üveg ékszer - üvegékszer - modern - egyedi

www.panyizsuzsi.hu/blog

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Mon, 08 Dec 2008 23:03:00 +0000

Az ember nem csak való életében költözik, hanem ma már virtuálisan is. Én az elmúlt hetekben "dobozoltam". Ma költözök. Ha lehetne hagyni egy cetlit a az ajtón, akkor ez lenne az:

Holnap oda gyertek és egy nagy meglepetés vár!

Blogger anya gyermeke...

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Mon, 08 Dec 2008 12:20:00 +0000

Egyik reggel a fiúk elmentek rorátéra. Gondoltam kihasználom az alkalmat és beszélgetek az "elhanyagolt" középsővel, a Gombanővel. Szóba került, hogy ki a lány és ki az asszony. Gondoltam rákérdezek, hogy tisztában van-e vele a Gombanő.
- Szerinted mi az amije van az asszonynak és nincs a lánynak?
- ... (hallgatás, kattognak az agytekervények) Internetje!

Ilyen a blogger anya gyermeke.....

Ajándékötletek nem csak gyerekeknek - jókedv csinálás

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Sat, 06 Dec 2008 18:38:00 +0000

vendégblogger: figurka design

Az év vége felé közeledve azt látom, hogy egyre több körülöttem a fáradt, rosszkedvű arc, még a nagycsoportosok is kicsit unottan húzzák fel a váltócipőt reggelente amikor a fiamat óvodába viszem. Az utcán sok a szürke kabát , barna sapka, színtelen tekintet. Kevés az őszinte mosoly, a vidám kacagás, a jó nagy röhögés, a piros bojtos sapka. Persze, keveset süt mostanában a nap, latyakos az utca, undok a főnök, lehet hogy még az óvónéni is, és a karácsonyfa is drágább lesz idén.
De ha megpróbálsz mégis mosolyogni - és lehet, hogy elsőre nem megy könnyen -, előbb-utóbb valaki visszamosolyog majd és jobb kedvvel mentek tovább mind a ketten. Ez egy közhely igen, de működik. Mosolyogj rá az unott óvónénire reggel, ő lehet, hogy többet mosolyog majd a gyerekekre - a tiédre is -, és a kisember talán vidámabban szalad eléd délután, és nem fog már hazafelé az úton úgy felbosszantani, hogy te sem mosolyogsz másnap reggelig...és így tovább.
Mivel én most hiába mosolygok itt, sajnos nem látszik, így a következő kis válogatással szeretném megadni a kezdő lökést.
A következő tárgyakban az a közös hogy mindegyikben van valami, amitől úgyse bírod ki egy mosoly nélkül.
Ja, és akár karácsonyi ajándéknak is kiváló lehet bármelyik.

A képen látható munkák alkotói (balról jobbra, fentről lefele) Figurka - Vattacukorhajú Lány - Vattacukorhajú Lány - panyizsuzsi - Firgurka - pucc

Ingyen ékszer

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Thu, 04 Dec 2008 10:52:00 +0000

Ha a gyermekszoba.blog.hu-ra kattintotok, akkor egy cikket olvashattok rólam. Ha elolvastátok, kattintsatok a fejlécre és megkereshetitek, hogy hogya juthattok egy ingyen panyizsuzsi üvegékszerhez!
Kit érdekel?

Feladatok delegálása és kiszervezése

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Wed, 03 Dec 2008 09:02:00 +0000

A cím ezúttal valóban nagyon üzleties lett, mégis egy különösen személyes poszt esz ez a mai.

Nem mintha polihisztornak tartanám magam, de mindent magam csinálok a vállalkozásban, olyan ez, mintha valaki a wc-s nénitől a vezérigazgatóig egy személyben töltené be az összes pozíciót. Ennek az a nagyon nagy előnye, hogy minden feladatra és munkafázisra rálát, azonban a nap 24 órája messze kevés a feladatok megoldására. Én mára már beletanultam a kódok ide-oda másolgatásába, html nyelvbe, ezer beállításba, hiszen mi sem olcsóbb, ha az ember maga csinálja meg. Persze nem haladt a háztartás és az alvás is már-már ismeretlen fogalommá kezdett válni. Igaz, fáradtan, de büszkén mondhattam, hogy a költségek terén remekül állunk.

Na ez a héten véget ért. Néhány éve olvastam a Vezetői Időgazdálkodás könyvet, ami arról szól, hogy a munkahelyedre érve, a folyosón, az irodákban és mindenhol majmok ugranak a válladra és ott nehezednek rajta, Te meg egyre nehzebben tudsz dolgozni a sok majomtól. Ezek a majmok nem mások, mint a feladataok, amiket le KELL osztani! Igen ám, de egy mikrovállakozásban kinek?
A múlt héten újabb könyvet kezdtem el olvasni, az amerikai bestseller "4 órás munkahét" című remekművet. Ez az előbbinél egy frissebb kiadás, ami már úgy fogalmaz, hogy a feladatokat ki kell szervezni a saját hatáskörünkből.
A kettő már elég volt ahhoz, hogy lépjek és kiszervezzek két feladatot. Az első a háztartás volt. A barátnőm külföldre távozásával felszabadult a 12 éve bevált bejárónője, akit mi beszerveztünk, hogy kiszervezzük a feladatokat. A másikat a nagyobb kedvvel, de még nagyobb időigénnyel végeztem. Ez a holnap és blog rendben tartása, formára szabása és most a éppen ráncfelvarrása lenne. Ezt is kiszerveztem és megállapodtunk a honlap készítővel, hogy megcsinálja. Végül is amire én 3 hét utánaolvasás után rájöttem volna, szerintem az neki kb. ugyanennyi, percben.

