postagalamb.biz

A nagy történet

bak.istvan.janos — Thu, 02 Feb 2012 17:41:20 +0000

Magam szerény kis véleményem hogy az aki csak egy ideig óráig galambászik az NEM galamb-ász !!
Én már 3 éves korom óta galambászom az vagy 9 év nagyon sok idő és sok galamb meg is fordult ám már nálam az is lehet mondani hogy minden fajta de legjobban a posta fogta meg az én fantáziám így hát úgy döntöttem hogy 2012- től elkezdek komolyan posta-galambászni igy hát aki a Hajdútagszövetségben galambászik az szándékomban áll felkeresni és sok dolgot meg hasznos tudnivalót megtudok hogy hogyan kell posta-galambászni!
Tavasztól felépítek egy jó hőszigetel dúcot és mindent meg adok a galambjaimnak a siker érdekében !
Hosszú távon szeretnék majd versenyezni ha sikerül de ez még a jövő zenéje...

Eladó

Fogarasi József — Sun, 22 Jan 2012 15:46:01 +0000

Mega star tenyésztői óra tápegységgel, két darab hárommezős antennával, végelzáróval, összekötő kábelekkel és 10 darab chipgyűrűvel sporttársi áron (100.000 ft) eladó. Az órát és tartozékait az országos kiállításon is át lehet venni előzetes telefonos egyeztetés alapján.

Érdeklődni lehet:
Nagy Sándor 0652-223-214 vagy 0620-291-0547, vagy Balogh Ferenc 0652-610-068 vagy 0630-375-6889 telefonszámon a délutáni órákban.

Riportalany: Fogarasi József. A most átvett riport azért került fel a Honlapra mert számos megállapítás felvetett probléma máig megoldásra vár.

lajti — Mon, 02 Jan 2012 17:11:36 +0000

— Arra kérem, hogy a mélyenszántó gondolatainak közreadása előtt mutassa be önmagát és családját!

— Úgy vélem, hogy ez esetben a bemutatkozásnál inkább arra vállalkozom, hogy megemlítsem azt a tényt, hogy feleségem és két gyermekem Péter és Zsuzsa már többször került egyéb írásokban említésre. A családom tagjai inkább ahhoz a munkához adnak segítséget, amely az egyesület vezetésében hárul rám.

Édesapám pedig a galambok gondozását vállalja magára, utolérhetetlen módon tisztán tartva a dúcokat és friss vízzel, élelemmel látja el azokat.

Sokirányú elfoglaltságom és igen aktív vezetői beosztásom mellett nagyon kevés idő jut az operatív galambászkodásra. Ezen a téren óriási segítség és munkamegosztás jött létre három éve Kállai Gyuszi és felesége Klárika révén. Úgy gondolom nélkülük kilátástalan helyzet állna elő a közeljövőben. A Fogarassi—Kállai páros a debreceni S. 5-ben, míg a Kállai—Fogarassi páros pedig a hajdúszoboszlói S.4-ben akarja a győzelmi dobogó legfelső fokait meghódítani.

— Hogyan és mikor lett postagalambász?

— Már 1955-ben szülői és rendőrségi engedéllyel tagja voltam az akkori S.1-nek, melyet 1957-től 1964-ig az aktív labdarúgói pályám miatt természetesen szüneteltetni kellett. 1965-től ismét, de még a labdarúgás mellett bekapcsolódtam az egyesületi életbe. Minden létező funkciót végigjártam Kovács József elnöklete mellett, és mert megakartam, meg is tanultam a postagalambászatban szükséges ügyvitelt. A sport az edzősködés időszaka pedig kifejlesztett bennem egyfajta közösségi magatartást és azt, hogy az ember nagyon is társas lény és a közös élményekhez, sikerekhez társak és partnerek kellenek.

Az újrakezdéshez elsősorban Kovács Józseftől, Szentesi Karcsitól, Gaál Andrástól szereztem be galambokat. Majd később Fráter, Borsos, Biró galambok következtek. Igencsak sok öröm és olykor csalódás is járt az akkor igen nehéz körülményekkel járó vasúti gyűjtés ás szállítás következtében.

Később közvetlen Ankertól, ill. Katona Györgyön és Kottek Karcsi bácsin keresztül előbb Fábry és Delbár galambokra váltottam. Ezekkel 1973-ban a Jugoszláv utakon országos díjak sorát nyertem. Egy dúc átépítés következtében, melyet egy család teljes egészében kipusztított, szereztem be 1973-ban a mai 15 aktív alapot a Desmet Matthys galambokat, melyek Ankertől a De Baare Gróte—Miesoogske Kottektól a Zwarte 2 és Korona III-ra épül.

— Sorolja fel eddigi eredményeit!

— Úgy gondolom nem veszik szerénytelenségnek, ha e helyen azt mondom, hogy a Kerületi Bajnokság kivételével elnyertem már szinte mindent. Most elhatároztam, hogy a versenyszabályzatban foglalt követelményrendszerbe illesztve összeállítom a kerületi és általános mesterversenyzői cím elnyeréséhez szükséges pontokat. Az elmúlt 10 év alatt a sok kiállítási és egyéni bajnokság, valamint csapatversenyeken szerzett eredmények reprezentálni fogják a címet.

— Milyen módszerrel versenyez és milyen vérvonalú az állománya?

— Erre a kérdésre röviden, tömören igen nehéz lesz válaszolni mégis azt fogom tenni, de nem azért, mert a titkokra akarok utalni. Titkom nincs, már három éve az özvegység egy speciális, általam kikísérletezett fajtáját alkalmazom a tojókra és hímekre egyaránt. Egyéves galambot csapatversenyeken nem igen küldök. Az elfoglaltságomhoz és a dúctól távolabbi lakásomhoz alakítottam a tréning és verseny módszert, ez a versenyek szakaszában és az időjárás függvényében sokszor bonyolult és idegen számára követhetetlen. Ezért erről most csak ennyit. De a módszer működik, mert igen elégedett vagyok a 8-10 helyezést elért galambokkal és azok darabszámával is. Viszonylag kevés, 30-35 versenyzővel dolgozom. Az állományom vérvonala ma már kimondottan a már említett Desmet Matthys alapból és a nyugatnémetországi barátaim által tenyésztett Jan Grondelaers, Gebr.Dirks —Janssen és Pol Postyn, Hans Reimann és Rolf Compes által fémjelzett Van Hee és Norbert Norman (Günter Nis) vonalakból áll. Hogy egyszerű legyen és mindenki számára érthető, ezek a többszörös Deutsche Meisterek és Ruhr-vidék erős emberei végeredményben mesterien tenyésztik tovább a Stichelbaut. G. Janssen, Hofkens. Cattrysse és Desmet Matthys (itt-ott kevés Fábry vér van még) galambokat.

— Hogyan készíti fel galambjait a versenyekre és milyen takarmánnyal, vitaminnal várja azokat?

— A felkészítés egyszerű, de költséges, nem is ajánlom. Későn, általában áprilisban párosítok, de nem költetek, csak egyénileg saját kocsimon viszem 15—150 km-ig, néha 200-ig is a kis létszámú özvegy csapatomat. Az elő versenyeket, ha nem ítélem a csapatot felkészültnek egyszerűen kihagyom, akár feláldozva az egyesületi (helyi csoport) rövidtávú bajnokságát is.

Takarmány: sok árpa télen és tavasszal, minőségi (drága, de kitűnő keverék) 8-10 féle magból álló ve-gyes keverék. Fázisos etetési módszer. Rendszeres megelőző vakcinázás Paramixo megbetegedés ellen H-vakcinával.

Speciális vitamin és ásványi kiegészítők adagolása, melyeket minden évben az NSZK-ban szerzek be. Március végétől csoportosan antibiotikumot galambjaim nem kapnak. A módszer lényegét a kérdésre adandó válasznál az Ujházi Péter könyvében leírtak közelítik meg az én esetemben leginkább. Nagy varázslat nincs ezen a téren sem.

— A fiatal galambokat kelési évükben milyen távolságig küldi, ill. egyévesen?

— Roppant fontosnak tartom a fiatal, ésszerű, jól ütemezett röptetését. Sajnos nálunk egy türelmetlen, nyugtalan erő nem engedi az éghajlati viszonyok figyelembevételének bekalkulálását. Így én a közös fiatalok röptetésétől több mint 6-8 éve távoltartom magam. Ezt is egyénileg végzem. A legszebb időt a "vénasszonyok nyarát" használom fel erre a célra. Csak emlékezésként felötlik bennem, hogy amikor én voltam az S.1. elnöke és ott igazán jól megértettük egymást, olyan kitűnő, élvezetes fiatalok versenyét rendeztünk a 60-os évek közepén. hogy az öregek versenye sem volt színvonalasabb. Azóta az emberek és sporttársak is „elrohanják" a legszebb időket.

Az utánpótlás nevelése nélkül sehol a világon nincs élsport, s ez igaz a sok magyar — debreceni — postagalambászra is. A kezdő, az állományt megismerni kívánók szinte mindent elvesztenek és kockáztatnak a jó és sikeres fiatalgalambok röptetése nélkül.

— A kiállításokon részt szokott-e venni, ha nem akkor kérem indokolja meg?

— Részt veszek és szinte mindig van díjazott galambom. A kerületi csapatban általában 3-4 madaram kap helyet. A nagy galambász találkozók miatt, az új ismeretségek kialakulása szempontjából tartom rendkívül fontosnak a kiállításokat minden szinten. A szövetség egyik legfontosabb feladatának tartom a szép, jó hangulatú kiállítások, galambbemutatók rendezését. Ezen a téren a nyereségességet nem tartom fontosnak. Itt a jó sport-baráti szellem alakulása, ápolása a cél, s ha ez megvan a pénz csak másodlagos.

— Mi a véleménye, hogy kerületünk először vesz részt az országos versenyeken?

— Mindenek előtt előre vetítem a kérdés hibás, félrevezető a kivülálló számára, de most erre az évre vonatkozóan jogos is. Először mint az egyesület vezetője (kerületi szintű egyesületről van most szó) a többségi akarat végrehajtásáért vagyok felelős. Nos ez az akarat 1990-ig hosszú éveken át — 4-5 éve — nem kívánt részt venni a nemzeti versenyeken. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy most 1990-re sem fizette be az országos versenyek nevezési költségeit a kerületi tagság 40%-a sem!! Most is fennáll az az abszurd helyzet, hogy kiknek a véleménye, akarata érvényesüljön ? Ha pedig hozzáteszem, amit én hivatalos szövetségi tanács tagságomból adódóan már tudok, a harmadik országos zóna kialakítása megtörtént. Eszerint az Észak I., az Észak II. kerületekkel a DKPSE mindkét kerülete alkotja ezt a versenyző tömböt. Végeredményben nem ezért emeltem szót a változtatás igényével, hiszen most is egy listán kell mérni az eredményeket Gödöllőtől — Kisvárdáig, vagy Nyírbátorig. A térképen pedig mindenki értékelhet esélyeink alakulását. Mindezeknek a negatívumoknak ellenére is meggyőződéssel vallom, hogy a nemzeti bajnokságon való részvétel kell és fontos tényező.

Félre kell tenni minden kishitűséget, pár száz forintos kiadást annak érdekében, hogy mi is ott legyünk az ország összes többi kerületével és reprezentáljuk az ország keleti részét.

Tehát nem először veszünk részt az országos versenyeken, hanem ismét bekapcsolódunk azokba. Természetesen remélem, hogy nekem is és több sporttársnak adódik majd ezeken a versenyeken is sikerélmény.

— Milyen véleménye van a versenyprogramról és az értékelésről?

Az egyesület azon törekvésével, hogy stabil, több évre szóló program szerint versenyezzünk maximálisan tudok azonosulni. Az 1984. óta lefektetett elveket és a periódusokat magam és a versenybizottság maradéktalanul betartotta nem változtatott év közben a programokon. Gondolom a szállítás pontossága és megbízhatósága garanciákat jelent és jelentett mindenkor a versenyzők számára.

Ebből kiindulva és a kérdésre válaszolva az a véleményem, hogy korántsem ésszerű és megalapozott a galambok szempontjából sem a mi, sem pedig nagyon sok kerület programja. Ha abból indulok ki, hogy a postagalamb fokmérője a gyorsaság más eredményre jutok, mintha azt állítanám követelménynek, hogy a jó galamb fokmérője a nagy távolság berepülése. Más és más típusú galamb kell az egyikhez is és a másik-hoz is. Igen sokan ezt elfelejtik. Ugyancsak egyfajta értékmérő a sok sampion típusú galamb előállítása, menedzselése egy versenyprogramon belül. A mai helyzetben a mi értékrendünket a gazdasági helyzet motiválja. A versenyprogramnak véleményem szerint olyannak kell lenni (még akkor is, ha ezen sok nagy bajnok megsértődik), amelyen minél többen, minél nagyobb létszámmal tudnak végig részt venni. Fontosabbnak érzek egy versenyt nyerni 3-3500 db induló galamb ellen, mint 1-1200 db induló esetében.

A konkurencia nagysága mindenütt a világon előtérben áll. Ennek érdekében olyan felépítésű versenyprogramot tartok jónak, ahol a versenyző tagság 70-80%-a még a leghosszabbtávú versenyen is stabilan, versenyképesen tud kiállni. A kilenc főutas programmal én ki vagyok békülve, elfogadom.

Az értékelésnél ehelyen az idő rövidsége miatt csak annyit, a befutós 5-ős rendszert nem tartom jónak, de ennek megváltoztatásához generálisan és szövetségi szinten lehetne csak hozzányúlni.

— Milyen tervei vannak a jövőre nézve és mi az aminek véleménye szerint másképpen kellene lennie, hogy sportunk szekerét előbbre vigyük?

— Egyéni terveim között saját egészségem megóvása, a jó versenyeredmények tartósítására gondolok. Szeretném a kerületi bajnoki címet elnyerni egy nemes vetélkedésben. Terveim között szerepel az új társadalmi rend változásával egyidejűleg a postagalambászok egymáshoz való viszonyát, egymás tiszteletét, eredményeik elismerését, a sport erkölcsi oldalát erősíteni. Bízom benne, hogy ebben a nehéz munkában lesznek társaim, segítőim.

Terveim között szerepel az elmúlt 12 év eredményinek elismertetése és a jövő vezetői garnitúrájának kinevelése. Ha már a kérdésben szerepel olyan, hogy minek kellene másképp lennie nem tudom megállni, hogy ezt válasznélkül hagyjam. Hogy előre vegyük sportunk képletes szekerét több emberségre, igazabb, baráti kapcsolatra és nagyobb felelősségvállalásra kellene gondolni.

Figyelemmel kellene lenni azokra, akik tudnak és akarnak tenni az egyesületért, a közösségért. Valamilyen módon rá kellene venni azokat, akik a mások munkájára számítva és azt kihasználva, "csak szórakoznak", felelőtlenül hozzák, viszik a szót.

Hamar rásütik a sikeresekre a csaló jelzőt, stb. Ujra kellene tanulni mindenkinek a közösségi életet és megbecsülni a közösségért végzett munkát. Lehet, hogy sokszor kellene hangoztatni az olimpiai eszmét miszerint „a részvétel, s nem a győzelem a fontos", vagy, .mindenki mindenben és mindenhol tudja, mi az a „FAIR PLAY!"

Maresek Sándor
Postagalambsport 1990 08/ 10-11. oldal

Vétek János gondolatai és amit el kell mondani.........

Fogarasi József — Tue, 29 Nov 2011 08:29:41 +0000

A végleges írás Vétek Jánostól.
Köszönöm bizalmát.

Amit nem mondhattam el I.

Mottó: „Magyarországról hiányzik a konstruktív galambászértelmiség.”
Szappanos István

Karinthy Frigyes: Előszó (részlet), 1926

„Próbáltam súgni szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyre megy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy…

…Mert félig már ki is bukott, tudom,
De mindig megrekedt a félúton…”

Néhai professzorom, Dr. Szakály Sándor jó néhányszor a „funkcionális analfabéta” kifejezéssel küldte haza vizsgázóinkat. „Kérem, jöjjön vissza, ha ezt megértette!”

Versenyértékelési rendszerünk folyamatos apróbb-cseprőbb változtatása egyre inkább egy öreg bárka toldozásához-foltozásához hasonlít. Ránk maradt, mint valami elnyűtt örökség, s egyre inkább úgy tűnik, nem vagyunk képesek szabadulni tőle. Valahol érthető. Generációk születtek, nőttek ebbe az értékelési rendszerbe. Automatizmusként fogadtuk el. Ettől függetlenül vannak, akik szerint jó ideje ötletelés, számháború folyik. Ötvenből harminc. Harmincból ötven. Tízből tizenöt. Természetesen minden „számtani” kérdés mellett felsorakoztathatók érvek. A fő kérdés azonban és persze véleményem szerint mégsem ez, pedig a válasz meglehetősen komoly hatással lehet a hazai galambászatra: egy ilyen „számtani játék” eredménye ugyanis kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhatja a lemorzsolódás sebességét.
Ebben az összefüggésben egyáltalán nem meglepő, hogy Bárdos elnök úr szeptemberi újságban megjelent írása hosszú idő óta az egyetlen, mely kitörési pontokat keres. Bátorsága kétségkívül megsüvegelendő. Írása, mely az 50 tenyésztő 750 galambos limiten és a 15-ös csapaton túl megmaradt a változások szükségességének hangsúlyozásánál, alátámasztásánál, a billentyűzet elé csalt. Megint gépelek.

Egy időálló versenyértékelési rendszert két követelménynek feltétlen meg kell feleltetni:
1. SPORTPOLITIKAI SZEMPONTBÓL ELSŐDLEGESEN TAGMEGTARTÓNAK KELL LENNIE, S HA LEHET, JÁRULJON HOZZÁ A TAGLÉTSZÁM NÖVEKEDÉSÉHEZ!
2. SZAKMAI SZEMPONTBÓL AZ ÁLTALA MUTATOTT SORRENDNEK A LEHETŐ LEGTELJESEBB MÉRTÉKBEN TÜKRÖZNIE KELL AZ ÁLLOMÁNYOK GENETIKAI ÉRTÉKÉT, S HA LEHET, SEGÍTSE AZ ORSZÁG GALAMBÁLLOMÁNYÁNAK GENETIKAI ELŐREHALADÁSÁT!

A rendszert e két szempontnak külön-külön megfeleltetni önmagában véve sem egyszerű feladat. Olyan rendszert felállítani, mely mindkét szempontcsoportnak egyidejűleg megfelel, emberes feladvány lehet. Mindezt társadalmi konszenzussal elfogadtatni, már-már emberfeletti teljesítményt igényelhet.

Egyre elkeserítőbb statisztikák

Bevallom, ma már ritkán foglalkozom statisztikákkal. Elszoktam tőle. Arra is csak halványan emlékeztem, hogy a közelmúltban, a Postagalambsportban Bárdos elnök úr beszámolói közt megjelent egy, tagságunk kor szerinti összetételére vonatkozó anyag. Segítséget kértem. Kakas Tímea kisegített. Köszönet érte!

2010-ben taglétszámunk kor szerinti megoszlása a következők szerint alakult:
fő % 60 év felettiek % 50 év felettiek % 40 év felettiek %
18 év alatti 138 2,6
18-40 1001 19,1
40-50 1014 19,3 77,6
50-60 1346 25,6 58,3
60-70 1288 24,5 32,6
70 év feletti 426 8,1
rokkantsági kedvezményes 39 0,7
összesen 5252 100 32,6 58,3 77,6

Nem kívánom túldramatizálni. A táblázatot szemlélve, mindenki tippelhet kedvére: vajon mennyi ideje van még a hazai postagalambsportnak? Tíz, tizenöt éve?

