Tapas Bár Itthon

Katalán krém, ami nem créme brulée

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 30 Oct 2012 11:26:00 +0000

Crema catalana

A legenda szerint, egy monostorban az apácák flant készítettek az oda érkező püspök tiszteletére, de az sehogy sem sikerült. Hogy feljavítsák, tettek hozzá egy kis kukoricalisztet, égettek rá egy kis cukrot és úgy vitték ki a főpásztornak. De mivel a cukor nagyon égetett, a püspök így kiáltott fel katalánul :"crema", azaz "éget". Innentől kezdve lett a neve crema quemada, azaz égetett krém. Hivatalos egyházi ünnepe Szent József napja, amikor is ezt illik készíteni a szent tiszteletére.

Egyébként pedig komoly nemzetközi gasztropolitikai téma... Magam is tapasztaltam, hogy sok szakácskönyvben keverik a francia créme brulée receptjével, holott a katalánok erősen meghúzzák a vonalat a különbségek között. A katalán könyvekben már a XIV. században ismert és zsidó hagyományokból eredeztetett katalán krém kizárja a tejszín, vanília és barna cukor használatát, és azt hogy vízgőzben készüljön. Helyette a citromhéjat, fahéjat és fehér cukrot részesíti előnyben, és természetesen a lassú tűzön való sűrítést. A créme brulée csak a XVII. században tűnik fel Franciaországban, de hát a francia gasztromarketing már a középkorban is sokkal jobb volt, és valahogy a recepteken mindig áttűnik a "parfümös burzsoá diszkrét bája", amivel sohasem tudott a nemes spanyol egyszerűség versenyezni a nemzetközi porondon:-).

Ennyi súlyos történelmi bizonyíték után, azt hiszem tiszta szívvel láthatunk neki ennek a tipikus katalán édességnek, ami egyébként sosem hiányzik az éttermek és tapas bárok menüjéből vagy a hétköznapok asztaláról, talán egyszerűsége miatt is.

Egy liter tejet felteszünk lassú tűzön melegedni, egy reszelt citrom héjával és egy jó késhegynyi fahéjjal. Közben különválasszuk a tojások sárgáját és alaposan felverjük a cukorral és a kukoricaliszttel. A tejet, mielőtt felforrna, lehúzzuk a tűzről és fokozatosan hozzákeverjük a tojásos cukorhoz, állandó kevergetés közben. Ha ezzel megvolnánk, visszatesszük a közepesen meleg tűzre és tovább kevergetjük, amíg besűrűsödik. Itt a legfontosabb, hogy ne forraljuk fel, mert akkor a tojás összeugrik és túrós jellegű lesz. (Ez egyébként a gyerekeket és férfiakat nem szokta különösebben befolyásolni...) Végül egy nagy, vagy több kisebb mély tányérkába öntjük. Ilyenkor még tovább fog sűrűsödni és keményedni, de én kimondottan szeretem, ha inkább lágy krémes jellege van, így nem nagyon sűrűsítem sokáig.

Kihűlés után már fogyaszthatjuk is. Megszórjuk cukorral és égetőpisztollyal megégetjük, ami egy kemény, forró és roppanós cukor réteget eredményez. (Spanyolországban külön eszközt tartanak fenn a cukor égetéshez, ami egy csiga alakú -valószínűleg az inkvizíciós eszközökből ihletett- vasrúd.)

Egyetlen komoly problémája van: nagyon gyorsan elfogy.

A megmaradt tojás fehérjéből bármilyen habcsók jellegű dolgot készíthetünk. Én egy kis cukorral felverem, összekeverem darált mandulával és beteszem a sütőbe 170 fokra, ahol szépen kiszárad. Lehet a katalán krémhez is adni.

Hozzávalók (6-8 adaghoz):

1 liter tej

8 tojássárgája

1 citrom reszelt héja

egy késhegynyi fahéj

2 evőkanál kukoricaliszt

100 g cukor a krémhez

50 g cukor a krémek tetejére

Mint amikor Javier Bardem megszólal a Jóban Rosszban...

noreply@blogger.com (Unknown) — Thu, 25 Oct 2012 09:34:00 +0000

Az 50-es évek szereplői (jobb szélen ülve Juan Gea)

... körülbelül olyan érzést váltott ki bennem, amikor vasalás közben magyar szót hallottam az egyik legismertebb spanyol televíziós sorozatban! Pontosabban, a színészek igyekeztek magyarul beszélni, még ha kicsit koncentrálni is kellett hogy megértsem. De hát kit érdekel az, ha minden idők egyik legnépszerűbb sorozatában megjelenik egy magyar főhős!

Az Amar en tiempos revueltos (TVE) sorozat egy kis „barrio” azaz egy kis városnegyed életéről szól, ahol jönnek mennek a szereplők, akiknek életén keresztül megismerhetjük Franco diktatúrája alatti Madridot, amit átszőnek a világtörténelem eseményei is. Az ötvenes években járunk, ahol miután nyomon követtük a magyar politikai eseményeket, feltűnik az '56-os forradalomból idesodródott Víktor Ambrús (Juan Gea). Be kell valljam, komolyan izgultam, hogy mi is fog kiderülni róla a napi 2,5 milliós nézettség mellett, hiszen általában a spanyoloknak sincs több fogalmuk rólunk, mint nekünk róluk. (Csak tíz évvel ezelőtt, még sokan furcsállták hogy nincs hosszú fekete hajam és fekete szemem, és mondjuk az asztalon sem szeretek táncolni szükségszerűen mindig vacsora után.)

Aztán a nagy kíváncsiság és a lebilincselő történet eredményeként függővé válltam. Az eredmény pedig minden várakozásomat felülmúlta. Víktor Ambrús -a névből is látható, hogy a magyar vesszők nagyon egzotikusak-, egy mozgássérült, rendkívül művelt nemesi származású magyar polgár, aki régiségkereskedőként érkezik az országba. Felesége egy spanyol extravagáns színésznő, aki mindenkit lehengerel, és mondjuk úgy, nyílt elvei a házasságon kívüli kapcsolatokról igazi végzet asszonyává teszik. Műveltek, liberálisak és világpolgárok. Természetesen mindig Unicumot isznak, miközben kibontakoznak a korabeli magyar események a kommunista ÁVH-val megspékelve, aminek képviselője Madridban is feltűnik...

Egyébként Víktor egy nagyon szenvedélyes ember, akit nem hagynak nyugodni a Magyarországon átélt világháborús és '56-os történelmi események, saját lelkiismerete, és az a kiszolgáltatottság, amit a kerekesszék és egyre inkább rosszabbodó betegsége jelent. Egy nagyon is esendő ember, aki próbálja emberi méltóságát megőrizni az átélt szörnyűségek ellenére, amiktől képtelen megszabadulni. És közben nagyon szeretetreméltó. Annyira, hogy önfeláldozó távozása a sorozatból tényleg drámai. Közben még néhány szerepelőről is kiderül hogy tudnak magyarul, vagy már jártak Magyarországon, így hemzsegnek a jól-rosszul kiejtett magyar mondatok és kifejezések, miközben az Unicum is bőségesen fogy, és Budapest lenyűgöző világvárosként tűnik fel, ahová csak vágyakozni lehet.

De nem árulok el többet, hátha valaki arra vetemedik, hogy online visszanézze a sorozatot, ami a spanyol nyelv gyakorláshoz és korabeli Spanyolország megismeréséhez jelenleg az egyik legnépszerűbb eszköz külföldön.

Mindent összevéve, egy elég izgalmas kép alakult ki rólunk, puszta, pirospaprika és egyéb kellékek nélkül, (na jó, főhősünk azért bajuszos volt). Biztos vagyok benne, hogy sokan kedvet kaptak hogy utána nézzenek, hogy hol is van pontosan ez a Magyarország és miről szólt 1956. (De az sem lepne meg, ha az Unicum iránt hirtelen komoly kereslet jelent volna meg Spanyolországból.) Mikor ezt egy spanyol ismerősömnek elmeséltem, ő csak sóhajtott, hogy mi tényleg szerencsések vagyunk, és hogy bárcsak a spanyolokról sem csak flamenco, siesta és Real Madrid jutna az emberek eszébe. Mondtam, hogy csak bizakodjon, lehet hogy az itthoni Jóban Rosszban is feltűnik majd egy napon Javier Bardem...

Fokhagymás csirkemell, ahogy Victoria Beckham nem kóstolta

noreply@blogger.com (Unknown) — Wed, 12 Sep 2012 08:57:00 +0000

Pollo al ajillo

Ugyanis mikor Victoria Beckham Spanyolországban élt, azt találta nyilatkozni új otthonáról, hogy "az egész ország fokhagymától bűzlik"...

Nos nyugodtan kritizálhatott volna bármit, a bikaviadaltól a divatig, csak pont a spanyol konyhával fogott mellé.... Gyakorlatilag médiahadjáratot indítottak ellene, és az ország egy emberként állt ki a fokhagyma mellett. Soha annyi cikk és méltatás nem látott napvilágot a fokhagymáról Spanyolországban mint azokban a napokban, és soha sehol nem volt olyan népszerűtlen az ex Spice Girl mint akkor.

A különböző megsértődött fokhagymatermelők zsákszámra küldték neki a fokhagymát, azok jótékony hatását hangsúlyozva, az újságokban pedig fokhagymás receptekre koncentráltak napokig a gasztro rovatok. Mindenesetre, Viktória ettől kezdve állandóan panaszkodott, hogy egyszerűen nem érti, miért nem fogadják be a helyiek...

A tanulságos történetből egyértelműen kiderül, hogy Victoria Beckham soha nem evett fokhagymás csirkét, aminek csodálatos illata van és rendkívül kellemesen hozza a fokhagyma és kakukkfű ízeit. Egy tradicionális recept, ami az egész országban népszerű és persze rendkívül egyszerűen elkészíthető. Hagyományosan apróra darabolt csirkéből a készítik, de mostanság egyre divatosabb csirkemellből is, a kisebb adag vagy a könnyedebb étkezés kedvéért. Egyszerű összetevői gyönyörűen életre kelnek és méltán a spanyol konyha egyik kedvence.

A csirkemellet kisebb kockákra vágjuk és friss vagy szárított kakukkfűben megforgatjuk és megsózzuk, borsozzuk. Egy kisebb fokhagymagerezdet apró szeletekre vágunk, illetve néhány gerezdet héjastól egészben hagyunk. Egy serpenyőbe annyi olajat teszünk, hogy ellepje az alját, és beletesszük a fokhagymákat. Közepes tűzön melegítjük, és mikor a fokhagymák elkezdenek barnulni, beletesszük a csirkemellet és gyakori kevergetés mellett átsütjük. Ha már megpuhult a hús, magasabbra vesszük a tüzet, hogy egy kicsit megpiruljon. Végül hozzáöntjük a bort (Spanyolországban ez száraz sherry, amit én egy száraz olaszrizlinggel váltottam ki), lejjebb vesszük a tüzet, és várunk hogy a bor párologni kezdjen, és besűrűsödjön az igencsak zamatos szósz. Végül egy kanál vörösborecettel nyakonöntjük és még pár percig forraljuk. Friss salátával vagy sült krumplival kínáljuk, a szósszal meglocsolva.

