Frissítettük a megjelenéseink listáját, a megjelenéseink időpontja az alábbi oldalunkon található.
Kicsit részletesebben: Új ázsiai sorozatunk a félévben és egyben első regényünk A Silla királyság ékköve első kötete. Folytatódik A titokzatos menyasszony sorozat és reményeink szerint kijön még egy kötet A vízisten menyasszonyából is. Az amerikai sorozataink közül újraindul az Usagi Yojimbo és menetrendszerűen érkezik a Kázmér és Huba Gyűjtemény 10. kötete is. A színes Kázmér kötet megjelenése a jelek szerint áthúzódik jövő tavaszra.

A kötet megjelenése előtt:

www.kepregeny.net, Euro(S)trip 2008. ősz-tél, 2008. december 18., Santito

“Az eredmény, függetlenül az eltérő eszközöktől, ugyanolyan megindító, megrázó, elgondolkodtató és felkavaró, akár a regény, életünk bármely szakában is olvastuk is. Ezt valóban tanítani kellene.”

Könyvesblog, 2008 húsz legjobb könyve a francia Lire szerint, 2008.12.08., nlp

” A Lire indoklása szerint kellett egyfajta szemtelen merészség, hogy valaki szembeszálljon Saint-Exupéry elfogult rajongóival, és azoknak a sznobizmusával, akik utálják a könyvet, arra hivatkozva, hogy túlságosan “negédes”, mert úgy beszél a gyerekekhez, mintha felnőttek lennének, a felnőttekhez pedig mint gyerekekhez szokás. [....]  A képregényes adaptáció hű marad a szöveghez, ugyanakkor Sfar esztétikája felfedi A kis herceg melankolikus, merengő, egy szóval “ázsiai” dimenzióját.”"

A kötet megjelenése után:

Könyvesblog, Ilyen lett az új kis herceg, 2009.11.16., Wostry Ferenc

“Gyönyörű ez a nagyalakú képregényalbum, ráadásul masszív, súlya van, gravitasa. Mondanám, hogy az év gyerekkönyve – nem csak gyerekeknek – de mivel gőzöm sincs egyébként a hazai gyerekkönyv-kiadásról, túlzás lenne. [...]  Az a rózsakurva, a tüskéivel… Az kell.”

Buborékhámozó, 2009. dec., Ami a szemnek láthatatlan, Fehér Zoltán (Zorro)

“Ritka, hogy egy friss és ropogós európai album még a megjelenése évében olvasható  magyar nyelven, azonban a Vad Virágok Könyvműhely jóvoltából ez a gyakorlat is meghiúsulni látszik, hiszen Sfar nagy vitát kiváltó alkotása itthon igényes kivitelű, kemény fedeles változatban jelent meg a kiadó gondozásában, épp csak pár hónappal a francia bemutatót követően. [...] A kifejező léptékváltás talán legszebb példája a történet utolsó oldalán mutatkozik meg, amikor Sfar, elhagyva a szöveget, egyfajta prológusként, a Szaharában veszteglő repülőgépet teszi meg főszereplőnek. A már-már antropomorf gépóriás mozdulatlan tömege a plánváltásokban, a nézőpontok logikátlanul kapkodó-kereső egymásutániságában mintha azt kérdezné tőlünk/általunk: hová tűnt el a kis herceg, hová Saint-Exupéry, hová a tiszta, gyermeki lélek – ebből a kietlen, fölnőtt világból?”

Geekz, Előadás a Kis herceg képregényadaptációjáról a Francia Intézetben, 2009.11.17., Santito

“A 2008-as év képregényes eseménye Franciaországban vitathatatlanul Saint-Exupéry Kis hercegének Joann Sfar (Torony, A rabbi macskája) által feldolgozott képregényadaptációja volt, ami jelentősen megosztotta az eredeti művet szent iratként kezelő közvéleményt. A kultúresztétikai-irodalmi kereszteshadjárat során sokan vesztek oda, a Herceg (fővesztés terhe mellett most már csak így emlegetendő) azonban győztesen tért vissza, sőt: belovagolt Magyarországra is a Vad Virágok Könyvműhely színeiben. ”

Napvilág.Net, Képregény Saint-Exupéry kis hercegéből, 2009. 11. 16., Vancsó Éva

“A kis herceg így kockákban és szövegbuborékokban tért vissza, Sfar rajzai méltóak az eredeti regényhez, káprázatos színekben és képekben tökéletesen visszaadják az eredeti hangulatot. ”

KultúrPart, Joann Sfar csodálatos világa , 2009. 12. 08., Kánya Andrea

“Joann Sfar modern megközelítésében a Kis herceg megmarad bájos, szívfacsaró, kedves történetnek.”

