vhegy

Mészely József: Szent György-napi sokadalom

2018-04-27T23:01:00.000+03:00

Mézesbábos — Fotó: Albert Levente/Háromszék

Sepsiszentgyörgy híres város,
Vásárterén útja páros.
A sok vevő sétál sorba,
Szent György-napján hajnal óta.
A sátrakban áru-halmok,
Ajánlgatják az árusok,
Égre-földre magasztalják,
Bizony Isten így kínálják!

— Tessék, tessék, friss kalácsot,
Nem talál ma másnál jobbat!
Madártejjel dagasztottam,
Kürtősfámon pirítgattam.
Cukormáza karamelles,
Attól olyan tükörfényes.
Olcsón adom, vegyék, tessék,
Kívánják a gyerekecskék!

— Előttünk is álljanak meg,
Portékáink tekintsék meg!
Van itt végben selyem, bársony,
Nyárára meg tarka vászon!
Szegélynek van zsinór, csipke,
Díszítésre arany pityke,
És a gombok, nézzék csak,
Úgy villognak, mint a Nap!

— Amit itt lát sorba rakva,
Mind korongon nőtt formásra.
Mindeniket csík és inda
Cirkalmasan körbefutja.
Ami színes, mind korondi,
A fekete csíkdánfalvi.
Van itt bokály, bögre, váza,
Nincs ezeknek sehol párja!

— Itt válasszon vásárfiát,
Keljfeljancsit, similabdát,
Játékórát, fülbevalót,
Malacperselyt, kis vasalót,
Csörgőt, kardot, falovacskát,
Vízipuskát s halasbicskát!
Olcsóbban csak addig adom,
Amíg tart a sokadalom!

— Nálam is van vásárfia,
Pattogtatott kukorica
S mézeskalács, szíves-tükrös,
Krémmel mázolt virág-gyöngyös!
Egyenként ma száz az ára,
Csak páronként alku tárgya.
Aki nem vesz, arrébb lépjen,
Hogy aki vesz, ide férjen!

Sepsiszentgyörgy híres város,
Szent György-napján vigasságos.
Pirkadattól napszentültig
Vásárterén véges-végig
Zsibong a sok vevő sorba,
S szól a nóta, száll a nóta:
Sepsiszentgyörgy híres város,
Szent György-napján vigasságos.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Ha tetszik az oldal, csatlakozzon közösségünkhöz a Facebookon, mert sok mindent csak ott talál meg; színes, extra tartalommal várjuk Önöket: hasznos tudnivalók, fotók, videók, góbéságok, rövid- és gyorshírek.

Wass Albert: Fenyő a hegytetőn

2018-04-14T11:46:00.000+03:00

Aki odatette,
úgy rendelte:
a tetőre kiállj!
Se fagyban, se szélben
meg ne retirálj!
Verjen a vihar.
Sorvadj el a napban.
De soha se mással:
de mindig magadban!

Aki odatette,
azért tette oda,
mert nagyon szerette.

Vad vihar-kezével
verte, ostorozta,
hogy azt a pogány lelkét
azt a dacos lelkét
hófehérre mossa!

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: pixabay

József Attila: Április 11 (A Magyar Költészet Napjára)

2018-04-11T08:30:00.000+03:00

József Attila szülőházának udvara — Forrás: Fortepan

A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, áprilisi estén.

Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az utban.
Bömbölt, örült, s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.

Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba

Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.

Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.

S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.

Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.

A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak,
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendőbe kötözött gondnak.

A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.

1925. ápr. 11.

Latinovits Zoltán előadásában:

József Attila

A magyar költészet egyik legnagyobb alakja Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatti házban látta meg a napvilágot 1905. április 11-én. Apja, József Áron szappanfőző munkás, anyja, Pőcze Borbála mosónő volt.

Hatodik gyermekként jött a világra, három testvére még az ő születése előtt meghalt. Csupán hároméves volt, amikor az apja elhagyta a családot. Az édesanyjának csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartania, a család a külváros nyomorgó szegényeinek életét élte.

József Attila szobra a megújult Kossuth téren — Fotó: Soós Lajos/MTI

Bár Attila többet járt az iskola mellé, mint az órákra, egy Attila királyról szóló történet hatására beleszerelmesedett a könyvekbe, az olvasásba, s bárhogyan alakultak is körülményei, szokását mindvégig megtartotta.

1922-ben jelent meg első verseskötete, a Szépség koldusa, amelyhez Juhász Gyula írt előszót, s „Isten kegyelméből való költőként” jellemezte az ifjú szerzőt. 1923-ban otthagyta a gimnáziumot, de később magánúton leérettségizett. Szándéka volt, hogy kizárólag a költészetnek szenteli életét, s valóban 1922 és 1925 közé esik költészetének legtermékenyebb időszaka, műveinek felét ekkor írta.

Kivételes zsenije volt a magyar irodalomnak, a nyomor, a fizikai és lelki szenvedés poklait megjárva páratlan életművet hozott létre, egyetemes érvényű költészetet teremtett. Mindent tudott a poézisről, csodálatos kreativitással és biztos kézzel bánt a műfajokkal és a versformákkal, az ősi lírai hagyományokat mesterien ötvözte a modern törekvésekkel.

A Szép Szó emlékszámában barátja, Fejtő Ferenc így írt róla:

„Az egyetlen volt Adyék generációja után, akinek megadatott a tökéletesség képessége, s akinek nem néhány verse, hanem egész műve megérdemli az örökkévalóságot.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Sík Sándor: A napos hegy

2018-04-07T16:30:00.000+03:00

Ahol kétszer kel a nap: Székelykő — Fotó: Bíró István/MTI

Sziklák között az én világom.
Hallgatom a hegyek dalát.
Futó szellő felhozza nékem
A ködtakarta völgyfenéken
Verejtékezők sóhaját,
Csattogó csákányok zaját.

Csákányos, haragos karok,
Mért töritek a szürke bércet?
A fényes Élet ez a hegy,
Ide nem vezet út, csak egy,
Alulról ide sosem értek.
Ez a hegy csak felül ad ércet.

Ami nektek fáj, nekem is fáj,
Éneketek az énekem.
De szomorú a ti nótátok,
Kétségbeesett könnyes átok
Zokog belőle szüntelen,
Napfénytelen, örömtelen.

Testvérek, hívnak a hegyek,
Szédületes szirti szerelmek,
S a tűzzel-tüzes napsugár.
Itt a villámok lelke jár,
Itt a némák is dalra kelnek.
A magasságok énekelnek.

Sík Sándor (1889-1963)

Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, akadémikus a 20. század legjelentősebb vallásos szellemű lírikusainak egyike.

1903-ban lépett be a piarista rendbe, 1910-től a váci, majd a budapesti piarista gimnáziumban tanított. 1911-ben Münchenben ismerkedett meg a cserkészmozgalommal, hazatérve a magyar cserkészet egyik alapítója, a Magyar Cserkészszövetség elnöke lett.

Az első világháborúban tábori lelkész volt Péterváradon. 1919-ben tagja lett a Szent István Akadémiának, 1923-tól a Kisfaludy Társaságnak. 1930-tól a szegedi egyetemen tanított, kutatási területe a barokk korszak irodalma volt, az esztétika és a verstan. 1934-ben fejeződtek be az új magyar katolikus kántorkönyv, a „Szent vagy, Uram” munkálatai, amelynek szövegét egységesítette, részben pedig ő maga írta.

Népszerű rádió előadó volt, magyar szentekről szóló sorozata könyvben is megjelent. 1943. május 2-án római katolikussá keresztelte Radnóti Miklóst a budapesti Szent István-bazilikában.

Budapestre 1945-ben költözött vissza, az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnökeként dolgozott. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. Irodalomtörténeti és esztétikai tárgyú művei is igen jelentősek.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Kányádi Sándor: Április hónapja

2018-04-01T11:25:00.000+03:00

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
;ire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

Illusztráció: Varga György/MTI

Nagyszombat

2018-03-31T13:56:00.000+03:00

A nagyszombat húsvét vigíliája, Krisztus sírban pihenésének emléknapja. A nagyszombat elnevezés a nagyhétre utal, mivel ez a nap is része a „három szent napnak”.

