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók.” Ez a tanúság igaz. Ezért intsd őket szigorúan, hogy a hitben erősek legyenek!

(Tit 1:14) Ne hallgassanak zsidó mesékre, és ne kövessék az igazságtól elfordult emberek parancsait.

(Tit 2:2-6) Az idős férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, szeretetben és türelemben. Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra. A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket, legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje. Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek.

(Tit 2:9-10) A szolgák mindenben engedelmeskedjenek gazdáiknak, keressék kedvüket, ne ellenkezzenek, ne okozzanak kárt, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy minden tekintetben díszére váljanak üdvözítő Istenünk tanításának.

(Tit 3:1-2) Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fölöttes hatóságoknak, engedelmeskedjenek, és legyenek készen minden jóra. Senkit ne szidalmazzanak, legyenek békeszeretők és barátságosak, s tanúsítsanak kellő szelídséget mindenki iránt.

(Tit 3:9) Kerüld azonban az oktalan vitát, a nemzetségfákat, a veszekedést, a törvényen való szóharcot, mert ez hiábavaló és haszontalan dolog.

(Tit 3:10-11) A tévtanítót néhány figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember megromlott, bűnben él és saját magát ítéli el.

Szent Pál intelmei a Timoteushoz írt második levelében

2023-02-06T14:01:00.002+02:00

(2 Tim 1:6) Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned.

(2Tim 1:8) Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett...

(2Tim 1:9) ...vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében...

( 2Tim 1:13) Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál.

(2Tim 2:1-2) Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős, s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak.

(2Tim 2:3 Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus hű katonája.

(2Tim 2:15-16) Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki az igazság hirdetésében a helyes úton jár. A haszontalan, üres szócsépléstől azonban óvakodjál.

(2Tim 2:19) De azért az Isten alapköve szilárdan áll, s ez van ráírva: „Az Úr ismeri övéit.” Továbbá: „Aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel.”

(2Tim 2:22) Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedj igaz életre, hitre, szeretetre és békességre azokkal egyetemben, akik tiszta szívvel hívják az Urat segítségül.

(2Tima 2:23) Az oktalan és értelmetlen viták elől térj ki, hisz tudod, hogy csak veszekedéssé fajulnak.

(2Tim 3:15) Gyerekkorod óta ismered a Szentírást: ez megadja neked az útmutatást ahhoz, hogy a Krisztus Jézusba vetett hitben eljuss az üdvösségre.

(2Tim 4:1-2) Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az Ő eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.

(2 Tim 4:5) Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.

Szent Pál intelmei a Timoteushoz írt elsõ levelében

2023-02-06T13:34:00.002+02:00

(1Tim 1:19) Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet.

(1Tim 2:8) …a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.

(1Tim 2:9-10) ... az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel.

(1Tim 2:11-12) Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

(1Tim 5:1-2) Idős férfit ne korholj, csak figyelmeztesd, mint apádat, az ifjakat, mint öcsédet, az idős nőt, mint anyádat, a fiatalt, mint húgodat, egészen tiszta érzülettel.

(1Tim 5:3) Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek.

(1Tim 5:4) Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk tagjaira legyen gondjuk, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves az Isten előtt.

(1Tim 5:5-7) Aki azonban valóban özvegy, és magára maradt, bízzék az Istenben, imádkozzék kitartóan és könyörögjön éjjel-nappal. Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott. Kösd hát szívükre, hogy legyenek feddhetetlenek.

(1Tim 5:8) Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.

(1Tim 5:20) A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen.

(1Tim 5:22) Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd meg magadat tisztán.

(1Tim 6:3-5) Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást, az felfuvalkodott és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulató gyanúsítás és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

Szent Pál intelmei a tesszalonikaiaknak írt második levelében

2023-01-03T14:48:00.000+02:00

(2Tessz 2:15) Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok.

(2Tessz 3:1-2) Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is, és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől.

(2Tessz 3:6) Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.

(2Tessz 3:7-12) Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek; senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek. Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.

(2Tessz 3:13) Ti pedig, testvérek, ne unjatok bele a jótettekbe.

(2Tessz 3:14) Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen.

Szent Pál intelmei a tesszalonikaiaknak írt elsõ levelében

2023-01-03T12:39:00.004+02:00

(1Tessz 4:3-5) Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent.

(1Tessz 4:6) Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük.

(1Tessz 4:11) Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük.

(1Tessz 5:11) Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást, mint ahogy meg is teszitek.

(1Tessz 5:12-13) Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban. Munkájukért legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, egymással meg éljetek békében.

(1Tessz 5:14) Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet.

(1Tessz 5:15) Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel.

(1Tessz 5:16) Legyetek derűsek.

(1Tessz 5:17) Imádkozzatok szüntelenül.

(1Tessz 5:18) Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.

(1Tessz 5:19-20) Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg.

(1Tessz 5:21) Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.

(1Tessz 5:22) Mindenféle rossztól óvakodjatok.

Szent Pál intelmei a kolosszeieknek írt levelében

2022-12-29T15:23:00.000+02:00

(Kol 2:4) Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket.

(Kol 2:7) Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.

(Kol 2:7) Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.

(Kol 2:16) Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban.

(Kol 2:20-22) Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!” Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak.

(Kol 3:1-2) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

(Kol 3:5) Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.

(Kol 3: 8-10) Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.

(Kol 3:13-14) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.

(Kol 3:16) Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.

(Kol 3:17) Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.

( Kol 3:18) Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban.

(Kol 3:19) Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük.

(Kol 3:20) Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében.

(Kol 3:21) Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.

(Kol 3:22) Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben testi uraitoknak, ne látszatra szolgáljátok őket, mint akik emberek tetszését keresik, hanem egyenes lélekkel, az Úr félelmében.

(Kol 3:23) Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.

(Kol 4:1) Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos.

(Kol 4:2) Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban.

(Kol 4:5) A kívülállókkal való érintkezésben legyetek okosak.

(Kol 4:5) Az időt jól használjátok fel.

(Kol 4:6) Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.

Elhanyagoljátok az igazságot

2021-10-13T13:39:00.089+03:00

(Lk 11:42;46) De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.’’ Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: ,,Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.’’ Ő ezt felelte neki: ,,Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket.

Mostanában sokan beszélnek a szeretetről... Ez aféle divat lett. És gyakran hamisan beszélnek róla. Ilyenkor mindig arra gondolok: Hogyan is merészelnek beszélni a szeretetről, amikor tudják, hogy maga Isten a szeretet? (1Ján 4:8)...

(1Ján 4:8) Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.

+Bálint Lajosérsek úrnak volt egy kis hitvédelmi füzete a szektákról, a Ne osszátok meg Krisztus köntösét!, Gyulafehérvár, 1993. Abban olvastam először arról, hogy nincs igaz szeretet, csakis az igazságban. Minden, amit szeretetnek neveznek, de az igazságon kívül helyezkedik, az csak hazugság...

A bevezető igerészben nyilvánvalóan megmutatkozik, hogy az igazságban való élet megelőzi a szeretetet. Mindenféle szeretetet... Az Isten iránti szeretet magába foglalja azt is, hogy szeresd Uradat Istenedet, és azt is, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A második szeretetparancs valójában Isten szeretete, mert hogyan szerethetnénk Istent, ha nem szeretjük felebarátunkat? És ha szeretjük Istent, akkor az Ő szeretete elvezet minket a felebaráti szeretetre is. És Isten szeretetének bizonyítéka pedig nem más, mint a felebaráti szeretet...

(Mk 12:30-31) Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Ez az első parancs. A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.”

(1Ján 4:20-21) Aki azt állítja: szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle: Aki szereti Istent, szeresse testvérét is.

(Gal 5:14) Mert az egész törvény egyetlen mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Mi következik ezekből? Az, hogy egy dolog a mi szeretünk, és más dolog Isten szeretete. Ebből viszont három dologra jöhetünk rá:

1. Ha szeretjük Istent, akkor rendeznünk kell életünket Isten igazsága szerint;

2. Az igazság meg kell előzze a mi emberi szeretetünket. De az igazságot bennünk Isten kegyelme munkálja ki, mert Ő előbb szeretett minket (1Ján 4:19). És az igazság az, ami elvezet minket a helyes szeretetre. Aztán ismét: a szeretetben való tökéletesedés elmélyíti bennünk az Isten igazságát...

(1Ján 4:19) Szeressünk tehát, mert Isten előbb szeretett minket.

3. Nincs igaz szeretet igazság nélkül, és az igazságon kivüli szeretet csak hamis szeretet, vagyis bűn...

(1Ján 5:17) Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.

Ilyen például a "szivárványos" szeretet és a humanizmus. Isten megteremtette az embert: férfinak és nőnek teremtette őket, és látta, hogy ez nagyon jó (Ter 1:31). De mit jelent az, hogy "jó"? Azt jelenti, hogy működőképes... És mit jelent az, hogy az ember működőképes? Azt, hogy életképes, szaporodik, önálló és uralma alá tudja hajtani a földet...

(Ter 1:28) Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.

(Ter 1:31) Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt. Azután este lett és reggel: hatodik nap.

Ha az óraműves órát alkot, akkor utána felhúzza, és megfigyeli hogyan működik. Megfigyeli, hogy ketyeg-e, hogy a mánusok jól járnak-e és, hogy az óra hosszútávon pontosan jelzi-e az időt... Összehasonlítja az óra járását egy etalon órával. Ha azok eléggé egyeznek, akkor azt mondja az órás, hogy az óra "jó". Így van ez az emberrel is, akinek etalonja maga az Úr Jézus Krisztus, a Mester...

A „szivárványos óra” nem jó... Nem életképes, nem termékeny, nem szaporodik, és csakis gyengeséget, kihalást von maga után. Ezért aztán nem is tudja uralma alá hajtani a földet... Az a nép, az a civilizáció, amelyben hamis szeretet uralkodik, amely Isten igazságán kívül helyezkedik, halálra van ítélve. Tehát itt elsősorban nem az erkölcsről van szó, hanem az Isten igazságában való életről...

Első az igazság. A többi csak utána következik... Elhanyagoljátok az igazságot? Hát, ami Isten igazságán kivül helyezkedik, az pusztulásra van ítélve. Vagy másképpen mondva: aki Isten igazságán kívül építi életét, az menthetetlenül romba dől, és el fog veszni...

(Mt 7:26-27) Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy rommá lett.

Uram Jézus, szeretem az igazságot, mert Te vagy az út, az igazság és az élet. Ámen.

Álljon el a hamisságtól

2021-10-04T16:51:00.025+03:00

(2Tim 2:19-21, Károli) Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

Sokat rágódtam azokon a híreken, amelyek ránk zúdultak az utóbbi évtízedben a világi vagy egyházi, hivatalos vagy nem hivatalos hírportálokon. Hát, mindettő felkavaró, főleg az egyházi hírek... Van, aki azt mondja, hogy nem szabad ezeket olvasni; van, aki azt mondja, hogy mindez sátáni rosszindulat, egyházellenes támadás; van, aki inkább behunyja a szemét, és végzi a maga dolgát; stb... Viszont, egy dolog, amikor csak az interneten olvasod ezeket, és más dolog, amikor melletted, a szemed láttára történnek hasonló dolgok... Mit tegyünk? Milyen véleményünk legyen és milyen következtetésre jussunk? Milyen döntéseket hozzunk? Mert ha nem hozunk semmilyen döntést, az is egy döntés lesz.

Ha felemelem lelki szemeim és körbenézek, gyakran csupa hamisságot, tisztátalanságot, önzést, becstelenséget és förtelmet látok. És itt nem a világra gondolok... Nincs egy ép hely a testben, amint a próféta megmondta (Iz 1:4-6), és a test mi más, mint mi, Krisztus teste (1Kor 12:12)...

