Két kis MUCUS élményei

3. fogacska Roxánától

2014-12-15T18:00:00.000+01:00

Már jó régóta mozgott Roxána felső foga. Komolyan mondom ezek az emberi fogak totál el vannak szúrva. Bettinával is sok gondunk volt anno, Roxánával is. Legalábbis az én gyerekeim tiszta dilisek a mozgó fogakkal a szájukban. Feszültek, idegesek, néha kiállhatatlanok. Amikor a fog eltűnik, akkor mintha mindennek vége szakadna, újra jókedv és kacagás.

Roxánám hétfőn délután már nem bírta tovább, mellesleg én sem nagyon, de eddig nem mozgott neki annyira, hogy ki lehessen húzni. Már lógott neki, de az a hegyes kis gyökér nagyon ragaszkodott. Tartottam is tőle, hiszen ez volt az első felső foga, amit ki kellett húznom. Egy pillanat alatt kint volt, Roxána ismét hősiesen viselte, még csak nem is fájt neki. Szokás szerint könnycseppek helyett röhög rajta és megkönnyebbült. Most kicsit furán beszél és egy hatalmas kráter lett felül, de már bújik az új fog. Az alsó kettő pedig gyönyörű már neki.

Miki és Niki

2014-11-06T17:11:00.003+01:00

Bettina barátnője Hannah itt a szomszédból sokszor jött azzal, hogy megint kisnyuszik születtek. Ráadásul mindig csak kettesével, mert ezek csüngúfülű törpenyulak. Nagyon cukik. Ahogy telt az idő mindig mondta Hannah, hogy kettőt kapunk majd. Egyik nap át is hozta a kerti ketrecbe. Egyre hűvösebb lesz, úgy döntöttünk igen kicsik még úgy 2-3 hónaposak, inkább behozzuk őket a lakásba. Szereztünk ketrecet, berendeztük, etetjük őket minden jóval.

Az egyik fiú, ő szürke, a Miki nevet kapta. A lány barna, ő pedig a Niki nevet kapta. Dédelgetjük a pihe-puha nyuszijainkat.

Kirándultunk - Jochenstein, Haus am Strom

2014-11-02T21:57:00.000+01:00

Pénteken 31-én, amíg minden nyitva volt kihasználtuk a kellemes időt és kirándulni indultunk. A cél Jochenstein volt Obernzell után, kb. 20 km-re tőlünk, gondoltuk útközben megejtjük a bevásárlást is, hisz két napig nem lesz nyitva semmi.

Amint megérkeztünk sorban jöttek a hajók, így gyorsan felmentünk a gátra, megnézni hogyan mennek át a hajók. Jochenstein tudniillik a Duna partján fekszik egy nagy átemelő gáttal, mivel a vízszint itt nagy különbséggel bír a hajóknak valahogy át kell jutniuk, ezért készítették az átemelő gátat. Gyalogosan vagy biciklivel lehet átmenni a túloldalra, a híd egyben a határ is félúton, Jochenstein Németország, a túloldal pedig már Ausztria. Tehát jöttek a hajók és megállapítottuk, hogy az egész egy liftként működik. Én még mindig nem értem igazán, de érdekes az biztos. A gyerekek sokáig akartak játszani a kinti játszótéren, de mi azért mentük, hogy megnézzük a múzeumot Haus am Strom, ház a villamosáramnál. Én már többször voltam ott és gondoltam is, hogy a gyerekek nagyon fogják élvezni.

Főként gyerekeknek csinálták a múzeumot a téma a víz, főként a Duna és az energia amit a víz, szél által termel, illetve a környék látványosságai természeti szépségei. Mikroszkóp alatt meg lehet nézni állatokat, növényeket, sok játék van, videók, vízi zene, készíthetünk önarcképet, ami végül halacska formát ölt, van akvárium, kvízjáték. A gyerekek nagyon élvezték, mindent kipróbáltak és felfedeztek. Kifelé természetesen játszhattak még a játszótéren. Hazafelé Erlau után megálltunk a Dunánál még.

További óvodai képek

2014-11-02T18:39:00.000+01:00

Az új óvodaépület hivatalos átadási ünnepsége

2014-11-02T18:37:00.001+01:00

Október 18-án volt az új óvoda hivatalos átadása. A szülők és a látogatók számára a legérdekesebb az volt ebben a napban, hogy az egész épületet be lehetett járni, bármit meg lehetett nézni. Engem ez izgatott a legjobban, mivel számos újdonságot tartogatott, és persze nem csalódtam. Ettünk sütit, vettünk tombolát, amin persze nem nyertünk semmit sem. A gyerekek énekeltek egy dalt, illetve az ünnepség alatt a gyerekekhez a tornateremben jött egy bűvész, aki szórakoztatta őket a mutatványaival.

Az épület két szintes lett, fenti részen 2 bölcsödei csoport, 1 óvodai csoport és a konyha, a lenti részen további 2 óvodai csoport. Ebben az oviban is a gyerekeknek nem jelük van, hanem meghatározott nevű csoportba járnak, ahol életkoruk szerint vannak szétosztva, egérke, nyuszi, és medve gyerekekre. A picúrkák egy teljesen külön részben vannak két csoportra osztva, az egyik csoport a vízcsepp a másik pedig a földmorzsa. Nekik is van külön gardrób, nagy benti játszó rész, utána következnek a csoportok és mindkét csoportnak 1-1 teljesen berendezett pihenő szobával. Pompás színek, ötletes bútorok, a pihenőszoba pedig, mintha a kisgyerek otthon lenne. 3-3 rácsos ággyal, kis kanapékkal, mese és olvasósarokkal. Ágyuk azért nincsen több, mert a legtöbb kisgyerek nem alszik ott, a szerződésben foglalt időintervallumban tartózkodnak ott. Miután körbejártam, szóltam is a vezető óvónőnek Bettinának, hogy hétfőtől én is szeretnék bölcsis lenni. Azért úgy visszagondoltam Bettinám és Roxánám bölcsis éveire, hú a különbség leírhatatlan. Egyszer talán majd elmélkedem erről is, de őszintén megmondom, ha nem muszáj nem is szeretnék visszagondolni rá, elég sok kellemetlen emlék van onnét, annak ellenére, hogy voltak nagyon kedves gondozónők, akikre mindenképpen örömmel gondolunk vissza, na meg persze olyanok is, akikre egyáltalán nem. Az emeleten van még az iroda, a fényképelőhívó automata, nagy társalgó a kijárat a kicsik udvarára és a nagy konyha. A konyha előtt alakították ki az étkezőt. Az érdekes az, hogy a konyha óriási, csupa modern berendezéssel, de ott igazából havonta egyszer készítenek közös reggelit a gyerekeknek, és kedden-csütörtökön az étteremből megrendelt ebédet ott készítik elő. A gyerekek az otthonról hozott tízórait itt fogyasztják el, ebédet a nyitvatartás miatt heti 2x lehet rendelni. A fenti ovis csoportban nincsenek iskolakezdő gyerekek, annak ellenére, hogy vegyes csoportok vannak, ők a forgószél csoport.

Ahogy a lépcsőn lemegyünk, a lépcső mellett van Noé bárkája felfestve, a lépcső alján pedig ott van a gong, aminek fontos szerepe van az összepakolásnál. A csoportok és közlekedők falai mindenhol különlegesek, nekem nagyon tetszenek, falmatrica/faltetoválás néven ismert. Lent ismét van egy öltöző, nagy futkosós folyosó, ott van felállítva a labda medence. Illetve a további két ovis csoport található itt, a miénk a napsugár, és a másik a tűzszikra. A csoportoknak külön funkcióik vannak, a miénkben, illetve a hozzá tartozó helyiségben lehet felfedezni, kísérletezni, alkotni, a mellettünk lévőben van színpad, ahol lehet bábozni, szerepjátékozni és vannak hanszerek, a mellette lévő helyiségben van az olvasósarok-terem könyvtárral. A fenti csoportban vannak a nagy építőkockák, autógyűjtemény. Lent a folyosó végén található a tornaterem, nagy mosdó, és a mosdón át vezet az út az udvarra.

