JabJab

Komplex vagy bonyolult?

Tue, 20 Mar 2012 11:04:02 -0700

Nagyon könnyű, és elég sok problémát okoz amikor a két fogalmat összekeverik.

Az, hogy valami komplex, abból nem szükségszerűen következik hogy bonyolult. Sőt, igazából sem az egyszerű, sem az összetett és sokrétű dolgoknak sem kell bonyolultnak lennie. De sokan azzá teszik. Még az egyszerű dolgokat is.

Hosszú az út az egyszerűig.

Állítólag (nagyon régen a főiskolai tanárom mondta ezt a történetet), valamilyen mérnöki társulás (egyesület, alapítvány?) szlogenje volt a fenti egy sor. És igen, hosszú az út odáig.

Néha egyszerűbb csak úgy odatolni valamit a másik elé, és kérni hogy bogozza ki. Vagy egyszerű összetolni valamit ész és stratégia nélkül egy kampányhoz, és rábízni az ügynökségre, hogy dolgozzon ebből.

(rendszerint amikor az ilyen összehányt valamit szépen letisztázom, és visszaadom átolvasásra, ellenőrzésre, akkor a készítőjét már nem érdekli annyira hogy valóban átnézze)

Az a baj (és egyben szerencse is), hogy aki egy aprósággal így gondolkodik, az a nagy dolgokban is pontosan ennyire trehány.

Ahol figyelnek a részletekre, átgondolják és egy kész anyagot adnak ki a kezükből, ott tapasztalatom szerint könnyebben tudunk együtt dolgozni. Amikor bele kell tenni az energiát egy brief-be, akkor az ott a megbízó fejében is helyére kerül hogy mit akar. Ha csak egy egysoros a feladat kiosztása, akkor ott egy folyamatosan változó pályán kell majd focizni, és ez magában rejti a rengeteg dráma helyzetet is, ami viszont kikészíti azokat, akik szeretnek jól és alaposan dolgozni.

Ma már nem ugrom és indulok, amikor kapok egy telefonhívást, hogy akkor azonnal találkozzunk, nagy biznisz van, és kéne azonnal egy PPC szakember. Az ilyenből általában az lesz, hogy dolgozunk együtt másfél hétig, de közben annyi minden megváltozik, sőt az eredmények sem jönnek (igaz, odáig még nem jut el ennyi idő alatt, hogy a konverziós kód beépüljön az oldalba), szóval csak káosz brigád lesz belőle.

Sokkal jobb olyan megbízóval együtt dolgozni, aki gondolkodik mielőtt beszél. Leírja, mielőtt felhív. És végiggondolja, ad időt a feladatra, és a végén segít közösen gondolkodni. Nem várja hogy a cége egyéb problémáit is én oldjam meg.

Hosszú az út az egyszerűig.

De aki megjárta ezt az utat, ott minden más. Például egygy eszköz amely 400 oldalas műszaki és használati útmutató nélkül is működik, nem kell hozzá szakértelem mégis használható egyből. Mondjuk egy iPod vagy egy iPad ilyen. Sok (tíz vagy száz)ezer óra agyalás és egyszerűsítés előzte meg, és amit kiadtak a kezükből, hirtelen piacképessé tette azt az ötletet, amelyet egy másik cég egy évtized alatt nem tudott még be sem indítani.

Vagyis nem (vagy nem csak) az ötlet, hanem a megvalósítás is fontos.

És akkor vissza a címhez. Egy számítógép komplex, de nem kell hogy bonyolult legyen. Egy Windows általában (a W8-at nem ismerem) első pillanatban megmutatta hogy ki az úr a házban, minden bonyolult lett tőle. A Mac-el valahogy ennek az ellenkezője az élményem. Ez is komplex, de nem bonyolult. Ami kicsit haladóbb szint, arra megvolt a tanulási görbém, de soha nem éreztem hogy elsajátíthatatlan. A Win-nel már feladtam, ennyi nem akarok többé olyan gépet a kezembe venni. (követhetetlen, hogy minden újabb verzióban máshol lehet egy beállítást megtalálni, vagy saját magával sem kompatibilis a rendszer)

És miért szar az ami szar? Ugyan nagyszerű mérnöki teljesítmény van mögötte, de nem a felhasználó köré lett kialakítva az egész, hanem a pénz köré. Az első pillanatban már a születésekor bele volt kódolva hogy mi lesz belőle. Bill Gates a vas és a felhasználók közé akart kerülni, hogy kikerülhetetlen legyen, a piaca együtt nőjön a gépek számával.

Ezzel szemben az Apple más szeretett volna., Egy szerethető, a felhasználóhoz szabott, emberi valamit, ami nem csak működik, de szép és praktikus is. Átszövi az egészet valami plusz. Adtak időt arra maguknak, hogy a dolgok egyszerűek legyenek. A csomagolás, a UI, a szoftver, a kiegészítő eszközök, stb.

Ugyaníg el fog válni egymástól az üzleti életben (és ha jól figyelsz észreveszed) akik a pénzt szeretnék, és ez az egyetlen cél, azoknál egy csomó dolog felesleges macera, nem kell, nem foglalkoznak vele, (vagy éppen nem írnak, nem adnak tisztességes brief-et az ügynökségüknek), és vannak azok, akik nem csak a termékeiket, de a gondolataikat is tisztán, és rendezetten tartják.

Tudnak egyszerűen is gondolkodni. És a bonyolult nem opció, maximum komplex dolgok lesznek körülöttük, de bonyolultak soha.

Azt hiszem tudom kik a nyerő versenyzők.

Permalink | Leave a comment »

Másik dimenzióban

Mon, 12 Mar 2012 00:49:47 -0700

Jó ideje érik már bennem egy bejegyzés erről a témáról.

Sok ügyfélnél fordult már elő, hogy kérték, hogy ne hirdessünk éjszaka, vagy karácsonykor, esetleg hosszú hétvégén. Mert akkor az emberek úgyis mást csinálnak.

De az is előfordult, hogy azt kérték, hogy hirdessünk a munkaidő órái alatt, vagy hideg téli napokon, mert akkor meg olyan sokan neteznek.

És ez teljesen logikus gondolkodás a ... klasszikus tömegmédiára. Vagy igaz ez akkor, ha valaki van annyira téjékozatlan, hogy idő alapon vásárol elhelyezést valamilyen oldalon (tudod, egy hónap címoldal alsó széle közepe, vagy ilyesmi). Mert ez esetben persze, ugyanazért a pénzért többen látják a hirdetést, szuper.

Annak az óriásplakátnak is magasabb az ára amelyik frekventált helyen van (belváros, mondjuk jól látható helyen, nem a forgalommal szemben), vagy jól belőhető a célközönsége (pld. reptérre vezető út mentén).

Nyáron, jobban megéri egy nagy forgalmú, százezreket megmozgató koncertsorozatot szponzorálni, mint mondjuk egy kis vidéki eseményt.

De vesézzük ki mi történik a PPC világban mindezalatt.

Ott az egyik látogató szinte soha nem találkozik a reklámok megtekintése közben egy másik látogatóval. Vagyis minden találkozás egyedi. (nem egy reklám megy ki százezreknek, millióknak, hanem mindenki a saját reklámját kapja meg). Így az eredménye is teljesen független attól, hogy azon a napon, azon az oldalon hányan voltak még ugyanott, hányan látták ugyanazt a reklámot, hirdetést, stb.

Mivel a PPC hirdetések ára függ attól (is), hogy mekkora a verseny az adott megjelenésért, ezért megeshet, hogy kevésbé frekventált idősávban, vagy kevésbé pörgős időszakokban olcsóbb egy kattintás, ergo jobb ott hirdetni. Vagyis itt NINCS PRIMETIME (nem értelmezhető).

(a YouTube másképpen közelít, szerintük ott MINDEN PRIMETIME - ez is egy nézőpont)

Ugyanígy, önmagában értelmezhetetlen az a kérés, hogy a keresőben az első helyen szeretne valaki lenni. Hiszen az első hely értelemszerűen (nem feltételenül, de sokszor igen) drágább. Lehet hogy kettővel hátrébb 3x annyi megjelenést és 3x annyi kattintást lehet megvásárolni ugyanazon pénzből, és ez jobb megtérülést eredményez.

Vagyis buta kérés azt kérni PPC-ben, hogy legyen ott csúcsidőben, legyen ott az első helyen, vagy legyen ott ekkor vagy akkor.

Szerintem legyen ott a hirdetés akkor, amikor a legjobb eredményeket hozza, a leghatékonyabb.

És nem kell kizárni érzések alapján a hosszú hétvégét, hanem inkább arra kell játszani, hogy a piac nagy része ugyanúgy (bután) gondolkodik, vagyis nem hirdet, így kisebb a zaj, - akár - jobb megtérüléssel is futtatható ilyenkor a hirdetés.

Maximum kisebb a volumen.

A volumen az egyetlen ami változtathat ezen a képleten. Mert amíg a meghatározott költés bőven elég a megjelenésekhez, addig érdemes szűkíteni, koncentrálni azon helyekre ahol jobb az ROI (vagy az ár, vagy más mutató).

De vannak olyan hirdetők akiknek problémát okoz a rendelkezésre álló inventory mérete (a célzás miatt mondjuk, vagy attól, mert komoly, brutális összegeket költ). Ilyenkor érdemes kitölteni a rendelkezésre álló teret, minden olyan lehetőséget, ahol még megéri.

De könyörgöm, felejtsük már el azt a buta gondolatot, hogy a mass media-hoz hasonlítjuk a PPC-t! Itt minden egy kicsit másképpen működik. NE szabott büdzsé legyen, hanem számoljunk megtérülést (amennyiben mérhető az eredmény persze). És legyen az a brief, hogy adott keretek, sarokszámok mentén a költés nyitott, amíg megtérülő a befeketés, addig ne legyen felső határ. (maximum ha a cég saját korlátaiba ütközik: raktárkészlet, kapacitás, finanszírozási igény, vagy valami más megfontolás)

Ez itt valahogy egy másik dimenzió. Meg kell tanulni ebben (is) gondolkodni.

Permalink | Leave a comment »

A láthatatlan légió

Wed, 22 Feb 2012 23:51:14 -0800

Érkezik néha olyan kérés az ügyféltől, hogy vajon a versenytársak mit csinálnak a neten, és a keresőkben. És ilyenkor mit is csinál az ember, hááát, elkezd vadul keregélni és iterálni, majd bevallja hogy az eredmények nagyon hozzávetőlegesek.

Ugye, régebben minden egyszerűbb volt?
Az egész világ egyszerűbben működött.

A sarki fogadós kirakott egy nagyobb cégért, az látható volt.

A gyár fölött állandóan füst gomolygott, sok ember ment be és ki, és a vasúti sínek is fényesek voltak a gyárkapu előtt, vagyis jól ment a cégnek.

Később is, megvéve a legnagyobb nyomtatott lapot, látszott hogy ki hirdet, kinek van pénze arra is hogy megfizesse a borsos tarifákat.

De még egy évtizede is, a versenytárs cége előtt parkoló autók mérete egyértelmű mutatója volt annak hogy mennyire megy jól a cégnek (vagy az, hogy mennyi csinos titkárnő érkezett reggel a céghez).

A lényeg, hogy látható volt, kis erőfeszítéssel kikutatható volt a piac. Ahol nem volt ennyire egyszerű, akkor is ott volt egy médiafigyelő, vagy piackutató cég, és megnézték, megmérték, megbecsülték. Még az eladási adatokat is meg lehetett becsülni az in-store mérések alapján.

És erre jött ez a fránya internet, és összezavart mindent.

Ma már nem lehet tudni mennyi az annyi. A cég egy része lehet hogy indiában kalapálja a billentyűzetet, az ügyfélszolgálat kiszervezve Romániába, a boltok bezárva, és csak a neten történik az eladás, a fulfillment valahol Európából történik, és a hirdetések, na azok....

Hogyan lehet megbízhatóan megnézni, hogy a versenytárs mennyit hirdet és kinek? A te IP címedet lehet hogy kizárta a megjelenésekből, a remarketing miatt egyesek túl sokat, van akik semmit nem látnak a hirdetésekből, az érdeklődés alapú célzás miatt egy újságíró ír egy levelet a cég marketingesének, hogy egy jó kis szexvideo gyűjtemény mellett látta a hirdetést.

