Remedios

helló!

2012-09-10T09:58:00.002+02:00

Na, újra itt. Először is hadd kérjek elnézést azoktól, akik e-mailben vagy kommentben megkerestek, és hónapokig vártak a válaszra. A blogról totál elfeledkeztem, a blogos e-mailemről meg még hatszor annyira. :(
A helyzet nem sokban változott, illetve elmondható, hogy egy lehetséges "megoldás'" és új élet kezdete, blablabla opció sajnos elúszott - értsd: nem tudok elköltözni a szüleimtől. Félreértés ne essék, jó fejek, normálisak, apám néha egy kicsit megzizzen, de egyébként nincs velük gond, viszont 21 évesen néha vágynék egy kis egyedüllétre, ami két rugalmas munkaidővel rendelkező szülőnél (értsd: FOLYTON itthon vannak) nem túl elérhető. Irigylem azokat, akik pl. feljönnek a városba tanulni, és van egy saját kis kuckójuk, ahol senki nem szól bele semmibe. De mindegy, ezen rágódni felesleges (bár még mindig ott a lottónyeremény, mint opció), most úgy tűnik, ezzel a helyzettel kell megbarátkoznom. De ha valamelyik olvasóm épp egy örököst keres, és mondjuk ingatlanokba fektette a vagyonát (vagy bármibe, rugalmas vagyok), jelentkezem!
Szóval ez van. Beszorulva vagyok ugyanúgy a helyzetbe. Ja, akartok hallani valami vicceset? A fogászati problémám AZÓTA SE OLDÓDOTT MEG. Na, röhögjön, aki akar, én inkább sírok.
Mindegy, majd most életmódváltás meg kisfaszom. Tényleg kell valamit változtatni, mert így nem tudok tovább élni. Nem tudok a gyerekkori marhaságaimba beszorulva élni még 21 évesen is. Sajnálom rettenetesen, hogy a gyerekkorom úgy alakult, ahogy, sajnálom, hogy majdnem 10 éven át csak a szorongásról, a félelemről, az igazságtalanságok lenyeléséről és az állandó teljesítménykényszerről szólt az életem, de most közlöm mindenkivel, hogy ezentúl, ha MEGGEBEDEK, ha mindenki megutál, ha egy rohadt nagy köcsög leszek, AKKOR IS szakítok ezzel az életmóddal, és az igazán fontos embereket leszámítva bele fogok szarni mindenki véleményébe/óhajába-sóhajába/hasfájásába, NEM FOGOM MAGAM KÖTELEZVE ÉREZNI, hogy teljesítsek a topon otthon/az egyetemen/akárhol, mert kurvára nem éri meg! Az emberek többsége csak egy szemétláda, aki kihasználja azokat, akik hajlandóak meghunyászkodni, és tudjátok, mit, a végén még az jár rosszul, aki igyekszik mindig rugalmas lenni, igyekszik dolgozni 5 helyett, igyekszik kerülni a konfliktusokat, hogy aztán szedhesse marokszámra az antidepit és meghaljon 40 évesen gyomorrákban. A francnak sem éri meg az ilyen élet. Azzal kell foglalkozni, amit te magad akarsz, nem a mások marhaságaival, meg igényeivel, meg kívánságaival, mert azt majd oldják meg ők maguknak, nehogy már te segítsél, hogy az ő életük könnyebb legyen... Nem vagy te Teréz anya, baszki. Nehogy már elvállald mások munkáját, nehogy már magadra vedd mások okoskodásait, nehogy már még te érezd rosszul magad!
Gyerekként (akaratlanul) választottam egy bizonyos életutat, egy viselkedésmintát magamnak, és megmondom a frankót, ezzel rendesen mellélőttem. Nem az a módja a nyugodt életnek, hogy magadban boncolod a dolgokat, de nem mered kimondani, hogy neked valami rossz; nem az a módja a túlélésnek, hogy hagyod, hogy mások élősködjenek rajtad.
VÁLTOZNI KELL.

újra itt

2012-07-21T01:13:00.001+02:00

Hát újra itt. Elnézést mindenkitől, hogy így eltűntem. Mivel azonban olvasóim 99,9%-át személyesen is ismerem (legalább facebook-on), azt hiszem, senki sem hitte, hogy komoly bajom esett és talán ezért vagyok akadályoztatva a blogolásban. Nem, csak lusta és persze baromi elfoglalt vagyok.
Egyébként újdonság, főleg említésre méltó semmi nincs. A fogam egy újabb antibiotikum-kúra után sem gyógyul. De most legalább nincs sem iskola, sem vizsgák, ez is valami.
Az pedig mindenképpen feldobott, hogy valaki azzal a kereséssel jutott a blogomra, hogy "nyáron felmerülhet-e valami?". A háromnapos vízihulla a Dunában például igen.

