Nexteconomy

A karácsonyi pulyka élete és a pénzügyi előrejelzések

2018-12-26T08:26:00.000+01:00

Van egy könyv, ami nagyon nagy hatást gyakorolt rám.
Nicolas NAssim Taleb írta, és véletlenekről, robusztusságról szól.

Az aktualitása abban rejlik, hogy Karácsony van. Szokás szerint ilyenkor - már nem csak az USA-ban - egy pulyka kerül az ünnepi asztalra, aminek az életciklusán keresztül mutatta meg Taleb, hogy milyenek is a véletlenek.
Íme a pulyka életciklusa:

(Forrás: Business Insider)

Ezzel a jelenéséggel az életünk során túl sokszor találkozunk. Taleb a tőkepiacok és a saját élete történéseivel vont párhuzamot a fenti ábra kapcsán és ez szorosan kapcsolódik ahhoz is, amit a kockázat méréséről írtam korábban.

Ha megnézzük az ábrát, mit látunk? Az ábra 1001 nap történéseit mutatja a pulyka életében. Kb 998 napig az égvilágon semmi sem történik. Vannak kicsit jobb napjai, kicsit rosszabbak talán, de egy viszonylag jól kiegyensúlyozott prosperitás jellemzi a pulyka életét (legalábbis a súlygyarapodást illetően).

Aztán egyszer csak eljön a karácsony és ennyi.

Gondoljunk bele, hogy mi történik akkor, ha a pulyka következő 998 napjának történéseit az első 998 nap történéseiből akarjuk megjósolni! Teljesen téves következtetést fogunk levonni!
Azt fogjuk gondolni, hogy ha 998 napig ilyen növekedésnek lehettünk tanúi, akkor a következő 998 nap is ilyen lesz.

Röviden és gondolatébresztőnek szánom a következő pár mondatot:
Aki a szórással akar kockázatot elemezni, az mit gondol? A szórásnál a múltbeli adatokat veszik figyelembe és az alapján következtetik ki a jövőbeni kockázatokat.

Akkor van értelme egy befektetési alap kockázatát mérni ilyen formában?

Két bejgli között gondolkodjunk el ezen. Talán segíthet még a gondolkodásban némi tojáslikőr, vagy forralt bor...

"A hitelboom kórképe" - a hitelezés legfőbb problémája

2018-11-01T07:42:00.001+01:00

A héten olvastam egy írást, amihez kapcsolódóan már régóta le akarom írni a véleményem.

Az írás maga az alábbi linken:
https://alapblog.hu/az-ingatlanboom-korkepe/

De ki is emelnék egy számomra érdekes részt belőle:

"A lakásvásárlók masszív többségét a 30-as, 40-es korosztály adja az egész országban, lassan tolódva az egyre fiatalabbak felé. Nő a hitelből vett lakások aránya. Budapesten és az agglomerációban pedig a hitelek harmada már 25-30 éves futamidejű, míg másik több mint harmada 20 éves. Ez egészen brutális. A KSH adatok szerint az új lakás vásárlására felvett hitelek átlagos futamideje négy év alatt, országos szinten 14 évről 18 évre emelkedett. De a Duna House számai ennél is kockázatosabb képet mutatnak azzal, hogy a fővárosban már a folyósítások több mint kétharmadát 20 éves vagy hosszabb lejáratúra becsülik.

Ahogy folytatódik majd a kamatok emelkedése a világban, az első öt évben (amíg a hitelkamat fix) csakis a bankok profitja változó. Az 5. év elérkeztével azonban majd az adósok rettegése kerül a főszerepbe. Ugyanis a bank eléjük fog állni egy magasabb törlesztőrészlet követelésével, amely (a kor állami beavatkozásaitól függően) várhatóan ismét 5 évre szól majd, tehát ismét drága mulatság lesz. A családfő a szívéhez kap, és megkérdezi a bankárt, hogy mitévők lehetnek. Ő pedig az egyetlen kiutat mondja: „Kedves Ügyfelünk, emeljük meg a hitel futamidejét 30-ról 40 évre!”

A probléma az állami túlszabályozással megdrágított, korlátok közé szorított hitelezéssel éppen ez. Sokan lesznek, akik így egész életükre beleragadnak. Persze szociológiailag lehet, hogy jobb sok stabil életvitelű, örökös adós, mint kevesebb, de hektikusan változó élethelyzetű. A célt mindenesetre elértük."

És akkor jöjjön, amit régóta el akarok mondani a hitelezés jelenlegi gyakorlatáról:

1. probléma: a fenti írásban a szerző negatív színben ír a hitel futamidejének a hosszabbításáról, ami szerintem pedig az egyetlen helyes megoldás lenne amikor megemelkednek a kamatok. A feltételezése szerint így sokan beleragadnak egész életükre egy lakáshitelbe, sőt még talán az örökösökre is maradhat belőle, amikor a megemelkedett kamatok miatt a bank változtat (emel) a lakáshitel törlesztőrészletén. Nos, a futamidő eltolása egyáltalán nem rossz dolog, sőt követendő példa lenne a törlesztőrészletek hirtelen megemelése helyett.
Példákon keresztül jobban látszik, hogy mi történik, amikor bekövetkezik a kamatemelés és a törlesztőrészletek hirtelen emelése következtében és mi történik olyankor, ha a törlesztőrészlet nem változik.
Az első példában van egy család, aki a törlesztőrészletén felül már nem tud félretenni havonta pénzt, hogy megtakarítása keletkezzen. Ha a törlesztőrészlete megemelkedik, akkor fogja tudni fizetni? Nem, vagy esetleg még egy kis ideig, mert összehúzzák a nadrágszíjat, valahogy kibírják. Ha viszont következik egy második (majd harmadik, vagy sokadik) kamat- és törlesztőrészlet emelkedés, akkor biztos a bukás. még 5 éves ciklikussággal is bekövetkezhet akár három ilyen periódus is, tekintve, hogy - ahogy a cikkben is írják - 20-25-30 éves futamidővel rendelkeznek a kiadott hitelek. Így ennek a családnak előbb vagy utóbb, el kell adnia az ingatlanját, vagy ha nem teszi, akkor jön a kilakoltatás, árverezés, egyéb dolgok, a család tönkremegy. Ellenben, ha a törlesztőrészlet nem emelkedik, akkor tovább tudja fizetni a hitelt, és megtarthatja az ingatlant.
Miért ne lenne jobb megoldás ez utóbbi?
Második példa: család, aki a hitel törlesztésén felül még megtakarítani is tud havi szinten. A kamatok és törlesztők első megemelése következtében a havi megtakarításuk csökken vagy megszűnik.
Már ki is rántottuk a szőnyeget alóluk. Egy második vagy harmadik (szintén 5 éves periódussal számolva) kamat- és törlesztőrészlet emelés után pedig ugyanoda kerülhetnek (tudom, hogy ez attól is függ, hogy mennyit takarítanak meg havonta), ahova az első példában a család: csőd.
Ellenben, ha továbbra is fenn tudják tartani a havi megtakarításukat - mivelhogy a törlesztőjük nem, csak a futamidő emelkedik - nagyobb valószínűséggel fognak előtörleszteni a félretett pénzből. Az emberek többsége nem akar egy életen át hitelt fizetni, ezért, ha teheti, akkor előtörleszt. Így idővel a futamidő csökkenhet is az előtörlesztés mértékétől függően.
Szóval, miért ne tolnánk ki a futamidőt a drasztikus levegőelvétel helyett?

A család pénzügyi helyzetének a stabilitása megmaradna, ha a futamidőt toljuk ki, ellenben ha hirtelen megemelkedik a törlesztőrészlet, akkor elvesszük a levegőt.

