Mire alapozom azt a kijelentést, hogy nincs szükség marketingre? Nos ehhez meg kell vizsgálni magának a marketingnek nevezett tevékenységnek a mechanizmusát közelebbről. Ezt volt szerencsém megismerni, hisz magam is ezt tanultam egyetemi éveim alatt, valamint közelebbről tanulmányoztam az ott nem tanított amerikai típusú kisvállalati marketinget, ami egyre nagyobb teret nyer Magyarországon is. Amire rádöbbentem a tapasztalataim során, az az, hogy a marketing minden formája egyetlen alapvető dologra vezethető vissza.

A marketing alapköve a hiány gondolata/érzete, és az ebből fakadó versengés. Azért marketingezem, mert nincs valamim, és ezt a valamit nagyon-nagyon meg szeretném kapni. Ez az üzemanyaga a világgazdaság jelenleg ismert formájának, az emberiség jelenlegi háborúkkal, válságokkal, járványokkal és betegségekkel tarkított diszharmonikus helyzetének, amit mi életnek nevezünk.  Látjuk az eredményt egyéni-,  társadalmi-, és bolygószinten  egyaránt.

De mégis mi is a marketing, és miért műveljük ilyen intenzíven?

Nos, rengeteg definíciót találhatunk rá, sokféleképpen magyarázzák. Én leginkább így fogalmaznám meg a marketing szó mögötti tartalmat: a képmutatás és az érzelmi és mentális manipuláció tudománya. Egy olyan tevékenység (nevezhetjük mentális programozásnak), amely során arra törekszünk, hogy egy számunkra kedves képet ültessünk magunkról a mások fejébe, mindezt azért, hogy a másik lehetőleg a mi érdekünkben cselekedjen.

Félreértés ne essék, a marketing nem csak a cégek sajátja. Ott csak azért lehet jelen, mert egyéni szinten is műveljük. Szinte minden egyes egyén ezt műveli, talán a legkisebb gyerekeket kivéve. Ezért nem is fogom ezt szétválasztani, az egészet egységében  kell megérteni.

A céges marketing mindössze annyiban különbözik, hogy ott egyéni érdekeink el vannak rejtve az ún. céges érdekek, célok mögé. De végső soron  a cég marketing tevékenysége a mi saját marketing tevékenységünkből bontakozik ki, hisz ezáltal reméljük megvalósítani egyéni érdekeinket (nagyobb ház, több pénz, stb.). Arra a kérdésre, hogy ezek-e valódi érdekeink, most itt nem térek ki, figyelmünket irányítsuk magára a marketingre.

De miből is fakad a marketing? Mégis miért törekszünk erre?

Az alapvető ok mentális kondicionáltságunkban (feltételekhez való kötődésünkben) keresendő. Gyerekkorunk óta arra neveltek (programoztak) minket, hogy állandóan összehasonlítgassunk. (Ezt vagy azt ne tedd, mert az nem jó. Így csináld. Ha nem így csinálod, kikapsz… Rossz gyerek,  jó gyerek. stb. ) Ez azt  eredményezte, hogy csak akkor tudunk értékelni valamit, és ezzel magunkat is, ha van viszonyítási alapunk.  És ha van viszonyítási alap, akkor megjelenik a jó és a rossz fogalma, azaz a szeretem-nemszeretem állapota. Ez a fajta személet egy állandó hiányérzetet kelt bennünk,  ami folyamatosan hevíti a elfogadás és a szeretet utáni vágyat. Kondicionáltságunk miatt nem kapjuk meg ezt sem önmagunktól, sem másoktól. Erre vágyunk, s ezért indul el a versengés… Azt hisszük a győztes szeretetre méltóbb. Ezért bármit hajlandóak vagyunk megtenni a győzelemért!!! A vicces az egészben, hogy szép lassan  szem elől tévesztettük ezt az eredendő célt, és minden más után kezdtünk el rohangálni. A marketing ennek az egyik aspektusa. A szeretetéhség miatt csináljuk, és pontosan ezt a szeretetéhséget szeretetéhséget használja ki.

Ebből látható, hogy egy mély belső éhségből, egy alapvetően egyensúlytalan helyzetből születik meg a marketing-tevékenység. S ebből fakad, hogy művelésével csak további egyensúlytalanságot teremhetünk. Lehet, hogy látszólag sikeresek leszünk (sok pénz, nagy lakás, szupi kocsi, stb.), de mivel továbbra sem hagyjuk abba, szűkebb vagy tágabb környezetünkben meg fog jelenni belső egyensúlytalanságunk kivetülése. Például betegségek, mások szegénysége, a környezetszennyezés stb.  formájában. Nézzünk csak körül! Ugye észrevesszük ezeket?

Mit lehet tenni?

Úgy gondolom, hogy a marketing áttranszformálható Önkifejezéssé.

Azért mondom, hogy áttranszformálható, mert legtöbbünk számára nehéz csak úgy eldobni azt, ami már lényünk részévé vált; az összehasonlítgatást, a versenyszellemet. Maga a transzformáció egy folyamat. De ez a folyamat a megértés szándékából fakad. Amikor eldöntöd, hogy meg akarsz érteni valamit, akkor egy teljesen más minőségű figyelem állapotába kerülsz, mint amihez hozzászoktunk. Ilyenkor szinte egész lényeddel figyelsz. S minél jobban figyelsz valamit, annál inkább megérted, és az a megértés hatására átalakul.

Ez a marketingre is igaz. Figyeld meg azt, amit csinálsz és hogy miért  is csinálod. Mindennek milyen eredménye van? Én itt az eredményen nem csak az anyagi vonatkozást értem. Próbáld az egész folyamatot, és annak  életedre kifejtett hatásait megvizsgálni. Jól esik azt csinálni? Mit vált ki a másikból, amit teszel és ahogyan teszed?. Milyen hatása van ennek környezetemre, embertársaimra?

Igazából a lényeg ez. Megéled azt, amit csinálsz minden ízében, s ezáltal megérted. A megértés változást fog benned indukálni… A marketing így szépen, zökkenőmenetesen átalakulhat önkifejezéssé.

De mi is az önkifejezés?

