Mi ne menjünk vissza ennyire a múltba, kezdjük a rómaiakkal, ahol az első arc-szőrtelenítés nagy eseménynek számított egy ifjú életében (lehetett partizni) bár a köznép leginkább habkővel dörzsölte le a szőrt a képéről, a magasabb társadalmi státuszúak nagyon élesre fent obszidián eszközökkel távolíttatták el magukról a borostát. Az egyiptomi kultúra nem preferálta a szőrt egyáltalán, ők teljes test-szőrtelenítést végeztek valamiféle szőrtelenítő krémekkel és habkővel, ami biztos jó móka lehetett, pláne, hogy az eljárástól a szőr azért visszanő és megint lehet dörgölni. A görögök büszke szakállasok voltak, nem bajlódtak a szőrtelenítéssel egészen Nagy Sándorig, aki világhódító hellenisztika-exportként bevezette a katonák borotválását (nem tud belemarkolni az ellenség!). Híres is lett Nagy Sándor arról, hogy a borotválkozásipar mekkorát fejlődött uralkodása alatt (jó, háborúzgatott is) ekkor készültek az első vas és réz borotvakések, amik kísértetiesen hasonlítottak a mai borotvakésekre.

Nagy Sándor és úgy 1760 között sok érdekes nem történt borotválkozásügyben, a borbély külön szakma lett a borotvakések pedig kicsit jobb minőségűek, élesebbek és avatatlan kézben veszélyesebbek lettek. Ezerhétszázhatvanakárhányban egy francia úr, bizonyos Perrett, kiokoskodott egy biztonsági megoldást a borotvakésre, amivel lehetővé vált, hogy az emberek otthon maguk megborotválkozzanak anélkül, hogy veszélyeztetnék bőrük épségét. Ez volt az első safety bar, vagy razor guard, egy fából készült tokszerűség, amey beborította a pengét, aminek így csak az éle találkozhatott a bőrrel. De hősünk nem állt meg itt, időt és fáradtságot nem kímélve 1771-ben megírta és kiadta az Önberetválás művészete c. munkáját (Pogonotomie, au L’Art D’Apprende à se Raser Sol-Méme)

Zsenialitása addig sajnos nem terjedt, hogy találmányát le is védje, de ezzel együtt ő volt az első aki az otthoni biztonságos borotválkozásra kínált megoldást a borbélyhoz járástól függetlenedni kívánók számára. A borotvakések ezek után megmaradtak olyannak amilyennek, bár néhány évtized alatt sok gyártó kezdett alkalmazni valamiféle védőlemezt a borotvakésein, amelyet természetes el lehetett távolítani a szerszám karbantartásához, fenéséhez, tisztításához.

Az első igazi áttörést a szászországi eredetű, New Yorkban letelepedő Kampfe testvérek (Frederick, Richard és Otto) érték el, az 1880-ban kieszelt és 1903-ban levédetett, kapa alakú, egyélű biztonsági borotvájukkal, amelyet a Star Safety Razor néven dobtak piacra. Ebbe egy kb. 4 cm széles, ék alakú pengét lehetett belehelyezni (amelyet cserélni és újraélezni is lehetett) és ezt fémrugók tartották a helyén. Ez a borotva nagyot rúgott az önberetválkozás állóvizébe, nagyon gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert és szerte a világban terjedtek a koppintásai „amerikai borotva” néven. Csak az USA-ban 1880 és 1901 között több, mint nyolcvan, biztonsági borotvákkal kapcsolatos szabadalmat jegyeztettek be és ez a szám drasztikusan megugrott 1904 után, amikor is Gillette úr fáradt el a szabadalmi hivatalba egy merőben új ötlettel.

King Camp Gillette egy jóeszű értékesítő volt, aki palackozóüzemeknek árult úttörő palack-lezáró technológiát a Crown Cork and Seal Co. képviseletében. Főnöke és mentora egy William Painter nevű úr volt, aki a söröskupak feltalálásával alapozta meg üzleti sikereit. A Crown Cork volt az első olyan egyszer használatos tömegtermék amelyik hatalmas sikert ért el, és a mai napig, szinte redeti formájában használjuk. Painter úr ösztönözte Gillette-t, hogy olyasmire fókuszáljon, ami eldobható használat után, olcsó gyártani és folyamatosan sok kell belőle.

Amikor otthon borotválkozott a tükör előtt a borotvakésével, akkor jött rá, hogy a nyomorult vackot folyton fenni kell, hogy kellően éles legyen, ráadásul időről időre el kell vinni egy késes mesterhez, hogy rendberakja az élét, az egész bigyó folyamatos törődést, használata pedig önbizalmat és kézügyességet igényel, miközben az arcszőrdivatban éppen a simaképűség volt a menő. Rájött, hogy maga a borotva jó dolog, csak a pengét kéne benne cserélni mindig újra, és akkor nem kéne az élezéssel foglalkozni, csak eldobni az eltompult pengét és újat rakni a borotvába. Mindez 1895-ben történt.

A működő modell, a szabadalmi hivatalba beadható rajzok és leírás elkészítése hat évig tartott, mert nem létezett olyan technológia ami borotvapengének alkalmas vastagságú acélszalagot tudott volna megfelelően hőkezelni és feldolgozni. Végül King C. talál egy mérnököt William Nickerson személyében aki megoldotta a technikai problémákat, és egy régi barátot aki megfinanszírozta a cég és a termelés beindítását. 1901 szeptemberében megszületett az American Safety Razor Company, amely egy évvel később Gillette Safety Razor Company-ra változtatta a nevét. A termelés 1903-ban indult meg, majd rá egy évvel Nickerson kiokoskodott egy gépet amely gyorsan tudta élezni a pengéket, így a termelékenység nagyot nőtt.

A cég gyorsan fejlődött, 1903-ban 51 borotvát értékesítettek és ehhez 168 pengét, a második évben kilencvenezer borotvát és százhuszonháromezer pengét adtak el, köszönhetően az automatizált gyártásnak és a meglehetősen agresszív reklámkampányoknak. A reklámok elsősorban arra fókuszáltak, hogy ezeket a pengéket nem kell élezni és fenni, ha eltompulnak csak dobja el őket a tisztelt vásárló és vegyen egy új csomag pengét. Az otthoni borotválkozás még sosem volt ilyen kényelmes, biztonságos, és népszerű, otthon 3 perc alatt megborotválkozni sokkal egyszerűbb volt, mint eljárni a borbélyhoz vagy otthon bénázni a sok törődést igénylő borotvakéssel. A Star Razorhoz képest dupla annyi él és tizedannyi macera őrült siker lett.

1908-ra a Gillette cégnek gyárai voltak az USA-ban, Kanadában, Franciaországban, Angliában és Németországban. Ekkor jelent meg először az a gyakorlat, hogy a terméken nem születik feltétlenül profit, de az eldobós kellékanyag haszonkulcsa betakarja szépen azt is, ez a csintalan kereskedelmi gyakorlat a mai napig népszerű pl. printergyártóknál, játékkonzoloknál, de számos más iparágban is találkozhatunk vele.

A termék praktikusságának köszönhetően az első világháború alatt a cég egy három és fél millió borotvás (és 32 millió pengés) hadi megrendeléssel lett gazdagabb, mert a hadsereg a könnyen használható borotvának köszönhetően nem csak a katonaszakállakban megbúvó élősdiek ellen vette fel a harcot, de a szőrtelen arcbőrön jobban szigetelt az akkori hadviselés során erőször tömegesen alkalmazott gázálarc is. A háború után, a katonák megtarthatták a számukra kiutalt kincstári borotvákat (Khaki Set), így hazavitték a lövészárkokban felvett borotválkozási szokásaikat is. Ekkorra a Bostoni borotvagyár már napi huszonhatezer borotvát és hétszázezer pengét gyártott.