Népszabadság, A kis herceg – képregényben , 2009. 12. 13., Kemenes Tamás

“Úgy tűnik, Sfar műve a képregény több nagy (persze itthon még mindig ismeretlen) erényét is csillogtatja – így például az adaptáció nála nem az ismert irodalmi alkotás közönséges képre fordítását jelenti, hanem bátor továbbgondolás, izgalmas asszociációkra nyíló lehetőség. Nem “könnyű emésztésre készíti elő” Saint-Exupéry munkáját, hanem új, és helyenként egészen meghökkentő utakat nyit benne. ”

Gyermekirodalom, A kis herceg képregényben , 2010. 1. 3., Sándor Csilla

“A képregény attól is jó, hogy úgy tudott hű maradni az eredetihez, hogy éppen az érzelgősség maradt ki belőle, ami miatt nem vettem gyakran a kezembe ezt a könyvet.”

A 2008-as év képregényes eseménye Franciaországban vitathatatlanul Saint-Exupéry Kis hercegének Joann Sfar (Torony, A rabbi macskája) által feldolgozott képregényadaptációja volt, ami jelentősen megosztotta az eredeti művet szent iratként kezelő közvéleményt. A kultúresztétikai-irodalmi kereszteshadjárat során sokan vesztek oda, a Herceg (fővesztés terhe mellett most már csak így emlegetendő) azonban győztesen tért vissza, sőt: belovagolt Magyarországra is a Vad Virágok Könyvműhely színeiben. Az alábbiakban a megjelenés kapcsán november 12-én, a Francia Intézetben folytatott beszélgetés olvasható (terjedelmi okok miatt kissé megkurtított formában) a két meghívott vendéggel, Dunajcsik Mátyással (költő, író, műfordító) és Bayer Antallal (fordító-szerkesztő, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének első elnöke, a hazai képregényes szakélet ismert alakja).

Kérdés (K): A klasszikus regényekből készült képregényeknek hagyománya van Magyarországon. A képregényadaptációk mennyire változtathatják meg, ha egyáltalán ez lehetséges, az olvasási szokásokat itthon, illetve mennyire vannak jelen ilyen képregényadaptációk a frankofón képregénypiacon?

Bayer Antal (BA): A képregény az 1950-es években a megtűrt kategóriába tartozott, csak úgy tudott megjelenni, hogy Gugi Sándor és Cs. Horváth Tibor eladta az ötletet, miszerint az amerikai Classics Illustrated mintájára, ismeretterjesztés gyanánt és az irodalom népszerűsítésére, rendes szocialista képregényeket, képregényadaptációkat lehetne kiadni. Ezek a művek eredetileg valóban oktatási célokat szolgáltak. Franciaországban kissé más a helyzet, ott ritkábbak a regényadaptációk és lényeges különbség, hogy az a fajta adaptáció, amit mi megismertünk, az sokkal inkább zanzásítás, hiszen pár száz oldalból pár tíz oldal születik, míg a franciáknál inkább újragondolást és valódi átdolgozást jelent, ami a Kis herceg esetében is látható, a képregény vastagabb, mint az eredeti mű.

K: Noha legtöbben valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy ki Saint-Exupéry és mi a Kis Herceg, de röviden bemutatnád a szerzőt és a művet?

