Talán meglepve tapasztaltad, hogy május óta nem jelentkeztem, még a VasárnaPillanatok bejegyzések is elmaradtak.

Pedig olyan sok minden történt velem az elmúlt időszakban! Milyen jó lett volna mindenről beszámolni, de már csak ilyen az élet: amikor bőven lenne miről írni, akkor nincs rá időm – érthető módon!

Rengeteg fantasztikus helyen voltam az elmúlt kicsi több mint egy hónapban, és csodálatos dolgok történtek velem.

A barátnőimmel hosszú hétvégét töltöttünk Barcelonában, mondanom sem kell, hogy elképesztően jól éreztük magunkat. Lejártuk a lábunkat, lyukat beszéltünk egymás hasába (végre!), illetve nem maradhatott el a város felfedezése, és az sem, hogy a spanyol kulináris élvezetekben elmerüljünk.

Azután kétszer is megjártam Prágát, egyszer a családdal (Indy is jött!), egyszer pedig kettesben Férjjel.

Utóbbi alkalommal volt egy kis időnk, hogy romantikázzunk, és megünnepeljük, hogy 20 éve vagyunk együtt (!). A hab a tortán pedig az volt, hogy új családtagot hoztunk haza magunkkal Csehországból: Jive-ot, a 8 hetes svájci fehér juhászkutyát.

Jive már két hete van nálunk, ennek fényében nyilvánvalóan a napjaim főként körülötte forognak (ha épp nem a háztartással, a gyerekekkel vagy Indy-vel vagyok elfoglalva), mert személyében nemcsak újabb családtagot, hanem jövőbeli sporttársat is üdvözölhetek.

A sportkutyák képzése már egészen kicsi koruktól kezdődik, így már most, 10 hetesen is napi több rövid tréningünk van (miközben eszik, alszik, játszik, akár egy kisbaba). Jive elbűvölte az egész családot, és érkezésével az a maradék kiaknázatlan időm is felhasználásra kerül – egy jó ideig.

Készítettem az elmúlt hetekről egy kis kollázst, hiszen a fotózást továbbra is lelkesen űzöm, de részletes beszámolóra sajnos most már nem futja az időmből.

Egy időre ezért most megint búcsút veszek, ami bevallom, hogy szomorúvá tesz egy kicsit, hiszen az írás tényleg a hétköznapjaim részévé vált, és olyan jól esik, ha néha-néha érkezik egy pozitív visszajelzés a bejegyzések kapcsán.

Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy ne azért írjak, mert KELL, hanem azért, mert kedvem van hozzá, mert csak így van értelme.

Ha továbbra is érdekel, hogy mi történik velem, akkor kövesd a Napi Boldogság Instagram oldalát, ahova rendszeresen kerülnek fel fotók és videók.

Mindenképp látogass el Indy és Jive Instagram oldalára is, ahova minden a kutyákkal kapcsolatos tartalom kerül – kutyafotók, közös kalandok, tréningek, versenyeken részvétel, és még sok minden más. (Bevallom, ezen az oldalon van egy jó ideje a nagyobb hangsúly, egyszerűen azért, mert imádom csinálni!)

Nagyon boldog, szép élményekkel teli nyarat kívánok, s remélem hamarosan itt, a Napi Boldogság oldalán is találkozunk!

Szeretettel: Anni

• Május 1-jén Bécsben sétálgatni csodás napsütésben az Opera környékén. Rég nem voltunk, jó volt megint rácsodálkozni a szépségeire. Elidőztünk az Opera fantasztikus épületénél, végigsétáltunk a Kartner Strasse-n, majd a vonatpályaudvarra vitt az utunk, ahol Férj körülnézhetett, hogy milyen vonatok akadnak az útjába (mivel nagy vonatfanatikus, és a Hauptbahnof számára pont olyan, mint egy édességkedvelőnek a Hotel Sacher cukrászdája!). 
• A szállásunktól nem messze, Gloggnitzban vacsorázni (találtunk egy kis kínai kifőzdét) és fagyizni egyet. 
• Másnap a felhős idő ellenére reggeli után felpakolni, és a Rax Seilbahn felvonóval meg sem állni a Rax 1500 méteres magasságáig. Sajnos az időjárással nem volt szerencsénk, mert teljesen be volt borulva, fújt a szél, szemerkélt az eső. Elkélt a dzseki, sapka, vastag pulóver, ugyanis 8 foknál nem volt melegebb, de a szélben ez még kicsit hidegebbnek is érződött.
• Mindez Indy-t egyáltalán nem zavarta, Béccsel ellentétben itt volt igazán elemében – az első pár percben belegázolt a sárba, így már a túra elején elszállt minden reményem, hogy egy esztétikus kutyáról csinálok majd fotókat. Nem mintha túl sok értelme lett volna a fotózásnak, mert köd volt és szürkeség, a hegy ezúttal nem a barátságos arcát mutatta nekünk.
• Megmelegedni és enni egy Germknödl-t az Otto Haus menedékházban, mely többek között arról híres, hogy anno Sigmund Freud törzshelye volt, egyik könyvét is itt írta. Hiába tombolt kint a szél, bent pattogott a tűz a kályhában, és minden nagyon barátságosan festett.
• Egészen addig, amíg ki nem mentünk, és meg nem tapasztaltuk, hogy milyen hideg tud lenni a Raxon, annak dacára, hogy már május van! De kemény fából faragtak minket, gondoltam…
• Így úgy döntöttem, hogy ennek ellenére nem adjuk fel, bíztam benne, hogy lesz még az időjárás jobb is, ezért egy kb. másfél órára található hüttét néztünk ki következő célpontunkként. Sajnos ez nem volt a legjobb döntés, ugyanis az eső nem sokkal később már úgy szakadt, mintha dézsából öntenék, és csak nem akart elállni. Mire a hüttéhez érkeztünk, bőrig áztunk, s ekkor jött a mélypont: kiderült, hogy a hütte zárva, így sem megmelegedni, sem megszáradni nem tudunk, hanem kénytelenek vagyunk ugyanazon az útvonalon visszaindulni a kiindulópontra. A háznál két magyar turistával találkoztunk, akik ugyancsak annak reményében kutyagoltak odáig az esőben, hogy bebocsájtást nyerjenek – rövid közös méltatlankodás után visszaindultunk.
• Nem mondanám, hogy ezen a ponton túlontúl szeretett a családom… Próbáltuk menteni a menthetőt, miután Törpilla teljesen összeomlott, így azzal a tervvel indultunk vissza, hogy ha leérünk a hegyről, a közértben minden gyerek választhat egy édességet magának. Ez a motiváció megtette a hatását, és csak visszaküzdöttük magunkat két óra alatt a felvonóig, ahol már tényleg beülhettünk a meleg menedékházba, hogy levegyük a vizes ruhákat, és együnk-igyunk valamit. 
• Mire leértünk a felvonóval, már sütött a nap, és lent a 18 fokban elképzelhetetlennek tűnt, hogy pár órával ezelőtt milyen mostoha időjárásnak voltunk kitéve. 