A megkenés köve a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában. A templomot azon a helyen építették, ahol a keresztény tanítások szerint Jézus Krisztust keresztre feszítették, majd a hagyomány szerint a keresztfáról levett testét megmosták és illatos olajokkal bekenték ezen a kövön, mielőtt eltemették — Fotó: Jim Hollander/EPA/MTI

Keresztény hagyományok

A Fülöp-szigetiek fekete szombatnak, a csehek pedig fehér szombatnak hívják e napot. Ekkor ér véget a böjti időszak, a böjt örömteli befejezését követően sok keresztelési szertartást tartottak, azonban a nagyszombati istentisztelet egy időben nem volt része az egyházi liturgiának.

A tűzszentelés, a templomba vonulás, a húsvéti gyertyaszentelés, a keresztvízszentelés már a későbbi idők jellemző szertartásai. Régen húsvét vigíliáján megkeresztelték a jelölteket, megáldották a keresztutakat és a szentelt vizet.

A nagyszombati örömünnep este a tűzszenteléssel kezdődik, a fehér ruhát öltött pap megáldja a tüzet, meggyújtják Krisztus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. A misén felhangzó Alleluját harangzúgás, csengőszó és az orgona hangjai kísérik, majd felcsendül a Glória. Ezt követi a keresztvízszentelés, majd az éjszakai virrasztó mise, a vigília is a feltámadást ünnepli.

Krisztus feltámadt!

Noha a körmenet nem része a vigíliának, a mise végén a 11. század óta az esti órákban elindul a feltámadási körmenet. Ezzel hirdetik a világnak, hogy feltámadott Krisztus. 1955-től a római katolikusok és a keleti ortodoxok húsvét előtt ismét virrasztanak.

► A katolikusok húsvét előtti hetet nagyhétnek nevezik. A keresztény hívők ekkor emlékeznek a megváltásra.

A 4. században élt alexandriai Atanáz, valamint a 367-ben Constantia egyházi elöljárójának megválasztott Epiphanosz püspökök nevezték először szent hétnek ezt az időszakot, igaz eredetileg csak két szent napra, a péntekre és szombatra gondoltak.

A niceai zsinat (325) előtt a keresztény egyház a húsvétot, a szombatról vasárnapra virradó éjszakán tartotta meg. A 4. század végére azonban az ünnepi megemlékezések már egymástól elkülönítve, a hét más-más napjára is kiterjedtek.

Nagycsütörtökön Jézus Krisztus utolsó vacsorájára, nagypénteken Krisztus szenvedésére és halálára, nagyszombaton sírbatételére, húsvét vasárnapján pedig feltámadására emlékeznek.

Rosta Erzsébet

Kövessen bennünket a Facebookon!

Forrás: erzsebetrosta.hu

Nagypéntek

2018-03-30T08:35:00.000+03:00

Nagypénteken a keresztény világ Krisztus keresztre feszítésére emlékezik. Nagypéntek a protestáns egyház legnagyobb ünnepe, náluk nem csupán gyásznap, hanem isteni üdvtény is.

Nagyheti körmenet — Fotó: Manu Fernandez/AP/MTI

Tőlük vette át a római katolikus egyház a Krisztus szenvedései útvonalának bejárását, a kálváriát vagy keresztutat, valamint a háromórás liturgiát, amit nagypéntek napján déltől, délután 3 óráig tartanak.

Keresztény hagyományok

az anglikánok ugyancsak háromórás istentiszteleten vesznek részt;

a keleti ortodoxok már nagycsütörtök este elvégzik Krisztus sírba tételének szertartását;

az evangélikusok felolvassák Jézus szenvedéseinek és halálának evangéliumi történetét;

a reformátusoknál szigorú bűnbánó nap, számos gyülekezetben kiosztják az úrvacsorát;

sokfelé közös ökumenikus istentiszteletet végeznek a keresztény egyház egységének, összefogásának kifejezésére, s a közép-európai országokban szokás a szent sír elkészítése.

Passió

Nagypénteken a gyertyák és virágok nélküli templomokban nem tartanak misét, mert úgy vélik, ezen a napon a legfőbb pap, maga Jézus Krisztus mutat be áldozatot. A mise helyett igeliturgia van, áldoztatással. A pap, a vértanúság színében, piros öltözékben végzi a szertartást. Mind a papok, mind segítőik teljes csendben vonulnak be a templomba, s a lecsupaszított oltár előtt letérdelve arcra borulnak. Ezután felolvassák János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét, a haláláról szóló részt, a passiót. A körmenetbe hozott kereszt előtt a hívők kifejezik Krisztus iránti imádatukat és hálájukat. Ezt követi az áldozás, a nagycsütörtökön megszentelt ostyával, vagyis Isten testével. A liturgiát könyörgéssel fejezik be, áldásosztás és elbocsátás ezúttal nincs.

Böjtölés

A böjtölés az ókor óta világszerte ismert, elsősorban vallási elhívatottságból böjtöltek vallásalapítók és híveik, s böjtölnek ma is az elkötelezettek, papok, papnők, beavatásra várók.

Arra vonatkozóan, hogy ezen a napon a keresztények a bűnbánat mellett böjtöltek is, először a 2. századból találtak utalásokat, a szigorú böjttel kapcsolatos szokások azonban csak a katolikusokra vonatkoztak.

Hosszú időn keresztül a keresztények, különösen a római katolikusok és a keleti keresztények, egy-egy negyven napos böjtöt tartottak, a nagyböjt tavaszi bűnbánati időszakában és a karácsony előtti bűnbánat, az advent idején. A II. vatikáni zsinat (1962-65) óta azonban már csak a hamvazószerda és a nagypéntek a kötelező böjtnap.

A protestánsoknál a böjt nincs egységesen szabályozva, a hívők lelkiismeretére bízzák a betartását. A „szent negyven napja” néven ismert nagyböjt a húsvét ünnepére való felkészülés – hamvazószerdától nagycsütörtökig tartó – ideje.

►A katolikusok húsvét előtti hetet nagyhétnek nevezik. A keresztény hívők ekkor emlékeznek a megváltásra.

A 4. században élt alexandriai Atanáz, valamint a 367-ben Constantia egyházi elöljárójának megválasztott Epiphanosz püspökök nevezték először szent hétnek ezt az időszakot, igaz eredetileg csak két szent napra, a péntekre és szombatra gondoltak.

A niceai zsinat (325) előtt a keresztény egyház a húsvétot, a szombatról vasárnapra virradó éjszakán tartotta meg. A 4. század végére azonban az ünnepi megemlékezések már egymástól elkülönítve, a hét más-más napjára is kiterjedtek.

Nagycsütörtökön Jézus Krisztus utolsó vacsorájára, nagypénteken Krisztus szenvedésére és halálára, nagyszombaton sírbatételére, húsvét vasárnapján pedig feltámadására emlékeznek.

Rosta Erzsébet

Kövessen bennünket a Facebookon!

Forrás: erzsebetrosta.hu

Nagycsütörtök

2018-03-29T08:30:00.000+03:00

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja. A keresztény hagyományban Jézus a Getsemáne-kertben e napon vett búcsút tanítványaitól, majd felkészült az áldozatra.

Tanítványait ekkor hívta meg a (feltehetően) Széder esti vacsorára (ez lett az utolsó vacsora), amit az Egyiptomból való szabadulás emlékére rendezett.

Hogy szeretetét kimutassa, megmosta tanítványai lábát. Ennek emlékére, Krisztus példáját követve honosodott meg a lábmosás szertartása, amikor a főpapok – pápa, püspökök, apátok – jelképesen megmossák 12 szegény ember lábát. Angliában ilyenkor a brit uralkodó mindig más-más templomban oszt alamizsnát a rászorultaknak.