Figyelmeztető alapnevezett galambjainkra vonatkozó adatsorok

Szövetségünk cc. 5500 tagja közül 4200 váltott versenyengedélyt a tavaszi-nyári versenyidőszakra. A 4200-ból 870 tag nem alapnevezett 30 galambnál többet.
Tagtársaink valamivel több, mint 20%-a nem alapnevez 30-nál több galambot.

Az átlag - természetesen - ettől erősen eltérő adatokat is tartalmaz. Országunk területének cc. 20%-a galamb és galambászsűrűség tekintetében már napjainkban is kritikus helyzetben van. Ezeket a területeket nagyságrendekkel lehangolóbb adatok jellemzik.
Saját tagszövetségem, a 14. Nyugat-Dunántúli Tagszövetség 150 versenyzője közül 61 tenyésztő, tehát cc. 40% alapnevezett létszáma nem haladta meg a 30 galambot!!!

Ma még mi dönthetjük el, hogy szükségünk van-e rájuk. Holnap, egy kedvezőtlen döntés esetén ők döntenek.

A hazai postagalambászat elsőszámú közellensége a taglétszám elöregedés melletti folyamatos csökkenése.

Tagságunkban a 40 év felettiek közel 80%-os aránya kétségbeejtő. Illúzióinkat félretéve, be kell látnunk, nem maradt más út, mint felkészülni a taglétszám csökkenési ütemének mérséklését célzó küzdelemre. Sportunk kilátásait a tagság elöregedésén túl, az alábbi két – önmagában is komoly terhet jelentő - tényező tovább súlyosbítja:
1. A tagság egyre nagyobb részének egyre nagyobb anyagi terhet jelent a galambászat.
2. Az egyre kisebb különbségeket mutató listákon egyre jobban éleződik a földrajzi helyzet generálta feszültség.

Küzdeni minden tagért!

Sportpolitikánknak szükségszerűen a tagság lemorzsolódási ütemének mérséklő elemévé kell válnia! Ennek elmaradása beláthatatlan következményekkel járhat.
Nyilvánvaló, hogy a két kiváltó ok együttes jelenléte a kettő összegénél markánsabb lemorzsolódást eredményez. Azaz, minél nehezebben teremthetjük elő a minimális sikerélménnyel kecsegtető galambászathoz szükséges anyagi javakat, annál előbb mondhatunk le a magát hobbynkban esélytelennek, ebből kifolyólag rosszul érző tagról, mint korábban. Mivel a gazdasági helyzet javulására nem alapozhatunk, fel kell ismernünk, hogy a tagmegtartás minden eddiginél aktuálisabb kérdéssé vált.
A tagság elöregedése mellett, a negatív tendencia másik generáló elemeként, egyértelműen az egyre romló gazdasági helyzet jelölhető meg. Inkább előbb, mint utóbb szembe kell néznünk azzal, hogy az átlagos tag egyre kevesebb pénzből kényszerül galambászni. …és ez az egyre kevesebb is egyre jobban hiányzik a családi költségvetésből. Ennek felismerését minél tovább halogatjuk, annál több tagot fogunk veszíteni. S mivel a galambászattal felhagyó tag egyre nehezebben hozható vissza sorainkba, a folyamat eléggé visszafordíthatatlannak tűnik. Sajnos, tagtársaink egyre nagyobb hányadának galambászata sodródik a finanszírozhatóság peremére. Ez a közel sem elhanyagolható réteg egyre kevésbé bírja el terheinek további növelését. Lemorzsolódásuk – láncreakció szerűen - egyre nehezebb helyzetbe sodorja a kis – aktív – taglétszámmal rendelkező egyesületeket. A tagság terhei tehát a racionalitás talaján nem tűnnek növelhetőnek.

Az előbb elmondottak okán (is) irracionálisnak tűnik a csapatlétszám emelése. A tízes csapatlétszám tizenötre emelésének gazdasági szempontjait sem igazán látom, hisz az előbbi réteg számára finanszírozhatatlan, a nagylétszámot röptetők számára pedig szükségtelen a küldött létszám növelése. A csapatlétszám másfélszeresére növelésének szakmai hozadéka lehet, hogy a jobb állapotú állomány ötös befutója hatványozottan előbb lesz meg, mint a kevésbé jóé. A küldött helyezett arány növelése ezen túl értelemszerűen minőségi előrelépést is jelenthetne, hisz az ilyen értékelési rendszerben a néhány gyorsabb galambbal rendelkező, előrébb végezhet. Tehát a „biztos” csapatgalambok helyét a mezőny elejébe pályázóknál egyre nagyobb mértékben vehetnék át a „gyors”, élrepülő típusú galambok. Ez a szakmailag kívánatos folyamat azonban a küldött létszám növelése helyett, a csapatbajnokságban értékelt befutók számának csökkentésével is elérhető. Azaz, amennyiben a tízes csapat hármas befutós értékelési rendszert a tagszövetségi értékelésekre is kiterjesztjük, az egyre nehezebb anyagi helyzetük következményeként kis létszámmal dolgozó tenyésztők lemorzsolódási esélyének fokozása nélkül is képesek lehetünk a minőségi fejlődés – apró lépéssel történő - elősegítésére.
Az anyagi okokból peremhelyzetbe került réteggel szembeni empátia mellőzésével, a szállítók, és a kiemelkedő koefficiensre pályázók pillanatnyi érdekeinek megfelelően rövidtávon mérsékelhető lehet az általánosan küldött létszám csökkenési üteme. Ez azonban sokak számára meglepő sebességgel, a taglétszám erodálódásának gyorsulását eredményezheti.

A gazdaságilag peremterületen galambászók mellett a tagszövetségek „sikertelenebb” részén versenyzők lemorzsolódási üteme prognosztizálható átlagfelettire.
A kis galambászsűrűségű és a nagy kiterjedésű területeken nyílván erősebben, a nagyobb sűrűségű és kisebb területű versenyzési egységben értelemszerűen kisebb mértékben érezhető ez a fajta feszültség. Az ország területének minimum 20%-a galamb és galambászsűrűséget tekintve már most kritikus helyzetben van. Ezeken, a területeken az 50 tenyésztős létszámminimumú önálló szervezeti egységek – ha nem az idén, akkor a közeljövőben - akár az életben maradás lehetőségét is jelenthetik. Mert egyre szélesebb rétegek számára, egyre irreálisabbá növekvő költségeik mellett, más módon képtelenség reális versenyfeltételeket teremteni. S irreális feltételek között, egyre nehezebben képzelhető el sportunk életben tartása. Ezeken a területeken galambászó társaink egy-egy nagyobb szervezeti egységbe „kényszerítése”, az adott területek ellehetetlenítését jelenthetik. Mert ki az, aki egyre növekvő összegeket invesztál egy olyan hobbyba, amelyben nem látja az érvényesülés esélyének még a szikráját sem? Fel kell ismernünk, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy lemondhassunk a gyenge galamb- és galambászsűrűségű területeken galambászó társainkról!

Bár az országban a postagalambászok technológiai szintje finoman szólva is erősen heterogén, látnunk kell azt is, hogy csökken a kiemelkedő és a trónkövetelő dúcok technológiai színvonala közötti különbség. Erre utal a listákra kerülő galambok csökkenő átlagos sebességkülönbsége, egyre kisebb földrajzi egységekre korlátozva a reális versenyértékelés lehetőségét. Tudom, sokan ellenzik a „további aprózódást”, csakhogy a világ gyorsul. A feltételek a kiegyenlítődés felé haladnak… Anno apáink és nagyapáink még három tagszövetségről beszéltek. Az ő idejükben ennyi is elégnek bizonyult.

Talán, ha megfordulnánk a lovon…

Jelenlegi beállítottságunk „nagy létszámú versenyekben” gondolkodik. Ez a rendszer megfelelő (-en nagy) galamb és galambászsűrűségű területeken működőképes, logikus, üdvözítő lehet. …de mi legyen azokkal a területekkel, melyek galamb és galambászsűrűsége ehhez nem elegendő? Látnunk kell, hogy már napjainkban is működnek tagszövetségek, melyek nem felelnek meg, s talán – vállalva akár a „másodrendűséget” is, – nem is kívánnak megfelelni a jelenlegi minimum 100 tenyésztős kritériumrendszernek. Fel/Be kellene ismernünk végre, hogy a postagalambsportban történő részvételi kedvet, elsődlegesen az érvényesülés esélyének érzete határozza meg. Az előbbiekből adódóan, ezen a téren már jelenlegi helyzetünk is ki kell, hogy kényszerítse szemléletváltásunkat. Reális versenyértékelési feltételeket biztosító területek kialakításának prioritást (elsőbbséget) kell élveznie a mindenáron nagy létszámú versenyeket célzó törekvésekkel szemben! Ha erre nem leszünk képesek, akkor egyre nagyobb területek – galambászat szempontjából történő – elnéptelenedésével fizetünk egyre nagyobb árat. Mert egyre kevesebben lesznek, akik hajlandóak évtizedeken keresztül galambjaikat listatöltelékként küldeni, hogy kedvező területi elhelyezkedésű sporttársaiknak megfelelő hátteret biztosítsanak. Meg kell fordulnunk végre a lovon, s elsődlegesen egymással reálisan konkurálni tudó területi egységekben kell gondolkodnunk. Az elnök úr „megyésítési” gondolatai – talán – erre rímelnek.

Amikor az egyre romló gazdasági helyzet kényszeríti ki a szakmai előrelépést

Jelenlegi általános csapatbajnokság centrikus versenyértékelési rendszerünk előbb-utóbb a taglétszám csökkenési ütemének gyorsulásához vezet.
Tagságunk gazdasági értelemben peremen galambászó rétege már most is jelentős lemaradásban van. Erdélyi Gyula, Grampsch István, Tóth Imre napjainkban is azért jár mérföldekkel a hazai átlag előtt, mert szakmai ismeretein túl, finanszírozni is képes a jelenlegi értékelési rendszerhez szükséges méretű állományának magas szintű ellátását. Már a rövid- középtávú csapatbajnoki rendszerhez szükséges cirka 30 versenygalambot biztosító állomány tartása is sokszor meghaladja a gazdaságilag peremen galambászók anyagi lehetőségeit. Helyzetük további romlásával a jelenleginél is kevesebb jut majd egy-egy galambjuk ellátására. A szakadék egyre gyorsabban, egyre nyilvánvalóbban nő majd. Egyre többen kerülhetnek válaszút elé. Nem teljesen mindegy, hogy a további kényszerű létszámcsökkentés, vagy az egyre ellátatlanabb galambok bekosarazása miatt érzik majd magukat egyre esélytelenebbnek? Abba a morbid állapotba kerültünk, amikor egyre romló gazdasági helyzetünk fogja kikényszeríteni a szakmailag indokolt, távokra történő szakosodást.

Nyílván nem minden bajnokunk galambászik azonos szinten, mint ahogy tagszövetségeink értékelési rendszerei között is jelentős különbségek lelhetők fel. Léteznek tetten érhető szélsőségek. Ott, ahol egy-egy hétvégén, ráadásul két verseny is beszámít a „bűvös” általános bajnokság értékelésébe, jelenlegi értékrendünk szerint, a tagság jelentős része eleve reménytelennek érezheti helyzetét. A létszámcsökkentésre kényszerülők lemorzsolódásának üteme az értékelési rendszer váltásával, és reálisabbnak tűnő versenyző egységek kialakításával fékezhetőnek tűnik…

Mindenki egyért vagy egy mindenkiért? ... avagy a szövetségnek, tagszövetségnek, egyesületnek van tagsága, vagy a tagságnak van egyesülete, tagszövetsége, szövetsége?

Jelenlegi szabályzatrendszerünk szervezeti felépítésünk kiszolgálására, konzerválására, tehát a mindenki egyért elv lehető legteljesebb betartatására összpontosít.
…és ennek is megvan a maga logikája. Sajnos, azonban úgy tűnik, mintha szabályzatrendszerünkkel átestünk volna a ló túloldalára.

Tagjainknak 77,6%-a 40 év feletti!!!
Drámai statisztikai adat!!! …és még mindig akadnak vezetők, akik ahelyett, hogy a tagság kiszolgálásán - TEHÁT AZ EGYÉN, MINT TAG MEGTARTÁSÁN – fáradoznának, tagjaik egy részének kedvét próbálják elvenni a postagalambászattól!!! Valaki értesse már meg velük, hogy ha a kissebségben lévőt ellehetetlenítik, előbb-utóbb fel fogja adni. Ha feladja, csökken a létszám. …és a csökkenő létszám spirális jellegű folyamatokat indít el. A huszonegyedik században még mindig akadnak felnőtt emberek, kik el tudják képzelni, hogy kényszeríthetnek tagokat egy olyan ÖNKÉNTES hobby, mint a postagalambászat gyakorlására??? Még mindig ennyire sokan lennénk, hogy megengedhetünk magunknak ilyen vezetői beállítottságot? Mielőtt túl késő lenne, valaki legalább egy darab papíron kérje meg az utolsót, hogy kapcsolja le a villanyt! Az áram is egyre többe kerül…

Szabályzatrendszerünk átgondolásra érett. A mindenki egyért megközelítés helyett, ideje lenne áttérnünk az egy mindenkiért elv gyakorlására.
 Mert mi másnak tekinthető, hogy tagságunk a következő év lehetőségeinek ismerete nélkül kényszerül megválasztani azt a tagszövetséget, melynek szolgáltatását igénybe kívánja venni? Mert azzal, hogy tagszövetségeink programjaikat (költségvonzatukkal) az átigazolási időszak lejártát követően, hónapokkal később kell csupán véglegesíteniük, valójában erre kényszerítjük tagságunkat.
Ha valami számomra ismeretlen okból kifolyólag, mégis szükségszerűen kötelezni kell a tagot az október végi döntéshozatalra, miért nem kötelezzük tagszövetségeinket (mint szolgáltatókat), hogy az átigazolási időszak előtt adják le és tegyék közzé programjaikat? Valóban biztosítva tagjaink számára a választás lehetőségét. Talán csak remélni merem, hogy nem éppen ennek akadályoztatása a cél. Mert, ha önmagában életképtelen szervezeteinket kívánjuk életben tartani a tag önrendelkezési jogának csorbításával, akkor nagy a baj. Sokkal nagyobb, mint azt feltételezhetnénk.
 Azzal, hogy tagjainkat egy esetleges átigazolással három évre előre kényszerpályára helyezzük, tovább rontunk a helyzetünkön.
 A tag lehetőséginek ismeretében történő döntéshozatalának – NAPJAINKBAN - egyetlen eszköze a kettős tagság intézménye maradt. Maga a paradoxon (és költségvonzata), mely szerint valaki egy időben kétszeresen tagja az országos szövetségnek, eltörpül a relatíve szabad döntés lehetőségének pozitívuma mellett.

Hogy szabályzataink „visszásságai” indokolhatóak lennének jelenlegi szervezeti felépítésünk egyszerűbb, kiszámíthatóbb működésével? Nem hiszem.
Ezen az úton tovább haladva, szervezeti felépítésünk működésének további jelentős egyszerűsítéséhez vezethetne például, ha sportunkkal felhagyó tagjaink számára legalább tíz évre megtiltanánk tagsági viszonyuk megújítását, helyreállítását. Mennyivel kevesebben mernének felhagyni a postagalambsporttal? Amíg léteznek tagszövetségi vezetők, kik a kettős tagsággal rendelkező tagokat mindegyik választott tagszövetségében versenyzésre köteleznék, ne legyenek illúzióink! Csak remélni merem, hogy javaslatuk szabályzatba öntését megelőzi passzív (nem röptető) tagjaink versenyzési kötelezettségének bevezetése. …de kérem, maholnap 2012-t írunk! Néhányakban ennyire mély nyomokat hagyott volna Werbőczy kora? Persze, ha mindez egy április elsejei „ünnepi ülésen” hangzana el, semmi problémát nem jelentene!

Szabályzatrendszerünk mellett tagszövetségeink vezetői szintén jelentős szereppel bírnak a tagág lemorzsolódási ütemére...

Előre menekülni, mert a múlt konzerválásának kísérlete beláthatatlan következményeket generál
Rá kell ébrednünk, hogy már ma is kevés, ha körbeküldjük az autót, s a bérfuvarozó által megszabott költséget elosztjuk a lejelentett galambok számával, majd beszedetjük a tagságtól a rájuk háruló összegeket. Osztani az alsó tagozatos iskolás is tud.
Egyre romló gazdasági környezetünkben is kényszerűen meg kell találnunk a tagság terheit csökkentő alternatív lehetőségeket! Gondolkodni kell! Mert ha nem leszünk képesek mérsékelni a tagságra nehezedő terheket, ma-holnap nem lesz kivel versenyeznünk!

A racionalitás egyre markánsabban megnyilvánuló igénye, gazdasági és versenyértékelési szinten egyaránt egyre tetten érhetőbb módon, azonos irányba tereli a folyamatokat. Gazdaságossági szempontból a gyűjtési kör alatt és az utolsó gyűjtő helytől a feleresztési helyig megtett távolság (költség) aránya meghatározó. Azaz, minél kevesebbet megy az autó a begyűjtő kör során, annál gazdaságosabbá válik a szállítás. Fel kell/kellene ismernünk, hogy 2500-3000 galamb szállítása 300 kilométeres begyűjtési körrel, rövid- és középtávon, a tagság gazdaságilag peremen galambászó részének, már napjainkban is finanszírozhatatlan. …és ez a réteg sajnos egyre inkább szélesedni fog. A gyűjtési és az értékelési terület méretének egyezősége, - jelenleg ez általánosnak tekinthető - ekkora létszámoknál automatikusan irracionálissá teszi az értékelést is. Tehát két irányból is fokozza a tagság lemorzsolódásának ütemét. Ennek eredményeképpen léteznek területek, ahol a lemorzsolódott tagok aránya már ma is erősen megközelíti az átigazolókét, az átigazolni szándékozókét! A tagság lemorzsolódási ütemének mérséklési igénye, egyre erőteljesebben megköveteli a lehető legracionálisabb gazdálkodást biztosító méretű területi egységekben történő gondolkodást. Hogy ez egységes tagszövetségekben, tagszövetségek keretein belül működő, több-kevesebb autonómiát élvező röpcsoportokban, vagy ötventenyésztős, önálló szervezeti egységekben történik, jövőnk szempontjából majdnem mindegy. (Az utóbbihoz szükséges szabályzatkörnyezet megteremtése, - tagságunk lemorzsolódásából következően – reálisan szemlélve, szintén nem sokáig halogatható.) A lényeg, hogy tagságunk és vezetőink, tehát mindannyian megértsük: szervezeti felépítésünk és versenyértékelési rendszerünk liberalizációja nélkül a taglétszám csökkenésének üteme még drámaibbá fokozódhat. Ennek negatívumai - értelemszerűen - először a kis galamb és galambászsűrűségű területeken jelentkeznek, majd kiterjedésük egyre nagyobb területekre prognosztizálható…
Szervezeti felépítésünk liberalizációjától, – beszélhetünk akár racionalizációról is – a begyűjtő körök alatt és az utolsó gyűjtési helytől a feleresztési helyig megtett szállítási útvonal arányából következően, szükségszerűen a rövid- és középtávú versenyzés területén várhatunk jótékony hatást.

