Hány darab elektronikus, kártyás tranzakció zajlott 2009 májusában az országban?

(kis segítség, hogy ebbe minden kártyás fizetés beleértendő, hitelkártya, debitkártya, prepaidviza, cashout)

1. 15,348,881
2. 82,173,789
3. 91,040,144
4. 114,985,541
5. 69,844,643

A helyes válasz sorszámát kéretik üstöllést a komment mezőbe beríni, csak az ott megadott válaszok érvényesek!

Melyik Új-Zéland legmagasabb hegye?

1. Taranaki
2. Rarakiora
3. Tongariro
4. Aoraki
5. Kahurangi

A helyes válasz sorszámát kéretik üstöllést a komment mezőbe beríni, csak az ott megadott válaszok érvényesek!

Na és mindjárt jön az aktuális kérdés, stay tuned!

]]> http://www.pappito.com/2009/07/03/a-kvizrol/feed/ 2 http://www.pappito.com/2009/07/03/a-kvizrol/ http://feedproxy.google.com/~r/Pappito/~3/sraaTfB8Hhk/ http://www.pappito.com/2009/07/02/uj-zeland-kviz-4/#comments Thu, 02 Jul 2009 08:00:09 +0000 pappito http://www.pappito.com/?p=3274

Miről híres a Kaipara régió?

1. kumarájáról
2. szőlőjéről
3. osztrigájáról
4. fafaragásairól
5. katonai repteréről

A helyes válasz sorszámát kéretik üstöllést a komment mezőbe beríni, csak az ott megadott válaszok érvényesek!

Az ország lakóinak száma 2003 áprilisában meghaladta a négymilliót, a poszt írása közben a pontos adat 4,313,812 fő. Ezt a statisztikai hivatal népszámológépétől tudjuk, amely online követi a változásokat. A hatvan millió birka most éppen nem igaz, de lakott már itt ennél jóval több is, régebben, a csúcs valahol kicsivel 70 millió felett volt a nyolcvanas évek elején, amikor az itteni gyapjú magas ára hallatlan életszínvonalnövekedést produkált a birkászoknak.

shropshire

Ugyanakkor ilyen közegben csak szükség van egy egzakt mérőszámra, és bizony van is ilyen, az BEA. (birka-ember arány, angolul SPR, Sheep-person ratio) Ez pontosan megmutatja, hogy a tárgyalt időpontban mennyi birka jut egy zátonylakóra, emellett kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a szomszéd szigethez hasonlítgassuk magunkat, ami nemzeti sport.

suffolk

Sajnálatos módon a már-már idilli, daloskedvű nyolcvanas évek, amikor hetven millió birkára még csak 3,18 millió ember jutott, és az emberek a büszke és stabil, 22-es BEA-val a fejükben, orcájukon boldog mosollyal (és birkaszőrrel) szenderedtek álomba a dolgos nap után, ez már a múlté. A tavalyelőtti 40,1 milliós birkaszám és a négymilliós népesség még mindig 10-en tartotta a BEA-t, de már erre is csak sóhajtozva, nosztalgiázva emlékszünk vissza.

A szomorú tény, hogy a legutolsó hiteles mérések szerint (2008 június) a birkák száma 11%-al csökkent az előző évhez képest, mindössze 34,1 millió bégető jószág legelészik a fűben, ugyanakkor a népesség 4,3 millióra nőtt. Az 1950-es év óta nem volt ilyen kevés birka, és azóta az emberek száma csak emelkedik, így a jelenlegi becsült BEA csupán 7,9 ! Hol vannak a büszke, 22 BEA-s idők!

corriedale

Persze mindig meg kell látnunk a dolgok jó oldalát, nem csak mindig sopánkodni, itt vannak például az Ausztrálok. 1994-ben, amikor az új-zélandi BEA még alulról súrolta a huszat, az OZ BEA épphogy 7,3 körül járt, 2006-ra pedig a – ne féljünk a szavaktól – nevetséges 4,4-re süllyedt. Az a vacak, rongyos 91,9 millió birka az 1925-ös állományt idézi, nem csoda, hogy ilyen alacsony BEA-nál egy kiwi csak legyint.

drysdale

Az ország első birkáját mellesleg maga Cook kapitány tette partra, saját kis kacsóival, 1773 május huszadikán. (csoda, hogy ez nem nemzeti ünnep…) Az igazi nagy birkaipari fellendülésre még vagy nyolcvan évet várni kellett, az 1850-60-as években a birkák száma ugrásszerűen nőtt, a természetes szaporulatot messze meghaladó birkabevándorlás miatt. Az okosabbja már akkor Ausztráliából jött, csak 1864-ben tizenháromezer jószág érkezett a szomszédból. A gazdák minden nehézséget át tudtak vészelni, hiszen Ausztráliában mindig kéznél volt az olcsó birka. A textilgyártás fellendüléséig persze még kellett várni, a birkák is inkább húsként működtek, az első adag fagyasztott bárány szállítmány 1882-ben indult el London felé. (a textiliparról annyit, hogy itt még mindig manchasternek hívják az ágyneműt, ahonnan a tisztességes textiláru érkezett sokáig)

hampshire

A birkák dicsősége kérdéses, hogy lehanyatlik-e, hiszen a birkászat itt része a tradíciónak, de ahogy a szántóföldi művelés terjeszkedik, (búza, árpa, kukorica), úgy fogy a birkák ebédlője, sőt, bár a birkák számával együtt csökkent a szarvasmarha és őzpopuláció, azért ezen jószágoknak is hatalmas területek szükségeltetnek. Jelenleg marhából (hús/tej) kb. 4,1 millió, a finom őzikéből mindössze 1,2 millió példány legelészik.

]]> http://www.pappito.com/2009/07/02/azok-a-bizonyos-uj-zelandi-birkak/feed/ 5 http://www.pappito.com/2009/07/02/azok-a-bizonyos-uj-zelandi-birkak/ http://feedproxy.google.com/~r/Pappito/~3/5_j0tjcSUWs/ http://www.pappito.com/2009/07/01/uj-zeland-kviz-3/#comments Wed, 01 Jul 2009 08:00:04 +0000 pappito http://www.pappito.com/?p=3267 Harmadik rész, már csak hét van hátra!

Mi volt Új-Zéland első fővárosa?

1. Auckland
2. Russell
3. Wellington
4. Okiato
5. Gisborne

A helyes válasz sorszámát kéretik üstöllést a komment mezőbe beríni, csak az ott megadott válaszok érvényesek!

Ki volt az a kiwi, akinek még életében bankjegyre került az arcképe ?

1. Ernest Rutherford
2. Sir Edmund Hillary
3. Inia Te Wiata
4. Peter Jackson
5. Sir Anand Satyanand

A helyes válasz sorszámát kéretik üstöllést a komment mezőbe beríni, csak az ott megadott válaszok érvényesek!

A kaland lényege, hogy rövidlábú gyermekünk útlevele le fog járni novemberben, mi pedig nem szeretnénk megvárni amíg lejár, hanem szeretnénk neki újat. Ennek a menete nem túl bonyolult, kiskorúnk esetében nagyjából a következőképpen néz ki:

• ki kell tölteni egy “Útiokmány-Igénylőlap” nevű nyomtatványt
• ezt a konzul előtt kell aláírni a két szülőnek, a konzul pedig pecsétjével hitelesíti, hogy tényleg mi vagyunk azok
• szükséges egy adatlap, amely az elérhetőségeinket tartalmazza, hogy Canberra majd tudjon értesíteni bennünket
• szükség van a gyermekről 2 db igazolványképre
• a megfelelő összegről kiállított csekkre (ausztrál dollárban)

Fentieket az ember elküldi a nagykövetségre Canberrába, akik továbbítják a cuccot Magyarországra, ott elkészül az útlevél, amelyet visszaküldenek Canberrába, a nagykövetség értesít bennünket, hogy megérkezett a friss, ropogós útlevél, úgyhogy mi elküldjük a régi útlevelet Canberrába, ahol érvénytelenítik, majd ideküldik nekünk a régit is meg az újat is. Easy-beasy.

Eddig nem bonyolult, attól az apró ténytől pedig most tekintsünk el, hogy Canberra egy teljesen másik országban van, nagyjából 2300km-re attól az országtól, ahol mi lakunk.

Az imént beszéltem a canberrai magyar nagykövetséggel, ahol nagyon készségesen tájékoztatott a hölgy, hogy a fenti listára célszerű a következőket is felvenni:

• fénymásolat a gyermek jelenlegi útlevelének adatlapjáról
• fénymásolat a szülők útleveleinek adatlapjairól
• gyermek születési anyakönyvi kivonata
• opcionálisan/biztonságkedvéért a szülők házassági anyakönyvi kivonata (ha van)

Sebaj, mondhatnánk, végül is ez egy útlevél, nem könyvtári kölcsönzőjegy, nyilván nem mindegy, hogy az igénylő tényleg az-e, aki. Ugyanakkor nehéz elmenni amellett szó nélkül, hogy a felsorolt okmányokat kivétel nélkül a magyar állam állította ki a nála már meglevő adatok alapján. Ideértve a gyermek már meglévő, érvényes útlevelét, amely alapján simán tudna az állam csinálni egy újat, amihez pusztán némi készpénz és  kettő db igazolványkép szükséges. (kapják még: irattár…)

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha az okmányok nyilvántartása mögötti adatbázisok össze lennének fésülve, akkor fentiekre nem lenne szükség, hiszen három gombnyomással és két kattintással kiderülne, hogy a gyereknek már van érvényes okmánya, ki is ő, kik a szülei, jogosult-e új útlevelet kapni, stb. Vajon az elmúlt 20 évben ez miért nem valósult meg?

