Kutyázzunk

Na mizujs

2016-01-06T00:14:00.001+01:00

Először is BÚÉK mindenkinek, itt a 2016.

Röstellem, de nagyon régen nem volt bejegyzés. Egy kis update, drága Perdim már 6 éves, lekopogom kicsattan az egészségtől, sajnos kutyasulizásra nem jutott idő gyerek, munka és egyéb nehézségek miatt, de fog ez változni még :)

Akció

Napokban pont gyerekkel és kutyával sétáltam, amikor egy berni pásztor kutyus lerohant minket, gazdit húzva maga után a pórázon. Szerencsére csak ismerkedni jött, de azért elég csúnya helyzet volt. Lányom meg is ijedt, elkezdett sírni, Perdi önmagából kikelve ugatott a nagy mamlasz meg csak nézett ki a fejéből. Gazdája elnézést kért de látszott, hogy ezen kívül mást nem tud csinálni.

Kérdés

Ti mit csináltok hasonló helyzetben, ha egy ilyen XXL méretű ismeretlen kutya vehemensen jön felétek?

Emberek kutyaként viselkednek :)

2014-04-29T00:09:00.000+02:00

Most két remek videóval jelentkezem, munkahelyen csak óvatosan mert röhögős fajták.

Helyzetjelentés

2014-04-09T00:24:00.000+02:00

El sem tudjátok képzelni, milyen időszak van mögöttünk, bár a bejegyzések dátumából mondjuk azt hiszem kb. lehet sejteni. Sok minden történt az elmúlt majdnem két évben (jóég, 2 év, leírni is meglepő). 2012 vége felé megszületett az életem értelme egy gyönyörű kislány formájában, majd pont, mire az első pár fárasztó hónap után kezdtünk egyenesbe kerülni elvesztettem apámat és a nagyszüleimet, alig néhány hónap leforgása alatt. Az ilyen dolgok az ember fontossági sorrendjét, időbeosztását rendesen át tudják írni, általában a hobbik rovására.

Szóval nem vagyok még kutyakiképző bár azóta is műveltem magam a témában illetve Perdikével elvégeztünk egy alapfokú tanfolyamot még a lányom születése előtt nem sokkal, hogy legyen kutyaiskolás gyakorlatom is. Vizsgáztunk is a végén, 95 pontos eredménnyel, volt nagy dicséret a kis westinek :)

Yaay :)

A középfok sajnos a közbejött családi változások miatt halasztásra került, de remélem hamarosan lesz lehetőségünk folytatni a tanulást. A középfok után nyílnak majd meg különböző továbbjutási lehetőségek Perdinek is, meg nekem is.

A tanfolyam, illetve az ezt megelőző megfigyelős részvételek alatt rengeteg dolgot tanultam. A legérdekesebb, hogy a különböző kutyák mennyire eltérően viselkednek egy-egy tanfolyam elején és milyen sokat változnak a végére, ahogy már egy csapatként dolgoznak. A megfelelő irányítás mellett nagyon gyorsan együttműködővé válnak a kutyák, beleértve a legnehezebb eseteket is.

A tanfolyamok elején látni, hogy a "problémás kutyáknál" minden esetben a gazdi is problémás. Ilyen esetben az oktatók sosem szemtől szemben támadják le a gazdit, hanem megpróbálják rávezetni, hogy saját maga vegye észre, hogy hol hibázik és miért nem jó az, amit csinál. Ezt főleg azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy amiatt senkinek se menjen el a kedve egy kutyaiskolától, hogy majd biztos jól leoltanak mindenki előtt hogy béna vagyok és milyen ciki lesz.

A legtöbb ilyen probléma szerintem abból ered, hogy sokan ösztönösen úgy próbálnak a kutyával kommunikálni, mintha egy másik ember vagy gyerek lenne. Ez a legtöbb esetben félreértésekhez vezet a kutyával, hiszen ők máshogy működnek. Amint az ember ezt felismeri és elkezdi jól alkalmazni a megszerzett tudást, hirtelen fényéveket ugrik a kapcsolatuk minősége a kutyával, mint, amikor két különböző nyelven beszélő ember hirtelen talál egy közös nyelvet és elkezdenek társalogni.

Az biztos, hogy könyvből vagy internetről nem lehet megtanulni a kutyákkal dolgozni. Az elméletet meg lehet alapozni de a gyakorlat a döntő, hiszen a kutyák nem műszaki cikkek, amiket egy leírás segítségével meg lehet tanulni használni. Ez nagyon fontos, hiszen minden kutya más, ezért máshogy is kell hozzájuk közelíteni és más tempóban kell elkezdeni együtt dolgozni illetve más és más reakciókat válthat ki a kutyából egy adott szituáció.

Igyekszem összekapni a gondolataimat és folytatni a blogot, kaptam időközben visszajelzéseket, statisztikák is azt mutatják hogy van igény az efféle tartalomra.

Kutyakiképző leszek

2012-07-28T01:45:00.002+02:00

Bár a cím már helyből nem jó, de erről késöbb. Szóval kb. két hónapja jött az elhatározás, hogy ha már ennyit foglalkoztam ezzel a témával, miért ne ugorhatnék be a mélyvízbe. Ideje az elméletet és az egykutyás gyakorlatot kiterjesztenem. Mivel kutyaoviba az Őrmezőre jártunk, így mondhatni ismerem az iskolát, szóval innentől egyértelmű volt a választás. Jelenleg megfigyelőként járok ki az oktatásokra, nagyon érdekes és nagyon élvezem az egész dolgot. Rettentő érdekes látni a sok különböző kutyát és gazdit a különböző helyzetekben, szituációkban.

Az elején írtam, hogy a saját bejegyzés címemmel nem értek egyet, de a jelek szerint mégis ezt használom. Azért használom, mert a köznyelvben a kutyakiképző az, aki a kutyaiskolában oktat, viszont a gyakorlatban sokkal inkább a gazdit oktatják, nem pedig a kutyákat. Ez így van rendjén mégha egyeseknek ez furcsán is hangzik. Persze a tanulási folyamatban a kutya is tanul, de nem közvetlenül a kiképzőtől, hanem már a saját gazdájától. Maga a tudásanyag, a módszerek a kiképzőtől a gazdi felé irányulnak, majd a gazdi megpróbálja ezt a gyakorlatban a kutyával együttműködve alkalmazni. A kiképző pedig tud segíteni, korrigálni a hibákat.
Vannak természetesen esetek, amikor közvetlen beavatkozásra van szükség a kiképző és a kutya között, de ez már inkább terápiás foglalkozásokra jellemző, ahol - általában felnőtt kutyák esetében - problémás esetekkel dolgoznak. Ezek lehetnek beilleszkedési, szocializációs problémák, félelmek, agresszív viselkedési gondok.

Ahogy szaporodnak a gyakorlati tapasztalataim igyekszem összefoglalni, megosztani a gondolataimat erről is, most még nagyon az elején járok ennek a folyamatnak és mivel az időm elég szűkös így lassan (de biztosan) haladok csak. Jövőre amint sikerül egy teljes hetet felszabadítanom, nekirugaszkodom az eléleti oktatásnak is, így ezután már még aktívabban fogok tudni részt venni a kutyaiskola életében.

Klikker: Alapok

2012-06-05T00:15:00.002+02:00

Korábbi írásaimban többször említettem a klikker használatát, illetve az egész dolog mikéntjét, de még idáig nem írtam ennek egy dedikált postot. Mivel az általam preferált kutyanevelési módszer egyik kulcs eleme, így épp ideje alaposabban foglalkozni a kérdéssel.

Mi az értelme, mire jó?

Ez az első kérdés, ami felmerül mindenkiben ezzel kapcsolatban. Sokan szkeptikusak, hülyeségnek gondolják illetve nem utolsó sorban cikinek, hogy kattingasson a kutyának.
De lássuk, hogy mire is ez az egész. Az utóbbi 1-2 évtizedben a kutyanevelés alapjaiban átalakult, persze itt a nyugat-balkánon ez még csak az utóbbi évekre jellemző, de szerencsére egyre többen érdeklődnek.
A klikker lényegében egy olyan kommunikációs eszköz, amivel a kutya helyes cselekedeteit mindenféle félreértést elkerülve leszünk képesek megerősíteni, ezáltal a kutya viselkedését formázhatjuk aszerint, hogy milyen elképzeléseink vannak. A klikkerrel lehetőség nyíilik akár apró, véletlenszerű mozdulatok tudatossá emelésére, ezzel késöbb szinte bármilyen trükköt, mozdulatsort megtaníthatunk. A klikker további előnye, hogy a hang mindig egyforma, illetve akár több méter távolásgból is kivállóan hallható (főleg a kutya számára), így a jutalmazandó esemény és a jutalmazás között nem lesz a problémás reakcióidő és a távolság miatt a behívás zavaró jelenléte. A klikkerrel lényegében lefényképezzük azt a mozzanatot, amit rögzíteni kívánunk a kutyában, majd ha már tudatos, rendes parancsszóhoz is köthetjük.

Az alapok

A klikker lényegében egy egyszerű hangkeltő alkalmatosság, általában kis műanyag kulcstartó forma, benne egy fém lappal. Ha megnyomjuk ezt a lapot (vagy a gombot, ha van rajta) egy határozott kattanó hangot ad ki. A klikkert ha jól tudom eredetileg delfinek képzéséhez használták, majd rájöttek, hogy ez az eszköz nem csak a delfinek tanításánál nyújt segítséget, így jutott el a kutyákig, de már hallottam, hogy van, aki macskák tanításánál használja.