• Másnapra ugyancsak szakadó esőt jósoltak, így Bécsben megnézni egy Forma-1 történetéről és fejlődéséről szóló kiállítást, mely egyedülálló a maga nemében. Nagyon tetszett az egész családnak, még nekem is, pedig nem vagyok egy nagy autóverseny rajongó.  
• Isteni poke bowl-t enni a bécsi Superfood Deli-ben, szívből ajánlom a piciny eldugott éttermet a Mariahilfer Strasse-ról nyíló kis belső udvarban. 
• Harmadnapra végre napsütésre ébredni. Így a Falkenstein nemzeti park felé vettük az irányt, mely felülmúlta minden várakozásunkat. Kristálytiszta patakok, pisztránggal teli halastó (a halakat lehetett etetni is), állatsimogató cuki nyuszikkal és kecskékkel, hatalmas játszótér, s csodás kilátás várja a látogatókat a parkban. Bár sokáig elidőztünk a parkban, én mégis maradtam volna még, de sajnos indulnunk kellett már hazafelé. 
• Élményekkel feltöltődve szerencsésen hazaérni, Chili cicát megsimogatni. (Most is itt fekszik mellettem összegömbölyödve az ágyon!)
• Vasárnap kora reggel kutyasuliba menni, és kicsit tréningezni a vakációzás után.
• Anyák napja alkalmából Törpilla fuvola játékát hallgatni, no meg szokásosan virágot is kapni a gyerekektől, Férjnek köszönhetően.
• Látogatás anyukámnál, ezúttal sikerült úgy időzíteni, hogy testvérem is ott volt, így jót beszélgetett a három anya – anyák napján.
• Este Férj testvérének szülinapját ünnepelni, aki nagyon örült a saját készítésű müzlikeverékemnek.

Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?

Ugyanilyen fontos szerepet tölt be az ember életében egy kiegyensúlyozott párkapcsolat, s ezen belül is egy pár intim kapcsolata.

Dr. Rangan Chatterjee „The Stress Solution” című könyvében arról ír, hogy meglepően sokan keresik fel a rendelőjét párkapcsolati, illetve libidóval kapcsolatos gondokkal.

Bár a probléma abszolút összetett, és minden helyzet más és más, ő azonban érdekes megközelítésbe helyezi az „intimitást”.

Dr. Chatterjee azt vallja, hogy amellett, hogy tudatos lépéseket kell meghozni annak érdekében, hogy egy pár a hétköznapok folyamán meghitt pillanatokat tölthessen együtt, emellett azt is be kell látni, hogy az intimitás nem feltétlenül egyenlő a spontán romantikával vagy a szexuális együttléttel. Sőt.

A mai stresszel telített világban nem elég, hogy megannyi elvárásnak kell megfelelni, még a média és a közösségi média is abszolút téves képet sugall arról, hogy milyennek is kellene lennie egy romantikus kapcsolatnak.

Az javasolja, hogy ahelyett, hogy arra várnánk, hogy a klasszikus értelemben vett romantika csodákat művel, fókuszáljunk inkább a „tervezett” intimitásra. De mit is ért ez alatt?

Az intimitásnak megannyi komponense van, ilyen a két fél közötti bizalom, a megértés, az odafigyelés, a folyamatos jelenlét a másik életében, a törődés és a bensőséges kommunikáció is.

Tehát nem kell rögtön szexre gondolni, ha intim együttlétről van szó. Sőt, akár hiszed, akár nem, már akár az is kifejezetten jótékony hatású lehet, ha egy pár megfogja egymás kezét.

Sajnos a modern technológia a párkapcsolatokra is rányomta a bélyegét, és egyre több pár küszködik azzal a problémával, hogy kiveszik az intimitás a kapcsolatból nem egy hús-vér harmadik fél, hanem egy kütyü miatt.

A televízió elterjedésével eleve csökkent a párok közötti interakció, de legalább közösen töltötték az időt a képernyő előtt. Mára ez megváltozóban van. Ki-ki beletemetkezik aktuális „képernyőjébe”, legyen az egy asztali gép, mobiltelefon, tablet vagy laptop. Sokszor esték telnek el tartalmas, meghitt pillanatok nélkül, mert annyira megszokottá válik a kütyük használata.

Ismerős az a helyzet, mikor a hálószobában szinte centikre egymástól ül az ágyban némán két ember, a képernyőt bámulva, és saját külön világába belemerülve?

Bevallom, ilyen nálunk is előfordul, de azt gondolom, hogy egy bizonyos pontig ez már ennek a kornak a velejárója. Van olyan, hogy bejegyzést fogalmazok vagy naplót írok, s közben Férj a tabletjén olvasgat mellettem. Sőt, olyan is van, hogy ő tévét néz, én pedig könyvet olvasok. Ettől függetlenül teljesen egyetértek azzal a kijelentéssel, hogy ez hosszú távon, és rendszeresen művelve csökkenti a két ember közötti intimitás mértékét.

Ezzel persze nem azt akarja mondani Dr. Chatterjee, hogy ilyen esetek ne fordulhatnának elő. Azonban a jelen korban tudatos lépéseket kell hozni annak érdekében, hogy ne ez legyen a norma, mert hosszú távon ez tényleg elidegenedéshez vezethet.

