MEDVEBARLANG

MEDVEKÖNYV

noreply@blogger.com (László Herczeg) — Sat, 14 Apr 2012 14:20:00 +0000

MEDVEKÖNYV! VIRTUÁLIS KÉPES-VERS KÖTET!
KATTINTS ERRE A SZÖVEGRE, ÉS OLVASHATOD!

ÍRÁSOK

noreply@blogger.com (László Herczeg) — Fri, 06 Apr 2012 02:58:00 +0000

RÖVID ÍRÁSOK

RIGÓSZERŰ MADARAM…

Írta: Herczeg László

Évekkel ezelőtt láttam egy állatkereskedés kirakatában egy rigószerű madarat kalitkában gubbasztani magányosnak elkeseredettnek tűnt megvettem de kalitkát nem vettem hozzá éreztem ahogy kicsi szíve hevesen félve dobog a tenyeremben kiléptem vele az üzletből és feldobtam a levegőbe néztem amint elszárnyal repülj Istenhez kiáltottam utána mondd el neki hogy maradjon életben a feleségem a boltos hülyének nézet nem tudta hogy rendszeresen szoktam ilyent csinálni ha van pénzem és kalitkában szenvedő madarat látok aztán bementem a kórházba Zsuzsát látogatni mint minden nap és amikor beléptem a kórterembe láttam hogy Zsuzsa ágyában egy ismeretlen nő fekszik kérdezni akartam de csak érthetetlenül nyöszörögni voltam képes beszaladt egy nővér és kivezetett kint mondta meg miközben átadta feleségem értékeit és ruháit hogy Ő meghalt éjjel 02 órakor lementem a patológiára és szóltam a két segédnek miközben átadtam a ruhát, hogy öltöztessék fel, de előtte szeretném látni azt mondták nem lehet de elővettem pár ezer forintot és akkor bevezettek a hűtőterembe alighogy beléptem a padlón egy leterített lepedőn megláttam Zsuzsát anyaszült meztelenül lábára spárgával egy cédula volt kötve az adataival szembefordultam egy szó nélkül a boncsegédekkel akik mikor az arcomra néztek remegni kezdtek én akkor Magyarország egyik legerősebb embere voltam nincs hely már tepsiben hordágy kocsi sem fér már be teljesen tele vagyunk nem tehettünk mást a földre tudtuk már csak tenni makogtak körülnézve láttam így van térdre rogytam Zsuzsa holteste mellett és simogattam arcát fejét a kemoterápia után csaknem az egész haja kihullott most a maradék a kezemben maradt láttam hogy a nemi szervén sincs már szőr aztán ott voltam míg felöltöztették közben egy tepsiből vittek el hullát így lett hely úgy tántorogtam haza mint egy részeg negyvenhét éves volt a temetésen sütött a nap engem többen fogtak hogy állva tudjak maradni mikor megszólalt a lélekharang ugyanaz a nyöszörgés jött rám mint a kórházban mikor mást láttam Zsuzsa ágyában pontosan nem tudom kik voltak a temetésen mert úgy sírtam hogy a könnyektől csak elmosódott alakokat láttam sok idő eltelt így mire aztán kitisztult a látásom az első amit megpillantottam egy nyárfa alsó ágán az egy rigószerű madár volt...

MI LENNE HA...

Érdekes, és nagyon elgondolkoztató számítógépes diaprogramot kaptam, mely megdöbbentett.

Mi lenne, ha… a címe, és különböző állatokat mutat harci ruhában, fegyveresen, védekezésre és támadásra készen. Kommandós ruhában a ma már szinte teljesen kihalt hegyi gorilla, géppisztolyt, géppuskát ragadott különböző szelíd és mindeddig védtelen állatok képei láthatók, akiket büntetlenül irtanak, vagy áldozatai az ember felelőtlen magatartásának. Mókusok, teknősbéka, de még egy naposcsibe is állig fegyverben áll, gyilkos gépfegyverrel hasal a kenguru, és egyáltalán nem nevetségesnek tűnnek az egymás után automatikusan pergő diaképek! Inkább nagyon is megrázó és elgondolkodtató hatást fejtett ki bennem, és ha ilyen szándék vezette a program alkotóit, akkor jó munkát végeztek, nálam mindenesetre igen. Mert valóban el kellene gondolkodni: Mi lenne, ha…

Mi lenne, ha az embernek, a szörnyű és szupermodern fegyverekkel felszerelt felelőtlen embernek, aki kéjjel vadászik, gyilkol és fokozatosan kiírt évmilliók óta létező állatfajokat, szembeszegülhetne az üldözött vadászzsákmány, vagy a húsukért milliárd számra leölt állatsereg. Mi lenne, ha a teljesen védtelen és tehetetlen állatok is fegyvert ragadhatnának, és kiállhatnák: Védem magam, harcolok, mert nem engedem, hogy meggyilkolj, te embernek nevezett szörnyeteg, mert én is érző lény vagyok, van apám, anyám, testvéreim, és azonos Teremtő alkotott, mint téged! Nem fogsz többé felfalni! Nem!

Vannak elkerülhetetlen dolgok táplálkozásunk érdekében, hiszen az emberiség fennmaradása csak így lehetséges, de a céltalan kegyetlenkedés, a gyilkolás öröméért való vadászat engem mélységesen felháborít. Felháborít, hogy vadászok serege utazik Afrikába csak azért, hogy egzotikus állatokat lőjön agyon, és erre minden zokszó nélkül pénzért engedélyt is kap! Hát milyen ember az, aki egy zsiráfot vagy egy elefántot, a természet eme csodálatos és fenséges lényeit agyon tudja lőni? Gazember!

Hiszen a természet élő kincsei ők, akiket védeni és óvni kellene! Kultúrember nem pusztíthatja el azt, ami az emberiség számára érték! Ne tűnjön el örökre az, amit meg kellene őrizni utódaink számára is, hogy megcsodálhassák őket, és ugyanúgy védjék, mint ahogy nekünk is kellene. Nagyon kellene…

Mert minket Homo Sapiensnek hívnak, gondolkodó embernek, aki átlátja már tetteit, dolgozik, alkot, tervez, és nemcsak a jelennek, de a jövőnek is él. Hiszen az ember állítólag értelmes lény! Én hiszem ezt. Hiszem, hogy talán egyszer végre változni fognak a dolgok, mert a jelenlegi helyzet már tarthatatlan.

Hiszem, mert hinni akarom, hogy szadista kéjjel, vagy a passzióból, hobbyból állatokat gyilkoló embereknek szigorú törvények fognak megálljt parancsolni. És a csupán anyagi haszonért, pénzért vadászó, gyilkoló gazemberek kezéből is kiveszik a fegyvert. Mert nap, mint nap történnek szörnyűségek, hálóval kifogott majd agyonbunkózott delfincsapatok, fókabébi mészárlások és felsorolni is lehetetlen számú embertelenség és kegyetlenkedés történik az ember által.

Iszonyú kárt okoz az állatvilágban az emberi gondatlanság is, a hatalmas erdőtüzekben minden elpusztul, és bizony csak töredékét okozza a tüzek számának természeti jelenség, villámcsapás vagy vulkánkitörés! A Mi lenne ha… diaképek közt található egy mókuska is, égő öngyújtóval a mancsában.

Hát számomra nagyon világos és szívbemarkoló az üzenet…Mi lenne, ha....?

KELL, HOGY ÁLMODOZZON AZ EMBER!

Mindig sokat álmodoztam. Álmodozni jó! Az álmodozás nem az élet megrontója, mint ahogy Vörösmarty írta Laurának, nem is levegőmarkolás, mint ahogy a Kínai Bölcsességekben olvashatjuk!

Én azt hiszem, az embert nemcsak a munkára, az alkotásra való képessége, de az álmodozás is segítette, hogy kiváljon az állatvilágból! Mert egyszer egy majom arról álmodozott, hogy lejön a fáról, és barangol virágzó réteken! Majd fel fog egyenesedni, hogy messzebbre lásson! És elindult az álmai után! Ha nem így lett volna, az emberiség még ma is a fákon ugrálna!

Mindig sokat álmodoztam. Álmodozni jó! Nagy álmodozók hódítottak új kontinenseket, jégbirodalmakat és égbenyúló hegycsúcsokat! Az egész emberiségre hatással levő felfedezéseket, a nagy találmányokat nagyrészt álmodozóknak köszönheti a világ.

Kolombus hírhedt, nagy álmodozó volt, Cook családját, gyermekeit is képes volt elhagyni, hogy híres karavellája fedélzetén évekig tartó felfedező utakra induljon. Savonarola más Istent, más vallást álmodott, és még a fenyegető máglyahalállal is szembenézett.

Egy tízéves orosz kisfiú egykor azt írta iskolai dolgozatában, hogy a csillagok közt fog repülni, és népe büszkesége lesz. Kinevették. Jurij Gagarinnak hívták….

A Hold is őrzi, még ma is, egy nagy álmodozó; Neil Amstrong lábnyomát!

Az egész történelmet átszövik az álmodozók!

Mindig sokat álmodoztam. Álmodozni jó! Gyermekkoromban Afrikáról álmodoztam, békét, szabadságot az elnyomott népeknek! Majd én! Majd én felszabadítom őket a rabszolgaságból! Gyermek voltam még, mikor Lumumbát meggyilkolták. Persze felzúdult a világ. Rögtön arról álmodoztam, hogy majd én állok a fekete hős helyébe!

Aztán nagy, világhírű író, költő voltam álmodozásaimban, olyan, akinek minden műve kiáltás!

Új Gorkijnak, Thomas Mannak álmodtam magam, sőt, a gyermekköltő Arthur Rimbaud méltó vetélytársának! Az egész eddigi életemet végigálmodoztam. Minden voltam én már, a világon a legerősebb, nagy olympikon, a nők által istenített ellenállhatatlan férfi. Mennyi, mennyi mindenről álmodoztam én már!

Még arról is álmodoztam, hogy madár vagyok! Nagy, hatalmas madár, aki óriási szárnyain magasan lebeg a föld felett. Az emberek, mint apró hangyák, és csend van, csend és béke!

Szinte átölel a végtelen! A végtelen utáni vágy állandó részese álmodozásomnak.

Úgy szeretnék az Óceánban kezet mosni! Csak egyetlen egyszer érintkezni Vele!

Szeretek álmodozni! Álmodozni jó!

Ma már, tudom, én nem viszek véghez sorsformáló nagy dolgokat. Tudom, nem leszek szabadsághős, nagy felfedező miegymás. Ma már tudom, hogy Arthur Rimbaud istenadta zseni volt, Én soha nem lehetek nagy alkotó, mert, nem így rendeltetett. Megtréfált, majd csúnyán kikacagott a sors! Csak az álmodozás, és az álmaim maradtak.

Akarok álmodozni! Álmodozni jó!

Gazdag vagyok, nézzétek kincseimet!

EDMUND HILLARY, VAGY NORGAY TENZIG?

A Mount Everest a világ leghatalmasabb hegye. A hegyi népek Csomolungmának, (Nagy Anyának) nevezik.

Hivatalosan a francia nemzetiségű Edmund Hillary mászta meg először, és a csúcsán kitűzte hazája zászlaját. De valóban így van ez?

Hillaryt egy Norgay Tenzig nevű serpa nemzetiségű hegyi vezető kísérte a mászás során, végül ő hozta, támogatta le a hegyről a teljesen legyengült Hillaryt.

Norgay Tenzig gyermekkora óta ismerte és mászta a hegyeket, édesapja tanította be, aki híres hegyi vezetőként kereste kenyerét.

A hegyi életmódhoz szokott serpák közül sokan hirdették, hogy Hillary soha nem jutott fel a csúcsra, legyengülve, betegen, erre teljességgel képtelen volt!

A serpák a hegyek fiát, Tenziget tartották az óriási hegy igazi meghódítójának!

Azt állították, hogy a francia nemzeti zászlót a vasegészségű és erejű hegyi ember, Norgay Tenzig vitte fel egyedül a csúcsra! Hillary bizonyára lebetegedve, a néhány száz méterrel lejjebb rögtönzött táborban feküdt. Itt pihenve várta meg a csúcsot megmászó serpa visszatérését, akinek később még arra is volt ereje, hogy a gyengeségtől támolygó franciát lesegítse a hegyről.

Közszájon forgott az a feltételezés, hogy a francia, dicsőségvágytól vezérelve, óriási pénzt ígért a serpának a zászló felviteléért, és a dicsőség átengedéséért.

Tenzig soha nem erősítette meg ezt a híresztelést, Hillary elsőségét nem cáfolta. Úgy mondta, mesélte el a történteket, hogy Hillary haladt elől, így elsőként mászott és lépett fel a csúcsra, Ő csak a nyomában haladva másodikként ért fel. Az ellentétes híresztelések így megszűntek, Hillary elsősége hivatalossá lett, a francia hegymászó pedig világhírűvé vált. Címekkel és díjakkal halmozták el, fürdött a dicsőségben és a népszerűségben. Még főnemesi címet, rangot is kapott!

Érdekes azonban, hogy az addig szegény, nagycsaládos Norgay Tenzig hamarosan elköltözött falujából, és a fővárosban, szép újonnan vásárolt házban folytatta életét, felhagyva a hegyi vezetéssel. Haláláig nem nevezte meg magát a hegyóriás meghódítójaként. Családja sem így beszélt róla.

Amikor azonban már Hillary is meghalt, (2008. január) Norgay Tenzig leánya érdekes dolgot közölt, amit, míg a francia Hillary élt, elhallgatott.

Elmondása szerint haldokló édesapja mellett volt az utolsó órán.

Apja, Norgay Tenzig, a halála percében utolsó erejével a mellére ütött, és felordított:
Én! Csak Én!

De természetesen mivel mindkét férfi halott már, és Norgay Tenzig annakidején ország-világ előtt megerősítette Hillary elsőségét, a hivatalos álláspont továbbra is a következő:

A világ legnagyobb hegyóriását elsőként Edmund Hillary mászta meg, kitűzve rá hazája, Franciaország zászlaját.

De, hiheti-e azt valaki, hogy a serpa, a hegyek fia, hazudott volna a halála percében…?

GAGARIN.

Kisiskolás gyerek voltam 1961. április 12-én, mikor a világ első űrhajósa, a 27 éves szovjet repülőtiszt, Jurij Gagarin őrnagy sikeres űrrepülése után visszatért a Földre.

A világ első számú hősévé vált fiatalembert először hazájában, majd a szövetséges szocialista országokban is körülhordozták. (Akkor még létezett egy gazdasági, politikai, és katonai szocialista szövetség, a Szovjetunió vezetésével.)

Nemcsak az európai országok fővárosaiban, de az országok legnagyobb városaiban is végigvitték, így érkezett el hozzánk Pécsre is, 1961. augusztus 21-én.

Pécs élete, közlekedése, forgalma teljesen összeomlott. Az iskolákban nem volt tanítás, mert a gyermekek a lakossággal együtt a várost keresztülszelő főútvonal két oldalán szorongtak. A város teljes hosszában, óriási tömeg állt az utak mentén! Köztük én is.

Izgatottan, szívszorongva vártam, életem legnagyobb élménye várt rám. Szerencsém volt, jó oldalra, és egészen előre sikerült kerülnöm, közvetlenül előttem kellett a világ akkor leghíresebb emberének, a hősök hősének elhaladnia! Távolról egyszer csak furcsa morajlás hallatszott, egyre, egyre, erősödött a leírhatatlan hang, melyet az óriási embertömeg keltett életre, dicsőítve Gagarint. És látóteremben feltűnt egy óriási, nyitott, fekete Csajka gépkocsi!

Hatan voltak a hatalmas nyitott autóban, de csak egy ember állt, Gagarin! Vigyázzállásban tisztelgett a tömegnek, a magyar népnek! Kicsi, alacsony, fiatal férfi volt, kitüntetései teljesen beborították egyenruháját.

Akárcsak a róla készült fényképeken, őszinte, nagyon kedves mosolyt láttam az arcán. Közvetlenül előttem haladt el, kinyújtott kezemmel egy pillanatra meg tudtam érinteni a gépkocsit! Soha, soha nem felejtem el ezt a percet.

Később sokat olvastam, tanultam róla, hiszen tananyag lett az egész világon, mindent magamba szívtam, ami róla elérhető volt. Tudom, hogy gyermekkorában kinevették mikor egy iskolai dolgozatában leírta álmát, hogy a csillagok közt fog repülni, és népe büszkesége lesz. Tudom kedvenc dalát, mely Gagarin dalként körbejárta a világot. És tudom, valóban a hősök hőse, népének büszkesége volt.

Jurij Gagarin már nem él, repülőbalesetben vesztette életét, 1968-ban. Egy új, szupermodern repülőgépet vele próbáltattak ki először, és a földi irányító központ véletlenül rossz adatokat adott meg neki leszállás előtt, így csapódott a fölbe és halt meg a még csak 34 éves, de akkor már tábornok világhíresség. Gyászolta mindenki, akiben kicsírázott az emberi értelem, és fel tudta fogni a veszteség mértékét. Egy nagy történelmi alak távozott el, hiszen a világ első űrhajósaként alakítója volt az emberiség történelmének. Nekem a gyermekkori nagy élményem miatt különösen bálványom és példaképem volt ő. Ha rágondolok, élesen, és kristálytisztán magam előtt látom szép arcát, kedves mosolyát.

Nagyon sajnálom, hogy így kellett meghalnia, egy hanyag, figyelmetlen, (egyes feltevések szerint ittas) irányítótiszt miatt. Pedig mennyire szeretett élni! De csak 34 év adatott meg neki!

"Szép vagy élet, de szép! "

Énekelte Jurij Gagarin híres dalában. Örök dicsőség a hősnek, a világ első űrhajósának!

ISTEN BEHUNYTA IRGALMAS SZEMÉT?

Nézem a televíziót.

Országszerte megemlékeznek a II. Világháború idején végrehajtott Holocaust áldozatairól.

Eredeti film, és fényképfelvételek sora bizonyítja a borzalmat, azt az égbekiáltó szörnyű gaztettet, amit a náci haláltáborokban véghezvittek.

Több mint 6 millió zsidót, és 1,5 millió cigányt pusztítottak el, egyszerűen meggyilkolták őket.

Jelentős részük kisgyermek, illetve csecsemő volt!

Naponta több tízezer embert szállítottak a koncentrációs táborokba, és még a háború utolsó napjaiban is érkeztek vonatszerelvények a megsemmisítésre ítélt zsidókkal. Például éppen Magyarországról, ahonnan 560 ezer zsidót, és mintegy 200 ezer cigányt vagoníroztak be és szállítottak el. Többségüket a Auschwitzban levő hatalmas tábor gázkamráiba.

Nézem a televíziót.

Az auschwitzi tábort a szovjet csapatok szabadították fel. Még több tízezer élő, jobban mondva élőhalott emberi csontvázat találtak.

A háttérben halott emberi testek tízezreiből tornyosuló hegyek, amelyeket buldózerekkel, markológépekkel toltak össze. Már nem volt a kemencékhez fűtőanyaga a náciknak, ezért nem tudták a holtesteket elégetni. A megsemmisítés azonban tovább folyt, gázkamrákban, valamint agyonlövéssel.

Iszonyú, olyan mélységesen szívbemarkoló minden képkocka, hogy könnybelábad a szemem.

Teljesen ártatlan emberek milliói…. felfoghatatlan…..embertelen szörnyűség…..szégyen…

Nézem a televíziót.

Idős, sokat szenvedett magyar-zsidó asszony emlékezik, az auschwitzi tábor egyik túlélője.

Azért maradt életben, mert az édesanyja betuszkolta az egyik ágy alá mikor a barakkból a gázkamrába hajtották a magyar zsidókat. Szerencséje volt, mert nem vették a hóhérok észre. Napokig kuporgott ott rejtőzködve, mígnem az orosz hadsereg felszabadította a tábort.

Az egész családját, szüleit, testvéreit, nagyszüleit gyászolja a mai napig is.

És nem érti, soha nem is fogja megérteni, hogy miért engedte ezt az Isten megtörténni.

Hiszen a zsidóság az ő szent választott népe, egyszülött fia Jézus is zsidó volt!

Az egykor mélyen vallásos asszony számára nincsen magyarázat. Sírós hangon kérdezi: Hol volt az Isten, behunyta irgalmas szemét? Azóta soha nem lépett be templom küszöbén.

Nézem a televíziót.

Okos történészek azt mondják, bizonyított, hogy a háború utolsó napjaiig mentek a halálvonatok a megsemmisítő táborokba! De az is bizonyított, hogy ekkor már a német légierő szinte működésképtelen volt, így az oroszokkal szövetséges hatalmas angol légiflotta uralta egész Európát!

Többek között bombázóik földig romboltak egy, az auschwitzi haláltábortól mindössze 8 kilométerre levő vegyi üzemet! Könnyűszerrel lebombázhatták volna a haláltáborokhoz vezető vasútvonalakat is, ezzel megakadályozhatták volna a szerelvények célba érését, és a beléjük zsúfolt zsidók meggyilkolását! Például az 560 ezer magyar zsidó, és 200 ezer cigány is megmenekülhetett volna!

Senki sem mondja el, nem magyarázza meg, miért nem tették meg, miért tudtak a halálvonatok szinte az utolsó napig közlekedni!

Én azt hiszem, nem akarták, hogy menekülő, új hazát kereső zsidók milliói árasszák el Angliát!

Féltek, hogy az üzleti, gazdasági, és bank szféra zsidó kézbe kerülhet! Féltek!

És mentek…. egyre mehettek Isten választott népének halálvonatai!

Harag és megvetés ömlik el bennem, ha arra gondolok: Az angolok a teljes vasúthálózatot könnyedén megbéníthatták volna!

Végül az orosz csapatok szabadították fel a haláltáborok legnagyobb részét.

Isten behunyta irgalmas szemét?

Nem csak az Isten hunyta be….

Tisztelettel és kegyelettel meghajtom fejem a Holocaust sok-sok millió ártatlan áldozata előtt, akiknek halála az égre kiált.

Isten, ha vagy, nem szégyelled Te is magad? Kimondom: Ha léteztél is valaha, vak, süket, és néma kell, hogy legyél, érzéketlenül az emberi szenvedésre. Rád kiáltom a fiad, Jézus nevét!

Zsidó volt!

PALOMA BLANCA

A Szent Biblia szerint a világpusztító vízözön idején Noé egy galambot bocsátott ki a bárkából, és a galamb megtalálta az Ararát hegyét! Élő olajfaággal csőrében tért vissza a szárazföldről, ezzel az új élet lehetőségét adta az emberiségnek, és a bárka élőlényeinek!

Magasztos, és dicső madárrá vált a galamb az ember számára!

Vége hossza sincs az irodalmi, és egyéb művészeti alkotásoknak, amelyek róla szólnak. Pabló Picasso, a spanyol festőzseni, Paloma Blanca című alkotása a leghíresebb. Galambja a béke, szabadság, remény szimbóluma lett. De képviseli az ártatlanságot, és a tisztaságot is minden kontinensen! És mennyi szép dal szól róla!

Még kisgyermekként tanultam, de hordom magamban felejthetetlenül ezt az orosz dalt:

Kis galamb az égen, hova, hova szállsz?

Messzi útra indulsz, hogy itt meg sem állsz?

Béke szent ügyében járok!

Nekem nincsenek határok!

Gyorsan szállok, mint a szél!

Összeszorul a szívem…. Nagyon, nagyon szomorú vagyok!

Évről, évre melegedik a Föld légköre, az ózonpajzs is fokozatosan vékonyodik.

Az Északi és Déli Sarkok óriási, mérhetetlen jégbirodalma olvadásnak indult!

Lassan, de megállíthatatlanul emelkedik a világóceánok vízszintje!

Lopva, csendesen, mindig, újabb darabka szárazföldet fal fel, és borít el a víz!

Mivel a Föld kétharmadát eddig is víz borította, ha a sarkok összes jege elolvad, könnyű a számvetés sorsunkkal!

A Kontinensek egyszerűen eltűnnek a hatalmas óceánok megemelkedett vízében!

De itt van ő, itt van, nekünk! Egy madárnyi remény, hogy talán lesz új Ararát, és lesz új olajfaág!

Készülj! Készülj! Drága Paloma Blanka!

REJTÉLY.

Tagadhatatlan, hogy élnek közöttünk olyan emberek, akik az átlagemberhez viszonyítva természetfeletti képességekkel rendelkeznek. Lassan-lassan már a modern tudomány is elismeri, és nagy szervezetek és intézmények is egyre többször kérik ilyen emberek segítségét.

Például az FBI. a CIA. az INTERPOL stb. rendszeresen alkalmaz látnokokat, halott látókat, jósokat.

Sok szörnyű gyilkosság tettesét fogták már úgy el, hogy egy látnok teljesen pontos személyleírást adott a gyilkosról. Napjainkban már megszámolni sem lehet, hány eltűnt ember holtestének a megtalálási helyét mondták meg pontosan halott látók! Az is ismert tény, hogy egyes államfőknek, nagy politikusoknak, világcégeknek, és felsorolni lehetetlen ki mindenkinek még, az egész életét, tevékenységét jósok tanácsai vezérlik.

A modern tudomány azt állítja, hogy ezek a különleges képességű emberek többszörösen okosabbak az átlagnál, agyuk rendkívüli teljesítményre képes. Rendkívül képzettek, lexikális reál - humán tárgyi tudással. Tucatnyi, vagy több nyelvet beszélnek tökéletesen, agyuk barázdáltabb stb.

Természetesen ez az igazolt képességekkel rendelkező "világnagyságokra" vonatkozik, nem az önjelölt nevetséges csalókra, pénzért bármit alakítani képes szélhámosokra! Ezekből hazánkban is bőven akad, röhej, hogy próbálják lóvá tenni a hozzájuk forduló, sokszor ideggyenge embereket.

Ezek a csalók természetesen azonnal lelepleződnek, ha a modern tudományos eszközök, pl. gépi hazugságvizsgálat alá kerülnek.

De akadt rá példa, hogy a tudomány, a világ vezető tudósai teljes értetlenséggel állnak egy hétköznapi ember megmagyarázhatatlan képességei láttán. Íme, a talán legérdekesebb története:

Már több mint negyedszázada annak, hogy egy kis orosz faluban a parasztok feljelentettek egy köztük élő parasztasszonyt, NYINA KONAGINÁT. Boszorkánynak tartották, valósággal rettegtek tőle! Tanúk tömege állította, hogy tárgyakat tud mozgatni ránézéssel, és akaratával meg tud ölni állatokat! Olyan nagy volt a szavahihető tanúk száma, hogy az esetet komolyan vették, és KONAGINÁT a fővárosba szállították, ahol egy híres kutatóintézetben átfogó vizsgálatnak vetették alá. A teljes körű tudományos vizsgálat a következőket állapította meg:

1. KONAGINA több méteres távolságból puszta ránézéssel, akaratával kis tárgyakat tud mozgatni!

2. Bizonyítást nyert, hogy laboratóriumi állatokat, (békát, egeret, patkányt stb.) ránézéssel és koncentrált akarattal el tud pusztítani! Az állatokat természetesen felboncolták, és minden esetben a szív ereinek roncsolását, (mintha felrobbant volna) állapították meg.

3. KONAGINA teljesen műveletlen, csaknem analfabéta! Az oroszon kívül idegen nyelvet egyáltalán nem beszél. Gondolatvilága csak a szegényparaszti életre, mezőgazdasági munkákra korlátozódik!