A háború után a Gillette cég erős termékfejlesztésbe kezdett, az 1915-ben piacra dobott direkt nők számára készül borotva mellé új, továbbfejlesztett modellt kínált, és a termékek népszerűsége nem csökkent. 1925-re már évi tizenötmillió borotvát értékesítettek és mellé ötszázmillió pengét. 1927-ben a cég felmérései szerint negyvenmillió, általuk gyártott borotva van napi használatban és ezekbe mind kell penge, a cégnek nem voltak tartozásai a bankszámláján pedig hatmillió dollár csücsült. Ekkor a Gillette féle eredeti szabadalom lejárt és megjelentek a konkurrens termékek a piacon amikbe passzolt a Gillette penge és pengék amik passzoltak a Gillette borotvákba. Hatalmas jogi csaták, szabadalomsértések és mindenféle ármánykodások után az AutoStrop nevű konkurrens cég beperelte a Gillette-t majd végül húszmillió dollárnyi részvényért felvásároltatta magát a Gillettel.

Az ezt követő évtizedekben az újítások nem álltak le, a három darabos borotva mellé megjelent a két darabos (nyéllel egyben levő baseplate) az egy darabos Twist To Open (1930) az állítható pengéjű adjustable (1956), a techmatic (1965) miközben megjelennek a rozsdamentes és különböző bevonatokkal ellátott (ekkor már nem nem lekerekített szélű) pengék is.

1974-ben jött a TracII a két pengéjével, amivel megkeződött a cartridge borotvák mai napig tartó ámokfutása és a borotvafejben található pengék számának növelése. 1977-ben az Atra/Contour, amelynél a fej követi az arc ívét, 1998-ban jelenik meg a Mach3 tripla éllel, 1990-ben a Sensor, ahol a két penge külön rugókon ül, 2003-ban a Schick-Wilkinson Sword piacra dobta a 4 pengéjű fejet, 2006-ban, egy évvel a Procter and Gamble akvizíció után a Gillette bejelentette a Fusion-t 5 pengével. Közben mindenféle szappanok, síkosítók, gumicsíkok kerültek a borotvafejekre, flexiball technológia, a proshield ahol már a pengé előtt és után is szappanoz a fej, már pedig, a józan észtől elképesztő távolságra elhúzva van rezgő és fűtött borotva is.

Eközben a sima biztonsági borotva (Double Edge, DE Razor) maradt ami, de a népszerűsége nem csökkent, sőt, az elmúlt években megjelentek új borotvák, új anyagok, új módszerek, 3D nyomtatott műanyagoktól a titánig, az egyedileg forgácsolt rozsdamentes acéltól a nemesfémekig. Mivel a hagyományos borotvák azért nem túl komplikált dolgok, a távolkeleti másolatok is ellepték az online piactereket.

Temészetesen a támával foglalkozó közösségi oldalak forgalma is fellendült, (Badger & Blade, Sharpologist, The Shaving Room, r/wetshaving, r/wicked_edge, stb.) ahol a világ minden tájáról származó borotválkozásbolondokkal társaloghatunk illatokról, pengékről, borotvákról, pamacsokról, residual slicknessről, gyűjteménybe való darabokról, és szervezhetünk szórakoztató mikroközösségeket a választott bolondériánknak megfelelően. Lelkesen adnak tanácsokat is, ha nem tudjuk, hogy lószőr, borz, vaddisznószőr vagy szintetikus borotvaecsetet vásároljunk vagy esetleg a klasszikus borotvakések és shavettek irányába mennénk. Ugyanitt kisegítenek ha érdekel az open-comb/closed-comb különbsége vagy meg akarod tudni mire jó a slant head. A borotvakésekbe bele se kezdjünk, az egy külön rabbit hole a rabbit holeban…

Mialatt a Gillette és versenytársai felvásárolják egymást, a régi nagy nevek (Edwin Jagger, Mühle, Merkur, Feather, Rockwell, Fatip, Parker, Razorock ) szép csendben tovább termelnek, kiszolgálják minőségi nyelekkel a népszerűbb cartridge-t vásárlókat, és alapvetően köszönik jól vannak a DE borotvák, bortovaecsetek és kiegészítők eladásából. Érdemes náluk körülnézni, ha az ember úgy dönt, hogy civilizált úr/hölgy módjára óhajt beretválkozni. Néhány extrém kivételt nem említve egy borotva nem túl drága, és simán túlél bennünket. Én rendszeresen használok egy az 1920-as években Kanadában készült Gillette borotvát és egy a harmincas-negyvenes évekből származó brit gyártmányt. Sőt, kaptam ajándékba egy borotvát amilyet apám használt gyerekkoromban (Gillette Super Slim Twist TTO, hetvenes évek és az is ötven éve volt) szóval örök élet meg egy nap.

Bár a szupermarektekből felénk már jobbára kipusztultak a hagyományos DE borotválkozás kellékei, (cartridge fejek és palackozott habok vannak szinte kizárólag) ezek nem elérhetetlenek, sőt lényegesen olcsóbbak mint bármilyen cartridge megoldás. Szakboltok továbbra is léteznek, webshopjaik elérhetőek a neten, örömmel segítenek kezdőknek. A borotvapengék sem tűntek el, még zakatolnak a régi gépek Egyiptomban, Törökörszágban, Indiában, Pakisztánban és Görögországban, modernebbek Izraelben, az Emirátusokban, Oroszországban, Németországban, Csehországban, Kínában és űrtechnológia Japánban. A pengebevonatok változatossága észbontó, króm, platina, kerámia, wolfram, műanyagok, teflon, mindenki megtalálja a bőréhez-szőréhez-borotvájához valót, kisérletezni velük jó móka. Érdemes egy párféle pengéből álló olcsó próbacsomaggal kezdeni, aztán abból venni nagyobb kiszerelést ami bevált.

A klasszikus, főleg borbélyoknak és régimódi biztonsági borotvahasználóknak készült tradicionális szappanok (ARKO, Cella, Tabac, Williams) után a nyolcvanas években a szépségipar felfedezte, hogy férfiaknak is lehet érzékeny arcbőre és a klasszikus „férfias” illatok (natúr, szivarcsikk, füstölt tarja, dohos pince) mellett lenne helye a kellemesebb illatú termékeknek is. Ekkor szélesedett ki a mindenféle borotvahabok, borotvazselék piaca, és a kétezres évekre már minden nagy gyártó kínált számos illatot és erősséget felölelő termékpalettát és az utóbbi évtizedekben a hölgyeknek is készülnek borotválkozós termékek, természetesen rózsaszín csomagolással.

Az elmúlt tizen évben reneszánszát éli a klasszikus borotválkozás (wetshaving), ennek következtében millió apró, artizán szappanüzem jött létre vagy ugrott fel a vonatra, sokuk kínál természetes, ornanikus hozzávalókból és/vagy vegán (nem állati eredetű triglicerideket használó) termékeket és a kis gyártók általában nem félnek merész illatokkal dolgozni (pl. a Gearheed a Chiseled Face-től: motorolaj, új gumi és bőr illat!), a szantáltól a zabkásáig minden van amiről csak álmodni mer az ember.

Ecsettel felvert kiváló borotvahabot készíthetünk krémekből, lágy és kemény szappanokból, ha megtanuljuk a módját, többségük messze jobb, mint bármilyen hajtógázas kész hab vagy zselé és felvihetjük őket a repülőre is. Ugyanez a borotválkozás előtti és utáni bőrnyugtató hatású balzsamok, krémek, arcvizek, amelyek javarésze már szerencsére nem tartalmaz alkoholt, visszajött a divatba a természetes timsó blokk használata is.

A hagyományos borotva és jó minőségű borotvaszappanok használata nem csak az arcszőrtől függően 1-2 naponta elvégzendő macerát változtatják élvezetes(ebb) tevékenységgé, de érdekes kaland felfedezni, hogy a mi bőrünk-szőrünkhöz melyik illat, melyik szappan, melyik penge passzol, mennyire agresszív borotvát kedvelünk és milyen aftershavetól érezzük jól magunkat egész nap.

