Játékos nevelés - játékkal nevelés

Beteg a gyerek - de nagyon...

2012-01-31T14:19:00.000+01:00

A múlt héten vettem elő a témát, hogy mit is lehet kezdeni egy beteg gyerekkel, hogy mellette ő se unatkozzon, de Te is haladni tudj a dolgoddal. Ebben nagy segítségemre volt az élet, no meg a saját kicsi lányom, aki nem aprózza el: bár nem olyan "vadbeteg", hogy fel se tudna kelni az ágyból, ezért cserébe viszont már a második hetet kezdtük el gyűrni itthon együtt. És hogy tényleg nem aprózza el, arra bizonyíték, hogy mára engem döntött le az oviból importban beújított vírusa.

foto: freedigitalphotos.net

De mit lehet tenni egy olyan gyerekkel, aki ágyban fekszik, annyira beteg?

Jó, lehet mondani alapból, hogy amelyik gyerek annyira beteg, hogy megmarad az ágyban, amellett anyu úgysem tud semmi mást csinálni, csak őt ápolni, meg körülötte ugrálni. Ez is lehet igaz. Nálunk is volt olyan, például a bárányhimlő magas lázzal kombinálva, amikor a nagyobbik lányom csak nyöszörögni tudott, mert még a szájában is kiütések voltak... Viszont tapasztalatból tudom azt is, hogy még az ilyen nagyon beteg gyerkőcök gyógyulásának is jót tesz, ha játszhatnak.

Miért jó a játék a nagybeteg gyereknek?

A teljesség igénye nélkül:

mert végre eltereli a figyelmét arról, hogy ő mennyire beteg. Gondold el, egész nap ott hever az ágyban egy alapból higanymozgékonyságú csepp emberke, és arra van kárhoztatva, hogy ne csináljon jóformán semmit. Mit tud ilyenkor csinálni - főleg egy élénkebb fantáziával megáldott - gyerek? Elkezd magával foglalkozni, és amit nem tud pontosan, azt kipótolja fantáziával... Na, már csak ezért sem árt, ha nem csak fekszik meg alszik, meg esetleg TV-t néz, hanem valami kreatívabb gondolkodást igénylőt is cselekszik.
az unalmát is kezeli a játék. (Az ágyban huzamosabb idő után minden gyerek unatkozik. Én legalábbis még olyannal nem találkoztam, aki ne ezt tette volna. Igaz, ez a TV-mentes szobákban fekvő gyerekekre vonatkozik...)
nem biztos, hogy a nehéz, komoly betegség marad meg élményként a gyerekben, hanem a sok játék is. (Erről mindig a Pöttyös Panni c. könyvsorozat legeslegelső kötete jut eszembe. Talán azért, mert a nagybeteg gyerekemmel anno mi is azt olvastuk, és Pöttyös Panni is éppen a bárnyáhimlővel birkózott, amikor a nagymamája mindenfélével szórakoztatta. Ágyban fekvő beteg gyerekes anyukáknak szerintem kötelező olvasmány!!!)

Mit lehet játszani?

Szinte bármit! Itt egy rövid lista, vagy inkább tippgyűjtemény, de tutti, hogy Ti is tudtok még más játékokat is mondani. Ne is fogjátok vissza Magatokat, osszátok meg az öteleteiteket velem/velünk a kommentek között! Biztos jól fog jönni a többi anyukának/apukának/beteg gyereknek. Köszi!!!

foto: freedigitalphotos.net

olvassatok mesét! - a gyerek korának, ízlésének, érdeklődésének, hangulatának megfelelő mese mindig jól jön. Az ilyen mese ugyanis foglalkoztatni fogja a gyereket. Továbbgondolja. Folytatást talál ki neki. Hogy aztán ezt milyen formában valósítja meg, az már más kérdés. Mert ugye beszélgethettek róla. Le is rajzolhatja. El is bábozhatja. (És ezeket még ágyban is tudja csinálni.)
társasjátékozzatok! - igen, ehhez kellesz Te is, ellenben le is lehet Téged váltani, és akkor más is átveheti a helyed.
kártyázzatok! - egész kicsi gyerekeknek is vannak már kártyajátékok (pl. a Fekete Péter típusúak), ehhez sem kell felkelni, ezt is lehet ágyban játszani, s közben lehet még jókat nevetni is.
játsszatok kitalálóst! - többféle ilyen típusú játék van, ezeket váltogathatjátok a gyerek kora és ízlése, no meg tudása szerint. Belefér a sima barkochba, az "Amerikából jöttem", vagy egyéb kérdezős.
fűzzetek szóláncot! - ez is lehet vicces, az enyémeim ilyenkor hülyébbnél hülyébb ötletekkel jöttek elő, hogy mi lehet szó a magyar nyelvben. Persze aztán olyat kerestünk, ami megfelelt a szabályoknak, de a röhögést már az Isten se mosta le rólunk... (Hála az égnek!)
fűzzetek gyöngyöt! - amíg kisebbek, addig a fiúk is megtehetik, sőt szívesen meg is teszik. Lehet azt mondani, hogy hálakarkötőt készítetek a látogatóknak... A manualitását, finommotorikáját nagyon jól fejleszti a gyereknek - és hát a gyurmával ellentétben nem keni össze az ágyat. Viszont játék után alapos nyomozómunka szükséges az elveszett gyöngyök után, ha nem akartok éjjel arra ébredni, hogy a gyerek sír, mert ráfeküdt egy kóbor gyöngyre...
legozzatok! - ezt még a nagyobbak is szívesen játsszák. Nagy előnye, akárcsak a gyöngyfűzésnek, hogy a gyereket egyedül is lehet hagyni vele. Hátránya is ugyanaz, mint a gyöngyfűzésnek: utána nem árt az ágy mikroszkópos átvizsgálása kóbor lego-darabok után...
rajzoljatok, színezzetek! - ehhez, azt hiszem, nem kell külön magyarázat. (Pluszpont, hogy a gyerek egyedül is csinálhatja, csak egy rajztábla kérdése az egész.)

hajtogassatok papírt! - kisebb korukban a fiúk is szeretik, főleg ha a hajtogatás eredménye kishajó, vagy csákó lesz. (Meg amit ki tudtok találni és meg is tudtok csinálni.)

Ezek mind olyan tevékenységek, hogy a gyerek teljesen bele tud feledkezni. Egyszer nyugodtan bekukkanthatsz a szobájába, amikor pl. éppen rajzol, meg fogsz lepődni, hogy az addig halni készülő gyerkőcöd nyelvét kilógatva tervez, mondjuk, űrhajót Buzz Lightyear-nek (Toy Story), vagy éppen báli ruhát Hamupipőkének. És még a láza is lejjebb megy... :)

Szóval ha van még egyéb jó ötleted, hogy mihez is kezdjen egy ágyban fekvő gyerek meg a szülei, akkor ne fogd vissza Magad, és tedd meg, hogy leírod nekünk a kommentek között!

Előre is köszönöm az ágyban fekvő beteg gyerekek és szüleik nevében is!

Beteg a gyerek...

2012-01-24T16:43:00.000+01:00

Nálunk most éppen ez a szitu... A legkisebbem importált nekem haza az oviból valami huncut vírust, persze ragaszkodik is a szentemhez a galád, úgyhogy most kart karba öltve dolgozunk ketten itthon. Mármint a gyerek meg én. Szó szerint.

És akkor in medias rés (ahogy a férjem mondja... :)) itt is az első tipp, mihez lehet kezdeni egy beteg gyerekkel:

alkalmazz szégyentelenül gyermekmunkát!

Nem nagy cucc, legalábbis kisebbeknél. Ők még örömmel akarnak hasonlítani a felnőttekre, úgyhogy készséggel beszállnak, amibe csak tudnak - még abba is, amibe nem, ha kicsit nem figyelsz oda... :) Nálunk ma takarítás volt a listán, úgyhogy előtte lehetett rendet pakolni (azt nagyon jól tud már egy három éves is, ha vele együtt, közös programként, netán játékként csinálod - "Na, ki végez hamarabb?", "Melyikünk gyűjti össze a legtöbb cuccot?", stb.).

Aztán pedig a porszívózás. Néha odaadtam manómnak a porszívót, hadd próbálkozzon ő is. Mivel a porszívócső sokkal nagyobb még, mint ő, előre lehetett tudni, hogy nem lesz úgysem hosszú életű a próbálkozás, tehát csak néhány percet kell áldozni a drága időmből, amíg a gyerek kiéli magát, hogy ő segíthetett. (Gyengébb idegzetű, maximalista anyukáknak javaslom egy kis játékporszívó beszerzését, így a gyerek Melletted besegít, úgymond tökéletesre porszívózza azt, amit Te csak nagyjából, így mindenkinek meglesz a sikerélménye.)

Aztán leültem feldolgzoni az emailjeimet, addig manó játszott. (Az

önálló játéknak

is lehet ám teret és időt hagyni. Sőt kell is! Fontos, hogy a gyerek egyedül is képes legyen játszani, és lekötni magát. Ilyenkor ugyanis a világon semmi sem köti meg a fantáziáját, nincs társ, aki esetleg rászólna, hogy "De ezt most ne így, hanem amúgy!". Annak is megvan a maga haszna, mert ugye a gyerek megtanul egyezkedni és szabályok között játszani, meg alkalmazkodni, de az önálló játékkal meg azt tanulja meg, hogy ő alkot. Képzeletben. Ez pedig nagyon jól megalapozza azt, hogy később képes legyen önállóan tanulni, rendszert, struktúrát felépíteni egy adott anyagból, szövegből a fejében, összefüggéseket kigondolni és "megfogni", annak mentén továbbvinni a sztorit, stb.)

Utána meg főztünk. Az sem baj, ha a gyerek a tűzhely mellett áll, csak akkor tényleg ott kell lenni mellette, és figyelni rá. Nyugodtan kavargathat, mint ahogy Julcsi is a borsófőzeléket, amíg én a másik serpenyőben a feltétet sütöttem. De ha ahhoz nincs idegzeted, mert jobban félted a gyereket, akkor az is elég lehet, ha hurcibálja Neked a hozzávalókat. Sosem felejtem el, egyszer a nemszeretem sóskát készítettük így, még azt is megette, mert az ő munkája is benne volt a kajában!

Attól, hogy beteg a gyerek, még az sem kizárt feltétlenül, hogy

kimenjen játszani a levegőre!

(Nálunk speciel az orvos kimondottan javasolta is a felsőlégúti hurutjaira, amiből kapásból kettőt is beújított a lelkem.) Az is igaz, hogy abból a szempontból is szerencsém van, hogy nálunk akad egy kert is, meg ha nem nagyon elfoglalt, akkor egy kutya is a kertben. ma is nagyon jól elszórakoztatták egymást. Mozgott a gyerek is, a kutya is, ami így a karácsonyi nagy kajálások után mindkettejük egészségének határozottan jót tett.

Most éppen blogolok, éppen ezért manóm is leült - most éppen

mesét néz.

Ez sem feltétlenül rossz dolog, csak kell hozzá néhány kritérium, aminek nem ért, ha megfelelsz Te is, meg a mese is:

legyen megválogatva az a mese, amit néz
és ez a Te felelősséged, tehát lehetőleg ne TV-zzen a gyerek, pláne nem úgy, hogy a távirányító az ő kezében kattog!!!
ne szakmányban nézzen mesét a gyerek, mert a TV, video, számítógép nem babysitter! (És ez is a Te felelősséged...)

Mivel egész nap nem tudja magát lekötni ő sem, így már látom, ha befejeztem a postolást, ő meg a mesét, akkor

nekifogunk kreatívkodni:

jön a farsang, úgyhogy most éppen jelmezt fogunk gyártani. (Mivel titoktartási kötelezettséget vállatam, kizárólag fővesztés, kiátkozás és három napos haragszomrád terhe mellett mondhatnám el, hogy mi lesz Julcsi a farsangi bálon, úgyhogy ezt most inkább nem kockáztatnám meg... :)))

Aztán jön az este,

kreatív és közös vacsorakészítéssel.

Közös, mert elképzelhető, hogy a nagyobbak is beszállnak, kreatív, mert alapvetően ötletbörzével nyitunk, hogy mi olyat tudunk csinálni, ami mindenki aktuális ízlésének, hangulatának és befogadóképességének is megfelel.

Aztán fürdés,

meseolvasás,

és fekvés.

Na, kb. így lehet elérni azt, hogy Te is haladj a melóval, meg manó se unja magát. (Ezek akár beltéri elfoglaltságnak is jók, tehát én is letudtam a múlt heti post folytatását is.)

Jövő héten azt írom le, mit lehet kezdeni egy ágyban fekvő beteg gyerekkel.

U.I.: Most éppen tornázik. Labdával. Asszem, ez amolyan ovis ritmikus sportgimnasztika. Szóval néha nyugodtan rábízhatod Magad a gyerek fantáziájára is. Hidd el, gazdagabb lesz, mint a Tiéd... :)))

Mit lehet csinálni ilyen időben???

2012-01-17T12:53:00.004+01:00

Szerintem sokan vagyunk, akiknek a gyereke(i) egyszerűen csak unják magukat, meg az időjárást. Hol süt a nap, hol meg esik valami - és ha ez csak a hó lenne, talán még nem is lenne olyan nagy baj. Hol enyhébb az idő, hol meg még a sár is megfagy. (Nálunk ma délelőtt is egyszerre sütött hétágra a nap, és szakaddt sűrű pelyhekben a hó. Az eredmény persze rögvest megjósolható: azonnali olvadás. Fél óra múlva Nap balra el, és vissza a hideg, úgyhogy most fagy...)

Mi a fenét lehet ilyenkor csinálni???

Ha a gyerekek kicsit kevesebb időt töltenének olyan dolgok társaságában, ill. olyan dolgok művelésével, amit készen kapnak, és nem kell hozzá megmozgatniuk a fantáziájukat, akkor ez nem a szülők gondja lenne. Megoldanák a gyerekek maguk is. (Sokszor meg is oldják, csak nekünk nehéz kivárni...:))) Pedig még mindig megy nekik...:)

Két lehetőséged is van:

vagy bent maradsz a gyerekkel, de ezt nem ajánlom, hacsak nem szakad jeges eső és/vagy fúj fagyos szél, mert a gyereknek kell a mozgás - ráadásul ha csak lehetséges, akkor a friss levegőn
mégis csak kimentek, és odakint csináltok valamit. Persze, sokkal szebb és jobb, ha napfényben teszitek mindezt, de ha mindig arra vártok, akkor a gyerek sosem lesz kint a levegőn.

A jövő hétre hagyom a benti játékokat, és ez nem véletlen: ne féljetek az időjárástól, menjetek ki bátran akkor is, ha nem kifogástalan az idő!

Szóval szitu: tél kellős közepe, erősen változó idő, a télbe lassan belefáradó gyerekek és szülők.

Mit lehet csinálni ilyenkor?

kiküldöd a gyerekeket, és kész, Te letetted a feladat gondját, nem foglalkozol többet azzal, hogy mit is játsszon a gyerek. Hidd el, a gyerekek hamar feltalálják magukat. (Szülőként ezt is szoktam javasolni a legtöbb szülőtársamnak.) Kell az önállóság a gyereknek ezen a téren is.
tarts odakint is olyan dolgokat, amik izgatják a gyerek fantáziáját, vagyis ő maga akar kimenni hozzájuk! Bocs, ezt nem tudtam jobban megfogalmazni. Pedig az első, ami ezzel kapcsolatban eszembe jut, az a kutya. Ha vagy olyan szerencsés, hogy olyan helyen laksz, hogy kutyát, macskát tarthatsz, akkor tedd ezt meg! Ennek több haszna is van: egyrészt a gyerek szívesen megy ki játszani a házi kedvenccel, másrészt rá lehet venni arra is, hogy vegyen részt az állat ellátásában, amivel pedig felelősséget tanulhat. Egy kitétel: türelmes, gyerekbarát fajtát válasszatok! Kutyából talán könnyebb ilyenre találni, de a macskák sokkal önállóbbak és önfejűbbek is, nem biztos, hogy mindegyik élvezni fogja, a kicsik a szájukba nyúlkálnak, hogy úgy fordítsák ki őket...
nagy dolgokra nem kell gondolni, hogy kint kell tartani őket: egy fellógatható kerti hinta, egy fára, vagy a ház egy pontjára fellógatott kötél is nagyon jó játék lehet - még télen is. Hidd el, a kötéllel még a mostani gyerekek is játszanak Tarzant - különösen, ha látták a rajzfilmet is.
nem tudom, milyen lehetőségeid vannak kertileg, de ha van saját zöld meződ, akkor azt igyekezz úgy kiakítani, hogy tele legyen zeggel és zuggal. Iszonyú jókat lehet játszani ezekkel: a bújócskától kezdve a fogócskán át a toronyba zárt királylány megmentésén keresztül az akadályversenyekig mindent. A zegzughoz sem kell sok minden: a fa és a bokor elég. Ha ez nincs, vagy még nem elég nagyok, akkor Ti is tehettek ki a kertbe ezt-azt (pl. papírdobozokat). Ennek nagy hátránya, hogy mindig ki meg be kell hurcibálni őket.
építsetek dobozembert! Ha már szóba került a papírdoboz, akkor nyugodtan elővehetitek azért is, hogy hó híján dobozembert készítsetek. A gyerekek ezt úgy díszítik, adjusztálják, ahogy nekik tetszik. De ha nagyon akarják, akkor ők is belebújhatnak, és megszemélyesíthetik a dobozembert.
na és persze ott vannak a sportok. Ha hó ugyan nincs, de van hideg, mehettek korcsolyázni. Ha meg még hó is akad, akkor jöhet a szánkó, a síelés is.
ha csak annyi hó esik, hogy legalább a hóesés okán némi tél feelingetek legyen, akkor pedig elmehettek hópihe-vadászatra. Ezt ugye hagyományosan úgy játsszák, hogy a kiszemelt hópelyhet a kinyújtott nyelveddel kell "elkapni". De ha van rá ötletvariáció, akkor azt írd meg a kommentek között! (Tutti van...:)))
télen nem sok dolga van az ember fiának/lányának a kertben, úgyhogy a ketészkedést mint játékos időtöltést nem javaslom, ellenben a kertben, parkban mindig vannak madarak, kisebb állatok, amelyeket meg lehet figyelni. Sőt akár állatos totót is lehet játszani. Előre összeírjátok, milyen állatok fordulhatnak elő a kertetekben, a parkban, aztán lehet strigulázni odakint, hogy ki melyikből hányat látott. Mindezt adott idő alatt. A végén lehet győztest hirdetni. El sem hinnéd, mekkora futkosás lesz, hogy minél több állatot találjanak. Igaz, menet közben majd rájönnek arra is, hogy az eredmény szempontjából előnyösebb, ha nem rohangásznak, és kiabálnak, de erre hadd jöjjenek rá maguk... :)))

Két javaslat még:

meleg ruhát adj a gyerekre, ami azért mégis jól szellőzik,
és olyat, amit nem sajnálsz, ha koszos, sáros, latyakos lesz - netán kiszakad.