Pár nap múlva rendezték meg az óvodai szülői értekezletet. Ismét este 7-kor kezdődött, a bejáratnál pezsgővel és narancslével vártak. Elmagyarázták hogyan zajlik a gyerekek napja, mi történik a csoportokban. Ismét megállapítottam, hogy ez az óvodai élet mennyire eltér a magyar ovitól. Reggel a gyerekek a foglalt időpontban érkeznek. 9 órakor minden csoportban reggeli megbeszélés van, a gyerekek körbe ülnek, meggyűjtják a gyertyát, mondanak egy imát, történetet vagy énekelnek, megbeszélik ki van aznap ott, ki és miért hiányzik. Utána megbeszélik kinek mihez van kedve aznap, illetve egy héten egyszer van projektnap, ami aktuális eseményekhez kötődik, és persze életkorhoz is. Jelenleg készülnek a Márton napi lámpás ünnepségre. Kedden és pénteken a tornateremben gyűlnek össze, ugyanúgy gyertya, ének stb. viszont ezen a két napon legalább 6-8 programm közül választhatnak, az erdei sétáltól kezdve a tornáig, sütés-főzésig minden van. A reggeli megbeszélés után ki-ki eldöntheti mikor megy fel az étkezőbe enni. Eleinte nem tudtam elképzelni, hogy a gyerekek képesek lesznek rá figyelni, de úgy tűnik működik. Így nincsen tele az étkező és mindenkinek van helye. A fényképüket az emeleten az étkezőben le kell adni, így kontrollálják ki az, aki még nem tízóraizott. Na persze néha megy a csere-bere, elképzelhető, hogy a másik gyereké aznap finomabb, de szerintem ha egy kicsit cserélgetnek, de azért esznek, nincs ezzel sem gond. A programok 11 óra körül fejeződnek be, ekkor mennek ki az udvarra játszani, kivéve, ha annyira szakad az eső, hogy ez nem lehetséges. Kizárólag a váltó ruhájukban mennek az udvarra, ami koszos lehet, hétvégén kimossuk. Tetszik, hogy a gyerekeknek van választási lehetőségük, eldönthetik mit szeretnének aznap csinálni, és tetszik a sok program, tényleg szuper tapasztalatokat gyűjthetnek. Kedden és csütörtökön hosszú nap van, persze csak annak, aki így foglalt időpontot. Ezeken a napokon 16:30-ig lehet maradni, természetesen lehet ebédet igényelni ezekre a napokra, amit az egyik étteremből szállítanak az oviba.

Úgy néz ki Roxána nagyon jól érzi magát, tele van élményekkel, néha délután kettőkor haza sem akar még jönni, így egyáltalán nem bántam meg, hogy visszatartottuk még egy évre. Tényleg ráér jövőre iskolába menni. Mellesleg a fényképeket szinte mindet Roxána fotózta, így az ő szemszögéből mutatjuk be az új bölcsödét-óvodát.

Fogorvosnál

2014-10-13T17:54:00.001+02:00

Ma volt esedékes a gyerekek féléves kontroll vizsgálata a fogorvosnál. Roxána örömmel ment megmutatni az első kettő kiesett fogainak a helyét, illetve az újak érkezését. Szépen rendben megy neki a fogváltás.

Bettinának már legutóbb találtak lyukas fogat, kapott megelőzésként valamit, amit rákentek neki. Most is volt lyukas foga, illetve elpanaszkodta, hogy a lassan két hónapja mozgó foga eléggé fáj neki evéskor és fogmosáskor. Doktor bácsi megnézte és azt mondta, hogy a lyukat mindenképpen be kell tömni, és ha már úgyis elérzésteleníti, akkor kihúzza a mozgó fogat is. Azért fáj neki, mert alul már jön az új fog és persze nyomja. Szerinte egy kicsit korai még ennek a fognak a kiesése, de nem egyedülálló.

Jó nagy tűvel megkapta az érzéstelenítőt, aztán várt egy kicsit és azon röhögött mennyire zsibbad az arca és nem érez semmit. Szépen betömték a fogát, aztán kihúzta a mozgót is, nem tartott sokáig. Bettina meg sem szólalt, le a kalappal nagyon bátor volt, úgy, hogy még soha életében semmilyen fogászati kezelést nem kapott.

Búcsúzóul kaptak ismét ajándékot, Bettina valami pörgettyűt, Roxána pedig ismét gyűrűt. Éjszaka várjuk ismét a Fogtündért, mostanában sokszor látogat hozzánk.

Roxána 2. fogacskája és a szép ősz

2014-10-12T13:58:00.001+02:00

Pénteken este Roxána ismét nem bírta tovább. Annyira mozgott neki alul a 2. foga, fájt neki, ráadásul ha mozgatta eléggé vérzett már. Ezt is nekem kellett kihúzni, ismét nem volt semmi probléma vele. Ma megnéztem újra hihetetlen gyorsasággal nőnek az új fogak, holnap mindkét leányzóval időpontunk van a fogorvoshoz, megejtjük a féléves kontroll vizsgálatot.

Az időjárással eléggé szerencsénk van. Nem nagyon kellett eddig fűteni, a héten gyönyörűen süt a nap. Az összes fa végre bent van a garázsban, már biztosan nem fogunk fázni télen. Bettináék is kihasználták a jóidőt a suliban. Szerdán kirándulós nap volt nekik tanítás nélkül, az erdőben voltak, keddenként készülnek a biciklis vizsgára, ami 14-én lesz jövő héten, csütörtökön sétáltunk egy nagyot és megnéztük a kacsákat-halakat, Bettináék pénteken a sulival Raßbachban voltak golfozni. Tegnap már esett kicsit, de ma újra süt a nap. Állítólag még keddig élvezhetjük a vénasszonyok nyarát, aztán jön a hideg, esős ősz.

A mi Koronás Parkunk

2014-10-09T13:44:00.000+02:00

Thyrnau nagy felújításon ment keresztül az utóbbi két évben. Az iskola melletti területet teljesen átalakították. Felhúztak egy társasházat, amit főként az idősebb korosztálynak szántak, elkészült az új óvoda, nagy parkolót alakítottak ki és amire nem számítottunk egy szuper játszótér. Már lehet játszani, de ha sok eső esik, akkor bizony még igen sáros. A gyerekek élvezik, lehet mászni, van szuper homokozó markolóval. Gondoltak a felnőttekre is, van egy játék, ahol az asztal mozgatásával legalább 20 golyót kell a lyukba belerakni, hogy a többi ne guruljon el, amik már a helyükön vannak. A koncepció még folytatódik, szerintem már csak az út teljes kialakítása van hátra.

Október 3. a mi ünnepünk is

2014-10-05T12:58:00.000+02:00

Október 3. munkaszüneti nap, ünnepnap Németországban. Ekkor ünneplik Németország újraegyesítését (Tag der deutschen Einheit). Mivel 1989-ben történt meg, így most éppen 25 éve volt már. A facebookon hirdették már régóta, hogy ezen a hétvégén a Szent György Lovagrend Hungarikum bemutatót rendez Passauban. Csak az október 3-i napra tudtunk elmenni. A Gisela gimnázium és templomnál volt a rendezvény. Volt fesmény kiállítás, füstölt kolbász, mangalica szalonna, alma-almalé, pálinka, aszalt termékek, méz. Továbbá kézműves kiállítás és vásár, Bettina kis segítséggel faragott is, amit ajándékba meg is kapott. Ettünk kürtös kalácsot illetve szürke marhából készült gulyás levest, nagyon finom volt. A gyerekek kipróbálták az íjászatot, Roxána azóta mindenáron szeretne egyet itthonra is. Sok kedves emberrel ismerkedtünk meg, valószínű a Passaui Magyar Misszió további programjaira is el fogunk menni.

Ami még érdekes volt és fontos is, hogy bemutatták az iskola igazgatóját. Mivel Bettina 4. osztályos, az idén mindenképpen iskolát kell választani, jövő évtől már nem általános iskolás. Ezt a sulit néztük ki neki. Itt egy helyben van gimnázium és reáliskola, csak lányokkal. Nos, amint az igazgató úr meghallotta, hogy Bettina jövőre szeretne oda járni, azonnal körbevezetett minket az épületen. Vannak régi részek, vannak felújított épületek, de modern minden, bementünk még a konyhában is, ahol a lányok háztartási órái vannak. Kaptunk tájékoztató füzetet, és januárban mindenképpen megyünk a nyílt napra. A reál iskolához 2,66-os átlag kell, és majd 7. osztálytól lehet felvenni a gazdaságtant, vagy a franciát, vagy a háztartástant. Ezzel azért még nem kell sietni. Nagyon szimpatikus a suli, az igazgató pedig egy nagyon kedves ember.

