PaPe blogja.

Elvileg közgazdász, gyakorlatilag csillámpóni.

2012-01-31T04:17:00.001+01:00

Egyik nap megkérdezte tőlem Ő, hogy “Tegnap este 293 forint lett egy euró. Mitől függ a devizák árfolyama?” A következőt válaszoltam: “Hát, ez sok mindentől függ. Például az adott deviza keresletétől, így a turizmustól is, a befektetésektől, az export-importtól, de konkrét választ sajnos nem tudok adni. Tudod, ez olyan, mint a pillangó és a forgószél története.”
És ekkor elgondolkoztam. Hogy létezhet az, hogy másodéves közgazdászhallgató létemre nem tudok válaszolni erre a nagyon egyszerű(nek tűnő?) kérdésre? Hiszen a deviza definícióját tanultuk, akkor miért nem tudom, hogy mitől függ az árfolyama?
A válasz (sajnos!) nem az, hogy mert buta vagyok. Hanem az, hogy az oktatás úgy, ahogy van, szar Magyarországon. [Más országokhoz nem viszonyítok, mert nem tanultam (még) külföldön, illetve kicsit összetett az oktatás, mint fogalom, ahhoz, hogy össze tudjuk hasonlítani bármivel is.]
Első gondolatom az volt, hogy bizonyos szakoknál csak akkor engedném át a hallgatókat a tárgyakból, ha 80% fölött teljesítenek. [Orvos, gyógyszerész, pszichológus, tanár, jogász, stb., szóval olyanok, ahol az emberek élete/jövője közvetlenül rajtuk múlik.] Hiszen milyen dolog az, hogy egy gyógyszerész patikába kerülve elszámol valamit, mert ő csak 51%-ot ért el egy vizsgáján, az adott hatóanyag meg a vizsga maradék 49%-ban volt, neki pedig hatalmas mázlija, hogy sikerült átmennie rajta? Vagy egy orvos megtanulja ugyan, hogyan kell bizonyos izmokat átvágni, de mivel neki csak a felsőtest szimpatikus, ezért a láb izmait nem tanulja meg, a vizsgáján pont kifogja a mellizmokat, így vígan átmehet, majd mikor egy bokaszalag-szakadással megérkezik első páciense, tőből levágja a lábát?
Más szakoknál csak pár tárgynál emelném ennyire fel a vizsgák sikerességének határát [Közgazdász, rendőr, stb.].
Persze ehhez az egész tananyag és oktatási struktúra alapos átalakítására lenne szükség. [Amire sem az oktatásügy-miniszter, sem különféle rózsák nem képesek, de legalább rájönnének, hogy nem filozófiát meg pszichológiát kéne tömni a szerencsétlen közgazdászok fejébe, hanem olyan anyagot, amire tényleg szükségük lesz a munkájuk során. Mint például a devizák árfolyamát befolyásoló tényezők.]
A 2000-es évek elején a hazai diplomázók 15%-a a választott szakmájától eltérő állást kellett, hogy elfogadjon az egyetem után. [Azóta ez az arány csak nőtt, köszönhetően a gazdasági válságoknak, orbánviktornak és egyéb katasztrófáknak.] Na de mi ennek a csúf arányszámnak az oka? [Persze az EU-s országokban sem járnak más cipőben, na de mindig is utáltam ezt a(z amúgy nagyon magyar) mentalitást, miszerint ha az EU-ban jó valami, az nekünk is pont jó lesz. Miért ne lehetne jobb?]
Az oka a képzések súlyának torz képe. Milyen szakokat csökkentettek most? Jogász és közgazdász. [Pont azokat, akiknek a szakmáját leginkább érintik az utóbbi és elkövetkezendő évben/években végbement változások, tehát belőlük kéne “friss hús”.]
De lássuk csak. Perből és egyéb jogi ügyekből sok van, [a magyar mindig is olyan kis rakoncátlan nép volt], így kell megfelelő számú ember, aki védi ezeket az ügyeket. [Meg persze arról ne is beszéljünk, hogy egy ügyvéd baszottdrága és ha több ügyvéd van, akkor csökken a díjuk, mivel ugye szabadpiac.] Könyvelnivalóból is sok van, pénzből nem, de pénzügyből már annál inkább, így kellenek a közgazdászok is.
De nézzük, miből van túlképzés… Pszichológus és bölcsész. Olyat hallottam már, hogy nem találok ügyvédet, de olyat még nem, hogy “bassza meg, a város egyetlen szájbavert pszichológusa sem fogad”. Mert van belőlük. Épp elég. Mondjuk országunkban hülyéből is sok van, de azokon a pszichológus nem segít.
Bölcsész? Hát mit csinál egy szabad bölcsész? Szabadbölcsészik? [Ebben a nyamvadt kis országban, ahol évente három filmet szerencsétlenkednek össze és ezekből ötévente egy még épp nézhető is, elég lenne pontosan három darab esztéta.] És a nyelvészek? A magyar szakos, aki eme szép nyelvet tanulja és tanulmányozza, egy rövidebb bekezdést nem tud leírni hibátlanul, ráadásul ahhoz, hogy ékesen tudja használni nyelvünket, érzék is kell, amit a kettesekkel összeszedett BA-diploma nem garantál. Ugyanígy azok, akik idegen nyelvet tanulnak, ahhoz is bizony kifinomultság és inger kell, meg odaadás. [Minek annyi bolgárnyelvész? De most komolyan.] Aki meg újságíró akar lenni, az legyen ambiciózus, írjon sokat és jól, illetve ismerje meg a kellő embereket. [Oda az kell.] Az Arab varázslás nevű gyönyörlettel pedig ne képezzünk tömegesen hülyéket.
Én tehát azt mondom, hogy lennék én reformer [rózsi nem lennék, utálnak már így is elegen], de sajnos a hazai oktatásban nem látom a reményt.