Délután cirkuszosat játszottam a gyerekekkel és este 10-kor már el is mentem aludni!

PIF reklám

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Tue, 02 Dec 2008 15:41:00 +0000

Itt egy PIF, amire még senki nem jelentkezett!

Új ékszerek vannak az etsy és a meska boltban is!

Karácsony design dekoráció

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Mon, 01 Dec 2008 13:06:00 +0000

Karácsonyra készülve mindenki dekorál, különösen fontos ez egy olyan embernek, aki maga is alkot, hogy a dekoráció szép és ízléses legyen. Idén nem futotta az időmből, hogy csináljak valami újat, a régieket, pedig unom. Így egy ETSY-s portyázásom idején rátaláltam erre a kétféle méretben létező fantasztikus sorozatra. Egy anya és egy lánya készíti őket a saját otthonukban.
Egyszerűek, bűbájosak egyszóval csodásak. Szóval nem lehetett őket otthagyni. Most pedig tele van már velük a lakés és a barátnőim álmélkodnak!
Nézzétek meg a boltjukat!

Szép vagy eladható?

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Wed, 26 Nov 2008 16:27:00 +0000

Sajnos sokszor azt érzem, hogy e mondat végén nem kérdőjel áll és ez szomorú.

A világ körülöttünk a gagyira és a giccsre bukik. Ami érthető, hiszen ritkán lát mást. Az ember, pedig kényelmes eszi-veszi-fogyasztja, amit elé raknak. Persze vannak tudatosabban élők, akik már odafigyelnek, hogy mit ész hogy tesznek, Ő a tudatos vásárló, akinek már honlapjuk is van. Ez rendben is van és azt gondolom, hogy nagyon szép misszió az Ő munkájuk. Magam is követem a dolgaikat és tudatos fogyasztónak tartom magam is.

Szóval vissza térve az eredeti témára, egészen az elmúlt időszakig nem volt sikk az igényes, az esztétikus. A magyar egy árérzékeny nép és a szép meg nem olcsó, sokszor irgalmatlanul drága. Ilyen a művészet is. Ki vesz manapság egy festményt? Nem sokan. Ettől a művészek meg nem értettnek gondolják magukat és még inkább nem arra haladnak, amit a piac szeretne (persze itt nem arra gondolok, hogy át kell állni gagyira). Ekkor a művész már nem csak drága, hanem meg nem értett is. Puff, egyből kettő. És van az igénytelen, ami olcsó, ergo megfizethető. Én a kettőt próbálom ötvözni, igényeset alkotni, hogy megfizethető is legyen, persze úgy, hogy magyar adórendszer keretein belül csekély mozgástérrel bírok. Viszont én a művészek oldaláról vagyok meg nem értett. Múltkorában jelentkeztem egy szakmai szervezetbe. Nem vettek fel. A hiányosságaim az ékszerekhez illesztett szerelékben jelölték meg. Első nap szomorú voltam. Aztán gondolkoztam, azon, hogy míg várakoztunk a zsűrire ott volt néhány végzett és tehetséges iparművész, akik attól szenvedtek, hogy nem tudják eladni a munkáikat. Őket felvették. Hmmm. Szóval akkor mi a jobb? Szakmailag elismert éhen halni, vagy olyat alkotni, amit a vásárlók meg tudnak fizetni és a saját mércémnek megfelelően, maximális esztétikumot viszek a dologba. Én az utóbbira szavazok és ma már egy cseppet sem bánkódok. Jövőre nem fogom megpróbálni a felvételit ebbe az egyesületbe és nem vagyok csalódott.

Kérem ezt ne panaszkodásnak nézzétek, hiszen úgy érzem, hogy én pont azt a köztes sávot képviselem, akik azon dolgoznak, hogy a címbeni kettősséget ötvözni lehessen. Ma még ez a kategória nagy ritkaság, de hiszek benne, hogy feltörekvőben van, lásd MODEST.
Nem tudom hányan ismertétek a buyhandmade.org tavaly karácsonyi óriási népszerűségű kampányát a "kézimunka esküt"? (A kézimunka, persze nem azt takarja magyarul, mint a handmade az angolszászoknál, nekem a kézimunka a nagyanyáim hímzését és horgolását juttatja eszembe, ía handmade mindent lefed, ami kézzel készült. A kipécézést én találtam ki magyarul, de bevallom erre nem volt ötletem, kérem akinek van, ossza meg a kommentben! Köszi.) A lényeg annyi, hogy on-line lehet egy esküt tenni, hogy az illető vállalja, hogy idén karácsonkor kézzel készített ajándékokat vásárol és másoktól is ezt kér. Fantasztikus öttlet.

Én hiszem azt a tézist és már itt is említettem, hogy a pénzünkkel szavazunk, ugyanúgy, mint 4 évente azzal a bizonyos X-szel. Nem mindegy, hogy hova teszem. Nem mindegy, hogy egy kínai bolt asztalára, amivel a gyermekmunkát támogatom vagy egy multinál, ahol a kizsákmányolást legalizálása felett hunyok szemet vagy éppen egy alkotó asztalára teszem le, aki mellék vagy főállásban, esetleg gyerekek mellett alkot, hogy, Mécs László szavaival élve, szebb legyen a világ.

Igyekszem úgy vásárolni és alkotni, hogy szebb legyen a világ!

Üvegékszer a Karácsonyi ajándék?

