Szerelmes szívek - a szerelem blogja

Érdekes kis történettel rukkolnék elő. Igaz történet, ez mind velem történt meg

2011-11-16T18:51:00.003+01:00

Az egész iwiwen kezdődött. Egy srác bejelölt CsP-n és elkezdtünk levelezgetni, majd felvettük egymást Messengerre. 2011. Április 27-én kiraktam egy alkalmazást Fb-re, aminek a lényege az volt, amelyik srác először lájkolja az lesz férjemnek bejelölve. Írtam is ennek a srácnak, hogy mit raktam ki és hogy jó lenne, ha nem valami számomra nem kedvelt fiú lájkolná ezt be. Ezt vehetjük enyhe célzásnak is, mert már akkor kedveltem pedig alig beszéltünk pár órát. Egyszer csak azt látom belájkolta Ő. Be is raktuk ezt állapotunknak és mindenkivel elhitettük, hogy szeretjük egymást meg hasonlókat, ami akkor még nem volt igaz. Mindennap beszéltünk, szinte egész nap, egyszóval mindig, amikor csak tehettük. Nem nagyon gondoltunk arra, hogy lehet köztünk valami, a nagy távolság miatt sem. Hisz én Hajdú-Bihar megyében élek, ő pedig Somogy megyében. De egy idő után kezdtük úgy érezni, hogy nagyon megszerettük egymást. Emlékszem célozgatott mindig erre, de én csak arra vártam, hogy végre mikor vallja be, hogy szeret. Egy nap megtette. Május 16-ika volt, ezóta is vagyunk igazából kapcsolatban. Innentől már kameráztunk és mikrofonoztunk is. Megbeszéltük, hogy ha eljön a nyári szünet mindenképpen találkozni fogunk. Kicsit nehezen jött össze a találka, de sikerült. Először Július 14-én találkoztunk, eljött hozzám az anyukájával együtt. Amikor először megláttam elöntött az öröm és egyszerre a félelem. Ide jött hozzám és egy puszit nyomott a számra. Majd bemutatkoztam az anyukájának és ő pedig megismerkedett az én szüleimmel, Vele együtt. Anyukája a városkánkhoz közeli városba ment egy rokonukhoz az én barátom pedig hozzánk. Megbeszéltük, hogy négy napot lesz itt nálunk, utána én meg utazok velük vissza. Ez a négy nap a lehető legcsodálatosabban telt. Megismerkedett a barátaimmal, akiknek már Ő elsőre nagyon szimpatikus volt, szóval minden a legjobban alakult. Ezután vissza mentem velük. Összebújva vonatoztunk Somogy megyébe. Elég hosszú volt az út, de örültem, mert vele lehettem és érezhettem végre a közelségét. Öt órahosszás út után megérkeztünk a végállomáshoz, ahol a nővére és a barátja várt minket. Bemutatkoztam nekik is, üdvözöltük egymást. Elindultunk az otthonuk felé autóval, mindvégig fogtuk egymás kezét. Miután megérkeztünk lepakoltam kicsit szusszantunk, majd anyukája kitalálta, hogy mennyünk el szórakozni egyet, el is mentünk itt jobban megismerhettem a másik nővérét is és annak a barátját is, nagyon jó nap volt az első napom ott. Annyira jól éreztem magam. Tíz napot voltam náluk, sok mindent csináltunk; a Balatonon is voltunk csak sajnos nem volt annyira jó idő, de nem is az volt a lényeg. Megismertem az Ő haverjait is, mindenki nagyon aranyos volt velem. Mindenkit megszerettem ott, most is hiányzik mindenki rettentően, de a legjobban egy bizonyos ember, a barátom. Miután eltelt a tíz nap, egy hét elteltével Ő jött el hozzám 9 napra. Nagyon kevés idő telt el a találkozás között, de az az egy hét egy teljes évszázadnak tűnt. Nagyon örültünk, hogy újra láthattuk egymást. Kilenc nap után hazament. Még nem kezdődött el az iskola, de már nem volt sok hátra a szünetből, ezért nagy nehezen rávettem anyukámékat, hogy még a nyárban utoljára hadd mehessek el 4 napra. Hála istennek megengedték így az ő hazatérése után 2 nappal már indultam is hozzájuk. Most utaztam másodjára egyedül hozzájuk, kicsit unalmas volt, de izgatottá tett a gondolat, hogy már nem sokára ott is leszek és újra láthatom. Mikor újra ott voltam akadt köztünk egy kis vita, de mindent megbeszéltünk. Végül ebből a megbeszélt 4 napból egy hét lett, meg beszélte a barátom anyukája az enyémmel, hogy még hadd maradhassak. Miután az a plusz pár nap is eltelt, felszálltam a vonatra és ahogy integettem neki, egyre jobban elfogott annak a fájdalma, hogy most nagyon sokáig nem láthatom. Miután el indult a vonat kibuggyant egy könnyem, de próbáltam magam visszafogni, hisz tudtam, hogy nem örökre megyek el és még látni fogom. Ahogyan haza értem egyből géphez ültem, egyből beszéltünk is. Kicsit jobban éreztem magam. Nagyon szokatlan volt újra itthon, akárhányszor csak hazajöttem tőlük. Röviden ennyi lenne a történet. Mellékesen 2011. November 16-án leszünk fél évesek. Nagyon boldog vagyok vele és hála istennek nagyon jól megvagyunk. Úgy érzem soha nem akarom elveszíteni és tudom, hogy ő is így érzi.

GRATULÁLUNK NEKTEK!