Az ezo-bio-öko bolygómegmentészet is ráfordult a biztonsági borotvák piacára, tekintve, hogy ez a módszer sokkal kevesebb (újrafeldolgozhatatlan) műanyagszemetet termel, a borotvakészülékek hosszú évtizedeken keresztül használhatóak, a pengék újrafeldolgozhatóak és/vagy biodegradálódnak, a szappanok, krémek nagyon hosszú időre biztosítják a kenést, és általánosságban szólva az egész sokkal kevesebb felesleges csomagolóanyaggal és környezetterheléssel jár, szemben a cserélhető fejű vagy eldobható borotvákkal, ráadásul sokkal olcsóbb is az egész. A lábak szőrtelenítésére is sokkal jobban működik egy olcsó DE borotva egy jó pengével, mint bármilyen akárhánypengés rózsaszín plasztik izé.

A miniszterelnök bejelentette, hogy csütörtöktől enyhülnek a korlátozások, és fokozatosan egyre több minden nyit ki vagy kezd újra működni.

Jelenleg 90 beteg van az országban, 21 ember halt bele a vírusba, mindenki más felgyógyult. Csütörtöktől a boltok kinyithatnak, de oda kell figyelniük a távolságtartásra, következő hétfőtől mehetnek a gyerekek iskolába és 21-étől újra elkezdhetnek működni a vendéglátóhelyek is de gyülekezni 10 főnél többen egyszerre továbbra sem lehet. Megmarad a külföldről érkezők karanténozása és a határok továbbra is zárva maradnak, de a belföldi utazás mehet végre.

Az L3 enyhítés visszahozta a gyorséttermeket és az elvitelre dolgozó konyhákat, amitől visszatért az utcán, kocsikból eldobált gyorséttermes papírzacskók látványa is, valamint a teljes lezárás alatt megspórolt húszmillió takeaway kávéspohár is. A posta gyakorlatilag működésképtelenné vált, a kiwik valami homályos oknál fogva mindent online rendelnek napok óta, a posta szerint sosem látott mennyiségű (percenként kétszáz+) csomag érkezik be hozzájuk és mindenki aki él és mozog, csomagot szortíroz vagy szállít ki. A csomagkövető szolgáltatás működget, de nem túl lelkesen és random adatokat mond, a külföldről rendelt dolgok sorsa abszolút ismeretlen.

Letelt az extra egy hét lockdown, holnaptól kissé enyhülnek a restrikciók, de azért még nem megyünk a strandra. Továbbra is gyakorolnunk kell a távolságtartást és az otthonról dolgozást, ha lehet, és a gyerekek akiknek nem abszolút muszáj, nem mehetnek iskolába. A boltok egyelőre nem nyitnak ki a szokásos módon, de a személyes találkozást elkerülő módon üzemelhetnek és az online vásárlások már nem lesznek a legszükségesebb termékekre korlátozva, de továbbra is futárral/kiszállítással lesznek bonyolítva.

Jelenleg 270 beteg van az országban, az 1469 regisztrált esetből 19-en elhunytak, 1180-an pedig felgyógyultak. Jelenleg 7 embert ápolnak kórházban, egy személy van az intenzíven. A tesztelési kapacitás időközben napi nyolcezerre nőtt, összesen eddig 123920 covid tesztet végeztek el az országban, és kb. két hétre vagyunk egy contact tracing app-tól, ami figyelembe veszi az emberek privacy-val kapcsolatos aggodalmait.

Általánosan elmondható, hogy az emberek tűkön ülve várják, hogy a gyorséttermek holnap kinyissanak, még ha ott enni nem is lehet, csak drive-tru és elviteles megoldások lesznek, hogy ne kelljen összezárva lenni a többi vevővel.

A miniszterelnök bejelentette, hogy a kezdeti négy hetes izolációt egy héttel kiterjesztik, így a mostani lockdown szituáció április 28-áig biztosan fennál, ha a számok nem lesznek rosszabbak, akkor az ország egy fokozattal csökkenti a vészhelyzeti szintet, négyről háromra.

A Level 3 két hétig marad, ez alatt a tesztelés és a fertőzöttek kapcsolati hálójának feltérképezése folyamatos lesz és két hét után a számok alapján dönt a kormány, hogyan tovább.

A Level 3 valamelyest kevésbé szigorú, mint a mostani állapot, de nem sokkal. Bizonyos retail engedélyezett lesz, mehet az erdészet és az építőipar, de alapvetően a social distancing marad és a beinduló üzleteknek is covid-biztonságossá kell változniuk. Az iskolák részlegesen működhetnek 29-étől, de elsősorban a nélkülözhetetlen dolgozók gyerekeire számítanak, a többieknek javasolt az otthonról tanulás, otthonról dolgozás.

Jelenleg 1440 regisztrált esetünk van, 15-en vannak kórházban, 975 gyógyultat tartanak nyilván és az elhunytak száma 12. A napi elvégzett tesztek száma négyezer körüli és a kockázatot jelentők tesztelése mellett bevezették a véletlenszerű tesztelést is. Az elmúlt hetekben felépített contact tracing központ napi ötezer fertőzés visszakövetését képes elvégezni. Az átfertőzés mértéke 0.48-ra csökkent (ami más országokban 2 vagy afeletti szám) ami remek hír, de azért nem vagyunk még kinn a vízből.

És itt a sok grafikon meg adat, hogy hogy állunk ma: (forrás: u/opticalminefield)

Ma a gyerekek visszamentek az iskolába. Ami most a szobájukban van.

A kisebbik még általánosba jár, tegnap a szülők kaptak egy alapos ismertetőt Zoom-on keresztül, hogy hogyan fog menni ez a távtanulás, érdekes szülői értekezlet volt az biztos. A gyerek eddig is Google Classroom-ot használt az iskolában, most ezen keresztül kap feladatokat meg gyakorlatokat amiket el kell végeznie és a tanárja le tudja csekkelni mi hogyan sikerült és újabb kihívásokat tud posztolni neki.

A középiskolás gyerek szintén Google Classroomon keresztül fog okosodni, ahogy eddig, minden kedden és csütörtökön kap újabb feladatokat és tanulnivalót a tantestülettől, de ő azért komolyabbakat. Napi néhány órára biztos le lesz kötve. Egyelőre senkinek nincs fogalma arról, hogy meddig nem működhetnek az sikolák a szokásos módon.

Nem tudom mennyire lesz ez komoly és melyik iskola hogyan fog távoktatni, nem minden gyereknek van saját eszköze amin dolgozhat és általában azokban az iskolákban, ahol nincs minden gyereknek saját, ott az iskola is korlátozott számban rendelkezik kölcsönadható eszközökkel. Az elmúlt két hétben rengeteg tanár dolgozott azon, hogy működő távoktatást eszkábáljon össze, hát most majd kiderül élesben mi lett ebből. Egyelőre itt tartunk:

Az elmúlt 24 órában 17 új coronavírus esetet regisztráltak viszont sajnálatos módon négy ember elhunyt a fertőzés következtében, így az áldozatok száma kilencre nőtt. Tizenöten vannak kórházban, ebből hárman az intenzíven és egy páciens van kritikus állapotban. Tegnap 1572 tesztet végeztek el, összesen kb. 64400-at eddig.

Érdekességképpen idén nem volt halálos áldozata a húsvét hétvégi közlekedésnek, köszönhetően a rendőrségnek aki mindenkit hazazavart akinek nem volt nagyon muszáj úton lennie. (az egyesült államokban 2002 óta ez a március az első amikor nem volt iskolai lövöldözés!)

További érdekesség, hogy a Burger King franchise helyi tulajdonosa csődbe ment, a cég gondnokság alá került, erősen reménykednek, hogy lesz majd befektető aki megveszi majd. A légierő Vanuatura szállít mindenféle holmikat, mert ott telibe kapták a Harold hurrikánt ami elég nagy károkat okozott.

Amit mindenki más is nyomtat. Hetek óta gyártják a makerek otthon a face shieldeket az egészségügyi dolgozóknak, rengeteg közösség alakult világszerte, hogy hatékonyan termeljenek és juttassák el a cuccot azoknak akiknek szüksége van rá.

