Kisvárosi történetek

A világ 7 legfantasztikusabb tere közt (?)

2013-10-08T16:51:00.002+02:00

A Men.hu portál még a tavasszal összeállította azt a 7 teret - mely szerintük- a világ legfantasztikusabbjai. A velencei Szent Márk tér, Firenze és Mexikóváros mellett legnagyobb meglepődésünkre ott találjuk a szabadkai Szabadság teret is.

"A mai Szerbia területén helyet foglaló város egyik fantasztikus tere a Szabadság tér, amelynek vörös épülete, és körbeültetett fái is gyönyörű látványt nyújtanak." - írja a rangsor szerzője. A illusztrációként felhasznált régi képen -a már emlékeinkben élő- kávézók hiányoznak. Ahogy a Népszínház megkopott, patináns külseje is eltűnt. Ha az írás szerzője a szarkóvágot látná, vajon előző véleményét aktuálisnak tartaná?

A vad nyulak halálra rémitették Szuboticát

2013-10-07T22:39:00.003+02:00

A vad nyulak halálra rémitették Szuboticát

Egy német tudós csodálatos riportja Szuboticáról

Beküldték a Naplóhoz a Stuttgarter General Anzeiger március 2-iki számát, amelyben egy elég hosszú cikk

számol be arról a rémületről, amelyet két nyúl idézett elő Szuboticán. A cikk szerint két nyúl a déli időben, amikor az áruházak alkalmazottai elárasztották a föuccát, valaki tréfából elkiáltotta, hogy »itt vannak a nyulak.« Ezt a kiáltást félreérthették, mert az emberek rémülten menekülni kezdtek és a fő uccába torkolló főtéren posztoló rendőr látván a pánkot, arra fordult, ahonnan a veszedelem jött volna és nagyon elcsodálkozott, amikor végre megjelent a veszedelem, két vad nyúl, amelyeket a hideg kergetett be a városba. A nyulak pár lépésre a rendőrtől megáltak, aztán valószínűleg megijedve a fegyveres erőtől, visszafordultak és egy közelben lévő ház portásfülkéiébe menekültek be, ahol a portás felesége vette őket gondozásba. Szuboticán még napok után is szégyenkeztek azok, akik megijedtek a vadnyulaktól.

Igy mondja a stuttgarti újság és miután az ilyen vad hirek rendszerint vándorolnak egyik újságból a másikba, lehetséges, hogy Németországban Szuboticát úgy fogják emlegetni, mint azt a várost, amelyben az emberek még a nyúlnál is gyávábbak.

Napló, 1934.

Udvarias néger.

2013-06-30T00:19:00.001+02:00

Udvarias néger. Kezdünk világ-város lenni és pályaudvarunk nemzetközi jelleget ölt így ünnep alkalmával. A héten pld. egy arabosan öltözött néger utazott át és leszállt megmosdani, ami még a víz adó asszonyt is csudába ejtette, mert még jobban ragyogott a fekete ábrázatja és fehér fogsora. De az még furább volt, mikor az asszonynak kezet akart csókolni. Ugyan ne izéljen — távolítja az asszony — még bekormozza a kezemet; nem is hiszem, hogy odahaza nem tintában mosdik, hisz olyan fekete, hogy gyertyát kell gyújtani, ha az ember látni akarja. (Szabadkai Közlöny, 1892.)

Szentivánéji népszokás a szabadkai hagyományban

2013-06-22T21:43:00.002+02:00

Szabadkai néphit szerint Jézus midőn a zsidók üldözték, egy faluba menekült. Árulás következtében a zsidók ezt megtudták és követték. Útközben valaki meg mondta nekik, hogy abban a házban keressék, a melyik előtt tüz ég. A midőn azonban a zsidók a faluba értek, minden ház előtt tüz lobogott s csak azt átugorva léphettek a házakba.
Etnographia, 1902

Pódiumbeszélgetés Komor Marcell unokájával

2013-05-29T20:55:00.003+02:00

Jézus, a munkás

2013-05-01T23:02:00.002+02:00

1931. novemberében, Szabadka mai Kertváros területén szentelték fel a Jézus a munkás templomot. Akkor a Hartmann és Conen cég munkásainak a negyede, ha úgy tetszik gyártelepe volt. Így nem véletlen, hogy a templom titulusa is egy munkás: Jézus lett. Ezzel is a munkásréteget akarták megszólítani. Mint ahogy a május elsejei templombúcsúval is.

A Napló 1931. november 16-ai számában beszámol az előző nap felszentelt templomról. A cikkíró a végén megemlíti, hogy Conen Vilmosné mellett Hartmann Terézia is megjelent. Ez visszatetsző, vagy több szempontból kérdőjeles látogatás lehetne, ha csak azt vennénk figyelembe, hogy Hartmanné nem csak hithű zsidó vallású volt, de mint ilyen a hitközség egyik "éllovasa", hiszen hosszú időn át vezette a helyi Izraelita Nőegyletet. A valóság az, hogy a Hartmann és Conen birodalom élt a kor marketingeszközeivel, vagyis természetes volt, hogy a munkásainak a templomépítéséhez hozzájárul. Ne felejtsük el, hogy ez még a népegyház kora volt, amikor vasárnaponként minden templom padja megtelt!

A Conen Vilmosné által felajánlott főoltár először a templom közepén, egy boltívben kapott helyet. A mostani, nyugati tájolású szentélyt később alakították ki. A templom külső homlokzata art deco stílusú, a régi képek tanúságai szerint a templombelső ettől jóval visszafogottabb volt.
Érdekes a terület története is: 1930-ban még Szegedi szőlök néven szerepel, közben megjelenik a gyári, munkás réteg. Az évtizedek folyamán a város kertvárosi kerületévé alakul át és helyenként egyetemi városi attitűdöket is felvállal. A munkás múltra ma már csak az 1932-ben döntött határozata emlékeztet, miszerint május elsején van a templom búcsúja. De sajnos ez sem sokáig, mert a plébánia kérte új templombúcsú kijelölését. Noha ez az ünnep a proletár eszmékhez köthető, mégsem szabad figyelmen kívül hagyni a helyi hagyományt és az egykor itt élők (imádkozók) szándékát.

Jelentős változás 1969-ben történik: ekkor ér véget a mintegy két éves építkezés-átalakítás. A II. vatikáni zsinat szellemét követve "modernizálják" a templomot. Az eredeti festett oltárképet felcserélik egy posztmodern ~~amorf~~ szobor-kompozícióval, szembemisézős oltár, felolvasó (ambó) és szédesz kerül kialakításra. Az eredeti oltárt felhasználják a szembemisézős oltár anyagába, így az is eltűnik (átminősül).
Legutóbb 2012-ben történt jelentősebb változás a templombelsőn: a régi oltár visszakerült (vagy újat építettek) az eredeti helyére. Érdekes, hogy a plébánia-vezetés felvállalta azt, hogy pénzhiányában színes matricákkal alakította ki a vitrázsait (nevezhetnénk ezt giccsnek is, de most nem vagyunk rosszhiszeműek és reméljük, hogy csak ideiglenes a megoldás). Sajnos nem voltak elég bátrak vagy merészek, hogy egy egyedi, művészettörténetileg (és akár turisztikailag) is értékes (és érdekes) art deco-s templombelsőt alakítsanak ki. A megjelenő több stílusjegy (vitrázsok historizáló jellege, oltár-, padok, világítás disszonanciája) nincs hegemóniában egymással. Egy modern, pláza-szerű templombelsővel találkozunk, amely annak ellenére, hogy tiszta, világos, áttetsző, sok a modern berendezése, mégis valahol azt sejteti velünk, hogy ez sem az örökkévalóságnak készült és 40 év múlva újra "hozzá kell nyúlni", lecsupaszítani, átgondolni, áttervezni, átépíteni. De ez a következő generáció feladata és kihívása lesz.

Jézus, a munkás

Dezső találkozása Jehudi Társaságával

2013-04-27T21:49:00.001+02:00

Már harmadik éve volt a Társaság tagja. Előtte élte szürke, hétköznapi kis életét. Könyvelő volt és ötvenhat éves, római katolikus. Vasárnap ebéd a családdal a mamánál, csakis a mise után. Heti kétszeri nemi élet az asszonnyal: kedden és csütörtökön. Végül már megszokásból. Két gyerek, négy szoba, egy ötéves Ford, nyaralás és hétvégiház. Dezső élte a könyvelők szürke, hétköznapi életét. Talán bele sem gondolt, hogy ő most jól vagy rosszul érzi magát. Azután egy kedd délután megváltozott a helyzet. Megállította Piroska néni. Persze akkor még nem tudta, hogy Piroska néni Piroska néni. Szóval megállította egy öreg hölgy, miközben tartott ép haza. A jól öltözött öreg hölgy megkérdezte, hogy hogy van. Így kezdődött az egész. Majd Piroska néni feljárt a munkahelyre, néha hagyott 1-1 Védőbástyát. Ez a Társaság hivatalos lapja. A Szentírásból mesélt neki és Dezsőt meglepte az öregasszony jártassága a Bibliában. Majd Dezsőt is bátorította, hogy olvassa a könyvet, írja le kérdéseit és majd közösen megbeszélik. Dezsőt ámulatba ejtette ez a közelség, hogy papok és teológia nélkül, mi magunk nyúlhatunk a biblia értelmezéséhez. Mert írva van és nem kell közvetítő és különben is azok csak félre magyaráznák. A Testvériség sokkal nemesebb. Azt pontosan nem tudta, hogy miért, de azt igen, hogy Pensylvaniaban, százhuszonnyolc éve alapította az Alapító, hogy az emberek boldogabbak legyenek és higgyek Jehudiban. Piroska néni idővel dicsőítésre, közös megbeszélésre is elvezette Dezsőt. Majd következett a nagy megtérés, hogy azért nem boldog, mert nem követi Jehudi tanácsait, nem fizette eddig a tizedet. Nem boldog, mert nem boldog. Ez a felismerés nemcsak kihatással volt Dezső további élete számára, hanem fordulópont, újjászületés volt.

Következtek a konferenciák és lassan Dezső is elsajátította, hogy hogy kell az embereken segíteni. Az olyanokon, mint ő volt. Egyik nap Dezsőtől elköltözött a felesége és gyerekei. Az asszony ordított, hogy miféle hóbort ez és foglalkozna a családdal. Dezső már majdnem kezdte kellemetlenül érezni magát, amikor Piroska néni és a többiek elmesélték, hogy ez természetes, hiszen a Bibliában is írja, hogy üldözni fognak benneteket. És akár a családdal is radikálisan szakítani kell. Mert ha valójában szeretnének, akkor megengednék, hogy jól érezd magad. Hiszen akkor érzed jól magad, ha köztünk vagy és Jehudiról elmélkedsz. És mindez semmi. Piroska néni bizalmasan azt is elárulta, hogy ott, a piactéren állandóan rendőrt hívnak rá. De ő nem hagyja magát. Hiszen mi rosszat tett? Elbeszélget az emberekkel, ad nekik információs adatot. Az már teljesen véletlen, hogy pont a metodista templom bejárata előtt. Ott forgalmas szombatonként, amikor a piacról vagy a piacra igyekeznek az emberek. Majd sejtelmesen körbe nézett, mint aki valami nagy titkot akar megosztani, felhúzta szoknyáját, ahol lábszárcsontja kikandikált. Látja, Dezső? – kérdezte az öregasszony és egy sérülésre mutatott. Most mondja meg, hogy milyen emberek azok, akik egy hetvennyolc éves öregasszonyra ráuszítják a kutyát? Szinte könny csordult a szemébe, annyira átélte a dolgot. Minket üldöznek Dezső! Akkor Dezső megnyugodott. Boldog volt. A tudattól, hogy boldog. Délelőttönként a könyvelőségen dolgozott, ha kis szabadideje adódott a Bibliát tanulmányozta. Majd otthon valami készétel, egyedül, délután térítőmunka a többiekkel, Mert az nagyon fontos. Jehudi Társaságában külön kiképezték a térítésre. Mert írva van, hogy menjetek és térítsetek… és itt is kettesével mentek, mert azt is írta az írás. Ha gyerekes anyukával találkoztak, akkor megkérdezték mi a gyerek neve. Majd az ötödik mondatnál rátértek arra, hogy mint anya biztosan akarja, hogy gyereke túlélje az örök kárhozatot. Vagy az özvegyet, hogy ne haljon meg hiába majd ő is. Persze volt olyan is, aki hadonászott, és azt ismételte, hogy ő a papokban már nem bízik. Mert a nagymama bízott és negyvenkét éve, hogy meghalt, és hol vannak a papjai meg Istene a temetőben? Őt meg az ura sanyargatta, mert részeges disznó volt. És harminckét évet három hónapot és négy napot kellett mellette kibirnija. És ha Isten lenne, akkor megmentette volna őt ettől a szenvedéstől. És ő ezért sem bízik a papokban- mondta és esélyt nem adva tovább rohant. Így Dezső lehajtott fejjel vette tudomásul, hogy egy újabb bárányka kárhozott el. És ő nem is pap, mert ez Társaság, de ezt már suttogta, mert az asszony már úgysem hallotta volna.