A Lomonoszov Egyetem Kutatóintézete a tudományos sajtóban publikálta az esetet, és a vizsgálat megállapításait. Számos ország vezető tudósa terjedelmes értekezésekben állította, hogy az orosz eset lehetetlen, szemenszedett hazugság, csalás az egész! Ők is látni akarják KONAGINÁT!

Megdöbbent az egész tudományos világ, mert az Orosz Akadémia hozzájárult, egy nagy nemzetközi tudóscsoport előtti vizsgálathoz!

Mintegy húsz, különböző nemzetiségű, elismert és híres tudósból állt össze a vizsgálóbizottság.

És Nyina Konagina újra véghezvitte, bebizonyította természetfeletti képességeit! Egyetlen tudós sem tudott magyarázatot adni, és nem tud ma sem. A vádakat, elnézést kérve visszavonták.

KONAGINA nem élvezhette a hírnevet, a parasztsorból való kiemelést, mert nagyon fiatalon, tüdőbajban elhunyt.

Már harminc év is eltelt az óta. A napokban, a televízióban egy csodás képességű orosz kislányról számoltak be. (Ennek a hírnek a hatására írtam ezt a szerény értekezést.)

A gyermek ránézéssel, akaratával mozgat tárgyakat, villanyt kapcsol, olt el, háztartási gépeket indít, állít le. Villanymotorok, elektromos gépek működését befolyásolja. Ez minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert! Valamint az is, hogy a gyermek NYINA KONAGINA DÉDUNOKÁJA!

Azt, azonban amit a világ legnagyobb tudósai sem tudtak megmagyarázni, hogyan tudhatnám én?

Rejtély……

RODOLFÓ.

Csodálatos a bűvészek, illuzionisták világa, engem is elkápráztatnak a látványos előadások csodái.

Minden látszólag lehetetlent, amit a bűvész a szemünk előtt visz véghez, sok-sok gyakorlás és elképesztő ügyesség hoz létre. Ez az átlagember számára fantasztikumnak hat, és méltán hoz a bűvésznek tapsot, elismerést.

A mi kis országunk is rendelkezett egy óriási bűvész világnagysággal. Gács Rezső volt a polgári neve, de művésznevén, RODOLFÓ-ként ismerte, és szerette az egész ország. Óriási szakmai tudását az egész világon elismerték, nemzetközi bűvész szaktekintély volt. Mesterségének olyan szinten volt Nagymestere, hogyha kezébe vett egy pakli kártyát, akár 1000 trükköt tudott vele bemutatni!

" Csak a kezemet figyeljék! Csalok! "- mondta előadásain, és árgus szemekkel lesték mindig, de a Nagymestert soha nem tudták előadáson leleplezni! Óriási népszerűségnek örvendet az a televíziós műsora is, amikor hétről- hétre számtalan bűvész trükköt fedett fel, lassítva, bemutatva, és elmagyarázva a köznapi emberek számára is érthetően. Olyan általa tervezett és alkotott bűvészdobozokat is létrehozott, amiket az egész országban lehetett vásárolni, és 100-nál több mutatványt lehetett velük végrehajtani! A Magyarországon dolgozó bűvészek nagy része őrjöngött, veszélyben látta megélhetését, és minden oldalról támadta a Nagymestert.

RODOLFÓ nem harcolt, csak dolgozott, tanított tovább. Bejárta előadásaival egész Magyarországot. Szakiskolában is tanított, és külföldön is tartott előadásokat. Előadásaiba bevonta közönségét, a Gyermekszínházakban is rendszeresen tartott fellépéseket. Lement a színpadról a gyermekek tömegébe, és ott a kicsik által körülvéve fedte fel trükkjeit, tanította őket! A "kollégákat" a guta kerülgette, ők ellenezték a közönség bevonását, a felvilágosítást. Azt szerették, ha előadásuk után a néző értetlen bambaként "varázslóként" bámulja őket.

RODOLFÓ megnyitotta a kaput Wonderlandba, és bevezette közönségét!

Régen, sok-sok éve halott már a Nagymester. A mai feltörekvő korosztály nem is ismeri a RODOLFÓ nevet. Csak az idősebb emberek emlegetik néhanap, a média sem jeleníti meg nevét, nagyságát.

A napokban hazánkba érkezett a világ jelenleg első számú bűvész-illuzionistája David Copperfield.

Nyilatkozott Magyarország szépségéről, kiváló ételeinkről, majd szakmai dolgokról, a bűvészetről kezdtek Copperfield-el beszélgetni. Elmondta, hogy nagyra becsült példaképének tekintette a magyar RODOLFÓT, óriási szakmai tudása miatt. Kedvesen, ezredesnek nevezte, mert elismerten, minden rég ismert bűvészkellékkel, (madzag, kártya, doboz, pénz stb.) 1000 mutatványt is tudott! Véleménye szerint nem volt, és ma sincs az egész világon olyan bűvész, aki összességében több mutatvány ismert, és bemutatni tudott volna.

Kiderült, hogy az egész világon ismerik nevét, és tudását a legkitűnőbb szakmai iskolákban! A halála után ennyi évvel még mindig világnagyság tudott maradni! Külföldön.....

Rendszeresen nézem a televízióban a magyar bűvészeket, néha egy-egy tehetség, kitűnően végrehajtott produkció is akad, de közelébe sincsenek RODOLFÓNAK.

Ha erősen koncentrálok és figyelek, többnyire rájövök magamtól a trükkökre, és tudni vélem, hogyan csinálták. Azt a mondatot, hogy: Csak a kezemet figyeljék! Csalok! Nem is meri egyik sem mondani.

Én soha nem fogom elfelejteni a Nagymestert, aki beemelte közönségét a varázslatok világába, felfedte a bűvészet csodáit, és minket azok részesévé tett. Nagyra becsülőm, mert az ország legkisebb falujába is elment, tudom, hogy sok ingyen, és nagyon kedvezményes előadásokat is tartott. Saját szememmel láttam nagyrészt cigányok által lakott falu kultúrházában is fellépni! Tömeg volt! A rendezvény biztonsági vezetője voltam, aki látta az egész előadást is!

Kevés szék volt, azon magyarok ültek többnyire...a cigányok a padlóra...
Rendbontás nem volt, mert a padlón kuporgó cigányok úgy néztek RODOLFÓRA mint egy élő Istenre! Mindenkit megbabonázott a Nagy Mágus!

Itt, ezen a "cigány-előadáson" zártam örökre szívembe Őt, mert bebizonyította, hogy nemcsak bűvészként, de emberként is nagyság.

RODOLFÓ Mester úgy öltözött fel, és olyan színvonalú előadást tartott, mintha a világ legnagyobb színpadára lépett volna! Azóta sincs hozzá fogható nagyság hazánkban. Nagyon, nagyon hiányzik nekem!

Talán most is dolgozik, ott fent.. Talán az angyaloknak mutat be, és magyaráz el trükköket.

Sőt az is lehet, hogy magának az Úrnak tart káprázatos előadást!

Csak a Kezemet figyeld Uram, Csalok!

SOHA.

Gyakran álmodom egy erdők övezte völgyben elterülő, csodálatosan szép tóról. Még sosem jártam ott, de tudom az utat mely a partjára, vezet.

Az álmom arról szól, hogy elindulok az ismert ösvényen a tó felé, mert ez a tó, a világ legjobb horgászhelye, és a horgászás az én nagy szenvedélyem!

Százan meséltek már, száz csodát a tóról, és én mindig elindulok felé, mindig vágyom rá, hogy megpillantsam, de nem érek a partjáig sohasem.

Utamon mindig elém, kerül valaki, és nekem mindig meg kell állnom.

Az életemben fontos szerepet töltött be mind.

Elhalt szeretteim, rokonaim, egykori szerelmeim. Csak olyanok bukkannak fel, akiket örökre szívembe zártam, mert nagyon szerettem őket. Ölelkezünk, és felidézzük az együtt töltött időt. Mindegyiktől sírva búcsúzom, és indulok tovább a csodató felé, tudom, hogy már csak egy erdőn kell átmenni, de újra elém áll egy szívemnek drága személy a múltból.

Boldogan ölelem magamhoz, de végül könnyes az elbúcsúzás.

Nagyon, valami elképesztő módon vágyom elérni a tó partjára, újra, és újra útra kelek, a kínzóvá hatalmasodott vágy kerget, hajszol mindig tovább!

De azon a bizonyos erdőn, soha nem érek túl. Sokszor már csak egy lépés választ el a célomtól, de mindig ott áll valaki, akit nagyon szerettem, és a karját kitárja felém.

Ölel, csókol, a könnyeink összefolynak, és nincs tovább! Felébredek! Mindig, mindig felébredek, közvetlenül a cél előtt, vágyaim tárgyát meg nem pillantva!

Aztán az újabb álmodásnál kezdődik minden elölről. Kétségbeesve akarom, de nem érek el célomig!

Mert nagyon tudok szeretni, és ők mindig, mindenhol, még álmomban is, velem vannak!

Még a halálból is visszatérnek!

Nem is fogok én a csodatóban horgászni soha!

HAZÁM, HAZÁM…
Írta: Herczeg László

Nézem a televíziót melyben egészen fiatal emberek hangoztatják végtelen hazaszeretetüket zászlókat lengetve és ordítva adván a világ tudomására, hogy ők akár halni is készek a nagyon szexi riporternő érti a dolgát megnyeri a fiúkat bájaival és felteszi a kérdést mi az a haza mit tudnak róla néma csend áll be míg végül egy hang megszólal hát Magyarország ahol élünk. ennyi a nagy hazafiak összes tudománya valamennyien munkanélküliek egyetlen évet nem dolgoztak még a Hazáért mint ahogy semmit nem is tettek érte de pofázni már szabad és ordítani nekik jó nagyon vagány dolog lázadó ifjúnak lenni még videót is készítenek róla amit majd bemutatnak a Facebookon ott ahol már idősebb költőcske is írogat hazafias verseket az áldott szülőföldről szinte zokogva a Hargita fenyvesei után és hát Hazám Hazám szerelmem anyám Mindenem ezredrangú fűzfapoéta verseket írogatva csak ömlik ömlik a nagy hazaszeretet a nagy hazafiság a Műmagyar Hangemberek szájából csak a duma csak a magyarkodó ömlengés Isten dicsőítése közben duma duma duma a szeretetről a megbocsátásról fröcsög fröcsög a farizeus száj megfojtaná embertársát valójában egy kanál vízben hamar kiesik ájtatos szerepéből vádaskodik mocskolódik elfelejtkezvén azonnal a Krisztusi tanításokról az emberbaráti szeretetet a megbocsájtás a segítségadás szent kötelességéről csak a nagy pofa és képmutatás van melynek semmi köze a valósághoz lám csak megmutatkozik a Hangember igazi arca a valódi hazaszeretet nem hangos nem kell ordítani magyarságot szajkózni hazaszeretet keresni sem kell mert velünk születik és halálunkig velünk van mert mi a haza valójában mit takar ez a fogalom a helyet ahol megszülettünk folyóival hegyeivel szeretteink sírjával az első szerelmünkkel való séta útja a gyermekeink nevetése az eső a szél amely nyomot hagy a szülőföldön Hazánk a munka amit végzünk alkotunk még ha nem is látjuk csak magunkban hordozzuk akkor is Hazánk a kultúránk irodalmunk zenénk Ó irodalom tehetséges költők szép hazafias verseitől remeg a lelkem és még nagyobb megvetéssel gondolok a Műmagyar Száj és Mellverő Hangemberekre akiknek csak a nagy pofa van és megtudják téveszteni környezetüket az igazi költő az igazi irodalmár valódi szép műveivel szolgálja népét Hazáját nem vár ömlengő dicséretet érte nem zeng dicshimnuszokat saját magáról Hazám az ahol élek halok amelynek nyelvét beszélem Haza az amelyre bárhol a világon visszagondolok és könnyes lesz a szemem ha meghallom egy dalát szeretem a hazámat mert én is alkotom gyerekem unokáim is és mind aki benne élünk a Haza bennünk is van nem szorul a Hazafiság bizonyításra magyar vagyok a Magyar Köztársaság a hazám itt születtem és itt akarok meghalni is erőmhöz tehetségemhez képest igyekezem tenni érte mert könnyű kérdezni kérni követelni hogy adjon a Haza ezt meg azt várni hogy a Haza tegyen értünk de belegondolt abba már sok lukas zászlóval ordítozó honfitársunk hogy ők tettek-e valamit a Hazáért a sok követelés mellett az én korosztályom tett és tenni fog amíg a két kezét emelni tudja vagy lesz esze szellemi terméket előállítani de a következő nemzedék már aggaszt talán nem kell ezt már megélnem fogadj be drága Hazám földje…

VIDEÓK

noreply@blogger.com (László Herczeg) — Wed, 04 Apr 2012 00:55:00 +0000

http://kortars.weboldala.net/medvekonyv/index.html

SZONETTEK

noreply@blogger.com (László Herczeg) — Mon, 02 Apr 2012 01:06:00 +0000

LÉLEKMENEDÉK
Szonett 104.

Írta: Herczeg László

Ha a szerelem újra rám találna

Régi kedvem is talán visszatér.
Szívemben is megpezsdülne a vér

Könnyes emlékek árja nem fájna.

Akarok dalolni, égre nevetve
Belekacagni a Végtelenbe
Szeretni, és lenni viszont szeretve
Mindent, ami rossz volt elfeledve.

Virág illatát érzem, s áldott békét

Sebzett bús lelkemnek menedékét

Hol két karom ölelésre tárul.

Jöjj Szerelem! Igaz Boldogságom!
Valóság legyen, ne csak vágyálom!
Míg éltem kapuja be nem zárul…

ÖRÖK FÁJDALOMMAL

Szonett 103.

Írta: Herczeg László

Álmaimban én még mindig látlak

Szívembe tépő kínzó éjszakákon

Mikor a lelkem is zokog vágyón

Pedig tudom, már hiába várlak.

Elvitted tőlem a nevetésed.

Drága mosolyodat rám ragyogva,
Már sosem látom, rég elszállt tova
De, lényed örökre szívembe vésted.

Csillagtalanok most az éjszakák

Levél sem rezdül, hallgatnak, a fák
Anyjában alszik a búvó holdsugár.

Csak Én nézek a nyári égre csendben

Örök fájdalommal bús szívemben,
Fekete Rózsám, nem jössz vissza már…

KÖSZÖNET ILONÁNAK!

Szonett 102.

Ilona Anna Dezsőnek,
online köteteim készítőjének!

Írta: Herczeg László

Sokáig nem fogok szonettet írni
Gondoltam én, de meg nem tehetem!
Régi versformaként nagyon szeretem
Nélküle lám, nem tudtam kibírni.

Ilonának írom hálás soraim

Aki már többször segített nekem.

Ha kértem mindig megfogta kezem,
Megoldotta velem a gondjaim.

Ezért lett nekem sok-sok örömöm,
Hálás szívvel én ezt megköszönöm!

Végül, egy dolgot ki nem hagyhatok:

Ha csodaszép műveit olvasom,
Boldogabban indul már a napom,
Barátságára pedig büszke vagyok!

100+1 SZONETT.
Barátaim kérésére!
Szonett 101.
Írta: Herczeg László

Ismét leültem szonettet írni
A Barátaim kértek rá nagyon
Gondolkozom, hogy mit írjak vajon
Neki állok, ki fogom még bírni.

Sok éjszakát én átvirrasztottam
Míg megalkottam száz szonettemet
Csak a hajnal zárta le szememet
Leírtam, amiről álmodoztam.

Álmom, vágyam, és a valóságot,
Szonettba írtam a bűnös világot
Megírtam mindent nyíltan, merészen

Legyen ez a zárszó Barátaim
Elmúltak immár szonett álmaim
Plusz művem véget ért, itt van készen!

A KÖLTŐ ÖRÖME

Szonett 100.

Írta: Herczeg László

Bevégeztem, előttem a végső

Már századik szonettemet írom,
Célba értem, tovább már nem bírom
De, most végül véget ért a lépcső…

Benyithatok a Parnasszus ajtaján
Mégsem volt kevés egy emberöltő
Szonettjeimmel lettem ismert költő
Erre vártam egész életem során.

Sugarasodj napfény, arcomba nevess!
Most ölelj Kedvesem, nagyon szeress!
Neked sem szabad soha elfeledni,

Mert már én sem tarthatom titokban:
Az egész magyar irodalomban,
Időre, nem írt így szonettet senki!

AZ ÁLMODOZÓ KÖLTŐ

Szonett 99.

Írta: Herczeg László

Napok óta írok, ha jő az este

Sok a dolgom, és az időm kevés

Nem érdekel sem ivás, sem evés
Sokat kibír egy költőnek teste!

Behunyom a szemem álmodozva

Barangolok virágzó réteken
Sasként repülök, ölel a végtelen

Bármi lehetek csupán vágyakozva.

Aztán megírom egy versben Neked

Barátaink is olvassák veled

Képzeletem ezzel célba talál!

Most lehetne még boldognak lenni!
Jó lenne Neked addig észrevenni,

Míg élünk, és nem köszön a halál…

HÉLIA GYERMEKEI.

Szonett 98.

Írta: Herczeg László

Szeretem a napraforgó tengert
Ha Királyuk, a Nap felé tekint
Ki nagy fényével sorakozót int,
A látvány elbűvöli az Embert.

Mind feszesen, égre felnézve áll

Példát mutatva az Embereknek
Kik, ha seregben együtt lehetnek

Ott, már parancsok ordítása száll.

A természet nem vár parancsokat

Elrendezi maga a dolgokat
Nem is kap vagyont, és kitüntetést

Az Ember rombol, pusztít oktalan

Nem sejti még, hogy szörnyű ára van:
Saját jövőjére hoz most szenvedést!

A FÉLKARÚ ÓRIÁS

Csorba Győző Kossuth díjas

költő emlékére!

Szonett 97.

Írta: Herczeg László

Kisfiúként már könyvtárba jártam

Bámulva a félkarú Igazgatót.

Kaptam is tőle sok-sok kedves szót,

Hogy gyerekként Gorkijra rátaláltam.

Már tudtam róla, hogy Költőóriás

Országos nagyságoknak barátja

Bár kezétől üres volt kabátja

Eszményképem volt, számomra csodás!

-Tanulj, fiam! Te nagy költő lehetsz!-

Mondta nekem. – Mert máris úgy szeretsz,

Megérinted az emberek lelkét!-

Így szólt, olvasva kezdő verseim

Mentor szavára, kettőt közölt az IM.

Majd Angyal lett, rám hagyva emlékét…

LÁTOD, DRÁGÁM?

Szonett 96.

Írta: Herczeg László

Látod drágám, Én még mindig élek.

Próbáltam, de nem tudtam elmenni,
Mert költőnek kellett nekem lenni
Lettem, most már megnyugvást remélek.

Látod drágám, én meggyászoltalak.
Tizenhárom bús gyászévnek során,
Mennyi ember csak rám nézett bután:
Biztos, hogy bolond már ez az alak!

Látod drágám, most még dobog szívem

Érzem, nem sokáig, én azt hiszem,

Majd akkor újra rám fogsz nevetni…

Ugye, csináltál ott fenn nekem helyet?
De, ha. utam hozzád még nem vezet,
Én nem foglak akkor sem elfeledni…

REMÉNYÁLMODÓ

Szonett 95.
Írta: Herczeg László

A szenvedés a boldogság barátja?
Mégsem lehetek én boldog soha!
Pedig a Sorsom olyan mostoha

Lőtt vadként kínját égre kiáltja!

Szenvedés a boldogság barátja?
Mégis engemet messze elkerül
Ha néha-néha mégis sikerül

Később a szívem, csak kárát látja.

Jól tudom, egy csoda, hogy még élek,
Az élet szép, és én is reméljek?

Magamat hát boldognak képzelem…

Akkor már talán kiderülhet az ég
Árva lelkem is boldog lehet még

Rám talál majd egy igaz szerelem…

MINDENHATÓ SZERELEM

Szonett 94.
Írta: Herczeg László

A szél szerelmes a diófámba

Dédelgetve rezgeti leveleit
Féltve óvja a madarak fészkeit,

Dalukat hallgathatom szobámba.

A napfény szerelmes a leanderbe
Mely kitárt szirmokkal nézne feléje
De, túl erős a szeretője fénye
Nem kacsinthat fel neki az égbe

Mindenen Nagyúr lesz a szerelem
De, legjobban mégis az Embereken
Kik mintha eszüket elvesztenék.

Én vagyok rá a legjobb élő példa

Minden józanságom eltűnik néha

Szerelem nélkül megbolondulnék…

VIRÁGOK ÉJSZAKÁJA

Szonett 93.
Írta: Herczeg László

Szeretem a virágokat éjjel
Mikor szirmaik aludni térnek
Köszönve a kelő lámpafénynek

Nézem őket igaz szenvedéllyel.

Össze is zárult már a tulipán
Kicsiny bibéit, porzóit takarja,
Mint édesanya védeni akarja
Bimbótakaró a fegyvere csupán.

Az illatok is aludni mentek
Bimbók mélyén lágyan elpihentek
Bár, halványan érzi még az Ember.

De, reggel, ha az ablakot kitárom,
Már pompázik, az összes virágom
Jó reggelt kíván egy szép leander!

MERENGÉS EGY KERTBEN…
Szonett 92.

Írta: Herczeg László

Szeretem, a virágok illatát
Rejtelmesen lelkemig hatolnak,
A rózsafák mind felém hajolnak,
Ámulva nézem e meghitt csodát.

Szeretem falombok susogását
Sétálni egy árnyas ódon kertben,
Csend, és béke lakozik, szívemben
Nem érzem az élet rohanását.

Szeretem dalát boldog rigóknak

Meghatódom, biztos Nekem szólnak!
Bár tudnám, hogy daluk miről mesél…

Szeretem, ha meleg nyári estén
Egy kaktusz, nyíló virágait lesvén,
Megsimogatja arcomat a szél…

A LEGNAGYOBB KINCS!

91. Szonett
Írta: Herczeg László

Én szeretem a Nőket nem vitás!
A Teremtésnek remekei Ők.
Drágáim, szép ölelnivaló Nők,
Életem nélkülük, csak búsulás!

Igaz lehetne egyedül is élni
De, éppenséggel értelme az nincsen
Az asszony lesz a legnagyobb kincsem,
Amit még az Istentől tudok kérni!

Egy kell Uram, csak egy, és más senki,
Szerelemmel csak így lehet szeretni!

A többiben én csak gyönyörködöm…

A hűséget én mindig betartottam
De, vakságot, soha nem fogadtam,
Hiszen, már rájuk nézni is öröm!

BOLOND A SZÍVEM!

Szonett 90.
Írta: Herczeg László

Bolond az én szívem! Mert nem tanul!
Becsapják mindig, mégis bízik egyre
Mert vágyik szegény a szeretetre
De, kihasználják sokszor aljasul.

Bolond az én szívem! Mert nagyon szeret!
Sérül és szenved, mert gyakorta bántják
Kik a szememben a szálkát is látják
De, nekik persze gerenda is lehet…

Bolond az én szívem! Kitárva dobog!

Ha szenvedést lát szinte felzokog

Mindenkit fogad, s szeretetet remél.

Bolond az én szívem! Sok érdemtelen!
Túl sok a seb már szegény szívemen
Beteg is, a Költő, nem sokáig él…

ÁLMOK ASSZONYA

Szonett 89.

Írta: Herczeg László

Minden nap éjjelén eljön hozzám!

Álmaim asszonyát nagyon várom,
Ölelni vágyó két karomba zárom,

Szerelmem villámként súlyt le reám.

Álmaimban mégis boldog leszek!
Látok, hallok, érzek, illatokat
Átélem, a szerelmes csókokat,
Igaznak tűnik, minden mit teszek.

Éjszaka írok, minden áldott éjjel
Hajszolom magamat szenvedéllyel,
Versek nélkül a Költő mit sem ér!

Végül aztán, csak elalszom szépen,
Álmok Asszonya jön, rózsával kezében.
Piros az a rózsa, piros, mint a vér…

MEGKÖSZÖNÖM

Szonett 88.

Írta: Herczeg László

Ha Boldogságom eljönne hozzám

Legszebbik ruhámat felölteném,
Csodás nagy öröm költözne belém

Csókjára csókkal felelne a szám.

Ha Gyönyörűm sétálni szeretne
Kézen fogva mennék, mint ifjúkorban

Virágot vennék a legelső boltban

Talán sírnék is, hogyha rám nevetne.

Meghatódom, ha örülök nagyon.
Szívem remeg, egy varázs pillanaton
Ilyenkor tör elő örömkönnyem.

Szégyellem, és rejtem, szemérmesen
Gyere, bújj hozzám, ölelj kedvesen
Ideje, hogy szerelmed megköszönjem…

ÁLMOM KERTJE
Drága Barátnőmnek,
Valéria Aranyosné Hurinak!
Szonett 87.
Írta: Herczeg László

Álmomban egy csodás kertben járok

Elbűvölt lelkem a szépre kitárul
Ámuló szemem száz csodára bámul

Hajlongva köszönnek rám a virágok.

Nagyot lélegzem az illatárból

Kié lehet ez az Édenszerű kert

Mely reám szinte már bilincset vert

Ekkor kilép egy bájos Nő a házból.

Átölel, és egy pad felé vezet,
Leülünk oda, kéz fog meg kezet
Fejét lágyan a vállamra hajtja.

Nyugalom, és béke száll le reám

Hálaimámat rebegi már a szám

Mert az Álmom e Sorsot akarja…

A KÖLTŐ ÉS MÚZSÁJA.

Szonett 81.
Írta: Herczeg László

Nem bánom én, ha titkon kinevetsz

Csak csókolj úgy, mintha belehalnál.
Játszd, hogy örökké engem akarnál,
Kiáltsd az arcomba, nagyon szeretsz!

Kiáltsd az arcomba, nagyon szeretsz!
Sohasem fogsz így már mást szeretni,
Mint rám, másra nem tudsz, úgy nevetni
Hűséges leszel, míg el nem temetsz…

Hűséges leszel, míg el nem temetsz,
Fentről majd nézlek, te visszaintegetsz,
Tudom, majd jössz, és ott leszel velem…

Tudom, majd jössz, és ott leszel velem,
De, most még tart a földi életem,
Mutasd meg hát, hogy van még szerelem…

BOLDOGTALAN SZONETT

Szonett 25.
Írta: Herczeg László

Szeretnék veled egy kis padon ülni

Átölelnélek, és mesélnék neked.
Olyan szépet, hogy könnyezne szemed

Meséimnek, úgy fogsz majd örülni!

Könnyed majd szivárványt szül a fényben

Ha eltűnik, akkor vadvirág leszel!
Vagy bármi, minek én képzellek el
Míg megfürdök a csalóka reményben.

Balga szívem, hát újra lépre mentél?

Csak te vagy itt, ki igazán szerettél
Az ő esküjét szél fújta el régen…

Magányba borulnak mind az esték
A vágynak kutyái csak ezt lesték

Vérző szívemet széttépik egészen!

A KÖLTŐ AJÁNDÉKA.
Joli Szép Barátnőmnek,
aki verseim hű szeretője!
Szonett: 74.
Írta: Herczeg László

Drága Joli, szonettet írok neked
Hiszen már régen kiérdemelted
Mert verseimet mindig szeretted
Legyen e művem, egyedül tied!

A jó költőnek a lelke virág
Mely verseiben ontja illatát
Eléd varázsol hegyet, rózsafát
Kitárul neked az egész világ!

Drága Joli, szálljál verseimmel
Szeretve, az én sebzett szívemmel

Unokáidnak mondd el majd a hírt:

Én ismertem a Medve Herczeget
Mégsem hittem, hogy engem is szeret
Míg egy napon, Nekem szonettet írt!