Jó szórakozást ebben a semmilyen időben is!

Mire képes a pénz?

2012-01-10T11:02:00.000+01:00

Mára egy videot hoztam.

Egyelőre csak így pucéran, minden komment, megjegyzés nélkül. Kíváncsi vagyok rá, hogy Ti mit gondoltok róla: mi egyebet mondhat még ez a kisfilm azon kívül, hogy milyen kevés is elég ahhoz, hogy jót tegyünk másokkal...

Érdeklődve várom a válaszokat!

Újévi fogadalom és gyereknevelés

2011-12-29T19:16:00.000+01:00

Most jön az, hogy Vekerdy Tamást idézzem, nincs is nevelés. Példa van, amit a gyerek vagy elfogad, vagy nem, és ez nevel.

Határozottan ez a helyzet az újévi fogadalmakkal is.

Hogy erről miért éppen most írok, az egyértelmű, de hogy miért éppen ezen a blogon, az talán kevésbé. Egyszerűen azért, mert a fogadalmaink legnagyobb hányadát a fogyókúrás fogadkozások után a pénzügyeink hirtelen reformjára vonatkozó eskük vezetik a listát. (Hiszed, vagy sem, a párkapcsolatokra, családra vonatkozók csak ezután következnek...)

Nem tudom, mennyire vagy notórius fogadkozó, de szerintem már akkor is belátható, hogy az újévi fogadalmaknak így nem sok értelmük van, ha esküdözés terén nem futottál be túl nagy ívű karriert. Miért is nem szoktak működni általában az újévi fogadalmak? (Persze vannak kivételek, de azért valljuk be őszintén, nem ez az általános.) Csak néhány indok a teljesség igénye nélkül:

mert hirtelen felindulásból teszünk olyan fogadalmakat, amelyek megvalósításához az egész életünket kellene átszabni. Vagyis tökéletesen előkészítetlenül állunk ott egy irgalmatlan vállalás súlyával a vállunkon január másodikán reggel... Ilyenkor szokott beindulni a "Majd holnap..." c. lemez, és vele a halogató reflex is.
mert vágyakat, és nem célokat fogalmazunk meg ilyenkor. Valszeg itt is az alkalom túlfűtöttsége, meg esetleg az elfogyasztott alkohol mennyisége dominál, és ezért mondunk nagyokat. A vágyak célokká transzformálása azt is jelenti, hogy elérhető, megugorható célokat tűzünk ki magunknak, és nem azt, hogy "Egy éven belül milliomos leszek...", vagy "egy fél év alatt lefogyok 30 kilót..."
mert főleg ha társaságban vagyunk, nem tudunk kibújni a csoporthatás alól, és esetleg egymásra is licitálunk a fogadalmakkal. Na, ez a tutti, így garantált a bukás. Pedig a csoportnak lehet jó hatása is a célmegvalósításra - éppen azért, mert tanúk előtt teszed a fogadalmat, tehát számonkérhető Rajtad, amit mondtál.

Márpedig ha ez a szitu az újévi fogadalmakkal, akkor mit tanul majd ebből a gyerek?

bármikor lehet esküdözni bárkinek, úgysincs semmi súlya, következménye, sőt nagyot mondani-ígérni is lehet mindenki előtt
megvan a legbiztosabb út a saját önbizalmunk rombolásához (világmegváltó vágyakat tűzünk ki magunk elé, amik olyan nagyok, nem tudjuk megugrani őket, így aztán ha csak eszünkbe jutnak, rögtön a kudarcérzés vesz erőt rajtunk)
megvan a teljesítés hárításának is számtalan bevethető trükkje, pl. halogatás, felelősségáthárítás, kifogásgyártás...

Pedig az újévi fogadalmak, ha jól bánik vele az ember fia/lánya, akár fontos célkitűzési eszköz is lehet.

Karácsonykor ugye mindenki arról írt, beszélt, hogy ez a megállás, az elmélyülés, számvetés, sőt mi több, a tervezés ideje. Tehát elviekben szilveszterre már készen kellene állnunk arra, hogy mi mindent fogadunk meg mindenki előtt a nyílt színen - mert kész tervvel állunk oda mindenki elé fogadkozni.

Ez az, amit a gyereknek is meg kell tanulnia: célt úgy tűzünk ki, hogy átgondoljuk, mit akarunk és hogyan - vagyis a célkitűzés együttjár a tervezéssel. Ha Te is így csinálod, két legyet ütsz egy csapásra:

a gyereknek jó példát mutatsz, és valami olyan fontosat tanítasz meg neki, amire egész életében nagy szüksége lesz
Te Magad is nyugodt szívvel tehetsz nagy nyilvánosság előtt újévi fogadalmat, mert képes leszel megvalósítani is...

És ami a lényeg: a fogadalomtétel játékos lehetőségek egész tárházát rejti!!! Csak a fantázia szabhat határt, hogy milyen rituálét körítetek az fogadalomnak, azaz a célkitűzésnek, de annak is, hogy milyen kreatív formában készítitek el a tervet, netán a célelérés nyomon követését.

Boldog és minden tekintetben (egészségben, anyagiakban, örömökben, élményekben) gazdag új évet!

Pénz mint karácsonyi ajándék

2011-12-21T18:05:00.000+01:00

Mostanság divat pénzt ajándékozni, még akár karácsonyra is. Tény, sokkal egyszerűbb, praktikusabb így az ajándékozónak: nincs utánajárás, sem előzetes fejtörés, hogy mégis mi a búbánatot vegyek X-nek, meg Y-nak, egyszerűen csak kibélelek egy borítékot, aztán Isten éltesse az ünnepeltet. Még karácsonykor is lehet azt mondani, hogy "Majd Te tudod, hogy mit szeretnél leginkább, és majd arra költöd."

Viszont tegnap az egyik ismerősöm nekem szegezte a kérdést: ugyan foglaljak már állást, ha már úgyis akkora spíler vagyokpénzügyi nevelésben, hogy mennyire jó az, ha már a kisgyerekek is pénzt kapnak ajándékba karácsonyra.

Akkor íme az állásfoglalás:

ha egy gyerek pénzt kap, akár ajándékba is, azzal nincsen semmi baj.

Persze azért nem árt, ha adott néhény feltétel, de miért ne lehetne a pénz is ajándék?

A legfőbb ellenérv az szokott lenni, hogy ezzel túlságosan is anyagiassá neveljük a gyereket. Akkor viszont visszakérdezek: ha a gyerek csak úgy üttyre-füttyre megkap minden tárgyat, amit csak megkíván és kiejt a száján, azzal nem lesz anyagias?

Vagyis szerintem nem maga a pénz tesz anyagiassá valakit, hanem sokkal inkább az, hogy hová teszi a prioritásait. Ha egy gyereknek is az a legfontosabb, hogy milyen márkájú a ruha, a cipő, ami rajta van, és hogy van-e alma a telefonján, mert eszerint van önmaga előtt is értéke saját magának, akkor tényleg baj van.

Így van ez a pénzzel is. Ha nem ez az emberi kapcsolatok, ill. az önbizalma értékmérője, akkor teljesen rendben van az is, hogy pénzt kap a gyerek ajándékba.

Mikor van rendjén, hogy a gyerek pénzt kap ajándékba?

Ha rendjén vannak benne a prioritások is - azaz van egy szilárd értékrendje. Jó, jó, most nyugodtan lehet azt mondani, hogy honnan legyen egy gyereknek, egy kialakulatlan jellemnek szilárd értékrendje? Egy szavas a válasz: Tőled.

Bármilyen meglepő ugyanis, az értékek már elég hamar rögzülnek a gyerekben. Ehhez semmi más nem kell, csak az, hogy azt lássa, a szülei is ezt a mintát, magatartást, viselkedést, gondolkodást, stb. követik - méghozzá az esetek döntő többségében. (Mondhatni következetesen.) Az, hogy aztán Neked mint szülőnek a gyerek kamaszkorában az az érzésed támad, hogy mindebből a gyerek semmit nem tanult az évek során, ne tévesszen meg: az alapok ott vannak, és tartja is magát hozzájuk a gyerek. Csak éppen a kamaszkor arra van kitalálva, hogy a gyereked feszegesse a határokat - például a türelmedét is.

Ugyanez igaz a pénzre is: ha Te úgy bánsz a pénzzel, mint egy eszközzel, ami segít a céljaid elérésében, de ezek a célok mind értékesek, akkor a gyereknek ez lesz a természetes.

Úgyhogy semmi gond nincs azzal, hogy esetleg pénzt kap a gyerek ajándékba. Egy dologra figyelj csak: legyen valamilyen komoly célja a gyereknek, amire a pénzt fordítja. És kész. :)

A célelérés, -megvalósítás, célkövetés pedig egy roppant kreatív, játékos tevékenység - ha azzá akarjátok tenni. Csak némi ötlet kell hozzá, meg egy kevés közösen és tartalmasan együtt töltött idő, amíg elkészítitek az ehhez szükséges eszközöket. Hogy ezt higyan teheted meg? Iratkozz fel a http://eznemjatek.com oldalra, és üdvözlésképpen kapsz minitréninget, rövid pénzügyi alapozó programot, illetve az Alaphang tréninget is, amelyben erről részletesen is beszélek... :)

Boldog karácsonyt!

Breaking... - Sir Ken Robinson újra megnyilvánult...

2011-12-15T17:35:00.001+01:00

Kicsit kilépek most a karácsonyi diliből, és megosztom Veletek Sir Ken Robinson újabb nagy sikerű TED-előadását. (Ha emlékszel még rá, ő volt az, aki öt éve nagy nyilvánosság előtt is ki merte mondani, hogy az iskola kiöli a kreativitást.)

Most pedig azt is elmondja, hogy mi a legnagyobb gond a mai oktatási rendszerekkel - országtól függetlenül...

Pénzügyi intelligencia szórakozva - gyerekeknek 5. rész

2011-12-12T19:23:00.000+01:00

Na, most jön az a post, amire a legtöbben azt mondhatnák, hogy tuttira elment az eszem. (Ezúton szeretnék mindenkit biztosítani afelől, hogy ez nem így van, bár a látszat néha ezt mutathatja. Azonban mint tudjuk, a látszat csal.)

Hogy miért kellett volna, hogy elmenjen az eszem? Hát a családom szerint például azért, mert épeszű ember nem ajánlja a konkurenciája termékét. Márpedig én most azt teszem. Pontosabban: kritizálom. :) (Na, az azért nem egészen ugyanaz.)

A mára kiszemelt "áldozat" pedig nem más, mint az Alkér Orsolya által fémjelzett Első millió társasjáték. Már a játék megnevezése is elárulja a magasztos célokat, amit a társasjátékkal el akarnak érni: pénzügyi oktató társasjáték. Ez jelenti a játék előnyét és egyúttal a hátrányát is, majd később kifejtem, hogy miért.

Szóval a lényeg: azért Első millió a játék neve, mert azt az alapállapotot feltételezi, hogy a gyerek Alkér Orsi útmutatásai nyomán már megszerezte az első millióját. (Ez most hangozhat utópisztikusnak, pedig nem az: bármilyen fura, lehetséges. Vannak sikersztorik - igaz, nem csak Orsolyánál... :) )

Ezt az első milliót kell aztán úgy megforgatnia a gyereknek a játék folyamán, hogy minél nagyobb vagyonra tegyen szert. Aki a játék végére több vagyont szed össze, az nyer.

Ez az egyszerűsített verzió. Mert hogy nyilván közben van a lényeg. Méghozzá az, hogy inkább befektetésekből, a pénz folyamatos áramoltatásából lesz pénze az ember fiának/lányának, semmint a bankbetétből. Ez az egész játék mondanivalója.

Ezt szolgálja a játékban minden: a dobási körönként érvényesülő árfolyamok (ezt egy külön kis füzetkében adják meg), hogy bankbetét mint lehetőség nem létezik, hogy a dobókockával dől el, hogy most éppen mekkora veszteséget vagy nyereséget könyvelsz el.

A játék kétségtelen előnye, sőt haszna, hogy minden alapfogalmat, ami szükséges ahhoz, hogy a befektetések lényegét megértse, sőt azt is, hogy hogyan működnek. Tehát a társasjáték oktat.

Viszont ugyanez a hátránya is: annyira meg akarja tanítani a befektetések mikéntjét és hogyanját, hogy a könnyű érthetőség oltárán feláldozza a befektetések összetettségének valóságát. A dobókockával dobás esetén pl. sokkal nagyobb esélyt hagy a játék a nyereségre, mint a veszteségre, vagy éppen a stagnálásra. Az egész játék túlságosan "terelt", a véletlennek, a hirtelen fordulatoknak kevés szerep jut. Ha a gyerek a játék alapján gondol majd a befektetésekre, akkor könnyen hiheti azt, hogy nehéz rosszul kijönni a dologból... Pedig sokkal több körülménytől függ a siker, mint ahogy az innen látszik. Aláírom: ez egy játék, nem feladata a maga bonyolultságában ábrázolni a befektetések világát. De azért életszerűbb is lehetne egy kicsivel: még a Gazdálkodj okosan!-ban is van szerepe a váratlannak, itt esélyt sem hagynak annak, hogy a gyereknek netán rögtönözve kelljen alkalmaznia az ismereteit, vagyis egy újabb, másféle szituban használja a tudását - kreatívan.

Mondom, a játék nagy előnye, hogy egyszerűen képes a gyerekeket (és a kezdő felnőtteket) megismertetni a befektetés alapelveivel, alapfogalmaival. Ha erre használod, akkor a játék eléri a neki szánt célt: oktat. Csak nem annyi mindent, mint ahogy hirdetik róla.

Jó játékot!

Pénzügyi intelligencia szórakozva - gyerekeknek 4. rész

2011-12-05T16:01:00.001+01:00

Ha vagy annyira elvakult a pénzügyi intelligenciával kapcsolatosan, mint én, azaz azt is a gyereknevelés egy fontos részének tekinted, akkor jó helyen jársz, ugyanis folytatom a sorozatom, amelyben csupa szépet, jót, hasznosat és okosat ajánlok majd a gyereknek karácsonyra. Sajna jellegéből adódóan elsősorban társasjátékokra korlátozódik a kínálat, pénzügyeket egyedül ugyanis ritkán szokott intézni az életben is az ember fia/lánya, hát még ha el is kell játszania őket. Eddig ugye, egyetlen valamire való könyvet tudtam felhajtani (de sebaj, lesz ez még máshogy, már készülök rá nagyon, csak figyelj!!!), meg két társasjátékot.

Na de most jön az, amit a legtöbb pénzügyileg már művelt szülő eddig el sem tudott képzelni, hogy hogyan hagyhattam ki, a Cashflow for Kids társasjáték!

Nem tudom, hallotad-e már valaha is Robert T. Kiyosaki nevét. Mostanság ő a világ első számú pénzügyi IQ-guruja. Csak abból, hogy pénzügyi intelligenciát oktat, remekül meggazdagodott. Igaz, ő is követte André Kostolany példáját, és egyszer ő is totál tönkrement anyagilag. Innen állt fel, és építette ki a birodalmát. Tréningeket, konferenciákat, előadásokat tart, rengeteg könyvet írt - és nem mellesleg megalkotta a Cashflow társasjáték-családot. Merthogy ez egy játékcsalád. Amiről most írni fogok, az csak a gyerekeknek való verzió, ahogy a neve is mutatja.