Dunajcsik Mátyás (DM): Saint-Exupéry mitikus figurája a francia kultúrának és irodalomnak, ami bizonyosan kapcsolatban van azzal, hogy az élete is meglehetősen mozgalmasan alakult. Egy francia kisnemesi családban született és a repülés igen hamar a szenvedélyévé vált. A II. világháborúban, 1944-ben tűnt el küldetés közben és az utóbbi években találták csak meg a repülőgépének roncsait. Erre a küldetésre is csak csökönyösségének köszönhetően indulhatott el, mert olyan öreg volt és annyiszor lezuhant már, hogy úgy kellett besegíteni a pilótafülkébe. A Kis herceg teljesen különálló helyet foglal el az életművében, hiszen ő a légiposta úttörő alakja volt, regényeinek nagy része is ezt a témát dolgozza fel és tulajdonképpen ezek a művei a Kis herceg elképesztő sikerének köszönhetően lettek elérhetőek, amit még amazóniai nyelvre is lefordítottak, aki pedig franciául tanul, az elengedhetetlenül bele fog botlani.

BA: Érdekességképpen még hozzátenném, hogy annak idején azért nem vették fel a tisztiakadémiára, mert a humán tárgyakból nagyon gyengén teljesített, sokkal inkább reál érdeklődésű volt, rengeteg találmánya van például, amiket szabadalmaztatott. Ezért is lehet, hogy nincsen neki igazából köze ahhoz az irodalomhoz, ami abban az időben született, hiszen ő inkább amolyan romantikus kalandhős volt és később a saját kalandjait vetette papírra.

DM: Még egy kiegészítés: bár úgy tűnik, hogy a Kis herceg teljes mértékben fikció, de több dolog visszaköszön az életéből, például amikor 1935-ben Saigon felé repült és a Szaharában kényszerleszállást hajtott végre, a kiszáradástól már hallucinált, mire egy beduin rátalált és megmentette, illetve arról is vannak feljegyzések, hogy egy vonatutazása alkalmával látott egy Kis hercegre hasonlító kisfiút.

K: Akkor talán rá is térhetünk Joann Sfarra, aki a frankofón képregényszakma talán jelenleg legismertebb kortárs alakja. Tudnál róla mondani néhány szót?

BA: Valóban a mai francia képregény kiemelkedő alakja Joann Sfar, nem ez az első magyarul megjelent kötete egyébként, hanem a Torony, amit saját maga írt, valamint A rabbi macskája, amít írt és rajzolt is. 1971-ben született Nizzában és egészen különleges a családi háttere, mert mindkét szülő zsidó, de a mama egy litván zenészcsaládból érkezett, a papa pedig tunéziai származású. Édesanyja három éves korában meghalt, ezért is volt rá nagy hatással a Kis herceg, mivel ezt sokáig titkolták előtte, azt mondták, elutazott. A legproduktívabb francia szerző és képregényrajzoló, elvégezte a szépművészetit, képzett grafikus és egészen hihetetlen mennyiségű sorozatot kezdett el egyedül vagy kollégákkal együtt. Többnyire ő ír és mások rajzolnak, annyi ötlete van, érdekli a zsidó nép története, a Donjon-ban egy fantasy világot dolgozott ki, a Socrate, le demi-chien a görög mitológiát és filozófiát használja fel, jelenleg pedig filmet rendez Serge Gainsbourg életéből, ami januárban kerül a francia mozikba.

K: Joann Sfart a Saint-Exupéry örökösök kérték fel arra, hogy készítsen egy képregényadaptációt a Kis hercegből, sőt, arra is engedélyt kapott, hogy megváltoztassa az eredeti szöveget, ő azonban ezt nem akarta, a szöveg nagyrészt az eredetit követi. Hogyan viszonyul az adaptáció szövege az eredetihez képest, illetve annak fordítása a klasszikus Rónay-fordításhoz?

DM: A szövegek nagyon nagy százaléka átkerült ebbe a képregényadaptációba, de nagyon sok minden változott is, ami a két médium különbözőségével magyarázható. A narráció és a leírások jó része a képregény eszközeivel került bemutatásra, valamint szerepelnek benne olyan jelenetek, játékok, amik egyértelműen Sfar találmányai, mint például amikor a saját cigarettájának a füstjével beszélget Saint-Exupéry, és a füstkígyó közli vele, hogy igazán nem kellene dohányoznia egy olyan történetben, amit kisgyerekek is olvashatnak. Ami a fordítást illeti, volt ugye a 70-es években elkészült nagyon szép magyar nyelvű Rónay György-féle fordítás, de a nyelvezetében már sok olyan dolog van, amely most már némileg porosnak hat, ezért a kiadóval úgy döntöttünk, hogy nem rekonstruáljuk ezt a fordítást az adaptációra viszonyítva, hanem teljesen újrafordítjuk a szöveget. Ez nem értékítélet természetesen, hiszen ha arról beszélünk, hogy újrafordítunk valamit, azt nem feltétlen azért tesszük – bár ez is előfordul -, mert nem jó a fordítás, hanem mert a nyelv folyamatosan változik, ezért a legtöbb művet időtől-időre újra kell fordítani, hogy frissen és működőképesen szóljon.