Vannak természetesen lehetőségek, sőt maga az AdWords is ad eszközöket a versenytársak figyelésére (nem titok miért, vajon többet költ az aki látja hogy a versenytársai is költenek ide?)

Ott az Impression Share, amely hasonlít a klasszikus médiában használt Share of Voice mutatóhoz (már a Content-re is adnak ilyen adatokat, ami igencsak érdekes becslési algoritmus lehet, tekintve az ezernyi célzási lehetőséget a GDN-en :-)

Aztán ott az Analyse Competition lehetősége (aki nem ismeri, Az Opportunities menüpont alatt van elbújtatva), valami ilyet láthatsz ha kattintasz:

De a Google Analytics is ad valamilyen támpontot adott iparágra, hasonló méretű site-okkal való összehasonlításra - persze akkor kapsz adatot ha adsz is bele - bár ezen az új felületen mostanában nem találok semmit - olyan mint amikor a vak kisgyereket azzal büntetik hogy átrendezik a szobáját :-(

De ahhoz hirdetőnek kell lenni, hogy ezek az eszközök a rendelkezésedre álljanak. És még mindig nem tudod hogy Etarget-en mennyit költött, egyéb online csatornákon mit csinál a versenytársam. Mert átment az egész egy nehezen átlátható, majdnem zajmentes világba, ahol ugyan jó, hogy engem nem zavarnak olyan zajok amelyek engem nem érdekelnek, de ezzel a lehetősége is eltűnt annak hogy átlássam a helyzetet.

Mintha egy érzéküket elveszítették volna a marketingesek.

Persze ez főleg azokat a versenyzőket zavarja, akik eddig minden lépésüket biztosra tervezték, és bevállalós, merész vagy éppen szokatlan ötleteket egyből lesöpörték az asztalról, és mentek a többiek után. Amit a versenytárs csinál, az rossz nem lehet - mondják még ma is sokan.

Igen, de mostanában már nem lehet jól követni az ellenfelet. (Nagyjából) kikereshető hogy melyik szóra hirdet a Google keresőjében, de vajon ki lehet találni az összes keresési kifejezését? (persze hogy nem, de még egy közelítő becslés is nehéz). Azt, hogy milyen célzásokat használ a Tartalmi hálózatban, arra még lövésünk sincs. Hogy mennyit költ? Arra sem. Hogy lehet egy ilyet másolni? Rossz hírem van, max ha az ügynökségüket elcsábítod egy zsíros szerződéssel, de szerintem egy ilyen ajánlatra egy normális ügynökség nemet mond.

Akkor mi marad a rettegő marketingesnek? Hááát, rossz hírem van, el kell kezdeni a saját ötletekből dolgozni, motiválni a kreatív, az online és a PPC ügynökségeket, hogy induljanak el, és ötleteket hozzanak, teszteljenek, számoljanak. Akár valami egészen jó is születhet belőle.

Hajrá!

Permalink | Leave a comment »

2012

Mon, 02 Jan 2012 06:42:00 -0800

Évkezdő post következik. Arra gondoltam hogy a sok évzáró bejegyzés között már úgysem rúgok a labdába, legyen akkor évkezdő, de nem fogadalmas, nem ígérgető, inkább olyan összefoglaló, kitekintő.

A tavalyi év nem volt semmi, semmilyen értelemben nem volt szokványos.
Szakmailag NAGYON pörgős, de egyben nehéz év is volt.

Alakulgat a PPC piac, kezdenek az ügynökségek, de az ügyfelek is felnőni a feladathoz, és (szerencsére) még nem egymás nyakának esős a hangulat. Van meló bőven, de becsülettel és odafigyeléssel kel megcsinálni, különben kidobott pénz. És azt kezdem el észrevenni, hogy sok ügynökség nem érzi még a késztetést a jó munkára, egyszerűen annyi a megbízás, hogy örülnek ha sikerül valahogyan teljesíteni.

De ez kevés. Mi szeretnénk az a csapat lenni akik nem csak letudják a feladatot, hanem úgy végezzük el, olyan gondosan és odafigyelve, mintha a saját hirdetéseinket csinálnánk, ami a saját pénzünkből fizetünk ki.

Persze egy rövid távon hátrányokat is rejt, kisebb a kapacitásunk, egy ügyfélre több időt szánunk, gyengébb az egy munkaóra megtérülése, de mégis, hiszek abban, hogy hosszú távon ez az egyetlen nyerő stratégia számunkra.

Szeretnék azon ügyfelekkel együtt dolgozni, akik megértik, hogy nem az ügynökségnek kifizetett pénz az igazi költség, hanem az elvesztett lehetőség, a ki nem használt üzlet, a rosszul elköltött PPC-re szánt pénz. És hogy hosszú távon azt kapják amiért fizetnek.

Amikor a kórházba befekszik az ember, akkor nem arra vágyik, hogy a legolcsóbb doki kezelje, hanem hogy a legjobb. És elfogadja azt, hogy ennek biza ára is van.

Átgondolva az előző évet, készítettem egy kis statisztikát a befektetett munkaóra mennyiségről, a kiszámlázott összegekről, és az egy munkaórára jutó bevételről, rezsi órabérről, stb.

Mint tavaly is, ismét érdekesek a számok.

Az első, (és egyben legrosszabb hír), hogy 12%-kal csökkent az egy munkaórára kiszámlázott átlag összegünk. Ez jelenti a piac gyengülését, a cégek megpróbáltak faragni a költéseken. De ismét, nem az ügynökségnek kifizetett összeg a lényeges, hanem a PPC-re elköltött pénz (az utóbbi az előzőnek 10-100x-osa).

E mellett (sajnos) az a szomorú tény, hogy a tavalyi önköltségi órabérünk viszont nőtt durván 20%-kal 2011-re. Vagyis záródik be az olló.

A fenti két szám végeredménye, hogy az egy munkaórára jutó profitunk az előző évinek kevesebb mint a felére (40%-ára) esett vissza...

Hogy miért ilyen magas egy munkaóra belső költsége? Hááát, tessék végiggondolni, egy kiszámlázott munkaóra mellé további 27% (mint az Áfa) tanulás, utazás, oktatás, belső feladatok járulnak. A mi munkánk olyan, hogy képben kell lenni egy olyan témában, ahol már elavult a tegnapi hír.

A 2012-es évre nem jók a gazdasági előrejelzések sem, de ha nem olvasnánk a híreket, ez akkor is lejött abból, hogy az ügyfeleink egy része elkezdte kapirgálni azt, hogy legyen a díjazásunk (vagy annak egy része) teljesítményhez kötött. Ezzel nincs semmi baj, amíg a teljesítményt abban mérjük amit mi csinálunk. De ha a teljesítményt olyan faktorok is befolyásolják mint az ügyfél által meghatározott ár, a piac többi szereplőjéhez való stratégiájuk, vagy éppen a weboldal működése (vagy annak ellentéte) a foglalási folyamatban, akkor már nehezebb rá azt mondani hogy ezt bevállaljuk. Olyan helyzetben kell bizalmat szavaznunk az ügyfelünknek (hogy jól áraz, menni fog az oldal, stb), amikor ő éppen bizalmatlan velünk szemben (nem hiszi el hogy enélkül is a legjobbat adjuk, (hiszen a hosszú távú közös munka alapja hogy mind aketten elégedettek legyünk a helyzetünkben).

De sajnos rengeteg az új belépő a piacra, akik azt gondolják, hogy odacsapva is meg lehet oldalni a témát, óccsóért. És az ő áraikhoz hasonlítja a megbízónk a mi (bizonyosan magasabb) árainkat. De kérdezem én, nem csalódtak még eleget az olcsó, de legalább szar minőségű kötözött sonkában, ehetetlen csokumikulásban, vagy a filléres szarokban amik elsőre jó vételnek tűntek?

Szerencsére a megbízók szakmai ismeretei is bővülnek, a téma felkeltette sok helyen a felsővezetők figyelmét is, és megpróbálják profin csinálni. És ugyan akadnak cégek ahol azt gondolják hogy elég ha mancikát elküldik egy alap AdWords tanfolyamra, de a legtöbb helyen (szerencsére) átlátja a vezető hogy ez nem egy egyszeri tudás, hanem folyamatos fenntartást igényel, jobb szakemberre bízni. De jó ismerni a lehetőségeket, mert így tudja megfelelően és ügyesen brief-elni az ügynökségét.

Node vissza a számokhoz. 2012-ben az egyik legfontosabb feladat az lesz, hogy a veszteséges ügyfelekkel újraszerződjünk, vagy megszüntessük az együttműködést. Veszteséggel nem dolgozunk, az senkinek nem jó.

A másik komoly kihívás a megnőtt kapacitásaink korrekt lekötése lesz, ha ügyesek tudunk lenni, akkor sikerül az egyik szezonális témát kiegészíteni egy másik, de máshol szezonálissal. Valamint belépni olyan piacokra amiket nagyon szeretnénk, de még nincs ott ügyfelünk.

Szerencsére a Google itthon nagyon komolyan veszi az ügynökségek támogatását, és segít kutatásokkal és előadásokkal megtámogatni az olyan területeket, ahol a megbízói szaktudás erősen hiányos (iparági kutatások, ROPO (Research Online Purchase Offline) hatás, iparági benchmarkok, stb.

Szóval mindent összevetve izgalmas év lesz a világvége :-) éve, szakmailag sokkal szofisztikáltabb feladatok elé nézünk, és (öröm!), hogy egyre okosabban PPC-ző ügyfelekkel.

Hiszem és bízom benne, hogy a szakma is észreveszi, hogy jelen pillanatban még nem egymással versenyzünk. (itt-ott persze előfordul, de felejthető, kezelhető). Az igazi kihívást az ügyfelek megrögzött marketing szokásai (mindent a TV-re mindenki néz TV-t), offline világból hozott téves elképzeléseik (két ünnep között nem hirdetünk, vagy csak szezonálisan érdemes hirdetni), félinformációk, téves elképzelések a PPC-ről (minden vásárlás mérhető, vagy a keresőben az első hely az igazi, a többi nem éri meg).

Versenyzünk a piacra belépett átvágós cégekkel, a tudás és szakismeretek hiányával, versenyzünk a display piac szereplőivel, kicsit még az offline világ hirdetőivel is. egymással még csak kicsit.

Összefoglalva, érdekes lesz ez az év. Harcos is egyben, várom benne a jó pillanatokat (mondjuk superweek PPC nap).

Legyen nektek is jó évetek!

Permalink | Leave a comment »

Minőségi pontszám - magasabb súly a Landing Page-en

Tue, 25 Oct 2011 06:37:59 -0700

Tény: a Google bejelentette, az AdWords-ben fokozatos bevezetéssel, de megváltoztatják a Minőségi Pontszám (Quality Score) számolásában az egyes tényezők súlyát, és a céloldal (Landing Page) magasabb súllyal fog részt venni a QS számításában. (az angol nyevlű blogon a bejelentés)

Megpróbálom ezt a témát körbejárni.

Első és legfontosabb, mennyiről mennyire változnak a súlyok?

Ez az abszulút megválaszolhatatlan kérdés, mert a pontos számokat senki nem tudja. Van fenn a neten egy videó, amelyben Hal Varian magyarázza hogy hogyan és miből számolódik a Minőségi Pontszám. Ezen a videón látható egy körgrafikon, ez:

Vagyis feltételezéseim szerint eredetileg a minőségi pontszámban az átkattintási arány (CTR) mondjuk 58%-ot jelentett, a relevancia 28, és a LP 14%.

Ehhez képest nőtt most a Landoing Page súlya a számolásban, de szinte biztosan nem a Relevancia hátrányára. Vagyis maradt a CTR csökenő fontossága (bár még mindig domináns!

Viszont nincs ebben a grafikonban benne (biztosan nem akarták reklámozni) hogy a QS megállapításában részt vesz egy account szintű faktor is, egyes források szerint cca 10%.

Vagyis a változások után valami ilyen megoszlás lehetséges a QS egyes összetevői közötti súlyozásra:

Milyen hatással lesz a hirdetőkre ez a változás?

Feltehetően érezhető, hiszen ha nem így lenne, akkor nem lett volna értelme a fokozatos bevezetésnek. A lassú, fokozatos bevezetés annak a jele (is lehet), hogy a Google nagyon nézi hogy ez egyes hirdetőknél milyen változásokat hoz.