És Dezső pontosan így volt boldog. Harmadik éve, mióta Jehudi Társaságának tagja volt, tizedet fizetett és térített. Azt nem tudta, hogy mi is pontosan a boldogság. De boldog volt, mert tudta, hogy boldog.

Komlós Vilmos szabadkai visszaemlékezése

2013-04-21T18:13:00.000+02:00

Már a második színészévemet töltöttem Szabadkán. Ó, szabadkai szép napok! Sohasem fogom elfelejteni
azokat a forró színházi estéket. A szabadkai közönség szerette a színészeit, nemcsak a színházba
látogatott el hozzájuk, hanem meghívta őket az otthonába is. Mint családtagok úgy jártunk ki-be az előkelő úri házakba. Persze régi szabadkai szokás szerint rengeteget kellett innunk... A szabadkaiak
azt tartották a legjobb színésznek, aki a legtöbbet tudott inni. Ebben az esztendőben nagy eseménye volt életemnek: 23 éves koromban megnősültem. Az esküvőm egyszerű volt és dísztelen, mint afféle színházi emberek összeházasodása. Nem vasárnap történt, nem volt nagy vendégsereg, nem voltak felvirágozott hívók, előzetes meghívókat sem bocsátottam széjjel. Egyszerű munkás hétköznapon keltünk egybe, hogy úgy mondjam, a legnagyobb titokban. A színház érdeke volt ez, mert nem kellemes, ha az énekes naiváról tudják, hogy férjes asszony. Persze azért hamarosan megtudta mindenki. Az esküvő délelőtt 11 órára volt kitűzve a városházán. Nádasy igazgató azzal engedett el minket, hogy siessünk megesküdni, mert 12-kor próba van az új darabból... Amilyen formán már akkor volt: Szabadkán leégett a színház. Híres eset volt ez akkoriban. Az egyik páholyban eldobtak egy cigarettavéget, ez égett alattomosan, reggelfelé vették csak észre a tüzet, vasfüggöny nem lévén, a lángok átterjedtek a nézőtérről a színpadra és minden elégett, díszletek, ruhatár, még a színészek garderobja is.. .
Az ötven tagú társulat ott állt kenyér nélkül. De élni kell, a mélyen tisztelt közönség részvétét is kamatoztatni lehet. Este már a Pest szálló hatalmas tánctermében játszottunk. A Trilby került színre Sebestyén Géza vendégfelléptével. A szálloda nagyterme zsúfolásig megtelt, óriási volt a részvét, rengetegen voltak, akik túlfizettek...

Komlós Vilmos emlékezéseiből

szabadkai színház

Nagypénteki lamentáció. Megkésve. Nagyszombaton.

2013-03-30T18:56:00.000+01:00

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged...

…

Bocsásd meg nekünk, Jézus…

… hogy nagyszombaton színházat építünk. Amikor, te, Krisztus, a sír csendjében fekszel, akkor eszünkbe jut ez a halott ügy. Hátha Veled együtt feltámad. Hátha valaki, majd, egyszer csak szól, mint te a halott Lázárnak. Ó, bárcsak lenne ereje a szavaknak!

… hogy szemrebbenés nélkül elmegyünk a koldus mellett, még ha gyerek is. Mert a gyermekvédelmisek sem tesznek semmit… …és, végeredményben igazad lett. Szegények mindig lesznek, ó, de hova tűntél közülünk, Krisztusunk?

… hogy nem adjuk meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. Hogy a háromnyelvűség az igazi kincsünk. Hogy toleránsak vagyunk és inkább mi mondjuk másként, mintsem az eladó, a hivatalnok, a rendőr, a kiírás is adja meg nekünk, ami a miénk!

… hogy naívak vagyunk és minden halott dolognak feltámadását reméljük: a levert magyar címerekét, az eltűntetett és lecsiszolt kőkeresztét, a zsákutcába helyezett szobrainkét.

… hogy jó gazda módjára nem törődünk a ránk bízott talentumokkal. Nem gondoskodunk, óvjuk, nem becsüljük… Ezek nem „azok az idők”! Mert arra várni kell. És majd lesznek jelei…

… hogy bemocskoltuk azt a Húsvéthétfőt! Pedig azt hittük, hogy feltámadtunk, hogy valami vissza áll…

1804-ből származott Szabadka legrégibb kőkeresztje. Aztán, hálistennek, jött egy adomány 1998-ban és a székesegyházi prépost eltávolítatta a régit. A régi kereszt felirata szemet szúróan és bántóan magyar volt. Szóval jött a hagyaték, meg a nagylelkű adakozók. Szabadka legrégebbi kőkeresztje ma két utcával feljebb, lecsiszolva. Mert szemet szúrt és bántott. Mert veszélyes volt. Nem ildomos a múltat felemlegetni!

A ferenceseknél tábla hirdeti, hogy a helyi horvát lakosság mikor telepedett meg ezen a vidéken. Szemben, a fal üres. Hirdethetné, hogy mi, a jó szomszédok 1100 éve vagyunk itthon otthon. De az nacionalizmus és mađarizacija.

Áldás, békesség! Kegytárgy, gyertya, és minden, mi szem-szájnak ingere! Első ajtó horvát testvérek, második ajtó magyar ajkú hívek. Hétfőn, szerdán, pénteken a mise első fele magyar, a vége horvát, kedd, csütörtök, szombat fordítva. Vasárnap: páros héten magyar, páratlanul dalmát. A mai szentmisét magyarul feliratozzuk: szíves elnézésüket kérjük, a magyar barátok kihaltak, az utolsót Szlavóniába küldtük! Türelmet, lesz szíves, még magtanulni mágyárul. Áz Átyá, a Fiú és á Száentlélák nevében!

Aztán szembejön Ilonka néni. Fényképezel? Fényképezz le engem is! – mondja és nagyot mosolyog. Ő már tudja az igazságot: papokra és politikusokra nem szabad hagyatkozni. Ahogy jönnek, úgy el is mennek. Ilonka néni tudja. Férjet egyet sem, de lelkészt már négyet gyászolt meg és temetett el!

A csúvárok szemrebbenés nélkül őrzik Krisztus sírját. Gyóntatás, vagy tíz ájtatos hívő. Virraszt, imádkozik.

Ezzel, a halott Krisztussal igazán tudnak azonosulni. Mert egyszercsak mindenki meghal... anyuka tizenötéve, nagymama már ötvenkettő... Imádkoznak, keresztutat járnak: Krisztus harmadszor esik el a kereszttel... Imádunk téged, Krisztus, mondják kórusban és azonosulnak az Emberrel. A Feltámadottal már gondjaik lesznek, de csitt, ez még a csend, a halál ideje. Amikor szabadon lehet sírdogálni. A sírbament lehetőségeket, szerelmeket, ifjúságot, egészséget, szerencsét.

Nagymama unokával a főkapunál. Lajoska, most szállj le, szépen a kisbiciglidről. Bemegyünk! Hova megyünk nagymama? Krisztus sírjához. Meghalt. Nagymama, mi az a halál? Anya is meg fog halni? Én is? Te is? És a Berci kutya?

Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged...

A diktátor (Rákosi Mátyás) születésnapjára

2013-03-08T22:34:00.001+01:00

A bácskai föld termékenységét bizonyítja, hogy nem csak búza terem itt, diktátorok is születtek ezen a vidéken. 121 éve, március 9-én született Mátyás, akinek bölcsőjét ringatva édesanyja bizonyára nem gondolta, hogy Magyarország későbbi diktátorához van szerencséje.

1892. március 9-én Rosenfeld Mátyás néven látta meg a napvilágot, akitől évtizedekkel később annyian rettegtek. Már aki sikeresen túlélte. Az adai gyerek suhanc korában Szabadkára került a családjával. Rákosi visszaemlékezései szerint az édesapja az egyik alapítója volt a szabadkai zsidó kórháznak. És a kis Matyi nehezményezte, hogy a kórházban betegeskedő gyerekeknek vitt édességet és nem saját gyerekeinek.
Szabadka büszkélkedhet azzal, hogy Rákosi 1910-ben itt lépett be a kommunista pártba. A hely, ahol Rákosi kommunista lett - hirdethetné némi iróniával egy emléktábla. Amúgy csak vakáció idején van Szabadkán, mert Szegeden tanul. 1913-tól Londonban ösztöndíjas, egy kereskedelmi iskolában tanul. Állítólag már ötévesen folyamatosan olvasott, sőt a számok világában is otthon volt. De egy adai orvos nem javasolta a kiemelt taníttatatását, mert a gyerekre nézve károsnak ítélte meg. 1918-ban Szabadkán hadnagyi rangot kap.
A diktátorként szebb napokat látott és elhalmozott Rákosi Mátyás gyerekkora mellesleg nem volt gondtalan. Gyakran élelemre sem telt a családnak. Ferenc nevű testvére így emlékezett vissza: "Családi életünk alapelve a szegénység miatt is az volt: mindenütt rossz, de legrosszabb otthon! Emiatt széledtünk szét a világban."

Az arisztokráciával korán szakított. Postás-kisasszonyokat és óvónőket vitt bálba, az úri kisasszonyokat már suhanc korában kerülte.
Lányok közé született, pontosabban már három nővére és három húga volt. Gondolták volna, hogy tésztát gyúrt, kenyeret dagasztott? Hát az '50-es években, a párizsiért sorban álló tömegnek sem volt ilyen gondolata szeretett vezéréről.
Szabadka az impériumváltással lesz idegen számára: szerbül nem beszél, így Budapestre költözik.
Évekkel később a jugoszláv kommunistákon keresztül küld némi pénzt a Szabadkán még élő rokonának, a nagynénjének.

"A szabadkaiak jó ideig beszéltek egy történetet. Rákosi Mátyás – még diktátor kora előtt – suhancként Szabadkán élt családjával. Sugár üzletében rendszeresen lopott. Sugár Manó pedig nem restellette minden alkalommal jól megverni Sztálin elvtárs későbbi legjobb magyar tanítványát..."
Forrás: A zsidó Szabadka

Hajós Alfréd és banképületének kisvárosi története

2013-03-04T19:51:00.001+01:00

Legtöbbünk nem is tud róla, hogy Szabadkának van Hajós Alfréd által tervezett épülete. Aztán van olyan is (lásd a helyi kábeltévé szerkesztőjét), aki tudja, de nem tudja, hogy pontosan melyik. És akad olyan is szép számmal, aki (már) nem tudja, hogy ki is volt Hajós Alfréd.

A Köztársaság téren, a Városháza tövében állunk. Az ovális alaprajz a két közt összeköti a tér találkozásában. Eredetileg többfunkciós épületnek tervezték: a lakások mellett hivatali helyiségek és üzletek is helyet kaptak benne. Az egykori banképületet Hajós Alfréd tervezte, 1911-ben. Díszítésében a bécsi szecesszió stílusjegyei köszönnek vissza. Az épület szimmetrikus homlokzatú, a bejárat a Köztársaság és a Jovan Nenad cár terek találkozásában került kialakításra. A palota egészét a gúla alakú, központi tető uralja. A visszafogott díszítésű homlokzaton azért találkozhatunk egy-egy puttóval vagy az ablakpárkányokon megbúvó intarziával. A főbejárat kovácsoltvas kapuzat dominanciája most elvész, mert tizenévvel ezelőtt a bejárat két sarkára a szerb Telekom két nyilvános telefont installált. Hogy a műemlékesek hogy fogadták eme technikai újítást, az számunkra nem ismert. Ahogy az sem, hogy szükség van-e rájuk és pont ott és pont akkor. A megválaszolatlan kérdések halmazába tartozik az a kérdés is, hogy a belváros új építési tervével mi lesz a palota sorsa. Konklúzió: addig jó nekünk, míg az épület előtt éktelenkedő nyilvános-telefon látványán és nem a hajdan volt Hajós féle palota eltűnésén sírdogálunk…

És akkor még szólnunk kell a sokak által nem ismert Hajós Alfréd építészről. Guttmann Arnold néven, 1878-ban látta meg a napvilágot. A XX. századi magyar közélet egyik reneszánsz embere: építészmérnök, újságíró, labdarúgó. És Magyarország első aranyérmes olimpikonja. Mindezt 18 évesen, Athénban a 100 és 1200 méteres távon elért győzelemmel. Az 1924-es párizsi olimpián építészet kategóriában szintén aranyérmet szerzett. Egy ideig Lechner-tanítvány, majd 1907-ben nyitott saját irodát. Nevét öregbíti a róla elnevezett Nemzeti Sportuszoda, melyet 1930-ban az ő tervei szerint építettek. A Magyar delfin 1955-ben hunyt el, ma a Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.