A móka itt még nem ért véget, bejön a képbe az időtényező is. Innen Canberrába mondjuk egy (1) nap alatt ér majd a feladott kupac papír. A nagykövetségnek ezután meg kell várnia, amíg lesz alkalmas futár, ez nagy valószínűséggel augusztus első-második hetében lesz (nézz csak a naptárra, milyen nap van ma?). Majd miután a futár elvitte a pakkot, lezajlik Budapesten a gyártási procedúra a maga idejével (gyanítom, hogy ez pár nap csupán) majd a kész okmánynak várnia kell, amíg lesz futár a déli félteke felé. Általában negyedévente van… De ha jön delegáció, vagy küldöttség, amely alkalmas ilyen küldemények szállítására ÉS el is jut Canberrába (amely Ausztrália fővárosa, csak mondom) akkor előbb is ideérhet. Sajnos a küldöttségek java Ausztrália más városaiba inkább szokott menni (Brisbane, Sydney) úgyhogy erre amúgy sem számíthatunk. Gyakorlatilag senki sem tudja megmondani, hogy mikor lesz a kezünkben a gyermeteg új útlevele. (zárójeles, hogy a sydney-i konzulátust az állam bezárja a közeljövőben, ami az Ausztrál illetőségű versenyzőknek nehezíti az életét)

Mivel a gyerek még kicsi ahhoz, hogy tanulóvízuma lehessen, a munkavállalási engedély pedig értelemszerűen kiesik, ezért ő turistavízummal tartózkodik az országban, legálisan. Ennek hosszát két dolog befolyásolja, a mi munkavállalási engedélyünk és az ő útlevelének lejárata. Most futunk egy kört a bevándorlási hivatallal, hogy mi ilyenkor a teendő, ha nincs új útlevél amelybe a turistavízuma beragasztható lenne. Erre megoldás lehet, a helyi tiszteletbeli konzul (szükség esetén a canberrai nagykövetség) pecsétjével ellátott igazolás, hogy kértünk mi másik útlevelet, nem változott semmi, csak nem ért még ide az okmány.

Az egész buli az útlevélhelyzet legkönnyebb folyamata, hiszen a gyereknek még nem kell ujjlenyomatot is tartalmazó útlevél (egyébként valaki magyarázza el, hogy miért nem?). Ha a gyerek már felnőtt lenne, akkor az egész macera másképpen zajlana, mivel a nagykövetség nincs felszerelve ujjlenyomatf elvételező masinával, tehát csak egy éves ideiglenes útlevelet kaphatnánk. Ráadásul, a hivatalos közlemény szerint idén már nem is lesz ilyen berendezés a követségen, (igen, jól látod, június van, hatodik hónap!) talán jövőre.

Egész egyszerűen nem értem, hogy az állam miért hozza ilyen helyzetbe, a konzulokat, az amúgy végtelenül kedves és segítőkész embereket a követségeken, miért kell korlátozni a külképviseletek mozgásterét, és végül miért kell a mienknél akár lényegesen rosszabb helyzetbe hozni a külföldön élő magyar állampolgárokat?

Az útlevélügyek változása egyébként csak egy dolog (az Schengen miatt kell, bár szerintem nehezen hihető, hogy ez olyan hirtelen deült ki, hogy nem volt mód a külképviseletek felszerelésére sem) a közeljövőben változni fog az erkölcsi bizonyítványok igénylésének módja is, amely szinte minden külhonban élő munkavállalót érint. Magától értetődő módon erről sem lelni semmiféle érdemi információt egyelőre, ha lesz, megírom.

Nüansznyi apróság, ám jellemző: az útiokmány igénylő nyomtatvány az annyira friss, hogy eggyel kevesebb rubrikája van az útlevélszámnak, mint amennyi az útlevélben szerepel. Nyilván 2006 óta nem volt idő megváltoztatni ezt sem.

Szeretném megköszönni Osvát Krisztinának (követség, Canberra) és Szabó Miklósnak (hon. konzul, Auckland), hogy a fentiek ellenére is szívvel végzik a munkájukat.

Egyelőre annyit tudni, hogyaz ára (csak készülék) ára így alakul:

16GB : $1,179.00
32GB : $1,379.00

Semmi további infó a csomagokról nincsen, az is homály, hogy mennyiért dobálják ki a 3G-ket, azt viszont már tudni, hogy nem lesznek hálózatfüggőek a készülékek.

10 feleletválasztós kérdés lesz, igyekszem olyanokat kérdezni, ami vagy már volt a blogban, vagy nem.  Vagy más blogjában. Minden nap egy kvízkérdés, az első helyes válasz a nyerő, akinek a legtöbb helyes válasza lesz, az nyeri a fergeteges ajándéközönt. A fergeteges ajándéközön még nem tudom micsoda, biztos, hogy valami zátonyos ajándék lesz de istókuccse postára adom.

Az első kérdést Pukekónak köszönjük:

Az alábbiak közül melyik madár nem röpképtelen?

1. kiwi
2. weka
3. kokako
4. takahe
5. kakapo

A helyes válasz sorszámát kéretik üstöllést a komment mezőbe beríni, csak az ott megadott válaszok érvényesek!

]]> http://www.pappito.com/2009/06/29/uj-zeland-kviz-1/feed/ 13 http://www.pappito.com/2009/06/29/uj-zeland-kviz-1/ http://feedproxy.google.com/~r/Pappito/~3/GPSfvNLXB_E/ http://www.pappito.com/2009/06/28/ps3-super-stardust-hd/#comments Sun, 28 Jun 2009 06:22:15 +0000 pappito http://www.pappito.com/?p=3252 A 2.8-as frissítés letöltése után kicsit körülnéztem a storeban, hogy mifene játékok jelentek meg a közelmúltban. Sok érdekes mellett (kell a békás-golyós Zuma és a Burn Zombie, Burn!) felfedeztem egy klasszikus átiratát egy mégklasszikusabbnak, amit nem egészen négy dollárokért vesztegettek : Super Stardust HD.

Az arcade játékok kedvelői biztosan ismerik a régi asteroids játékot, annak a 3D remake-je az SSHD. A feladatunk pofonegyszerű, egy bolygóra kell vigyáznunk úgy, hogy mindent szanaszéjjel lövünk, amit csak meglátunk. Az arcade játékok nagyjából mind erről szólnak, ez pedig egy példaértékű megoldás. Mérhetetlenül nagyszámú ellenfelet kell leküzdenünk, a rendelkezésünkre álló négy különböző fegyverrel.

Az első a sziklazúzó (zöld skulók) a másik az aranyolvasztó (piros lángszóró) a harmadik pedig a jégtörő (kék skulók).  Ha szorongattatotságunk már elviselhetetlen, akkor van nálunk egy bomba is, azzal le lehet radírozni a fél pályát, de ezzel takarékosan kell bánnunk. A ránk forduló aszteroidák között vannak zöldek is, ha ezeket szétljük, akkor véletlenszerűen kapunk pontokat, bombákat, vagy a fegyvereink hatékonyságát növelő stuffokat, pajzsot. Ha már előrehaladott állapotban vagyunk, akkor időnként kaphatunk tartalék hajókat is, mert eleinte fogy ám a járgány és gyorsan elérjük a gémóver feliratot.

A bolygóra törők eliminálása nem triviális, az irányítást szokni kell, a kontroller bal jostickja irányítja a hajót, a jobb pedig a lövés irányát. Eleinte ez roppant zavaró, és számos gémóvert köszönhetünk neki, de amikor belejöttünk, akkor remekül manőverezhetünk és csilliómillió pontokat szerezhetünk, ha ráált a szemünk a gömbhéjen való mozgásra.

A HD minőségtől az egész nagyon élvezetes, nagyon mozgalmas, színek, és vannak kicsit gondolkodósabb részek is, de azért kisdoktori fokozat alatt is szuper játékélmény a folyamatos hentelés. Egy kis extra, hogy ha meguntuk a gyári zenét az igázás alatt, akkor a játék beállításaiban választhatunk a saját, már a konzolon levő zenéink közül is, ennek köszönhetően én Art Blakey and the Jazz Messengers zenéjére pusztítottam az ellent, ami lényegesen sokat dobott az amúgy sem unalmas játékon. A játékmenetről itt megnézhettek egy faja kis videot, elég jól érzékelteti a tempót, de a tecsőn is van számos mozgókép a témában.

Verdikt: musthave, NZD 3,95-ért, de az eredeti tízdolláros árat is megérte volna :)

1957 február

1957 május

1958 augusztus

1958 augusztus

1958 október

1958 október

1958 november

1958 november

1958 november

1958 december

1959 január

1959 február

1959 április

1959 április

Pictures: Archives New Zealand, Auckland Regional Office.

***

1959 május harmincadikán egész Auckland, de különösképpen a North Shore, erős izgalmi állapotban várta, hogy a híd megnyitó ünnepsége megkezdődjön. A város már jó ideje felkészült, hogy áthidalja a távolságot a gyorsan fejlődő North Shore és az ettől délebbre eső részek között. Boldog-boldogtalan várta ezt a napot, de a híd átadásáig hosszú utat kellett megtenni.

***

1956 januárjában Westhavenben döntötték el, hogy szükség van arra, hogy az északi részt egy híd kapcsolja a belvároshoz. A tervben egy acélszerkezetű, körülbelül ezer méter hosszú híd megépítése szerepelt, amely a tervek szerint majd lehetővé teszi, hogy a város észak felé is terjeszkedjen, gyorsabb legyen a szállítás, és közvetlen utat jelent északnak. Ebben a sok szép fényes következményben sokan nem hittek akkoriban, ideértve némelyeket akik mellesleg a projekten dolgoztak.

