tag:blogger.com,1999:blog-36074767968405040252024-12-17T12:05:46.735-08:00"A járvány úgy kezdődött, hogy mindenki trónkövetelő lett." - Hamvas BélaUnknownnoreply@blogger.comBlogger75125tag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-66433985287625131122019-07-26T04:52:00.000-07:002019-07-26T05:05:16.632-07:00

Mire a fecske megtanulja reptét, mire viharban, a magasban sem fél, s nem sodródik a szélben, hanem pontosan tudja mikor, hol, meddig feküdjön fel rá és teszi ezt magabiztosan: vége. A nagy erőt sosem uraljuk. Lovasai lehetünk csupán. Aztán egy nap észrevesszük: mintha a távolban sötétedni kezdene az ég alja. Nem sokra rá már a morajlást is halljuk. Egyre közelebb ér a vihar. Egyre

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-19793782318989822632018-12-07T06:54:00.000-08:002018-12-07T09:19:02.831-08:00

Völgy szele - ami volt Hó alatt, ami holt Bennem mélyre temetve Pár emlék sikolt Völgy szele fúj, rikolt Halkuló emlék kihunyt Hó alatt lábnyomot rejt Befed a táj, jő az est. Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval! .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow: none !important;border: none !important;vertical-align: middle !important;}.

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-64830638023275838692018-10-19T07:45:00.000-07:002018-12-07T09:18:32.585-08:00

 Messze vannak már mögöttem a partok, hol a tengert először láttam. Leírni sem tudnám már, milyen volt először, milyen érzések kavarogtak bennem, mire gondoltam akkor. Gyermekként úgy gázoltam a nagy kékségbe, mintha az egyszerre lett volna a legnagyobb csoda és a legtermészetesebb dolog.  Emlékszem, ahogy lehunytam a szemeimet. Ahogy a szél átfújt, körbe ölelt, élő folyamként

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-88623102057073901102018-08-10T08:00:00.000-07:002018-08-10T08:00:00.004-07:00

 Tisztán emlékszem arra a nyárra. Régi nyár volt, régi világ. Poros földutak szegélyezték a frissen vásárolt kis telket, melyet apám szerzett. Levélben értesített róla és én örültem neki, igazán, ahogy kevés dolognak örültem csak a kisvárdai intézetben.  Mennyire felgyújtotta a képzeletemet ez a darabka föld! Bár alig tudtam róla valamit, lelki szemeim előtt egyre gyorsuló

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-90225142347403563192018-07-25T03:16:00.000-07:002018-07-25T03:16:14.429-07:00

 A délutáni alvásból ébredve, szinte azonnal nekivágtunk a domboknak, ismét. Még valami lágy könnyűség táncolt homlokom mögött, még emlékeztem az elalvás előtti pillanat utolsó kilégzésére, ahogy egyszerre, hirtelen - ám egyáltalán nem kellemetlenül – távoztam.  Az egyik pillanatban még ott voltam, a következőben pedig már nem. Egy szemvillanás volt egész addigi életem, minden

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-82847560923383779922018-05-20T08:29:00.000-07:002018-05-20T08:29:04.781-07:00

Komoly idő, komor idő Szent remények - lelkek tavasza! Visszametsző, lelket söprő Krisztusunknak hívó szava Vár a szőlő, lelked kertje Hogy a magvetőnek azt megkészítsd Keresztségbe, küzdelembe Kik a kegyelemben bíznak, elérik.

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-45900439781917860992018-05-04T05:35:00.000-07:002018-05-04T05:35:37.466-07:00

Fekszem csak, legjobb soraim elengedem Madár száll tova, feje fölött ág rebben S itt van most újra, megint - lesújt az éj: Viszi hát szavaimnak megtört ütemét És a régi álmoknak, vágyaknak köntösét Ültünk a fa alatt, a cseresznye földig ért Mikor biztos lett benne, és elég közel ért Ugrott az éjszaka, s elvitte gyermekét.

