Ráébredés

Albert Einstein idéztek

2017-03-12T13:29:00.004+01:00

Hubble Peers into the Storm

“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.”

“Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.”

“Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!”

“Tanuld meg a játékszabályokat aztán már csak játszanod kell – persze mindenkinél jobban.”

“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”

“A kreativitás titka az, hogy ügyesen titkold el a forrásaidat.”

“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.”

“Az, aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.” (Albert Einstein)“A képzelőerő fontosabb, mint a tudás.”

“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

Lermontov: MOST A SZÍV

2017-03-12T12:52:00.000+01:00

Kép: A Nagy Orion-köd

Most a szív nyugodni vágyik,

szenvedélye ellobog,

mert belátja, hogy a másik

szív érette nem dobog;

ám, ha fojtott izgalomban

még remegne, az se baj:

a víz sem csitul le nyomban,

bár elült a vad vihar!

Jött az óra, válni kellett;

észre sem vetted vajon,

bár szemed láttára pergett,

forró könnyem arcomon?

Kikacagtad leplezetlen

önfeláldozásomat.

Féltél, hogy ha szánsz, szivedben

újra szítod lángodat.

Ám hiába igyekeznél

szenvedésed rejteni,

mert szerettelek, szerettél,

s nem tudunk felejteni.

Villámot lövellt a mennybolt,

nézd a parton azt a két

sziklát, mely hajdanta egy volt,

s állta a vihar dühét;

látod, a két tört vonal hogy

összeillik? Van, amit

a természet egynek alkot

és a sors kettészakít.

(Kálnoky László)

The Beatles - Hello, Goodbye

2017-03-12T12:51:00.000+01:00

Muallim: A zongora

2016-05-10T11:22:00.001+02:00

Nagy kert,

meg az ég

úgy estefelé

mélyet veszek

úgy május vége felé

harkály koppant

tuk-tuk, a póznán

keresem a bestiát'

hűs lég jár át

valahogy kívánom már

meg a nyugágy

édesen támaszt alám

behunynám de a tuk-tuk

megint koppant,

aludj már!

egy dal motoz az ujjamban

ha repülni tudnék

most a nappalimban

visszhangozna a zongora...

Muallim: Semmibe

2016-05-10T11:16:00.001+02:00

Amerika is túl közel

hogy elérj még

csak elüvöltöm magam

és megértesz azonnal

volt, hogy szó sem kell

csak egy pillantás

a Golden Gate-ről

a semmibe vár...

Muallim: Fájdalom

2016-05-10T11:14:00.002+02:00

Ha szavad, halljam

ha szemed, lássam

megérint felhőd hűse

Amerika végtelenje

ha lelked, érezzem

ha szíved, dobogjon

enyémnek lenni

csendes fájdalom

Presser Gábor - Nagy utazás

2016-05-10T11:11:00.003+02:00

Babits Mihály: Egy rövid vers

2016-04-25T23:16:00.001+02:00

Babits Mihály - digital painting by Szigeti Miklos 2016

"melyben a költő saját lelkét szólítja meg

és nagyon kegyetlen dolgokat mond neki.

Ó lélek, lélek, mivé kelle válnod!

Idétlen fényre szülted ezer álmod.

Utolsót holtan hordozod magaddal,

mint holt gyermek lelkét viszi az angyal.

De néha éjjel, éjes éjszakákon

mikor magad vagy az egész világon

s az egész világ egymagadba mélyed

minthogyha megmozdulna néma méhed.

Mert ami meghalt, nincsen eltemetve,

mit megtagadtál, nincsen elfeledve

s a megölt gyermek, mint fájdalmas árnyék

kísértetes méhedbe visszajár még."

1911

Kosztolányi Dezső: BESZÉLŐ BOLDOGSÁG

2016-04-25T23:14:00.000+02:00

hajnali köd / morning mist - digital oil painting by Szigeti Miklos 2015

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.

Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.

Beszélni kell mindig, s nem embereknek,

hogy vége már, eltűntek a veszélyek.

Beszélni égnek, fáknak és ereknek,

neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,

s nincsen füled sem, látod, én eretnek,

csupán neked, a semminek beszélek.

S ki hajdanán lettél a fájdalomból,

mely a vadember mellkasába tombol

és a halál vas-ajtain dörömböl,

most megszületsz belőlem és dalomból,

minthogy kitörve rég bezárt körömből,

ujjongva megteremtelek örömből.