Ha már van itthon 3D nyomtató, gondoltam én is segítek, fogtam a Prusa designjét és nekiálltam. Rendeltem átlátszó műanyag lapokat az arc elé kerülő részhez meg gumit amivel a fejre lehet rögzíteni az egészet. Aztán rájöttem, hogy úgyis csomóan biztos szívesen segítenek és az itteni szomszédolós szociálmédia izén megkértem a környékbelieket, hogy ha tudnak, segítsenek. Nem meglepő módon az emberek csomó gumit szedtek össze otthon és tették ki a postaládájukba, hogy felszedjem, meg rendeltek a boltból a címünkre, nagyon kedves és segítőkész volt mindenki.

Aztán ugyanazon a platformon gyorsan megtalált egy ipse, aki a https://shieldsup.org.nz/-nek valami szervezője, hogy csatlakozzak inkább hozzájuk, mert ők már két hete szervezik magukat és nyomtatnak, mint a vöcsök. Ráadásul összeraktak egy adományoldalt is, ahol pénzt gyűjtenek nyersanyagra, meg egy helyes kis megrendeléskezelőt, ahova beérkeznek az igények a mindenféle egészségügyi intézményektől.

Megszervezték a nyersanyagbeszerzést, részben a már befolyt hatvanezer dollár adományból, részben saját erőből, részben szponzorok felhajtásával, úgyhogy ha elfogy a filament vagy a gatyagumi, akkor csak jelenteni kell a megfelelő slack csatornán és az ember pár napon belül újabb feldolgozható cucchoz jut.

Mostanra közel ezer 3D printer dolgozik a maszkokon az országban, ötezer darab már orvosok, fogorvosok, ápolók, idősotthoni gondozók, mentősök, kórházak kezébe került, és folyamatosan jönnek újabb igények a gyerekkórháztól, szülésznőktől, gyógyszertári dolgozóktól, stb.

Az itteni dokik rábólintottak egy olyan maszk verzióra amely jóval gyorsabban nyomtatható, mint a Prusa-féle amivel indultam, úgyhogy viszonylag termelékenyen lehet dolgozni akár egy printerrel is, de persze vannak megszállottak, akik a bezárt iskolából hazavitték a printereket és most a garázsban futtatnak print farmot és százával nyomtatják a motyót.

Nyilván előbb-utóbb valaki csinál egy szerszámot és akkor lesz fröccsöntött keret, amit ipari méretekben lehet gyártani, de egyelőre nem tartunk ott, úgyhogy a szerkesztőség kis maszkösszeszerelő manufaktúrává változott és a húsvéti szünetben összerakjuk azt a mennyiséget amit nekem kell legyártani és leszállítani. Aztán folytatjuk amíg van filament meg minden más, vagy azt nem mondják a fehér köpenyes emberek, hogy elég.

17 napja vagyunk lockdown módban, az elmúlt 24 órában 29 új fetrőzést jegyeztek fel, 422 embert nyilvánítottnak gyógyultnak és tizenöten vannak kórházban, ebből öten az intenzíven. Sajnos két új haláleset is történt, így az ország eddig négy embert vesztett el a vírusnak köszönhetően.

A klaszterek száma 13-ra nőtt, (tíznél több ugyanoda visszavezethető eset egy klaszter) a két legnagyobb továbbra is a Marist College és egy Bluff-i esküvő, ahol a résztvevők összeviszta fertőzték egymást. Ahhoz képest, hogy a világon már 1.7 milliónál is több a beteg és több, mint százezer az elhunytak száma, mi nem állunk rosszul, köszönhetően a korai repülési korlátozásoknak és annak, hogy belföldön se mehet senki sehova.

49 újzélandit hozott haza az állam Peruból és 16 érkezett egy kirándulóhajóról Uruguayból, ők mind karanténban várják, hogy megjöjjön a teszteredményük. Az állam, mindenféle társadalmi, vallási és maori szervezetekkel együtt dolgozva, kb. ezer motelszobát különített el a hajléktalanoknak szerte az országban, és tervezik, hogy a már lefoglalt szobákat a lockdown után is fenttartják az otthontalanok számára.

A rendőrség a kedvelt nyaralóhelyek felé vezető utakon járőrözik, hogy megelőzze a húsvéti hosszú hétvégét kihasználók utazásait.

A héten a napi új esetszám lassan csökkenni kezdett, hétfőn 67, kedden 54 és tegnap 50 új eset volt, az elmúlt 24 órában pedig mindössze 29-et regisztráltak, és 317 pácienst nyilvánítottak gyógyultnak. A vírussal kapcsolatba hozható újabb haláleset továbbra sem történt. 14-en vannak kórházban, ebből négyet az intenzíven kezelnek.

A kormány tovább növelte a napi tesztek számát (tegnap közel négyezer tesztet végeztek el, összesen cca. ötvenezer teszt volt), mostantól minden az országba érkezőt kötelezően karanténbe raknak és dolgoznak a contact tracing technológián, ami lehetővé teszi a kockázatot jelentők mozgásának követését.

Április huszadikáig marad a jelenlegi helyzet, után a kormány eldönti hogyan tovább, lehet-e majd mérsékelni az alert levelt amiben most élünk.

A húsvét nem jelent változást, a templomok és mindenféle vallási hely továbbra is zárva marad és nem látogatható. A rendőrség minden erejével dolgozik, hogy az emberek ne csámborogjanak feleslegesen és ha szükséges, a katonaságot is be fogják vonni a helyzet kezelésébe.

A hét idiótája az a koma, aki live streamelte amint lop a boltból és igen csodálkozott amikor odakinn a rendőrök várták. Leszámítva néhány barmot aki ordibál a pénztárosokkal bevásárlás után, meg elmegy szörfözni meg úszni a tengerben, annak ellenére, hogy direkt a kedvükért részletesen elmagyarázták százszor, hogy ne, a nagy többség teljesen normálisan vislkedik és tűri a helyzetet.

Jelenleg 647 pozitív vagy nagyon valószínű koronavírus fertőzést tartanak nyilván és ebből 58 eset mai. Sajnálatos módon tegnap egy személy elhunyt a fertőzés következtében, ez egyelőre az első és egyetlen vírussal kapcsolatba hozható haláleset Új-Zélandon.

Az intenzív tesztelés folytatódik, eddig kb. tizenkétezer tesztet végeztek el az országban, bár egyes vélemények szerint ez kevés, tekintettel a vírus magas fertőzékenységére. Továbbra is a külföldről hazaérkezettek bizonyulnak pozitívnak és a velük elsődlegesen érintkezők, a közösségi terjedés jelenlegi mértékét 1-2%-ra becsülik az orvosok. Azonosítottak 14 gócpontot ahonnan a közösségi terjedés indult vagy éppen folyamatban van, ezekre koncentrálnak.

Ma hét nappal meghosszabbították az országos szükségállapotot, ami a kormányt extra hatalommal ruházza fel amíg a parlament nem ülésezik. A kormány hozhat rendeleteket anélkül, hogy ezeket bárkivel egyeztetné, úgyhogy felállítottak egy különleges jogkörű bizottságot amelyik a kormány elszámoltathatóságát hivatott biztosítani.

Van jó hír is, pl. az, hogy az Ausztrál állam bevonta az ott élő kiwiket is a járvány miatt bekövetkező gazdasági lassulás hatásait enyhítő programba, ez rengeteg emberen segít majd. Ezen kívül az is jó hír, hogy 74 embert gyógyultnak nyilvánított az egészségügy, úgyhogy a rendkívüli rendelkezések, az egészségügyi erőfeszítések és a mindenki otthon maradása működni látszik.

Azért óvatos figyelmeztetések jönnek a hatóságoktól, hogy ha nem viselkedünk rendesen, akkor a rendőrség fog erőszakkal otthon tartani bennünket, szélsőséges helyzetben pedig bevetik a katonaságot. Egyelőre komolyabb problémák nincsenek, az idiótábbja a szupermarketben gorombáskodik a személyzettel, meg néhányan, a józan észre fittyet hányva bulikat csapnak, de van már feljelentős vonal is, ahol a kötelező elszigetelést megszegőket lehet bejelenteni.