(Iz 1:4-6) Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

Még említeni is szégyen, ami egyes helyeken történik... Vannak, akik az Egyház vagyonát lopva építenek maguknak házakat; vannak, akik az árvák sonyorú sorsára kapaszkodva szereznek maguknak dicsõséget és vagyont; vannak, akik a legnemesebb nemzeti érzésekkel élnek vissza Isten nevében; vannak, akik a nemzetet istenítik; vannak, akik paráznaságban vagy házasságtörésben élnek; vannak, akik folyamatos szentségtörésben élnek; vannak, akik hűtlenek a szerzetesi fogadalmukhoz; vannak, akik csak a pénzt harácsolják; vannak, akik a házasság érvénytelenítésével élnek vissza; vannak, akik titokban szodomiták; vannak, akik gyerekekkel, fiatal lányokkal vagy fiúkkal élnek vissza; vannak, akik New Age-el és okkult bálványimádással foglalkoznak; vannak, akik piszkos politikai játszmákba bonyolodnak bele; vannak, akik egyházi hatalmukkal és törvénnyel élnek vissza; stb...

De egy dolog van, ami nagyon fájó... Sokmindenre lehet valamilyen magyarázatot, mentséget keresni, mint pl: az a bizonyos hamis irgalmasság fogalma, vagy a kulturális párbeszéd a pogányokkal és más egyebek is, de az égbekiáltó bűn templomban való megáldására nincs semmilyen mentség... Hányszor hallottuk már prédikációkban, hogy: A vétkesek közt cinkos, aki néma... Na, akkor most hol vannak azok, akik ezt prédikálták? A szodomia egyházi megáldása nemcsak, hogy nem lehetséges (a Hittani Kongregáció szerint sem), de nagy valószinűséggel kimeríti az istenkáromlás fogalmát is...

Miért van az, hogy egy-két bátor püspökön, bíboroson kívül, senki sem szólal meg? Méghogy távol van ez tőlünk!... Az Egyházban nincs távolság... Ha a Katolikus Egyházban megáldanak valamit egy helyen, akkor az meg van áldva az egész Egyházban... Úgy érzem, hogy a püspökeink és papjaink elárultak minket... És nemcsak ezzel a hallgatással, hanem a Pachamama üggyel is, a német szinodalitással is, a Great Reset-el is, a migránsűggyel is, a Covid-al is, a vakcinával is, és egyáltalán mindazzal, ahogyan mellénk álltak az egész pandémia ideje alatt...

Mit lehet tenni? Erre csak azt tudom mondani, amit Józsué mondott (Józs 24:15)...

(Józs 24:15) De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!

Vagyis, legalábbis én, személyesen, megpróbálok helyt állni ebben a helyzetben, és az Urat szolgálni...

Azt, aki testvér létére, ilyen dolgokat cselekszik, de azt is, aki ezeket a dolgokat hallgatólagosan elfogadja, azt kerülni kell, és még egy asztalhoz sem szabad vele ülni (1Kor 5:11)...

(1Kor 5:11) Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!

Ha pedig valaki a bálványimádást, az égbekiáltó bűnt, vagy Isten törvényeinek meggyalázását akarja megáldani templomainkban, akkor meg kell próbálni meginteni és leállítani. Ha nem hallgat az intésre és nem áll le, akkor szerintem még a port is le kell ráznunk a ruhánkról, és ki kell mennünk abból a templomból. Nem maradhatunk olyan templomban, amelyet megszentségtelenítenek... Az ilyen templomot újra kell szentelni...

Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja! Ha nem, akkor részese lesz annak a bűnnek. Ha pedig részese lesz a bűnnek, akkor részese lesz a büntetésnek is... Az Írás világosan tanít az elpártolt, bálványímádókkal kapcsolatosan (Jel 18:4)...

(Jel 18:4) Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból...

Legyünk állhatatosak, és álljunk el a hamisságtól, a bűntől és a gonoszságtól. Tartsuk tisztán magunkat a világ szennyétől (Jak 1:27), hogy Istenünk aranyedényei lehessünk (2Tim 2:20-21)...

(2Tim 2:20-21) Egy nagy házban nemcsak arany- és ezüsteszközök vannak, hanem fa- és cserépedények is akadnak: azok megtisztelő, ezek alantas használatra. Aki tehát távol tartja magát az ilyen dolgoktól, az megtisztelő rendeltetésű edény lesz, gazdájának megszentelt, hasznos és minden jóra alkalmas eszköze.

(Jak 1:27) Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.

Uram Jézus, őrizz meg minket az ítélkezéstől, de adj nekünk erős akaratot is, hogy távol tartsuk magunkat minden hamisságtól. Ámen.

Nyújtsd ki a kezedet!

2019-01-17T15:57:00.054+02:00

(Mk 3:1-6) Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: ,,Állj középre.’’ Aztán megkérdezte tőlük: ,,Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?’’ Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!’’ Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.

Vagy, amint a Lukács evangéliumában áll...

(Lk 6:6-11) Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt. Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: ,,Kelj föl és állj a középre!' Az fölkelt és odaállt. Azután Jézus ezt mondta nekik: ,,Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?' Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!' Az megtette, és meggyógyult a keze. Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.

Életemben két elszáradt kezű embert ismertem. Mindkettő fiatalon halt meg. Az egyik az unokatestvérem férje volt, aki kb. harminchárom évesen hunyt el, és a másik egy szomszéd fiú volt, aki talán a huszadik évét sem érte meg. Amint felnőttek, a zsugorodott kar mindkettőnél olyan vérkeringési problémákat okozott, amelybe aztán korán belehaltak.

Hajlamosak vagyunk ne gondolni az ilyen sorsú emberekre. Nem szeretjük magunkat a helyükbe képzelni.... Hálistennek nem mi vagyunk azok... Szegények... Azzal rohanunk is tovább, hogy bűnt bűnre halmozzunk. Pedig ha leállnánk egy percre, és odahajolnánk az ilyen életekhez, az talán a javunkra válna.

Őket is nagy reményekkel várták a világra. Először úgy látszott, hogy minden rendben van. Aztán, amikor kiderült a baj, beköltözött a nyomorúság a családba. Ideig-óráig reménykedtek, ilyen-olyanban hittek, de aztán szép lassan belefáradtak, elcsüggedtek és elfogadták az elfogadhatatlant. A szomszédok először sajnálkoztak, aztán meg arra gondoltak, hogy vajon mit véthetett a család, hogy ilyen nagy büntetést mért rájuk a jó Isten. Vajon ki vétkezett? A gyerek biztos nem... Talán az apja? Az anyja? Vagy talán a nagyszülők?... Aztán szép lassan megfeledkeztek róluk a szomszédok, elkerülték portájukat, és a szenvedő család meg a beteg gyermek maradtak a nyomorúságos életükkel. Minden nap figyelni a növekvő gyermeket, és fájlalni a zsugorodó karját... Minden nap aggódni érte, szégyenkezni miatta... Próbálni takargatni, rejtegetni a probémát, és próbálni normálisan viselkedni, beilleszkedni az iskolai vagy munkahelyi közösségbe...

Ne kerüljük irtózattal a szenvedést és a szenvedőket. Ne kérdezzük, hogy miért van a szenvedés. Ha az Úr Jézusnak szenvednie kellett, hogy bejusson dicsőségébe, akkor nekünk is szenvednünk kell. Hiszen Szent Pál is megírta a szenvedés hasznát (Róm 5:3-5, Zsid 5:8)...

(Róm 5:3-5) De nemcsak ezzel, hanem szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem sarjad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből meg remény. A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által.

(Zsid 5:8) Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett...

Azt gondolhatnánk, hogy távol áll tőlünk ez a fajta nyomorúság... Nagyon fittek vagyunk, kemény fiúk, és jól elrejtjük problémáinkat, érzéseinket és fájdalmainkat. Pedig odabent, a szívükben, a lelkünkben, sokan nagyon csonkák vagyunk (Mt 15:30, Luk 14:21, Fil 3:2)...

(Mt 15:30, Károli) És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket...

(Lk 14:21, Károli) Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.

(Fil 3:2, KNB) Ügyeljetek a kutyákra, ügyeljetek a rossz munkásokra, ügyeljetek a megcsonkítottakra!

Hogy melyek a mi csonkaságaink?... Hát olyan sokan vagyunk, akiket nem akartak elfogadni, befogadni, akiket nem szerettek, nem dicsértek meg, nem ünnepeltek meg középre állítva:

- Már anyánk méhében összehúzódtunk, összezsugorodtunk, amikor megéreztük, hogy el akarnak tetetni, és kaparókanalat szánnak nekünk...

- Összeszorult a szívünk, amikor szüleink nem fogadtak el, nem szerettek és nem dicsértek meg, mert tán fiút vártak; mert csak a testvérünket szerették; mert önmagukat, az ő szüleiktől kapott sérüléseiket látták bennünk; mert nem voltunk olyan ügyesek és okosok, ahogyan azt elvárták volna...

- Félelem és szorogás költözött a szívünkbe, amikor a durva osztályközösség vagy rideg munkaközösség nem fogadott el, kiközösített, mert mi valahogyan mások voltunk...

- Súlyosan sérültünk, amikor házastársunk nem szeretett eléggé, megcsalt, elhagyott, eldobott, vagy amikor a hívatásunk síklott félre életünkben...

- Hasonlóképpen sérültünk, amikor árvák maradtunk, özvegyek vagy magányosok...

- Vagy talán akkor sérültünk, amikor keményen megbántottak, erőszakosok voltak velünk, vagy szexuálisan bántalmaztak...

Aztán, szép lassan, a sok félelem, sérülés, szorongás és összeszorulás, lelki zsugorodássá vált bennünk, és elzsugorodtak lelki tagjaink, amelyek bízalomra, hitre, tettvágyra, jócselekedetekre kellett volna segítsenek minket. Testvérem! Miben áll a te lelki csonkaságod? Mi történt a te életedben?...

Talán könnyes szemmel nézünk egy szép amerikai filmet, amelyben meglepetésszerűen ünnepelnek meg valakit egy szép születésnapi tortával meg pezsgővel, ahol a család és a sok barát örömmel, tiszta szívből énekeli a „Happy birth day to you”-t. Nekünk, talán soha nem volt születésnapi tortánk, talán soha nem ünnepeltek meg minket és soha nem álltunk középen. Talán ez a mi lelki csonkaságunk, az, hogy mi soha nem állhattunk közepén... Talán soha nem volt olyan, hogy legalább néhány percig minden csak rólunk szóljon és, hogy mindenki minket szeressen...

Amikor az Úr Jézus azt mondta az elszáradt kezű embernek, hogy: Állj középre!, akkor a zsinagógában minden szem a csonka emberre szegeződött, és minden csak róla szólt. Róla, akit soha, senki nem vett számba és, akit mindig félretaszígáltak a fal mellé. És most egyszerre csak a Mester szólította őt a zsinagóga közepére. Ez a pillanat volt ennek az elszáradt kezű ember születésnapja, a „Happy birth day to you”-ja...

Az Úr Jézus bement a zsinagógába, és jócselekedetével megdicsőítette a mennyei Atyát. Ma is, ezen a képzeletbeli helyen, egy zsinagóga van... Az Úr Jézus itt van közöttünk, mert többen összejöttünk az Ő nevében (Mt 18:20). Ha felismertük a szívünkben, lelkünkben lévő csonkaságunkat, bizzunk az Úrban, és ma, itt és most, nyújtsuk ki imában az elszáradt tagunkat: Íme Uram, itt van az én elszáradt kezem! Gyógyítsd meg kérlek...

(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

Higgyük el, hogy itt van a mi „Happy birth day to you”-nk is, amikor mi vagyunk közepén, amikor egyedül miránk figyel az Úr Jézus és az egész szentek közössége, és mindnyájan minket ünnepelnek... Az Úr Jézus meggyógyít majd minden csonkaságot (Jer 34:6), és letöröl minden könnyet (Jel 7:17; 21:4), mert mi, akik Őbenne bízunk, örök boldogságra vagyunk híva...

(Jel 7:17) ...mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.