BA: Az nem lehet, hogy a Rónay-fordítás irodalmibb, mint Saint-Exupéry eredeti szövege?

DM: Igen, a magyar műfordításnak van egy kialakult műfordítói nyelve, ami rengeteg 60-70-es években készült mű fordításán jól látható, ezek a szövegek sok olyan fordulatot tartalmaznak, ami a mai beszélt nyelvben már nem létezik. Igazából ehhez a képregényformátumhoz sem illett volna egy régiesebb szöveg, különösen, hogy az eredeti francia nagyon letisztult és egyszerű, én pedig különösen vigyáztam arra, hogy valóban megszólalásnak tűnjenek azok a dialógusok, amik belekerülnek a buborékba. További különbség volt például, hogy a Rónay-féle változatban a Kis herceg és a rózsa tegezik egymást, erre valószínűleg azért volt szükség, mert annak idején gyerekkönyvként pozícionálták a művet, nálunk azonban, ahogy a francia szövegben is, magázódnak egymással.

K: Az adaptáció gondolata már Franciaországban is nagy felhördülést váltott ki, ráadásul itt nem csupán egy regény, de egy illusztrált regény adaptációjáról van szó. Mi a különbség a kettő között, van-e egyáltalán létjogosultsága az adaptációnak ebben az esetben?

BA: Erre azt mondhatjuk, hogy mindig van és soha nincs. Az adaptálás alapvetően mindig egy újragondolás, nem pedig szolgai adaptáció, amit mi idehaza ezen értünk, sok szöveggel és kevés illusztrációval: a közismert anekdota szerint Cs. Horváth Tibor megírta a szöveget, majd megmutatta Zórád Ernőnek, hogy a kihagyott helyekre lehet rajzolni. A képregény ugyanolyan önálló médium, mint egy regény, legyen az akár illusztrált regény, ugyanakkor mint ahogy a film, a képregény is vizuális, tehát a leíró részekkel nem kell foglalkoznia, a Moby Dick eredetijében például hosszú oldalakat szentelnek a halászok felszerelésének, míg a filmben ehhez elég egy snitt, a képregény pedig nyilván a saját eszközeit használja. Az, hogy érdemes-e valamit képregénnyé adaptálni, mindig vitatott, a Watchmen esetében a képregény szerzője, Alan Moore tiltakozott a vászonravitel ellen, azzal érvelve, hogy ha film formában akarta volna elkészíteni, akkor filmet csinált volna, ez a történet csak képregény formátumban működőképes. A Kis hercegnél a legfontosabb különbség az eredeti és az adaptáció között, hogy a képregényben megjelenik maga Saint-Exupéry, ami igen bátor lépés volt, ugyanakkor ez jelzi, hogy valóban újragondolásról van szó, és Sfar egy új művet hozott létre.

DM: Ugyancsak fontos eltérés, hogy míg Saint-Exupéry több szereplőt csak sematikusan ábrázolt, addig a képregényben mind antropomorf alakot öltenek, a rózsa például nála nő-virág hibrid, mások pedig modernizálva lettek, az öltönyös üzletember itt szkafanderes sci-fi karakterré változott.

K: Mindketten fordítottatok már képregényt, milyen nehézségekkel találkoztatok eközben, amivel egy regény esetében nem kerültetek szembe?

BA: Alapvető különbség, hogy egy képregénynél, de egy filmfeliratnál is, meg van adva, hogy mekkora lehet a szöveg. A buborékot nem lehet megnövelni, de nem is lötyöghet benne a szöveg, míg egy irodalmi fordítás során az a szabály, hogy ha valamit egy mondatban nem tudsz megoldani, a következőben megteheted. A képregényben ez nem működik, a szöveg és a grafika folyamatos interakcióban vannak egymással.

