zakkant olvas

A szingli fejvadász a mozikban

2012-01-19T03:28:00.000-08:00

Anno írtam arról, hogy megfilmesítik Janet Evanovich regényét és a főszereplő Katherine Heigl lesz. Azóta eltelt majdnem röpke 2 év és február 2-től a mozikban is látható lesz Stephanie Plum és a szerencsétlenkedő szingli fejvadász.

Íme a filmhez készült magyar nyelvű trailer, ami szerintem kellően átadja a regény humorát meg a karaktereket. Steph szülei és Mazur nagyi mindent visznek :) Nekem csak egy kis gondom van ezzel az egésszel: Joe Morellit abszolút nem így képzeltem el, de ettől függetlenül még lehet, hogy jó választás volt Jason O'Mara, akit a Terranova sorozatban is láthatott már a nagyérdemű.

Arról tud valaki valamit, hogy a negyedik részt mikor dobja ki az ULPIUS??? Előjegyezni már elő lehet ITT például, de megjelenést nem láttam. Vagy csak ennyi vak vagyok?

Következő blog meg majd előreláthatólag februárban várható egy Várólista csökkentős példányból (Lehane - Egy pohárral a háború előtt) addig beszippant újra a főiskola meg a temérdek tétel, amit a pót államvizsgára kell megtanuljak és amire január 30-án kerül a sor. Majd szurkoljatok!

Suszter, szabó, baka, kém

2012-01-05T05:03:00.000-08:00

John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

"Ez most már nekem is világos. De akkor nem így láttam! Azt a legnehezebb tudni, hogy mikor bízhatunk meg a magukfajtákban, és mikor nem. Magának egészen mások az elvei, nem? Úgy értem, nincs ezzel semmi gond, ezt teljes mértékig elfogadom. Eszembe sincs ítélkezni. A céljaink, végtére is, ugyanazok, ha az eszközök különbözőek is."

Sablonos szöveg megint úgy kezdeni egy blogpostot, hogy erről a könyvről nehéz írni, anélkül, hogy ne lőném le a cselekmény szálait, így muszáj óvatosnak lennem, hiszen egy kémkönyvről van szó. Ráadásul a jobbik fajtából!

Előzőleg már megpróbálkoztam egy John le Carré regénnyel, A mi emberünkkel, ahol megismertem az író által teremtett világot. Le Carré most is hasonlóan hozza a stíluselemeket, ám a valahogy mégis más. A Suszter, szabó, baka, kém cselekménye egy oda nem illő, de jelentős mozzanattal indul. Egy bentlakásos iskola életébe nyerhetünk betekintést egy kisfiú által, aki egy esős nap felfedezi, hogy egy érdekes új alak érkezik lakókocsival a környékre. Ő Prideaux és a múltjáról senki sem tud semmit. Nem úgy mint George Smiley, aki a Körönd (angol hírszerzés) egyik kiemelkedő, de már nyugdíjba vonult hírszerzője. Smiley egy kicsit beporosodott öregúr, aki nem szereti az esőt, és éppen most hagyta el a felesége és utál taxira várni. Amikor a legkevésbé számít rá, egy volt munkatársa olyan információkat oszt meg vele, amik felbolygatják az egész Köröndöt és a régi nagy öregek Smiley-t bízzák meg, hogy göngyölítse fel az ügyet és derítsen fényt az árulóra, aki Karlának a szovjet kémfőnöknek jelent. Kémek, kémek mindenütt.

Karla egyébként le Carré több regényében feltűnik, egész trilógia épül köré. Egyébként a Suszter, szabó, baka, kém is többszöri kiadást megélt regény. Első körben Az áruló néven, majd Az árulás címmel jelent meg, végül, 2011-ben a regényből készült filmhez igazodva kicsit hosszabb névvel, új borítóval. Karla trilógia következő köteteiben Hajsza és Csapda többet is megtudhatunk le Carré titokzatos alakjáról, mégis számomra ezt a kötetet Smiley vitte el a vállán. Hiába tűnik sokszor végtelenül unalmasnak a szöszmötölése és sokszor követhetetlen történetelmesélései és párbeszédei a Körönd többi munkatársával, mégiscsak egy fura de szerethető figura marad. Mert okos, mert elszánt, tapasztalt, sokat megélt, óvatos és emberi.

Bevallom eddig a kémek és titkosügynökök világáról mindig James Bond jutott eszembe, aki számomra egy abszolút taszító meg beképzelt figura, aki folyton csak arra ment (mondjuk ki!), hogy minél több nőt megszexualizáljon. Szóval nálam a kémek, titkosügynökök itt ki is merültek ezen a szinten, úgyhogy elég erősen kellett elvonatkoztatnom, de szerencsére az író az első visszaemlékezős sztorinál gyorsan és zökkenőmentesen meg is ugrotta ezt. A visszaemlékezések fontos részei a könyvnek egyébként. A három fejezetből álló műben fontosak a visszatekintések, de sajnos én néha elvesztettem a fonalat az egyes részek között, nehéz volt figyelni, mi játszódik a jelenben és mi csak egy emlék.

****

ÉRTÉKELÉS: 5/4

Sok szereplős regény a Suszter, szabó, baka, kém és az álnevek, visszatekintések, időugrások meg maga az egész kémkedés, árulás és az ügyek lebonyolítása okozott sok visszaolvasgatott percet, ezért is haladtam a vártnál lassabban a könyvvel. Így vesztett az izgalmából, ami bevallom kicsit zavart is. Picit csalódott is voltam, mert jóval több veszélyes sztorit, izgalmas üldözést vártam, de néha csak szöszmötölést kaptam. A könyv feléig úgy gondoltam, hogy ez megint nem fog három csillagnál többet kapni, aztán rájöttem, hogy ez nem a szokványos kémsztori és nem is ez volt a lényeg itt. A ki, kicsoda, mit és miért csinált? kérdések persze fontosak ebben a könyvben, de sokkal inkább azzal nyerte el a 4 pontot, hogy emberközelibb és (szerintem) valósabb képet adott a kémek világáról.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és persze Lobo-nak a segítséget!

Kiadó: Agave
Oldalszám: 315

A könyvből készült film Budapest nevezetességeivel és fantasztikus színészgárdával január 26-tól látható a mozikban. Tuti, hogy megnézem, mert nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a Gary Oldman által alakított Smiley!

13 1/2

2011-12-25T13:55:00.001-08:00

Nevada Barr: 13 1/2

"Megtörtént. Ez úgy fejbe vágta, mint akkor a balta - egy ütés a fejére, ami megremegtette az agyát. Mrs. Eisenhart ismét belerúgott. Ugyanúgy nem szerette a fiút, mint bárki más. Tehát megtörtént. Megragadta az apja baltáját és megtörtént. Dylan csak bámulta az asztalt, ami mögött az ügyvédjével ült. Aztán elkezdett dülöngélni, mint egy hajó a viharban. Megragadta az asztal egyik szélét, nehogy arccal csapódjon a hánykolódó fafelületbe. Másik kezével a székébe kapaszkodott, hogy le ne bukjon a földre. "Meg akartam ölni a testvéremet apa baltájával" - suttogta."

Pszichothriller. Szeretem az ilyen sztorikat filmben, de könyvben még kevés jóhoz volt szerencsém. Nevada Barr regénye viszont egy a jók közül. Nehéz úgy írni a történetről, hogy ne spoilerezzem el és ne veszítsétek el az érdeklődést iránta, de igyekszem azért megugorni a lécet :)

Nem ismertem a szerzőt, de a Moly-on olvastam egy levelet szilvamag-tól, amiben ezzel a könyvvel lehetett közelebbi kapcsolatban kerülni. Gyorsan megnéztem a fülszöveget, mert lövésem se volt, hogy mi lesz ez. Kaptam belőle egy példányt szilvamag-nak köszönhetően így a csomag megérkezése után rögtön belekezdtem az olvasásába. Nem várt módon rögtön be is szippantott az a sötét és félelmetes világ, amit a borító is tükröz.

Már az első oldalak is keményen indulnak, de a 20. oldal környékén bedurvul a könyv. Átlagos történet lehetne, két testvérrel, akik közül a fiatalabbat, Dylant a múltjának sötét árnyai követnek. A fiú 11 éves korában bekerül egy javítóintézetbe, ahol a gondtalan gyerekkor helyett orvosok, pszichológusok és különböző szakemberek próbálják előhúzni agyának rejtett mélyéről azokat az emlékeket, amiket egy tragikus éjszakáról őriz. Bátyja Richard, aki egyetlen társa Dylan-nek, támogatja és látogatja öccsét, majd a javítóból szabadulva új életet is kezdenek ketten együtt.

Nevet változtatnak, elköltöznek és felépítik újra életüket. Vállalkozásuk lesz és ismerőseik, barátaik kapcsolataik, de a múlt elől nem lehet menekülni. Rájuk talál még 20-30 év után is.

Polly, a hányatott sorsú kétgyerekes anyuka egy parkban találkozik Dylan-nel, és a férfi szépen lassan belopja magát a nő szívébe. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, egyre jobban nehéz tartani azt a látszatot, hogy minden normális és minden rendben van a férfivel és testvérével.

Nevada Barr jól fogalmazza meg Dylan és Richard érzéseit és tragédiáját, bár kicsit összezavart a sok név (ugye a két fiú nevet változtatott és néhol a régi nevükön vannak említve, néha az új nevükön, de azért érthető a sztori és megéri ezt a kis kellemetlenséget). A könyv végéig csak sejtettem, de nem tudtam, hogy mi fog történni, ki gyilkolt darabolt halálra azon a tragikus éjszakán egy baltával majdnem egy egész családot.

Barr érdekesen ábrázolja a karaktereket, főleg a Vörös ruhás jós nőt, aki tragikus mellékszereplője a történetnek, de a végkifejletben fontos szerepe van. A Vörös az elején kicsit visszataszító volt, de a könyv végére egész megkedveltem a szerencsétlen párát. A nő jósol Polly-nak, aki régóta babonából egy téren néha megkérdi a kártyavetőket, hogy mi vár rá. A Vörös, aki a legtöbbször kamuzik a jóslásnál, Polly-nak most az egyszer igazat jósol. Halál vár rá, ráadásul a férje Dylan keze által, akivel a regény közben szorosabbra fűzik a viszonyukat. Polly gyanakodni kezd és nyomozásba kezd. A nő elmerül a pincében található poros dobozok között, amikben a testvérpár múltjából elraktározott jegyzeteket, újságkivágásokat és fényképeket talál.