Ne beszéljünk tagszövetség ellenességről!
Szervezeti felépítésünk „történelmileg” úgy alakult, ahogy alakult. Szállító eszközeink, anyagi javaink többnyire tagszövetségi – tehát nehezen osztható - tulajdonban vannak. Mindezt „újra osztani”, az esetek nagy többségében abszurd lenne. Léteznek jól szervezett, ésszerű területi eloszlás alapján működő tagszövetségeink. Természetesen ez nem mindenütt valósítható meg globálisan. Valódi konszenzust kereső, a tagság elégedettségéért dolgozó felelős vezetők - a fenti összefüggést felismerve, - napjainkban is képesek kölcsönös előnyöket szem előtt tartva, valódi konszenzusra törekvő, egymással párhuzamosan működő érdekcsoportok számára is teret biztosítani. Szervezeteink egy része tehát megpróbál a realitások talaján állva, gazdaságosan, megközelítőleg hasonló esélyeket biztosítva, tagjaik megelégedésére működni. Nem meglepő módon a tagság a fenti összefüggéseket kezelni próbáló tagszövetségek felé áramlik. A fentiek azonban, sajnos nem általános érvényűek. Amennyiben számításba vesszük tagságunk érdekképviselet tekintetében megnyilvánuló közönyét is, be kell látnunk, hogy nem az a kérdés, melyik irányítási szemlélet életképesebb, hanem, hogy az adott terület – s rajta keresztül a szövetség - mennyi tagot kényszerül elveszíteni, mire vezetői rátalálnak a helyes irányra, vagy tagjaik, előre mutató utat kereső vezetőikre.

Rajtunk múlik, hogy létünk milyen hosszúra nyújtható
Tudomásul kell vennünk, hogy hazánkban a postagalamb egyre kevésbé tekinthető a „szegény ember versenylovának”. Ha nem is vált egy szűk gazdasági elit játékává, bizonyos szintű anyagiakat, ráfordítható időt, energiát igényel, melyekkel a peremen galambászó egyre kevésbé rendelkezik. A gazdaságilag peremen galambászó réteghez tartozók egy része, amennyiben legalább a minimális esélybe vetett hitét meghagyjuk, talán megtartható tagjaink sorában. S reálisan gondolkodva be kell látnunk: ők lesznek egyre többen. S amennyiben döntéshozóink nem lesznek rájuk tekintettel, ők egyre gyorsabban lesznek egyre kevesebben. … és mi is, amíg hátat nem fordítunk az egésznek.

Önmagunk ellen, önmagunkért
Az ország területének minimum 1/5-e már most is kritikus helyzetben van. További 1/5-ének sorsa következő évtizedünk végére prognosztizálható hasonlóra. Somogyi vagyok. Ha úgy tetszik, napjainkban saját bőrömön érzem azt, amit a többen néhány év múlva fognak a sajátjukon érezni. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye galamb és galambászsűrűsége napjainkban is a működtethetőség határán mozog. Békés, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Veszprém nagy valószínűséggel néhány éven belül kerül kritikus helyzetbe. Amennyiben csak az elöregedés hatásával kalkulálunk, húsz év múlva is relatíve nagy valószínűséggel csak Budapest és Pest megye, Borsod-Abaúj-Zemplén, Győr-Moson-Sopron, s Jász-Nagykun-Szolnok megye tagsága érezheti magát biztonságban. Tagságunk rohamos elöregedése mellett azonban egyre romló gazdasági helyzetünk is erőteljesen az összeomlás szélére vizionálja szervezetünket. Minden egyes tag elvesztésével egyre nehezebb, s minél kevesebben leszünk, annál nehezebb helyzetbe sodorja sportunkat. Minél később ébredünk Csipkerózsika álmunkból, annál szomorúbb látvány fogad majd bennünket. Nem maradt más lehetőségünk, mint szakmai alapokon is helytálló módon erőteljes reformoknak alávetni sportunkat. Ezek a reformok nem kerülhetik meg szabályzatrendszerünk és szervezeti felépítésünk liberalizációját sem.

Senki, még csak ne is beszéljen „proletárdiktatúráról”!
A vázolt reformgondolatok véletlenül sem Erdélyi Gyulák, Grampsch Istvánok, Tóth Imrék – és hasonló szinten és módon galambászók - ellen irányulnak. Nagy létszámmal, „profi” körülményekre törekvő módon galambászókkal találkozhatunk a magas galambászkultúrával rendelkező országokban is. Hogy több csapattal előttünk végeznek? Miért? Mert a lista elején többnyire a legjobb állapotban lévő, genetikailag alkalmas galambok helyezik magukat. S ők az átlagos tenyésztőnél jobb galambokat jobb állapotban küldenek. …és ebben jelentős szerepet játszik, csapat és sampion galambok favorizálásán régen túljutott tenyésztési szemléletük is. Ugyanakkor nekik is elemi érdekük a kis létszámmal galambászók közösségünkben tartása. Ez, a kisebb létszámmal dolgozók esélybe vetett hitének megőrzése nélkül nehezen képzelhető el. Márpedig mezőny nélkül ők sem lesznek képesek versenyezni. Bizonyos kompromisszumokra tehát, nekik is hajlaniuk kell közös jövőnk érdekében. Mentalitásukat ismerve, bízom benne, hogy nem ők lesznek a szükségesnek tűnő konszenzus kerékkötői.

A körülöttünk zajló folyamatokat legoptimistábban szemlélve is, - a közeljövőben - ha másból nem, tagságunk elöregedéséből következően, drasztikusan csökkenő taglétszámunk bele fog kényszeríteni bennünket az általam vizionált reformokba. Minél tovább halogatjuk a hazai postagalambászat – látható módon szükségszerűvé váló - erőteljes reformjait, annál nehezebb helyzetbe hozzuk a jövő vezetőit, s magát a magyar postagalambsportot. Mindehhez azonban elsődlegesen beidegződéseinket, automatizmusainkat, több esetben pillanatnyi önös érdekeinket, tehát leginkább önmagunkat kell tudnunk legyőznünk! …és ez lesz a legnehezebb.

Hogy néz ez ki egy másik világban?
Ismét csak a sokak által magasztalt könyvből idézek:

„Belgiumban ez idő szerint mintegy 160ezer tenyésztő verseng a babérokért. Van egy országos szövetsége, azonban a tenyésztők klubhoz tartozása, versenyzésének helye, nincs megkötve. Mindenki lehet akár öt klub tagja is és részt vehet tetszése szerint bármely versenytársaság által megrendezésre kerülő különféle versenyeken…” (Anker Alfonz, A repülő keresztrejtvény)
Könyvét 1971. július 30.-án zárta. Maholnap 2012-t írunk.

Gondolataim első fejezetben megfogalmazott részének zárásához, mit is hívhatnék segítségül, ha nem Anker Alfonz örök érvényű sorait:

„A bölcsességeket rendkívül könnyű kitalálnunk. Az ember egyszerűen leírja annak az ellenkezőjét, amit tesz.” (Anker Alfonz, A repülő keresztrejtvény)

Kaposvár, 2011. október
Vétek János
Amit nem mondhattam el II.

Mottó: „Ott, Venlo-n (holland-német határ) túl, olyan, mintha egy másik világba lépnél.” (Szappanos István)
Karinthy Frigyes: Előszó (részlet), 1926

„Próbáltam súgni szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy…

…Mert félig már ki is bukott, tudom,
De mindig megrekedt a féluton…”

Néhai professzorom, Dr. Szakály Sándor jó néhányszor a „funkcionális analfabéta” kifejezéssel küldte haza vizsgázóinkat. „Kérem, jöjjön vissza, ha ezt megértette!”
A helyzet szakmai szempontokat vizsgálva sem mutat jobb képet.
Jelenlegi – általánosan elfogadott - csapatbajnoksági formánk minimum súrolja a genetikai paradoxon határát.
Szerettem volna, kizárólag szakmai alapokon közelítő diasor vetítésével egybekötött előadás keretében elmondani mindazt, amit alább olvashatnak majd.
„Eleve szerencsétlennek tűnő” időszakban megkísérelt számtalan kudarcra ítélt telefont, eredménytelen visszahívási kérelmet és közvetítői kísérletet követően feladtam. Írni kezdtem. Jobb lett volna „vetíteni”.
„… Amit nem mondhattam el…” (részlet: Karinthy Frigyes: Előszó)
Bár első hallásra bizonyára sokan beleborzonganak, s biztosan sokan készek lesznek akár máglyára is vetni érte, mégis úgy vélem, versenyzői közösségek kialakítására vonatkozó liberális megközelítésünk sportszakmai döntési területen nem igazán vezethet eredményre. Miért nem? Az alábbi néhány gondolattal elsősorban erre a kérdésre szeretnék választ adni.
Nagyon keveseknek adatott meg, hogy az élet egy-egy, sokszor meglehetősen szűk területén képesek legyenek maradandót alkotni, képesek legyenek előremozdítani bármit is. Ők saját szakterületük mérnökei. Szappanos mester szavaival élve: ők (lennének) a „konstruktív értelmiség”. Ezzel együtt az életben nagyrészt - saját területüktől eltekintve - maguk is funkcionális analfabéták. Mint ahogy mindnyájan azok vagyunk. Megtanultunk olvasni, de nem feltétlen értjük a sorokat, főképp nem feltétlenül értjük azok mélyebb értelmét, összefüggéseit. Talán nem is nekünk kellene mindent értenünk, hisz általános műveltségünk értelemszerűen sokkal sekélyesebb, mint az egy-egy területen elérhető. Egyáltalán nem meglepő, hogy soha senki nem várta el, még magától az emberiség egyik legnagyobb gondolkodójától, Einsteintől (képünkön) sem, hogy megjavítsa az autóját. (Senki nem érthet mindenhez.) Talán csak számomra meglepő módon azonban azon sem lepődik meg senki, hogy egy-egy állatsportot – ilyen a postagalambászat is – megfelelően mély szakmai (jelen esetben genetikai) ismeretek nélkül „próbálunk” megreformálni. Szinte minden versenyállat-tenyésztés tenyésztésszervezési rendszerének felépítését tudományterületük mélytudású szakemberei, specialistái, genetikusok, állatnemesítők végzik. Ez alól, - elsődlegesen talán éppen a konstruktív galambászértelmiség hiányából, önkéntes „száműzetéséből” következően, - a magyar postagalambsport kivételt képez. Mivel például a ló, vagy a kutyasporttal ellentétben a vezető galambászkultúrákkal nem azonos „pályán” versenyzünk, lemaradásunk közel sem olyan szembetűnő, mint az említett állatsportok területén. Ott a tenyésztésszervezési rendszer hiányosságainak korrigálását a piac már régen, rendkívül gyorsan, s rendkívül könyörtelen módon kikényszerítette volna. A különböző sportállattenyésztő szervezetek tenyésztésszervezési rendszereinek hazai postagalamb-versenyértékelési rendszerünktől legmarkánsabban eltérő közös pontja, hogy pluszvariánsok előtérbe helyezésére összpontosítva, egyedekben gondolkodik. …és ez az óriási különbség minden továbbit meghatároz.
Gondoljanak bele, kinek mi jutna eszébe például Kincsem nevéről? Néhányan talán asszociálnának az 1874-ben Kisbéren született többszörös díjnyertes „csodakancára”, a lósportban járatosak talán emlékeznének apjára, Cambuscan-ra, de vajon kinek ugrana be, hogy gróf Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilág? Emlékszünk-e gróf Blaskovich Ernő többi lovának akár csak a nevére is. Miért nem? Mert senkit nem érdekelt. Mint ahogy rendkívül nagy erőfeszítésünkbe kerülne megtudni, hogy a Kincsem által megnyert versenyeken melyik ló futott be másodikként, harmadikként... Hogy az adott évben, években mely lovak tudták végigfutni versenyeiket, uram bocsá helyezték magukat, szintén nem emlékszik senki. Mivel genetikai előrehaladást nem jelenthetett, a szakma számára értéktelen információ maradt. Amíg a lótenyésztő egyedekben gondolkodva, Kincsem-kvalitású – tehát a többször győztes - lovakból szeretne ivadékot, addig a magyar átlaggalambász Nagy II. Bendegúz általános csapatbajnokhoz zarándokol galambért. Amíg a Kincsem utódát megvásárló Kincsem – additív tulajdonságainak tekintetében az állományból igazoltan kiemelkedő egyed - utódához jutott, addig jelenlegi értékelési rendszerünkben, jó esetben Nagy II. Bendegúz csapatbajnok csapatgalambjainak utódaihoz juthatunk. …és? …és Nagy II. Bendegúztól vásárolt galambjainkat majdnem akkora eséllyel tenyészthetnénk tovább, mint Blaskovics gróf bármely más lovának utódait. A lósporthoz hasonlóan a belga és a holland versenyértékelési rendszer is elsősorban egyedekben gondolkodik. Ezért ismeri el például Dirk és Louis van Dyck-ot, vagy Hans Dekkers-t. Ezért óriási elismerés Hans Dekkers számára a „Mister Teletex” titulus. (Az utankénti első tíz egyéni helyezettet jelentetik meg a teletex-en.) A világ állattenyésztése a pluszvariánsok után lohol. Csak a konkurenciánál gyorsabb és a még gyorsabb lovak, kutyák, galambok – tehát egyedek - jelentenek valódi értéket. Kora legeredményesebb galambjainak közvetlen utódait hazánkba hozva ezt tette, maga Anker Alfonz is. A többi, genetikai értelemben véve finoman szólva is kétes. Pestiesen szólva: smafu. …és nem azért, mert a genetikai értelemben átlagos egyedek párosításából ne hasadhatnának ki pluszvariáns egyedek. Hanem, mert egyrészt a kevésbé értékes a szülők genetikai teljesítményszintjük átlagait felülmúló utódaik annál kevésbé képesek megközelíteni a kiemelkedő hátterűek akár átlagosnak számító utódainak örökletes értékét, másrészt azért, mert az alapjaiban magasabb értékű állatok párba állítása esetében a teljes populációból kimagasló egyedek születésének sok-sok nagyságrenddel nagyobb az esélye, illetve csak így beszélhetünk valós esélyről. „Csak a sas nemz sast…” – tartja a mondás. Avagy az ősi angol állattenyésztő szlogen szerint: „Párosítsd a legjobbat a legjobbal és reméld a legjobbat!” Meg kell hát találnunk a lehető leggyorsabb állatainkat. Ennek pedig alapvető kritériuma, hogy a reális értékelési lehetőségek között mérethessük össze képességeiket. Erre a tagság jelentős részének – gigantomániánk mellőzésével - ma is biztosítottak a lehetőségei, a tagság kisebb, de nem elhanyagolható hányada számára ehhez szükségszerűnek tűnik a fentebb említett szervezeti felépítésünket érintő liberalizáció. Az elnök úr felvetése tehát sportpolitikai szempontokon túl szakmailag is a realitások talaján mozog.
A versenyértékelési rendszer, mint a tenyészállat kiválasztás egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb eszköze, a versenyállat-tenyésztés egyik legerősebben súlyponti kérdése. Gondoljanak bele! Beszerzési céljainkkal – jobb esetben - elsődlegesen bajnokainkat keressük. Bajnokaink pedig azok lesznek, akik az épp aktuális értékelési rendszerben a legeredményesebben szerepelnek. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy milyen a rendszer, hisz jelentős mértékben ez határozza meg, hogy a bajnokainktól kikerülő galambok a genetikai előrehaladás szolgálatába állíthatóak-e, s ha igen, milyen mértékben járulhatnak az ország galambállományának javításához.

Hogy honnét tudja a belga, vagy holland éltenyésztő, hogy állománya additív tulajdonságok tekintetében gyengült? Igazuk van. Sehonnan. Nem is érdekli. Döntő többségük, magát az additív kifejezést sem ismeri, de azt nagyon jól tudja, ha az élhelyezések fogynak, lépnie kell. …és ezt éppen értékrendjük, értékelési rendszerük „kényszeríti ki”...

A megfelelő versenyértékelési rendszer - a lehető legteljesebb mértékben, - genetikai értékük sorrendjébe rendezi az állományokat.
…de mit ért a genetikus genetikai érték alatt? …és megint csak a hazai galambásztársadalom által legmesszebbmenőkig magasztalt könyvből kényszerülök idézni egy sokak számára kevésbé ismert gondolatot:
„A jelenkor genetikusai meglehetősen egyöntetűen úgy vélik, egy-egy állat igazi tenyészértékét, örökítő értékét valójában az additív tulajdonságokban megmutatkozó szintje határozza meg.” (forrás: Anker Alfonz, A repülő keresztrejtvény)
Szinte minden magyar postagalambász olvasta Anker Alfonz fantasztikus könyvét. Legfeljebb nem ugyanúgy. Természetesen képtelenség, mégis sokszor sajátos vízió gyötör: mintha sokakkal ellentétben én egy másik „A repülő keresztrejtvény”-t olvastam volna.
Anker Alfonz az egyes termelési tulajdonságok öröklésmenetét, korát évtizedekkel megelőzve, a világon elsőként vázolta számunkra. Ugyan, néhány megállapítását korunkban valószínűleg másképp fogalmazná, megkockáztatom, átértékelné, a rendszer létjogosultsága, útmutatása kétségkívül vitathatatlan, a maga nemében egyedülálló, óriási. A világ postagalambász társadalma talán soha nem lehet elég hálás érte. Függetlenül attól, hogy értjük, vagy nem értjük, függetlenül attól, hogy a világon mennyien ismerik munkásságát, „konyhanyelven” - hogy a legegyszerűbb galambász is megérthesse - elénk tárta a kvantitatív genetika postagalambászatra átültetett alapjait. Olvassuk egy zseniális elme kolosszális alkotását, DE vajon megértjük-e, vagy magunk is beleragadtunk a funkcionális analfabétizmusba? Pedig a „Főnök”, - ahogy legközelebbi kollégái hívták, - szinte a szánkba rágva világította meg a téma súlyát. Betű szerint idézve a következőt írja „A repülő keresztrejtvényben”: „Az egész tenyésztői munkát ennek szellemében írom le könyvemben, mert az a meggyőződésem, hogy ez az irány mutatja legtisztábban az előre vivő utat.” (forrás: A repülő keresztrejtvény: az additív génhatások jelentőségéről)
Anker Alfonz nem számolhatott azzal, hogy olvasói zömének már maga a kvantitatív kifejezés is felér egy nyelvtörővel. Így aztán, hazai galambászaink zöme átlapozta az egyik – konyhanyelvre leegyszerűsítve is – legnehezebben emészthető részt, a kvantitatív genetika tárgyalását, s boldogan mélyült el a tenyésztési módszereket és a tenyésztőkről szóló leírásokat, valamint a képeket tartalmazó oldalakon. Ezekben a mélységekben soha nem mutatták be, ennél fogva soha nem láthatta a genetikát. Márpedig a témát illető megfelelően mély ismeretanyag nélkül a kérdés megfelelő megközelítésére sem maradt lehetősége.

A megbántás szándékának legapróbb szikrájától is mentesen kérem, ne kérjük hát, hogy ilyen szintű szakmai kérdésekben össznépi felkiáltással döntsünk!
Léteznek kidolgozott, alátámasztható versenyértékelési rendszerek. Megtalálhatók szervezetünkhöz közelálló, nemzetközi szinten is magasan jegyzett genetikusok. Léteznek sportállattenyésztő szervezetek... Bármelyik megoldás előbbre vivő lehet, mint a megfelelően mély ismeretek nélküli ötletelés.