„Dicsőség a magasságban Istennek”

Nagycsütörtök az Oltáriszentség, vagyis az Eucharisztia alapításának ünnepe. Ilyenkor minden templomban csak egy misét tartanak, az esti órákban. A pap fehér ruhában celebrálja, e színnel utal az ünneplésre, az örvendezésre. Ilyenkor a feszületeket takaró lila lepleket is fehérekkel váltják fel. Az orgona hangjára felcsendül a „Dicsőség a magasságban Istennek” kezdetű himnusz, s közben megkondulnak a harangok, megszólalnak a csengők, hogy utána nagyszombatig, húsvét vigíliáig némák maradjanak. Ahogy mondják, a harangok Rómába mentek. Ez a néma csend fejezi ki azt, hogy senki sem állt ki Jézus mellett. A prédikációt a már említett lábmosás követi.

Tiszta csütörtök

A szentmise befejeztével, csendben, mellőzve minden ceremóniát, megtörténik az ún. oltárfosztás, aminek során a templom oltáráról leveszik a kereszteket, gyertyatartókat, terítőket. E sajátos halotti szertartással jelképezik, hogy Jézust megfosztották ruháitól, de egyben utalnak a gyászra is. A középkor folyamán számos szerzetesrendben megszokott volt az oltármosás. Miután eltávolítottak mindent az oltárról, megmosták, megkenték, letörölgették. A Krisztus oldalából kifolyt vérre és vízre emlékeztetve, az oltárokat borral és vízzel mosták meg. Az oltármosás miatt sok helyen e napot tiszta csütörtöknek is hívják.

E foglalatosságokat minden évben egyszer végzik el, emlékezve az oltáriszentség megalapítására, az oltár szeretetére és tiszteletére. Ugyanis az oltárt elsősorban Jézus testének megtestesítőjeként tartják számon, az oltár megfosztása a gyász jele, annak megmosása, megkenése pedig azt kívánja kifejezni, hogy Jézus halála nemcsak halál, hanem szentség, „benne van a mi üdvösségünk és feltámadásunk”.

Krizmaszentelés

A templomokkal ellentétben, a székesegyházakban délelőtt tartanak misét. Ezen az adott egyházmegye valamennyi papjának kötelező részt venni, ahol megújítják, megerősítik papi fogadalmukat. Ekkor végzik el a krizmaszentelést (balzsammal kevert faolaj). A püspök megszenteli és megáldja a következő évben használt szent olajokat – a keresztelendők olaját és a betegek olaját – valamint a krizmát. Megszentelik a nagypénteki áldozás ostyáit.

Zöldcsütörtök

Valamikor e napon fogadta vissza az egyház a megtért bűnösöket. Németországban e napot zöldcsütörtöknek nevezik, mert a bűnbánók zöld ágat kapnak, jelezve, hogy eleget tettek nagyböjti kötelezettségüknek.

► A katolikusok húsvét előtti hetet nagyhétnek nevezik. A keresztény hívők ekkor emlékeznek a megváltásra.

A 4. században élt alexandriai Atanáz, valamint a 367-ben Constantia egyházi elöljárójának megválasztott Epiphanosz püspökök nevezték először szent hétnek ezt az időszakot, igaz eredetileg csak két szent napra, a péntekre és szombatra gondoltak.

A niceai zsinat (325) előtt a keresztény egyház a húsvétot, a szombatról vasárnapra virradó éjszakán tartotta meg. A 4. század végére azonban az ünnepi megemlékezések már egymástól elkülönítve, a hét más-más napjára is kiterjedtek.

Nagycsütörtökön Jézus Krisztus utolsó vacsorájára, nagypénteken Krisztus szenvedésére és halálára, nagyszombaton sírbatételére, húsvét vasárnapján pedig feltámadására emlékeznek.

Rosta Erzsébet

Kövessen bennünket a Facebookon!

Forrás: erzsebetrosta.hu

Kádár Sára Hajnalka: Az újjászületés csodája

2018-03-28T10:04:00.000+03:00

Tavaszodott. A fickándozó szellő megkergette a legelésző felhőket, s friss földillatot szórt szanaszét. Kinevetett a nap, bágyadt sugarai erőre kaptak, felmelegítették a télbe dermedt világot. Reccsent a jég, roppant a hó, hajszálvékony erecskékben futott a víz a lejtőkön.

A gazdák vékony árkokban eregették a hólevet a sáncok felé, a jégcsapok egyre szaporábban csöpögtek, s a házak tetejéről harsányan csobbant csatornába a víz.

A távoli dombok barnává, majd zölddé váltak, itt-ott hóvirág ringatta csengőjét, rojtosodni kezdett a lomb, s ébresztőt fújt a rigó.

Zsongott a kert, a rét, az erdő. Lekerült a kucsma, a bunda, a kabát, s az emberek szívébe is meleg lopakodott. A házban vanília illata kúszott, készülődtek a Feltámadásra. Petinek locsolóverset tanított anyja.

Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!

A „bárány húzta rengő kocsi” igen tetszett a kisfiúnak, így a versike hamar beszökött a fejébe. Apjától egy kis üveg kölnit kapott.

— Locsolni megyünk holnap a kislányokhoz, elmondod a verset, s megöntözzük őket.

— Miért? — csodálkozott Péterke.

— Hogy szépek legyenek, mint a virágok, és ne hervadjanak el.

Testvére, Katika is akart menni, a verset is tudta már.

— Nem lehet, te itthon várod anyával a locsolókat, süteményt és piros tojást adsz a locsolóknak. Másképp nem nősz nagyra, nem leszel szép virágszál. Anya pajkosan nézett elkerekedett szemű kislányára.

— A mi tojásaink nem pirosak! — nyafogott tovább Katika.

— A nyulacskák megfestik majd, meglátod, holnapra elhozzák a kertünkbe.

Anya két kis kosarat vett elő.

— Ezekbe reggel összegyűjtjük a színes tojásokat — mosolyogta. Aztán a szekrényből ajándékok kerültek elő. Világoskék, masnis ruhácska csatos fehér cipővel kislányának, fehér ing, sötét nadrág Péternek. Nagy volt az öröm! Katika azonnal beleöltözött, s illegette magát a tükör előtt. Testvére meg a kölnisüveget babrálta, szagolgatta kíváncsian. Izgatott kérdéseiknek a leszálló est, és az álom vetett véget.

Még homályban tapogatózott a reggel, de a gyerekek már talpon voltak, türelmetlenül kapkodták magukra ruháikat. Hiába csábított a reggeli az asztalon, rá se néztek. Kosaraikkal a kezükben indultak a kertbe anyával, apával nyuszi festette tojásokért. Galambok búgása, madarak trillája kísérte őket. Lábuk alá zöld fű simult, bársonyfák, fodros bokrok lebbentek a pajkos szélben.

— Nincs piros tojás! — rémüldözött Katika. Ám apjuk mozgolódást látott a bokorban.

— Nyuszi van ott, szaladjatok!

Valóban ott színesedtek a tojások! Fától fáig szaladva gyűjtötték össze a nyulak ajándékát. Egy-kettőre megteltek a kosarak. Örömük boldog kacajban csendült, arcukat bíborba öltöztette a csoda izgalma, s az éppen felbukkanó nap.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: Balázs Attila/MTI

Ma van II. Rákóczi Ferenc emléknapja

2018-03-27T11:58:00.002+03:00

1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc.

II. Rákóczi Ferenc mellszobra a fejedelem szülőháza előtt a szlovákiai Borsiban — Fotó: Vajda János/MTI

Erdély és Magyarország fejedelmének, a Rákóczi-szabadságharc vezetőjének születésnapját a Magyar Országgyűlés 2015. március 17-én nyilvánította emléknappá.

A mai napon tisztelettel adózunk történelmünk egyik legnagyobb alakja, II. Rákóczi Ferenc, valamint a fejedelemre felesküdöttek emléke előtt, akik a Cum Deo pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért) zászló alatt küzdöttek a magyar szabadság kivívásáért.