Hozzávalók (2 személyre):

600 dkg bőr nélküli csirkemell
1 közepes-kisebb fokhagymafej
kakukkfű
1,5 dl száraz fehérbor
egy kisebb evőkanál sherry ecet
olívaolaj

És mit érdemes enni Spanyolországban?

noreply@blogger.com (Unknown) — Wed, 05 Sep 2012 09:50:00 +0000

Csábító éttermi kirakat Madridban... by absolutmadrid.com

Olyan sokan kérdezték már, hogy gondoltam megér egy misét az ügy. Vagyis többet is. Spanyolország olyan nagy, és olyan nagy különbségek vannak gasztronómiailag a régiók között, hogy nemcsak hogy nem lehet egy kalap alá venni az egész országot, de égbekiáltó bűn is lenne... Meg talán mi sem akarunk a tipikus turistamenük áldozatává válni, és olyan barbár dolgokat elkövetni, mint sangriát inni Baszkföldön vagy pealla-t falatozgatni Galíciában...

Elsőre, kebelezzük be Madridot!

Ez elég szimbolikus is, ugyanis itt valamennyi spanyol régió igencsak szépen képviselve van sok-sok étteremmel vagy tapas bárral, és így könnyen kipróbálhatunk bármilyen autentikus ételt Spanyolország minden szegletéből.

Ráadásul az a tény is igazoltnak látszik, amit a madridiak szeretnek hangoztatni, hogy a tengeri halak és herkentyűk itt a legfrissebbek egész Spanyolországban, mert ide minden reggel friss áru érkezik. (Ami igaz az igaz, a tókiói halpiac után a madridi az egyik legnagyobb a világon...) Szóval ha valaki szeretné végigenni Spanyolországot, itt teljes nyugalommal megteheti...

No de ha a nagyító alá vesszük Madrid legtipikusabb falatait, akkor is egy nagyon színes kavalkádot találunk, amiből a teljesség igénye nélkül, de jó sok elfogultsággal, álljon itt néhány kedvcsináló. Olyan ételek ezek, amik szinte minden bár és étterem menüjén megtalálhatók, és egészen biztosan összefutunk velük, ha megéheznénk a fővárosban.

Főételek:

Cocido Madrileño: Ez a vasárnapi tyúkhúsleves spanyol megfelelője, ami a zöldségek közül a csicseriborsót részesíti előnyben és kolbász, illetve a spanyol hurka, morcillo is megtalálható benne. Mást nem is kell kérni hozzá...

Bacalao és besugo: Madrid kedvenc halai, amik sokféle formában tűnnek fel az étlapokon.

Callos: A spanyol pacal, csak haladóknak.

Tapas, raciones:

Patatas bravas, csak bátraknak

Croquetas: Eddigi tapasztalataim alapján, ez tényleg és szinte mindig Madridban a legjobb. Bechamell mártásból készült krokettek, különböző ízesítésben, úgy mint sonka, tonhal, lencse. Házilag készül és felszolgálás előtt sütik ki.

Tortilla de patatas: Ennek kiemelkedő fontosságáról már beszéltem. Szinte nincs olyan bár, ahol nincs.

Patatas bravas: Ezzel is próbálkoztunk már itt a blogon. Sült krumpli kellemesen pikáns paradicsom szósszal.

Chopitos fritos: Apró tintahalak olajban kisütve, friss citrommal. Amiért érdemes élni!!

Boquerones: Friss szardellafilék ecetben, fokhagymával és petrezselyemmel.

Caracoles a la Madrileña: Nagyon finom csiga, rendkívül ízletes szósszal. Ilyen ügyben mindig a Cervecería Los Caracoles-be megyünk (Calle Toledo), ami egy igazi, helyiek látogatta régimódi kocsma.

Garnélarák csiperkével

Gambas al ajillo: Garnélarék fokhagymás-paprikás olajban sütve. Itt a blogon almával és avokádóval készítettük.

Setas al ajillo: Gomba fokhagymás olajban sütve. Sokszor van csiperkéből, ahogy én is készítettem.

Gambas con champiñones: Az előbbiek ötvözete, azaz garnélarák csiperkegombával, természetesen fokhagymás szószban...

Encurtidos: Ecetes uborkák különböző kombinációkban, olívabogyóval, paprikával. Banderillasok-ként (azaz pálcára tűzve), már igyekeztünk itthoni körülmények között is imitálni.

Bocadillo de calamares: Olajban sült tintahalkarikák bagettbe zárva. A helyi májkrémeskenyér....

(Történelmi) édességek:

Churros con chocolate: Made in Madrid. Haza se jöjjön, aki nem próbálja ki! Kihagyhatatlan fánkocskák cukorba tunkolva vagy forró csokiba mártva. Tipikus reggeli vagy uzsonna.

Churros con chocolate

Torrijas: Cukros-fahéjas bundáskenyér. Önmagáért beszél. Húsvétkor van nagy divatja, a XV. századból.

Rosquillas: Hát igen. Ez amolyan omlós fánk a római időkből eredeztetve, ami kívűről, és csak kívűről a doughnuts-ra hasonlít. Többféle fajtája van, például Madrid védőszentjéről elnevezve Rosquilllas de San Isidro vagy nemes egyszerűséggel butának vagy okosnak kikiáltva, elkészítési nehézsége alapján (Rosquillas tontas vagy Rosquillas listas). Gyakori ízesítőjük az ánizs, amitől nagyon jellegzetes ízt kapnak.

Barquillos: Ezt biztosan kevesen tudják, de a csavart ostyarúd is spanyol találmány, egyenesen a középkori Madridból, tovább erősítve az emberiségre nagy hatást gyakorló spanyol találmányok listáját, úgy mint a nyalóka vagy a kicsavarható felmosófa. Élesztő nélkül készül, csak liszt, méz és fahéj keverékéből. Külön árusa van, a barquillero, akiket még mindig meg lehet találni az utcán.

Huesos del santo: A "szent csontjai"..., Mindenszenteki édesség a XVII. századból, ami töltött marcipánrudacskákat takar és szerencsére az íze nem a csontra emlékeztet, csak a kinézete. Egész évben kapható.

Buñuelos: Az arabok felejtették itt, és már a XVI. században elterjedt a készítési módja. Kelt tésztából készült fánkgömböcskék, nagyon sok ízben. Nagyon népszerű, amolyan spanyol Dobos torta.

Görögdinnyés-joghurtos jégkása

noreply@blogger.com (Unknown) — Thu, 30 Aug 2012 12:12:00 +0000

A frissítő görögdinnyekrém...

A múlt heti hőségriadóban teszteltük. Nagyon bevált.

Nem hiába preferálja a spanyol konyha nagy melegben a szörbeteket és jégkásákat, a fagyi helyett. Nélkülözvén a tejszínt és tojásokat, egy sokkal könnyedebb és frissítőbb jellegű hűsítőt kapunk.

Alapjuk általában a felforralt cukros víz, amit később a gyümölcsök levél vagy húsával fagyasztanak le. A szorbetbe felvert tojásfehérje is kerül, ami egy kis testet is ad neki.

Az úri turpisság ebben a receptben, hogy itt tojásfehérje helyett egy kis joghurtot teszünk a dinnyéhez, így krémesebb jellegű lesz ugyan, de ugyanolyan könnyű marad, mintha csak egyszerű jégkása lenne. A görögdinnye nagy víz és cukor tartalma miatt, cukros vizet sem kell forralgatnunk, így tényleg egy pillanatok alatt elkészíthető dinnyekrémet kapunk, csak a fagyási időt bírjuk kivárni...

A dinnyét összeturmixoljuk a joghurttal, a cukorral a citromlével és fagyasztóba tesszük. Fogyasztás előtt kb. 10 perccel kivesszük, majd ha látjuk hogy kicsit megengedett, egy villával megtörjük, ismét átturmixoljuk és tálaljuk. Ha esetleg egy édesített joghurtágyra helyezzük és friss mentával is megszórjuk, nem csak magyar lelkünkön könnyíthetünk, hogy mégsem ilyen egyszerű a recept, hanem egy komolyabb desszertként is debütálhat...

Hozzávalók:

50 dkg kimagozott görögdinnyebél

200ml natúr joghurt

2 evőkanál cukor

fél citrom leve

friss menta

Mit kérsz a vacsorához? Hangulatot vagy iPadot?

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 28 Aug 2012 12:58:00 +0000

A menü tőlünk függ...

Egy Michelin-csillagos bilbaói étterem úgy döntött, hogy a hagyományos papíralapú menük helyett iPadokkal várja a vendégeket, amin keresztül rendelhetnek, részletesen megnézhetik a kért étel fotóit, elkészítési módját és közben folyamatosan kommunikálhatnak online a konyhával. Sok gasztro-író meg is dicsőítette, hogy ez a jövő útja, és mennyivel jobb lenne ha minden étterem átállna a modern technológiára.

Elsőre tényleg nagyon jónak hangzik, hogy egy éttermi menüről ennyi mindent megtudhatunk, és még a sokszor teljesen háttérbe szoruló szakáccsal és konyhai személyzettel is online cseveghetünk. Ami viszont nem hagy nyugodni, az az, hogy tényleg erre vágyunk-e, amikor egy étterembe elmegyünk?

Valóban az összetevők eredtéről akarunk-e olvasgatni, vagy esetleg barátainkkal beszélgetni? Tényleg a konyhai tevékenységet akarjuk-e nézegetni, ahelyett hogy átadnánk magunkat a hely hangulatnak, és végre időt és felbecsülhetetlen figyelmet szánnánk a velünk szembeülőnek? Mert nekem kicsit az az érzésem, hogy ebben a felállásban mintha mi lennénk az ételért és a szakácsért, és nem fordítva. Bevallom, ha mellettem valaki egy étteremben vagy bárban folyamatosan fotózza az ételt és mondjuk twitteren írogatja, hogy éppen mit eszik, úgy érzem, pont a lényegről marad le. Az egész helyzet hangulatáról, az éppen akkor történő jelenről, az étel és élet maximális élvezetéről, ahol a társaság, a pincér hozzáállása, a figyelem, a bor mind együtt adja, hogy egy kellemes estém van, jó ételekkel és jó tárasasággal.

Mondjuk el is képzeltem a modern technológiával felszerelt spanyol tapas bár hangulatát. Amikor belépek, ahelyett hogy megkérdezném a pult mögött álló Paco-t hogy mi a mai menü és hogy van az édesanyja, kezembe veszek egy iPadot és ugyanúgy mint nap mint nap, a képernyőt bámulva kiválasztom, hogy mit akarok enni, és online megkérdezem a szakácsot hogy lehetne-e még sonkás krokettet kérni, és ha igen, akkor lájkolom a menüt. Amíg jön az étel, addig pedig nem az időről beszélek pultot támasztó szomszédommal, hanem letöltöm a "Madridi korekettek nagy tesztje" című applikációt vagy a hely twittereit olvasgatom. De akkora talán rájövök, hogy akár házhoz is rendelhettem volna az ebédet...