Szerelmes történetem

2011-11-12T16:52:00.002+01:00

Volt egyszer egy lány Emili, aki kollégista volt 17 évesen megismerkedett látásból egy kollégiumtársával Mattel aki 2 ével fiatalabb nála akkor alig beszéltek Matt kiiratkozott a kollégiumból nem látták egymás annak ellenére, hogy egy útvonalon laknak. Aztán ismerkedésük után 2évre megint találkoztak és nekiálltak beszélgetni a buszon, amikor véletlenül egy busszal mentek hazafelé pár hét elteltével megint egy busszal mentek haza és akkor bemutatta az egyik haverját, Leót aki, épen egy társaságba volt Mattel. Emilinek nagyon tetszet Leó. Emili, amikor leszállt a buszról azon tűnődött, hogy tudná megszerezni magának Leot? Akkor elkérte Mattöl elérhetőségét. Találkoztak rá pár napra egy parkba egy hétig minden nap, találkoztak minden napra más és más programot találtak ki egymásnak romantikus filmbe illő pillanatokat, szereztek pl.: fagyizás, pizzázás, sétálás lakatlan helyen, erdőkbe, mezőkön, réten, városi séták stb. aztán elkezdtek néha-néha veszekedni aztán egyre sűrűbben, de a lány még mindig szereti Leót. Leó azt mondja ö is, szereti Emilit, de nagyon csúnyán viselkedet Emilivel, mert ha mérges, ideges volt a lányra akkor azt szokta mondani neki, hogy hadják a kapcsolatot és nem számit neki, ha szakítanak. A lány csak panaszkodott Mattnek, de egyszer Matt azt mondta Emilinek, hogy ne beszéljen a kapcsolatáról, mert neki fáj hallani, hogy a Emili csak szenved a kapcsolatba. Nem értette Emili, miért? Addig nem hagyta békén, amíg nem indokolta meg Matt. Matt elmondta, hogy szereti Emilit. Emili gondolkodni szeretett volna, mert nem tudta mit is tegyen, mert számára sem volt közömbös Matt, de Leot szerette nagyon. Emili időt kért Mattöl és Matt azt mondta válaszolta neki, hogy nem vár ö vagy Leó. Emili Leót választotta de, akkor matt mindig olyan busszal menthaza, hogy akaratlanul is összetalálkoztak a lánnyal és a lány mindig előre ült Matt, pedig a busz végébe. Emili nagyon el volt keseredve, mert szerette mind a két srácot nem tudott választani köztük. Úgy döntött nem folytatja ezt így tovább 2ö hónapig minden nap csak sírt Emili, mert nem tudott belenyugodni, hogy elveszette, akit nagyon szeret. Megint beszélt Mattel, hogy legalább, csak amíg nem tud dönteni, beszéljenek, mert így nem bírja Emili. Leónak ez nem tetszet, de a lány így nem sírt minden nap, amiről a párja Leó sohasem tudott. Emili elhatározta, hogy nem mondja el Leónak, de választani fog kettőjük közül. És az alapján fogja eldőlni melyik, szereti jobban, és melyik figyel rá jobban, ki veszi észre, ha bánatos, ki adja meg neki azt, amire szüksége van, ki az, aki úgy szereti, hogy nem öli meg közben a lány, azaz szabad útjára engedi, had szárnyaljon, és ha visszajön valakihez, akkor ö szerette volna nem, pedig az akaratosabbat.

Pár hónap múlva nagyon érdekesen alakultak a dolgok, mert Leó nagyon csúnyán viselkedet továbbra is Emilivel és Emili nem látta, rajta hogy szeretné. Ezért inkább ara gondolt nem szomorkodik, és nem alítja le érzéseit és szakítót Leóval. (ha talán változtat Leó nem így alakul, ha mondjuk odafigyelt, volna, mi esik rosszul Emilinek, lehet nem így történt, volna)

1 évvel később: Emili ki tudta mondani, hogy Mattet szereti igazából, mert Leóval való kapcsolata nem ment semmire így a szomorkodás helyet, elgondolkodót és belevágott Mattel egy kapcsolatba, ami már tart 2ö év és egyikőjük sem bánta meg a kitartást, mert az igaz szerelem győz!

Írta: Kiss Emilia

Iratkozz fel hírlevelünkre!!!

2011-08-06T18:07:00.000+02:00

Mit tartalmaz a hírlevelünk?

szerelmes verseket
szerelmes történeteket
szerelmes idézeteket
szerelmes sms-eket
szerlemes videókat
szerelmes képket

Persze ezt nem egy levélbe zsúfoljuk be. Hol az egyik, hol a másik kategóriából készítünk egy csomagot. Nem lesz ritka, hogy egy vegyes csomagot küldünk.

Észrevételeiteket várjuk az email címünkre: szerelemelsolatasra[kukac]gmail.com vagy a Facebook oldalunkra.

üdvözlettel:

Szerelmes Szívek

szerkesztőség

Szerelmes történet...

2011-06-22T18:01:00.004+02:00

Aztán ismerkedésük után 2évre megint találkoztak és nekiálltak beszélgetni a buszon, amikor véletlenül egy busszal mentek hazafelé pár hét elteltével megint egy busszal mentek haza és akkor bemutatta az egyik haverját, Leót aki, épen egy társaságba volt Mattel.

Emilinek nagyon tetszett Leó. Emili, amikor leszállt a buszról azon tűnődött, hogy tudná megszerezni magának Leot? Akkor elkérte Mattöl elérhetőségét. Találkoztak rá pár napra egy parkba egy hétig minden nap, találkoztak minden napra más és más programot találtak ki egymásnak romantikus filmbe illő pillanatokat, szereztek pl.: fagyizás, pizzázás, sétálás lakatlan helyen, erdőkbe, mezőkön, réten, városi séták stb. aztán elkezdtek néha-néha veszekedni aztán egyre sűrűbben, de a lány még mindig szereti Leót.

Leó azt mondja ö is, szereti Emilit, de nagyon csúnyán viselkedett Emilivel, mert ha mérges, ideges volt a lányra akkor azt szokta mondani neki, hogy hadják a kapcsolatot és nem számit neki, ha szakítanak. A lány csak panaszkodott Mattnek, de egyszer Matt azt mondta Emilinek, hogy ne beszéljen a kapcsolatáról, mert neki fáj hallani, hogy a Emili csak szenved a kapcsolatba. Nem értette Emili, miért?