***

North Shore ebben az időben meglehetősen nyugis hely volt, a XIX század közepétől éldegéltek itt emberek, akik főleg mezőgazdaságból éltek, gyümölcsöskertjeik vagy farmjaik voltak, amelyek elfoglalták az aprócska, álmos tengerparti városkák közötti részeket. A Castor Bay feletti negyedek még nem is léteztek. Aki naponta bejárt a városba, az ezt kompon tehette, Devonport, Bayswater, Northcote vagy Birkenhead kikötőiből, aki a járművét is vitte volna magával, annak Devonportban kellett elkapni a gőzhajót ami nem csak utasokat szállított. Azok a középiskolások akik a városban levő iskolákba jártak, kétszer buszoztak és egyszer kompoztak, majd hazafelé mégegyszer ugyanezt.

***

Már 1860 óta mocorgott a fejekben az igény, hogy kiváltsák a gőzkompokat, egy Ponsonby farmer javasolta is, hogy építsenek egy pontonhidat, de nem neki volt egyedül ilyen okos ötlete, úgy nagyjából tízévenként horgadt fel valakiben a gondolat, hogy kéne egy híd. Az igény egyre intenzívebb lett, amíg csak a Royal Commission el nem rendelte, hogy épüljön híd, négysávos, úgyhogy az igények mellett némi politikai presszió is megjelent.

***

A kormányzat elfogadta az Auckland Harbour Bridge törvényt 1950-ben, amellyel megnyílt az út a Harbour Bridge Bizottság létrehozása előtt és általa a tervek megvalósításának lehetősége is. A bizottság első elnöke a város polgármestere, Sir John Allum lett. Az előkészületek azonnal megkezdődtek, 1951-ben Westhavennél (a jelenlegi marina mögötti részen) kisajátítottak egy kis földet, hogy építési területet csináljanak belőle.

***

Természetesen pénzügyi szempontból számos kihívás állt a projekt előtt. A bizottság kötvényeket bocsájtott ki, amelyekért a kormányzat vállalt kezességet, de ez a kezesség természetesen komoly pénzügyi kontrollt is jelentett. Ez a kontroll azonnal láthatóvá is vált, ahogy az öt közúti sávos, két gyalogjárdával és egy vasúti sínpárral ellátott tervet pillanatok alatt megvétózták a kivitelezési költségek miatt, és egy 4 közúti sávos tervet voltak hajlandóak csak elfogadni. A brit Messrs Freeman-Fox által elkészített terveket 1953 decemberében nyújtották be, majd 1954 októberében fogadták el és aláírták a kivitelezési szerződést is. Az alapító okiratot 1956 januárjában írták meg, innentől kezdve a munka komolyra fordult.

***

A tapasztalt hídépítő munkások nagy részét, angliából importálták. Az első feladat az alapozás volt, amelyet a Dorman Long és Cleveland Bridge Engineering vállalatok végeztek az öbölben. Ez meglehetősen koszos meló, ráadásul a munkások nem csak művezetői, hanem légkörit meghaladó nyomás alatt dolgoztak, a munka után pedig keszonkamrákban kellett várakozniuk, hogy épségben hazamehessenek. Az építkezés első áldozati is közülök kerültek ki, hárman vesztették életüket a munkák ezen része során, rájuk egy emléktábla emlékeztet Stokes Pointnál.

***

A híd északi végét Northcote Pointnál jelölték ki, úgyhogy Stokes Point és Sulphur Beach környékén széleskörű munkálatok kezdődtek, hogy helyet csináljanak az autópályának és a fizetőkapuknak. Sulphur Beach ezt megelőzően hajóépítő műhelyekkel és halászrakpartokkal volt tele, ez alaposan megváltozott. Az új, széles út pont ott fekszik, ahol korábban a lejárat volt Shoal Bay-be. Mivel errefelé lakóházak álltak, amikkel kezdeni kellett valamit. A kb. száz háztulajdonos közül, aki nem adta el a házát kisajátításban, az megszokta, hogy ott megy a pálya a feje mellett, annak minden zajával, amiből kaptak is egy kis ízelítőt az építkezés alatt.

1957 február

Hatalmas, 14×23 méter alapterületű pilléreket kezdtek építeni, amelyek darabonként hét és félezer tonna betont nyeltek el. 1955-re hat pillér emelkedett ki a vízből, készen állva, hogy fogadja a hídszerkezetet, amelynek a szerelése már folyt, a helyreemelését 1956-ben kezdték meg. A kész darabokat uszályokon úsztatták a megfelelő pontra, majd a beemelésüket úszó darukkal végezték. Az aucklandiak félelemmel vagyes tisztelettel bámulták ahogy a híd épült a szemük előtt, az öböl még semmi ilyen léptékű mutatványt nem látott.

1958 november

1959 május harmincadikára a híd készen állt az átadásra, amit az egész lakosság izgatottan várt. Hatalmas rendezvények, divatbemutató, vurstli, felvonulások, térzene, táncolás pirkadatig – Auckland birtokbavette az újdonságot. Hivatalosan csak alig pár embert hívtak meg az ünnepségre, de ezrek jelentek meg mégis, hogy résztvegyenek a nagy hídonátsétáláson, egy héttel azelőtt, hogy megnyitották volna a hidat a járműforgalomnak. A hivatalos megnyitó a Toll Plaza-nál zajlott, a főkormányzó, Lord Cobham vezetésével. Ezután a híd hivatalosan is és a gyakorlatban is – életre kelt.

1959 hivatalos megnyitó

Azt követően, hogy a járműforgalom már nem volt menetrendhez és kompmérethez kötve, a mértéke egészen fantasztikusan megnőtt, annyira, hogy a korábbi számítások erősen alulbecsültnek lettek nyilvánítva. Az első évben 4.9 millió jármű haladt át a hídon, és 1966-ra ez a szám elérte a 10,6 milliót. Ekkor újrabecsülték a változás mértékét és a várható forgalomnövekedést, és gyorsan kiderült, hogy ha minden így halad, akkor 1970-re, négy évvel később elérik a híd maximális kapacitását. Mégiscsak hiányozni kezdtek az eredeti tervekről lespórolt sávok, sínek. Nyögvenyelősen terveztek még egy hidat, de aztán a kiegészítő sávok ráépítésének javaslata ment át, elsősorban azért, mert ahhoz fel lehetett használni a már meglévő pilléreket.

4 sáv

A kiegészítő sávok megépítésének és felszerelésének szerződését egy japán cég nyerte el, az IHI. Elég meredek húzás volt, húsz évvel a második világháború után, erősen japánellenes közhangulatban (egyes szóbeszédek szerint a japánok partraszálltak itt – szerk.) japán céget bízni meg a kivitelzéssel. A helyiek morgolódása azért alaposan megcsappant, ahogy végignézték, micsoda precizitással mozgatják az uszályok az előregyártott hídelemeket, és mennyire profin irányítja a japán mérnökcsapat a két darut amelyek a helyükre emelték  a darabokat. Ez az utólagosan felszerelt négy sáv gyorsan megkapta a “nippon-clipon” becenevet. Egyesek szerint ez az egész utólagos machináció nem biztonságos, vannak akik sosem hajtanak át az utólagosan felapplikált sávokon, amelyekről a teherforgalom ki is van tiltva. Mivel ezek nem a híd tartószerkezetét, hanem a pilléreket terhelik, az eredeti és az utólagos hídpályák mozgása terhelés alatt különbözik, ami ijesztően hat egyesekre.

8 sáv

Megnyitásakor a híd fizetős autópályaszakaszként kezdett üzemelni, hogy behozza az árát. A két felhajtón fizetőkapuk sorakoztak, ezeknél kellett kifizetni az átkelés árát, amely 1959-ben 25 cent volt, irányonként, és a hídpénz folyamatos sopánkodásra adott okot az autósoknak. Mivel a híd eredendően úgy lett tervezve, hogy a hídpénzből fizetik a kivitelezésre felvett hiteleket, a hídpénz léte nem volt meglepetés, de sokan utálkoztak miatta, amit csak erősített, hogy hatalmas dugók keletkeztek a hídon csúcsidőben. Nem meglepő, hogy lassanként a hídpénz inkább politikai, mint gyakorlati kérdéssé vált, amiről (és ami ellen) végtelenségig lehetett lamentálni. Végül 1984 március 31.-én a kormányzat eltörölte a díjat és lebontotta a fizetőkapukat.

fizetőkapuk

Ezzel, 1984-ben a Harbour Bridge Bizottság elérte a célját, amire létrehozták, a híd megépült és kiválóan működik. Az üzemeltetés és a karbantartás feladatait átvette a Ministry of Works, ma a közútkezelő gondozásában működik. 1987-ben repedéseket fedeztek fel az utólagos sávok hegesztéseinél, úgyhogy egy kb. egy évig tartó munkafolyamat vette kezdetét, amely során csak éjszakai műszakokban végigjavították a szerkezetet.

A közlekedésrendészeti feladatokat a rendőrség kapta. Mivel a forgalom sajátosságai miatt a csúcsidőkben az egyik irányba többen igyekeznek, a 8 sáv ilyenkor 5:3 arányban megosztva üzemel. A váltások sorozatos gondokat okoztak, a lámpás forgalomirányítás nem volt túl hatékony, több esetben is súlyos frontális ütközések történtek, amelyek haláleseteket, sérülteket és további dugókat okoztak. Ezért a rendőrség kitalálta, hogy egy mozgatható fizikai akadályt emel a két irány közé, és ezt rakosgatja szükség szerint, naponta négyszer. Ez volt a világon az első ilyen megoldás. A sárga masinát idén márciusban felváltotta egy újabb, gyorsabb, működéséről egy kis vidót is lelhettek itt.