Ezen a napon nagyon jól éreztük magunkat, péntek volt, munkaszüneti nap, szórakoztunk. A németek sokat köszönhetnek a magyaroknak, ha ők nem lettek volna, akkor ezen a napon nem ünnepeltek volna.

Ott vagyunk a háttérben :-)

Egy gyönyörű vasárnap

2014-09-28T08:21:00.000+02:00

A hétvégéink mostanában elég jól telnek, az utóbbi időben az időjárás is kegyes volt hozzánk, legalábbis hétvégén. Bettinát rávettük, hogy pénteken készítse el a házi feladatokat, hogy ne maradjon egész hétvégére, legyen ideje másra is. Szombat délelőttönként Petivel általában bolhapiacra megyünk, a legjobb lehetőség a gyerekek ruhatára felújítására, persze csak szép dolgokat veszek, foltos vagy szakadt ruhánk nekünk is van itthon, azokat még én is kiselejtezem. Utána bevásárolunk a hétvégére, hiszen nálunk vasárnap pihenőnap, nincsenek nyitva az üzletek. Mellesleg egyáltalán nem is hiányzik. Az emberek kirándulnak, programot szerveznek, a családdal töltik a napot. Szombat délután általában dolgozom, ilyenkor a gyerekeknek lehetőségük van a szomszéd barátokkal játszani, biciklizni menni. Ó igen, Roxána olyan ügyesen megtanult két keréken menni, már az elindulásnál sem kell segíteni, talán még a kanyarodást gyakorolnia kell, de a fékezés is egyre jobban megy neki.

Ezen a héten vasárnapra hirdette az óvoda a betakarítási ünnepséget (Erntedankfest). Készítenek egy teli húzós kocsit csupa finomsággal, zöldség-gyümölcs és minden ami termett megtalálható rajta. Thyrnauban a kolostor előtt gyülekeznek a gyerekek, akiknek általában saját kosaruk van szintén zöldség-gyümölccsel. Az idén mi is egy szépet készítettünk Roxánával. Volt benne kukorica, alma, hagyma, szőlő, csipkebogyó, szilva, dió. Csak annyira raktuk tele a kosárkát, hogy elbírja az úton. Mikor mindenki készen áll az indulásra a pappal és a női mozgalom néhány tagjával, akik csodálatos díszruhában vannak elindulunk a templom felé. A pap misét tart, felszenteli a termést és köszönetet mondunk mindannyian. Az idén először vettünk részt misén az új pappal, fiatal, kedves és lelkes, viccelődött az ovisokkal. A gyerekek is kis műsorral készültek a templomban, énekeltek is. Nagyon jól sikerült.

Délutánra pedig Kellbergben meg volt hirdetve egy hatalmas bolhapiac. Ez kivételes alkalom, egy évben talán 2x szerveznek ilyet és mint már mondtam, általában vasárnap nincsen sehol árusítás. Nem terveztük, hogy megyünk, de mivel napsütéses szép idő volt, ezért elmentünk, hiszen az épület előtt van egy hatalmas új játszótér, ebben a szép időben nem szabadott kihagyni. A bolhapiac hatalmas volt, nekem túl zsúfolt, nem is bírtam sokáig, ki kellett jönnöm, nem bírom az ekkora tömeget. Így Roxánával kimentünk a játszótérre, Bettina a Petivel tovább nézelődött. Engem az is zavart egy kicsit, hogy nagyon sok eladó a szomszédom, illetve ismerősöm volt, nem hiszem, hogy tudnék tőlük vásárolni. Roxána kinőtt ruháit, amik még szépek, mindig a szomszéd kislánynak adjuk, tudom, hogy örülnek neki, eladni túl sok munka lenne, amik nem szépek, azok mennek a ruhagyűjtő konténerbe. Ők szívesen veszik, ha átadom, ha a kislányon van egy-két darab, akkor szólnak mindig nézzem meg, milyen csinos. Az átlag német sosem adna a gyerekére használt ruhát, a szomszédtól meg aztán főleg nem... Nos visszatérve, a játszótéren ismét jót mulattunk, rendesen el is fáradtunk ezen a napon.

Roxána első fogacskája és a Fogtündér esete

2014-09-27T19:24:00.000+02:00

Roxána foga egyfolytában mozgott egész héten, szegényt már sajnáltam, mert állandóan piszkálta és panaszkodott, hogyha nagyon előre húzza, akkor fáj. Naponta elmondta húzzam ki neki, de még nem mozgott mégsem neki annyira, hogy nekiessen. Szerettem volna, ha az első foga magától pottyan ki, illetve nem akartam, hogy rossz élmény legyen neki és fájdalmas. Viszont tudtam, hogy nagyon fontos neki, és mindenképpen meg akarja mutatni a fogat az oviban, illetve a helyét. Péntekre eljutottunk odáig mikor reggel felkelt, hogy megkért, reggel húzzam ki neki. Rettenetesen lógott már, jó pillanatnak tűnt. Megfogtam egy papírzsepivel és egy pillanat alatt kiszedtem. Roxána meglepődve rámnézett, megkérdezte kint van-e, meg akarta nézni. Annyira örült, hogy túl van rajta, sem sírás, sem nyafogás nem volt, talpraesett lány. Azt mondta, végre kint van, mikor mozgott az jobban fájt, ezt szinte meg sem érezte. Vittük magunkkal az oviba egy dobozkában, és büszkén mutatta, hogy mostmár ő is foghíjas.

Azt hittem itt véget ért a történet, de nem. Mikor délután hazajött eltervezte hova teszi a fogat, ahol a Fogtündér mindenképpen rátalál. Este már nyúzott, mikor jön végre, hangokat hallott, biztos volt benne valaki jön fel a lépcsőn. Úgy gondoltam nem is fog aludni éjszaka, annyira lázban égett. Szombaton reggel sokáig szoktak aludni, mielőtt vásárolni indultunk volna benéztem a gyerekszobába, még csak 7 óra múlt kicsivel. Persze ébren volt és panaszkodott, hogy nem találkozott éjszaka a Fogtündérrel (vajon aludt-e?) és nem rakott a párna alá semmit. Aztán alánézett és nicsak, a Fogtündér hozott a fogáért cserébe 2 Eurot. Gyorsan megnéztük a nappaliban, a fog is eltűnt és a Fogtündér valószínűleg beszórta őt csillámporral is. Nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan újra meglátogat minket, alul a mellette lévő is mozog már.

Első iskolai-óvodai hét

2014-09-21T15:43:00.000+02:00

Eltelt majdnem egy hét a suliból (egy nap híján, mivel kedden kezdték), Roxána pedig egész héten ment már.

Roxánának tetszik az ovi, az épület gyönyörű lett, tágas és világos. Ennek ellenére amit nem igazán értek, miért csinálták a gardróbot olyan szűkre. A gyerekeknek nem sok helyük van öltözni, illetve nagy probléma a gumicsizmák kérdése, egyszerűen nem fér be (a miénk még igen, mert Roxána lába kicsi), de sokaknak ott hever a földön össze-vissza. A mosdón keresztül mennek ki játszani az udvarra, oda simán lehetett volna tervezni a gumicsizma tartót, mint az előző években is volt. Gondolom majd ha rendesen belakják az épületet kialakul minden. A konyha olyan óriási, hogy bármely háztartásban kisebb, úgy, hogy ott igazából főzés nincsen, a gyerekek saját maguk viszik a tízóraijukat. Heti két alkalommal kedden és csütörtökön van lehetőség ott ebédelni, de akkor is a közeli étteremből viszik az ebédet. Havonta egyszer lesz ismét egészséges reggeli, na ez az egyedüli alkalom, amit ott készítenek elő. Sok kedves barát elkezdte az iskolát, de szerintem maradtak még ismerősök és barátok az oviban, a csoportban, akikkel szívesen játszik, illetve a csoporthoz jöttek új gyerekek is, meglehetősen vegyes korcsoportok vannak, 3-6 évesek. Az udvaron nincsenek klikkek, illetve csoportokra való felosztás, az udvar mindenkié, együtt játszanak. És a legszebb nevű csoportot kapta: Sonnenschein (napsugár). Két óvónő van, egyik aki tavaly is volt, a másik, aki csak később jön és korábban megy, ő egy másik csoportból került az idén hozzánk. Mivel vegyesek a csoportok így a gyerekeket korcsoport szerint különböztetik meg. A legkisebbek a Mäusenkinder (egérkék), aztán a Hasenkinder (nyulacskák), és a legnagyobbak az iskolakezdők a Bärendkinder (macikák). Roxána az idén ismét Macika, de most élvezi is, hogy ő a nagyok között van, főleg a mozgós fogával és a biztos bicikli tudásával, már az elindulásban sem kell segíteni neki, örömmel teker.