Megeshet (és ez speckuláció!), hogy azon weboldalak, ahol a +1 gomb kinn van, és vannak rá kattintások, érezhető javulást tapasztalnak majd (csodálkoznék ha a +1 gomb nem jelentene valahol, valamilyen "signal"-t)

Talán(!) hatással lesz az affiliate oldalak hirdetéseire, hiszen azok nagyon sokszor olyan céloldalra visznek amelyek belső kereső találati oldala. Sokszor ráadásul eléggé alacsony információtartalmú oldalak ez affiliate céloldalak, vagyis az ő hirdetéseikben várható áremelkedés (ez persze jogos is, hiszen az gyártó/szolgáltató weboldala mégiscsak erősebb relenaciával rendelkezik mint egy oldal amelyik csak el akarja adni (gondolj egy szálloda nevére hirdető affiliate site-ra).

Mindenesetre érdemes beállítani Campaign Alert-eket a legfontosabb mutatókra (javaslom a Cost per Conversion-t, de aki ezt nem méri, annak a CPC is megteszi (vagy kezdjen el mérni Cost/Conv-t azonnal :-)

A Google miért vezette be a változtatást?

Valószínű hogy profitmaximalizálásból. A várható CTR-ből azonnali promitmaximalizálás lehetséges, de (extrém eset, de mégis), tegyük fel hogy valaki annyira csábító hirdetési szöveget ír, hogy az emberek nagy része kattint, akkor:

- lesz egy csomó ideges user

- hosszú távon arra tanítjuk őket, hogy a hirdetésre kattintani nem jó

Vagyis a csak CTR alapú profitmaximalizálás nem célravezető, már középtávon is kisebb a megtérülés (hoppá facebook, vajon ott mikor jönnek rá? - vagy már fejlesztik a rendszerüket?). A többi faktor ennek okáért került bele már az elején.

Vagyis a hosszú távú profitabilitás megőrzéséért szükséges a felhasználói élmény, és végeredményben a releváns kulcsszó - releváns hirdetés - releváns landing page sorozat. Mivel az első kettő a CTR-rel kifejezhető érték, ezért logikus hogy az eddig kicsit elhanyagolt harmadik tényező is végre nagyobb súlyt kapjon.

Vagyis a post-click viselkedés a lényeg. Nem az hogy eljut valaki az oldalra, hanem hogy ott mit csinál. Ez egyre erpsebb trend az online marketingben (szerencsére), és egyre kisebb súllyal figyelünk a CPC-re abban az esetben ha van mondjuk konverzió mérés.

Vajon hogyan méri a Google a Landing Page Quality-t?

Ez fogas kérdés ismét. Vajon aki konverziót mér, (és ezen keresztül a Google is többet tud a konverziókról és a post-click viselkedésről) ott ez is egy "signal" lesz majd? Vagy mondjuk az AdWords fiókal összekötött Analítics fiókban megjelenő adatok? (ezzel ugye hátrányba kerülhetnének azok akik nem mérnek konverziót (mert nem akar vagy mert nem lehet), vagy azok akik nem használják az Analytics-et... Az egyenlőség elve alapján nem valószínű hogy ezek a számok beleszámolnak majd a LP értékekbe, de ugye valljuk be, bele kéne számoljanak na... De ha ezek nem, akkor mi? A Landing Page Speed az tudjuk hogy mért érték, és eléggé releváns dolog. Vagyis akinek lassú az oldala, az hátrányba kerül azokkal akiknek gyors.

De akkor mégis mi? Spekulálok:

- keresés, kattintás, majd ugyanattól a felhasználótól rövid időn belül újabb keresés a témában (ez egyértelmű jel hogy nem mélyedt el abban amit ott talált)

- +1 gomb használata (ez jó oldal, vállalom az arcommal hogy ajánlom)

- keresés, de nem az első hlyen levő hirdetésre kattint, hanem a lejjebb levőre (és sok ember sokszor ugyanez) - ez ismét egy jel, csak éppen negatív jel.

- keresés, weboldal elnézet, de nincs katt (negatív jel)

- lehet hogy a Landing Pager speed is egy skálán lesz meghatározva, nem pedig a jó és a rossz "kétállású kapcsolóval"

Rengeteg dolog jut az ember eszébe miközben ezzel kapcsolatban spekulál. Például az, hogy miért kell ezeknek a QS összetevőknek fix számoknak lenniük? Miért nem lehet ez dinamikusan változó, attól függően hogy milyen téma, mennyire erős a verseny az adott SERP-n, mennyire magasak a licitek az adott témában, szezonláisan is változhatnak egyes keresésekre, adott témákban lehet teljesen más mint egy másikban, stb, stb, stb.

Spekulálással egy dolgot érhetünk el, kicsit jobban megismerjük a rendszert, és jobb kampányokat tudunk az ügyfeleinknek csinálni.

Permalink | Leave a comment »

Steve Jobs Day (2011 október 14)

Fri, 14 Oct 2011 07:28:00 -0700

Ma van a hivatalos Steve Jobs Day. Vannak akik ma felöltöztek Steve kedvenc fekete magasnyakú pólójába, kék kopott farmet, és edzőcipőt húztak. Én megpróbálom a magam módján, a saját Mac múltammal kicsit szebbé tenni ezt a napot.

Kevesen hagytak ilyen elképesztően erős nyomot maguk után a történelemben. Igaz, vannak politikusok, vagy pár művész akikre emlékezni fog az utókor, sőt, még szeretnek majd az emberek úgy öltözködni ahogyan ők tették. Érdekes, hogy elég sok ember ezek közül kerek szemüveget hordott. Ghandi, John Lennon, és Steve is.

Felöltözni iránta érzett tiszteletből, csak pár esetről tudok, ott van ugye a Törülközőnap Douglas Adams tiszteletére, és más nem is nagyon jut most az eszembe. Vagyis ha jól végiggondolom, ez azért mond valamit arról az emberről aki nem is olyan régen ment el.

Létrehozott valami olyat ami megváltoztatta a személyi számítógépekről alkotott képünket. Mert egy ilyen gép lehet - akár - szép is, emberközeli, és - akár - működő is.

Valamikor 1991 környékén találkoztam először Macintosh géppel, bevallom, akkor nem szerettem. Azt hiszem ez a modell volt az asztalomon (ezt örököltem a cég tulajdonosától amelyet akkoriban vezettem):

A gép működött, de drága volt a szervize, a perifériák, és úgy döntöttem, átáll a cég (az akkor sokkal erősebb, és kezelhetőbb, olcsóbban fenntartható) PC-s vonalra.

Laza 15 évvel később vettem meg az első iPod-omat, egy 30 gigás classic-ot:

És innentől felgyorsultak az események. Lenyűgöző volt hogy ez egy használható eszköz, óriási, addig nem látott kapacitással, és az iTunes ellenére is szerethető kütyü.

Nem is volt meglepetés, hogy az iPhone piacra kerülése után fél évvel vettem egy függetlenített verziót az eBay-en.

A következő lépés egy MacBook Pro laptop volt két évvel ezelőtt, amikor is elérkezettnek találtam az időt arra, hogy váltsak. De még nem voltam benne biztos, és óvatos lépésként még csak egy laptop-ot vettem, de megvolt mellette az asztali PC-s gépem.

Meggyőző volt a gép, egyszerűen csak működött. Mindenféle mellékszál nélkül, csak úgy. Használható, és a munkát segítő gép. Nem kellett vele túrni a netet, hogy miért nem működik a Windows alatt mondjuk az Office, hanem csak használni kellett. Fura érzés volt amikor erre először rájöttem, hogy már hetek óta használom, de még nem volt vele bajom (az egyik legfurcsább hiányérzet amiben eddig részem volt)

Később jött egy iPad is a családba, az az utazós, nappaliban netezős cucc. Mostanában a kislányommal azon nézegetünk fotókat és videókat.

És befutott szépen a következő iPhone, egy Apple TV (1-es, 160G vinyóval), és tavaly végleg letettem a Windows gépet. (És soha nem is akarok visszalépni - a 27 colos iMac nagyszerűen működik). Azóta dolgozom és nem tweakelem a winfost. A felszabadult óráimat pedig a családommal töltöm.

Az eddigi router helyett lett egy Apple termék (Airport Extreme), ezzel nem dől le naponta a net, amióta betettem nem kellett újraindítani. Ez is idő spórolás.

Érdekes mellékszál hogy a PC World helyett most a MacWorld-öt olvasom. És a cikkek ebben nem arról szólnak, hogy hogyan lehet hibamegoldani, hanem hogy hogyan kell használni a gépet. Munkára vagy szórakozásra, de használni. Most valami ilyen a munkaállomásom:

Szóval Steve az én világomat szebbé tette. Használható eszközt adott a munkámhoz, és szép dolgokat a szórakozáshoz.

Köszönöm Steve, R.I.P.

Permalink | Leave a comment »

Tratatatá!

Mon, 10 Oct 2011 01:53:00 -0700

Most kimaradt egy kis idő, régen nem írtam bejegyzést. Nem mintha a kedvem vagy a lelkesedésem fogyott volna el, sokkal egyszerűbb, az időm. A meglevő ügyfeleink kiszolgálása kitöltötte a napjaimat, és - sajnos - volt olyan felkérés is közben, amelyet nem tudtam elfogadni, mert az már veszélyeztette volna a már felvállalt feladatokat.

Ez így nem mehet tovább, hiszen ebben a szakmában egy hónap nagyon sok, de sokszor még egy nap is. És szakirodalmat olvasni, naprakésznek lenni kötelező. Ez még csak belefért, de az írás már nem.

Megszületett a döntés, kell még valaki a csapatba, Kamilla és mellém. De olyan embert találni aki minden feltételnek megfelel, igencsak nehéz. Mert legyen felkészült, okos, grafomán és számítástechnikában otthon, érdekelje, lelkesedjen a technológiáért, (és estig sorolhatnám hogy mi mindent szerettünk volna az új csapattagban látni).

És jött egy ügynökségi nap, amikor a már szakmailag tisztelt és nagyra tartott emberrel beszélgettünk, és kialakult valami, aminek a vége az lett, hogy innentől közösen toljuk a JabJab szekeret.

DuracellTomi vagy polgári nevén Geiger Tamás. Sokan ismeritek, ebben nem kételkedem, hiszen a blogja pár éve az AdWords hivatalos blog mellett szinte az egyetlen autentikus forrása mindenféle AdWords újdonságnak, aktívan tolja az AdWords súgófórumon, és (természetesen) AdWords Minősített Partner.

Üdvözlünk a csapatban Tomi!

Permalink | Leave a comment »

Garanciát vállalni

Mon, 29 Aug 2011 07:06:00 -0700

Fura, kicsit tudathasadásos világban élünk, talán ezért annyira ritka az, amikor a napi taposómalomból kiemeljük a fejünket, és átgondolunk valamit jól, még egyszer.

Én szeretem a dolgokat a helyükön kezelni, bár ez a világ ezen szegletében ez nehéz. Mert mindenki legtöbben kicsit máshová képzeli magát / a cégét / a világot maga körül, mint ami valójában (vagy ahol kéne lennie).

Az egész onnan indult, hogy

a, belefutottam egy helyzetbe, ahol együtt dolgozva egy másik szakértői csapattal azt láttam, hogy bevállaltak teljesítményarányos díjazást. Konkrétan x ezer facebook Like után kapják meg a pénzüket.

b, az egyik (másik) ügyfelem kérése (sokadjára futok bele) az volt, hogy árazzunk teljesítményarányosan.

Na, akkor kezdjük messziről. Nehéz okosan és logikusan gondolkodni olyan helyzetekben amiben sok sok magyar vállalkozás van. Például nehéz helyzetben vannak az Anyukák, akik a gyermekvállalás ellenére szeretnének karriert is. Milliónyi cikk arról, hogy mennyire nem lehet viszakerülni a körforgásba, a munkáltatók addig nem adnak lehetőséget amíg nincs gyerek, de utána is nehezen, a férfiaknak mennyivel könnyebb, stb (és igazuk van akik ezeket állítóják, a nőknek tényleg nehezebb). De miért is? Nézzük meg az okokat.

