Ez a videó a grube.hu outdoor részlegének nagylelkű támogatásával jött létre.

Share on Facebook

Képzeld csak el….pontosan 1 hétig csöveztünk a két határállomás között, a senki földjén – hiszen Indiából már kiléptünk, Nepálba pedig nem engedtek be. 1-1 hátizsákkal még hagyján, de 2 tonna cuccal……vadi új hegymászóbakancsokkal, több mázsa tartós étellel, 500 méternyi kötéllel, sátrakkal, gázpalackokkal kicsit izgalmasabb.

(Mindezt tetézi, hogy 1990-ben járunk és a Cho Oyu (8201 m) expedícióra készül a csapat.)

Az egész egyébként onnan indult, hogy a határőr közölte – “ez itt kérem szépen ipari mennyiségű áru, de ha most letesznek 5000 USD kauciót, akkor bemehetnek.”

A meghökkenés után – kínunkban – már csak nevetni tudtunk azon, amikor azzal folytatták, hogy ezt az 5000 USD-t majd visszakapjuk az ország túlfelén lévő “mákszemnyi” határállomáson.

A sztori vége persze “happy end”,  a csapat sikeresen megmászta a CHO OYU-t.

Na de, hogy hogyan sikerült végül elintézni a dolgot és milyen egyéb bonyodalmak tették emlékezetessé a 25 évvel ezelőtti magyar himalája expedíciót, azt az egyik résztvevő és csúcsmászó, Koncz Ákos meséli el február 24-én a Retro-expedíciók előadáson.

Várunk, itt tudsz regisztrálni!

Share on Facebook

Az atom biztos válaszra várókat ki kell ábrándítanom. Addig nem kapsz választ, amíg ott nem vagy a helyszínen. Miért? Mert rengeteg apró tényező van és ezek többnyire egyénfüggők.

Aminek nincs értelme: esélyeket latolgatni.
Aminek van értelme: mások tapasztalataiból tanulni, előzetesen (leginkább fejben) felkészülni.

Ezért a nemrég megjelent (és eddig többszáz példányban letöltött) Kilimandzsáró Kódexhez hozzáadunk még egy igen hasznos adalékot. Konkrétan megkérdeztünk pár túrázót – aki sikerrel vagy sikertelenül megjárta a csúcsot – és szemezgettünk az ő tippjeik, tanácsaik, válaszaik közül.

Meglepő lehet, hogy miért kérünk tanácsot, miért faggatunk akár egy teljesen kezdőt túrázót, csúnya szóval egy „koca turistát”?

Gondolj bele: egy tapasztalatlan, „nem hegymászó ember” élményei, nehézségei, problémai valószínűleg sokkal közelebb állnak a Kilimandzsáróra készülő túrázók nagy részéhez, mint egy harcedzett, több évtizedes expedíciós mászó meglátásai.

Mielőtt belevágnánk az akklimatizációval, fizikai, mentális felkészüléssel és egyéb apró tippekkel kapcsolatos válaszokba, elárulom, hogy a legidősebb hölgy, aki velünk mászott 63 éves volt – sikerrel! Igen, felmászott a közel 6000 méteres Uhuru-csúcsra. Sőt, igazából az égvilágon semmi gondja nem volt…

A Kilit megmászni mindig kihívás, de van egy jó pár olyan dolog, amit ha megfogadsz, növelheted az esélyeidet.

Kell edzeni a Kilimandzsáróra? Ha igen, hogyan, mennyit?

Kezdjük a jó hírrel. Nem kell szigorú és hónapokon át tartó edzéstervre gondolni. Egyszerűen nem kell szuper-fittnek lenned hozzá. Viszont gyalogolni tudni kell, ugyanis erről szól a Kilimandzsáró megmászása. Sokat gyalogolni, szuper lassan.