Bettinának idén ismét új tanárnője van, eddig úgy tűnik szereti, na persze, ha ő megtesz mindent, akkor gondolom nem lesz probléma.Utolsó év az általános iskolából, úgyhogy keményen kell tanulni, mert a félévi jegy beleszámít a továbbtanulásba. Az idén tesznek kerékpár vizsgát is, nagyon szuper oktató füzetet kaptak, kresz-t és hasznos dolgokat tartalmaz, jövő héttől a rendőrség szervezésében elkezdődik a gyakorlati oktatás is. Én hasznosnak tartom, hogy már ennyi idősen megtanulják a közlekedési szabályokat. Jövő héttől ismét jár zongorára (sajnos a Magyarországra elvitt kotta még mindig nincsen meg... ), remélem sok öröme lesz benne ismét. Van egy kis reménysugár arra is, hogy énekkarra járhasson. Pénteken felhívott a karnagy és azt mondta, hogy a 4. évfolyamnak szeretne összehozni egy kórust, mivel pénteken 13 óráig van órájuk, ezért a kisebbekkel nem tudnak gyakorolni. Nagyon kiváncsi leszek, hogy sikerül-e két 4. osztályból 7-8 gyereket összeszedni a kórushoz. Bízom benne, mert Bettina nagyon szeretné, tavaly is szívesen jár énekelni. Annyi változás van még, hogy idén nem jár napközibe. Feleslegesnek tartom, már jól beszél németül és a tavalyi évben nagyon elégedetlen voltam a foglalkozásaikkal. Sok probléma volt a házi feladat körül, illetve valahogy ellaposodott az egész, nem igazán voltak szabadidős foglalkozások, nem úgy, mint első évben. Akkor rendszeresen táncoltak, erdőbe jártak, kézműveskedtek, tavaly pedig szinte csak szabad foglalkozások voltak. Úgy döntöttünk, hogy ha idén nem jár hasznosabban tudja tölteni a délutánjait. Igaz a mindennapi főzés egy kis fantáziát igényel részemről, de eddig jól vesszük az akadályokat. Hazaér az iskolabusszal, ebédel, házit ír, és ha nincsen más program, mint külön németóra, zongora, akkor kimehet, vagy átmehet a barátnőihez. Annyira aranyosak, reggelente már csengetnek a gyerekek és együtt mennek fel az iskolabuszhoz.

Mindenki elfáradt ezen a héten, viszont végre az idő egy kicsit megjavult. Egész héten szépen sütött a nap, kellemes kora őszi meleg volt. Ki is használtuk, sokat voltunk sétálni, élveztük a szabad levegőt. Persze szombatra ismét megjött az eső és igencsak készülődik a zord őszi időjárás.

Az új kezdet

2014-09-14T15:30:00.001+02:00

Mostanában annyi minden kavarog a fejemben, elég sok minden történik velünk. Megér egy újabb próbát a blog újraindulása!?

Lassan végetér a nyári szünet. Hétfőn Roxána már megy oviba. Az újonnan épült, szép, új, modern oviba. Már várja nagyon, igazi iskolakezdő csoportos lesz. Júniusban betöltötte a 6. életévét, sok gondolkodás után arra jutottunk, hogy még maradjon egy évet az óvodában. Szerintem még nem eléggé iskolaérett, gyakorolhatja a németet még egy évig és nem utolosó sorban nő még hozzá egy kicsit. Jelenleg 103 cm és 14 kg, a nyáron a boltban próbáltam neki iskolatáskát. A legkisebb modell is a feneke alá ért. Bízom benne, hogy iskolakezdésig eléri a 110 cm-t. Mellesleg ma van a névnapja is, boldog névnapot Roxána.

Az iskola szeptember 16-án kedden indul, Bettina 4. osztályba megy már. Ez az egyik legfontosabb év, hiszen az általános iskola utolsó éve, félévkor el kell dönteni milyen iskolába megy tovább és természetesen a tanulmányi eredmény beleszámít a felvételibe. Okos gyerek, jó tanuló is, bár kissé lusta. Ígéretet tett rá, hogy az idén összeszedettebb lesz, folytatja a zongorát, ami az utóbbi időben igen jól megy neki és bízom benne, hogy esélye lesz továbbra is énekkarra járnia, bár sok az esély rá, hogy ismét péntekenként lesz, mikor nekik még órájuk van. A könyvtárba is ismét el kell látogatnunk, mert imád olvasni és az itthon lévő könyveket már mind kivégezte.

A napok gyorsan telnek egymás után. Ez a nyár, vagyis az augusztus az esős volt, már annyira utálom az esőt a csigákkal együtt, hogy azt el sem tudom mondani. Nyár végén még fűteni is kellett egyszer, nagyon hűvös volt. Valahogy elmaradt az igazi nyár, az a perzselő. Volt pár nap a pünkösdi szünetben júniusban, akkor nagyon sokat voltunk fürödni, de akkor is utána hétvégén Csehországban voltunk Martináéknál, ismét hűvös és esős volt. Sajnos várnom kell a nyárra jövő évig. Remélem az elszántságom kitart és sikerül a heti 1-2 bejegyzést hoznom. :-)

Katasztrófa árvíz 2013 Passau

2013-06-04T09:27:00.005+02:00

Erről az árvízről írnom kell, igaz a blog nem erről szól, de ez egy fontos esemény az életünkben, amit átéltünk, illetve biztosan be fog kerülni a történelem könyvekbe is. További képek a facebook oldalmon vannak.

Kezdem azzal, hogy szinte hetek óta esik az eső. Teljesen felborult a természet, nemhogy tavaszi időjárás nem volt, hanem szinte október végi. Hűvös, esős, bár tavaly is májusban rengeteget esett, de végül mégiscsak jó idő lett. Az idén is így volt, kaptunk már ízelítőt a nyárból, aztán beköszöntött az esőzés és nem túlozva 1 hónapon belül, jó ha 4 napig, persze nem egymás után, nem esett. Olvastuk mi, hogy ha így megy tovább, akkor hatalmas árvizek lesznek, de amíg az emberek nem élik meg és nincsenek benne, addig szerintem a legjobbakat remélik.

A gyerekeknek pünkösdtől május 18-tól 2 hét szünetük volt. A mieink az első hetet Magyarországon töltötték, majd szombaton jöttek vissza az esőben. Egyetlen egy nap május 28. kedd volt, mikor nem esett, sőt még a nap is sütött, lehetett kirándulni. Azután folyamatosan mintha dézsából öntötték volna, az égiek nem akarták elzárni a csapokat. A folyók duzzadtak, a szakemberek számolgattak, de a jóslatok nem voltak annyira vészesek. Ráadásul az eső mellé átlagos napi 10 fok társult, a pára, ami képződött, újra ránk zúdult. Június 1-én biztosra vették az árvizet, de nem hangzott vészesnek, a legutolsó 2002-es nagy árvíz szintjét biztosan nem fogja elérni, mondták. Másnap vasárnap egyre rosszabb volt a helyzet, délután mi is bementünk a városba Passauba, rengeteg ember volt, mindenki nézelődött és fényképezett, és voltak emberek bőröndökkel, akik már elhagyták a szállodát illetve a lakásaikat. Hals városrészbe az Ilz miatt már nem lehetett bemenni, a Dunapartot elöntötte a víz, az is le volt zárva, illetve az Inn Passaui partja már napok óta víz alatt volt. Még ekkor is azt mondták, emelkedik a vízszint, de a 2002-es lesz csak. Este hat után indultunk haza, a városból kifelé az alagúton kezdett vízátfolyás lenni, illetve a Duna mentén haladva hazafelé, simán elérhettük a vizet, de még a gátat nem törte át. Egy darabon lehetett menni az úton, aztán a Lidl-nél elterelték a forgalmat, mert ott már le volt zárva az út, nem lehetett tovább haladni. Elindultunk felfelé haza, a hegyekbe jó magasra, még szerencse, hogy mi magasan lakunk.