Azzal kezdem, hogy a játék jó. De hosszú. Tegyetek szabaddá minimum egy teljes délutánt (értsd kb. 3 órát), hogy játszani tudjatok. (Bár azt kell, hogy mondjam, a mai modern társasjátékok elég pergő üteműek ahhoz, hogy észre se vedd, hogy ennyi idő már el is telt...) Ez a minimum játékidő, ettől már csak több lehet, ha úgy jön ki a lépés.

Szóval a játék jó, mert egy egészen másféle szemlélet szerint kell játszani, mint pl. a Gazdálkodj okosan!-t, vagy a Monopoly-t. Itt a több lábon álláson van a hangsúly. Vagyis van lehetőséged mindenféle bevételi forma bevezetésére - ugyanúgy, ahogy minden kiadási formát is igénybe vehetsz. Hiszen vannak itt rendszeres kiadások, no meg kacatvásárlások is éppúgy, mint befektetésre kiadott pénz. (Kiyosaki kacatnak nevez minden olyan holmit, amit csak azért vesz meg valaki, mert tetszik, mert menő, vagy mert megkívánta, de hosszabb távon semmi haszna nincs belőle. Főleg anyagilag.)

Mindez jól le is van adminisztrálva: különféle kártyákat gyűjthetsz, amik majd mutatják a befektetéseidet, a jövedelmeidet, vagy éppen a kiadásaidat, kacatjaidat. És itt el is érkeztünk a játék nagy problémájához: iszonyat adminisztrációigényes! Amikor én anno játszottam a gyerekeimmel, egy idő után egyszerűen kiszálltam a játékból, mert a folytonos adminisztráció úgy lelassította a játék menetét, hogy élvezhetetlenné vált. Így én lettem az, aki adminisztrált, a gyerekek meg játszottak.

Hála az égnek, a játék kiadója, a Bagolyvár kiadó, ill. a játék fordítója, Sallay Katalin talált erre egy jó megoldást: mindenféle íveket, adatlapokat állítottak össze, amin mindenki magának vezetni tudja, mivel hol tart, hogy áll. Ez lényegesen meggyorsítja a játékot.

És ha már szóba került a kiadó, itt jön a másik bibi: a kiadó egyszerűen nem adja ki többet a játékot. Megszűnt a forgalmazása. A jó ég tudja csak, hogy miért, mert igény lenne rá. Tehát ez a játék, akármilyen jó is, most már csak kéz alatt ismerőstől, vagy a nagyobb aukciós oldalakon keresztül lehet beszerezni. Természetesen mivel használtak a játékok, ezért olcsóbban, de az a baj, hogy olyan nagy rájuk a kereslet, hogy hamar túl tudják egymást liciálni az emberek. Szóval nagyon észnél kell lenni, ha valaki belemegy egy ilyen licitbe.

Összességében: a játék jó, mert megmutatja a mai, modern pénzügyi eszközök működését, használatát, a gyerek megérti belőle a passzív jövedelem jelentőségét, és rá fog jönni arra is, hogy jobb, ha több forrásból is van bevétele. Olyan igazi szemfelnyitós játék - ha utána egy tisztázó beszélgetés is követi.

Boldog karácsonyt!

Pénzügyi intelligencia szórakozva - gyerekeknek 3. rész

2011-11-29T11:13:00.001+01:00

Vasárnap megvolt az első adventi hétvége, beindult a karácsonyi ünnepkör - és vele sok szülőnek a karácsonyi dili. Eltökélt szándékom, hogy az ajándékozás ne agybaj, hanem kellemes dolog legyen, ezért próbálok némi segítséget is adni, hogy sok legyet üthess egy csapásra: az ajándék legyen hasznos, vagyis nagyobb korában is elővehesse a gyerek, és tanuljon is belőle, legyen szórakoztató, vagyis a gyerek ne unja, éppen ezért ne porosodjon a szekrény mélyén, no meg az sem baj, ha pénztárcabarát, vagyis nem kell feltétlenül anyagilag tönkremenned bele, hogy megveszed. Éppen ezért folytatom karácsonyi ajánlómat - a család pénzügyi intelligenciájának üdvére...

Mai kiszemelt "célpontom" szintén "koros" darab: a Monopoly. Millió változata, kiegészítője létezik már, úgyhogy széles a választék. Én most maradok a klasszikus alapdarabnál.

A Monopoly lényege, hogy bevezessen az igazi nagytőkés szemléletbe: minél több és minél többféle ingatlant kell gyűjtened. Aki monopóliumot szerez a játék végére, az nyer. Ilyen egyszerű.

A játékkal szemben mostanában kritikaként szokták felhozni, hogy a Monopolyban a cél a felhalmozás és a tartás, ami azonban már nem felel meg a mai kor követelményeinek, ez már messze nem elég manapság ahhoz, hogy valaki jól bánjon a pénzzel. Ez igaz.

DE! Ha arra használod a Monopoly-t, amire való és amire igazán jó, akkor igenis még ma is lehet hasznos ez a játék!

Ugyanis még a ma szükséges helyes pénzügyi gondolkodásmódnak is része kell, hogy legyen a felhalmozás! Anélkül hogyan akar bárki is vagyont építeni, vagy akár csak megalapozni is? Azt itt helyben aláírom, hogy a felhalmozás után csak tartani a pénzt, vagyis ülni rajta a mai viszonyok között - az árfolyamok változása, az infláció, ne adj Isten, a válság miatt - kész anyagi öngyilkosság. Csak arra lenne jó, hogy az első sorból ülve nézhessük végig premier plan-ban, hogyan veszíti el a pénzünk az értékét.

A mai világban, ahol minden roppant gyorsan változik, mozgásban van, a pénznek is mozognia kell. (nem véletlen, hogy az egyik nagyon fontos pénzügyi kimutatásnak is a cashflow, azaz a pénzáramlás nevet adták.) Ez nem jelenti azt, hogy amit megszereztél, attól meg is kell szabadulnod, hogy újra megszerezhesd, ennek nem lenne semmi értelme, csak felesleges idő-, munka- és energiapazarlás lenne. A pénzt úgy is meg tudod mozgatni, hogy a Te tulajdonod marad - erre találták ki a befektetéseket. Ez csak azért nagyon faramuci, mert a Monopoly éppen arról szól, hogy befektetésként szerezz ingatlanokat, amiért jó befektetés módjára bérleti díjat is szedsz... Tehát az én számomra a játékot érő kritikák innentől kezdve okafogyottak...

Az egyedüli, ami kicsit kilóg a mai pénzügyi szellemből, legalábbis ami az "egyszerű" hétköznapi ember szintjét illeti, hogy a játék nem csak a felhalmozást, vagyonosodást díjazza simán, hanem a versenytársakat tönkre is kell tenni, el kell lehetetleníteni a győzelemhez. Ez bár sokat elárul a kapitalizmus természetéről, de manapság azért már a nagyok sem kifejezetten csak ezzel a módszerrel dolgoznak. Ez tényleg hiányzik a játékból.

Ezen felül viszont ad egy alapvető személeletet az ingatlanbefektetésekhez.

A másik, amit a játék hiányosságaként meg lehet említeni, az, hogy kizárólag az ingatlanbefektetésekre koncentrál. Nincs az az épeszű pénzügyi tanácsadó, minősített pénzügyi tervező, vagy pénzügyi intelligencia oktató, aki azt mondaná, hogy a mai viszonyok között tegyél fel mindent egy lapra. Tuttira éppen az ellenkezőjét fogják mondani, azaz azt, hogy a több lábon állás a nyerő. Ez ugyanis az egyik, ha nem a legfontosabb módja nem csak a vagyonépítésnek, hanem a vagyon megvédésének is.

Ha azonban a Monopoly-ra úgy nézel, mint egy komplex pénzügyi nevelési program egy elemére, ami az ingatlanbefektetésekről sok mindent megtanít, akkor nyugodtan hátradőlhetsz, és ne foglalkozz azzal, hogy ki hogyan fanyalog miatta - Te is, a gyerek is tanulni fogtok a játékból, ráadásul még jól is érzitek Magatokat közben.

Az áráról csak annyit, hogy ahány verzió, olyan nagy a szórás ebben is: az úti változat már 2.000 forint körül megkapható, de van 14-15.000 forintos kiadás is. Ezen belül mindenki talál magának valót, azt hiszem...

Boldog karácsonyt és kellemes játékot, no meg jó tanulást!

Tutti tipp: ha egy kattintással le akarod tudni az egész család karácsonyi ajándékát, ráadásul mindezt úgy, hogy az ajándékok szórakoztatóak, hasznosak, sőt személyre szabottak, és pláne pénztárca-barátok is, akkor nézz szét itt!

Pénzügyi intelligencia szórakozva - gyerekeknek 2.

2011-11-22T08:56:00.001+01:00

Mivel sajna a gyerekek nincsenek elkényeztetve a magyar könyvpiacon pénzügyi intelligenciát kikristályosító könyvek vonalán, hát most mást kellett keresnem mára, ami mégis csak gyereknek való, szórakozni is lehet vele, meg tanul is belőle valami hasznosat a pénzügyekről. Úgyhogy kicsit körül néztem, mi minden van itthon, amit én használok a gyerekeim játékos pénzügyi nevelésére... és egész kis kincsestárat találtam!!!

Játékkritika következik...

Biztosan emlékszel még gyerekkorod pénzügyi társasjátékára, a Gazdálkodj okosan!-ra. Jelentem, a játék még most is létezik, meg is lehet venni, és még mindig jó! Vannak persze fogyatékosságai, de ha arra használod, amit tud, akkor nem érhet csalódás - sem Téged, sem a gyereket.

Ha kicsit visszarévedsz a gyerekkorodba, akkor biztosan emlékszel rá, hogy anno a Gazdálkodj okosan! mire volt jó: voltak benne a váratlan (pénzügyi) szituációk, amiket általában a kártyák testesítettek meg, de az sem volt kizárt, hogy valamilyen "büntető" mezőre léptél, és akkor ütött be a krach. Bár ha jobban meggondolom, a krach szót a Gazdálkodj okosan!-nal összefüggésben használni erős túlzás, mivel tönkremenni gyakorlatilag lehetetlen volt benne: a szocialista elvásároknak megfelelően nagy összegeket elherdálni nem tudtál, mert nem volt mire, de lakást szerezni igen, ellenben meggazdagodni sem tudtál, mert max a takarékbetét volt a befektetések csúcsa. Ellenben a takarékosságra próbált rávenni a játék.

Ami tiszta haszon volt benne a takarékosságra szoktatáson túl, hogy azért stratégia is kellett hozzá. Na, jó, nem annyira kidolgozott, mély, mint némelyik számítógépes játékhoz, de azért kezdésnek nem volt rossz.

Még egy jó hír van a Gazdálkodj okosan!-ról: utolérte a modernizálás. Na, jó, nem azt mondom, hogy olyan pörgős játékra számíts, mint mondjuk a Cashflow-ban, de... ha tényleg alapozáshoz használod, akkor lehet akár jó is.

A frissített verziójú Gazdákodj okosan!-ról kb. ugyanazok a jó és rossz dolgok mondhatók el, amik a gyerekkorunk változatáról is:

alapfogalmakat vezet be (pl. kamat)
a kártyák révén vannak benne előre nem kiszámítható történések, amikre hirtelen kell reagálni (igaz, semmi nagyobb horderejű dologra nem kell gondolni)
sőt, most már a XXI. századi fogyasztói társadalomnak megfelelő csábítások is vannak benne (pl. kaszinó, autószalon)
a hétköznapi pénzkezelés begyakorlására próbál szoktatni, bár azzal, hogy körönként kap valaki fizetést, nem igazán áll a realitások talaján...
a befektetésekre viszont csak abban a mértékben tekint még mindig, amíg a takarékosságról van szó. Mivel azonban ez a befektetésekhez vezető első lépés, ezért alapozásnak megteszi.
ami fontos újítás még, hogy a játékosok az új verzióban már el is adhatnak ezt-azt a megszerzett javaik közül, tehát van némi mozgásterük korrekcióra, ha valami netán mégis beütne
de életszerűséget ne nagyon keressünk benne...

És van még néhány alapvető jó tulajdonsága ennek a játéknak:

anyu és apu kiélhetik benne a nosztalgiájukat
a gyerkőcök láthatják, ahogy anyu és apu újra "lemegy" gyerekbe
sokkal olcsóbb, mint a hasonló gazdasági társasjátékok (3.000,- forint körüli áron már meg lehet venni!!!)

Karácsonyra igazi szuper családi élmény.

Pénzügyi intelligencia - szórakozva gyerekeknek 1. rész

2011-11-14T15:42:00.001+01:00

Jön a karácsony, és a legtöbben mostanság már elkezdünk rajta gondolkodni, hogy melyik rokont mivel lepjük meg. Mivel még most is akadnak jó páran, akik szerint a könyv igenis jó, értékes és szerethető ajándék, hát merem ajánlani, hogy idén valamilyen könyvvel lepd meg szeretteidet. Ha pedig a könyv praktikumot is ad az olvasójának, akkor pedig két legyet üthetsz egy csapásra. Íme az idei első ajánlatom - ajándéktipp a család gyerekkorú tagjainak...

Pénzügyi nevelő vagyok, tehát nem fogok elrugaszkodni kedvenc témámtól: most is pénzügyi intelligencia csiszolgatáshoz kaptok tőlem ajánlatot. Sőt! Ez lesz az a könyv, amit egyelőre gyakorlatilag egyedüliként tudok megnevezni, hogy ne (csak) Te tanulj belőle pénzügyi intelligenciát, hanem a gyereked (is).

Igen, ez a könyv pénzügyi intelligenciát farag, ÉS gyerekeknek (is) szól! (Gyorsan hozzáteszem: szülőknek sem tilos elolvasni, sőt…)

A mű már csak azért is sajátos, mert az időben jó messzire teszi a történeteit: az ókorba. Térben is messze vagyunk a Kárpát-medencétől: Babilonban. Szeretem a történelmet, az ókort pedig különösen, és még így is kénytelen vagyok azt mondani, hogy nagyon is elképzelhető, hogy anno így gazdagodtak meg az emberek a sumér birodalomban.

A szerző, egy George S. Clason nevű úriember 1926-ban írta meg pénzügyi gondolkodásról szóló sorozatának első darabját. A könyv, amely a Babilon leggazdagabb embere címet viseli (és ebben hű az angol eredetihez), ennek a sorozatnak az egyik darabja.

Ez a felvezető csak azért kellett, mert így talán érthetőbb, mi vezette az írót, amikor archaikus szóhasználattal írta meg művét. A Bagolyvár Könyvkiadó, amelynek gondozásában megjelent a könyv, egyenesen “a Biblia nyelvnek egyszerűségén szóló” történeteknek nevezi az alkotást. Tény, régies a szóhasználat, a szófordulatok, de a Károli-féle bibliai szóhasználattól messze van. Ez persze nem is feltétlenül baj, ezért lesz a történetfüzér emészthető még a gyerekeknek is. Engem sokkal inkább emlékeztet a görög mítoszok szóhasználatára, mondatfűzésére, tehát egy jól vezetett mesére. Feltűnő, hogy a szerző minden bizonnyal elmélyedt ennek a fogalmazásmódnak a tanulmányozásában, bár azt erősen kétségbe vonom, hogy eredeti sumér szövegeken gyakorolt volna. (Nem tudom, ki emlékszik még irodalmi tanulmányaiból pl. a Gilgames-eposzra. Én igen. Sokkal nyakatekertebb volt a mondatvezetés, a jelzős szerkezetek, stb., mint ebben a könyvben.)

A nyelvhasználat konzekvens, és tényleg jó a kohéziója a tartalommal. Egyetlen helyen éreztem azt, hogy kicsit kilóg a lóláb, amikor úgy próbálta elmagyarázni a biztosítás fogalmát, hogy nem mondhatta ki a szót, hiszen a biztosítás fogalma Babilonban még nem létezett. (A szerző szerint. Én viszont úgy tudom, hogy éppen a tevekaravánokat érő rendszeres támadások vezettek a biztosítás elődjének kialakulásához már az ókorban.) Apró kis döccenő a sztoriban és a stílusban, de végülis felejthető.

Szerintem ezzel nincs is semmi baj, mert így a mai ember számára is könnyebben érthető a szöveg, ill. a mai gyerekek is hajlamosabbak elolvasni azt.

És ez itt a lényeg, hogy a gyerekek számára is olvasható: akárcsak a hittan órán, vagy az egyházi iskolákban a bibliai történeteket, ezt a könyvet is érdemes a 10-12 éve gyerekek kezébe adni. A példázatokkal akkor már tud mit kezdeni. Ebben a könyvben pedig szinte minden egyes történet egy-egy példázat. Mindnek van tanulsága is, amit a sztorik végén le is vonnak a szereplők, úgyhogy a gyerek még csak véletlenül sem marad kétségek között, hogy mit is akarhattak ezzel mondani.

A szerző alkalmazza a jó öreg sulykolást is mint pedagógiai eszközt, vagyis bizonyos pénzügyi, pontosabban vagyonépítő praktikákat több történetben is elővesz, ráadásul ugyanabban a sorrendben, nehogy véletlenül is ne ragadjon meg valaki fejében.

Egy biztos: a könyvet érdemes komolyan venni. Az összes történet, mint pl. a Hétféle gyógymód a sovány erszény felhizlalására, vagy Az arany öt szabálya c. fejezetek, még ma is megállják a helyüket – ezt pénzügyi nevelőként tuttira állítom. Csak annyi kell, hogy a végén beszéljétek meg, hogy biztosan a helyére kerüljenek a gyerkőc fejében a dolgok.