A férfiak, és a nők is fizetik a TB-t, ami a ugye a Társadalombiztosítás. (ne menjünk bele hogy már járulék vagy adó, nem érdemes, nem ez az amit mondani szeretnék). A biztosítás egy olyan kockázat csökkentő megoldás, amelynél a folyamatosan fizetett összeg ellenében a biztosító átvállalja a rizikót (vagy annak egy részét). Tehát amikor valaki beteg lesz, akkor a biztosító annak ellenére fizeti a fizetése egy részét, hogy nem dolgozik. Kivéve itthon, ahol az első időszakot a munkáltató fizeti. Vagyis a rizikó átvállalásáért a pénzt a TB beszedi, de az anyagi teher nagy részét a munkáltató állja. Az a fél, aki nem fizetett senki semmiféle biztosítási díjat, egyszerűen csak ott van és lenyúlható.

Persze itthon van elég furcsaság, elég csak a megadóztatott adóra gondolni (benzinárban Áfa terheli a jövedéki adót), az Áfa befizetési kötelezettséget olyan számla után amelynek az ellenértéke még be sem futott (ismét egyféle biztosítási tevékenység), és estig sorolhatnám.

Bocs a hosszú és fellengzős bevezetésért, ezek a dolgok már birizgálták a csőrömet, de most hogy leírtam sem könnyebb (bár azt hittem hogy az lesz).

Szóval egy ilyen zavaros, az üzleti logikától sokszor mentes gazdasági környezetben könnyen megesik hogy a cégek nem jól gondolkodnak. Vagy az is lehet hogy jól gondolkodnak, mert kihasználják a nehéz helyzetben levő cégeket, és olyan feltételekkel szerződnek, amely feltételeket egy rendesen működő piacon a résztvevők mindegyike felháborítónak és elutasíthatónak vélne. De minden pillanatnyi előny, és hosszú távon mindenki számára károkat okoz, de ugye ismerős a mező és a 10 tehén esete.

(van egy mező és 10 gazda, egyenként 1-1- tehénnel. A mező kapacitása ellátja a 10 tehenet jól. De az egyik gazda egyik nap hoz egy újabb tehenet, és innentől 11 tehén legel. Mindegyikük kicsit éhes marad estére, de aki csalt, annak a két tehene együtt több tejet ad mint az egy jólakottan. A többiek is meglátják, ők is utánozzák, és gyorsan eljutnak oda, amikor 20 tehén van a réten, és mindeik éhezik, mindegyiknek elapad a teje. Igazi loose-loose szituáció)

A tisztán teljesítményalapú elszámolás minimalizálja az egyik résztvevő rizikóját, viszont feleslegesen emeli a másik fél kockázatait. Ráadásul úgy, hogy a vállalkozó nem ismeri a piac minden szereplőjét, az eredményessége olyan tényezőktől is függ, amelyekre semmiféle ráhatása nincs. Nem mondhatja meg a termék árazását, nem szólhat a szolgáltatás minőségéért, nem látja és nem tudja kontrollálni az ügyfélszolgálati munkát, a termék jellemzőit, stb.

Bizalmat szavaz a megbízónak, miközben az nem bízik benne..

Gondolj bele, a saját vállalkozásomnak is vannak rizikói. Eltörik a kezem, és máris nem tudok a gép előtt ülni, elvesztek ügyfeleket. Vagy megváltozik a gazdasági környezet, és többet kell adóznom (megtörtént). Be tudom építeni ezeket a megbízási díjba? Persze, megpróbálom, de nem úgy, hogy erre hivatkozok...

Továbbra is azt gondolom, hogy egy szolgáltatás korrekt árazásába nem tartozhat bele a pusztán sikerdíjas rész. Ha van mellette egy havi díj, amely alacsonyabb mint a piaci átlag, és a plusz prémiumot jelenti majd a teljesítmény, az rendben, bár ott is meg kell gondolni, hogy mennyit hoz a konyhára a munkdíj, valamint a biztosítási tevékenység.

Mert aki nem tud rizikót számolni, és forintosítani, az ne vállaljon biztosítási tevékenységet.

Én nem tudok rizikót beárazni.

Permalink | Leave a comment »

Brand kulcsszavakról

Mon, 25 Jul 2011 10:27:00 -0700

Most, hogy hirtelen ismét friss kutatás jelent meg a témában, gondoltam ismét előrehozom a 2010 decemberi bejegyzésemet.

Előzetesen az alábbiak:

A nagy kérdés, hogy szabad-e azon szavakra PPC hirdetéssel is nyomulni, amelyekre egyébként is első helyen vagy az organikus találatok között? Kicsit részterület, de ugyanebbe a gondolati körbe tartozik a saját márkanévre való hirdetés kérdése (ez az amely a legtöbb cégnél első helyezést kap az organikusban is).

A Google saját, belső kutatása alapján igen, nem csak hogy szabad, de kell is. Ugyanis összesen 11 % az átfedés a két területről érkező kattintások között, és 89% addícionális látogatás.

A témáról szakemberek értekeznek itt és itt.

És akkor a megismételt blogbejegyzés:

Az ez évi Keresőmarketing Nap egyik kerekasztal beszélgetése volt a "Brand kulcsszavak használata a célzásban".

(utólag is köszönet, hogy a hazai PPC szakma krémjével én is ott lehettem, és válaszolhattam a kérdésekre)

Érdekes tapasztalat volt, hogy a personal branding-em milyen jól működik, engem egyszerűen mindenki JabJab-nak szólított, úgy tűnik egyszer erős márkanév lehet majd belőle.

A kerekasztal vita nagy egyetértésbe fulladt, momentán csak akkor voltak kicsit eltérő vélemények amikor az ügynökségi árazásról beszélgettünk, a Brand kulcsszavakra egyhangú volt a vélemény, igenis érdemes és kell használni. De hogy meglegyen minden ok és érv, megpróbálom összeszedni az összes felhozott okosságot egy blog bejegyzésbe, hogy innentől legyen referencia annak akinek eszébe jut a kérdés.

Hirdessünk-e a saját márkanevünk kulcsszavaira PPC hirdetéssel akkor, amikor ott vagyunk az organikus találatok között?

A válasz egyértelmű IGEN. Miértek, hogyanok felsorolásszerűen (fontossági sorrend nélkül):

- Olcsó. Jó esetben nagyon (szemtelenül) olcsó. Hiszen fura az ha a céloldal nem releváns, valamint ha a saját brand nevedre keresgélők nem hoznak magas átkattintási arányt.

- Ami neked első helynek tűnik, az a hétköznapi felhasználónak akár a negyedik hely is lehet (sokan nem tudják a különbséget a fizetett és az organikus találatok között)

- A versenytársaid is fognak hirdetni a márkaveidre. Ez tuti.

- De ha ők azt hiszik hogy nem hirdetnek, akkor is hirdetnek (gondolj bele, egy bank hirdet mondjuk arra a szóra hogy bank, miközben a keresés az a te neved, és mellé hogy bank (Első Bank - például). Ilyenkor a te nevedre megjelenik az ő hirdetése is, pedig nem is adta meg a nevedet kulcsszóként.

- Nagyszerűen tesztelhető vele hogy mások hirdetnek-e a kulcsszavaidra. Ha az átlagos pozíció 1.00, akkor csak te vagy. De ha már 1.15, akkor az esetek 15%-ában nem sikerült a hirdetéseddel elöl lenni, vagyis valamelyk kombinációban rád hirdettek. Hogy milyen szóra? Egyszerű, Keywords »» See Search terms »» All. Vagyis egyben egy olcsó konkurrenciakutatás is.

- Növeli a kampány minőségi mutatóit, hatással van a többi kulcsszavad árára is (csökkenti)

- Egyszerű real-estate foglalás. Adott a tér ahol megjelennek a találatok, minél többet foglalsz el belőle, annál kevesebb marad a konkurrenciának. Tovább lehet csökkenteni a többiek terét azzal ha használod a sitelinkek lehetőségét, plusz nagyszerű eszköz még a Google Helyek intergráció, ahol a + jelre kattintva a hirdetésed kinyílik, és majdnem elfoglalja a teljes képernyőt.

- Ha a PPC TELJES költésének több ezer vagy több milliószorosát költöd a Brand-ed reklámozására, miért hagyod ott a keresőkben, hogy mások elvigyék a vásárlásokat?

- Affiliates – egyszerűen kiszorítanak a saját brand kulcsszavaidról. Tipikus példa az utazás, szálloda, ahol a viszonteladók agresszívan helyet foglalnak a te szavaidra is. Ha nem tudsz megjelenni, akkor rajta keresztül vásárolnak, a végeredmény ugyanaz, de a befolyó bevétel töredéke annak amit a közvetlen foglalásból kaphatnál.

- Kutatások szerint (Keresőmarketing Nap, Erica Schmidt prezentációja) azt mutatják, hogy ahol az organikus és a PPC találatok között IS előfordul a cég, ott magasabb a konverziós hajlandóság (bizalmat épít)

- Egy nagy cégnek nem egy, hanem több száz márkája, terméke van. Biztos hogy a brand névre (vagy Brand + egy másik kulcsszó, például Opel családi autó) a megfelelő aloldal is optimalizálva van, és az jön föl felülre? Ha nem, akkor a főoldal vajon választ ad egy ilyen keresésre, vagy a pontos megfeleltetésre szóló kulcsszó a PPC-ben, ahol a hirdetés pontosan válaszol a feltett keresésre?

A végére, akiktől ezek a válaszok származnak:

Katona Zsuzsa (Hírek Média), Vándor Eszter (Rebel Rouse), Sziebig Péter (Klikkmánia), Bánhegyi Csanád (Carnation), Bobály Mihály (JabJab), Bogár Péter (iProspect / Kirowski), Ordódi Balázs (MEC Magyarország)

Permalink | Leave a comment »

Bounce Rate és egyéb érdekes statisztikák

Mon, 04 Jul 2011 06:16:00 -0700

Érdekes levelet kaptam a napokban, a Google Analytics Bechmarking Newsletter-t.

Lehet hogy nem tudod, de aki Analytics-et használ, az alapbeállításban megosztja az adatait a Google-lel (persze anonim módon), ahol ők iparágak, és méret szerint csoportosítják az oldalakat, és aki megosztott, annak visszaosztják az eredményeket. Vagyis lehetőséget adnak arra, hogy hasonlíthasd a weboldalad metrikáit a többi, hasonló méretű és azonos országban levő oldalakkal hasonlítgasd a saját eredményeidet. (Persze ez jó a Google-nek is, mert elképesztő mennyiségű, és értékű adathoz jutnak országokról, és a világról)

Legalábbis eddig ez volt. De innentől (a levél szerint):

"This month, we are replacing the standard "benchmarking" report in your Google Analytics account with data shared in this newsletter."

Hmm, és tényleg, hiába keresem a profilokban a Bechmarking menüpontot, eltüntették. Ez annyira azért nem kedves lépés, elvenni valamit, amiért az emberek az adataóikat adják...

A lényeg azonban más, érdekes dolgokat találtam a hírlevélben is, ezt szeretném megosztani.

Az általuk összesen mért sokszázezer weboldal átlag látogatottsági számai csökkentek:

Vagyis az átlag netező kevesebb oldalt néz meg, és kevesebb időt tölt egy átlagos oldalon. Igaz, a Bounce Rate is alacsonyabb (biztosabban jó helyre jut a keresésből?)

A Bounce Rate (aki nem tudja a pontos definíciót, annak érdemes megnézni) eloszlása, a szerint hogy hány ország tartozik egy adott értékhez:

Húú, de érdekes! N, akkor ó, egy kis analízis. Kis szigetek a bal oldalon, és alacsony a Bounce Rate arány. USA meglepően alacsony, Kína viszont értekesen magas. Vajon van köze ahhoz, hogy adott országokban mennyire lazák az emberek, vagy mennyire stresszesek? Kína stresszes, Aruba laza? Kíváncsi vagyok Magyarország átlaga vajon hová esik...

Átlag oldalon töltött idő:

Ez meg (logikusan) de épp az ellenkezőjét mutatja az előző grafikonnak. (de ha magas a bounce, akkor naná hogy lecsökken az oldalon töltött átlag idő. Ide is kell egy kis magyarázat:

The way that Google Analytics calculates average time on site is by subtracting the timestamps between the first and the last pageview of a visit. If a visitor to your site bounced, they by definition only had one pageview. Therefore it is impossible to calculate an average time on site for visitors that bounced because they did not have a second pageview. There is no way for Google Analytics to know exactly when a visitor left the site since no information is sent back to GA when the visitor closes their browser or navigates to a different site. In the case a of a bounce, GA assigns a time on site of 0 seconds and then averages that in with the time on site for all other visitors that did not bounce to calculate an average time on the site.