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Tue, 25 Nov 2008 14:08:00 +0000

Én üvegékszert adok-e karácsonyra? Nem. Megnyugtatom a kedves családomat, hogy idén nem az lesz az ajándék. Ez kicsit olyan Avonos lenne, hogy aki tanácsadónő, az boldog-boldogtalannak Avon cuccokat ad ajándékba. Nem akarok Avonos lenni, bár a panyizsuzsiságomat nehéz lenne lemosni rólam, papír van róla!
Visszakanyarodva a karácsonyi ajándékokhoz. Sokan most kezdenek el gondolkozni (ezt a kemence is kezdi érezni, hiszen kis sem hűl és máris a start gombot kell rajta nyomni). Én ezen már túl vagyok, sőt már minden meg is van (minimum rendelve) és a héten még csomagolni is fogok. Ennek persze több oka van. A legfőbb, hogy szerencsére sok rendelésünk van. Bár ezek nagy részét a hétvégén befejeztük, de még mindig lehet egyedi darabokat rendelni. A határidőket a Karácsonyi ajándék on-line bejegyzésben találjátok meg. (A céges megrendelést pedig kiterjesztettük 5 nappal, mivel az egyik promo nem tudott időben kimenni! Az új határidő 2008. november 30.)

Első Szentendrei MODEST

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Sun, 23 Nov 2008 19:38:00 +0000

Pénteken volt az első szentendrei MODEST, amivel a célunk az volt, hogy kicsit mást mutassunk a közönségnek, mint a megszokott kézműves vásárok. Igazából a MODEST nem csak egy vásár és a legkevésbbé kézműves. Mi az igényes, kézzel készült design termékeknek szeretnénk és adunk otthont egy különleges helyen, méghozzá az Új Művész étteremben havonta egyszer péntek délután.
A múlt pénteken volt az első alkalom, mikor jópáran összegyűltünk megmutatni portékáinkat s beszélgetni. Állítom, hogy a hangulat remek volt. Novák Gábor az étterem tulajdonosa, mikor megérkezett, csak annyit mondott: Ez nekem tetszik. Nekünk is tetszet, jó volt személyesen megismerni egymást, hiszen többen is ott voltak a blogtérből: Ledanna, RáckeviKata, Vattacukorhajú lány. Rajtuk kívül pedig volt még textil ékszer és kerámia is. Leközelebb a mi "házigazda" csapatunk bővülni fog, többek közt mamazonnal, és reméljük a látogatói oldalon is egyre ismertebbek leszünk. Ha igazi szépségre és értékekre várgytok, gyertek el a következőre december 12-én 17-22h-ig a szentendrei Új Művész étterembe (a Szamossal szemben)

Betlehem, betlehem...

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Fri, 21 Nov 2008 12:56:00 +0000

vendégblogger: Udvarhelyi Zsuzsi

Ma első alkalommal ezen a blogon nem én, hanem egy vendégblogger posztol. Udvarhelyi Zsuzsi jó barátnőm, 3 gyermek anyukája, a Laurum parafanagykereskedés egyik tulajdonosa. Zsuzsi odavan az igényes kézi munkáért, művészetért és még sok más dologért. Férjével együtt gyakran támogatnak önkéntes, társadalom építő kezdeményezéseket és nem egyszer munkájukat is adják ezekhez. Legutóbb az Olgyai család új könyvének kiadását támogatták, ami a karácsony közeledtével gondoltam, hogy Benneteket is érdekel. Íme:

Ezer tennivaló között, egy röpke húszperces délutáni szünetben a kicsi gyerek fektetése után az iskolással való tanulás előtt, de közben folyamatosan a középsővel viaskodva mire nem veszi rá az embert egy jó barátnő… Hogy én ’blogoljak’??? Ráadásul ’vendégblogoljak’? Na jó, Zsuzsikám, csak a Te kedvedért…
Udvarhelyi Zsuzsi vagyok, Panyi Zsuzsi jó komaasszonya, azt hiszem, ez a pontos kifejezés, merthogy néhány éve tartó közös alapítványi ténykedésünket és barátságunkat éppen egy éve pecsételtük meg a keresztszülőség kötelékével… A férjemmel mi vagyunk Zsuzsi legkisebbjének a keresztszülei.

Ebben a mai bejegyzésben az Olgyay családról, jó barátaimról szeretnék írni Nektek. Olgyay Gábort és a Hangok zenekart talán nyolc éve ismertem meg a szüleimnek otthont adó kedves falu, Vörösberény régi barokk templomának falai között… Egy vasárnapi misén vendégként játszott ott az Olgyay Hangok zenekar, és én tíz perc után azt éreztem, hogy ilyet még nem hallottam… ez az, ami nekem sokszor annyira fájón hiányzik a templomból, meg annak falain kívül is: élettel, örömmel, felszabadultsággal átitatott, igényes muzsika…
Magával ragadott a hol reneszánsz, hol dzsesszes hangulatú, de mindenképpen forrástiszta, lélekből szóló zenélés. Azt már akkor biztosan tudtam, hogy velük, akik kint az oltár körül zenélnek, amúgy már akkor feltűnt, hogy nem is kevesen, meg kell ismerkednem. Így is lett. A mise után CD-ket vásároltam, majd a közelgő karácsonyra újabb tucatnyi CD rendelése következett. Nagyon szeretek ugyanis minden évben valami olyasmi, lehetőleg standard dolgot ajándékozni közeli barátainknak, ami abban az évben, nekem, nekünk éppen nagyon sokat jelent. Ez akkor Olgyay Gábor: Missa Noe (Noé miséje) című cd-je volt. Megtudtam közben, hogy a zenekar vezetője, Olgyay Gábor, zenetanár, zeneszerző, egy alföldi kisfaluban, Csemőn él övéivel. Zenész Gábor felesége is, sőt, mind az öt (azóta már hat) gyermekük, de zenész a szomszédban, Olgyay Gyuriéknál is mind a tizenhat (!!!) nebuló… Így hát érthető: a nagycsaládi bizonyára sokszor küzdelmes, de mégis örömteli létből, összekapaszkodásból születik ez az elsöprő örömzene…