Nem akarok olybá tűnni mint azok az ipari munkások, akik megdobálták kövekkel az első gépeket, de ha jól belegondolok, kedvenc helyeimet Madridban vagy Budapesten azért szeretem, mert személyes hangulatuk van és nagyon jól érzem magam. A pincérek kedvesek, a szakács néha kinéz a vendégek közé, a hangulat pedig otthonos és közvetlen. Ez pedig mindent visz nálam. Ha valami különösebben érdekel, megkérdezem a pincért vagy a szakácsot, de otthon olvasnék inkább az étel részletes készítéséről, eredetéről és a szakács kreatív elképzeléseiről. Félek az olyan helyektől, ahol a vendég csak az étel miatt megy. Mint ahogy egy Michelin-csillaggal rendelkező szakács barátom mesélte, és A Michelin-csillag másik oldala bejegyzésben már említettem, azzal hogy bekerült a "nagyok" közé minden megváltozott. A vendégek már nem hangulatért jöttek és hogy legyen egy jó estéjük, hanem azért, hogy itt most ők a vendéglátás és gasztronómia tökélyét tapasztalják meg. Így, ahelyett hogy egymásra figyeltek és elvezték volna a hangulatot és a fantasztikus ételeket, mint az korábban tették, inkább csak a hibákat és kifogásolni valókat keresték.

Természetesen el tudom képzelni, hogy a jövőben ez is választás kérdése lesz, és rajtunk áll, hogy egy top technológiával felszerelt "iÉtterembe" megyünk-e, ahol minden csak az ételről szól és online követjük és véleményezzük az éppen készülő ételt, vagy egy "retrós étterembe", ahol a pincérek és a szakács még verbálisan kommunikálnak, és a hangulat, a személyes légkör a lényeg. (Biztos ez lesz a drágább...)

Mentségemre legyen mondva, hogy az iPad és Steve Jobs hazájában is kezd valami hiányérzet lenni ebben az ügyben. Egyre divatosabbak azok az éttermek, ahol a vendég kedvezményt kap az árból, ha szuper okos technológiai eszközeit a kabátjával együtt a ruhatárban hagyja...

Spanyol krumplisaláta

noreply@blogger.com (Unknown) — Wed, 22 Aug 2012 08:50:00 +0000

Ensalada campera

Spanyol barátaim szerint, nekik érthetetlen módon, mi magyarok már augusztusban temetjük a nyarat. (Még nem ültek augusztus 21-én a jéghideg Balatonban...) Úgyhogy többen is felhívták a figyelmemet közülük, hogy bizony kánikula lesz a héten, és talán egyszer beismerhetnénk, hogy van még élet augusztus 20. után is...

Nos, ha már így alakult és ilyen mediterrán hőséget tudhatunk magunkénak, jöjjön egy igazi tradicionális hűsítő nyári étek, ami saját nevet és identitást vívott ki magának egész Spanyolországban. Ensalada campera, azaz "vidéki saláta", amiből máris kiderül, hogy saláta ide vagy oda, azért ez laktató lesz...

Alapja a főtt krumpli, kiegészítői pedig a tonhal, nyers zöldségek és persze az elengedhetetlen olívaolaj és ecet. Leginkább nyáron tűnik fel a bárok és éttermek menüjében mint egytálétel, amit mindig jól lehűtve fogyasztanak.

A burgonyát megpucoljuk és vastagabb karikákban szeletelve feltesszük főzni, illetve a két tojást is megfőzzük. Közben nagyon vékony szeletekre vágjuk a lilahagymát, míg az uborkát, a paradicsomot és a paprikát kicsit vastagabb csíkokra, kockákra szeljük. Ha a burgonya megfőtt, de nem esik szét, leöntjük róla a vizet és félretesszük. A tojásokat is levesszük, majd ha kicsit meghűltek, akkor azokat is megpucoljuk és hosszabb gerezdekre vágjuk.

Leöntjük a tonhalról az olajat, de nem dobjuk ki, ugyanis ha a tonhalkonzerv szárazabb fajta, akkor érdemes saját olaját is felhasználni a szósz elkészítéséhez. Apró darabokra vágjuk a halat.

A szósz a szokásos spanyol olívaolaj és ecet 4:1 aránya, azaz 4 evőkanál olívaolajhoz 1 evőkanál ecetet számolunk. Ennyi mennyiséghez én csak 8 evőkanállal vettem az olívaolajból és kettőt az ecetből, amit alaposan felvesz a saláta, de egyáltalán nem lesz nehéz olajos. Mivel nekem elég száraz volt a tonhal, a saját olajából is tettem hozzá, hogy kicsit jobban domináljon az íze. Végül kicsit megsóztam a szószt.

Ha már így megvagyunk az előkészületekkel, akkor nincs más hátra, mint finoman összekeverni az alapanyagokat a szósszal és az olívabogyókkal, majd hűtőszekrényben pihentetni legalább 20 percet.

Nagyon kellemes és "roppanós" friss nyári fogás. Jól bírja a strandot és egyéb kánikulás tevékenységeket is....

Hozzávalók 4 személyre:

1 kg közepes szemű burgonya

2 kisebb konzerv tonhal

1 kígyóuborka

2 nagy paradicsom

1 húsos piros kaliforniai paprika

2 tojás

1 nagyobb lilahagyma (vagy más gyengébb hagyma)

olívabogyók (lehet zöld vagy fekete mag nélküli)

8 evőkanál szűz olívaolaj

2 evőkanál vörös- vagy fehérborecet

Éljenek az olimpiai celebek!

noreply@blogger.com (Unknown) — Thu, 09 Aug 2012 13:46:00 +0000

by hikingartist.com

Van egy spanyol vicc, ami arról szól, hogy az érettségizett fiú odaáll a vasárnapi újságot olvasó apja elé, hogy bejelentse, mérnök szeretne lenni. Erre az apja feláll a fotelból, földhöz vágja az újságot és elkezd vele üvöltözni. Azt vágja a fia fejéhez, hogy nem normális és tényleg évekig akar-e tanulni, küzdeni és utána kínkeservesen munkát keresni, ahelyett hogy elmenne egy valóságshow-ba és sztár lenne....

Szóval csak arról akarok itt röviden értekezni, hogy tök jó hogy végre a hírcsatornákon nem valóvilágos sztárokról hallunk, akik azért sztárok mert élőben megmutatták a fél mellüket, hanem olyan értelmes és végtelenül szerény emberekről, akik kemény munkával, hosszú évek során érték el azt amit. Ország-világ előtt nyíltan beszélnek a kétségeikről, a kudarcaikról, a csapatmunkáról, támogató edzőkről és családról, arról hogy milyen nehéz sokszor talpra állni. Röviden, az igazi „való világról”.

Ami talán meglepő lehet, hogy sokuk már nemzetközileg is elismert és ismert sportoló külföldön, míg itthon alig-alig tűntek fel a médiában egy-egy rövid sporthíren kívül, és csak most kapták meg azt a figyelmet, amit egyébként is kiérdemeltek már.

Másrészről, kicsit irigylem is a sportolókat, mert nem sportolóként az az érzésem, hogy a sportban valahogy átláthatóbb minden. Az eredmények beszélnek és nagyon világos, hogy miért kell küzdeni. Ezzel szemben, a nem sport életben, sokkal nehezebb megfogalmazni a célokat. Könnyebb kiiktatni vagy félreállítani tehetséges emebereket intrikákkal, politikai jelszavakkal vagy rossz szándékkal, legyen bármilyen "sportosan küzdő" típus is az illető. Így aztán könnyen célt is lehet téveszteni. És talán ez az egyik legjobb és legtisztább az olimpiában, hogy itt senki nem azért győz vagy sikeres mert valakinek a valakije, vagy mert ennek a pártnak az embere és nem a másiké. Azért győz és azért sikeres, mert fáradtságos munkával megküzdött érte. És erről olyan ritkán hallani mostanában.

Jó jel, hogy ezt ennyire tudjuk értékelni és örülni neki. Éljenek az olimpiai celebek!

Sárgadinnye leves olívaolajjal

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 07 Aug 2012 13:24:00 +0000

Sopa de melón by G. Róbert

Ha a korábbi bejegyzés a szieszta dícséretéről szólt, akkor ez most kimondottan az olívaolaj és a sárgadinnye dícsérete kell hogy legyen...

Egy leves, ami tényleg az, ami. Semmi bűvészkedés nincs tejszínnel, joghurttal vagy cukorral, hiszen akkor nem is jöhetne abból az eldugott kis extremadúrai faluból, ahol először kóstoltuk ezt a különleges de végtelenül egyszerű, és azt hiszem mára már "rusztikusnak" számító hűsítőt. Persze két fontos alapfeltétele azért van: az érett sárgadinnye és a jófajta extra szűz olívaolaj.

A sárgadinnyét kivágjuk a héjából, megtisztítjuk a magoktól és az olívaolajjal összeturmixoljuk, majd néhány órát a hűtőben hadjuk állni. Evéskor megszórhatjuk sonakszeletekkel vagy mentával, de szerintem így önmagában tud a legjobban életre kelni ez a hatalmas páros. Ha nincs szerencsénk a dinnyével és nem igazán édes, akkor érdemes a már kész levest 1-2 napig is a hűtűben tárolni, ahol szépen "beérik".

Egyébként, hogy érzékeljük és élvezzük az olívaolaj rendkívüli krémesítő és ízesítő erejét, érdemes megkóstolni a turmixot olaj nélkül is, és érezni hogyan változik az állaga, ahogy egyre több olívaolajat adunk hozzá.

Hozzávalók:

1 közepes érett sárgadinnye

8-10 evőkanál extra szűz olívaolaj
hideg hűtőszekrény
esetleg (spanyol) sonka szeletek vagy menta

A szieszta dícsérete

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 31 Jul 2012 16:36:00 +0000

Amikor kint perzselően lüktet a nap és bent álom és valóság jótékonyan összeolvad, amikor bajaink jelentéktelen semmiségekké süllyednek, amikor ebben a derilikus állapotban csendesen folydogál a nyál a szánkból és a világ békéjét minden porcikánkban érezzük, amikor semmi és senki nem lehet olyan fontos hogy megzavarjon, akkor ebben a semmihez sem hasonlítható gyönyör állapotában szeretném megdicsőíteni a szieszta létezését.

Kétségtelenül nincs helye a mai munkatempóban, illetve csak olyan mediterrán országokban tud még megélni, ahol délután kettőtől ötig leáll az élet vagy a munka stílusa megengedi. Egyébként csak biztatni akarom azokat, akik megtehetik hogy áldozzanak a szieszta oltárán... Előnyei végtelenek, eredete pedig sokkal régebbi mint azt gondolnánk. A siesta kifejezés ugyanis a római időkből származik, és a hatodik órára azaz az "hora sexta"-ra utal, ami a mai időszámítás szerint délután kettő és négy közés esik.