Dr. Chatterje a következő listát állította össze, hogy (még) több intimitással tölthessük meg a párkapcsolatunkat:

1. Tudatosan tervezz a pároddal olyan estéket/alkalmakat, amikor nem vonja el a figyelmeteket a technológia. Lehet ez egy séta kettesben, vagy akár egy rendszeres, rövidebb időintervallum (pl. miden este fél óra), amikor tényleg csak egymásra figyeltek.
2. Masszírozd meg a partneredet. (Így két legyet üthetsz egy csapásra, kipipálhatod a napi „érintés adagodat” is!)
3. Mosolyogj a párodra, mikor bejön az ajtón, még akkor is, ha épp nincs hozzá kedved (mert rossz napod van, mert bosszús vagy, stb.)
4. Legalább napi egyszer részesítsd a szerelmed 3D-s üdvözlésben, azaz a szemkontaktust, érintést és hangot bevonva. Tehát mikor hazaér (vagy Te érsz haza), próbáld meg nem csak odavakkantani azt a sziát, hanem nézz rá, öleld meg, adj neki egy puszit üdvözletképpen. Elsőre ez furának tűnhet, de hosszú távon tényleg csodákat művel! (Kipróbáltam, valóban hatalmas a különbség!)
5. Próbálj kihasználni váratlanul adandó alkalmat, hogy minőségi időt tölthess partnereddel. Nagyon jó példa erre az, amikor hosszabb-rövidebb autóútra mentek, és az egyik fél vezet, a másik pedig némán bámulja a mobilja képernyőjét. Ha Te vagy az, aki épp az anyósülésen nyomkodja a telefont, mi lenne, ha legközelebb félretennéd, és beszélgetnétek inkább helyette?

Egy kis odafigyeléssel sokkal több és minőségibb időt tölthetünk a párunkkal, ez pedig mindkét fél stressz szintjét csökkenti rövid és hosszú távon is.

Mit szólsz, Neked melyik tipp tetszik legjobban? (És melyik az, amit esetleg nem tartasz hasznosnak?)

• Törpillával babázni – az esetek többségében az a „sztori”, hogy van még négy baba tesója, és ő a legidősebb, aki a többiekről gondoskodik, én pedig az anyuka vagyok. Milyen meglepő ez a felállás! Ezúttal szülinapi bababulit tartottunk, amire minden babát kicsinosítottuk, finomságok készültek a babakonyhában, no és a szülinapi ajándékok sem maradhattak el.
• Örülni a szép időnek a sok eső után.
• Elégedetten hátradőlni, mikor végére értem a rengeteg mosásnak (nagyon ritka az ilyen pillanat!).
• Gyönyörű időben, madárcsicsergésben, teljes nyugalomban futni a Duna-parton. Összesen 7 km volt a táv, amit még mindig nem érzek kevésnek, úgyhogy csak lassan tudom növelni a lábam terhelését.
• Szikrázó napsütésben sétálni Indy-vel Szentendrén – jók ezek a közös kalandozások!
• Megfőzni a szezon első zöld spárgáját – tésztát készítettem belőle.
• Nyílik a sárga rózsám a teraszon, olyan gyönyörű, olyan illatos!
• A mini orgona illata pedig valósággal andalító, teljesen odavagyok érte.
• Jót vidulni rajta, hogy Indy valósággal berángat az állatorvosi rendelőbe, mikor oltásra érkezünk.
• A hét két legszebb pillanata az volt, mikor Nagymanó hazaérkezett Londonból (nagyon hiányzott!), és mikor kiderült, hogy felvették abba a gimnáziumba, ahova menni szeretett volna!
• A hét harmadik legszebb pillanata pedig az volt, mikor hétvégén versenyszituációs tréningen voltunk Indy-vel, és úgy adtuk elő a kűrünket (most már jutalomfalat használata nélkül, mint a hivatalos versenyen), mint még soha. Szállni tudtam volna utána a boldogságtól!
• Szombat délután a kertben jógázni és meditálni, a csodálatosan kék ég alatt.
• Szombat este kettesben Marvelt nézni Kismanóval – mellé mirelit pizza és csokis turmix dukált, az ő kérésére.
• Kismanót köszönteni névnapja alkalmából – nagyon örült a Minecraft-os ágyneműhuzat szettnek.
• Már bimbós a bazsarózsa, kíváncsi vagyok, vajon mikor nyílik ki idén az első virág?
• Vasárnap reggeli kutyasuli klubfoglalkozás, ahol szokás szerint kicsit diskuráltunk egy kedves barátnőmmel, no meg a szokásos jó hangulat sem maradhatott el.
• Áfonyás-zabpelyhes muffint sütni – kifejezetten jól sikerült, és cukrot sem tettem bele.
• Vasárnap délután pedig ezer éve nem látott másik barátnőm látogatott meg minket a kislányával, a gyerekek szuperül éreztük magukat, mint mindig. Mi pedig jót beszélgettünk a teraszon megejtve az év első sütögetését (raclette grillen, amit a gyerekek nagyon szeretnek).
• Törpilla teljesen egyedül tökéletesen szép rendet rakott a szobájában – még soha nem volt ilyen, teljesen meglepett!

Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?

