Játékos nevelés - játékkal nevelés

Mi a kaland egy tininek a pénzügyekben?

2012-05-28T18:43:00.000+02:00

Kicsit messzebbről kezdem, hogy igazán értékelni tudd a kaland jelentőségét a pénzügyek terén is...

A K&H Bank nemrégen rendezett egy pénzügyi vetélkedőt általános iskolásoknak. Nagyon lelkesek voltak a rendezők, hogy milyen jól teljesítettek a gyerekek, bonyolult fogalmakkal is jól elboldogultak, értelmezni tudták a reklámokat, szerződéseket, stb. Volt azonban egy kis bibi...

A gyerekek ugyanis a családi költségvetés megtervezése során érdekes szemlélettel közelítettek bizonyos dolgokhoz. Jó, nem mindenki, csak a résztvevők bő harmada, ami azért nem elbecsülendő arány.

Mi volt a probléma? Például a gyerekek 37%-ának nem okozott semmiféle lelkiismeretfurdalást, hogy a számlákat nem tartották fontosnak rendezni. Többüknél az volt az álláspont, hogy majd ráér az akkor, amikor sikerül... Egy másik részük eleve be sem tervezte a kiadások közé a villany-, gáz, vízszámlát... (Bezzeg a mobilszámla, az be volt állítva a költségvetésbe!)

Szerencsejáték mint bevételi forrás??? Jujj...

A másik tény, ami nagyon szemet szúrt még a szervezőknek is, az volt, hogy a gyerekek 40%-a fontos családi bevételi forrásnak tartotta a szerencsejátékokat... (Húúúú, itt minden szál szőr felállt a hátamon, és fújtam, mint a sarokba szorított macska.) A szerencsejátékok ugyanis többnyire inkább kiadások, csak a legritkább esetben jelentenek bevételt is - ilyenek az esélyek. Ha még azt is elmondta volna valaki a gyerekeknek, hogy az egyszeri nagyobb bevételt mekkora, apró részletekben jelentkező kiadás előzte meg, akkor már talán nekik sem jött volna ki olyan pozitívra az egyenleg.

Ami engem itt nagyon felbosszantott mint pénzügyi nevelőt, az két dolog volt:

ez egy iskolai körben meghirdetett verseny volt. Versenyekre az iskolákból általában úgy illik elküldeni a gyerekeket, hogy felkészítik őket a tanáraik. Ezek szerint vagy nem készítették fel őket, vagy a tanárok is édeskeveset tudnak a pénzügyekről. (Nem tudom, melyik lehetőség lenne a jobb.)
láthatóan nem kaptak, vagy nem megfelelő felkészítést kaptak a gyerekek, tehát hozták azt magukkal, amit otthon láttak. Ha ez az, amit otthonról hoznak, akkor ez maxigáz a jövőre nézve - beszélhet itt bárki az iskolában oktatandó pénzügyi ismeretekről, ha a gyerek otthon szöges ellentétét látja annak, amit tanítanak neki a suliban, akkor veszett fejsze nyele az egész. A gyerekek atz alapvető dolgokat mind otthon tanulják meg ugyanis, a pénz kezelése (vagy éppen nem kezelése) pedig az alapvető életvitel része. (Lehet, hogy ezzel most újat mondtam?)

Én ezek miatt sem fűztem különösebben nagy reményeket a beharangozott iskolai pénzügyi oktatáshoz, mert a tanárok felkészítetlensége, az otthoni pénzügyi szokások ellentéte az iskolában tanultakkal eleve bukásra ítélte volna a próbálkozást. Az pedig, hogy az új Nemzeti Alaptanterv szerint a nagy hanggal meghirdetett pénzügyi oktatás abban merül ki, hogy a kerettantervben több nagy műveltségi terület között szétszórva, az éppen aktuális tananyagban eldugva néhány mondat erejéig jelenik meg, és a középiskolában összesen évi négy(!) tanórában határozták meg az erre fordítható keretet, tuttira nem fogja fellendíteni a következő generációk pénzügyi kultúráját.

Mi marad tehát? A szülő. Pontosabban az, hogy a szülő tanítsa meg a gyereknek azt, amivel el fog tudni boldogulni az életben az anyagiak terén is. A gyerek ugyanis legfőképpen a példából tanul. Aztán pedig a játékból.

Cool Money Club - pénzügyi kalandpark tiniknek

El kell ismernem, a legtöbb szülő itt adja fel, mert fogalma sincs, hogyan is lehetne a pénzügyeket játékos formába önteni. Nem is csodálom, mert néhány társasjátékon kívül gyakorlatilag semmilyen más lehetőség nincs is ilyesmire.

Eddig.

Most ugyanis itt van a Cool Money Club pénzügyi kalandparkja, ami kimondottan 10-18 éves tiniknek tanítja meg a helyes pénzügyi gondolkodásmód alapjait egy lendületes és kalandos szerepjáték során. És hogy a szülők is jó példával tudjanak majd otthon elől járni, amíg a gyerekek kirúgják a játék során a ház oldalát, a szülők pénzügyi szakértőtől kérdezhetnek bármit, ami a pénzügyekkel kapcsolatban érdekli őket.

Június 10-én kipróbálható.

Julcsi névnapja

2012-05-22T19:15:00.000+02:00

Ma nem leszek túl bőbeszédű, a mai nap a bulié volt, meg hogy a kiscsaj kipróbálhassa a vadiúj ajándékát: a görkorit.

Avagy képriport egy népnapról.

Az első próbálkozás a nagytesóval

Az első ijedség, amit a tesó hárít

Ettől estem majdnem hanyatt?

Kell még az a védőcucc...

Szülinapok kazalban

2012-05-15T10:54:00.000+02:00

Nálunk a május a tipikus családi ünnepes hónap (van még ilyen, a július), ugyanis 16-án a férjemnek, 18-án az apukámnak van szülnapija, mindezt pedig tetézi Julcsi névnapja 22-én. Tehát itt a ragyogó alkalom, hogy a hónap közepe táján bulizzon az egész család - végkimerülésig...

Nem tudom, ki hogy van vele, de amennyi dátum van a családban név- és születésnap okán, nem ártott már valami rendszert vinni a dologba, különben totál káosz volt az egész, az ajándékozás pedig nem esett kifejezetten az öröm kategóriába. Így aztán a magam kis rendszerező agyával elkezdtem stratégiát gyártani - még az ajándékozásra is...

Ajándékozási stratégia á la Csilla

Na, nem kell hadműveleti méretű dolgora gondolni. Összesen csak arról van szó, hogy a naptáramba már egy hónappal hamarabb be van írva, hogy kinek mikor van az esedékes ünnepe, így még van elég időm arra, hogy vagy kitaláljam és megvegyem, vagy kitaláljam és megalkossam az ajándékot.

Hogy aztán alkotás vagy vásárlás lesz-e a dologból, az már tényleg csak attól függ, hogy mennyi időm van, mennyibe kerül megvenni vagy megcsinálni, mennyi utánajárás beszerezni vagy az ajándékot, vagy az alkatrészeit. Ezen kombináció osztva az éppen aktuális munka- és egyéb programjaimmal kiadja, hogy veszek, vagy készítek.

foto: freedigitalphotos.net

A másik, ami nálam jól bevált, és lehet, hogy ettől kiverem a biztosítékot néhány embernél, hogy vagy úgy választok ajándékot, hogy figyelem az elejtett félmondatokat, cselekvéseket, és abból próbálom kitalálni, hogy mire vágyik az illető, vagy éppen mi lenne hasznos neki - ez általában karácsonykor működik így -, vagy valamilyen központi téma köré rendezem az ajándékokat - ez meg az ilyen szülinap-névnap-torlódások alkalmával fordul elő, mint most is. Ilyenkor kiválasztok egy témát, és ehhez kapcsolódva választok ajándékot mindenkinek. Mivel még a szülinapok/névnap előtt vagyunk, így most még nem árulok el semmi konkrétat, de az biztos, hogy most mindenki a testmozgás téma köré csoportosítva fog ajándékot kapni.

Julcsinak meg kellett venni, mert neki eleve volt kívánsága is, ahhoz meg én kevés vagyok, hogy azt magam is elő tudjam állítani, a férjemnek viszont én alkotok... Az édesapám megint egy külön fejtörés, mert a maga 68 évével már nem sok mindenre vágyik - élete során már elég sok mindent elért és megszerzett, úgyhogy neki már nyugodtan lehet a vicces, és kevésbé hasznos kategória felé is elmenni.

Ennek megfelelően a jövő héten kicsit késni fogok a posttal, nem a szokásos keddi megjelenéssel írok, különben nem tudnék fotót készíteni a kiscsaj bulijáról.

És hogy hol ebben a játék?

magában az ajándékban: mivel most éppen a testmozgás a téma, a mozgás már magában is játékra ingerlő dolog
a közös programban: a szülinap/névnap úgysem múlik el játék nélkül
a közös porgramban 2: az ajándékok, ha már testmozgásra hangolnak, szintén jó indokot adnak egy közös családi programra (miért ne mozghatna együtt az egész család?)
az elkészítésben: ilyenkor általában megosztom a család többi tagjával is, hogy mit szándékozom adni az ünnepeltnek, de a témát mindenképpen, így közösen lehet öltetelni is, meg aztán beszállni az elkészítésbe is. Julcsira pl. a díszítésben rendszeresen számíthatok, amit ő kreatív játéknak fog fel.
az előkészítésben: egy-egy szüli- és névnap nem csak az ajándékozásban merül ki. Ott van még a torta elkészítése, a terítés, csomagolás, stb. Ez csupa olyan dolog, amiben a gyerek is kiélheti magát, a kreativitását az ültető kártya készítésétől kezdve a szalvétahattyú hajtogatásáig, vagy éppen a tortakrémbe alkotott kép megrajzolásáig. Közben ismerkedik munkafolyamatokkal, anyagokkal, fejleszti a kézügyességét, a figyelemtartását, fókuszát, feladattudatát, stb.

Te hogyan szoktál ajándékozni? Vannak Neked is taktikáid, trükkjeid a tömeges ajándékozásra? Oszd meg velünk!

Májusi eső aranyat ér!

2012-05-08T16:44:00.001+02:00

Igen, és nem csak a mezőgazdaságnak! Hanem Neked, a szülőnek, vagy éppen pedagógusnak is, mert a mostani, meglehetősen változatos és huzatos időjárást kihasználhatod a gyerek épülésére is. Fejlesztheted a megfigyelő képességét, a kézügyességét, no meg a feladattudatát is. Mindezt egy csapásra - a házi időjárásállomással.

Ebben az időjárásállomásban az a szép, hogy házilag is elkészíthető, bár én még sosem csináltam meg. Ennek oka pedig nem más, mint hogy most találtam ki, ezért még nem volt alkalmunk a gyerkőccel elbíbelődni vele. Ellenben a mindenféle képet mutató időjárásunk annyira beindította a fantáziámat, hogy nem tudom most azonnal nem megosztani az ötletemet. Tehát elő a kezetekkel, néhány kellékkel és a fantáziátokkal, aztán adunk egy kicsit a környezeti nevelésnek is!

Igen, kell hozzá néhány dolog, de ezek jó része fellelhető otthon a pincében, padláson, sufniban, műhelyben, asztalfiók mélyén, vagy egyéb kincslelőhelyeken, és ami nem, az is zömében filléres dolog. (Kivéve a hőmérőt.) A másik, ami szépségdíjas az ötletben, hogy most megépítitek az alapot, aztán még később kiegészítgethetitek, turbózhatjátok, csicsázhatjátok - igény és ízlés szerint.

Kellékek:

foto: freedigitalphotos.net
Na, ilyet nem fogunk csinálni!!!

némi faanyag - egy masszívabb rúd, pl egy kiszolgált seprőnyél is lehet, amire majd minden mérőeszközt felaggattok
kéziszerszámok - csak olyanok, ami apunak alapból megvannak
csavarok - ezekből is tutti ott áll apu szeeszámos ládájában legalább három marékra való különböző méretben
drót
színes papírok
hurkapálca
kis fémlap
textilzsák - ezt maradékanyagokból akár kézzel sem nagy cucc megvarrni, de egy kiszolgált frottírzokni is megteszi, ha az apu méretében van... :)
hőmérő (a legdrágább eszköz)
kalibrált pohár - nem feltétlenül kell ml-pontosságú, de egy kisebb, átlátszó műanyagból készült konyha mérőpohár is kiválóan megfelel a célnak
szélcsengő
ami még eszetekbe jut.

Miből mi lesz?

Ugye az már kiderült, hogy a rúd, léc, stb. lesz a lelke az egésznek. Erre lehet majd ráerősíteni minden mást, illetve így együtt lehet valahová leszúrni az egészet a kert, erkély, terasz, stb. egy megfelelő sarkába.

A textilzsáknak ha készítesz drótból egy karikát a szájára, remek szélzsákot készíthetsz.

A szélcsengő is a szél erősségét fogja mutatni, csak másféle érzékszervet igénybe véve.

A színes papírokból, hurkapálcából szélforgót csinálhattok, de akár készen is megvehetitek. (Ez annyiból jobb is lenne, hogy ma már lehet elég erős műanyag forgókat is kapni, ezek időjárásállóbbak, mint a sima papír.)

A kis fémlap közepére, ha megkéritek aput, valószínűleg fúr egy akkora lyukat, hogy egy csavart bele tudtok hajtani. A kiálló csavarvég árnyéka pedig napóraként mutathatja a napsütés irányát, erejét.

A hőmérő egyértelmű, hogy a hideget-meleget mutatja majd.

A kalibrált konyhai mérce pedig egy-egy eső után megmutatja, hogy éppen mennyi eső esett.

A gyerek pedig ezután gyönyörködhet saját két keze munkájában, és jobban teszed, ha sürgősen veszel neki egy füzetet is, amelyben minden nap jegyezheti az aktuális időjárás állását. Vagy netán Exel-ben is a nagyobbak.

Iskolában is tutti jól alkalmazható lenne nem szakrendszerű óra keretében (ja, bocs, olyanok már nincsenek), de talán néhány kolléga összefogása még így sem lehetetlen, és összedolgozhat a környezet-természetismeret-technika-fizika-földrajz szakterület.

Te mit gondolsz erről? Megcsinálod? Jó ötletenek tartod? Ki nem állhatod? Jó hóbortnak gondolod? Írd le!

A táncművészet világnapja

2012-05-03T11:47:00.001+02:00

Igaz, nem most volt, hanem még április 29-én, a hatása azonban még most is érezhető nálunk... Még mindig áll a bál, buli van a nyugiban, és nem csak a legkisebb táncol egyfolytában...

Hogy egy kicsit világosabb legyek: a legkisebbem ugyan még nincs egészen hét éves, és nagycsoportos, de más gyerekekhez hasonlóan egész tűrhetően olvas, így a nyomtatott betvekkel kezelt számítógépet is meglehetős viruóz módon használja. Így aztán az internetet is. Igazi kis digitális bennszülött.