2. probléma: a hitelezés legfőbb mérge az Annuitás.
Ehhez némi magyarázat, mert nagy valószínűséggel kevesen vannak vele tisztában, hogy hogyan is áll össze a hitelük törlesztőrészlete. Bár manapság már kiadják minden hónapra, hogy mennyi az adott havi törlesztőből a hitel tőketörlesztése, és mennyi a kamat ebből.
A Bankmonitoron van egy viszonylag jó cikk erről:
https://bankmonitor.hu/cikk/nem-erted-hogy-miert-tartozol-meg-mindig-a-bankodnak/

Kiemelném az ábrát az annuitásos hitel törlesztőjéről:

Látjuk?
Az első hónapban a 35 ezer forintos törlesztőrészletből 25 ezer forint a kamatfizetés, 10 ezer a tőketörlesztés. A további hónapokban a tőketörlesztés minimálisan nő, és 5 év elteltével még mindig csak 15 ezer környékén jár a havi tőketörlesztés, a kamatra pedig még mindig 20 ezer megy el.
Ha itt megemelik a kamatokat, az elég nagy törlesztőrészlet emelkedést von maga után, mivel a tőkéből (a ténylegesen felvett hitel) még nem túl sok került törlesztésre. Ennél fogva drasztikus hatása lesz.
Ha a futamidőt toljuk ki, akkor annak annyi hatása lesz, hogy a tőketörlesztés havonta lassabban fog emelkedni a fix összegű törlesztőrészleten belül és a kamattörlesztés is lassabban fog csökkenni. Én azt gondolom, hogy még ezt figyelembe véve is barátibb megoldás a futamidő eltolása.

És a mondat, amit tényleg régóta le szeretnék írni:

Az annuitásos hitelt ki kell törölni a hitelezési gyakorlatból.

Látható a fenti példában, hogy az így számított hitel nem éppen a hitelfelvevőnek kedvez. Ha valóban családbarát hitelt akarna az állam, akkor azzal kellene kezdeni, hogy ezt a fajta hitelezést egyszerűen (mint szabályozó szerv) megszünteti.

Miért és mi lenne az alternatív megoldás?

A miértje nagyon egyszerű: azért, mert ez, a hitelszerződés minden szereplőjének kockázatos megoldás. A felvevőnek azért, mert bár a felvételkor van munkahelye, van fizetése, tudja törleszteni a hitelt, de hatalmas terhet ró rá, ha a kamatok változnak és ki tudja, hogy ezt meg fogja-e tudni oldani?
A banknak is kockázatos, mivel ha nem tud törleszteni az ügyfél, akkor hogyan kapja vissza a pénzét? Ami pontosabban fogalmazva nem is az ő pénze, mivel a hiteleket a betétesek pénzének terhére adja ki, tehát a bank betéteseinek is van kockázata egy tömeges nemfizetés esetén. Emlékezzünk csak 2008-ra...

Az egyenletes tőketörlesztés viszont megoldás lenne mindenki számára:

Remélem, hogy lehet érzékelni a különbséget!

Az annuitásos táblával ellentétben itt tisztán látszik, hogy a havi törlesztőrészlet csökken (!) az idő előrehaladtával!
Nem lenne jobb így? Most őszintén! Minden egyes hónapban csökken a teljes hiteltörlesztő részlet Kamatból itt is egyre kevesebbet fizetünk, de a tőketörlesztés egyenletes.
Egyszerűen jobban tervezhető a konstrukció, több a lehetőség mindkét fél számára, hiszen a hitel felvevője a második naptól félre tudja tenni (például) azt az összeget, ami a kezdeti törlesztőrészletéből a zsebében marad, amiből később elő tud törleszteni, stb.
A bank kockázata is csökken, ezáltal a betéteseké is, mivel a tőketörlesztés nagyobb része nem a futamidő felén túl esik.

Őszintén nem értem, hogy miért az Annuitásos hitelezés terjedt el, mint gyakorlat....

Hogyan kezeljük a kockázatot?

2018-10-24T19:26:00.002+02:00

A kockázatról írtam az előző posztban.

A mai bejegyzésben egy olyan kockázatkezelési módozatot fogok bemutatni, ami rendkívül kézenfekvő.

Kezdetnek leírom azt röviden, hogy miért kell kockázatos termékekbe IS fektessünk, de most csak röviden. Azért gondoltam, hogy ezt le kell írnom ide az elejére, mert volt egy vitám egy delikvenssel, aki azt állította, hogy a hozam nem számít egy hosszú távú befektetésnél. Nincs igaza, tekintve, hogy a megtakarításnak nem lehet olyan célja, amikor a hozam mellékes. A megtakarításnak és a megtakarítások megfelelő eszközökben történő elhelyezésének egyetlen célja van és lehet: a tőke reálértékének a megőrzése és/vagy gyarapítása, de a megőrzés a fő cél, a gyarapítás már csak egy lehetséges plusz.

Szóval hogyan is fektessünk részvényekbe?

Számtalan módját reklámozzák, nyüstölik vele az embert és valóban nehéz eldönteni, hogy az ember melyiket válassza. Irdatlan mennyiségű adat áll rendelkezésre a vállalatok részvényeivel kapcsolatban a negyedéves, éves beszámolókban, hatalmas táblázatokat lehet velük megtölteni, ami rengeteg időbe kerül. Vannak segédeszközök a neten, amik segíthetnek, ezt is meg lehet tanulni használni, de első körben eltekintek attól, hogy ebbe az irányba menjek el, mivel gyakorlatilag minden befektetési és kereskedési módozatból tudnék legalább egy embert mondani, aki sikerre vitte és a kezdeti befektetésének a sokszorosát hozta össze.

Tehát (jó közgazdász módjára) tegyük fel, hogy venni akarunk egy részvényt, vagy ETF-et, vagy bármelyik kockázatos befektetési jegyet, mindegy, hogy melyiket.

Mennyit vegyünk belőle?

Konkrét összegek nélkül fogok számolni, inkább arányokat kellene itt kialakítani.
Van ennek a kérdésnek tudományos válasza is, nevezetesen Harry Markovitz volt az az ember, aki talán az elsős elméletet kidolgozta ezzel kapcsolatban és publikálta tudományos cikkben. A másik elterjedt (mihez képest?) modell a CAPM, ami szintén azt hivatott segíteni, hogy el tudjuk dönteni, mennyit vegyünk az adott kockázatos részvényből, ETF-ből, befektetési jegyből.

Ha valaki rá mert kattintani a linkekre akkor láthatja, hogy bonyolult közgazdaságtani modellek vannak, amiket kiszámolni sem egyszerű, és még ráadásul sok időbe is telik, amire sikerül valamit kihozni belőle. Nekünk az egyetemen ráadásul kézzel, papíron kellett számolgatni a semmit.
Hogy miért a "semmit"? Mert ezek a képletek egy elvont eredményt hoznak, Markovitz modellje ráadásul csak 2 elemet tud kezelni: egy kockázatos (részvény, ETF, egyéb befjegy) eszközt és egy nem kockázatosat, vagy a másik képletben 2 kockázatos eszközt tudunk összehasonlítani.
A CAPM modell szintén hasonlóan "használható".

Ezzel így a gyakorlatban nem sokkal van előrébb az ember fia.

Tehát akkor lapozzunk egyet és nézzük meg, hogy mit lehet csinálni a gyakorlatban:
Először is van-e valamilyen támpontunk?
Van. Kettő is:
- 2008 és az összes többi közelmúltban bekövetkezett részvénypiaci esés
- az egyéb időszakok, amik összességében emelkedéssel teltek a világ részvénypiacain.

Azok az időszakok, amik eséssel teltek, rendszerint komoly áresést jelentettek a részvények, vagy hasonló értékpapírok (ETF, befjegy) árfolyamában. Szerencsénkre az emelkedő időszakok nagyobb áremelkedést hoztak, mint amekkorák az esések voltak.
Bárki rákeres egy részvény árfolyamára, legyen az bármelyik tőzsdén is, látszik, hogy mi történt az elmúlt 20 évben.
Gondolatébresztőként vegyük például a Budapesti tőzsdét: 2008-ban közel 29.000 pontos értékről 10.000 közelébe esett. ez ugye kb 66%-os esés. Az előtte lévő időszakban, mondjuk 2004 környékétől indulva 6.000 pont környékéről (2008-ig) 29.000 pontig emelkedett. Százalékosan ez kb. 383%-os emelkedés.
A visszaesések azonban általában kisebbek. Ilyen típusú válsághelyzetek (nagyobb visszaesések) 8-10 évente fordultak elő a múltban.
De nem tudjuk, hogy mikor lesz a következő.
Akkor most mi legyen?

