Start the Friday night before party here. Beastie Boys’ classic Sabotage reworked with footage coming from Battlestar Galatica. As both my sources, Kotaku and Neatorama write the same thing, I sort of feel shamefully obliged to add the very same stuff they did, you can watch it side-by-side with the original version. Now we cook up the magnificient chili of death.

When a white boxe inverted be,tiny pills on
your tongue, a manne whose hart be clene yet
whose organ will mayk ladies ryght certaine
in their endeavoure of cleaning His phallus
with their tongues ye sharle be!

Natural Gain Plus ad, the 1500s

Yes, I wrote that. Get over it.

yes, yes, we’ll have androids, 10% of population. will not be able to hump them, though. officially. stephen levy says 2050 is the year when you can throatfuck a dishwasher and get customer loyalty points for doing so.

Ha nem működik az embed valamiért, reloadoljatok egyet. (Automatán kiélesedős post, majd utólag hozzápakoljuk, ha kell mit.)

t:\ says (2:08 PM):
a cattle prod keresésre régebben csak mezőgazdasági témájú képeket adott ki a gugli
most a fele pornó

Jeans, arcades, motorbikes on voltage gridlines – this was The Matrix back in the eighties, when Disney did cyberpunk right. (With Surrogates, they did harm.) Fashionista design orgies, lightning and style over substance – this is The Matrix after the visual department guys can’t outdo themselves. We’ve seen all and the sum of all those parts will eventually grow incomprehensibly huge, especially in iMAX 3D, our eyes will water neon and we will crouch into a zen spider pod until the 17th of December. Rip up IO9 for a still-by-still reconstruction, here’s the downloadable trailer in a few HD resolutions and don’t forget to check out Flynn Lives.

augmented sculpture is an art installation that combines three-dimensional sculpture and 2-D projections by lichtfront and grosse8. the project was recently presented at imm cologne 2010 where viewers could see the piece in action. the project consists of an abstract geometric form that is spiky and jagged all over. (more at grinding.be)

A sarki indiaiban az ördög harap ki a tányérból, ha nem vigyázol, mondta Dawe, akivel együtt teszteltünk nagasabit, szembe kenhető habaneroszószt és minden mást – most munkahelyi kötelező gyomormosáson vett részt, ledokumentálta. Nézzétek, kacagtató autoagressziós tünetekkel.

Tavasz van. Tudom, mert végre centipontosan lőhetem be a kosárméreteket a romkocsmákban, a város felett enyhén orrfacsaróan terjeng a márciusi dugás fülledt, meleg szaga, a lányokból elmúlik a savanyúság és háztetőig csap a vigyorkeltő albuminbűz, ahol okkult figurákkal díszített netbookkal ülök és még egy jó ideig azt firtatom, hogy miért örülnék jobban egy féltucatnyi hőkövető marokkőnek, mint egy két és fél kilométerig is gond nélkül elhordó McMillan TAC-50-nek, aztán elrángatnak inni, én meg hagyom magam, de ezt majd beküldöm a traumatológiáról. Most zenélek inkább, fejben.

Hamarosan az újságosoknál a márciusi Mondo magazin, amiből látható már a valóságot és címet nem teljesen pontosan tükröző previewn, hogy érinti a szebbik nemet, a gépi torkokat minden értelemben, a virtuális énekeseket és az algoritmikus zeneírást. Áprilistól olvasható a blogon, de inkább vegyétek meg, pay your tribute to the evil chief editor who is not me!

Négy Richtercsúcs-erősségű kávé után nem lehet félrelőni semmit, huge grin, köszönöm a meghívást a BME/MOKK Szubkulturális Gazdaságok órájára a popkultúra hegyeit-mélyeit felfedő Kacsuk Zolinak és Vályi “One Man Army” Gábornak és főként minden egyes hallgatónak, aki szelíd vagy szigorú rockkal, de követte az egyórás helybenülős ámokfutást: I loved you all. A zenei aláfestés kedvéért: ami titokban végig a fejemben szólt. Szigorúan hallásküszöb alatt.