Így aztán semmi meglepő nincs sabban, hogy teljesen egyénileg felfedezte magának a YouTube-on a Just Dance-videokat. Ezek a kis szösszenetek alapvetően a Wii nevű virtuális játékhoz készültek, ellenben most, hogy már natúr videoként is elérhető, egy hétévest sem akadályoz meg semmi abban, hogy táncoljon rájuk.

Persze először jókat röhögtünk rajta, ahogy az egyébként nem túl bonyolult és eredeti koreográfiákra próbálja rázni magát Julcsink, de a kiscsaj ismát csak kellő elszántságról tett tanúbizonyságot: nem zavarta a mi örömünk, ő is jókat vihogott, de közben azért a képernyőre tapadt, hogy le tudja követni a mozdulatokat. És kitartóan csinálta.

Mikor már izmos háromnegyed órája csinálta, és még mindig nem unta meg, akkor kezdtem el jobban is megnézni magamnak, mi ez az izé, és mit tud. Hát, a látványvilág szerintem baromi ízléstelen, csupa rikító neonszín, de hát Istenem, nem ez a lényeg. (Az biztos, hogy ha gyerekkönyvben látnék ilyet, azonnal hívnám az ízlésrendőrséget, és helyben bulldózert eresztetnék velül a könyvhalomra. De hát ez egy video, és nem is kifejezetten kisgyerekeknek készült, úgyhogy az esztétikai aspektus értékelésétől most eltekintek.)

Viszont a nem túl bonyolult, de mégis figyelmet, koncentrációt igénylő mozgások már jók. A gyerek figyelme, testtudata hihetetlenül fejlődik, már ebben a pár napban is látszik a gyereken, hogy jobban ura a kezének-lábának. Arról meg nem is beszélve, hogy mivel ZENÉRE csinálja, amit csinál - jobb híján most nevezzük táncnak :) - élvezi, és nem hajlandó abbahagyni. Tutti, belejátszott a meleg is, de a kb. háromnegyed óra után a gyerekem totál csapzottan-izzadtan ugrabugrált. És tette mindezt akkora vigyorral, hogy majdnem körbeérte fejét. Mikor mindezek után este még elment, és a mérlegre is ráállt(!) - ja, kérem, igazi nő lesz belőle, akárki meglássa - még nagyobb vigyorral jelentette be, hogy fogyott.

Így aztán másnaptól már együtt táncoltunk. Én ugyan nem bízom az olyan hirtelen csodákban, mint az egy napon belüli fogyás, még ha fél kilós, akkor sem, de egy hét múlva veszem magamnak a bátorságot, és én is megkukkolom, hol tartok. Hát, igen, a remény hal meg utoljára...

Viszont ha valamiért mégsem fogynék, annak csak egy oka lehet: hogy a tánc közben a kiscsajjal kövérre röhögtem magam. És akkor legfeljebb kidobjuk a mérleget, és táncolunk tovább vigyorogva...

Íme, itt az ízelítés, ezúttal a Kung-Fu Fighting-gal, de ha a YouTube keresőjébe beírod, hogy Wii Just Dance, eszement mennyiségű videot találsz!

Géppuskalábúak, Előttetek a pálya!

A magyar rendőrség napja

2012-04-24T19:08:00.003+02:00

Tudom, mostanában azzal volt tele minden gyereknevelős és játékos oldal, hogy április 22-én a Föld napja van. (Sajnos arról egy szót sem írtak, hogy az én névnapom is... :) ) Éppen ezért én egy tegnapi eseményről emlékeznék meg játékos formában - április 24-én volt a Magyar rendőrség napja...

És ez az alkalom kiváló lehetőség arra, hogy egy orbitálisat játsszatok!

Nekem speciel azonnal beindult a fantáziám, és a következőket ötlöttem ki - igaz, a megvalósítás a négy napos hétvégére fog csúszni:

foto: freedigitalphotos.net

kutyaidomítás - ha bárki rendőrre gondol, valószínűleg a második dolog a rendőrkutya lesz, ami eszébe fog jutni. Nekünk van akkora mákunk, hogy van kertünk és benne kutya is, így klassz agility-pályát lehet berendezni a füvön. A gyerek és a kutya meg élvezi.
Cluedo - nyugodtan elő lehet venni ezt a társasjátékot is, vagy bármelyik másikat, amelyikben nyomozni kell (biztosan van még ilyen, ha tudtok róla, írjátok meg!). Nagyon jó arra, hogy ok-okozatot fedezzen meg a gyerek, összefüggésekre jöjjön rá, megfigyeljen, hogy megtanuljon analizálni, utána pedig a részletekből újra szintetizálni, no meg lényeget látni (azaz az infok között szelektálni).
kincskereső játék - na itt aztán kiélheted Magad kedvedre! Nyomokat találhatsz ki, amelyek a következő helyre vezetnek, a legkülönfélébb utakon vezetheted végig a gyerekőcöket, és valami szuper jutalmat is kiötölhetsz, ami majd a kutatás végén várja őket. (Pl. a gonosz Rappelpappel varázsló eltűntette Nagyi hiperszuper finom meggyes sütijét, amit az unokáknak szánt, derítsük ki, hová lett!)
kincskereső játék 2. - ha már kicsit nagyobbak a gyerekek, akkor ezt a játékot tovább is lehet fejleszteni, igaz, az sokkal több előkészülettel jár. Ha olyan nyomokat hagysz hátra, amelyekkel már valódi kísérleteket is kell végezni, hogy következtetéseket is le tudj vonni, mint az igazi rendőrségi nyomozók, akkor még életszerűbbé teheted a dolgot. Ehhez nagyszerű tippeket, ötleteket találsz a tengerecki.hu oldalon. Nagyon egyszerű, kevés eszközt igénylő, házilag is kivitelezhető természeti kísérleteket találsz itt, csak össze kell rakni... (Hát, igen, ezért mondtam, hogy ez melósabb verzió, de tuttira megéri! A gyerekek eszement jól szórakoznak, közben pedig a környezeti nevelésük érdekében hihetetlen sokat tettél.)

Jön a négy napos ünnep, minden napra találtok egy játékot. Varáljátok kedvetekre!

Stresszűző játékok

2012-04-17T12:52:00.000+02:00

Ez a téma már egy ideje foglalkoztat, sőt már néhányan nyaggatnak is vele egy ideje. Valamilyen csodálatos oknál fogva mindenki azt várja tőlem ilyenkor, hogy egy egész csinos kis listát nyomassak neki helyből a szóba jöhető játékokról. Pedig ilyet soha nem kap tőlem senki. A dolog ugyanis ettől lényegesen egyszerűbb...

Mi a stressz lényege?

foto: freedigitlaphotos.net

Az, hogy egy állandó készenléti állapotot tartasz fent valamilyen okból. Hogy ennek az az oka, hogy szorongsz, vagy éppen az, hogy félsz a főnököd haragjától, netán alapjáraton és sorskönyvi okokból van Beléd építve a munkalkoholizmus (ld. majd a tranzakcióanalízisben), az most mindegy is. Az egyensúly felborul, és akkor jön a gyomorgörcs, vagy még alattomosabban csak egy állandó feszkó Benned, amit akkor éppen nem is tudsz megmagyarázni, hogy miért érzel...

Egy a lényeg: ez a valami állandóan foglalkoztat, kitölti a napodat. (Rosszabb esetben az éjszakádat is.)

Mi a megoldás?

Le kell állni azzal, hogy egyfolytában azon rágódsz, ami a stresszt okozza.

Na, persze, könnyű ezt mondani. De hogy lehet megcsinálni?

Egyszerűbben és nehezebben, mint hinnéd. Nem, most nem az jön, hogy játszani kell.

Emlékszem, egyik kedves netes ismerősöm, kategórikusan kijelentette, hogy ő ebben nem hisz, hogy csak azért, mert ő játszik a gyerekével, azzal oldja a stresszt. Neki ez nem stresszoldás, hanem megjátszása annak, hogy ő stresszt old éppen. Ez így, ebben a formában, ahogy az ismerősöm ábrázolta, igaz is. A bibi itt két dolog volt:

1. a stresszoldás és a stressz megszüntetése nem ugyanaz, azt ne is várja tőle senki. A stresszoldás arra jó, hogy egy kicsit kitisztuljon a fejed, és így lehetőséged legyen arra, hogy ne csak a megszokott stresszgondolatköröket fusd, hanem egy kicsit nagyobb perspektívából lásd a problémád (na, most meg kitört belőlem a coach... :)

2. a stresszt nem lehet úgy oldani, hogy a másfajta tevékenység közben is csak a stressztényezőn rágódsz. Hiába játszol a gyerekkel, ha közben füstölnek a fogaskerekek az agyadban, mert azon pörögsz, hogymár megint milyen hülyeséget vágott a fejedhez reggel a férjed/feleséged.

Persze, játszani is lehet. Ebben az esetben viszont az a lényeg, hogy hogyan.

A stresszkört megtörni csak egyféleképpen lehet: ha kilépsz belőle. Még ha csak egy fél órára is, akkor is. Mert egy fél óra után már más színben tűnhetnek fel a dolgok. Akkor már képes leszel mésféle szempontokat, nézőpontokat is észre venni, értékelni. (Ha jobban belegondolsz, ez a coachingnak is alapvetése.)

És itt jön a képbe a flow. Egy olyan élmény, aminek az a lényege, hogy belefelejtkezel. Miközben csinálod, megszűnik az időérzékelésed, mert annyira koncentrálsz - és közben élvezed.

foto: freedigitalphotos.net

Sokféle ilyen tevékenység van, de mindnek közös eleme, hogy valamilyen formában kizökkent a valóságból. Kérdezd meg pl. az ejtőernyősöket, hogy ugrás közben gondolnak-e arra, hogy milyen hülyeségeket beszélt nekik a főnökük...

De azért nem kell ilyen messzire menni, nem feltétlenül az extrém sportok jöhetnek csak szóba. Egyszerűen csak a sima sportok is nagyszerűek. Kérdezd meg egy rendszeresen futó ismerősödet, hogy érzi magát egy stresszes nap végén a futás után! Neked pedig, gyerekes szülőként még az az előnyöd is megvan, hogy mindezt sosem kell egyedül csinálnod: a gyerekek nem biztos, hogy lelkesen hosszútávfutnak, viszont nagy kedvvel fognak pl. fogócskázni. De bicajozni, görkorizni valószínűleg még lelkesebben fognak.

Lehet persze nem mozgásos játékokat is játszani. Egy kitétel van csak: bele kell merülni. Vagyis nagyon kell csípni az adott tevékenységet. Ez lehet kézműveskedés, lehet kártya, társasjáték, szerepjáték, bábozás (igen, a színjátszás különböző formái is mind ilyen flowélményhez juttathatják az ember fiát/lányát!), vagy akármi - a lényeg, hogy szenvedéllyel, érdeklődéssel tedd.

Neked milyen olyan közös játékod van a családoddal, ami stresszoldónak is jó? Gyűjtsünk össze minél többet azoknak, akik még semmi ilyet nem próbáltak!

Megzenésített matek

2012-04-11T14:34:00.001+02:00

Kodály Zoltánról mindenkinek két dolog jut eszébe: a magyar népdalkincs gyűjtése, no meg a Kodály-módszer. Jelentem, most már fel lehet venni erre a zsigeri listára a matekot is. Hogy hogyan történhetett meg mindez, arról a San Francicso-i Állami Egyetem kutatócsoportja minden bizonnyal sokat többet tudna mondani, mint én. Nekem egyelőre csak az nem világos, hogy mindezt miért nem magyar kutatók követték el - különösen azért, mert korábban már végeztek erre vonatkozó kutatásokat...

Olvasom az [origo]-n, hogy "Segíthet a matek rejtélyeinek feltárásában a Kodály-módszer." (Én valszeg elzavarnám a szerkesztőt, hogy hogy tudott ilyen címet adni a cikknek, de ilyenkor mindig mentegetm az illetőt azzal, hogy nagy eséllyel azért lett újságíró, mert nem volt erőssége a matek. A mateknak nincs rejtélye. A matek ugyanis szerintem éppen az a tudomány, ahol csakis és kizárólag a színtiszta logika érvényesül. Ezért nem is lehet benne rejtély. Max még mi nem éreztünk rá a logikára. Jelen esetben meg egyébként sem rejtélykutatásra alkalmaztáka Kodály-módszert, hanem matektanításra, ami azért nem egészen ugyanaz. Szerintem. A matektanárok meg majd jól megmondják nekem a magukét.)

A továbbiakban sértetlenül közölném is a cikket - okulásul. Jeles példa ez ugyanis a kreativitásra, a kreatív gondolkodásra. Hiszen a kreatív gondolkodásnak az az egyik legszembetűnőbb jele, hogy más szakmaterületek eredményeit, módszereit ülteti át a sajátjára.

"Egy amerikai kutatócsoport fogta a Kodály-módszert, és annak eszközeit bevetette a matematikában. Az így tanuló gyerekeknek kétszer olyan jól ment a számtan, mint társaiknak. A magyar pszichológus-egyetemi tanár hitelesnek tartja az eredményt, a zenekedvelő matematikus nem használja a zenét az oktatásban, a fejszámoló zongorista szerint pedig se jobban, se rosszabbul nem tanulnak a zenészek, mint bárki más. Ugyanakkor a zene előnyös hatása a gyógypedagógiában vitathatatlan. Az [origo] a zene és tanulás kapcsolatát vizsgálta.

Ha szolmizáláshoz hasonló jelekkel, ritmusokkal, hangokkal tanítják a számtant, jobban megy a tanulás, és akár 50 százalékkal is javulhat a vizsgán a diákok teljesítménye - erre jutottak a San Franciscó-i Állami Egyetem kutatói, akik 3. osztályos kisiskolások körében végzett kutatásukban a Kodály-módszert vették alapul.

Hitelesnek tartja a tanulmányt Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, egyetemi tanár. Barkóczi Ilonával együtt a hetvenes években hasonló témát kutatott Kecskeméten a zenei általános iskolában és két másik általános iskolában, amelynek eredményeiből 1977-ben jelentetett meg könyvetKodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata címmel. A szerzők kimutatták, hogy az intenzívebb zenei nevelés valóban jár pozitív hatásokkal más területeken is, különösen a kreativitást erősíti. Arra már a hetvenes években ők is rájöttek, hogy a Kodály-módszerben alkalmazott szolmizációval a gyerekek olyan szerkezeti elemeket sajátítanak el, amelyek segítik a matematikai viszonyok megértését.

"A hetvenes években végzett kutatásunkban mi még azt vizsgáltuk, hogy a Kodály-módszerrel tanuló gyerekek fejében hogyan megy végbe az átstrukturálás, vagyis hogy a tanult elemeket hogyan viszik át más területre. Az új kutatásban magát a módszert vették át és vetették be a matematikában, ami egy didaktikai újítás" - magyarázta. "Az új kutatásban azt vizsgálták, hogy ezeket a strukturális elemeket hogyan lehet átvinni, hogyan jelenhet meg más tárgyak tananyagában" - mondta, hozzátéve, hogy így a kétféle, azaz a régi és az új felismerés tulajdonképpen kiegészítik egymást.