Számoljunk...

Mennyi pénzem van most? Ennek az összegnek mennyi a kamata, ha állampapírt veszek?
Mennyi pénzt tudok havi rendszerességgel félretenni? Itt érdemes lehet átlag helyett gyakoriságot nézni, tehát itt azt az összeget veszem, amennyit a leggyakrabban félre tudok tenni és ezt szorzom meg 12-vel.

A fenti két számot összeadom és kijön az, hogy mennyi is lesz az az összeg, amit egy éven belül vissza tudok termelni.

Majdnem megvan, hogy mennyit kockáztathatok! Annyi a bibi, hogy nem fogom a teljes pénzemet állampapírba tenni, mivel ebből fogok még részvényt is venni.

Már csak annyi van hátra, hogy meghatározzam, hogy mennyi részvényt veszek. Én általában úgy kalkulálok, hogy mindig csak annyit, hogy ha az értéke megfeleződik, akkor is vissza tudjon jönni egyéb bevételekből, spórolás útján 1-2 hónap alatt.

Így kb. 2-3 havonta nyílik újabb lehetőség arra, hogy újabb részvénycsomagot vegyek. Aki nagyon biztos a bevételeiben és a megtakarításaiban, az nyugodtan választhatja az egy éves időtávot is. de akkor csak arra kell koncentrálnia, hogy meg is legyen az előre eltervezett rendszeres megtakarítás és akkor mindig vissza tudja pótolni a hiányzó összeget.
Jelzem, nem feltétlenül kellene a keletkező megtakarításokat is ugyanabba a részvénybe tenni. Inkább Állampapírba tenni annak az egy évnek a megtakarításait, aztán a következő év elején újra lehet osztani mindent, vagy majd ha az állampír lejár, akkor fokozatosan átcsoportosítani.

Ez így talán kevésbé veszélyes.

A kockázatról

2018-09-25T14:34:00.001+02:00

Két dolgot szeretnék ebben a fejezetben leírni.

Az egyik rész magáról a kockázatról szól, a másik rész pedig egyszerű kockázatkezelési módokról és vállalás mértékéről szól.

Először is mi a kockázat? Mit nevezünk kockázatnak?
Nem akarom hosszasan fejtegetni, a gondolatmenetet többen kifejtik, röviden csak annyit, hogy a veszteség LEHETŐSÉGE. (Ezért homályos számomra, mikor befektetési szakembernek nevezett megszólalók lefelé mutató kockázatról beszélnek...a kockázat eleve egy lefelé mutató dolog, ha a kockáztatni kívánt tőke szemszögéből nézzük. De mindegy is, csak butaságnak tartom).
Kedvenc magyarázatom a kockázatról (akinek van kedve olvassa el, nem árthat):

https://herpainandor.com/2013/03/06/kockazat/

Egy másik szemszögből világítja meg a problémát James Mamis a Nature of risk c. könyvében, miszerint a kockázat eleve belénk van nevelve. A szüleink, akik minden egyes mozdulatunkat figyelik, míg felnövünk, folyamatosan a kockázatkerülésre nevelnek, mikor mindentől tiltanak: ne mássz oda fel; nézz szét az utcán, mielőtt átmész; ne edd meg azt, mert nem finom; stb.
Persze jót akarnak, ez természetes, óvnak mindentől, de ezzel gyakorlatilag a tapasztalás, a kockázatvállalás hiányát idézik elő. Nem mondom azt, hogy én máshogy csinálnám. :-)

A lényeg, hogy már pici korunktól kockázatkerülésre vagyunk nevelve. Ezért nehezen tudjuk megérteni, magát a kockázatot, félünk attól amit nem ismerünk és nem vagy csak nagyon nehezen próbáljuk ki, amitől félünk, illetve félünk attól, amit még nem is tapasztaltunk meg.

Aki tőzsdével foglalkozik vagy foglalkozott már valaha is, annak meg kell tanulnia a helyén bánni minden szembe jövő kockázattal. Szó szerint ki kell magából "nevelni" ezt a fajta "belenevelt" kockázatkerülést. Sokszor szokták mondani, hogy kockázat nélkül nincs haszon. Hát ez a mondat tulajdonképpen pont az ellenkezője annak, amit belénk nevelnek a szüleink és mi nevelünk bele a gyerekeinkbe.

A kockázat márpedig egy természetes dolog, mindenki vállal kockázatot, akár anélkül, hogy erről tudomása lenne. Ha csak kimegyünk az utcára, számtalan kockázattal találjuk szembe magunkat. Autóvezetés, biciklizés, tömegközlekedés, gyalogosan sincs az ember biztonságban, de jöhet egy kóbor kutya is szembe, aki akár meg is haraphat. És itt át is térnék a kockázat egy harmadik nézőpontjára, amit leginkább Nicolas Nassim Taleb, The Black swann c. könyvéből vagy szintén tőle a Fooled by randomness c. könyvből lehet megismerni (kicsit bonyolult szerkesztésű könyvek, de Mérő Lászlótól a Csodák logikája is hasonlót ír).

Röviden: a kockázat mindenhol jelen van az életünkben, a bekövetkezését megjósolni nem tudjuk (a Taleb könyvek inkább erre a témára vannak kihegyezve) ezért a kezelésük is bonyolult, költséges ne adj' Isten felesleges, mert sem a vesztesség mértékét nem tudjuk megállapítani, sem pedig a bekövetkezés időpontját. Erre a részre még vissza fogok térni, mert a szabályozók (állami törvényhozók szerte a világban) és a kockázatkezeléssel foglalkozók egészen fura módját választották a kockázat mérésének, amit még tanítanak is főiskolákon, egyetemeken., tanfolyamokon.

Nézzük a két szót (veszteség lehetősége) külön-külön.
A veszteséget nem hiszem, hogy kell magyarázni: amit a tőzsdén egy-egy pozíció alkalmával elveszítünk, a kocsink alkatrészeinek az ára, ha elromlik, a hűtőszekrényben megromló tej, a kiszakadt zokni, mind mind ide tartozik, akár valakinek az elvesztése is ide tartozik.

A lehetőség, a bekövetkezés valószínűsége:
Ez már egy kicsit bonyolultabb és koránt sem annyira egyértelmű, mint az előző szó.
A Gauss-görbét széles körben alkalmazzák valószínűségek kiszámítására. Gazdasági modellektől kezdve a tőzsdei hozamok vagy visszaesések kiszámításához hívják segítségül. Meglehetősen helytelenül. A Gauss görbe ugyanis hozamok normális eloszlását mutatja, ami egyáltalán nem helyes. A természet nem szimmetrikus, és nem is törekszik a szimmetriára. Inkább torz és meglehetősen aránytalan. Tehát ha a Gauss-görbével akarunk mérni, akkor nem vezet megfelelő eredményre. Egyszer rákérdeztem, hogy akkor mégis miért használjuk ezt, ha nem megfelelő és azt a választ kaptam (tanfolyam volt), hogy azért, mert nincs jobb. Na, most ez kb. olyan, mintha körtét akarnánk válogatni forma szerint egy alma segítségével. Végülis majdnem olyan, csak a teteje kicsit csúcsosabb. Most ott tartunk, hogy ezek szerint nem lehet mérni a bekövetkezés valószínűségét, mert nincs hozzá eszköz.