Addig nem hagyta békén, amíg nem indokolta meg Matt. Matt elmondta, hogy szereti Emilit. Emili gondolkodni szeretett volna, mert nem tudta mit is tegyen, mert számára sem volt közömbös Matt, de Leot szerette nagyon. Emili időt kért Mattöl és Matt azt mondta válaszolta neki, hogy nem vár ö vagy Leó. Emili Leót választotta de, akkor Matt mindig olyan busszal menthaza, hogy akaratlanul is összetalálkoztak a lánnyal és a lány mindig előre ült Matt, pedig a busz végébe.

Emili nagyon el volt keseredve, mert szerette mind a két srácot nem tudott választani köztük. Úgy döntött nem folytatja ezt így tovább 2 hónapig minden nap csak sírt Emili, mert nem tudott belenyugodni, hogy elveszette, akit nagyon szeret.

Megint beszélt Mattel, hogy legalább, csak amíg nem tud dönteni, beszéljenek, mert így nem bírja Emili. Leónak ez nem tetszet, de a lány így nem sírt minden nap, amiről a párja Leó sohasem tudott. Emili elhatározta, hogy nem mondja el Leónak, de választani fog kettőjük közül. És az alapján fogja eldőlni melyik, szereti jobban, és melyik figyel rá jobban, ki veszi észre, ha bánatos, ki adja meg neki azt, amire szüksége van, ki az, aki úgy szereti, hogy nem öli meg közben a lány, azaz szabad útjára engedi, had szárnyaljon, és ha visszajön valakihez, akkor ö szerette volna nem, pedig az akaratosabbat.

Pár hónap múlva nagyon érdekesen alakultak a dolgok, mert Leó nagyon csúnyán viselkedet továbbra is Emilivel és Emili nem látta, rajta hogy szeretné. Ezért inkább ara gondolt nem szomorkodik, és nem alítja le érzéseit és szakítót Leóval. (ha talán változtat Leó nem így alakul, ha mondjuk odafigyelt, volna, mi esik rosszul Emilinek, lehet nem így történt, volna)

1 évvel később:

Emili ki tudta mondani, hogy Mattet szereti igazából, mert Leóval való kapcsolata nem ment semmire így a szomorkodás helyet, elgondolkodott és belevágott Mattel egy kapcsolatba, ami már tart 2 éve és egyikőjük sem bánta meg a kitartást, mert az igaz szerelem győz!

Szerelmesszívek párkeresés a Facebook oldalon

2011-03-20T13:13:00.003+01:00

Tudnivalók a játékról!

A Szerelmesszívek közösség szeretne segítséget nyújtani Nektek a társkeresésben! Egy egyszerű jelölésrendszert vezetünk be annak érdekében, hogy játékos formában tudjátok kifejezni a gondolataitokat egymásról, ezzel segítve az ismerkedést :)

Az üzenőfalunkon az általatok posztolt idézetekhez, gondolatokhoz hozzászólásban lehet fűzni a következő játékos szimbólumokat, amelyek jelentéssel rendelkeznek:

Szívesen megismerném: ♥
Szimpatikus: ❀
Barátkoznék vele: ♭
Meghívnám egy pohár tejre: ✪
Szépsége elkápráztat: ☼

Reméljük, hogy segítünk Nektek egymás megismerésében és esetleges közelebbi kapcsolatok kialakításában!

Jó ismerkedést midenkinek ;)

Szerelmesszívek szerkesztők

Klikk ide!!!!!

Szerelmes történet: A döntés!

2011-02-02T09:23:00.001+01:00

22.

A döntés!

Az esti buli már nem csak tudat, ott ültünk Kicsibe, és bár jó kedvem volt, forrt bennem a düh. Persze az a jóleső düh. Szar az, amikor félbehagyják a mondanivalót, ami téged felettébb érdekel. Hát velem ezt merészelte tenni a tag. Azt hittem megölöm. Csak úgy odadobta nekem, hogy kérdezzem Annát! Persze, hogy rohantam és kérdeztem. Anna azonban egy laza „kérdezd a Robit” mondattal visszairányított a Robihoz. Kezdtem úgy érezni, hogy egy ping-pong játszma kelős közepébe csöppentem és én vagyok a labda. És pattogtam ide-oda. Feladtam Ha ennyire nem képes, hogy elmondja, mit akar, akkor tartsa csak meg, de remélem, belepukkad mind a kettő. Az este szép lassan a végéhez közeledett, ám izgalmam egyre nőtt. Halvány emlékem volt arról, hogy tettek nekem egy ígéretet. Egy ígéretet azzal a 4 hónapos őrülettel kapcsolatban. Mégpedig valami olyasmit, hogy a szülinap végén döntéshozatal várható. Arról ugyan nem esett szó, hogy kinek a javára, de legalább határt szabtak ennek a helyzetnek. Hát ez miatt voltam izgatott. Amúgy a sors nem szeret engem. Sőt üldöz. Ugyanis alig vártam a parti végét. Hát várhattam, 3 napig tartott. Most már viszont tényleg ez volt az utolsó nap utolsó estéje, annak is a vége. Legalább is én nem bírtam tovább. Elindultunk haza. Annáék legalább is haza mentek, mi meg takarítani. Kellemes meleg este volt, finom friss levegővel. Szótlanul sétáltunk egymás mellett, és váratlanul átölelt, s így szólt:

-Döntöttem.

-Tényleg? És hogy döntöttél?

-Jól.

-Azt mindjárt gondoltam. És hogy?

-Szerinted?

-Szeretlek!

Ezután csak sétáltunk némán ölelkezve a Botond felé. Boldog voltam. Igazán boldog. Féltem ugyan, hogy döntésén még gondolkodik pár hónapot, de végeredményben valóra váltak az álmaim! Dolgunk befejeztével hazaérve fáradtan feküdtünk le aludni. Reggel boldogan simultam kedvesem hátához, kényeztettem apró puszikkal és élveztem ezt a mámorító érzést, hogy a férfi, akiért annyit szenvedtem, s akire annyira vágytam most itt fekszik mellettem és egyedül az enyém! Csak az enyém. És senki másé. Kizárólag az enyém. Csak meg ne gondolja magát.

Szerelmes történet: Az eltűnt Hoces nyomában.

2011-01-05T23:15:00.000+01:00

21.

Az eltűnt Hoces nyomában.