(Jel 21:4) Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.

Uram Jézus, kérlek mutasd meg dicsőségedet és kegyelmedet. Kérlek gyógyítsd meg csonkaságomat, hogy a jót cselekedhessem, és töltsd be szeretetéhségemet, hogy én is szerethessek másokat. Ámen.

Szamárcsikó

2018-09-07T16:02:00.051+03:00

(Mt 21:1-7) Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus előre küldött két tanítványt.Azt mondta nekik: »Menjetek be az előttetek lévő faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám. Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket. Ez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott: "Mondjátok Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád; szelíd ő, s szamárháton ül, szamárcsikón, teherhordó állat fián". A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik. Odavezették a szamarat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ő pedig felült rájuk. (KNB)

Ha figyelmesen elolvassuk ezt az evangéliumi részt, akkor láthatjuk, hogy van benne néhány tisztázandó dolog:

1. Az világos, hogy a szamár, a hátaslóhoz viszonyítva, az alázatot szimbolizálja, de miért választott az Úr Jézus egy olyan szamarat, amelynek csikója is volt?...

2. Az is világos, hogy az Úr Jézus nem ültetett „rájuk” (mármint egyszerre két szamárra), ahogyan azt leforditották, hiszen nem szoktak egy fenékkel két lovat ülni, de még két szamarat sem...

3. Akkor most melyikre ült az Úr Jézus? A kancára vagy a csikójára?...

A jobb megértés végett, olvassuk el a Szent István féle biblia szerinti fordítást is:

(Mt 21:1-6) Amikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldte két tanítványát, ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna érte, mondjátok, hogy szüksége van rá Urunknak, akkor rögtön elengedi.” Ez azért történt, hogy beteljesedjék a próféta szava: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján. A tanítványok elmentek, s úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik. Elhozták a szamarat és csikaját, ráterítették ruhájukat, ő pedig felült rá.

Tehát itt már világos, hogy csak az egyikre ült fel, de vajon melyikre? Mert hát minden Jeruzsálembe való bevonulás jelenetben csak egy szamár szerepel, nem kettő. A válasz szerintem egyértelmű: az Úr Jézus a szamárcsikó hátán vonult be Jeruzsálembe...

Ennek pedig a magyarázata a következő:

1. Istennek mindenben kijár az elsőbbség;

2. Isten lefoglalja és kisajátítja az övéit.

1. Istennek mindenben kijár az elsőbbség

Már az ószövetségben láthatjuk, hogy az Úr minden elsőszülöttet lefoglalt magának, akár ember, akár állat. Egyiptomban minden elsőszülöttet elpusztított, amikor kiszabadította Izrael népét az egyiptomi rabságból...

(Kiv 34:19) Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is.

(Szám 3:13) Az enyém ugyanis minden elsőszülött attól kezdve, hogy megvertem az elsőszülötteket Egyiptom földjén. Magamnak szenteltem mindent, ami elsőnek születik Izraelben, akár ember, akár állat: az enyémek. Én vagyok az Úr!«

Az újszövetségben, az Úr Jézus, Aki Isten egyszülött Fia, Aki megtestesült, megváltott minket kereszthalálával és feltámadt a halálból, Ő az „Alfa” (Jel 1:8), vagyis a kezdet, és az elsőszülött (Róm 8:29), vagyis az Egyháznak, Krisztus misztikus testének Feje (Kol 1:18)...

(Jel 1:8) „Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható.

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

(Kol 1:18) Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

Tehát azért választotta az Úr Jézus azt a szamarat, amelynek csikója is volt, mert a csikó még nem volt elválasztva az anyjától, és még nem használták sem teherhordásra, sem megülésre. Így érvényesült és beteljesedett ezen a szamárcsikón is az Úr elsőbbsége. Hogy mi lett a továbbiakban a szamárcsikó sorsa?... Ki tudja... Lehet, hogy az apostoloknak maradt teherhordó állatként...

2. Isten lefoglalja és kisajátítja magának az övéit

Ez szorosan összefügg az előbbiekkel. Isten nemcsak elsőbbséget kíván az övéitől, hanem le is foglalja magának, ki is sajátítja magának az övéit, akik a választottak. Ilyen Istennek lefoglalt emberek voltak az ószövetségben pl. az ősatyák, a pátriárkák, a próféták, a bírák, a papok, stb... Majd végül pedig maga a Szűzanya Mária, aki méhébe fogadta Isten egyszülött Fiát. Ő lett a lefoglalt Szűz, aki által Isten eljött közénk (Mt 1:23)...

(Mt 1:23) Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

De ott van Sámson példája (Bir 13:4-5)...

(Bir 13:4-5) Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél, mert fogansz és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.”

Vagy Keresztelő Szent János példája (Lk 1:14-17)...

(Lk 1:14-17) Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

És a Szűzanya példája, aki szűzen szűlő és Isten Anyja (Mt 1:20-23)...

(Mt 1:20-23) Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. ( v.ö. Iz 7:14, Lk 1:26-38)

Ilyen Istennek lefoglalt emberek voltak a szentek is: az apostolok, az egyházatyák, Nursiai Szent Benedek, Szent Domonkos, Casciai Szent Rita, Assziszi Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Svéd Szent Brigitta, Néri Szent Fülöp, Páli Szent Vincze, Viannei Szent János, Szent Pio atya és sokan mások. Ők is mind szamárcsikói voltak az Úrnak, azaz Isten szent emberei...

Az Úr Jézus az ilyen Őneki lefoglalt szentekkel kisérteti magát az Ő dicsőségéges működésében...

(Jel 14:1-5) S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az ő és Atyjának homlokára írt nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. Ezek azok, akik asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése. Ajkukon nincs hazugság: szeplőtelenek.

Isten szamárcsikói kell legyünk

Nem vagyunk sem szüzek, sem a világból kivonultak, sem teljesen lelki emberek... Mégis, arra kell törekedjünk, hogy az Úr Jézus szamárcsikói legyünk. Törekednünk kell arra, hogy Ő legyen az első helyen a szívünkben és az életünkben. Engednünk kell, hogy egyre inkább lefoglaljon minket magának. Ha ezt tesszük, akkor Őneki van hatalma, hogy megtisztitson minket, hogy olyanok legyünk, mintha szüzek lennénk, mintha egy lennénk a szentek közül. Jusson eszünkbe, hogy Szent Ágoston is milyen világi ember volt, és mekkora nagy szent lett belőle. Ha engedjük, hogy a Szentlélek alkalmassá tegyen minket (1Kor 6:11), akkor az Úr Jézus szamárcsikója lehetünk, amelyen bevonul az emberek Jeruzsálemébe, azaz a szívükbe, lényük legmélyére...

(1Kor 6,:11) Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Ennek ellenkezője, amikor az embert az ördög lovagolja meg és használja eszközként, hogy romboljon és pusztitson a szívekben meg a világban. Rajtunk áll, hogy kinek leszünk az eszköze: az Úr Jézus szamárcsikója, vagy az ördög fekete paripája...

Jézusom, tudom, hogy még mindig inkább vagyok dacos ló, mintsem alázatos szamárcsikó. Add nekem Szentlelkedet, hogy átformáljon engem, és így egyre inkább alkalmas legyek, hogy eszközöddé váljak. Ámen.

Nem adunk

2018-08-06T23:25:00.121+03:00

(Mt 25:1-13) A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Első látásra furcsának tűnik ez a parabola... A szeretet parancsolata arról szól, hogy szeressük egymást (1Ján 3:11), éljünk közösségben, adjuk életünket barátainkért (Jn 15:13), és lám, mégis az okos szüzek egyszerűen azt mondják a balgáknak, hogy: Nem adunk.. Nem adnak és kész... És mégis ők az okosak, és ők jutnak be az örök mennyegzőre. Akkor most hogy van ez?...

(Jn 15:13) Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.

(1Jn 3:11) Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást!

Az Anyaszentegyház, az egyházi közösség szűlt minket önmagába a keresztség szentsége által, az istengyermeki életre. Az Egyház és a közösség tart meg minket, és vezet el az üdvösségre, az igehirdetés meg a szentségek kiszolgáltatása által. A szentek szeretetközösségébe készülünk, hogy ott Krisztus misztikus testének örökké boldog tagjai legyünk. És mégis, van néhány fontos pillanat az életünkben, amikor a közösség már nem sokat segíthet... Ez azért van, mert Isten elsősorban nem közösségként szeret minket, hanem egyénenként. Ő személyesen, egyénenként ismer és szeret minket, és Ő a nevünkön szólít (Jn 10:3)...

(Jn 10:3) Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.

Krisztus a Vőlegény, mi pedig egyenként menyasszonyai vagyunk (Jn 3:29). Sok-sok menyasszony van, de a Vőlegény mindegyiket úgy tudja szeretni, mintha csak egy volna. Úgy tudja szeretni őket, hogy egyik menyasszony sem féltékeny a másikra. És ez azért lehetséges, mert Ő Isten...

(Jn 3:29) A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.

Isten bárhány felé is osztja magát, Ő teljesen jelen van és egésszen adja magát. És ebben a bizalmas kapcsolatban nincs helye egy harmadik személynek. Amint a vőlegény és a menyasszony nászéjszakáján nincs helye egy harmadik személynek, úgy Krisztus és a krisztuskövető lelki kapcsolata is egy intim, bensőséges kapcsolat.

Három ilyen intim és bensőséges találkozásunk is van a Vőlegénnyel:

1. Amikor szól hozzánk a Szentlélek lélekben vagy álomban, és cselekszik bennünk

Amikor a Szentlélek, Aki az Atya és a Fiú Lelke, szól hozzánk lélekben vagy álomban, és hathatós kegyelme által cselekszik bennünk, akkor olyan dolog történik, amit senki sem ismer, csak az Isten meg az az egyén. Ez csak őrá tartozik, meg a Szentháromság egy Istenre...

2. Amikor szentáldozáshoz járulunk

Amikor magunkhoz vesszük a szent Eucharisztiát, Krisztus valóságos testét, a szentáldozásban, akkor olyan dolog történik legbelül, ami csak az egyénre és Istenre tartozik. Ezt a találkozást is csak a Vőlegény és a menyasszony ismeri bensőségesen. Ez megint csak őrá tartozik, meg a Szentháromság egy Istenre...

3. Amikor eljön a halálunk órája

Azt mondják, hogy egyedül jöttünk a világra és egyedül is halunk meg... Hát nem egyedül, hanem Istennel. De mégis egyedül, olyan értelemben, hogy mindkét kapu átlépését csak magunk tudjuk megélni, és ebben más ember nem tud közvetlenül segíteni. Ez is egy olyan pillanat, amely csak őrá, meg a Szentháromság egy Istenre tartozik...

Ezekhez hasonlók a többi szentségekkel való találkozások is, vagy halálunk után a különítéletünk is, amikor meg kell jelennünk Krisztus itélőszéke előtt (Róm 14:10). Itt is egyénenként fogunk majd állni...

(Róm 14:10) Miért ítéled meg hát testvéredet? És te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé.

Amint a sok menyasszony egy egységes és misztikus Menyasszonyt alkotnak (Jel 21:9-10), amely felékesíttetve ereszkedik alá a Vőlegény jobbjára, úgy ezek az egyéni, intim, Isten-ember kapcsolatok is felépítik a közösséget. Ugyanakkor, habár ott van mellettünk a Szűzanya, ott vannak az őrangyalaink meg a védőszentjeink, azt kell megértenünk, hogy ezeket a dolgokat a közösség nem élheti meg, hanem csak mi egyedül...

(Jel 21:9-10) Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet.

Ezért van az, hogy a lámpás olaja annyira drága, hogy azt senkivel sem lehet megosztani. Drága, mert mindenkinek a saját üdvössége, a saját örök élete a legdrágább. Mivel a lámpás olaja magával az Élettel való találkozás előfeltétele, ezért gyakorlatilag az élettel válik egyenlővé. Ekkor közösség ide, vagy közösség oda, de mindenkinek a saját örök élete a legfontosabb...