Maga a "klikk" hang természetesen a kutyának elsőre semmit nem jelent, sőt egyes kutyák frászt is kaphatnak tőle éppen ezért sose klikkeljünk a kutya fejéhez illetve a füléhez közel. Nekik sokkal jobb a hallásuk, ezt sose felejtsük el. Ha a kutyánk továbbra is összerezdül a hang hatására próbáljunk valami papírt, gumi darabkát, rágót stb. belenyomni a fém lapocskához, hogy tompítsuk a hangját.

Jutalomfalat

A képzéshez kulcsfontosságú, hogy megfelelő jutalom falattal rendelkezzünk. A kutyánk méretéhez képest arányosan kicsi falatokra van szükség, hogy az illata, íze meglegyen viszont ne legyen tartalmas harapni való. A legjobb általában valami főtt hús apróra kockázva, esetleg sajt. Boltban is kapni különféle jutalom falatokat, meg lehet ezeket is próbálni bár elég drágán szokták mérni és a tapasztalatom szerint sok kutyánál közel sem okoz érzelmi túlcsordulást.
Tehát a lényeg, hogy a kutyánk kedvére való legyen a jutalomfalat és megfelelően apró méretűre daraboljuk, hogy a kutya egyből el tudja nyelni, ne kezdjen el rágódni rajta.

Kondicionálás, klikker tréning

Ez a legfontosabb, az egész folyamat első lépése, ami egyébként rém egyszerű de kell egy kis gyakorlás, hogy ügyesen csináljuk. A képzés helyét úgy válasszuk meg, hogy lehetőleg kevés inger legyen körülöttünk, legjobb talán otthon, kettesben a kutyával egy szobában. A jutalmat tegyük megfelelő tárolóba és legyen a kezünk ügyében. Álljunk a kutya mellé kezünkben a klikkerrel és mindenféle plusz mozdulat nélkül klikkeljünk, majd nyúljunk a jutalomért és adjunk egyet a kutyának. Nagyon fontos, hogy a klikkelést a lehető legegyszerűbben végezzük, ne kössük össze semmi plusz mozdulattal, pl. mintha a TV távirányítóját emelnénk légvonalba a TV-vel. A jutalomért csak azután nyúljunk a tartóba, ha már a klikkelés megtörtént. Ezek azért fontos dolgok mert a kutya nagyon jó megfigyelő, így könnyen lehet, hogy nem magát a klikk hangot fogja összekötni a jutalommal, hanem egy berögzött rossz mozdulatot. Tehát: klikk + kis szünet + jutalom.
Ezt a folyamatot ismételjük legalább 10-20 alkalommal, majd pár óra múlva megint vegyük elő a dolgot. Észre fogjuk venni, hogy a kutyánk a klikk hangra egyre intenzívebben fog reagálni. Az egyes gyakorlások végén nagy dícséret jár a kutyánknak, adhatunk neki közben 3-4 falatot is a jutalomból, illetve egy levezető játék is jól jöhet.
Pár nap gyakorlás után már megpróbálhatunk pár alap dolgot is megtanítani a kutyának a klikker segítségével, erről egy következő bejegyzésben fogok írni.

A kutyák nem beszélnek!

2012-05-14T21:43:00.003+02:00

Legalábbis úgy nem, hogy elmondják a gazdi telefon számát, amikor szükség van rá. Sokan nem gondolnak bele, vagy ha mégis, úgy érzik velük nem fordulhat elő, hogy a kis kedvenc külön utakra téved. Pedig ez nem egy ritka eset, hiába ügyesek-okosak a kutyáink, vannak helyzetek, amikor az ösztön erősebb. Elég ehhez egy tüzelő szuka, vadászni való préda, de egy komolyabb ijedség is elég lehet, hogy szem elől tévesszük egymást. Szerencsés esetben ez még a helyszínen megoldódik, de sajnos van, hogy mi és és a kutyánk is teljesen más irányba kezdi el keresni a falka másik felét. Persze előfordulhat a kertből meglépő kutya, pl. nyitvafelejtett kapu, kerítés alatt ásott alagúton, stb.

Ezekben a sajnálatos dolgokban egy a közös, mégpedig az, hogy ha a kutyát valaki megtalálja, tudja-e értesíteni a gazdit.

A mostani blog bejegyzés alapja pont ma történt, anyámékhoz mentünk ki délelőtt a II. kerületbe. Leparkoltam a ház előtt, épp a csomagtartót nyitottam ki, amikor a főúton keresztül szaladt egy középtermetű keverék kan kutyus nyakörvvel, bilétával, láthatóan nagy reménnyel a szemeiben. Én inkább frászt kaptam, de szerencsére nem jött autó. A kutyában láthatóan harcoltak a belső hangok, hogy bízzon-e bennem vagy sem így a lehető legóvatosabban jártam el, leguggoltam háttal a kutyának, rá se néztem, hagytam, hogy ő kezdeményezzen. Ez nem is tartott sokáig, szinte rögtön odajött és körbe szimatolt, ezután láthatóan nyugodtabb lett. Ezt a gyakorlatot még ismételgettük egy kicsit, guggoló pózban finoman felé nyúlva engedett egy kis simogatást is (célszerűen a kutya fejének az oldala, lapocka rész az ideális ilyenkor, a feje tetejére, hátára rányúlás valamivel nagyobb fenyegetést jelenthet a fentről jövő mozdulat miatt). Ez láthatóan még nagyobb bizalmat ébresztett benne, pont annyira, hogy az udvarra bejött velem. Itt már én is nyugodtabb voltam hiszen mégsem a főút mellett, másfél méterre az elrobogó autók és buszok mellett kell bizalmat építenem a kutyába.

Bent tovább dolgoztunk a bizalom kérdeskörén, Perdikémet is kiengedtem a kocsiból, a két kutya pillanatok alatt egymásra talált, szerencsére az én kutyám nagyon behódolós típus, ráadásul nőstény, tehát ellenkező neműek, így még kevesebb esély van arra, hogy konfliktusba kerülünk. Miután a két kutya már játszani kezdett, úgy éreztem elég jóban vagyunk már, hogy a bilétát célba vegyem a kutya nyakában. Mivel ez a biléta az a kis műanyag tok volt benne papírral, amit a kulcscsomókra szoktak általában rakni, nem volt olvasható, le kellett vennem a kutyáról a nyakörvet, ez további 5-10 perces lelki terápiába került, de végül sikerrel jártam.

Ezután következett Sherlock Holmes-t megszégyenítő bizonyíték analízis, műanyag bilétát óvatosan szétbontottam, kiszedtem belőle a papírt, ezt még óvatosabban lemostam, mert tiszta sár volt, ezután nagyító és erős lámpa mellett sikerült a kutya nevének egy részét megfejteni, illetve a felírt telefonszámból is 2-3 lehetséges variációt összeizzadni. Szerencse, hogy a második lehetséges megoldás célba is talált, egy nővel sikerült beszélnem, aki máris ugrasztotta a férjét, hogy jöjjön a kutyáért, pár utcával laktak odébb csak, de ez a kis távolság már elég lett volna ahhoz, hogy könnyen szörnyű baleset történjen.

Könnyen elázik és olvashatatlan lesz a benne lévő papírcetli

A tanulság a történetből

Legyen a kutya nyakában, a nyakörvén mindig egy biléta, a kutya nevével, a gazdi telefonszámával. Lehetőleg ne ilyen sérülékeny műanyag vacakban lévő papírra írjunk, mert ezek pillanatok alatt eláznak, sárosak lesznek. A fenti történetben ha a papír csak egy leheletnyit van rosszabb állapotban, már nem tudom elolvasni. Állatfelszerelés boltban lehet kapni vízhatlan kis kapszulát, amibe beírhatóak a szükséges adatok, illetve számtalan helyen tudunk kis réz vagy egyéb alkalmatosságba gravíroztatni, nem egy vállalhatatlan kiadás és tortúra, ha valakinek mégis az, inkább vegyen plüsskutyát, mindenki jobban jár.

Természetesen a chip is fontos dolog, viszont az emberek nem rohangásznak megfelelő olvasó készülékkel, így az azonosítás csak menhelyen vagy állatorvosnál lehetséges abban az esetben, ha a chip azonosítója regisztrálva volt korábban állatorvosnál. Ha megváltozik a címünk, telefonszámunk ne felejtsük el az orvosnál frissíttetni az adatbázist! Ez a kör egyébként a kutya megtalálójának is sokkal nagyobb macera, hiszen az idegen kutyát valahogy el kell vinni egy állatorvoshoz, így sajnos van rá esély, hogy sokan inkább tovább mennek, mert nem tudják hol van a közelben állatorvos, nincs náluk fölösleges póráz, vagy nem tudják az idegen kutyát rávenni, hogy kocsiba szálljon. Így a kutya jobb esetben egy menhelyen köt ki, ahol elvileg a chip alapján ki tudják értesíteni a gazdit.

Példa egy gravírozott bilétáról

Remélem a kis történet segít ráébreszteni azokat kutyásokat, akiknek nincs a kutyán feltüntetve semmi azonosításra alkalmas adat, hogy ez a kis ráfordítás mekkora segítség lehet a kutya mielőbbi visszajutásában az otthonába, mindenféle fölösleges tortúra (menhely, állatorvos) elkerülésével.

Ha egyet értetek ezekkel a gondolatokkal, kérlek terjesszétek, hogy minél több kutyáshoz eljusson!

Egyik kutya, másik nem. Legjobb kutyás műsor!

2012-05-03T23:56:00.001+02:00

Elindult a második évadja a szerintem legjobb magyar kutyás műsorának, a TV2-őn láthatjátok szombatonként. Szerencsére, aki az előző részeket nem látta, a csatorna weboldalán vissza tudja nézni.