Szinte minden a sziesztával foglalkozó kutatásból kiderül (tényleg nagyon sok van!), hogy az ebéd utáni alvás az egyik legjobb egészségmegőrző és egyben a legjobb orvosság az embert felőrlő munka ellen. Nemrég egy spanyol napilap azt is kifejtette, hogy azok a dolgozók akik nem alszanak eleget, évente kb.100 millió euró veszteséget okoznak a munkaadóknak, nem is beszélve a szerencsétlenségekről, amelyek egy negyedének az álmosság az oka. Persze ebből már az is érthető, hogy a híres mediterrán éjszakák miért is olyan hosszúak. Egy röpke délutáni alvás után, senkinek sem esik nehezére éjszakába nyúlóan élvezni az életet...

Persze egyáltalán nem mindegy hogy milyen az a szieszta, hiszen meg vannak a jól kipróbált több évszázados technikái:

Ebéd után 10-15 perccel, maximum fél óráig érdemes sziesztázni, ugyanis ha ezen túllépünk, könnyen az ellenkezője következik be, azaz fáradtnak és álmosnak fogjuk magunkat érezni.
Ha végképp nem tudnak ellenállni a csábításnak, mert rossz éjszakánk volt vagy korán keltünk, akkor legalább másfél órát ajánlatos végig aludni, ami egy teljes felfrissülési bombának felel meg.
Fontos, hogy mindig a bal oldalunkon hajtsuk álomra a fejünket, ami az evés utáni emésztésnek a legjobb segítője.
A legideálisabb egy nagy fotel vagy a dívány, hogy szervezetünk ne érezze teljes éjszakai komfortban magát.
Ha egyszer elkezdtük a hagyományőrzést, érdemes mindennap betartani, mert ha nem, szószerint sok fejfájást okozhat.

Persze az igazán komoly sziesztázók evés előtt is szundíthatnak egy kicsit, ami szintén egy elismert és történelmileg alátámasztott szieszta és a spanyol siesta del carnero-nak nevez, azaz birka vagy juh sziesztának.

Córdobai gazpacho

noreply@blogger.com (Unknown) — Mon, 02 Jul 2012 08:55:00 +0000

Salmorejo cordobes

Igazi neve Salmorejo cordobes, és ez is valójában egy gazpacho típus, ami a gazpacho andaluz-zal szemben sokkal krémesebb és sűrűbb. Ugyanolyan népszerű, de nélkülözi annak zöldségkavalkádját és lényegében csak paradicsomból áll. Ezt viszont a bőséges kenyérbél teszi sokkal sűrűbbé és különlegesebbé. Olyan gyönyörűen harmonizál a paradicsom, az olívaolaj és a fokhagyma, hogy egyszerűen ellenállhatatlan. (Nekem komoly önfegyelemre van szükségem, hogy ne “kóstoljam túl”, amikor csinálom…) És nagyon egyszerű. Aki szereti a gazpacho andaluzt, annak ez is ízleni fog.

A paradicsomot megmosom és apró darabokra vágom. Összeturmixolom, és hogy a héjától és magoktól megszabaduljunk, és a krémesebb állagot elérjük, egy apró lyukú tésztaszűrőbe tesszük és fakanállal addig kevergetjük, amíg teljesen átpaszírozzuk. Ez nagyon gyorsan megy. Ezután a fokhagymával, az olívaolajjal és a korábban beáztatott kenyérbéllel ismét alaposan összeturmixolom, úgyhogy sűrű, de krémes maradjon. Közben ízlés szerint megsózom. Végül egy kiskanálnyi ecettel még ízesítem.

Igaziból ez az ecet ügy egy nagyon érzékeny pont, amiről, komolyan mondom, több vitairat is született elismert szakácsok tollából. A Salmorejo Cordobés Céh, -azaz az a baráti társaság, ahová csak születési jogon lehet bekerülni és fő feladatának ennek a gazpacho-nak az ápolását és fennmaradását szolgálja-, hivatalosan nem tesz bele ecetet, mondván történelmileg nem tettek bele ecetet. Ezzel szemben, sok szakács úgy érzi, egy kis ecet mégiscsak jót tenne neki, ugyanis ők azt feltételezik, hogy eredetileg is tehettek hozzá ecetet a spanyol konyha gazpachora vonatkozó hagyományai alapján, ami eredetileg csak áztatott száraz kenyérből, olívaolajból, fokhagymából és hát ecetből állt… A vita a mai napig tart, úgyhogy mindenki döntse el inkább saját ízlelő bimbóira bízva…

Legalább félóra hűtőszekrény kell neki. Feltétnek főtt tojás, és/vagy sonka darabok nagyon jól jönnek, de vigyázat, ezekkel könnyen főétel lesz belőle...

Hozzávalók:

1 kg érett paradicsom

2 nagyobb gerezd fokhagyma

15-20 dkg vízbe áztatott kenyér

fél deci szűz olívaolaj

kiskanálnyi borecet

Feltéthez:

2 főtt tojás

sonka darabok

Andalúz rizssaláta

noreply@blogger.com (Unknown) — Mon, 18 Jun 2012 07:38:00 +0000

Andalúz rizssaláta

Meggyőződésem, hogy ezt a receptet az arabok felejtették Dél-Spanyolországban, és annyira jóízüre sikeredett, hogy a spanyol kollégák is kivételesen kibírták, hogy ne tegyenek bele egy kis fokhagymát...

A lelke ennek a salátának a bor, amiben összepároljuk az alapanyagokat. És itt jön az egyedisége: akit a gyümölcsösebb ízek vonzanak, azok inkább könnyedebb muskotályos vagy gyümölcsösebb száraz/édes bort válasszanak, míg a sósabb ízek rajongói, feltétlenül szárazabb és érettebb bort próbáljanak ki.

Én az utóbbi csoporthoz tartozván, egy idősebb olaszrizlinget választottam, aminek mandulás jegyei nagyon szépen kiegészítették a salátát. Barnarizsből készítve, almával és mazsolával megszórva, nagyon egészséges és könnyű fogás. Persze alapjában véve egy sós, hagymát és gombát is tartalmazó étel, úgyhogy semmiképp ne egy édes tejberizses jellegű ízvilágot képzeljünk el!

A rizst nehány kanál olívaolajban megforgatjuk majd dupla annyi vízzel felöntjük és készre főzzük. A végén hideg vízzel leöntjük, leszűrjük és félre tesszük. A hagymát apróra vágjuk és néhány kanál olívaolajon alacsony tűzön megdinszteljük. Ha megpuhult, de nem barnult meg, hozzáadjuk a megpucolt és közepes kockákra vágott almát. Néhány percig ezzel is dinszteljük. Végül hozzáadjuk a mandulát az olívabogyókat, a vékony szeletekre vágott gombát és a borral felöntve továbbra is lassú tűzön, fedő alatt párolva és néhányszor megkeverve (kb. 10 percig) összerotyogtatjuk. (Addig egy pohár bort elkortyolgatva ellenőrizzük a helyes választást.)

Végül óvatosan összekeverjük a rizzsel és esetleg friss szőlőszemekkel vagy szeletelt mandulával tálaljuk. A legjobb "még kicsit langyosan".

Hozzávalók:

3 dl barnarizs

150 g csiperke

150g magozott olívabogyó

2db alma

100g mandula (szeletelt)

100g mazsola

2 nagyobb hagyma

1,5-2 dl fehérbor

olívaolaj

néhány friss szőlő szem a díszítéshez, de ez el is maradhat

Zöldborsó gazpacho

noreply@blogger.com (Unknown) — Mon, 04 Jun 2012 09:20:00 +0000

Ismét elűzhetjük azt a megrögzött gondolatot, hogy a gazpacho csak paradicsomból lehet... Mint ahogy már az kiderült, lehet avokádóból, mandulából vagy ahogyan ez a recept is bizonyítja, zöldborsóból is.

Ez a leves véletlenül sem emlékeztet minket a nagy tiszteletben álló zöldborsőfőzelékre vagy -krémlevesre, és nem sérti azokhoz fűződő mélyebb érzelmeinket sem. A jól lehűtött, olívaolajjal és ecettel bőségesen nyakon csapott gazpachoval egy nagyon vagány és rámenős Andalúzia köszön vissza...

A hagyományos jó öreg alapötlet és cél ugyanaz mint a többi gazpachonál is, hogy egy hűsítő levest kapjunk kenyér, olívaolaj, fokhagyma és ecet közreműködésével.

A beáztatott kenyérszeleteket feldarabolom és egy turmixolásra alkalmas edénybe teszem. Felvágom apró kockákra a paprikát, a fokhagymát a vöröshagymát és óvatosan turmixolom, miközben szép fokozatosan hozzáadom a zöldborsót is. Ásványvízzel hígítom, hogy ne legyen nagyon sűrű, majd bőségesen öntök hozzá olívaolajat, kb 1-1,5 dl-t és ízlés szerint fehér vagy vörös borecetet. Én sherry ecetet szeretek használni hozzá. Sózom, borsozom és néhány órára a hűtőbe teszem.

Jól lehűtve, pirítóssal, paradicsom vagy sonkaszeletekkel tálalom, de ez már igazán fantáziánktól függ (főtt tojás, uborka vagy paprika apró darabokra vágva).

Igazi nyáreleji-tavaszi hűsítő különlegesség.

Hozzávalók:

500-600 dkg konzerv vagy friss, de megfőzött zöldborsó

2-3 szelet kenyér vízbe áztatva

2 TV paprika

2-3 gerezd fokhagyma

1 nagyobb vöröshagyma

szűz olívaolaj

fehér vagy vörös borecet

só, bors
ásványvíz

Traktor a piros szőnyegen

noreply@blogger.com (Unknown) — Wed, 30 May 2012 08:11:00 +0000

Érkeznek a sztárok, de szüreti felvonulás is lehetne

Szóval, véletlenül megesett, hogy egy apró észak-spanyolországi falut a helyi galíciai nyelven ugyanúgy hívnak mint a híres francia filmfesztivál városát Cannes-t. Ez pedig bőven elég ok volt ahhoz, hogy a kis Cans falucska lakói úgy érezzék, akkor nekik is jár egy filmfesztivál. Végig is gondolták az ügyet: Piros szőnyeg? Van a templomban. Limuzin? Van elég traktor. Vetítőtermek? Van rét meg pajta. Enni, inni való? Csak az van. Spanyol rövidfilmek? Van egy taligára való. Hírességek? Majd csak eljön valaki. Aztán el is ment.