• Esténként hallgatni Törpillát, ahogyan a Harry Potterből olvas fel nekem. Annyira aranyos!
• Részt venni dr. Pécsi Rita „A (le)építő kritika” című előadásán. Zseniális volt! Annyira tetszett, olyan jó volt mind a tartalma, mind az előadó stílusa. Teljesen feldobódtam tőle, pedig nem egy kifejezetten vidám téma.
• A vasárnap kivételével minden nap jógázni vagy futni. Vannak napok, mikor nem érzek magamban kifejezetten nagy energiákat, hogy nekiinduljak (főként a borongós, hűvös időben), de utána még édesebb a futás utáni frissítő zuhany!
• Indy-vel futni, ami mindig külön öröm, annak ellenére, hogy több energiát igényel a futó részéről (a legnagyobb energiát az viszi el, hogy a környezetet fürkészem, mikor engedi ránk a kutyáját egy arra haladó sétáltató… )
• Elérkezni a 7 km-es rekordhoz! Lassan haladok, de biztosan!
• Megérkezett az új Deliciously Ella szakácskönyvem, amire már egy jó ideje leadtam a rendelésem. A címe „Healthy Made Simple”, és olyan gyönyörű. Nem utolsósorban szuper receptek vannak benne.
• Szentendrén pár fotót lőni Indy-ről a Fő téren séta közben. Olyan cuki lett!
• Nagy örömömre még egy barátnőm csatlakozott a Garmin applikációhoz, ahol így láthatjuk egymás edzéseit. Nagyon motiváló, ha már arra nincs lehetőség, hogy együtt fussunk és jógázzunk!
• Teljesen véletlenül összefutottam egyik legjobb barátnőmmel egy parkolóban, majd mikor visszamentem a kocsihoz, akkor láttam a meglepetést, amit ott hagyott nekem a kocsin: egy csokor csodálatos pünkösdi rózsát! A kedvenc virágom! Annyira széppé tette az egyébként túl vidámnak nem mondható napomat!
• Egyik este meghatódni, hogy Törpilla teljesen egyedül áthúzta az ágyunkon az ágyneműt. Ő maga lehúzta és felhúzta a hatalmas dupla lepedőt, és mindkét paplant is. Sokat dolgozott vele, és rendkívül büszke volt a teljesítményére! (Én is!)
• Vacsorára vegán hamburgert készíteni a családnak, ki-ki megtölthette a buciját minden finomsággal, elégedett volt mindenki (végre nem valami túl zöldséges izével traktál Anya…).
• Sütkérezni a padon, míg Törpilla péntek délután lovagolt, mindig olyan élvezettel nézem, ahogy óráról órára egyre ügyesebb.
• Köszönteni Törpillát névnapja alkalmából, már annyira várta ezt a pillanatot, valósággal sütkérezett a figyelemben a nap folyamán.
• Szuper családi buli anyukáméknál, szülinapot és névnapokat is ünnepeltünk, jó volt, hogy megint összejöttünk egy kis beszélgetésre, no meg falatozásra. Ezúttal eperhabos csokitortát készítettem, mindenkinek nagyon ízlett!
• Kismanónak focimeccse volt a hétvégén, jutalmul illóolajos masszázst kapott tőlem lefekvés előtt. Ő maga választotta ki hozzá az illóolajat, aztán jöhetett a relaxáló masszázs.
• A kutysuliban barátnőmmel találkozni, egy picit tereferélni a foglalkozás után – ilyenkor két legyet ütünk egy csapásra! Ezért megéri vasárnaponként 7-kor kelni, és 8-kor már a kutyasuliban tréningezni!
• Kertben illatozó mini orgona – valami elképesztő ez a látvány és illat!
• Már nyílnak a rózsák, no meg bimbós a bazsarózsa, a hűvös idő ellenére.
• Kismanóval Bosszúállók filmet nézni kettesben – nagy kedvence a Marvel sorozat, és most rajtam van a sor, hogy megismerkedjem a kedvenc szereplőivel.
• Törpillával Barbie babázni, aztán a szép időben a két gyerekkel és a kutyával sétálni menni a környéken (Törpilla görkorival, Kismanó bicajjal jött). Jók ezek a hétvégi séták, hétköznap nincs rá soha idő az iskola és a különórák után.
• Az elmúlt héten tulajdonképpen mindent elkövetett április, hogy az időjárás tényleg bolondos legyen: kb. 20 fokot hűlt a hőmérséklet, szakadt az eső, szélvihar volt, de néha a nap is kisütött. De nem baj, így még jobban értékeljük majd a jó időt, ami hamarosan beköszönt!

Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?

Ebben a bejegyzésben arról olvashatsz, hogy miért is olyan fontos az emberi érintés az életünkben, és természetesen lesz pár kézzel fogható tipp is, mely segít abban, hogy meglegyen a napi „érintés-adagod”.

Az emlősöknek (és így az embernek is) az első magzati korban kifejlődő érzékszerve a tapintás. Mind a kisbabák, mind a kölyök állatok számára elengedhetetlen a fejlődés szempontjából a szülő vagy nevelő érintése, s ennek híján számos kutatás a fejlődés lassulásáról, illetve a későbbiekben viselkedési zavarokról számol be. 

Több tanulmány is alátámasztja azt, hogy az emberi érintés csökkentheti a pulzust, a vérnyomást és a szervezet kortizolszintjét. Még a szervezet természetes ölősejtjeinek működését is serkenti, melyek az immunrendszerünk fontos részét képzik. Arról nem beszélve, hogy a jóleső érintés hatására szerotonin és oxitocin hormonok szabadulnak fel a szervezetben, melyektől az ember felszabadultabbnak, elégedettebbnek érzi magát. 

Biztosan egyetértesz velem abban, hogy az érintés biológiai létszükségletünk. Az utóbbi években azonban a pandiémia, no meg a közösségi média előretörése az emberi érintést kifejezetten háttérbe szorította.

Dr. Chatterjee összegyűjtötte 6 módját annak, hogy minél több érintést csempésszünk az életünkbe.

1. Ölelj meg minden nap legalább egyszer valakit, aki közel áll hozzád (pl. családtagot, barátot, párodat, stb.). Szerintem ez nem is olyan nehéz feladat!
2. Ha vannak gyermekeid, ragadd meg az alkalmat, hogy minél többet megöleld vagy megsimogasd őket a nap folyamán. Ez nemcsak a kisgyerekek, hanem a kamaszok számára is fontos, még akkor is, ha abban a korban vannak, hogy ezt nem mutatják. (Gondolom Chatterjee nem arra gondol, hogy csemeténket a suli előtt ölelgessük, ez lehet inkább konfliktus, mint boldogság forrása lesz! )
3. Ha van idős ismerősöd, vagy orvosként/ápolóként beteged, próbáld meg a találkozások alkalmával legalább egyszer kedvesen megérinteni. (Nyilván nem mindegy, hogy milyen az adott ember és helyzet, ez nem minden esetre alkalmazható, de sokszor nagyon sokat ad hozzá egy emberi kapcsolathoz.)
4. Férfiaknak sokszor könnyebben megy a játékos birkózás a gyerekekkel, mint az ölelés vagy simogatás, ez ugyanúgy nagyon hasznos a kisgyerekek mentális fejlődése szempontjából. Az én fiaim és lányom mindig is imádtak apával nagyokat birkózni, úgyhogy ezt aláírom!
5. Menj el egy kellemes, relaxáló masszázsra.
6. Adott esetben egy baráti “hátbaveregetés” is pozitív hatással van a másikra, például akkor, ha a helyzethez vagy esetleg az adott kapcsolathoz nem passzol annyira az ölelés.
7. Plusz egy tipp: én mindenképp hozzátenném a listához kedvencünk simogatását, hiszen ugyancsak kutatások igazolják, hogy milyen pozitív hatással van az emberre kutyája vagy macskája simogatása. (Nyilván ez minden “simogatható” állatra igaz.) Személyes tapasztalatom, hogy mennyire megnyugtató hatása van annak, ha a macskáimat simogatom, arról nem beszélve, hogy a dorombolás egy olyan extra, ami külön jó érzéssel tölti el az embert. 