Movable Line Barrier Machine

2001 december elsején elindult az Auckland Bridge Climb szolgáltatás, amely lehetővé teszi, hogy bárki, aki kifizeti az árát, a híd alól felsétáljon az ívek tetejére, majd onnan le a másik oldalon. A biztonsági felszerelések és a híd felkészítése hétmillió dollárjába került az üzemeltetőnek. Az 1.6 km-es séta 120 dollárba kerül. Ugyanekkor megnyílt a bungee jumping lehetőség is.

A híd folyamatos törődést igényel, de egyelőre bírja a strapát, csak az áteresztőképessége elégtelen, rendszeresek a torlódások és a dugók, ha rossz időben ér oda az ember, akkor bizony időbe telik az átkelés. Vannak tervek, hogy egy másik nyomvonalon egy másik hidat is építsenek, sőt kombinált vasút-közút alagutak is szóbakerültek, de még sok árapály ciklusnak kell lezajlania, mire kész megoldás születik.  Az sem dől még el, hogy át lehet-e majd törvényesen kerékpározni vagy gyalogolni rajta.

Addig is marad az Auckland Harbour Bridge íve az öböl felett.

Many thanks to the following people and organisations for their invaluable help in writing this post:

• Kirsty Webb ( NZ Resources Librarian, Takapuna Library, Auckland) – pictures marked with “***”
• Lousie Anderson ( North Shore Libraries Image Collection, Auckland)
• Jenni Chrisstoffels ( Research Librarian, Turnbull Library Pictures, Alexander Turnbull Library, Wellington )
• Geoff Chamberlain ( Library Services Manager, North Shore Libraries,Auckland )
• Archives New Zealand, Auckland Regional Office

Egy következő posztban láthattok képeket az építkezésről, vízről, levegőből, akit érdekel, hogy hogy néz ki egy ekkora monstrum félkészen, annak eyecandy.

]]> http://www.pappito.com/2009/06/26/a-harbour-bridge-sztori-i/feed/ 4 http://www.pappito.com/2009/06/26/a-harbour-bridge-sztori-i/ http://feedproxy.google.com/~r/Pappito/~3/nnWusE0ZJ-I/ http://www.pappito.com/2009/06/25/uj-zeland-tevhitek-kiskate/#comments Thu, 25 Jun 2009 02:54:18 +0000 pappito http://www.pappito.com/?p=3179 Mielőtt ide érkeztünk volna, nekem is volt számos, azóta pedig további tévhitekkel futottam össze a zátonnyal kapcsolatosan.

Arra külön most nem térnék ki, hogy a kerítések és a füstölt/lángolt húsipari termékek összefüggései mennyire állanak távol a valóságtól, mert a “külföldön minden jobb” elméletnek nagyjából tízmillió híve van biztosan, ebből legalább hétmillió (saját becslés) tökéletesen fogalom nélkül való. Valamit, minden külön vita helyett, nem, a maorik nem olyanok, mint a cigányok. Na, hosszú lesz és nincsenek képek.

Tévhit – Éghajlat

Az első és nem csak magyarok által mélyen elhitt dolog, hogy Új-Zéland mediterrán éghajlatú ország. Rejtély, hogy ezt miért gondolják a népek Európában, de valamiért gondolják. Antropoetimológiai (na ha ez nem új szó…) kutatásaim szerint, főleg a keleteurópaiak képzelik az országot a karib világ égöve alá, de nem mentesek ettől a téveszmétől a németek sem, sőt, brit születésű versenyzővel is összefutottam már, aki felháborodva magyarázta, hogy ő azért jött ide, mert otthon nem bírta a sok esőt. (az ugyan igaz, hogy az egyenlítőtől kb. annyira van, mint Olaszország, csak itt nincs Földközi-tenger, ellenben van sarki szél, délről meg óceáni éghajlat, lásd áltisis tankönyvek) Az időjárás okozta – mellesleg nem túl erős – kényelmetlenségeket fokozzák a számunkra szokatlanul hitvány lakóépületek és a magas páratartalom. Mindezek mellett itt északon még hó sincs. Meleg nyár, hűvös tél.

K: Kellemes, délolasz/kubai időjárás van itten?

V: NEM

Tévhit – Új-Zélandon nincsenek vírusok, ragadozók, veszélyes állatok.

Részben igaz, ha leszámítjuk a vírusokat, ragadozókat és a veszélyes állatokat. NZ nincs elszigetelve, még ha nagyon is sokat törődik a védekezéssel, de simán ideért például a sertésinfluenza, a behurcolt rágcsálók adtak a madárvilágnak és tömegpusztító fegyverrel kell irtani az oposszumot. Veszélyes állat lehet a cápa, (na jó medve tényleg nincs) de a halakban gazdag vizek miatt a nagyszámú cápa nem igazán támadja meg a büdöslábú embereket. A vérbirkák valójában nem léteznek. Olyan mértékű veszélyes jószág felhozatal, mint a szomszéd OZban, tényleg nincs, a cápán, egy dühös pókon és influenzavíruson (meg a szokásos gyermekbetegségeken, mint a lustaság, szelektív hallás) kívül nem kell aggódnunk. Fentieknél jóval veszélyesebbek és több áldozatot szednek az ázsiai autóvezetők.

K: Vannak Új-Zélandon veszélyes fenevadak?

V: Igen, nem jellemző

Tévhit – Új-Zéland lassú és tahó redneckek szigete

Az ország mérete és a lakosság száma úgynevezett népsűrűséget okoz. Ez Nz-n alacsony, hatalmas lakatlan területek vannak, a települések mérete kicsi, lélekszámuk alacsony, a nagyvárosok (van vagy öt) kivételével tényleg nem laknak az emberek egymás szájában, és mivel piaci viszonyok vannak, egy 300 lelkes faluban nem épül 20 termes gigamozi és külön színház. A nép – európai szemmel – valóban sokszor tűnik büdösgyökérnek, de a papucsban/gumicsimmában járás csak részben az igénytelenségre vezethető vissza, inkább praktikus okai vannak, csakúgy, mint a terepjáróhasználatnak. Az alacsony népsűrűség és a nagy távolságok miatt az alacsonyabb rendű utak szinte kivétel nélkül mentesek az aszfalttól, ellenben sokat esik, a sárban gázolásra pedig két dolgot fejlesztett ki az emberiség, a gumicsimmát és a terepjárót. A mezőgazdaság, amely ugyan a GDP-nek csak 4-5%-át termeli meg, a munkaképes lakosság 10%-át foglalkoztatja és része a kiwi hagyománynak. Úgy általában nem ciki parasztnak lenni vagy borjú premixet reklámozni a tévében. A parasztnak levés rohadt nehéz meló, és itt nem divat a nadrágszíj parcella, hatalmas területeken termelnek, legeltetnek, és 80-100 ezer birka mellett repül az idő. Ugyanakkor a városlakók között messze többen tudták elhelyezni a térképen Budapestet, mint számítottam rá, bár a helyi magyarok szerint ez nem az itteni oktatási rendszertől van, annak ellenére, hogy az itteni egyetemek nagyja a világban szépen elismert végzettséget ad. A vidéktől el nem távolodás amúgy bájosan jelen van a városban is, ahol dolgozom, az autópálya egyik oldalán az ország legnagyobb bevásárlóközpontja van, a másik oldalán tehenek legelnek, de a Cornwall park 200 hektárján a város kellős közepén is birkák és tehénkék laknak.

K: Új-Zéland lassú és tahó redneckek szigete?

V: Nem

Tévhit – Új-Zéland unalmas és ingerszegény, minden ötkor bezár, nincs itt semmi, mindenki szétunja magát

Valóban, az ország ha nem is mindenben, de szinte teljes egészében eltér a nyugati aluljárótól. A nagyvárosi élet is sokkal lassabban zajlik, mint egyes középeurópai városokban, ugyanakkor aki akarja, itt is megtalálja a számára mgefelelő szórakozási lehetőségeket. Van színház, mozi (imax is), felnőtt bárok, éjszakai lokálok, sörözők, sörözők meccsnézéssel, éjjelnappali golfpályák, uszoda, kupleráj, az utasellátó színvonalától az überexlkuzív éttermekig minden.  A szokásos gyorsétteremláncok és a szokásos márkák nagyjából itt is fellelhetőek, sőt kiegészülnek az ázsiai piacokra szánt holmikkal is.

Ezen felül persze a természeti környezet végtelen lehetőségei, ahol nagyjából mindenki azt csinál amit akar, na mondjuk a sífutást leszámítva, mert ahhoz délebbre kell menni. Ha vadászni akarsz, (akár étkezési célból) pofonegyszerűen juthatsz vadászfegyverhez, ha pecázni akarsz, csinálhatod, a normál korlátozásoktól eltekintve (faj/mérethatár/szezon) azt csinálsz amit akarsz. Az outdoor sportok leghülyébbjeit is gyakorolhatod, akkor sem szól rád senki, ha súlyzót lengetve hátrafelé sétálsz a tengerparton, vagy ha napi 20km-t gyalogolsz 100 kiló súllyal, vagy viharban mész kajakozni a tengerre vagy minden csütörtökön tüntetsz a monociklizve-hegedülés olimpiai számmá nyilvánításáért. Ezekhez minden felszerelés beszerezhető minden sportboltban (a hegedű természetesen a hangszerboltban)  az interneten pedig a futók, kutyávalfutók, többkutyávalfutók, babakocsittolvatöbbkutyávalfutók, babakocsittolvatöbbkutyávalfutókatmonociklinhegedülvekísérők közösségi portáljait is megleled.