**** + fél csillagocska

ÉRTÉKELÉS: 5/4.5

A 13/2 nyomasztó könyv, de mégis izgalmas a végkifejlet, ami bár számomra kiszámítható volt, de azt mondom ennek így kellett lennie. A szereplők a múltjuk és a jellemeik érdekesek, maga a regény pedig mindvégig fenntartja az izgalmat.

A levonás azért jár, mert néha összezavarodtam a sok név miatt, de ettől függetlenül a történet nem veszítette el a feszességét. Az elejétől a végéig lehet rajta izgulni, és persze kell is, hiszen ettől jó egy thriller. Az egyes részek közé beszúrt újsághírek és a mellé jegyzetelt őrült gondolatok a borzalmas többszörös gyilkosságokról durván hatásosak voltak számomra.

Oldalszám:
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Az írónő honlapja

A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadó-nak, a közreműködést pedig Szilvamag-nak!

könyv-karácsony-könyv-2011

2011-12-25T13:03:00.000-08:00

Jöjjön előbb az örömünnep, azaz a KÖNYV- KARÁCSONY :)

Idén is beszálltam a Moly.hu-s angyalkás könyvküldős játékba (a lényege az volt, hogy mindenki kapott egy random nevet, és neki kellett ajándékba könyvet küldeni, polcok vagy lista alapján).

Stephen King Hasznos holmik egyik példányát továbbítottam Nazgulnak Szatmárnémetibe. Sajnos a posta nem volt olyan gyors, mint ahogy én terveztem, de az ünnepek után megkapta a moly-os könyvjelzővel jól becsomagolt és összecelluxozott borítékomat és azt hiszem örült is neki (legalábbis a karcából ez jött le) :)

Én papírhajótól kaptam meg a hőn áhított Vámpírnaplók 1. részét, amit már nagyon régóta el szeretnék olvasni. Nagyon örültem neki \o/

Karácsonyra Marcitól (pasi) a Hívj be! könyv landolta a karácsonyfám alatt. Szerencsére nem volt probléma az ajándékozás, neki is van listája, így én Marqueztől a Száz év magányt választottam neki. Igaz nem a legvidámabb könyv, de azt mondják jó (és én is kíváncsi vagyok rá, így majd biztos kölcsönkérem tőle :P). Én nagyon örültem a vámpíros könyvnek, igaz filmen már láttam, de könyvben már régóta tervezem, hogy beszereznem, mert ott tuti nagyobb hatással lesz rám. Kiváló választás volt ;)

Anyukám pasijának a lányától egy dedikált Vayvan Fable regényt (Szennyből az angyalt) kaptam. Egyszer már ajándékoztak nekem egy Fable regényt, az Álmok tengerét, amibe belekezdtem, de felraktam a felső polcra, mert nem igazán érte el a kívánt hatást. Erről eddig azt hallottam, hogy nagyon vicces. Remélem, ez nem köt ki a másik mellett, kicsit parázok tőle....

Én anyunak megszereztem Mautner Zsófia szakácskönyvét a legújabbat, pluszban anyu faszijának Kepes András Tövispusztáját hozta a Jézuskám. Dorisz legjobb barátnő lélekmelegítőnek megkapta Steiner Kristóf Lélekbonbonját, aminek iszonyatos módon megörült. Kicsit mondjuk leizzadtam, amikor rájöttem, hogy lehet hogy időközben megvette magának, de aztán szerencsére mégsem :) Azt hiszem szuper könyveket kaptam, de a legjobb, hogy az én választásaimnak is örültek és nincs is ennél jobb dolog <3

KÖNYV - 2011

Összegző postot mindig olyan nehezen írok, főleg mert hatalmas feladat egy évet átfogni, szemezgetni a postok között és leírni, hogy merre is haladt a blogom.

Igazából nehéz év áll mögöttem (nem kifogás, nem is biztos, hogy kívülről nézve így van, de én így érzem), persze ez nem indok, hogy elhanyagoltam az olvasást meg a blogolást. Főként a sulival küszködtem sokat, és inkább unalmasnál unalmasabb szakkönyveket olvastam a médiáról és a kommunikációról, amikor pedig nem olvastam ezeket, próbáltam a magánéletemet rendbe rakni (kisebb ~~nagyobb~~ sikerekkel).

Ettől függetlenül a moly-os statisztikám szerint 2011-ben összesen 15 könyvnek a végére tettem pontot. Igazából 16-nak, mert a Keresztanyát elolvastam, csak blog nem született belőle. Ez jóval kevesebb mint a 2010-es lista, de azt hiszem ez így is egész tűrhető teljesítmény. Bevallom ezekből saját pénzmagból csak a Loveklub-ot vásároltam meg (extra akciósan!), az Időutazó feleségét 590-ért / kötet áron szereztem be a Könyvudvarból, a Jó reggelt búbánatért 500 forintot kértek el a Keleti könyvárusnál. Utóbbi annyit is ért. A London lángokban is onnan ugyanannyiért származik, de az nagyon megérte az árát , azt hiszem egy darabig nem felejtem el azt a regényt.

Szent Johanna gimi 1, A Völgy, 3096 nap, Amikor életemben először, Crowfield démona, A völgy 2. Angelina, 13 1/2 mind mind recenziós példányok voltak, akikért nem tudok elég hálás lenni a kiadóknak, fordítónak, kedves moly-os tagoknak stb.. akik segítettek az eljutásukban/hozzájutásukban. Mind élmény volt!

A Csókás nyár-t Ildi barátném ajándékozta nekem, az imádott Ahern köteteket pedig Imola kölcsönözte nekem. Persze ettől függetlenül könyvet azért vásároltam idén itt-ott, januárban rendbe is teszem szépen a "magánkönyvtáramat" mert akkora a kupleráj, hogy magam sem tudom, hol is tartok.

Fogadalmaim: továbbra is igyekszem sokat olvasni, csökkenteni a várólistámat, és rendbetenni az online könyvespolcomat és egységesíteni az albérletben kallódó könyvekkel, az otthoni polcaimon heverő példányokat. Jah és visszaszerezni a kölcsönadott könyveket! És persze mindeközben postokat írni az élményekről, bármiről aminek köze van a könyvekhez.

2012-ben jó lenne a Moly-on is többet aktívoskodni, több emberrel tartani a kapcsolatot, több blogba kommentet pötyögni, nem csak olvasni és még sorolhatnám. De nem sorolom, hanem majd inkább megvalósítom őket!

Egy szó mint száz: Boldog és könyvekben gazdag új évet kívánok nektek is kedves olvasók! Köszi, hogy idén is látogattátok a silány kis blogomat, kommenteltetek, buzdítottatok! Ígérem, 2012-ben is lesz majd rajta néha-néha mit olvasni!

Várólista csökkentés powaaaaa

2011-12-21T14:07:00.000-08:00

Legalább 100 könyv áll otthon olvasatlanul. Lehet, hogy csak mondjuk 70, de én többnek gondolom, mert amit idén vásároltam (Azért beszereztem itt-ott párat hiába is tagadom, hogy nem vettem könyvet ezer éve. Rendelni nem rendeltem neten keresztül, de azért sajnos szerencsére máshol is lehet vásárolni olcsóért) még fenn sincsenek a moly-on. Muszáj volt most belefognom a @Lobo féle várólista csökkentési kezdeményezésbe. ITT olvashatsz te is róla!

Remélem, hogy ennek hatására fogyatkoznak majd a könyvek a polcomról, és végre azokat is kiolvasom, amik már legalább 1 éve ott porosodnak.

Íme a csökkentéses listámon szereplő könyvek:

Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete Mágus

Marian Keyes: Van valaki odaát?

Sarah Dessen: Figyelj rám!

Tasmina Perry: Divatdiktátorok

Sophie Andrews: A megsebzett

Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek

Gilbert Adair: Álmodozók

Neil Gaiman – Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Erlend Loe: Elfújta a nő

Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ

Karin Slaughter: Nadragulya

Dennis Lehane: Egy pohárral a háború előtt

Cuki könyvek

2011-12-17T11:58:00.001-08:00

A tumbleren akadtam rá ezekre a cuki könyvekre, amiket [dorka] postolt ITT. Mivel úgy megtetszettek megosztom veletek is :)

Elvileg ezek babáknak (kisebb gyerekeknek) rajzolt könyvek, amiknek az a célja, hogy játékosan vezessék be a kisebbeket a klasszikus irodalomba. A rajzok Alison Olivert dicsérik, a szöveg Jennifer Adamst. Érdekes kezdeményezés! :) Jah az Amazon-on INNEN szerezhet be bárki gyerkőcének belőle.

(Lesz ám nemsokára könyves post is. nem kell sok a 13 1/2-nek és hamarosan lesz LeCarré könyvről is bejegyzés.)

KÖNYVES bemutató buli

2011-11-28T07:22:00.000-08:00

Ha valaki ráér pénteken, az nézzen be a Doboz-ba, ahol a Könyvesblog prezentálja majd a nyomtatott verzióját is.

"A KÖNYVES a jól ismert Könyvesblog stábjával készülő, ÚJ, ingyenesen terjesztett, időszaki kiadvány. Hangsúlyozottan nem akadémiai, "irodalmi" lapról van szó, hanem a nagyközönségnek szóló, színes, szagos, szórakoztató újságról, interjúkkal, könyvajánlókkal, riportokkal, tematikus anyagokkal, széles témaválasztással (szakácskönyv, szépirodalom, krimi vagy lányregény), Esterházytól Fejős Éváig.

Nagyon örülünk, hogy kiadónk ilyen lépésre szánta el magát és ebben mi is tevékenyen részt vehettünk. Osztozzatok örömünkben a Dobozban, ahol elsőként foghatjátok kezetekbe az új kulturális magazint.

A helyszín: DOBOZ (Bp, Klauzál utca 10)
Facebook EVENT

Less bele a készülő számba emitt, aztán meg gyere el ha úgy van ;)

Angelina

2011-11-16T12:25:00.001-08:00

Andrew Morton: Angelina - Rendhagyó életrajz

"Angelina Jolie legkorábbi gyermekkori emléke az, hogy a kiságyában fekszik, és az ablakból nézi az eget. Angie később öntudatlanul is élete metaforájaként fogalmazta meg ezt az élményét. "Egész életemben csak kifelé bámultam az ablakon.... és abban reménykedtem, hogy van odakint valaki vagy valami, amibe belekapaszkodhatok, és végre boldog lehetek."

Ezekkel a sorokkal kezdi el Andrew Morton a színésznő életrajzát. A szomorú mondatok után Morton Jolie nagyszüleitől kezdi el felgöngyölíteni a családi szálakat és történéseket egészen napjainkig, a mindenki által ismert Angelina Jolie-ig.