ÁLMAIM ÓCEÁNJA

Szonett 73.

Írta: Herczeg László

Az Óceánnak partjára vágyom

Kezemet mosni a végtelenben
Könnyek csillognának a szememben
Mert régen elszállt az ifjúságom.

Mentem álmomban százszor is oda

Partján hagytam a lábnyomaimat
Vizében fürdettem az álmaimat
De, kötött sorsom a gonosz, mostoha.

Csupán a vágyak maradtak nekem
Míg dobogni tud meggyötört szívem
Lám, álmodozva verset írok róla!

Téged is Drágám megírlak e versben
Hiszen bent vagy szerető szívemben
Veled, bár válna szép álmom valóra…

ÉBREDJ VELEM!

Szonett: 72.

Írta: Herczeg László

Virágillattal száll az este rám

Forró a levegő tombol a nyár
Tudom, ma is gyötrő éjszaka vár
Torkom kiszáradt, cserepes a szám.

Torkom kiszáradt, cserepes a szám
Nincs álmom ringató, ébren vágyom

De, senkinek nem fáj már hiányom
Nincs ki szeretne, s gondolna reám

Nincs, ki szeretne, s gondolna reám,
Legyen szép és szerelmes éjszakám
Végül reggel velem ébredne fel

Végül reggel velem ébredne fel

Hallgatná, hogy a szívem énekel

Mert sebzett lelkem hű társára lel…

VERS, EGY VERSSZERETŐNEK
Megyeri Anna barátnőmnek, aki a
verseim egyik legnagyobb kedvelője!
Szonett 71.

Írta: Herczeg László

Látod Anna, elszállt az ifjúság.
Messze szállt vele a kék madár is,
De, minden új napnak örülünk máris
Csupán az, hogy élünk is boldogság.

Látod Anna, már nyílnak a virágok
Illatok árjában fürdet meg a szél
Régi szerelmekről, csókokról mesél,
Halott páromhoz fájón visszavágyok.

Látod Anna, nem téged vártalak
Egy virtuális erdőben találtalak
Hol verseimet olvastad csendben.

Látod Anna, jó Barátom lettél
Szép lelkedről tanúságot tettél
Megköszönöm ebben a szonettben.

ÉBREDJ VELEM!

Szonett: 72.

Írta: Herczeg László

Virágillattal száll az este rám

Forró a levegő tombol a nyár
Tudom, ma is gyötrő éjszaka vár
Torkom kiszáradt, cserepes a szám.

Torkom kiszáradt, cserepes a szám
Nincs álmom ringató, ébren vágyom

De, senkinek nem fáj már hiányom
Nincs ki szeretne, s gondolna reám

Nincs, ki szeretne, s gondolna reám,
Legyen szép és szerelmes éjszakám
Végül reggel velem ébredne fel

Végül reggel velem ébredne fel

Hallgatná, hogy a szívem énekel

Mert sebzett lelkem hű társára lel…

ÁLMAIM ÓCEÁNJA

Szonett 73.

Írta: Herczeg László

Az Óceánnak partjára vágyom

Kezemet mosni a végtelenben
Könnyek csillognának a szememben
Mert régen elszállt az ifjúságom.

Mentem álmomban százszor is oda

Téged is Drágám megírlak e versben
Hiszen bent vagy szerető szívemben
Veled, bár válna szép álmom valóra…

VISZEM MAGAMMAL

Szonett 70.

Írta: Herczeg László

Ha egy új szerelem rám találna,
Mit kezdenék akkor a régivel?
Melyet magammal mindig vinni kell

Ha elhagynám, az még nagyon fájna.

Ha elhagynám, az még nagyon fájna,
Sebzett bús szívem beleremegne
Még jobban és mélyebben szeretne,
Vinném magammal az elmúlásba.

Vinném magammal az elmúlásba
Örök, sötét, fekete éjszakába
Mert felejteni én sosem tudok.

Mert felejteni én sosem tudok

Végső utamra majd úgy indulok,

Talán, ott vannak igazi boldogok…

SZONETTKOSZORÚ MESTERSZONETTEL

Írta: Herczeg László

2012.04.27.

14 + 1 szonett egy szerelemről.

Terjedelme: 54-69 Szonettig

További szonettek a Szonettkoszorú után!

Csillagtalan felettem az ég is
Szemeimmel a Holdat keresem,
Nyomát azonban sehol sem lelem,
Remény nélkül maradok hát mégis?

Riadóra dobol, bennem a szív
Nem lehet, hogy minden véget érjen

Vágyakozom, ezer féle képen
Tavasz virul, minden szeretni hív.

Orgonaillat árad a légben
Lelkemig hatva szétterül, az éjben
Kedvesemhez is talán eljut még

Akkor megtudja, mindörökké várom
Csillagtalan éjben utamat járom,
Bús szívem örök szerelemben ég.

Bús szívem örök szerelemben ég,

Szeretni, és viszont szeretve lenni!
Kéz a kézben együtt hazamenni,
Gyertyák fényében ölelkezni még.

Reggel új utakra indulni vele,
Virágzó mezőkön önfeledten
Nézni, ahogy lépdel pillekönnyen,

Virágokat tép karcsú szép keze.

Így képzelgek, napfényt sötét éjben
Szikrázó fényt a Kedves szemében,
Világít nekem, bár szívembe mar.

Reá gondolok, bármerre járok,
Hozzá bárhonnan vissza találok,
Ölelni vágyom, ha az éj betakar.

Ölelni vágyom, ha az éj betakar

Vad, egeket vívó lángolással,
Nem törődni soha senki mással
Sebzett szívem szeretni így akar!

Mennyire vártam végre boldog lenni!
Szeme tükrében meglátni arcomat,
Nem vívni utat kereső harcomat,
Mindent, ami rossz volt elfeledni!

A boldogság kis örömökből épül,
Gyöngyeiből szép kaláris készül

Mindig, és mindig új gyöngyöt akar.

Kalárisnak most halvány a fénye,
Kiáltok a távoli messzeségbe

Szárnyalj Madárkám, jöjj ide hamar!

Szárnyalj Madárkám, jöjj ide hamar!
Emlékezem a régi szép napokra,
Magányom, hogy törted darabokra,
Elmondtad, vágyad csak engem akar!

Mennyit epedtem a találkozásért

Izgalomtól vadul kalapált szívem,
Mintha, először történne velem

Úgy készültem én az éjszakára

Felejthetetlen, csoda volt az éjjel

Boldogság sok gyönyörrel és kéjjel
Éreztem szívem szerelemben ég!

Becéztél forró ringató szavakkal
Aztán már másnap mentél a vonattal,

Ígérted, hozzám visszajössz te még!

Ígérted, hozzám visszajössz te még!
Jöttél is, bár csupán csak havonta,

Leveledet sem hozta a posta,
Én sem írtam, mert volt még büszkeség.

Aztán megjöttél, végre, nagy sokára

Nevetésedtől remegett a lelkem,

Nehéz heteimet rögtön feledtem
Sok várásnak, sok csók volt az ára!

Két nap királyság várt mindig reám,
Bármi kívánságot kiejtett a szám
Mindent helyeseltél te kedvesen.

Azt hittem, hogy a mennyekben vagyok!

Csak ott lehetünk ilyen boldogok!
Boldogság honában szerelmesen.

Boldogság honában szerelmesen
Sétálgatva váltottunk csókokat.
De, végül mindig elvitt a vonat,
Bámultam utána búsan, mérgesen.

Mert tudtam, csak hetek múlva látlak,
Addig csupán én fekszem az ágyban
Érted remegő kínzó férfivágyban
Várok, míg újra a karomba zárlak.

Napjaim lassan nehezen múltak,
De, érzéseim meg nem fakultak

Szívemben tudtam mindig remélni

Egyszer majd eljön az a pillanat,
Már nem visz vissza tőlem a vonat

Talán lehetne ketten szépen élni!

Arcom fürdetni a mosolyodban
Érezni, ahogy szívünk összedobban,

Ha nem kell már az elválástól félni!

Mindent mi bennem valamit is ér
Boldogan én odaadnám neked
Lelkem mélyére véstem a neved
Testemben érted áramlik a vér…

Mit ér az élet szerelem, ha nincs
Nem is létezik, annál nagyobb kincs,

Ha nem kell a hiányától félni!

Mint tűzharang úgy riad a szívem

Az elemésztő tűzben azt hiszem

Veled szeretnék új jövőt remélni.

Veled szeretnék új jövőt remélni

Átélni mind, miről már álmodoztam
Minden, amit soha meg nem kaptam
Legyen enyém, és ne keljen kérni!

De, mert legjobban téged akarlak,
Adja meg a Sors, kérésem nekem
Ha megcsal engem ez a szerelem,
Legjobb lesz, ha földdel betakarnak!

Kínzó hiányod megöl, nem vitás!
Te kellesz csak nekem, és senki más,

Én, téged nézlek bús szerelmesen.

Szép emlékek alkotnak, már láncot
Gyere hát, járjuk az utolsó táncot!
Együtt táncoljunk át az életen!

Együtt táncoljunk át az életen!

Porszem csak a férfi önmagában,
Elpusztulok a szerelmes vágyban

Újabb seb már ne legyen szívemen!

Sokat szenvedtem az életemben,
Végül, azután semmit sem kaptam!
Most minden rosszat máglyára raktam
Elégetem jót váró kedvemben.

Nem akarok magányosan élni!
Könnyes éveimhez visszatérni,

Medveként elbújva barlangomban.

Kizárni onnan az egész világot
Kábán aludni zaklatott álmot
Magamat sajnálva bús haragomban.

10.

Magamat sajnálva bús haragomban
Elzárkózni többé nem akarok
Ha átölelnek szerető karok
Boldogság érkezik azon nyomban.

Szeretetért remeg az én lelkem,
Nem élni búsan Édentől Keletre!
Napfényt akarok vidáman nevetve,
Fényben táncoljon velem szerelmem!

Szeretet nélkül az ember nem élhet,
A legfontosabb mit a sorstól kérhet!
Adassék meg nekem, s ne titokban!

Én nem osztozom, rajtad senkivel
Az önérzet ezt nem tűrheti el
Terád gondolva, szenvedek nyomban.

11.

Terád gondolva szenvedek, nyomban
Megpróbálok, mégis mosolyogni.
Pedig sokszor jobb lenne zokogni,
Vagy húsomba marni bánatomban.

Hamis ígéret hídja leszakadva
Úszom az árral, amíg partra szállok
De, a parton is csak halott virágok
Hevernek sorban földre taposva.

Nem köszön már egyik sem előre

Bár emlékszem a régi szép időkre
Mint Rimbaud, velük úgy beszéltem!

Örök kettősség nekem az élet
Boldogság, aztán másnap Sorsítélet
Mert mindig eljön az, amitől féltem.

12.

Mert mindig eljön az, amitől féltem

Szép napjaimat nem követi öröm
Már régóta a fejem azon töröm
Miért csak a szeretőm vagy nékem?

Cseppként a boldogság, adagoltan?
Ezután csak kétféle verset írjak?
Egyikben nevessek, másikban sírjak,
Míg nem látnak földre rogyva holtan?

Egykor tengersok szépségre vágytam!

Hittem, hogy benned most megtaláltam,

Virágok nyílnak majd bánatomban!

Csókra, ölelésre, jöttek a könnyek
Semmi nem volt, amit megköszönjek,

Hisz, ha öleltél is, mindig titokban!

13.

Hisz, ha öleltél is, mindig titokban!
Pedig én szeretnék nyíltan kiállni
Nem meglapulva alkalmakra várni
Szomorú verset írva bánatomban.

Lassan már kezdem szégyellni magam
Mert nyitott könyvként kitártam a lelkem
Sebeket kaptam, mit nem érdemeltem
De, senki nem hallja az én zokszavam.

Mennyország és pokol egymást váltja
Egész lelkem a megnyugvást kívánja,
Szeressenek! Szeressenek jobban!

Élvezni kell hát minden jót és szépet,
Nekem már sokat nem adhat az élet

Szívem, mégis szerelemre dobban!

14.

Szívem, mégis szerelemre dobban
Egész lényem bár nagyon szomorú
Fájdalmas ez a szonettkoszorú
Melyet írtam kínzó bánatomban.

Hajnal közeleg, nagy versemnek vége…
Kiabál benne fájdalom, s remény
Lemeztelenít ez a költemény

Már lelkemnek sincsen menedéke.

Hajnal van, itt az első fénysugár
Mindenki már egy szép új napra vár

Talán olyan lesz, amit reméltem!

Hiszem, mégis maradnak, a könnyek,
Fájdalmasan kell, hogy elköszönjek,
Mondjátok meg, érdemes volt élnem?

MESTERSZONETT
Írta: Herczeg László

Bús szívem örök szerelemben ég
Ölelni vágyom, ha az éj betakar,
Szárnyalj Madárkám, jöjj ide hamar!

Ígérted, hozzám visszajössz te még!

Boldogság honában szerelmesen

Talán lehetne ketten szépen élni!

Veled szeretnék új jövőt remélni

Együtt táncoljunk át az életen!

Magamat sajnálva bús haragomban,

Terád gondolva, szenvedek nyomban

Mert mindig eljön az, amitől féltem…

Hisz, ha öleltél is, mindig titokban!

Szívem, mégis szerelemre dobban!

Mondjátok meg, érdemes volt élnem?

SEBZETT SZÍVVEL!

Szonett 54.
Írta: Herczeg László

Ölelni kell, ha már az éj betakar

Vad, egeket vívó lángolással,
Nem törődni soha senki mással
Sebzett szívem szeretni így akar!

Mennyire vártam végre boldog lenni!
Szeme tükrében meglátni arcomat,
Nem vívni utat kereső harcomat
S mindent, ami rossz volt elfeledni!

A boldogság kis örömökből épül,
Gyöngyeiből szép kaláris készül

Örül neki az áldott napfény is.

Kalárisnak most halvány a fénye,
Felkiáltok, hát a magas égre:
Bármi volt, én szeretem őt mégis!

SZERETNI!

Szonett 53.

Írta: Herczeg László

Bús szívem örök szerelmet akar,

Szeretni, és viszont szeretve lenni!
Kéz a kézben együtt hazamenni,
S csókok százával jóllakni hamar.

Reggel új utakra indulni vele,
Virágzó mezőkön önfeledten
Nézni, ahogy lépdel pillekönnyen,

S virágokat tép karcsú szép keze.

Így képzelgek, napfényt sötét éjben
Szikrázó fényt a Kedves szemében,
Világít nekem, bár szívembe mar.

Reá gondolok, bármerre járok,
Hozzá bárhonnan vissza találok,
Ölelni kell, ha már az éj betakar.

CSILLAGTALAN ÉJBEN

Szonett 52.

Írta: Herczeg László

Csillagtalan felettem az ég is.
Szememmel az elbújt Holdat keresem,
Nyomát azonban sehol sem lelem,
Remény nélkül maradok hát mégis?

Riadóra dobol, bennem a szív,
Nem lehet, hogy minden véget érjen!

Vágyakozom, ezer féle képen,
Tavasz virul, minden szeretni hív.

Orgonaillat árad a légben
Lelkemig hatva szétterül, az éjben,
Kedvesemhez talán elviszi a szél!

Akkor megtudja, én még mindig várom!
Csillagtalan éjben utamat járom,
Bús szívem örök szerelmet remél…

MÚZSASIRATÓ
Szonett (Lentino) 51.
Írta: Herczeg László

Emlékeim már halott virágok

Szemeimből csordogáló könnyek
Százszor a múltunkba visszavágyok,
Hogy azután újra elköszönjek.

Zaklatott sebzett lelkem sírdogál
Míg vadul vágtat szívemben a vér

Aztán végül mindig reám talál
A remény, hogy egyszer visszatér.

Fekete éjben alusztok csillagok?
Hát, egy sincs, aki világít nekem?
Nem látjátok, mily egyedül vagyok?

Csak a remény van, csupán még velem
Vigasztal, ha már kínjaim nagyok
Mert mindig fáj, egy igaz szerelem…

SZONETTEL KÖSZÖNVE…

Partos Csaba barátomnak ajánlom!
Szonett 50.
Írta: Herczeg László

Az ember sokszor lehet magányos
Bánata sebzett szívébe belemar.
Néha azt sem tudja, hogy mit akar,
Gondja, baja, és fájdalma számos.

Így vagyok én is, csodára várok
Könnyebb lesz egyszer talán az élet!
Nem fog sújtani újabb Sorsítélet,
Boldogságomra újra rátalálok.

Így kezdtem ma is az új napot el
S lám, sebzett szívem végre ünnepel,
Verseimért babért hintett a kezed!

Mély, önzetlen, igaz emberséged
Barátomként emelt magasra téged,

Szonettemmel köszönöm meg neked…

TAVASZI ÉRZÉSEK

Szonett 49. (Lentinói formáció)

Írta: Herczeg László

Tavasszal minden fa szeretni hív

Társul hozzá fű, bokor, és virág

Ilyenkor boldogan dobban a szív

Szinte kitárul elém a világ!

Gyümölcsfák pompás sziromruhában

Pompájukat mutatják a fénynek

Míg szorgos méhek mézgyűjtő vágyban

A kaptárba vissza-visszatérnek.

Szép vagy tavasz! Számomra csodaszép!

Virágpompád lenyűgöz színesen!

Nem pótolhat téged semmi festett kép!

Szeress, örülj, nevess önfeledten!

Lélegezz fel végre te szegény nép!

Majd aztán én is, csak legyünk ketten!

MINT VÉREM KICSORDUL…

Szonett 1.

Írta: Herczeg László

Mint vérem kicsordul, ha megvág a kés,

Tűnt mosolyok múltamból visszafájnak.

Csillagfény éjszakák most rám találnak,
Gyöngyként gurul elém az emlékezés.

Sérült fehér hajóként, egy szerelem

Küzd az árral vágyaim tengerében,
Tépett vitorlával süllyed az éjben

Megyek utána, de soha nem lelem…

Bolyongok egyre, a régi utakon,
Eltűnt boldogságom nyomát kutatom,

Talán, soha nem fogok rátalálni…

Könnyemet felszárítaná már a szél,

Arcom simogatná hulló falevél,

Talán egy nap, nem fogom visszavárni?

AZ ÉN KEDVESEM RÉTEKNEK VIRÁGA…

Szonett 2.

Írta: Herczeg László

Az én Kedvesem, réteknek virága
Szemem behunyva illatát is érzem…
Ha elmegy, máris ezer sebből vérzem,
Bárki vigasztal, kérlel, mindhiába…

Az én Gyönyörűm, búzának kalásza

Kinek a pipacsok mesét mondanak,
Forró szerelmes szavakat ontanak,
Felkészítik őt, a szent kenyér-nászra…

Az én Csillagom, még nappal is fényes

Csókja perzselőn forró, szenvedélyes
Harangszót hallok, míg ringat a mámor…

Az én Szerelmem réteknek virága

Napkeltekor a szirmait kitárja,
Szépsége úgy hull le rám, mint a zápor…

NEVESS REÁM!

Szonett 3.

Írta: Herczeg László

Mosolyodtól még az eső is eláll,
Vihar után máris kitisztul az ég

Felhők arca talán szomorú még,
De, a szélben már virágillat száll…

Nevetésedtől elfutnak a könnyek,
Lelkemben születnek versek és dalok
Szerelmünknek lázas hírnöke vagyok,
Engedd meg, hogy mindent megköszönjek…

Szeretlek vágyó, őrült szenvedéllyel,
Miénk már minden csillagfényes éjjel
Mikor tüzes csókot éget rád a szám…

Benned rohanok, nem fogok megállni!
Régmúlt időkbe többé visszafájni,
Ölelj hát szerelmem, és nevess reám!

REGGEL A TÓNÁL…

Szonett 4.

Írta: Herczeg László

Nézd, a gomolygó párát a víz fölött:

Elhozta nekünk a reggelt a tóra!
Ma éjjel váltak vágyaink valóra,
Szívünkbe égő szerelem költözött…

Nézd, a hattyúcsapat végre felrepül!

Milyen fenséges felemelő látvány!

Megannyi elszálló szépséges bálvány,

Ölelj át, itt maradtunk most egyedül…

Áldott ez a reggel, áldott volt az éj
Húsunkba édes kínt mart a szenvedély,

Mint tűzharang, úgy kalapált a szívem.

Hálás szívvel nézek a kék égre fel

Gyarlóságom az Úr előtt térdepel:
Hiszen nagyon szeret, most már elhiszem…

MIÉRT KELL?

Szonett 5.

Írta: Herczeg László

Miért kell nekem téged úgy szeretni,
Mitől hiányod már szívembe vágjon,
Testem mindig, új vágyakat találjon
Aztán, sosem tudjalak elfeledni…

Miért kell nekem, reád várni egyre

Pár koldus órának örülve végül

Mit adsz árva szívemnek menedékül

Nézd, belehalok már a szerelembe…

Neked adtam én már minden kincsemet

Mi bennem még szép és értékes lehet

Mond, könnyedén ezt el tudod feledni?

Torokban rekedt madárdallá válok

Ha már a nyomaidra sem találok,

De, sosem foglak téged nem szeretni!

ÖREG HAJÓ A KIKÖTŐBEN…

Szonett 6.

Írta: Herczeg László

Már öreg, viharvert hajóként élek

Vad szelek hajszoltak az Óceánon.

Ma már csak békésebb vizekre vágyom,

Melletted drágám nyugalmat remélek…

Amit nem mondtam még soha neked el:

Egész életemben csak terád vártam,

Míg, száz kikötő után rád találtam,
Rozsdás horgonyom nem húzom többé fel…

Két karodban, mint csendes tág öbölben

Megpihenhetek végre meggyötörten.

Nekem ne üzenjen már az Óceán!

Legyen nyugalma az öreg hajónak!
Nem is hajó már csupán csak egy csónak…

Elsüllyesztené a legelső orkán…

CSILLAGSZÓRÓ ÉJSZAKÁBAN

Szonett. 7.

Írta: Herczeg László

Vártam nagyon, szemem az órát leste

Megjött a vonata, s ő szaladt felém,

Szikrázó könnyei ragyogtak szemén,
Karomba besimult szép karcsú teste…

Oly szerelmesen nézett a szemembe

Boldogságomban nem tudtam beszélni,

De azt éreztem, nem kell őt már kérni,

Mert az enyém lesz még a mai este…

Aztán a csillagszóró éjszakában

Kitárt ölében már hazataláltam,

Betakartam őt birtokló testemmel…

Ringatott forró igéző szavakkal
Aztán másnap már elment a vonattal,

Belül millió szerelmes sejtemmel…

HA KEDVESEM SÉTÁLNI INDUL…

Szonett 8.

Írta: Herczeg László

Ha az én Kedvesem sétálni indul

Virágok nyílnak kicsiny lábnyomában

Pillangók szálldosnak a mosolyában

A gyalogút fürge lábához simul…

Ha az én Gyönyörűm egy dalt énekel

A madarak neki visszafelelnek,
Vele együtt mind vígan énekelnek

Félve nézem, mert mindjárt szárnyra kel…

Ha tőlem elrepül, elcsalja az ég

Mi lesz velem akkor, meglátom-e még?

Hallom-e, majd ahogy nekem énekel…

Vagy mindörökre itt maradok árván
Az én drága kis Madárkámra várván

Aki soha többé talán nem jön el…

GYERE GYÖNGYVIRÁG…

Szonett 9.

Írta: Herczeg László

Gyere Gyöngyvirág, egy utolsó táncra,

Életünk talán végső táncát járni!

Pörögni, forogni, és nem megállni,

Így suhanni veled az elmúlásba…

Gyere Gyöngyvirág, egy utolsó dalra,

Pacsirta sem dalol ma nálunk szebben!

Rásegít trillázva, s már szárnya rebben,

Könnyeknek rajtunk nem lehet hatalma…

Gyere Gyöngyvirág, csókjaidra vágyom,
Szemed tükrében boldogságom látom!

Megfürdetsz szép napfényű mosolyodban…

Gyere Gyöngyvirág, csak te, és más senki!

Mert nem akarok mást már így szeretni!

Érzed, hogy a szívünk is összedobban?

REPÜLJ VELEM…

Szonett 10.

Írta: Herczeg László

Ha szárnyam volna, és madár lehetnék

Nemcsak csillagfényes szép nyári éjjel

Álmodoznék e csodás szenvedéllyel,

De mindig egyre az égen repdesnék…

Virágzó rét felett repülnék lágyan

Bódító illattól, megrészegülve

Majd új kalandra, messzi útra kelve
Hegyek ormára repítene szárnyam…

De már nem repülnék sosem egyedül

Magányos madár az mindig menekül

Végre most hű páromra rátaláltam…

Bár most elválaszt a távolság ma még

Felettünk azonban ott ragyog az ég,
Velem repül majd, ha madárra váltam…

ŐRIZD MEG GYÖNGYVIRÁG…

11. Szonett.

Írta: Herczeg László

Nézd mennyi rózsa, sok szonett virág!

Egy-egy vallomás szerelmemmel írva

Bús sorsomat írtam le a papírra

Míg a búcsú majd hű szívembe vág…

Koronát tettem a fejedre drága

Száz nő fölé téged felemeltelek
Mint soha senkit, úgy szerettelek

De koronád majd leesik a sárba…

Mert a homálynál többet ér a fény

A jólét enni ad, s éhes a szegény.
Neked kitárulhat az egész Világ!

Akkor, mikor majd más ölel nevetve

Gondolj e sok szerelmes szonettre,
Őrizd meg hát, amíg élsz Gyöngyvirág…

ÉJSZAKAI IMÁDSÁG.

Szonett. 12.

Írta: Herczeg László

Könyörgöm, az éjszaka sose fájjon
A csend korbácsa testemre, ne verjen
Árva lelkem vágyott zajokra, leljen
Asszony, szuszogjon mellettem az ágyon…

Könyörgöm, holnap is adjon csókokat

Ne térjen meg igazi otthonába
Mert nem láthatom, csak nagy sokára
Hozza őt vissza majd újra a vonat…

Könyörgöm, adassék meg már nekem

Velem maradhasson a Szerelmesem

Mert az életünk oly hamar elrohan…

Könyörgöm, Uram, nézzél le rám
Éjszakai imát, rebeg most a szám

Engedd, hogy vele élhessek boldogan…

A SZALVÁTOR KRISZTUS.
Szonett 13.

Írta: Herczeg László

Szent Karácsony beköszöntött szépen
Fenyőfával, áldott gyertyafénnyel

Szép az este, de, ha jön, az éjjel
Rágondolok, mi is történt régen…

Jászol szénában sikolt Mária
Állatok közt, istálló mélyében
Betlehemi csillagnak fényében
Megszületett az Istennek Fia…

Szalvátorrá, Megváltóvá lenni
Hirdetni, hogy miként kell szeretni
Akkor is, ha szög, és kereszt várja…

Tanúságot, és csodákat tenni
Jászoltól a Golgotáig menni
Hol eléri a Longinusz lándzsa…

KI MONDJA MEG, MIÉRT?
Szonett 14.

Írta: Herczeg László

Ki mondja meg, miért is szeretlek,
Azt tudom, ősz után beköszönt a tél

Lábad nyomát hóval befújja a szél

Most mentél el, de máris kereslek.

Ki mondja meg, miért könnyes álmom
Felriadok, már minden éjszakán
Azt álmodva nem jössz már talán
Szemed tükrében arcomat nem látom.

Ki mondja meg, miért nincs reményem

A gazdag győz, én veszítek szegényen

Majd ígéred, sosem fogsz elfeledni!