Apám.

2012-01-27T15:14:00.001+01:00

Kitalálta, hogy kimegy Ausztriába dolgozni.

Az a furcsa érzés.

2012-01-19T13:32:00.001+01:00

Mikor úgy érzed, minden jó felé halad az életedben és boldog vagy, de azért elmenekülnél a világ elől.

[Más. A blogtalálkozó remek volt, nagyon jól éreztem magam, újból sikerült kicsit jobban megismernem a többieket. Persze még mindig van pár arc, akit nem tudok hova tenni, de majd az okosabbak megmondják. Meg Tamás is elmondta már kilétüket, csak én buta vagyok és az agyamat szitából készítették a manók a gyárban.
Megintmás. Kitaláltam azt, hogy szívesen főzök bárkinél, ezt meg is osztottam kedvenc közösségi portálunkon, ahol persze mindenki csak viccelődött, de én teljesen komolyan gondolom. Úgyhogy aki úgy érzi, hogy valószínűleg kedvelem őt és szeretné, hogy főzzek neki valami finomat, csak szóljon! ~~Indítanék gasztroblogot is, de azokból is annyi van, mint a nyű. (Amúgy a nyűből mennyi van?)~~
Újbólmás. Életkép. Miközben az ágyban ülve Ő a növénytan vizsgájára készül, én a Rettentő tudomány sorozat Gyilkos gyomok című, kisiskolásoknak íródott könyvecskéjét lapozgatom mellette.
Ésmegintcsakmás. Lehet, hogy kaszálom a Gleet. Olyan, mintha direkt rombolnák szét a készítők a sorozatot.
Éslezáráskéntvalamimás. Tervezzük különféle képek készítését, amiket majd lehet, hogy veletek is megosztok. Figyelem! Lesz köztük egész bizarr is.]

Tudod.

2012-01-09T15:31:00.001+01:00

Mesélnék neked nagyon sokat.

De félek, hogy zárt fülekre találnának a szavaim.

Majdnem Köztársaság.

2012-01-02T21:10:00.000+01:00

‎"A fejlett demokráciák minisztériumainak szakmai feladatokért felelős vezető munkatársai többnyire az országban elismert szakemberek, akik hosszú ideje végzett szakmai munkájuk eredménye alapján kerülnek vezető helyre. Magyarországon a közoktatás vezetőivé az iskolai munkában kiemelkedő eredményt felmutató középiskolai igazgatót, tanárt, a felsőoktatás irányítására pedig többnyire tudományos presztízsű egyetemi professzort neveznek ki." - Veress József: A gazdaságpolitika nagy elosztórendszerei.