2001-ben Ő testesítette meg a tökéletes nő alakját, amikor magára öltötte Lara Croft szerepét a Tomb Raider milliók által ismert számítógépes játék megfilmesítésében és ez "szerep" azóta is végigkíséri Angelina életét. Sokan, ha kapásból filmet kellene felsorolni tőle a Tomb Raider-t mondják, pedig Jolie nem ezzel kezdte el a filmes pályáját és nem is Lara megformálásáért kapott Oscar díjat, vagy Golden Globe szobrot.

2001-től vált a média szereplőjévé és ha tudatosan nem is, de lassan már 10 éve állandó témát ad a bulvárlapoknak (magán)életével kapcsolatban. A sok botrányos szerelmi és szexkapcsolat és őrültség ellenére hamar kiderül az életrajzból, hogy Angie nem csak egy üres fejű elkényeztetett színésznőcske, aki apja hátán kapaszkodott fel a hollywoodi film fellegvárába. Sőt!

A színésznő és apja különleges, sokszor ellenséges és érdekes viszonyáról is jó betekintést nyújt az életrajz. A sármos John Voight és a hűvösségéről ismert Marcheline Bertrand házasságából született kislány alaposan megsínylette a szülei között kialakult néma hadviselést és zűrös kamaszlánnyá cseperedett bátyja mellett. Apját elutasította, nevet változtatott majd időről időre néha rendezték viszonyukat, de ez az "apa nélküliség" befolyásolta Angie későbbi szerelmi kapcsolatait is.

Andrew Morton életrajzi könyvében olyan szereplőket szólaltat meg, akik közel álltak a színésznőhöz különböző élethelyzeteiben: amikor feketébe öltözött különcként iskolástársai kiközösítették, amikor elkezdte a modellkedést édesanyja unszolására, amikor megkapta élete első igazi filmszerepét a Cyborg 2 sci-fi-ben, vagy amikor végigvonult a vörös szőnyegen, hogy átvegye az Oscar díjat. Morton aprólékosan kitér minden emberi tényezőre Jolie életével kapcsolatban. Meginterjúvolt régi diáktársakat, színész kollégákat, Angie gyerekkori dadáját, családtagjait, fotósokat és a színésznővel együtt részt vevő segélyszervezeti illetékeseket.

Az író a legtöbb figyelmet a könyvben Angelina életéből arra az időszakra fordította, amikor Jolie Brad Pitt-et megismerte és mindenki elkezdett találgatni a viszonyukról. Ez az a szerelmi szál ami a médiát évekig foglalkoztatta (és azóta is foglalkoztatja) Angelina örökbefogadásai és terhességei mellett.

A könyv szerencsére Angie karitatív feladataival és céljaival is megismerteti az olvasót (engem ez a rész érdekelt a legjobban) így nem egy elsődlegesen bulvármasszába mártott és pletykákba csomagolt könyvet kapunk a kezünkbe. Az örökbefogadási procedúra a kis Maddox esetében fontos fejezetet kap, hiszen itt vált a lázadó színésznőből felelősségteljes anya. Ezután nőtt fel igazán Angelina, aki találkozott Brad Pitt-el, majd 3 saját gyereke és 3 örökbefogadott gyereke mellett megtalálta életében azt a boldogságot, amit kislányként keresett.

****

Értékelés: 5/4

Azoknak is ajánlom a könyvet, akik nem annyira szeretik Angelinát, mert olvasás közben biztos, hogy találnak olyan gondolatokat vagy sztorikat a színésznőről, amiktől megváltozik a véleményük iránta egy kicsit. Morton nem vállal felelősségét az Angie-ről nyilatkozók igazáért, ő csak az ezekből levont tényeket írja le, de emellett rengeteg szakértőt (pszichológus, médiakutatók) is megszólaltat, akik észrevétlenül is emberi közelségbe hozzák Angie-t az olvasóhoz. Pont ezért volt jó végigböngészni az életrajzot, mert nem csak a száraz tényeket közli az unalmas dátumokkal és fontosabb eseményekkel együtt, hanem úgy próbálja meg visszaadni az embert, hogy közben a jellemének fejlődésére és miértjeire is választ kaphatunk.

Kiadó: Geopen Könyvkiadó
Oldalszám: 416.

A könyvért való közreműködést köszönöm Hampuk Richárdnak, magát a könyvet pedig természetes a Geopen Kiadónak!

A völgy - 1. évad - A katasztrófa

2011-11-06T15:41:00.000-08:00

Krystyna Kuhn: A völgy - A katasztrófa

"- Ha túl keveset beszél, akkor tegyél fel neki kérdéseket. Lehet, hogy ő olyan fazon, aki csak akkor beszél, ha kérdezik.

- De mégis mit akar tőlem?
- Mit szólnál a szexhez? Ahhoz nem kell beszélni. A férfiak csak azért beszélnek, hogy megkapjanak egy nőt. Szerintem ez az oka annak, hogy egyáltalán megtanulják az emberi nyelvet."

Meghódítani egy több ezer méteres csúccsal rendelkező hegyet merész vállalkozás. Egyedül még nehezebb! Tudja ezt Katie is, aki a Ghost csúcsát készül megmászni, de nem csak azért, mert az adrenalin hajtja a vérét. Szeretne rájönni egy régi titokra, ami másokat is foglalkoztat.

A Völgy - A játék első részben (évadjában) inkább Juliát és Robertet ismerhettük meg a Grace College középiskolából, most azonban ők a háttérbe szorulnak (számomra kicsit sajnálatos módon). Az első évad következő részében átrendeződnek a szerepek és újabb megválaszolatlan kérdések érkeznek az eddigiek mellé. Kik voltak azok a diákok, akik eltűntek? Mi köze mindehhez Katie anyjának és Julia apjának?

Emlékeztető: Julia és Robert testvérek és félév közben csatlakoznak be a Grace College életébe. Múltjuk titokzatos, szüleiket megölték (eltűntek?) nevük sem az, amin mindenki megismeri őket. Honnan jöttek, miért pont a Grace-be? Mivel új gyerekek a gimiben, mindenki furán néz rájuk, de azért szereznek gyorsan barátokat. Juliára a szerelem is rátalál, ám titokzatos dolgok kezdenek el történni a suliban, ami az egész gimi életét felforgatják. Egy lány meghal és mindenki tudja, hogy van valami a levegőben, ami a régi titkokkal együtt hamarosan a felszínre bukkan.

A Völgy következő kötetének elején Katie-t ismerhetjük meg és ez a regény sokkal inkább róla szól, mint Juliáról, vagy Robertről. Ezzel együtt számomra sokkal vontatottabb és idegesítőbb és másabb hangulatú is vált mint A játék. Katie egy maximalista és adrenalinfüggő csaj, akinek nem igazán vannak barátai, mert túlzottan zárkózott és elutasító. Persze ennek is megvan az oka, és Katie életében is vannak sötét foltok, amiről csak kevés ember tud.

Katie vágya, hogy megmássza a Ghost csúcsát, amihez szereznie kell segítőket, mert egyedül veszélyes nekivágni az útnak. Amíg a sulit a kormányzónő látogatása foglalja le, a kis csapat nekivág a több ezer méteres magas csúcsnak. Julia is csapat tagja, ahogy pasija Chris, a jó fej David és a mókamester Benjamin is. Segítőjük Ana egy indián túravezető, aki kiismeri magát a hegyen és egy rejtélyes fiú Paul is csatlakozik a bandához indulás előtt. A csapat gimis reméli, hogy választ kapnak fent a hegyen arra a kérdésre, hogy a 70-es években eltűnt diákok vajon miért akarták meghódítani a hegytetőt, milyen útvonalon indultak és mit kerestek odafönn. Nekik is vajon egy izgalmas kalandtúra volt, vagy valami még sötétebb dolgot rejt az egész sztori?

A katasztrófából sajnos nem jutunk közelebb az igazsághoz, viszont tartogat izgalmakat bőven a hegyi túra és a csúcsra vezető út a fiataloknak, akik mászás közben találnak egy-két érdekes dolgot és helyet. A leghátborzongatóbb izgalmakat mégis a gleccserszakadékok rejtik, ahová ha valaki beesik nem sok esélye van kijutni. Szerettem a természeti leírásokat, vonzott a Ghost, úgymint a mint a gimi fölé magasodó hatalmas hegy rejtélyes zegzugai, de a várva várt katasztrófa érzése nem uralkodott el rajtam. Pár ponton éreztem a kétségbeesést néhány szereplővel kapcsolatban (Katie, Ana, Paul) de sajnos ők pont azok közé tartoztak, akik ellenszenvesek voltak számomra. A katasztrófa itt sokkal inkább természeti erejű volt mint misztikus, és az első kötethez képest talán ezért is tért el és hatott másként rám.

*** + fél csillagocska

Értékelés: 5/3,5

A katasztrófa számomra jóval unalmasabb volt mint az első rész, de ez talán annak köszönhető, hogy Katie a mesélő. Nem a sztorival volt a baj, hanem azzal, hogy Katie kicsit irritáló és a viselkedése és hozzáállása a dolgokhoz nem mindig nyerte el a szimpátiámat. Ettől eltekintve a történés halad azért a maga útján és az elhintett információ morzsákból és megsárgult fényképekből ki lehet bogozni és lehet várni a következő kötetet, ami A vihar címet fogja viselni.

Kiadó: eMentor
Oldalszám: 263
Bővebb: http://facebook.com/avolgy

A könyvet köszönöm szépen a fordítónak, Budai Zitának és az eMentor kiadónak!

fotok: weheartit.com

díjat kaptam

2011-11-06T15:35:00.000-08:00

Köszönöm szépen Pupillának a kis színes díjacskát, amit azért kaptam tőle:

"mert örülök, hogy a szakdoga szorításából visszatért a könyvek nyugalmába és hogy így megszerette Cecelia Ahernt. :)"

a díjat nem adom tovább, mert már végigterjedt a könyves bloggereket között, ahogy látom úgyhogy csak örömködök tovább és írok egy újabb könyves postot :) Köszi Pupilla feldobtad a napom!

Ahol a szivárvány véget ér

2011-10-28T08:20:00.000-07:00

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Julie: De hát ez még csak az első randevútok volt. Az ilyesmit az ember sose tudhatja egy randevú után! Mégis mit vártál, tűzijátékot?

Rosie: Nem, valójában épp az ellenkezőjét. Csöndet szeretnék, egy tökéletes, szótlan pillanatot.

Ugye előző postomban lelkendeztem, hogy miért nem hallottam még erről az írónőről, hiszen már egy regénye alapján megkedveltem. Nos ez a következő könyvénél sem változott, a véleményem Ahern stílusáról, úgyhogy nehéz elragadtatás nélkül írnom az Ahol a szivárvány véget ér- ről.