Emellett a helyi lapokban – a megnyerő mosolyú temetkezési vállalkozók képei között – remek dolgokba futhat az ember a “nézzünk együtt madarakat” mellett a “szedjünk szemetet lakatlan kis szigeten együtt az öbölben”, “nézzünk meg együtt egymás szép kertjeit ésk közben teázzunk” programok általánosan elérhetőek. Az emberek szórakoztatják magukat, no meg egymást, és amilyen felszínesnek tűnnek is néha, odafigyelnek egymásra, a szomszédokra, anélkül, hogy ZIL-tükröt szerelnének az ablakkeretre. A kis helyi közösségek, mint a kerületi zenekarok, rotary-klubok, festeni, túrázni, rádióamatőrködni, búvárkodni, táncolni, ezotériáról beszélni, vitorlázni szeretők, sportegyesületek száma végtelen, ezekhez simán csatlakozhatunk, örömmel fogadnak, ahogy a gyerek-játszóházak vagy a természetvédők is. Rengeteg múzeum, galéria, koncert zajlik, ahogy egy rendes nagyvároshoz illik. Az ünnepeken az utcai felvonulások nagyon népszerűek, az ANZAC napi katonás parádétól a mikulások felvonulásáig, e nyári hétvégéken a belváros amúgy is mozgalmas estéket kínál a szórakozni vágyóknak. Persze a pici településeken fentiek csak korlátozottan igazak, de ez minden más országban is így van.

A természeti szépségek felfedezése pedig egy egész életre ellát időtöltéssel, látnivalóval, utazni könnyű és nem is túl drága, a belföldi turizmus erős és jól működő iparág. Aki itt unatkozik, az unatkozni akar.

K: Unalmas és ingerszegény ez az ország?

V: Nem

Tévhit – Új-Zéland érintetlen ősvadon, végeérhetetlen erdőségekkel, paradicsomi állapotokkal

Majdnem. Az ember megjelenése alapvetően átformálta a sziget élővilágát, már a Moavadászok is az erdő felgyújtásával terelték a hatalmas madarakat, a fehér ember megjelenése viszont a maradék erdők kb. 90%-ának kiirtását is jelentette, amellett, hogy a védtelen és ellenségektől mentes madárvilágra szabadította a kutyát, macskát, sünöket, patkányt, oposszumot, a kiirtott erdőket pedig eltüzelte és/vagy házat épített belőlük. Helyükön szarvasmarha és juhlegeltetésbe, gabona és egyéb haszonnyövény termesztésébe kezdett, utakat, kikötőt épített, szóval a szokásos módon bánt el a környezettel.

A modern Új-Zéland már sokkal tudatosabban igyekszik visszaformálni az élővilágot, hatalmas természetvédelmi területeket hoz létre, hal, madár, növényrezervátumokat, ahol az 1-2 ezer évvel ezelőtti, természetes állapotokat igyekszik megteremteni, vagyis hagyni, hogy a természet megteremtse magának ezeket. A jól átgondolt “zöld” imidzs és ennek minden platformon való sulykolása nem véletlen, a tiszta levegő, tiszta vizek, tiszta birkák komoly profitot hoznak az élelmiszeri exporton és az idecsábított turistákon keresztül. Az állam igyekszik ezeket a területeket nem elzárni a látogatók elől, hanem sőt, ösztönöz, hogy menjél, lássál, neked építi ki a sétautakat, vécéket, parkolókat, információs táblákat. (és mondjuk tényleg, Tawharanuiban a semmin túl is volt vécépapír a budiban)

Nagyon sok teendő van még, amibe beletartozik szerintem az is, hogy az embereket le kéne szoktatni a szemetelésről, mert azzal együtt, hogy pucolják az utcákat, sokan eldobják a szemetet. Az viszont igaz, hogy a természetvédelmi területeken lerakott lukasfürdőkád-szétrohadtautógumi-fáradtolajoskanna triász nem jellemző, sőt.

K: Érintetlen ősvadon-e Új-Zéland?

V: Nem ( de igyekszik )

Tévhit – (ez a kedvencem) kiwi akcentus nélkül nem megy

Persze ez csak annak érdekes, aki huzamosabb ideig kíván a zátonyon tartózkodni, turistáknál fel sem merül a kérdés, valamint kiváló, sokhetes túrákat is tettek itt olyanok, akik egyáltalán nem beszélnek angolul. Szóval ez a sokszor és sok helyen visszaköszönő fantazmagória, hogy a kiwi akcentus szükségeltetik ahhoz, hogy itt elhelyezkedhess. A dolog nyilvánvaló hülyesége ellen nem csak az szól, hogy magamon kívül hirtelen fel tudnék sorolni vagy 10 magyart a közvetlen közelemből, akik mind itt élnek és dolgoznak, az akcentusuk pedig leginkább keleteurópai, hanem az is, hogy a kollegáim, akik 38 kölönböző anyanyelvvel rendelkeznek, is simán élik világukat, végzik a munkájukat, függetlenül attól, hogy lengyelország, zimbabve, korea, vagy sri lanka a szülőföldjük. Aki hallott már indiait vagy kinait angolul beszélni, az tudja mire gondolok, amikor azt mondom, hogy minden fish+chipses kínai vagy koreai, viszont minden trafikos indiai vagy paki. Tény, hogy a kiwi akcentus meglehetősen jellegzetes (az “í” hang indokolatlan használata olyan szavakban, mint “pen” ejtsd: pin, “seven” ejtsd: szivn, “better” ejtsd: bitr) ráadásul gyakran hadarnak is, de alapvetően ez azért az angol nyelv. Ha tudsz angolul, akkor tudsz. Ha az éneklős indiaiak kiejtése megfelel, a tiéd is meg fog.

K: Szükséges a kiwi akcentus az érvényesüléshez?

V: Nem

Tévhit – itt mindenki egészségesen él, sportol, radiátorhasa van és 100 évig él

Minden az arányokon múlik. Köszönhetően a telepes, uttörő, nem túl távoli múltba visszavezető életvitelnek, a mozgás és a falakon kívül levés tényleg roppant népszerű errefelé. (egyes rosszmájú vélemények szerint ez azért van, mert a falak olyanok amilyenek) Az egészséges élet mánia és a fitneszfasizmus természetesen ide is elért, és itt bizony zsíros televénybe hullt a magja. A mármár beteges sportolásmánia általánosan elterjedt és öngerjesztő folyamattá vált. Ez a dolog jó része, a lakosság nagyja csinál valamit, még ha csak sétál egy kicsit a parton, az is több a semminél. Ezt egyébként nagyon jó látni, a postás is bringával hordja a leveleket, rajta kivül is számos kerékpáros, futó, kocogó, súlyzóvalsétáló, kajakozó látható szerteszét, még télen is. Az, hogy a sporolási lehetőség tényleg csak egy lépésre van a kaputól, meg is látszik.

Az organikus termesztésű vagy bio-feliratú kaják igen kelendőek, stramm piacot teremtettek maguknak, sőt, mit több, itt sok esetben tényleg műtrágyát, vegyszert sosem látott területeken növesztgetik az alapanyagokat. Népszerűek a gabonapelyhek, a cukormentes cuccok, fat-free vagy low-fat felirattal talán még zoknit is lehet kapni.

Van viszont egy másik réteg, aki nehogy nem csinál semmit, hanem a nemzetközi versenyszabályoknak megfelelően, a legszemetebb kaját eszi, és ezt azonnal zsírrá alakítja. Annyi hombárméretű, bojlertesű alakot, mint itt, még nem láttam sehol. Annyi szemét kaját, mint itt, nem láttam sehol. Azon se csodálkoznék, ha valaki piacradobna olyan csipszet amely csokiba forgatott hokey-pokey ízű marshmellow izű lenne. És megvennék. Rengeteg csokit esznek, rengeteg fagyit esznek, rengeteg cukros-szénsavas szart isznak, és ezekért mind kocsival mennek, nehogy egy kalória is elvesztegetődjön. A kövérség (elhízottság?) országos probléma, de ez az oldala nyilván kevésbé látszik az országnak. A legdurvább esetek a gyerekek között lelhetőek fel, szerintem nincs szánalmasabb látvány és gondatlanabb szülő, mint aki hagyja a gyerekét mozgásképtelenre dagadni. A maori és szigeti elzsírosodottaknak legalább annyi mentségük van, hogy náluk az elmúlt párezer évben a kövérség a jólét és a termékenység jele (v.ö: Willendorfi vénusz) ugyanakkor ez ma már nem feltétlenül igaz, viszont a mértéktelen elhízás egyszerűen a legolcsóbb, leghitványabb kaják mértéktelen fogyasztásától van.

A kóros elhízás mellett jókora probléma az alkoholizmus, a dohányzás (amit nagyjából már mindenhonnan kitiltottak) és egyre erősebb a kábítószerfogyasztás. Pont ma hallottam a rádióban, hogy az ország az elsők között van a termesztett és elszívott fűmennyiség tekintetében és ha ilyesmire vágyik az ember, akkor különösebb kockázat nélkül szerezhet, sőt termeszthet a kertben, úgyse veszi észre senki.

K: Mindenki sportol és egészségesen él Új-Zélandon?

V: Nem

Tévhit – Új-Zélandon nincsenek jó nők.