Primerose: Senki

2016-04-25T22:47:00.004+02:00

Olvadás / Thaw - digital oil painting by Szigeti Miklós 2016

Nem vagyok én senki, senki

bírának szeplőtlen kell lenni

én pedig csak ember vagyok

bűnre én is bűnt halmozok

ki lelkét veszi olykor másnak

elszámol majd a túlvilágnak

Egyszer úgy is át kell menni

nem ússza meg senki, senki

szívvel vagy szívtelen

senkinek sincs kegyelem

Otis Redding-Sittin' on the dock of the bay

2016-04-25T22:42:00.004+02:00

Ady Endre: SORSUNK

2016-04-25T22:39:00.000+02:00

The bay of peace / A béke öble - digital painting by Miklós Szigeti 2015

Van az életben egy-egy pillanat,

Erősnek hisszük szerfelett magunkat.

Lelkünk repül, száll, magával ragad,

Bús aggodalmak mindhiába húznak.

Csalóka álmok léghajóján

A vihar szépen fellegekbe tüntet,

Míg lenn a földön kárörvendő,

Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,

Hogy nem várunk már semmit a világtól,

Leroskadunk bánat terhe alatt,

Szívünk mindenkit megátkozva vádol.

Míg porba hullva megsiratjuk,

Mi porba döntött - sok keserü álmunk,

Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,

Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,

Szivünk a vágyak tengerén evez,

Hajónkat szélvész, vihar összetépi,

De egy zord erő küzdelemre készti.

Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,

Nincs egy reményünk, mely valóra válna,

Míg sírba visz az önvád néma átka.

Giacomo de Lentini: HA LÁTOM ARCÁT…

2016-04-25T22:32:00.002+02:00

Lady Emma Hamilton - Face study, digital pastel drawing by Szigeti Miklós- digital art 2016

Ha látom arcát, boldogabb az élet,

reményem él, ha szép arcát csodálom,

vígasztal arca, s bátorít, ha félek,

e kedves arcért kínomat se bánom.

E tiszta arc értelmed ád a létnek,

e bájos arc felém nevet sugárzón -

imé az arc, amelyről úgy beszélnek,

hogy nincsen párja széles e világon.

Nincs szem, amely szebb játékkal igézne,

se bőr, amelynek rózsásabb a lángja,

se száj, amelynek édesebb a méze.

Mikor szavamra les, előttem állva:

repesve szállok Ámor édenébe,

hol nincs, ki nálam többre, jobbra vágyna.

/Fordította: Baranyi Ferenc/

Ady Endre: AZ ÁJULÁSIG-CSÓK

2016-04-25T22:27:00.005+02:00

Ne me quitte pas - digital painting by Szigeti Miklos 2016 ( From french postcard 1920s )

Ez az ájulásig-csók hona,

Rettegi a paraszt babona

S valahol, vad, erdő-szakálas,

Szatir-képű, bús hegyek alján

Fekszik, mint egy nagy fiatal lány.

Mikor rásüt a Hold, megremeg.

S eléberoskadnak a hegyek,

Fehér halmait nyögve áldják,

Szent forrásaira borulnak

És csókba, könnybe, vérbe fulnak.

Jaj annak, aki már erre járt,

És jaj, aki itt asszonyt talált,

Maró szája sohse lakik jól,

Ajka, foga, szíve elvásik,

De csókolni fog ájulásig.

Estéjén, éjén és hajnalán,

Vére és asszonya sincs talán

Ott piheg egy ibolyás dombon.

S asszony nélkül vagy asszonyostul

Csókol, amíg csak belepusztul.

Szabó Lőrinc: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL

2016-04-25T22:23:00.000+02:00

Dresden Venus - Giorgione ( 1510 ) - digital after painting by Szigeti Miklos 2016

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,

szívenütő és vonzó rettegéssel,

mint óvatos sün alvó viperához.

- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,

miért gyötör ma ily hisztérikus

és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,

mint ártatlan virág az éji réten,

és álmodban is úgy játszol velem,

mintha a gyerekünkkel játszanál.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,

kitakarózva, önfeledten... Óh,

hadd szívjam messziről hajad szagát,

hadd nézzem élő csontjaid s husod

isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis

enyhülne bennem ez a szomorú

és bizalmatlan, örök társtalanság,

mely téged is csak rettegve kiván

s melynek szülője és dajkája csak

a rossz lélek s rossz lelkiismeret.

Félek tőled és őrjöngve kivánlak;

szeretlek, s mégis mindig titkolom;

vágyom reád, és mégis úgy megyek

hozzád, mint ellenséghez... Óvatos

lelkem tüskéit fordítom feléd, mert

azt hiszem: te is arcom mása vagy

s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő

s máskor eszeveszetten állati

szerelmem néked visszás, érthetetlen...