A műsort egyébként Korom Gábor viszi, ő az elme a tükör módszer mögött. Mi a kutyaoviban találkoztunk először ezzel az egész dologgal, azóta bátran ajánlom mindenkinek az ovit és a sulit is, nem véletlenül.

A kutyasuliról bővebben: http://www.kutyasuli.hu/

Ingerszint és a Chevrolet Camaro

2012-01-24T22:45:00.001+01:00

Több, kutyásokkal elkövetett beszélgetésből szűrtem le, hogy sokakban nincs pontos elképzelés arról, hogy egy kutya szemszögéből az ingerszintek meg zavaró dolgok pontosan hogy működnek, illetve miért van, hogy az otthon teljesen jól "működő" kutya az utcán látszólag megsüketül és nem hallgat a gazdira.

Nos, az imént találtam egy reklámfilmet és egyből beugrott ez az összefüggés. Képzeljük el, hogy a kutya a frissen diplomázott srác, a frigó szerepében a gazdi, akinek nem sikerült még a kutyáját ügyesen tréningeznie, az utcát, más kutyákat, embereket pedig az autó szimbolizálja.

Tovább nem is érdemes magyarázni, nézzétek meg a lenti videót, azon túl, hogy remekül példázza szerintem a tipikus kutyás hatalmas ingerszint dolgot, még jópofa is!

Természetesen megfelelő tréninggel, sok sétával és szocializációval nagyon könnyen és hamar elérhető, hogy a gazdi a sárga autó szerepébe kerüljön, minden más pedig szinte láthatatlan legyen a kutya számára.

ELTE Infopark

2012-01-15T12:58:00.000+01:00

Ismét egy remek pont a XI. kerületben, igaz ez nem kijelölt kutyafuttató, de a terület méreteinek köszönhetően békésen megférnek a kutyások és az itt sétálok/tanulók/dolgozók.

Szerencsére azt kell mondjam, hogy a hely tiszta is, nincs "teleszarva", és nagyon remélem, hogy ez így is marad, éppen ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a kutyapiszok felszedése. Nagyon nem volna jó, ha pár felelőtlen és trehány kutyás miatt tiltanának ki egy ilyen helyről minden kutyást.

A terület a Duna mellett található, a Petőfi híd budai hídfőjétől délre, ezért könnyen megközelíthető akár a pesti oldalról is.

View Larger Map

Eldugott kutyafuttató

2012-01-13T14:28:00.001+01:00

Ezzel a bejegyzéssel egy sorozatot szeretnék megalapozni, megpróbálok pár igényes, tiszta és remek kutyafuttatót összeszedni és meglátogatni, hogy itt bemutathassam.

Az első ilyen hely a XI. kerületben van, méghozzá közvetlenül a Duna mellett a Kopaszi-gát mellett. A hely az Új Buda Center irányából közelíthető meg, az Etele út végénél kell tovább menni egyenesen a régi kábelgyár mellett, a Hengermalom út végéig. A park egyik része kutyával nem látogatható, de a kerítésen belépve jobbra kijelölt kutyafuttató található. Ez a terület részben lekerített csak, így csak akkor engedjük el a kutyánkat, ha már a behívás biztos. Mint a lenti panoráma képen láthatjátok, az egyik oldala a futtatónak egy lejtős, bokros szakasz, ami után közvetlenül a Kopaszi öböl található, nincs sodrás így egy kis pancsolás sem akadály.

Mi rendszeresen járunk ide, hétköznap délelőtt nagyon kevesen vannak, sokszor üres a hely, a délutáni órákban szoktak páran lenni, de általánosságban kimondható, hogy kevesen ismerik a helyet.

FRISSÍTÉS:
A futtató mellett lévő épületet átalakítása gőzerővel zajlik, úgy hallottam a Rio költözik ide, miután a Petőfi híd budai oldalról el kellett menniük. Ez az épület valami yacht kikötő része volt úgy tudom, jelenleg talán a teraszt szélesítik, illetve alakítják át a belső tereket. A kutyafuttató továbbra is megközelíthető, ezen a téren egyelőre nincs változás.

Az alábbi panoráma megtekintéséhez Silverlight plugin szükséges, a lenti térképen pedig láthatjátok a pontos helyét a futtatónak.

Ha ismertek remek kutyafuttatót, kommentbe írjátok meg!

View Larger Map

Húz a kutya a pórázon, mit tegyek?

2012-01-09T00:41:00.004+01:00

Először is boldog, vidám kutya csaholásban gazdag új évet minden olvasómnak! Rögtön kezdem egy bocsánatkéréssel, utóbbi hónapokban hanyagoltam a blogot, de igyekszem ismét gyártani pár, talán mások számára is hasznos bejegyzést.

Mindig azután kapok ihletet egy-egy új bejegyzéshez, miután látok egy makacs embert a városban, aki próbálja a szerencsétlen kutyáját megregulázni tejesen rossz módszerrel, persze szentül meg van győződve, hogy azt úgy kell, mert hát azt úgy kell.

Azt hiszem, hogy a legtöbb problémát a pórázon sétáltatás alatt az jelenti, hogy látszólag szinte nem is a gazdi viszi a kutyát sétálni, hanem a kutya irányít, a szerencsétlen ember pedig, mint a győzelmi zászló lobog a póráz végén. Gondolom ismerős látvány, sőt lehet többeknek erről személyes tapasztalata van.

A kerülendő megoldások széles tárháza adott a probléma kezelésére, van, amelyik működik is (kutyája válogatja) de semmi esetre sem jó. Lássuk, milyen eszközökkel próbálkoznak az emberek:

lobogás a póráz mögött, közben mindenféle vezényszavak mormolása (rossz)
folyamatos lassítás, ennek a hatásossága kutya és gazdi testsúly arány függvényében ábrázolható (rossz)
rángatás a póráznál fogva (nagyon rossz)
még leírni is rossz: póráz végével ütlegelve fenyítés (kritikán aluli, rémes)

Ezen kívül számtalan felszerelés is rendelkezésre áll a sportolni vágyó gazdi számára:

fojtó nyakörv (kerülendő)
elektromos (sokkoló) nyakörv (a gazdi nyakába is raknék egyet)
szöges-láncos brutális nyakörv (szintén az előző, rossz)
hajókötél vastagságú póráz, végén olyan kapaszkodóval, hogy akár két kézzel is kényelmesen lehet lobogni rajta

Remélem nem hagytam ki semmit. Mint korábban említettem, ezeknek a hatásossága kutyánként változó, akár működhet is, de az esetek többségében sokkal több a káros mellékhatás. A folyamatos fékezés, lassítás, erőlködés abszolút nem javít a jelenségen, sőt általában még idővel rosszabb is lesz, hiszen a kutyában megerősítjük az ösztönt, miszerint ahhoz, hogy elérje a célját (előre haladás, kinézett dolog megközelítése, szag követése) erősen húznia kell, mert különben lassabban ér csak oda. Ennek a folyamatnak, illetve a különböző fojtó-gyilkoló-kínzó nyakörveknek egy közös mellékhatása is van, ami mellett nem szabad figyelmetlenül elmenni. A kutya nyaka számtalan sérülékeny és érzékeny pontot foglal magába, mint például a nyelő- és légcsövet, pajzsmirigyet, nyaki csigolyákat. Egy rosszul sikerült mozdulat, rándulás akár komoly sérülést is okozhat. Ezen túl persze a kutya fullad, zihál, hiszen szerencsétlen alig kap levegőt. Nagyobb kutyával sok esetben a gazdi is liheg, tehát kérdem én, kinek jó ez?

Egy kis anatómia, mint az ember esetében is, a kutya nyaka is sérülékeny és érzékeny testrész

A brutálisabb módszerekre nagyon nem is térnék ki, sajnálatos, ha valaki a kutyáját csak különféle kínzó alkalmatosságok segítségével képes kordában tartani. Persze ez a legtöbb esetben nem tudatos kínzás, hanem a megfelelő ismeretek hiányának a következménye. A rendszeres vagy folyamatos fájdalomokozás, verés rövid távon is komoly mentális, lelki sérüléseket okoz a kutyának, ami félelmet, valamint agressziót eredményez. Ez a fajta agresszió még őrző-védő kutyák esetén sem kívánatos, mivel a félelemből támadó kutya nem irányítható, akár életveszélyes is lehet. A kutyatámadások gyakran ilyen jellegű problémákra vezethető vissza.

A megoldás

Ha a kutyánk már több éves és a folyamatos húzás nagyon berögzült, első körben szerezzünk be egy hámot a megfelelő méretben. Célszerű a kutyával együtt menni az üzletbe, így rögtön rá is lehet próbálni a kiválasztott darabot, hogy a méret biztosan megfelelő legyen.
Sokan gondolják, hogy a hám "komfortérzete" miatt a kutya még jobban fog húzni, de a gyakorlat ennek pont az ellenkezője szokott lenni, megszűnik a kutya számára berögzött kiváltó inger, nem fogja zavarni a nyakán a szorító érzés illetve a lábak közé is nehezebben akad majd be a póráz. A hám továbbá a sérülések elkerülésére is remek eszköz, hiszen elosztja a terhelést a kutya testén, így egy hirtelen rándulás (pl a kutya megijed valamitől) sem okoz fájdalmat és bajt. Bizonyos fajtáknál a hám használata fokozottan ajánlott vagy praktikus (sérülékeny, kisebb kutyák, rövidebb lábak).