Hoffmann Rózsa biztosan nem olvasta, de valószínűleg tisztában van ezzel. Persze nem ő nevezte ki saját magát, hanem Réthelyi. De a mi Rózsánk, ez a csodálatos nő nem professzor. Docens. Majdnem-professzor. [Sorrend itt.] De persze ő elismert szakember, hiszen mindenféle díjat kapott már, talán csak a Neveletlen hercegnőben látott Rózsa-érdemrendet nem kapta meg. Ami szintén majdnem-valós.

Egy kedves ismerősöm mondta, hogy országunk olyan ország, ahol még egy Havas Henrik is kaphat docensi címet. Persze ő címzetes, azaz csak majdnem-docens.

De persze hogy a másik oldalt se felejtsük ki, ott volt még Hiller István, aki nem államtitkár volt, mint Rózsa [azaz majdnem-miniszter], hanem tényleg-miniszter, viszont ő is "csak" docens. [Magyar Bálint pedig még az egyetemi oktatóság közelébe sem került.]

Ahogy országunk is csak majdnem-fejlett demokrácia. Persze vannak demokratikus királyságok, mi pedig még csak majdnem-királyság vagyunk, de mindennek eljön az ideje. [Talán majd Rózsa is egyszer professzorasszony lesz.]

Ugyanígy majdnem-európai az adózásunk is. A 27%-os ÁFA majdnem-Eu-színvonalú, a hiba annyi, hogy mindenhol alacsonyabb. Ahogy a jövedelmünk is majdnem-uniós. Majdnem eléri az átlag felét.

Megszólalnunk is csak majdnem-szabad, persze ezt nem merem kifejteni jobban, mert a végén még valamelyik hirtelenjében megalakult közintézmény beszünteti a blogot.

Én pedig nem szoktam politizálni, de azért a helyzet majdnem kicsapja a biztosítékot.

Fenyőünnep.

2011-12-25T01:27:00.001+01:00

Az eddigi szentestéimre/karácsonyaimra sem úgy emlékszem, hogy hűdeszuperek voltak, de eddig mindig éreztem, hogy jön az ünnep, időben elkezdtem készülődni, tettem-vettem, vásárolgattam, csomagolópapírt választottam, díszítgettem itt-ott, gyártottam a kókuszgolyót.

Idén viszont az utolsó héten gyorsan elszaladtam, egy nap alatt megvettem mindent, nagyjából semmit sem csináltam itthon, senkinek nem küldtem szívhez szóló karácsonyi üzenetet, két perc alatt díszítettem fel a fát, fényképezni sem akartam, sütni sem, semmit. Valamiért idén nem megy. Nem ment. Nem tudom.

Talán holnap… Holnap megyek Hozzá… Míg Ő lazacot süt meg levest főz, addig én kicsontozok egy csirkét, majd jól megtöltöm és ez lesz a menü, legalábbis ami a mi részünket fedi, mert a lakótársa is készül valamivel. Ezt viszont már várom. Tegnap hazafelé megvettem a csirkét a hentesnél a sarkon [ahol még sosem vásároltam korábban, de szerintem oda fogok szokni], majd beugrottam a másik sarkon a boltba és megvettem a tölteléknek valókat. [Persze az ajándékokhoz a csomagolópapírt elfelejtettem. Üres volt az agyam a karácsonyt illetően.]

Teljesen más ez az év, mint az eddigiek. Sok mindent elveszítettem, de sok dolgot nyertem is. Minden tetőtől talpig felfordult. Én is rengeteget változtam. Jövőre kiderül, hogy jó-e az új csapás…

Egésszé tettél.

2011-12-15T11:34:00.001+01:00

Nélküled
néma hang vagyok,
sötétség az éjszakában,
szürke az egéren,
hideg a télben.

Te adtál hangot,
Te adtál nekem fényt,
Te adtál nekem színt
És te adtál érzést.

