Világutazó

Óriások Földjén - Giant Sequoia National Park

Qeki — Tue, 21 May 2013 08:50:24 +0200

Ha azt gondolnád hogy a kaliforniai High Sierra vidéke már az összes csodáját megmutatta, és nincs már új a nap alatt, akkor készülj fel mert most olyan helyre viszlek, ahol garantáltan tátva marad a szád. Félreértés ne essék nem drámai túlzásról van szó, arra az emlékre alapozok mikor nekem bizony leesett az állam. Az uticél nem más mint a Sequoia Nemzeti park, amely Kalifornia szívében, a Yosemite déli szomszédságában egy elfeledett őserdőt rejt magában.

Most pedig képzelj el egy túlméretezett erdőt, ahol a fák olyan magasak, hogy nem látod hol érnek véget, és olyan szélesek, hogy a törzsbe vájt alagúton autók közlekednek. Képzelj el egy, ezekkel a gigantikus fákkal szegélyezett kacskaringós szerpentint ami keresztül halad az óriások birodalmán, egy szempillantás alatt átformálva a „nagyságról” alkotott elképzeléseidet. Isten hozott meseországban, az Avatar titkos erdejében, az Entek birodalmában vagy ha jobban tetszik Liliputiként Guliver földjén.

Itt nem felhőkarcolók merednek az égbe hanem felhőkarcoló méretű fák, és ezek még mindig nem földünk legmagasabb fái. Magasságban a szintén kaliforniai Redwood (vörös fenyő) viszi el az arany érmet, 115m-es magassággal. S bár az itt élő giant sequoiák alacsonyabbak északi testvéreiknél, viszont jóval terebélyesebbek, és 2000-2700 évükkel mindenképp tiszteletet érdemelnek. A park díszpéldánya a Shermann tábornok névre keresztelt óriás, ami 84 m magasságával és 11m átmérőjével a legnagyobb élő szervezete a planétának. Ha nehéz kizárólag méterben gondolkodni és elképzelni ezt a monstrumot, képzelj el egy 27 emeletes házat aminek 31 méteres alap kerületét kb. 15 emberéri körbe, és most képzeld el hogy mindez él, és folyamatosan növekszik. De nem ám felfelé, ahogy azt joggal feltételezhetnénk, hanem a törzse terebélyesedik évről évre. Kétségtelen hogy az idő nekik dolgozik...

Nehezen hiszünk a szemünknek ezért úton-útfélen megállunk, hogy meggyőződjünk róla tényleg igaziak, csodálkozunk, keressük a szavakat, de hiába. Az első sokkot követi a következő döbbenet, és ez az érzés végig velünk marad, és elkísér az utunkon. Az agyam valahogy átkapcsol a „nem hiszem el” üzemmódba és hiába látjuk, érzékeljük, tapogatjuk, érezzük a száraz fenyőillatot mégis nehéz felfogni ezt a túlméretezett idegen világot. A fák elszenesedett törzse erdőtüzek nyomát őrzi, ami nem óvatlanságból hanem épp ellenkezőleg, mesterségesen keletkezett, és az ökoszisztéma fenntartását szolgálja. A tűz egyrészt immunizálja a fa kérgét a gombák és egyéb kórokozók ellen, egyben természetes növekedésre serkentve azt. Másrészt a fenyőmagvak tobozból való kijutását segíti, a nedvességtől megduzzadt toboz pikkelyek kiszárításával, valamint ellenállóbbá is teszi a fákat egy esetleges tűzvész esetén.

Bentebb merészkedünk, hogy még többet fedezzünk fel, és követve a Kaweah folyó vonalát folyamatosan átváltozik a táj. Az óriásokat felváltják a kisebb testvéreik majd egy közepesen szíverősítő 3 km-es emelkedő után végre elérjük a bájos Tokopah vízesést. Bár a Yosemite vízeséseit nehéz felülmúlni, de a Sequoia Nemzeti Park egyetlen vízeséseként mindenképp üde színfoltként tesz hozzá a park varázsához. Fáradtság ide vagy oda még mindig nincs vége a napnak és mi az utolsó pillanatig kihasználjuk az időnket. Hegyet mászunk, sétálunk az erdei ösvényeken, áthajtunk az alagútfa alatt, (Tunnel log) és megmásszuk a Morro rock sziklába vájt 360 lépcsőjét, hogy madártávlatból is megcsodálhassuk a High Sierra ősi erdejét.

Túl azon, hogy a fákat szigorúan védik, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy megóvják a környezetet eredeti formájában, ugyanakkor igyekszenek maximálisan kiszolgálni a turistákat. Így került lépcső a Morro rock sziklájába, és alagút a viharban kidőlt fába. Ugyanis hiszed vagy sem, ezeknek a fáknak az igazi ellenségük a vihar. Gyökérzetük bár terebélyes, meglepő módon nem túl mély, és ezt a hatalmas tömeget nem tudja megtartani egy komolyabb széllökéssel szemben, így elég gyakori itt a kidőlt fák látványa.

A nap záró eseményeként mielőtt magunk mögött hagytuk volna az óriásokat, még abban a kiváltságban részesültünk, hogy az 1.sorból néztük végig ahogy egy barna medvemama a bocsával komótosan átballag előttünk az úton, nem kis torlódást okozva ezzel. Bár ez errefelé megszokott jelenségnek számít, mi mégis olyan extázisban voltunk, hogy izgalmamban még a fényképezőgépet is elfelejtem megfelelően használni, így csak két elmosódott pacaként sikerült megörökítenem ezt a felejthetetlen pillanatot. A párom vigasztalásképp azzal a mondattal nyugtatott, hogy „majd legközelebb” mintha legalábbis ez egy mindennapos jelenség lenne az életünkben. Mindent egybevéve kimerítő de fantasztikus túrát tudhatunk magunk mögött, szarvasokkal medvékkel, és olyan élményekkel megturbózva, amik felejthetetlenné teszik ezt az 1 napot az óriások földjén. Búcsúzóul még vetünk egy utolsó pillantást a naplementében vörösen izzó Morro Rock-ra és kilépünk a Sequoia Nemzeti Park déli kapuján, abban a biztos tudatban, hogy még visszatérünk.

Szöveg és képek: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.com)

10 fantasztikus vízparti városkép víztükörben

Qeki — Mon, 20 May 2013 11:46:19 +0200

10 fantasztikus vízparti városkép víztükörben.

Dallas, Texas by Jeffrey Rolinc

Dokkum, Hollandia by Bas Meelker

Drezda, Németország by Manuel Irritier

Szingapúr by WK Cheoh

Seattle, Washington by John G. Cramer

Groningen, Hollandia by Rayon Hoepel

Milwaukee, Wisconsin by Jacob Rostermundt

Amszterdam, Hollandia by Anna Gett

Philadelphia, Pennsylvania by Bill Dickinson

Szöul, Dél-Korea by Saik Kim

Úton Velem– Egy új magyar ötlet az útitárskereséshez!

Qeki — Fri, 17 May 2013 14:13:30 +0200

Érdekes színfoltként tűnt fel az interneten néhány hete egy új közösségi oldal, az Úton Velem, mely nem másra vállalkozik, mint hogy összehozza az utazni vágyókat. Az egymás segítését célul kitűző kezdeményezés sokszor olcsó lehetőséget kínál a nyaralásra, kikapcsolódásra, közösségi alapon!

A honlap lényege, hogy a regisztráció után kitöltünk magunkról egy adatlapot, melyen fotónk, általános adataink, de olyan nem elhanyagolható ismérveink is szerepelnek, mint a nyelvtudásunk, vagy csomagméretünk, amivel utazni szoktunk!
Ha már regisztráltunk, akkor keresés útján, direkt módon kapcsolatba léphetünk a nekünk tetsző más felhasználókkal, adatlapokra kereshetünk rá, fotókat nézegethetünk, vagy ha úgy tartja kedvük, üzenetet írhatunk a legszimpatikusabbaknak!
Az oldal különlegességét az úgynevezett utazásbörze adja! A regisztrált tagok ide tölthetik fel minden megmozdulásuk, melyre útitársakat keresnek. A lehetőségeknek csak a képzelet szab határt: futás, biciklitúra, hétvégi kirándulás éppen úgy felkerülhet, mint egy hajóút, vagy egy külföldi luxusutazás!
A dolog pikantériáját tehát az adja, hogy nem utazási irodák ajánlatai várják a látogatókat, hanem más emberek ötletei! Ha valaki talál egy 4 fős horvátországi nyaralót, de csak ketten vannak, kocsi nélkül, itt könnyen ráakadhat még két főre, aki elviszi őket és közben felezhetik a költségeket is! Persze arra is van lehetőség, hogy valaki finanszíroz egy utazást, a másik pedig szállással rukkol elő! Az ötlet kitalálói csak a felületet kínálják, minden mást a látogatók megegyezésére bíznak!
Az említett lehetőségek mellett jó ötlet, hogy feltölthetünk önéletrajzot is magunkról! Könnyen előfordulhat ugyanis később, hogy valaki itt keres majd tolmácsot, vagy egyéb szakembert egy utazáshoz. Ha pedig birtokában vagyunk egy különleges nyelv ismeretének, lehet, hogy akár ingyen juthatunk el a munkánkért cserébe az általunk jól ismert országba!
A kezdeményezés egyelőre most indult, de mi azért azt javasoljuk, hogy regisztráljatok, időről-időre pedig nézzetek vissza, mert ha ez beindul, komoly alternatíva lesz majd a hétvégi és nyári programok megszervezésére!