Miután mindenkibe visszatért a lélek útra keltünk, az úti cél Hársfaborozó. De ez csupán a sok állomás egyike volt aznap. Utunk során még visszatértünk Bolyaiba, onnan Pingibe. A végállomás természetesen Kicsi volt. Éhesek voltunk, úgyhogy rendeltünk egy óriás pizzát. Hamar meg is jött és jól bekajáltunk. Hirtelen eszembe jutott valami. Ígértem neki egy tortát. A telefon csörgése kizökkentett a tervezgetésből. Az eltűnt Hoces jelentkezett. Tehát él még és nem indult meg Hatvan felé. A hívás kapóra jött. Miután leraktam a telefont elrohantam.

Robi utánam kiabált:

-Hová mész?

-Megkeresem Hocest, mindjárt jövök.

Ahogy kiléptem a klubból, hívtam is a taxit.

-Merre megyünk?

-Bárhová, ahol tortát lehet kapni azonnal és nem Tesco!

Négy helyre vitt el a fószer, de nem jártunk sikerrel. Végső elkeseredésemben sütikből készíttettem „tortát”! Természetesen a gyertya sem hiányozhatott. A visszaúton imádkoztam, hogy ne bukjak le. Berontottam a biliárdterembe s az asztalhoz érve csörgött a telefonom! Eleddig nem ismertem a Robi számát, de mégis éreztem, hogy ő hív.

-Halló?

-Szia Robi vagyok, hol vagy?

-Már itt az épületben, 2 perc és ott vagyok.

Nem is hittem a fülemnek. 4 hónapnyi szenvedés után „kapcsolatuk” új fordulatot vett. Megéltem, hogy felhív. Megvan a száma. Ez nem semmi. Gyorsan kicsomagoltam a tortát, szépen elhelyeztem a biliárdasztal közepén, meggyújtottam a gyertyákat, majd bementem érte.

-Sziasztok. A Hocit nem találtam, Robi gyere, van egy kis baj.

-Mi az?

-Gyere, majd meglátod.

Azzal kézen fogtam és kivezettem a célállomáshoz. Annyira meglepődött, hogy nem is tudott mit mondani. Sikerült annyira meglepnem, hogy azt hittem egy életre csöndben marad. Ezt nem nehéz elképzelni róla, nem túl bőbeszédű az ipse. Falatoztunk egy párat, beszélgettünk, majd tünés haza. Kivételesen nem bántam, fáradt voltam és vígasztalt az esti buli tudata.

Szerelmes történet: Születni vagy nem születni?

2011-01-02T23:24:00.001+01:00

20.

Születni vagy nem születni?

2008.04.15. a Bizonyos nap. Pontosabban a bizonyos nap estéje. Ő meg sehol. Ez komoly, egy szülinap, ahol mindenki ott van aki számit, csak ép az ünnepelt hiányzik. Ezer meg egy kísérlet folyt a tökéletesen becsomagolt ajándék megszerzésére, de mindvégig ellenálltam. Aztán egyszer csak feltűnt a színen. Rám nézett és tovább állt.

Mi a fity fene? Egy teljes hónapja erre az alkalomra várt. Mi van vele, hogy merészel nem észre venni? Vagy ennyire fél? Azt nem teheti, itt csak én félhetek. Végül is ha nem tetszik neki a cucc én égek porrá és nem ő. Úgy döntöttem át veszem az irányítást, én megyek oda. Pár kipp-kopp a vállán és már kint is voltunk az előtérben.

Számomra sorsdöntő pillanat. Most égek porrá. Béke poraimra. Ám nem egészen úgy zajlottak a dolgok, ahogy gondoltam. Szívem csücske nem siette el a dolgot. (Hű volt önmagához!) Míg engem majd szét vetett a kíváncsiság vajon mi lehet benne (pedig én csomagoltam), addig a srác halál nyugodtan nézegette, vajon hogy bontsa ki úgy, hogy ne sérüljön a kültakaró.

Hát nem furcsa? Ideális esetben leszarják, hogy mi lesz a papírral, de ő jobban féltette azt, mint az ajándékot magát. Legközelebb csak simán papírt kap ajándékba. Azt nem kell széttépni. Végeredményben kibontotta és ami benne volt ütött. A már említett mókus azt hiszem meg tette a hatását. A különleges csoki finomság, amit nem lehet Magyarországon kapni (és kint is jó drága) mellékes dolog volt a mókushoz képest.

Van ilyen? Van. Sőt neve is van e furcsa jelenségnek. Horváth Róbert. Viszont túl voltam a szörnyű macerán. Nem is volt olyan szörnyű. Sőt élveztem. Örömmel töltött el, hogy boldognak láttam. Na jó ez nyálas, de akkor is ezt éreztem.

Na és? A buli ment tovább, csak sajnos hamar reggel lett. De már megszoktam, ha véletlenül jól érzem magam, az idő úgy dönt, elmegy valahová. De most úgy döntöttünk egyszerűen nem veszünk róla tudomást. Hiába jött a reggel mi nem hagytuk abba. Mármint a bulit. Hogy ki mikor hogyan találta ki nem tudom, de végeredményben, a Bolyaiban kötöttünk ki.

Hogy ki az a mi? Hát Milán, Hoces (a drága), Bazsi, Robi, Én. Kinyitottuk mindkét franciaágyat, nem is volt kérdés ki-ki mellé fekszik. Minden vágyam egy-két óra alvás volt, de izgalmas történések voltak kilátásban, úgyhogy félretettem fáradalmaimat és figyeltem. Hoces eltűnt, mint mindig. Bazsi és Milán édesdeden megosztották az ágyat egymással. Érdekes látványt nyújtott a két mamlasz egymás mellett. De engem valami egész más hozott izgalomba. Egy fenék. Pontosabban egy fenék egyik fele. Kiszemeltemnek ugyanis mutogathatnékja támadt. Édes képek készültek fartájékokról és higgyétek el, felettébb élveztem a dolgot. Az alvási fázis, mint olyan kimaradt számunkra. Azért volt aki aludt, például Milán félig az ágyon félig a földön lógva, valamint Hoces a folyosón ülve.