A plusz szó: a (várható) mértéke.
Erre is létezik mérőszám. Szórással és varianciával szokták mérni. Ezek a mutatók az átlagtól való átlagos eltérést mutatják. Két probléma van velük: az egyik, hogy múltbeli adatokból próbálnak levonni következtetést a jövőre vonatkozóan, a másik pedig, hogy átlagot számolnak (átlagos eltérést). Legyen az részvény, részvényindex, vagy befektetési alap, egyszerűen képtelenség azt állítani, hogy ugyanúgy fog működni, mint fennállása óta, vagy az elmúlt 5-10-éves távon, vagy akár csak az elmúlt 1 éves időtávon. Azt feltételeznénk ezzel, hogy a világon semmi sem változik, pedig ez egyáltalán nem igaz. vannak rosszabb és jobb napok, az eltérések folyamatosan változnak, egy-egy hír vagy esemény hatására megváltozik a piac mozgása, megnő a volatilitás (kilengés) és ilyenkor az emberek is (pl alapkezelők) máshogy viselkednek, mint egy normális időszakban. Ezt a más viselkedést kisimítják a fenti mutatók, a kevésbé volatilis időszakokat pedig felnagyítják. Igazítják az átlaghoz. Ezért fordul elő, hogy pl a téli hó leesése évről évre (a hó mértékét tekintve) meglepi a közútfenntartót, hogy meglepődnek újságírók, hogy soha ekkorát még részvény nem esett (Facebook-nál volt ilyen pár hete), vagy indexek nem estek még ekkorát, vagy nem emelkedtek még ilyen hosszú ideig, de lehetne még sorolni az ilyen meglepetéseket. Ti. ők is szórással dolgoznak, vagy átlaggal.

A fentiek alapján a kockázatról elmondható, hogy csupán két dolgot nem tudunk: az egyik, hogy mikor következik be, a másik pedig, hogy milyen mértékben.
Egy dolog viszont teljesen biztos: a veszteség be fog következni.

A következő részben jön a kezelés.

Amiről igen kevés szó esik: Kockázatvállalás a tőzsdén, egyéb befektetéskben és a Szent Grál a kereskedésben.

2018-08-31T13:10:00.001+02:00

Tervezek írni egy sorozatot, ami a legalapvetőbb dologról szól, de még is kevesen, vagy leginkább keveset foglalkoznak vele.

Rögtön két témát is kiemelnék, mert az egyikről keveset írnak (ez a kockázatvállalás és kezelés a tőzsdei kereskedésben.

A másik, amin sokat gondolkodtam, mielőtt leesett: a "Szent Grál" keresés kérdésköre.

Egyik téma érdekesebb, mint a másik. Lássuk hát, hogy miért is akarok ezekkel foglalkozni.

Kockázatvállalás kérdésköre:

Ez leginkább azért foglalkoztat, mert aktív kereskedőként mindig is foglalkoztatott az, hogy mekkora legyen a kockázat, amit hajlandó vagyok vállalni egy-egy ügylet kapcsán. A legtöbb helyen olyan ökölszabályokat lehet olvasni, hogy a tőke 1%-nál többet ne vállaljon az ember fia, mert máskülönben halálnak halálával hal. Talán ez hangzott el leggyakrabban. Aztán ahogy teltek az évek és és bújta a jobbnál jobb könyveket, kezdett árnyaltabb lenni a kép. Főleg akkor, amikor egy olyan kereskedőtől olvastam a fenti mondatot, aki korábbi írásaiban bevallottan nagyobb kockázatot vállalt, amivel végül nagyon sok pénzt keresett. Aztán olvastam olyanról is, aki teljesen máshogy állt hozzá, mert a teljes tőkéjét tette minden olyan ügyletbe, amiről úgy vélte, hogy igaza van. A legáltalánosabb válasz a kockázatvállalás kérdéskörére, hogy mindenki annyit vállaljon, amennyinél még nem érzi magát kényelmetlenül. Hát ez a "nesze semmi" mondat nem sokat tud segíteni.
Szóval a fentiek alapján úgy gondolom, hogy van értelme foglalkozni ezzel a kérdéskörrel.

A másik témakör, ami olykor még fel is bosszant, a következő mondat: Nincs Szent Grál a tőzsdén, ne is keresd.

Nos, számtalan könyv elolvasása után azt gondolom, hogy igenis van Szent Grál. Nem mondom, hogy én tudom, hogy mi az, de vannak olyan emberek a tőzsde világában, akik hatalmas összegeket tudnak/tudtak keresni a befektetéseiken. Gondoljunk csak Buffet-ra, Sorosra, Druckenmillerre, Larry Williams-re, Peter Lynch-re, vagy a Teknőcökre. Ezek az emberek dollár milliókat kerestek a tőzsdén, amire a legtöbb ember képtelen volt és képtelen a mai napig. Larry Williams 10.000%-os (tehát tízezer %) nyereséget ért el egy év leforgása alatt. Volt, aki pár száz dollárból 1-2 hónap leforgása alatt pár ezret csinált kereskedéssel. Így aztán, mivel a legtöbb tőzsdei oktatáson tiltanak a Szent Grál keresésétől, illendő utánanézni, hogy miért is teszik ezt. Nyilván ahelyett, hogy magadtól próbálnál rájönni a dologra, vedd meg az Ő oktatási anyagukat, aztán legyél vele boldog, meg izzadj vért, hogy megpróbáld megtanulni és bukj sok pénzt, amíg tanulod+fizesd ki a tandíjat, stb. Aztán azt a választ kapod, amikor szóvá teszed, hogy ő nem tud felelősséget vállalni a te sikertelenségedért, mert hiszen ő leadta a tananyagot, de Te nem tudtad átvenni megfelelően. Persze lehet igazság ebben is, de azt hiszem, hogy számomra ez volt talán a legnagyobb tanulópénz.

Folyt. köv. kockázatvállalás témában.

2018-04-07T20:23:00.001+02:00

Amit már régóta mondok ismerősök körében:

http://bpromantikaja.blog.hu/2018/04/06/az_aranykorban_a_vilag_elvonalaba_tartozott_a_magyar_tozsde

Sok forrásból össze lehet gyűjteni ilyen infókat a szocializmus előtti világunkról. Sok érdekességet leír Andre Kostolany a könyveiben, erről az időszakról, hiszen ő testközelből látta annak idején, gyerekként, hogy vagy focimeccsre mentek, vagy tőzsdére a Pestiek. A határidős árupiac Európa legnagyobbja volt a Pesti tőzsde, főleg a gabona pörgött.

De van más is, amiben kiválóak voltunk. Végh Antal, Kenyér és vászon c. könyvében említi, hogy a mostani Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén akkor termesztett sütőtök olyan minőségű volt, hogy a chicago-i árutőzsdén jegyezték. Ez azt jelenti, hogy komoly méret és minőségbeli standardok vannak, ami alapján jegyeznek ott termékeket.

Szóval sokszor eszembe jut, hogy itt a kulcs a muzsikához: minőség és minőségi munka. Ezzel lehet a legnagyobbak közé kerülni.

20% éves hozam 2017-re

2017-12-31T09:06:00.002+01:00

Megvan a 2017-es eredménytábla is.

Nem volt rossz év ez sem: zsinórban másodjára sikerült 20% feletti hozamot elérni.

Egyáltalán nem rossz teljesítmény, tekintve, hogy a hazai abszolúthozamú alapok között 10% feletti sem nagyon volt. És ez nagyon jó érzés számomra.

De nem is feltétlenül velük kell magam összehasonlítani, mert ott 2% fix díj van, amit felszámítanak, illetve még a teljes nyereségből is levonnak 20%-ot, sikerdíjként. Ezt is megspóroltam magamnak az eredménytöbbleten felül. De tudom azt is, hogy a kisbefektetők 90%-a rosszabbul teljesít, mint az alapok, ezért ebből a szempontból is jobb voltam, mint az átlag.

Benchamrknak használhatnám az abszolúthozamú alapok teljesítményét, és akkor én lennék a nagykirály, mint ahogy ők az RMAX-ot szokták használni benchmarkként, aminek sem a kockázati szintje, sem pedig a hozama köszönő viszonyban sincs egy bármilyen abszolúthozamú alap kockázati szintjével de sokszor előfordul, hogy a hozamúval sajnos igen (főleg ebben az évben volt rá példa bőven). De ezt majd egy másik bejegyzésben bővebben kifejtem, mert nagyon zavar.