Talán mindez, amit leírtam, triviálisnak hangzik, de sokszor van, hogy mégsem helyezünk elég hangsúlyt rá. Úgyhogy mire vársz még, menj, és ölelj meg valakit!

Hogy mik voltak az elmúlt hét apró örömei? Volt belőlük most is bőven…

• Elégedetten konstatálni, hogy miután megérkeztünk Párizsból, rekord sebességgel sikerült a bőröndöket kipakolni, mindent kimosni, kiteregetni, a kutyát elhozni a panzióból, és még a bevásárlást is gyorsan elintézni.
• Évek óta volt terítéken – de csak mostanra sikerült nyélbe ütni a lassan 20 éves konyhabútorunk felújítását – mivel olyan jó állapotban van még mindig maga a bútor, csak a munkalapot kellett lecserélni, illetve mosogatómedencét cserélni, de ezt sem volt egyszerű kivitelezni az IKEA-val. Viszont végre elkészült a várva várt „mű”, és nagyon szép lett, minden nap olyan jó végignézni a szép új munkalapon!
• Ágyban kéjesen terpeszkedő Chili macskán vidulni.
• Csodásan illatozó orgona illatát magamba szívni!
• Rózaszín tulipánok látványában gyönyörködni.
• Egyszerű banános-áfonyás zabkása reggelire.
• 5 km-t futni Indy-vel a közeli mezőn – azt kell, hogy mondjam, mindketten nagyon elfáradtunk, ugyanakkor nagyon jól is esett a közös edzés! Arról nem beszélte, hogy a lábam is bírta a gyűrődést, ami ugyancsak jó hír, folytatódhat a fokozatos terhelés!
• Megint tovább haladni a Photoshop tudásom csiszolgatásával. Egyre jobban és gyorsabban megy az utómunka, oktató videókkal próbálom magam beleásni egy-egy témába, ha az időm engedi. Az utóbbi években a fotózás világa teljesen magába szívott, és amióta Indy Instagramját szerkesztem, legfőbb célom, hogy egyre minőségibb és igényesebb képeket készítsek. Nézd meg a fenti linken profilunkat, kíváncsi vagyok a véleményedre!
• Szombaton hajnalban keltem, hogy már 7-re ott legyek a Budakeszin megrendezett dog dancing versenyen, ahol életünkben először léptünk Indy-vel FS1-es osztályban ringbe. Ezt rengeteg munka, idő és energia előzte meg, igazából már vagy két éve dolgozom azon, hogy ez megvalósulhasson. 7 versenyzőből 4. helyezést értünk el, de bevallom, most nem is a helyezés volt a számomra a fontos. Hiszen életemben először most kellett úgy végig dolgozni Indy-vel a kűr alatt, hogy semmilyen segítség, azaz például jutalomfalat nem lehetett nálam.
• Egészen késő délutánig voltam a versenyen, ugyanis délután még egyszer ringbe szálltunk tréning osztályban, hogy kicsit kilépve a komfortzónámból improvizáljak egy gyakorlást egy vadonatúj zenére. Nagyon jól sikerült!
• Vasárnap délelőtt anyukámat és nagypapámat kísértem a temetőbe, mert régen nem voltam a nagymamám (és dédszüleim) sírjánál. Gyönyörű idő volt, a temető most egy sokkal barátságosabb arcát mutatta, mint halottak napja környékén. Jó volt utána még nagypapámmal kicsit beszélgetni, miután hazavittük, mert a családi összejöveteleken a nagy kavalkádban nem mindig jut erre idő.
• Törpillát a teraszon hallgatni, ahogy gyakorolja az aktuális fuvola darabjait. Pár háznyira tőlünk gyerekek voltak a kertben, és egyszer csak arra lettük figyelmesek, hogy furulyaszót hallunk! Sőt, egyszer csak valaki „visszafújta” nekünk az Egy boszorka van-t. Nagyon vicces volt, ahogyan a gyerekek egymásnak válaszolgattak a hangszerekkel, néha mást, néha ugyanazt fújva.
• Vasárnap sikerült a további házimunka lemaradásokat pótolnom, este pedig rohantunk Nagymanó gitárkoncertjére, ami fantasztikus élmény volt! A zenekarja egy nemzetközi gitárfesztiválon vett részt, ahol többek között angol és szardíniai gitárosokkal léptek fel. Több mint 90 gitáros játékát hallgathattuk meg egyszerre, ami felemelő és maradandó élmény volt. Természetesen nagyon büszkék voltunk rá, hiszen nagyszerűen szerepeltek a koncerten.