A következő lépés a megfelelő pórázon való séta megtanulása. Hívjuk magunk mellé a kutyát, majd induljunk el vele. Amint a kutya mellső lábával kilép a mi vonalunkból, rögtön forduljunk meg, és induljunk el az ellenkező irányba. Ez egy határozott mozdulat legyen, de ne rántsuk a kutyát hátra, inkább egy szűk ív mentén próbáljuk meg levezényelni a fordulást. Pár méter után ismét forduljunk meg, és haladjunk tovább az eredeti irányba. Amint a kilépés ismét bekövetkezik, ismételjük meg a fenti folyamatsort. Ne zavartassuk magunkat, ha hosszú percek és számtalan fordulás után alig haladunk előre, itt most nem a távolság a cél, hanem a tanulás eredményessége.
A kutyák elég gyorsan rájönnek arra, hogy mit szeretnénk, és az esetek többségében meglepően hamar szép eredmény érhető el. Ha úgy érezzük, hogy a kutyánk fejlődik és épp szépen jön mellettünk, jutalmazzuk meg (klikker + jutalomfalat).
Ezt a játékot többször kell majd ismételnünk, valószínű, ha legközelebb megyünk sétálni ugyanúgy el kezd majd húzni, de amint megismételjük a fordulásos manővert, meglátjuk, hogy sokkal gyorsabban ráérez majd a megfelelő viselkedésre. A közmondás is azt mondja, ismétlés a tudás anyja.

Végezetül nem árt, ha tudjuk, mi miatt húz minket a kutyánk. Ez nem egy vele született tulajdonság, bizony ez egy rossz szokás, amit pont mi tanítunk meg a kutyánknak. Figyeljük meg, hogy amikor laza pórázzal sétálgatunk, a kutyánk kapcsolatba lép az őt körül vevő környezettel, szagokkal, érdekes kinézetű tárgyakkal, más kutyákkal, emberekkel..stb. Ha valami érdekeset talál, ösztönösen elindul abba az irányba, a póráz megfeszül, az egyszeri gazdi pedig ilyekor követi el a hibát, megy a kutya után. Ezzel a kutyában megerősítjük, hogy ha séta közben lát valami érdekeset, akkor nyugodtan húzzon minket oda, hogy megnézhesse. Ez kíváncsi kölyökkutyáknál egy tök aranyos, meg édibédi tulajdonság, de később majd ha a pici kutyából egy 30 kilós torpedó lesz, keresgélhetünk a google-ben, hogy "miért húz a kutyám??". Egy másik érdekes megfigyelés, ha kutyasétáltatás közben belemerülünk egy telefonbeszélgetésbe, egy idő után a kutyát követjük a póráz végén andalogva, ezzel szintén az előző problémát idézzük elő.

A sétáltatás közben a legjobb, ha sikerül két fontos vezényszót megtanítani a kutyánknak, egyik, amivel "elengedjük" a kutyát, persze továbbra is laza pórázon, hogy mehessen szimatolni, felderíteni a dolgokat, majd a másik, amivel ismét jelezzük számára, hogy szeretnénk tovább menni. Ezek természetesen lehetnek bármilyen szavak, akár a "mehetsz" és a "gyerünk" is megteszi, válasszunk jól érthető, egyértelmű vezényszavakat, amiket mi sem felejtünk el, vagy keverünk össze. A pórázt nyugodtan használjuk, mint "kommunikációs eszköz", finom húzással tudjuk neki jelezni, hogy a "gyerünk" elhangzott és indulunk. Hamar össze fogja kötni a vezényszót az indulással. Nagyon fontos, hogy a vezényszó után rögtön induljunk is, ne engedjük tovább a bámészkodást, hiszen ezzel a vezényszó hamar értelmét veszíti a kutya számára. A "mehetsz" vezényszó után eleinte a kutyánkkal menjünk be a füves részhez, álljunk meg többször, várjuk, hogy a kutya kezdjen el kapcsolatba lépni a környezeti dolgokkal, így meg fogja érteni, hogy mit jelent.

Az alábbi videón láthatjátok egyik kedvenc mentorom által ezeket a dolgokat a gyakorlatban is:

Ha még nem tudod milyen pórázt is kéne venni: Póráz kérdés

Játék: Apportozás

2011-07-31T23:06:00.001+02:00

Az elmúlt hetekben az időjárásnak köszönhetően tényleg erősen leredukálódott a kutyaséták száma, de úgy láttam nem csak nálunk, mert más kutyásokkal is ritkábban találkoztunk. Szerintem ilyen esős hideg napokon mindenki csak az egészségügyi sétákat tartja.
A kutyák többsége sem szereti ám az ilyen időjárást, Perdim például az esőt mindig is utálta, nagyon nehéz elterelni a figyelmét arról, hogy ázik a háta. Van esőkabátja is, de a tudat akkor is dolgozik, ha alig esik rá az eső. Ilyenkor még a kis/nagy dolgok is csak noszogatásra mennek:)

Na de a lényeg, hogy a kisebb kutyákat akár otthon is le lehet mozgatni, márpedig ez egy egészséges és fiatal kutyánál nagyon fontos, főleg ha unatkozós a drágánk és elkezdi szétszedni a lakást, ha egyedül van. A kifárasztással lehet ez ellen a legjobban harcolni.

Elég sok embertől hallottam már, hogy a kutyája nem szeret/tud/akar stb. apportozni. Az apportozás, amikor eldobunk valami játékot a kutyának majd ő ezt visszahozza. Szerintem ezt majdnem minden kutyának meg lehet tanítani és ha ráérez a játék ízére, imádni fogják.

Ha nem akar menni a dolog, ne adjuk fel. Nem minden kutya született őstehetség, de szerencsére minden kutya jól tanul.

Mivel mi klikkert használunk, így ennek a segítségével kezdtünk el játszani. Ha klikkerrel akarjátok kezdeni fontos, hogy már gyakorlottan használjátok, a pontos időzítés nagyon lényeges. A kutya pedig az alapvető engedelmességeket jó, ha már tudja főleg ha nyílt terepen játszotok, a behívás elengedhetetlen.

Perdi alapvetően nem volt egy labdás típus, nem hozta annyira lázba semmi ilyen dolog, így ezzel kezdtem. Kerestünk egy labdát, ami a nullánál jobban felkeltette az érdeklődését, ez egy sípolós latex labda lett. Kihasználva ezt a kis izgalmat, ledobtam a földre a labdát, majd ha odaszaladt és megbökte vagy a mancsával rányúlt, klikk és juti. Ezt gyakoroltuk sokat, nagyobb távolságokból is. Miután már értette miről szól ez a kis játék, vezényszóval is megtoldottam a cselekedetet, így a "hol a labdád?" kérdésre már egyből rohant oda a labdát megbökni.
Miután ez a gyakorlat már jól ment, elkezdtünk focizni a labdával. Elrúgtam, és együtt rohantunk utána, próbáltam előbb elérni a labdát mint, hogy ő megfogja. Persze ehhez kell egy kis szerencse is, de sikerült annyira rálelkesíteni a játékra, hogy sokszor túlfutott a nagy lendületben, így ilyenkor sikerült elrúgnom a labdát. Nagyon fontos, hogy mi beleadjunk tényleg apait anyait a játékba, muszáj, hogy tényleg élvezzük a dolgot, hiszen a kutya hihetetlen módon képes érezni a gazdája rezzenéseit, gondolatait, energiáját.
A mi játékunk fordulópontja itt következett be, ugyanis annyira tetszett neki az a pillanat, amikor én rúgom el neki a labdát, hogy elkezdte várni ezt, megállt és figyelte a labdát és a lábamat. Ezt a pontot fokoztam tovább egyre hosszabb várakozással, pár kamu mozdulattal a rúgás előtt, amit láthatóan rettentően élvezett. Olyannyira, hogy miután elkapta a labdát, elkezdte visszahozni, hogy ismét elrúghassam. Ebből látszik, hogy a kutyák nem hülyék, sőt! Nagyon is tudnak gondolkodni, ha az nekik valami pozitív eredményt szolgáltat. Itt ismét elővettem a klikkert, amivel a visszahozást tovább tudtam erősíteni. Ennél egy nagyon fontos dolog, hogy törekedjünk arra, hogy a kutyánk a játékot a lábunkhoz hozza, ne 2-3 méterrel odébb, így a későbbiekben sokkal jobb lesz a játék élménye, főleg ha más gazdik vagy kutyák is vannak körülöttünk. A visszahozáshoz persze érdemes egy vezényszót is kötni, így ha másik játékkal kezdünk apportozni már sokkal egyszerűbb lesz a kutyát rávenni, hogy ez is olyan játék, mint amit már korábban csináltunk. Most már ott tartunk 2-3 hónap után, hogy lényegében bármilyen játékot, botot eldobhatok, visszahozza, természetesen mindezt élvezetből a játék "erejével", nem pedig kötelességből. Ez nagy különbség.

Kutyás helyzet kezelése

2011-06-23T21:14:00.002+02:00

Érdekes problémába ütköztünk a minap. Rendszeresen járunk egy kutyafuttatóra, ahol van egy másfél éves szuka német juhászkutya is. Már a sokadik alkalommal találkozunk, idáig az ég világon semmi problémánk nem volt vele, persze azt láttam, hogy a hölgy akié a kutya nincs túlzott hatással a kutyájára, vagyis a közös játék nem megy, behívás nem megy stb.
Beszélgetésünk alatt kiderült, hogy a kutya menhelyről származik, ahol csupán 1 hónapot töltött, sintérek vitték be, a hölgynél pedig lassan fél éve van. Tény, hogy egy ismeretlen előéletű kutyánál ez nem sok idő ahhoz, hogy alaposan kiismerjük, főleg, hogy még a kutya egyénisége is alakulóban van. Ahogy láttam, mostanában kezdenek előtörni a német juhászokra vonatkoztatható viselkedés jegyek, elkezdte őrizni a területet, védeni az általa kiszemelt kutyákat (ez utóbbit úgy láttuk, hogy érkezési sorrend alapján határozza meg)
A múltkor pl. mi velünk találkozott először, és amikor odajött egy kistestű fiú kutya, rögtön neki akart esni, ami azért nem jellemző viselkedés egy nősténytől. Ez a védés a futtatóban is megmaradt arra a napra. Utána levő nap mi érkeztünk oda később, az első adandó alkalommal amikor lehetett nekünk is esett, Perdikét rendesen fellökte, persze gazdája hiába szólt rá, elsőre nem akarta meghallani. Szerencsére nem lett semmi baj, csak váratlanul ért mindenkit az előző napi után.