Yosemite Nemzeti Park - az elveszett paradicsom

Qeki — Tue, 14 May 2013 08:09:49 +0200

A High-Sierra vidék mintegy két-harmada természetvédelmi terület, ami változatos parkjaival megkoronázza Kaliforniát, és eme koronának a legszebb ékköve tagadhatatlanul a Yosemite Nemzeti Park. Egy egyszerű és sokatmondó hasonlattal élve: ha a Death Valley a halál völgye, akkor Yosemite csakis az elveszett paradicsom lehet.

Valley view

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, John Muir amerikai természetjáró felfedező szavait használva: "a természet különleges templomai közt messze a leghatalmasabb a Yosemite". Valahányszor itt jártunk, egy másik arcát láttuk, újra meg újra elvarázsolt, megérintett, ámulatba ejtett és egy kis darabot elrabolt a szívünkből ez a vadregényes táj. Gránit dómjaival, gleccser vájta völgyeivel, és kristálytiszta tavaival folyamatos káprázatban tartja az embert. Az idelátogató azt hiheti, hogy valami valószínűtlenül giccsesen gyönyörű poszter elevenedett meg előtte, amelynek minden apró részlete tökéletességről árulkodik. Hiába, a „látványtervező” itt nem spórolt a díszlettel, ezért tőlünk 10-es skálán maximumot érdemel. Sőt tavasszal még egy extra pont is megilleti mivel ilyenkor még önmagát is sikerül felülmúlnia vadvirágokkal tarkított völgyek, a havas hegycsúcsok, és dübörgő vízesések páratlan kompozíciójával.

Yosemite valley

A Yosemite völgy a turisták elsődleges célpontja, ami autóval biciklivel, sőt lóháton is felderíthető, de meg lehet spórolni a parkolóhelyekért folytatott közelharcot az ingyenesen igénybe vehető menetrend szerinti buszok használatával is. Aki vízesést szeretne látni az a legjobb helyre jött, ez itt ugyanis a vízesések mennyországa. Van amelyik rövid sétával könnyebben megközelíthető - így a Bridalveil fall, vagy a Lower Yosemite fall-, és vannak olyanok mint pl a Nevada Falls, Vernal fall, Illilouette fall amelyekért már egy kicsit küzdeni kell, bár tagadhatatlanul megéri a fáradtságot.

Bridalveil falls

Ugyancsak szót érdemel a Yosemite fall is, ami 740 méterrel Észak Amerika legmagasabbja, de a kontinens legmagasabb vízesései között is dobogós második helyezést érdemel. A tetejére vezető trail keményen próbára teszi az embert, úgyhogy csak az vágjon neki aki testileg-lelkileg, felkészült a 11 km-en keresztül tartó lépcsőzésre ami 850m-es szintkülönbséget hidal át. Mi kissé naivan, de annál nagyobb lendülettel indultunk neki, majd az első km után már minden porcikám tiltakozott a következő lépcső ellen, így visszavonulót fújtunk.

Glacier point view

Helyette inkább megmásztuk a kevésbé megerőltető, de nem kevésbé kiváló panorámát kínáló Sentinel Dome-t, ami a Glacier Point Road-ról könnyedén megközelíthető. A Sentinel Dome tetejéről a panoráma -minden túlzás nélkül- lélegzetelállító, ráadásul innen 360 fokos szögben belátható az egész Yosemite völgy háttérben bónuszként a vízesések királynőjével.

Sentinel Dome

A tökéletes panoráma azonban bizonyos pontokról, akár az út mellől is könnyen elérhető. Ilyen például az Inspiration point (Tunnel view) ahonnan belátható az El Captain és a Dome Rock által közrefogott gleccservölgy tökéletes U alakja, vagy a Glacier point, ahonnan megcsodálható a park egyik jelképe az öreg Half Dome.

Inspiration point

Egy indián legenda szerint a Half Dome és az El Captain egy kővé változtatott házaspár, akik örökké veszekedtek így büntetésből szétválasztották és arccal egymásnak fordították őket, hogy az idők végezetéig nézzék egymást a völgyön keresztül. Ami nekik büntetés, nekünk turistáknak igazi ajándék, teljesen mindegy hogy melyik kilátópontról nézi az ember. Itt nincs olyan hogy „ennél már nem lehet szebb” és mikor már elteltünk a vízesések látványával, déli irányba tovább haladva a Yosemite újabb meglepetéseket tartogat. A déli kapunál található Mariposa Grove mamutfenyőivel egy röpke bepillantást nyújt az óriások birodalmába. Gigantikus méretű Sequoia fák vesznek körül, amik átlag életkora 2000-2200 évre tehető, és mi csak pislogunk és ámuldozunk a felénk tornyosuló óriások láttán.

Tioga pass

De ha a völgyből Észak felé vesszük az irányt, akkor sem csalódhatunk, ugyanis errefelé is tündérmesékbe illő a táj. A Tioga Pass (120 Hwy) vezet keresztül a park északi felén, ami a magasabb alapszint miatt télen hó alá kerül, így inkább lezárják és meg sem kísérlik letisztítani az utat. A téli csendes pihenő után tavasszal viszont teljes pompájában várja a turistákat, a Tuolumne Meadow kristálytiszta víztükreivel. Az északi rész legnagyobb tava a gránit sziklákkal körbezárt Tenaya Lake ami az Olmsted Point-ról már messziről látható.

Tenaya Lake

Itt minden négyzetméteren akad valami amitől az embernek földbe gyökerezik a lába, és a természet szerelmesei nem kevesebb mint 1000 kilométernyi túraútvonal közül válogathatnak, ami behálózza a park egész területét. Könnyebbek vagy nehezebbek, rövidebbek vagy hosszabbak, itt minden túrázni vágyó megtalálja a számítását, csak győzze idővel, mert a Yosemite semmiképp sem egy délutáni program. Mi többszöri látogatásunk során is maximum 1%-át fedeztük fel a 3000 négyzet km-en elterülő vadonnak. Vég nélkül lehet ragozni és ódákat zengeni az UNESCO világörökség listás tagjáról, és még a legszebb fényképek is csak "szürke" lenyomatait ennek az érintetlen és változatos világnak. Egy biztos: aki ide ellátogat azt nemcsak egyszerűen megérinti a természet, hanem letaglózza és valamiféle intenzív sokkterápiában részesíti, hogy soha ne felejtse el ezt az elveszett világot, itt Kalifornia szívében.

Szöveg és képek: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.com)

A Föld változásai az elmúlt 25 évben - Google timelapse műholdképeken

Qeki — Mon, 13 May 2013 10:58:07 +0200

A Google a NASA-val, a Time Magazine-nal és az Amerikai Földtani Intézettel közösen készített egy igazán látványos összeállítást, ami az elmúlt 25 év változásait mutatja be bolygónkon.

A weboldalon az elmúlt negyed század műholdképeit összefűzve készítettek remek timelapse anyagot, így 1984-től nyomon követhetjük a gleccserek mozgását, Las Vegas és Dubai terjeszkedését, vagy a brazíliai esőerdők eltűnését.

Totumo sárvulkán

Qeki — Fri, 10 May 2013 08:23:40 +0200

Szinte mindenki, ha vulkánra gondol fortyogó lávát, izzó törmeléket, hamut és forró gázokat a magasba köpő, hegynagyságú vulkáni kúpot képzel el. A kolombiai Cartagenhatól egy jó órányira lévő Totumo sárvulkán mindennek az ellentéte, alig 15(!) méteres magasságával a világ egyik legkönnyebben megmászható vulkánja, aminek egy kisszobányi főkürtőjében forró láva helyett sár fortyog 2300(!) méter mélységből feltörve a vulkáni csatornából.

A legenda szerint egy helyi pap a gonosz művének tartotta ezt a sárvulkánt, hisz ki hallott már olyat, hogy láva helyett sár tőr fel a mélyből? Ezért szenteltvizet öntve a kráterbe űzte ki az ördögöt onnan. A tizenöt méteres magasság izzadságos leküzdése után a megfáradt utazó ugyan nem érdemel meg egy finom sárfürdőt egy még finomabb masszázzsal felturbózva? Az 51 ásványi anyagot tartalmazó sárfürdőben 2300 méter mélyről feltörő gázok fortyognak. A sár felhajtó ereje miatt nem lehet elsüllyedni, lebegni sem igen - igazándiból olyan furcsa fizikai törvények hatása alá kerül az ember, mintha Keljfeljancsiként próbálna a felszínen maradni.

Ez elsőre senkinek sem sikerül anélkül, hogy ne érezhetné magát egy burleszk film főszereplőjének. A jó hangulat csak egy pillanatra múlik el, amíg végigfut mindenkinek a fejében: és mi van akkor, ha ez nem sár, hanem beton, ami pillanatok alatt ránk szárad a forró napsütésben. A jó hangulat hamar visszatér, amikor az emberek már nem wellnessnek használják, hanem játszótérnek ezt a több, mint két kilométer mélységű sárkupacot.

A Totumo sárvulkán közvetlen szomszédságában álló lagúna remek hely lemosni magunkról stílusosan a sarat, amiben a helyi asszonyok egy kis borravalóért szívesen segítenek nekünk. Az alig 50 kilométernyire lévő Cartagenába tartva érdemes félúton megállni és a Karib-tenger partján egy hangulatos vendéglőben fillérekért megebédelni, majd megmártózni a habokban. Sok más izgalmas kalandomról, élményemről bővebben olvashattok a blogomon, illetve remélhetőleg még találkozunk itt is a Világutazón.