Röviden ez annyit jelent, hogy azt mutatod meg magadból félelem nélkül, amit nyújtani tudsz a jelen pillanatban.  És ha késztetést érzel rá, hogy megoszd ezt a többiekkel, anélkül kommunikálod, hogy viszonyítási alapot keresnél hozzá!  Azaz nem akarsz jobbnak mutatkozni senki másnál. S mindezt önfeledt lelkesedéssel teszed, örömmel, és nem félelemből.  S hidd el, lesz, aki kíváncsi lesz rád, nincs szükség erőlködésre.  Hisz EGYEDI vagy, ez a TE valódi értéked! Mindenki másként látja a világot, s ez más-más tapasztalatokat, megközelítéseket szül. Ez a TE egyediséged! Ezt nem veheti el tőled senki! S ezt bármikor meg tudod osztani másokkal…

Az önkifejezés egy dinamikus kép. Engedd ezt a képet lüktetni, veled együtt változni. A lényeg, hogy belül fogadd el önmagad olyannak, amit az adott pillanatban nyújtani tudsz, s hagyd, hogy ebből fakadjon a kommunikációd! Így mindig egy állandó elfogadásban leszel: Önelfogadásban.

Minden az önmagunk iránti szeretet kereséséről szól…

Végső soron minden jelenlegi tettünk az önelfogadásról, az önmagunk iránti  szeretet kereséséről szól! Még ha mások szeretetét is szeretnénk elnyerni, a mélyben akkor is csak az önelfogadás motivál. Hisz ebben az esetben az az alaphitem, hogy ahhoz, hogy magamat szeretni tudjam, szükségem van mások szeretetére. Csakhogy ezt nem vesszük észre, és így egyre inkább belebonyolódunk az életbe. Ezt a képet még tovább bonyolíthatja, ha a szeretet formáit definiáljuk, és csak bizonyos megnyilvánulási formákat kötünk hozzá.  Ezzel lekorlátozzuk a jelentését, végső soron befogadását.

Mindezek megértése szerintem kulcsfontosságú. Ha ezt az alapigazságot figyelmen kívül hagyjuk, nem kerülhetünk egyensúlyba, ezért életünk valamely területe mindig félresiklik, legyen ez az üzletünk, egészségünk, emberi kapcsolataink, a társadalommal való viszonyunk stb.  Ha életed valamely területén diszharmóniát észlelsz, akkor biztos, hogy nem látod át az összefüggések hálóját. Ez az egyensúlyvesztés pedig garantáltan visszahat életünk minden területére, amely így egy folytonos egyensúlytalansági állapotban lüktet tovább, ezzel egyfajta ördögi körként újra és újra egy túlfeszített, nyugtalan életmódba taszítva minket.

A mókuskerékből való kilépésnek az a módja, ha megértjük a bennünk zajló folyamatokat, s azt, hogy végső soron minden belőlünk indul ki. Ehhez viszont elkerülhetetlen, hogy minél nagyobb perspektívából próbáljunk rátekinteni életünk egymásba fonódó eseményeire, folyamataira. Ehhez egy gyökeres szemléletmódváltásra van szükség: ebben segíthet a holisztikus szemlélet.

Ahogy ezt a szemléletmódot egyre inkább megértjük,  egyre inkább megnyilvánul az Önmagunk és mások iránti  szeretet és tisztelet, s életünk minden területén egyensúlyba kerülünk. Más szóval ráléphetünk életünk harmóniavonalára, s olyanná alakíthatjuk, amilyenné szeretnénk. Ez annyit jelent, hogy kilépünk áldozatidentitásunkból, s egy békés, szeretetteli világ teremőivé válunk.

Többek között ennek az üzenetnek az átadását tűztem ki célul ezzel a honlappal, és szolgáltatásaimmal….

De mi is a holisztikus szemlélet?

Ezt könnyen érthetően és átláthatóan foglalata össze Szabó György parapszichológus barátom, akinek a szavait változtatás nélkül adom közre. Ide kattintva elolvashatod.

(Megjegyzés:  Az alábbiakban  Szabó György parapsychológus barátom kiváló és tömör összefoglalóját teszem közzé a témáról – onismeretegyeniutakon.hu)

A holo szócska görög eredetű, jelentése: teljes, egész. A holisztika a világot teljes egésznek, annak különféle dolgait egymással összefüggésben lévőnek, dinamikusan együtt változónak, különválaszthatatlannak érzékeli és magyarázza. A holisztikus szemlélet szerint az egyes dolgokat, jelenségeket egymástól elválasztani, elkülöníteni nem lehet. Ha csak egyes dolgokat, részeket vizsgálunk, akkor óhatatlanul is téves következtetésre juthatunk. Nézzünk egy példát erre:

A történet szerint egyszer több gyereknek a szemét kendővel bekötötték, majd behoztak egy elefántot. Az volt a feladat, hogy próbálják meg érzékelni a közelükben lévő ormányost. Az egyik gyerek az elefántormányába csimpaszkodott, a másik a fülét fogta, a harmadik a lábát ölelte át, a negyedik a bojtos farkába kapaszkodott, stb. Ezután az elefántot kivezették, a kendőt levették a gyerekekről, és megkérdezték őket:

- Mondjátok el, hogy milyen az elefánt?

- Izmos, hajlik jobbra balra, és néha karikába tekeredik – mondta az első, aki az ormányt fogta.

- Nem igaz! Az elefánt lapos és vékony, nagy kiterjedésű, és állandóan légörvényt csinál maga körül. – így a második, aki a fülét fogta.

- Ez sem igaz! Az elefánt nagy, merev és oszlopszerű. – válaszolta a harmadik, aki az elefánt lábát ölelte át.

- Egyikőtöknek sincs igaza! Az elefánt hosszú vékony és szőrpamacs van a végén – mondta a negyedik, amelyik az állat farkába kapaszkodott. És így ment tovább…A gyerekek nem tudtak megegyezni, hogy milyen is az elefánt…

A holisztikus szemlélet hiányában könnyen hasonló hibába eshetünk. Tudnunk kell, hogy a dolgok, történések és jelenségek nem önmagukban valók, – noha háromdimenziós agyunk talán semmilyen /logikai vagy egyéb/ kapcsolatot nem talál más dolgokkal, jelenségekkel, történésekkel (erre mondja az átlag ember, hogy véletlenül így és így történt) – hanem esetleg évezredekkel ezelőttről induló folyamatról van szó, amely az én életembe a mai napon ilyen és ilyen hatással szólt bele. A létezésben nincs véletlenszerűség, vagy szerencse, (Einstein híres szavai szerint: „Isten nem játszik kockajátékot.”) hanem a törvények által megszabott kereteken belül történnek az események. Egy falevél sem eshet le véletlenül a fáról. Egyik esemény előidézője, vagy hátráltatója az utána következőnek, segíti vagy éppen gátolja annak létrejöttét. Mivel a világban minden dolognak, vagy történésnek oka van, (akár felismerjük azt, akár nem) éppen annak létjogosultsága van! Az „amint fent úgy lent” elv alapján minden jelenség része egy nálanál nagyobb egységnek, de ő is tárháza az őt felépítő jelenségeknek. Az átfogó holisztikus szemlélet hiányát jelzi az emberiség szintjén a globalizáció, az esőerdők kiirtása, a túlzásba vitt ipari termelés, a környezetszennyezés, a Föld_Anya kizsigerelése, stb. A tudományok terén – ahol leginkább szükség lenne a holisztikus nézőpontra – az átfogó szemlélet hiányát gombamód szaporodó résztudományok és a szakbarbárság térhódítása jelzi.