Ki mondja meg, miért tud így fájni
Szép szavad, öröm volt rám találni
Megmutattam, hogy lehet szeretni!

BÚSULOK SÍRÓ HOLD ALATT.

Szonett 15.

Írta: Herczeg László

Csillagtalan sötét éjszakában
Az eget párás köd eltakarja,
Hideg szél fúj, néha megkavarja

Sír a hold odafent egymagában.

Nekem is most sírni volna kedvem

Büszkeségem feladtam már régen
Hisz a hold is magányos az égen

Én pedig bús követője lettem.

Bármit akarok, sosem sikerül

Tőlem az öröm messze menekül

Már nem is hiszem, hogy rátalálok.

Mert késő már, az élet elrohan

Nem nevethetek én már boldogan

Semmim nincsen, csak csalóka álmok.

TOMBOL A SZÍVEM

Szonett 16.

Írta: Herczeg László

Kedvesem szép szeme nyíló virág
Belenézek, és szívem feldobban,
Nem tudhatom már szeretni jobban

Hiszen, ő nekem az egész világ.

Kedvesem mosolya vágyakra gyújt

Forr a vérem, úgy akarom ölelni
Benne biztos menedékre lelni
Hol nem kísért engem többé a múlt.

Kedvesem napfényű nevetése
Arcát örökre lelkembe véste

Tombol a szívem győzedelmesen.

Kedvesem ölelő karjaiban
Boldogságom örök szent fészke van,
Hol elringat engem szerelmesen.

MEGKÖTÖZÖTT CSILLAGOK ALATT

Szonett 17.

Írta: Herczeg László

Sötét, és színtelen az éjszaka már
Megkötözték ma is a csillagokat

Szikrát sem szórnak, apró darabokat
Anyjában alszik a búvó holdsugár.

Hideg szélben fák fáznak dideregve
Elvitte az ősz ruhájukat régen
Tavaszra várva sírnak egész télen

Járok közöttük rólad elmerengve.

Várom, hogy jöjjön megnyugvás és béke

Rongyos, tépett szívemnek menedéke,
Legyen már nyugalmam, hosszú volt az út.

Életem vonata tovább megy, velünk
A kerék forog, amíg mi szeretünk,
De, már minden sín az örök éjbe fut…

SORSPANASZLÓ

Szonett 18.

Írta: Herczeg László

Lelkemben most a szerelmem árad
Óceánként hullámzik már vadul
Ha bűvkörödből meg nem szabadul
Megsérült bárkám elsüllyed nálad.

Álmatlan az éjjel, csillagtalan
Utcalámpák foghíjasan égnek
Elkísérnek még a szép remények

Szívem mégis nagyon boldogtalan.

Várakozás hóhéra a vágynak
Emlékeim újra visszafájnak
Mikor öleltél szenvedélyesen.

Nap, mint nap a csókjaidra várva
Haragszom már az egész világra
Sorsom panaszlom bús szerelmesen.

MÁJUSRA VÁRÓ SZÍVVEL

Szonett 19.

Írta: Herczeg László

Májusra vár öreg orgonafám
Görnyedezve a hótól belepve
Hidegben, nincsen bimbózni kedve

Csak pompája emlékét ontja rám.

Várok én is, rajtam gondok terhe
Hosszú nappalra, még hosszabb éjjel
Vágyam birkózik, kínzó reménnyel
Fájón gyötör bús szívem szerelme.

Kinyílnak, majd újra az orgonák
Virágba borulnak, kertemben fák
Sok színes virág, nevet a napra.

Mikor madárfüttyre remeg a szív

Akkor, már minden csak szeretni hív
Boldog leszek én egy pillanatra.

FÁZIK AZ ISTEN

Szonett 20.

Írta: Herczeg László

Csontig ható hideg szelek fújnak,
Ereimben megdermed, a vérem
Isten kegyét már hiába kérem,
Ő és Fia fent egymáshoz bújtak.

Fázik az Isten, vacogva remeg,
Könnye jégcsapként lóg, le a Földre
Angyalok hada nem tör előre
Megfagyna mind az égi hadsereg.

Állomás peronján dideregve
Gondolok a fenn fázó Istenre
Segíthetne, ne késsen a vonat.

Mozdony sípol, Kedvesem ideér

Ereimben máris vágtat a vér

Boldog mosoly önti el arcomat

SZERETLEK HÓESÉSBEN

Szonett 21.

Írta: Herczeg László

Szakadatlanul hull, csak hull a hó
A fák már terhelten jajonganak,
Ropogva jégcsap könnyet ontanak,
Mindent belep a fehér takaró.

Szívemre így ül rá a bánatom

Az elválasztó rideg messzeség
Mégis próbálok reménykedni még,
Kedves arcod talán még láthatom.

De, sötét felhős felettem az ég
A hideg szél is elválaszt ma még

Fagyban, szíved is lassabban dobban

Ha hozzám a vágy nem kergetne el
Te, akkor is a szívemben leszel
Mert szeretlek téged egyre jobban.

MI A BOLDOGSÁG?

Szonett 22.
Írta: Herczeg László

A boldogság kicsiny örömök sora

Apró gyöngyszemekből kaláris készül

Ha meg nem óvod, szétgurul mind végül

Aztán rádöbbensz sorsod mily mostoha.

A boldogság harmatcsepp egy virágon

Ki azt hiszi ő a szépségnek könnye

Mikor a napban felszárad örökre

Megremegek, mert többé sosem látom.

A boldogság egy gyermek nevetése

Ki ártatlanul tekint a kék égre

Romlatlan még, mint frissen sült kenyér.

A boldogság Kedvesem dalolása
Virággal kézben sietek hozzája
Piros az én rózsám, piros, mint a vér.

VISSZAMERENGŐ

Szonett 23.
Írta: Herczeg László

Emlékezem a legelső csókra.
Állomáson, tétova epedőn
Meghatódva, de vágytól remegőn,

Válaszoltam a szerelmes szókra.

Aztán, én hajnalban felébredtem.
Nem volt a szobám többé nesztelen
Mert ott feküdt mellettem meztelen,
Istenem! Jaj, mennyire szerettem!

Végigsimított a testén kezem
Már éreztem, ez igaz szerelem,

Csillagként ragyogó, nem gyertyafény!

Majd megláttam, hogy nyitva a szeme
Reám mosolygott, mint még senki se,
Míg betakartam, ne fázzon szegény…

PALOMA BLANKA

Szonett 24.
Írta: Herczeg László

Mert egykor az Ararát hegyéről
Noénak vittél olajfa ágat,
Reményt, mitől egy új élet támadt
Dicső lettél a szent égi fénytől.

Már a béke galambjává váltál
S a reményé: Lesz még Világbéke!
Az igaz Embernek menedéke,
Mint, mikor Noéhoz visszataláltál!

Pusztul a Földünk, szürkül az élet
Ismét vízözön lesz a Sorsítélet?
Repülj galambunk! Fel, magasabbra!

Szeretetemet itt nem felejtem,
Szerelmemet is szívembe rejtem!
Aztán vezess! Drága, Paloma Blanka!

BOLDOGTALAN SZONETT

Szonett 25.
Írta: Herczeg László

Szeretnék veled egy kis padon ülni

Átölelnélek, és mesélnék neked.
Olyan szépet, hogy könnyezne szemed

Meséimnek, úgy fogsz majd örülni!

Könnyed majd szivárványt szül a fényben

Ha eltűnik, akkor vadvirág leszel!
Vagy bármi, minek én képzellek el
Míg megfürdök a csalóka reményben.

Balga szívem, hát újra lépre mentél?

Csak te vagy itt, ki igazán szerettél
Az ő esküjét szél fújta el régen…

Magányba borulnak mind az esték
A vágynak kutyái csak ezt lesték

Vérző szívemet széttépik egészen!

MINT BOLYGÓ HOLLANDI

Szonett 26.
Írta: Herczeg László

Mint Bolygó Hollandi a híres hajó
Úgy vándorlok az Élet Óceánján
Biztos révbe, kikötőbe vágyván,
Hol örökre megpihenni volna jó.

De, feszül vitorlám, pezseg a vérem!

Újra csak előre hajszol a szél
Végtelen messzeség az úti cél
Rohanok, de soha el nem érem!

Néha, nem is száguldok egyedül
Van, hogy más hajó is mellém kerül
Kicsit együtt megyünk az Óceánon!

Aztán elhagy, míg én tovább megyek!
Addig, míg egyszer el nem süllyedek,
Nyomom sem marad ezen a világon…

ELMONDHATATLANUL...

Szonett 27.

Írta: Herczeg László

Leszállt az éj, bújj kedvesem hozzám,

Hogy az arcunk újból összeérjen

Mámorító édes szenvedélyben,

Megtalálja ajkad újra a szám.

Karcsú alakod elvész karjaimban,

Vigyáznom kell, hogy el ne törjelek,

Ha szenvedélyesen átöleltelek

Szívem remeg, akárcsak álmaimban.

Így érzek, mikor a karomba zárlak,

Ha hosszú idő után újra látlak

S rám ragyog ismét gyönyörű szemed.

Nem is kell nekem többé már senki!

Hiszen nem lehet mást is így szeretni,

Hogyan mondhatnám drágám el neked...

ALSZIK A BOLDOGSÁGOM

Szonett 28.
Írta: Herczeg László

A testemhez bújva aludtál el,
Összedobbant boldog szívverésünk.
Együtt is lesz majd felébredésünk,

A kelő nap is minket ünnepel.

Lelkembe égett, amit tőled kaptam,
Az áradó, vad, végtelen gyönyör…
Mint láva, mely a vulkánból kitör,
Pedig én csak a szívemet adtam!

Szerelmemet most szerelmi tűzben
Boldogság gyöngyökből láncra fűztem

Ha, felébredtél Neked átadom.

Most még aludj, mélyen, hozzám bújva
Ha felébredsz, majd lángra gyúlsz újra,
Csillag szemedben sorsom megláthatom.

SZERETNÉM ELMONDANI

Szonett 29.
Írta: Herczeg László

Szeretném hosszú téli estéken

Szerelmemet elmondani neked.
Hallgatnád, s könnybe lábadna szemed,

Mint nagyon régi szép Grimm meséken.

Teázni kettesben meleg szobában,

Lassú táncban keringni összebújva
Füledbe szerelmes szavakat súgva,
Elmondani, hogy égek már a vágyban…

Ó szerelem! Felemelő mámor!
Mint virágok bűvös illatától
Elszédült lepke, úgy vergődök én!

Nem tudok, nem akarok menekülni!
Újra szomorú sötétbe kerülni,

Hiszen nekem, már csak Te vagy a fény!

ÉRTHETETLEN SZERELEM

Szonett 30.
Írta: Herczeg László

Kedvesemnek kicsi lábnyomában
Illatozó piros rózsák nyílnak,
Pompájukban oly varázzsal bírnak,
Remegek már a szerelmi vágyban!

Gyönyörűmnek édes nevetése
Szíven üt, hát ölelem önfeledten
Senkit még így soha nem szerettem
Egész lényét a lelkembe véste.

A miértre nincsen magyarázat!
Rejtély ez a szívtépő imádat,
Hiszen sok rosszat tett már ellenem!

Mégis, újra, mindent megbocsájtok!
Sorsítélet ez, varázs, vagy átok?
Nem, csupán egy igaz szerelem!

MEGÁLLAPÍTÁSOK

Szonett 31.

Írta: Herczeg László

Tavaszra mosolyog a napsugár

Arcomat odafordítom a fénynek

Ma intettem búcsút a reménynek
Nincs másom, mint a nap melege már.

Mindent megtettem érted százszor is
Annyit sem kaptam érte: Köszönöm!
De, megmérgezted minden örömöm
Ígéreted mind hazug volt, s hamis.

Jó tanulság ez, jó tapasztalat
Helyetted, én szégyellem magamat

Mert, több eszem is lehetett volna!

Akkor nem állnék itt megalázva

Egész testemben remegés nem rázna
S ez a szonett, egész másról szólna…

AZ ÉN LILA ORGONÁM

Szonett 32.

Írta: Herczeg László

Udvaromon áll egy orgonafa
Hatalmas, a háztetőig ér fel
Igaz, még nincs tele zöld levéllel
S virágozva lesz majd csak illata.

De, tudom az egész nagyvilágon

Nekem lesz a legszebb lila orgonám
S, ha sírodra leteszem, Zsuzsikám
Mosolyogsz rám ott a másvilágon…

Mitől lett az orgonám csodaszép?
Csodásabb, mint bármely művészi kép?
Szinte kiált, fel a kék egekbe!

Könnyem hull, ha pompájában látom,
Tudom, mitől szépséges a virágom:
Zsuzsa kutyája van alá temetve…

NEFELEJCS
Szonett 33.

Írta: Herczeg László

Nefelejcs az én kedvenc virágom
Szerénységét meghatottan nézem

Mindig szolid méltóságát érzem
A dölyfös rózsa nem az én világom.

Szép a rózsa, és szép a liliom
Illatuk a kertemet belengi,
Nóta és dal dicséretük zengi,

A nefelejcs talán egyszerű gyom?

Már rég nemes virágként szeretem,
Kicsi kertemben féltve nevelem,
Rózsa és liliom elhervad hamar!

Ha jönnek őszi hideg éjszakák

Levelüket lepergetik, a fák
A nefelejcsem még élni akar!

TAVASZI SZERELEM

Szonett 34.

Írta: Herczeg László

Tavasz jön, most minden örülni hív
Ébredez a kertben, fű, fa virág
Szerelmes talán az egész világ

Mert szeretni dobban egyre a szív.

Langyos a szellő állok, a fényben
Arcom napsugárban megfürdetem
Tavaszra ébred a régi szerelem

Megújulva az Ember szívében.

Virág a mosolya, bilincs a karja

Csókot a csókra, vágyva akarja
Kábító mámor az én Kedvesem.

Szemében pásztortüzek égnek

Őrző, szép fényükkel megigéznek

Tavasszal ilyen egy nagy szerelem.

LUNATIKÁK (Holdkórosok)
Szonett 35.
Írta: Herczeg László

Este van, szép csillagos most az ég
Vékony sarló a Hold, éhes szegény
Uralkodik, a csillagok seregén
Nem bújik hát el, vacsorázni még.

Öreg Barátunknak, ki tudná korát?
Hiszen öregebb, mint bolygónk a Föld
Teljes kopár, vagy mégis valahol zöld?

Őrzi titkát, s Neil Amstrong lábnyomát.

Lunatika mondják, a holdkórosra
Ki alvajáróként sétál gyakorta
Beteg-e, vagy csak a Földről menne el?

Végül, ágyába mind visszatér szegény
Mert gyalogszerrel nincs semmi remény,

Egyetlen egyszer elérni oda fel…

CSILLAGOK KÖZT SZÁRNYALÓ

Szonett 36.
Írta: Herczeg László

Te azt mondod, ma meleg van megint,
Én azt, ragyogón ömlik ránk a fény!
Hogy megérts végre, mikor lesz remény?

S látni a világot szépsége szerint?

Mikor lábbad könnybe a két szemed
Egy magasztos meghitt pillanatnál

Mikor a ki nem mondott szavaknál
Többet érne, ha megfognám kezed.

Az én lelkem csillagok közt szárnyal,
Eljátszik a bújó holdsugárral

Te körmöt lakkozol szenvedéllyel…

Én torokban rekedt madárdal vagyok!

Hogyan lehetünk mégis boldogok?

Megálmodom azt is majd az éjjel…

SZÉLPOSTA

Szonett 37.
Írta: Herczeg László

Sebzett szívem felriad, a tavaszra
Napfény szikráz, a felhők oly kékek!
A kertemben ibolyák közt lépek,
Úgy hat rám, akár egy ifjú kamaszra!

Szép a reggel, már langymeleg a szél
Kitárult szívvel nézek, fel az égre,
Csak a Kedvesem érne ide végre
Mert, ha nem jön, akkor visszatér a tél.

De, üzenetem el fogja, őt érni
Akkor nem kell, hiába remélni
Nevét majd a szélbe bekiáltom!

A választ is majd elhozza a szél
Szívemhez szóló szerelmes levél:
Már indul is, ha ennyire várom!

VÁGTAT BÁNATOM…

Szonett 38.

Írta: Herczeg László

Vágtat bánatom fekete lovon

Szikrázik, a patkója szüntelen
Hajnalban majd eltűnik hirtelen
Remegve fél a napfénytől nagyon.

Vágtat bánatom fehér paripán
Napfényben született, de menekül!
Megriadt szegény, itt hagy egyedül,
Vissza nem is jön értem már talán.

Így telnek, a napjaim már régen,
Nincs is annyi csillag fent az égen,
Ahányszor lelkem felvágyik az égbe.

Éjjel csillagok közt szomorkodom,

Nappal a felhőkkel vonul bánatom,
Mindezért, két lovat kaptam cserébe…

TAVASZKÖSZÖNTŐ!

Szonett 39.
Írta: Herczeg László

Meleg szelek fújnak már dél felöl,
Áldott napfényben rügyeznek, a fák.
Az ibolyák mind illatukat ontják,

Itt a tavasz és csendben üdvözöl.

Megható a természet csodája
Nem lehetséges megunni soha!

Legyen, a sorsom bármily mostoha
Meghatottan nézek én reája.

Ragyogjál napfény! Illatozz virág!
Mosolyogjon ránk az egész Világ!
Gyere, Kedvesem, örülj hát velem!

Ha nevetésed lelkem beragyogja,
Nem gondolok a bús hónapokra,
Mert, hogy szeretsz, talán már elhiszem…

SZONETTEK SZONETTJE

Szonett 40.
Írta: Herczeg László

Szonetteknek a szonettjét írom,
A tökéletes hibátlan formát!
Kíván egy kicsi szellemi tornát,
De, semmi baj, én azt is kibírom!

Jók lesznek a rímek, és szótagok
Figyelek, majd a helyesírásra,
Közben pedig nem gondolok másra,

Mutatom, hogy milyen költő vagyok!

De, mindhiába, nincs benne öröm
Magamat így, akárhogy is töröm
Inkább sajnos sírni volna kedvem.

Szonetteknek a szonettjét írom,
Bánatomat csendben belesírom,
Elveszítem azt, akit szerettem…

ÉG A GYERTYA, ÉG…

Szonett: 41.

Írta: Herczeg László

Több gyertyát gyújtottam tegnap este

Mindazokért kik elhagytak csendben.

Nagy megbékülés támadt szívemben,

A lelkem is ezt a békét kereste.

Éltem lejár, közeleg az óra
Tárul a kapu, már sokan várnak!

Boldog örömmel karjukba zárnak,
Régi vágyam válik majd valóra.

Homályosan látom az arcok sorát
Szememből pergő könnyeimen át,

De, Zsuzsa illatát tisztán érzem…

Aztán eszmélek, bús, földi ember,
Aki már csak messze vágyódni mer
Közben, ezer fájó sebből vérzem…

KÉTSÉGEK KÖZT

Szonett 42.

Írta: Herczeg László

Kétségek között szenved a lelkem

Ígéretekből épült palotában.

Bolyongok egyre üres szobákban,

Hova bezárt rég az én szerelmem.

Reményre bánat, majd újra remény,
Tartom magamat, mint büszke bálvány!
Ő pedig, mint carrarai márvány
Soha nem enyhül, mindig kőkemény.

Ó Istenem! Ez lesz hát a Sorsom?
Már mindörökre magamban hordom,
Belém égetve csalfa nevetését?

Bánat palotámban majd üt az óra

Régi vágyam válik végre valóra:

Velem temetik lelkem szenvedését.

MENJ MÚZSÁM!

Szonett 43.

Írta: Herczeg László

Kávé íze volt az utolsó csóknak
Üres közhelyként csikordult a szó

Az ölelésünk sekély vizű tó
Benne megfeneklett lukas csónak

Éreztem, hogy nincsen már bizalmam
Sok hazugság, és hamis ígérgetés
Nyomában nincs más csak szenvedés
Sohasem lesz nekem így nyugalmam.

Hát menj Múzsám! Keress más bolondot!

Aki nem okoz neked semmi gondot,
Férjed pénzéből páváskodj, míg élsz.

Szerelmet ígértél, őszinte érzést
Romokat hagytál, és fájó szív vérzést

S már vidáman új szeretőt remélsz.

CSODAVÁRÁS
Szonett 44.
Írta: Herczeg László

Két napja már elkerül az álom
Csak fekszem, az ágyon elmerengve
Emlékezem fájón beleremegve
Hallom a csendben szívdobbanásom.

Hallom a csendben szívdobbanásom
Minden újabb üteme szúrva fáj

Az idő szinte megáll, tűrni muszáj
Ölelő karjaidba visszavágyom!

Ölelő karjaidba visszavágyom,
Csodára várok, elkerül az álom
Sebzett a szívem, tépett lett szegény.

Sebzett a szívem, tépett lett szegény
Sötétben fekszem, nem kell, most a fény
Nincs remény, nincsen már semmi remény…

VÁGTASS VELEM!

Bigi Torday-nak.

Szonett 45.

Írta: Herczeg László

Jó lovacskám, tudsz-e vágtatni még?

Teliholdas felettünk az égbolt.

Az utolsó vágtád már régen volt,

Bár szívedben a vágy még benne ég.

Jó lovacskám, lobogó sörénnyel

Virágzó réteken száguldj, a széllel!

Nyomodat, én megtalálom éjjel,

Telehintem mindig csillagfénnyel.

Így lesz ez, hiába is menekülsz,

A csillagok ménesébe kerülsz

Az öreg Hold, ki őrzi őket rég.

Tudom, csakis fent fogsz majd megállni

Örök fényű csillag lóvá válni

Mert, itt lent, velem kell vágtatnod még…

VARÁZSSZŐNYEG.
Szomorú Piroska Iparművésznek!

Szonett 46.
Írta: Herczeg László

Ha kicsit is szeretsz, te engemet
Látni akarnál, egyszer boldogan!
Mikor az örömtől elsírom magam,
Készíts nekem egy varázsszőnyeget!

Körberepülni vele a világot
Látni, amiről csak álmodoztam!
Csodák felett szállni meghatottan
Ahova lelkem szárnyalni vágyott!

Fújhat szél, és megtéphet vad vihar
Az én lelkem, ha szárnyalni akar,
Orkánt csendesít, egyetlen szavammal!

Gondom, bánatom messze menekül
Nem is indulok, el én egyedül
Ölelj át, mert elviszlek magammal!

IKONÁLMODÓ

Siess Zsuzsa
Ikonfestő művésznek!
Szonett 47.
Írta: Herczeg László

Vonz engem az ikonok világa,
Festőjüket szeretem is nagyon!
Bár találkozni nem volt alkalom,
Álmomban már elmentem hozzája.

Kézen fogtam, a szemébe néztem
Aztán boldogan, és önfeledten

Legszebb ikonjába bebújtunk ketten,
Egy szó nélkül, mert semmit sem kértem.

Virágillat áradt, és halk zeneszó
Tudtam örökre maradni volna jó
Talán utamnak itt a vége már!

Egy ikon mélyén, álomvilágban
Megkapok mindent, amire vágytam,
Aztán, felébredtem. Kár érte, de kár…

EGYSZER MÉG, UTOLJÁRA…

Kustánczi Erzsébetnek!

Szonett 48.
Írta: Herczeg László

Erzsikém, tudsz-e álmodozni még?
Mernél hinni, egyszer még utoljára?
Remélve, mégsem lesz könny az ára,

Mert, nem történik veled az mint rég…

Reméltél, aztán sokat szenvedtél,
Örömöd virága hamar porba hullt.
Ha néha fájón megkínoz a múlt,
Eszedbe jut, oly hiába szerettél…

Akarnál még egy gyönyörű táncot?
De, többé nem hordani rabláncot?

Csak szeretni, és szeretve lenni?

Ne indulj a táncba mégsem egyedül,
Szabott sorsa elől nincs, ki menekül!

Próbálj meg az én utamon menni!

VERSEK

noreply@blogger.com (László Herczeg) — Mon, 02 Apr 2012 00:57:00 +0000

SAS & VERÉB…
(Irigyeimnek)
Írta: Herczeg László

Álmomban sas vagyok

az égen keringek
Irigykedve néznek

lentről a verebek.
Tudnak ők repülni

de csak fáról-fára
verébnek nincsen

nagyobb tudománya.
Hogy is szárnyalhatna

ha a tolla gyenge
azzal fel nem repül

ő a fellegekbe.
Ezért csupán lentről

kiabál a sasra:
Csak a nagyképűség

vitt olyan magasra!
Persze könnyű neked

sok nyulat megettél
azért van, hogy ilyen

nagy és erős lettél!
Nekem lócitrommal

van tele a begyem

attól egy kis veréb

erősebb hogy legyen?
Ezért azt kívánom

dögölj már meg végre
Akkor nem tekintek

irigyen az égre!

A sas pedig eközben

kering fent az égen
ha hallaná a verebet

nevetne az egészen…

KÖSZÖNETTEL

Kacsa Zsóka (Törő Zsóka)

Barátnőmnek!

Írta: Herczeg László

Szép arcodat mindig

nagy örömmel nézem

örvendve olvasva

egyre jobb verseid.

Ha fáj a szívem s ezer

sebből is vérzem

te mindig vigasztalsz

megosztva kincseid.
Kincseidet: Jóságod
féltő szeretetedet
majd barátságodat

adtad meg Nekem.

Semmit nem kértél

mindezért cserébe

önzetlenül törődtél

mindig Velem.
Meghatottan írom

Neked ezt a verset
hálás szívemnek

minden melegével

megköszönve minden

rám pazarolt percet

Barátságod örök

szerető erejével.

AKÁR A FÁK

Írta: Herczeg László

A fák állva

Halnak meg

Utolsó percükig

Kapaszkodva

Búcsút integetve.

Üzennek zokogva.

Én is így múljak el.

Állva szeretnék

Végleg elmenni.

Amíg nem leszek

Végső percemben

Akarok integetni…

AZ ÉN SZÍVVIRÁGOM

B.B. Nala költőnő Barátomnak!

2012.

Írta: Herczeg László

A szeretetem különös virág

szívem dalára nyílnak szirmai

nem ismeri az egész világ

csak kiválasztott tudja hallani.

Először csak hárfa hangja szól

felel neki lágyan egy szitár

remegek mert hallom valahol

sírva társul egy spanyol gitár.

Egyre jönnek újabb hangszerek

a szeretet virága nyílni kész

de nem látják csak igaz emberek

nem érti más csupán költői ész.
A szeretetem dala száll feléd

a cinkos szél ragadta el vadul

Szívvirágom így jutott eléd

Csend támad ha lábadhoz lehull…

BÚBÁNATTAL

Renga Láncvers
Írta: Herczeg László

madársikolyban

erdőtűznek lángjában

hal meg szerelmünk

csókod már halott virág

múlt ígéretek sírja

ölelő karunk

húsevő virág szirmok

utolsót ölel

aztán felfaljuk egymást

sugarasodó napban

az élet rohan

volt egy szép közös versünk

sajnos rímtelen

mint itt ez a szomorú

félbetört integetés…

CSITULJ SZÍVEM!
Írta: Herczeg László

Csitulj szívem!

Fékezd a dobbanást.

Szolgáltál híven.

Megtorpansz úgyis

már nemsokára.

Csitulj szívem!

Halál lesz az ára

majd a siratásnak

az elismerésnek
nagy költő leszek

tán kőbe is vésnek!

Csitulj szívem!

Adj egy kis időt!

Érezni még rózsa

mámor illatát
asszonyt ölelni

múzsát szeretőt!

Csitulj szívem!