Egy zsidó bölcseletben mondták: Tegyük fel, hogy egy bárkában, a tengeren, két hajótörött van, és az egyiknek van egy kenyere. Csak az maradhat életben, amíg jön a megmentő hajó, aki megeszi az egész kenyeret. Ha megosztják a kenyeret, akkor egyik sem marad életben. Ki egye meg akkor a kenyeret? Ők azt mondják, hogy annak van joga megenni a kenyeret, annak jár az egész kenyér, és vele együtt az életben maradás is, akinek az a tulajdonát képezi...

Az olaj az isteni kegyelem, amely a hit lámpásának lángját, melegét és fényét táplálja. A kegyelem olaja a hitet és a szeretetet táplálja... A közösség segít, hogy olajat szerezzünk a közösségi ima által, a szentségek által, a közösség megtartó és buzdító ereje által, de az olaj gyűjtése, a korsó megtöltése, az egyéni feladat és felelősség. Ha imádságos életet élünk, akkor az Úr megtölti lelkünk korsóját a kegyelem olajával. A hit által végbevitt jócselekedetek szaporítják az olajat. De vannak olyanok is, akik csak szipolyozzák a közösséget, benzinkútnak tekintik a krisztusi közösséget, de nem töltik meg korsójukat a kegyelem forrásánál (Jn 1:16)...

(Ján 1:16) És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

Ezek vagy nem imádkoznak hittel, vagy nem járulnak szentségekhez, vagy nem visznek végbe hitből fakadó jótetteket, de meg se becsülik a kapott kegyelmeket. Az ilyenek mindig csak kérnek, de sosem adnak... Aztán, amikor már nincs mellettük egy társ, egy testvér, egy közösség, mert az embernek óhatatlanul egyedül kell szembenéznie az élet nagy kérdéseivel, akkor üres a lelki korsójuk. Ekkor futnak ide, futnak oda, kérik a segítséget innen is, meg onnan is, de senki sincs, aki segíthetne rajtuk, mert a felkészülés ideje lejárt, és elérkezett a levizsgázás órája...

A lámpás tartalék olajának titka az imában és a virrasztásban rejlik (Mk 13:33; Lk 21:36). Imádkozzunk és virrasszunk. Vigyünk végbe jócselekedeteket. Felövezett derékkal, tartalék olajjal és égő lámpással a várjuk az Urat, Aki eljön mindnyájunkat megitélni (Lk 12:35)...

(Mk 13:33) Vigyázzatok tehát, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!

(Lk 12:35) A csípőtök legyen felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva.

(Lk 21:36) Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.

Uram Jézus, add nekünk az istenfélelem ajándékát, az éberséget és a szent okosságot, hogy el ne hanyagoljuk dicsőséges érkezésed várását. Marana tha! Ámen.

Mindenkit magamhoz vonzok

2018-07-19T23:49:00.382+03:00

(Jn 12:28-33) Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre szózat hallatszott az égből: „Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.” A nép, amely ott ácsorgott, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a szózat, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal hal meg.

Manapság egyre furcsább dolgok történnek a világban és az Egyházban... Minden értelmes, tájékozódó ember felteszi magában a kérdést: Mi történik valójában? Miért vannak ezek a dolgok?A válasz szerintem egyszerű: Mindez azért történik, mert kezd eltünni a hit a földről. Maga az Úr Jézus is feltette annak idején a kérdést, hogy az Ő dicsőséges visszajövetelekor, talál-e még hitet a földön (Lk 18:8)...

(Lk 18:8) De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?...

De hát annyi keresztény felekezet van, és annyi vallásos rendezvény... Hogyhogy nincs hit a földön? Hát úgy, hogy egy dolog a vallásosság, és más dolog a hit...

A hitnek több fokozata is van:

- Van a természetes hit: Nem szakad le alattam a híd, a szék, stb., mert azokat jól megcsinálták;

- Van a távolról szemlélődő hit: Érdekel, amit Istenről mondanak, de csak távolról, anélkül, hogy azt személyesen felvállalnám;

- Van az igaznak tartó hit: Elhiszem, amit Istenről mondanak, de még nem élek úgy, ahogyan az Ő igéi megkövetelik;

- Van az élő hit: Isten igéi, parancsolatai szerint élek, átadom neki életemet, és megtapasztalom Őt személyesen az életemben;

- Aztán van a belülről tanító hit: Eltelek Szenlélekkel, Aki feltárja bennem Isten igéinek és igazságainak összefüggéseit, és belülről megismerem Isten országának titkait.

A hit csúcsa és forrása a legméltóságosabb Oltáriszentség, vagyis a szent Eucharisztia. Addig van hit a földön, amíg hisznek a szentmiseáldozatban és az Oltáriszentségben, amelyben valóságosan jelen van a megdicsőült Úr Jézus Krisztus.

Az Oltáriszentségben való hit nem ma kezdett el gyengülni, hanem már a középkorban a reformációval. A protestánsok gyakorlatilag megtagadták mindazt, ami a hit és az Egyház magtartó ereje: a papságot, vagyis az egyházirendet, de különösen a szentgyónást és az Oltáriszentséget. Náluk nincsen pap, csak lelkipásztor, nincs szentmise, csak istentisztelet és nincs Oltáriszentség csak megemlékező Úrvacsora. Nem hiszik, hogy az Oltáriszentségben valóságosan jelen van a feltámadt, élő Úr Jézus Krisztus, és a szentségimádást bálványimádásnak gondolják...

Mi azonban hisszük, hogy az Oltáriszentségben, a kenyér és a bor színe alatt, a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztus van jelen. Az Oltáriszentségben ott van a megfeszített, értünk szentvedő Úr Jézus Krisztus, az Ő szent teste és vére. De nem csak az Ő megváltó kereszthalála van benne, hanem az egész teremtett világ és az egész üdvtörténet. Ha az Oltáriszentségben benne van az Ő megfeszítése, akkor benne van az Ő halála is. Ha benne van az Ő halála, akkor benne van az Ő feltámadása is. Ha benne van az Ő feltámadása, akkor benne van az Ő megdicsőülése is. Mivel Ő a Fő, Krisztus misztikus testének, az Egyháznak Feje, Benne foglaltatik össze minden, hogy Őbenne engesztelődjön ki minden a mennyei Atyával (Kol 1:14-20)...

(Kol 1:14-20) Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

Tehát az Eucharisztiában, a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus szent testében és vérében foglaltatik össze az egész világmindenség, vagyis az egész teremtés műve: Ádám és az ősatyák sora; Ábrahám és a pátriárkák sora; a próféták és minden ószövetségi választott; az apostolok és minden újszövetségi szent... A szent Eucharisztia, mint az üdvtörténet misztikus színpada, a középpontjában, valóságosan megjeleníti az Úr Jézus Krisztus megváltó keresztáldozatát és kínhalálát: Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre... Továbbá, benne van az Eucharisztiában minden megváltott hívő ember, egésszen a világ végezetéig. Mindezeket, az Úr Jézus Krisztus, a szentmisét bemutató pap szavai és keze által hozza létre, a Szentlélek közreműködésével, a konszekrációban, hogy az Atya kebelére vigyen minket a szentáldozásban, oda, ahol Ő is van...

(Jn 1:18) Istent soha senki sem látta: az Egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

A szentmisében, az átváltoztatásban, amikor a kenyér és a bor valóságosan Krisztus testévé és vérévé változik, valóságos Ajtó nyílik meg a mennyre (Jn 10:7; 9), amelyen Krisztus jön le hozzánk, és amelyen mi emelkedünk fel Őbenne a mennyei Atyához. Ő magára vette emberi természetünket, hogy részesítsen minket az Ő isteni természetében. Ekkor, a szentáldozásban, már elővételezzük Krisztusban a feltámadást és az örök életet...

(Jn 10:7) Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja.

(Jn 10:9) Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál..

Az Eucharisztiában nincsen idő, hanem csak örökkévalóság... Az alatt a kb. 10 perc alatt, amíg a szentség elveszíti a látható színét a szánkban, mert feloldódik a természetes anyaga, isteni élet tölti be lelkünket és testünket, szívünket és lényünket. Ez idő alatt, Krisztus által, a mennyei Atya kebelén vagyunk az örökkévalóságban, Aki azt mondta Mózesnek az égő csipkeborkornál, hogy: Én vagyok az Aki VAN (Kiv 3:14), vagyis az örök jelen...

(Kiv 3:14) Isten erre azt mondta Mózesnek: „Én vagyok az, »Aki vagyok.«” Aztán azt mondta: „Ezt mondd Izrael fiainak: Az »Aki van« küldött engem hozzátok!”

A szentmisében, az Úr Jézus maga az Oltár, a Pap és az áldozati Bárány... Ő az Ajtó a mennybe (Jn 10:9), Ő a feltámadás és az élet (Jn 11:25). Aki eszi az Ő testét és issza az Ő vérét, annak örök élete van...

(Jn 6:35-57) Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.

(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

Ez nem lehet vita tárgya, és ezen nincs amit okoskodni... Nem lehet vita tárgya, mert itt az örök életről van szó. Még ha - mint abszurdum - nem is lenne mindez igaz, akkor is hinnék benne, mert oly nagy igéret fűződik hozzá. Ezt az igazságot nem lehet bizonyítani, és amikor már lehetne, akkor már túl késő lenne. Ezért aztán valaki vagy hisz az Oltáriszentségben, mint egy gyermek, az Egyház tanítása szerint, vagy nem...

Manapság egyre több katolikus püspök és pap veszíti el a hitét az Eucharisztiában. Érvényesen miséznek, a feltámadt Úr Jézus Krisztus szent teste és vére jön létre az ő kezeik között, és mégsem hiszik e nagy misztériumot. Nyugaton, ahelyett hogy a protestánsok visszatérnének a Katolikus Egyházba, inkább szentáldozásban részesítenek olyan protestánsokat, akik se nem tagjai a Katolikus Egyháznak, se nem járultak szentgyónáshoz és nem is hisznek az Eucharisztiában a katolikus hit szerint...

Szent Pál erőteljesen figyelmeztet mindenkit, hogy vizsgálja meg önmagát, mielőtt az Úr testét magához venné, mert ha nem hisz benne, ha méltatlanul veszi magához, akkor nem áldást, hanem átkot vesz magához. Ez pedig nem más, mint a szentségtörés...

(1Kor 11:23-29) Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és így szólt: „(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből, mert aki méltatlanul eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné az Úr testét, tulajdon ítéletét eszi és issza.

Itt a méltatlansággal kapcsolatosan Szent Pál nem csak az áldozó lelki állapotára utal, hanem arra is, hogy hisz-e a szentáldozáshoz járuló ember a valóságos jelenlétben, abban hogy nem egyszerű kenyeret és bort fogyaszt, hanem az Úr Jézus feltámadt és megdicsőűlt testét...

Továbbá, ha valaki azt hinné, hogy az Úr Jézus csak a szentáldozás ideje alatt van jelen az Eucharisztiában és utána „visszavonul”, hogy megint csak egyszerű kenyér legyen az ostya, az is téved, mert az Úr nem a visszavonás Istene. Ő amit megcselekszik, az meg van cselekedve, és az átváltoztatott szentostya addig marad Krisztus valóságos teste, amíg a szentség színének elemei megmaradnak...

(1Kor 14:33 Károli) Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében.

