Praktikák sok gyerekhez

Forgatás

noreply@blogger.com (Maimoni) — Fri, 27 Jan 2012 19:44:00 +0000

Mindig mondom, hogy gasztroblogot írni királyság, főleg olyan grafománoknak, mint amilyen én (is) vagyok; azon túl, hogy az ember írhat, amit szívesen tesz, bónuszként olvassák, ami jólesik, és egy bizonyos látogatottság fölött különböző lehetőségekkel keresik meg, ami megint csak jólesik. A bizonyos látogatottság aztán persze feltüzeli a frusztrált, irigy embereket, akiktől néha jön egy-egy rosszindulatú levél vagy hozzászólás, ez viszont nem esik jól.
De ennyit elviselek.
Szóval, legutóbb a Spar kért fel, hogy legyek a Sparchef receptverseny egyik bloggere, aki megadott öt alapanyagból főz-süt valamit. Ha megnézitek a receptverseny honlapját, láthatjátok, hogy most éppen Gabojsza feladványa van soron, őt követem majd én. Érdemes játszani, mert jó kis WMF edényeket lehet nyerni.
Kedden került sor a forgatásra, délelőtt tízre kellett a felvétel helyszínéül szolgáló Gasztropolisz főzőiskolába érkeznem. Előtte 3 óra 40 percet zötykölődtem Vonyarcvashegytől a Népligetig, az utolsó fél órában aludtam valamicskét, és egy csomószor feltettem magamnak a kérdést, hogy én nőttem meg ennyire, vagy ezeken a mostani buszokon lett ilyen kicsi a hely? Ugyanis, ha ült volna mellettem valaki, és nem fordulhattam volna oldalra, egyszerűen nem fértek volna el a lábaim. Zsibbadás nélkül persze nem úsztam meg, de legalább nyugodtan olvashattam az Ede a levesben-t, amiről később feltétlenül írni szándékozom.
A Népligetnél taxi várt, sofőrömet kérdeztem, lesz-e sztrájk mostanában, hogy a benzinár ilyen magasra szökött, ááá, mondta, ő azt semmiképp nem várja meg, bármikor érkezhet a zöldkártyája, és megy Amerikába. Nem csak úgy, a habokra, elő van készítve minden, lesz meló is, szállás is, úgyhogy nem ott fognak csak nézegetni, hogy merre található az a bizonyos kerítés, ami kolbászból van.
Sok sikert kívántam,és kiszálltam a Hegedűs Gyula utcában.
A főzőiskolában ismerősként üdvözöltek, a sminkes, Marcsi le is ültetett azon nyomban, és mondta, hogy amíg meghozzák a kávémat, ő bizony nekiáll az alapozásomnak. Kérdezte, miért nem talált rólam használható méretű fotót a blogon? Szeretett volna kicsit "rám készülni", ugyanis. Hát, mondtam neki, az a helyzet, a blogolás magányos műfaj, az ember maga főz, és fotózza a kész terméket, hogy tudná már odatenni magát is?
De hogy legközelebb (ha lesz legközelebb, persze, de adjuk meg az esélyt) ne legyen ilyen probléma, máris megmutatom a forgatás végén készült fotómat.

Hogy mit főztem, és főleg, miből, azt nem árulhatom el, az a következő forduló feladványa, majd amikor eljön az ideje, felfedem a titkot.
A munka amúgy nagyon strapás volt, tudjátok, hogy a Laptopkonyhában is forgattak már több receptet velem, de ott másfél óra alatt felveszünk egyet, mivel folyamatában megy a dolog, nem változtatnak közben a beállításon.
Itt ezt az egy receptet fél 12-től délután fél 5-ig vettük fel, és egy háromperces film lesz majd belőle, ami, ha jól tudom, jövő csütörtöktől lesz látható.
A stáb irtó aranyos volt, csupa fiatal, szerintem egyedül a sminkes Marcsi idősebb nálam, de ő már hazament, mire ez a fotó készült.

Újfent szeretném jegyzőkönyvbe mondani, hogy ez sem fizetett bejegyzés. Én már csak ilyen szamár vagyok, csinálom az ingyenreklámot.

Gyilkosság a vacsorán

noreply@blogger.com (Maimoni) — Thu, 26 Jan 2012 13:05:00 +0000

Szeretitek a krimiket?
Én nagyon.
Ötéves korom óta tudok és szeretek olvasni, ami azzal járt együtt, hogy mindenféle olvasmány általában előbb került a kezembe, mint a kortársaim zömének. Ennek volt jó és rossz oldala egyaránt. A jó oldal az, hogy zsenge koromban viszonylag nagy szókinccsel rendelkeztem, sosem volt probléma, hogyan fejezzem ki magam. Az árnyoldal az, hogy a kortársaim között elmagányosodtam. Nem az foglalkoztatott, ami őket, mindig kicsivel előrébb jártam, és ettől időnként nagyon szenvedtem. Idősebbek között kerestem barátokat, ez meg kamaszkoromban okozott problémákat, mert elhittem, hogy egyidős vagyok velük, és én is megtehetem azt, amit ők.
Na, de ez másik téma.
A krimikre a nagypapámnál kaptam rá, aki kocsmáros volt és régiséggyűjtő, felvásárolt mindenfélét, többek között antikváriumokból egy falnyi Albatrosz könyvet. Az Albatrosz sorozatra azt hiszem, egy hosszabb betegségem idején akadtam, amikor náluk parkoltam, és unalmamban elkezdtem Agatha Christie-t olvasni. Aztán Edgar Wallace-t, meg Sir Arthur Conan Doyle-t. Ami a filmeket illeti, első helyen mindig is Columbo felügyelő állt, utána jött az összes többi: Petrocelli, San Francisco utcáin, Kojak (bár az már egy kicsit sötét hangulatú volt), meg a Charlie angyalai, amelyből a minap megpróbáltam megnézni egy részt itt, és megállapítottam, hogy szörnyű... pedig azt hittem, Cameron Diaz-nál nem lehet borzasztóbb, és de.
Ám amire a napokban bukkantam, az teljesen lenyűgözött: gyilkosság a vacsorán. Azaz, van Budapesten néhány étterem, amely felvállalta azt, ami Angliában már húsz éve megy: miközben a vacsora zajlik, néhány színész előadja a sztorit, adott esetben például, hogy pár barát egy zavartalan hétvégét készül eltölteni egy vidéki villában, a nyugalmat és a megérdemelt pihenést keresve. Az idill helyett egy igazi büntény színterén találják magukat: Massimo Ardizzone-t, a gazdag iparmágnást meggyilkolták. Hogy ki, hogyan és miért, az a vacsorázó vendégek aktív közreműködésével derül ki.
Óriási.
Olyan az egész, mint egy nagy társasjáték, mindenki nyomoz, és állítólag az est végén egész jó kis barátságok születnek az elején még egymás számára vadidegen emberek között.
Ha valakit érdekel, bővebb információt talál itt: http://gyilkossagavacsoran.hu, aki meg volt már ilyenen, mondja már el, milyen volt!

Ti elmennétek egy ilyen vacsorára?

(Csak a félreértések elkerülése végett, ez NEM fizetett poszt, erre a bejegyzésre engem nem kért senki, egyszerűen csak érdekel a téma.)

Hogyan lesz a kisbaba - egy percben

noreply@blogger.com (Maimoni) — Tue, 24 Jan 2012 21:57:00 +0000

Találtam egy fantasztikusan kitalált és kivitelezett videót, nézzétek meg!

News from Don Rob on Vimeo.

Lisztkeverék fogyókúrához

noreply@blogger.com (Maimoni) — Mon, 23 Jan 2012 23:41:00 +0000

Ma körülnéztem a Herbáriában, és észrevettem egy eléggé tűrhető árú lisztkeveréket, a neve az, hogy Diabestar. A liszt címkéjén feltüntetett honlapon a fogyókúrázók, cukorbetegek számára ajánlott termékek között található, méghozzá 650 forintos áron (/kg), én a Herbáriában 835-ért vettem.
Hm.
Még úgy sem sokallottam annyira, mert a korábban leírt lisztkeveréket sem lehet kevesebből előállítani, hiszen meg kell hozzá venni egy kiló zabpehelylisztet (cirka 650 Ft), a teljes őrlésű tönkölylisztet (szintén nem olcsó), illetve a többi kiegészítőt.