Kérdésünkre, hogy a Kodály-módszer más tárgyakra is lehet-e olyan hatással, mint a matematikára, elmondta, hogy nem ismer olyan vizsgálatot, ahol azt nézték volna, hogy például az olvasástanulásra milyen hatással van a szolmizáció. Ugyanakkor szerinte nem kizárható a jótékony hatás, hiszen "itt is van szerkezetképző mozzanat, ahol fel kell bontani szótagokat, majd újra összerakni őket". Azt viszont nem gondolja, hogy csupán amiatt, hogy valaki sokat foglalkozik zenével, más tárgyakat is könnyebben tanul.

Csak a zene zavart

Azt is tudni szerettük volna, hogy van-e olyan, ehhez hasonló módszer, amelyet Magyarországon alkalmaznak. Wettl Ferenc, a Műszaki Egyetem zenekedvelő matematikatanára nem lát szorosabb összefüggést a matematikatanulás és a zene között, noha kifejezetten muzikális, hobbiszinten maga is zenél. Óráin ugyanakkor nem szokta a diákjait zenével motiválni a keményebb gondolkodásra. "Játszottam már zenét előadásomon Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művéből, de az kapcsolódott a tananyaghoz, demonstráció volt a Fibonacci-sorozathoz" - mondta.

Korábban próbálkozott egy olyan nyelvtanulási módszerrel, ahol a szöveg mellett a hangfelvételen lágy zene szólt, amiről a készítő azt hirdette, hogy stimulálja az agyat, így könnyebb elsajátítani az idegen nyelvet. "Ahogy a nyelvlecke fel volt építve, tetszett, csak a zene zavart" - magyarázza a matematikus. Ezért felkereste a módszer kitalálóját és elkérte tőle ugyanazt a szöveget zene nélkül. Ezt ugyan nem kapta meg, viszont "amikor panaszkodtam a mesternek, mondta, hogy volt egyszer egy zenekari zenész, aki szintén azt mondta, hogy nála nem működik zenével együtt a nyelvlecke".

"A zene a zenében segít"

Ha zene és matematika kapcsolatáról van szó, többeknek Darvas Ferenc zeneszerző, fejszámolóművész ugrik be elsőre; az érintett szerint tévesen. "Én trükközök. Fogalmam sincs, mi a matek, sosem voltam jó belőle, fejszámoló és mnemotechnikus (emlékezettannal foglalkozó ember) vagyok, ami azt jelenti, hogy sokat foglalkoztam azzal, hogy lehet megjegyezni számokat" - magyarázta. Eredeti foglalkozása szerint zeneszerző és zongorista, emellett egyik legfőbb produkciója és szórakozása az, hogy négyjegyű számokat szoroz össze fejben és ezzel a tudásával fejszámoló-művészként is fellép. Azt is megtalálta, hol tudja összekapcsolni két fő tevékenységét: zongorája klaviatúráján is össze tud szorozni két négyjegyű számot.

Az egyik legtöbbet foglalkoztatott színházi zeneszerzőként ugyanakkor sok zenésszel találkozik, és tapasztalatai szerint a hangszeren játszó zenészek nem csak hogy általában nem különösebben szeretik a matematikát, de hiába foglalkoznak sokat a zenével, általában nem tanultak se jobban, se rosszabbul, mint bárki más. "Szerintem a zene a zenében segít, azon kívül harmóniát okoz a lélekben. Ellenben amikor nagyon el kell gondolkodnom valamin, csöndben sétálgatok egy nyugodt helyen" - mondja a művész, aki 13 éves kora óta pingpongozik is, hatvanon túl is aktív, igazolt versenyző.

A kottaolvasást kivéve a gyógypedagógiában működik

Más a szerepe a zenének a gyógypedagógiában, ahol mankóként funkcionál - derül ki Fabényi Réka zenetanár elmondásából, aki 17 éve gyógypedagógiával foglalkozik, értelmileg akadályozott gyerekeket tanít a budapesti Csalogány Iskolában. Tapasztalatai szerint a zene jótékony hatással van a tanulásra. "Óriási fejlesztő hatása van a zenének - ezt Kodály mondta, és azóta a gyógypedagógiában fokozottan bebizonyosodott, hogy igaza van. Ha sokat énekelnek, játszanak hangszeren a gyerekek, nemcsak a zenei képességeik, hanem a készségeik is fejlődnek" - állítja.

Egzaktabb tárgyakban is látja a zene erejét, bár azt már csak azért sem tudja megmondani, hogy a Kodály-módszer mennyiben hat a számtanra, mert náluk nincs matek: "Számolás-mérés van nálunk, ahol fontos a ritmus, a ritmikus sorváltakozások. A zene ezt tény, hogy segíti" - magyarázza. Emellett szerinte a gyerekek szociális érésére is hatással van, a fogyatékos gyerekek "megtanulnak viselkedni"; a népdalok szövege miatt pedig fejlődik a képzeletük.

"Én is a Kodály-módszert adaptáltam a gyerekekre, még szolmizálunk is kézjegyekkel. A módszerből nálunk csak a kottaolvasás nem működik, ezért a Kodály-módszerbe beolvasztottuk Heinrich Ullrich német gyógypedagógus-zenetanár módszerét, aki értelmileg akadályozott gyermekeknek dolgozott ki egy speciális módszert, melynek a lényege, hogy színes kottát használ." (A módszer lényege, hogy mivel a hagyományos kottát az értelmi fogyatékkal élő gyerekek nem tudják olvasni, a hangot és ritmust kis színes geometriai ábrák jelzik, és ugyanezek a színek jelennek meg hangszereiken is. Ennek segítségével akár klasszikus komolyzenét is képesek játszani a gyerekek.)

A zenepedagógus tapasztalatai szerint a dalok, mondókák ritmikája segít a koncentrálásban, hat a mozgáskoordinációra, az állóképességre, a beszédkészségre; de ugyanúgy a képzeletre és a gondolkodásra is jótékony hatással van."

Nagyon érdekelne gyakorló pedagógusok véleménye, hogy

szerintük ez tényleg működhetne-e magyar iskolákban?
van-e esetleg ehhez hasonló tapasztalatuk, ami alátámasztja a cikket?
szívesen kipróbálnák-e ezt, vagy egy ehhez hasonló módszert?

Kert + kutya = házi vidámpark

2012-04-03T18:33:00.000+02:00

Úgy tűnik, menthetetlenül itt a tavasz, újra kitisztult az ég, hétágra süt a nap, langymeleg szellő lengedez, ráadásul a kutyánk is megnyitotta a strandszezont... (Erről dokumentációt is találsz, ha tovább is olvasol. :))

Ha van akkora szerencséd, mitn nekünk, és van kerted, meg kutyád is a gyerekek mellé, akkor megnyugodhatsz: a kutya ugyanis világklasszis bébiszitter.

Labrador retrieverünk van, Alex névre keresztelte az előző tulaja, de azóta sem hallgat rá. Kedves, aranyos, lógó nyelvű, másfél éves eb, viselkedése alapján azonban örök kölyök: végtelenül őszinte, jóindulatú, barátságos, játékos - és csélcsap. Tipikusan az a kutya, amelyik még a betörőnek is farokcsóválva mutatná meg az utat, és ezért cserébe nem is kér mást, csak egy kis simogatást. Füle-farka jól csavargatható, tehát a gyerek akármit is csinál vele, csaholva eltűri.

Ami még jellemző a kütyőre (é. kutyára), hogy vízi kutya: arra lett kitenyésztve, hogy vadászatokon a vízbe esett vadkacsát, vadlibát kihozza. (Ettől retriever.) És ezért imádja a vizet: ha akár csak egy kis pocsolyát is talál, rögtön belefekszik... Szóval csupa olyan ulajdonsága van, ami kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy akár másfél órára is lekösse a gyereket.

Mitől mozgó vidámpark a kutya?

Attól, hogy sok mindent tud játszani a gyerekkel...

fogócska - ez elég kézenfekvő, még a kutyának is... :))) Még simán is képes kergetni a gyerekeket, elég, ha a csemeték elkezdenek futni, a kutya már magától vágtázik utánuk
fogócska 2 - a kutya sokkal gyorsabb, ha a gyerekeknél van egy kötéldarab, vagy kendő, ami ösztökéli a kutyát
foci - a legtöbb kutyának nagyon jó a gömbérzéke, tehát a labdákra automatikusan gerjednek. Jó, tudom, a mi kutyánk retriever, tehát apportírozásra van kódolva genetikailag. Ettől függetlenül és még nem láttam kutyát, amelyik ne esett volna extázisba egy labdától. Nálunk is van hozd vissza! játék, de egy kivénhedt focilabdával még focizni is képes. Néha elfigyelem, hogy kinek hasonlít jobban a cseltechnikája Beckhamére - a gyereknek, vagy a kutyának...
vízividámpark - igaz, ezt csak akkor tudjuk elővenni, ha jobb idő van, de most már az van. Egyetlen szigorú kikötés van: csak a kutya lehet vizes!!! Nálunk, ahogy fentebb a képen is látható, a műanyag homokozó lett kinevezve kutyastrandnak. A kutyára aztán lehet önteni, locsolni, spriccelni, slagolni, vödörből csurgatni a vizet, sőt még arra is hajlandó volt, hogy megpróbálja a levegőben elkapni a vizet. A kutya egyértelműen jól szórakozott, de még a gyerekem is visítva nevetett.
élményfürdő - mindez fokozható, amikor már 30 fok fölötti az átlaghőmérséklet, és már a gyerek is fürdőruciban nyomja. Akkor már nyugodtan lehet ő is vizes. Egy valami tilos ilyenkor: belemászni a kutya fürdővizébe!!!
hinta - ezen a képen pedig az látszik, ahogy a gyerekem hintázik a diófán. Az viszont nem látszik, hogy a kutya is ugyanilyen lelkesen tépi a külön neki kifüggesztett kutyahintát. (Ezt sajnos sehogy sem tudtam lefényképezni, úgyhogy most úttörőbecsszóra kell elhinnetek, hogy ő is szokott játszani a kutyahintával.) Néha egyidőben használja saját hintáját a gyerek is, meg a kutya is, amiből vannak akkora koccanások, mint a dodgemben, de senki nem haragszik a másikra.
hógolyózás - ez ugyan téli műsorszám, de a teljesség kedvéért meg kell említenem. Egy nagyobbra gyúrt hógolyót egyszer a kutya kezdett tovább görgetni, abból lett aztán a hóember alja... De a hógolyók után meg imádott kapkodni. Volt olyan is, hogy a hópelyhek után is. :)

Ez már éppen elég elfoglaltság ahhoz, hogy a gyerek lekösse magát, meg a kutyát bő másfél órára. Mindenki mozog, gyerek is, kutya is, ráadásul mindezt a szabad levegőn, Te meg mehetsz a dolgod után. És mindez csak némi csirkecsontba kerül.

Szerintem jó órabér. Még akkor is, ha megtoldod némi simogatással és hasvakarással. Mármint a kutyának.

Minden áron nyertes?

2012-04-03T17:06:00.000+02:00

A cikk eredetileg az eznemjatek.com oldalamon jelent meg, ahol pénzügyi intelligencia oktatással, pénzügyi neveléssel foglalkozom.

Nem véletlen a cím. Egyrészt, mert rímel a Hyde park-i hordó rovat cikkére, de ezt már megszokhattad tőlem: ha kapsz valami kis gondolkodnivalót a "felnőttrovatban", akkor annak a Cirkusz kategóriában megvan a gyereknevelési tükörképe is. Másrészt: iszonyú fontosnak tartom, hogy egy olyan világban, ahol a könyöklődés lassacskán elfogadott társadalmi normává válik, tényleg csak az a tény lehet-e elfogadható a gyerekünkkel szemben, ha minden áron nyer, és csak erre tanítjuk meg?

Magyarul: kell-e ma egy gyerek (pénzügyi) sikerességéhez, hogy akár veszíteni is tudjon?

Röviden: kell. Bővebben: jobban kell, mint valaha.

Még egy kicsit bővebben...

Tudom, most sok szülőben felbukik a kérdés, hogy komolyan gondolom-e, hogy lúzert kell nevelni a gyerekből, vagy csak elgurult a

: foto: stck.xchng

gyógyszerem. Jelentem, egyik eset sem forog fenn. Mint nálam oly sokszor, most is valahol a kettő között van az igazság - legalábbis az az igazság, amit én a saját tapasztalatomból, tudásomból annak tartok.

Miért jó, ha a gyerek megtanul veszíteni (is)?

Mert megtanulja, hogy az élet nem fáklyás menet. És őszintén szólva - szintén saját életemből, és nem a gyerekeiméből vett tapasztalat - sokkal jobb, ha ezt otthon, még viszonylag védett környezetben tanulja meg, mintha majd idegenek fogják megmutatni neki, hogyan is kell azt a bizonyos békát lenyelni úgy, hogy még jó képet is vágjon hozzá... (Hidd el, a gyerek számára nagyon kegyetlen élmény lenne.)

Időnként érhetik a gyereket is csalódások. Ettől akármilyen óvó-védelmező szülő is vagy, nem tudod megvédeni, hiábavaló próbálkozás lenne. Már az oviban is lesznek konfliktusok a társakkal, az iskola meg totális terepe a hibázási lehetőségeknek.

Amiért nagyon lényeges, hogy a gyerek tudjon veszíteni is, az az, hogy a gyerek ezeket az esetleg bekövetkező hibákat nem kudracnak, bukásnak, és főleg ne vereségnek, legyőzetésnek fogja fel, hanem annak, ami: hibázásnak.

Ha ugyanis hibázik, az a kicsi fejében a következőkkel jár:

úgy gondolja majd, hogy a hiba javítható, tehát újra fog próbálkozni
úgy gondolja majd, hogy ezt ki lehet köszörülni, tehát ez nem kudarc, vagy bukás, csak egy botlás
úgy gondolja majd, hogy ettől ő még nem egy lúzer, akit egész életre le kell írni, tehát az önbecsülése is a helyén marad
úgy gondolja majd, hogy ezt ő baltázta el, tehát végiggondolja, mit nem csinált jól, és mit csinálhatna másképp, jobban
úgy gondolja majd, hogy ha ő hibázhat, akkor ő is csak ember, és nem kisisten, tehát mások hibáival szemben is toleránsabb lesz - meglepő módon még magával szemben is

Minimálisan ennyi előnnyel jár csak, ha a gyerek hozzá van szokva ahhoz, hogy nem mindig csak ő lehet a "győztes".

Na és mi van a gyerek pénzügyi intelligenciájával?

Annak miért tesz jót, ha a gyerek tud veszíteni is?