Olyan lassan, hogy azt el sem tudod képzelni; olyan lassan, hogy meg fogsz lepődni. Sokan itt véreznek el: egyszerűen nem képesek ennyire lassan gyalogolni.

Elég beszédes az a statisztika, mely szerint a legtöbb sikertelen próbálkozó 20 és 30 év közötti fiatal férfi. Pont azok, akikről azt gondolnánk, hogy ők a legesélyesebbek. Erősek, fittek, lefutottak pár maratont, heti 4-szer sportolnak. Az átlagon felüli fittség ilyen esetben csapda lehet. Az idősebb, gyengébb túrázók viszont, nem esnek ebbe a hibába. Egyszerűen nem elég erősek ahhoz, hogy gyors tempóban haladjanak és idő előtt kipukkadjanak. Éppen ezért jobban tudnak akklimatizálódni, s így nagyobb eséllyel jutnak a csúcsra.

Tehát gyalogolj sokat, túrázz, kirándulj 6-8 órán keresztül és ezt ismételd meg a következő nap is. Ha harmadnap probléma nélkül bírnád még, jól érzed magad, akkor valószínűleg a Kilimandzsáró is menni fog. Ha lehetséges iktass be egy éjszakai túrát is. Nem fog ártani. (Nem kell feltétlenül magashegyre menni. Tökéletes terep a Pilis vagy a Mátra is.)

Persze, továbbra is ott lebeg az akklimatizáció témája… A ritka magaslati levegő, ami ellen sajnos nincs biztos ellenszer… Van viszont egy csomó dolog, amivel készülhetsz.

Ezeket jól vésd be a fejedbe, ugyanis a Kilimandzsáró mászásod sikere a legnagyobb mértékben ezen múlik. Hiába vagy fitt, ha a magassággal nem birkózik meg a szervezeted.

A kulcs egyértelműen a tempó. Adj időt a szervezetednek, mert ez a magasság már mindenkinél érezteti a hatását. Lassan menj, nagyon lassan. Ha nem tudsz lassan menni, akkor csak orron át lélegezz. Ez garantáltan behúzza a féket nálad is.

A magaslati betegség nem az abszolút magasságtól függ, hanem attól is, hogy milyen gyorsan jutsz el oda, milyen gyorsan emelkedsz.

Kicsi az esélye, hogy az oxigénhiány semmilyen tünetet nem fog okozni, de vannak olyanok, amelyek normálisak, általánosak, és vannak olyanok, amelyek már a magashegyi betegség egyértelmű tünetei.
(Míg ez előbbiek kapcsán nincs okod aggódni, addig az AMS tüneteit komolyan kell venni és azonnal jelezni kell a túravezetőnek.)

Normál tünetek:

• gyorsabb levegővétel
• gyorsabb kifáradás
• éjjelente periodikus légzés kimaradás (kb. 15 másodpercig nem veszel levegőt, majd hirtelen felgyorsulsz, szinte kapkodsz a levegőért – ijesztő, de teljesen ártalmatlan)
• éjjelente gyakorta felébredsz
• sokkal gyakrabban kell pisilned, mint normál esetben

A magashegyi betegség tünetei:

• erős fejfájás
• étvágytalanság
• hányás
• émelygés, szédülés
• hirtelen kimerültség, fáradtság

Kit érinthet a magashegyi betegség?

Tulajdonképpen bárkit és bármikor, nem lehet előjelezni, hogy ki, miért és milyen formában fog szenvedni tőle.
Érdekes, hogy a nők és az idősebb korosztály kicsit kevésbé érzékeny. Ennek az egyik lehetséges magyarázata az, hogy lassabban, megfontoltabban haladnak, mint a fiatal és erős férfiak.

Az első nap után talán nevetségesen könnyűnek találod majd a tempót, de ez hamar meg fog változni.

Nem baj ha lemaradsz, ezért vannak helyi vezetők és segítők. Senki nem marad egyedül a hegyen és semmivel sem nagyobb dicsőség elsőként a csúcsra jutni.