Sütöttem is belőle egyből diétás túrós palacsintát; a túróba nem cukrot tettem, hanem agávé szirupot, amiből egészen kevés kell, és édes ízt ad az ételeknek, italoknak, méghozzá mellékíz nélkül. Cserébe jó drága.
A tapasztalatom a liszttel teljesen felvillanyozott: magas rosttartalma miatt sokkal több folyadék kellett hozzá, mint a BL 55-höz, azaz a sima fehérliszthez, és nagyon finom, puha, bár kissé könnyebben szakadó tésztát kaptam. A gyerekeknek mondtam, hogy ez fogyókúrás palacsinta, mire az egyikük megjegyezte: nahát, finomabb, mint az igazi!
Most már csak az a kérdés, hogy tényleg olyan jó-e fogyókúrázóknak, de ezt a hosszútávú használat bizonyítja be.
A palacsintát önjutalmazásul találtam ki magamnak, mert - aki nem olvas a facebookon, annak itt elmondom - a legnehezebb vizsgám, aminek múlt pénteken másodszor mentem neki, hármas lett (a csoportunk jórészének nem sikerült), a vizsgaidőszakot 3,77-es átlaggal zártam. Szerintem elég jó.

Sétálunk, sétálunk

noreply@blogger.com (Maimoni) — Sun, 22 Jan 2012 21:00:00 +0000

A kutyanevelésben két fő segítségünk van: egyik a Virág által ajánlott könyv, Korom Gábor írta, a címe az, hogy Neked ugatok. Rendkívül praktikus, konkrét kérdésekre konkrét választ ad, onnan kezdve, hogy hogyan válasszunk kutyát, taglalja a családi viszonyokat, a hierarchia kialakítását, hogyan szoktassuk rá a kutyát, hogy akkor is jól viselkedjen, ha egyedül van otthon, hogyan érjük el, hogy szobatiszta legyen, és hasonló fontos témákban ad a szerző alkalmazható tanácsokat.
Másik segítségünk Gabi és Peti, akik spánieleket tenyésztenek, és nagy szakértői a kutyalelkeknek.
Bogyó szakszerű sétáltatását a könyv, illetve Gabiék tanácsai alapján kezdtük meg.

Szóval sétánál alapvető kérdés, hogy tisztázzuk: ki sétáltat kit? A kutya rángatja a gazdit előre, vagy a gazdi mondja meg, merre megyünk? Akárhogy is van, mi tehetünk róla, hogy a kutyánk melyik csoportba tartozik. A mi hozzáállásunkon múlik, hogy a kutya fölénk tud-e kerekedni, hogy érvényesítse az akaratát, vagy tisztában van azzal, ki a főnök.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy cirka hétszáz méterre lakunk az erdőtől, kihasználtuk hát a mai gyönyörű időt, és oda sétáltunk a kutyával. Ott elengedtük, és ballagtunk szépen előre az erdei úton. Megbeszéltem a gyerekekkel, hogy menjünk egy vonalban, és valahányszor a kutya elhagy bennünket, előreszalad, forduljunk meg, és menjünk a másik irányba. Nem kellett ezt tízszer eljátszanunk ahhoz, hogy Bogyó rájöjjön, nem futhat előre, mert akkor elveszít bennünket, a falkáját, azt pedig nem szeretné. Egy idő múlva szépen jött mellettünk, maximum egy métert ment előre, de akkor már sandított hátrafelé, ott vagyunk-e még.

Nagyon tanulságos volt számomra is, meg a gyerekek számára is ez az akció, mert látták, hogy a kutya hozzánk tartozónak érzi magát, tehát ha mi magabiztosak vagyunk, és tudjuk, mit akarunk, Bogyó engedelmeskedni fog. Jót beszélgettünk a falkához tartozásról, hogy az mit jelent a kutyák számára, én pedig rájöttem, mit rontottunk el korábban, előző ebeinkkel, hogy miért vallottunk kudarcot már többször is: mert akkoriban a kutya csak úgy volt nekünk. Mert a mamáknál is csak voltak a kutyák, csak úgy nőttek, jókat lehetett velük játszani.
Hát nem, a kutyatartás nem ennyi. Inkább olyan, mintha még egy gyereket vállalna az ember (csak még büdös is, tette ehhez hozzá Nóra lányom); tanítani kell, foglalkozni kell vele, mert különben neveletlen lesz, aki sok gondot okoz a gazdájának.
Úgy érzem, most jó úton haladunk afelé, hogy végre sikerélményt könyvelhessünk el ezen a téren.

Ki volt az az Apicius?

noreply@blogger.com (Maimoni) — Sat, 21 Jan 2012 17:29:00 +0000

Az ókorból egyetlen szakácskönyv maradt ránk, ez az, amit Apicius nevéhez kötnek.
Marcus Gavius Apicius gazdag római patrícius volt, valósznűleg Kr.e. 25-től Kr.u 25-ig élt. Igazi ínyencként rendkívül tékozló életmódot folytatott - ez vezetett halálához is: amikor 100 millió sestertiust kitevő vagyonából már "csak" 10 millió maradt, úgy gondolta, korábbi életszínvonalát nem tudja fenntartani, és méreggel vetett véget életének.
Seneca, a család barátja Apicius anyjának küldött kondoleáló levelében a következőket írta a halottról:

„Természetesen a Diktátorunk (vagyis Caesar) kevésbé boldog életet élt, amikor a Samnitok követeit hallgatva, maga keverte meg szerény és ízetlen ebédjét a tűzhelyen azzal a kézzel, amellyel számtalan ellenséget szúrt le, és amellyel a babért személyesen helyezte a Capitoliumi Iupiter ölébe, mint ahogyan Apicius élt a mi korunkban, aki abban a városban (az Urbsban), ahonnan egykor - azzal az indokkal, hogy megrontják és élvezetekre tanítják a fiatalságot -, kiűzték és kitiltották a filozófusokat, ő a konyhaművészet tudományát hivatássá avatta, és tanításával egész korunkat megfertőzte!”

A nevéhez fűződő szakácskönyv magyar kiadásában tanulmányokat is olvashatunk Apicius koráról, illetve a könyvvel kapcsolatos kutatásokról. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a könyv 3/5-e származik valóban Apiciustól, a többit később, más szerzők írták hozzá.

A szövegből kiderül, hogy Krisztus születése idejében Róma új ízekkel ismerkedett meg, amelyek többnyire Görögországból és a hellenizált keletről érkeztek a birodalomba. Az új ízekkel együtt új étkezési szokások is meghonosodtak.
Mivel hiján voltak olyan alapanyagoknak, amely ma számunkra teljesen természetes - ilyen a só, a cukor és az ivóvíz -, ezért azokat mással kellett helyettesíteniük. A sót például, amely nagyon drága volt ebben az időben, a mai szardellapasztához hasonló halszósszal a garummal (latinul liquament) helyettesítették. Érdekesség, hogy a leghíresebb garum-gyártó üzemek Pompejiben voltak.
A folyadékot leginkább a bor, illetve a must jelentette. Ezeket hosszan tartó forralással felére, harmadára, negyedére sűrítették (ez a beforralás), és a koncentráció fokától függően caroneum-nak, defrutum-nak, sapa-nak nevezték. Kereskedők szállították amphorákban, ugyanúgy lehetett venni, mint például az olajat.
A leggyakrabban használt fűszer a silphium, más néven laserpitium volt (magyar fordítása bordamag). Líbia déli részéről szállították a birodalomba, de olyan nagy tételben, hogy a Kr.u. I. században kipusztult, és az ínyenceknek be kellett érniük a gyengébb minőségű kisázsiai változatokkal.
A tékozló életmód, a drága árucikkek beszerzése Apicius korában komoly gazdasági válságot idézett elő: a kiadások fedezetére nem volt elég érme, nagy pénzhiány keletkezett. Augustus császár emiatt is teljesen új gazdaságpolitikára kényszerült, pedig a lakomák fényűzését már a Kr. e.-i I. században elvben törvényekkel korlátozták.