A fentiek alapján nézzük meg a BUX teljesítményét, sőt inkább a BUX ETF teljesítményét, mert ezzel a termékkel kb. azonos szinten mozog, amit én csinálok:

2017-ben a BUX ETF nyitó árfolyama 1.302 HUF volt, és 1.555 HUF volt a záró árfolyam az év utolsó kereskedési napján.

Ez 19,43%-os éves hozamnak felel meg. 1%-kal sikerült felülteljesítenem a BUX indexet. Így már kicsit más a kép. Mivel a BUX ETF-et csak meg kell venni és nem is kell vele foglalkozni azon felül..elvileg...

Akkor meg miért csinálom a kereskedést?

Az alábbi két ábrán látszik ez szerintem igazán:

Látszik, hogy nincs akkora volatilitás, most csak mindenféle számolgatás nélkül: ránézésre is kisebb szórással működök, mint a piac. Úgy tűnik, hogy nem vagyok teljesen kiszolgáltatva a piac szeszélyének.

De nem is akarom túlbonyolítani mindenféle számítással az eredményt. Meggyőződésem, hogy az ilyen időszakokban, amikor lényegében (majdnem)minden felfelé megy, nagyon könnyű keresni a piacon (szinte) bármivel. Az igazán érdekes az lesz, amikor majd belefutunk egy hatalmas oldalazásba, vagy esésbe. Majd ott jön ki igazán, hogy tényleg jók-e a stratégiáim, az elgondolásaim, a hozzáállásom, egyszóval ÉN jó vagyok-e eléggé.

A fenti eredmény boldogsággal tölt el. Ez a lényeg. :-)

Coinok a pénzelmélet tükrében, harmadik rész

2017-11-26T10:11:00.001+01:00

Az előző két részben konzekvensen pénzként hivatkoztam a BTC-re, amit annak okán tettem, hogy a gyakorlatban legalább az árupénz kritériumait teljesíti, ahogy azt le is vezettem. Bár lehet, hogy ildomosabb lenne a "fizetőeszköz" kifejezés, mert van különbség.
Ebben a fejezetben is így fogok rá hivatkozni, mivel az eddigi információim szerint akár adót is lehet vele fizetni, márpedig az egyik egyetemi professzorunk szerint (nagyon leegyszerűsítve), pénzként tekinthetünk arra a fizetőeszközre, amivel adót fizetni lehetséges. Legalábbis az adott országban így tekinthetünk rá.

A fenti rövid eszmefuttatás után rátérek azonban a jelen bejegyzés fő témájára: a pénzkibocsátásra.

Először is tisztázandó, hogy a világ bármely pontján, bármely országban járunk is, a pénzkibocsátásra kizárólag állami engedéllyel rendelkező intézmény lehet jogosult. A pénz kibocsátása tehát állami monopólium.
VOLT! EDDIG.
Pontosabban addig, amíg el nem kezdték a BTC fizetőeszközként való elfogadását. Tehát ezt mondom, hogy a pénzkibocsátás állami monopóliumát (ami eddig csak az államot, illetve annak felhatalmazottját illette meg) sikerült megtörni azzal, hogy elfogadták a legelső egységnyi BTC-t fizetség képpen.

Hogy érthető legyen a folyamat a BTC szempontjából, megér egy rövid gondolatmenetet, hogy annak idején az egyes államok hogyan viszonyultak a konszenzus által elfogadott fizetőeszközhöz. Nem akarok/nem tudok jósolni, de mindenképpen érdekes:
Az arany szempontjából ez a következő képpen zajlott le az elérhető pénztörténelem alapján, röviden:
A kereskedők elkezdték használni és elfogadni, mint fizetőeszközt. Később, amikor már egy ó ideje használták, "megjelentek" a királyok/uralkodók a folyamatban és államosították/monopolizálták a kibocsátást azzal, hogy az aranydarabkákat esetleg kör alakúra verették, majd ellátták a címerükkel vagy bármilyen megkülönböztető jelzéssel, ezen felül pedig törvénybe lett iktatva, hogy ez a fizetőeszköz legyen a hivatalos. Ezzel együtt az ezüst/bronz/stb pénzek is állami szabályozás alá kerültek. Így megszűnt (de legalábbis minimális lett) a jelöletlen vagy nem királyi/állami jelzéssel ellátott pénzérmék forgalma/elfogadása.

Ugyanez a folyamat játszódott le a napjainkban ismert papírpénz szempontjából is, csak ott az volt a történet, hogy a már akkorra kialakult bankok a náluk tárolt érték alapján egyfajta váltót/ígérvényt bocsátottak ki a náluk tárolt érték alapján (ez volt a váltó/ígérvény fedezete) az érték tulajdonosa számára, melyet lassan elkezdtek elfogadni fizetségül is. Aztán amikor ez már jól kialakult és bevett szokássá fejlődött, akkor jött az állam és szépen államosította az e-fajta váltó/ígérvény kibocsátását.
Kezdetben itt is megvolt a mögöttes aranyfedezet, de aztán amikor látták, hogy több pénz kellene az apparátus fenntartásához, mint amennyi arany van, akkor szépen megszüntették (konszenzus alapján) az Aranystandard-rendszert.
Ezen a ponton nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy a papírpénz elterjedésével a fizikai arany megmaradt értékmegőrzőnek a mai napig is!

A fentiek alapján elképzelhetőnek tartok hasonló jövőt a BTC és egyéb Coinok számára. Történtek már ebben az irányban lépések: Oroszország, Kína, sőt ide venném azokat az országokat is, akik saját kriptodevizát szeretnének csinálni. Nem akarok ötleteket adni, de el tudom képzelni, hogy amint kész lesz a saját kriptodevizájuk, komolyan la fogják szabályozni amit nem ők bocsátanak ki, hiszen állami mánia az is, hogy mindent ellenőrizni akarnak. Szóval az ilyen irányú fejleményeket is kíváncsian fogom várni.

Van itt még egy-két érdekesség azonban a fentieken kívül is:

Azt mondom tehát, hogy sikerült egy államoktól független értékmegőrző eszközt létrehozni valakinek. Azzal, hogy ezt valaki később elfogadta fizetségként, és ez a gyakorlat terjedni kezdett, már fizetőeszközről beszélünk. Így a fizetőeszközök piacán ismét egy új ciklus vette kezdetét. A fentiek analógiájára folytatódhat a jelenlegi ciklus és ezt nem árt észben tartani.
Azonban egy állami szabályozás nem fog gátat szabni az elfogadásnak teljes mértékben, hiszen bármilyen fizetőeszközről legyen szó, fontos alappillére a bizalom is, ami az elfogadásban ölt testet.
A második Világháború idején illetve az hazai hiperinfláció idején előfordult jegyrendszer is és a pénz olyan ütemben értéktelenedett el, hogy (ahogy azt nagymamám mesélte) elment az ember a boltba, megkérdezte, hogy mennyibe kerül egy doboz gyufa, majd hazament pénzért és mire visszaért már akár többet is kellett fizetni ugyanannyi gyufáért.

Azonban a rossz és hitelét vesztett pénz, illetve a kenyérjegy/tejjegy/stb.-jegy mellett aranyékszerrel bármikor lehetett fizetni, feltéve, hogy valaki rendelkezett ilyennel! A kereskedők szívesebben adtak arany ellenében bármilyen árut, mint jegy ellenében vagy rossz pénz ellenében. Sőt akár (azokban az időkben) luxusnak számító javakhoz is hozzá lehetett jutni arany ellenében, amikre mondjuk jegy nem volt. Ezt nem árt észben tartani, ha valaki nagyon hosszú távon gondolkodik.