Ne akarj rohanni, ne becsüld le a hegyet. Pole, pole! ☺

A másik fontos tényező, hogy eleget igyál. Minimum 3 litert érdemes naponta bevinned. A levegő is szárazabb és a szervezeted is több folyadékot von el, ahogy egyre magasabbra emelkedsz. A hideg és a hosszú napok során sok kalóriát égetsz el, szóval ezt se felejtsd el pótolni. Ha nincs étvágyad, akkor is enned kell, próbáld meg kitalálni, hogy mi az, ami mindig jól esik.

Ezen kívül fontos, hogy mindig tartsd magad melegen. Egy átdidergett éjszaka nem segíti az akklimatizációt és a teljesítőképességedet is alaposan visszaveti. Talán nem kell mondani, hogy kerüld az alkoholt, a dohányzást és az altatókat.

Ennyi az egész! Most, hogy ezt tudod, máris közelebb vagy a csúcshoz.

A Kilimandzsáró Kódex

Amennyiben hozzá szeretnél jutni a könyvhöz kattints az alábbi gombra és azonnal küldjük neked.

Mit talász a kódexben, mire jó ez neked?

Többek között:

• harcedzett expedíciós mászók gyakorlati, sehol máshol nem olvasható tippjeit
• a Kilit sikeresen vagy sikertelenül megjárt túrázók tanulságos történeteit
• a helyes étkezés 5+1 és az akklimatizáció 8+1 szabályát
• a felesleges és kötelező felszerelések listáját
• a mentális és fizikai felkészülés konkrét praktikáit…

Összegyűjtve és rendszerezve mindazt, ami hozzásegít a Kilimandzsáró sikeres és élvezetes megmászáshoz.

Share on Facebook

Share on Facebook

Most még jobban feltuningoltuk az előadást, majd Ákos és Hilda újra előadták – ezúttal “studióban”, közönség nélkül… hogy szépen rögzíthessük. Ne má’ csak a pestiek láthassanak iKaland Insight előadást!

Az eredmény 46 percnyi tömény Kili:

Nem titok, hogy december 14-én, hétfőn egy óriási Kili-ajánlattal rukkolunk elő. Ingyen túrabakancsok, ingyen felkészítő túrák, 30 ezer forintos kedvezmények fognak röpködni.

Share on Facebook

Az alkalmazás minden platformon elérhető

Ha nem látom, nem hiszem el, hogy ezt is megéltük. 2015-ben már tényleg mindenre elég az okostelefonunk? Oké, hogy fényképez, emailt ír, meghatározza a helyünket, emlékeztet, de síelni is megtanít?

A SKI SCHOOL APP tényleg jó cucc, ajánljuk mindenki figyelmébe, aki egyedül vagy sufni tuning módszerekkel apukától/barátoktól tanult síelni. Videók és részletes magyarázat segítségével tanulhatsz.

Az alapoktól kezdve segít, hogy minden a helyén legyen, hogy fejlődj, hogy megtaláld a hibát – sőt aki igazán komolyan gondolja az még a haladó, pályán kívül technikák alapjait is ellesheti. Az app arra is képes, hogy a síelés után kielemezd a mozgásodat.

Csak megsúgjuk, hogy van egy módszer ami bizonyítottan hatékonyabb és jobb lesz tőle a kedved.

Az app-ban szereplő videókat egyébként az alábbiakban ingyen is végignézheted.

Share on Facebook

Van olyan, hogy lehetetlen?

Mindezt egy videóban tárta elénk

Megint eszembe jut az a megállapítás, hogy a hegymászás sokkal többről szól, mint a hegy megmászásáról.

A Kilimandzsáró különös hegy abból a szempontból is, hogy rengeteg ember határtúllépésének tetthelye. Itt évente emberek ezrei teszik próbára magukat – és mindig akad egy-egy valaki, aki egy látszólag leküzdhetetlen akadályt ugrik meg. Ezek a határtúllépők ráadásul, általában nem aktív túrázók, hegymászók.