Szerelmes vers szilveszterre: Aranyosi Ervin: Szilveszter - Új év!

2010-12-30T17:49:00.001+01:00

Új év - Fogadkozás, s ígéretek hazája.
Én is teszem, és más is ezt csinálja.
Egy új célt kitűzni most is szabad.
S elérheted, ha tartod szavad.

Szilveszter a múltunkat lezárja?
Éjfél a múlt, s jövő határa!
Egyetlen perc csak a jelen,
s egy újabb perc jön szüntelen.

Élvezzünk hát ki minden percet!
Mond el csak bátran, igenis merted
megálmodni a holnapod.
Higgy benne, biztos megkapod.

Perceid órákká így összeállnak,
Fogadalom, s vágy - valóra válnak,
s valóság lesz, ami ma éltet,
ehhez kívánok boldog új évet!

Szerelmes történet: Az utolsó! (csók)

2010-12-28T14:15:00.000+01:00

19.

Az utolsó!

Most már kezdem unni, hogy minden fejezetet úgy kezdek, hogy egy újabb buli. Ti nem unjátok még? Mindegy ez is úgy kezdődik és kész. Csakhogy ez most egy kicsit más. Ez az utolsó buli, leszámítva az utána következő százat. Sőt ha még ezt sem unnátok ismét Kicsiben voltunk. Teljesen elkeseredve ültem a padon, mellettem Anna mellette Robi. Úgy viselkedtünk, mint két vad idegen. Nem szóltunk egymáshoz, nem vettünk a másikról tudomást. Fájó érzések jártak át, de már megszoktam. Odajött hozzám és kézen fogott, majd egyetlen szó nélkül kivezetett a lépcsőkhöz. Éreztem, hogy bármi történjék is már elég erős vagyok ahhoz, hogy megálljt parancsoljak ennek az őrültségnek. Meg is kérdeztem nem túl kedvesen:

-Mi az?

-Semmi.

-Tessék?

-Igazából nincs mit mondanom, Anna megkért beszéljek veled, hát itt ülünk.

-Nos ha neked nincs mit mondani, hát nekem van. Ez az egész őrültség így nem mehet tovább.

-Micsoda?

-Az, ami kettőnk közt folyik, én már nem bírom idegekkel. Ez nekem nem jó és neked sem, legalábbis remélem, hogy neked sem jó. Inkább felejtsük el egymást.

-De Betti én szeretlek.

-Nem Robi, mert ha szeretnél, engem akarnál és nem mást.

-Szeretlek, de Ágit is. Úgy fel mennék hozzá.

-Tessék? Na látod, pont erről beszélek. Itt ülsz a lány mellett, akit állítólag szeretsz, és közben másra vágysz. Ez nem normális. Ez nem szerelem. Ha én valakit szeretek, nem kell más, pláne akkor nem mikor mellette ülök.

-Most úgy megcsókolnálak, de nem merlek.

-Miért?

-Nem tudom. Diáknapokon is csak néztelek, kedvem lett volna megcsókolni, de nem mertem.

-Az komoly.

Megcsókolt. Hát nem tiltakoztam. Már eldöntöttem annó, élvezem amit kapok tőle, de nem akarok többet. Ez szar, de majd elmúlik ez az egész őrület. Egyszer mindenképp, máskor nem is akkor a nyáron. Az este elment még a kedvem is. Viszont másnap a szülinapja volt. Ez örömmel töltött el, alig vártam, hogy odaadjam az ajándékát. Bár féltem, nem akartam felsülni, mint a Lénaus buliban. Gáz ez az egész. Itt fogom az ajándékát és tudom nagyon fog örülni neki, de néha rám tör a „tök balfasz vagy Betti” érzés, és a „nem túlzás ez egy kicsit?” para. Anna tanácsát kértem folyton tudván hogy bármi lesz is, én kitartok a magam hülyesége mellett. Ha megijedek és összefosom a bokám és ezen röhög a fél egyetem is akkor is oda adom neki.

Elvégre már tudja, hogy van meglepi neki.

Szerelmes történet: A baleset! (diáknapok után)

2010-12-28T14:10:00.001+01:00

18.

A baleset!

A diáknapoknak vége lett, de másnap Koktél zenekar lépett fel kicsibe, ami nagyon jónak ígérkezett. Mivel kedvemre való zene volt hallható sokat táncoltam, bár már hulla voltam. Táncpartnerem azonban nem ismeri a nem szó jelentését, sőt mikor félrementem pár percre, visszatértemkor megfegyelmezett, mégis mit képzelek én, hogy elmegyek, nyomás táncolni. Az asztal tetején kötöttünk ki. Ez kedvemre való volt, mert szívem csücske ott ült velem szemben, azt is mondhatnám a lábaim előtt hevert, persze csak átvitt értelemben. A tánc olyan hevesre sikeredett, hogy egy csókkal akarták lezárni, én azonban meghiúsítottam e számomra nem kedvező tervet.

Megállapodtunk egy szájrapusziban. Imádkoztam, hogy ezt ne lássa senki. Leültem. Ott ültünk hárman, középen a tudjuk ki. Örültem, mint majom a farkának, erre bevert egyet az arcomba. Nem tudom a döbbenet mennyire ült ki az arcomra, szívesen visszaadtam volna, de nem volt szívem pofon verni, hát rávágtam a lábára. Na tessék, nem hogy szeretne, még üt is. Talán jobb is hogy nem jövünk össze, ha így nem átall megütni, mi lenne, ha járnánk? Na jó ezt én se gondoltam komolyan. Mindegy lelépett valahová (Ebben a pillanatban tudtam meg, hogy Ildivel volt akkor az ebadta!). Engem meg leütött egy paraszt. Még jó, hogy Milán kedves megvédett. 95-5%-ban kapott a gyerek, melyből 5% azért mert leütött, a többit nem közlöm.

Lefektettek. Mármint aludni. Felkeltem pár óra múlva majd hazamentem.

Karácsony

2010-12-24T11:57:00.000+01:00

Karácsony ünnepén

az a kívánságom.

Legyen boldog mindenki

ezen a világon.