Általad lettem valakivé.
Általad lettem egésszé.

Szerény véleményem szerint.

2011-12-10T13:33:00.000+01:00

Mostanában páran írogattak arról, hogy "mi vagyunk a meleg bloggerek, akik azért (is) írnak, hogy a magyar homoszexuális szubkultúrát képviselve bemutassák, hogy a sztereotípiáknak nem sok valóságalapja van". Erről nekem az jutott eszembe [persze nagyon sok minden eszembe jutott], hogy olyan emberek ne képviseljenek SENKIT, akik úgy írnak bejegyzéseket, hogy helyesírási szótárat még csak más kezében sem láttak. [Persze tekintsünk el a múltkori fúgafiaskótól. hehe.]

Ez egyáltalán nem személyes üzenet, így kinek nem inge, ne vegye magára, csak úgy eszembe jutott és szerettem volna közölni.

Bréking!.

2011-12-09T18:03:00.001+01:00

Zuhanyzás közben találtam egy hosszú, festettbarna, hullámos hajszálat a kádban, így apám bizonyítottan be-csa-jo-zott.

Részlet a tegnap estéből.

2011-12-04T17:45:00.001+01:00

“Én – Akkor szerintem most már hivatalosan is kijelenthetjük, hogy ez a melegek asztala.
Fiú – Miért, te meleg vagy?” – na ekkor felröhögtem.

[kulcsszavak: Debrecen, ötcsillagos hotel, fogadás, vip, angolbécsi, mérhetetlen mennyiségű alkohol, mérhetetlen mennyiségű étel, kellemes társaság, új arcok, szerelem.]

A névtelen kommentekről.

2011-11-29T21:12:00.000+01:00

A névtelenül írás egyik előnye, hogy bármit leírhatunk, mindenfajta felelősség nélkül.

Legtöbben általában negatívumok megosztásakor tesznek így.

Ők lehet, hogy nagyon okosak, de egyetlen baj biztosan van velük:

egy csepp bátorság sem szorult beléjük.

kinekneminge...

Ön egy toalettkacsa.

2011-11-27T13:10:00.001+01:00

Miért szorul be mindig egy apró zokniszösz a bal lábam nagyujjának körmének jobb sarkába?
Amúgy egészen emlékeztet ez engem az öreglányéra. Ugyanúgy panel, ugyanott van a szellőző, ugyanolyan fehér csempék, fehér fúgával, ugyanolyan mediterrán járólap [szigorúan metlakinak kellett mondani]. Emlékszem, mikor a felújításkor megérkeztem és a kedves cigánysrác nyitott ajtót, és látta, hogy félve lépnék rá a lapra, mondta, hogy “Bátran, telitalppal!”
Mi van, ha most is ott vagyok valójában? És a fiú nincs ott az ajtó mögött, a szobában, gépén pötyögve összerakva a tegnap este kiesett részleteit? Mi van, ha nem is szeretkeztem vele tegnap este a lila lepedőn? Ha nem is dugtunk a konyhapulton múlt héten? Ha tegnap este nem jégereztünk együtt a svéd srác lakásában? Ha nem is tanított meg borotválkozni? Ha nem írta rá a laptopra, hogy borsó? Ha tulajdonképpen most is az öreglány lakásában vagyok és szarok, ő pedig a konyhában gurulászik a tolószékében, a fél lábával? Vajon hogy alakították át a lakását? Hogyan tud a tolószékből a vécére ülni? Hogyan ül át a zuhanyzóban a székre? Hogy gurul be a liftbe?
Várjunk csak…
A kilincs a jobb oldalon. Az öreglánynál a bal oldalon volt. Mellette pedig fűtőcső, rajta spárgával a vécépapír. De itt se balkilincs, se fűtőcső, se spárga. Vécépapír van. A földön.
Nyugalom, nyugalom. Nem a fantáziám játszott velem. Tényleg itt vagyok, a Váci úton, nem pedig Kőbányán; a fiú is ott van és szeret. Én pedig a vécén trónolok és az agyam képeiről írok. Meg a zokniszöszről.

Nemvagyoknormális.

Jajmármegint.