: foto: freedigitalphotos.net és saját montázs

Azért, mert:

a pénzügyeket is csak úgy tanulja meg, ha közben hibázik. A gyerekek egy része nagyon hamar elveszíti az érdeklődését, ha elsőre nem jön össze nekik valami. Másik részük hajlamos arra is, hogy többé az életben ne foglalkozzon azzal, amiben elsőre "kudarcot" vallott. Hát, szerintem a pénzügyek nem kifejezetten az a terület, ahol ezt a luxust megengedheti a maga számára bárki fia-borja, hogy érdeklődés hiányában, vagy netán félszből ne foglalkozzon vele. A pénzügyek mindig utolérik az ember fiát/lányát, ha akarja, ha nem.
előfordulhat az is, hogy anyagi szempontból tényleg veszít a gyerek. Nem biztos, hogy mindig sikerül a legjobb boltot csinálnia. Ha netán egyszer az életben még a tőzsdével is megismerkedik, ott meg totális katasztrófa csak győzelemre játszani. Ilyen győztes típusnak nevelt anyukánál láttam már olyat, hogy brutál dührohamot kapott, amikor kiderült, hogy az egyik boltban olcsóbban vehette volna meg ugyanazt, amit a másikban sikerült drágábban. No és persze mindenki más hibás volt, csak ő nem.
a fentiekből adódik a felelősségvállalás kérdése is. Ha én barmoltam el valamit, vagy csak nem figyeltem arra, hogy megnézzem a reklámújságot, amiben az akciókat hirdetik, akkor ne a párom legyen már a hibás, aki esetleg elpakolta az asztalról az egyébként már régóta ott hányódó újságot, meg ne a postás, hogy nem rögtön a kezembe nyomta a katalógust, hanem be merte dobni a postaládába... A felelősségvállalásnak a pénzügyi intelligenciában azért nagy szerepe van, mert ez teszi lehetővé, hogy levonjam a tanulságokat a hibáimból. Ha nem ismerem be magamnak sem, hogy ezt én szúrtam el, csinálhattam volna másképp is, az életben nem fogok eljutni oda, hogy hogyan is lehetne ezt legközelebb szebben, jobban, okosabban megoldani.

Hogyan tudod megtanítani a gyereknek, hogy veszíteni is szabad?

Korábban már volt erről szó itt a blogom, igaz, kicsit más összefüggésben. Most ismétlésképpen egy csokor a lehetőségekből:

beszélgetéssel: ha valami nem végződik tapsviharral, akkor sincs baj, leültök, megbeszélitek. A Te feladatod szülőként az, hogy segíts levonni a tanulságokat, ill. az, hogy bátorítsd a gyereket az újbóli próbálkozásra.
jó példával: nyugodtan elmondhatod, hogy Te is csak ember vagy, és hibáztál. De tanultál is belőle! És nem is titkolod el, hogy hogyan.
játékkal: játsszatok, amennyit csak tudtok! Családi körben erre a legalkalmasabb eszközök a társas-/táblás és a kártyajátékok.
versenyzéssel: itt azért sok múlik azon is, hogy ki készíti fel a gyereket, és hogyan. Ugyanis széles a skála: lehet egy rögtönzött verseny is, amikor az utcában lakó lányok pl. azon versenyeznek, hogy ki tud tovább ugrálókötelezni, vagy egy tanulmányi verseny, netán versenysport, vagy tánc. Egy biztos: ha sportszerűségre nevelitek a gyereket közösen az edzővel, tanárral, akkor ott már baj nem lehet.

Minden áron nyertes? Van, amikor kifizetődőbb elviselni azt, hogy a másik "győz".

Játszani - akkor is, ha baj van???

2012-03-21T06:11:00.003+01:00

Hát, szó se róla, az élet nagy dramaturg. Szerintem ha akartam volna, se tudtam volna kitalálni olyan szitut, amiben a játék használatának gondolata akkor sem merült volna fel bennem, ha ezer évig élek, akkor sem - aztán mégis csak játszottunk... Te játszanál, ha a párod netán valami komoly, de még mindig nem diagnosztizált betegséggel kerülne kórházba?

Mert velem ez történt...

Jó, lehet most azt mondani rám, hogy ez egy kissé morbid. (Kicsit még én is hitetlenkedem, mintha nem is velem történt volna.) Pedig csak arról van szó, hogy a játék az erős stresszt is jól oldja, de legalábbis elviselhetővé teszi.

Történt ugyanis, hogy tegnap a férjem öt napos rosszullét után már tényleg annyira ramatyul volt, hogy muszáj volt orvoshoz mennie. (Pontosabban vittem, mert magától menni sem tudott.) A lényeg, hogy a végén a kórházban kötöttünk ki egy egész napos vizsgálat-tortúra után. Délután gyerekek otthon, anyu sehol. Hogy apu sem, az még nem olyan nagy cucc, alapból későn jár haza. De amikor este anyu hazaesik, és közli, hogy apu nem is jön, mert a kórházban marad - na, ez az a pont, hol megfagy a levegő. A nagyok döbbentek, a kicsi egész este sír, hogy hiányzik neki apu. Anyu nem szól sokat, pedig (vagy mert?) neki is hiányzik apu.

Aztán valahogy arra terelődik a szó, hogy másnap majd az egész család belovagol a kórházba látogatni. És anyu megjegyzi, hogy apu tutti nagyon fog örülni, ha láthatja a kisebb-nagyobb utódokat. Mire a legkisebb, mert ki más, a hatalmas lelkével azonnal szervezésbe kezd: vigyünk ajándékokat, hogy apu még jobban örüljön!

Anyu persze még tódít is, hogy ha apu örül, akkor egészen biztosan hamarabb meg is gyógyul. (Egyes orvosok nem átallják azt mondani, hogy ez élettanilag igazolható is.) A kicsi persze rögvest alkotni kezd, most éppen egy rajzba fogott bele.

Julcsikám örömhozó, gyógyítós rajza apunak

De már röpködnek is az ötletei, hogy mi mindent csinál, készít a hét többi napján. Az ötletek között szerepelt a járdánkat díszítő, üdvözlő aszfaltkréta-rajztól kezdve az ünnepi fogadó vacsorához gyártott menükártyáig minden. Kész vagyok, a gyerek átcsapott "karácsonyvárásba".

Én meg persze össze-vissza puszilgatom, mert egész nap nem lehetett sírni, vagy kétségbe esni, mert ugye anyu az, aki összetartja a családot még akkor is, ha gáz van, ez a kicsi lány meg jön, és a lelkes optimizmusával rögtön leterít, és kibillent a kőszikla-anya szerepből. És nem győzök neki elég hálásnak lenni ezért. Mert amíg nézem, hogy mit alkot, és együtt keresgélünk ünnepi menüt a szakácskönyvben nem a bizonytalanságot, a kétséget és az aggodalmat látom, hanem a vágyat, a reményt - és a mérhetetlen nagy szeretetet, amivel ennek a családnak a tagjai szeretik egymást.

Úgyhogy gyógyulj meg hamar, apu...

Életrevaló gyerek - avagy gondolatok egy interjú után

2012-03-12T14:26:00.000+01:00

Múlt hétfőn délben volt olyan szerencsém, hogy interjút készítettek velem. Ennek a blognak a kapcsán talált rám egy nagyon kedves, szimpatikus újságíró hölgy. A cikk témája az életrevaló gyerek. Pontosabban az, hogy mitől lesz életrevaló egy gyerek, és mit tehet egy szülő azért, hogy életrevaló gyereket neveljen.

Nagyon sok mindenről beszélgettünk. Pénzügyi nevelésről, érzelmi intelligenciáról, játékról a nevelésben, nyelvtanulásról, szabályokról és szabálykövetésről. A téma szerteágazó volta és sokfélesége ellenére minden alkalommal visszakanyarodtunk a tranzakcióanalízishez. Pontosabban ahhoz, hogy ez a pszichológiai irányzat milyen jól leír bizonyos jelenségeket, amelyektől nagyban függ, hogy életrevaló lesz-e a gyerekem az én nevelésem folytán, vagy sem.

: foto: freedigitalphotos.net

Mivel lehet azt magyarázni, hogy művelt, intelligens szülők tökéletesen tisztában vannak azzal, nagyjából milyen irányban is kellene elindulniuk ahhoz, hogy a kor követelményei szerint is életrevaló gyereket nevelhessenek - ehhez azonban nekik is változtatni kellene néhány eddigi stratégiájukon, gyakorlatukon, erre viszont képtelenek? Pontosítok: nem hajlandóak. Azt mondják, ők ehhez nem elég bátrak. Nekik ez kockázatos és bizonytalan.

Mondom, iskolázott, ráadásul pedagógus emberekről van szó. Akiknek pontosan tisztában kell(ene) lenniük azzal - saját tapasztalatból is -, hogy a tanulás mindig egy ugrás az ismeretlenbe. Mert sosem tudhatom, hogy mit találok majd a tanulási folyamat végén. Bizonytalan a végkimenetel - akár a saját személyiségem tekintetében is. Mégis csinálták, és jó pedagógushoz méltóan még a mai napig is csinálják.

Azt sem tartom lehetetlennek, hogy lottóznak. Pedig a nyerési esély egy a negyvennégymillióhoz... Kockázatos befektetés lottószelvényt venni? Ha szigorúan pénzügyi szempontból nézem, igen. Mégis mindenki nekiugrik, akinek éppen eszébe jut.

Valahogy az az érzésem, hogy a kockázattal takarózunk. Pedig csak azt kéne felismerni, hogy ha döntést hozunk, akkor azért felelősséget kell vállalnunk. Nekünk. Magunknak magunkért.

Amíg ez a fajta felelősségérzet hiányzik, addig nem lesz komfortzóna-átlépés, változtatás, új dolgok kipróbálása.

Csak a "kockázatok" kerülése.

És itt a lényeg: én magam nem mernék az életben sem arra a pénzügyi oktatásra hagyatkozni szülőként, amit a gyerekeim majd a legújabb NAT szerint kapnak. (Erről ld. a szakértő kritikát itt. Nem én írtam, bár én is tehettem volna, mert szívemből szól, hanem a Magyar Nemzeti Bank Pénziránytű Alapítványának illetékesei készítették sok-sok pedagógus véleménye alapján, akik már bevezették iskolájukban az Alapítvány pénzügyi műveltséget oktató programját, és ennek mentén már volt mivel összevetniük azt, amit az új Nemzeti alaptanterv előrevetít.) Még most is állítom, hogy az iskola, különösen ha a mostani tendencia erősödik, csak az akadémikus ismeretek közvetítésére lesz képes - gyakorlatban alkalmazható tudást, és ami még nagyon lényeges, szemléletet nem fog adni.

Az interjúban felvetődött a kérdés, hogy ha már a szülők így gondolkodnak, hogy bár tisztában vannak azzal, mit kellene tenniük, de a kockázattűrő képességük ezt már nem viseli el, a gyerekeiknek mégis szebbet-jobbat-többet szeretnének, mint amit ők el tudtak érni, akkor mit tegyenek? Ha már a kockázatok kerülése miatt jó példával már nem tudnak előljárni, akkor mit tehetnek mégis?

Való igaz, a gyerek számára a legjobb tanulási mód a példaadás. Ha netán ez mégsem jön össze, akkor is sokat tud tenni a szülő:

hagyja, hogy a gyerek olyasmivel próbálkozzon, amit ő nem mer... - igen, ehhez is kell egy jó adag szülői bátorság, de meg lehet oldani ezt is. Csak azt az egyszerű tényt kell belátni, hogy a gyereknek szüksége van a tapasztalatszerzésre ahhoz, hogy tanulhasson. És ebbe beletartozik az is, hogy hagyod hibázni is a gyereket...
ha pedig már hibázott, akkor ott kell lenned. Ennek két oka van: egyrészt segítened kell levonni a gyereknek a következtetéseket abból, amit csinált. Na, nem arra gondolok, hogy "Na, ugye megmondtam, hogy ez ökörség, és bele se fogj?". Hanem arra, hogy tényleg tárgyszerűen kiértékelitek a történteket. Másrészt pedig azért kell ott lenned, hogy bátorítsd arra, hogy a levont tanulságok fényében másképpen ugyan, de próbálkozzon újra. Ezt az ösztönzést Neked kell megadnod. (Kíváncsi leszek rá, hogy ezt majd az iskolai oktatás során hogyan oldják meg...)
szülőként Te Magad is teremthetsz olyan szituációkat, vagy engedheted a gyerekedet olyan szituációkba, amikor neki magának kell döntenie.
vannak már olyan képzések is, amelyeket kifejezetten gyerekekre szabtak, vagy olyan alapítványi, egyesületi programok, versenyek, amelyeknek keretében kipróbálhatja magát. Így legalább az a nyugalmad is meglesz, hogy bár Te nem értesz az egészhez, de a gyerek mégis szakértők kezében van - és védett környezetben. Vagyis nem élesben próbálkozik, de ahhoz nagyon hasonlító körülmények között tehet egy próbát.
adhatsz a kezébe olyan könyveket, amikről úgy gondold, hogy segíthetnek neki abban, hogy elérje azt, amire Te nem vállalkoznál: például olyan híres és gazdag emberek életrajzát, amiből látható, mik azok az általános elvek, amik a jólétig vezetnek.
foto: freedigitalphotos.net

vehetsz karácsonyra egy-egy értékesebb gazdasági társasjátékot is, amellyel a gyerek sokféle pénzügyi mechanizmust megérthet, megismerhet, és kisebb léptékben képes lehet működtetni. (Ha meg még Te is a gyerekkel játszol, Te is tanulhatsz - védett körülmények között...)
kreatív gondolkodásra ösztönző játékokat játszotok. Ilyen lehet pl. az Activity, de akár a sakk is, de egy egyszerű kreativitás teszt is, amikor, teszem azt, a ceruzának kerestek a szokásostól eltérő felhasználási területeket (régen pl. a kazettás magnó szalagját lehetett felcsévélni vele - nem tipikus használati mód, ugye?).

Amint látod, szülőként még akkor is rengeteg lehetőséged van a gyereked életrevalóságát, beleértve a pénzügyi életrevalóságát is támogatni, ha Te Magad úgy gondolod, nem lehetsz ezen a területen példakép a számára.

Pedig tévedsz. Ha ennyit megteszel, akkor már igenis jó példát mutatsz a gyereknek - türelemból, megértésből, támogatásból, segítő szándékból.

Majd az iskola megoldja?