Itt is, ott is mindenütt

legyen olyan béke,

mint amilyen bent lakik

az emberek szívébe.

(Pálfalvi Nándor: Karácsony)

Ezzel a verssel kívánunk minden kedves olvasónknak Kellemes karácsonyi ünnepeket!

A szerkesztők.

A legszebb szerelmes dalok

2010-12-17T10:36:00.002+01:00

Az alábbiakban az általam legjobbnak ítélt szerelmes dalokból mutatnék be egy válogatást. Persze ez a lista szubjektív, így szeretném, ha Ti is segítenétek abban, hogy ez a lista bővüljön, létrehozva ezáltal egy olyan válogatást, amelyet mindenki otthon, Kedvesével egy-egy romantikus estén meghallgathat. Szóval ne fogjátok vissza magatokat :)

Bonnie Tyler - Total Eclipse of the Heart

Glenn Mederios - Nothing's Gonna Change My Love for You

Kylie Minogue & Nick Cave - Where The Wild Roses Grow

Richard Marx - Right Here Waiting for You

Meat Loaf - I'd Do Anything for Love

Guns N' Roses - Don't Cry

Jennifer Rush - The Power of Love

Mariah Carey - Without You

Roxette - Listen To Your Heart

Sonata Arctica - Tallulah

Elton John - Can You Feel The Love Tonight?

Bryan Adams - (Everything I Do) I Do It For You

Ez a legnyomorultabb érzés...

2010-12-16T10:00:00.001+01:00

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

(Márai Sándor)

Szerelmes történet: Diáknapok!

2010-12-15T12:59:00.002+01:00

17.

Diáknapok!

Jött a várva várt hét. A diáknapok. Hogy miről szól? 4 nap kemény ivás. Röviden.

1. nap: Lelki sebeimre úgy döntöttem nagyon jót fog tenni egy nagy abszint, már csak azért is, mert azt még sosem kóstoltam korábban. Kértem és ittam. Meg aztán még egyet. Ezek után már nem fogom leírni mi minden történt velem annál is inkább, mert nem emlékszem. Kivéve azt a két apróságot, hogy megállás nélkül nevettem, jó kedvem volt. Hogy hogy jutottam haza? Őőőő…! ???????????????????????

2. nap: Aznap sem jött el, mint ahogy előző nap sem. Teljesen elkeseredtem, mégis örültem neki. Így könnyebb elfelejteni. Ittam. Sokat. Szeretném leírni hogy néztem ki, de nincsenek rá szavak, mert az nem elég, hogy csúnyán. Ha valakit érdekel javaslom a könyv olvasta után keresse fel Anna kedves barátnőmet, ő el tudja mondani, hozzám ne jöjjön senki, mert nem akarok emlékezni a földön töltött órákra.

3. nap: Azt a hírt kaptam, hogy levágatta a haját. Könyörögtem Istennek, hogy ne tetsszen, akkor könnyebb elfelejteni. Hiába. Mikor megláttam nem akartam hinni a szememnek. Eddig is eszméletlenül jó volt a pasas, de így maga a tökély számomra. Hát ilyen az én formám. Azonban én is tartogattam neki meglepetést. Időközben ugyanis férjhez mentem. Azt hiszem nem tetszett neki. Mikor megtudta úgy döntött ő is vállalja a házasság szent kötelezettségeit. Elvette Annát feleségül. Nem mondom evett a fene. Nekem egy olyan pasi jutott, aki a szent eskü után közölte: Asszony, kuss! És lelépett egy csajjal. Ő meg jól érzi magát Annával, attól nem kell félni, hogy ilyet tesz újdonsült kedvesével. Mindegy ez az este is eltelt valahogy.

Szerelmes történet: No comment!

2010-12-15T12:56:00.002+01:00

16.

No comment!

Elhatározásom, hogy szépen elfelejtem a srácot az Aldi bevásárló központig vezetett, ahol is vettem neki egy apróságot születésnapjára a már meglévő ajándék mellé. (No comment).

Horváth Róbert: Igaz Szerelem ( Küldj egy sztorit és nyerj! ) - szerelmes vers

2010-12-14T22:39:00.001+01:00

Igaz szerelem mire mindig vártam készültem

És eljött a lány kiért megőrültem

Magával ragadott csak őt tudom szeretni

Lelkileg összetört mégsem tudom feledni

Hogy miért nem erre csak én bolond tudom a választ

És ha valakinek elmondom, ez a hülye megint csak engem fáraszt…

Ez a válasz!

Tökéletes szerelem na ne röhögtessetek

Aki ebben él őszinte ember nem lehet.

Ha feladod amihez 25 évig tartottad magad csak hogy másnak jó legyen

És elviselsz mindent hogy szerelmednek jó legyen…

Nem is mondok mást ez az igaz szerelem!

És mintha meg sem történt volna

Elfelednek, megaláznak és ezek után is kihasználnak.

Te hű maradsz magadhoz megmaradsz ki voltál

Hátrahagysz mindent és egy új célt tűzöl ki magad elé

Egy célt mely a szerelmednek álma

Melyet ha elérsz bízol benne hogy megadja az esélyt ki szívednek párja.

Mit kell még tegyek hogy ne csak mondják

Milyen jó ember vagy , erre nincsen válasz

Maradok ki voltam ész küzdök érted és egyszer talán megérted…

NEM RAJTUNK MÚLT, EGY ESÉLYT KÉREK, Újra együtt lenni véled!

Írta: Horváth Róbert

Blog Himnusz: Szandi - Szerelmes szívek (1991)

2010-12-14T22:35:00.000+01:00

Kommentár nélkül ;)

Kovács Zsófia: Érzem a vér melegét...

2010-12-14T18:09:00.004+01:00

Érzem a vér melegét, mi szívemből spriccel kifelé.

Szememből a könny folydogál,

A szám csak egy srácért kiált.

Érte, ki itt hagyott, ki ide taszított.

Most, hogy ezen gondolkodom,

csak egyet kívánhatok:

Bárcsak itt lenne, bárcsak átölelne.

Mondaná, hogy együtt leszek még,

Csak Téged szeretlek örökké.