A mai sajtótájékoztatón elhangzott, hogy 50 új pozitív teszttel a jelenlegi esetszám 205-re nőtt. 12:21-kor a Polgári Védelmi miniszter nemzeti szükségállapotot hirdetett ki, a polgári védelemről szóló 2002-es törvény alapján. Ez felruházza a kormányt olyan vészhelyzeti intézkedések és döntések meghozására ami csökkenti a vírus terjedését és enyhíti a károkat.

1421 tesztet végeztek el az elmúlt 24 órában, így az összes elvégzett tesztek száma 9780. Az esetek túlnyomó többsége továbbra is tengerentúli utazáshoz köthető, 4 eset egyértelműen helyi fertőzés és további öt gyaníthatóan szintén közösségi fertőzés eredménye. 22 gyógyult esetet tartanak nyilván, három embert hazaengedtek a kórházból és hat továbbra is kórházi ápolásra szorul.

A szakik arra számítanak, hogy az esetszám még további kb. tíz napig nőni fognak, aztán ha minden jól megy, látszani fog az eredménye annak, hogy a lakosság elszigetelte magát saját magától.

Ma éjféltől él az Alert Level 4, mindenki kötelező elszigeteltségbe megy, csak a legszükségesebb dolgokat forgalmazó boltok nyithatnak ki.

Ma sem vidámak a hírek, 40 új eset van és mostantól a valószínűsíthető eseteket is beleszámolják a napi „eredménybe”, így most 155 coronavírusos esetet jelent az ország a WHO-nak. Ezen kívül 4 eset már biztosan helyi fertőzés (community transmission) és nem külföldről hozta valaki, ami sajnos elég rossz hír. A jó hír, hogy 12 személyt gyógyultnak nyilvánítottak és továbbra sincs halálos áldozata a járványnak. Összesen töb mint 8300 tesztet végeztek el.

Miután holnap (szerda) éjféltől a vészhelyzeti szint 4-re emelkedik, és a nélkülözhetetlen szolgáltatásokon kívül mindennek be kell zárnia első körben 4 hétre, volt egy kis zűrzavar, hogy mi is nélkülözhetetlen igazán. Ez mostanra letisztulni látszik és a kormány kiadott egy listát, hogy mi maradhat nyitva, a többieknek roló.

A kedves lakosságnak kötelező elszigeteltségbe kell vonulnia, vagyis mindenki otthon marad a valagán – hacsak nem kell a bolba mennie valamiért. Úgyis ki kell pihenniük a pánikvásárlás fárdalmait. Az otthonmaradás még nem kijárási tilalmat jelent, el lehet menni sétálni meg a bankba, de szigorú szabályok lesznek mindenhol, korlátozott számú vásárlók egyszerre meg ilyesmi.

A közösségi közlekedés erősen korlátozva lesz és csak azoknak áll majd rendelkezésükre akik nélkülözhetetlen munkát végeznek – nekik viszont nem kell majd fizetni érte. Péntek estig járnak a belföldi repülők. Többezer kiwi rekedt valahol a világban akik nem tudnak hazajutni a lezárás előtt, nekik konzuli segítséget nyújt az ország, ha tud.

A parlament beszünteti az ülésezést, az iskolaszünetet előrehozták, hogy beleessen a karantén időszakba, hivatalosan szükségállapot lesz, de hogy a kormánnyal ne szaladjon el a paci, lesz egy ellenőrző bizottság, hogy utólag elszámoltatható legyen a kormány a válsághelyetben hozott intézkedések miatt.

Ma reggel 36 új páciens van akinek a tesztje pozitív lett, ezzel összesen 102 betegünk van, akiről tudunk. Több mint 1100 tesztet végeztek el tegnap, az összesen elvégzett tesztek száma 7400 felett van.

A 36 új eset több mint fele tengerentúli utazáshoz köthető, a fennmaradó rész túlnyomó többsége pedig korábbi esetekkel történt érintkezés eredménye. Két eset nem köthető egyértelműen sem utazáshoz sem pedig close contacthoz (korábbi, utazáshoz köthető esettel érintkezés), ezt két esetet a dokik közösségi terjesztésként kezelik.

A miniszterelnök bejelentette, hogy a vészhelyzeti szintet Level3-ra emelik, ami 48 óra után a legmagasabb szintre változik (Level 4). Ez azt jelenti, hogy bezárnak az iskolák és minden olyan business ami nem nélkülözhetetlen a túléléshez, vagyis az élelmiszerboltok, benzinkutak és orvosi rendelők kivételével minden. A lakosság azon része aminek a munkája nem nélkülözhetetlen, az otthon marad és nem megy sehova, aki tud otthonról dolgozik, aki nem az sajnos így járt. Országos otthoni elkülönítés van.

Elvileg így megelőzhető az olaszországi helyzethez hasonló terjedési séma, legalábbis ezt mondják, majd kiderül, hogy elkésett-e a kormány ezzel az intézkedéssel. A tesztelési kategóriába eső eseteket továbbra is tesztelik a dokik. A Level4 első körben 4 hétig fog tartani, azalatt folyamatosan elemzik a helyzetet és majd meglátják mi lesz.

A mai sajtótájékoztatón sem derült ki semmi különösebben érdekes, a pozitív tesztek száma az elmúlt 24 órában 67-re emelkedett. Eddig összesen kb. hatezer tesztet végeztek el az országban, ennek a felét az elmúlt két napban.

Az alert level maradt kettes, az iskola most írt emailt, hogy hétfőn lesz tanítás, annak ellenére, hogy erős a gyanú, hogy már nem csak külföldről direktben behozott fertőzések vannak, hanem helyben is terjed a kór.

A boltokban most kisebb az őrület, van minden, ami nincs a polcon azt éjszaka feltöltik és folyamatosan érkezik cargo az országba az import motyókkal. Fagyasztóládát viszont nem lehet kapni, az mind felvásárolta a nép.

Egészégügyi dolgozók kezdtek kampányolni a magasabb vészhelyzeti fokozatért és szigorúbb intézkedésekért, szerintük túl utólagosak enyék a kormány intézkedései, és el fog szabadulni a pokol mint Európában.

Ma délben a miniszterelnök bejelentette, hogy egy vészhelyzeti szintekből álló rendszert vezetnek be, minden szinten más, szigorúbb intézkedésekkel. Jelenleg a második szinten vagyunk, ami azt jelenti, hogy megnőtt a közösségi fertőzés kockázata.

A négy esetből aminek a teszteredménye még nem készült el, kettőnél nem kizárható a veszélye annak, hogy nem külföldről hazaérkező a fertőzött, ami azt jelenti, hogy a közösségi terjedés nálunk is megkezdődött. Tegnap már ezerötszáz tesztet végeztek el. Az aktuális esettérkép ilyen:

A mai sajtótájékoztatón elhangzott, hogy korlátozzuk a nem életbevágó helyváltoztatást (nem menjünk sehova, ha nem muszáj) de a belföldi repülők még korlátozott számban közlekednek. A hetven év felettiek maradjanak otthon mindenképpen és a munkahelyek kezdjenek el felkészülni a távmunkára, váltott műszakokra és munkahelyi távolságtartásra.

Tömegközlekedési eszközökön igyekezzünk legalább egy méter távolságot tartani utastársainktól, egyébként a buszokon már nem fogadnak el készpénzt. Ja, és mossunk kezet rendesen.

A vírus timelineja, itt szépen ábrázolva megtekinthető, ha valakinek nincs jobb dolga.

Köszönhetően az egyre intenzívebb tesztelésnek, ma 11-el nőtt az igazoltan fertőzöttek száma az országban, így már 39 embert ápolnak. Továbbra is minden eset országon kívülről érkezett.