Hollywood szerint tizenhárom éve meg kellett volna halnod, 1997-ben ugyanis a Skynet mesterséges intelligencia nukleáris holokausztot és géphadsereget szabadít a világra. Aki dolgozott már telemarketingesként vagy technical supportként, itt ledobja az újságot, rágyújt, kinéz az ablakon és lassan rábólint: az emberiség körülbelül ezt érdemli és sem Beethoven, sem pedig a dupla anál nem mozdít a fajunk nettó javára semmit. Ugyanebben az évben hálóba, csáprágóba és rasztába öltözött földönkívüli vadászok lepik el Los Angelest és méltó kihaénnem-vérengzést tartanak a jamaikai drogkartellbe tömörült testvérek ellen, New Yorkból pedig biztonsággal és robbanószerekkel körbekerített börtönvárost gyárt a helyi rendőrség, ahová csak Kurt Russell tud beszökni, hogy kiszökhessen onnan az USA elnökével. Ahelyett, hogy otthagyná.

A februári Mondo magazin első savas gonzója, a Már régen meg kellett volna halnotok, eddig az újságárusoknál, tárgyhónap utáni következő első munkanapján online kerülés, úgyhogy katt beljebb, ahol Dubai-Mars-Berlin háromszögből nézzük a világot, a sarokban hányó tinédzserek mellett pedig egész földnyelvek pattannak ketté és még Warren Ellist is megidézzük, mert a lovak segglyukából is kolbászt gyártanak.

Valljuk be, Amerika nem feltétlenül erőltette meg magát a higanyízű, majdnem meztelen nőkkel, de nagyon gyors motorokkal teli jövővel kapcsolatban. Az 1984 gyakorlatilag lefestette nekünk az MTV-korszakot, csak Nino Firetto, Nikki Groocock és a többi műsorvezető nékül, a Robocop beletrafált a technika iránt mániákusan rajongó cégvezetőkbe és a vécékben vetített reklámokba, az Őrült Stone szerint a világot a kávé és a csokoládé mozgatja (ezt rögtön megvettük, szerintük két éve ilyen az élet, én nem emlékszem vissza az életem első tizenöt évére, amíg koffein nékül éltem).

Jobbat célzott Fritz Lang 1927-ben: szerinte 2000-ben az osztályharc megeszi a világot reggelire, maradnak a nagyongazdag gazdagok meg a nagyon szegény munkásréteg, köszöntünk Dubaiban. A franciákkal vigyázni kell, Warren Ellis óta tudjuk, hogy lovak segglyukából gyártanak kolbászt, büdösek és latrinaként használták a történelem során Angliát, a 2004-es Banlieue 13-ben pedig még azt is megkaptuk, hogy az aktuális elnök neutronbombával fogja korholni a bevándorlókkal és atlétákkal teli külkerületet. Nicolas Sarkozy eddigi dühödt munkásságát elnézve ez akár még sikerülhet is neki.

Az előző évtized furcsa hozadéka, hogy elkezdtek rohadni a világ krómhűtőjébe pakolt színes-szagos jövőképek, egyiket sem ettük meg, csak néhol beleharaptunk ebbe-abba. Évente kipipálhatunk párat a nyugati félteke hagymázas (vagy lucskos) rémálmai közül, mert egyik sem akar igazán időre teljesülni, Fritz Langot leszámítva még a Mátrix lehetne csak pontos, elvégre is a tudományos híradások abba az irányba mutatnak, hogy a körülöttünk (és a bennünk) lévő világ a fejünkben dől el igazán. A világ mindenesetre köszöni, nagyon jól rátalált a maglevsebességre, minden olyan tempóban fejlődik, hogy a világ kollektíve megálljért üvölt, legyen világvége, jöjjenek idegenek vagy alakuljunk át transzhumanista gömbökké, csak ne legyen még egy olyan évünk, amikor minden csak történik de semmi sem lyukad ki sehová, csak Facebook kvízek vannak, lolcatek meg sarokban hányó tinédzserek.