Sokan nem értik Isten szerénységét a legszentebb Eucharisztiában. Isten az Eucharisztia legparányibb darabocskájában is teljesen jelen van. Egyesek figyelik, hogy megcsillan-e, áraszt-e fénysugarakat az Oltáriszentség. Valóban, sok eucharisztikus csoda történt már az Egyház történelme során, de mindegyiknek csakis az volt a szerepe, hogy a hitetlenek hitét erősítse. Ha megnyílna a lelki szemünk, és láthatnánk, hogy milyen is valójában az Úr az Eucharisztia színe alatt, akkor olyan nagy fényességet látnánk, hogy abba rögtön belehalnánk. Amikor Mózes kérte az Urat, hogy bár csak egyszer láthassa az Ő arcát, akkor azt mondta neki, hogy ez nem lehetséges, mert ember nem maradhat életben ebben a világban, ha meglátja az Ő arcát. Ezért az Úr betakarta Mózest, és csak hátulról láthatta az Úr elvonulását (Kiv 33:18-23). Hát akkor mennyire ragyoghat az Úr Jézus Szent Szíve az Oltáriszentségben?...

(Kiv 33:18-23) Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Arcomat azonban nem láthatod – mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Majd ezt mondta az ÚR: Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok. Azután elveszem a kezemet, és megláthatsz hátulról. Az arcomat azonban senki sem láthatja.

Aztán vannak, akik azt hiszik, hogy a szentáldozás magánűgy. Azt gondolják, hogy ki és hogyan áldozik, az csakis őrá tartozik. Pedig valójában a szentáldozás a legnagyobb közösségi, egyesítő szent cselekmény, amelyet a Szentlélek egyesítő ereje hoz létre. Mi mindnyájan egy kenyér vagyunk (1Kor 10:15-17)...

(1Kor 10:15-17) Értelmes emberekhez szólok, ítéljétek meg magatok, amit mondok: Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.

Milyen gazdag a mi hitünk!... Ha valóban ismernék az Úr Jézus Krisztus szeretetét és jóságát, látván hitünk gazdagságát, nem félnének a protestánsok attól, hogy a bálványimádás bűnébe esnek. Még ha tévednénk is, a különítéletnél mentség lenne számukra e magasztos hit magyarázata. Azoknak viszont, akik arra vannak rendelve, hogy átváltoztassák a kenyeret és a bort a szentmisében az Úr Jézus Krisztus szent testévé és vérévé, de nem hisznek Őbenne, vagy folyamatosan szentségtöréseket követnek el, azoknak nincs mentségük...

Az Eucharisztia az elhalt búzaszem "százszoros" termése (Jn 12:24), amelyben a test szerint meghalt Úr Jézus Krisztus sokszoroson megjelenik megdicsőülten, a kovásztalan kenyér színe alatt...

(Jn 12:24) Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.

Az Eucharisztia az egykori kenyérszaporítás megdicsőült beteljesedése. Akkor az emberek a folyamatosan, újra és újra megtelő kenyeres kosaraknál dúlakodtak, ma pedig a szentséget őrző cibórium előtt, hogy magukhoz vegyék az örök élet kenyerét. És a hét, illetve a tizenkét kosár kenyérmaradék is megvan a szentségimádási imaórákban, hogy semmi el ne vesszen (Jn 6:12)...

(Jn 6:12) Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: „Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!”

Az Egyház szíve a nagycsütörtöki utolsó vacsora. Itt alapította meg az Úr Jézus a szentmisét, a papságot, vagyis az egyházirendet és az Eucharisztiát. Aki hozzányúl és egyfajta emberi szolidaritás eszközévé degradálja ezeket, az az Egyház szívét és a sokasság üdvösségszerző szentségeit sérti meg. Ne ejtsen meg minket a szemfényvesztő álszeretet és álirgalmasság... Nincsen szeretetet és irgalmasság csakis az igazságban. Az igazság pedig nem egy állítás, hanem egy isteni személy, maga Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus, Aki az út, az igazság és az élet (Jn 14:6). Ő az Ősszentség, minden szentség forrása...

(Jn 14:6) „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Maga az Ősszentség a legméltóságosabb Oltáriszentségben vonzon minket is magához, amint az Úr Jézus mondta egykor Nikodémusnak a rézkígyóról (Jn 3:14-16), vagy amint a példázatban, a sivatagban kidőlt tetem odavonza sasokat a pusztában (Lk 17:37)...

(Jn 3:14-16) Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. ( v.ö Jn 12:32);

(Lk 17:37) Erre megkérdezték tőle: Hol lesz ez, Uram? Ő azt felelte nekik: Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.

A test az Eucharisztiát szemlélteti, a sasok pedig a hit által szárnyaló hívőket (Iz 40:31)...

(Iz 40:31) De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Az Úr Jézus az örök ragyogó fényforrás... Ő felmagasztaltatott mindenek fölé, és mágnesként vonz magához minden szikrányi csillagot, minden Őbenne hívő értelmes lelket (Dán 12:3, Mt 13:43). Adja meg az Úr, hogy szárnyaljunk, mint a sasok, fussunk, mint a bajnokok, hogy eljussunk a célba, ahol elnyerjük jutalmunkat, az örök élet koronáját (Jak 1:12)...

(Dán 12:3) Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint az égbolt fénye, és akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a Nap. Akinek füle van, hallja meg!

(Jak 1:12) Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.

Uram Jézus, Te tudod, hogy emberi erővel senkit sem lehet elvezetni a szent Eucharisztiában való hitre. Add segítő kegyelmedet, hogy mindaz, aki olvassa ezen sorokat, eljusson a hit teljességére. Ámen.

A választottak

2018-03-21T21:43:00.027+02:00

(Mt 22:11-14) Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

Kik a választottak? Olyan személyek, akik eleve arra vannak rendelve, hogy üdvözüljenek? Akkor hát csak azok üdvözülhetnek, akik arra vannak predesztinálva? Nem... Szent Pál apostol világosan kifejti a Timoteusnak írt első levelében, hogy minden ember meg van híva az üdvösségre (1Tim 2:3-4)...

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

Tehát az a kérdés, hogy kik a választottak, és hogy mi közéjük tartozunk-e? Ehez meg kell néznünk a szentírásban, hogy milyen kiválasztottak, kiválasztottságok voltak, és kiket választott ki az Úr az üdvtörténet folyamán...

1. Az Úr kiválasztotta Ábrahámot (Ter 12:1), hogy atyja legyen mind a körülmetélteknek, mind a körülmetéletleneknek, és őbenne, ővele kezdje el az üdvtörténetet...

(Ter 12:1) Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.

(Róm 4:11) A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.

2. Továbbá, az Úr kiválasztotta Izrael népét, hogy általa és benne készítse elő a Törvény uralma alatt (Róm 6:14), az Üdvözítő eljövetelét...

(Ez 20:5) Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

(Lk 2:29-32) Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.

(Róm 6:14) A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.

3. Aztán kiválasztotta Izrael törzsei közül Lévi törzsét a szent szolgálatra, és Júdát meg Jeruzsálemet az Ő lakóhelyéül...

(MTörv 18:5) Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre.

(Zak 2:16) Júda az Úré lesz, mint az ő öröksége a szent földön, és ő újra kiválasztja Jeruzsálemet.

4. Majd az Úr kiválasztotta Dávidot (1Sám 16:8-12, 1Kir 8:16), és királlyá tette Izrael fölött. Trónját örökre megszilárdította (1Krón 17:12, 2Krón 7:18), hogy az ő házából származzon az Üdvözítő (Mt 22:41-45)...

(1Sám 16:8-12) Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az!

(1Kir 8:16) Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött.

(1Krón 17:12) Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját.

(2Krón 7:18) ...akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.

(Mt 22:41-45) Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid URának nevezi őt, miképpen lehet a fia?

5. Az idők teljességében, az Úr kiválasztotta a Szűzanya Máriát és az ő jegyesét, Józsefet (Mt 1:18-21), hogy a Szent Család befogadja Isten Fiát. Ők nevelték fel az Úr Jézust, az Isten Bárányát, Aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29)...

(Mt 1:18-21) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

(Jn 1:29) Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.

A kiválasztottságban abszolut elsőbbséget élvez a Szűzanya Mária. Ő áll legközelebb Istenhez az emberek közül. Ő Isten Anyja, istenszűlő, aki Isten Fiát hordozta a szíve alatt és, aki génjeit adta a Megváltó testének. Utána jön Szent József, az Egyház patrónusa, aki befogadta házába az Üdvözítőt, és aki az Úr Jézus gondviselő, nevelő atyja volt...

6. Aztán az Úr Jézus kiválasztotta a Tizenkettőt, az apostolokat, hogy ők legyenek az Egyház fundamentuma...

(Mk 3:16-19) Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanérgesz nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust és Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

(Ef 2:20) Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...

(Jel 21:14) A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

7. Majd, amikor az apostolok, eltelve a Szentlélek erejével, elkezdték küldetésük véghezvitelét, vagyis az evangélium hirdetését és az Egyház építését, akkor további választottak csatlakoztak hozzájuk. Ekkor püspököket és presbitereket állítottak a közösségek éllére. Ez így van ma is, és így lesz az idők végezetéig…

(1Tessz 1:2-4) Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.

Tehát akkor kik a választottak? A választottak elsősorban azok a személyek, akiket az Úr arra rendelt, hogy általuk vigye végbe az emberiségre vonatkozó üdvözítő tervét és, akiknek az a szerep jutott, hogy sokak üdvössége érdekében szolgáljanak Isten és embertársaik előtt. Továbbá pedig, választottak mindazok, akik üdvözülnek, mert mindnyájan az evangélium hordozói és továbbadói vagyunk környezetünkben...

Amikor valaki belefog egy munkába, akkor azt valahol meg kell ragadnia, valahol el kell kezdenie... Azt, hogy hol fogja meg a mester az anyagot, ő dönti el, és az anyag nem kommentelheti a mester döntését. A fejsze sem dicsekedhet azzal szemben, aki vág vele (Iz 10:15), és az agyag se dirigálhat a fazekas kezének (Jer 18:6). Ezért szükségesek a választottak, és ezért nem lehet háborogni, kommentelni a kiválasztottság körül, a mai demokratikus metalitás szerint...

(Iz 10:15) Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.

(Jer 18:6) Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? – mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!

Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy a választottak kiváltságosak is. Példáúl, amikor a Zebedeus fiainak anyja kiváltságot kért az ő fiai számára, akkor az Úr Jézus visszautasította őket (Mt 20:22-23)...

(Mt 20:22-23) Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk. Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette.

Az Úr mindentudó és végtelen nagy hatalmú... Ezért, az Ő akarata szerint, létezik egy szent és örök hierarchia, amelyben mindenki a maga helyére kerül, oda, ahol mindenki örökre boldog lesz. Lesznek elsőkből utolsók; lesznek nagyok, akik mindenkinek szolgái; és lesznek hátul ülők, akiket előrébb ültetnek...

(Mt 19:30) Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.

(Mt 23:11) Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!

(Lk 14:10) Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.

Mit tehetünk azért, hogy választottak legyünk? A predesztináltságunk és a szabad akaratunk felfoghatatlan kombinációjának misztériuma között három dolgot tarthatunk szem előtt:

1. Higgyünk szilárdan az evangéliumban (Mk 1:15). Aki hisz az evangéliumban üdvözül, aki nem hisz az elkárhozik...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.

2. Válasszuk a szűk kaput és a szűk utat (Mt 7:14), amely végül is az Úr Jézus Krisztus keresztútja...

(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

(Mt 16:24) Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!

3. Szentelődjünk meg Isten kegyelme által. Isten kegyelme által újuljunk meg gondolkodásunkban, szívünkben, lelkünkben és életünkben. Öltsük magunkra Krisztust...

(1Kor 6:11) Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.

(Ef 4:20:23) Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Akik nem engedelmesek Istennek, és nem követik ezeket a lépéseket, még ha meg vannak is keresztelve, meglehet, hogy nem kapnak helyet a választottak között, a szentek közösségében. Sokan vannak elhívottak a keresztség által, de kevesen vannak választottak, akik meg is cselekszik a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21; 22:13-14) ...

(Mt 22:13-14) Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

(Mt 7:21) Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

A választottak sok kísértésnek, veszélynek és megpróbáltatásnak vannak kitéve földi életük során, amint Krisztus is sokat szenvedett testi élete idején...