Ezek után kezdődött a szorosabb együttműködés köztünk és az Olgyayék között. Férjemmel és barátainkkal összefogtunk és segítettünk Gáboréknak kiadni újabb albumukat, ez volt az ’Izzik a Menny’, egy Weöres Sándor ihlette kompozíció Holló Aurél, az Amadinda együttes ütősének aktív közreműködésével. Aztán kapcsolatainkat megmozgatva szerveztünk a Hangoknak jó néhány koncertet szerte az országban: templomokban, iskolákban, közösségi házakban. Majd, 2007. Karácsonyán megszületett a Betlehem, Betlehem című könyv és cd… A közelgő Karácsonyra tekintettel szeretném most ezt a kiadványt a figyelmetekbe ajánlani. A gyönyörűen illusztrált képes könyv két betlehemes szövegét, verseit tartalmazza, a hozzá tartozó cd pedig ennek az előadott, megzenésített változatát. A kiadvány érdekessége, hogy az egészet az Olgyay család alkotta; a nagymama, aki azóta már sajnos nem él, írta a szövegeket, Panka, egyetemista nagylány készítette az illusztrációt, Gábor szerezte a zenét, amit a család apraja-nagyja együtt ad elő…Képes és hangos ízelítő itt találhattok.

Nagy szeretettel ajánlom minden kedves panyizsuzsi-olvasó figyelmébe az Olgyay Hangok muzsikáját és most különösen a Betlehem, Betlehem könyvet +cd-t. Gyönyörű karácsonyi ajándék gyermekeknek, családoknak, és ne feledjük: a vásárlással egy az igazi emberi értékek, valamint a művészet mellett mélyen elkötelezett nagycsalád alkotó munkáját támogatjuk.

Szép karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!

Kettesben...

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Wed, 19 Nov 2008 18:59:00 +0000

Most egy kicsit off leszek. Azaz nem a panyizsuzsi üvegékszerek lesz a téma, hanem az egészségügy. Személyes érintettség kapcsán muszáj vagyok erről írni.
Lényeg az, hogy a fiammal kórházban vagyunk. Nem volt egyértelmű, hogy egy iskolai csete-paté okozott fejsérülés vagy egy sima baci okozza a tüneteit. Ezért behoztam kivizsgáltatni, mert rizikós lett volna kísérletezni. Nincs nagy gond ez baci, már biztos, de befektettek.

Ez egyszerre tragikus és komikus. Mikor bejöttem a sebészeti ügyeletre leszúrtak, hogy miért ide hoztam, miért nem szakorvoshoz. Elmagyaráztam, hogy ott már voltunk reggel, de azóta rosszabbodott a helyzet. Erre negatív röntgen után, vizsgálat nélkül felvettek osztályra. A 116 cm-es, 7 éves fiam kapott egy 120 cm-es ágyat én pedig 30x30-sz hokedlit. Mivel a szülések óta nagy a hasam, elterjedt az osztályon, hogy babát várok és megágyaztak nekem egy igen kényelmes kempingágyra. Később kiderült, hogy nem vagyok várandós, de ekkor már nagyon ciki lett volna elpakolni az ágyat, ergo ágy maradt és én tudtam aludni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer hasznom lesz a "nagy" hasamból!

Este a smink nélküli Máté Krisztával futottam össze a folyosón, majd ma reggel Bárdos András tolószékben tologatta az itt-ott bekötözött lányát, jobb szórakozás híján. Ekkor felfedeztem egy társasjátékos dobozt az osztályon! Ettől nagyon boldog lettem. Egy percre, mikor kiderült, hogy ez csak a doboztető, mert a játékot az apró bábuk miatt el kellett távolítani az osztályról.
Ezek után kértem egy A4-es lapot rajzolni, de még olyan sem volt, aminek az egyik oldalán valami. Jobb híján egy széttépett papír hátára rajzolt a fiam egy malmot, amire egy sötétkék szalvétából és figurka narancsszínű szórólapjából tépkedtünk bábukat.
A diagnózis és a hazamenés időpontja óráról órára napokat változik. Ettől persze egy 7 éves nem igazán érzi biztonságban magát. Délután már azt mondtam neki, hogy ne gondolkodjon ezen és ne is kérdezze, mert senki sem tudja.

Most mindenkit megkímélek a politikai eszmefuttatásomtól. Csak azt nem tudom, sírjak vagy nevessek?

ui: MODEST lesz, ha kell innen megyek, de lesz és ott leszek!

Szentendre és design

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Mon, 17 Nov 2008 16:46:00 +0000

Gyertek Modestre az Új Művészbe 2008. november 21.én 17 és 22h között, hiszen mi it ott leszünk a teljes őszi téli repertoárral. Ennek kapcsán jelent meg velem egy interjú a Szentendre és Vidékében, annyira örülök neki. Persze ez csak közvetve szól rólam és az üvegeimről, mert valóban a MODEST-ről szól.
Persze gondolom, azt kérdezitek, hogy mi a MODEST. Most elárulom. A modest a modern estek rövidítése, a pontos cím:

S hogy mi is ez a MODEST, bemásolom a cikket!

A MODEST is a most induló Új Művész Tér része. Mit jelent a MODEST?
A „MODEST, a modern estek rövidítése, míg a mindennapi design azt a tárgykultúrát jellemzi, amit meg szeretnénk mutatni a szentendrei közönségnek. Célunk olyan alkotók, tárgyak bemutatása, amit a mindennapi életben is használhatunk, mégis valami különleges szépséggel és egyediséggel rendelkeznek.