A londoni Camden Town

Qeki — Thu, 09 May 2013 08:23:57 +0200

Camden Town, az úgynevezett bohém negyed piacával, a Camden Markettel kihagyhatatlan látnivalónak számít Londonban. A legszínesebb városrész, különleges piacaival, nyüzsgő, színes forgatagával, történelmi, építészeti, művészeti csodáival és 500 éves pubjaival minden idelátogatót elbűvöl.

Camden Townt az első Camden grófról, Charles Pratt-ről nevezték el, aki 1791-ben kezdte a város fejlesztését. Valójában 6 különböző piacról van szó: ezek a Camden Lock Market, a Historic Stables Market, a Camden Lock Village, a Buck Street Market, az Electric Ballroom, és az Inverness Street Market. Itt minden kapható, ami Londonban elérhető, a legjellemezőbbek a kézművesáruk, ruhák (sok alternatív ruha is), szuvenírek, ékszerek, és táskák.

Az egész piacot végigkíséri a ló motívum, szobrok, címerek stb formájában, ami nem is olyan különös ha tudjuk, hogy a Camden Market helyén egykoron lókórház és lókarám működött. A piac bizonyos részéin mai is látható az istálló szerű kialakítás, a boltok egy-egy "karámban" foglalnak helyet.

Camden Townt egy kis csatorna szeli át, a Regent’s Canal. A csatorna mellett le lehet sétálni egészen a Regent’s parkig, ahol a Londoni Állatkert fekszik.

A legtöbb piac és bolt hétköznapokon is nyitva tart, de leginkább hétvégén, különösen vasárnap érdemes ide kilátogatni, amikor az összes piac nyitva van, és igazán érezhető a környék igazi hangulata, atmoszférája.
A piacot évente 5 millió, hétvégenként pedig kb.100 ezer ember látogatja meg. Kétségtelenül hatalmas szerepet játszik nemcsak a brit, de az európai modern kultúrában is. További képek London egyik leghangulatosabb városrészéről!

Fotók: Kovács Attila (utazom.com)

Egy szinte kihagyhatatlan nevezetességről van szó: a színes forgatagba való elmerülés, és egy séta a Regent's csatorna partján kellemes élményt nyújthat minden Londonba látogatónak.

A Halál Völgye - Death Valley Nemzeti Park

Qeki — Wed, 08 May 2013 09:03:04 +0200

A Halál völgye - vagyis a Death Valley - mintegy 14000 négyzetkilométeren fekszik Kalifornia és Nevada határán, és ezzel a terjedelemmel meg is szerezte az USA legnagyobb nemzeti parkja címét. A névválasztás nem a véletlen műve, ugyanis ebben a forró katlanban minden a túlélésről szól.

Death Valley nem más mint egy hegyekkel körülvett hatalmas természetes kemence, ahol nyáron gyakran emelkedik 50 fok felé a hőmérséklet, próbára téve minden nemű életet. A 57 fokos meleg rekordját egyedül a Sahara döntötte meg (57.7C) és ezzel ugyan, ha nem is a világ, de Amerika legforróbb sivatagává lépett elő a Death Valley. Egy újabb rekord, ha még valaki számolná... Mivel a nyári hónapokban itt extrém hőmérsékleti viszonyok uralkodnak, ezért mi a Márciust választjuk remélve hogy még nem fűtöttek be nagyon az égiek, de tévedünk... A déli órákban már 35 fokot mutat a hőmérő, és még mindig melegszik az idő. Ezek a szélsőséges körülmények ellenére is különleges látványt nyújt a tavaszi sivatag, kifejezetten a légkondis autó kényelméből.

Kényelem ide vagy oda a Mosquito flat homokdűnéinek nehéz ellenállni, így rövid sétára indulunk, amiért el is nyerjük méltó jutalmunk. Félreértés ne essék, nem találunk kincsesládát a homokba rejtve, de a tavasz itt igazi bónusz és a virágzó sivatag vidám látványával ajándékoz meg minket. Sárgába öltözött bokrok mutatják, hogy létezik egy kevésbé kíméletlen arca is ennek a gyilkos sivatagnak. Nem visszük azért túlzásba a sétát, hogy tartalékoljuk az energiánkat és már haladunk is tovább a Scotty Castle felé, ami egy igen furcsa színfolt a park északi csücskében.

Ha egyetlen szóval kéne jellemeznem a Scotty Kastélyt, a szürreális épp megfelelő lenne. Az egész völgy egy futurisztikus sci-fi forgatási helyszínére emlékeztet, és valahogy sehogy sem illik ebbe a Star Wars hangulatba egy mediterrán stílusú luxus palota buja pálmaligettel körülvéve. Felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon kinek jut eszébe egy ilyen pazar hétvégi nyaralót felépíteni a legforróbb sivatag közepébe? Mindenesetre mi hálát adunk az enyhülést adó pálmafákért, még ha csak rövid időre élvezhetjük is az árnyékukat. Majd újabb ¾ óra autókázás következik keresztül a forró sivatagon, amit monotonnak semmiképp nem jellemeznék. Mellettünk színes sziklák, és fehér homokkő dombok váltakoznak olyan érzetet keltve mintha egy másik bolygón utaznánk, és csak a szemből érkező biciklisek látványa zökkent vissza a valóságba, hogy még mindig a Föld bolygón járunk. És megint jön is a kérdés: biciklivel? Majdnem 40 fokban? Emelkedőn felfelé? Komolyan? Ez már nekem sok, de azért elgondolkodunk hogy lehet hogy mi vagyunk túl puhányok(?)

A Furnice Creek-en keresztül haladva megállunk az egykori borax bányánál, azaz a bánya maradványainál, hogy a Death Valley történelmi aspektusát is megismerjük. Megtudjuk, hogy próbálkoztak itt aranyásással, ami nem sok sikert hozott, majd hamarosan kiderült hogy bóraxban viszont igen gazdag a terület, így évtizedeken keresztül folyt a kitermelés ilyen embertelen körülmények között.

Elhagyva a Furnice Creek-et azaz a park központját, egyre magasabbra emelkedünk, s mikor már azt gondoljuk ezt az extrém tájképet nem lehet tovább fokozni, elérjük a Zabriskie pontot. Nehezen találom a megfelelő szavakat, hogy leírjam amit látunk. Annyit biztosan mondhatok ez itt egy teljesen idegen világ. Különbözik mindentől amit valaha láttam, és szinte már azt várom, hogy mikor bukkan fel Yoda valamelyik színes kődomb mögül Luke Skywalker társaságában. Mindenesetre a Zabriskie pont után már egy Mars expedíció sem biztos hogy sok újat mutatna.

A tetőpont azonban még mindig hátravan. Továbbmegyünk egészen a Dante's view pontig ahonnan 1670 m magasból nézünk le a Halál völgyére teljes hosszában. A látvány mindenképpen öt csillagot érdemel. Ilyen magasságból jól látható a völgyet beborító vastag sótakaró, ami mint kiderül, egy hatalmas sóstó kiszáradt medre. A Dante’s view pontnak egy másik különlegessége, hogy a jó szöget megtalálva az USA legmagasabb csúcsa (Whitney portal) és a legmélyebb pontja (Badwater basin) egy képen megörökíthető.

Visszaérve a mederbe jobban szemügyre vesszük a sótakarót, ami pengeéles kristályokból épül fel, ezért nemcsak az ökoszisztéma védelme de a saját érdekünkben sem ajánlott az átjárás. Arról nem beszélve, hogy ez itt az „Ördög golfpályája” (Devil's golf course) és nem biztos hogy "gazda" jó néven venné a betolakodást. Ilyen sokatmondó nevű megállók mint pl: Devil's golf course, Pokol Kapuja (Hell's gate), vagy Rossz föld, (Badland) folyamatosan emlékeztetnek hogy mégiscsak a Halál völgyében járunk, így a Rossz-víz bázis-hoz érve (Badwater basin) már fel sem kapom a fejem.

Pedig ennél mélyebbre már tényleg nem lehet süllyedni, ez itt ugyanis Észak-Amerika abszolút mélypontja 86 méterrel a tengerszint alatt. Az itt található víz inkább méreg mint oltalom, ugyanis a sótartalma messze felülmúlja a tengervizét, úgyhogy legkevésbé sem oltja a szomjat. Ameddig csak ellátsz só borít mindent fokozva az amúgy is elviselhetetlen hőséget, még a háttérben a Mount Whitney havas csúcsai jelzik, hogy csupán 150 km-rel arrébb még tombol a tél..

Szöveg és képek: Kiss Juditka

Búcsúzóul még vetünk egy pillantást a művész palettájára (Artists palette drive) ahol a színek teljes skálája bontakozik ki az útmenti sziklákon majd végleg kilépünk a pokol kapuján.
1 nap a Halál völgyében épp elégnek bizonyul, és mi megállapítjuk magunkban hogy a Death Valley bár nem lesz a kedvenc kirándulóhelyünk, mégis egy furcsa színes egyveleg Kalifornia térképén amit egyszer érdemes megnézni. Különleges geológiai formációival egyenesen a sci-fik világába kalauzol, ahonnan szerencsére űrhajó nélkül is hazatalál az ember.