relaksz

2012-06-05T19:11:00.001+02:00

Megint csinálnom kell a relaxációt. Amikor jobban lettem, abbahagytam, és most, hogy ismét szarul vagyok (hányingerek, stb.), szerintem jót tenne. Úgyhogy muszáj folytatnom. Olyan görcsös vagyok, hogy az elképesztő, nagyon nem jó ez így, érzem magamon, hogy pattanásig feszültem.

elolvastam a Titkot

2012-06-03T21:51:00.002+02:00

és sosem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de egyszerűen imádtam.
Eddig összesen egyszer olvastam el, és úgy érzem, ez nem elég ahhoz, hogy teljesen megértsek és megjegyezzek mindent, amit fontosnak tartok, de úgy gondoltam, írok róla egy bejegyzést a blogon. (Hogy szokás szerint osszam az észt.)
Ha röviden össze akarom foglalni a Titok lényegét, azt mondanám, "Kérj és megadatik!", illetve, hogy "Gondolataid dolgokká válnak." Talán a második az, ami a legfontosabb. A gondolat teremtő ereje. Ebben mondjuk én már a Titok elolvasása előtt is hittem, és nagyon gyakran alkalmazom is a vizualizációt. Amikor például buszon vagy autóban utazom, és zenét hallgatok, elképzelek dolgokat, amiket szeretnék elérni a rövidebb, vagy a hosszabb távú jövőben, és újra és újra lejátszom magamban a képeket, és hagyom, hogy átjárjanak a velük együtt érkező érzelmek. (A relaxáció ugyanez.) Miért ne örvendeztessem meg magam fél órányi örömmel? Kit érdekel, hogy ezek a dolgok még nem történtek meg? A világ (a Titok szerint az univerzum, de maradjunk csak a világnál, nekem az is elég) tényleg megadhat számodra BÁRMIT, amit csak akarsz. (Jó, oké, láb nélküli emberek ne kérjék, hogy kinőjön a lábuk meg hasonlók.)
A vizualizációra magamtól is ráéreztem (jelezném, hogy nemcsak pozitív, hanem értelemszerűen negatív dolgokkal is ugyanúgy működik... Azaz, ha sokszor elképzelsz negatív dolgokat, és lejátszod őket magadban, az előbb-utóbb megjelenik az életedben), de a további, "erősítő" lépéseket a Titokban láttam először.
A Titok szerint BÁRMIT kérhetsz az univerzumtól, és az a tiéd lesz, ha megfelelően kéred. A vonzás törvénye mozgatja a világot. A vonzás törvénye folyamatosan működik. Egy természeti törvény, amelyet ki tudsz használni a saját céljaidra.
"Semmi sem léphet be az életedbe anélkül, hogy tartós gondolataiddal meg nem hívnád."
Három baromi egyszerű lépést kell megtenned:
1. NAGYON pontosan kérni.
2. HINNI, de végtelenül és egy szem kétely nélkül abban, hogy ez a dolog MÁR a tiéd
"Gondolj úgy vágyaid tárgyára, mintha már a tiéd lenne. Tudd, hogy meg fog érkezni, ha eljön az ideje. Hagyd, hogy így legyen. Ne aggodalmaskodj miatta. Ne gondolj a hiányára. Tudd, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, hogy már most a birtokodban van."
- lehetséges problémák, amik minden racionálisan gondolkodó emberben felmerülhetnek ezzel kapcsolatban:
1. És mégis hogy a retkes bánatba fog majd ezmegaz megérkezni az életembe?
A Titok szerint ezzel neked nem szabad foglalkozni. Az Univerzum teszi a dolgát, te csak kérj.
2. És ha ezentúl mindenki kérni fog egy rakás pénzt, nem omlik össze a világ pénzügyi rendszere? Nem fogynak el a jóképű, jófej pasik? Nem töltik be az álomállásokat?
A Titok szerint a bőség világában élünk. Semmi nem tud kifogyni, mindenből bőségesen van elég mindenki számára (jó, senki se kérdezze, hogy az éhező afrikaiak hogy jönnek a képbe, nem tudok én se mindent, nem én írtam a könyvet.)
3. készen állni a BEFOGADÁSÁRA (példának azt írták, hogy aki párkapcsolatra vágyik, ne aludjon az ágy közepén, ne rakja tele a szekrényét annyira, hogy másnak ne legyen benne hely, mert így kizárja az életéből a másik embert. Nekem mondjuk ez már kicsit talán magas, sőt, egész olyanokat mondott a könyv, hogy már úgy is kell viselkedni, mintha az adott dolog a tiéd lenne - itt mondjuk nekem kételyeim támadtak. Nem csinál az ember hülyét magából, ha már úgy tesz, mintha gazdag/egészséges/sovány/mittoménmilyen lenne, amikor nem az? Szóval ezt a részét a könyvnek még tanulmányoznom kell.)