Jelenleg itt tartunk, hasonló szituációt még nem tapasztaltam így egyelőre tanácstalan vagyok de amint sikerül rájönni a valódi problémára, vagy a megoldásra, írni fogom.

Az alábbi videón látni a kutyát, a nagyobbik német juhász az, video elején épp egy kis fehéret piszkál :)

Kutyás helyzet kezelése

2011-06-23T21:13:00.000+02:00

Kutyagumi kultúra hiánya, ami sok kutyást is felidegel

2011-05-20T18:33:00.002+02:00

Sajnos ez megint egy olyan téma a sok közül ahol sokak fejében rendet kéne rakni, mert az országban bizonyos dolgok siralmasan (nem)működnek. Ilyen ez a kutyaszar kérdés is, meg úgy általában a higiénia, tisztaság és rend az utcán.

Budapesten nagyon sok helyen - még ha ez sokszor nem is elég - van kutyapiszok gyűjtő, amin zacsi is szokott lenni. Személyes tapasztalatom az, hogy jobb esetben ezeket hetente egyszer ürítik, de van, hogy ez valamiért kimarad. Illetve vannak olyanok is, akik a zacsikra vadásznak és leszedik az összeset és hazaviszik.

Ez mind kényelmetlen, de nem magyarázza azt a trehányságot, amit sok kutyás elkövet azzal, hogy nem visz magával zacsit, és nem szedi fel a kutyája után a kupacot. Ez egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem csak azokat zavarja, akiknek nincs kutyájuk és belelépnek a rakásba, hanem bizony azokat is zavarja, akik kutyával sétálnak és a kutya vagy a gazdi lép bele más rakásába.

Az elmúlt kb két hétben tegnap volt a második, hogy a kutyám beleszáguldott egy rakás trágyába, sajnos a tegnapi még rosszabb volt mert nem négylábútól származott. Persze még többször volt, hogy én léptem bele valamibe, miközben a kutyám után szedtem össze a produkciót.

Kérdem én, miért olyan rohadt nehéz vinni 1-2 zacskót, és a kutya után összekapni a rakás szart, megfogni és kidobni az első kukába? Nem tudom elhinni, hogy az ilyen embereknek nem zavaró az, hogy tele van kakilva az a környék abol ő is nap, mint nap sétál a kutyával.

Valószínű nálunk is az lenne a megoldás, mint ami Ausztriában volt jópár éve, kegyetlenül elkezdték büntetni azokat akik trehányak voltak. Az utóbbi időben nem is látni Bécsben kutyaszart, pedig régen ott is tele volt minden park. Törvény van rá, szerintem ember is lenne sok helyen, már csak el kéne kezdeni élesben büntetni azt, aki renitens.

Kutyatámadás, agresszió, viselkedési zavarok

2011-05-10T00:27:00.003+02:00

Ma olvastam a hírekben, hogy egy vendég kisgyereket a vendéglátó egyik németjuhász kutyája a kertben megölt, mire a szülők észre vették már nem tudtak segíteni rajta, a gyerek egyedül volt kint a kertben a kutyákkal. Tragédia az ilyen, de egyben elgondolkodtató eset is, hogy vajon mi okozhatta ezt a szörnyű esetet.

Először is ami nagyon fontos, gyereket idegen (értsd: rokon, barát, ismerős) kutyával semmilyen körülmények között nem szabad egyedül hagyni, pár percre sem. Saját kutyával valamivel kedvezőbb a helyzet, egy 6-8 éves gyerekkel ha már a kezdetektől a kutya a családban van nem nagyon lehet gond.

Az alapvető probléma abból fakad, hogy a kutyák nem egyformák, van úgy, hogy egy kutya egy gyereket nem gyerekként kezel, hanem felnőtt emberként. Ez egészen addig nem feltétlenül probléma, amíg a gyerek nem csinál valami butaságot, amit a kutya esetleg agressziónak, támadásnak vél. Egy idegen kutyánál ehhez sajnos nem kell sok, így pillanatok alatt kialakulhat egy tragédia.
Természetesen lehetnek más problémák is, vannak idegileg gyengébb egyedek, aminek az oka lehet fajta eredetű, de lehet tenyésztési probéma is.
Főleg menhelyről megmentett kutyáknál nagyobb a rizikó faktor, hiszen nem ismerjük a kutya előéletét, nem tudhatjuk, hogy a múltjában mi volt ami esetleg egy rossz pillanatban egy erős negatív energiát szabadít fel ami aztán elindítja a lavinát.

Ezek a dolgok főleg nagyobb, 30-40 kilós kutyáknál kezdenek komoly kockázatot jelenteni egy gyerek számára, hiszen egy ilyen kutya bőven erőfölényben van egy kisgyerekkel, de a sokszor "lenézett" kiskutyákkal is vigyázni kell, hiszen akár egy tacskó is könnyedén súlyos sérülést okozhat egy mondjuk 5 éves gyerek kezén-lábán. Ezért fontos, hogy a szülők, főleg a nem kutyás családokból megértsék, hogy a kutya nem egy ember, éppen ezért másképp működnek, más a gondolkodásuk és sokszor a számunkra egyértelmű helyzeteket teljesen máshogy értelmezik. Egy kisgyerek nem képes egy kutyát kordában tartani, de sokszor a falkán kívül álló (ez lehet akár családtag is, aki csak ritkábban találkozik a kutyával) felnőtt ember se, a kutya nem fog hallgatni rá.

Sok ilyen problémát egyébként a fenti alapszabály betartásával szépen el lehet kerülni, viszont ha a kutyánk bármiféle agressziót mutat gyerekekkel szemben, keressünk fel egy kutyakiképzőt vagy kutyaiskolát mivel ez egy időzített bomba, ami a legváratlanabb pillanatban okozhat tragédiát. Ilyen jellegű problémákat otthoni körülmények között, TV-ből meg könyvekből okulva nehéz helyesen kezelni, a problémás kutyákhoz közösségre és tapasztalt kiképzőre van szükség.

A legtöbb, normális alomból származó, alapszinten hozzáértő gazdi mellett felnőtt kutyákkal ilyen problémák nem adódnak, ezek a kutyák tudják, hogy a gyerek az olyan mint egy kölyök kutya, mindent szabad neki, és nem vonatkozik rá semmi szabály illetve protokoll. Ha a kutyának esetleg elege van a nyomulásból általában odébb áll és bemegy a helyére, esetleg látványosan más dologgal kezd el foglalkozni.

Így a bejegyzés végén szeretném még egyszer megerősíteni a lényeget, csecsemőt, kisgyereket sose hagyjunk idegen, barát, rokon stb. kutyájával felügyelet nélkül.

Lesz még farsang!

2011-04-07T13:20:00.002+02:00

Igaz már csak jövőre, de gondoltam ezt megosztom... A legötletesebb kutya-jelmez-izé amit láttam idáig... nem szeretem annyira az ilyen dolgokat, de ez kivételesen tetszik :)

Szocializáció

2011-04-01T16:44:00.000+02:00

Nem tudom minden kutya-témás beszélgetésnél eleget hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az, hogy a kutyánk szocializációját támogassuk a kialakulásban.
Felnőtt kutyáknál ez már nehezebb kérdés, szerintem mindenképpen gyakorlott kiképzőt, vagy kutyaiskolát igényel. Viszont kölyök korban mi magunk meg tudjuk támogatni ezt a folyamatot, ami a későbbiekben sokszorosan meghálálja magát.

Ezt a bejegyzést már régebben meg akartam írni viszont a napokban volt egy szerencsétlen-szerencsés szituációnk séta közben egy német juhász kutyával. Maga a fajta hihetetlen okos, rendkívül jól kezelhető viszont odafigyelést, és hozzáértést is igényel főleg az idegileg labilisabb egyedeknél, Történt ugyanis, egy utca sarkának két irányból való egyidejű megközelítése következtében, a németjuhász elkezdett ugatni, húzta a gazdáját, két lábra állt majd a gazdival szinte egy keringőt jártak el. Közben Perdim is elkezdett ugatni és ment oda, vissza...
Szerencsére sikerült közbe lépnem, de mivel még egyikünk se volt ilyen helyzetben így pusztán paranccsal nem lehetett leállítani. Mivel a német juhász hím, az én kutyám pedig nőstény így ez még inkább mutatja, hogy mennyire problémás is volt ez a szituáció. A legritkább esetekben szokott (ok nélkül) egy fiú kutya egy lány kutyára támadni.

A kutyák amúgy nagyon érzik egymáson a feszültséget, már többször láttuk az utcán a fenti kutyát és Perdikém mindig feszülten figyelte és morgott is, vagyis egyértelműen jelezte, hogy valami gond van. A probléma pedig az volt, hogy a másik fél gazdája láthatóan elkerül minden találkozást más kutyákkal, szinte elbújik a parkoló autók mögé, hogy a kutyája még csak ne is lássa a másik oldalon sétáló kutyákat.

Nem ismerem az előzményeket, de az esetek többségében ezek a problémák a kutya gazdájának a hibáiból adódnak és fejlődnek veszélyes szintre.