Folyamatosan figyeltük a híreket, mikor kiderült, hogy egy-két órával később már nem tudtunk volna kijönni a városból biztonságosan. Egyre szörnyűbb képek kerültek fel. A városházánál Passauban van egy mérce, a nagy árvizek fel vannak rá vezetve. A legmagasabb 1501-ben volt, viszont akkor még a folyók nem voltak szabályozva. Passauban ráadásul nem tudnak több védőgátat kiépíteni. Szóval jöttek a hírek hétfőn, felőlünk a városba már nem lehet bejutni, lassan összeér a városban a három folyó, várják a 11 m-t, majd 11,50 m-t, majd 12 m-t, aztán már ők sem tudták megsaccolni sem, 12,20 m-nél kikapcsolták az áramot és a vizet, így nem tudtak pontosan mérni. Mi mikor bent voltunk a városban az Inn folyó hídján voltunk, ami az autók elől szintén le volt már zárva, félelmetes volt. A folyó hömpölygött, sodorta a víz a fákat, hullámok és rengeteg hordalékkal járt. Bettina azt mondta ez olyan, mint a mesében Az öreg halász és a feleség címűben, mikor a feleség mind többet akar és háborog a tenger.

A képek és videók, amiket közöltek, hátborzongatóak, hihetetlen látni, hogyan kerül egy város szinte pillanatok alatt víz alá. A katasztrófa elhárítás sokat dolgozott, evakuálni kellett az embereket, az iskolákban nem kezdődött el a tanítás, mentés és reménykedés maradt csak. Hétfőn délután aztán megdőlt az 500 éves rekord, ennyi víz még sosem volt Passauban, tudomásom szerint 12,85 m-t mértek, de a hírek arról szóltak, hogy a 13 m-t is elérheti. Délután mi is lementünk a Lidl parkolóhoz, idáig lehet eljutni, a főút magasan állt a vízben, illetve a magasabban fekvő osztrák túloldalon a benzinkutat is elöntötte a víz.

Ma reggelre apadt a vízszint, illetve elállt az eső, néha szemerkél még és párás a levegő, olyan érzés, mintha bármelyik pillanatban nagy eső jönne, de holnaptól viszont napsütés, meleget és nyarat ígérnek. A víz szépen vissza fog húzódni, a munka ezután kezdődik, a rengeteg szemét, iszap-sár és hordalék eltakarítása, a pincék, lakások szivattyúzása, és a helyreállítási munkák, sok időbe és pénzbe fognak kerülni. Hogy visszavág-e a természet? Én teljesen biztos vagyok benne, az emberiség sebezhető, a természet törvényeit nem tudja kivédeni, nem sajátíthat ki mindent magának.

Bettina díjnyertes rajza

2013-04-24T12:27:00.000+02:00

Az iskolában a gyerekeknek rajzolniuk kellett, de szerintem Bettina nem volt tisztában vele, hogy a rajzokból válogatnak és értékelik. Nos így is az osztály 2. helyezettje lett, kitették a rajzát az aulában, és kapott egy szuper társasjátékot a szép eredményért. Nagyon büszke vagyok rá, egyben irigykedem is mindig, hisz én azt is tudom, hogy ez a rajz csak egy összecsapott valami, olyan hamar-gyorsan, amikor időt szán rá, fantasztikus dolgokat tud rajzolni és alkotni. Nagyon jó a kézügyessége, azon vagyunk, hogy ezt tovább tudja fejleszteni, mert örömmel alkot.

Bettina szülinapja 2013. január 17.

2013-04-16T11:23:00.001+02:00

Bettinánk januárban 8 éves lett, számomra még mindig hihetetlen, hová tűntek el az évek?! Az elmúlt hetekben rengeteget változott, komplett ruhatárat kellett cserélnem, ami még a mai napig folyamatban van, őrült tempóban nő. 8 évesen 130 cm magas, 30 kg, általában 134-140-es ruhákat hord és 33-34-es cipőket. Csinoskodó mostanában, de emellett megmarad neki a kalóz, halálfej és egyéb fiúsabb dolgok szeretete, az öltözködés terén is. Viszont csini Monster High-os cipőket kellett neki venni, amikben kész hölgy. Továbbra is azt mondom korai kis kamasz ő, mindennaposak az ajtócsapkodós duzzogások, sokszor visszabeszél és nem tetszik, ahogy nekem mondja, elég rendetlen és lusta (na ez nem változott), továbbra is imád rajzolni, kreatív dolgokat alkotni, a matek az egyik kedvence a suliban és persze szorgalmasan tanul németül. Jól veszi az iskolai akadályokat, nem bántam meg, hogy itt a 2. osztályban kezdett, lassan behozza a többieket a nyelvi akadályok ellenére is. Imádja a táblagépét, nagyon szeret rajta játszani, mostanában felfedezte az internetet is, ahol egyre jobban eligazodik, és szerencsére továbbra is szeret olvasni, ami persze minkét nyelven kell menjen.
Szülinapjára megígértük, hogy elhívhatja hozzánk pár barátnőjét. Találtunk ki itthoni játékokat és csajos bulit rendeztünk. Mindenki jól érezte magát, Bettina is elégedett volt. Íme a képek:

Kirándulás - Végre tavasz

2013-04-14T20:00:00.000+02:00

Igaza van Anyának, a blogot vezetni kell, időt kell rá szánni, különben elfelejtem a történéseket. Ma nekiálltam kicsit vissza is gondolni, tél, szülinap, húsvét stb. pótolom.
Ma végre elérkezett a tavasz első napja. Volt már egy gyönyörű hétvége márciusban, de aztán újra jött a hó, a hideg. Mondták, hogy vasárnaptól melegszik az idő, bár én nem nagyon hittem el, mikor ma reggel az Emőkét kivittem a vasútállomásra és 4 fok volt. Délelőtt aztán mikor a gyerekek felébredtek és megreggeliztek, lassan elkezdett sütni a nap, hirtelen jött ötlet volt, menjünk kirándulni. Az úticél Neuhaus am Inn és Schärding, ugyanis a két várost és a két országot az Inn folyón lévő híd köti össze. Neuhausban leparkoltunk (Németország), megetettük a kacsákat és a hattyúkat, majd átsétáltunk a hídon Schärdingbe (Ausztriába). Addigra már tényleg egyre melegebb volt, sok ember sétált, biciklizett, ment ki a szabadba. A folyó sétányán mentünk, mikor láttuk, hogy nagyon sokan esznek fagyit. Persze Roxána ötlete volt, hogy keressük meg a fagyist, és a nyalakodás közben besétáltunk a városba. Schärding még mindig egy kis gyöngyszem, egy ékszerdoboz, leültünk a padra és élveztük a napsütést, amit szó szerint hetek óta vártunk.
A séta után eldöntöttük, hogy felmegyünk egyik kedvenc helyünkre a Blaas-hoz, ahonnét rálátni Passaura, a 3 folyóra, ahogy összefolyik. Ott kiültünk, ittunk, a gyerekek pedig játszottak a játszótéren. Persze az étterem csurig tele volt. Kissé elfáradva értünk délután haza, de annyira örültünk neki, hogy nem maradtunk otthon.

2012-12-31T17:15:00.001+01:00

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK 2013!

Az iskoláról

2012-11-16T16:30:00.003+01:00

Jó régi az utolsó bejegyzésem, de ez van....

Bettina júniustól 6 héten át járt az új iskolájába az első osztályba. Vegyes érzésekkel vágott bele, hisz nem értette a gyerekeket, de nagyon kedvesen fogadta őt mindenki. Hamar szerzett is két barátnőt magának, Pia és Eva, akik ikertesók, Pia mellette is ül a padban. Ebben az időben akadt két magyar gyerek segítője is, akik ugyan nem ikrek, de mindketten a 4. osztályba jártak, tehát az általános iskola utolsó évébe. Velük is összebarátkozott, főleg a kislánnyal Babossal. Sajnos az idei tanévtől ők már máshová járnak gimnáziumban, így ritkábban találkozunk velük.