„Lucius Sulla diktátor törvényjavaslatot terjesztett a nép elé és ebben megszabta, hogy Kalendae, és Nonae alkalmával, továbbá a játékok napjain és bizonyos ünnepnapokon esetenként 300, az összes többi napon pedig legfeljebb 30–30 sestertiust szabad és jogos lakomákra költeni.”
(Gellius: Noctes Atticae 2. 11–24.)

Apicius könyvében helyet kaptak szakácsfortélyok, vagdalt húsok, zöldséges ételek készítésének leírása, vegyes receptek, hüvelyesekből, szárnyasokból, négylábúakból, halakból, tenger gyümölcsiből készülő ételek receptjei.
Végezetül ezekből szemezgetek, csak ízelítőül, néhányat.

Hogyan csinálj vörös borból fehéret. Tégy a palackba bablisztet vagy három tojásfehérjét, és jó sokáig rázogasd. Másnapra a bor kifehéredik. Ugyanezt éred el a fehérszőlő venyigéjének hamujával is.

Sokmindenre való fűszeres só. Használhatod az emésztés megkönnyítésére, és hashajtásra. Távoltart minden betegséget; a fertőző nyavalyákat és mindenfajta meghűlést. Íze pedig sokkal kellemesebb, mint gondolnád.
Hozzávalók: 1 libra közönséges őrölt só, 1 libra őrölt ammonia-só, 3 uncia fehér bors, 2 uncia gyömbér, másfél uncia ammeus9, másfél uncia kakukkfű, másfél uncia zellermag (ehelyett használhatsz 3 uncia petrezselymet is), 3 uncia szurokfű, másfél uncia fehér mustármag, 3 uncia feketebors, 1 uncia sáfrány, 2 uncia krétai izsóp, 2 uncia babérlevél, 2 uncia petrezselyem, 2 uncia kapor.

V. Virsli
1. Zúzz össze tojást és agyvelőt, fenyőmagot, borsot, garumot és egy kevés bordamagot. Töltsd kolbászbélbe. Főzd meg. Később süsd ki, és tálald. 2. Másik recept. Megfőzött és áttört tönkölyt dolgozz össze felvagdalt és szétpasszírozott hússal, borssal, garummal és fenyőmaggal. Töltsd kolbászbélbe és főzd meg. Ezután megsózva süsd ki, és tálald mustárral; vagy főtten felszeletelve, kerek tálcán.
3. Másik recept. Tisztíts meg tönkölyt és főzd meg garummal és póréhagyma apróra felszeletelt fehér részével. Vedd le, amikor megfőtt. Apríts fel hájat és vagdalt húst, és keverd össze az egészet. Törj össze borsot, lestyánt, 3 tojást, és keverd össze egy mozsárban fenyőmaggal és
szemes borssal. Önts hozzá garumot, töltsd bélbe. Főzd meg, majd süsd ki egy kevéssé — de elég, ha csak főzve tálalod.
4. Másik recept, kolbászkarikák. A vagdalthúst töltsd bélbe, készíts belőle kör alakú kolbászkákat, és füstöld meg. Amikor megvörösödött, süsd ki egy kevéssé, s szépen elrendezve tálald. Önts rá fácánhoz való oenogarumot, de római-köményt is adj hozzá.

1. Flamingó. Kopaszd meg a flamingót, mosd meg, kötözd össze, majd tedd egy fazékba. Önts rá vizet, tégy bele sót, kaprot és egy kevés ecetet. Ha félig megfőtt, köss egy csokorba póréhagymát és koriandert, s tedd bele. Mikor majdnem megfőtt, önts hozzá defrutumot, hogy megszínezze. Tégy a mozsárba borsot, római-köményt, koriandert, bordamaggyökeret, mentát és rutát. Törd össze, önts hozzá ecetet, tégy bele jerikói datolyát, önts bele a húslevesből. Majd ezt is öntsd bele a fazékba, és sűrítsd be keményítőliszttel.
[A húst szedd egy tálcára.] Öntsd rá a mártást, s tálald. Ezt a mártást papagájhoz is adhatod.
2. Másik recept. Süsd meg a madarat. Törj össze borsot, lestyánt, zellermagot, pirított szezámmagot, petrezselymet, mentát, szárított vöröshagymát és jerikói datolyát. Önts hozzá mézet, bort, garumot, ecetet,
olajat és defrutumot.

A magyarul megjelent szakácskönyv címe: Apicius: De re coquinaria/ Szakácskönyv a római korból, Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1996., 2003.

El clásico: paprikás krumpli

noreply@blogger.com (Maimoni) — Thu, 19 Jan 2012 16:05:00 +0000

Tegnap játszott egymással az FC Barcelona és a Real Madrid, ezt a rangadót nevezik El Clásico [el klászikó]-nak, ami szó szerint azt jelenti, "a klasszikus". Kezdő feleségeknek ajánlom, tanulják meg ezt, meg még néhány szakkifejezést, illetve nevet, dobjanak be időnként ilyen kérdéseket: mi a Barca [barsza] taktikája, 4-3-3, vagy 4-5-1?
Nos, az El Clásico-ról eszembe jutott, hogy a nagy konyhai klasszikusokat ritkán szerepeltetem a blogon, mert gondoltam, azok úgyis fent vannak a neten többezerféle verzióban, de mivel mostanában érkezett ilyen igény, hát eleget teszek ennek is.
A paprikás krumplinak elévülhetetlen érdemei vannak a magyar (gasztro)történelemeben, valószínűleg sokak életben maradásához járult hozzá, amikor nem volt más, csak krumpli. Sógorom apósa pont emiatt nem hajlandó megenni, azt mondja, gyerekkorában náluk annyiszor került az asztalra, hogy rá sem bír nézni.
A készítését illetően többféle iskola létezik; eltérések lehetnek a krumpli vágásának mikéntjében (hasáb, ill. kocka), a levesességben, hiszen van, aki rövid lével, van aki hosszú lével főzi; aztán, hogy ki mit tesz bele: kolbászt, virslit, füstölt szalonnát, sőt, tarhonyásat is láttam már - innentől kezdve hivatkozhatunk az "ahány ház" szabályra, azaz hogy nincs szabály.

Hozzávalók (jó nagy adag, hogy esetleg még másnapra is maradjon):

2,5 kg krumpli

1 nagy fej vöröshagyma

1 ek pirospaprika

40 dkg füstölt kolbász

só

bors

babérlevél

1 kk őrölt kömény

(anyósom majoránnát is szokott bele szórni)

1 paprika

1 paradicsom - bár ezt az utóbbi kettőt, bevallom, csak akkor szoktam beletenni, amikor szezonja van.

1-2 ek zsiradék - libazsírt használtam, de lehet olaj is

Előkészítés: a krumplit meghámozzuk, és olyan formájúra vágjuk, amelyik iskola hívei vagyunk. Én kockázni szoktam (bocsi, anyu). A kolbászt pár másodpercre meleg víz alá tartjuk, lehúzzuk a héját, és felkarikázzuk.

A hagymát apróra vágjuk, és kevés olajon addig dinsztelgetjük, amíg pirulni nem kezd.

Ekkor rászórjuk a pirospaprikát, felöntjük vízzel, beledobjuk a krumplit, és annyi vízzel engedjük még fel, amennyi éppen ellepi.

Sózzuk, fűszerezzük, beledobjuk a paprikát és a paradicsomot, illetve a kolbászt is, és fedő alatt addig főzzük, amíg a krumpli meg nem puhul. Utána még hagyjuk állni.

Mi úgy szeretjük, ha a krumpli egy kissé szétfő, és ettől olyan "főzelékszerű" lesz az egész.
Más meg ezt nem szereti.
Azért mondom, ahány ház, annyi paprikás krumpli.