2012-03-06T19:17:00.001+01:00

Régi vesszőparipám, hogy az iskola mi mindent képes megtanítani egy gyereknek, és mi mindent tuttira nem. Tehát a legjobb esetben is ezek a dolgok a szülőre maradnak, ha egy kicsit életrevalóvá akarja nevelni a gyerekeit. Sőt a legtöbb esetben ezek alól a kötelezettségek alól egy szülő sem bújhat ki, mert egyszerűen nem az iskola feladata, hogy ezekre megtanítsa a gyereket. És azt sem árt figyelembe venni, hogy egy szülő mindig tanítja a gyerekét. Ebből a szempontból tökmindegy, hogy jó vagy rossz példával jár-e elől, a gyerek mindenféleképpen tanul belőle:

vagy azt, hogy ez van, ezt kell szeretni, akár működik a módszer, akár nem
vagy azt, hogy ez egy nyerő stratégia, tehát követendő
vagy azt, hogy ezt így tutkeros, hogy nem akarja a gyerek a saját életében így csinálni, mert nem működik, vagy egyszerűen csak nem szimpi (akár a módszer, akár a személy, aki a példát adja).

Az egyik ilyen terület a pénzügyek, ahol sajnos egy szülő sem fogja megúszni, hogy ne ő tanítsa meg a gyerekének, hogy hogyan is kell(ene) bánni a pénzzel. Tudom, a mostani tervek szerint fognak gazdasági és pénzügyi ismereteket tanítani az iskolákban is. Erről már korábban is leírtam, hogy szerintem ez nem fog működni, mert

az iskola csak az "akadémikus", tankönyvi tudást, tehát a definíciókat, rendszereket fogja tudni megtanítani - és a megszokott visszaböfögéses módszerrel számon kérni (tisztelet annak a néhány elkötelezett pedagógusnak, aki tényleg próbál valamilyen tapasztalati és/vagy kreatív utat is vinni a tanításba);
gyakorlatra nem valószínű, hogy lesz mód, tehát ahol ki is próbálhatják a tanultakat;
az, ami a mai szakközépiskolai és főiskolai/egyetemi oktatásban pénzügyi-gazdasági-számviteli ismeretek néven fut, az nem a személyes pénzügyek kezelésére tanítja meg a gyereket, hanem a cégesekre. (Ezért is lehetséges az, hogy pl. a coaching ügyfeleim között is akadt olyan, aki multicég pénzügyi felsővezetője, de a személyes pénzügyeit képtelen volt rendben tartani.);
sajnos kevéssé hihető, hogy egy alulfizetett pedagógus hitelesen tudná elmagyarázni a gyerekeknek, hogyan kell jól keresni a befeketésekkel - és sajnos az is megeshet, hogy a nagykamaszok emiatt úgy kiröhögik szegényt, mint mást nekifutásból...

Ez csak az én listám, amit pénzügyi nevelőként összeraktam.

Van itt azonban egy másik lista is,

amit a Magyar Nemzeti Bank Pénziránytű Alapítványa állított össze. Az alapítvány nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a pénzügyi kultúra színvonalának emelését. Ennek érdekében indított programot a magyar középiskolák számára, amelyhez önkéntes alapon bármelyik középsuli csatlakozhatott. A programban már részt vevő középiskolák tanárait megkérdezve jutottak arra az eredményre, hogy az új Nemzeti Alaptantervben (NAT-ban) súlyponti témaként kezelt gazdasági-pénzügyi nevelést miért nem fogják tudni megvalósítani a középiskolák... Alapvetően azért, mert:

a pénzügyi nevelés több tantárgy keretein belül jelenik meg a tananyagban - azaz semmiféle egységes koncepció nem tartja össze az ismeretanyagot;
ez az az ismeretterület, ahol valamilyen csodálatos oknál fogva a mostani fősodorral ellentétben semmilyen konkrétum nincs érettségi követelményként megfogalmazva - azaz teljesen homályos, hogy tulajdonképpen mi az a minimum, akár kompetenciák szintjén is, amit tanítani kellene ezen a területen;
a NAT nem biztosít elég időkeretet arra, hogy érdemben bármit is meg lehessen tanítani a pénzügyekről éppen azért, mert amúgy is túlfeszített tantárgyak keretei közé szorítja ezt az ismeretterületet;
a NAT nem biztosítja az alapvető feltételét sem a pénzügyi ismeretek megfelelő oktatásának - azaz az azt oktató tanárok alapos továbbképzését... (Ez nagyon jujj... és ezt nem én, hanem a pénzügyi ismereteket oktatni kénytelen pedagógusok írták!)
a NAT előírásai szerint - ha a későbbiekben nem változtatnak rajta - csak az a pénzügyi oktatás valósítható meg, amit az a keretei között előír - tehát a már bejáratott, jól felépített, szakmailag koherens és bizonyítottan jól működő alapítványi és egyéb alternatív oktatási programok folytatására nem ad lehetőséget.

A teljes kritikát itt olvashatod.

Szóval nekem úgy tűnik, hogy ez eddig egy nesze semmi, fogd meg jól - a szlogenig eljutottunk, de a megvalósítás már az előtt kiüresedett, hogy egyáltalán nekikezdhettünk volna.

Úgyhogy hajrá szülők, mert lesz feladat dögivel!

U.I.: azért vagyunk egy páran, akik tudunk segítséget nyújtani. Nézz szét a neten, ki mit kínál, aztán válassz, mert van miből. Kezdésnek mondjuk nézd meg ezt és ezt is!

Zoknimanó és a sulicsoda

2012-02-28T16:21:00.003+01:00

Tőlem szokatlan módon könyvkritika következik - és NEM pénzügyi nevelés témakörben. Csak úgy simán gyerekirodalom.

Nem, nem készülök megint valami újba belevágni, egy fenékkel elég nekem ennyi lovat is megülni. Ellenben tegnap olyan olvasási élményünk volt a picurral, hogy azt nem hagyhattam szó, pontosabban post nélkül...

Már régebben vettem, de csak most került a kezünkbe Miklya Luzsányi Mónika: Zoknimanó és a sulicsoda c. könyve. Több okból is nagy várakozással néztünk a könyv elébe:

szeptembertől manócskám is kezdi a sulit, tehát neki a téma nagyon izgi
Miklya Luzsányi Mónika Miklya Zsolttal közös könyvét, a Cerka Tinka és a Szürke Lord c. mesét imdájuk mind a ketten: eszement jó, karakteres figurák vannak benne fantáziadús, mit ne mondjak, beszélő nevekkel, a történet szuper és érdekes, szóval minden megvolt benne, amivel egy gyereket, meg egy gyereklelkű felnőttet el lehet bűvölni
Szalma Edit illusztrálta a könyvet, akinek a rajzai nagy kedvenceim. (Pl. Cerka Tinkát is ő illusztrálta, igaz, nagyon meglepett, mennyire más stílusban, de nagyon eredeti módon.)

Akkor kezdem azzal, ami nagyon tetszett:

aranyosak, de nem tündibündik a szereplők, lehet velük azonosulni, a gyerek könnyen beleéli magát a sztoriba, a szereplők helyzetébe
a szóhasználat nem annyira frappáns szerintem, mint a Cerka Tinkában, de a gyerek számára nem gond a megértés, jól tudja követni a történetet
külön jó, hogy az érzelmi töltés váltakozását kiemelik a a betűméret változásai is
volt, ahol a szöveg spirálisan tekergőzött, annak is volt hangulati hatása, bár nekem macerás volt olvasni. A lányom mellettem viszont nagyon rágerjedt. (Annál is inkább, mert most már ő is tud többé-kevésbé olvasni, úgyhogy nagy élvezettel tekergette a könyvet, hogy ki tudja betűzni a szöveget.) Ha ez is Szalma Edit ötlete volt, akkor gratulálok, mert nagyon szinkronban volt így a kép és a szöveg. (Ha bárki másé, akkor így ismeretlenül gratulálok neki.)
még most is szent meggyőződésem, hogy a könyvhöz nagy hozzáadott értéket jelent az illusztrátor munkája, fele ilyen jó nem lett volna a könyv, ha nem ilyen az illusztráció.

És a végére a feketeleves..., ami nem tetszett, de nagyon:

befejezetlen a mese. Akárhogy nézem is, hiányzik a mese vége. És sajnos nem csak én éreztem így. Mellettem a kislány is roppant csalódott volt. Közölte, hogy ilyen rossz végű mese után nem is tud elaludni...

Összefoglalva: a mese jó, az illusztráció még jobb, nagyon ráerősít a mesére. Annyira, hogy lehetetlen nem várni a katarzist a végén. (Az, hogy az örökizgága Mikula, a zoknimanó képes végigülni az iskolában a tanítási órát még egy hatévesnek sem igazán lezárás.)

Kár érte. Meg azért, hogy így pofára estünk - lefekvés előtt.

Farsangi ereszd-el-a-hajamat... :)

2012-02-21T16:17:00.000+01:00

Ma kivételesen rövid leszek.

Közkinccsé teszem hangulatjelentésemet a nagy sikerű farsangi ereszd-el-a-hajamat buliról.

Julcsim nagyszerűen érezte magát, már a jelmezben is. Magyarázatként erre azt adta, hogy "Mert tetszett a jelmez. Olyan lett, amilyet én akartam." (Persze, hogy olyan lett, ő tervezte. Én "csak" kiviteleztem. :) Menedzser lesz a gyerek, akárki meglátja... :) )
Utána szintén jól érezte magát, mert imád táncolni. (Legújabb őrületünk a zumba, most is éppen ott van, amikor ezt a postot írom.)
Erről sajnos nem tudok képet mutatni, mert nem tudok egyszerre a kamera előtt és mögött is lenni, de nem csak ő, hanem én is jól éreztem magam, ugyanis mind a ketten táncoltunk. (Ennek örömére a kiscsaj azt mondta, hogy itthon is táncol velem, úgyhogy megvan a fogyiprogram is.

Sosem tudhatod, mire lesz jó egy jól sikerült ovis farsangi buli... :)

Hisztikezelés á la Csilla...

2012-02-15T14:19:00.000+01:00

Igen, nálam is előfordult néha, hogy a gyerek hisztivel próbálkozott. Most már elmúlt hatéves, természetszerűleg több mindent lehet megbeszélni vele, mert több mindent megért, de kisebb korában nálunk is napirenden volt az "érdekérvényesítés" eme sajátos módjával való bepróbálkozás. Háromgyerekes anyaként úgy gondoltam, hogy a két nagyobb gyerekemmel szerzett tapasztalataim bőségesen elegendőek lesznek majd ahhoz, hogy a gyerekemet leszereljem, ha kitörni készül belőle a hiszti. Így aztán önbizalommal telve annál nagyobb volt a pofára esés, amikor be kellett látnom: két egyforma gyerek nincs - még akkor sem, ha a végeredmény, jelen esetben a hiszti, tökugyanaz.

Mit tud ilyenkor tenni egy magára kicsit is adó anya?

Hát először is tanul. Olvas mindenfélét, amit eddig még nem olvasott el a hisztiről, és annak kezeléséről. Aztán újfent megerősödik abban a meggyőződésében, hogy egyengyerek, egyenprobléma, és így egyenmegoldás nincs, tehát könyvek behajítva a sarokba, és jöjjön, aminek jönnie kell:

foto: shutterstock.com

ingujj felgyűrve, és nekifeszülés a saját megoldás kikísérletezésének.

És igen, már sejtheted is, nem én lennék "Csillanyu", ha nem a játékkal próbálkoztam volna, vagy legalábbis azokkal a tapasztalataimmal, amiket a gyerekeimmel való játék közben szűrtem le.

Valamit azonban előre kell bocsátanom:

a hiszti elég komplex magatartásforma - legalábbis tapasztalataim szerint. (Egyáltalán nem biztos, hogy ott és amiatt és akkor robban ki, ami a legközvetlenebb oknak tűnik...) Éppen ezért nem elég csak a játék, hanem más is kell hozzá.

Az az alap, hogy a gyerekkel vagy olyan viszonyban, hogy el merjen mondani Neked bármit, ami a szívét nyomja. Most nem jövök azzal, hogy mindig minden dolgodat tedd félre, akámilyen fáradt is vagy, légy mindig türelmes a gyerekhez, mert szerintem nincs olyan ember lánya, vagy akár fia, aki erre képes lenne. De annyit talán még bármilyen helyzetben ki tudsz nyögni a gyereknek, hogy "Kicsim, még van egy kis dolgom, de két perc múlva csak a Tiéd vagyok!", az rendben van. A gyereknek is, mert tudja, hogy meghallgatod (ugye, betartod, amit ígérsz neki???), meg Neked is, mert van két teljes perced, amíg kifújhatod Magad, és erőt is gyűjthetsz. (Tapasztalat: nagyon sok mindenre alkalmas tud lenni két perc!)

Azzal, hogy a gyerek beszélhet Veled gyakorlatilag bármikor, nagyon sok hisztire lehet megelőző csapást mérni. Az ilyen beszélgetésekre akár játék közben is sor kerülhet, pl. amikor kirakóztok, festegettek, stb. Vagy akár a problémáról magáról is folyhat a játék: a gyerekek sokszor dolgozzák fel mindazt, ami éri őket napközben, játékkal. Bár ők nem így mondják, de dramatizálnak: ha előző este netán összebalhéztál a pároddal, akkor garantált, hogy már másnap előkerül a papás-mamás játékban, hogy a maci és Barbie összevesznek. Ha netán errefelé terelődik a közös játék, hagyd, hogy a gyerek irányítsa a játékot, ne állítsd le, ne szólj közbe! Utána viszont mindenképpen üljetek le, és beszéljétek meg, mi is volt ez, és miért ezt, és miért éppen így játszott a gyerek. Hidd el, el fogja mondani. Ez is egy nagyon jó megelőző csapás a hisztire.

foto: shutterstock.com

És mit csináljon az egyszeri anya, ha már áll a bál?

Őszintén szólva a leghasználhatóbb tanács, amit anno a könyvekből hiszti-ügyben össze tudtam szedni, az volt, hogy zökkentsük ki a gyereket a hisztiből. Tulajdonképpen ezzel kiragadom a szituból. Aztán amikor coachként "képződtem", ott rájöttem, hogy egy coach napi gyakorlatként használja a kizökkentést. (Igaz, nem hisztikezelésre, hanem a berögzült gondolati sémák kibillentésére, de a módszer ugyanaz.) Így aztán amit anno még ösztönösen használtam a gyereknevelésben, azt most már sokkal tudatosabban a saládi konfliktuskezelésben.

Mi az, ami kizökkentheti a gyereket?

Sok minden. Egy alapszabály van csak: a kizökkentés soha nem jelenthet figyelemelterelést! A gyereknek fontos az a valami, amit el akar érni, ezért is csinál patáliát körülötte. Ha figyelmen kívül hagyod, azzal magát a gyereket hagyod figyelmen kívül. Ő legalábbis így fogja érezni. Ha pedig eltereled a beszélgetést, vagy a figyelmet, azzal gyakorlatilag ugyanazt csinálod, csak másképp - a gyerek számára. Tehát mindenképpen maradj a hiszti tárgyánál!