A 2. osztályból is eltelt már pár hónap. Úgy veszem észre, hogy Bettina nagyon szeret iskolába járni, bár itt szerintem minden gyerek. Az iskola kialakítása, a tanuláshoz való hozzáállás, a módszerek sokkal gyerekbarátabbak, mint Magyarországon volt. Az iskolába beérve jobb oldalon van egy hatalmas nagy öltöző a gyerekeknek. Minden reggel oda vezet az első útjuk, minden osztálynak külön sor van kialakítva paddal és akasztóval, illetve itt tartják a tesicuccot, mert tornaórára is itt öltöznek át. Koszos cipővel sosem járkálnak így az iskolában. Délután pedig ugyanitt végeznek. És nem utolsó szempont, hogy itt sosem tűnik el semmi.

Ebben az évben hétfőtől szerdáig 5 órájuk van, csütörtökön és pénteken pedig 4. Egy nap csak két szünet van, nincsen minden óra között. Két órát tartanak mindig egyben, ami persze nem azt jelenti, hogy végig kell ülni. Egy tanító néni van, aki az osztályfőnök, illetve a technikát és éneket más tanítja. Szünetben lehet megenni a reggelit, amit visznek, illetve kimehetnek az udvarra, ahol a mozgásról és a játékról szól minden. A matek nagyon jól megy Bettinának, amiket most tanulnak, azt ő már rég tudja, az oktatás nem annyira szigorú és nem annyira gyors, a legfontosabb, hogy a gyerekek megértsék a tananyagot és senki ne maradjon le, mindenkinek a tudása biztos legyen. Nem kapnak osztályzatot, nincsenek stresszelős dolgozatok, a minőség számít egyelőre, nem a mennyiség. Persze ez felsőbb osztályban változik majd, most meg kell tanulniuk rendesen tanulni, magabiztos tudást szerezni és ezáltal ahogy én látom minden gyerekkel megszerettetik az iskolát. Mostmár tudom, miért nem válnak stresszes felnőttekké az itteni gyerekek. Az év eleji szülőin a tanító néni kiemelte, hogy ha a gyerek otthon felejti a háziját, vagy egy könyvet-füzetet, akkor megkéri a szülőket, hogy napközben ne vigye a gyerek után, mert megzavarja az órát, hanem majd másnap beviszi. Persze ne legyen belőle rendszer, de bárkivel előfordulhat. Nem kap a gyerek érte komplett fejmosást, illetve rossz jegyet. Bettina még sosem jött úgy haza az iskolából, hogy bármi rossz is történt volna, rengeteget mesél, és a mondatai úgy kezdődnek: ..... húúúúú meg képzeljétek el ......... :-)

Hétfőtől csütörtökig jár napközibe, pénteken pedig egyedül jön haza az iskolabusszal. A napközi az iskola alsó szintjén van, teljesen más pedagógusokkal és napközis oktatókkal. Itt kapnak ebédet, tartalmasat, amit a gyerekek szeretnek, törekszenek az egészséges étkezésre, mindig van gyümölcs és általában desszert is. A tanítás után szabad játék van a napköziben, utána ebédelnek és 14 órától kötelező tanulószoba van, ahol leellenőrzik a feladatot is. Utána pedig vagy kreatívkodnak, annyi érdekes dolgot alkottak már, vagy kimennek az erdőbe sétálni, vagy az udvarra, tornaterembe, múltkor például a Márton napi ünnepségre tésztát gyúrtak és lúd alakra formázva sütöttek. A gyerek értelmesen tölti a délutánját és jól is érzi magát. Már év eleje óta egy táncot gyakorolnak, amit majd karácsony előtt adnak elő, nagyon várjuk már.

Mindenki elégedett az iskolával, a tanárnénink nagyon segítőkész Bettina német tanulásában. Most éppen külön órára jár hetente 2x, de gondolom folyamatosan rakódik le benne a tudás, és egyszer majd hirtelen ki fog bukni belőle. Egyre több mindent megért, mostmár próbál válaszolni is, de mi időt adunk neki, hogy ki tudjon bontakozni, szerintem egy nyelv elsajátításához két év mindenképpen szükséges, és valamikor, amikor az alap szókészlete megfelelő lesz, akkor egyre gyorsabban fog menni.

Szülői értekezlet

2012-07-15T21:23:00.001+02:00

Szerdán volt az oviban a szülői értekezlet. Nagyon murisak ezek az összejövetelek, de élvezem, magamban jókat nevetek. Mindenképpen esti órában kezdődik, ami azt jelenti, hogy 19,30-20,00 óra között, az iskolai szülői, amiről majd később írok, pedig a helyi étteremben volt.

Az oviban este 8-kor kezdődött, ahová most csak az újonnan felvett gyerekek szüleit várták. De még hogy vártak. Az előtérben minden érkezőt vagy pezsgővel, vagy narancslével fogadtak és szívélyesen üdvözölték. Negyed óra közös csevegés után a közös helyiségben megtartották kivetítőn a fontos tudnivalókat. Egy bölcsödés csoport van, és még 3 másik óvodás csoport. Roxána a SONNENGRUPPE csoportba fog járni, ahol 2-5 éves gyerekek vannak, 21-en vannak a csoportban és úgy emlékszem, most még 8 új gyerek jön hozzájuk, így lesznek 21-en. Miután megtudtuk a fontos dolgokat, mindenki bevonult a saját csoportjába. A csoportban folytatódott a borozás, ropi és gumimacik, illetve üdítőkkel kínáltak. Roxánának két óvónénije van, az egyik Stefi, a másik Bettina, na az ő nevét Roxána biztosan tudni fogja J Sikerült az egész foglalható időpontot megkapni, itt teljesen másként működik, mint Magyarországon. A minimum időpont, ami fix az 8-12,30-ig van, tehát a gyereknek legalább heti 20-25 órát kell ott töltenie, kevesebb nem foglalható. A mi időpontunk az 7,30-14,00 óráig van, illetve kedden és csütörtökön 16,30-ig. Árban nincsen nagy különbség, és így biztosan el tudunk majd menni a gyerekért az oviba. A foglalt időpont azt jelenti, hogy nem lehet elhozni a gyerkőcöt előbb, hacsak nem volt előre megbeszélve, mivel az is elképzelhető, hogy az erdőben vannak, tehát nem tartózkodnak ott. Lehet ebédet is kérni, ezt egy külön táblán kell jelezni, mikorra kérjük, de ha a gyermek hiányzik, akkor nem kell kifizetni, ez a suliban is így működik, és ez így normális. Az oviban mindig bosszankodtam, hogy 3 nappal előtte le kellett mondani a kaját, ha nem ment, ha meg beteg lett, akkor ugyanúgy ki kellett fizetni, mintha ott lettek volna. Lehetett vele trükközni, de nem mindig, sokszor gondoltam is rá, hogy bemegyek érte az oviba és hazaviszem a gyereknek, de sosem tettem meg….

A havi díjban benne van az innivaló és a játékok ára, semmit nem kell extra vinni, a tisztálkodási szereket az óvoda biztosítja. Saját szekrényük van, amit az oviban készített fénykép a gyermekről egyértelműen jelöl, váltócipő, saját levélpolc, kinti játszósruhának való hely tartozik hozzá. A játszós rucikat és a gumicsizmát bent lehet hagyni, és egyértelműen megkértek mindenkit, hogy csak heti 1x vigyék haza a szülők kimosni, mert felesleges többször. Van egy másik szekrény is, ahová a váltóruhák fognak kerülni. Nekem nagyon tetszik, hogy minden helyiség használható, nem kell elkéretőzni wc-re, és mindennel játszhatnak, hiszen középen közös tér van, labdákkal, csúszdákkal, kukaccal stb.