A holisztikus szemlélet hiánya átlagos emberi szinten a ”háromlábú szék elmélet” (a test, a lélek és a szellem egyensúlyának) figyelmen kívül hagyását jelenti. Ez azt eredményezi, hogy az adott személy úgy éli az életét, mint egy parafadugó a háborgó tengeren: általa ismeretlen erők – saját akaratát semmibe véve – lökik, taszigálják számára sokszor félelmetes és ismeretlen irányba, néha fájdalmas, néha boldog pillanatokat okozva, látszólagosan értelmes okok nélkül, valami meghatározatlan és homályos cél felé. Ez a személy a vele való történéseket a „sors” csapásainak tartja; szerinte az ő sorsa a legsanyarúbb a világon; és ezért a sanyarú sorsért mindenki más hibás csak ő nem… Ez az ember Oktalan, és céltalan (milyen beszédes is a nyelvünk!) Biztosan mindenki ismer a környezetében ilyen embert. (Esetleg magunkra ismerünk.) Az nem baj, ha magunkra ismerünk, hiszen mindenki élt már ilyen szemlélettel. A lényeg a változáson, a változtatási képessége, illetve a a holisztikus szemléletről való saját tapasztalat szerzésén van… Mindenkit bátorítok arra, hogy látókörét tágítsa, haladja meg tegnapi szemléletét, adja fel nyugodtan saját korlátaiból épített várát, hiszen ha elő mer bújni ebből a „szemléleti csigaházból”, ha le meri bontani a saját korlátait, akkor jutalmul az egész világot kapja, kaphatja…

Holisztikus szemléletűvé kell (ismét) válni. Azért ismét, mert egy-két évezreddel ezelőtt, de még néhány száz éve is a holisztikus szemléletet nem kellett külön tanítani, magyarázni, hiszen teljesen természetes és ezért szinte észrevétlen világszemlélet és közeg volt. (A természeti népeknek manapság is ilyen jellegű a világképük.) Létezik egy fogalom: a „polihisztor”, amely ezzel a szemléletmóddal élő embert jellemzi. A polihisztor nem sokféle tudomány tudója, nem tudászsák, nem lexikon, hanem az átlaghoz képest nagy intellektuális tudásának alapjairól képes az összefüggéseket felismerni, átfogó szemléletével a logikán túl, humanista módon szeretetben, az Isteni törvényekkel egységben működni. Természetesen az a tény, hogy az évezredek óta „jól működő” holisztikus szemlélet a 19. század végére (a materialista világkép térhódításával párhuzamosan) szinte elfelejtődött, ennek is létjogosultsága van. És éppen a holisztika adja meg a választ erre a kérdésre is. A Szellem involúciója során a kozmikus törvényekből fakadóan szükségszerű a Szellemi tudásra boruló Maya fátyla, mert csak úgy tapasztalhatjuk meg maradéktalanul az anyagi világ erőit, ha azt állítjuk tudatunk gyújtópontjába. Az anyagi világ káprázatában a holisztika nagyon távolinak és erőtlennek tűnik. Mint ahogyan nagyon távolinak és erőtlennek látszik a neoncsövekkel kivilágított alagút végén beszüremlő napfény is. De mint ahogy neonfény nem hasonlítható a tündöklő napfényhez, úgy az anyagvilág összes káprázata sem ér fel a Szellemi világok ragyogásával… A Vízöntő kornak éppen ez a jelentősége, hogy a tudat elé állított materialista szemlélet helyébe ismét a szellemieket állítsa.

A holisztikus szemlélet valami olyasmit jelent, hogy képesek vagyunk felismerni az okokat, képesek vagyunk felismerni tetteink, cselekedeteink hatásait. A holisztikus szemlélet azt jelenti, hogy képesek vagyunk beleilleszteni mostani állapotunkat, helyzetünket egy folytonosságba. Ez a folytonosság a legfelső szinten és a legalsó szinten is megvan, és működik. A folytonosság a régmúltból indul, és a jelenen keresztül a jövőbe tart.

Ennek egyik megközelítése „A sikeres weboldalak létrehozásának holisztikus útja” című tanulmány, amelyben azt igyekszem bemutatni, hogyan lehet ötvözni honlapod megalkotáskor az üzleti és a spirituális nézőpontokat.

A sikeres weboldalak létrehozásának holisztikus útja Egy weblap fejlesztése sokkal többet jelent, mint pár oldalnyi információt, és különféle marketing eszközöket a weben. Persze ez is része, és használni kell őket, de… ...a weboldalad Rólad szól, a Te víziódról, arról, hogyan szeretnéd az üzletedet, életed alakítani és fejleszteni, megélni. (A címre vagy a képre kattintva letöltheted a tanulmányt.) Jó olvasást.

Milyen hasonlóság van a testi egészség és az üzleti vállalkozás sikeressége között?

Ezt talán onnan a legegyszerűbb megközelíteni, ha abból az egyszerű, hétköznapi tapasztalatból indulunk ki, mely szerint minden betegségnek tünetei vannak (pl. láz, émelygés, rossz közérzet stb.). Ezek a tünetek hívják fel az ember figyelmét arra, hogy valami nem frankó, nincs egyensúlyban a szervezete. Kérdés az, minként közelítünk a tünetekhez!!! A tünet valami rossz dolog, vagy valamire fel akarja hívni a figyelmünket?