Mielőtt belevágnék a sűrűjébe, szükségszerűnek látszik abbéli reményem kifejezésre juttatása, miszerint egyikünk sem vitatja, hogy tenyésztésszervezési (versenyértékelési) szempontból elsődlegesen az átlagot meghaladó örökölhetőségi valószínűséggel rendelkező, teljesítményt közvetlenül befolyásoló tulajdonságok előtérbe helyezésének lehet létjogosultsága, s teljesen értelmetlen volna átlag alatti örökölhetőségi valószínűséggel rendelkező tulajdonságok meghatározó szerephez juttatása. Az additív és nem additív módon öröklődő tulajdonságok öröklésmenetének sajátosságait az 1.ábra mutatja.
Ezen a tulajdonságcsoportok öröklésmenetét Anker Alfonz kvantitatív öröklésmenet szerint öröklődő tulajdonságokként foglalta össze.

Anker Alfonz a kvantitatív (mennyiségi) genetika tárgyalása során, az additív (összegző) módon öröklődő tulajdonságokat örökölhetőségük valószínűsége alapján három csoportba sorolta. (2. ábra) A viszonylag kismértékben öröklődő additív tulajdonságok csoportjába, a máj glikogéntároló kapacitását, az izomszövetek glikogén felhalmozó-képességét stb. sorolta. A fokozott mértékben, additív módon öröklődő tulajdonságok közé a pupillanagyságot, a vérmérsékletet, a gyorsaságra, vagy lassúságra való hajlamot stb., míg a legkifejezettebben öröklődők közé az intelligenciát, a küzdeni tudást, az energikus „wringerség”-et, a fészekszeretetet, a koraérés, vagy lassú érés hajlamát, a különböző távokra való alkalmasságot, az izomszövetek típusát, a hormonális tevékenység minőségét, a vér hemoglobin tartalma stb. sorolta. A nem additív módon öröklődő tulajdonságok közé olyan tulajdonságokat sorolt, mint a vitalitás, az ellenálló erő, a fizikum, a szem és a szervezet vérellátása, a kondíciótartó képesség, a kondíciót regenerálni tudó képesség, a formába jövés és formát tartani tudás sajátossága, a nevelés során történő leromlás, vagy le nem romlás stb.

…és igen! Valóban céllal, okkal próbáltam minden módon kiemelni a különböző távokra való alkalmasságot, mint az egyik legkifejezettebb mértékben, additív módon öröklődő tulajdonságot. Mert ennek tudatában vagy Ankert tagadva totálisan szembe kell helyezkedünk téziseivel és a genetikai, mint tudomány jelenlegi álláspontjával, vagy kényszerűen felül kell vizsgáljuk az általános bajnokság, még inkább az általános sampion listák genetikai értékre gyakorolt hatását, illetve jelenlegi értékrendünkben elfoglalt helyzetét!

A 3. ábra csapat- és sampion galambjaink, illetve élgalambjaink számára túlsúlyban szükséges tulajdonságokat mutatja. Ahhoz, hogy egy galamb sampionná válhasson gyakorlatilag a teljes szezonban szállnia kell. Ez kiemelkedő vitalitás, formatartó képesség és kifejezett ellenálló képesség nélkül elképzelhetetlen. Természetesen mindemellett intelligenciára és küzdeni tudásra, fészekszeretetre is szükségük van. Ezek nélkül hazánkban sem megy. Mégis, elég rápillantanunk a sampion listákra, s a pontszámokból láthatjuk, hogy sampionjaink helyezései közel sem kimondottan élhelyezések. Gyors galambjaink alkalmanként „kihagynak”. Sokszor még így is több pontot „szednek össze”, mint a sampion listán előttük állók. Tehát összességében véve gyorsabbak és/vagy küzdenitudóbbak, tehát – elvonatkoztatva a többi állatsportot is jellemző tartási, takarmányozási stb. különbségektől - örökletes alapjukban megjelenő additív tulajdonságaik tekintetében többek, genetikai értelemben véve értékesebbek! …és valójában ebben a gyorsaság és/vagy küzdenitudás többletben megnyilvánuló különbség, - legyen az bármily csekély mértékű, és értelmezzük akár csak valószínűség szintjén is - genetikai értelemben véve a lényege minden állatversenynek!

Amennyiben elfogadjuk Anker Alfonz additív tulajdonságok öröklésmenetéről alkotott téziseit, be kell látnunk, hogy a gyorsaságra, a küzdeni tudásra stb., tehát a magas örökletességi valószínűséggel bíró tulajdonságokra van értelme szelektálnunk, míg a sampion galambokat elsődlegesen jellemző tulajdonságokra nincs. Mind versenyértékelési rendszerünk, mind pedig jelenlegi általános értékrendünk alapjaiban szembemegy mind Anker Alfonz, mind korunk genetikájának, mint tudománynak az értékrendjével. Látható módon, jelenlegi csapatbajnoksági formánk és sampion galamb centrikusságunk a genetikai érték jellemzésére kevésbé alkalmas. Ezért a hazai állomány genetikai előrehaladásának elősegítésére nem tekinthető kellően hatékony eszköznek. Lássuk be, genetikai paradoxonhoz ragaszkodunk!

A fentebb leírtak elméleti ismereteinknek megfelelőek, s mint ilyenek, irányadóak. Általános érvényre emelkedésüknek elsősorban saját korlátaink szabnak gátat.
„2000 elküldött galamb közül 1000 elve nem egészséges. A maradék 1000-ből 500 egészséges, de nem elég jó galamb. Az 500 egészséges és megfelelő minőségű galambból 300 nincs formában. Marad 200 galamb. A 20%-os listára 400 galamb fér. Magyarul olyan galamb is helyezi magát, amelyik vagy nem egészen egészséges, vagy nem elég jó, vagy nincs formában. Ezek adják ki a lista felét, és ezek a galambok döntik el a csapatbajnokságot, hisz sok esetben ezek közül kerülnek ki a csapatban negyedik-ötödiknek érkezők.” (Szappanos István)
„Ott, Venlo-n (holland-német határ) túl, olyan, mintha egy másik világba lépnél.” (Szappanos István)
Szappanos tanítványnak vallom magam. Nézeteim a mester nézetei alapvetően meghatározzák. Idézett gondolatát is betű szerint vallom magaménak. Ne gondolják, hogy a „nyugat” üres „imádatánál” kívánok leragadni! Írásom e részében elsősorban a belga-holland versenyértékelési rendszer genetikai értelemben vett szakmaiságát szándékozom bemutatni. Könnyen belátható, hogy fogadásos rendszerükben a pénzt hozó galambnak van értéke. …és alapjaiban ez az, ami meghatároz mindent. Mivel fogadásos rendszerük elsődlegesen egyedekre épül (galambra fogadnak), egyedekben is gondolkodnak. Pénzét a közvetlen élben végző galamb képes többszörösen visszahozni. Ez annál inkább igaz, minél előrébb végez. Ismét csak Anker Alfonz szavait idézve: „Ezt a pénzt is el kell veszíteni valakinek.”…de ki akar pénzt veszíteni? Úgy vélem senki. Mindenki nyerni szeretne. Rendszerük ebből fakadóan – már említett genetikai hozadékával együtt – erősen élgalamb centrikus.

Hogy mindez valami „újkori” agyszüleményem lenne? Anker Alfonz 1971. június 30.-án zárta végszavával A repülő keresztrejtvényt. Könyvéből idézve:
„Ami a versenyeredményeket illeti, a belgák nem becsülik sokra a helyezést. Nekik nem sokat mond a díjkilométer, számukra minden az első díj. Egy galambot, amelyik egy versenyen 5 vagy 10 perccel megelőzte a mezőnyt, hetekig, olykor évekig ünnepelnek szóbeszéd során, vagy a sajtóban egy 150 km-es verseny esetén is. Minél inkább élen szerepel a galamb, az a fogadási rendszer szerint annál több pénzt nyer. Ezért természetes, hogy a gyors galambok értéke mindenek feletti Belgiumban. Az a galamb, amelyik 10 versenyen 10-szer helyezi magát, de a díjlista végén, az versenyenként nyer mondjuk 100 francot, összesen tehát 1000-et. Az a galamb viszont, amelyik csak egyszer volt első a tíz verseny során, egyébként sehol, az a kilenc alkalommal összesen elvesztett gazdájának 1800-2000 francot. Ez azonban az egyetlen első helyezésén, vagy élhelyezésén 5- vagy akár 100 ezret - nyerhet vele.
Ezért érthető, hogy mindig nagyítóval lesi mindenki, hol vannak a leggyorsabb galambok, és ha árverésre kerül a sor, az ilyenek érik a legmagasabb árat.” (Anker Alfonz, A repülő keresztrejtvény) Maholnap 2012-t írunk.
Versenyértékelési rendszerük ebből adódóan, csapatbajnoksági formánknál nagyságrendekkel erősebb szelekciót kíván. …és még valamit: sokkal inkább az adott versenytávra tenyésztett, ellátottabb, versenyre kész galambokat. Ez tart mozgásban mindent. E miatt „kényszerülnek csúcsra járatni” a tartás- és takarmányozástechnológián túl a galambegészségügyet, a genetikát… …mindent. Élben végezni! Csak ez számít. Hogy ki volt a 100., hogy kinek mikorra van öt galambja, az ugyanúgy nem érdekel senkit, mint hogy még milyen lovak voltak Kincsem idejében Blaskovich gróf ménesében. Hogy ez hazánkban utópia lenne? Soha nem jártam Nagypál Laci által szervezett pénzdíjas versenyeken, tehát csak kérdezni tudom: feltűnt-e valakinek, hogy mennyivel másabb volt a pénzdíjas versenyekre küldött állomány? Miért a különbség? Mert az oda – önként - küldők (valós pénzt is) szerettek volna nyerni. …és nyerni csak a konkurenciánál gyorsabban érkező galambbal lehet. Annak pedig genetikai értéke mellett legalább olyan állapotúnak kell lennie, mint a konkurens galamboknak.
Érték? Rend?
Átgondolva az előbbieket, talán lesznek, akik elfogadják tőlem: ennyiben biztosan másabb a holland-belga postagalambsport. …és ez nekik épp elég ahhoz, hogy a világ postagalamb piacának élén maradjanak, nekünk pedig túl sok ahhoz, hogy szemernyi esélyünk legyen felzárkózni mögéjük. …és ők látható módon egyáltalán nem szégyenlik kiírni: 569 galambból 8., 616 galambból 16. Nálunk „nem is verseny”, ha nincs 4-5000 galamb. Bár, valljuk be, mi magyarok képesek vagyunk egyik percben ünnepelni 400-700 galambból tagszövetségi első galambjainkat, sőt készek vagyunk automatikusan tagszövetségi bajnokot hirdetni 700-750 galambos mezőnyből, következő pillanatban legyintünk az 1500 galambos mezőnyből röpcsoporti szinten első galambra. Lehet, csak néhányunknak tűnik furcsának, hogy 400-750 galambos hosszútávú utakon szerzett pontok határozzák meg a tagság nagy része által legértékesebbnek vélt tagszövetségi általános bajnokság kimenetelét? Egy olyan értékelési rendszerben, ahol AKÁR EGYETLEN DÍJ NÉLKÜL IS BAJNOK lehet valaki, ez is elképzelhető.

A paradoxon hatás, avagy a „genetikai akklimatizáció”

Az elmondottakból következően a belga-holland értékelési rendszer magasabb additív génhatású egyedek, állományok felszínre kerülését eredményezi. Hozhatjuk akár legértékesebb galambjaikat is, ha értékrendünk más irányú szelekciót eredményez, generációról generációra képesek leszünk csökkenteni additív tulajdonságaikban megnyilvánuló genetikai értéktöbbletüket.

Mi magyarok abban a „szerencsés” helyzetben vagyunk, hogy egy kolosszális elme köztünk élve, saját nyelvünkön világította meg számunkra mindazt, amit fentebb tárgyalni próbáltam. Azonban az általa megfogalmazott tézisek megértése bizonyos alapismeretek nélkül nehézkes. Hazai galambász társaink jelentős része pedig látható módon nincs ezeknek az ismereteknek a birtokában. Mint ahogy nincs birtokában a belga és a holland galambászok döntő többsége sem. Míg azonban, - időbeli különbségből következően, Anker Alfonz tudományos téziseinek ismerete nélkül kialakult - évszázados versenyértékelési rendszerük és szemléletük eleve kiküszöböli a genetikai ismeretek hiányából adódó félresiklások lehetőségét, addig hazai versenyértékelési rendszerünk mellett komoly rálátás szükségeltetik mindehhez. Ezzel pedig a tagság döntő többsége nem rendelkezik.

A korlát, melyhez mérten a kínai nagyfal járdaszegélynek tűnhet
Sporttársaink jelentős része ebből nem sokat érzékel. Töretlen optimizmussal, készek akár ország-világ előtt is kinyilatkozni: „A kutyaütő kint is kutyaütő. A magyar élgalambász kint is élgalambász lenne.” Véleményem szerint is vannak, kik a „kinti” konkurenciában is életképesek lehetnek… … abban az esetben, ha képesek magukévá tenni a „kinti” értékrendet. Ha képesek szemléletüket és galambászatukat élgalamb centrikussá alakítani. Mert e nélkül, bármennyire is „jó kezű” galambászok, pestiesen szólva a „fasorban sem lesznek”. Tehát nem elsődlegesen maga a galambász, hanem általános értékrendünk, szemléletünk, s versenyértékelési rendszerünk emeli globális előrelépésünk legmarkánsabb akadályait. Hazánk galambászatának minőségi fejlődése gyökeres szemléletváltozás nélkül elképzelhetetlen. A galambásztársadalmunkat sújtó taglétszám csökkenés és a gazdasági válság szemléletváltozás nélkül is szükségszerűen ki kell, hogy kényszerítse a szakmai szempontokból régóta szükséges vizionált reformokat. Amennyiben erre nem leszünk képesek megfelelő választ adni, nemhogy a nemzetközi felzárkózás, de a hazai galambászatnak akár puszta léte is rohamléptekkel kerülhet egyre távolabb tőlünk. A kérdést ma még talán módunkban áll úgy fogalmazni, hogy akarunk-e holnapután is galambászni. Holnap talán az élet teszi fel úgy a kérdést, hogy módunk lesz-e holnapután galambászni…

MINDADDIG, MÍG VERSENYÉRTÉKELÉSI RENDSZERÜNKET GYÖKERESEN ÁT NEM ALAKÍTJUK, TÖBB LÉPÉSNYI ELŐNYT ÉLVEZHETNEK, AKIK A KÉT RENDSZER KÖZTI KÜLÖNBSÉG LÉNYEGÉT FELISMERIK.

Szerettem volna írásom végén gondolataiba merülve, ülve hagyni az olvasót. Számtalan hamvába holt próbálkozásomat félre dobva, a mester „Az eperkrémes torta receptje” című írásából idézve zárom soraimat. Köszönöm, hogy velem tartottak!
„…A parasztasszony a kastélyban c. példabeszédet szeretném közreadni, amit nem én találtam ki. Lénard Sándortól kölcsönöztem. A postagalambsport útvesztőire ad választ. Tanulhat belőle ki-ki, ha akar. Szabadjára lehet engedni a fantáziát. Ha ismételném önmagam, kérem, ne nehezteljenek érte, hiszen a magyar embernek mindent többször kell elmondani. Nem is az utolsó 52 év miatt… Hogy is szól a Kossuth nóta? Kossuth Lajos azt üzente elfogyott a regimentje. „…Ha MÉG EGYSZER azt üzeni…” Már akkor sem volt elég egyszer elmondani valamit. Lássuk tehát a lényeget. Fogadják szeretettel!
A parasztasszony a kastélyban A szegény paraszt feleségét mindig felhivatták a kastélyba, ha nagy vendégség érkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert, aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának. – Micsoda dínom-dánom volt megint, micsoda lakoma. Befejezésül eperkrémes torta! Bizony a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána! A paraszt hallgatja, csak hallgatja megannyiszor ezt a történetet, egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, az asztalra csap és így kiállt: - Nos, hát egyszer már én is kérek eperkrémes tortát! – De édes uram, - így a parasztasszony – nincs hozzá eprünk. – Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével! – Jó, de vajunk sincs a krémhez! – Akkor csináld zsírral! – Honnan vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt! ... – Megteszi. Csináld hát rozsliszttel! – No és a tojás? Tizenkét tojás! - A mindenségit, hát veletek, asszonynéppel sehogy sem boldogul az ember? Mondtam asszony, torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő!
A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár… aztán egy szó nélkül visszatér a tortával. Az urának nincs kedve szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: - Látod! – és lassan hozzáteszi még: – Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni! – eddig a példabeszéd…” (Szappanos István)
Kaposvár, 2011. október
Vétek János

Folytassa Grampsch úr....................

Fogarasi József — Sat, 29 Oct 2011 11:06:55 +0000

Nagyon sokat polemizálunk Grampsch Pista barátommal azon, hogy vajon mi az ami a tovább lépés a fejlődés felé terelné a postagalambsportunkat.
Úgy gondolom, ez ügyben is érdemes átgondolni a kérdést.
Köszönöm, hogy engedélyt kaptam a közre adásra és azoknak a külföldi magyarul tudó sporttársaknak is értékes gondolatokat közvetit akik rendszeres látogatói a honlapomnak.

Mesék felnőtteknek II.: A gerle fészekrakása, avagy
Folytassa Grampsch Úr!

Mottó: „Örökölni nem csak végrendeletileg lehet.” Mendel

Valahol egyszer fészkét rakta a gerle. Egymás után rakta, rendezgette a gallyakat. Olyannyira belemerült a fészeképítésbe, hogy nagy sokára vette csak észre a szemlélődő szarkát. Segíthetek? – kérdezte udvariasan a szarka, s nemsoká kezdte rendezgetni a fészket. Ezt ezért ide. Azt azért oda… - magyarázta a gerlének. A gerle a szarkát hallgatva komoly pillantásokkal kísérte mozdulatait, s csendben újra meg újra csak azt búgta: Tuuudom…. Tuuudom… a szarkát egy idő után idegesíteni kezdte a dolog: Érted is, vagy csak tuuudod? Tuuudom. – búgta újra a gerle. Akkor csináld, ha annyira tuuudod! Mondta a szarka, s továbbállt. Azóta is olyan hevenyészett a gerlék fészke.
A gerléhez hasonlóan a galambászok döntő többsége is egyre magabiztosabban hajtogatja: tuuudom…, tuuudom… Mindaddig, míg a végén önmaga is elhiszi, hogy tudja. S ha tenni kell, úgy tűnik, mégsem tudja. Talán, mert ellesni, mert hallani egészen más, mint tudni, s tudni egészen más, mint megérteni, s – legalább önmagunknak - valljuk be: még megérteni is egészen más, mint megfelelő alapokkal rendelkezve, rendszerben gondolkodva felépíteni, s eredményesen működtetni egy olyan rendkívül összetett állatsportot, mint a postagalambászat.

Ismét Grampschék nappalijában ülök. Második Grampsch riportomat készülök írni. Részint, mert az első anyaggal kapcsolatban akadnak hiányérzeteink, részint, mert Grampsch István és galambjainak idei éve bőven tartogat tanulságokat. Tehát ülünk a nappaliban…

Kerülöm a leíró riportokat. Létjogosultságukat nem megkérdőjelezve, úgy vélem a hazai galambászatnak-, jelenleg sokkal nagyobb szüksége van szemléletformáló, iránymutató céllal írt anyagokra. Most mégis arra kérlek, beszélgessünk egy kicsit a 2011-es versenyéved technológiájáról, hisz tudom, hogy ilyen szempontból érdekes, megkockáztatom: furcsa éved volt.
Kétségtelenül tanulságos egy év volt. Az elmúlt években totál-özvegységben szálltak galambjaim. Az idén lakásfelújítás miatt nem volt lelki erőm a korábbi évek robotját bevállalni. Ezért a harmadik út után, mikor a korábbi években a nemeket el szoktam különíteni, minden maradt a régiben, azaz természetes módszerben mentek tovább. Újra tojtak, majd egy fiatalt neveltek, közben újra tojtak… Az eredmény mégis az előző évekhez hasonlóan alakult. Ezzel együtt távol áll tőlem, hogy erre a kényelmes módszerre esküdjek, vagy biztassak bárkit is ennek bevezetésére. Viszont gondolatébresztőnek megállhatja a helyét. Idei évem bizonyítja, hogy korábban kialakított véleményem ház körüli tréningről, vedlésről, takarmányozásról ma már átgondolásra érett lehet.