Dunát lehet rekeszteni olyan emberekkel, akik hegyet ritkán és régen láttak, de a majd’ 6000 méteres Uhuru-csúcsot, a Kilimandzsáró tetejét, megmásszák. 50. vagy 60. szülinapuk alkalmából. Vagy mert kigyógyultak a rákból, vagy mert a vállásukból még nem gyógyultak ki.

Le a kalappal mindenki előtt, aki újraértelmezi azt, amit az életében addig lehetetlennek hitt akár ő, akár a környezete… és ezt tetteivel is bizonyítani igyekszik; mélységes tisztelet jár nekik.

Share on Facebook

Ha nem látod, nem hiszed el, hogy miket művel

A freeride videók már a fülünkön jönnek ki, mindenki ezeket posztolja a facebookon, ahogy leesik az első hó a Mátrában. Tök szuperek és mi is imádjuk nézni őket, de itt van végre valami más. Egy inspiráló sísztori egy srácról, aki rá sem hederít arra, hogy csak egy lába van.

Vasu Sojitra gyerekkorában veszítette el az egyik lábát, de a videó szerint elég jól megtanult síelni. Látnod kell!

Share on Facebook

Zsolt gyakran megfordul a Himalája csúcsai között, de nem célja, hogy az összes 8000-est megmássza

[Az alábbi kérdések, az iKaland insight előadássorozat résztvevőitől érkeztek, melyeket Török Zsolt megválaszolt nekünk - a szerk.]

Az Everesten nyilván oxigén és serpák nélkül fogsz mászni, ugye a fix köteleket sem fogod használni?

Én nem erőltetni megyek oda a dolgokat. Az Everest nem az a hegy ahol ezeket csinálod…Tudom mit jelent a hegymászás, éppen ezért az autópályán nem fogok szekérrel haladni. Ha az Everest nem lenne akkora tét, akkor oxigénnel mindenki feljutna rá.

Én 5 éves korom óta vágyom erre és nem érdekel, hogy mások napi 8 órát edzenek, vagy oxigén nélkül is megpróbálják…

“A déli oldalon oxigénnel fogok mászni, sőt valószínűleg sherpát is viszek az oxigén miatt.”

Ott ahol mások fix köteleket fektettek nem fogok én is új köteleket fektetni. Tudni kell, hogy a világ legjobb mászói közül sem garantálhatja senki, hogy oxigén nélkül feljut oda.

Tudatában vagyok a saját képességeimnek és nem meghökkenteni akarok másokat a hegymászásommal. Inkább öreg koromban könyvet írni róla, ami azt jelenti, hogy életben maradtam.

Lehet, hogy van, aki többet kockáztat, de én úgy gondolom, hogy az ember élete mindennél fontosabb, még ha a kívülállók ezt nem is mindig látják így a hegymászóknál. Emellett hegyi vezető is vagyok, például most is jönnek velem trekkingesek az Everest alaptáborba. Tudom, hogy nincs apelláta. Első a biztonság.

2015 márciusában elkísérheted Török Zsoltot az Everestre. A részletekért kattints a kép alatti gombra.

A Nanga után, egy technikás, nem túl népszerű, nehéz hegy után, miért az Everest a cél? Ez kicsit talán meglepő, meghökkentő lehet a hegymászó társadalomnak…A gyerekkori álom miatt?

Igen, pontosan ezért. Van olyan, hogy a Nangáért egy Everestet kell mászni és van úgy, hogy az Everestért egy Nangát. Sokan beszélnek arról, hogy az Everest könnyű (főleg oxigénnel), rendszerint akik ezt mondják még a Mont Blanct sem mászták meg.

Nem létezik könnyű hegy.