Az elfogadott közgondolkodás, valamint a modern orvostudomány alapja, hogy a tünetekkel veszi fel a harcot. Egyszerű példa: fájdalomcsillapítót kapkodunk be, ha fáj a fejünk. Ezzel az adott tünetek megszüntethetőek, de a kérdés az, vajon ez valódi gyógyuláshoz vezet-e. Sok esetben az ember újra és újra „visszaesik” a betegségbe (pl. visszatér a fejfájás, akár migrén szerűen). Ez azért történik, mert maga a lényeg, az ok nem lett kiiktatva. A kérdés, hogy ’Mi az oka pl. a fejfájásnak?’, megválaszolatlanul marad… Pedig ez lenne a valódi megoldás. Mert a fájdalom erre próbálja felhívni a figyelmet. (A fejfájás esetében például, hogy sokat „agyal”/idegeskedik valamin.) Ha egy kicsit mélyebben elmerengünk a dolgon, felfedezhetjük a betegség valódi okát, a kiváltó mentális/lelki gócot.

Ennek a válasznak a felkutatása, megértése az igazi gyógymód, mert a betegség gyökerét vágná el. Hisz a felismerjük az okot, könnyen elejét vehetjük annak, hogy újra és újra belelépjünk ugyanabba a hibába.

Nos, mi köze mindennek az üzleti vállalkozáshoz?

A válasz igen kézenfekvő. Az üzleti vállalkozás sikertelensége (pl. forgalom csökkenése, pénzügyi problémák stb.) is a testi betegséghez hasonló tünet, csakhogy ez az ember életének más területén jelentkezik. Arról tájékoztat bennünket, hogy valami nem megfelelőn működik a vállalkozásunkban. Ezeket a tüneteket szokták a különböző szakemberek pénzügyi mutatószámokkal kielemezni, hogy feltárják a problémák okát. Mondják is: a számok nem hazudnak. Egy oldalról ez igaz is lehet, rámutathat arra, hogy mely területen lehet szükség a beavatkozásra. De véleményem szerint ez is csak a tünettel való hadakozás, s nem vezet el a folyamat mélyebb összefüggéseinek megértéséhez. A valódi megoldáshoz messze túl kell tekinteni a számokon, hisz a valódi válasz mibelőlünk fakad.

Ahhoz hogy megértsük, hogy mi a valódi oka annak, ami történik, kérdéseket kell feltennünk önmagunknak. Olyanokat például, mint: Mit történik? Mivel függ össze? Miért zavar ez engem? Mit szeretnék, minek kellene történnie? Miért lenne az jó nekem? Mi a legmélyebb ok, amiért ezt szeretném? stb. A kérdések egy idő után jönnek maguktól, minél mélyebbre hatolsz… És ami a lényeg, a válaszok is mindig ott vannak, mert belőlünk fakadnak! Gondolkodásmódunkból és hozzáállásunkból, valamint az ezekből születő magatartásmintáinkból. Ha változást szeretnénk, nekünk kell változtatnunk ezeken, mert csak így indul el a változás világunkban. Csak fel kell fedeznünk, és szembe kell néznünk a valósággal.

Ez eddig oké. De mit kell változtatni? Hol kezdjünk hozzá?

A dolog sokkal egyszerűbb, mint az ember gondolná, de éppen ezért akár nehéz is lehet. Nem kell más tenni, mint figyelni önmagunkra, vagyis arra, hogy miként reagálunk a világra. Milyen gondolataink, érzéseink támadnak, hogyan viselkedünk adott szituációkban.

Hogy valódi legyen a változás, meg kell erősíteni a figyelmünket, és ehhez a rendszeres gyakorlás vezet minket. Ugye mindenki ismeri ezt a mondást: „Gyakorlat teszi a Mestert”.

Ha elég erőssé válik a figyelmed, azaz képes vagy figyelni önmagadra a jelenben, könnyedén felismered a „hibás”, berögzült mintákat. Ezáltal képessé válsz mélyreható változást elérni, hisz a felismerésekből adódóan automatikusan szűnnek meg előttünk az akadályok, azaz nem tudnak rajtunk eluralkodni automatikusan a korábbi viselkedésminták.

A felismerés nélkül, azaz amíg nem mész le a gyökerekig, addig a felszínen történhet változás, de ezzel csak annyit érsz el, hogy a probléma egy másik szintre tolódik el.

A valódi gyógyulás, legyen az akár testi vagy üzleti, magában a változás képességében, jobban mondva a változásra való hajlandóságunkban rejlik.

Még egy érdekes összefüggés, amire érdemes odafigyelni!

Az előzőekben analógiát vontam az ember üzleti- és testi egészsége között. Nem csak hasonlóság, de a szoros összefüggés/kölcsönhatás is van a kettő között. Talán Te is hallottál már hasonló kifejezéseket, hogy „XY betegre dolgozta magát…” Érdemes ezen is elgondolkodni.

“Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:
- Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.
- Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.
- Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.”

Bármiből, bárkitől tanulhatsz

A rádöbbenések onnan is érkezhetnek, ahonnan az ember legkevésbé számít rá. Néhány hete történt, hogy a barátnőm, Edina, vásárolt magának egy női magazint. Nem kell ecsetelnem, nem sokra tartom ezeket a lapokat. Mégis rá kellett döbbennem, hogy igen sokat tanulhatok belőle…

No persze nem az írások mélysége ragadott meg.

Ott hevert előttem, gondoltam belelapozok, hogy megtudjam mivel „mérgezi magát” Edina. Beleolvastam egy-két cikkbe, ami úgy témában közelebb állt hozzám. Nos, a hatás roppant tanulságos volt: elindult a szalag… szinte dőlt belőlem a kritikus megjegyzések áradata, amit addigi tapasztalatim szerint jogosnak éreztem (még talán azok is voltak).

De hirtelen megakadtam… Valami zavart az egészben. Észrevettem ennek az egész kritikus hozzáállásnak az ostobaságát: azt bíráltam a magazinban, amit épp csináltam: a felszínes ítélkezést és elhatárolódást.

Kikristályosodott előttem, hogy amit teszek, az nem más, mint a magazinhoz és annak tartalmához, a kapcsolódó emberekhez fűződő felsőbbrendűség érzetem tükörképe. Rá kellett döbbenjek, hogy milyen mélyről fakadó lenézés is fortyog bennem egyes dolgok iránt. Nem tudom a dolgokat a helyén értékelni… Rádöbbentem, még ha észrevételeim valamelyest jogosaik is, de ez csak az adott nézőpontból igazak. Nem is ez volt a lényeg! Hanem a nézőpontomhoz fűződő viszonyom (érzelmi kötődéseim), ami elfedte a valóságot, és így nem kezeltem a dolgot a saját környezetében, kontextusában. Elképzeléseim a világról falként magasodnak olykor köztem és a jelen valósága között.