II. Rákóczi Ferenc 1676-ban született a Zemplén vármegyei Borsi várában (ma: Borsa, Szlovákia), apja I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem, anyja Zrínyi Ilona volt. A szabadságharc 1711-ben bekövetkezett bukása után száműzetésben élt, 1735. április 8-án halt meg a törökországi Rodostóban (ma Tekirdag). Hamvait csak 1906-ban hozták haza ünnepélyes külsőségek között, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában temették el.

II. Rákóczi Ferenc neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, melyben a teljes állami függetlenséget kívánta visszaszerezni a Habsburg birodalomtól, ezért választották meg Erdély és Magyarország fejedelmévé.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Mészely József: Ragyogjatok, hogy ragyoghassunk!

2018-03-08T09:00:00.000+02:00

Az ember nem válik egyik pillanatról a másikra nővé vagy férfivá. Csak rendre, fokozatosan, az igazi énünkre való rátalálás izgalmában, a felfedezés kalandjában, parányi lépésekkel, szívdobbanásról-szívdobbanásra...

Talán azok a pillanatok segítenek nővé vagy férfivá érni, amikor kérdéseinkre keresni kezdjük a válaszokat.

Amikor rájövünk, hogy jó álmodozni, mert csak az álmok segítenek továbblendülni a megkezdett rögös úton.

Amikor érezzük, hogy lábunk táncra bizsergeti, perdíti a zene varázsereje.

Amikor megpróbáljuk örömmel fogadni apró vágyakozásainkat.

Amikor hinni kezdünk magunkban.

Amikor ráébredünk, hogy bennünk is van egy forrás, mely friss, erőt adó vízzel kínál álmaink valóra váltásához.

Amikor rájövünk, hogy a boldog elégedettséget, nemcsak a külső események hatásaira érhetjük el, hanem a bensőnkből áradó békességgel is.

Amikor észrevesszük a tükörben azt, akit látni szeretnénk.

Amikor felismerjük magunkban, azt, aki lenni szeretnénk.

Amikor megérezzük, megízleljük és értékelni is tudjuk az apró örömök ízét és zamatát.

Amikor felismerjük, hogy minden hajnali ébredéskor egy új ajándékot kaptunk, egy új nap izgalmát, kalandját az élettől.

Amikor arra bátorodunk, hogy a pesszimistákra jellemző undorral, nem fedezhetjük fel a csillagok és a járatlan utak titkait.

Amikor rájövünk, hogy érdemes egyszerűbbé sallangtalanítani az életünket, hogy bőségesebbé bűvölhessük.

Amikor ráeszmélünk, hogy nem más, hanem mi magunk lehetünk csak saját történetünk hőse.

Amikor rádöbbenünk, hogy a magány és az unalom Csipkerózsika álmából jó ébrednünk a szeretett társ ölelésében.

Amikor ráérezünk arra, hogy semmilyen átok kelepcéjéből nem törhetünk ki a saját erőnkben való bizodalom nélkül.

Amikor merészen túlnézünk a kishitűek azon kijelentésén, hogy beképzeltnek kiáltanak ki fullánkos szavaikkal, de mi ennek már nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, mert úgy érezzük, mi már jóban vagyunk önmagunkkal.

Amikor ráeszmélünk, hogy nem foszthatjuk meg magunkat a gyöngédségtől és az örömtől.

Amikor örömmel, gyöngédséggel és vigasztalóan cirógatjuk meg és öleljük magunkhoz szerelmünk felsíró gyümölcsét.

Amikor a hajszoló munka és a család gyakran bénító kötelezettségei közepette is érezzük, hogy társunk szemének csillag-fényéből, megértő szavaiból új erőt meríthetünk a következő gondterhelt napokhoz.

Amikor ráébredünk, hogy az elégedettség varázs magvai bennünk gyökereznek.

Amikor rájövünk arra, hogy a rémisztő szédületben pörgő világban is, az egyszerű dolgokban: egy kedves szóban, egy rég olvasott vers újraolvasásában is békére és vigaszra lelhetünk.

Amikor ráérezünk arra, hogy az elegancia a visszafogottság művészete, hogy a kevesebb több a sallangoknál.

Amikor ráeszmélünk, hogy a szívből jövő hála az élet teljességét nyitja meg, mert a káoszból rendet, a zavarodottságból világosságot teremt, s ez segít nemcsak a túlélésben, de a nehézségek leküzdésében is.

A teljesség igénye nélkül még csak eggyel toldanám meg a felsorolásom.

Amikor felfedezzük, hogy a bennünk világító fény, nemcsak ki nem apadó forrás számunkra, hanem másokra is ragyoghat, másokat is melegíthet, vigasztalhat.

Főleg közös jellemzőket említettem — nőkre és férfiakra egyaránt illőeket —, hisz úgy érzem a mindennapokban is egyenlőek vagyunk, — Ti nők és Mi férfiak — egyenlőek a gondban, a véget érni nem akaró, sokszor értelmetlennek tűnő hajszában és a felelősségben is, de mégis jól esik legalább egy évben egyszer-kétszer, így ünnep táján elmondanunk, akár háromszor is néktek, amit mindennap illene:

Szívből kívánjuk: ragyogjatok, hogy ragyoghassunk! — mert Goethe-vel szólva:

Élni való minden élet,
Csak magadnak hű maradj,
Veszteség nem érhet téged,
Hogyha az leszel, ami vagy.

Ragyogjatok, Ti nők az egyszerű emberség fényével és ne a celebek hivalkodó tündöklésével, hogy Mi férfiak is ragyoghassunk az emberség meghitt villanásaival, hogy örömünket leljük az életben! Ragyogjatok, hogy ragyoghassunk!

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: Koszticsák Szilárd/MTI

Kádár Sára Hajnalka: Farsangoltunk

2018-02-07T09:29:00.001+02:00

Nagyobb testvéreimmel és az utcabeli barátokkal farsangjárásra indultunk az utcánkban, amely hosszan kacskaringózott a Főúttól az erdő felé. Jelmezeink a Piroska és a farkas téma köré alakítottuk, szöveget is komponáltunk hozzá.

Én Piroskaként kis piros pettyes fejkendőbe, nagyanyám hárászkendőjébe burkolóztam karomon egy vesszőkosárral, amelynek rejtett célja volt az adományok begyűjtése volt.

Lóri rémisztő farkas fejet készített feketére festett papírból — még anyám is segített neki —, lompos farkát a nyeléről levágott vesszőseprű alkotta, amely azonban folyton lecsúszott róla, emiatt egyre dühösebb farkas lett belőle. Még az üvöltése is hátborzongatóan hatott, igaz sokáig tanulgatta azt otthon, sőt Bodri kutyánk is szűkölve menekült a pajtába, ha Lóri farkasüvöltést gyakorolt.

Róza igazi nagymamának látszott, meggörbített hátát rongyokkal tömte ki, fejkendője alól nagyapám régi szemüvege mögül hunyorgott, és minduntalan nekiment valaminek a nagy dioptriája miatt. De ez nem szegte kedvét a bolondozásnak.

Pityu volt a snájdig vadász. A szomszédunkban lakott falunk egykori leggazdagabb urasága Márton úr, tőle kapta az eredeti ruházatot. Zöld kalapján madártoll libegett, bőrcsizmája úgy fénylett, hogy még a légy is hanyatt esett rajta, s bár térdén felül ért, szépségén semmit sem rontott, legalábbis a mi szemünkben. Csupán a puskát kellett helyettesítenünk egy darab lécből faragottal, amelyet ügyesen le is festettünk.

Róka komát nagyanyó kabátprémjéből alakítottuk, nyuszit már könnyebb volt készíteni, hiszen nyulat tartottunk otthon, hogy legyen hús, és télire jó füles sapka. Beköszönő szöveget a nagyobbak mondták sok szerencsét, bő termést kívánva a háznak és lakóinak:

„Hohó farsang, kedves idő,
Elmúlt már az ó esztendő!
Ebben az újban vigadjanak,
Nekünk jó darab szalonnát adjanak.
Tojjon a tyúkjuk százat naponta,
Jövőre is legyen vastag a szalonna,
Hogy nekünk is jusson a nyársra,
meg a kosarunkba!”

