Ha erre a fogalomra gondolok, elsőként a gyerekkor jut eszembe, az, hogy eredendően mennyire nem vagyunk haragtartók. Általános iskolás időszakból tisztán megvan, ahogy este egy papírra felírtam magamnak, ha valamelyik barátnőmmel éppen öriharifakereszt volt, különben reggelre elfelejtettem, hogy haragudnom kell rá. A gyerekkorban szerzett sérelmek is felnőttként ütnek igazán, amikor már elég tehetségesek és gyakorlottak vagyunk a negatív gondolatok göngyölgetésében, a múlton rágódásban.

Megbántódni, megsértődni sok mindenen lehet, de igazán fájdalmas csapást csak az tud mérni ránk, akivel érzelmi viszonyban vagyunk, így a megbocsátást is ebből az irányból érdemes megközelíteni. Én úgy látom, hogy ami nem működik, nem érdemes erőltetni, így viszonylag könnyedén tudok lezárni kapcsolatokat, de Thomas Mannal is egyetértek, aki azt mondta, vannak emberek, akikkel nagyon nehéz együttélni, de nélkülük lehetetlen.

A bocsánatkérés kulcsmomentum. Ha még egy bocsit sem kaptunk, nagyon nehéz továbblépni. Pedig a bocsánatkérés nem annak eldöntéséről szól, hogy kinek van igaza. Nyugalmi helyzetet teremt a felek között, hogy átgondolhassák és újraértelmezhessék a dolgaikat, egy kiindulópont a folytatáshoz.

Nekem nincsenek nagy megbocsátó technikáim. Egy döntést hoztam néhány éve, és ehhez tartom is magam: soha nem alszom el úgy, hogy bárkire is haragudnék. Meglehet, hogy ő szétrobban miattam, de az az ő döntése, azon nem tudok változtatni, csak a saját hozzáállásomat tudom irányítani.

Ha mindenáron valamilyen mély spirituális gondolatot akarok belevinni, akkor arra szoktam gondolni, hogy ő is, ugyanúgy, mint mindenki más, csak boldog akar lenni. Ma attól érezte magát jobban, hogy olyan volt velem, amilyen.

Az 5 évesem elkezdett kicsimnek szólítani, zabálnivaló hanglejtéssel. “Nem tudod, hol van a telefonom?” “Ahova tetted, kicsim!”

Találkoztam egy lánnyal, aki úgy nézett ki, mint én 20 éve. Majdnem mondtam neki, hogy “így fogsz kinézni 20 év múlva”, de megkegyelmeztem.

El akartam mesélni a fiaimnak az új sztorit, amit írok… “Fénykard van benne?” “És Batman?” #ööönincs

A barátnőm úgy csinálja a kalóriaszámlálós diétát, hogy mindent becsületesen lemér meg feljegyez, kivéve a kenyeret. “Az csak kenyééér!”

Ha nem emlékeznék minden reggel arra, hogy mit álmodtam, könnyebben indulna a nap. Így olyan, mintha lenne egy csomó életem. Elég fárasztó.

Milyen romi volt régen, amikor előre lovagoltunk, a férfinak meg utánunk kellett vágtatnia, ha akart valamit. (Westernt nézek.)

Teljesen mindegy, hogy mire keresel rá a YouTube-on, végül úgyis egy macskás videót kapsz.

Szívesen fogadnék most néhány vizsgaidőszakos lánykát lelkes takarítás céljából. Ma valahogy nem találom a bennem élő Mary Poppinst.

Kiszámoltam, hogy az életemből 1 év a gyerekeim esti altatásával telt el.

Azt írja a Sunday Times, hogy az olimpia évében nincs mentség a tunyaságra.

Kavics koppan az ablakon, kinézek, erre Hamupipőke közli, h szeretné visszakapni a fél pár cipőjét, ami éjjel véletlenül bedobódott hozzánk.

Az 1000. Twitter napom előestéjén azzal búcsúzom, hogy amikor regisztráltam, én nem gondoltam, hogy ez lesz belőle :D

Előbb gondoltam, hogy elírták az “állatmentés”-t, mint hogy a “allotments” egy angol szó, de valóban veteményeskertek vannak a kapu mögött.

A fiam finn dokumentumfilmet, a férjem dán sorozatot néz, én meg azon gondolkodom, hogy van oroszul a méz.

A csadort ugyan levette, de fekete fejkendőben futópadozik. Csak a szemét látom, meg hogy Sky Musicot néz a monitorján.

Megtudtam, hogy a Királyság 61 nagyvárosában edzhetek a bérletemmel. Fel is ugrok mindjárt Invernessbe, hátha szabad a taposógép.