Igaz, ahhoz az is kell, hogy Te is elolvasd a könyvet. Hidd el, fog majd újat mondani Neked is… :)

George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere

Bagolyvár Kiadó, 2007, Budapest

Vissza a jövőbe...

2011-11-08T15:13:00.002+01:00

Ez az érzés fog el, amikor azt látom, hogy visszafordulni látszik az idő kereke. Arról van szó, amerre a magyar közoktatás látszik fejlődni, pontosabban amerre fejleszteni tervezik.

A mai bejegyzésben éppen ezért nem lesz játék. Ez most nem az a téma.

Szülőként mélységesen megdöbbentem, hogy az oktatásügy irányítói azon az alapon, hogy "nincs megfelelő pedagógiai rálátása sem a szülőnek, sem a gyereknek az iskolában folyó munkára", ne is szólhasson bele abba. Véleményem szerint azért fals ez a hozzáállás, mert lehet, hogy pedagógiailag analfabéta vagyok, bár én személy szerint inkább félművelt laikus, a gyerekem nevelésének teljes felelőssége viszont az enyém - az Alkotmány szerint is. Ezen a tényen még az sem változtat, hogy ugyanezen Alkotmány szerint a gyerekemet a tankötelezettség okán iskolába kell járatnom, és éppen ezért át kell adnom egy időre - a nap nagyobbik részére - másnak a gyerekem nevelését. Még mindig biztos az, hogy semmi jogom nincs ezek után beleszólnom, hogy ki mit akar csinálni nevelés címén a gyerekemmel?

A Játékos nevelés blog írójaként szintén csak az jut eszembe, hogy aggódnom kell: szülőként, coach-ként és pedagógus-szimpatinzánsként is pontosan tisztában vagyok vele, hogy milyen jelentős szerepe van a játéknak a gyerekek nevelésében. Számos esetben tudósítottam itt a blogon is olyan kezdeményezésekről, amelyek szinte hihetetlen nevelési-oktatási eredményeket produkáltak csak azért, mert játékos módon közelítették meg a nevelést, az oktatást. Fogalmam sincs, hogy a központi tantervek, a központilag kiadott tankönyvek, tanmenetek között mi lesz ezekkel a kezdeményezésekkel, mi lesz ezekkel a gyerekekkel, akik ezt a fajta tanulást már megismerték, mi lesz azokkal a pedagógusokkal, akik már megtapasztalták, hogy mi mindent lehet elérni ezekkel a módszerekkel... De aggódom, nagyon is aggódom.

Már mondtam, hogy pedagógus-szimpatizáns is vagyok. Éppen ezért nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyik lelkiismeretes pedagógus jó érzéssel tudna majd dolgozni egy ilyen rendszerben. Még akkor sem, ha alapvetően a poroszos nevelési módszereket részesíti előnyben. Ugyanis a tervezett rendszer nem csak a szülőknek és a gyerekeknek, hanem a tanároknak sem hagy beleszólást a nevelésbe. Egyszerű végrehajtókká silányítja őket - önálló gondolatokat, egyéni szakmai észrevételek joga nélkül.

Az oktatás amúgy is egy nagy, éppen ezért szervezeti tehetetlensége miatt is nehezen változó és változtatható rendszer. Bárki, aki eddig megpróbálta, a nagy rendszerekre jellemző szervezeti ellenállásba ütközött bele. Nem azért, mert a pedagógusok jó része is ne lenne tisztában azzal, hogy ez a rendszer már régen megérett a változára, egyszerűen csak azért, mert a nagy rendszereken iszonyat hosszú időbe telik, amíg átfut valami. Mint a dinoszauruszokon az ingerület.

Az ijesztő az, hogy jelen esetben számomra ez jelenti a végső esélyt arra, hogy valahogy megússzuk ezt az agyrémet.

Készségfejlesztés és a Disney

2011-10-31T19:47:00.000+01:00

Sorry, nem reklámozni akarok, továbbra is minden szülő szíve joga eldönteni, hogy mit enged nézni a gyereknek a TV-ben, és mit nem, vagy hogy egyáltalán engedi-e nézni a gyerekeknek a TV-t. Gyakorló szülőként mondhatom, nem kevés energiát igényel a gyerek és a TV viszonyának kialakítása, és őszintén szólva a dolgunkat a szakemberek sem könnyítik meg. Ahányan vannak, szinte annyifélét mondanak a TV káros vagy éppen hasznos hatásairól, a médiában pedig kétségtelenül a vészmadár típusú szakvélemények kapnak nagyobb nyilvánosságot.

Ettől függetlenül azonban gyakorlatból állíthatom, itt is az aranyközépút a nyerő. Vannak azért olyan műsorok, amik képesek értéket is adni, és a TV előtt töltött idő korlátozásával, ill. más tevékenységek érdekessé tételével lehet a gyereknél is versenyt támasztani a TV-nek. Ehhez persze az kell, hogy a szülő ne bébiszitternek használja a TV-t...

Nálunk speciel nem is annyira TV-t néz a gyerek, hanem DVD-ről megválogatott filmeket. Így aztán a szülői szűrő érvényesül, a gyerek nincs a társai között sem "lemaradva" semmiről, van miről mesélni, beszélni az oviban - és tanul is a filmekből. Ha mást nem, azt mindenképpen, hogy mi a jó és mi a rossz.

Egy jó ideje figyelem, hogy egyre több TV csatorna törekszik arra, hogy saját gyártású sorozataival megpróbáljon megfelelni egy ilyen irányú szülői igénynek is. Nálunk ennek első fecskéje még az én gyerekkoromban a Vízipók-csodapók sorozat volt. Mostanság meg a Dóra, a felfedező az egyik sikerdarab.

A Disney is nekifogott, hogy igazi családi csatorna lévén ilyen sorozatokat gyártson. Hogy mekkora sikerrel, arról persze megoszlanak a vélemények. Ami engem meglepett, ahol az erről szóló tudósítást olvastam anno - a Tőzsdefórum c. weboldalon. Ennek pedig egyetlen oka lehet csak: az, hogy ezeknek a rajzfilmeknek a jó része olyan készségek, képességek fejlesztését célozta meg, amelyekre a pénzügyi IQ csiszolásánál is szükség van. (Meg a többiről is.)

Nekünk személy szerint a nagy kedvencünk a Mickey egér Játszótere, de ebben gyaníthatóan az én manóm életkora is benne van, meg az is, hogy mégis csak a Mickey egér a legismertebb figura az összes közül. Persze a Disney-filmeknek is megvannak a maga korlátai, de azért akad köztük használható is.

Kérdésem is van: Nálatok hogyan működik ez a tévézés-dolog? Érdekelne a többi szülő véleménye.

Ki fogott mellé? - válasz Vidi Rita cikkére

2011-10-25T16:50:00.000+02:00

Olvastam egy cikket, amire muszáj reagálnom. Bizonyos állításaival mélységesen egyet értek, másokat ugyanilyen vehemensen vitatok.

Az eredeti cikket itt olvashatod. Vidi Rita írása. Rita, hűen saját magához, "különvéleményt" fogalmaz meg, és ez jó. A kiinduló pont, amelynek mentén a következtetéseit levonja, viszont fals - és ez nem jó. Nézzük meg, mi a bajom ezzel az egésszel!

A cikkben Rita tulajdonképpen azt taglalja, hogy mekkora melléfogás 18 éven aluliakat pénzügyekre és helyes pénzkezelésre tanítani, mivel ezt az értelmetlen energiabefektetés tipikus példájának tartja. Mert hogy 18 év alatt max azt a gyereket érdekli a kamat, meg a THM, meg a devizahitel, aki kimondottan a pénzügyek felé tendál, tehát ahhoz van "tehetsége", ehhez Rita egyfajta "tehetséggondozást" javasol.

Nekem már innentől sántít a dolog.

Ad 1: a pénzügyi nevelés, a helyes pénzkezelés tanítása nem ugyanaz, mint a THM, a devizahitel, a kamat, stb. fogalmainak tanítása. Az első ugyanis pénzügyi nevelés, ill. pénzügyi IQ, a másik ezeknek csak egy kis alrendszere, a pénzügyi ismeretek. A kettő tehát nem összemosható.

Ad 2: abban tökéletesen egyet értek Ritával, hogy az iskolába bevitt pénzügyi ismeretek tantárgy tanítása nem fogja megoldani a problémát. A jelenlegi iskolarendszer ugyanis jellegénél fogva a tankönyvi ismeretek továbbadására alkalmas. (Erről már írtam egy másik cikket itt.) Tehát a pénzügyi nevelést az iskolától elvárni nem lehet, ezt az állam nem fogja, nem tudja megoldani. A bibi Rita gondolatmenetében, hangsúlyozom, ott van, hogy összemosta a pénzügyi ismereteket a pénzügyi neveléssel.

Ad 3: igen, láttam már közelről gyereket. Testközelből hármat, mert annyit szültem. Nevelem is őket becsülettel erőmhöz mérten. Nem, nem vagyok tökéletes szülő. Egyrészt tisztában vagyok a saját korlátaimmal, másrészt tökéletes szülő nincs, mert az képtelen lenne bármire is megtanítani a gyerekeinek. Én ugyanis azt a mondást tartom hülyeségnek, hogy más kárán tanul az okos. Láttál Te már olyan embert, aki a másik hibájából tanult? Én még nem. Szóval egy szülő is csak a saját hibáiból tanul, és az azokból levont tanulságokat tudja majd megtanítani a gyerekének. Ha ebből az jön le neki, hogy "gyerekem, az életben ne merj devizahitelt felvenni, különben eltöröm a kezed, amelyikkel aláírtad a hitelszerződést!", akkor azt tanítja meg neki.

Ad 4: még mindig állítom, hogy láttam már közelről gyereket, és nem csak a sajátjaimat. El nem hiszed, mennyi mindent képesek megjegyezni, megtanulni, értelmezni és használni(!) is, ha a saját szintjükön, koruknak megfelelően tálalod nekik! Tehát én sem magyarázom a THM-et a gyerekemnek 6-7 évesen. Aki nem hiszi, járjon utána! Megteheti, ha feliratkozik, és megnézi a tökingyenes Alaphang tréningem videoleckéit, vagy ha elolvassa a Játéktár c. e-bookomat. Tényleg nem fogják érdekelni a gyereket a pénzügyek, ha csak a pénzügyi ismereteket akarom a fejébe önteni. Az felnőtteknek való. De nekem mint szülőnek az is a dolgom, hogy azt is megmutassam a gyerekemnek, hogy milyen sok minden létezik ebben a világban. Akár a pénzügyek is. Amúgy meg, ha már láttál kisgyereket, akkor tudod, hogy egy gyerek eredendően kíváncsi. Amit csak lát, arról kérdez. Márpedig a pénz körülveszi mindenhol (tehát ebben is egyet értünk Ritával), látni fogja, hogy ez van, és éppen ezért kérdezni is fog a működéséről. A legrosszabb, amit egy szülő ilyenkor tehet, ha azt mondja, "Á, fiam, Te még ehhez nem értesz, kicsi vagy Te ehhez!". Na, akkor tényleg nem fogja többet ebben a büdös életben érdekelni a gyereket a pénz, még akkor sem, amikorra a prefrontális kéreg megérik.

Ad 5.: amikor azt olvastam Rita cikkében, hogy írni-olvasni, számolni, logikusan gondolkodni kell a gyereket megtanítani, úgy bólogattam, hogy majd leesett a fejem. Ez így igaz. A ciki ebben csak az, hogy a mai iskolarendszerből kikerülő gyerekek 20%-a(!) funkcionális analfabéta, azaz képtelen értelmezni az olvasott szöveget. A matekkal sem jobb a helyzet. Egy valamit azért a figyelmedbe ajánlanék: itt is van egy téves kiindulási alap. Csak a jó matematikai képességek nem elegendőek ahhoz, hogy valaki jól tudjon majd bánni a pénzzel. Ezért is van az, hogy Ritának az az állítása is igaz, hogy a közgazdászi végzettség még nem feltétlenül jelent belépőt a gazdagsághoz. (Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy persze, hogy nem. Az, hogy valaki közgazdász, csak arra jogosítja, hogy vállalatok ügyeiben igazodjon ki, és nem arra, hogy a személyes pénzmenedzsmentben guru legyen. Tudom, miről beszélek, közgazdász vagyok és mérlegképes könyvelő... :))

Ad 6: még valamit a logikus gondolkodásról... A suliban a magasabb matek nem azért kell, hogy legyen mivel kitölteni az alap- és középfokú oktatásban eltöltött 12 évet, hanem azért, mert a matek a színtiszta logika. Ez kellene, hogy megtanítsa a gyereket a logikus gondolkodásra. Hogy milyen eredménnyel, az már más kérdés.

Ad 7: abban is egyet értek Ritával, hogy a meggazdagodáshoz matematikai téren elég a négy alapművelet alapos elsajátítása, a magasabb műveletek közül pedig a hatványozás és a százalékszámítás. Ennyi. Nem több.

Ad 8: abban is egyet értünk, hogy a szülői példa az a tényező, ami a legfontosabb talán a gyerek (pénzügyi) nevelésében. De ahhoz a szülőnek is ki kéne művelődnie pénzügyekben.

Ad 9: a pénzügyi nevelés szülői feladat, mint bármelyik másik nevelési feladat, és nem egy középiskolát követő pénzügyi gyorstalpalóé. Addigra már ugyanis megvannak a "programok", hiedelmek, tabuk, amiket otthonról hoztunk, és kattognak is az agyunkban. (Erről mint gyakorló coach sokat tudnék mesélni.) Egy gyorstalpaló megint csak pénzügyi ismereteket adna, de helyes pénzügyi gondolkodásmódot nem. Lehet, hogy akkor megtudná ott a tini, hogy mi a deviza-, meg a diákhitel, de arra még nem biztos, hogy rájönne, mik a hátulütői, hogy tényleg arra való-e, amire használni akarja, vagy csak arra, amit a bankban bedumálnak neki.

Ad 10: nem kötelező a pénzügyi nevelés, mindenkinek saját szabadságjoga szegénynek lenni. És itt van még egy fals alapvetés: ma nem attól van benne a szószban mindenki, mert gyerekkorában nem kapta meg a szükséges pénzügyi nevelési dózist, hanem attól, hogy nem azt a pénzügyi nevelési dózist kapta meg, amire ma szüksége lett volna a boldoguláshoz. (Magyarul egyszerűen csak elavultak a pénzügyi ismereteink, amiket a szüleinktől hoztunk.) Meg attól, hogy felnőttként sem tett érte sok mindent, hogy aktualizálja az ismereteit - nem tanult.

Összefoglalva:

ne keverjük a szezont a fazonnal, vagyis a pénzügyi nevelést a pénzügyi ismeretekkel
a pénzügyi nevelés nem az állam, nem az iskola, nem egy pénzügyi gyorstalpaló feladata, hanem a szülőé - ahogy Rita is mondta, példaadással
jogos Rita felvetése: hagyjuk hibázni a gyereket, de a szülőt is... Egy követelmény van csak: mindennki tanuljon abból, amit hibázott!!! Ha a gyerek ezzel önállóan nem boldogul, akkor a szülő segítsen neki egy beszélgetéssel.
a gyereket csak az fogja érdekelni, amit lát, hall, amivel már találkozott. Ha találkozik a pénzzel, és választ is kap a kérdéseire, akkor a pénz is érdekelni fogja - akkor is, ha a gyerek nem "tehetséggondozós"...
a gyerek tanuljon meg önállóan tanulni! Ehhez kell az írás-olvasás, plusz a négy alapművelet és néhány magasabb művelet magabiztos ismerete, valamint a logikus gondolkodás képessége. Ez alapvetően az iskola feladata kellene, hogy legyen, de sajna nem mindig képes ennek megfelelni. Úgyhogy megint csak a szülő jön.
elsősorban a szülő dolga, hogy kiművelődjön pénzügyileg, mert csak akkor tud bármit is megtanítani a gyereknek, akkor tud maga is példa lenni. Akkor lesz hiteles.
pénzügyekről mindig is lehet, és kell is beszélni a gyerekkel - de csak a maga szintjén, az ő érdeklődésének megfelelően. Hidd el, akkor érdekelni fogja a gyereket is a pénz - kortól függetlenül.
pénzügyi ismereteket szerezni nem kötelező. Viszont akkor jómódúnak lenni sem.

És igen, valóban van mit tanulni a gyerekektől. Én sem lennék ma az, aki vagyok, ha nem tanultam volna meg a gyerekeimtől egyet s mást. Például azt, hogy milyen befogadóak, mennyire éles eszűek és kíváncsiak.

Máshol is ugyanaz a gond?

2011-10-12T11:19:00.001+02:00

A héten véletlenül belefutottam egy cikkbe - egy erdélyi magyar oldalon...

Ami engem személy szerint mellbe vágott, hogy akár a magyar viszonyokról is írhatták volna. A pszichológus hölgy szavait pedig érdemes lenne megfogadni. Szerintem. Ellenben az még jobban érdekelne, hogy mit szólnak ehhez a magyar pedagógusok, akik minden nap gyakorolják a hivatásukat.