Jó romantikus sztorit nehezen találok, mert legtöbbször vagy annyira mesések a történetek, hogy nem hiszem el a java részét, vagy annyira gagyik, hogy már az elején levágom, mi lesz a végén és az egész sztori láncolata unalmas, vagy elcsépelt. Itt egyikről sem volt szó. Vagyis csak félig. A végét azért sejtettem :)

Rosie és Alex gyerekkori barátok és a regény elején a levelezéseikkel indul el a történet, ami érett korukig olvasható a könyvben. A két főszereplő 5 éves koruk óta barátok és együtt nőnek fel a regény olvasása közben.

SPOILER

Rosie életét nagyban befolyásolja a sors, ami kemény megpróbáltatások alá helyezi a 17 évesen teherbe eső lányt, aki életét ad Katie-nek, akinek apja nem akar hallani a gyerekről. Alex külföldön folytatja életét, Bostonba költözik, majd orvos lesz belőle és neki is születik egy kisfia.

SPOILER VÉGE

Nem árulok egy nagy titkot, ha leírom, ami már az elején nyilvánvalóvá vált. Ez a két ember szereti egymást. Barátként és annál többként is. Szinte az elejétől látszik az a köztük lévő kötelék, amit hiába választanak el mérföldek és más országok és emberek, teljesen megmásíthatatlanok a felgyülemlett évek alatt is. Sokáig vártak az egymásra találással. Nem is ők, hanem a Sors befolyásolta ezeket az eseményeket. Tudtam a könyv elején, hogy Rosie és Alex egymásba szeret majd, és egymásra is talál, így vagy úgy. Nem is tévedtem akkorát. Csak nem sejtettem, hogy ez ennyire későn következik majd be.

SPOILER VÉGE

Rosie életét Alex-től az óceánon kívül megannyi dolog választja el, így csak levelekből, képeslapokból, telefonhívásokból és csetekből értesülnek a másik életéről, de mégis mindent megosztanak egymással. Vagyis majdnem mindent. Az érzéseikről nem beszélnek.

Hiszek a sorsban, és abban, hogy két ember akkor talál egymásra, amikor annak eljött az ideje. A megannyi szerelem, próbálkozás és csalódás után mindenkinél felragyog az a bizonyos szivárvány, ami alatt jó dolgok várnak rá. Cecelia Ahern stílusa és meglátásai még akkor is időtállóak, ha azok egy csetbeszélgetésben hangzanak el. Tökéletesen jól letudja írni és jellemezni az emberi helyzeteket, érzéseket. Rengeteg a vicces párbeszéd a könyvben, így nem unatkoztam egy percet sem. Mókás és szerethető szereplők és olyan események történnek a regény során, amik mindenkivel élete során (első szerelem, meggondolatlan döntések, félresikerült mondatok, elhibázott választások és azok a bizonyos csöndek, amik két ember között játszódnak le)

ÉRTÉKELÉS

*****

5/5

Az okés, hogy jó a történet és egytől-egyig szimpatikusak voltak a szereplők, de főként azt imádtam az Ahol a szivárvány véget ér könyvben, hogy levelekben, csetekben folyik a sztori elmesélése/leírása. Mivel én is elég sokat levelezek, de főként csetelek így tök jó volt olvasni így ezt a regényt :) Nem zavart egyáltalán, hogy nem szokványos a történet elmesélése, így volt a legjobb. Modern regény, modern sztorikkal és még viccesebb szereplőkkel! Noh és persze happy enddel. Jó időben, jókor olvastam úgyhogy biztos azért nevettem rajta annyit :)

Nem tudok belekötni semmibe, viszont ha dönteni kell a Talált tárgyak osztálya és e regény között akkor a szivárványokra szavazok!

A végére még egy idézet, többi meg ITT található

"Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak az alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis, az idő végül elfogy, és az ember szíve legmélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?"

Oldalszám: 448
Kiadó: Athenaeum
Érdekességek és más regények az írónőtől itt: http://www.cecelia-ahern.com/

Talált tárgyak országa

2011-10-22T14:51:00.000-07:00

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

"Nem a múlt, nem a hely volt a lényeg, hanem az itt és most. Ez a pillanat, a ma. Nem is vettük észre, hogy közben elrepülnek az órák, a napnyugtára és a holdkeltére is alig figyeltünk fel. Nem tűnt fel, hogy a nappali forróság lassan elillan. Semmit sem éreztünk, semmit sem hallottunk, semmit sem láttunk, csak történeteket, amelyeket megosztottunk egymással. Másoknak ez semmi, de nekem minden volt."

Imolától kaptam kölcsönbe a könyvet, még nagyon nagyon régen. Eddig bevallom csak ott hevert a polcomon, mert nem volt időm elolvasni. Most, hogy újra meglátogatom Imolát, ideje visszavinni a könyvet, így nekikezdem és ledöbbentem. Miért nem olvastam én eddig ettől az írónőtől semmit, mikor ilyen jó? (a PS:I love you-t filmben már láttam, és tudtam, hogy Ahern írta könyvet, amiből a film készült, de ennyi)

Imolától tudtam, hogy jók a könyvei, csak mindig volt egy frissebb, egy folytatásos regény vagy egy recenziós, amit sürgősben kellett elolvasnom. Most végre, hogy eljöttek az őszi ágyban teával olvasós esték felfedeztem Cecelia Ahern regényét és csak úgy faltam a lapokat. Magával ragadó a stílusa, könnyed a humora és van mondanivalója a könyveinek. (azért beszélek többet számban, mert a Talált tárgyak országa után már javában olvasom az Ahol véget ért a szivárványt is, és eddig imádom azt is!).

Sandy Short eltűnt embereket keres. Megrögzötten, de nem csak azért mert ez a munkája, hanem mert kényszerbeteg gyerekkora óta. Sandy akkor válik beteggé, amikor eltűnik a szomszéd kislány, az angyali (de korántsem angyalként viselkedő) Jenny. A kamaszodó Sandy nem tud lemondani a keresésről és időnként rájön az "ötperc" és bármit felforgat, hogy ráakadjon a mackójára, a tollára, a fél pár zoknijaira, de sokszor hiába keres. A felnőtt magánnyomozóként dolgozó Sandy azonban tehetséges munkájában és sok eltűnt ember családja köszönhette már meg neki, hogy megtalálta az elveszett családtagjukat.

Sandy azonban egyszer csak azon eltűnik. Pont ugyanúgy, ahogy az általa keresett emberek mások életéből. Egy nagyon fura világban találja magát, ahol mindenféle elveszett tárgyak hevernek. A tárgyak mellett emberek is élnek itt. Ráadásul nem is kevesen. Sandy gyorsan összerakja az agyában a dolgokat és pár új barát segítségével berendezkedik új életére, ami nem is olyan egyszerű mint ahogy ezt bárki gondolná. Kiutat kell találjon innen, hiszen várja a való életben egy számára fontos ember és még annyi megoldatlan ügy. Ám nem olyan egyszerű kijutni a HELY-ről, ahol évek óta kallódnak az elhagyott tárgyak és ahol gyakran hallani lehet elfelejtett nevetéseket, suttogásokat, neveket és dalokat, amiket visz a szél.

Ahern az egykori rendőrnőből lett eltűnteket kereső Sandy mellett elindít egy másik szálat is a regénye elején, ahol Jack Ruttle játssza a főszerepet, akinek eltűnt az öccse, Donald. Sandy utolsó megbízatása pont Donald felkutatása volt. Míg Jack Sandy-t kutatja veszettül, hogy ezáltal Donaldra akadjon, addig Sandy önmagát próbálja megtalálni az új helyen, ahol egyszerre minden szürreális, új és néha félelmetes.

*****

ÉRTÉKELÉS: 5/5

Cecelia Ahern (aki egyébként a volt ír kormányfő lánya) stílusát tényleg jól jellemzi a keserédes szó, mégis valahogy nem maradt bennem rossz érzés a regény olvasása közben. Nagyon tudja az írónő, hogy a szomorúság és a keserűség ellenszere a humor és teletűzdelte olyan párbeszédekkel a kevésbé vidám párbeszédeket, amik helyrebillentik az embert. Egyszerre elgondolkodtató olvasni a sorait, egyszerre érzel egy leheletnyi szomorúságot és egyszerre tudsz mosolyogni a lapok között olvasgatva.

Legalábbis rám ilyen hatással volt a Talált tárgyak országa. Amikor belekezdtem a könyvbe, sikerült a másik gagyi blogomba is írni egy postot Fél pár zoknik címmel. (volt pár ember, aki imádta szerette ezt a bejegyzést, úgyhogy ezért mertem kilinkelni. Meg ott is olvasható a könyvről/könyvből pár mondat)

Oldalszám: 358 oldal
Kiadó: Athenaeum
Érdekességek és más regények az írónőtől itt: http://www.cecelia-ahern.com/

+ egyszerűen imádom a könyv borítóját, még akkor is ha sárga (aki ismer tudja, hogy ennél nincs számomra borzalmasabb szín a világon). A kiadó nagyon kitett azért, hogy visszaadjon valamit abból, ami a még szebb borítóval rendelkező külföldi kiadásokat illeti. Ez pluszpont ám!

(kattintásra nagyobb a kép)

Csókás nyár

2011-08-29T13:38:00.000-07:00

David Almond: Csókás nyár

"Nincs bizonyítékom arra, ami történt. Még azt sem tudom bizonyítani, hogy ki vagyok. - A fejére és a szívére mutat. - A bizonyíték itt meg itt van. És az írásomban, amelyben megpróbálom elmondani az igazságot. Azt mondják nem maradhatok itt. Nem vagyok dühös, hogy ezt mondják. Nem fogadhattok be mindenkit az országotokba. "

A könyvet Ildi barátnőmtől kaptam ajándékba, amikor nálam járt Pesten augusztus 20-án. Elárulta, hogy a moly-os kívánságlistámról választotta, mert meglátta, hogy szerepel rajta.

David Almondot mint írót eddig nem ismertem, a fülszöveg alapján tettem rá a kívánságlistámra a könyvet, ami nem is felnőttirodalom, de már nem is gyerekirodalom. A kettő között meghúzódó sávban imbolyog a történet (ami szerintem inkább a felnőttirodalom felé húz durván), ami egy kisfiú (majdnem) nyarát öleli fel. A regény egy utolsó még meleg nyári napok egyikén indul útnak egy csókával, aki elvezeti a főszereplőt (Liamot) egy magára hagyott csecsemőhöz. Liam kamaszkorának elején tart, pont abban az állapotban, amikor kezdi megismerni a szerelem fogalmát és az igazi barátság próbatételeit és elkezd gondolkozni azon, hogy milyen jövője lesz, milyen felnőtt is válik belőle.