Egy másik érdekesség, hogy miközben számtalanszor végigrágtam magamban a pénzkibocsátás történetét, folyamatosan motoszkált a fejemben egy különös gondolat: miért nem írt még senki arról, hogy lényegében a coinok kibocsátása, mint ha törvénybe ütközne? Hiszen törvénybe van iktatva, hogy fizetőeszközt csak államilag lehet előállítani...
Még a jegybankok sem szólaltak fel ellene, pedig pont az ő jövőjüket fogja ez felforgatni.
Bár nem gondolom, hogy ez nekem jutott volna először eszembe, de nagyon érdekesnek találom.
Vagy még nem jutott el a tudatukig, vagy tényleg nem látják (leszámítva a pár olyan államot, akiket fentebb már említettem).
Valószínűleg ott van az eb elhantolva, hogy egy bármilyen coin nem hivatalos fizetőeszközként szolgál és bárkinek szuverén joga elfogadni azt fizetségül.

Nagyon fontos nyilatkozat jött egy EU-s potentáttól a pár napja:

Azt kérdezzük magunktól, vajon nekünk szabályozóknak közbe kell-e avatkozniuk, mint ahogy például Kínában tették, ahol megtiltották a kriptopénzek használatát

- mondta Nowotny kérdésre válaszolva egy firenzei konferencián.

A portfolio.hu cikke szól erről:
http://www.portfolio.hu/vallalatok/it/az-ekb-szabalyozas-ala-veheti-a-bitcoint-es-tarsait.3.268247.html

Ez gyakorlatilag megmutatja, hogy az ember (vagy a politikus/uralkodó/stb) pár száz év alatt nem változott semmit, nem híve az önállóságnak, mindent ellenőrizni akar.
Csakhogy mivel nem értenek semmihez csak a hatalom gyakorlásához, így nem látják egyelőre, hogy mi a veszély, vagy lekicsinylik azt, mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi mondat, szintén a fenti cikkből:

"Ez a piac nem olyan nagy, ezért nem is tud pénzügyi instabilitást okozni" - mondta. Szerinte a befektetőknek meg kellene érteni a terméket, ami kb. úgy működik, mint egy részvénybefektetés".

Mára ennyi. A következő részben megpróbálom a BTC-t és egyéb coinokat a világpénz-elmélet tükrében vizsgálni.

Coinok, második rész: Az új Coinok megjelenése pénzelméleti szempontból

2017-11-11T13:39:00.000+01:00

Az első fejezetben említettem, hogy a pénz fejlődéstörténetében megfigyelhetjük az arany kiemelkedését, majd pedig a monometalizmusból bimetalizmus fejlődött ki az ezüst, mint fizetőeszköz elfogadásával, majd ezen felül is jelentek még meg más fémekből készült pénzek.

A fenti folyamat kísértetiesen hasonlít a Coinoknél megfigyelhető "mindenki akar egy sajátot" folyamatra. Nagyon sokat gondolkodtam rajta korábban, hogy miért nem akar mindneki a már meglévő láncra csatlakozni és miért akar magának teljesen új coint létrehozni, mire eszembe jutott, hogy bizony, ez talán így van rendjén. Aztán úgyis lesz pár győztes, amit lehet, hogy már ismerünk, de lehet, hogy még nem. Itt is nagyon tetten érhető a "kicsit savanyúbb, kicsit sárgább, de a mienk!", aztán majd lesz vele valami. :-)

Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy a BTC jelenleg a egyre több helyen használatos, mint fizetőeszköz, míg a többi coin elfogadottsága még koránt sem olyan széleskörű. Ez is mutatja talán a BTC (további) kiemelkedését a többi közül. Valószínűleg hasonló folyamat játszódott le annak idején, amikor az aranyat kezdték el egyre több helyen elfogadni. Ezzel csak arra akarok rávilágítani, hogy egészen egyszerűen, amit most látunk, az egy természetes folyamatként fogható fel pénzelméleti szempontból: valaki kitalál valamit, aztán csatlakoznak hozzá egyre többen és többen, az elfogadottsága növekszik, így aztán az árfolyama is, majd az árfolyam emelkedésének hatására megint több embert vonz, de immáron megjelennek azok is, akik spekulatív eszközként tekintenek rá és ezzel az egekbe hajtják az árfolyamot. A pszichológia már csak ilyen.
Az arany idejében is valószínű, hogy sokan próbálkoztak sokféle fémmel, de a konszenzus (a kereskedők konszenzusa) döntötte el, hogy mit fogadnak el fizetség képpen és mit nem szélesebb körben. A konszenzus kialakulása biztosan nem 2-3 hetes folyamat volt, főként, hogy az információ áramlása akkoriban még koránt sem volt ilyen gyors, mint manapság a különböző kereskedlmi központok között.

A más fémekből (ezüst, bronz, réz) készült pénzek elterjedésével azonban folyamatosan szorult ki a fizetőeszközök piacáról az arany, de nem elfelejtették az emberek, kormányok, stb., hanem a felhalmozás/vagyonképzés egyik fő eszköze lett a földvagyon mellett. Ezek szintén egymást erősítő folyamatok voltak/lehettek: az aranyat, mivel értékesebb volt, mint a többi fém inkább elrakták valami biztosabb helyre, aztán inkább használtak valami mást helyette. Ahogy egyre kevesebb arany volt forgalomban, úgy emelkedett/emelkedhetett az értéke (feltéve, hogy voltak olyan időszakok, amelyekben a kereslet meghaladta az előállítás/bányászás ütemét).

Nos, a BTC-nél még jelen pillanatban nem tartunk itt. De az látszik, hogy valami hasonló várható. Nem teljesen ugyanaz, mint ami az arannyal történt, de nagyon hasonló sztori előtt állhatunk. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a trónkövetelő (második vonalas fémek) már megjelentek. A kérdés csupán az, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy egy újabb (mondjuk megtakarítási) funkciója legyen a BTC-nek. Ez lehet 10-20-50 év is akár. Ez egy folyamat, és nem utolsó sorban konszenzus kell hozzá.

Próbálok analógiát keresni a pénzelméletben az úgynevezett forkolódásokra is. Ezen még nagyon gondolkoznom kell, mivel számomra úgy tűnik, hogy egy-egy új coin megjelenése is tulajdonképpen egy forkolódás. Ezen események bekövetkeztével vagy valamilyen komolyabb funkcióbeli változás (plusz funkció) lép életbe, vagy teljesen kettéválik a régi blockchain.
Ebben a tekintetben az arany kiemelkedése - a többi árucikk közül - is egy forknak fogható fel, mivel egy teljsen új funkció lépett életbe/keletkezett: a fizetési funkció, aztán a felhalmozási funkció lehetett még egy ilyen esemény. Bár az előbbi gondolatsor kicsit erőltetettnek tűnik, van még valami ami viszont a Bitcoin és a BitcoinCash történetére hasonlít: a sárga és a vörös arany esete. Érdekes, hogy a két a nemesfém előállítása, bányászata, stb. megegyezik. nincs külön kémiai vegyjel a kettőre, mindkettőt aranynak hívják, de mégis kevesebbet ér az egyik a másiknál. Itt is vélek felfedezni némi analógiát, mivel a két aranytípus értéke hasonló módon válhatott el egymástól.

Szeretném leszögezni, hogy a pénzelméletből vett analógiák keresése és ráhúzása a coin-világra, mindössze lehetséges szcenáriók felvázolására alkalmas. Nyilván nem akarom megjósolni a jövőt, mégis nagyon érdekesnek és kutatásra alkalmasnak találom a témát.
Illetve csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy láttunk már hasonlót ahhoz, ami eddig történt.

A következő fejezetben viszont egy olyan aspektusára világítok rá a coin világnak, amit eddig még sehol nem láttam leírva, vagy nem hallottam, ami azért érdekes, mert alapvetően rengette meg a pénzvilágot és még csak fel sem figyelt rá senki, hogy egy - gyakorlatilag középkor óta tartó - hagyományt, törvényt törölt el/szegett meg mindenki. Ismétlem: MINDENKI.