Bámulatra méltó, ahogy ezzel az örökös önvizsgálattal keresed az előre vezető utat. Csak revidiálandó tényekkel szembesültél?

Azért voltak pozitív hozadékai is az évnek. Ezek közé tartozik, hogy a kényelmes módszer megerősített abban, hogy az eredményes szereplés elengedhetetlen feltétele az egészség és a magas genetikai értékű galamb.

Utóbbi mondatodra sokan - lerágott csontnak titulálva – legyinteni fognak. Szinte hallom: Grampsch feltalálta a spanyolviaszt! „Csak” a „jól értesültek tudják”, hogy elhallgatsz valamit…

Nagyon sokan úgy vélik, mindent tudnak. Sajnos azonban a döntő többség elsiklik sokszor döntő fontosságú tényezők felett. Számukra észrevétlen dolgok sokszor alapvetően meghatározzák egy-egy versenygalamb sorsát, egy-egy versenyút, vagy egy-egy versenyév kimenetelét. Ezeknek a momentumoknak a felismerése, megfelelő lereagálása lehet az egyik alapvető különbség galambtartó és postagalambász között.

Készültem. Renitens diák módjára puskázni is megtanultam. Puskámon idei, meglehetősen impozáns stoppolásai:

140 km 1857 galamb közül 1,2,13,14,22,25,31,38,42,51,54,62,63,64,67,73,85, (30/25),
199 km 1906 galamb közül 3,4,5,7,8, 23,27,28,38,46,54,60,83,84,88,95, (30/20),
305 km 1901 galamb közül 3,8,10,11,12,18,22,23,27,48,52,56,66,72,90, (30/22),
491 km 1748 galamb közül 20,22,69,89,94, (20/11),
517 km 1753 galamb közül 2, (10/5),
199 km 1713 galamb közül 5,22,26,29,33,40,42,54,55,88, (30/15),
519 km 1589 galamb közül 17,44,55,67, (10/8),
305 km 1780 galamb közül 1,2,3,4,5,10,11,26,39,50,89,90,92,93,96, (30/22),
305 km 1517 galamb közül 1,3,4,9,10,11,16,18,20,34,36,56,62,81, (30/20),
651 km 1381 galamb közül3,4,27,43,64, (10/5),
140 km 1459 galamb közül 1,2,3,4,5,6,7,8,10,11,12,13,20,25,30,31,33,34,35,37,38,44, 45, 47, 50,51,57,59,61,63,64, (70/50),
199 km 1615 galamb közül 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,16,17,18,19,20,21,22,24,29,38,39, 40, 44,48,50,56,60,64, 65,69, 71,72,79,89,95,98, (70/45),
305 km 1603 galamb közül 5,6,7,11,12,13,14,15,22,39,42,62,65,66,69,71,76,78,79, 80,81,89, (70/37),
250km 1419 galamb közül 17,18,19,25,44,46,47,48,49,50,52,59,61,62,63,67,70,74,78, 83,85,88,90,95,98, (65/30),
199 km 1464 galamb közül 1,2,3,4,5,7,8,9,10,11,13,14,15,16,17,18,19,23,31,36,37,40, 42,43,45, 47,48,49, 59, 60,62,64,86,87,88, (68/54),
199 km 1278 galamb közül 2,4,5,6,12,13,14,15,25,27,28,30,50,52,55,79,81, (54/24),
305 km 1137 galamb közül 1,3,7,16,18,20,27,28,39,40,46,48,49,51,80,97,100, (50/30),
305 km 1300 galamb közül 2,31,44,45,46,47,48,52,58,69,74,80, (60/20),
305 km 1119 galamb közül 1,2,3,4,8,9,10,14,16,17,20,43,50, (40/17),
305 km 1084 galambból 4,5,6,8,13,14,54,59,61,73,97,98, (40/18).

Bár kézenfekvő lenne, s talán illendőbb is, de közvetlen kapcsolatunkból bátorságot merítve, mégsem erre kérdezek.

Gratulálok! Megnyerted a tagszövetség rövid-, sprint és általános távú tízes csapat ötös befutós bajnokságát, s közé távon is harmadik lettél. Ismét szinte minden csapatbajnoksági formát sikerült megnyerned. (Ahogy rám néz, látom, hogy átlát a szitán. Tudja, hogy csak ugratni próbálom.)

Engem a díjak érdekelnek. Szerencsére ebben a tekintetben sem panaszkodhatom. Az idei évben, tagszövetségünkben nyolc első, tíz második, kilenc harmadik, tíz negyedik és kilenc ötödik díj mellett száztíz egyszázalékos helyezést szálltak galambjaim.

Mendel mottóul választott gondolata szerint „Nem csak végrendeletileg lehet örökölni.” Megörököltünk egy értékelési rendszert. Ebben nőttünk fel. Ebbe nőttünk bele. Tagjaink döntő többsége automatikusan elfogadja. Számukra a mellett, hogy unják a téma ismételt felvetését - már-már értelemszerűn -, alapjaiban érhetetlen, hogy mi a probléma a jelenlegi tízes csapat ötös befutós értékelési rendszerrel.
1979-ben szövetségi határozattal létrehozták a ma is élő tízes csapat ötös befutós értékelési rendszert. Ez 32 évvel ezelőtt előrelépést jelentett. Mára egyértelműen elavult. A modern postagalamb kultúrák régóta élgalambra játszanak. Élgalambra tenyésztenek. A fogadásos rendszerben az évi tíz útból tíz közepes helyezést hozó galamb nem több mint pénztárca laposító. Mi magyarok a tízes csapat ötös befutós értékelési rendszerünkkel, a viszonylagosan stabilan helyezésre szálló galambokat helyezzük előtérbe. A fogadásos rendszerben kiemelkedően szereplő galambok közvetlen utódait, vagy inkább unokáit hurcoljuk Magyarországra, s többek közt versenyértékelési rendszerünkből, korszerűtlen értékrendünkből adódóan süllyesztjük sampion és csapatgalambok szintjére. Amíg náluk három-négy abszolút élhelyezéssel sztár lesz a galamb, addig nálunk – és ez nagyon lényeges – korszerűtlen versenyértékelésünknek is köszönhetően a tenyésztés számára szürke iparosok, sampion galambok testesítik meg a célt. Ez már nem is visszalépés, ez hátrafelé rohanás. Ez pedig a hazai többség számára felfoghatatlanul nagy, sőt, döbbenetesen nagy különbség! Igen, igazad van: ezt nálunk valóban nagyon sokan nem értik. Ezért is ülünk most itt.

Látom, ebből már nehezen tudnék jól kijönni. Megint témánál vagyunk. Feladom. Jöjjön, aminek jönnie kell! A rendszer mellett érvelők – bár nem elsődlegesen szakmai indok - többnyire a gazdaságossággal érvelnek.

Igen. A gazdaságosság rendkívül fontos, s egyre nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a postagalamb-versenyzés területén is. A kérdés itt is az, hogy ülünk a lovon. Azaz, hogy milyen összefüggésben vizsgáljuk a gazdaságosságot. Amennyiben az adott út költségeit osztjuk a befizetett galambok számával, kapunk egy számot. Természetesen ez is egy mutató. Egy egyszerű osztással számolható. A gazdaságossággal érvelők itt örömmel meg is állnak. Ha azonban mélyebben próbálunk gondolkodni, jelentősen bonyolódik a helyzet. Mibe kerülhet az évről-évre történő lemaradásunk? Most csak anyagiakban gondolkodva, mekkora károkat okozhat egy-egy elfuserált start, egy kiírt programhoz való ragaszkodás, időjárástól függetlenül. Egy átlagos szinten galambászó tenyésztőnek is több ezer forintjába kerül egy-egy egyéves galambja. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy galambjaink megfelelő ellátásával, szállítási körülményeink javításával ilyen galambokból többet is „megspórolhatnánk”. Mégis az előbb említett egyszerű osztással számított két-háromezer forintos egy csapatra vetített éves különbséggel próbáljuk elkendőzni jelenlegi rendszerünk hiányosságait. Szerencsésebb, bár sokkal nehezebb lenne jelenlegi rendszerünket szakmai megalapozottsággal alátámasztani. Persze, amíg a tagság ezt nem igényli, amíg a tagság ezt nem kéri számon, minek tenné bárki is? Ebbe születtünk. Ebbe nőttünk bele. Ebből is akarunk kihalni?

Ha már megint ilyen gyorsan a közepébe kerültünk, folytassuk talán a differenciált pontszámítással!

A differenciált pontszámítás egy nagyon rossz felfogás szülte még rosszabb kényszermegoldás. Olyan, mintha citromot hasonlítanánk össze a mákos tésztával. Gondolatilag komolytalan, gyakorlatban igazságtalan. Gondoljuk egyszer végig! A felvezető rövidtávú versenyeken 4000-4500 galamb közül első helyezett kap 21 pontot. Ugyanakkor 501-700 km-ről 1200-1500 induló létszámból megszerzett első díjjal 28-32 pontot kasszírozhatunk. Az, hogy a rövidtávon, jóval nagyobb létszámból első helyezést szerző galamb 21 pontja a 650 km-es versenyen csupán a 150. helyre beesett galamb pontszámával egyenértékű, ez nonszensz, ez abszurd, ez nevetséges. Jelenleg mégis ez a helyzet.

Gondolom, ezzel egyrészt sokan nincsenek tisztában, másrészt, akik sejtenek is valamit, azok közül sokan azzal érvelnek, hogy a hosszútávon kifejtett nagyobb munkát honorálni, s az általános bajnoki cím odaítélésénél valamilyen módon súlyozni kell.
Az általános bajnokság mindenek elé helyezése az előre mutató értékelési formák kialakulásának egyik legnagyobb kerékkötője. Tudom, sokan ezt sem értik. Azon túl, hogy butaság ez a markáns elkülönítés, hisz jól tudjuk, hogy például egy-egy szembe szeles középtávú verseny nagyobb erőfeszítésre késztetheti a galambokat, mint egy normál lefolyású, pláne egy hátszeles hosszútávú út, az általános bajnokság oltárán mutatjuk be „differenciál pont áldozatainkat”. Mi értelme ennek? Képzeljük el! Ha nincs az általános bajnokság, nem kell összehasonlítani a citromot a mákos tésztával. Érdektelenné válik, hogy milyen távon hogy osztjuk a pontokat. Persze, tudom: nagyon sokan ezt sem értik.

Néha azaz érzésem, - kérlek, ezt bocsásd meg nekem, - mintha olyanok lennénk, mint a király bohóca: Elmondhatjuk a véleményünket, de minden marad a régiben. A tárgyilagosság kedvéért azért tegyük hozzá: a magyar postagalambászat jelenlegi helyzetében már az is nagydolog, hogy egy ilyen riport nyomtatásra kerül, s az emberek legalább olvashatnak a témáról.

Muszáj beszélni róla. Ha kell, újra és újra el kell mondani. A jelenlegi értékelési rendszer olyan mintha a magyar galambászat, szent tehene lenne. Nem is emlékszem, hogy rajtunk kívül bárki is foglalkozott volna a témával. Évtizedek óta maximum toldozgatjuk, foltozgatjuk, ahelyett, hogy a kor szellemiségének megfelelő változtatásoknak vetnénk alá. Holott meg merem kockáztatni, hogy közel annyira fontos ez a kérdés, mint hogy jó vagy rossz galambot tenyésszünk. Hazai viszonylatban két csoportra lehet választani a tagszövetségeket. Az egyik része röptet egy tizenkét utas fő programot. A másik e mellett egy tíz-tizenkét utas kiegészítő programmal szolgálja ki tagságát jól, vagy rosszul. Szerencsésebbek azok, ahol párhuzamosan mehetnek a kiegészítő utak a főprogram mellett. Ez esetben minden adott, hogy egy galambjaiknak kedvezőbb, nekünk tenyésztőknek olcsóbb, nagyobb szabadságot biztosító programot röptessünk. Mégsem élünk a lehetőséggel. Ezzel szemben ország-világnak bizonyítani akarjuk, hogy mi olyan allround galambokat tudunk tenyészteni, amelyek 100-750 kilométeres távokon is egyformán képesek teljesíteni. Versenyprogramjaink is erre a tévhitre vannak felépítve. Igaz, tagszövetségenként az a hat-nyolc fő képes megoldani ezt a programot. A tagszövetségek elején évek óta ők váltják egymást. De mi van a többiekkel? Rájuk ki gondol? Hol vannak a tagszövetségek versenybizottsági tagjai? Mivel magyarázzák, hogy évek óta galambász társadalmunk 60%-a 50%-os veszteséggel zárja az évet? Vagy, hogy minden évben irányt változtatnak? Hol északra, hol nyugatra? Ne hivatkozzanak demokráciára, hogy ezt szavazták meg, mikor a többség azt sem tudja mire szavazott! Ha rajtam múlna, döntés közelbe az adott tagszövetség 3-4 élversenyzőjét engedném, akik már évek óta bizonyították rátermettségüket. Ők hozzanak, elsősorban galambjaink számára megfelelő felelősségteljes döntést a programokkal kapcsolatban is! Merjenek másképp gondolkodni! Hagyjuk végre szakosodni a tenyésztőket, mert csak ez teremtheti meg az előrelépés lehetőségét!

Ez így egy nagyon szép mézesmadzag lehet a tömegek felé, - mondanák a fanyalgók – de próbálnád ezt a gyakorlatban megvalósítani!

Az előző gondolatsort úgy fejeztem be, hogy az előrelépést szakosodás nélkül nem tudom elképzelni. Viszont megfelelő versenyprogram hiányában nem létezik szakosodás. El kéne oda jutni a tagszövetségeknek, hogy tagságukat felnőttként kezeljék, és megfelelő programmal segítsék tagjaikat a helyes irány megtalálásában. Mégpedig úgy, hogy egyik táv létjogosultsága se sérüljön. A sprint vagy kiegészítő program helyett (ami a Nemzeti Bajnokságból amúgy is kiesik, az induló létszámot megfelezi) egy tizenkét utas rövid-középtávú programmal segítse a szakosodás lehetőségét úgy, hogy figyelembe legyen véve galambjainknak sem kedvező éghajlatváltozás. Vele párhuzamosan menjenek az 500 km feletti hosszú távú utak, hogy kategóriákban csak egy helyen szerepelhessenek a hosszú távban. Ne lehessen átfedéssel két helyen szerepelni egy és ugyanaz úttal. Hisz a differenciált pontszámítás végett megint csak az a hét-nyolc élversenyző jár jól, kik a tagszövetségek élversenyzői. Ők stabilan helyezik az ötös befutójukat az 500 km feletti utaknál is. Ne féljünk egy nap két fő versenyen részt venni hisz ez a szakosodás lényege. Legjobbjainkat csak nekik megfelelő távokra tegyük be, hogy esélyük legyen az egy százalékos helyezésre. Igaz vannak kivételek, a küldendő létszámok mellett elenyésző a számuk. A középtávú utaknál a kilométerek úgy legyenek megállapítva, hogy akár egy éves galambokkal is 12 héten keresztül folyamatosan versenybe lehessen maradni a tagszövetségi, és a Nemzeti Bajnokság rövid-középtávú címeiért, hisz a többség bajnokság centrikus. Vegyük már végre tudomásul, hogy a tagság 80 %-a még a rövid-középtávon sem tudja stabilan helyezni galambjait. Segíteni kell őket a helyes út megtalálásában, hogy galambász létszámunk, ha már nem nő legalább ne csökkenjen. Biztos vagyok benne, hogy a szakosodás egyből nem oldja meg hiányosságunkat, de nekünk egy gazdaságosabb, gondolatokat ébresztő újvilágot, galambjainknak sokkal több lehetőséget, biztonságot jelent, és ez nem egy utolsó szempont mai gazdasági helyzetünkben.

Hú, ez tömény volt!

Meggyőződésem, hogy a szakosodás és az élgalambok előtérbe helyezése nélkül nem létezhet fejlődés. Meggyőződésem szerint ezek a döntések mérföldkövek lehetnek egy korszerűbb, igazságosabb, tagmegtartó értékelési forma felé. A jövőnknek végre erről kellene szólnia és nem a végtelenül unalmas átlaggalambokat termelő általános bajnokságról!

Tudom,- azok közül, akik eddig még nem gyűrték össze az újságot - ezen sokan felzúdulnak, de hiszem, hogy a jelenlegi értékelési forma alapjaiban kontra szelektál. Sampionok és csapatgalambok előtérbe helyezésével a kisebb mértékben öröklődő tulajdonságokra helyezi a hangsúlyt. Hazánkban elsődlegesen gyökeres szemléletváltozásra lenne szükség.
A belga és holland értékrendben megközelítőleg sem bír ekkora súllyal a csapatbajnokság. Gyorsan tegyük hozzá: kiírás tekintetében is alapjaiban tér el a magyartól. Már olyan sokszor elmondtuk: ott az élgalamb, az élhelyezés a mérvadó. Ott, ha valaki egy utat képes nyerni – akár provinciában is – a környezete felnéz rá. Nem egy esetben kisebb utcabált rendeznek a háznál. Nálunk legyintenek. Pedig egy évben maximum 20-25 kiírt versennyel számolhatunk. Ha valaki nyer egyet, a maradék versenyt maximum a versenyek számával azonos számú tenyésztő nyerheti meg. Ez pedig, valljuk be, nem is olyan egyszerű feladat! Persze egészen más a szemléletünk. És épp ettől a szemlélettől válik mássá minden. Belgium ettől Belgium. Hollandia ettől Hollandia. Magyarország ettől Magyarország.

Erre, néhányan talán azt mernék mondani, hogy ezek szerint a belga és a holland is igyekszik reális talajon galambászni. Azaz megkeresi a lehető legreálisabb értékelési szintet. Mivel – szó szerint értve - utcabajnokságban nekik sem megy, sokszor egyesületi szintben gondolkodnak, s nem szégyenlik ünnepelni győzteseiket. E mellett érdekes lehet összehasonlítani például a két ország domborzati viszonyait.
A hollandok és belgák velünk ellentétben gyakorlatilag sík vidéken versenyeznek. Ezzel együtt sem hagyhatják figyelmen kívül az időjárási tényezőket. Ezért is szerencsésebb az utankénti győztesek, él helyezettek előtérbe helyezése. Ha arra fúj, neked nő az esélyed, ha erre, akkor nekem. Egy biztos, ott is az adott terület kiemelkedő galambászai helyeznek az élben. Aki nem képes a konkurencia szintjén galambászni, ott sem lesz képes nyerni.

Úgy vélem a témával kapcsolatban kétféle ember létezik. Az egyik egyáltalán nem érti és nem is hajlandó átgondolni, a másik, aki gondolkodni kezd. Ha minden egyes Grampsch-riport csak egyetlen eggyel növeli az utóbbiak számát, már megéri gépelni őket.
Hidd el, ha azon múlna, mormolnám őket, mint egy miatyánkot, de sajnos nem ezen múlik.

Köszönöm, hogy ismét szántál ránk az idődből!

Én köszönöm a beszélgetést!

Biatorbágy, 2011-10-06

Vétek János

Jubileum 75.