Mikszáth Kálmán: Szabadkán

2013-01-28T17:20:00.000+01:00

Magyarországon szeptember az elit hónap, se meleg, se hideg, egészen lutheránusnak való idő. A magyar turista ilyenkor kerekedik neki a nagyobb utazásoknak. Mint ahogy magam is most szántam rá magam, ahova a szívem régóta húz, Szabadkára.

Jóllehet világgá van kiáltva, hogy az alföldi vonatról még soha eleven ember le nem késett, mégis már délután elfoglaltuk Pista barátommal a váróterem közvetlen az ajtó melletti asztalát úgy, hogy az egyik lábamat már a pályaudvarra lógattam ki - hogy amint csengetni fognak, egyszeribe a kupéba ugorhassak.

Úgy is lett, mindennel el voltunk látva, ami egy ilyen úthoz szükséges: egy felsőkabát kettőnknek, tizenegy virginia magamnak, egy bot a harapós kutyák ellen, és egy halnyelű szegedi bicska, mert okos ember bicska nélkül rá nem teszi a lábát bácskai földre.

Egy öreg útitársunk volt, valami commis voyageur, ki roppant örömömre barátomat választotta ki arra, hogy őt az európai politika griffjeibe beavassa. Avatta is szegényt egész úton!

Ez a becsületes ember nagy ellensége a vasutaknak (pedig azok hordozzák a hálátlant egész életén át), s azt a gonosz tréfát beszélte az alföldi vonatról, hogy nemrégiben Szabadkára menet elfelejtette Horgoson leadni a postát s a félúton visszatért emiatt.

A világért sem hittem volna el a tekintetes vasútról ezt a galádságot, de azért mégis gondolkozóba ejtett ez a dolog, s mint ahogy a kísértetektől, amelyekben szinte nem hiszünk, de azért mégis félünk, aggódni kezdtem, hogy hátha valahogy elfelejt megállni Szabadkán?.... Mert az ilyen szórakozott vasúttal megtörténik az is!

Nem a! Becsülettudván odáig vitt, letett az indóháznál, elfüttyentette magát búcsúzóul (mert az kijárt az 1 frt. 69 krért) s isten hírével odább ment Zombor felé.

Mi ott maradtunk állva az indóház előtt, a hordárok lenézésteli nézésének kitéve, mivel semmink nem volt, amit vihettek volna.

Mint telivér turista (addig is, míg Milkó Izidor barátom Baedekert írna kedvenc szülővárosa nevezetességeiről) elmémbe idéztem vissza mindazokat, amik e derék városhoz részint mint tradíciók, részint mint ráfogások vagy tények tapadnak.

A jó bunyevácok és a híres »bácskai icce« metropolisa ez. A magyar vendégszeretet itt van kifejlődve legjobban. Földjük a legtermőbb, asszonyaik a legtüzesebbek. Kell-e még több, hogy az ember tisztelettel levegye a kalapot, mikor e nagy város eleven főtere kitárul előtte?

Egészen modern város ez, élénk kereskedelemmel és bizonyos olyan jellegével a civilizációnak, amelyet Szegeden nélkülözni kell. Szeged sokkal érdekesebb, mert eredetibb, jövője, hivatása, híre, neve sokkal nagyobb, s éppen azért Szabadka nem versenyezhetik vele soha, ha még akkora Tisza folyna is a közepén, mint a szegedi, de ami kiválóan megfigyelendő az az elütő jelleg, mintha legalább is két világrész feküdnék e két város között.

Pedig éppen egy ugrás, s igazán csudálkozni lehet, miként lehetséges az, hogy akként izolálva van egymástól Szeged és Szabadka. Az emberek nem érintkeznek egymással, majdnem olyan ritkán lehet szabadkai embert Szegeden látni, mint egy Heves megyeit, sőt a kereskedelemben sincsenek érintkezési pontok, holott Szeged annyi jó iparcikket szolgáltathatna Szabadkának és olyan olcsón!

A legújabb népszámlálás szerint Szabadkának 63 ezer lakója van, s ezek mind birtokos elemek, proletárok és munkásosztály alig van, ami ugyan jólétre mutat, de nagy stagnációra is.

A munkások és a kisiparosok olyan nagy tömege, aminő Szegeden van, koránt sem hátrányos jel, hanem a jövőnek előre vetődő árnyéka, mert éppen ez elemek azok, akik a gazdagokkal, mint az éremnek megfordított oldala, posztulátumát képezik a nagyvárosoknak.

A bunyevác arisztokráciában, vagyis inkább dzsentriben, mert arisztokráciának éppen nem lehet nevezni a fiatal címerű szabadkai urakat, elegendő hazafiság van, de sok fölösleges virtus is. A hányavetiség, osztálygőg, és a valódi nagyurak majmolása, mind olyan kóranyag, mellyel lassan-lassan szaturálva lesz az egész szabadkai társadalom, s ezért van az, hogy a hasonlíthatatlanul a szegedinél különb társadalmi életet Szabadkától mégsem lehet irigyelni, éppen úgy nem, mint valamely arcnak a csattanó pirosságát, ha ezt valamely belső láz okozza. A szabadkai csillogásban van valami erőltetett, a szegedi puritánizmusban van valami tiszteletre gerjesztő.

Annyi azonban bizonyos, hogy Szabadka oly rohamosan emelkedik egy idő óta, mintha ott is a rekonstrukció folyna. Nagy és fényes épületek emelkednek gyors egymásutánban, kövezete gyönyörű és előkelő városi színezetet kölcsönöz neki. A városháza előtt, mely impozáns ódonságával hat, pöckösen lépkednek a kék dolmányos hajdúk, a néma kövezet ünnepélyes kopogásában mintha a hatalom súlyának érzete nehezednék ránk. (Bezzeg másképp van Szegeden, hol zsivaj, rakoncátlankodás és dulakodás van a városháza előtt!)

A színház magas oszlopai is kevélyen hirdetik, hogy még Szabadka se kutya ám! Innen már csak a »díva« hiányzik. A »díva«, akivel annyi sok csodálatos dolog történik a legújabb időben.

»Mikor jön? Mikorra ígérkezett?« Ez az általános kérdés.

»Szeptember közepére várjuk« - mondja egyik barátunk!

»Mégpedig hozzátehetné ön, hogy alig várjuk?«

»Mi férfiak talán... de a nők...«

»Nos a nők?«

»Azok szeretnék, ha elmaradna, különösen a haute crème hölgyei, mert ezek a legféltékenyebbek.«

»A férjeikre!«

»Oh, dehogy! A szeretőikre.«

Újabb anzix. Most a semmi közepéből.

2013-01-12T20:32:00.000+01:00

A kocsi megint késik, a busz meg időben érkezett. Az idő relatív, főleg így, decemberben. A húsz perc óráknak tűnik. Már a harmadik vagy negyedik sor lábnyom. Harminc méter fel, majd vissza. A buszmegálló mellett. Aztán a kitartásnak is egyszer vége lesz, a huszonegyedik percben. A helyi kultúrotthonban leszek, küldöm az üzenetet. Hol? kérdezi vissza sms-ben. A kocsmában. Ilyenkor már csak az működik.

A semmi kellős közepén terül el Kisszállás. A bácskai tanyavilág tipikus falva, elöl semmi, jobbra semmi, majd egy falu-szerűség. A semmiből. Noha honfoglaló őseink is éltek a területen Kisszállás mai változata 1945-ben alakult meg.

A főút jobb oldalán egy félkör alakú templom, majdnem rotondó, csak nem műves, római, hanem beton és félkör. Mögötte az iskola. Az út másik oldalát a gyógyszertár, tanácsháza községháza, kocsma, közért. És az autóbusz pályaudvar zárja a félkört, mert az is van. Nem mellesleg a Felszabadulás terén haladunk, de van itt még Marx és Május 1. utcák is. Hogy a módszerváltás híre nem jutott volna el ide? De az is meg lehet, hogy az egykori tanyavilági parasztok jól jártak a nagybirtokok államosításával. Ami nekik soha sem volt. De lett téeszes fizetés, nyugdíjalap, egészségbiztosítás, elektromos áram, sőt a jóléti társadalom „beköszöntével” a udvari pottyantyót felváltotta a fürdőszoba.

De nem csak az átkosban ismerték a bácskai földek értékét. 1890-ben jelentős ingatlant szerez itt San Martino di Valpera grófnő. Igazi nagybirtokot hoznak itt létre.

A neoklasszicista stílusban megépült Boncompagni-kastély 1948-tól az iskola épülete. Az un. kiskastély egykor a vendégeké volt. Földszintjét ma az idősek otthona lakói, emeletét kollégisták népesítik be. A háború viharaiban az épület berendezését szép lassan elhordták.

Mielőtt a kocsmához térnénk, egy érdekes objektumra leszünk figyelmesek. A tanácsház előtti építmények a nagyvárosokban buszmegállókként szolgálnak. Itt viszont nem az út felé, hanem a tanácsháza felé néz valamennyi. Biztos hely a megpihenni vagy információt cserélni vágyó helyi lakosságnak.

A kocsma Kádár-elvtárs szellemi hagyatéka. A belső teremben biliárdoznak, közben az egyik vendég az asztalba próbál kapaszkodni. Gyorsan mozog a föld, kell valami stabil. Nagy nehezen vissza ül 3 ivócimborájához, és folytatják világmegváltó tevékenységüket. A helyi gondolkodók avagy a filozófiai szakkör. A pultnál egy vendég iszik, magában, egy másik asztalnál a helyi ifjúság. Mert ez az ifjúsági otthon is. Ha az ember elmenne valahova, nos az ilyen helyeken ez és az ehhez hasonló kocsmák a valahova-valahol.

Dolgozik a kocsma? Be lehet menni? Én dolgozom, mondja a kocsmáros. Félre áll az ajtóból és beenged a kocsmába. A termet alig járja az olajradiátor melege, ő ehhez kicsi. Az élet megáll, a botladozó részeg is felnéz. Idegen jött. Vajon ki ő? Honnan jött és hova tart? Itt nem szokás idegeneknek csak úgy, betérni. Mert nincsenek idegenek.

Vécéhasználat csak fizetős vendégeknek, csak helyben vásárolt étel és ital fogyasztható, csapolt sör 167, hitel nincs! – olvasom a kiírásokat.

***

- Gyün egy valami idő – mondja az öregasszony a buszmegálló előtti padon ülve és mutat a távolba. Várja a buszt Mélykútig. Nagyorrú, fekete cipő, szövet kabát, kendő. Beszélgető-partnere az öreg a tanyavilágból. Kenyérért jött a közértbe. Hat, de az is lehet, hogy nyolc kilométerről jött be. Ott lakik, nyolcvankét évesen. Egyedül – ezt már a másiknak mondja, mert az öreg közben lassan hazaindult. Ott lakik kint, egyedül. És mi lesz vele ha valami baja történik? – néz kérdőn az ismerősre, aki a gyógyszertárba jött csak be. A mamának kell a szívgyógyszer. Akkora az állami támogatás rá, hogy csak száz forintot kell fizetni érte. Hát mit kap az ember egy százasért? –kérdezi úgy, mint ha a mama csak azért inná a szívére, mert aprópénz.

Estimese helyett...

2013-01-10T21:50:00.001+01:00

Amikor a szabadkai Zsidó Hitközség elnöke mesél....
...estimese helyett, szeretettel

"Szabadkán születtem, majdnem a színház épületében”

2012-12-30T01:00:00.000+01:00

Szabadka egy újabb mostohagyereke ment el örökre közülünk. Mostoha, noha a nemzet színésze volt, de Szabadka díszpolgára soha. Hároméves kora óta talán nem is járt Szabadkán.