Akkor nézzük, mi lehet az, ami kizökkenti a gyereket:

Természetesen a humor. Ezzel nem árt óvatosan bánni, mert ilyenkor a legtöbb szülő hajlamos átcsapni gúnyolódásba. De nem az a cél, hogy a gyereket megalázzuk, mert akkor kapsz csak aztán olyan hisztit bele az arcodba, hogy még nagymamakorodban is emlegeted, és tikkes rohamokat kapsz már csak az emlékétől is. A hiszti ugyanis mindig akaratpróba. Amikor a gyerek úgy gondolja, hogy az akarata érvényesítésére már nem maradt más lehetősége, vagy éppen ez a "bevált" módszer, ami tényleg működik, akkor veti be. Éppen ezért a gyerekkel valókapcsolatod szempontjából életveszélyes, ha úgy akarod a hiszti élét elvenni, hogy a gyereked figurázod ki, hogy "Jaj, ilyet nem csinál egy nagyfiú/nagylány!", vagy hogy "Tudod, milyen vicces vagy, amikor így üvöltesz?"... Ezzel csak semmibe veszed azt, hogy a gyereket frusztrálja a tény, hogy éppen nem az van, amit ő elképzelt. Na, frusztrált embernek próbálj szépen magyarázni! Min lehet akkor humorizálni? Magadon. Pontosabban: azokon az érzéseiden, amelyeket a szitu keltett Benned. Mondjuk így: "Tudod, hogy érzem most magam? Képzeld el, hogy van egy piperkőc macska, amelyik peckesen sétál a gyönyörű napsütésben - ez voltam én ma reggel, amíg el nem kezdtünk veszekedni - aztán pedig kaptam a nyakamba egy vödör hideg vizet. Most gondold el! Ott állok talpig csinosban - és csöpögősen... Szerinted tetszenék az utca legjobb kandúrjának?" Ha pedig már kellően kinevette magát a gyerek, akkor felteheted a kérdést is: "Szerinted mennyire érzem most jól magam?" Választhatsz persze bármilyen képet hasonlatként, a lényeg, hogy jól kiszínezd! A gyerekeknek eszement jó a képzelőerejük, és hihetetlenül élénk a vizualitásuk. Meg fog fájdulni az oldaluk, ha elég jól mesélsz... (A meséről lesz még szó!) Egy valamire kell figyelned: már akkor dobd be ezt, amikor még nem lovalta bele magát a gyerek a hisztibe, és még csak látható, hogy ebből balhé lesz!
A szokatlan kérdés. Valami váratlan, szokatlan, nem elvárt megnyilvánulás kell, amitől egy pillanatra el kell, hogy gondolkodjon, hogy hogy is kerül ez ide, az ő dühöngése közepére. Ez a pillanatnyi megállás már elég ahhoz, hogy a szituáción kívülre kerüljön a gyerek. Pl. a gyerek fejébe vette, hogy legyen akármilyen hideg is, ő bizony nem húz kesztyűt, mert neki az nem tetszik. Ilyenkor meg lehet kérdezni, hogy "Jó, akkor nem veszel kesztyűt. Mit szeretnél helyette a kezedre húzni? Zoknit?" vagy "Jó, akkor találjunk valami másik feladatot a kesztyűdnek. Mit szólsz ahhoz, ha orrmelegítőnek hordanád?" Mindezt természetesen a legnagyobb komolyság hangján. Ha a gyerek elneveti magát, az tiszta haszon, de hogy megáll egy pillanatra a döbbenettől, az tutti.
A szokatlan viselkedés. Hasonló az előzőhöz. Mit vár a gyerek, ha már benne van a hisztiben? Azt, hogy a szülő csak vele foglalkozik: vagy azért, mert enged neki, és vigasztalja, vagy azért, mert elkezd vele vitatkozni, veszekedni. Ez a bevett szokásoktól függ. de mi van, ha nem ezt teszed? Mondjuk, ha nem akarja megenni az elé tett tökfőzeléket, mert nem és kész, akkor ülj le a gyerek mellé úgy, hogy előtte maradjon a kaja, és egyél bele a főzelékbe. Nem kell bizonygatni, hogy ez milyen jó, mert akkor átlátszó lesz az egész. Ha a gyerek viszont nem érti a dolgot, akkor adhatsz annyi magyarázatot, hogy "Miért, mit gondoltál? Majd hagyom kihűlni? Melegen a legfinomabb..." Ha most viszont azért kezdene el hisztizni, hogy de ez az övé volt, akkor nagyon gyorsan szedj neki egy új adagot, mielőtt újabb hisztit kéne hárítanod.
"Tükrözés". Ez a coachingban is bevált gyakorlat, igaz, nem is kizökkentésre használjuk, éppen ezért gyerekeknél óvatos vagyok vele. Nem mindenkinél jön be ugyanis. Van, aki viszont jól veszi a kanyart, és megdöbben rajta, hogy ha ugyanazzal a viselkedéssel találkozik, amit ő is produkál. (Ez egyébként a Waldorf-pedagógiában bevett dolog. Ott is az az alapelv, hogy a suliban a "rossz" gyereket nem egy mintakölyök mellé ültetik, hogy majd az példát mutat neki, hanem egy ugyanolyan típusú rossz gyerek mellé. Ők ugyanis abban hisznek, és működik is a dolog a legtöbbször, hogy a "rossz" gyerek ilyenkor szembesül a saját viselkedésével és azzal, hogy ez milyen kellemetlen a másiknak, ez pedig elég megdöbbentő ahhoz, hogy a "rossz" gyerek is leálljon ezzel a viselkedéssel.)
A "hisztin túli" viselkedés. Tulajdonképpen már a hiszti közben is úgy viselkedsz, mintha túllennétek a cirkuszon. Arról beszélsz, hogy mit csináltok majd együtt a hiszti után. Két fontos szabály van: 1. menet közben azért beszélned kell arról is, hogy tudatában vagy annak, hogy a gyerek MOST hisztizik, tehát nem hagyod figyelmen kívül a jelenlegi szitut, ill. benne a gyerek akaratát. 2. a hiszti utáni elfoglaltság nem lehet megvesztegetés! Tehát ne ígérj neki semmi olyat, hogy "Ha abbahagyod, akkor kapsz fagyit, sütit, elmegyünk a Mekibe, játszhatsz a kedvenc Barbie-ddal, stb.". Csak Magadat ígérd be! Na meg azt, hogy a gyereknek teljesítenie kell a Te elvárásaidat. Különben ő érne célt a hisztivel... Valahogy így: "Azt hittem, ma fogunk még kifestőzni/fogócskázni/sütit sütni, stb. De most nem tudunk, mert nagyon kiborultál/sírsz. Tedd meg, hogy megeszed/elpakolod/felveszed, stb., hogy aztán mindent úgy folytathassunk tovább, ahogy elterveztük! Én nagyon szeretném magam jól érezni Veled!".
Játsszátok el! Erről már esett szó korábban, hiszen a gyerekek maguk is szívesen vezetik le a feszültséget dramatizált játékokkal. Ilyenkor megkérdezheted: "Eljátszod nekem, hogy mi a baj? Gyere, keressünk babákat/ rajzold le képregényben/ osszuk ki egymás közt a szerepeket, stb.! Te vagy a rendező, mondd el, mit csináljak!" Tulajdonképpen ez is egy váratlan cselekedet, szerintem nincs gyerek, aki arra számítana, hogy kezdődő hisztiben az anyja színes ceruzákat nyom a kezébe. Itt azonban nem csak a hiszti kifejlődését akadályozod meg, hanem le is vezeted a feszkót azzal, hogy valamilyen játékos módon lehetőséget adsz a feldolgozásra.

foto: stock.xchng

Az utolsó lépés

Ha a gyerek megnyugodott, akkor a hiszti lezárásaként mindenképpen öleljétek meg egymást, vagy valamilyen más módon tudassátok egymással, hogy szeretitek egymást. Nálam ez fontos dolog volt mindig, minden gyerekemnél. Így a gyerekeim tudták, hogy nem őket nem szeretem, hanem csak azt, ahogy akkor éppen viselkedtek velem.

És még egy dologról ne felejtkezz meg!

Hiszti utáni rituálé: ez a tanulságok levonására szolgál. Amikor a gyerek már lenyugodott, és már mással van elfoglalva, akkor én még elő szoktam venni a témát. Mivel így egy kis idő már eltelt, a gyerek is képes kis távolságtartással nézni az egész hiszti-sztorit. Persze egy bibi van ezzel a technikával: csak nagyobb gyerekeknél műxik. A két-három éves kicsik tíz perc múlva már nem is értik, hogy miről beszélsz, akármekkora nagy patáliát is csaptak korábban. Őket elég, ha csak megnyugtatod, utána ne foglalkozz többet a dologgal. A gyerek sem teszi.

Ennyi. Használd egészséggel!

U.I.: Bocs, kicsit hosszú lett. Lehet, hogy hisztitréninget kellett volna írnom blogbejegyzés helyett... :)

Farsangi rémálom?

2012-02-07T16:39:00.002+01:00

Beindult a farsangi szezon. Ezt onnan tudom a legbiztosabban leszűrni, hogy nálunk az oviban feltűnően megszaporodtak az enyhén frusztrált anyukák, akik a faliújságra kitett farsangi plakát előtt kapnak kisebbfajta idegrohamot. Különösen annak fényében, ahogy a dátum közeledik. (Nálunk spec ezen a pénteken lesz a nagy nap.) Ha jobban belegondolok, akkor meg is értem ezeket az anyukákat. Ha náluk csak fele akkora felhajtással jár a farsang, mint nálunk (már két hete a jelmezt készítjük - igaz, nem haladunk nagy léptékben, mindig csak egy kicsit csinálunk, mert annyi időt tudunk rászánni, viszont mégis haladunk:) ), akkor egy alkalmazottként létező anyuka tényleg meglehetősen nehezen veszi ezt a kanyart. (Főleg ha az alkalmazotti lét két, vagy három műszakos munkarenddel is van súlyosbítva.)

Mit tehet ilyenkor egy szülő?

foto: freedigitalphotos.net

Először is, legalább az ötletig eljut már jó időben. Az már maga megnyugtató tudat, hogy tudod, hogy mit akarsz. Erre pedig iszonyú sok lehetőséged van. Hogy kapásból hármat is említsek:

internet - ehhez nem kell magyarázat
saját kútfő, aka fantázia - tudom, ez fárasztó, de műxik
a gyereked, aka gyermeki fantázia - meg is lehet kérdezni a gyerekedet. :) Ha úgy érzed, a saját fantáziád használatához már túl fáradt vagy, akkor hagyatkozz a gyerekére. Az övé tutti kimeríthetetlen.

Az én jól bevált gyakorlatom néhány pontja:

a gyerekkel közösen döntünk a jelmezről. Így tuttira olyan lesz, amit aztán majd szívesen hord is a farsangon.
Ha már nagyon nincs lövése egyikünknek sem, akkor a gyerek ovis jelét "adjuk elő". (Ez a fenomenális ötletem akkor jött, amikor még a nagylányom volt ovis. Az ő jele szív volt. Mit lehet ilyenkor csinálni? Volt piros pulcsink, meg harisnyánk, ez eddig pipa. Piros kartonból kivágtam két akkora szívet, ami éppen takarta a gyerek felsőtestét. A két szív felső részeit egy-egy piros fonallal kötötöttem össze úgy, hogy azt pont a lányom válla tartotta. Az arcára rúzzsal rajzoltam két szívet, és komplett szívecskeként vonult be a farsagra. Az óvónők meg el voltak ájulva, hogy milyen eredeti a jelmeze. Olcsó volt, gyors volt, szép volt.)
Ha már megvan, mit csináljunk, akkor szégyentelen módon gyermekmunkát alkalmazok: a gyerek is mindig részt vesz a jelmez tervezésében, elkészítésében. Így ugyanis azon sem lehet vita, hogy nem olyan lett, mint amilyet ő akart, és azért nem hajlandó a farsangra indulás előtt fél órával sem magára venni.

És kész. Ennyi bőven elég a sikerhez. :) (Jövő héten majd megmutatom mazsolámat is, ahogyan virít a jelmezében. A projekt sajnos péntekig még titkos. :) )

Beteg a gyerek - de nagyon...

2012-01-31T14:19:00.000+01:00

A múlt héten vettem elő a témát, hogy mit is lehet kezdeni egy beteg gyerekkel, hogy mellette ő se unatkozzon, de Te is haladni tudj a dolgoddal. Ebben nagy segítségemre volt az élet, no meg a saját kicsi lányom, aki nem aprózza el: bár nem olyan "vadbeteg", hogy fel se tudna kelni az ágyból, ezért cserébe viszont már a második hetet kezdtük el gyűrni itthon együtt. És hogy tényleg nem aprózza el, arra bizonyíték, hogy mára engem döntött le az oviból importban beújított vírusa.

foto: freedigitalphotos.net

De mit lehet tenni egy olyan gyerekkel, aki ágyban fekszik, annyira beteg?

Jó, lehet mondani alapból, hogy amelyik gyerek annyira beteg, hogy megmarad az ágyban, amellett anyu úgysem tud semmi mást csinálni, csak őt ápolni, meg körülötte ugrálni. Ez is lehet igaz. Nálunk is volt olyan, például a bárányhimlő magas lázzal kombinálva, amikor a nagyobbik lányom csak nyöszörögni tudott, mert még a szájában is kiütések voltak... Viszont tapasztalatból tudom azt is, hogy még az ilyen nagyon beteg gyerkőcök gyógyulásának is jót tesz, ha játszhatnak.

Miért jó a játék a nagybeteg gyereknek?

A teljesség igénye nélkül:

mert végre eltereli a figyelmét arról, hogy ő mennyire beteg. Gondold el, egész nap ott hever az ágyban egy alapból higanymozgékonyságú csepp emberke, és arra van kárhoztatva, hogy ne csináljon jóformán semmit. Mit tud ilyenkor csinálni - főleg egy élénkebb fantáziával megáldott - gyerek? Elkezd magával foglalkozni, és amit nem tud pontosan, azt kipótolja fantáziával... Na, már csak ezért sem árt, ha nem csak fekszik meg alszik, meg esetleg TV-t néz, hanem valami kreatívabb gondolkodást igénylőt is cselekszik.
az unalmát is kezeli a játék. (Az ágyban huzamosabb idő után minden gyerek unatkozik. Én legalábbis még olyannal nem találkoztam, aki ne ezt tette volna. Igaz, ez a TV-mentes szobákban fekvő gyerekekre vonatkozik...)
nem biztos, hogy a nehéz, komoly betegség marad meg élményként a gyerekben, hanem a sok játék is. (Erről mindig a Pöttyös Panni c. könyvsorozat legeslegelső kötete jut eszembe. Talán azért, mert a nagybeteg gyerekemmel anno mi is azt olvastuk, és Pöttyös Panni is éppen a bárnyáhimlővel birkózott, amikor a nagymamája mindenfélével szórakoztatta. Ágyban fekvő beteg gyerekes anyukáknak szerintem kötelező olvasmány!!!)