Minek nevezzelek? Avagy a Coinok a pénzelmélet tükrében

2017-11-09T06:50:00.001+01:00

A pénz kialakulásának folyamatából merítettem ötletet arra vonatkozóan, hogy hol tarthat most a coin-világ. Közgazdászként nagyon érdekesnek tartom a folyamatot, amit most láthatunk.

Úgy gondolom, hogy mindig van valamilyen minta egy-egy dolog fejlődésében, ami alapján el lehet lehet indulni, mint a fraktálelméletben: szinte! ugyanolyan történésekről van szó, mint amilyeneket már korábban láttunk, csak mégis kicsit más a helyzet mindig.

A mai pénz fejlődéstörténetében 3-4 elkülönült fázis volt, amit a kutatók megfigyeltek/leírtak:

1. árucsere ügyletek: árut cseréltek árura. Szükségszerűen kialakultak ebben a fázisban mértékek, szabványok, hogy meg tudják állapítani, hogy miből mennyi és miből mennyit.

2. Árupénz: az áruk tömegéből kiemelkedett egy-két áru, amelyek megfelelően oszthatók voltak és elszámolóegységként szolgálhattak. Aztán tovább "osztódott" az elszámolási egységként szolgáló áru, amikor a monometalizmust felváltotta a bimetalizmus. Ezen folyamat váltotta az arany egyedüli elfogadottságát, mivel elfogadták lassan az ezüstöt is. Aztán multimetalizmus következett, amikor megjelentek a bornz/rész/stb pénzek. Amikor megjelentek az arany mellett a más fémből vert pénzek, akkor az arany már inkább valamiféle felhalmozási/vagyonképző elemként funkcionált tovább, így még nagyobb értéket képviselt (ment fel az árfolyama), mivel a kínálat szűkült a felhalmozások által, a kereslet pedig akár nőhetett is, a bányászok által kínált arany mennyisége nem nőtt olyan ütemben, mint a kereslet. Itt már rémisztően sok a hasonlóság a jelenlegi Coin-világ, főként a Bitcoin tekintetében. Lentebb ez kifejtésre is kerül.

3. Modern pénz korszaka: Itt főként a papírpénzről lesz szó, de erről pedig egy későbbi posztban fogok írni, mivel nagyon sok érdekes dolog van itt is.

Térjünk tehát vissza a 2. ponthoz: itt legalább két nagyon fontos mozzanat van, ami kísértetiesen hasonlít a mostani helyzetre, az eddigi fejlődésre a Coinok terén.

Az egyik, hogy egyre több figyelmet kapnak, ennél fogva kiemelkednek a tömegből.

Mi lehet itt a "tömeg" amiből kiemelkednek?

Akár áruként tekintek rájuk, akár pénzként, az utóbbi időben mindkét szegmensből kiemelkedtek, több figyelmet kaptak és ez a figyelem most egyre növekszik. Érdeklődve olvastam például az Coinokkal foglalkozó legjobb hazai blogon, hogy az Észak-Koreai rakétakísérletek során a szomszédos és környező országokból hatalmas vételi erő jött a Bitcoinba, de valószínűleg az Etherbe is, és más Altcoinokba is.

Miért jelentős ez?

Vegyük észre, hogy míg korábban mindenki aranyat vásárolt ilyen helyzetben, most megjelent az arany mellett a Coin, mint "menekülődeviza". Logikus lépés, hiszen egy pendrive méretű tokenen bárhová magammal vihetem, ha el is lopják, akkor sem biztos, hogy fel tudják használni, mert nem kell a saját kódom hozzá, hogy onnan coint vegyenek le, ha beváltom, akkor vásárolhatok vele, hiszen beváltható/konvertibilis eszközről van szó. De sok helyen már el is fogadják fizetőeszközként. Tehát mobilis és használható megoldás, akár a mindennapokban is.

Kockázat persze itt is van, ami leginkább az árfolyam gyors változásából ered. Egyelőre.

A felvezetésből láthatóan vagy a gondolatmenetből való következtetés képpen bennem az fogalmazódott meg, hogy a BTC esetében, legalábbis az "Árupénz" korszakban lehetünk most.

Az árupénz jellemzőin végigfutva a következők körvonalazódnak:

Oszthatóság: a BTC és más coinok esetében is több tizedesjegyig, így elméletben bármilyen magas is az árfolyam, akár egy szál gyufa árát is ki tudom számolni/meg tudom határozni BTC-ben.
Értékmérő funkció: az oszthatóságnál leírtak alapján bármilyen, szabvány méretű árunak, munkának meg tudom határozni az értékét. bár a volatilitás miatt ez akár ütközhet nehézségekbe, mert túl gyakran kellene újra kiszámítani egy áru vagy szolgáltatás árát....VAGY NEM. De erre majd egy későbbi posztban részletesen kitérek, mert lehet, hogy van rá megoldás.
Elfogadottság: egyre több helyen, konszenzus alapján. Érdekes, hogy van olyan ország, ahol veszélyt éreznek benne és inkább betiltják, mert veszélyezteti a saját pénzük helyzetét az országon belül (vagy csak ezt is maguknak akarják a vezetők), és van ország, ahol lehetőséget látnak benne és inkább megpróbálják megérteni, hasznosítani, mind a mögöttes technológiát, mind pedig magát a Coint, mint fizetőeszközt: Svájcban adót is lehet vele fizetni, Japán saját Coint akar (mondjuk az oroszok is akarnak kriptorubelt és ezzel még érdekesebb), Lettek már bankot is alapítottak a a technológiára, és egyre több olyan online boltot, egyéb üzletet lehet találni, ahol fizethetünk is vele, sőt bankkártyakibocsátó társaságok is csatlakoztak.

A fentiek (és a következő posztok) alapján talán sikerül megértenem sok dolgot. Minden esetre még a fentiek is további gondolkodásra szorulnak, de annak örülnék a legjobban, ha ezzel egy közös gondolkodást el tudnék indítani.

A következő pár posztban a metalizmusokat veszem jobban górcső alá, illetve az állami pénzkibocsátást nézem meg kicsit jobban, mert itt vannak még érdekes történetek és nem fog menekülni az infláció kérdése sem.

Még valami, jogászkodás

2017-11-05T09:48:00.001+01:00

Az elmúlt pár hétben (2-3 hét), kiderült, hogy a jogi szabályozás miatt nem lesz olyan a blog, mint amilyet valóban szerettem volna.
Azt akartam az elején (és ez már legalább 2 éve érlelődik bennem), hogy élőben, egyenes adásban lehessen követni, hogy mit is csinálok.
Ezt az élő adást azért szerettem volna megcsinálni, hogy lássa mindenki, hogy hogyan alakul ki a pozíciók felvétele, a menedzselése, milyen gondolatok járnak a fejemben mikor minden nap átnézem a pozik listáját, stb. (erről majd egy későbbi posztban bővebben).

De sajnos a jogi szabályozás miatt nem tehetem meg, hogy kiteszem rögtön amit vettem vagy eladtam, csak utólag, amikor már le van zárva az adott ügylet teljesen. Hozzáértő szerint azért, mert egy fél mondatot kihagytak a hazai jogszabályból, amit ez EU-tól emeltek át. Mivel odakünn simán lehetne úgy is, ahogy elterveztem, de itthon a kifelejtett félmondat miatt nem lehet, sőt bünti jár.

Na mindegy...

Frissítésre került a saját vagyon, piaci értékelés

2017-11-05T09:35:00.003+01:00

Frissítésre került a saját vagyon fül.

Hó végével tervezem közzé tenni, hogy mi változott, mit csináltam az adott hónapban.

Ebben a hónapban lezárásra került a Mtelekom pozíció. Így utólag visszagondolva lehet, hogy nem is volt sok értelme tartani eddig, de úgy gondoltam, hogy az osztalék miatt még jó is lehet, így kb egy egész évig tartottam a vételeket. Most meggondoltam magam. Egészen egyszerűen nem az a típus vagyok, aki osztalék miatt tart részvényt, de ha ezt is tenném, akkor is inkább választanék olyan részvényt, mint amilyeneket az Osztalékból szabadon oldalon lehet olvasni. Minden esetre a 2016-os eredményből származó osztalékot eltettem az Mtelekom esetében, és egy (teljes vagyon függvényéban) minimális árfolyamnyereséggel lezártam. Remélhetőleg lesz jobb helye is annak a pénznek.