De rájövök, ez csak hazugság,

Ő már nem jön vissza hozzám.

Érzem a fájdalom már elönt,

A szemem lecsukódni készül.

Már csak annyit érzek, hogy Nélküled meghalni félek.

De mielőtt lecsukom két szemem,

Ezt a látványt meghagyom Neked.

Hogy a lány ki nagyon szeretett,

Vértenger közepén fekszik, tőrrel a szívében.

Kovács Zsófia: Elegem van

2010-12-14T18:00:00.003+01:00

Ha zavar, hogy itt vagyok küldj el,

Ha zavar, hogy Rád nézek, fordulj el.

Nem lenne kötelező, hogy itt legyél,

Megbántottál, nem vetted észre, mit velem tettél.

Átvágtál, becsaptál, hazudtál nekem,

Állandóan csak játszottál velem.

Most meg velem vagy, és könyörögsz,

hogy legyek veled megint,

De az emlékeket nem lehet meg nem

történtté tenni.

A sok hazugság, fájdalom mivel ártottál nekem,

Azzal az egy mozdulattal, szívem újra ketté törted.

Pedig most azt hittem egyben marad,

Hisz sok idő kellett, míg újra összeforrasztottad.

Eltörölted a fájó emlékeket, mik fájón szívembe martak,

De becsaptál, s szívem darabokra hullott miattad.

Még nekem fáj mi lett belőled,

Hisz nem ez volt a benyomásom, mikor megláttalak Téged.

Felejts el, zárjuk le a múltat,

Nézzünk előre, s megtaláljuk az újat, a jobbat.

H. Heine: Tudod mi a bánat?

2010-12-14T13:17:00.004+01:00

,,Várni valakit, ki nem jön többé vissza,

Eljönni onnan, ahol boldog voltál,

S otthagyni szívedet örökké.

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,

Könnyeket fogadni, mik szemedbe égnek,

Kergetni egy álmot, s azt soha el nem érni,

Csalódott szívvel mindig csak remélni.

Szavakat őrízni, mik lelkedre hullanak,

Remegő ajakkal idézni a múltat.

Megalázva írni egy könyörgő levelet,

Szívszorongva várni, nem jön rá felelet.

Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni,

Mással látni őt és utánna fordulni.

Kacagni boldogan hazúg lemondással,

Hazamenni sírva, könnyes zokogással,

Otthon átsírni hosszú éjszakát,

S imátkozni, hogy ő sose tudja meg:

Mi is az a bánat."

Szerelmes csillagok

2010-12-13T18:18:00.000+01:00

Egy gyönyörű szép musical dal a szerelemről és a vágyakozásról. Azt hiszem, ehhez a videóhoz nincs is több hozzáfűznivalóm, szépsége elragadó, mondhatni önmagáért beszél.

Szerelmes történet: Mókuska!

2010-12-13T12:22:00.002+01:00

15.

Mókuska!

Sokadik buli a sokadik hét után. Csakhogy ezúttal ez valami más. Kicsiben kezdtük. Leült pókerezni. Intett hogy üljek mellé. Élveztem a helyzetet. 9-10 óra múlva már nem. 3 nap után meg mégúgy sem. Merthogy addig tartott ez a játék. Kicsi bezárt, irány Lajta-part, a mókusok perverziója, és a világ leghidegebb napfelkeltéje után Pingibe folytatódott, ahol is reggeltől zárásig snapszer, majd irány vissza Kicsi. Zárásig nem tudom mi. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy emlékezzem. Pucolás haza. Életemet egy ágyért. Komoly kör mi?

Az egyetlen kiemelhető momentum a csókokon kívül az, mikor a kismókus megette az apamókust és megdugta az anyamókust, majd meghívta a galambot és azt is…! Tudod, hogy reagál a szervezeted arra, ha nem alszol? Hát így! A hülyeségeken kívül amik maguktól jönnek, senki nem hívja őket, mindened remeg, fázol, eleinte ásítozol, később már arra sincs erőd, majd olyan fáradt vagy hogy mikor lefekszel nem tudsz aludni bármennyire is szeretnél. Ez a bosszú (amiért nem aludtál) magad ellen. Elaludtam valahogy. Mikor felkeltem persze hogy mesélnem kellett.

-Na mesélj?

-Anna kedves vagy de nincs mit mesélni, 3 napig néztem hogy snapszerezik, átfagytam, a testem soha nem fogja megbocsátani, hogy lemerítettem, de hidd el életem leggyönyörűbb 3 napja volt. Azt mondta büszke rám, amiért kibírtam. Nagyon jó volt vele annak ellenére, hogy nem nagyon vett rólam tudomást, inkább csak snapszerozott. Viszont folyton megfogta a kezem, sőt a városon is kézen fogva mentünk át a Pingi-ig. Ez nagy szó, mert reggel fél nyolc volt és Ágika bármikor jöhetett volna, de asszem nem érdekelte. Vagy nem tudom, de jó volt.

-És mi volt még?

-Semmi.

-Megcsókolt?

-Megszámlálhatatlanszor.

-Akkor most boldog vagy?

-Nem. Fáradt vagyok úgyhogy megyek aludni.

-De boldog is vagy nem?

-Annak kéne lennem, és jó volt vele, de már lemondtam arról, hogy ő és én. És emlékszel mit mondtam neked legelőször?

-Mit?

-Anna a Robi még nagyon sok fájdalmat fog nekem okozni. Emlékszel? Hát igazam lett. És ami azt illeti, eleget szenvedtem, már unom. Túl vagyok azon a ponton hogy reménykedek, átadom neki a szülinapi ajándékát és többé nem foglalkozom a dologgal.

-Ha szereted akkor ez nem fog ilyen könnyen menni, ezt te is tudod.

-De fog. Muszáj mennie. Mert akarom hogy menjen.

-Ezt már sokszor mondtad és mindig engedtél neki.

-Igen. De soha eddig nem éreztem ennyire erősen, hogy ezt akarom. Nem voltam rá felkészülve, mert szerettem.

-Most is szereted.