Almond sztorija lehetne egy egyszerű regény egy kalandos történetről, de nem az. Almond lélektani regényt burkolt a fullasztó nyárból az őszbe hajló észak-angliai mezők köré, ahol hiába tizenéves fiúk buta bátorságpróbájából vívódó harcról olvashatunk ez annál jóval több. Liam, miután megtalálja haverjával a kisbabát, hazaviszik otthonukba. A fiú szülei értesítik a rendőrséget, de a gyerekről nem tud senki semmit. Liamot és barátját Max-ot hősként könyvelik el, a helyi tévé bemutatja őket mint a fiúkat, akiket egy csóka károgása vezetett el a kis Allisonhoz, aki ennek segítségével menekült meg a pusztában.

A kislány egy örökbefogadó családhoz kerül, ahol már több nehéz sorsú gyerek nevelkedik. Itt ismerkedik meg Liam Crystallal és Oliverrel akik Libériából menekültek Amerikába, majd onnan Európába. Az ő történetük elég mély nyomokat hagyott bennem.

Almond tökéletes párbeszédekkel jellemzi a libériai polgárháborús helyzeteket és azokat a szörnyűségeket, amiket az akkoriban 8 éves gyerekek átéltek. A regény főszereplői hiába gyerekek, teljesen őszintén és kendőzetlenül hozzák elő oldalról oldalra haladva az elfojtott érzelmeiket és eltitkolt történeteiket. Gyerekes meséknek tűnhetnek ezek a sztorik, néha se elejük se végük, de süt belőlük az elfojtott és ki nem mondott igazságok nagy szava. Durva volt olvasni, hogy ezek a fiatalok mennyi megpróbáltatáson mentek már keresztül.

A regényben van egy félelmetes szereplő, aki hiába gyerek, akárhányszor megjelent és felbukkant a lapok között a hideg rázott. Ő Nastrass, Liam ismerőse, aki egykorú lehet a főszereplővel de amiket művel az túlmegy elég sok határon. Fura mód a felnőttek nem avatkoznak bele az események történésébe és nem igazán foglalkoznak vele, illetve nem is tudják, hogy a gyerekek nem éppen gyerek módjára viselkednek játék közben.

Liam apja egy író, aki legtöbbször a regényével foglalatoskodik, amit sosem tud befejezni. Liam anyja Allisont (a megtalált kislányt, aki végül hozzájuk kerül az örökbefogadó szülők után) dajkálja és fura képeket készít a gyerekekről, sérüléseikről, sebeikről majd ezeket állítja ki művészi kompozícióban.

A legmorbidabb helyzet is egy ilyen kiállításon következik be, ahol természetes feltűnik Nastrass is aki filmeket készít a saját szórakoztatására. Nem lövöm le a poént, ez a könyvet el kell olvasni csak úgy tudja kiváltani a hatását.

Almond regénye szerintem nagyon távol áll az aranyos és szórakoztató gyerekirodalomtól. Ha egy ilyen regényt olvasok az nem hagy bennem mély nyomokat se a sztori, se a szereplők még hetekkel azután, hogy letettem a könyvet. Nem villognak a fejemben azok az erőszakos képek amiket ezen a kiállításon mutattak be és meg maradnak meg bennem azok a helyzetek, ahol a gyerekek állatias vonásokkal támadnak egymásra.

****

ÉRTÉKELÉS: 5/4

Nem könnyű és nem átlagos nyári olvasmány a Csókás nyár. Ebben a könyvben tényleg benne van a jó és a rossz és a köztük húzódó határsávban ott vannak ezek az ártatlan és kevésbé ártatlan gyerekek, akiknek az élete lehetne akár az enyém is. A csóka pedig egy különleges madár, most már én is tudom. Érdemes olvasmány ez, sokkal inkább felnőtteknek akik meg akarják ismerni a gyerekeket.

Néhol hiányzott a könyvből a ritmus és úgy éreztem csapong az író. Néhány szereplőt (Liam szülei) jobban megismertem volna, mint ahogy azt Almond végigvezette, de ettől eltekintve nem éreztem sok hiányosságot. Szép egyszerű leíró mondatok. Tudjátok, az amikor a kevesebb néha több!

Kiadó: Pongrác
Oldalak száma: 291

Egyébként kíváncsi lettem David Almond többi könyvére. Most A vadócot, a Skelliget és a Csókás nyarat te is megveheted 6000-ért akciósan ITT!

Loveclub

2011-08-22T10:18:00.000-07:00

Lakatos Levente: Loveclub - Ahol valóra válnak legmerészebb vágyaid

"A farka kell! Otthon még trófeaként akarta Bence férfiasságát. Most azonban másként vágyott rá. Mit tesz velem egy kis bor? Teljesen kifordulok önmagamból. Elképzelte, szinte érezte, ahogy a fiú keze a combjára kúszik, és szétfeszíti a lábait... ahogy teste az övének feszül, majd csókolózás közben odalent is eggyé válnak." (1. fejezet Lili, 12 sor.)

"Nem érdekelt Félix farokmérete, ráadásul tudtam, hogy túloz. Lekötöttek a látottak. A srác szájában összegyűlt a nyála, ajka lilult. Felállt tőle a farkam. Félreértés ne essék, nem a fiútól - bár akkor még ebben nem voltam teljesen biztos - , sokkal inkább attól, amit csinált magával. Úgy éreztem ezt nekem is ki kell próbálni. (7. fejezet Bloodsmoke20)

Az én szubjektív véleményem a könyvről:

A Loveclub egy internetes közösségi portál, amolyan Facebook koppintás, ahol mindenki az lehet aki akar. A szerelem, de főként a szex köré építenek mindent ezen a portálon, ahol fiatalok (16-17 éves lányok) ismerkednek pasikkal virtuálisan (aztán persze élő randikba is belemennek szemrebbenés nélkül). Itt böngészget Bloodsmoke20 nicknévvel a regény főszereplője, aki nem mellékesen egy sorozatgyilkos. Ő áll a regény középpontjában. A fiatal srác testi hibával rendelkezik (arcát egy nagy pigmentfolt tarkítja) és kendővel a fején csajokat szed fel a portálon. Addig mesterkedik míg rábírja a buta tinisunákat, hogy találkozzanak vele, majd jól megdugja és megalázza őket.

Persze a srácnak a portál mellett a való életben is akadtak kalandjai: először iskolai játszótársával Félixszel bonyolódik fojtogatós péniszcsapkodásba, majd egy Marcsi nevű lánnyal keveredik SM szexbe, mindaddig amíg a lányt fel nem csinálja egy másik fiú. Bloodsmoke-ot idő közben egyre jobban elkapja a gépszíj a Marcsiban való csalódás után és egyre erőszakosabb lesz. Naná, hiszen ennek így kell lennie!

A srác nem normális gondolatait egy spirálfüzetbe írogatja Érzékek memoárja néven és Mesternek nevezi magát. Blablablablablablala sok beteg sztorit leír a fiú, amikben állatokat kínoz, csajokat és természetesen a gyilkosságokat is szemrebbenés nélkül vázolja fel ebben a kis memoárban, amikben minduntalan vissza-vissza tekinget a regény egyes fejezete között.

A történetek mindegyike fővárosunk szívében játszódik és szereplői "ugyanolyan fiatalok mint bárki". Egy Nikolett nevű lány meggyilkolásával keveredik bele Lili a sztoriba aki újságíró gyakornokként dolgozik a News nevű lapnál. Lakótársát (a Loveclubon csak NicoleArt néven ismerkedő lányt) nyiffantja ki Bloodsmoke20 egy vágással és Lili talál rá a holttestre. A karrierista újságírólányka azonnal lecsap a sztorira és kezdi összerakni a képet, hogy itt bizony egy csúnya sorozatgyilkos garázdálkodik (előzőleg már voltak áldozatok NicoleArt-on kívül) és már be is indult a sztori, ami egyszerű mint a bot.

"Ifjúkori szenvedély, szerelmek, szex, ballépések, útkeresés, elfojtott és gyilkos vágyak – ettől olyan hátborzongatóan izgalmas Lakatos Levente második regénye, a LoveClub." - bookline

Sajnos azonban hiába Lili, Bloodsmoke20, Cicamica (egy pszichopata csaj, aki mellesleg Lili másik lakótársa és egyben Bloodsmoke szeretője meg a szálak titkos mozgatója) Laura (a vehemens bögyös nyomozónő, aki titkon rendőrkollégájába szerelmes) Lengyel Dávid (a szomorú tekintetű külföldön is elismert pszichiáter aki szemrebbenés nélkül készít profilt a legkegyetlenebb gyilkosokról, miközben múltjában súlyos titkokat őriz) sem viszik el a könyvet. Hiába az Oktogon, Váci utca és a Józsefvárosi pályaudvar ismerős helyszínei sikít a sztoriról, hogy túlzottan hihetetlen és a környezetébe nem illő.

Vannak gyilkosságok és a sorozatgyilkosok között is különbségek. Ha mindezt a Gyilkos elmékben látom (amihez szerintem szeretett volna hasonlót alkotni Levente), lehet, hogy a szemem se rebben, de Budapestre rávetítve a történet kicsit izzadságszagú. Ritka szép példája ennek az a jelenet ahol a Barbibébi egyik szereplője újra visszatér. Krisz a meleg srác, a kínai piac mellett árusokat átugrálva igyekszik a 28-as villamosról leszálló aztán a gyilkos kelepcéjébe sétáló Lilit megtalálni.

Nem ismerem a magyar rendőrség munkáját, sem a pszichiáterekét, de ahogy az ügyet a regényben felgöngyölítették lennének kétségeim az itthoni rendvédelmi szervek munkájának ellentétességében a regényben leírtakhoz képest. Amerikában elmenne a mindent kinyomozó informatikus, a hidegvérű halottkém, a női wc-kben tinilányokat kihallgató rendőrnő, a nőcsábász nyomozó, de nem itthon a VIII. kerületben, ahol egy egyszerű bolti lopásnál karbatett kézzel állnak a zsaruk tehetetlenül és sokszor megfélemlítve.

Ami viszont a legjobban lelombozott, hogy már a könyv elején rájöttem mindenre és semmi meglepetés nem ért a végén. Sablonos mondatok és kiszámítható történésekkel teli krimi a Loveclub. Vagyis nem is krimi, mert nem izgultam rajta végig a körömet rágva. Csak úgy áramlanak a visszaemlékezések, ugrálnak a helyszínek és a nézőpontok (néha Lili szemszögéből látjuk ugyanazt a történést, néha a gyilkos által, néha a pszichodoki agyából stb.), amiktől nekem nem vált a cselekmény sem érdekesebbé sem túlmutatóvá sem izgalmassá.