A másik változás az elmúlt hónapban, hogy bevonásra került némi tőke is, ami a korábbi hónap tőkéjéhez képest 7%-ot tesz ki. Így aztán a nyitott pozíciók a betett tőkéhez képest alacsonyabb lezáratlan nyereséget mutatnak, pedig még növekedés is volt. No, sebaj, majd kinövi magát a dolog.

Más változás nem nagyon volt, Bár a FOREX-es részen az GBP-ben volt egy kamatemelés, aminek hatására a Font gyengülni kezdett nem kis mértékben, ez a stoppok kiütését eredményezte egy-két helyen, de azért óriási károkat nem okozott.

És ha már GBP, akkor érdekesség: egy ilyen kamatemelésre általában erősödéssel szoktak reagálni a devizák. Itt azonban más volt a helyzet. Miért kezdett el gyengülni és miért ilyen nagy mértékben?
Sokat gondolkodtam ezen aznap és arra jutottam, hogy a piac valószínűleg rossz ómenként vette ezt az emelést. Korábban a brit jegybank vezetője (talán, de már pontosan nem emlékszem, hogy ki) azt találta mondani, hogy a BREXIT miatt készek akár kamatot is emelni, hogy megvédjék a fontot. Mi ebből a tanulság?
1. Nem úgy tűnik elsőre, hogy az emeléssel védeni fogják...persze ezt egy nap mozgásásból megítélni nem lehet, mégis az első reakció érdekesség számba megy, mivel a jegybank által várt hatásokkal ellentétes irány volt.
2. Kérdés formájában: létezik, hogy a piac úgy ítélte meg, hogy az emelés már a baj megelőzésére szolgál? Azt gondolhatják, hogy azért emelt a jegybank, mert közeleg a baj?

Nyilván kiderül majd a későbbi mozgásokból, hogy mi lesz itt, de minden esetre nagyon érdekes ami történt és elgondolkodtató.

ETH frissítés

2017-10-22T08:11:00.000+02:00

Október 17. óta kisebb lecsorgás van. Előtte nem ütött újabb vételi szintet, tehát egyelőre nincs bővítés. Eladási szintet szintén nem ütött, tehát csökkentésben sem gondolkodom, marad a 250-es eladási szint a helyén.

Kíváncsian várom, hogy mi sül ki ebből a mozgásból, mert az esés intenzitása nem nagy, a megelőző emelkedések intenzitásával összevetve inkább arra szavaznék, hogy most egy kis korrekció, aztán emelkedés következhet.

Ha a long verzió lesz, akkor 200 alá már nem kellene mennie.

Ha 200 alá bemegy, akkor újra kell gondolni a teljes elképzelést.

ETH frissítés

2017-10-17T06:53:00.000+02:00

Érdekesen alakul az ETH árfolyama USD-al szemben.

Vártam volna még korrekciót, de az elmúlt 1-2 hét mozgása alapján előfordulhat, hogy nem lesz már komolyabb esés benne.
Eladási jelet nem adott eddig, ezért a meglévő ETH-jaimat tartom továbbra is.

Attól függetlenül, hogy nem adott eladási jelzést, még maradnak berajzolva a lejtmenetet ábrázoló vonalak, mert ha a szept 15. utáni mozgások egy emelkedő hullám első fázisát jelentik, akkor is kell, hogy legyen egy bizonyos mértékű korrekció az árfolyamban. Ennek mértéke 200 és 250-es árfolyam szint között lehet, de majd a piac eldönti, hogy mit akar.
Ha 200 alá menne, akkor újra kell gondolni az eddigi elképzeléseket, de a jelenlegi állás szerint 350 fölötti zárásnál inkább további vételben gondolkodnék.

Van képem hozzá:

Saját pénz

2017-10-13T14:22:00.002+02:00

Felkerült Felkerült az oldalra a saját vagyonunk összetétele. Időnként fogom frissíteni, igyekszem majd rendszeresen.

A kiemelt kockázat látszik rajta, mivel államkötvényt, KKJ-t, FKJ-t egyáltaán nem tartalmaz. Van egy 5-10%-nyi likviditásra félretett pénzünk, ami rövid kötvényalapban van, de azt itt nem akarom szerepeltetni.

Miért nincs tehát államkötvényem?

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot, akkor azt mondom, hogy MÉG nincs.

Ahogy az egyik nagy spekuláns (vagy FED-elnök, már nem emlékszem) mondta (nem szó szerint): Amíg szól a zene, addig táncolni kell. Tőzsdére fordítva: az árfolyamok emelkednek. Addig tartani/bővíteni kell, amíg emelkedés van. Ha az esés jelei mutatkoznak (alacsonyabb csúcsok formájában...vagy pedig észre sem fogjuk venni, hogy jön a medve), akkor majd megpróbálunk "kimenni a kijáraton", tehát akkor jön majd az államkötvény vagy kincstárjegyek vagy vegyesen, vagy jöhetnek a short ügyletek...majd meglátjuk.

Egyetlen olyan eleme van a portfoliónak, ami shortra játszik, és ez sem azért, mert a cég esetleg bajban lenne. Rövid távon elképzelhetőnek tartottam egy esést, ami talán beigazolódni látszik, de a cég ettől nagyon jó és amikor majd úgy látom, hogy ismét emelkedőre fogja az árfolyama, akkor váltok longra.

Szóval szerintem még szól a zene.

De ez az én idegeimnek még elviselhető összeállítás, senkit nem buzdítok rá, hogy ilyet csináljon magának. Én naponta figyelem ezeket a részvényeket és befjegyeket, aki erre nem képes, az még véletlenül se csinálja utánam.

Viselkedési közgazdaságtan

2017-10-09T13:28:00.000+02:00

"A Nobel-díjas Herbert Simon – aki a viselkedési közgazdaságtannak is úttörője volt – azt mondta erről, hogy maga a kifejezés szinonimahalmozás. Mert milyen másfajta közgazdaságtan lenne lehetséges?"

http://index.hu/gazdasag/2017/09/13/richard_thaler_interju_behavioral_economics_kozgazdasagtan/

Gondolatok az ETH-val kapcsolataban

2017-10-07T06:58:00.002+02:00

Egy meglehetősen kedvenc alakzatot vélek felfedezni az ETH-ban: diagonál. Az árfolyam egy ék alakú mozgást produkál, a megfelelő hullámok beazonosítása után (mert nem mindegy, hogy hogyan számozom, honnan indul és megvan-e az 5 hullám), úgy tűnik, hogy ez valami diagonál-féle mozgás volt. Utána szép nagy és éles korrekció jött, egészen a digonál 60%-nak a környékéig. Majd visszapattanás, aminek a karakterisztikája szintén korrekciós jegyeket mutat, szóval nincs még vége az esésnek (a korrektív szakasznak).

Mi jöhet ez után?

Az alábbi ábrán berajzoltam, hogy szerintem meddig kellene még lejönnie az árfolyamnak. Ott kell majd keresni valamilyen long belépőt. A célzóna kicsit túllóg a diagonál kiinduló pontján, ezt csak azért rajzoltam így, mert előfordulhat, hogy benéz a kiinduló pont alá, de nem és akkor elvetésre kerül a long verzió, de ennek most kevés esélyét látom.

A kék zóna lesz itt az elsődleges célpont, ott keresek majd először long belépőt, ha kicsit megnyúlik a korrekció vége, akkor a piros zóna kerül elérésre.

A következő (egyben utolsó) korrekciós hullámot is meg lehetne játszani, de én most ezt nem teszem meg. Itt belépési szint lehet a 250 alatti zárás, és tartani előre láthatólag lehet tartani, amíg fordulós jel nem mutatkozik.