Több helyről is hallottam fenti tévhitet, amelyet pár heti turistáskodás után, saját tapasztalatként hangoztatnak. Az bizony igaz, hogy annyi jó nő, mint Magyarországon, na annyi nincsen. Ellenben a nyitott szemmel járók bizony felfedezhetnek maguknak csuda példányokat, és itt nem csak a – Jocó szavával élve – white trash van (akiken 5 generáció után is látszik a csőmellű brit eredet), hanem mindenféle szín és méret képviselteti magát, a pacifik szigetlakótól (danger! sok báty!) a legváltozatosabb ázsiai eredetig, a mokaccsinó-halványbarnától a csizmapác-fekete bőrig minden van, amit a pantone színskála csak lehetővé tesz. Nagy merítés, az összes kontinensről jöttek és jönnek ide emberkék, gyönyörű nőkkel. A legszebbeket persze nem látni, ha csak ülsz a Loaded Hog előtt péntek este, de azért kis agymunkával fellelhető a java.

K: Igaz, hogy Új-Zélandon nincsenek jó nők?

V: Nem

Ha neked is van tévhited, vezesd elő, ha van megcáfolt tévhited, azt is, kéretik civilizált ember módjára érvelni. Köszönöm!

Az, hogy miért pont a Hold, azt nagyon érdekesen szemlélteti Asimov a Hold tragédiája című munkájában, de ezt a szorgalmi feladatot mindenki legyen kedves maga elvégezni, itt nem térünk ki rá. A mai dátum azért fontos, mert egy más népek által is észrevett égi formációhoz kötődik, ami kiváló alkalom arra, hogy fordulópontként hivatkozzon rá egy kultúra.

Ma, 24.-én van ugyanis a Matariki, a maorik újéve, az égen pedig a Fiastyúk 7 csillaga ragyog, amiből persze semmi nem látszik, a felhők miatt. De többek egybehangzó állítása szerint azért ott van. A Fiastyúk, vagy görög nevén Plejádok nem csak a maorikat hatotta meg, jellegzetes, szabad szemmel is látható elemei után kapta a 7 nővér vagy hetes nevet, már Homérosz is többször említi. A görögök mellett például a japánok is észrevették és elnevezték, japánul a csillagkép neve Subaru, ezért az autógyár emblémájában is ez a hét csillag szerepel.

Igazából sokkal több csillagból áll (meg három ködből), már Galilei is észlelt 36 elemet a magafabrikálta látcsövén, de csillagászati jelentősége (a fantáziátlan csillagászok úgy hívják M45, pff…) mellett a kultúrtörténeti is jelentős. Számos monda, legenda fűződik a Fastyúkhoz, a magyar legendáriumban például Sánta Kata, akinek a kotlósait büntiből a jóisten felrakta az égre. (Vasárnap szőtt a némber!)

Természetesen nem elhanyagolható (dehogynem) a Fiastyúkhoz kötődő UFO-hívők és mindenféle okkult marhaságok széles skálája sem, annyit jegyezzünk meg, hogy egy népszerű elmélet szerint onnan jön a sok földökívüli a Földre, úgyhogy ha összefutnánk eggyel, akkor legyen miről társalogni.

A maorik szerint ha a plejádok (matariki) feltűnik a horizont felett, és újhold van, akkor van újév, és kész, kár tovább ragozni a dolgot. Mindenesetre nagyon szép látvány lehet, mert a Hold fénye nem homályosítja el a csillagkép halványabb elemeit, legalábbis amikor hazafelé jöttem, akkor a lehelletvékony Holdsarló gyönyörű volt. A Matariki a csillagkép maori neve és az esemény neve is. (a jövőre való felkészlést megkönnyítendő, itt egy lista, hogy mikor lesz matariki itt pedig egy maori holdnaptár amit maramatakának hívnak)

A maorik többféleképpen is megünnepelték az eseményt, a különböző törzsek, mind a maguk módján és nem ritkán eltérő időpontokban, volt aki a Fiastyúk feltűnése utáni első újholdkor, volt aki az első teliholdkor, de a generációról generációra fennmaradó mondákban minden törzs megemlíti, általában a Vegával (Whānui) kapcsolatosan. A Matariki és a téli napforduló összefüggése sem maradt észrevétlen, a legrövidebb téli nap után jönnek az egyre hosszabb nappalok.

Ka puta Matariki ka rere Whānui.
Ko te tohu tēnā o te tau e!

(Matariki újra feltűnik, a Vega megkezdi útját, jelezve, hogy itt az új év.)

A matariki kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy “isten szemei” (mata ariki) vagy “kis szemek” (mata riki). Az egyik legenda szerint, amikor Ranginui (az Ég Atya) és Papatūānuku (Föld Anya) elveszítette utódját, a szelek istene, Tāwhirimātea nagyon mérges lett és a szemeit felhajította a mennyekbe. Más legenda szerint Matariki az anya, a hat körülötte levő csillag a lányai (ezt a görögök is nagyon hasonlóan gondolták csak 7 nővérrel), Tupu-ā-nuku, Tupu-ā-rangi, Waitī, Waitā, Waipuna-ā-rangi és Ururangi. Anya és lányai segítik a Napot (Te Rā), aki nagyon elfárad és elgyengül a téli utazása alatt.

Akármelyik is igaz, a maorik ilyenkor ünnepeltek, és a hagyományokat őrző közösségekben ma is. Idén is felmerült, hogy legyen ez hivatalos állami ünnep, de egyelőre a plusz szabadnapra várni kell. Ellenben egy jól szervezett rendezvénysorozatra nem, a Matariki Fesitval 2009 egy hónapon keresztül számos eseménnyel ünnepli az új év kezdetét. Itt is sok hasznos info, főleg turistáknak, de azért érdemes körülnézni.

Az eseményeket követhetjük a twitteren, ha követjük matarikit, vagy megnézegethetjük az egyelőre üres flickr albumát. A teljes program itt elérhető, mindenki keressen neki tetszőt, a sárkányeregetéstől a növényültetésig, csillagnézegetéstől az ünnepi ebédig. Sikeres újévet mindenkinek!

A sztori nagyon röviden:

Egy fiatalember, aki turistaként érkezett az országba, megismerkedett egy emberrel, majd haza is ment vele, december nyolcadikán, 2007ben. Ezek után a szomszédok kihívták a rendőrséget, amely megtalálta az öregembert aki akkor már brutálisan össze volt verve és haldoklott, az emeleten pedig a fiatalembert az öregember lakásában, magából kifordult állapotban, üvöltözve, törve-zúzva.

2007 december 12-én ez volt az első cikk, majd 15-én jött a második cikk az újságban az esetről, ez elég szűkszavűan fogalmaz:

“Egy 29 éves magyar turistát, Ambach Ferdinándot letartóztattak,  Ronald James Brown megölésével kapcsolatban.”

Ronald James Brown

A meleg közösség a saját portálján már másnap közzétett egy felhívást, hogy mindenki segítse a rendőrség munkáját.

Két nap múlva, 17-én az újság már azt írta, hogy Ambachot magyarországon a hatóságok körözték, ez elől menekült a zátonyra. Az óvadék ellenében szabadlábra helyezést a bíróság elutasította, mert a férfit a magyar hatóságok luxusautókkal kapcsolatos, sokmilliós adócsalás miatt keresik. A magyar férfinek pedig szembe kell néznie a súlyos testi sértéstől a gyilkosságig mindenféle vádakkal.

Lassan a közvélemény előtt is kibontakozott a történet háttere, már amennyi nyilvánosságra került. Kiderült, hogy Ambach és az áldozat egy melegek által is látogatott bárban találkoztak, iddogáltak, beszélgettek, majd elahgyták a bárt, és a szomszédok szerint este fél tíz körül már sikoltozás verte fel az Onehungai csendet. Az áldozatot két nappal később kapcsolták le az életfenttartó gépekről a kórházban, miután a részleges felépülése is esélytelen volt.

Ambach múltjának feltérképezésére a rendőrség nem csak az interpolos együttműködést használta fel, hanem a nyilvános magyar webtartalomban is keresgélt és túl sok érdekesre bukkant, majd ezeket az információkat a magyar hatóságok jobbára igazolták is. Szó került a luxusautók balesetéről, amelyben benne volt Ambach keze, és persze a luxusautókkal kapcsolatos adó és vámcsalásról, a feltételezett okirathamisításról.

Másnap, december 18-án, már megjelenik Ambach vallomása is, és a rendőrség által a helyszínen tapasztaltak is. Ebben Ambach azt állítja, hogy valami partidrogot kapott, és a 69 éves Ronald Brown megpróbálta megerőszakolni, dulakodtak, és Mr. Brown ekkor leesett a lépcsőn. A kiérkező rendőrök akkor értek a helyszínre, amikor Ambach éppen a dupla ágyat dobta ki az ablakon. Négy rendőr kellett, hogy lefogják és bevigyék.

Nem hivatalos forrásokból jutottunk mi is információhoz, amit hittünk is, nem is, amíg Ambach az előzetesben ült, ezeket az infókat a mai cikk megdöbbentően igazolja (index). Sőt, Ambach ügyvéje meglehetősen arrogánsan követelőzve próbált rávenni itt élő magyarokat, hogy segítsenek Ambachnak.

Jelenleg annyit tudunk, amennyit az újság ír, vélhetőleg Ambach nem tudta, hogy melegbárban ismerkedik*, majd utánament az idős férfinak, együtt elmentek a piaboltba és vettek még szeszt, majd elmentek együtt Brown lakására. Brown feltételezte, hogy Ambach is meleg, feltehetően erősen ittas állapotban próbálkozott is a fiatalembernél, aki később módszeresen megverte és egy letört gitárnyakat rugdosott bele Brown szájába.