Az ilyen viselkedésből adódóan olyasmit tehet, mondhat az ember, ami a valódi szándékával ellenkező, ha nem tudatosul idejében benne ez az automatikus reakció. Az építőnek szánt kritika lehet, hogy pont az ellenkezőjét váltja ki, mint amit szeretnék. Például a másik önértékelését tiporhatjuk el vele…

Még egy ilyen látszólag ártatlan szituációban is, mint egy magazinon való ítélkezés. Például a másik magára veheti, hogy felette is ítéletet mondok, hogy ilyen „értéktelen” vackokat vásárol… Ráadásul mégse értéktelen… Például nekem is segített… igaz, nem az eredeti funkciója szerint.

Ezen esemény hatására, mélyen eltűnődtem. Percekig bámultam maga elé, s figyeltem cikázó gondolatimat. Lepergett előttem, hogy hányszor estem ugyanebbe a hibába.

Ebből fakadóan egy elhatározás született bennem: meg szeretném változtatni a hozzáállásomat. Szeretném a saját kontextusában értékelni a dolgokat, azaz megérteni minden dolog jelentőségét. Azt, amit a jelen pillanatban felvesz.

Ennek hatására felskicceltem magamnak egy vázlatot, hogy mire figyeljek oda

(ezt olvashatod az alábbiakban):

Az ember tapasztalatainak van egy viszonylag „stabil” struktúrája. Miből fakad ez a stabilitás? Az észlelési módból, ami saját nézőpontunkból adódik, amelyet az évek során magunkévá tettünk, és szilárd meggyőződésünkké vált. Ez egy igen „jól” funkcionáló szűrő. Ezen keresztül tekintünk a világra, és ez torzítja el érzékelésünket. Ennek megfelelően reagálunk a világra.

Minden tapasztalat (például a női magazin látványa) egyfajta reakciót vált(hat) ki belőlünk (pl.  lefitymálás). Amit érdemes megfigyelni magadon ilyenkor: Milyen ez a reakció? Mit érzek? Milyen gondolataim támadnak? (Figyelem)
Megvizsgálom őket az alábbi kérdések tükrében: Máskor is reagáltam már hasonló módon?
Mi a hasonlóság, különbség a két esemény között? Mi köti össze őket?

A „mentális program” definiálása: milyen érzelmek, érzések, gondolatok uralnak ilyenkor?

Át kell gondolni a következőket: Milyen hatással vannak ezek rám? Hogyan cselekedtem? Mit mondtam? Hogyan hatottak ezek másokra? Mit érezhettek? Hogyan reagáltak? Mit váltott ki belőlük? Mindezek hogyan hatnak vissza rám?

Ha ezeken a kérdéseken végighaladsz, egy „magasabb” nézőpontból tekinthetsz önmagadra, viselkedésedre. Ráláthatsz arra, hogyan is alakítod egyes viselkedési mintáiddal saját és környezeted életét.

Hogyan változtass?

Legyen benned elfogadás önmagaddal/reakcióiddal kapcsolatban. Ne bélyegezd meg jónak vagy rossznak, amit tettél. Ez teszi lehetővé a megértést, hisz így nem esel az önbírálat csapdájába.

• Használj analógiákat. Figyeld meg, hogy az életed más terültén is reagálsz-e hasonlóan.
• Gondold végig milyen hatása volt ezen reakcióidnak. Gondold át azt is, hogy mit szerettél volna, hogy történjen.
• Gondold át hogyan és miben változtatnál, hogy a kívánt eredmény megtörténjen…
• Cselekedj ennek megfelelően…

Ami még megkönnyíti a változást: az a humor. NEVESS magadon…

Útravalónak még három rövid szösszenet Anthony de Mello-tól. A bennük rejlő bölcs irónia, nekem sokat segített. Már tudok jóízűeket mulatni önmagamon, ha rádöbbenek egy-egy betokosodott ideámra.

“Egy utazónak, aki azt kérdezte, hogyan különböztetheti meg a valódi mestert egy hamistól, röviden csak ennyit mondott a Mester:
- Ha te magad nem vagy csaló, téged sem fognak becsapni.

A tanítványaihoz pedig később így szólt:
– Miért tételezik fel a kereső emberek, hogy saját maguk őszinték, és csupán
ahhoz van szükségük tesztre, hogy felfedezzék a mesterek ámításait?”

“Egy férfi felszállt a buszra, s egy fiatal ember mellett kapott helyet, aki szemmel láthatóan hippi volt. Csak az egyik lábán volt cipő.
- Látom, elveszítetted az egyik cipődet, fiam.
- Nem, öregem – jött a válasz. – Találtam egyet.
(Ha valami nyilvánvaló számomra, még nem jelenti azt, hogy igaz is.)”

“A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:
- Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, és ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.”

Mi is a fogyasztói társadalom motorja?

Egy dolgot könnyen leszögezhetünk: a vágykeltés. Ez minden üzleti kommunikáció (marketing, reklám, PR) lényege. Azaz arra van kihegyezve, hogy elültesse bennünk a vágy magvait, és ezáltal befolyásolja az embereket arra, hogy megvegyék a kínált szolgáltatást/terméket. Miért tesszük mindezt? A cél nyilvánvaló: az eladás révén szerzett pénzen kielégíthessük „saját igényeinket”. Ez rendjén valónak is tűnik. De vizsgáljuk meg közelebbről a kérdést? Honnan származnak a „saját igényeink”? Valóban saját igényeinket elégítjük-e ki?

Számomra alapvető ezeknek a kérdésnek a megválaszolása, ha tudatos vásárlásról beszélünk. Mindenre szükségünk van-e, amit megvásárolunk, vagy csak mások (barátaink, szülők, reklám) befolyása alatt cselekszünk?

Ezzel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindenkinek érdemes megvizsgálnia, miért is vásárol meg ilyen-olyan dolgokat. Milyen forrásból jöhet a motiváció? Ha kicsit is rálátunk, észrevehetjük, olyan ez mint egy pókháló, amibe gyanútlanul belesétálunk. Észre se vesszük hogyan, de beleragadunk… Talán mi magunk is pókok vagyunk?

Hálószövés a hétköznapokban…

A legtöbb esetben egy egyszerű baráti beszélgetés során esünk csapdába. Csevegünk erről-arról, élményeinkről és dolgainkról. Minél szorosabb/bizalmasabb a viszony a partnerünkkel, annál jobban befolyásolhatjuk egymás világnézetét, és ebből fakadóan az igényeit is.