Ami kicsit megijesztett, hogy azt írták, hogy a negatív dolgokat ugyanúgy bevonzza az ember, ha sokat gondol rájuk - én meg elég sokat gondolok például a rákra és egyebekre. Nem tehetek róla, de sokszor eszembe jut. Szerencsére a könyvben azzal nyugtattak meg, hogy "Bármit is műveltél eddig saját gondolataiddal, mindent jóvátehetsz éberséged által." - azaz sosem késő legalább MEGPRÓBÁLNI átállítani a gondolkodásmódodat. Hiszen "minden, ami vagyunk, annak az eredménye, ahogy a múltban gondolkodtunk". (BTW IGEN, KIJEGYZETELTEM az okosságokat, jól van na.)
Amit még nagyon hangsúlyoz a könyv, az a hála fontossága. Állítólag ezek az észosztó emberek, akik a könyvben mondják az okosságokat, a nap minden egyes percében hálát adnak mindenért. Hát én ezt mondjuk lecsökkenteném napi 1-re, ha kérhetem. Ha folyamatosan hálát adok minden jóért, mire a végére érek, elmegy 2 óra, és akkor kezdhetem elölről.
Ami nagyon tetszett, az a látványtábla ötlete. Vágj ki képeket arról, amiket szeretnél, és tedd őket mondjuk a tükröd mellé vagy az asztalod fölé, mittoménhova, a wc-be is rakhatod (most, hogy mondom, ez tök jó ötlet, ott úgyis csak üldögél az ember, akkor már hasznosan is töltheti az időt), és minden nap, amikor odatámad a tekinteted, képzeld el, hogy azok a dolgok a tiédek, tudatosítsd magadban, hogy ezt szeretnéd. (Nem kell több, mint 1 perc - mondjuk elképzeled magad, ahogy az álomház kertjében ülsz, vagy az álomautódat vezeted, nem kell lemenni alfába és mantrákat hümmögni.)
Még egy okosság, végezetül. A versenyszellemről.
"A versengés mindig egyfajta szükségtudatra vezethető vissza, hiszen ilyenkor azt gondolod, hogy valamiből nincs elegendő. (...) Valójában azonban a versengéssel sosem nyerhetsz, még akkor sem, ha a felszín ezt mutatja. A vonzás törvényének megfelelően ugyanis még több olyan embert és helyzetet fogsz bevonzani az életedbe, akik és amelyek versengésre késztetnek, és végül te leszel a vesztes."

Már most látom, hogy kimaradtak dolgok, de egyelőre ennyiben hagyom a dolgot, hogy lehessen emészteni, akit érdekel.

(Ja, és tényleg úgy érzem, hogy ez változásokat fog hozni az életembe.)

most nagyon szarul állnak a csillagok

2012-06-01T18:27:00.001+02:00

Én nem tudom, mi a redva van, de akárhova nézek, akárkire nézek, akárkivel beszélgetek, mindenki kurva szarul van. Jó, nem mindenki KURVA szarul, de senki sincs jól... Se én, se a szüleim, se a barátom, se a barátaim... Valahogy mindenki szenved valami miatt - nem tudunk lerázni magunkról valami ismeretlen rosszkedvet-rossz érzést-fáradtságot-kiábrándultságot... Nem tudom, mi van a világgal, a kozmosszal, a csillagokkal vagy a mittoménmivel (mindenki válassza ki a neki tetsző verziót), de úgy örülnék, ha mindannyiunk szekere egy kicsit végre jobb irányba fordulna. Ha azoknak nem jó, akiket szeretek, akkor nekem sem jó, és fordítva. De az örömben ugyanúgy lehet(ne) osztozni, mint a bánatban.