Fogarasi József — Wed, 26 Oct 2011 19:04:07 +0000

A debreceni postagalambsport mint arról előző történelmi áttekintéseimben is beszámoltam, dokumentálhatóan 1936-ra datálódik.
Az 50. éves jubileumot 1986-ban nemzetközi keretek között ünnepeltük, akkor mint a Debrecen és környéke kerület elnöke tehettem emlékezetessé a nevezetes dátumot.
Most lényegesen kisebb keretek között, de annál nagyobb lelkesedéssel próbálom, elsősorban az egyesületem tagjaiban fenntartani a történelem, az emlékezés élményét erősíteni.
Nagyon bízom abban, hogy minden korban lesznek emlékezők és lesznek követők, ünneplésre vágyók.
Most elsősorban a nagyon változásra váró versenyzés, csapat versenyt váltó módszert elősegítő, gyorsaság és egyéni eredmények maximalizálásra való késztetés érdekében írtam ki és ajánlottam fel az alábbi vándor kupa versenyeit.
Tartozunk az elődöknek.

S-01 Postagalambsport Egyesület Jubileumi Vándor Kupa verseny kiírása.

Az egyesület a szervezett postagalambsport 75. éves jubileumára, mint az egyesület elnöke, az alábbi feltételek mellett egy vándor kupa verseny díját ajánlom fel.

A versenyben részt vehet minden S-01 egyesületi tag, aki benevezett az adott év 10. Hajdú Tagszövetség által rendezett FŐ programjára. (a kiírás pontosítása miatt: csak a tagszövetségi fő programban kiírt rövid,- közép,- és hosszú távú utak értendők!!! )

A Vándor Kupát az a versenyző nyeri, aki az évi fő versenyeken a legtöbb I-II-III. egyéni díjat nyeri. Az utanként lebonyolított versenyeken, az egyesületi díjlistán elért eredmény számít, függetlenül, hogy a küldött galamb csapatban nevezett volt vagy sem. („0” kódos)

A versenyeken sem a sprint sem más elnevezésű verseny nem számít be.

Az eredmények értékelését az alábbiak szerint kell kiszámítani:
pl. az adott évben van 4 rövidtáv, 4 középtáv, 4 hosszú táv = 12 verseny x 3 (I-II-III. hely) = 36 (ez akkor a maximum)
Ebből a 36-ból Béke József 12 x volt az első háromban, ez 33,3%.
Ebből a 36-ból Varga László 14 x volt az első háromban, ez 38,8 %, a további 27,9%-on többen osztoznak.
Tehát így az évi 38,8%-os arányszámmal nyertes Varga László.

A Kupa Vándor Kupa a nyertes az éves díjkiosztótól a következő év díjkiosztójáig birtokolja, azt köteles megóvni és az újbóli nyertes átadásra visszahozni.

A kupa talapzatán feliratozott tábla jelzi a mindenkori nyertest.

A kupát véglegesen az nyeri el, aki bármikor öt alkalommal nyertese lett a sorozatnak.

A kupát első alkalommal a 2012. évi 10. Hajdú Tagszövetség Főversenyein elért eredmények után kell átadni.
A Kupa eszmei értéke 30 000 ft.

A versenyekre minden évben „külső védnököt” kell felkérni.
Az első alkalommal védnöknek, Asztalos Imre a Hajdú Bihar megyei sportszövetségek elnöke lett felkérve.

A védnökök felkérése a mindenkori S-01 elnök feladata.

Debrecen, 2011-10-26

Fogarasi József
Egyesületi elnök.

Tragikus hírtelenséggel elhunyt Farkas Sándor.

Fogarasi József — Wed, 28 Sep 2011 11:32:49 +0000

Megdöbbentő hírt kaptam hétfőn/szept.26.-án/ elhunyt Farkas Sándor
mátészalkai galambász barátom. Nagyon sok közös utunk volt, családilag is közel álltunk. Ő is akárcsak Apám cserépkályhás mesterek voltak.
Bejártuk együtt Németország, Hollandia, Belgium csúcs tenyésztőit.
Sándor fényképét a képgalériában láthatják.

Versenyek 2011

lajti — Tue, 09 Aug 2011 10:26:31 +0000

Véget értek a 2011.évi versenyek egy kis visszatekintésre, ha úgy tetszik elemzésre szántam
egy kis időt. Nem lesz haszontalan átgondolni a történteket. Arra gondoltam nemcsak szűkebb
környezetemben a 10. Hajdú Tagszövetségben „nézek a számok mögé”, hanem egy olyan tagszövetségben ahol, valami újat akartak kipróbálni. Nézzük a számokat.

Hogy néz ki a Rövid táv:

A 10. Hajdú Tagszövetség 2011-05-07 és 2011-07-23 között rendezett 6 Rövid távú, 5 Közép távú, 4 Hosszú távú és 5 Sprint távú verseny utat.
Az első útra 147 fő, 271 csapatot, 4403 db galambot küldött.
Ez arra engedett következtetni, hogy talán a rövidtávon a Tagszövetség ki fogja tudni állítani a 2 000 db galambot, sajnos nem így lett. Az első négy rövid útra még sikerült 2 000 fölött tartani a küldött létszámot. (annak ellenére is, hogy a negyedik útnál már „belépett” a párhuzamos versenyzés). Viszont a két további rövidtávra már 2 000 alá csökkent a küldött darabszám.
Egy jobb és koncentráltabb szervezéssel és előre látással meg lehet csinálni a Tagszövetségben a rövidtávon a 2 000 db.os küldött létszámot.
Amit még érdemes kiemelni, az induló tagok száma 147, a csapatok száma 271, míg az utolsó rövidtávra 128 tag, 189 csapattal vett részt. Ami 15 tag és 82 csapat csökkenést mutat, de a küldött létszámnál láthatóan a „0” kódos galambok (kb. 3 893 db/év) kiegyenlítté tették a lemorzsolódást.
Szerény magállapításom, hogy a Tagszövetség Rövid Távú verseny programja, annak feleresztési helyei és a Starterek kiváló döntései élvezhető és remek versenyeket eredményeztek.

Nézzük a Közép távot.

Előre megállapítom, hogy itt nagy hiba volt a középtávval egy napon indítani a Sprint programot. Ez „elvett” összesen 5 759 db galambot, vagy legalább is jelentős számot.
De nézzük:
2011-05-28, 2080 db, 2011-06-04, 2003db, 2011-06-18, 1641 db, 2011-07-02, 1552 db,
2011-07-16,1444 db, voltak a küldött létszámok.
Ugyan ezeken a napokon a Sprint utakra, 1423 db, 1372 db, 1194 db, 1006 db, 764 db, voltak a párhuzamosan elküldött létszámok
Nem elvitatva a kiegészítő út érdemét és lehetőségét a nívósabb, minőséget szolgáló „Fő út” mégiscsak kiemeltebben kell, hogy megjelenjen a Tagszövetség érték rendjében és ösztönzésében.
Szerény véleményem ez a program felesleges volt és elvette a létszámot a Tagszövetségi Közép Távú versenyeiből.
Más filozófiát kell a jövőben alkalmazni a koncentrált teljesítmények irányába.

Hogyan néz ki a Hosszú Táv ?

Talán a leg kiegyensúlyozottan lebonyolított versenyek voltak. A küldött és nevezett versenyzők „lemorzsolódása” itt volt a leg kisebb. Indult 97 tag és befejezte 93 tag. Induló létszám 928 db galamb, a befejező versenyre 830 db galamb ment el.
Itt nagyon hiányzik egy tartós megegyezés több társ tagszövetséggel.
Kissé bosszantó, hogy a hosszútávon eredményesen szereplőversenyzőink évek óta nem tudják megméretni magukat A Nemzeti versenyeken.

Nézzünk néhány összehasonlítást:

A távolságok és az első galambok sebessége tekintetében.
B.II Tagszövetség
Regensburg 1, központi táv 538 000 m, első galamb 1145,05 m/p
Regensburg 2, első galamb 1762,48 m/p
Aurach 1 központi táv 671 000 m első galamb 1642,88 m/p
Aurach 2 első galamb 1370,52 m/p

Karancs Tagszövetség
Regensburg központi táv 560 000 m első galamb 1927,91 m/p
Neumarkt központi táv 623 000 m első galamb 1360,84 m/p
Schwabach központi táv 659 000 m első galamb 1632,21 m/p

Hajdú Tagszövetség
Wels központi táv 563 000 m első galamb 1267,65 m/p
Vilshofen 1 központi táv 632 000 m első galamb 1641,37 m/p
Vilshofen 2 első galamb 1097,51 m/p
Vilshofen 3 első galamb 1269,06 m/p

Természetesen konkrét következtetéseket nem vonhatunk le, mert a versenyek nem azonos helyekről és nem azonos napokon kerültek lebonyolításra.
De. Az egyértelműen látható, hogy 561 000 m és 671 000 m távokon is mennyire felgyorsultak galambjaink. Ez pedig már bármilyen nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét.

Az összehasonítást csak annak érdekében és a teljesség igénye nélkül tettem, hogy kedvet, lehetőséget tárjak az északi, szabolcsi és hajdúsági egyesületek elé, hogy legyen „bátorságuk” a megállapodásra, az együtt működésre.
Bízva a tagszövetségek vezetőinek a belátásában, hogy az összefogásra a sport fejlődése érdekében égető szükség van. Az egyre emelkedő költségekről már nem is beszélve. Remek kooperációkra van lehetőség.

Nem tisztem,de szeretnék még egy két dologra a figyelmet ráirányítani.
A Szabolcs Tagszövetség vezetése már most a napokban feltette honlapjukra a 2012. év tréning és versenyprogram tervezetét, kérve tagok és a környezet reagálását, hozzá szólását.
A magam részéről teljes mértékben átérzem a Szabolcs Tagszövetség problémáját és nagyon sajnálom, hogy a 2011. évben kellett elszenvedniük fennállásuk leg katasztrofálisabb versenyévét.
Gyakorlatilag 2011-05-29.-i Jagodina (Déli irányú feleresztés) versenyen elvesztették az állományuk 46%-át. Egyben le kellett mondani a korábbi versenyprogramról és 2011-07-02-én be is fejezték a versenyeket.
Ha bele gondolok, hogy az induláshoz képest a versenyző galambok 73%-át elvesztették, azt hiszem, minden galambász sajnálkozását küldhetem feléjük.

A Sprint versenyekről

Gyakorlatilag a középtávokkal egy napon gyűjtve és feleresztve rendben lévő szervezésnek nevezhető. A baj csak az, hogy a hetente ide küldött 1400-1006 db jelentős része nagyon hiányzott a középtávokon.
Eredetileg az elképzelés más volt, de a zárószavazáson a közgyűlés döntött és lehetőségként kínálta a hosszú távokra küldendő galambok mozgásban, formában tartására.
A költségek barátinak mondhatók voltak, jó megállapodás született a szállítókkal.
Változatlanul az a véleményem- így utólag pláne – hogy saját főprogramunkat „gyengítettük” a sprint beiktatásával.

Záró gondolatként, azt gondolom a jövőben azon is komolyan el kell gondolkodni, hogy kell- e a Tagszövetségnek 21 verseny?

Végezetül készítettem egy táblázatot a jövő számára. Előre elnézést kérek a táblázatban szereplő sportbarátaimtól a névszerinti hivatkozás miatt.
Azért tettem mintának Őket mert ismertek, lakhelyük determinálja az összehasonlítást.

Összehasonlító adatok annak alátámasztására, hogy a Hajdú a Szabolcs és a Zemplén Tagszövetségek
összefogásával megvalósítható a Nemzeti Bajnokság ill. minden olyan verseny ahol a kritériumok előírják az
induló létszámok és több tagszövetség együttes versenyeit.

Feleresztési hely	Béke József S-01 Dúctávja	Dr Bánhidi László T-1 Dúctávja	Gyöngyösi Atilla Z-41 Dúctávja	Dakos János Z-29 Dúctávja
BICSKE	228866 m	240521 m	219711 m	253670 m
KOMÁROM	264971 m	270313 m	247127 m	279230 m
M-ÓVÁR	331245 m	334027 m	309722 m	340393 m
MÖDLING	405148 m	404235 m	378787 m	407579 m
ST. PÖLTEN	456782 m	454730 m	428927 m	456955 m
VILSHOFEN **	643913 m	nincs beméresi adat	nincs beméresi adat	nincs beméresi adat
WELS	575531 m	574657 m	548921 m	576902 m
SCHERDING	622405 m	618873 m	592570 m	619288 m
SCHREMS	509852 m	500754 m	473659 m	498289 m

Bicske-Komárom-Mosonmagyaróvár Rövid táv
Mödling-St. Pölten Közép táv
Wels-vilshofen-Scherding- Schrems Hosszú táv

Természetesen nem hagytam figyelmen kívül, hogy minden tagszövetségnél találhatók "kilógó egyesületek" így pl. a Hajdúnál az R-30 Karcag, a Zemplénnél a Z-04 Szerencs. Ezekben az esetekben ezidáig is együtt versenyeztek 40-50 km-es "előnyökkel vagy hátrányokkal". Sajnos a nagyfokú területi széttagoltságnak ez velejárója, sok esetben hátra mozdítója a megállapodásoknak. Ezen felül kell emelkedni és sportszerűen gondolkodni.

Fogarasi József
10.Hajdú Tagszövetség Ellenőrző Bizottság Elnöke

Adok-veszek

Fogarasi József — Tue, 12 Jul 2011 11:53:00 +0000

Több mint 10 éve a kerület hosszútávú csapat és egyéni bajnokságában élben szereplő (Többszörös Bajnok) állományomból tenyészegyedek korlátozott számban eladók.
Korábban a Mátra Tagszövetségben, az idei évtől a Jászság Tagszövetségben versenyzek.

Sári János Nagyfüged.

Elérhetőség: +36204018062

Adok-veszek

Fogarasi József — Tue, 12 Jul 2011 11:45:37 +0000

Érsek Gyula káli sporttárs által behozott belga verseny és tenyész állomány egyben és egyedenként, sporttársi áron eladók.
A galambok 2009-ben még versenyeztek Belgiumban, de a tenyésztőjük elhalálozott.
A galambok Wan Roy, Van der Wegen, Aarden vérvonalak.

Kapcsolat: +36206694080

Nagy Miklós öröme.

Fogarasi József — Tue, 28 Jun 2011 10:34:18 +0000

A hétvégén 2011-06-25.-i Aacheni versenyen elért kitűnő eredményéről értesített Nagy Miklós mátészalkai sporttársam, galambja az 1220 km-es távról 10 ó 30 perckor érkezve, nagy örömére a favoritokat is megelőzve érkezett.
A galamb származása az ugyancsak mátészalkai Farkas Sándor által behozott Van der Wegen (Eijerkamp) X Herman Brinkmann pártól származik.
Erről a kitűnő eredményről értesítette H. Brinkmannt is aki nagy örömmel és büszkeséggel nyugtázta a hírt.
A magam részéről tiszta szívből gratulálok és nagyon örülök, hogy annak idején- amiről korábban már beszámoltam- közre működtem az Eijerkamp és Brinkmann galambok megvásárlásában.

További sikereket és hosszú eredményes galambász pályafutást kívánok.
Fogarasi József

Légvonal távolság számítás

lajti — Sun, 03 Apr 2011 11:31:31 +0000

Hamarosan kezdődik a versenyszezon. Egy olyan programot szeretnék közzétenni, amely segíthet az edző utak megtervezéséhez. A program működése nagyon egyszerű. Mindenki megkeresheti a bemérését a saját tagszövetségének weboldalán. A bemérés koordinátáit beírva kattintson a „Megmutat” gombra. A program automatikusan elhelyezi a térképen. Majd keresse meg a térképen a kéz segítségével az edző út feleresztési helyét.

A program egy piros vonallal meghúzza a légvonal távolságot, és automatikusan beírja a feleresztési hely koordinátáit. Nincs más hátra mint a „Számol” gombra kattintani és máris megjelenik az eredmény. Sok sikert kívánok mindenkinek.
A program a következő linken érhető el: http://postagalamb.com/t.php

Bajnokok bajnoka Grampsch István Biatorbágy.

Fogarasi József — Tue, 22 Feb 2011 11:17:18 +0000

Mindenki számára elérhető interjú közre adásához járult hozzá Grampsch Pista barátom. A szerkeszthetőség nehézségei miatt a teljes cikk az alábbi linkre kattintva érhető el.
http://postagalamb.biz/pdf/grampsch_istvan_g.pdf
Kívánom mindenkinek tudjon meríteni a leiratból.

Hogyan szeretnék versenyezni 2011-ben.

Fogarasi József — Tue, 08 Feb 2011 18:24:47 +0000

Szinte minden évben "visszatérő" agyrémemmé vált a "hogyan szeretnék..." gondolat.
Ez évre is megfogalmaztam, hátha nem lesz pusztába kiáltott szó. Én itt a Hortobágyi puszta szélén élek, kevés esélyem van a jobb adottságú tihanyi visszhangra.

Észrevételek- javaslatok 2011. évre.

Általánosságban: a Tagszövetségi versenyek szervezését, a versenyprogram összeállítását a tagság igényeihez, azok fizetési lehetőségeinek figyelembevételével kellene összeállítani.
Konkrétan arra gondolok, hogy a versenyek felépítését, (rövidtáv, középtáv, hosszútáv, marathon) megtartva, de az FCI által meghirdetett, illetve előirt, kategóriák minimális távokhoz kellene igazítani. Nem javasolható az, hogy a kategóriák tól-ig határain belül inkább az ig.(még kategória távnak beleférő) km-ek képezzék.
Ennek indoka, hogy egyszer és végre fel kellene ismerni, hogy akár országos, akár nemzetközi összehasonlításban versenyképesek legyenek a Tagszövetség legjobbjai az Olimpiai lehetőségekben.

Másik és szintén nagyon fontos indok, még ha „könnyítettnek” is tűnne az így összeállított program a szállítási költségekben megtakarítást jelent, míg a küldhető galamb létszámot növelné.
Kevesebb költségen, könnyebbnek tűnő programra feltehetően többen és több galambot lennének „hajlandók” küldeni.

Gondolkodni kellene azon, hogy hogyan lehetne 1 db gépkocsival a 2 nagy konténert a rövid és középtávra elszállítani, (ez sajátos 10. Tagszövetségi eset)
Azokban a Tagszövetségekben ahol a szállíthatóság a 3-4 000 db-ot is meghaladja, ott szerintem ez evidencia kellene, hogy legyen.

Előny kevesebb költség, több galamb.
Meggondolandó lehetne centralizált gyűjtőhelyekben is gondolkodni.

Továbbá, a rövid távokon, de még azt is el tudnám képzelni, hogy a középtávú utakon rendezett napokon MÁS versenyeket NE LEHESSEN rendezni.
Ha kényszernek látszik is, de egy ilyen intézkedés növelné a küldendő létszámot.
Szakmailag fontos, hogy a galambjaink „állandóan” utazzanak. Inkább tegyük a nagylétszám miatt olcsóbbá az egy galambra eső költséget.

Mindezeknek ellene szólhat, hogy demokrácia van, és mindenkinek figyelembe kell venni az igényeit.
Csakhogy!
A demokrácia a többség akaratának kifejezése, aminek az a természete, hogy a többség akaratát kell végre hajtani.
Nekem az egyre több felől érkező információk arra engednek következtetni, hogy ami sportunkban csak szólamokban van demokrácia. Az erőszakosabb, a nagyobb hangerővel rendelkezők „győznek” a demokrácia nevében.