Gondoljunk saját életünkre. Biztos mindenkivel megesett, hogy valamelyik ismerőse lelkesen elújságolta, hogy milyen csúcsszuper készüléket vásárolt (“Hogy ez aztán milyen jó. Mi minden tud… “). És egy kis idő után már nekünk is ilyen, vagy hasonló készülékre fájt a fogunk. És talán előbb utóbb meg is vettük, vagy sóvárogtunk utána egy darabig. És ilyenkor eszünkbe se jutott, hogy milyen jól meg voltunk előtte nélküle…

Erre épül a marketing…

Vizsgáljuk meg a marketing intézményét közelebbről, ami az értékesítésösztönzés (vágykeltés) ember alkotta gépezete. Mi történik a marketing kommunikáció során?  Röviden: szándékosan alkalmazzák ránk a tudatalatti befolyásolás eszközeit/módszereit. Magyarul, különböző kommunikációs fordulatokkal (érzelmek és a információ megfelelő arányú és formájú adagolásával) megpróbálnak beprogramozni minket. A lényeg, hogy úgy érezzük, sokkal jobb lesz nekünk, ha megvesszük azt a bizonyos terméket/szolgáltatást, amit kínálnak.

Mi történik ilyenkor?

E képlet egészen egyszerű. A kommunikáció során elhangzott erőteljes gondolat vagy élménycsomag belemászik az ember fejébe, s ott egyszerűen tanyát ver. Azaz a mag elvetésre került. Ha mindezt még érzelmi töltéssel aláfestve többször ismételgetik, hipnózisszerűen hathat, és ez a gondolat szárba szökken, megerősödik. Lehet észre se veszed, hogy ezt a másoktól kapott gondolatot előbb utóbb a sajátodként kezeled, és esetleg igazságként fogod felismerni. Ez a tudatalatti befolyásolása. És ekkor e szerint cselekedsz (pl. vásárolsz), és ennek hatására kommunikálsz Te is tovább másokkal. Így terjednek a divathullámok, és a rémhírek is…

A kérdés csupán az, hogy neked valóban szükséged van-e arra a dologra, vagy csak addig kaptad az üzeneteket, míg magad is el nem hitted, hogy szükséged van rá? Lehet tényleg van. De a legtöbb esetben nincs.

Ha tudatos vagy önmagadra, azaz figyelsz megérzéseidre, és ismered a céljaidat, akkor ezt könnyen el tudod dönteni. Ilyenkor tényleg hasznodra válik, amit esteleged külső ösztönzésre veszel meg. De ha nem vagy éber, csak elterelik a figyelmedet (és pénzedet) valódi szükségleteidről…

Miért tesszük ezt egymással?

Mert a pénz bűvöletében élünk. De miért? Miért van a pénznek ekkora hatalma az emberek felett?

A válasz, azt hiszem, kézenfekvő. A mindennapi kommunikációink során rengeteg anyagi vágyat ébresztünk fel egymásban. És ezek kielégítetlenül ott izzanak elménkben, s nem hagynak nyugodni. Ezek beteljesítéséhez pénzre van szükség, hisz ezzel mérünk mindent manapság. Pénz kell, hogy meg tudjuk venni őket. És ettől azt reméljük, hogy boldogabbak, teljesebbek leszünk… De valóban azok leszünk-e?

A gépezet nem áll meg… Egyre több vágyat ültetünk el másokban, mert ezzel sajátjaink kielégülését reméljük. És ezek a vágyak folyamatos feszültséget tartanak fel bennünk mindaddig, amíg észre nem vesszük ezt az őrült mókuskereket. Ekkor dönthetünk úgy, hogy ki akarunk lépni belőle…

Ördögi kör ez. Mindenki tömi a másik fejét, ki szándékosan, ki öntudatlanul. Közben persze nem figyelünk oda a nyilvánvaló mellékhatásokra: környezetszennyezés, egészségkárosítás, stressz, erőszak. Ezek egyre csak tovagyűrűznek és minden ember, így a saját életünk minőségét is jelentősen romboljuk ezzel.

Valami ilyesmi zöngéje van ennek a folyamatnak: „Kard által vész mind, ki kardot ragad.”

Ennél persze árnyaltabb a helyzet…

Az előbbiekben elég szélsőséges nézőpontból mutattam be az összképet. Nem akarok senkit arra sarkallni, hogy valami félelmetes ellenséget lásson a mai gazdaságban. Az nem vezetne sehová. Az üzleti világnak is megvan a maga értelme és helye a világban, amíg nem találunk jobb alternatívát.

De lehetőséget teremthetünk arra, hogy ez a túlpörgött őrület lelassuljon, és egy pozitívabb irányba terelődjön. Ehhez mindenképp szükség van egy alapos szemléletmódváltásra. Én úgy látom, ez csak egyéni szintről (a társadalom alapépítő-köveitől) indulhat el, a kormányok jellegükből adódóan képtelenek erre a váltásra. Mire gondolok?

Ugye Te is szeretnél harmóniában élni? Szeretnél a saját valódi igényeidnek megfelelően élni, anélkül, hogy valaki más mondaná meg neked, mire van szükséged? Szeretnéd, ha Te és családod egészséges környezetben élne?

Ha a válaszod igen, akkor cselekedj úgy, hogy ebbe az irányba haladjon a világ. Gandhit idézve: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”

Miben látom a megoldást?

Én egyetlen valódi megoldást/utat látok erre. Önmagunk felé fordulást, hogy megismerjük belső világunk késztetéseit, mozgatórugóit. Ebből az önismeretből fakadóan megértjük valódi szükségleteinket, vágyainkat és értékeinket is. És ekkor ezeket könnyedén – szinte automatikusan – egyensúlyba tudjuk hozni egymással…

Értékeink ismerete rávilágít arra, hogy miben tudunk leginkább segíteni a világnak, embertársainknak. Erre épülhet a vállalkozásunk, vagy épp ezek alapján vállalhatunk munkát. Szükségleteink és saját vágyaink ismerete iránymutatást nyújt abban, hogy célirányosan meg tudjuk valósítani őket, és fel tudjuk mérni az ehhez szükséges erőforrásokat. Mindamellett megvéd attól is, hogy mások manipuláljanak bennünket. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mire is van valóban szükségünk, nem tudnak ránk sózni mást.

Ez egy belső tudati evolúció, ami így külsővé válik. Minél több (ön)tudatos ember van a társadalomban, annál hamarabb lemorzsolódnak és visszafejlődnek azok az iparágak és tevékenységformák, amelyekre valójában nincsen szükség, és káros hatással vannak környezetünkre és ránk egyaránt.