A cikket változtatás nélkül közlöm, utána pedig kéretik jókat vitatkozni rajta! Szülőnek, gyereknek, gyakorló pedagógusnak, és oktatásirányítónak egyaránt!!!

Miért unatkozik a diák?

Nem ritkán lehet hallani diákoktól, pedagógusoktól, de iskolások szüleitől is, hogy a gyerekek unatkoznak a tanórákon. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben vajon csak a diák a ludas? Vagy pedig okolható ezért a tanár, maga az oktatási rendszer, a tanterv, az iskolai követelményrendszer is?

Dáné Gabriella (fotó: Tóth Orsolya)

Talán az sem lehet mellékes e tekintetben, hogy a gyerek családi környezete miként befolyásolja a diáknak a tanuláshoz való hozzáállását. Az iskolai unalom okairól Dáné Gabriella kolozsvári iskolapszichológust kérdeztük.

A problémák passzolgatása, bűnbakkeresés

„Az, hogy miért unatkoznak a gyerekek az iskolában, nagyon összetett kérdéskör, melyben mindenkinek megvan a maga sajátos szerepe. A diákok motiválatlanok, a tanárok alulfizetettek, belefáradtak a folyamatosan változó, legtöbbször következetesség nélkül végrehajtott tanügyi reformokba. A tananyag zsúfolt, elavult információktól hemzseg, a szülő meg csak a fejét kapkodja ebben a tanügyi káoszban” – fejtette ki a Krónika kérdésére Dáné Gabriella. A szakember úgy vélekedett, mindez egy jól ismert jelenséget eredményez: a média egyik legfelkapottabb témája a hazai iskolai eredménytelenség. És mivel a kérdéskör ennyire sokrétű, nagyon könnyűvé válik a problémák passzolgatása, hárítása, a bűnbakkeresés. „Ha viszont egy kicsit kilépünk a romániai tanügyi rendszer kereteiből, átfogalmazhatjuk, más szemszögből is megvilágíthatjuk a problémát. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a társadalom fejlődését az utóbbi években az információtermelés exponenciális növekedése és az információáramlás folyamatos gyorsulása jellemzi. Elmondhatjuk, hogy voltaképp a jelenlegi oktatási rendszert nem a mai diákokra tervezték, s az innen származó diszkrepancia a rengeteg konfliktus, probléma oka” – vélekedett a pszichológus.

A pedagógus és a diák nem beszéli ugyanazt a nyelvet

A nyári és aztán az őszi, tömegesen sikertelen érettségi eredményeinek boncolgatásánál az is felmerült több helyen, hogy a diákok számára életidegen helyzetet és követelményeket jelentenek a romániai iskolarendszer elvárásai. Meglehetősen sok lexikális tudást követel tőlük, adatok memorizálását, információk előhalászását a memóriából, egy sor olyasmit, amihez a gyerekek mindennapi világának, életének nem sok köze van. Mint Péter László szociológus rámutatott, „az érettségi logikája elavult, nem kalibrált a jelen társadalmi feltételeihez. A tanrend és a tananyag valami olyant vár el a diákoktól, aminek a C-Generáció messengeres tőmondatokban szocializált tömege egyszerűen képtelen megfelelni. Ők az internet által jelentett hipermozaik-kultúrán nőttek fel, a felvilágosodás enciklopédikus kultúramodelljéből fogant érettségi elvárásokkal szemben a többségüknek semmilyen készségeik nincsenek”. Innen arra is lehet következtetni, hogy a diákok sok esetben emiatt is unják a tanulást, az iskolában töltött időt.

Dáné Gabriellától azt kérdeztük, mit tehet a tanár kötelező tananyagon innen és túl, hogy kevésbé unalmassá tegye a diákok számára a tanulást. „A mai iskoláspopuláció merőben más módon szocializálódik, mint az őket tanító pedagógusok annak idején. Egyes kutatások szerint a négy évet betöltött gyerekek 70 százaléka már számítógép-felhasználó. Vitathatjuk ennek pozitív és negatív oldalát, de ezt tényként kell elfogadnunk. Gyermekeink életében döntő szerepet játszanak a digitális kor vívmányai, melyek radikálisan megváltoztatták gondolkodásmódjukat, teljesen eltérő információfeldolgozási módot eredményezve. Akár azt is mondhatjuk, hogy nem beszélünk egy nyelvet: ők a „digitális kor bennszülöttei”, mi csupán „bevándorlók” vagyunk” – fejtette ki a szakember. Dáné Gabriella úgy vélekedett, a diákok „anyanyelvi” szinten használják ezeket az eszközöket, a felnőttek jó része viszont csupán most tanulja ezek kezelését. Ha mindezt konkrét helyzetekre próbáljuk lefordítani, elmondható, hogy a gyermekek képek, ábrák közt nőttek fel, ezért előnyben részesítik a vizuális információt a szöveggel szemben, az információ gyors váltakozásához szoktak, képesek a párhuzamos feldolgozásra. Nem ritka, hogy fülhallgatóval zenét hallgatva, mobiltelefonon SMS-t írva, chaten üzeneteket küldve, számítógépen keresgélve tanulják az aznapi leckét.

„Pedagógusként mindezt kénytelenek vagyunk figyelembe venni. Új módszerekkel, új tartalmakkal, új kihívásokkal kell a tanulást élvezetessé, szórakoztatóvá tenni gyermekeink számára. Ez természetesen paradoxonnak tűnhet, hisz a jelenlegi pedagógusgeneráció számára a tanulás egyenértékű a lépésről lépésre, többéves gyakorlás révén, komoly erőfeszítéssel elsajátított tudásbázissal. A mostani diákok azonban ezt a tudásbázist képesek egy billentyűzetkattintással elérhetővé tenni. Nekünk, pedagógusoknak azonban ezen túl is nyújtanunk kell valamit, a hagyományos és új tartalmak egyezetése révén” – figyelmeztetett a pszichológus.

A vizuális ingerek túltengése: mesterséges hipnotikus állapot

Azt is nagyon gyakran hallani, mennyire nehéz olvasásra nevelni a diákokat. Mivel a pörgő, gyorsan egymás után következő képi/vizuális ingerekhez vannak hozzászokva, nyilvánvalóan ellentétet szül, hogy az iskolarendszer, a tanrend pedig ezzel szemben erősen szövegcentrikus. A szakembertől azt kérdeztük, mit tehet a pedagógus, hogy módszereivel, megközelítésével áthidalhatóvá tegye ezt az ellentétet, valamiképpen összekösse a szövegcentrikus és képcentrikus információkat, illetve azok befogadását? És ily módon pedig érdekesebbé tegye a diák számára a kötelező tananyagot. „Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a rengeteg vizuális inger: a mai filmek, rajzfilmek, reklámok egy mesterséges hipnotikus állapotot idézhetnek elő a gyors mozgássorozatok révén. Hasonlítsuk csak össze a 60-as évek Antonioni-, Tarkovszkij-filmjeinek tempóját (pl. a Blow Upnak azt a jelenetét, mikor öt percen keresztül csak a fák suhogását követhetjük) a mai filmekkel, melyekben egymást követik a gyors elemek, premier plánok” – figyelmeztetett a szakember. Mint kifejtette, az ingeráradat sebessége azt vonja maga után, hogy a látottak tulajdonképp nem mennek át agykérgi feldolgozáson, ebben rejlik egyrészt a reklámok elsöprő ereje is.

A kéreg alatti területek, elsősorban az amygdala, biztosítják a látottak érzelmi kontextusát, de ezek verbális feldolgozás hiányában zárványként, feldolgozatlan élményekként maradnak meg. A vizuális kultúrán felnőtt gyerek a későbbiekben, még ha el is jut abba a szerencsés helyzetbe, hogy olvasson, csak olyan könyveket tud olvasni, ahol szüntelen történik valami. A jelenlegi, a tantervben szereplő olvasmányok nem képesek lekötni figyelmét, hosszas leírások miatt, nem tudják kivárni a dolgok történését, mindent azonnal, de MOST igényelnek. „Ha megnézzük például az elmúlt évek könyvsikereit, köztük a J. K. Rowling Harry Potter-sorozatának nyelvezetét, azt vesszük észre, hogy az elsöprő olvasottsági arány titka a szöveg dinamizmusában, a pörgő, színes cselekményben rejlik. Adjuk csak oda egy olyan gyereknek, aki falja a Harry Potter-könyveket, egy 19. században íródott regényt, és garantáltan leszoktatjuk az olvasásról” – szögezte le Dáné Gabriella. Mint fogalmazott, új, a beleélést elősegítő módszerek bevezetésével, dramatizálással, szimulációs szerepjátékokkal, csoportos projektek készítésével azonban szerinte közelebb hozhatóak ezek a szövegek is a diákok számára.

Játék a tanulásban, avagy a heuréka-érzés

Elemi osztályokban a játék, a tantervben szereplő információk játékos megközelítése még természetes velejárója a tanóráknak, aztán egyre inkább kiszorul a tanításból/tanulásból, holott a nagyobb diákoknak, kamaszoknak az életében, gondolkodásában is nyilvánvalóan fontos szerepet játszik. A szakembert arról kérdeztük, miként nyújthat segítséget lélektani szempontból az iskolai unalom és unatkozás ellen a játék? „Életkortól függetlenül az ember egyik legfontosabb tulajdonsága a felfedezés, tanulás, keresés, fejlesztés iránti igény. Akkor érezzük magunkat a legjobban, amikor ráeszmélünk valamire, felderítünk valamit. Ez voltaképp nem más, mint a heuréka-érzés, avagy „aha” élmény.

Ebben az állapotban az agyunkban egyszerre rengeteg szinaptikus kapcsolat jön létre, egy hatalmas elektromos kisülés megy végbe, ami eufóriát okoz. A heuréka-érzés megszerzésének pedig egyik legalapvetőbb módja a játék” – fejtette ki a pszichológus. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógusok gyakran száműzik a játékot az iskola falai közül, sőt gyakran meg is fogalmazzák, hogy a játék helye az óvodában van. „Véleményem szerint csak a felnőttek azok, akik a játékot és a „hülyéskedést” szinonimaként használják. Nem vesszük figyelembe, hogy a gyermek számára a játék lételem. A tanár szerint a tanulás erőfeszítést követel, komolyságot, elfeledjük azonban azt, hogy a gyerekek komolyan játszanak. A játék cselekvést, beleélést, azonosulást, teljes részvételt igényel, mely által a gyermek olyan tapasztalatokat, élményeket nyerhet, melyek valódi heuréka-érzést hoznak létre, valódi, életízű tapasztalati helyzeteket jelentenek számára” – szögezte le Dáné Gabriella.

A cikk eredeti megjelenési helye: Kronika (http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=56302)

A cikk szerzője: Kiss Judit

Életstratégia - nem Alekosz módra 7. rész

2011-10-03T20:27:00.002+02:00

Itt a vége! Legalábbis az életstratégia-sorozatomnak. Mert hogy elérkeztünk az utolsó kitárgyalandó stratégiaelemhez, apénzügyi intelligenciához. Tudom, minden szentnek maga felé hajlik a keze, de ennek a vádját is magamra veszem, mert ha nem a pénzügyi nevelést választottam volna szakterületemnek (ebben az esetben az olvasóvá nevelés lett volna szakbarbárságom iránya), akkor is ezt tettem volna meg a hetedik pontnak.

Miért? Ezt már leírtam első alkalommal is:

Ha élete végéig elsősorban alkalmazott is marad a gyereked, akkor is kell, hogy legyen valami alternatívája az anyagi boldogulására. Éppen a mostani válság bizonyította, hogy akármilyen jó diplomája van valakinek, akármilyen jó munkaerő is, az sem menti meg feltétlenül egy válságot követő leépítéstől és utána a hónapokig tartó álláskereséstől. És még egy: a pénzügyi intelligencia nem azonos a pénzügyi műveltséggel. (Ezért nem is alkalmas rá az iskola, hogy ezt megtanítsa a gyereknek, mondjon bárki bármit. A semmitől persze ez is jobb lenne, de csak látszatmegoldás lehetne.) Attól, hogy megtanulja a pénzügyi alapfogalmakat, tudja mire jó és hogyan működik pl. a tőzsde, vagy az ingatlanpiac, még egyáltalán nem biztos, hogy fog tudni bánni a pénzzel, és vele együtt az életével! Ráadásul a pénzügyi intelligencia ettől azért többet tud. Nem egyszerűen a személyes pénzmenedzsmentre tanítja meg a gyerekedet, hanem arra is, hogy más szemlélettel lássa az anyagi lehetőségeit, egyáltalán: lássa azt, hogy a hagyományos stratégiákon kívül egyéb lehetőségei is vannak.

Mi minden kell ahhoz, hogy pénzügyileg intelligens legyen a gyerek? Többféle képesség, készség egyvelege, ezek egy része már feltűnt az életstratégia elemei között is. Itt is egy hétpontos minimumlista szerepel majd, bár mondom, vannak átfedések az életstratégia és a pénzügyi IQ között:

kreativitás
kitartás
koncentráló-fókuszáló képesség
célkitűzés, tervezés, megvalósítás
önbizalom (erről már kétszer is írtam, egyszer itt, és a folytatás pedig itt található)
kockázatvállalási készség
pénzügyi ismeretek, pénzügyi műveltség

Amiről korábban már volt szó, annak mögé tettem a korábbi írásaim linkjét, amiről még nem volt szó, arról viszont majd később ejtek még szót.

Mikor?

Halálpontosan november 2-án.

Hol?

Budapesten, a MOM Parkban, a Tahitian Noni Arenaban 130 ember előtt.

Akik között Te is ott lehetsz, ha szeretnél. Ugyanis ezen a napon és helyen szervez a legújabb kezdeményezésünk, a PIQ(alias pénzügyi IQ)-koalíció egy konferenciát. A konfi teljesen magánembereknek szól, tehát semmilyen szakmai maszlagot nem fogsz kapni, kizárólag világosan és közérthetően megfogalmazott tudásanyagot.

A konferencia témája: A jég hátán is - avagy pénzügyi túlélő stratégiák a válságban. Öten fogunk előadni, és minden előadás tele lesz tippekkel, ötletekkel arra nézve, hogy mihez kezdj Magaddal és a pénzzel a mai pénzügyi helyzetben.

Akik előadnak:

Papszt Kriszta - Kriszta pénzügyi IQ tréner és pénzügyi coach, a penzugyitanoda.hu oldal tulajdonosa, akitől válságkezelési tippeket fogsz kapni
Vidi Rita - Rita gondolkodásmód tanácsadó, ebbéli minőségében pedig előszeretettel kuszálja össze a gondolataidat, hogy aztán alapos nagytakarítást tartson köztük. Most a gazdagságtudatról fog előadni, és arról, hogy éppen a válságban kell nagyon észnél lenni, és egészen máshogy gondolkodni.
Barczáné Görgei Beáta - Bea kisvállalkozások tanácsadásával foglalkozik, maga is vállalkozó, tehát elsőkézből tud Neked hitelesen előadni a vállalkozásról mint válságtúlélő stratégiáról.
dr. Farkas Anikó - Anikó már 2008 óta vállalkozik, most mégis mint szülő beszél arról, hogy milyen örökséget adj tovább majd a gyerekednek, hogy felnőtt korában akár egy válság közepén is megállja a helyét.
Himer Csilla - ugye, ez lennék én... Mint az a fentiekből már kiderült, az én előadásom éppen a pénzügyi IQ-hoz szükséges képességek és készségek játékos fejlesztéséről szól majd. Miért van erre szükség? Mert egészen másféleképpen kell manapság a pénzről gondolkodni, mint eddig bármikor. Ez pedig sokkal könnyebben megy, ha az ehhez szükséges készségek és képességek is a topon vannak.

Ha pedig ezt így mind összerakod, akkor olyan stratégiát kapsz a kezedbe Te is, és az egész családod is, hogy még a jég hátán is megéltek. :)))

További infokat a http://piq-koalicio.hu oldalon találsz.

Életstratégia nem Alekosz módra - 6. rész

2011-09-26T19:19:00.002+02:00

Lassan végére érünk a mi kis életstratégia-sorozatunknak. Nagyon sok mindent néztünk mér meg eddig is, és még mindig maradt két fontos pont, amit szerintem nem lehet kihagyni a gyereknevelésből, ha életrevaló gyereket akarunk nevelni.

Volt egy hatos pont is a listámon, amiben ezt írtam:

célkitűzés és megvalósítás: őszintén meg kell kérdezzem, hány olyan felnőtt van ma Magyarországon, aki képes reális célokat kitűzni maga elé, és azt kitartóan, következetesen meg is valósítani? Mármint önállóan, önerőből. Vagy képes-e felismerni, hogy ez most olyan cél, ami meghaladja az erejét, ezért segítséget kér? És könyörgöm, a hitelfelvételt ne soroljuk ide! Ha nincs arra pénzem, hogy megvegyem magamnak a vágyott TV-t, hűtőt, motort, autót, lakást, mert nem elég hozzá az anyagi teherbíró képességem, akkor miért hiszem azt, hogy a következő hónapban ki tudom fizetni a törlesztő részletet? Az is anyagi teher, csak máshogy hívják... (Bocs, kitört belőlem a pénzügyi nevelő.)

Célkitűzés és megvalósítás... Hm. Szép témakör. Hogy lehet erre a gyereket leginkább megtanítani? Van tere a játéknak is, mint szinte minden esetben. De a legfontosabb, amivel erre meg lehet tanítani a gyereket az a szülői példa.