Kilencvenharmadik életévében elhunyt Komlós Juci, egy korszak Lenke nénije. Apja Komlós Vilmos színész, a békeidők Hacsek és Sajójából, lánya Földessy Margit, a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió alapító-vezetője. Talán már öt éve annak, hogy budai lakásában felkerestem, és interjút kértem tőle. Azután ez a beszélgetés mégsem jelent meg. A hanganyagot azóta is őrzöm. Tegnap újra meghallgattam. Kérdés nincs. Komlós Juci mesél Szabadkáról és hivatásáról.

- Sajnos nagyon kevés időt töltöttem Szabadkán. Ott volt a társulat, ott játszott 1916-ban édesapám és édesanyám, a társulat tagjai voltak. Szabadkán születtem. Az édesanyám az idejét az édesapám mellett töltötte, úgyhogy majdnem a színház épületében születtem. Édesanyám szülei is a társulat tagjai voltak. A nagymama nővére is ott dolgozott prózai színészként. Ami még az emlékeimből előjön: akkor, ott kereszteltek meg. A keresztapám egy szabadkai orvos volt. A bátyám is Szabadkán született 1917-ben. Négyéves sem voltam, amikor Pécsre költöztünk. Ott léptem először közönség elé. Annyira emlékszem, hogy nem akartam felmenni semmiképpen sem a színpadra. Utána már nem kellett csalogatni, én tolakodtam. Később már nehezebbé váltak a körülmények. Abban az időben mindenki saját maga gondoskodott a fellépőruhájáról. Három gyerek, háztartás, ruha nélkül. Nagyon nehéz volt édesanyámnak, pedig nagyon szép asszony volt. Beregi Oszkárral Szabadkán játszotta a Rómeó és Júliát.

A nehézségek miatt a szüleim nem akarták, hogy én is színész legyek. Féltettek nagyon. Ezért gépírótanfolyamra is beírattak. Nagyon untam, nem érdekelt. Apukámnak jó barátja volt Rózsahegyi Kálmán, akinek színiiskolája volt. Amikor Pestre szegődött az édesapám, nála laktunk egy ideig. Azután az állami lakótelepre költözünk. Ott összeverődött egy gyerekcsapat. A téren futballoztak a fiúk, és soha nem voltak elegen, ezért engem kényszerítettek rá, hogy álljak be a kapuba. Kitaláltam, hogy ha hozzám ütődik a labda, akkor elájulok. Így is tettem. Bevittek, hogy fellocsoljanak. A kapuig bírtam, ott elnevettem magam. Így ért véget a futballkarrierem. Pestszentlőrincről nagyon sok szép emlékem van. Édesanyám a műkedvelők előadásait rendezte. Velük már játszottam. Emlékszem, hogy Herczeg Ferencnek volt egy egyfelvonásos darabja, abban szerepeltem. Nagyon kedveltek és megtapsoltak - ezt szerettem. Apám megbeszélte Rózsahegyi Kálmán bácsival, hogy odaküld, de ne vegyen fel engem. Verset mondtam és énekeltem. Kálmán bácsi elköszönt tőlem. ''Sajnálom, Vilikém, a lány itt marad!”- mondta aztán édesapámnak. Így kezdődött. Még nem voltam 16 éves, amikor felvett a tanfolyamra. Jöttek hozzá szereplőt keresni Ábrahám Pálnak a Király Színházban bemutatott nagyoperettjéhez. Engem választottak ki.

Apámék mentek Hacsek és Sajó-turnéra. Velük mentem én is, és élveztem, hogy vidám verseket adnak elő. Engedjék meg, hogy a saját szerzeményemmel szórakoztassam Önöket - így konferálta fel apám a műsorszámát.

A nagyvárosokon kívül a kisebb városokban, az úgynevezett nyári állomásokon nyáron voltak előadások. Ilyenkor kevesebb bérért dolgoztunk, mert a kisebb színházakban kisebb volt a bevétel. Még az apám fizetése is ruhára ment. Édes fiam, amit mi csinálunk, az fizikai munka, az idegmunka. Azt nem lehet megfizetni. De nem is akarja senki - mondogatta mindig az apám. Amikor valamennyire már a saját lábamra álltam, akkor kaptam tőle egy kis versikét:

Ha őszül majd szőke loknid,

és neked gügyögnek nagymamát,

emlékezz rám, ki örökségül

csak boldog könnyet hagy ma rád.

Valahogyan innentől számítok színésznek. Ez a boldog könny végigkísérte az életemet.

Azután jöttek a háborús évek. Apám a vallása miatt el lett tiltva a színháztól. De hát itt vagyok. A nemzet színésze vagyok. És szívvel-lélekkel szolgáltam a nemeztem. Ma már nincs erőm hozzá. Már a hangom is elfogyott.

Megrohannak az emlékek. Olyan boldog színészéletem volt! A szerepek olyan skáláját játszottam végig, hogy az ritkaság. Hatszáznál több tévéjáték, 1948-tól pedig rádiójáték is...

Nagyon boldog színészéletem volt, és ehhez a nehézségek is hozzásegítettek, meg ahhoz is, hogy igazabb, őszintébb legyek a színpadon. Ott minden kijött belőlem.

Forrás: Negyela László Márk, Hét Nap, Művelődési körkép, SZABADKA 2011.04.20

Miért aszimetrikus a Manojlović-palota homlokzata?

2012-12-23T22:43:00.003+01:00

Sanko Manojlović megrendelésére Mácskovics Titusz szabadkai főépítész 1885-ben építi meg az egykori Kossuth utcai, ma Korzó 8-as házszámon található palotáját. A palota homlokzata klasszicista stílusú és némiképp belecsempészi az olasz reneszánsz díszítő elemeit is. Az épület szinte szimmetrikus, de erről majd később.

A Zoran Đinđić plató felöli homlokzat ennél sokkal egyszerűbb díszítésű. Még a főhomlokzaton allegórikus alakok jelennek meg, addig az oldal homlokzat fő dísze a sárkány motívum. A kapualj és a lépcsőház is freskókkal díszített.

Az épület felújítására pár évvel ezelőtt került sor. Akkor azt mondták, hogy olyan igényes munkát végeznek, mint amilyen a Városháza felújítása volt. Noha a lépcsőház freskói felújításra kerültek, a fölötte levő tetőzetre már nem jutott pénz, így az anyagiak hiány az beázik. A beázás pedig – mondani sem kell- nem kedvez a freskóknak. Az utcára néző két homlokzaton kívül, a harmadik, udvari homlokzat nem került felújításra. Előtte 1977-ben volt tatarozás, viszont akkor a szobrászati elemek hangsúlyát visszafogták.

Aki arra merészkedik, hogy a galambtolltól és ürüléktől hemzsegő kapuajjon átvergődik, az a freskókkal díszített lépcsőházon át a Horvát Matica irodáiba juthat.

És akkor az asszimetria története. Halbrohr Adolf, a szemközti palota tulajdonosa Mácskovics Tituszt bízta meg eredetileg a palota megtervezésével. Azt már nem tudni, hogy az anyagiak vagy egyéb ügy folytán, de a megrendelő és a kivitelező nagyon összevesztek és örök haragosai lettek egymásnak. Mácskovics amikor megkapta a Manojlović palota építését, arra lett figyelmes, hogy Halbrohr reggeli szokása az erkélyről meginni a kávét és kémlelni, hogy az épülő palota szomszédságában található Halbrohr-szállóban minden rendben történik-e: a kávézó idejében nyitott-e, jönnek-e a vendégek… A korábbi nézeteltérésük miatt Mácskovics a főhomlokzaton található négy női allegórikus szobrok egyik baloldali tagját megfordította, hogy Halbrohr csak egy hátsót láthasson. Úgy vélte, hogy ez méltó büntetés egy olyan kispolgári és prűd városban, mint Szabadkán.

Fejezetek a szabadkai zsinagóga történetéből

2012-12-09T11:45:00.000+01:00

1975-ben Vajdaság SzAT Tartományi Műemlévédelmi Intézete a szabadkai zsinagógát műemlékké nyilvánította. A tartományi és városi szakemberekből álló bizottság megállapította, hogy az északi irányba megdőlt kupola halaszthatatlan felújításra szorul, az épület sorsa függ tőle.

1976-ban elvégezték a legszükségesebb munkálatokat: a csatornákat kitisztították és megjavították, a cserepeket pótolták, betömték a kiskupolák és a tető lyukait, üvegezték az ajtókat és az ablakokat. Még ebben az évben vezették be az ipari áramot, mely a felújításnál szükséges elektromosságot fogja táplálni. 1977-ben az állagmegóváshoz szükséges ácsmunkákat végezték el, mellyel a központi kupola további deformálódását kívánták megállítani. 1978-ban elkészült a központi kupola helyreállításának tervdokumentációja, az épületen nem végeztek sem állagmegőrző, sem felújítási munkálatokat. 1979-ben jelent meg először az a terv, miszerint a zsinagóga épületét multifunkciós célokra kívánják majd hasznosítani. A szabadkai Zsidó Hitközség 1978. szeptember 24-én hozott döntést a zsinagóga épületének átruházásról. A Hitközség és Szabadka Község között 1979. szeptember 4-én jött létre az ajándékozási szerződés, mellyel a Hitközség „visszavonhatatlanul és örökérvényűen elajándékozza“ a zsinagógát. A szerződést Weitzcnfcld Imre hitközségi elnök és Vas Béla, Szabadka Község Képviselő-testületének az elnöke ratifikálta. A tető rekonstrukcióját sürgette, hogy újabb repedés keletkezett a kupolán és annak deformációja nem állt meg. 1980. áprilisában az épület a Művelődési Otthon kezelése alá került. Októberben megkezdődött a helyreállítási munkálatok első fázisa: egy hidraulikus emelő segítségével, a felállványozott kupolát eredeti magasságába emelték vissza. 1981. november végére befejeződött a restaurálási, rekonstruálási és újjáépítési munkálatok második szakasza. A második szakaszban ács-, bádogos, tetőfedő és kőműves munkálatok voltak előlátva a zsinagóga tetőrészén és a központi kupolán. Mivel az új fecskefarkú cserepek drágák voltak, kompromisszumos megoldásra volt szükség. Így a régi fecskefarkú cserepeket átfedték speciális krantol anyaggal, amellyel meghosszabbították a cserepek élettartalmát. Ezen szakasz befejeztével a zsinagóga védetté vált a meteorológiai hatásoktól. A tető befejezetlen részeit a következő szakasz megkezdéséig ideiglenesen befedték. 1983-ban az épület az Észak-bácskai Községközi Műemlékvédelmi Intézet kezelésébe került át. Az Intézet felügyelete alatt ács- és tetőfedő munkákat végeztek. Egy 1984-es munkaterv szerint a belső munkálatokat 1989-ben kezdik meg, addig a tetőzetet és a külső homlokzatokat állítják helyre. 1985-ben a Népszínház ideiglenes használatra megkapta a zsinagóga épületét. 1987-ben egy belső pályázatot írtak ki az épület majdani hasznosítására. 1988-ban elkészült a zsinagóga térakusztikai analízise. A Műemlékvédelmi Intézet megállapította, hogy a Népszínház társulata engedély nélkül végzett beavatkozási munkákat az épületben, melyek rontották a műemléki jelleget. Márciusban megkezdték a központi kupola helyreállítását. Decemberig a nyugati lépcsőházak alatt kialakították a mosdókat. 1989-ben az épületet használatra visszakapta a Népszínház. 1990-ben a Szerb Köztársaság Kormánya a zsinagóga épületét kiemelt műemlékké nyilvánította. Döntés született arról is, hogy kérvényezik az UNESCO Világörökségi listára való felvételt. 1991. februárjában a Műemlékvédelmi Intézet munkatársai égésnyomokat találtak az épületben, és kérték a községi vezetést, hogy a színházat költöztesse ki. A felújítási munkálatokra hivatkozva az épületből 1992 őszén kiköltöztették a Népszínházat. 1993-ban a központi csillár került felújításra. A Szerb Köztársaság Fizetésforgalmi és pénzügyi felügyelet Intézetének zombori kirendeltsége pénzügyi ellenőrzést végzett a zsinagóga épületén végzett munkálatok kivitelezése és kifizetései körül. A pénzügyi ellenőrzés az 1989–1993 közötti időszakot foglalta magába. A jegyzőkönyv szerint az 1990-es évben érkezett be a legtöbb pénzeszköz, viszont ez év folyamán nem volt egyetlenegy kifizetés sem, azaz ebben az évben nem végeztettek munkálatokat. Az első jelentősebb kifizetések 1991. elején voltak, így a munkálatok állása miatt a beérkezett pénzösszeg vesztett értékéből.