Ha kis kutya kerül hozzánk, vigyük nagyon sokat sétálni, vigyük kutyák és emberek közé, engedjük, hogy játsszon más kutyákkal. Arra figyeljünk, hogy a felnőtt kutyák a legtöbb esetben nem sokáig tolerálják az idegen kölyök kutyák pörgését így mindig nagyon figyeljük, hogy a játék során ne legyen gubanc, vagy ha a másik kutya láthatóan nem jól viszonyul a helyzethez, inkább keressünk más játszótársat. Az első időkben talán a legjobb választás egy kutyaovi vagy kutyaiskola lehet, ahol sok hasonló korú kutya is van. A legfelhőtlenebb játék egy kölyök kutyának az, ha sok hasonló korú kölyök kutya között lehet.

Póráz kérdés

2011-02-24T14:22:00.002+01:00

Talán más is állt már kezdő kutyásként a számtalan féle-fajta póráz típust felsorakoztató polc előtt és merengett, hogy vajon melyiket is kéne megvenni. Ebben próbálok segíteni egy kicsit ebben a bejegyzésben. Amit leírok pusztán a saját tapasztalatom, így ha valaki másképp látja ezt a kérdést várom a megjegyzéseket :)

Ha kölyök kutyáról van szó, első körben mindenképpen egy relatíve egyszerű és olcsó, a kutya méretéhez kb. igazodó nyakörvet (úgyis kinövi hamar) és egy fix, egyszerű anyag pórázt ajánlok, ezzel ugyanis sokkal könnyebben meg lehet a kutyának tanítani a pórázon való közlekedést, amilyen rakoncátlan tud lenni egy kölyök kutya, a sok méteres rugós póráz csak az életünket nehezíti meg.

Felnőtt, kis termetű kutyáknak szerintem bátran vehetünk flexi pórázt, főleg ha nem annyira merjük még elengedni. Ezzel tudunk a kutyának biztosítani egy kis mozgásteret (3-5m) ahol azért ki tudja mozgatni magát, ha nem tudunk mindig elmenni vele olyan zárt helyre ahol bátran el tudjuk engedni. A flexi pórázból nekem a szalagos kivitel több szempontból is jobbnak tűnik. Jobban látható, így kisebb az esély rá, hogy valaki (akár egy másik kutya) keresztül esik rajta, illetve jobban megfogható kézzel is mint a madzagos.

Nagy testű kutyáknál a flexi pórázt kevésbé érzem praktikusnak. Nagyobb kutyáknál (20-30kg és főleg felette) már a flexi által biztosított pár méter édeskevés a kimozgatáshoz, arról nem beszélve, hogy ha egy ilyen kutyánk van, de nem tudjuk kordában tartani és megindul (pl átszaladó macska) mire észbe kapunk az a pár méter elfogy, és olyat ránt a póráz végén, ami se a kutyának, se nekünk nem tesz jót. Nagyobb kutyánál az ideális megoldás a fix, megfelelő vastagságú póráz használata a sétához és ha már biztonsággal be tudjuk hívni, úgy el tudjuk engedni bárhol ahol alkalmas a hely a mozgásra. Addig (és utána is) a zárható kutyafuttató tökéletes hely egy kis lazításra, játékra és futkározásra.

Hihetetlen frizbi mutatványok!

2011-02-24T13:10:00.004+01:00

Erre a videóra most bukkantam rá az egyik kedvenc kutya kiképzőmnél, érdemes megnézni milyen alakításokat csinálnak, nem csak a kutyák fantasztikusak, de az ember se kezdő ahogy dobja a játékot!

Kutyaovi

2011-02-06T02:44:00.002+01:00

Úgy gondoltam érdemes írnom a kutyaoviról, mert nagyon sokan nem tudják mire jó, és egyből hülyeségnek könyvelik el, ami fölösleges idő és pénz pocsékolás. Ezt az álláspontot meg is tudom érteni, hiszen a kutya elvan a kertben, elszökni nem tud, ha jön valaki akkor ki is lehet kötni vagy ilyesmi. Természetesen ennél a kutyatartást lehet sokkal magasabb szinten is űzni. Ennek az előszobája a kutyaovi, ahol bármiféle komoly befektetés vagy elhatározás nélkül megismerkedhetünk a kutyaképzéssel.

Mi is az a kutyaovi?
A kutyaovi lényege a kezdeti szocializáció, illetve a kezdő kutyás gazdik tanítása. Talán meglepő, de egy kezdő kutyás többet tanulhat egy-egy ilyen alkalommal, mint a kutyája. A kutyáknak ez az ovi egy játék csupán, de a játék közben számtalan ösztön és viselkedésforma alakul ki a többi kutyák, és emberek jelenléte miatt. A kutyaoviban csak kölyök kutyák vannak, kb 4 hónapos kortól 7-8 hónapos korig. Ez a kis kutyáknak is fontos, hiszen azonos korú kutyákkal tud együtt játszani egy biztonságos és elkerített területen. Erre egyébként - főleg városban tartott kutyák esetében - sokkal kevesebb lehetőség van, hiszen a nyilvános kutyafuttatókon sokkal nagyobb szokott lenni a szórás a kutyák életkora között.

Miket tanítanak a kutyaoviban?
A kutyaovi még elsősorban nem a tanulásról szól, mint ezt a neve is sejteti, de ennek ellenére számtalan hasznos dolgot meg lehet alapozni itt. Az egyik legfontosabb a behívás, illetve egyre több helyen a klikker helyes használata. Mivel eleinte nem az egyes feladatok megtanulása a fő cél, hanem a kutya és a gazdája közötti kapcsolat és rangsor helyes kialakulása. A folyamatos, játékos tanulás pont ezt hivatott kialakítani, így a behívás sem az első óra gyümölcse lesz, hanem egy hosszabb, folyamatos gyakorlás végső eredménye. A kutyák egyébként nagyon gyorsan tanulnak, ha már kezdjük megismerni a gondolkodásukat, a klikker és a jutalmazás helyes módját, egy-egy új trükk megtanítása percek alatt sikerülhet. A dolog nehézsége a kutya környezetében rejlik. Alacsony ingerkörnyezetben a pár perc alatt megtanult trükk szinte biztos, hogy kint az utcán már nem fog menni, de néha egy másik szoba is elég ahhoz, hogy a kölyök kutyánk már ne ránk figyeljen. Ugyanez igaz a behívásra is, így nagyon fontos megemlítenem, hogy ha mondjuk a lakásban vagy a zárt udvaron a kutyánk már első szóra odajön, ez nem azt jelenti, hogy biztonságos kimenni vele póráz nélkül egy forgalmas utcára hiszen ha az úttest másik oldalán egy másik kutya, macska vagy bármi a kutyánk számára hihetetlen érdekes dolog tűnik fel, át fog szaladni megnézni és ezt szóval nem fogjuk tudni megakadályozni.

Ingerkörnyezet?
A kutyák alapvetően másképp "működnek" mint mi. A kutya számára sokkal meghatározóbb, ami körülötte zajlik, különösen kölyökkorban. Eleinte nem fog a gazdira összpontosítani még hiszen mi is alapvetően egy inger vagyunk, méghozzá eleinte nem túl nagy. Amint a környezetből jövő folyamatos ingerek közül egy magasabb lesz (másik kutya, szag, autó, idegen ember, hang) a kutya számára mi gyakorlatilag láthatatlanok leszünk egy időre. Ez eleinte sokszor frusztráló tud lenni, de türelemmel és odafigyeléssel hamar sikereket lehet elérni.

Pozitív megerősítés és a klikker. Büntetés helyett!

2010-12-17T18:16:00.001+01:00

Az előző bejegyzésben volt szó arról, hogy általánosságban miért nem jó a kutyát büntetéssel nevelni. Most górcső alá veszem az alternatíváját a nevelésnek, a pozitív megerősítést.

A dolog lényege a kívánatos viselkedésformák megerősítése és a nem kívánatos viselkedésformák megerősödésének elkerülése. Ez így elsőre talán meredeken hangzik, de lássuk miről is van szó a gyakorlatban, egyáltalán nem "rocket science" ahogy az angol mondaná.

Mit is jelent a kutya számára a megerősítés:

A kutyákban megerősödik egy cselekedet, ha annak az elvégzése számára valami jó dologgal végződik. Ilyen lehet például a nappali szőnyeg közepére pisilés, de egy érdekes bokor megszaglászása is. Az első esetében a pozitív megerősítés, hogy elmúlik a pisilési inger, illetve nem kellett kimenni a jó meleg lakásból a cudar hideg téli napon az utcára. A második esetében pedig a kíváncsiság kielégítése, a bokor megszaglászása a megerősítő tényező.

Az első esetben nem kell részleteznem a probléma súlyát, a második példa viszont egy kis magyarázatra szorul. Nem az a baj ugyanis, hogy a kutya megszagolja-e a bokrot vagy sem, hanem az, hogy ha pórázon van, akkor a földet felkaparva odahúzza-e a gazdáját a bokorhoz, vagy sem. Ha engedünk a kutyának és odaráncigál a bokorhoz minket, azzal máris megerősítettük a kutyában, hogy a gazdi ráncigálása a pórázon megérte a fáradságot, hiszen sikerült elérni a bokrot.

A kutya szemszögéből nézve számtalan dolog lehet pozitív megerősítő hatású, mint pl. étel, játékok, emberek, más állatok, vízbe ugrás, futás, stb.

Erősítsünk pozitívan:

Gondolom mindenkinek ismerős a fogalom, hogy ha a kutyánk ügyes volt, megjutalmazzuk valami finom falattal. Ez egy pozitív megerősítés a kutya számára. Ha ezt megfelelő időzítéssel és a kutya számára nagyon finom falattal tesszük, hamar megtaníthatunk neki számtalan hasznos és haszontalan :) dolgot is.