Ide egy közre adott cikkemnek címe, mondanivalója kívánkozik:
ÉRDEK NÉLKÜL SEMMI SEM JÖN LÉTRE. ( Hegeltől idézve)

Tehát, ha a mindenkori vezetés meggyőzően, tényszerűen eltudja „magyarázni”, hogy mi a tagok érdeke, akkor minden abba az irányba fog elmozdulni, ami ezt hívatott „szolgálni”.

Csak emlékeztetőül, melyek is az FCI kategóriák?

A kategória: 100-400 km, B kategória: 300-500 km, C kategória: 500-700 km.

Az ésszerű tagszövetségi programokat ezeknek alapján kellene összeállítani, nem „rettegni attól”, hogy ezeknek a távoknak többségét a mi Tagszövetségünk esetében Magyarországi feleresztési helyekről meglehet oldani.

De szép is lenne egyszer az ész érvek mentén dönteni.

Gondolom, még nem késő.

Debrecen,2011-02-08

Fogarasi József. Debrecen.

Adok-veszek.

Fogarasi József — Tue, 25 Jan 2011 12:48:56 +0000

100 galamb szállítására alkalmas 4 rekeszes, redőnyös, teljesen új utánfutó eladó.
A rekeszek mindkét oldalra nyílnak, szellőztetés megoldott.

Az ár irányár, amely a gyári ár fele: 350 e Ft.

Érdeklődni lehet: Balogh László 06203691149

Adok-veszek.

Fogarasi József — Mon, 20 Dec 2010 07:44:00 +0000

Eladó 1 db JUNIOR QUARTZ T3 14 lyukas versenyóra, Nyomtatóval, kitűnő állapotban, 30 000 ft-ért.
Ficza Károly megbízásából eladó.
Érdeklődni: 30-9589-964 vagy 20-8087-125 telefonokon.

Mottó: Csináljuk jövőre jobban mint az idén!

Fogarasi József — Fri, 17 Dec 2010 14:41:34 +0000

Tisztelt Sporttársaim.

Mindenek előtt kívánok 2011. évre Boldog Békés Eredményekben gazdag Boldog Új Évet.
Gondolom mindenki a maga módján elvégezte vagy elvégzi az idei esztendő értékelését és felméri a következő évi feladatokat, a lehetőségeket. Meg tervezi a jövőt. Azok a tapasztalatok, amelyek azt eredményezik, hogy következetesebbnek, céltudatosabbnak kell, lenni a postagalambsportban biztosan a jobb eredmények elérését fogják szolgálni. A téli pihenő a kiállítások az elmélkedések és nem ritkán a „csatározások” időszaka az alapos vagy alaptalan támadások színtere szokott lenni.
Több és több írás tanúskodik arról, hogy a békés jövő építés helyett torzsalkodások, szétválások, kibékíthetetlen érdekellentétek színtere is az, amit mi postagalambsportnak szeretünk hívni.

Ilyen bevezető után sokan gondolhatnák, hogy merre, milyen úton fogom megközelíteni a számomra igencsak fontos eredményes együtt működést és a postagalambokon keresztül az emberi kapcsolatok fontosságát, mondhatnám nélkülözhetetlen viszonyokat, amelyek egyben tartanak bennünket, egyesületeket, tagszövetségeket, szövetséget.
Ezekről hál’ Isten a Szaklapon keresztül időről időre jönnek jó hírek, követésre méltó példák, amelyek beszámolnak több évtizedes múltról, megtartott barátságokról, kitűnő és eredményes egyesületi kollektívákról.

Sajnálatos, hogy a rég múltról az idősebb, „nagy öregjeink” emlékezéseiből kaphatunk képet. Sokat eltűnődtem – mivel én sem vagyok már a fiatal korban – hogy vajon azok az elődeink, akik már nincsenek közöttünk, olyanok, akik többé-kevésbé korábban valamennyire formálták szemléletünket, alakították a szervezeti életet, most mit látnának, mit mondanának?

Ugyan akkor tudom, nagyon sokan vannak, akik nem ismerik és nem is nagyon akarják megismerni a múltunkat, azokat a jelenségeket, azokat a lehetőségeket, amelyeken a postagalambsport végig ment hazánkban.

Szűkebb pátriám Debrecen, itt a szervezett és bejegyzett egyesület dátuma 1936.Az akkori egyesület minden fajtát tartó és tenyésztőket tömörítette. Ez 75 éves jubileumot jelent.
1971-ig működő debreceni egyesület ketté vált. S-01 és S-10 jelűekre.
A ma is működő S-01 Postagalambsport Egyesület 1971 óta működik
a Debreceni Dózsában. Ami 40 éves jubileum.

Ha kritikát akarnék megfogalmazni a múlt és a jelen között nem található egy stratégiai fejlődés, a szakmai előrelépés, a tudatos eredmény orientált versenyzési rendszer.
Úgy gondolom, már rég túl kellett volna lépni a „hagyományos” csapatbajnoki rendszeren, teret kellett volna engedni a specializálódásnak. Rangot kellene adni azoknak a formáknak, amelyek kiteljesedését a távok alapján lehetne megélni és felmérni. Rangjára kellene emelni a Maratoni versenyt, a rangján kellene kezelni az olimpiai szinteken eredményesen szereplést.

Van, vagy volt egy Mottó: "Egy verseny akkor reális, ha az abban résztvevők mind egyforma feltételek mellett küzdhetnek a cél eléréséért, őket semmi külső körülmény a másik versenyző kárára nem segíti, vagyis ha a résztvevők tisztán saját képességükre vannak utalva" ( Horváth János-1932 )
Ehhez a témakörhöz órákat kitöltő fejtegetésekbe tudna szerintem, mindenki felejtkezni.
Az egyforma feltételek megteremtését, gondolom, senki nem gondolja úgy, hogy ezt önkéntes alapon meglehet valósítani? Ezen a téren annyi a vélemény és érdek különbség, hogy láthatóan maga a Magyar Postagalambsport Szövetség Tanácsa sem képes, vagy mer átfogó reformokat, „külső körülményeket” teremteni. Ha példának csak a leg kézenfekvőbb B-01, B-02, B-03 tagszövetségek helyzetéből felépíthető azonos értékelést veszem, akkor sem látom az erre irányuló törekvéseket. Pedig, ha valahol el lehetne kezdeni nagybecsű HORVÁTH JÁNOS által megfogalmazottakat, akkor itt igen. Félre értés ne essék, nem a Budapest Bajnokságra gondolok. Annak a funkciója is más és nemcsak a szűken vett budapestiek versenye.

Olvastam és a megközelítésével mélységesen egyetértek a volt szövetségi elnök Kurucz Attila gondolatával. Nevezetesen a 33%-os lista bevezetésével. Ugyanis, ha nem akarunk csak a bajnok érdekével gondolkodni, akkor a nagyobb „sikerélmény” miatt és a tagságot megtartó intézkedést időszerűnek látom.
A múltba visszatekintve felötlik még több hiba is. Ide most egy. Hogy mennyire nem becsüljük az elődöket, eklatáns példa, gondolom, nem csak én találkozom vele, az idén már rég nem tudjuk ki volt a tavalyi bajnok. Azt pedig, hogy kinyerte a …május 25.-i St. Pöltent, meg naná, hogy nem.
Bárhol a világon megfordulva, az a szemlélet, hogy egy egyesületen belül legalább ott, emlékeznek egy egy tag korábbi győzelmére, sikeresebb galambjára stb.

Az összefogás és összetartozásról is van véleményem. A saját tagszövetségem immár 3 éve „nem tud” társ kerületet találni a Nemzeti Versenyekhez. Rossz helyen helyezkedik el? Nem elég kompromisszum kész? Hátrányos helyzetben (vagy előnyösebb) lenne bármelyik szóba jöhető Tagszövetséggel? Érdemes lenne ezzel a gondolattal is behatóbban, akár szövetségi szinten is foglalkozni.

Remélem, elhiszik a T. Sporttársaim volt szerencsém a postagalambsportban meghatározó országokban ismeretségeket kötni és fenntartani idestova 40 éve. Hiddjék el rajtunk mosolyognak. Mi mindenben kicsit mindig a ló másik oldalán vagyunk. Pl. Tessék be azonosítani az FCI kategóriák feleresztési távolságait. Mi „virtusszerűen” természetesen megnehezítjük a saját és galambjaink nyerési esélyeit. Hol azzal, hogy távolabbra küldjük a galambokat a minimálisnál, hol azzal, hogy évente 8-10 különböző helyről startoltatunk.

Figyelem azt is, hogy jelentősen megnövekedett azoknak a száma, akik csak egyetlen magyarázatot képesek elfogadni a kimagasló teljesítményt elérők „méltatására”, azok DOPPINGOLNAK.
Hogy mit tesznek, milyen galambjaik vannak, az számukra mellékes, vagy félrevezetik magukat azzal, hogy nekik is van, olyan galambjuk stb. Én úgy gondolom ez az alapvető tévedésük.

Gondolataimat, megfigyeléseimet a közösségek formálására, a lappangó feszültségek átbeszélésére, a szebb jövő reményében kívánom mindenkihez jókívánságaimmal együtt eljuttatni.

BOLDOG EREDMÉNYEKBEN, EGÉSZSÉGBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK.
2010-12-17

Fogarasi József.

Adok-veszek.

Fogarasi József — Mon, 06 Dec 2010 19:09:35 +0000

Újszerű állapotú BRICON tenyésztői készülék 2 db 15 cm-es antannával
75 000 ft-ért eladó.

Károly József, Apátfalva, Hunyadi u 13.
Telefon: 30-649-8391.

Továbbá még meglévő 15 db fiatal galamb 4 000 ft/db áron.
A galambok Dr Elefánti vérvonalból a 2010 évben Maraton verseny győztesekből valók.
Eredmények a Pannon Maraton Klub versenyin láthatók.

Adok-veszek.

Fogarasi József — Thu, 11 Nov 2010 18:08:50 +0000

A hétvégén ismét voltam Kasselben és bizományos értékesítésre hoztam és eladó:
1 db Tipes új kétmezős antenna, 37 000 ft,
1 db Tipes új lézergeret (leolvasó) 2 db antenna csatlakozással, 40 000 ft,
1 db Tipes használt négymezős antenna 10m kábellal, 32 000 ft,

(1 db Műanyagtokos Quarz 30 lyukas Benzing óra (újszerű állapot, 1 év garancia) 100 Euró (28 000 ft) az óra ELKELT!)

(Több tenyésztésre kiváló galamb, Janssen-Koopman-Schellens vérvonalból. Ár: 50-70 euró. A galambok ELKELTEK!)

Érdeklődni: Fogarasi J. +36309589-964. Helyileg Debrecenben.

Eredményes galambászok, Sós Sándor Baktalórántháza.

lajti — Tue, 26 Oct 2010 20:14:51 +0000

Sós Sándor vagyok az ország keleti felében, Baktalórántházán élek feleségemmel és három gyermekemmel.
Az Észak-Kelet tagszövetségben, a T14 Baktalórántházai egyesületben versenyzek, melynek egyben elnöke is vagyok. Galambjaim a garázs padlásterében és az udvaron lévő kerti dúcokban vannak elhelyezve.
A takarmányokat magam keverem, tapasztalataim alapján. A fiatalokat minden évben keményen megröptetem, mivel szerintem csak szigorú szelekcióval lehet komoly versenyzőket nyerni. Időhiány miatt természetes módszerrel versenyzek. A versenyek közül a hosszú távot kedvelem a legjobban.
Azokat a sporttársakat, akik kíváncsiak az állományomra szívesen látom.

Eredményeim:

- 2006 Tagszövetségi Általános táv 6.
- 2006 Tagszövetségi középtávú csapatbajnokság 9.

- 2007 Tagszövetségi Általános táv 2.
- 2007 Tagszövetségi rövidtávú csapatbajnokság 5.
- 2007 Tagszövetségi középtávú csapatbajnokság 7.
- 2007 Tagszövetségi hosszútávú csapatbajnokság 4.
- 2008 Tagszövetségi Általános táv 1.
- 2008 Tagszövetségi középtávú csapatbajnokság 1.
- 2008 Tagszövetségi hosszútávú csapatbajnokság 3.

- 2009 Tagszövetségi Általános táv 8.
- 2009 Tagszövetségi középtávú csapatbajnokság 9.
- 2009 Tagszövetségi hosszútávú csapatbajnokság 3.

- 2010 Tagszövetségi Általános táv 2.
- 2010 Tagszövetségi középtávú csapatbajnokság 6.
- 2010 Tagszövetségi hosszútávú csapatbajnokság 1.

- 2010 Pannon maraton Coburg Nemzetközi Egyéni 31, 88, 123, 129, 209 / 1932 galamb
- 2010 Pannon maraton Coburg Országos csapat 6.
- 2010 Anker Alfonz Bajnokság Országos 12.

Mottó: Csináljuk jövőre jobban mint az idén!

Fogarasi József — Fri, 15 Oct 2010 08:24:04 +0000

Kedves Laci.

Tegnap kaptam az értesítést Tenkely T-től, hogy Tagszövetségi ülés lesz a jövőhéten.
Még nem tudom, hogy én ott leszek-e, mint VB.elnök.
Most szombaton jöttem haza Németországi galambászbarátaimtól és készülök a Kasseli útra.
Az országos kiállításunk egybeesik az idén a Dortmundival, ahova szintén megyek, kevés lehetőség lesz a személyes találkozásunkra.
Minden esetre nagyon sok elemzést és személyes tapasztalatot végeztem a "szerintem" legokosabban tervező főleg budapesti kerületek célirányos verseny programjairól, a méter sebességek, a küldött létszámok, az olimpiai szintek vonatkozásában és csupán átadni akarom és nem többet. Amennyiben itt a tagszövetségben valamit át lehet, vagy át kell venni tegyétek meg.
Az alap elv, bel és külföldön az FCI kategóriákra épül. Rövid, Közép, Hosszútávokra, úgy hogy a galambok utaztatása és rutin megszerzésére legyen figyelemmel.
Az amikor most azt javaslom, hogy a Tagszövetség NE rendezzen Sprint versenyeket, remélem meggyőző, hogy én aki ezeket eddig nagyon kedveltem, most ezt nem javaslom. Egyrészt azért, mert elveszi a létszámot illetve lecsökkenti főutakról azt. Más részt nem kell engedni a "nagyhangúak" állandó feleresztési helyek változgatásának.
A távolságok a versenyeken a távok minimális értékeit közelítsék, egy két alkalommal "átfedéssel", hogy legyen korrigálási lehetősége a galambnak a szintek teljesítésében. Pl. a rövid táv felső határa 300 km. Akkor rövidtávú út csak egy-kettő legyen e felett a korrekció miatt,hogy a középtávba is beleszámíthasson annak akinek ez hiányzik.
De a rövidtávok csak 150-300 km-ig legyenek. Az én tervezetemben erre 6x kerülhet sor 3x az elején a szezonnak, 3x a hosszútávú utakkal azonos napon. A középtáv pedig ugyan ennek az elvnek megfelelően 300-500 km között 5x lehetséges. 4x önálló útként, 1x az utolsó hosszútávú úttal párhuzamosan. És van a négy hosszútávú út ami lehet 2x 5-600 km közötti és 2x 600-700 km közötti.
A feleresztési helyeket sem kell misztifikálni és azokra hallgatva kiírni akik azt gondolják innen-onnan nem szabad versenyezni mert az ő galambjaik arról a helyről "nem jönnek".
A rendező elv a galambok érdeke- a legrövidebb szállítási idő- a galambászok érdeke- a legolcsóbb verseny költség legyen.
Nagy létszámú galamb küldés lehetőségét kell az alacsonyabb költségekkel a tagságnak elmagyarázni és kivédeni az ellentéteket a kis és nagy létszámot küldeni tudók között. A bajnoknak így is a legjobb galambok és legtöbb ráfordítást
végzők lehetnek.
A mesék után a program: én feleresztési helyeket direkt nem írok, de elég lenne május 5-12 körül kezdeni, 11 héten versenyezni ami 14 versenyt jelent. Gondolom aki ezeken nem tudja kihozni magából a versenyzési kényszert annak úgy is ajánlanék bármit.
Az elején, 1x 150-180 km közötti út, majd 2x 210-250 km közötti út, a középtávú utakat MINDIG UGYAN ARRÓL A FELERESZTÉSI HELYRŐL 350-420 km közötti út, a 3 további rövidtávot a 3 első hosszútávval egy napon 280-300 km-ig mindig ugyanarról a helyről, míg két Hosszútávot a fentebb jelzett 5-600 km között távról a további kettőt 600-700 km között és az utolsó hosszúval egy napon a hiányzó középtávút megrendezni.

Megjegyzem, a 11 hétvégén lebonyolítható Tagszövetségi program ilyen formában sport szempontból és hosszú éveken keresztül nem változtatva, csak "finomítva" egy minőségi javulást idézne elő a nem igazán erősnek tartott Tagszövetségünknél.
Bővebb elemzésre most e tekintetben nem térek ki, de vannak konkrét összehasonlítható számaim erre vonatkozóan.
Megengedhetetlen, hogy az induló közel 3000 db-os létszám egy évi versenyprogramban a 800-ra csökkenjen. Itt valami nincs rendben.
Na a megoldás a Ti kezetekben, fiatalok kezében van.
Kár, hogy a FÓRUM nem működik már, mert oda is feltettem volna, meg ajánlanám mindenkinek, győztesnek és vesztesnek egyaránt nézzen tükörbe és mindenek előtt önmagával számoljon el az eredményesség,vagy eredménytelensége okán.
Mint azt sokan tudják már, hogy két éve működik és nagy nézettségi statisztikával igazolja vissza írásimat,a honlapom és mások által is megtisztelő cikkeket, Gondolom nem vált ki ellenérzést, hogy a www.postagalamb.biz web lapomra is felteszem ezt a levelet azzal a céllal, hogy esetleg más Tagszövetségek is meríthessenek gondolatokat tőlem.
Jó tanácskozást mindenkinek a 2011 évhez.
Legyen egy mottó: CSINÁLJUK JÖVŐRE JOBBAN? MINT AZ IDÉN:
Üdvözlettel: fogarasi

Minden ami postagalamb.

Fogarasi József — Wed, 13 Oct 2010 19:12:54 +0000

Az elmúlt hétvégén ismét egy rövid utazást tettem Gelsenkirchenbe és meglátogattam Mauritz Friedel barátomat. Az úton velem volt Lajti Károly Mátészalkai sporttárs és édesapja is, akikre nagy hatással volt a Friedelnél tett látogatás.
Haza térve Karcsi nagy felfedezéseket tett, amelyek az internet világából számára "egyszerűnek", nekem nehezebb feladatnak tűnik.
Azonnal küldött nekem egy "találatot", amelyet itt most közre adok.
A képgalériában már korábban is bemutatott képanyag mellé mostani látogatásról is közzétettem egypárat.

Józsi bácsi!
Érdekes dologra bukkantam a google-be beütve a Friedel "DV 02315" számát.Az első találatba az alábbi linket adta ki. http://www.markkitchenbrand.com/noclear/schalke04.pdf Származási lap, amelynek az anyai ágán Friedel
DV 02315-02-147 galambja szerepel.
A lap szerint a galamb 2. és 11. a Dél afrikai millió dolláros versenyen. Az egyik listát ahol második lett megtaláltam.
http://www.palomasdecarreras.com/e107_images/finalrace.pdf

http://www.scmdpr.com/

Ez már nem semmi !
Üdv:Lajti

Minden ami postagalamb.