Japán jóval óvatosabban és előrelátóbban kalkulál a jövővel: legalábbis annyira, hogy a világrengés másfél évnyi luft után indul csak a keleti oldalon. Tokiót a nukleáris katasztrófa 1998. július 16-án törli el a föld színéről, megindul a harmadik világháború gépezete, avagy hogyan szerettük meg az atombombát, a mutánsokat és a terraformingot – így indít az Akira. Aki csak kíváncsiságból vette a kezébe az újságot és a japán popkultúra a hegyezett hajaknál és a fejhangon sivító, szőrös lányoknál kezdődik és fejeződik be egyszerre, olvasson tovább, lesz még pusztulás. De még mennyi. A japán cyberpunk mindeddig veretlen csúcsa, a Ghost in the Shell alternatív univerzumában 2000 és 2015 között éli ki magát az újabb világháború, bombát dobnak Okinawára, Tokióra, sőt még Berlinre is – a japán székhely egy időre Niihamába, aztán Fukuokába költözik, a végén meg újraszerződik Amerika a szigetországgal: Japán nem birtokolhat nukleáris fegyvereket és országhatáron belül kell tartania haderejét. 2019-ben épül meg az Akira Neo-Tokiója, huszonegy évvel a tragikus események után, hozzáteszem: feleslegesen.

What are you? A glutton for punishment? – kérdezi meg a Kalifornia kormányzójáról mintázott gépember, amikor már harmadjára teríti le a Názáreti Jézust egy lefűrészelt csövű vadászpuskával, ezt kérdezzük mi is Japántól, hogy ugyan mi haszna van az ekkora szanálásnak (2025-ben a Bubblegum Crisisben roppan ketté Tokió, hogy az X meg a Neon Genesis Evangelion pusztításait már ne is említsük, azokat látva a legnagyobb hadvezérek is elismerően csettintenének). Világháborús trauma. A városkép olyan mértékben változik és személytelenedik el az új építészeti megoldásoknak köszönhetően, hogy a rombolás csak a ciklus egy apró mozzanata, semmi más. Ha jön valami, túléljük, ezt üzeni Japán. A cikk születése előtt napokkal hunyt el Tsutomu Yamaguchi, a szigetország egyetlen hibakuchája, azaz nukleáris túlélője, aki a sors kegyetlen fintorának köszönhetően belefutott a hiroshimai atombombába, majd három nap múlva megismételte ugyanezt Nagasakiban is. Ha jön valami, túléljük, üzeni Japán, talán egy kicsivel halkabban már.

Az androidokat és hackelhető cyberagyakat 2030 környékére képzeli el a Ghost in the Shell 1990 környékén, a 2007-es Vexille a biztonságos negyvenéves távot további hússzal emeli: 2067 környékén beszélhetünk csak olyan japán robotikáról, ami az amerikai nemzetvédelmet veszélyeztetheti. (Stephen Levy szerint szexrobotokat már 2050-ben is dughatunk, ami egy igazán gáláns gesztus tőle, hiszen az összes technikai jóslatot úgy teszik a jövőkutatók, hogy ők még pont megélhessék azokat. Kivéve, ha Stephen Levy szűzlányok véréből táplálja magát. Ezt majd meglátjuk negyven év múlva.) Masamune Shirow új animéje, a Real Drive azonban meglepően pontosan lövi a szöget a homlokunk közepébe: 2011-ben az emberek már gyakorlatilag tudatossági szinten tudnak csatlakozni a világhálózathoz, amit darabokra szaggat a félretájékoztatás, a téves információk terjesztése meg az adatvesztés, mi pedig valahogy mégis képtelenek vagyunk kikötni magunkat a kollektív globális hallucinációból, amit internetnek hívunk. (Ami nem baj, amíg van 4chan, addig a bizarréhes autista énünk mindig visszafordul a képernyő felé.) 2046-ban túlnépesedik a bolygó és elindulunk meghódítani a Marsot. Ahol amúgy, ebben a világban, itt, már van internetkapcsolat a Marsra, csak fél órát kell várnunk egy emailre, hogy megérkezzen. Ennyit vártunk tíz éve is.