Így alakulhat ki egy egészséges egyensúly a gazdaság és a természet között. Nincs felesleges túltermelés, és nincs hiány sem. Nem olyan megvalósíthatatlan, mint gondolná az ember. Ez nem szól másról, mint a felelősség-vállalásról. Felelősséget kell vállalnunk saját életünkért, de ehhez fel kell ismerünk valódi önmagunkat…

Szép napot mindenkinek.

Az egyszerűség kedvéért, ehhez először két részre bontom a holisztikus üzleti szemlélet kifejezést.

Kezdjük talán azzal, mit is takar az a szó, hogy üzlet…

Ennek a szónak a jelentését nem igazán kell magyarázni, nagyjából mindeki alkotott magában róla valamilyen elképzelést. Inkább onnan közelítem meg, hogy miért is üzletelünk, miért dolgozunk? Mi az üzlet igazi lényege, célja? Miért csináljuk, hisz ha végignézzük az emberi történelmet, láthatjuk, hogy alapvető életszükségleteink kielégítéshez, nincs rá szükség. Akkor miért? Mi motivál erre minket? Azt hiszem, az emberben ott szunnyadó vágy, a siker megtapasztalására. Mit takar ez a vágy? Az egyéni kiteljesedést az anyagi javakban és élményekben.

Ez a fajta szemlélet a motorja a mai gazdaságunknak, világunknak. Ez itatja át a hétköznapjainkat, ezért hajtunk, dolgozunk olykor megállás nélkül.

Ha egy kicsit körülnézünk a világban, mindenhol egyre csak különféle (üzleti) módszert és eszközt kínálnak arra, hogy elérd a vágyaidat. És sok közülük tényleg hasznos is erre a célra, hisz bejárt utakat mutatnak be a siker felé vezető úton.

De valamit nem tudnak, vagy nem mondanak meg neked: nem a módszer a lényeg, még csak nem is a cél a lényeg. Sőt, ezzel a két dologgal még el is terelik a figyelmedet arról, ami igazán fontos: TE VAGY A LÉNYEG, a valódi lényed, aki végig megy az úton (módszereken) a cél felé, s megéli mindazt, amin keresztülmegy.

Itt merül fel a kérdés, hogy ki vagy TE? Mi az, ami téged mozgat? Mi az, amit valóban szeretnél? Hogy szeretnéd ezt elérni? Eddig, hogyan áltál hozzá? Mit tettél, gondoltál, éreztél ezzel kapcsolatban? És mindez hogyan illeszthető bele ebbe a Világnak nevezett társasjátékba? Milyen hatása van/volt/lesz mindennek?

Itt jön képbe kifejezésünk másik része a holisztikus szemlélet.

Meg kell értetünk a holisztikus szó mögött rejlő jelentéstartalmat. Ehhez segítségül hívom Szabó György Önmegismerés, Önmegvalósítás című jegyzetét, amelyben a holisztikus szemlélet jelentéséről beszél: “A “holo” szócska görög eredetű jelentése teljes, egész. A holisztika a világot teljes egésznek, annak különféle dolgait egymással összefüggésben lévőnek, dinamikusan együtt változónak, különválaszthatatlannak érzékeli és magyarázza. A holisztikus szemlélet szerint az egyes dolgokat, jelenségeket egymástól elválasztani nem lehet. Ha csak egyes dolgokat, részeket vizsgálunk, akkor óhatatlanul is téves következtetésekre juthatunk…”

Fel kell ismerünk, hogy a dolgok, történések és jelenségek nem önmagukban valók – bár talán úgy tűnhet. Felmerülhetnek ilyen jellegű kérdések bárkiben: Mi köze lehet a céljaim elérésében annak, ha idegesít a macska nyávogása, ha összevitatkozom a szomszéddal, vagy eldobok egy csikket az utcán? …és így tovább. Nos, igen is sok.

A holisztikus szemlélet hiányában könnyen abba a hibába eshetünk, hogy tévesen értelmezzük életünk történéseinek okait, következményeit. A létezésben nincs véletlenszerűség, vagy szerencse, hanem az univerzális törvények által megszabott kereteken belül történnek az események. Erre hívja fel a figyelmet egy olyan egyszerű, mindenki által ismert mondás is: „Ki mint vet, úgy arat.”

Nos, ez fokozottan igaz az üzleti életre is. Nézzük csak meg. Az átfogó, holisztikus szemlélet hiányát jelzi az emberiség szintjén az esőerdők kiirtása, a túlzásba vitt ipari termelés, az állandó munkahelyi stressz, a környezetszennyezés, és még a háborúk is (olaj)…

Az üzleti szemlélet csak akkor lehet hosszútávon sikeres és FENNTARTHATÓ, ha figyelembe veszi az EGÉSZET. Azaz az üzleti érdekek mögött álló egyéni érdekeket összhangba hozza az egész világ érdekével. Ha az egyéni érdek nincs összhangban az egésszel, akkor törvényszerűen “kudarcra van ítélve”, s nem csak önmagának árt, hanem környezetének is, s ezzel visszahatást idéz elő. Ha egy kicsit is utána gondolsz, könnyen észreveheted ezt.

Az üzleti személet egyéni szinten változtatható meg. Nekem és neked kell megváltozni. És a változáshoz meg kell érteni mindazt, ami bennünk zajlik.

Ezek alapján a holisztikus üzleti szemlélet lényegét tömören így fogalmaznám meg:

Egy olyan hozzáállás, életfelfogás, amikor figyelmed fókusza a bensődre irányul. Ennek hatására megérted mozgatórugóidat, hogy mit szeretnél, s mi is az, amiben Te igazán segíteni tudsz a világnak. S ebből fakadóan, olyan üzleti tevékenységet folytathatsz, amelyben könnyen megélheted a sikert, hisz ebben az egész világ is támogat téged. MIÉRT? Mert ez a siker nem csak a tiéd, hanem az egész létezésé is egyben.

OLVASS a sorok között.

Ez a könyv a marketing szemlélet tükörképe, ráláthatunk egy marketingközpontú elme működésére: milyen értékek és hiedelmek is alkotják ezt a fajta gondolkodásmódot, mik a fő mozgatórugóit. Ezt most nem részletezném. Ha figyelmesen elolvasod, könnyen felfedezheted őket.

Amit leginkább kiemelnék a könyvből, azt a Harminchárom Marketingmítosz című fejezetben találtam. Ebben a szerző (Jay Conrad Levinson) összegyűjtött 33 általa meggyökeresedett hiedelemnek nevezett ún. marketingmítoszt, amely a vállalkozás sikeressége felé vezető úton szerinte akadályként jelentkezhetnek az ember előtt. Lehet az általános tapasztalatok ezt mutatják. Nem tudom, hogy így van-e. De nem is ezt tartom lényegesnek az egészben.