Miután felmásztunk rá, lehet, hogy könnyűnek látjuk, de ahogy Bukrejev is mondta – a hegyen mi emberek csak tisztelettudó vendégek lehetünk. A hegy megengedte, hogy fent álljunk.

Az Everest még mindig 8848 méter, oxigénhiány, nyomáskülönbség, nehéz zsák, tömeg… nem könnyű egyáltalán.

Mondok még valamit, gondolkodjunk el egy kicsit.

Reinhold Messner és Peter Habeler oxigén nélkül jutott fel, 1978-ban. Messner azt nyilatkozta, hogy majdnem meghaltak, pedig ő aztán igazán edzett és jól bírja az ilyesmit.

Emellett az Everest nem az a hegy, ahol egy vagy két oxigén nélküli mászó igyekszik felfelé a saját tempójában, ott tömeg van, sokszor várni kell.

Adok neked 20 liter benzint és te indulj el A-ból B-be. Ha senki nincs, az úton odaérsz, mert jól ki van számolva, de ha sokan vannak előzni, kell vagy totyorogni és a cél előtt kifogy az üzemanyag. Erről van szó.

Amikor építettétek ki a táborokat, cipekedtetek felfelé, illetve a csúcstámadáskor mennyi folyadékot vittél magaddal?

Én mászás közben minimum 3 liter folyadékot iszom, folyadék nélkül az ember nem tud meglenni.

Említetted, hogy a csúcsra te vitted fel Románia zászlaját, kifejtenéd, hogy mi ennek az üzenete?

A román nemzeti zászlót én magyarként vittem fel, meggyőződésből és üzenve ezzel mindazon politikusnak és szélsőségesnek, akik egymás ellen uszítják a két népet. A hegyen és 8000 méter felett pláne nincs helye a széthúzásnak, csak a megértésnek, tiszteletnek és szeretetnek.

Milyen fényképező gépet (esetleg kiegészítőket) használtál a Nanga Parbaton?

Általában mindenki azt hiszi, hogy valami különleges kütyü kell oda…pedig a lényeg csak annyi, hogy mászni kell és nem meghátrálni, ha komplikációk adódnak. Egyébként egy egyszerű Sony kompaktot és egy GoPro-t.

Pontosan mettől meddig tartott a csúcsmászás?

Hajnali 5-től, délután 5-ig, és közben egy óra teaszünet a csúcs alatt (mert szomjas voltam).

Említetted, hogy nem kifejezetten 8000-esekre tervezett bakancsban másztál, volt gondod a La Sportiva Spantik bakanccsal?

Szerencsére semmilyen gond nem volt vele, tény, hogy nem 8000-esre lett gyártva, de nekem bevált. A Nanga Parbaton sokat kellett előlmászni és technikás szakaszokat megoldani, a 8000-es bakik túl otrombák ehhez. Egyébként 7300-ig egy Scarpa Phantom Guide bakancsban másztam, ami alapvetően az Alpokra lett gyártva, de fontos volt a biztos mászás, ezért használtam ilyet.

Miért döntöttek úgy, hogy részben egy másik útvonalon jöttök lefelé? A délutáni meleg vagy lavinaveszély miatt?

Lavinaveszély? Arról nem is érdemes beszélni, a Nangan az természetes dolog. Egyszerűen kényelemből, mert nem akartunk felfelé harántolni.

Milyen mértékben lehetett hagyatkozni a fizetett időjárás előrejelzéseire?

Egy portugál meteorológus küldte nekünk, 90%-ban pontosak voltak a jóslatok. Én nagyon meg vagyok vele elégedve, szinte életmentő, többek között ez is a siker titka.

Csak fix kötelet és jelző zászlócskákat használtak a tájékozódáshoz vagy GPS-t is?
Én nem tudom, hogy kell használni a GPS-t, lehet, hogy öreg koromra megtanulom…:)

A felső régiókban liofilizált ételt használtatok?