Lássunk egy kis gyakorlatot erről:

Összegezve tehát a kutya viselkedésének az alakulása nagyban függ attól, hogy az egyes cselekedetei pozitív megerősítéssel végződnek-e, vagyis oda tud-e húzni minket a bokorhoz, hogy megszagolja, vagy némi nyújtózkodással elérve megegye-e az ebédünket a konyhaasztalról, esetleg a számára kialakított fekhely ellenére olyan helyen szunyókáljon ahol mi nem szeretnénk.

A tanítás kulcsa, hogy a kutyát jutalmazzuk meg, ha helyesen cselekszik (pl. befekszik a helyére) és igyekezzünk megakadályozni, hogy olyan dolgot csináljon, ami nem kívánatos (pl. felugrik az ágyra). A gyakorlatban ez úgy néz ki, ha látjuk a kutyánkat, amint éppen az ágyra készül felugrani akkor elhívjuk onnan, majd megjutalmazzuk, ezzel az ágyra felugrás megerősítetlen marad számára. A tanulási folyamat alatt ügyeljünk rá, hogy ha nem vagyunk otthon a kutya akkor se tudjon az ágyra felmenni, ezzel megerősítve ezt a cselekedetet. Természetesen ez csak egy példa volt, de számtalan szituációban alkalmazható. Ha ügyesen járunk el, pár hét alatt elérhetjük, hogy a kutyánk a lakásban semmi rosszat nem fog csinálni, még akkor sem ha éppen egyedül van otthon. A leszidás ilyen esetben annyiból nem jó, hogy a kutyák általában összekombinálják, hogy akkor nem lehet ezt vagy azt csinálni, amikor a gazdi is jelen van, ami pedig azt eredményezi, hogy ha a gazdi nincs jelen akkor minden további nélkül szabad.

De mi a fene az a klikker??

Szándékosan a végére hagytam a klikker bemutatását, hogy könnyebben tudjuk az egész folyamatba bekapcsolni ezt az eszközt. Kutyás körökben talán már hallottuk, esetleg láttunk is ilyet, de mivel sokan nem tudják mi ez, lássuk az alapokat.

A klikker egy kis hangkeltő eszköz, általában műanyag dobozkában egy fém lemez ami nyomás hatására egy jól hallható kattanást hallat. Eredetileg a klikkert delfinek képzésére használták, de rájöttek arra, hogy a kutyák és számtalan más állat képzése közben is sikeresen alkalmazható.

A lényege ennek az eszköznek, hogy a kívánatos cselekmény, vagy mozdulat a klikkelés pillanatában megerősíthető. Természetesen a klikker hangja a kutyánknak először semmit nem fog jelenteni, így erre alaposan rá kell dolgoznunk, mielőtt érdemben használni tudjuk.
A klikkerre a kutyánkat egyszerűen rá tudjuk edzeni, nincs más dolgunk mint klikkelni majd jutalmazni. Ez történhet jutalomfalattal, de akár a kutya száraz tápjával is meg lehet próbálkozni. Mindkét esetben csak arra érdemes figyelni, hogy a klikkeres edzés közben adott étel mennyiségét a kutya napi kaja adagjából próbáljuk meg levonni, túletetés és esetleg elhízás elkerülése végett.
Maga a folyamat egyszerű, eleinte ne kössük a klikkelést semmi egyéb tevékenységhez vagy jutalmazáshoz, csak arra figyeljünk, hogy a kutya ránk figyeljen, klikkeljünk majd lehetőleg hamar adjunk egy jutalmat neki. Ha naponta 2-3 alkalommal pár percig ezt ismételgetjük, néhány nap alatt teljes sikerre számíthatunk, és a kutya a klikk hangra már intenzíven fog reagálni.

Az első napok

2010-11-16T19:48:00.010+01:00

Felfedező túrán

Az első napok mindig feledhetetlenek és megismételhetetlenek, amikor az új családtag kezdi felfedezni az új helyeket, kölcsönösen kezdjük megismerni egymás tulajdonságait. Ez nem csak első kutyásoknak de tapasztaltabbaknak is izgalmas időszak.
Ebben a postban igyekszem összeszedni azokat a dolgokat, amikre fel kell készülnünk, illetve figyelnünk kell.

Amiket a kiskutya érkezése előtt célszerű beszerezni:

Felnőtt korában is kényelmes

Kutyának megfelelő méretű kajás és vizes edény. Megpróbálhatunk akár felnőttkori méretű tálakat venni, hiszen nagyon gyorsan nőnek, és bizony van étvágyuk is ezen időszak alatt. Keressünk gumis talpút, vagy nehezebb súlyút, hogy evés közben ne tolja át a szoba másik végébe minden fél percben.
Célszerű valami fekhelyet kialakítani a kutyusnak. Nekünk egy műanyag kosárforma vált be és rögtön a felnőtt mérethez választottuk, hiszen a kutyák 10-12 hónaposan már nagyon közelítenek a felnőtt méretükhöz, így ilyen rövid időre nem éri meg nagyon berendezkedni.
Kutyapelus, esetleg újságpapírok beszerzése a szobatisztaság tanulásához.

A szobatisztaság örök kérdés, számtalan praktika és tuti módszer van, igazság szerint mint minden emlős állat a kutyák is természetükből fakadóan a tisztaságot kedvelik a környezetükben. Ha a kiskutyát tenyésztőtől vesszük, előfordulhat, hogy a többi testvérét illetve szüleit keresi, főleg este. Célszerű szerintem abba a szobába (pl. hálószoba) berendezkedni kutya-ügyileg erre az időszakra, hogy megtapasztaljuk a kutyánk éjszakai viselkedését. Kötődés szempontjából is jó, ha sokat vagyunk a közelében. Az első napokban célszerű a kutyát a lakásnak ezen pontjára korlátozni, hiszen minden kis állat rettentő kíváncsi, mindent meg akarnak szagolni, kóstolni és enni.

Pár gondolat amire figyeljünk a kiválasztott szobában:

Én voltam!!

Ne legyen szőnyeg a szobában, főleg ne padlószőnyeg, ugyanis szinte biztos, hogy rövid idő alatt pisi-kaki folt lesz rajta.
Szedjünk össze minden széttéphető, szétrágható és egyéb dolgot, mert mint a képen is látszik, egy ott felejtett reklám újság után is komoly takarításra lehet szükség.
A kábelekre különösen figyeljünk oda, hiszen ez egy nagyon érdekes és ingerekben gazdag tereptárgy a kutyánk számára, viszont azt nem tudja, hogy ha elrágja akár agyon is ütheti az áram, még minket is. Nekem egyetlen számítógépes UTP (hálózati) kábelem volt, amit nem tudtam összeszedni mivel ezeket nem jó toldozgatni, és a hosszából adódóan szépen be volt vezetve minden kis lyukon-résen át a fal mentén, hogy ne legyen szem előtt. Persze félig el lett rágva egy óvatlan pillanatban, szerencsére ebben nincs veszélyes mértékű áram.
A kutya számára elérhető magasságban semmi törékeny vagy vágó-szúró alkalmatosság. Pl földön álló vázák, üvegek.
Alaposan takarítsunk fel, egy régebben leesett és eltörött pohárból származó szilánk is végzetes lehet, ha a kutya megeszi, márpedig miért ne próbálná ki, hiszen még talán jó illatot is érez rajta.

Első séta

Kutyánk ahogy idősödik úgy fogja tudni egyre jobban kontrollálni a pisi-kaki ingereket. Eleinte jó, ha 1-2 métert meg tud tenni az inger megjelenésétől a kiszemelt pisilő helyig, így a kutyapelust lehetőleg ebbe a szobába helyezzük el, az ajtóhoz közel. Régebben újságpapírral kezdték, előnye hogy olcsó és a kutya kevésbé szeret rászokni, viszont a hátránya, hogy átázik és lefolyik róla az anyag, illetve ha színes újságot választunk, akkor a kutyánkat is átfesti. Ha már megvan minden alap oltásunk, sokszor próbáljunk kimenni vele rövid időkre, főleg ivás vagy evés után, illetve 2-3 óránként. Ha kint ügyesen elvégezte a dolgát, nagyon dicsérjük meg, erre a célra okos dolog magunknál tartani valami nagyon fincsi jutalomfalatot is, pl. nagyon apró kockára vágott sajtot, virslit. Nagyon fontos, hogy ha baleset történik a lakásban, NE szidjuk le, pláne ne bántsuk a kutyát. Ezzel csak azt fogjuk elérni, hogy félni fog tőlünk, és előttünk nem fog bepisilni, de egyébként igen. Ilyen esetben a jutalmazás természetesen elmarad.

A baleset helyét nagyon alaposan takarítsuk fel, lehet kapni erre alkalmas spray-t, de ecetes hypos vízzel is próbálkozhatunk. A sima felmosás nem elég, ennél a kutyák szaglása sokkal jobb. Ha esetleg egy helyre nagyon rászokik a kutya, az egyik nagyon alapos felmosás után adjunk neki enni ezen a ponton, esetleg tegyük oda egy időre a tányérját.

A szobatisztaságról még fogok írni bővebben, itt most csak az első időszak alatt fontos dolgokat említettem meg.
Ezen a pár alapvető dolgon kívül nincs sok tennivalónk már, esetleg ha a kutyát szeretnénk kutya hordóban szállítani vagy bizonyos szituációban tartani, érdemes már korán elkezdeni, hogy hozzá tudjon szokni.

Rosszat csinált a kutyám, megbüntettem. Miért NEM jó ez?