1989-ben a városi vezetés arról határozott, hogy a lebontott zsidó iskola helyén, pontosabban a Hitközség székháza és a zsinagóga között egy négyszintes lakótömböt épít. Az építkezés a zsinagóga teljes vesztét okozta volna, hiszen a talaj laza és a zsinagóga alatt megcsúszott volna. Dulić Mirko építészmérnököt bízták meg az épület megtervezésével. A Subotičke novine hetilapnak adott nyilatkozatából kiderül, hogy a földszinten üzlethelyiségek és a zsinagóga színházi-hangversenytéri funkcióhoz kapcsolódó kiszolgálóhelyiségek kaptak volna helyet, a lakások a két emeleten és a tetőtérben lettek volna kialakítva. Az épület a valamikor Osztrák-Magyar Bank és a Hitközségi székház épületeivel azonos magasságban épült volna fel. A kezdeményezés a szabadkai polgárok éles ellenállásába ütközött és nem került megvalósításra.

Részlet Negyela László Márk Újratervezés című könyvéből. A kiadvány az info@ zsinagoga.com e-mail címen illetve a 024/533-797-es telefonszámon rendelhető meg 400 dinár + postaköltség áron.

Zsinagóga-funkció vadászat

2012-11-21T21:18:00.002+01:00

Egyre több szó esik a szabadkai ~~Zsinagóga~~ Jakab és Komor téri zsinagóga felújításáról. Az átadás időpontja még mindig távoli jövő(nek tűnik). Kárpát medencei körsétát tettünk: olyan zsinagógákat vizsgáltunk meg, melyek eredeti funkciójukat elveszítették (vagy fontos turisztikai és kulturális tevékenységet bonyolítanak le).

Apostag
Építése: 1822., eredeti használatban: 1822–1944. Rövid történet: Az eredeti zsinagóga 1768-ban épült, de 1820-ban a tűz martaléka lett. 1822-ben az eredeti alapokra építették újra. Jelenlegi hasznosítás: Az épület a felújítást (1987) követően Europa Nostra díjat kapott. Emlékkiállításnak és faluháznak adott volna otthont, viszont ma üresen áll,91 mióta a könyvtárat kiköltöztették. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): Tóraszekrény és menóra az imatérben. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Eredeti stílusban állították helyre, az eredeti díszítést csak az Aron ha kodesnál hagyták meg.
Szombati és ünnepi nyitva tartás: Funkcióvesztéséig üzemelt.

Baja

Építő: Frey Lajos. Építése: 1842–1845., eredeti használatban: 1845–1944. Rövid történet: Az épület 1944-ig a neológ közösség imaháza volt. Eredetileg 3 hajós, női karzattal. 1972-től napirenden volt a felújításának és hasznosításának kérdése, 1982-ben kezdődött el fel-újítása, 1985-ben adták át.Jelenlegi hasznosítás: Ady Endre Városi Könyvtár és Művelődési Központ. Az egykori imatérben találhatóak a kötetek és az olvasóterem. A karzaton is könyvespolcok találhatóak. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): Tóraszekrény, héber fel-irat és Mózes-táblák a központi homlokzaton Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? A Szentélyt pódiumnak használják, csillár és díszítés az eredetinek megfelelő. A funcióvesztés ellenére a Frigyszekrényben vannak a Tórák és egyéb kegytárgyak is.
Szombati és ünnepi nyitva tartás: Szombaton és zsidó nagyünnepeken is üzemel.

Budapest - Dohány utca

Építő: Ludwig Förstner. Építése: 1854–1859., eredeti használatban: 1859–. Rövid történet: A magyar és egyben a pesti zsidóság reprezentatív központja. 1944-ben a zsinagóga mellett volt a budapesti gettó bejárata. Így lett mellette a mártírtemető. A II. világháborúban 27 találat érte a zsinagógát. Az 1990-es évek elején került sor a műemléki felújítására. Jelenlegi hasznosítás: Jelenleg is elsősorban szakrális célokra használják. Figyelemre méltó a turisztikai hasznosítása. Alkalmanként –elsősorban zsidó vonatkozású– hangversenyeknek ad otthont. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): Eredeti berendezésekkel üzemel. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Eredeti helyreállítás megtörtént, az épület előtt álló pénztár, információs pult és kegytárgykereskedés-szuvenírüzlet nem illik egyedül a műemléki helyhez.Szombati és ünnepi nyitva tartás: Csak i.tentiszteleti célra.

Budapest - Aréna út

Építő: Baumhorn Lipót. Építése: 1907., eredeti használatban: 1907–1944, a '40-es évek végéig. Rövid történet: A földszinten 406, a karzaton pedig 394 (tehát összesen 800) férőhely kapott helyet. A belső tér egyszerű architektúráját a gazdag díszítőfestés ellensúlyozta, dominánsan sárga, kék, barna és vörös színnel, geometrikus mintázatokkal. Jelenlegi hasznosítás: Az 1977-re életveszélyes állapotba került épület megmentője végül a Budapesti Honvéd Sportegyesület lett: 1984-ben megvásárolták az épületet, és megkezdték a felújítást és átépítést, boksz- és vívóedzőterem céljára. Az átépítés részeként a hatalmas belső teret két, tálca-szerű födémmel osztották fel, így nyerve három szintet az új funkció számára. Benczúr László építész, aki ezért a munkájáért 1989-ben Ybl-díjat is kapott, úgy tervezte meg a födémrendszert, hogy szükség és igény esetén az eredeti épületszerkezet sérülése nélkül elbontható legyen. Helyreállították a belső díszítőfestést is, a vallási szimbólumok mellőzésével. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): Az eredeti díszítés helyre-állításánál mellőzték a zsidó szimbólumokat. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Néhány párkánydísztől eltekintve a tervezéskori állapotában maradt fenn a mai napig. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Szombatokon és zsidó nagyünnepeken is funkcionál.

Budapest - Páva utca

Építő: Baumhorn Lipót. Építése: 1923., eredeti használatban: 1923–1944, 1945–?. Rövid történet: A zsinagóga 1944-ig működött, majd 1945-től alkalomszerűen ismét tartottak itt i.tentiszteletet. 1990 után a főépületben, a női karzat alatt kapott helyet a Hasomer Hacair és a Kidma zsidó ifjúsági szervezet. Ekkora a zsinagóga épület már igen lepusztult állapotban volt. 1999-ben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felajánlotta az épületet a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány céljaira. A műemléki felújítás 2003-ban kezdődött meg. Jelenlegi hasznosítás: Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont, megemlékezésekre és kulturális, oktatási tevékenységre használják. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): Tóraszekrény és szentély sértetlen, jelképek épek. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? A bimá korlátja és a bimá bontásra került, a padok el lettek távolítva, eredeti stílusban felújítva (új csillárok). Szombati és ünnepi nyitva tartás: Zsidó nagyünnepeken nincs nyitva. Szombaton látogatható.

Budapest - Óbuda

Építő: Nöpauer Máté. Építése: 1767–69., eredeti használatban: 1769–1944;1945–1960-as évek; 2010–. Rövid történet: Landherr András tervei szerint építik át 1817-ben, az 1900-as évek elején újították fel a belső teret. Az 1960-as évek végéig zsinagógaként működött. Jelenlegi hasznosítás: 1972-től a Textil Műszaki Múzeum otthona, majd 1980-as évek elején a Magyar Televízió veszi birtokba. Az MTV V. stúdiójaként üzemelt, majd a 2009-től raktári funkcióra használja a tévé. Az MTV falazza be a karzatot és alakít ki külön termeket. 2010 tavaszán a lubovicsi mozgalommal köt szerződést az MTV, 2010. szeptemberében újraavatták, ma az EMIH szakrális jelleggel használja. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): i.tentiszteleti célra használják, tehát a szükséges berendezés helyre lett állítva.
Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Felújítás alatt. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Csak i.tentiszteleti célra.

Brüsszel - Európa zsinagóga
Építése: 1878., eredeti használatban: folyamatos. Jelenlegi hasznosítás: 2008-ban készült el a felújítása. Az átadási ceremónián az EU elnöke is jelen volt. Szakrális célra használják, de Brüsszel EU központiságát kihasználva az európai zsidóság reprezentatív, szakrális objektumaként kívánják üzemeltetni. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Teljesen fel lett újítva. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Csak i.tentiszteleti célra.

Eszék - Alsóváros

Építése: 1902., eredeti használatban: 1902-1944. Rövid történet: A zsidó közösség 1902-ben építette. Egyedülálló, festett fazsindelyes (lengyelországi zsinagógákat idéző) zsinagóga. Jelenlegi hasznosítás: Az '50-es években a pünkösdi mozgalom vette meg és újította fel az épületet. Egyedül a bimá került eltávolításra. A pünkösdi egyházi jellegű közösség csak i.tentiszteletek megtartására használja. Turisztikai hasznosítása nem megoldott. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): Kőtáblák, Aron ha kodes. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? A Tóraszekrénybe egy neonfeszület került, az eredeti homlokzatot megtartva a mózesi kőtáblák fölé is keresztet helyeztek. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Amennyiben szükséges, igen.

Győr

Építő: Benkó Károly. Építése: 1870., eredeti használatban: 1870–1960. Rövid történet: 1960 óta részben üresen állt: míg az iskolai szárnyban a Zeneművészeti Főiskola kapott helyet, illetve jelenleg is itt működik az imaterem. Azonban a templom használaton kívül maradt, így állapota fokozatosan romlott. A zsinagóga 1968-ban állami, 1993-ban városi tulajdonba került. 2003-ban elnyert támogatással kezdődött meg teljes rekonstrukciója. A felújítás során az 1868-as állapotnak megfelelően alakították ki a nyolcszögletű központi teret, a kupola festésének rekonstruálását régi felvételek alapján végezték. Jelenlegi hasznosítás: Központi terében és karzatain Vasilescu műgyűjteménye állandó kiállításon tekinthető meg. A zsinagógát a Széchenyi István Egyetem és a Városi Művészeti Múzeum közösen működteti. Gyakran szerveznek itt koncerteket, s tömeges látogatottságú múzeumi előadásokat, tárlatvezetéseket, zeneművészeti eseményeket.
Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): Frigyszekrény, bima, imatér.
Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Szinte teljes egészében az eredeti állapotnak megfelelően lett felújítva. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Szombaton és zsidó nagyünnepeken is használják.

Kecskemét
Építése: 1864–1868., eredeti használatban: 1868–1966. Rövid történet: A II. világháborúig használják rendeltetésszerűen. A világháború alatt az SS tisztek istállónak használják. A város 1966-ban vásárolja meg a zsinagógát. Jelenlegi hasznosítás: Tudomány és technika háza. Michelangelo szobrainak gipszmásolatai találhatóak benne, helyi szervezetek irodái találhatóak itt és alkalomszerűen könnyűzenei koncerteket tartanak a zsinagógában. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): Csak a külső homlokzatokban maradtak meg a szimbólumok. Az eredeti stílushoz és funkció-hoz mennyiben illeszkedik? Az eredeti funkcióhoz nem illeszkedik. A belső tér teljes átalakításra került. Szombati és ünnepi nyitva tartás: igen.

Nagybecskerek
Építő: Baumhorn Lipót. Építése: 1896., eredeti használatban: 1896–1941. Rövid történet: Baumhorn Lipót által tervezett zsinagógát, a náci megszállás alatt bontották le. Jelenlegi hasznosítás: A német megszállást követően, 1941-ben lebontják.

Lendva

Építése: 1866., eredeti használatban: 1866–1944. Rövid történet: Schacherlesz Mózes rabbi idején építik fel a zsinagógát historizáló stílusban. A férfiaknak 80, míg a nőknek 60 ülőhely volt kialakítva. Jelenlegi hasznosítás: Az 1944-ben elnéptelenedett zsinagóga felújítása az 1990-es években valósult meg. Szlovéniában csak Mariborban van még zsinagóga. A zsinagóga jelenleg kiállítótér, itt kapott helyet a lendvai zsidóságot bemutató állandó ki-állítás is. Az eredeti stílushoz és funkció-hoz mennyiben illeszkedik? Az eredeti be-rendezésekből csak egy óra maradt fenn. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Szombaton és zsidó nagyünnepen is dolgozik.