Felfedezők Napja – Kutatóexpedíciók Fesztiválja ahol az Erő, a Kitartás és a Tudomány találkozik

Qeki — Tue, 07 May 2013 16:29:24 +0200

Érdekelnek a kalandos expedíciók? Különleges helyszínek magyar feltárói? Az expedíciós kutatás közelmúltja és jelene? Mi a szerepünk az Antarktisz és a Mars feltárásában? Az őslények és a barlangok kutatásában? Az esőerdők és a történelmi múlt vizsgálatában? Most egy helyen minden és mindenki elérhető!
2013. május 11-én Felfedezők Napja a Millenáris Parkban!

A Földgömb magazin és a Magyar Földrajzi Társaság első alkalommal rendezi meg a Kutatóexpedíciók fesztiválját, ahol expedíciós szakemberek hozzák testközelbe élményeiket, eredményeiket, a terepi kutatás világát. Előadásokon, látványos bemutatókon, mini kiállításokon és személyes beszélgetéseken keresztül pillanthatunk be munkájukba, módszereikbe és megismerkedhetünk a felfedezők eszköztárával is.

Az Erő, a Kitartás és a Tudomány fonódik össze, soha ennyi világjáró felfedező nem tartott még előadást Magyarországon egyszerre, egy helyen a nagyközönségnek. 3D-s vetítésen pillanthatunk be a földalatti expedíciók világába, a Himalája távoli vidékén Kőrösi Csoma Sándor egykori lakhelyének megmentését követhetjük nyomon, vagy ellátogathatunk Afrikába Teleki Sámuel nyomában, a Magyar Afrika Expedícióval. De nem fog kimaradni a Föld legmagasabb vulkánja, az Antarktisz jégvilága, Brazília rovarkülönlegességei és a dinoszaurusz-kutatás sem. Hiszen a magyar terepi kutatások e témákat mind felölelik. A Mars-kutatásnak pedig külön előadássorozat jut!

A különleges program célja felhívni a figyelmet a kutatóexpedíciók fontosságára, valamint az expedíciók tudományos gyökereire. Kedvet és érdeklődést ébreszteni a jövő generációjában a tudományos kutatómunka iránt, megmutatni a feladat szépségét, izgalmát! S hogy ki volt az elmúlt évek legkiemelkedőbb hazai, terepi felfedezője? Kiderül a Felfedezők Napján! Hiszen a sikeres kutatások elismeréseként itt kerül átadásra a Magyar Felfedezők Nagydíja is.

A Felfedezők Napja - az előadásokon, bemutatókon túl - a földrajz ünnepe, egy belépődíj nélküli, igazi családi fesztivál, mely nem múlhat el játékok és sok-sok nyeremény nélkül! A vállalkozó szellemű látogatók próbára tehetik magukat, hogyan állnának helyt egy valódi expedíción! Legérdekesebb próbatételünkön akár egy Mars-szonda leszállását is irányíthatják mobiltelefonjuk segítségével.

A felfedező megismerést nem lehet elég korán kezdeni, ezért a fesztiválon a legfiatalabbaknak is helye van: számukra a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Földrajzi Múzeum pedagógusai szerveznek a témához kapcsolódó programokat, játékokat.

Ráadásul e rendezvényről indul 18 000 kilométeres útjára a Közép-Ázsia Expedíció, ahol a geográfus, biológus és etnográfus szakemberek nagy felfedezőink nyomán járva, a Vámbéry Ármin, gr. Almásy György, Prinz Gyula, Déchy Mór, Szentkalotai Bálint Gábor, Berzenczey László és gr. Zichy Jenő által kutatott helyszíneket vizsgálva az elmúlt évszázadokban bekövetkezett változásokat elemzik - egészen a Tien-sanig haladva. Az első lépés persze sokak számára teljesíthető: a rendezvényről az expedícióval lehet tartani a 100 éve elhunyt Vámbéry Ármin sírjánál tartott megemlékezésig – mégpedig kerékpárral.

A részletes program megtekinthető: www.felfedezoknapja.info
Az eseményhez Facebookon is tudtok csatlakozni!

jum-P-roject: ugráld körbe a világot!

Qeki — Sun, 05 May 2013 11:51:49 +0200

Néhány éve már megismerkedhettünk Matthew Hardinggel, a sráccal, aki körbetáncolta a világot és világszerte ismertté vált "Hol a pokolban van Matt?" (Where the hell is Matt?) című blogjával és videójával. A mai videónk hőse az olasz Marco Giovanelli pedig a jum-P-roject keretében már végigugrálta a fél világot.

Felfedezésre váró helyek Ázsiában: Kep

Qeki — Tue, 30 Apr 2013 08:41:19 +0200

Hol található? Kambodzsa déli sarkában, 15 kilométerre a vietnami határtól, 85 kilométerre Sihanoukville-től és 160 kilométerre a fővárostól, Phnom Penh-től.

Mi a vonzereje? A 20. század elején népszerű tengerparti üdülőhely volt, de a gyorsabban fejlődő Sihanoukville a 60-as évek végére elcsábította a turistákat erről a vidékről. Azután pedig az egész országból eltűntek a turisták, mivel a vörös khmerek átvették a hatalmat az országban - így végleg feledésbe merült az egykor elegáns vendégeknek otthont adó partszakasz.

Miért pont ide? Annak, aki ellátogat ide, olyan érzése lehet, mintha időutazáson venne részt. A gyarmati időkre emlékeztető épületek, a széles, pálmafákkal szegélyezett utak mind-mind egy letűnt kor emlékei. A helyiek lassú életritmusa, barátságos hangulata miatt egy nyugodt, elfelejtett kisváros képe fogadja az utazót. Rákot, kagylót és más tengeri ételeket kínáló utcai árusai igen ízletesen készítik el a fogásokat. A közeli erdőkben barlangok, vízesések, borsültetvények várnak felfedezésre, a közeli Phnum Bokor Nemzeti Park pedig a túrázóknak és kerékpárosoknak ideális.

Mikor utazzunk? Ahogy Délkelet-Ázsia legtöbb országába, úgy Kambodzsába is a hűvös évszak idején, tehát november és március között érdemes ellátogatni. Aki március és október között jönne, készüljön fel a forróságra, és a frissítő záporokra.
Hogyan utazzunk? A legtöbben busszal érkeznek Sihanoukville, Kampot, Phnom Penh felől. Aki Vietnamból érkezne, annak Ha Tien-nél érdemes átlépnie a határt.
Hol legyen a szállás? A Knai Bang Chatt Resort folyamatosan jó értékeléseket kap az Agoda.com ügyfeleitől. A másik népszerű hotel a Long Villa Inn, amelyről azt írják az utazók, hogy kiválóan lehet itt pihenni, főleg ha az ember pár napig semmittevéssel szeretné tölteni az idejét.
Tippek utazóktól! A friss tengeri ételeket muszáj megkóstolni a part menti kifőzdék egyikében, mondják azok, akik már jártak itt. Azt is megemlítik a beszámolók, hogy vezetővel - vagy akár önállóan, motorral - érdemes bejárni a környéket.

Forrás: Agoda.com

Extrém séta az El Camino Del Rey ösvényen

Qeki — Mon, 29 Apr 2013 10:49:44 +0200

Még évekkel ezelőtt láttam az El Camino Del Rey-ről készült videókat a Youtube-on, de akkoriban az anyagiak hiánya mellett azzal együtt, hogy néhol a mai napig azt írják róla, hogy illegális meg így-úgy életveszélyes, annyira valószínűtlennek tűnt eljutni ide, hogy el sem gondolkodtam komolyan a dolgon.

Viszont eltelt pár év, változtak a körülmények, december óta azon filózgattam, hogy hova utazzak tavasszal, és akkor megosztottátok a Világutazó blog Facebook oldalán az El Camino Del Rey-ről írt 2011-es cikketeket, én pedig újból elkezdtem utánanézelődni, hogy hogyan is működik ez.

Bár engem az illegális mivolta sem zavart volna, de kiderült, hogy több cég is foglalkozik itt túrák vezetésével, ami már gyanússá tette azt, hogy talán mégsem illegális az ösvényen korzózni. A helyzet a következő: eredetileg a vasúti hídról lehetett legegyszerűbben megközelíteni az ösvényt, viszont lebontottak egy bő 20 métert, ezért kezdődik a sziklafalon a semmi közepén az út, ezzel is megnehezítve a feljutást. Most ahelyett, hogy rásétálnál, alulról kell felmászni az útra, ami talán nem teljesen egyértelmű egy átlag turista számára, akinek nincs vagy vezetője vagy sziklamászási tapasztalata.

Az El Camino Del Rey nem illegális, viszont a síneken rohangálást valóban 6000 eurós büntetéssel sújtják. Nem mintha mindig lenne, aki ellenőrizné, az emberek vidáman szaladgáltak ki-be a vasúti alagútba, mondjuk szerintem az is elég büntetés, ha ott kap el a vonat, és a falhoz lapulva kell kivárnod, míg 10 centire az orrodtól elsüvít melletted 100-zal, egyéb lehetőségekről nem is beszélve.