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

• Minden évben meglepem a gyerekeket valamilyen április elsejei tréfával – idén a húsvét hétfő miatt csak egy apró turpisságra volt energiám. Mindkét fiú egerének az érzékelőjét leragasztottam egy kis darab celluxszal. Ennek következtében az ember nem tudja használni az egeret, és elkezd azon agyalni, hogy vajon mi lehet a baja… Sajnos csak félig sikerült a beugratás, mert a két fiú pont egyszerre volt Kismanó szobájában, mikor bekapcsolták a gépet, s persze technikai zseni gyermekeim pár perc leforgása alatt rájöttek, hogy mi is az egérrel a probléma!
• Nem maradhatott el a húsvét hétfői locsolás idén sem, még akkor sem, ha Férj nem érezte jól magát, mert még mindig nem lábalt ki a betegségből. Meghatott, hogy szép galléros pólót vett a locsolkodás alkalmából, pedig biztosan szívesebben feküdt volna tovább az ágyban. Remélem a fiai példát vesznek róla, és még sokáig folytatódik ez a kedves hagyomány – a mai világban egyre kevesebben locsolkodnak húsvétkor.
• Délután nagypapám 94. születésnapját ünnepeltük anyukáméknál, melyet összekötöttünk egy össznépi locsolkodással is. Ebből az alkalomból készítettem egy csokitojásokkal díszített, vaníliakrémmel töltött répatortát. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel, és úgy tűnik, mindenki egyetértett velem, hiszen hírmondója sem maradt!
• Életemben először pakoltam össze olyan precízen egy családi utazásra, hogy tényleg semmi sem maradt otthon. Talán ez annak köszönhető, hogy az utolsó pillanatig ideges voltam, hogy minden rendben menjen.
• 5 varázslatosan szuper napot töltöttünk Párizsban! Pontosan 5 éve voltunk Férjjel legutoljára a fények városában, 15. évfordulónk alkalmából. Idén úgy döntöttünk, elvisszük a gyerekeket egy tavaszi városnézésre, és megmutatjuk nekik a kedvenc városomat.
• Első nap szakadó esőben érkeztünk Párizsba, de szerencsénk volt, mert mire elfoglaltuk a szállásunkat, elállt az eső, sőt, a nap is kisütött, és már mehettünk is az Eiffel toronyhoz, mely kb. 15 perces sétára volt az apartmanunktól.
• Hetekkel ezelőtt akartam jegyet foglalni a liftre az Eiffel toronyba, de már minden jegy elkelt arra az időszakra, míg mi a városban tartózkodtunk. Így az utolsó belépőket vettem meg, hogy gyalog másszuk meg a torony első két emeletét. Micsoda élmény volt!

• Szerencsénkre nem volt túl hideg, kicsit fújt csak a szél, és az első száz lépcső után már jól be is melegedtünk. Férjtől és Kismanótól megváltunk az első emeleten, ők úgy döntöttek, hogy nem jönnek velünk a 115 méteres szédítő magasságba. Összesen 674 lépcsőt kellett megmásznunk felfelé, ami nem mondom, hogy nem jelentett kihívást! Lélegzetelállító a látvány, no meg a lépcsőkön való felkapaszkodás is.
• Másnap reggel úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. Így indultunk neki a bőröndjeinkkel együtt metróval és a helyi HÉV-vel (RER) a Disneyland Parkba. Mire odaértünk, minden maradék reményünk is elszállít a jó időt illetően – talán még jobban esett az eső, mint valaha. Némi várakozás után rájöttünk, hogy még órákon keresztül nem fog elállni (pedig az időjárásjelentés teljesen mást mutatott), így nekiindultunk a parknak a zuhéban.
• Bár volt esődzsekink, a cipőnk és a nadrágunk teljesen elázott, és pár óra után éreztem, hogy a dzseki is kezd átnedvesedni. Egyik látványosságtól futottunk a másikig, és mikor nagyon rákezdett, fedett helyen várakoztunk, hogy alábbhagyjon az eső. Mindemellett kifejezetten hideg is volt, ami nem volt kellemes átnedvesedett ruházatban – mit ne mondjak, nagyon el voltunk keseredve. (A parkba a jegyeket jóval előre meg kell venni, és a program már nem volt változtatható.)
• Mikor kora délután elállt az eső, és kisütött a nap, olyan boldogság vett erőt rajtunk, ami minden korábbi csalódottságunkat kitörölte egyik pillanatról a másikra. Valószínű mindenki így volt ezzel, mert perceken belül megtelt a park látogatók ezreivel (hol voltak eddig ezek az emberek?!).
• Egészen este fél 10-ig jártuk a park látványosságait, így mindent megnézhettünk és kipróbálhattunk, amit akartunk. Kedvenceink az Indiana Jones és a végzet temploma elnevezésű hullámvasút, illetve a Big Thunder Mountain Railroad vadnyugati stílusú hullámvasút volt. A gyerekeknek a Karib-tenger kalózai nevű látványosság tetszett a legjobban.
• Másnap reggel korán keltünk (nem kicsit voltam fáradt, de kit érdekel, ha időben kell Disney-be érni, még a tömeg előtt?!), hogy nyitásra a Disney Studios parkhoz érhessünk. Itt már jobb időjárási viszonyok (időnként szemerkélt az eső) közepette telt a napunk, és a kora reggeli érkezésnek, valamint a Fast Pass-oknak (extra összeg fejében az ember kikerülheti a 30-90 perces sorban állást) köszönhetően itt is minden érdekességet kipipálhattunk.
• Mi már Férjjel voltunk Disneylandben, illetve hasonló jellegű vidámparkokban, viszont a gyerekeknek ez volt az első ilyen élményük, és teljesen magával ragadta őket az egész varázsa. A legjobban az extrém gyors, fejjel lefelé száguldó hullámvasutak tetszettek nekik, amit én sem hagytam ki (bár jól berekedtem a végére!). Estére azért elég rosszul voltam, úgy éreztem, hogy a lelket is kirázták belőlem, de megérte!
• Kedvencünk a Disney Studios-ban a Twilight Zone Tower of Terror volt, melyet az Alkonyzóna című filmsorozat inspirált. Egy igazi hollywood-i hátborzongató stílusban megépített toronyszálloda liftjébe szálltunk le, mely utána többször is leszakadt, és a jelenlevők így egy harmadik dimenzióba kerülhettek (én leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy sikítva kapaszkodjak!).
• A gyerekek szomorúak voltak, hogy búcsút kell mondaniuk a vidámparknak, én titkon örültem, hogy majd’ két nap után magunk mögött hagyhatjuk a Disney világát. (Bevallom, belefáradtam, és már alig vártam, hogy végre megint Párizsban legyünk!)