Mikulov
Építése: 1450 ill. 1720., eredeti használatban: 1720–1944. Rövid történet: Már a XVI. században fontos zsidó központ a város, a zsinagóga 1450-ben épült fel, amelyet az 1720-as években bővítettek ki. Jelenlegi hasznosítás: Jelenleg a mikulovi Regionális Múzeum működik benne. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóra- szekrény, tábla, stb): Az eredeti stílusában lett felújítva, a padok elbontásával. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Eredeti tagolás. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Szombaton és zsidó nagyünnepen is dolgozik.

Nagyszombat

Építése: 1897., eredeti használatban: 1897–1944. Jelen-legi hasznosítás: Az 1990-es évektől tart a felújítása, ma a Kortárs Művészeti Központnak ad otthont. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb) A bejáratnál holokauszt-emlékmű található. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Felújítás alatt. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Dolgozik.

Pannonhalma
Építése: 1870., eredeti használatban: 1870–1944. Jelenlegi hasznosítás: A zsinagógát a pannonhalmi közösség 1944-ig használta, 1945-ben került magánkézbe. Felújítás alatt, jól frekventáltsága miatt kulturális központként kívánják üzemeltetni. A felújítás civil kezdeményezésre jött létre, a Pannonhalmi Bencés Főapátság turisztikai vonzerejét kívánja kihasználni. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb) A zsinagóga előtt Holokauszt-emlékmű Az eredeti stílushoz és funkció-hoz mennyiben illeszkedik? Felújítás alatt. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Dolgozik.

Szentes
Építése: 1868–1872., építő: Knábe Ignác. Eredeti használatban: 1870–1944. Rövid történet: 1901-ben tatarozták először, majd 1910-ben, ekkor a villanyvilágítást is bevezették. A templomban rendszeres hitélet folyt 1944-ig. Jelenlegi hasznosítás: 1960-tól az épület már többnyire üresen állt. Állaga romlott, födémzete beszakadt. Továbbra is felekezeti tulajdonban maradt a zsinagóga. 1987-ben vásárolta meg Szentes város. Lebontatták az életveszélyes tetőt és a belső tartozékokat. Évekig csupaszon álltak a falak, míg 1992-ben befedték, de az épület hasznosításáról csak 1996-ban döntöttek. A városi vezetőség döntésének értelmében a Városi Könyvtár részére újították fel az épületet, egyben a MAZSIHISZ-szel is megegyeztek, hogy csak a zsinagóga külső architektúráját őrzik meg. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóra szekrény, tábla, stb): Külső homlokzat, emlékszoba az épületen belül. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? A belső tér teljesen át lett alakítva. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Szombaton és zsidó nagyünnepeken is nyitva van.

Sárospatak
Építése: 1864., eredeti használatban: 1960-ig. Rövid történet: Az 1864-ben épített, 1890-ben átalakított nagyméretű zsinagóga épületét az 1960-as években a csekély lélekszámú zsidó közösség már nem használta, és az akkori szokásoknak megfelelően eladta, olyan feltétellel, hogy az épület formai jegyei se emlékeztessenek korábbi szerepére. Jelenlegi hasznosítás: Bútoráruház. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): nincs. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Semennyiben sem illeszkedik.

Újvidék
Építése: 1909., építő: Baumhorn Lipót. Jelenlegi hasznosítás: Városi hang-versenyterem és szakrális célra is használják. A Hitközség tulajdonában van, de a város tartja fenn, festése egyszerűbb. Felújítás: 1989. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): A Szentély el lett bontva a korláttal, helyette pódium van, A Tóraszekrény ép. Szombaton és nagyünnepen dolgozik.

Tokaj

Építése: 1896. Eredeti használatban: 1896–1944. Rövid történet: A Soát követően az épület funkcióvesztett lett. A felújítás húzódott, addig vártak, míg a zsinagóga födéme leégett és belső terét is a megsemmisülés fenyegette. A II. világháború előtt mintegy 800 zsidó élt Tokajban. Jelenlegi hasznosítás: 1960-tól az épület már többnyire üresen állt. Kulturális célokra kívánják használni: színházi előadásoknak, koncerteknek adna helyet az épület az eredeti elképzelések alapján. A gyakorlatban kihasználatlan, elsősorban a turisztikai idényben, mint kulturális kísérőrendezvény helyszíneként használják. Európai Uniós forrásokból újították fel. A Tóraszekrény falazott fülkéje maradt meg. Az eredeti stílushoz és funkcióhoz mennyiben illeszkedik? Az eredeti festést mellőzték, egyszerű, fehér festéssel látták el. Az előcsarnok alatt található a ruhatár és a toalett, amely nem követi az eredeti stílust. Szombati és ünnepi nyitva tartás: Kulturális célokra kívánják használni: színházi előadásoknak, koncerteknek adna helyet az épület az eredeti elképzelések alapján. A gyakorlatban kihasználatlan, elsősorban a turisztikai idényben, mint kulturális kísérőrendezvény helyszíneként használják.

Tarcal

Építése: 1790–1810., jelenlegi használatban: A tarcali zsinagógát egy finn üzletember vásárolta meg.
A földszinten kiállítóteret alakított ki, míg az egykori női karzaton lakás van. A zsinagógába belépve konyha, a bima helyén nappali és időszaki kiállítótér, az emeleten hálófülkék. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tóraszekrény, tábla, stb): Külsőségeiben, belsőjében csak a kőtáblák Juda oroszlánjaival

Zalaegerszeg
Építése: 1904. Jelenlegi hasznosítás: Városi Hangverseny és Kiállítóterem. 1960-ban a Magyar Izraeliták Országos Szövetsége úgy döntött, hogy a zsinagógát eladja a Magyar Államnak. Ezután az épületet raktárnak használták, főként ezalatt az idő alatt romlott a legtöbbet a belső állapota. 1973-ban a zsinagóga gondozója a zalaegerszegi Ingatlan-kezelő és Közvetítő Vállalat lett és nagyrészt az ő közreműködésük folytán 1983-ban átadhatták a zenei és képzőművészeti élet új reprezentatív otthonát. Utalás a zsidóságra (szimbólumok, Tórazekrény, tábla, stb): 1993-ban került vissza a homlokzatra a két kőtábla, és a főbejárat bibliai felirata is. A Tóraszekrény beépítésre került. Megmaradt az eredeti térelosztás, egyszerű, fehér falakkal, az eredeti funkcióra nincs utalás. Szombatokon és zsidó nagyünnepeken is nyitva.

Forrás:
Negyela László Márk: Újratervezés

A kiadvány az info @zsinagoga.com e-mail címen rendelhető meg.

Conenék egykori palicsi villája

2012-11-18T22:01:00.003+01:00

Vasárnap délután. November van, amikor a Nap már erőtlenül süt. A palicsi sétány egyik eldugott zugában vagyunk. Kellő távolságból, a fakerítésen túlról próbálom fényképezi a szabadkaiak által csak Tito-villaként ismert Conenék egykori lakját. Egy idősebb hölgy valamit mond, biztos az unokájával játszik. Etel többször kéri, hogy menjünk már. Aztán kiböki, hogy milyen kellemetlen volt számára a kapuban való ácsorgás. Az idős hölgy nem játszott. Próbált minket elzavarni. A maga módján.

Egy telefonbeszélgetés és egy újabb hét után már készségesen fogad. Ő a házmester-asszony. Noha a villa – romos állapota miatt – évek óta használaton kívül van, házmester mégis van. Hogy a városnak ennyi pénze lenne, vagy csak „ottfelejtették” az idős hölgyet a kvártélyban? Nem tudjuk és jelen pillanatban nem is dolgunk kideríteni azt. Közben kiküldi a férjét, aki nem túl nagy lelkesedés közepette, de kinyitja a villát. Bizonyára a sokadik látogatók vagyunk. Meg sem lepődik. Esetleg azon morfondíroz magában, hogy egy romos villán mi látni való van, és miért érdekes még mindig? És talán az építtető, Conenről, és családjáról vagy a tervező Raichleről sem tud semmit. A kíváncsiskodónak egyszer már elmondták, hogy Tito elvtársat sem látták itt. No, de ne siessünk előre! A valóságba inkább a dohos szag, semmint a szobák közepére összehúzott szocreál bútorok látványa húz vissza minket.

A Conen család szabadkai története 1885-ben kezdődik el, amikor Conen Vilmos az apja helyett megy a párizsi piacra. A huszonéves ifjú ott ismerkedik meg a nála húsz évvel idősebb Hartmann Rafaellel. Az életre szóló ismeretség Szabadka egyik legsikeresebb gazdasági vállalkozását jelentette.

A Conen villa 1903-ban épül meg Raichl Ferenc szabadkai építész tervei szerint. A polgárosodó szabadkaiak a várostól pár kilométerre levő Palicson építették fel villáikat. A nyári hónapokat, akár rövidebb időt is itt töltötték. A Harmann & Conen cég társtulajdonosa is így tett, hiszen neki, mint az egyik legtehetősebb szabadkainak is rendelkeznie kellett nyári lakkal. Jakobcsics Ilonával kötött házasságából szintén 1903-ban születik meg fiuk, Conen Jakobcsics Vilmos. Ezüst kanállal a szájában, ahogy akkoriban mondták. 7 éves, amikor Londonból angoltanárt szerződtetnek neki, 14 évesen már Zürichben tanul. 24 évesen a családi vállalkozásban az igazgatóbizottság elnöke, egészen 1941-ig ível felfelé a karrierje. Azzal az ürüggyel, hogy csetnik vezér internálják Budapestre. Aztán a –kor divatját követve- a jugoszláv kommunisták börtönében is élvezheti a kéretlen vendégszeretet. 1955-ig hétszer börtönzik be különböző vádakkal. De ezek már az „új idők”. Az új időszámítás 1946-ban kezdődött, amikor a család vagyonát a jugoszláv állam nép- és államellenes cselekedetei miatt elkobozza és államosítja. Ez is a korai Titoizmus divatja. 1961-ben végleg távozik az országból és Németországba költözik. Itt írja meg memoárjait is.

Tito elvtárs 1963-ban aludt a villában. A palicsi villájában. Egyszeri alkalom volt. Szabadka Város (jobb híján) saját, városi vendégeinek szállásolására hasznosította. Ameddig lehetett. És valószínű, nem a pénz(hiány) kérdése, hogy nem újítja fel. Várják, hogy a Conen család visszaszármaztassa. Mert ebben az állapotában minden bizonnyal szégyenli visszaadni jogos tulajdonosainak.

Đula Asszony, a házmester, különben tudja, hogy a Conen család egykori tulajdonát őrzi. Mert valamikor, egyszer látta itt a Conen unokát. És noha az épület használaton kívül van, telente mégis 30-60 ezer dinár a fűtési számla.

Temetői anzix

2012-11-12T20:08:00.000+01:00

Ha a világ egyik távolabbi pontjára indulsz úgy, hogy tudod mit keresel, de nem tudod hol van, akkor akár felelőtlenségnek is tekinthető. De ha a szomszédos faluba mész temetőt keresni, az még kalandnak sem nevezhető, legjobb esetben is talán kirándulásnak. Milyen falu az, ahol a temető nincs fenn az interneten? – kérdezhetnénk, de sietni kell, mert már késésben vagyok. Franklné már a háza előtt áll. Szemrehányóan tekint rám, mondván a tíz perccel ezelőtt, az tíz perccel ezelőtt. És ne hárítsam a nyomdászra, mert időben kell elindulni. Így állunk a fűz alatt, melyről később kiderül, hogy nyárfa. Így állunk a nyárfa alatt, a novemberi napsütésben. Egyszer csak megérkezik a taxis. A zsidó temető a polgári temetőben van? – kérdezi. Ó, te balga – gondolom magamba’-, hát mióta tanítalak ezekre a dolgokra? Már hogy lenne a polgári temetőben? A vallás másképp rendelkezik. És a szokás is. Nem, nincs mellette. Valahol a faluban van – felelem. Aztán nem érti, hogy most hova is megyünk, mert a valahol az nem cím, nem utca, nem objektum. Hát hol a valami? A templomhoz megyünk. Mert Közép-Európában a falu centruma a templom, egyik oldalán a parókiával, a másikon az iskolával. Szemben pedig a kocsma. Majd valaki meg mondja. Falu. Mindenki ismer mindenkit. Még a halottaikat is. Hát hogy ne ismernének egy zsidótemetőt?

***

Ez a ház. Vagy az előtte levő. Mutatja a helybeli. A templomnál nem tudta elmagyarázni. Itt a kocsim, megmutatom, kövessenek. És a falu egyik utcájába kötöttünk ki.