Honnan jött ez az ötlet?
Egy angol blogon olvastam egy hasonló kezdeményezésről és nagyon megtetszett. Azt gondoltam, hogy Szentendre igazán alkalmas ilyen estekre és érdeklődésre is számíthatunk. Így, a már beindult Művész Társalgó programsorozat mellett ipar és képzőművészeti alkotókat fogunk bemutatni.

Kikenek szól ez a rendezvény?
Azoknak akik szeretik a szépet, az igényes designt. Mi nem tucatáruknak szervezünk egy újabb vásárt, hanem egyedi, igényes és ötletes magyar alkotót és az erre nyitott embereket szeretnénk összehozni, hogy egy pohár ital és halk élő zene mellett legyen idejük kötetlenül beszélgetni is.

Miért ez a szokatlan időpont és helyszín?
Az Új Művésznek van egy befogadó atmoszférája, mivel az étterem hagyományait folytatva Novák Gábor, az üzemeltető, teret ad az alkotóművészeknek és munkáiknak. Az időpont meglepő lehet, de szándékosan választottunk estébe nyúló délutánokat. Hiszen van, aki csak munka után tud eljönni, míg mások inkább a délutáni időpontokat favorizálják.

Kik és mik lesznek itt pontosan?
Kortárs alkotók (köztük számos iparművész, grafikus és designer) munkáival lehet itt találkozni. A személyek neve legyen meglepetés, de annyit elárulhatok, hogy a képeslaptól kalapig sok minden megtalálható lesz. Ez különösen fontos a karácsony előtti időszakban. Annak ellenére, hogy ma a tömegáru és fogyasztás fénykorában élünk, nem csak a vásárlás lehetőségére szeretnénk koncentrálni, hisz sokak számára egyre fontosabb, hogy ki és mi van egy termék mögött és hogyan milyen körülmények és gondolatok között készült. A modest ugyanúgy alkalom az alkotókkal való beszélgetésre, szórakozásra, mint a vásárlásra.

A MODEST egy egyszeri alkalom lesz?
Erre határozott nemmel szeretnék válaszolni. Most két alkalmat tűztünk ki ebben az évben. Majd 2009-ben ennek a két alkalomnak a tapasztalatai alapján fogjuk tovább folytatni a MODEST-jeinket, a tervek szerint havi rendszerességgel. Modest az Új Művészben 2008. november 21. és december 12. 17-22h

Üveg ékszer - PIF

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Mon, 17 Nov 2008 16:02:00 +0000

Ahogy ígértem minden hétre lesz nálunk egy jókora kedvezmény vagy valamiféle akció karácsonyig. A Katanapló blogon láttam meg egy játékot és elsőnek jelentkeztem. Ajándékot fogok kapni, jajj de jó! Nektek is lehet jó, mert Ti is kaphattok tőlem. Íme a játék szabályai:

Bárki játszhat, akinek blogja van.
Az első három ember, aki kommenteli ezt a bejegyzést, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.
Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
Cserébe előre kell fizetni, úgy, hogy meghirdetitek a saját PIF-eteket a blogotokban, jelezve, hogy az enyémet folytatjátok!

Indulhat?

A Vásárlóink

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Sun, 16 Nov 2008 21:02:00 +0000

Vasárnap WAMP volt a Gödörben. Jó volt, mint mindig, de ez valahogy mégis más. Nem mintha eddig nem éreztük volna jól magunkat és nem is a gyerek téma volt, ami elvarázsolt, hanem a saját vásárlóink.

Azzal kezdődött, hogy kicsit késve, azaz pontosan 10-re értünk ki. Ezt nagyon nem szeretem, mert úgy gondolom, hogy egy profi standnak a nyitásra teljesen kész kell állni.
Mikor a WAMP standon megkérdeztem, hol az asztalom, akkor fejből tudták, ami jól esett! A lényeg viszont ezután jött. Egy kedves vásárlónk már várt ránk és nem csak vásárolt, hanem hozott egy tábla csokit. Ez a gesztus valahogy teljesen elvarázsolt.
Ezek után nagyon sok régi vásárlónk jött ki, olyanok, akik kapják a hírlevelünket, vagy csak régebben vásároltak nálunk. Volt, aki mondta, hogy ha nem szólok, akkor Ő bizony elfelejti, hogy WAMP van.

A család nagyon nem bírja a WAMP-os reggeleket, mert a vásárok reggelén én bizony elég ideges szoktam lenni. Miért vagyok ideges? A panyizsuzsi egy on-line business élő arc nélkül. Ennek a vállalkozásnak egy hónapban egyszer, a WAMP-on van élő arca és ilyenkor mindennek még inkább tökéletesnek kell lennie, szerintem. Ez az a hely, ahol személyesen is találkozunk a vevőkkel, akik véleményt mondanak munkáinkról szóval, mosollyal vagy akár egy fintorral. Fontosak ezek a visszajelzések, jó tudni, hogy szeretik a munkáinkat ékszereinket és talán egy kicsit minket is.

Köszönjük!

Novemberi WAMP

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Thu, 13 Nov 2008 17:01:00 +0000

Most vasárnap lesz a novemberi WAMP! Az on-line választékunk többszörösével leszünk kint!

Gyertek és látogassatok meg!

Karácsonyi ajándék on-line

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Wed, 12 Nov 2008 20:12:00 +0000

Csak egy kis fontos tudnivaló a panyizsuzsi ékszerek és a karácsony összefüggéséről.
Mivel az on-line boltba nem bemegyek, megveszem és már a kezemben is van a termék, hanem várni kell az utalásra meg a postára is, különösképpen, hogy ezt a postát Magyar Postának hívják felállítootunk egy határidősz rendszer az alábbiak szerint (itt jegyzem meg, hogy a paypal fizetés azonnal megérkezik!):

céges ajándékok megrendelésének határideje: 2008. november 25.
egyedi megrendelések határideje: 2008. december 5.
boltjainkból való vásárlás határideje: 2008. december 19.