Igen, ott fent általában szárított ételeket ettünk, de én a kalotaszentkirályi szalonnára esküszöm. Ide és a K2-re is vittem magammal, 7400-on ugyanúgy falatoztam belőle, mint otthon.

Sokan mondják, hogy a magasban nincs étvágy, de én ezt sohasem éreztem. Ha mozgok, akkor éhes vagyok, ha rám jön akkor bárhol eszem. Ha még kóla is lenne, akkor az oxigén hiány is mese lenne.

Mekkora a költségvetése egy ilyen expedíciónak?

Nagyjából 11 ezer euro, de lehet, hogy még több… Kevesebb biztos nem, mert akkor zsugoriskodni kényszerülsz.

Kíváncsi lennék, hogy mit gondolsz a filmről (Messner fivérek története – Nanga Parbat c. film), illetve szerinted mennyire reálisan ábrázolták abban a Nangán uralkodó körülményeket? Például, amikor Reinhold egy szál kötött pulóverben, kötött sapkában és kötött kesztyűben, gyakorlatilag minden felszerelés nélkül (egy csákánnyal) indult a csúcstámadásra.

Az egy szál pulcsi butaság és az efféle túlzások szintén.

Az érem másik oldala pedig az, hogy ne hasonlítsuk össze magunkkal az akkori mászókat.

Ők erős emberek voltak, mi pedig megvesszük a technikát és hozzáadjuk a tehetséget.

Messner és a hozzá hasonlók a hegyekben éltek és úgy másztak. Csodák nincsenek, a Maros partról nem lehet nagy mászásokat végrehajtani, csak akkor, ha a saját gyengeségeinket mással, technikával kompenzáljuk.

Állítom, hogy a régi generáció erősebb fajta volt, de most mi vagyunk és nem bánkódunk, hanem haladunk előre, ki-ki a saját maga útján.

Hogyan viselkedtek a “madzagok” amiket a kötelek helyett használtatok. Mennyire kopott meg mondjuk a fagyástól, vagy a mászógéptől? Használtátok függőleges helyen is, akár biztosításra is, vagy csak a jeges lejtőkön jumározásra?

Igen mindenhol használtuk és egyáltalán nem volt baj velük. Egyrészt mert kevesen voltunk, másrészt mert jól másztunk és nem cibáltuk fejvesztve. Voltak teljesen függőleges szakaszok, én egyszerűen másztam és rögzítettem ezeket, nem foglalkoztam vele, hogy nem UIAA mászókötél.

Mit gondolsz, lesz a jövőben közös magyar-román expedíció (Tehát, hogy magyarországi mászókkal és persze a korábbi román vagy erdélyi magyar mászókkal közösen)?

Szép lenne, én lennék a legboldogabb.

Én egy ilyen expedíciót szimbolikusan indítanék, nem vinném egy nehéz hegyre. A közös expedíció célja az üzenet, a példa, hogy a közös célért a két nép mászói összefognak. Nekem ez szívügyem.

Örömmel másznék a Nanga expedíció tagjaival és persze más magyar mászókkal is, amennyiben az expedíciót a jókedv, a komoly munka és a kitartás jellemzi.

Messze nagyon messze van még, de az Everest után mi a célod? Az összes 8000-est meg szeretnéd mászni?

Nem, ez egyáltalán nem célom és nem is gondolkoztam ezen. Sok idő és kínlódás, nekem a hegymászás nem erről szól. Nem a levegő utáni kapkodásról.

Nem kell összetéveszteni a hegymászást az emberi tűrőképesség határán való mozgással.

Ugyanakkor ez – ahogy az előadáson is említettem – azért vonzó, mert ez az elérhető lehetetlen. Amikor mi apró földi emberek elérjük a lehetetlent, egy kis időre halhatatlannak érezzük magunkat.