Immár kilencedik alkalommal rendezték meg a cans-i alternatív- és rövidfilmfesztivált az isten háta mögötti galíciai falucskában, a helyiek aktív közreműködésével. Sokak szerint igazi ellenpólusa lett a vele egy időben zajló francia filmfesztiválnak, hiszen itt minden emberi, közvetlen, őszinte és falusi. Ugyanakkor, nem nélkülözi a csillogást és a glamúrt sem, hiszen itt is van cans-i boulevared és olyan komoly díjak is, mint az Ezüst Traktor vagy az állattartó körökben jól ismert Pedigréé elnevezésre hallgató is. De nem tréfálkozom, mert szakmailag támadhatatlan a fesztivál és sok rövidfilm már direktben ide készül. A legnagyobb spanyol sztárok is megfodulnak itt, és úgy tűnik, mindenki imádja ezt a hangulatot. Persze igaz, ami igaz, hiába hadüzenet ez a csillogó filmvilágnak, hogy ki mekkora traktoron és milyen gumicsizmában érkezik, azért itt is számít. A galamúr az glamúr, még ha agrárglamúr is...

Zöld spárgakrémhab garnélanyárssal és buggyantott tojással

noreply@blogger.com (Unknown) — Wed, 23 May 2012 08:02:00 +0000

A habos spárgakrémben gyönyörűen életre kel a kakukkfű, a kicsit még folyós tojássárgája kacéran szétfolyik, a spárgafejek diszkréten roppannak, és a fokhagymás garnélarákok jólnevelten túllépik önmaguk lehetőségeit...

Ez az a recept, amire mi is azt mondhatnánk, mert megérdemeljük...

A szokásosnál kicsit ügyködősebb, de annyira deluxe érzést ad, hogy erősen javasolt egy esős délutánra vagy egy különlegesebb gyertyafényes estére. Önmagában is szép és romantikus egymásratalálása ez a hagyományos spanyol konyhának a világkonyhával.

Meglepően laktató is, hiába a könnyű a spárgakrém, hiszen azért csak van benne egy egész buggyantott tojás, a nyárson pedig a spárga feje, garnélák és az olajba mártott pirítós darabkák díszelegnek...

A spárga alját, ahol hagyja magát, letörjük és eldobjuk. A spárga fejét szintén levágjuk és félretesszük. Ami így megmaradt, a kakukkfűvel, sóval és borsssal ízesített tejben, lassú tűzön kb. húsz percig főzzük.

A levágott fejeket egy szűrőben a csendesen fövő tej fölé tesszük, fedőt teszünk rá és tíz percig pároljuk őket, majd levesszük és enyhén sózzuk.

Ha letelt a húszperc és a spárga láthatólag puha, hozzáadjuk a tejszínt, összeturmixoljuk, gyorsan átpaszírozzuk egy aprólyukú szűrőn és mégegyszer megrotyogtatjuk, majd félrehúzzuk.

Közben néhány gerezd fokhagymát apróra vágunk, olívaolajon megpirítunk, hozzáadjuk a hideg vízben kiengedett garnélarákokat és néhány percig együtt pirítjuk.

Végül elkészítjük a buggyantott tojást. 1 liter vizet felforralunk, három evőkanál fehér ecetet adunk hozzá és egy csipetbnyi sót. A tojásokat egyenként egy tányérba felütjük és óvatosan belecsúsztatjuk a vízbe. (Ilyenkor a tojásfehérje mintegy "becsomagolja" a sárgáját.) Kb. három perc múlva óvatosan kivesszük a tojásokat egy tányérra.

Végül a pirított kenyereket (és akár a spárgafejeket is), megtunkoljuk a garnélarák szószában és a spárgafejekkel együtt hústűre húzzuk őket.

A spárgahabot elegáns üvegtányérokba töltjük (a deluxe érzés miatt), beletesszük a tojásokat, teszünk rá néhány spárgafejet és a nyársakkal kínáljuk.

Hozzávalók:

2 csomag megmosott zsenge zöld spárga (kb 800g)

8 dl tej

1,5 dl tejszín

néhány gerezd fokhagyma

1 csomag fagyasztott koktél garnélarák (250g fagyasztva)

annyi tojás, ahányan eszünk

kakukkfű

pirított kenyér

3 evőkanál fehérborecet

olívaolaj, só, bors
hústű vagy koktélpálcikák

Két öreg néni beszélget a padon... Madridban

noreply@blogger.com (Unknown) — Mon, 21 May 2012 10:57:00 +0000

Nézünk, de nem látunk

Két öreg néni beszélget és kézimunkázik a padon, mikor elmegy előttük egy csinos homoszexuális fiú pár kézenfogva. Abbahagyják a beszélgetést és rosszallóan, már-már megbotránkozva nézik a párt, mire megszólal az egyikük: „ - Felháborító! Hihetetlen, hogy ilyen időben, rövid ujjú pólóban császkálnak a fiatalok!.. „" (PR film a homofóbia ellen)

Néhány napja volt (május 17) a homofóbia ellenes világnap, aminek bevallom, utána kellett néznem, hogy pontosan mit is jelent, (homofóbia: félelem a homoszexualitástól). Ráadásul rengeteg érdekes és megdöbbentő adatot fedeztem fel. A tudományos világ csak 1973-tól ismeri el, hogy a homoszexualitás nem betegség. Ennek ellenére, 80 országban hivatalosan letartóztathatnak valakit ha homoszexuális, míg 9 országban a mai napig halálbüntetés jár érte...

Európában csak Spanyolországban, Portugáliában, Hollandiában, Belgiumban, Svédországban, Norvégiában köthetnek hivatalosan házasságot. Egyébként ez a nyitottság Madridban különösen jól érzékelhető. Nem fordul meg senki az utcán ha egy fiú vagy lány párt lát kézen fogva sétálni az utcán, kapcsolatukat felvállalva. Rengeteg vezető, politikai és média személyiség is nyíltan felvállalja a homoszexualitását. Házasságkötése egy hasonlóneművel nem nagyobb hír, mint heteroszexuális kollégájáé.

Úgyhogy Madrid amolyan menedéke is lett a homoszexuálisoknak. Nem tudom hogy véletlen-e, de csak két nappal korábban van a család nemzetközi napja, ami Spanyolországban is sok ellentétet szül a két világnap köré szervezett események között.

Sokszor, egy időben, különböző helyen tartanak felvonulást, sőt a családi érték védelmében meghirdetett katolikus összejövetelek gyakran kimondottan a guy-ek ellen irányulnak. Amit egyébként nem nagyon értek. Ha a család az összetartozás és szeretet jelképe, ahol az ebben felnövő fiatal helyes értékeket kap, miért nem fér ebbe bele a homoszexualitás tolerálása? Ha egy ilyen értékekben (szeretet, erkölcs, mások becsülete, műveltség) családban kiderül, hogy a gyerek vagy a papa homoszexuális, akkor az már nem lehet értékes? Hogy is van ez? A homoszexuálisok nem követhetnek és hihetnek a családi és egyéb társadalmi értékekben? Egy guy pár nem mehet el egy a családi értékeket hirdető összejövetelre, ha az megértést és szeretetet hirdet?

Nekem ez az egész homoszexuális ügy mindig is túlmisztifikált volt. Ha a mai világban már megválaszthatjuk a vallásunkat, a bőrünk színét, az országot ahol élni akarunk, a gyermekvállalást, még akár a nemünket is, miért nem választhatjuk meg szabadon és hivatalosan a párunkat is, még ha az a másik nemből való is? Ráadásul, ha ez nem is kedv kérdése. Tényleg azt várjuk, hogy egy homoszexuális, teljesen adja fel az életét és a boldogságát és viselkedjen heteroszexuálisan, egy álcsaládban, álgyerekekkel, csakhogy társadalmilag elfogadható legyen? Miért csinálunk még mindig úgy, mintha a homoszexualitás nem létezne? Miért zavar ez még olyan sokakat? Szerintem sokkal aggasztóbb, hogy évente több ezer gyereket és fiatal lányt adnak el és kényszerítenek szexuális munkára, mint az, hogy kinek milyen a szexuális irányultsága. Ennek a megoldásáért tényleg érdemes lenne tüntetni és megmozdulást szervezni.

Egyébként az is egy érdekes tény, hogy miközben a heteroszexuálisok között radikálisan csökkent a civil házasságok száma, és egyre kevesebben látják vonzónak a házasság intézményét, a homoszexuálisok szinte mindent megadnának érte, hogy hivatalosan, az állam előtt is kimondhassák a boldogító igent. Lehet, hogy ők sokkal biztosabbak és elkötelezettebbek a "hagyományos családi értékek" mellett, mint heteroszexuális honfitársaik?

Cseresznyevirág, tavaszi téli legenda

noreply@blogger.com (Unknown) — Thu, 17 May 2012 08:48:00 +0000

Csresznyefa a Jerte völgyében by Vivir Extremadura

Tegnap kaptam egy képeslapot Spanyolországból. (Meglepően jóleső és már-már romantikus érzés volt egy igazi, postán érkezett és kézzel írott üdvözlőlapot a kezemben tartani.) A képeslapíró Spanyolországban van, és habár jól érzi magát, de szavait idézve, van egy jó adag honvágya is.

Hát erről jutott eszembe ez a szép történet.

A Jerte völgye Spanyolország Extremadura régiójában, magas hegyek közé ékelődve található, amit keresztül-kasul több millió cseresznyefa tarkít. Tavasszal, cseresznyefa virágzáskor olyan érzése van az embernek, mintha hó borítaná az egész tájat. Nem véletlenül.

A legenda szerint, egyszer egy arab hercegnő, aki korábban az Atlasz hegység hóborította csúcsai között élt, feleségül ment Extremadura akkori mór királyához, kinek kastélya a Jerte völgyére nézett. Habár a király nagyon szerette feleségét és az asszony is őt, a királynőt szíve és honvágya örökké visszahúzta otthona hófödte hegyei közé.

A király mindent megtett hogy megvigasztalja kedvesét és elűzze szomorúságát, de sajnos a királyasszony honvágyán semmi sem tudott enyhíteni. A király végső lépésként, hogy felvidítsa a búbánatos királynőt, ezer és ezer cseresznyefával ültette be a Jerte völgyét, ahová a vár ablaka nézett.

És lássatok csodát: a királynő álma végre valóra vált. Minden tavasszal -ha csak néhány hétre is- de a milliónyi cseresznyevirág látványa, a hófödte táj és így otthona távoli emlékét adta vissza neki.

Hogy a szomorú hercegnő honvágya örökre csillapodott-e, arról nem szól a történet, de a több millió cseresznyevirág, minden tavasszal, a mai napig hirdeti a szerelem erejét és a szülőföld utáni örökös és nyughatatlan vágyat...

Sherry vagy Jerez?

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 15 May 2012 10:11:00 +0000

Manzanilla olívabogyóval és altramuz-zal

Nos, a helyes válasz Jerez-Xérés-Sherry. Spanyolul, franciául és angolul, ami a védett eredetű andalúziai Jerez (ejtsd: herez) bor három hivatalos neve. A Sherry elnevezés a közhiedelemmel ellentétben, nem a Jerez angol neve, hanem a termőterület egyik legfontosabb városának, Jerez de la Frontera-nak mór elnevezése, amit Seris-nek (Sherish) hívtak.