-Igen de tudod már 3 hónapja várok rá és már tényleg nagyon unom, mégis meddig várjak rá? Én egyre jobban úgy gondolom, hogy a Robi nem határozatlan, egyszerűen csak élvezi a helyzetet. Itt van neki 3 lány(időközben a 4. lány hál istennek kiesett, ennyit haladtunk) jól szórakozik mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül, és élvezi a helyzetet. Jó tudom én is hülye vagyok hogy engedem neki hogy velem is játszon, de nem haragudhatok rá, mert mindig őszintén elmondta hogy mit érez és hogy éppen kinek mikor mit mondott. Ráadásul valljuk be ha én lennék az ő helyébe én is élvezném a helyzetet, hülye lennék nem élni vele.

-De szereted!?

-Igen Anna de ez már semmit sem jelent. A szerelem múlandó állapot. Elegem van abból hogy mindenkinek magyarázkodhatok, rajtam röhög a fél egyetem, és tudom hogy mindez tök feleslegesen. Ha tudnám, hogy megéri leszarnám meddig tart mert tudnám, hogy jó vége lesz. De már nem bízok ebben, 3 hónap épp elég idő arra hogy eldöntsd valakiről hogy szereted-e vagy sem. Ő nem szeret azt már érezné és lépne.

-Ő csak határozatlan. Ne mond hogy nem szeret nem tudhatod biztosan.

-Anna ne bíztass, így is nehéz. Elég volt.

Szerelmes történet: Égetés!

2010-12-13T12:16:00.001+01:00

14.

Égetés!

Újabb buli. Mára chippendél show volt meghirdetve. Amikor odaértünk rögtön lett társaságom, aki udvarolt, és bár nem érdekelt, nem küldtem el a fickót, legalább nem unatkozom. Semmilyen hangulatom nem volt, kettős érzések kavarogtak bennem. Hiányoltam a Robit ugyanakkor imádkoztam érte hogy ne jöjjön el. Bejöttek a táncos fiúk. Robi volt a meglepetés pasi. Na ez nekem túl sok volt nem elég hogy látom még itt illegeti magát egy szál ingben. Nem is akarok ránézni! Persze ezt csak az eszem súgta, valójában tátott szájjal bámultam a sarokban ülve, és nagy ámulatomból csak akkor tértem magamhoz, mikor elindult felém. Mi idejön? Nehogy! Hozzám ne szóljon! Hozzám ne érjen! Én nem akarom..! Belém fojtotta a gondolataimat, egy eget rengető csókkal.! Eltakart az ingjével és egyszerűen kérdés és engedély nélkül megcsókolt! Én, pedig vissza! Hülye barom! Magával rántott a placc közepére és az ölében találtam magam. A fél egyetem ott volt és ezzel keveset mondok, nem kis meglepetést okoztunk, még magunknak is. Gyenge voltam. Átadtam magam az érzésnek. Beletúrtam a hajába és finoman visszacsókoltam. Élveztem az ölelését, és reménykedtem, hogy ennek soha nem lesz vége. De sajnos vége lett méghozzá túl hamar.

Lerakott a szemembe nézett s csak ennyit mondott:

-Ez nem jelent semmit!

Majd elment. Én is. Bőgni a wc-re! Hogyhogy nem jelent semmit miért csinálta ezt? Tényleg több a soknál, ez már túlzás, játék amibe én hülye gyengeségből belementem. Zokogtam mert viszonzatlanul szerettem, és úgy tűnik valaki ezt nagyon is élvezi. Sőt valahányszor lehetősége nyílik játszani él is vele és ez az én hibám mert gyenge vagyok nemet mondani.

De ennek vége. Kihívtam, kérdőre vontam:

-Ez mi volt?

-Nem tudom ez csak úgy jött. Nem jelent semmit.

-Ilyen nincs. Most mit fogok mondani az embereknek?

Na ez a beszélgetés betett, éreztem hogy nő a gombóc a torkomon. Hagytam hadd csókoljon. És ő csókolt. Finoman! Majd lelépett és ezen az estén már nem láttam többet. Este vége mindenki haza. Beszédültem az ágyamba, és azon töprengtem, miért vagyok olyan amilyen. A haverok jöttek és szidták, mint mindig az elmúlt 2 hétben, én meg védtem, pedig már nagyon megrengett az érzelmi világom miatta.

Mi is a szerelem?

2010-12-13T09:46:00.001+01:00

„Adható, vehető vagy megtanulható? Kiharcolható vagy kizsarolható? Elérhető mint egy tárgy? Testi kielégülés, egy fizikai szükség mechanisztikus úton való beteljesítése? A lélek narkózisa, ami esetleg pótszerekkel vagy pótcselekedetekkel behelyettesíthető? Nem! Egészen bizonyosan nem! A szerelem más! A szerelem nem tulajdonlás, hanem kegyelmi érzés, amit nem a test, hanem a lélek rezdül, vágyakozás és beteljesülés, öröm és bánat, bizakodás és bizonytalanság, út és a láb ami lép az úton, testi közelség, ami hátrahagyja a testet, szelídség és vadság, révület és eszmélés, odaadás és odaadottság. Két tudat egy célért, egy egységért, egy mozdulatért, egy simogatásért, egy összefonódásért, egy bizonytalan és mégis nagyon biztos érzésért. Vágy, ami mindent beteljesít, szelíd révület, amit vissza és visszakívánsz, vad őrület, ami sohasem pusztít, teljesség a kétség egységéből. Egymásnak átnyújtott élet az életerő misztériumából, ami nélkül félsz és fázik a lelked, mert fél vagy, a magány várbörtönébe zárkózott magányos fenség, amit félsz feladni az ismeretlenség kavargó szédületéért, de didergő lelked egyre inkább rezgő késztetése hajt a mindenféle képzelgéssel felruházott bódulat felé, mert az ismeretlen ismert is, a másik feled neked mozdulja termékenységtáncát, és tekintetében az Univerzum mélysége és magassága késztet az egyre. Előre féled a megtalált egység újra és újra reád szakadó kétségét, ameddig a háromság bizonyossága semmivé nem oszlatja meg-megújuló kétségeidet. Ekkor már tudod, hogy; megtaláltad.”

Kisfaludy György