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-67175621773210225702018-04-21T14:21:00.000-07:002018-04-22T14:15:21.952-07:00

Ellenállni, népem, álljatok nekik ellen Jeruzsálemben, hol sebeim bekötöztem, a bánatom most szélnek engedem Arab Palesztináért tenyeremben hordva lelkem Nem adom meg magam a "békés megoldásnak", engedem le zászlóim, míg a földemen járnak Elteszem őket, de nem az elmúlásnak Ellenállni, népem, álljatok nekik ellen Álljatok a telepesek rablásaival szemben Kövessétek mártírok hosszú sorát

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-28257737922579717222018-04-14T05:30:00.000-07:002018-04-22T13:53:19.552-07:00

Egy délután, hirtelen a cseresznyésbe tévedtem A sok rügy éppen fakadt S én álltam csak a fák alatt Álltam csak a fák alatt Egy pillanat, mi maradt A cseresznyésbe tévedtem De a sok emlék már szaladt. Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval! .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow: none !important;border: none !important;

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-65997051649775278312018-04-11T02:08:00.000-07:002018-04-14T05:52:44.696-07:00

Még szürke a lég odakint, de a zöldek már virulnak egy sárga csőr tűnik fel s az emlékek indulnak Mikor még kerestem, mikor még nagyon hittem Mikor még telve reménnyel tenyerén hordott az Isten Fekete rigó! Néma énekes! Dalolj, kérlek! Űzd el az éveket! Ugrálsz, kutatsz, jő egy langyos huzat Keresel, ahogy keressük az utat Te csak mész, egyre, s vezet valami Nem látni, tudni, nem lehet

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-50367928748112256312018-03-30T06:48:00.000-07:002018-04-14T05:52:22.994-07:00

Hetven, hatvan, ötven: a kapun átléptem Hetven, hatvan, ötven, Szent idő van bennem Hetven, hatvan, ötven: Péter vezet engem Hetven, hatvan, ötven Húsvét ragyog bennem. Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval! .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow: none !important;border: none !important;vertical-align: middle !important;}.bmc-button

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-64719184317166754032018-03-26T10:40:00.000-07:002018-03-26T10:42:16.453-07:00

Miként szalad kezeim közül, folyik csak, rohan az idő! Három mutató rendre kitör - Leég a gyertya, s a fű is kinő Meddő órák, Hold-fedte háztetők - Be nem szántott lapjaim nézik: Fehérre pingált, kiásott árkok ők Én rejtőzöm, s ők a napjaim élik. /Arany János Kapcsos könyvének ihletésére/ Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval! .bmc-button img{width: 27px !

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-68494734921105367942018-03-13T12:45:00.000-07:002018-03-22T13:46:04.905-07:00

Nemsoká, nemsoká sötét lesz Odafagy képzeletünk az éghez Elboruló horizontok várnak Nézem csak, ahogy nyúlnak az árnyak Nemsoká, igen, sötét lesz Képzeletünk nekifeszül a szélnek Sötétlő egek várják most hajnalod, hogy fénybe boruljanak újra a nappalok. Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval! .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow:

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-29613088244244509052018-03-09T06:40:00.000-08:002018-04-22T14:05:13.978-07:00

Csillag hasad - Az éj a halálra rábeszél Sötét patak - nem hordozhatja a terhét Fénylő anyag - hittünk, s valósággá lettél Ős-zuhatag - elvesznek, kikre épp csak ráleltél. .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow: none !important;border: none !important;vertical-align: middle !important;}.bmc-button{line-height: 36px !important;height:37px !important;

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-19050237319051369182018-02-13T06:39:00.000-08:002018-04-22T14:05:40.375-07:00

 Kallinoszt, Türtaioszt, Arkhilokhoszt, Szémonidészt vagy Szolónt, Alkaioszt, Xenophanészt, de akár Szimónidészt, Pindaroszt és úgy egyáltalán - bármelyik görögöt olvasva feltűnik valami, ami elsőre a témák, sorok, képek banalitásaként tévesztheti meg az olvasót.  Pedig pontosan ez az általános, banális, már-már idejétmúlt az, ami valójában az időtlen bennük.  Lehet avítt

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-37380552194643891792018-01-17T01:23:00.000-08:002018-03-22T13:18:20.740-07:00

Kinyúlsz - a múlt millió morzsa A szilánkokat összerakni nem lehet S ki tud, az csak maga tudja Minden elvész, mint utolsó lehelet Hat szál deszka vékony a födél S mögöttünk már csak hófödte nyomok Viharban társunk: ima és remény Mi volt, elmúlt, marad a csendes homok. .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow: none !important;border: none !important;

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-43723327267234109772018-01-07T06:14:00.000-08:002018-03-22T13:17:58.335-07:00

Rajzolok valamit. Vonalakat húzok, formálok, melyeket betűknek is hívnak. De szöknek a színek, szagok, illatok, és szökik minden emlék is, melyet így el akarok kapni, s csapdába ejteni.  A világ nem fér a rajzba. Sem a valóság betűkbe facsarva. Az eredmény csak rémesebb vagy hazugabb lehet annál, ami van. És mi mégis folyton újra próbáljuk. Mint szeretőket, a valóságot, a