A Főúttól indultunk felfelé az utcán, de gondosan válogattunk a házak között, inkább az ismerősök, jó barátok kerültek fel a listánkra. Az első farsangjárás igen jól sikerült, sokat mókáztunk, a háziak pedig találós kérdésekkel tették próbára tudásunkat, gyűlt kosárkámba a sok sütemény, dió, alma, körte.

Vidámak voltunk, rettenthetetleneknek éreztük magunkat. Így aztán az utca gyerekei által rettegett Miska bá' kapuja előtt is megálltunk, bár eredetileg nem gondoltunk arra, hogy bemenjünk oda. Nem bizony, mert fura, morcos ember volt, akiről úgy véltük, hogy nem szereti, sőt ki nem állhatja a gyermekeket. Ritkán lehetett megpillantani őkelmét, amint botjára támaszkodva kiállott a kapujába. Olyan volt, mint a mesebeli bojár, aki még a kiskakas gyémánt fél krajcárját is elvetette. Féltünk tőle mindnyájan. No, de a játék hevében bátorságra kaptunk, így bementünk a kapuján. Házának még a végét sem láttuk akkora volt, s a vén diófa eléggé ránk ijesztett, de már a lépcső tetején álltak a nagyobbak. Hát szedtük a lábunkat mi is. Az előszobából hangos kopogással, jókívánságaink sorolásával léptünk be a szobába. Előttünk terpeszkedett karosszékében az öreg, fapipájából sűrű füstöt bodorgatott maga köré, kezében napilap. Leeresztette az újságot, ránk nézett nagy szemeivel, s valamiféle rekedt hangon üvöltötte, hogy „Julis, te!”. Nem vártunk tovább, hanyatt homlok menekültünk kifele, még a kapujától is jó messzire loholtunk. Kifulladva álltunk meg, a kosárkám tartalmának nagy részét elhullattam, farkasunk a farkát, hős vadászunk meg a puskáját veszítette el. Farsangoló kedvünk elszállt, nem mertünk tovább menni. Szüleink nagyot kacagtak rajtunk.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: Koszticsák Szilárd/MTI

Horváth István: Ha a fenyő maga volna

2018-02-03T10:28:00.000+02:00

De magas a fenyő orma,
s nincs fenyő, hogy ne hajolna,
ha szél vág az erdőn átal
hidegen.

Nincs erdő, hogy szél ne érje,
s nincs ember, hogy szíve mélye
erdejébe bú ne vágna
ridegen.

De az erdő erdő marad.
Szív a bútól meg nem szakad.
Elszáll a szél, elhal a bú,
kiderül.

Ha a fenyő maga volna,
kettétörne, nem hajolna.
Zúg az erdő, nincs a fenyő
egyedül.
(1952)

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: Pixabay/Pexels

194 éve született a Himnusz

2018-01-22T08:30:00.001+02:00

1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban — a kézirat tanúsága szerint — e napon fejezte be a Hymnus megírását.

Részlet a kéziratból — Fotó: Országos Széchényi Könyvtár

A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta meg hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust.

1829-ben jelent meg először

A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból” alcím nélkül, 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.

Pályázatot a megzenésítésre

Megzenésítésére Kölcsey halála után 6 évvel, 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg — pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével.

Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először, az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor. Az 1840-es évek végén ünnepi alkalmakkor még felváltva, vagy együtt énekelték a Hymnust és a Szózatot, addig az ötvenes években a Hymnus lett a nemzeti érzelmeket jobban kifejező népének.

A Himnuszt hivatalosan csak az 1949-es alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény 36. paragrafusa iktatta nemzeti jelképeink sorába, s a XIV. fejezet, 75. paragrafusaként emelte be az alkotmányba. A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény alapvetésének I. cikke kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével."

A magyar kultúra napja

A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben, majd több népfronttanácskozáson is felhívta a figyelmet egy ilyen ünnep megtartásának fontosságára.

„Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is” — mondta.

A nap megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást, s 1989 januárjában a HNF szervezte meg először az évfordulós rendezvényeket.

Az ünnep alkalmából azóta a magyarság szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről. Kiállításokat és koncerteket rendeznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak.

E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos szakmai elismeréseket is.

Többek között ekkor adják át:

a Márai Sándor-díjat,
a Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjat,
a Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat,
a közművelődés minőségfejlesztéséért járó Minősített Közművelődési Intézmény Címet és a Közművelődési Minőség Díjat,
a legjobb szolgáltatást nyújtó könyvtáraknak a Minősített Könyvtár Címet,
Kolozsváron az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat.

Szatmárcsekén megkoszorúzzák Kölcsey Ferenc sírját és átadják a Kölcsey Ferenc-emlékplakettet. A Kölcsey Társaság által 1995-ben alapított elismeréssel azokat a művészeket jutalmazzák, akik életművükkel és tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a hazai és az egyetemes kultúra gazdagításához.

Kéziratok

Kölcsey Ferenc a verseit külön lapokra írta, és kéziratcsomagokban gyűjtötte. A Hymnust tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt, és több mint száz éves lappangás után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába.

A Hymnus két lapon található, tintamarás miatt megsérült, eredeti kézirata a magyar kultúra napján minden évben megtekinthető.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Forrás: MTI

Kányádi Sándor: Téli szonett

2018-01-20T10:04:00.000+02:00

Megszagol, táncol, két lábra áll,
dörzsölődik, megnyalogat,
mint valami kölyök-halál,
a felborzolt bundájú fagy.

Védem magam: félszegen hadonászok,
irtózattal és ijedt-szelíden,
mint akinek hajdani kutyaharapások
emléke sajdul reflexeiben.

Diadallal s megkönnyebbülten
csapom be az ajtót orra előtt,
s kezdek levetni magamról minden
levethetőt.

Hiába a forró fürdő s a tégla:
nyüszít s én vacogva bújok a kanapéra.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: pixabay

Farkas Árpád: Anyák némasága

2018-01-13T16:22:00.000+02:00

Csak a gyermekek tudják mohó irtózattal a késeket nézni.

Mint a hegedű, az anyák melléhez szorítva énekel a kenyér,

a villámló penge simulása benne hópuha muzsika.

Morzsák havazásába tartják arcukat a gyermekek,

csak ők, ők tudják az anyák mellére szaladó késeket

mohó iszonyattal nézni.

Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól,

mint az edények.

Mellük, akár az otthoni csiprok, kanalak, csészék,

ajkunk kihűlt formáit őrzi.

Szél ver minket, férfivá, késsé élesít a fenőkő-idő.

Csak az anyák tudják mohó, lármátlan iszonyattal

a fiaikat nézni,

ha kenyérszegő késként csobogó mellükre szaladnak.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: pixabay

75 évvel ezelőtt kezdődött a doni katasztrófa

2018-01-12T09:46:00.001+02:00

1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg.

A 2. magyar hadsereg gyalogos alakulata a Don-kanyarban — Fotó: MTI/Reprodukció

Ez volt a magyar hadtörténet legnagyobb veresége: idegen földön, idegen érdekekért magyar katonaság a keresztes háborúk óta nem harcolt ilyen messze a hazától.

A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra.

A németek a Szovjetunió ellen 1941-ben indított villámháború kudarca után követeltek csapatokat szövetségeseiktől a következő évre tervezett hadjárathoz. A magyar kormány ezt nem tudta, de nem is akarta megtagadni, mivel az Észak-Erdély visszaszerzésére törekvő Románia azonnal igent mondott Hitlernek, emellett a magyar vezetés a részvételtől újabb területek visszacsatolását is remélte.