Egyszerűen megint nem tudok elrugaszkodni attól, hogy Magyarországon hogyan is működhetne egy ilyen oldal mint a Loveclub ekkora népszerűséggel, ahol kiskorúak szexet keresnek/kínálnak nyilvánosan. Nem vagyok 17 éves, de még mindig azon vagyok, hogy több az olyan kiskorú akik csak úgy szexelnek fűvel-fával bulikon részegen mint a fojtogatós és ostoros szadomazo szexre kiéhezve weboldalakon keresve társat. Abszurd ez még mindig itthon, és attól, hogy ebbe a regénybe bele van sűrítve még nem tabudöngető és nem is átütő erejű.

Tudom, hogy Lakatos Levente arra akarja felhívni a figyelmet, hogy az interneten mindenki lehet aberrált sorozatgyilkos is akár és hogy a naiv családi kötelékek és barátok nélkül rendelkező kislányok félrevezethetőek. Ezzel nincs is gond, de így ebben a sztoriban engem nem győzött meg. Amennyire nincsenek képben a regényben szereplő lányok, annyira nincsenek kidolgozva a karakterek sem. A másik főszereplő, Lili az újságíró lány egyenesen idegesítő volt. Címlapsztoriért vernyákol, miközben nem figyel arra, hogy mennyire átlátszó indokokkal csalja kelepcébe Cicamica. Lili a regény során egyfolytában vívódik, mert nem tudja eldönteni, hogy érez e valamit gyerekkori szerelme, az időközben meleggé avanzsált Simon iránt, vagy új pasijával a milliomos Bencével kavarna inkább, aki titkol valamit a múltjából.

Szóval egy szó mint száz a Loveclub kriminek gyenge, szexregénynek gagyi, tininevelésre nekem kevés és az elgondolkodtatástól is messze áll.

** meg egy fél csillagocska

ÉRTÉKELÉS: 5/2,5

Lakatos Levente jobban odatette magát, sok Gyilkos elméket, Gyilkos számokat nézett és megpróbálta az amerikai filmekből átvett nyomozói profilállítással és a gyilkos szemszögéből való játszadozást könyvbe sűríteni. A Barbibébi márkáktól eltúlzott plasztik világától ez a sztori már jobban közelít a magyar valósághoz, de még mindig kevés és még mindig elrugaszkodott, hogy többre értékeljem mint az előző művét.

Az internet (drogok és a szex) veszélyeire nem ezzel a regénnyel hívnám fel a tinik figyelmét. Bár ezek a témák amik a legjobban foglalkoztatják őket (látványosan sok tinilány vette meg a könyvet, ahogy láttam a rajongói klubban és a twitteren) de ez a regény még mindig nem váltana ki az én 15-16-17 éves énemből mást mint élénk röhögést, sem mint agyeldobós ledöbbenést. Lehet én vagyok fura, de ez van ;) A szadomazó szexsztorik némelyikén bevallom visítva röhögtem, főleg a párbeszédeken. Félelmet kellett volna érezzek meg szívszorító fájdalmat az egyes szereplők sorsáért, de ez elmaradt. Semmi katartikus élmény nem ért, mikor becsuktam a vaskos könyvet. Már azt sem tudtam, hogy mi volt az elején és milyen sorrendben haltak meg a lányok. Felejthetetlen gyilkosos sztori márpedig egy jó krimihez elengedhetetlen.

Oldalszám: 500
Kiadó: Ulpiusház

Crowfield démona

2011-07-19T12:09:00.000-07:00

"William feszült figyelemmel hallgatott. Még sosem hallott korábban ilyen szívszorítóan gyönyörű zenét. Még Robin játéka sem volt ennyire jó. A hob kivételesen meg sem moccant, arcára pedig csodálat ült ki. Amikor az utolsó hangok is elhaltak, William megcsóválta a fejét

- Én sosem leszek képes így játszani. A tündér visszaadta neki a fuvolát.
- Az nem azt jelenti, hogy nem is próbálkozhatsz. "

Tavaly november óta arra várok, hogy kezembe vehessem Pat Walsh a Crowfield-i apátságról szóló ifjúsági regényének folytatását. Anno írtam postot A Crowfield átkáról, ami a regénysorozat első kötete volt. Az akkor megismert hangulat és stílus folytatódik a Crowfield démona kötetben is, ahol szerencsére feltűnnek a jól ismert szereplők is.

Mindig fura belekezdeni egy folytatásos kötetbe, én egy kicsit paráztam is, mert még elég frissen éltek bennem az előző sztorihoz kapcsolódó élményeim. Ha egy író nem nyúl hozzá jól a folytatáshoz, akkor ez hamar szertefoszlott volna.

De szerencsére Pat Walsh érti a dolgát és újra hozta a vicces párbeszédeket és bár a folytatás nem vonultat fel millió új szereplőt, se túl sok új helyszínt az alapok szilárdan állnak. Erre pedig lehet építeni egy jó sztorit!

Több hónapja, hogy csend honol a Crowfield apátságban, ahol Will és kis barátja, Walter a hob laknak a szerzetesekkel együtt. Kezd kitavaszodni, a titkokat rejtő erdőben rügyeznek a fák, dalolnak a madarak, ám amint az lenni szokott valami gonosz ólálkodik és gyűlnek a viharfelhők az apátság felett. A templom falai közé és a szerzetesek álmába befurakszik egy sötét és veszélyes démon, akinek akármilyen fura is elsőre, de elég sok köze van a szent helyhez.

Régi titkok és legendák övezik az apátság alatt álló talajt, amibe egy tálat rejtettek. Will a templom felújítási munkálatai közben megtalálja ezt és elkezdődik az igazi pokoljárás. Elszabadul a démon és Williamnek és segítő barátainak (Shadloknak a tündérnek, Walternek a hobnak, és Csiga testvérnek a gyógyító szerzetesnek) rá kell jönnie, hogy mi állíthatja meg ezt a fura szerzetet, aki árnyékként lopakodik a szent helyen. A démon William tiszta lelkét akarja és a varázslat meg a mágia nem sokat ér ellene.

Nem lövöm le a történetet, mert ezt olvasni kell. Azt viszont elöljáróban megsúgom, hogy a második kötet sokkal izgalmasabb lett, mint az első. A Crowfield démonában több a furcsaság, a felfokozott helyzet és a baljós sötét esemény, aminek a végkifejlettje tartogat még újabb kérdéseket. Az írónő olyan mesterien fokozza az izgalmakat, hogy többször azon kaptam magam, hogy teljesen belefeledkezem a könyvbe.

**** + fél csillag

ÉRTÉKELÉS: 5/4.5

Csak azért a kicsiny hiány, mert a végét szerintem kicsit összecsapta az írónő. Nem vártam hatalmas monumentális pusztítást és ütközetet a felek között, de pár oldalban elintézett lezárásnál kicsit többre lett volna igényem. Mégiscsak egy vérbeli démonról van szó vagy mifene! Tudom, tudom telhetetlen vagyok :) Majd a harmadik kötetben!

Kiadó: Lybrum
Oldalszám: 284

A könyvet köszönöm a Lybrum kiadónak és Bridge-nek a közreműködést az eljuttatásban :)

Mitől lesz sikeres egy könyves blogger? (szakdolgozat)

2011-07-19T11:26:00.000-07:00

Kedves (megmaradt) Blogolvasók!

Csilliónyi ideje nem volt új post, mert eddig teljesen el voltam foglalva az államvizsgámmal. Április 24-én leadtam a végleges szakdolgozatomat, és vár még rám a június végi megpróbáltatás, plusz az évközbeni beadandók, írásbelik meg szóbelik. Sajnos az ÁV-n sikertelenül teljesítettem és hiába az 5-ösre értékelt szakdolgozat, meg a 3 év alatt szerzett 5-ös átlag, így újra kell próbálkozzak januárban. De nem is ez a lényeg, (írtam én ITT bőven erről) hanem az, hogy végre sikerült a szakdolgozatomat elérhető és olvasható formátumba tennem úgyhogy megosztom veletek is.

Hiszen rólatok szól is, meg a könyvkiadókról és a mai könyves bloggerek kis csoportjáról, akik annyi mindent elértek már a web2-ben.

Ha elolvasod az ITT elérhető doksit vagy végiglapozod a bejegyzés alján látható beszúrt diplomamunkámat, akkor megtudhatod, hogy melyik könyvkiadót tartják a legjobbnak a bloggerek, arra is fény derül, hogy ki milyen régóta írja az online naplóját és hol népszerűsíti a bejegyzéseit.

Nem is húzom tovább a szót! Még annyit, hogy a szakdolgozatom nem jöhetett volna nélkületek, bloggerek nélkül létre. Köszönöm annak a 46 embernek, aki foglalkozott a kérdőívemmel és bármilyen jó tanáccsal segítette a munkámat!

szakdolgozat_200920102_babicz_anett

A Partvonal Kiadó programjai a Könyvek Éjszakáján:

2011-05-29T11:41:00.000-07:00

18 – 20 h: Szöszmösz kardigán és barátai – kézműves asztal és verseny gyerekeknek. Schubert András meseregényének 1-1 részlete alapján rajz, festékszórós kép vagy a ragasztó segítségével igazi kollázs készíthető. A versenyre beadott alkotásokra a Könyvhét végéig a helyszínen és a Partvonal Facebook-oldalán lehet szavazni. Fődíj: dedikált kötet és kedves órazseni figura.

19 – 20 h: 30 mp alatt – kvízjátékok felnőtteknek. Világos, mi az a fiskális, mi a monetáris? Megvan a híres barlang hasonlat? Na, és melyik országban található a Machu Pichu? A kiadó idén ismeretterjesztéssel készül a Könyvhétre és új 30 másodperc könyveinek szellemében időre méri és díjazza a tudást.

20 h: A krimit nemcsak olvasni és nézni, de játszani is lehet! Nyomozzunk újra a Könyvek Éjszakáján! Tavaly Agatha Christie, idén megtörtént bűnesetek a téma. A Mozdulj ki és nyomozz-eseménysorozat különkiadása a Partvonal Kiadó és a Krimiestek.hu szervezésében. Érdemes időben a standnál lenni, hogy a 12 helyszín közül az egyiket Te találd meg először!