[fotók: Török Zsolt]

Share on Facebook

Éjszaka a Kilimandzsáró lábánál

Igaz és tanulságos történet következik Tanzániából, ahol a mit sem sejtő B. tanár úr Afrika csúcsának megmászására készült. A vidám pillantokat azonban beárnyékolta egy-két kellemetlen szituáció. A budai tornatanárt börtönbe vitték és órákon át faggatták…
B. tanár úr volt a tornatanárom a gimiben. Mióta leérettségiztem, ő bejárta az indiai Himalája vadabb szegleteit, később megfordult Nepálban, majd Peru nevezetességeit is kihúzhatta a bakancslistájáról. Mindezt persze nevetésgesen kevés pénzből tette úgy, hogy nem hogy gyomorrontása nem volt, de kb. náthája (és szerintem izomláza) sem.

Belevaló, vagány ember B. tanár úr – ravasz és minden botlás után talpra érkezik, akár csak a szikár székely a mesékben.

A Kilimandzsáró viszont kifogott rajta.

Érezte, hogy fifikás célpont ez – annak ellenére, hogy tele van turistákkal és látszólag sok honlap foglalkozik vele az interneten.

Megkeresett a jó tanár uram és kért néhány tippet – én pedig segítettem, ahogy tudtam. Az alapos felkészülés és személyes segítség ellenére B. tanár úr Tanzániába érkezését követően a harmadik napon kidőlt és negyvenfokos lázzal viaskodott.

A Kilimandzsárón mindenkit porterek segítenek, így jóval könnyebb a túra, nagyobb az élvezet

Amikor elmúlt, akkor sem lett sokkal jobb a szitu, mert a moshi rendőrségen találta magát és furcsa kérdéseket kérdeztek tőle.

(Tudod milyen egy tornatanár akit egy afrikai rendőr vallat? Segítek: “Egy kicsit ideges…”). Ez még nem minden, mert kiderült, hogy a mászó engedélye, amit a helyi szervező eladott neki, hamisított.

A lényeg, hogy a Kilimandzsáró az a vicces hely, ahol nem elég

• egy friss Lonely Planet
• egy helyi kontakt
• az interneten szereplő összes információ
• barátok tanácsai, akik tavaly jártak ott

…hanem ezeknek a tudáslerakatoknak az aggregátuma kell! Minden kell! És mivel (főleg magyar nyelven) nem lelhető fel olyan anyag, ami ezeket a tapasztalatokat mind tartalmazná, ezért úgy gondoltuk, csinálunk egy ilyet.

Egyébként B. tanár úr ezen kalandja is happy enddel végződött – élete legszebb túrájaként emlékezik a Kilimandzsáróra… de meg volt az ára.

Ha azt szeretnéd, hogy Neked ennél jóval simábban sikerüljön a Kili – akár egyedül, akár egy fapados magyar “kalandirodával”, akár egy fenomenális-király-elképzelhetetlenül tartalmas, jó és szerény csapattal (pl. iKaland) mész neki a túrának – valószínűleg aranyat ér az a könyv, amit összeállítottunk és hamarosan elérhetővé is teszünk elektronikus formában, egy rövid ideig ingyen:

A Kilimandzsáró Kódex

Amennyiben hozzá szeretnél jutni a könyvhöz kattints az alábbi gombra és azonnal küldjük neked.

Mit talász a kódexben, mire jó ez neked?

Többek között:

• harcedzett expedíciós mászók gyakorlati, sehol máshol nem olvasható tippjeit
•  a Kilit sikeresen vagy sikertelenül megjárt túrázók tanulságos történeteit
•  a helyes étkezés 5+1 és az akklimatizáció 8+1 szabályát
•  a felesleges és kötelező felszerelések listáját
•  a mentális és fizikai felkészülés konkrét praktikáit…

Összegyűjtve és rendszerezve mindazt, ami hozzásegít a Kilimandzsáró sikeres és élvezetes megmászáshoz.

Share on Facebook