Az elmúlt héten felismert és igazolt esetek számának megnégyszereződése az elvégzett tesztek számának megnégyszereződésével korrelál. Csak kedden több tesztet (620) végeztek el, mint korábban összesen (580), tegnap pedig az elvégzett tesztek száma elérte az ezret. A 11 új esetből öt Aucklandban, kettő Waikatoban és kettő Wellingtonban van, a maradék kettő Canterburyban és Hawke’s Bayben lett pozitív.

Minden szépen lassan szigorodik, ma a könyvtárak, az Auckland Múzeum, a Te Papa, az Auckland Art Gallery és az uszoda írta meg levélben, hogy előre nem látható ideig zárva tartanak, hogy lassítsák a vírus terjedését, de korlátozzák a városi tanács látogathatóságát is. A nyugalomba vonult vagy szabadságon levő egészségügyi dolgozókat elkezdték visszahívni, hogy könnyítsék az aktívak munkáját.

Egyre több bolt zár be vagy korlátozza az elérhetőségét, az élelmiszerboltokban pedig vidám pánikvásárlással tölti az idejét az istenadta nép, bár egyre több helyen kezdik korlátozni a megvásárolható mennyiségeket bizonyos termékekből. Az önkéntes otthoni száműzetésbe vonulók száma is nő és vannak akik nem engedik iskolába a gyerekeiket.

Ha valaki úgy döntene, hogy Coronavírus Tracker alkalmazást akar a gépére vagy a telefonjára, legyen nagyon körültekintő, több ransomware fertőzött app is kering a neten, további károkat okozva, mintha a járvány maga nem lenne elég baj. (itt egy jó iOS-ra és macOS-re)

folyt.köv.

Nem tudom hallottatok-e róla, de egy gonosz vírus rohangál a világban és sajnos Új-Zélandot sem kerülte el, hozzánk február 26án érkezett. A poszt írásakor 28 igazolt pozitív eset van az országban, és éjféltől további utazási szigorításokat rendeltek el.

Február vége óta Kínából, később Iránból korlátozták a beutazást, majd ezt szigorították mindenkire, kivéve a Pacific régiót, az újabb korlátozás viszont minden országra vonatkozik, a hazaérkezők pedig kötelezően elkülönítésbe kell menjenek 14 napra. Mától ezután csak az NZ állampolgárok és letelepedési engedéllyel rendelkezők léphetnek majd be.

Egyelőre a vírusnak köszönhető haláleset Új-Zélandon nem történt, de az intenzív tesztelések csak pár napja kezdődtek, aminek köszönhetően három nap alatt húsz újabb esetet regisztráltak az egészségügyben. A rendőrség és az eü dolgozók folyamatosan elemzik, hogy a pozitív esetek kikkel kerülhettek kapcsolatba és azokat is tesztelik.

A járvány kitörése óta egyre szigorodó egészségügyi intézkedések mára jutottak el oda, hogy minden tömegrendezvényt töröltek, a száz főnél kisebbek kivételével (fesztiválok, koncertek, sportrendezvények, stb.) rengeteg cég igyekszik home officeba küldeni a dolgozóit, ha megteheti, és az iskolák dolgoznak a távoktatási megoldásokon, ha esetleg bezárja őket a kormány. Egyébként az iskolák (is) folyamatosan tájékoztatják a szülőket, hogy mi történik, meg persze dől a médiából a gondoskodó kormány is folyton.

Az emberek eddig csak mértékkel hülyültek meg, az első pár napos wc papír felvásárlás óta nagyjából visszatért minden a normális kerékvágásba, bár tisztítószerekből és kézfertőtlenítőből a szokásos mennyiség sokszorosa fogy. Ma, amikor az újabb 8 esetet bejelentették megint felpörgött a nép és hazahordta a rizst meg a tésztát a boltból, majd meglátjuk mit hoz a jövő.

A járvány gazdasági hatásai már jelentkeznek, az Air New Zealand 85%-al csökkentette a hoszútávú járatainak számát, óceánjárók nem köthetnek ki és ez a két dolog önmagában súlyos csapást mért a kínai turistacsoportok elmaradésa miatt amúgy is vergődő turistaiparra. Emellett a turizmust kiszolgáló egyéb tevékenység is megrendelések töredékével rendelkezik, elbocsájtások kezdődtek és várhatóak a jövőben, a kormány egy 12 milliárd dolláros segélycsomaggal próbálja tompítani az esést.

folyt köv.

hasznos okosságok:

• https://covid19.govt.nz/
• https://www.auckland.ac.nz/en/news/notices/2020/coronavirus-outbreak.html
• https://www.who.int/emergencies/diseases/novel-coronavirus-2019/advice-for-public
• https://www.who.int/news-room/q-a-detail/q-a-coronaviruses

Azt mondja nekem a nej, hogy az autóban lement az ablak és nem megy fel. Hát ez nem lehet olyan bonyolult probléma, ugyebár, oldjuk meg.

Korábban már volt intim élményem atomjaira hullott ablakemelővel szívni egy emberest, de hát az egy ilyen prehisztorikus, bovdenes rettenet volt ez viszont a modern járműgyártás büszkesége, nyilván minden sokkal egyszerűbb lesz. Gondoltam én.

Lebontottam hát a kárpit, leszedtem azt a párazáró fóliát amit a világ legundorítóbb gennyével ragasztanak fel a gyárban gonosz japán munkások, és legott az ajtó belsejében találtam magam, ahol minden nagyszerűnek látszott, leszámítva azt, hogy az ablaktekerő kis villanymotor vörösizzásig hevülve igyekezett lehúzni az ablakot a vas-nikkel rétegig, de nem tudta.

Az ablakemelők amúgy nagyon ötletes szerkezetek, egy kis villanymotor fogaskereke toszogat egy fogasívet, aminek a másik oldala egy ollós-sínes mihíjjákot mozgat amitől az ablak egyenes vonalú egyenletes mozgással felmegy. Vagy le, attól függ milyen polaritású delej megy a motorba, a polaritást meg a juzer dönti el a kis kapcsolóval. Pofonegyszerű.

Leszámítva hogy az egész rohadást az ajtón belülre kell szerelni és az ajtó – ésszerű okokból – nem szedhető szét. A felhasználói élményhez hozzáad, hogy mivel az összes biszbasz amivel dolga van ilyenkor az embernek, úgy van tervezve, hogy egyszer érinti a munkás kesztyűs keze, aztán nem látja többé emberi szem, úgyhogy (ragtapasz alert!) semmi sincs lesorjázva vagy befejezve, ahogy a présgép kifossa a cuccokat, mennek is az ajtóba, ezzel is több centet spórolva évente a gyártónak.

Első gondolatom az volt, hogy a kis motor megszorult, ez szerencsétlen esetben előfordulhat, úgyhogy kicsit megröcögtettem, de nem hajlott a szép szóra. Ezután végigmértem az összes csatlakozót, hogy merre megy a feszej meg merre nem és vidáman tapasztaltam, hogy van áram, úgyhogy nem vezetékprobléma lesz ez. Ekkor már gyanakodnom kellett volna, hogy valami nem kerek, na de erre még visszatérünk.

Analitikus elmémmel kitaláltam, hogy ez vagy:

• kapcsoló
• motor
• mechanika
• okkult erők gonosz játéka mit sem sejtő halandókkal

nem lehet más. A zárlatot és a földelési problémát kizártam, azok mindenféle egyéb jelenségeket okoztak volna. A kapcsolót kizártam, kicserélve a hátsó ajtó kapcsolójára minden maradt a régiben, a beteg ajtó kapcsolója viszont remekül viselkedett a hátsó ajtón. Szintén kiderült, hogy a motor is oké meg a mechanika sem akad vagy sérült.

Mivel az autó kellett meg az eső lába is lógott, gyorsan (hehe) összeraktam mindent és másnap délceg léptekkel behaladtam a „szedd-magad-alkatrészbolt”-ba, ami csodálatos hely, de alkalmazkodni kell a klientúrához és a kiszolgáló személyzethez amihez csak egy borsodi tüzép segédmunkásai mérhetőek. Na de nem koherens filozófiai elméletek vitájára jár oda az ember.