Nincs kecmec, itt Neked kell megtenned az első, és a legjelentősebb lépést. És sok felnőtt itt hasal el az Élet nagy tesztjében: álmodozni nagyon jól tud, de célt kitűzni... Az hogy valami után vágyakozom, hogy "De jó lenne...", az még nem célkitűzés. Cél onnantól lesz belőle, ha végiggondolom, mi kell hozzá, hogy a vágyból valóság legyen - azaz tervet készítek a megvalósításhoz. Amikor megvannak a lépések, amik egymásra épülnek, hogy hogyan jutok el a célig. Amikor vannak olyan "pufferek" beépítve, hogy a célig vezető úton rugalmasan változtatni is tudj, ha kell. Ha felméred az erőforrásokat, amik a megvalósításhoz kellenek, és felhasználod, ami már megvan, és megszerzed, ami még hiányzik.

Egy valamit ne csinálj csak: ne tűzz ki napra pontos határidőket! Semmi értelműk. Jó, azt lehet, hogy pl. harminc éves korod táján már szeretnél egy saját kertes házat, de felesleges dolog elvágólagos határidőket kitűzni. Az tutti, hogy sosem úgy lesz, ahogy így kijelölöd, és akkor csak csalódás lesz a vége. Ez a gyerekeknél is érzékeny pont, erre majd vigyázz, amikor Te jelölsz ki neki célt.

A másik, ami nagyon sokat számít a célkitűzésnél is, de a megvalósításnál még annál is többet, a motiváció. Na, az is egy szép szakma, hogy hogyan lehet motiválni valakit. Gyerekként ez meg különösen nehéz: még nem kialakult a személyiség, nincsenek meg azok a szilárd vonalak, amelyek mentén meg lehetne találni a nyomógombokat. Az érdeklődés viszont nagyon jó támpontot adhat motiváció ügyében: ha a gyereket pl. arra akarod motiválni, hogy javítson matekból, akkor nyugodtan ígérj neki valami olyan díjat, ami elég csábító neki ahhoz, hogy meg is dolgozzon érte. Ha pl. a szereti a Hannah Montanat, akkor nyugodtan meglepheted egy füzet- és tolltartószettel, hadd villogjon vele a suliban (meg ezekre amúgy is szüksége lenne). Vagy esetleg megtoldhatod a róla szóló rajongói könyvvel, netán egy CD-vel. Tehát ne luxusdolgokkal próbáld meg motiválni, de azért tartson számot az érdeklődésére.

És hol lehet itt játszani? Pl. a célelérés mérésénél. Na, itt aztán nyugodtan szabadjára engedhetitek a fantáziátokat, hogy hogyan jelzitek a napi-heti haladást. Hogy időszalagon, színes homokkal rétegesen feltöltött befőttes üveggel, vagy pöttyök, pontok, csillagok gyűjtögetésével csináljátok, édes mindegy. A lényeg, hogy a gyerek számára láthatóvá válik a haladás. Ez is motiváló tud lenni.

A célkitűzéssel és megvalósítással tehát érdemes foglalkozni, de ez az a pont, ahol nem a "gyereken" kell elsősorban dolgoznod, hanem Magadon. Erre rengeteg lehetőséged van az internet korában. Van egy olyan tanfolyam, amit én is elvégeztem anno. Nagyon tanulságos volt. Egy coachtársam csinálja, talán már hallottál róla: Vidi Ritának hívják. Rita roppant sajátos szemszögből látja a világot, és ez a nézőpont Téged is számos AHA-élményhez juttat - ha benevezel a tanfolyamra (ezt sajna legközelebb már csak jövő év elején teheted meg).

A másik: ha netán mégis gáz a gyereknél a célkitűzés és a megvalósítás, akkor sincs gubanc: neki is van segítség. Álomfoglalkozás-kereső és célkitűző tanfolyamot indítok 7-8. és 11-12 osztályos gyerekeknek, és kevésbé gyerekeknek, akik éppen pályaválasztás előtt állnak.

Szóval az Isten sem menthet meg attól Benneteket, hogy meg ne tanuljatok célt kitűzni és megvalósítani... :)))

Életstratégia - nem Alekosz-módra 5. rész

2011-09-19T16:04:00.000+02:00

Bocs a szünetért, csak kicsit elsodort az élet... Azonban ami késik, legfeljebb múlik, de megúszni nem lehet, ahogy felénk mondják, így aztán semmi sem gátol meg abban, hogy folytassam a postsorozatot. Még mindig van ugyanis mit beszélnünk a rugalmasan alakítható életstratégiára nevelésről, tehát arról, hogy mit tehet egy szülő, ha a gyerekének ilyen életstratégiát akar a kezébe adni.

A mai napi stratégiai elem a problémamegoldó képesség. Anno, az indító cikkben ezt írtam róla:

Bármelyik cégnél nézed az álláshirdetéseket, az tutti, hogy szinte mindben szerepel a követelmények között, hogy jó problémamegoldónak kell lennie a jelöltnek. És ez tökmindegy, hogy szakmai probléma (ez lesz az, ami kreativitás nélkül nem fog menni), vagy emberi kapcsolatokban előforduló probléma: mindkettőben ott lesz az ember. Ki tanította meg a gyerekének, hogy hogyan kezeljen konfliktust, hogyan legyen asszertív (önérvényesítő anélkül, hogy a másik félnek ezzel problémát, sérülést, pozícióvesztést okozna)?

A fenti rövid megjegyzésből is kiderül, hogy a problémamegoldás összetett folyamat: nem elég hozzá csak kreatívnak lenni, bizonyos egyéb ismeretekre is szükség van ahhoz, hogy aztán ezeket kreatív módon lehessen kombinálni... Tehát itt vannak a "hozzávalók":

kreativitás
érzelmi intelligencia
asszertív viselkedés
kommunikációs képességek
önbizalom

A kreativitásról már korábban külön pontban is ejtettünk szót, így most már nem szívesen tárgyalnám, arra viszont újfent szeretném felhívni minden Anyu/Apu figyelmét, hogy már nem ez az első hely, ahol felbukkan. A kreatív gondolkodás hihetetlen sok területen képes megkönnyíteni az életet, ezért nagyon fontos, hogy otthon ezt fejlesszük. (Sajna a mai magyar iskolarendszer nagyobb részt - tisztelet néhány lelkes és lelkiismeretes pedagógus gyakorlatának, ami, fájdalom, ma még kivételnek számít - erre alkalmatlan.)

Az érzelmi intelligencia fura állatfaj: sokan azt hiszik, hogy ez az az intelligenciafajta Howard Gardner többszörös intelligencia elméletében, ami arra tesz képessé, hogy mások érzelmeit értelmezni, kezelni tudjuk. Pedig az az interperszonális intelligencia. Az érzelmi intelligencia azonban az intraperszonális intelligencia, azaz annak a képessége, hogy a saját érzelmeinket el tudjuk helyezni egy szituáció, a másik reakcióinak és érzelmeinek koordináta-rendszerében. Vagyis az érzelmi intelligencia a saját érzelmeink megfelelő kezelésének képessége.

Hogy ezt hogy lehet tanulni? Na, az a másik érdekes dolog. Tapasztalással. És ez mindegy, hogy társas szituáció, vagy éppen munkatapasztalat, tanulás, vagy játék: mindegyikből tanulunk magunkról. Persze csak akkor, ha erre kifejlesztjük magunkban az önreflexió képességét. A gyereknek ezt is meg lehet tanítani - rengeteg beszélgetéssel rá lehet szoktatni arra, hogy időnként lássa magát objektíven, egy-egy helyzetet, amit nem kezelt éppen túl jól, kívülről nézzen.

Az asszertivitásról szintén sokat lehet hallani manapság, mégis összemossák a kompromisszummal. Az asszertív viselkedés ugyanis valami olyan csoda, ami lehetővé teszi, hogy egy szituból mindkét (-három, mindegyik) fél nyertesként jöjjön ki. Vagyis úgy érényesítem a saját érdkeimet, hogy a másiké sem csorbul közben. Ennek azonban nem a kompromisszum a megfelelője, mert akkor a megegyezés kedvéért minden fél felad valamit az eredeti elképzeléseiből. Amiről itt szó van, az a win-win, azaz nyerő-nyerő szituáció, politikailag korrekten (európai uniósul) mondva konszenzus.

Hogy lehet ezt megtanulni? Lehet persze tudatosan is, de az már komoly meló, nem véletlen, hogy sok tréning cég komoly pénzeket keres ilyen kurzusokkal. A gyereknek viszont marad a beszélgetések hosszú sora, ill. a szülői példa. Úgyhogy Anyukák, Apukák, most tessenek jól végiggondolni, hogy vajon jó példák tudtok-e lenni a gyereknek ezen a téren... Mit lehet ehhez játszani, amivel segíthetsz megtanulni, begyakorolni a gyereknek az asszertív magatartást? Vitázzatok! Azt is lehet játszva. Csak legyen elég vicces a téma. Előtte persze állapítsátok meg a szabályokat, hogy hogyan lehet vitatkozni a másikkal: mit szabad, mit tilos, és mi a cél.

Ez persze jót tesz a kommunikációs készségeknek, képességeknek is. És még valami: az olvasás. Ez lehet önálló is, ha a gyerek már tud olvasni, de még ekkor is jó, ha közösen olvastok. Te, vagy a párod ugyanis egészen másképpen, mást kiemelve, hangsúlyozva olvassátok el ugyanazt a történetet. Éppen ez az a momentum, ami egyébként a gyerek érzelmi fejlődésének is jót tesz, és akkor már megint az érzelmi intelligenciánál lyukadtunk ki. :)

Az önbizalom pedig egy egészen átfogó ügy: mindenre hatással van. Erről korábban már írtam két postot, amit itt és itt megtalálsz.

Szóval akkor sincs gond, ha gubancelhárításban kell jeleskedni a gyereknek - millió lehetőségetek van rá, hogy együtt és játszva megtanítsd neki.

Életstratégia - nem Alekosz-módra 4. rész

2011-09-07T14:46:00.000+02:00

Még mindig van mondanivalóm ahhoz, hogy szülőként hogyan tudom megakadályozni azt, hogy a gyerekeimnek a celebecskék karrierje legyen a legtuttibb életpálya-kilátás. Már jó egy hónapja elkezdtem a cikksorozatot arról, hogy minek mentén lehet sikerre nevelni a gyerekeinket. Ha pedig ezt még játékos formában is megtehetjük, akkor ezt vétek lenne kihagyni... :)

Az e heti téma: a kreativitás, ami a múlt héten tárgyalt nyitottsággal kéz a kézben jár. Ugyanis messze nem (csak) arra a fajta kreativitásra kell itt gondolni, amire a legtöbben gondolnak, azaz a kézműveskedésre stb. Én inkább a gondolkodásmódot nevezem ebben az esetben kreativitásnak, azaz egy olyan észjárást, amely vagy eredendően szokatlan, vagy csak a már ismert, meglévő gondolati elemeket kombinálja nem megszokott módon. (Nagyon ritka ugyanis, hogy valaki feltalálja a spanyol viaszt. Előfordul, de az tényleg korszakos találmány vagy felfedezés. Persze ahhoz is kell a kreatív gondolkodás, máskülönben a kutya nem venné észre a lehetőséget abban a bizonyos spanyol viaszban...:)))

A kreatív gondolkodásnak két nagyon fontos verziója van:

a már ismert, megszokott gondolati elemeket, módszereket, eljárásokat szokatlan módon kombinálja egymással - ez egy nem kimondottan hétköznapi asszociációs készséget kíván meg az ember fiától/lányától. Az benne a szép, hogy nem is feltétlenül egy szakma, szak- vagy életterület különböző részeit, momentumait köti össze, foglalja rendszerbe, ami már maga is szokatlan, hanem az is, hogy ezeket a megszokott elemeket netán nem megszokott körülmények között próbálja újra, adaptálja másképp. Mi szükséges ehhez? Az a fajta nyitottság, amit múlt héten tárgyaltam, hiszen rengeteg különböző terület ismereteit kell tudni ehhez észben tartani, megismerni, esetleg alkalmazni, hogy megláthassuk benne a lehetőséget - valami másra. Most szerénytelen leszek, és nem átallom magam kreatívnak tartani, de nézd meg a http://eznemjatek.com oldalam! Az oldal indulása előtt nem láttam még másik olyan próbálkozást, ahol a pénzügyeket összekötötték volna a játékkal úgy, hogy nem kaszinó lett a végeredmény! Persze, tudom, más is próbálkozott a játékosságot belevinni a pénzügyi nevelésbe, de a bibi annyi volt ezzel, hogy a játék ott változatossági elemként szerepelt. Nem véletlenül reklámozom magam mint Magyarország egyetlen pénzügyi vidámparkja, mert sehol máshol nem kap ugyanolyan hangsúlyt a pénzügyi oktatás, nevelés és a játék, mint az eznemjatek.com-on. Vagyis sikerült két már ismert, meglévő elemet úgy kombinálni, hogy egyedi legyen a végeredmény.
a meglévő dolgokat helyezzük más aspektusba. Nagyon hasonlít az előző pontban foglaltakra, de mégsem egészen az. Itt ugyanis egy bizonyos dologban látom meg a távlatosabb lehetőségeket, a többi feltételt, amivel kombinálnom kell az alkalmazáshoz, én találom ki, én alkotom meg. Gondolj csak Gutenbergre! Ő egyszerűen csak roppant kreatív módon használta a szőlőprést - valami egészen másra. Így csinált valami olyat, amit előtte még soha senki. Ehhez azonban a gyakorlatban is alkalmazva kellett tapasztalatokat szereznie a szőlőprésről, hogy tudja, mi mindenre képes az a prés.

Ebből adódóan már rengeteg lehetőséged van arra, hogy a kreatív gondolkodáshoz játékokat találj.

gyakorlatilag szinte bármelyik stratégiai játék szóba jöhet. Ennek legrégebbi példája a sakk, ami szinte életkortól független: a hatéves, nagycsoportos ovis lányommal is szoktunk játszani... Nem annyira bonyolultak az alaplépések, hogy meg ne értené. (Persze azt nem állítom, hogy egy szicíliai védelemmel is elboldogulna, de most nem is ez a cél.)
szinte minden táblás játék, mert a legtöbbje ezeknek is valamilyen stratégiát követel. Gondolj csak bele, pl. a legegyszerűbb játékok egyike, a malom is ilyen.
amőba, vagy a tic-tac-toe: hasonló magyarázat okán, mint a táblás játékok.
sok kártyajáték is ebbe a csoportba tartozik, különösen azok, ahol csapatban kell egymással játszani, pl. snapszer, vagy ulti.
a gondolati játékok legtöbbje, amelyik úgy kezdődik, hogy "Képzeld el!", vagy "Mit tennél, ha..."
Activity
nyelvi játékok, pl. a szólánc, ahol ugyanazzal a hanggal, vagy szótaggal kell a következő szót kezdeni, amelyikkel az előző végződött.
szabad történetszövés: ebbe nem csak a "fejből mese" tartozik bele, hanem pl. az is, hogy a babáival, egyéb játékaival, vagy éppen a barátaival lovagos-királylányost, vagy éppen indiános-cowboy-ost játszik a gyerek, ahol menet közben alakul a történet. A gyerek képzeletének ugyanis a világon semmi nem szab határt, boldogan társítja a valós és az elképzelt dolgokat egy történetben. (Hogy is mondta Einstein? A képzelet fontosabb, mint a tények.)

Szóval van lehetőség dögivel. Most már csak az kell, hogy éljetek is velük.

Életstratégia- nem Alekosz-módra 3. rész

2011-08-31T10:56:00.007+02:00

Még mindig ad témát az a post, amelyik már lassan egy hónappal ezelőtt jelent meg itt, mert még most sem értünk a végére, hogy összerakjuk, mi mindenre van szükségünk ahhoz, hogy ne csak az Alekosz-féle celebstratégia legyen az egyetlen lehetőség arra, hogy akár Te, akár a gyereked olyan életet éljen, amilyet szeretne.

Már összeszedtük mit csinálhat egy szülő - különösen pedig játékos formában -, ha szilárd értékrendet és az önálló tanulásra való képességet akarja a gyereke kezébe fegyverként adni. Az élethosszig tartó tanulással szorosan összefügg az a tulajdonság is, amit ma tervezek kitárgyalni - és ez a nyitottság (és itt nem kizárólag a tolerancia értelmében használom a szót, hanem inkább a kíváncsiság dominál).

Csak emlékeztetőül, amit anno az eredeti cikkben írtam a nyitottságról:

"Tanulni sem képes folyamatosan az ember fia/lánya, ha nem érdeklődik a világ iránt, ami körül veszi. Ugyanis a LLL nem csak azt követeli meg, hogy tanuljak, hanem azt is, hogy egészen más területektől is tanuljak, és aztán ezeket ültessem át a saját szakterületemre, vagy az életemre. És még egy dologra nagyon jó a nyitottság: arra, hogy a gyerek hozzászokjon ahhoz, hogy el kell hagyni a komfort-zóna kényelmes, langyos állóvizét, és néha kicsit fejest kell ugrani az ismeretlenebb dolgokba is. A személyes fejlődésnek ez az egyik legfontosabb eleme. (Hogyan haladna bármerre is, ha mindig a megszokott keretek között marad?)"