DM: Ehhez én is csatlakoznék, a francia nyelvnél ez különösen kiütközik, egy egyszerű példánál maradva a „Mi ez?” kérdés magyarul hat leütés, míg franciául a „Qu’est-ce que c’est?” húsz leütésből áll. A képregény esetében szinte minden egyes panelt önálló műként kell megalkotni.

BA: Az amerikai képregényeknél nagyon gyakori, hogy egy szereplőnek több megszólalása van egy panelen belül, ezen belül is feldarabolhatják a mondandóját, például WHAT – DID – I – SAY?, négy buborék, itt nagyon keményen meg kell dolgozni, hogyan helyezzük el bennük a magyar szöveget.

K: Joann Sfar a manga, az amerikai comic és az európai képregény szintéziseként határozta meg a képregényadaptációját. A Jack Kirby-féle hatos panelelrendezés és a manga eszköztára miként jelenik meg a műben?

BA: Ez egy nagyon hagyományosan megrajzolt képregény, Sfar nagyon gyakran használja ezt a panelelrendezést, ez egy tudatos döntés, amivel feladja a képregény egy olyan eszközét, ami semmilyen más médiumban nincs jelen: jelesül a panelek méretének és elhelyezésének variálhatóságát. A manga hatást én kevésbé érzem, Sfar itt arra célzott, hogy mennyire lelassítja a cselekményt, de ha jobban belegondolunk a kisregény tempója is elég lassú, itt inkább hű maradt az eredetihez. Ahol viszont használta ezt a dilatációt, ott nagyon ügyesen alkalmazza, például a képregény vége sokkal hatásosabb, mint a regény befejezése.

K: Mennyire látjátok úgy, hogy a Kis herceg esetében ugyanazt kapjuk az adaptációtól, mint az eredetitől, mennyire változott a mondanivalója, ha változott egyáltalán?

DM: Fenntartva azt a véleményemet, hogy két különböző médiumként nem szabad számon kérni az egyik verzió sajátosságait a másik verzión, szerintem teljesen sikeres adaptációról beszélhetünk, hiszen Sfar úgy tudott újat hozzáadni az eredeti mitológiához, hogy az eredeti nem sérült. Érdemes még megemlíteni, hogy a maga műfajában a Kis herceg olyan, mint például a Casablanca a film noir-ok között, egy bizonyos oldalról nézve mindkettő maga a modorosság, de ez azért van, mert annyira klasszikussá váltak ezek a szövegek, hogy minden modorosság azért modorosság, mert erre akar hasonlítani. Ebből a szempontból a Kis herceg valóban szinte szent szöveg, ami felette áll az ilyen kategóriáknak és a Sfar-adaptáció valami nagyon hasonló dolgot ért el autonóm módon a saját területén belül.

BA: Én úgy gondolom, hogy Saint-Exupéry naiv író, ahogy a festészetben is vannak naiv festők, úgy ő nem egy képzett író, bár remekül ír, nyelve egyszerű és könnyen olvasható, de az irodalmi szokásokkal nincs igazán tisztában. Épp ezért a Kis herceget imádni vagy utálni szokás, de én úgy gondolom, hogy Sfar mindkét irányban tompított a dolgon, úgy nem fognak rajongani érte, ahogy az eredetiért és nem fognak olyan filozófiai mélységet látni benne, ugyanakkor akik nem szerették a regényt, azok ezt egy kicsit emészthetőbbnek fogják találni.

Forrás: http://geekz.blog.hu/2009/11/17/eloadas_kis_herceg_kepregenyadaptaciojarol_a_francia_intezetben

Miért esett a választása A kis hercegre?

Joann Sfar: Saint-Exupéry örökösei kérték a Gallimard-tól, hogy engem kérjenek fel. Sosem mertem volna én magam ajánlani A kis herceget. Nagyon hízelgő volt a felkérés, de mielőtt választ adtam volna, sokat gondolkodtam: nem a szentségtöréstől féltem, hanem attól, hogy rossz könyvet adok ki. Gyerekként a mű mélyen megérintett; újraolvasva jöttem rá, hogy ez egy melankolikus történet. Saint-Exupéry akvarelljei gyermeki aspektussal ruházzák fel a történetet, ami talán nem is illik hozzá. A kis herceg egy könyv a gyerekkorról, de én nem hiszem, hogy ez egy gyerekeknek szóló könyv lenne.