Magammal cipelve összes szerszámom, találtam egy hasonló járgányt amit csak egy lépés választott el a kohóba kerüléstől, viszont megvolt benne az ablakemelő, úgyhogy azt a festői környezetben kibontottam. A bontó tesztlaborjában (lefingott akku két villanydróttal) kipróbáltam, működött, kifizettem érte pártíz dollárt és hazaiszkoltam.

Otthon a már jól begyakorolt műveletsorral kiszedtem az üveget, kiszereltem az egész ablakemelőt, szárazon felkötöttem rá az újat – ami meg se mozdult. Bzmg.

Mindenféle hülye ötletek kipróbálása és rengeteg káromkodás után ugyanúgy nem akart menni a rohadék, viszont eszembe jutott, hogy el kéne menni a gyerekért, úgyhogy ablakemelő be, üveg be, az egész bejzlit kitámasztottam fadarabokkal és kerítésdróttal megfixáltam, legalább menet közben ne essen le az ablak. Gyereket felszedtem, ajtót megint szét, üveg, emelő ki, lebontottam a kesztyűtartó alatti izéket, hogy az ottani kábelkáoszban megnézzem nincs-e valami rendellenesség de ott se volt semmi.

Ekkor fedeztem fel, hogy az összes többi ajtón az a helyzet amit a logika diktál, az ablakemelő kapcsolója nyugalmi helyzetében a kis villanymotor pontosan 0 (nulla) Voltot kap, a kapcsoló két másik állásában viszont 12 Voltot, a hibás ajtó viszont nyugalmi helyzetben is 12 volton üzemel, a kapcsoló kapcsolgatásakor viszont földöntúli dolgokat mutat a multiméter, innen a forró motor.

Eszembe jutott, hogy ezeket a vackokat ugybár a sofőr oldalról is lehet vezérelni, nézzük meg tehát azt az oldalt. Azon az oldalon nem csak egy ostoba kapcsoló van, hanem egy hatfunkciós, egybeszerelt bigyó (4 ablak vezérlése, kp zár, plusz ablakmozgatás lezáró kapcsoló). Na ezt szétbontottam amíg nem láttam a nyákot amire mindenféle kapcsolókat meg izéket szereltek és egyből fény derült a jelenségre.

A kapcsolók amiket az ember ide oda kapcsol, egy-egy villás pöcökkel rendelkeznek, amik beleakadnak a nyákra szerelt csúszókapcsolók pöckébe és a kapcsoló föl-le mozgását előre-hátra mozgássá alakítják. Az ominózus kapcsoló villás lábának egyik szára eltörött (hogyan???) és amikor a nej leeresztette az ablakot, a kis villa nem tudta visszahúzni a kapcsolót, ami így örökké a LE állásban maradt és mivel a sofőroldali kapcsolók túlerőben vannak a többi kapcsolóval szemben, a kis villanymotor folyamatosan áram alatt volt.

Természetesen a kapcsoló izé nem javítható, nem bontható végzetes roncsolás nélkül, úgyhogy mehetek vissza a bontóba és kereshetek egy ilyen ablakvezérlő panelt ami passzol. Időközben, hogy elkerüljük a hasonló eseteket, az egyetlen megoldás az volt, hogy letöröm a kis villa másik lábát is és a kapcsolót rögzítem középállásban, így legalább az utasoldalról vezérelhető az ablak, ami természetesen vidáman működik, feleslegesen vettem másik emelőt bele.

Ez a bigyó olyan kicsi, hogy se megragasztani nem lehet, se más nem jutott eszembe, amivel megjavíthatnám, úgyhogy átmenetileg elbúcsúztunk az anyósülés ablakának központi irányításától, viszont az ablak működik. És a két napos szívást, kezek szanaszét vagdosását és elrongyolódott idegeket ennek a kis szarnak köszönhetjük, ez a letört kis darab műanyag felelős a pandemóniumért és az elrongyolódott idegeimért. (mellette egy tictac a méret összehasonlítása miatt)

Nincs tanulság. A tictac cseresznyés.

Kicsi, egyszerű, hasznos bigyó, de vajon mire való?

[MEGFEJTÉS]

eFi volt a legközelebb, a kávédarálónk, ha már csak kevés ledarálandó szem van benne, hajlamos szétdobálni a konyhában a törött kávészem-darabokat, ez a fedél pedig meggátolja ezt a felháborító jelenséget.

Korábban már tettünk kenyérsütési kísérleteket, de ezek nem vezettek az megfelelő minőségű kenyérhez, annak ellenére, hogy van pajtásunk, aki évek óta pattogtatja a kiváló cipókat abból a receptből amiből dolgozni próbáltunk. Sőt, abból a kovászból!

Nemrég eFi posztolt egy megoldást, ami alaposan körüljárja a témát, és pontosan leírja az egész processzust és a miérteket. Mindenképpen javaslom elolvasni és megérteni azt ami ott van, nem beszél a levegőbe. Sőt, volt olyan kedves és megajándékozott egy könyvvel, ami tudományos alapossággal magyarázza el a kenyérkészítés melyik fázisában mi történik és miért, kötelező olvasmány.

Az így szerzett ismeretekkel felfegyverkezve kértem jól bejáratott kovászt a fent említett pajtástól és nekiláttam alkalmazni a tanultakat. Miután a munka nagy részét a pék és eFi már elvégezte, nekem nem került huszonhét sütésbe, mire kiderült, hogy mi működik jól a mi konyhánkban. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy bár Új-Zélandról számos pozitívumot mondhatunk, az itt kereskedelmi forgalomban kapható lisztek minősége sajnálatos módon nem kiemelkedő.

A kovász készítéséről és gondozásáról olvassátok el eFi posztját, ő alaposan körüljárja a témát, nekem ezzel nem volt dolgom, úgyhogy itt nem is mesélem el részletesen, legyen elég annyi, hogy rövid beszoktatási periódus után, kovászunk Kevin néven veszi ki részét a konyhai sürgésforgásból.

Ami viszont nekem új volt, az az öntöttvas edényben sütés, amely lehetővé teszi, hogy a sütés elején, amikor az un. oven spring szakaszban járunk, kenyerünk héja rugalmas maradjon és utat engedjen a belül dolgozó felhajtóerőnek. Másik újítás, hogy – köszönhetően a nagy víztartalmú tésztának – simán géppel dagasztható a cucc, úgyhogy legalább egy macerás és fárasztó fázist könnyebbé lehet tenni, ha van az embernek otthon olyan masinája ami elvégzi a piszkos munkát helyettünk.

Az első kísérlet közepes eredménnyel zárult, a kenyér megkelt, a kenyér megsült, viszont messze volt a tökéletestől, de hát még túl sok volt az ismeretlen az egyenletben, nem mindegy, hogy süt a sütőnk és hol tudjuk és meddig keleszteni a kenyerünket. A hűtőnk pl. túl hideg, a kenyér 24 óra alatt sem kel meg benne, a szoba viszont túl meleg és a kenyér megkel anélkül, hogy a komplex ízek kifejlődnének. Ezen kívül a helyi viszonyokhoz kell igazítani a liszthez adott víz mennyiségét is, és 10-20 grammok is számítanak.

Az első tíz kísérlet vegyes eredményekkel zajlott, bár a legtöbb kenyér finom volt és ami nem, az is meghaladta a helyi kenyérgyárak, lelketlen Chorleywood-eljárással készített vackainak a minőségét. Végig jegyzeteltem, hogy melyik kenyeret hogy készítem, úgyhogy vissza lehet követni minden változtatást, ami rengeteget segít a fejlődésben.