Céges megrendelések

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Tue, 11 Nov 2008 00:45:00 +0000

Ma befejeztük az első céges megrendelést. Egy magyar multi panyizsuzsi ékszereket választott karácsonyi ajándéknak a partnerei számára. Nagy büszkeségem, hogy a dobozok alján fel van tüntetve, hogy

Handmade in Hungary

Örömmel működünk együtt az Ön cégével is! Lepje meg üzleti partnereit panyizsuzsi üvegtárggyal. Ékszereinket, tálainkat szívesen elkészítjük cége lógójának színeiben, melyeket akár megegyező színű csomagolásban szállítunk. Az Ön ajándékait szívesen elkészítjük! A részletekért kérjük, írjon e-mailt!
A céges megrendelések határideje karácsonyra 2008. november 25.

Karácsonyi akció indul!

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Mon, 10 Nov 2008 00:37:00 +0000

Ígértem, hogy hetente új akcióval fogom meglepni a hírlevelem olvasóit. Tartom a szavam. Bár csütörtökön elment az első e-mail, ma indult el az első akció, ami csak a hírevelem előfizetőinek jár. Egyet elárulok róla. Ez egy rövid ideig tartó kedvezmény.

Aki kíváncsi és most feliratkozik az még részt vehet benne!

Öröm és motiváció

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Fri, 07 Nov 2008 10:30:00 +0000

Annyira jó kedvem tud lenni attól, ha a termékeinknek mások (vevők vagy megajándékozottak) örülni tudnak. Néhány napja kaptam egy kedves e-mailt az adománygyűjtő vacsora egyik licitálójától. Az aláírás alatt ez állt:
Panyi Zsuzsi -féle szusitáltulajdonosok

Jól esik, amikor az emberek örülnek. Bár ez nem kizárólagos célja az alkotásnak, de fontos velejárója. A minap kérdezte valaki, hogy mi motivál. Sokmindent lehet erre felelni, de ezek a pillanatok egészen biztosan.

Hetente új üvegékszer akció Karácsonyig!

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Wed, 05 Nov 2008 14:22:00 +0000

Most érdemes föliratkozni a panyizsuzsi hírlevélre! Hogy miért? Mert karácsonyig hetente új akciókról fogok e-mailt küldeni. Úgy gondolom, hogy ez a panyizsuzsi karácsonyi ajándék a sok-sok kedves vásárlónak és éreklődőnek.
Tehát aki még nem iratkozott fel, az gyorsan tegye meg aitt a bal felső sarokban, mert néhány nap és megy ki az első levél!

CTP és üvegékszer

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Mon, 03 Nov 2008 23:12:00 +0000

Ahogy ígértem leírom, hogy mi köze egy amerikai diplomát adó, posztgraduális ösztöndíjas programnak az én üvegékszereimhez.
A CTP, a Calasanctius Training Program rövidítése. Ez a program keres olyan társadalmilag elkötelezett embereket, akinek biztosítja az Egyesült Államokban a teljes diplomát adó (pl. MBA) képzést. S, hogy mit jelent a társadalmilag elkötelezett szó? Annyit, hogy ha valaki a diploma után visszajön, akkor, kötelessége az ott tanultakat pl gondolkodásmódot, mentalitást tovább adni. Persze itt nem az átlag amerikai gondolkodására kell asszociálni, hiszen ezek mind, osztályon felüli katolikus egyetemek! Én pl. ennek az időszaknak a hatására és ezzel a tapasztalattal voltam képes az ovi játszóterére összegyűjteni egy hónap alatt közel 3 millió forintot (persze ehhez kellettek a jó fej szülők is!) Szóval ez a CTP.

Hogy az alapítvány fenntartható legyen évente szerveznek egy adománygyűjtő vacsorát, aminek a teljes bevételét az alapítvány kapja. A bevétel két részből jön: az egyik a vacsora belépők, a másik pedig az árverés. Licitáltunk már borokra, amerikából hazaküldött bolondos tárgyakra és olyan sakktáblára is, amin előtte a Nagymester játszott velünk szimultánt.
Idén a mi ékszereinket választotta a CTP. Nagyon boldog voltam, mikor erre megkértek, hiszen óriási elismerés egy 200 fős elit vacsorán, mint szponzor részt venni. Az „Év Embere” díj mellet,t 15 csomagot készítettem össze. A licitálás kisker árról indult, a bevétel pedig a kikiáltás árak négyszerese lett! Nagyon boldog voltam.

És a végére egy személyes történet. Valahogy úgy alakult a tételek sorrendje, hogy a legvégére maradt a kedvencem a fekete narancs kereszt meg a hozzávaló tányér. Ez a készlet megtetszett a piarista rendfőnöknek, aki rögvest kapott is egy gáláns ajánlatot, hogy megveszik neki. A licit már a kikiáltási ár kétszerese volt, mikor a licitálást vezető kitalálta, hogy menjünk még magasabbra, hiszen akkor egy kerek számmal zár az ékszer-árverés. A végén többen beleadtak néhány ezer forintot, hogy meglegyen a CÉL és az atyáé legyen a kereszt. Így lett. A keresztek körül mindig van valami misztikus dolog. A legelsőt úgy készült, hogy nem tudtam jól üveget vágni (egy csorba üvegvágóval) és rengeteg letört kis háromszögem volt, amit mindig egy kis dobozkába tettem. Egyszer elővettem, hogy most már kezdek velük valamit. Így lett az első világoskék kereszt, amikor kész lett azt gondoltam, hogy egy keresztelőre biztosan elviszi valaki. Majdnem fél évig nem történt semmi, majd egy vásáron odaszaladt egy régi ismerős, aki szintén CTP-s diák volt, és ezt mondta:
-Nincs véletlenül valamid egy keresztelőre, egy óra múlva ott kell lennünk.
Hát igen, ezek nem véletlenek.