Adj adj jaj adj

még egy kis időt…

ÉGREKIÁLTÓ

Írta: Herczeg László

Mert szívemet a szerelem leigázta

elsápadnak nekem a csábító fények

számomra már nem olyan szépek.

Nem vágyom idegen csókra, készséges

buja ölelésre, s kalandokból sem kérek
mert szívemet a szerelem leigázta.

Mert szívemet a szerelem leigázta

szívemben nyílnak piros virágai

dobbanások lettek csodás szirmai.
Ha fáj is, beteg is, sebzett bús szívem

örömöm az égre akarom kiáltani

mert szívemet a szerelem leigázta.

ÉLETISKOLA

Írta: Herczeg László

Mikor legjobban hiszel,
Mikor legjobban ölel,
Mikor meghalnál érte
Akkor árul el…

Mikor érte emészt a láz

Mikor szinte belehalsz már
Mikor a csalódás rád talál
Akkor megaláz…

Mikor legjobban szeretsz,
Mikor a szíved már lángol

Mikor meghalnál, érte
Akkor elmehetsz…

FÉLÁLOMBAN.

Írta: Herczeg László

Az éjszakában különös hang szól

Mintha hívna esdve valaki.

Szinte suttog nem is hallom jól
Mit akarhat nekem mondani?

Beleremeg szinte vágyó lelkem
Tépett szívem sebesen dobog

Talán a lábnyomod megleltem
Merre mentél csillagpor ragyog?

Elindulnék utánad ma éjjel
Ha tudnám, két karod átölel
Eget vívó vágyó szenvedéllyel
Neved kiáltom, senki nem felel.
Már csend van, lám elhalt a hívás

Órám ketyeg csak az éjszakában
Szégyellem, hogy fojtogat a sírás
Fekszem ágyamon a sötét szobában…

ÉLEK! ÉLEK!

Cardológia 2012.

Írta: Herczeg László

Ébredek.

Reggel van.

Élek! Élek!

Tán holnap is

Majd így lesz.
Remélek!

De, félek,

Nagyon félek!
Inkább félni,
Csak élni! Élni!

FOGD KEZEM!

Írta: Herczeg László

Ülj mellém.

Csak úgy csendben.

Minek a szó

ha minden rendben

a szívekben.

Fogd kezem.

Van még erőm

utolsó táncra

kérni remegőn

a szeretőm.

Szeretőt

Szerelmemet

Boldogságom.

Csak fogd, míg lehet

a kezemet…

FŰZFA LESZEK!

Írta: Herczeg László

Figyeljetek
Jó Emberek!
Ha meghalok,
Fűzfa leszek!
Szomorúfűz
Folyó parton,
Majd amikor
Jön, az alkony
Alám bújnak,
Szerelmesek
Én pedig oly
Boldog leszek!
Mert szerettem
Amíg éltem
Boldogságomat
Reméltem
Míg legyőzött
Zord Halál.
De fűzfaként
majd a Béke
Sebzett lelkem
menedéke
Rám talál.

GAZ, ÉS RÓZSA

Írta: Herczeg László

Ment a Kedves

némán könnyen

nem szánta hogy

hull a könnyem.

Ment a Kedves

én meg néztem

hogy viszi el

a nevetésem.

Ment a Kedves
jaj mit látok

gaz nő nyomában

nem virágok.

Ment a Kedves

verset írtam Róla

Az Én szívemben
nyílt egy rózsa.

HAIKUK
Írta: Herczeg László

KÖVETKEZMÉNY

dalos pacsirta

kalitkába bezárva

néma madárka

KIÁLTÁS

testem megtörve

de lelkem halhatatlan

amíg velem vagy

SZENVEDÉS

vágyak kutyái

már a húsomba marnak

eljöttek fájni

EMLÉKEIM

emlékek árja

már viharzó óceán

úszik a gálya

CSÓK

fagyott csókjaid

megölték vágyaimat

csak a könny meleg

HAIKUK
Írta: Herczeg László

CSAVARGÓ PANASZ

mindhiába már
kukáknak kutatása
nincs dobott kenyér

FEKETE

fekete éjben
fekete szeretőmet
már nem találom

BÁNTÓ KÖNNYEK

asszonysírással
tépik szívemet széjjel
ütnek a könnyek

BÚCSÚ

sebes már a szám
marcangolták a csókok
véres a búcsú

HANGOK A SZÉLBEN

Írta: Herczeg László

2012-10-10

Néha hangokat hallok a szélben

hívó lázas szerelmes suttogások

tudom hallottam őket már régen

az arcára is emlékszem a lánynak

ő volt az első nagy szerelmem

régi csókjai szívembe visszafájnak

mindig üzenek neki a széllel

aztán kutatom a hullott avart

válaszolt-e egy sárgult falevéllel

néha hangokat hallok a szélben

hívó lázas szerelmes suttogások

melyek tovalebbennek a légben…

JELLEMSZILÁNKOK

Akrosztichon.

Írta: Herczeg László

H űséges
E rkölcsös

R omantikus

C irogatós…

Z eneszerető

E mberbarát

G ondolkodó

L ázadó

Á llatbarát

S orsüldözött

Z ongorázik

L írikus

Ó vatos.

KELLENE ÉLNI MÉG!

Cardiológia 2012.

Írta: Herczeg László

Napokig nem alszom.

Talán azért, hogy

tovább éljek?
Több órát, napot

lássak, halljak vagy

beszéljek?

Ülni egy kerti padon

érezni virágok illatát

álmodozva.

Nézni, amint a felhők

képeket formáznak

gomolyogva?

Verseket írni

szelíd szép verseket?

Megérinteni az emberek

lelkét szeretettel?

Mindezért minden nap

Nekem ajándék.

Hálásan köszönöm
Szerető szívemmel.

KÉPZELGŐ

Írta: Herczeg László

Távolból felém

gyönyörű dal száll
vagy csak képzelem.
Magányosak az esték
ha csend van fáj nekem.

Távolból felém
üzenetet hoz a szél

többé nem látlak.

Szívembe beleégtél
mindig visszavárlak.

KOPOGNAK?

Írta: Herczeg László

Ajtómon, ha este

Kopogna az Öröm

Szélesre kitárnám.

Gyere be! Köszönöm!

Gyere! De, ha Veled

Bánat is jött volna,

Maradjon odakint

Itt nincs neki dolga!

Vágyódó szép lelkem

Már nem verik láncra!

Mozdulj fájós lábam

Egy utolsó táncra…

MAJD BETAKARLAK

2012-10-11

Írta: Herczeg László

Majd betakarlak

virágok illatával

a szélnek is szólok

lágyan simogasson

ha szeretni akarlak.

Megírlak versben

örökké fogsz élni

kis halhatatlanság

ajándékom neked

virágom kezedben.

Magamba temetlek

viszlek bárhol járok

véremtől megpiroslik
csókra nyílva a szád

Míg súgod: Szeretlek…

Bújó holdsugárral

őrzöm én álmaid

hogy meg ne fázzál

majd betakarlak

virágok illatával…

MEMENTÓ VERS

Írta: Herczeg László

Ment az utcán csípőjével ringatózva

Mindig pajzánul ráfütyült a szél

Kacsintottak rá az útszéli nyárfák

Szerelmét zizegte minden falevél

Ha kacagott felszikrázott a napfény
Minden virágszál a lábához hajolt
Szépségében fürdettem az arcomat

Jól ismertem, mert a feleségem volt…

MEMENTO

Írta: Herczeg László

Az őszi éjben
gyönyörű régi

dal száll
ahogy hallgatom

lelkem beleremeg.

Eszembe jut

Boldogságom

arcomon fájó

könnyem pereg.

Rágondolok egy

asszony illatára

szeme színére

is emlékezem.

Suttogós lázas

régi éjszakákon

csillagot találni

ott volt velem.

Mindez emlék

örökre elmúlt
mégis rám talál.

Ha őszi éjben

gyönyörű régi

dal száll…

MINDIG ÚJRA

Vers a Kardiológián

2012.

Írta: Herczeg László

Ha azt mondod:

Milyen kék az ég!

Sosem említem,

hogy eső is lehet

Minek rontsam el

a jó kedvedet.

Ha azt mondod:

Hűvös az idő!

Nem nevetek ha

forrón süt a nap.

Senki nem lesz

attól boldogabb.

De, ha azt mondod:
Szeretlek Téged!

Arra boldogan

rádobban szívem!

Igaz, amit mondasz

mindig azt hiszem.

Aztán, ráébredek

újra csalódni kell.

Új sebből hull a vér

lelkemig reszketek.

Mégis, újra hiszek Én

Csak így szerethetek.

MOST ÖLELJ!

Vers a Kardiológián

Írta: Herczeg László

Hajnalban nyugszik le a Hold

A csillagok és aludni térnek

Most ölelj, kérlek.

Napfény győz a felhőseregen

Hódolva adnak utat a fénynek

Most ölelj, kérlek.

Éjjelre nappal, nappalra éj

Mindig egymás helyébe lépnek

Most ölelj, kérlek.

Már érzem életem, mint rohan

Nincs haladék már sírva nézlek

Most ölelj, kérlek.

Arcod ragyog a könnyeimen át

Mennem kell, és vissza sosem térek

Most ölelj, kérlek.

MÚZSAKESERGŐ

Írta: Herczeg László

Napok óta szomorkodom

Nincs ihlet, nem ölel Múzsa.

El sem hagyom az otthonom.

Hideg görögdinnyét ennék!
Meleg van izzón tűz a nap,
mintha Afrikában lennék.

Igazság az, nincsen kedvem!

Napra nap jön céltalanul.

Horgászni pedig szerettem!

Nem tudok írni verseket!

Mert nem fürdet mosolyában,
fülembe súgva, hogy szeret!

A Múzsa, a kezdet, és a vég!

Nélküle a költő mit sem ér!
Én várok rá, már nagyon rég.

NAGY ÚR A BÁNAT!
Írta: Herczeg László

Az öröm nálam
most ritka vendég
keresem kutatom.
Ha megtaláltam
be nem zárhatom
tépett szívembe.
Nincsen egyedül

Bánatom lohol
mindig nyomában
egyedül, örömre
még nem találtam.
Nagy Úr a bánat!
Reám telepszik,
markában szorítja
ritka nevetésem,
ha parányi örömöt
szívemben észlel
kiűzi azt azonnal
gonoszul egészen.
Újra győz könnyen.
Nincs kegyelem!
Álnokul gúnyolja
csillanó könnyem…

NEKED.

Vers a Kardiológián 2012.

Írta: Herczeg László

Kellene nekem egy olyan virág

amely tudna szíveddel beszélni.

Őt küldeném el drágám hozzád

tőled igaz szerelmedet kérni.

kellene még egy szép madárdal

melyre felébrednél reggel.

Telehintve sebzett szívemet

gyönyörűséges szép szerelemmel.

Végül kellene még néhány évet

boldogan csendben együtt leélni

nem törődni a biztos elmúlással

megtanulnék a haláltól nem félni.

NEM MENEKÜLHETEK

Írta: Herczeg László

Ez az éj is álmatlan lesz már

mint száz másik szívem ha fáj

ha vágyakozva visszarévedek

emlékedtől sírnom is muszáj.

Persze ettől szégyellem magam

bús fejemet némán lehajtom

menteni sem tudom helyzetem

ilyenkor soha nincsen hangom.

Úgy szeretnék elbújni előled

mégsem rejt el soha sziklavár

engemet te mindig megtalálsz

aztán az éj álmatlan lesz már.

NINCS MÁS SORS

(Zsuzsavers)

Írta: Herczeg László

Nincs más Sors csak ami jut

elviselem ha nehéz is az út

de jaj már nagyon fáj a lábam

előre mindig hegyen völgyön át

keresve Kedvesem lábnyomát

majd sírva fakadni ha megtaláltam

verset írtam szép szonettet neked

álmodtam hogy reám ragyog a szemed

mint tűzharang kalapált szívem

de nem hallod már a harang szavát

sebzett szívemnek vágyó szép dalát

most is fáj hogy nem vagy velem

nincs más Sors csak ami jut

elviselem ha nehéz is az út

de jaj már nagyon fáj a lábam.

NYÁRI ESTÉN

Rendhagyó prózavers.

Írta: Herczeg László

A virágok aludni mentek este van ülök a leszálló sötétségben az udvaron és ismerősként köszönök a csendnek „ immár minden bércet csend ül halk lomb alig érzed rezdül már nyugszik a berki madárka ne félj nemsokára nyugszol te is” suttogom a világhírű verset de persze válasz nincs jó itt hogy lement a nap már nem perzsel de még az enyhe szellő is meleg és simogató az egyedüllét már nem fáj megszokom talán ezt is mint annyi mást szerelem érzetem már ott állt az asszony küszöbén de nem lépett a házba csak csengetett kétségbeesetten és persze az ajtó nem nyílt és akkor szinte elmenekültem és most azon gondolkodom nem-e csak álmodom hogy itt ülök egy meleg nyári estén az udvaron talán Zsuzsa nem is halt meg ott fekszik a kórházban holnap megyek látogatni és nem volt az elmúlt tizenhárom évben Marika Kati Emike Zita Gyöngyvirág semmi nem volt csak képzeltem álmodtam mindent én bolond és most a mai estét is újrakezdem ne legyen vége igen újrakezdem: A virágok aludni mentek este van ülök a leszálló sötétségben az udvaron és ismerősként köszönök a csendnek…

2
Írta: Herczeg László

Olvasom, hogy
Trianon előtt egy évvel

magyar malmokat
számoltak szerteszéjjel.
Hajómalom?
Százhuszonnégy üzemel!
Vízimalomból?
Több mint félezer!
Trianon után ez
megváltozott!
Magyar malom
kevéske találtatott.
A hajómalmokat is
persze elvontatták!
Csak nem képzeljük
magyarnak hagyták?
Mindebből az
egyenlet levezethető
Rablókat engedett
Ránk a Teremtő!
Folytatva e számtani csodát
Elvették Hazánk kétharmadát!
Persze semmit
nem adva érte!
Hiába imádkoztunk az Égre
az Isten is behunyta szemét
Pedig tudta a
rablóknak nevét!
Ma már késő!
Minden elveszett
Mert őrzik erős
idegen fegyverek!
Mi pedig gyenge
népecske vagyunk,
régi Hazánkról
csak álmodozhatunk
Én is éneklem
mit tanított anyám:
Zúg az a négy folyó
és honvéd áll a Hargitán…

REMÉNYVERS

Írta: Herczeg László

Nem vágyom én sokra

csak biztos holnapokra

ahol megbékél lelkem.

Már rég kiérdemeltem

mert nagyon szerettem

lám semmim sincs végül.

Árva szívemnek menedékül
nincs hely marad emlékül
csupán néhány hazug levél.

Eldobtam mind vigye a szél

szívem megnyugvást remél

ölelj hát át végső Remény!

RÍMTELENÜL
Írta: Herczeg László

madársikolyban

erdőtüznek lángjában

hal meg szerelmünk

csókod már fagyott virág

múlt igéretek sírja

ölelő karunk

húsevő virág szirmok

utolsót ölel

aztán felfaljuk egymást

sugarasodó napban

az élet rohan

volt egy szép közös versünk

sajnos rímtelen

mint ez az elbúcsúzó

félbetört integetés

SORBAN ÁLLOK

Vers a Kardiológiáról 2012.

Írta: Herczeg László

Nem voltam

rossz amíg

éltem

ezért jobb sorsot

reméltem.

De nem adta

meg Nekem az Ég

azt hitte jobb

lehetek még…

Legyen hát!
Történjen bármi!
Itt vagyok

Szent-Péternél

Sorban állni…

SORSPANASZLÓ

Akrosztichon vers

Írta: Herczeg László

H ova szálltál boldog Remény

E ltűntél a valóság ködében

R iadtan vártam visszatérted

C sak ígéret voltál mesében.

Z aklatottan bús némán állok

E lvesztettem hitem a fényben

G yötrő sötétből ki nem találok.

L ehetne sírni de nincs könnyem

Á tsírt évek sírhalmok megitták

S zerettem volna ismét dalolni

Z engőn de Sorsom másképp írták

L egyek hát kő vagy halott virág

Ó csak már ne bántson a Világ…

SZÉL, FÉNY, RÓZSA

Írta: Herczeg László

Az Én szerelmem olyan, mint a szél

Mely csókolgatja, fáknak levelét

Zizegve sóhajt minden falevél

Az én szerelmem olyan, mint a szél.

Az én szerelmem olyan, mint a fény

Mely hajnal után leragyog reám

Bús szívemet elönti a remény

Az én szerelmem olyan, mint a fény.

Az én szerelmem olyan, mint a rózsa

Megszúrhat, de mindig gyönyörű!

Vér, és szépség ez lesz örök sorsa

Az én szerelmem olyan, mint a rózsa.

SZERELEM CSODÁJA

Írta: Herczeg László

Igaz szerelemnél

nincsen akadály!
Szerelmes ember

csodákra is képes!

Ha a vágyódástól

érző szíve fáj.

Kevés mondani:

Szeretlek Téged!
De, nem indulni

átölelni Őt!

Ki várakozik

más utakra téved.

Ha vágyódástól

érző szíve fáj

a szerelmes ember

csodákra is képes.

Igaz szerelemnél

nincsen akadály!

SZÍVÜNNEP

Írta: Herczeg László

Sugarasodik a reggel
egy nappal hosszabb a létem
rosszat álmodtam az éjjel
Féltem.

Nem tudtam beszélni
az emberek kinevettek

Te is, pedig jól tudtad
Szeretlek.

Aztán felébredtem
nekem is lett napfényem

szép lassan megsimogatott
Reményem.

Átok vagy áldás nem tudom,
nekem örökké szeretni kell
akkor tépett sebzett szívem

Ünnepel.

ATŰZ! TŰZ!

Írta: Herczeg László

Gyújtsd meg tüzem!

Tápláld a lángot!

Dobj rá szerelmet

Csókvirágot!

Lobogjon!

Oltsd el a tüzem!
Parázs sem

Maradjon!

Aztán hagyd

Hogy szívem

Megszakadjon

Veled…

ÚGY SZERESS

Herczeg László

Úgy szeress

szinte fájjon
édes kínja

rám találjon
véremet adom

csókodért
piros a rózsa

nézd a vért

úgy szeress

hogy végre

hálásan nézzek

az égre

annak aki lakik

ott fenn

szerelmedet

megköszönjem

úgy szeress

ne lássak mást

hozd el Nekem

a gyógyulást

versekben fogsz

örökké élni

meg tanulok

még remélni

úgy szeress

hogy a Halál
ejtsen egy

könnyet

ha ránk talál…

VALLOMÁS

Akrosztichon

Írta: Herczeg László

S oha nem vagy már egyedül
Z ivataros csak még az ég
E lszáll haragom, s bánatod
R eménnyé átváltozhat még.
E lszálló szomorúság után
T itokban sem integetünk,
L ehet hogy akkor visszatér.
E gy dolgunk van: Szeretünk!
K ét szív, de már egy a vér…

VAN VALAHOL…

Írta: Herczeg László

Van valahol egy kincsesláda

berber oroszlán vigyázz reája

oda van zárva a nevetésem.

Van valahol egy tavam nekem

halak úsznak a könnyeimben

míg élek nem fog kiapadni.

Van valahol egy olyan rózsa

tüske nélkül nyílt e Világra

mert Én írtam életre versben.

Van valahol egy rokonlélek

de nem találom, s attól félek

így múlik el Nekem az élet.

VÉGÜL LEHAJTOM FEJEMET

Írta: Herczeg László

Ha a rózsák beszélni tudnának,
legszebb verseimből szavalnának,
úgy tenném csokromat lábaid elé.
ha a rózsák beszélni tudnának.

Ha a szerelem sohasem fájna

szemedben könnyeket látva
nem lennél kincsnél értékesebb,
ha a szerelem sohasem fájna.

Ha a szívem nem vérzik, érted
nem várom már a visszatérted
lábad nyomát is befújja a szél

ha a szívem nem vérzik érted.

Végül lehajtom búsan a fejemet

mert bennem még él a szeretet

viszem magammal örökre már
végül lehajtom búsan a fejemet…

VIRÁG ÉS NŐ

Írta: Herczeg László

A Nő olyan
Mint egy virág

Nélküle nem
Kerek a világ
Mert nem teremtett
Az Isten szebbeket
Mint amilyen a Nő
Meg a virág lehet.
Ha szeretik és
Ráragyog a nap
Virág meg a Nő
Sokkal boldogabb
De ha sértik ha
Tépik szirmait
Ha magába kell

Zárnia kínjait
Elhervad s ha
Bánják őt vadul

Virág és a Nő
Tenger könnye hull
Én ott leszek, ha
mindezt látom
Mindkettőt a
Szívembe zárom.

SZÍVMENEDÉK

Írta: Herczeg László

Csillagtalan ködös az ég
a Holdat nézem mily kerek

ezért már olyant képzelek
csillagokat vacsorált nemrég.

Szellő sem fúj meleg az este

fákon nem rezdül táncra levél

elbújt aludni rég a nyári szél

ágyát ma hamar megkereste.

Szeretem az esték nyugalmát

ha elcsitult a zaj és lárma már

pihenni tért a sok dalos madár

s kezdi a Hold égi vándorútját.

Ilyenkor megpihen a lelkem

lágyan ölel a csend és a béke

sebzett szívemnek a menedéke

megnyugvás amit rég kerestem…

SZERETLEK!

Írta: Herczeg László

Szeretlek!
Nem vagy egyedül

Szíved, ha hozzám

Menekül.
Az én szívemmel

Összedobban,

Aztán szeretlek

Még jobban!

SZERETEK!

Írta: Herczeg László

Kikeményedik bennem az akarás

mikor lesz összebújós éjjel

gerincem bizsergésében

hangyák menetelnek

telt vagyok reménnyel

körtáncol a vágy a vérben

kínpadon szeletelnek

szemem behunyva remegek.
Szeretek! Szeretek!
Gyere!

SZERELMES HOLD.

Írta: Herczeg László

Szerelmesek a Csillagok a Holdba
körülrajongják őt reá ragyogva.

De, a Hold rég szerelmes már

a kutyaugatásba,

ráadásul

mindig

másba.

MI LETT BELŐLEM?

Írta: Herczeg László

Mi lett belőlem nélküled?

Nem fürdetsz a mosolyodban
múltba barnult szép szemed

bolyongok emlék romokban.

Mi lett belőlem nélküled?

Nem ülsz itt a kezem fogva

nem énekelek már neked
nem nevetsz rám ragyogva.

Mi lett belőlem nélküled?

Hol az a régi büszke férfi?

Ki egykor boldog volt veled?
Talán az Isten sem érti…

MEGÁLLAPÍTÁSOK

Írta: Herczeg László

Vázában képmutató a virág.
akár a környező világ.
Mesterkélt rendezett szépség
szép, abban nincs vétség
de, nem lehet kétséges

igazán csak bokrán szépséges.

Sok Nő is ilyen, díszíti ruha ékszer

ha kell, öltözik napi négyszer
de, vetkőzik is, ha kell örömmel
inkább, mint mosogatni műkörömmel.

Különben is! Ő nem házi cseléd!
Célzások nyilát repíti, hát feléd
Dolgozz többet! Keress többet!
Legyen erre benned ötlet!
Majd mártírként néz az égre
Külföldön is nyaralni kéne…
na ez velem nem fordul elő

mert van agyamban egy kis velő

Messze elkerülöm őket én

A párom nekem legyen szerény!

Ne ékszerek hada szépítse

jelleme, igaz nőiessége ékítse!
Így kell, ennek mindig lenni
Csak ilyen nőt tudok én szeretni!

LOVACSKÁZÓ

Drága Barátnőmnek,
Bigi Tordaynak!
Írta: Herczeg László

Elől harapok!
Hátul rúgok!
Nyeríti Bigi,
Jó lovacskám.
De, én valamit
A fülébe súgok…
Nem rúgok!
Nem rúgok!
Suttogja aztán…

LÁMPÁSVERSEK.
Írta: Herczeg László

VÁRAKOZÁS

szív

dobban

reményre

szerelemre

vár

SÍRÓ SZÉL

szél

rózsa

szirmait

csókolgatja

sír

VÁNDORLÁS

út

kövek

vándorlás

sebes lábam

fáj

JÖJJ!

adj

enni

éhezem

ölelésed

már

FÉNYT!

vak

sötét

erdőben

tévelyegve

jár

IGEN, ÉS NEM?

Írta: Herczeg László

Csalódni fáj

szívembe mar

a bizalom lám

elhagy hamar.

Nem szabad

senkinek hinni

bánat poharát

ki kell hát inni.

Vagy tévedek

ha azt hiszem

megint sérül

szerető szívem?

HA, TE IS, AKKOR ÉN IS!
Írta: Herczeg László

Csillagok közt jártam,
és megvakartam a Holdat
sarlója hegye viszketett nagyon
gondoltam szenvedni nem hagyom.
Kérj tőlem bármit, mondta Hold,
Neil Amstrong nem vakarta meg!
S én kimondtam, amire vágytam:
Nekem is viszket, vakard meg a hátam!

Így van ez itt a Földön is.
Az Ember ezt jól tudja régen…
Én megvakarom neked örömmel,
ha te is vakarod tíz körömmel…
Kéz, kezet mos, ha kapok, adok!
Gyarló a Világ, az érdek a lényeg!
De, álmodó költők űrben kóborolnak,
így vakarhattam hátát a holdnak…

GYERMEKKOR HELYETT

Írta: Herczeg László

Kellett volna nekem egy üveggolyó

gyermeknek éreztem volna magam
gondtalannak ki játékról álmodó.

Kellett volna bicikli nemegyszer

soha nem kaptam meg életemben

bár apám az árát megitta ezerszer.

Kellett volna nekem egy piros labda

karácsonyfa alatt végre valami játék

ne csak zokni és könyv legyen ajándék.
OLCSÓ KÖNYVTÁR. 2 Ft. csupán
Gorkij, Puskin, s mind az Óriások

nyolc éves fiának csak ezt vette Apám.

Vizi pisztolyt kértem Solohov helyett

kisvasutat zsebkést, legyen bármi

az drága, szólt Apám, most nem lehet.
Így telt el sajnos egész gyermekkorom
Zola, Dumas, T. Mann, csak a könyvek
Kiműveltem jól így magam, egykoron.
Aztán eljött a nap hogy megszerettem
Szenvedélyé vált akkor már az olvasás
Végül aztán lám még költő is lettem.

Költő széplelkű versekben álmodó

aki gyakran gondol gyermekkorára:
Kellett volna nekem egy üveggolyó…

FEKETE MADÁR A BÁNAT…
Írta: Herczeg László

Mint tüzérlovak, ha
remegve vértajtékot fújtak
ágyúdörejben a csatatéren
úgy reszket, remeg a szívem.

Fájdalmam az éj leple már

soha többé el nem takarhatja.
Két karod már nem ölel át lágyan
öledben sem csillapul vágyam.
Fekete madárrá vált a bánat
éles csőrével húsomba vág
minden fájó, kínzó éjszakán
Never More! Kiáltja rám…
Kacag rajtam az esti szél
a Hold is rejti előlem arcát
csillagok serege kórusban nevet:
Nem szeret! Nem szeret! Nem szeret!
Elharaptam kínomban a számat
véres lenne most szerelmes csókom.
Mérges vagyok, Rád, és magamra

a Sorsunk nem enged közös útra!
Ettől reszket bennem bús szívem
Mint tüzérlovak, ha remegve

vértajtékot fújtak ágyúdörejben…

CSITULJ SZÍVEM!
Írta: Herczeg László

Csitulj szívem!

fékezd a dobbanást

szolgáltál híven

megtorpansz úgyis

már nemsokára

csitulj szívem

halál lesz az ára

majd a siratásnak

az elismerésnek
nagy költő leszek

tán kőbe is vésnek

csitulj szívem

adj egy kis időt

érezni még rózsa

mámor illatát
asszonyt ölelni

múzsát szeretőt

csitulj szívem

adj adj jaj adj

még egy kis időt…

ELMENTÉL…

Írta: Herczeg László

Mire behunyom

a szemem

nem leszel.