A legnagyobb probléma az ennyire vizes tésztáknál az, hogy ezek ragadnak, mint a rosseb, (álljunk ellen az őrült lisztezési ingernek, tanuljunk meg a vizes tésztával dolgozni )úgyhogy nem akarnak kijönni az edényből vagy konyharuhából, és igen bosszantó egy szépen megkelt cipót sütés előtt kicibálni a helyéről, tönkretéve a kondos kelesztést. Némi kutakodás és millió ismeretterjesztő videó megtekintése után vált világossá, hogy az elkötelezett sütkérezők rizsliszttel bélelik ki kelesztőformáikat. A sima rizslisztben nincs glutén, úgyhogy a nedves tésztával való érintkezés során nem keletkezik ragasztó – így kiváló formaleválasztóként működik, és mivel sokkal durvábbra van őrölve, mint a finomliszt, a nagyja le is pereg a kész kenyérről.

Miután a sima fehér kenyeret sikerült kigyakorolni, újabb kísérletekbe fogtam a teljes kiőrlésű lisztekkel és mindenféle adalékokkal. A részben teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér finomabb, mint a fehér, de dolgozni nehezebb vele és némileg több vizet is igényel, a tetszcsoport visszajelzései alapján a búzaliszt-teljes kiőrlésű rozsliszt kenyér a legjobb, úgyhogy ebből már több cipó is készült, igen gyorsan elfogynak mindig.

Nem hagytam fel a túrókészítéssel, aminek a túró mellett két másik fontos és hasznos mellékterméke is van, az egyik a savó, a másik a jól záró műanyag vödör. Előbbit használom a kenyérhez adott víz egy részének kiváltására, utóbbit pedig liszt tárolására, hogy ne kelljen egy ötkilós liszteszsákkal bénázni a konyhában. A savótól a kenyér picit savanykásabb és sűrűbb lesz, a kenyérkészítést amúgy nem befolyásolja, az se baj, ha sima vizet használ az ember.

A tizenharmadik kenyérnél vezettem be a tökmag-napraforgómag-lenmag kiegészítőket, érdekes módon az szotyi a kenyér ízét nem befolyásolja, de az állagának nagyon jót tesz, a tökmag sokkal jobban érezhető, ha valaki szereti a tökmag ízét, akkor mindenképpen javaslom, egész más világ és valahogy működik az édes meg a nem édes szendókkal is.

A lenmag más kérdés, a lenmag nagyon egészséges, gyógyítja a dadogást, bicegést, féltékenységet és elűzi az esőfelhőket, de igazából az íze, ha van neki, nem jön át a kenyérben, de elmondhatjuk, hogy házi kovászos kenyerünk nem csak finom, hanem egészséges is.

Hasznos tippek:

• a kenyérbe kerülő só legyen jódozatlan, tengeri só, amiben nincs se csomósodásgátló adalék se semmi ami nem só. A jódozott (asztali) sók ugyan nagyon hasznosak a pajzsmirigy rendellenességek megelőzésében, de a kenyértésztában gátolják a gondosan nevelt vadélesztőink működését, ami nélkül a kenyerünk nem fog olyan szépen kelni, mint kelhetne.
• használjunk forralt vizet, ha tehetjük, a forralással kipiszkáljuk belőle a klórt meg a sötét erők ármánykodását
• a lisztet ne hideg vízzel keverjük össze az autolízishez, hanem 26-28 fokos (langyos) vizet használjunk, előbb lesz szépen formált gluténunk
• a sütőben ha csak a világítást kapcsoljuk fel, akkor egyenletes 27-29 fok lesz, ami ideális, ha a kelesztést 6-7 órára akarjuk rövidíteni, vagy szeretnénk kicsit felpörgetni a kovászt anélkül, hogy kinyírnánk
• a hajtogatáshoz elég a vizes kéz, én egy kis spray bottle-t használok, pfft-pfft és már lehet is dolgozni

Az autolízis, az első szakasz amikor a liszt(ek) és a víz összekeveredik, majd az egész maszat pihen – nagyon fontos. Ekkor kezdődik el az enzimek munkája, amelyek később meghatározzák egyrészt a tészta nyújthatóságát, másrészt megkönnyítik majd a kovászunk munkáját azzal, hogy szabad hozzáférést biztosítanak a liszt alkotórészeihez.

A formázás előtti hajtogatás is fontos, ezzel hozzuk létre azt a glutén-hálót ami majd a kovásztól keletkező buborékokat a kenyérben tartja és sütéskor szépen megemeli a cipót. Ne hanyagoljuk el, mert nagyon látszik az eredményen, ha ellustálkodjuk a dolgot. A rozslisztes tésztáknál ez nehezebb, a rozsliszttől amúgy is minden macerásabb lesz, minden ragad, de ne csüggedjünk, az eredmény megéri a bosszankodást. A harmadik-negyedik hajtogatás után már érezzük, hogyan fejlődik a tésztánk és egyre inkább megtartja az alakját is – ez a jele annak, hogy jól dolgoztunk.

A híg, magas víztartalmú, fehérlisztes tésztáknál az un. Rubaud-módszert alkalmazom az alkotórészek összekeverésére:

A mokányabb, sok rozslisztet tartalmazó tésztáknál az un. French kneeding-et használom:

A kelesztés előtti formázás ilyen vizes tésztáknál magyon fontos, hogy a bucink szépen fejlődjön a kelesztés során, egy pék úr elmagyarázza itt, hogy mivan:

A különböző lisztek nagyon másképpen viselkednek, a rozsliszt pl tapétaragasztóvá változik és alapos gyúrás után is jellemzően úgy marad, ha rozslisztes motyóval dolgozunk, akkor a lehető leghamarabb takarítsuk le a felületet ahol gyűrtunk, különben a pultra ragadó cucc porcelánkeménységűvé válik és csak fúrópajzzsal tudjuk leszedni.

Sima kovászos kenyér teljes kiőrlésű liszttel:

• 400g fehér búzaliszt
• 200g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 400g víz
• 200g érett kovász
• 20g só
• 1 óra autolízis, a kovász és a só belekeverése után húsz percenként hajtogatás (összesen nyolcszor) majd formázás után egész éjjel kelt (kb 10órát) 14 fokon, 30percet sült vaslábosban fedővel és még kb. tíz percet fedő nélkül.

Kevin #13 – a család kedvence:

• 360g búzaliszt
• 240g teljes kiőrlésű rozsliszt
• 100g savó
• 300g víz
• 200g érett kovász
• 21g só
• 40g tökmag
• 40g napraforgómag
• 1 óra autolízis, 15 perc gépi gyúrásnál belekerült a kovász, só, magok, egy óra pihentetés után 15 perc french kneeding, formázás után 13 órát kelt 13 fokon majd fél órát sült fedett edényben és még 18 percet alacsonyabb hőfokon fedő nélkül.

Elszántaknak:

• 360g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 240g teljes kiőrlésű rozsliszt
• 100g savó
• 320g víz
• 22g só
• 40g tökmag
• 40g szotyi
• 15g lenmag
• 2 óra autolízis után 15 perc french kneeding, egy óra pihenés után újabb 15 perc french kneeding, majd a sütőben a lámpa hőjénél kelt 7 órát, utána 30 percet sült tálcán, még tizet úgy, hogy fölétettem egy másik tálcát, hogy ne égjen meg a teteje. Finom lett, sűrű, sötét kenyér, isteni sózott vajjal vagy Reuben szendvicshez.

Fentiekből kb. egy kilós kenyerek születnek. Természetesen az adalékokkal és a mindenféle különleges lisztekkel egészen messzire elmehetünk, a tönkölybúzafűtől a krumpliig, glutén mentes olívás-mazsolás cipókig, rozmaringos kukoricakenyértől a horopito-kumara sourdough-ig, határ a csillagos ég, az eredmény mindenképpen jobb lesz, mint az állományjavítókkal és térfogatnövelőkkel telitömött bolti megoldások.

A házi/kovászos kenyereknek egészen őrült kultusza van, itt van pár link amin érdemes lehet elindulni:

• https://sourdough.com/
• https://www.theperfectloaf.com/best-sourdough-recipe/
• https://breadtopia.com/
• https://www.sourdoughbaker.com.au/blog/2018/1/17/starting-the-starter