Ami a veszélyt illeti, az El Camino Del Rey-en komolyan igyekezni kell, hogy meghaljon az ember. Természetesen mindenféle védőfelszerelés nélkül nem ügy, viszont ha szeretnénk elkerülni, akkor igazán könnyű. A via ferrata drót elejétől a végéig fel van szerelve, és azt rendszeresen ellenőrzik, ha kell, cserélik. Azt kell mondjam, ide nem sziklát mászni, via ferratazni érdemes menni, mert ezek a részarányukból fakadóan már-már csak érintőlegesen részesei az élménynek, aminek a csúcsát mindenképp a kilátás jelenti.

Nem tudom pontosan, milyen lehet tériszonnyal élni, nekem kicsit gyanús, hogy több ember állítja, hogy van neki, mint ahányan nem, talán nem mindenkinek pontosak a fogalmai róla. Nem tériszonyosnak lenni nem azt jelenti, hogy bármikor kiülnék a 200 méter magasan lévő vasrúdra biztosítás nélkül lábat lóbálni, igenis fura, félelmetes érzés áttipegni egy ilyenen. De aki nem szédül le 2 méter magasból, az már 200 méterről sem fog szerintem, ráadásul ezek a magasságok a helyszínen már felfoghatatlanok, egyszerűen nem jönnek át.

Az El Camino Del Rey egy egészséges ember számára egy minimális fizikai megterheléssel, és némi mászással járó nagyobbacska sétát jelent - napi 14 óra számítógép mellől álltam fel, farmerben (ami nem kifejezetten sportruházat, ugye) sétáltam végig, és másnapra még izomlázam sem lett.

Magát az El Camino Del Rey-t végig lehet rohanni 1 óra alatt is, de nekünk nagy szerencsénk volt a túravezetőnkkel, Steve-vel is, aki egy vérprofi sziklamászó volt a Barbary Rock Adventures képviseletében, évente 40-50 túrát vezet az ECDR-en, és tényleg mindent tud róla, amit tudni érdemes. Az út során végig fotózott, így mindenkiről készültek szuper képek, és túránk úgy vált 5 órássá, hogy oda-vissza 3-5 percenként megálltunk, és mutatott vagy mesélt valami érdekességet. Ilyen például, hogy az úton lévő lyukak sem olyan veszélyesek, mint amilyennek tűnnek, ugyanis olyan sosem történt, hogy valaki alatt beszakadt volna a beton.

Azokat minden esetben a magasból lepottyanó sziklák becsapódása okozta, többek közt ezért is érdemes védősisakot hordani az út során. De ismerte azokat a helyeket, ahonnan a legjobb fotókat tudott rólunk lőni, és mutatott például szundikáló denevért is egy barlang plafonjában lévő lyukban, ahova magunktól be sem mentünk volna. A hab a tortán a túra végén az volt, hogy a sziklafal közepén kezdődő - számunkra visszafele inkább végződő - útról, 27 méter magasból kötélen ereszkedtünk le egyesével. A vicc az, hogy egy köteles ereszkedés nem kifejezetten El Camino Del Rey-specifikus dolog, mégis talán ez volt a legfárasztóbb és legveszélyesebb része a túrának. Ha rosszul engeded a kötelet, becsípődhet a kezed, és onnantól kezdve se fel, se le, jöhet a mentés. Persze nem kötelező magadnak intézni, ha jól értettem, a túravezetőnk is le tudott volna engedni minket, de mi mind magunk csináltuk.

Így hát összegezvén a dolgokat: remélem, az írás nem vett el sokat a hely varázsából, viszont feloldott annyit, hogy belátható legyen, tényleg bárkinek nyugodt szívvel ajánlható az El Camino Del Rey, aki nem fél a magasságtól, átlagosnál nem rosszabb formában van, és gyönyörű tájakat szeretne látni. A megfelelő védőfelszerelés (amit a túravezetők általában biztosítanak) megléte és a vezetői utasítások betartása mellett nagyon kicsi a baleset esélye. Szóval akiben megmozdított valamit a képek látványa, és megteheti, de eddig bizonytalan volt, az ne legyen, hanem menjen, mielőtt felújítják. Azért szétesetten mégis mókásabb.

Szöveg és képek: Taker

Napsütötte Toszkána

Qeki — Wed, 24 Apr 2013 11:12:27 +0200

Az Appenninek és a Ligur-tenger által közrefogott Toszkána nem csak Olaszország, de egész Európa egyik legszebb vidéke. A természet bőkezűen bánt Toszkánával, elképesztő esszenciája természeti szépségeknek, kulturális látványosságoknak és a kulináris élvezeteknek.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

Toszkána zöld lankái, ég felé törő ciprusai, olajfaligetei, szőlős kertjei, pipacsmezői rögtön rabul ejtik az ide érkezőt. A középkori városok zegzugos utcáinak és tereinek ódon falai között sétálva egy évezredes kultúra legcsodálatosabb alkotásaiban gyönyörködhetünk, miközben magunkba szippantjuk egy letűnt kor hangulatát.
Toszkána a reneszánsz és a humanizmus bölcsője évszázadokig az európai kultúra központja volt.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

Ha valaki igazán autentikusan szeretné megismerni Toszkánát mindenképpen az "agriturismo"-t vagyis a toszkán faluturizmust válassza. Ideális mindazoknak, akik szeretik a természetet és szívesen túráznak vagy bicikliznek.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

Vagy csak szeretné a hatalmas teraszon, a kertben, a medence partján vagy akár egy függőágyban élvezni a napsütötte Toszkánát, gyönyörködni a hullámzó dombok látványában a lemenő nap fényében és a szemkápráztató csillagos égben.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

Toszkána felfedezésének legjobb módja ha biciklire pattanunk, igazán szép és ismeretlen toszkán tájakra is eljuthatunk, miközben lehetőség nyílik a csodálatos műemlékek megtekintésére és nem utolsósorban hódolhatunk a fantasztikus toszkán nedűknek. Toszkán kerékpártúra - járd be biciklivel e káprázatos tájat.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

Néhány város, melyet semmiképp se hagyjunk ki ha Toszkána környékén járunk.

Montepulciano
A vulkanikus eredetű dombtetőre épült csodálatos kisváros, csodaszép reneszánsz épületeivel, nagyszerű kilátással, ókori ásott pincéivel várja a turistákat. Montepulciano legmagasabb pontja a főtere, ahol több nevezetes épület is található: a székesegyház és a városháza, amelynek az egyik tornyába a kilátás kedvéért mindenképp érdemes felsétálni.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

Montepulciano és környéke nem csak Toszkána egyik leghíresebb bortermelő vidéke, de a világ egyik legelső bor országának, legkiválóbb borrégiójának, három legjobb borvidékének is (Montalcino, Chianti mellett ) egyike. További képek Montepulcianoról.

Lucca
Puccini , a XX. sz. legnépszerűbb olasz operaszerzőjének a szülővárosa. A várost 4 km hosszú, mindmáig épségben megmaradt városfal veszi körül. Lucca egyik leglátványosabbja a Torre Guinigi, a vörös téglás torony, melyen néhány magyaltölgy díszeleg. Az Óratoronyból csodálatos kilátás nyílik a városra, a Guinigi-toronyra vagy a San Martino székesegyházra. További képek Luccaról.

Fotó: ZX-6R

Volterra
Volterra a Twilight saga-ban, mint a volturi vámpír klán menedékhelye vált világszerte ismertté. Környéke egy kevéssé ismert városa volt Toszkánának. A vámpírokon túl, saját jogon is méltán népszerű középkori város, ahonnan fantasztikus panoráma nyílik a környékre. Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

A város ódon, mégis igen rangos épületekkel övezett utcáit járva, a legtöbb üzlet egy sajátos és Európában nem túl sok helyen fellelhető anyagból, a márványhoz hasonlító kőzetből, alabástromból készített, igen változatos tárgyak sorát kínálja. További képek Volterráról.

San Gimignano

A tornyok városa, a "középkori Manhattan", amelyet eredeti etruszk városfalak vesznek körül. Az autóforgalomtól szinte mentes, szűk sikátoros utcáit járva visszarepülhetünk a középkorba. Az egykoron 70 toronnyal büszkélkedő városban mára csak 13 maradt meg a 13. századi román stílusú tornyokból. A tornyok egyrészt védelmére szolgáltak, másrészt pedig egyszerűen státuszszimbólumként: minél magasabb volt egy torony, annál gazdagabbnak tűnt tulajdonosa. Zeffirelli itt forgatta a "Napfivér, Holdnővér" című filmjét. További képek San Gimignanoról.

Assisi
Bár Szent Ferenc városa, Assisi már Umbria tartományhoz tartozik, de Toszkána déli részéből könnyen megközelíthető. Már messziről feltűnik a tájból kiemelkedő 400 m magas domboldalban fekvő város. Leghíresebb látnivalója természetesen a Szent Ferenc-bazilika, ahol a szent sírja ill. a csodálatos Giotto freskók láthatóak.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

A „Szent Ferenc legendája” című freskósorozat eredetileg egy középkori „képeskönyvnek” készült, melyből az olvasni nem tudó hívők megtudhatták a szent cselekedeteit. A környéket néhány éve egy földrengéssorozat rázta meg, hatalmas károkat okozva az épületekben. Azonban ma már Assisi újra régi pompájában várja a zarándokokat és a turistákat. További képek Assisiről.