Mit lehet játszani?

Szinte bármit! Itt egy rövid lista, vagy inkább tippgyűjtemény, de tutti, hogy Ti is tudtok még más játékokat is mondani. Ne is fogjátok vissza Magatokat, osszátok meg az öteleteiteket velem/velünk a kommentek között! Biztos jól fog jönni a többi anyukának/apukának/beteg gyereknek. Köszi!!!

foto: freedigitalphotos.net

olvassatok mesét! - a gyerek korának, ízlésének, érdeklődésének, hangulatának megfelelő mese mindig jól jön. Az ilyen mese ugyanis foglalkoztatni fogja a gyereket. Továbbgondolja. Folytatást talál ki neki. Hogy aztán ezt milyen formában valósítja meg, az már más kérdés. Mert ugye beszélgethettek róla. Le is rajzolhatja. El is bábozhatja. (És ezeket még ágyban is tudja csinálni.)
társasjátékozzatok! - igen, ehhez kellesz Te is, ellenben le is lehet Téged váltani, és akkor más is átveheti a helyed.
kártyázzatok! - egész kicsi gyerekeknek is vannak már kártyajátékok (pl. a Fekete Péter típusúak), ehhez sem kell felkelni, ezt is lehet ágyban játszani, s közben lehet még jókat nevetni is.
játsszatok kitalálóst! - többféle ilyen típusú játék van, ezeket váltogathatjátok a gyerek kora és ízlése, no meg tudása szerint. Belefér a sima barkochba, az "Amerikából jöttem", vagy egyéb kérdezős.
fűzzetek szóláncot! - ez is lehet vicces, az enyémeim ilyenkor hülyébbnél hülyébb ötletekkel jöttek elő, hogy mi lehet szó a magyar nyelvben. Persze aztán olyat kerestünk, ami megfelelt a szabályoknak, de a röhögést már az Isten se mosta le rólunk... (Hála az égnek!)
fűzzetek gyöngyöt! - amíg kisebbek, addig a fiúk is megtehetik, sőt szívesen meg is teszik. Lehet azt mondani, hogy hálakarkötőt készítetek a látogatóknak... A manualitását, finommotorikáját nagyon jól fejleszti a gyereknek - és hát a gyurmával ellentétben nem keni össze az ágyat. Viszont játék után alapos nyomozómunka szükséges az elveszett gyöngyök után, ha nem akartok éjjel arra ébredni, hogy a gyerek sír, mert ráfeküdt egy kóbor gyöngyre...
legozzatok! - ezt még a nagyobbak is szívesen játsszák. Nagy előnye, akárcsak a gyöngyfűzésnek, hogy a gyereket egyedül is lehet hagyni vele. Hátránya is ugyanaz, mint a gyöngyfűzésnek: utána nem árt az ágy mikroszkópos átvizsgálása kóbor lego-darabok után...
rajzoljatok, színezzetek! - ehhez, azt hiszem, nem kell külön magyarázat. (Pluszpont, hogy a gyerek egyedül is csinálhatja, csak egy rajztábla kérdése az egész.)

hajtogassatok papírt! - kisebb korukban a fiúk is szeretik, főleg ha a hajtogatás eredménye kishajó, vagy csákó lesz. (Meg amit ki tudtok találni és meg is tudtok csinálni.)

Ezek mind olyan tevékenységek, hogy a gyerek teljesen bele tud feledkezni. Egyszer nyugodtan bekukkanthatsz a szobájába, amikor pl. éppen rajzol, meg fogsz lepődni, hogy az addig halni készülő gyerkőcöd nyelvét kilógatva tervez, mondjuk, űrhajót Buzz Lightyear-nek (Toy Story), vagy éppen báli ruhát Hamupipőkének. És még a láza is lejjebb megy... :)

Szóval ha van még egyéb jó ötleted, hogy mihez is kezdjen egy ágyban fekvő gyerek meg a szülei, akkor ne fogd vissza Magad, és tedd meg, hogy leírod nekünk a kommentek között!

Előre is köszönöm az ágyban fekvő beteg gyerekek és szüleik nevében is!

Beteg a gyerek...

2012-01-24T16:43:00.000+01:00

Nálunk most éppen ez a szitu... A legkisebbem importált nekem haza az oviból valami huncut vírust, persze ragaszkodik is a szentemhez a galád, úgyhogy most kart karba öltve dolgozunk ketten itthon. Mármint a gyerek meg én. Szó szerint.

És akkor in medias rés (ahogy a férjem mondja... :)) itt is az első tipp, mihez lehet kezdeni egy beteg gyerekkel:

alkalmazz szégyentelenül gyermekmunkát!

Nem nagy cucc, legalábbis kisebbeknél. Ők még örömmel akarnak hasonlítani a felnőttekre, úgyhogy készséggel beszállnak, amibe csak tudnak - még abba is, amibe nem, ha kicsit nem figyelsz oda... :) Nálunk ma takarítás volt a listán, úgyhogy előtte lehetett rendet pakolni (azt nagyon jól tud már egy három éves is, ha vele együtt, közös programként, netán játékként csinálod - "Na, ki végez hamarabb?", "Melyikünk gyűjti össze a legtöbb cuccot?", stb.).

Aztán pedig a porszívózás. Néha odaadtam manómnak a porszívót, hadd próbálkozzon ő is. Mivel a porszívócső sokkal nagyobb még, mint ő, előre lehetett tudni, hogy nem lesz úgysem hosszú életű a próbálkozás, tehát csak néhány percet kell áldozni a drága időmből, amíg a gyerek kiéli magát, hogy ő segíthetett. (Gyengébb idegzetű, maximalista anyukáknak javaslom egy kis játékporszívó beszerzését, így a gyerek Melletted besegít, úgymond tökéletesre porszívózza azt, amit Te csak nagyjából, így mindenkinek meglesz a sikerélménye.)

Aztán leültem feldolgzoni az emailjeimet, addig manó játszott. (Az

önálló játéknak

is lehet ám teret és időt hagyni. Sőt kell is! Fontos, hogy a gyerek egyedül is képes legyen játszani, és lekötni magát. Ilyenkor ugyanis a világon semmi sem köti meg a fantáziáját, nincs társ, aki esetleg rászólna, hogy "De ezt most ne így, hanem amúgy!". Annak is megvan a maga haszna, mert ugye a gyerek megtanul egyezkedni és szabályok között játszani, meg alkalmazkodni, de az önálló játékkal meg azt tanulja meg, hogy ő alkot. Képzeletben. Ez pedig nagyon jól megalapozza azt, hogy később képes legyen önállóan tanulni, rendszert, struktúrát felépíteni egy adott anyagból, szövegből a fejében, összefüggéseket kigondolni és "megfogni", annak mentén továbbvinni a sztorit, stb.)

Utána meg főztünk. Az sem baj, ha a gyerek a tűzhely mellett áll, csak akkor tényleg ott kell lenni mellette, és figyelni rá. Nyugodtan kavargathat, mint ahogy Julcsi is a borsófőzeléket, amíg én a másik serpenyőben a feltétet sütöttem. De ha ahhoz nincs idegzeted, mert jobban félted a gyereket, akkor az is elég lehet, ha hurcibálja Neked a hozzávalókat. Sosem felejtem el, egyszer a nemszeretem sóskát készítettük így, még azt is megette, mert az ő munkája is benne volt a kajában!

Attól, hogy beteg a gyerek, még az sem kizárt feltétlenül, hogy

kimenjen játszani a levegőre!

(Nálunk speciel az orvos kimondottan javasolta is a felsőlégúti hurutjaira, amiből kapásból kettőt is beújított a lelkem.) Az is igaz, hogy abból a szempontból is szerencsém van, hogy nálunk akad egy kert is, meg ha nem nagyon elfoglalt, akkor egy kutya is a kertben. ma is nagyon jól elszórakoztatták egymást. Mozgott a gyerek is, a kutya is, ami így a karácsonyi nagy kajálások után mindkettejük egészségének határozottan jót tett.

Most éppen blogolok, éppen ezért manóm is leült - most éppen

mesét néz.

Ez sem feltétlenül rossz dolog, csak kell hozzá néhány kritérium, aminek nem ért, ha megfelelsz Te is, meg a mese is:

legyen megválogatva az a mese, amit néz
és ez a Te felelősséged, tehát lehetőleg ne TV-zzen a gyerek, pláne nem úgy, hogy a távirányító az ő kezében kattog!!!
ne szakmányban nézzen mesét a gyerek, mert a TV, video, számítógép nem babysitter! (És ez is a Te felelősséged...)

Mivel egész nap nem tudja magát lekötni ő sem, így már látom, ha befejeztem a postolást, ő meg a mesét, akkor

nekifogunk kreatívkodni:

jön a farsang, úgyhogy most éppen jelmezt fogunk gyártani. (Mivel titoktartási kötelezettséget vállatam, kizárólag fővesztés, kiátkozás és három napos haragszomrád terhe mellett mondhatnám el, hogy mi lesz Julcsi a farsangi bálon, úgyhogy ezt most inkább nem kockáztatnám meg... :)))

Aztán jön az este,

kreatív és közös vacsorakészítéssel.

Közös, mert elképzelhető, hogy a nagyobbak is beszállnak, kreatív, mert alapvetően ötletbörzével nyitunk, hogy mi olyat tudunk csinálni, ami mindenki aktuális ízlésének, hangulatának és befogadóképességének is megfelel.

Aztán fürdés,

meseolvasás,

és fekvés.

Na, kb. így lehet elérni azt, hogy Te is haladj a melóval, meg manó se unja magát. (Ezek akár beltéri elfoglaltságnak is jók, tehát én is letudtam a múlt heti post folytatását is.)

Jövő héten azt írom le, mit lehet kezdeni egy ágyban fekvő beteg gyerekkel.

U.I.: Most éppen tornázik. Labdával. Asszem, ez amolyan ovis ritmikus sportgimnasztika. Szóval néha nyugodtan rábízhatod Magad a gyerek fantáziájára is. Hidd el, gazdagabb lesz, mint a Tiéd... :)))

Mit lehet csinálni ilyen időben???

2012-01-17T12:53:00.004+01:00

Szerintem sokan vagyunk, akiknek a gyereke(i) egyszerűen csak unják magukat, meg az időjárást. Hol süt a nap, hol meg esik valami - és ha ez csak a hó lenne, talán még nem is lenne olyan nagy baj. Hol enyhébb az idő, hol meg még a sár is megfagy. (Nálunk ma délelőtt is egyszerre sütött hétágra a nap, és szakaddt sűrű pelyhekben a hó. Az eredmény persze rögvest megjósolható: azonnali olvadás. Fél óra múlva Nap balra el, és vissza a hideg, úgyhogy most fagy...)

Mi a fenét lehet ilyenkor csinálni???

Ha a gyerekek kicsit kevesebb időt töltenének olyan dolgok társaságában, ill. olyan dolgok művelésével, amit készen kapnak, és nem kell hozzá megmozgatniuk a fantáziájukat, akkor ez nem a szülők gondja lenne. Megoldanák a gyerekek maguk is. (Sokszor meg is oldják, csak nekünk nehéz kivárni...:))) Pedig még mindig megy nekik...:)

Két lehetőséged is van:

vagy bent maradsz a gyerekkel, de ezt nem ajánlom, hacsak nem szakad jeges eső és/vagy fúj fagyos szél, mert a gyereknek kell a mozgás - ráadásul ha csak lehetséges, akkor a friss levegőn
mégis csak kimentek, és odakint csináltok valamit. Persze, sokkal szebb és jobb, ha napfényben teszitek mindezt, de ha mindig arra vártok, akkor a gyerek sosem lesz kint a levegőn.

A jövő hétre hagyom a benti játékokat, és ez nem véletlen: ne féljetek az időjárástól, menjetek ki bátran akkor is, ha nem kifogástalan az idő!

Szóval szitu: tél kellős közepe, erősen változó idő, a télbe lassan belefáradó gyerekek és szülők.

Mit lehet csinálni ilyenkor?

kiküldöd a gyerekeket, és kész, Te letetted a feladat gondját, nem foglalkozol többet azzal, hogy mit is játsszon a gyerek. Hidd el, a gyerekek hamar feltalálják magukat. (Szülőként ezt is szoktam javasolni a legtöbb szülőtársamnak.) Kell az önállóság a gyereknek ezen a téren is.
tarts odakint is olyan dolgokat, amik izgatják a gyerek fantáziáját, vagyis ő maga akar kimenni hozzájuk! Bocs, ezt nem tudtam jobban megfogalmazni. Pedig az első, ami ezzel kapcsolatban eszembe jut, az a kutya. Ha vagy olyan szerencsés, hogy olyan helyen laksz, hogy kutyát, macskát tarthatsz, akkor tedd ezt meg! Ennek több haszna is van: egyrészt a gyerek szívesen megy ki játszani a házi kedvenccel, másrészt rá lehet venni arra is, hogy vegyen részt az állat ellátásában, amivel pedig felelősséget tanulhat. Egy kitétel: türelmes, gyerekbarát fajtát válasszatok! Kutyából talán könnyebb ilyenre találni, de a macskák sokkal önállóbbak és önfejűbbek is, nem biztos, hogy mindegyik élvezni fogja, a kicsik a szájukba nyúlkálnak, hogy úgy fordítsák ki őket...
nagy dolgokra nem kell gondolni, hogy kint kell tartani őket: egy fellógatható kerti hinta, egy fára, vagy a ház egy pontjára fellógatott kötél is nagyon jó játék lehet - még télen is. Hidd el, a kötéllel még a mostani gyerekek is játszanak Tarzant - különösen, ha látták a rajzfilmet is.
nem tudom, milyen lehetőségeid vannak kertileg, de ha van saját zöld meződ, akkor azt igyekezz úgy kiakítani, hogy tele legyen zeggel és zuggal. Iszonyú jókat lehet játszani ezekkel: a bújócskától kezdve a fogócskán át a toronyba zárt királylány megmentésén keresztül az akadályversenyekig mindent. A zegzughoz sem kell sok minden: a fa és a bokor elég. Ha ez nincs, vagy még nem elég nagyok, akkor Ti is tehettek ki a kertbe ezt-azt (pl. papírdobozokat). Ennek nagy hátránya, hogy mindig ki meg be kell hurcibálni őket.
építsetek dobozembert! Ha már szóba került a papírdoboz, akkor nyugodtan elővehetitek azért is, hogy hó híján dobozembert készítsetek. A gyerekek ezt úgy díszítik, adjusztálják, ahogy nekik tetszik. De ha nagyon akarják, akkor ők is belebújhatnak, és megszemélyesíthetik a dobozembert.
na és persze ott vannak a sportok. Ha hó ugyan nincs, de van hideg, mehettek korcsolyázni. Ha meg még hó is akad, akkor jöhet a szánkó, a síelés is.
ha csak annyi hó esik, hogy legalább a hóesés okán némi tél feelingetek legyen, akkor pedig elmehettek hópihe-vadászatra. Ezt ugye hagyományosan úgy játsszák, hogy a kiszemelt hópelyhet a kinyújtott nyelveddel kell "elkapni". De ha van rá ötletvariáció, akkor azt írd meg a kommentek között! (Tutti van...:)))
télen nem sok dolga van az ember fiának/lányának a kertben, úgyhogy a ketészkedést mint játékos időtöltést nem javaslom, ellenben a kertben, parkban mindig vannak madarak, kisebb állatok, amelyeket meg lehet figyelni. Sőt akár állatos totót is lehet játszani. Előre összeírjátok, milyen állatok fordulhatnak elő a kertetekben, a parkban, aztán lehet strigulázni odakint, hogy ki melyikből hányat látott. Mindezt adott idő alatt. A végén lehet győztest hirdetni. El sem hinnéd, mekkora futkosás lesz, hogy minél több állatot találjanak. Igaz, menet közben majd rájönnek arra is, hogy az eredmény szempontjából előnyösebb, ha nem rohangásznak, és kiabálnak, de erre hadd jöjjenek rá maguk... :)))

Két javaslat még:

meleg ruhát adj a gyerekre, ami azért mégis jól szellőzik,
és olyat, amit nem sajnálsz, ha koszos, sáros, latyakos lesz - netán kiszakad.