20:30-tól: Borkóstolás a Boráruda jóvoltából, kötetlen beszélgetés a könyvekről.
Folyamatos program: Sudoku-rajongó? Most díjazzuk a teljesítményét! Aki az 5 nap alatt a standunknál elveszi, majd helyesen kitölti új, Nagy sudoku könyv c. kötetünk egyik feladványát, 50% kedvezménnyel vásárolhatja meg az egész évre elég játékot tartalmazó gyűjteményt.

Bővebb infók a Partvonal Kiadó FB-os oldalán itt >> http://www.facebook.com/partvonalkiado

még élek

2011-05-29T11:31:00.001-07:00

jelentem még élek, csak olvasni nincs időm: szakirodalom hever szanaszét mindenhol a szobámban, jegyzetek itt és ott. könyvet csak akkor tudok a kezembe venni amikor hajnali 2-3 felé beájulok az ágyba, persze rá a könyvre. óh és hol van még az államvizsga? jaj nekem :S

tartozom egy elmaradt áprilisi Coelho posttal (lesz ez is még idén) meg millió beszámolnivalóval, de most csak gyorsan egy zanza post jut.

május 31-én gyertek ti is velem este 6-ra a Nyugati téri Alexandrába és vegyetek részt Baráth Katalin és Izing Róbert új könyvének író-olvasó találkozóján. Én személy szerint Pikszi könyvét várom nagyon, de ha már ott vagyok vetek egy gyors pillantást A türkizkék hegedű mellett az uffancsos (érts: UFO-k) borítóra is :) Bár még mindig inkább a hegedű, a zongora után, ami tuti hogy hozza az előző kötet izgalmait!

gyertek ti is \o/

JÚNIUS 2-től 6-ig megint ÜNNEPI KÖNYVHÉT

Bővebb infókat a weblapon találsz itt http://www.unnepikonyvhet.hu/

Engem főként az Agave újdonságai és a Partvonal kiadó játékai fognak érdekelni. Utóbbi június 4-én egy könyves nyomozós játékkal vár minden érdeklődőt. A nyomozásban a Krimiestek.hu is beszáll így ha elég gyors vagy a kiadó standjánál vadászhatsz majd jó kis krimikre. A bővebb programért kattints ide ni!

Az Agave kiadó elhozza a Birodalom szerzőjét Steven Saylort az Ünnepi könyvhét-re. A szerző exkluzív dedikálásra 25x2 jegyet nyerni a Facebookon ITT!

helló szakdolgozat

2011-04-26T16:07:00.000-07:00

megírtam a nagy művet, ma le is adtam szépen bekötve, lefűzve, cd-n, digidokba feltöltve konzulensi lappal együtt. ti is benne vagytok dögivel, meg a moly, meg a saját viharvert könyvesblogom, ahová egy rendes bejegyzést lusta vagyok ~~baszok~~ írni már hónapok óta :)

szóval minden pöpec. ennek örömére vettem egy gagyi vámpíros könyvet a Könyvudvarban (Sötét herceg) és most az fogom olvasgatni hogy leszívja az agyam.

közbe beiktatok némi Coelho-t, ami kicsit rossz hatással van rám, mert büntetném magam olvasás közben mindenféle dolgokkal. például nem ajánlott az Alefet olvasni a villamoson kapaszkodás közben, mert néhány gondolatnál legszívesebben a vaskapaszkodót fejelném le annyira készen vagyok tőle. gondolom sejtitek milyen értelemben :D

szóval haladok és visszatérek, lesznek értelmes postok is idővel ha túl leszek majd a halom beadandón, vizsgán, államvizsgán meg hasonló dolgokon. ugye kitartotok addig?

\o/

2011-04-21T07:05:00.000-07:00

Kedves Mindenki,

Megírtam a szakdolgozatomat a "könyves bloggerek kommunikációjáról a webkettőben" címmel. Egyeztetek a konzulensemmel, intézem a bekötést, és továbbra is izgulok, hogy legalább kapjak rá egy nyamvadt kettest és keddre megfelelő formátumban landoljon a tanszéken és fogadják is el.

Összecsaptam, kevés időt hagytam rá és szánom meg bánom is, hogy nem életem művét fogom letenni az asztalra, de ez van.

Ha lesz erőm valahol megosztom veletek is a végeredményt (talán akkor majd ha már meglesz az osztályzat rá)

Köszönöm még1x annak a 46 kitöltőnek aki segített a kérdőívemben a válaszaival és végig támogatott.

NÉLKÜLETEK NEM SIKERÜLT VOLNA!

(most megyek kialszom magam ennek örömére)

Nyomoztunk II.

2011-04-11T13:41:00.000-07:00

Immáron másodszor estünk neki a Krimiestek.hu által szervezett nyomozós játéknak, amit talán a FaceBook-on, de az is lehet, hogy a twitteren olvastam először. Aztán persze mások is olvasták, és terjedt a kis baráti klubunkban a hír.

Az első eseményre március 26-án "Gyilkosság C-moll-ban" néven került sor, erről Midnite_ alias Móni írt egy frankó blogpostot a saját blogjára KATT ÉRTE IDE NI!

Most hétvégén (április 9) volt a második etap "A kifutó áldozatai" címmel. Persze erre is el kellett mennünk :) A csapatot ezúttal @ktnka11 @verkutya @Midnite_ és @Bate81 alkotta. Reggel hajnali 11-kor gyülekeztünk a Deák téri Meki-nél, hogy egy kávéval tankolva nekivágjunk az első helyszínnek, ami időközben módosult egy tüntetés miatt. Ez a kis versike alapján kellett nekivágnunk a nyomozásnak:

Hogyha az Andrássy út korábban kezdődne,
Az egyes szám alatt belvárosi tér lenne.
A tér sarkában üvegek és rajtuk évszámok
Futnak össze ott, ahol a bilincset találod.

Gyorsan megtaláltuk a Gödör mögötti évszámos táblánál az első bilincset, úgyhogy indulhatott a találgatás, megfejtéseken való agyalás, amivel a következő nyomhoz jutottunk. A válaszokat megint a ki? hol? mivel? mikor? miért ölte meg az áldozatot? kérdésekre kellett megadni a nyomozós játék végén.

Felül a nyomozós csapat: Kitti-Lóri, Móni-Bate Balra Bate éppen a koponyás szobor fogait számolgatja bőszen, balra pedig egy retroszámítógépet láthatunk fémből (ami egykoron elvileg működött is) A képek pedig a Nagymező utcában készültek.

A Deák térről át kellett sétálnunk az Andrássy út 16-hoz, ahol megtaláltuk a következő nyomot, ami megadta a választ a következő kérdésre: Milyen eszközzel ölték meg Róbertet? A keresett tárgy a kés volt és innentől nem volt megállás. Sorra jöttek a táblák és az elejtett információk.

A harmadik helyszínnel sajnos nem találtuk meg a,fatáblát mert időközben valami nagyonokos emberke letépte a bilincsről, de a szervezők gyorsan megoldották a helyzetet és nyomtattak papírt és nem állt meg a játék.

Íme az elárvult bilincs meg a gyors megoldás papírlappal fatábla helyett.

Kálmán Imre szobra sokat segített a további keresgélésben és a bonyolultabbnál bonyolultabb matekos feladatok során és helyszínről helyszínre csak megtaláltuk az összes fatáblát és a megfejtésekkel is boldogoltunk (naná 5 okostelefon volt nálunk! :D) Az utolsó fatábla a Teázó a Vörös Oroszlánhoz-ban várt minket, közben pedig még hintázni is maradt időnk a Kiadó előtti Jókai téren.

Még videó is készült róla (köszi Lóri!)

hintapalinta from lori on Vimeo.

A megfejtést mailben elküldtük, elfáradva ebédeltünk egy jót, aztán mindenki ment pihenni a rohangászós délelőtt után. Megint jól szórakoztunk, úgyhogy köszönjük a Szervezőknek! \o/

A következő etap "Az iparmágnás halála" néven kerül megrendezésre majd április 23-án, de ezúttal jelképes 200 ft összegért lehet indulni nyomozni.

Bővebben infók a FaceBook-on meg a weboldalon.

Versmob

2011-04-08T12:32:00.000-07:00

Április 11-én minden kiderül, talán az is, hogy tényleg a költészettel lehet a legjobban csajozni? (pasizni?) :)

Kattanjatok a videóra és nézzetek vissza a http://versmob.hu -ra 2 nap és kábé 14 óra múlva!

Egyébként a projektről pár tőmondatban:

Egy csupa huszonéves fiatalból álló, független stábbal az év eleje óta egy dokumentumfilmet forgatunk Versmob 0411 címmel. A célunk annyi volt, hogy fölkutassuk a kortárs magyar költészetet, beszélgessünk minél több költővel arról, hogy hol van ma, 2011-ben a vers, a rím, az irodalom helye és szerepe a világban.

44 költővel volt lehetőségünk beszélgetni, közülük készítettünk interjút a 18-éves Kemény Lilivel, a 82 éves Kányádi Sándorral, Akkezdet Phiai tagjaival, Varró Danival, Karafiáth Orsolyával, Bereményi Gézával, Lovasi Andrással, Parti Nagy Lajossal, Térey Jánossal, stb. A filmet keresztül-kasul az országban, Soprontól Pécsig, Szegedtől Budapestig, Győrtől Szajláig forgattuk.

versmob 0411 [trailer] from versmob on Vimeo.

Amikor életemben először

2011-03-29T15:17:00.000-07:00

Claire Loup: Amikor életemben először

"Merthogy vigyázat, a gondolatok félénk, érzékeny jószág ám, előbb csak az orra hegyét dugja ki, aztán egy kicsit megmutatja a buksiját, óvatosan, apró léptekkel merészkedik elő a csöndben és semminek nem szabad megzavarnia, mert akkor riadtan elbújik, bekucorodik az agy valamely zugába, és mindent megtesz hogy egy időre elfelejtődjék."

"Az az éjszaka egyszerre volt csapnivaló és csodálatos, és pontosan jelentette a felnőtté válást: rájönni arra, hogy egy darabka elfuserált valóság messze felülmúlja a csöpögős és naivan idealizált fantáziákat."

Claire Loup könyve sorra veszi azokat a pontokat, ami a főszereplő Julie (Juju) életében először történetek meg. Amikor először vizsgázott, amikor először fogyókúrázott, stoppolt, be volt tépve, nőgyógyásznál járt stb... A kedves kis anekdoták és visszaemlékezések teljesen jól beleillettek az én tinikoromba is. Julie emlékezései minden lány életében megtörténtek egyszer ebben biztos vagyok. Ugyanazok a ballépések és bénázások a pasikkal, barátnőkkel. Ugyanazok a gondolatok, félelmek és örömködések a felnőtté válás nagy pillanata előtt.