Van, vagyis készítenek nekik egy ÉN könyvet, amit az óvoda végén kapnak meg, ebben benne lesznek a fontos események képei, rajzok, és már most kaptunk hozzá egy kérdőívet, mit játszik szívesen, mi vigasztalja meg, mit eszik szívesen, van-e allergiája stb. Az első ovis napja szeptember 10.-e lesz, nincsen igazi beszoktatás, de aztán mégis minden úgy működik. Együtt megyünk, ott leszek vele, aztán mikor megunja eljövök, aztán minden nap egy kicsit tovább marad, el lehet menni a későbbiekben egy órára, aztán úgyis beszokik, mikor már ismeri az óvónéniket és a társait. Július 23-án lesz egy délutáni ismerkedős nap még, amikor játszhatnak a gyerekek együtt és ismerkedhetnek. Egy kislányt a mai sportnapon megismertünk, Roxána a nyelvvel nagyon fogékony, szerintem nem lesz vele gond.

Oviban

2012-07-10T21:35:00.000+02:00

A helyi óvodába Roxánát már februárban beírattam, itt is túljelentkezés van, mint mindenhol. Mikor kiköltöztünk azt mondták, hogy legkésőbb decemberben mehet. Aztán egyik vasárnap tartották a kerti partit, ott az igazgatónő már azt mondta, hogy ő mindenképpen szeptembertől fel akarja venni őt, hogy beszokjon a csoportba, és a nyelvet így sokkal könnyebben és hamarabb tanulhatja. A vasárnapi kerti parti alatt végig jártuk az ovit, játszottak a gyerekek kint és bent, megnéztük a bábelőadást, a szülők persze ettek ittak, mint minden összejövetelnél, mi pedig kihasználtuk azt a kis időt a felderítésre. 3 csoport van, és egy bölcsödei csoport, a nagyon kicsik ugyan egy épületben vannak az ovisokkal, de egy kicsit el vannak különítve. Roxána már másnap ment volna szívesen, annyira tetszett neki, kiváncsi leszek, hogy mikor tényleg elkezdődik mit fog szólni hozzá.

Nagyon szép kis óvoda, bár 2013. szeptemberétől a most épülő új oviban fognak a gyerekek tovább járni, ezzel nem tudom mi lesz, lehet hogy a bővítés csak a cél, mert egyre nagyobb Németországban is az igény az óvodai ellátásra, ami jelen pillanatban egyáltalán nem kötelező. Csak a betöltött 6. életévtől iskolaköteles a gyermek, sőt Roxána is csak két évet fog még oviba járni, és utána mehet iskolába. A belső elrendezés sokkal gyerekcentrikusabb, a csoportok nincsenek annyira elkülönítve egymástól, sokat játszanak, énekelnek, kreatívkodnak a gyerekek, illetve sokszor mennek az erdőbe kirándulni. Az a meglátásom, hogy itt a gyerekeknek sokkal nagyobb teret adnak az önállóságra, illetve nincsenek kötött tennivalók, gondolok itt az egyenruhára és az elvárásokra, vagyis ha valaki mondjuk elmond egy verset, akkor is a részvétel a fontos, nem stresszelik agyon őket, ha netán nem úgy sikerül ahogy kell. Minden tevékenységet örömmel kell végzeni, nem pedig muszájból. Na de erről majd az iskolai dolgoknál bővebben írok. Ennivalóról a szülőnek kell gondoskodnia, nem esznek egyszerre, a havi díjban az innivaló és a játékok fenntartása van benne. Mi egyelőre a heti 20-25 óra ellátást vesszük igénybe, bár 2 nap van csak, mikor délután 3-ig maradhatnak, tehát a gyerek reggel 8-12,30-ig van ott, aztán jön haza ebédelni. Holnap lesz a szülői értekezlet, akkor elmondanak mindent.

Múlt héten megvolt a leendő ovis csoportoknak a nyílt nap. Roxána apukával ment, mivel dolgoztam, állítólag jól érezte magát, gyurmázott, színezett a közös játszóhelyiségben csúszdázott és a labdákba is belefeküdt. A nyílt nap előtti estén kaptam a telefont, hogy a gyerek fel van véve szeptembertől, ráadásul még német oktatást is fog kapni, heti párszor 15 percben. Na erre kiváncsi leszek :-) Nagyon örülünk neki, mert hiányzik az állandó gyerektársaság, még akkor is, ha itthon megpróbáljuk jól lefoglalni.

Itt vannak a képek az oviban töltött időről, Roxána a NAPOCSKA csoportba fog járni.

Pancsiztunk

2012-07-01T18:39:00.002+02:00

Végre eljött a vasárnap, a jól megérdemelt pihenés napja. Ma tetőmunkálatok sincsenek, kialudhattuk végre magunkat és az idő is nekünk kedvezett, igazából rettenetesen meleg van. Délutánra elterveztük, hogy lemegyünk fürödni a Badeweiher- hoz, itt van tőlünk 2 km-re. Már sikerült megtudnunk, hogy a szezon bérlet, ami egy autó parkolását tartalmazza 10 Euróba kerül és korlátlanul felhasználható az idény alatt, de csak akkor ilyen kedvezményes, ha a környéken laksz és igazolni is tudod. Nagyon szépen megcsinálták a strandot. A kisebb gyerekeknek még külön pancsikoló is van, illetve egy kisebb játszótár hintákkal és mászókákkal, mellette tenisz és golfpálya.

Jót fürödtünk és lehűtöttük magunkat. A víz első bemenetelnél hideg, utána már nem, és teljesen tiszta, mindig bevizsgálják és nagyon jó minősítést kapott. Ha jó idő lesz, akár suli után délutánonként is le lehet menni egyet fürödni. A gyerekek jól érezték magukat, Bettina végre úszhatott egyet, Roxána meg szorgalmasan gyűjtötte pancsizás közben a szebbnél szebb köveket.

Az első napok

2012-06-29T10:41:00.001+02:00

Múlt héten szerdán utaztam haza, jó volt végre találkozni a családdal, már nagyon hiányoztak. Másnap egész nap szinte ügyet intéztünk és pakoltunk. Akkor már látszott, hogy nem fog minden beférni az autóba, elég erősen kellett szelektálni. Én azzal nyugtattam magamat, hogy mikor véget ér a suli itt, akkor egyszer egy rövid időre hazamegyünk, a gyerekeket otthon hagyjuk egy kicsit nyaralni, aztán csak kettesben jövünk vissza és akkor talán minden el fog férni.

Bettinámnak véget ért az első hét a suliban, szerintem jól veszi az akadályokat. Az első napján hihetetlen kedvességgel fogadták, készítettek neki egy kis táblát, amin rajta áll: Herzlich Willkommen liebe Bettina! és minden osztálytárs aláírta. Kapott könyveket, füzeteket, a gyerekek egy dallal is készültek, ott voltunk vele az első két órán. Nekem el kellett mesélnem honnét jöttünk, és a tanárnéni meg a gyerekek a földre leterített térképen mindent megmutattak. Az sem volt baj, hogy Roxána kicsit unatkozott, a tanárnéni hozott neki építőkockákat, hogy tudjon játszani. Délutánonként napközibe jár, ahol elkészítik a házit és az idő függvényében, vagy kimennek, vagy a tornateremben vannak, illetve csomó kreatív dolgot készítenek, tegnap például a napközis felügyelők a lányok hajába fontak díszt. Múlt héten szerdán ráadásul Hauzenbergbe mentek egy színházi zenés előadásra, az iskolában tanuló két magyar gyerkőc segít neki mindenben, ők most a 4. osztályba járnak, de szeptembertől már nem járnak oda. Kapott egy könyvet is, amiből tanulni kell a szavakat, gyakorlunk itthon szorgalmasan, és én úgy érzem, hogy az iskolában tanultak majd pár hónap múlva ki fognak bukni belőle, nagy hirtelen.

Roxána leendő ovijában vasárnap kerti parti volt, délután kinéztünk. Nagyon tetszik neki az ovi, szuper kis udvara is van, és az igazgató néni meggyőződéssel közölte, hogy ő mindenképpen fel akarja venni szeptembertől, nem pedig decembertől. Roxána már holnap menne ha lehetne, már nagyon vágyik oda, és biztos vagyok benne, hogy semmi probléma nem lesz vele. Pár hónapon belül bajorul fog itthon is beszélni :-)

A házunkon itt még a régi tető van...