2010-11-14T00:41:00.004+01:00

Sokféle nézet, tapasztalat van a kutyák nevelésével kapcsolatban a köztudatban, melyek rendkívül sokat alakultak, változtak az utóbbi években. Régen általános volt sajnos, hogy a kutyákat nagyon sokan kikötötték az udvaron, vagy nagyon kis kennelbe voltak bezárva egész napra. Ez nem tudatos állatkínzásnak számított, nem büntetésből vagy utálatból csinálták az emberek, hanem mert ez volt a dolgok berögzült rendje. Ez a modell egyébként valószínű oda vezethető vissza, hogy az emberek többségének a szemében a kutyatartás nem egy tudatos elfoglaltság volt, hanem egy járulékos háztáji dolog. Természetesen ha egy kutyával nem tudatosan foglalkoznak, számtalan negatív tulajdonságra tesz szert az idő töredéke alatt.

Ebből az időből származik az a józan paraszti ésszel egyszerűnek tűnő kutyanevelés is, hogy ha a kutya valami rosszat csinál, jól leszidjuk esetleg el is verjük. Ez még célravezető is lenne, sőt bizonyos esetekben működhet is de nagyon sok negatív dolgot is magában hordoz amivel nem árt tisztában lennünk, lássuk mik is ezek:

Nem megfelelő időzítéssel, nem megfelelő intenzitás megválasztása esetén nagyon könnyen bántalmazásba megy át a büntetés, ami a kutyában stresszt, félelmet esetleg agressziót okoz.
A kutya hamar megtanulja, hogy a büntetést alkalmazó személyt elkerülve végezze a nem kívánt cselekvést. Vagyis ha egyedül hagyjuk a kutyát, lehet minden olyan dolgot végig fog próbálni amit a gazdi jelenlétében nem szabad mert megbüntet.
A kutya hajlamos bizonyos szinten hozzászokni a büntetéshez, így a kívánt cél elérése érdekében egyre erősebb büntetésre lenne szükség. Ez visszafordíthatatlan viselkedési problémákat okozhat a kutyában.
A rendszeresen büntetéssel elnyomott viselkedési formák hatására a kutyák elrejthetik a figyelmeztető jelzéseket, mielőtt valakit megharapnának.
A rendszeresen büntetett kutyákban kialakulhat egy csapdába zárt érzés a gazdája közelében, ami növeli a szökés kockázatát. Azok a kutyák akik úgy érzik nem tudnak megszökni a csapdába zárt érzés esetén, nagyobb valószínűséggel harapnak ahelyett, hogy megpróbálnának odébb állni.
A büntetéssel nevelt kutya számára a büntető személy kevésbé lesz megerősítő hatású mint a környezetben található egyéb dolgok, így könnyen más, számára érdekesebb dolgokra fog koncentrálni.
A büntetéssel nevelt kutyák ritkábban kínálnak fel természetes viselkedési jellemzőket, emiatt nehezebb az ilyen kutyákat megtanítani új trükkökre, sportokra vagy játékokra.
A büntetéssel fegyelmezésre könnyen rá lehet szokni, ami gyakoribb alkalmazást okoz a jövőben. Hosszabb idő után ez a viselkedés forma rögzülhet, és nehezebb lesz leszoktatni magunkat róla, akár külső segítségre is szükség lehet hozzá.

Az utóbbi időben sokat foglalkoztam ilyen kérdésekkel, és úgy láttam azért megoszlanak a vélemények az alapkérdéssel kapcsolatban. Az biztosra vehető, hogy ha egy jó alomból származó kölyök kutyával van dolgunk és a kezdetektől foglalkozunk vele, tanítjuk és nem használunk büntetést, jó úton járunk. Az idő során viszont, ahogy kutyánk növekszik lehetnek szituációk amikor muszáj erőteljesebben rányúlni a kutyára, hogy egy hirtelen szituációt orvosolni tudjunk. Ilyen esetben a grabancánál való megfogás és földre lehúzás egy, a kutya-falkában, kutyák között is alkalmazott viselkedésforma.

Fiatal felnőtt, vagy felnőtt kutyák esetén ahol nem alakult ki rendesen a falka sorrend viszont szükség lehet erősebb fellépésre, viszont ilyen jellegű témakörbe nem szeretnék itt, most belemenni. Ha van egy problémás felnőtt kutyánk, legjobb ha felkeresünk egy kutyaiskolát és egy szakképzett, tapasztalt oktató segítségével állunk neki a problémának.

Kutya-macska barátság

2010-11-11T16:38:00.006+01:00

Sokszor hangzik el a kérdés, hogy össze lehet-e barátkoztatni kutyát és macskát. Szerintem igen, de nagy könnyedség ha legalább az egyik fél kölyök. Nálunk a helyzet adott volt, 6 éves ex-kandúr és 3 hónapos West Highland Terrier. A westie-re általában azt mondják, hogy nagyon könnyen összebarátkoznak más kutyákkal, sőt, más állatokkal is, legyen az macska, madár, bármi. Ettől megmondom őszintén mi sem fáztunk, a fő kérdés az volt, hogy vajon a macsek mit szól az új jövevényhez.
Macska-macska kapcsolat kialakulásában már van tapasztalatom, ha mindkét fél egyetért aránylag gyorsan össze lehet őket hozni. A meglévő tapasztalatokra építettünk, vagyis célszerű megmutatni a régi családtagnak az új jövevényt, majd adni neki egy kis időt, hogy közepesen magába roskadva megeméssze ezt a sokkhatást, utána újra engedni nekik, hogy találkozzanak, természetesen megfigyelés alatt, hiszen egy ekkora cica egy alig másfél kilós kiskutyában könnyen kárt tehet.
Természetesen a kíváncsiság hamar győzedelmeskedett és Pixi (a cica) hamar megjelent a másik szoba ajtajában, ahol Perdi már javában ismerkedett az új lakhellyel.
Első héten egy nagy dobozt raktunk az ajtóba, hogy Perdi mozgásterét korlátozni tudjuk, így megelőzve a konfliktus helyzeteket illetve a szobatisztaság hiányából fakadó problémákat. Pixi eleinte természetesen rettentő óvatos volt, erre a dobozra ugrott rá és onnan kémlelte az eseményeket.

Itt kitérnék egy érdekességre, ami egyben nagyon aranyos folyamat volt. Pixi előzőleg nem találkozott kutyákkal így nem volt kialakult protokollja, hogy mégis egy kutyával mit-hogyan lehet csinálni, mi-mit jelent, stb. Annak akinek már volt kutyája is, macskája is, ez nem újdonság, de egyébként az ember nem biztos, hogy belegondol ezekbe.
Nézzük hát az alapvető félreértéseket kutya-macska között:
Kutya csóválja a farkát = jó kedvű, kíváncsian figyel, örül valaminek, ritkább esetben idegesség jele.
Macska csapkod a farkával = egyértelműen az idegesség jele, semmi jót nem jelent. Vadászat illetve játék közben is látható, ott inkább a türelmetlenség, illetve a vadászat okozta idegesség megnyilvánulása.

Kutya hanyatt fekszik = Behódolás, megadás jele. Konfliktus elkerülő helyzet, falkában, a rangsorban alul lévők csinálják jellemzően, illetve nőstény kutyák.
Macska hanyatt fekszik = Lehet, hogy alszik, és ne ébreszd fel az alvó oroszlánt. Viccet félre téve, macskánál, mivel nem falkában élő állatról van szó, nincs különösebb behódolási jelentése. Inkább jellemző, hogy tartja a hasát, vakard meg. Ha esetleg más állattal való verekedés közben csinálja, a következő mozdulat valószínű egy mellső mancsokkal átölelés, majd hátsóval belerúgással kombinált nyakonharapás lesz.

Kutya az egyik mancsát felemeli = Nagyon figyel, koncentrál arra, amit néz, esetleg üdvözlési jel főleg ha erre tanítják, pacsi adás.
Macska felemeli az egyik mancsát = Biztos, hogy fájni fog. Ez a támadás előtti közvetlen jel, általában pofonnal végződik.

Ha ezek az alapvető dolgok elfajulnak és nem figyelünk eléggé, később már félelmekkel tűzdelt kapcsolatra számíthatunk. Onnan sokkal nehezebb egy jó barátságot kialakítani. Persze ezeken kívül számtalan apróság is tarkította az első heteket. Macskák ha konfliktus helyzetet éreznek lemennek a stabil talajra, ott jobban tudnak védekezni. Pixi persze nem tudta hova tenni a dolgot így mindig lement a padlóra Perdihez, aki persze azonnal kötelességének érezte, hogy felfedezze ezt a fura valakit. Pár napba telt, hogy Pixinek egyértelmű legyen, hogy Perdi nem tud felugrani vagy felmászni magasabb dolgokra, így ott biztonságos.
Az első találkozástól számítva kb. két hét múlva kezdett megtörni a jég, Pixi már egyáltalán nem durván reagált a kutya közeledésére és már csak nagyon ritkán fújt rá. Macskáknál ha a fújás kezd elmaradni az nagyon jót jelent, onnan már nem kell sok a bizalom erősödéséhez. Talán egy hónappal ezután kezdtek közömbösek lenni egymás számára, vagyis mindketten természetesnek vették a másik jelenlétét, cseppet sem zavarták egymást. Nem sokkal ezután tünt fel, hogy amikor hazaérünk, Pixi már nem hozzánk jött először, hanem Perdit üdvözölte és szagolta végig, hogy vajon merre járt. Ez már a barátság jele. Így több hónap távlatból már nem ritkán egymás mellett fekszenek és alszanak, bármikor egyedül lehet őket hagyni hiszen megtanulták egymás testbeszédét, nincsenek már félreértések.