Még nem tudok olyan gyorsan futni, mint mellettem a bombatestű 63 éves néni, aki egyéb teljesítmény híján a körömlakkom színét dicsérte meg.

Nem mondtátok, hogy a spinningen diszkó fények vannak! Tisztára, mintha videoklipben lennék!
29.59 km után ahogy önelégült fejjel leszállok a bringáról, mert azt hiszem, megcsináltam a 30 km-t. De ott nem úgy van, mint a perceknél!

Egy lassított lólengéses Magyar-vándoron keresztül mutatja az oktató film az izmok táncát. Éljen az életfogytig tartó tanulás!

Jól néznek ki a hivatalos London 2012 olimpiai logós ruhák meg táskák a boltokban.

Amikor sapkás, kapucnis, sportos testalakú férfit láttok futni, ti is halljátok a Rocky zenéjét?

A bolgár barátnőmnek magyar a főbérlője itt Angliában. Karácsonykor kapott tőle bejglit, és most tőlem is akar. Hát már niiincs! :)

Jelentősen megnövelte a kávéfogyasztásomat, h kaptam olyan csokiport, amit a habra kell szórni. A twittermadár formát 3 napja tökéletesítem.

5 srác nyakfájással, ez van most. A ma esti koncert főpróbáján úgy érezték, fel kéne dobni a színpadképet egy kis metálos fejrázással :)

Mire sorra kerültem, már kész volt a szokásos hamburgerem. Hát meg sem gondolhatom magam?

Mikor egy csapat angol gyerek messziről integet meg kiabál, hogy “Hello, Áron’s mommy!”

“Hogy lehet az, hogy De Gea beteg, amikor semmit nem tud elkapni?” – kommentelő a Manchester United kapusáról /o\ #foci

Sok száz közül kiválasztottam egy táskát, hát nem magyar a dizájnere! Edina Ronay London.

“Mindegy, mit mondasz, én úgyis mindennek az opposite-ját fogom mondani!” – így felesel két nyelven egy 5 éves.

Az egyenlőséget nagyon sokfelől megközelíthetnénk, hiszen kulcsfontosságú politikai érték a jóléti államokban (“az ember nem képességeit, erényeit vagy vagyonát tekintve egyenlő, hanem pusztán emberi mivolta miatt”), beszélhetnénk az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának épületén olvasható feliratról (Equal justice under law), azaz a törvény előtti egyenlőségről, a nemek közti egyenlőségről (az Európai Unió egyik alapértékéről), vagy éppen az esélyegyenlőségről…

Én persze a lélek oldaláról fogom megközelíteni ezt a témát, elfogadva azt, hogy mindannyian ugyanazzal a céllal jöttünk, legfeljebb más úton és másféle eszközökkel akarjuk megvalósítani.

Amikor olyan emberekkel találkozom, akik valamilyen szempontból egyenlőtlennek érzik magukat a munkájukban vagy a magánéletükben, nagyon hamar kiderül, hogyan teremtik folyamatosan önmaguk alárendelt valóságát. Lelki értelemben az egyenlőtlenség belső békétlenség. Aki jól van (bármilyenek is a körülmények), sosem fogja magát kevesebbnek érezni másoknál, és sosem fogja jóváhagyni, hogy kisebbrendűségi érzést keltsenek benne.

Ha egyenlőtlennek érzed magad, eszement kompenzálás helyett próbálj rájönni, mi az a valami, ami másoktól teljesen független, csakis rajtad múló tevékenység, ami képes rá, hogy örömet szerezzen neked és megerősítse az önmagadba vetett hitedet.

Ugyanakkor azt látom, hogy ez a gondolkodás az elszalasztott lehetőségek egész sorával kényelmessé teszi az embert, azt az illúziót kelti, hogy mindig minden újrajátszható. Pedig ez nagyon nem igaz. Vannak kapcsolatok, amik már sosem lesznek a régiek, vannak kiugrással kecsegtető helyzetek, amik soha nem jönnek vissza, és hogy a legnyilvánvalóbbat se hagyjam ki: van egy testünk, ami már ma sem olyan, mint tegnap volt. Minél többszereplősebb az életünk, annál több emberrel kell összhangban lennünk, annál több esélyünk van rá, hogy önkéntelenül is megbántsunk másokat. Ha valaki valóban él, lehetetlen, hogy ne hibázzon. Ahogy az is teljesen kizárt, hogy valahol legbelül ne bánja ezeket.