A British Sherry (rövid) napjai

Ez egyébként akkor derült ki, amikor a hatvanas években feltűnt az Egyesült Királyságban a szépreményű "British Sherry". Azonban még mielőtt elindulhatott volna nemzetközi karrierjén, a spanyolok előbányásztak egy 1150-ben készített arab térképet, ami feketén-fehéren bizonyította, hogy Jerez de la Frontera városát akkoriban Sherisnek hívták, és így a Sherry elnevezés nem az angoloktól származik, hanem sokkal korábbról, az arab hódítóktól. Tehát a Brit Királyságban készült Sherryt, nem lehetett és lehet Sherrynek nevezni.
Ezzel pedig hivatalosan le is zárult a brit kiugrási kísérletet a Sherry készítés megszerzéséért...

Jerezi bor, ami bűnbe visz

Már a római időkben nagy hírnévnek örvendő jerezi bor készítését, a VIII. században érkező és Andalúziát lassan elfoglaló mór hódítók sem nagyon akarták vallási okokból felfüggeszteni. A hivatalos verzió szerint, csak orvosi alkohol kivonására és illatszerek készítésre használták, míg a nem hivatalos feljegyzések szerint, az arab elit rendszeresen és nagy lelkesedéssel fogyszatotta a tiltott nedüt... (Feltételezem, ez összefüggésben lehet az Andalúziában akkoriban élő arabok máshol nem tapasztalt, rendkívül nyitott gondolkodásával is.) Amikor a XII. században elkezdték exportálni Angliába, ott már Sherry néven vált ismerté, majd Andalúzia teljes spanyol visszafoglalása után, amikor a jerezi bor fizetőeszközzé lépett elő angol gyapjúért cserébe, tovább erősödött a Sherry nemzetközi népszerűsége.

Kalózok zsákmánya

Közben angol kalóztámadások is érték Jerez környékét, ahol a legjobb zsákmánynak egyértelműen a helyi bor bizonyult. Olyannyira így volt ez, hogy egy ilyen kalóz támadás után jött csak igazán divatba a Sherry az angol királyi udvarban is... Habár a 3000 hordónyi rabolt bornak bizonyára jobb volt az íze mint a vásároltnak, végül is be kellett ismernie a nemeseknek, hogy messzebbre jutnak, ha békésebb eszközöket választanak a beszerzésre. Így jelentek meg a bűvös „jerezi háromszög”-ben az olyan nagy és máig jól ismert kereskedőházak mint a Gordonok, Wisdomok és O’nealesek. Szerencsére, mielőtt a Sherry értékesítése végleg angol és francia kézre került volna, az Újvilág immár meggazdagodott spanyoljai is észbe kaptak, gyorsan hazatértek, és elfoglalták méltó helyüket a Sherry kereskedelemben.

Spanyol és brit ízlés

Míg a spanyolok kimondottan a száraz Sherryket kedvelik (és ezek köré építettek kiemelkedő tapas kultúrát), addig az angolok az édes, likőrrel nemesített változatokat szeretik kortyolgatni. Így a spanyol bárokban nem is nagyon tartanak édesített likőrborokat, és nem nagyon tudnak mit kezdeni velünk, ha esetleg hétköznapi angolsággal egy "pale cream"-et kérünk...

Egy különleges készítési mód

Jerez tulajdonképpen a spanyol földrajzi megnevezése az Andalúziában található háromszög alakú termő területnek és magának a névadó Jerez de la Frontéra városának is. A jerezi bor egyedi készítési formája azonban nem is annyira régi, hiszen míg előtte a Jerez a hosszú spanyol felfedező hajóutakon érlelődött, a XIX. századtól a már megnőtt kereskedelmi igényeket és a már megváltozott ízlését kívánta kielégíteni, amit a "modern" és hatékonyabb solera érlelési rendszerrel biztosítottak. Ez a rendszer pedig mára a sherry készítés szimbóluma lett.

A bort elszigetelő élesztőréteg, a "flor" by el pantera

A titokzatos virág, avagy borászati tudnivalók röviden

A fehér Palomino szőlőfajtából készült erjesztett mustot korai jellemzői alapján minősítik, és attól függően, hogy milyen típusú Jerezt szeretnének készíteni, annyi borpárlattal szeszezik fel. A bor felszínén egy természtes élesztőhártya alakul ki, amit a spanyol flor-nak, azaz virágnak nevez, változó, növekedő mérete miatt. Ez a hártya teljesen elszigeteli a bort, így az nem tud oxidálódni, pontosabban csak a hordó pólusain keresztül tud a levegővel érintkezni. Ahogy növelik a hozzáadott borpárlat mennyiségét, úgy csökken az élesztőhártya vagy már ki sem alakul. Tulajdonképpen ezzel a "borászati játékkal", alakítják ki a különböző karakterű jerezeket.

Érlelés sorokban

Az érlelés a korábban említett solera rendszerben történik, ami annyit tesz, hogy a hordókat legalább három sorban egymásra helyezik, amik közül a legöregebb évjáratú a földön van, míg a legfiatalabb a rakás tetején. A palackozáshoz a legalsó hordókat használják, utántöltésre pedig mindig a felette lévőt. Így fokozatosan különböző évjáratokat házasítanak egymással. Ezért nincs évjáratuk a sherryknek.

A különböző Jerez borok és azok jellemzői

Mivel sokféle Sherry van már a magyar piacon is, és úgy gondolom, hogy egy elég jellegzetes és karakteres borról beszélünk, álljon itt egy kis összefoglaló a fajtáiról és néhány ötlet a fogyasztásukról, a hivatalos spanyol Sherry szakértőkre alapozva (www.sherry.org). Zárójelbe tettem az ajánlott fogyasztási hőmérsékletet.

Manzanilla, Oloroso és Pedro Ximenez by LA

Nemesített száraz Jerezek (Generosos)

Fino Világos szalmasárga színű, nagyon száraz, de ugyankkor friss bor. A klasszikus és legismertebb Sherry. Csak a flor alatt érlelődik. Jellegzetes mandulás és élesztős jegyek uralják illatában és ízében is. Olívabogyók, olajosmagvak, jamon iberico, szardella, gazpachók, fokhagymás ételek kiegészítője (7-9°C). Fontos, hogy megfelelően be legyen hűtve!

Amontillado A fino-nál sötétebb színű bor, ami a természtes élesztőhártya alatt és anélkül is érlelődik. Mogyorós, fás utóíz jellemzi. Fehérhúsok, tonhal, gomba, spárgá barátja (13-14°C).

Oloroso Borostyántól egészen a mély mahagóniig sötétedhet a színe. Telt, erős textúrájú bor, olajosmagvakra, dohányra, dióra emlékeztető illattal. Ez már teljes mértékben a flor nélkül, a levegővel érintkezve öregszik. Vöröshúsok, vadhúsok, gomba, érlet sajtok meglepően izgalmas párja (13-14°C).

Palo cortado Egyesíti az amontillado lágyságát és az olorosó teltségét. Illatában keserű narancs és vajas aromák is feltünnek. „Meditálásra” és hosszú ízlelgetésre alkalmas bor, de érett sajtok, olajos magvak és kocsonyás ételek kisérője is lehet (13-14°C).

Manzanilla de Sanlucar de Barrameda Ez a fino tipusú bor, amit csak Sanlucar de Barrameda kikötővárosban készíthetnek, az utóbbi időben kapott külön eredet védelmet. Tulajdonképpen a város tengeri-, enyhébb klímájának és magasabb páratartalomnak tudják be, hogy más mint a többi fino bor. Kamillás, mandulás, kenyérre emlékeztető jegyek jellemzik. Nagyon jó aperetifnek és illik a tengeri herkentyűkhöz, illetve a sós-, és ecetes ételekhez is (7-9°C).

Természetesen édes Jerez borok (Dulces naturales)

Ezek nagyon érett vagy napon szárított Pedro Ximenez vagy Muskotályos szőlőből készülnek.

Taberna Almendro 13, az egyik legjobb madridi
bár Jerez kóstolásra

Pedro Ximenez Ébenfa színű, aszalt gyümölcs, pörkölt kávé illatú, a szájban hosszú lecsengésű bor. Keserű csoki és az ellentéteket kihangsúlyozó kéksajtokkal is érdemes kipróbálni (12-14°C).

Moscatel Gesztenye színű, a szőlő fajtájához méltó muskotályos jegyek jellemzik. Gyömölcsös, fagyis édességek mellé szokták kortyolgatni. (12-14°C).

Likőrrel nemesített Jerez borok (Generosos de licor)

Ezeknek száraz Jerezek az alapjai, amit az édes borokkal kevernek vagy must koncentrátummal. Cukor tartalmuk 5g felett van literenként. Az hogy milyen fajta Sherry lesz belőle, az az alapbor fajtájától és az elért cukorszinttől függ.

Pale cream Szalmasárga vagy egészen halvány színű is lehet, enyhén édeskés ízzel. Fino vagy manzanilla az alapbora. Pástétomok, friss gyümölcsök (különösen körte) párja lehet (10°C).

Medium A pale cream-nél sötétebb színű, illatában aszalt alma, birsalma tűnik fel. Érdemes erősen fűszerezett ételekhez kipróbálni (12-14°C).

Cream vagy Oloroso Az oloroso alapbornak köszönhetően nagyon testes és karakteres. A tipikus desszertbor (13°C), de mostanság jéggel és narancskarikával önálló koktélként is divatos.

TIPP: Sherry bárok Madridban

Két nagyon eredeti hangulatú bárt javasolnék annak, aki Madridban szánja el magát egy kis Jerez kóstolásra. Az egyik a Taberna Almendro 13 (C/ Almendro 13, La Latina), olyan specialitásokkal mint huevos rotos vagy roscas de morcón con lomo. A másik pedig a múlt századot idéző, (és tényleg múlt századi) pislákoló világítású, poros üvegektől roskadó La Venencia (C/ Echegaray 7, Huertas). Két csepp Jerez.

Taberna Almendro 13, egy pohár Sherry mellől nézve...

Pikáns garnélarák csiperkével

noreply@blogger.com (Unknown) — Thu, 05 Apr 2012 09:58:00 +0000

Gambas con champiñones

Legutóbbi madridi bár látogatásunk során csodálkoztunk rá ismét erre a fantasztikusan jó kombinációra, így itthon már csak az alkalom kellett, hogy házilag is megvalósuljon. Friss csiperkét találtam a piacon, és még jóképű fagyasztott óriás garnélarák is akadt a hűtőben, ami általában sokkal zamatosabb mint a kisebb koktél garnélarákok. Nagyhét lévén pedig böjtös ételnek is megfelel, amennyiben a garnélát most a halfélékhez soroljuk be. Persze mondanom sem kell, hogy ez is pillanatok alatt elkészíthető...