Jó szórakozást ebben a semmilyen időben is!

Mire képes a pénz?

2012-01-10T11:02:00.000+01:00

Mára egy videot hoztam.

Egyelőre csak így pucéran, minden komment, megjegyzés nélkül. Kíváncsi vagyok rá, hogy Ti mit gondoltok róla: mi egyebet mondhat még ez a kisfilm azon kívül, hogy milyen kevés is elég ahhoz, hogy jót tegyünk másokkal...

Érdeklődve várom a válaszokat!

Újévi fogadalom és gyereknevelés

2011-12-29T19:16:00.000+01:00

Most jön az, hogy Vekerdy Tamást idézzem, nincs is nevelés. Példa van, amit a gyerek vagy elfogad, vagy nem, és ez nevel.

Határozottan ez a helyzet az újévi fogadalmakkal is.

Hogy erről miért éppen most írok, az egyértelmű, de hogy miért éppen ezen a blogon, az talán kevésbé. Egyszerűen azért, mert a fogadalmaink legnagyobb hányadát a fogyókúrás fogadkozások után a pénzügyeink hirtelen reformjára vonatkozó eskük vezetik a listát. (Hiszed, vagy sem, a párkapcsolatokra, családra vonatkozók csak ezután következnek...)

Nem tudom, mennyire vagy notórius fogadkozó, de szerintem már akkor is belátható, hogy az újévi fogadalmaknak így nem sok értelmük van, ha esküdözés terén nem futottál be túl nagy ívű karriert. Miért is nem szoktak működni általában az újévi fogadalmak? (Persze vannak kivételek, de azért valljuk be őszintén, nem ez az általános.) Csak néhány indok a teljesség igénye nélkül:

mert hirtelen felindulásból teszünk olyan fogadalmakat, amelyek megvalósításához az egész életünket kellene átszabni. Vagyis tökéletesen előkészítetlenül állunk ott egy irgalmatlan vállalás súlyával a vállunkon január másodikán reggel... Ilyenkor szokott beindulni a "Majd holnap..." c. lemez, és vele a halogató reflex is.
mert vágyakat, és nem célokat fogalmazunk meg ilyenkor. Valszeg itt is az alkalom túlfűtöttsége, meg esetleg az elfogyasztott alkohol mennyisége dominál, és ezért mondunk nagyokat. A vágyak célokká transzformálása azt is jelenti, hogy elérhető, megugorható célokat tűzünk ki magunknak, és nem azt, hogy "Egy éven belül milliomos leszek...", vagy "egy fél év alatt lefogyok 30 kilót..."
mert főleg ha társaságban vagyunk, nem tudunk kibújni a csoporthatás alól, és esetleg egymásra is licitálunk a fogadalmakkal. Na, ez a tutti, így garantált a bukás. Pedig a csoportnak lehet jó hatása is a célmegvalósításra - éppen azért, mert tanúk előtt teszed a fogadalmat, tehát számonkérhető Rajtad, amit mondtál.

Márpedig ha ez a szitu az újévi fogadalmakkal, akkor mit tanul majd ebből a gyerek?

bármikor lehet esküdözni bárkinek, úgysincs semmi súlya, következménye, sőt nagyot mondani-ígérni is lehet mindenki előtt
megvan a legbiztosabb út a saját önbizalmunk rombolásához (világmegváltó vágyakat tűzünk ki magunk elé, amik olyan nagyok, nem tudjuk megugrani őket, így aztán ha csak eszünkbe jutnak, rögtön a kudarcérzés vesz erőt rajtunk)
megvan a teljesítés hárításának is számtalan bevethető trükkje, pl. halogatás, felelősségáthárítás, kifogásgyártás...

Pedig az újévi fogadalmak, ha jól bánik vele az ember fia/lánya, akár fontos célkitűzési eszköz is lehet.

Karácsonykor ugye mindenki arról írt, beszélt, hogy ez a megállás, az elmélyülés, számvetés, sőt mi több, a tervezés ideje. Tehát elviekben szilveszterre már készen kellene állnunk arra, hogy mi mindent fogadunk meg mindenki előtt a nyílt színen - mert kész tervvel állunk oda mindenki elé fogadkozni.

Ez az, amit a gyereknek is meg kell tanulnia: célt úgy tűzünk ki, hogy átgondoljuk, mit akarunk és hogyan - vagyis a célkitűzés együttjár a tervezéssel. Ha Te is így csinálod, két legyet ütsz egy csapásra:

a gyereknek jó példát mutatsz, és valami olyan fontosat tanítasz meg neki, amire egész életében nagy szüksége lesz
Te Magad is nyugodt szívvel tehetsz nagy nyilvánosság előtt újévi fogadalmat, mert képes leszel megvalósítani is...

És ami a lényeg: a fogadalomtétel játékos lehetőségek egész tárházát rejti!!! Csak a fantázia szabhat határt, hogy milyen rituálét körítetek az fogadalomnak, azaz a célkitűzésnek, de annak is, hogy milyen kreatív formában készítitek el a tervet, netán a célelérés nyomon követését.

Boldog és minden tekintetben (egészségben, anyagiakban, örömökben, élményekben) gazdag új évet!

Pénz mint karácsonyi ajándék

2011-12-21T18:05:00.000+01:00

Mostanság divat pénzt ajándékozni, még akár karácsonyra is. Tény, sokkal egyszerűbb, praktikusabb így az ajándékozónak: nincs utánajárás, sem előzetes fejtörés, hogy mégis mi a búbánatot vegyek X-nek, meg Y-nak, egyszerűen csak kibélelek egy borítékot, aztán Isten éltesse az ünnepeltet. Még karácsonykor is lehet azt mondani, hogy "Majd Te tudod, hogy mit szeretnél leginkább, és majd arra költöd."

Viszont tegnap az egyik ismerősöm nekem szegezte a kérdést: ugyan foglaljak már állást, ha már úgyis akkora spíler vagyokpénzügyi nevelésben, hogy mennyire jó az, ha már a kisgyerekek is pénzt kapnak ajándékba karácsonyra.

Akkor íme az állásfoglalás:

ha egy gyerek pénzt kap, akár ajándékba is, azzal nincsen semmi baj.

Persze azért nem árt, ha adott néhény feltétel, de miért ne lehetne a pénz is ajándék?

A legfőbb ellenérv az szokott lenni, hogy ezzel túlságosan is anyagiassá neveljük a gyereket. Akkor viszont visszakérdezek: ha a gyerek csak úgy üttyre-füttyre megkap minden tárgyat, amit csak megkíván és kiejt a száján, azzal nem lesz anyagias?

Vagyis szerintem nem maga a pénz tesz anyagiassá valakit, hanem sokkal inkább az, hogy hová teszi a prioritásait. Ha egy gyereknek is az a legfontosabb, hogy milyen márkájú a ruha, a cipő, ami rajta van, és hogy van-e alma a telefonján, mert eszerint van önmaga előtt is értéke saját magának, akkor tényleg baj van.

Így van ez a pénzzel is. Ha nem ez az emberi kapcsolatok, ill. az önbizalma értékmérője, akkor teljesen rendben van az is, hogy pénzt kap a gyerek ajándékba.

Mikor van rendjén, hogy a gyerek pénzt kap ajándékba?

Ha rendjén vannak benne a prioritások is - azaz van egy szilárd értékrendje. Jó, jó, most nyugodtan lehet azt mondani, hogy honnan legyen egy gyereknek, egy kialakulatlan jellemnek szilárd értékrendje? Egy szavas a válasz: Tőled.

Bármilyen meglepő ugyanis, az értékek már elég hamar rögzülnek a gyerekben. Ehhez semmi más nem kell, csak az, hogy azt lássa, a szülei is ezt a mintát, magatartást, viselkedést, gondolkodást, stb. követik - méghozzá az esetek döntő többségében. (Mondhatni következetesen.) Az, hogy aztán Neked mint szülőnek a gyerek kamaszkorában az az érzésed támad, hogy mindebből a gyerek semmit nem tanult az évek során, ne tévesszen meg: az alapok ott vannak, és tartja is magát hozzájuk a gyerek. Csak éppen a kamaszkor arra van kitalálva, hogy a gyereked feszegesse a határokat - például a türelmedét is.

Ugyanez igaz a pénzre is: ha Te úgy bánsz a pénzzel, mint egy eszközzel, ami segít a céljaid elérésében, de ezek a célok mind értékesek, akkor a gyereknek ez lesz a természetes.

Úgyhogy semmi gond nincs azzal, hogy esetleg pénzt kap a gyerek ajándékba. Egy dologra figyelj csak: legyen valamilyen komoly célja a gyereknek, amire a pénzt fordítja. És kész. :)

A célelérés, -megvalósítás, célkövetés pedig egy roppant kreatív, játékos tevékenység - ha azzá akarjátok tenni. Csak némi ötlet kell hozzá, meg egy kevés közösen és tartalmasan együtt töltött idő, amíg elkészítitek az ehhez szükséges eszközöket. Hogy ezt higyan teheted meg? Iratkozz fel a http://eznemjatek.com oldalra, és üdvözlésképpen kapsz minitréninget, rövid pénzügyi alapozó programot, illetve az Alaphang tréninget is, amelyben erről részletesen is beszélek... :)

Boldog karácsonyt!

Breaking... - Sir Ken Robinson újra megnyilvánult...

2011-12-15T17:35:00.001+01:00

Kicsit kilépek most a karácsonyi diliből, és megosztom Veletek Sir Ken Robinson újabb nagy sikerű TED-előadását. (Ha emlékszel még rá, ő volt az, aki öt éve nagy nyilvánosság előtt is ki merte mondani, hogy az iskola kiöli a kreativitást.)

Most pedig azt is elmondja, hogy mi a legnagyobb gond a mai oktatási rendszerekkel - országtól függetlenül...

Pénzügyi intelligencia szórakozva - gyerekeknek 5. rész

2011-12-12T19:23:00.000+01:00

Na, most jön az a post, amire a legtöbben azt mondhatnák, hogy tuttira elment az eszem. (Ezúton szeretnék mindenkit biztosítani afelől, hogy ez nem így van, bár a látszat néha ezt mutathatja. Azonban mint tudjuk, a látszat csal.)

Hogy miért kellett volna, hogy elmenjen az eszem? Hát a családom szerint például azért, mert épeszű ember nem ajánlja a konkurenciája termékét. Márpedig én most azt teszem. Pontosabban: kritizálom. :) (Na, az azért nem egészen ugyanaz.)

A mára kiszemelt "áldozat" pedig nem más, mint az Alkér Orsolya által fémjelzett Első millió társasjáték. Már a játék megnevezése is elárulja a magasztos célokat, amit a társasjátékkal el akarnak érni: pénzügyi oktató társasjáték. Ez jelenti a játék előnyét és egyúttal a hátrányát is, majd később kifejtem, hogy miért.

Szóval a lényeg: azért Első millió a játék neve, mert azt az alapállapotot feltételezi, hogy a gyerek Alkér Orsi útmutatásai nyomán már megszerezte az első millióját. (Ez most hangozhat utópisztikusnak, pedig nem az: bármilyen fura, lehetséges. Vannak sikersztorik - igaz, nem csak Orsolyánál... :) )

Ezt az első milliót kell aztán úgy megforgatnia a gyereknek a játék folyamán, hogy minél nagyobb vagyonra tegyen szert. Aki a játék végére több vagyont szed össze, az nyer.

Ez az egyszerűsített verzió. Mert hogy nyilván közben van a lényeg. Méghozzá az, hogy inkább befektetésekből, a pénz folyamatos áramoltatásából lesz pénze az ember fiának/lányának, semmint a bankbetétből. Ez az egész játék mondanivalója.

Ezt szolgálja a játékban minden: a dobási körönként érvényesülő árfolyamok (ezt egy külön kis füzetkében adják meg), hogy bankbetét mint lehetőség nem létezik, hogy a dobókockával dől el, hogy most éppen mekkora veszteséget vagy nyereséget könyvelsz el.

A játék kétségtelen előnye, sőt haszna, hogy minden alapfogalmat, ami szükséges ahhoz, hogy a befektetések lényegét megértse, sőt azt is, hogy hogyan működnek. Tehát a társasjáték oktat.

Viszont ugyanez a hátránya is: annyira meg akarja tanítani a befektetések mikéntjét és hogyanját, hogy a könnyű érthetőség oltárán feláldozza a befektetések összetettségének valóságát. A dobókockával dobás esetén pl. sokkal nagyobb esélyt hagy a játék a nyereségre, mint a veszteségre, vagy éppen a stagnálásra. Az egész játék túlságosan "terelt", a véletlennek, a hirtelen fordulatoknak kevés szerep jut. Ha a gyerek a játék alapján gondol majd a befektetésekre, akkor könnyen hiheti azt, hogy nehéz rosszul kijönni a dologból... Pedig sokkal több körülménytől függ a siker, mint ahogy az innen látszik. Aláírom: ez egy játék, nem feladata a maga bonyolultságában ábrázolni a befektetések világát. De azért életszerűbb is lehetne egy kicsivel: még a Gazdálkodj okosan!-ban is van szerepe a váratlannak, itt esélyt sem hagynak annak, hogy a gyereknek netán rögtönözve kelljen alkalmaznia az ismereteit, vagyis egy újabb, másféle szituban használja a tudását - kreatívan.

Mondom, a játék nagy előnye, hogy egyszerűen képes a gyerekeket (és a kezdő felnőtteket) megismertetni a befektetés alapelveivel, alapfogalmaival. Ha erre használod, akkor a játék eléri a neki szánt célt: oktat. Csak nem annyi mindent, mint ahogy hirdetik róla.

Jó játékot!