A németek igényeit hosszas alkudozás után sikerült leszorítani, de azon az áron, hogy a magyar csapatokat hadászati vonatkozásban a németeknek rendelték alá, felfegyverzésüket illetően pedig csak szóbeli ígéretet kaptak Berlinből.

A frontra kivonuló 207 ezer fős 2. magyar hadseregbe, amelynek parancsnoka Jány Gusztáv vezérezredes volt, a teljes sorállománynak csak 20 százalékát sorozták be. Magas volt a tartalékosok aránya, a létszám 20 százalékát nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát pedig zsidó és baloldali munkaszolgálatosok adták. A fegyverzet és felszerelés hiányos és korszerűtlen volt.

A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, és július 7-én érték el a Dont.

A kifáradt egységek itt védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A nyár folyamán sikertelenül kísérelték meg a folyó nyugati partján megmaradt szovjet hídfők felszámolását, a harcokban 30 ezer embert vesztettek. A vezetés már ekkor felismerte, hogy a katonák képtelenek ilyen hosszú frontszakasz védelmére. A beígért fegyverzet és felszerelés viszont a tél beálltával sem érkezett meg a németektől, akik 1942 novemberében a sztálingrádi csata miatt elkezdték csapataik kivonását a doni térségből.

A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, mínusz 30-35 fokos hidegben lendült támadásba az urivi hídfőből kiindulva, és már aznap 8-12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe.

A Vörös Hadsereg január 14-én a voronyezsi front középső és déli részén is megindult, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törte át a magyar védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal ezen részén állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta. Jány a mind rosszabbra forduló helyzetben is ragaszkodott ehhez a parancshoz, jóllehet ha már január 15-én elrendeli a visszavonulást, a hadsereg egy részét talán megmenthette volna.

Gépeik hátrahagyása után nyitott vagonokban visszavonuló katonák, a 2. magyar hadsereg vadászrepülő alakulatának tagjai a Don-kanyarban — Fotó: MTI/Reprodukció

Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a 2. magyar hadsereget. Az arcvonal felbomlott, eluralkodott a pánik.

Jány január 17-én hajnalban elrendelte a VII. hadtest visszavonását. Az elvágott, és német alárendeltségbe került III. hadtest tovább harcolt, de február elején — miután sem ellátmánya, sem fegyverzete nem maradt — a később szovjet hadifogságba esett parancsnok, Stomm Marcell feloszlatta az alakulatot, melynek pár ezer katonája kijutott a szovjet gyűrűből.

Magyar katonák holttestei
a Don-kanyarban
Fotó: MTI/Reprodukció

A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg 1943. január 24-én „vált ki az arcvonalból”. Jányt a jórészt fegyvertelen, demoralizált katonák nyomorúságos látványa e napon késztette hírhedt hadparancsának megfogalmazására: „...a 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét”.

A katonákat gyávasággal vádolta és a „rend helyreállítása” érdekében a helyszíni felkoncolást (!) is engedélyezte. A megalázó és igazságtalan parancs akkora felháborodást keltett, hogy sok helyen ki sem hirdették, maga Jány április 4-én nyilvánította semmisnek és helyettesítette újjal.

A hadsereg életben maradt katonáit március 5-én hátravonták a Dnyeper folyó nyugati partjára, hazaszállításuk április 6-tól május 30-ig tartott. Jányt, aki az utolsó vonattal távozott, Horthy Miklós kormányzó 1943. augusztus 5-én felmentette parancsnoki tisztéből. A tábornokot a Népbíróság 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélte, majd november 26-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette Jányt a háborús bűntett miatt ellene emelt vád alól.

A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg mintegy 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer főt vesztett, az elesettek és a fogságba kerültek pontos száma sem ismeretes.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Forrás: MTI

254 éve csapott le a Habsburg-vihar Madéfalvára

2018-01-07T12:03:00.001+02:00

1764. január 7. a székelyek mészárlásának napjaként vonult be a történelembe, amikor Habsburg-udvar elleni lázadás miatt a császári katonaság több mint kétszáz székelyt, köztük nőket és gyerekeket ölt meg Madéfalván.

Madéfalván 1905 október 8-án állították fel a siculicidium turulmadaras emlékművét — Köllő Miklós szobrászművész alkota

A vérfürdő madéfalvi veszedelem (vagy vérengzés) néven vonult be a történelembe. Ezt a címet — Madéfalvi veszedelem — adta Nyirő József is a történtekről írt, 1939-ben kiadott regényének.

A siculicidium (székely-gyilkolás, székelyek legyilkolása) néven is ismert tragikus esemény előzménye 1760-ra nyúlik vissza, amikor Mária Terézia császárnő elrendelte a Rákóczi-szabadságharc leverése után megbízhatatlannak nyilvánított és felszámolt erdélyi határőrség újbóli felállítását. A szervezet feladata a határok védelme, a rablók és csempészek üldözése volt, a határőrök a zsold és ingyen fegyver mellett számos adókedvezményben is részesültek.

Fotó: Haáz Sándor/MTI

A határőrségbe először csak románokat szerveztek, majd 1762-ben elkezdték a székely határőrség szervezését is. (A székelység korábbi, szabadalmas jogállással járó határőrszolgálata 1711-ben szűnt meg, de ehhez kapcsolódó kedvezményeiket megtarthatták.) Eleinte a földesúri terhek alóli szabadulás reményében sokan jelentkeztek, de amikor kiderült, hogy adóikat továbbra is fizetni kell, régi szabadságjogaikat nem nyerik vissza, mindezek tetejébe pedig szolgálniuk idegenben is kell, méghozzá német vezénylet alatt, nagyon sokan meggondolták magukat.

Mária Terézia erre elrendelte az erőszakos sorozást, ami elől a főleg csíki, kisebb részben háromszéki székelyek közül sokan elbujdokoltak. Mintegy 2500-an azonban összegyűltek az Olt menti Madéfalván és tiltakozó petíciót megfogalmazásába kezdtek, hogy írásban hozzák követeléseiket a bécsi udvar tudomására.

A jogról és hagyományról hallani sem akaró császári vezetés erőszakkal válaszolt: a falut 1764. január 7-én hajnalban 1350 császári katona fogta körül és fegyverrel mészárolták le azokat, akik a négy órányi ágyúzás után még életben maradtak, a menekülők üldözésére lovasokat is bevetettek.

A vérfürdőnek hivatalos jelentések szerint mintegy 200, más adatok 400 áldozata volt, köztük nők és gyermekek is, egy korabeli feljegyzés szerint „nem volt olyan nap, hogy valamelyik faluban ne temettek volna valakit”. A tragikus eseményt gyakran nevezték ezután siculicidiumnak is, mert a latin szó számot is jelentő betűi az 1764-et adják ki.

A brutális fellépés megtörte a székelyek ellenállását, a határőrség szervezése márciusra befejeződött.

A vérengzés után indult meg a székelyek tömeges kivándorlása Moldvába, ahol a csángók fogadták be őket. Nagy részük tíz év után Hadik András segítségével Bukovinában telepedett le, ahol megalapították az öt székely falut: Fogadjistent, Istensegítset, Hadikfalvát, Józseffalvát és Andrásfalvát. Az öt falu lakói visszavágytak hazájukba, így kerültek az Al-Duna vidéke és Déva környékére. 4500 ember 1941-ben egy román-magyar egyezmény alapján került a Bácskába, ahonnan 1944-ben ismét menekülni kényszerültek.

Magyarországon a háború után kitelepített németek megüresedett házaiba, a Balaton-felvidékre, illetőleg többnyire Tolna és Baranya megyei falvakba telepítették a bukovinai székelyeket. A moldvai csángóságba olvadt székelyek viszont végleg a Kárpátok másik oldalán maradtak.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Horváth István: Tornyot raktam

2018-01-06T21:09:00.000+02:00

Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.

Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
— Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.
„Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!”
— A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.