A garnélákat hideg vízben felengedjük, majd papírtörlővel szárazra töröljük. A fokhagymát és a fűszerpaprikát vékonyan felszeleteljük. A fűszerpaprikának a csumáját kihagyom és a magoknak is csak a felét veszem, hogy csak kellemesen pikáns ízt kapjunk. Alacsony tűzön megpirítjuk a hagymát és a paprikát, majd hozzáadjuk a hosszában felszeletelt gombát. Magasabbra vesszük a lángot és kicsit átpirítjuk a fokhagymás olívaolajban. Majd lejebb vesszük a tüzet, hozzáadjuk a bort, sózzuk borsozzuk és tovabb pirítjuk. Ha kezd a zsírjára sülni, magas lángon hozzáadjuk a garnélarákokat és állandóan kevergetve 3-4 percig pirítjuk, amíg bepöndörödnek a garnélák. Friss petrezselyemmel megszórva, azonnal tálaljuk. Természetesen a főzéshez használt fehérbor illik hozzá.

Hozzávalók 2 személynek:

4-5 fokhagymagerezd

400g csiperke gomba

1 csípős fűszerpaprika

50ml száraz fehérbor (én száraz jerez-zel készítettem, de jól passzol hozzá bármilyen savas és szárazabb magyar fehérbor, pld. Kéknyelű)

250g fagyasztott és tisztított garnélarák

Feketekagyló nemzeti színekben, éljen március 15!

noreply@blogger.com (Unknown) — Wed, 14 Mar 2012 15:54:00 +0000

Mejillones a la vinagreta

A feketkagyló újabb tavaszias verziója egy nagyon klasszikus és mindenki által jól ismert mártással, ami alapjában véve az olívaolaj és az ecet keverékét jelenti. Egy nagyon tipikus spanyol előétel, amit szűkebb családomban nemes egyszerűséggel magyar kagylónak neveztek át, a piros paradicsom és paprika, a zöld paprika és a fehér hagyma keveréke miatt... Hát melyik spanyol étel lehetne méltóbb március 15-ére?

A kagyló tisztítása és főzése ugyanaz mint a borban párolt kagylónál. Természetesen párolhatjuk vízben is, a lényeg, hogy ha kész van, akkor a paprikákat, a paradicsomot és a hagymát apró kockákra vágjuk, és összekeverjük az olívaolajjal és az ecettel, illetve pici sóval, majd egyenlő mértékben eloszlatjuk a kagylókon. Az olaj és ecet aránya mindig maradjon három az egyhez, azaz három rész olajhoz igyekezzünk egyrész borecetet adni. A mártás miatt, a párolás után, érdemes a kagylóknak csak azt az oldalát megtartani, amelyikben a kagylóhús van.

Nagyon kellemes és friss tavaszias előétel vagy egy méltó borral, igazi ünnepi tapa!

Hozzávalók:

1 csomag nyers feketekagyló

1 pirospaprika
1 zöldpaprika
1 nagyobb paradicsom
1 csomag zöldhagyma
olívaolaj
fehér borecet
só

Tortilla de patatas (spanyol krumplis tojás)

noreply@blogger.com (Unknown) — Mon, 05 Mar 2012 10:45:00 +0000

Tortilla de patatas

A tapasok királynője, a baráti és családi összejövetelek egyik legfontosabb kelléke. A bárok büszkesége, a háziasszonyok cégére, gyerekek kedvence. A nagy Ő, amire mindenkinek egyedi receptje van, sőt sokan külön serpenyőt tartanak fenn, kizárólag a tortilla sütéséhez.

Volt szerencsém díjnyertes változatokat megismerni, és több órás mélypszichológiai beszélgetésbe bonyolódni a témáról. Láttam háziasszonyokat összeveszni a receptről, és esküdt tenni a saját verziójuk mellett. Amikor Spanyolországban megjelent zacskózott bolti változata, szinte kisebb gasztronómiai forradalom tört ki. Sokan a spanyol kultúra és a spanyol konyha hanyatlásáról beszéltek... Szóval a "tortilla ügy", halálosan komoly...

Neve igaziból formájából jön, hiszen a tortillát, úgy fordíthatnánk hogy tortácska. (Ezért is ugyanaz az elnevezése mint a mexikói, szintén kerek formájú tortilla kenyérnek.)

Nagyon egyszerű alapanyagokból, egyszerűen elkészíthető, de mégis, ahhoz hogy olyan legyen mint amit a családi összejöveteleken eszünk, kellett egy kis kémkedés... A titok kétségtelenül az apró részletekben van, amit én is csak idővel, anyósok és nagynénik konyhájában eltöltött idő alatt lestem el. A legfontosabb, hogy állandóan lassú tűzön kell készíteni, és a fő cél, hogy a burgonya és hagyma megpuhuljon, de ne piruljon vagy égjen meg, és véletlenül se legyen chips szerű...

A hagymát megpucoljuk és felkockázzuk, míg a burgonyát pucolás után vékony, néhány mm-es szeletekre vágjuk és megsózzuk. A tojásokat egy nagy és mély edényben felverjük. A hagymát a bőséges olajban (kb. háromnegyed ujjnyi) lassú tűzön (alacsony középtűz, 5-6-os fokozat) sütjük néhány percig, majd hozzáadjuk a krumplit és ugyanezen az az alacsony tűzön kb. 20-30 percig sütjük, amíg puha nem lesz. Amikor beletesszük a burgonyát, az olaj nem lepi el ezt a mennyiséget, ezért hogy valamennyi megpuhuljon, fontos hogy állandóan kevergessük, forgassuk. Ha már összesett a burgonya és szinte szétesik ha a villával megszúrjuk, no akkor a jó. Lehúzzuk a serpenyőt a tűzről.

Kivesszük a burgonyát egy szűrőbe, és egy kanállal kicsit megnyomkodjuk, hogy a lehető legtöbb olaj kijöjjön belőle. Az így olajtól megszűrt krumplit beletesszük a felvert tojásokba és összekeverjük. Kicsit megsózzuk a keveréket is. A serpenyőből kiöntjük az olajat és csak egy nagyobb kanálnyit hagyunk benne. Az összekevert tojásos krumplit visszaöntjük az edénybe, és további 10 percig sütjük, továbbra is lassú tűzön, keverés nélkül. Mikor láthatóan már kezd az alja megszilárdulni, nagy levegőt veszünk és felkészülünk az átfordításra.

A fordítás: A serpenyőnél valamivel nagyobb lapos tányért vagy fedőt használunk, aminek nincs pereme. A lapos tányért ráhelyezem a serpenyőre (mint egy fedőt), majd egyszerűen átfordítom az egészet, hogy a serpenyő legyen felül. Ilyenkor természtesen kicsit kifolyik a még nyers tojás a tányérra, de ettől ne ijedjünk meg! Ekkor visszateszem a serpenyőt a tűzre, ismét teszek bele egy kanál olívaolajat, és a tányéron lévő tortillát most a nyers részével lefelé csúsztatom a serpenyőbe. Majd a szélét egy fakanállal beleigazítom az edénybe, hogy szép kerek formája legyen. Még kb. 5 percig sütjük, miközben óvatosan meg-meg mozgatjuk a serpenyőt. (Saját ízlésünkön múlik, hogy alaposan átsütjük-e, vagy azt szeretjük ha a tojás kicsit híg benne. Ebben az estben, egy egészen picit hígabb marad.) Ha kész, egyszerűen ráborítjuk egy másik tálra, és torta szerűen felvágjuk, vagy esetleg apróbb kockákban tapasként kínáljuk.

Hidegen is nagyon finom, sőt sokan kimondottan így szeretik. Nekünk egy könnyű salátával a tökéletes ebéd, vagy néhány olívabogyóval és borral az egyik legjobb tapa.

Hozzávalók:

1 kb. 25 cm átmérőjű serpenyő (kisebb adagnál, érdemesebb arányosan, kisebb átmérőjű serpenyőben készíteni)

1kg burgonya

6 tojás

1 közepes hagyma

olívaolaj

só

...Eszti barátnémnak, aki a legnagyobb tortilla rajongó, és egyben fáradhatatlan ösztönzőm a folyamatos tortilla kutatásban...

Déligyümölcs desszert (főzés nélkül)

noreply@blogger.com (Unknown) — Fri, 02 Mar 2012 10:03:00 +0000

"Gyümölcstornyocska"

Már jó egy hete ez a sláger itthon, és egyszerűen nem bírunk betelni vele. Friss, egyszerű és ugye nagyon gyümölcsös. A kissé édeskés zselatin megszelidíti a gyümölcsöket, de semmit nem vesz el friss ízükből. Nagyon finom magában, de már kipróbáltuk palacsintához, flanhoz és egyéb édesebb krémekhez is. Annyira látványos, hogy bármilyen eseményen megállja a helyét és rekordidő alatt el lehet készíteni kezdő szakácsoknak is...

A hozzávalók lehetnek csak déligyümölcsök de kiegészíthetjük almával is. Ez utóbbinál fontos, hogy távolítsuk el a magházat és öntsünk rá egy kis citromlevet, hogy ne barnuljon meg. Én a zselatinhoz adtam még egy kis narancsvirágvizet, de természetesen ez el is maradhat. Banánnal kicsit édeskésebb ízt kapunk.

A gyümölcsöket megpucoljuk és néhány mm-es karikákra vágjuk. Méretüknek megfelelően felváltva és rétegezve belehelyezzük szuflés tálkákba. A zselatint a használati ustasításának megfelelően, elkeverjük 400 ml-vízzel, a cukorral és a narancsvirágvízzel. Ráöntjük a gyümölcsökre és kicsit megmozgatjuk őket, hogy a folyadék mindenhová eljusson. Néhány órára a hűtőszekrénybe tesszük.
Tálalás előtt egy vékony kiskéssel meglazítjuk az oldalát és kicsit alányúlunk, hogy könyebben kiessen, majd kifordítjuk egy kistényárra vagy tálcára. A zselatin gyönyörűen összetartja a tornyocskát és kicsit megbolondítja az ízeket.

Hozzávalók 6 személyre:

szuflés tálkák

hideg vízben oldódó zselatin fix

2 evőkanál cukor

1evőkanál narancsvirágvíz

2 narancs

2 grapefruit

1-2 banán vagy/és alma

Nem a méret számít! (De nálunk a legnagyobb!)

noreply@blogger.com (Unknown) — Tue, 28 Feb 2012 00:00:00 +0000

Csak 18 éven felülieknek...

Minden szaklap és tudományos írás azt bizonyítja, hogy nem a méret számít. Ennek ellenére, az El Mundo spanyol napilap szexualitással foglalkozó blogjában erről kérdeznek a legtöbben. Akkor ezek szerint mégis csak számít valamit...