Vagyis amikor a látogató a belépőoldalról visszafordul, akkor az Analytics annak a látogatásnak nem tudja mérni az idejét (nincs máésodik oldal időpcsét amihez hasonlíthaja a belépés idejét), így nullának veszi. Vagyis mondjuk ahol a Bounce Rate mondjuk 50%, ott a látogatások 50%-a 0 idővel számolódik bele az átlagba. Vagyis ha magas a Bounce Rate, alacsonyabb az ioldalon töltött átlagidő, logikusan. (egy kis matek: Ha Bounce Rate 50%, átlag oldalon töltött idő mondjuk egy perc, akkor azoknál akik túljutottak a Landing Page-en, a valódi idő két perc!)

A grafikon megint azt mutatja, hogy Kína ideges egy hely lehet, az átlag 4 perc egy oldalon eltöltött idejével, átlagosan azonban 5-6 perccel lehet számolni egy iparilag fejlett országban, és (akár) 10-15 perccel is a nyugodt, békés, trópusi klímájú szigeteken (ez is egy jelzés, hogy ott érdemes élni).

Hogy néz ki egy egészséges (átlagos) konverziós arány?

És egy egészséges forgalmi eloszlás az egyes források között?

És végül, az oprendszerek harca:

És vajon milyen tanulságokat vonok el mindezen számokból magamnak, az ügyfeleimnek?

- Számít hogy milyen országba hirdetsz, más és más adatok számítanak "normálisnak", átlagosnak

- A Bounce Rate másoknál is 50% körüli (vagy magasabb érték). Vagyis a forgalom fele igazából hiába jött az oldaladra. Ha viszont ez az érték 80% fölötti, elkezdhetsz aggódni (kivéve ha egy oldalas a weboldalad, mert akkor 100% lesz, és ez természetes (vagy egy blog, ahol az emberek 95%-a a legutolsó post-ot olvassa, és nem lapoz tovább

- Ha magas a Bounce Rate, akkor igazából az alacsony oldalon töltött idő csak statisztika, akik ott maradtak, azok sokkal több időt töltenek el az oldaladon.

- 1% konverziós arány átlagos érték (de ebben benne vannak a minpőségi konverziók is, mint mondjuk 3 megtekintett oldal vagy 2 perc az oldalon, vagyis ez NEM vásárlási konverzió, hanem mind összesen együtt)

- az emberek egy kattintással döntenek ha valami nem tetszik. És itt nem kell magyarázkodni miért, csak simán elmegy máshová. Vagyis kritikus, hogy az oldal navigálható legyen, azonnal megtalálhatóak legyenek az információk, (és KÖNYÖRGÖM, felejtsük már el a menüben az első menüpontként odatett RÓLUNK menüpontot. Jó lesz az a végére is).

- Hirdetésnél a LEGrelevánsabb aloldalra kell vinni az embereket, mert amikor még fizetünk is egy látogatásért, kritikus hogy az NE menjen el egyből az oldalról.
De el fog, ha nem azt kapja amit a hirdetésben ígértünk.

- jön föl az Apple :-)

Permalink | Leave a comment »

Így utazunk mi/ma/jövőre

Fri, 03 Jun 2011 02:00:00 -0700

Egy hétvégét szántunk a házassági évfordulónknak, gondoltuk megnézünk ez évben is egy európai várost. Tavaly Barcelona volt, most Nápoly, Dublin, Helsinki, Róma és Istanbul volt versenyben. A repjegy miatt Istambul nyert.

Nem is ez a lényeg, hanem az utazásunk és az internet kapcsolata.

Az indítás jópár Google keresés volt, akciós repjegyekre, fapados, low-cost járatokra. Amint megvoltak a szolgáltatók, elkezdtem szűkíteni az árak szerint hogy mely időpontokra olcsóbb a jegy (nekünk mindegy volt februárban, hogy melyik hétvége lesz belőle, csak annyi volt a kikötés hogy nem akartunk nagyon melegben utazni).

Végülis kiválasztottuk Istanbult. Wizzair lett belőle, ők kínáltak nagyon jó árakat akkor és oda éppen akkor amikor kerestem (mert ezek is változnak, gyorsabban mint az időjárás). A második lépés a repjegy foglalása volt. Természetesen a neten keresztül.

Amikor véglegesedtek az időpontok, akkor kezdtem el szállást keresni. Ez nehezebb, mert sokkal nagyobb szórás van mint a légitársaságoknál előfordulhat (na jó, késés, törlés esetét most nem veszem ide, az szuper nagy szívás). Elképesztően sok helyen lehet szállás foglalni, elképesztően sok helyre, még Istanbulban is. Mivel kicsi gyerekkel utaztunk, itt szempont volt a kényelem is (és a szolgáltatások minősége). A bookings.com nyert, náluk foglaltam be. De egészen ügyes a triplanet is.

A lényeg azonban hogy a foglalás ténye mellé nekem kellett az is hogy nemdohányzó legyen, kaphassunk gyerekágyat, a lift méretes legyen a babakocsihoz ha emeletre kapunk szobát, legyen WiFi, ilyesmik. Plusz a szálloda elhelyezkedése, legyen közel a legtöbb látnivalóhoz, max 10 perc sétával elérhetőek legyenek a fontosabb pontok. Mondjuk sikerült, mert a Sultanahmet városrészben a Kék Mecsettől 10 percre laktunk.

A levélben feltett kérdéseimet a bookings.com ügyfélszolgálata példás gyorsasággal megválaszolta, és jegyezték a preferenciáinkat.

A felkészülés alatt letöltöttem két app-ot a telefonomra. Az egyik a Lonely Planet Istanbul guide-ja volt, a másik az mTrip ugyanilyen guide-ja. Kiderült, ez utóbbi sokkal hasznosabb szolgáltatásokat tudott, de erről majd később.

Utazás előtt a neten keresztül kinyomtattam a ”boarding card-unkat.

Ugyancsak a neten keresgélve megtaláltam a parkolási lehetőséget Vecsésen, amely a reptéri transzferrel együtt őrzött parkolóban fele árú mint a reptér saját parkolója (ahonnan még persze cipelni kellene a bőröndöket, mert odaállni nem nagyon lehet kiszálláshoz). Érdemes megnézni mekkora SEO és PPC tolongás van a ferihegy parkolás keresésre! A reptér egy egész iparágat teremtett a magas áraival...

Az utolsó este jutott eszembe hogy nekem ugyan van biztosításom, de a családnak nincs. Hajrá, a szokott helyen neten gyorsan megkötöttem, feltoltam a pdf-et az iPad-re, de azért kinyomtattam is egy példányt is a biztonság kedvéért.

Előző este megnéztem a parkoló címét, beírtam a naviba, és hajnalban elindultunk. Minden a terv szerint haladt, a parkoló rendben, a reptéren szépen sorbanállás a gyerekkel a check-in-nél, majd átsuhantunk a biztonsági kapukon, és hajrá, indulunk. Szerencsére a babával utazók is priority boarding-ot kapnak. Huss, és már ott is voltunk Istanbulban.

A taxis egyből elvittt egy kis városnéző körútra, de mivel láttam a már említett mTrip applikációban (offline módban, gps-el a térképen), ezért tudtunk korrigálni. A végén nekem kellett irányítani a sofőrt hogy merre van a szálloda (ez a hétvége során rendszerré vált, navijuk nincs, de fogalmuk nincs hogy egy cím merre található).

A szálloda olyan volt amilyennek gondoltunk, csak a legjobbakat tudtam utána írni róluk a bookings.com-on (küldtek egy levelet az utazás után, hogy értékeljük - az ilyen értékelések végeredménye volt a döntés hogy ezt a szállodát választottuk)

Az mTrip app hasznosabb volt mint gondoltam. Megadtam a szállás címét, hogy mettől meddig vagyunk ott, és a preferenciáinkat, és a progi összetolt egy javasolt listát, útvonaltervvel. Ha nem találtunk oda, augmented reality megoldással körbenézhettem hogy mi merre van (a kamera képére tolta az infókat ahogy körbeforogtam). Kellett is, mert egyből összekevertük a Kék Mecsetet és a Ayasofia mecsetet - közel vannak, és a Kék Mecset másik neve miatt volt zavaró a dolog). A helymeghatározós dolog különösen értékes volt egy ismeretlen városban.

See the full gallery on Posterous

Menet közben a szállodából a mobilommal fotózott képekből néha toltam képeket a twitter-re, és a Dropbox-ra, hogy a család is élvezhesse legalább képekben amit bejártunk. Skype-on megcsörgettük az értünk és a gyerkőcért aggódó nagyszülőket, akivel lehetett, ott videotelefonáltunk is.

Hazaindulás előtt a Wizz küldött levelet, hogy közeledik az utazás időpontja, ne feledjünk el hamar kimenni a reptérre.

(ja jut eszembe, tavaly őszi élmény, akkor Egyiptomban voltunk, és mindenféle meggyőződésünk ellenére kedvesem mamája (babysitter volt amíg merültünk) meg szerette volna nézni a közeli delfin show-t. A szálloda árait összehasonlítottuk a netes árakkal, és szépen onnan a netről rendeltünk feleáron jegyet transzporttal együtt. Vagyis amikor ott van az ember, akkor is érdemes nézegetni az ajánlatokat, mert néha a szálloda gigadrága - túl sokat rak rá)

Hazaértünk, minden rendben, de megfogalmazódott bennem, hogy ezt le kell írni. Mert változik a világ. Egy évtizeddel ezelőtt még megnéztem hová megyünk majd, foglaltam szállást (jegyet az utazási irodában vettem), és ennyi. Most már szinte minden pillanatban ott a net mint segítség, rengeteg komplex szolgáltatás ad lehetőséget arra hogy egy utazás idegen helyen, környezetben, emberek között, nyelveken, de mégis teljes lehessen. Nemsokára itt az abszulút real-time fordítás bármely nyelvről bárhová (ez még nem minden nyelv!):

De az elképesztő ebben az egész történetben az, hogy mind amit itt leírtam, hétköznapi vált. A net az életünk része, alkalmazzuk, és lassan észre sem vesszük mekkora nagy dolog. A hiánya elég hamar feltűnne :-) A gyermekeink már ebben nőnek fel, észre sem veszik majd milyen elképesztő emberi tudás dolgozik a háttérben, és mennyire egyszerűvé vált a használata.

Permalink | Leave a comment »

Google Nap 2011 - Change Ahead

Wed, 01 Jun 2011 02:41:00 -0700

Egészen inspiráló nap lett a tegnapi konferencia. Színvonalas előadások, és előadók, a szakma ismert és ismeretlen arcai, és meglepően ügyes szervezés (a helyszín, a lebonyolítás, stb). Szeretném összefoglalni, de nem az előadásokat (biztos lesz olyan is sok), hanem a benyomásaimat, azt ami bennem leképződött erről az egészről.

Elsőként a program (aki nem volt ott, annak).

Erős kezdés volt Mohammad Gawdat előadása, elképesztően profin, a felesleges sallangoktól mentesen (öltöny, drága cipő, stb) tolta. Pont annyit mondott amennyit kellett, ami fogható volt, a prezi elképesztően jól strukturálva, sok sok magyar vonatkozású érdekességgel. Ahogyan kell.

Ehhez képest Chikán Attila értékes témája folyamatában szépen kilehetlte a lelkét, mert az előadás nagy része a metodika és nem a lényeg kifejtése volt. Sajnos ez egy előadásra sikerült, az őt megelőző fergetes prezentációval szemben.

(és innentől nem sorrendben)

A két tanácsadó cég előadója csalódást okozott (BCG és McKinsey). Az egyik magyar létére angol prezit hozott (feltehetően konzerv és nem volt ideje átírni), a másik is elég sok számmal nehezítette az értelmezést (valaki szólhatna nekik hogy a sok szám nem okozza a hitelesség érzését)

Nálam akkor és ott viszont elszakadt a cérna, amikor a BCG-s ember megjövendölte a 2020-ra a magyar internetet penetráció értékét 57%-ra. Már csak a mobilok miatt is bőven 70 fölött lesz akkor az érték, de megkockáztatom (pont a mobilok miatt) a 100 fölötti értéket is akár. Innentől nem hiteles...