És a számomra itt van az ebnek az a bizonyos sírhantja, és itt nagyon szépen megkérek minden kedves olvasót, aki pedagógusnak mondja, tartja magát, hogy nyilvánítson véleményt az ügyben! Pro vagy kontra, mindegy, csak szóljon, hogy az ő gyakorlatából mi látszik ebből.

Ez a fajta nyitottság ugyanis szerintem azt a fajta gyermeki, rácsodálkozó kíváncsiságot követeli meg az ember fiától/lányától, ami még ovis korában a sajátja. Aztán jön az iskola, és ez mintha megszűnne... Már nem érdekli a gyereket szinte minden, amit meg tanulni kéne, az a legkevésbé.

A másik oldala pedig ennek a fajta nyitottságnak az, hogy az újonnan nyert ismereteket hogyan fogadom be. Lesz-e ebből kerek egész, vagy csak a részleteket jegyzem meg, azok pedig csak egy egymásra dobált halmazt, nem pedig egy összefüggő rendszert alkotnak? Marad-e olyan a gyerek kerek, egészként értelmezett világa, mint amilyen ovisként volt? Hogy természetes volt, hogy minden apró részlet egy nagy egész (fontos) része? És hogy ezért illesztjük be a tudásunkba, nem pedig azért, mert ezt kell most éppen tanulni?

Tudom, ez csak részben igaz, az életkor előrehaladtával természetes folyamat a gondolkodás változása, miszerint a részeletekbe megyünk bele (tehát először analizálunk) és afelől szintetizálunk egy nagyobb felé - tehát újra felépítjük magunknak az eddigi ismereteink szerint, és a most elsajátított újak mentén korrigálva a valóságot. Én meg viszont azt mondom, hogy amióta középsulis koromban úgy döntöttem, hogy a világ mégis csak egy kerek egész, és én aszerint akarok ránézni, tehát ennek megfelelően tanultam is, még a nemszeretem tárgyaknak is lett értelmük, és sokkal könnyebben voltak tanulhatóak, mint addig.

Mit tehet egy szülő, ha a naiv rácsodálkozás kíváncsiságának képességét akarja megtartani a gyerekénél?

nem csak baba- és kisgyerekkorban, hanem később is kihívások elé állítja a gyerekét - éppen csak, hogy magasabbra teszi a lécet, mint amit a gyerek már eddig biztonsággal átvitt, hogy meglegyen a sikerélmény, de így még a gyereknek is érdekes marad a feladat

csináljátok ugyanazt, csak mindig mással! - Na, ezt kicsit kifejtem, mert elsőre lehet, hogy hülyén hangzik, viszont akár még a házimunka is így lehet bulis... Gondold el, hogy mesét olvasol a gyereknek. Te egyféleképpen viszonyulsz a meséhez, mást tartasz belőle fontosnak, mint pl. a párod, másféle érzelmeket vált ki Belőled, stb. Mi van akkor, ha egyik este Te olvasod el a gyereknek pl. a Hamupipőkét, két nap múlva a párod, a hétvégén meg a nagyi? A nagy fejlődés! De ugyanez igaz az elmagyarázandó matek, vagy éppen fizikaleckére is: minél többféle magyarázatot, előadást hall a gyerek, annál világosabb a számára, hogy különböző nézőpontok vannak, még akkor is, ha valami objektív dologról, pl. kémialeckéről van szó. Másképpen szervezzük a lényeg kiemelését, a lecke logikájának felépítését. Ezzel megszokja azt is, hogy ő is merhet előállni a saját gondolati-logikai verziójával.

Ehhez nagyon jó játékok lehetnek azok, ahol a történetet egyszeri hallás után kell minél pontosabban visszaadni. Ez fejleszti a koncentrációt és az auditív megfigyelést, emlékezetet is. Arról nem is beszélve, hogy milyen eszement sztorivá tudnak "átköltődni" így a történetek.

Ugyanerre egy másik variáció, amikor adott egy sztori, és egyszeri hallás után kell felidéznie az egész társaságnak a hallottakat - de úgy, hogy mindenki csak egy mondatot mondhat, aztán a következő mondatot már valaki más. Itt aztán tényleg kell zsonglőrködni a történetkoncepcióknak, amik kialakultak a játékosokban: mivel mindenki kicsit más vonalon indulna el, mást tart kiemelendőnek a sztroiból, így már alkalmazkodni is kell bizonyos mértékig az előtte szóló megkezdett koncepciójához. Így folytatni és visszatérni az eredeti, általa helyesnek tartott logikai menethez úgy, hogy erre csak egy mondatnyi lehetősége van, na az nem semmi! Majd csak figyeld, ahogy dolgoznak a fogaskerekek a gyerk agyában! Füstölni fognak, azt garantálhatom... :)

adj minél többféle ingert! - ez nem csak babakorban fontos, hanem később is. Legfeljebb később már úgy mondják, hogy adj neki lehetőséget, hogy minél több mindenben kipróbálhassa magát...

Ez lehet sport is akár, mert a sportok nagy részében is létezik taktika, stratégia, tehát ott is kell tudni gondolkodni, tervezni. A sportok pedig általában maguk is játéknak minősülnek - még egy gyerek szemében is... :))) Ez az egyik.

A másik meg az, hogy minél többféle területen lesz jártas, minél több mindent ismer meg, annál magabiztosabb lesz, mert mindenhez hozzá tud szólni (ez speciel társalgás terén is előnyös tud lenni...:))), ill. egyre több terület módszereit, eljárásait, gondolkodásmódját, logikáját tanulja meg. Így egyrészt befogadóbb lesz, másrészt majd a következő pontnál, a kreativitásnál is jól fog jönni neki, hiszen különböző területek elemeit lesz képes majd kombinálni.

Erre pl. nagyon jó játék, ha előveszitek, mondjuk, az értelmező szótárt, és véletlenszerűen felütitek valahol, és ráböltök egy szóra. Aztán ugyanígy valahol egész máshol nyitjátok ki, és böktök egy másik szóra. A feladat az, hogy a két szóra épülve hozzatok össze egy értelemes, és lehetőség szerint a valóságban is elképzelhető történetet! Ehhez persze el kell kezdeni majd egy kicsit kutatgatni is, hogy melyik szó pontosan mit jelent, milyen területen mire és hogyan használják, milyen módszerek, eljárások során, stb. Vagyis a gyerek több dolgot is megtanul ebből:

1. a különböző területek részleteinek egymáshoz passzítását (a kreativitás alapja),

2. önállóan kutatni, információt feldolgozni (ez pedig az élethosszig tartó tanulás egyik fontos eleme).

tanítsd meg vitázni! - meg kell mondjam, nem voltak hülyeségek anno a vitaszakkörök, mert nem vitatkozni, meg veszekedni tanultak ott az ifjak, hanem vitázni, ami az ellenérdekű felek számára a problémák kultúrált rendezésének lehetőségét adta. Annál is inkább, mivel kötelezően megállapodással kellett zárni: vagy azért, mert kompromisszumot értek el, vagy azért, mert sikerült a másikat meggyőzni, vagy azért, mert konszenzust találtak (na, az a legjobb, és akkor már megint kicsit belefolytunk az 5. pontba, a problémamegoldás képességébe, ill. az asszertivitásba is, de arról majd két hét múlva bővebben).

Hogy lehet játékosan vitázni? Hm, ez jó kérdés... pedig csak a körítésen múlik minden... :) Ha pl. boltosat játszotok, akkor terelheted úgy is a dolgot, hogy a piacon alkudozássá fajuljon a játék. Na, ott aztán győzködhetitek egymást! Közben meg viccesebbnél viccesebb érveket "vághattok egymás fejéhez"... :)))

Másik verzió, erre még a nagyobbak is fogékonyabbak: begyűjtesz egy zálogot. (Ez lehet az mp3-asa is, de akár az a kérdés is, hogy elmehet-e este a haverokkal a buliba...:))) Ha játszotok, akkor valami képtelenséget is be lehet dobni a vitába, pl. hogy a szomszéd Mari néni tud seprűn repülni... (Kb. ugyanaz lesz a hatás, mint a kakastollas kalapos, hosszú szoknyás Piton professzornak a Roxfortban a mumusűző órán...:))) Előre állapítsátok meg a szabályokat: ki, mikor, mennyit beszélhet, milyen szavakat lehet, vagy éppen nem lehet használni, hogyan következnek a felek az érvelésben, stb. A legfontosabb szabály pedig az, hogy X időn belül megegyezésre kell jutni. Hiszed, vagy nem hiszed, óriásiakat lehet röhögni egy-egy jól irányzott érven! :)

Ha éppen nem játszotok, mert tényleg az a vita témája, hogy elmehet-e este a gyerek bulizni a haverokkal, akkor is ugyanez a taktika alakalmazandó: szabályok előr lefektetve, és kap rá X időt a gyerek, hogy meggyőzzön. Hogy ezt érveléssel, alkuval, megvesztegetéssel teszi-e, az már a Te szilárdságodon és nevelési elveiden múlik... :)))

Játsszatok, vitázzatok - kedvetekre!

Az apás-olvasós képért köszönet a lamornak.freeblog.hu-nak!

Életstratégia - nem Alekosz-módra 2. rész

2011-08-22T15:43:00.007+02:00

Két hete egy angliai kutatás nyomán kitört belőlem a kritika az Alekosz-féle celebecskék által nyújtott életstratégiát illetően (már ha ezt lehet stratégiána nevezni). Akkor hirtelen felindulásból összeszedtem a szerintem legfontosabb 7 képességet, készséget, amelyek segíthetnek a gyereke(i)dnek (és Neked is) abban, hogy ne az Alekosz-féle érvényesülési út legyen az egyetlen lehetőség, ill. hogy a celebek viselkedése, megjelenése, mintája ne frusztráljon se Téged, se az utódod.

Akkor még azt is megígértem, hogy ezentúl minden héten sorra vesszük ezeket a képességeket, készségeket, amikből összeáll a stratégiád. Ígérem, hű leszek magamhoz, és mindezt úgy fogom megtenni, hogy közben a játék sem marad ki.

Most éppen az önálló tanulásra való képesség van soron.

Na, ez kimondottan tanulásmódszertan, úgyhogy rengeteg lehetőség van a játékra! (Kérdezz meg egy logopédust, ő is ezt fogja mondani... :) ) Kezdjük ott, hogy ahhoz, hogy a gyerek tanulni tudjon, jól kell tudnia beszélni, észlelnie és értenie kell a beszédet. Ehhez sok minden kell, elsősorban is Te. Vagyis az, hogy foglalkozz a gyerekkel: beszélj hozzá, hangoztasd úgy a szavakat, hogy legyen alkalma megérteni, utánozni (ez is a tanulás egy módja), aztán jöhetnek a ritmikus mondókák, énekek, mozgásos játékok a beszéd dallamának, ritmikájának érzékeltetésére, később a mesék és a versek.

A mesék és a versek csodálatos dolgok: nem csak a beszédet, a szókincset fejlesztik ugyanis, hanem hozzászoktatják a gyereket a könyvhöz. Az én most már lassan nagycsoportos lányom például most már hevesen érdeklődik a betűk és számok iránt, a könyvekben rendszeresen keresgél bizonyos betűket, tehát lassan a betűk szavakká állnak össze - saját érdeklődése okán lassacskán olvasni tanul.

Ez azért lényeges, mert információs kor ide vagy oda, még mindig az olvasás az a legfontosabb kultúrtechnika, amivel a tudás nagyobbik részéhez hozzájuthatunk. Igaz, ehhez manapság szorosan felzárkózik a vizuális technika - pl. a TV, videoklipek, stb. Tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekeinknek olyan vizuális kultúrájuk van már most is, amit mi valószínűleg sosem fogunk tudni követni, ezért van az, hogy sokszor egészen más módon tanulnak és gondolkodnak, mint mi.

Ennek egy másik megnyilvánulása az, hogy a gyerekek a legtöbb esetben már struktúrákban gondolkodnak - akkor is, amikor olvasnak. Csodálatos módon a nagyobbik lányom soha életében nem tanult (legalábbis tudatosan) gyorsolvasni, mégis kiválóan használja a technikát. Ehhez kellett néhány dolog:

rengeteget olvasott, mert érdekelték a könyvek - tehát első lépésben volt alkalma begyakorolni a hagyományos, lineáris olvasást
a sok gyakorlás közben eljutott az életkoránál kicsit előbbre mutató könyvekig, amikben már elég sok volt a leíró rész, ami neki még nem igazán feküdt. Így aztán elkezdett "felületesen" olvasni. Tulajdonképpen szelektív olvasásnak hívják, amit művelt: gyakorlatilag csak átfutotta a szöveget, és csak amin megakadt a szeme, azokat a részeket olvasta el. Ellenben vette a fáradtságot, és még vagy kétszer-háromszor átfutotta így a szöveget - minden alkalommal más szövegrészeket olvasva végig, mert a már ismerteket átugrotta. Így sokszori olvasás után összeállt a szöveg struktúrája is. (Már megint a struktúrában gondolkodás...)
a sok átfutott szöveg pedig hozzászoktatta egy olyan olvasási tempóhoz, amivel akkor is állni kellett a versenyt, amikor "hagyományosan" olvasott. A hagyományos szó azért van idéző jelben, mert ezt sem hagyományos módon csinálta: megtanult gyorsolvasni. A szemmozgása ugyanis nem a hagyományos balról jobbra, helyenként ugráló mozgás volt, hanem egyszerűen csak felülről lefelé olvasott - azaz egy egész sort átfogott a szemével, és így haladt lefelé.

Meg kell mondanom őszintén, képtelen vagyok utánozni. Rengeteg gyakorlás kell hozzá. Ellenben a technika eredményessége szédítő - éppen a mai információdömpinggel sújtott világban. Kiválóan tud ugyanis az infók között szelektálni. Méghozzá egy előre kitervelt gondolati struktúra mentén.

Ha mégis rászánod Magad, vagy a hagyományos technikával már magabiztosan olvasó gyereked, hogy megtanuljátok a gyorsolvasást, akkor melegen ajánlom hozzá Paul R. Scheele Villámolvasás c. könyvét. Miért? Mert humoros, másrészt a gyorsolvasásra szoktató gyakorlatok játékosak.

Mi kell még az olvasáson kvül ahhoz, hogy egy gyerek önállóan tudjon tanulni? Képes legyen egy valamire fókuszálni (tulajdonképpen az információ szűrése az olvasás során már szintén ilyesmi volt). Ezekre is nagyon jó játékok vannak, amivel a figyelmet lehet fejleszteni. A legelterjedtebb talán a memóriajátékok millióféle variációban. De ezen kívül is akad jó néhány például itt is.

Mire jó a figyelem fejlesztése és a fókuszálás képessége? Arra, hogy megtanuljon maga kutatni az információk után. Ez alapvető feltétele az önálló ismeretelsajátításnak.

Ellenben fel is kell tudja dolgozni önállóan az infokat, amiket talál. Milyen játékokkal lehet ezt csiszolni? Lehet, hogy most megleplek, de szinte bármilyen stratégiai játék (még a számítógépesek is) jók erre, de a társasjátékok is.

És még egy tényező van, ami lényeges a tanulásban: az emlékezet. A memória fejlesztéséhez leírhatatlanul sok és jó játékot lehet találni, például itt is.

Szóval most már van játszanivalótok rengeteg.

Tanítsd meg tanulni a gyereked, mert Te is képes vagy rá!

Breaking news - ezt muszáj megosztanom...

2011-08-19T15:12:00.006+02:00

Tudom, most éppen egy postsorozatban vagyok benne, de ez egy olyan TED-video, ami miatt muszáj megszakítanom egy kicsit a sorozatot...

A hölgyet Diana Laufenberg-nek hívják, amerikai tanárnő, aki saját tapasztalatai alapján beszél arról, hogy a tipikusan poroszos, "egy-jó-válasz"-kultúrája miért nem működik ma, amikor már az iskolára nincs is feltétlenül szükség csak azért, mert az információkat csak ott érheti el a gyerek...

Lehet vitatkozni a hölggyel nyugodtan, ha szükségét érzed... Én adok hozzá helyet a kommentek között... :)

Életstratégia - nem Alekosz-módra 1. rész

2011-08-16T13:10:00.004+02:00

Múlt héten egy angliai kutatás nyomán kitört belőlem a kritika az Alekosz-féle celebecskék által nyújtott életstratégiát illetően (már ha ezt lehet stratégiána nevezni). Akkor hirtelen felindulásból összeszedtem a szerintem legfontosabb 7 képességet, készséget, amelyek segíthetnek a gyereke(i)dnek (és Neked is) abban, hogy ne az Alekosz-féle érvényesülési út legyen az egyetlen lehetőség, ill. hogy a celebek viselkedése, megjelenése, mintája ne frusztráljon se Téged, se az utódod.

Az első, amit a megtehetsz a gyereke(i)dért, hogy szilárd értékrendet adsz nekik.

Mi a csuda az a szilárd értékrend?