anyátok

2012-05-28T22:27:00.002+02:00

Miért van az, hogy az ember mindig próbál korrektül hozzáállni másokhoz, megfelelően végezni a dolgát, mindent olyan pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, és mégis mindig a szart kapja vissza? Miért van az, hogy vannak, akik meggebednek a folyamatos teljesítési kényszerben, és bűntudatuk van, ha lazítani mernek (bár többségünk nem is tudja, hogy kell lazítani, a görcsölés az alapállapot), folyamatos aggodalomban élnek, hogy vajon sikerül-e problémamentesen lavírozni a csónakunkat az élet vizén, és közben mások szarnak mindenre-mindenkire, törnek-zúznak, és a nap végén nyugodtan hajtják álomra a fejüket? (És garantálom, hogy 15 év múlva nem lesz gyomorrákjuk...)
Miért mindig a faszok érvényesülnek? Miért mindig a normálisak szívnak?
Mi a haszna annak, ha az ember jófej? Mi a haszna annak, ha az ember korrekt, ha az ember szorgalmas és keményen hajt? Mi az értelme ennek? Hiszen sosem mi kerülünk ki győztesen a csatákból, mi ötven évesen elpatkolunk végkimerülésben (vagy gyomorrákban)...
Nem tudom, mi a racionális magyarázata annak, hogy a világot az idióták irányítják, hogy a világban a gyökerek és a sekélyértelműek érvényesülnek, és utána még ők basztatnak minket, pedig mi már régen lemondtunk a nagyszabású vágyainkról, és csak egyszerű, nyugodt életet szeretnénk, nem veszélyeztetjük a csodálatos dolgaikat. És Isten lássa lelkünket, mi igyekszünk meghúzódni, kitérni a konfliktusok elől, elbújni, láthatatlanná válni, hadd tündökölhessen az idióták fénye a világban.
Talán egyszer, valahol, valamikor mindenki azt kapja majd, amit megérdemel. Apám legalábbis mindig ezt szajkózza, pedig neki tényleg gyomorrákja lett.
Ő legalább vallásos. Ő legalább hisz valami felettes erőben, ami vigyáz ránk és segít. És aki tudja, hogy mi miért történik. De én kurvára nem. Mindenesetre amit tudok, hogy baromira meguntam, hogy kis seggdugaszok osszák nekem az észt. Ennek ellenére félek, nem sikerül majd megváltoztatnom magam. Rossz szokás az, ha az ember normálisan akar élni, nehéz ezen változtatni.
Bár... megváltam például a nyelvtanáromtól. Utólag belegondolva talán kicsit túlreagáltam a dolgokat, és bűntudatom is lehetne, amiért elég taplón oltottam le, DE HOPPÁ, az élet nem ilyen! Így jár, aki rosszkor van rossz helyen, és alapjáraton is sötét.
Most az egyszer én is lehetek tapló, nem? Dehogynem. Most az egyszer én is lehetek tekintettel RÁM, RÁM, RÁM - nem? Dehogynem. Most az egyszer nekem sem kell bocsánatot kérnem.

Tőlem ki kér bocsánatot ezért a huszonegy évért?

pszt

2012-05-25T20:26:00.000+02:00

Na jó, csomó helyen olvastam a neten, hogy "A Titok" igenis működik.
Elméletileg naponta 10x fel kell írnod valahova egymás alá, hogy mit kívánsz, és teljesülni fog. És nem kérés formájában, hanem kijelentésként, pl. "Tudok triciklizni." vagy "Tudok hátrabógnizni." (Azok a régi szép idők, amikor én még tudtam... Bár mellékesen megjegyzem, mindig utáltam a hátrabógnit. Néha elképzelem, hogy mi történne, ha megpróbálnám újra az akrobatikus elemeket. Szerintem súlyos következményei lennének.)
Na de ne térjünk el a tárgytól, a lényeg az, hogy meg fogom keresni a Titkot (mármint a könyvet) ÚJRA, becsületesen elolvasom (remélhetőleg már nem büdös), és megpróbálom alkalmazni. Már csak azt kell kitalálnom, hogy mit kérjek.

hú, de igaz...

2012-05-24T17:50:00.000+02:00

már nagyon unom a címadást, sose jut eszembe semmi

2012-05-22T09:36:00.000+02:00

Nem tudom, mostanában miért hanyagolom ennyire a blogot. Napokig rá se nézek. A sima naplómba is csak 3-4 naponta jut eszembe írni. Valahogy már én magam is annyira unom a dolgokat, amiket érzek, hogy nincs kedvem róluk írni, pláne nem két példányban. Örülök, ha ráveszem magam, hogy a naplómba három mondatnál többet írjak.
Gyakorlatilag több mint egy hónapja a helyzet változatlan. Már épp egész jól voltam, pl. ismét volt egy villamosról leszállós, mindjárt hányós-epizód, csak ezúttal tényleg iszonyú volt a gyomrom, azt hiszem az antibiotikumtól, de ott volt velem a barátom, és hazasétáltunk, ki se borultam. Már tényleg elég jól LENNÉK alapjáraton, ha nem lenne rajtam egy iszonyatos méretű feszültség valami miatt, ami a jövőmet nagyon meghatározza. És hónapok óta nem akar eldőlni, hogy hogyan tovább. Minden nap egy várakozás, ráadásul egy hiábavaló várakozás. És most még jön a vizsgaidőszak is. Csodálatos.
Megint nehézségeim vannak néha a buszon, a teremben, nehezen kezelem a feszültséget, néha úgy érzem, összeroppanok. Szoktam bőgni is, ami rendkívül vonzóvá tesz.
Elmentem az új fogorvoshoz, aki kiszedte az előző tömést, és közölte, hogy elméletileg sikerült feltárnia az egész gyökércsúcsot, nem úgy, mint a kolleginának a Madách Dentálban, úgyhogy van esély, hogy megúszom foghúzás nélkül. Viszont iszonyatosan (azt hiszem, ez a kedvenc jelzőm) fájt a fogam utána, és még most is elég rossz. Remélem, hogy ez a csodálatos gyógyulás előjele, mert ha még ezek után se gyógyul meg a fogam, átmegyek Tom Hanksbe, és magamnak ütöm ki itthon, az biztos. (Számkivetettet nézze meg, aki nem értené.)

kimaradt az áprilisi blogstatisztika,

2012-05-15T16:53:00.000+02:00

de a blogomon abszolút semmi említésre méltó nem történt ebben a hónapban. (Talán, mert kb. írtam vagy két posztot összesen...) Az életem viszont zajlik... jaj.