Néhányan azok közül, akik látták a munkámat, a képregényes adaptáció létjogosultságát firtatták, hiszen az eredeti mű is tartalmaz rajzokat. Ők nem tudják igazán, mi is az a képregény. Nem volt kérdés, hogy nem akartam Saint-Exupéry könyvének a helyébe lépni, sem megváltoztatni a történetet, tulajdonképpen a forgatókönyvet kellett megírni. Az illusztrált könyv képregénnyé formálása lehetővé tette a nyelvezet megváltoztatását és furcsamód – még ha több is a kép egy képregényben – sokat foglalkoztam a szöveggel. Úgy gondolom, hogy Saint-Exupéry akvarelljei annyira belénk ivódtak, hogy ez akadályoz bennünket abban, hogy olvassuk a könyvet. Azzal, hogy megfosztottam az olvasót attól, amit a legjobban szeret, vagyis a szerző rajzaitól, azt szerettem volna elérni, hogy olvassa újra a történetet. Az adaptációhoz a büszkeség és az alázat keverékére van szükség. Az alázatnak azonban abban a pillanatban el kell tűnnie, amikor elkezdünk dolgozni, akkor kell meglennie, amikor elfogadjuk a feladatot, de utána nem kell, hogy olyan érzésünk legyen, mintha teherként nyomná a vállunkat. Nem akartam kifejezetten változtatni a stílusomon. A képregényeimben sok dolgot mesélek el egy oldalon. Saint-Exupéry ritmusa nagyon lassú, a háttér mindig ugyanaz, az idő tágabb. Számomra, ez a munka a forgatókönyvírás egyfajta „törésteszt”-je volt: az, hogy bemutatok egy kisfiút és egy pilótát a sivatagban 110 oldalon át, lehetővé tette, hogy a panelek elrendezésén, a történetmesélés mikéntjén, az időkezelésen dolgozzak. Nem azért csináltam ezt a könyvet, hogy a szerző rajzait új grafikával lássam el, hanem hogy a saját forgatókönyvem ritmusában írjam át. A képregény hozzátesz valamit az elbeszélés idejéhez.

Milyen nehézségek merültek fel?

A forgatókönyvírás nehéz volt. Amikor a két szereplő a sivatagban van és a cselekmény az érzelmeikben zajlik, az érzelmeiken keresztül kellett megmutatnom, hogy mi jár a fejükben. Ezért használtam a gesztusnyelvet, a panelezést és a vertikális és horizontális síkokat a kockákban. Rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy cselekményközpontú elbeszélés, sokkal inkább az érzelmeken van a hangsúly.

Az Ön számára mit jelent adaptálni egy szöveget?

Nem szeretek olyan szöveggel dolgozni, amit nem én írtam! Saint-Exupéry-vel kivételt tettem, mert ez egy olyan könyv, ami segített felépíteni önmagam. Anyám halálát úgy magyarázták el nekem, hogy a Gérard Philipe által felolvasott Kis herceget hallgattam. Akkoriban azt gondoltam, hogy ez a könyv a halálról szól és talán nem tévedtem nagyot. Szórakoztatott, hogy újra elindultam ezen az úton. Sok albumom egyébként A kis hercegből ered. A rabbi macskájában a párbeszédek a rabbi és a macska között nagyon hasonlítanak a kis herceg és a pilóta beszélgetéseire. Akkor tudjuk adaptálni más szövegét, ha az mondd nekünk valamit.

A kis herceg egy „képeskönyv”: az illusztrációk és a szöveg elválaszthatatlan egységet alkotnak. Hogyan inspirálták Saint-Exupéry rajzai?