Én vétkem, én vétkem

noreply@blogger.com (Maimoni) — Wed, 18 Jan 2012 21:10:00 +0000

Megvagyok ám, és nem is a sikertelen vizsga miatt nem jelentkezem, illetve de, közvetve az miatt, mert a sok tanulás következtében elhanyagoltam egy csomó más feladatomat, pontosabban munkákat, amelyekben igyekeztem valamelyest utolérni magam.
Több-kevesebb sikerrel.
Írtam ma az ázsiai konyháról, a farsangi hagyományokról, fánkot kellett sütnöm, igen, kellett, mert ez lesz a recept a Zalaco magazin következő számába,és hát fotókra volt szükség hozzá. Mindenesetre, a családom nem tiltakozott, egyedül a nagyobbik lányom kérdezte, nincs-e fogyókúrás fánk, hát, mondtam, azzal nem szolgálhatok.
És miközben én itt vizsgázgatok, Bálint fiam a felvételijére készül, Bencével küzdünk a matekon, Zsófival a feledékenység ellen, Bogyó meg visszaesett a szobatisztaságot illetően, ami a padló folyamatos, éber szemlélését teszi szükségessé.
Bár igyekszem ellátni háziasszonyi feladataimat, jelenleg nem vagyok a topon, az tény. Amikor ilyen stádiumba kerülök, egészen ritkán a boltban megszemlézem a készétel felhozatalt... Igen, közben sandán nézek körbe, nehogy felfedezzek valami ismerőst, vagy a másik verzió, úgy teszek, mintha nagyon elítélően tanulmányoznám az összetételt. Aztán általában tényleg, mire a végére érek a felsorolásnak, hogy miből is áll az az étel, leteszek róla. Inkább összedobok gyorsan valami levest - határozom el.
Általában.
Mert van egy kivétel, amivel mostanában bűnöztem: nem elegáns dolog egy gasztroblogger részéről, de ez itt az őszinteség pillanata: bevallom, hogy az Aldi fagyasztott héjas burgonyájáért (potato wedges) testületileg odavagyunk... Olvastam az összetételt, és egész jó. Bedobom a sütőbe, sütőpapírra, és 20 percen belül tányéron van, közben fokhagymás tejfölt keverek hozzá, és mártogatják örömmel.
Hát, ez van.
De sokkal jobb, mint az alábbi harcsapaprikás...

Ti szoktatok ilyesmiket vásárolni? Van tapasztalatotok minőségi félkész termékekkel?

Nem vagyok olyan, mint régen

noreply@blogger.com (Maimoni) — Mon, 16 Jan 2012 18:08:00 +0000

A címben megfogalmazott állítás banális, közhelyes, de nem jutott jobb az eszembe.
Ez van: nem vagyok olyan, mint régen. Nem tudok fennmaradni éjszaka azért, hogy tanuljak. Mert eljön az éjfél, én egyre lejjebb csúszom a kanapén, kezemben az n+1 oldalas jegyzettel, majd fél óra múlva, amikor arra ébredek, hogy aludtam, fogom magam, és tényleg elmegyek az ágyamba.
Régen, amikor még olyan voltam, ennél a pontnál jött a lórúgásnyi adag kávé, majd elszánt tanulás, három óra húszkor realizáltam, hogy messze még hajnal, és az újabb holtpontot követően reggel hétig éppen végeztem is az anyaggal. Aztán elmentem vizsgázni, és kész.
Most azt vettem észre, hogy egyszerűen nem érdekel annyira, vagy inkább nem stresszel annyira a dolog, mint régen. Amikor még olyan voltam. Felkelek reggel, elmegyek vizsgázni majd-csak-lesz-valahogy alapon, és igen, mindig van valahogy. Eddig jól volt.
Remélem, holnap is jól lesz...

A könyv gazdája pedig...

noreply@blogger.com (Maimoni) — Sun, 15 Jan 2012 13:15:00 +0000

Elnézést, délre ígértem a sorsolást, de közbejött néhány dolog, ami miatt ezt nem tudtam teljesíteni.
Szeretném mindenkinek megköszönni a kedves, biztató szavakat, nagyon jólesett olvasni ezeket. A jövőben pedig megpróbálom úgy alakítani az írásokat, hogy megfeleljek az igényeknek.:)
Szóval, összesen 86 hozzászólás érkezett, abból egy én voltam, ketten pedig kétszer szóltak hozzá, tehát 83-at ütöttem a véletlenszám-generátorba, ő pedig azt mondta, hogy

aki nem más, mint

Lencsilány.

Őt arra kérem, írjon nekem egy mailt a praktikaksokgyerekhez(kukac)gmail(pont)com-ra, én pedig küldöm a könyvet.

Köszönöm, hogy velem játszottatok, nekem is nagy örömöt jelentett a hozzászólásokat böngészni.

Zöldséges rakott csirkemell

noreply@blogger.com (Maimoni) — Fri, 13 Jan 2012 15:18:00 +0000

Tegnapra voltam hivatalos a Diridongó játszóházba, ahol kisgyerekes anyukákkal beszélgettem a főzés körüli témákról. Szóba került az egészséges táplálkozás, a gyerekek szoktatása különböző ételekhez, kérdezték, milyen alapanyag-lelőhelyeim vannak, és aztán elhangzott egy kérdés, amire mindenki várakozóan tekintett rám: mondjak rém egyszerű, gyorsan elkészíthető ételeket.
Nahát, azzal meg nem is készültem.
Mert felírtam magamnak a bloggal kapcsolatos dolgokat, felírtam a tudatos vásárlás és az egészséges táplálkozás témájába tartozó gondolatokat, meg emlékeztetőül, hogy FlyLady, ha mondjuk a takarításra terelődne a szó...
(És itt most teszek egy kis kitérőt: többen érdeklődtetek nálam e-mailben és kommentben egyaránt, hogy állok a FlyLadyvel. Most elmondom: sehogy. FlyLady a költözésnél elrepült. Vagy a régi lakásban maradt. Itt egyszerűen nem találok rá, akkora ez a ház, hogy még a mosogató esti kitörölgetését megcsinálom, mert tényleg jó érzés reggel tiszta mosogatóra kijönni a konyhába; de a többivel elvesztem. Ez most nem panasz, örülök, hogy végre elférünk, csak még bele kell jönnöm a saját ritmusunkba. Vagy alakítani kell rajta, nem tudom.)
Tehát, mindenre fel voltam készülve, de gyors receptet nem tudtam ajánlani hirtelen. Illetve, egy eszembe jutott, a camembert leveles tésztában sütve, de kiderült, hogy ezt a sajtot 1 év alatti gyerekek nem is ehetik.
Az egyik anyuka viszont nekem mondott egy jó kis receptet, méghozzá olyat, amit én régebben többször készítettem is, de aztán megfeledkeztem róla. Az a jó benne, hogy öt perc alatt össze lehet dobni, a többit a sütő végzi el.

Hozzávalók:
kb. 8 szelet bacon (annyi, amennyivel a tepsit ki tudjuk bélelni)
1 kg csirkemell
1 kg fagyasztott vegyeszöldség (én szeretem a FeVita márkájú Ínyenc zöldségkeveréket)
2 nagy pohár tejföl
20 dkg reszelt sajt (trappista, például, de lehet füstölt is, ha mindenki szereti)
só
bors
oregánó

Először a csirkemellet felszeleteljük, majd a sütőt előmelegítjük 190 fokosra.

Én a 30x28-as tepsimben készítettem: első lépésben kibéleltem a baconnel.

Rárakosgattam a hússzeleteket.

Ráöntöttem a zöldséget (igen, így fagyottan).

A tejfölt összekevertem 1 ek sóval, 1 kk borssal, és 1 tk oregánóval, majd eloszlattam a zöldségen. Végül sajtot reszeltem rá, és már ment is a sütőbe. 1 óra alatt sült szép pirosra.

A tepsiben jó sok levet eresztett, ennek nagyrészét leöntöttem egy edénybe, és leveshez használtam fel. Ez az étel fogyókúrás étrendbe is remekül beilleszthető (a zsírtartalom csökkentéséhez akkor használhattok sovány sajtot, ill. alacsony zsírtartalmú tejfölt), próbáljátok ki!

Köszi Diának a receptet, és mindenkinek, aki ott volt, köszönöm az érdeklődést!

Ja igen, és kaptam ajándékba egy könyvet, ám ez nekem megvan, még Mandy adta karácsonyra, amikor ő volt az én gasztroangyalom.
A címe nem célzás, csak jópofa...
Szóval, azt mondtam Andinak, a játszóház vezetőjének, ha beleegyezik, ezt a példányt kisorsolom a blogon.
Lehet rá jelentkezni, most még állandó olvasónak sem kell hozzá lenni, viszont egy kérésem van: írjátok meg, miről olvasnátok szívesen itt a blogon!