hjaj

2012-05-10T10:03:00.003+02:00

nem egy jó időszak ez most, és a közelgő születésnapom se nagyon tud boldogítani. közelednek a vizsgák, a héten volt 3 zh, még szinte semmiből se tudom, hogy milyen jegyet kapok, pénzügyi dolgok aggasztanak borzasztóan (gyakorlatilag a jövőm egy nagyon fontos része áll vagy bukik valamin), és most még pms-em is van. tegnap alig bírtam bemenni az egyetemre. de mindegy, kibírom, túlélem. this too shall pass.

vácáp

2012-05-03T16:11:00.002+02:00

úristen, megint ezer éve nem voltam itt.
hogy mi van velem? elvagyok. jönnek a vizsgák, őszintén szólva nem sok kedvem van hozzájuk. de próbálok a nyárra koncentrálni, és túlélni valahogy július 5-ig... úristen, hol van az még.
egyébként a május a kedvenc hónapom, közeledik a születésnapom!!! baszki, 21 éves leszek, most már tényleg ideje szemránckrémet használni. iszonyat gyorsan telnek az évek.
terápiailag és szorongásilag nagy újdonságok nincsenek. egyszer feltakarítottam a kutya hányását. utána megint behányt, akkor hatszor. az már nem ment. de a pszichológus szerint nem dicsérem magam eleget, úgyhogy taps, legalább egyszer sikerült.
új fogorvosom van. az előző helyen át akartak baszni annak ellenére, hogy 6 éve jártam oda: be akarta tömni két egészséges fogamat. tudtam én, hogy azoknak semmi bajuk, de most az új fogorvosnál röntgen is készült róluk, és nolám, tök egészséges. ennyit a menő m. dentálról... ráadásul belém tömte azt a kurva antibiotikumot is, ami csak annyit használt, hogy kikszült a gyomrom és tiszta rossz a közérzetem. hiába tömtem magamba a normaflore-t... amíg szedtem a tablettát, nem is volt bajom, de 3-4 nappal a kúra vége után minden bajom lett.
betábláztam magamnak egy rakás nyelvvizsgát és hasonlót az év második felére. azt hiszem, mégse leszek újságíró, maradok jogász. elvégre ki védi az emberi jogokat, ha nem én? (majd valaki más, mondaná egy szarkasztikus ember, de mint tudjuk, én nem vagyok az. ha-ha-ha.)

megint egy értelmes poszt

2012-04-25T08:54:00.001+02:00

hú, de ki vagyok borulva. most már tényleg nagyon. de még leírni sincs kedvem, hogy miért.
úgyhogy mindenki találgasson.
(nem, nem történt meg az)

csupa jóhír

2012-04-22T09:16:00.001+02:00

nem hat az antibiotikum, pedig az augmentin nem c-vitamin kaliberű. továbbra is fáj a fogam/torkom/fülem. most már kezdek ideges lenni, és nincs kedvem egy gyökércsúcs rezekcióhoz ínyfelvágással, összevarrással és hasonlókkal együtt... Nem hiszem el, hogy akkora vásziszdász megoldani egy kis fogfájást. Mi az isten van itt?!

(egyetlen hatása a gyógyszernek, hogy fáj a gyomrom. remek.)

antibiotikum...

2012-04-18T22:00:00.000+02:00

Hát megkezdődött egyhetes harcom az augmentinnel. Már találkoztunk régebben, és különösebben nem készültem ki tőle, úgyhogy remélem, most is barátságosan közelítünk majd egymás felé.
Mivel a tabletta lóbaszó nagy (NAGYOBB, MINT APÁM KEMÓS TABLETTÁI VOLTAK!), és én megtagadtam, hogy nagyméretű dolgokat vegyek a számba (ha-ha-ha, kétértelmű mondat), anyukám porrá törte a tablettát és betette egy kis adag joghurtba. Hát nem mondom, hogy kifejezetten finom volt.
Egyébként meg betáraztam normaflore-ból, még szerencsére megvannak apám receptre kapható gyomorvédő tablettái, amiket a kemóhoz kapott (quamatel mini nagytestvére), és asszem maradni fogok ennél a joghurtos megoldásnál, hátha így kevésbé bántja a gyomromat majd a cucc.
A fogamzásgátló miatt is aggódom - vajon az antibiotikumtól egyáltalán nem lesz hatása? Vagy valamennyi azért lesz? Mindenesetre elhatároztam, hogy ezúttal 4 hétig szedem majd, mert az első hét most sajnos nem fog sokat érni. Remélem, valami minimális mennyiségű kis hormonka azért átjut.

semmi

2012-04-17T09:29:00.004+02:00

nem tudok mit írni. rossz a kedvem. kár volt aggódnom a lenyomatvétel miatt, mert a fogam újra fájni kezdett, úgyhogy szerintem ezúttal antibiotikum-kezelés lesz a dologból. REMEK! mi kell egy emetofóbiásnak? egy jó kis antibiotikum, amitől aztán jöhet a hányinger és egyebek.
a kurva életbe már. velem mindig csak rossz dolgok történnek, és én unom már, hogy nekem mindig mindenhez jó képet kell vágnom, amikor minden egyes nap egy újabb kihívás, és minden egyes nap csak arról szól, hogy jaj csak bírd ki a nap végéig - hogy aztán újrakezdődjön az egész. engem miért nem tud az élet békén hagyni? nem akkora kérés.

fogászatpara

2012-04-10T11:50:00.001+02:00

Jaj. 19-én megyek újra fogászatra, és akkor szembesülnöm kell a legszörnyűbb félelmemmel, a mintavétellel. :( Kedvesek nagyon, mert mondták, hogy megoldják úgy, hogy a fogszabályzómat ne kelljen újracsináltatni, így 2 mintavétel helyett csak egy lesz (az inlayhez, ami ilyen koronaszerű izé), és felülre is olyan mintavevőt raknak, ami alulra való, hogy a szájpadlásomhoz ne érjen semmi, meg mindent megtesznek, hogy gyorsan és problémamentesen letudjuk a dolgot, de nekem már ez is épp elég sokkoló. Tuuuudoooom, még messze van, és nem kéne idegeskedni, de legutóbb nekiálltam öklendezni, oké, hogy 15x vettek mintát már tőlem, és csak 1x öklendeztem, amikor kifolyt a gyurma a mintavevőből és lefolyt a garatomhoz (egyébként szerencsére nincs ilyen hipererős öklendezőreflexem), de ki tudja, mit hoz ki belőlem a szorongás meg a félelem. Azt hiszem, háromnegyed rivót fogok bevenni és egy negyed daedalont, vagy tököm tudja, konzultálnom kell a héten a pszichológusommal. Próbálok arra gondolni, hogy utána jobb lesz, és túlleszek rajta, de közben gecire félek. :(

márciusi blogstatisztika

2012-04-07T12:08:00.000+02:00

Huh. Olyan keresések voltak ebben a hónapban, hogy beszarok. Ennek megfelelően a márciusi blogstatisztikát a kereséseknek fogom szentelni. (Egyébként 4213 látogatónál tartok, tekintve, hogy ebben a hónapban sem vittem túlzásba a blogolást, ez kb. megfelelő.)
Égessük hát azokat, akik marhaságokat írnak a gugliba és így jutnak el szerénységem blogjába!
"neee neeeeee neeeeee" - ezt kajak beírta valaki. Erre nem találok magyarázatot. Talán összetévesztette a guglit a facebook állapotkiírásával vagy a twitterrel.
"félelem a gyerekvállalástól"
"be tudod úgy hajlítani valamelyik végtagodat, ahogy mások nem?" - ez nagyon unatkozhatott.
"rossz tulajdonságaim" - kétlem, hogy a rossz tulajdonságaidat a gugliban kéne keresned.
"rivotril hatása óra" - ezt értelmezni sem tudom. talán valamelyik egyetemen oktatják a rivotril hatásait? tudnék tartani szemináriumot belőle, várom a dékánok jelentkezését.
"büdös a pink sugar parfüm?" - gyakorikérdések-gyanús. egyébként igen.
"diszkalkúliáról idézet" - szerintem John Lennon többször is mondott róla jókat, meg persze Churchill.
"elég volt belőlem idézetek" - hát ezt nem is tudom elképzelni, hogy milyen lehet
"klinikai halál fasz" - igen, van valahol egy ember, aki ezt beütötte a gugliba. ha esetleg arra kíváncsi, a klinikai halál állapotában szerintem lelohad.
és kedvencem, a márciusi gugli keresőverseny győztese:

"miért vonzom a kisfaszt?"
(igen, így egybeírva)

Hát ezen konkrétan beszartam. De megpróbálok segíteni, ráadásul ingyen és bérmentve. Nem a méret a lényeg, úgyhogy ne sírdogáljál, vagy keress afroamerikai pasit.

btw tegnap egyetlen szem gyógyszer és bármilyen segédeszköz (leszámítva a sedatif pc cukorka lelkes szopogatását) nélkül elmentem az aréna plázába, vásároltam, elmentem az allee-ba, ETTEM, beültem a moziba egy filmre és haza is jöttem. riszpekt öcsém. mi lesz a daedalon-gyárral, ha én leszokom???
ja és tegnapelőtt voltam fogászaton is. na ott azért be voltam állva rendesen. jóóóóó, egy fél rivotrilt vettem be, de én már attól kikészülök. egyébként majdnem elaludtam gyökérkezelés közben, főleg, hogy azzal szórakoztattam magam, hogy végiggondoltam a wellnesshétvége eseményeit. mire oda jutottam, hogy leszálltunk a vonatról, vége lett a kezelésnek (azt hiszem, elvesztem a részletekben, a becsomagolásnál kezdtem.) mindegy, két hét múlva egy egész órás kezelésem lesz, szóval ráérek majd sztoritellingelni magamnak. gondolkoztam azon is, hogy számolni kéne, de az olyan unalmas, nem köti le a kreatív, szárnyaló agyam. ez a történetesdi tök jópofa, ajánlom mindenkinek, aki szeretné lekötni a gondolatait fogászat közben.

wellness

2012-04-03T23:13:00.001+02:00

Gyors összefoglaló a wellness-hétvégémről.
Nagyon, nagyon, nagyon jól telt! Izgultam előtte persze, és kb. három rakomány gyógyszert vittem magammal, de az utazáshoz szokásos negyed daedalonon kívül (és egy advilon egy durva fejfájásra) semmire nem volt szükségem! Bravó! :) A kajálás meglepően jól ment, kellemes volt a környezet, első este az első falatoknál jött rám kicsit az ideg, és akkor azt éreztem, hogy nem tudok enni egy falatot se, de leküzdöttem hamar, és utolsó este végigettem egy négyfogásos vacsorát. Én, az emetofób. Örültem ezeknek a pozitív élményeknek, mert így úgy érzem, hogy felnőttként, külön életet élve a barátommal nagy esélyeim lesznek akár a teljes gyógyulásra. Nagyon sokat segít a jelenléte, nélküle nem tudom, hogy bírnám ki a mindennapokat.
Emellett idén elhatároztuk, hogy mindenféle újdonságot kipróbálunk, ennek keretében a bowlingot is - és jézusmáriaszentjózsef, megtört a jég, végre egy sporttevékenység, amiben jó vagyok!!!!! (De tényleg!!!!!!!!!) Nem is a sporttal, de az ilyen különféle társasági játékokkal mindig hadilábon állok - ismerem a szabályokat, de nagyon béna vagyok pl. sakkban, biliárdban, dartsban, tollaslabdában, stb. Erre tessék bazmeg, itt egy játék, ahol a szúnyogkarjaimmal tök nehéz bogyókat kell emelgetni és lökdösni (lett is izomlázam, és most félek, hogy ha túl sokat járok majd bowlingozni, egyik kezem vastagabb lesz, mint a másik), és pont ebben leszek jó... Röhej. Mindenesetre fogunk járni bowlingozni a barátommal, ez már tuti.
Minigolfozni is voltunk, de az egy katasztrófa lett. Nem tudtam eldönteni, melyikünk a bénább, mindenesetre mackótürelmű barátom kb. az 5. pálya környékén dührohamot kapva nekiállt csapkodni teljes erővel a labdát, hátha így végre átmegy azon a cseszett akadályon, és végre bemegy abba a cseszett lyukba. Hát nem nagyon ment. Úgyhogy ezt hamar feladtuk.
Volt pancsikolás is, de valahogy ahhoz most nem volt annyira kedvünk. Különben is, én mindig fázom a vízben, szóval nem vagyok valami szórakoztató, ahogy elkékült szájjal könyörgök, hogy menjünk vissza a 36 fokos jacuzziba, mert az az egyetlen, amit kibírok.
Kipróbáltam viszont a finn szaunát! 30 mp-re berohantam a szaunába, hogy megszáradjak (nyitott ajtónál, mert különben pánikrohamot kapok), majd a barátom jópofaságból beejtett egy jégkockát a fürdőköpenyembe. Nem voltam elájulva.

ó

2012-03-30T08:51:00.001+02:00

megint el vagyok maradva a blogolással, és ez megint csak egy ilyen nesze semmi, fogd meg jól-bejegyzés lesz. megyek wellnessezni! juhú! más kérdés, hogy most jöhet a szorongás az utazás, a kajálás, meg minden miatt, de majd igyekszem normálisan viselkedni. kár, hogy azért időzítettük mostanra az utazást, mert reménykedtünk, hogy már jó idő lesz, erre gyakorlatilag ugyanolyan idő van, mintha februárban mentünk volna.

terápia

2012-03-26T19:44:00.001+02:00

Rövidke összefoglaló következik, hogy hol tart a terápiám.
A pszichológus szerint jobban kéne értékelnem, hogy sikerül elmennem fogászatra, vagy bemennem az iskolába, vagy elindulni helyekre, amikor tele vagyok félelmekkel meg szorongással, és túl szigorú vagyok magamhoz. Lehet, hogy igaza van, de amikor küzdelmek árán végre eljutok a fogorvoshoz vagy az egyetemre, utána hiába érzem jobban magam, hiába érzek megkönnyebbülést, azért túlzottan nem dagad a keblem a boldogságtól, mivel régebben ezek a dolgok ABSZOLÚT nem okoztak problémát.
A hasonlat, ami eszembe jutott, amíg erről beszélgettünk, az volt, hogy az egész olyan, mintha lett volna egy balesetem, és most kezdenék el újra járni. Lehet, hogy az adott körülmények között 1-2 lépés is hatalmas dolog, de én csak arra tudok gondolni, hogy volt időszak, amikor futkároztam... Erre viszont azt mondta, hogy az csak látszólag volt olyan boldog futkározás, mert már akkor bennem volt mindaz, ami csak most jött a felszínre, és most kell megküzdenem vele, de most legalább, ha nehezen is, de HELYESEN tanulhatok meg járni. Csak ez nem lesz túlzottan könnyű.

Állatkertben jártam tegnap

2012-03-25T07:46:00.003+02:00

Hapsi a gyerekének a farkasnál: "Nézd már, husky!"

ennyi elég is.

beteeeeeg

2012-03-22T14:35:00.001+01:00

Jaj, beteg vagyok! Utálom a torokfájást, fejfájást, rossz közérzetet!!!! Úgy fekszem itt, mint egy hulla, és az ID Discovery műsoraival szórakoztatom magam.
És persze félek, mert hányingerem van és a gyomrom is rossz.

foghelyzet

2012-03-20T08:46:00.003+01:00

Nem sikerült valami bazi jól a múltkori gyökérkezelés, ugyanis elég durván elkezdett fájni vasárnap a fogam. A szitu odáig fajult, hogy az egész bal oldalam elkezdett fájni, torkom, állkapcsom, a fájdalom a bal alsó fogaimba is átsugárzott. Nem vettem be gyógyszert (tudjátok, én csak nyugtatókat meg daedalont nyomatok), éreztem, hogy ez itt nem lesz egy nyerő szitu, főleg ha csak csütörtökön megyek el fogdokihoz, úgyhogy hétfőn reggel sürgősségi jelleggel elmentem, és lám-lám, igazam lett, begennyesedett a fogam. Csodálatos. Az még csodálatosabb, hogy utána mehettem az egyetemre félig zsibbadt szájjal. Mindenesetre örülök, hogy túlestem a heti fogászati kezelésemen, jövő hétfőig nyugalomban lehetek.
Apropó, fogak. Apám hazaállított pár napja egy új fogkefével (valami SuperShine DiamondTeeth stb.), komolyabb memóriája van, mint a telefonomnak. Ötféle sikálási mód van rajta, mos, fehérít, mittoménmicsinál. Azt hiszem, be is van időzítve a kétperces fogmosásra, és utána kikapcsol.

De ebből én még nem tapasztaltam semmit, mert egyelőre nem mertem használni.

itt a tavasz, dagad a... nemtommi

2012-03-17T19:26:00.002+01:00

Itt a tavasz! VÉGRE! Jön a megújulás, a kivirágzás, a boldogság és napsütés, meg egyéb csodálatos giccses dolgok időszaka. Műiróniát félretéve, tényleg örülök, hogy vége a télnek, mert kibaszottul utálom. Eleve is hajlamos vagyok begubózni, bedepizni, de a tél csak rásegít. Tavasszal legalább nem kell 15 percnyi előkészületet tenni, ha az ember ki akar lépni a kertbe.
Sok minden történik mostanában, akár nagyszabású változások is bekövetkezhetnek az életemben, de természetesen nem fújták el a szorongásaimat. Ugyanúgy vannak jobb és rosszabb időszakaim. Amikor jól vagyok, úgy érzem, minden lehetséges, és már haladok kifelé a "betegségemből". Amikor meg elkap egy rosszabb fázis, akkor iszonyat levert tudok lenni - ilyenkor kétségek gyötörnek a gyógyulásommal és a jövőmmel kapcsolatban.
De elhatároztam, hogy a szemléletemen IGENIS változtatni kell. Megpróbálok ezentúl másképp nézni a dolgokra. Például ha vár valami, amit nagyon nem szeretnék, meg fogom tiltani magamnak, hogy előre gondolkozzak rajta. És ha odaérek a valaminek a kapujába, akkor előretekerem az agyam, és arra gondolok, hogy milyen jó lesz, ha vége lesz. (A fogászaton lesz alkalmam gyakorolni.)
Újra - sajnos hosszú szünet után - folytatom a relaxációt, majdnem minden nap eszembe is jut, és szorgalmasan csinálom. Ártani biztos nem árt. De nagyon nehéz 25 percre kikapcsolni nemcsak a telefont, az internetet, mindenkire rászólni, hogy hagyjon békén, hanem kikapcsolni az AGYAMAT is, elvonatkoztatni attól, hogy apám a mellettem lévő szobában szöszmötöl, vagy anyám éppen mosogat, illetve, hogy jaj, válaszolt-e már a rovatvezető az e-mailre. Ez nagyon nehéz. Az ébredés időszakában, amikor már kinyitom a szemem, nagyon nehezen állom meg, hogy az utolsó perceket is végigüljem és végighallgassam. Egyelőre kicsit ilyen "jaj, csak tudjuk le a dolgot"-érzéseim vannak a relaxációval kapcsolatban, de ez idővel remélhetőleg javulni fog, és beépül a mindennapi rutinomba.