Köszönjük a segítséget. Ajándék képeslap. A városból. A zsinagógáról. Legyen boldog. Viszlát.

Franklnét előre engedem. A vicsorító kutyákkal is meg tud birkózni. A taxis ezen jót mosolyog. Mindegy. Az ajtónyitó a ház végébe mutat és mond valamit. Majd Franklné elintézi. Mert az emberekkel is tud bánni. A disznóól mellett szűkös a hely, mert szemben a tyúkok ketrece. És a hátsóudvarban rá találunk a temetőre. Közép-Európai, magyar vidéki sajátosság a hátsó udvarban megbúvó zsidótemető. Nem is rossz, a vandálok, az alkalmi nemeskő gyűjtők nem férnek könnyen hozzá. Az a pár vetett káposzta pedig igazán nem zavarja az ott nyugvókat.

Mennyi sír lehet – kérdezi Franklné.

Kéttucatnyi. Vagy három. És nem is fejezem be a mondatot, mire Franklné már számolja is. Az a biztos. Egy, kettő, negyvenhét, hatvannyolc. Száz körül – mondja. Száz körül – válaszolom.

- Honnan tudtál a temetőről?

- Mert a központban nem tudnak róla?

- Nem tudom. Tudnak?

- A professzor mondta. Hogy a nagypapa itt nyugszik. És nézzem meg majd a nagy, fekete követ. Tehetős ember volt. Ez a bizonyítéka. Más bizonyíték már nincs, amit a németek nem vittek el, azt a kommunisták megtetté k –ezt már én tettem hozzá. Franklné talán foszlányaiban hallottai is, mert már három sorral odébb. Egy fűzfa alatt. Mint baldachin, úgy borít be egy sírt. Hangosan szól, hogy menjek oda. Akkor még nem tudtuk, hogy az egyik tehetős zsidó család egykori udvarában vagyunk. Lőwyék udvara volt. Aztán Szegeden nyitottak pékséget.

****

Azon gondolkoztam, hogy a káddist ki kellene nyomtatnom magyarul és magammal hozni. Hogy legyen valami rituálé a dologban, ne csak bóklászás. Még ha nem is vagyok zsidó és nincs tíz férfi. Igaz, nem héberül, az nem is menne. De az Úristen csak megértené. Csak megértené a jószándékot. Csak megértené magyarul…

Kosztolányi

2012-11-04T13:07:00.001+01:00

1936. november 3-án hunyt el a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, Kosztolányi Dezső.

Kosztolányi Dezső: A holtak vonatja

Láttátok-e már a holtak vonatját?
Az éji rónán nesztelen suhan,
vasházait halállovak vonatják,
lámpáiban lidérctűz ég búsan.

Előtte a kietlen puszta hallgat,
az éj ijedve, sírva fölriad,
kísértetképen tűnnek el a falvak
s az ismeretlen, mennydörgő hidak.

Egyetlenegyszer látod, sose máskor,
avarzúgáskor, varjúkárogáskor
halált sivítva rémülten zörög.

Hasítja a párás, lila ködöt,
bámulsz utána, amint elhalad,
s egyszer megáll az ablakod alatt.

Szabadka köztemetői

2012-11-01T17:08:00.003+01:00

Az ünnephez igazodva, íme a szabadkai temetők története Iványi Szabadka-monográfiájából:

A temetők. Az első r. kath.temető a mai Rókus kápolna helyén volt, amely akkor még a városon kivül esett. Ide temették az 1690-es években az ellenségtől felkoncolt népet (I. köt. 97.). De ezen temető az 1738 - 9. évi pestisben (I. köt.125.) megtelt, s így ettől távolabbra (a mostani Bercsényi és Rákóczy utcák közötti téren a szt. Teréz templomtól délkeletre) partos helyen új temetőt jelöltek ki. 1741-ben szenteltett be ezen terület, de bekerítve nem lévén, a marha szabadon járt a sirokon, ami a halottak iránti kegyeletet sértette. A vár. tanács azért 1755. okt. 3-án minden gyóni képes egyéntől 3 - 3 krt szedett be, amin a temetőt 1756-ban karókkal bekerítették. - A város idővel terjedvén, ezen temető is utban volt; vele szemben a szt. Teréz templomot kezdték építeni. Ekkor felsőbb rendeletre egészségi szempontból a temetőt ismét távolabb kellett tenni a várostól. A tanács erre (egy tanácsjk. szerint) a város nagy terjedelme miatt ennek 4 sarkán jelölte ki az új temetők helyét s pedig a bajai, a halasi és a zentai uton. Ezen temetőbe a szerbek is temettek, és 1777. márc. hóban vették használatba. ⁷ )

A negyedik temető a most is használt szerb temető lehetett a városliget keleti oldalán, mert külön szerb temetőt is találunk említve 1777. márc. 1-én. - De azért kivételképen és az illető templom javára fizetett díjakért még a város kellő közepébe is temettek; így a barátok temploma alatt levő kriptába 1834-ig, ⁸ ) így a szt. Teréz templom kriptájába is még 1830-ban, így a szerbek templomudvarában levő kriptákba.

Az 1797 - 99. évi vár térkép csak a szeb, a zentai ut melletti és az u.n. bajai temetőt tünteti fel, utóbbi is akkor még a város árkán belöl volt egy még lakatlan területen , melyet ma az Ujvilág, Bethlen és András utcák kerítenek be. A zentai temető keleti része, ahol ma a gázgyár van, szintén külön a szerbeknek volt adva.

1786-ban a r.k. plébános a topolyai ut melletti már betelt temető helyett ujat kért (ez a mai Kér külvárosi temetőnek egy része). - 1830-ban a zombori kapunál lesz egy új temető, illetőleg a régiek továbbra kiterjesztetnek.

1828-ban vették rendezés alá a temetőket.⁹ ) A régi temetőket a bajai, topolyai és zentai utak mellett széles árkokkal zárják el, és a bajait jobban délfelé terjesztik, de a város árkán kivül a zombori kapu felé; a topolyai ut melletti temetőt is mindjárt a régi mellett egy darab földdel megújítják. A zentai ut melletti temető pedig (a zentai ut és az ujvidéki vasut közötti partos területen, melyet ma is még a régi kereszt jelez s melynek túlsó sarkán ma a gázgyár áll, ) egészen megszűnik s helyette a várostól távolabb a Bajnhát-halmon új temető tűzetett ki ( ez a mai u. n. zentai temető s ebben egy rész a szerbek számára tartatott fenn. - A zsidő temetp a halasi kapunál változatlanul maradt. - Az u. n. zentai és a bajai temetőben csőszházat és halottházat is építettek, a sírokat pedig rendben kellett ásni, hogy idővel ismét elül lehessen kezdeni, mert az eddig divatozott össze-visszaság csakhamar újra betöltené.

S azóta ezen 3 temetőt hsználják a r. k. hívek s pedig az u. n. bajai a főplébánia, az u. n. zentai a szent György plebánia, a kéri a szent Rókus plebánia használatában van. Ezeket használják a protestánsok is. Ha egyik másik megint betelt, mellette uj darab földet szokott a város vásárolni és a temetőt megtoldani.

Ezen temetők között legrendezettebb és legékesebb az u. n. bajai, főképen a város úri osztályának temetkező helye, igen sok sírbolttal. A halottak napjának előestéjén a halottak iránti kegyelet a gazdagabb és úri családok sírboltjainál igen szép ízléssel, de gyakran tüntető pazarlással rendezett felékítésekben nyilatkozik, amelyhez fogható szép látványokkal a másik két temető nem rendelkezik. - Ugyanitt van a bajsai Vojnics Lukács család díszes stilszerű sírkápolnája, mely 1879-ben épült, továbbá Antunovics Mátyás kir. közjegyzőnek hasonló családi sírkápolnája. - A bajai kapun kivül pedig az országút melletti saját szőlőtelkén építette Szerezla János csinos sírkápolnáját.

Lábjegyzetek:

⁶) a jul. 9-én tartott kgy. 353. sz. alatt.

⁷) Városi levéltár 1785. évi polit. 18 B. 105.

⁸) A barátoké 30 nsz. ölnyi, 30 frtért fogadtak ide halottakat. Itt van még külön a Bukvity család sírgödre.

⁹) 1828. évi pol. jk. 2378. sz. lásd még pllit. akták 12. B 164. sz. - A temető rendezésre s csinosodásra 1850. nov. 7. a városi kgyűlés 299. szám alatt bizottságot küldött ki. - A temetői díj szedéséről lásd a 283. lapot.

Görögkeletiek

(Temető.) - Gazdagabb és előkelő szerb családok régebben a templomnak fizetendő néhány frtért a templom udvarában csinált kriptákba temetkeztek, a sirköveket pedig a templom falába illesztették. A legrégibb ily sirkő 1726-ból van. 1785-ben 15 ily kripta volt itt, melyeket a vár. tanács felsőbb rendeletre egészségügyi szempontból nem enged többé felbontani. De azért történhettek itt még egyes temetések, mert a templom falában még 1845. sőt 1849-ből is van sirkő befalazva. - A szerbek köztemetője (hihetőleg már az első) az általuk lakott éjsz.- kel. városrész végén, a mostani városliget keleti oldalán van, s már 1777. márc. 1-én van említve, s azóta a szükséghez képest többször a város költségén megnagyobbítottatott.
Ezen temetőben is vannak díszesebb sirok, névszerint említendő a Rádics - családnak szép sirkápolnája. A temetővel szemben magán szőlőtelken a szerb egyház újabban egy jótevőjének Oszoics János és neje Teréz ¹⁴) sirja fölé igen díszes kápolnát építtetett; s e mellett szintén magántelken van a Milinovics-család hasonló kápolnája. A városliget nyugati kapujával szemben pedig szőlőtelkén Leovics Simon kir. közjegyző ¹⁵) emeltetett 1889-ben ószerb-bizantin stilben, majolika párkányzattal s mozaik ablakokkal díszeskedő szép mausoleumot, amely a város nevezetesebb műépületeihez tartozik.

Lábjegyzet
¹³) 1872. évi kgy. jk. 136. sz.
¹⁴) Osztoics János helybeli kereskedő 1866. évi végrendeletében, amely nejének 1876-ban bekövetkezett halála után lépett érvénybe, vagyonát 300 lánc földet és a főpiacon levő emeletes házát jótékony és egyházi célokra hagyományozta.
¹⁵) És neje Bátics Erzsébet a virágzó életkorában elhalt Tászika leányuk kegyeletes emlékére, Pártos Gyula és Lechner Ödön terve szerint.

Forrá: Iványi: Szabadka szabad királyi város története II.

Éljen november 29-e! - Avagy a Hartmann és Conen kiviteli cégtől az egykori November 29-e Húsárugyárig

2012-10-29T16:15:00.000+01:00

1885-ben az akkor huszonéves Conen Vilmos az apja helyett ment a párizsi piacra. Ott ismerkedett meg a nála húsz évvel idősebb Hartmann Rafael üzletemberrel (1846-1913), akinek nyugat-európai gazdasági kapcsolatai voltak. A frankfurti „E. & I.Mayer” gyár vezetésének tagja volt, de Szabadkán is rendelkezett tulajdonnal: a „Hartmann Raffael és társai” húsfeldolgozót vezette. A két férfi találkozása meghatározó volt nem csak az ő életükre, hanem Szabadkára is: a céget Hartmann és Conen névre 1890-ben jegyezték át, mely 1906-tól Magyar Húskiviteli Részvénytársaság néven tevékenykedett. Elsősorban tojás- és húsexporttal foglalkozott a cég, melynek Szabadkán saját vágóhídja és hűtője is volt. 1903-tól műjéggel hűtöttek, egyedülálló módon, Európában ezt másodikként alkalmazta a cég. A cég olcsón szerzett be jóminőségű baromfi-, majd később sertéshúst is, melyet feldolgozva értékesített. Hartmann házasságot másodszor Schreger Terézzel kötött, akitől 1886-ban megszületett József nevű fia. Conen 1895-ben vette el Jakobčić Ilona szabadkai leányzót. Társadalmi helyzetét tükrözte, hogy esküvői tanúi Hartmann és az akkori polgármester, Mamuzsich Lázár voltak. Az 1919/20-as politikai változásokat követően is megmaradt a cég kiemelt helye a szabadkai iparban, elsősorban Ausztriába szállítottak húst. 1945-ben a gyárat vezető Hartmann Józsefet elítélték feltételezett népellenes tevékenysége miatt, a gyárat államosították és a November 29-e nevet kapta.