Ha nem látod a magyar feliratot, a videó bal alsó sarkában gördítsd le a piros “View subtitles”-t és válaszd ki a “Hungarian”-t. Ha szeretnéd nagyobb méretben nézni a videót, kattints a jobb felső sarokra.

Mindennapok max. 140 karakterben:

Kiesett végre a gyerek első tejfoga. Megelőzte némi izgalom, mert meggyőződése volt, hogy ki fog ugrani.

Angol szokás szerint idén is megírtunk vagy 50 db karácsonyi képeslapot. Pontosan ennyit fogunk visszakapni is.

2011-es UK iTunes Toplista: 1. LMFAO – Party Rock Anthem 2. Adele – Someone Like You 3. Maroon 5 – Moves Like Jagger.

4 millióval kevesebben nézték idén a UK #xfactor döntőjét, mint tavaly. (Idén 13 millióan látták.)

Menő gépek jöttek a könyvtárba. Amit visszaviszel, rá kell tenni, listázza, a kártyád kódját leolvassa, ha fizetned kell, bedobod a pénzt.

Állandó rovaton gondolkodom az angoloknak készült magyar nyelvkönyvből, egész nap ezen röhögünk: “Azt hogy hívják? – Ozt hawj heev yaak?”

Amikor egy kisbabás kismamán még műszempilla is van, azt én komolyan csodálom. Nekem fésülködni se volt időm.

Ottalvós buliba akar menni a kisebbik gyerek, aki csak velem tud elaludni, de erre fényes nappal nem hajlandó emlékezni.

Az új 4 évszakra ajánlott paplanom olyan vastag, hogy nem látok ki alóla, és olyan, mintha rajtam feküdne még 1 ember.

“Hinni kell benne! Hit nélkül nincs net!”

Idén a szokásosnál több szív alakú mézeskalácsot sütök. Az a legnagyobb, legszaporább forma! De majd találok ki hozzá szebb történetet.

Meglepetés szaloncukor és bejgli ellátmány érkezett otthonról \o/

A fiam egyfolytában dumál. Szól a férjem: “Legyél már egy kicsit csendben!”. A gyerek ártatlanul ránéz: “Anyának mondod?” (Meg se szólaltam)

Húslevesből le tudnék doktorálni.

A gyerek boldog, hogy az angol Mikulás és a “magyar” Jézuska is eljött ma este. Mert Jézuska még azt is tudja, hogy ő milyen nyelvű!

A mozgólépcsőn felfelé menet előttem álló pasi minden lefelé jövő ember tenyerébe belecsapott. Vicces volt, ahogy mindenki tartotta a kezét.

Miután a gyerek eltalálta a karácsonyfát az új labdával, írt egy levelet: “Dear Santa, I love this toy.”

Úgy tűnik, 2012 twitter követővel megyek át 2012-be. #búék

Fotólelőhelyeim:

Picasa albumok

Twitpic

Lockerz

Ha nem látod a magyar feliratot, a videó bal alsó sarkában gördítsd le a piros “View subtitles”-t és válaszd ki a “Hungarian”-t. Ha szeretnéd nagyobb méretben nézni a videót, kattints a jobb felső sarokra.

De valóban le kell győzni a sötét oldalunkat? Tényleg egy elkeseredett és reménytelen küzdelem lenne a kulcs a harmóniához? Ahogy értelmét vesztené az öröm bánat nélkül, ugyanúgy értelmét vesztené lényed megtapasztalása a két pólus nélkül. Honnan tudhatnád, hogy KI VAGY TE, ha nem helyeznéd el magad minden pillanatban a két véglet között?

Negatív Éned valójában a pozitív Éned, aki még az érzelmi skála alján jár. Ő az, aki szorong, elkeseredett, hibáztat vagy gyűlöl, ő az, aki irigy és vádol…

Ha meg akarod érteni, mi történik veled, mindenképpen figyelned kell arra, miként érzel. A düh érzése megszabadít a kétségbeeséstől és a bűntudattól, a bosszúvágy vagy mások hibáztatása enyhíti a haragodat, a reménykedés megszünteti a borúlátást, az örömteli várakozás megkönnyebbülést hoz bármilyen helyzetben…

Minél mélyebbről jössz felfelé, annál több negatív érzésen kell átverekedni magad, de egytől egyig mind a segítségedre van abban, hogy feljuss, és végre összhangra, valódi megoldásra lelj.

Ha nem látod a magyar feliratot, a videó bal alsó sarkában gördítsd le a piros “View subtitles”-t és válaszd ki a “Hungarian”-t. Ha szeretnéd nagyobb méretben nézni a videót, kattints a jobb felső sarokra.