Művészet, Design, Bécs és Tavasz – 4. rész

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Fri, 31 Oct 2008 17:28:00 +0000

Talán észrevettétek, hogy a cím változott, TAVASZ. Reggel Bécsben tavasz volt, 20 fok (nem is kell az a kabát, ugye?) Ma laza napot terveztünk, hiszen tudtuk, hogy hosszú lesz! Reggel letöltötten a leveleket és felraktam a blog bejegyzésemet, aztán jött még egy pár fontos mail, ami után sikerült elindulnunk.

Először egy kis sétával indítottunk, majd a Naschmarktot, a helyi piacot vettük célba. Ez a piac, bár elsőre nem gondoltam, nagyon nagy élmény volt. Megint a színek ragadtak magukkal, az osztrákoknak fantasztikus szépérzékük van. Olyan gusztusosan és színesen volt tálalva minden, pedig semmi különös körítés nem volt, de mégis. A végén itt maradtunk ebédre. A menü mindenféle olajban, ezekben érlelt zöldség, falafel és olajbogyós cibbata volt. Igen, kicsit olaszos, csakúgy a kedves boltos Alessandro, aki a murcit és a kávét szolgálta fel hozott a fenséges lakomához.
Ezen a piacon erősen keverednek a nemzetiségek, ami remek korrajza a városnak. Magam is meglepődtem, hiszen én Bécset egy osztrák városnak képzeltem el. Nem így van, ez egy nemzetközi metropolisz, ahol számos afrikai és indiai embert látni az utcákon. A legmeghatározóbbak azonban, a törökök és ez a piac kínálatán is jól látszott. Erre mondja a férjem, hogy Bécs és Ausztria két külön dolog.

Innen visszakanyarodtunk a kedd este meglátogatott MAK múzeumhoz, hogy az említett könyveket megvegyem. Nagyon örülök nekik! Ezután jött a búcsú, vissza a szállásra, pakolás, a parkolóból elhoztuk a kocsit és irány Budapest és a CTP adománygyűjtő vacsora.

Mivel a vártnál lényegesen több kamion volt az úton, ezért lassan haladtunk. A vártnál 20 perccel később értünk a férjem munkahelyére, ahol 10 perc alatt átöltöztünk, sminkkel együtt. Ezek után rohanás a Pilinszky kávéházba, persze kabát nélkül, mert a kötött kardigán ehhes a ruhához nem passzol. A férjem azzal hitegetett, hogy „majd gyorsan” leparkolunk” és a 7 órás kezdésre odaérünk. Persze a parkoló tele volt. Szóval én kiszálltam és futottam (hogy nem fázzak rövid ujjúban). Annyira siettem, hogy figyelmetlenségből egy oldalajtón mentem (estem) be. Ott állt egy ismerős elkerekedett szemmel. Én csak annyik kérdeztem: -Nem ez a bejárat? -Ez is lehet, de az van ráírva, hogy vészkijárat! … hogy miért is siettem ennyire és miért volt az olyan fontos, arról majd holnap írok!

Művészet, Design, Bécs és Ősz – 3. rész

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Thu, 30 Oct 2008 08:09:00 +0000

3.nap

A mai nap egy kis sétával kezdődött. Mivel a Westbahnhof, ami mellett lakunk a Mariahilferstrasse végén van a Hofmobiliendepot bútormúzeum mag az elején, gyalog közelítettük meg az objektumot! A kiállítás érdekes volt. Többnyire a császári korra és Sissire volt kihegyezve. Jópofa megoldásként egyes helyeken néhány percet vetítettek a Sissi filmből. A videó fekete-fehér volt kivéve azon bútorokat, melyeket mellette állítottak ki. Igazából ez egész kiállítás lezárul a bécsi műhellyel és a Thonetékkel. Azt hittem, hogy végigkalauzolnak napjainkig. Kár.

Tegnap elfelejtettem írni, hogy a MAK pincéjében láttuk a Frankfurti konyhát, aminek a prototípusa az 1927-es Frankfurti kiállításra készült. A célja pedig a tömeges lakásépítések során a konyhát, az étkezőtől elválasztva kis helyen praktikusan kialakítani, a tömeggyártás minden eszközét kiaknázva. Fantasztikus. A mai konyhához csak gépeket kéne integrálni és tökéletesen működne. A munkafelület egyik szélén volt egy kihúzható fiók, amibe a hulladékot lehetett beleseperni. A sparhert mellet ételmelegítő volt. Falra felhajtható vasalódeszka is a konyha szerves részét képezte. Az edénycsepegtetőnek leejtése volt a fém, kétmedencés mosogató felé. A felső szekrények ajtajai pedig toló rendszerben lettek kivitelezve. És az egész sallangoktól mentes, egyszerű, modern és szép volt! Mindkettőnknek nagyon tetszett. 10.000 ilyen konyhát építettek be!