Volt olyan, aki nem is olyan régen egész konferenciát szentelt annak, hogy mi ma a helyes, XXI. századi értékrend egy gyereknek. Rengeteg könyv szól arról, hogy mik az értékek. De ez egyik sem lényeges, legalábbis nem azon a szinten, amelyiken én beszélek róla. Ahányan vagyunk ugyanis, szinte annyiféle dolgot tartunk helyesnek: van, akinek fontos érték az egészsége, ezért pl. úgy dönt, hogy vegetáriánus étrenden él. Más ezzel szemben az egészséget adott dolognak, tehát nem elérendő értéknek tekinti, így nagy ívben sóhajt rá, hogy hús is kerül a tányérjára. Viszont ezért cserébe még akkor is mozog, amikor TV-n csatornát vált, mert éppen akkor tekeri a szobabringát, vagy egyszerűen csak akkor kergetőzik macskával. Az én olvasatomban ugyanis az a lényeg, hogy akármilyen értékrendet is tartasz igaznak, azt következetesen képviseld.

Miért?

Mert a gyerek - különösen élete első néhány évében, amikor az értékek nagyja rögzül benne - utánzással tanul. Ez pedig azt jelenti, hogy Te vagy neki a minta, a példa. Ha azt tanítod a gyereke(i)dnek, hogy "Fiam, ne lopj!", de aztán azt látja Tőled, hogy simán leszeded a szomszéd háza elől a virágot, vagy éppen bliccelsz a buszon, akkor a gyerek levonja a következtetést, hogy bort iszol és vizet prédikálsz. Ugyan mi oka lenne rá ezután, hogy hallgasson Rád?

Szóval: szülőként a Te szabadságodban áll eldönteni, hogy mit tartasz értéknek, és mit akarsz a gyereknek átadni. Ha ezt eldöntötted, onnantól viszont már következetesen aszerint is kell viselkedned, hogy a gyerek tényleg azt is lássa, hogy Neked ezek értékek.

Egy dolog lenne itt még, amit mégis csak bedobnék, ha már beleszólhatok: van egy olyan érték, ami viszont éppen a XXI. században megkerülhetetlen az én tapasztalatom szerint. És ez a

család.

Tudom, konzervatív elképzelés, pedig éppen ebben az állandóan mozgó, kavargó, információdömpinggel elárasztó világban az ad majd valami támaszt, hogy van benne valami stabil. Igaz, egy napirend is lehet stabil, bár éppen a fentebb már vázolt zűrök miatt ez egyre kevésbé kivitelezhető. (Ha a szívedre teszed a kezed, akkor mit mondanál, naponta mennyi idődbe kerül, hogy beoszd azt a kevés idődet?) Kell valami más, ami stabil. És az legyen az érzelmileg, értelmileg, pszichésen - és fizikailag is. (Nem árt, ha kézzel fogható a stabilitás és nem csak virtuális.)

Én csak egy dolgot ismerek, ami meg is felel ennek az összetett kritériumrendszernek: a családot. Mert a család millió egyéb értéket közvetít, ami ebben a felállásban alapvető:

szeretetet
támogatást
kitartást
együttműködést
feladatmegosztást, stb.

Mi haszna az értékrendnek?

Ugyanaz, mint a családnak: ad egy másfajta stabilitást az életednek. Méghozzá a mentális stabilitást. Sok mindentől megvéd: a drogozás esélyét jelentősen minimalizálja, csakúgy, mint a depresszióét, de akár az áldozattá válásét is, szóval sok mindenre jó.

Meg arra is, hogy ne azért ne érdekelje az Alekosz-féle életstílus, mert csak savanyú a szőlő, hanm azért, mert úgy gondolja, hogy ő ettől különb és jobbat érdemel.

Utóirat:

Mit játssz a gyerekkel, hogy erősítsd az értékrendjét?

Na, ez egy határozottan jó kérdés, mert éppen az előbb vázoltam, hogy mindenkinek más lehet értékes, így aztán mindenkinek más az értékrend-listája. Így aztán nehéz bármit is általánosságban mondani. Már csak azért is, mert a gyerek ízlésétől, érdeklődésétől, a Te ízlésedtől, érdeklődésedtől is nagyban függ, milyen játékokat játszotok.

Úgyhogy most fordítok egyet a dolgon: írd meg kommentben, hogy Neked mik a legfontosabb tételeid az értékrendedben, amit mindenképpen át akarsz adni a gyereke(i)dnek, ill. írd meg, hogy milyen nemű és mennyi idős a gyerkőc, és hogy normál körülmények között mit szeret játszani, milyen hobbijai vannak, én meg testre szabom Neked az ehhez tartozó játéktárat.

Mit szólsz? Nekikezdünk?

Alekosz és a fiatalok depressziója - avagy egy új életstratégia 7 lépése

2011-08-09T15:07:00.008+02:00

Olvasom egy másik blogban, hogy felmérést készítettek Angliában, ahol is a vizsgálat tárgya nem volt más, mint az, hogy a 16-24 éves fiatalok hogy érzik magukat a bőrükben attól, hogy arrafelé is megvannak az Alekosz-féle celebecskék. Most idézet következik az eredeti cikkből, csak erős idegzetűek olvassák:

A valóságshow-k, a celebműsorok aláásták a 16-24 éves korosztály önbizalmát – derült ki a Teesside University felméréséből, melyben 1500 fiatalt kérdeztek meg. Az eredmények szerint a brit fiatalok 82%-a gondolja úgy, hogy a brit celebkultúra „utolérhetetlen példaképeket” termel ki, és ezek rombolják az önbecsülésüket.

A Teesside szakértője, Tony Chapman szerint ezek a fiatalok két tűz közé szorultak: a sikerért mindent kockáztató celebkultúra és a tradicionális elképzelés (kemény munka a biztonságért, de kisebb célokért) között őrlődnek. A valóságshow-k azt hirdetik, korlátozott képességekkel is megszerezhető bármi – ez pedig élesen ellentmond annak, amit valójában tapasztalhatnak a fiatalok. A médiában látottak és a saját tapasztalatok feszültsége pedig frusztrálttá teszi őket, elvesztik optimizmusokat – ezzel pedig fennáll a veszélye annak, hogy úgy érezzék, nincs esélyük és feladják.

Eddig még nincs nagy érdekesség, valami hasonlót már írtak a kapunyitási pánik kapcsán az Y-generációról is (ld. Tari Annamária könyvét.) Ami az igazán érdekes volt nekem mint pénzügyi nevelőnek, az ezután jött. Először a cikkben:

Chapman ugyanakkor úgy látja, a médiában látottak ellenére a fiatalok életcéljai továbbra is a klasszikusak közül kerülnek ki: nyugodt, rendezett környezetben akarnak élni, biztos megélhetésre, jó kapcsolatokra vágynak, és ha lesznek gyerekeik, a legjobb lehetőségeket akarják nekik biztosítani. Chapman azonban megjegyzi azt is, hogy a szülők generációjának a ’60-as, ’70-es években - amikor a középosztályi és diplomás állások száma megugrott - több lehetősége volt a társadalmi mozgásra. Ma azonban a fiatalok tudják, hogy ezek az állások nem érhetők el olyan egyszerűen, és így a klasszikus célok is egyre nehezebben lesznek teljesíthetők a következő évtizedekben.

Aztán pedig az egyik kommentben:

Én (még) a jelzett korosztály vagyok. Néztük az egyik Alekosz műsort, két okból: egyrészt az egész napos meló (szoftver-fejlesztés) után jól esett valami olyat nézni, ahol egy kicsit nem kell gondolkodni, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy miféle ember kap havi egymillió forintot.

...aztán elég dühös lettem. Egy modoros senki, akinek még az alapvető műveltségben is súlyos hiányosságai vannak, aki soha egy fűszálat nem tett keresztbe kap nagyjából 12 millió forintot, és hívják “fellépni”. Kap egy szépen berendezett, igényes lakást a Corvin sétányon, és lefikázza…

Persze hogy frusztráltak a fiatalok, frusztrált vagyok én is, amikor ezt látom: hogy semmiért lehet kapni milliókat, de a kemény munkáért csak a töredékét. Persze hogy elkeseredem, mert mi a töredékéért küzdünk, hogy végre lehessen venni ezt meg azt. Sokan vannak fiatalok így a világban. Vannak ambícióik, sikeresek akarnak lenni, és vagy próbálkoznak, mert a saját generációjuk áldozatai, vagy próbálnak dolgozni, csak vagy egyáltalán nem találnak munkát, vagy ha találnak is, szembesülniük kell a pótolhatóságukkal.

Persze lehet nem foglalkozni az alekosz-jelenséggel, én ezt teszem. Tudom ugyanis, hogy akárhova is jutok életem végére, elértem valamit, és amit kaptam a jogos munkámért kaptam.

(Ami nekem lényeges volt, vagy éppen kiverte nálam a biztosítékot, azt vastag, dőlt és szürke betűkkel szedtem.)

A cikkben végre kimondatott, hogy az Alekosz-félék nem lehetnek követendők, mert nagy tömegek számára ez nem lehet a felemelkedés útja, de ezt eddig is tudtuk. (Mi. A gyerekeink még nem biztos.) Ellenben azt is kimondták, hogy a régi ideálok is kis híján megvalósíthatatlanok. Tehát a "Te csak tanulj, fiam, legyen egy jó állásod, keress jól, akkor meg van oldva az életed!" c. szülői jótanács - sajna idejét múlt. Ezzel majdhogynem annyira lehetetlen nagy tömegeket felemelni - legalábbis az elkövetkezendő néhány évtizedben -, mint abból, hogy celebnek áll a gyerek.

A kommentben pedig az volt a lényeg, hogy a mai fiatalok akkora értékválsággal küzdenek, ami nem csoda, hogy frusztrálja őket. A kommentelő éppen a hagyományos "tanulni-diplomázni-gályázni-jól keresni" stratégia csődjét írja le azzal, hogy nem kapnak melót, ha igen, akkor bizony csak egy alkatrésznek számítanak, amit bármikor le lehet cserélni - ez pedig éles ellentétben áll azzal, hogy "Valósítsd meg Önmagad!" ill. "Bármit elérhetsz!", pedig folyamatosan ezt kapjuk a szánkba reklámból, celebshow-ból, női magazinból, stb.

Ehhez képest azt is írja a kommentelő, hogy nem foglalkozik ezzel a jelenséggel, mert ő tudja, hogy mindenért megdolgozott, és így az élete végére elér majd valamit... Na, ez komoly ellentmondás azzal, amit mindenddig írt. Nekem inkább csak egy elfojtásnak, tagadásnak tűnik: ha nem veszek tudomást a problémáról, akkor nem is létezik. És tudja, mert előzőleg leírta, hogy a hagyományos modell nem működik, mégis a végén azt mondja, hogy élete végére ezzel fog elérni valami olyat, amitől nyugodtan fog tudni aludni.

Nekem meg az jött le az egészből, hogy a fiataloknak mennyire nincs stratégiájuk a jövőjükre nézve. Hogy továbbra is csak a hagyományos sémákban tudnak gondolkodni, utána meg csodálkoznak, ha nem működik, vagy csak nagy áldozatok árán.

Pedig erre is van megoldás. Egyéni életekre egyéni startégiákkal. És mi az, amit ehhez mi szülők adni tudunk a gyerekeinknek? Többet, mint hinnénk, még akkor is, ha még mi is abban hiszünk, hogy a megváltás a tanuláson-jó álláson keresztül érkezik.

szilárd értékrend: egy másik kommentelő büszkén írta, hogy az ő fiai az ilyen Alekosz-féléket csak leköpik. Ez valahol jó, mert azt jelenti, hogy a fiúk otthon kaptak egy szilárd értékrendet, aminek mentén értékelik a világot. A másik része a dolognak, hogy a szilárd értékrend nem csak az Alekosz-félék ellen jó, hanem arra is, hogy a gyereknek erős identitása, és ezzel erős önbizalma legyen. (Bár nem ez az egyedüli tényező.)
önálló tanulásra való képesség: na, ez már bajosabb manapság, tekintve az iskolarendszerünk állapotát, és csak remélni tudom, hogy a bloggertársadalom kitermeli azon hétköznapi sztárpedagógusokat is, akik igenis elkötelezetten művelik a hivatásukat, hajlandóak még ezek között a most létező keretek között is valami újat hozni, és keményen megdolgoznak azért, hogy ezt a gyakorlatba is át tudják ültetni. (Én személy szerint sokat írtam már itt játék alapú oktatási formákról, de bármelyik alternatív pedagógiát is írhattam volna, amelyik már bizonyított.) Az önálló tanulásra való képesség szintén jól alapozza az önbizalmat, ugyanis ez az ún. sokat emlegetett LLL, vagyis a life long learning (élethosszig tartó tanulás). Ma már alapvető elvárás. Enélkül nincs előre jutás. Akár alkalmazott valaki, akár vállalkozó. Aki dolgozni akar, annak muszáj. Viszont ha már kisgyerekként megutálta a tanulást, akkor egy fontos stratégiai elemet nyírtunk ki a számára.
nyitottság: tanulni sem képes folyamatosan az ember fia/lánya, ha nem érdeklődik a világ iránt, ami körül veszi. Ugyanis a LLL nem csak azt követeli meg, hogy tanuljak, hanem azt is, hogy egészen más területektől is tanuljak, és aztán ezeket ültessem át a saját szakterületemre, vagy az életemre. És még egy dologra nagyon jó a nyitottság: arra, hogy a gyerek hozzászokjon ahhoz, hogy el kell hagyni a komfort-zóna kényelmes, langyos állóvizét, és néha kicsit fejest kell ugrani az ismeretlenebb dolgokba is. A személyes fejlődésnek ez az egyik legfontosabb eleme. (Hogyan haladna bármerre is, ha mindig a megszokott keretek között marad?)
kreativitás: ez a fajta nyitottság pedig nem kevés kreativitást is igényel ám. Nem (csak) a kézművesség, hanem sokkal inkább a kreatív gondolkodás itt a lényeg. Hogy szokatlan dolgokat is össze merjünk kapcsolni, és legfőképpen szokatlan szemszögből is rá tudjunk nézni a valóságra.
problémamegoldás képessége: bármelyik cégnél nézed az álláshirdetéseket, az tutti, hogy szinte mindben szerepel a követelmények között, hogy jó problémamegoldónak kell lennie a jelöltnek. És ez tökmindegy, hogy szakmai probléma (ez lesz az, ami kreativitás nélkül nem fog menni), vagy emberi kapcsolatokban előforduló probléma: mindkettőben ott lesz az ember. Ki tanította meg a gyerekének, hogy hogyan kezeljen konfliktust, hogyan legyen asszertív (önérvényesítő anélkül, hogy a másik félnek ezzel problémát, sérülést, pozícióvesztést okozna)?
célkitűzés és megvalósítás: őszintén meg kell kérdezzem, hány olyan felnőtt van ma Magyarországon, aki képes reális célokat kitűzni maga elé, és azt kitartóan, következetesen meg is valósítani? Mármint önállóan, önerőből. Vagy képes-e felismerni, hogy ez most olyan cél, ami meghaladja az erejét, ezért segítséget kér? És könyörgöm, a hitelfelvételt ne soroljuk ide! Ha nincs arra pénzem, hogy megvegyem magamnak a vágyott TV-t, hűtőt, motort, autót, lakást, mert nem elég hozzá az anyagi teherbíró képességem, akkor miért hiszem azt, hogy a következő hónapban ki tudom fizetni a törlesztő részletet? Az is anyagi teher, csak máshogy hívják... (Bocs, kitört belőlem a pénzügyi nevelő.)
pénzügyi intelligencia: igen, igen, lehet mondani, hogy hazabeszélek, pedig nem. Ha az életben nem kezdtem volna el foglalkozni a pénzügyi neveléssel, ezt most akkor is ide kellett volna írnom! Ha élete végéig elsősorban alkalmazott is marad a gyereked, akkor is kell, hogy legyen valami alternatívája az anyagi boldogulására. Éppen a mostani válság bizonyította, hogy akármilyen jó diplomája van valakinek, akármilyen jó munkaerő is, az sem menti meg feltétlenül egy válságot követő leépítéstől és utána a hónapokig tartó álláskereséstől. És még egy: a pénzügyi intelligencia nem azonos a pénzügyi műveltséggel. (Ezért nem is alkalmas rá az iskola, hogy ezt megtanítsa a gyereknek, mondjon bárki bármit. A semmitől persze ez is jobb lenne, de csak látszatmegoldás lehetne.) Attól, hogy megtanulja a pénzügyi alapfogalmakat, tudja mire jó és hogyan működik pl. a tőzsde, vagy az ingatlanpiac, még egyáltalán nem biztos, hogy fog tudni bánni a pénzzel, és vele együtt az életével! Ráadásul a pénzügyi intelligencia ettől azért többet tud. Nem egyszerűen a személyes pénzmenedzsmentre tanítja meg a gyerekedet, hanem arra is, hogy más szemlélettel lássa az anyagi lehetőségeit, egyáltalán: lássa azt, hogy a hagyományos stratégiákon kívül egyéb lehetőségei is vannak. (Na, ezt hiányoltam a legjobban a kommentelő írásából.)

Szóval van kiút, de ez kemény meló egy szülőnek. Ellenben nem lehetetlen. Ha segítség kell, akkor majd nézz szét itt a következő hetekben, mert mindegyik stratégiai elemet részletesen végignézem, kitárgyalom, hogy melyiket hogyan tudjátok átültetni a gyakorlatba, és hogyan tudod a gyereknek átadni.

Mert melyik szülő ne akarná, hogy az ő gyerekének jobb legyen, mint neki...