2011-11-20T22:17:00.001+01:00

Jajmármegintnyavalygok! Hát nem szabad, nem!

Jajmármegintcsakaszámatjártatom!

Azt.

Gyerünk, Péter, fogd magad, szépen vedd le a szoknyát, amit a reggeli bejegyzés megírása előtt magadra rángattál, majd húzd fel a nadrágodat, elvégre férfiúnak születtél!

Ejnye-bejnye-szedte-vette-teremtette.

No rinya. No panic. No negatives.

[Az van az Eszkimóra írva, aki az utcán egy szatyorban utazik laptoptáska híján, hogy “Szeretlek, te borsó!”. Elpirultam. A gyógyszerem meg elgurult.]

Köszönömhogyelmondhattam.

No breathe, no nothing.

2011-11-20T12:42:00.001+01:00

Nincs semmi sem. Tanulnom kéne, tudom, mert elterveztem, hogy jó lesz, de nem tudok, nem megy. Van Ő. Ennek örülök, mert tényleg boldog vagyok mellette. Van Sam. Sam valószínűleg februárban külföldre költözik. Annamari a gyógyszertárral foglalkozik. Mi marad? Marad Ő és… És ennyi. Nem marad senki, aki ott van. Aki állandó. Aki mindig tudja, mi történik velem. Akiről mindig tudom, mi történik vele. Csak vagyok. Nem vagyok.
Mostanában sokat gondolkozom ezen. Csak lélegzem, eszem, alszom, egyetemre megyek, filmet nézek, Vele vagyok. De a mindennapos beszélgetés már nincs. [Mármint Vele természetesen van. De mással.] Hiányzik az interakció. A történés. Az új dolgok. A megismerés. A nevetés.

Egyedül vagyok. [Persze itt is kiemelném, hogy ha Tőle eltekintek.]

Más.

Ma furcsákat álmodtam. Kettőt.

Az első:
Szórakozóhelyen vagyunk, piros fények, hangos zene. Józan vagyok. Mindenki más részeg. Sam a pultnál táncol. Nem akarok inni, megyek körbe, körbe. Látok egy párt a falnál, mindkettő göndör hajú, az egyiküknek oldalt fel van nyírva a haja. Megyek még egy kört. Azt látom, hogy a felnyírt göndör megcsókolja Őt, Ő ezt hagyja, utána ellöki magától. Ideges leszek. A felnyírt hajút a falhoz taszítom, meg akarom ütni, de nem tudom. Odaszólok Neki, hogy most megyünk haza.

A második:
Vidéken sétálok barátokkal. Természetesen nem a valódi barátaim [mivel azokból kevés van], így négy-öt emberrel sétálgatok. Egyikük az Ő lakótársa, és elmondja, hogy Ő Jeremy szerint valami Tiborral kavar. Ezt nyugtázom magamban, majd bemegyünk egy vadidegen kertbe és leülünk egy asztalhoz. Beszélgetünk, amíg a házból kijönnek az emberek, ételt hoznak magukkal és leülnek egy másik asztalhoz. Én szólok a barátaimnak, hogy talán menni kéne, mivel megzavarunk egy családi ebédet. Elindulnak, de én ekkor észreveszem, hogy a nagyapám testvérének a kertjében vagyunk, aki szintén kiült a kertbe a feleségével. Szólok a többieknek, hogy menjenek nyugodtan, majd utánuk megyek. Leülök a családom távoli tagjaihoz. Újságcikkeket vesznek elő, amiben én szerepelek, hogy éppen milyen versenyeket nyertem meg. Ott van két unokatestvérem is, egyikük egy nagyon szép fiú. Éppen indulnék, mikor nagyapám sógornője szól, hogy miért nem köszönök a dédanyámnak is. [Akivel én a valóságban sosem találkoztam, mivel Bécsben élt.] Kijön a házból és úgy néz ki, mint Krisz nagymamája. Adok neki pár puszit, megkérdezem, hogy van, majd távozok. Utolérem a többieket és elkezdem a lakótársát arról faggatni, hogy ki az a Tibor.

Nem tudom, mi történik velem mostanában. Kezdenem kéne magammal valamit. Azt hiszem.