Van a fejezetben elején egy mondat, ami az igazi velejét alkotja az egész könyvnek. Nevezetesen:

„Fontos dolog ismerni a mítoszokat, már csak azért is, hogy felismerjük őket, amikor úgy bukkannak fel előttünk, hogy szabálynak álcázzák magukat”

Miért tanulságos ez a mondat?

Ez mutat rá arra, hogy ha a 33 „mítosz” cáfolataként ismertetett „tényt” és a könyvben (vagy bármelyek más  írásban) megfogalmazott állítását, mint igazságot/szabályt elfogadjuk, akkor pont abba a hibába esünk, amitől az író a fent idézett mondattal „óvva int minket”. Ez az ún. vakhit, ami nem alapul saját tapasztalaton. Kiindulási pontként elfogadhatjuk…, de legyünk nyitottak minden lehetőségre. Akkor fogunk igazán tanulni belőle.

Nem tartom szerencsésnek a könyv nyelvezetét, és az által használt igaz/hamis (pro és kontra) megfogalmazást. Ezáltal hipnotizálhatjuk az olvasót a valóság egyoldalú szemléletére, megfosztva őt az egyéni értékes tapasztalat leszűrésétől.

Ez a fajta kommunikációs nyelvezet, egyébként a túlzott értékesítés-központú marketing alapvető ismérve…

Mi történik ha felismered a célod? Mi is a cél valójában?

A cél a  kezdet és vég, az alfa és omega egyben. Ez annyi jelent, hogy minden emberi folyamat érdekes módon a véggel kezdődik, pontosabban a végcél megválasztásával… Ha nem tudjuk merre tartunk, cselekedeteink egyfajta céltalanságot tükröznek, és ilyen eredménnyel is fognak járni. Ha felismered valódi céljaidat, megettted az elős és legfontosabb lépést, hogy elérd őket. Na de hogyan tovább?

A négylépéses sikermodell, amit minden helyzetben használhatsz

1.    Döntsd el, mit akarsz (célkitűzés).
2.    Csinálj valamit.
3.    Figyeld meg, mi történik.
4.    Változtass a cselekvéseden addig, amíg el nem éred a kitűzött célt.

Az esetek zömében minden ember így csinálja, anélkül, hogy észrevenné. Ez a tanulás természetes folyamata. Ha tudatosan kezdjük alkalmazni ezt a végtelen egyszerű modellt, hamarosan meglátjuk, mennyire működik mindenféle helyzetben.

Tudnod kell, hogy a sikert és kudarcot rendszerint vékony vonalka választja el. A kudarc, a sikertelenség oka rendszerint visszavezethető valamelyik lépés kihagyására vagy alul teljesítésére (pl. rossz vagy hiányzó cél, vagy a tapasztalatok figyelmen kívül hagyása).

Ha ezt kiegészíted Önmagadban még egy elvvel, újra fogod értelmezi a kudarcról alkotott elképzeléseidet.

Nincs kudarc, csak visszajelzés!

Ez az elv általános érvényű az élet minden területére. Ha egy cselekedetünk nem a kívánt eredménnyel jár, az fontos információval szolgál az illető cselekedet valamint az eredmény viszonyáról – tehát része a tanulási folyamatnak. Ergo ha tanulsz “kudarcod” visszajelzéseiből,  folytathatod az utadat a célod felé, persze a szükséges módosítások megtételével. Így garantált a sikered, nincs mitől félned.

Ha szeretnéd megismerni a célmegvalósítás módszertanát részletesebben, javaslom mélyedj el az NLP (Neuro Lingvisztikai Programozás) rejtelmeibe, melynek a fenti modell is része.

Akkor célra fel!

Azóta többször megnéztem/meghallgattam. Mindannyiszor inspiráltabbá váltam tőle, s tényleg elképzeltem, milyen is lenne ha…

A vicces az egészben, hogy nem is lehetetlen, amiről énekel(nek), konkrétabban amiről a dal szól. Talán utópisztikus, de mégis reális. Megvalósítható. Miből gondolom?

A jövőt az emberi képzelet alakítja. Közelebbről az a képzelet, amit igaznak vélsz. Ez a Te alapvető hited, s ez befolyásolja minden tetted, reakciód. Ha azt hiszed, hogy a világ rossz, akkor úgy fogsz reagálni rá, úgy fogsz viselkedni. Bezárkózol, és bástyáid mögül bírálod az eseményeket.

Ha egy békés világ víziója motiválja tetteid, megnyílsz mint egy üde virág, s mosoly ül az arcodra. S ez kihat embertársaidra, és végighullámzik az egész Földön. Csak rajtad áll, hogy mit választasz.

DE!

Az emberi elme kondicionált, egyszerűbben mondva programozva van. Automatikus reakcióinkon keresztül élünk. Azt hisszük, hogy mi reagálunk, holott előre bekódolt viselkedésminták közül válogat az agyunk. Amíg ezt nem vesszük észre, a képzelet csak ideiglenes és nem minőségi változást hozhat. Gyökeres változásra van szükség. Egyének szintjén. Nem kormányok fogják a békét elhozni. Hisz a mindenkori társadalmi tudatszint, az egyének tudatszintjének összessége.

Amíg egyénenként nem vesszük a fáradtságot, hogy megfigyeljük alapvető agyi programjainkat, addig nem lesz változás. A kulcs a felelősségvállalás. Felelősséget kell vállalnunk mindenért, ami van. Az egyén globális felelősségvállalásáról beszélek. Mondhatod, hogy semmi közöd ahhoz, ami mondjuk Kínába történik. DE NEM ÍGY VAN. Minden tettünk (vagy éppen ha nem cselekszünk) láncreakciószerűen kihat a világra. Példaként: ha megsértesz, megbántasz valakit, ő ezt magával viszi, és rázúdítja másra. Ő szintén tovább hordozza ezt a feszültséget magával… És így tovább… a lánc szép lassan körbe ér.

A felelősségtudat éberebbé teszi az embert, figyelme megerősödik. S a belső világunkra irányított figyelem tüzében elindulhat a változás. Képessé válunk tudatára ébredni automatikus viselkedésmintáinknak. Rádöbbenünk arra, hogy életünk java részében robotként működtünk. És ezután a felismerés után, megtehetjük első lépéseinket a szabadságba… a béke világába…

“You may say, I’m a dreamer,
But I’m not the only one,
I hope someday you’ll join us,
And the world will be as one.”