A kommenteket várom mondjuk vasárnap délig. Utána sorsolok, a korábbiakhoz hasonlóan, a véletlenszám-generátor segítségével. Ezért a kommentek között én most nem vegyülök el (úgy értem, nem fogok hozzászólni), mert az csak bezavar a számolásnál.

Datolya-diéta

noreply@blogger.com (Maimoni) — Thu, 12 Jan 2012 08:05:00 +0000

Nemrég a barátnőmet megkérték, hogy egy nagyobb létszámú rendezvényen szervezze a büfét, ezzel együtt a vendégszónok étkeztetéséről is ő gondoskodjon. Aztán a koordinátor még annyit mondott, hogy közölték vele, az előadó diétázik.
Nos, a barátnőm felhívott, hogy milyen ételeket készítsen elő a diétázónak. Első kérdésem az volt: mégis, milyen diétáról van szó? Mert ugye, mást eszik egy cukorbeteg, mást egy 90 napos diétát űző, és megint mást, aki "Norbizik". Újabb telefonálás, a koordinátor felhívta a vendég irodáját, majd a beszélgetés után közölte a barátnőmmel: nem értette pontosan, de valami datolya-diéta.
Nos, ő persze engem hívott egyből, hogy mi lehet ez. Hát, én még ilyet az életben nem hallottam, pedig azt hittem, tájékozott vagyok ezen a téren. Rá is kerestem a neten, de semmi. Azért ez gyanús volt. Az aszalt datolya eléggé cukros, semmiképpen nem nevezhető diétás ételnek...
Gondolkoztam, gondolkoztam.
Datolya.
Angolul date.
Update! Norbi update...
Hát persze, a koordinátor nem egy diétázó alkat, és az update szót próbálta értelmezni!
Még jó, hogy nem randi-diétának fordította le magában, mert arról nem biztos, hogy rájövök.

Gyökerek

noreply@blogger.com (Maimoni) — Wed, 11 Jan 2012 19:10:00 +0000

Sült gyökérzöldségeket prezentáltam már nektek, akkor tökmagolajjal és krémfehér sajttal, és most a diétás étrendem miatt újra elővettem a receptet, de egyszerűsítettem, és kipróbáltam sütőzacskóban: kiváló lett!
Nagyszerű köret, ha unjátok a párolt zöldségeket, ez jó és olcsó alternatíva.

Hozzávalók (4 személyre):
1 zeller
3 szép nagy szál sárgarépa
3 szép fehérrépa
1 póréhagyma
6-8 gerezd fokhagyma
só
bors
1 ág rozmaring
néhány bazsalikomlevél
1 ek olívaolaj
2 ek balzsamecet

sütőzacskó

190 fokosra előmelegítjük a sütőt.
A gyökereket megtisztítjuk tetszés szerinti hasábokra vágjuk. Csak lazán, szabadon. A póréhagymáról levágjuk a szétágazó leveleket, hosszában félbevágjuk, és kimossuk a levelek közül az esetlegesen ott levő port, földet. Az összes hozzávalót a sütőzacskóba tesszük, a balzsamecettel, az olívaolajjal és a fűszerekkel együtt. Lezárjuk a zacsit, megpróbáljuk benne eloszlatni a balzsamecetet meg az olajat, amennyire lehet. A zacskóra vágunk egy kis lyukat a nyakánál, hogy azért a felesleges gőzök távozhassanak, és mehet a sűtőbe, egy tepsin.

Kb. 40-45 perc, és tálalhatunk.
Ehetjük magában is, kicsit felturbózva valami sovány sajttal, joghurttal, túróval, juhtúróval pláne...
Nagyon finom.
Ami miatt kissé mérges voltam magamra, az az, hogy előre eldöntöttem, teszek bele citromcirkot, de hát nem elfelejtettem...?

Amúgy, hétfőn az edzőteremben (november óta fitnesszelek hetente háromszor) az egyik lány azt mondta, határozottan látszik rajtam, hogy vékonyabb lettem! Úgyhogy előre a megkezdett úton, éljen a diétás étrend és a heti háromszori minimum egy óra mozgás.

Ami Bogyót illeti...

noreply@blogger.com (Maimoni) — Tue, 10 Jan 2012 18:53:00 +0000

Nem akarok kutyás bloggá válni, untatni sem szeretnélek benneteket legifjabb családtagunk kalandjaival, de ma olyasmire derült fény, amitől dobtam egy hátast.
Akaratomon, illetve tudtomon kívül mindenkit félrevezettem. Magamat is, persze.

Szakértő szemek már itt észrevehetik, miről van szó...

Történt még decemberben, amikor Nóra lányommal először szemléltük meg az ebszaporulatot az ő osztálytársáéknál, az anyakutyát látva első pillantásra egyértelmű volt számomra, hogy puli. Nagy, filces szürke lobonc, a gazdája még mondta is, hogy nem így szokott kinézni, hát, gondoltam, Istenem, a puli az puli, loboncos így is, úgy is, majd tavasszal elbabrál vele a kutyakozmetikus.
Az apa kilétéről kérdezősködtünk, mégis milyen, mekkora lehetett, azt mondták, egyszer valószínűleg látták, kis termetű fekete valami.
Aztán tegnap mondom a lányomnak, csak úgy érdeklődésképpen, kérdezze már meg a Dorinától (az említett osztálytárs), hogy Bogyó anyukája fajtatiszta puli-e, vagy nem. Hogy mégis, milyen mértékben lehet számítani a puli vér kiteljesedésére, mert már így is felfedezni véltem, hogy a mini eb terelni próbál az udvaron, legalábbis időnként rohangál körbe-körbe. Meg hogy mennyire várható, hogy ugatós lesz, mert a pulik állítólag nagyon azok.
Na, azt mondja ma a lányom: megkérdeztem a Dorinát, és mondta, hogy az anyakutya nem is puli, hanem uszkár...
USZKÁR!!
Anyám, uszkárom van...!!!
Na jó, mentségére legyen, hogy csak félig az.
Nem vagyok intoleráns, vagy diszkriminatív, de az uszkárokról a legkedvezőbb asszociációm a cirkuszi, kétlábon pipiskedő nagyhajú kutya. Ennél csak rosszabb van.
És elgondolkoztam azon, hogy Bogyónak bizonyára tényleg hozzánk kellett kerülnie, mert ha tudom, hogy az anyja uszkár, el sem megyek megnézni. És ha hamarabb tudom, hogy uszkár, nem Bogyónak nevezzük el, hanem mondjuk Sérónak vagy Frizunak, mert most nézzétek meg a fenti képet: annyira vicces, hogy a feje tetején nő a "haja"...
Ennyire nem lehetek analfabéta a kutyákhoz, gondoltam magamban, és ma néztem a neten kölyök puli és kölyök uszkár képeket, hát, mindegyik pont olyan, mint Bogyó. Már amelyik fekete.
Szóval, újabb előítélet omlott le bennem, azt kell hogy mondjam, szeretem az uszkáromat - még ha csak félig az, akkor is... Ja, és ha holnap esetleg kiderül, hogy inkább bernáthegyi, hát akkor is.
Most már, hogy itt van, teljesen mindegy.

A lényeg

noreply@blogger.com (Maimoni) — Tue, 10 Jan 2012 07:03:00 +0000

Matek gyakorlás Bencével. Iszonyúan kínlódik. Szöveges feladatot diktálok, a törtes anyagrészhez. Mondom: "na, akkor írjad. Anya sütit sütött. 24 egyenlő részre vágta. Nóri megette az 1/8-ad részét, Bálint a maradék 1/3-át. Mennyi maradt Bencének? Vagy Bencének meg Zsófinak..."
Szomorú kutyaszemekkel rám néz, és megkérdi:
"Akkor most melyiket írjam, Bencének, vagy Bencének meg Zsófinak...?"