Siena
Siena három összefüggő dombon fekszik. Európa leggyönyörűbb gótikus városa, belvárosának egy része az UNESCO a Világörökségi listáján is rajta van.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

A város a középkori kereskedők és bankok “mekkája” volt. Főterének, a Piazza del Campónak kagyló alakjával és a peremén félkörben elhelyezkedő házakkal mindenkit ámulatba ejt. A varázslatos középkori város szűk utcácskái számos meglepetéseket rejtegetnek. A belváros egyik legjelentősebb építészeti alkotása, az itáliai gótika egyik remeke a dóm.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

Évente kétszer a város főterén rendezik meg Toszkána legismertebb rendezvénye a Paliot, mely egy középkori lovasjáték. Siena egyik kapuján olvashatjuk a feliratot: Cor magis tibi Sena pandit ("Siena jobban megnyitja szívedet") - amely Szerb Antal: Utas és holdvilág című regényének is fontos motívumává vált. További képek Sienáról.

Pisa
Pisa az egyik legrégebbi olasz város. Pisa-ban nem csak a világhírű pisai ferde tornyot érdemes megcsodálni a 4 gyönyörű épület közül, mely a Piazza dei Miracoli (Csodák tere) zöld gyepén szikrázik. Valóban szikrázóak, annyira fehérek a közeli Carrara márványából készült díszes burkolat miatt.

Fotó: Batistini Gaston

A térhez rengeteg történet és legenda fűződik, Galilei fizikai kísérleteiről vagy arról, hogyan próbálják a torony további dőlését megakadályozni. A pisai román stílusban épült Dóm (Duomo) mellett nem szabad kihagyni a különleges akusztikájú keresztelő kápolnát (Battistero) és az ugyancsak lenyűgöző szépségű temetőt (Camposanto) sem. További képek Pisaról.

Firenze

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

Toszkána fővárosa és kulturális központja. Az Arno folyó két partján, annak gyönyörű völgyében elterülő város nagyon régi múltra tekint vissza, a „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Hosszú ideig a firenzei bankárcsalád, a Mediciek uralma alatt állt. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont, mint: az Arno folyón átívelő híres Ponte Vecchio híd, a világhírű Uffizi képtár, a Lorenzo-negyedben található pazar díszítésű, márvány borította temetkező Medici kápolna Michelangelo világhírű szobraival, a Keresztelőkápolna, a Giotto-féle harangtorony és a lenyűgöző Cattedrale di Santa Maria del Fiore, vagyis a Firenzei dóm. További képek Firenzéről.

Fotó: Kovács Attila (utazom.com)

Ha téged is rabul ejtett Toszkána és szeretnél még több képet látni, szeretettel várunk 2013 április 30-án kedden, 19:00 órától a Mozsár kávézóba (1056. Budapest, Mozsár utca 2), egy borkóstolóval egybekötött Toszkána vetítésre. Csatlakozz te is! Ha pedig kedvet kaptál és bejárnád Toszkána legszebb részeit itt a lehetőség.

Felfedezésre váró helyek Ázsiában: Khanom

Qeki — Mon, 22 Apr 2013 09:24:14 +0200

Hol található? Thaiföld déli nyúlványának körülbelül a közepén, a földnyelv egyik kiszögellésében, Ko Samui és Ko Pha Ngan szigetek közelében.

Mi a vonzereje? Az előbb említett kambodzsai Kep thaiföldi megfelelője: álmos kisváros a Thai-öböl (Sziámi-öböl) partján, kevés turistával, barátságos helyiekkel és kilométer hosszú, gyönyörű és üres tengerparti fürdőhelyekkel megáldva.

Miért pont ide? Nehezen lehetne jobb példát találni a Thai kisvárosi élet bemutatására - és megélésére. Itt aztán tényleg sehová sem kell sietni, a városban kifőzdék során lehet tesztelni az ízletes ételeket, vagy az üres tengerpartokon lehet hosszú sétákat tenni, néha megmártózva a tiszta vízben. Motort is bérelhet az utazó, hogy felfedezze a környéket: dzsungeltúrák, vízesések várják a szárazföld belsejében, a tengerparton pedig kajakozni, búvárkodni lehet. A környéken időnként felbukkannak a ritka rózsaszín delfinek is, a kitartó megfigyelő tehát igazi különlegességgel is találkozhat. Kellő számú étterem és bár is várja a látogatókat esténként.

Mikor utazzunk? Bár a leginkább december és április között élvezhető a klíma, a száraz és forró évszak sem elviselhetetlen ezen a vidéken, hiszen a Thai-öböl felől érkező hűs áramlatok kellemesen befolyásolják a hőérzetet.

Hogyan utazzunk? Buszokkal, kisbuszokkal könnyen elérhető a régió, Bangkokból is indulnak járatok. Hajóval pedig Koh Samui és Koh Pha Ngan sincs messze.

Hol legyen a szállás? Ha jó kilátást szeretnél a tengerre, érdemes a Rachakiri Resort and Spa szállodában szobát foglalni. Ha inkább a fürdőhelyek közelében szeretnél tanyát verni, a Chonnapha Resort hotelt lehet felkeresni.

Tippek utazóktól! A beszámolók szerint a környék felfedezéséhez érdemes robogót bérelni. Figyelemre méltó látványosság a Khao Wan Tong barlang, amely úgy 12 kilométernyi motorozással érhető el a szárazföld belsejében.

Forrás: Agoda.com

A kaliforniai Mammoth Tavak

Qeki — Fri, 19 Apr 2013 10:17:25 +0200

Kaliforniáról az embernek szinte azonnal az állandó napsütés, és a végtelen óceánparton sorakozó pálmafák jutnak eszébe. Most egy pillanatra tedd ezt a képet félre, és képzelj el egy vidéket, csipetnyi alpesi hangulattal megfűszerezve ahol mind a négy évszak képviseli magát. Ahol tavasszal vízesések teljes pompájával kápráztatják az idelátogatókat, nyáron kristálytiszta tavak adnak enyhülést, ősszel a sárga minden árnyalatában pompázó nyárfák festik meg a vidéket, és novembertől egészen áprilisig pedig a téli sportok szerelmesei élvezhetik Kalifornia legismertebb síparadicsomát. Most képzeld el mindezt egy helyen, itt az „aranyállam” szívében. Welcome to Lake Mammoth!

A 8000-es lakosságú üdülővárosnak saját reptere fogadja a télen nyáron érkező turistákat, de autóval is könnyedén megközelíthető, és az igazat megvallva kár lenne kihagyni az idevezető utat, ami minden megtett mérföldén lenyűgözi az embert. Lake Mammoth egy igazi kis ékszerdoboz Sierra-Nevada hegyei által körülvéve, ami minden évszakban más arcát mutatja, így nyugodtan mondhatom itt csak az nem talál magának megfelelő kikapcsolódást aki nem akar. A sípályákon kívül található itt hőforrás, és más egyéb látványosságok is mint pl.földrengésből származó törésvonal, vulkanikus maradványok, vízesések, és számos biciklis és gyalogtúra útvonal ami behálózza az egész területet. Végül de nem utolsó sorban íme egy ínyencség azok számára akik szeretik a természet sokszor különös alkotásait: a Devil’s Postpile Monument ami a Nr.1 volt a hétvégi túralistánkon.

A Devils Postpile Monument egy geológiai remekmű, ami a folyékony láva lassú kihűlésével és megszilárdulásával keletkezett, de nem ám csak úgy ad-hok módon, hanem teljesen szimmetrikusan. Szabályos hatszögletű oszlopok egy komplett összefüggő falat képeznek, aminek már az egyszerű látványától is összeszalad a szemöldököm, de a monumentális méretei még rátesznek egy lapáttal. A minaret Summit turista központtól kb. 10 km kanyargós szerpentin visz a magasba, amin nyáron kizárólag zsúfolt menetrendszerű buszok járhatnak, viszont szeptembertől szabad a pálya, amíg le nem esik a hó. S mivel októberben ez itt gyakran előfordul így én egész héten feszülten figyeltem a hó jelentést, nehogy az időjárás legyen ami keresztülhúzza a számításunkat. Szerencsénk volt, így kipipálhattuk a Devils Postpile-t a listánkról.

A parkolótól maximum 20 perc séta és már ott is állunk a hegyoldalt támasztó hatalmas természetes „bazalt kerítés”előtt, s bár láttuk már képekről, most mégis csodálkozunk, keressük a szavakat, körbejárjuk, felmászunk rá mintha csak az eredetiségét akarnánk bizonyítani. Ha valamihez hasonlítani akarnám azt mondanám olyan mint valami modern absztrakt mű, XXXL-s kivitelezésben.

Kíváncsiságtól hajtva nekiindulunk hogy megmásszuk a falat, -semmi magánakció- a kiépített lépcsők teljes biztonságában, és a tetőre érve látható csak igazán hogy milyen mértani pontossággal készült a fal. Tervre készült - most már semmi kétség efelől, és mi elbűvölve meghajlunk a természet kreativitása előtt, ami újra és újra lenyűgöz minket. Kiváló az idő, a lábunk alatt a remek panoráma, így ennél ideálisabb helyszínt el sem lehet képzelni, hogy feltankoljunk energiával a délután hátralevő részére, ugyanis a nap fénypontja még csak most következett.