Na az ilyeneket…

2011-11-13T19:59:00.001+01:00

miképp aranymellű fülemülék zengik EgyIsmeretlenDél-WalesiKöltőAkitRandomTaláltamDeMenőHaIderakomMinthaIsmerném-szonettjeit bársonyhangjukon bele az ébenízű éjbe és kékszagú virágok bontják szirmaikat a távoli mező közepén, testünk, így lényeink is egyesülnek ebben a nihilben, mint egy EgyLatinSzóAmitMostKerestemAzIdegen-SzavakPontHun-szerű robbanás, amit csak a kölyöktündérek érthetnek, kik EgyMásikLatinSzóAmitMaHallottamElőször erdő mélyén, odvas fák törzsében élik ÚjabbLatinSzóAmitNemÉrtekDeAzértJóLeszIde életüket, szerelemtől és boldogságtól ittasan, szárnyaik alatt bújik meg a selyemillatú idill, amit kötöttek a manógyerekek, mint a nagymamák ódon kandallójuk árnyékában, ölükben macskájukkal, ki hű társuk volt, ahogy a tündéreknek is a fák és a virágok ÉsMégEgyébFaszságok.

…én kurvára utálom.

Este amúgy:

2011-11-05T13:21:00.001+01:00

A megfejtést a jobb oldalon, az események között megtaláljátok! :)

Ezt meg tessék szépen olvasgatni.

2011-11-04T10:29:00.000+01:00

Ezzel leptem meg magam:

http://papepop.blogspot.com/

What makes us us?

2011-10-24T20:52:00.001+02:00

mitől lesz ember az ember? a cselekedetei teszik azzá, aki? de akkor mihez viszonyíthatunk? a körülöttünk lévő dolgokhoz? hiszen azok folyton cserélődnek… a ruhák elszakadnak, a bútorok összetörnek, az ételeket megesszük, a tárgyakat elhasználjuk, elköltözünk. a minket körülvevő emberekhez? tudjuk, hogy semmi sem örök, így a kapcsolatok sem, így sosem ugyanazok az emberek a barátaink, a szerelmünk, a családunk [mi a család? adott vérkötelék vagy szabadon választott dolog, ahol nem hogy vérnek, de még papíroknak sem kell összekötni minket?]. de ha mi sem vagyunk folyton ugyanazok, hiszen a viszonyítási alap mindig változik, akkor a többiek sem ugyanazok. így büntethető-e az a gyilkos (?), aki harminc évvel ezelőtt megölt valakit, de azóta családja van, gyermekei, barátai és a külvárosban éli szürke életét? vagy ugyanaz-e az alábbi öt képen szereplő szőke fiú? ugyanaz-e a az ötéves lilapulóveres, mint a tizenöt éves szerkesztőségben ülő, és az ugyanaz-e mint a kamerába mosolygó húszéves?

[huh! voltak korszakaim. –.–’]
azért vesznek azok körbe, akik, mert az vagyok, aki; vagy azért vagyok az, aki, mert azok vesznek körbe, akik?
fiatalabb kockás inges új közegbe került, sok idő kellett neki, mire sikerült barátokat találnia, de ez nem zavarta túlzottan, hiszen hozzá volt szokva; a szürkepólós fiúnak volt egy nagyon fontos barátnője, akivel mindent megbeszélt és voltak “egyéb” barátai, akikkel szeretett ide-oda eljárogatni, ekkor gyakran lejárt segíteni egy közösségi helyre is; az idősebb kockás ingesnek több barátja van, de mindegyikkel más-más dolgokról beszél.
nem ugyanúgy viselkedik egyik fiú sem, mégis ugyanaz az ember lenne? mert ugyanazt a nevet viseli és ugyanazok a szülei?
hiszen a sejtjei sem ugyanazok. mindegyik cserélődik, az egyik lassabban, a másik gyorsabban, de a készlet sosem ugyanaz. [nem beszélve a májáról és az agysejtjeiről, azok külön rendszerben élnek.]
ugyanaz-e az én? az egyén? az individuum? csak mert ekkor így reagál egy dologra, máskor meg úgy ugyanarra? egyszer szereti az ibolya illatát, máskor meg ki nem állhatja? vagy csak hangulat kérdése az egész? most a “rossz-kedvem-van-én-vagyok”, holnap meg a “kicsattanok-a-boldogságtól-én-leszek”, ahogy voltam 2007. május 12-én is? csak előhúzzuk az egyénünket a szekrényből? vagy sosem vagyunk ugyanazok? innen van a közhely, hogy “Mintha nem is te lennél!”?
nem hiszem, hogy később ez más lenne. nem hiszem, hogy ez csak az érés folyamata. a tapasztalásé. hiszen folyton érnek minket benyomások és később is ugyanígy változik a környezetünk.
kik vagyunk?
ki vagyok?
te ugyanaz vagy, mint akit megismertem?
te ugyanaz vagy, mint amikor elkezdted olvasni ezt a blogot?