Igazad van... Nem vonzó rettegésben

és ideglázban nagy a szerelem,

hanem mikor oly ősi nyugalommal

ölelkezünk, hogy még észre se vesszük

s máris egymásban alszunk -: igen, így

süllyedünk vissza istenbe, csak így

s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld

és egyszerű, mint a halál s az élet,

melyeknek öntudatlan kezei

kötötték s majd feloldják köldökünket.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Dion-Ruby Baby

2016-04-25T22:12:00.001+02:00

Muallim: Csendesség

2016-04-25T22:08:00.001+02:00

Csukd be szemed

hisz akkor vagyok

mikor pihen a szív

két dobbanás közt

mikor a ritmus áll

ez a mi világunk

végtelen hullámzó

örök csendesség.

Muallim: ...és csend

2016-04-22T22:39:00.000+02:00

És csend

Zuhogott egész éjjel

az órát figyeltem

úgy tűnt, egyszer megállt

és csend.

Zuhogott egész éjjel

a könyveket néztem

egy megbillent csak úgy

és csend.

Zuhogott egész éjjel

arcodra mosoly ült

ahogy megérintettem

és csend.

B. Radó Lili: Új barátság hajnalán

2016-04-22T20:43:00.001+02:00

Merengő szemem, ki látóvá teszed,

ki elindítasz utamon, hogy járjak,

ki kiszínezed számomra a nyárnak

sápadt virágát s két karom kitárod,

hogy minden embert magamhoz öleljek:

tudod-e mit teszel velem?

Honnan tudod: a könnyet és a kínt,

ha látó szemmel nézem odakint,

nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?

Az úton, melyet lépésem követ,

ismersz-e minden tüskét és követ,

mely megsebez és gátat vet nekem?

Fáradt bimbóját halovány tavasznak

hidegen néztem; ki tudja, a gazdag,

pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?

Két lankadt karom ujjongón kitárom,

de ha ölelek, ki tudja, mi áron?

Nem Júdás lesz-e, akit szívemre zárok?

Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,

ismerősnél, rokonnál több: Barátom,

tudod-e mit teszel velem?

NORMAN GREENBAUM Spirit in the sky

2016-04-22T20:22:00.002+02:00

Ady Endre - Az én menyasszonyom

2016-04-22T20:05:00.001+02:00

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon elõmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tûz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Õ: legyen Õ az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kõtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgõ világot.

Együtt kacagnánk végsõ búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

„Bûn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Ady Endre: A muszáj Herkules

2016-04-22T19:55:00.001+02:00

HERKULES A VÁLASZÚTON -HEGEDŰS LÁSZLÓ FESTMÉNYE

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.

GÁRDONYI GÉZA: MIKOR ITT VAGY

2015-06-14T00:48:00.000+02:00

Mikor itt vagy a szobában

mintha teles-tele volna

rózsával és liliommal,

s körülöttünk zene szólna.

S mikor kimégy a szobából

olyan üres lesz egyszerre,

olyan üres, olyan néma,

mintha én se volnék benne.

DSIDA JENŐ: KICSI RÓZSA

2015-06-14T00:43:00.001+02:00

Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa,

s végtelen éjjel ködharmata hull,

én mellédsimulok hangtalanul.

Ha árvaságod szívet-facsaró,

csak szólnod kell és támaszod leszek,

élő, egyszerű rózsafakaró.

Ha síró, szellemjáró éjfelen

végigszáguld a szél zúgva, seperve,

eldughatod az arcod kebelemre.

Ha babonázva arcodba mered

a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc,

elfödöm gyöngéden a szemedet.

Ha fáj, ha üldöz valami titok,

belefújok egy kicsi ezüst sípba:

gondot-űzni tündéreket hívok.

Alkonyatkor a napba bámulunk,

imádkozva, míg eljön a sötét

és álmodjuk az egymás közelét.

S mikor szirmodat sóhajok se tépik,

egy frissharmatú, boldog éjszakán,

ketten, szótlanul felnövünk az égig.

KAFFKA MARGIT:CSEND

2015-06-14T00:12:00.002+02:00

Én nem tudok

A csendről, melybe száz forró titok

És jövendő viharok lelke ébred;

Hol nászát üli száz rejtett ígéret.

A csendről, melyre mennydörgés felel,

Idegzett húr most, ó most pattan el,

Vagy fölzengi a nagy harmóniát,

Az életet, az üdvöt, a halált,

Mindegy! Valami jönni, jönni fog!

- - Ily csendről nem tudok.

De ismerem

Hol bús töprengés ág-boga terem,

A csonka mult idétlen hordozóját,

Sok, sok magános, lomha alkonyórát,

Melyből a szótalan, közömbös árnyak

Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,

S a szívnek várni, - várni nincs joga, -

Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,

Míg percre perc születni kénytelen,

- - - E csöndet ismerem.