Találkozzunk!

noreply@blogger.com (Maimoni) — Mon, 09 Jan 2012 18:57:00 +0000

Van itt Keszthelyen egy Diridongó nevű zenebölcsi és játszóház, amelynek vezetője, Aszódi Andi megkeresett engem, hogy tartsak valami előadás-félét a játszóházban foglalatoskodó gyerekek szüleinek arról, amit művelek - a bloggerkedésről, a gyereknevelésről, vagy amiről akarok.
Amint megtudtam, a Diridongóban már egész szép múltja van az ilyen programoknak, amíg a gyerek elvan, addig a szülő is hall valami érdekeset, például az egészséges táplálkozásról, a párkapcsolatokról, az egészség és a lelki élet összefüggéseiről, de előfordul, hogy finom házi sajtokat lehet megvásárolni a készítőtől, illetve meg lehet ismerkedni a sajtkészítés mikéntjével.
Nos, akinek kedve/ideje/lehetősége van arra, hogy eljöjjön, azt szeretettel várom 12-én, azaz most csütörtökön, 10 órától a Rákóczi tér 21. szám alatt.

Jöttök?

Citromcirok és hojszin-szósz

noreply@blogger.com (Maimoni) — Sun, 08 Jan 2012 10:11:00 +0000

Nemrég, amikor az euro árfolyama még nem járt a csillagos egekben, Grazban voltam egy kis gasztrotúrán. Pontosabban, valaki megkért arra, hogy segítsek egy nagybevásárlásban: mit érdemes megvenni, kipróbálni egy adott grazi szupermarket kínálatából. Az az állítás ugye már senkiben sem dönt össze illúziókat, hogy a közép- és kelet-európai piacra ugyanazok a nemzetközi termékek más minőségben készülnek, mint a nyugat-európaira. Csak a pontosítás kedvéért: nem nálunk jobb.
Ezt először tizenegynehány éve hallottam, amikor a barátnőm megrökönyödve, felháborodva mesélte, hogy a férje az itthoni Persiltől kiütéses lesz, az osztrák Metroból vásárolttól meg nem. Nem akartam elhinni, de bizonygatta, hogy ezt higgyem el, többször letesztelte, és egészen biztos benne, hogy a két mosószer, bár ugyanazon a néven fut, mégsem ugyanaz.
Aki Zala, Vas vagy Veszprém megyében él, bizonyára hallotta már a Zalaco nevet. Ez egy kis pékségből nőtte ki magát láncolattá, ma már közel ötven üzlettel rendelkezik a három megyében; mindenkinek ajánlani tudom a termékeiket, mert kiváló minőségűek, nem használnak margarint vaj helyett, és amibe tej kell, tejet tesznek, nem tejport. Nos, a Zalaco magazint jelentet meg jelenleg kéthavonta, amelynek nagy részét én írom, és a decemberi első számba készült egy cikk a zalaegerszegi Zalaco Bisztró nyitása ürügyén a vezérigazgató-helyettessel. Ő mondta el azt, hogy a bisztróban is céljuk a színvonal tartása, ezért az alapanyagok jórészét Olaszországból hozzák, mert amint mondta: "jól tudjuk, hogy például az itthoni Philadelphia sajt nem olyan, mint az ottani". Hogy ez hogyan lesz nekik rentábilis, nem tudom, de el kell ismerni, igazuk van. Sajnos.
A fent említett grazi gasztrotúrán - és szinte minden alkalommal, amikor Ausztriában járok - azon húztam fel magam, rögtön a zöldséges részlegnél, hogy miért van az, hogy ezek az árucikkek egy-kétszáz kilométerrel odébb, hozzánk már nem jutnak el?
Amikor laptopkonyhás szakácsunk, az Ausztriában élő OZ receptjeit javítom, előfordul, hogy olyan alapanyagokkal találkozom bennük, amiről nem is hallottam. Ilyen volt például a citromcirok és a hojszin-szósz. Grazban egy átlag szupermarketben elsőként a citromcirkot szúrtam ki (a zöldség részlegen), majd egy-két sorral odébb megpillantottam a hojszin szószt. Meg még egy csomó mást is, persze, amivel nálunk csak speciális boltokban találkozhatunk, többnyire Budapesten.
Szabályosan dühöngtem.
A férjem meg jókat nevetett rajtam, hogy nem igaz, itt vagyok egy jó kis áruházban, és mérgelődöm, minden sorban felhúzom magam valamin, ahelyett, hogy élvezném.
Mondom erre neki, hogy a túróba élvezhetném, amikor engem hülyének néznek?! Olyan, mintha azt mondanák, hogy neked, te kis magyar, jó lesz ez másik minőség is, meg legyen elég a választék ötven (ha nem húsz) százaléka, úgysem tudod megfizetni még azt sem.
És ha én meg akarom?
Ha nekem KELL az a citromcirok, meg a hojszin-szósz? Meg az a másik fajta mangó, amilyet még sosem láttam, meg a csíkos padlizsán, meg a gyönyörű fűszernövények, koriander, például, amit vidéken sehol nem lehet kapni...? Meg az a nagyszemű kapribogyó? Filo tészta?
Hát, egyelőre nincs más választás, vagy Pest, vagy Ausztria. Tőlünk egyenlő távolságra van mindkettő.

Íme hát a citromcirok. Úgy néznek ki, mint kis dobverők, nagyon kellemes, citromos aromájuk van.
A növényt tőlünk nyugatra lemongrass néven forgalmazzák, ezért aztán, amikor OZ a receptjében odaírta nekem, hogy citromcirok (lemongrass), nagyképűen emaileztem neki, hogy Ozi, nem a citromfűre gondoltál...??
Hát nem. Ez egészen más. Sokkal citromosabb. Az ázsiai konyha rendkívül gyakran használja, ott "sereh"-nek hívják. Bokorszerűen nő, mint valami sás, a levelei is hasonlóak, hosszú, egyenes, mivel fűféle. A thai és vietnámi konyhában curryk, levesek, sült ételek klasszikus ízesítője. A levelek erősen rostosak, ezért azokat először le kell szedni, és a belső, "húsos" részt apróra vágni (mint a gyömbért, például). De egészben is belefőzhető az ételbe ebben az esetben meg kell kicsit törni valamilyen szerszámmal (kalapács, húsklopfoló), így jobban kiszabadulnak belőle az ízek.
Nemcsak ízesítőként, hanem gyógynövényi minőségében is használják, a terebess.hu leírása szerint "párologtatva megkönnyíti az ébrenmaradást, fokozza a koncentrációképességet. Erős antiszeptikus hatású. Lábgombásodás kezelésére, valamint lábizzadás mérséklésére is alkalmas. Megfázás esetén inhalálva enyhíti a kellemetlen tüneteket.
A gyógyászatban levélrügyeit és szárát használják. Általában májpanaszok elleni teát készítenek belőle. Gyakorta alapanya kozmetikumoknak is, belőle készítik az citromfű illóolajat, ami nemcsak gazdag A-vitaminban, de fertőzésgátló is, valamint tonikként, élénkítőként és fertőzésgátlóként zsíros bőrre is használják. Egyéb kozmetikumok alapanyaga és aromaterápiás olaj is."

A hojszin-szósz (hoi sin) szintén gyakori alapanyag az ázsiai konyhában; szójabab pasztából készül általában vízzel, ecettel, karamellizált cukorral, fokhagymával, chilivel, szezámolajjal, keményítővel, de sokféle változata van. Sűrű, sötétbarna mártás, egyszerre édes és sós, no meg a chilis változat erős, ugyanúgy alkalmazhatjuk, mint pl. a barbecue-szószt. Belekeverhetjük köretekbe, tehetjük húsokra, zöldségekre.

Régi kedvenc diétásra hangolva

noreply@blogger.com (Maimoni) — Sat, 07 Jan 2012 08:00:00 +0000

Van itt ez a nagy kedvencünk, a majorannás májragu almás palacsintával, amit ritkán készítek, mert hosszú idő elmegy a máj lelkiismereti kóserítésével, de ha már azon túljutok, mindig örülök, hogy ezt az ételt választottam. Mindenki szereti, még én is, pedig a belsőségeket illetően rendkívül finnyás vagyok.
Na de most, hogy TÉNYLEG elszántam magam néhány (na, jó, úgy nagyjából 10) kiló leadására, muszáj volt diétásítanom, legalább a magam, és hozzám csatlakozó nagyobbik lányom részére.
Be kell vallanom, karácsonykor, bármennyire is nem akartam, csak elszaladt velem a ló. Gyengém a mákos bejgli és a flódni, hát ez meg is látszott rögtön az ünnepek után. De most elszánt vagyok, és megmutatom nektek is, miket eszem.