A házunkon elkezdték a tetőmunkálatokat, a hétvége zajosan telt, egyelőre sötét van bent, remélem legkésőbb jövő héten az ablakok is bekerülnek. Utána pedig jöhet a takarítás, aztán talán végre rend lesz. Hétvégén átrendeztük a gyerekszobát is, amin mostmár tényleg látszik, hogy a gyerekeké. Szóval azthiszem alakulunk :-)

Boldog 4. szülinapot Roxána!

2012-06-07T01:00:00.000+02:00

"Azért, mert szerettek, jöttem a világra
Lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek mindig, igaz szeretettel
A kincsetek vagyok: kicsi kincs, de ember."

Szeretettel köszöntelek az egyik kedvenc verseddel, amit már oly sokszor mondtál nekem. Nagyon boldog szülinapot kívánok Drága Roxána, hihetetlen, hogy már 4 éves lettél. Még igen tisztán emlékszem a napra mikor születtél, azon a szép napsütéses szombati napon. Pici voltál akkor is, és igazából most sem nőttél még túl nagyra.

Milyen is vagy te 4 évesen? Még mindig azt kell mondanom, hogy nagyon akaratos, jókedvű és talpraesett. Sokszor kisebbnek gondolunk, alábecsülünk téged, pedig én sokszor látom, hogy te nem vagy már az a nagyon kisgyerek. Érted az összefüggéseket és igen okosan tudsz érvelni, szerintem bárkit le tudsz venni a lábáról és meg tudod győzni a saját igazadról. Van humorérzéked, szórakoztató vagy, melletted sosem lehet unatkozni. A számodra nem tetsző dolgokat ki tudod válogatni. Tavasszal már nem voltál hajlandó felvenni egy sapkát, mert szerinted túlságosan kisbabás és szerinted te már nem vagy kisbaba, úgyhogy azt a sapit el kellett raknom. Szereted a lányos ruhákat, manapság örülsz a hosszú hajnak, a csinos frizurának, csatoknak, gumiknak. Rengeteg verset, mondókát és éneket ismersz, szívesen énekelsz még mindig, ha a megunásig szavalt verseket nem akarod ismételni, akkor képtelen történetekkel állsz elő, ami a te kis fejedben születik meg. Természetesen ez mindig valami vicces dolog lesz.

Továbbra is szívesen hintázol és énekelsz közben, szereted a legót, a kirakókat, egyre szebben színezel és rajzolsz, a kézügyességed sokat fejlődött. A lábbal hajtható kismotor a kedvenc, de szívesen közlekedsz a Bobo Car-ral, illetve szépen hajtod a lábaiddal a kétkerekű futóbiciklit is. Szereted a hátizsákodat pakolgatni és azzal útnak indulni, illetve nagyon sokat gondoskodsz a családról, folyamatosan főzöl valamit. Mostanában rajongsz a lovakért, és mivel Németországban a lovarda tőlünk 300 m-re van, valószínűleg meg is fogsz tanulni a későbbiek folyamán lovagolni. Olyan vagy, mint egy fáradhatatlan leányzó, aki még az evéssel is hamar végez, hogy végre tovább mehessen, és csinálhasson valami mást is.

Így szeretünk téged, hol viccesen, hol akaratosan, olyannak, amilyen vagy.

Súly: 12 kg

Magasság: 92 cm

Cipőméret: 21-22

Ruhaméret: 92-104

BOLDOG 4. SZÜLINAPOT ROXÁNA!

Pünkösdre várva

2012-05-26T19:51:00.000+02:00

Itt mindenki várja a Pünkösdöt, nagy szerencséje is van annak, aki a hétvégén kikapcsolódik, elutazik vagy kirándul, mert az idő a szabadban töltött időnek kedvez. Nagyon jó idő van, sőt néha túlságosan is meleg és ennek előre láthatólag hétfőig így kell maradnia, én is tervezem minden napra a kisebb-nagyobb Nordic Walking túrát. Hazaértek az ismerőseim Hollandiából, így kapok kölcsönbe végre jó botokat és hozzá valószínűleg a helyes használatot is, és rájövök, hogy mégiscsak túlméreteztem a bot nagyságát, nekem mindenképpen 100 cm lehet a leghosszabb, mert az még ami kényelmes, vagy pedig ez alatt legyen. Ha a bot túl hosszú nagyon fájhat a kar és a váll is, de mindenesetre mióta megízleltem ezt a sportot, tetszik. Végre egy sport, ami a túlsúlyosoknak is kedvez, nem kell futni, nem terheli az ízületeket, és a saját tempómban haladhatok, ráadásul oda mehetek ahová csak akarok, nem unalmas, nem vagyok bezárva és nincsen időkorlát. Manapság napi 3-6 km-t teszek meg, és persze ebben az is benne van, hogy a hazafelé vezető út mindig dombnak felfele megy :-)

Alakul az erkélyünk, legalábbis a virágok azok gyönyörűek, a reggeli kávémat általában ott iszom meg, illetve este nagyon jó kint ülni és olvasgatni, közel 10 órakor megy le a nap teljesen. Na ezt nagyon nehéz megszokni, a szobába be kell még szerezni jó kis sötétítőket, mert ami van az nem elég. Lettek madárkáink is. Ma reggel lettem rá figyelmes, hogy a tető alatt a földön madárkaki van, felnézek és látom, hogy ott van a madárfészek, de nem láttam benne semmit. Most este pedig anyuka madár várja apukát szerintem a kajával, és lám ott tátognak a kis fiókák is, de még igen csendben vannak. A házunk elől eltűntek a nagy fenyők, ma végre kivágták őket. Múltkor mikor vihar volt, attól féltem, nehogy a házra rádőljenek, nem beszélve arról, hogy annyi volt miattuk a szemét a tetőtéri ablakokon, hogy nem győztem takarítani a tűleveleket, akárhányszor kinyitottam azokat az ablakokat, utána porszívózhattam.

Az én gyönyörű petúniáim

Kilátás a teraszról a kert egy részére

A gerenda alatt van a fészek

A kivágott fenyők helye

Holnap totál nyugis Pünkösdi nap lesz, ebédre vagyok hivatalos a családhoz, akiknél dolgozom. Ma délelőtt hoztam el őket a pályaudvarról, jó hosszú útjuk volt Hollandiából idáig, és rá kellett jönnöm, hogy több mint két hét, annyira gyorsan eltelt. Remélem a maradék is 13-ig ilyen gyorsan fog elmenni.

A hét közepén megérkezett az új mosógépem is, nagyon szupi kis gép. Hosszas válogatás után döntöttem mellette, de azthiszem nem fogom megbánni. Az Otto-nál rendeltem meg, bámulatos, hogy a GPS rendszerükön keresztül, az interneten percre pontosan nyomon követhettem mikor és hol járnak, illetve hány vevő van még előttem, majd mikor érnek ide hozzám. A két pasi felcipelte az emeletre, berakták a helyére, és egyben be is kötötték, mindez talán 5 percig tartott, még egy pohár hideg vizet sem fogadtak el.

Egy rossz dolog, ami történt viszont, hogy megcsípett egy méh a tenyeremet. Pakoltam az ágyneműket és belenyúltam, bent volt a szekrényben. Rettenetesen fájt és sajnos tudtam előre, hogy valószínű be fog dagadni. Gyorsan bevettem az allergiás gyógyszeremből még egyet, bár az kis dózisú és szénanáthára van, de jobb, mint semmi, raktam rá vöröshagymát, beborogattam és vártam. Délután elmentem az orvoshoz, bekente kenőccsel, de már akkor látszott, hogy be van gyulladva, aztán másnap reggelre totál bedagadt az egész jobb kezem és még mindig rettenetesen fájt, pedig a csípés után a fullánkot azonnal kioperáltam magamból. Kaptam rá antibiotikumot, hogy lehúzza a gyulladást, és így ma már a csípésnél van egy jó 2 cm-es kemény dudor, a kézfejemről szerencsére visszahúzódott, újra tudok rendesen fogni. Ez sajnos az, amire előre nem lehet felkészülni.

A gyerekekkel skypolunk, Roxána pénteken volt utoljára oviban, most mindketten Péten vannak kicsit pihennek, aztán Bettinának még 2 hét, és vége a sulinak, és persze addigra én is ott leszek.

Otthon bírkóznak

Az örökké fáramászó Bettina

Háziasszony Roxána, aki mindig valamit főz