Julie egyébként egy nagyon szimpatikus lány a történetben, végig úgy meséli el a történeteket, hogy jó olvasni a visszaemlékezéseit. A sztorijairól azonnal eszembe jutottak, hogy velem is történtek ilyenek. Nosztalgikus hangulatba hozott ez a könyv és az írónő jól válogatja össze egymás után az első történeteket. Megismerhetjük Juju szerelmeit, barátait, családját és a francia lányok életét. Iskolák, tanárok, vizsgák és minden olyan dolog, ami kitölti egy 14-17 éves lány mindennapjait.

A könyv olyan olvasmány lett számomra, amit szívesen adnék a majdani 12-13 éves lányom kezébe, hogy lássa, hogy másoknak sem megy könnyen a felnőtté válás és sok nehézségen és buta döntésen keresztül találja meg majd a végére önmagát. Én azt hiszem már megtaláltam, így nem okozott meglepetést a könyv, de mindenkinek ajánlom aki egy kicsit jobb hangulatba akar kerülni. Vicces és nagyon életszagú sztorik vannak benne. (amikor Julie öngyilkos akar lenni egy szakítás után halálosan szerelmesen egy doboz homeopátiás vitamint vesz be barátja előtt, aki jól kiröhögi. Vagy amikor életében először stoppol a lány egy fiú haverjával és a sofőr jól beszivatja őket).

Előkerülnek az olyan témák is, amik komolyak (drogok, terhesség, AIDS) és ezekkel tényleg életszagúvá és valóságossá válik Julie. Ő is esendő lány, nem boldogság az egész élete, hanem bizony meg kell küzdeni olyan dolgokkal és veszélyekkel is, amik minden tapasztalatlan tinilányra is várnak, amíg meg nem tanulnak felelős és okos döntéseket hozni.

*****

ÉRTÉKELÉS: 5/5

Korrekt kis könyv minden tininek és idősebbnek is, mert tuti, hogy az elolvasása után megannyi "Amikor életemben először..." sztori jut az ember eszébe, amire jó lesz visszagondolni vagy éppen elgondolkozni, hogy az ember mit és hogyan csinált volna másként.

A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző kiadónak és Borostyánnak, aki lehetővé tette, hogy megjelenés előtt elolvassam.

A könyv március végén jelenik meg nyomtatásban.

Jó reggelt, búbánat!

2011-03-22T13:24:00.000-07:00

Francoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!

- Neked kissé túlságosan leegyszerűsített fogalmaid vannak a szerelemről. A szerelem nem az élmények egymástól független sorozata....
Nekem meg az jutott eszembe, hogy minden szerelmem épp ilyesféle volt. Hirtelen izgalom, egy arc, egy mozdulat láttára, csók közben... Egy-egy virágba boruló pillanat, összefüggés nélkül: ez volt minden emlékem.
- A szerelem más - mondta most Anne. Állandó gyengédség-, édesség-, jósághiány... Ezt te még nem tudod megérteni.

Tizenhét éves szemmel a világ az alcíme a rövidke regénynek, amit egy francia lány történetéről szól. Cécile apjával él és bohém életet folytatnak. A sztori nyáron kezdődik, amikor Cécile a vizsgái után (megbukott filozófiából az érettségin) apjával elindul, hogy eltöltsön 3 tökéletes hónapot a vakító napsütésben egy meseszép kis szigeten. Tökéletes boldogsággal kezdődik a nyár, aztán Cécile apjának egy régi szerelme toppan be. (Anne) Ez pedig nem tetszik annak a lánynak, akivel éppen most kavar Cécile apja. Meg Cécile-nek sem. És elindul a történt fő vonala.

Közben (szerintem túlzottan mesterkélten, eröltetetten) az írónő próbálkozik a 17 éves lány lelki szemeivel leírni és láttatni a dolgokat. Sajnos nekem végig annyira unszimpatikus maradt a Cécile, hogy vergődtem az oldalakon keresztül. Pedig igazából a sztori nem lenne rossz. Féltékeny fiatal lány, akinek az életébe betolakodik egy mostohaanyja, aki kioktatja, hogy tanuljon, ne pasizzon stb..stb.. Tipikus és mindennapi eset bármelyik kamasznál. Az érzések azonban nekem valahogy furcsák Cécile-től.

Sokat vívódik a lány, hogy tetteit és mesterkedéseit milyen irányba terelje. Eltávolítsa-e Anne-t, aki apjának új mindene, vagy segítsen-e Elsa-nak a régi, de fiatalabb barátnőjének? Meg persze ott van a nyári szerelem is, aki halálosan bele van esve a lányba és mindent megtenne érte, ám úgy tűnik mintha a fiú untatná Cécile-t.

Ráadásul a könyv vége (nyugi nem lövöm le a sztorit) olyan bénán zárul. Idegesített a befejezés, meg Cécile viselkedése. 17 évesen nagyon gyerekesnek hatott, bár lehet hogy a francia lányok ilyenek 17 évesen. Naivak, túldramatizálnak mindent és untatnak.

**

ÉRTÉKELÉS: 5/2

A borító megérdemel egy csillagocskát, meg az, hogy olcsó volt (500 ft) így nem bántam meg, hogy megvettem, gyorsan kiolvasható. Viszont az elején található verset muszáj megosztanom, mert az nagyon szép. Mást nem tudok írni azt hiszem. (jah és a képen én meg a könyv vagyunk)

Isten veled búbánat
Jó reggelt búbánat
Neved be van írva a mennyezet rovátkáiba
Neved be van írva a szembe melyet szeretek
Te nem vagy egészen a nyomorúság
Mert a legszegényebb ajkakat is
Egy mosollyal megtagadhatnak.
Jó reggelt búbánat
Szerető testek szerelme
Szerelem hatalma
A te szeretetreméltóságod úgy bukkan fel
Mint egy testetlen szörny
Csalódott fő
Széparcú búbánat.

Paul Éluard

London lángokban

2011-03-10T14:23:00.000-08:00

Chris Cleave: London lángokban

"Mielőtt maga felrobbantotta volna a fiam, Oszama, mindig azt hittem, egy robbanás olyan gyorsan történik, de most már tudom, hogy nem így van. A villanás része hamar lezajlik, de a tüzet nem lehet eloltani az emberben, és a zaj sem hogy alább soha. Az ember a fülére teheti a kezét, de nem képes kizárni. A tűz hihetetlen zajjal és dühvel lángol. És az a legfurább, hogy ott ülhet valaki az ember mellett a Central Line metróvonalon, és egyetlen hangot nem hall belőle. Olyan pokolban élek, ahol az ember remeghet a hidegtől Oszama. Ez az élet fülsüketítő moraj, de jól figyeljen. Azt meghallani, ha egy tű leesik."

Ezt a könyvet egyfajta pótlékként vettem. Egy átmulatott hétvége után nem volt mit olvasnom a vonaton hazafelé. Megláttam a Keletinél az 500 forintos könyvárusnál és mintha már valahol olvastam volna, hogy nem rossz, így megvettem, hogy legyen mivel tölteni az 1 órás vonatutat. Nem tudtam, hogy ennyire megdöbbentően érdekes olvasmányt szereztem be.

A főszereplő nő (aki anyja volt egy négy éves kisfiúnak és felesége egy bombaszakértőnek) és akinek a neve nem derül ki a sztori folyamán egy levelet ír Oszama Bin Ládennek. A könyv az ő személyes története, ami egy szörnyen őszinte levélként íródott a terroristának, aki az Arsenal-Chelsea meccsen felrobbantja az egész stadiont május elsején.

A tavasz szele nem virágillatot hoz magával, hanem égő halottak szagát. A gyerekek és szüleik nem a parkban élvezik a napsütést, hanem egymást halálra taposva menekülnek az égő Londonból. A tűz és a robbanás felemészt ezernél is több emberéletet. A tragédia hatalmas. Az országnak, az embereknek, de leginkább az anyának, aki fiát és férjét is elveszítette azon a balszerencsés május elsején, amikor nem elég a tragédia a lelkiismeretével is el kell számoljon.

A levél, amit a világ egyik leggonoszabb terroristájának címez segélykiáltás, egyfajta terápia. Amióta megtörtént a tragédia egyszerű nem tudja helyrebillenteni az életét (amin nem is csodálkozok). A nő nyugtatókon él, kórházban tölt több hónapot, sokat iszik és képképzetek gyötrik, amik nincsenek segítségére a normális életbe való visszatérésben.

Ám mégis hiába a sok szörnyűség, Chris Cleave úgy adja a mondatokat a szereplők szájába, hogy egyszerre marad a történet vicces is egyben. Elcseszett szereplők, elharapott, de súlyos mondatok, őszinte kegyetlenséggel megírt szörnyűségek bemutatása és megannyi keserűség után ott bujkált végig a történetben a humor. Valami megmagyarázhatatlanul kegyetlen és morbid humor ez, ami a legnagyobb nyomorúság és szörnyűség kellős közepén jelenik meg és teljesen más megvilágításba helyezi a regényt.

Az emberről szól.Talán ezért is olyan szomorú. És ezért is szórakoztató egyben. Hol megrendítő, hol brutális , máskor gyengéd és reményt adó írás. Egyszóval letehetetlen. Az elsőkönyves szerző könnyedséggel vált át a szörnyűségből a humorban. Ahogy maga az élet. (részlet a fülszövegből)

Tényleg érdekes a sztori és bár sokszor tűnik elmesélésnek és nem levélnek, azért Oszama mindig visszatér a történetbe. A végére már nem az számít a főszereplő anyának, hogy elkapja és bosszúból megölje a terroristát, csak egy kis szeretetre és megértésre vágyik. A gyűlölethez már gyenge, és ahhoz is gyenge, hogy ő maga lobbantsa lángra Londont. Helyette megtették és megteszik ezt mások.

*****

ÉRTÉKELÉS: 5/5

Megdöbbentő történet, megannyi durva leírással a halálról, a robbantásról, de mégis végig humoros regény tudott maradni. A legkegyetlenebb és legmorbidabb rész természetes a stadion felrobbantásának pontos leírása. szinte másodpercről másodpercre. Nem olvastam mostanság ennyire kemény sorokat, amik így beleégtek volna az agyamba és amit ennyire élénken el tudtam volna képzelni.

A könyvből egyébként film is készült Gyújtóbomba címmel Michelle Williams (Túl a barátságon, Viharsziget), Matthew MacFadyen (Mr. Darcy a Büszkeség és balítélet újabb kiadásában) és Ewan McGregor (Moulin Rouge, Miss Potter) főszereplésével. Azt hiszem meg kell nézzem hamarosan.

Kiadó: Partvonal
Oldalszám: 250