(Mt 24:24) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.

(Zsid 5:7-9) Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.

Senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe, mert Isten minden embert meghívott az Ő országába. A kérdés azonban az, hogy mi eleget teszünk-e a meghívásnak, és kellőképpen jelenünk-e meg a királyi mennyegzőn?...

Uram Jézus, add Szentlelkedet, a bölcsesség Lelkét, hogy felismerjük azokat az akadályokat, amelyek alkalmatlanná tennének minket a mennyei lakomára. Ámen.

Megismerte

2018-03-02T20:41:00.022+02:00

(Ter 4:1) Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.”

(Ter 4:25) Ádám megismerte feleségét, és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, „mert – úgymond – Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.”

Ez a kifejezés, hogy “megismerte”, nagyon mély értelmet rejt magában... Mi, amikor azt mondjuk valakiről, hogy megismertük, akkor leginkább arra gondolunk, hogy kiismertük annak az embernek a gondolatait, szavait, cselekedeteit, jó és rossz tulajdonságait. Itt azonban arról van szó, hogy egy férfi és egy nő, akik korábban nem ismerték egymást, házaséletükben, szerelemeskedésükben, teljes közelségből megtapasztalják, megismerik egymás testét és lelkét, különösen a testét... Két test öszetapad, egyesül, és így megtapasztalják mindazt az jót és örömet, amelyet Isten ajándékozott az embernek a szerelmeskedésben, ami aztán gyermekáldással jár. Annyira megismerik egymást, hogy a lelkükbe beleég a párja testének illata, idoma, puhasága...

A költők és a zenészek gyakran megírják, megéneklik szerelmük testének szépségét. De amint a lelkiek magasabbrendűek a testieknél, úgy a lelki megismerés is magasabbrendűbb a test megismerésnél. Az analógia által hamar eljutunk arra a felismerésre, hogy a lélek megismerése, igazából csak belülről lehetséges, a lélekbe való behatolással, és annak átjárásával. De erre egyedül csak Isten képes, az Ő Szentlelke által, mert a Szentlélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is (1Kor 2:10). Isten Lelke az Ő igéje által, behatól az emberi lélek mélységeibe és annak ízületeibe (Zsid 4:12)...

(1Kor 2:10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.

(Zsid 4:12) Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.

Valamikor, egy lelkigyakorlaton, azt kérdezte az előadó pap, hogy mi a házasság szentségének az alapja. Erre én sietve rávágtam, hogy a Mt 19:6, amikor az Úr Jézus kijelentette a házasság felbonthatatlanságát...

(Mt 19:6) Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.

A pap azonban nem adott nekem igazat, és azt állította, hogy a házasság szentsége valójában az Oltáriszentségben van, és annak alapításában áll fenn. Ekkor én ezt nem értettem meg... Ő kifejtette, hogy valójában a szentáldozás hasonlatos egy szerelmes egyesüléshez, amely a Vőlegény, vagyis Krisztus, és az Ő teste, vagyis a hívők között jön létre lélekben (Ef 5:31-32). A Vőlegény szerelmes a Menyasszonyába (Én 7:11-13), az Egyházába, és nászéjszakára hívja, hogy az Ő felesége legyen mindörökre (Iz 62:5)...

(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

(Én 7:11-13) A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped. Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon: reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!

(Ef 5:31-32) Ezért hagyja el az ember atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek.” Nagy ez a titok, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom.

Az egész Éneke éneke könyv ezt a szerelmet énekeli meg, a Vőlegény és a Menyasszony, vagyis Krisztus és az Egyház közötti misztikus szerelmet...

Ennek az ellentéte, amikor az Úr Jézus azokról szól, akik nem cselekszik a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21-23)...

(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Fontos megjegyeznük, hogy itt az „ismertelek” kifejezés nem egy látásbeli, köszönőviszony szerinti ismeretségre utal, hanem a legközelebbi megismerésre, vagyis belülről való lelki megismerésre. Tulajdonképpen, itt azt kell értenünk, hogy azok, akiket soha sem ismert az Úr Jézus, azok soha nem birtokolták a Szentlelket, az Atya és a Fiú Lelkét, Akit a Fiú küldött el a világba (Jn 16:7)...

(Jn 16:7) De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.

Az ilyenfajta prófétáknál jelen van ugyan a Szentlélek, mert hiszen használják az Ő adományait, de csak mellettük van és nem bennük. Adja ugyan nekik a Szentlélek az adományokat: a prófétálást, a gyógyítás adományát, az erő adományát, stb., mert az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26), azonban Isten Lelke soha sem ismerte őket belülről, szerelmes módon, betöltve az ő szívüket, lelküket. Mivel ezek nem cselekszik a mennyei Atya akaratát, ezért a Szentlélek megszomorodik, visszavonul és nem vesz szálást bennük...

(Mt 25:26) Az ura azt válaszolta neki: Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.

(Ef 4:30) És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.

Egy alkalommal, eljött hozzánk egy híres evangelizátor, és imádkozott az imacsoportunk tagjaiért. A Szentlélek nagyon kiáradt, és több testvérnél különböző megnyilvánulások történtek, amelyek jelezték a Lélek kiáradását. Én azonban akkor nem éreztem semmit... Az egyik testvér körbe-körbe forgot, behúnyt szemmel. Később elmondta nekünk, hogy érezte, amint a Szentlélek nagyon közel van őhozzá, és égeti őt, mint a parázs a kürtöskalácsot. Ezért ő forogni kezdett, hogy szimbólikus módon, minden oldalról "süsse" őt meg a Szentlélek tüze. Ekkor irigykedve hallgattam őt. Bezzeg neki... Ma azonban inkább figyelmeztetném őt, hogy bizony ez nem jó jel. A Szentlélek nem kivülről kell égessen minket, hanem belülről, mert ahogyan a szerelmespár megismeri egymást belülről, úgy a Szentlélek is belülrõl ismer meg minket, belülről égeti szívünket, lelkünket. Ha csak kivülről sütötte őt a Szentlélek, akkor nincs-e valami gond az ő életében, ami miatt a Szentlélek nem tölti be az ő szívét és lelkét?... Meglehet, hogy a Szentlélek adja neki kivülről adományait, azonban nem tölti be az ő szívét, vagyis nem birtokolja a Szentlelket. Persze, ez csak egy feltételezés részemről, ami csak erre az egy esetre vonatkozik. És azóta ki tudja hogyan állnak a dolgok nála...

Életünk célja bensőségesen egyesülni Istennel, ami úgy történik, hogy betöltekezünk Szentlélekkel. Ha Istenéi nem leszünk, akkor hiába éltünk... Kérjük a bölcsességet, hogy felismerjük és megcselekedjük a mennyei Atya akaratát. Törekedjünk arra, hogy elnyerjük a Szentlélek kegyelmét, a mi üdvösségünk zálogát (Ef 1:13-14)...

(Ef 1:13-14) Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.

(Ef 1:13-14, Károli) A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.

Uram Jézus, hála és dicsőség Neked, hogy kiengeszteltél minket a mennyei Atyával, és Benned élhetünk a Szentlélek által. Áraszd ki szívünkben bőségesen a Szentlelket. Ámen.

Szent Pál intelmei a filippiekhez írt levelében

2018-02-21T22:45:00.002+02:00

(Fil 1:27) Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan.

(Fil 2:3-4) Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

(Fil 2:12) Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket.

(Fil 2:14-16) Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz.

(Fil 3:1) Egyébként, testvéreim, örüljetek az Úrban.

(Fil 3:2-4) Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék.

(Fil 3:14-15) Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. Mi, a tökéletesek, gondolkodjunk így!

(Fil 3:16) ...amit már elértünk, abban tartsunk ki.

(Fil 3:17 ) Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan!

(Fil 4:4) Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.

(Fil 4:6) Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.

(Fil 4:8-9) Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.

A bölcsesség kezdete az Úr félelme

2018-02-16T20:27:00.019+02:00

(Péld 1:7) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.

(Péld 9:10-11) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság, mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.

(Zsolt 111:10) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; dicsérete megmarad örökkön örökké.

(Sir 1:16) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ezt az Úr a hívőkkel együtt, anyjuk méhében teremti, a kiválasztott nőkkel együtt jár, s az igazakban és a hívőkben megnyilvánul.

Mi a bölcsesség? A bölcsesség, a Szentlélek egyik ajándéka. Az Úr Jézusról így jövendölt Izajás próféta...

(Iz 11:1-3) Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.

Ebben az igerészben hét ajándékot találunk: bölcsesség, értelem, jótanács, erősség, tudomány, istenfélelem és jámborság (kedve telik...).

A bölcsesség ajándéka

A bölcsesség ajándékának néhány meghatározása:

1. „A Szentlélek első és legnagyobb ajándéka a bölcsesség, amely a magasból kapott fény: különleges részvétel Isten misztikus és fenséges ismeretében. Ebből a magasabb szintű bölcsességből egy újfajta, szeretettel átitatott megismerés fakad, amelynek segítségével a lélek közelebb kerül az isteni dolgokhoz. A bölcs tudás emellett megadja nekünk azt a különleges képességet, hogy az emberi dolgokat Isten fényességében szemléljük, és az ő mércéjével mérjük. Ez az ajándék megvilágosítja a keresztény embert, aki így belelát a világ dolgaiba. A teremtés valódi értékeit senki más nem képes úgy felismerni, mint az, aki Isten szemével néz a világra. ( Forrás: Szentlélek ajndékai - Magyar Kurir)

2. A bölcsesség lelke: A bölcsesség a dolgok helyes értékelését jelenti, amelyet nem zavar meg a földi dolgok vonzása, és így az ember, a bölcsesség lelke által, a múló dolgokat nem helyezi Isten és a lelki dolgok elé. A bölcsesség ismeri a jézusi mondást: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja”. Nem veti meg a teremtett világot, földi feladatait, hiszen a bölcs ember tudja, hogy ezek által jut el Istenhez, de az Egyház egyik könyörgése szerint, úgy használja a földi dolgokat, hogy közbe ne veszítse el az örökkévalókat. A bölcsesség lelke nyíltságra képesít Istennel és az emberekkel szemben. Készséget ad az igazság elfogadására és életünk megalapozására. ( Forrás: Ft.Darvas-Kozma József esperes-plébános prédikciója, 2005 Pünkösdjén, a Csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánián)

Megfigyelhetjük, hogy a bölcsesség ajándékát, a szentírás szerint, az istenfélelem ajándéka előzi meg. Az istenfélelem nem valamiféle rettegő félése az Istennek, mert az az ördögökre jellemző, hanem egy felelõs tudat, józan felismerés és kellő, alázatos tisztelet, amellyel felemeljük szívünket a mi örökkön élő, szerető és gondviselő Istenünkhöz, hatalmas égi Királyunkhoz.

A kerügmatikus evangelizáció

Ma egyesek a kerügmatikus evangelizáció mellett kardoskodnak, - szembeállítva azt a hitoktatásal, a katekézissel - amely által, őszerintük, erõteljesen és hatékonyan adják át az örömhírt a kerügma pontjai álal.

Ezek a pontok a következők:

1. Isten szeretete;

2. A bűn;

3. A megváltás;

4. A hit és megtérés;

5. A Szentlélek;

6. A közösség.

A kerügma hirdetése, az egyik kerügmatikus evangelizációs közösségben a következőképpen lett meghatározva:

„A kérügma tartalma nem lehet más, mint Jézus és az apostolok kérügmája a saját üdvösségtörténeti értelmezési helyzetükben. Nem tehetünk hozzá, és nem vehetünk el belőle semmit: Jézus áll a kérügma középpontjában!

1. Isten személyesen szereti az embert, akit jónak alkotott. Engem szeret.

2. Csakhogy ezt nem tapasztalom, mert elszakadtam Istentől. Ez a bűn, mely rám telepedve fogva tart.

3. Isten elküldte a Fiút, Jézust, hogy megmentse a bűnöst. Halála és feltámadása győzelmet szerzett a bűn felett, megdicsőülése megnyitotta az Istenhez visszavezető utat.