Noha a Hartmann-mamaként emlegetett Terézia csak kétosztályos végzettséggel rendelkezett, mégis híres volt üzleti érzékének köszönhetően. A család folyamatosan jótékonykodott: Hartmanné meghatározó személye volt a zsidó nőegyletnek és a vöröskeresztnek is. Annak ellenére, hogy zsidó vallású volt, komoly pénzadományt adott a Palicsi úton felépülő Jézus, a munkás katolikus templom márványoltárának kivitelezésére. Annak ellenére, hogy a gyárat irányította, mindig időt szakított arra, hogy péntekenként személyesen ő maga fizesse ki mindegyik munkását.

A vállalkozásnak fénykorábban 250 alkalmazottja volt, akik napi 120 sertést, évi 400 vagon kivitelre szánt tojást tudtak feldolgozni. A cég napi 1 vagon jeget tudott előállítani.

Hartmann Rafael háza a VI. körben, a Petőfi utca 21-ben volt található. 1897-ben kérvényt nyújtott be egy reprezentatív ház építésére, melynek tervezője Koczka Géza volt. Az épület utcai homlokzatán kapott helyet a szalon és az ebédlő, míg a hálószoba és a tulajdonos szobája az udvarra nézett. A hálószoba saját fürdőszobával rendelkezett, a szárazkapu másik részére került a gyerekszoba, az mögé a konyha, a cselédszoba és az éléskamra. A homlokzatot eklektikus stílusban alakították ki, a kaput díszes mennyezettel látták el.

A vasútállomással szembeni, Raichle egykor saját céljára épített palotája egy rövid ideig Hartmann József tulajdonában volt. Raichle a paloták többségét a párizsi kártyaadósságai kifizetésére volt kénytelen költeni.

Conen Vilmos bérháza a Fasizmus áldozatainak tere és a Petőfi utca találkozásánál található, a Petőfi utca 8-as szám alatt. Ez az a ház ahol egy emléktábla tévesen hirdeti Csáth Géza szülőházaként az épületet. Conen Vilmos 1924 előtt lett a ház tulajdonosa, melyet az emeleti részen kibővíttetett. A tervek szerint a földszinten üzlethelyiségeket alakítottak ki, az emeleten egy kétszobás, fürdőszobával ellátott lakást. Ma az Egészségügyi Központ használja irodai és fogászati célokra.

Az 1945-ös politikai változások után a Hartmann család vagyonát elkobozták, mert József a magyar honvédségnek szállította a konzerv-élelmiszert, ha a hatalom ezt a fasisztákkal való kollaborációnak vélte. A szocialista realizmus éveiben az alkotmány napját, November 29-ét adták a gyár nevéül. Noha a századfordulón Bécs mellett Szabadka rendelkezett csak saját hűtőházzal, az 1990-es évek privatizációinak, az országot sújtó embargónak és szegénységnek köszönhetően végleg véget ért a Hartmann és társa húsfeldolgozó rt. története.

Conen Vilmos (Düsseldorf, 1866 - Szabadka,1938) A szabadkai Hartmann és Conen cég társtulajdonosa. A Conen család zöldségkereskedelemmel foglalkozott.

Hartmann Rafael (1846-1913) a szabadkai Hartmann és Conen cég társtulajdonosa. Tojás, csirkehús és vadhús exporttal foglalkozott. 1895-ben a szabadkai Zsidó Hitközség elnöke volt. Ellenfele, Geiger Mór azzal kezdte ki, hogy nem beszéli megfelelően a magyar nyelvet, és ezzel az ürüggyel távolítatta el Hartmannt.

Schreger Teréz (Szentes, 1863. – Szabadka, 1940.), Hartmann Rafael özvegye. A családi vállalkozások irányításában is részt vett, ugyanakkor kimagasló társadalmi, humanitárius tevékenységet folytatott (hitközségi nőegylet, vöröskereszt). A szabadkai zsidótemetőben nyugszik.

Hartmann József (1886 – Derynenburgh, 1975), a gyáros Hartmann Rafael fia. 1945-ben a jugoszláv vezetés meghurcolta, mert 1941-ben a budapesti Hangya céggel szerződött és a bevonuló magyar katonaság élelmezését ellátta. A vezetése alatt álló Hartmann és Társa húsfeldolgozó és konzervgyár Jugoszlávia legnagyobb ilyen jellegű üzeme volt. A szabadkai háza kivételével a teljes vagyonát elkobozták és 1 évi kényszermunkára ítélték. Vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos, a későbbi Kállay-kormány honvédelmi minisztere volt Hartmann József keresztapja.

Kincs a csendben: Szerecsen Mária

2012-10-25T18:14:00.000+02:00

A ferencesek kápolnájában csendben búvik meg Szabadka egyik legjelentősebb szakrális és képzőművészeti kincse: a köznyelvben Fekete Máriaként tisztelt Szerecsen Mária, karján a kisded Jézussal.

Az ikon eredete kétséges, első írásos nyoma az 1692-es évi összeírásban fellelhető. A XVII. században ide érkező horvát-bunyevác telepesek hozzák magukkal. Az 1740-es évek elején a szabadkai kapitány pénzadományának köszönve aranyozzák ki a képet.

A bizánci stílusban festett kép az ismert lengyelországi zarándokhely, Jasna Gora oltárképének vélt másolata. A valóságban csak stílusjegyeiben hasonlít a két kép. A festés módja a velencei iskolához vezet minket, valószínűleg ott készült, a megrendelő egyedi igényeit ötvözve. Egyes vélemények szerint a magyar és lengyel barokk kölcsönhatásának a terméke a Szerecsen Mária. A képet 1955-ben restaurálták. A restaurátori vélemény szerint legalább 300 éves a mű.

Jasna Gora

A gyóntatókápolnát erődként veszi körül a templom és az u alakban hozzáépített kolostor. A keleti falon található fülképe épített carrarai márványoltár képe a Szerecsen Mária. A szabadkaiak csodatévő képnek tartják, noha a csodás gyógyulásokat még nem bizonyították. A képet és az oltár oszlopain kialakított tárolókat a fogadalmi arany és ezüst ajándékok: láncok, medálok, gyűrűk töltötték meg. Annyira, hogy alig látszódott ki az ikon. Azután sok évvel ezelőtt, egyik este egy gyóntatófülkébe rejtőzött a tolvaj, aki az éjszaka folyamán feltörte és kifosztotta a fogadalmi kincseket, a reggeli templomnyitást követően pedig kisétált a szerzett vagyonnal. Így esett meg, hogy a tolvaj kártékony beavatkozása nyomán a kápolna és azt karbantartó franciskánusok megszabadultak a csillogó, világi hívságoktól és ma, eredeti pompájában látszik a Szent Szűz a Kisdeddel.

A keresztény képzőművészet egyik legkedveltebb témája Szűz Mária ábrázolása, karján a gyermek Jézussal. A hagyomány szerint Szent Lukács evangélista (akinek polgári foglalkozása orvos volt) festette az első ikont. Szent Lukácsnak tulajdonítják a római Santa Maria Maggioreban őrzött képet.

A Jasna Gora-i pálos kolostor az 1300-as évek végén lett alapítva. A Nagy Lajos király által alapított klastrom templomának főoltárképe a híres Mária-kép. Legismertebb másolata a budapesti Egyetemi (egykori pálos) templomban található.

Budapest, Egyetemi templom

Látogatás Jakab Dezsőnél

2012-10-14T23:28:00.003+02:00

Budán, a Mechwart ligettel (ott, ahol a négyes-hatos állomása van) párhuzamosan fekszik a Keleti Károly utca. Az utca palotáinak homlokzatát a 27-es és 31-es házak közti feljárat, ha úgy tetszik köz töri meg. A főhomlokzattól beljebb, csendben emelkedik a magasba a 29-es ház. Igazából ikerház volt. Jakab és a Komor a marosvásárhelyi kultúrpalota építésének honoráriumából építették. Az alsó 2-2 emelet és a 31-es épület bérháznak épült, míg a jobboldalon a 3-4 emeletet a Jakab, a mellette levő ikerház felső emeleteit Komorék lakták. Komor lakása a II. világháború utolsó napjaiban bomba találatot kapott. Igaz, visszaépítették, de az eredeti pompát a Jakab-lakás őrizte meg.
Az ikerház közepén eredetileg egy szecessziós stílusú lift ment a magasba. Az egyedüli megálló a harmadik emeletre vezetett. Egyedülálló volt, mert középen lehetett beszállni, míg a kiszállás - a cél lakás szerint- balra, egyenesen a szalonba, jobboldalt pedig az előtérbe vezetett. Mindkét lakásból az udvarra külön lépcsőház vezetett, míg a lakóknak a főbejárat mellett volt egy közös lépcsőházuk. A liftnek ma már emléke sincs, a mai már a Kádár kor maradványa.
Mivel a Jakab lakás szinte érintetlenül megmaradt, így még a fa stukkók is eredeti pompájukban tündökölnek. A páros egy erdélyi (talán református) templomot újított fel, és onnan hozta a kidobásra szánt mennyezetet. A lakás ma a Park Kiadó székháza. Lent az iroda volt, a nagy, tervező asztallal - meséli Gyöngyvér, aki szabadkai látogatásakor ígérte még meg, hogy tárlatvezetőm lesz és megmutatja Jakab szunnyadó örökségét. Lelkiismeretes örökség-védés, ezt meg kell hagyni. A lakásba vezető falépcsőház is eredeti.
Jakab korán meghalt, gyereke sem született. Az özvegy Jakabnét lehet, hogy ezért is zavarta különösképpen a Komor-ház gyerekzsivalya, mely az udvarról szűrődött a felső szintekre.
1944-ben a Komor lakást védett házzá nyilvánították. Komor Marcell a kelleténél később indult haza a nővérétől. Hiába mondta az igazazoltató nyilasnak, hogy védett ház lakója. A XX. század egyik legkiválóbb magyar építésze gyalogmenetben, Sopronkeresztúrnál, 76 évesen lelövik. Egy fényes életpálya befejezetlen vége.
Az új időkkel új lakók, magasrangú kommunisták költöztek a házba. De ez már egy másik történet. Azé a házé, melynek Komoréknak és Jakabéknak már semmi közük nem volt.

"Milyen volt az élet a Komor-házban 1909 és 1944 között? Egyetlen szóval meg lehet mondani: polgári. A lakás nyolc szobájából minden gyereknek jutott egy. A berendezés szép régi bútorokból állt, csak a gyerekszoba volt modern - Marcellnek két gyermeke volt: János és Anna. Az ebédlő madármintás tapétáját - Anna tervei alapján - a kiváló festő, Czeizel festette. A házban a német nyelv használata általános volt - a magyar mellett természetesen -, a gyermekek hat-hét éves koráig alkalmazott Fräulein nem került túl sokba. 1942-ig, havi 20-30 pengőért, állandó háztartási alkalmazott is szolgált náluk. A család tagjai mindig otthon ebédeltek és vacsoráztak. Hetente adódott egy-két színház, opera, hangverseny, a többi napokon általában vagy vendégségbe mentek vagy vendégeket fogadtak a család tagjai. Mind a hét Komor gyerek tanult muzsikálni, gyakoriak voltak a kamarazenélések, a Keleti Károly utcai házban akadt egy Steinway és egy Winckelmann zongora is, a nagy, belső lépcsős hallban gyakran léptek fel neves, de elhallgattatott művészek, mint Starker János, Ernster Dezső, Rév (Rauchwerger) Lili és Salamon Béla. Sokszor megjelent a társaságban Tersánszky Józsi Jenő is. A Jakab család tagjai sohasem vettek részt a zenélésben, ugyanis, finoman szólva, botfülűek voltak. Jakabné unokahúgának férje, Sós Aladár nagyon hasonlított Bartók Bélára, azért is lett férjül véve. Az asszony, a kiváló zenepedagógus, Boca ugyanis Bartók-tanítvány volt, tehát Bartókot nem vehette el. (Az ő lányuk volt Sós Júlia tanár, akinek első férje a korai időkben Rákosi Mátyás titkárságán ténykedett. Hamarosan elváltak, a házasságból származó gyerek ma egyetemen tanít. A második férj, Kéri, Nagy Imre köréhez tartozott, ült is rendesen.) A nagy Komor-könyvtár magyar és német művészeti, irodalmi és zenei kötetekből állt, de a magyar irodalom klasszikusai is megtalálhatók voltak benne." Forrás: Bacher Iván, Komorok, in: Budapesti Negyed, 1996/4

Komor-Jakab ház