A ragu elkészítésében csak annyit módosítottam, hogy 12 százalékos tejfölt tettem bele.
Az almás palacsintákat pedig kettőnknek a következők szerint készítettem:
10 dkg zabpehelylisztes keverék*
kb. 2,5 dl 1,5 %-os tej
1 tojás
csipet só
10 dkg reszelt alma

A tejben elkevertem a tojást, majd abban a lisztkeveréket, és beleforgattam az almát. Állni hagytam, és teflonserpenyőben jó tenyérnyi palacsintákat sütöttem a masszából. 12 darab lett belőle.

* ennek a receptjét egyszer korábban leírtam:
20 dkg zabpehelyliszt
5 dkg teljes őrlésű tönköly búzaliszt
1 ek búzasikér
1 ek szójaliszt
1 ek szójafehérje izolátum
1 ek zabkorpa

Ezt a keveréket érdemes nagyobb mennyiségben (arányosan növelve mindent) bekészíteni egy fémdobozba, aztán mindig annyit használni belőle, amennyi éppen kell. Elmondtam már azt is, hogy az ötlet Szóó Judittól származik, azonban az ő lisztkeverékének a receptjét nem írhatom le, mert perel érte. Kevertem hát én egy másikat.

Tudtam, tudtam, előre megmondhattam volna... - színjáték nagycsaládra és kiskutyára

noreply@blogger.com (Maimoni) — Fri, 06 Jan 2012 16:43:00 +0000

Anya: Gyerekek, valaki vigye ki a kutyát.
Bálint: Oké anya, rögtön... (A telefonjába mélyed.)
Anya: Nem rögtön, hanem tényleg most, nézd meg, már szaglászik körbe, keresi a helyet.
Bence: Zsófi, most te viszed ki, az előbb én vittem!
Zsófi: Neeeem is igaz, én voltam vele utoljára, és anya, most voltunk kint az előbb. Vigye ki a Bálint.
Bálint: Oké, rögtön... (A telefonjába mélyed.)
Bence: Bálint, vidd már ki!
Bálint: Vidd ki te, ha annyira sürgős... (A telefonjába mélyed.)
Zsófi: Bálint, tényleg, most te jössz!
Bálint: Ne magyarázzál már nekem, majd mindjárt kiviszem.
Bence: Reggel is én vittem ki helyetted, és hol van a Nonó, ő miért nem tudja?

Anya: Oké. Akkor most valaki takarítsa fel.

Kabát a gombhoz: az a bizonyos fogyókúrás fasírt

noreply@blogger.com (Maimoni) — Thu, 05 Jan 2012 14:11:00 +0000

Tegnap már elmeséltem, a Nigella-féle zöldköret miképpen került nálunk az asztalra, most megosztom veletek a mellé készült fergeteges egybensült fasírt receptjét is. Aki fogyókúrázik, vagy egyszerűen csak nem akar hízni, vagy kipróbálna valami újat, annak feltétlenül ajánlom.

Hozzávalók kb. 4 személyre (nem egyszerre fogy el ennyi...):
70 dkg darált hús (én pulykát vettem)
2 szál sárgarépa
25 dkg túró
1 tk pirospaprika
1 kk őrölt kömény
1 ek szárított zöldség
1 ek mustár
1 ek só
fél kk őrölt bors
1 tojás

+ 4 keményre főzött tojás

A sütőt előmelegítettem 180 fokosra.
A répákat megpucoltam, és aprítógéppel összevágattam. A fasírt összes hozzávalóját egy tálba tettem, jól összekevertem.

Egy tepsit enyhén kizsíroztam ott, ahova a húsmasszát szándékoztam tenni. Beletettem a húst, a tetejére ráraktam a megpucolt főtt tojásokat, és belenyomkodtam.

Nem volt más hátra, mint megformázni a fasírtot, és beküldeni a 180 fokos sütőbe 1 órára.

Utána már csak fel kellett szeletelni, és tálalni; javaslom a már említett Nigella-féle zöldborsós körettel együtt, nagyon finom - és nem is hizlal.

Nigella látomásban: zöldköret öt perc alatt

noreply@blogger.com (Maimoni) — Wed, 04 Jan 2012 13:58:00 +0000

Hajnaltájt látomásom volt. Nigella, a hihetetlen kisugárzású jelenség készített kiváló köretet egy tepsi kolbászos csirke mellé; pont olyat, amelyhez minden hozzávaló adott volt itthon.
Aztán rájöttem, hogy nem látomás.
Történt ugyanis, hogy Zsófi, a legkisebb gyermek rosszat álmodott, és lejött hozzánk valamivel négy óra után, megzavarva ezzel a család ritmusába nagyjából beleszokott kiskutyát, aki a mozgás és a fény miatt úgy döntött, hogy már reggel van, és odaállt nyüszíteni hálószobánk ajtajába.
Anyám, anyám, ébredj, és vigasztalj engem - fordítottam le panaszos vonyítását magamnak, és öt perc után megadtam magam. Hozzáteszem, ezt a döntésemet a hálószobában jelenlevő másik, immár két személy is buzgón támogatta.
A jószágot egyből az udvarra tereltem, nem eredménytelenül, majd a nappaliban a kanapéra hevertem, és mivel nem akartam különböző játékokat játszani a kölyökkel, bekapcsoltam a tévét, egészen pontosan a CNN-t - ott nem bombáznak váratlanul hülyébbnél hülyébb reklámokkal. A kutya azonnal a tévé elé ült, és feszült figyelemmel követte az amerikai elnökválasztás előkészületeit.
Aztán csak arra emlékszem, hogy Nigella főz, a kutya meg alszik a szőnyegen.
Valószínűleg ráfeküdtem a távirányítóra, ami így a CNN-ről a TV Paprikára kapcsolta a varázsdobozt. Vagy Bogyó nyomta át, gondolta, elég már a politikából.
Nos, ez a fent említett köret roppant egyszerű volt: zöldhagyma, zöldborsó, jégsaláta.
Kevés olajon (bár most, hogy belegondolok, Nigella biztosan vajon) megdinsztelte a karikára vágott zöldhagymákat, ráöntött fél kiló zöldborsót, majd amikor már majdnem teljesen puha volt, két fej felkockázott jégsalátát adott hozzá. Öt perc múlva készen volt.

Én a következő mennyiségekkel dolgoztam:
3 szál zöldhagyma
45 dkg zsenge zöldborsó
1 fej jégsaláta
só
bors

Extra fűszerként került bele nagyon apróra vágott, pontosabban olívaolajjal és egy csokor korianderzölddel összeturmixolt citromcirok, azaz lemongrass, de erről a fűszernövényről hamarosan írok. Szóval, ebből a pesztó-szerűségből egy púpos teáskanálnyit dobtam rá, amitől különlegesen finom, enyhén citromos íze lett. Ja igen, és egy evőkanálnyi hojszin szószt adtam még hozzá, amiről eddig csak OZ receptjeiben olvastam a Laptopkonyhán, és most végre kaptam, ugyanúgy Grazban, mint a citromcirkot. Na, de majd írok erről is hamarosan.
Meg arról is, hogy micsoda fantasztikus, ugyanakkor diétás egybensült fasírtot találtam ki Nigella körete mellé, ami azért így már egy kicsit az enyém is lett.

Brutális csokis süti

noreply@blogger.com (Maimoni) — Tue, 03 Jan 2012 19:40:00 +0000

Szilveszterkor itthon voltunk, barátainkat vártunk (ötgyerekes család), és én rettentő fáradt voltam. A megelőző két éjszakán a magánytól erősen szenvedő kiskutyát pátyolgattam a nappalinkban, aki egyébként most már egész jól beilleszkedett családunkba. De akkor még folyton nyüszített, ha nem látott maga mellett valakit (leginkább engem szeret maga mellett látni), mivel kirekesztve érezte magát a falkából. A hálószobákba nem engedhettük be, mert ott laminált padló van, míg a nappaliban járólap, és a szükségszerűen bekövetkező "balesetek" nyomtalan eltüntetése csak utóbbiról lehetséges.