Magyarózd, 1942

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: Pixabay

Sokkos pánikot okozhatnak a petárdák az állatoknak

2017-12-30T11:41:00.000+02:00

Az állatvédők arra figyelmeztetnek, hogy az óévbúcsúztatókor használt pirotechnikai eszközök durva hang-és fényhatásai miatt sokkos pánikba eshetnek a macskák és a kutyák.

Fotó: Kovács Tamás/MTI

Ebben az állapotában az állatok félelmükben akár támadhatnak, haraphatnak is, de a leggyakoribb, hogy elszöknek, és sok kutya, macska soha nem is kerül utána haza.

Az állatvédők azt javasolják a gazdáknak, hogy tegyenek a kutyák, macskák nyakába bilétás nyakörvet a tulajdonos elérhetőségeivel, legyen az állatban mikrochip, ebben az időszakban mindenhol pórázon sétáltassák a kutyákat, otthon pedig biztosítsanak a közvetlen utcai hangoktól elszigetelt helyet nekik.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Forrás: MTI

Mészely József: Én azt kívánom

2017-12-30T10:19:00.000+02:00

Én azt kívánom, hogy
emeletesre épüljön házatok,
ösvényből utat járjatok,
föl, a csillagokig röpítsétek
acéllá edzett madaraitok.

Én azt kívánom, hogy
kenyérré finomuljon búzátok,
bánat ne árnyékolja arcotok,
szeretetből ébredjen szavatok,
reményből csendüljön dalotok.

Én azt kívánom, hogy
izmos karokkal vigyázzátok
a fehértollú békegalambot,
álmokkal derüljön hajnalotok,
hogy ne érezzétek szűknek a világot.

Évfordultával ezt kívánom, de
ha mégis csak részben teljesülne,
soha senki akkor se csüggedjen,
gondoljon arra, hogy a felhők mögött
mindig áldón ragyog a nap az égen.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: pixabay

Móra László: Karácsonyi imádság

2017-12-25T17:35:00.000+02:00

Ó, édes Jézuska,
Hallgasd meg szavunk!
Nagy országért síró
Bús magyarok vagyunk.

Szent karácsony estjén
Halld meg ezer jajunk...
Igaságot kérő
Bús zmagyarok vagyunk.

Küldd le angyalkáid,
Tedd fényessé napunk!
Hiszen csak sötétben
Botorkálók vagyunk.

Széttépett Hazánkban
Nézd városunk, falunk!
Alig-alig élők
Meglopottak vagyunk.

Ne küldj sok játékot!
Karácsonyfát se adj!
Ó, csak azt tudhassuk,
Hogy most közöttünk vagy.

Hogy közibénk jöttél
S két áldott kezeddel
Földi csodát teszel
Síró nemzeteddel.

Ó, édes Jézuska
Hallgasd, amit kérünk:
Szent István országát
Adjad vissza nékünk!

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: Darek Delmanowicz/EPA/MTI

A giccshó mezején járunk?

2017-12-25T11:32:00.000+02:00

A címben ékeskedő kérdés egy kortárs magyar gondolkodó, név szerint Geszti Péter szájából származik, aki néhány évvel ezelőtt egy tehetségkutató műsorban előadott karácsonyi dalok hallatán merengett el ekképp.

Illusztráció: Burján János/MTI

Ahhoz képest, hogy egyes zenekritikusok szerint a karácsonyi dalok „a legborzasztóbb dolgok a világon”, Geszti finoman fogalmazott.

Valóban minden giccs, ami a karácsonnyal kapcsolatos? A díszek, a fények, a zene? Nos, ami az utóbbit illeti, a zenekritikusok szerint attól a szent pillanattól fogva, hogy a karácsonyi dal a templomból a slágerlistákra került, tömény giccsé lett. Azelőtt is az volt — mondják —, csak akkor nem volt politikailag korrekt annak minősíteni.

Coldplay: Christmas Lights

Ettől függetlenül a klasszikusokat nem bántják, nem vitatják azok jól megérdemelt helyét a zenetörténelemben. Az a baj, hogy az utóbbi húsz-harminc esztendőben nem igazán született érdemes karácsonyi popdal, annak ellenére, hogy boldog-boldogtalan próbálkozik évről évre. Talán Mariah Carey „All I Want for Christmas Is You” című dala volt az utolsó, amely valamelyest a nagyok közelébe férkőzött, de az sem több egy tucatdalnál, amiben kissé túladagolták a száncsengőt.

2011-es megjelenése óta Michael Bublé „Christmas” című feldolgozáslemeze a decemberi eladási listák állandó szereplője.

Talán épp azért akkora siker a korunk Frank Sinatrajaként is emlegetett kanadai előadó lemeze, mert nem próbált feltétlenül saját dalokkal maradandót alkotni, a lemezen a kötelező klasszikusok mellett mindössze egy saját szerzemény szerepel, melynek Bob Rock (Metallica, Mötley Crüe stb.) volt a producere. Ha másért nem, hát ezért megér egy hallgatást.

Smith & Burrows: When The Thames Froze / Michael Bublé: Christmas

A tucatszerzemények dömpingjében turkálva találhatunk magunknak a giccsérzet vagy -érzés elűzésére tökéletesen alkalmas, nem-klasszikus szerzeményeket is.

Ezekben is fellelhetőek azok az elcsépelt zenei megoldások, amik giccsbélyegért kiáltanak, mégsem azok. Hogy miért? Talán mert a halkabbra keverték a száncsengőt? Ki tudja... De gustibus... (kágyé)

Kövessen bennünket a Facebookon!

A kisgyereket hagyjuk hinni a csodában

2017-12-23T20:05:00.000+02:00

Pszichológusok szerint jó, ha a kisgyerekek hisznek abban, hogy a karácsonyi ajándékokat az angyalka vagy a Jézuska hozza. A csodás magyarázatok segítik őket a világ megértésében és fejlesztik a személyiségüket.

Karácsonyi angyalok — Fotó: Mohai Balázs/MTI

A karácsonyfát és az ajándékokat a különböző keresztény kultúrkörökben tradicionálisan más-más legendás személyek, mesebeli lények hozzák: Erdélyben például az angyalka, a Partiumban a Jézuska.

Mit mondjanak a szülők a gyerekeknek, hogy megmaradjon az ünnep varázslatos hangulata, s később se érje a kicsiket csalódás, amikor kiderül, hogy az ajándékokat a szüleiktől kapják?

Németh Laura klinikai pszichológus szerint: jó, ha a gyerekek hisznek abban, hogy a karácsonyi ajándékokat az angyalka vagy a Jézuska hozza. 7-8 éves korukig a gyerekek gondolkodását a mesék uralják, egy mágikus-misztikus gondolkodás jellemző rájuk, a világ megértésének az alapja pedig egyfajta varázslat.

A csodás magyarázatok segítik a gyerekeket a világ megértésében, fejlesztik a személyiségüket is, de jó hatással vannak a kommunikációra és az érzelmi intelligenciára is. A szakember szerint ezért kis korban hagyni kell hinni a gyerekeket a csodákban.

A pszichológus azt javasolja a szülőknek, ha nagyobb gyerek is van a családban, vele üljenek le beszélgetni, emlékeztessék arra, neki is milyen jó volt, amikor még hitt a karácsonyi csodában, és kérjék meg, a kisebb testvér kedvéért ezt most is játsszák el. Ha ez mégsem sikerülne, az sem probléma – tette hozzá a pszichológus.

A gyerekek addig hisznek a Jézuskában vagy a Mikulásban, ameddig ők szeretnének. Amikor ellentmondó információkkal szembesülnek, de még nincs felkészülve az igazság elfogadására, akkor hárítják ezeket az információkat.