Tovább indultunk, hogy felfedezzük a Mammoth Tavak egy másik büszkeségét, a Szivárvány vízesést (Rainbow falls). 1 órányi könnyű gyalogút vezet az erdőn át, ami most szomorú képest fest a tavalyi pusztító vihar nyomában. A letarolt erdő helyén most fejfák ezreiként merednek, jelezve hogy a természet ereje nem ismer kegyelmet ha egyszer kiszabadul a palackból. A távolból már hallható a csobogás, így tudjuk nem járunk messze a céltól mire végre meglátjuk... Még most az őszi utószezonban is, mikor a legtöbb vízesés ki van száradva, vagy épp hogy csak csörgedezik, a Szivárvány vízesés az őszi trendet meghazudtolva teljes pompájával dübörgött előttünk. Több jelzővel lehet egy vízesést illetni: van takaros, egyszerű, őrülten magas, „hűha” , bájos, és van a Szivárvány vízesés amire egyetlen jelző van: a tökéletes. Bár a szivárványt - amiről nevét kapta - nem sikerült lencsevégre kapni, de ez cseppet sem veszített a varázsából és mi elégedetten időztünk itt még jó darabig.

A mai napból már csak egy valami volt hátra, nevezetesen a bátorság próba, ami egy barna medvével való találkozást jelentett. A High Sierra teljes területén úton-útfélen minden módon figyelmeztetnek a medvék potenciális jelenlétére, de egy ilyen találkozásra nem lehet felkészülni. Pláne ha erre ott kerül sor ahol biztos nem számít rá az ember, egész pontosan a kisvárosi motel parkolójában. A páromat érte a „szerencse”, aki az éjszaka közepén a kocsihoz igyekezett, hogy felhozzon egy ottmaradt hátizsákot, miközben összefutott egy jól megtermett példánnyal. Valószínűleg a medve épp az éjszakai portyáján volt és élelem híján épp kukázott. Hogy mi a helyes viselkedés ilyen esetben, egy vadőr biztos jobban tudja, mindenesetre a kedvesem a nyúlcipőt választotta. Szerencsére se neki, se a kocsinak nem esett baja -sőt a medve is megúszta - viszont eltartott egy ideig még sikerült elaludni az éjszakai adrenalinsokk után. Mindenesetre itt a Mammoth Tavak festői környezetében megtanultuk a leckét, hogy akármilyen csodálatosan szép ez a táj, mégiscsak a vadon. Csupa nagybetűvel. Minden szépségével és veszélyével együtt, és jó ha az ember mindig észben tartja, hogy itt a vadállatok vannak otthon. Mi emberek pedig, csak megtűrt átutazók vagyunk.

Szöveg és képek: Kiss Juditka

Ciudad Perdida - Elveszett Város a dzsungel mélyén

Qeki — Wed, 17 Apr 2013 07:02:39 +0200

Dél-Amerikát rengeteg fejlett civilizáció lakta a spanyol hódítókat megelőző évszázadokkal, sőt évezredekkel korábban is. Az Inkák által emelt Machu Picchu a kontinens elsőszámú turista attrakciója, amit 2007 óta a Világ Hét Új Csodájának is egyike lett. Ezen óriási kontinensen a végtelen dzsungel nem csak az Inkák, hanem rengeteg más misztikus kultúra romjait is elrejtett évszázadokon át, csak úgy, mint a Tayronai indiánok által épített kolombiai Elveszett Várost (Ciudad Perdida, Lost City) is, amit 1972-ben néhány madarászból lett sírrabló fedezett fel és fosztott ki.

Fotó

Négy évvel később a kormány elkezdte a szakszerű feltárását a helynek, ami 6 évig tartott, ezt követően a kiépítetlen infrastruktúra, a kartelek és a szélsőbaloldali gerillák véres harca évtizedekig nem csábított látogatókat ide. Az elmúlt másfél évtized stabilitásának hatására 2005 óta folyamatosan és biztonságosan látogatható Ciudad Perdida, amit az utazók előszeretettel mondanak Kolombia válaszának és kiegészítésére a perui Machu Picchura.

Fotó

Mindkét romváros évszázadokig rejtve volt a dzsungel mélyén, miután eddig meg nem fejtett okok miatt elhagyták lakosai, ezért felfedezésük óta csak nő a legendák és mítoszok száma velük kapcsolatban. Ezek a misztériumok vonzzák a turistákat és az utazókat ezekre a csodálatos helyekre, amiknek remek hátteret biztosít az Andok hófödte nyúlványai, a végtelen dzsungel és Pachamama spiritualitása.
Míg a Machu Picchut évente több mint egymillióan látogatják, addig az Elveszett Várost - ami 650 évvel hamarabb épült perui társánál, alig tízezren. De ha belegondolunk abba, hogy öt évvel ezelőtt ez a szám nem haladta meg a 2000 látogatót éves szinten, észre kell venni ezt a rohamléptékű ötszörös gyarapodást, ami egyértelmű bizonyítéka a kalandkedvelő turisták az Inkák elveszett városának meglátogatását próbálják összekötni a kolombia Lost City felfedezésével.

Fotó

A Peruban évtizedek alatt tökéletesen kiépített turistaszolgáltatás a látogatóknak kényelmes, ezért igazi kalandok nélküli csodát biztosít, míg Kolombiában ennek hiányában az utazó hatnapos kemény túra keretén belül tud csak abban az élményben részesülni, amire mindig is vágyott Indiana Jones és más kalandorok történeteit, látva, olvasva, hallgatva.
Ahol sebes sodrású folyókon és ősi kultúrájukat megtartó Kogi indiánok falvain kel át a vad dzsungelben, miközben a szomját az ösvényt átszelő forrásoknál enyhíti, esténként függőágyban alszik, hogy elég erőt gyűjtsön a romokhoz vezető 1263 lépcső leküzdéséhez.

Fotó

Az Elveszett Városba érve egész napot ellehet tölteni, a teraszok, közösségi terek, ösvények, felfedezésével, ahol évszázados őrlőköveket is lehet találni, valamint néhány ember nagyságú sziklába vésett térképet, amiknek jelentését eddig még senkinek sem sikerült megfejteni.

Fotó

A kimerítő, de élményekkel teli túra negyedik napján mindenkinek jól esik megmártózni az Örök Ifjúság Forrásában.
A 6 naposra tervezett túra egy nappal tovább tartott nekünk, ugyanis a dzsipünk nem tudott eljönni Mamey falujáig, mert egy szakaszon a heves, trópusi eső az utat egyszerűen belemosta a szakadékba. Ezekről és sok más kalandomról bővebben olvashattok a blogomon, illetve remélhetőleg még találkozunk itt is a Világutazón.
Az lélegzetelállító pillanatokban gazdag, kalandos túrát követően érdemes aktívan kikapcsolódni, pihenni és legalább két éjszakára belevetni magunkat Kolombia legmocskosabb, hippi, bohém és hátizsákos éjszakai életébe a Karibi-tenger partján lévő Tagangában.

Szöveg: Hungarian Geographic

A festői szépségű Li folyó

Qeki — Mon, 15 Apr 2013 18:32:54 +0200

Kína Guanxi tartományában zöld dombok, mészkőcsúcsok és teraszos rizsföldek között kanyargó Li folyó (Lijiang) szemkápráztató vidéke számos kínai művészt is megihletett.

A természet évmilliós eróziójának hatására alakult ki a több tízezer változatos formát mutató mészkőkúp rengeteg, a kúpkarsztok mesebeli világa, karsztbarlangok és hasadékok útvesztőjével tarkítva. A buján zöldellő mészkőképződmények nagyon változatos alakúak, a legömbölyített tetejűtől az élesen kicsúcsosodóig. A különböző sziklaalakzatokat a régmúlt idők költői a legváltozatosabb fantázianevekkel illették, mint pl. Varázslatos Íróecset, Pontyon Lovagló Óriási Oroszlán vagy Egyujjas Kesztyű.
A karsztcsodák tövében megbújó hangulatos falvak, legelésző vízi bivalyok és a kormorán halászok azt az érzetet keltik mintha visszacsöppentünk volna a múltba.

Sivatagi show - amikor virágzik a sivatag

Qeki — Fri, 12 Apr 2013 07:34:18 +0200

A világ java részén már beköszöntött a tavasz, s bár a sivatagok nem feltétlenül tartoznak a leglátványosabb és legizgalmasabb uticélok közé, de az év ezen szakaszán mindenképpen figyelmet érdemelnek. Mi autóba ülünk, hogy felfedezzük Kalifornia sivatagjait, mert az bizony akad itt bőven. Ezeken a területeken extrém időjárási viszonyok uralkodnak április végétől, amikoris az égiek begyújtják a kályhákat, de a tavasz nemcsak enyhülést hoz, hanem vizuális élményben is részesíti a természet kedvelőket.

Az Anza Borrego sivatag Kalifornia déli részén, San Diego tartományában foglal helyet. Itt nemigen találhatók végtelen hullámzó homokdűnék, amit egy igazi sivatagtól elvárhat az ember. Az Anza Borrego amolyan köves-bozótos fajta, ami látvány tekintetében talán nem sok szót érdemel, de egy kis esőzés itt szó szerint csodákat művel. A téli hónapok meghozzák a várt hatást, és a talajnövényzetnek hívott száraz gazt, szemet gyönyörködtető virágszőnyeggé varázsolja.

Szintén szót érdemel az Antilop Völgy (Antilope Valley), ami Mojave sivatag nyugati részén Los Angelestől kb. másfél órányi autó útra fekszik. Bár a természet itt is spórol a csapadékkal, mégis pont elégnek bizonyul ahhoz hogy számos állat és növényfajnak adhasson otthont. Szárazság és forróság ide vagy oda, az itt lakók által minden évben április-május környékén megrendezésre kerül a pipacsfesztivál, ahol a természet gondoskodik a díszletről, és az időjárás szabja meg a pontos idejét. A szél és az eső mennyiségétől függően, az egész völgy narancssárgába öltözik, és kaliforniai pipacs tenger tölti be a látóhatárt.