Most…

2011-10-20T16:38:00.001+02:00

Nem tudom, hogy emlékeztek-e erre a bejegyzésre, de azt kell mondanom, hogy most pontosan ez történik. [Persze Ő nem dohányzik, meg nem nézünk tévét, a többi stimmel.]
Az egész… leírhatatlan… [Még jó, hogy akkor leírtam, haha.]

Amúgy nem ez a nyammogni való, az egy kicsit depressziós bejegyzés lett volna, de most amúgy is borús az idő, meg jön a tél, úgyhogy gondoltam, nem veszem el a kedveteket, hanem vidámboldog bejegyzéseket fogok írogatni.

Még kell egy kis idő, mire rendbe rakom magam teljesen, a betegség kicsit elvette a kedvem mindentől, de ti kedvesek és türelmesek vagytok, vártok egy kicsit, és megkapjátok az olyan bejegyzéseket, amiért igazán olvassátok ezt a blogot…

Bréking.

2011-10-11T12:24:00.001+02:00

Még élek!
[Bitang pusztulatosan fostosul vagyok [értsd: beteg vagyok], de még egzisztálok.]
Az egyetem jelenleg szívás, de majd jól odakoncentrálok, és akkor jól odakoncentrálva bukom meg legalább.

Ja, és nemsokára írok nektek nyammognivalót.

És akkor jött a tegnapi filozófia-előadás, azaz A vallásról part two.

2011-09-30T09:35:00.001+02:00

Egy részlet a tegnapi előadásból, ahol Istenről tanulhattunk. Persze én megkérdeztem, hogy de mégis melyikről, amire azonnal is kaptam a választ, hogy a keresztény kultúrkörből, amit nem igazán értek, hiszen az isten-létet lehet általánosságban is magyarázni, mint egy bizonyos létező feljebbvaló, na de annyira nem akartam kötözködni. [Ez itt fent Pascal tétje.]
Megjegyzem, kifejezetten aktív voltam az órán. [A fakultatív házi feladat pedig az, hogy érveljek az evolucionisták mellett. Fogok.]
[Az előadás innen letölthető.]

Csak egy dolgot kérek, !ne! akarja senki lenyomni a torkomon azt, hogy hinnem kell.

A vallásról.

2011-09-26T17:38:00.001+02:00

A vallás:

Szigorú szabályrendszer, ahol vallásonként különféle büntetés vár rád [a Pokolba kerülsz, következő életedben patkány leszel, stb.], ha nem tartod be az előírásokat. Központi alakja egy [vagy több] [kitalált] személy [Isten/Allah, görök istenek, Ré és barátai, hindu istenek, napestigsorolhatnámúgyhogysatöbbi], aki[k] teremtette[‘k] a világot és irányítja[‘k] azt. Szertartásokat kell végezni, de ha elrontod/kihagyod, akkor bizony ugyanúgy jár a bünti, mintha nem tartod be a szabályokat [miszerint hurcold el a hátsódat minden vasárnap templomba, vagy fetrengj egy imaszőnyegen naponta ötször Mekka felé [persze ehhez ajánlott a Mekka-iránytű beszerzése], vagy ne bántsd a tehént, mert lehet nagyanyád is].