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-40198701200295349582017-12-29T11:17:00.005-08:002018-03-22T13:17:17.372-07:00

Lehullt sok szirom, most csak kövek látszanak Más lettem én, bennem más képek játszanak Végtelen távok - oly közel minden Előttem messzeség, mi sehol sincsen Hegyeknek orma, völgyeknek vére Itt vagyok, hívlak immár oly sok éve Lehullt sok szirom, csak kövek látszanak Ülök és várlak, pont itt: a fák alatt. .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow:

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-40801185963118620902017-11-01T06:23:00.001-07:002018-04-22T14:06:30.987-07:00

Egy nap elmegyek Egyedül maradsz a vártán Jő majd nagy sötét Hited óvhat csak, lánykám Egy nap elmegyek Mennem kell, ha hívnak S ha jő a sötét, itt leszel: egyedül, de isteni írmag. .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow: none !important;border: none !important;vertical-align: middle !important;}.bmc-button{line-height: 36px !important;height:37px !

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-89567953859626984082017-09-21T04:49:00.000-07:002018-04-22T14:06:53.667-07:00

Többször átkoztam, sokszor gyászoltam Őszi levelek közt térdig gázoltam Párszor áldottam, sokszor álmodtam Mi elmúlt, elmúlt, de helyüket fájlaltam Többször átkoztam, sokszor gyászoltam Őszi levelek közt térdig gázoltam Párszor áldottam, sokszor álmodtam Vihar jött, kitépett, messzire szállottam. .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow: none !

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-87975729450567230632017-09-05T07:31:00.000-07:002018-03-22T13:16:16.944-07:00

 Beleolvasva egy legutóbbi versembe így szólt: - Nem vagy boldog. Ezen elgondolkodtam. Mikor voltam boldog? Tán soha sem. De ez nem igaz. Mert mi a boldogság? Rövidebb-hosszabb időszak – percek, órák, napok, hetek vagy évek, olykor. Múló pillanat, akár a többi.  S nekem voltak perceim, óráim, napjaim. De heteim és még éveim is, amikor többnyire vagy legalábbis inkább voltam

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-30514376317258136332017-08-02T05:17:00.000-07:002018-04-22T14:07:16.404-07:00

Nem hallom már a szirének dalát, Lassú víz mossa el múzsáknak szavát. Hajóm távolodik, a semminek ront, Lassan a szél is vitorlát bont Mögöttem egykor ismerős tájak. Előttem? Tán valahol várnak. Hajóm távolodik, semminek ront. Felettem úszik végtelen égbolt. .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow: none !important;border: none !important;

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-10894659400707056522017-05-11T03:09:00.000-07:002018-03-22T13:15:31.799-07:00

 Kinyitom a szemem. Nem tudom hányadszor. Nem emlékszem pontosan mikor vagy hol szálltam fel. Azt sem tudom, hogy jó irányba tartunk-e. Igazából abban sem vagyok biztos, merre megyünk pontosan. De máshol is ülnek. Zakatol a szerkezet alattunk, s néha dob rajtunk egyet az út.  Nagy a sötét odakint. Az ablakon túl csak valami csillagtalan éjszaka. Néha feláll valaki, egy

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-32974832694914214542017-04-05T03:27:00.000-07:002018-04-22T14:08:02.172-07:00

Bárcsak látnám a virágot, mi lettél Elfutná, tudom, az arcomat a vér S szemeimet - mint most - a könnyek Sírod jelöletlen, szíveink összetörtek Bár láthatnám - tudom, gyönyörű lennél Apró kis rózsám, vörös, mint a vér Szemeimet most elfutják a könnyek Tudd: szeretlek, szíveink összetörtek. /RDK †/ Tetszenek írásaim? Fontold meg és támogass egy kávéval!

Unknownnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3607476796840504025.post-10208216854936857042017-02-10T14:47:00.000-08:002018-04-22T14:10:39.982-07:00

Tán e tollal csak énekelni akarok, mit a gyermekkor nekem is hátrahagyott Valamit, ami nincs, nem volt tán, mégis kincs Itt ülök egyedül, ég borul, kiderül Lassan siklik a toll, két szemem, álompor. .bmc-button img{width: 27px !important;margin-bottom: 1px !important;box-shadow: none !important;border: none !important;vertical-align: middle !important;}.bmc-button{line-height: 36px !

Unknownnoreply@blogger.com