Egy állomáson állok

és nézek a

távozó vonat után.

Este van.

Az egyre gyorsuló

fülkék fényeiben

keresem az arcodat.

Egy pillanatra

meglátom

aztán elhalványulva

a semmibe

torzul a kép.

Érzem, hogy

a könnyeimtől.

A vonat elment.

Nem szabad sírni

nem szabad

sírni…

GONDOLKODÓ

Írta: Herczeg László

Ha rám gondolsz

ajándék az nekem.

Akkor is simogatsz

ha nem vagy velem.

Érzem.

Ha rád gondolok

kit nagyon szeretek

de mégis talán soha

már nem ölelhetek

Vérzem…

HALTÉMA

Írta: Herczeg László

Régóta már az a téma;

Biztos, hogy a hal néma?

Lehetne velük beszélni,

Ha tudnánk közöttük élni?

Bár több a hal, mint az ember,

Mégsem kell nekik fegyver.

Bombát sosem robbantanak,

Békésen úszkálnak a halak.

Nincs háború, terror, éhség,

Az Óceán mélye szépség.

A víz alatt csend van, és béke,

Ott lelünk majd menedékre?

MEGHALUNK MÉGIS

Írta: Herczeg László

Megkérdeztem egy virágot,

kitől kapta az illatát?

Talán, Istentől jutalom?

Azt felelte, senkit nem látott.

Így ébredt fel egy napon.

Mert nem kell látni az Istent!

Csak hinni azt, hogy létezik!

Lábnyomát sosem láthatod,

templomai vannak csak lent.

Hol szent lényét imádhatod.

Nem kell csodákat tennie

Sem az arcát megmutatnia

Ember, állat, egy falevél is

tudja, hogy van, kell lennie!

De, mind meghalunk mégis…

MOSOLYGÓ

Írta: Herczeg László

Ha mosolyogsz

csodát látok én

rögtön a szívem

közepéig érsz.

Fáradt arccal

tőlem elrepülsz

majd szépként

újra visszatérsz.

Ha mosolyogsz

rám Gyönyörűm

arcod csodaszép

vadvirágok rétje.

Képzeletemnek

Trónusán te ülsz.

Csókolj halálra!

Megáldalak érte…

SZÉLKEDVES

Renga. (Láncvers)

Írta: Herczeg László

Simogat a szél

hozzám bújik kedvesen

nem hagy el engem

csillagtalan éjszakán

keresem hogy öleljen

madártoll kering

lefelé s földre hullik

mint szemem könnye

szerelmem fagyott virág

sziklasírba temetve

volt nevetések

szívembe kövesedve

még visszafájnak

csupán a szél nem hagy el

csókjai rám találnak.

SZERETSZ? MÁR KÉSŐ!

Írta: Herczeg László

Szeretsz? Ne tedd.

Könnyes lesz élted.

Én sírok.

Érted.

Szeretsz? Hiába.

Nem jössz velem.

Ott, nincs

Szerelem.

Szeretsz? Már késő.

Értem már jönnek.

Engedd, hogy

Elköszönjek.

TENYEREMRE CSILLAGOT

Írta: Herczeg László

Fájok

magamnak

hang nélkül

ordítva.

Elmentél

mellettem

hátat

fordítva.

Tollal

tenyeremre

csillagot

rajzoltam.

Meghalok.

Megtudod

számodra

ki voltam...

HULLÓCSILLAGOK

Írta: Herczeg László

Láttam ma egy hullócsillagot,

nem hagyott jeleket maga után.

Szomorúan zuhant a Föld felé,

tudta, már vissza sosem talál.

Láttam ma egy síró asszonyt,

szeméből olvastam szenvedését.

Hullócsillag lett ő is szegény,

eltaposták már rég a nevetését.

Láttam ma sorsomat, jövőmet.

Öregség, szegényen, betegen.

Hullócsillag leszek, majd végül,

ennyi talán majd jár nekem…

MEGHALUNK MÉGIS

Írta: Herczeg László

Megkérdeztem egy virágot,
kitől kapta az illatát?
Talán, Istentől jutalom?

Azt felelte, senkit nem látott.

Így ébredt fel egy napon.

Mert nem kell látni az Istent!
Csak hinni azt, hogy létezik!

Lábnyomát sosem láthatod,
templomai vannak csak lent.

Hol szent lényét imádhatod.

Nem kell csodákat tennie

Sem az arcát megmutatnia
Ember, állat, egy falevél is

tudja, hogy van, kell lennie!
De, mind meghalunk mégis…

MINDÖRÖKKÉ

Írta: Herczeg László

Rólad susog a

nád a tóparton

vadkacsák csapata

szeli át a tavat

a hattyúk most már

nincsenek itt

ki tudja merre jár

a kis csapat.

Itt a pad, hol veled

szoktam ülni

sokszor csak a tavat

néztük némán

miközben fogtuk

egymás kezét

én emlékezem

te nem gondolhatsz

már énrám.

Régen elment

pihenni a nap

én csak ülök a parton
nem látom könnyem

a földre lehullni

megsajnált az alkony…

ISTEN AKARATA…

Írta: Herczeg László

Verseket akar

tőlem az Isten

boldogságom

ezért nincsen
megtanított fájó

könnyet sírni
érte egyre jobb

verseket írni

én nem hittem

benne soha
nem kértem ha

sorsom volt

mostoha
ő mégis

magához ölel
ezért nekem

verseket írni kell
virágaim drága

asszonyok
hajam levágtam

csont kopasz vagyok
fejem nagy

fénylő torz golyó
szakállam fehér

mint a hó
most még

múzsám sincsen
ezt akarta az Isten…

FELHŐKANCÁM
Írta: Herczeg László

Nézem a felhőket álmodozón.
Szép kis felhőkanca vágtat előre
Csődörként követem vágyakozón.

De, meg nem áll, hiába kérem

Hasztalan futok vágyón utána

Soha, soha én utol nem érem.

Nappal, felhők közt vágtatunk
Éjjel, a csillagok útja lesz miénk
Együtt azonban sosem vagyunk.

Nézem a felhőket álmodozón.
Szép kis felhőkanca vágtat előre
Csődörként követem vágyakozón…

EMLÉKED KÉSE I.
Írta: Herczeg László

Tavaszi estén langyos a szellő
Pihenni tér már a fű, fa, virág
Majd, mire végül az éjszaka eljő,
Emléked kése a szívembe vág.

EMLÉKED KÉSE II.

Írta: Herczeg László

Tavaszi estén langyos a szellő
Pihenni tér már a fű, fa, virág
Majd, mire végül az éjszaka eljő,
Emléked kése a szívembe vág.

Múltnak láncait megcsörgettem
Öleléseink kínzó sóhajjá váltak
Mosolyaid mit egykor úgy szerettem
Vissza már hozzám nem találnak.

Milyen bolond vagy árva szívem
Azt is szereted, aki elhagyott!
Nem maradt már semmi nekem
Búcsú csókod is a számra fagyott.

Virágom lett ismét a fekete rózsa
Felettem már sírnak a csillagok,
Utolsó vágyam sem vált valóra

Megint csak újra egyedül vagyok.

Tavaszi estén langyos a szellő
Pihenni tér már a fű, fa, virág
Majd, mire végül az éjszaka eljő,
Emléked kése a szívembe vág…

SZÉLKEDVES

Renga - láncvers
Írta: Herczeg László

Simogat a szél

hozzám bújik kedvesen

nem hagy el engem
csillagtalan éjszakán
keresem hogy öleljen

madártoll kering
lefelé s földre hullik

mint szemem könnye

szerelmem fagyott virág

sziklasírba temetve

volt nevetések

szívembe kövesedve

még visszafájnak

csupán a szél nem hagy el

csókjai rám találnak.

ELMENT A MÚZSA.
Írta: Herczeg László

Ordítani kellene, sérelmem kiabálni.

Hallja meg ez a bolonddá vált Világ,
hogyan tud a sebzett szívem fájni.

Lelkemből feltörően kellene sírni!

Hiszen a férfi könnyei gyémántok!
De, nem tudtam csak e verset írni.

Ma hagyott el végleg a Múzsám,
kihez legszebb verseimet írtam
fejét lehajtva, nem nézett énrám.

Azt mondta, ő szeret, mindörökké.
Gondol rám, sosem fog elfeledni
De, én tudom, nem látom soha többé…

Élek így tovább, nem bízok jövőben
Minden válással kevesebb vagyok.
Egy darabot mindig elvisznek belőlem…

VISZEM MAGAMMAL

Szonett 70.

Írta: Herczeg László

Ha egy új szerelem rám találna,
Mit kezdenék akkor a régivel?
Melyet magammal mindig vinni kell

Ha elhagynám, az még nagyon fájna.

Ha elhagynám, az még nagyon fájna,
Sebzett bús szívem beleremegne
Még jobban és mélyebben szeretne,
Vinném magammal az elmúlásba.

Vinném magammal az elmúlásba
Örök, sötét, fekete éjszakába
Mert felejteni én sosem tudok.

Mert felejteni én sosem tudok

Végső utamra majd úgy indulok,

Talán, ott vannak igazi boldogok…

A HARGITA SZERELMESEI

Írta: Herczeg László

Tűleveleket

írnak a fenyők
éjt-nappal a

nyugati szélnek.

Szerelmesen

választ remélnek.

De, nincs válasz.

Gyantaszínű

könnyeiket

sírva ontják ők,

szerelmesen
vágyó, váró

hargitai fenyők…

PACSIRTA. (Dalimadár)
Írta: Herczeg László

Madárdal köszöntött ma hajnalban
Pacsirta énekelt az orgonafán.
Beleremegett a lelkem nyomban
Madárdal köszöntött ma hajnalban.

Milyen furcsa a költői lélek
Meghatódik egy magasztos percen
Hálát adva, hogy látok, hallok, élek!
Milyen furcsa a költői lélek.

Jaj, elrepült a kis dalimadár!
Orgonaág még utána rezgett.

Nem jön vissza talán soha már
Jaj, elrepült a kis dalimadár…

ARCHÍV VERSEK

noreply@blogger.com (László Herczeg) — Sun, 01 Apr 2012 22:33:00 +0000

SZERETNI MINDHALÁLIG
Írta: Herczeg László

Ha fáj a szívem,

Mert meggyötörték
Nem panaszlom
Én fel az égre.
Alszik az isten
Már ezer éve
Nincs az embernek
Nála menedéke.
Ha fáj a lelkem
Mert megaláztak

Magamon csakis
Én segíthetek.
Nem kell megállni
Csodákra várni
Mert napjainkban
Csodák nincsenek.
Megcsal szerelmed?
Elárul barátod?
Sorsodon bizony

Mindhiába sírsz!
Gyerünk előre!
S maradék idődre
Te csak szeress,
Ahogy csak bírsz!

SZERETETVERS

Írta: Herczeg László

Mire kimondod
Azt a szót: Szeretet
Már elindultam feléd.
Mire felemeled a fejed,
Megfogtam a kezedet.
Csak egy percig átölellek,
Csak míg szívünk összedobban,
Csak míg kimondod, nevemet
Aztán szeretünk, még jobban.
Majd megyek tovább utamon
De, nem úgy, mint aki menekül
Valamit ott hagytam neked
Már soha nem leszel egyedül!

SZERELMEINK

Írta: Herczeg László

Az Én szerelmem vadvirág
A te szerelmed tarka lepke

Ki megpihen a szirmomon

Majd elrepül, ha úgy van kedve

Virág is, lepke is, elhal hamar

Senki sem fogja őket keresni

Maradj velem drága lepkém

Én tudlak csak igazán szeretni.

AZ NEM LEHET!

Írta: Herczeg László

Benned semmi
nyomot nem
hagyott volna
a boldog
pásztoróra?
Az nem lehet!
Harangok zúgtak,
míg tartott
a mámor!
Csokrot kötöttem
virágok illatából...

SZÓLT A RÓZSA.

Írta: Herczeg László

Rimbaudnak
meséltek a
virágok.
Lám, nekem is
beszélt egy
rózsa:
Szakíts le,
vigyél el
Kedvesedhez!
Váltsd vele
vágyadat
valóra...
Csókold!
Szólt a rózsa,
csókold
szenvedéllyel...
Csak tiétek

legyen
a szerelmes
éjjel…

SZÜLETÉSNAP.
Írta: Herczeg László

Sok baráttól
árad felém
sok sok öröm:
Megköszönöm!
Azt hiszem
a boldogság
kicsi örömök
gyöngyeiből áll.
Talán ma,
estére
rám talál...
Ha nem is
marad meg,
csak nálam
megpihen,
akkor is
felujjong
a szívem....
Sok baráttól
árad felém
sok sok öröm:
Megköszönöm!

MINDEN MÁS LESZ

Írta: Herczeg László

Ma összedobbant

Veled a szívem
Ahogy szelíden

Magamhoz öleltelek
Ez a tökéletes

Boldogság azt hiszem
Mert soha még így

Nem szerettelek.
Ma éreztem szép

Tested remegését
Szemeid tükrében

Végre hazataláltam
Megláttam benne

Azt, amire vágytam
Igaz szerelmednek

Csodás felébredését
Ne adjál, ennél többet
Ez nekem éppen elég
Felragyog a napfény

Szebben kéklik az ég

Most minden más lesz

Komolyan hiszem
Ma összedobbant
Veled a szívem…

MIÉRT NEM?
Írta: Herczeg László
Gyermekvers.

Istállóban lakik a ló
melegben születik
meg a csikó
Disznó röfög
fedett ólban
kacsa liba
szintén jól van
A kéményen
gólyafészek
az új kutyaólak
már készek
Galambok a
galambdúcban
az egér is
benn a lukban
Minden állat
biztonságban
csak nekem nincs
saját házam

Csak kóborlok

házról házra

sorsüldözött

szegény árva
Mert engem
nem szeret senki
de rossz vándor
patkánynak
születni…

MEGYEK EGY ÚTON…

Írta: Herczeg László

Megyek egy úton

énekelve!

Vígan derűsen

semmitől sem félve,

minden lépéstől

csodát remélve,

szerelmemet

ünnepelve.

Utam kísérő

madárdalban

lepkék szárnya

hűsíti arcom,

már nem kell

vívni a harcom,

mert, fürdök

a diadalban.

Mint Rimbaudnak:

Egy virág,

nekem is

megmondja a nevét!

A nap rám veti

aranyszemét,

reám köszön

a nagyvilág!

Pár lépés még,

már ott leszek!

Hisz látom is:

Karját kitárva,

A Kedvesem

ott vár vágyva!

De ekkor,

mindig

felébredek…

MEDVEOLOGIA
Írta: Herczeg László

Ha nem tudsz
Medvéül
Könnyed hull
Bús egyedül
Örökké csak
Mézre vágyva
Árván
Bolyongsz
A világba...
Bár a medve
Egy állat
Az Ember
Nagyobb állattá
Válhat!
Nem medve ült
Az Enola Gay-ben
Mikor a bombát
Ledobta szépen
Nem medvék
Gyilkoltak milliókat
Vagy medvék
Öltek Lidicében?
Talán rossz vicc

Csak rémálom
Volt Auschwitz?
Csak Ember
Képes ilyenekre
Sosem medve!
Változz
Nemesebbre!
Legyél fecske
Színes madár
De inkább medve!

Ha nem tudsz
Medvévé válni
Sosem fogsz
Mézet találni!

Írta: Herczeg László

Éva születésnapjára.

Minden sín az éjszakába fut.

Robognak az Életvonatok.

Állomások a születésnapok.

A vonat rohan. Megyek veled!

Vigyázok rád, fogom kezed!

Míg egyszer véget ér az út,

Mert a sín az éjszakába fut.

CSILLAGSZÓRÓ ÉJSZAKÁBAN

VII. Szonett.

Írta: Herczeg László

Vártam nagyon, szemem az órát leste

Megjött a vonata, s ő szaladt felém,

Szikrázó könnyei ragyogtak szemén,
Karomba besimult szép karcsú teste…

Oly szerelmesen nézett a szemembe

Boldogságomban nem tudtam beszélni,

De azt éreztem, nem kell őt már kérni,

Mert az enyém lesz még a mai este…

Aztán a csillagszóró éjszakában

Kitárt ölében már hazataláltam,

Betakartam őt birtokló testemmel…

Ringatott forró igéző szavakkal
Aztán másnap már elment a vonattal,

Belül millió szerelmes sejtemmel…

CSAK ENNYI…

Írta: Herczeg László

Csak, csupán ennyi…

Most próbálj meg

Már nem szeretni!

Szívemet kitéptem!

Csak ennyi a vétkem!

Fogd! Érezd dobogását
Vigyázz! El ne vesszen!
Sehol nem találod párját!
Elmegyek egy szélsuhanással,
Csak a szívem marad utánam…

Csak, csupán ennyi…
Most próbálj meg
Már nem szeretni!

AKROSZTICHON & TELESZTICHON

Írta: Herczeg László

AKROSZTICHON

SZERETET.

SZERETET dobol fülembe riadót
Zavaros emléked megölte a jót

Egy morzsa sem maradt nekünk
Remény nincs, csak szenvedünk,
Elmegyek hát, legyen, most vége
Talán most megnyugszom, végre
Egy percig még visszarévedek,
Tovább kell menni, Isten veled!

TELESZTICHON

BÉKE.

Gyere Drága minél hamarabB

Legyen bánatom már a múltÉ

Lassan múlnak napok és óráK
De, én várlak most már örökrE

AKAROK!

Én akarok már boldog lenni

Akarom többé ne fájjon semmi

Ne fájjon semmi

Én akarok szeretni nagyon

A könnyeket a múltban hagyom

A múltban hagyom

Én akarok, míg szívem dobban

Megfürödni a mosolyodban

A mosolyodban

Én akarok veled virágot lépni
Aztán neked mind-mind letépni
Mind letépni

Én akarok melletted ébredni fel

Nemcsak feküdni ha ölelni kell

Ha ölelni kell

Én akarok nevetve énekelve

Belehalni veled a szerelembe
A szerelembe

AZ ALVÓ ASSZONY

(Fantáziavers egy festményre)
Írta: Herczeg László

Aludtál már
Mikor hazaértem

Nem volt leoltva
A lámpafény.
Meghatottan,
Boldogan néztem:
Gyönyörű vagy

És az enyém!

Sejtelmes buja

Asszonyi illat
Áradt testedből,

Beleremegtem.
Tudtam, hogy

Mindig rád vártam,
Még senki nem volt

Akit így szerettem!

Csendben, finoman

Jól betakartalak,
Csak fel ne ébredj

Szép alvó virágom!

A lámpát leoltva

Nem zavartalak,
Hiszen drága lényed
Majd holnap is látom!

KEDVESEMHEZ!

Írta: Herczeg László

Jó lenne, nem

meghatódni
akkor tudnék

szebben szólni
ha nem lenne

könnyes a szemem
felemelhetném

árva fejem.
Jó lenne a

fényben menni
mindent mi

rossz volt

elfeledni,
megfürödni a

mosolyodban
Hallani, ahogy a

szívünk dobban
megyünk az úton,

együtt megyünk
torokban rekedt

madárdal leszünk
vadvirágok

nyílnának,

lábnyomodban
gyerünk a fénybe

induljunk nyomban!

KETTŐNK SZERELME
Írta: Herczeg László

A Te szerelmed

Szivárvány vihar után,

Mely eltűnik, csak emléke marad!
Az Én szerelmem, erős sziklavár,

Ahova örökre bezártad magad!

MA ÉJJEL ÁLMODNI FOGOK…

Piroska Orosz barát-nőmnek 2011.

Írta: Herczeg László

Ma éjjel
álmodni fogok

Közelebb lesznek
a csillagok!
Mert lábam
lógatom egy
felhőnek szélén
s a kék bolygóra

onnan nézek én.
Parányi petty
fentről a Hazám
milliónyi házban
már alszanak, de

van jó barátnőm

kit aludni térni látok…
Hahó! De hiába kiáltok!

Piroska az! Szívemnek

kedves már régtől
őt lesem innen az égből
várom, mit fogok majd látni…
titkon megcsodálni!
De sötét felleg jön,
az eget uralva
előlem Piroskát
orvul eltakarja!
Aztán tovaszáll
és Pirost újra láttam,
de nyakig takarva
Aludt már az ágyban…
Így jár, az ki égből
lesi mások álmát
nem látja Pirosnak

a fehér lába szárát!

MINT PAPÍRHAJÓ…

Írta: Herczeg László

Mint tó vízén

Úszó papírhajó

Gyermekjáték

A te szerelmed.
Oly könnyű, és

Könnyen illanó,
Az első eső már

Széjjel is áztatja,
Süllyed a papírhajó.
A én szerelmem
Sziklás hegyorom

Mely évezredek
Szeleivel dacol,
Vihar tépázza

Vad orkán rázza,
Elmeséljem, most
Hogyan harcol?
De, Kedvesem,
nem is figyelsz,
Már régen alszol…

Előszó:
Ronsardra gondolva, nem tudtam kibírni,

Megpróbáltam én is szonettet írni…

MINT VÉREM KICSORDUL…

Szonett I.

Írta: Herczeg László

Mint vérem kicsordul, ha megvág a kés,

Tűnt mosolyok múltamból visszafájnak.

Csillagfény éjszakák most rám találnak,
Gyöngyként gurul elém az emlékezés.

Sérült fehér hajóként, egy szerelem

Küzd az árral vágyaim tengerében,
Tépett vitorlával süllyed az éjben

Megyek utána, de soha nem lelem…

Bolyongok egyre, a régi utakon,
Eltűnt boldogságom nyomát kutatom,

Talán, soha nem fogok rátalálni…

Könnyemet felszárítaná már a szél,

Arcom simogatná hulló falevél,

Talán egy nap, nem fogom visszavárni?

MIT AKAR TŐLEM?
Írta: Herczeg László

Már tizenhárom éve

Költöztél fel az égbe
Azóta mindig várom

Megváltó gyors halálom!

Mit akar tőlem az Isten?
Miért tart engem itt lenn?
Miért nem enged oda el,

Ahol lelkem nyugalmat lel,
Tehozzád Drága Kincsem!
Mit akar tőlem az Isten?
Nem volt még elég a bánat?

Nem sírtam eleget utánad?
Nem rimánkodtam, könyörögtem?
Nincs elég szenvedés mögöttem?
Mit akar tőlem az Isten?
Hiszen már semmim sincsen,
És senki nem töröl, könnyet
Csak engedi, hogy elköszönjek

Végére érve már erőmnek.

Mit akar tőlem az Isten?

Mikor már Múzsám sincsen,
Csak halálvágy marad végül
Árva lelkemnek menedékül.

NE A HALÁLTÓL FÉLJ!

Írta: Herczeg László

Minden

Pillanatban

Meghalsz,

Hogy élhess!

Ne a haláltól félj!

Az élet férges!

Kacagva jöttél

De én már

Nem nevetek

Nem csókolom

Többé meg

Kit legjobban

Szeretek...

NE SZÓLJ SZÁM!

Írta: Herczeg László

Tavaszillatban fürdetem arcomat

Elküldöm képem a langymeleg széllel,
Állj ki a fényre, hamar odaér hozzád,
Mert, nem viszi magával bánatomat!
Kilököm, karjaim az ég felé ilyenkor
Nyújtózkodom egy áldott napsugárban,
Magamhoz ölelem az egész világot
Bár, véres valóság a szenvedő jelenkor.
Szenvedek én is, és szenved, a népem,
Egyre nehezebben élnek már tömegek!
Nem lőnek még, és kapható kenyér
De, te már nem maradnál meg nekem!
Nincs gyötrő gondod, nem kínoz semmi

Mindened megvan, még fölösen is

Nem mutatom hát szomorú valóságom,

Mert, nem szűntem meg téged szeretni!

Félre hát bánat, napsugaras az ég!

Gyere, ölelj, nevetésünk ragyogjon össze,

A gondjaimat megint majd eltitkolom,
Szeress, Gyönyörűm! Legalább ma még…

MOSOLYGÓ, VADVIRÁGGAL

Írta: Herczeg László

Elképzeltem Kedvesem arcát

a rásugárzó lámpafényben

ragyogó csillagok szikráztak

majd sugároztak a szemében

mosolya villant és felnevetett

megdöbbenve némán álltam

vadvirágok színes csodarétje

pompázott rám a mosolyában

szíven ütött, amikor megláttam

tarka pillangók szállnak ottan

a szépségtől szívem is remegett

könnyem csordult meghatottan

hozzá léptem csendben átölelni

csókjára csókkal felelt a szám

mert jobban nem lehet szeretni

mikor a kedves mosolyog reám!

A boldogság sok apró gyöngyszem

jól tudom ezt, most már megértem

elképzeltem Kedvesem arcát

a rásugárzó lámpafényben.

Írta: Herczeg László

Már nem hiszek!

Fényes jövőt, biztos holnapot,

Ígértek nekünk, a Nagyok.

Vonultunk büszkén énekelve,

Vörös zászlók közt menetelve!

Építsetek! Gyárakat, vasutat!

Teremtsetek várost, és hidat!

Tegyétek az országot széppé!

Tiéd lesz! A dolgozó népé!

Mennyit dolgoztunk ingyen,

Mire felépült itt minden!

Mi lett munkánkért a bér?

Ellopta mind a sok Vezér!

Övék az ország, a hatalom,

Pöffeszkednek dúsgazdagon!

Övék a föld, és övék a gyár,

A nép csak görnyedt szolga már!

Ma csak morzsák jutnak a népnek,

Mert csak ígérnek a Vezérek!

Fűt, fát ígérnek, s meglopnak holnap!

Nem hiszek többé, tolvaj csalóknak!

MEDVEBUNDA

Írta: Herczeg László

Jó meleg a Medvebunda!
Hideg szelek, hogyha fújnak,
Nem fáznak a Macilányok
Kik Medvével összebújnak!
Összebújni mindig szabad!
Barátság van és szeretet!
Csak hozzanak mindig mézet,
Inkább sokat, mint keveset...
Erzsikém nagy csupor mézzel
A szívembe loptad magad
Mert egy csupor finom méztől
A Jó Medve el nem szalad!
Ha megettem finom mézed
Mink leszünk, kik összebújnak
Jó meleg a Medvebunda
Hideg szelek, hogyha fújnak!

MÁR MEGINT!

Írta: Herczeg László

Bánatom sötét

felhői mögül
nem ragyog ki

az öröm fénye

bús szívemnek

nincs menedéke.

Megint becsaptak

megaláztak

pedig csupán

boldogságra

vágytam
mégis csak

csalódást találtam!

Kit verseimben

trónra tettem én
csillagok közé

akarva felemelni

elfelejtette,

hogyan kell

szeretni!

Nincs erőm már

tiltakozni sem

rabja már a

nagyvárosi fénynek
búcsút int hát

szegény

kedvesének.
Állok görnyedten

fejem lehajtva
szégyellem, de

könnyes a szemem

nem maradt semmi

és senki nekem.

Előszó:
”A hidaknak a szakadék mélysége

iránti alázatával szeretlek!” /Gracian

KI MONDJA MEG…

Írta: Herczeg László

Ahogy hidak ívelnek át

rémítő szakadékok felett

úgy kötődöm hozzád én.