4. A felkínált üdvösséget, mint ígéretet a hitemmel fogadom be, és életem gyökeres megváltoztatásával, a megtéréssel indul el, melyben Jézust ismerem el Úrnak felettem.

5. A Szentlélek a hívők számára tartogatott ajándék, aki a bensőmbe kiáradva alakít át. Ez az újjászületés Isten Országára.

6. A közösség nem csupán következménye a kérügmának, hanem része: helyreáll a bűn által széttört egység és szeretet körülöttem.

A kérügma természete megköveteli, hogy elköteleződést kiváltó örömhírként jelentsük be! Ha csupán tanítunk a „hitigazságokról”, nem hirdetünk örömhírt. Világos számunkra, hogy a magyar egyházban a kérügma nagy hiánycikk. A nálunk tanult evangelizátorok egyértelmű jellemzője, hogy kérügmatikus mentalitásúak.” ( Forrás: Szent András Evangelizációs Iskola).

Rossz tapasztalataim

A fentiekkel az a rossz tapasztalatom, hogy gyakorlatilag, egy teljesen világias mentalitású ember, nagyon rövid idő alatt, örömmel ismeri meg és fogadja be Isten szeretetét, elméletileg átfutja a bűn, a megváltás, a hit és megtérés témáját, részesül a Szentlélek kiáradásában és a végén, jó esteben, még egy krisztusi közösségbe is elkezd járni. Aztán, amint már több esetben is láttam, néhány év közösségi élet után, kezdenek előjönni a problémák: a testvérke kibérmálkozik az Egyházból és elmegy egy szektába; a testvérke egy baráttal, barátnővel jelenik meg a közösségben, akivel persze paráznaságban, vadházasságban él; a testvérke téves eszméket, hitelemeket kezd magáévá tenni, amelyek nem egyeznek az Egyház tanításával; a testvérke nem tanúsít legcsekélyebb együttérzést sem a betegek, szegények és az elesettek iránt; vagy a testvérke a pénz és az önmegvalósítás után kezd rohanni...

Akkor, hogyan is állunk a kerügmatikus evangelizációval? Tényleg nem jó, és tényleg nem kell az evangelizációban a hitigazságokat tanítani, jól leszögezni? A hitigazságok, a katekizmus, a dogmák tanítása tényleg nem szükséges az evangelizációhoz?... Ha nem szögezzük le jóelőre az Istennel kötött örök szövetség követelményeit, akkor a megtért ember hogyan tudatosítja, hogy mire is köteleződött el?...

Egy teljesebb evangelizáció?

Énnekem megadatott az a nagy ajándék, hogy a megtérésem, Isten közvetlen fenyítése által történt meg. A saját életemben történő félelmetes események által felismertem, hogy Isten ott van fölöttem az égben, és vele nem lehet packázni. Vagy megtérek, vagy elveszek… Rettegésben, félelmekben, kételyekben éltem hónapokig, amíg annyira meg nem tértem, hogy elkezdjem keresni Istent az Írásokban. Csak hosszú idő után ismertem fel Isten szeretetét… Aztán Isten szeretete és irgalma vezetett el a bűnbánatra (Róm 2:4). Majd a bűnbánat vezetett el lassan a megtérés fokozatainak lépcsőjéhez. Valójában, ekkor kezdődött el az igazi istenes életem és a kegyelem általi megszentelődésem. Tehát, ha nincs jó alapozás, akkor nincs amire egy tiszta és szilárd hit kialakuljon a hívőben.

Ha nem ismerjük meg az Isten félelmét, akkor fennáll a veszélye annak, hogy kialakul bennünk egyfajta vallásos, bennfentes, szenteskedő arcátlanság, amelyben arra vetemedünk, hogy Istent egyfajta “havernak” gondoljuk, akit esetleg vállon is veregethetünk. Az istenfélelem ajándéka elvezet minket arra a bölcsességre, amely az értelem és a tudomány ajándékaival karöltve, segít felfognunk, hogy ki is valójában Isten. Ő az, Aki megteremtett minket, megváltott minket, Aki gondunkat viseli, szeret és meghív minket országába, az örök boldogságba...

A kerügmatikus evangelizáció jó és élettel telített módszer, amely gyors és hatékony lehet az örömhír továbbadásában, de szerintem ott kellene legyen előtte az istenfélelem, és ott kellene legyen utána a katekézis, a hitoktatás is. Aki csak az érzelmeivel hisz, de értelmével nem, az könnyen áteshet egyfajta “vidám vasárnapos” testi álvallásosságba, amelyben a vallásosság látszata ugyan megvan, de ereje nincs...

(2Tim 3:5) A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld!

Manapság sokan egyfajta "cuki egyházat" akarnak, aki mindenkinek mosolyog, és mindenkivel kedves. Manapság sokan egy "tánci-tánci egyházat" akarnak, amelyben folyton egyfajta vallásos bulizás, dinamika és fesztivál van. Manapság sokan egy "humánus egyházat" akarnak, ahol megértik és elfogadják az ember bűneit, paráznaságát, házasságtörését meg fajtalanságát, a bűnös emberrel együtt. Manapság sokan egyfajta pankeresztény, "ökumenikus egyházat" akarnak, ahol nem számít mi az isteni igazság, hanem csak az, hogy miben egyezhetnek meg maguk között. De ezek csak mind az igaz hit fokozatos elhagyása, a vallsosság kiüresedése, elvilágiasodása és testiessé válása...

Vajon lesz-e még hit a földön, amikor az Emberfia visszatér? - kérdezi az Úr Jézus. Hát tegyünk róla, hogy legyen... A vallásosságban válasszuk mindig azt, ami szent, komoly, hiteles, józan, hagyományra alapuló, mértékletes, önmegtartóztató, fegyelmezett, engedelmes, alázatos, irgalmas, nagylelkű és szeretetteljes. Óvakodjunk azoktól, akik a II. Vatikáni Zsinat nevében hájdászkonak, nagyokat mondanak, mindent megújítanak, mindent összezagyválnak és kiforgatnak. Nem a módszerek, nem a dinamikák, nem a nagyot mondások, nem a templomban táncolások újítják meg az Egyházat, hanem az istenfélelemmel megélt életszentség...

Nézzünk Szent Bernadette szemébe, és értsük meg tekintetének szomorúságát és mondanivalóját: Óh, ti szegény bűnösök!... Óh, ti balgák, akik a világhoz igazodtok!... Szűzanyánk, Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Urunk és Istenünk, mennyei Királyunk! Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet! Hozsánna a magasságban! Ámen.

Feddhetetlenek legyünk

2017-12-13T16:30:00.007+02:00

(Ef 1:3-6) Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

A testvéri beszélgetésekben legtöbbször a krisztusi közösség dolgai és problémái kerülnek szóba. Egy idő után, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy a legfontosabb dolgokra kellene koncentrálnunk, és nem elvesznünk jelentéktelen részletekben, vagy a másodrangú kérdésekben. Ekkor szilárdult meg bennem a következő irányelv: Nem az a mi elsődleges feladatunk, hogy evangelizáljunk, hanem az, hogy szentekké váljunk. Ha szentekké válunk, akkor az életünk is evangelizál. Ha nem, akkor a szavaink hiteltelenek. A hegyi beszédben, az Úr Jézus ezt hagyta ránk (Lk 5:48)...

(Lk 5:48) Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Ez a parancsolat pedig az ószövetségben gyökerezik...

(Lev 11:44) Legyetek szentek, mert én szent vagyok!

(1Pét 1:14-16) Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Az evangelizáció a mi megszentelődésünknek következménye kell hogy legyen és annak hatása. Ezért is olvassuk az evangélium legvégén az evangelizáció küldetésének parancsát (Mt 28:19-20)...

(Mt 28:19-20) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Az evangelizáció, legyen az aktív: szóval, tettel vagy írással, vagy passzív: tanuságtevő életvitel, személyes kisugárzás, stb., csakis akkor hiteles, ha ott áll mögötte az életszentség...

Ma igen sok szó esik az Egyházban lévő feszültségekről, tévedésekről, tévtanításokról, eretnekségekről, botrányokról, stb. Egyesek célúl tűzték ki magunknak a harcias kereszténységet és az Egyház védelmét. Az ilyenek külöböző neveket vesznek fel maguknak, mint pl. „az Egyház harcosai” vagy „Krisztus miliciája”, stb. Vajon ez lenne a megoldás? Vajon az lenne a mi elsődleges feladatunk, hogy küzdjünk egyházi előljáróink ellen, akiket tévedés ejtett meg?...

Szerintem ma is változatlanul az a feladatunk, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk az Egyházban. Igen, de hogyan?..

Néhány szempont, amire gondolhatunk:

1. Először is bensőségesen kell ismernünk a Szentírást, az Egyház tanítását, a Hitletéteményt, amely a Katolikus Egyház Katekizmusában van összefoglalva, és hitünk összefüggéseit, amelyek mindenben eligazítást adnak;

2. Az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, amit nagycsütörtökön ünneplük meg, megalapította a papságot, vagyis az egyházi rendet és az Oltáriszentséget. Ez az Egyház legbensőségesebb szobája... Ide az Úr Jézus nem hívott meg minden népet, vallást, sem a nőket, sem a muzulmánokat, sem a buddhistákat, mégcsak a Szűzanyát sem, hanem csakis a kiválasztott apostolokat, akik egytől-egyig férfiak voltak... Mi Krisztusra és az apostolokra épültünk rá, az apostoli folytonosság szerint. Aki felrugja az apostoli alapot, annak folytonosságát, az felrugja a Hiszekegyet, az apostoli folytonosságot és implicit a szentségeket is. Az ilyen ember homokra építi házát (Mt 7:26)...

(Mt 7:26) Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette.

(Ef 2:20) Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...

3. A házasság és a család kérdésében nem az a lényeg, hogy elválhatunk-e, érvényleteníthetjük-e a házasságunkat, vagy hogy újraházasodhatunk-e, és aztán szentségekhez járulhatunk-e. Az a lényeg, hogy a Szent Család eszményének megvalósítására van elhívásunk, amely Krisztus és az Egyház viszonyához hasonúl (Ef 5:32). Ha pedig valamilyen tragikus körülmény miatt ez nem sikerült, akkor elváltként, a szüziesség eszményét kell megvalósítanunk (1Kor 7:1-11)...

(1Kor 7:1-11) A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. Ezt engedményként mondom, nem parancsként. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

(Ef 5:32) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.

Ja, hogy ez egy nagyon nehéz dolog? Hát az, de a régi szenteknek sem volt könnyű... Gondoljunk mindig arra, hogy ők fognak megítélni minket. Vagy talán berzenkedünk, mint ahogyan a zsidók is tették egykor? (Mt 19:10)...

(Mt 19:10)Tanítványai így szóltak hozzá: – Ha így áll a férfi dolga az asszonnyal, akkor jobb nem megházasodni.

4. A homoszexualitás kérdésében, a hitetlenség és a tudatlanság miatt, sokan agymosottak lettek. Bevett társadalmi norma lett, sőt világi jog és törvény, az aktív homoszexualitás, ami valójában égbekiáltó bűn. Hiszem, sőt, tapasztalatból tudom, hogy a homoszexuális hajlam egy démoni befolyás, az ember démon általi leuralásának következménye. Ez jelentkezhet már egészen kicsi korban, egy rossz szellemi családi örökség miatt, vagy lehet személyes bűn következménye, ami által az ember ennek a kiszolgáltatottságnak rabja lesz. Ha valaki elszakad Istentől, akkor Ő megengedi, hogy az ember ki legyen szolgáltatva gyalázatos szenvedélyeinek...

(Róm 1:23-27) A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.