A vallás:

Kapaszkodó a bizonytalan embereknek. Nem hisz/bízik magában, ezért egy/több olyan valakihez fordul, akire ráfoghatja szerencséjét/szerencsétlenségét, akin keresztül megmagyarázhatja az olyan dolgokat, amiket nem ért [vagy ő vagy a világ].

A vallás:

Habzsidőzsi. Értsd: a különféle egyházak általa szereznek pénzt a megélhetésükhöz. [Megélhetés alatt most azt értem, hogy minél csicsásabb templomot építhessenek [európai egyházak, persze kivéve a reformátusokat], vagy hogy Columbia cipőben surranhassanak a Váci utcában, könyveket osztogatva [persze azt is jópénzért], a zsidók évszázadok alatt kialakult viszonyát a pénzzel most inkább nem fejtem ki.]

Sosem fogom megérteni, hogy miért alakultak ki a vallások, azt meg végképp nem, hogy mai világunkban miért hisznek az emberek [bennük]. Hiszen egyiknek sincs tudományos magyarázata, sem egyéb hiteles forrása [na igen. A Bibliát akár én is írhattam volna, ebbe beleértem a benne szereplő pornórészleteket is [igen, vannak].]
Sosem fogom megérteni, miért jó, hogy valaki vasárnaponként elmegy a misére/istentiszteletre, meghallgatja a papot, aki a Bibliából idéz, [persze a szövegre már senki nem figyel, sőt, sokan várják, hogy vége legyen már, de persze eljöttek, mert ez így szokás, meg ugye a szabályok [jaj, csak a Pokolba ne!]] és aki utána pénzt gyűjt be [az egyház részére [azt, hogy miért, azt sosem mondja el az atya, egyszerűen “az egyház részére”].
Sosem fogom megérteni a képmutatókat, akik gyakorló hívőnek állítják be magukat [megteszik a szokásos rítusokat], közben pedig vedelnek/drogoznak/ribancok/haddnefolytassam.

Valaki el tudná nekem magyarázni, miért jó, hogy léteznek a vallások, és miért jó azoknak, akik hisznek is bennük?

Kérem szépen.

[A bejegyzés megszületett, csak mert ennyivel tartoztam az olvasóknak, illetve tartozom most magamnak annyival, hogy nem adom fel. Meg anno Captain nagyon kíváncsinak tűnt a véleményemmel kapcsolatban. Íme hát.]

Nincs nekem vénám már ehhez.

2011-09-26T07:45:00.001+02:00

Kedvem lenne. Bár sokat dolgoztak/dolgoznak ők azon, hogy ne legyen.

kakofón.szörcsögés.monoton.lötyögés.

2011-09-08T15:48:00.001+02:00

Versszak 1 (japánosan):
Tegnap megettem
én az egész juhtúrót,
semmi sem maradt.

Versszak 2 (logikusan):
játékos.tétova.kegyetlen.világ.száguldunk.tova.hova.örömmel.körömmel.kaparom.
magam.húsom.mélyen.szívem.lüktet.szerelem.szeretem.kell.nekem.egyetlen.egyetem.
koptatom.padom.hallgatom.tanom.karom.nyúlik.érzem.borosta.itt.ott.amott.matrac.
száguld.tetőn.esőn.hideg.meleg.parketta.kopog.recseg.jajgat.álom.vágyak.kéj.

Versszak 4 (logikátlanul, Kenéznek):
Mikor megyünk ebédelni?

Versszak 5 (a kezdetek lezárásaként, (a)vagy a lezárások kezdeteként):
Békaporontyok között járt-kelt a sikló, majd rájött, hogy azok nem porontyok, hanem halak, ebik, illetve nem is járt-kelt ő, hiszen lába sincsen.
Öngyilkosságot követett el: rátekeredett egy vízimalom kerékrúdjára, majd a hirtelen sodrás következtében szörnyethalt.

Ő.

2011-08-30T13:46:00.001+02:00

Mikor olyanokat csinál, hogy fekszünk az ágyon, ő pedig elkezdi dögönyözni a vállam, mint egy kiscica a párnát a mancsaival, és közben azt mondja, hogy “purr-purr”, akkor teljesen beleolvadok az ágy textíliáiba.