Megmagyarázni nem lehet

mi vonz tehozzád engemet

sebzett szívem tépve remeg

remény nélkül mégis szeret.

Ahogy hajó küzd az Óceánnal

vágyaimmal úgy harcolok én

csatát veszítve sok éjszakán

lassan elhagy minden remény.

Sötét úton nem vezet a fény

a gazdag különb, mint a szegény

nagyon jól megtanultam én.

Ahogy meghalnak a remények

úgy fognak megcsalni az álmok

a jövőtől egyre jobban félve

a tegnapokba már visszavágyok.

Emlékeim szép nyíló virágok

egy szakadék partján állok,
Ki mondja meg, hidat hol találok?

A SZÍV ÉS AZ ÉSZ CSATÁJA
Írta: Herczeg László

Örökké küzd a szívem az ésszel

Kinek nagyobb a hatalma rajtam?
Csatáznak, bár én nem akarom
Bensőmben harcot sosem akartam.
-Szerelmes vagyok!- kiált a szív
-Becsapnak megint!- felel az eszem
-Sírni akarsz? Átkozott bolond!-
Tudom, igaza van. Jól emlékezem.
Jól emlékezem, mennyire bíztam
Míg átremegtem vágyó éjszakákat!
Bizony megtörtént, hogy sírtam
Szívem, majd megszakadt utánad…
-Igen, szenvedtem!- felel a szív
-Remegve, félve, majdnem megálltam!-

A Remény tartotta kezében dobbanásom
Míg el nem jött végre, akire vártam!-

-Valóban, eljött!- felel gúnyosan eszem
-De, el is megy! Te maradsz egyedül!-
-Levelétől fosztott mirtuszág vagy!-
-Akinek már semmi sem sikerül!-
-Mirtusz levelekből nem lesz koszorú,
Mind leperget, a poros földre hullt!-
Szólt az ész. –Ezért vagyok szomorú!-
-Ne szomorkodj!- Feleli a szív
-Az irányítást átvettem már Ember!
Kárpótlásul, minden szeretni hív!
Nem bolond az, ki hisz a Szerelemben!-

A SZERELEM MA…

Írta: Herczeg László

A szerelem ma egy
Bársonyos nevetés

Hangjával szíven talált
Felhőkből virágokat

Láttam, égi varázst.

Majd képzeletemben

Őt is, a megcsodált
Nevetéssel mosolyát

Hintette szét felettem.

Mint langy áldott eső

Hullt reám a mámor

Oly szépnek láttam

Rögtön beleremegtem.
Istenem! Ott akkor
Mennyire szerettem!

Távol volt, csak vágytam.

Ó, szerelem! Add nekem
Örökre, az Ő nevetését
Mely kincsemmé vált:
A szerelem ma egy

Bársonyos nevetés
Hangjával szíven talált.

KARÁCSONYI GONDOLATOK.

Írta: Herczeg László

Karácsony van, szent Karácsony
Most sem lett új nagykabátom!

Néhány csekkem nem fizettem

Nem is vidám most a kedvem.

Kocsimba benzint sem veszek!

Nem ér az úton majd baleset…

Pénzem az unokáimnak adom,
Lefogyva szép leszek nagyon!

Bejglit két éve már nem eszek
De jó! Cukorbeteg nem leszek!

Szerencsémre szeretnek a nők
De Istenem! Adjál több erőt!
Vagy részesíts, szent kegyedben
Tégy, egy barlangba a hegyekben
Hol elbújhatom szégyellni magam
Mert önbecslésem cafatokba van!
Kitüntetéseimet néha előveszem,
De eladni mégiscsak szégyellem…
Emlékszem, mily boldogan álltam,
A névsorban a nevemre vártam…
Nem egyszer, számos alkalommal
Ma, kidobnám az egész halommal…
Hiszen most azok nyúlnak a kalácsért
Kik semmit sem tettek a Hazáért!
Csak szájukkal lettek Honfiak, nagyok
Míg én, csak szürke régi harcos vagyok!
Végül aztán azt is meg kellett élnem
Itt az idő, már a holnaptól kell félnem…
Miközben messziről, hisz oda nem ütök,
Gúnyolnak vézna kis szúnyogcsődörök…
Mások kezében meg ott lobog a lista
Rajta már felírva sok régi kommunista
Mert félnek, felkel a népnek árja
„Hej, te bunkócska te drága…”

Majd összefogva azt kiáltja: mától,
Takarodjon a megunt diktátor!

Karácsony van, Szent Karácsony…
Teljesüljön hát egy álmom:
Szeretetben, boldogan élni!
Bízni, és szebb jövőt remélni!

ANGYAL KISSNEK
Írta: Herczeg László.

Jövőre,
ha el nem
temetnek
egy piros
léghajót,
elküldök
Kegyednek!
Ha nem lesz
pénzem már
a piros
léghajóra
egy kis
dobozkát,
visz a Posta!
Ha kinyitja,
nem üres
belseje!
Virágillattal
rakom tele...

IKUK!
Írta: Herczeg László

CSIILAGRÚGÓ

Fekete
lovam patkója

szikrázik

SZERELMEM

Szerelmem

egyben halálom

búcsúzom

FRISS KENYÉR

Kenyerem
meleg ropogós

boldogság

ÉJSZAKA

Nincs csillag
nincs boldogságom

nincs itt ő

IBOLYAKERESŐ
Írta: Herczeg László

Fénysugarasan

Tavaszváró a reggel
Bízva a melegben

Rügyeznek a fák
Régen kidugta

Fejét a hóvirág
Nagyot harapok

A friss levegőből.
A kerék forog,
Minden kezdődik
Elölről, télre tavasz,

Tavaszra a nyár, majd
Őszt fújnak ránk

Hidegebb szelek.

Örök körforgás ez,

Mint évre jön év.
Most tavasz lesz.

Ibolyát keresek,

Mert szívem remeg

Mindig az illatától.
Ha találok, csak Tiéd!
Csokorba kötöm
Remegő szívemmel,
Fénysugarasan
Tavaszváró a reggel…

Írta: Herczeg László

Kelt: 2003. 09. 28.

Ha…

Ha életem rossz nem volna,

Ha nem lenne borús az ég

Ha a szívem nem sajogna

Ha kis reményem volna még

Ha az emlék sosem fájna

Ha nem remegnék a vágytól

Ha fürödnék mosolyában

Akkor, nem félnék a haláltól…

GYERTYA HELYETT!
Írta: Herczeg László

Sokáig gyakran

Elmentem hozzád

Kedvenc dalaidat
Énekeltem oroszul.
Remegve, sírva
Könnyeimet nyelve
Vártam sírodnál
Míg bealkonyul…

A temetőőrök

Bolondnak néztek.

Ma már csak ritkán
Ülök a kis padon
Már nem is sírok
Elapadt a könnyem.
Más nők csókolnak
Ölelnek ma már

De, hogy voltál, az
Istennek megköszöntem!

HITTEM, HITTEM!
Írta: Herczeg László

Hittem, te hozod el a boldogságot

szemed tükrében sorsom véltem látni

reméltem nagy kincsre tudtam rátalálni
te jelented majd nekem az egész világot.
Hittem, a legkülönb Kedvesem leszel,
akihez írom majd szép szonettek seregét!
Éjszakáink csillagaiból rakom ki nevét
mikor minden ölelés téged ünnepel.
Hittem, reám szikrázó mosolyodban
megfürdetsz majd, mint egy gyermeket
meggyógyítod majd sebzett lelkemet,
menedéket találok ölelő két karodban.

Hittem, mert vágytam, igaz lesz talán
fogadalmaid, forró szerelmi esküvésed,
amelyre ráígérted egész életed és véred
hova tűnt mindez, hát álom volt csupán?
Hittem, de életem végül tönkretetted
sötét felhők jöttek, lelkem már sebzett lesz
kit Angyalnak hittem, csupán úri Metresz!
Legjobban magad, s férjed pénzét szeretted!

IBOLYAKERESŐ
Írta: Herczeg László

Fénysugarasan

Tavaszváró a reggel
Bízva a melegben

Rügyeznek a fák
Régen kidugta

Fejét a hóvirág
Nagyot harapok

A friss levegőből.
A kerék forog,
Minden kezdődik
Elölről, télre tavasz,

Tavaszra a nyár, majd
Őszt fújnak ránk

Hidegebb szelek.

Örök körforgás ez,

Mint évre jön év.
Most tavasz lesz.

Ibolyát keresek,

Mert szívem remeg

Mindig az illatától.
Ha találok, csak Tiéd!
Csokorba kötöm
Remegő szívemmel,
Fénysugarasan
Tavaszváró a reggel…

CSIPKEBOKORBAN

Trubicza Ágnesnek!

Írta: Herczeg László

Sétálni indultam nemrégen

Sanyarú jövőmön merengve

Miképp iramlik el az életem

S lesz egyre öregebb a Medve

S midőn így szomorkodtam

Nehézségeken és életkoron

Megakadt kíváncsi két szemem

Egy tüskékkel telt csipkebokron.

De, mily döbbenet! A bokor szólal:

-Jó Medvém! Nem győzlek várni!

Mássz ide mellém, itt várlak bent,

Én vagyok!-A Trubicza Ági!-

-Tüskés a bokor!- feleltem Én,

-Amíg bemászom, kiszúrja szemem!-

-Ha szeretsz bemászol!- csalogat Ági,

-Csodát mutatok, majd idebenn!-

Csodát mutat? Gondoltam én,

Vajon mi lehet? Furkált agyamban

Száz szúrás árán hát bemásztam én,

Ágitól ezért egy nagy puszit kaptam.

Lesz itt csók is, biztos szeret engem!

Tavasz van, minden csókra késztet!

Hittem én, de, Ági megmutatott

Tenyerében egy kis madárfészket.

-Tegyük vissza!-Leestek szegénykék!-

Az anyjuk itt repdes, oly boldogtalan!

Aztán visszatettük. Csupán ennyi történt

De, én az óta is szégyellem magam…

A SZERELEM PIROS LABDA
Írta: Herczeg László

A szerelem
Egy piros labda.
Szívemhez érve
Mindig visszapattan,
Maradok magamban.
Szegény szívem
Egyre csak remél,
Neved az égre kiáltom:
Vigye el hozzád a szél.
Keringj szavam!
Fel, magasabbra!
A szerelem
Egy piros labda.

GYERE HOZZÁM!
Írta: Herczeg László

Gyere hozzám sötét éjjel!
mikor a hold sem világol

csillagokat eltakarja,

szemérmesen a ködfátyol.
Gyere hozzám sötét éjjel!

Vad viharban, hóesésben
jégcsap könnyel pilláidon,
felolvadni az ölelésben.
Gyere hozzám sötét éjjel!
Betakarlak, szerelemmel
ölelj úgy, hogy tépett szíved,
Együtt dobbanjon a szívemmel!
Gyere hozzám sötét éjjel!
Mikor sírni volna kedvem

simogasd meg bús arcomat,
vigasztald meg árva lelkem.
Gyere hozzám sötét éjjel!
A kapuban foglak várni!
Jelez majd egy gyertya fénye,
Talán reám fogsz találni…

TÁVOL, MESSZE

Távol messze

Kedvesem teste

Meleget áraszt

Illatát ide érzem.

Lehunyt szemének

Óvó rejtekében

Kismadár repdes

Virágzó réteken

Vágyó dalától a

Könnyem csordul.

Alszik a Kedves

Nyúlnék feléje

Be kell takarni!

De el nem érem

Fogam csikordul…

VERS A HÓESÉSBEN.

Írta: Herczeg László 2011.

Utánad mennék,

De, hull a hó.

Belepte apró

Lépteid nyomát.

Mi lesz velem?

Nincs arra szó,

Ha, mosolyodra

Nem találok?

Keresem hangod.

Jelekre várok.

Búcsúlevélre,

Egy ölelésre!

De, el nem érlek.

Sírva a szélbe,

Már mosolyodra

Nem találok.

DUNA PARTI CSALÓDÁS
Írta: Herczeg László

Csendesen sétáltam a Duna parton
A városra csendben ráborult az alkony
Néztem vizet, merengve önfeledten
Egy tovaúszó dinnyehéjat kerestem.
Aztán menni akartam, de mégis
A rakodó part kövére ültem én is,
Ott aztán csendben elsírtam magam,
Hogy Én élek, míg Ő rég halva van.
Sírtam, mert már akkor elárult
Mikor a Holdfény moziban vizet árult!
S színes játékát a tréfás szeleknek
Papírforgókat kicsi gyerekeknek.
Tizenkét éves volt csak maga is
De, már akkor csaló volt, s hamis!
Mert nem velem egy korban élt!
Így nem rakhattam fejére babért!
Megcsalt a magyar nép legnagyobb költője:
Meghalt úgy, hogy nem borulhattam le előtte!

VAN VALAHOL…

Írta: Herczeg László

Van valahol, egy kristályvizű tó

Arcomat, ha majd tükrében meglátom
Talán, boldog leszek, ezen a világon
Van, valahol, egy kicsike csillagom
Éjszakai égen, ködfátyol takarja
De, a vágyó lelkem, már látni akarja
Van valahol, egy színes üvegpalota
Mint meséknek törékeny csodája
Benne bolyongok királylányra várva

Van valahol, egy fekete hattyú
Fehérek között, de szép fejét lehajtva
Ezernyi csőrvágta vérző seb rajta
Van valahol, egy zokogó gyermek
Piszkos arcán barázdát mos könnye
Vele sírok én már mindörökre!

Mennynek kapuja nincs már nagyon messze,

Már hallom, hogy szólnak: Gyere be Fiam!
Írjál egy szép verset, várjuk Mindannyian…

HA, AKAROD…

Írta: Herczeg László

Ha akarod, ma megtalálhatsz

Csak mondd ki halkan a nevem

Ha van tépett szívedben helyem

Eléd állok, és karodba zárhatsz

Ha akarod, ma megtalálhatsz…

Ha akarod, ma megadom magam

Csak úgy ölelj, hogy szinte fájjon

Véres legyen csókod a számon

Míg nézed, szánakozva ősz hajam
Ha akarod, ma megadom magam…

Ha akarod, gyöngyvirág lehetsz

Csillagomnak megírlak versben

Te ragyogsz, majd legfényesebben
Csak érezzem azt, hogy szeretsz

Ha akarod, gyöngyvirág lehetsz…

FELHŐKÉPZELGŐ

Írta: Herczeg László

Olyan furcsák ma a felhők

alakjuk is milyen változó

az egyik vágtató lónak látszik

a másik meg vitorlás hajó

amott láthatom Olga arcát

ő volt az első nagy szerelmem

mellette felém gomolyogva

mind kiket valaha szerettem
aztán látok felhőként fákat

erdőknek sorát fent az égen

hirtelen közéjük felvágyom

ott kelllene nekem élnem

hiszen minden mit elképzelek

Felhőkből rögtön valóra válik

kastélytoronynak szobájában
Csipkerózsika várja a királyfit

ha akarom hófödte hegyeknek

meghódított csúcsára felállok

hiszen azzá változik ott minden

mit képzeletemmel belelátok

létrám is van mászhatnék hamar

de maradok bár Sorsom mostoha

mert akire a legjobban vágyom

annak arcát fent nem látom soha.

NÉGYSOROSOK

Írta: Herczeg László

ALVÓ KEDVES

Nézem, ahogy álmában
Mosolyra görbül, a szája
Tudom, nem látom többé
Ez az utolsó éjszakája.

VIRÁGOT ADNI

Virágot adni kellene
Egy szál piros rózsát
Aztán, elfutni hirtelen
Nem várni utolsó órát.

SZERELMEM

Szerelmem- Kedvesem
Torokban rekedt madárdal

Hajnalonként újjászületik
De, estére mindig belehal.

SZIVÁRVÁNY

Minden eső után
Szivárványt képzelek
De, sosem kegyesek
Hozzám az egek.

KÖNNYEID LÁTVA

Könnyed, szép arcodon
Felszikrázik a napban.
Amit érzek, azt nem tudom
Neked leírni szavakban.

MÁSRÓL, MÁSKÉPPEN…

Írta: Herczeg László

Hazafias verset kellene írni!

Mocsok Trianonról átokkönnyet sírni!

Aztán, arról is írni volna jó

Ahol zúgott az a négy folyó,

S honvéd állt a Hargitán,

Amiről dalolt az anyám.

Aztán írhatnék turulmadárról

Csaba királyfi csillagútjáról

Bármire gondolok a történelemben

Mindenről írhatna egy költő ember.

A kardról, mely égből hullt Attilának

Legyen, rettegett Ura a fél világnak

Hódítás, háborúk, mind témám lehetne

Költői Köröm is jobban szeretne

Hiszen manapság a Hazafi trendi

Igen divatos Nagy Magyarnak lenni

De, én már mikor megszülettem

Magyar költőnek születtem,

Talán amikor először oáztam

Azt is rímben ordibáltam

Persze nem lettem költőóriás

Esélyem sincs rá, ez nem vitás!

Nem én szakadtam Szárszón szerteszét

Abdán sem értem könnyezett az ég

Nem én rohadtam el elevenen

Miközben csodákat írt a kezem.

Nem is leszek közelükben sem!
De, Mű-magyar sem leszek, én soha
Legyen sorsom bármily mostoha!
Hiszen, két darab hazafias versből
Csak egy íródik igaz érzelemből!
A költők fele csak megjátssza, magát
Mikor a hazáért emeli fel szavát.
Mikor tenni kéne, és bátran kiállni
Máris kezdenek rögtön meghátrálni.
Az igazi Hazafi nem jártatja száját

De, ha kell, vérével szolgálja Hazáját!
Nem csupán hangzatos verseket ír róla!
Teszi becsülettel azt, ami a dolga!
Ezért, írok inkább szerelmes verseket

Már szolgáltam sok Hangember helyett!

SZÁMVETÉS MAGAMMAL

Írta: Herczeg László

Kávé íze volt az utolsó csóknak
üres közhelyként csikordult a szó.

Ölelésünk egy sekély vizű tó,
benne megfeneklett lukas csónak
kávé íze volt az utolsó csóknak.

Reményem hűtlenül elhagyott
kertek alatt tovaosont gyáván,
talán mert könnyemet látván

Tudta, ez már végső állapot.
Reményem hűtlenül elhagyott.

Fejem lehajtva, bús némán állok,
Ki temeti el végül a katonát,
ha elvesztette a végső csatát?
Válaszra már soha nem találok,
fejem lehajtva, bús némán állok.

Szél támad, sötét felleges az ég.
Esőkönnyek hullnak, a Földre.
Engem siratnak talán mindörökre,
Sebzett szívem belefájdul még!
Szél támad, sötét felleges az ég…

ELBÚJTAK A CSILLAGOK
Írta: Herczeg László

Bánat hull reám, mint a zápor
Sebzett szívem ismét védtelen

Pedig csak szeretni volt bátor.

Mint kalapács alatt a porcelán
Szerelmünk úgy tört darabokra

Benned már emléke sincs talán.

Nézek utánad lelkem is remeg,
Árva fejemet némán lehajtom
Szégyen, de a könnyem is pereg.

Sötét az éj, elbújtak a csillagok
Langyos szél borzolja hajamat
Tovanyargal, s én egyedül vagyok…

GYÖNYÖRKÖDŐ
Írta: Herczeg László

Gyönyörködöm:

Gyönyörű
Gyöngyömön

Gyöngyharmat
Gyöngyözik.

SAS ÉS VERÉB…
Írta: Herczeg László

Sas madarak, ha az égen keringenek,
Irigykedve nézik lentről a verebek.
Tudnak ők repülni, de csak fáról-fára,
Verébnek nincsen nagyobb tudománya.
Hogy is szárnyalhatna, ha a tolla gyenge,
Azzal fel nem repül, Ő a fellegekbe.
Ezért csupán lentről kiabál a sasra:
Csak a nagyképűség vitt olyan magasra!
Persze könnyű neked, sok nyulat megettél
Azért van, hogy ilyen nagy és erős lettél!
Nekem lócitrommal van tele a begyem

Attól egy kis veréb erősebb, hogy legyen?
Ezért azt kívánom, dögölj, már meg végre
Akkor nem tekintek irigyen az égre…

Zuhanj le Nagytollú! A nyakad törjed ki!
Hallotta mindenki, hogy megmondtam neki?

A sas pedig eközben kering fent az égen,
Ha hallaná a verebet, nevetne az egészen…

ORGONÁT VISZEK

Írta: Herczeg László

Orgonavirág

színes a világ!
Illatod szíven szúr.
Elviszi a szél is

szárnyain a hírt

május már az úr!
Orgonavirág
lelkem megremeg,

kedves vagy nekem!

Holnap egy csokrot
magammal viszek

várja a Kedvesem.
Orgonavirág
kinek adlak én?
Hideg ott nagyon.
Márványváza

lesz otthonod

egy drága sírhalmon…

VERS AZ ÉJSZAKÁBAN.

Írta: Herczeg László

Fekete lovakkal

jön az éjszaka

mindig félek hogy

egyszer eltaposnak

megnyugszom

ma világít a Hold

lám csillag gyermekei

sorban felragyognak

holdsugár oson

lefelé a Földre

kit csókol ma

arcon vajon fénye

a langyos esti szél

is már megállt

hogy lássa erre

kinek van reménye

aztán körüllengi

nagy orgonafámat

szívem remeg

a csodás illatárban

mégis könnyek

lepik el szememet

mert nincsen velem

akire vártam.

FÁZÓ CSILLAGOK ALATT…
Írta: Herczeg László

Fekete felettem az ég, minden szürke és fénytelen

Ma ismét visszagondolok, arra, hogy mi történt velem:

Hittem, te hozod el a boldogságot

szemed tükrében sorsom véltem látni.

Reméltem, nagy kincsre tudtam rátalálni
te jelented majd nekem az egész világot.
Hittem, a legkülönb Kedvesem leszel,
akihez írom majd szép szonettek seregét!
Éjszakáink csillagaiból rakom ki nevét,
mikor minden ölelés téged ünnepel.
Hittem, reám szikrázó mosolyodban
megfürdetsz majd, mint egy gyermeket,
meggyógyítod majd sebzett lelkemet,
menedéket találok ölelő két karodban.

Hittem, mert vágytam, igaz lesz talán
fogadalmaid, forró szerelmi esküvésed,
amelyre ráígérted egész életed és véred
hova tűnt mindez, hát álom volt csupán?

Fekete felettem az ég, párás ködben fáznak, a csillagok.
Rám egy sem ragyog, a Hold is elbújt. Egyedül vagyok!

JAPÁN LÁMPÁSVERSEK

Írta: Herczeg László

SZÉLBEN

Szél
fújta

arcomon

megszáradt a

könny

SZÍV ÉS LÉLEK

Szív

lélek

barátok

összetartó

pár

HÁBORÚ

Bú

bánat

szenvedés

sebzett testek

vér

ÁLMATLANUL

Vágy

kínoz

álmatlan

éjszakákon

át

A HALOTT KÖLTŐRÖL

költő

halottként

verseiben

él

HAIKUK
Írta: Herczeg László

MI A SZERELEM?

Hernyó álmai

pillangónak szárnyáról

beteljesülnek

ZSUZSA SZEME

Örökké rám néz

sötétben is világít

kiolthatatlan

TUDOK…

Tudok szeretni

végső szívdobbanásig

együtt halálig

SZERESS!

Harapj hát belém

legyen véres a csókod

de nagyon szeress

ÜVEGMADÁR.

Üvegmadár vagy
egy koccanástól is már
semmivé törtél

HAZUDJ JOBBAN…
Írta: Herczeg László

Hazugságaidat
mindig megérzem.
Nem szólók már,
csak belül vérzem…
Hazudj jobban!
Minden napon
igazat remélek…
De, újra hazudsz,
bárhogy is kérlek!
Az is jobb lenne,
ha megütnének…
Hazudj jobban!
Szeretnék hinni,
bízni, és remélni!
Áldott szeretetben
boldogan élni!
De, vágyam sosem
válhat így valóra,
nem lelek bizalomra…
Hazudj jobban!
Úgy csapj be, hogy
higgyem igaznak!
Biztos valóságnak,
édes vigasznak!
Hiszen meg tudod
tenni oly könnyen,
neked semmiség!
Nézd, hull a könnyem…

Kérlek…
Hazudj jobban!
Vagy az Isten
szerelmére…
Mondj igazat
Végre!

HARANGOK SZÓLNAK HOZZÁM…

Írta: Herczeg László

Harangok

Szólnak

Távolból most

Hozzám

Érces szavukat

Elviszi a szél…

Esküvő van?
Temetés lesz?

Minden harang
Másról mesél…

Élesen szól

Szinte rikolt

A riadónak

Tűzharangja

Rémülettől

Dermed a szív
Olyan ijesztő

A hangja.

Misére hívnak

Más harangok

Dallamosan
Lágyan szólnak

Boruljunk le

Hát elébe

S adjunk hálát
Most az Úrnak…
Nagy harangok

Az ünnepek

Hirdetői zengve

Méltósággal

Tanítanak

Igaz szeretetre.
De, legjobban

Egy kis harang

Hangja cseng

Fülemben

Ez szólt nekem

Amikor

A feleségem

Eltemettem…

MERT, MA MÁR MINDEN ELADÓ…
Írta: Herczeg László

Mert ma már

minden eladó,

maradék éveim:

Elárverezem!

Igaz, sok már

nem maradt,

meg nekem,

de fűteni kell

ha hull a hó…

Hiszen ma már

minden eladó,

a pódiumra

végül kiálltam.

Lehajtott fejjel

bús türelmesen
várom, hogy jöjjön

akire vártam.
Talán az égből

száll majd alá,

de lehet, feltör

csak a föld alól

Angyal s Ördög
Már készülődik

értem valahol.
Aztán elvisz

hol azután

semmire nincs

már gondom
De, addig kiáltom:
Emberek!

Eladó a roncsom!

SÖTÉT A RÓZSÁM

Írta: Herczeg László

Sötét a rózsám

Akár az éjjel.

Kinek adjam

Fénytelenül?

Te, nem kéred,

Így azt hiszem:

Maradok

Magamra

Egyedül.

Vágyaim

Széttört

Kristály

Poharában

Ott van még

Szerelmed

Maradéka.

Ha itt vagy

Rám nevetsz,

Rajongva nézel,

De, nem látogatsz

Csak néha, néha.

Egyre csak beszélsz

Nekem a szerelemről

De, bizonyítás az

Nincsen sohasem!

Ígéreteknek hamis

Viharzó tengerében

Fulladozik a szívem!

Múlnak a hetek

Telnek a hónapok,

Én bizakodok, de

Szívem téped széjjel.

Nézd virágomat!

Öntözted Reménnyel

De, sötét lett a rózsám,

Sötét, akár az éjjel!

PAD, A SÍRODNÁL…
Írta: Herczeg László

Itt a padom

Emlékszem még

Gyere, ülj mellém
Nincs szavunk

Fogom a kezed

De, szemem nem lát
Álomkép az arcod
A könnyeimen át

Egyedül ültem le

Még mindig vágyom
Csak elképzeltelek

Sírva belátom…

ŐSZI GONDOLATOK.

Meghalt

a nyár
csatát vesztett
a győztes

ősztől.

Elsiratni kár…

Így van ez

ezer évek óta.

Még zöld a

fák lombja

de fúj a szél

és a virágok

már halnak

halomba…

Ülj mellém.

Nézz az én

szememmel.

Őszi széltől

betakarlak

szerelemmel.