Homoszexuális hajlama van valakinek? Nem az a kérdés, hogy mit érez, vagy milyen jogai vannak az állam vagy az egyház törvényei szerint, hanem az, hogy törekedik-e a tiszta, szent és feddhetetlen életre...

5. Ma sokan törekednek az egységre a keresztények közötti kapcsolatokkal, az ökumeniával, vagy egy tágabb értelemben vett ökumeniával: a szinkretizmussal, a világvallások közötti egységgel (az assziszi békeima egység). Keresik az egységet a protestánsokkal, összeboronálva búzát, konkolyt, vagy keresik az egységet a többi világvallásokkal, odacsempészve a kisjézuskát a Buddha szobor, a menora és a muszlim imafűzér közé, egy világbéke nevében. De a mi életünkben nem a világbéke a lényeg, hanem az, hogy megvalljuk-e, hogy az Úr Jézus Krisztus az élő Isten Fia, Aki valóságos Isten és valóságos ember, az egyetlen Megváltó és Üdvözítő, Aki egyedül közvetítő Isten és ember között (Tim 2:5). Ha nem, akkor nincs békesség, mert Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy lerombolja az ördög munkáit (1Ján 3:8), ami a hitetlenség, az istentelenség és a pogányság. Nincs békességük az istenteleneknek! - mondja a próféta (Iz 48:22)...

(Iz 48:22) Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az Úr ( v.ö. Iz 57:21).

(Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus...

(1Ján 3:8) Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse.

6. Ma sokan hisznek egyképpen az Úr Jézusban, sokan evangelizálnak, de rosszul hisznek és rosszul evengelizálnak. Gonosz dolgokat művelnek, eretnekségek felé hajlanak, egyoldalúan, önfejű módon hisznek, megtagadják a hitigazságokat, elhagyják Krisztus igaz Egyházat, az élő vizek kifogyhatatlan vízesését holmi mérgezett pocsolyákért (Iz 47:10-11) és megélhetést, pénzkeresetet fabrikálnak a vallásosságból (1Tim 6:5). Szent Pál arra int minket, hogy az ilyenektől óvakodjunk (Tit 3:10). Nem mindenki, aki mondja: Uram, Uram! megy be a mennyek országába (Mt 7:21)...

(Ez 47:10-11) Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak.

(Mt 7:21) Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

(1Tim 6:5) ...és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld...

7. Az életszentség receptje egyszerű: igazság, irgalmasság és alázat (Mik 6:8). Utána jön a szeretet (Jn 13:34, 1Ján 3:11), az egyszerűség, a gyermeki lelkület (Mt 18:3) és a szegények meg az özvegyek gyámolítása (Jak 13:34)...

(Mik 6:8) Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

(Mt 18:3) Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

(Jn 13:34) Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket!

(Jak 1:27) Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

(1Ján 3:11) Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást...

Rendezzük dolgainkat Isten igazságában, a mennyei Atya akarata szerint, legyünk irgalmasok és elnézők egymás iránt, rendeljük magunkat alá feletteseinknek, mérjük magunkat az egyszerű emberekhez, törekedjünk szeretni minden embert, hagyatkozzunk gyermeki lelkülettel Isten gondviselésére és törekedjünk segíteni a szegényeknek, a szükölködőknek meg a magányosoknak. Ha ezeket tesszük, akkor már evangelizáltunk is. És ha mindezek mellett még szóban, tettben vagy írásban is evangelizálunk, akkor tényleg leteszünk valamit az asztalra Isten országáért... De ottmarad a nyugtalanító kérdés: Vajon mi feddhetetlenek vagyunk?...

Uram Jézus, tudom, hogy egykor majd kiértékelsz engem, és megszámolod talentumaimat meg mináimat. Kérlek légy irgalmas hozzám, hogy feddésed elviselhető legyen. Ámen.

Meztelenséged szégyene

2017-12-02T16:45:00.029+02:00

(Jel 3:17-18) Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss.

A meztelenség ősi szimbólum a szentírásban, amely megjelenik az első könyvtől az utolsóig... Már a biblia első lapjain találkozunk vele (Ter 3:10), hogy aztán még markánsabban láthatssuk azt Noé esetében, aki megrészegedve, meztelenül aludt a sátrában (Ter 9:20-21). Később, a meztelenség fogalma egyre inkább lelki értelmet kap, ahogyan azt a Jelenések könyvében is láthatjuk (Jel 16:15)...

(Ter 3:10) Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”

(Ter 9:20-21) Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.

(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

Mivel Ádám minden ember test szerinti atyja, Noé pedig az új világ, a Vízözön utáni világ atyja, ezért ezek a képek prófétikus jellegűek, amelyek kihatnak az egész emberiségre. Úgy gondolom, hogy a meztelenség fogalmának megértéséhez, ki kell előbb ellemezni Noé esetének szimbólumait...

1. Noé sátra

Noé sátra az ember evilági, testi életét szimbolizálja. Minden ember teste és földi élete hasonlatos egy sátorhoz (2Kor 5:1-3, 2Pét 1-14), amelyben az ember eltölti élete evilági, „hiábavaló napjait” (Préd 9:9)...

(2Kor 5:1-3) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.

(2Pét 1:14) ...mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.

2. Az alvás

Lelki szemponból, az alvás, az evilági dolgokba való belefeledkezést, az elvilágiasodást, és az Úr Jézustól és az isteni dolgoktól való elidegenedést szimbolizálja...

(Mt 26:40) Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?”

(1Tessz 5:6-8) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.

3. A meztelenség

Lelki szemponból, a meztelenség, az eredeti bűn által eltorzúlt, szeplősitett lelki testünkre utal. Az eredeti bűn előtt, az eredeti szentség állapotában, az ember nem szégyelte testi és lelki meztelenségét (Ter 2:25). A bűnös ember azonban elrejtőzik Isten és embertársai elől (Ter 3:8), egyfajta lelki elfordulással és a titkos, gonosz gondolataival (Ter 3:10-11). Az új ember pedig (2Kor 5:17), betekarja meztelenségét Krisztusban, a kegyelem ruházatával...

(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.

(Ter 3:8) S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.

(Ter 3:10-11)) Az így válaszolt: „Hallottam hangodat a kertben, és féltem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” Erre megkérdezte tőle: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?”

(Kol 3:12) Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

4. A részegség

Lelki szemponból, a részegség az isteni bölcsesség, a józanság és a lelki erő elvesztését jelenti, vagyis az ember bűnös lelki állapotát...

(Zsolt 107:27) Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.

(Iz 24:20) Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé.

(Iz 29:9) Álmélkodjatok és bámuljatok! Támolyogjatok és ingadozzatok! Legyetek részegek, de ne a bortól, tántorogjatok, de ne a mámorító italtól!

A szimbólumok megértése után gondolom, hogy nyilvánvaló, mit jelent virrasztani és vigyázni a lelki ruháinkra. A bűn megrészegíti az ember lelkét, és sötétségbe vezeti. A részegség és a sötétség pedig lelki álmot hoz az ember szemére. Ezen álom öntudatlansága az, ami a lelki ruházat elvesztéséhez vezet. Mindezek pedig szégyenbe és megcsúfoltatásba viszik az embert Isten és a szentek közössége előtt…

A fenti figyelmeztetések leginkább a mai napokra szólnak... Ugyanis manapság, pont azok, akiknek a hitet kellene őrizniük és továbbadniuk, azok lettek részegek és alszanak lelkileg részegségükben. Arra használják teológiai tudományukat, vallási képzettségüket, egyházi hatalmukat, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, amire egy kisgyerek is egyből rávágja, hogy “meztelen a király”. Ezek elámítják és elhitetik a bizonytalanokat, a lélekben gyengéket, az ingatagokat, beadva nekik, hogy a súlyos, sőt az égbekiáltó bűnök is elfogadhatóak Isten színe előtt, merthogy az idők megváltoztak…

Ezek Péter apostol szavai szerint álmodozók, viharvert fellegek (2Pét 2:17), akik nagy veszedelemre mennek:

5. A tévtanítók sorsa

A tévtanítók sorsa, az ószövetségi hamis próféták és a bukott angyalok sorsa, vagyis a kárhozat...

(2Pét 2:1-19) Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el. Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek. De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette. Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról napra gyötörték gaztetteik. Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára, elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni, noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató ítéletet. Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és szennyfoltok, akik azzal szórakoznak, hogy tévútra vezessenek titeket akkor is, amikor veletek lakmároznak. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők! Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bószor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért. A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszallta a próféta istentelen viselkedését. Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár. Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül. Szabadságot ígérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai.

(Júd 1:4-8) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat...

A mai nehéz időkben helyes út:

- A hallgatás a megpróbáltatásokban;

- A napi szentmisén való részvétel;

- A szentségek gyakori vétele;

- A napi szentírás olvasás;

- A napi rózsafűzér imádság.

Van, aki felvette a harcot a mai heterodox tévtanokkal szemben. Ez szerintem kontraproduktív, mert akkor az Egyház ellen kell harcolnia, amely nékünk anyánk. Az ilyen harc csak tovább mélyíti a szakadékot. Ezzel szemben a „nepomuki hallgatás”, amely által óvjuk az Úrnőt (2Ján 1:1), talán hatékonyabb. A napi szentáldozás táplál lelkileg, megrősít, megvilágosít és éberen tart, hogy bele ne aludjunk a mindennapok dolgaiba. A napi rózsafűzér imádság elvezet a pusztába a Szűzanyához. És ha vele vagyunk a pusztában, akkor nem érhet utol minket a gonosz áradata...

(Jel 12:6; 15-18) ... az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.

... A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.

A protestánsoknak is ajánlatos, hogy tanulják meg a rózsafűzér imádságot. Hiszik, hogy a Sola Scriptura megtartja őket? Hát jól van, de akkor olvassák el a Lk 1:26-28; 42-44-et...

(Lk 1:26-28) A hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea egyik városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve pedig Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

(Lk 1:42-44) Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

Az evangélium szerint ez azt jelenti, hogy Mária kegyelemmel teljes, vagyis teljesen el van telve a Szentlélek kegyelmével. Ő az Úr anyja lett, vagyis Istennek anyja. Vajon nem segíthet nekünk hathatósan az Istennek Anyja?...

Hiszem, hogy a Szűzanya Mária segít nekünk megmaradni a hitben, a józanságban, az éberségben és a krisztusi fehér ruházat megőrzésében, hogy nehogy kilátszodjék meztelenségünk szégyene. És szükséges a mindennapi jócselekedetek, a Hegyi beszéd receptje szerint (Mt 5), és minden nap kell törekedni a szeretetre...

Uram Jézus! Áldunk és magasztalunk Téged. Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus... Ámen.

Szent Pál intelmei az efezusiakhoz írt levelében

2017-09-17T17:10:00.003+03:00

(Ef 4:1-2) ...éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben.

(Ef 4:2) Viseljétek el egymást szeretettel.

(Ef 4:3) Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét.

(Ef 4:17) Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.

(Ef 4:22) Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt.

(Ef 4:23-24) Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.

(Ef 4:25) Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.

(Ef 4:26) Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.

(Ef 4:27) Ne adjatok teret az ördögnek.

(Ef 4:28) Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is.

(Ef 4:29) Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.

(Ef 4:30) Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.

(Ef 4:31-32) Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

(Ef 5:3) Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik.

(Ef 5:4) Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki.

(Ef 5:6-7) Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. Tehát ne vállaljatok velük közösséget.

(Ef 5:8) Éljetek úgy, mint a világosság fiai.

(Ef 5:10) Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.

(Ef 5:11) Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket.

(Ef 5:15) Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen.

(Ef 5:16) Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak.

(Ef 5:17) Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát.

(Ef 5:18) Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel.

(Ef 5:19) Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.

(Ef 5:20) Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.

(Ef 5:21) Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.

(Ef 5:22) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak.

(Ef 5:33) Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

(Ef 6:1) Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén.

(Ef 6:4) Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.

(Ef 6:5) Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak.

(Ef 6:9) Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás.

(Ef 6:11) Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok.