SFblogs - sci-fi blog Bejegyzéshttp://sfblogs.netSci-fi és fantasy rajongók blogjaenhttp://wordpress.org/?v=3.0.1SFblogshttp://feedburner.google.comLét, igazság, szerelemhttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/22/let-igazsag-szerelem/lnpetersWed, 22 Feb 2012 14:39:52 PSThttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/22/let-igazsag-szerelem/ ]]>Dalaink tárgya legyen: Lét, Igazság, Szerelem. ------ Ritmus a Lét, Ragyogás, Metrum a szívdobogás. ------- Ritmusban épül a Rend; Isten is versben teremt. ------- Rímcsengettyű zenéje Hajnalt hozhat az éjre. -------- Csupán metrummal terem Lét, Igazság, Szerelem. -------- Metrum nélkül más se jár, Mint a vénülő Halál. -------- Osztogat dohos, zöld kekszet, S még dohosabb intertextet. ------- Posztmodern fekete lyuk; A metrumot nem adjuk. ------- A szó igaz, hű barát, Ne üld halotti torát. ------- Szegény, beteg ráció; Üres rezignáció. ------- Lét, Igazság, Szerelem... Kevesebbet sohasem. ------ A metrum tovább ragyog, Mert az Élet élni fog. ------ A ritmus a Lét maga, S Élet a Lét ritmusa. ----- Dalaink tárgya legyen: Lét, Igazság, Szerelem.http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/22/let-igazsag-szerelem/feed/Második pillantás a pokolbahttp://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/22/masodik-pillantas-a-pokolba/kisviragWed, 22 Feb 2012 11:21:14 PSThttp://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/22/masodik-pillantas-a-pokolba/ Boros András: Éjszakai járat Jó választás kezdő novellának, (bár annak igazából nem feltétlen nevezném rövidsége miatt, inkább ilyen hangulatkeltő ujjgyakorlat), nagyon jó a hangulata. Egy apró hibája, hogy baromi hamar rájön az ember, hogy pontosan melyik járat is ez - de ez nem feltétlen az írás hibája, sokat számított azért az, hogy milyen kötetben van, és annak mi a tematikája. Tetszett, jó volt, nem kívánt sem többet, sem kevesebbet. Christine Ardens: Lili Egyetlen pozitívuma talán, hogy rövid. Nem tudta felkelteni az érdeklődésem, az elpusztult város - világ, meg az, hogy a főszerelő ebben milyen szerepet játszott és ki vagy mi is Lili... sem az ötlet, sem a hangulat, sem a kivitelezés nem volt jó. Az információk az utolsó bekezdésekben zúdultak ránk, hogy mi történt, sok volt a "nem tudom miért csinálom, mert nem kéne, de azért csinálom" rész is... összesen egy fintorra futotta. Ripp Gábor: Álpadló Egy rendkívül hosszú (55 oldal az összesen 233 oldalas kötetben!) történet, amit ha tudom, hogy ilyen hosszú, bele sem kezdek. Végig ambivalens érzéseim voltak, mert az ötlet nagyon jó volt, a kivitelezés viszont elég göröngyös (és ez még szóviccnek is elmegy ha tudjuk, miről szól :D ). Nagyon egyenetlen a stílus, sok olyan kifejezés, szófordulat van benne, aminek nem szabadna ott lennie, vagy ha ott van, akkor más részeknek is ahhoz kellene idomulnia (Lófaszt, curukkolt, elhúzta innen a belét a búbánatos francba és hasonlók, többet most nem keresek). Emellett szerintem kicsit túlírt. Olyan, mintha az író ezen gyakorolta volna a leírásokat. Jól csinálja, de még csiszolatlan, és sok feleseleges üresjárat, az egész tekintetében érdektelen dolgok vannak benne. (szerintem) Főként az eleje van nagyon elnyújtva (lényegében a 9. oldalon kezdődik! ja és ezt megnézve megtalálatam még egy pontot, amin kicsit megakadtam: Offspringet és apocalypticát hallgat a srác és idézem:"Szemét lehunyva hallgatta a dübörgő traktusokat és majdhogynem elbóbiskolt" most vagy rosszul fogalmaz, és a betett válogatás CD-n nem az említett két zenekar zenél, vagy nem értem. De mondjuk az idézett mondat két fele is ellentmondó szerintem, nekem legalábbis nehéz elképzelni, hogy dübörgő traktusokra bóbiskolok :) ). Szóval, főként az eleje van elnyújtva, sokkal hamarabb el kellene jutnia az ásásig. Utána a különböző szintek leírás és történései még egész rendben vannak, jó hangulatot teremtenek (bár ebből ki-kizökkentenek a pongyola szóhasználatok). A vége felé viszont a rendőrös rész, ami 4 oldalnyi, szerintem úgy, ahogy van, teljességgel felesleges. Vagy pár mondatban elintézhető, de szerintem még az sem szükséges. Egyébként azért volt kicsit furcsa ez a stílusbeli hullámzás, mert a látomások viszont nagyon rendben, nagyon egyben vannak. Bár a cigányparasztos szövegezésével nem feltétlen értek egyet, de ezek legalább egységet alkottak. Ezt kellett volna tudni megtartani a fő szövegnél is végig. Ja, és a végén rákeresni arra, hogy "Alex" kiemeltetni az összeset, majd minden másodikat kicserérni vagy kitörölni :) Ha dolgozna vele még kicsit az író, egy élvezetes, fantasztikus (több értelmeben is) írás lehetne/lehetett volna belőle.
]]>Miután végeztem az ÚG18-al, a KIMTE kiadványát vettem elő, mert itt nem jutottam még messzire. Kivételesen szakítva szokásaimmal, elkezdtem az elején (ebbe persze belejátszott az is, hogy az első kettő alig három oldalas).<!--more--> <strong>Boros András: Éjszakai járat</strong> Jó választás kezdő novellának, (bár annak igazából nem feltétlen nevezném rövidsége miatt, inkább ilyen hangulatkeltő ujjgyakorlat), nagyon jó a hangulata. Egy apró hibája, hogy baromi hamar rájön az ember, hogy pontosan melyik járat is ez - de ez nem feltétlen az írás hibája, sokat számított azért az, hogy milyen kötetben van, és annak mi a tematikája. Tetszett, jó volt, nem kívánt sem többet, sem kevesebbet. <strong>Christine Ardens: Lili</strong> Egyetlen pozitívuma talán, hogy rövid. Nem tudta felkelteni az érdeklődésem, az elpusztult város - világ, meg az, hogy a főszerelő ebben milyen szerepet játszott és ki vagy mi is Lili... sem az ötlet, sem a hangulat, sem a kivitelezés nem volt jó. Az információk az utolsó bekezdésekben zúdultak ránk, hogy mi történt, sok volt a "nem tudom miért csinálom, mert nem kéne, de azért csinálom" rész is... összesen egy fintorra futotta. <strong>Ripp Gábor: Álpadló</strong> Egy rendkívül hosszú (55 oldal az összesen 233 oldalas kötetben!) történet, amit ha tudom, hogy ilyen hosszú, bele sem kezdek. Végig ambivalens érzéseim voltak, mert az ötlet nagyon jó volt, a kivitelezés viszont elég göröngyös (és ez még szóviccnek is elmegy ha tudjuk, miről szól :D ). Nagyon egyenetlen a stílus, sok olyan kifejezés, szófordulat van benne, aminek nem szabadna ott lennie, vagy ha ott van, akkor más részeknek is ahhoz kellene idomulnia (Lófaszt, curukkolt, elhúzta innen a belét a búbánatos francba és hasonlók, többet most nem keresek). Emellett szerintem kicsit túlírt. Olyan, mintha az író ezen gyakorolta volna a leírásokat. Jól csinálja, de még csiszolatlan, és sok feleseleges üresjárat, az egész tekintetében érdektelen dolgok vannak benne. (szerintem) Főként az eleje van nagyon elnyújtva (lényegében a 9. oldalon kezdődik! ja és ezt megnézve megtalálatam még egy pontot, amin kicsit megakadtam: Offspringet és apocalypticát hallgat a srác és idézem:"Szemét lehunyva hallgatta a dübörgő traktusokat és majdhogynem elbóbiskolt" most vagy rosszul fogalmaz, és a betett válogatás CD-n nem az említett két zenekar zenél, vagy nem értem. De mondjuk az idézett mondat két fele is ellentmondó szerintem, nekem legalábbis nehéz elképzelni, hogy dübörgő traktusokra bóbiskolok :) ). Szóval, főként az eleje van elnyújtva, sokkal hamarabb el kellene jutnia az ásásig. Utána a különböző szintek leírás és történései még egész rendben vannak, jó hangulatot teremtenek (bár ebből ki-kizökkentenek a pongyola szóhasználatok). A vége felé viszont a rendőrös rész, ami 4 oldalnyi, szerintem úgy, ahogy van, teljességgel felesleges. Vagy pár mondatban elintézhető, de szerintem még az sem szükséges. Egyébként azért volt kicsit furcsa ez a stílusbeli hullámzás, mert a látomások viszont nagyon rendben, nagyon egyben vannak. Bár a cigányparasztos szövegezésével nem feltétlen értek egyet, de ezek legalább egységet alkottak. Ezt kellett volna tudni megtartani a fő szövegnél is végig. Ja, és a végén rákeresni arra, hogy "Alex" kiemeltetni az összeset, majd minden másodikat kicserérni vagy kitörölni :) Ha dolgozna vele még kicsit az író, egy élvezetes, fantasztikus (több értelmeben is) írás lehetne/lehetett volna belőle.http://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/22/masodik-pillantas-a-pokolba/feed/Gyorshír: Az ember könyve az Agave kiadónálhttp://hackett.sfblogs.net/2012/02/22/gyorshir-az-ember-konyve-az-agave-kiadonal/hackettWed, 22 Feb 2012 04:05:47 PSThttp://hackett.sfblogs.net/2012/02/22/gyorshir-az-ember-konyve-az-agave-kiadonal/Agave kiadó fogja megjelentetni, mégpedig június elején a könyvhéten. http://agaveblog.hu/archives/2012/02/22/Uj_szerzo_Brandon_Hackett/ A részletekről később.
]]>Gyorshír, csak címszavakban: Az ember könyvét az <strong><a href="www.agavakonyvek.hu">Agave kiadó</a></strong> fogja megjelentetni, mégpedig június elején a könyvhéten. <a href="http://agaveblog.hu/archives/2012/02/22/Uj_szerzo_Brandon_Hackett/">http://agaveblog.hu/archives/2012/02/22/Uj_szerzo_Brandon_Hackett/</a> A részletekről később.http://hackett.sfblogs.net/2012/02/22/gyorshir-az-ember-konyve-az-agave-kiadonal/feed/Eszement krónikák 3.fejezéshttp://virgonc.sfblogs.net/2012/02/22/eszement-kronikak-3-fejezes/virgoncWed, 22 Feb 2012 03:13:50 PSThttp://virgonc.sfblogs.net/2012/02/22/eszement-kronikak-3-fejezes/ ]]>3. A következő pillanatban nagy dörrenés kíséretében beomlott a fal, az így támadt nyíláson át pedig egy ügybuzgó csatatérre nyílt kilátás.Már meg sem lepődtem azon,hogy fényes nappal van. A harcoló feleket egyáltalán nem lehetett egymástól megkülönböztetni - senkin sem volt egynruha,továbbá az emberek mellett mindenféle formájú, és fajú szerzet küzdött egymással elkeseredett intenzitással.A fegyverek is legalább ilyen sok félék voltak,nem is beszélve néhány különös alakról, kik bizonyára harci sámánok,és mágusok lehettek.Ezeket kisebb-nagyobb, szappanbuborék szerű aura vette körül,melyekről rendre lepattantak a kölönféle szúró,és vágó eszközök,ők azonban minden akadály nélkül eregették kétségkívül szín,és formagazdag varázslataikat,látszólag ügyet sem vetve arra,hogy azok épp hol lépnek működésbe,avagy fejtik ki hatásukat.Némelyik varázslat óhatatlanul félre sikerült - ilyenkor gyilkos sugarak,vagy mérges felhők helyett összecsomózódott szivárványok,táncoló lepkék,vagy épp futó jégeső rohamok emelték néhány másodpercig a csata fényét.Még egy - valószinüleg tévedésből - megidézett szirént is láttam,aki egy tócsában vergődött kétségbeesetten,míg le nem taposta egy páncélos lónak egyáltalán nem nevezhető,nyolc lábú hátas jószága. -Elnézést.-hallatszott egy ismerős hang.-Véletlenül megnyitottam egy ablukot.-Az inas lépett a szobába,és jelentőségteljes képet vágva rám kacsintott.-Kérem,kövessen. A csatakép eltűnt,a fal ismét ott állt a helyén,mint ha mi sem történt volna. -Nem történt semmi.-feleltem,és komoly erőfeszítésembe került,hogy ne kerítsen hatalmába egy hisztérikus röhögő görcs.No,nem,mint,hogy ha e miatt bár ki is szemrehányást tehetett volna nekem az adott helyzetben. Hosszan kanyargó folyosókon haladtunk tova,néha az az érzésem volt, hogy körbe-körbe járunk,de végül mégis csak megérkeztünk a vacsora helyszínére. Nagyjából ilyesmire számítottam,a terem,és az ételek választékának gazdagsága azonban minden képzeletemet felül múlta.Nem kevésbé a részt vevő személyek sokasága - vagy két tucatnyi gazdag nemes úr,és házastársaik.Mindnyájan emberek voltak - legalább is annak néztek ki, a nőnemű vendégek viszont - az előcsarnok karzatán pipiskedő hölgykoszorúval ellentétben - mind meglehetősen korosak voltak,és csúnyák.A leg visszataszítóbb külsővel ráadásul épp egy ötös ikrek rendelkezett - ezek különböző színű,de azonos szabású ruhákban ténferegtek mindenfelé,bántó,fejhangú nyihogásokat hallatva mintegy menetrend szerint. A társaság épp most volt átvonulóban a szomszédos teremből,mint ha az érkezésemhez igazították volna a vacsora hivatalos kezdetét.Kissé furcsán éreztem magamat egyszerű gúnyámban a sok cicoma között, övemben a karddal,melyet ideiglenesen régi,még nedves ingembe csomagoltam.Ráadásul senki nem szólt hozzám,akár,ha ott sem lettem volna.Sior Mrzga egyelőre nem mutatkozott,így nekiláttam elvegyülni a tömegben,és fülelni,hátha sikerül valami értelmeset kihámozni valamelyik eszmecseréből.Ám a levegőben megint csak számomra ismeretlen szavak,és kifejezések repkedtek alany,vagy állítmány gyanánt,néhányan pedig teljesen idegen nyelveken cseverésztek. Telt múlt az idő,a helyzet mit sem változott.Majd kiugrott a gyomrom a helyéből,de senki sem nyúlt az ételhez,így én is tűrtőztettem magamat. Mintegy fél óra telhetett el,melynek nagy részét egy ablak mélyedésben töltöttem.Végül aztán cselekvésre szántam el magamat.Egy nagy darab, csontos nőszemély,ki az imént még egy alacsony,uborka fejű,kopasz uriemberrel flörtölt,most magányosan álldogált az ínyencségekkel roskadásig megrakott asztal mellett - úgy terveztem,megszólítom,és mondok valami szépet narancsszínű kontyáról,miközben észrevétlen elcsenek egy szenvtelenül lelógó lángost az asztal legszélén a gravitáció erőivel tiszteletre méltó odaadással dacoló tálról,majd elfogyasztom azt az ablakfülke magányában. Tervem mesterinek tűnt,szándékom pedig megingathatatlannak.Még ha észre veszi is valaki,csak nem fognak belőle ügyet csinálni,és ha mégis, hát megpróbálom elütni a dolgot valami tréfával, a leg végső esetben pedig ünnepélyesen bocsánatot kérek. -Engedje meg,hogy megjegyezzem,igazán lebilincselő látványt nyújt kegyed hajkölteménye.-nyilatkoztattam ki,aztán egyszerre több meglepetés is ért. Pedig már épp készültem azt hinni,hogy képes vagyok napirendre térni a leg bizarrabb fordulatok,és perdületek felett is,s lám: A nő ügyet sem vetett rám,aztán egyenesen átsétált rajtam,a kezem a meleg lángos helyén a hűvös semmit markolászta,a terembe pedig maga Sior Mrzga rontott be egy tucat katona kíséretében,vádlóan felém emelve kolbásznyi muatóujját. -Imposztor!Áruló!-kiabálta,és ezúttal aztán tényleg dühösnek tűnt.-Sejtettem én,hogy valami nem stimmel veled,és ah,igazam is volt! -De én...-kezdtem volna mentegetni magamat,de neki úgy látszik ősi szokása volt,hogy az emberbe fojtsa a szót (no meg a szuszt),mert hajthatatlanul monologizált tovább,méghozzá olyan hangerővel,mely eleve meddővé tett mindennemű álláspont foglalási kísérletet. Közben kifakultak,majd eltűntek a vendégek,és az ételek is - az egész hajcihő nem volt más,mint puszta illúzió! Szó szót követett - természetesen csakis Sior Mrzga részéről - engem pedig négy markos katona ragadott meg,és már vittek is,egyenesen a tömlőcbe. Azaz nem éppen egyenesen,mert most is mint ha mentünk volna pár tisztelet kört.A katonákkal sem adatott meg szót váltanom,mert a ház ura végig a nyomunkban loholt,részletesen ecsetelve,milyen hatalmas csalódást okoztam neki,s,hogy ezért hány féle kínzás,és halálnem szabható ki a helyi törvények szerint.Nos,a helyi törvénykönyvek meglehetősen vaskosak lehettek. Mire feleszméltem,egy hideg,nyirkos pincében ácsorogtam,szorosan a falhoz láncolva,szinte tökéletes sötétségben. Nos,egy valamit sikerült végre megtudjak kényszerű ittlétem során:érdemes megfogadni a fűcsomó hajú,földből előbújó,zöld színű,füleiket a nyelvükkel vakargató fejek tanácsait. A szó görgetegből,melyet Sior Mrzga rám zúdított,azt is sikerült kihámozzam, hogy a kivégzésemre másnap kora délelőtt kerül sor (ünnepélyes keretek között,természetesen). Feltűnt továbbá,hogy a kardomtól nem fosztottak meg - úgy véltem,az öreg ingbe tekerve nem vették észre,esetleg azt hitték,farkam van,és azt hordom ily módon valami helyi népszokás szerint. Azért az üktata igazán ráírhatta volna arra a rohadt szivaros dobozra,hogy nem tanácsos letüdőzni...vagy mit tudom én.Persze,az öreg messze földön híres volt vaskos tréfáiról,és sajátos humoráról...ámbár könnyen lehetséges, hogy ő maga sem tudta,milyen mellékhatásai lehetnek ennek az izének - esetleg valaki más épp őt szándékozta megtréfálni, udvarias viszonzás képpen valami hasonló gesztusra. Igaz,a helyzetem némi nemüleg túl mutatott a tréfásság konvencionális értelemben vett határain.Mindenesetre nem hallottam még olyan növényről, ami olyan erősségű hallucinációkat okozna,melyek akár valóra is válnának. Ám ezek szerint mégis csak létezik...hát,remélhetőleg elmúlik a hatása,még mielőtt kivégeznének,mondjuk.Annak a lehetőségét is ki kelett zárjam,hogy bár ki is rám találna annak az eldugott,elhagyatott udvarháznak a padlásszobájában. Viszont megpróbálhatom esetleg tudatosan irányítani a képzelgéseimet. Hisz manapság mást sem hallani,mint,hogy az emberi tudat csodákra képes! És ha ez az egész miskulancia az én agyamból pattant elő,akkor aztán tényleg! Tehát - a bilincseim folyékonnyá válnak...a bilincsim folyékonnyá válnak...a bilincsim folyékonnyá válnak...a bilincseim... -Na ne szórakozz,tényleg?-harsant egy reszelős hang valahonnan jobbról. Úgy látszik magamban beszéltem,ami mindezek után talán nem is csoda. Megrángattam a bilincseimet. -Egy fenét.-feleltem. -Hadd már,biztos varázsolni próbál.-csendült fel egy másik orgánum. -Fogadjunk,először próbálja.-recsegte az első. -Akkor talán nem ártana befogni a pofátokat.-szólalt meg egy harmadik. -Na,mer' te hallottál már olyat,hogy valakinek elsőre sikerült volna?-vetette fel a reszelős hangú. -Neked meg van jobb ötleted? -Annincs. -Akkor meg miért szólsz bele? -Nem én kezdtem! -Történetesen most tényleg nem ő kezdte. -Attól még nem kell mindenbe bele kotyognia! -Mint ha te nem kotyognál bele mindenbe! -Miért mi mást lehet itt még csinálni? -Barkóbázunk?-kérdezte egy sejpegő,vékony hangocska. -Kuss.-felelte a kórus. Egy darabig csend honolt.Talán azt várták,hogy újfent "varázsolni" kezdek, ezért aztán valahogy késztetést éreztem arra,hogy felvegyem a beszélgetés fonalát: -Hát,nem vagyok varázsló.-vallottam be. Vihogás,valaki obszcén hagokat produkál. Nem mondhatni,hogy nem számítottam valami hasonlóra. -Hányan vagyunk idelenn?-kérdeztem,és megint nem számítottam semmi érdemleges válaszra. -Veled együtt heten.-felelte a recsegős hangú.-Az én nevem Hurugy.Aztán itt van még Yppeg,aki manó,aztán Ullala,a féltündér,és a négyes ikrek. -Az összesen nyolc.-bukott ki belőlem. -De a négyes ikrek csak ketten vannak. -Az pedig hat. -Nem érted?Négyes ikrek,ketten vannak,annak az átlaga három. -Aha.-mondtam,hogy elejét vegyem a társalgás matematikai irányba való további eltolódásának,aztán én is bemutatkoztam. -Te miért vagy itt?-kérdezte Hurugy. -Hát...azt hiszem összekevertek valakivel.-feleltem. -Ó,az ilyesmi mindennapos eset.Nem túl izgalmas.-mondta lekicsinylőn. -Miért,te miért vagy itt?-kérdeztem vissza. -Lángost loptam. -Umgh... Egy pillanatra elakadt a szavam. -Én egy micsodát festettem Wlag főhóhányó arcára,amíg aludt.-dicsekedett talán a manó. -Én ezzel a helyedben nem vágnék úgy fel! -Te meg az anyósodat vágtad fel - hát az sem egy sikertörténet! -Pszt,valaki jön!Talán hoznak még valakit...elég sűrű ez a mai nap! -És akkor barkóbázunk? -Kuss! Fegyverek csörögtek,négy mogorva őr jött mindössze - értem! -Afranc.Csak az új fiút viszik a kínzókamrába...pedig kezdtem már megszokni.- zsörtölődött Hurugy. -Akkor nem barkóbázunk,ugye?-hallottam még elhalóan. Nem mentünk túlzottan messze.A pince egy része körkörösen volt kiképezve, tucatnyi kisebb cellára osztva,melyekben különféle kínzó eszközök díszelegtek. Így egyszerre tizenkét foglyot lehetett úgy abajgatni,hogy mindegyiknek rálátása legyen csaknem az összes többire - ám ez alkalommal úgy tűnt egymagam vagyok kénytelen a látványosság tárgyát képezni. -A mrcsáfra rakjuk,vagy a büblimára?-kérdezt az egyik pribék a másikat. -Hát nem figyeltél,mit mondott a főnök? -Neked kellett volna figyelened,te vagy a rangidős! -Nehogy már pont te gyere az én korommal,Balhorg! -Mé,akkor mi lesz? -Hát menj fel,és kérdezd meg! -Menj te! -Én ugyan nem megyek.Wacek,nyomás,te fogsz felmenni megkérdezni! -Úgy tudtam!De miért mindig én? -Te is ott voltál,figyelhettél volna,mit mond a főnök! -Aa...azt hiszem a teplofot mondta. -Azt biztos nem.Abba még mindig bele van szorulva annak birkózónak a karja. -Á,hát nem mindegy?Tegyük a mrcsáfra. -Csak,ha vállalod a következményeit annak,ha a főnöknek véletlenül eszébe jut, hogy azt mondta, a büblimára kellett volna tegyük! -Jóvanna,nem mindegy?Így most lesz pipa,úgy meg később,és még csak az sem biztos,hogy akkor az lesz,de az igen,hogy most eleve tök pipa,tehát ha én felmegyek, és szólok neki,hogy te nem emlékszel arra,hogy mit mondott,hát... -Elég,elég.Feltesszük aaa...büblimára. -Én azt hiszem,mégis csak a mrcsáfot mondta... -Én egyikhez sem ragaszkodom.-kockáztatattam meg az állás foglalást. -Érdekes.Pedig a büblimát jobban szokták szeretni.-felelte a rengidősnek titulált őr. Kétségkívül meglehetősen ráncos volt az arca,ám vaskos izmai fiatalos életerőről tettek tanúbizonyságot.Jóságos,értelmes kék szemeivel sajnálkozva tekintett rám. -Azt hiszem Sior Mrzga eleve összekevert valakivel.-folytattam némileg felbátorodván. -Ó,hát neki pocsék az arcmemóriája.-felelte a Balhorg nevű nyugodtan.-Mindig is az volt. -Nem lehet,hogy ezek szerint valaki másnak kellene itt lenneie a helyemben?-vetettem fel. -Minden bizonnyal.-vágta rá a rangidős.A többiek egyetértően bólogattak. -Nem lehetne e tény ismeretében eltekinteni a kínzástól?-kockáztattam meg. -Dehogynem.Volna rá mód. -Több is.-toldotta meg a Waceknak nevezett,közben azonban kitartóan folytatták vaskos bőr szíjakkal való kikötözésemet egy asztal forma szerkezetre. -És...ööö...mi akadálya?-folytattam laza társalgási hangnemben,gondosan ügyelve,hogy a hangom meg ne remegjen. Az öreg ugyanis időközben tüzet gyújtott egy nagyobb vastálban,amibe aztán bele is fektetett néhány furmányosan kampós végű szerszámot. -Nem is tudom. -Én sem...de valami biztos van,különben nem lennénk itt.-szögezte le a negyedik,egy cipóképű,bamba figura. -Aha,kell lennie valaminek...az öreg kínzómester biztosan tudná! -Nem lehetne esetleg megkérdezni?-érdeklődtem,remélve,hogy ezzel talán némi időt nyerhetek. -Ilyen esőben?A kutyát nem lenne szívem kitenni!-érvelt a rangidős. -Messze lakik?-kérdeztem. -Nézőpont kérdése.Szerinted messze van a Yowanna temető? -Hát,gyalog úgy negyed imporc.De nincs az a nekromanta,aki ilyenkor elvállalná egy kínzómester megidézését.Különben is mindenféléket beszélnek a népek manapság. -Az már igaz! -Kezdhetjük? -Nem.-szögeztem le. -Miért?-négy érdeklődve várakozó arc meredt fölém. -Hát...ma valahogy nincs hozzá kedvem. -Ez jó!-nevetett fel Wacek.-Még,hogy nincs hozzá kedve! Egy darabig fesztelenül heherésztek. -Jó a humorod,öregem.-veregetett vállon barátságosan a rangidős,aztán megvizsgálta az egyik kínzó szerszám végét,elég forró-e már. Na most,na most kellene nagyon gyorsan magamhoz térjek abban a padlásszobában! -Figyu!-bökött oldalba Balhorg.-Választhatsz sorrendet jó?Sütünk,kérdezünk,válaszolsz. Sütünk,válaszolsz,kérdezünk - na? -Te hülye,te!Hát mire válaszolna,ha nem tesszük fel a kérdést? -Nem lehetne úgy,mondjuk,hogy kérdés,válasz,aztán megint kérdés?-vetettem fel. -Várj csak...ez se stimmel.Kimaradt a sütés. -És az olyan nagy baj?-kérdeztem. -Baj?Hmm...hagyjuk a fenébe.Csináljuk,ahogy szoktuk.Csak összezavarodunk így.Tehát sütés,válasz,kérdés. -Az előbb ezt a verziót már elvetettük.-ragadtam meg az utolsó lehetőséget. -Igen,igen,én mondtam rosszul:sütés,válasz sütés. -Kimaradt a kérdés!-már szinte kiabáltam. -Hijnye,igazad van! -Franc aki megeszi,én felmondok!-a rangidős hevesen a tálba hajította az izzó kampót. Néhány szikra csiklandozta végig a lábam szárát.-Inkább elszegődök valahova gyertyatartónak,vagy nyitok egy csáponállót a Nocsá Mocsár melletti úton,de elegem van ebből a stresszből!Nem való ez már az én koromban! -Így is van.-siettem egyet érteni.-A jól végzett munka után az ember megérdemel egy kis pihenést...vagy legalább azt,hogy nyugodt körülmények között éljen!-fejtettem ki az ügyben foglalt álláspontomat. -De tata,ez egy négy emberes munka!-vetette fel a társaság negyedik tagja,egy aszott, kopasz,nyakigláb fickó,akinek az egész feje tele volt durva égés nyomokkal - talán egyszer őt is összekeverték valaki mással. -Hagyd csak,minden alkalommal rájön a hoppáré,aztán csak megcsinálja a melót.- legyintett Wacek. -Ez rágalom!-tiltakoztam.-Ez a jóember igenis ura a szavainak,nem beszél csak úgy hipp-hopp a levegőbe! -Hej...-az öreg szemei megteltek könnyekkel,vállait megrázta a zokogás.-...én tényleg csak a számat jártatom!Egy rongy ember vagyok!Egy senki!Hát mire vittem én az életben?-teljesen össze törve egy közeli sámlira rogyott,ami azonban valószinüleg valami más volt,mert nagyon hamar felpattant róla,és a hátsóját kezdte masszírozni. -Ugyan már,tata,ne mondj ilyeneket!-vígasztalta az égetett fejű,engem meg a guta kerülgetett,a tálkában ugyanis egyre égett a tűz,és kezdte kegyetlenül csípni a jobb lábamat - persze épp ott,ahol az az izé belém harapott rögvest az érkezésem után. A szerszámok is egyre inkább átizzottak - az egyik épp a bokámat lefogó szíj felé kezdett hajlani.Homályos,ám de kétség kívül kétségbeesett terv kezdett kibontakozni lelki látószerveimnek bizonytalanul remegő rémképei között. -Nehogy már bedőlj neki!-háborodott fel Wacek.-Minden alkalommal eljáttsza ezt az egész cirkuszt!Hogy őt így,meg úgy kell sajnálni,meg minden!Bolond vénember! -Légyszíves ne sértegesd!-keltem hevesen a védelmére.-Te nem tudhatod,neki milyen élete lehetett! Mellé fogtam: -Pont én ne tudnám?Hisz az apám! Talán még sem fogtam annyira mellé,mert erre az öreg még inkább óbégatni kezdett, hogy miket nem kell hallania a saját fia szájából,meg,hogy senki sem tökéletes,de ő aztán megtett minden tőle telhetőt,és erre mi a hála... Szó volt még egy anyáról,akit ideje korán sírba vitt valamelyikőjük,és aki aztán persze,hogy minden hétfőn öreg szilfid formájában kísért,meg egy elkártyázott birtokról,amit később amúgy is a közeli tengerbe taposott egy hegyi óriás,meg egy fiatal,bimbódzó szépségű tehénről,aztán vámpírokról,tőzsdéről,a kuncogó bableves helyes receptjéről,egy elsüllyedt birodalomról,a nagy bezzeg járványról... és akkor végre lekonyult a kampó vége,és átégette a bokámat tartó bőrszíjat. Már csak egy ügyes rúgásra volt szükség,hogy az izzó vasdarab a kezemet is kiszabadítsa a béklyóból.Kár,hogy a rúgás nem volt túl ügyes,így a bokám mellett a csulkóm is össze-vissza égett,de így legalább elő ránthattam a kardomat, villám gyorsan kiszabadítva előbb a másik kezemet,majd a másik lábamat is... Azt hittem,ezek négyen egyként rontanak majd rám,de csak álltak ott,és néztek, és még csak különösebb meglepetés sem tükröződött az arcukon. "Ilyen rosszak lennének az esélyeim?"-tűnődtem.-"Hát,bizony egy általam teljesen ismeretlen föld alatti labirintus mélyén vagyok egy bizonytalan kiterjedésű épületben,melynek gazdája épp a véremet kívánja puszta feledékenységből..." -Te!-böktem Wacek felé.-Mutasd a kiutat! -Én?-kérdezte Balhorg. -Igen,te.-nem álltam le vitatkozni. -Kiutat?-rettentő hülyén nézett rám. -A kijáratot!Azt a helyet,ahol bejöttem! Erre meg röhögni kezdtek. Szerencsére emlékeztem még,merre van a többi fogoly,felkaptam tehát egy fáklyát,és már iramodtam is tova. -Hé! -Ne siess már úgy!-kiabáltak utánam,aztán megint csak heherészni kezdtek, amitől - láss csodát - még idegesebb lettem,mint amilyen addig voltam. Nemsokára el is értem a tömlőcig,ahol is a kard segítségével mindenkit megszabadítottam bilincseiktől - a fegyver még csak ki sem csorbult,csak a bíborszín kő izzott fel minden egyes csapásra. -Eh! Ez szép volt tőled!-recsegte Hurugy.A fényben látszott,hogy hosszú, ősz szakállú öregember,s már elég régóta ki lehetett kötve,mert alig állt a lábán.A többiek valamivel jobb állapotban voltak: a manó alig volt nagyobb egy macskánál,Ullala,a féltündér pedig csábosan riszálta magát, bár amit riszált,azt más az ő helyében nem nagyon riszálta volna.Az ikrek pedig két muris képű fiúcska volt,szemre úgy nyolc-tíz évesek.A bilincsektől megszabadulván rögtön egymást kezdték lökdösni. Hát - nem volt épp egy díszes társaság,de ezzel kellett beérnem.Mivel a leg értelmesebbnek talán a vén Hurugy tűnt,neki tettem fel a kérdést: -Merre van itt a legközelebbi kijárat? -Kijárat?-nézett rám furcsán,és valahogy ettől én is furcsán kezdtem érezni magamat. -Igen.Felteszem tisztában vagy a kijáratok alapvető természetével.- vetettem fel,igyekezvén nyugodt,és kimért maradni. -Én ne lennék tisztában a kijáratok alapvető természetével?-kérdezett vissza fennsőbbségesen.-Ha nem tudnád,kimondottan kijárat specialista vagyok!Kulcsárként szolgáltam végig tizen hét évtizedet Tesecraa alhercegi középfúria úrnő mind a négy és fél palotájában! -Gratulálok.-sziszegtem a fogaim között.-Engem viszont jelenleg az érdekel,INNEN hol vezet kijárat!!! -Innen?Hát nem tudtad? -Mit nem tudtam???-azt hiszem a kelleténél egy kicsit jobban felemeltem a hangomat. -Innen nincs kijárat!Ide csak bejárat van!És kikérem magamnak ezt a hangnemet!Csakis azért tűröm el,mert olyan jól esik ez a kis mozgás,és ezt neked köszönhetem.Ezzel azonban a szívességet vedd úgy,hogy le is tudtam,rendben? -Elnézésedet kérem,elragadt az indulat.-szóltam némi szédüléssel küzdve.- Csak hadd legyen még egy utolsó kérdésem. -Na jó.Egye fene.Kérdezz. -Hol van az ide vezető bejárat? -Nem mindegy?-vonta meg aszott vállait.-A bejáraton nem lehet kimenni. Kezdett bennem körvonalazódni a probléma jellege.Úgy döntöttem,azért még sem zárom le a maga teljességében a témakört: -Én mégis megpróbálnám.-mondtam. -Lelked rajta. -Ha tudnám,hol a bejárat...különben is!-gyúlt hirtelen világosság tépázott elmémben.-Sior Mrzga személyesen kísért ide,és ő mégis távozott! -Még szép!Övé a hurok.-kapcsolódott a beszélgetésbe Lullala. Talán vele többre megyek. -Miféle hurok ez? -Hát téridő,te hülye.-felelték kórusban az ikrek. Hát ezért nem szaladtak utánam a fogdmegek,hiszen ők is csak foglyok,mint mi - míg persze másképp nem dönt a sorsukról az agyalágyult Sior Mrzga. -Na,kiugráltátok mára magatokat?-jelent meg a cella ajtajában Balhorg kerek ábrázata. Az ikrek nyelvet öltött. -Egy lépést sem!-szegeztem rá a kardomat. -Ahogy parancsolod.-mondta,még csak nem is flegmán,aztán zsebre dugta a kezeit,neki dőlt az ajtó félfának,és tovább figyelt.A válla felett egy pillanatra felvillant egy adag sebhely két szemmel,orral,és szájjal. Nem igaz,hogy egy ennyire tutyimutyi társaságot kellet kifogjak! -Figyeljetek rám!Valahogy ide kell,hogy csaljuk Sior Mrzgát.Túszul ejtjük,így kénytelen lesz kivinni minket innen,és szabadon engedni,ha kedves az élete! -Nem az!-csendült fel a folyosóról Wacek hangja.-Kimondottan szuicid hajlamú. Majdnem mondtam valami olyat,amit nem illik mondani. -Ámbár...-szólalt meg a vén Hurugy,hosszú,molyrágta szakállát símogatva.- Van valami,ami igen kedves neki...legalább is elég fontos ahhoz,hogy talán áldozatot hozzon érte. Csaknem sírva fakadtam örömömben!Végre valaki egy értelmes,összetett mondatot ejtett ki a száján ebben a tébolyult világban! -Mi az?-kérdtem mohón. -A csupulazizenepetár. -Ám legyen.-hagytam rá. -Nem is érdekel mi az?-meredt rém meglepetten Hurugy. -Mi az?Mi az?-ugráltak az ikrek. -Egy kulcs.Engem is azért raboltatott el,mert,hogy - bátran állíthatom - Noote-orrya leg elismertebb kulcsárai közé tartozom...tartoztam. -Mit nyit az a kulcs?-érdeklődtem szaporán,szertelen,és indokolatlan örömöt érezve a felett,hogy végre sikerült megtudjam ennek a különös világnak a nevét...már ha nem egy távoli vidékről van szó,melyet a vén kulcsáron kívül gyakorlatilag senki nem ismer,és esetleg merő szenilitásból ő is össze keveri mondjuk ifjúkora egy népszerű táncosnőjének a nevével. -Állítólag önmagát.Ez esetben ez az egyetlen olyan kulcs a világon,mely önmagát nyitja.- szemmel láthatóan feldobta,hogy a szakmájába vágó kérdésről kell előadást tartania egy némileg érdeklődő,de rosszabb esetben is csak közömbös hallgatóság előtt.-Mivel azonban senki nem tudja,mely irányban nyit,és mely irányban zár,a kulcsot sokáig senki sem merte elmozdítani a helyéről , a Toyokraai Józsda tükörkápolnájából.Egy napon azután nyoma veszett.Egyesek szerint a tolvaj véletlenül elejtette,így a kulcs többször is megperdült,és így jött létre a Zsogolyataftonyi Furcsulat,de a mágusok zöme kizárja ezt a lehetőséget. Fogalmam sincs,Sior Mrzgának mi szüksége lett volna a kulcsra,de abban az időben igencsak foglalkoztatta a dolog.Mivel azonban a varázslója segítségével hamar megbizonyosodott róla,hogy a valót állítom,midőn az ügyben tapasztalt tudtalanságomról teszek tanúbizonyságot, bezárt ide. -Bűnös méltánytalanság.-rázta a fejét Lullala. -A csupulazizenepetár eredete is homályba vész különben,egyesek szerint hopzoikreprászi mizsurkok frocraválták nyermegő hamzsolyként,de... -Ez pillanatnyilag másodrendű kérdés.-szögeztem le,majd gyorsan hozzá tettem: -Alkalmas időben természetesen kirobbanó örömmel fogjuk meghallgatni a kulcs rejtélyes eredetét övező mendemondákat...és tényeket,most azonban...Balhorg, légy szíves lépj kapcsolatba Sior Mrzgával,és értesítsed,hogy információkat sikerült megtudnod tőlem a csupazizinaptár vagymi... -Csupulazizenepetár - a második "z"-nél a nyelv egészen előre hajlik a felső fogsor alá,mint ha egy fogunk közé szorult szőlőmagot próbálnánk kiköpni... -Álljunk meg egy szóra!-lépett elő most az általam "rangidős"-ként ismert fegyőr. -Nekünk itt biztos egzisztenciánk van... -De apám,az előbb még... -Kuss.Egyszóval : tető a fejünk felett,és a hurok természete folytán folyamatosan jóllakottak,és kipihentek vagyunk,mert itt bizonyos biológiai folyamatok úgymond felfüggesztődnek. Ez igaz volt - ugyan olyan farkas éhes,és dög fáradt voltam,mint mikor behoztak. -Továbbá Sior Mrzga van szíves,és fizeti utánunk a társadalom biztosítást,nem kínoztatja meg ok nélkül közeli hozzátartozóinkat,aztán...izé... -Nem öregszünk!-fűzte hozzá a sebhelyes. -Így van!Továbbá évente kapunk három nap fizetett szabadságot,Szent Tsenő napján pedig egy-egy rúd diós beiglit. -A múltkori avas volt.-szúrta közbe Wacek. -Hát a csajok?Pia?Rock and roll?-kérdezték az ikrek. -Ööö...nem ismerjük ezen kiváltságok mibenlétét. Döbbenet!Egyszerre három szó,aminek a jelentését én tudom,és itt valaki nem!!! -Nők,sör,és zene.-fordította le Lullala. -Ááá!Hát...ja nem.Azt nem.Azért van a fizetett szabadság...ugye.-maga az öreg fegyőr is kezdett elbizonytalanodni.-Igaz,hogy itt a környéken se kocsma,se hús-vér fehérszemélyek sincsenek...de ott az a vak dudás... -Jaj,neee!-fejtette ki véleményét a vak dudás által megtapasztalt kulturális élmények nyomán támadt emlékei kapcsán a grillezett fejű. Normális körülmények között mélységesen undorodom az ilyesmitől,de ha ezt valaki normális körülménynek titulálta volna,talán személyiségemtől még számottevően távolabb álló tevékenységek lehetősége is komoly esélyt kapott volna a megvalósulásra. -Hajlandó vagyok nektek BÁR MIT megígérni,ha együtt működtök velünk.- nyilatkozattam ki tehát. -Bár mit?-a pribékek izgatottan súgtak össze. -És mi a garancia arra,hogy be is tartod az ígéreteidet?-kérdezte Balhorg. Nos,hát itt is ismerik a politikát...vagy épp csak egy hajszállal kevésbé hülyék,mint amilyennek látszanak. -Nos...-megfáradt,és gordiuszi csomót idéző mintázatokba rendeződött agytekervényeim lázas munkába kezdtek.Mert most egy ilyenre mit is lehet ilyenkor mondani?-Én...valójában nem az vagyok,akinek látszom.Egy magas rangú személy vagyok,aki pillanatnyilag nem fedheti fel a kilétét.Egyelőre meg kell elégedjetek ennyivel.-rögtönöztem. -Magas rangú személy?-ismételte Wacek különös hangsúllyal.-No,mars vissza a kínzókamrába,de izibe!!! Hát ez nem jött össze. -Pszt!-jelzett ekkor a féltündér.-Ti nem halljátok? -Nem.-felelték többen egyszerre. -Mint ha valaki kaparászna valahol.-folytatta Ullala. -Tényleg!-fűzte hozzá Hurugy. Bávatagon ácsorogtam,és nem tudtam eldönteni,ezek most az időt húzzák,hogy váratlan támadással a katonákra vethessem magamat,vagy tényleg hallanak is valamit. -Arról jön.-folytatta Ullala.-Van még itt több cella is? -Néhány száz biztosan.-felelte Balhorg.-De mi nem nagyon szoktunk messzire elkóricálni,mert állítólag már elég sokan eltévedtek idelent.Két csontvázat még Njeeh is talált,mikor rájött a szapora a beiglitől. -Szerintem csak patkányok.-vetette fel Balhorg.-Bár el nem tudom képzelni,mi a fenén élhetnek meg idelent. -Talán épp azokon,akik időnként eltévednek. -Mindenesetre igazán kizabálhatnák annak a birkózónak a karját a teplofból. Rohadtul bűzlik,ráadásul semmi kedvem szétszedni e miatt a szerkentyűt, mert nem tudom ki tervezte,de az biztos,hogy nem sok köze volt a finommechanikához.Amúgy sem értettem sosem,minek annyi kerék,emeltyű, meg bizgentyű egy olyan egyszerű feladat elvégzéséhez,mint valaki karjának a kitépése.-ecsetelte Balhorg. -Miért,te,hogyan csinálnád? -Csendet!-jelentettem ki,nyomaték képpen dobbantva egyet a lábammal.A harapás, és az égés okozta sérülések újult erővel kaptak életre. -Ne bökdöss máán!-nyafogott az egyik ikrek. -Te kezdted!-így a másik. -Akkor nem barkóbázunk? -Kuss!-most már ordítottam. Leg nagyobb meglepetésemre valóban mindenki elhallgatott,és ekkor már számomra is kivehető volt az alig érzékelhető,bizonytalan kaparászás a cella túlsó vége felöl. Mivel az egyetlen fáklya történetesen az én kezemre csepegtetett valami forró fekete izét,kissé vegyes érzésekkel bár,de hátat fordítottam a bejáratnak,és sietős léptekkel a kaparászás irányába indultam. Az alacsony mennyezetű,durva sziklából kifaragott terem a túlsó oldalon váratlanul kitágult,az árnyékok pedig egy szűk,nagyjából kör alakú nyílást rejtettek.A vállam felett hátra pillantottam,de sem a rabok,sem az őrök közül nem követett senki (amely viselkedésre amúgy frissiben megint csak nem leltem ésszerű magyarázatot),így óvatosan magam elé nyújtottam a fáklyát,a lyukba. A túloldalon egy aránylag igényesebben kivésett,boltíves folyosó vezetett mindkét irányba.Kissé nehézkesen szuszakoltam magam át a lyukon - melyet talán valaki valaha épp szökés céljából vésett a falba - és tovább igyekeztem az innen már kifejezetten tisztán hallható kaparászsás felé. Alig néhány lépés után vasráccsal lezárt,aprócska cellák sora váltotta fel a kőfal szürke egyhangúságát - az átjáró buzgó vésnöke tehát valószinüleg nem fakadt dalra örömében,akár innen oda,ákár onnan idefele vésett.A cellák üresen,porosan, elhagyatottan álltak - valaha igen magas kultúrája lehetett e tájt a rabtartásnak,és őszintén szólva kissé csodálkoztam is,hiszen Sior Mrzgát ismerve arra következtethettem volna,hogy buzgón ápolja tovább e nemes hagyományt...ám, de nincs kizárva,hogy valahol korszerűbb,újabb börtönöket ásatott (vagy hurkolt), ahol épp teltház van,és azért kerültem én a sors merő szeszélye folytán épp ide. A folyosó kisvártatva véget érni látszott,a zaj a leges leg utolsó zárka felől jött.. Óvatosan,lehetőleg zajtalanul közelítettem,mert bár fáklyám fénye bizonyára elárult,nem tudhattam,kivel,mivel futok hamarosan össze,s,hogy az illetőt milyen következtetésekre ragadtatja kéretlen betolakodásom a magánszférájába. Nos,a cellában egy alacsony,sovány,mondhatni átlagos kinézetű ember - egy lapos,éles kődrabbal domborművet vésett az oldalsó falba.Elég rég munkálkodhatott már rajta,hisz a mű csaknem teljesen készen is volt.Valami féle mitologikus csata jelenetet ábrázolt a leg kisebb részletekig kidolgozva, méghozzá mesteri szinten.A munka során keletkezett kőpor nagy része az átellenső fal tövébe volt felhalmozva,illetve arra feltapasztva - onnan kaparhatta ki azokat a lapos,keményebb kődarabokat,melyeket szerszámként használt - ezekből több darab is szana-szét hevert körülötte,a porban. -Ez...csodálatos!-bukott ki belőlem,hiszen valóban lenyűgözött a látvány...de, hogyan volt képes emberünk minderre ebben a vak sötétben??? -Ugye?-mutatta büszkén.Közelebbről szemügyre véve kitűnt,hogy az átlagos külső azért tartogat egy-két meglepetést : bozontos,rőtvörös haja tövéből aprócska szarvak meredtek felfelé,az egyetlen ruhadarabját képező mocskos rongydarabból pedig - melyet sovány dereka köré tekert - egy hevenyészve begyömöszölt,karcsú, de hosszú farok bojtos vége kandikált ki.A szemei is furcsák voltak,pupillái hosszúkásak,mint amilyen a macskáknál szokás. -Jöjjön csak be,barátom,innen jobban látni!-és udvariasan kitárta előttem cellája ajtaját. Ezen már csak meg sem ütköztem.Figyeltem persze,hogy ne kerüljön a hátamba, de ilyesmivel még csak nem is próbálkozott - szemmel láthatóan tökéletes elégedettséggel töltötte el,hogy művének végre akad egy csodálója.Közben leginkább zavartan toporgott,kezeit tördelte,és torkát köszörülgette,mint aki nem találja a megfelelő szavakat a mondanivalójához. -Egészen rendkívüli.-mondtam,mert csakugyan megfogott a figurák elevensége,a merész magabiztosság,amivel mélységet adott a képnek,és az aprólékos kidolgozás,mely a lehetetlenséggel határosnak tetszett,figyelembe véve szerszámai esetlen durvaságát.-Nem lehetett könnyű...-tettem hozzá,hogy megtörjem a csendet. -Hát,nem is!-úgy tűnt végre szavára talál.-Csaknem egy évbe tellett,mire kipiszkáltam az első követ,amivel hozzá kezdhettem a munkához.Mikor itt tartottam- mutatott rá néhány folyóparton táncoló pucér nimfára - már könnyebben jöttek a kövek,de hát akkor meg a résből elő tört a huzat.A huzatra nagyon kényes vagyok. Ekkor még nem volt elég kőporom,hogy betömjem a rést,hát az ingem egyik ujját használtam fel,de azt meg kirángatta a túloldalról valami állat.Most már csak attól rettegek,hogy leomlik nekem az egész hátsó fal,mielőtt végeznék a képpel. A szomszéd cellába egy csatajelenetet tervezek,de az is lehet,hogy a hakapeszik bevonulását örökítem meg,még nem döntöttem el. -Mit is mondott?-figyelmem a műalkotás felől sebtiben az azzal szemközti oldalra irányult.-Huzat?Rés??Összedől???Ezer bocsánat! -Neee!-visított fel,de már későn. Teljes erőmmel nekirohantam a nyálas kőporral toldozott-foldozott falnak. Recsegve-ropogva omlott össze az egész - odakint épp hajnalodott. -Ezt most miért kellett?-kérdezte kétségbeesett hangon a művész.-Halálra fog kínozni a huzat! -Ugyan!Ezzel itt semmi idő alatt végez,aztán átköltözik egy másik cellába.- feleltem.-Hé!-kiáltottam vissza a folyosóra.-Itt a kijárat!http://virgonc.sfblogs.net/2012/02/22/eszement-kronikak-3-fejezes/feed/Davis újabb levelének részlete - XIII.http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/21/davis-ujabb-levelenek-reszlete-xiii/lnpetersTue, 21 Feb 2012 13:55:15 PSThttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/21/davis-ujabb-levelenek-reszlete-xiii/Folytatása következik.
]]>Még volt egy eszközöm, amiről eddig nem beszéltem, ez nem fegyver, de annál nélkülözhetetlenebb. Szerencsére még az első este elmondtam, hogy esetleg szükségem lehet valami ilyesmire, és Contarini úr valahonnan megszerezte a hozzá való eszközöket; elsősorban a lencséket. A Royal Society egyik tagja, a lengyelországi származású kiváló optikus, Johannes Heweliusz még 1647-ben szerkesztett egy érdekes eszközt, amelyet periszkópnak keresztelt el, és leírta Selenographia, sive Lunae descriptio című művében. A periszkóp alkalmas rá, hogy egy árokból, vagy olyan épületből, amelyből valamiért nem látunk ki, a magasba tolva tükörrendszere segítségével megláthassuk, amit egyébként nem láthatnánk. Rájöttem, hogy Zrínyi-Újvár romjai között akárhány kémlelőnyílást is vágathatok, mégsem fogom tudni, mi történik odakint. A sötétség amúgy is erősen megnehezíti majd a helyzetünket, nekünk kell az aknák felrobbantásával megkezdenünk a tatár elleni harcot, ehhez pedig nem nélkülözhetjük az áttekintést. A periszkóp lényegében egy cső alakú eszköz, amelynek két végén - egymástól bizonyos távolságban - a cső hossztengelyével 45 fokban álló fényvisszaverő tükröző felületek helyezkednek el. Tükrök és lencsékből összerakott derékszögű prizmák. A tükröző felületek a csőben egymás felé néznek, egymással párhuzamos síkban elhelyezve. A megfigyelt tárgyról érkező fényt a fejtükör vagy prizma 90 fokos irányeltérítéssel a másik tükörre vagy prizmára továbbítja, ahonnan a megfigyelő szemébe jut szintén 90 fokos irányeltérítéssel. Ez az optikai eszköz lehetővé tette. Hogy a várfal romjainak takarásából úgy nézhessek le a környékre, mintha felkapaszkodtam volna a fal tetejére. A periszkópot magam nem tudtam volna elkészíteni, ebben is a pálos szerzetesek segítettek, néhány velencei kereskedő, meg egy zágrábi diák, aki optikus professzorok előadását hallgatta valamikor holland földön. A periszkóppal egyetlen apró gondom volt: belenézve minden sokkal kisebbnek látszott a valóságnál, ehhez azonban hozzá kellett szoknom. A nagy szélső bástya maradványának tetejére dugtuk a ki a periszkópot, amelyet egy rúd tetejére ültettünk. A rúdhoz Sinkovics mester egyszerű forgószéket szerelt, így a széken forogva körbetekerhettem, és minden irányba szétnézhettem az eszköz segítségével. Kívülről nem látszott, illetve nem volt benne semmi feltűnő, mintha csak a felrobbantott várfalnak lenne egy apró kitüremkedő darabja. Zrínyi gróf a túlsó part – Csáktornyából nézve az innenső, de magam inkább a bal parton dolgoztam – előkészületeit is megszemlélte, és ott korántsem volt teljesen elégedett. Lépésről lépésre bejárta az egész terepet. Azt mondta, ugyan sötétség lesz, riadalom lesz a tatárok között, de még így is talált egérutakat, ahol a tatárok egy része kitörhetett, manőverezhetett, vagy éppen elmenekülhetett volna. Az ellenség ugyan a csata után nem lesz képes elhagyni a Muraközt, de a gróf nagyon féltette a tartományát. Az utóbbi évtizedekben túlságosan sok török és tatár portázó járt itt, raboltak és gyilkoltak, most lehetőleg egyetlen tatár se tehesse ezt meg. Ha lakott helyre jutnak, felgyújtják, tönkreteszik, a családokat meggyilkolják, vagy tél idején kiűzik őket a hidegbe. Nem hagyhatja. Megértettem a grófot, az egérutakat el kellett zárni mindenütt. Zrínyi Miklós minden ilyen helyen széles és mély árkokat ásatott, ezeket gallyakkal, avarral befedette. Az árkok mélyéről kihegyezett és tűzben edzett végű karók meredeztek felfelé. Az ilyen csapdát hívják farkasveremnek. A vermek mögé Zrínyi gróf gyalogos lövészeket akart helyezni, de gyorsan kiderült, hogy nincs ennyi gyorsan mozgósítható puskás gyalogosa. A képzett, vagy éppen most kiképzés alatt álló gyalogos századait és a hajdúit nem akarta ilyen módon alkalmazni, hiszen nekik fontos szerepet szánt az ütközetben. Önkénteseket keresett a falvakban. Össze is verődött valami háromszáz veterán katona, magyarok és horvátok vegyesen. Valaha mind katona volt, de mára már a zömük nagyapa. Még olyan is akadt közülük, aki valaha a gróf édesapjával harcolt együtt a harmincéves háború első éveiben. A legtöbbje hozta a régi ócska puskáját, és ragaszkodott is avitt fegyveréhez. Néhányan elfogadták az újabb flintákat és muskétákat. A gróftól kaptak lőszert, sokan kanócot is, néhányuk fegyverén a puskaművesek megjavították, vagy kicserélték a závárzatot. Amikor a várudvar egy elkerített részében célba lőttek, növekedett az invalidus alakulat becsülete. Jól és szaporán lőttek, ügyesen bánnak a fegyverrel ma is. Ifjabb önkéntesek is jelentkeztek, valami százhetven ember, javarészt parasztlegények. A legtöbbjének sose volt még a kezében fegyver. Tapasztalt katonák oktatták őket a fegyverek kezelésének fortélyaira. Öreg kanócos puskákat kaptak, az újabb kovás fegyvereket a friss gyalogsági századok számára szerezte be Zrínyi gróf. Aki majd ezek közül a legények közül kedvet kap a katonáskodásra, beléphet valamelyik századba. A puskán kívül egyéb fegyvert először nem kaptak, a tatár nem tud az árkokon átjönni, a sűrű puskatűz pedig nem teszi lehetővé, hogy az árkokat betemessék. Később Zrínyi gróf parancsára azokban ők is kaptak görögtüzes csuprokat, mégpedig bőségesen. Ha a puskákkal esetleg nem tudnak a tatárban kárt tenni, hajigálják azokat. Akadtak aztán másféle önkéntesek is, bár nem tudom, mennyi joggal tekintem és hívom őket önkéntesnek. A Dráva vidékén elterülő erdőségek lakói még mindig íjjal és nyíllal vadásznak, ahogy Angliában is van még ilyen környék. Ennek a folyónak a mentén éltek egykor a Magyar Királyság legjobb íjászai. A rossz emlékű mohácsi csatában is sokan vettek részt közülük. Zrínyi gróf küldöttei már a hónap eleje óta járták a Dráva vidékének gyakran igen eldugott településeit, és íjászokat gyűjtöttek. Nagy csapatot szedtek össze, ötszáznál több embert. Ezeket aztán a gróf parancsára az átkok és farkasvermek túlsó oldalára állították, így a tatár íjászok ellen a magyarok is íjászokat vonultattak fel. Az előkészületek lassan a végükhöz értek, már lényegében minden tervünk megvalósult. Izgatottan lestük a tatár seregről érkező híreket. December huszonegyedikén szombaton vacsoránál ültünk, amikor a hírhozó megérkezett. Zrínyi gróf meghallgatta, aztán közölte velünk: -    A tatár Szigetvár környékéről holnap este indul. Hétfőn délután a Mura partján lesz. Éreztem, ahogy a fejembe tolul a vér. Még két nap. Összenéztünk. <strong>Folytatása következik.</strong>http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/21/davis-ujabb-levelenek-reszlete-xiii/feed/Eszement krónikák 2.fejezéshttp://virgonc.sfblogs.net/2012/02/21/eszement-kronikak-2-fejezes/virgoncTue, 21 Feb 2012 05:23:30 PSThttp://virgonc.sfblogs.net/2012/02/21/eszement-kronikak-2-fejezes/ ]]>2. Elhatároztam,közelebb osonok a kalyibához,esetleg belesek az ablakon - ebből oly nagy bajom nem lehet.Máskülönben pedig végig ugrálhatom az egész - ki tudja,milyen hosszú - éjszakát, egy jókora,nehéz karddal a kezemben,melyet a mély sötétség miatt nem mertem magam mellé letenni,nehogy ugrálás közben bele lépjek,vagy magától elmásszon,ha épp úgy tartja kedve! Óvatosan,magam előtt a talajt minden egyes lépésnél alaposan megvizsgálva haladtam - semmi kedvem sem volt bele esni mondjuk egy félig eltemetett kútba,vagy nemes egyszerűséggel újfent hasra esni valamiben,de a gereblyéknek is meg van az a rossz szokásuk, hogy alattomosan a vaksin botorkáló emberek útjába kerüljenek. Lassan haladtam,ráadásul időközben a szél is feltámadt,és jeges, apró szemű eső kezdett szemerkélni.Időközben meg hánytam - vetettem magamban a dolgot,és arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyára jómagam sem venném szívesen,ha egy ázott, kissé saras fejű vadidegen kukucskálna be éjféltájt a szobám ablakán,ezért mikor kellő közelségbe értem,megköszörültem a torkomat,és felkiáltottam: -Hahó!Van valaki odabenn? Az egész épületből mindössze a kivilágított ablakot láttam,mely mögött most mint ha árnyak libbentek volna. -Ki az?-a hang emberi,mi több,a helyzethez illő tónusú,és egészen természetes volt. Képtelen voltam eldönteni,hogy ez most megnyugtat-e,vagy épp,hogy idegesít. -Csak egy vándor vagyok!-kiáltottam vissza.Már a nyelvem hegyén volt,hogy "eltévedtem",de még idejében visszanyeltem,mert ha valamit,hát azt sikerült megtanuljam rövid itt létem folyamán,hogy az információval csínján kell bánni,mert annak közlése sok esetben beláthatatlan következményekkel jár. -Eltévedt,mi?-csendült fel az iménti hang.-Erre kerüljön,az ajtó felé! -Az ablaktól jobbra,vagy balra? -Miféle ablaktól? Jaj,már megint kezdődik! -Én innen csak egy négyszögletes,apró ablakot látok.-feleltem,lesz ami lesz alapon. -Á,értem már!Hisz ez fantasztikus!- aztán susmusolt valamit számomra érthetetlenül halkan,mire egész kórusnyi álmélkodó hang felelt.-Várjon ott!Jobb lesz,ha kimegyek egy lámpással! -Köszönöm!-feleltem,és erősen megmarkoltam a kardomat. Hamarosan egy díszes libériába öltözött,alacsony,kecskeszakállas figura felent meg,kezében egy aprócska terráriumot szorongatva,melyben egy apró karosszékben elterpeszkedő béka ücsörgött,és újságot olvasott. A béka mogyorónyi szemei lámpás módjára világítottak,és egy-egy pillanatra minden sötétségbe borult,mikor épp pislogott. -Szent Mufurc cipőkanalára,hogy itt milyen ocsmány egy idő van!-jegyezte meg a libériás.Lassan közeledett,aprókat lépdelve.-Miért nem szólt,hogy esik,hoztam volna egy krafaldot! -Sajnálom.-feleltem.-Legközelebb szólok.-tettem hozzá,valami furcsa késztetéstől hajtva,bár megjegyzésemnek tulajdonképpen nem sok értelme volt. Valami ösztönös alkalmazkodó készség lehetett ez a részemről,mert kísérőm szélesen elmosolyodott,és így szólt: -Örömmel látom,hogy uraságod tudja,mi az illem.-aztán hozzá tette ugyan azzal a mosollyal:-Mindenféle képpen szóba fogom hozni,mikor sorra kerül az enyhítő körülmények tárgyalásakor. Na puff.Ennyit a megérzéseimről. -Egy pillanat!Talán vádolnak valamivel?.érdeklődtem,készen arra,hogy vaktában futásnak eredjek az ellenkező irányba,fittyet hányva az esetlegesen felmerülő félig beomlott kutakra,az ólálkodó gereblyékre,és a hasra esés fokozott lehetőségének tényére. -Ugyan,hisz élete végén mindenki megítéltetik!-közölte kissé megütközve a libériás,én azonban jobbnak láttam tisztázni a helyzetet. -Státuszomat tekintve tehát nem mint foglyot,hanem mint vendéget fognak kezelni izé...odabent? -Uraságod tréfál?Több száz éve nem érkezett látogató a miric felől!Ez számunkra óriási megtiszteltetés,és hatalmas felelősség is egyben! Különben is kompanorok vagyunk,nem-e?-és kacsintott. Az eső most kezdett csak rá igazán,a távolból mennydörgés moraját hozta a szél.Egy villám fényénél lilás színbe borult a táj - az egész csak egy szemvillanásnyi ideig tartott,de mint ha több minden is megváltozott volna : a folyó épp ellenkező irányba kanyargott,mint ahogy emlékeztem, a távoli,délibáb szerű város pedig sokkalta közelebb került,az épületek pedig kimondottan egymás hegyére-hátára hányt koponyák benyomását keltették. Végképp a kunyhó oltalma mellett döntöttem. -Nézd csak!-a lámpásként funkcionáló béka hangja fojtottan hallatszott az üveg dobozból.-Azt írják,Harmadik Ténfer térdet hajtott a macák előtt, és képesek erre ráfogni a lyukat a hapcinyok tizennegyedik középkorán! -Pszt!Ne most!-dorgálta kísérőm.-Még csak az hiányzik,hogy meghallja valaki a külső világokból! -Miért,szerinted a firvacok nem olvasnak újságot?-vitatkozott a béka. "Már megint ez a "firvac"!Mi a fene lehet ez,és engem miért néztek annak?"- töprengtem,de nem sok időm maradt a további töprenkedésre. Ekkorra ugyanis a rozzant kunyhó korhadt bejáratához értünk,melyet kísérőm udvarisasan szélesre tárt - egy hatalmas,tündöklő előcsarnok tárult a szemeim elé,melyről ívelt márvány lépcsők vezettek a falakat övező galériákra.A galériák korlátjánál végig színes ruhákba öltözött, apró álarcokat viselő hölgyek ácsorogtak,akiket szemmel láthatóan igen csak izgalomba hozott az érkezésem.Szaporán sutyorogtak egymás között,élénken gesztikulálva mondanivalójukhoz.A rólam alkotott vélemények úgy látszik megoszlottak,mert az eszmecserék több helyen is egyre inkább vita jellegét öltötték,sőt,egy magas,szőke,és egy szikár,sötét hajú hölgyemény konkrétan össze is kapott,a többieknek úgy kellett őket szét választaniuk. -Miféle viselkedés ez?-a bejárattal szemközt,a galéria hátsó,általam nem belátott része felől egy tagbaszakadt,szakállas férfi masírozott elő.Volt vagy két,és fél méter magas,hosszú,őszes haja széles vállait verdeste.Nyakában egyetlen,brutálisan vaskos aranyláncot viselt,melynek végén öklömnyi üveggolyó,vagy talán gyöngy lóbálódzott határozott lépteinek ütemére. Öltözékét egyetlen bíbor palást alkotta,jobb kezében pedig egy iszonyatos méretű alabárdot lóbált. -Viselkedjetek,csajok,mert szavamra,lecsapatok egy-két fejet,de sebtiben!- harsogott,hogy hangjától csak úgy remegett az egész csarnok. A színes ruhás hölgyek menten elhallgattak,sőt teljesen mozdulatlanná dermedtek,ami a frászt hozta rám. Az óriás már tepert is lefele az egyik lépcsőn,és közben hangosan fújtatott. Bozontos,összenőtt szemöldökein,és szakálla hegyén aprócska szikrák pattogtak. Kissé ijedten kutattam tekintetemmel a libériás után,hátha tud valami támpontot nyújtani az illő viselkedést,köszöntést,vagy megszólítást illetően,ám annak a békával együtt hült helyét leltem,sőt a szemem sarkából még azt is ki tudtam venni,hogy a bejárat,melyen épp,csak az imént léptünk be,szintén felszívodott - mögöttem nem volt más,mint puszta kőfal. Ettől óvott volna a fűcsomó?Nos,akár,hogy is legyen,nem adom olcsón az életemet.Határozottan megszorítottam kardom markolatát,bal kezemmel pedig kitöröltem homlokomból az ázott hajtincseket. Sietve trappolt felém az óriás,és már emelte is csatabárdját: -Testvérem!Drága testvérem!-kiáltotta szenvedélyesen,fatörzsnyi karjait (a csatabárddal együtt) ölelésre tárva.-Úgy vártuk már az érkezésedet!- bömbölte,s a következő pillanatban már át is ölelt,hogy szusszanni sem bírtam.-Drága,drága testvérem!-folytatta csaknem zokogva.-El nem mondhatom,mily nagy örömömre szolgál,hogy végre láthatlak!Mutasd magad!-kissé távolabb lépett,hogy alaposabban szemügyre vehessen, miközben én igyekeztem a szervezetemet a lehető leg több oxigénnel ellátni egy újabb ölelés eshetőségére készülvén. -Én igazán...-kezdtem volna a mondókámat,de a szavamba vágott: -Egy szót sem,amíg rendbe nem hozod magadat!Kemény utad lehetett, látom!Hallom,hogy a külső világok felől jöttél,és...hé,személyzet!Micsoda lomha egy népség!Készítsetek azonnal forró fürdőt,tiszta ruhákat,a lakoma terem pedig álljon készen fél amajon belül,és ha hibát találok, esküszöm,a saját kezemmel belezem ki az átkozottat,aki e szent napon kókadni merészel!Abading!Hé Abading!Hol kószálhat most meg ez a semmirekellő?Borzasztó nehéz manapság megfelelő személyzetet találni!El se hinnéd!No,mit tehet az ember ilyenkor,mint,hogy maga néz utána - te csak tedd addig is azt,amit tenned kell!Abading,te akasztófára való,hallasz?Hé,Abadííííng...-ezzel eltűnt az egyik lépcső alatt. A hölgykoszorú szinte azon nyomban újra fecserészni kezdett,én meg olyan hülyén éreztem magamat,mint lepényhal a vízvezetékben. Kimondott örömmel töltött el,mikor egyszer csak felcsendült mellettem a libériás hangja: -Erre tessék.-intett. Elindultunk egy,a falba simuló oldalajtó felé. -Én azt hiszem,a házigazdád téved - márint a személyem megítélését illetően.-vetettem fel a témát. -Sior Mrzga soha sem téved.-szögezte le ő. -És mi van,ha mégis? -Nos...-kissé összehúzta a szemöldökét -...ez esetben sürgősen keríteni kell valakit,aki átveszi a tévedést,és a magáénak vallja. -Öö...van erre külön személyzet?-érdeklődtem. -Ebben az ügyben a személyzeti főnök illetékes,nem én.-és kissé felhúzta az orrát,mint ha megsértettem volna valamivel. -Elnézést.Igazán tudhattam volna.-mondtam. Úgy tűnt valamelyest megenyhül. -Ki lehet ez a... Sior Mrzga testvére,akivel engem össze kever?-kérdeztem. Erre minden átmenet nélkül hahótázni kezdett,hogy alig bírta abba hagyni. A térdét csapkodta,a könnyeit törölgette,és többször is újult erővel vett rajta erőt a derültség.Kis híján kiszakított a falból egy fáklya tartó karikát, amibe az egyik ilyen roham során bele kapaszkodott - ekkor vettem észre, hogy a világosságot nem fáklyák szolgáltatják,hanem néhány nagy,kék bogár,akik a mennyezeten sétáltak méltóság teljes lassúsággal. -Uraságodnak pompás humorérzéke van.-jegyezte meg végül,ahogy lecsillapodott. Úgy véltem,ajánlatos kihasználni a kedélyes hangulatot,hogy végre valahára valami konkrétumot is megtudjak,így mintegy társalgási hangnemben oda vetettem: -Mesélne nekem valamit Sior Mrzgáról? No,erre meg vérig sértődött.Egészen elsápadt a haragtól,keskeny száját mereven össze szorította,és úgy nézett rám,mint ha kedvenc felmenőiről nyilvánítottam volna kimagaslóan lesújtó véleményt. Hirtelen ötlettől,és az idegösszeroppanás intím közelségétől vezérelve kinyilvánítottam: -Helyes.Azt hiszem nem szükséges kihangsúlyozzam hozzáállása közvetlen következményeit! -Uraságod teljesen összezavar.-olyan értetlenül nézett rám,hogy szinte megsajnáltam.De csak szinte. -Nem is beszélve a mulasztásairól.-tettem hozzá kajánul. Nagyot nyelt,a szája széle idegesen rángatózni kezdett.Aztán,mint aki elhatározásra jutott,kurtát bólintott,és elindult a fal felé.Óvatosan körbe tekintett,majd kiemelt egy kisebb követ a falból,aztán a zsebéből elő keresett egy gyűrű forma valamit,és a mélyedésbe helyezte. Krumpli szerű rajzolat jelent meg a falon,mely aztán fokozatosan valamiféle átjáróvá haványult.Ő maga belépett a lukon,és intett,hogy kövessem. Na tessék - már megint egy váratlan fordulat,és volt egy olyan határozott érzésem,hogy ez sem az lesz,amelyik segít majd megválaszolni a fejemben egymást taposó kérdések fejlettebb példányait. Egy félhomályos,pókháló díszes ősi kriptában álltunk,ahol mindent vastagon lepett a por.A kripta elég tágas volt,a közepét egy oltár féleség uralta,melyhez három lépcsőfok vezetett fel.Az oltáron marékszám álltak a drágakövek, arasznyi oszlopokban a vaskos arany pénzek,a középpontban pedig egy két fülű,emberi arcot formázó kehely,úgyszintén aranyból.Úgy tűnt,minket figyel. Kísérőm azonban ügyet sem vetett a kincsekre,hanem előbb az általunk használt bejáratot fedte el egy szinte teljesen átlátszó kendővel (elég sokat szenvedett,mire az végül a helyén maradt),aztán közvetlen mellém lépett,és a fülembe súgta: -Elnézését kérem,fenség,dehát - tudja jól,milyen óvatosnak kell lennünk! Némán bólintottam. -Mióta volt meditában?-kérdezte. -Hagyjuk ezt.-legyintettem nagyvonalúan.-Csak a lényeget akarom hallani. Szaporán bólogatott,mint aki érti,amit mondtam.Jó neki. A remény halovány szikrája csiklandta meg tudatom bizonytalan felszínét. -Teljes a zűrzavar.-kezdte.A remény halovány szikrája illedelmesen vissza húzódott oda,ahová az ilyes féle szikrák visszahúzódni szoktak,és úgy döntött,legközelebb komolyabb megfontolás tárgyává teszi a csiklandás folyamatának megismétlését.-Biztosat csak Serlin mondhatna a dolgok állása felől,őt azonban hiába keresteti mind a három birodalom,és persze a többiek.Több okból is okunk van az aggodalomra,hiszen mind ez az újdonság eddig nem tapasztalt folyamatokat,és viszonyokat idéz elő. Minden azon múlik időben sikerül-e cselekedni,de hát ki mondhatná meg, mi a helyes időpont,miután így szétcsúsztak a tengelyek,meg a középpontok is?Mi persze mindent megteszünk,ami tőlünk telik,és még annál is többet, ha lehet,de az ellenség is nagyon keményen küzd,és még csak azt sem tudjuk miért?Mert,hogy azóta is hiába fürkészik a bölcsek a zsinórt,sőt - és erről még biztosan nem tud fenséged,hisz Nanayon még meg sem történt - a háttér erőfeszítése csak arra volt elég,hogy mintegy 8-10 irrgumra előre eldöntse,ki milyen színekben indul.Hát nem abszurd? Különben reggelre várom a friss híreket,akkor talán többet is tudok mondani,addig azonban semmiképpen sem szabad felfednie magát! Különösen az előtt,akiről mindannyian tudjuk,hogy nem az aki,és nem is az,akinek mondja magát!Ja,és még valami!A hoffányokat ne hozza szóba, és ne használjon mágiát!A jelszó nem változott.Most mennünk kell,még mielőtt feltűnik valamelyik illúznak,hogy daharjuk a hopdát!-letépte a hevenyészett függönyt,kidugta fejét a lukon,majd miután meggyőződött róla,hogy senki nincs a közelben,gyorsan kiugrott a falból. Követtem. Szaporán tipegett tova előttem,én meg csípkedtem magamat,hogy felébredjek végre,mert azért ez már nekem is egy kicsit sok volt...de hiába. Hamarosan egy sötétszínű faburkolattal ellátott,távolba vesző mennyezetű, de aránylag kicsiny szobába értünk,ahol egy nagy dézsa gőzölgő víz várt rám,és néhány egyszerű,tiszta,ám melegnek,és kényelmesnek tűnő ruhadarab.Először csak az egyik ujjamat merítettem bele a vízbe,és elővigyázatosságom nem is volt hiába való. -Au!-ráztam a kezemet - a víz egyenesen forró volt. Némi bugyborékolás után egyszer csak egy vörös színben izzó kígyó feje emelkedett ki a habok közül. -Ó,ezer bocsánat!-szabadkozott,kissé sziszegve ejtve a hangokat.- Elaludtam odabent.Igazán röstellem! -Mint ha ez lenne az első eset!-méltatlankodott valaki a hátam mögül,mire ijedten perdültem meg.Egy hihetetlenül amorf,kék törpe kullogott a dézsa mellé - az egész jelenség szinte nem is állt másból,csak egy dülledt mellkasból,és egy kúp alakú fejből,melynek két oldalán bonyolult mintázatú redőkben omlott vállaira a két pofazacskó.Most mély levegőt vett,felfújta az arcát - mely csaknem akkorára dagadt,mint saját maga - és fújni kezdte a fürdővíz felszínét.Szélvészként csapott meg jeges lehellete. Fújt néhányat,majd megkeverte az egészet egy bottal,és megkérdezte: -Most jó lesz? Kénytelen kellett feláldoztam az ügy oltárán a következő ujjamat. -Sajnálom,de most meg kimondottan hideg.-szóltam. -Soha sem tudja,hol a határ.-bukkant fel az izzó kígyó feje a dézsa pereme felett. -Ha nem lennél ilyen álomszuszék,eleve nem kellene állandóan a fürdő,és az orgona között rohangásszak!-vetette szemére a törpe. A kígyó ezúttal csak a farkát lógatta bele a vízbe,de mire végzett,az megint csak túlhevült.Közben azok ketten meg egymást szidták,szapulták.Végül meguntam a dolgot,és sebtében lemosakodtam a langyos lében,gondosan kezem ügyében tartva a kardomat. A törölköző szerencsére puha volt,és bolyhos,nem méltatlankodott,vagy fojtogatott,úgyhogy végül - a körülményekhez képest - egész tisztességesen kezdtem érezni magamat. Időközben elhatározásra jutottam azt illetően is,hogy nem próbálom meg megfejteni a történtek miértjét,vagy célját,egyszerűen hagyom magam sodorni az árral,és megkísérlek az első adandó alkalommal haza jutni, vagy kijózanodni...vagy épp,csak életben maradni,ha úgy hozza a szükség. Hát hozta...http://virgonc.sfblogs.net/2012/02/21/eszement-kronikak-2-fejezes/feed/A rózsaszín rejtélyhttp://locutus.sfblogs.net/2012/02/21/a-rozsaszin-rejtely/locutusTue, 21 Feb 2012 00:57:38 PSThttp://locutus.sfblogs.net/2012/02/21/a-rozsaszin-rejtely/Twilight-generáció is megkapja a maga jól megérdemelt inkarnációját, de amíg a britek nyúlnak hozzá, addig nagy baj nem lehet. Bár az is igaz, hogy Guy Ritchie is tősgyökeres brit, az ő verzióját részemről jobb lenne elfelejteni. A BBC új adaptációját azonban az a Steven Moffat jegyzi (íróként) akinek kijárna már a világhírnév. Bár a legszélesebb közönséghez eljutott írását, a másodmagával jegyzett Tintin-szkriptet nem sok dicséret érheti (a Couplingot viszont annál inkább, és az erre fogékonyaknak ott van még az öreg "dáktá" is), érdekes módon a hasonló nyomozósdira kihegyezett, két éve indult Sherlock első része kifejezetten okosra és lebilincselőre sikerült - ráadásul részemről azért is kijár neki egy-két jó szó, mert a nézőt is bevonja a játékba (Ritchie itt nyúlt nagyon mellé, mert ott gondolkozni nem lehetett, csak nézni), mindemellett pont annyi modernizációt tesz hozzá az eredeti kisregényhez, amivel igazából nem sérül annak lényege - ezt speciel onnan is tudom, mert a Study in Scarlet az egyetlen Sherlock-történet, amit én is olvastam. A poszt-traumatikus stresszel és fantomfájdalmakkal küzdő, finoman fogalmazva is zárkózott Dr John Watson (Martin Freeman) lakótársat keres. Ezt mindenki tudja, sőt azt is, hogy oda fog kilyukadni a történet, hogy találkozik Sherlock Holmesszal (Benedict Cumberbatch zseniális seggfej, azzal együtt is, hogy egy hétig tartott, mire megjegyeztem a nevét), akivel egymást kölcsönösen megsegítve kialakul köztük valami, amit ki tudja, idővel talán barátságnak is nevezhetünk majd. Nem túl meglepő módon rögtön fölbukkan majd' minden lényeges szereplő (mint ahogy azt egy modern pilottól el is várhatjuk), és rögvest megszellőztetik mindenki kedvenc nemezisét, akivel még tutira lesznek bajok... Egyszóval semmi különös, gondolhatnánk. És igazából tényleg nem az, de a kevéssé szolgai adaptálás mellett itt szív és szellem is szorult a szinte mini-moziként működő epizódba, ráadásul aki figyel, akár okosnak is érezheti magát: én is hamarabb rájöttem néhány dologra, mint Holmes (de persze lefogadom, hogy ettől még ugyanúgy megmaradok unalmas alaknak :-D ). Viszont aki manapság a szájára vesz egy modern Holmest, az nem mehet el annak legismertebb kortárs inkarnációja, Gregory House mellett. Ezúttal egyáltalán nincs ok a szégyenkezésre, hiszen naná, hogy egy rész után Cumberbatch egyelőre nem tűnik olyan sokrétű szereplőnek, mint House, de előbbinek még bőven lesz ideje bizonyítani, hogy korántsem csak egy modortalan, hadarós, okoskodó, szociopata géniusz, akinek mindennél fontosabb, hogy megoldja az éppen aktuális rejtélyt. Illetve dehogynem, de hát ezért szeretjük mindkettejüket, nem igaz? Na meg azért, mert igazából már mindketten jó előre tudják, mit is kell megtalálni X ház/páciens Y emeletén/szervén, amit igazából még ők se láttak, de rögtön tudják, hogy nem lupusz, mer' sose az. Mellesleg tudja valaki, hogy az epizód elején Sherlock honnan a rákból tudta, kik vannak ott a sajtótájékoztatón, és honnan tudta mindenki telefonszámát? Na ugye. Maga a tálalás pedig végképp profi, nagyon kevés alkalommal lehetett érezni a kisképernyő szagát. London ezúttal nem kifejezetten előnyös arcát tárja elénk, de milyen is lehetne egy pofás kriminél? Nem kellenek ide dedukcióval megoldott ökölharcok, vagy világmegmentő tervek - és valahol még azt is megértem, hogy a tajtékpipát leváltotta a nikotintapasz, a sapkát a sál, ésatöbbi. Haladni kell a korral. U.I.: azt még nem döntöttem el, hogy mindegyik részről írok majd külön szösszenetet, de az első annyira megfogott, hogy úgy éreztem, ez megér ennyit. :-)
]]>Nyilvánvaló, hogy Sherlock Holmes, mint fiktív karakter olyan mélyen gyökeredzik az emberekben, hogy nem számít, hány rókabőrt nyúznak le róla, mindig lesz egy alatta. Bár személy szerint azt nem akarom megérni, amikor (teszem azt) a <em>Twilight</em>-generáció is megkapja a maga jól megérdemelt inkarnációját, de amíg a britek nyúlnak hozzá, addig nagy baj nem lehet. Bár az is igaz, hogy Guy Ritchie is tősgyökeres brit, az ő verzióját részemről jobb lenne elfelejteni. A BBC új adaptációját azonban az a Steven Moffat jegyzi (íróként) akinek kijárna már a világhírnév. Bár a legszélesebb közönséghez eljutott írását, a másodmagával jegyzett <em>Tintin</em>-szkriptet nem sok dicséret érheti (a <em>Coupling</em>ot viszont annál inkább, és az erre fogékonyaknak ott van még az öreg "dáktá" is), érdekes módon a hasonló nyomozósdira kihegyezett, két éve indult <em>Sherlock</em> első része kifejezetten okosra és lebilincselőre sikerült - ráadásul részemről azért is kijár neki egy-két jó szó, mert a nézőt is bevonja a játékba (Ritchie itt nyúlt nagyon mellé, mert ott gondolkozni nem lehetett, csak nézni), mindemellett pont annyi modernizációt tesz hozzá az eredeti kisregényhez, amivel igazából nem sérül annak lényege - ezt speciel onnan is tudom, mert a <em>Study in Scarlet</em> az egyetlen Sherlock-történet, amit én is olvastam. A poszt-traumatikus stresszel és fantomfájdalmakkal küzdő, finoman fogalmazva is zárkózott Dr John Watson (Martin Freeman) lakótársat keres. Ezt mindenki tudja, sőt azt is, hogy oda fog kilyukadni a történet, hogy találkozik Sherlock Holmesszal (Benedict Cumberbatch zseniális seggfej, azzal együtt is, hogy egy hétig tartott, mire megjegyeztem a nevét), akivel egymást kölcsönösen megsegítve kialakul köztük valami, amit ki tudja, idővel talán barátságnak is nevezhetünk majd. Nem túl meglepő módon rögtön fölbukkan majd' minden lényeges szereplő (mint ahogy azt egy modern pilottól el is várhatjuk), és rögvest megszellőztetik mindenki kedvenc nemezisét, akivel még tutira lesznek bajok... Egyszóval semmi különös, gondolhatnánk. És igazából tényleg nem az, de a kevéssé szolgai adaptálás mellett itt szív és szellem is szorult a szinte mini-moziként működő epizódba, ráadásul aki figyel, akár okosnak is érezheti magát: én is hamarabb rájöttem néhány dologra, mint Holmes (de persze lefogadom, hogy ettől még ugyanúgy megmaradok unalmas alaknak :-D ). Viszont aki manapság a szájára vesz egy modern Holmest, az nem mehet el annak legismertebb kortárs inkarnációja, Gregory House mellett. Ezúttal egyáltalán nincs ok a szégyenkezésre, hiszen naná, hogy egy rész után Cumberbatch egyelőre nem tűnik olyan sokrétű szereplőnek, mint House, de előbbinek még bőven lesz ideje bizonyítani, hogy korántsem csak egy modortalan, hadarós, okoskodó, szociopata géniusz, akinek mindennél fontosabb, hogy megoldja az éppen aktuális rejtélyt. Illetve dehogynem, de hát ezért szeretjük mindkettejüket, nem igaz? Na meg azért, mert igazából már mindketten jó előre tudják, mit is kell megtalálni X ház/páciens Y emeletén/szervén, amit igazából még ők se láttak, de rögtön tudják, hogy nem lupusz, mer' sose az. Mellesleg tudja valaki, hogy az epizód elején Sherlock honnan a rákból tudta, kik vannak ott a sajtótájékoztatón, és honnan tudta mindenki telefonszámát? Na ugye. Maga a tálalás pedig végképp profi, nagyon kevés alkalommal lehetett érezni a kisképernyő szagát. London ezúttal nem kifejezetten előnyös arcát tárja elénk, de milyen is lehetne egy pofás kriminél? Nem kellenek ide dedukcióval megoldott ökölharcok, vagy világmegmentő tervek - és valahol még azt is megértem, hogy a tajtékpipát leváltotta a nikotintapasz, a sapkát a sál, ésatöbbi. Haladni kell a korral. <img class="alignnone" src="http://locutus.sfblogs.net/files//2010/08/r09.jpg" alt="" width="360" height="36" /> <a title="http://locutus.sfblogs.net/files/2012/02/Holmes.jpg" href="http://locutus.sfblogs.net/files/2012/02/Holmes.jpg" target="_blank"><img class="alignnone" style="margin: 5px" src="http://locutus.sfblogs.net/files/2012/02/Holmes.jpg" alt="" width="480" height="300" /></a> U.I.: <em>azt még nem döntöttem el, hogy mindegyik részről írok majd külön szösszenetet, de az első annyira megfogott, hogy úgy éreztem, ez megér ennyit.</em> :-)http://locutus.sfblogs.net/2012/02/21/a-rozsaszin-rejtely/feed/A költő Isten bohócahttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/20/a-kolto-isten-bohoca/lnpetersMon, 20 Feb 2012 14:49:51 PSThttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/20/a-kolto-isten-bohoca/ ]]>A költő isten bohóca, Szíve felőli keze; "Tán azt hiszed, jól csináltad A világot, Domine?" --------- Isten udvari bolondja, Míg az élet elsuhant, Énekelt és verset mondott, Szállt a szó, zengett a lant. ------- Hogyha Isten bosszankodott, Fájdalmasan, komoran, "Ne törődj a kudarcokkal, Hallgasd a verset, Uram!" --------- A költő Isten bohóca, A teremtés fűszere; "Nem minden ám a hatalom, S a gazdaság, Domine!" -------- Költészet a világ lelke, Szívdobbanás, szent ütem, Nincs teremtés, ha költészet Nem lesz benne, Istenem. -------- Az Élet értelme pedig Lánggal ég a lelkeken; Kis emberek roppant kincse: A hatalmas Szerelem. --------- A költő Isten bohóca, Segédkező, friss szeme, A Költészet nem árulja El az Embert sohase. ------ Noha egyes poézisek Öltönyködnek, s úgy lehet, Csócsálgatnak mindenféle Nyelveket, meg feneket; ----- Ám az igazi költészet Mindig a maga ura, Bankjegyekkel, öltönyökkel Nem lép sose alkura. -------- A költő Isten bohóca, Az Úr kezében ragyog; S mondá az Úr; "Én is csupán Egy vén bölcs bolond vagyok!"http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/20/a-kolto-isten-bohoca/feed/Eszement krónikák - teljes e-könyv 1.fejezethttp://virgonc.sfblogs.net/2012/02/20/eszement-kronikak-teljes-e-konyv-1-fejezet/virgoncMon, 20 Feb 2012 11:29:28 PSThttp://virgonc.sfblogs.net/2012/02/20/eszement-kronikak-teljes-e-konyv-1-fejezet/ ]]>1. Mert kell nekem mindenbe bele ütnöm az én nemes ívű orromat... Persze,ki is hibáztatna azért,ha a kemény munkában megfáradt ember rágyújt egy szivaros dobozból elő kerülő,tökéletesen szivar alakú tárgyra - még akkor is,ha az történetesen az ükapám évszázada elhagyatottanm álló udvarházának padlásán kerül elő. Tény,hogy kissé vaskos volt a füstje.De hát törődött is voltam már,a fejemben meg ezernyi gondolat kavargott,mert,hogy úgy általában is meg van a magam baja,alapjáratban. El tudom képzelni,hogy jó ideig csak ültem ott,magam elé meredve,pöfékeltem azt az izét,néhány kerestelen mozdulattal próbálván odébb noszogatni a kacatok matatása közben törvény szerűen tiszteletét tevő zsibbadásokat,és fájdalmakat. Mikor aztán arra került a sor,hogy véget vessek a kurta pihenőnek,már csak pislogtam rendkívül hülyén a ködből elő merészkedő,mesébe illő erdő mélye láttán. Első reakcióm persze az volt,hogy bizonyára a kedves ükpapa sem volt egy szent ember - avagy épp szent ember volt - s valami hallucinogén szer kerülhetett a szivarba...talán épp gyakori távoli,és titokzatos utazásai egyikének alkalmával. De mikor elő kotort az a csupasz,bojtos farkú furcsaság az egyik bokor alól,és lábikrán harapott,kénytelen voltam belátni,hogy előzetes feltételezéseimmel ellentétben - ahogy általában - most is nagyságrendekkel nagyobb slamasztikába keveredtem.A tágabb értelemben vett töprengésre azonban nem maradt időm: -Az a rohadt kis dög!-harsant fel egy közeli,károgó hang,majd elő került a gazdája is - egy hosszú,lila ruhába préselt banya, gülü szemekkel,pipaszár lábakkal,fején csúcsos sityak.Erősen lihegett szegény,fekete karmok övezte kezei között pedig egy kisebb fajta,össze-vissza csomózott hálót lebegtetett. -Erre iszkolt,ugye?-szegezte nekem a kérdést,majd szúrós tekintete vérző bokámra esett.-Aha!Pompás!Most elkapom a kis szemetet!-ezzel nagy,teret ívelő ugrálásokkal tovább is eredt,hosszú,bibircsókos orra alatt halkan morgolódva. -Hé!-kiáltottam utána kissé megkésve,és némiképp bátortalanul, majd magam is erős késztetést éreztem arra,hogy morgolódjak egy-két szentenciát az orrom alatt. Ekkorra tudatosult bennem,hogy kellemetlenül hideg van,a bokrok alja felől pedig nyirkos hullámokban érkezik a szél. Mégis csak sikerült egy szempillantás alatt leizzadjak,mikor egy vékony,csengő hangocska szólalt meg,csaknem a hónom alatt: -Mondd,te miért nem facaválsz? Egy vaskos,göcsörtös fa tövében aprócska szerzet üldögélt: úgy nézett ki,mint egy hörcsög,és egy hajas baba keveréke. Világoszöld kertésznadrágot viselt,a nyakában,kurta láncon pedig valami szörny metszőfoga lógott,arany foglalatban. Egy színpompás madártoll végével a fogait piszkálta. -Nos...nem értem egészen a kérdést.-vallottam be. -Hát,mindenesetre nem szeretnék a bőrödben lenni.-szögezte le.-Bár...egész tartós anyagnak tűnik,ha jobban megnézem. -Mi ez a hely?-szegeztem neki a kérdést,hátrálva egy lépést, úgy tűnt ugyanis,behatóbban is vizsgálat tárgyává kívánja tenni bőröm minőségét. -Mondd,te teljesen herepnek nézel? -Nem.De...én új vagyok itt,tudod. -Áá,egy firvac!Hé,itt egy firvac!-éles,átható hangon kiabált,, mire az aljnövényzet szinte minden irányból dús mozgolódáshoz kezdett.-Ide mindenki!Fogtam egy firvacot! Jobbnak láttam odébb állni.Még annyi időm sem maradt, hogy tüzetesebben megnézhessem magamnak a helyet - már,ha történetesen bár mi jelentősége is lett volna a haza térésem kapcsán a későbbiekben,amiről akkor,ugye,halvány fogalmam sem lehetett. De legalább már a hideg nem zavart.Futottam,ahogy az összeharapdált lábam bírta,miközben mindvégig hevesen neszezett mögöttem az erdő.E neszekbe pedig fokozatosan újabb,vésztjóslóbb hangok is be-be kapcsolódtak,mint egy ritmikusan fel-fel törő hörgés,némi vinnyogás,és valami furcsa dümmögés, melyet minden alkalommal gallyak erőteljes ropogása kísért. Aztán hirtelen véget ért az erdő - a zajok szinte azon nyomban elmaradtak,és csodálatos táj képe bontakozott ki a szemeim előtt egy hatalmas,kék nap lemenő fényében.Egy idő után lassítottam a tempón,a kiadós menekülés,és a látvány együttes hatása pedig arra késztetett,hogy lehuppanjak egy nagyobb fűcsomóra. .Jujj!-mordult fel alattam a fűcsomó,mire akkorát ugrottam,mint aki teszem azt épp egy jajongó fűcsomóba ült. -Elnézést.-motyogtam,de mivel semmi sem támadt rám ezen kivételes alkalommal,ezúttal néhány lépéssel odébb mégis csak a földre telepedtem.Erős késztetést éreztem,hogy a fűcsomótól ismételten megkérdezzem,miféle vidékre is tévedtem tulajdonképpen, de hála korábbi tapasztalataimnak,jobbnak láttam ezúttal megmaradni a lihegésnél,és azt is lehetőleg halkan művelni. Szemügyre vettem hát a környéket. Egy domb tetején ültem,amit bal oldalról hegyes,szürke sziklák, jobbról pedig a mögöttem is elterülő erdő határolt - a távolban torony magas fenyőfák álltak,lassan,méltóságteljesen hajladozva össze-vissza,mint ha valami különös táncot járnának,ami már csak azért is furcsa volt,mert - a környéken legalább is - teljes volt a szélcsend. Előttem,a dombok lábánál hatalmas síkság terült el,melyet egy folyó szelt ketté .Valahol a folyón túl,nagyon messze,mint ha épületek körvonalai vibráltak volna,de inkább tűnt az egész csalóka délibábnak,figyelmemet így inkább annak a rozzant kunyhónak szenteltem,mely az egyik szomszédos domb oldalában lapult.S mivel a kék nap veszettül araszolt a látóhatár felé,korábbi tapasztalataim fényében úgy döntöttem,hogy sebtében vissza merészkedek az erdő szélére,török magamnak egy vaskosabb ágat,és az ismeretlen hosszúságú éjszaka idejére bevackolom magamat a kunyhó romjai közé. -Én a helyedben be nem tenném a lábamat arra a helyre.- szólalt meg az iménti fűcsomó.Már meg sem lepődtem,illetve csak akkor,mikor oda pillantva egy kerek,zöld fejet láttam kiállni a földből,melynek hajzatát ama bizonyos fűcsomó képezte.Tömpe orra,széles szája,és feketén csillogó gomb szemei voltak.Hosszú,sötét nyelvével nagy,lapos laska füleinek szélét nyalogatta,melyken szürke szőrpamacsok nőttek festői összevisszaságban. -A kunyhóba?-igyekeztem egyértelművé tenni a helyzetet. -Kunyhó?Miféle kunyhó? -Az ott.-azt hiszem,kezdtem kijönni a béketűrésből. -Ó,értem már!Te egy kefli vagy! -Örvendtem a szerencsének.-mondtam,és indultam volna tovább husángért az erdő felé. -Mert,hogy a keflik szokták a trehápokat kunyhónak látni.- folytatta a fűcsomó hajú fej. Megtorpantam. -Az erdőben még firvacnak tituláltak.-jegyeztem meg bátran. -Ez csak természetes.Egy nyuvapli minden hadorgot firvacnak néz - ez az alaptermészetükből fakad. Eszembe ötlött a vélekedés,miszerint sokszor a leg célravezetőbb a teljes őszinteség: -Nézd,én ezeknek a szavaknak a felét sem értem.-vallottam be. -Elnézést.Összekevertem valakivel.-a fej egy szúrós pillantás kíséretében vissza húzódott a föld alá. Na tessék. Nagy kedvem lett volna a hajánál fogva kicibálni,mert ekkorra már kezdett felgyülemleni bennem bizonyos feszültség,de vissza fogtam magamat,és tovább siettem az erdő felé.Tisztes távolból hallgatóztam kicsit,de mivel a sötétség nőttön nőtt, végül egy előre kiszemelt bokorhoz siettem,melynek elég vastagnak tűntek az ágai.Oda érve megragadtam az egyiket, és - bár kissé hülyén éreztem magamat - fennhangon megkérdeztem: -Ezt most itt letöröm magamnak.Ha bár kinek ellenére lenne az ötlet most szóljon,vagy hallgasson örökre! Vártam egy kicsit,aztán teljes erőmből,és súlyomból az ágra nehezedtem.Úgy vágott pofán,hogy vagy két métert repültem. Valaki (vagy valami) valahol halkan kuncogott.De nem adtam fel. Egy másik növény nemrégiben elhalt ágát szemeltem ki,ezúttal valamivel óvatosabban próbálva eltávolítani azt eredeti helyéről - a durung egy teljesen közönséges reccsenés közepette engedett. -Aha.-jegyeztem meg diadalmasan,és megforgattam a fejem felett. Hamuként porlott széjjel,és tele lett vele a szemem,meg a szám. A kuncogás újult erővel hangzott fel. Úgy tettem,mint aki tudomást sem vesz róla,és a félhomályban a talajon kezdtem kutakodni,hogy legalább egy követ leljek,amivel alkalom adtán megvédhetem magamat. Valamibe bele akadt a lábam,és hasra estem. A kuncogás ezúttal elmaradt. Nocsak! Van az embernek egy olyan különös szokása,hogy megnézze, pontosan mi is gáncsolta el - talán ez onnan eredeztethető,hogy korábban már mások is jártak ezen a fura világon - mindenestre már tápászkodás közben az esés színhelyét vizslattam,melynek eredménye egy kisebb fajta helyből hátra ugrás lett,az a valami ugyanis,melybe a lábam bele akadt,nem volt más,mint egy jól fejlett emberi lábszárcsont.Az egész csontváz ott feküdt különben, annak rendje,és módja szerint,félig benőve fűvel.A bordákat rozsdás láncing fedte,a kézcsontja ügyében pedig ott virított egy kard! A láncinggel ellentétben ezen nyoma sem látszott rozsdának - markolata díszes volt,és meglepően tiszta.A végét egy jókora bíborszínű drágakő díszítette.Kapirgáltam még egy darabig,de a tokját nem leltem sehol,a sikerélmény azonban jobb kedvre derített,még akkor is,ha szemmel látható volt - előző tulajdonosának életét bizony nem sikerült megmentse a fegyver. Tűnődtem egy darabig,vissza vonuljak-e a kunyhóba,végül mégis megfogadtam a fűhajú figura tanácsát,és a nyílt mezőn telepedtem le - az alkony utolsó fényeit arra használtam fel,hogy az erdőtől a lehető leg távolabb kerüljek. Pillanatokon belül korom sötétség borult a tájra,és oly annyira lehült a levegő,hogy egyszerűen képtelen voltam elaludni - talpra pattantam hát,és ugrálni kezdtem,hogy felmelegítsem kissé a végtagjaimat. Ekkor láttam meg,hogy ama bizonyos kunyhó ablakából barátságos, sárga fény szüremlik kifelé,az orromat pedig sülő szalonna illata csapta meg.Talán nem szükséges említenem,hogy ettől aztán az is eszembe ötlött,hogy reggel óta tulajdonképpen egy falatot sem ettem,és akkor is csak egy nyamvadt,végóráit élő szendvicset egy kisebbik fél almával,amin ráadásul egy jókora kukaccal kellett megosztozzak...igaz,legalább sem az alma,sem a kukac nem beszélt vissza. Hiszen miért is kellene hinnem egy föld alól felbukkanó,zöld fejnek,aki a füleit nyalogatja,ráadásul meglehetősen udvariatlan is, ami azt illeti!?http://virgonc.sfblogs.net/2012/02/20/eszement-kronikak-teljes-e-konyv-1-fejezet/feed/Új Galaxis 18. - utolsó 3http://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/20/uj-galaxis-18-utolso-3/kisviragMon, 20 Feb 2012 05:46:28 PSThttp://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/20/uj-galaxis-18-utolso-3/ Hantos Norbert: Valami zöld Összességében tetszett, felkeltette a kíváncsiságomat, hogy hova fut ki az egész, és mindig csak annyit tett egyértelművé, amennyit az igazán élvezetes történetvezetéshez kellett. Emellett voltak meglepetések, nem lehetett pontosan kitalálni, mi fog következni, nem volt teljesen kiszámítható. A végkifejlet pedig első pillantásra meggondolatlannak és butaságnak tűnt, de aztán rájött az ember, hogy ez egy gyermek döntése volt, tehát valójában a legjobb, ami lehetett. Mindenesetre, azért érdekelne az is, mi lett azután velük, még ha nem is ez volt a lényeg :) Bora László: Válaszút Ez a más lények szemszögéből vizsgáljuk az embert téma engem annyira nem dob fel, és ez sem egy túl kiemelkedő darab volt, kiszámítható véggel. Nemigen fogott el izgalom közben, ráadásul ha már más nézőpontot választok, akkor az idegen lényeket ne emberezze már le, hogy aztán néhány sorral később "embereknek vagy minek nevezik magukat" stílusban mutassa be az embert. Apróság, de nagyon sokat ront az élményen. Dr. Smiri Sándor: A patkányok kora Variációk egy témára, bár itt nem az embereket figyelték más szemszögből, hanem patkányfattyú állatokat. A Kapuhoz hasonlóan egy teljesen érdektelen kis epizódot láthatunk telepatikus patkányok küzdelmeiről, majd mindezt keretbe foglalja egy kérvény, hogy hát, jó lesz majd figyelni erre a bolygóra... Maga a stílus nem illik az egészhez, egy állítólag 10 millió vagy milliárd vagy hány éves entitás tudományos feljegyzéseihez. Próbál az lenni, de ez keveredik a történetmesélős stílussal, és így a lehető legrosszabb egyveleg jön ki. Vagy legyen történet, mese, vagy legyen tudományos leírása egy megfigyelt csoportnak, de ez így... (pl az idő kezelése, most, eddig, ekkor a pontos adatok helyett) Már a címe sem tetszett, nos, ilyen szempontból, nem kellett csalódnom.
]]>Lassan, de biztosan csak végére értem a kötetnek :) Vegyes érzéseim vannak. Így útólag visszapillantva nem érzem azt, hogy bármelyik kiemelkedő lett volna, bár voltak nagyon jó ötletek, nagyon jó stílusok. Maggoth és Csilla mondjuk igen kellemes és jó volt, de mindkettőnél bele kellett pár sort olvasni, hogy ismét eszembe jusson, pontosan mi is volt. De nézzük az utolsó három novelláról a véleményem:<!--more--> <strong>Hantos Norbert: Valami zöld</strong> Összességében tetszett, felkeltette a kíváncsiságomat, hogy hova fut ki az egész, és mindig csak annyit tett egyértelművé, amennyit az igazán élvezetes történetvezetéshez kellett. Emellett voltak meglepetések, nem lehetett pontosan kitalálni, mi fog következni, nem volt teljesen kiszámítható. A végkifejlet pedig első pillantásra meggondolatlannak és butaságnak tűnt, de aztán rájött az ember, hogy ez egy gyermek döntése volt, tehát valójában a legjobb, ami lehetett. Mindenesetre, azért érdekelne az is, mi lett azután velük, még ha nem is ez volt a lényeg :) <strong>Bora László: Válaszút</strong> Ez a más lények szemszögéből vizsgáljuk az embert téma engem annyira nem dob fel, és ez sem egy túl kiemelkedő darab volt, kiszámítható véggel. Nemigen fogott el izgalom közben, ráadásul ha már más nézőpontot választok, akkor az idegen lényeket ne emberezze már le, hogy aztán néhány sorral később "embereknek vagy minek nevezik magukat" stílusban mutassa be az embert. Apróság, de nagyon sokat ront az élményen. <strong>Dr. Smiri Sándor: A patkányok kora</strong> Variációk egy témára, bár itt nem az embereket figyelték más szemszögből, hanem patkányfattyú állatokat. A Kapuhoz hasonlóan egy teljesen érdektelen kis epizódot láthatunk telepatikus patkányok küzdelmeiről, majd mindezt keretbe foglalja egy kérvény, hogy hát, jó lesz majd figyelni erre a bolygóra... Maga a stílus nem illik az egészhez, egy állítólag 10 millió vagy milliárd vagy hány éves entitás tudományos feljegyzéseihez. Próbál az lenni, de ez keveredik a történetmesélős stílussal, és így a lehető legrosszabb egyveleg jön ki. Vagy legyen történet, mese, vagy legyen tudományos leírása egy megfigyelt csoportnak, de ez így... (pl az idő kezelése, most, eddig, ekkor a pontos adatok helyett) Már a címe sem tetszett, nos, ilyen szempontból, nem kellett csalódnom.http://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/20/uj-galaxis-18-utolso-3/feed/Új magyar női SF blogokhttp://fairylona.sfblogs.net/2012/02/20/uj-magyar-noi-sf-blogok/fairylonaSun, 19 Feb 2012 15:08:47 PSThttp://fairylona.sfblogs.net/2012/02/20/uj-magyar-noi-sf-blogok/két olyan új blog indulásáról is beszámolhatok, ami a hazai női SF olvasók számára érdekes tartalmat kínál. - Onsai azaz K Varga Beáta írásait elsősorban a Galaktika magazinból ismerhetik az olvasók, de nagy valószínűséggel szinte minden hazai SF kiadványban szerepeltek már. Bizonyára sokan várják már az első regény megjelenéseket is. Többek között én is szurkolok azért, hogy ezekre mielőbb sor kerüljön. Az új blogba Bea novellái közül kerül majd föl apránként egyre több. Sci-fi és fantasy írásokról van szó. Elsősorban olyan csajosabb és gyakran pszichologizáló írások ezek, amelyek a felnőtt, női olvasókat is képesek megszólítani. A blog itt található: http://onsairegenyek.blogspot.com/ - Tóth Zsuzsa regénye, a Hiába menekülsz Cassandra inkább a misztikusabb, romantikusabb irányvonalat képviseli, és blogregény formájában válik elérhetővé az olvasók számára. A célja a szórakoztatás és ennek maradéktalanul meg is tud felelni. Legutóbb éppen a hetedik fejezet került ki az oldalra. A regény itt olvasható: http://caterinadarrigo.posterous.com/ Ha tetszettek az írások, ajánljátok ezeket a blogokat másoknak is.
]]>Nagy öröm az, hogy <strong>két olyan új blog indulásáról is beszámolhatok, ami a hazai női SF olvasók számára érdekes tartalmat kínál</strong>. - <strong>Onsai azaz K Varga Beáta</strong> írásait elsősorban a Galaktika magazinból ismerhetik az olvasók, de nagy valószínűséggel szinte minden hazai SF kiadványban szerepeltek már. Bizonyára sokan várják már az első regény megjelenéseket is. Többek között én is szurkolok azért, hogy ezekre mielőbb sor kerüljön. Az új blogba Bea novellái közül kerül majd föl apránként egyre több. <strong>Sci-fi és fantasy írások</strong>ról van szó. Elsősorban olyan <strong>csajosabb és gyakran pszichologizáló írások ezek, amelyek a felnőtt, női olvasókat is képesek megszólítani.</strong> A blog itt található: <a href="http://onsairegenyek.blogspot.com/" target="_blank">http://onsairegenyek.blogspot.com/</a> -<strong> Tóth Zsuzsa regénye, a <em>Hiába menekülsz Cassandra</em></strong> inkább a <strong>misztikusabb, romantikusabb </strong>irányvonalat képviseli, és blogregény formájában válik elérhetővé az olvasók számára. <strong>A célja a szórakoztatás és ennek maradéktalanul meg is tud felelni</strong>. Legutóbb éppen a hetedik fejezet került ki az oldalra. A regény itt olvasható: <a href="http://caterinadarrigo.posterous.com/" target="_blank">http://caterinadarrigo.posterous.com/</a> <strong>Ha tetszettek az írások, ajánljátok ezeket a blogokat másoknak is.</strong>http://fairylona.sfblogs.net/2012/02/20/uj-magyar-noi-sf-blogok/feed/John King – A Futball Faktorhttp://szergely.sfblogs.net/2012/02/19/john-king-%e2%80%93-a-futball-faktor/szergelySun, 19 Feb 2012 12:29:28 PSThttp://szergely.sfblogs.net/2012/02/19/john-king-%e2%80%93-a-futball-faktor/ ...vannak olyan könyvek (és azokhoz kapcsolódó filmalkotások), amikről muszáj beszélni... Ezzel az ismertetővel jól „meglőttem” magam. :-) Egyrészt a könyv olyan, hogy pokoli nehéz róla írni, másrészt a film adaptáció annyira karakteresen eltér az olvasottaktól, hogy csak pislogtam, harmadrészt maga a futball háttértudásom teljes egészében hiányzik. Úgyhogy nincs más hátra... Először a könyv irányából próbálok közelíteni, aztán majd kiderül, hogy a hatoldalnyi vázlatból mi marad meg.
1996-ban jelent meg (angolul) a The Football Factory című írás, melyet magyarra Kovács Levente fordított le és 2005-ben jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában, Pozsonyban. A könyvnek, illetve a filmnek tudtommal nem lett hazánkban (az elmúlt 7 évben) túlzott visszhangja, kevesen látták, még kevesebben olvasták, valódi unikum. Nem regényről, hanem huszonhat novellából álló gyűjteményről van szó, ahol több egymással meglehetősen laza kapcsolatban lévő szálat követhetünk nyomon. Ennek a könyvnek is az a sajátossága, hogy az angol társadalmat igyekszik górcső alá venni (vajon nekem minden társadalomkritika?). Az alcímről és a fülszövegről: „Ez korunk rémálma, hát élvezd!” Ezzel az alcímmel a borítón jelent meg a könyv, aminek a tartalma valóban rémálom, de nem olyan módon, ahogyan az a cipőtalp alatt szenvedő arcból következne számunkra... „John King kultuszkönyve villámgyorsan bestsellerré vált Angliában. A futball faktor nyers, vad és túl erőszakos. Egy azonban bizonyos: lehetetlen. Az elbeszélő egy huszonéves londoni fiatalember, aki csak hétvégéken él - az alkalmi sexnek, a vizezett sörnek és kedvenc csapatának, a Chelsea-nek. Időnként pedig "kiveri a szart" az aktuális ellenfeléből. Mígnem egyszer a rövidebbet húzza.” Hm... ezt helyből tudom cáfolni, a mű nem olyan nyers és erőszakos, mint azt az abban vázolt „szituáció” indokolná, nyugodtan le lehet venni róla a 18+-os logót, elég rá a 14 is (pláne a hazai viszonyok tükrében). "A legjobb könyv, amit a futballról és a kilencvenes évek brit munkásosztályának kultúrájáról olvastam. Vedd meg, kérd kölcsön vagy lopj egyet!" (Arvine Welsh, a Twinspotting szerzője) Egyet értek, bár nekem egy kicsit személytelen, ezáltal felszínes és a témához képest rövid. "Kőkemény próza. Többet elmond a focihuligánok mentalitásáról, mint az összes szociológia tanulmány együttvéve." (Alan Wooldridge, DailyMail) Valóban kőkemény próza és tényleg többet mond el, mint egy szociológiai tanulmány. A történetek hátteréről röviden: A futballhoz kapcsolódó huliganizmus Angliában a 70-80-as években volt jellemző. A csapatok szurkolói kemény-magja meccsek előtt-közben-után összecsaptak egymással és a rendőrökkel (szabályos utcai, vagy éppen stadionbeli zavargásokat okozva). A angol hatóságokat végül az 1985. május 29-én bekövetkezett Heysel-tragédia (1) késztette kemény fellépésre a jelenség ellen. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, bekamerázták a stadionokat és környéküket, begyűjtötték a hangadókat. A hivatalos álláspont szerint az Angol futball huliganizmusnak a 80-as évek közepén vége... Alapvetően nem értem az író azon koncepcióját, hogy a történeteket a huliganizmus „fénykorát” követő évtizedbe helyezte át. Egy valamire tudok csak gondolni, azt szerette volna ezzel nyomatékosítani, hogy adott társadalmi rétegbe tartozók képtelenek a (bármilyen tekintetben vett) fejlődésre és ragaszkodnak a megszokott „életformájukhoz”. A könyv karaktereiről röviden: Ebben a könyvben kevés sikerrel keresgélhetünk „főhőst”, pláne olyat, akivel azonosulni is lehet (legalább is nekem nem sikerült). A figurák harmincas és negyvenes fizikai munkások, akik kevés pénzért végeznek nehéz munkát. Szabadidejükben kocsmázni és futballmeccsekre járnak, ha alkalmuk akad (van kibe belekötni, vagy van a másik tábornak affinitása rá), akkor bunyóznak. Elvétve találunk néhány idősebb karakter, akiknek a szerepe kérdéses számomra. Huligánjainkkal kapcsolatos történetekben Tom a narrátor, kvázi főszereplő, harmincas, egy raktárban dolgozik. Barátai Mark és Rod róluk sem tudunk meg túl sokat, két idősebb fazon is van a bandában (a tágabb értelemben vett banda 300 főre rúg), vezérük Harris ő is homályba burkolózik, illetve Facelift, aki egy gyakorló pszichopata. Van két eltévedt négerünk, Black Paul a kőműves és Black John, akik szintén eljárnak verekedni. Említésre érdemes ehhez kapcsolódóan Steve (Mark unokatestvére) aki vallási pszichopata és a mamája Doreen. A másik történet szálon Mr. Farell-el és Albert Moss-al ismerkedünk meg (ki tudja miért), akik már jócskán benne vannak a korban. Mr. Farell unkája Vince Matthews az ő szerepe számomra szintén nem tisztázott, ugyan Chelsea drukker és munkás, de egyetlen huligános sztoriban sem bukkan fel. Ellenben a boldogulását nem otthon elképzeli, ezért utazgat. Van még egy Matt Jennings nevű „tiszta erkölcsű” (ez itt idézet és nem irónia) biztonsági őrünk és rengeteg anonim figura, akiknek a nevét sem tudjuk meg. Ha jobban belegondolunk, akkor ez nem egy rózsás felhozatal... A történetekről: A novellák ismertetése nem a tartalomjegyzék szerint helyükön, hanem témájuk szerint történik meg. Az írások zömében, szükségszerűen ez alkotja a könyv gerincét, (Otthon a Coventry ellen, Idegenben Tottenham ellen, Otthon a Rochdale ellen, Otthon a West Ham ellen, Idegenben a Liverpool ellen, Otthon Norwich ellen, idegenben a Newcastle ellen, Otthon a Wimbledon ellen, Otthon a Manchester City ellen, Fenyegető magatartás, Idegenben az Aston Villa ellen, Idegenben a Millwall ellen, Valami extra, Otthon a Derby ellen) a futball huligánjaink a főszereplők. Az ő „kalandjaikat” követhetjük nyomon. Kimennek a Chelsea FC mérkőzéseire szurkolni, ha a csapat idegenben játszik, akkor buszos „kirándulást” szerveznek. Aktívan keresik a másik csapat szurkolói kemény-magját és próbálnak velük összeverekedni. Tottenhamban például egy komplett kocsmányi szurkolót megvernek, a kiérkező rendőröket (akiknek pechére elakad az erősítés a dugóban) szintén rendesen rommá verik. Van, hogy nem bírnak bunyózni, mert a fakabátok kiszagolják az előkészületeket és beszorítják őket a törzskocsmájukba, vagy leterelik őket az autópályáról és bepaterolják a társaságot egy városszéli parkolóba. Egyik történetben Tomot lekapcsolják a zsaruk, a nálunk 80-as években "megszokott" (szocialista realizmus jegyében folyó) elkövető begyűjtés és kihallgatás tárul elénk. Tom az incidens miatt kétszáz font pénzbírságot kap, fairnak nehezen nevezhető bírósági eljárásban, vigasztalásul felszed és megrak egy fiatal pénzéhes pincérnőt... Van, hogy nem találják az ellenfél kemény magját és azért nem jön össze a bunyó, de Millwallban aztán nem lehet bénázni, odafelé nincs pia és drog se, kb. 300-an indulnak el verekedni, egyenesen bemennek Millwall sűrűjébe. A jelentős túlerővel szemben kevés az esély, Tom bénázik, földre kerül, félholtra verik, de túléli... Az utolsó huligános történetben ismételten nem találják a kemény-magot, ezért megcsapkodnak pár középkorú dagadt részeget, majd a végén grátiszként Facelift-et késsel hasba és seggbe szúrja egy Derby drukker, akibe beleköt. Lazán kapcsolódó novella (Drága Jézus) az előző történetben (Idegenben a Liverpool ellen) csúnyán leszerepelt drogos vallási pszichopata Steve mamája Doreen, aki arról moralizál a mosodában, hogy milyen jóságos bárányka az ő kisfiacskája (bizony jóságos a bárányka, saját kezével vert egy nőt véresre és használta szex rabszolgának), tán maga Jézus született benne újjá (szerintem is). Nagyon tetszett az a gondolat, hogy a mosatlan ruhából mennyi mindenre lehet következtetni a gazdájával kapcsoltban, hogy a „foglalkozás” szaga beleivódik az emberek bőrébe. Doreennek tisztítószer és öblítő szer illata van, bizonyára „tiszta” élőlény, csak éppen mentálisan rohad (már ha volt minek elrohadni), szerencsére azt elnyomja az illatfelhő. Rögtön a második novellánál (Rohanás) felmerült az a probléma, hogy egyetlen név sem hangzik el benne, ezért a történet külön is értelmezhető az angol középkorúak viselkedésére. Ha a rend kedvéért feltételezzük, hogy itt is Tom a mesélő és a barátai a szereplők, akkor nyilván ez is az előző csokorhoz tartozik. Amúgy „remek” tippet kapunk arra, hogy éjszaka hogyan és miként lehet Londonban ingyen kajálni. Vannak olyan novellák (A melós álma, Sohasincs ország, Bombázó különítmény), amelyek szinte semmilyen kapcsolatban nincsenek a két fő történetszállal. Például Sid a túlsúlyos melós ebédidőben arról álmodozik, hogy ő egy híres és gazdag focista, aki érdemei elismeréseként Diána walesi hercegnével folytat plátói viszonyt... egy West Ham szurkoló kirándulni viszi a családját a tengerpartra... Matt Jennings a tiszta erkölcsű biztonsági őr pedig arról álmodozik, hogy zseniális számítógépes játékot ír majd (nem tud programozni, de nem is tesz érte) és milliomos lesz. Mindeközben az a legnagyobb problémája, hogy a felesége nehogy összekoszolja a lepedőt a „használt” sunájával... A történetbe illeszteni nem tudtam azt a két novellát (Huligánok, A Likvidátor) amelyben a Chelsea közeli focimagazin újságíróiról esik szó, érdekes, hogy a másodikba bele keverik Vince Matthews-t is, laza kapcsolatot teremtve ezzel a másik történettel. Végezetül pár mondat a másik történetszálhoz tartozó novellákról (És boldogan éltek, Bikafuttatás, Hősök napja, Bombay mix, Porból lettünk, porrá leszünk, A Likvidátor). Tehát megismerhetjük Albert Moss-t, a kényszerbeteg (az a kényszerképzete, hogy a csöpögő csap elárasztja az alatta lakót) nyugdíjast, aki nem mer elmenni a szociális munkással megbeszélt találkozóra. Segély híján nincs pénze fűtésre, de a temetésére már összegyűjtötte amit kell. A spiritualista egyház híve és Mr. Farell a barátja (a barátja az költői túlzás, együtt szoktak teázni). Michelle Watson a szociális munkás nagyon hálás Mr. Farell a figyelmességéért, aki négy nap elteltével megtalálja Albert hulláját (így nem keletkezik munkahelyi problémája). Mr. Farell a II. világháborús veterán reggel újságot vesz és egy Mary Peacock nevű öregasszonnyal (akivel fiatal korában összejött) arról beszélgetnek, hogy a pakik (indiaiak) megkéseltek egy fehér fiút. Megtudjuk, hogy Mrs. Farell orvosi műhiba miatt halt meg, magyar származású volt és a háborúban, megerőszakolták az ukrán katonák. Tehát Mr. Farell felveszi az egyenruháját, a kitüntetéseit és elindul a vonattal, pár suhanc megüt egy gyerekével utazó indiai férfit. Az öregúr leszálláskor leüti az egyik suhancot, idén sem ment el az Emlékezés Napjára. Vince Matthews a focidrukker elmegy Spanyolba nyaralni, olcsó szállások, potya kajálás, piálás és csövezés. Elvégre Anglia a szegénység hazája és ő ízig-vérig angol. Itt olvashatunk arról is, hogy a spanyol rendőrök hogyan járnak el a szurkolókkal, beviszik a német skinhead-eket, mert van náluk egy rakétapisztoly. Ennyit a történetekről, mindent azért nem veséztem ki, nem is lehetett volna, térjünk rá arra, hogy miről szólt ez a könyv. Elsősorban arról, hogy a kasztrendszer annyira merev, hogy az adott réteg tagjai elképzelni sem tudják, hogy akár tanulás, vagy akár egy ötletes vállalkozás útján ebből a helyzetből bármerre tovább lépni képesek. Ha még is el tudják képzelni, akkor az kimerül az álmodozás szintjén, egyikük sem cselekszik aktívan a cél érdekében. Vince Matthews például semmiképpen nem tudja elképzelni az életét Angliában, kitelepül Ausztráliába. Kiszolgáltatott helyzetben vannak, fenyegeti őket a munkanélküliség, a leszakadás, dühösek mindenre és mindenkire, de legfőbb ellenségük az unalom. A maguk módján mindent megtesznek annak érdekében, hogy szórakozni tudjanak, hogy ez éppenséggel a törvénybe ütközik, az a legkevésbé zavarja őket. Újabb leckéket kaphatunk a céltalan erőszakból, a kirekesztésből és a fajgyűlöletből (elsősorban a bibsik és pakik felé irányul). Érdekes még látni azt is, hogy hogyan veszi semmibe a polgárok jogait a hatóság (ha van ok intézkedni, akkor megteszi) és mennyire rendszeres a rendőri túlkapás. Az angol igazságszolgáltatás is kap egy fricskát. Döbbenetes az öregek magányosságának és szegénységének ábrázolás, ha ez igaz, akkor az angol szociális háló finoman szólva lukas. A filmről: 2004-ben Nick Love forgatókönyve és rendezése nyomán született meg a The Football Factory című 91 perces, Angliában szintén kultnak számító film. Ritkán mondok ilyet, de először az egészen könnyű hangvételű filmet ajánlom megnézésre! Azon egyszerű oknál fogva, mert a könyv olvasása után nem értékelhető az, ami a filmben bemutatásra kerül. Aki úgy szeretné megnézni a filmet, hogy az újdonság erejével hasson rá, az innen ne olvasson tovább! :-) Főleg azokra pontokra fogok koncentrálni, ahol Nick Love (Drága Jézus, hogy lehet ilyen névvel együtt élni?) összekeverte a szezont a fazonnal. Először is nem ugyan azok a szereplők, mint a könyvben. Másodszor pedig összemosta a két egymástól teljesen független történet szálat és az egészből csinált egy ilyen ál-vagányos, elhumorizált, elkent amcsi stílusú tucat filmet, ami anakronisztikus is, mert az egészet még egy évtizeddel eltolta az időben előre. Az öregek: nem söröznek a „fiúkkal”, mert olyan szegények, hogy nincs neki miből. A "jóságos" önkormányzat nem költöztette őket egy házba és nem játszanak „a szomszéd nője mindig zöldebb” című vígjátékban megszokott dolgokat egymással. Nem járnak taxival nyugger klubba táncolni és öreg hölgyeknek csapni a szelet. Mindkettő elképesztően magányos, örülnek, hogy élnek. Ami pedig az értelmes mondanivaló elkenését illeti, Mr. Farrelt és Mr. Albertet akarja a rendező a napfényes Ausztráliába költöztetni öreg napjaira (mintha az öregek az angol társadalom honorált és megbecsült tagjai lennének, holott tudjuk, hogy ez nem igaz)... A gettó kölykök: nincsenek a könyvben, így nem is tudják őket a huligánok csicskáztatni, nem törnek fel lakásokat, nem ők kötnek bele az indiai férfiba és nem őket veri meg Mr. Farrel és nem rabolnak ki kábítószer dílert és mivel a könyv a 1990-es években játszódik végkép nem tudják Zeberdee-t lelőni 2004-ben! Billy Bright: az írásban nincs ilyen figura, ennek következtében az sincs, amiket művel. Nem árul drogot a Millwalli kemény mag vezérének Frednek (aki ráadásul török), nem viszi a feleségét „vacsorázni", nincs Millwall - Chelsea utánpótlás mérkőzés, ahol nyilván nem huzakodik Billy Bright és Fred a füvön. Nem Billy Bright viszi magával a rakétapisztolyt a bunyóra és végezetül nem kap senki fegyházbüntetést. Tommy Johnson: nevű karakter szintén nincs a könyvben, nem rokona Mr. Farell-nek, nem menekül fürdőköntösben, nem gondolkodik és nem vizionál arról, hogy szarrá fogják verni, nem szívatják be a haverjai, nem fekszik együtt Mr. Farrel-el a kórházban (aki nem kap infarktust) és pláne nem lesz rugby drukker. Na és a hülyeség: két csimborasszója, hogy teljes egészében kihagyták a tottenhami rendőrverést (nyilván azért, hogy a polgárok nehogy felizgassák rajta magukat), valamint az, hogy a Millwall - Chelsea kemény-mag összecsapást megpróbálják "fair dumának" eladni. Szó nincs itt arról, hogy a kemény-mag vezetői lebeszélik előre és egyenlő feltételekkel bunyóznak. A valóságban háromszáz ember ugyan úgy megy neki kettőnek, mint nyolcszáznak. Nem mellesleg agyonra berúgva és bedrogozva nem indulunk verekedni (ennek mellékhatásai ismertek)... A film amúgy egészen nézhető, a könyv ismerete nélkül, ilyen naiv kis limonádészerű dolog. Az ember még talán arra is hajlamos lenne, hogy ne gondolkozzon el rajta, hogy ha a nyitójelenetben az 1985-ös Heysel tragédia képeit mutogatják, akkor mit keresünk a 2000-es években!?

1) A brüsszeli Heysel Stadionban megtartott Juventus - Liverpool találkozó előtt az angol kemény-mag (hergelés hatására) megtámadta az olaszokat, a kialakult pánikban 39 szurkoló meghalt és 600-an megsérültek.
]]><table border="0" cellspacing="4" cellpadding="0" width="450"> <tbody> <tr> <td width="140"><img class="aligncenter size-full wp-image-399" src="http://szergely.sfblogs.net/files//2010/09/kozmonaut.jpg" alt="" width="85" height="85" /></td> <td width="375" align="justify">...vannak olyan könyvek (és azokhoz kapcsolódó filmalkotások), amikről muszáj beszélni... Ezzel az ismertetővel jól „meglőttem” magam. :-) Egyrészt a könyv olyan, hogy pokoli nehéz róla írni, másrészt a film adaptáció annyira karakteresen eltér az olvasottaktól, hogy csak pislogtam, harmadrészt maga a futball háttértudásom teljes egészében hiányzik. Úgyhogy nincs más hátra... Először a könyv irányából próbálok közelíteni, aztán majd kiderül, hogy a hatoldalnyi vázlatból mi marad meg.</td> </tr> </tbody> </table> <table border="0" cellspacing="4" cellpadding="0" width="450"> <tbody> <tr> <td style="text-align: justify" height="19">1996-ban jelent meg (angolul) a <strong>The Football Factory</strong> című írás, melyet magyarra Kovács Levente fordított le és 2005-ben jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában, Pozsonyban. A könyvnek, illetve a filmnek tudtommal nem lett hazánkban (az elmúlt 7 évben) túlzott visszhangja, kevesen látták, még kevesebben olvasták, valódi unikum. Nem regényről, hanem huszonhat novellából álló gyűjteményről van szó, ahol több egymással meglehetősen laza kapcsolatban lévő szálat követhetünk nyomon. Ennek a könyvnek is az a sajátossága, hogy az angol társadalmat igyekszik górcső alá venni (vajon nekem minden társadalomkritika?). <img class="size-full wp-image-558 alignleft" src="http://szergely.sfblogs.net/files/2012/02/king-john-a-futball-faktor.jpg" alt="" width="151" height="250" /> <strong> </strong> <strong>Az alcímről és a fülszövegről:</strong> <em>„Ez korunk rémálma, hát élvezd!”</em> Ezzel az alcímmel a borítón jelent meg a könyv, aminek a tartalma valóban rémálom, de nem olyan módon, ahogyan az a cipőtalp alatt szenvedő arcból következne számunkra... <em>„John King kultuszkönyve villámgyorsan bestsellerré vált Angliában. A futball faktor nyers, vad és túl erőszakos. Egy azonban bizonyos: lehetetlen.</em> <em>Az elbeszélő egy huszonéves londoni fiatalember, aki csak hétvégéken él - az alkalmi sexnek, a vizezett sörnek és kedvenc csapatának, a Chelsea-nek. Időnként pedig "kiveri a szart" az aktuális ellenfeléből. Mígnem egyszer a rövidebbet húzza.”</em> Hm... ezt helyből tudom cáfolni, a mű nem olyan nyers és erőszakos, mint azt az abban vázolt „szituáció” indokolná, nyugodtan le lehet venni róla a 18+-os logót, elég rá a 14 is (pláne a hazai viszonyok tükrében). <em>"A legjobb könyv, amit a futballról és a kilencvenes évek brit munkásosztályának kultúrájáról olvastam. Vedd meg, kérd kölcsön vagy lopj egyet!" (Arvine Welsh, a Twinspotting szerzője) </em> Egyet értek, bár nekem egy kicsit személytelen, ezáltal felszínes és a témához képest rövid. <em>"Kőkemény próza. Többet elmond a focihuligánok mentalitásáról, mint az összes szociológia tanulmány együttvéve." (Alan Wooldridge, DailyMail)</em> Valóban kőkemény próza és tényleg többet mond el, mint egy szociológiai tanulmány. <strong>A történetek hátteréről röviden:</strong> A futballhoz kapcsolódó huliganizmus Angliában a 70-80-as években volt jellemző. A csapatok szurkolói kemény-magja meccsek előtt-közben-után összecsaptak egymással és a rendőrökkel (szabályos utcai, vagy éppen stadionbeli zavargásokat okozva). A angol hatóságokat végül az 1985. május 29-én bekövetkezett Heysel-tragédia (<strong>1</strong>) késztette kemény fellépésre a jelenség ellen. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be, bekamerázták a stadionokat és környéküket, begyűjtötték a hangadókat. A hivatalos álláspont szerint az Angol futball huliganizmusnak a 80-as évek közepén vége... Alapvetően nem értem az író azon koncepcióját, hogy a történeteket a huliganizmus „fénykorát” követő évtizedbe helyezte át. Egy valamire tudok csak gondolni, azt szerette volna ezzel nyomatékosítani, hogy adott társadalmi rétegbe tartozók képtelenek a (bármilyen tekintetben vett) fejlődésre és ragaszkodnak a megszokott „életformájukhoz”. <strong>A könyv karaktereiről röviden:</strong> Ebben a könyvben kevés sikerrel keresgélhetünk „főhőst”, pláne olyat, akivel azonosulni is lehet (legalább is nekem nem sikerült). A figurák harmincas és negyvenes fizikai munkások, akik kevés pénzért végeznek nehéz munkát. Szabadidejükben kocsmázni és futballmeccsekre járnak, ha alkalmuk akad (van kibe belekötni, vagy van a másik tábornak affinitása rá), akkor bunyóznak. Elvétve találunk néhány idősebb karakter, akiknek a szerepe kérdéses számomra. Huligánjainkkal kapcsolatos történetekben <strong>Tom</strong> a narrátor, kvázi főszereplő, harmincas, egy raktárban dolgozik. Barátai <strong>Mark </strong>és <strong>Rod </strong>róluk sem tudunk meg túl sokat, két idősebb fazon is van a bandában (a tágabb értelemben vett banda 300 főre rúg), vezérük <strong>Harris </strong>ő is homályba burkolózik, illetve <strong>Facelift</strong>, aki egy gyakorló pszichopata.<strong> </strong>Van két eltévedt négerünk, <strong>Black Paul </strong>a kőműves és<strong> Black John, </strong>akik szintén eljárnak verekedni. Említésre érdemes ehhez kapcsolódóan <strong>Steve </strong>(Mark unokatestvére) aki vallási pszichopata és a mamája <strong>Doreen</strong>. A másik történet szálon <strong>Mr. Farell</strong>-el és <strong>Albert Moss</strong>-al ismerkedünk meg (ki tudja miért), akik már jócskán benne vannak a korban. Mr. Farell unkája <strong>Vince Matthews</strong> az ő szerepe számomra szintén nem tisztázott, ugyan Chelsea drukker és munkás, de egyetlen huligános sztoriban sem bukkan fel. Ellenben a boldogulását nem otthon elképzeli, ezért utazgat. Van még egy <strong>Matt Jennings</strong> nevű „tiszta erkölcsű” (ez itt idézet és nem irónia) biztonsági őrünk és rengeteg anonim figura, akiknek a nevét sem tudjuk meg. Ha jobban belegondolunk, akkor ez nem egy rózsás felhozatal... <strong>A történetekről:</strong> A novellák ismertetése nem a tartalomjegyzék szerint helyükön, hanem témájuk szerint történik meg. Az írások zömében, szükségszerűen ez alkotja a könyv gerincét, (<em>Otthon a Coventry ellen, Idegenben Tottenham ellen, Otthon a Rochdale ellen, Otthon a West Ham ellen, Idegenben a Liverpool ellen, Otthon Norwich ellen, idegenben a Newcastle ellen, Otthon a Wimbledon ellen, Otthon a Manchester City ellen, Fenyegető magatartás, Idegenben az Aston Villa ellen, Idegenben a Millwall ellen, Valami extra, Otthon a Derby ellen</em>) a futball huligánjaink a főszereplők. Az ő „kalandjaikat” követhetjük nyomon. Kimennek a Chelsea FC mérkőzéseire szurkolni, ha a csapat idegenben játszik, akkor buszos „kirándulást” szerveznek. Aktívan keresik a másik csapat szurkolói kemény-magját és próbálnak velük összeverekedni. Tottenhamban például egy komplett kocsmányi szurkolót megvernek, a kiérkező rendőröket (akiknek pechére elakad az erősítés a dugóban) szintén rendesen rommá verik. Van, hogy nem bírnak bunyózni, mert a fakabátok kiszagolják az előkészületeket és beszorítják őket a törzskocsmájukba, vagy leterelik őket az autópályáról és bepaterolják a társaságot egy városszéli parkolóba. Egyik történetben Tomot lekapcsolják a zsaruk, a nálunk 80-as években "megszokott" (szocialista realizmus jegyében folyó) elkövető begyűjtés és kihallgatás tárul elénk. Tom az incidens miatt kétszáz font pénzbírságot kap, fairnak nehezen nevezhető bírósági eljárásban, vigasztalásul felszed és megrak egy fiatal pénzéhes pincérnőt... Van, hogy nem találják az ellenfél kemény magját és azért nem jön össze a bunyó, de Millwallban aztán nem lehet bénázni, odafelé nincs pia és drog se, kb. 300-an indulnak el verekedni, egyenesen bemennek Millwall sűrűjébe. A jelentős túlerővel szemben kevés az esély, Tom bénázik, földre kerül, félholtra verik, de túléli... Az utolsó huligános történetben ismételten nem találják a kemény-magot, ezért megcsapkodnak pár középkorú dagadt részeget, majd a végén grátiszként Facelift-et késsel hasba és seggbe szúrja egy Derby drukker, akibe beleköt. Lazán kapcsolódó novella (<em>Drága Jézus</em>) az előző történetben (<em>Idegenben a Liverpool ellen</em>) csúnyán leszerepelt drogos vallási pszichopata Steve mamája Doreen, aki arról moralizál a mosodában, hogy milyen jóságos bárányka az ő kisfiacskája (bizony jóságos a bárányka, saját kezével vert egy nőt véresre és használta szex rabszolgának), tán maga Jézus született benne újjá (szerintem is). Nagyon tetszett az a gondolat, hogy a mosatlan ruhából mennyi mindenre lehet következtetni a gazdájával kapcsoltban, hogy a „foglalkozás” szaga beleivódik az emberek bőrébe. Doreennek tisztítószer és öblítő szer illata van, bizonyára „tiszta” élőlény, csak éppen mentálisan rohad (már ha volt minek elrohadni), szerencsére azt elnyomja az illatfelhő. Rögtön a második novellánál (<em>Rohanás</em>) felmerült az a probléma, hogy egyetlen név sem hangzik el benne, ezért a történet külön is értelmezhető az angol középkorúak viselkedésére. Ha a rend kedvéért feltételezzük, hogy itt is Tom a mesélő és a barátai a szereplők, akkor nyilván ez is az előző csokorhoz tartozik. Amúgy „remek” tippet kapunk arra, hogy éjszaka hogyan és miként lehet Londonban ingyen kajálni. Vannak olyan novellák (<em>A melós álma, Sohasincs ország, Bombázó különítmény</em>), amelyek szinte semmilyen kapcsolatban nincsenek a két fő történetszállal. Például Sid a túlsúlyos melós ebédidőben arról álmodozik, hogy ő egy híres és gazdag focista, aki érdemei elismeréseként Diána walesi hercegnével folytat plátói viszonyt... egy West Ham szurkoló kirándulni viszi a családját a tengerpartra... Matt Jennings a tiszta erkölcsű biztonsági őr pedig arról álmodozik, hogy zseniális számítógépes játékot ír majd (nem tud programozni, de nem is tesz érte) és milliomos lesz. Mindeközben az a legnagyobb problémája, hogy a felesége nehogy összekoszolja a lepedőt a „használt” sunájával... A történetbe illeszteni nem tudtam azt a két novellát (<em>Huligánok, A Likvidátor</em>) amelyben a Chelsea közeli focimagazin újságíróiról esik szó, érdekes, hogy a másodikba bele keverik Vince Matthews-t is, laza kapcsolatot teremtve ezzel a másik történettel. Végezetül pár mondat a másik történetszálhoz tartozó novellákról (<em>És boldogan éltek, Bikafuttatás, Hősök napja, Bombay mix, Porból lettünk, porrá leszünk, A Likvidátor</em>). Tehát megismerhetjük Albert Moss-t, a kényszerbeteg (az a kényszerképzete, hogy a csöpögő csap elárasztja az alatta lakót) nyugdíjast, aki nem mer elmenni a szociális munkással megbeszélt találkozóra. Segély híján nincs pénze fűtésre, de a temetésére már összegyűjtötte amit kell. A spiritualista egyház híve és Mr. Farell a barátja (a barátja az költői túlzás, együtt szoktak teázni). Michelle Watson a szociális munkás nagyon hálás Mr. Farell a figyelmességéért, aki négy nap elteltével megtalálja Albert hulláját (így nem keletkezik munkahelyi problémája). Mr. Farell a II. világháborús veterán reggel újságot vesz és egy Mary Peacock nevű öregasszonnyal (akivel fiatal korában összejött) arról beszélgetnek, hogy a pakik (indiaiak) megkéseltek egy fehér fiút. Megtudjuk, hogy Mrs. Farell orvosi műhiba miatt halt meg, magyar származású volt és a háborúban, megerőszakolták az ukrán katonák. Tehát Mr. Farell felveszi az egyenruháját, a kitüntetéseit és elindul a vonattal, pár suhanc megüt egy gyerekével utazó indiai férfit. Az öregúr leszálláskor leüti az egyik suhancot, idén sem ment el az Emlékezés Napjára. Vince Matthews a focidrukker elmegy Spanyolba nyaralni, olcsó szállások, potya kajálás, piálás és csövezés. Elvégre Anglia a szegénység hazája és ő ízig-vérig angol. Itt olvashatunk arról is, hogy a spanyol rendőrök hogyan járnak el a szurkolókkal, beviszik a német skinhead-eket, mert van náluk egy rakétapisztoly. Ennyit a történetekről, mindent azért nem veséztem ki, nem is lehetett volna, térjünk rá arra, hogy miről szólt ez a könyv. Elsősorban arról, hogy a kasztrendszer annyira merev, hogy az adott réteg tagjai elképzelni sem tudják, hogy akár tanulás, vagy akár egy ötletes vállalkozás útján ebből a helyzetből bármerre tovább lépni képesek. Ha még is el tudják képzelni, akkor az kimerül az álmodozás szintjén, egyikük sem cselekszik aktívan a cél érdekében. Vince Matthews például semmiképpen nem tudja elképzelni az életét Angliában, kitelepül Ausztráliába. Kiszolgáltatott helyzetben vannak, fenyegeti őket a munkanélküliség, a leszakadás, dühösek mindenre és mindenkire, de legfőbb ellenségük az unalom. A maguk módján mindent megtesznek annak érdekében, hogy szórakozni tudjanak, hogy ez éppenséggel a törvénybe ütközik, az a legkevésbé zavarja őket. Újabb leckéket kaphatunk a céltalan erőszakból, a kirekesztésből és a fajgyűlöletből (elsősorban a bibsik és pakik felé irányul). Érdekes még látni azt is, hogy hogyan veszi semmibe a polgárok jogait a hatóság (ha van ok intézkedni, akkor megteszi) és mennyire rendszeres a rendőri túlkapás. Az angol igazságszolgáltatás is kap egy fricskát. Döbbenetes az öregek magányosságának és szegénységének ábrázolás, ha ez igaz, akkor az angol szociális háló finoman szólva lukas. <strong>A filmről:</strong> 2004-ben Nick Love forgatókönyve és rendezése nyomán született meg a <a href="http://www.youtube.com/watch?v=FH6c7KInDvo" target="_blank">The Football Factory</a> című 91 perces, Angliában szintén kultnak számító film. Ritkán mondok ilyet, de először az egészen könnyű hangvételű filmet ajánlom megnézésre! Azon egyszerű oknál fogva, mert a könyv olvasása után nem értékelhető az, ami a filmben bemutatásra kerül. Aki úgy szeretné megnézni a filmet, hogy az újdonság erejével hasson rá, az innen ne olvasson tovább! :-) Főleg azokra pontokra fogok koncentrálni, ahol Nick Love (<em>Drága Jézus</em>, hogy lehet ilyen névvel együtt élni?) összekeverte a szezont a fazonnal. Először is nem ugyan azok a szereplők, mint a könyvben. Másodszor pedig összemosta a két egymástól teljesen független történet szálat és az egészből csinált egy ilyen ál-vagányos, elhumorizált, elkent amcsi stílusú tucat filmet, ami anakronisztikus is, mert az egészet még egy évtizeddel eltolta az időben előre. <strong>Az öregek:</strong> nem söröznek a „fiúkkal”, mert olyan szegények, hogy nincs neki miből. A "jóságos" önkormányzat nem költöztette őket egy házba és nem játszanak „a szomszéd nője mindig zöldebb” című vígjátékban megszokott dolgokat egymással. Nem járnak taxival nyugger klubba táncolni és öreg hölgyeknek csapni a szelet. Mindkettő elképesztően magányos, örülnek, hogy élnek. Ami pedig az értelmes mondanivaló elkenését illeti, Mr. Farrelt és Mr. Albertet akarja a rendező a napfényes Ausztráliába költöztetni öreg napjaira (mintha az öregek az angol társadalom honorált és megbecsült tagjai lennének, holott tudjuk, hogy ez nem igaz)... <strong>A gettó kölykök: </strong>nincsenek a könyvben, így nem is tudják őket a huligánok csicskáztatni, nem törnek fel lakásokat, nem ők kötnek bele az indiai férfiba és nem őket veri meg Mr. Farrel és nem rabolnak ki kábítószer dílert és mivel a könyv a 1990-es években játszódik végkép nem tudják Zeberdee-t lelőni 2004-ben! <strong>Billy Bright:</strong> az írásban nincs ilyen figura, ennek következtében az sincs, amiket művel. Nem árul drogot a Millwalli kemény mag vezérének Frednek (aki ráadásul török), nem viszi a feleségét „vacsorázni", nincs Millwall - Chelsea utánpótlás mérkőzés, ahol nyilván nem huzakodik Billy Bright és Fred a füvön. Nem Billy Bright viszi magával a rakétapisztolyt a bunyóra és végezetül nem kap senki fegyházbüntetést. <strong>Tommy Johnson:</strong> nevű karakter szintén nincs a könyvben, nem rokona Mr. Farell-nek, nem menekül fürdőköntösben, nem gondolkodik és nem vizionál arról, hogy szarrá fogják verni, nem szívatják be a haverjai, nem fekszik együtt Mr. Farrel-el a kórházban (aki nem kap infarktust) és pláne nem lesz rugby drukker. <strong>Na és a hülyeség:</strong> két csimborasszója, hogy teljes egészében kihagyták a tottenhami rendőrverést (nyilván azért, hogy a polgárok nehogy felizgassák rajta magukat), valamint az, hogy a Millwall - Chelsea kemény-mag összecsapást megpróbálják "fair dumának" eladni. Szó nincs itt arról, hogy a kemény-mag vezetői lebeszélik előre és egyenlő feltételekkel bunyóznak. A valóságban háromszáz ember ugyan úgy megy neki kettőnek, mint nyolcszáznak. Nem mellesleg agyonra berúgva és bedrogozva nem indulunk verekedni (ennek mellékhatásai ismertek)... A film amúgy egészen nézhető, a könyv ismerete nélkül, ilyen naiv kis limonádészerű dolog. Az ember még talán arra is hajlamos lenne, hogy ne gondolkozzon el rajta, hogy ha a nyitójelenetben az 1985-ös Heysel tragédia képeit mutogatják, akkor mit keresünk a 2000-es években!? <p style="text-align: justify"><strong>1</strong>) A brüsszeli Heysel Stadionban megtartott Juventus - Liverpool találkozó előtt az angol kemény-mag (hergelés hatására) megtámadta az olaszokat, a kialakult pánikban 39 szurkoló meghalt és 600-an megsérültek.</p> </td> </tr> </tbody> </table>http://szergely.sfblogs.net/2012/02/19/john-king-%e2%80%93-a-futball-faktor/feed/Új Galaxis 18. - újabb 3http://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/19/uj-galaxis-18-ujabb-3-2/kisviragSun, 19 Feb 2012 12:11:43 PSThttp://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/19/uj-galaxis-18-ujabb-3-2/ Boros György László: Hosszú őrségben álomtalan Kicsit semmitmondó, kicsit semmilyen. Sem nem izgalmas, sem nem túl hosszú, sem nem túl jól megírt. Igazából a "megoldás" elég kommersz volt, és a katona meg hiteltelen. Ha ennyi implanttal telenyomják, meg mindenféle tudatmódosítói vannak, hogy igazi katonát neveljenek belőle, akkor egy percig nem gondolkodna ilyenen, hogy kihagyja a kötelező feladatot. Ez parancsszegés, amit egy katona nem engedhet meg magának, ez az első, amit bele kell, hogy verjenek/programozzanak, nem csak sima figyelmeztetést, hogy meghalsz ha nem. A következményektől is sokkal jobban kellett volna, hogy tartson, ha mégis a parancsszegés mellett dönt. Igazából épp ez a tépelődés adhatott volna igazi színt neki, de nem volt. Vagy én nem éreztem... Ladányi József: A kapu őszintén szólva nem értem, miért lett Preyer második. Kellemes kis novella haditudósítás. De az első bekezdések (a kormányzó visszautazása) teljesen feleslegesek és értelmetlenek, az utolsó bekezdés meg annyira ködös, hogy én bizony, nem vettem az adást. Így viszont nem tudom mi akart az üzenet vagy a mondanivaló lenni azon túl, hogy József rendkívül jól tud a harcokról és a háborúról írni. Mert azt azért elismerem, hogy jó stílusú írás, kellemes volt olvasni, csak olyan sefülesefarka. Eleje még csak-csak van, de vége? Sümegi Attila: Fénytelen járatok Érdekes volt, de nem volt jó. Nem volt jó, mert nem volt érthető. Annyira kusza, hogy ki mikor kicsoda, merre miért, hogy képtelenség kibogozni. Persze ha ez volt a cél, akkor tökéletesen elérte, de ezt meg az olvasó általában nem szereti. Azt szereti, ha a végére megérti a dolgokat. Hogy mikor mi mi volt. Én kétszer olvastam, figyelmesen, de így sem tudtam helyére tenni a dolgokat. Lehet, az én hibám, de ettől még nem magamat fogom szidni, hanem az írót, hogy miért ír ilyen zagyvaságokat. Időgépes összekuszálódás. Nem értettem. Ennyi.
]]>Ma elővettem végre megint az utóbbi időben elhanyagolt novelláskötetet, amely a többivel ( ÚG 12 és Pillantás a pokolba, valamint Dunder Krisztián Digitális sikertörténetek könyvével) karöltve az ágy fölötti polcon várta, hogy végre befejezzem őket. Ha minden igaz, a mostani hármon kívül már csak három maradt ebben a kötetben, amit nem olvastam.<!--more--> <strong>Boros György László</strong>: <strong>Hosszú őrségben álomtalan</strong> Kicsit semmitmondó, kicsit semmilyen. Sem nem izgalmas, sem nem túl hosszú, sem nem túl jól megírt. Igazából a "megoldás" elég kommersz volt, és a katona meg hiteltelen. Ha ennyi implanttal telenyomják, meg mindenféle tudatmódosítói vannak, hogy igazi katonát neveljenek belőle, akkor egy percig nem gondolkodna ilyenen, hogy kihagyja a kötelező feladatot. Ez parancsszegés, amit egy katona nem engedhet meg magának, ez az első, amit bele kell, hogy verjenek/programozzanak, nem csak sima figyelmeztetést, hogy meghalsz ha nem. A következményektől is sokkal jobban kellett volna, hogy tartson, ha mégis a parancsszegés mellett dönt. Igazából épp ez a tépelődés adhatott volna igazi színt neki, de nem volt. Vagy én nem éreztem... <strong>Ladányi József: A kapu</strong> őszintén szólva nem értem, miért lett Preyer második. Kellemes kis <span style="text-decoration: line-through">novella</span> haditudósítás. De az első bekezdések (a kormányzó visszautazása) teljesen feleslegesek és értelmetlenek, az utolsó bekezdés meg annyira ködös, hogy én bizony, nem vettem az adást. Így viszont nem tudom mi akart az üzenet vagy a mondanivaló lenni azon túl, hogy József rendkívül jól tud a harcokról és a háborúról írni. Mert azt azért elismerem, hogy jó stílusú írás, kellemes volt olvasni, csak olyan sefülesefarka. Eleje még csak-csak van, de vége? <strong>Sümegi Attila: Fénytelen járatok</strong> Érdekes volt, de nem volt jó. Nem volt jó, mert nem volt érthető. Annyira kusza, hogy ki mikor kicsoda, merre miért, hogy képtelenség kibogozni. Persze ha ez volt a cél, akkor tökéletesen elérte, de ezt meg az olvasó általában nem szereti. Azt szereti, ha a végére megérti a dolgokat. Hogy mikor mi mi volt. Én kétszer olvastam, figyelmesen, de így sem tudtam helyére tenni a dolgokat. Lehet, az én hibám, de ettől még nem magamat fogom szidni, hanem az írót, hogy miért ír ilyen zagyvaságokat. Időgépes összekuszálódás. Nem értettem. Ennyi.http://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/19/uj-galaxis-18-ujabb-3-2/feed/Óceánföld – Szigetvilág végighttp://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/19/oceanfold-szigetvilag-vegig/kisviragSun, 19 Feb 2012 11:47:31 PSThttp://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/19/oceanfold-szigetvilag-vegig/ ]]>Két hónapja nem írtam. Ezalatt az idő alatt egyrészt azért nem írtam ide, mert Ursula K. Le Guin Szigetvilági történeteit olvastam, másrészt meg mert nem olvastam (volt kb egy hónap szünet) legalábbis nem témába vágót. Gondolom a performance marketing imprúvolása Google Analyticsszel kevesetetket érdekelne itt :) Szóval, tegnap végére értem Óceánföld csodás történeteinek. Mindegyik könyv magával ragadó volt, mindegyiket szerettem, mindegyiket faltam, és alig vártam már, hogy folytathassam. Egyedül az utolsót halogattam sokáig. Épp azért, mert utolsó volt, és még nem akartam befejezni, az mindig olyan szomorú, mikor nincs tovább, pedig még annyira de annyira szeretnéd olvasni. Egyedül az utolsó könyv vége volt kicsit zavaros - nem tudom, hogy az e-kiadásom hibája vagy mi volt, de időnként mintha kimaradt volna valami két mondat közül, vagy hirtelen ugrottunk és hiányérzetem volt, és az utolsó mondat is kicsit olyan volt, hogy "de biztos, hogy ez az utolsó? Ugye nem???" Még még még akarok :(http://kisv1rag.sfblogs.net/2012/02/19/oceanfold-szigetvilag-vegig/feed/Hitler is azt hittehttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/19/hitler-is-azt-hitte/lnpetersSun, 19 Feb 2012 08:53:57 PSThttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/19/hitler-is-azt-hitte/George Orwell ekkortájt íródó 1984 című regényében, amelynek világában Kelet-Ázsia szövetségesből egycsapásra ellenséggé lehet, és fordítva. A szocialista újbeszél számára az ilyen fordulatok nem jelentettek megoldhatatlan problémát. Később kiderült, hogy Tito mégsem annyira láncos kutya. Hamarosan megállapították, hogy még inkább az. Meghalt Sztálin. Jött a helyébe Nyikita Szergejevics Hruscsov. A Szovjetunió megkövette Sztálint. Éppen 1956-ban látogatta meg a jugoszláv kegyelmes urat, a magyar forradalom kapcsán sok szó esett erről a találkozóról. Hruscsov igyekezett a nagy(obb) hatalom fölényével tárgyalni. A bizalom helyreállítása érdekében elmesélte Titónak, amit az úgyis tudott, hogy 1951-ben a szovjetek szövetségeseikkel együtt Jugoszlávia lerohanását tervezték. (Ebben a Magyar Néphadsereg is fontos szerepet kapott volna, a létszámát sohasem látott módon felduzzasztották, és tömegesen látták el szovjet lövegekkel és T-34-es harckocsikkal.) Miután részletesen elmesélte, hogyan készültek a seregek, és a végén miért nem került sor a támadásra, Hruscsov nem átallotta megjegyezni: - Természetesen elsöpörtük volna önöket. Tito kivette a szájából a pipát, és lakonikusan ezt felelte: - Hitler is azt hitte!
]]>Joszip Broz Tito 1948 előtt még Sztálin elvtárs legjobb közép-európai tanítványa volt. Akkor hirtelen az imperialisták láncos kutyája lett. Szinte tragikus hirtelenséggel. Nagyjából úgy, ahogy <strong>George Orwell</strong> ekkortájt íródó <strong><em>1984</em></strong> című regényében, amelynek világában Kelet-Ázsia szövetségesből egycsapásra ellenséggé lehet, és fordítva. A szocialista <strong><em>újbeszél</em></strong> számára az ilyen fordulatok nem jelentettek megoldhatatlan problémát. Később kiderült, hogy Tito mégsem annyira láncos kutya. Hamarosan megállapították, hogy még inkább az. Meghalt Sztálin. Jött a helyébe <strong>Nyikita Szergejevics Hruscsov</strong>. A Szovjetunió megkövette Sztálint. Éppen 1956-ban látogatta meg a jugoszláv kegyelmes urat, a magyar forradalom kapcsán sok szó esett erről a találkozóról. Hruscsov igyekezett a nagy(obb) hatalom fölényével tárgyalni. A bizalom helyreállítása érdekében elmesélte Titónak, amit az úgyis tudott, hogy 1951-ben a szovjetek szövetségeseikkel együtt Jugoszlávia lerohanását tervezték. (Ebben a Magyar Néphadsereg is fontos szerepet kapott volna, a létszámát sohasem látott módon felduzzasztották, és tömegesen látták el szovjet lövegekkel és T-34-es harckocsikkal.) Miután részletesen elmesélte, hogyan készültek a seregek, és a végén miért nem került sor a támadásra, Hruscsov nem átallotta megjegyezni: - Természetesen elsöpörtük volna önöket. Tito kivette a szájából a pipát, és lakonikusan ezt felelte: <strong>- Hitler is azt hitte!</strong>http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/19/hitler-is-azt-hitte/feed/UFO: AZ IGAZSÁG NYOMÁBANhttp://nagywouk.sfblogs.net/2012/02/19/ufo-az-igazsag-nyomaban/nagywoukSun, 19 Feb 2012 07:01:03 PSThttp://nagywouk.sfblogs.net/2012/02/19/ufo-az-igazsag-nyomaban/ UFO - AZ IGAZSÁG NYOMÁBAN ELŐADÁSOK, VÁSÁR, KÖNYVDEDIKÁLÁS, FÓRUM 2012. március 10. szombat 13 - 20 óráig KPVDSZ Művelődési Ház Tatabánya, Kós Károly út 17/a. 13:00 - 13:10 Megnyitó - Kriston Endre - A MAGYAR UFO KUTATÁS ELMÚLT 20 ÉVE 13:10 - 14:00 Kriston Endre - A KITELEPÍTÉS ELKEZDŐDÖTT - AZ UFO JELENSÉG HÁTTERE Kriston Endre több hazai és külföldi televíziós műsor és dokumentum film UFO-szakértője, a Magyar Ufokutatási Központ vezetője. 14:00 - 15:00 Knoll Gyula - PILÓTÁK ÉS UFO-K MAGYARORSZÁG LÉGTERÉBEN Knoll Gyula nyugalmazott katonatiszt, a taszári légibázis egykori parancsnoka, aki 50 év titoktartás után 2010-ben állt nyilvánosság elé azzal, hogy 1959. július 14-én földi utasításra UFO-t vett üldözőbe hazánk légterében. 15:00 - 16:00 Viszkok András - MEGCÁFOLHATATLAN BIZONYÍTÉKOK Viszkok András a Magyar UFO Kutatási Központ munkatársa, az UFO hírek.hu portál szerkesztője. 16:00 - 17:00 Fórum Téma: UFO-K - AZ IGAZSÁG NYOMÁBAN 17:00 - 18:00 Nemere István - HONNAN JÖNNEK AZ UFO-k? Hazánk legismertebb sci-fi írója, aki közel 600 könyvet írt. 18:00 - 18:30 Nemere István dedikálja könyveit 18:30 - 19:30 Simon Gergely - FÖLDÖNKÍVÜLIEK TÁMADÁSA? Simon Gergely 2001 óta UFO kutató, 2004-től a Magyar UFO Kutatási Központ tagja. Az előtérben Nemere István könyvei, valamint a Hihetetlen Magazin számai is megvásárolhatók! Belépő: 1000 Ft / fő A rendezvény támogatója a RYUFOR Alapítvány (Magyar UFO Kutatási Központ) RYUFOR tagoknak 50% kedvezményt adunk a belépő árából, a tagsági igazolvány felmutatása után. E-mail: ufokonf@gmail.com
]]><a href="http://nagywouk.sfblogs.net/files/2012/02/ufo-plakat.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-481" src="http://nagywouk.sfblogs.net/files/2012/02/ufo-plakat-300x188.jpg" alt="" width="300" height="188" /></a> <strong><span style="font-size: medium">UFO - AZ IGAZSÁG NYOMÁBAN</span><span style="font-size: medium"> </span><span style="color: red;font-size: small">ELŐADÁSOK, VÁSÁR, KÖNYVDEDIKÁLÁS, FÓRUM </span></strong> <span style="font-size: small">2012. március 10. szombat 13 - 20 óráig KPVDSZ Művelődési Ház Tatabánya, Kós Károly út 17/a. </span> 13:00 - 13:10 Megnyitó - Kriston Endre - A MAGYAR UFO KUTATÁS ELMÚLT 20 ÉVE 13:10 - 14:00 Kriston Endre - A KITELEPÍTÉS ELKEZDŐDÖTT - AZ UFO JELENSÉG HÁTTERE Kriston Endre több hazai és külföldi televíziós műsor és dokumentum film UFO-szakértője, a Magyar Ufokutatási Központ vezetője. 14:00 - 15:00 Knoll Gyula - PILÓTÁK ÉS UFO-K MAGYARORSZÁG LÉGTERÉBEN Knoll Gyula nyugalmazott katonatiszt, a taszári légibázis egykori parancsnoka, aki 50 év titoktartás után 2010-ben állt nyilvánosság elé azzal, hogy 1959. július 14-én földi utasításra UFO-t vett üldözőbe hazánk légterében. 15:00 - 16:00 Viszkok András - MEGCÁFOLHATATLAN BIZONYÍTÉKOK Viszkok András a Magyar UFO Kutatási Központ munkatársa, az UFO hírek.hu portál szerkesztője. 16:00 - 17:00 Fórum Téma: UFO-K - AZ IGAZSÁG NYOMÁBAN 17:00 - 18:00 Nemere István - HONNAN JÖNNEK AZ UFO-k? Hazánk legismertebb sci-fi írója, aki közel 600 könyvet írt. 18:00 - 18:30 Nemere István dedikálja könyveit 18:30 - 19:30 Simon Gergely - FÖLDÖNKÍVÜLIEK TÁMADÁSA? Simon Gergely 2001 óta UFO kutató, 2004-től a Magyar UFO Kutatási Központ tagja. Az előtérben Nemere István könyvei, valamint a Hihetetlen Magazin számai is megvásárolhatók! Belépő: 1000 Ft / fő A rendezvény támogatója a RYUFOR Alapítvány (Magyar UFO Kutatási Központ) RYUFOR tagoknak 50% kedvezményt adunk a belépő árából, a tagsági igazolvány felmutatása után. <span style="font-size: small">E-mail: <a href="mailto:ufokonf@gmail.com">ufokonf@gmail.com</a></span> <a href="http://nagywouk.sfblogs.net/files/2012/02/ryufor.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-482" src="http://nagywouk.sfblogs.net/files/2012/02/ryufor.jpg" alt="" width="150" height="100" /></a>http://nagywouk.sfblogs.net/2012/02/19/ufo-az-igazsag-nyomaban/feed/Tavaszüzenethttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/18/tavaszuzenet/lnpetersSat, 18 Feb 2012 10:57:44 PSThttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/18/tavaszuzenet/ ]]>A hó már lucsokban ázik, Délceg napsugár cikázik Jég felett, A távolban készül már A fényességes Kikelet. -------- A vén Idő sosem remél, Nem is kínozza meg a Tél Sohasem; Közömbös, mint Vén ereszen A perem. -------- Havas föld tündér álmában, Világfának árnyékában Tavasz ül; Hirdeti, hogy tovább élni Sikerül. ------- A szent tavasz azt üzeni, Gyere jövőt meríteni, Kedvesem, Várhat ránk még boldogság És Szerelem.http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/18/tavaszuzenet/feed/Szőke nő zűrben az űrben - CL.http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/18/szoke-no-zurben-az-urben-cl/lnpetersFri, 17 Feb 2012 15:15:45 PSThttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/18/szoke-no-zurben-az-urben-cl/A kristálylemezek mindent tisztáztak az időutazással kapcsolatban. Folytatása következik.
]]>SZÁZÖTVENEDIK RÉSZ Íródott Nyuzga javaslatára Helmut Schellenberg felsóhajtott. -    Már nem is kérdem, hogy lehet az. -    Mi hogy lehet? -    Hogy igen is, meg nem is. -    Azért csak kérdezd meg. Schellenberg a fejét csóválta. -    Ne incselkedj velem, Ed – felelte némi ingerültséggel. – ha akarod, mondd el, ha nem akarod, ne mondd. -    Hát egyrészt igen – villant elő Ed Philips fogsora. – mert az eszköz valósággal létezik és bizonyítékot szolgáltat önmagáról. Másrészt nem, mert lehetetlen utánozni, és valószínűleg ott sem fog soká létezni, ahol készítették. Karen Bozchana Kadlecikova lassan felemelkedetta székéből. -    Túlságosan hosszú ideje beszélgetünk az időutazásról, Ed, és közben döntést kellene hoznunk. Ha valóban van valami információd, mondd el, de tömören. Ha nincs, térjünk napirendre. Ed Philips az ajkába harapott. -    Rendben van, de nem biztos, hogy el tudom mondani röviden. -    Hát próbáld meg. Ed most maga töltött italt a poharába, és beszélni kezdett: -    Találtak egy sziklába vágott széfet. Voltaképpen véletlen felfedezésnek is tekinthetjük, de nem volt teljesen az, mert akkoriban már kifejezetten ilyesmire vadásztak. Tisztában voltak vele, hogy lefeljebb olyan ősi sziklafalban találhatnak valami üzenetfélét, ami létezett már az időutasok látogatta múltban, és létezik a jelenben is. Fel is térképezték az ilyen objektumokat. Csaknem biztosra mentek. -    Tehát sziklaszéf? – Helmut felélénkült. – Ebben az esetben elhiszem. Ha akad háborítatlan sziklafal, abban nagy szerencsével akár egy egészen közönséges DVD is fennmaradhat. -    Na, azért ne túlozzunk – mormolta Karen. -    Ez egy igen gondosan kialakított, megerősített sziklaszéf. A szó szoros értelmében az örökkévalóságnak. Jó hosszú ideig tartott, amíg sikerült kinyitni. A számítógépek is nagyon nehezen boldogultak vele. A belsejében gondosan párnázott szikladobozok voltak, mindegyik belsejében egy speciális ólomtokkal. Ezt sem volt könnyű kinyitni. Abban voltak az adathordozók. Kristálylemezek. Helmut felfigyelt. -    Kristálylemezek? -    Igen. Ismeretlen technológiával készültek. Igen gondos, valószínűleg egyedi darab mindegyik. Csaknem egy évig tartott, mire sikerült megfejteni a tartalmukat. Helmut felemelte a kezét: -    Állj! – kérdezte ingerülten. – Mi az, hogy megfejteni? -    Mivel senki sem akadt, aki el tudta volna olvasni a tartalmukat, meg kellett őket fejteni. Kemény munka volt. Helmut izgatottan méregette: -    Hol készítették őket, ha megfejtésre volt szükség? -    A Földön. De nem ezen a Földön. -    Hanem? -    Abban a másik időben. -    Másik időben? -    Azokat a kristálylemezeket egy másik idősíkon készítették. Mindent tisztáztak. -    Mindent? -    <strong>A kristálylemezek mindent tisztáztak az időutazással kapcsolatban.</strong> <strong>Folytatása következik.</strong>http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/18/szoke-no-zurben-az-urben-cl/feed/Szerelem és líra - XIII.http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/17/szerelenm-es-lira-xiii/lnpetersThu, 16 Feb 2012 15:20:04 PSThttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/17/szerelenm-es-lira-xiii/A szerelem az emberiség közös tulajdona, ilyen értelemben pedig valóban örök. Folytatása következik.
]]>Tizenharmadik rész Immnauel Kant szerint értelmünk logikai kategóriákkal dolgozik, ezekbe skatulyázza be a megfigyeléseket és a tapasztalatokat. Ezért – mivel minden megfigyelésben benne van a megfigyelő - áthidalhatatlan szakadék tátong a világ dolgainak valódi mibenléte és az általunk felfogott, megfigyelt, osztályozott valóság között. Soha nem ismerhetjük meg a dolgokat a maguk csonkítatlan, lefordítatlan alakjában, csupán megvágott, megszerkesztett — és feltehetően eltorzított — változatukat, amelyek átszüremlenek fogalmaink rendszerén. Ha a szerelem fogalmát definiálni akarjuk, részben ilyesféle nehézségekkel találjuk magunkat szembe, részben pedig még sokkal komiszabbakkal. Először is azzal, hogy minden ember kizárólag saját tapasztalatai fényében képes értelmezni a szerelmet. Ez látszólag magától értetődő, de mégis komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, egyáltalán lehetséges-e definiálni a szerelmet úgy, hogy az minden embertársunk minden szerelmi tapasztalatára nézve érvényes legyen. Merthogy nagyon határozottan úgy tűnik, a szerelem korántsem jelenti minden ember számára ugyanazt. Ebben neveltetése, érzelmi intelligenciája, világfelfogása és személyes habitusa szerint minden ember nagyon egyéni felfogást alakíthat ki magának. Ha ennek az igazi jelentőségébe belegondolunk, azonnal megérthetjük, hogy a szerelem sokkal fontosabb jelenség annál, amit a hétköznapi közvélekedés szokott róla gondolni, sőt, talán a legfontosabb jelenségek egyike az ember világában. Voltaképpen a szerelemről való gondolkodás a szerelemhez való viszony, a szerelemmel kapcsolatos cselekedetek, valamint a szerelmi élet emberi minősége – ha sikerülne valami legalább többé-kevésbé érvényes mércét találni – az emberség olyan értékmérője lehetne, amely a jelenlegieknél lényegesen pontosabban fejezhetné ki az egyes embernek a közösség tagjaihoz viszonyított emberi értékeit. A jelenlegi mércék nagyon is homályosnak és esetlegesnek tűnnek. Utóbbiak – a teljesség igénye nélkül – nagyjából a következők:     Anyagi javak megszerzésének vagy birtoklásának mértéke     Hétköznapi, intellektuális, tudományos vagy egyéb értelemben felfogott intelligencia     Kommunikációs kultúra, a társas életben való jártasság     Munkateljesítmény     Érzelemgazdagság     Megbízhatóság Látjuk, hogy a felsoroltak nincsenek egymással arányban, jószerivel még csak nem is tartoznak egy dimenzióba. Különböző gondolkodású emberek eltérő szempontú – és helyenként nagyon eltérő mélységű – mércéi. Mindezeknél sokkal több és pontosabb lenne ezeknél a szerelmi élet minősége, mint mérték - ha sikerülne definiálni. Az új definícióban a következő motívumoknak kellene szerepelniük, amelyek maguk is mind meghatározást igényelnek:     Harmonikus szexualitásra való képesség Természetesen csak akkor, ha sikerül meghatározni, mit is értünk harmonikus szexualitás alatt. Ehhez persze tisztázni kellene, hogy a szerelem nem azonos a szexualitással, illetve, hogy a puszta szexualitás mg semmilyen tekintetben sem tekinthető szerelemnek, és nem is vindikálhatja magához annak jogait.     Szeretetközösség Ehhez definiálni kellene, mit tekinthetünk szeretetközösségnek.     Az empátia és a szeretet képessége Az empátia nagyjából tisztázott fogalom, a szeretet képessége kevésbé, bár íródtak figyelemre méltó művek róla az utóbbi időben.     A szerelem az emberi kapcsolatok olyan terrénuma, ahol semmiféle szükségszerűség nincs jelen. Ez a filozófiai kitétel azért szükséges, mert itt van az a kiskapu, ahol a legkönnyebben szivárognak be a szerelmet lebecsülő, azt gazdaságnak, politikának vagy hasonlóknak alárendelni akaró megfontolások – lényegében a szerelemtagadó ideológiák. Természetesen – látszólag – indokolható a szükségszerűség bevezetése szociológiai vagy biológiai fogalmakkal, az elmúlással, vagy mással is; ezért nagyon határozottan ki kell mondani, hogy a szükségszerűség semmiféle értelemben véve nem determinálja a szerelmet, csupán a szerelem egyes megnyilvánulásainak időtartamát határozhatja meg, de azt sem kizárólagosan.     Szerelem és család összetartoznak. Az egészséges emberi vágyakhoz tartozik a szexualitás mellett a családalapítás és a család gondozása is. A magzatát hordó, majd csecsemőjét nevelő anya maga is segítségre, gondozásra szorul. Anya, apa és gyermek kapcsolat, szeretetközössége nem a szerelem elmúlása, hanem éppen annak egy újabb fázisa. Olyan újabb szerelemszakasz, amely igazából logikusan következik az előzőből. Schopenhauer és mások súlyosan tévedtek, amikor a szerelmet és az anyaságot, illetve a szerelmet és a családi örömöket elválasztották egymástól azt állítva, hogy a szerelem csupán a természet állította kelepce, ami a fajfenntartást szolgálja. Az emberi fajfenntartás szerelem nélkül lehetetlenség. Egyetlen állat kicsinye sem igényel olyan hosszas gondozást, mint az emberé. Bensőséges, meghitt emberi kapcsolat, szerelem nélkül már rég kihaltunk volna. Most pedig ideje, hogy egy kicsit túllépjek az eddigi szerelem-definíciókon. Nem azért, hogy itt és most definiálni próbáljam a szerelmet, arra majd csak a sorozat végén teszek kísérletet. Az eddigi felfogások egyik közös hibája – sajnos a líráé is – hogy a szerelmet általában férfi és nő első találkozására, kapcsolatuk kezdetére redukálták. Holott a szerelemhez nemcsak ez tartozik, hanem a családi örömök is, a hosszú ideig tartó együttélés egészen a késő öregkorig, amikor esetleg egymás kezét fogva halnak meg a szerelmesek. A platóni szerelemtan szerint a szerelem valami magasabb rendű felé való törekvés. Ennek értelmében csakis akkor lehet teljes a szerelem definíciója, ha nem csupán elszigetelt szerelmi kapcsolatként értelmezzük. Platón ebben előttünk járt, de nem figyelünk rá. A szerelem voltaképpen az embernek, mint fajnak, azaz az emberiségnek a tulajdonsága, kincse, és nem lehet teljes az a meghatározás, amely nem tekinti az egész emberiség közös lehetőségének. <strong>A szerelem az emberiség közös tulajdona, ilyen értelemben pedig valóban örök.</strong> <strong>Folytatása következik.</strong>http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/17/szerelenm-es-lira-xiii/feed/Valentine's Day - After the eventhttp://megan.sfblogs.net/2012/02/16/valentines-day-after-the-event/MeganThu, 16 Feb 2012 11:36:22 PSThttp://megan.sfblogs.net/2012/02/16/valentines-day-after-the-event/
]]>Ami azt illeti: innen lehagytam a Valentine's Day-t. Ezért most egy képpel pótolom - már ha összejön.  :) <a href="http://megan.sfblogs.net/files/2012/02/vdaypresentplan2-TOMDeltaflyer.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-219" src="http://megan.sfblogs.net/files/2012/02/vdaypresentplan2-TOMDeltaflyer-300x300.jpg" alt="" width="300" height="300" /></a>http://megan.sfblogs.net/2012/02/16/valentines-day-after-the-event/feed/Anatolij Sztaszj: Zöld útvesztőhttp://javori.sfblogs.net/2012/02/16/anatolij-sztaszj-zold-utveszto/javoriThu, 16 Feb 2012 06:03:39 PSThttp://javori.sfblogs.net/2012/02/16/anatolij-sztaszj-zold-utveszto/Ihor Vovcsenko kihallgat egy titkos beszélgetést, s azután eltűnik a táborból. Hamarosan az őserdő mélyén, egy - újfasiszták által felügyelt - kényszermunkatáborban találja magát. Indiánokkal együtt dolgozik egy titkos rakéta-kilövőhely építésén. Az erdei "kalózok" vezetője "a halál karmesterének" nevezi magát, és világuralmi tervei vannak. Baktériumfegyvere képes akár az egész világ elpusztítására. A Nemzetközi Nyomozószolgálat felügyelője, a magyar származású Csanády Zoltán nyomoz a titkos szervezet után, amely terrorakcióival már korábban is hatalmas károkat okozott a békében élő emberiségnek. A fogságban Ihor ismerősökkel találkozik, barátokra, szövetségesekre lel, s mindenáron szökni akar. Ugyanis rájött arra, hogy fogva tartói a világ megzsarolására készülnek. Az Sz-17-es baktériumtenyészet bevetésekor ugyanis valamennyi ember, állat, növény elpusztulhat abban a zónában (200 km-es körben), ahol megalkotói bevetik. A bátor fiú egy félelmetes hatású plazmafegyver birtokába jutva merész lépésre szánja el magát, és szembeszáll elrablóival. A "halálos orkán" mellett az indiánok is a segítségére sietnek, hogy megküzdjenek a "holt emberekkel".  A földi összecsapást légi ütközetek is követik, s a hatóságok is beavatkoznak a dzsungelháborúba. A kiszabadult indiánok az őserdő mélyében keresnek menedéket, itt próbálnak rabszolga sorsuk után új életet kezdeni. Ihor és szerettei már majdnem megmenekülnek, de a barna egyenruhásoktól szerzett repülőgépüket a dél-amerikai köztársaság vadászgépe lelövi. Főhősünk és társai csak megsebesülnek, így majmok és pumák, jaguárok és anakondák között egy újabb, végső kaland veszi kezdetét.

+++

Az elején egy kicsit nehezen indul a regény, de aztán a végére felpörögnek az események. Külön érdekessége az ukrán szerző történetének, hogy két magyar származású mellékszereplője is van a sci-finek: Csanády Zoltán, magyar származású rádiótávírász és Erzsi, az unokahúga. Az 1972-ben keletkezett regény – magyarul először 1974-ben jelent meg – 2012 környékén játszódik. Az elképzelt „jövőben” videofon, panorámatévé, liftszőnyeg, filmotéka, víz alatti gondola, villamoshajó és villanyrepülőgép, rakétaöv, plazmaszóró (félelmetes hatású romboló fegyver) teszi könnyűvé vagy borzalmassá az emberek életét. Világuralmi terveket szövögető fasiszták bújnak meg az őserdő mélyén, de a bátorság, az igazság és a szolidaritás legyőzi a zsarnokságot visszahozni kívánó erőket. Kevés a sztoriban a sci-fi, az is inkább tudományosan fantasztikus, de ifjúsági kalandregénynek első osztályú.

Moly - Kihívás

A fenti kihívás hatására újra előszedtem és olvasom a megsárgult lapokból álló Delfin könyveket. Ráadásul az önkéntes wikipédiás szerkesztői munkám is mostanában egy delfinszaltós fordulatot vett... :-)

Wikipédia

]]>Körülbelül 70 évvel a második világháború befejezése után, a XXI. század elején Latin-Amerika dzsungelében, a Vachuayo folyó mentén a Seni-Moro ("az örök erdő földje") Köztársaságban játszódik a történet. Itt egy élelmiszerforrásokat kutató tudományos expedíció tagjai végzik mostoha körülmények között a munkájukat. Egy napon a főszereplő, a 14 éves - a Dnyeper-parti Komszomolszk városából származó - <strong>Ihor Vovcsenko</strong> kihallgat egy titkos beszélgetést, s azután eltűnik a táborból. Hamarosan az őserdő mélyén, egy - újfasiszták által felügyelt - kényszermunkatáborban találja magát. Indiánokkal együtt dolgozik egy titkos rakéta-kilövőhely építésén. Az erdei "kalózok" vezetője "a halál karmesterének" nevezi magát, és világuralmi tervei vannak. Baktériumfegyvere képes akár az egész világ elpusztítására. A Nemzetközi Nyomozószolgálat felügyelője, a magyar származású Csanády Zoltán nyomoz a titkos szervezet után, amely terrorakcióival már korábban is hatalmas károkat okozott a békében élő emberiségnek. A fogságban Ihor ismerősökkel találkozik, barátokra, szövetségesekre lel, s mindenáron szökni akar. Ugyanis rájött arra, hogy fogva tartói a világ megzsarolására készülnek. Az Sz-17-es baktériumtenyészet bevetésekor ugyanis valamennyi ember, állat, növény elpusztulhat abban a zónában (200 km-es körben), ahol megalkotói bevetik. A bátor fiú egy félelmetes hatású plazmafegyver birtokába jutva merész lépésre szánja el magát, és szembeszáll elrablóival. A "halálos orkán" mellett az indiánok is a segítségére sietnek, hogy megküzdjenek a "holt emberekkel".  A földi összecsapást légi ütközetek is követik, s a hatóságok is beavatkoznak a dzsungelháborúba. A kiszabadult indiánok az őserdő mélyében keresnek menedéket, itt próbálnak rabszolga sorsuk után új életet kezdeni. Ihor és szerettei már majdnem megmenekülnek, de a barna egyenruhásoktól szerzett repülőgépüket a dél-amerikai köztársaság vadászgépe lelövi. Főhősünk és társai csak megsebesülnek, így majmok és pumák, jaguárok és anakondák között egy újabb, végső kaland veszi kezdetét. <p style="text-align: center">+++</p> Az elején egy kicsit nehezen indul a regény, de aztán a végére felpörögnek az események. Külön érdekessége az ukrán szerző történetének, hogy két magyar származású mellékszereplője is van a sci-finek: Csanády Zoltán, magyar származású rádiótávírász és Erzsi, az unokahúga. Az 1972-ben keletkezett regény – magyarul először 1974-ben jelent meg – 2012 környékén játszódik. Az elképzelt „jövőben” <strong>videofon</strong>, <strong> panorámatévé</strong>, <strong>liftszőnyeg</strong>, <strong>filmotéka</strong>, <strong>víz alatti gondola</strong>, <strong>villamoshajó</strong> és <strong>villanyrepülőgép</strong>, <strong>rakétaöv</strong>, <strong>plazmaszóró</strong> (félelmetes hatású romboló fegyver) teszi könnyűvé vagy borzalmassá az emberek életét. Világuralmi terveket szövögető fasiszták bújnak meg az őserdő mélyén, de a bátorság, az igazság és a szolidaritás legyőzi a zsarnokságot visszahozni kívánó erőket. Kevés a sztoriban a sci-fi, az is inkább tudományosan fantasztikus, de ifjúsági kalandregénynek első osztályú. <p style="text-align: center"><img class="aligncenter size-full wp-image-868" src="http://javori.sfblogs.net/files/2012/02/Zöld-útvesztő1.jpg" alt="" width="250" height="391" /></p> <p style="text-align: center"></p> <p style="text-align: left"><a href="http://moly.hu/kihivasok/nosztalgiazzunk-avagy-olvassunk-delfin-konyveket"><strong>Moly - Kihívás</strong></a></p> <p style="text-align: left">A fenti kihívás hatására újra előszedtem és olvasom a megsárgult lapokból álló <strong><a href="http://moly.hu/polcok/delfin-konyvek-sorozat-1964-1990-teljes-lista-1-resz">Delfin könyvek</a></strong>et. Ráadásul az önkéntes wikipédiás szerkesztői munkám is mostanában egy delfinszaltós fordulatot vett... :-)</p> <p style="text-align: left"><a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B6ld_%C3%BAtveszt%C5%91"><strong>Wikipédia</strong></a></p>http://javori.sfblogs.net/2012/02/16/anatolij-sztaszj-zold-utveszto/feed/Megjelent: Zombi Apokalipszis - A kezdet: Simagöröngyöshttp://jimmy.sfblogs.net/2012/02/16/megjelent-zombi-apokalipszis-a-kezdet-simagorongyos/Jimmy CartwrightThu, 16 Feb 2012 04:50:06 PSThttp://jimmy.sfblogs.net/2012/02/16/megjelent-zombi-apokalipszis-a-kezdet-simagorongyos/Bár 2010 karácsonyára terveztük a kötet elektronikus megjelenését, de olyan lelkes kis csapat sorakozott fel az ötlet mögé, hogy végül most vasárnap (február 12-én) mondhattuk azt, megért a dolog a kiadásra. Sokan várták már - főleg az írók és grafikusok -, reméljük az olvasóközönség tetszését is elnyeri. --------------------------------------------------------- Előszó "Hol volt, hol nem volt, volt egyszer néhány éve egy ötlet. Egy ötlet, hogy készíteni kellene valami elmebeteg bábfilmet, mégpedig zombikkal. Alig pár óra alatt az ötletből egy egész világ bontakozott ki. Nem sokkal később neki is vágtunk a bábfilm elkészítésének – éjszakákat töltve bábuk, kellékek, hátterek, próbafelvételek készítésével. A projekt azonban több okból kifolyólag vakvágányra futott. Az ötlet viszont továbbra is megvolt, így azt gondoltuk, ha már mi magunk nem boldogultunk a bábfilmmel, akkor hátha néhány tehetséges íróval karöltve össze tudunk hozni egy novelláskötetet. Mert ugyan bizony mi motiválná jobban a feltörekvő írókat, mint egy jó ötleten alapuló novelláskötet – még ha az alapvetően elektronikusan jelenik is meg. Mielőtt azonban megtörtént volna az írók kiválogatása, felkérése, össze kellett gyűjtenünk mindazon információkat, amelyek nem csak támpontokat adnak nekik, nem csak keretet biztosítanak számukra, hanem jó néhány ötletet, felhasználható helyszínt, karaktert is. Végül minden összeállt egy jó kis zombis novelláskötet elkezdéséhez. Életre kelt Simagöröngyös a település főbb személyiségeivel, infrastruktúrájával, s nem utolsó sorban számtalan olyan elemmel, amelyek felhasználásával kellemes szórakozásban lehet része a tisztelt olvasónak. A kötetben eképpen nem csak a szokásosnak mondható zombihentelős novellák sorakoznak (mi több, ilyenből van lényegesen kevesebb), hanem olyan alkotások is, amelyek önmagukat sem veszik komolyan. Éppen ezért a lapokon szereplő illusztrációk többsége is szándékoltan ez utóbbi szempontot veszi figyelembe. A novellák egyébként történetileg nem függnek össze, hanem, mint egy pályázaton, mindenki a saját megközelítésében írt az alaptémáról, az adott környezetben. Az ötlet teljesen klasszikus: sikeres biológiai kísérlet a hidegháború idején, amely jelenünkben tömeges katasztrófához vezet. A megoldások és a kivitelezés azonban jellegzetes, mondhatni sajátságosan magyar –  nemhiába tettük fő helyszínét kicsiny hazánkba. A novellákon túl természetesen mindenki képet kaphat a helyszínről, a szereplőkről, no és néhány áldozatról is a kötet végén. Úgy gondoljuk, minden adott hát ahhoz, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtsunk a tisztelt olvasónak, s egy kis vidámságot csempésszünk a szürke hétköznapokba." Tovább is van. Mondjam még? :) Az antológia ingyenesen letölthető, terjeszthető, promotálható (Creative Commons Licence alapján), egyelőre PDF és EPUB formátumban. Készült hozzá egy külön weboldal is, amit a http://zombi.lidercfeny.hu/ címen lehet elérni, valamint egy Facebook oldal, ahol "pörögnek" a friss infók. :) Fülszöveg: "Két alak görnyedt a műszerek felett. A laboratóriumban homály uralkodott, csak a jelzőfények vöröse, sárgája és kékje villódzott erőtlenül a tudósok feje fölött villódzó diagram zöld fényében. A feszült csendet csak a berendezések zizegése, zümmögése, kattogása törte meg, a két ember nem szólt. Minden figyelmüket a szerkezetek adatainak értelmezése kötötte le. Hosszasan vizsgálgatták a kijelzőket, az irányítópult egyik részéből előkígyózó kriksz-krakszos papírcsíkot, de főleg a diagramot, amely az űrben száguldó ember alkotta tárgy életjele volt. Úgy látszott, minden rendben. A szputnyik a kijelölt pályán haladt, és megkezdte a feladata végrehajtását.

* * *

Bill egyre izgatottabban lapozgatta a papírokat. Szakértő szemei olyat is megláttak a grafikonokban, amit egy egész tudóscsapat se. – Bazzeg, lehet, hogy megvan a ruszki! – Ez az ő mániája volt, azóta kutatta megszállottan, mióta a CIA-s ismerősétől megszerezte a be nem jelentett szovjet indítások aktáit. Ismeretlen okból Billnek a nőkön és a kosárlabdán kívül az egykori szovjet katonai műholdak sorsának felderítése volt a szenvedélye. John elhatározta, hogy ráveszi az aktív kutatómunkára a társát.

* * *

A salakszentmotorosi tűzoltók másodiknak értek a helyszínre. Nyomban utánuk a katasztrófavédelmisek. Csipa Mihály azonnal beszámolt nekik az esetről, mivel ő és Szeka voltak az elsők. Főleg Mikorkakálmán vitte a szót. Élvezte a fiú. A biztonsági erők kordont vontak a lángoló épület köré. Közben feltűnt az ágyból kirángatott és megfelelően feldúlt Sápsepesy úr is. Döbbenten nézte a lángoló raktárat...

* * *

Felcihelődtem, és a tető széléhez mentem. Lenézve megláttam a pusztítást, aminek mi csak a szelét érezhettük az irodaházban. Az épületkomplexum által körbevett téren legalább száz-százötven élőhalott bolyongott. Néhányukon még látszott, hogy nem vesztették el teljesen emberi valójukat, de ahogy figyeltem őket, ez csak átmeneti állapot volt. Kis idő múlva már a társaikkal megküzdve lefetyelték fel a földet beterítő, megdermedő vért. Egyetlen élő embert sem láttam a környéken. "
]]><img class="alignleft size-full wp-image-564" style="margin: 5px" src="http://jimmy.sfblogs.net/files/2012/02/zasborito.jpg" alt="" width="225" height="320" align="left" /><strong>Bár 2010 karácsonyára terveztük a kötet elektronikus megjelenését, de olyan lelkes kis csapat sorakozott fel az ötlet mögé, hogy végül most vasárnap (február 12-én) mondhattuk azt, megért a dolog a kiadásra. Sokan várták már - főleg az írók és grafikusok -, reméljük az olvasóközönség tetszését is elnyeri.</strong> <strong>--------------------------------------------------------- </strong> <strong><em>Előszó</em></strong> "Hol volt, hol nem volt, volt egyszer néhány éve egy ötlet. Egy ötlet, hogy készíteni kellene valami elmebeteg bábfilmet, mégpedig zombikkal. Alig pár óra alatt az ötletből egy egész világ bontakozott ki. Nem sokkal később neki is vágtunk a bábfilm elkészítésének – éjszakákat töltve bábuk, kellékek, hátterek, próbafelvételek készítésével. A projekt azonban több okból kifolyólag vakvágányra futott. Az ötlet viszont továbbra is megvolt, így azt gondoltuk, ha már mi magunk nem boldogultunk a bábfilmmel, akkor hátha néhány tehetséges íróval karöltve össze tudunk hozni egy novelláskötetet. Mert ugyan bizony mi motiválná jobban a feltörekvő írókat, mint egy jó ötleten alapuló novelláskötet – még ha az alapvetően elektronikusan jelenik is meg. Mielőtt azonban megtörtént volna az írók kiválogatása, felkérése, össze kellett gyűjtenünk mindazon információkat, amelyek nem csak támpontokat adnak nekik, nem csak keretet biztosítanak számukra, hanem jó néhány ötletet, felhasználható helyszínt, karaktert is. Végül minden összeállt egy jó kis zombis novelláskötet elkezdéséhez. Életre kelt Simagöröngyös a település főbb személyiségeivel, infrastruktúrájával, s nem utolsó sorban számtalan olyan elemmel, amelyek felhasználásával kellemes szórakozásban lehet része a tisztelt olvasónak. A kötetben eképpen nem csak a szokásosnak mondható zombihentelős novellák sorakoznak (mi több, ilyenből van lényegesen kevesebb), hanem olyan alkotások is, amelyek önmagukat sem veszik komolyan. Éppen ezért a lapokon szereplő illusztrációk többsége is szándékoltan ez utóbbi szempontot veszi figyelembe. A novellák egyébként történetileg nem függnek össze, hanem, mint egy pályázaton, mindenki a saját megközelítésében írt az alaptémáról, az adott környezetben. Az ötlet teljesen klasszikus: sikeres biológiai kísérlet a hidegháború idején, amely jelenünkben tömeges katasztrófához vezet. A megoldások és a kivitelezés azonban jellegzetes, mondhatni sajátságosan magyar –  nemhiába tettük fő helyszínét kicsiny hazánkba. A novellákon túl természetesen mindenki képet kaphat a helyszínről, a szereplőkről, no és néhány áldozatról is a kötet végén. Úgy gondoljuk, minden adott hát ahhoz, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtsunk a tisztelt olvasónak, s egy kis vidámságot csempésszünk a szürke hétköznapokba." <strong>Tovább is van. Mondjam még? :)</strong><!--more--> <strong>Az antológia ingyenesen letölthető, terjeszthető, promotálható </strong> (Creative Commons Licence alapján), egyelőre <strong><a href="http://zombi.lidercfeny.hu/download/zombiapokalipszis_simagorongyos.pdf" target="_blank">PDF</a></strong> és <a href="http://zombi.lidercfeny.hu/download/zombiapokalipszis_simagorongyos.epub" target="_blank"><strong>EPUB</strong></a> formátumban. Készült hozzá egy külön weboldal is, amit a <strong><a href="http://zombi.lidercfeny.hu/" target="_blank">http://zombi.lidercfeny.hu/</a></strong> címen lehet elérni, valamint egy <a href="http://www.facebook.com/groups/161297927316874/" target="_blank"><strong>Facebook</strong></a> oldal, ahol "pörögnek" a friss infók. :) <em>Fülszöveg:</em> "Két alak görnyedt a műszerek felett. A laboratóriumban homály uralkodott, csak a jelzőfények vöröse, sárgája és kékje villódzott erőtlenül a tudósok feje fölött villódzó diagram zöld fényében. A feszült csendet csak a berendezések zizegése, zümmögése, kattogása törte meg, a két ember nem szólt. Minden figyelmüket a szerkezetek adatainak értelmezése kötötte le. Hosszasan vizsgálgatták a kijelzőket, az irányítópult egyik részéből előkígyózó kriksz-krakszos papírcsíkot, de főleg a diagramot, amely az űrben száguldó ember alkotta tárgy életjele volt. Úgy látszott, minden rendben. A szputnyik a kijelölt pályán haladt, és megkezdte a feladata végrehajtását. <p style="text-align: center">* * *</p> Bill egyre izgatottabban lapozgatta a papírokat. Szakértő szemei olyat is megláttak a grafikonokban, amit egy egész tudóscsapat se. – Bazzeg, lehet, hogy megvan a ruszki! – Ez az ő mániája volt, azóta kutatta megszállottan, mióta a CIA-s ismerősétől megszerezte a be nem jelentett szovjet indítások aktáit. Ismeretlen okból Billnek a nőkön és a kosárlabdán kívül az egykori szovjet katonai műholdak sorsának felderítése volt a szenvedélye. John elhatározta, hogy ráveszi az aktív kutatómunkára a társát. <p style="text-align: center">* * *</p> A salakszentmotorosi tűzoltók másodiknak értek a helyszínre. Nyomban utánuk a katasztrófavédelmisek. Csipa Mihály azonnal beszámolt nekik az esetről, mivel ő és Szeka voltak az elsők. Főleg Mikorkakálmán vitte a szót. Élvezte a fiú. A biztonsági erők kordont vontak a lángoló épület köré. Közben feltűnt az ágyból kirángatott és megfelelően feldúlt Sápsepesy úr is. Döbbenten nézte a lángoló raktárat... <p style="text-align: center">* * *</p> Felcihelődtem, és a tető széléhez mentem. Lenézve megláttam a pusztítást, aminek mi csak a szelét érezhettük az irodaházban. Az épületkomplexum által körbevett téren legalább száz-százötven élőhalott bolyongott. Néhányukon még látszott, hogy nem vesztették el teljesen emberi valójukat, de ahogy figyeltem őket, ez csak átmeneti állapot volt. Kis idő múlva már a társaikkal megküzdve lefetyelték fel a földet beterítő, megdermedő vért. Egyetlen élő embert sem láttam a környéken. "<strong></strong>http://jimmy.sfblogs.net/2012/02/16/megjelent-zombi-apokalipszis-a-kezdet-simagorongyos/feed/"indokolatlanul provokatív"http://ftoth.sfblogs.net/2012/02/16/indokolatlanul-provokativ/sangelWed, 15 Feb 2012 23:27:17 PSThttp://ftoth.sfblogs.net/2012/02/16/indokolatlanul-provokativ/ ]]>Kedves Zsiga Marcell, szeretnék föltenni egy "indokolatlanul provokatív" kérdést: Mivan?http://ftoth.sfblogs.net/2012/02/16/indokolatlanul-provokativ/feed/Februári behavazáshttp://sheenard.sfblogs.net/2012/02/16/februari-behavazas/sheenardWed, 15 Feb 2012 15:49:56 PSThttp://sheenard.sfblogs.net/2012/02/16/februari-behavazas/ ]]>Hamarosan vége a télnek, de még megajándékozott minket egy kis hóval, aminek gyönyörűsége annak duplán szép, aki életét nagyvárosban éli... [gallery]http://sheenard.sfblogs.net/2012/02/16/februari-behavazas/feed/A felbőszült Télhttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/16/a-felboszult-tel/lnpetersWed, 15 Feb 2012 15:00:02 PSThttp://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/16/a-felboszult-tel/ ]]>Tépte a Tél a kis otthonomat reggeltől idáig; Réseken, ablakon át hordta a szél a havat. ------ Jéghideg és gyilkos porhó kavarogva csapott le; Száz apró tőrként szúrta belénk a vihar. -------- Rázta a Tél a nyomorgó, fáradt, néma világot; Tomboltak szaporán ármányos szelei. -------- Azt suttogja a naptár: lassan vége a télnek; Úton a fecskék, és március is közeleg. -------- Küzd hát most az öreg tél felbőszülve, keményen; Hátha elér valamit végső napjaiban. ------ Gyűlöli létünk, minket a semmibe vinne magával; Vén uzsorás képpel rossz kamatot követel. ------- Száz tél van körülöttünk ebben a léha világban; Életet és érzést álértékre cserél. ------ Szent szerelem alkotta és élteti ezt a világot; És szerelem nélkül élet sincs sohasem. ------ Tél szele zúg a profitból, terrorból, hatalomból; Vergődünk rongyos, holt kacatok tetején. ----- Eljön-e végre az emberi létbe is egyszer a béke? Lesz-e tavasz valaha, vagy télben maradunk?http://lnpeters.sfblogs.net/2012/02/16/a-felboszult-tel/feed/