A szöveg és a rajzok annyira összekapcsolódtak A kis hercegben, hogy azokra a bekezdésekre nem emlékszünk, amelyekhez nincs illusztráció. Két mestertől tanultam akvarellel festeni, amikor kicsi voltam: Saint-Exupéry-től és Reisertől. Mindig is használtam akvarellt, de A kis herceghez nem akartam használni ezt a technikát: nem akartam utánozni a szerzőt. A kis herceg a rajzolásról is szól. Saint-Exupéry elmagyarázza, hogy a dolgokat úgy kell nézni, hogy nem kérdezzük az árát, hogy meg kell elégednünk egy kút vízének zajával, hogy néznünk kell a csillagokat, és úgy kell róluk kérdéseket feltennünk, hogy nem felejtjük el valóban nézni is őket. Picasso azt mondta, hogy a rajzolás nem a papíron zajlik, hanem a dologban, amit megfigyelünk és amit megpróbálunk képpé alakítani.

Hogyan adaptálta A kis herceg szereplőit?

Saint-Exupéry elmondja, hogy úgy szeretné lerajzolni A kis herceget, amilyen valójában, de nem sikerül neki, mert rosszul rajzol. Ebből arra következtettem, hogy a kis herceg nem hasonlít Saint-Exupéry rajzára! Vannak bizonyos dolgok, amiket a pilóta látott, ezért ezeket egy kicsit úgy rajzoltam mint az eredetiben, másokat pedig nem látott. A kis herceg elmeséli neki, hogy találkozott egy üzletemberrel és Saint-Exupéry rajzol egy öltönyös üzletembert. Semmi okom rá, hogy így képzeljek el egy üzletembert, aki egy másik bolygón él, ezért inkább egy sci-fi-szereplőt csináltam belőle. A virágot egy olyan 1930-as évek táncosnői által inspirált lányként rajzoltam le, aki a virágból bújik elő… A lényeg a szereplők forgatókönyvben elfoglalt helye.

Mivel magyarázza A kis herceg univerzális sikerét?

A személyes élményemen keresztül tudok válaszolni. Amikor kicsi voltam, ez a könyv megszólított, mivel azonosítottam magam a főhőssel. Most, hogy már felnőttem, megszólít, mert a pilótával azonosítom magam. Kevés könyv képes arra, hogy bármely életkorban olvasható legyen. Talán Kafka Átváltozása és Tolkien A hobbitja. A japánok imádják A kis herceget: úgy tekintenek rá, mint a bölcsesség könyvére. Számomra Saint-Exupéry az irodalomban és Chagall a festészetben a naivitás ellentetjét valósítja meg. Átélték a háborút és azt választották, hogy a világot kedvesebbnek és gyengédebbnek mutatják, mint amilyen valójában. Ez nem naivitás, ez választás.

Sokat beszélt érzelmekről. A képregényben meg tudta ragadni a könyv érzelmi és lelki oldalát?

Úgy döntöttem, hogy minimálisra csökkentem a hirtelen fordulat aspektusát, hogy a hangsúlyt a két, sivatagban elveszett szereplő párbeszéddel töltött idejére helyezzem. Talán nem vagyunk messze egy szent történettől, talán A kis hercegben van valami Szent Antal megkísértéséből… Mindenesetre a nyugati és a távol-keleti kultúrákban, ha egy szereplő eltéved a sivatagban, mindig valami fontos történik vele. A kis herceg egy szent történet, ami a transzcendentalitás egy nagyon különös fajtáját hordja magában. Lehetetlen nem vallásos olvasatot adni a szövegnek, még akkor is, ha Saint-Exupéry nem úgy értelmezi a transzcendentalitást, ahogy a keresztények és a zsidók teszik.

Megjelent a Page des libraires 2008. szeptemberi számában

Ilaria Conni riportja

Joann Sfar

A képregény kis hercege

Cím: Francia Intézet Budapest I. Fő utca 17. / franciaintezet.hu:

A kötetről véleményt mond:

Dunajcsik Mátyás, műfordító
Bayer Antal, képregényspecialista és
Fehér Zoltán, képregényrajzoló

A résztvevőket faggatja:
Nagy Krisztián, kritikus

A kötet a helyszínen 25%-os kedvezménnyel megvásárolható.

Boltokba kerültek a legújabb könyveink: A kis herceg és az Usagi Yojimbo 7.

(Mint ahogy a kémeink jelentései alapján a mellékelt képen is látszik.)

Felkerült a honlapra pár mintaoldal a könyvből.