Ha már a sivatagokat említjük, nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Halál völgyét sem (Death Valley), ami nemcsak Kaliforniában de az egész földrészen tartja a meleg rekordot 57 fokkal. Ez persze csak a levegő hőmérséklete, de a talaj közelében ennél jóval többet mutat a hőmérő. Nyáron tartósan 50 fok felett marad a hőmérséklet,és még az éjszaka sem hoz enyhülést, viszont tavasszal még a Halál völgyében is az élet győzedelmeskedik. A Mosquito flat homokdűnéin sárgán virágzó bokrok jelzik, hogy részükről kezdődhet a sivatagi show.

A sivatagi túra záró akkordjaként pedig következzen a Joshua Tree Nemzeti Park. Számomra ez a kedvenc az összes kaliforniai sivatag közül. Már ha egy sivatagot lehet "kedvenc" jelzővel illetni...Szokványosnak semmiképp sem lehet nevezni a képet ami itt fogadja az embert. Elképesztő forma és színvilágával zavarba ejt és a színes kaktusz arzenálja pedig felteszi a koronát erre a különös vidékre. Mivel korábban kaktuszt maximum egy ici-pici cserépben egy virágállványon láthattam, így érthető módon engem teljesen elvarázsolt a hatalmasra nőtt virágzó kaktuszok látványa. Semmiképp nem egy hétköznapi jelenség ezeket a tüskés szines csodákat közelről, teljes életnagyságban megcsodálni.

Szöveg és képek: Kiss Juditka

Banff Hegyifilm Fesztivál + nyereményjáték

Qeki — Wed, 10 Apr 2013 08:20:50 +0200

Vadállatoktól hemzsegő folyón leereszkedő kajakosok, függőleges falakat meghódító sziklamászók, az Antarktisz kietlen és zord jégpáncélján átkelő kalandorok vagy magashegyi ultramaratonista, csak néhány a Banff Hegyifilm Fesztivál filmjeinek főszereplői közül. (Nyereményjáték a cikk végén!)

A Banff Hegyifilm Fesztivál a világ egyik legrangosabb és legelismertebb nemzetközi outdoor-sport filmfesztiválja. Az 1976 óta a kanadai Banff városában megrendezett fesztiválon minden évben a világ legjobb kalandsport filmjeit mutaják be. Az extrém- vagy outdoorsport (hegymászás, freeride síelés, hegyikerékpározás, vadvízi és tengeri kajakozás, bázisugrás, stb.), témájú filmek mellett gyakoriak a különleges helyszínekre vezető expedíciókat vagy távoli, egzotikus kultúráka bemutatófilmek is.

A kanadai Banff Hegyifilm Fesztivál szakmai zsűrije 2012-ben több mint 300 filmből válogatott be mintegy 60 produkciót a döntőbe. A fesztiválfilmeket a 2012. október 27 – november 4. között zajló nagyszabású rendezvény keretében vetítették le Kanadában, zsűrizték, majd osztották ki a díjakat a filmek készítőinek.

A Baraka Utazási Iroda idén április 19-21. között az Uránia Nemzeti Filmszínházba hozza el az elmúlt évek legjobb Banff filmjeit. A fesztivál másfél órás blokkokból áll, középpontban egy hosszabb, 30-40 perces filmalkotás, melyet a kalandsportok teljes palettáját felvonultató, rövidebb kisfilmek gyűjteménye kísér. Az így összeállított másfél órás programok színes, változatos, szórakoztató élményt kínálnak a legkülönbözőbb ízlésű outdoorsport rajongók számára is.A filmek mellett érdekes előadások és vetítések is színesítik a programot. A részletes műsort itt találod!

Íme néhány előzetes kedvcsinálónak. További trailerek itt.

A nyereményjáték helyes megfejtői között a 3db két személyes belépőt sorsolunk ki a Banff Hegyi Filmfesztivál egyik vetítésére. A megfejtéseket április 17-én éjfélig várjuk! A nyerteseket e-mailben értesítjük.

EU Cool Tour - motoros kalandok a téli Európán keresztül 1.

Qeki — Tue, 09 Apr 2013 08:01:32 +0200

A Kondor-Túra Társaság alapítótagjának, Gyurgyónak már néhány kalandjával találkozhattatok itt a blogon is. A Fekete-tenger megkerülése és Albánia után tavaly egy újabb kalandos motortúrára indult a téli Európán keresztül. 9000 km-en, 50 napon át esőben, fagyban, egyedül, minimális költségvetésből tette meg az utat, melynek élménybeszámolóiból és fotóiból kaphattok egy kis ízelítőt.

„Sokan mondták: Hülye vagy, télen túrázni motorral? Nos, egyrészt igen, van benne valami, másrészt a lehetőségeim többre nem futották, sőt igazából még erre sem tellett. De így garantált volt a kaland.
Szóval szerettem volna egy igazi kalandot átélni, ehhez az alapfeltételek adottak voltak, „csak” időm volt és némi pénzmag az induláshoz. Európán végigmotorozni nem nagy szám, nem kell elhagyni hozzá a naprendszert, mesélni való biztosan akadna egy nyári túra után is, de olyat bárki tud csinálni. Nem utolsó sorban, nincs olyan, akitől megkérdezhetném pl: Milyen Skóciában motorozni télen? Szép-e a táj? Az alapmotivációm valami ilyesmi volt. Tehát ez az én sztorim." Folytatás itt.

Első szakasz: Szlovákia-Csehország-Németország-Hollandia-Belgium
Embert próbáló időjárási körülmények, téli sátrazás, kalandos helyzetek. Népek, nemzetek, kultúrák egy motoros kalandor szemszögéből.

Prága, Károly-híd, városnézés futtában

„Másnap rögtönöztem egy városnézést Prága belvárosában, hát megérdemli a jó hírét." Folytatás itt.

Erdőség a Prága fölötti hegyekben, az első megpróbáltatás helyszíne

„Az erdőbe vezetett a GPS a megadott koordináták alapján, azonban valami nem stimmelt, mert elég hamar elfogyott alólam a földút, majd az ösvény is. Közben persze esett a novemberi eső, és a magas fenyőfák között a mohás talajon igazi kötéltánc-érzés volt haladni. Persze ilyenkor az ember mindig addig megy ahonnan már megfordulni is nehéz. Mire a fejemhez kaptam, már jó mélyen bent jártam a sűrűben, és egy meredeknél kénytelen voltam átgondolni a lehetőségeimet." Folytatás itt.

A 15’ meridian jelzés emlékműve Görlitzben, Németország legkeletibb városában

„Magyar vonatkozása is van eme kisvárosnak, a látnivalók között szerepel Mátyás király címere is a városházán. Egykoron ugyanis a magyar királyság része volt Szilézia és Szászország keleti fele is. Itt található a 15’ meridian jelzés emlékműve is. A kelet-európai idő, a greenwich-i középidőhöz viszonyítva (GMT) plusz egy óra, aminek ez a kavics a viszonyítási pontja. A város a legkeletibb német település is.Görlitz arról is nevezetes, hogy innen indul a valamikori Via Regia németországi szakasza. Ez az út a legrégebbi és leghosszabb közúti kapcsolat kelet és nyugat között, 8 európai országon áthaladva több mint 4500 km hosszú kereskedelmi, hadi- és zarándokút, Kijevtől egész Santiagio de Compostelláig (ennek említésétől talán érdekesebb), nagyjából 2000 éves történelmi múlttal." Folytatás itt.

Téli táborozás thüringiai erdőben

„Még Thüringiában, letérve a pályáról kerestem egy erdős részt, ahol tanyát verhettem éjszakára. A térség fenyveseibe már visszatelepítették a farkasokat, bár inkább Sachsen tartományban (Szászország) vannak megfigyelt nagyobb falkák. Holle anyó legendája is ide köthető (mellesleg 2006 óta Németország legszebb meséje), reméltem, hogy nem nagyon ideges mostanában az öregasszony és nem rázza azt a bizonyos dunnát még pár napig." Folytatás itt.

Hollandiai élmények

„Elméleti és gyakorlati oktatásban is részesültem azokból a dolgokból, amiért leggyakrabban Hollandiába utazik az ember fia. (Nem a tulipán, sem nem a sajt voltak ezek, főleg nem a fapapucs.) Érdekes hogy a ki nem mondott fogalomhoz vagy tevékenységhez a hollandok maguk hogyan viszonyulnak, vagy inkább a politika." Folytatás itt.

Brugge, egy varázslatos belga kisváros

„Szóval Brugge. Erre nem voltam felkészülve. Mondták, hogy szép meg ilyenek, van egy idézet egy filmből, mely szerint egy kibebaszott tündérmese. Hát az. Volt ott valami a város hangulatából, ami varázslatossá tette az egészet. Már 4 napja nem esett az eső, itt a nap is sütött, Kicsit talán túl tökéletes, ha hibát akarunk keresni, de érdekes módon egyáltalán nem giccses." Folytatás itt.

A következő részben elhagyjuk az öreg kontinenst és az Egyesült Királyságban kalandozunk tovább Gyurgyóval.