Ambach Ferdinánd

Az esküdtszék most éppen bizonyítékot szeretne látni a partydrogokra, amin bizony sok múlik, mert ha el volt kábítva a srác, akkor emberölés lesz a vád, ha magánál volt, akkor viszont gyilkosság. Az áldozatot szerették, ismerték a környéken, a közösség megbecsült tagja volt, nem lesz könnyű dolga Ambach védőjének a bíróságon, ezen kívül is sokminden szól a magyar fiú ellen. Az eset brutalitása amúgy is felháborította a közvéleményt, amely, tudatában Ambach bűnözői előéletének, most kifejezetten agresszív.A bírósági szakasz körülbelül három hétig fog tartani.

A gyilkosokért eddig se rajongott senki, de súlyos következménye lehet ha a magyarokat a bűnözéssel, gyilkolászással azonosítanák, ami eddig nem volt jellemző, sőt. Magyarország itt nem gyakran szerepel a hírekben, akkor is jobbára sportesemények kapcsán. Nem örülnék, ha a hosszú évtizede itt élő magyarok által kidolgozott megbecsülés és elismerés ide menekülő magyar bűnözők miatt fordulna előítéletbe.

*= a személyes véleményem, hogy teljesen életszerűtlen duma ez a “nem is gondoltam, hogy melegbár” , pláne nem egy olyan dörzsölt alaktól, mint Ambach

Ne tessék megijedni, nem egyszerre! Egy év alatt volt szerencsénk ennyihez itt a zátonyon. A miniszterelnök honlapján (mit el nem olvas az ember?) van egy kis önfényezés az ügyben. De a számok azért számok, és hat garas az hat garas.

Az elmúlt egy évben több, mint egymillió Ausztrál turista kereste fel Új-Zélandot. A miniszterelnök, aki egyben turistaipari miniszter is, nagyon meg van elégedve saját magával, de főleg azzal, hogy az OZ-ban lezajlott kampányok mégiscsak komoly eredményt hoztak. Az elmúlt évben a kormányzat igen sokat fektetett be az ausztrál piacba, hogy idecsábítsa a turistákat.

A statisztikai hivatal ma kibocsájtott közleménye szerint, 1,001,880 látogató érkezett ausztráliából múlt május és az idei május között. Ez az első eset, hogy 12 hónap alatt egymilliónál több embert sikerült idevonzani.

John Key ezt mondja:

Márciusi döntésünk, hogy két és fél millió dollárt költsünk ausztráliai marketingre, biztos alapokon nyugodott. Új-Zéland a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is elérhető cél a nyaralni vágyó ausztráloknak, és ebből igyekeztünk előnyt kovácsolni. Az Új-Zéland irányába terelődő figyelem és megnövekedett érdeklődés pont találkozott a versenyképes repjegyárakkal, az elegendő hellyel és a kedvező dollár árfolyammal, ez mind közrejátszott a sikerben. Az egymilliós szám elérése mérföldkő a turistaiparban, hatalmas teljesítmény, különösen ilyen gazdasági környezetben.

A Tourism New Zealand ma beindított egy új promóciót, megünneplendő az egymilliomodok ausztrál turistát. A “Thanks a million” kampányban ketten nyerhetnek egy Új-Zélandi, fullextrás nyaralást. Tíz évvel ezelőtt indult el a “100% New Zealand Pure” kampány, azóta az ausztráliából érkező turisták száma megduplázódott.

Két megjegyzés, az első, hogy kifejezetten lehet egy miniszteriális intézménynek is, mint a Tourism New Zealand, tisztességes webes megjelenése, amire jó ránézni, informatív és célszerű, RSS-el, pöpec logoval meg minden csiribirivel. (? ??) A másik, hogy tessék végignézni a fenti linken a kampányvideókat, van több különböző piacra szánt verzió. Egymillió turista saccra mennyi pénzt hagyhatott itt?

A lényeg, hogy megváltozik az magyar útlevél ügyintézési folyamat, mert egy EU-s rendelet szerint az útiokmánynak tartalmaznia kell un. biometrikus azonosítókat. (tegyük félre, hogy ilyen pl. az arc is, és az már elég régóta van az útlevélben) Mivel a legutolsó, bordó (hivatalosan burgundivörös) okmányban már van chip, amely tartalmazza az adatlapon szereplő adatokat, nem felel meg az EU-s követelményeknek, hiszen nincsen benne biometrikus azonosító, ahogy az állam hívja az ujjlenyomatot.

Ezért az állam, bevezet egy új okmányt, amelyben újabb, nagyobb kapacitású chip lesz, amely tartalmazni fogja a delikvens ujjlenyomatait és akkor mindenki boldog lesz. Az önmagában engem nem zavar, hogy ezért többet kell majd fizetni, merthát a technikai fejlődés áldozatokkal jár, meg minden, ide most képzeljen mindenki tetszés szerinti szóvivői hablatyot.

Az illeték emelkedésének hivatalos magyarázata, hogy június 28-tól egy európai uniós rendelet szerint a biometrikus azonosítókat tartalmazó mikrocsippel ellátott okmányt kell kiadni. A 2006-ban bevezetett bordó útlevélben már van ilyen csip, de az csak a személyes adatok és a fénykép tárolására alkalmas, az ujjnyomat rögzítéséhez viszont nagyobb kapacitású elektronikus adathordozóra van szükség.

Nem elég, hogy drágul az okmány, az érvényességi idő függvényében drágul, idézem:

az öt évre érvényes okmányért 25, a tíz évre szólóért negyven százalékkal kell majd többet fizetni. A 18 évnél fiatalabbak és a hetven esztendőnél idősebbek estében a drágulás 66 százalékos lesz. Ennek megfelelően módosul az eljárás is. Az útlevélkérelem benyújtásakor – a fénykép készítése mellett – a 12. életévüket betöltött személyektől ujjnyomatot vesznek.

Vagyis, ha jól értem, azért kell a 12 éves kor alattiaknak 66%-al többet fizetni, mert nagyobb chip kell az útlevélbe, amibe ugye esetükben nem kerül ujjlenyomat.

De kalandozzunk tovább az abszurdisztáni valóságban! Aszondja a cikk:

Ha erre [az ujjlenyomat rögzítésére - szerk.] valamilyen ok – például sérülés – miatt nincs mód, csak egy évre érvényes útlevelet adnak ki. Ilyen okmányt kap az is, aki külföldön kér útlevelet, mert a követségeken nincs lehetőség az ujjnyomat rögzítésére; azt kizárólag valamelyik magyarországi okmányirodában tudják levenni.

Tehát ha mondjuk nincs ujjad, akkor ne utazgass, ez teljesen érthető, és lássuk is be, hogy ilyen eset kevés van. Ellenben külföldön élő, külföldön dolgozóból annál több, és nekik is időnként lejár az okmányuk érvényessége. Na ők akkor most szépen vásárolnak egy repjegyet, buszjegyet, vagy autóba ülnek, és Mo-n elintézik az útlevelüket, ha nem akarnak egy éves ideiglenest kapni. (Ez mondjuk esetünkben cca. egymillió forintos költség lenne.)

Mindezt azért, mert az állam bevezet valamit, amire nincs felkészülve. Csak finom oldalvágás, hogy mondjuk a gépjármű regisztrációval kapcsolatos EU-s rendelet átvétele nem annyira sürgős, vagy említhetném a helyi iparűzési adót, amely szintén ellentmond az uniós jogszabályoknak. Kétségtelen, hogy utóbbiak forint százmilliókat jelentenek egy évben, miért siessen az állam? Természetesen, hogy az állam külképviseletei csak korlátozottan képesek működni, és ellátni a magyar állampolgárokkal kapcsolatos feladataikat, nem zavarja az államot. (ellenben a külképviselet dolgozóit használja fel az állam ütközőként, hiszen kétségtelen, hogy rajtuk fog csattani a dolog azon része amely nem az egyéb állampolgárokon, de hát épp mostanában zárnak be vagy száz külképviseletet, mert nincs pénz)

Ugyan Új-Zéland annyira jelentéktelen a világban, hogy a hatalmas és erős magyarország megengedi magának, hogy ebbe a négymilliós, commowealth-tag, fejlett országba ne delegáljon hivatásos képviselőt, és hagyja, hogy a tiszteletbeli konzulok, a saját szabadidejüket és saját pénzüket felhasználva, szívességből képviseljék, elemi költségtérítés nélkül. Az itt élő magyarok a tiszteletbeli konzulok emberbaráti jóindulatára kénytelenek hagyatkozni.

Az itt munkát kereső magyarok, ha lejár az útlevelük, csak egy éves újat kaphatnak, a canberrai (az egy másik országban, Ausztráliában van) nagykövetségen keresztül, ami kizárja őket például a két évnél hosszabb work permit megszerzéséből, hiszen nincs az az állam, amely az okmány érvényességét meghaladó érvényességű engedélyt állít ki. (munkavállalási engedély, vízum…) Így, magyar állampolgár nem lehet jogosult például egészségügyi ellátásra, amely kettő évet (akár csak egy nappal is) meghaladó időtartamú munkavállalási engedély birtokában járna neki és gyermekének. (arról nem is beszélve, hogy ugye az ügyintézés is pénz)

Természetesen (?) a rendelet ellenére, amelyet az állam annyira igyekszik betartani, hogy saját magát is megelőzi (lásd a külképviseletek korlátozása) a korábbi chip-es útlevelek pompásan muzsikálnak az érvényességi idejükig, sőt, akinek még a kék útleve érvényes, amely semmiféle elektronikus megoldást nem tartalmaz, az is érvényben marad.