Azt érzem, hogy a tanácsadói szakma legalább annyira távol van ettől a témától mint a politika vagy a törvényhozás, csak ők több számot látnak, értékelnek, inter- és extrapolálnak, és mondanak okosnak tűnőt. Az egyiknek sem jutott eszébe, hogy 2020-ban lehetnek majd olyan eszközök is amelyek még ma ismeretlen fogalmak (ahogyan 10 évvel ezelőtt sem gondoltunk a netbook-ra, tablet-re). Abban hogy ami most egyenes vonal, az egyenesen is folytatódik - hááát, volt már ilyen, de sokszáz évvel ezelőtt. Ebben a gyors világban már nem igazán...

A másik furcsa gondolat ami megfogalmazódott bennem, az az, hogy több előadás tematikája egy kérdés köré épült, amelyet aztán nem válaszoltak meg. Nem tudom mi lesz a tv jövője, és nem tudom lesz-e még újságírás.

Vatera és Bónusz Brigád - volt két sales prezi.

Délután a Társadalom és a Média preziket hallgattam meg. Jóri András adatvédelmi biztos megmutatta, hogy ismeri a technológiákat, és hogy milyen nehéz a mai kőkorszaki jogok mentén ezt a sikamlós dolgot kezelni. Impresszív előadás volt, megnyugtató hogy hozzáértő ember ül ott.

A Google adatvédelmi politikája egy klassz, de konzerv előadás lett, megtudtuk hogy igenis védik a jogainkat. Ügyes párosítás volt a cég és a jogalkalmazó egymás mellett.

Utána jött egy igen üdítő, de a netes területtől kicsit távol eső előadás. Nagyon tetszett, de nem ide illett. Bár később kiderült hogy mi a köze a nethez, de mégis, ez egy érdekes pszichológiai elemzéstan.

Sas István megmutatta hogy magyar is tud prezentálni, sok, a közönség által is ismert YouTube-os filmmel, de mégis, feldobta a témát, és le is zárta a végét. Kerek, klassz.

Uj Péter megpróbálta alulöltözni a Google-ös embereket, sikerült :-) Feltett egy kérdést, kicsit sztorizgatott, de a végén nem válaszolta meg a kérdést. Az őrjöngő férfiarcok képeit bemutató sorozatnak örültünk.

See the full gallery on Posterous

A Cloud Computing fracia előadója bájos franciás akcentussal varázsolta el a közönséget (püblik cloud nagyon vicces volt), de a végén összeállt, megmutatta amit akart. Meggyőző előadás volt, és izgalmas, inspiráló mondanivalóval. A Cloud Computing sokkal több mint aminek kívülállóként gondoltuk.

See the full gallery on Posterous

Szerintem direkte a végére tették ismét a Google-ös embert, aki a jövőről beszélt (bár sok olyat mutatott ami itt van, nem is jövő hanem jelen).

Összességében profi szervezés (kajánál nem volt tumultus, csak a vak nem talált oda ahová kellett, ennyi embert észrevételnül kezelni nagy teljesítmény), tartalmas és érdekes témák és előadók.Az apró kis gesztusok (koktél a végén, pici Google-ös ajándék, jövőjóslás a közönség bevonásával, telefon töltőállomás oldalt, Liquid Galaxy, QR kód, Maps a bejáratnál, csíkok a padlón, a helyszín) minden a NAGYON profi és végiggondolt szervezést dícséri).

Jobb lett volna ha mernek kicsit belemenni a technikai irányba, a Cloud Computing előadáshoz hasonló, kicsit merészebb és mélyebb témákat kivesézni. De első volt, szerintem jövőre már ez is lesz. Külön impresszív gesztus volt Eric Schmidt videoköszöntője a magyar szakmának.

Összefoglalva, nekem az jött át, hogy a nyakkendős, komolykodós világnak vége. Itt nem kell drága cipő hogy valakit komolyan vegyenek, nem kell csillió adat hogy szakmaiság látszatát keltsük. Lenyűgözött egyes előadók vízióképessége (nem biztos hogy az lesz amit ő mond, de legalább mer belegondolni a jövőbe valamit). Szerencsére a magyar előadásokban egy pár gyöngyszem megmentette a többi előadót is attól, hogy túl nagy legyen a kontraszt a külföldi és a magyar előadók prezentációs képességei között. Megjegyzendő hogy kéne ezt iskolában tanítani...

Volt olyan gondolkodó/előadó akinek jobb lett volna beteget jelenteni, vagy olyan aki eltévedt a felkérés és a témaválasztás bonyolult útvesztőjében. De a többiek tiszta és világos gondolatai megmentették a napot :-)

Change Ahead - ez lehetne a 2012-es konferencia mottója is.

Permalink | Leave a comment »

Kié a kód?

Mon, 23 May 2011 11:54:28 -0700

Érdekes kérdés, de mégis fel kell tennem. Kié a kód? Kié a weboldal?

A történetet ismét az élet hozta. Egy ügyfelem egy ismert honlapkészítő céggel készíttette el az oldalát. Szerette volna a kezdeti lépések után keresőmarketinggel megtámogatni az új termékeit, és kért ajánlatot erre is a honlapot készítő cégtől. Drágának találta, keresgélt, és eljutott hozzám.

Az első eredmények biztatóak voltak, kicsit finomítgatva a kampányokat a negyedik hónaptól már nagyon szépen termelnek neki bevételt. Kértem tőle, hogy kapjak admin hozzáférést az Analytics accounthoz hogy összeköthessem az AdWords accounttal, valamint hogy szépen beállítgassam a konverziókat, egy-két apróságot amit mérni szeretnék.

És vártam...

Lassan, de kiderült, a weboldalt készítő cég (és ez megszokott, nem első helyen látom) már helyezett el Analytics kódot az oldalban, csak erről elfelejtettek szólni a megbízónak (de ugye a forrásban ott a kód, egyszerű kideríteni), viszont nem hajlandóak admin hozzáférést adni, mert minden ügyfelüket egy accountban mérnek, és akkor én is látnám az összes accountot ha kapnék admin jogokat.

HOPPÁ. Első megdöbbenés, hogy ilyen van. Amatőr hozzáállás, és még ők akarnak AdWords szolgáltatást adni...

A második megdöbbenés az volt, amikor közölték az ügyfelemmel, hogy NEM hajlandóak egy új Analytics kódot betenni az oldalba, sem pedig AdWords konverziós kódokat.

Ez a tudatlan arrogancia olyan magas szintje, amin csak felháborodni tudok, de mégis, felvet egy pár kérdést.

Kié a kód? Kifizette az ügyfél a weboldal programozását, de mégis, a copyright ott az oldal alján (az ő nevükre).

Kié a weboldal? De mégis, kié?

Tudom, és ismerem a szerzői jogok ide vonatkozó passzusait, reklámügynökségi múltamból megtapasztalhattam azt is, hogy egy kampány amit egy ügynökség gyártott, nem megy át automatikusan a megbízó tulajdonába, a szerzői jogok miatt azt meg lehet venni, de mert egy kampányban használnak egy kreatívot, az még nem az övéké. Ezt tudtad? Mondjuk hogy adott esetben ha erre nem figyelsz oda, akkor a neked gyártott logo sem igazán a tied, te csak a használati jogokat vetted meg. Nem viheted el máshoz hogy folytassa, változtasson rajta, csak akkor ha erre szerződtél.

(ezt akkor tanultam meg amikor a szerzői jogok nagy harcosa a Picipuha akart egy kampány kreatívot máshoz vinni, de nem volt kedfvük még a megbízási díjat sem kifizetni. Persze mivel befogadott számláról volt szó, és 90 napja lejárt, egy egyszerű felszámolási eljárási kérelem sokat dobott a fizetési hajlandóságukon - régi történet, még az elmúlt évezredben volt szerencsém végigszenvedni azt amíg egy nagy fizetni nem akar...

Nos, visszatérve a történethez, igencsak érdekes vetületei vannak a dolognak.

Folytassuk mondjuk azzal, amikor egy ügynökség elkészít sok munkával egy AdWords kampányt, majd a hirdető szeretne fizetés nélkül távozni (sajna ez is volt már a praxisomban, ott a cél az volt hoghy szakértő rakja össze a kampányt, és utána léc). Ráadásul ha az ügynökség korrekten rakja össze a dolgokat (tehát neki az Ügyfélközponton keresztül van hozzáférése amit a megrendelő bármely pillanatban egyszerűen visszavonhat), akkor esélye sincs az igazát valamilyen kényszerítő eszközön keresztül érvényesíteni (mondjuk leállítja a kampányt, vagy ilyesmi).

Talán ezért alakult az ki, hogy az ügynökségek megpróbálják a kezdeti, legmunkásabb időszakot beárazni. Hiszen ha valaki egy hónapot marad, és elmegy, akkor egészen komolyan veszteséges egy ilyen megbízás. Van aki kampányfelállítási díjat kér előre, van aki beárazza, kifizetteti és utána kreditként "lelakható" 3-4-5-6 hónap alatt (vagyis ha elmegy a megbízó, akkor nem veszteséggel zárja az ügynökség a feladatot - én ennek a megoldásnak vagyok híve).

De van olyan is aki egyszerűen nem adja oda az account belépőjét, megtartja (és nem MCC-n keresztül kezeli). Ez az én etikai mércémen már kimeríti a visszaélés fogalmát, de azon túl hogy nem praktikus, nem elegáns, de legalább nem is etikus.

Szóval visszatérve az eredeti problémához, piti és csaló módzsernek érzem azt, hogy ha nem velük hirdet az ügyfél, akkor visszautasítják a kód megváltoztatását, és nem adják oda (saját butaságuk miatt nem tudják) odaadni az Analytics mérésekhez való hozzáférést. De mégis, kié a kód, az adat? Mondjuk az Analytics adat? Mi jogon mér olyat amire nem kapott engedéylt, és mi jogon nem adja meg a lehetőséget a tőle független mérésre?

Kéne valami szakjogász a témában, ha van ilyen, szívesen elbeszélgetnék vele kicsit. Kérdéseim vannak, válaszaim alig.

Permalink | Leave a comment »

Akik csak az ágyúban gondolkodnak, vesztettek

Wed, 11 May 2011 07:21:00 -0700

Nem is olyan régen, egy ügyfelemnél egy kellemetlen beszélgetésbe keveredtem. Arról meséltem éppen, hogy a YouTube milyen nagyszerű terület lehet hirdetésre, amikor az ügyfél közölte, hogy a YouTube az 14 éves hülyegyerekek játszótere, és nem csodálkozna rajta ha az derülne ki hogy csak a fiatalok nézik. Persze egyértelmű (mint a legtöbb helyen az interneten) hogy a fiatalok elfogadási hajlandósága magasabb, könnyebben vesznek egy akadályt, de hogy csak a fiatalok néznek YouTube-ot, az természetesen marhaság. Hiszen a kedvesem itt szokta megnézni a külföldi versenyeken futó lovakat, utazás előtt megnézünk egy pár videót, hogy melyik várost válasszuk egy hétvégi kiruccanásra, ezernyi dologra használjuk mi is.

De a beszélgetés rámutat egy egészen fontos dologra, arra, hogy amikor az internetről beszélgetünk, át kell alakítanunk egy csomó beidegződést, és másképpen kell a reklámokra, kampányokra gondolni.

Klasszikus eset, amikor a marketinges azt mondja, hogy a városlakók július eleje és augusztus 20-a között elmennek Budapestről, ezért óriásplakátot nem tervez erre az időszakra (de tervez más a kivezető utak mellé, stb). De eközben hiba lenne azt gondolni, hogy az emberek nem neteznek, nem keresnek valamit, nem olvasnak híreket vagy időjárásjelentést a neten. De legyen, mondjuk hogy nem keresnek. Akkor nem kell fizetni, hiszen a kattintásokkal árazott PPC hirdetéseknél ez a helyzet. Persze bannert időalapon vásárolni az már közel van az óriásplakáthoz. Nagyszerű példa az a pár ügyes és értelmes ügyfelem akik a Karácsony és szilveszteri szezont arra használják, hogy olcsó (alacsonyabb a verseny szintje) kattintásokat és ezzel olcsóbb konverziókat hozzanak az ünnepek alatt. Mert butaság azt hinni hogy az emberek nem ülnek le a gép elé néha. Menedzserek sokszor ilyenkor adnak maguknak időt arra hogy átgondoljanak dolgokat, magánügyeket intézzenek, stb.