Fogarasi József — Wed, 29 Sep 2010 13:03:39 +0000

INDULT KOMÁROM FELERESZTÉS
142 GALAMB 8:00:00 2010.09.25
Ssz. Gyűrűszám Tenyésztő Érkezés
1 SERB 10 4944 MACUS MIHAJLO 11:57:30
2 HU 10-10 58750 CHN 11:57:31
3 B 10 6215582 BELGA TEAM 11:57:31
4 HU 10 10 56041 FOGARASI JOZSEF 11:58:06
5 HU 10 05 96117 MAROSSY GÁBOR 11:58:13
6 HU 10 10 58749 LEE 12:17:05
7 HU 10 D 322814 BÁRDOS ISTVÁN 12:17:06
8 HU 10 05 96140 MAROSSY GÁBOR 12:17:07
9 HU 10 D 322807 BÁRDOS ISTVÁN 12:17:09
10 HU 10 22 22440 CZÉGÉNY-BALOGH 12:52:01

A galambjaim a teszttelepre rendhagyó módon kerültek.
A tavasszal, márciusban a 10. Hajdú Tagszövetség vezetősége felkért, hogy a fiatal és "kispénzű" galambászok minőségi galambhoz jutását én is mint "élversenyző" segítsem.
Természetesen igyekeztem a legjobb tenyész galambjaimtól vinni 10 db-ot.
A terv az volt, hogy mindenki akit felkértek egységesen 3 000 ft-ért adja be a galambokat.
Sajnos az érdeklődés és a vételi szándék a reméltektől meglehetősen elmaradt.
Nekem megmaradt kettő db galambom és azt ott felajánlottam a Póker Tesztversenyekre, ingyen.
Galambjaim bizonyították minőségüket.

Minden ami postagalamb.

Fogarasi József — Wed, 29 Sep 2010 13:02:51 +0000

INDULT BP-CINKOTA FELERESZTÉS Dúctávolság
167 GALAMB 2010.09.21 7:30 175970 km
Ssz. Gyűrűszám Tenyésztő Érkezés Szín
1 HU 10 05 96117 MAROSSY GÁBOR 10:02:06 K Időjárás:
2 HU 10 10 56036 FOGARASI JOZSEF 10:02:07 SKTAR Napos,derült
3 HU 10 D 246038 MARTON PÉTER 10:02:07 K er
4 HU 10 10 63169 DR. PAPP LÁSZLÓ 10:02:08 KK NY szél
5 HU 10 17 22148 TUNDUC MARIUS RO 10:02:08 SK
6 HU 10 D 317073 KOVÁCS MIHÁLY 10:02:08 K
7 NL 10 1114177 HEGEDŰS-BECKER 10:02:10 K 20%= 32db
8 HU 10 D 322814 BÁRDOS ISTVÁN 10:02:10 FA
9 HU 10 05 89852 CSACHÓ MIHÁLY 10:02:10 KK
10 HU 10 10 58821 THAILAND 10:02:11 k.
11 HU 10 03 93511 BARTOLI-LOTTERMAN 10:03:09 K
12 HU 10 10 58831 THAILAND 10:03:10 k.k.
13 HU 10 03 93024 HAJDU ISTVÁN 10:03:11 KKTA
14 HU 10 05 88909 BOHUS PÁL 10:03:11 KK
15 RO 10 0626075 EUROPEAN CENTRAL TEAM 10:03:13 SK
16 HU 10 D 242803 KOMÁROMI TIBOR 10:03:13 K
17 HU 10 D 267309 FUHRMANN LÁSZLÓ 10:03:16 KK
18 SERB 10 4945 MACUS MIHAJLO 10:06:15 K
19 HU D 10 321913 BELÁK-CZIKO 10:06:20 K
20 HU 10 25 07018 BAGI KÁROLY 10:06:26 VK
21 HU 10 10 63183 DR. PAPP LÁSZLÓ 10:06:26 KK
22 HU 10 D 293338 DULAI LÁSZLÓ 10:11:05 KK
23 HU 10 03 93078 HAJDU ISTVÁN 10:11:15 K
24 HU 10 10 58752 TEAM THAILAND 10:11:15 fek.pajzs
25 HU 10 D 267304 FUHRMANN LÁSZLÓ 10:11:20 K
26 B 10 6215574 BELGA TEAM 10:11.21 DERES
27 HU 10 D 261933 TÓTH MIKLÓS 10:11:36 SK
28 HU 10 D 316125 DULAI LÁSZLÓ 10:20:09 KKCS
29 HU D 10 264011 MÁTYÁS DÚC 10:20:15 FA
30 HU 10 10 59069 RADÓCZ JÓZSEF 10:26:17 K
31 UKR 10 1600602 ONISZKO IVÁN UA 10:26:14 K
32 UKR 10 2400505 MIKHOV SAERGEJ UA 10:26:28 SKCS
33 HU 10 D 317035 KOVÁCS MIHÁLY 10:26:51 SK
34 NL 10 1114174 HEGEDŰS-BECKER NL 10:28:14 KKTA
35 HU 10 10 58670 SONSAK THAILAND 10:28:39 k.cs.
36 HU 10 10 56041 FOGARASI JOZSEF 10:28:41 KK
37 HU 10 22 18641 SZEKERES SÁNDOR 10:28:41 KK
38 HU 10 19 07754 ÁBRAHÁM LAJOS 10:28:46 FA
39 HU 10 22 22440 CZÉGÉNY-BALOGH 10:28:52 KCS
40 HU 10 10 58664 SONSAK THAILAND 10:28:58 k.k.

Minden ami postagalamb.

Fogarasi József — Wed, 29 Sep 2010 13:00:15 +0000

INDULT HATVAN FELERESZTÉS
238 GALAMB 2010.09.09
Ssz. Gyűrűszám Tenyésztő Érkezés
1 HU 10 10 58602 HUANG JUANG CHN 11:13:09
2 B 10 6215573 BELGA TEAM 11:13:11
3 HU 10 D 316152 DULAI LÁSZLÓ 11:13:12
4 HU 10 D 322866 BÁRDOS ISTVÁN 11:13:14
5 HU 10 D 245642 FELEK ÁRPÁD 11:13:17
6 HU 10 10 58831 THAILAND 11:13:19
7 HU 10 19 07667 ÁBRAHÁM LAJOS 11:13:21
8 HU 10 17 21604 KAJLI ISTVÁN 11:13:26
9 HU 10 03 93510 BARTOLI-LOTTERMAN 11:13:29
10 HU 10 03 93511 BARTOLI-LOTTERMAN 11:13:34
11 HU 10 10 59069 RADÓCZ JÓZSEF 11:13:42
12 HU 10 D 242803 KOMÁROMI TIBOR 11:14:02
13 HU 10 03 93024 HAJDU ISTVÁN 11:14:09
14 UKR 10 1600610 ONISZKO IVÁN UA 11:14:11
15 HU 10 05 89852 CSACHÓ MIHÁLY 11:14:15
16 HU 10 10 58575 OLÁH JÁNOS 11:14:17
17 HU 10 03 93078 HAJDU ISTVÁN 11:14:22
18 HU 10 D 316125 DULAI LÁSZLÓ 11:14:51
19 UKR 10 24000506 MIKHOV SAERGEJ UA 11:15:46
20 UKR 10 24000503 MIKHOV SAERGEJ UA 11:16:19
21 HU 10 05 96140 MAROSSY GÁBOR 11:16:39
22 HU 10 05 96156 FELEK JULIANNA 11:18:23
23 HU 10 05-97114 MARTON PÉTER 11:18.32
24 HU 10 03 93031 HAJDU ISTVÁN 11:20:12
25 HU 10 D 267304 FUHRMANN LÁSZLÓ 11:21:48
26 NL 10 1114177 HEGEDŰS-BECKER 11:22:27
27 HU 10 10 56041 FOGARASI JOZSEF 11:24:16
28 B 10 6215574 BELGA TEAM 11:25:09
29 RO 10 0626075 EUROPEAN CENTRAL TEAM 11:25:51
30 UKR 10 2400505 MIKHOV SAERGEJ UA 11:27:07

Adok-veszek.

Fogarasi József — Thu, 02 Sep 2010 13:42:09 +0000

Kiváló galambok.
Érsek-Sári dúc által a Belga tenyésztő elhalálozása miatt a teljes behozott állomány, amely Van der Wegen, Van Roy, J. Thelen vérvonalú, egyben (100 db), vagy egyenként is eladó.

Érdeklődni: Érsek Gyula +3630-7381-721 telefonon.

Berepült galamb.

Fogarasi József — Sat, 21 Aug 2010 10:52:06 +0000

A Katowicei versenyről érkezőgalambjaimmal együtt jött a PL-10-0171-18244 kk fiatal.
A különböző berepült rovatokban már jeleztem.

Szívesen felvenném a kapcsolatot a tenyésztővel.

Elérhetőségem: +3630-9589-964
Fogarasi József

A postagalambok tenyésztése. Papdi Imre írása.

Fogarasi József — Sat, 21 Aug 2010 05:52:19 +0000

Tisztelettel ajánlom mindenki figyelmébe a Minden ami postagalamb blokkban Ambrus Ince erdélyi sporttárs kérdésére adott választ Papdi Imre sporttárstól.

Minden ami postagalamb.

Fogarasi József — Tue, 17 Aug 2010 04:23:05 +0000

Sztereotípiák.

A postagalamb versenyzés titka:

Végy egy bebújt, lehetőleg Szlovák vörös hímet, hagyj belőle utódokat. Te magad legyél vasutas és a galambodat kétéves korában, küld el az év legrangosabb versenyére.

Más!

A fejét rángató galambot, egy másik fejét rángatóval párosítsd!

Más!

Felmenő ági rokonok teljesítménye helyett jobb, ha egy világhíres tenyésztő nevére hivatkozol.

Más!

Mit jelent az, hogy jó galamb? Szerinted!

Dieter Cibisnél a 457 RV bajnokánál.

Fogarasi József — Wed, 04 Aug 2010 18:31:33 +0000

Látogatás és kapcsolat felvétel Dieter Cibissel Mömbrisben.

Egy sajnálatos haláleset miatt megszakadt baráti kapcsolatot sikerült újraépíteni.
Előzetes megbeszélések után Balogh Mihály sportbarátommal 2010 július 30.-án nekivágtunk az útnak.
Az előjelek nem voltak jók, mivel Győrtől Passauig szakadó esősben voltunk kénytelenek száguldani.
A 2005-ben elhunyt Mikó József mátyásföldi barátunk a Magyar Maraton Klub alapítója, több mint 15 éves barátságot tartott fenn Dieter Cibis Ashaffenburg melletti Mömbris-Gunzenbach-i tenyésztővel, aki 25 éve töretlen kiemelkedő eredményekkel és fáradhatatlan munkával szervezi, irányítja az egyesülete Vorspessart, és a 457. Regionális Verband-Main-Spessart-Odenwald postagalambsportját.
Még Mikó József életében minden Maraton Klub Ashaffenburgból rendezett versenyen segítette a magyar szállítmányok optimális feleresztéseit.
Nagy szeretettel őrzi a Cibis család a Mikó emlékeket, fényképeket, ajándék és emléktárgyakat.
Galambjai az idei versenyeken is minden megnyerhetőt megnyertek. Most volt szerencsém látni, tapasztalni azt a tiszteletet, elismerést, amelyben sporttársai, verseny ellenfelei részesítik, a napjainkban 70 éves Mestert.
Csodálatos környezetben, de a galambok szempontjából sok nehézséget és veszélyeket rejtő helyen tenyészti, versenyezteti galambjait. A mintegy 250-300 m-es hegyek közzé települt Mömbris-Gunzenbach lent a mélyben található, a csodálatos erdők szegélye számtalan ragadozó élettere. Ott a galambokat októbertől március közepéig zártan kell tartani. A galambászok leleménye természetesen működik és nagyméretű, főként tető volierekkel segítenek a zártság elviselhetőbb tételében.(fényképen is jól látható).
A Cibis család, Áchim és Rita a húsüzemet, party-szervizt és hentes áruházat üzemeltet.
Az idén a vállalkozást mintegy felújították 1 millió eurós költséggel. Ott minden a legmodernebb technikát, az Európa élvonalát képviseli. Az üzem naponta 10-11 sertést és 1 marha vágásából, feldolgozásából látja el hús és húskészítményekkel a környék lakosságát.

Korábbi években, illetve amikor 2003-ban ismét a postagalambokat választottam a német-juhászkutya után, a debreceni, Béke József, Tenkely Tamás, Elek Péter, a karcagi Szekrényesi József, a balmazújvárosi Radócz József és a böszörményi Balogh Mihály állandóan a Cibis nevet emlegette, ha egy-egy eredményes galambja származását firtattam.
Én magam személyesen jó kapcsolatban voltam Mikó Józseffel még a korábbi kerületi vezetői tisztemből adódóan. Sajnos, amikor 2004-ben elmentem meglátogatni a debreceni sportbarátokkal már nagyon beteg volt. A túl sok ember már nagyon fárasztotta, de a még meglévő galambjait nagy büszkeséggel mutogatta. Ott láttam még eredeti Cibis galambokat, és ha nem tévedek az utolsókat Janda Pista vitte el, aki rendkívüli ismerője volt a Cibis tenyészetnek. Itt és most kell megemlítenem, hogy egy másik neves és kitűnő galambokat tenyésztő közelben lakó Spinnler Adolf Liederbach (457 RV) is nagyon jó barátságban volt Mikó Józseffel és Cibis is többször frissítette állományát a Spinnler galambok által.

Alfonz Spinnler a hegyek legtetején lévő faluban él és tartja galambjait. Nagyon érdekes volt látni a mintegy 10 km légvonalbeli távolságot a völgyből. Óriási kontraszt.
Az érkezésünk a tervezett időben, de kb fél óra késéssel egy útlezárás miatt sikeresen megtörtént. A GPS nem tudott megbirkózni egy útépítés miatti eltereléssel a hegyen át.
Mivel itt csak egy útvonalat volt képes levezényelni. Azonnal telefon és 15 percen belül megérkezett az ezüst Mercedesszel Dieter. Irány haza, átülés a Mercibe és máris a RV. Gyűjtőhelyén láthattuk a vadonatúj TAUBEN EXPRESST, fúl extra, minden alumínium és műanyag, komputervezérlésű itatás, feleresztés, a fedélzeten GPS, számítógép, hagy ne soroljam, látni kell.
A fiatal galambok első közös tréning útjára pakolták a galambokat. A táv 50 km-ről, másnap reggeli indulással. A galambok a galambszállítóban a gyűjtőhelyen töltötték az éjszakát.
A bepakolás után Áchim Cibis a Party-szerviz kocsiból minden galambászt 20 euróért hatalmas szelet sülttel, salátákkal, körettel és zsömlével látta el. A sört és az üdítő italokat a büfében lehetett vásárolni. Közben minden sporttárs megkapta a bepakolt galambok darabszámának és az útra kikalkulált tarifának számláját és azt ott a helyszínen a pénztárba be kellett fizetni.
A jó hangulatú sportbaráti találkozás után irány haza, majd a szállásra, egy panzióba, amely mondanom sem kell szintén galambász sporttársé volt. Szép, kényelmes, hangulatos, családias hely volt.
Reggeli után megnéztük, Thomas galambjait és a környéket. Pontosan érkezett ismét Dieter és irány a galambokhoz. kb 15-20 perc múlva jöttek csapatban a fiatalok.
A kép galériában látható, hogy sikerült ezt megörökítenem.
Az előzetes díjlisták és származási lapok tanulmányozása után, jó pár kérdést tettem fel Dieternek. Többek között a mintegy 25-30 éves élvonalban eltöltött években, miként tartotta meg törzsének genetikai alapjait? A válassz nem kis meglepetésemre volt. A szükségesnek ítélt időben vásárol egy két kiemelkedő teljesítményű egyedet, azokat bekeresztezi az állományban és szinte azonnal tovább is adja azokat. Így még véletlen sem kerülhet kísértésben, abban a tekintetben, hogy az új egyedekkel hosszabb távon tenyésszen. A választása az új egyedek tekintetében szaktudását támasztja alá, elmondása szerint kevésszer választotta meg rosszul azokat. Az utóbbi 4-5 évben azonban szinte csak kizárólag André Roodhoftól szerzi be keresztezendő partnereit. A Roodhof állományt tartja a legnagyobb genetikai értékűnek.
A totál özvegységben versenyzéshez van a dúc kialakítva, beépítve a legmodernebb technika.
Légcserétől, a trágya futószalagon történő kiszállítása, a motivációs fülkék, az egyedi elzárható bokszokig minden a célt szolgálja.
Az idei év megint csúcs év volt.
Minden megnyerhetőt megnyertek galambjai. A 12 versenyből álló programban 4 db 12 helyezéses és számtalan 11 és 10 helyezéses galambja lett. Az eredmények részletes felsorolását nézzék el, de az érdeklődők a 457 RV 06 Vorspessart egyesület internetes lapjain láthatóak. Én itthon átnéztem a Brieftauben Zeitung versenyidőszaki újságokat és bizony ott is látható, hogy az első galambok között jelzik galambjait, hétről-hétre.
Szinte mindenről nyíltan és őszintén beszélt, a technikai dolgokat be is mutatva. Sok érdekes és számomra is új dolgokat tapasztaltam, akár a takarmányozás, akár az itatás okán. (mindenhova két garnitúraitató van, az egyikből isznak a másik kimosva szárad, fertőtlenítés után).
Csak érdekességként: a MATADOR Gmbh takarmányokat gyártó és forgalmazó cég szponzorálja. Minden évben vásárol 3 tonna! négyféle keveréket, amelyből a saját szükséglete utáni részt az egyesület tagjainak beszerzési áron átengedi!!!
A galambokat elsősorban egészségre szelektálja, nem gyógyítgat, maximális takarmányon tartja azokat. Szerinte a jó galamb nem hízik el, a heti tréning és verseny elegendő mozgás annak kiküszöbölésére. Bár melyik galambját kézbe véve ezt tanúsítom, közepesnél kissé nagyobbak, pille könnyűek voltak. A tenyészek is.
Korábban galambjai vérvonalában jelentős szerepet játszott egy sötét kovácsolt (talán ha jól értelmezhettem Aarden vonulat). Mára az állomány 75-80%-a kék, kék csapos, egy-két kék tarka, a többiek kék kovácsoltak.
Minden egyedre jellemző az energikus, wringer jelző.
Pár kérdést tettem fel a galambok értékesítése, árverése, stb kapcsán. A válasz meglepő: kevés galambot ad el, a fiatalokat általában 100 euróért. Itt rögtön elmesélte, hogy kölcsönösen évente többször is meglátogatják egymást Roodhoffal.
Roodhof minden esetben korholja, hogy olcsón adja a galambokat. „Ezek vannak olyanok, mint az enyémek, de én 200-250 eurót kérek értük, így Roodhof”. Előfordult már, hogy Roodhof többet adott 100 eurónál a fiatalokért, majd kellő tájékoztatás után a nála megszokott áron adta tovább.
A képekkel próbáltam valamit mutatni az elmondottakból, de a búcsúzás után a hazafelé tartó 1200 km-en elhatároztam, hogy talán novemberben, vagy januárban visszajövök, és még többet akarok megtudni erről a töretlen galambász pályafutásról és kitűnő állományról.
Természetesen kölcsönösen viszontlátásra biztattuk egymást.
Én egy rendkívül szimpatikus galambászt, egy rendkívül közvetlen családot ismertem meg Dieter, a feleség Marga, a lányuk Rita és a fiuk Áchimmal való találkozás alkalmával.
Kívánok minden magyar sporttársnak ilyen találkozásokat, de ne feledjük, hogy itt és most ismét meg kell emlékezni Mikó Józsefről, aki igazi barátsággal közvetítette a magyar galambászok tiszteletét és elismerését.