(Nagyi, ezt a részt ne olvasd fel a Nagyfiúnak, mert meglepi!!!!)
Délben ismételten sushit ettünk a szokott helyen és a gyerekeknek is megvettük a kívánt meglepiket. A Nagyfiú egy gyerek kivitelű svájci bicskára vágyott. Talán azért mert nekem mindig a táskámban a svájci bicskám, már legalább 15 éve (még a piros bőr ridikülömben is hordom). Szóval ez a bicska gyerek bicska, mert nincsen hegye, le van kerekítve, viszont éles és a lényeg, hogy van rajta fűrész!) A Gombanő (nem tudta régebben kimondani, hogy Ő márpedig egy bomba nő) rózsaszín és csillogós iroda felszerelést kért az angyalirodájába, sikerült ilyen megkötésekkel ízléses darabot találni, bár nem volt könnyű! A Kicsi, nyelvi készségek híján nem kért semmit, de kap egy babakocsit, amit egész nap tologathat. Ugyanis, ami van azt a nagyok is használtan kapták és már erősen viseletes szegényke.

A délután ismét pihenéssel, majd a Stephanskirche meglátogatásával telt. Ez a templom röviden és tömören leírható. Kívül molinóval borított állványzat rejti jelentős részér, belül meg olyan, mint a mi Mátyás templomunk. A mai nap eseménye volt még a Lobmeyr üvegmúzeum és bolt meglátogatása is. Ez a család az 1830-as évek óta foglalkozik üveggyártással, januárban veszi át a 7. generáció a vállalkozást. A mi családunkban én még csak a 2. vagyok, aki üvegezik, a Gombanő pont a múlt héten ajánlotta föl, hogy ha meghalok, akkor Ő majd üvegezik helyettem. Mondtam neki, hogy ha gondolja, akkor egy darabig közösen is csinálhatjuk!

A vacsorát kihagytuk, már annyit ettünk pár nap alatt, hogy nem voltunk éhesek, ráadásul holnap a Calasantius Training Program adománygyűjtő vacsorájára megyünk haza, de erről majd külön posztban írok, hiszen a panyizsuzsi üvegeknek komoly szerepük lesz ezen az esten!

Művészet, Design, Bécs és Ősz – 2. rész

noreply@blogger.com (panyizsuzsi) — Wed, 29 Oct 2008 08:23:00 +0000

2. nap

A napot a KunstHaus Wien-ben a Hundertwasser múzeumban kezdtük, majd a házánál folyattuk utunkat. Ez a férjem kérése volt, mivel én nem nagyon kedveltem Hundertwasert. Építésznek hívják, de minden épületéhez kellett egy „igazi” építész. A legdurvábbak a felújításai, ahol egy meglévő épületre ráhúz egy teljesen eltérő mázat, mintha piskótára mézeskalács motívumokat rajzolnánk cukormázzal. Gáz. A múzeumban viszont fantasztikus grafikákat, kőnyomatokat és egyéb képeket láttunk. Hihetetlenül gyönyörűen, bár merészen válogatta össze a színeket, engem teljesen lenyűgözött. Mivel nagyon sok színt használok az üvegeim tervezése során és az ékszerek, tárgyak egyik fő erőssége a színkompozíció, Hundertwasser képeit tovább fogom tanulmányozni!

A véleményem kicsit változott: Hundertwasser fantasztikus képzőművész, viszont építészetileg egy nagy NULLA. Igazából csak azt nem értem, hogy miért építészként aposztrofálják? Az összes róla kapható könyvben csak az épületei voltan, a képei kb. 5%-t tették ki a házairól írt ódáknak.

A második állomás a Belvedere volt, ahol Klimt és Schiele volt a célpontunk. Klimt érdekes, hiszen mostanság, az elmúlt 10-15 évben nagyon felkapták. Szépek az arany tónusú szecessziós képei, de teljezen vegyes a stílusa, pl. most tudan meg, hogy tisztén impresszionista művei is vannak szép számmal. Schiele sokkal egységesebb, bár durvább, nekem ő jobban tetszik. … és maga a Belvedere, ami Savoyai Jenő nyári palotája volt. Az Also Belverdé-ben lakott, a Felső Belvedere csak a reprezentációra szánt rész volt. Ezen kicsit elgondolkoztam, mikor a mai fogyasztói társadalomról, mint a pazarlás netovábbjáról beszélünk, hogy erre megvan a történelmi példa, ami csak ismétli önmagát.

Délután kicsit megpihentünk a szobánkban és este a MAK (Museum für Angewandete Kunst) vagyis az iparművészeti múzeum következett. Ez egy óriási épület, amiben lézeng néhány kiállítás. (Nem mintha lett volna többre energiánk!) A legérdekesebb és legszebb a thonet szék kiállítás volt. Maga az installáció is gyönyörű volt a terem közepén lehetett végig menni, amit két vászonfal szegélyezett, mögötte voltak a szélek, amiket a falról világítottak meg. A vásznon kirajzolódtak a székek csodás formái. A pincében japán katagami technikával készült textilek, üveg és kerámiatárgyak, valamint bútorok voltak. Külön érdekesség volt a museum shop. Itt kinéztem magamnak 3 könyvet, ami hamarosan az otthoni polcomon is megtalálható lesz! Témájukkal nem árulok el titkot: üveg és ékszer!
A legjobban azonban nem ez tetszett. Találtunk egy ceruzát, aminek a hátán ez állt. „Az amerikaiak az első űrutazás során rájöttek, hogy a golyóstoll, a benne lévő tintát súlytalan állapota miatt, nem működik az űrben. $1.000.000-t költöttek egy űrben használható toll kifejlesztésére. Az oroszok ceruzát használtak!”

El kel meséljem, hogy mióta New York-ban jártam, azóta van egy szokásom, jegyzetelek a múzeumokban. No nem mindent, csak egy nevet, egy kép címét, egy jó könyvet a muzeup shop-ban. Ilyeneket szoktam felírni. Ma reggel rájöttem, hogy nem hoztam, kicsi zsebben elférő füzetet, mert az jó a múzeumi jegyzeteléshez. Így megvettem életem első Moleskine füzetét. Ennek a füzetnek múltja van, részletek itt!