Mondjuk ki, aki megpróbálja ráerőszakolni a "mass marketing" tanulmányait az internetes hirdetési formákra, technikákra, az vesztett. Még mielőtt elkezdte volna.

Tipikus hiba (és jajj, milyen sokszor láttam vagy hallottam már), hogy ha mindenki a fészbúkon nyomul, akkor menjünk mi is oda, majd a recepciós lányok lájkolnak ebédidőben. #epicfail - és aki nem tudja ez mit jelent, akkor nézzen utána miért kettőskereszttel, és miért ezt írtam. De ugyanígy tipizálható hiba amikor a marketinges felteszi a következő kérdést: Kik a YouTube látogatói? Van róla látogatottsági statisztika a magyar közönségről?

Persze, biztosan van, de ha megcélozzuk mondjuk PPC-vel a YouTube-ot, akkor nincs rá szükség. Hogy miért? Mert az az idő elmúlt.

Tudom, bannereket lehet úgy vásárolni még, hogy a legjobb célzás amit a médiatulajdonos adni tud, hogy az autós rovatba teszi a férfiaknak szóló hirdetéseket, a gazdasági rovatba a bankokról szólókat. De KÖNYÖRGÖM, mikor tűnik már fel valakinek, hogy 1.000.000 Ft-os banner kampány hoz 250 átkattintást, az 4.000 Ft per látogató? És laza 0.1%-os átkattintási arány... Tudom, a banner az image építő dolog, és egyébként is. De PPC eszközökkel is lehet tuti banner kampányokat tolni, érdekes módon amikor tartalomfüggő célzást alkalmazunk, akkor a bannerek tudnak akár egész % átkattintási arányt is. Hoppá! De miért is?

Mert olyan embereknek jelenik meg, akiket a banner érdekelhet. Hogy milyen státuszú, hány éves, hol lakik az senkit nem érdekel, egy biztos, őket érdekli az amit látnak/kaptak.

És ha majd lesz magyar TeCső, akkor lesz itthon is ilyen célzás. Érdeklődési terület szerint. Aki downhill bicaj videókat néz, aki tuti célcsoport egy fejre rögzíthető videókamerához, vagy aki vízalatti videókat néz Baliról, azt feltehetően érdekli a búvárkodás.

És végre nem a bull*hittelés megy majd a mindenféle státuszokról és célcsoportokról, hanem a célzást meg tudjuk adni MINDEN EGYES felhasználó esetében. Mondom minden egyes felhasználónál, minden egyes keresésnél, egyenként. Csak ezt kell megérteni. Nem csoport, nem célcsoport, nem sok ember együtt, és reménykedünk hogy a 30%-ukat tényleg érdekli a termékem (ugye, banki befektetés, adott társadalmi státuszú, lakhelyű, életkorú célcsoport, és jó ha 5%-t érdekli a dolog. De ha odatolok egy hirdetés a "befektetési lehetőségek" keresés mellé, máris jobban eltalálom azokat akiket ez érdekelhet.

Sajnos a klasszikus banner piac egyszerűen elment a lehetőség mellett. Nem fejlesztett ki célzási lehetőségeket, hatékonyabb formákat, egyszerűen jól elvoltak és számolták a pénzt.

Hallottál mostanában olyat, hogy egy sales-es azt javasolja, mondjuk hogy napos időben hirdessenek cabrio-kat, és hétvégén családi autókat? Ugye? Egyszerűen nem készültek fel rá. De a marketingesek sem, vagyis pariban van a két csapat.

De a kínálat sokkal rugalmatlanabb mint a kereslet. Először megjelenik a kereslet (a marketingesek igényei), és követi majd a kínálat. Remélem. De addig is, tessék kérem a XXI. században megtanulni a social status mellett azt is, hogy van olyan hirdetési forma ahol ez nem szükséges.

Permalink | Leave a comment »

Negatív kulcsszó stratégia

Tue, 26 Apr 2011 02:20:01 -0700

Az előző bejegyzésben a különböző megfeleltetéseket boncolgattam, de szeretnék pár jótanácsot adni a negatív kulcsszó megfeleltetéshez is. Sokszor hibásan figyelmen kívül hagyott terület/lehetőség.

A minőségi pontszám (sajnos) nem növelhető a negatív kulcsszó használattal. Hogy miért? Már írtam róla, de az AdWords nem a megfeleltetések szerint nézi a QS-hoz az átkattintási arányokat, hanem akkor nézi (és csak akkor) ha a keresés és a megadott kifejezés egyeznek (és ilyenkor a megadott kifejezés lehet akármilyen megfeleltetésű). Vagyis a kiszűrt szavak akkor sem számoltak volna bele QS számolásba, ha nem szűrjük ki őket, ilyeténképpen hatásuk nincs a QS-ra akkor sem ha szűrtük őket. (mint a legtöbb étrendkiegészítőnél, akkor sem árt ha kapod, de akkor sem ha nem :-) )

A negatív kulcsszóval rengeteg fejfájást meg lehet előzni azonban. Csak nem a QS növelésén keresztül. Hogyan is?

Első, és fontos tudnivaló, amíg a kulcsszavak mindig egy adott reklámcsoporton belül működnek, a negatív kulcsszsvakat meg lehet adni kampány szinten is. A cél, hogy kiszűrjük azt a forgalmat, ami tévedés lenne.

Mondjuk ha valaki motor kormányt (is) forgalmaz, akkor ki szeretné szűrni azokat a kereséseket amelyek a (politikai értelemben vett) kormánnyal kapcsolatosak.

Vagy bank aki hirdetne a betét kulcsszóra, de nem szeretne megjelenni a zár betét, szárnyas betét vagy melltartó betét keresésekre. Itt egyszerű a szűrés, mert elég megadni BROAD match megfeleltetésben azt hogy -szárnyas, -melltartó, -zár, és kész.

Szolgálati közlemény: Azon reklámcsoportoknál ahol CSAK Exact megfeleltetésű kulcsszavak vannak, ott felesleges a kizáró kulcsszó, ugyanis nincs értelme.

A kizáró kulcsszavaknak legnagyobb jelentősége ott van, amikor sok a Broad, vagy Modified Broad megfeleltetés, kulcsszó halászat folyik (mire keresnek az emberek a témában). Ott biza érdemes a kulcsszó kutatásnál is sok negatívval szűrni, és minden nap átnézni hogy előző időszakban mire kerestek az emberek pontosan amikor megjelent a hirdetés:

Vagy az Analytics-ben is meg lehet sasolni:

Itt például ha a hirdetőnek nincsenek fa kerítéselemei, akkor érdemes kizárni a fa kerítéselemek keresésből a -fa kulcsszót tartalmazó kereséseket.

A kizárásnak sokféle oka lehet, kezdjük a legegyértelműbbel (amire hoztam példákat is), a félreérthető kereséseket szeretném vele szűrni (zárbetét, melltartó betét).

De van olyan is, amikor a keresés jó, de a forgalmazott termékek között nincs olyanom. Mondjuk motoros cuccokat forgalmaz egy cég, de nem tartanak raktáron motoros ruhákat. Vagy diafilmeket forgalmaznak, de nincs idegen nyelvű diafilmjük.

Van egy lépéssel még innen is tovább, amikor a szűrés a profitcélok szerint történik. Mondjuk nagyszerűen ömlenek be a megrendelések a Broad match kifejezésre, hogy laptop, de nem kifizetődő (tapasztalatból tudod) a HP laptopok forgalmazása. Ugyan van raktáron, de nem akarsz vele foglalkozni. Ilyenkor egyszerűen szűrni kell a specifikus kereséseket.

És akkor a Phrase Negative és az Exact Negative kizárásokra nem is mondtam példákat.

Tanulság? A negatív kulcsszó jó, csak használni tudni kell.

Permalink | Leave a comment »

Kulcsszó használat, Quality Score - kavarjuk meg!

Fri, 15 Apr 2011 07:20:00 -0700

Mostanában többször is felmerült a probléma, miszerint hogyan és milyen elrendezésben érdemes a kulcsszavakat a különböző megfeleltetési formák szerint használni, egy accounton/kampányon/reklámcsoporton belül. Kezdjük az elején, a megfeleltetésekkel.

Régen volt a Broad, Phrase és az Exact. És illik nem elfelejteni a Negatív megfeleltetést (ennek fogok szentelni kicsit később egy külön bejegyzést!)

Ma már van Extended (Expanded?) Broad (lánykori nevén Broad), és egy külön Modified Broad (ez új). Plusz a többi. És ismét illik nem elfelejteni, hogy a Negatív megfeletetésben is használhatóak ezek a megfeleltetések!!!! Vagyis aki összeszámolja, annak kijön az összesen 8(!) megfeleltetési mód (persze ebből 4 a Negatív különböző megjelenési formái.

(megjegyzés: Ha idáig már elvesztél, akkor a, olvasd végig ismét, b, keress egy szakembert aki megcsinálja a kampányaidat, mert könnyen megeshet hogy pénzt veszítesz vele ahelyett hogy keresnél)

Persze van akinek ez a bonyolultsági szint még nem elég, és tovább szeretné kavarni a dolgot, azoknak ajánlom ezt az ábrát:

Remélem ez már mindenkinek eléggé bonyi :-) Valójában csak annyiban tér el az előbbitől, hogy itt a Broad Match különböző formáit választotta az író szét, abban az esetben ha egy kifejezés nem kettő, hanem legalább 3 szóból áll (ha egy szóból áll a kulcsszó, akkor a Phrase egyezik a Modified Broad Match-el, így kevesebb megfeleltetési forma létezik A cáfolat itt). Vagyis három szóbál ál a kifejezés, akkor lehet belőle + jellel kiemelni egyet, ketttőt, vagy mindhármat, (ahol a + jel arra utasítja a rendszert, hogy ezen szónak KÖTELEZŐ előfordulni a keresésben ahhoz hogy a megfeleltetés megtörténjen).

Érdekes kérdés azonban (és igen fontos kérdés), hogy a rendszer mi alapján rendel Minőségi pontszámot az adott kifejezéshez? Hiszen egyértelműen az Exact match szokott legmagasabb CTR-t hozni, s Phrase kevesebbet és így tovább. És mivel a CTR kulcstényező a QS számításban, ezért melyik megfeleltetés ami számít? (azt tudni kell hozzá, hogy egy reklámcsoporton belül ha elfordul a kifejezés mindhárom megfeleltetési formában, ugyanazt a QS-t kapják).

A válasz sokszor az, hogy az exact match megfeleltetés az amely hozza a minőségi pontszámot. De ez így, önmagában NEM IGAZ. Mi van ha adott reklámcsoportban nincs is Exact megfeleltetéssel kulcsszó? Valóságban a rendszer akkor számolja a QS-t, amikor a keresés Pontosan egyezik a megadott kifejezéssel. És NEM összetéveszteni a Pontos Egyezés-sel (az Exact Match magyar fordítása), mert az nem lenne igaz. Vagyis így már értelmezhető az, hogy mondjuk

a kulcsszó az hogy piros ibolya (Broad), és a keresések ahol megjelent az alábbiak:

- kék nefeljcs (Extended Broad match, rokonértelmű szavakra is megjelenik)

- piros virág ibolya (Broad Match)

- piros ibolya virág (Phrase Match)

- piros ibolya (Exact Match)

Itt csak az utolsó esetben számolja a rendszer a CTR-t a QS megállapításához.

(Itt akinek beugrik, az nyert, ezért érdemes használni a Google rendszerében ezt a fícsört:

Ez megmutatja, hogy adott időszakban, a megadott szavakra ilyen valódi kereséseknél jelent meg a hirdetés.