Németh Laura az ajándékozással kapcsolatban azt javasolja, hogy a szülők a gyerekkel közösen írjanak listát a Jézuskának, és tudatosítsák a gyerekben, hogy abból nem minden ajándékot fog megkapni. Azt azonban már érzelmi zsarolásnak nevezte a szakember, amikor a szülő azzal próbálja fegyelmezni a gyereket, hogy ha nem lesz jó, semmit nem hoz neki a Jézuska.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Forrás: Kossuth Rádió | Fotó: Mohai Balázs/MTI

Kádár Sára Hajnalka: Ünnepvárás

2017-12-23T19:45:00.000+02:00

Csípős kedvében érkezett a nyargaló szél a faluba, fekete felhőket gomolygatott maga előtt, végig rohant a fákon, dühödten rázta meg a zölden hivalkodó fenyőket. Ünnep hangulatát sugallta minden, otthon a vaníliás sütemény illata, a tanterem díszítése, az iskolai előadások, vetélkedők, játékok.

Semmi nem tudta lekötni figyelmét, tekintete egyre csak az ablakot leste. Aztán elcsendesedett a kinti világ. Ökölnyi pelyhekben kezdett esni a hó, sűrű fehér színével befestette az eget, a levegőt, a templomtornyot, a fákat.

Ujjongás szakadt fel belőle, a várakozás boldog öröme. Szüntelenül hullott, kavargott a hó.

Végre, hazaengedték. Mint felszabadult kiscsikó rohant ki a tejfehér sűrűségbe. A szél belekapott a kabátjába, havat fújt a szemébe. Nem törődött ezzel, megszaporázta a lépteit. A kerítéseket, házakat hósapka födte már, térdig süppedt a puha fehérségbe. Csodavilágba került. A kéményekből felszálló kék füst, az ablakokban az advent fényei hirdették az ünnepet. Hajtotta a kíváncsiság. Vajon, megjött már az angyal? Hozott karácsonyfát?

A kapu előtt megtorpant. Sötéten bámult rá a ház. Egy pillanatig elfogta a kétség, a félelem, aztán belépett az udvarra. A tornácon nagy kupacban állt a hó. Semmi nem mutatta az ember nyomát.

Hisz az angyalok repülnek, derült fel az arca. Türelmetlenül kukucskált be az ablakon, és a szemébe fények villantak. Apró kis gyertyalángok pislogtak a benti homályban. Kimondhatatlan öröm öntötte el, valósággal bezuhant az ajtón. Abban a pillanatban felgyúlt a villany, szikráztak a fényszórók a karácsonyfán, alatta ajándékcsomagok lapultak, szólt a Mennyből az angyal. Szülei is épp akkor léptek a szobába.

Mindenkit elbűvölt az öröm, a szeretet ünnepének hangulata. Percekig bámulta a csodát, majd énekelni kezdték ők is a karácsonyi dalt.

Kellemes meleg lebegett a házban, s a lelkében nagyobbra lobbant a szeretet.

Kövessen bennünket a Facebookon!

Illusztráció: Balázs Attila/MTI

vhegy

Mészely József: Szent György-napi sokadalom

Wass Albert: Fenyő a hegytetőn

József Attila: Április 11 (A Magyar Költészet Napjára)

József Attila

A magyar költészet egyik legnagyobb alakja Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatti házban látta meg a napvilágot 1905. április 11-én. Apja, József Áron szappanfőző munkás, anyja, Pőcze Borbála mosónő volt.

Sík Sándor: A napos hegy

Sík Sándor (1889-1963)

Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, akadémikus a 20. század legjelentősebb vallásos szellemű lírikusainak egyike.

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónapáprilis hónapja,hol kalap a fején,hol báránybőr sapka.

Nagyszombat

A nagyszombat húsvét vigíliája, Krisztus sírban pihenésének emléknapja. A nagyszombat elnevezés a nagyhétre utal, mivel ez a nap is része a „három szent napnak”.

Keresztény hagyományok

Krisztus feltámadt!

Nagypéntek

Nagypénteken a keresztény világ Krisztus keresztre feszítésére emlékezik. Nagypéntek a protestáns egyház legnagyobb ünnepe, náluk nem csupán gyásznap, hanem isteni üdvtény is.

Keresztény hagyományok

Passió

Böjtölés

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja. A keresztény hagyományban Jézus a Getsemáne-kertben e napon vett búcsút tanítványaitól, majd felkészült az áldozatra.

„Dicsőség a magasságban Istennek”

Tiszta csütörtök

Krizmaszentelés

Zöldcsütörtök

Kádár Sára Hajnalka: Az újjászületés csodája

Tavaszodott. A fickándozó szellő megkergette a legelésző felhőket, s friss földillatot szórt szanaszét. Kinevetett a nap, bágyadt sugarai erőre kaptak, felmelegítették a télbe dermedt világot. Reccsent a jég, roppant a hó, hajszálvékony erecskékben futott a víz a lejtőkön.

Ma van II. Rákóczi Ferenc emléknapja

1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc.

Mészely József: Ragyogjatok, hogy ragyoghassunk!

Az ember nem válik egyik pillanatról a másikra nővé vagy férfivá. Csak rendre, fokozatosan, az igazi énünkre való rátalálás izgalmában, a felfedezés kalandjában, parányi lépésekkel, szívdobbanásról-szívdobbanásra...

Kádár Sára Hajnalka: Farsangoltunk

Nagyobb testvéreimmel és az utcabeli barátokkal farsangjárásra indultunk az utcánkban, amely hosszan kacskaringózott a Főúttól az erdő felé. Jelmezeink a Piroska és a farkas téma köré alakítottuk, szöveget is komponáltunk hozzá.

Horváth István: Ha a fenyő maga volna

194 éve született a Himnusz

1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban — a kézirat tanúsága szerint — e napon fejezte be a Hymnus megírását.

1829-ben jelent meg először

Pályázatot a megzenésítésre

Megzenésítésére Kölcsey halála után 6 évvel, 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg — pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével.

A magyar kultúra napja

E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos szakmai elismeréseket is.

Kéziratok

Kölcsey Ferenc a verseit külön lapokra írta, és kéziratcsomagokban gyűjtötte. A Hymnust tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt, és több mint száz éves lappangás után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába.

Kányádi Sándor: Téli szonett

Farkas Árpád: Anyák némasága

Csak a gyermekek tudják mohó irtózattal a késeket nézni.

75 évvel ezelőtt kezdődött a doni katasztrófa

1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg.

A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra.

A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, és július 7-én érték el a Dont.

A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, mínusz 30-35 fokos hidegben lendült támadásba az urivi hídfőből kiindulva, és már aznap 8-12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe.

Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a 2. magyar hadsereget. Az arcvonal felbomlott, eluralkodott a pánik.

254 éve csapott le a Habsburg-vihar Madéfalvára

1764. január 7. a székelyek mészárlásának napjaként vonult be a történelembe, amikor Habsburg-udvar elleni lázadás miatt a császári katonaság több mint kétszáz székelyt, köztük nőket és gyerekeket ölt meg Madéfalván.

A brutális fellépés megtörte a székelyek ellenállását, a határőrség szervezése márciusra befejeződött.

Horváth István: Tornyot raktam

Sokkos pánikot okozhatnak a petárdák az állatoknak

Az állatvédők arra figyelmeztetnek, hogy az óévbúcsúztatókor használt pirotechnikai eszközök durva hang-és fényhatásai miatt sokkos pánikba eshetnek a macskák és a kutyák.

Mészely József: Én azt kívánom

Móra László: Karácsonyi imádság

A giccshó mezején járunk?

A címben ékeskedő kérdés egy kortárs magyar gondolkodó, név szerint Geszti Péter szájából származik, aki néhány évvel ezelőtt egy tehetségkutató műsorban előadott karácsonyi dalok hallatán merengett el ekképp.

2011-es megjelenése óta Michael Bublé „Christmas” című feldolgozáslemeze a decemberi eladási listák állandó szereplője.

A kisgyereket hagyjuk hinni a csodában

Pszichológusok szerint jó, ha a kisgyerekek hisznek abban, hogy a karácsonyi ajándékokat az angyalka vagy a Jézuska hozza. A csodás magyarázatok segítik őket a világ megértésében és fejlesztik a személyiségüket.

Kádár Sára Hajnalka: Ünnepvárás

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.