A nagy nyomás hatására a szerző utána nézett az ügynek, és megtalálta a nemzetközi pénisz méreteket bemutató világatlaszt, ami állítólag, egészségügyi és gyógyszerészeti hivatalos adatokon alapszik. Nos, ebből a rendkívül hiteles forrásból feketén-fehéren kiderül, hogy végre nekünk is van mire büszkének lennünk. Eljött a magyar férfiak kora! Ugyanis hazai férfiaink, nem csak Európában uralják a terepet, de a világviszonylatban is szószerint a legnagyobbak közé sorolandók a 16,10 és 17,93cm közötti méretükkel. A mi fiainkhoz hasonló szupermacsókkal találkozhatunk még Kolumbiában, Bolíviában, Szudánban, Ghanában vagy éppen Kongóban...

by La cama de Pandora

Ennek az új, de meglepő ténynek az ismeretében, a spanyol közvélemény szeme is kinyílt kis hazánkra, és szinte forgószélként terjedt a hír, amire engem is madridi barátaim figyelmeztettek. A cikk írója is emlékezteti a spanyol olvasót, hogy Budapest igencsak szép város, és lehet hogy érdemes meglátogatni... Lehet hogy végre bekövetkezik Magyarország turisztikai áttörése? Olyan jó, hogy végre valamiben mi is az elsők vagyunk!

Egyébként temperamentumos spanyol férfiak ide vagy oda, ők csak a középmezőnyhöz tartoznak a németekkel és a britekkel karöltve (13,48-14,88cm), ami igencsak idegesti őket, különösen, hogy olyan országok előzik meg a spanyol teremtés koronáit, mint Mexikó, Peru, Brazilía vagy Franciaország (14,88-16,10cm). Gondolom, sem az amerikaiak sem az oroszok nem örültek az utolsó előtti helynek (11,67-13,48cm), az ázsia országokban pedig egyértelmű, hogy nem a férfiak miatt alakult ki a szexturizmus (9,6-11,67cm). Biztos vagyok benne, hogy a számok valahogy kapcsolatban vannak a GDP-vel is, de még nem jöttem rá hogyan.

Szóval, készüljünk fel a lehetséges turisztikai támadásra és arra, hogy lehet ezentúl még jobban meg kell harcolnunk férfijaink kegyéért. Már látom is lelki szemeim előtt, ahogyan a Hortobágyon fecske fürdőnadrágban, árvalányoshajjal ostort csattogtató gulyások mutatják be ezt a jellegzetes hungaricumot...

Franco tábornok a hűtőszekrényben, varjak meg a csilláron

noreply@blogger.com (Unknown) — Thu, 23 Feb 2012 11:29:00 +0000

A hétvégén rendezték meg Madridban a nemzetközi kortárs művészeti vásárt az ARCOmadrid 2012-t. Elsősorban gyűjtőknek és galériáknak szól ez a kiállítás, de mivel átfogó képet kellene hogy adjon a jelenlegi kortárs képzőművészetekről, nagyon kiéhezve és provokálásra várva mentem el a rendezvényre. Azonban, azon kívül hogy összefutottam Pedro Almodóvar-ral és a 80-as évek egyik legnagyobb spanyol post-punk énekes sztárjával Alaska-val, egyéb nagyobb meglepetés nem nagyon ért.

Na jó, persze ért, például a hűtőszekrénybe zárt egykori spanyol diktátor, Franco szobra is érdekes volt, vagy az összetört csilláron falatozó madarak képe is döbbenetes látványt nyújtott. Meglepődtem amikor egy élőnek kinéző pólyásbabába ütköztem egy ajtóban, és érdekes volt még a műtárgyként kiállított videó kazetta, vagy a szalagos kazetta alakú hangulatlámpa, (de ez a retro stílus már öt éve is divat volt). Leginkább azon lepődtem meg, hogy jelen korunk "kérdései" nem igazán szerepeltek és senki nem akart provokálni vagy inspirálni, hogy jobb ember legyek, vagy hogy vigyázzak a környezetre, vagy esetleg ne legyenek társadalmi előítéleteim. És még csak zavarba sem hoztak. A média művészeti sátrakban elálmosodtam, és nem tudtom hogy mire gondolt a művész, vagy nekem mit kellett volna éreznem, amikor 60-szor néztem meg egy digitális rohanó villanyoszlop képét. A Pentagonban, Bin Laden elfogása közben készült fotó volt talán az egyik aktuális alkotás (amit a LED-es tévével együtt árultak), egy torkát elvágó női bábfigura a krízisre utalt, és szemétben úszkáló emberek fotója emlékeztetett csupán globális világunk visszásságaira. Valljuk be őszintén, ennél kreatívabb ötleteket lát az ember az utcákon egy-egy antiglobalista vagy szakszervezeti tüntetésen.

Ha megdöbbentés és üzenet nincs is (ami lehet csupán az én személyes igényem), akkor marad a gyönyörködtetés. De ilyen szempontból is inkább érdekes technika bemutatót találtam arról, hogy hogyan lehet egy egyszínű képben az ecset vonását láttatni, a textil gyűröttségét megmutatni a vásznon, vagy miképpen lehet montázst készíteni különböző anyagokból. Rájöttem hogy a nappalimban lévő hobbifestő ismerősöm által kb. 15 perc alatt rácsorgatott festék technikával készült kép is megállná a helyét a kiállításon, és így az utóbbi idők egyik legjobb befektetésének bizonyult. Teljesen átértékeltem az unokaöccsök és -húgok által készített montázsokat és gyermekrajzokat, amiket úgy döntöttem, méltóbb helyre fogok tenni mint a hűtőszekrény. Hogy művészet-e, ha három üres fehér vásznon lazán áthúzunk egy piros vonalat, nem tudom és nem is akarom megállapítani, de annyi biztos, hogy el lehet 30-50 ezer eurót kérni érte, hiszen van aki megad érte ennyit. Vagy mert annyira tetszik neki, vagy az alkotó nevéért. És valószínűleg itt erről van szó. Aki egy ilyen, egyébként elég sokba kerülő kiállításra eljut, az már híres, vagy majd híres lesz. És ezért is fizet a vevő.

Természetesen a művészetnek nem kötelező aktuálisnak vagy a társadalomért felelősnek lennie, és talán semmiféle elvárásunk nem lehet vele szemben, ha pedig van, akkor az személyes ügy. A lényeg az, hogy nekünk tetsszen. Értékét pedig az határozza meg, amennyit hajlandóak vagyunk megadni érte. Itt a vásárló igénye volt előnyben, aki logikusan nem akar betenni a nappalijába vagy a galériájába egy hulláktól és üres kólásüvegektől hemzsegő képet, vagy a krízis miatt a nyakát épp elvágó női figurát. Ha vásárol, akkor a művész neve által biztosított értékállót, azaz jó befektetést szeretne, ami lehetőleg megy a kanapé színéhez is.

Itt pedig álljon néhány kedvenc, amik tényleg tetszettek a több tízezer eurós alkotásokból, és néhány itthoni családi hobbi "műből". Vajon melyik melyik???

Hogyan vágjuk fel a spanyol sonkát?

noreply@blogger.com (Unknown) — Fri, 17 Feb 2012 11:46:00 +0000

Az ideális hajszálvékony sonkaszelet by ofertapolis

Ha valaki nem bírt elenállni a késztetésnek és egy egész sonkával vagy paletával tér haza körmöstől és csülköstől, ne ijedjen meg. Először barátkozzon meg vele, és adjon neki nevet. Aztán legyen büszke bátorságára...

Habár a sonka vágása kicsit túl lett misztifikálva az utóbbi időben, és már külön szakmaként űzik napjainkban, szinte minden háztartásban feltűnik évente többször is az egész sonka, amivel a hétköznapi emberek mester végzettség nélkül birkóznank meg, és megnyugtató tény, hogy mindig ők győznek...

A két legfontosabb dolog, hogy legyen egy sonkatartónk, amihez rögzítjük a sonkát, és egy éles, hosszú és rugalmas késünk a sonka szeletelésére. Profi sonkaszeletelőknek külön késkészletük van a különböző feladatok ellátására, de házi késeinkkel is tökéltesen elboldogulhatunk.

A következő képen jól látható a sonkatartó (1) és egyéb ajánlott fegyver típusok. A külső, kemény réteget eltávolító kés (2), a csont körbevágására való kés (3), a már korábban említett sonkaszeletelő, (4) és végül egy kés élező (5). Ez utóbbi különösen a sonkaszeletelő kés élesítése miatt fontos. Ezt a kést mi szigorúan csak sonka szeletelésére használjuk.

by iberjamones.com

Az akció:

Először is azt kell eldöntenünk, hogy egy-két nap alatt akarjuk-e megenni az egész sonkát, vagy esetleg annál több idő alatt. Ez azért fontos, mert ennek megfelelően kell rögzítenünk a lábat.

Ha több mint két napig fogyasszuk, ami a legáltalánosabb otthon, a sonkát úgy rögzítjük a tartóba, hogy körme lefelé nézzen, míg az egyenesebb, kevésbé zsírosabb és sonkásabb oldala felfelé. Ezáltal elkerülhetjük hogy ez az oldal, a vékonyabb zsír réteg miatt kiszáradjon.

by jamoniberico

Körbevágjuk a csülök rész felett a külső réteget (4-es vágási pont a következő képen), és készen állunk a szeletelésre. Ilyenkor mindig csak annyi külső kemény részt kell levágnunk, amennyi sonkát szeretnénk enni. Amíg sárga a szalonnája, az azt jelenti, hogy még közel van a külső kéreghez, tehát keserű és jobb nem fogyasztani. Igyekezzünk minél vékonyabb szeleteket vágni, és inkább kisebb, de áttetsző mint nagyobb és vastag legyen. Lehetőleg vízszintesen haladjunk lefelé és a szeletek zsíros részét ne vágjuk le, mert ezzel együtt zamatos igazán. Ha befejeztük a sonka vágását, fedjük le a levágott szalonnával és egy pamut kendővel takarjuk le, hogy ne száradjon ki a következő vágásig.

Ha eljutunk a csonthoz, akkor fordítsuk meg a sonkát a tartóban, és ugyanezt a stratégiát kövessük.

Vágási irányok a már megfordított sonkán:

Vágási irányok by entrepucheros

Az utunkba kerülő csontok közül a csípő csontjára érdemes figyelni (6-os pont az előbbi képen), amit körbe kell vágnunk, hogy az körül is tudjuk vízszintesen vágni a sonkát.

Fontos, hogy szabad kezünk lehetőleg mindig a vágási irány mögött legyen.

Ha egyszerre akarjuk elfogyasztani a sonkát, akkor az egész combot meg kell tisztínanunk és a vágást lehet a kerekebb oldalán is kezdeni, mert így rögzteni is sokkal könnyebb.

Feltételezem, hogy ezt így nehéz elképzelni, ezért álljon itt egy rövidke kis spanyol videó. Elég jól érzékelteti vizuálisan is, hogy miről van szó. Először bemutatja hogy hogyan kell az egész sonkát megpucolni és szeletelni egyszerre, illetve az utolsó percben részletezi az otthoni megnyitást is. Kicsit hoszzú (8 perc), de szerintem annyira profi, hogy vizuálisan is sokat tanulhatunk belőle.

Egyébként itt is igaz, hogy a gyakorlat teszi a mestert, és ha a sonka felszeletelése nem is profi, addig amíg vékony szeleteket vágunk, tökéletesen élvezhető.

A megmaradt csontot érdemes feldarabolni és fagyasztóba tenni, ami később igencsak jó szolgálatot tesz különböző levesekbe és főzelékekbe.