A krónikus alváshiányom rányomta bélyegét az itthoni gasztronómiai körképre. Nem álltam a helyzet magaslatán, ami a főzést* illeti. Elterveztem, hogy estére majonézes kölessalátát készítek, ez eddig minden társaságban kiválóan teljesített, illetve, hogy majd sütök valami sütit. Mazochista módon persze végül egy, kalóriatartalomban nehezen überelhető költeményt álmodtam meg, valamikor a kora délutáni szundikálás közben, amit filmnézésnek álcáztam.
Amint felébredtem, gyorsan össze is olvasztottam 25 deka étcsokit 2,5 dl tejszínnel. Ez az a bizonyos ganache, amit már sokszor megénekeltem, szerintem a legegyszerűbb és legkiválóbb csokikrém, mert ezen a két hozzávalón kívül már csak egy kis időre van szükség a hidegben, hogy kellő állagúra hűljön. Néhány óra alatt úgy megszilárdul, hogy már egyáltalán nem folyik, de nem is kemény, egyetlen szóval úgy írható le, hogy tökéletes.

Az utolsó néhány kockát mentettem meg egy gyors fényképezés erejéig

Tésztaalapnak a francia csokitortát választottam, csak épp mandula nélkül, és nem kerek tortaformában, hanem kisméretű tepsiben (21x24,5 cm)sütöttem meg. Amikor a tésztalap kihűlt, rákentem az addigra éppen jó állagú csokikrémet, és együtt hűtöttem tovább az immár kész sütit egészen addig, amíg a nép valami édesre nem vágyott, mert akkor előhoztam, nem túl nagy kockákra vágtam, és elégedetten nyugtáztam, hogy megint jól választottam.
Milyen jó, hogy nem álltam neki, teszem azt, croissant-t sütni.

*Itt tetszés szerint behelyettesíthető a takarítás, mosás, vasalás is akár.

A mozgás csapdájában

noreply@blogger.com (Maimoni) — Mon, 02 Jan 2012 17:12:00 +0000

1. nap

Fontos a kiegyensúlyozott étrend...

Szóval akkor mától sportolok. Reggel kilenctől tízig, hetente háromszor. Ez kell a fogyókúrához, mert mozgás nélkül félkarú óriás, eddig lement ugyan két kiló, de nem mindegy, honnan megy le, azt pedig mozgással irányíthatjuk. A személyi edzőm felvette az adatokat, mit mondjak, siralmas, de innen szép nyerni.
Hmmm, ki hozta ezt a csokit? Adjatok egy kockát, úgyis mozogtam ma, ezt már előre ledolgoztam. Az ebédből is eszem egy kicsit többet, belefér. Hiszen nem szabad éhezni!
Ó, ez a maradék mákos bejgli, ez meg elcsúszik vacsorára. Holnapután reggel úgyis megyek fitnesszelni, majd keményebben hajtok. Kicsivel.

2. nap
Holnap reggel megint megyek mozogni, bár nem is tudom, mintha kicsit fájna a térdem...a gyerek is köhög, lehet, hogy itthon kéne maradnom vele. Csak nem kacsazsíros kenyeret eszel lilahagymával? A kedvencem... Adj egyet nekem is, úgyis rendszeresen sportolok.

3. nap
Jólesett a reggeli kardioedzés, bár azért nem dolgoztam olyan keményen, ahogy az edzőm mondta, nem akarom túlhajtani magam. Hallottam már a túledzettségről, az ólmos fáradtsággal jár, én azt nem engedhetem meg magamnak.
De hogy milyen jó ez a hamburger! Régen ehettem már ilyesmit, most is csak azért, mert sportolok, ennyi kalóriát már tuti, hogy lemozogtam ma.

4. nap
Az itthoni mérleg két kilóval többet mutat. Persze, az izom nehezebb mint a zsír, nyilván, ahogy most átalakul a testem, a mérleg is többet mutat. Nem baj, nem esem pánikba, szépen megindul majd lefelé a súlyom, csak türelem.
Azért, eszem a hús mellé egy kis rizst. Nem hántolt, fontos vitaminok vannak benne. Kellenek a vitaminok. A csokiban milyen is van...?
Úgyis azt mondták, az hizlal, amit lelkiismeretfurdalással eszem, úgyhogy csak bátran!
.
.
.
.
.

20. nap
Ma megint lemért az edző. Négy kiló plusz. Ennyire nem lehetek izmos.
Nagy átverés ez az egész sportolás. Gyönyörű, mondhatom...tudod, ki kínozza magát tovább...

Vicces poháralátétek

noreply@blogger.com (Maimoni) — Sun, 01 Jan 2012 16:42:00 +0000

Itt van hát az új év, mi kilenckor már talpon voltunk, tizenegyre összeszedettem a gyerekekkel az udvaron az ellődözött tűzijátékok szemetét, sőt, még a teraszt is felmostam. Délután az összes fiú távozott a szokásos vasárnapi focira, amelynek nem lehet akadálya holmi szilveszteri későnfekvés, így aztán csak mi hárman, lányok lustálkodtunk itthon egész délután. Pardon, négyen. Bogyó is lány.
Naná, hogy ma nem főztem, maradt tegnapról elég sok minden, vendégeink is hoztak ezt-azt.
Nézzétek csak, miket találtam:

Nektek melyik tetszik legjobban?

BÚÉK

noreply@blogger.com (Maimoni) — Sat, 31 Dec 2011 16:20:00 +0000

Megengedtem magamnak egy kis lazulást itt a blogolás terén, bár minden nap eszembe jutott, nehogy András sógorom megint leszokjon az olvasásomról, mert ritkábban jelentkezem.
Barátnőm mesélte, hogy a férje, amikor a legutóbbi bejegyzésben meglátta a fekvő Bogyó képét, megkérdezte:
-Na, megdöglött a kutya?
Úgyhogy bemutatom, hogy nagyon is eleven, ülni is tud:

Folyton mocorog, úgyhogy képtelenség éles képet készíteni róla, vakuzni meg nem szeretem, mert úgy olyan fura lesz a szeme, mintha kék lenne - pedig fekete.
Annyira eleven a kis drága, hogy tegnap éjjel én őriztem a többiek álmát azzal, hogy vele töltöttem kint az éjszakát a nappaliban, úgy éreztem magam, mintha visszamentem volna az időben, és újra szoptatós anyuka lennék, amikor nappal és éjszaka egybefolyik, az alvás minimális; még jó, hogy most a védőnő nem jön rajtaütésszerűen, reggel kilenckor.
Rengeteg jó dolog történt velünk az elmúlt évben, olyan változások, amelyeket el sem hittem volna; most nézem a tavalyi céljaimat, amelyeket összeírtam, hogy szeretném elérni 2011-ben, és döbbenet, hogy olyasmi is teljesült, amiről fogalmam sem volt, hogyan fog. Például: legyen végre elég négyzetméterünk. Nem gondoltam volna, hogy ez a keszthelyi lakás eladásával jár majd, tetőtér beépítésről beszéltünk még fél évvel ezelőtt is. Erre a lakásra szinte minden ingatlanos azt mondta, hogy eladhatatlan. Osztatlan közös tulajdon, mondták, nem piacképes. És láss csodát, az elhatározásunkat (mármint, hogy eladjuk) követő egy hónapon belül már aláírt előszerződésünk volt. Pont jött valaki, akinek nem jelentett problémát az osztatlan közös tulajdon.
Aztán, célom volt, hogy vegyenek át államilag támogatottra az egyetemen. És bár csak 3,6 volt az átlagom, a többiekéhez képest ez is jónak bizonyult, átvettek.
Most is fogok listát írni, javaslom, tegyétek ti is: legyenek konkrét céljaitok, hogy aztán egy év múlva ugyanígy elcsodálkozzatok majd, mint most én.
Kívánom, hogy mindenféle jóslások és előrejelzések ellenére kiváló év legyen mindannyiótok számára 2012.
BÚÉK!

Ui.: A tavalyi listán szerepel egy nem teljesült tétel: legyen 1000 állandó olvasóm év végére. Hát, még éjfélig van néhány óra... Már csak 130 névtelenségbe burkolózó látogatómnak kellene megnyomnia a "Feliratkozás a webhelyre" gombot...:-)