• Párizsba visszaérve átvettük a szállást, és azonnal nekiindultunk, hogy valami ehetőt találjunk, ugyanis a Disney parkokban sajnos az ember borzalmasabbnál borzalmasabb ételekből válogathat (a végére már csak megpróbáltam túlélni…). Találtunk egy családias kis japán éttermet, ahol isteni finomságokkal kényeztettük magunkat, és a kiszolgálás is nagyon kedves volt. Ez volt azt hiszem a párizsi utazás gasztronómiai fénypontja számomra, annyira örültem, hogy magam mögött hagyhatom a Disney drága és ízetlen ételeit.
• Szombaton csodás napsütésre ébredtünk, és a hatodik emeletről kitekintve elkortyolgattam a kávémat, erőt gyűjtve egy következő mozgalmas naphoz.
• A cél az volt, hogy minden olyan látványossághoz elmenjünk, ami érdekelheti a gyerekeket (ezúttal nem a Musée d’Orsay-be vitt az utunk…).
• Jó volt újra végigsétálni a Tuileriák kertjeiben, ahová már beköszöntött a tavasz, egészen a Louvre üvegpiramisaiig. Aztán végig a Concorde tértől a Champs-Élysées-n egészen a Diadalívig, ahol jó sokáig elidőztünk, bámulva a rengeteg autó kaotikus forgatagát.
• Ezután következett a Madeleine tér és az Operaház, ahol természetesen tettünk egy kis kitérőt a kedvenc macaront árusító cukrászatomba, a Ladurée-be, a Rue Royal-on. Végisétáltunk a Rue Saint-Honorén át a a Vendome térig, majd beültünk vacsorázni egy igazi kis francia étterembe, ahol legnagyobb szerencsémre volt a kínálatban vegán hamburger, nem is akármilyen!
• A nap végén a hab a tortán azonban mindenképp a Torcadero-ról megcsodálható szikrázó Eiffel torony látványa volt. Sokszor láttam már, de mindig ámulatba ejt. Micsoda csillogás!
• Vasárnap reggel arra ébredtem (jobban mondva már hajnalban is fel-felébredtem a hangzavartól), hogy az utcánkban termelői piacot húztak fel! Szebbél szebb és gusztusosabbnál gusztusosabb portékát kínáltak az árusok. Volt ezer féle zöldség, gyümölcs, sajt, pékáru, húsok és tenger gyümölcsei, virágok, sőt, még kozmetikumok is. Elképesztő volt a választék!
• A reptérre indulás előtt még meglátogattuk a Notre-Dame katedrálist, és sétáltunk egyet a környékén – itt is, mint minden látványosságnál, felolvastam a családnak a fontos tudnivalókat. Ennek nem tudom, hogy örültek-e vagy sem, de mindenestre én ezt elengedhetetlennek tartottam.
• Kimerülten, azonban boldogan érkeztünk haza vasárnap este, még mindig az elmúlt napok élményeit ízlelgetve. Aki ment már több napos városnézésre három gyerekkel főszezonban, az tudja, hogy ez nem egy egyszerű műfaj (írhatnék egy legalább ilyen hosszú bejegyzést a konfliktusokról és veszekedésekről is, de megkíméllek tőle, kedves Olvasó). Azonban a fáradtságot abszolút felülmúlta a sok csodálatos élmény a fények városában! Au revoir, Paris!

Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?

• Színházba menni anyukámmal és testvéremmel, nem is tudom mikor volt utoljára ilyen közös programunk! Az Örkény színházban „A hattyú” című darabot néztük meg, méghozzá parádés szereposztással. Nagyon tetszett, jó választás volt!
• Életemben először elmenni a kutyámmal egyedül túrázni. Még soha nem mentem vele fotós-túrás kalandra kettesben, de legutóbb, mikor a Dera-szurdokban jártunk a családdal, és semmi lehetőségem nem volt a fotózásra (sokan voltak, a gyerekekre kellett odafigyelnem, csúszós volt a talaj), megfogadtam, hogy visszatérek. Egyik nap úgy döntöttem, rászánok két órát, és odamegyek. Milyen más arcát mutatta a szurdok! Alig találkoztam pár emberrel, teljesen más volt kettesben végigmenni a szűk ösvényeken. Sikerült szép képeket is készítenem, majd a későbbiekben mutatok belőlük.
• Fülig sáros, gazos, iszapos kutyámat „lezuhanyozni” a kerti slaggal, majd ezek után Indy úgy döntött, nem maradhat ilyen tiszta: megtalálta az egyetlen poros-földes pontot a kertben, ahol hemperegni kezdett, a pofáját szó szerint beledörgölte a porba… Lett egy porral panírozott kutyám… Jajjjj. Kezdhettem az egészet újra elölről. Ezúttal szemfülesebb voltam, kicsit kikötöttem a napra, hogy száradjon. Miután jót szundított a napon, elengedtem, hiszen már csak nedves volt a bundája. Nem sokkal később megint egy poros-sáros kutya nézett velem jókedvűen szembe a kertben. Ennyit a kutyakozmetikusi ambícióimról!
• Késő esti videochat a barátnőimmel. Öt barátnő, három ország, ugyanaz a jókedv és nevetés, már több mint 25 éve! Minden egyes alkalommal repül az idő, mikor beszélgetünk, legyen az személyesen vagy online.
• Végre megcsináltam, eljutottam arra a pontra, hogy energikusan, jó tempóval lefutottam az 5 km-t! Ez a táv sokaknak nevetséges lehet, nekem viszont jelenleg kifejezetten nagy teljesítmény. Nem mondom, hogy nem érzem utána a lábfejem minden porcikáját, de a lényeg, hogy nincsenek erőteljes fájdalmaim. Éljen a tavaszi futás!
• Csoportos koncentrációs tréning hétvégén a csarnokban – ezúttal jó sok kutya és gazdi volt, nem kis kihívás volt Indy-nek rám figyelni, és teljesíteni. Szuperül viselkedett, nagyon ügyes volt, olyan büszke vagyok rá! Érzem a folyamatos fejlődést, persze a saját tempójában, amit nem lehet siettetni. Annyi mindet tanulok Indy által, az elfogadásról, az elengedésről, és arról is, hogy mennyi minden van, amit nem jó ráfeszülve csinálni, mert csak annál rosszabb lesz a helyzet.
• Már nyílnak a kertben a kedvenc tulipánjaim is! Minden virágba borult, jöhet április!
• Apró öröm: régóta halogatom Indy kosarának és fekhelyének komplett tisztítását, most a jó időben úgy döntöttem nem halogatom tovább. Milyen szép és illatos lett a fekhelye (nem sokáig…)!
• Húsvét vasárnap szép időre virradtunk, a gyerekek szokás szerint hatalmas elánnal keresték a sok csokit, no meg Törpilla pár apró ajándékot is kapott a nyuszitól. Szokás szerint Kismanó gyűjtötte legtöbbet, ilyenkor vérszemet kap, hogy ő legyen a leggyorsabb, és belead apait-anyait. Be is jön neki, messze ő végzett a dobogó első fokán.
• A macskák is velünk jöttek a tojáskeresésre, érdeklődve figyelték minden mozdulatunkat, talán abban reménykedtek, hogy nekik is hozott valamit a húsvéti nyúl?
• Elolvasni Törpilla levelét, amit a nyuszinak írt, és kiragasztott a terasz ablakára.
• Hagyományos családi húsvéti reggeli, ami már inkább brunch. Ez azért is különleges, mert nagyon ritkán ülünk le együtt reggelizni, mindig mindenkinek máskor jön meg az étvágya.
• Rávenni a gyerekeket, hogy elmenjünk együtt sétálni (nem volt egyszerű, erőszakot kellett alkalmaznom!). A fiúk rollerrel közlekedtek, Törpilla görkorival jött, míg én Indy-t vezettem a pórázon (vagy épp fegyelmeztem póráz nélkül). Férj otthon maradt egy kis délutáni alvásra, mert sajnos megint az ünnepek előtt betegedett le, így az éjszaka nem sokat aludt.
• Húsvéti cukormázas kekszeket készíteni Törpillával – igazából csak az ő kedvéért készültek a kekszek, mert tudom, hogy ez a legkedvesebb konyhai elfoglaltsága. Odavan a cukormázazásért! Megszenvedtünk a megfelelő állag kikeverésével, de végül szépek és finomak lettek a kekszek.
• Délután kint játszani a szép időben a kertben – Indy is csatlakozott egy kis közös gyakorlás és simogatás erejéig. Szeretek kint játszani Törpillával a kertben, mert arra emlékeztet, mikor a gyerekek még kicsik voltak, és napi szinten mentünk ki játszani. Mára már a fiúk csak elvétve tévednek a kertbe, talán ha egyszer kijöttek pingpongozni idén. Érdekes, hogy megvan még a régi kis csúszdánk, és a mai napig sokat játszik vele Törpilla, nem engedi, hogy kidobjuk.
• Bár estére már hulla fáradt voltam, Törpilla mégis rávett, hogy készítsünk kifújt tojásokat dekupázs technikával díszítve. Még utolsó erőmet bedobva ezt a húsvéti programot is kipipáltam, aztán fáradtan estem az ágyba.