Konkrétan az Analyítics is tud ilyet, Traffic Sources, AdWords

Az, hogy melyik megfeleltetést érdemes és mikor használni a kampányokban, az egy ettől független, de fontos kérdés. Ha adva vannak a kulcsszavak, és tutira tudod hogy mire keresnek majd (annyira egyértelmű, hiszen sárgolyó görgető szakkönyvet árulsz), akkor legyen Exact és Phrase. Különösen ha a napi költési limuted is alacsony, akkor nem kell a Broad-dal kísérletezgetni. De ha az erre szánt összeget nem sikerült elkölteni, vagy ha kéne "halászni", hogy az emberek pontosan hogyan is keresnek, akkor érdemes a Broad, Modified Broad megfeleltetések használata, de (szinte) kizárólag a "kulcsszó halászat" céljából. Hosszú távon sokkal jobban jársz ha pontosan leköveted mire keresnek a vevőid, nem pedig sörétessel beküldesz kettőt az erdőbe, és "majdcsak leesik valami" felkiálltással.

A tanulás? Több is egyszerre:

- tanuld meg milyen megfeleltetéseke használhatsz

- tanuld meg őket használni

- használd őket

- a célhoz az eszközt, és nem fordítva

Permalink | Leave a comment »

Glevél és TeCső

Thu, 31 Mar 2011 07:52:00 -0700

Nagyszerű lenne ezeken a felületeken SOKKAL, de SOKKAL pontosabban célozni - hiszen elképesztő Impression számokat produkál a két Google termék. Talán ez a fejlesztés nemsokára hozzánk is ideér:

Nagyszerű lenne ha a magyar nyelvű YouTube is ideérne már, és elkezdhetnénk rendesen kihasználni a Magyarországon toplistás videomegosztót is. Külföldi ügyfeleimnek már rendszeresek a kampányok és rendesen használom a YouTube Video Tartgeting Tool-t is.

Szóval, magyar nyelvű TeCső-t a népnek! :-)

Permalink | Leave a comment »

A verseny halála

Mon, 07 Mar 2011 05:59:00 -0800

Egy kis marketing alapvetés.

A verseny jó. Mindenkinek. (üzenem ezt azoknak akik utálják a konkurrenciájukat).

Ha nem ez az alapvető nézet a házon belül, akkor tessék kiírni nagy betűkel a falakra, levehetetlenül.

A VERSENY JÓ! MINDENKINEK!

Kezdjük az alapokkal. A versenyt nem a kapitalisták találták ki, hanem az evolúció.Ha nem lett volna a fajok és egyedek között verseny (területért, túlélésért, élelemért, stb), akkor talán mi sem lennénk ma itt. A verseny segített abban, hogy az életerős, ellenálló, ügyesebb, okosabb lett a nyertes, övé lett a nőstény, az ő génjei öröklődtek. A természetnek ez a módzsere arra, hogy például a recesszív (nem minden hordozó egyedben jelenik, meg) genetikai problémák se öröklődjenek túl hosszú ideig. Persze a mai világ emberségből és sokféle okok mentén sokszor szembemegy ezzel, de ez így jó, most ezt ne vitassuk.

A gazdaságban is van egy evolúció, a kicsit, az ügyesek ma már méltó ellenfelei tudnak lenni a nagyoknak. Kell a frissülés, kell a verseny, ha ez nem lenne, akkor mehetnénk a Közért-be az üres polcokat nézni, lenne MATÁV aki pont annyit számlázna amennyit akarna, soroljam?

A verseny része az életünknek. Szüleim egy kis faluban laknak, és állandóan panaszkodtak, hogy az az egy bolt mennyire lehúzós (kitették a savanyú tejet is, és senki nem mert visszamenni reklamálni, mert legközelebb nem szóltak hogy a hús mikor fut be). Most van a faluban négy bolt, változó nyitvatartással és profillal, olcsóbb az élelmiszer, és ha nagyon akarják, akkor házhoz is viszik nekik (ezt a koncepciót még érleljük azért kicsit :-) )

Tegnap elmentünk Kehidakustányba, van ott egy nagyszerű fürdő. Szeretjük mert bababarát, és a gyerkőc nagyon élvezi. Van ott egy büfé, és mivel a környéken, de még az odaúton is alig valami, ezért ott szoktunk ebédelni. Két felnőttnek a belépő 9 ezer forint (igen, ennyi), ezért amikor ebédre elköltünk további 4 ezret, azért szeretnénk ha valami ízleteset adnának. Nem kell sok, nem kell különleges, de legyen ehető és jó. Na, ezt nem sikerül teljesíteniük. De láthatóan nem is igyekeznek. Minek tegyék? Nincs a közelben másik hely. A szálloda étterme drágább, és fel is kell hozzá öltözni. Tegnap a rántott csirkemell erősen halszagú és ízű volt (ugyanabban a zsírban sütötték ki).

Rólam tudni kell hogy nem bírom a halat, elkötelezettség, szeretem őket fotózni, és így nekem a halak olyanok mint más embereknek a kutyájuk. És azt sem esszük meg (semmit nem eszek meg a tengerből).

A palacsinta rágós volt, és alig raktak bele kakaót. Az egész olyan szocializmus ízű volt. De ott 3.60 volt egy tökfőzelék, itt meg 4.000 másfél ebéd...

A lényeg a verseny. A hiánya itt egyszerűen megölte a vállalkozást, mert ha nem ma, akkor holnap, de egyszer rájön a vezetés hogy ez így nem mehet, és szereznek egy másik vállalkozót. Nem lenne egyszerűbb, ha lenne verseny, és ez életben (és versenyben) tartaná mindkát vállalkozót? Nem lenne zsíros profit folyamatosan, de a hosszú távú túlélés valószínűbb mint így. És az elégedett vendég is valószínűbb. És kitalálnának okosságokat amivel még többet, jobbat adhatnának a vendégeknek. Egy jobb kávégépet, sütiket a cukrászdából, változatosabb kajákat, szebb kivitelű tálcákat és tányérokat, tisztább asztalokat, soroljam?

De mivel nincs verseny, a vállalkozás eltunyul, minőség nélkül is van profit. És szépen leépül a szolgáltatás. Amikor pedig kirúgják őket, akkor ön a tanakodás hogy vajon miért. Hát ezért lenne jó a verseny mindenkinek.

Permalink | Leave a comment »

Profitmaximalizálás

Thu, 03 Mar 2011 09:41:04 -0800

Sokszor előkerül, hogy meddig szabad emelni egy PPC kampány költését. A válasz sokféle lehet, sőt ha kicsit beleásunk, akkor még több. Először is, a lényeg a cél.

Van olyan hirdető, akinek minden egyes online eladott termék profitot hoz, de az igazi és lényeges profit nem a termék profittartalma, hanem a volumenből származó előny. Mondjuk a bolt készlet forgási sebessége. Egy ruházattal foglalkozó üzletnek létkérdés hogy az egyik szezon kollekciója kifusson, és a bevételből van cash a következő szezon már megrendelt készletét kifizetni. Ugyanitt persze az sem mindegy, hogy mondjuk farmerekből melyik márka az amelyik nagyobbat forog ugyanazon tőkebefeketetéssel. Ha mondjuk A márkával kereskedve 1M Ft értékű készlet 60 nap alatt fordul meg, az jobb, mint ha B márka 90 nap alatt forduló készlete. Ezt beszorozva a margin-nal, kész a képlet.

Van olyan hirdető, akinek a neten keresztül érkező plusz volumen a gazdaságossági méretet adja meg. Fél kamion árut elhozni Európa másik végéből tiszta bukta, egy kamion (vagy tele konténer) jobb üzlet. De azt el is kell adni. Így amit a pótlólagos volumen hoz, az nem más, mint hogy MINDEN eladott (nem csak online, minden) termék önköltségét csökkenti. Vagyis megeshet hogy az online eladásnál elég a break-even, az önköltségi ár behozása. De ugyanez fordulhat elő ha mondjuk az eladó maga gyárt, és a gyártási méretnagyságban kell a volumen, mert x méretben lesz csak gazdaságos a gyártás (a fix költségek magasak, változó költségek alacsonyak). És az igazi profit a költségek csökkentésében, nem a kereskedelmi árrésben van.

De nézzünk egy olyan esetet, ahol mondjuk az eladás egy virtális termék, nincs (vagy közel nulla) az előállítási költsége. Itt nem zavar be semmiféle önköltségi ár, ki kéne találni, hogy hogyan maximalizálhatjuk a profitot. Az első 100 egység elköltése után a legmagasabb a profit (egyből hoz mondjuk 500-at), a következő 100 már csak 450-et, és szépen csökkenő ritmusban:

Ahol a két görbe találkozik, ott van a fedezeti pont, ahol egyezik a költés, és a kumulált profit. Vagyis annyit keresünk rajta amennyit költöttünk. Jó eddig költeni? Bizonyos esetekben igen (lásd a fenti példákat), de ha a cél a profit maximalizálása, akkor nem. Miért nem?

Talán mert a profit egyre csökken, míg a költés ugyanabban a ritmusban nő. Ha ráteszem a grafikonra a 100 egységes lépcsőt, amivel a költés nő, és mellétesszük hogy egyes lépcsőknél mennyi a profit, akkor látszik:

Valahol 600 költés mellett az a pont, amikor egy újabb elköltött 100 egység már cak pont 100 egységet hoz, onnantól pedig kevesebbet. Vagyis a profit maximuma itt van:

Egy olyan terméknél amelynél nincs előállítási, szállítása, raktározási és egyéb költsége, annak itt van a profit maximuma, 600 egységig érdemes költeni.

DE:

Nincs olyan termék aminek ne lenne valamilyen minimális fix költsége, hiszen van szerver, hozzáférés, ember aki valamit pofozgat rajta, és nem mindegy, hogy hány egység eladására oszlik szét az ő költsége. Vegyünk egy egyszerű break-even grafikont:

Ahol az összköltség találkozik a bevétellel, ott a fedezeti pont, vagyis attól a volumentől gazdaságos a gyártás/eladás. Ami az alatt marad, az veszteség, ha pedig növekszik a volumen, akkor egyre nő a termékek profittartalma. Vagyis egy ilyen esetben (ez a leggyakoribb) a hirdetési volumennek valahol félúton van a profitmaximuma. Hiszen nőnek a költségek vele, de nőnek a bevételek is, a profit maximum pedig valahol máshol lesz.

Hogy hol is van pontosan az a pont ahol még érdemes hirdetni? Háát kérem, tessék számolgatni. Sokat. És kiderül.

Permalink | Leave a comment »

AdWords újdonságok

Mon, 28 Feb 2011 09:02:00 -0800

Tudom, megfogadtam, hogy technikai részleteket nem igazán, de most mégis egy egészen érdekes csokor jött össze a Google-től.

A kedvencem, az Harmadik felekre vonatkozó irányelvek (mondjuk ki, ügynökségi irányelvek). Sokat nem kell ragzni. Szerintem lehetne SOKKAL erélyesebb ezen a területen a Google, alacsony a kerítés, ezt megugorják sokan. Csalók pedig vannak, voltak, és jönnek fel erősen. Egy dolgot tehetünk, lehet harcosan feljelenteni mindegyiket.

A következő már sokkal érdekesebb. Hosszabb címsorok a kiemelt hirdetéseknél.Ha a címsor után következő első sor teljes egészként megáll (mondjuk pont van a mondat végén), akkor a rendszer kiemeli az első sort, és a címsor mellé biggyeszti. Valahogy így:

Továbbfejlesztett főoldal (Home menüpont alatt a Dashboard):

Szeretném én használni a műszerfalat, de egyelőre csomó fícsör kitörölhetelenül foglalta a helyet, miközben egy pár dolgot nem értem el. Na majd most! Azt hiszem ezt még emésztenem kell kicsit :-)

És a kedvencem, az automatizált szabályok. NA EZ JÓÓÓ.

Mostantól lehet adott szabályok mentén változtatások beállítani adott időpontra, vagy ismétlődő feladatokra. Például leállítani egy kulcsszót, ha: (és kombinálható, időzíthető, és még az is megadható hogy melyik időszak adataiból számoljon a szabály:

Vagy mondjuk változtatni egy reklámcsoport max CPC licitjén, ha mondjuk

De lehet egy csomó más dolgot is beállítani kulcsszó, reklámcsoport és kampány szinten is.

Mondjuk időzítetten indítani vagy leállítani egy másikat, vagy mindezt egy szabályhoz kötni. És elmehet az ember síelni.

De vigyázat, mint minden, ez is csak végrehajtja a parancsokat. Ha buta parancsot kap, vagy nem értelmezhetőt, akkor nem történik semmi (vagy minden leáll). Szóval ésszel, és tessék használni a Preview nézetet.

Permalink | Leave a comment »