Fújj csak szél
tépd a fákat!
Marj belénk

hideg éjjel!
Ki velem van

sosem fázik

megvédem őt

mindhalálig

szívem melegével!

TELIHOLD ALATT
Írta: Herczeg László

Teliholdkor

Szinte őrjöngnek a farkasok

Versengve egymással

Üvöltöznek a Holdra

Gyilkos fény-szemekkel

Alvó pásztortanyákra törve

Békés, kövér birkákat

Széttépnek darabokra!

Hold, te fényes telihold

Most nekem is pezsdül a vérem!
Teliholdkor

Kint az Óceánon
Hurrikán születik

Gyilkos romboló

Mint birkákra a farkasok

Úgy támad féktelenül

Ha be nem menekül

Kikötőjébe egy hajó!
Hold, te fényes telihold

Most nekem is pezsdül a vérem!

Teliholdkor

Az asszony férfire vágyva
Míg a férfi asszonyért majd eleped
Én is így vágyom forró ölelésre

A telihold alatt kettesben veled!
Hold, te fényes telihold
Most nekem is pezsdül a vérem!

PIPACSTENGER
Írta: Herczeg László

Pipacstenger a virágzó rét,

csak nézem, és állok meghatottan.
A szépség eltölt, megremegek,
most kellene meghalni nyomban!
Akkor, mikor kitárul a lelkem
magába vonzva a pillanatot,
hogy aztán soha el ne felejtsem.

Pipacsasszonyok táncolnak a szélben!

Mégis elhervadnak, három nap elég!

A férjeik mind elhalnak utánuk,
sosem fognak lengedezni még!

De, én elviszem magamban őket,
emlékezve, hogy volt egy csodarét!
Aztán, újra teremtem a pipacsmezőket…

SIERBŐL KIÁLT...
Írta: Herczeg László

Sierből kiált
Hozzám az Úr:
Ember! Ne bolyongj
Az éjszakában!
Már vártam...

SOSEM MARADSZ…

Sosem maradsz Te egyedül,
Mert, szíved hozzá menekül...
Az Ő szívével összedobban,
Aztán, szereted még jobban...

CSÚNYÁN NAGYKÉPŰ VERS…

Írta: Herczeg László

Valahol van
Egy temető
Benne több száz
Gyönyörű nő
Kik ismerték a
Medvét régen,
Szívük szakadt
Érte széjjel!
Ne is gyere,
Közel te sem!
Halj meg inkább
Százévesen!

A MÚZSA CSÓKJA…

Írta: Herczeg László

Hazafias verset kellene írni!

Mocsok Trianonról átokkönnyet sírni!

Arról is írni volna jó

Ahol zúgott az a négy folyó,

S honvéd állt a Hargitán,

Amiről dalolt az anyám.

Aztán írhatnék turulmadárról

Csaba királyfi csillagútjáról

Bármire gondolok a történelemben

Mindenről írhatna egy költő ember.

A kardról, mely égből hullt Attilának

Legyen, rettegett Ura a fél világnak

Hódítás, háborúk, mind témám lehetne

Költői Köröm is jobban szeretne

Hiszen manapság a Hazafi trendi

Igen divatos Nagy Magyarnak lenni

De, én már mikor megszülettem

Magyar költőnek születtem,

Talán amikor először oáztam

Azt is rímben ordibáltam

Persze nem lettem költőóriás

Esélyem sincs rá, ez nem vitás

Nem én szakadtam Szárszón szerteszét

Abdán sem értem könnyezett az ég

Nem én rohadtam el elevenen

Miközben csodákat írt a kezem.

Nem is leszek közelükben sem,

Talán már írni sem fogok, azt hiszem...

Mert minden költőnek kell a Múzsa csókja

De, engem nem csókol meg a Múzsa!

Talán nem csókol már, meg sosem

Elmegyek, mert megszakad a szívem…

KEDVESNEK

Írta:Herczeg László

Jó lenne, nem meghatódni
Akkor tudnék szebben szólni
Ha nem lenne, könnyes a szemem
Felemelhetném árva fejem.
Jó lenne a fényben menni
Mindent mi rossz volt elfeledni,
Megfürödni a mosolyodban
Hallani, ahogy a szívünk dobban.
Megyünk az úton, együtt megyünk
Torokban rekedt madárdal leszünk,
Vadvirágok nyílnának, lábnyomodban
Gyerünk a fénybe, induljunk nyomban!

GYERE GYÖNGYVIRÁG…

Szonett 9.

Írta: Herczeg László

Gyere Gyöngyvirág, egy utolsó táncra,

Életünk talán végső táncát járni!

Pörögni, forogni, és nem megállni,

Így suhanni veled az elmúlásba…

Gyere Gyöngyvirág, egy utolsó dalra,

Pacsirta sem dalol ma nálunk szebben!

Rásegít trillázva, s már szárnya rebben,

Könnyeknek rajtunk nem lehet hatalma…

Gyere Gyöngyvirág, csókjaidra vágyom,
Szemed tükrében boldogságom látom!

Megfürdetsz szép napfényű mosolyodban…

Gyere Gyöngyvirág, csak te, és más senki!

Mert nem akarok mást már így szeretni!

Érzed, hogy a szívünk is összedobban?

HA NEM FÁJNA.

Ha nem fájna semmi,

A saját könnyeimen is

Tudnék nevetni.

Ha nem fájna semmi,

Egy templomba mennék,

Letérdepelni.

HA JÖN MAJD…

Álmomban jön majd,

Egy piros léghajó.

Lesz benne sok arany,

Fényes, ragyogó!

De, az én szerelmem

Felér az arannyal!

Repüljünk, hát drágám,

Elviszlek magammal!

Kidobom, kincsemet,
Mert fel kell most szállni!
Nem fogunk, nem fogunk,
Egy percet sem várni!

Szállunk fent az égen,

Két csókos utazó,

Ha jön majd álmomban,

Egy piros léghajó…

KUTYÁM SZEME…

Belenéztem kutyám szemébe,

Amint rajongva reám bámult.

Olyan hűség áradt belőle,

A szívem is belefájdult!

Bárki becsaphat könnyedén,

Az Ember, mind csalóvá válhat!

De, mellettem áll mindhalálig,

Örök hűségben: Egy Állat!

HALTÉMA

Régóta már az a téma;

Biztos, hogy a hal néma?

Lehetne velük beszélni,

Ha tudnánk közöttük élni?

Bár több a hal, mint az ember,

Mégsem kell nekik fegyver.

Bombát sosem robbantanak,

Békésen úszkálnak a halak.

Nincs háború, terror, éhség,

Az Óceán mélye szépség.

A víz alatt csend van, és béke,

Ott lelünk majd menedékre?

FEKETE HINTÓN JÁR A BÁNAT…

Írta: Herczeg László

Fekete hintón

Jár a bánat

Fekete lovak

Repítik előre

Mind jól érzi
Hintóba zártak
Ostor nélkül
Örök időkre…

Nem kocsisuk
Rabjuk vagyok

Egy ablakon át

Nézem a tájat

Ott van minden,
Amire vágytam,
Meg amiért még

A szívem fájhat.

Elérni mindent

Oly könnyű lenne

Csak a lovaknak
Kellene megállni,
De ők jól tudják
Hova is sietnek,
Útközben már nem
Lehet kiszállni…

Fekete lovaknak
Dobogását hallom
Fekete hintó jön,
Nincs reményem.
Fejem lehajtva
Búsan, beszállok
Mert csak érted,
Miattad éltem…

A CSIGALÁNY ÁLMA
Gyermekvers unokáimnak.

Írta: Herczeg László

Patakparton, egy nagy kövön,

Napozik a Csigalány.

Álmodozik, nemsokára

Bálkirálynő lesz talán!

Szikrázó aranyruháját,

Irigyli a csiganép,

Jól láthatja minden csiga,

Hogy ő bizony csodaszép!

Csiga ifjak nagy serege,

Lesi epedőn kegyét,

Mind arra vár, hogy azonnal

Megkérhesse a kezét!

Királynői trónja előtt

Tülekednek sorokban,

Míg a sok lány irigykedve

Pletykázik a sarokban!

Andalító zene csendül,

A táncterem teli már,

Táncolni kezd, szinte repül,

Akárcsak egy kismadár!

Eső koppan, vihar készül!

Felébredt a Csigalány!

Félve reszket, menedéket

Kell keresni szaporán!

Mászik, mászik, de ereje

Elhagyja a remegőt…

De, én éppen arra jártam,

A zsebembe tettem őt!

Ott vészelte át a vihart,

S elengedtem szabadon,

Nehogy féljen, ne remegjen,

Tán, bántani akarom!

Hogy lesz akkor bálkirálynő,

Aranyruhás, csodaszép?

Aki előtt hódolattal

Térdepel a csiganép?

Tudom álmát, elmesélte!

De maradt egy nagy talány:

Azt nem mondta, lábak nélkül,

Hogy táncol a Csigalány…

DICSŐ MAGYAR NÉPEM!

Carmen 01.

Írta: Herczeg László

Dicső volt magyar népem,

Évezredeken át!

Sok ezer féle képen,
Védte a szent hazát.
Tatár, török, ha dúlta,
Mindig is talpra állt!
A harc keménnyé gyúrta,
Így példaképpé vált.

Dicső légy, magyar népem,
Rabként nem hajts fejet!
Történelmünk zászlóján,

Nem hagyj szégyenjelet!

Menekül majd a zsarnok,
A csaló, és hazug!
Ökleink lesznek kardok!
A népharag, ha zúg!

DOKTOR ÚR!

Írta: Herczeg László

Alig alszom hetek óta
Pedig fáradt vagyok nagyon
Napi három, négy órákat
Vergődve álmodom,
Szúr a szívem, a kezem remeg,
Az orvos azt mondja: -Nyugalom!

Kiegyensúlyozott boldog élet!
Önnek csak ezt mondhatom!
Táplálkozzon egészségesen!
Fogyassza a tenger gyümölcseit!
Kagylót, és polipot egyen!
Csupán salátával körítve legyen!-

Ó, Doktor úr, hogy adjam értésére
Szükségem lenne az Ön fizetésére…

Majd, szíveskedjék elmondani Nekem
Mitől, lesz boldog az életem!
Bevallom Önnek, a Sors oly mostoha
Polipot, kagylót nem ettem soha!
Sült szalonnát eszem ma este
A salátát egye meg a kecske!

Kevés szalonnát, sok kenyérrel
Az stimmel a költségvetéssel,
De, ha Ön meghívna vacsorára
Lehet, hogy ízlene a homárja…

CSITULJ SZÍVEM!
Írta: Herczeg László

Csitulj szívem, pihenj meg már!
Eleget fájtál, mindig szeretve,
Miközben hitted, boldogság vár!

Csitulj szívem, pihenj meg már!

Most sem jött el, akit vártunk,
Ló helyett, lett egy nagy szamár!

Csitulj szívem, pihenj meg már!
A szamarat elhagytuk az úton,
Ma már tudjuk, nem volt érte kár!

ÉJJEL.

Kínnal jött el

Már az éjjel

Úgy bújtam

A hideg falnak

Amikor a

Vágy kutyái

A húsomba

Belemartak...

ÉJJEL VAN…

Éjjel van már régen

Gyönyörűm-virágom

Nem jön mégsem jön

A szememre álom

Egy piros léghajót

Képzelek most neked

Csodás szép tájakra

Elrepülök veled

Alattunk virágtól

Tarka színű rétek

Mikor szerelmesen

A szemedbe nézek

A szavam elakad

De nem kell beszélnem

Elég ha megfogom

A kezedet szépen

Érzem hogy a Sorsom

Veled jóra fordul

Fogom hát a kezed

S könnyem kicsordul…

CSÁCSOGÓNAK.

(Horváth Margit barátnőmnek!)

Írta: Herczeg László

Kávéíz

legyen a

szádon

s az első

cigaretta

legyen

nyugtató.

A tudattal,

hogy holnap

is lesz

így ébredj

Csácsogó!

Szerelem

vágyak

csalfa

ajándék

Végül

mindig

maradsz

egyedül.

A Halál?

Kutyái

Úgyis

rád találnak

mert senki

nem menekül...

CIGÁNYSORS.
(Cigány barátnőmnek, aki az Isten elé térdelt könyörületért)
Írta: Herczeg László

Nincs irgalom! Nem menekülsz!
Csak ha koporsóba kerülsz!
Könyöröghetsz akár sírva,
A cigánysors másképp van megírva...

BARÁTSÁG

(Gyermekvers)

Egyszer, egy farkas megfogadta:

Holnaptól kezdve megjavul!

Málnát eszik majd vacsorára,

Legjobb barátja lesz a nyúl!

Együtt legelnek tarka réten,

Patakból isznak hűs vizet,

Aki a nyúlra kezet emel,

Az nagyon- nagyon ráfizet!

Bokor mélyén lapult a nyúl,

Hallotta farkas mit ígért,

Örömében nagyot kiáltott:

Végre komám, hogy észretért!

A farkas rögtön rárohant!

Széttépte irgalmatlanul!

Mert, csak holnaptól jó barátok;

Ma még, csak ebéd lett a nyúl!

HAJNALI RÉTEN…
Írta: Herczeg László

Ködben dereng a hajnali rét

Álom szeretőm most tér haza

Mezítláb a harmatos fűben,

Engem ölelt egész éjszaka.

Elbódulva a teste illatától
Még mindig hat reám varázsa
Most ment el, de máris hiányzik
Szemeinek szikra ragyogása.

Vágyaim asszonyát álmodom én,
Megy a szeretőm hajnali réten…
Vadvirágok nyílnak a mosolyától
Akkor majd boldog lesz, egészen.

S mielőtt még ébrednék, új napra
Hozzám visszatér, és ismét átölel,
Nem csak néhány álom pillanatra,

Azt álmodom, soha nem hagy el…

HALÁLOM UTÁN
Írta: Herczeg László

Ha halálom után

Olvassák műveimet,

Akkor sem tudják meg

Kihez írtam az

Utolsó verseimet!

Mert titkolod, félve,

Remegő gyávasággal

Míg én megosztanám

Az egész világgal!

Ha halálom után
Olvasod műveimet

Akkor döbbensz
Rá, elvesztettél

Örökre engemet!
Szomorú, arcodon
Emlékek könnye árad,

Nem eléggé szerettél,

Végül, meghaltam utánad…

HEVERÉSZŐ

Írta: Herczeg László

Hanyatt fekve a napsütésben

Virágos réten volna jó

De, most hideg szelek fújnak

Hiszen tél van, és hull a hó

Csupán a képzelet játszik velem
Körülöttem nyílnak a virágok

Így feküdtem egykor teveled

S, most álmodozva visszavágyok.

IKONZSUZSÁNAK!
Írta: Herczeg László

Ma este majd titokban
elbújunk ketten egy ikonban
aztán ha már benn leszünk
kézen fogva sétálni megyünk
mesélek majd honnan jöttem
milyen hosszú út van mögöttem
Hányszor ordítottam fel az égre
hogy ne verjen az Isten végre
mert nem térdeltem elébe soha
lett az én sorsom ilyen mostoha
később Kedves leülünk, egy padra
hallgatni a csendet egy pillanatra
megígérem, lesz majd sok versed
amit majd képpé alakít szép lelked
így utánam is marad majd emlék
ha hamar a végső útra mennék
ezért ma este majd titokban
elbújunk ketten egy ikonban
reggel ébredve kinyitod szemed
ott lesz e versem mely örökre tied!

SZABADON SZÁRNYALÓ

Írta: Herczeg László

Egy költő, soha nem maradhat árván,
Mert tud repülni képzelete szárnyán!

Madárként suhan, vagy akár léghajóval,
Érzi a szárnyalást, ő repül valóban!
Ma éjjel talán majd pillangó leszek!

Virágok szirmából illatfürdőt veszek!
Vagy sasként lebegek át minden határon,
Mindig oda jutok, ahova épp vágyom!

Szabadon járok, már régen a világban,
Álmodozom, hiszen hiszek a csodákban!
Apró kis csodákból, majd szeretet épül
Talán, ennyi marad nekem menedékül…

SZAKADJ MEG SZÍV…

Írta: Herczeg László

Szakadj meg szívem!
Legyen, ezzel vége,
Szerelmemnek már
Nincsen menedéke.
Én hittem, adtam,
Semmit sem kaptam!

Csak csalóka reményt,
Üres szép ígéreteket,
Sok csalódásomat
Számolni sem lehet!
Most végül, amikor
Legjobban kellene
Egymást szeretni,
Kiderül, hogy nincs

Te benned semmi…
MI URUNK A PÉNZ!

Mondta egy poéta
Milyen igazság ez,
Te vagy rá a példa!
A lelked is eladod
A kényelmes létért,

Egy lépést nem teszel
A kettőnk ügyéért.
Szép üres szavakból

Építettél nekem palotát…
Kifosztott termekben,
Bolyongjak most tovább?

PIPACSTENGER
Írta: Herczeg László

Pipacstenger a virágzó rét,

csak nézem, és állok meghatottan.
A szépség eltölt, megremegek,
most kellene meghalni nyomban!
Akkor, mikor kitárul a lelkem
magába vonzva a pillanatot,
hogy aztán soha el ne felejtsem.

Pipacsasszonyok táncolnak a szélben!

Mégis elhervadnak, három nap elég!

A férjeik mind elhalnak utánuk,
sosem fognak lengedezni még!

De, én elviszem magamban őket,
emlékezve, hogy volt egy csodarét!
Aztán, újra teremtem a pipacsmezőket…

NEM LEHETEK SOHA BOLDOG…

Írta: Herczeg László

Ha igaz mit ír

A filozófia

A boldogság

Nem létezik.
Mert mindig

Van bánatom

Mitől a szemem

Könnyezik.
Néha az hiszem

Majd most

Révbe érek

Most nem

Veszíthetek

Nem lesz új

Sorsítélet…

Az Istennel

Perben álltam

Mert elvitte a

Feleségem

Nevére átkot

Kiabáltam de

Nem jelent meg

Nekem az égen

Aztán megunta

A durva számat

Elvette tőlem

Édesanyámat…

De, még mindig

Nem volt vége

Apámat is utána

Hívta fel az égbe

Egyetlen év alatt

Hármat temettem

Akiket szerettem

Félőrülten jártam

Az utcákon, míg
Végre bealkonyul

Szép régi dalokat

Énekeltem oroszul

A negyedik évben
Segített egy asszony

Aki elérte, hogy

Életben marasszon.

Azóta is, ha már

Meguntam remélni

Jön egy angyali nő

Ki akar velem élni.
Aztán mikor már

Szívemből

Megszerettem

Újabb Sorsítélet

Dönt mindig

Felettem.
Angyalom

Mellőlem

Mindig elkerül.
De sosem maradok

Végleg egyedül

Most is van velem

Ki szeret is nagyon

De, nem szól az Úr:
Ezt már neki hagyom!
Eleget, szenvedett!

Eleget hullt könnye!
Az utolsó asszonyt,

Kapja meg örökbe…

ÚJJÁSZÜLETÉS

Írta: Herczeg László

Ha van újjászületés

más testben

vagy más formában

teljesülhet végül

amire mindig vágytam!

Bár megadná az Ég,

hogy teveként
újjászületnék!
Kit úgy alkotott

meg az Isten:
Folyadékot hiába
ne veszítsen!
Igaz, nagy terheket

el kell neki bírni

de ezért cserébe

soha nem tud sírni!
Hányszor gondoltam már

bárcsak lennék teve

annak soha míg él
nem könnyes a szeme!

De hányszor borultam

Felzokogva, sírva
én már koporsókra?

ÚJRA NEVESS RÁM!

Írta: Herczeg László

Az emlékek ma

rám találtak
régmúlt időkből

visszafájtak.

Kedves arcodat

tisztán láttam

nyomodat már

mégsem találtam…

Mikor végső

utadra mentél

homokba léptél

és befújta a szél…

Mennék utánad

bárcsak mehetnék
hiszen veled még

boldog lehetnék…

Gondolatom egy

más világba fut

de nem vezet oda

immár semmi út…

A szélbe kiáltva

azt rebegi szám

gyere ide vissza

újra nevess rám!

TUDOD-E?

Írta: Herczeg László

Tudod-e, mi kell
A szerelemhez?
Férfi és Nő

Egymásra néz
Aztán össze

Szikrázik
Két tekintet
S egymásba
Fonódik a kéz
Tudod-e, mi kell
Az első csókhoz
Mit sohasem

Lehet elfeledni?
Mintha belehalnál

Abba a csókba
Úgy kell szeretni
Mindezért hát

A boldogsághoz
Szerelem kell
Nem is kevés!

Különben csak
Forogsz a szélben
S az egész életed

Bús szenvedés…

ÚGY SZERESS

Herczeg László

Úgy szeress,
Szinte fájjon,
Édes kínja
Rám találjon.
Véremet adom
Csókodért,
Piros a rózsa
Nézd a vért...

ÜZENET
Írta: Herczeg László.

Jövőre,
ha el nem
temetnek
egy piros
léghajót,
elküldök
Kegyednek!
Ha nem lesz
pénzem már
a piros
léghajóra,
egy kis
dobozkát,
visz a Posta!
Ha kinyitja,
nem üres
a belseje!
Virágillattal
rakom én tele...

VÁRTALAK!

Írta: Herczeg László

Orgonabokrodnál

vártalak este

ott hol anyád

a csókunkat leste

De nem jöttél

ott álltam árván

mint egy

megkövesedett

sóbálvány

Szomorú de hű

a lovagi szív

ma este újabb

találkára hív

Ha nem jössz

míg éjfélt

üt az óra

lantomat én

elcserélem

egy lóra

Már dalnokod

többé nem leszek

Mandragora

gyökeret eszek

Halál zárja le

könnyes két

szemem

Mert a végzet

te leszel nekem

Ne akard halálom

nyisd ki

ablakodat

Bent majd

elrendezzük

együtt a dolgokat!

VISSZA A MÚLTBA!
Írta: Herczeg László

Zavar ez a modern világ

Jobb lenne a múltban élni
Hol nem járnak autócsodák
S nem kell ózonluktól félni.
Ahol még nagy ősi erdők
Óriásként törtek égre
Embernek, és állatnak is
Egyaránt volt menedéke.
Nem mérgezett folyót, tavat
Az emberek saját piszka
Nem volt vegyszer a folyókban
Mind tiszta volt, kristálytiszta.

A gyermek zöld ligetekben
csörgő patakoknál nőtt fel
Nem tudta, hogy mi a járda
Hozzá a szó: betondzsungel.
Önpusztító a világunk
Már nem tudok jót remélni
Zavar ez a modern világ
Jobb lenne a múltban élni.

VIRÁG ÉS NŐ

Írta: Herczeg László

A Nő olyan
Mint egy virág

Nélküle nem
Kerek a világ
Mert nem teremtett
Az Isten szebbeket
Mint amilyen a Nő
Meg a virág lehet
Ha szeretik és
Ráragyog a nap
Virág meg a Nő
Sokkal boldogabb
De, ha sértik, ha
Tépik szirmait
Ha magába kell

Zárnia kínjait
Elhervad, s ha
Bánják őt vadul

Virág és a Nő
Tenger könnye hull
Én ott leszek, ha
mindezt látom
Mindkettőt a
Szívembe zárom
Akkor, ezen a
Sivár világon
Nekem lesz csak
Nőm, és virágom!

NE MENJ EL…

Írta: Herczeg László

Könnyel jöttem én, könnyel…

Felvérteztél az örömöddel

Majd mikor megszűntem fájni

Nem akarok, már odább állni
Te engednéd el a kezemet?
Csak ennyi volt a szeretet?

Nem fogok menni utánad

Bárhogy lesújt, majd a bánat
Ha húsba tépő szenvedéllyel
Egyedül kínlódom majd éjjel
És minden szép emléktől félek

Ne menj el, ne hagyj el, kérlek…

NEM MARAD…
Írta: Herczeg László

A szerelem nem kér, csak ad.
Ha, kérek, nem leszek boldogabb
A szerelem nem ver, de sajog

Megtanít sírni, vagy mosolyog
A szerelem erős, mint a halál.
Bárhova is bújnék, rám talál.

A szerelem akkor szép, ha tiszta
Patakvíz, a hegyek könnyét issza
A szerelem így lesz, folyó árja
Majd eltűnik a mohó Óceánba…

Ott aztán, szétoszlik, végül
Nem marad semmim menedékül

NEKED KIÁLTOK!

Írta: Herczeg László

Jöjj, Gyönyörűm! Neked kiáltok!

Sugarasodj már nap,
Elmúlt a hajnal!

Ébredj fel Világ,

Vidám madárdallal!

Jöjj, Gyönyörűm! Neked kiáltok!

Ébredj utca, ébredj város!

Nyújtózzatok, fák a parkban,
Induljatok meg autóbuszok

De, vigyázva, most még halkan…

Jöjj, Gyönyörűm! Neked kiáltok!

Ha itt leszel, így lesz minden,

Mindent a lábad előtt látok!
Mindaz tiéd, amire ránézel,
Nem köti bilincs, vagy átok…

Jöjj, Gyönyörűm! Neked kiáltok!

NÉZD!

Nézd, itt egy

Kicsiny madárka

Milyen törékeny,

Apró, védtelen...

De, majd,

Ha felszárnyal

A magasságba

Átöleli őt a

Végtelen...

NINCS MAGYARÁZAT!

Írta: Herczeg László

Az ég kék, a fű, zöld
Csak a könnyem nedves,
Megálmodlak, Kedves!

Akit nem szeretek

Azt bár nem utálom,
Sosem lesz belőle álom!

De, akit szeretek

Annak holdsugárból,

Glóriát tekerek!

Nincs magyarázat
Nem is lesz semmi,
Költőnek kell lenni!

AZ NEM LEHET!

Írta: Herczeg László

Benned semmi
nyomot nem
hagyott volna
a boldog
pásztoróra?
Az nem lehet!
Harangok zúgtak,
míg tartott
a mámor!
Csokrot kötöttem
virágok illatából...

MEDVEBARLANG

MEDVEKÖNYV

ÍRÁSOK

RÖVID ÍRÁSOK

MI LENNE HA...

VIDEÓK

SZONETTEK

VERSEK

ARCHÍV VERSEK

ANGYAL KISSNEK Írta: Herczeg László. Jövőre, ha el nem temetnek egy piros léghajót, elküldök Kegyednek! Ha nem lesz pénzem már a piros léghajóra egy kis dobozkát, visz a Posta! Ha kinyitja, nem üres belseje! Virágillattal rakom tele...

ÜVEGMADÁR. Üvegmadár vagy egy koccanástól is már semmivé törtél

CIGÁNYSORS. (Cigány barátnőmnek, aki az Isten elé térdelt könyörületért) Írta: Herczeg László Nincs irgalom! Nem menekülsz! Csak ha koporsóba kerülsz! Könyöröghetsz akár sírva, A cigánysors másképp van megírva...

ANGYAL KISSNEK
Írta: Herczeg László.

Jövőre,
ha el nem
temetnek
egy piros
léghajót,
elküldök
Kegyednek!
Ha nem lesz
pénzem már
a piros
léghajóra
egy kis
dobozkát,
visz a Posta!
Ha kinyitja,
nem üres
belseje!
Virágillattal
rakom tele...

ÜVEGMADÁR.

Üvegmadár vagy
egy koccanástól is már
semmivé törtél

CIGÁNYSORS.
(Cigány barátnőmnek, aki az Isten elé térdelt könyörületért)
Írta: Herczeg László

Nincs irgalom! Nem menekülsz!
Csak ha koporsóba kerülsz!
Könyöröghetsz akár sírva,
A cigánysors másképp van megírva...