Amiről a cikk nem beszél, az viszont még finomabb, hogy mi történik akkor, ha az útleveled érvényessége lejárt és szeretnél egy újat. Mert ez az igazán finom kaland. Ilyenkor ugyanis un. Állampolgársági Vizsgálatot kell kérelmezni, vagyis, hogy a magyar állam legyen kedves igazolni, hogy mi magyar állampolgárok vagyunk. (mondom, a magyar útleveleünk járt le) Ha az állam igazolja – és ez a folyamat a brit nagykövetség szerint nem kevesebb, mint hat hónap, nem gyorsítható – akkor ezzel az igazolással együtt lehet kérelmezni a feljebb már tárgyalt egyéves útlevelünket. (a kérvényt csak erős idegzetűeknek, vagy kényszerhelyzetben levőknek ajánlom)

Az önmagában felháborító, hogy hat hónapig kell várakozni arra, hogy az állam megmondja a saját állampolgáráról, hogy állampolgár. (ugyebár a korábban lejárt okmányunkat is ez az állam állította ki, ráadásul úgy általában is hivatalok százai regisztrálják arrafelé az állampolgárokkal kapcsolatos adatokat, anyakönyv, jegyzők, lakcímnyilvántartás, okmányirodák, stb.) Ráadásul ez a vizsgálat nem kikerülhető, enélkül nincs magyar útleveled. Ha csütörtökön lejár a magyar útleveled érvényessége, akkor aznap minden rendben, de másnaptól egy hat hónapos procedúrára kényszerülsz, hogy kaphass egy egyéves útlevelet, ha esetleg nem tudsz magyarországra utazni.

Mi részben szerencsések vagyunk, mert az útleveleink még hosszú évekig érvényesek, ám a rövidlábú ugyebár csak két évre kaphatott okmányt, ami lassan lejár. Mielőtt lejárna, meghosszabbíttatjuk, mert ő kap az új szabály szerint 3 évre érvényeset és nem kell ujjlenyomat. (amúgy gyerektől miért nem kell? tudtommal az ujjlenyomat nem változik, de inkább meg se szólaltam). Szolgáltató állam? Köszönjük!

[UPDATE]

Nem tudom, hogy pontosan miért, de azután, hogy a VilágBlog, (amely rendszeresen vesz át külhonban élő magyaroktól posztokat) lehozta az útleveles posztomat, nem sokkal később a NOL címlapján találtam az írásom. Ez meglepett. Nem néztem alaposan körül, és én is a NOL egy cikke alapján írtam.

Soksok piszkálással és mindenféle wikik és howtok elolvasgatása után végül visszahekköltem a régi blogruhát, bár ez nem hozott 100%-os sikert, azért a nagyja jól van. A színes-szagos csiribirik a jobb szélen még hiányosak, ellenben Csanád jóvoltából bővült a kínálat a tumblr feeddel, ami majdnem olyan felesleges, mint amilyen haszontalan, ellenben szeretjük.

Sajnos csomó kis szkript nincs meg, (vagy megvan, csak fogalmam sincs, hogy hol) de hát vagy meglesz vagy se, és egyelőre nincsenek a greklámok sem, majd meglátjuk, sebaj. A blogruhatár alapos változtatásán továbbra is jár az agyam, nem akarok a következő frissítésnél is ilyesmibe hajolni. Ellenben az újat a kályhától kéne újragondolni, ami csomó idő és csomó meló annak, akit rá tudok venni, hogy megcsinálja, vagy átszabjon egy már meglevőt olyanra, amilyet én szeretnék.

Ez ne riasszon senkit, azt már tudom, hogy nagy vonalakban milyent szeretnék, mert Ambyéké nagyon kellemes és modernságos meg korszerű. Meg van sok kép. Ez is egyelőre elmélet.

Tartalomügyben picit változik a helyzet, a megszokott bejegyzéseket ugyanúgy, ahogy eddig, a pappito.com olvasói kapják, ám a működést kiterjesztettem a tumblr-ra is, és ami ott, az a twitteren is. Minden könnyű odamegy és minden komoly dolog ide, mikro és pikoblog világ csak hivatkozásokat kap.

Vannak kiváló támáim (na jó, engem érdekelnek :) jelenleg kidolgozás alatt, lassan azok is jönnek, ha elkészülnek. Mivel úgyis tél van, rövid nappalok, hűsség meg izé, túl sok érdekes dolog nem történik, most rólunk kicsit kevésbé lesz szó.

senki ne adja fel a csüggedését, hanem stay tuned

]]> http://www.pappito.com/2009/06/20/back-to-the-roots/feed/ 2 http://www.pappito.com/2009/06/20/back-to-the-roots/ http://feedproxy.google.com/~r/Pappito/~3/BAdf6olbWi0/ http://www.pappito.com/2009/06/19/elliott-tower/#comments Fri, 19 Jun 2009 01:20:03 +0000 pappito http://www.pappito.com/?p=2997 A köz- és szakvéleményt megosztó épületek időről időre napirendre kerülnek a nagyvárosokban. Auckland sem kivétel, bár a downtown kicsi, vannak felhőkarcolók, és a CBD képét a Sky Tower uralja. Egy nem túl régi terv szerint, az amúgy sem szellős belváros most valami naggyal gazdagodhat.

Jelenleg a belváros (és egyben az egész déli félteke) legmagasabb épülete a 328 méteres Sky Tower, amit magasságban alaposan lemaradva egy irodaház követ. A Tervezett Elliott Tower gyorsan elorozná a második helyet, ha megépülne, de hogy valóban megépül-e, még kérdéses. A Dae Ju Housing Co Ltd, jelenleg befektetőkre vadászik, hogy megépíthesse a 67 szintes lakótornyot, bár egyes hírek szerint a pénz (450 millió dollár) már meg is van, az engedélyezésre várnak, no de erről később.

Az elképesztő, 232 méteres magasságához képest (a teteje valamivel a Sky Tower kilátószintje alatt lesz) karcsú toronyban 260 lakás kap majd helyet, a függőleges épületet pedig két kert – sky gardens – osztja háromfelé. Ez egyrészt segíti a friss levegő áramlását, másrészt jelzés, hogy mennyire környezettudatos is a terv. A környezettudatosságra játszik a tetőn elhelyezett hatalmas napkollektor is, amely az épület hőháztartását hivatott támogatni, megtermelve az éves melegvízszükséglet 65%-át. A tetőtérben két szintes penthouse lakások lesznek, teraszokkal, erkélyekkel, árnyékolókkal, elképesztő kilátással az öbölre, É-D tájolással, amitől rengeteg napot kapnak majd. A lakások mellett az alsó három dupla magas szint amolyan bevásárlóközpont-féle lenne, parkokkal.

A tető a napkollektorok mellett egy további fontos feladatot is ellát majd, fényt vezet az épület belsejébe. A hosszabbik oldalon, az íves üveghomlokzatot megtöri a lépcsőház, ami egészen az égbe nyúlik, túl a legfelső szint vonalán. A toronyház elhelyezése és tájolása ideális (már Morrellék szerint), közel az Albert street, és az épület nem takar ki a szükségesnél többet a látványból, így a már mögötte lakók sem panaszkodhatnak.

A bejáratok, amelyeken megközelíthetőek lesznek a bevásárlós facilitások, az Elliott-Victoria és a Victoria-Albert utcasarkokhoz esnek, és egyben az épület így átjárást is biztosít majd az Eliott és Albert utcák között. A jelenlegi beépítetlen terület tényleg valami épületért kiált. A hatszintes pincében egy kb. ötszáz autót befogadni képes mélygarázs kap helyet. Érdekes, hogy homlokzati erkélyek nincsenek, ezt azzal indokolta a megrendelő, hogy az emberek rendetlenséget csinálnak az erkélyeiken meg kiakasztják a ruhákat száradni meg tárolónak használják, cserepes növényeket raknak oda  és az rondán nézne ki.

Eddig a hivatalos ismertető, ám ez nem a teljes kép. A városépítészet itt is fontos, (legalábbis a CBD-ben) úgyhogy komoly szakmai viták zajlanak, mert az épület hatásaival nem könnyű előre számolni. Emellett számos emocionális érv is szól ellene/mellette, egyelőre kérdéses, hogy megépül-e valaha.

Az első és legnépszerűbb kontra, hogy egy ekkora bazi nagy monstrum elveszi a hangsúlyt a Sky Towerről, ami egy ikon, minden aucklandi szíve csücske. Sőt, bizonyos szögből el is takarja a tornyot, ami egyesek szerint felháborító. Mivel itt divat megkérdezni a jónép véleményét, ha másért nem is, de online újságok látogatószámának növeléséért, a Herald futott is egy kört a magas épületek ügyében, az olvasók pedig osztottak egy kis észt.A Herald egyébként rendszeresen teret ad ennél kisebb horderejű dolgokban is az olvasói véleményeknek.

Ennél sokkal érdekesebb, hogy a várostervező bizottságnak (Urban Design Panel) bólintania kell, hogy a toronyház megépülhessen. Ez eddig teljesen normális is, a pici szeplő a sztorin, hogy az épületet tervező iroda – Moller Architects amely, sok egyéb mellett, a Sky Towert és a makaói China Towert is tervezte – feje, maga Moller a bizottság második embere, ami egyesek szerint azt is jelenti, hogy senki sem kérdez semmit, hanem szélsebesen bólogatni kezd és mosolyogva egyetért, különösebb vita nélkül. Ezt erősen nehezményezik a szakmai és civil vélemények, és valóban, kissé összeférhetetlennek tűnik a dolog.

Ezt megerősíteni látszik, hogy a Dae Ju egy korábbi – más építészirodával elkészíttetett – tervét a panel visszadobta, ez a jelenlegi pedig már harmadszor tárgyalódik és a Dae Ju jogi képviselője szerint a bizottságnak “nagyon szimpatikus”. A koreai Dae Ju cég 2002 óta van az országban és számos projektet indított, vagy vett át pénzügyi  nehézséggel küzdő cégektől.