Így mára maradt a tegnap helyett, hogy minden keves Napi Boldogság olvasónak boldog, szeretetteljes húsvétot kívánjak!

• Visszakapni a kocsimat a szervizből! Olyan jó végre azzal a bizonyossággal kinyitni a csomagtartót, hogy nem ereszkedik pár másodperc múltán vissza a fejemre.
• Indy-vel a közeli parkban zenére tréningezni. Elvittem a hangszórómat, aztán hadd szóljon! Hétköznap délelőtt mentünk oda, hogy ne legyenek túl sokan, de még így is volt pár futó, illetve sétáló, aki elment mellettünk, és kicsit megbámultak.
• A boldogság világnapján Indy-vel és a csodálatosan szép nárciszaimmal fotózkodni a kertben. Nehéz betelni velük, s addig kell bennük gyönyörködni, amíg lehet – most már kezdenek elnyílni az erős napsütésnek köszönhetően.
• Örülni neki, hogy sikerült vennem két kisebb darab tatamit, amit majd platformként használok a tréningek során, amire Indy rááll. Épp jó lett a méret!
• Egyik este két barátnőmmel vacsizni és dumcsizni egy libanoni étteremben. Ritkán van erre lehetőségünk, úgy döntöttünk, több online találkozót szervezünk a közeljövőben!
• A vacsi után arra hazaérni, hogy Kismanó kipakolt helyettem a mosogatógépből… hogy minél előbb le tudjunk ülni megnézni nagy kedvencünket, a James Harriott életéről szóló „Az élet dicsérete” című angol filmsorozatot.
• Nagyon jól ment a csarnokban a hétvégi koncentrációs tréning, Indy valósággal csüngött minden szavamon. Ha érdekel, hogy milyen egy ilyen tréning, látogass el az Instagram oldalunkra, tettem fel videót róla.
• Szombat délután egyik barátnőmmel (és persze a kutyáinkkal) voltunk a Hard Dog Race közösségi kutyás futásán az Ürömi Állatotthonnál. Nagyon jó hangulatban telt a futás, ez volt az első nagy megmérettetésem a lábműtétem óta. Nem mondom, hogy nem szenvedtem meg, az 5 km terepen nagyon nagy falatnak bizonyult, de csak végigcsináltuk! Az külön öröm volt, hogy sikerült rekord mennyiségű adományt összegyűjteni a menhely számára.
• Másnap jó kis nyújtó jógát csinálni, ugyanis nagyon durván fájt mindenem az előző napi futás után. Rám fért egy kis stretching és lazítás, nagyon jól esett!
• Férjjel elkezdtük nézni a Disney + csatornán a Shogun című sorozatot, kifejezetten tetszik! Anno láttam az eredeti verziót (vele ellentétben), és nagy kedvencem volt. Ezért is beszéltem rá, hogy nézzük meg ezt a remake-et, ami szerintem kifejezetten jól sikerült.
• Virágvasárnap virágot ültetni Törpillával az ablakban levő virágládákba, a kertbe, sőt még a kerítés elé az ágyásba is. Nagyon szép lett minden!
• Kidíszíteni a házat a padlásról lehozott húsvéti díszekkel, még akkor is, ha bevallom, hogy jártányi erőm sem volt. De szó sem lehet róla, hogy ne legyenek kint a díszek legkésőbb virágvasárnap!
• Szép lett a barka is az asztalon, Törpillával pedig kézműveskedtünk egy szép kis nyuszis füzért a konyhaablakba, ő rajzolta meg minden nyuszinak az arcát.

Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?